Irodalom | Középiskola » Bozó Bernát - A Nyugat első nemzedékéből Juhász Gyula és Tóth Árpád

4/1 Magyar érettségi 16. tétel készítette: Bozó Bernát; dátum: 2000. 05 20 tanár: Cseri Zoltánné XVI. tétel A Nyugat első nemzedékéből Juhász Gyula és Tóth Árpád Juhász Gyula: (1883 – 1937) - Szeged költője. A legtragikusabb sorsú nyugatos költő volt Pályáját a Nyugat vezető lírikusaként kezdte, ő volt a szerkesztője a Holnap antológiának. Ő fedezte fel Babits Mihály tehetségét, azonban életkörülményei magányra, vidéki elszigeteltségre kárhoztatták. Tanári kinevezés Máramarosszigetre, aztán Szakolcára kerül, Várad után visszatér Szegedre. A Nyugathoz tartozik, de távol esik a fővárosi centrumtól Hangulatát, közérzetét egyre súlyosbodó idegrendszeri betegsége határozza meg. Többször kísérelt meg öngyilkosságot, végül sikerült. Nagy érdeme a fiatal József Attila költészetének felfedezése és munkájának méltatása. Lírájának alaphangja a rezignáltság (kiábrándult, mélabús hang),

költészet jellegzetesen impresszionista hangulatú líra, főleg a nyelv zenei hatására törekszik. Nagy műgonddal alkotott, formakultúrája a parnasszistákkal rokonítja (francia alkotók, akik nagy jelentőséget tulajdonítottak a formának). Kedvelt műfaja a szonett, de sok magyaros verselésű dalt is írt, nyelvét az egyszerűség, az eredetiség jellemzi. Témái: a magyar táj, a népélet, a magyarság sorsa, történelme, gyakran képzőművészeti és irodalmi alkotások is ihlették versírásra Nagy költő, nagy művészi alkotások felidézése is gyakori a verseiben, van szerelmi vonulata is. Juhász Gyula költészetében a táj jelen van, mint szókép fontos alkotó eleme, de megjelenik a táj, mint önálló lírai téma is a tájleíró verseiben. Tájélményei elsősorban az Alföldhöz (Szeged) és a Tisza-vidékhez kötődnek Tájversei impresszionista és gyakran szimbolikus mondanivalójú költemények A táj nála csak ürügy arra, hogy egyéni

érzelmeiről, hangulatáról valljon Verseiben a belső, metaforikus táj a külső táj megjelenítésével együtt jelenik meg Tiszai csönd: 1910-ben a Hét c. folyóiratban jelent meg, dal, rövid, 12 soros Nagy szerepe van a verszenének, álmatag hangulat adja vissza a tiszai táj hangulatát. A verszene a páros rímű, 10 szótagos, jambikus lejtésű sorok együtteséből adódik. Tudatos költői válogatás a magas és mély magánhangzók együttese, dominálnak a mély hangzók, a mély hangok adnak eleve elégikus, szomorkás zeneiséget. Kedvezi az alliterációt, a hangismétlést, ez szintén zenei elem, a hangutánzó és hangulatfestő szavak szintén fontos elemei a versnek, fokozzák a zenei hatást. 1 – 4 versszak: Tisza-parti esték hangulatát adja vissza. Egy érdekes metaforával kezdődik, ez az este beköszöntét érzékelteti: „Hálót fon az est, a nagy, barna pók”, sötétség, mozdulatlanság, ez az első benyomás. Aztán hanghatások,

harmonika, tücsök hangja, mind finom, a csendet gazdagító, az esti hangulatot a megszemélyesítések fokozzák: ”Az égi rónán ballag már a hold:”, „Tüzeket raknak az égi tanyák,”, a csillagok fénylenek, mint pásztortüzek. Az alliteráció fokozza a vers zeneiségét „Hallgatják halkan a harmonikát” A vers utolsó két strófája a költő vallomása a hasonlóság és az azonosulás a költő és a táj között. Szerelmi lírájának ihletője egy váradi színésznő, Sárvári Anna volt. Ennek a szerelemnek (szerelmi lírának) élményalapja nem volt. A nosztalgikus emlékezés a fontos a költő számára A legszebb Anna-vers: Milyen volt – már a cím is töprengést, elgondolkodást fejez ki. Dal a műfaja, a verset a végtelen egyszerűség jellemzi. Hagyományos, egyszerű a strófaszerkezete, ötös és hatos feles (11 szótag), jambusok keresztrímekkel A vers szókészlete is hétköznapi A hasonlatokban szinesztéziával válnak költőivé A

versben a tájelemek és annak emléke együtt jelennek meg, egymást erősítik. A három versszak természeti képei idézik fel Anna alakját (nyár, ősz, tavasz). A versszakok felépítése azonos szerkezetű, kérdéssel kezdődik, „milyen volt”, szomorú beismeréssel folytatódik, „nem tudom már”, és egy dacos tiltakozás a 4/2 Magyar érettségi 16. tétel készítette: Bozó Bernát; dátum: 2000. 05 20 tanár: Cseri Zoltánné strófa vége, „de azt tudom”. Az ismétlődő strófaszerkezet, mondatszerkezetek és szóismétlések adják a gondolatritmust Ez a vers hatásának egyik legfontosabb forrása, de nagy szerepe van az impresszionizmusra jellemző zeneiségnek (alliteráció, hangismétlés). A költő a reménykedéstől a teljes reménytelenségbe jut el A vers elégikus dal A táj mellett a magyar ember, a vidéki ember alakja is megjelenik verseiben: az életkép. Tápai lagzi: ellentét van a vers címe és a vers mondanivalója, hangulata

között. A cím vidám, a vers komor hangulatú, a magyarság tragikus sorsáról szóló szimbolikus vers. Disszonáns, durva hangok uralják a verset, ez a zenei hatás is kifejezi, hogy szomorú vers. Háromszor tér vissza a brummog a bőgő, alliterációja felerősítve adja meg a vers komor hangulatát. 1. versszak: további groteszk hangok kísérteties, babonás hangulatot keltenek 2 – 3. versszak: a paraszti élet egyhangúságát és reménytelenségét fejezi ki „Az ember medve, alszik és morog” metafora ennek az életnek a teljes kilátástalanságát, ridegségét érzékelteti Fokozza ezt a hangulatot a „Benn emberek és künn komondorok” A záró strófa baljós hangulatát a megszemélyesítés adja meg: „elhervad a hold,”, a kísérteties hangulat teljessé válik az utolsó sorban: „És a határban a Halál kaszál” A hangok öszszeválogatása fokozza ezt a hangulatot, belső rím fokozza a hangulatot: halál – kaszál. A három pont a vers

végén, megszakított mondat, elgondolkodtat, tovább-gondolkodásra késztet. Tóth Árpád Tóth Árpád (1886 – 1928) – Debrecen költője. Itt volt gyerek, a kollégiumban tanult, itt halt meg. Magához legközelebb Csokonait érezte Élete nagyobbik részében Pesten élt, itt volt egyetemi hallgató (magyar-francia), újságíró. Cikkei a Hétben, majd a Nyugatban jelentek meg. Költészetét az elégikus hangvétel, a csendes szomorúság jellemezte Ennek okai: betegség, szegénység, művészi ambícióinak megvalósulatlansága és politikai okok, háború, Trianon és a magyar sors reménytelensége Témái: a magány, az egyéni sorsának kilátástalansága, a háború és az az elleni tiltakozás, a szerelem, írt néhány szép tájleíró verset is. Nagy műgonddal alkotott, igazi formaművész volt, kedvelt versformája a róla elnevezett Tóth Árpád sor, ezek lassú ütemű 10 – 14 szótagos sorok. Lírájának bizonyos fokú monotóniáját ez a fajtájú

sor idézi elő, de ez nagyon illik mondanivalójához, impresszionista, verseit jellemzi a képgazdagság, különösen kedvelte a jelzőket, a megszemélyesítésnek és a szinesztéziának nála is nagy szerepe van a zenei elemeknek Utolsó kötetében szembetűnő formai változás a klasszicizálódás, vagyis a formák leegyszerűsödése. Elégia egy rekettyebokorhoz: 1917 – átélte a világháborús tragédiát és tiltakozott ellene. A vers címe – elégia – műfaji meghatározás, de egyben hangulati előrejelzés is. A költemény két jól elkülöníthető részből áll, az egyszerűtől halad a bonyolult felé, egy látványból kiindulva jut el egy látomásig. 1 – 3: a lírai helyzetet mutatja be, és egy látványt rögzít; a természet békéje ellentétben van a költő és az ember zaklatottságával. Az ellentétjelzőkben, melléknevekben jelenik meg, az egyik a boldog természet, a másik a szomorú, bús költő. Megjelenik a metafora, amelyik a vers

legfontosabb szervezőeleme lesz. A csónak, a sajka, a hajó – ez végigvonul a versen 4 – 6: a látvány itt válik látomássá. Az emberhajók hányódnak – a háború az könny- és vérözön. Bibliai képbe torkollik a hajókép Félelmetes látomás a világ elpusztulásáról, béke csak az ember után lesz, „ember-utáni csend”. 4/3 Magyar érettségi 16. tétel készítette: Bozó Bernát; dátum: 2000. 05 20 tanár: Cseri Zoltánné Impresszionista, mert mozgalmas, sok jelző halmozásával jeleníti meg a természetet. A megszemélyesítések szintén a festőiség, a vizualitás jellemzői Az impresszionizmus jellegzetessége a zenei hatásra törekvés, sok az alliteráció (betűrím), jellegzetes versritmusa, 12 – 13 – 14 szótagos hosszú sorok, jambusok alkotják a sorokat, a sorok közepén van a sormetszet, a zenei hatást fokozzák a keresztrímek. Tóth Árpád költészetében megjelenik a városi táj: lírájában jelen van a természet

képi elemként hasonlatokban, megszemélyesítésekben. Vannak önálló tájleíró versei is, amelyekben a témát is a természet adja (természetből veszi). Nagyvárosban élő ember, lírai témává teszi magát a várost. A városi táj jelenik meg a Körúti hajnal c versében Jellegzetesen impreszszionista vers, a városi élet hangulatát akarja megragadni Három mozzanatot emel ki a nagyváros életéből, a derengés, a hajnal és a nappal hangulatát Jelzők, megszemélyesítések segítségével mutatja be a várost és annak sajátos hangulatát 1. versszak: félig éjszaka, a derengő korahajnal időszakát mutatja be A színek szennyesek, szürkék, egyértelműen érzékelteti a gyászos, szomorkás hangulatot, megszemélyesítések teszik élénkké a verset. Az emberalakok hasonlat segítségével válnak szemléletessé „az álmos vicék, /Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok.” 2. versszak: a hajnal képe, hirtelen változás, megváltozik színeiben a

világ 3. versszak: megszemélyesítései mintha egy csodát idéznének „Bűvölten állt az utca Egy sovány / Akác” Megváltozik a hangulat a napfény hatására. Fokozza ezt a hangulatot a 4 versszak. 4. versszak: érdekes megoldás a megszemélyesítés és a szinesztézia (ez olyan költői kép, melyben különböző érzékterületek kapcsolódnak össze), pl. „ a színek víg pacsirtái”, „lila dalra kelt / Egy nyakkendő;” A csendet most már hangok váltják fel. Fokozzák a leírás zenei hatását az alliterációk „tompa, telt / Hangon a harangok” 5. versszak: egy új arcát mutatja be a városnak, a nappalt A nappal hangulata egészen más, mint a hajnali volt, jelzők, hangutánzó szavak érzékeltetik, hogy megváltozott a hangulat. Megszemélyesítés „Bús gyársziréna búgott,”, „villamos jajdult”, „józan robot”, „a Nap még mint dobott / Arany csókot” - a költő szeretete, együttérzése is kifejezésre jut. Fontos a versben a

jambikus lejtés, a rímnek is fontos szerepe van a vers zeneiségében. Szép impresszionista vers. A nagyvárosban élő költők közül többen is megélik a város tájleíró témáját, ilyen költő, pl József Attila Én-líra: saját érzéseit, érzelmeit írja le a költő. Tóth Árpád költészetét nyugodtan jellemezhetjük úgy, hogy jellegzetes én-líra A magány, a szegénység, a betegség állandóan visszatérő témái. Korai költeménye: Meddő órán: ez egy lírai önarckép, aprólékos műgonddal alkotta meg ezt a miniatűr remeket, egy elsuhanó pillanat jelenik meg a versben. A költő szomorú életének pillanatát ragadja meg a vers Impresszionista módszerekkel jellemzi önmagát, életének reménytelenségét Alapélménye a magány, szegényes környezet, önirónia, ezt teljessé teszi, hogy két melléknévvel jellemzi magát „Vézna, szánalmas” Nagy szerepe van a rövid soroknak a hangulatkeltésben, a tompa rímek, a sok m hang, az a o á

hangok az m hanggal párosulva szomorú hangot adnak a versnek. Impresszionista pillanatkép a vers, hangulatot ad vissza A Meddő órán rokonverse a – Tóth Árpád én-lírájának – a Lélektől lélekig. Lélektől lélekig: továbblépés a Meddő órához képest, itt már nem önmagáról beszél, kiszélesítette a képet, és általában az emberi magányról szól, elégia ez a vers, a magányról, az elidegenedésről, az emberek társtalanságáról szól. A vers felépítése is más, egy élethelyzet leírásával és egy látvány bemutatásával kezdődik, és ehhez kapcsolódik a költő filozofikus megállapításai és zaklatott hangú megállapítása 4/4 Magyar érettségi 16. tétel készítette: Bozó Bernát; dátum: 2000. 05 20 tanár: Cseri Zoltánné 1. versszak: ez egy élethelyzet, áll az ablak mellett, ez a lírai helyzet 6. versszak a második része a versnek, a költő megpróbálja megfogalmazni a csillagok üzenetét Az 5. versszaktól

kezdve megszaporodnak a kérdőjelek (töprengést fejez ki) és a felkiáltó jelek. 7.versszak fontos következtetés, a felkiáltó jelek mellett új kulcsszó a jaj, ezek kifejezik a költő mélységes fájdalmát. A zaklatott lelkiállapotot kérdő és felkiáltó mondatok fejezik ki, a fájdalmat kifejező ó indulatszó. A verset lezáró felkiáltó mondat a költő teljes reménytelenségét fogalmazza meg Próbálunk kapcsolatot teremteni, de nem sikerül A melléknevek, kifejezik a költő hangulatát (csüggedt, jeges) A félrímes, négysoros versszakok hangulatában is ugyanaz a mondanivaló fedezhető fel, mint amit a szavak sugallnak. Dísztelenebb stílus, a leegyszerűsített mondanivaló, mint Tóth Árpád mindegyik művénél. A mondanivalója komor és ezzel válik egyszerűvé a vers stílusa. Szerelmi líra: Tóth Árpádnak egy múzsája volt, menyasszonya, későbbi felesége, hozzá írta szerelmes verseit. Rímes, furcsa játék: mennyasszonyához írta,

nagyon szép szerelmi vallomás, bravúros formamutatvány. Elégikus dal, szomorú a vers mondanivalója, de a vers zenéje vidám, játékos Nagy szerepe van a sorvégi rímeknek, gyakori a négy szótagos mozaik rím (nem csak az utolsó két, hanem négy szótag is rímel egymással). Az élénk jambikus lejtés, sok alliteráció is fokozza a vidám, játékos hangulatot, ezzel ellentétes a mondanivaló, ellentét van a vágyak és a valóság között. 4 – 8 versszakig olvashatjuk, mit szeretne adni a költő a szerelmének, azonban ő csak e verset tudja adni A vers utolsó strófáiban fogalmazódik meg a szép szerelmi vallomás, a szegény szerelmes pár összeborul, boldoggá teszik egymást, még akkor is, ha nincs semmijük. A vers rövid mondatai továbbgondolásra késztetnek A költemény folytatásának is tekinthetjük az Esti sugárkoszorú c. verset (ekkor már felségül vette a mennyasszonyát), az ifjú férj ajándéka feleségének: 1 v. sz: futó pillanat

megragadása Megjelenik az asszony alakja, vagy ahogy a költő látta Szinesztézia „finom, halk sugárkoszorú”. 2. v sz: a látvány látomássá válását örökíti meg Egy bibliai metafora fejezi ki a kötő elragadtatását Ezt a látványt kérdő mondatban vezeti le, itt a kérdő mondat a feszültséget fokozza 3. v sz: Nagy szerephez jutnak az írásjelek, jelképezi az ünnepélyes csendet, azután következik a valóság „A földi érzés: mennyire szeretlek!” A 8 soros strófák egy hatalmas versmondatból állnak, ezek a hosszú versmondatok fejezik ki a költő érzelmi töltését; keresztrímek. Érdekes a magánhangzók tudatos arányának meghatározása Az alliterációk fontos zenei elemei a versnek, jelzők, jelzőbokrok és mellettük szinesztézia és melléknevek jellemzik a verset, ez is impresszionista vers Tóth Árpád a magyar impresszionista költészet kiemelkedő alakja. Jellemző verse az Álarcosan