Művészet | Középiskola » A magyar amatőr és iskolai színjátszás fejlődés történetéről, az európai polgári színjátszásról

Alapadatok

Év, oldalszám:2005, 5 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:31
Feltöltve:2010. július 05
Méret:115 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!

Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

7.a Beszéljen a magyar amatőr és iskolai színjátszás fejlődés-történetéről! Társadalmi okai voltak, hogy nem volt sokáig hivatalos színjátszás. A városok magyar nyelvű polgárságának kialakulásával és megerősödésével párhuzamosan lett rá egyre nagyobb igény (kb. ötven éves folyamat, az 1700-as évek végétől a reformkorig) Kelemen László előtt: 1. iskolai színjátszás 2. nemesi műkedvelő társaságok 3. német nyelvű hivatásos színjátszás Iskolai színjátszás A reformkorban megnő a nemzeti nyelv szerepe. A református és a katolikus egyház iskolái fontosnak tartották az iskolai színjátszást. Pesten, 1719-ben, a piarista gimnáziumban már alakítottak külön termet dobozszínpaddal színjátékra. Az első hivatásos színészek az iskolai színjátszók közül kerültek ki. A legismertebb drámaíró paptanár Dugonics András volt. Nemesi műkedvelő színjátszás (kastélyszínház) Pl. a Ráday grófok birtokán, Pécelen

az 1780-as évektől (később a díszlet- és kelléktárukat a Nemzeti Színháznak adták) Német nyelvű hivatásos színjátszás Az 1750-es évektől a város kiadta bérletbe az épületet, a német társulat Brassótól Hamburgig bárhol felléphetett. Európa nagyobbik részét a német nyelvű színjátszás jellemezte. Magyarországon színházi célokat szolgált: 1. a budai játszóhely – ma Nemzeti Táncszínház (a karmeliták kolostorának templomában) 2. a pesti játszóhely – körbástya a Rondellában (ma már nincs) 1830-ig voltak német nyelvű előadások. Az 1840-es években volt az ún. „operaháború” – olasz vagy magyar nyelven, milyen arányban kell előadni. A színjátszás és a drámairodalom fellendítésére irányuló tudatos szándék legelőször Bessenyei György programjában fogalmazódott meg. Az első magyar színtársulat Budán alakult meg Kelemen László vezetésével (1790ben). A Martinovics-mozgalom leleplezése és

vérbefojtása után a társulat feloszlott. Az ún második magyar színésztársaság 1807-től 1815-ig játszott a fővárosban. Ezek a színészek valójában a Kolozsváron 1792-ben megalakult társulat tagjai voltak. Fellépéseik nagy részét a Rondellában tartották (Itt játszott Déryné Széppataki Rózsa). 1815 után a magyar színészeknek magyar városok adtak otthon, pl. Kassa, Miskolc, Kolozsvár, Székesfehérvár A magyar színészet a fővárosban akkor talált végleges otthonra, amikor 1837-ben megnyílt - előbb Pesti Magyar Színház - Nemzeti Színház. Iskoladrámák Az iskoladráma kiindulópontja a reformáció. Elővették az ókori drámákat Elsődlegesen pedagógiai és vallási célja volt, azaz a hangos, érthető beszédet, a német és a latin nyelv tanulását, a gesztikulációt, a közszerepléshez való bátorságot gyakorolták ezen keresztül a tanulók. Emellett az erkölcsös élet példáit látták maguk előtt A barokk idején

megerősödik újra a katolikus egyház, és ellenreformáció indul el a Loyolai Ignác által létrehozott jezsuita renddel. Ezekben a szerzetes iskolákban is virágozni kezd a színjátszás. Egységes tanrendjébe szervesen beépült a kötelező színjáték. Minden iskolában színpadot kellett építeni Jelentős érdemeket szerzett az iskolai színjátékok bevezetésében Comenius, aki didaktikus drámákkal tanított. Az ismert professzor azzal érvelt, hogy e drámák segítségével dresszúra nélkül lehet tanítani, oldja a gátlásokat, élesedik a tanulók memóriája, fejlődik latin nyelvtudásuk. A drámákkal való tanítás során a gyerekek alkalmazott tudáshoz jutnak. Hamarosan megjelentek a plautusi, terentiusi mintákat követő vígjátékok, a tréfás bohózatok, Moliére átiratok, amelyekben már megjelent a szerelem motívuma is. Ez forradalmi változásnak számított, mert sokáig szerelem nem jelenhetett meg a darabokban. A XVII-XVIII. században

már előfordult, hogy széleskörű nézőszám esetén magyar nyelven tartották az előadást. 1770 után pedig szinte csak magyarul játszottak. A XVIII század végére már csak a piaristák színjátéka maradt életben, akik antik vígjátékokat, Moliére darabjait és komédiákat dolgoztak át. Első színészeink, például Kelemen László is piarista növendék volt. 1792-ben Erdélyben, Kolozsváron alakul meg az első magyar hivatásos színtársulat, amelynek tagjai is az iskolai színjátszásban tanulták meg e mesterség fogásait. Az iskolákban 1783-tól kezdve irodalmi diáktársaságok jönnek létre. Csokonai életrajzában sok utalást találunk arra, hogy értelmezte az iskolai színjátszást. Csokonai 20 évesen, 1793-ban megírja A méla Tempeföit, első színdarabját, de eddigre 16 drámafordítással is elkészült már, amelyet fel is ajánlott a pesti színjátszóknak. Egy évvel később segédtanárként tanítja a poétái osztályt. Csokonai

inkább barátként kezelte a tanulókat, nem mint tanítványait. Együtt játszott velük, a szabadban sétálva tanított. Az unalmas professzorok nem nézték jó szemmel módszereit, viszont diákjai szerint csodálatos tanár volt. 1795-ben kicsapták a kollégiumból Ezután még egyszer vállal segédtanítói állás, Csurgón, ahol szintén polgárpukkasztó előadásokat hoz létre diákjaival. Mindössze 1 évet tanít itt, de Cultura címmel előadnak egy színdarabot és megszületik Az özvegy Karnyóné A reformkorban az irodalmi társaságok működése a nyelvművelés mellett kiterjed a közélet és művelődés minden területére, központi kérdéssé pedig a társadalmi haladás gondolata válik. Petőfi 1838-ban a selmeci líceumban a Nemes Magyar Társaság önképzőkör tagja lesz, és már ekkor saját verseivel szolgálja a magyar nyelvet. 1841-ben Pápán is önképzőköri tag. Kossuth a példaképük, és a Pesti Hírlap a fő olvasmányuk

Színielőadásokat is rendeznek elsősorban magyar drámákból: Katona József, Vörösmarty Mihály, Szigligeti Ede és Teleki László darabjaiból. Köztudott, hogy később Petőfi is beáll vándorszínésznek. 1848-as forradalmi ifjúság követelései között ott volt a színházlátogatások engedélyeztetése is. A világirodalom egyre több alkotása megtalálható magyarra fordítva, olvassák Goethe, Lessing, Schiller, Voltaire, Moliére, V. Hugó, Balzac, Shakespeare, W. Scott, Dickens műveit A hadiesemények idején az irodalmi diáktársaságok működése megtorpan, és a szabadságharc után nem is éled újjá. Önképzőkörök a XIX. század második felétől a XX század közepéig Az 1848-49-es forradalom után kevésbé politizáló önképzőkörök születtek. Például az 1863ban alapított Eötvös József önképzőkör az elődje az 1957-58-as tanévben újjáéledt irodalmi társaságnak, amely a ma is létező Eötvös József Gimnáziumban

működött. Ezek működését a bécsi udvar radikálisan kormányozta. Az 1930-as évek gazdasági válsága idején a hivatásos színházak is a tönk szélén álltak. A két világháború között súlyos politikai és társadalmi viszonyok jellemzőek, amikor a humanista gondolatok nehezen érvényesültek. Mindebből természetesen következik, hogy ez nem kedvezett a gyermekszínjátszás fejlődésének sem. Iskolai színjátszás 1945-től 1958-ig A felszabadulás után kultúrtermekben, gyárakban, falusi iskolákban rögtön megindult a műkedvelő színjátszás. Célja, hogy a háború borzalmait feledtesse, másrészt pedig az új rend tudatosítása az emberekben. 1948-ban a művelődéspolitikában nagy fordulat indult el Megszaporodnak a művészeti csoportok. Nincs olyan vállalat, ahol ne működne üzemi munkásszínjátszás. Működésüket kettősség, jellemzi, hiszen a szocialista termelésre serkentő csasztuskák mellett, megismerkednek Csehov, Gorkij

művészetével. Az iskolákban is éled a diákszínjátszás, főleg ahol olyan nagy egyéniség van, mint Németh László. A játékos eszközök között első helyen szerepelt nála a diákszínpad. Úgy tanította az irodalmat, hogy egy tanévben akár négy drámát is bemutattak tanítványaival. A diákszínjátszást egyik legfontosabb nevelési tevékenységi formánknak tartotta, ezért javasolta, hogy szervezetten kapcsolják be a tanításba. Gyermek- és diákszíniátszás 1958-tól 1967-ig 1957-58-ban tűnnek fel az irodalmi színpadok. Lírára, versmondásra épülve kezdték meg működésüket. Az irodalmi színpad a KISZ kulturális szemlerendszerén belül kiemelt ág lesz, de a színjátszó csoportokat el akarják sorvasztani. 1962-ben már 250 irodalmi színpadot tartanak számon. 1961-ben 3 városban rendeznek diáknapi ünnepséget, ahova csak irodalmi műsorral lehetett nevezni, színjátékkal nem. Mezei Éva, aki a Népművelési Intézetben az amatőr

színjátszás módszertani irányítója volt, referátumában arra hívta fel a figyelmet, hogy az irodalmi színpadokkal gazdagítani, színesíteni lehet az órákat, élmény közelbe hozni a kötelező olvasmányokat, tehát segítik az oktatást, irodalmi nevelést. Szorgalmazta, hogy legalább az irodalmi műsoron belül legyenek drámarészletek, jelenetek. 1967-ben már 5 város fogadja diákokat: Keszthely, Sárospatak és Gyula mellett Eger és Sopron kapcsolódik be a diáknapi ünnepségekbe. Az irodalmi színpadok teremtették meg az AMATŐR SZÍNJÁTSZÁS forradalmian új korszakát. Az amatőr színjátszás Az iskolai színjátszásnak az általános- és középiskolás gyermekcsoportok produkcióit előkészítő, és azt bemutató tevékenységét nevezzük. Ebben az időszakban azonban ez továbbgyűrűzött az egyetemekre. 1967 a fordulat éve Az amatőr színjátszás történetébe egri gondolat címen épült be az a tanácskozás, amely alapvetően

befolyásolta a következő időszak amatőr színjátszó munkáját, azon belül hangsúlyozottan a diákszínjátszásét is. 1972-től Pécsett kerül megrendezésre a gyermekszínjátszó fesztivál. Ezekben az években a diákszínpad vezető tanárok konferenciákon vitatják meg a diákszínjátszás elméleti és gyakorlati kérdéseit, továbbképzések indulnak el. Ennek fő mozgatója a Népművelési Intézet, Debreczeni Tibor és Mezei Éva vezetésével. Később Gabnai Katalin is bekapcsolódott e munkába. 1969-ben Magyarország belép az Amatőr Színjátszók Nemzetközi Szövetségébe. Ezek a folyamatok azt eredményezik, hogy szélesedik a műfaji határ Az irodalmi oratóriumtól a dokumentumjátékig, a görög komédiáktól a szerkesztett mimetikus összeállításokig, a folklórműsortól a pódiumjátékig minden előfordult. A fiatalok problémáival foglalkozó közéleti mondanivaló mellett, az irodalmi oktatást segítő klasszikus irodalom

népszerűsítése mellett megszólalt a diákkabaré, a népi játék és a commedia deli arte. Közel 1500 csoportot számlálhatunk ekkor. Jelentős diákszínpadok jönnek létre: Szentesen, Bácskai Mihály vezetésével, 1954-ben alakul diákszínpad. 1978-tól drámatagozat is működik iskolájukban, Várkonyi Zoltán, az akkori Színház-és Filmművészeti Főiskola rektora kezdeményezésére, középiskolai színművész előképzés céljából. (Gáspár Sándor és Alföldi Róbert is itt végzett, akik most a hivatásos színjátszás nagy egyéniségei. Ez is bizonyítja az amatőr színjátszás eredményeit) Pécsett, a Nagy Lajos Gimnáziumban és Budapesten a Madách Imre Gimnáziumban indult még hasonló drámatagozat. A Szegedi Egyetemi Színpad Paál István nevével fémjelezve, szintén túlmutatott az egyetem falain. Artaud, Brook és Grotowski széllemében működött Petőfi-rock című előadásuk külföldön is nagy sikert aratott. Az Egyetemi

Színpad Budapesten Ruszt József és Zsámbéki Gábor körül szerveződött, akiknek neve minden színházszerető előtt ismert ma is. Ezek a színpadok saját közlési vágyuknak megfelelően alakítják a magyar- és világirodalom alkotásait. Hangvételük sajátos, összetéveszthetetlen Kollektív játékstílus jellemzi őket. Céljaik között az állásfoglalásra késztetés is fontos szerepet kap. Új színházi értékek születtek, amelyek hatással voltak és vannak a hivatásos színházra! Az 1970-es évek végétől tapasztalható egy hullámvölgy, kicsit elfáradt a mozgalom, de folyamatosan működnek a diákszínjátszó és amatőr társulatok. 1989-ben a rendszerváltás ad egy új lendületet, ezután, az amatőr és hivatásos színházak között szinte teljesen megszűnik a szakadék. Megújult a fesztiválrendszer is, 1991-ben hirdették meg a Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozót, ahol évente képet kapunk e terület művészi

jellegzetességeiről. A gyermekszínjátszás ma a magyar színházi élet legszélesebb bázissal rendelkező területe. 7.b Hogyan alakult ki az európai polgári színjátszás? Mutassa be a XVIII sz európai színházi törekvéseket, valamint a vándorszínjátszástól az állandó színházak létrejöttéig vezető út állomásait! A felvilágosodás Az 1700-as évek második része – kialakul az a színházi kultúra, amelyben most is élünk. „Az ember születésénél fogva jó” –hirdette az iskola, a templom, a színház • A színház • Erkölcsi intézmény • Az állam finanszírozza, a politika (pl. II József keményen beleszólt) • Állandó épület – állandó társulat • A könyvtárak világirodalmából válogattak történeteket • A színész presztízse megnő (Pl. Davis Gatrick gazdag ember lett – „ő a legfényesebb csillag a színház egén” – mondták róla – innen ered a star elnevezés. Kelet-Európában az uralkodók

alapítják az első színházakat. Magyarországon a Várszínházat 1787-ben – a templomot alakítják át – német társulatok játszanak. 1790-ben Kelemen László alapít színházat (a Pesti Rondellában játszanak); 1792ben létrejön Kolozsváron az Erdélyi-Magyar Színjátszó Társulat. Oroszországban, Nagy Péter korában tehetséges jobbágyokból álltak a társulatok – a főurak egymással versenyeztek