Szociológia | Szociálpolitika » R. M. Titmuss - A jóléti társadalom elosztása, reflexiók a méltányosság kereséséből

R. M Titmuss – A jóléti társadalom elosztása, reflexiók a méltányosság kereséséből A szociálpolitika néhány kutatója történetileg úgy ábrázolja a jóléti állam fejlődését, mint a munkásosztály számára biztosított társadalmi jobbítás széles és emelkedő útját. 19. században indult el. A jóléti állam politikájának 1948 óta az a tévedése, hogy összetévesztette a célokat az eszközökkel az egyenlősítő célok miatt a gazdagoktól szegények felé való újraelosztás túlságosan messzire ment, és terhei mára túlságossá váltak a felső- és középosztályok elszegényedtek, mert azoknak a munkásoknak is ellátásokat nyújtottak, akiknek erre nem is volt szükségük. Szorosabb kapcsolatot kell teremteni aközött amennyit az emberek befizetnek és amennyit kapnak. A jóléti társadalom paradox módon inkább szélesíti, mint szűkíti az osztályok közötti távolságokat. Néhány előfeltevés: 1. a Beveridge jelentés

óta a szociálpolitika céljai a jogszabályok gyakorlatba való átültetése során megvalósultak. A szociálpolitika teljesítménye beváltotta jólétre vonatkozó ígéreteket 2. a szociális ellátások hatása a gazdagoktól a szegényekhez való átcsoportosítást jelent 3. meg lehet adni a szociális szolgálatok definícióját, az állami beavatkozás valamennyi területén ki lehet mutatni, hogy ki az aki nyert és aki veszített 4. lehetséges megoldás, hogy egy társadalomban elkülönítünk egy szociális szolgáltató világot a társadalom egészétől, és ennek hatásait a társadalmi élet egészére vonatkoztatás nélkül kell vizsgálni. Minden közösségileg szervezett szolgálat arra irányul, hogy valamilyen társadalmilag elismert szükségletet elégítsen ki. A társadalom azon akarata nyilvánul meg bennük, hogy a társadalom szerves egészként maradjon fenn. Megjelenik bennük az az óhaj is, hogy segítsék egyesek fennmaradását A

szükségletek felfoghatók társadalmiként és egyéniként is Azok a helyzetek, amelyekben bizonyos szükségletek felmerülnek és szükségletként elismerődnek, folytonosan változnak. A 19. század utolsó 50 évében alakultak ki az állami beavatkozás azon formái, amelyet szociális szolgálatoknak neveznek. A szociális szolgálat fogalom egyre bővült Korábban alig ölelt fel többet, mint a szegénysegélyezést, a közegészségügyet és egyes közrendet zavaró jelenségek kezelését. Határai mára úgy kiszélesedtek, hogy sok különböző jellegű tevékenységet átfognak. A kollektív beavatkozások, melyeknek célja egyének bizonyos szükségleteinek kielégítése és a szélesebb társadalmi éredekek szolgálata, három nagy jóléti kategóriába sorolhatók: szociális jóléti, pénzügyi jóléti és foglalkoztatási jóléti rendszerbe. Egyre több eltartást igénylő állapotot ismertek el kollektív felelősségként. Az eltartást igénylő

helyzet a lakosság túlnyomó többségénél előfordul, ha olyan szituációba kerülnek, hogy nem tudják ellátni magukat és családjukat. Ilyenkor függő helyzetűek lesznek. Eltartást igénylő természetes helyzetek lehetnek gyerekkor Késő aggkor Terhesség Fizikai vagy pszichikai betegség Fogyatékosság Függőségi helyzetek: munkanélküliség, alul-foglalkoztatottság Védő és megelőző rendelkezések Kötelező nyugdíjba vonulás Fiatalok késleltetett belépése a munkaerőpiacra Társadalombiztosítási rendszerek: Közvetlen készpénzfizetéssel kezelik a függőségi helyzetekért vállalt kollektív felelősséget. A központi kormányzat közbejöttével lebonyolított pénzmozgásokról van szó A jövedelemadónál adott kedvezményeket nem kezelik szociális kiadásként. Az első pénzügyi tranzakció, a másik elszámolási technika. Az egyén által élvezett adókedvezmény valójában transzfer jövedelem 1907-ben bevezették a progresszív

adózást, és jelentősen kiterjedt az adórendszeren keresztül működő szociálpolitika. Friedmann fogalmazta meg, hogy az adóügyi törvények egyre inkább szociális törvények. Szerinte a szociálpolitika szempontjából az adózás egyre kevésbé tekinthető olyan eszköznek, ami a gazdagok rovására szolgálja a szegények javát. 1909-ben vezették be a 16 éven aluli gyermekek után járó adókedvezményt. Az összeget folyamatosan emelték, majd 1920-ban a kedvezményt mindenkire kiterjesztették A foglalkoztatással kapcsolatos pénzbeli és természetbeni juttatások is bővültek. Ezek költségét a költségvetés viseli. A táppénz és más szociális juttatások is növekvő tendenciát mutatnak