Média Ismeretek | Film » Antal Edit - Egy szabadon választott filmes kifejezőeszköz jelenléte a filmtörténetben

A mozgóképkultúra intézményrendszere 1 Egy szabadon választott filmes kifejezőeszköz jelenléte a filmtörténetben A plánok A film kifejezőeszközei közé tartozik a plán a filmképpel, montázzsal, beállítással, hanggal, vágással együtt. A filmrendező ezeket az eszközöket használja fel, hogy a filmet műalkotássá szervezze, hogy megteremtse egyszeri és csakis rá jellemző világát és érzékeltesse a mondanivalóját. Külön-külön az egyes kifejezőeszközöknek nincsenek tartalmi vonzataik, ezért nehéz feladat egy eszközt kiragadva külön vizsgálni a történetét, szerepének alakulását. Plán (képsík, képkivágás) A kamera és a képtárgy mértékviszonyát jelölő fogalom, melyben a mérték mindig az emberi alak. A premier plán és a közelkép (nagyközeli illetve szuperközeli) arcot vagy arcrészletet mutat. A second plan vagy félközeli mellképet mutat, míg a totál plán vagy távol (illetve nagytávol) bármilyen

távolságban, de mindig teljes alakot, alakokat mutat azok környezetével együtt. A plán vagy képkivágás a hangsúlyozás egyik legfontosabb eleme a filmen, ahol a képtárgy fontosságát többnyire annak relatív - a többi képéhez viszonyított - nagysága (kicsisége) érzékelteti. Ameddig a kamera nem mozdul meg, a plánfajták viszonylag könnyen azonosíthatók. A kameramozgás azonban a plánok legváltozatosabb kombinációit, s a plántípusok átmeneteinek végtelen sorát hozhatja létre, akár egyetlen jeleneten belül. A legelső filmkészítők még nem voltak tisztában a plánváltások jelentőségével. (Szoros összefüggésben azzal, hogy a montázs lehetőségeiről is keveset sejtettek.) A korai némafilmek többnyire egyetlen kamera-beállításból készültek, merev, színpadias hatást keltettek. (lásd pl Melies filmjeit) A moziélmény akkor képes majd elszakadni a színháztól, amikor a plánváltások bevonják, az események résztvevőjévé

teszik a nézőt, s az eltérő időtartamú s különböző plánok váltakozása sajátos ritmust, tempót ad a képsoroknak. A képkivágások váltakoztatásának - a plánok rendszerében pedig a premier plánnak -rendkívüli jelentősége van abban, hogy a film nemcsak mint új technikai eszköz, de mint sajátos esztétikummal megragadható művészi közlésforma is megszülessen a század elején. A premier plan első rendszeres használói között említik a brightoni iskola képviselőit, J. Williamsont és G.A Smith-t (már a múlt század fordulóján), az amerikai Edwin Portert, Készítette: Antal Edit Művelődésszervező III. SLOK A mozgóképkultúra intézményrendszere 2 (1903 körül) továbbá D.W Griffith-t illetve a dán Urban Gad-ot a tízes évek elején A félközelit (second plan) a német származású Ernst Lubitsch használja először művészi tudatossággal a húszas évek elejétől, az USA-ban forgatott társalgási vígjátékaiban.

környezetünkből érkező vizuális ingereket a szemeinkkel érzékeljük. Mivel a szem páros szerv, a helyzetükből adódóan más és más képet látunk velük. Felváltva hunyjuk le a két szemünket. Észrevehető, hogy a környezetünk, attól függően melyik szemünk van lehunyva mintha elmozdulna. Ebből szemeink által szolgáltatott, eltolt képből, agyunk három dimenzióban tudja leképezni a környezetünket. Abban az esetben, ha valamilyen oknál fogva csak az egyik szem tud megfelelő képet szolgáltatni, elveszik a térlátás. Ugyanez történik a kamera esetében is A kamera síkban képezi le a környezetünket Amennyiben valós nézetet szeretnénk akkor két kamerát kellene alkalmaznunk és az általuk rögzített képet egyenként eljuttatni a szemekhez (sztereogram). Ez a módszer technikai okok miatt még nem terjedt el, így kénytelenek vagyunk megelégedni az egy kamera által nyújtott képekkel. A kamera által megmutatott síkokat szakkifejezéssel

plánoknak (francia: plan = sík ) hívjuk. A különféle plánok megnevezésével meghatározhatjuk a szereplő(k) és a környezet viszonyát, kihangsúlyozhatjuk az adott jelenet fontosságát, virtuálisan rámutathatunk a beállításon látható tárgyakra. Ezek sorrendben: Szuperplán, nagyközeli: A kamera igen közel van a tárgyhoz (5-20 cm), a megmutatni kívánt részlet teljesen kitölti a képet. A háttér nem látható Jól hasznosítható egyes részek, testrészek, érzelmek, mozdulatok kihangsúlyozására. Egy szereplős beállításoknál, szereplő mondanivalójának kihangsúlyozására használható. Nem alkalmas gyors, hirtelen mozdulatok, harci jelenek ábrázolására. A westernfilmekben jellemző például, hogy a párbajra készülő hősök közti feszültséget, a merev tekinteteket a „legnagyobb” plánban mutatja. Ilyenkor a képen csak a szemek látszanak. Premierplán, közeli: Készítette: Antal Edit Művelődésszervező III. SLOK

A mozgóképkultúra intézményrendszere 3 A kamera 0.5 - 1 m közötti távolságra van a tárgytól, láthatóak a háttér egyes részletei, de nem hangsúlyosak. Általánosságban ez a beállítás megfelel a mellképnek, igazolványképnek Több szereplős dialógusok megjelenítésére, vágóképekhez az adott párbeszéd érzelmi töltésének fokozására (a néző mintegy közelebb húzódik a beszélgetőkhöz). Időlassítással alkalmas harci jelenetsorok lezárására. Szuperplán és premierplán megfelelő kombinálásával komolyan lehet csökkenteni a díszletezés költségeit amennyiben a díszlet kívül esik a kameraélesség határán. Rajzfilmeknél ugyanez a háttérképek részletességének a csökkentésével járhat. Jól használható az elmosás effekt. Balázs Béla a film legsajátosabb kifejezőeszközének tartotta a közelképet Szerinte a közelkép a legkifejezőbb, például ez fejezi ki igazán az arcjátékot. „Az arckifejezés általában

többszólamú, mint a beszéd”. Dreyer Jeanne d’Arc-jában Jeanne szenvedése döntően premier plánokban nyer megfogalmazást. Eizenstein filmjében a Patyomkin páncélosban /1925/ a felemelkedő ágyúcső közeli megmutatása válik fenyegetően drámaivá. Kistotál: Teljes alak látható (kameratávolság: 1,5 - 3 m), a környezetnek is jelentősége van. Többszereplős jeleneteknél ez a leggyakoribb képsík. Párbeszédek, utcai, különféle munkavégzési jelenetek, harci jelenetek ábrázolására használható. Harci jeleneteknél a kistotál alkalmazásával statisztákat lehet megspórolni. Animációban csökkenthető a karakterek kidolgozottságának a mértéke. Nagytotál: A teljes díszletezés látható, ez a legnagyobb képsík. Alkalmas mozgalmas, üldözési, tömegjelenetek ábrázolására, a helyszín bemutatására. Az alakok csak messze, szinte a horizonton látszanak, mint például Fábri Zoltán Hannibál tanár úr /1956/ című filmjében,

amikor az amfiteátrumban az embersereg üldözi a tanárt. De ilyen plánokat találhatunk a Volt egyszer egy vadnyugat című film több jelenetében is. Amennyiben animációban kidolgozására! Összetett képek: Készítette: Antal Edit Művelődésszervező III. SLOK alkalmazzuk, törekedjünk a háttér minél részletesebb A mozgóképkultúra intézményrendszere 4 Egy beállításban két vagy több kameranézetet mutatunk meg. Ezek megjeleníthetünk egymástól helyileg, vagy időben elkülönült eseményeket, különféle látásmódokat. Amennyiben összetett képet alkalmazunk, a forgatókönyvben jelöljük külön, melyik részhez, milyen beállítást használunk. A képsíkok csak a kamera és a beállított jelenet távolságát határozza meg, nem ad információt a kamera térbeli elhelyezkedéséről. Ezek meghatározására a kameranézetek szolgálnak Alapvetően 8 irányt határozhatunk meg mind vízszintes, mind függőleges irányban. Ezek

sorrendben: Szemből nézet: A kamera a tárgyra szemből, közel merőlegesen néz. Jobb félprofil, jobb fél-oldalnézet: A kamera a tárgy szembenézetéhez képest, jobbra elforgatva 45 fokos szöget zár be. Jobb profil, jobb oldalnézet: A kamera a tárgy szembenézetéhez képest, jobbra elforgatva 90 fokos szöget zár be. Jobb fél-hátulnézet: A kamera a tárgy szembenézetéhez képest, jobbra elforgatva 135 fokos szöget zár be. Igen ritkán alkalmazzák. Hátulnézet: A kamera a tárgyra hátulról, közel merőlegesen néz. Bal fél-hátulnézet: A kamera a tárgy szembenézetéhez képest, balra elforgatva 135 fokos szöget zár be. Igen ritkán alkalmazzák. Bal profil, bal oldalnézet: A kamera a tárgy szembenézetéhez képest, balra elforgatva 90 fokos szöget zár be. Készítette: Antal Edit Művelődésszervező III. SLOK A mozgóképkultúra intézményrendszere 5 Bal félprofil, bal fél-oldalnézet: A kamera a tárgy szembenézetéhez képest,

balra elforgatva 45 fokos szöget zár be. Két fontos kamerabeállítást kell még megemlítenünk: Békaperspektíva: A kamera alulról, a talaj közeléből szemléli a világot. Ennek hatására a tárgyak nagyobbnak látszanak, függőleges irányban megnyúlnak. Így látja egy kisgyerek, állat a környezetében lévő embereket. Madárperspektíva: A kamera felülről, a magasról néz lefelé. A tárgyak ennek hatására kisebbnek látszanak Tipikus beállítás a biztonsági kameráknál. A kamerabeállítás aranyszabályai: 1. Ha személyt, állatot közeliben fényképezünk, mindig hagyjunk teret a látósugár irányában Ha a szereplő jobbra néz, toljuk kicsit balra a képsíkhoz képest. Amennyi folyamatosan mozog a szereplő, ne próbáljuk ilyen módon követni. 2. Ha egy személyt vagy tárgyat közeliben fényképezünk, akkor ne hagyjunk se túl nagy, se túl kicsi helyet a keretben. 3. A tárgyak elhelyezése a térben ne legyen zavarkeltő,

félreérthető A néző inkább azon gondolkodjon, hogyan menekül meg a főhős, ne pedig azon, hogy honnan ugrott elő a szörny. 4. Mozgás felvételekor nem szükséges túl sok helyet hagyni, de ügyelni kell arra, hogy a mozgás ne lépjen ki a képből. Harci jelenetnél lehetőleg azok legyenek láthatóak akik verekednek és ne pedig a háttérben napozó statiszták. 5. Emberek vagy tárgyak csoportjának felvételekor kerüljük a személy vagy tárgy kettévágását a keretvonal által. Hacsak nem akarjuk valóban kettévágni 6. Ne rendezzük az embereket a képkerettel párhuzamosan 7. A tömegjeleneteknél a kamera fókuszában csakis fontos szereplők legyenek Készítette: Antal Edit Művelődésszervező III. SLOK A mozgóképkultúra intézményrendszere 6 8. Két ember felvételekor egyensúlyba helyezésükre kell törekedni, kivéve ha egy adott szereplő dominanciáját akarjuk ezzel kihangsúlyozni. 9. Távoli felvétel készítésekor a perspektivikus

hatás növelésére az előtérbe helyezzünk valamilyen tárgyat, vagy szereplőt, hogy viszonyítási pontot kapjon a néző. 10. Sohase állítsuk be a kamerát tökéletesen függőleges és vízszintes síkba, kerüljük a tökéletesen merőleges beállításokat. Ez különösen fontos az animációknál! Ez a nézet idegen a normális térlátással rendelkező ember számára. A plánok egyidősek a filmmel. A különböző képsíkok alkalmazása alapvető a filmkészítésben, segíti az elbeszélést, a történet kiteljesedését. Kezdetben csak egymás mögé ragasztották a különböző nagyságú plánokat. Ezzel érték el a legegyszerűbben a filmhatást A plánok azonban nemcsak önmagukban állnak a filmben, hanem legtöbbször plánok váltakozását látjuk egymás után. A plánok váltakozása általában kameramozgást feltételez. A filmtörténet kezdetén, még a némafilmek korszakában a plánok változásai különböző beállítások egymás utáni

bevágásából jöttek létre. A kamera egy rögzített ponton állt, de már akkor nagy volt az igény arra, hogy a „kamera olyan mozgékony legyen, mint az emberi szem” – ahogy Sadoul mondta. A kamera mozgásával létrehozott élmények elég koraiak a filmtörténetben. Már 1896 táján Lumiére egyik operatőre egy gondolára helyezte a felvevőgépet, felfedezve a gépmozgást. Ez jó hatással volt a plánokra is. Ezentúl már nemcsak különböző beállításokat vághattak egymás után, hanem vágás nélkül a kamerát mozgatva lehetett megoldani a plánok közti váltást. Például Antonioni Nagyítás című filmje úgy fejeződik be, hogy a főszereplő áll egy park közepén, az ég felé néz, a kamera kistávolból indít, majd a gép felemelkedik a levegőbe és távolodik a férfitól, egészen a nagytávol plánjáig, majd felemelkedik a park fái fölé és ott megáll. A kamera mozgásával tehát lehetővé vált, hogy ne csak külön plánokat

vetítsenek, hanem megmutassák a plánok közti folyamatokat is. Azt is, hogyan távolodik, vagy közeledik a felvevőgép egy tárgyhoz, hogyan járja körbe, vagy éppen hogyan közelít meg egy dolgot. Ez új értelmezést adott a plánoknak, és még több lehetőséget a rendezőnek, hogy egyénivé tegye a filmet. Ezáltal sokkal több érzelmet és hangulatot, többletjelentést és rejtett üzenetet tudtak filmre vinni. Minden plánfajtának megvan a maga jelentősége a filmtörténetben, minden műfaj megtalálja a saját maga kifejezésére legalkalmasabb plánokat. Megint csak a westernfilmeket lehet Készítette: Antal Edit Művelődésszervező III. SLOK A mozgóképkultúra intézményrendszere 7 példának hozni, mert ezek jól mutatják, hogyan lehet ötvözni a filmben a nagytávolokat (feltűnik egy lovas a sivatagban) a premier plánnal, vagy éppen a szuperplánnal (szemek). De ha az új hollywoodi vígjátékokra gondolunk a tömegfilm kategóriában,

például a ’90-es évek terméseire, az úgynevezett tinivígjátékokra (Csaj nem jár egyedül, Pasik és csajok), megállapíthatjuk, hogy ennek a könnyed műfajnak a félközelik és a premier plánok váltakozásából áll a képisége. Ezzel akarja közelebb hozni a tinédzserek világát és hétköznapi problémáit, minél átérezhetőbbé tenni a néző számára. A legnagyobb kifejezőereje a premier plánnak van. Leginkább az arcot szokták premier plánban venni, mert a mimika, az arcjáték megmutatása sajátos érzelmek tükrözése. Dreyer Johannájában Falconetti szipogása, szájának rángása idézi fel a szenvedést, a kínt. A műfajoknak és a rendezői egyéniségeknek is más a kapcsolata ezzel a megoldással, mindenesetre felhasználásuknak az intimebb kamaradrámák kedveznek. Elsősorban drámai koncentrálóerejük van, ezzel szemben a távoliaknak, totáloknak líraibb, oldottabb a szerepük. A nagytávoli felvételek mindenekelőtt

visszahelyezik az embert a környezetbe, az egész világba. Fellini Országútonjának záróképe adja ezt az élményt: a magasból egyre távolodva látjuk Zampanot, ahogy egyedül, magányosan ballag a tengerparton. Vagy Eizenstein Rettegett Ivánjának klasszikus képében a hómezőn kígyózó fekete tömeg rajza, amint Ivánhoz közeleg. Sokféle asszociációs tartalmat rejt a kép: a nagyság, a végtelenség élményét. A nagytávoli plánok az ember és környezet viszonyáról szólnak, míg a premier plánok az emberi érzelmek és belső lelki tartalmak megnyilvánulását mutatják. Mindkét plánfajta kivételes, nem hétköznapi látószöget feltételez, ezért expresszív jelentésűek. Mivel a filmben ezek a legnagyobb hatásúak, ezért ez a két plánfajta terjedt el a legjobban, a film története során ezek jutottak több szerephez, de emellett ugyanúgy él a többi plán is, ezek váltakozása és felváltott alkalmazása ma is jelen van a

filmkészítésben. Nem lehet a plánok használatát a filmtörténet alapján korszakokra bontani, hiszen minden minden filmes irányzat alkalmazta és használta ezt az alapvető filmes kifejezőeszközt. De a plánfajták alkalmazásának gyakoriságát figyelemmel lehet kísérni, hogy mely műfajok milyen plánfajtát favorizálnak, hogy minél jobban ki tudják fejezni vele a mondanivalójukat. Emellett még meg tudjuk figyelni a plánok váltakozásit, és azt is, hogy a kameramozgás elterjedésével hogyan változtak a plánok közti váltások. Készítette: Antal Edit Művelődésszervező III. SLOK A mozgóképkultúra intézményrendszere 8 Az biztos, hogy a filmtörténetben minden rendező a saját elképzelései szerint használta filmjeiben a plánokat és ezekkel különböző megoldásokkal gazdagította a filmes kifejezőeszközök alkalmazásának lehetőségeit. Új és új módszereket fejlesztettek ki, hogy a nézők számára minél hatásosabb és

valósághűbb ábrázolást tudjanak produkálni a filmvásznon. A többi kifejezőeszköz használatával együtt arra törekedtek, hogy minél jobban vissza tudják adni a rendező szubjektív világán átszűrt valóságot és a filmet művészi alkotássá szervezzék. Készítette: Antal Edit Művelődésszervező III. SLOK A mozgóképkultúra intézményrendszere 9 Dolgozatom témája Egy szabadon választott filmes kifejezőeszköz jelenléte a filmtörténetben – a plánok. Azért esett a választásom erre a témára, mert nagyon fontos szerepet töltenek be egy filmben a plánok. Ha jól használjuk őket, egy amúgy középkategóriás filmet is emlékezetessé tehetünk, illetve egy nagyon jó történettel, szereplőkkel forgatott filmet rossz plánokkal akár tönkre is tehetünk. Igaz egy plán nem csinál nyarat, szükség van a montázsok, beállítások, hangok, vágások ideális használatára, de úgy gondolom döntő szerepe van. A feladat elvégzése

közben ügyeltem arra, hogy ne felső fokon ismertessem a plánok jellemzőit, hogy olyanok is megértsék azt, akik nem főiskolán hallgatják a filmet, hanem középiskolában foglalkozásokon, illetve azok akik hobbiszinten érdeklődnek a filmezés iránt. A filmek sorrendjét a plánok ismertetésének sorrendje határozta meg. A dolgozatban szereplő filmek: Sergio Leone: Volt egyszer egy vadnyugat Fábri Zoltán: Hannibál tanár úr Eizenstein: Patyomkin páncélos Dreyer: Jeanne d’Arc Antonioni: Nagyítás Dreyer: Johanna Fellini: Országúton Eizenstein: Rettegett Iván A dolgozatból kimaradt filmek: Jewison: Forró éjszakában Milenstone: Nyugaton a helyzet változatlan Capra: Az utca embere Kertész: Piszkos arcú angyalok Resnais: Szerelmem, Hiroshima Rosselini: Paisa Azt, hogy melyik film kerüljön bele a dolgozatomba, és melyik ne, nem szimpátia alapján döntöttem el, hanem az, hogy olyan filmeket szerepet volna példának felhozni,

amit nagy valószínűséggel egy középiskolás is ismer, ismerhet, illetve könnyen beszerezhető. Hisz saját magamon tapasztalom, hogy általában a kötelező, illetve az ajánlott filmek legalább 75%-a Készítette: Antal Edit Művelődésszervező III. SLOK A mozgóképkultúra intézményrendszere 10 nem található meg a vidéki könyvtárakban, illetve kölcsönzőkben. Ugyanígy van ez a kötelező olvasmányokkal is. Az alábbi könyveket ajánlom: B. Nagy László: A látvány logikája Bp. 1974 Szépirodalmi Bazin, A.: Mi a film? Bp. 1995 Osiris Kovács András B.: A film művészettörténete 1991. Új Hold Évkönyv Magyar Bálint: Az amerikai film Bp. 1974 Gondolat Médiakutató, Magyar Média, Jel-Kép, Filmvilág című folyóiratok Készítette: Antal Edit Művelődésszervező III. SLOK