Oktatás | Könyvtári ismeretek » Törköly József - Hypertext

A HYPERTEXT Házi dolgozat OROSHÁZA 2001 Készítette: Törköly József, 3. évf levelező, könyvtár szakos hallgató Rövid előzetes – a hozzáállás kérdése Miközben tanulmányozni kezdtem az összegyűjtött anyagot, és egyre újabb ismeretek kerültek a birtokomba, akkor jutott eszembe, hogy néhány mondatban röviden leírom a gondolataimat, melyek a dolgozathoz és a témához (hypertext) való kapcsolatomat bemutatják. Úgy érzem indokolt ez, annál is inkább, mert véleményem szerint az ember hozzáállása valamely feladathoz nagyban befolyásolja a megoldás minőségét. Szóval, ahogy olvastam egymás után a szakirodalmakat, úgy alakult ki bennem két érzés: az egyik az, amit az újdonság megkapó varázsa szokott kiváltani az emberből. Amikor azt mondja: micsoda érdekes és izgalmas dolog, talán nekem is érdemes lenne egy kicsit elmélyednem a témában. Amikor már kezd derengeni az új és megértendő (felfedezendő) terület

ismerethalmaza. A másik érzés az utóbbi mondathoz kapcsolódik. Bizony ennek a folyamatnak (a megismerésnek) lehet jó és gátló oldalát is érezni. Amikor már kapisgálja az ember, hogy miről is van szó, de az információk még nem állnak össze egy teljes egésszé, amikor nem tudja még önmaga számára rendbe szedni az ember a témát. Tehát ezek az érzések kísértek, de a feladat újdonsága jobban vonzott, mint a kuszaság réme. Emellett pedig racionálisan is szemügyre véve a feladatot, tudtam, hogy egyrészt kötelező megismernem e területet, másrészt pedig ha jól csinálom, akkor igen hasznos ismereteket meríthetek e dolgozat kapcsán a hypertextről és a számítástechnika kapcsolódó területeiről. Az anyaggyűjtés. Módszerek Keresések A kiindulási helyzetem a következő volt: hallottam már a hypertext fogalmáról, tudtam, hogy hová sorolhatom be, de döntően nem voltam tisztában a jelentésével. Mivel alapvetően

számítástechnikához és azon belül is a világhálóhoz kapcsolódó fogalomként értelmeztem a hypertextet, megnéztem a könyvtárunkban külön állományrészbe osztott számítástechnikai könyvek közül azokat, melyek az Internetről szólnak. A tartalomjegyzékeket, a mutatókat használtam. Már itt feltűnt, hogy a kifejezést néha hypertextként, máskor pedig hipertextként hozzák. (Később még egy változatát találtam) Ezek a könyvek általában a fogalmat számítástechnikai oldalról mutatják be, nem túl bőbeszédűen, hanem lényegretörően. Ezekből tulajdonképpen egy kiindulási képet tudtam magamnak konstruálni, a fogalom tartalmát illetően, de igazából kevés információm gyűlt össze. A következő lépésben tettem néhány keresési kísérletet az Interneten az Origo keresőjével. A szavak amikre kerestem ezek voltak: hypertext, memex (amit az órán tanultunk). Így jutottam hozzá, sok-sok találat között, Ted Nelson

„Hipervilág – a szellem új otthona” c. munkájához és a „Hypertextuális Derrida, posztstrukturalista Nelson?” c. íráshoz Utóbbi a Magyar Elektronikus Könyvtárból származik. A leginkább azonban az OSZK Manci adatbázisa látott el információval. Itt találtam meg a hypertext után egy újabb keresőkifejezésként a hiperszöveg szót, amikor ugyan keresni az előbbi szóra kerestem a kulcsszó mezőben, ám a találatok megjelenítésekor az egyes tételeknél tárgyszóként a hiperszöveg kifejezés szerepelt. Sajnos a nagyszámú találati halmazt jelentősen szűkítenem kellett a nyelvi tényezővel, azaz csak a magyar nyelvű irodalmak jöhettek szóba esetemben. Így találtam meg sok-sok folyóiratcikket a TMT-től egészen az Új pedagógiai Szemléig. Azt gondolva, hogy esetleg monográfiák is tárgyalják a témát, a MEK-en, majd a HUNOPAC-on keresztül beléptem az ODR (Országos Dokumentumellátó Rendszer) keresőjébe is. Itt tárgyszóként

kerestem a hypertext kifejezésre és jó néhány találathoz jutottam. Ezek után sikerült a talált könyveket a saját helyi adatbázisunkban is beazonosítva további irodalmakhoz hozzáférnem. Sikertelennek vagy inkább nehézkesnek lehet nevezni az Origo-n, már korábban vázolt keresést. Túl sok volt a találat és kevés volt a releváns Ugyanígy eredmény nélküli volt néhány megyei könyvtár OPAC-jában történt keresésem, amikor tárgyszóra, vagy szavak-ra kerestem a hypertext, vagy hiperszöveg kifejezésekkel. A leghasználhatóbb kétségtelenül a Manci adatbázisa volt A hypertext Az a feladatom, hogy megértsem mi az a hypertext és nem kevésbé jelentős az a feladat sem, hogy érezzem a hypertext több szempontból vizsgált jelentőségét. A hypertext, magyarítva hiperszöveg, tulajdonképpen a szöveges információ szervezésének új módszere. Legsajátosabb vonása a nem-szekvenciális, nem lineáris alkalmazás. Egy hagyományos,

nyomtatott dokumentumot általában az oldalszámnak megfelelően elölről hátrafelé haladva olvasunk, ahogyan a szerző is haladt többnyire az alkotás folyamatában a kezdettől a mű végéig. Kitérőkre nem igazán van lehetőségünk, bár egy szépirodalmi műnél valószínűleg kevéssé van ilyenre szükség. Ám egy szakmonográfiánál különböző kifejezések, fogalmak és egyéb információegységek megkövetelhetik, hogy háttérinformációt vegyünk igénybe. A lábjegyzet, a különböző hivatkozások hasonló célt szolgálnak, ám itt a fizikai alkalmazás (el kell mennünk esetleg a hivatkozás megtalálásához távoli intézménybe) többnyire nem megoldott. A hypertext ezt a problémát megoldja olyan módon, hogy a szöveg bizonyos pontjain, bizonyos információegységeket kiemelt grafikával jelez, s ahol ilyet találunk, ott továbbléphetünk az adott típusú információ irányába. A hypertext szorosan kötődik a World Wide Webhez, hiszen

itt majdnem minden web oldal alkalmazza ezt a technikát. Többé nem vagyok arra „kárhoztatva” hogy elölről kezdjem és csak a végén fejezzem be! A szövegen belül a hivatkozások irányában bármikor bármerre navigálhatok, ahogyan kedvem tartja! Ahogy nagyon fontos vonásként ki is emelik a szakirodalomban, a hypertext asszociatív jellegével tükrözi (szimulálja) az emberi gondolkodás természetét. Ezért is tartják egy új, forradalmi információszervezési módszernek. A hypertext története Vannevar Bush nevével veszi kezdetét, aki 1945-ben publikálta „As We May Think” c. cikkét Ebben egy, már 1932-ben kidolgozott módszert ír le, melynek a Memex (Memory Extender) nevet adta. Itt a kulcsfogalom az asszociatív index volt, mely kapocsként szolgált a különböző információegységek között. A hypertext kifejezést azonban csak Ted Nelson használta később, 1965-ben. Ő alkotta meg a Xanadu rendszerét, melyben minden információnak

benne kellett lennie, amit valaha valaki is leírt. Az első futóképes hypertext rendszer a Hypertext Editing System volt, mely 1967-ben készült el bizonyos Andries van Dam vezetése alatt. Az első, termékként megvalósított hypertext az 1985-ben kiadott Symbolics Document Examiner volt. Ez a Symbolics cég munkaállomásának dokumentációja volt hypertextes alkalmazásként 10000 csomóponttal, 23000 hivatkozással. A közelmúltban (1987) az Apple bemutatta a HyperCard-ot, melyet ingyen adnak minden Macintosch számítógéphez. Hipermédia Ha a hypertextről esik szó, a szakirodalom általában foglalkozik néhány mondat erejéig a hipermédiával is. A hypertext, mint ahogyan a neve is mutatja, főként szöveges információt hordoz. Olyan szöveges információt, melyekben hivatkozások, linkek vannak, s melyekről ugorhatunk a minket érdeklő újabb információra. Tehát a s hypertext szöveg és másik szövegegység között teremt kapcsolatot (legalább is az

én értelmezésemben). A hipermédia már nem csupán szöveges információt kapcsol szöveghez, hanem bármilyen más típusú adatot, dokumentumot. Ez a más típus lehet hang, videó, kép vagy más De vajon miben különbözik a hipermédia a multimédiától? A Multimédia kisszótár a hypermédia szócikknél ezt írja: „ A hipermédia másként a multimédiás módszerrel elkészített anyag olyan szervezése, amely elősegíti a gyors tanulást annak révén, hogy az információt logikai sorrendben is követhetővé teszi. A sorrendet az adott logikai séma alapján az olvasó dönti el.” Ha jól értem, akkor itt is a szervezés szón van a lényeg, továbbá azon, hogy a sorrendet az olvasó dönti el? A hipermédia alkalmazására talán az oktatás terén van a legnagyobb esély, illetve különböző enciklopédiák hypertextes, hypermédiás kiadásánál. Példa az Új pedagógiai Szemle c. folyóiratból hipermédia enciklopédia részletre: A vett példa

elég jól illusztrálja a több csatornás, és főleg több dimenziójú ismeretszerzés folyamatát. Ha már Bachról olvasunk esetleg nem baj ha néhány fotó is rendelkezésünkre áll, hogy megtekinthessük a géniusz arcát, tekintetét, és ehhez elég egy kattintás az aláhúzott, kiemelt elemre. Ugyanígy nem kell szakkönyvtárba mennünk, hogy megtekinthessünk a zeneszerző szülővárosáról egy filmrészletet, mert a hivatkozásra kattintva rögtön mozgókép formájában megkapjuk az információt. A további elemek hasonló módon működnek Látható, hogy itt egy információs hálóról van szó, mely elemeinek használati sorrendjét én dönthetem el, éppen annak megfelelően, amilyen információra „éhesnek érzem magam”. Hypertext és könyvtár Nem nehéz belátnom, hogy a hypertext mibenlétének megértése után szükséges belekóstolni a hypertext és a könyvtári munka kapcsolatába is. A hypertext itt van, itt van a WWW is, itt vannak a

könyvtárak, és itt vannak a könyvtárosok is. Mi sülhet ki „ezek kombinációjából”? Mit jelenthet a könyvtáros számára a hypertext? Vajon minden könyvtári munkaterületen van ennek jelentősége, vagy vannak kiemelt munkafolyamatok, ahol nagyobb eséllyel hasznosulhat a hypertextről szerzett információ. A saját gondolataim előtt a szakirodalomhoz fordulok. Lengyel Mónika, Sütheő Péter, Koltay Tibor néhány írása adott útbaigazítást. Lengyel Mónika a könyvtári tájékoztatás területén alkalmazott hypertext eljárást is bemutatott 1993-ban a 3K hasábjain. Ebben megállapította, hogy a faktografikus tájékoztatási eszközökben szereplő információkat át lehet építeni hypertextes formába, ám azt is jelezte, hogy kísérletek alapján akkor még (1993!) a nyomtatott könyveket (enciklopédiák, szótárak) forgatták nagyobb biztonsággal a felhasználók és nem ezek hypertextes változatait. A tárgykörre orientált hypertextes

alkalmazások már jelenthetnek előre lépést, ha például nincs nyomtatott előzményük és igen gazdag anyaggal rendelkeznek és nem utolsósorban jól szervezettek! Ezek már nem (egyetlen) könyvből készülnek, hanem egy adott téma sajátos, rokon vonásai alapján akár több dokumentumból is. A hypertext alkalmazható online katalógusok és adatbázisok segítségeként is, mellyel emelni leheta keresések hatékonyságát. Itt egyszerűen a keresés során, a felhasználónak nyújtott segítségről van szó, mely hypertextes formában – a szerző szerint – hatékonyabb keresést tesz lehetővé. Lengyel Mónika konkrét példával illusztrálja a következő alkalmazási terület lehetőségeit: a könyvtári tájékoztató rendszerek hypertextes változatát. Az OSZK-ban ilyen rendszer a cikkben bemutatott Hipertár. Az alkalmazás célja, hogy az olvasó Széchenyi Könyvtárban való eligazodását megkönnyítse. A címlap után a főmenübe kerülünk,

ahonnan továbbléphetünk a hat almenübe, de innen azonnali visszalépési lehetőségünk is van. Egyes almenükből eljuthatunk másik almenübe, így például a „gyűjtemények”-től a „katalógusok”-hoz vagy akár a „térképek”-hez. Ennek a rendszernek a felépítése hierarchikus, de nem szigorúan az. Sütheő Péter már az információszolgáltatásban betöltött szerepét vizsgálta a hypertextnek. Nem tudok különösebben vitatkozni megállapításaival, melyek szerint az egyes információtároló- és kereső rendszerek (pl. az online bibliográfiai adatbázisok) csak azt a keresési stratégiát támogatják igazán, melyben a felhasználó pontosan tudja, mit akar, és mit keres. Ezzel szemben – mondja a szerző – a hypertextrendszerek keresési technikája a böngészés (browsing), mely a fentebb említett keresési stratégián kívül azoknak is nagy segítséget nyújthat, akik kevésbé célorientált kérdésekkel mennek egy rendszernek. Azaz

e rendszerek azon keresési stratégiákat támogatják, melyekben a felhasználó nyitottabb, melyben megengedett a „serendipityeffektus” (váratlan, érdekes információ eltérít az eredeti iránytól) és mindenféle érdekes információ begyűjthető előzetes tervezés nélkül. Talán annyiban ellenérzésem van e koncepcióval szemben, hogy az információs igény, véleményem szerint, akkor elégíthető ki a legjobban és akkor a legvalódibb, ha azt pontosan meg lehet határozni. Márpedig, ha tudom, hogy mit akarok, akkor arra van szükségem, hogy a pontos kérdésemre pontos választ kapjak. Ahogyan Sütheő Péter írja is, a hypertext kevésbé pozitív tulajdonsága, hogy időigényes keresést kínál fel. Persze az ellenvetésem lehet, hogy mindössze a hagyományokból származik, abból, hogy eddig így csináltuk. Mindenesetre a többszempontú információszerzés itt a hypertextben történő böngészéssel is megvalósítható és a szakirodalomban

– állítólag – egyetértés uralkodik arról, hogy a böngészés minden fajtája kreatív információszerzés. A saját gondolataim: sajnos nem vagyok abban a helyzetben, hogy ismernék több rendszert is. A World Wide Web hypertextes módszere az ami segítségemre van. Ismerem még Petter Henriksen információ-tektonikai gondolatait. Ezek alapján azt gondolom, hogy a jövőben mindenképpen komolyan kell vennünk a hypertextet, úgy is mint az információ-tektonika (az információk struktúrákba szervezésének) jelentős módszerét. Most még csak azt tapasztalom, hogy felhasználói szinten milyen előnyei és hátrányai vannak a hypertextnek a könyvtári munkámban. Azt nem tudom, hogy hypertext rendszerek készítésében van-e már, vagy a közeljövőben, vagy még később szerepe lesz-e a könyvtárosoknak. Úgy tapasztalom, hogy egy Internet kereséskor attól is függ a találatok relevanciája, illetve a szerezhető információ bősége, hogy mi a keresett

téma. A rengeteg találat között az ember a cím alapján választ és onnan vannak olyan linkek, melyek a témához kapcsolódó további területeket jelölik meg, ám sokszor egy-egy információ a maga konkrétságában nehezen található meg. Az információ elborítja az embert és nemcsak a konkrétumokat nehéz megtalálni, de sokszor szelektálni sem könnyű! A hypertext mindennek ellenére hasznos, mert egyrészt egymással többékevésbé kapcsolatban álló témák között gyors navigálást tesz lehetővé, illetve a már említett több dimenzióban történő információgyűjtést nagyszerűen támogatja. Talán olyan ez, mint amikor egy hatalmas partira készülődve óriási svédasztalok kerülnek felállításra, amelyen lesz többfajta gyümölcs is (remélem szokott rajta lenni). Természetesen először be kell gyűjteni több helyről a gyümölcsöket és utána szépen, ízlésesen el lehet rendezni akár egy egész saját asztalon. Itt csak a

gyümölcsök szerepelnek, és aki mondjuk ananászt szeretne enni, amikor odamegy az asztalhoz, akkor ott találja, az őszibarackot, a mangót, a kiwit és így tovább. Az ötletei, asszociációi (melyeket talán az illatok is sugallnak) alapján eszébe jutnak még kedvenc gyümölcsei és ahhoz, hogy ezekhez is hozzájusson, nem kell mást tennie, csak mondjuk két tállal odébbról vennie. Gyakorlat Az Origo-ból indultam el. A kezdőlapról a kultúra+művészet témát választotta, hogy könyvtári információforrások felé jussak. Itt találtam sok cikket a kultúra, művészet területén, azonban a bal felső sarokban könyv – kiállítás – színház – zene – hírek témákat találtam. Azért még megnéztem, hogy mi van az oldal alján, ezért lejjebb görgettem a csúszkát. Az oldal közepén, a jobb szélen, sajnos majdnem túl kicsivel szedve „Vizsla katalógus” címszó alatt találtam más egyébbel együtt ilyet is: könyvtárak. Erre

klikkelve kaptam egy 108 találatból álló listát. Itt tulajdonképpen fel voltak sorolva a könyvtárak, egyesek csak a honlapjukkal, mások az online katalógusukkal. A BKÁE online adatbázisok, virtuális könyvtára felé vettem az irányt. Az általános információkra kattintva több témát is találtam, így címadatokat, nyitva tartást, könyvtári dolgozók névjegyzékét stb. A címadatoknál megkaptam, ami várható volt, ám nem várt információként megkaptam a könyvtár megközelítésének térképét is! Az oldal alján a főmenübe vezető kis házra kattintottam, így visszajutottam a főmenübe. A főmenüben egyébként hét almenü van. A szolgáltatásokra klikkelve ezek egész listáját kaptam meg, melyekről szintén tovább kellett lépnem, ha meg akartam kapni a tényleges információt. Ezek közül a kölcsönzés tartalmazott további kapcsolatot, melyben könyvtári katalógusokhoz jutottam. Itt a BKÁE OPAC-os és TELNET-es változata,

továbbá + címek voltak megadva (MEK, KÖZELKAT, stb.) A beiratkozás, hosszabbítás, előjegyzés nem tartalmazott további kapcsolatokat. A könyvtárközi kölcsönzés a leírás után közölte egy link keretében azon könyvtárak listáját, melyek könyvtárközi kérést fogadnak email-en keresztül is. Azt hiszem ez egy igen pozitív plusz információ Az állomány helyben használata menüben rögtön az elején megjelenik a „könyvtári szintek” link, mely az egyes szintek szolgáltatásait és térképét mutatja be. Már jól észrevehető a hypertext erőssége: erről az oldalról szintén el lehet jutni a könyvtár katalógusaiig, ahová fentebb már eljutottunk. Ugyanígy a szakirodalmi szolgáltatásokhoz el lehet jutni az olvasótermi tájékoztatáson keresztül, vagy akár az állomány helyben használata menüpontból indulva. A reprográfiai szolgáltatásoknál négy menüpont volt felsorolva, mindegyiket behívtam és kicsit megdöbbentem, hogy

mindig ugyanarra az oldalra jutottam, csak az oldal mindig más fejezetéhez. Nem értem mért kellett így tagolni, ha többé-kevésbé azonos dolgok ennyire közel vannak fizikailag egymáshoz, akkor ezekhez egy oldalon és egy linkkel is el lehetett volna jutni. A Virtuális könyvtár menüpontból két további linkkel juthattam közgazdasági vagy könyvtári referensz forrásokhoz. A könyvtári referensz források igen tág információt adtak a Matáv tudakozóval kezdve a könyvtári katalógusokon át az elektronikus folyóiratokig. Egy szép gyűjtemény a virtuális könyvtár használatához Tulajdonképpen egy erősen összefüggésekre alapozott információs hálóval volt dolgom. Egy-egy információt többfelé indulva is el lehetett érni, ugyanakkor zavaró is volt számomra, hogy nem igazán láttam a logikáját mindennek. A téma, ahogyan látható volt, egy intézmény használatához kívánt segítséget nyújtani, eligazítani az ottani szolgáltatásokat

illetően, de ettől azért többet is adott, hiszen további infromációforrásokhoz is vezetett (pl. MEK stb) Voltak olyan linkjei, melyeket ésszerűnek éreztem (pl. a térképek az egyes szintekhez kapcsoltan) és voltak olyanok, melyek erőltetettnek hatottak (pl. a reprográfiai szolgáltatások feldarabolása). Persze az az olvasó, aki a könyvtárhoz fordul, ebből meg fogja tudni, hogy mi a könyvtár nyitva tartása, milyen szolgáltatásai vannak a könyvtárnak és így tovább, tehát mindazt, amit ilyenkor elvár az ember. Felhasznált irodalom: 1. Bakonyi Géza, Drótos László, Kokas Károly: Korongba zárt gondolatok Bp: ComputerBooks, Szeged: Scriptum, 1994. 60-62 p 2. Egyszerűen Internet Bp: Panem, Maidenhead: McGraw-Hill, 1995 158-160 p. 3. Henriksen, Peter: Információ-tektonika == Könyvtári Figyelő, 1992 3 sz 479-485. p 4. Horváth Péter: A kollektív hiperdokumentum == TMT, 1997 11 sz 411414 p 5. Jamsa, Kris: A Web programozása 1 köt Bp Kossuth,

1997 93 p 6. Kiss János: Multimédia kisszótár Bp Kossuth, 1998 92 p 7. Koltay Tibor: Hypertext Csupán egy új információs eszköz? == Könyvtári Figyelő, 1991. 2 sz 288-291 p 8. Komenczi Bertalan: On-line Az információs társadalom és az oktatás == Új Pedagógiai Szemle, 1997. 7-8 sz 74-96 p 9. Lengyel Mónika: Egy új lehetőség Hipertext és annak alkalmazása a könyvtári tájékoztatás területén == Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 1993. szept. 28-36 p 10.Mikulás Gábor:Bevezetés a hipertextbe és a szakértői rendszerekbe – az ELTE-n == Könyvtári Levelező/Lap, 1991. 11 sz 6 p 11.Steinmetz, Ralf: Multimédia Budapest, Berlin: Springer Hungarica, 1995 265-292. p 12.Sütheő Péter: Hypertext az információszolgáltatásban == TMT, 1997 6 sz 207-211. p 13.Tószegi Zsuzsa: Hipertext, hipermédia == Könyvtáros, 1991 7 sz 385-388 p