Informatika | Alapismeretek, ECDL » Számítástechnikai alapismeretek

http://www.doksihu Számítástechnikai alapismeretek http://www.doksihu Bevezetés A személyi számítógépet néhány éve még csak a profik használták (az irodákban, műszaki és tudományos körökben). Ma a PC már nélkülözhetetlen a kereskedelemben is, mert a levelezések nélküle már nem intézhetők el, de a szállítók és vevők címlistáját is innen lehet a legkönnyebben lehívni. A PC-k az emberi kéz munkáját helyettesítik, amikor munkafolyamatokat irányítanak, autókat szerelnek össze. Ezenkívül távoli földrészeken élő emberekkel is tudunk rajta keresztül kommunikálni. Manapság sok családnak van már otthon is PC-je. Ennek egyrészt az az oka, hogy időközben a hardver és a szoftver olcsóbb lett, másrészt pedig az, hogy majdnem minden munkahelyen van már számítógép, és az embereknek szükségszerűen meg kellett tanulni a számítógép kezelését. Ez aztán arra ösztönözte a gyártókat, hogy a piac eme új és vonzó

területét feltárják, és azt a vevők igényeihez igazítsák. Így aztán ma-napság minden elképzelhető kívánságnak eleget tudnak tenni, meg-fizethetők a szoftverek és a hardverek, vannak játékok kicsik és nagyok számára, otthonról lehet bankügyleteket intézni, a számítógépek felhasználhatók a multimédia területén és csatlakozni lehet az Internetre is, hogy csak néhány példát említsünk. Mindezért fontos, hogy e sok tekintetben nélkülözhetetlen eszköz belső felépítését is megismerjük, és az egyik legelterjedtebb felhasználói környezetet a Windowsal megismerkedjük és kezelését megfelelően alkalmazni tudjuk. A tárgy Célkitűzése - Ismerje az számítógép működésének alapelveit. - Ismerje a számítógép hardveres felépítését. Alapfogalmak, a hardver A személyi számítógép története A személyi számítógépek története csak 1976-tól datálódik. Ekkor építette meg Steven Jobs és Steve Wozniak (akkoriban

egyetemi hallgatók) az első „személyes használatra szánt számítógépet”, amelyet Apple-nek neveztek el. 1977 januárjában megalapították azonos nevű cégüket, mivel nem találtak gyártót találmányukhoz. A Commodore cég 1977-ben mutatta be első PC-jét, a PET-et (Personal Electronic Transactor), őket követte 1978-ban az Atari, majd 1979-ben a Texas Instruments. De a szakma csak akkor figyelt fel, amikor az IBM 1981-ben bemutatta személyi számítógépét. Ebben a PC-ben az Intel cég 8086-os processzora volt Az operációs rendszert (MS-DOS) az akkor még kis cégnek számító Microsoft fejlesztette ki. A közvélemény, és ami jelentősebb: a szakma az IBM személyi számítógépét fogadta el szabványnak. Es ezen sem az Apple, sem a Commodore nem változtathatott, hiába is http://www.doksihu szerették volna saját rendszerüket előtérbe helyezni. A többi gyártó cég, a Compaq, Hewlett Packard, Olivetti, Siemens már ehhez az IBM, illetve ipari

szabványként elfogadott rendszerhez igazodtak. Előre még csak nem is lehetett sejteni, mekkora fejlődést indít el, hogy ilyen sok cég kezdett IBM kompatibilis számítógépeket gyártani. Ettől kezdve ugyanis rohamosan esni kezdtek a PC-árak. A gyártás és a gépek teljesítménye eközben felmenő tendenciát mutatott. Egy 1981-es PC az akkori árának ma hozzávetőlegesen csak az 5–10%-ába kerülne – ha egyáltalán még hozzá lehetne jutni. A személyi számítógépek (PC –k) A személyi számítógép vagy PC elnevezés akkor vált általánossá, amikor az IBM szokásos szerénységével az IBM-PC-t „a” számítógépnek (PC-nek, Personal Computer) nevezte. Ezek után a számítástechnika átvette ezt az elnevezést. Ha tehát a könyv a továbbiakban PC-ről beszél, akkor nem csak az IBM termékéről lesz szó, kivéve, ha erre külön felhívjuk az olvasó figyelmét. A technika lehetővé teszi a gyártóknak, hogy testreszabott, egyéni

számítógépekkel jelenjenek meg a piacon. Éppen ezért nehéz megtalálni az egyes csoportok közötti átmenetet. Következő kiszerelésekben találhatók meg a PC –k: - - Telepített rendszerek – asztali PC, torony Hordozható számítógépek – laptop, notebook, notepad  Portable és laptop  Notebook és Subnotebook  Notepad, PEN-PC, Penbook  Palmtop, zsebszámológép, handheld  Pocket-computer, Organizer Hobby vagy házi számítógép Adatfeldolgozás alapmodellje Aki egy új témakörben el akar merülni, annak meg kell ismerkednie a legszükségesebb elméleti alapfogalmakkal. Azt a tudományágat, amelyik az elektronikai adatfeldolgozással foglalkozik, informatikának nevezzük. Ebben a fejezetben azokról a dolgokról olvashatunk, amelyek ahhoz szükségesek, hogy megértsük, hogyan kell kezelni a PC-t. Adatfeldolgozásról akkor beszélünk, amikor az adatokat be-visszük a számítógépbe, azokat a számítógép feldolgozza, majd kiadja.

Minden információt adatnak nevezünk Lehet ez egy betű, szó, számjegy, de mérési érték vagy jel is. Manapság a számítógép beszédet, zenét, grafikát, képet és videót is fel tud dolgozni. Éppen ezért egyre ritkábban beszélünk adatfeldolgozásról, ehelyett az információ- feldolgozás szót használjuk. Miután az információ szó benne van az informatika szóban is, az „információfeldolgozás” pontosabban határozza meg a számítógép feladatait. Ha összehasonlítjuk, hogy hogyan dolgozik egy számítógép és egy ember, akkor sok azonosságot fogunk felfedezni. Kezdjük tehát: Az ember akusztikai és/vagy optikai jelek formájában kap információkat (hallás és látás = bemenet), ezeket a szemén és a fülén keresztül érzékeli és továbbítja az agynak. Az agy rendezi, összehasonlítja és megvizsgálja (feldolgozza) a beérkező információkat. Az emlékezet elraktározza ezeket. A kommunikációhoz (kimenet) az-után a beszéd, vagy

az írás áll rendelkezésre. Ezeket a belsőleg tárolt adatokat azután hangszalagra vagy írásban lehet rögzíteni http://www.doksihu Az ember működési vázlata A számítógépek is a bemenet feldolgozás kimenet elvén működnek. A bemenetre a billentyűzet, a beolvasó eszközök, az egér vagy adat-hordozók (hajlékonylemezek, mágneslemezek stb.) szolgálnak A fel-dolgozás a központi egység (a processzor) feladata A kimenet a monitoron vagy a nyomtatón jelenik meg. Külső tárolóként a hajlékony lemezek vagy merevlemezek állnak rendelkezésre. Számítógép működési vázlata Adatszerkezetek és információk Az analóg adatokat folyamatos formában lehet megjeleníteni. Tipikus analóg eszköz például hőmérő vagy autó sebesség mérő szerkezetet. Az ember képes komplex számokkal dolgozni, illetve képet és szavakat ugyan úgy képes feldolgozni, mint analóg adatokat. A számítógép az analóg adatokkal nem tud mit kezdeni. Először

digitalizálni kell az analóg információkat A digitalizálás a digit angol szóból ered, aminek a jelentése számjegy. Tehát a számítógép működése digitalizált adatokkal dolgozik, ugyanis csak két állapotot tud megkülönböztetni, (folyik áram, illetve nem folyik) de ezt elképzelhetetlen sebességgel, vagyis 0 vagy 1. Ezt hívjuk kettes számrendszernek Mivel a kétértékű állapot angol elnevezése a binar szó, ebből alakult ki a bit, amely az adatfeldolgozás legkisebb információ egysége(alapegység). A számjegyeket és a parancsokat is kódolással használja a processzor, http://www.doksihu és az összes kivitelezendő feladatot is, és ugyanígy történik a monitoron vagy a nyomtatón történő megjelenítésen is. 8 Bit = 256 számkombinációs lehetősség adódik 8db bit = 1 byte 1 byte egy karakter ábrázolásához szükséges legkisebb egység. 1 byte -al 256 karaktert lehet kódolni. Byte -ban szokás megadni az adattárolók nagyságát

(befogadóképességét) A számítógép felépítése és működési elve CPU - központi egység Minden számítógép fő alkotórésze a központi egység. Ez határozza meg a PC teljesítményét és az árát, mivel a számítógép összes többi alkotórészét ezzel a résszel kell összhangba hozni. A központi egységnek két része van: a tulajdonképpeni processzor (CPU = Central Processing Unit, központi feldolgozóegység), és a belső tár (munkatár vagy memória). De hogy a dolog még bonyolultabb legyen, a két alkotóelemnek még további részei is vannak: a processzor számító- és vezérlőrészből, a belső tároló pedig „nem felejtő” (ROM = Read Only Memory, csak olvasható memória) és egy „felejtő” (RAM = Random Address Memory, tetszőleges elérésű memória) tárolóból áll. A „felejtő” azt jelenti, hogy a számító-gép kikapcsolása után az adatok, amik a munkatárolóban voltak, eltűnnek. Azokat az információkat, amelyekre

a vezérlő- és a számítórésznek szüksége van, a belső tárolóból kapják meg. Ezek az építőelemek azonban csak bináris információkat tudnak feldolgozni. Ezért a már ismert számjegyeket, betűket és karaktereket először egy külön tartományban kódolni, a monitorra való kimenet előtt pedig ismét dekódolni kell. Az egyes alkotóelemek feladatai világosan definiálhatók: • • • A vezérlőegység irányítja és koordinálja a munkaprogramnak meg-felelően az egész folyamatot. A tárolóból felveszi az utasításokat, értelmezi őket és vezérli az utasítások végrehajtását. A feldolgozóegység az aritmetikus (összeadás, kivonás) és a logikai (ES – VAGY– NEM) feladatokat végzi. A belső tároló tárolja a programokat vagy programrészeket, felveszi a feldolgozandó adatokat és továbbítja őket a processzornak, átveszi a feldolgozott adatokat és kiküldi azokat pl. a monitorra http://www.doksihu • Központi egység

működési elve A gyakorlatban természetesen nem minden, a központi egységhez tartozó elem található egyetlen chipen. A ROM és RAM tárolók pl több egymástól elkülönített chipből állnak Belső adattároló Feladata Mint ahogy azt már említettük, a belső munkatároló egy nem felejtő (ROM) és egy felejtő (RAM) tárolóból áll. A ROM -tárolóban találhatók azok a programok, amelyek a processzort vezérlik. A ROM jellegzetes feladatai közé olyan rutinfel-adatok tartoznak, mint például a számítógép önvizsgálata vagy annak a jelnek a kiadása, amelyik jelzi, hogy a bekapcsolás után megkezdhető-e az adatbevitel. Azt az utasítást, amely ezt a jelet kiadhatóvá teszi, a ROM az operációs rendszer fixen integrált alkotórészé-tó1 kapja. Ezt az alkotóelemet gyakran firmwarenek (eleve beépített szoftvernek) nevezik. A RAM tárolóba egy külső tároló (hajlékony- vagy merevlemez) olvassa be a szükséges programokat és adatokat

(számjegyek, betűk, különleges jelek), és ez készíti elő ezeket a feldolgozásra. Ezeket az adatokat a RAM csak átmenetileg tárolja, a számítógép kikapcsolása után az adatok elvesznek. Ha ezt el akarjuk kerülni, akkor az adatokat a számítógép kikapcsolása előtt külső adathordozóra kell elmenteni, például hajlékonylemezre vagy a merevlemezre. Minél több ram van a számítógépünkbe annál, gyorsabban és hatékonyabban tudja az adatokat feldolgozni, mivel a ram-ba történő bemásolás időigényes és nem kell állandóan újabb programrészeket beolvasnia, és nagyobb anyaggal tud dolgozni annál gyorsabb az adatfeldolgozás. Külső tárolók A programok csakúgy, mint az adatok (p1. szövegdokumentáció, adat-bankok) jóval nagyobb terjedelműek, mint amennyit a belső tároló kapacitása elbír. Ezért van szükség további tárolási lehetőségekre. Mivel ezeket a tárolókat a központi egységen kívül helyezték el, külső

http://www.doksihu tárolóknak nevezzük. A feladatuk az, hogy a programokat, illetve az adatokat tartósan tárolják, s így szükség esetén mindenkor átad-hassák azokat a belső tárolónak. Ez újabb problémákat vet fel: a külső tárolók (hajlékonylemez, merevlemez) kapacitása jóval nagyobb, mint a belső tárolóé. Így aztán lehetetlenség egy egész könyvet vagy egy komplett programot beolvasni a belső tárolóra. Mi tehát a teendő? A számítógép úgy segít magán, mint az ember: a programokat és az adatokat adagokra bontja. Az adagok azonban csak akkorák lehetnek, hogy a program-és az adatrész együttesen elférjen a belső tárolóban. Az operációs rendszer feladata az, hogy miután megtörtént a feldolgozás, a külső tárolóból újabb adagot tartson készenlétben. A buszrendszer Az operációs rendszer közvetíti és vezérli az adatok áramlását a belső tárolótól a külsőig, illetve a munkaeszközökig, valamint felelős a belső

tároló és a processzor közti kommunikációért. Ahhoz, hogy az operációs rendszer ezeket a feladatokat el tudja végezni, megfelelő „szállítóeszközre” van szüksége. A szaknyelv ezt a szállítóeszközt buszrendszernek nevezi. Ez tulajdonképpen számos vezetékből áll, amelyek a számítógép részeit kötik össze egymással. Hogy ne alakuljon ki közlekedési káosz, minden egyes vezetéknek megvan a pontosan meghatározott feladata. Különbséget kell tenni vezérlő-, címés adatbusz között Ezeknek az információcsere a feladata A címbusz jelzi a szállított adat pontos leadási helyét, az adatbusz vezetékein keresztül továbbítódnak az adatok, a vezérlőbusz pedig összehangolja a szállítást, meghatározza a szállítási irányt és hasonló vezérlési feladatokat lát el. Általában egy vezetékkel csak két eszközt szoktak összekötni, a buszrendszerre azonban több komponens is rácsatlakoztatható. Ahhoz, hogy a központi egységhez,

illetve más eszközökhöz is lehessen csatlakozni (pl. hajlékonylemez, monitor, billentyűzet), szükség van ún. interfészekre A hardverben ez az interfész egy egyszerű csatlakozó. Ahhoz azonban, hogy a kommunikáció mindkét irányban zökkenőmentesen folyhasson, a mindenkori vezérlőprogramokat össze kell hangolni. Buszrendszer A be- és kimenetet, illetve a tárolóeszközök vezérlésének komplex feladatát vagy a tárolóeszközök komplex feladatait egy speciális vezérlőeszköz, röviden vezérlő (controller) végzi. Ennek az eszköznek gyakran saját processzorai és tárolói vannak Már megállapítottuk, hogy a számítógépek csak kettes számrend-szerbeli adatokat tudnak feldolgozni, (0 és 1) és a „gépszó” 8 bit (1 byte)-ból áll. Mivel azonban egy összekötő http://www.doksihu vezetéken mindig csak egy egész byte-ot lehet szállítani, legalább nyolc vezetékre van szükség akkor, ha 8 bitet egyidejűleg kell szállítani. Manapság a

gyors számítógépeknek 16-32 összekötő vezetéke van, így egyszerre több gépszót tudnak továbbítani. Ebből áll egy személyi számítógép Azt már tudjuk, hogy hogyan dolgozik a számítógép és milyen a fel-építése. Ennek ellenére dolgozni még nem tudunk rajta. Egy PC sok egymásra épülő részből áll, amelyek egyenként önállóan nem érnek semmit. A PC nagyjából a következő részekből áll: a) a hardver, amelynek további alkatrészei vannak: a rendszeregység és a be- és kimeneti egységek stb. b) az operációs rendszer (pl. MS-DOS, WINDOWS 95, Unix, OS/2 stb) c) a felhasználói szoftverek (szövegszerkesztő programok, rajzprogramok, adatbázis kezelők stb.) Ha csak egy rész is hiányzik, a PC ugyanúgy nem ér semmit, mint autó kerekek nélkül. A PC-t csak akkor használhatjuk probléma mentesen, ha az egymásra épülő rendszerrészek, egy megfelelő operációs rendszer és a felhasználói szoftver egyike sem hiányzik. Hardver A

hardver lényegét a legkönnyebb megmagyarázni: a hardveren az értendő, ami kívülről látható és megfogható egy számítógépen. Látható pl a monitor, a billentyűzet és a rendszeregység. A hardverhez tartoznak még azok az eszközök is, amiket a rendszeregységhez csatlakoztatunk. Lehet ez egy nyomtató, kiegészítő merevlemezek, modemek stb Ezeket hívjuk perifériáknak. http://www.doksihu Operációs rendszer Ahhoz, hogy egy számítógép működjön, szükség van egy olyan programára, amelyik előkészíti a működéshez szükséges utasításokat. Ezt a programot operációs rendszernek nevezzük. Már a név is arra utal, hogy a számítógépnek erre a programra az operációhoz, azaz a működéshez van szüksége. Az operációs rendszernek számos feladata van: ez vezérli a számítógépet, adatokat és utasításokat továbbít a számítógéphez, kezeli a külső és a belső tárolókat, ellenőrzi és vezérli a perifériákból érkező és

ezekhez áramló adatokat. Az operációs rendszer azonban egyben a számítógép és az ember közti interfész is, amely nélkül az ember nem tudná használni a számítógépet. Felhasználói szoftver Mindazt a képességet és teljesítményt, amit egy PC-n értékelünk a felhasználói programok szolgáltatják, ezeket egyszerűen szoftvernek nevezzük. Ezek teszik lehetővé, hogy a számítógép feldolgozza a szövegeket, grafikus ábrákat rajzoljon, bérszámfejtsen, címlistát rendezzen stb. A PC-k elterjedéséhez jelentősen hozzájárult az is, hogy ma sokoldalú és viszonylag olcsó szoftvereket lehet kapni. Szinte olyan probléma, amelyet egy megfelelő szoftverrel ne lehetne meg oldani. A processzorok teljesítményéről A számítógép legfontosabb része a processzor. A felhasználó a processzor teljesítménye alatt azt az időt érti, amelyre a processzornak szüksége van ahhoz, hogy egy bizonyos feladatot végrehajtson. Az tulajdonképpen nem érdekes,

hogy ezt miként teszi Ennek ellenére néhány dolgon mégis lemérhetők a processzor bizonyos tulajdonságai. A számítógépnek, de mindenekelőtt a processzornak van két lényeges jellemzője, amelyek utalnak a teljesítményre: az egyik a szóhossz (bitszám vagy bitszélesség), a másik az órajel frekvencia. Mindkettő azt a sebességet határozza meg, amellyel adatokat lehet feldolgozni A bitszám jelenti, hogy egyszerre hány bitet-el tud egyszerre dolgozni a processzor, az óra jel frekvencia, pedig, hogy 1 másodperc alatt hány művelet hajt végre, ugyanis 1Hz alatt 1 munkaütemet hajt végre. Az órajel nagyságát Mhz-ben mérik Ki mindenki gyárt processzorokat? Ama ismert összes processzor ősét az USA-ban, San Jose közelében található ma már szilikon völgynek nevezett környéken fejlesztették . Ellentétben az memória chipekkel, amelyeknél Japán (NEC, Fujitsu, Hitachi, Toshiba) uralja a piacot, a processzorok területén az USA a meghatározó. A

kisszámú gyártók maguk között felosztott a piac a jellemző. Ezek: az Intel, AMD, VIA, Cyrix, Motorola, Texas instrument cégek. Más cégek, mint az IBM, Apple vagy a DEC csak saját szükségletükre gyártanak processzorokat. http://www.doksihu A szabványprocesszorok körében a német és az európai ipar jelenleg nem játszik jelentős szerepet. A Sun, a Hewlett Packard, a MIPS, a DEC és az IBM cégek nagy teljesítményű, modern RISC-processzorokat (1. később) gyártanak A PC-k számára gyártott processzorok körében két gyártó uralja a piacot: az Inter és az AMD. A Motorola az Intellel szemben abban a szerencsés helyzetben van, hogy processzorait más gyártók nem másolják le. Kompatibilitás A hardver vagy szoftver szóval kapcsolatosan gyakran felmerül a kompatibilitás fogalma. Például két számítógép akkor hardverkompatibilis, ha azonos funkciókat ellátó részegységeik egymás között kicserélhetők; abban az esetben

szoftverkompatibilis, ha az egyik számítógépen futó program minden módosítás nélkül futtatható a másik számítógépen is. Két szoftver akkor kompatibilis, ha az egyik szoftverrel készített adatokat a másik szoftver is kezelni tudja. Amennyiben csak hardveres kompatibilitásról beszélünk, az kizárólag a hardvereszközök, a szoftveres kompatibilitás pedig kizárólag a szoftverek - programok és adatok cserélhetőségét, átvihetőségét jelenti. Perifériák Perifériának nevezzük a számítógép központi egységéhez kívülről csatlakozó eszközöket, melyek az adatok ki- vagy bevitelét, illetve megjelenítését szolgálják. A felhasználók a számítógéppel végzett munkájuk során kizárólag a perifériákon keresztül kommunikálnak a számítógéppel. A perifériákat három csoportra oszthatjuk: • • • bemeneti egységek (input perifériák), kimeneti egységek (output perifériák), ki- és bemeneti egységek. Bemeneti egységek

– Billentyűzet Angol neve: keyboard. A billentyűzetet adatbevitelre használjuk A billentyűzet a számítógépek szabványos bemeneti perifériája. Az adatáramlás egyirányú: a billentyűzettől az alapgép felé. Több elnevezés is használatos manapság: pl klaviatúra, tasztatúra A billentyűzet alapvetően három részre tagolódik, a középső (alfanumerikus) rész az írógépekre hasonlít. Itt találhatjuk meg az összes írásjelet, melyeket egyszerűen használhatunk. A profi (vakon gépelő) felhasználók számára az F és a J (illetve a numerikus részen az 5-ös) billentyűn külön kis kidudorodás is található az azonosítás megkönnyítésére. Az alfanumerikus részen láthatunk néhány speciális billentyűt is: Enter, Return - (kocsivissza): a beírt parancsainkkal akkor kezd el foglalkozni a számítógép, amikor ezt a billentyűt megnyomjuk. Shift - átmeneti, csak a lenyomás ideje alatti betűváltó. Ctrl - (Control billentyű): a gép

számára kiadott vezérlőkódok segédbillentyűje. http://www.doksihu Alt - Az Alt más billentyűkkel együtt lenyomva, különböző programokban eltérő módon viselkedő, jelentésmódosító (kiterjesztő) billentyűként is használható. A billentyűt lenyomva tartva, a numerikus billentyűzeten egy 0-255 közötti számot írhatunk be, majd az Alt felengedésével ez a szám ASCII karakterként értelmeződik. Így olyan jeleket is be lehet írni, amelyek nincsenek a klaviatúrán. (például nemzeti karakterek, amelyek 128 és 255 között vannak) Del, Delete - gépünk azt a karaktert törli a képernyőről, amelyik előtt a kurzor áll. Backspace - (balra mutató nyíl): A kurzortól balra lévő karakter törlése. Tab - (tabulátor): segítségével a képernyőn egy soron belül nagyobb távolságokat ugorhatunk. Caps Lock - csak kisbetűs/nagybetűs üzemmód kiválasztására szolgál. A billentyűzet felső sorában 12 billentyű található, melyeken F betű

és sorszám látható. Ezek a gép funkcióbillentyűi. Jelentésük nagyon sokféle lehet, mindig az éppen használt program definiálja. A jobb oldalon találhatjuk gépünk ún. numerikus billentyűzetét Itt az összes számjegy szerepel. Számok írására azonban csak akkor tudjuk használni őket, ha a Num Lock billentyűt egyszer megnyomjuk. Megtalálhatjuk itt még a matematikai alapműveletek jeleit is. A számbillentyűknek nem numerikus módban más jelentésük is van, ezek általában kurzorvezérlő funkciók, a numerikus billentyűzet mellett külön is megtalálhatók: Home-End - jelentésük változó, általában a használt program definiálja, valamilyen egység (pl. menü, sor, vagy lista) elejére, illetve végére helyezi a kurzort PgUp-PgDn - ahol használható, ott lapozni lehet a képernyőn felfelé, illetve lefelé (page up/down). Nyilak - a megjelölt irányba mozgatják a kurzort vagy egy kijelölt objektumot. Ins, Insert - segítségével a beszúrás

(Insert) vagy felülírás (Overwrite) üzemmód között lehet választani. Még négy, néhány esetben nagyon fontos gombot találhatunk billentyűzetünkön, melyek funkcióját az operációs rendszer és a használt program határozza meg. ESC - (Escape, menekülés, kilépés, elhagyás) Az ESC gomb lenyomásával a legtöbb program esetében - ahogy elnevezése is mutatja - valamilyen befejezést, menüből való kilépést kezdeményezhetünk vele. PrintScrn - a képernyő tartalmát a nyomtatóra (vagy a vágólapra) küldi. Scroll Lock - szintén kapcsolóként üzemelő billentyű, nincs általános funkciója. Pause/Break - az általunk elindított művelet(ek) végrehajtásának szüneteltetését, illetve megszakítását eredményezi. http://www.doksihu Bemeneti egységek Egér Az egér feladata, hogy segítségével a képernyőn jelentőséggel bíró szimbólumokat kiválaszthassuk, amelyek az adott programban egy-egy műveletet indíthatnak el, illetve

különféle beállításokat végezhetnek. A legtöbb egér alján egy forgatható golyó található, azonban ma már egyre terjednek az optikai elven működő, mozgó alkatrészt nem tartalmazó egerek. Vízszintes lapon mozgatva az egeret, az elmozdulás irányának és mértékének megfelelően a képernyőn egy jel (általában egy fehér nyíl) szintén elmozdul. Egy-egy szimbólum, menüpont kiválasztásakor a kérdéses objektumra kell mozgatni az egérjelet, amit egérkurzornak is neveznek, és le kell nyomni az egér valamelyik gombját. Ezt kattintásnak nevezzük. Dupla kattintásnak hívjuk azt a műveletet, amikor ugyancsak a megfelelő helyre mozgatjuk az egérkurzort és kétszer "gyorsan" egymás után lenyomjuk a bal gombot. A gyors szó itt azt jelenti, hogy a két kattintásnak bizonyos meghatározott, rövid időtartamon belül kell lennie. Ezt az időtartamot be lehet állítani, és tesztelni is lehet Az egéren általában kettő vagy három gomb

található. Ezek közül alapértelmezésnek mindig a bal gombot vesszük. Tehát ha nincs megjelölve, hogy a kattintást melyik gombbal kell végezni, akkor mindig a bal gombot kell használni. Ez nem jelenti azt, hogy a jobb gombra nincs szükség. Mint látni fogjuk, a Windows operációs rendszerekben igen nagy jelentőséggel bír az egér jobb gombjának használata is. A jobb gombbal történő dupla kattintást nem használja ki a rendszer. A balkezes egérbeállítás esetén természetesen ez a rendszer megfordul és a jobb gomb lesz az alapértelmezés. Azt a műveletet, amikor a megfelelő helyen lenyomjuk az egér valamelyik gombját, lenyomva tartjuk, új helyre mozgatjuk az egérkurzort és felengedjük a lenyomott gombot, "Fogd és vidd" (Drag and Drop) technikának nevezzük. Az egér a grafikus felhasználói felületek nélkülözhetetlen beviteli eszköze. Használata felgyorsítja a kommunikációt a felhasználó és a gép között. A legfontosabb

egér-technikák összefoglalva: Bal gomb egyszer lenyomjuk Jobb gomb egyszer lenyomjuk Dupla kattintás kétszer lenyomjuk nem használatos Fogd és vidd (Drag and Drop) lenyomva tartjuk és mozgatjuk Lenyomva tartjuk és mozgatjuk Kattintás Szkenner A lapolvasó (scanner) segítségével nyomtatott szöveget, fotókat vagy rajzokat vihetünk be a számítógépbe. Bár megkülönböztethetünk fekete-fehér és színes szkennereket, ma már csak http://www.doksihu az utóbbi típusok kaphatók a piacon. E kettőt szinte csak képfelbontási képességük különbözteti meg egymástól. A szkennereknek létezik kézi és asztali változata is. Utóbbi általában A4 vagy A3 méretű oldalak, míg kézi változata kisebb területek beolvasására használható. A dobszkenner és a speciális diaszkenner segítségével diapozitívok, illetve negatív filmek is feldolgozhatók. A szkenner a papíron lévő információkat minden esetben kép formátumban továbbítja a

számítógépnek. Ha a szkennert nyomtatott szövegek beolvasására kívánjuk használni, a szöveg értelmezéséhez speciális optikai karakterfelismerő, ún. OCR program szükséges A karakterfelismerő program a karakterek alakjának felismerésével a képet szöveges dokumentummá alakítja. Digitális fényképezőgépek és kamerák Digitális fényképezőgépek Napjainkban a technika fejlődése új távlatokat nyitott a digitális képrögzítés terén. A digitális fotózás elterjedésével újabb lehetőségek nyíltak a nyomdaiparban, a reklámiparban és a számítástechnikában egyaránt. A digitális fényképezőgép ennek az új technikának az egyik eszköze. A digitális fényképezőgép a képeket nem filmszalagra fotózza, hanem digitális formátumban tárolja. Az eltárolt képeket ezután áttölthetjük számítógépünkre, feldolgozhatjuk valamilyen grafikai programmal, vagy akár ki is nyomtathatjuk. A filmszalagra készült képekkel szemben,

melyek felbontása szinte végtelennek tekinthető, a digitális képek felbontása mindig limitált, amely a fényképező képdigitalizálási mechanizmusának optikai felbontásától, a fényképező memóriakapacitásától, valamint a kép kinyomtatására használt eszköz kimeneti felbontásától függ. Digitális kamerák Napjainkban a videózás területén is elterjedt a digitális kép- és hangrögzítés alkalmazása. Az amatőr videózásban a két legelterjedtebb szabvány a Digital8 és a Mini DV. Professzionális stúdiók rendszerint Digital Beta és DVC Pro rendszerű készülékeket használnak. Az itt felsorolt szabványok szerint dolgozó kamerák mindegyike a korábbi analóg készülékekhez hasonló mágnesszalagos adatrögzítési technikát alkalmaz, de a felvételt már digitális jelsorozat formájában rögzíti a szalagra. A digitális videózás legfontosabb előnye a korábbi analóg technikával szemben, hogy az elkészült felvételt

minőségromlás nélkül tölthetjük át számítógépünkre és a különféle videószerkesztő programok segítségével a felvételt feldolgozhatjuk – például vághatjuk, feliratozhatjuk, – majd a kész anyagot minőségromlás nélkül visszaírhatjuk a szalagra. Magas minőségük miatt leginkább a digitális kamerával készült felvételek alkalmasak például házi DVD vagy Video CD, illetve interneten is továbbítható kisméretű filmek létrehozására. http://www.doksihu Bemeneti egységek – Botkormány A botkormány (joystick) elsősorban játékoknál alkalmazott beviteli periféria. A botkormányhoz hasonló szerepe van, és hasonló elven működik a gamepad is, mely különböző iránybillentyűkkel, gombbal, kapcsolóval rendelkezik. Segítségével bármilyen játékot irányíthatunk. Hasonló játékvezérlő eszköz a kormány is, melyhez különböző pedálok kapcsolhatók. Kimeneti egységek - Monitor A legfontosabb kimeneti eszköz a monitor.

Korábban többféle szabvány alapján gyártott típus létezett, de mára a VGA rendszerű monitorok az egyeduralkodók. A monitoron megjelenő képek képpontokból (pixel) állnak. A monitor minősége a megjelenített képpontok sűrűségétől és méretétől függ. A monitorokat több szempont alapján is csoportosíthatjuk A képmegjelenítés elve szerint • • • katódsugárcsöves, folyadékkristályos, gázplazmás. A legelterjedtebb a katódsugárcsöves (CRT: Cathode Ray Tube) monitor, melyben egy elektronsugarat lőnek ki a képernyő fényporral bevont hátsó falára. Az elektronsugár másodpercenként legalább 50-szer befutja a képernyőt. Mivel ezen monitorok súlya és kiterjedése igen nagy, hordozható számítógépekbe nem építhetők be. A monitorok másik típusa folyadékkristályos (LCD: Liquid Crystal Display) technológiával működik. Első változataikat hordozható számítógépeken - laptopokon, notebookokon alkalmazták, de ma már

számtalan asztali típus is létezik Előnyük a vékonyságukból adódó kis helyigény és az alacsony energiafelhasználás, hátrányuk a kötött képfelbontás és a magasabb ár. A kötött képfelbontás azt jelenti, hogy az LCD monitorok, a katódsugaras monitorokkal ellentétben, csak egyféle - például 800x600 vagy 1024x768 képpont méretű - kép jó minőségű megjelenítésére alkalmasak. Más felbontások használata esetén a képminőség romolhat. Az LCD technika továbbfejlesztésével megjelentek az úgynevezett TFT (Thin Film Transistor) technológiával készült kijelzők. Előnyük az LCD monitorokkal szemben, hogy a katódsugárcsöves monitorokhoz hasonló jó képminőséget garantálnak. Grafikus alkalmazások futtatására, mozgóképek szerkesztésére az LCD helyett TFT kijelzőt érdemes választani. A legkevésbé ismert típus a gázplazmás monitor, amelyben a gázok a bennük lévő mozgó elektronok hatására fényt bocsátanak ki. Az ilyen

kijelzőkben ionizált neon- vagy argongázt zárnak két olyan üveglap közé, melyekbe vízszintesen és függőlegesen vezetékek vannak beágyazva. Ezen vezetékek metszéspontjai határozzák meg a fényt kibocsátó képpontokat A megjelenített kép típusa szerint • • alfanumerikus, grafikus. http://www.doksihu Az alfanumerikus monitorok képernyőjén 25 sorban soronként 80 karakter volt megjeleníthető, és csak a karakterek helyei voltak megcímezhetők. Az ilyen monitorok kis memóriaigénnyel rendelkeztek. A grafikus monitorok már bonyolult ábrák, képek megjelenítésére is képesek, mert ezeknél a tárolás és megjelenítés képpontonként történt. Nagy memóriaigény jellemzi őket A monitor mérete szerint A monitor méretét a képátló hüvelykben (coll) mért hossza alapján határozzuk meg. Legelterjedtebbek a 14" és 15"-os monitorok, de egyre gyakrabban találkozhatunk nagyobb, például 17", 19" és 21"-os

monitorokkal. A felbontóképesség és a megjelenített színek száma (színmélység) szerint Az alábbiakban látható táblázat a korábban használt képernyőrendszerek jellemzőit foglalja össze. A következő táblázatban a napjainkban használatos képernyőtípusok jellemzőit soroljuk fel. Kimeneti egységek Grafikuskártya A monitorokon megjelenő képet a számítógépbe épített grafikuskártya állítja elő. A választható képfelbontás és a színmélység nagyban függ a grafikuskártya tudásától. Az alábbi táblázatban a legjellemzőbb színmélységértékeket soroltuk fel. http://www.doksihu Nyomtató A nyomtató (printer) a legegyszerűbb eszköz arra, hogy munkánk eredményét papíron is viszontláthassuk. A nyomtatókat több ismérv alapján csoportosíthatjuk. Az alkalmazott technika szerint beszélhetünk ütő, illetve nem ütő nyomtatókról. A karakterek megjelenítési módja szerint a nyomtató lehet teljes karaktert író és

pontokat író (raszteres) típusú. A nyomtatott kép minőségét az egységnyi nyomtatási területre eső képpontok maximális száma, azaz a képfelbontás határozza meg, melynek mértékegysége a DPI (Dot Per Inch). Jó minőségű nyomtatáshoz minimum 300 dpi felbontást kell használnunk. A nyomtatott szövegben az egy coll területen vízszintesen elhelyezkedő karakterek száma a CPI (Character Per Inch) mértékegységgel mérhető. A CPI az azonos szélességű karakterekből álló betűkészletek esetén konkrét, az eltérő szélességű karakterekből álló betűkészletek esetén pedig átlagos karakterszámot ad meg. A nyomtatási sebességet a CPS (Character Per Seconds) vagy a lap/perc mértékegységekkel mérhetjük. A CPS az egy másodperc alatt kinyomtatható karakterek, míg a lap/perc az egy perc alatt kinyomtatható lapok mennyiségét jelenti. Az alábbiakban a három legelterjedtebb nyomtatótípus, a mátrix, a tintasugaras és a lézernyomtató

tulajdonságait tekintjük át. A mátrixnyomtató a legrégebbi, ma is forgalomban lévő típus. Működése a klasszikus, tintaszalagos írógéphez hasonlít, azzal a különbséggel, hogy a mátrixnyomtató az írásjelek képét az írófejében elhelyezkedő tűk (9, 18 vagy 24 darab) segítségével pontokból alakítja ki. A tűk mágneses tér hatására mozdulnak ki, és rugóerő húzza vissza a helyükre. A kilökött tű a papír előtt kifeszített festékszalagra ütve hozza létre a papíron a karakter vagy ábra egy-egy pontját. Előnye, hogy indigós papírra egyetlen nyomtatási menetben, több példányban is nyomtathatunk, így például a számlanyomtatás terén nehezen nélkülözhető. A tintasugaras nyomtató tulajdonképpen a mátrixnyomtató továbbfejlesztése. Nyomtatáskor egy kisméretű tintaágyú egy festékpatronból mikroszkopikus méretű tintacseppeket lő a papírra. A festékporlasztást az egyes típusok különböző módon - gőzbuborékok

segítségével vagy elektrosztatikusan - valósítják meg. Egy-egy karaktert sokkal több pontból alakítanak ki, mint a mátrixnyomtatók, és rendkívül csendesek. A tintasugaras nyomtatók mai változatai már nyomtatvány szintű írásképet adnak, egyes színes típusok pedig speciális papíron fotó-realisztikus minőség előállítására is képesek. Elsősorban otthon vagy kisebb irodákban használják jó minőségű nyomtatványok készítésére. A lézernyomtató működési elve a fénymásolókhoz hasonlítható. Egy speciális, fényérzékeny anyaggal bevont, elektromosan feltöltött hengerre lézer rajzolja fel a nyomtatandó képet. http://www.doksihu A lézerpásztázott helyeken a henger elektrosztatikus töltést kap, így amikor érintkezésbe kerül a festékport tartalmazó rekesszel, a festék feltapad a hengerre. A hengerről gördítéssel kerül át a kép a papírra, majd a nyomtató magas hőmérsékletű beégető művében rögzül a nyomat.

A lézernyomtatót leginkább irodákban használják, mivel gyorsan, jó minőségben képes nyomtatni. Egyes típusai tömeges nyomtatásra is kiválóan alkalmasak Léteznek színes lézernyomtatók is, amelyeknél a színes kép cián, bíbor, sárga és fekete színekből áll össze. Ezek a színek képezik az alapját a nyomdákban is használt CMYK színkeverési módnak. Plotter A plotter, más néven rajzgép, speciális, nagyméretű műszaki rajzok előállítására alkalmas eszköz, ezért főleg mérnöki irodák használják. A plotter működése eltér az eddig megismert elvektől, két egymásra merőleges sínen mozgó tollal, ceruzával rajzolja meg a képet. Az újabb tintasugaras plotterek inkább speciális, nagyméretű nyomtatónak tekinthetők. Ki- és bemeneti egységek Érintőképernyő A ki- és bemeneti egységek kétirányú adatcserére képesek. Ide soroljuk a háttértárakat is, melyekkel jelentőségük miatt külön fejezetben foglalkozunk,

valamint az egyéb adatcseréhez szükséges eszközöket. A továbbiakban néhány ilyen típusú perifériát ismertetünk A ki- és bemeneti eszközök klasszikus példája az úgynevezett érintőképernyő (touch screen). Az érintőképernyő egy számítógép monitorához hasonló eszköz, melynek segítségével a rajta megjelenő parancsokat és funkciókat érintéssel választhatjuk ki. Az érintőképernyő ultrahang vagy nagyfrekvenciás jelek segítségével érzékeli, hogy a képernyő elé helyezett átlátszó, üveg vagy műanyag réteget a felhasználó hol érinti meg. Az egeres kattintásnak ujjunkkal végzett kettős koppintás felel meg. Ezt a technológiát többek között információs pultok esetében alkalmazzák. Modem és hálózati csatoló A telefonos modem (modulátor-demodulátor) kétirányú adatátvitelt tesz lehetővé hagyományos telefonvonalon keresztül. Ezeket az eszközöket elsősorban az internetre történő csatlakozásra, faxok

küldésére és fogadására, valamint különféle banki szolgáltatások igénybevételére használják. A telefonhálózatok új generációja az ISDN, melyhez speciális végberendezéssel csatlakozhatunk. Az ISDN hálózaton a fentiekben ismertetett műveleteket nagyobb sebességgel végezhetjük el a digitális technikának köszönhetően. A munkahelyek helyi számítógépes hálózatához hálózati csatolókártyával csatlakozhatunk. A hálózati csatolókártyák legfőbb jellemzője az adatátviteli sebesség. Adatátviteli sebesség alatt az időegység alatt átvitt bitek számát értjük, melyet bit/s-ban mérünk. Az átvitelt jellemezhetjük a felhasznált jel értékében 1 másodperc alatt bekövetkezett változások számával is, amit jelzési sebességnek, vagy közismert néven baudnak nevezünk. A hálózati kártyák ismertebb típusai az Ethernet és a Token Ring rendszerű eszközök. Az elterjedtebb Ethernet hálózati eszközök 10 vagy 100 Mbit/sec,

míg a Token Ringek maximum 32 Mbit/sec átviteli sebességet biztosítanak. http://www.doksihu Multimédiás ki- és bemeneti egységek Napjainkban egyre elterjedtebbek a multimédiás alkalmazások, melyek használata elképzelhetetlen lenne speciális ki- és bemeneti egységek nélkül. Tekintsük át a legelterjedtebb ilyen típusú eszközöket. Napjainkban a számítógépek többsége rendelkezik hangkártyával. A hangkártyák általában legalább négy funkciót töltenek be. Szintetizátorhoz hasonlatos módon hangot generálnak. (Szintetizátor) Egy hullámtábla segítségével MIDI-formátumban megírt fájlokból zenei hangokat állítanak elő. Ekkor a hangkártya fejlettségétől függően életszerűbb zenei hangokat generálnak (MIDI interfész) Mikrofonból vagy más analóg hangforrásból jövő jelet digitalizálnak. (A/D konverter) Digitális jelekből (fájlokból) állítanak elő analóg hangokat. (D/A konverter) A képdigitalizáló (capture) kártya

külső képforrásból - például videomagnóról vagy kameráról - érkező kép és hang digitális rögzítésére alkalmas. Egyik fajtája a tv tuneres capture kártya, amely televízióadás vételére is alkalmas. Kommunikációs portok A számítógép fejlődésével párhuzamosan a külső perifériákkal való kapcsolattartás céljából több különböző, úgynevezett kommunikációs portot fejlesztettek ki. Ismerkedjünk meg ezek tulajdonságaival. A soros (serial) port az egyik legrégebbi, általános célú kommunikációs port. Egy számítógépben maximum négy ilyen csatlakozási lehetőség lehet, melyeket COM1, COM2, COM3 és COM4-nek nevezünk. A soros porton keresztül az információk bitenként kerülnek továbbításra, ezért kevés adat átvitelére képesek. Elsősorban a kis adatforgalmat igénylő eszközök - például egér, vagy telefonos modem - csatlakoztatására alkalmasak. A párhuzamos (parallel) portot általában a nyomtatók közvetlen

csatlakoztatására használják. E csatlakozáson keresztül az adatok egy időben két irányba is áramolhatnak, a soros porthoz képest nagyobb sávszélességen. A számítógépen általában egy vagy két ilyen porttal találkozhatunk, melyeket LPT1 és LPT2 néven azonosítunk. A PS/2 portot az IBM fejlesztette ki, kifejezetten a billentyűzet és az egér csatlakoztatására. Ha az egeret a PS/2 portra csatlakoztatjuk, egy COM port felszabadul, amelyre más eszközt köthetünk. Az USB (Universal Serial Bus) egy újonnan kifejlesztett nagy sebességű csatlakozási port, melyet a soros és párhuzamos portok kiváltására szántak. Egy USB porton keresztül maximum 127 külső periféria csatlakoztatható. Napjainkban a nyomtatók és szkennerek többsége rendelkezik ilyen csatlakoztatási lehetőséggel is. Az USB szabvány továbbfejlesztéseként megjelent a nagyobb átviteli sebességet biztosító USB 2.0 Napjainkban az IEEE 1394 szabványú kommunikációs port -

melynek legismertebb változata az Apple FireWire márkanevű terméke - az egyik legnagyobb adatátviteli sebességet biztosító eszköz. Egy IEEE 1394 portra maximum 63 külső eszköz csatlakozhat Egyik jellemző alkalmazási területe a multimédiás eszközök, például digitális videokamerák számítógéphez történő csatlakoztatása. Háttértárak A mágneslemez-egységek a program- és adattárolás eszközei. Míg az operatív memória csak ideiglenesen, legfeljebb a gép kikapcsolásáig őrzi meg tartalmát, a mágneslemezeken nagy mennyiségű információ hosszabb időre - akár évekig is - tárolható. Ezért a mágneslemez- http://www.doksihu egységeket háttértáraknak is nevezzük. A mágneslemez-egység és az alapgép közötti adatáramlás kétirányú lehet (be/kivitel). A merevlemez-egység (HDD, hard disk drive) olyan elektromechanikus tárolóberendezés, amely az adatokat mágnesezhető réteggel bevont, merevlemezen tárolja, a forgó lemez

felett repülő író/olvasó fej segítségével. A merevlemezegységek tárolási kapacitása néhány megabájttól több gigabájtig terjedhet Az optikai tárolók alatt általában a CD- és DVD-ROM-ok különböző típusait értjük. Ezek a nagy teljesítményű, optikai vagy magneto-optikai elven működő tárolók nagy tömegű adat tárolására alkalmasak. Lehetnek egyszer írhatóak (CD-ROM, csak olvasható), így használhatók adatrögzítésre, vagy például a CD-DA (CD Digital Audio, audio-CD) hang és zene digitális formában történő lejátszására, illetve a CD-RW diszkek írhatóak és olvashatóak is. Jellemző tárolókapacitásuk 74 perc zene vagy 650 Mb adat A technika mai állása szerint az adatátvitel sebessége az alap-adatátvitel 156 kilobájt/másodperc 1x, 2x, 4x, 8x, 12x, 20x 32x szerese is lehet. A video- és a multimédiás (valós idejű) alkalmazások egyre nagyobb adatátvitelt igényelnek, s ennek a kihívásnak próbálnak megfelelni a

többszörös sebességű meghajtók. A mágnesszalagos (streamer) egységek az adatok átmeneti vagy hosszabb idejű tárolására használatosak a számítástechnikában, segítségükkel digitális információt rögzíthetünk mágnesszalagon. A merevlemezes egységen levő fájlok, adatok, programok közvetlenül elérhetőek, használhatóak a gép számára, a szalagra mentett információk általában a továbbiakban a szalagról közvetlenül nem használhatók, csak a diszkre történő visszatöltés után. Tárolási kapacitásuk jellemzően 10 Mb-tól 10 Gb-ig terjedhet Általában nagygépes rendszerekben (bank, informatikai cég, társadalombiztosítás, közigazgatás, stb.) napi rendszeres biztonsági mentésre használatosak. Információtárolásra és csatolóegységekként is használhatóak továbbá az ún. PCMCIA (Personal Computer Memory Card International Association) kártyák, melyek mérete a bankkártyákéhoz mérhető. Vagy beépített funkciókkal

rendelkeznek, vagy illesztőként szolgálnak más, külső eszközök felé. Leggyakrabban hordozható számítógépekben fordulnak elő, mint szükségképpen kisméretű kiegészítő tárolóegységek, vagy például faxmodem, globális helymeghatározás, üzenetküldés céljára, illetve hálózati kártyaként használatosak. Smart card-nak nevezzük az olcsó, információtárolásra használt, kisméretű, a PCMCIA kártyákkal gyakran összetévesztett, de azoknál jóval kisebb teljesítményű elektronikus eszközöket. Felhasználási területük: telefonkártya, benzinkút-társaságok ügyfélkártyái, személyi azonosítás, újabban diákigazolvány, stb. Papír alapú háttértárak A papír alapú háttértárak közé sorolhatjuk többek közt a lyukszalagot és a lyukkártyát. Ezen háttértárolókat ma már nem alkalmazzák, hiszen feldolgozásuk igen lassú, könnyen sérülhet az adathordozó, nagy tömegű és mennyiségű alapanyagot igényelnek, illetve

kezelésük igen körülményes. Előnyük viszont, hogy olyan környezetben is alkalmazhatóak, ahol a mágneses adathordozók nem. http://www.doksihu Mágneses háttértárak – Hajlékonylemez A hajlékonylemez (FD: Floppy Disk) egy régóta létező, a legtöbb személyi számítógépen használható háttértár típus, amely kis mennyiségű adat tárolásának és szállításának viszonylag biztonságos és egyszerű eszköze. Az információt egy mágnesezhető réteggel ellátott kör alakú lemezen tároljuk. A mágneslemezen az adatok koncentrikus gyűrűkön sávokon (angolul track) - tárolódnak úgy, hogy az író-olvasó fejet a kiválasztott sávra állítva az információ leolvasható. Az adatokat célszerűbb azonban nem folytonosan elhelyezni a sávokon. A lemezt körcikkekre (szektorokra) osztjuk, amelyek a lemez legkisebb címezhető egységei. Egy sáv egy szektorában 512 bájtnyi adatot tárolhatunk. A sáv-szektor szerkezet létrehozása a formázás

során történik. A hajlékonylemez különféle típusait az adattárolásra használt mágneses korong átmérője és annak tárolókapacitása alapján különböztetjük meg. Az átmérő méretének meghatározására a coll (jelölése:”; 1 coll=2,54 cm) mértékegységet használjuk. Napjainkban a legelterjedtebb változat a 3,5”-os, 1,44 MB tárolókapacitású lemez, de néhány helyen még találkozhatunk a régebbi, 5,25” méretű, 1,2 MB-os lemezzel is. Bár a hajlékonylemez nagyon elterjedt, kapacitása és sebessége gyakran már az átlagfelhasználók igényeit sem elégíti ki. A hajlékonylemez használatához szükségünk van egy be-, illetve kiviteli egységre, a hajlékonylemez-meghajtóra (FDD: Floppy Diskette Drive). Mind az 5,25”-os, mind a 3,5”-os meghajtóban két író-olvasó fej található, melyek a forgó lemezzel érintkeznek. Olvasáskor mágneses állapotot érzékelnek, íráskor mágneses állapotot változtatnak meg. A hajlékonylemez

kapacitását az határozza meg, hogy csak az egyik, vagy mindkét oldalát használhatjuk, illetve hogy milyen sűrűségben írhatunk rá adatokat. Az egyoldalas lemezeket SS (Single Sided), a kétoldalas lemezeket pedig DS (Double Sided) jelöléssel látják el. Az írássűrűség lehet egyszeres, dupla, nagy, illetve extra, melyeket az SD (Single Density), DD (Double Density), HD (High Density), illetve ED (Extra Density) betűkkel jelölünk. Egyes esetekben az írássűrűséget TPI (Track Per Inch) mértékegységben adják meg. Napjainkban legelterjedtebbek a DS HD, azaz a kétoldalas, nagy sűrűségű lemezek. A forgalomban lévő hajlékonylemezek jellemzőit a következő táblázatban foglaltuk össze: http://www.doksihu Megszakítások A számítógép működése szempontjából nagyon fontos az, hogy mindig a legfontosabb, a számítógépes rendszer szempontjából a legsürgősebb program vagy utasítás hajtódjék végre Azért van szüksége a

számítógépnek megszakításokra, mert a megszakítások segítségével könnyen kiválasztható az éppen legfontosabb utasítás, úgy hogy mindemellett a rendszer a többi utasítást is számon tartja és kellő időben (és sorrendben) azok végrehajtására is sort kerít 1. Mi a megszakítás? Programmegszakítás: A futás alatt álló program végrehajtásának felfüggesztése (oly módon, hogy ha lehet, folytatni lehessen a végrehajtást), azért hogy egy másik, a megszakító program futhasson. Megszakítási rendszer: Feladata:arról gondoskodni, hogy a bármelyik pillanatban bekövetke- ző megszakítási okra a számítógép automatikusan reagálni tudjon. Megszakítási folyamat: A megszakítás során végbemenő eseménysorozat. Megszakítási rutin: Egy olyan algoritmus v. program elnevezése, amely elhárítja a megszakítás okát. 2. Mikor, hogyan léphet fel megszakítási kérelem? Megszakítási kérelem felléphet: - periodikusan (például:

másodpercenként kb 18-szor) - váratlanul (például: valamelyik HW egységtől jelzés érkezik, bármilyen jellegű hiba) tudatosan alkalmazva (például: az utasítás végrehajtásához valamilyen megszakító rutin szolgáltatására van szükség) 3. Hogyan csoportosíthatjuk a megszakításokat a PC-k esetében? A PC-k esetében a megszakításokat kétféle szempont alapján is csoportosíthatjuk. Míg az egyik csoportosítás aszerint történik (Mi okozza a hibát?), hogy milyen jellegű a probléma, addig a másik csoportosítása a hiba generálódásának helye (Hol generálódik?) alapján történik. http://www.doksihu Csoportosítások: 1. A probléma jellege alapján: a) HW -megszakítások (például: memóriafigyelő áramkör hibajelzése) b) programhiba megszakítások (pl: rossz operandusszám: írási szándék tiltott helyre) c) SW szolgáltatást kérő megszakítások (pl: BIOS rutin meghívása) 2. A megszakítások generálódásának helye alapján: a,

hardver megszakítások • • Intel proc.megszakításai (pl: 0-val való osztás) IBM megszakítások (pl: RESET-gomb megnyomása) b, szoftver megszakítások • • • ROM-BIOS megszakítások (pl: billentyű-kombináció leütésének hatása) DOS megszakítások (pl: lemezkezelés esetén) felhasználói megszakítások (pl: felhasználó által írt programban lévő) 4. Milyen események játszódnak le a megszakítás során ? 1, Van-e megszakítást kérő jel a processzor. felé? A futó program aktuális utasításának végrehajtása után levizsgálásra kerül,hogy van-e kérelem megszakításra. Ha nincs - folytatódik a program végrehajtása Ha van - 2, 2, Megszakítási mechanizmus a, A futó program és a futási környezetlényeges - a folytatás szempontjából nélkülözhetetlen jellemzőinek elmentése a memória kijelölt helyére. (PC-knél az IP, CS, F regiszterek tartalma kerül a verembe.) b, A megszakítási jel értéke alapján a megszakító

program elindításához szükséges jellemzők betöltése a processzor regisztereibe. (PC-knél csak a megszakító programok kezdőcímeit kell betölteni a processzorba) kezdőcím - a megszakítójel értékének négyszerese kiszámítása - a megszakítási vektortábla valamelyik helyét adja meg e helyen két db. 2 byte-os cím található (a problémát lekezelő megszakítási rutin kezdőcíme (szegmens és offszett) ezek elhelyezése a megfelelő regiszterekben (PC-knél közülük az egyiket az IP, másikat a CS regiszterbe kell betölteni) A 2, pont végrehajtását nem szakíthatja meg semmiféle megszakítás. A 1,-2, pont együttes elnevezése: megszakítási folyamat. http://www.doksihu 3, A folyamat eredményeként. Amikor a processzor hozzálát a következő utasítás végrehajtásához, az már a megszakító rutin első utasítása lesz. A megszakító programok úgy vannak megírva, hogy első utasításaikban a verembe mentsenek minden olyan regiszter

tartalmat, melyekkel dolgozni fognak. (pl: DI, SI, BX, DX, DS) Ezek után a problémát lekezelő algoritmus utasításai következnek, majd utolsó utasításaiban visszatölti a veremből az elején elmentett regiszterértékeket. (úgy, mint: DI,SI,BX,DX,DS .) 4, Visszatérési folyamat A 2, a, pontban elmentett adatok visszatöltése a megfelelő helyekre (IP, CS, F regiszterekről van szó) és a megszakított program végrehajtásának a folytatása. A megszakításokat jellemezhetjük prioritás és maszkolhatóság szerint. 5. Mire képesek az IBM-PC-k megszakítási áramkörei? - időbeli és prioritásbeli sorrendbe rendezni a beérkező megszakítási kérelmeket - a megszakításokról megállapítani, hogy maszkolhatóak-e vagy sem (ezt a maszkregiszter segítségével vizsgálja le (ezen regiszterek minden egyes bitje a maszkolhatóságról tárol jellemzőket)) - képes megszakítási jelet küldeni a processzor felé, amely jelzi az érvényre jutó megszakítást -

egy időben nyolc (XT-k esetében) egymástól független megszakítást képes kezelni 6. Mi is az a PSW? PSW: Program Status Word - Azon elmentendő regiszterek tartalmának együttese, melyeknek fontos szerepe van abban, hogy az adott megszakítást folytatni lehessen. - Tehát azon regiszterek tartalmának összefoglaló neve amelyeknek a tartalma a megszakítási rutin végrehajtása során megváltozik. - PC-k esetében ezek a regiszterek: IP, CS, F http://www.doksihu Operációs rendszerek Az operációs rendszer a számítógépet működtető szoftver, amely a számítógép indulásakor azonnal betöltődik a számítógép memóriájába: Nélküle a gép - még ha fizikailag hibátlan is működésképtelen. Az operációs rendszer tölti be a számítógép működéséhez szükséges programokat, vezérli, összehangolja, ellenőrzi a programok működését. Az operációs rendszer általában semmilyen, a felhasználó számára közvetlenül hasznos feladatot

(szövegszerkesztés, könyvelés stb.) nem végez, hanem lehetővé teszi az ilyen feladatokat ellátó, felhasználói programok futtatását. Az operációs rendszer feladata az, hogy az ember és számítógép közötti kommunikációt biztosítsa, a számítógép erőforrásait sokoldalúan, gazdaságosan és a lehető legoptimálisabban kihasználja, illetve a számítógép működését ellenőrizze és vezérelje; kezeli a gép, különböző perifériáit - monitor, floppy, hard disk, nyomtató stb. - és végrehajtja a neki szóló parancsokat A különböző számítógéptípusokhoz nagyon sokféle operációs rendszer létezik, mivel felépítésük és megvalósításuk nagyban függ attól a hardvertől, amelyhez készültek; a több ezer felhasználót kiszolgáló nagyszámítógépes hálózati operációs rendszerektől (Windows NT, Novell, UNIX, VMS) egészen az egyfelhasználós személyi számítógépekéig. Az IBM PC-hez a legelterjedtebbek a DOS és a

Microsoft Windows (MS-Windows vagy egyszerűen csak Windows) különböző változatai. Az operációs rendszer képességei és szolgáltatásai alapvetően meghatározzák egy gép használhatóságát. Ezért a felhasználói programok nemcsak adott géptípushoz, hanem adott operációs rendszerhez is készülnek. Például PC-re, a Windowshoz készült program nem futtatható ugyanezen a gépen a DOS operációs rendszerből. Mivel a Windows kompatibilis a DOS-szal, a DOS programjai elvileg működnek a Windows alatt is. Az MS-DOS operációs rendszer Felhasználói felület (User Interface) Annak a módszernek a megadása, hogy egy programtól milyen módon lehet kérni bizonyos szolgáltatásokat. Karakteres felhasználói felület Ha egy operációs rendszerben egy program vagy parancs nevének a karaktereit (betűit) kell beírni ahhoz, hogy az a kért programot elindítsa. Ezért mondható, hogy például a DOS karakteres vagy karakter alapú interfészt biztosít.

http://www.doksihu Grafikus felhasználói felület, GUI (graphical user interface) A grafikus felhasználói felület az ember-számítógép kapcsolatot egyszerűsítő rendszer. Segítségével a felhasználóknak nem kell bonyolult vagy logikátlannak tűnő parancsokat megtanulniuk, a rendszert intuitív módon használhatják. A grafikus felületeken ikonok azonosítják a programokat, a futó programok ablakokban, elkülönített képernyőterületeken jelennek meg, egérrel lehet választani a menük és menüpontok között. A grafikus felületek további nagy előnye, hogy a programok mind hasonló külsővel rendelkeznek, a felhasználónak nem kell minden egyes program használatát külön-külön megtanulnia. A Windows 95 grafikus felhasználói felülete A Windows 3.1 grafikus felhasználói felülete Az első grafikus felületet a Xerox cég fejlesztette ki, a Macintosh számítógépein terjedtek el; azóta az IBM-kompatibilis számítógépeken is bevezették és

használják őket (pl. Windows 3.1, 95, 98, NT, 2000; IBM OS/2) Microsoft Windows A Microsoft Windows, (zsargonban egyszerűen Windows), a Microsoft Corporation többfeladatos, grafikus felhasználói felületek, és azzal rendelkező operációs rendszerek, valamint bizonyos mobiltechnológiák családja. A Windows szó és logó a Microsoft cég védjegye. A Windows operációs rendszerek szabványos felületet nyújtanak, mely legördülő menükre, ablakokra és egy mutatóeszközre, például egérre alapszik. A Windows operációs rendszerek nagy részét magyar nyelven is kiadták. A koncepció A ma már kevéssé ismert Windows 1.0 felületét a Microsoft a Xerox által kifejlesztett koncepciók alapján készítette el, részben lemásolva az Apple cég aktuálisan használt operációs rendszerének működését. A fejlesztés jelentős részét teszi ki más cégek által kifejlesztett technológiák felhasználása (vagy azért, mert a technológia nem volt levédve, vagy

mert felvásárolták az adott cégeket). http://www.doksihu A legfőbb cél a felhasználói kényelem, egyszerű kezelhetőség biztosítása; ezen célnak néhol alá van rendelve a sebesség, a megbízhatóság, valamint a rendszer biztonsága. Rendszerbiztonság Mivel a Windows alapkoncepciója a felhasználó kényelme, ezért a „mindent szabad, kivéve néhány dolgot” elv alapján épül fel (ellentétben a Unix-szerű rendszerek „minden tilos, kivéve a megengedett dolgokat” elvével). Ennek eredményeképp a felhasználói programok gyakorlatilag a teljes számítógépet és a rendszert képesek elérni és módosítani. A Microsoft ezeknek a kezdeti, gyökeres problémáknak az elhárítására alkotta a Biztonságos számítógépezés kezdeményezést. A Windows termékek és technológiák Kezdetben a Windows csak egy, a DOS operációs rendszer alatt futó grafikus felhasználói felület-család volt; a Windows NT-től kezdve tekinthető önálló asztali

operációs rendszernek. Mára a Microsoft Windows termékek már az operációs rendszerek és mobiltechnológiák külön családját alkotják. A Windows termékek és technológiák (kronológiai sorrendben) kategóriákra bontva: • • Windows asztali termékek o Windows 1.0 (1985) o Windows 2.0 (1987) o Windows 3.0, 31 és Windows for Workgroups 311 (1993) o Windows NT 3.1 (1994) o Windows NT 3.5 o Windows 95 (1995) o Windows 95 második kiadás (1996) (Operation System Release 2; OSR2) o Windows NT 4.0 (1997) o Windows 98 (1998) o Windows 98 második kiadás (1999) (Second Edition; SE) o Windows Me (2000) (Millennium Edition) o Windows 2000 Professional (2000) o Windows XP (2001)  Windows XP Home Edition  Windows XP Professional  Windows XP Media Center Edition  Windows XP Tablet PC Edition  Windows XP 64-Bit Edition (2004) o Windows Vista (2006-2007)  Windows Vista Home Basic,  Windows Vista Home Premium,  Windows Vista Enterpise,  Windows Vista

Business,  Windows Vista Ultimate Windows kiszolgálótermékek o Windows NT Advanced Server 3.1 o Windows NT Server 3.5 o Windows NT Server 3.51 o Windows NT Server 4.0 http://www.doksihu Windows NT Server 4.0 Enterprise Edition Windows NT Server 4.0 Terminal Server Edition Windows 2000 Server-család  Windows 2000 Server  Windows 2000 Advanced Server  Windows 2000 Datacenter Server o Windows Server 2003  Windows Server 2003, Standard Edition  Windows Server 2003, Enterprise Edition  Windows Server 2003, Datacenter Edition  Windows Server 2003, Web Edition Egyéb Windows termékek o Windows CE .NET (lásd még: Windows CE 30) o Windows XP Embedded (2001) o o o • • Windows technológiák o DirectX o Windows Media Player o Windows Movie Maker o Windows Messenger • Internet Explorer o Internet Explorer 1.0 o Internet Explorer 2.0 o Internet Explorer 3.0 o Internet Explorer 4.0 o Internet Explorer 5.0 o Internet Explorer 6 o Internet Explorer 7

Windows Operációs Rendszer A Microsoft Windows 2000 használata A Microsoft Windows 2000 a Microsoft Windows operációs rendszerek egyik családja, több kiadásban megjelent szerver változatai mellett munkaállomásokra telepíthető verziója is létezik, ez a Professional nevű, kliensgépekre szánt változat magyar nyelven is megjelent. A Windows 2000-t úgy tervezték, hogy leváltsa a Windows 95-öt, Windows 98-at és Windows NT 4.0 workstation-t az üzleti környezetben használt asztali számítógépeken A Windows NT Workstation 4.0 alapkódjára építve a Windows 2000 fontos fejlesztéseket tartalmazott a megbízhatóság, könnyű használat, kompatibilitás és a mobil számítógép használat támogatásának területén. Windows 2000 - indítás és bejelentkezés Indítás: A Microsoft Windows 2000 Professional indítása a telepítéstől függően lehet automatikus, vagy menüvezérelt (például ha egy gépen több operációs rendszert telepítünk); valamint

a felhasználó szándéka szerint: http://www.doksihu - Szokásos (minden szolgáltatás elindul) - Hibakeresés, egyéb indítási lehetőségek elérése: F8 A rendszer indításakor betöltődnek a regisztrációs adatbázisban megjelölt eszközvezérlők és programok, elindulnak a rendszerszolgáltatások. E folyamat közben a Windows indító képernyőjét látjuk. Bejelentkezés: - egy felhasználó esetén: ha a rendszert alapbeállításokkal telepítettük, automatikus. - több felhasználó esetén: felhasználói név és jelszó; ha a számítógép helyi hálózatba kötve üzemel, tartomány megadása is szükséges lehet, a hálózat beállításaitól függően. Vállalati számítógépes rendszer esetén szinte mindig a számítógépek hálózatba kötve üzemelnek, azaz egy vagy több központi számítógépen tárolják a közös használatra szánt adatokat, dokumentumokat, sőt gyakran az egyes felhasználók saját, külön bejáratú adatait is. Ilyen

esetekben elengedhetetlen, hogy a felhasználókat egyenként, vagy csoportosan azonosíthassuk, a szerveren tárolt adatokhoz való hozzáférési jogaikat egyenként vagy csoportonként megszabhassuk. Például célszerű, hogy a cég pénzügyi állapotáról szóló információkhoz, vagy a cég aktuális mérlegéhez csak az arra jogosult személyek férhessenek http://www.doksihu hozzá, esetleg ezekből is csak néhányan módosíthassák az abban szereplő értékeket. A számítógép-hálózatra való kapcsolódás tehát legelőször is a bejelentkezéssel kezdődik, ehhez szükséges egy felhasználónév és egy jelszó. A jelszó titkos, a tulajdonosán kívül jó, ha más nem ismeri. A Windows a begépelt jelek helyett csillagokat fog a képernyőre írni, hogy más a jelszavunkat ne tudja a képernyőről begépeléskor ellesni. Ha a jelszót véletlenül helytelenül ütjük, a Windows közöli velünk, hogy a beütött jelszó helytelen és lehetőségünk lesz

újra próbálkozni. A cégünknél lehet olyan biztonsági rendszabály, hogy néhány próbálkozás után a rendszer kizárja az adott felhasználót, azaz még a helyes jelszó begépelésével sem engedi be a rendszerbe. Ilyenkor a rendszergazda adhatja vissza a belépési jogot A legtöbb hiba a jelszó begépelésénél a CAPS LOCK billentyű véletlen lenyomásából, valamint a Z és Y billentyűk fordított helyzetéből adódik. A rovatok kitöltése után üssük le az Enter billentyűt, vagy kattintsunk az OK gombra. A Windows 95 és a Windows 98 legfeljebb 14 karakter hosszú jelszavak használatát támogatta. A jelszó Windows 2000-ben legfeljebb 127 karakter hosszú lehet, és megkülönbözteti a nagy- és kisbetűket, tehát az "ezajelszó", "Ezajelszó", "EzAjElSzÓ" és "EZAJELSZÓ" jelszavak különbözőek. A biztonságos jelszó legalább nyolc karakter hosszú, tartalmaz kis- és nagybetűket, számokat és különleges

karaktereket, és nem, vagy csak nehezen vezethető le értelmes magyar vagy angol szóból, például: "ewGf$aX4F2@1". Ha az ilyen jelszavak megjegyzésével gondunk van, át lehet hidalni egy értelmes szó betűinek hasonló karakterrel való helyettesítésével, például: "123Ez@jeL$Zo456". Így létrejött egy olyan jelszó, ami a fenti feltételeknek is megfelel. http://www.doksihu Asztal Asztalnak nevezzük a Windows indításakor megjelenő képernyőterületet. Ez a grafikus felhasználói felület. Munkaasztalunk bizonyos tulajdonságait tekintve nagyban hasonlít egy valóságos íróasztalhoz. A munkánk során szükséges - a későbbiekben majd részletesen ismertetésre kerülő - ikonok, ablakok és egyéb objektumok fognak itt elhelyezkedni, ezeket odébb tolhatjuk, eldobhatjuk, vagy ideiglenesen félre tehetjük az utunkból. Munkaasztalunkon alapvetően a következőkben ismertetett objektumokkal fogunk találkozni. Egérmutató Az

egérmutató jelzi a képernyőn egerünk aktuális pozícióját és egyben különféle alakváltozásaival visszajelzéseket ad az aktuális ponton elvégezhető műveletekről. Íme, néhány példa az egérmutató jellegzetes formáira: Tálca A munkaasztal alsó szélén foglal helyet. Segítségével hozzáférhetünk a Windows használatához elengedhetetlen Start menühöz, továbbá könnyedén váltogathatunk futó programjaink között. A tálca jobb szélén láthatjuk, hogy aktuálisan milyen nemzeti kiosztás szerint működik a billentyűzetünk (ha több lehetőség közül választhatunk), és láthatjuk a gépünkben működő óra által mutatott időt. Ha az időt jelző számok fölé toljuk az egérmutatót, akkor néhány másodperc múlva a dátum is megjelenik egy sárga keretben. A Start menü segítségével fogunk hozzáférni a futtató programjaink listájához és a Windows rendszer néhány alapvető parancsához. A Start menüben a programok és

parancsok listája kategóriánkénti csoportosításban jelenik meg. http://www.doksihu Ikonok, parancsikonok A grafikus felületen egy-egy programot, fájlt, mappát, vagy egy program valamely szolgáltatását grafikus elemek azonosítanak. Ezek sorakoznak egymás alatt és mellett az asztalon. Egérhasználat A Windows rendszer kényelmes kezelése az egér használata nélkül elképzelhetetlen. A következőkben áttekintjük azokat az alapvető műveleteket, melyek a gördülékeny munkához elengedhetetlenek. Kattintás: Amikor ki akarunk valamit választani a képernyőn, például egy elemet egy listából, egy ablakot vagy egyéb objektumot, a legegyszerűbb választási mód az egérrel való kattintás: az egérmutatóval mutassunk a kijelölendő objektumra - lehetőleg minél inkább a választott elem közepére mutassunk, - majd egy pillanatra nyomjuk le és engedjük fel az egér baloldali gombját. (A legtöbb egér gombjai lenyomásakor kattanó hangot hallat,

innen származik a kattintás kifejezés.) Dupla kattintás: a duplakattintás a választás nyomatékosabb módja a Windowsban. Általában az egér baloldali gombjának kétszeri, viszonylag gyors egymásutánban való lenyomását jelenti. Vigyázzunk, hogy a két kattintás között ne mozdítsuk meg az egeret, mert akkor a rendszer a két kattintást különállónak tekinti, nem pedig "duplakattintásnak". Fogd és Vidd (húzás): gyakori eset, hogy a Windowsban egy objektumot át szeretnénk helyezni a képernyő egyik részéről a másikra. A legtöbb Windowsos objektum a Fogd és Vidd (angolul Drag and Drop) módszerrel tehető odébb. A módszer a következő: mutassunk az egérrel a kívánt objektumra, tartsuk a baloldali gombot lenyomva (mintha csak "megfogtuk" volna az objektumot), az egér húzásával helyezzük át a kívánt új pozícióra, majd engedjük fel az egér gombját és "tegyük le" az objektumot. Az ablakok a címsor

megfogásával helyezhetők át, amennyiben nem teljes képernyős a méretünk. Programablakok felépítése A futó alkalmazások az asztalon egy-egy téglalap alakú területet foglalnak el. Ezt nevezzük ablaknak. • • • • • Bal felső sarkában: vezérlőmenü ikonja és az ablak neve Jobb felső sarok: kis méret, teljes méret, előző méret, bezárás ikonok: Státuszsor: az ablak alsó sávja további információkat tartalmaz a megtekintett elemekről Görgetés: a fel, illetve lefelé mutató nyilakra kattintva, a helyzetjelző szürke téglalap mozgatásával szürke téglalap és a nyilak közti területen (PageUp, PageDn) Átméretezés: ablak sarkának vagy széleinek húzásával http://www.doksihu A Windowsban tetszőleges számú ablakunk lehet a képernyőn, mindaddig, amíg a számítógép memória-kapacitása engedi. Párbeszédablak Speciális ablaktípus az úgynevezett párbeszédablak (dialog box), amelyekkel általában adatokat, paramétereket

adhatunk meg a programok számára. Ilyen párbeszédablak például a bejelentkezési ablak is. Jellemzőjük, hogy nincsen menüjük, a vezérlő gombok közül is csak esetleg a bezárás gombjuk van meg, és nincs keretük sem, csak egy egységes szürke felületük. Ezen a felületen különböző adatbeviteli mezők vannak. A szöveges mezőbe kattintva egy villogó függőleges vonal jelzi az adatbeviteli pozíciót, ahol a leütött karakterek meg fognak jelenni. A legördülő lista szélén található lefelé mutató nyílra kattintva egy lista elemei közül az egérrel választhatunk ki elemeket, ami aztán a keretben marad kiválasztás után, vagy a felső, szöveges mezőbe gyakran mi is begépelhetünk valamit, hasonlóan a szöveges mezőkhöz. A listában az egérrel kiválasztott elem (rákattintunk) kiemelt állapotba kerül, azaz a szöveg inverz színekben jelenik meg, a betűk és a háttér színe felcserélődik annál a listaelemnél. A kiválasztó

négyzetbe kattintva egy pipa vagy egy X jelenik meg a kis négyzetben, újra kattintva eltűnik. Ezzel igen-nem jellegű adatot tudunk megadni A választókapcsolók (rádiógombok) általában egy keretben találhatók, és egy ilyen keretben legalább két ilyen kapcsoló van, melyek közül egyszerre mindig csak az utoljára kiválasztottnál jelenik meg egy pont. Az ablak felső széle alatti fülek kiválasztásával különböző lapokat nyithatunk meg. A fenti vezérlő elemek közül mindig csak az egyik aktív, azaz csak az egyik fogadja a billentyűzetről érkező adatokat. Az aktivitást egy szaggatott keret jelzi, kivéve a villogó kurzor a szöveges mezőknél. A gombok olyan speciális grafikus vezérlő eszközök, amelyek hasonlóan működnek, mint a billentyűzet gombjai, azzal a különbséggel, hogy ezeket az egérrel tudjuk megnyomni úgy, hogy az egérmutatót föléjük toljuk, és a bal egérgombot megnyomjuk. A megnyomás alatt látjuk, hogy a gomb

lesüllyed, majd felemelkedik. Gombokkal általában valamilyen parancsot adunk a számítógépnek: csukjon be egy ablakot, nyisson ki egy új ablakot, töröljön egy műveletet, stb. http://www.doksihu Sajátgép ikon A Sajátgép segítségével gyors és világos áttekintést kaphatunk a teljes számítógépünkről, hogy mi minden található rajta. Ha tallózni szeretnénk a fájlokban és mappákban, kattintsunk duplán az asztalon lévő Sajátgép ikonra, majd a meghajtók ikonjára. Hálózatok ikon Ha hálózatot használunk, az asztalon megjelenik a Hálózatok ikon. Ha látni szeretnénk a munkacsoporthoz tartozó, vagy a hálózatba kapcsolt összes számítógépet, kattintsunk duplán a Hálózatok ikonra. Lomtár ikon A törölt állományok egy ideiglenes tárolóhelyre, a Lomtárba kerülnek, innen állíthatjuk vissza azokat, ha tévedésből töröltük volna, vagy innen véglegesen eltávolíthatjuk őket. A Start menü A Start menü a Windows-zal való

munkánk alapköve. Segítségével elindíthatjuk programjainkat, módosíthatjuk az alapbeállításokat és kiléphetünk a rendszerből. A Start menüt a Tálcán látható "Start" feliratú gombra kattintva érhetjük el. Ha a billentyűzeten van Windows-emblémával jelölt gomb, a Start menü ennek lenyomásával is bármilyen helyzetben elérhető. Amennyiben nincs a billentyűzeten ilyen gomb, használhatjuk a CTRL+ESC billentyűket is. A Start menü funkciójuk alapján csoportosítva tartalmazza az elérhető programok és parancsok listáját. Az egyes menüpontokban gyakran újabb almenüket találhatunk A könnyebb megkülönböztethetőség kedvéért az egyes programoknak és menüpontoknak saját ikonjai vannak. Az almenük (programcsoportok) jelölése általában egy sárga mappát és ablakot ábrázoló ikon. Az almenük tartalmának megtekintéséhez egyszerűen mutassunk a kívánt menüpont nevére és várakozzunk néhány másodpercet - a

hozzátartozó almenü tartalma automatikusan megjelenik. Ha az egeret elhúzzuk az almenü nevéről, a tartalma néhány másodperc múlva el fog tűnni. A Start menü Programok almenüje a közvetlenül futtatható programjaink listáját tartalmazza. Itt megtaláljuk gyakrabban használt programjainkat, pl. a Windows Intézőt, a Microsoft Word-öt, és Excel-t, stb. További programjainkat - a Programok menü alatt - újabb mappák, más néven programcsoportok jelképezik. Ezek közül is említést érdemel a Kellékek programcsoport, ahol olyan segédprogramokat találunk, mint a Számológép, a Karaktertábla, vagy a Paint rajzoló program. http://www.doksihu A Start menü Dokumentumok mappájában találjuk utoljára használt dokumentumaink nevét. A Windows ebbe a listába mindig felveszi azokat a dokumentumainkat, melyeket valamely Windows95-re írt programban használtunk. Amikor a lista megtelik, a legrégebben használt dokumentumok neve eltűnik, így a lista

mindig friss marad. Ha egy nemrégiben használt dokumentumot szeretnénk újra elővenni, a legtöbb esetben a legegyszerűbb módszer azt a Dokumentumok listájából kikeresnünk. A Windows rendszer nagymértékben személyre szabható munkafelületet biztosít számunkra. Ezeknek legnagyobb része a Beállítások almenün keresztül, érhető el. A Keresés menüpont használatával a saját vagy a hálózaton keresztül elérhető háttértárakon található adatokat kereshetjük vissza különféle szempontok alapján. A Súgó használatával segítséget kaphatunk a Windows rendszer vagy egy adott program használatához. A Start menü Súgó parancsa a Windows rendszer általános használatához ad támpontokat. Súgó majdnem minden programban van, használatuk egyszerű és hatékony segítséget jelenthet az eligazodásban. TIPP: A Súgó segítsége egy-egy művelet végzése közben a legkönnyebben az F1 funkcióbillentyű leütésével vehető igénybe. Ilyenkor az

éppen aktuális helyzethez vagy művelethez tartozó súgótéma jelenik meg a képernyőn. A Futtatás parancs segítségével lehetőségünk nyílik olyan programok elindítására is, melyek a Programok menüben nem szerepelnek. A Futtatás parancs kiválasztása után meg kell adnunk a kívánt program indítására szolgáló parancsot. E szolgáltatásra ritkán lesz szükségünk a munkánk során, mivel a számunkra szükséges programok a Programok menüben megtalálhatók, illetve ide igény szerint felvehetők. A Leállítás paranccsal munkánk végeztével kiléphetünk a Windows rendszerből. Helyi menü, gyorsmenü Bármely objektumra (ikonra, mappára, vagy magára az asztalra) az egér jobb gombjával kattintva a rá vonatkozó parancsok listáját, az ún. lokális menüt hívhatjuk elő Ikonok elrendezése Ikonok igazítása a (képzelt) négyzetrácshoz Új elem létrehozása: ikon, mappa, dokumentum, rajz, stb. http://www.doksihu Tulajdonságok - az aktív

objektum tulajdonságai Munka több ablakkal Az egymás mellett futó programok közt többféleképpen válthatunk. A legkényelmesebb megoldás a Tálca használata. A Tálcán minden ablak neve megjelenik, így könnyen leolvasható, milyen programok is működnek pillanatnyilag, továbbá bármilyen ablakunkat előtérbe hozhatjuk a neki megfelelő címkére rákattintva. Ha jobban szeretjük a billentyűzetet használni, az ablakok között az ALT + TAB billentyűkkel is váltogathatunk. Tartsuk az ALT billentyűt folyamatosan lenyomva, és a TAB billentyűvel lépegessünk mindaddig, amíg a képernyő közepén megjelenő téglalapban a kívánt program ikonját kijelöljük, majd engedjük fel az ALT billentyűt. Ha a kívánt ablak egy része takarásban van, másik része azonban látszik a képernyőn, rákattinthatunk a kívánt ablak kilógó címkéjére vagy - ha az éppen takarásban van - az ablak bármely, lehetőleg üres területére. Megjegyzés: Ha egy ablakot

azon a módon kívánunk előtérbe hozni, hogy az ablak tartalmára kattintunk, próbáljuk elkerülni, hogy az ablak valamely funkcionális részére (pl. a vezérlő gombokra) kattintunk, mert ezáltal esetleg nem kívánt parancsokat adhatunk ki. (pl az ablak bezárása, lekicsinyítése, stb) A billentyűzet leütéseinek hatására mindig az aktív ablakban jelennek meg a karakterek, és a vezérlőbillentyűk is az aktív ablakban futó alkalmazást vezérlik. Azt, hogy melyik ablakunk az aktív, azt egyrészt onnan láthatjuk, hogy a Tálcán az alkalmazáshoz tartozó gomb be van nyomva, másrészt az alkalmazás ablakának, címkéjének színe eltérő a többi ablakétól. Speciális billentyűk Jobb ALT: A Windows gördülékeny használata érdekében néhány speciális billentyű használatára fel kell, hívjuk a figyelmet. Az első a jobb oldali ALT billentyű, gyakran "Alt Gr" felirattal, amelyet a magyar billentyűzettel ellátott gépek esetén

használhatunk néhány speciális karakter egyszerű bevitelére. Ilyen például: <> # & @ {} ; * [ ] � ä € , stb. Ezek a szimbólumok a hozzájuk tartozó billentyűk jobb alsó sarkán láthatók. TAB: Másik, gyakran használt billentyű a tabulátor, amellyel például a párbeszédablakok adatbeviteli mezői között tudunk lépkedni. Visszafelé a SHIFT és a TAB egyidejű lenyomásával tudunk ugrani. Kilépés a rendszerből A rendszerből való kilépésnek többféle oka lehet, de a leggyakoribb azonban az, hogy befejeztük a munkánkat, és az adott számítógépen már nem kívánunk dolgozni. A kilépés több szempontból is fontos: egyrészt, ha a számítógépet ki akarjuk kapcsolni, szükséges, hogy ezt a Windowsnak is jelezzük. Ilyenkor a gép a még nem mentett adatokat lemezen tárolja, hogy a gép kikapcsolásakor ne forduljon elő adatvesztés vagy -sérülés. Másrészt, ha a gépet nem is szeretnénk kikapcsolni, akkor is fontos, hogy

kijelentkezzünk a számítógépes hálózatból, hogy ha majd másvalaki ül a gépünk elé, újra be kelljen jelentkeznie. Ezzel meggátolhatjuk, hogy valaki a hálózaton tárolt adatokhoz a mi nevünkkel és jelszavunkkal férjen hozzá. http://www.doksihu A kilépéshez minden esetben a Start menü Leállítás parancsát kell használni. Az ezután megjelenő ablakból választhatjuk ki a kívánt kilépési módot. Kijelentkezés Amikor egy adott gépen a munkánkat befejeztük és kikapcsolás nélkül a számítógépet otthagyjuk, elegendő kijelentkezni a rendszerből. A rendszerből a "Kijelentkezés" paranccsal jelentkezhetünk ki. Ezzel a Windows rendszerben visszajutunk a hálózati bejelentkezés ablakához, ahol - ha majd újra dolgozni kezdünk meg kell adnunk a felhasználónevünket és jelszavunkat. Leállítás - Amennyiben munkánk befejeztével szeretnénk a számítógépet kikapcsolni, a Kikapcsolás parancs használata után kattintsunk a

"Leállítás" feliratra. Ekkor a Windows rendszer leáll, majd egy üzenettel tudtunkra adja, hogy a számítógép kikapcsolható. Fejlett energiagazdálkodású alaplappal (ACPI) rendelkező számítógépek a leállítás paranccsal a teljes kikapcsolást is végrehajtják, ez esetben külön üzenetet nem kapunk. Újraindítás - Bizonyos esetekben szükség lehet a számítógép újraindítására. (pl valamilyen alapbeállítás megváltoztatása után a rendszer igényelheti az újraindítást, hogy az új beállítás érvényt kapjon.) Ebben az esetben a Leállítás parancs használata után válasszuk az "Újraindítás" parancsot. Ennek hatására a Windows rendszer végrehajtja a teljes leállási, majd a teljes indulási folyamatot. Ezután újra be kell jelentkeznünk, ha szeretnénk tovább dolgozni Fájl fogalma, fájlnevek A számítógépen lévő információtárolási egysége a fájl (file). Egy fájl tartalma a gép szempontjából vagy

adat, vagy program, amely a processzor által végrehajtható utasításokat tartalmaz: néha bináris fájlnak is hívják. A fájlban tárolt adat tetszőleges, lehet szöveg, grafikus kép, hang stb. Az adatok formájára nézve nincs előírás, a gyakorlatban nagyon sokféle formátum létezik. A fájlt minden operációs rendszer használja, konkrét megjelenése azonban már az operációs rendszertől függ. A fájlrendszer az az általános struktúra, amely alapján az operációs rendszer elnevezi, tárolja és rendszerezi a fájlokat. A Windows 2000 három fájlrendszert támogat: FAT, FAT32 és NTFS. A fájlrendszer a Windows 2000 telepítésekor, meglévő kötet formázásakor, vagy új merevlemez telepítésekor választható ki. A FAT fájlrendszer (2 GB tárolókapacitásig), és annak továbbfejlesztett verziója a FAT32, amely a 2 GB-nál nagyobb (512 MB és 2 TB közötti nagyságú) merevlemez-meghajtókhoz javasolt, a korábbi Windows verziók és a DOS által

használt fájlrendszer. Ha a számítógépünkön a Windows 2000 mellett MS-DOS, Windows 3.1, Windows 95, vagy Windows 98 is telepítve van, azaz kettős betöltésű konfigurációt használunk, célszerűbb a FAT vagy a FAT32 használata. Az NTFS fájlrendszer a Windows NT, 2000 és XP operációs rendszerekhez ajánlott fájlrendszer: a FAT fájlrendszerek ilyen irányú hiányosságaival szemben alkalmas biztonsági beállítások http://www.doksihu tárolására (hozzáférés-vezérlés), tömörítésre, nagyméretű merevlemezek kezelésére (2 terabyte-ig), valamint Windows 2000-ben és XP-ben adatok titkosítására. Fájljellemzők A Microsoft operációs rendszerekben a fájl a következő jellemzőkkel rendelkezik: fájlnév: DOS: legalább 1, maximum 8 betű szóköz nélkül Windows 95.2000: legalább 1, max 255 betű, szóköz és ékezet megengedett fájlkiterjesztés: nem kötelező; DOS-ban maximum 3 betű. a végrehajtható fájlokat .COM, EXE és BAT

kiterjesztés jelöli; szövegfájlok: .TXT, DOC, WRI, stb adatfájlok: .DAT, LST, DBF, MDB, XLS, stb képfájlok: .BMP, GIF, PNG, JPG, WMF, PCX, TIF, WI, AI, stb tömörített fájlok: .ZIP, RAR, ARJ, LHA, ACE, TGZ, stb hangfájlok: .WAV, AU, AIFF, OGG, MP3, stb videó fájlok: .AVI, MPG, MOV, stb fájlméret: a fájl mérete bájtban. dátum: A fájl létrehozásának vagy utolsó módosításának dátuma. idő: A fájl létrehozásának vagy utolsó módosításának ideje. fájlattribútumok: A fájl használatára vonatkozó jelzések, amelyek a következők lehetnek: A (archive) archív fájl R (read only) csak olvasható fájl H (hidden) rejtett fájl S (system) az operációs rendszerhez tartozó fájl Ha a fájl vagy könyvtár NTFS fájlrendszert használó meghajtón található, további beállításokat is elvégezhetünk: • • • • lehetőségünk van engedélyek kiadására: szabályozhatjuk, hogy melyik felhasználó és/vagy csoport milyen

jogosultságokkal rendelkezzék az adott objektum felett helymegtakarítás céljából automatikus ki- és betömörítést kérhetünk titkosítás használatával mások számára hozzáférhetetlenné tehetjük fájljainkat (tömörített objektumokra nem alkalmazható) a fájlok közötti gyorsabb keresés céljából indexet készíttethetünk http://www.doksihu Könyvtárak és alkönyvtárak használata Gyökér (root): helyi vagy hálózati meghajtó, illetve annak betűjele, főkönyvtár a:, b: floppy meghajtó c: d: e: stb. hard diszk(ek), hard diszk partíciók, CD-ROM meghajtó(k) z: hálózati meghajtók (általában az ábécé végétől induló jelzéssel) Könyvtár, mappa (directory): névvel ellátott fájlcsoport A merevlemezek nagy tárolókapacitása miatt a fájlok logikus rendszerezése szükséges Elnevezés: a fájlnevekhez hasonló elv szerint, a tartalomra utalva. A könyvtárak egymásba ágyazhatóak: alkönyvtárak http://www.doksihu Elérési

út (path): egy fájl pontos helye a főkönyvtárhoz viszonyítva. Példa: c:windows ontssymbolsmusical.ttf Windows 2000 eszközök Adatszerkezet és fájlkezelés Ha áttekintjük a Windows rendszer által használt adatszerkezet felépítését, láthatjuk, hogy a számítógépeknél általában, és a DOS/Windows korábbi verzióiból megszokott fa struktúra szerinti adattárolás nem változott, mindössze kibővült néhány elemmel, amelyek a rendszer áttekinthetőségét és használhatóságát könnyítik meg. Az adatszerkezet kiindulópontja az Asztal. Ebből nyílnak a Sajátgép, Hálózatok és Lomtár logikai mappái Az Asztal mappában található objektumok természetesen a munkaasztalról is elérhetőek, de megjelennek a fájlkezelésre szolgáló eszközökben is. A logikai mappák fogalma alatt azt értjük, hogy ezek a mappák nem hagyományos mappák, azaz nem arra valók, hogy fájlokat vagy további mappákat helyezzünk el bennük, hanem viselkedésük,

kezelésük módja miatt nevezzük így. Sajátgép A Sajátgép logikai mappa tartalmazza a saját (lokális) helyi gépünk erőforrásait, úgymint • • • lokális háttértárolóink meghajtóit (floppy lemez, merevlemez, CD-ROM meghajtókat, illetve a helyi hálózat által nyújtott hálózati meghajtókat) a Nyomtatók mappát és saját gépünk beállításait tartalmazó Vezérlőpult logikai mappát. Tekintsük át a Sajátgép tartalmát. A megjelenő listában az aktuális mappa tartalmát láthatjuk. A megjelenő ikonok az almappákat és fájlokat jelölik A belső mappák jelölése: egy sárga mappa; a fájlokat típusuk szerint más-más ikonok jelölnek. Azt, hogy egy mappa tartalmaz-e belső mappákat vagy fájlokat, úgy állapíthatjuk meg, ha az ikonjára vagy nevére duplán kattintva megnyitjuk azt. Eszköztárak: A menüsor alatt elhelyezkedő terület, egy vagy több sorban elhelyezkedő, a munkavégzést megkönnyítő ikonsor. http://www.doksihu A

Cím eszköztár legördülő menüben tartalmazza az elérhető meghajtók és logikai mappák listáját. Ha a fájlrendszer bonyolultsága miatt eltévednénk, itt mindig visszaléphetünk a gyökérkönyvtárainkhoz. A Szokásos eszköztár tartalmazza a fájlrendszerben való navigálás és műveletek gombjait. Az aktuális mappából a magasabb szintre visszalépni az "Egy szinttel fel" ikonra kattintva lehet. A Sajátgép és a belőle nyíló objektumok tartalmát több nézetben tekinthetjük meg, amit az eszköztáron állíthatunk be. A Nagy ikonok nézet a fájlok és mappák nevét és ikonjait jeleníti meg. A Kis ikonok nézetben a mappa- és fájlnevek egymás mellett jelennek meg. Ebben a nézetben a sorbarendezés (pl. ábécérendben) balról jobbra halad, így alakítva ki az ablakban megjelenő oszlopokat. A Lista nézet az iménti adatokat oszlopokba rendezve jeleníti meg. A legtöbb esetben ez a legpraktikusabb nézet A Részletek nézet a fájlok és

mappák kicsinyített ikonjain és nevén kívül tartalmazza az adott adattípus leírását, a fájl méretét, és az utolsó módosítás idejét. Amennyiben a lista valamelyik oszlopa nem elég széles, az oszlopfejléceket elválasztó vonal húzásával állíthatjuk megfelelő szélességűre. Ha az elválasztó vonalra kettőt kattintunk, az oszlop szélessége automatikusan a legszélesebb bejegyzés hosszához igazodik. Az oszlopfejlécre kattintva sorba is rendezhetjük az objektumokat (ábécérend, típus, méret, vagy az utolsó módosítás dátuma szerint). Újbóli kattintással válthatunk a növekvő és csökkenő rendezés között. Az ikonok elrendezését és megjelenítését a Nézet menüből is szabályozhatjuk (Nézet - Ikonok elrendezése, illetve Nézet - Nagy ikonok, Kis ikonok, Lista, Részletek) Ugyanerre az eredményre jutunk, ha az egér jobb gombjával az ablak területén kattintunk, majd a felbukkanó helyi menüből választjuk ki a megfelelő

parancsot. Az eszköztárakat testre is szabhatjuk az eszköztár területén az egér jobb gombjával kattintva, majd az alábbi lehetőségek közüli választással: Szokásos gombok, Címsáv, Hivatkozások, Rádió, Testreszabás. Érdemes megjegyezni: a legtöbb művelet - használjuk akár a Sajátgép ablakot, a Windows Intézőt, vagy a legtöbb felhasználói programot - több módon is elvégezhető: 1.Menü segítségével. A programjainkban a rendelkezésre álló parancsokat logikusan felépített menüből választhatjuk ki. 2Eszköztárról A leggyakrabban használt parancsok ikonjai a menüsor alatti eszköztáron megtalálhatóak (pl. másolás, kivágás, beillesztés, nyomtatás, stb) 3.Helyi menüvel Az egér jobb gombjának lenyomásával az aktív objektumra vonatkozó, leggyakrabban használt parancsok listáját hívhatjuk elő. 4Billentyűkombinációval A http://www.doksihu gyakorlott felhasználók munkájának meggyorsítására szolgálnak a

billentyűkombinációval előhívható parancsok, pl. másolás, beillesztés, nyomtatás, stb Lomtár Az Asztalon található Lomtárba kerülnek alapértelmezés szerint a lokális gép merevlemezéről törölt fájljaink és mappáink. Ha ezeket a fájlokat később valóban szükségtelennek találjuk, innen törölhetjük azokat, illetve a tévedésből törölt állományokat innen állíthatjuk vissza eredeti állapotukba. (Fájl menü - Lomtár ürítése, illetve Fájl menü Előző méret, Fájl menü - Törlés) A Lomtár tartalmát többi mappánkhoz hasonlóan kezelhetjük, onnan fájlokat törölhetünk, másolhatunk, stb. Érdemes tudni, hogy 1. A Lomtárba kerülő "törölt" fájlok valójában ugyanannyi helyet foglalnak el a háttértárolón, mintha le sem töröltük volna, így a valóban törölni kívánt fájlokat rögtön el lehet távolítani a Lomtárból is. 2. A floppy lemezekről törölt állományok nem kerülnek be a Lomtárba, hanem

azonnal megsemmisülnek. 3. A Windows a törlési folyamat megkezdése előtt rákérdez, valóban törölni kívánunk-e A Lomtár ikonra az egér jobb gombjával kattintva a Tulajdonságok paranccsal állíthatjuk be a Lomtár viselkedését: kívánjuk-e a törlési jóváhagyás megjelenítését, mekkora lemezterületet szánunk a Lomtárba átkerülő fájlokra, illetve kívánjuk-e egyáltalán a Lomtárban ideiglenesen megtartani őket. Ha egy állományt a merevlemezünkről biztosan törölni kívánunk, a SHIFT+DEL billentyűkombinációval törölve nem kerülnek a Lomtárba, hanem azonnal megsemmisülnek. Szöveges fájl létrehozása és kezelése Az egyszerű szövegek létrehozására és kezelésére használatos eszköz a Jegyzettömb. Indítása: Start menü - Programok - Kellékek Jegyzettömb. A Jegyzettömb Fájl menüje az alapvető fájlműveletek (új dokumentum létrehozása, megnyitása, mentése; kilépés), a Szerkesztés menü a már ismert módon

történő másolás, kivágás, beillesztés műveleteket tartalmazza. További http://www.doksihu eszközeink: keresés a dokumentumban, dátum beillesztése, Súgó. Számológép A Számológép egy hagyományos számológép másolata a Windows rendszerben. Az alapműveletek (szorzás *, összeadás +, kivonás -, osztás /) A számokat kattintással, vagy a billentyűzeten vihetjük be. A billentyűzeten használhatjuk a számjegyeket (0-9), az alapműveletek billentyűit, az ENTER billentyűket (mely az egyenlőségjel megfelelője), az ESC billentyűt (a piros C jel, azaz a művelet törlése), és a BACKSPACE ( ) billentyűt. Indítás: Start menü - Programok - Kellékek - Számológép A Nézet menüben állíthatjuk be, milyen (egyszerű vagy tudományos) megjelenésű legyen a számológépünk. Karaktertábla A Karaktertábla a speciális karakterek elérésére használható. Segítségével akkor is beilleszthetjük dokumentumainkba a különleges karaktereket, ha

nem tartozik hozzájuk billentyű vagy billentyűkombináció. Emellett választhatunk a gépünkön található többféle karakterkészlet közt, és így a szimbólum jellegű karaktereket is könnyen használhatjuk. Ha egyet kattintunk a kiválasztott karakterre, azt felnagyítva tekinthetjük meg. Kétszeres kattintással a karaktert a vágólapra másolhatjuk, ahonnan a Beillesztés paranccsal illeszthetjük be a legkülönbözőbb alkalmazásokba. A Windows Intéző a fájl- és mappakezelést megkönnyítő segédprogram. Felépítését tekintve hasonlít a korábbi Windows verziók fájlkezelőihez: kettéosztott ablakában baloldalt a háttértároló(k) fa struktúrába rendezett tartalmát, jobboldalt a kiválasztott mappa tartalmát láthatjuk. Indítása: a Start menü Programok, Kellékek csoportjából, vagy az asztalon a Sajátgép ikonra a SHIFT billentyű lenyomásával egy időben történő kétszeres kattintással. A Windows Intéző megjeleníti a

számítógépen található fájlok, mappák és meghajtók hierarchikus felépítését. Megjeleníti a számítógépen meghajtó-betűjellel rendelkező hálózati meghajtókat is. Megtekinthető a Hálózati helyek mappa is, amely megjeleníti a helyi http://www.doksihu hálózathoz csatlakozó számítógépeket. A Windows Intéző segítségével másolhatók, áthelyezhetők, átnevezhetők és kereshetők a fájlok és mappák. Például megnyitható a másolni vagy áthelyezni kívánt mappa vagy fájl, és másik mappába vagy akár másik meghajtóra húzható át. A helyi meghajtókon a Windows telepítésével a merevlemezen létrejön egy jellemző adatszerkezet, azonban ez a szerkezet nem állandó vagy rögzített, a felhasználó tetszése szerint hozhat létre új mappákat, fájlokat; sok esetben a felhasználónak kell létrehoznia és kezelnie az általa készített dokumentumok tárolására szolgáló könyvtárszerkezetet is. A C meghajtón általában

megtalálható fa struktúra a következő mappákat tartalmazza: • • • • Documents and Settings: ide kerülnek a számítógépet használók egyéni beállításait és (ha más helyet nem adunk meg) felhasználói programokkal készített dokumentumaikat őrző saját mappák. Windows, Winnt: Ez a mappa és belső mappái tartalmazzák magát a Windows rendszert. Program Files: A rendszerre telepített felhasználói programok gyűjtőhelye Recycler: A Lomtár részére fenntartott rendszermappa. Ha egy mappa további belső mappákat tartalmaz, a bal oldali panelen a mappa előtt álló + jelre kattintva bonthatjuk ki azt. Ugyanezt az eredményt kapjuk, ha a jobb panelen a belső mappák egyikére kettőt kattintunk. Ekkor a kiválasztott mappa tartalma is láthatóvá válik Új mappák létrehozása Válasszuk ki azt a mappát, amelyen belül szeretnénk létrehozni az újat. Itt a kétféleképpen hozhatunk létre új mappát: • • Fájl menü - Új - Mappa Jobb

egérgomb - Új - Mappa Ezután megjelenik az új mappa. A rendszer által felkínált név helyére gépeljük be a kívánt könyvtárnevet, majd üssük le az ENTER billentyűt. Új mappák létrehozásához ismételjük meg a műveletet. A mappák elnevezésére maximum 255 karaktert használhatunk, akár ékezeteket, szóközt is. Nem használhatjuk azonban a következő karaktereket: / ? * " | < > Új fájlok létrehozása Ha egy új fájlt szeretnénk létrehozni, válasszuk ki azt a mappát, amelyben tárolni kívánjuk. • • Fájl menü - Új - fájltípus kiválasztása Jobb egérgomb - Új - fájltípus kiválasztása A fájltípus kiválasztása után az új fájl megjelenik a kívánt helyen. Ezután nevezzük el Az így létrehozott fájl azonban még üres. Kétszeri kattintással megnyithatjuk és szerkeszthetjük Ezzel a módszerrel csak a leggyakrabban használt fájltípusokat hozhatjuk létre. Más fájlokat, pl. Office dokumentumokat kényelmesebb

a megfelelő alkalmazással (pl szövegszerkesztő program) létrehozni. http://www.doksihu Vágólap A vágólap a Windows által biztosított elkülönített memóriaterület. Használata: egy kijelölt objektumot (szöveg, szövegrész, kép, hang, fájl, mappa, stb.) ide másolva bármely Windows-os alkalmazásba beilleszthetjük, egymás után többször is. Egyszerre azonban csak egy objektum kerülhet a vágólapra. A vágólap tehát az adatok átvitelére használható egy programon belül, de programok közt is. A Windows egyik hasznos szolgáltatása, hogy a Vágólapra kép formájában ki tudjuk tenni a teljes képernyő (PrintScrn) vagy az aktív ablak (ALT+PrintScrn) tartalmát, hogy aztán dokumentumainkba beilleszthessük, vagy egy rajzolóprogrammal módosítsuk. E jegyzet képeinek többsége is ezzel a módszerrel készült Fájlok és mappák másolása Másoláskor a következőképpen járunk el: jelöljük ki a másolandó fájlt vagy mappát egy

kattintással. Az objektum vágólapra való másolásához használhatjuk • • • • Az eszköztár másolás ikonját A Szerkesztés menü Másolás parancsát Az egér jobb gombjával kattintva a helyi menü másolás parancsát vagy a CTRL+C billentyűkombinációt. Ezután nyissuk ki azt a mappát, ahová az objektumot másolni kívánjuk. A beillesztéshez használjuk • • • • Az eszköztár beillesztés ikonját A Szerkesztés menü Beillesztés parancsát Az egér jobb gombjával kattintva a helyi menü beillesztés parancsát vagy a CTRL+V billentyűkombinációt. Fájlok és mappák áthelyezése Előfordulhat, hogy adataink tévedésből rossz helyre kerültek, vagy fájljainkat szeretnénk más mappákba úgy átmozgatni, hogy eredeti helyükön ne maradjon róluk másolat. Fájlok vagy mappák áthelyezésekor a következőképpen járunk el: jelöljük ki az áthelyezendő fájlt vagy mappát egy kattintással. Az objektum vágólapra való másolásához

használhatjuk • • • • Az eszköztár kivágás ikonját A Szerkesztés menü Kivágás parancsát Az egér jobb gombjával kattintva a helyi menü kivágás parancsát vagy a CTRL+X billentyűkombinációt. Ezután nyissuk ki azt a mappát, ahová az objektumot átmozgatni kívánjuk. A beillesztéshez használjuk http://www.doksihu • • • • Az eszköztár beillesztés ikonját A Szerkesztés menü Beillesztés parancsát Az egér jobb gombjával kattintva a helyi menü beillesztés parancsát vagy a CTRL+V billentyűkombinációt. Meghajtók, mappák, fájlok tulajdonságai Egy fájl, mappa vagy meghajtó tulajdonságait akkor is leolvashatjuk, ha éppen nem vagyunk Részetek nézetben. Ezt többféleképp tehetjük meg: válasszuk ki az objektumot egyszeres kattintással, majd • • • • kattintsunk az eszköztár Tulajdonságok gombjára használjuk a Fájl - Tulajdonságok parancsot üssük le az ALT+ENTER billentyűkombinációt az egér jobb

gombjával kattintva válasszuk a helyi menüből a Tulajdonságok parancsot. Meghajtó tulajdonságai: címke, felhasznált és szabad terület, kapacitás. Az eszközök fülre kattintva a lemez fizikai karbantartását végző segédprogramokat érhetjük el. A Megosztás fülre kattintva elérhetővé tehetjük a kiválasztott elemet (meghajtó, mappa) helyi hálózatunkon keresztül más felhasználók részére is. http://www.doksihu Mappa és fájl tulajdonságai: Típus, hely, méret, létrehozás, utolsó hozzáférés, módosítás dátuma, attribútumok. Fájlok és mappák átnevezése Ha egy fájlt vagy mappát át kívánunk nevezni, egyszeres kattintással válasszuk ki. Ezután több lehetőségünk van: • • • A Fájl menüből válasszuk az Átnevezés parancsot Az egér jobb gombjával kattintva válasszuk a helyi menüből az Átnevezés parancsot Kattintsunk újra (nem dupla kattintás!) Ezután írjuk be az új nevet. A művelet (pl ha véletlenül

rossz mappát jelöltünk ki, vagy a dupla kattintás sikerült túl lassúra) az ESC billentyűvel visszaléphetünk. Fájlok és mappák törlése A kijelölt fájl vagy mappa törlésére több eszközünk van, törölhetjük: • A DEL billentyű használatával • • • Az eszköztár Törlés gombjára kattintva. A Fájl menü Törlés parancsával Az egér jobb gombjával kattintva a helyi menü Törlés parancsával http://www.doksihu Húzzuk a kiválasztott elemet az Asztalon található (és az Intéző bal oldali paneljében is elérhető) Lomtár ikonra. A legutolsó művelet visszavonása A fent felsorolt műveleteket lehetőségünk van visszavonni, ha tévedésből hajtottuk végre őket: a CTRL+Z billentyűkombinációval, a Szerkesztés menü Visszavonás parancsával, vagy az eszköztár Visszavonás ikonjára kattintva. Több fájl vagy mappa kijelölése Egy-egy művelet több fájlt és/vagy mappát is érinthet. Ebben az esetben célszerű ezeket az

elemeket egyszerre kijelölni és a műveletet csak egyszer elvégezni. Az aktív mappában kijelölést több módon végezhetünk: • • • • Összefüggő tartományt, egymással szomszédos elemeket kijelölhetünk a SHIFT billentyű nyomva tartása mellett, az egérrel az első és az utolsó elemet kijelölve Több, nem szomszédos elemet a CTRL billentyű nyomva tartása mellett jelölhetünk ki, az egérrel az elemekre egyet kattintva Az egér nyomva tartásával és húzásával egy téglalapalakú területet kijelölve A Szerkesztés menü Mindet kijelöli (CTRL+A) parancsával a mappa teljes tartalmát kijelöljük. Parancsikonok A parancsikon egy fájl vagy mappa gyors elérésére szolgáló mutató. Jellegzetes helye az Asztal, de bármely mappában elhelyezhetjük. A Start menü például ilyen parancsikonok gyűjtője. Parancsikont rendelhetünk hozzá bármelyik programhoz, dokumentumhoz vagy nyomtatóhoz, legyen az az asztalon, vagy bármelyik mappában.

Parancsikonokkal lehet a leggyorsabban elérni a gyakran használt elemeket. Hajlékonylemez formázása Ahhoz, hogy egy floppy lemezre adatokat írhassunk, legalább egyszer elő kell készítenünk az adatok helyét. Ezt a műveletet nevezzük a lemez formattálásának vagy formázásának Napjainkban a piaci kínálat nagy többsége előre formázott lemezekből áll, mégis előfordulhat, hogy szükségünk van egy lemez megformázására. Akkor is a formázás műveletet használjuk, ha teljesen le kívánunk törölni egy lemezt, de mivel azon sok állomány található, a formázás gyorsabb, mint a fájlok egyenkénti törlése. A formázáshoz nyissuk meg a Sajátgép mappát. Egyszeres kattintással jelöljük ki a formázni kívánt (A: vagy B:) meghajtót, majd válasszuk a Fájl menü Formázás parancsát. Figyelem! A merevlemez formázásától óvakodjunk, mert ez minden adatunk és programunk elvesztését jelenti. http://www.doksihu Hálózat A helyi hálózaton

összekötött számítógépek közt a Hálózatok logikai mappában tallózhatunk. Az itt megtalálható számítógépeknek természetesen nem láthatjuk a teljes tartalmát, csak azokat a mappáit, amelyeket a gép tulajdonosa elérhetővé tett a hálózaton, más szóval megosztott. Az osztott mappákhoz lehetőségünk van ún hálózati meghajtót csatlakoztatni, így munkánk közben úgy dolgozhatunk velük, mint bármelyik saját mappánkkal. A kapcsolat létrehozásának és megszüntetésének legegyszerűbb módja a jobb egérkattintás, majd a Hálózati meghajtó csatlakoztatása (illetve leválasztása) parancs. Ugyanezt megtehetjük az Eszköztár ikonjaival is. Másolás és mozgatás Fogd és vidd (Drag and Drop) módszerrel A Windows munkánk meggyorsítása érdekében lehetővé teszi, a Fogd és vidd módszer használatát a menük helyett. A Sajátgépben vagy a Windows Intézőben keressük meg a mozgatni kívánt fájlt vagy mappát. Biztosítsuk, hogy a

képernyőn látható legyen az a hely (legyen az akár egy másik Intéző-ablak), ahová a fájlt vagy mappát mozgatni szeretnénk. Húzzuk a fájlt vagy a mappát a kívánt helyre. Ennek a műveletnek az eredménye attól függ, hogy milyen fájlt mozgattunk és hová. Tippek: Ha a jobb oldali egérgombbal végezzük a húzást, akkor egy menü fog megjelenni különféle lehetőségeket felkínálva. Ha a fájlt ugyanazon lemez másik mappájába húzzuk át, akkor ezzel a fájlt egy másik helyre helyezzük át. Ha viszont másik lemezen lévő mappába húzzuk, akkor ezzel a fájlt átmásoltuk Ha a húzás közben lenyomva tartjuk az alábbi billentyűk valamelyikét, akkor a következők fognak történni: • • • SHIFT billentyű esetén a fájlt áthelyezése. CTRL billentyű esetén a fájlt átmásolása. CTRL+SHIFT billentyűk esetén parancsikon létrehozása. Windows 2000 - Rendszerbeállítások és testreszabás Mindenkinek más az egyénisége, ízlése, más

színeket, hangokat kedvel. A Windows nagymértékben támogatja a munkakörnyezet testre szabását. E beállítások legtöbbje a Start menü - Beállítások - Vezérlőpult mappájában található. Ez a logikai mappa elérhető a Windows Intézőből és a Sajátgép mappából is. http://www.doksihu A Vezérlőpult ikonjainak segítségével megváltoztatható a Windows 2000 megjelenése és működése. Ezek az ikonok a számítógép beállítási lehetőségeit jelölik Továbbá innen (is) elérhető a számítógép Telefonos hálózati kapcsolatainak (például Internet), betűkészleteinek, nyomtatóinak, felügyeleti eszközeinek logikai mappája. A Tálca és a Start menü testreszabása A Tálca alaphelyzetben a képernyő alsó szélén, keskeny, egy sornyi sávként helyezkedik el, amely mindig látható marad. A Tálca elhelyezkedését, méretét azonban megváltoztathatjuk. A Tálca üres, szürke felületére kattintva, az egér húzásával áthelyezhetjük a

bal, vagy a jobb oldalra, illetve a képernyő tetejére. A Tálca szélét az egérrel megfogva (az egér ekkor egy függőleges, kétirányú nyíllá változik) a Tálcát magasabbra vagy alacsonyabbra változtathatjuk. Ezzel a módszerrel a Tálcát el is rejthetjük, a magasságát nullára állítva (ez azonban nem tanácsos). A Tálca megjelenését megváltoztathatjuk a Start menü - Beállítások - Tálca paranccsal, vagy a Tálcára az egér jobb gombjával kattintva, a Tulajdonságok paranccsal. A Mindig látható opcióval biztosíthatjuk, hogy a Tálca mindig az ablakok felett maradjon, így semmi sem takarja. Az Automatikus rejtés opciót bekapcsolva azt érjük el, hogy a Tálca minden esetben eltűnik, ha nem használjuk, így több helyet adva alkalmazásainknak. Ha a Tálcát használni szeretnénk, húzzuk az egérmutatót a http://www.doksihu képernyő megfelelő széléhez, ahol a Tálca automatikusan meg fog jelenni. A többi opcióval szabályozhatjuk, hogy

a Start menüben kis vagy nagy ikonok szerepeljenek, illetve azt, hogy az óra látható legyen-e a Tálca szélén. A testreszabott menük használatával a Start menüben először csak a legutóbb használt programjaink parancsikonjai fognak látszani. A Speciális fülre kattintva további beállításokat végezhetünk; szabályozhatjuk, hogy milyen parancsikonok szerepeljenek a Start menüben (Start menü testreszabása): itt adhatunk hozzá, vagy távolíthatunk el parancsikonokat. A legtöbb felhasználói program telepítése végén automatikusan elhelyezi parancsikonjait a Start menüben. A Start menü mappáját megnyithatjuk a Speciális gombra kattintva. Ezzel a DOCUMENTS AND SETTINGSFELHASZNÁLÓSTART MENU könyvtárat nyitjuk meg. Ezt a mappát elérhetjük úgy is, ha az egér jobb gombjával a Start gombra kattintunk, és az Intéző (vagy: Tallózás- All users) parancsot választjuk. A Start Menü, Dokumentumok almappa tartalmának törlésére is itt van

lehetőségünk. (A Windows ugyanis a legutóbb használt dokumentumainkhoz parancsikont rendel, amit a felhasználói profilon belül a RECENT mappában találhatunk meg.) Billentyűzet A Vezérlőpult Billentyűzet ikonjára kattintva állíthatjuk be, hogyan viselkedjen a billentyűzet a Windowsban. A Sebesség kategóriában állíthatjuk be a kurzorvillogás, és a billentyűzet karakterismétlésének sebességét. A Nyelv kategóriában telepíthetünk több nemzeti billentyűkiosztást. Egyszerre használhatunk például magyar és angol billentyűzetkiosztást, s köztük billentyűkombinációval, vagy a Tálcán a kijelzőre kattintva, az egérrel válthatunk. http://www.doksihu A képernyő beállításai A képernyő és az Asztal beállításait a Start menü - Beállítások - Vezérlőpult - Képernyő ikonra kattintva változtathatjuk meg. Ugyanezt a párbeszédablakot az Asztalon az egér jobb gombjával kattintva, majd a Tulajdonságok parancsot választva is

előhívhatjuk. A Háttér kategóriában kiválaszthatjuk az Asztal hátteréül szolgáló mintázatot és/vagy tapétát. Természetesen a felsorolt tapétákon kívül más hátteret is használhatunk, ezt a képfájlt a Tallózás gombra kattintva kereshetjük meg. A Képernyővédő kategóriában választhatunk képernyővédőt, s megadhatjuk, hogy ha a gépen nem dolgozunk, hány perc után induljon el. Az egyes képernyővédők működését a Beállítások gombbal módosíthatjuk és a Teszt gombbal próbálhatjuk ki. Ha a monitorunk megfelel az Energy Star szabványnak, azt is megszabhatjuk, hogy a monitor mikor kerüljön alacsony energia-felvételű várakozó üzemmódba, és mikor kapcsoljon ki automatikusan. A Megjelenés kategóriában az Asztal és a rajta megjelenő objektumok színét és más tulajdonságait (méret, betűtípus) állíthatjuk be. Legegyszerűbb, ha egy kész mintát alkalmazunk. Megjegyzendő, hogy ha hátteret állítottunk be, az az Asztal

itt beállított színét eltakarja majd, s csak az Asztal ikonjainak szövegmezőjében teszi láthatóvá. A Beállítások kategóriában megváltozathatjuk a képernyő felbontását, a színmélységet (az egyszerre egy időben megjeleníthető színek számát) és a Speciális gombra kattintva a videokártya és a monitor típusát, valamint itt van lehetőségünk további, az adott videokártya és monitor saját beállításainak hangolására, finombeállítások elvégzésére, a 3D tulajdonságok és a színkezelés beállítására. A kereskedelmi forgalomban levő szoftvereket, illetve az Internetes oldalakat ma általában 800x600 pixeles felbontásra tervezik. Ennél nagyobb felbontást csak akkor érdemes használnunk, ha a monitorunk legalább 17"-os. A legtöbb forgalomban levő monitor esetében - ha a gyártó külön telepítőlemezt nem ad - a monitor típusa legyen Plug and Play monitor. Ekkor ugyanis a legtöbb gyártó által elfogadott VESA DDC

szabvány szerinti működés lehetővé teszi a monitor és a számítógép közti kommunikációt a teljesítmény optimalizálása érdekében. http://www.doksihu Az egér beállításai Az egér beállításait a Start menü - Beállítások - Vezérlőpult ablak Egér ikonjára kattintva tudjuk módosítani. A Gombok kategóriában beállíthatjuk, hogy az egeret bal vagy jobb kézzel használjuk-e. A balkezes egér esetében a jobb- és baloldali gombok jelentése felcserélődik. Az ablak jobb alsó sarkában levő tesztterületen látható kis dobozra kattintva tesztelhetjük a dupla kattintás sebességét. Ha a kis dobozra kényelmesen kettőt kattintva nem történik semmi, a Dupla kattintás sebességét vegyük lassabbra, és próbálkozzunk újra. Ha a Windows időnként két külön kattintásunkat dupla kattintásnak értelmezi, vegyük gyorsabbra a kattintás sebességét. A Mutatók kategóriában az egérmutató külalakját változtathatjuk meg. Legegyszerűbb

az előkészített sémák közül választanunk. A Mozgás kategóriában az egér sebességét és az egér nyomvonal hosszát állíthatjuk be. Ez utóbbi eszköz az LCD kijelzős, hordozható gépeken hasznos, mivel a folyadékkristály nem képes olyan gyorsan követni a változásokat, mint egy hagyományos monitor, így az egér egy gyorsabb mozdításkor "elveszhet" a képernyőn. Hagyományos monitort használva azonban az egymás után húzódó egérmutatók látványa gyakran zavaró lehet. A Hardver fülre kattintva az egér típusát lehet megváltoztatni. Ennek átállítását azonban inkább hagyjuk a rendszergazdára. A forgalomban lévő standard egerek legtöbbjét a Windows automatikusan felismeri, így a hardverbeállítások kézi megváltoztatására hétköznapi körülmények között alig van szükség. Betűtípusok A Betűtípusok parancsikonra kattintva a WINDOWSFONTS mappát nyitjuk meg. Ebben a rendszermappában találhatóak az operációs

rendszeren telepített betűtípusaink. A felsorolt fontkészleteket dupla kattintással tekinthetjük meg. Lehetőségünk van továbbá új fontkészlet telepítésére és természetesen törlésére is. http://www.doksihu Dátum és idő Számítógépünk órája folyamatosan jelzi a pontos időt és dátumot. Ezt az órát természetesen mi is átállíthatjuk, a Start menü - Beállítások -Vezérlőpult(Dátum és idő ikonra, vagy a Tálcán látható órára kettőt kattintva. Nem csak a dátum és az idő megadására van lehetőségünk, de megadhatjuk azt is, hogy melyik időzónában használjuk gépünket, illetve automatikusan áttérünk-e a téli/nyári időszámításra. http://www.doksihu Hálózat Ha számítógépes hálózatban dolgozunk, a hálózat beállításait módosíthatjuk a Vezérlőpult Hálózati és telefonos kapcsolatok ikonra kattintva. A hálózati kapcsolatok közük a helyi kapcsolatot választva (jobb egérkattintás, tulajdonságok)

módosíthatjuk a hálózati adapteren keresztüli forgalmat a helyi hálózatban (LAN). Itt telepíthetjük, konfigurálhatjuk és távolíthatjuk el azokat az eszközöket, amelyek gépünket a számítógépes hálózathoz kapcsolják: hálózati csatolót, kliensprogramokat, hálózati protokollokat, és hálózati szolgáltatásokat. A helyi hálózat beállításait, protokollok és szolgáltatások telepítését, annak fontossága miatt, legtöbbször a rendszergazda végzi, így előfordulhat, hogy csak a beállítások megtekintésére van jogosultságunk, módosítására nem. Hangok A Vezérlőpult Hangok ikonjára kattintva lehetőségünk van az egyes Windows, Windows Intéző és más (pl. Outlook) eseményekhez hangot rendelni vagy elvenni, illetve kész hangsémákat alkalmazni. http://www.doksihu Rendszer A Rendszer vezérlőpult-ikonra (vagy jobb egérgombbal az Asztalon levő Sajátgép ikonra) kattintva a legteljesebb információkat nyerhetjük gépünkről.

Az Általános kategória írja le, milyen típusú az operációs rendszer és a számítógép, illetve ki a regisztrált tulajdonosa. A Hálózati azonosítás kategóriában tekinthetjük meg, és ha van rá jogosultságunk, módosíthatjuk számítógépünk nevét, hozhatunk létre egy-egy hálózati szegmenshez kapcsolható hálózati azonosítókat, felhasználónév-jelszó párokat tároló beállításokat. A Hardverprofil kategóriában létrehozhatunk hardverprofilokat: A hardverprofilok szabályozzák az illesztőprogramok betöltését, ha a hardver megváltozik. Előfordulhat például, hogy egy hordozható számítógéphez különböző hardveregységek állnak rendelkezésre, attól függően, hogy a számítógép asztali vagy hordozható üzemmódban működik. A Windows kizárólag a helyes profil számára szükséges hardver-illesztőprogramokat tölti be. A Speciális kategóriában szabályozhatjuk a számítógép teljesítményét befolyásoló

beállításokat: az indítást, fájlkezelést, a virtuális memória méretét. A Windows stabil működéséhez kb. 40 MB szabad lemezterület ajánlott Ha másként nem állítjuk be, a Windows a C: meghajtón hozza létre az ún. swap fájlt http://www.doksihu Területi beállítások Bizonyos alkalmazások a különböző, eltérő nemzeti beállítások (abc-rend, napszak, hónapok neve, pénznem, stb.) kezelésére is fel vannak készítve A Windowsban mód van a magyar (vagy egyéb) nyelv és más nemzeti jellegzetességek beállítására, ami megkönnyíti a többnyelvű munkavégzést. Windows 2000 DOS parancssor A Windows lehetővé teszi a DOS operációs rendszert ismerőknek, hogy az abban rendelkezésre álló eszközöket ugyanúgy elérhessék: erre használhatjuk az MS-DOS ablakot. Ennek megnyitása: Start menü - Programok - Kellékek - Parancssor. A képernyőn egy ún. prompt jelzést láthatunk Ez a leggyakrabban a következőképp néz ki: C:> A prompt

jelzésről le lehet olvasni az aktuális meghajtó és könyvtár útvonalát. A prompt jelzés azt mutatja, hogy a rendszer befejezte az előző parancs végrehajtását, és a következőre vár. Minden tevékenységet csak parancs begépelésével végezhetjük el, ezért hívjuk a DOS-t parancsvezérelt operációs rendszernek. Helyettesítő karakterek A helyettesítő karaktereket azokban a parancsokban használjuk, amelyek fájlokkal végeznek műveleteket. A helyettesítő karakterekkel elérhetjük, hogy a fájl, vagy fájlok teljes nevét ne kelljen leírni, vagy hogy a parancs egyszerre több fájlra vonatkozzon. Két ilyen karakter van: http://www.doksihu *: ez a karakter tetszőleges karaktersort jelöl Pl: auto* minden auto-val kezdődő fájl: automata, autodidakta, autonóm *.txt minden txt kiterjesztésű fájl a*.* minden a-val kezdődő fájl ?: ez a karakter a fájlnévben egy karaktert helyettesíthet. Pl.: alma? minden olyan fájl, melynek neve 5 karakteres,

és az első 4 karaktere alma: alma1, alma2, alma3. ?i*.* minden fájl, amely nevének 2. betűje i Rendszerparancsok cls képernyőtörlés. more Egyidejűleg egyetlen képernyőnyi kimenet megjelenítése MORE [meghajtó:][elérési út]fájlnév MORE < [meghajtó:][elérési út]fájlnév parancsnév | MORE [meghajtó:][elérési út][fájlnév] [meghajtó:][elérési út]fájlnév Az egyidejűleg megjelenítendő egy képernyőnyi fájl(oka)t adja meg. parancsnév Azt a parancsot adja meg, melynek a kimenetét meg kell jeleníteni. ver Kiírja az operációs rendszer nevét és verziószámát. date A dátum megjelenítése vagy beállítása. Használata: DATE [dátum] A napi dátum beállításának megjelenítéséhez és egy új dátum megadásához írja be paraméterek nélkül a DATE parancsot. A dátum megtartásához nyomja meg az ENTER billentyűt. time A rendszeridő megjelenítése vagy beállítása. Használata: TIME [idő] http://www.doksihu A pillanatnyi

idő beállításának megjelenítéséhez és az új dátum megadásához írja be paraméterek nélkül a TIME parancsot. Az idő megtartásához nyomja meg az ENTER billentyűt. Format Formattálás. Használata: FORMAT meghajtó: [/V[:címke]] [/Q] [/F:méret] [/B | /S] [/C] FORMAT meghajtó: [/V[:címke]] [/Q] [/T:sávok /N:szektorok] [/B | /S] [/C] FORMAT meghajtó: [/V[:címke]] [/Q] [/1] [/4] [/B | /S] [/C] FORMAT meghajtó: [/Q] [/1] [/4] [/8] [/B | /S] [/C] /V[:címke] A kötetcímkét adja meg. /Q formázást hajt végre. /F: méret formázni kívánt hajlékonylemez méretét adja meg például: 160; 180; 320; 360; 720; 1,2; 1,44; 2,88). /B területet jelöl ki a formázott lemezen a rendszerfájlok számára. /S másol a formázott lemezre. /T:sávok A lemezoldalankénti sávok számát adja meg. /N:szektorok A sávonkénti szektorok számát adja meg. /1 Hajlékonylemez egyetlen oldalát formázza. /4 5,25"-es 360KB-os lemezt formáz meg nagy írássűrűségű

meghajtóban. /8 Sávonként nyolc szektort formáz. /C Teszteli az aktuálisan "rossz" jelű szektorcsoportokat. Label Lemez kötetcímkéjének létrehozása, módosítása vagy törlése. Használata: LABEL [meghajtó:][címke] Vol A lemez címkéjének és sorozatszámának megjelenítése, ha léteznek. Használata: VOL [meghajtó:] Sys http://www.doksihu Az MS-DOS rendszerfájloknak és a parancsértelmezőnek egy megadott lemezre másolása. Használata: SYS [meghajtó1:][elérési út] meghajtó2: [meghajtó1:][elérési út] meghajtó2: kell. A rendszerfájlok helyét adja meg. Azt a meghajtót adja meg, amelyre a fájlokat másolni Print Egy fájl tartalmát kinyomtathatjuk. Használata: PRINT [meghajtó:][elérési út]fájlnév Type Szövegfájlok tartalmának megjelenítése. Használata: TYPE [meghajtó:][elérési út]fájlnév Exit Csak a Windows DOS ablakában használatos: a DOS ablak bezárása. Könyvtárműveletek Dir Könyvtárban lévő

fájlok és alkönyvtárak listájának megjelenítése. Használata: DIR [meghajtó:][elérési út][fájlnév] [/P] [/W] [/A[[:]attribútumok]] [/O[[:]rendezési sorrend]] [/S] [/B] [/L] [/V] [meghajtó:][elérési út][fájlnév] Megadja a listázandó meghajtót, könyvtárat és/vagy fájlokat. (Lehet bővített fájlmegadás vagy több fájl megadása is.) /P Minden képernyőnyi információ után szünetet tart. /W Széles listázási formát használ. /A Fájlok a megadott attribútummal való megjelenítése. Az attribútumok: D - Könyvtárak R - Írásvédett fájlok H - Rejtett fájlok A - Archiválásra kész fájlok S - Rendszerfájlok Az /O paraméter a fájlokat rendezett sorrendben listázza ki. http://www.doksihu Rendezési sorrend: N - Név szerint (ábécé sorrend szerint) S - Méret szerint (a legkisebb az első) E - Kiterjesztés szerint (ábécé sorrend) D - Dátum és idő szerint (a legrégebbi az első) G - Először a csoportkönyvtárak - Fordított

sorrendet jelölő előjel A - Utolsó hozzáférés dátuma szerint (a legrégebbi az első) /S - A megadott könyvtárban és az összes alkönyvtárban lévő fájlokat felsorolja. /B - "Csupasz" alakot használ (nincs fejléc-információ vagy összefoglalás). /L - Kis betűket használ. /V - Részletező mód. md, mkdir Könyvtár létrehozása. Használata: MKDIR [meghajtó:]elérési út MD [meghajtó:]elérési út rd, rmdir Könyvtár eltávolítása (törlése). Használata: RMDIR [meghajtó:]elérési út RD [meghajtó:]elérési út cd, chdir Az aktuális könyvtár nevének megjelenítése vagy módosítása. Használata: CHDIR [meghajtó:][elérési út] CHDIR[.] CD [meghajtó:][elérési út] CD[.] . Azt adja meg, hogy a szülő könyvtárra szeretne váltani A megadott meghajtón lévő aktuális könyvtár megjelenítéséhez írjuk be a CD meghajtó: parancsot. Az aktuális meghajtó és könyvtár megjelenítéséhez írjuk be paraméter nélkül a CD

parancsot. http://www.doksihu Szöveges fájl létrehozása és kezelése edit Az EDIT program a DOS egyszerű szövegek szerkesztésére alkalmas eszköze. Működését tekintve hasonló a Windows Jegyzettömbjéhez. A menü egérrel vagy billentyűkkel érhető el: az ALT billentyű és a menüben kijelölt (más színű) billentyű egyidejű lenyomásával az adott menüpontot hívhatjuk elő. Pl: ALT+F: Fájl menü Fájlműveletek copy Egy vagy több fájl másolása egy másik helyre. Használata: COPY [/A | /B] forrás [/A | /B] [+ forrás [/A | /B] [+ .]] cél [/A | /B]] [/V] [/Y | /-Y] forrás /A /B cél /V /Y A másolandó fájlt vagy fájlokat adja meg. szövegfájlt jelöl. Bináris fájlt jelöl. Az új fájl(ok) könyvtárát és/vagy fájlnevét adja meg. Ellenőrzi, hogy az új fájlok írása megfelelő-e. Elnyomja egy, már létező célfájl felülírásának megerősítésére szolgáló figyelmeztetést. Fájlok hozzáfűzéséhez célként adjunk meg

egyetlen fájlt, de forrásként több fájlt (helyettesítő karakterek vagy a fájl1+fájl2+fájl3 alak használatával). ren, rename Fájl és könyvtár átnevezése. Használata: RENAME [meghajtó:][elérési út]fájlnév1 fájlnév2 REN [meghajtó:][elérési út]fájlnév1 fájlnév2 Célként új meghajtó vagy elérési út nem adható meg. http://www.doksihu Move Fájlok áthelyezése valamint fájlok és könyvtárak átnevezése. Egy vagy több fájlt áthelyezéséhez: MOVE [/Y | /-Y] [meghajtó:][útvonal]fájlnév1[,.] cél Könyvtár átnevezéséhez: MOVE [/Y | /-Y] [meghajtó:][útvonal]könyvtárnév1 könyvtárnév2 [meghajtó:][útvonal]fájlnév1 Az áthelyezendő fájl vagy fájlok nevét és helyét adja meg. cél A fájl új helyét adja meg. A cél egy meghajtó betűjelét és egy kettőspontot, egy könyvtárnevet vagy ezek kombinációját tartalmazhatja. Ha csak egyetlen fájlt helyez át, akkor egy fájlnevet is belefoglalhat, ha az áthelyezéskor

a fájlt át szeretné nevezni. [meghajtó:][útvonal]könyvtárnév1 Az átnevezendő könyvtárat adja meg. könyvtárnév2 A könyvtár új nevét adja meg. /Y /-Y Elnyomja a könyvtár létrehozásának vagy a cél felülírásának megerősítését kérő figyelmeztető szöveget. Kéri a könyvtár létrehozásának vagy a cél felülírásának megerősítését kérő figyelmeztető szöveget. Diskcopy Az egyik hajlékonylemez tartalmának másolása egy másikra. Használata: DISKCOPY [meghajtó1: [meghajtó2:]] [/1] [/V] [/M] /1 /V /M Csak a lemez első oldalát másolja. Ellenőrzi, hogy az információ megfelelően másolódik-e. Többmenetes másolás kikényszerítése csak a memória használatával. http://www.doksihu A két hajlékonylemeznek ugyanolyan típusúnak kell lennie. A meghajtó1 és meghajtó2 paraméternek ugyanazt a meghajtót is megadhatjuk. Xcopy Fájlok és könyvtárfák másolása. Használata: XCOPY forrás [cél] [/A | /M] [/D[:dátum]]

[/P] [/S [/E]] [/W] [/C] [/I] [/Q] [/F] [/L] [/H] [/R] [/T] [/U] [/K] [/N] forrás cél /A /M /D: /P /S /E /W /C /I /Q /F /L /H /R /T /U /K /Y /-Y /N Meghatározza a másolandó fájlokat. Meghatározza az új fájlok helyét és nevét. Az archiválandó attribútumú fájlokat másolja, nem változtatja meg az attribútumokat. Az archiválandó attribútumú fájlokat másolja, törli az archiválandó attribútumot. A megadott dátum után módosított fájlokat másolja. Ha nincs dátum megadva, csak azokat a fájlokat másolja, amelyek újabbak, mint a felülírandó fájl. Jóváhagyást kér minden új fájl létrehozása előtt. Az üres könyvtárak kivételével minden alkönyvtárt is másol. Minden alkönyvtárt is másol (üreseket is). Ugyanaz, mint /S /E. /T módosítására használható Jóváhagyást kér minden másolás előtt. Hiba esetén is folytatja a másolást. Ha nincs cél megadva, és egynél több fájlt kell másolni, a célnak könyvtárnak kell

lennie. Nem írja ki a fájl nevét másoláskor. Másoláskor kiírja a teljes cél- és forrásfájl-nevet. Kijelzi a másolandó fájlt. Rejtett és rendszerfájlokat is másol. Felülírja az írásvédett fájlokat. Könyvtárszerkezetet hoz létre, de nem másol fájlokat. Az üres könyvtárakat kihagyja. /T /E Hozzáveszi az üres könyvtárakat is. Frissíti a már létező célfájlokat. Másolja az attribútumokat. Az XCOPY egyébként törli az írásvédett attribútumot Jóváhagyás-kérés nélkül felülírja a létező fájlokat. Jóváhagyást kér a létező fájlok felülírásakor. Rövid név létrehozásával másol. http://www.doksihu Attrib Fájlattribútumok megjelenítése vagy módosítása. Használata: ATTRIB [+R|-R] [+A|-A] [+S|-S] [+H|-H] [[meghajtó:][útvonal]fájlnév] [/S] + Attribútum beállítása Attribútum törlése R Írásvédett fájl attribútum A Archív fájl attribútum S Rendszerfájl attribútum H Rejtett fájl attribútum /S

Fájlok feldolgozása a megadott elérési út minden könyvtárában A DOS-ablak speciális lehetőségei Ha Windows-ban DOS ablakot nyitunk, az ablak megjelenését (ablakméret, színek, betűtípusok) a Vezérlőpulton testre szabhatjuk. A DOS-ablak menüje lehetővé teszi, hogy az ablak tartalmát a vágólapra másoljuk, illetve a vágólapról a parancssorba szöveget illesszünk be. http://www.doksihu Tömörítők Időnként szükség lehet arra, hogy az állományainkat kisebb helyen tároljuk, mint amennyi a tárolásukhoz szükséges. Ez furcsán hangzik, de nem elképzelhetetlen Gondoljuk végig, hogy az információt nem feltétlenül a legtömörebben tároljuk, ha minden adatot 8 bites egységekben vagy azok többszörösében tárolunk. Vannak esetek, amikor ennél tömörebb tárolás érhető el, ha olyan kódolást választunk, ahol különböző hosszúságú kódokat használunk. A Huffman-kódolás A legelterjedtebb kódolási módszer lényege éppen az,

hogy az egyes byte-értékek általában nem azonos számban szerepelnek egy adott állományban. Egy szöveges állományban a betűket és írásjeleket megszámolva például jelentős eltérések tapasztalhatók az egyes betűk gyakorisága között. Erre építve a sűrűn előforduló értékekhez rövid, a ritkán előforduló értékekhez hosszabb kódot rendelve, jelentősen le lehet rövidíteni az állomány méretét. Tapasztalati adatok szerint az elérhető megtakarítás 20-90% lehet. A módszer lényege a következő: számoljuk meg, hogy melyik érték pontosan hányszor szerepel az adott állományban. Ezután minden értékhez rendeljünk egy megfelelő bináris kódot úgy, hogy minél sűrűbben fordul elő egy érték, annál rövidebb legyen ez a kód. Ezután az így kapott kódokkal helyettesítsük az eredeti 8 bites kódokat. Ebben az esetben azonban fellép egy probléma: hogyan fogjuk visszakapni az eredeti értékeket? Erre a válasz az, hogy a

tömörített állomány elején egy táblázatban elhelyezzük a kódolás kulcsát, vagyis, hogy melyik kód milyen értéket jelent. A probléma ekkor azonban még nincs megoldva: felmerül ugyanis a kérdés, hogy hogyan fogjuk a folyamatos bitsorozatban megtalálni az egyes értékeket jelentő kódok határát? Nos ennek a problémának a megoldásához olyan kódokat kell alkalmazni, amelyek lehetővé teszik, hogy a bitsorozat elejétől kezdve egyértelmű legyen, hogy ha egy kódot felismertünk, akkor az egészen biztosan nem lehet egy másik alkalmazott kódnak az eleje. Vagyis olyan kódokat kell alkalmazni, amelyek közül egyik sem tartalmazza a baloldalán valamely másik kódot. Ilyen kódolás mellett már gond nélkül megoldható, hogy a bitsorozaton elindulva, minden bitnél kizárjuk azokat a kódokat, amelyeknél éppen az a bit tér el az eddigiektől, míg az eddigiek egyeztek. A végén elérünk két kódhoz, amelynek már csak egyetlen bitje tér el; ezek

közül az egyik kizárásra kerül, a másik a keresett kód. Az is lehet, hogy egy adott bitnél csak egy kód egyezik – amely itt véget is ér – míg a többi, ennél hosszabb kód a másik bitértéket tartalmazza ezen a ponton. Egy ilyen kódolást prefix-kódnak neveznek a szakemberek. Előállítására nagyon egyszerű módszert alkalmaznak: Építsünk fel egy fát a következő szabályok szerint: 1. Keressük meg a két legkisebb gyakoriságú értéket vagy részfát 2. Ezeket a fészfákat használva készítsünk egy új részfát úgy, hogy felveszünk egy új gyökeret, és ennek baloldali és jobboldali leszármazottjává tesszük a részfákat. Ezzel http://www.doksihu gyakorlatilag összevontunk két részfát, amelyek helyett a továbbiakban az új részfa szerepel. 3. Az újonnan létrejött részfa gyakorisága legyen a két eredeti részfa gyakoriságának az összege. 4. Ha egynél több részfa van még, akkor folytassuk mindezt az első lépéstől

Amikor már csak egyetlen részfánk van, akkor az egy olyan fa, ahol a legközelebb a gyökérhez a leggyakoribb értékeket jelentő levelek vannak, míg a legmesszebb a legritkább értéket jelentő levelek. A kódolás most már egyszerű: a jobb oldalra induló ágat számozzuk 0-val, a balra indulót 1el (fordítva is működik). Ezután minden levélhez (és a hozzá tartozó értékhez) kódként azt a bináris sorozatot rendeljük, amit az ágakról a gyökértől a levél felé haladva leolvashatunk. Az így kapott tömörítési módszert nagyon sok tömörítőprogram alkalmazza általános célú tömörítésre. Jellemzője, hogy minden egyes állományra külön kódolást kell alkalmazni, így a kódolás táblázatát el kell helyezni az állomány elején. Emiatt bizonyos esetekben előfordulhat, hogy a tömörített állomány nagyobb helyet foglal el, mint az eredeti. Ez akkor fordulhat elő, ha a tömörítési arány nagyon gyenge lett, és a táblázat által

elfoglalt hely nagyobb, mint a nyereség volt a tömörítéssel. Szöveges állományok általában nagyon jól tömöríthetők, de például a képek nagyon rosszul tömöríthetők ezzel a módszerrel. Épp ezért a képek tömörítésére speciális tömörítési módszerek vannak. Ismétlődésen alapuló képtömörítés Képek tömörítésére példa lehet, amikor egy képen az egymást követő azonos színű képpontok felsorolása helyett csupán azt tároljuk, hogy hány képpont követi egymást ugyanazzal a színnel, és melyik ez a szín. A nagyméretű, azonos színű foltokat tartalmazó képek ezzel a módszerrel nagyon jól tömöríthetők. Átlagoláson alapuló, roncsoló tömörítés Vannak olyan képtömörítő eljárások is, amelyek a kép tartalmától független tömörítési arányt eredményeznek. Például ilyen eset, amikor a kép néhány szomszédos képpontjának színét átlagolják, és az így kapott, kevesebb képpontot tárolják. Ez a

módszer nagyon hatékony tömörítést eredményezhet, azonban van néhány hátránya. Ezek közül az egyik a kép minőségének esetleges romlása, hiszen csökken a felbontás, és ha az átlagolt képpontok között erős kontraszt volt, akkor a kép jelentősen elmosódhat. Ez elkerülhető azzal, ha az átlagolandó képpontok kiválasztása a kép elemzése után történik. Az így tömörített kép azonban mindenképpen információvesztéssel kerül tárolásra: az eredeti információmennyiséget már soha nem lehet belőle visszanyerni. Ezért az ilyen tömörítési módot szokták roncsoló tömörítésnek is nevezni. Képeknél ez nem feltétlenül probléma, de más esetekben az ilyen tömörítés megengedhetetlen. A változás tárolása Filmek esetén szokás alkalmazni azt a módszert, hogy az első képkocka után csak azokat a képpontokat tárolják el, amelyek az előző képkockához képest megváltoztak. Így egy http://www.doksihu nyugodtabb

jelenetnél rengeteg helyet lehet megspórolni, általában adatvesztés nélkül. Ám egy nagyon mozgalmas jelenetnél az is előfordulhat, hogy semmi tömörítést nem lehet így elérni. Ilyenkor a képpont átlagolásának módszerével keresztezhető az eljárás – amely már adatvesztést eredményez. Ilyenkor egy gyengébb tömörítő, vagy túl nagy tömörítési arány elvárása azt eredményezheti, hogy a képen nagyobb négyzeteket lehet látni, amelyek a kép nyugodtabbá válásakor egyre kisebbé, egyre részletesebbé válnak. Elterjedtebb általános célú tömörítők Említsünk meg néhány általánosabb célú tömörítőt, amelyek bármilyen állományt képesek tömöríteni, vagy kibontani a tömörített archívumból. Mivel a tömörítést legtöbbször archiválás céljára használják, ezért a tömörített állományok megnevezésére az archívum szó is használatos. Ilyen tömörítőprogramok, és a velük készült archívumot jelző

kiterjesztések a következők: • • • • • • .zip kiterjesztést állít elő a Zip család, amelynek több változata is van Ilyen volt a DOS-os pkzip/pkunzip (utóbbi a kicsomagolást végezte), de ilyen a Windowsos WinZip is. Linuxon hasonló elnevezéssel a zip/unzip program használható ezekhez az archívumokhoz (lásd: man zip). .arj: az ARJ nevű program által készített archívum Elsősorban DOS/Windows gépeken használatos, UNIX rendszerekben nem feltétlenül érhető el ezeket kezelő program. .rar: a RAR nevű programmal készített archívum Elsősorban DOS/Windows gépeken használatos, UNIX rendszerekben nem feltétlenül érhető el ezeket kezelő program. .gz vagy z: a GNU tömörítője, amely az eddigiektől eltérően mindössze egyetlen állományt tömörít. UNIX rendszereken használatos elsősorban, de DOS/Windows rendszeren is elérhető lehet. Többet a man gzip parancs segítségével lehet róla megtudni. .tar a UNIX tar nevű

programjával készült archívum Ez valójában nem tömörített állomány, hanem egy olyan állomány, amely egyetlen állománnyá fog össze több állományt. Eredetileg arra a célra készült, hogy mágnesszalagos biztonsági mentésre lehessen előkészíteni az elmentendő állományokat. A neve is innen származik: tape archiver. .targz vagy tgz: a tar és a gzip együttes használatával tömörített állomány Ez a tar használatával készül úgy, hogy az elkészült, egy állománnyá való összevonáson a gzip segítségével még egy tömörítést is végez a rendszer. A tömörítőprogramok általában több állományt is tudnak tömöríteni egyszerre, és azokat egy archívumban helyezik el, megőrizve benne az eredeti állományneveket, és esetleges könyvtáraikat is. Egyetlen kivétel a fent említettek közül a gzip amely mindig csak egyetlen állományt tud tömöríteni, aminek neve végére odateszi a .gz végződést Azonban UNIX rendszerekben

mégis ezt használják a legtöbbet, mert a tar segítségével ez is használható több állomány összetömörítésére. Ennek egyik megoldása, ha a tar végrehajtásakor kapott állományra ráeresztjük a gzip-et. Ennél azonban egyszerűbb, ha a tar-ra bízzuk a gzip meghívását. Ez utóbbi esetben szokták a http://www.doksihu kapott állományt a .tgz kiterjesztéssel ellátni, míg az előbbi esetben az eredetileg tar kiterjesztés után a gzip teszi a .gz kiterjesztést, így kialakítva a targz végződést Mindkét esetben a kicsomagolás is történhet kétféleképpen: vagy a gunzip segítségével kicsomagoljuk a .tar állományt, és abból a tar-ral az állományokat, vagy a tar-t kérjük meg a teljes feladat levezényelésére. Az egylépéses esetet és a csak egybemásolást lássuk röviden: Tar tömörítő használata (unix) A tar parancs első paramétere kötőjelek nélkül a teendőket megadó opciók megadása. Ezután kell megadni a létrehozandó

archívum nevét becsomagolás esetén, majd harmadik paraméterként azt az állománymegadást, amellyel megadott állományokat be kell csomagolni. Az opciók közül a c adja meg, hogy archívumot akarunk létrehozni. Ezután meg kell adni még az f opciót is, hogy állományba csomagoljon. Ha ezt nem adnánk meg, akkor a második paraméterként nem állományt kellene megadni, hanem annak a mágnesszalagos egységnek az elérési útját, amelyre az állományokat ki kell írni. Ha a gzip segítségével tömöríteni is szeretnénk az archívumot, akkor adjuk még meg a z betűt is. Nagy Z is használható, de ebben az esetben lehet, hogy már nem a gzip, hanem annak továbbfejleszett, g2zip nevű változatát fogja használni a tömörítéshez. Például a mail könyvtárban található levelek összecsomagolására a következő parancs alkalmas egy levelek.tar nevű állományba: tar cf levelek.tar mail Ugyanez a levelek.tgz nevű állományba tömörítve: tar cfz

levelek.tgz mail A kicsomagolás során a c helyett az x betűt kell szerepeltetni, és a harmadik paraméter elhagyható (ha mégis szerepel, akkor az ott megadott állományokat keresi meg az archívumban, és csak azokat csomagolja ki, tehát nem a célkönyvtárt lehet vele megadni). Tehát az előző példák kicsomagolása a következő parancsokkal lehetséges: tar xf levelek.tar tar xfz levelek.tgz A harmadik paraméterben az állományok megadása szóközzel elválasztott listában is lehetséges, vagyis minden további paraméter egy-egy becsomagolandó illetve kicsomagolandó állományt jelent. A WinZip program használata Azért ez a program kerül bemutatásra, mert az Interneten leginkább ezt a tömörítést használják. A használata nagyon egyszerű, Windowsos felületű, felhasználó barát http://www.doksihu A program elindítható a Start menüből, az Asztalról A program letöltése, telepítése Ebben a részben a WinZip7.0-s verzió kerül bemutatásra,

ezt le lehet tölteni kis keresgéléssel Letöltéskor egy önkicsomagoló EXE-fájl kerül a gépre, melyet elindítva egy ablak jelenik meg, amely tartalmazza a program névjegykártyáját. Setup gombra kattintva a program elkezdi a telepítést. Ezek után meg kell adni a telepítési célmappát, ahol fizikailag elérhető lesz. A program létrehozza a célmappát és oda másolja be a neki szükséges dolgokat, majd megjeleníti a varázsló ablakát, ami segít a telepítés további lépéseiben. A varázsló ismerteti a program jellemzőit, a NEXT rádió gombbal tovább tudunk lépni. Itt két lehetőség közül választhatunk. Az egyik Start with the WinZip Wizard: ami a varázsló segítségét ajánlja föl. Innen bármikor át lehet térni a klasszikus formára A másik választási lehetőség a Start with WinZip Classic: mely a hagyományos telepítési eljárást hajtja végre. Utóbbi esetén újabb két választási lehetőség merül föl A gyors (Express setup )

és a részletes ( Custom setup ) telepítés között. Az Express setup választása esetén a telepítő létrehoz a Start menüben egy parancsikont és elvégzi a telepítést. Finish gombbal kiléphetünk a befejezett telepítőből Utána automatikusan elindul a program, mely megjeleníti a nap tippjét, melyet ki lehet kapcsolni, ugyanis minden bejelentkezésnél a program felajánl más-más tippet. Custom setup választása esetén saját magunk határozhatjuk meg, hogy milyen ikonok és hol jelenjenek meg melyek elősegítik a program indítását. Ezután adhatjuk meg a külső programok hely, melyet a WinZip képes meghívni. Ezeket csak akkor kell megadni, ha nem szerepelnek a WinZip tartalmában. A programot vagy az Asztalról egy ikon segítségével, vagy Start menü / Programok / WinZip almenüből lehet elindítani még. Archív fájl betömörítése A betömörítést több féleképpen is el lehet végezni, a felhasználónak elég nagy szabadságot, biztosit a

program. Ugyan ez vonatkozik a kitömörítésre is, de erről majd később Az egyik módszer alapján ki kell jelölni a betömörítendő fájlt, fájlokat és jobb egérgombbal rá kell kattintani. Ha csak egy fájl, vagy mappa volt kijelölve, akkor a Windowsos felület felajánlja, hogy a fájllal megfelelő nevű ZIP kiterjesztésbe tömörít. Ezt automatikusan megcsinálja az http://www.doksihu alap beálltásokkal. A WinZip elindítását is lehet választani (Add to Zip), ahol a felhasználó beállíthatja magának a legmegfelelőbb konfigurációt. Ha több egység van kijelölve, akkor csak a WinZip-et lehet indítani. Winzip indítása esetén először mindig egy olyan ablak jelenik meg mely regisztrációval és jogi dolgokkal kapcsolatosan figyelmezteti a felhasználót. I Agree gombra kattintva mindezt elfogadjuk és megjelenik egy újabb ablak, ahol be lehet állítani milyen módon, tömörítsen a WinZip. Mindig a legutolsó beálltást fogja megjelenteni New

gombbal meg lehet határoznia az archív fájl helyét, Open-ra kattintva egy már létező fájlhoz hozzá lehet csatolni a kívánt fájlt. Compression: Itt lehet beállítani a tömörítés gyorsaságát. Ez persze a tömörség rovására megy, ugyanis minél gyorsabban tömörít a program annál kevésbé hatékony a tömörítés. Öt fokozat közül lehet választani. Jól meg kell gondolni, hogy mi a fontosabb a tömörség, avagy az idő. Options:. Be lehet állítani, hogy mentse-e el a ZIP-fájl és a bemásolandó fájl közötti relatív elérési utat, valamint itt állítható be, hogy az elkészült ZIP-fájlt DOS-os környezetben is lehet használni. Fontos, hogy a keletkezendő fájl neve maximum 8 karakter hosszú legyen Password: Jelszó megadásának lehetősége. Vigyázni kell vele, mert ha az ember elfelejti, akkor elveszett az anyag. Oda kell figyelni, hogy a keletkezendő archívumnak mindenféleképpen nevet kell adni, ugyanis addig a program hibát jelez.

Ha minden beálltást elvégeztünk, akkor vagy Entert kell nyomni, vagy az Add gombra kell kattintani. Ezáltal láthatóvá válik a WinZip program főablaka. Tömörítés alatt a jobb alsó sarokban egy piros lámpa világit Amíg nem vált zöldre a lámpa más műveletet nem lehet végrehajtani. Amint a program végzett a művelettel megjelenik a fájlok listája, ahol azok jellemzői több oszlopban rendezve láthatók. Az első oszlopban az eredeti fájlok nevei szerepelnek, a másodikban a dátumozásuk időpontja, a harmadikban az eredeti méretük, a negyedikben hány százalékkal sikerült tömöríteni az egyes http://www.doksihu fájlokat, az ötödikben a betömörített méretet. Az Options / Configuration párbeszédablakban be lehet állítani mely mezők, legyenek aktívak. A program azonnal végrehajtja a kiválasztott műveletet és automatikusan menti is az archív fájlt. Így bármikor megtekinthető a keletkezett fájl mérete A második módszer a

tömörítésre, hogy létrehozunk egy ZIP-fájlt, melynek üres a tartalma és ehhez a fájlhoz hozzáadjuk azokat a fájlokat, amelyeket be akarunk tömöríteni. Az Asztalon egy üres terület fölött kattintsunk az egér jobb gombjára és ott válaszuk ki az Új / WinZip Filet. Ekkor megadhatjuk a leendő archív fájl nevét, aztán nyomjunk kétszer Entert és a WinZip főablaka megjelenik. Az Add gombbal lehet az üres archívumhoz hozzácsatolni a fájlokat Tipp betömörítéshez: ha nagyobb állományt szeretnénk floppy-ra menteni, akkor a kimeneti fájl nevét "a:ezaneve.zip" formátumban érdemes megadni Ha nem elég 1 floppy, akkor a program automatikusan kéri a következőt. Add from:. Megadható hogy hol találhatóak a betömörítendő fájlok Fájlnév: Alapértelmezésben *.* áll, de meg lehet változtatni. Ezzel beállítható, mely típusú fájlokat szeretnénk betömöríteni. Ha tudjuk, hogy csak GIF fájlokat szeretnénk betömöríteni, akkor

beírjuk *.GIF-et és rákattintunk, az Add with wildcardsra Ha nem vagyunk annyira biztosak a dolgunkban, akkor a Fájlnév mezőjébe beirt adat után nyomjunk Entert és a program megmutatja, hogy azzal a választással mely fájlokat találta meg. Ezeket még tovább lehet szűrni. Másik módszer a bővítésre, hogy az Intézőnek, illetve a WinZipnek nyitunk egy-egy ablakot és az Intézőből áthúzzuk a kiválasztott fájlokat a WinZip ablakára, mely az aktuális archívumhoz hozzáadja az új fájlokat. Ha valamelyik fájlra már sincs szükségünk, akkor csak ki kell választani a fölösleges fájlt és a DEL gombbal el lehet távolítani. A program megerősítést kér, hogy valóban törölheti-e a fájlt, de egyben felajánl olyan lehetőséget is, hogy dzsókerkarakteres fájlokat törli. Archív fájl kibontása Ezt is több féleképpen lehet megoldani. Az egyik módszer a WinZip-en belüli Extract gomb használatával történik. Ki lehet tömöríteni egyesével

a fájlokat, ami elég hosszadalmas eljárás. Azonban ha kijelöljük az összes fájlt a ZIP-en belül a CTRL-A billentyű kombinációval, vagy az Action / Select All almenü segítségével, akkor egyben kitömöríti az archív fájlt. Extract to: Hova tömörítsen a program. Files: Itt meg lehet adni, hogy mely fájlokat tömörítse ki, csak a kijelölteket, esetleg mindegyiket, vagy a megadott dzsókerkarakteres fájlokat. http://www.doksihu New Folder: Ha új könyvtárba szeretnénk kitömöríteni. A másik módszer úgy működik, hogy kijelöljük a ZIP fájlt és jobb egérgombbal rákattintunk. Itt vagy Extract to Folder C: . mely felajánl egy fájl nevet, amibe automatikusan kitömörít Az Extract to. eljárást is lehet választani, ami a legelső kitömörítési módszerhez hasonlít Create Self-Extractor(EXE), ami a ZIP fájlt átalakítja EXE-fájllá. Ezt a programot csak el kell indítani, ugyanis önmagát csomagolja ki. A program teljesen automatikus Ezt

alkalmazzák az Internetről való letöltés esetén is, mert nincs más dolgunk vele, csak el kell indítani. Fontosabb WinZip utasítások File Menu / Mail Archive. : Az aktuális fájlt elküldi elektronikus levél segítségével a megadott célszemélynek. Action / Virus Scan: Végigfuttatja az általunk megadott víruskeresőt az archív fájlon. Action / Comment. : Megjegyzést lehet a fájlhoz fűzni http://www.doksihu Virusok A vírusokról A 80-as években a számítógépek és a hozzájuk tartozó programok terjedésével megjelentek az első számítógép-vírusok is. A vírusok olyan programok, melyeket készítőjük ártó szándékkal írt: lehetséges, hogy elbocsátott alkalmazott akart ilyen módon búcsút venni munkahelyétől, de lehet, hogy egy ambiciózus fiatal programozó kívánta tudását a publikum elé tárni. Mindegy, a végeredmény egy és ugyanaz: megszülettek azok a programok, melyek önmaguk sokszorosításával és más programokhoz

kapcsolásával elkezdtek terjedni és pusztítani. Némelyik vírus csak letörölte időnként a képernyőt vagy ostoba, netán világuralmat ígérő, néha mulatságos üzeneteket írt ki, s olyan is akadt, amelyik a munkaidő lejártát rövid zenével adta tudtára mindenkinek. Akadtak - akadnak - persze sokkal veszélyesebb vírusok is, a pusztítás igazi mesterei. Jelenlétüket még a szakemberek is csak későn fedezik fel, mire pl. a vírus már hozzáfogott a merevlemez információtartalmának teljes letörléséhez. A vírusoknak is több fajtája van: léteznek boot-szektor vírusok, fájlfertőző vírusok és úgynevezett trójai vírusok A választóvonal némely vírus esetén elmosódik, mivel ezek egyszerre több módon is terjedhetnek. A boot-szektor vírusok (vagy rövidebben boot vírusok) a lemezek boot szektorát fertőzik meg. Fertőzéskor a vírus a lemez egy nem használt részére elmenti a lemez eredeti boot szektorát, azután saját kódját helyezi

a boot szektorba. Ilyen módon a vírus már a lemezzel való első műveletkor, minden más előtt bemásolódik a memóriába, innen pedig már képes más lemezekre terjedni. Persze, abban az esetben, ha egy lemez írásvédett, a boot vírus nem képes fertőzni. A fájl-fertőző vírusok futtatható programokat fertőznek meg (EXE, COM, .SYS, stb kiterjesztésűeket) Ha egy fertőzött program elindul, a vírus kódja bekerül a memóriába, aktivizálódik és elkezdhet más programokra átterjedni. Fertőzéskor a vírus mindig olyan programokat keres, amiket még nem fertőzött meg, így növelve másolatainak a számát. A vírusok egy speciális fajtáját képviselik a trójai vírusok Nevüket viselkedésük miatt kapták a trójai faló nyomán: ezek a vírusok jól működő programok álcája mögé bújnak. Nem sokszorosítják magukat, inkább időzített bombaként foghatjuk fel őket: a trójai program egy darabig jól ellát valamilyen feladatot, aztán egyszer

csak nekilát, és végzetes károkat okoz (pl. tönkreteszi a merevlemezen tárolt adatokat, hálózati - pl az Internet szervereit túlterhelő DDoS - támadáshoz használja gépünket, stb). A programozható irodai alkalmazások megjelenésével jöttek létre és terjedtek el az ún. makróvírusok, amelyek Office eszközökkel készült dokumentumainkban tehetnek kárt. Az Internet rohamos terjedésével pedig megjelentek az e-mail-vírusok, melyek a levelezőszerverek tömeges email-küldéssel való leterhelése mellett adatvesztést, adatok kiszivárgását okozhatják. A ma felfedezett új vírusok jelentős hányada az Internetre kötött számítógépeken keresztül terjed el. Néhány fontos megjegyzés a vírusokkal kapcsolatban - sok téveszme terjedt el ugyanis a hétköznapi számítástechnikában: • A vírusok ugyanolyan programok, mint bármely más program, sőt ugyanolyan módon is készülnek. A vírus programozója először gondosan megtervezi, hogy mit fog

a vírus tenni, és valamelyik programozási nyelvben ezt leírja a számítógép számára. A vírusok soha nem születnek a semmiből. http://www.doksihu • • • • A vírusok nem terjedhetnek eltérő típusú számítógépek között, mivel a különböző számítógépeknek eltérő utasításaik vannak: egy Apple gyártmányú számítógépre írt vírus egy IBM-kompatibilis gépen el sem tudna indulni. Nem fertőzött számítógépről soha nem terjedhet el vírus. Egyetlen vírus sem képes írásvédett lemezek megfertőzésére. Nem minden vírus okoz végzetes károkat: néhány csupán egyszerűen bosszantó dolgokat csinál: üzeneteket irkál a képernyőre vagy zenél. Hogyan védekezzünk a vírusok ellen? • • • Használjunk vírusellenőrző és -irtó programokat. Rendszeresen (hetente) frissítsük a vírusirtó program vírus-adatbázisát, hogy a legújabb támadási formákkal szemben is védettek maradjunk. Óvakodjunk az idegen

számítógépből származó vagy kétes eredetű programoktól, melyek általában mágneslemezen vagy más adathordozón bekerülhetnek saját gépünkbe, ezek futtatásától. Csak megbízható forrásból származó szoftvereket használjunk. Vírusirtó- és kereső programok A Microsoft operációs rendszerekre többféle hatékony víruskereső és -irtó program készült. Ma egy vírusirtó programtól több szolgáltatást is elvárhatunk. • • • • A rendszer indításakor végezze el a memória, a hard diszkek boot-szektorainak és a rendszerfájlok ellenőrzését. A Windows indulásakor automatikusan induljon el egy, a háttérben futó, ún. AutoProtect, önvédelmi alkalmazás, amely figyeli a megnyitott állományokat Ezenkívül beépülhet az általunk használt web-böngészőbe is, mivel a számítógépbe nem csak floppy-lemez útján, hanem a hálózatról is kerülhet vírus. Természetesen tartalmaznia kell egy víruskeresőt is, amelyet a

felhasználó bármikor elindíthat, vagy ütemezhet (pl. hetenkénti automatikus futtatást) Ellenőrizze a beérkező e-mail-eket A kereskedelmi forgalomban levő vírusirtók közül (pl. Symantec Norton Antivirus, F-Secure F-Prot, McAffee VirusScan, CA InoculateIT, Trend Micro PC-Cillin, stb.) szinte mindegyik elérhető 30 napos próbaverzióban az Interneten, de ha megnézzük a számítógépünkhöz, vagy annak részeihez (pl. alaplap, hálózati kártya, videókértya, stb) kapott telepítő CD-ket, valószínű, hogy a hardvereszköz gyártója mellékelt egy jogtiszta, teljes verziójú víruskeresőt (az Epox alaplap-gyártó például a Norton Antivirus-t adja). http://www.doksihu Fontos figyelmet fordítanunk arra, hogy a vírusirtó programok által használt ún. vírusinformációs fájlok, amelyek az ismert számítógépes vírusok azonosítására használhatók, mindig naprakészek legyenek. A szoftverfejlesztők általában az Interneten keresztül

elérhetővé teszik a legfrissebb fájlokat, ezek heti, vagy havi rendszerességgel letölthetők. Kémprogramok (spyware) Ha egy-egy letöltésmenedzselő-, fájlcserélő- vagy akár tömörítőprogram telepítése után különös jelenségeket produkál számítógépünk (böngészőablakok nyílnak maguktól, érdekes linkek jelennek meg, új ikon jelenik meg a tálcán), nagy valószínűséggel a népszerű ingyenes programokhoz alattomban mellékelt apró szoftverek működésének jeleit tapasztaljuk. Ezek eredetileg "csak" arra szolgáltak, hogy az ingyenes program felhasználóját reklámok megjelenítésével lássák el, és váltakozó reklámok megtekintése volt az ár, amiért ingyenesen lehetett használni a többnyire freeware vagy shareware programokat. Időközben azonban már többrol lett szó, mert a reklám egyedül már nem elég vonzó. A figyelem középpontjába mára már a felhasználó és az interneten tanúsított magatartása került: a

reklámösszetevők ma már olyan funkciókat hordoznak, amelyekkel a szoftver fejlesztői titokban személyes felhasználói adatokat, például internetezési szokásainkból összeállított profilt tudnak készíteni, és az interneten elküldeni. Ez a fajta szoftver, amely elsősorban arra szolgál, hogy a felhasználót megfigyelje, hamar új nevet kapott az internet-zsargonban: "spyware" - a "kémszoftver" angol rövidítése. A felhasználó az ilyen programok ténykedéséről többnyire egyáltalán nem is értesül. Az ismert szoftvercégek közül több is "besározódott" már. A SoundBlaster hangkártyák gyártója, a Creative Labs csatolt szoftvereihez olyan programocskát, mely a felhasználó tudta nélkül csatlakozik a Creative szerveréhez. A Netscape SmartDownload technológiája képes lehet arra, hogy a felhasználó szörfözési szokásairól, internetes tevékenységeiről informálja a Netscape-et. A RealPlayerhez mellékelt

Real JukeBox, vagy a Microsoft Windows Media Player is küldözget gyártójának különös információkat. A spyware-ek igazi terjesztői azonban az ingyenes internetes programok, pl. a DivX médiatömörítő kodek, és főleg újabban a fájlcserélők, mint az AudioGalaxy, a BearShare vagy a Kazaa. A leggyűlöltebb Gator reklámcég mellett még sok olyan vállalat létezik, amelyek ügyfél-megfigyeléssel http://www.doksihu egybekötött reklámból élnek. E mögött a gyakorlat mögött a reklámfinanszírozott szoftver üzleti modellje áll. Főleg a kisebb szoftvergyártók állnak össze egyre gyakrabban olyan reklámcégekkel, mint a Gator, és ily módon szerzik a bevételeiket. A felhasználó előnye: ingyen kapja meg a szoftvert. A hátránya: a szoftverösszetevők, amelyeket a reklámcégek beépítenek, már nem korlátozódnak a reklámmegjelenítésekre, hanem személyes felhasználói adatokat is gyűjtenek. A spyware egyik veszélyét a felhasználó

gyanútlansága jelenti. Mindenképpen használjunk tisztítóprogramokat (Lavasoft Ad-aware vagy SpyBot Search & Destroy) a spyware programok felderítésére, használjunk tűzfalprogramot és rendszeresen frissítsük vírusirtónkat. http://www.doksihu Irodalomjegyzék http://www.szabilinuxhu/trendek/ http://www.biblu-szegedhu/inf/demo/Halozatok/Fizikai jellemzok/Fiz vezetekeshtm http://www.gtbbphu/~szabol/tetelek/programming/C/isoosihtml http://www.biztostuhu/tovabbi anyagok/hallgatoi munkak/Arpad Kunszt/ http://puska.indexhu/upload/INTERNET 2002-May-16-17:03:05doc http://home.schbmehu/~koltl/htrend/trendek421html http://www.szabilinuxhu/konya/konyv/2fejezet/2fejvomehtm http://www.bankihu/jegyzetek/infalap/infalap20032004/haloza~1doc http://www.biblu-szegedhu/inf/demo/Halozatok/Tartalom/tartalomhtm http://www.certhu/ismertetok/personal-firewallhtml http://www.ketifhu/kf tfk/termtud/termtud docok/hardvereismerethtm http://www.szabilinuxhu/konya/konyv/2fejezet/2fejvomehtm

http://hu.ecdlweborg/ http://szerver3.moragimisulinethu/Informatika http://izzo.infeltehu/~hehe/ve2002/seged/tomoritok/winziphtml