Irodalom | Középiskola » József Attila

József Attila (1905-1937) Munkássága és élete arra az időszakra esik, amikor az I. Világháború után a 30-as évek elején létrejön a világgazdasági válság, és lassan feltűnnek a fasizmus eszméi is. Irodalmi vonatkozásban még mindig a Nyugaté a vezető szerep Ennek a korszaknak a kiemelkedő költője, akiről a Nyugat szerkesztője, Ignotus, azt írja: „Van egy 20 vagy hány éves magyar költő, József Attila. Ennek szeretem, dédelgetem egy versét.” 1905-ben született Budapesten. A családi legenda szerint apja Amerikába vándorolt, valójában azonban Romániába ment. Így fogalmazta meg anyja sorsát: „a gond megkövesedett anyánkban”. A nagy szegénységbe Öcsödre kerül nevelőszülőkhöz lánytestvérével együtt és itt jelentkeznek először a lelki problémái, amelyek miatt a későbbiekben kezelésre szorul. Anyja ritka látogatásai miatt dührohamot kap, mert úgy érzi anyja cserben hagyta. A magárahagyatottság, a csalódottság

érzés egész életét végigkíséri. Csalódottnak érzi magát bármiféle baráti, szerelmi kapcsolatban és örökösen szorongott. Ekkor alakultak ki a költészetében megtalálható ambivalenciák, mint pl.: vonzás-taszítás, vágyakozásrettegés 14 éves korában megváltozik az élete, amikor Makai Ödön a sógora magához vette és megtapasztalta, hogy milyen az értelmiségi életforma. Makón járt gimnáziumba, ahol Juhász Gyula veszi pártfogásába és az ő révén kezd publikálni a Nyugatban. Makai Ödön révén nyílik lehetősége arra, hogy Bécsben járjon Itt megismerkedik egyrészt a tanácsköztársaság bukása után a Bécsbe emigrált költőkkel, írókkal, filozófusokkal. Eljut Párizsba is, itt viszont az avangarde stílusirányzatát ismeri meg és hazatérve kapcsolatot keres a munkásmozgalommal is. Sógora révén beiratkozhat a szegedi egyetem magyar-francia szakára, ahonnan azonban eltanácsolták a Szeged című lapban, 1925-ben megjelent

Tiszta szívvel című verséért. Ez a 16 soros vers a nyers indulatok kirobbanása Az első 6 sor csupa tagadás, a legelemibb szükségletek felsorolása, azaz azt sorolja fel, hogy mi hiányzik az életéből, pl.: a törődés, a szeretet hiánya A következő 6 sor arról szól, hogy az az egyetlen megoldás, ha szövetséget köt az ördöggel. Az elemzők szerint itt az úgynevezett fauszt motívum jelenik meg (Goethe: Fauszt című drámai művében Fauszt doktor szövetséget köt az ördöggel, hogy amikor élete legboldogabb pillanatát éli, akkor az ördög elviheti a lelkét). A „tiszta szívvel betörök, ha kell embert is ölök” sorok Villon hatását tükrözik (Villon a középkori vágánsköltészet kiemelkedő alakja volt, abban a korban szokatlan nyíltsággal fogalmazta meg gondolatait, leghíresebb fordítója Faludi György). A zárósorok a Kádár Kata népballadára utalnak vissza. Ez volt az a költeménye, amely miatt Horger Antal eltanácsolta őt

az egyetemről, mert azt mondta, hogy ilyen emberre nem lehet bízni az ifjúság nevelését. Ez az az időszak, amikorra kialakulnak jellegzetes motívumai, melyek a következők: Szépség, melegség, a természetesség felfedezése, egyén és közösség összetartozása, fűszál és apró állatok. Az 1927-es esztendő fordulópontot jelent az életében. Hazatér Párizsból és megismerkedik élete egyik legnagyobb szerelmével Vágó Mártával, aki egy művelt, felvilágosult, értelmiségi családból származott. Hamarosan rádöbben, hogy nem tud megfelelni a Vágó család elvárásának, képtelen józan polgári életet élni, ezért megszakad levelezése is az időközben Párizsban tanuló Vágó Mártával. Ennek a szerelemnek az emlékét őrzi a Klárisok című műve. Az 1929-es esztendő arról is nevezetes, hogy kapcsolatba került a munkásmozgalommal, előadásokat tartott, agitált, felvilágosítást tartott. A munkásmozgalommal való kapcsolata azzal

is magyarázható, hogy a Márta szerelem elmúlása után szüksége volt arra, hogy valakihez tartozzon. 1931-ben jelenik meg a Döntsd a tőkét című kötete, amelyet az ügyészség betilt, mert kommunista uszításnak minősíti. Ezzel szemben a moszkvai Sarló és Kalapács című folyóirat fasiszta uszításnak véli. Meginog helyzete a munkásmozgalomban is, mert a párt meghiusítja lapalapítási törekvéseit, ráadásul soraiból is kizárja, mert labilis idegrendszere veszélyes az illegális munka számára. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy elindul az öngyilkossághoz vezető úton, mert uralkodó életérzéssé válik, hogy nem kell senkinek. 1932-től születnek nagy politikai versei, melyek a következők: Holt vidék, Külvárosi éj, A város peremén, Elégia. Ezeknek a politikai verseknek, amelyek egyben tájversek is egyik fő jellemzője volt, hogy azt mondták róluk, hogy a szocializmus eszméinek hordozói. Holt vidék című költeménye 1932-ben

keletkezett. A téli táj visszatérő motívuma a költészetnek, Petőfi: A puszta télen, Ady: A téli Magyarország címmel írt verset róla. E költemények közös motívuma a táj és az ember, a társadalom és a természet kapcsolata. Az első 4 szakaszban ember nélküli tájat láthatunk. Az 5. szakaszban tűnik fel a tanya képe, amely ugyanolyan sivár, mint a téli vidék A zárószakaszban a korabeli társadalmi viszonyokról ír, megfogalmazva azt, hogy itt minden az uraságé. Külvárosi éj című költeménye 1932-ben keletkezett. Szerkezete látszólagos rapszodikus, mozaikszerű, valójában azonban szigorú rend szerint épül fel. Itt is feltűnik sajátos versépítési rendszere a spirális szerkezet. Ez a következőt jelenti: pontos helymeghatározás, kifejezett személyiség, érzelmi emelkedettség, tárgyilagos tárgyi befejezés. A költemény tehát pontos helymeghatározással indul és a sorokból azért kitűnik, hogy a költő szemlélője a

látványnak. A 2. versszakot kezdő „Csönd” szó az elemzők szerint több jelentést hordoz Jelenti egyrészt a bennünk lévő csendet, másrészt pedig a körülöttünk lévő világ csendjét. A következőkben megjelenik az éjszaka képe, amely jelképezhet egy hatalmas munkásembert, aki végignéz a birodalmán. A következő versszakban mintegy terepszemlét olvashatunk. A költő leírja az itt található gyárakat, amelyekről azt mondja, hogy a múlt kövületei, másrészt pedig a jelen társadalom alapjai. A gyárakat családi kriptáknak nevezi, visszautalva arra, hogy családok nemzedékei dolgoznak ugyanabban a gyárban. A „vonatfütty” szó két részre osztja a költeményt. Az első részben általában olvashattunk a sivár külvárosról, ahol egyetlen ember sem volt látható, a második részben megjelenik a külváros, megjelennek jellegzetes alakjai, így: a rendőr, a motyogó munkás, az illegális tevékenységet végző elvtárs. Olvashatunk a

munkásélet egyik jellegzetes életteréről, a kocsmáról. A külváros után egy elvontabb rész következik, mely politikai tartalmat hordoz magában. Itt jelenik meg József Attila másik jellegzetes motívuma a víz, amely elborít, elpusztít mindent. Megjelenik a forradalom jelképe is a piros szín, amikor azt írja: „Piros kisdedet álmodik a vasöntő az ércformákba.” A következő egység a költemény érzelmi csúcspontja („nedves, tapadós”). Az ódai fohász után csendes befejezés következik, amely elemi szükségleteit fogalmazza meg: „ne üljön lelkünkre szenvedés, ne csípje testünket féreg”. Következő nagy tájverse A város peremén, amit 1933-ban írt. A költemény eredeti címe Óda volt, de hasonló című szerelmes verse miatt változtatta meg a címét. Ebben a költeményben azt fogalmazza meg, hogy a jelen társadalmának alapja a jóság, a megértés, a méltányosság és az emberségesség igénye. A mű szerkezeti

felépítése hasonlít a Külvárosi éj-hez. Az első szakaszban pontos helymegjelöléssel indít („A város peremén, ahol élek”), majd arról ír, hogy a külvárosra rátelepedő korom az emberek lelkére nehezedő korral egyenlő. A következőkben az egyes szám egyes személyből áttér a többes szám egyes személybe, ezzel is azt igazolva, hogy a külvárosi nép közé tarozónak vallja magát. Megfogalmazza azt a vágyát, hogy egyszer majd a munkásság kerül hatalomra. A 8. versszakban a gépekről beszél, ezeket egyrészt úgy említi, mint drága jószágokat, mert kenyeret adnak a munkásoknak, másrészt pedig úgy említi, mint elvadult gépet, mint a munkás kizsákmányolásának eszközét. A 12. versszakban visszatér az internacionálé kérdőszava Az utolsó versszakban a költőnek a rend utáni vágya, azaz kifejezi azt a vágyát, hogy egy rendezett társadalomban és harmóniában szeretne élni. Elégia című költeménye ugyancsak 1933-ban

keletkezett. A vers címe egyben a műfaját is jelöli. Schiller esztétikája szerint elégia akkor születik, ha a költő a harmónia vágyától áthatva, de a tényeket tudomásulvéve ábrázolja a valóságot. A költemény József Attila kedvenc helyszínén a külvárosban játszódik, itt végez önvizsgálatot. Ennek az a célja, hogy meghatározza helyét ebben a világban Képes meglátni a külvárosban a szépséget is. Ebben a versben is megtalálhatók kedvenc motívumai: a külváros, az anya-gyermek motívum. A vers vége a hazaszeretet megvallása. 1929-ben fordulat következet be a költő életében. Megismerkedik Szántó Judittal, aki 6 évig volt a társa. Óda című szerelmes versét mégse ő hozzá írta, hanem Szőlősi Henrikné Marton Mártához írta 1933-ban. Pátzay Pál a híres szobrász a legszebb nőnek nevezte. A lillafüredi írókongresszuson ismerkedtek meg, itt keletkezett a mű, mely a magyar irodalom egyik legszebb verse. A költeményre

jellemző a szokatlan szerkezet, ugyanis 6 egységből áll és ez a 6 egység jelöli a József Attila féle versszerkezetet. A költemény a szerelem látomásos körképe. Az első egység tűnődő tájleírással indul. A költő a tájat szemlélve a szeretett nő alakját véli felfedezni, pl.: „a Szinva-patak hullámaiban a nő nevetését hallja”, „a hegyek a szeretett nő homlokát idézik fel benne”. A második egységben kezdődik a szerelmi vallomás, nagyhatású ellentéteket használ, pl.: „édes mostoha” Ez a jelzős szerkezet is magába rejti az anya-gyermek motívumot, amely a harmadik egységben jelenik meg igazán. Itt hasonlatokkal fejezi ki érzelmeit, pl.: „szeretlek, mint anyját a gyermek”, „szeretlek, mint fényt a termek”, „ízed, miként barlangban a csend, számban kihűlve leng”. A 4. rész a költemény legszokatlanabb része, de ez a rész nem csak a magyar irodalomban, hanem a világirodalomban is szokatlan, ugyanis anatómiai

szempontból mutatja be a női testet szokatlan szerelmi vallomással. Ebben a részben ismerhetjük meg, hogy ami nyers naturalizmusnak tűnik az valójában érzelemgazdag szerelmi vallomás. Ezekből a részekből kitűnik az is, hogy a szerelemben megtalálható a szabadság és a kiszolgáltatottság, az értelem és az érzelem, az újratemetés és a pusztulás. Az 5. rész a lecsendesedés, a költő mintha magához térne az emelkedett hangulatból, de még egyszer megfogalmazza, hogy a szerelem az egyik legcsodálatosabb érzés a világon. A 6. rész a mellékdal, a józan realitás világa A költő leghétköznapibb, legelemibb vágyát fogalmazza meg, a békés, nyugodt családi otthonra vágyik, amely azonban soha nem adatott meg neki. 1936-ban indult a Szép Szó című antológia, mely egyrészt publikálási lehetőséget jelent a költőnek, másrészt munkát ad neki ugyanis a szerkesztője lett. 1936-ban megjelenik ennek az antológiának egy különszáma a

könyvhétre, Mai magyarok régi magyarokkal címmel. Ezt az egyik propaganda verseként tartják számon. A Duna régóta sorsszimbólum a magyar irodalomban Eötvös József: Búcsú, Ady Endre pedig a Duna vallomása címmel írt róla verset. A megszokott József Attilai versindítással indít. A Duna ebben a versben a magyarság sorsszimbólumaként jelenik meg. A költő azt állítja, hogy az embernek az egész múltját tudomásul kell vennie ahhoz, hogy tudja élni a jelent és a jövőt. Ebben a versben szól a Duna menti népek összefogásáról is. Az utolsó sorokban azt a vágyát fogalmazza meg, amit A város peremén című versében is, rendez, harmóniát szeretne látni maga körül. 1937-es könyvhétre a Szép Szónak egy különszáma jelenik meg Mi a magyar címmel, amelynek bevezető verse a Hazám című szonett ciklus. Az első és az utolsó szonett hőse maga a költő, a közbeeső szonettekben egy nemzeti tablót olvashatunk, azaz egy átfogó képet a

korabeli Magyarországról. Az első szonett a József Attilától megszokott versindítással indul. Olvashatjuk, hogy a költőt megdöbbenti, hogy milyen nagy a nyomor, ezt a következő fél sor igazolja: „Háltak az utcán”. A 2. szonettben a nemzet pusztulásának okait sorolja fel, melyek a következők: különböző népbetegségek-tüdőbaj, gyakori csecsemőhalál, elmebaj, öngyilkosság. A 3. szonettől kezdődik a nemzeti nyomor feltérképezése Először a parasztságról szól, akiket végtelenül kizsákmányolnak. A 4. szonettben a munkanélküliség és a kivándorlás képei tűnnek fel, feltűnik annak a családapának a képe, aki képtelen a pénzszerzésre, ezért hagyja el az országot, mert azt hiszi Amerikában boldogabb lesz. Az 5. szonettben a kapitalizálódó Magyarország képei olvashatók, ahol a végletekig kizsákmányolják a munkást és munkabérként csak filléreket kapnak. A 6. szonettben a költő fortélyos félelemmel szól, azt

állítja, hogy ebben az országban mindenki fél mindenkitől, ezért van szükség egy népmesei szintre, aki segít a válságból kilábalni az országnak. A 7. szonett a magyarságának és hazaszeretetének a megvallása Két dolgot szeretne elérni: magyarságot a magyarnak és emberséget az embernek. Az utolsó verseiben az emberi élet utáni vágya fogalmazódik meg, mert az emberi élet hétköznapi értelemben nem adatott meg neki, azaz nem volt biztos anyagi háttere, nem mindig volt munkája, nem volt nyugodt, békés családi élete. Utolsó nagy költeményei közé tartozik többek között az Arspoetica című műve, amelyben visszatekint költészetére. Kezdetben visszautal a Nyugatosokra, akik hatottak rá, majd megfogalmazza költői programját: a mindenséggel akarja mérni magát. Visszautal költő elődeire, hogy amíg Petőfinél a szabadság és a szerelem volt fontos, Adynál a politika és a szerelem, addig ő nála szellemi nagyság és a szerelem.

1936-ban beleszeret pszichoanalitikusába (=lélekelemzőjébe) Gyömrői Editbe. Rendkívül rossz néven vette, hogy a nő visszautasította erőszakosan követelt szerelmét. Egy évvel később ugyanezért haragudott meg Kozmucza Flórára, aki Illés Gyula felesége lett. Ő hozzá írta az úgynevezett Flóra verseket Ekkor már súlyosbodik súlyos betegsége, ennek ellenére utolsó versei nagyon értékesek. Ezek a következők: Karóval jöttél, Talán eltűnök hírtelen, Íme hát megleltem hazámat. Ezekből már kitűnik az élettel való leszámolás, a tudatos készülődés az öngyilkosságra. József Attila gondolatiságát Nagy László értette meg a legjobban, ezt mutatja József Attila című költeménye