Gazdasági Ismeretek | Logisztika » Készletgazdálkodás elemzése

Készletgazdálkodás elemzése A számvitel megkülönböztet: • vásárolt készleteket (anyagok, áruk, betétdíjas göngyölegek, alvállalkozás teljesítmények) • saját termelésű készletek (befejezetlen termékek, félkész termékek, késztermékek, állatok) Váll. gazd szerint van: Összkészlet: váll által készletezett anyagok teljessége Készletféleség: az egyes konkrét készletezett termékeket Anyagkészleten belüli különböző készletfajták: Készletkategóriák: horizontálisan szabdalják az összkészletet • alapanyagok: késztermékek legfontosabb alkotórészei (ruhaiparban a szövet) • segédanyagok: termelési és forgalmi folyamatban lehetővé teszik vagy csak éppen elősegítik a késztermék létrehozását és értékesítését ( katalizátor, csomagolás ) • üzemi és fűtőág: szükséges energia előállítását szolgálják • tartalék alkatrészek: tárgyi eszközök egyes részeinek gyors pótlására szolgálnak •

egyéb anyagi eszközök: szerszámok, védőruhák Az anyaggazdálkodás a termeléshez és az értékesítéshez szükséges jószágokat biztosító tevékenységek és folyamatok összefoglaló elnevezése. Az anyaggazdálkodás részét képezi az anyagszükséglet tervezési rendszer, amely vállalati anyagigények előzetes, részletes felmérése, napi bontásban történő megadása. Része az operatív anyagellátás is, amely a tényleges anyagigények konkrét kielégítési módját határozza meg. A korszerű anyaggazdálkodás a logisztikai rendszer keretében valósul meg. A logisztika a vállalati anyagáramlási folyamatok rendszerszemléletű megtervezése, megszervezése és megvalósítása. A készletekre vonatkozó igények egymáshoz való viszonya alapján megkülönböztetünk: függő és független keresletű készleteket. Függő készletek: termelési vagy értékesítési folyamatban csak együttesen használhatók fel. Komplementer input: csak együtt

felhasználható anyagok (pl.:üveg + fémrúd+=lámpa) Független készletek: a felhasználás nincs közvetlenül meghatározott arányban más készletek felhasználásával. A készletek csoportosíthatók hasznosságuk ill. keresettségük szerint: Inkurencia: az a készlet, ami iránt már régóta nem volt kereslet (utolsó kivétjegy) Immobilia: az a készlet, ami már régóta nem mozgott (utolsó ki- és bevétjegy) Felesleges: a váll. belátható jövőben nem tud hasznosítani Slack: a váll. a komplementer input átmeneti hiánya miatt nem tud hasznosítani Készletfogalmak: vertikálisan szabályozzák az önkészletet. • biztonsági készlet: (törzskészlet,min. bérlet) az a készletmennyiség, ami alá a készletszint nem süllyedhet Megvalósítása történhet becsléssel vagy napi felhasználás*utánpótlási késedelemi nap • jelzőkészlet: amely elérésekor gondoskodni kell az utánpótlásról, napi felhasználás*utánpótlidő+törzskészlet •

átlagkészlet:folyókészlet/2+biztonsági készlet, mert ha nincs utánpótlási késedelem vagy nem várt felhasználás, vmint egyenletes fogyás esetén a vállalatnál az adott készletből átlagosan ennyi található. Ebben az esetben a készlet pontosan az utánpótlási időköz fedezeti pontjában van az átlagkészlet • folyókészlet: anyagellátást két utánpótlási időpont között biztosító készlet. Utánpótlási időköz*napi készletfelhasználás • max.készlet: a min készlet és a folyókészlet összege A készlet nem emelkedett ezen szint fölé • normán felüli készlet: az a készletmennyiség, amivel az adott készletféleség a váll-nál előírt készletnormát meghaladja. Készletgazdálkodás a váll-i tevékenységrendszernek az anyagok beszerzésével, mozgatásával, tárolásával és kiszolgálásával valamint a késztermékek mozgatásával, tárolásával, kiszolgálásával és értékesítésével kapcsolatos feladatok

ellátásával foglalkozó része. Készletnormák: a készletek megengedhető szintjét írják elő. 3 módon adhatjuk meg: • időben: azon napok számával, ahány napi felhasználásra az így megállapított készlet elegendő • mennyiségben: a készletmennyiség természetes mértékegységben történő megadásával • értékben: a készletekben leköthető pénzösszeg meghatározásával Készlet normák fajtái: • folyónormák: a termelési és forgalmi folyamat tényleges ellátására szolgáló készletek megengedhető szintjét írják elő. Alkalmazásuk jelen-idejű, tényleges • tervnormák: tervezés szolgálatában a jövőbeni anyagszükséglet kielégítése érdekében előírandó készletszinteket határozza meg. Alkalmazása jövőbeni és feltételes • egyedi normák: adott készletféleség megengedhető szintjét írják elő • csoportos normák: egy készletfajta megengedhető szintjét írják elő Anyagnormák: anyagfelhasználás

előírása Az anyagnormák közvetlenül kapcsolódnak a készletgazdálkodáshoz, mivel ezek alapján történik a termelés igényeinek a kielégítése. Anyagnorma lehet: • anyag-felhasználási norma: egy termékegységhez felhasználható anyagmennyiség • anyag-kihozatali norma: egységnyi anyagból kihozható termékmennyiség Mindkettő további 3 normára bontható: 1. nettó norma: gyártmányba ténylegesen bekerülő anyagmennyiség, azaz a termék előállításához elméletileg szükséges anyagmennyiség 2. bruttó norma: gyártmány előállításához közvetlenül szükséges anyagmennyiség, ami a nettó normán felül tartalmazza az előállítás közbeni hulladékot és veszteséget. Anyag-kihasználási mutató: nettó anyag-felhasználási norma/bruttó felhasználási norma 3. beszerzési norma: gyártmány előállításához beszerzési anyagmennyiség bruttó normán felül tartalmazza a szállítási és tárolási veszteségeket. A szállítási,

átalakítási veszteségek együttes neve a kereskedelemben a káló (ott a beszerzési mennyiségből a káló levonásával kapjuk meg a nettó értékesítendő mennyiséget). Anyagnormák megállapítása: 1. Becslés: -összegző (egy munkafolyamathoz egyszerre egy összegben adjuk meg a szükséges anyagmennyiséget -analitikus (egyes részműveletek anyagigényét külön-külön becsüljük meg és ezt összegezzük 2. Műszaki-gazdasági számításokon alapuló norma-megállapítás a gyártmányfejlesztés során az alkalmazott technológiából kiindulva határozza meg az adott termékhez felhasználható anyagok normáját. 3. Statisztikai módszer: előző időszak adatait felhasználva állapítják meg a normát Készlet és anyag-felhasználási mutatók: Kronologikus átlagkészlet: adott időszak tényleges átlagkészleteinek számbevétele oly módon, hogy a kezdő és zárónapokat 50, a közbülső napokat pedig 100%-kal vesszük figyelembe és így képezzük a

napok számával egyszerű számtani átlagot. Fajlagos anyagfelhasználás: megadja, hogy egy adott termékhez termelt mennyiség (természetes mértékegységben) fizikai mértékegységben mennyi anyagot kell felhasználni. Anyag-ellátottsági mutató: (időszak kronologikus átlagkészlete) megadja, hogy mennyire (átlagos napi felhasználás) volt „telített” a készletgazdálkodás. Megmutatja, hogy a készletek mennyire volt felette a ténylegesen használt mennyiségnek. 1 vagy annál nagyobb 1= feszített, jóval több= laza készletgazd Termelés anyagigényessége: anyagköltség/összes termelési költség (anyagfelhasználás %-os arányát mutatja meg az összes költségen belül) Anyaghányad mutató: anyagköltség/termelési érték (anyagköltség %-os arányát az eladási ár %-ában) Megmutatja, hogy a folyó termelő-felhasználás mekkora a vállalkozás által kibocsátott termék értékéhez viszonyítva. Az e feletti rész az ún hozzáadott érték

és az amortizáció Készletgazdálkodási modellek: Nem mások, mint a készletgazdálkodásnak lehetséges rendelési módok szerinti, elvont csoportosítása. Ahol a rendelési mennyiség állandó - gazdaságos rendelési mennyiségen alapuló rendszer Ahol a rendelési időköz rögzített - periodikus rendszereknek (készletfogyás viszonylag egyenletes) Gazdaságos rendelési mennyiség: GRM= √2np/cs n: éves szükséglet db p: rendelésre fordított rendelés-feladási költség c: termék egységára s: készlettartási költség (átlagos készletérték %-ában) A gazdaságos rendelési tételnagyság nem más, mint egy költségminimalizálási feladat megoldása. Mikor rendeljük? - a. egyenlő időközökben b. amikor a készlet egy meghatározott szintre csökken Mennyit rendeljünk? - a. mindig ugyanannyit b. a készlet egy adott szintet érjen el Válaszkombinációk alapján négyféle modellt különböztetünk meg: 1. Alapmodell (fűrészfogmodell):

rendelési időköz és rendelt mennyiség állandó 2. Ciklikus modell: rendelési mennyiség állandó, rendelési mennyiség mindig adott szinten 3. Kétraktáros modell: rendelési mennyiség állandó, mindig akkor rendel amikor a készlet meghatározott szintre csökken 4. Csillapításos modell: egyik se állandó, a készletek meghatározott szintre töltjük fel A készletekben lekötött anyagi erőforrások passzívak. A forgalmi folyamat és a termelési folyamat térbeli és időbeli egyenletlenségeinek áthidalását szolgálják. A forgóeszköz gazdálkodás arra törekszik, hogy a készletekben szunnyadó, passzív tőkerész, minél kisebb legyen. A forgóeszköz gazdálkodás hatékonyságát kétféleképpen javíthatjuk: 1. Készletek forgási sebességének növelésével : csökken az az idő, amennyi alatt a beszerzett eszközökből eladott áru lesz, azaz gyorsítjuk a forgalmi és termelési folyamatot 2. Csökkentjük a forgóeszközökben álló

tőkerészt a termelési értékhez vagy a teljes forgalomhoz viszonyítva Az előző esetben javítjuk a forgóeszköz-igényességet, a másodikban relatív forgóeszköz-megtakarítást érünk el. Forgási sebesség: • forgási idő: készletek teljes körforgásához szükséges napok száma átlagos forgóeszköz-állomány egy napra eső forgalom vagy időegység napjainak száma fordulatok száma N: K: átlagos forgóeszköz I: időszak naptári napjainak száma • fordulatok száma: adott időszakban hány teljes körforgásra kerül sor adott időszak forgalma átlagos forgóeszköz állomány vagy időszak napjai forgási idő N=K*I=I F S S= F= I K N F: időszak értékesítési forgalma S: fordulatok száma átlagos forgóeszköz állomány = kronologikus átlagkészlet A forgóeszköz gazdálkodás akkor javul, ha a fordulatok száma nő, és a forgalmi idő csökken. Romlik ha a fordulatok száma csökken, forgási idő nő. adott időszak átlagos

forgóeszköz állománya időszak forgalma Ez a mutatószám azt jelzi, hogy egységnyi termelési érték előállításához mekkora forgóeszköz lekötésre volt szükség. A forgóeszköz-gazdálkodás annál jobb, minél kisebb ez az érték Relatív forgóeszköz-megtakarítás: azt jelzi, hogyan változott a forgóeszköz gazdálkodás egyik időszakról a másikra Fo: bázis időszaki átlagos forgalma Kcs= Fo * Ko- K1 F1: tárgyi időszak átlagos forgalma F1 Ko: bázis időszaki átlagos forgóeszköz-állomány K1: tényleges időszaki átlagos forgóeszköz-állomány Kcs: forgóeszköz csökkenése, relatív forgóeszköz megtakarítás Kcs: pozitív - forgóeszköz gazdálkodás javult Kcs: negatív - forgóeszköz gazdálkodás romlott Forgóeszköz igényesség: A forgóeszköz gazdálkodás hatékonyságának javítását a készletgazdálkodási rendszer keretein belül, gyakran matematikai optimalizációs modellek segítségével lehet megvalósítani