Történelem | Középiskola » A magyar társadalom szerkezetének átalakulása és a kivándorlás

Magyar történelem 1849-1914 15. tétel A magyar társadalom szerkezetének átalakulása és a kivándorlás Polgárosodás: a korszak legfontosabb társadalomformáló eleme  - társadalom átrétegződése, társadalmi mobilitás hatalmas méreteket öltött  az egyes társadalmi rétegeket nem egyformán érintette - kettősség: a hagyományos értékrend, életvitel és mentalitás együtt élt a polgárival - jellemzője: folytonos mozgás, egyéni boldogulás keresése - az egyénnek a társadalmi hierarchiában elfoglalt helyét meghatározta vagyoni állapota, műveltsége és társadalmilag elismert szaktudása, nemzetiségi és felekezeti hovatartozása. A társadalom elitcsoportjai A nagybirtokosság volt a dualizmus kori társadalom meghatározó ereje, az ő kezükben összpontosult az ország összes termőterületének az egyharmada. - bárók, grófok, hercegek (vagyon, kapcsolatrendszer, tradíciók) - nagypolgárság (egykori középnemesség) - nem nemesi

származásúak, pénzmágnások, ipari, kereskedelmi nagytőkések  gazdasági elithez tartoztak. A politikai elithez tartozás minimuma az ország területi épségének és az állam egységét megtestesítő egy politikai nemzet eszméjének az elismerése volt. 1911: a nagybirtokosoknak kis része (600 fő) volt arisztokrata, 68%-a mágnás. Arisztokrácia: - társadalmi elit vezető csoportja - nem volt egységes: - F. J többeket a dinasztia és a dualista rendszer iránt lojális, de csekély vagyonú katonai, hivatali vezetőrétegből emelt főnemesi rangra - A nagypolgárság legvagyonosabb családjait bárósították - Születési arisztokrácia: egyes családoknak több tízezer holdas latifundiumai voltak, mások elszegényedtek  polgári foglalkozást kezdtek - Fenntartották a hitbizományi rendszert: elidegeníthetetlen, szigorúan szabályozza a családon belüli öröklési rendet. - közülük került ki a korszak valamennyi miniszterelnöke, miniszterének

többsége - jól csengő név, összeköttetések, műveltség, szakismeret jellemezte őket. - Nemzeti Kaszinóban volt a találkozóhelyük. Úri ezerholdasok: - hajdani köznemesség legvagyonosabbjai - nagybirtokosok, vagy történelmi nevet viselő, magas presztízsű nemzetségek - szoros kapcsolatban állt az arisztokratával és a dzsentrivel is („híd” szerep) - összetartozás-tudat - agrárérdekeket képviselték - politikai, gazdasági, kulturális élet hangadói  ellenzéki konzervatívok - Országos Kaszinóban találkoztak. 1 Magyar történelem 1849-1914 15. tétel Nagypolgárság: - gazdasági hatalom, vagyon - iskolázottság, műveltség - századelőn kb. 800 család - gazdasági elit részei - régi német és magyar városi polgárságból kerültek ki (merkantilisták) - kockázatos üzletek (részvények, ingatlanok vásárlása, telekspekuláció) vállalása révén gazdagodtak meg - zsidó kereskedők (gabona, gyapjú, dohány, állatker.),

akik tőkéjüket nagy haszonnal kecsegtető élelmiszeripari, vasúti és pénzügyi vállalkozásokba fektették  Mo-i nagypolgárság döntő hányada - külföldi pénzemberek, szakemberek  magyarosodtak - polgárságba tagolódó értelmiség, pl. Jókai Mór, Ybl Miklós - politikai és gazdasági liberalizmus eszméjét vallották, 67-es rsz-rel azonosultak - kb. 150 család tartozott a nagypolgári elitbe  ipari, ker-i, pénzmágnások  földet és arisztokrata rangot vásároltak, vidéki kastélyt, fővárosi palotákat építettek. - Fényűző életvitel, díszmagyar - Haszonelvűség, munkakultusz - Nem fogadta be az se az arisztokrácia, se az ezerholdasok - Lipótvárosi Kaszinó. A magyar középosztály („úri középosztály) - Sokszínű: dzsentri, középpolgárság, köztisztviselők, értelmiségiek - Iskolázottság, műveltség (szórakozás, kultúra), nyelvismeret, külföldi utazás - Vagyoni különbséget jelezte a szobák, alkalmazott

cselédek száma, belföldi vagy külföldi üdülőhely - Az úri középosztályba emelkedéshez magyarnak és úrnak kellett lenni - Történelmi (nemzeti) középosztály: polgárosodó nemesi birtokosság, államigazgatási apparátus, vidéki értelmiség - Új középosztály: gazdasági szférában fölemelkedett polgárság (jórészt zsidók). Dzsentri: - a középbirtokosságnak csak szűk csoportja tudott a nagybirtokosságba emelkedni  korszerűsítették gazdaságukat - a többséget elsodorták a birtokcserék, a 200-1000 holddal rendelkezők száma 30 ezerről 6-7-re apadt a századelőre. - Tőkeszegény, halmozódó adósság, hitelek - Mégis pazarló életvitelt folytatott (tradíció miatt) - a polgári átalakulás vesztese a középbirtokos nemesség nagy része - szabadfoglalkozású értelmiségi pályák: ügyvéd, orvos, mérnök, pénzügyek - állami hivatalok, hadsereg tiszti állománya. Kispolgárság: - több millióan voltak - vállalkozók:

iparosok, kereskedők, egyéb szolgáltatás végzők (haszonból éltek) 2 Magyar történelem 1849-1914 - 15. tétel alkalmazotti kispolgárság: kistisztviselők, hivatalszolgák, írnokok, altisztek (fix fizetésből éltek) az úri világ lenézte őket lecsúszástól való félelem + fölemelkedés reménye jellegzetes csoportja a kisiparosok: szabók, cipészek, pékek, hentesek, asztalosok, lakatosok, kőművesek kiskereskedők: városok, falvak élelmiszerekkel, iparcikkekkel való ellátásában voltak felelősek szolgáltató szféra: fuvarosok, bérkocsisok, borbélyok, fotográfusok, vendéglősök kistisztviselők, alkalmazottak: hivatali, postai, vasúti, iskolai, kórházi  nyugdíjellátást kaptak. Könnyű volt bekerülni a kispolgárság rétegébe. A parasztság - 5 hold alatti birtok tulajdonosai (törpebirtokosok) nagygazdáknál, uradalmaknál vállaltak munkát - 50 holdnál több földet birtoklók napszámosokat, cselékedet alkalmaztak 

nagygazdák - ők adták a község elöljáróságának tagjait - szigorúan egymás között házasodtak, hogy védjék, gyarapítsák a birtokot - 25-50 holdasok: parasztság közbülső rétege: családi munkaerőre támaszkodva gazdálkodtak - Erdélyben és a Felvidéken megállt az idő: zárt hegyvidéki falvak, önellátás, nem jött létre sem jómódú parasztság, sem számottevő föld nélküli népesség - Sok helyen nem tudtak versenyre kelni a gépesített nagybirtokkal - Megnőtt a falvakban a tudás, a szorgalom becsülete, terjedt az írás, olvasás - A birtokos parasztság polgárosodásának folyamata nem zárult le. Cselédek és napszámosok: - föld nélküli, vagy kis földet birtokló családok tagjai munkát vállaltak a mezőgazdaságban, iparban (gyáriparban), infrastrukturális beruházásokban  1880-as évek végéig tartott, ezután az ipari nem tudta felvenni a felszabadult munkaerőt  falusi szegénység kivándorolt, városba költözött. -

Uradalmi cselédek: nagybirtok majorjaiban éltek, állandó munkaalkalom, fedél, terménybér, illetményföld, állattartás, de szolgai helyzet, személyes függés. - 1876: cselédtörvény  enyhített a cselédek kiszolgáltatottságán, de megőrizte a gazda-cseléd kapcsolat patriarchális jellegét. - Summások, vándormunkások: szegényparasztokból és nincstelenekből kerültek ki  időszakos munkára szegődtek el - Mezei napszámosok (részes munkások): bizonytalan megélhetés, mezőgazdasági munkák tetőzésekor fogadták fel őket (aratósztrájkok: nagyobb részesedést követeltek). Bandában dolgoztak - Kubikosok: napszámosok csoportja, délalföldi megyék férfiai beálltak folyószabályozások, gát- és vasútépítések munkásai közé  fizetségüket a kitermelt föld mennyisége (köböl) után kapták. Bandában dolgoztak 3 Magyar történelem 1849-1914 15. tétel Az ipari munkásság A 19. század derekán nem volt a társadalom

számottevő rétege - a munkások többségét kisüzemek foglalkoztatták - szaporodott az ipari munkások száma: 20-25 ezerről a VH-ig félmillióra nőtt. - Nagy különbség volt a kisipari és a gyáripari munkásság között, vagy a tanult szakmunkások, segédmunkások, napszámosok között: - Szakmunkások: munkásság legképzettebb, legműveltebb rétege, kispolgárságba akartak emelkedni, szervezett munkásságot képviselték, szakegyleteket, szakszervezeteket, munkásotthonokat hoztak létre. - Összetartás: egyleti zászlók, jelvények, tablóképek, vallás. - A századfordulóra már nem alkalmaztak külföldi szakmunkásokat. - A hazai munkásság legfontosabb utánpótlási forrása a parasztság volt. - A falusiak tömegesen áramlottak a városba - Egyre több betanított munkást alkalmaztak - A gyáripari gyors ütemű fejlődése megnövelte a munkásság társadalmi súlyát. A kivándorlás - A Mo-i kivándorlást az anyagi boldogulás, az

egzisztenciális emelkedés reménye mozgatta. - Kivándorlási központok: Galícia és Dalmácia felöl: Sáros vármegye, Bodrogköz, Torontál, Bács-Bodrog és Temes vármegye. - Leginkább Erdélyt sújtotta: 1900 és 1914 között több mint 200 ezren vágtak neki az ismeretlennek. - A kivándorlási hullám a századelőn tetőzött, 1914-ig közel 2 millióan vándoroltak ki (a Statisztikai Hivatal és Thirring Gusztáv szerint). - Kevesen visszavándoroltak - A kivándorlók nagy része parasztember volt - Többségük nem magyar volt: németek, ruszinok, szlovákok, székelység - Leginkább Amerikába mentek (oda, ahol munkaerőhiány volt) - Többségük az iparban, bányászatban helyezkedett el, farmot szereztek. - 1903: kivándorlásról szóló törvény (Széll-kormány)  fokozódott a kivándorlás - 1909: újabb kivándorlási törvény: gátolta a kiskorúak kivándorlását, ellenőrizte a külföldi székhelyű kivándorlási ügynökségek tevékenységét. -

Börtönnel büntették a kivándorlásra csábítást és a jogtalan szállítást - De: polgári szabadságjog a „szabad költözködés és önrendelkezés” joga! Bevándorlás: zsidóság, cigányság. 4