Történelem | Tanulmányok, esszék » Turcsányi Réka Mária - A Fekete Halál, avagy a pestis krónikája

A Fekete Halál, avagy a pestis krónikája Turcsányi Réka Mária 10.a 2008.március 24 Az Úr 1351-edik esztendője, június, Szicília. n, Marco Saratoso, visszatértem hazámba, szegény, elátkozott Szicíliába, hogy újra szembesüljek mindennek a kezdetével. Átutaztam egész Európát, annyit szörnyűséget láttam, ami húsz embernek is elég volna egy életre. Milliók pusztultak el a szemem láttára, s nekem a krónikás szerepe jutott. Így hát hallgasd, utókor, szomorú történetemet és vésd jól az eszedbe, mert így jár, aki Istennel húz ujjat. Volt szerencsém a borzalmakat kezdettől fogva végigkísérni, hisz minden itt kezdődött, itt, szülőföldemen, Szicíliában. 1345-ben itáliai kereskedők indultak a Krím félszigetre, egy hosszútávú befektetés gyümölcsének reményében. Először nem is volt semmi gond, ám a partraszállást követő pár hónapban összetűzésbe keveredtek az ottani muzulmán lakosokkal. A kis utcai

verekedéseket nagy szabású, szervezett támadások követték, majd hivatalosan is háború tört ki. A muzulmánok mongol segítséget kértek, akik aztán sarokba is szorították földijeimet. Arra senki sem számított, hogy a mongol sereg sorai közt olyan ellenség bújik meg, amely ellen harcolni képtelenség, és amely balszerencsét hozott emberek millióira Egy év után a harcok közepette az ázsiai haderőt egy furcsa kór kezdte el irtani. Senki nem értette, mi történik, a muzulmánok híresek voltak tisztaságukról, így jórészt elkerülték a kórokozókat. Kis idő leforgása alatt annyi katona halt meg, hogy az ostromot abba kellett hagyni. Ám visszavonulás előtt a mongol fejedelem kegyetlen tervet eszelt ki. A halott emberek testét bekatapultálta az ostromlott itáliai város falain belülre, ezzel indítva el azt a láncreakciót, amely Európa lelkeinek egyharmadát követelte később. Hiába próbáltak megszabadulni a rothadó testektől, az

itáliaiak is hamarosan hullani kezdtek, akár a legyek. Félelmükben hajóra szálltak és hazaindultak, magukkal hordozva a „potyautasokat”, melyek (mint később kiderült) mindeme szörnyedelem okozói voltak. Patkányok A hajók sok helyütt kikötöttek, de amikor látták, hogyan hullanak a matrózok, mindenhonnan elkergették őket. Végül 1347 elátkozott októberében a 12 gálya elérte Szicíliát és partra szállt a Fekete Halál. É Sötét idők következtek. Bár eleinte fogalmunk sem volt a valódi veszélyről, az lassan bekúszott a tudatunkba és végtelen félelemmel töltötte el szíveinket. Egymás után estek el a városok, a Halál hihetetlen gyorsasággal suhant végig Szicílián. A mi házunkat a kór az 1348-as év elején érte el Alig fogtam fel, mi történik. A kishúgom az egyik pillanatban még kint játszott a kertben, a másikban ágynak esett. Furcsa dudor jelent meg a hóna alatt és szörnyű fájdalmakat okozott neki. Édesapám

rögtön orvost hívott, nem is egyet. Különös szerzetek voltak azok, hosszú fekete köpenyt és maszkokat viseltek. Növényeket égettek a házban, mindenféle keverékeket itattak a húgommal, de mind hiába volt. Alig négy nap leforgása alatt a testvérem az örök fénybe távozott Nem sokkal ezután anyámnak magas láza lett. Apám azt mondta, a gyásztól, de nem úgy volt A második napon elkezdett vért hányni és fekete véraláfutások öntötték el a testét. Kétségbe voltunk esve, az orvosok sem tudtak segíteni rajta. Ekkor jelent meg a faluban egy furcsa szerzetes, aki hallva anyám betegségéről, azonnal eljött hozzánk. Azt mondta Mikele barát a neve és már hónapok óta utazgat Szicíliában, a betegséget tanulmányozva. Tőle tudtuk meg, hogy a kór, ami elvitte a húgomat és ami anyámat kínozza, a pestis. Egy rendkívül fertőző betegség, amelyet ember a patkánytól, aztán ember az embertől kap el. A barát azt mesélte, hogy két

fajtát figyelt meg Az egyiket úgy hívta ’bubópestis’. Ha valakit ez fertőz meg, annak fekélyek jelennek meg a testén, ágynak esik. Megjelenik egy nagyobb ’bubó’ a füle mögött, a hóna alatt, vagy az ágyékánál. A fekélyek először diónyira nőnek, majd tyúk, később libatojás méretet érnek el, nagy fájdalmakat okozva. Ez a változat négy nap alatt végez bárkivel „Ám”-mondta-„a betegség másik változata terjed gyorsabban, az, amelyet már el is kereszteltek ’Fekete Halálnak’. Ez az alattomos kórság belülről pusztítja el a testet, magas lázat okoz és vérzést. Nevét a fekete véraláfutásokról kapta, amivel beborítja az áldozatot. Sajnálom, de öt napnál tovább még senki sem élte túl” Borzalmas hírek voltak ezek. Nem elég, hogy húgomat oly gyorsan elragadta a halál, most anyámnak is mennie kell, és ha igaz amit a barát mond, nekünk sincs sok esélyünk. Megkérdeztem, miért kutatja a pestist, ha az ilyen

veszélyt jelent és miért nincs rá ellenszer. A barát azt válaszolta, ez Isten büntetése az emberiségre, harcolni nem lehet ellene, megtisztítja a világot minden rossztól. Utólag röstellem, de ezután a mondta után felképeltem Mikele barátot Ahogy arra számítottunk, anyám az ötödik nap meghalt. A teste szinte mindenhol fekete volt és megállás nélkül vérzett. Nem tudtuk, mit tegyünk a holttesttel, a falubeliek azt mondták, nem temethetjük el, mert akkor tovább fertőz. A szomszédban már így is van egy beteg. Így hát máglyát raktunk és mindenféle gyógynövényekkel együtt elégettük a halottat Ilyen máglyagyújtásra a következő hetekben sokszor került sor. Apám is ott égett az egyiken Én csodával határos módon egészséges maradtam, de senkim sem maradt, hát útnak indultam, hogy üldözőbe vegyem én is a pestist. A saját szememmel kellett látnom, hogy mi történik Európa szerte, hittem, hogy megtalálhatom az ellenszert, ha

eleget kutatok. Mikele barát elméletéből, az isteni büntetésből, kiindulva a pápa tartózkodási helyét vettem először célba Út közben elborzadva láttam, hogy a Fekete Halál milyen gyorsan terjed. Kereskedelmi utakon, hajókon, állatokon keresztül jutott egyre előrébb és nem volt oly óvintézkedés, amely megállította volna. Az emberek kétsége voltak esve, a városokban fejetlenség és káosz uralkodott. Voltak, akik bűnbakot kerestek és gondolkodás nélkül gyilkolta össze-vissza. Ezek közül volt egy csoport, akik szerint a zsidók megmérgezték a vizeinket, ezzel robbantva ki a járványt. Való igaz, hogy kevesebb zsidó betegedett meg, de ennek inkább elképesztő tisztaságuk és zárkózott életmódjuk lehetett az oka. A sok mészárlás közepette sokan eszüket vesztették, és mivel már több volt a halott, mint az élő, mindenhol temetetlen testek hevertek, fokozva a káoszt. Velencében találkoztam először az önkínzó

szektával. Szerzetesféleségek hosszú sorban, fehér köntösben masíroztak végig az utcákon és minden lépésnél korbácsokat és szöges fákat vágtak magukhoz. Ha egy elesett, a többi átlépett rajta, az meg a menet végén felállt és újrakezdte az önsanyargatást. A városlakók azt mondták, ezek olyan emberek, akik hiszik, hogy a pestis Isten büntetése és így vezekelnek bűneikért. Flagellánsoknak hívják magukat és a pápa szónoklatai buzdítják őket. Elborzasztott ez az elvakult fanatizmus, de ha jobban belegondolunk, egy sebük sem rosszabb a pestis bubójánál A pápa városába érve meglepő történetet hallottam. A Szent Atya, mikor megtudta, hogy a kór közeledik feléje, kétségbeesésében boldog, boldogtalant felfogadott, hogy védje meg a haláltól. Végül egy pap ajánlatárakét hónappal ezelőtt máglyákat gyújtott lakhelye körül, azóta el van zárkózva a külvilágtól. Később hallottam, hogy a tüzek még két hónapig

égtek, és a város szinte kihalt, miközben VI. Kelemen pápa túlélte a Fekete Halál támadását, és továbbra is fenntartotta nézeteit az isteni büntetésről és még több embert taszított a Flagellánsokhoz. Ám nem hibáztatom érte. Mindenki választ akart, volt aki kitalált magának, volt, aki a többséget követte. Sokan, ahogy jómagam, az ellenszer felkutatásába temetkeztek, menekülésként. Nagyon sokfajta gyógymóddal és elmélettel találkoztam, de egyik sem bizonyult minden esetben hatásosnak. A pápa egyik orvosa például kitalált egy ’köpölyözés’ nevű módszert, ami abból állt, hogy felhevített kupákat rakott a testére, így szívva ki a betegséget abból. Ez néha használt, néha nem, ráadásul a pórnépnek nem volt esélye fémkupákhoz jutni. Az egyszerűbb emberek javasasszonyokhoz és boszorkányokhoz fordultak, pogány gyógymódokhoz, mint például élő béka dörzsölése a bubóhoz, de ezek sem váltak be. Aki tehette,

elutazott, aki nem, gyakran saját készítésű gyógyszerekkel is próbálkozott, mind, mind hiába. Kisebb előrelépést jelentett, amikor elterjedt a hír, hogy a patkányok terjesztik a pestist. Nagyszabású irtások szerveződtek, amelyek egyes helyeken vissza is vetették a halálozások számát, ám túl késő volt teljesen megállítani a Fekete Halál vad száguldását A járvány csupán 1350-ben kezdett csöndesedni, majd szép lassan kimúlt. Végigment egy NyugatEurópán, nem kímélte Angliát és Skandináviát sem Nyomában pusztulás és káosz maradt. A gazdaság összeomlott, az állam, adók híján csődbe jutott, falvak lettek lakatlanok, családok szakadtak szét és a gyász fekete fellege uralkodott a túlélőkön. Sokan elkezdtek hinni Istenben, de még többen elfordultak az egyháztól. A munkaerőhiány új viszonyt alakított ki a jobbágyok és a földesurak között, a tekintélyt és a hagyományokat már várta feltétel nélküli elfogadás.

Így, egy évvel később, a helyzet még változatlan. Az emberek próbálnak talpra állni, megszabadulni félelmeiktől, de ez nehezen és lassan megy csak. Lám, én is csak ennyi év után merek visszatérni szülőfalumba. A dolgok itt sem mennek jól, bár mi szerencsések voltunk, a falubelieknek csupán a fele halott Remélem a világot soha többé nem éri ekkora baj, vagy ha igen, hát tanul a mostaniak hibáiból és tudja majd kezelni az újabb csapást. Felhasznált irodalom: www.mult-korhu/cikkphp?article=9353 www.sulinethu/tart/fncikk/Kjbd/0/5601/pestishtml www.freewebhu/beluard/index13 6htm David Keys: Katasztrófa, Vince Kiadó, Budapest, 2002 A tizedikes történelem tankönyv forrásai: 67. oldal – Az avignoni pápák életéről szóló mű VI Kelemen pápa életét taglaló részéből 68. oldal – Matthias von Neuenburg krónikájából (XIV század)