Filozófia | Felsőoktatás » Preszókratikus filozófia

Preszókratikus filozófia - Ebből a korszakból közvetlen forrásként a töredékek, vagyis a preszokratikus fragmentumok szolgálnak. Közvetett források: o a későbbi filozófusok műveiben levő kritikai szemlék elődeik vélekedéseiről o azok a művek, amelyeknek szerzői a filozófia addigi történetének megírására vállalkoztak (pl. Diogenész Laertiosz) 1. A milétoszi természetfilozófusok • • • Thalész Anaximandrosz Anaximenész a.) Thalész: - Az első milétoszi filozófus. - Kr.e 6 században élt - Kereskedőember, államférfi, filozófus, természetkutató volt (egy napfogyatkozást is megjósolt; kidolgozott egy sor matematikai tételt) - Őt tekintik az antik és a modern filozófia ősatyjának. - Ő az első görög, aki elsajátította és továbbfejlesztette a keleti tudásanyagot. - Egyetlen filozófiai írását sem ismerjük. - Természetfilozófiájának alapgondolata szerint a víz az ősanyag, vagyis minden a vízből keletkezett

(egyes kutatók ezt a gondolatot Anaximandrosznak tulajdonítják). b.) Anaximandrosz: - Thalész polgártársa és valószínűleg kortársa is volt. - Kr.e 611 és 549 között élt - Ő a filozófia mint önálló diszciplína megalapítója (mivel Thalész elsőbbségét vitatják). - Gondolatait „A természetről” című műben fogalmazta meg. (nem maradt ránk) - Szerinte a világ őselve, vagyis minden lét oka a meghatározatlan és határtalan (gör.: apeiron), amelyből hideg és meleg, száraz és nedves vált ki. - Szerinte az űrben lebegő Föld eredetileg cseppfolyós volt, de fokozatosan kiszáradt, így hozta létre az élőlényeket, akik előbb a vízben éltek, utána pedig kiköltöztek a szárazföldre. - Megkísérelte a csillagok mozgásának fizikai úton való magyarázatát is megadni: az a tanítása, hogy a Földet egy tűzkör vette körül, amely szétpattant, és magából tüzet árasztva kering a Föld körül. - Mindig újabb és újabb világok

jönnek létre az apeironból, és térnek ugyanoda vissza. c.) Anaximenész: - Anaximandrosz kortársa volt. - A levegőt tekintette ősanyagnak. - Ő is foglalkozott a világkeletkezés és világpusztulás periodikus váltakozásával.  A milétoszi természetfilozófusokban az a közös, hogy mindhármuk egy végső ősanyagból magyarázza minden létező keletkezését.  Egyetlen őselvre vezetik vissza a jelenségek sokféleségét. 2. Püthagorasz és a püthagoreusok a.) Püthagorasz: - Matematikus, asztronómus és filozófus volt. - Kr.e 580 és 500 között élt - A matematikában nevét a Püthagorasz-tétel őrzi, és ő fedezte fel azt is, hogy a háromszög belső szögeinek összege egyenlő két derékszöggel. - Püthagorasz a számok tanát a filozófiája középpontjába állította. - Ő volt az első, aki az általunk ismert értelemben használta a filozófia szót: nagyképűségnek vélte a szophosz (=bölcs) nevet, így magát szerényen

philoszophosznak, vagyis bölcsességet szerető embernek nevezte. - Tanítása a számban fedezi fel a világ titkát és alapvető építőkövét egytől tízig minden tőszámnak megvan a maga jelentése és hatalma. - Ő volt az első, aki a világot kozmosznak nevezte. - Szerinte a világ harmóniája azon alapul, hogy benne minden számviszonyok szerint rendezett. - Ő vezette vissza elsőként a hangok harmonikus összehangzását és a hangskála fokozatait a számszerű viszonyokra. - Tőle származik a gondolat, hogy pályájukon az égitestek is szüntelenül hangzó zenét hoznak létre, amit mi nem hallunk ez a szférák zenéje. - Püthagorasz nem egy ősanyagban keresi a világ titkát, hanem egy őstörvényben a világ alkotórészei közötti örök számszerű viszonyok törvényében. - Lélekvándorlás-hit: a halhatatlan emberi lélek hosszú megtisztulási folyamaton megy keresztül, és folyton új alakban ölt testet (akár állatiban is) ezért

találjuk meg nála azt a parancsot, hogy nem szabad állatot ölni és húst venni magunkhoz. - A püthagoraszi etika önfegyelmet, mértékletességet és önmegtartóztatást követel, hiszen az az élet célja, hogy a lélek a tisztaság útján az újjászületések körforgásán át megváltáshoz jusson. b.) Püthagoreusok: - Püthagorasz által megalapított vallásos szövetség. - A tagoknak felvételkor fogadalmat kellett tenniük o hogy önmegtartóztató és igénytelen éltet élnek o nem ölnek olyan állatot, amely nem támad emberre o minden este megvizsgálják lelkiismeretüket - Kötelességük volt az engedelmesség és a titoktartás. - Nőket is felvettek a szövetségbe „püthagoreus nők”: az ókorban a legmagasabb rendű embertípushoz sorolták őket. - Előírás volt egy ötéves stúdium elvégzése is. Nagyra tartották a tudományos képzettséget - A szövetségen belül elért tudományos felfedezéseket a Mesternek tulajdonították. 

az „autosz epha” = „ő mondta” volt a legnyomósabb érv egy tétel igazsága mellett. - A püthagoreusok a politika területére akarták áthelyezni tevékenységük súlypontját, ezért támadások indultak ellenük  a közösséget szétverték. 3. Eleaiak - Püthagorasszal egy időben jött létre az eleaiaknak nevezett filozófusok iskolája. • • • Xenophanész Parmenidész eleai Zénon a.) Xenophanész: - kb. Kre 570-ben született - Éveken át mint vándorköltő és énekes járta a görög városokat, végül pedig Eleában telepedett le, ahol megalapította a filozófiai iskolát. - Tőle töredékek, részletek maradtak fenn a filozófiai tankölteményeiből. - Támadást indított a görög vallás ellen Szerinte a sok emberi vonást hordozó istenek méltatlanok az isten névre. - Tankölteményében nevetségessé tette az istenekről alkotott emberies képet szerinte balgaság, hogy az emberek azt hiszik, hogy isteneik éppúgy

születnek, mint maguk, emberi alakban léteznek, ruhát hordanak stb.  ha az ökröknek vagy a lovaknak kezük lenne, és képet készítenének isteneikről, minden bizonnyal olyan alakot adnának nekik, mint amilyen a saját maguké. - Szerinte az emberek semmi bizonyosat nem tudnak és nem is fognak tudni az istenekről. - Egy dolog biztos: nem létezhet sokféle isten, az egyik nem uralkodhat a másik felett, mert a legmagasabb rendű és a legjobb csak egy lehet. - Szerinte a legfőbb isten azonos a világegész egységével panteista tanítás. - Ő volt az első görög, aki a józan ész logikájával hadat üzent a vallásnak, a babonának és a lélekvándorlás tanának. b.) Parmenidész: - Kr.e 525 körül született Eleában - Az iskola legjelentékenyebb gondolkodója volt. - Kiindulópontja a változatlan létező xenophanészi eszméje volt, ezt akarta rendszeres formában kifejteni. - Parmenidész szerint sem keletkezés, sem fejlődés nem létezhet, csak

változatlanul fennálló lét. - A lét mindent betölt, tehát a léttel szembenálló gondolkodás nem létezik.  Gondolkodás és létezés egy és ugyanaz. c.) eleai Zénon: - Parmenidész tanítványa volt.  Meg akarta védeni Parmenidész tanítását - Eközben a bizonyításnak olyan éles elméjű és kifinomult művészetét fejlesztett ki, hogy őt tartják a dialektika megalapítójának. - Zénontól alig maradt fenn töredék  Minden, amit tudunk róla, az Platón és Arisztotelész írásaiból és későbbi forrásokból származik. - (Akhilleusz és a teknősbéka; nyíl példája TK!) - Zénon negatív célt tűzött ki maga elé ellenfeleinek meg akarta mutatni, hogy az ő nézeteikben sem nehéz ellentmondásokat találni. 4. Hérakleitosz és a Kre 5 századi természetfilozófusok a.) Hérakleitosz: - Kr.e 540 körül született előkelő család sarjaként - Magának való ember volt, a demokrácia ellensége. - Gondolatait a természetről

szóló írásában fektette le. - Száznál több töredék maradt fenn tőle. - Idős korában teljes magányba vonult vissza, és remeteéletet folytatott. - A tanultságot mint puszta „soktudást” nem sokra becsülte.  Az nem formálja a szellemet  Azon múlik a dolog, hogy megtaláljuk azt az egyetlen gondolatot, amely feltárja a világ titkát. - Hérakleitosz a szüntelen tovafolyás mögött felfedezte az egységes törvényt.  Egység a sokféleségben és sokféleség az egységben. - Hérakleitosz is felfedezni vél egy ősanyagot vagy őstörvényt.  Egy őstűzről beszél: ebből a tűzből létrejön, majd ebbe visszahull a világ (átvitt értelemben vett tűz = egyfajta ősenergia). - Az őstűz Hérakleitosz szemében maga az isteni; szerinte az emberi lélek is része az őstűznek. - Az ellentétek egységének törvénye szerint az egyetlen ősenergiából fokozatosan kibomlik a sokféleség.  Minden fejlődés ellentétes erők poláris

összjátékában megy végbe. (nap-éj, tél-nyár, háború-béke) A maga létéhez minden dolognak szüksége van a maga ellentétére. - Szerinte az alkotó feszültségek megszűnésével totális tétlenség és halál lépne fel.  Az embernek nem válna javára, ha minden kívánsága teljesülne, hiszen a betegség édesíti meg az egészséget, a rosszhoz viszonyítva jelenik meg előttünk a jó stb. b.) Empedoklész: - Kb. Kre 490-ben született - Politikus, költő, vallástanító, próféta, orvos, csodatevő ember és filozófus volt. - Új egésszé kapcsolta össze a megelőző rendszerekből származó gondolatokat.  Ezért eklektikusnak tartják. - Tankölteményében felbukkan a lélekvándorlás valamint a világkeletkezés és világpusztulás periodikus váltakozásának eszméje is. - Bizonyos gondolatokat azonban ő mondott ki először: o Empedoklész elsőként sorol egymás mellé négy egyenlő rangú ősanyagot.  Tehát megalapozza azt az

elképzelés, miszerint négy elem létezik: tűz, víz, levegő, föld. o Szerinte minden történés mozgatója egy egyesítő és szétválasztó erő, amit ő szeretetnek és gyűlöletnek nevez. (A szeretet boldog egységbe tereli, a gyűlölet pedig erőszakkal szétválasztja az elemeket.) A világ fejlődésmenetében egymást váltja a szeretet és a gyűlölet uralma, a kettő között pedig számos átmeneti állapot létezik. o Szerinte az élőlények keletkezése így megy végbe: először alacsonyabb, majd magasabb szintű szervezetek keletkeznek.  Előbb növények, aztán állatok, majd emberek; először kétnemű lények, később pedig egyneműek. o A megismerés vonatkozásában pedig Empedoklész alaptétele az, hogy a külvilág minden elemét egy hasonló elem révén ismerjük meg. c.) Leukipposz és Démokritosz atomelmélete: - Leukkiposzról alig tudunk valamit, de az bizonyos, hogy ő volt az antikvitás legjelentékenyebb természetfilozófiai

rendszerének megalapítója. - Egyetlen eredeti töredékét ismerjük: „Semmi sem történik vaktában, hanem minden értelmes okból és szükségszerűség folytán.” - Atomelméletét tanítványa, Démokritosz révén ismerjük, aki a leukipposzi tanokat beolvasztotta a saját rendszerébe. • Démokritosz: o Telített és üres: - Démokritosz meg volt győződve arról, hogy a semmiből való keletkezés elgondolhatatlan, és azt is tarthatatlannak tartotta, hogy az eleaiak tagadták a mozgást és a sokaságot. - Ezért úgy döntött, hogy fennállónak fogadja el a nemlétezőt, az üres teret. - Szerinte a világ egyfajta teret betöltő Telítettből (a létezőből) és egyfajta nemlétező Üresből (a térből) áll. o Az atomok: - A teret betöltő Telített számtalan parányi, nem látható elemi testből áll.  Ezek nem üresek, hanem teljesen betöltik a terüket.  Nem is oszthatók tovább, ezért nevezik őket atomoknak (=oszthatatlanoknak). - Az

atomok elpusztíthatatlanok és változatlanok. - Anyaguk ugyanaz, de nagyságukat és súlyukat tekintve különbözőek. - Minden összetett dolog különálló atomok egyesüléséből keletkezik.  Minden elmúlás addig egymáshoz kapcsolódó atomok szétválása. - Az atomok nem teremtett dolgok, és nem is pusztíthatók el. - Számuk végtelen. o Elsődleges és másodlagos tulajdonságok: - A dolgok minden tulajdonsága az őket alkotó atomok alakjában, helyzetében, nagyságában és rendjében mutatkozó különbségeken alapul. - Magukat a dolgokat csak a nehézkedés, a tömörség és a keménység tulajdonsága illeti meg.  Ezek az elsődleges tulajdonságok - Minden egyéb tulajdonság csak látszólag tartozik a dolgokhoz.  Ezeknek az oka csak a mi érzékeink, érzékelő képességünk sajátosságában rejlik. - A másodlagos tulajdonságok pl.: szín, szag, ízlés, testek által keltett hangok o Az atomok mozgása: - A végtelen térben számtalan

atom mozog a nehézkedés törvénye szerint. - Egymáshoz ütközésükből és visszapattanásukból örvények keletkeznek, amelyekben az atomok összetömörülnek.  A hasonló a hasonlóhoz illeszkedik, és létrejönnek a látható dolgok. - A világok ilyen fajta keletkezése nem előfeltételezi a teremtő és irányító szellem jelenlétét, azonban a véletlent sem.  Demokritosz a véletlent határozottan elutasítja  Minden a létezőben benne rejlő vastörvényszerűséggel történik. o Az ember lelke: - Az ember által elérhető boldogság a lélek derűs megelégedettsége, amelyre önmérséklet, túlzásba nem vitt érzéki élvezet és a szellemi javak megbecsülése útján teszünk szert. d.) Anaxagorasz: - Kr.e 500 körül született - Athénban meghonosította a filozófiát. - Érdeklődése elsősorban az égi jelenségekre irányult, és arra összpontosult, hogy ezekre természetes magyarázatot adjon.  Ezért konfliktusba keveredett az

athéniak konzervatív nézeteivel  Istentelenség vádjával perbe fogták.  Menekülésre kényszerült  Számkivetésben halt meg - Anaxagorasz végtelenül sok, egymástól minőségileg különböző ősanyagot tételez fel, és ezeket a dolgok magjainak, csíráinak nevezi. - Tőle származik az elvont filozófiai elve, a NOUSZ bevezetése: o A nousz egy gondolkodó ésszerű és mindenható, személytelen szellem, amely teljességgel önmagáért létezik, semmivel nem vegyül.  A legtisztább és legfinomabb a dolgok között o Ez adja a lökést ahhoz, hogy az eredeti káoszból kialakuljon a világ rendezett kozmosza. o Anaxagorasz csak első mozgatónak tekintette a nouszt, a továbbiakban viszont szabad utat engedett az öntörvényű fejlődés előtt