Filozófia | Felsőoktatás » Preszókratikus filozófia

Preszókratikus filozófia - Ebből a korszakból közvetlen forrásként a töredékek, vagyis a preszokratikus fragmentumok szolgálnak. Közvetett források: o a későbbi filozófusok műveiben levő kritikai szemlék elődeik vélekedéseiről o azok a művek, amelyeknek szerzői a filozófia addigi történetének megírására vállalkoztak (pl. Diogenész Laertiosz) 1. A milétoszi természetfilozófusok • • • Thalész Anaximandrosz Anaximenész a.) - Thalész: Az első milétoszi filozófus. Kr.e 6 században élt Kereskedőember, államférfi, filozófus, természetkutató volt (egy napfogyatkozást is megjósolt; kidolgozott egy sor matematikai tételt) Őt tekintik az antik és a modern filozófia ősatyjának. Ő az első görög, aki elsajátította és továbbfejlesztette a keleti tudásanyagot. Egyetlen filozófiai írását sem ismerjük. Természetfilozófiájának alapgondolata szerint a víz az ősanyag, vagyis minden a vízből keletkezett (egyes

kutatók ezt a gondolatot Anaximandrosznak tulajdonítják). - b.) - - Anaximandrosz: Thalész polgártársa és valószínűleg kortársa is volt. Kr.e 611 és 549 között élt Ő a filozófia mint önálló diszciplína megalapítója (mivel Thalész elsőbbségét vitatják). Gondolatait „A természetről” című műben fogalmazta meg. (nem maradt ránk) Szerinte a világ őselve, vagyis minden lét oka a meghatározatlan és határtalan (gör.: apeiron), amelyből hideg és meleg, száraz és nedves vált ki. Szerinte az űrben lebegő Föld eredetileg cseppfolyós volt, de fokozatosan kiszáradt, így hozta létre az élőlényeket, akik előbb a vízben éltek, utána pedig kiköltöztek a szárazföldre. Megkísérelte a csillagok mozgásának fizikai úton való magyarázatát is megadni: az a tanítása, hogy a Földet egy tűzkör vette körül, amely szétpattant, és magából tüzet árasztva kering a Föld körül. Mindig újabb és újabb világok jönnek létre

az apeironból, és térnek ugyanoda vissza. c.) - Anaximenész: Anaximandrosz kortársa volt. A levegőt tekintette ősanyagnak. Ő is foglalkozott a világkeletkezés és világpusztulás periodikus váltakozásával. -  A milétoszi természetfilozófusokban az a közös, hogy mindhármuk egy végső ősanyagból magyarázza minden létező keletkezését.  Egyetlen őselvre vezetik vissza a jelenségek sokféleségét. 2. Püthagorasz és a püthagoreusok a.) - - - Püthagorasz: Matematikus, asztronómus és filozófus volt. Kr.e 580 és 500 között élt A matematikában nevét a Püthagorasz-tétel őrzi, és ő fedezte fel azt is, hogy a háromszög belső szögeinek összege egyenlő két derékszöggel. Püthagorasz a számok tanát a filozófiája középpontjába állította. Ő volt az első, aki az általunk ismert értelemben használta a filozófia szót: nagyképűségnek vélte a szophosz (=bölcs) nevet, így magát szerényen philoszophosznak,

vagyis bölcsességet szerető embernek nevezte. Tanítása a számban fedezi fel a világ titkát és alapvető építőkövét egytől tízig minden tőszámnak megvan a maga jelentése és hatalma. Ő volt az első, aki a világot kozmosznak nevezte. Szerinte a világ harmóniája azon alapul, hogy benne minden számviszonyok szerint rendezett. Ő vezette vissza elsőként a hangok harmonikus összehangzását és a hangskála fokozatait a számszerű viszonyokra. Tőle származik a gondolat, hogy pályájukon az égitestek is szüntelenül hangzó zenét hoznak létre, amit mi nem hallunk ez a szférák zenéje. Püthagorasz nem egy ősanyagban keresi a világ titkát, hanem egy őstörvényben a világ alkotórészei közötti örök számszerű viszonyok törvényében. Lélekvándorlás-hit: a halhatatlan emberi lélek hosszú megtisztulási folyamaton megy keresztül, és folyton új alakban ölt testet (akár állatiban is) ezért találjuk meg nála azt a

parancsot, hogy nem szabad állatot ölni és húst venni magunkhoz. A püthagoraszi etika önfegyelmet, mértékletességet és önmegtartóztatást követel, hiszen az az élet célja, hogy a lélek a tisztaság útján az újjászületések körforgásán át megváltáshoz jusson. b.) Püthagoreusok: - Püthagorasz által megalapított vallásos szövetség. - A tagoknak felvételkor fogadalmat kellett tenniük o hogy önmegtartóztató és igénytelen éltet élnek o nem ölnek olyan állatot, amely nem támad emberre o minden este megvizsgálják lelkiismeretüket - Kötelességük volt az engedelmesség és a titoktartás. - Nőket is felvettek a szövetségbe „püthagoreus nők”: az ókorban a legmagasabb rendű embertípushoz sorolták őket. - Előírás volt egy ötéves stúdium elvégzése is. Nagyra tartották a tudományos képzettséget - A szövetségen belül elért tudományos felfedezéseket a Mesternek tulajdonították.  az „autosz epha” =

„ő mondta” volt a legnyomósabb érv egy tétel igazsága mellett. - A püthagoreusok a politika területére akarták áthelyezni tevékenységük súlypontját, ezért támadások indultak ellenük  a közösséget szétverték. 3. Eleaiak - Püthagorasszal egy időben jött létre az eleaiaknak nevezett filozófusok iskolája. • • • Xenophanész Parmenidész eleai Zénon a.) Xenophanész: - kb. Kre 570-ben született - Éveken át mint vándorköltő és énekes járta a görög városokat, végül pedig Eleában telepedett le, ahol megalapította a filozófiai iskolát. - Tőle töredékek, részletek maradtak fenn a filozófiai tankölteményeiből. - Támadást indított a görög vallás ellen Szerinte a sok emberi vonást hordozó istenek méltatlanok az isten névre. - Tankölteményében nevetségessé tette az istenekről alkotott emberies képet szerinte balgaság, hogy az emberek azt hiszik, hogy isteneik éppúgy születnek, mint maguk, emberi

alakban léteznek, ruhát hordanak stb.  ha az ökröknek vagy a lovaknak kezük lenne, és képet készítenének isteneikről, minden bizonnyal olyan alakot adnának nekik, mint amilyen a saját maguké. - Szerinte az emberek semmi bizonyosat nem tudnak és nem is fognak tudni az istenekről. - Egy dolog biztos: nem létezhet sokféle isten, az egyik nem uralkodhat a másik felett, mert a legmagasabb rendű és a legjobb csak egy lehet. - Szerinte a legfőbb isten azonos a világegész egységével panteista tanítás. - Ő volt az első görög, aki a józan ész logikájával hadat üzent a vallásnak, a babonának és a lélekvándorlás tanának. b.) - Parmenidész: Kr.e 525 körül született Eleában Az iskola legjelentékenyebb gondolkodója volt. Kiindulópontja a változatlan létező xenophanészi eszméje volt, ezt akarta rendszeres formában kifejteni. Parmenidész szerint sem keletkezés, sem fejlődés nem létezhet, csak változatlanul fennálló lét. A lét

mindent betölt, tehát a léttel szembenálló gondolkodás nem létezik.  Gondolkodás és létezés egy és ugyanaz. c.) eleai Zénon: - Parmenidész tanítványa volt.  Meg akarta védeni Parmenidész tanítását - Eközben a bizonyításnak olyan éles elméjű és kifinomult művészetét fejlesztett ki, hogy őt tartják a dialektika megalapítójának. - Zénontól alig maradt fenn töredék  Minden, amit tudunk róla, az Platón és Arisztotelész írásaiból és későbbi forrásokból származik. - (Akhilleusz és a teknősbéka; nyíl példája TK!) - Zénon negatív célt tűzött ki maga elé ellenfeleinek meg akarta mutatni, hogy az ő nézeteikben sem nehéz ellentmondásokat találni. 4. Hérakleitosz és a Kre 5 századi természetfilozófusok a.) - - b.) - Hérakleitosz: Kr.e 540 körül született előkelő család sarjaként Magának való ember volt, a demokrácia ellensége. Gondolatait a természetről szóló írásában fektette le.

Száznál több töredék maradt fenn tőle. Idős korában teljes magányba vonult vissza, és remeteéletet folytatott. A tanultságot mint puszta „soktudást” nem sokra becsülte.  Az nem formálja a szellemet  Azon múlik a dolog, hogy megtaláljuk azt az egyetlen gondolatot, amely feltárja a világ titkát. Hérakleitosz a szüntelen tovafolyás mögött felfedezte az egységes törvényt.  Egység a sokféleségben és sokféleség az egységben. Hérakleitosz is felfedezni vél egy ősanyagot vagy őstörvényt.  Egy őstűzről beszél: ebből a tűzből létrejön, majd ebbe visszahull a világ (átvitt értelemben vett tűz = egyfajta ősenergia). Az őstűz Hérakleitosz szemében maga az isteni; szerinte az emberi lélek is része az őstűznek. Az ellentétek egységének törvénye szerint az egyetlen ősenergiából fokozatosan kibomlik a sokféleség.  Minden fejlődés ellentétes erők poláris összjátékában megy végbe. (nap-éj, tél-nyár,

háború-béke) A maga létéhez minden dolognak szüksége van a maga ellentétére. Szerinte az alkotó feszültségek megszűnésével totális tétlenség és halál lépne fel.  Az embernek nem válna javára, ha minden kívánsága teljesülne, hiszen a betegség édesíti meg az egészséget, a rosszhoz viszonyítva jelenik meg előttünk a jó stb. Empedoklész: Kb. Kre 490-ben született Politikus, költő, vallástanító, próféta, orvos, csodatevő ember és filozófus volt. Új egésszé kapcsolta össze a megelőző rendszerekből származó gondolatokat.  Ezért eklektikusnak tartják. Tankölteményében felbukkan a lélekvándorlás valamint a világkeletkezés és világpusztulás periodikus váltakozásának eszméje is. Bizonyos gondolatokat azonban ő mondott ki először: o Empedoklész elsőként sorol egymás mellé négy egyenlő rangú ősanyagot.  Tehát megalapozza azt az elképzelés, miszerint négy elem létezik: tűz, víz, levegő, föld. o

Szerinte minden történés mozgatója egy egyesítő és szétválasztó erő, amit ő szeretetnek és gyűlöletnek nevez. (A szeretet boldog egységbe tereli, a gyűlölet pedig erőszakkal szétválasztja az elemeket.) A világ fejlődésmenetében egymást váltja a szeretet és a gyűlölet uralma, a kettő között pedig számos átmeneti állapot létezik. o Szerinte az élőlények keletkezése így megy végbe: először alacsonyabb, majd magasabb szintű szervezetek keletkeznek.  Előbb növények, aztán állatok, majd emberek; először kétnemű lények, később pedig egyneműek. o A megismerés vonatkozásában pedig Empedoklész alaptétele az, hogy a külvilág minden elemét egy hasonló elem révén ismerjük meg. c.) Leukipposz és Démokritosz atomelmélete: - Leukkiposzról alig tudunk valamit, de az bizonyos, hogy ő volt az antikvitás legjelentékenyebb természetfilozófiai rendszerének megalapítója. - Egyetlen eredeti töredékét ismerjük:

„Semmi sem történik vaktában, hanem minden értelmes okból és szükségszerűség folytán.” - Atomelméletét tanítványa, Démokritosz révén ismerjük, aki a leukipposzi tanokat beolvasztotta a saját rendszerébe. • Démokritosz: o Telített és üres: - Démokritosz meg volt győződve arról, hogy a semmiből való keletkezés elgondolhatatlan, és azt is tarthatatlannak tartotta, hogy az eleaiak tagadták a mozgást és a sokaságot. - Ezért úgy döntött, hogy fennállónak fogadja el a nemlétezőt, az üres teret. - Szerinte a világ egyfajta teret betöltő Telítettből (a létezőből) és egyfajta nemlétező Üresből (a térből) áll. o Az atomok: - A teret betöltő Telített számtalan parányi, nem látható elemi testből áll.  Ezek nem üresek, hanem teljesen betöltik a terüket.  Nem is oszthatók tovább, ezért nevezik őket atomoknak (=oszthatatlanoknak). - Az atomok elpusztíthatatlanok és változatlanok. - Anyaguk ugyanaz, de

nagyságukat és súlyukat tekintve különbözőek. - Minden összetett dolog különálló atomok egyesüléséből keletkezik.  Minden elmúlás addig egymáshoz kapcsolódó atomok szétválása. - Az atomok nem teremtett dolgok, és nem is pusztíthatók el. - Számuk végtelen. o Elsődleges és másodlagos tulajdonságok: - A dolgok minden tulajdonsága az őket alkotó atomok alakjában, helyzetében, nagyságában és rendjében mutatkozó különbségeken alapul. - Magukat a dolgokat csak a nehézkedés, a tömörség és a keménység tulajdonsága illeti meg.  Ezek az elsődleges tulajdonságok - Minden egyéb tulajdonság csak látszólag tartozik a dolgokhoz.  Ezeknek az oka csak a mi érzékeink, érzékelő képességünk sajátosságában rejlik. - A másodlagos tulajdonságok pl.: szín, szag, ízlés, testek által keltett hangok o Az atomok mozgása: - A végtelen térben számtalan atom mozog a nehézkedés törvénye szerint. - Egymáshoz

ütközésükből és visszapattanásukból örvények keletkeznek, amelyekben az atomok összetömörülnek.  A hasonló a hasonlóhoz illeszkedik, és létrejönnek a látható dolgok. - A világok ilyen fajta keletkezése nem előfeltételezi a teremtő és irányító szellem jelenlétét, azonban a véletlent sem.  Demokritosz a véletlent határozottan elutasítja  Minden a létezőben benne rejlő vastörvényszerűséggel történik. o Az ember lelke: - d.) - - Az ember által elérhető boldogság a lélek derűs megelégedettsége, amelyre önmérséklet, túlzásba nem vitt érzéki élvezet és a szellemi javak megbecsülése útján teszünk szert. Anaxagorasz: Kr.e 500 körül született Athénban meghonosította a filozófiát. Érdeklődése elsősorban az égi jelenségekre irányult, és arra összpontosult, hogy ezekre természetes magyarázatot adjon.  Ezért konfliktusba keveredett az athéniak konzervatív nézeteivel  Istentelenség

vádjával perbe fogták.  Menekülésre kényszerült  Számkivetésben halt meg Anaxagorasz végtelenül sok, egymástól minőségileg különböző ősanyagot tételez fel, és ezeket a dolgok magjainak, csíráinak nevezi. Tőle származik az elvont filozófiai elve, a NOUSZ bevezetése: o A nousz egy gondolkodó ésszerű és mindenható, személytelen szellem, amely teljességgel önmagáért létezik, semmivel nem vegyül.  A legtisztább és legfinomabb a dolgok között o Ez adja a lökést ahhoz, hogy az eredeti káoszból kialakuljon a világ rendezett kozmosza. o Anaxagorasz csak első mozgatónak tekintette a nouszt, a továbbiakban viszont szabad utat engedett az öntörvényű fejlődés előtt