Ezoterika | Tanulmányok, esszék » Melodi Beattie - 365 nap, 365 meditáció

http://www.doksihu 365 nap, 365 meditáció 1 http://www.doksihu BEVEZETŐ Ez a könyv meditációkat tartalmaz. Szándékom szerint abban segíthet, hogy az év minden napján emlékezz arra, amit már tudsz. Újra felidézek néhány elvet, melyeket a Ne függj többé senkitől! és a Lépj ki a társfüggőségből! Című könyveimben már kifejtettem. Új gondolatokkal és elképzelésekkel is gazdagítottam ezt a munkámat. Könyvem hozzájárulhat akkor, hogy jól érezd magad gyógyulásodban és az önmagadról való gondoskodás folyamatában. Köszönöm, mindazt a támogatást, bátorítást és sikerélményt, amivel megajándékoztatok. Remélem, ezzel a könyvvel én is viszonozni tudom, amit tőletek kaptam. Melody 2 http://www.doksihu JANUÁR Január 1. AZ ÚJ ÉV Fogalmazd meg céljaidat az újesztendőre. Áss lényed mélyére, és fedezd fel, mit szeretnél elérni ebben az évben. Ez segíthet abban, az elhatározásodban, hogy teljes életet fogsz élni

az eljövendő esztendőben. A célok jelölik ki az irányt. Erőteljes energiákat hoznak működésbe az egyetemes, tudatos és tudattalan szinten. A célok jelölik ki életünk irányát. Mire vágysz ebben az évben? Mit szeretnél megtenni, véghezvinni? Mi jót szeretnél hozzátenni az életedhez? Milyen területeken szeretnél fejlődni? Miféle gátlásoktól, jellemhibáktól szeretnél megszabadulni? Mit szeretnél megkapni? Mit akarsz elérni baráti, szerelmi kapcsolataidban, családi életedben? Ne feledd, hogy céljainkkal nem másokon akarunk uralkodni, csak saját életünknek próbálunk irányt szabni. Milyen problémákat szeretnél megoldani? Milyen döntéseket hozni? Mit akarsz megvalósítani a munkádban? Mit szeretnél megvalósítani önmagadban és magad körül? Végy elő egy darab papírt, szánj rá néhány órát, s írd le, hogy ezzel is megerősítsd magad, életedet és választási képességedet. Azután engedd el az egészet Biztos, hogy

lesznek olyan események, amelyeket nem tudunk irányítani. Olykor kellemes meglepetést okoznak, máskor nem. De mind hozzátartozik ahhoz a fejezethez, amely az idei életünket alkotja, s ezzel tovább szövi történetünket. Az újév itt van előttünk, akár egy könyv megírandó fejezete. A célok megfogalmazásával hozzájárulhatunk a történet megírásához Ma arra gondolok, hogy céljaim leírásával erőteljes energiákat mozgatok meg. Tehát megfogalmazom őket, és később is ezt teszem, valahányszor szükségét érzem. Nem azért, hogy mások fölé kerekedjem, hanem, hogy eleget tegyek a saját feladatomnak. Január 2. EGÉSZSÉGES HATÁROK A határok életbevágóan fontosak gyógyulásunk szempontjából. A folyamat minden egyes szakaszában elengedhetetlen, hogy meghúzzuk az egészséges határokat; csak így növelhetjük önbecsülésünket, kezelhetjük az érzelmeinket, tanuljuk meg szeretni és értékelni önmagunkat. A határok lényünk mélyéről

jönnek. Ahhoz a folyamathoz kapcsolódnak, melynek során megszabadulunk a bűntudattól és a szégyentől, és megváltoztatjuk elképzeléseinket arról, hogy mi az, amit megérdemlünk. A határok egy fensőbb időzítéshez is kapcsolódnak. Akkor fogjuk meghúzni őket, amikor felkészülünk rá, egy pillanattal sem előbb. Van valami varázslatos abban, amikor ez az idő eljön. Tudjuk, hogy amit mondunk, komolyan gondoljuk, és mások is komolyan vesznek bennünket. A dolgok nem azért változtak meg, mert másokat irányítani akarunk, hanem azért, mert mi változtunk meg. Ma bízom abban, hogy a saját tempómban fogok tanulni, fejlődni, és képes leszek kijelölni a határaimat is. Az időzítés pedig csak nekem szól Január 3. AZ ÖNVÉDELEM KIFEJLESZTÉSE „a határok kijelöléséhez nincs semmilyen általános útmutató. Azt mindannyian magunkban hordozzuk. Ha szorgalmasan munkálkodunk gyógyulásunkon, a határok maguktól 3 http://www.doksihu kialakulnak.

Egészségesen és érzékenyen fognak működni Énünk tudomásunkra hozza azt, amit tudnunk kell, és eléggé szeretni fogjuk magunkat ahhoz, hogy meghalljuk. (Lépj ki a társfüggőségből!) Mit kell tennünk ahhoz, hogy megvédjük magunkat? Hallgass arra a belső hangra! Mi dühít fel? Mi az, amiből eleged van? Mi az, amiben nem bízol? Mit nem érzel helyénvalónak? Mi az, amit nem bírsz elviselni? Mi az, amitől kínosan érzed magad? Mit szeretnél? Mire van szükséged? Mit nem akarsz és mire nincs szükséged? A gyógyulás során megtanuljuk, hogy az önvédelem arra az ösvényre terel, amelyet Isten szán és tervez nekünk. Az önvédelem sosem távolít el a legfőbb jótól, hanem éppen oda vezet Tanuld meg kifejleszteni belső hangodat. Bízhatsz magadban Tudsz vigyázni magadra Bölcsebb vagy, mint gondolnád. Vezetőd benned van, és szüntelenül figyel Bízzál benne – ezzel is erősíted a hangját! Ma tudatosítom magamban, hogy ajándék vagyok

magamnak és az univerzumnak. Nem felejtem el, hogy ha vigyázok magamra, ez a legnagyobb ajándék, amit a világnak adhatok. Január 4. ELKÜLÖNÜLÉS A CSALÁDI PROBLÉMÁKTÓL Vonalat húzhatunk magunk köré, kijelölhetjük az egészséges határt önmagunk és szűkebb családunk között. Ezzel elkülöníthetjük magunkat az ő problémáiktól Egyeseknek lehet olyan családtagja, aki alkoholista, vagy más szerektől függ. Másoknak lehet olyan közeli rokona, aki megoldatlan függőségben él. Van olyan, aki nem tud megszabadulni nyomorúságától, a szenvedésétől, az áldozat léttől. Lehetnek családunkban olyanok, akiket sérelem ért, és sebeik még nem gyógyultak be, vagy egyéb megoldatlan problémáikkal küszködnek. Lehetnek olyan közeli rokonaink, akiket örökös munkamánia gyötör, vagy kórosan sokat esznek, vagy a szex megszállottai. Az is elképzelhető, hogy családunk tagjai túl szorosan kötődnek egymáshoz, vagy éppen egyáltalán nem

tartanak kapcsolatot egymással. Nem tilos szeretni a családunkat. De önálló emberi lények vagyunk, személyes jogokkal és egyéni problémákkal. Egyik legfőbb jogunk, hogy meggyógyuljunk, akár ugyanezt az utat választják a többiek, akár nem. Nem muszáj bűntudatot éreznünk azért, mert mi megtaláltuk a boldogságot, és életünk zökkenőmentesen zajlik. Nem kell magunkra vennünk családunk minden gondját-baját azért, hogy kimutassuk lojalitásunkat és szeretetünket. Ha elkezdjük óvni magunkat, egyes családtagok esetleg úgy reagálnak erre, hogy -nyíltan vagy burkoltan- megpróbálnak visszaráncigálni bennünket a régi szerepekbe. Nem muszáj engednünk nekik. A próbálkozásaik az ő gondjaikat tükrözik Ha óvjuk magunkat, egészségesebbek és derűsebbek leszünk, s ettől még szerethetjük őket. Nem kell elítélnünk őket azért, mert problémáik vannak; de azt sem engedhetjük meg, hogy azt tegyenek velünk, amit akarnak csupán azért,

mert egy családban tartozunk. Szabadok vagyunk, jogunkban áll, hogy kordában tartsuk családi kapcsolatainkat. Nem kell megtagadnunk az ő problémáikat, csak udvariasan, de határozottan utaljuk vissza nekik, és a sajátjainkkal foglalkozzunk. Ma elkülönítem magam családom tagjaitól. Önálló emberi lény vagyok, még ha egy családnak nevezett egységhez tartozom is. Jogom van a saját problémáimmal foglalkoznom Családom tagjainak is joguk van ahhoz, hogy a maguk problémáival foglalkozzanak, és ők döntsék el, hol és hogyan kezelik őket. Megtanulhatom, hogyan helyezkedjem távolabbra családom tagjaitól, és az ő gondjaiktól úgy, hogy közben változatlanul szeretem őket. Január 5. A SEGÍTSÉG ELFOGADÁSA Sokunkkal előfordult már, hogy annyira elidegenültnek érezte magát, hogy elfelejtette, nincs egyedül. Már azt hittük, egyedül kell végigcsinálnunk a dolgokat Aztán vannak közöttünk 4 http://www.doksihu olyanok, akiket elhagytak. Meg

olyanok is, akik már megszokták, hogy szeretet nélkül élnek Mások ahhoz szoktak hozzá, hogy soha nincs ott, akire igazán szükség lenne. Van, aki folyvást küszködik, és keményebbnél keményebb pofonokat kap az élettől. Isten mindig itt van, mindig kész segíteni. És sok ember is segíthet Megkaphatjuk tőlük a szükséges szeretetet és támogatást, a vigaszt és gondoskodást. Ha kérjük, nem tagadják meg a segítséget. Nyugodtan támaszkodhatunk a gyógyulásunkat segítő csoport erejére És segítőkész jó barátok is jelentkeznek Nem vagyunk egyedül. És nem kell egyedül végigcsinálnunk a dolgokat Szeretetből nem lesz hiány. Soha többé Istenem, add meg ma, hogy ne akarjak mindent egyedül csinálni és megszabaduljak attól a tévhittől, hogy egyedül vagyok. Nyisd meg szememet és szívemet, hogy láthassam a felém nyújtott szeretet, segítségét és támogatását. Segíts tudatosítanom, hogy szeretnek Január 6. KAPCSOLATOK „Ha

kapcsolat nélkül boldogtalanok vagyunk, valószínűleg vele együtt is boldogtalanok leszünk. Egy kapcsolat nem jelenti azt, hogy most kezdődik az életünk; nem helyettesíti az életünket. A kapcsolat az élet folytatása.” (Lépj ki a társfüggőségből!) Egy kapcsolat a gyógyulási folyamatban egyszerre lehet áldás és átok. Kapcsolatainkban gyógyulásunk mások szeme előtt zajlik. Minden áldott nap több kapcsolatban kell helytállnunk egyszerre. Néha magunk választjuk meg őket, néha nem A választásunk főleg abban nyilvánul meg, hogyan viselkedünk. A társfüggőségből való kigyógyulásnak az a célja, hogy viselkedésünk a magunkért viselt felelősséget tükrözze. Felismerjük, hogy kapcsolatainkban is hatalmunkban áll megóvni magunkat. Megtanuljuk, hogy akkor közeledjünk, amikor kell és lehet. Van-e olyasvalaki életünkben, akitől nem árt egy kicsit eltávolodni, mert már-már rátelepszünk? Van-e olyan, akivel muszáj beszélnünk,

még akkor is, ha mondanivalónk nem biztos, hogy kellemes neki? Van-e, akit azért kerülünk, mert úgy érezzük, óvakodnunk kell tőle? Van olyan, akihez közelednünk kellene, kimutatni az iránta érzett szeretetünket? A gyógyulás nem a kapcsolatainktól különválasztva zajlik. A gyógyulás egyik eleme, hogy megtanuljuk birtokba venni saját erőnket és megóvni egyéniségünket a kapcsolatainkban is. Kapcsolataimban ma legjobb képességeim szerint igyekszem cselekedni. Megnyílok azok előtt, akikben bízom, közel engedem őket magamhoz, hogy megoszthassák velem mindazt, amit meg akarnak osztani. Nem félek kérni azt, amire szükségem van, és megadom nekik azt, amit helyénvalónak érzek. Január 7. FÁJDALMAS ÉRZELMEINK KEZELÉSE A sértődöttség vagy a harag olyasmi, amivel nagyon nehéz szembenézni. Hiszen amikor felfedezzük magunkban, sebezhetőnek, rémültnek és gyengének hihetjük magunkat. Ráadásul ezek az érzelmek más, hasonló emlékeket

aktivizálhatnak bennünk, s ettől újraéljük korábbi erőtlenségünket. Előfordul, hogy úgy próbáljuk kézbevenni a dolgokat, hogy megbüntetjük a körülöttünk lévőket, akár őket okoljuk ezekért Az érzésekért, akár ártatlan kívülállók. Megpróbáljuk „kiegyenlíteni a számlát”, vagy úgy manipulálni az embereket, hogy a helyzet urának higgyük magunkat. Ezek a hadműveletek ideiglenesen kielégíthetnek, de csak elodázzuk a szembesülést fájdalmunkkal. A sértődöttségtől nem kell olyan nagyon félnünk. Nem kell annyira erőlködnünk, hogy elkerüljük. Habár nem olyan kellemes, mint teszem azt, a boldogság, de érzelem ez is 5 http://www.doksihu Átadhatjuk magunkat neki – azután továbbmehetünk. Persze, nem kell folyton keresgélni magunkban, vagy túlságosan belelovallni magunkat. Üljünk le, érezzük át, gondolkodjunk el, hogy kell-e valamit tennünk azért, hogy a továbbiakban megóvhassuk magunkat tőle – aztán

lépjünk tovább. Nem kell elsietnünk a döntést. Nem kell másokat büntetnünk azért, hogy így tartsuk kordában a saját érzelmeinket. Kezdjük azzal, hogy megosztjuk őket másokkal Ettől megkönnyebbülünk, és nem csak mi gyógyulhatunk meg, hanem ők is. Végül megtanuljuk, hogy az igazi erő abban nyilvánul meg, hogy akár meg is sértődhetünk, ha úgy alakul, és ha tudjuk, hogy akkor is megóvhatjuk magunkat, ha fájó érzelmeket fedezünk fel magunkban. Az igazi erő jele, ha saját fájdalmunkért nem másokat hibáztatunk, és vállaljuk a felelősséget negatív érzelmeinkért is. Ma akkor is átadom magam érzéseimnek, ha fájdalmasak. Ahelyett, hogy sietősen cselekednék vagy megpróbálnék valaki mást megbüntetni, vállalom a sebezhetőséget, hogy átérezzem érzelmeimet. Január 8. SEBEZHETŐSÉG Lehet, hogy valamikor úgy döntöttünk, hogy minket aztán soha senki nem bánthat meg. Ha fájdalommal találkozunk, automatikusan átkapcsolunk az

„érzések befagyasztva” üzemmódra. Vagy pedig az első alkalommal, amikor megbántanak, megszakítjuk a kapcsolatot. Az élettől kapott sebek hozzátartoznak földi utunkhoz. Érthető, hogy nem kívánjuk a fájdalmat. Sokunknak bőven kijutott már belőle Előfordulhattak olyan periódusok, amikor annyi rosszat éltünk át, hogy a fájdalom összetört, maga alá temetett, és nem engedett tovább. Nem volt honnan erőt merítenünk, hogy megbirkózzunk vele. De ez tegnap volt. Ma már nem kell annyira megijednünk a fájdalomtól Már elég erősek vagyunk ahhoz, hogy kezelni tudjuk. És nem kell mártírrá válnunk, azt hangoztatva, hogy nekünk nem jut más, csak a szenvedés. Engedjük meg magunknak a sebezhetőség luxusát! Vegyük tudomásul, ha megbántanak, és keressük meg, mit kell tennünk, hogy ebben a helyzetben is megóvjuk magunkat. Lehet, hogy fájdalmunk azt jelzi, meg kell húznunk határainkat, vagy éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy nem jó

irányban haladunk. Lehet, hogy gyógyító folyamatokat indít el bennünk egy mélyebb szinten. Helyénvaló, ha néha megbántódunk, ha sírunk, és helyénvaló, ha továbblépünk a következő érzéshez, ha itt az ideje. Amilyen mértékben hajlandóak és képesek vagyunk megbántódni, ugyanolyan mértékben leszünk hajlandóak és képesek arra, hogy az örömöt is átérezzük. A gyógyulás nem azt jelenti, hogy immuninsak leszünk a fájdalomra; azt jelenti, hogy megtanuljuk megóvni magunkat akkor is, ha fáj valami. Ma nem támadok azokra, akik fájdalmat okoznak nekem. Átérzem az érzelmeimet, és felelősséget vállalok értük. Elfogadom a sértődöttséget, mert ez is hozzátartozik a kapcsolatokhoz. Megadom magam a fájdalomnak is, az örömnek is Január 9. FELELŐSSÉG ÖNMAGUNKÉRT „Ha valami rosszat tettünk, mindig jó okunk volt rá.” (Ne függj többé senkitől!) A túlzott törődés az, amikor másokért felelősséget vállalunk, miközben

önmagunkat elhanyagoljuk. Ha ösztönösen felelősnek érezzük magunkat mások érzelmeiért, gondolataiért, választásaiért, problémáiért, akkor a gondoskodó típust képviseljük. Lehet, hogy tudat alatt úgy hisszük, mások felelősek a mi boldogságunkért, mi pedig az övékéért. Másokkal törődő, szerető, másoknak adni tudó emberré válni tiszteletreméltó célkitűzés. De a róluk való gondoskodás közben olyannyira elhanyagoljuk magunkat, hogy óhatatlanul 6 http://www.doksihu becsúszunk az áldozat szerepébe. Őket pedig meggátoljuk abban, hogy megtanuljanak felelősséget vállalni magukért. A túlzott törődés sért másokat, és sért minket is. Az emberek rendszerint megharagszanak érte. Úgy érzik, kihasználjuk, és áldozattá tesszük őket És mi is ezt érezzük A választható és legnagylelkűbb viselkedés, ha önmagunkért vállalunk felelősséget – a gondolatainkért, az érzelmeinkért, a vágyainkért, a

szükségleteinkért. Az a legjótékonyabb cselekedet, ha hűek vagyunk magunkhoz, és hagyjuk, hogy mások is felelősséget vállalhassanak önmagukért. Ma odafigyelek arra, hogy miben kell felelősséget vállalnom, s hagyom, hogy mások is ezt tegyék. Ha nem tudom eldönteni, hogy éppen most mit várnak el tőlem, alaposan megvizsgálom a dolgot. Január 10. FÉLELEM „Ne légy gyáva és finnyás cselekedeteidben. Az élet egy nagy kísérlet Minél többet kísérletezel, annál jobb. És mi van akkor, ha egy kicsit félresikerül a dolog, és bepiszkítod vagy elszakítod a kabátodat? Mi van, ha orra buksz, s olykor meghemperegsz a sárban? Állj talpra, és meglátod, ezután már nem félsz annyira az eleséstől.” (Ralph Waldo Emerson) A félelem a sebezhetőségtől, a kudarctól a hibák elkövetésétől, a mások véleményétől, a sikertől, sokunknak megálljt parancsol. Újra és újra átgondoljuk a következő lépést vagy szót, egészen addig, míg

lebeszéljük magunkat az életben való aktív részvételről. „Már egyszer belebuktam!”, „Nem tudom elég jól csinálni!”, „Nézd mi történt legutóbb is!”, „Mi lesz akkor, ha?” Az effajta kijelentések a félelmet próbálják leplezni. És a félelem néha a szégyent takarja. Amikor elkészültem egyik könyvem első két fejezetével, elolvastam a leírtakat, és nem győztem fintorogni. Ez sehogy se jó, gondoltam Nem tudom megcsinálni! Össze akartam tépni az egészet, és a kézirattal együtt írói pályafutásomat is kihajítani az ablakon. Egy íróbarátom felhívott. Elmondtam neki a gondomat Meghallgatott és így szólt: „Nincs semmi baj azokkal a fejezetekkel. Hagyd abba a rémüldözést! Ne kritizáld folyton magad! Folytasd az írást!” Megfogadtam a tanácsát, és a könyvem, amelyet majdnem a szemétbe dobtam, később felkerült a New York Times bestseller-listájára. Lazíts! Ha megteszed, ami tőled telik, az épp elég. Sőt

lehet, hogy több és jobb, mint gondolod. A kudarcainkról is kiderülhet később, hogy valami fontos tanulságot rejtenek magukban, és szükséges kitérőként vezetnek el a sikerhez. Érezd át az ijedséget, azután engedd el! Ugorj fejest a dologba, bármi legyen is az. Az ösztöneid vezettek ide, és éppen ott vagy, ahol lenned kell. Ma legjobb képességeim szerint veszek részt az életben. Az aktív részvétel az eredménytől függetlenül győztessé tesz. Január 11. A BŰNTUDAT ELENGEDÉSE „Van egy jó kis trükk, amit az emberek a rossz kapcsolatokban szoktak bevetni – mondta egy gyógyulófélben lévő asszony. – A másik valami helytelen dolgot tesz, aztán addig áll ott azzal a szerencsétlen képével, amíg én érzem magam bűnösnek, és én kérek tőle bocsánatot.” El kell engednünk végre a bűntudatot. Legtöbbször nem is a mi problémánk az, ami bűntudatot ébreszt. Valaki más viselkedik helytelenül. Vagy áthágja a határainkat

Megkérdőjelezzük a viselkedését, mire ő dühbe gurul, és védekezni kezd. És már mi érzünk bűntudatot A bűntudat megakadályozhatja, hogy meghúzzuk azokat a határokat, amelyek a mi és mások valódi érdekeit képviselnék. A bűntudat meggátolhat abban, hogy megóvjuk integritásunkat 7 http://www.doksihu Nem szabad, hogy mások arra számítsanak, mi mindig bűntudatot fogunk érezni. Nem szabad, hogy a bűntudat irányítson minket, akár van rá okunk, akár nincs. Át kell törnünk a bűntudat korlátain. Menj ki! Törj át! Nem vagy hibás, se bolond, és helyesen gondolkozol. Jogod van a határok kijelöléséhez, és ragaszkodhatsz ahhoz, hogy mások tiszteletben tartsák. Saját problémáidat különválaszthatod másokéitől. Hagyd, hogy a másik megtapasztalja saját viselkedésének következményeit, beleértve a bűntudatot. Ma elengedem kisebb-nagyobb bűntudataimat. A fény és a szeretet az én oldalamon áll Január 12. AZ EGYENSÚLY

MEGTALÁLÁSA A gyógyulás célja az egyensúly – az a bizonyos értékes középarányos – megtalálása. Sokan ingázunk a szélsőségek között: évekig félve óvunk másokat, azután csakis önnön szükségleteinkkel törődünk. Esetleg évekig megtagadtuk, hogy vállaljuk érzéseinket, érezzük át és foglalkozzunk velük, majd teljesen elmerülünk bennük, és aprólékosan elemezgetjük a testünkön áthaladó emocionális energia legparányibb nyomait is. Teljesen legyengülünk, tehetetlen áldozattá válunk, aztán átlendülünk a másik szélsőségbe, és agresszívan uralkodunk környezetünkön. Meg lehet tanulni, hogyan adhatunk magunkból másoknak, miközben törődünk magunkkal is. Meg lehet tanulni odafigyelni testi, lelki és szellemi szükségleteinkre. Ki lehet fejleszteni magunkban azt a hitet, hogy tudunk élni saját erőnkkel, s kapcsolatainkban egyenrangú félként vehetünk részt. A gyógyulás célja az egyensúly, de néha úgy jutunk

el hozzá, hogy előbb megtapasztaljuk a szélsőségeket. Ma jó leszek magamhoz, belátom, hogy az egyensúly eléréséhez szükségem van a csúcsok és völgyek felfedezésére. Néha csak úgy tudom kirántani magam a hullámvölgyből, ha felugrom a csúcsra, aztán szép lassan leereszkedem. Január 13. JÓ ÉRZÉSEK Amikor érzésekről beszélünk a gyógyulás alatt, gyakran a bajhozó trióra – a fájdalomra, félelemre és haragra – összpontosítunk. De az érzelmek birodalmában másfajta érzések is léteznek: boldogság, öröm, béke, elégedettség, szeretet, meghittség, izgalom. Ne tagadjuk meg magunktól a jó érzéseket; ne ijesszük el tőlük magunkat, ne szabotáljuk el a boldogságunkat. Mert bizony ezt tesszük olykor, mégpedig azért, hogy egy kevésbé örömteli, de jobban ismert területre jussunk vissza. Ne tagadjuk meg magunktól a jót. Nem kell elemezni, elítélni vagy igazolást, keresni rá Ne nyomjuk magunkat a víz alá, és ne hagyjuk,

hogy mások nyomjanak le azzal, hogy negatívnak láthatják azt, ami pozitív. Hadd érezzük jól magunkat! Ma emlékeztetem magam arra, hogy jogomban áll jól érezni magam. Sok ilyen pillanatom lehet. Megkereshetem magamban azt az egyensúlyi pontot, ahol elégedett, békés és kellemes érzések töltenek el. Január 14. A HARAG ELFOGADÁSA „A harag egyike ama erőteljes hatásoknak, melyekkel az élet szembesít bennünket. A harag érzelmeinknek egyike. Vagy átérezzük, vagy magunkba fojtjuk” (Ne függj többé senkitől!) „Ha jó program alapján munkálkodnék, soha nem gurulnék dühbe Ha jó keresztény lennék, sose lennék mérges Ha csakugyan tudatosítanám magamban, milyen boldog vagyok, nem töltene el harag” Régi üzenetek ezek, melyek arra akarnak rávenni, hogy ne engedjünk utat 8 http://www.doksihu haragunknak. Pedig a harag az élet része Nem kell elmerülnünk benne, vagy folyton okot keresni rá, de azt sem tehetjük, hogy sosem veszünk

tudomást róla. Gyógyulásunk során megtanuljuk, hogy szégyenérzet nélkül kiélhetjük érzelmünket, beleértve a haragot is. Ne hagyjuk, hogy a harag eluralkodjék rajtunk, márpedig ez történik, ha magunkba folytjuk. Az egészséges, a pozitív gondolkodás nem azt jelenti, hogy sosem haragszunk; azt jelenti, hogy csak akkor vagyunk dühösek, ha éppen erre van szükségünk. Ma hagyom, hogy dühös legyek, ha szükségét érzem. Nyugodtan szabadjára engedhetem érzéseimet, beleértve a haragot is. Hálás leszek a haragomért és azért, amit jelezni akar vele Szégyenkezés nélkül elfogadhatom minden érzésemet. Január 15. ÁLLJUNK KI MAGUNKÉRT „Megtanuljuk, hogy bizonyos viselkedésmintáknak vereség a következménye, míg mások jótékony hatással vannak ránk. Megtanuljuk, hogy választhatunk” (Lépj ki a társfüggőségből!) Olyan könnyű másokat megvédeni! Annyira egyértelmű a helyzet, ha másokat kihasználnak, irányítanak, manipulálnak,

bántanak. Olyan könnyű megvívni az ő csatáikat, felháborodni, harcba szállni értük, győzelemre sarkallni őket! „Neked is vannak jogaid!” – mondjuk nekik – És valaki sárba tiporja őket. Állj ki magadért, és ne legyen bűntudatod!” Miért olyan nehéz harcolni a saját érdekeinkért? Miért nem vesszük észre, amikor bennünket használnak ki, minket tesznek áldozattá, nekünk hazudnak, minket manipulálnak, bántanak, vagy másképp tesznek rajtunk erőszakot? Miért olyan nehéz kiállni a saját jogainkért? Vannak életünkben olyan időszakok, amikor gyengédséggel és szeretettel övezett ösvényen járunk. De vannak olyanok is, amikor ki kell állnunk magunkért; amikor a gyengédség és szeretet azoknak szolgáltat ki, akik visszaélhetnek vele. Vannak napok, amikor ki kell jelölnünk és meg kell tartanunk határainkat. Máskor pedig harcolnunk kell a jogainkért Ma harcba szállok a jogaimért. Tudom, hogy helyes ezt tennem, Istenem, segíts,

hogy ne váljak áldozattá! Segíts, hogy ki tudjak állni magamért! Január 16. IMA „Valójában az ima az egyetlen igazi cselekvés a szó teljes értelmében, mert az ima az egyetlen, amely megváltoztatja a jellemet. Az igazi változás a jellem vagy a lélek változása” (Emmet Fox: Hegyi beszéd) Erica Jong úgy fogalmaz, hogy spirituális lények vagyunk, akik történetesen emberek. Az ima és a meditáció a lelkünkkel való törődés eszköze. A Névtelen Alkoholisták és egyéb hasonló szervezetek Tizenkét Lépést tartalmazó gyógyulási programja, Tizenegyedik Lépésként az imát és a meditációt javasolja. Az ima és a meditáció nem kapcsolódik feltétlenül szervezett valláshoz. Olyan módszerek, melyek segítségével javíthatjuk személyes kapcsolatunkat egy nálunk Magasabb Erővel – melyet jobb kifejezés híján Felsőbb Erőnek nevezünk ezután – s így jobbá tehetjük magunkat, az életünket, és elősegíthetjük fejlődésünket. Az

imában Istennel érintkezünk Nem muszájból tesszük, hanem azért, mert akarjuk. Lelkünket így kapcsoljuk össze forrásával Megtanulhatjuk, hogyan gondoskodjunk érzelmi, mentális és fizikai szükségleteinkről. Megtanulhatjuk, hogyan változtassunk magatartásunkon. De azt is, hogyan gondoskodjunk szellemünkről, lelkünkről, mert itt kezdődik minden igazi változás. Valahányszor Istennel beszélgetünk, valami átalakul bennünk. Valahányszor Fesőbb Erőnkhöz kapcsolódunk, valaki meghallgat, megérint és megváltoztat, mégpedig javunkra. 9 http://www.doksihu Ma gyakorolni fogom az imát és a meditációt. Akár kétségbeesett leszek, kár nyugtalan vagy békés, kísérletet teszek arra, hogy Felsőbb Erőmhöz kapcsolódjam legalább egyetlen pillanatra. Január 17. TÉGY ÚGY, MINTHA Az a fajta viselkedés, amit így hívunk: „úgy teszek, mintha”, hatásos eszköz lehet a gyógyulásban. Ha úgy teszek, mintha, a pozitív hozzáállást gyakorlom Ez

a tettetés pozitív megjelenése. Kimozdíthatjuk vele magunkat, ha sarokba szorultunk Az „úgy teszek, mintha” akkor segít, ha valamilyen érzés károsan eluralkodik rajtunk. Ilyenkor tudatosan úgy teszünk, mintha jól éreznénk magunkat, és egy idő múlva valóban jól fogjuk érezni magunkat. Ha egy probléma nem hagy nyugodni, de „úgy teszünk, mintha”, ez segíthet kilábalni a gondból. Úgy teszünk, mintha a probléma már megoldódott volna, tehát továbbléphetünk Gyakran megesik, hogy ha úgy teszünk, mintha elhatárolódnánk bizonyos dolgoktól, előkészítjük a talajt arra, hogy csakugyan el tudjunk határolódni. Sok olyan területe van az életnek, ahol ezzel az eszközzel - más, a gyógyulást elősegítő eszközökkel együtt – megteremtjük az alapot a vágyott valóság számára. Úgy teszünk, mintha szeretnénk magunkat, míg nem kezdünk el csakugyan törődni magunkkal. Úgy teszünk, mintha jogunk lenne nemet mondani, míg el is

hisszük, hogy megtehetjük. Természetesen nem teszünk úgy, mintha elég pénzünk lenne kifizetni valamit, ha éppen nincs. Nem állítjuk egy alkoholistáról, hogy nem iszik. A pozitív tettetést gyógyító eszközként alkalmazzuk, hogy alapot teremtsünk új viselkedésmintáink számára. Erőnek erejével rávesszük magunkat a pozitív viselkedésre – így elég időt adunk ahhoz, hogy érzéseink szinkronba kerüljenek a valósággal. Az „úgy teszek, mintha” jó eszköz félelmeink, kételyeink legyőzésére és elveszett önbecsülésünk visszaszerzésére. Nem hazudunk magunknak, nem vagyunk becstelenek Csak megnyílunk a jövőben rejlő csodás lehetőségek előtt ahelyett, hogy ezt a jövőt mostani érzéseinkkel és körülményeinkkel korlátok közé szorítanánk. Istenem, mutasd meg, életem mely területein segítene, ha „úgy tennék, mintha”. Vezess, miközben ezt a gyógyító eszközt alkalmazom, hogy jobb életet és egészségesebb

kapcsolatokat létesíthessek! Január 18. A HÁLA Néha túl gyorsan történnek a dolgok életünkben. Alighogy megoldottunk egy problémát, máris nyakunkon van helyette két másik. Reggel pompásan érezzük magunkat, aztán mire leszáll az este, nyakig ülünk a boldogtalanságban. Napról napra félbeszakítanak, késleltetnek, változásokkal és kihívásokkal szembesítenek. Személyes konfliktusok és csalódások várnak ránk. Gyakran érezzük úgy, hogy ez már tényleg sok, és nem vesszük észre, mi benne a tanulság. Egyetlen egyszerű gondolat segíthet át a legfrusztráltabb időszakokon is. Úgy hívják hála Megtanuljuk, hogy azt mondjuk, köszönöm. Köszönöm, hogy éppen így állnak a dolgok Nem igazán tetszik, mégis köszönöm Erőltesd a hálát, amíg szokásoddá nem válik. A hála abban segít, hogy ne akarjuk pontosan megszabni az eredményt. Ez az a kulcs, amely kinyitja az ajtót az érkező pozitív energiák előtt. Ezzel varázsolhatunk a

gondokból áldást, a váratlan dolgokból ajándékot Ma hálás leszek. Elkezdem azt a folyamatot, melynek során a mai fájdalom a holnap örömévé alakul át. Január 19. ERŐNK BIRTOKBAVÉTELE Van valami, amire különösen oda kell figyelnünk gyógyulásunk közben: az áldozattá válás. Ehhez az érzéshez soha nem szabad hozzászoknunk. 10 http://www.doksihu Mit érzünk pontosan az áldozat szerepében? Tehetetlenséget. Dühöt Erőtlenséget Gátlásosságot Frusztrációt Veszélyes áldozatnak érezni magunkat. Gyakran kényszeres viselkedésmódokra sarkall A gyógyulás közben megtanuljuk felismerni, mikor érezzük csak áldozatnak magunkat, és mikor válunk igazán azzá, és arra is rájövünk, miért. Azután megtanuljuk, hogyan óvjuk meg magunkat, és hogyan lépjünk ki az áldozat szerepéből. Előfordul, hogy rájövünk, mi magunk tettük áldozattá magunkat, másoknak eszük ágában sincs bántani minket. Csak élik az életüket, és mi azért

érezzük áldozatnak magunkat, mert megpróbáljuk irányítani a fejlődésüket. Akkor is áldozatnak érezhetjük magunkat, ha fennakadunk a kapcsolati függőség hálóján, úgymint: „Mások miatt van így Boldogságom és sorsom kulcsa mások kezében van Nem lehetek boldog, amíg ő nem viselkedik így vagy úgy Amíg nem kerül sor egy bizonyos dologra” Máskor saját erőnk birtokbavétele arra ébreszt rá, hogy egy másik viselkedése változtat áldozattá: megsértette határainkat. Ilyenkor azt kell kiókumlálnunk, mit kell tennünk azért, hogy kiléphessünk az áldozat szerepéből. A válasz ez: Meg kell húznunk a határokat Néha csak a hozzáállásunkat kell megváltoztatni. Nem vagyunk áldozatok Szeretnénk megérteni azt, aki áldozattá tett, de tudnunk kell, hogy az együttérzés csak akkor jöhet, miután testünk, lelkünk, szellemünk kiszabadult az áldozatiságból. Sőt azt is tudnunk kell, hogy ha túlságosan megértők vagyunk, ez

visszalökhet az áldozat szerepébe. Válságainkat ne terheljük a másikra, ugyanakkor ne is mentsük fel viselkedésének logikus következményei alól. Ha ezek létrejöttében nekünk is van szerepünk, éppolyan felelősségteljesen járjunk el magunkkal, mint a másikkal szemben. Igyekezzünk rájönni, mit tettünk mi azért, hogy áldozatnak érezzük magunkat, ma a saját szerepünk ebben a rendszerben, és szüntessük meg. Nem irányíthatjuk a mások viselkedését, de hatalmunkban áll kilépni az áldozat szerepéből. Ma felelősséget vállalok magamért, amit úgy mutatok ki, hogy nem hagyom magam áldozattá változtatni. A végeredményt nem tudom befolyásolni, de a saját viselkedésemet igen Nem vagyok áldozat, nem azt érdemlem, hogy mások áldozattá tegyenek. Január 20. ÚJ KEZDETEK A neheztelés olyan akadály, amely meggátolja, hogy magunkat és másokat szeressünk. Nem a másikat büntetjük vele, hanem magunkat. A neheztelésünk nem hagyja, hogy

jól érezzük magunkat, és élvezzük az életet, hogy harmóniában éljünk a világgal. Megannyi megkeményedett dühgombóc szorítja a torkunkat. A megbocsátás és az elengedés fellazítja és szétoszlatja őket. Ha elengedjük a neheztelést, ez nem jelenti azt, hogy megengedjük a másiknak, nyugodtan tegyen velünk bármit. Azt jelenti, hogy elfogadjuk, ami a múltban történt, és kijelöljük a határokat a jövőre nézve. Lássuk meg a jót a másikban, vagy azt a jót, ami végül abból sült ki, amiért neheztelünk rá. Aztán pihentessük az egészet. Segít, ha imádkozunk azért, akire neheztelünk. Segít, ha megkérjük Istent, hogy vegye el tőlünk a neheztelést. Van-e jobb módja annak, hogy nekivágjunk az újesztendőnek, mint az, hogy letöröljük a múlt palatábláját, és neheztelés nélkül kezdünk hozzá ehhez az évhez? Felsőbb Erőm, kérlek, hozd felszínre a bennem megbúvó nehezteléseket, és segíts elhatároznom magam az

elengedésükre. Azután abban segíts, hogy meg is tegyem Január 21. VÁGYAINK ÉS SZÜKSÉGLETEINK Az önmagunkért való felelősségvállalás része az is, hogy vállaljuk azt, amire vágyunk, és amire szükségünk van, s tudjuk, hogy helyesen tesszük. 11 http://www.doksihu Valóságos művészet megtanulnunk figyelni és ráhangolódni magunkra. Ezt sokat kell gyakorolni. Bevethetjük azt a már meglévő képességünket, hogy kitaláljuk, mit szeretnének mások, s ezt alkalmazhatjuk magunkra is. Mit szeretnénk, és mire van szükségünk? Kitaláljuk-e, mitől éreznénk jobban magunkat? Mit árulnak el erről az érzéseink? Mit mond a testünk? Az elménk? Az intuíciónk? Kérdezzük még és figyeljük a választ – biztos meg fogjuk hallani. Bölcsebbek vagyunk, mint hinnénk, és bízhatunk magunkban. Fontos, hogy mit szeretnénk, hogy mire van szükségünk. Helyes, ha megtanuljuk, hogyan vehetjük ki a részünket vágyaink és szükségleteink

kielégítéséből. Ma odafigyelek arra, mit szeretnék, és mire van szükségem. Nem megyek el vakon a vágyaim mellett. Január 22. MÚLTUNK ÉRTÉKELÉSE Könnyű elítélni magunkat múltbeli tévedéseinkért és boldogtalanságunkért. De sokkal gyógyítóbb hatású, ha tapasztalatainkat és fejlődésünket szem előtt tartva, elfogadjuk magunkat és a múltunkat. A múlt olyan tanulságok sorozata, amelyek az élet és a szeretet magasabb szintjére emelnek. Azok a kapcsolatok, melyeket megkötöttünk, egy ideig kitartottunk bennük, majd befejeztünk, fontos tanulságokkal szolgálnak. Némelyikünk úgy kerül ki legfájdalmasabb élményiből, hogy határozott véleményt alakít ki, kicsoda ő és mit szeretne elérni. A tévedéseink? Ezekre is szükség volt. Szükség volt az útközben elkövetett baklövésekre, botlásokra. Pontosan azokra a tapasztalatokra tettünk szert általuk, amelyek kellettek Minden lépés előbbre visz. Merő tévedés lenne a múlt?

Nem. Csak akkor tévedünk, ha ezt hisszük igaznak Istenem, segíts elengednem azokat a negatív gondolatokat, melyek a múltamról és múltbéli kapcsolataimról élnek bennem. Hálával tekintek mindarra, ami eljuttatott a mai naphoz Január 23. ÚJ ENERGIA ÉRKEZIK „A mókából móka lesz, a szeretetből szeretet, és máris érdemes élni. És eltölt a hála” (Lépj ki a társfüggőségből!) Életünkbe új energia, újfajta érzés érkezik. Már nem alapozhatjuk a jövőbeli érzéseinkkel kapcsolatos elvárásainkat arra, amit ebben a pillanatban érzünk. Két egyforma pillanat nem létezik az időben. Gyógyulunk Változunk Változik az életünk is Előfordult, hogy a dolgok nem úgy alakultak, ahogy szerettük volna. Le kell vonnunk a tanulságokat. A jövő nem lehet ugyanolyan, mint a múlt Az igazán nehéz idők nagyjából véget értek. Múlófélben a zavar, múlóban a legnagyobb kihívást képviselő tapasztalatok és a legkuszább érzelmek. Ne

korlátozd a múlttal a jövőt! Gondolj arra, milyen volt gyógyulásod kezdete! Nem változott-e meg sok minden az eltelt időben? Gondolj arra, milyen voltál egy évvel ezelőtt! Nem változtál azóta? Nem változtak körülményeid? Néha eltart egy ideig, amíg sikerül megküzdenünk problémáinkkal és érzelmeinkkel. Ezek átmeneti idők. A bizonytalanság, a megoldatlan problémákkal való együttélés periódusai nem tartanak örökké. Ha folyton a múlthoz hasonlítgatjuk ezeket az időszakokat, kétszeresen megnehezítjük a dolgunkat. Minden helyzet és minden körülmény közrejátszott abban, hogy milyenné váltunk mára. Ne rémisztgessük magunkat azzal, hogy jelenünket és jövőnket örökké a fájdalmas múlttal vetjük össze, és főleg ne a gyógyulásunk kezdete előttivel. 12 http://www.doksihu Tudnunk kell, hogy a kínos, zavart állapot előbb-utóbb elmúlik. Ne akarjuk kitalálni, mit fogunk érezni a jövőben, vagy mikortól kezdjük

magunkat másképp érezni. Inkább bizakodjunk! Fogadjuk el a jelent, de ez se korlátozzon! Új energia érkezik. Újfajta érzéseik közelítenek Azt, hogy milyenek, még nem tudjuk megjósolni. De nem munkálkodtunk, nem küzdöttünk hiába Volt célja Jobb idők jönnek. Haladj tovább a bizakodás és az engedelmesség ösvényén! Nyílj meg az új előtt! Istenem, segíts ma, hogy ne a múlt alapján ítéljem meg vagy korlátozzam a jövőt. Segíts, hogy nyitott lehessek a változás izgalmas lehetőségeire. Január 24. A TÁBLA LETÖRLÉSE Az egyik legnagyobb ajándék, amit másoknak adhatunk, nyitott, szerető szívünk. És ezt az ajándékot leginkább az teheti tönkre, ha ragaszkodunk az előző kapcsolatainkból származó negatív érzéseinkhez. Legtöbbünknek vannak véget ért kapcsolatai Vizsgáljuk meg ezeket Őrzünk-e magunkban haragot vagy neheztelést? Még mindig áldozatnak érezzük magunkat? Vannak-e olyan önpusztító hiedelmeink, melyek ezekből a

kapcsolatokból eredhetnek? „A nőkben nem lehet megbízniA főnökök kihasználják az embert Olyan, hogy jó kapcsolat, nem létezik” Ma engedj el mindent, ami mostani kapcsolataid működésében akadály lehet! Biztos lehetsz abban, hogy a régi érzelmek és önpusztító hiedelmek megakadályozzák, hogy szeretetet adhass és kaphass. Töröljük le a tábláról mindazt, amit a múlt írt rá Ennek első lépése a tudatosság, becsületesség és nyitottság. A folyamat akkor teljesedik be, ha elfogadjuk a múltunkat, és megbékélünk vele, de meg is szabadulunk tőle. Ma igyekszem elengedni minden, az előző kapcsolataimból itt maradt önpusztító érzést és hiedelmet. Letörlöm a belső táblát, hogy szabadon szerethessek és szerethessenek Január 25. AZ ELSŐ LÉPÉS „Belátjuk, hogy az alkohollal szemben erőtlenek vagyunk, hogy életünk irányítása kicsúszott a kezünkből.” ( A Névtelen Alkoholisták programjának Első Lépése) A kapcsolati

függőségből való kiszabadulás első lépésének sokféle változata van. Egyesek beismerik erőtlenségüket az alkohollal vagy a másik alkoholizmusával szemben. Mások bevallják, hogy bizonyos emberekkel szemben erőtlenek, vagy azzal nem tudnak megbirkózni, hogy alkoholista családban nőttek fel. Az Első Lépés egyik kulcsszava a mi. Közös probléma miatt gyűltünk össze, közösen keressük a megoldást. A Tizenkét Lépéses program résztvevőjeként sokan felismerik, hogy bár fájdalmukban teljesen egyedül érezték magukat, hasonló cipőben jártak. És most, a gyógyulás közös útján megfogják egymás kezét. Mi – Ez nagyon fontos része a gyógyulásnak. A közösen megélt tapasztalat A közösen kifejtett erő, mely nagyobb lesz attól, hogy közös. A közös remény, hogy életünk jobb lesz, és javulnak kapcsolataink. Ma hálás leszek annak a sok-sok embernek, aki a kapcsolati függőségből való gyógyulás útján jár szerte a világon.

Segíts, Istenem, hogy ne feledjem el: valahányszor valamelyikünk előbbre lép ezen az úton, az egész csoport haladását segíti. Január 26. KI A CSAPDÁBÓL Meg lehet tanulni, hogyan ne essünk kapcsolatainkban egészségtelen, önpusztító viselkedésmódok csapdájába, úgymint: eltúlzott felelősségeket másokért, önmagunk elhanyagolása, mások hazugságainak elfogadása. 13 http://www.doksihu Meg lehet tanulni, hogy résen legyünk és rögtön észrevegyük a csapdákat. És nem muszáj beleesnünk. Az emberek gyakran – öntudatlanul vagy meggondolatlanul – olyasmiket tesznek, amivel beindítják a kapcsolati függőségnek nevezett önpusztító viselkedést. Ámde ezek a csapdák többnyire majdhogynem szándékosan jönnek létre, s az eredményt előre meg lehet jósolni. Megeshet, hogy beszélgető társunk sóhajtozni kezd, vagy csak utal valamilyen problémájára, miközben tudja vagy reméli, hogy ezzel a sóhajjal vagy utalással csapdába ejt, és

átvállaljuk a probléma megoldását. Ez bizony manipuláció Ha valaki ott áll előttünk, és sóhajtozik, majd szemérmesen így szól: „Rá se ránts, igazán nem kell aggódnod miattam”, máris elkezdődött a játszma. Ha nem látunk át rajta, már kattan is a csapda ajtaja. Melyek azok a szavak, jelek, pillantások, utalások, melyek előre láthatóan csapdába csalnak, sőt sokszor önpusztító viselkedésbe taszítanak bennünket? Mikor önt el az együttérzés? A bűntudat? A másik kedvéért való felelősség? Az, hogy törődünk másokkal, erősségünk. Az viszont gyenge pontunk, hogy gyakran alábecsüljük azokat, akikkel dolgunk van. Ők tudják, mit tesznek Ideje megszabadulnunk attól a naiv elképzeléstől, hogy az emberek nem saját jól felfogott érdekükben, hanem miértünk cselekszenek. Ellenőrizzük magunkat is. Vajon pillantásainkkal, utalásainkkal, reményeinkkel nem állítunke mi is hasonló csapdákat másoknak? Egyenesen és

becsületesen kell viselkednünk másokkal szemben. Ha valaki akar tőlünk valamit, ragaszkodjunk ahhoz, hogy kérését köntörfalazás nélkül közölje. Követeljük meg ezt magunktól is! Ha valaki csapdát állít nekünk, nem muszáj beleesnünk. Ma megkeresem azokat a csapdákat, melyek arra késztetnének, hogy túlzott mértékben felelősnek érezzem magam másokért, s ez által áldozattá tesznek. Nem veszek tudomást azokról a pillantásokról, utalásokról és szavakról, melyek ilyen csapdába csalhatnak, és elvárom, hogy mások őszinték legyenek hozzám. Január 27. SZÜKSÉGÜNK VAN AZ EMBEREKRE Megtalálhatjuk az egyensúlyt atekintetben is, hogy ne legyen túlságosan szükségünk másokra, ugyanakkor ne jussunk el oda, hogy senkire se legyen szükségünk. Sokunknak vannak a múltból itt ragadt kielégítetlen függőségi igényei. És bár vágyunk rá, hogy mások feltétel nélkül szeressenek, lehet, hogy olyan embereket választottunk, akik nem

tudnak, vagy nem igazán akarnak mellettünk állni. Egyeseket annyira bánt, hogy nem szeretik őket, hogy épp ezzel űzik el maguk mellől felebarátaikat. A másik véglet, hogy valaki annyira megszokja, hogy soha senkire ne számítson, hogy ő küldi el azokat, akik segítenének. Túl önállóvá válik, s azt hiszi, senki másra sincs szüksége Akár az egyiket, akár a másikat választjuk, rosszul tesszük. Jobbat érdemlünk Fogadjuk el énünknek szeretethiánytól szenvedő részét! Hagyjuk, hogy kigyógyulunk abból a fájdalomból, hogy múltbeli igényeinkre nem reagált senki. És ne hajtogassuk, hogy nem vagyunk méltók a szeretetre, mert nem úgy szerettek, ahogy mi akartuk, ahogy szükségünk lett volna rá. Ha azt a részünket tartottuk hét lakat alatt, amelyiknek szüksége van másokra, nyíljunk meg, és hagyjuk, hogy szeressenek. Meg fogjuk kapni a vágyott szeretetet, mihelyt elhisszük, hogy méltók vagyunk rá és hagyjuk, hogy megadják. Ma meg

fogom találni az egyensúlyt: nem leszek másokra túlságosan rászorulva, ugyanakkor nem zárkózom el a többiek segítsége és szeretete elől. Elfogadom azt a szeretetet, ami jár nekem. 14 http://www.doksihu Január 28. MARADJUNK A JELENBEN A legfőbb kérdés gyakran az, hogyan alakulnak a jövőben a kapcsolataink, munkahelyi dolgaink, gyógyulásunk – egész életünk. Így azonban könnyen belelovallhatjuk magunkat az örökös aggódásba. Ez pedig meggátolja, hogy megoldjuk a mai feladatunkat Ha a jelenben maradunk, és teljes erővel részt veszünk a mában, nem kell mást tennünk, mint meggyőzni magunkat arról: a holnap is javunkra válik. A jövővel kapcsolatos aggodalmaskodás negatív módon hat e jövő alakulására. A legtöbb és legjobb, amit tehetünk, hogy élünk, mégpedig „itt és most” nem csak a máért, hanem a holnapért is. A dolgok maguktól kialakulnak, ha hagyjuk. A tervezésen kívül csak annyit kell tennünk, hogy hiszünk benne:

a jövő jól fog alakulni. Imádkozom azért, hogy elhiggyem: ha a jelent jól élem meg és béke tölt el, a jövőm is jól fog alakulni. Nem felejtem el, hogy a legtöbb, amit a jövőért tehetek, ha a jelent a maga teljességében élem meg. Arra figyelek, ami most történik, és nem aggódom a holnap miatt Január 29. CSOPORTOS FOGLALKOZÁSOK „Ma is meglep, pedig már jó néhány éve járom a gyógyulás útját, hogy milyen könnyen le tudom beszélni magam arról, hogy elmenjek a csoportfoglalkozásra. És az is meglep, milyen jól érzem magam, ha mégis elmegyek.” (Név nélkül) Nem kell belefulladni, saját bajainkba és nyomorúságunkba. Adva van egy lehetőség, amelytől nyomban jobban érezhetjük magunkat: menjünk el egy csoportos foglalkozásra, vegyünk részt egy Tizenkét Lépéses programban. Miért ellenkezünk olyasmivel, amitől jobban érezhetnénk magunkat? Miért csücsülünk depressziónk kellős közepén, kényszeres gondolatok között,

amikor egy ilyen csoportfoglalkozástól rögtön jobb lenne a hangulatunk? Nem érünk rá? Minden hét 168 órából áll. Ha hetente egy vagy két órát ilyen foglalkozásra szánunk, maximálisra növelhetjük a többi 166 óra által nyújtott lehetőségeket. Ha viszont beindul kényszeres gondolatlavinánk, éber óráink igen tetemes részében meddő gondolatok kergetőznek agyunkban, és nem teszünk semmit, csak fekszünk az ágyban, vagy éppen kényszeresen igyekszünk mások igényeit kielégíteni. Ha tehát elmulasztjuk azt a bizonyos két órát, elpazarolhatjuk a fennmaradó időt is. Fáradtak vagyunk? Semmi sem pezsdítőbb, mint ha visszatérünk a magunk útjára. Ma arra gondolok, hogy a csoportfoglalkozásokon való részvétel segíthet. Január 30. VALLÁSSZABADSÁG „Egy nálunk nagyobb erő Isten, amilyennek látjuk” – ezek a szavak vezetik be a Tizenkét Lépéses programot. Ez az első két utalás Istenre, és nem ok nélkül De mindenki úgy

fogalmazhatja meg, és értelmezheti azt a bizonyos Felsőbb Erőt – Istent – ahogy neki tetszik. Ez azt jelenti, hogy saját vallásos meggyőződésünket nem erőltetjük rá a gyógyulásunkat segítő csoportra; a saját vallási nézeteinket senki másra nem próbáljuk rátukmálni. Nem arra használjuk ezeket az összejöveteleket, hogy híveket toborozzunk. Nem próbáljuk meg vallásos nézeteink egyes elemeit sem másokra erőltetni. Megadjuk magunknak és mindenki másnak azt a jogot, hogy a maga módján értelmezze ezt a Felsőbb Erőt. Ma tiszteletben tartom másoknak Istenről alkotott nézetét, ahogyan a sajátomat is. Nem hagyom, hogy másoknak az én hitemről kinyilvánított ítélete idegesítsen vagy lehangoljon. 15 http://www.doksihu Igyekezni fogok, hogy megtaláljam spirituális gyógyulásom útját, de én döntöm el, hogy ezt egy bizonyos vallás vagy felekezet segítségével akarom-e elérni. Január 31. KÉRJÜK, AMIRE SZÜKSÉGÜNK VAN Egyik

este egyedül voltam, fáradtan és kimerülten. Sokat utaztam akkoriban, gyakran voltam távol barátaimtól és családomtól. Aznap estére hazajöttem, de mintha észre sem vette volna senki. Az emberek már hozzászoktak, hogy nem vagyok ott Késő éjszaka volt, és én vitatkozni kezdtem Istennel: „Keményen dolgozom. Magányos vagyok Tudnom kell, hogy van-e valaki, akinek fontos vagyok! Azt mondtad, szóljak, ha szükségem van valamire. Hát most, ma éjszaka, különösen szükségem van egy férfi jelenlétére. Kellene egy barát, akiben bízhatom, aki úgy törődik velem – nem szexuálisan – hogy nem használ ki. Szeretném, ha a karjában tartana valaki Hol ez az ember?” Lefeküdtem a díványra és behunytam a szemem. Csak arra voltam képes, hogy elengedjem magam. Pár perccel később megszólalt a telefon Egy régi kollégám volt, akivel később is tartottam a barátságot. „Szia kölyök! – mondta – Fáradt a hangod Hátha szükséged van valakire.

Maradj ott, ahol vagy Átugrom hozzád, és megdörzsölöm a tappancsaidat Szerintem pont ez kell most neked.” Fél órával később kopogott. Hozott egy kis üvegcse olajat, gyengéden megmasszírozta a talpamat, elmondta, hogy sokat gondol rám, búcsúzóul megölelt és elment. Elmosolyodtam. Pontosan azt kaptam, amit kértem Istenben mindig meg lehet bízni. Ma észreveszem, hogy Isten törődik azzal, hogy mire van szükségem, különösen akkor; ha én is ezt teszem FEBRUÁR Február 1. MÁSODIK LÉPÉS „Hiszünk benne, hogy egy nálunk nagyobb erő visszaadhatja elménk épségét.” (A Névtelen Alkoholisták programjának Második Lépése) Elkezdünk hinni egy jobb életben, s ezt a hitet másoktól kapjuk ajándékba, miközben látjuk és halljuk őket, s figyeljük, hogyan zajlik az ő gyógyulásuk. Nem egy „Csináld magad!” program részesei vagyunk. A gyógyulásért nem kell erőnkön felül megdolgoznunk. Nem kell a hajunknál fogva kirángatni magunkat

Létezik egy nálunk nagyobb erő, amely elvégzi azt, ami nekünk kitartó erőfeszítéseink árán nem sikerül. Felsőbb Erőnk visszaadja elménk egészségét. Nem kell mást tennünk, mint hinni Nézz körül! Figyelj! Vedd észre a körülötted lévőket! Gyógyulóban vannak, látod? Higgy saját gyógyulásodban is!” Ma körülményeimtől függetlenül hiszek abban, hogy egy nálam nagyobb erő segít meglelnem a békés és értelmes életet. Azután elengedem magam, és hagyom, hogy megtegye Február 2. BÍZZ FELSŐBB ERŐDBEN „Úgy döntöttünk, hogy akaratunkat és életünket Isten gondjaira bízzuk.” (A Névtelen Alkoholisták programjának Harmadik Lépése) Oly sokszor beszélünk Felsőbb Erőnkről, az Istenről úgy, ahogy mi látjuk. Sok örömünk lesz, ha megértjük Őt. A változás alapja a spiritualitás és a spirituális fejlődés. A függőségből való kigyógyulás nem afféle „Csináld magad” feladat. Isten könyörtelen, amikor

feladatokat állít elénk? Kemény szívű varázsló, aki mindenféle trükköket ráz ki a kabátujjából, hogy jól megszégyenítsen? Süket? Nemtörődöm? Kiszámíthatatlan? Nem ismeri a könyörületet? 16 http://www.doksihu Nem: Isten szerető és törődő. Gyógyulásunk Istene Nem enged több fájdalmat, mint amennyi megtisztulásunkhoz és hasznossá válásunkhoz kell. És annyi jót és örömöt ad, amennyit csak elbír a szívünk, mihelyt begyógyul, megnyílik és hajlandó befogadni. Isten helyeslő, elfogadó és megbocsátó. Utunk mentén Isten apró ajándékokat helyez el, hogy beragyogják napjainkat, néha pedig csodálatos meglepetéseket tartogat, éspedig a legmegfelelőbb pillanatban. Isten mesterien szövi egybe az örömöket és bánatokat, a legkülönfélébb élményeket, s ezekből alkotja meg életünket, minden mélységével, gyönyörűségével, érzékenységével, sokszínűségével és humorával együtt. Isten, ahogy mi látjuk,

szerető Isten. Gyógyulásunk Istene Ma megnyílok szerető Istenem gondoskodása előtt. Azután hagyom, hogy kimutassa szeretetét. Február 3. A SZÉGYEN ELUTASÍTÁSA A szégyen nagy erő lehet életünkben. A rosszul működő családok védjegye A hiteles, törvényszerű bűntudat azt jelzi, hogy amit tettünk, rossz. Azt jelzi, hogy magatartásunkat korrigálni, javítani kell. A szégyen elsöprő erejű negatív érzés. Eleve vert helyzetet teremt Viselkedésünket meg tudjuk változtatni, de énünket nem. A szégyen még mélyebbre lökhet a magunk ásta gödörbe Mi kelt szégyenérzetet bennünk? Szégyellhetjük, ha valamilyen problémával küszködünk mi magunk, vagy olyasvalaki, akit szeretünk. Szégyellhetjük, ha hibát követünk el, de azt is, ha sikeresek vagyunk. Szégyennel tölthetnek el bizonyos érzések vagy gondolatok: ha jól érezzük magunkat, jól szórakozunk, vagy túlságosan kitárulkozunk mások előtt. Egyesek azt is szégyellik, hogy

egyáltalán léteznek. A szégyen olyan rontás, melyet mások hoznak ránk, hogy eljátszassák velünk a ránk kiosztott szerepet. Olyan rontás, amelyet sokan mi magunk idézünk önmagunkra Ha megtanuljuk, hogyan utasítsuk vissza a szégyent, megváltoztathatjuk életünk minőségét. Rendjén való, hogy azok vagyunk, akik vagyunk. Érzéseink is helyén valók A múltunkkal sincs különösebb baj. Helyes, hogy vannak problémáink, olykor hibákat is elkövetünk, küzdünk utunk megtalálásáért. Jó, hogy becsben tartjuk emberi mivoltunkat Az Első Lépés a gyógyulás útján, önmagunk elfogadása. A második: az igazi valónk szégyenlésének leküzdése. Ma figyelni fogok azokra a jelekre, melyek arra utalnak, hogy a szégyen csapdájába eshetek. Ha mégis megtörténik, úgy mászom ki belőle, hogy elfogadom magam és kijelentem: jó és rendjén való, hogy az vagyok, aki vagyok. Február 4. ÉLVEZD A GYÓGYULÁST! Micsoda utazás! Változásunk és

fejlődésünk folyamata egy folyton változó úton visz előre. Ez az út néha rögös, nehezen járható. Néha hegyeket kell megmászni; máskor szánon siklunk lefelé a túloldalon. Néha megpihenünk. Néha a sötétben tapogatózva keresünk kapaszkodót. Máskor elvakít a fény. Néha sokan tartanak velünk, máskor pedig úgy érezzük, egyedül baktatunk. Az út mindig más, mindig érdekes, mindig jobb helyre vezet. Micsoda utazás! Istenem, kérlek, segíts ma, hogy élvezzem az utazás kínálta látványt. Erősítsd meg bennem a hitet, hogy pontosan ott kell lennem, ahol most vagyok. 17 http://www.doksihu Február 5. ANYAGI FELELŐSSÉG Anyagilag felelősek vagyunk magunkért. Sokunk számára ijesztő, mennyire felnőtt gondolat, hogy a pénzért és pénzügyek alakulásáért felelősséget kell vállalnunk. Hiszen lehet, hogy eddig úgy éltünk, hogy függetlenségünk hiányának része volt az anyagi felelősség áthárítása. Másoktól való érzelmi

függőségünk – a szükség és kétségbeesés, nem pedig a szeretet köteléke – szorosan összefügg anyagi függőségünkkel. Ha vonakodunk vagy félünk az anyagiakért való felelősségvállalástól, ez meggátolhatja a vágyott és keresett szabadság kivívását. Az anyagi felelősségvállalás hozzáállás kérdése. A pénz szükségleteink vagy luxusigényeink kielégítésére való. De a pénznek meg is kell lennie ahhoz, hogy legyen mit elköltenünk Adók. Takarékoskodási tervek Költekezési szokások Életünkhöz hozzátartozik, hogy megtanuljunk a pénzzel bánni. Meg kell értenünk a pénz működését. Akkor is, ha van, aki fedezze financiális szükségleteinket Tudnunk kell, honnan és hogyan jön a pénz, és hogyan költődik el. Önbecsülésünket növeli az anyagi felelősségvállalás. Kezdjük hát el most azonnal! Istenem, segíts, hogy megszabaduljak félelmeimtől, és ne vonakodjam attól, hogy az anyagi felelősségvállalásból

kivegyem a részem. Mutass rá, mik azok a tudnivalók, melyeket a pénzzel kapcsolatban el kell sajátítanom. Február 6. KILÉPÉS AZ ÁLDOZAT SZEREPÉBŐL Gyógyulásunkat megelőzően sokunknak semmilyen viszonyítási alapja nem volt ahhoz, hogy mikor váltunk áldozattá, vagy mikor bántottak bennünket. Esetleg teljesen rendjén valónak hittük. Azt is hihettük, hogy megérdemeltük, sőt még vonzódtunk is a minket bántókhoz Lényünk legmélyén kell elengednünk azt az igényünket, hogy áldozatok legyünk, hogy mások bánthassanak. Meg kell szabadulnunk attól a tévhittől, hogy a működésképtelen kapcsolatokra szükségünk van a munkánkban, a szerelemben, a családban, barátságainkban. Jobbat érdemlünk. Ha hiszünk abban, hogy jogunk van a boldogságra, boldogok leszünk. Szabadulj meg az elnyomástól, szabadulj ki az áldozat szerepéből! Ma felszabadítom magam. Véget vetek az áldozatlét szükségletének Felfedezem magamnak a szabadságot, és

magam fogok gondoskodni magamról. Ez a szabadság nem távolít el szeretteimtől, inkább közelebb visz hozzájuk, és összhangba hoz azzal, amit Isten szán nekem. Február 7. ERŐNK BIRTOKBAVÉTELE Különbséget kell tennünk az erőtlenség és az erő birtoklása között. A gyógyulás első lépése, ha elfogadjuk erőtlenségünket. Vannak dolgok, amiket nem tudunk megvalósítani, bármilyen erőbevetéssel és bármilyen sokáig próbálkoztunk vele. Ide tartozik mások megváltoztatása, mások problémáinak megoldása és viselkedésük irányítása. Néha önmagunkkal szemben is erőtlenek vagyunk – nem tudjuk kormányozni, saját érzelmeinket vagy azt, hogy bizonyos helyzetek, illetve személyek hogyan hassanak ránk. Fontos, hogy megadjuk magunkat ennek az erőtlenségnek. De ugyanilyen fontos, hogy birtokba vegyük saját erőnket. Nem vagyunk csapdában Nem vagyunk tehetetlenek Néha lehet, hogy így érezzük, de nem így van. Isten Mindannyiunknak adott

erőt és jogot is arra, hogy gondoskodjunk magunkról minden helyzetben, és megvédjük magunkat bárkivel szemben. Válasszuk az arany középutat a két szélsőség – a mások irányítása és a mások előtti kapituláció – között. Ezen az úton járva képviselhetjük a saját érdekeinket is 18 http://www.doksihu Hagyjuk, hogy ezen az úton az erőnk is velünk legyen! Ma tudatosítom magamban, hogy meg tudom védeni magam. Mindig van választási lehetőségem, és bűntudat nélkül dönthetek. Február 8. A BŰNTUDAT ELENGEDÉSE Választás kérdése, hogy jól érezzük-e magunkat. Mi választjuk a bűntudatot is Ha indokolt, arra int, hogy letértünk az ösvényről. De szerepe ezzel véget ér Ha elmerülünk a bűntudatban, ezzel lehetővé tesszük, hogy mások manipuláljanak. A bűntudat azt érezteti velünk, hogy nem vagyunk elég jók. Meggátolja, hogy meghúzzuk a határokat, vagy más egészséges módon óvjuk integritásunkat. Lehet, hogy

bűntudattal reagálunk ösztönösen bizonyos eseményekre. De már tudjuk, hogy nem muszáj bűntudatot éreznünk. Ha elkövettünk is valamit, amivel megsértettünk bizonyos értékeket, a túlzott bűntudat nem oldja meg, csak felnagyítja a problémát. Tedd jóvá, ami miatt bűntudat ébredt benned! Aztán engedd el! Istenem, add, hogy ma képes legyek a bűntudat elengedésére. Vedd el tőlem, és pótold a magam szeretetével. Február 9. ELENGEDÉS SZERETETTEL „Ha azok, akik valamiféle kényszeres rendellenességtől szenvednek, megteszik, amit az parancsol, ezzel nem azt fejezik ki, hogy nem szeretnek téged, hanem azt, hogy saját magukat nem tudják szeretni.” (Ne függj többé senkitől!”) A szelíd lelkek szeretetben élnek. Életünkben mégis vannak időszakok, amikor határozottnak kell lennünk, és képviselnünk kell az érdekeinket. Meg kell győznünk másokat és magunkat arról, hogy vannak jogaink. Ezek átmeneti időszakok. Lehet, hogy az kell,

hogy dühbe guruljunk, hogy meghúzzuk határainkat, de azt nem tehetjük, hogy visszafojtsuk dühünket, s emiatt neheztelés maradjon bennünk. Nehéz szeretni azt, aki áldozattá tett, de ha már leráztuk az áldozat szerepét, megtalálhatjuk szívünkben a szeretetet. Az út, amelyen járunk, a szelídség ösvénye, lépteinket a szeretet vezérli – a magunk és mások szeretete. Jelöld ki határaidat! Tarts távolságot! Óvd magad! És tedd mindezt szeretettel Istenem, engedd, hogy ma szelíden bánjak magammal és másokkal. Segíts megtalálnom az érdekeimet érvényesítő cselekvés és a szeretet egyensúlyát. Segíts megértenem, néha ez a kettő egy és ugyanaz. Segíts megtalálnom a helyes utat Február 10. A SZOMORÚSÁG ELENGEDÉSE Az át nem élt szomorúság gátolhatja a szeretetet és örömöt a jelenben. A múltban sok mindent mondtunk magunknak a fájdalom palástolására: „Nem is fáj olyan nagyon Ha várok, lehet, hogy megváltoznak a dolgok Nem

olyan nagy ügy Hamar túl leszek rajta Ha megpróbálom megváltoztatni őt, nekem nem is kell megváltoznom.” Tagadtuk, hogy fáj, mert nem akartuk érezni a fájdalmat. Meg nem oldott ügyeink nem tűnnek el. Újra meg újra előjönnek, amíg oda nem figyelünk, amíg nem foglalkozunk velük kellőképpen, amíg be nem gyógyítjuk a sebeket. Ez az egyik, amit megtanulunk a gyerekkori vagy társfüggőségből való kigyógyulásunkkor. Sokunknak nem voltak meg a kellő eszközei, támogatása és biztonságérzete ahhoz, hogy beismerje és elfogadja a fájdalmat. Ez érthető De lassan, óvatosan megnyílunk érzéseink előtt. Átérezzük, aminek létét oly sokáig tagadtuk Nem azért, hogy legyen okunk másokat hibáztatni vagy szégyellni magunkat, hanem azért, hogy felkészüljünk egy jobb életre. Jó, ha sírunk, amikor sírnunk kell és átérezzük a szomorúságot, amit régóta hordozunk. Átérezhetjük, majd elengedhetjük. 19 http://www.doksihu A gyász

megtisztító folyamat. Az elfogadás folyamata Átemel a múltból a jelenbe s egy olyan jobb jövőbe, ahol nem szabotáljuk el saját igényeinket. Istenem, add, hogy a mai napon megnyíljak saját érzéseim előtt. Segíts tudatosítanom, hogy nem kell se erőltetnem, se elfojtanom azt, ami segíti gyógyulásomat. Segíts bíznom abban, hogy ha nyitott vagyok, a folyamatot irányítva természetes módon gyógyulok meg. Február 11. ISTEN VEZÉREL „Küldj hozzám helyes gondolatokat, szavakat és cselekedeteket. Mutasd meg, mi legyen a következő lépésem. Ha kétely és tétovaság kel bennem, ajándékozz meg útmutatásoddal” (Névtelen Alkoholisták.) Ha alárendeljük magunkat egy nálunk nagyobb erőnek, összhangba kerülünk a Tervvel, melynek igazi nagyságát nem is tudjuk felmérni. Ha megtesszük mind a Tizenkét Lépést, isteni útmutatást kaphatunk hozzá, valahányszor kérjük. Létezik-e nagyobb ajándék, mint ha tudjuk, hogy valaki vezérli

gondolatainkat, szavainkat, cselekedeteinket? Nem vagyunk merő tévedés. És nem kell se manipulálnunk, se elnyomni magunkat vagy másokat ahhoz, hogy megfelelően alakuljon életünk. Még a furcsa, spontánnak tetsző, fájdalmas vagy hibásnak vélt tettek is a harmónia felé vihetnek. Útmutatást kapunk arra, mit kell tennünk saját magunkért. És lassan bízni kezdünk ösztöneinkben. Tudni fogjuk, mikor induljunk el, mikor álljunk meg, mikor várjunk egy kicsit. Fel fogjuk ismerni azt a nagy igazságot, hogy a terv akkor is megvalósul, ha ellenállunk. Ma és mindennap azért imádkozom, hogy gondolataimat, szavaimat és cselekedeteimet Isten vezérelje. Imádkozom, hogy bizalommal eltelve haladhassak utamon, tudva, hogy minden lépésemet vezérlik. Február 12. A NEM GYÓGYULÓK ELENGEDÉSE Akkor is haladunk a gyógyulás útján, ha szeretteink még nem léptek rá. Képzelj el egy hidat! Az egyik oldalán sötét van és hideg. Ott vacogunk a hidegben és

sötétben, és hétrét görnyedünk a fájdalomtól. Némelyikünk mértéken felüli evéssel próbálja elnyomni fájdalmát. Mások ittak Megint mások drogokhoz nyúltak Egyeseknek a szexuális élete csúszott félre. És voltak köztünk, akik kényszeresen figyelték mások kínlódását, hogy így tereljék el a figyelmüket a saját fájdalmukról. Sokan pedig egyszerre csinálták, ezt is, azt is: valamilyen szenvedély megszállottjává váltak, és erről úgy terelték el figyelmüket, hogy egyfolytában más, hasonló betegeket bámultak. Nem tudtuk, hogy létezik a híd Azt hitték, megrekedtek egy szikla tetején. Aztán egyesek életében szerencsés fordulat következett be. Isten kegyelméből kinyílt a szemük, mert eljött az ideje. Megpillantották a hidat Megtudták másoktól, mi van odaát: melegség, fény, gyógyulás. Nehezen tudták elképzelni, hiszen alig vethettünk egy pillantást a túloldalra, de eldöntötték, ha törik, ha szakad nekivágnak

az útnak. Megpróbálták meggyőzni a körülöttük toporgókat arról, hogy itt a híd, amelyik egy jobb világba vezet, de nem hallgattak rájuk. Nem látták, hát nem hittek benne A látók erre, nekivágtak egyedül, mert hittek, és mert a túloldalon élők is biztatták őket. És minél közelebb jutottak a túlsó oldalhoz, annál világosabban láttuk, hogy mindaz, amit ígértek nekik valóság. Odaát fény, meleg, gyógyulás és szeretet várta őket. Igen ám, de most itt ez a híd közöttük és az odaát maradtak között. Néha kísértést éreznek, hogy visszamenjenek, és magukkal cipeljék őket ide, de nem tehetik. A hídon senkit nem lehet átcipelni, nem lehet kényszeríteni arra, hogy átjöjjön. Mindenkinek magának kell 20 http://www.doksihu eldöntenie, át akar-e jönni, és ezt éppen akkor teszi meg, amikor eljött az ideje. Egyesek átjönnek majd, mások ott maradnak. Nem mi döntjük el Szerethetjük őket. Integethetünk nekik Biztathatjuk

őket, ahogy minket is biztattak De nem kényszeríthetjük. Ha elérkezik az idő, hogy átkeljünk a hídon, vagy már meg is tettük, és itt vagyunk a melengető fényben, nem kell bűnösnek éreznünk magunkat. Itt a helyünk Nem kell visszamennünk a sötét sziklára azért, mert valaki másnak még nem jött el az ideje. A legjobb, amit tehetünk: itt maradunk a fényben, mert ezzel győzhetjük meg a többieket arról, hogy itt jobb. És ha ők is úgy döntenek, hogy nekivágnak, bíztatni fogjuk őket Ma továbblépek életemben, függetlenül attól, hogy mások mit tesznek. Tudni fogom, hogy akkor is jogom van átkelni a jobb élethez vezető hídon, ha másokat magam mögött kell hagynom. Nem fogok se szégyent, se bűntudatot érezni Tudom, hogy ahol most vagyok, jobb hely az előzőnél, és tudom, hogy itt a helyem. Február 13. BÍZZUNK MAGUNKBAN! Micsoda óriási ajándékot kaptunk: önmagunkat! Ha figyelünk magunkra, ha bízunk ösztöneinkben, ezt az

ajándékot becsüljük meg. Rossz szolgálatot teszünk magunknak, ha nem hallgatunk késztetéseinkre és hajlamainkra, melyek természetesen fakadnak belőlünk. Mikor tanuljuk meg végre, hogy ezek a késztetések és hajlamok vezetnek el Isten nekünk szánt tervéhez? Majd egyszer megtanuljuk. Úgy, hogy figyelünk, bízunk és követjük a belső hangunkat Minek jött el az ideje, Mit kell tennem azért, hogy megóvjam magam? Hová vezetnek? Mit tudok biztosítani? Figyeljünk a belső hangra, és tudni fogjuk a választ. Ma figyelek és bízom. Ha szükségem lesz rá, meg fogom kapni a segítséget Bízhatok magamban és Istenemben. Február 14. BÁLINT- NAP A Bálint-nap a gyerekeknek csokoládészíveket, bugyuta üdvözlőlapokat és persze sok-sok izgalmat jelent. Mennyire más lehet a Bálint-nap nekünk, felnőtteknek! A szeretet napja azt szimbolizálhatja, hogy még nem sikerült eléggé aktivizálnunk életünkben a szeretetet. Vagy lehet valami másnak, valami

jobbnak a jelképe. Gyógyulófélben vagyunk Megtanultuk, hogy még a legtöbb fájdalmat okozó kapcsolataink is segíthetnek: rmutatnak a gyenge pontjainkra, vagy arra, mit nem akarunk. Elindulunk arra az utazásra, ahol megtanuljuk szeretni magunkat. Megnyitjuk szívünket a szeretet előtt, amely belőlünk árad mások felé, majd visszatér hozzánk. Tégy valamit, amivel kifejezheted ezt a szeretetet! És ami jó móka barátaidnak, gyerekeidnek vagy bárkinek, akinek szánod. A szeretet napja van. Bárhol tartunk a gyógyulás folyamatában, mindig élvezhetjük, örülhetünk neki. Körülményeinktől függetlenül hálásak lehetünk azért, hogy szívünk megnyílik a szeretet előtt. Ma megnyitom magam a szeretet előtt, melyet az emberektől, az univerzumtól és Felsőbb Erőmtől kaphatok. Ma megengedem magamnak, hogy annyi szeretetet adjak és kapjak, amennyire szükségem van. Hálás vagyok azért, hogy gyógyul a szívem és szeretni tanul Február 15. AZ

URALKODÁS VÁGYA Néha megijesztenek a szürke napok. Ilyenkor visszatérnek a régi érzések Szeretethiányban szenvedünk, félünk, szégyelljük magunkat, és nem tudunk vigyázni magunkra. 21 http://www.doksihu Ilyenkor nehéz bízni magunkban, másokban, Felsőbb Erőnk jó szándékában. Úgy fest, hogy a problémák maguk alá temetnek. A múlt értelmetlen volt, a jövő pedig sivár és üres lesz Azok a dolgok, amiket el szeretnénk érni, soha nem fognak bekövetkezni. Az ilyen pillanatokban meg vagyunk győződve arról, hogy boldogságunk kulcsa mások kezében van. Ha rajtaütésszerűen erőt vesz rajtunk ez a függőségi őrület, esetleg éppen azzal kompenzáljuk, hogy másokon akarunk uralkodni, amire mások gyakran negatívan reagálnak. Ha ebben a hajszolt állapotban önmagunkon kívül keressük a boldogságot, másoktól várjuk, hogy békét és stabilitást hozzanak életünkbe, jusson eszünkbe, hogy akkor sem tudnánk kibújni a bőrünkből, ha

sikerülne a magunk vágyai szerint manipulálni másokat. Érzelmi állapotunk akkor is pontosan ilyen kaotikus lenne. Fájdalmunkat se mások, se külső személyek nem tudnák megszüntetni. Se meggyógyítani Ez a mi feladatunk, és képesek vagyunk is rá, ha mozgósítjuk forrásainkat: önmagunkat, Felsőbb Erőnket, segítőkész barátainkat vagy csoportunkat, a gyógyulásunkhoz hozzásegítő gyakorlatokat. Gyakran megtörténik, hogy miután megnyugodtunk, újra bizakodunk és elfogadjuk az adott helyzetet, egyszer csak megkapjuk az élettől, amit akartunk, méghozzá magától értetődő természetességgel. Újra kisüt a nap. Hát nem mulatságos, és ugye, milyen igaz, hogy minden változás önmagunkból indul ki? Ma elengedem azt az igényemet, hogy másokon akarjak uralkodni. Tudom kezelni az érzelmeimet. Békét tudok teremteni magamban Nyugodt vagyok Visszatalálok az ösvényre, és meglelem a boldogságom kulcsát: önmagamat. Nem felejtem el, hogy egy szürke

nap nem több egy szürke napnál. Február 16. TÁVOLABBRA HELYEZKEDÉS Az elengedés gondolata sokunk számára zavaró lehet. Mikor akarunk túl sokat tenni, és mikor túl keveset? Mikor teszünk éppen annyit, amennyit kell, hogy megóvjuk integritásunkat? Hol kezdődik és meddig tart a felelősségünk? Ezek a kérdések foglalkoztatnak minket akkor is, ha csak tíz napja és akkor is, ha már tíz éve tapossuk a gyógyulás útját. Néha oly sok mindent elengedünk, hogy elhanyagoljuk kötelességeinket magunkkal vagy másokkal szemben. Néha pedig átlépjük a határt, és másokat manipulálunk, vagy mindenáron uralni akarjuk a helyzetet. E téren nincs semmilyen szabálygyűjtemény. De nem is kell túlzottan belebonyolódni a dologba. Hiszen a gyógyulást sem kell tökélyre vinnünk Ha úgy érezzük, meg kell tennünk valamit, nyugodtan tegyük meg. Ha úgy érezzük, még nem jött el az ideje, vagy éppen nincs hozzá hangulatunk, nyugodtan hagyjuk annyiban. Az

egészséges határok kijelölése és betartása nem kötelező mindenáron. Néha kísérletezhetünk, sőt hibákat is követhetünk el. Tanulni fogunk belőlük Beszélgethetünk erről másokkal is, megkérdezhetjük a véleményüket, és megkérdőjelezhetjük a sajátunkat. A feladatok nem kerülnek el Észre fogjuk venni, ha nem vigyázunk eléggé magunkra. Azt is, ha veszedelmesen manipulálni akarunk másokat A dolgok ki fognak alakulni. Láthatóvá válik az út Ma megteszem mindazt, amit helyesnek tartok, a többit pedig elengedem. Megkeresem az egyensúlyt az önmagamért és másokért vállalt felelősség és az elengedés között. Február 17. AZ ELFOGADÁS Gyógyulásunk alapfogalma, amely csodákkal ajándékozhat meg, az elfogadás. Az elfogadáshoz nem jutunk el egy pillanat alatt. Gyakran sokféle érzés zűrzavarán kell átverekedni magunkat; ez lehet düh, felháborodás, szégyen, önsajnálat, szomorúság. De ha tudjuk, hogy célunk az elfogadás, meg

fogjuk tudni valósítani. 22 http://www.doksihu Van-e felszabadítóbb érzés, mint amikor nevetni tudunk a gyengeségeinken, és hála tölt el az erőnkért? Amikor tudjuk, hogy ez az egész, „mi magunk”-nak nevezett csomag – minden érzésünkkel, gondolatunkkal, hajlamainkkal, történéseinkkel egyetemben – megéri, hogy elfogadjuk, mert a gyógyulást ígéri. Körülményeink elfogadása szintén csodatevő gyógymód. Bárminek vagy bárkinek a megváltoztatásához először el kell fogadnunk olyannak magunkat, másokat és körülményeinket, amilyenek. Ezután léphetünk tovább Legyünk hálásak magunkért és körülményeinkért. S ezt egy csipetnyi hittel is kiegészíthetjük, mondván: „Tudom, hogy éppen most éppen így kell lennie.” Mindegy mennyire bonyolódunk bele a problémáinkba, ezek az alapelvek nem veszítik el érvényüket, és a gyógyulás útjára terelnek. Istenem, segíts, hogy az elfogadás erényét gyakorolhassam. Segíts

elfogadnom magamat, másokat és a körülményeimet. Add, hogy egy lépéssel előbbre jussak, és hálás legyek érte Február 18. HOGY IGAZAM LEGYEN A gyógyulás nem arról szól, hogy igazam legyen; arról szól, hadd legyek az, aki vagyok, és másokat is fogadjak el olyanoknak, amilyenek. Ezt a gondolatot talán nehéz megérteni, különösen, ha olyan rendszerben nőttünk fel, melyben az „igaza van – nincs igaza” értékítélet működött. Az volt a jó ember, akinek igaza volt; akinek nem, az bizony szégyellhette magát. Értékeléseink attól függtek, igazunk volt-e, hiszen tévedésünk, énünk és önbecsülésünk megsemmisülésével járhatott együtt. Gyógyulásunk közben megtanuljuk, hogy kapcsolatainkban a szeretet a cél, nem a másik feletti uralom. Az előfordulhat, hogy mások viselkedéséről is kell döntenünk Ha valaki megbánt, ki kell állnunk magunkért. Meg kell húznunk a határainkat, és meg kell óvnunk magunkat. De ezt nem azzal kell

igazolnunk, hogy valaki mást elítélünk A gyógyulás folyamatában megtanuljuk, hogy amit teszünk, annak a mi szempontunkból kell helyesnek lennie. Hogy mit tesznek a többiek, az ő dolguk Nagy a kísértés, hogy az igazság tudatában elemezzük mások viselkedését és annak mozgatórugóit, de többre megyünk, ha a dolgok mélyére nézünk. Ma nem feledkezem el arról, hogy nem kell a „nekem van igazam” álarca mögé bújnom. Nem kell igazolást keresnem arra, amit akarok, és amire szükségem van azzal, hogy „helyesnek” vagy „helytelennek” bélyegzem. Hagyom, hogy az legyek, aki vagyok Február 19. A MAGUNK ÚTJA „Csak néhány órát töltöttem együtt egy csoporttársammal, és úgy éreztem, lassan begolyózom. Ez a nő azt állítja, hogy csak úgy haladhatok a programban, ha elmegyek az ő templomába, és alávetem magam az egyház szabályainak. Egyre erőszakosabb lett Ő sokkal régebben csinálja már ezt a programot, mint én. Folyton arra

gondoltam, hogy tudnia kell, mit beszél. De valahogy nem éreztem helyesnek az egészet Most meg tisztára bolondnak tartom magam, meg bűnösnek, és félek és szégyellem magam.” (Név nélkül) A Tizenkét Lépéses program által ajánlott spirituális ösvény és a kilátásba helyezett fejlődés nem függ semmilyen vallásos hittől. Nem kapcsolódik semmilyen felekezethez vagy szektához. A programban is megfogalmazódik, hogy minden vallásos felekezettől és szektától függetlenül működik. Ne hagyjuk senkinek, hogy a vallás miatt piszkáljon a gyógyulás során. Ne hagyjuk, hogy nyaggatásuk miatt szégyellni kelljen magunkat, féljünk vagy értéktelenebbnek véljük magunkat azért, mert nem sorakoztunk fel az ő vallásuk mögé. 23 http://www.doksihu Ne hagyjuk, hogy ilyesmit tegyenek velünk Isten és a szeretet nevében, s úgymond, gyógyulásunk elősegítésére. Az a spirituális élmény, melyhez gyógyulásunk közben (vagy a Tizenkét Lépéses

program révén) eljutunk, saját spirituális élményünk lesz. Istennel való érintkezés, kapcsolatfelvétel egy Felsőbb Erővel, ahogy Istent értelmezzük. Mindenkinek meg kell találnia a maga spirituális ösvényét. Mindenkinek magának kell kapcsolatot teremtenie Istennel Mindenkinek szüksége van egy nála nagyobb erőre. Ezek az eszmék meghatározóan fontosak gyógyulásunkhoz. Felsőbb Erőm, segíts, hogy tudjam: senkinek se kell hagynom, hogy tukmálja saját vallásos hitét. Ha ezt összekeverik azzal a spirituális élménnyel, amely a gyógyulással elérhető, kérlek, segíts, hogy jelezzem: ez az ő problémájuk, nem az enyém. Segíts felfedeznem és kifejlesztenem a saját spiritualitásomat. Vezess spirituális fejlődésemben isteni bölcsességeddel. Február 20. AZ ÚTIRÁNY KIJELÖLÉSE Nincs hatalmunk afölött, hogy mások mit várnak el tőlünk. Nem szabhatjuk meg, hogy mások milyennek akarjanak látni. De azt eldönthetjük, hogyan reagáljunk

mások elvárásaira. Bármikor követelhetnek bármennyit az időnkből, képességeinkből, energiánkból, érzelmeinkből és pénzünkből. Nem muszáj igent mondanunk minden ilyen igényre, és nem muszáj bűnösnek éreznünk magunkat, ha nemet mondunk. Ne hagyjuk, hogy életünk irányát az ilyen követelések szabják meg. Korlátokat állíthatunk, megmondhatjuk, meddig vagyunk hajlandók elmenni őértük. Bízhatunk magunkban, hallgathatunk belső hangunkra most is. A célokat és irányokat a saját életünkben jelöljük ki. Élhetünk az erőnkkel a kapcsolatainkban is. Szánj egy kis időt magadra! Gondolkodj el azon, hogy te mit akarsz! Fontold meg jól, hogyan befolyásolná a te életedet az, ha mindig mások igényeinek próbálsz eleget tenni. Csak akkor élhetjük a magunk életet, ha nem hagyjuk, hogy mások elvárásai irányítsák. Fogalmazzák meg az igényeiket, de a magunk útját mi válasszuk meg. Istenem, segíts ma, hogy legyen erőm távolságot

tartani, és szívemben eldönthessem, mit helyes tennem. Segíts, tudatosítanom magamban, hogy elkülönülhetek mások velem szemben támasztott igényeitől. Segíts felhagynom azzal, hogy folyton mások kedvét keressem, és elkezdhessek úgy élni, ahogy nekem a legjobb. Február 21. A JELENBEN ÉLNI Csak a jelen a miénk. Vannak céljaink és terveink, van elképzelésünk a jövőről De csak a jelen van birtokunkban. És ez elég Megtisztíthatjuk magunkat a tegnap hordalékától, megtisztíthatjuk a jövővel kapcsolatos félelmeinktől is. De a legfontosabb, hogy megnyíljunk a mának A jövő teljességét csak akkor kaphatjuk meg, ha most minden porcikánkkal jelen vagyunk. Gyermekem ne félj! – súgja egy hang. Ne sajnálj semmit! Ereszd szélnek nehezteléseidet! Add le fájdalmaidat! A jelen a tiéd! Legyél itt, és légy nyugodt! Bizakodj! Ma tudatosítom magamban, hogy ha minden rendben van bennem belül, rendben van körülöttem is. Február 22. A PROBLÉMÁK

MEGOLDÁSA „A Te segítséged kérem, hogy áthághassam magam minden problémámon, s ezzel is Téged dicsérjelek.” (Névtelen Alkoholisták) 24 http://www.doksihu Sokan éltünk át olyan helyzeteket, amikor nem tartották helyesnek, ha bármilyen problémánk van, s azzal azonosulunk, vagy egyáltalán beszélünk róla. A problémák tagadása életstratégiánk részévé vált: így küzdöttünk meg velük. Gyógyulásunk során is előfordulhat, hogy félünk a problémáktól. Esetenként több időt tölthetünk egy-egy probléma lereagálásával, mint a megoldásával. Kicsúszik kezünkből a lényeg: elveszítjük a tanulságát, s ezzel a benne rejlő ajándékot. A problémák életünk részei; azok a megoldások is. Egy probléma megléte nem jelenti azt, hogy az élet szörnyű és csupa negatívum. Ha valamilyen problémánk támad, attól még nem vagyunk defektesek. Mindenkinek vannak megoldásra váró problémái. A gyógyulási folyamatban megtanulunk

a megoldásra összpontosítani. Először meg kell bizonyosodnunk arról, hogy az adott probléma a miénk-e. Ha kiderül, hogy nem, valójában az a gond, hogy nem őriztük jól a határainkat. Ezután kell megkeresnünk a legjobb megoldást Ez lehet valamilyen cél kitűzése, segítségkérés, információk gyűjtése, aktív cselekvés. Vagy éppen az elengedés. A gyógyulás nem tesz immúnissá a problémákkal szemben. Nem is ment meg tőlük De megtanulunk szembenézni velük és megoldani őket. Bízhatunk problémamegoldó képességünkben, ugyanakkor tudhatjuk, hogy nem vagyunk teljesen magunkra utalva. A problémák nem azt jelentik, hogy Felsőbb Erőnk „pikkel ránk”. Bizonyos problémák az élet szerves részei, másokhoz csak nekünk van szerencsénk, és megoldásuk közben előbbre lépünk. Nézz szembe a ma aktuális problémáival és oldd meg őket! Ne aggódj fölöslegesen a holnapiak miatt; idejében meglesznek azok megoldásának eszközei is. A

problémáinkkal való szembenézés és Felsőbb Erőnk segítségével való megoldásuk azt jelzi, hogy élünk, fejlődünk és élvezhetjük e fejlődés hasznát. Istenem, segíts, hogy szembenézhessek mai problémáimmal, és megoldhassam őket. Segíts megtennem, ami rám vár, a többit pedig segítsd elengednem. Február 23. ERŐ Nem kell mindig erősnek lennünk ahhoz, hogy erősek legyünk. Néha erőnket épp az fejezi ki, hogy sebezhetők vagyunk. Máskor pedig apró darabokra kell hullanunk, hogy aztán új egységbe rendeződhessünk. Mindenkinek vannak olyan napjai, amikor egyszerűen nem bír el többet, nem tud megszabadulni kételyeitől, képtelen erősnek mutatkozni. Vannak napok, amikor nem tudunk felelősségünkre összpontosítani. Sőt fel se akarunk kelni az ágyból. Néha könnyekre fakadunk mások jelenlétében És nem rejtjük véka alá, hogy fáradtak, idegesek, dühösek vagyunk. Sebaj! Ezek a napok ilyenek. Önmagunk megóvásához hozzátartozik,

hogy megengedjük magunknak darabokra hullani, ha éppen erre van szükségünk. Nem muszáj életünk minden percében az erőnket fitogtatni Már bizonyítottuk, hogy erősek vagyunk. Akkor is azok vagyunk, ha van bennünk bátorság ahhoz, hogy néha megijedjünk, és gyengének mutatkozzunk. Istenem, segíts, hogy tudjam: megengedhetem magamnak, hogy ember legyek. Segíts, hogy ne érezzem bűnösnek, és ne büntessem magam, ha arra van szükségem, hogy apró darabokra hulljak. 25 http://www.doksihu Február 24. ÉRZELMEINK FELISMERÉSE Érzelmeink átélése nagy kihívás lehet, ha nincsenek erről korábbi tapasztalataink. Megtanulhatjuk azonosítani őket, ám nem egyik pillanatról a másikra. Nem is muszáj tökélyre fejlesztenünk. Néhány ötlet, amely segíthet, miközben azt tanuljuk, hogyan ismerhetjük fel érzelmeinket, és hogyan kezelhetjük őket. Végy egy darab papírt. Írd fel felül: „Ha helyénvaló, hogy bármit érezhetek, és ezt nem ítélné se

rossznak, se jónak senki, mit éreznék most?” Ezután sorold fel. Másik kedvelt eszköz: feljegyzések, naplók érzelmein kezeléséről. Írhatunk leveleket, melyeket nem küldünk el, vagy egyszerűen papírra vethetjük, ami éppen eszünkbe jut. Úgy figyeld magad, ahogyan egy kívülálló tenné. Figyeld a hangodat és a szavaidat Mit hallasz ki belőlük? Szomorúságot? Félelmet? Dühöt? Boldogságot? Mit árul el a tested? Feszült és merev lesz a dühtől? Végigfut rajta a félelem? Elnehezíti a szomorúság? Örömödben táncra perdülnél? Az is jó, ha más gyógyulófélben lévőkkel beszélgetünk. A csoportfoglalkozások is segíthetnek. Ha biztonságban érezzük magunkat, nyitottabbak leszünk, és könnyebben tudjuk kezelni érzelmeinket. Gyógyulásunk folytonos kincsvadászat. Az egyik ilyen kincs énünk érző része De ezt sem kell tökélyre fejlesztenünk. Elég, ha becsületesek vagyunk magunkkal szemben és nyitottak az újra. Ma fokozottan

figyelem magam. Nem ítélem el az érzelmeimet; elfogadom magam mindazzal együtt, amit érzek. Február 25. TÖKÉLETLENSÉGÜNK ELFOGADÁSA „Miért teszek ilyet magammal? – kérdezte egy asszony, aki le akart fogyni. – A csoportfoglalkozásokra úgy mentem el, hogy szörnyű bűntudatom volt, szégyelltem magam, ha megettem egy fél süteményt, s ezzel megsértettem a diétámat. Azután rájöttem, hogy mindenki csal egy kicsit, egyesek pedig sokat. Annyira szégyelltem magam a csoport előtt, mintha egyedül én volnék az, aki nem tartotta volna be az utolsó betűig az előírt étrendet. Most már tudom, hogy legalább annyira betartom, mint a legtöbben, néhány fogyókúrás társamnál pedig sokkal jobban.” Miért is teszünk ilyet magunkkal? És most nem csak a fogyókúráról beszélek, hanem egész életünkről. Miért büntetjük magunkat azzal, hogy azt hisszük, hitványak vagyunk, mások pedig tökéletesek, legyen szó akár kapcsolatainkról,

gyógyulásunkról vagy valamilyen sajátos célról? Akár magunk, akár mások felett ítélkezünk, ugyanannak az éremnek a két oldaláról van szó. Sokkal pontosabb és jótékonyabb hatású, ha azt mondjuk magunkról, hogy nincs velünk semmi baj. Ez nem egyenlő azzal, hogy nem követünk el hibákat, melyeket majd ki kell javítani, sem azzal, hogy nem térünk le időről időre a helyes ösvényről, sem pedig azzal, hogy képtelenek vagyunk a fejlődésre. Mindössze azt jelenti, hogy összes vargabetűnkkel együtt nagyjából megmaradunk a helyes úton. Ha ezt fölismerjük, és biztatjuk is magunkat, segítjük a továbbhaladásunkat. Ma szeretni és bátorítani fogom magam. Azt mondom magamnak, hogy amit teszek, jó, és örülni fogok ennek a tudatnak. Február 26. A TIZENKÉT LÉPÉSES PROGRAM „Majd szétvetett a méreg, amikor először mentem el a Névtelen Alkoholisták gyűlésére. Annyira igazságtalannak láttam, hogy neki van problémája, mégis nekem

kellett elmennem 26 http://www.doksihu erre a gyűlésre. De addigra már nem volt hová fordulnom ezzel a fájdalommal Most hálás vagyok a csoportnak, mert kigyógyultam a kapcsolati függőségből. A csoport most is segít, hogy megmaradjak a helyes úton, a gyógyulás pedig új élettel ajándékozott meg. (Név nélkül) A függőségből gyógyulni vágyók számára kidolgozott Tizenkét Lépéses programok témája nem az, hogyan segíthetünk másokon, hanem az, hogyan segíthetjük elő saját fejlődésünket és átalakulásunkat. Abban segítenek, hogy felismerjük, hogyan hat ránk a kapcsolati függőség, és ha kell, megoldhassuk ezt a problémát. Abban segítenek, hogy visszataláljunk a helyes útra. Varázslatosan működnek ezek a programok. Gyógyító ereje van annak, ha rendszeresen találkozunk más, hozzánk hasonló cipőben járó emberekkel. Ez a gyógyító erő akkor hat igazán, ha magunk is megtesszük ezeket a lépéseket, ha hagyjuk, hogy

hassanak ránk. Meddig kell eljárnunk ilyen összejövetelekre? Addig, amíg nem válik vérünkké a program. Azután mehetünk tovább egyedül, ha úgy tetszik. Ha kiválasztunk egy ilyen csoportot és rendszeresen el is járunk a találkozókra, megtettük az első lépést afelé, hogy önállóan is megtanuljunk vigyázni magunkra. Nyitott vagyok a Tizenkét Lépéses program vagy más, a gyógyulásomat elősegítő program befogadására. Február 27. A MÁS KEDVÉT KERESŐK Láttak már olyan embert, aki folyton más kedvét keresi? Meglehetősen kellemetlen benyomást kelt ugye? Többnyire bosszantó és idegesítő az olyan ember társasága, aki a bőréből is kibújik, hogy másoknak tessék. Mások kedvének keresése arra jó lehetett, hogy túléljük a gyermekkorunkat. Talán nem kaptuk meg a megérdemelt szeretetet és odafigyelést. Nem engedték meg, hogy bizonyos dolgokban a saját kedvünk szerint járjunk el, hogy olyan cselekvésmódot válasszunk, amely

önbizalmunkat demonstrálja. Mások kedvének keresése megnyilvánulhat nyíltan, de rejtőzködve is. Folyton a másik körül sündörgünk, s be nem áll a szánk, holott igazából csak ennyit mondunk: „Remélem, tetszem neked!” De tehetjük ezt rejtve is: csendben éljük az életünket, ám legfontosabb döntéseinket mások kedvét keresve hozzuk meg. Minden emberi kapcsolat fontos része mások vágyainak és szükségleteinek figyelembevétele. Tudnunk kell másokat szeretni és törődni velük. De visszaüt, ha állandóan mások kedvét keressük. Ezzel nem csak őket bosszanthatjuk, hanem mi is elkedvetlenedünk, ha igyekezetünk nem vezet a kívánt eredményre. Olyan emberek környezetében érezzük magunkat igazán jól, akik törődnek másokkal, de végső soron a saját igényeik szerint élnek. Istenem, segíts, hogy leküzdjem félelmeimet, és a saját igényeimnek megfelelően éljek. Február 28. A TAGADÁS ELENGEDÉSE „Nehezen hisszük el azt, ami –

ha elhinnénk – bántaná érzelmeinket.” (Ovidius) Gyógyulásunk alatt sokan folyamodnak bizonyos dolgok létezésének tagadásához. Tagadhatunk múltbeli eseményeket vagy érzelmeket. De tagadhatjuk más emberek problémáit, vagy akár a magunkét. Letagadhatjuk gondolatainkat, vágyainkat, szükségleteinket. Tagadjuk az igazságot. Ez azt jelenti, hogy nem merünk szembenézni a valósággal. Mégpedig azért, mert a valóság esetleg fáj. Valamit elvesztünk általa: bizalmat, szeretetet, családot, esetleg házasságot, barátságot, vagy akár csak egy álmot. És ha elveszítünk valamit, az fáj 27 http://www.doksihu A tagadás a lélek lengéscsillapítója. Megakadályozza, hogy tudomásul vegyük a valóságot addig, amíg nem gyűjtünk elég erőt ahhoz, hogy megbirkózzunk vele. Arcunkba vághatják, akár ordíthatják is az igazságot – addig biztos nem látjuk, nem halljuk meg, amíg fel nem készülünk rá. Kemény, mégis törékeny lények vagyunk.

Idő kell a felkészülésre, hogy birokra kelhessünk a gondokkal. Úgy nem tudunk megszabadulni tagadási szükségletünktől, ha foggal, körömmel erőltetjük a valóság elfogadását: csak úgy szabadulhatunk meg tőle, ha hagyjuk, hogy megerősödjünk és jó eséllyel vállaljuk a tusát. Vállaljuk is, ha itt az ideje. Nem kell megbüntetnünk magunkat, azért, hogy tagadjuk a valóságot. Szeressük magunkat annyira, hogy napról, napra készüljünk a vele való szembenézésre. Észre fogjuk venni, és megbirkózunk vele a saját időzítésünk szerint, és amikor Felsőbb Erőnk is elérkezettnek látja. Emiatt, az időzítés miatt pedig nem figyeljünk oda senki vádaskodására, és magunkat se vádoljuk érte. Amikor eljön az ideje, tudni fogjuk, mi a teendőnk. Ma arra összpontosítok, hogy biztonságban érezzem és bízzam magamban. Akkor érzékeljem tudatosan a dolgokat, amikor belső időzítésem engedi. Február 29. MÉLTÓ VAGY A SZERETETRE „Megyünk

vissza még jobban és még jobban áthatolunk a félelem, a szégyen, a düh, a sértődöttség és minden más negatívum mélyrétegein, amíg fel nem fedezzük azt a minden tehertől mentes, boldog és szeretetre méltó gyermeket, aki lényünk mélyén élt és él most is.” (Lépj ki s társfüggőségből!”) Méltó vagy a szeretetre. Igen, te Lehet, hogy egyesek nem hagyták, hogy úgy szeresd őket, ahogy szeretted volna: lehet, hogy mások nem szerettek úgy, ahogy szeretted volna; lehet, hogy bizonyos kapcsolataid elromlottak vagy tönkrementek. Mindez nem jelenti azt, hogy nem vagy méltó a szeretetre Bizonyos dolgokat el kell fogadni. Ez néha fájdalommal jár Engedd el a fájdalmat Nyisd meg szíved a szeretet előtt. Méltó vagy a szeretetre Szeretnek. Ma elmondom magamnak, hogy méltó vagyok a szeretetre. Addig mondogatom, amíg elhiszem MÁRCIUS Március 1. A DÜH ELENGEDÉSE Gyógyulásunk közben gyakran szóba kerül a harag. Igen, mondjuk, ezt az érzést

mindenki ismeri. Igen, a gyógyulás célja, hogy megszabaduljunk a haragtól és nehezteléstől Tudjuk, teljesen rendjén való, hogy olykor elönt a düh. Hát lehet, hogy így van, de A harag erős és néha ijesztő érzés. Lehet, jótékony hatású, amennyiben nem hagyjuk, hogy nehezteléssé keményedjék, vagy nem használjuk faltörő kos gyanánt, másokat bántalmazva vagy büntetve. A harag, figyelmeztető jelzés. Valamilyen megoldandó problémára utal Máskor arra figyelmeztet, hogy ki kell jelölnünk határainkat. Néha pedig ez az utolsó energia-kitörés, mielőtt el tudjuk engedni a szóban forgó problémát. Néha viszont egyszerűen csak létezik. Jelenlétét semmivel nem kell igazolnunk Különben sem lehet afféle helyre kis csomagba gyömöszölni. És semmi szükség arra, hogy miatta elfojtsuk azt, ami ki akar törni. Ne higgyük bűnösnek magunkat, ha dühösek vagyunk. Soha ne higgyük bűnösnek magunkat Lélegezz mélyeket, és ne szégyellj

semmilyen érzelmet. 28 http://www.doksihu A haragot sem. Ezzel együtt is felelősséget vállalhatsz viselkedésedért Ha ma mérges leszek, átérzem, és szabadjára engedem. Megfelelő módon és biztonságban tudom kezelni. Március 2. MUNKAHELYÜNKKEL KAPCSOLATOS ÉRZELMEK „Dühös vagyok a munkahelyemre. Mást léptettek elő, holott nekem járt volna Annyira dühít, hogy legszívesebben venném a kalapomat. A feleségem azt mondja, tartsam kordában az érzelmeimet. De miért? Ettől még mást léptettek elő!” (Név nélkül) A munkahelyünkkel kapcsolatos érzelmeink ugyanolyan fontosak, mint életünk más területein. Valahányszor felbukkannak, foglalkoznunk kell velük Ha nem veszünk tudomást gyomorpanaszainkról, fejfájásról, attól azok még ott vannak. Komoly kihívás, hogy megbirkózzunk a munkahelyünkkel, kapcsolatos érzelmekkel. Ráadásul olykor teljesen haszontalannak tűnhet. Egyik kedvenc trükkünk éppen az, hogy meggyőzzük magunkat,

mennyire haszontalan az egész. Mérlegeljük alaposan a dolgot. Lehet, hogy célravezető olyasvalakivel megbeszélni, akinek nincs köze a munkahelyünkhöz, hogy biztonságban érezzük magunkat. S ha már teljes intenzitással éljük át ezeket az érzelmeket, kifundálhatjuk, mit tehetünk leküzdésükhöz, ugyanakkor, hogyan óvhatjuk meg magunkat a kellemetlen következményektől. Néha elég – mint más területeken is – ha csak elfogadjuk őket. Néha olyan problémára utalnak, ami csak a miénk, máskor pedig olyasmire irányítják rá a figyelmünket, amit másokkal együtt kell megoldanunk. Néha éppen az érzelmek mutatják meg a továbbvezető utat. Máskor valamilyen üzenet, vagy félelem bújik meg bennünk, úgymint: „Soha nem lesz sikerem Soha nem kapom meg, amit akarok Nem vagyok elég jó.” A megoldás néha valamilyen spirituális megközelítési mód. Idézzük fel újra: valahányszor spirituális módon közelítünk életünk bármely

területéhez, javunkra válik. Addig nem tudhatjuk, mi a tanulnivaló, amíg nem szedjük össze bátorságunkat, hogy megálljunk egy kis időre, és szenteljünk figyelmet az érzelmeinknek. Ma a munkahelyemmel kapcsolatos érzéseimet ugyanolyan fontosnak tekintem, mint bármely más érzésemet. Megtalálom a módját, hogyan foglalkozhatok velük Március 3. ÖNMAGUNK ELFOGADÁSA Egyik nap autóvezetés közben egy nő felfigyelt az előtte haladó kocsi rendszámtáblájára. „LÉGY AZ, AKI VAGY!” – ez állt rajta a számok és betűk alatt. De hogyan? – tűnődött – Hiszen azt se tudom, ki vagyok! Lehet, hogy alkalomadtán zavar, ha mások arra bátorítanak, hogy legyünk hűek magunkhoz. Hogyan is tudhatnánk, kik vagyunk, vagy hogy lehetnénk hűek magunkhoz, ha hosszú éveken át csakis mások igényei foglalkoztattak? Van saját énünk. Napról napra többet tudunk meg róla Lassan azt is megtanuljuk, hogy megérdemli a szeretetet. Megtanuljuk elfogadni

önmagunkat olyannak, amilyenek ebben a pillanatban vagyunk – elfogadni érzéseinket, gondolatainkat, fogyatékosságainkat, szükségleteinket, vágyainkat. Akkor is elfogadjuk őket, ha zavarosak kicsit. Hogy azok lehessünk, akik vagyunk, el kell fogadni életünk eddigi történetét is, mégpedig pontosan olyannak, amilyen. Igazán hűnek lenni magunkhoz annyit tesz, hogy jogunk van a véleményünkhöz és minden hiedelmünkhöz, még ha a jövőben megváltozhatnak is. Elfogadjuk fizikai lényünket éppúgy, mint mentális, emocionális és spirituális énünket. Ja igazán hűek akarunk lenni magunkhoz, 29 http://www.doksihu az elfogadásnál egy lépéssel tovább is mehetünk. Értékesnek tarthatjuk magunkat és múltunkat. Ha igazán azok vagyunk, akik vagyunk, ha szeretjük és elfogadjuk magunkat, ez nem jelent korlátokat. Magunkat elfogadva és szeretve leszünk képesek változni és fejlődni Ma az leszek, aki vagyok. Ha még nem is tudom biztosan, ki vagyok,

tudatosítom magamban, hogy jogom van erre az izgalmas felfedezésre. Március 4. A FELSŐBB ERŐ, MINT FORRÁS „Megtanultam hogyan tudok vigyázni magamra. Amire nem vagyok képes én, azt Isten megteszi nekem.” (Egy Névtelen Alkoholista) Isten az a Felsőbb Erő, amely pozitív változásaink forrása és irányítója lehet. Ez nem azt jelenti, hogy nem vagyunk felelősek magunkért. Azok vagyunk De ebben nem állunk egyedül. A gyógyulás nem afféle „Csináld – magad” feladat. Még csak nem is kell túl sokat foglalkoznunk önmagunk megváltoztatásával. Tegyük meg, amiről azt gondoljuk, éppen most kell megtennünk, azután pihenjünk egy kicsit, s bízzunk abban, hogy a változás javunkra válik. A gyógyulás azt jelenti, hogy szükségleteink kielégítéséhez nem kell más embert keresnünk forrásul; segíthet, de nem ő a forrás. Miközben megtanulunk bízni a gyógyulásban, fokozatosan rájövünk, hogy a Felsőbb Erőnkkel kialakított kapcsolat nem

helyettesítheti az emberi kapcsolatokat. Semmi szükség arra, hogy vallásos hitek mögé rejtőzzünk, vagy a Felsőbb Erővel való kapcsolatunk ürügyén kibújjunk az önmagunkkért való felelősség alól. Kapcsolódjunk rá erre a nálunk nagyobb erőre, és bízzunk benne, hogy energiát, bölcsességet és útmutatást kapunk tőle. Ma úgy tekintek Felsőbb Erőmre, mint minden szükségletem kielégítésének forrására, beleértve a gyógyulásomhoz szükséges változások forrását is. Március 5. LÉGY AZ, AKI VAGY! „Amikor más emberekkel jövök össze, vagy új kapcsolatot létesítek, mindig mindenféle megszorítást kezdek alkalmazni önmagammal szemben. Nem lehetnek például saját érzéseim Nem lehetnek saját vágyaim, szükségleteim. Nem lehet saját élettörténetem Nem tehetem azt, amit akarok, nem érezhetem azt, amit érzek, és nem mondhatom ki, amit ki kellene mondanom. Elnyomott, tökéletességre törekvő robottá változom ahelyett, hogy

az lennék, aki vagyok: én. (Név nélkül) Néha ösztönösen úgy reagálunk egy-egy új helyzetre, hogy teljesen kivetkőzünk magunkból. De ki más lehetnénk? Ki szeretnék lenni? Nem kell másnak lennünk. A legnagyobb ajándék, melyet mindenhová, minden kapcsolatba magunkkal vihetünk, ha önmagunk maradunk. Esetleg azt hisszük, mások nem fognak így szeretni. Attól tarthatunk, hogy ha egyszerűen önmagunkat adjuk, a másik elmegy, vagy talán megszégyenít. És jaj, mit gondol majd rólunk? Pedig, ha elfogadjuk magunkat, a többiek gyakran sokkal jobban érzik magukat velünk, mint amikor merevek és visszafogottak vagyunk. Ilyenkor öröm együtt lenni velünk Ha bizonyos emberek nem értékelnek, vajon igazán együtt akarunk lenni velük? Hagynunk kell, hogy mások véleménye szabja meg, hogyan viselkedjünk? Kapcsolatainkra kifejezetten gyógyító hatással lehet, ha megengedjük magunknak, hogy azok legyünk, akik vagyunk. Sokkal oldottabb lesz a dolog

Lazíthatunk Lazíthat a másik is Egyikünknek se kell szégyellnie magát, hiszen nem hazudtunk. Azok vagyunk, aminek szántak minket, és ez elég. Így csodálatos 30 http://www.doksihu Csak a saját magunkról kialakított véleményünk számít. És megadhatjuk magunknak a vágyott elismerést. Ma lazítok: az leszek, aki vagyok kapcsolataimban is. Nem alacsonyodom le és kezelem le magam. Elfogadom és értékelem magam Istenem, segíts elengednem a félelmemet attól, hogy önmagam legyek! Március 6. BÉKE Ha valamilyen konfliktussal, problémával találkozunk, az első reakció sokszor az idegesség. De így reagálunk a félelmeinkre is. Ha ilyenkor egy kicsit eltávolodunk, és a megbékélést keressük, érzéketlenségnek vagy árulásnak tűnhet. Azt gondoljuk: ha igazán foglalkoztat a dolog, aggódnom kell; ha igazán fontos nekem, nem nyugodhatok meg. Meggyőzzük magunkat arról, hogy minél többet aggódunk, annál jobb hatással lesz az ügy kimenetelére.

Bármilyen probléma megoldásának legjobb forrása a béke. Békés állapotban a megoldás könnyű és magától értetődő. A félelem és az idegesség többnyire a problémát erősíti, nem a megoldást. Tehát egyáltalán nem segít A béke, ha mellette döntünk, mindig elérhető. A megoldatlan problémák és a káosz ellenére is. A gondok el fognak rendeződni Segíthetnek az univerzum más forrásai is: a víz, a föld, egy naplemente, egy séta, egy ima, egy jó barát. Lazítsunk és hagyjuk, hogy a béke elárasszon bennünket. Ma elengedem azt az ösztönös igényemet, hogy fenntartsam belső zűrzavaromat. A békét táplálom magamban, és bízom abban, hogy a béke forrásából természetes és harmonikus módon és a megfelelő időben megoldás fakad. Tudatosan ellazítom magam, és hagyom érvényesülni Isten szándékát. Március 7. A KÍVÁNSÁGOK TELJESÜLNEK „Ma megkapok mindent, amire szükségem van. Mindent” Ezt addig mondd, amíg elhiszed.

Mondd reggel és mondogasd napközben Jó, ha tudjuk, mire van szükségünk. De, ha nem, akkor is bízhatunk abban, hogy Isten tudja Ha kérünk, bízzunk benne, és higgyük el, hogy meg fogja adni, amikor eljön az ideje. Isten néha a legostobább vágyainkra is gondol, ha mi sem tagadjuk le őket. Ma tudatosítom magamban, hogy amire szükségem van, meg fogom kapni. Tudatosítom magamban, hogy Isten törődik velem és forrásom mindenben. Azután elengedem a dolgot, és rájövök, hogy amiben hiszek, az maga az igazság. Március 8. MEGADÁS „Úgy döntöttünk, hogy akaratunkat és életünket Isten gondjaira bízzuk.” (A Névtelen Alkoholisták programjának Harmadik Lépése) Igazán erősek akkor leszünk, ha megadjuk magunkat egy nálunk nagyobb erőnek. Így erőnkkel új módon, hatékonyabban élhetünk. Erősebbek leszünk, mint hinni mertük Megnyílnak előttünk az ajtók. Megnyílnak az ablakok Új lehetőségek bukkannak fel Energiánk szabadon áramlik olyan

területekre és úgy, ahol és ahogyan nekünk jó. Szinkronba kerülünk élettervünkkel, és elfogadjuk helyünket az univerzumban. Mert van ilyen terv, és van helyünk is. Az univerzum megnyílik előttünk, és helyet ad nekünk, ahol meglesz mindenünk. De jó lesz! Ha nyitottá válunk rá, birtokba vehetjük erőnket. Tovább kell lépnünk az erőtlenségnél és kiszolgáltatottságnál. Átmeneti állomás ez csupán, ahol újraértékeljük magunkat, és rájövünk, hogy ott próbálunk hatalomhoz jutni, ahol nincs rá felhatalmazásunk. Akkor vesszük igazán birtokba erőnket, ha megadjuk magunkat. Hadd jöjjön el az erő magától értetődő természetességgel. De hiszen már itt van A miénk 31 http://www.doksihu Ma igyekszem megérteni, mit jelent erőm birtokbavétele. Elfogadom erőtlenségemet azokban a dolgokban, melyeken nem tudok változtatni; elfogadom a nekem szánt erőt. Március 9. ÓVJUK MAGUNKAT! Nem tehetjük azt, hogy meghúzzuk határainkat, s

közben vigyázunk egy másik érzéseire, hiszen a kettő ellentmond egymásnak. Milyen óriási kincs az együttérzés! Ugyanakkor mennyire megnehezíti, hogy meghúzzuk a határokat! Jó, ha törődünk másokkal és érzéseikkel, de az is elengedhetetlen, hogy vigyázzunk magunkra. És ez néha választás elé állít Némelyikünk magában hordja azt a – családjától vagy vallásától kapott, s mélyen belevésődött – üzenetet, hogy soha ne sértse meg mások érzelmeit. Ezt most egy másik üzenettel helyettesíthetjük: magunkat se bántsuk. Vannak, akik megsértődnek, ha azt tapasztalják, hogy óvjuk – esetleg éppen tőlük – magunkat. Ez rendjén való Miközben tanulunk, tapasztalatokat gyűjtünk és profitálunk a tapasztalatainkból – mint, ahogy ők is. Azzal hathatunk a legerőteljesebben és legjótékonyabban másokra, ha felelősséget vállalunk magunkért, és hagyjuk, hogy mások is ezt tegyék. A másokkal való törődés segít. A gondjaik

átvállalása nem Meg lehet tanulni, hogy a határ a kettő között. Ma kijelölöm a számomra fontos határokat. Elengedem azt az igényemet, hogy mások érzéseit óvjam, és a sajátjaimra fogok vigyázni. Megengedem magamnak, hogy óvjam magam, mert tudom, hogy ez a legtöbb, amit magamért és másokért tehetek. Március 10. CSALÁDBAN ÉLNI „Negyvenhat éves voltam, amikor végre bevallottam magamnak és valaki másnak, hogy a nagyanyámnak mindig sikerült elérnie, hogy bűnösnek higgyem magam, és úgy érezzem, mások uralkodnak rajtam.” (Név nélkül) Nagyon szerethetjük és kímélhetjük családunkat. Családunk tagjai is szerethetnek, és kímélhetnek bennünket, de némelyik újra meg újra függő helyzetbe hozhat, sőt olykor a szégyen, a düh, a bűntudat vagy a tehetetlenség szakadékába taszíthat. Némelyik családtagtól nagyon nehéz érzelmileg elszakadni. Nehezen különíthetők el az ő problémáik a mieinktől. Nehéz feladat a saját

akaratuk érvényesítése Nehéz, de nem lehetetlen. Az első lépés a felismerés, és az elfogadás. Hogy felismerjük: ez a helyzet Hogy bűntudat nélkül vegyük tudomásul a saját érzelmeinket, gondolatainak. Felesleges a családtagjainkat hibáztatni. Ugyanilyen felesleges magunkat vádolni vagy szégyellni Célunk annak elfogadása, hogy szabadon megválaszthatjuk, mire van szükségünk azért, hogy ebben a bizonyos kapcsolatban is megőrizhessük önmagunkat. Megszabadulhatunk a múlt sémáitól Meggyógyulhatunk. Célunk a továbblépés Felsőbb Erőm, kérlek, add, hogy ma türelmes legyek magamhoz, miközben azt tanulgatom, hogyan viselkedjek gyógyulásomat elősegítendő saját családom tagjaival szemben. Segíts felismernem és elfogadnom, mit kell tennem ezért. Március 11. A ZAVAR ELENGEDÉSE Néha nem tudjuk, hogyan tovább. Összezavarodunk, mintha felhő ereszkedne agyunkra. Nem tudjuk, mi legyen a következő lépés, milyen irányba tartsunk. Ilyenkor

kell megállnunk, útmutatást kérnünk és megpihennünk. Ilyenkor kell elengednünk a félelmet Várj! Érezd a zavart és a káoszt, azután 32 http://www.doksihu bocsásd el! Az ösvény magától meg fog mutatkozni. Kiderül, mi legyen a következő lépés Most még nem kell tudnunk, idejében meg fogjuk tudni. Bízz ebben! Lazíts és bízzál! Ma várni fogok, ha az út nem világos. Bízom abban, hogy a káoszból világosság lesz Március 12. IDŐZÍTÉS „Ha kibogozhatnánk az élet misztériumát és a világot átszövő energia szálait; ha pontosan felmérhetnénk az eseményeket; ha mérlegre tehetnénk az emberiség küzdelmeit, dilemmáit és törekvéseit, rájönnénk, hogy minden a neki kijelölt időben következik be. (Joseph R. Sizoo) Az időzítés gyakran idegesítő. Néha csak várunk és várunk arra, hogy történjék végre valami, s úgy rémlik, egy örökkévalóság telt el, mire bekövetkezik. Vagy éppen teljesen váratlanul,

meglepetésszerűen szakad a nyakunkba. Illúzió azt hinni, hogy túl lassan vagy túl gyorsan történnek a dolgok. Az időzítés mindig tökéletes. Ma bízom az isteni rendben és együttműködöm vele. Elfogadom, hogy a múltban is, a jelenben is mindig tökéletes az időzítés. Március 13. ÚTIRÁNY ÉS A VILÁGOSSÁG Néha, hiába teszünk meg mindent gyógyulásunkért, hiába hagyatkozunk Isten útmutatására, nem értjük, mi történik velünk. Bizakodunk, várunk, imádkozunk, figyelünk másokra és önmagunkra, mégsem kapunk választ. Ilyenkor meg kell értenünk, hogy pontosan ott vagyunk, ahol lennünk kell, még ha szokatlannak vagy kényelmetlennek érezzük is a helyet. Életünknek van célja és iránya Változásunk, gyógyulásunk és átalakulásunk mélyebb szinteken zajlik, mint gondolnánk. El sem tudjuk képzelni, milyen jó dolgok várnak ránk. Valaki vezet és irányít bennünket Megbékélhetünk tehát. Nem kell sietősen, a dolgokat elkapkodva

cselekednünk, hogy megszabaduljunk a kínos bizonytalanságtól, hogy mielőbb megkapjuk a választ. Megvárhatjuk, míg elménk megnyugszik. Megvárhatjuk, amíg világos útmutatást kapunk El fog jönni a világosság. A válasz megérkezik, és jót tartogat nekünk is, a körülöttünk levőknek is. Istenem, segíts ma megbizonyosodnom arról, hogy jó irányba vezetnek, különösen, amikor összezavarodom, és nem tudom, merre tovább. Segíts, hogy eléggé bízzam és kivárjam, amíg elmém és látásom kitisztul. Segíts, tudnom, hogy eljön a világosság Március 14. ÖNBIZALOM Gyógyulásunk során olykor a legzavarbaejtőbb fogalom lehet a bizalom. Kiben bízzunk meg? Miért? A legfontosabb az önbizalom elsajátítása. Az egyik legrosszabb, ami velünk történt, hogy elhittük, nem bízhatunk magunkban. Mindig akad valaki, aki azt mondja, nem bízhatunk magunkban, nem tudunk megállni a lábunkon, semmire se vagyunk jók. Mindig vannak, akik hasznot húznak abból,

ha nem bízunk magunkban. A félelem és a kétely ellenségünk. A pánik ellenségünk A zavarodottság szemben áll velünk Az önbizalom az a gyógyító ajándék, amit bízvást megadhatunk magunknak. Hogyan juthatunk hozzá? Úgy, hogy megtanuljuk. És mihez kezdünk a tévedéseinkkel, azokkal az időszakokkal, amikor azt hittük, nem bízhatunk magunkban? Fogadjuk el, és csak azért is bízzunk magunkban. Mi tudjuk, mi a legjobb nekünk. Tudjuk, mi a helyes Ha tévedünk, ha változtatnunk kell, ehhez is megkapjuk az útmutatást, de csak akkor, ha bízunk mai magunkban. 33 http://www.doksihu Kérhetünk támogatást, és megerősítést másoktól is, de az önbizalom a legfontosabb. Ne higgy a félelemnek! Ne higgy a pániknak! Bízhatsz magadban, saját józan eszedben, kiállhatsz a magad igaza mellett, betölthet a saját fényed. Megvan benned a fény, ami a mai naphoz szükséges. Ami majd a holnaphoz kell, meg fogod kapni holnap Bízzunk magunkban, és tudni

fogjuk, kiben bízhatunk. Bízzunk magunkban, és tudni fogjuk mit tegyünk. Ha mégis úgy érezzük, semmiképpen nem bízhatunk magunkban, bízzunk abban, hogy Isten elvezet az igazsághoz. Istenem, add, hogy elengedjem a félelmet, a kételyt, a zavart – önbizalmam ellenségeit. Segíts, hogy békével és bizalommal eltelve haladhassak előre. Segíts, hogy napról, napra növekedjék a magamba és Beléd vetett bizalmam. Március 15. AZ ÁLDOZATSZEREP ELENGEDÉSE „Hát nem látják mások, mennyire szenvedek? Nem veszik észre, hogy segítségre van szükségem? Nem törődnek velem?” Nem az a lényeg, hogy mások észreveszik-e vagy törődnek-e velünk. Az a lényeg, hogy mi látjuk-e és törődünk-e magunkkal. Amikor együttérzést várunk másoktól, azért tesszük, mert mi magunk nem fogadtuk el teljesen a fájdalmunkat. Még nem jutottunk el addig a pontig, hogy igazán törődjünk magunkkal. Másoktól várjuk el azt, ami belőlünk még hiányzik A mi dolgunk,

hogy együtt érezzünk magunkkal. Ezzel megtesszük az első lépést azért, hogy kilépjünk az áldozat szerepéből. És ezzel jó úton járunk afelé, hogy felelősséget vállaljunk magunkkért, vigyázzunk magunkra és megváltozzunk. Ma nem másoktól várom el, hogy észrevegyék bajaimat és törődjenek velem; felelősséget vállalok azért, hogy tudatában leszek saját bajaimnak és problémáimnak, és vigyázni fogok magamra. Március 16. POZITÍV ENERGIA Könnyű körülnézni és észrevenni a rosszat. Ahhoz azonban gyakorlat kell, hogy észrevegyük a jót. Sokunk élt évekig negatívumokkal körülbástyázva. Komoly jártasságot szeretünk abban, hogy nevén nevezzük mások bajait, meg a saját életünkben, munkánkban, mindennapjainkban, kapcsolatainkban, önmagunkban, viselkedésünkben, gyógyulásunkban jelentkező problémákat. Realisták akarunk lenni, célunk az, hogy azonosítsuk és elfogadjuk a valóságot. De negatív cselekedeteink esetében

sokszor nem ez a szándékunk. A negatív hozzáállás célja általában az eltörlés. A negatív gondolkodás fölerősíti a problémát. Kimozdít a harmóniából A negatív energia szabotál és pusztít. Aktív önálló életet él Ugyanígy működik a pozitív energia. Minden áldott nap megkérdezhetjük, mi a jó kapcsolatainkban, mi a helyes másokkal szemben, a saját életünkben, munkánkban, mindennapjainkban, viselkedésünkben és gyógyulásunkban. A pozitív energia gyógyít, szeretetet közvetít és átalakít. Válaszd a pozitív energiát! Istenem, segíts, hogy megszabadulhassak a negatív hozzáállástól! Alakítsd át hitemet és gondolkodásomat, változtasd negatívról pozitívra! Add, hogy harmóniában legyek azzal, ami jó! Március 17. MEGERŐSÖDÉS Képes vagy gondolkodni. Képes vagy érezni Meg tudod oldani a problémáidat Tudsz vigyázni magadra. Ezek a szavak többet segítettek nekem, mint a legalaposabb és legmegfontoltabb tanácsok.

34 http://www.doksihu Milyen könnyen a kételkedés csapdájába esünk, akár magunkról, akár másokról van szó! Ha valaki valamilyen problémáról számol be, mi az első reakciónk? Azt hisszük, nekünk kell megoldanunk helyette? Azt hisszük, a jövője függ attól, hogy tanácsot tudunk-e adni neki? Ha így van, ingoványos talajon állunk; a gyógyulás útja nem erre vezet. Hogyan reagálunk, ha valaki valamilyen érzéssel küszködik vagy egyszerre többféle érzés szorongatja? Azt hisszük, nem éli túl? Hogy nem jó ilyesmiket éreznie? Hogy nem úszhatja meg ép bőrrel? Ha ismerősünk egyszer csak azzal szembesül, hogy felelősséget kell vállalnia életéért és viselkedéséért, mi a válaszunk rá? Az, hogy nem képes rá? Hogy nekünk kell megmentenünk a teljes összetöréstől? A kudarctól? És hogyan reagálunk, ha mi szembesülünk egy problémával, egy érzéssel, vagy nekünk kell felelősséget vállalnunk magunkért? Hiszünk magunkban és

másokban? Bízunk az emberek erejében és képességeikben – beleértve magunkat is? Vagy ez az erőt a problémákban, az érzésekben, a felelőtlenségben fedezzük föl? Megtanulhatjuk, hogyan ellenőrizzük magunkat. Hogy mielőtt válaszolnánk, fontoljuk meg, mi legyen a válaszunk. „Sajnálom, hogy ilyen problémád van De tudom, hogy rá fogsz jönni a megoldásra Úgy sejtem, bizonyos érzelmekkel küszködsz. De tudom, hogy fel fogod dolgozni őket.” Mindannyian elsősorban önmagunkkért vagyunk felelősek. Ez nem jelenti azt, hogy nem törődünk másokkal, hogy ridegek és számítóak vagyunk, és megvonunk minden támogatást másoktól. Azt jelenti, hogy megtanuljuk úgy szeretni őket – és magunkat – hogy nekünk is javunkra váljék. Hogy olyan barátokkal tartunk fenn kapcsolatot, akik úgy szeretnek és támogatnak bennünket, hogy profitáljunk belőle. Hinni az emberekben, hinni problémamegoldó képességükben, hinni abban, hogy vigyázni tudnak

magukra – ez nekünk is nagy ajándék. Ma azon leszek, hogy önzetlen és erőt adó támogatásban részesítsek másokat, és én is ezt kapjam tőlük. Azon leszek, hogy higgyek magamban és másokban, abban a kölcsönös képességünkben, hogy megfelelően tudjuk kezelni az érzelmeinket, meg tudjuk oldani a problémáinkat, és felelősséget tudunk vállalni magunkkért. Március 18. BIZTONSÁG Ha rosszul működő családban élünk – akár gyerekként, akár felnőttként – ennek egyik hosszan tartó hatása, hogy nem érezzük biztonságban magunkat. A kapcsolati függőség legtöbbször azért alakul ki, mert ezt a hiányzó biztonságot keressük. Ezért aztán megpróbálunk uralkodni a másikon, ővele foglalkozunk, miközben elhanyagoljuk magunkat vagy elfojtjuk saját érzéseinket. Ha szeretettel, gondoskodással fordulunk önmagunk felé, megtanulhatjuk, hogyan érezhetjük magunkat jól és biztonságban. Ez gyakran bekövetkezik, ha részt veszünk a

Tizenkét Lépéses program vagy más támogató csoport összejövetelein. Akkor is biztonságban érezhetjük magunkat, ha valamelyik jó barátunkkal vagyunk együtt, vagy valami nekünk tetsző dolgot cselekszünk. Néha pedig akkor is, ha kinyújtjuk a kezünket valaki más felé. Biztonságban vagyunk. Lazíthatunk Lehet, hogy mások nem voltak mindig elérhetők számunkra, de most azt tanuljuk, hogy mi mindig elérhetőek legyünk magunknak. Ma arra összpontosítok, hogy megadjam magamnak azt az érzést, hogy biztonságban vagyok, ezért jól érzem magam. Március 19. NE AVATKOZZ BE! „Nem akarok beleavatkozni, de” – és ezzel többnyire már be is avatkoztunk. 35 http://www.doksihu Nem kell beleavatkoznunk mások ügyeibe, problémáiba, vitáiba. Nyugodtan hagyjuk, hogy vállaljanak felelősséget magukért a kapcsolataikban is. Hagyjuk, hogy intézzék el egymással a problémáikat. Békéltető szándékunk nem jelenti azt, hogy be kell avatkoznunk. Úgy

közvetítjük legjobban a békét, ha mi magunk békések maradunk, és nem hagyjuk, hogy minket is elárasszon a zűrzavar. Úgy táplálhatjuk a békét, ha megspóroljuk azt a ráadásnyi káoszt, amely akkor keletkezni, ha beavatkoznánk mások ügyeibe és kapcsolataiba. Ne avatkozz be, hacsak nem akarod éppen ezt tenni! Ma nem ugrom be semmilyen csábításnak, hogy mások ügyeibe, problémáiba, kapcsolataiba beavatkozzam. Rábízom másokra, hogy próbálják megoldani a saját konfliktusaikat, beleértve azt is, hogy gondolataikat és érzéseiket képesek legyenek egymás tudomására hozni. Március 20. ELENGEDÉS Hagyd, hogy elillanjanak félelmeid! Engedj el minden negatív, korlátozó, magadat eleve kudarcra ítélő hiedelmet – azokat is, amelyek tudatalattid legmélyén rejtőznek. A hiedelmeid valóságot teremtenek Engedd el őket! Engedd el őket onnan, a mélyről, ahol félelmeid, neheztelésed, negatív hiedelmeid lakoznak! Hagyd, hogy a felszínre

kerüljenek! Fogadd el őket; add át magad nekik! Érezd a nyugtalanságot, amelyeket benned okoznak! Aztán hagyd, hogy eltűnjenek! Hagyd, hogy új hitek kerüljenek a régiek helyére! Hagyd, hogy béke, öröm és szeretet vegye át a félelem helyét! Engedd meg magadnak és testednek, hogy bocsássa el a félelmet, a neheztelést, a negatív hiedelmeket! Bocsásd el mindazt, ami már nincs javadra! Bízzál benne, hogy meggyógyulsz, és készülj fel arra, hogy elfogadd a jót! Istenem, segíts, hogy hajlandó legyek elengedni régi hiedelmeimet és azokat az érzéseimet, amelyek bánthatnak. Óvatosan vedd el őket tőlem, és tégy a helyükre új hiteket és érzéseket Hiszem a legjobbat érdemlem az élettől. Segíts hinnem ebben Március 21. TEDD MÉRLEGRE A KÖTELEZETTSÉGEIDET! Figyelj a kötelezettségeidre! Sokan félünk elkötelezni magunkat, mégis mérlegelnünk kell: mi az ára egy-egy kötelezettségnek? Biztosnak kell lennünk abban, hogy ez vagy az a

kötelezettség megfelelő. Sokunknak van olyan története, amikor fejest ugrott valamilyen elkötelezettségbe anélkül, hogy mérlegelte volna ennek árát vagy lehetséges következményeit. És amikor már nyakig benne volt, rájött, hogy igazából nem is akarta. Némelyek attól félnek, hogy elveszítenek valamilyen lehetőséget, ha nem kötelezik el magukat. Ez igaz lehet Mégis mérlegelnünk kell, hogy megtegyük-e Világosan kell látnunk, vajon jó lesz-e nekünk. Ha nem, egyenesen és őszintén tudatnunk kell ezt magunkkal is, a másikkal is. Légy türelmes! Kutass a lelkedben! Várj, amíg nem kapsz világos választ! Nem kell elsietve, pánikszerűen elkötelezni magad! Várd ki, amíg megtelsz nyugodt bizalommal, és tudod, hogy kötelezettséged jó lesz neked. Ha egy belső hang nemet mond, légy elég bátor ahhoz, hogy bízz ebben a hangban. Nem ez az utolsó esélyünk. Nem ez az egyetlen lehetőségünk Ne essünk pánikba! Nem kell belemenni olyasmibe, ami

nem jó nekünk, még akkor sem, ha ennek ellenkezőjéről próbáljuk meggyőzni magunkat, ha úgy gondoljuk, hogy vállalnunk kell. Gyakran jobban bízhatunk intuíciónkban, mint intellektusunkban. A kezdeti izgalomban lehet, hogy nem vesszük észre a következményeket. Ez az, amin el kell gondolkodnunk. 36 http://www.doksihu Ne hagyjuk, hogy sietségből, hirtelen fellángolásból vagy félelemből kötelezzük el magunkat. Jogunk van feltenni a kérdést: „Jó lesz ez nekem?” Jogunk van megkérdezni, hogy helyes-e, amire készülünk. Istenem, vezess ma kötelezettségvállalásaim tekintetében. Segíts igent mondanom arra, ami a javamat szolgálja, és nemet arra, ami nem. Komolyan megfontolom, mielőtt egy ügynek vagy személynek elkötelezném magam. Időt szánok arra, hogy eldöntsem, vajon igazán akarom-e Március 22. NE LÉGY ÁLDOZAT Jó, ha van egy jó napod. Jó, ha úgy érzed, helyesen cselekszel, jó úton jársz, és ura vagy az életednek. Sokan azt

tanultuk, és beillesztettük túlélési stratégiánkba, hogy akkor figyelnek ránk és ismernek el bennünket, ha áldozatok vagyunk. Ha az életünk csapnivaló, elviselhetetlenül nehéz, igazságtalan és irányíthatatlan, gondoljuk, akkor mások majd elfogadnak és szeretni fognak. Lehet, hogy olyan emberektől tanultuk ezt, akik szintén azt tanulták, hogy a túlélés ára az áldozat-szerep. Nem vagyunk áldozatok. Nem kell áldozattá válnunk Nem kell kiengedni kezünkből életünk irányítását ahhoz, hogy megkapjuk az áhított figyelmet és szeretetet. Valójában ez a fajta szeretet nem így érhető el. Azt a szeretetet, amelyre igazán vágyunk, és amire szükségünk van, csakis saját erőnk birtokában kaphatjuk meg. Megtanuljuk, hogy akkor is képesek vagyunk megállni a saját lábunkon, ha néha jól esik rátámaszkodni valakire. Megtanuljuk, hogy valójában nem is ők tartanak meg álltukban. Csak mellettünk állnak Mindnyájunknak vannak rossz napjai,

amikor nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretnénk, amikor szomorúak vagyunk és félünk. De a rossz napokkal és borongós érzésekkel is megküzdhetünk, ha nem az áldozat szerepét vállaljuk, hanem a felelősséget önmagunkért. Jó, ha van egy jó napunk. Talán nem sok mondanivalónk lesz róla, de annál jobban élvezzük Istenem, add, hogy megszabadulhassak attól a kényszertől, hogy áldozat legyek. Segíts elengednem azt a hiedelmet, hogy áldozattá kell válnom, ha azt akarom, hogy szeressenek és figyeljenek rám. Olyan emberekkel végy körül, akik akkor szeretnek, ha élni tudok az erőmmel. Segíts, hogy jó napjaim legyenek, és élvezhessem őket Március 23. A HATÁROK KIJELÖLÉSÉNEK ROSSZALLÁSA „Tudnunk kell, milyen messzire vagyunk hajlandók elmenni, és meddig hagyjuk, hogy mások elmenjenek. Ha ezt pontosan tudjuk, akármeddig elmehetünk” (Lépj ki a társfüggőségből!) Ha van erőnk, hogy vigyázzunk magunkra – hogy nemet mondjunk valamire,

hogy megváltoztassunk egy régi viselkedési mintát -, mások esetleg fölháborodottan fognak tiltakozni. Nem baj Ne hagyjuk, hogy ez megállítson vagy befolyásolja azt az elhatározásunkat, hogy vigyázni fogunk magunkra. Nem nekünk kell megszabnunk mások reagálását arra, hogy mi vigyázni akarunk magunkra. Azt se várjuk el tőlük, hogy egyáltalán ne reagáljanak. Az emberek igenis reagálnak valahogy, ha másképp kezdünk viselkedni, vagy érdekeinket szem előtt tartva óvjuk magunkat – különösen, ha ez valamilyen módon rájuk is hat. Hadd tegyék! Hadd reagáljanak úgy, ahogy nekik tetszik! Mi pedig folytassuk, amit elkezdtünk. Ha az emberek megszokták, hogy egy bizonyos módon viselkedünk, igyekeznek meggyőzni arról, hogy továbbra is így viselkedjünk, nehogy változtatni kelljen a rendszeren. Ha megszokták, hogy mindig igent mondunk, lehet, hogy morognak majd az első „nem” hallatán. Ha megszokták, hogy átvállaljuk az ő felelősségüket,

érzelmeiket, problémáikat, igencsak rossz néven veszik, ha ezt abbahagyjuk. Ami rendben is van, Megtanulhatunk együtt élni 37 http://www.doksihu némi rosszallással az egészséges önvédelem nevében. Nem bántanak ők, csak rossz néven veszik. Ha az emberek megszokják, hogy bűntudatot ébresztve, terrorral, szekálással uralkodjanak rajtunk, még fokozhatják is ezirányú erőfeszítéseiket, ha azt tapasztalják, hogy visszautasítjuk ezt az igényüket. Ez is a rosszallás egyik formája Ne hagyjuk, hogy mások rosszallása visszazökkentsen a régi kerékvágásba, ha már a változtatás mellett döntöttünk! Nem muszáj odafigyelnünk a rosszallásukra. Ma figyelmen kívül hagyok bármilyen rosszallást, amit azért kapok, mert változtatok a viselkedésemen, vagy másfajta erőfeszítést teszek azért, hogy önmagam lehessek. Március 24. BECSÜLJÜK MEG MAGUNKAT! „Hidd el, hogy a magunk léte a legnagyobb dolog, ami valaha történhet velünk. Sokkal

könnyebb lesz az életed!” (Ne függj többé senkitől!) Ideje felhagynunk azzal az ostobasággal, hogy folyton-folyvást piszkáljuk magunkat. Lehet, hogy életünk nagy részét azzal töltöttük, hogy egyvégtében bocsánatot kértünk – akár közvetlenül, akár közvetve – pusztán azért, mert másoknál értéktelenebbnek éreztük magunkat, azt hívén, ők mindent jobban tudnak, nekik itt a helyük, minekünk pedig nem. Jogunk van itt lenni. Jogunk van annak lenni, aki vagyunk Itt vagyunk Életünknek célja, oka és szándéka van. Nem kell bocsánatot kérnünk azért, hogy épp itt vagyunk, és azok vagyunk, akik vagyunk. Jók vagyunk Megérdemeljük Másokban nincs meg a mi varázserőnk. Bennünk megvan Csak bennünk van meg Nem számít, mit műveltünk a múltban. Mindannyiunknak van múltunk, és át meg át van szőve hibákkal, sikerekkel, tanulságos tapasztalatokkal. Jogunk van a múltunkhoz A miénk A múltunk formált azzá, akik vagyunk. S ahogy

előre haladunk utunkon, egyre tisztábban látjuk, hogy minden tapasztalatunk javunkra válik. Már így is túl sok időt fecséreltünk arra, hogy bocsánatot kérjünk, szégyelljük magunkat vagy kételkedjünk lényünk szépségében. Vessünk véget ennek! Hiszen felesleges teher Másoknak is vannak jogaik, nekünk is. Nem vagyunk náluk sem többek, sem kevesebbek Egyenlők vagyunk. Azok vagyunk, akik vagyunk Ilyennek teremtettek, ilyennek szántak bennünket Csodás ajándék ez, barátom! Istenem, adj erőt, hogy szerethessem és értékelhessem magam. Segíts, hogy érvényesnek tartsam érzéseimet és gondolataimat, és ne másoktól várjam ezt. Március 25. AZ AGGÓDÁS ELENGEDÉSE Mi lenne, ha biztosan tudhatnánk, hogy minden jól alakul, ami miatt aggódunk? Mi lenne, ha biztosan tudhatnánk, hogy valamely emésztő problémánk a lehető legjobbkor fog megoldódni? Mi több, azt is tudhatnánk, hogy három év múlva még hálásak is leszünk ezért a

problémáért és megoldódásáért? Mi lenne, ha tudhatnánk, hogy legszörnyűbb félelmeink is a javunkat szolgálják? Mi lenne, ha biztosak lehetnénk abban, hogy mindaz, ami addig történt és ezután történik, éppen így volt megtervezve, mert így szolgálta érdekeinket? Mi lenne, ha biztosak lehetnénk abban, hogy akiket szeretünk, éppen azokat a dolgokat élik át, melyekre szükségük van ahhoz, hogy azokká váljanak, akiknek szánták őket? Mi több, biztosak lehetnénk abban, hogy képesek felelősséget vállalni magukért, így nekünk nem kell irányítanunk őket, s felelősséget vállalni helyettük? Mi lenne, ha biztosra vehetnénk, hogy a jövő jól alakul, és rendelkezésünkre áll minden útmutatás és forrás ahhoz, hogy kezelni tudjuk, amivel szembesülünk? 38 http://www.doksihu Mi lenne, ha tudnánk, hogy minden rendben lesz, és az égvilágon semmi miatt nem kell aggódnunk? Mit tennénk akkor? Gondtalanul élveznénk az életet. Ma

tudni fogom, hogy nem kell aggódnom semmiért. Ha mégis aggódnék, tudni fogom, hogy magam döntöttem így, és igazából nincs szükség rá. Március 26. NEM TEHER – AJÁNDÉK „A gyermekek ajándékok, ha elfogadjuk őket.” (Kathleen Turner Crilly) A gyermek ajándék. Gyermekeink – ha vannak – ajándék Gyermekként mi is ajándék voltunk szüleink számára. Szomorú, hogy sokan nem kaptuk meg szüleinktől az üzenetet, hogy számukra is, az univerzum számára is ajándékok voltunk. Lehet, hogy ők is fájdalmak között éltek Lehet, hogy arra vártak, hogy mi gondoskodjunk róluk, lehet, hogy életük különösen nehéz pillanatában érkeztünk meg; lehet, hogy megvoltak a saját problémáik, és egyszerűen képtelenek voltak elfogadni, élvezni, ajándékként értékelni bennünket. Lelkünk mélyén, néha tudat alatt sokan dédelgetjük magunkban azt a hitet, hogy terhére vagyunk a világnak, és a körülöttünk lévő embereknek. Ez a hit

meggátolhat abban, hogy élvezzük az életet és másokkal való kapcsolatainkat. Ez a hit megronthatja a Felsőbb Erővel való kapcsolatunkat is: úgy érezhetjük, hogy terhére vagyunk Istennek. Nem vagyunk terhére senkinek. Soha nem is voltunk Ha ilyen üzenetet kaptunk szüleinktől, ideje felismernünk: ez az ő problémájuk, amit nekik kell megoldani. Jogunk van ajándéknak tekinteni magunkat. Mások és az univerzum ajándékának Itt vagyunk, és jogunk van itt lennünk. Ma úgy kezelem magamat és gyermekeimet, mint ajándékokat. És túlteszem magam azon a hiten, hogy teher vagyok Felsőbb Erőm, barátaim, családom és önmagam számára. Március 27. A RÉGI SEBEK ÚJRA FÁJNAK „Hogy tehettem ilyet? Hogy mondhattam ilyet? Még, ha úgy gondoltam, akkor is szégyellem, bűntudatom van és félek.” Általános reakció ez, ha a gyógyulás során új, izgalmas viselkedésmódokkal próbálkozunk. Miközben azon vagyunk, hogy éljünk erőnkkel és óvjuk

magunkat, emiatt gyakran szégyent, bűntudatot és félelmet érezhetünk. Ne hagyjuk, hogy ezek az érzések eluralkodjanak rajtunk. Megannyi utófájás A régi sebek szakadnak fel bennünk újra. Hagyjuk, hogy végképp begyógyuljanak! Ha szembeszállunk mások érzéseivel és üzeneteivel, mindig hasonló utófájdalmakat fogunk tapasztalni. Idáig hagytuk, hogy ezek – a szégyen és bűntudat – irányítsák életünket Gyerekkorunkban sokan kaptunk olyan, a szégyenre alapozott üzeneteket, hogy nem jó, ha nyíltak és őszinték vagyunk másokkal szemben, és élünk az erőnkkel. Azt éreztették velünk, hogy nem rendjén való, amit akarunk, amire úgy érezzük, szükségünk van. Hagyjuk behegedni a sebeket! Nem kell túl komolyan vennünk az utófájdalmakat. Ne hagyjuk, hogy a belobbanó sebek arról győzzenek meg, hogy rossz úton járunk, hogy nincs jogunk megóvni magunkat s kijelölni határainkat. Csakugyan jogunk van hozzá? Jogunkban áll megóvni

magunkat? Jogunkban áll kijelölni a határokat? Jogunkban áll őszintének lenni és kimondani azt, amit úgy érzünk, ki kell mondanunk? A fejem teszem rá, hogy igen, jogunk van hozzá. Ha ma egy régi sebem újra belobban, miután új viselkedésmódot alkalmazok gyógyulásomért, megvárom, amíg beheged. Nem tulajdonítok neki túl nagy jelentőséget Istenem, segíts, hogy 39 http://www.doksihu elengedjem a szégyent és alaptalan félelmet attól, mi fog történni velem, ha tényleg vigyázni fogok magamra, és igazán szeretem magam. Március 28. EGYENSÚLY Keresd az egyensúlyt érzelem és értelem között! Keresd a kívülmaradás és a részvétel egyensúlyát! Keresd az egyensúlyt adás és elfogadás között! Váltogasd a munkát és a játékot, a hivatali és a magánéletbeli tevékenységet! Hozd egyensúlyba spirituális szükségleteidet más jellegű szükségleteiddel! Úgy bűvészkedj, hogy a másokkal és a magaddal szemben érzett felelősséged

egyensúlyba kerüljön! Hozd egyensúlyba a másokkal való törődést a magaddal való törődéssel. Ha jól meggondoljuk, van behoznivalónk. Ma az egyensúlyt keresem Március 29. MEGKAPJUK, AMIT SZERETNÉNK Képzeld el, hogy egy réten mész át, és ösvény nyílik meg előtted. Menet közben megéhezel Nézz balra! Egy gyümölcsfa áll ott, tele érett gyümölccsel. Tépd le, amire szükséged van! Pár lépéssel továbbhaladva megszomjazol. Tőled jobbra tiszta vizű forrás fakad Ha elfáradsz, pihenőhelyre lelsz. Ha egyedül érzed magad, felbukkan egy barátod, hogy együtt folytassátok az utat. Ha eltévedsz, feltűnik egy tanár, térképpel a kezében Hamarosan felismered a dolgok áramlását: szükséglet és kielégülés, vágy és megvalósulás. Eszedbe juthat, hogy valaki azért adta a szükségletet, mert azt tervezte, hogy ki is elégít. Lehet, hogy éreznem kell a szükségletet ahhoz, hogy észrevegyem és elfogadjam az ajándékot. Lehet, hogy ha

behunyom a szemem a vágy előtt, a kezemet se tudom kinyújtani a beteljesülésért. Kereslet és kínálat, vágy és beteljesülés – folyton megújuló kör, hacsak meg nem szakítjuk. Ehhez az utazáshoz minden meg van tervezve, és adva van, ami kell hozzá. Ma megkapok mindent, amire szükségem van. Március 30. KÍSÉRLETEZÉS Kísérletezz! Próbálkozz valami újjal! Lépj ki a kerékvágásból! Túl hosszú ideig tartottak féken! Túl hosszú ideje tartjuk féken mi magunkat! Gyermekként sokunkat megfosztottak a kísérletezés jogától. Felnőttként sokan megfosztjuk magunkat a kísérletezés s ezzel a tanulás jogától is. Most eljött a kísérletezés ideje. Gyógyulásunk fontos része ez Próbáljunk ki valami újat! Persze, hogy el fogsz követni néhány hibát! De ezek révén megismerheted valódi értékeidet. Némely dolgok nem lesznek ínyünkre, és ez rendjén való. Ezzel is egy kicsivel többet tudunk meg arról, akik vagyunk és mi az, amit nem

szeretünk. Némely dolgok tetszeni fognak, s ezek hatnak értékeinkre. Felfedezünk valami fontosat, amitől gazdagodik életünk. Vannak gyógyulásunkban nyugodt időszakok, amikor mozdulatlanul állhatunk és hagyhatjuk, hogy behegedjenek sebeink. Ezek a lehiggadás időszakai. A befelé fordulás és a belső gyógyulás időszakai Fontos időszakok, hiszen ekkor is a problémák megoldásán munkálkodunk. És eljön az az idő, amikor ugyanilyen fontos, hogy kísérletezzünk, hogy fejes ugorjunk valamibe. A gyógyulás nem jelenti azt, hogy távol tartjuk magunkat az élettől. Azt jelenti, hogy megtanulunk élni, sőt teljes életet élni. A gyógyulás felfedezés, nyomozás, és kísérletezés Azt jelenti, hogy félretesszük a múlt merev, szégyenre alapozott szabályait, és egészséges, új értékeket teremtünk, melyek alapja önmagunk és mások szeretete és a világgal való harmónia. 40 http://www.doksihu Kísérletezz! Próbálkozz valami újjal! Lehet,

hogy nem fog tetszeni. Az is lehet, hogy hibázol De megeshet, hogy kedvedre való lesz. Ma megengedem magamnak a kísérletezést. Felhagyok azzal, hogy szigorúan visszafogjam magam, és fejest ugrok valami újba, ha úgy érzem, megtehetem. Istenem, segíts megszabadulnom attól, hogy megfosszam magam a valódi és teljes élettől. Március 31. PÉNZÜGYEK Gyógyulásunk része az önmagunkkért vállalt anyagi felelősség. Egyesek közülünk nehéz anyagi körülmények között élhetnek, s ennek különféle okai lehetnek. Gyógyulási koncepciónk – ideértve a Tizenkét Lépéses programot – foglalkozik anyagi problémákkal is: azzal, hogyan vehetjük kézbe életünknek ezt a területét. Tedd meg a szükséges lépéseket, még akkor is, ha ez, mondjuk, azt jelenti, hogy 5000 dolláros adósságodat havi 5 dolláros részletekben fogod törleszteni. Kezdd ott, ahol vagy, és azzal, amid van. Más problémás területekhez hasonlóan, az elfogadás és a hála révén

megsokszorozhatjuk, amink van. A pénzzel kapcsolatban nem célra vezető, ha „úgy teszünk, mintha” Ne tölts ki semmilyen csekket, míg nincs rá a bankban a fedezet! Ne költsd el azt, ami még nem a tiéd! Ha túl kevés a pénzed a túléléshez, minden szégyenkezés nélkül használd egyéb forrásaidat. Tűzz ki célokat! Higgy abban, hogy a pénz dolgában is a legjobbat érdemled! Higgy abban, hogy Isten törődik a pénzügyeiddel is! Engedd el a félelmedet, és bízzál! Ma arra összpontosítok, hogy felelősséget vállaljak jelenlegi anyagi körülményeimért, függetlenül attól, mennyire érzem nyomasztónak életemnek ezt a területét. ÁPRILIS Április 1. HALADJ KÖNNYEDÉN! Haladj könnyedén! Lehet, hogy néha erőlködnöd kell, de ne erőlködj nagyon. Haladj nyugodt iramban, békével. Nem kell sietned. Nincs olyan nap, óra, egyáltalán olyan időszak, amikor többet várnak el tőled, mint amennyit nyugodtan elvégezhetsz. Új életmódunk alapja

nem őrült kapkodás, sürgetés. Főleg az elején ne siess. Kezdd el, amit akarsz, de nem erőltesd, ha még nincs itt az ideje A kezdetek idejében megérkeznek. Ízlelgesd és élvezd a dolgok velejét, lényegét. Ne siesd el a végét sem. Lehet, hogy már majdnem a végére értél, de élvezd az utolsó pillanatokat is. Add át magad teljesen ezeknek a pillanatoknak, hogy megkaphass mindent, ami ide tartozik. Hagyd, hogy a természetes tempó érvényesüljön. Indulj el! Menj tovább! De mindezt nyugodtan, békésen. Becsülj meg minden pillanatot! Istenem, segíts ma, hogy nyugodt tempóban haladhassak, és ne siessek. Nyugodt iramban haladok, nem idegeskedem. Segíts, hogy ne aggódjak a tempó miatt, ne siettessem magam Segíts, hogy a béke és a harmónia igénye vezéreljen. Április 2. SZEMBENÉZÉS ÁRNYÉKOS OLDALUNKKAL. „Félelem nélkül megvizsgáljuk magunkat erkölcsileg.” (A Névtelen Alkoholisták programjának Negyedik Lépése) Mire a Negyedik Lépéshez

jutunk, készen állunk arra, hogy szembenézzünk árnyékos oldalunkkal, amely megakadályozza, hogy szeressük magunkat és másokat, hagyjuk, hogy 41 http://www.doksihu mások szeressenek és élvezzük az életet. E lépés célja nem az, hogy rosszabbul érezzük magunkat miatta, hanem, hogy hozzálássunk az öröm és a szeretet akadályainak eltakarításához. Megkeressük a múltbeli események miatt keletkezett félelmeinket, haragunkat, sértettségünket és szégyenünket – mindazt az eltemetett érzést, amely mostani életünket befolyásolja. Felkutatjuk azokat a tudatalatti hiedelmeinket magunkról és másokról, amelyek befolyásolhatják kapcsolataink minőségét. Ezek így hangzanak: „Nem vagyok szeretetre méltó”, „Csak teher vagyok a körülöttem élőknek”, „Senkiben nem lehet megbízni”, „Nem lehet megbízni bennem”, „Nem érdemes élni.” Viselkedésünket figyelve, megkeressük az önpusztító mintákat. Előássuk

bűntudatunkat – akár rászolgáltunk, akár nem – és alaposan megvizsgáljuk, de ezt együttérzéssel tesszük. Nem félünk attól, hogy mit fogunk találni e vizsgálódásunk során, mert ez a lélekkutatás megtisztíthat és segíthet abban, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben, mint ahogy álmodni mertük. Istenem, segíts, hogy megtaláljam magamban a korlátokat és akadályokat. Tudasd velem azt, amit tudnom kell, hogy megszabadulhassak tőle. Mutass rá, mit kell tudnom önmagamról Április 3. ELFOGADÁS Add át magad a pillanatnak! Éld át teljesen, élj meg mindent, ami benne rejlik. Ugorj fejest a pillanatba! Hagyj fel az ellenállással! Oly sok gyötrelem származik abból, ha ellenállunk. Oly nagy megkönnyebbülés hoz, ha elfogadjuk, egyszerűen elfogadjuk azt, ami van. Ellenállásunkkal, elfojtásunkkal, tagadásunkkal időt és energiát pocsékolunk. Gondolataink elfojtása nem tűnteti el őket. A formát öltött gondolat elfojtása nem tesz

jobb emberré Gondoljuk, végig. Hagyjuk, hogy napvilágra jusson Azután engedjük el Egy gondolat sem örökre szól. Ha nincs ínyünkre, változtathatunk rajta, vagy gondolhatunk helyette mást De ehhez el kell fogadnunk, azután el kell engednünk az előzőt. Az ellenállás és az elfojtás nem változtat a dolgon. Csak harcra késztet saját gondolataink ellen. Életünket megnehezítjük, ha ellenállunk és elfojtjuk érzéseinket. Mindegy, milyen sötétnek, kínosnak, indokolatlannak, meglepőnek, „oda nem illőnek” bélyegezzük őket, nem szabadulhatunk meg tőlük. Sőt, még rosszabbak lesznek Szünet nélkül fognak kavarogni bennünk, gyötörnek, beteggé tesznek, testi fájdalmat okoznak, kényszeres cselekedetekre ösztönöznek, nem hagynak aludni, éber óráinkban pedig félálomba döntenek. Pedig csak annyit kell tennünk, hogy elfogadjuk érzéseinket azzal, hogy átérezzük őket és kimondjuk: „Igen, ezt érzem.” Az érzések a jelenben élnek.

Minél hamarabb el tudunk fogadni egy érzést, annál hamarabb léphetünk tovább a következőhöz. Ha ellenállunk, vagy elfojtjuk gondolatainkat és érzéseinket, ezzel még nem válunk azzá, aki lenni szeretnénk, vagy akiről azt gondoljuk, ilyennek kellene lennünk. A valóságnak állunk ellen. Önmagunkat fojtogatjuk A végső fokon depressziósak leszünk Így nem tudunk változtatni életünkön, körülményeinken, akármilyen nemkívánatosaknak tartjuk is ezeket. Az elfogadás tesz azzá, aki vagyunk, és aki lenni szeretnénk. Az elfogadás ad erőt ahhoz, hogy jobbítsunk a körülményeinken. Az elfogadás nem helyeslés. Nem jelenti azt, hogy alávetjük magunkat egy másik ember akaratának és terveinek. Nem elkötelezettség Nem örök érvényű; a jelen pillanatnak szól Az elfogadás nem nehezíti, hanem könnyíti a dolgokat. Nem jelenti azt, hogy elfogadjuk a másiktól a bántalmazást, s azt, hogy túllépünk önmagunkon, korlátainkon, reményeinken,

42 http://www.doksihu álmainkon, vágyainkon, szükségleteinken. Azt jelenti, hogy elfogadjuk, ami van, így megtudjuk, mit tehetünk azért, hogy óvjuk magunkat, milyen határokat kell kijelölnünk. Azt jelenti, elfogadjuk aki pillanatnyilag vagyunk, s ezáltal szabaddá válik az út a változás és fejlődés előtt. Az elfogadás előbbre visz ezen az úton. Az erőszak nem segít E két fogalom csak addig fáj, amíg nem gyakoroljuk. Ma gyakorlom önmagam és jelenlegi körülményeim elfogadását. Figyelni fogom és bízom a varázslatban, melyet az elfogadás hozhat életembe és gyógyulásom folyamatába. Április 4. A KONFLIKTUSOK MEGBESZÉLÉSE „ A gyógyulás több mint hogy fogjuk a kalapunkat és odébbállunk. Megtanulhatunk ott maradni és foglalkozni a problémákkal. Igazi, jól működő kapcsolatokat építhetünk ki” (Lépj ki a társfüggőségből!) A problémák és konfliktusok életünk és emberi kapcsolataink részei. A problémák

megoldásának és a konfliktusok megtárgyalásának képességét idővel ki lehet fejleszteni, és ahogy az idő halad, javítani lehet. Ha nem vagyunk hajlandók a kapcsolatainkban jelentkező problémák kezelésére és megoldására, ezt előbb-utóbb dühöt, az áldozattá válás érzését idézheti elő, hatalmi játszmák sarjadhatnak belőle, melyek csak súlyosbítják a problémát, és pocsékolják időnket, energiánkat. A problémák halmaza végül a kapcsolatok megszakadásához vezet. Ha nem vagyunk hajlandók szembenézni egy problémával és megoldani, újra és újra az utunkba állhat. Némely problémákat nem tudunk úgy elrendezni, hogy mindenki elégedett legyen. Néha éppen egy-egy korlát felállítása okozza a gondot, és nem lehet igazán megbeszélni. Ilyenkor világosan látnunk kell, mit akarunk és mire van szükségünk és meddig mehetünk el. De vannak olyan problémák, amelyeket alaposan át lehet gondolni, meg lehet tárgyalni, és

kölcsönösen kielégítő eredményt lehet elérni. A megoldásra gyakran adódnak olyan reális lehetőségek, amelyeket észre sem veszünk, amíg nem határozzuk el, hogy szembenézünk a kapcsolatainkban keletkezett problémákkal ahelyett, hogy menekülnénk előlük. Először is hajlandónak kell lennünk a probléma felismerésére, a vádaskodás és szégyen elengedésére, és a kreatív megoldásokra kell összpontosítanunk. A sikeres megtárgyaláshoz és problémamegoldásukhoz pontosan tudnunk kell, meddig mehetünk el, mert így nem pazaroljuk az időt olyasmire, amiről esetleg szó sem lehet. Meg kell tanulnunk felismerni, mire van szükség, és mit akar mindkét fél, és hogyan lehet ezt elérni. Megtanulhatjuk a rugalmasságot úgy, hogy ne legyünk túl rugalmasak Ha két, egymás iránt elkötelezett ember bizalmas kapcsolatban van, rá fognak jönni, hogyan kell a konfliktusaikat és problémáikat úgy megoldani, hogy mindkettőjük javára váljék. Ma

nyitott leszek arra, hogy megbeszéljem a kapcsolataimban adódó problémákat. Megkeresem az egyensúlyt, hogy ne legyek se túl szerény, se túl követelőző. Igyekszem kellő rugalmasságot tanúsítani a problémák megoldásában. Április 5. ELTÁVOLODÁS SZERETETTEL A kapcsolati függőségből való kigyógyulás kulcsa az eltávolodás. Ez megerősíti egészséges kapcsolatainkat – azokat, amelyeket ápolni és fejleszteni szeretnénk. Jó szolgálatot tesz nehézségekkel küzdő kapcsolatainknak, aminek révén megtanuljuk, hogyan kell megbirkózni velük. Az eltávolodás módszerét többször is alkalmazhatjuk. Naponta használatos a gyógyulásunkban. Akkor sajátítjuk el, amikor kapcsolatainkban kezdünk kigyógyulni a 43 http://www.doksihu függőségből. Később is gyakorolni fogjuk, ahogy fejlődünk és változunk, a ezzel együtt fejlődnek és változnak kapcsolataink. Megtanuljuk elengedni azokat, akiket szeretünk, akiket kedvelünk, és azokat,

akikkel nem törődünk különösebben. Elválasztjuk magunkat és belső folyamatainkat másoktól és az ő belső folyamataiktól. Meglazítjuk a szoros gyeplőt, és búcsút mondunk annak a kényszernek, hogy uralkodjunk kapcsolatainkon belül. Felelősséget vállalunk magunkért, és másoknak is megengedjük ezt Elkülönülésünket elősegíti, ha felismerjük, hogy az élet pontosan úgy alakul, ahogyan alakulnia kell, nekünk is, másoknak is. Akkor is, ha néha fáj Végső soron javunkra válnak még a legnehezebb helyzetek is. Belátjuk, hogy egy nálunk nagyobb erő irányítja az egészet, és hogy jól van ez így. Ma kapcsolataimban az eltávolodás fogalmát alkalmazom legjobb képességeim szerint. Ha nem tudom teljesen elengedni a dolgot, amennyire tudok, „lazítok a gyeplőn.” Április 6. TÜRELEM Milyen fárasztó, amikor mindenki türelemre int! Milyen idegesítő, ha végre akarunk valamit, vagy lépni szeretnénk, de közbejön valami! Milyen bosszantó,

ha valaki azt mondja, várjunk, miközben egyre idegesebbek leszünk, amiért tétlenségre vagyunk kárhoztatva! A türelemre intést ne keverjük össze azzal a régi szabállyal, hogy ne legyenek érzéseink. A türelem nem azt jelenti, érzések nélkül kell végigcsinálnunk az életet és a gyógyulást. Légy ideges! Légy türelmetlen! Légy olyan dühös, amennyire dühösnek kell lenned, ha egyszer nem kapod meg, amire szükséged van! Ne félj félni! Ha uralkodunk érzéseinken, ezzel még nem tudjuk kézben tartani a folyamatokat. Akkor leljük meg a türelmet, ha átengedjük magunkat érzéseinknek. De a türelmet nem lehet erőltetni. Olyan ajándék, amely szorosan követi az elfogadást és hálát Ha átérezzük és elfogadjuk magunkat és azt, ahol éppen tartunk, többé válhatunk, és messzebb juthatunk. Ma megengedem magamnak, hogy vállaljam érzelmeimet, s közben türelmet gyakoroljak. Április 7. AZOK A RÉGI ÉRZÉSEK „Most is vannak rossz napjaim. De

ez jó! Régebben rossz éveim voltak” (Név nélkül) Néha visszahúznak régi érzéseink. Félünk, szégyelljük magunkat, reménytelennek érezzük helyzetünket. Nem vagyunk elég jók, nem vagyunk szeretetre méltóak Magatehetetlen áldozatnak érezzük magunkat, és mindezért tele vagyunk nehezteléssel. Ez bizony függőség, melyet sokan „a lélek betegségének” neveznek. Sokan éreztünk ilyesmit gyógyulásunk kezdetén. Néha visszacsúszunk ebbe az állapotba Időnként okunk is van rá; valamilyen esemény idézi elő, például egy kapcsolat véget ér, sok stressz ér, problémák adódnak munkahelyünkön, odahaza vagy baráti kapcsolatainkban. A változások időszaka is előidézhet ilyen reakciókat. Ugyanígy testi betegségek Néha viszont minden ok nélkül térnek vissza a régi érzések. Ez nem jelenti azt, hogy visszalépünk gyógyulásunkban, és elölről kezdhetjük az egészet. Sem azt, hogy hosszú, fájdalmas időszak következik. Ezek az

érzések egyszerűen itt vannak A megoldás ugyanaz: az alapok gyakorlása. Ezek pedig: önmagunk szeretete, és a magunkba vetett bizalom, eltávolodás mások problémáitól, az érzéseink helyes kezelése, gyógyulófélben lévő társaink támogatása és az ő segítségük elfogadása, magunk erősítése. És a derű A másik feladat: a lépések megtétele. Gyakran ezzel válunk képessé és elég erőssé a többi alapvető feladat elvégzésére, például a távolabbra helyezkedésre és az önszeretetre. Ha tehát visszatérnek régi érzéseink, biztosak lehetünk benne, hogy mindig találunk olyan módszert, amellyel ki lehet lábalni a kátyúból. 44 http://www.doksihu Ha ma megint a függőség sötét vermében találom magam, megteszek egy lépést, hogy segítek magamnak kimászni belőle. Április 8. TÖRŐDJÜNK MAGUNKKAL „Nem tudom pontosan, mit kell most tenned azért, hogy törődj magaddal. De azt tudom, hogy ki fogod találni.” (Lépj ki a

társfüggőségből!) Ha fáradt vagy, pihenj! Ha szomjas vagy igyál egy pohár hideg vizet! Ha magányos vagy, látogasd meg egyik barátodat! Ha úgy érzed, maguk alá temetnek a gondok, kérd Isten segítségét! Sokan megtanultuk, hogyan fosszuk meg magunkat minden jótól. Sokan megtanultuk, hogy húzzunk keményebben, holott eddig is keményen húztunk. Sokan félünk attól, hogy ha megpihenünk, sosem érünk a munka végére. A munka igenis el fog készülni, és az eredmény jobb lesz, mintha testileg-lelkileg fáradtan végeznénk el. Az univerzum örömét leli az ápolt, jól táplált emberekben, akik szeretik és törődnek magukkal. Ők jól időzítenek, eredményesek, és az isteni sugallatot követik. Ma szeretettel törődöm magammal. Április 9. ADNI Igazi kihívás lehet, hogy megtanuljunk egészséges mértékben adni. Sokunk folyton azt érzi, hogy kényszeresen adnia kell; jótékonykodunk, miközben távolról sem jótékony érzések motiválnak –

sokkal inkább a bűntudat, a szánalom és az erkölcsi felsőbbrendűség hite. Azt már tudjuk, hogy a kényszeres adás és gondoskodás mindig rosszul sül el. Miránk üt vissza. A gondoskodási kényszer hatására áldozattá válunk Sokunk túl sokat adott, gondolván, így helyes; aztán persze összezavarodtunk, mert életünk és kapcsolataink nem működtek. Sokunk oly hosszú időn át adott túl sokat, azt gondolván, Isten akaratát teljesíti; aztán a gyógyulás útjára lépve, egy időre megtagadtuk, hogy adjunk, gondoskodjunk, szeressünk. Ez így van rendjén. Talán egy kis pihenésre volt szükségünk De az egészséges élethez hozzátartozik, hogy egészséges módon adjunk. A gyógyulás célja az egyensúly megtalálása, hogy a valódi adásvágy motiválta törődés mélyén ott legyen a magunk és mások tisztelete. Mi válasszuk ki, mit akarunk adni és kinek, mikor és mennyit. Úgy adjunk, hogy ne érezzük magunkat áldozatnak általa. Azért

adunk-e, mert adni akarunk, mert feladatunknak érezzük? Vagy kényszerből, bűntudatból, szégyenből, felsőbbrendűségi érzésből? Vagy, mert félünk nemet mondani? Azért adunk-e, hogy mások kedveljenek, vagy lekötelezve érezzék magukat velünk szemben? Vagy azért, mert adni akarunk és ezt tartjuk helyénvalónak? A gyógyulás magában foglalja az adás és kapás körforgását is, ami egészséges energiaáramlást biztosít köztünk. Felsőbb Erőnk és mások között Eltart egy ideig, amíg megtanulunk egészséges módon adni, illetve elfogadni. Türelem! Az egyensúly ki fog alakulni. Istenem, kérlek, adj ma útmutatást az adáshoz és indítékaihoz! Április 10. MÁSOK FELHASZNÁLÁSA FÁJDALMUNK ENYHÍTÉSÉRE Boldogságunk nem ajándék, amelyet más tart a kezében. Azt, hogy jól érezzük magunkat, nem valaki más dönti el. Ha tehát erőltetni próbáljuk, biztosan csalódni fogunk. Rá fogunk jönni, hogy illúziót kergetünk Az a valaki nem tart

semmit a kezében. A szépen becsomagolt, szalaggal átkötött doboz, amelyben boldogságunkat reméltük megbújni, csupán káprázat! 45 http://www.doksihu Ha ahelyett, hogy arra próbálnánk kényszeríteni valakit, hogy csillapítsa fájdalmunkat, és adjon helyette örömöt, elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy felhagyjunk a kapkodással, és nyugodtan kézbe vegyük a problémáinkat, meg fogjuk lelni a boldogságot. Persze, ha valaki a lábunkra lép, fájdalmat okoz, de a fájdalom megszűnik, ha leveszi a lábát. Ám a fájdalom még is csak a miénk. És a felelősség is, hogy szóljunk, vegye el a lábát Akkor fogunk meggyógyulni, ha tudjuk, hogyan használjunk fel másokat fájdalmunk enyhítésére. Ki fogunk gyógyulni a múltból Olyan felismerésekhez jutunk, amelyek módosíthatják kapcsolataink irányát. Látni fogjuk, hogy boldogságunk kulcsa mindvégig a mi kezünkben lapult. A mi kezünkben volt az a bizonyos doboz. Mihelyt kinyitjuk, miénk a tartalma

Istenem, segíts észben tartanom, hogy nálam van boldogságom kulcsa! Adj bátorságot ahhoz, hogy nyugodtan foglalkozzam saját érzéseimmel. Ajándékozz meg olyan felismerésekkel, melyekkel javíthatok kapcsolataimon. Segíts, hogy abbahagyjam a kapcsolati függőség táncát, és elkezdjem gyakorolni a gyógyulás tánclépéseit. Április 11. ANYAGI CÉLOK Az anyagi helyzetünkért való felelősségvállalás növeli önbecsülésünket és csökkenti aggályainkat. Manapság mindannyian meghatározott anyagi körülmények között élünk. Van valamennyi pénzünk, és tudjuk, hogy újabb pénzekhez jutunk. Van egy halom kifizetendő számlánk Vannak adóterheink. Mindezek együtt alkotják jelenlegi anyagi körülményeinket A részletektől függetlenül, az elfogadás, a hála és az önmagunkért vállalt felelősség csökkenteni fogja a stresszt. Mindnyájunknak van valamiféle anyagi jövője. Életünknek kevés olyan jövőbeli aspektusa van, amelyet irányítani

tudunk, de elősegíthetjük jövőnket azzal, ha célokat tűzünk ki. Nem kell semmilyen kényszert éreznünk céljaink miatt. Nem kell állandóan figyelnünk és értékelnünk haladásunk ütemét. De jótékony hatású, ha célokat találunk ki, és leírjuk őket Mit szeretnénk elérni a jövőben anyagi szempontból? Milyen anyagi problémákat szeretnénk megoldani? Mennyit szeretnénk keresni ennek az évnek a végén? És a következő év végén? Öt év múlva? Hajlandók vagyunk megfogalmazni céljainkat, és bízni Felsőbb Erőnkben, hogy vezérelni fog. Fizesd ki időben a számlákat! Lépj kapcsolatba a hitelezőkkel! Köss megállapodásokat! Tedd meg, ami tőled telik – még ma! Tűzz ki célokat! Aztán engedd el az egészet, és koncentrálj az életre! Az anyagi ügyeinkért való felelősségvállalás nem azt jelenti, hogy a pénzt helyezzük életünk középpontjába. A felelősségvállalással éppen azt érhetjük el, hogy ne a pénz álljon

életünk centrumában. Felszabadít, hogy végezhessük a dolgunkat, és olyan életet éljük, amilyet szeretnénk. Megérdemeljük az anyagi felelősségvállalással együtt járó önbecsülést és békét. Ma rászánom a kellő időt, hogy anyagilag is felelősséget vállaljak magamért. Ha itt az ideje, hogy kifizessem a számlákat, vagy a hitelezőkkel tárgyaljak, meg fogom tenni. Ha itt az ideje a célok kijelölésének, ezt is meg fogom tenni. És ha megtettem, amit kell, a többit elengedem Április 12. A FÉLELEM ELENGEDÉSE Képzeld el, hogy békésen úszol – lebegsz – egy csöndes patakon lefelé. Csak lélegezned kell és lazítani és haladni az áramlattal. Hirtelen tudatosan érzékeled a helyzetet. Megrettensz, elborít a sok „és ha?”, tested megfeszül. Elkezdesz csapkodni magad körül, kétségbeesetten keresel valamit, amiben megkapaszkodhatsz. 46 http://www.doksihu Úgy elönt a pánik, hogy süllyedni kezdesz. Aztán rájössz, hogy

túlságosan küzdesz Nem kell pánikba esned. Csak lélegezned kell és lazítani és haladni az áramlattal Nem fogsz megfulladni. A pánik nagy ellenség. Nem kell kétségbeesnünk. Ha erőnket meghaladó problémák jelentkeznek életünkben, hagyjunk fel a küszködéssel. Kicsit taposhatjuk a vizet, amíg visszatért az egyensúlyunk Aztán folytathatjuk a békés csordogálást. Ez a mi patakunk Biztonságos patak Ma lazítok, mélyeket lélegzem, és haladok az áramlattal. Április 13. ÉLVEZET Az egyik tiltás, amelyet olya sokan megtanultunk gyerekkorunkban, az a kimondatlan szabály: „Ne örülj, és ne élvezd az életet!” Ez a szabály mártírokat teremt, akik nem hagyják, hogy élvezzék a mindennapi élet kínálta örömöket. A szenvedést sokan valamiféle szentéletűséggel társították. Most inkább a kapcsolati függőséggel párosítjuk. Élhetünk úgy, hogy idegesnek, bűnösnek, nyomorultnak, hitvány szenvedőnek hisszük magunkat. Vagy

megengedhetjük, hogy ugyanez a nap jó érzések közepette teljék el. Megtanulhatjuk, hogy válasszunk A mindennapok sok örömöt tartogatnak. Megengedhetjük magunknak, hogy élvezzük feladatainkat. Megtanulhatunk bűntudat nélkül élni És még örülni is Munkálkodj azon, hogy érezd jól magad! Ugyanolyan elszántsággal tanuld ezt, amilyennel addig igyekeztél pocsékul érezni magad. Ez a munka kifizetődik. Az örömből újabb öröm fakad Érdemes lesz élni És mindennap újabb örömökkel találkozunk. Ma megengedem magamnak, hogy egész nap élvezzem az életet. Április 14. TÖKÉLETESSÉGRE TÖREKVÉS A kapcsolati függőségből való kigyógyulás egyénre szabott folyamat, amelyhez szükség van arra, hogy tévedjünk, problémákkal küszködjünk, és kemény feladatokkal szembesüljünk. Ha elvárjuk magunktól, hogy tökéletesek legyünk, lassítjuk a folyamatot, hiszen ez idegessé tesz és bűntudatot ébreszt. Ugyanilyen romboló hatású, ha

másoktól várjuk el a tökéletességet; ezzel őket késztetjük arra, hogy szégyenkezzenek, és ez zavarhatja fejlődésüket. Az emberek sebezhetők és ez csodálatos. Elfogadhatjuk és ápolhatjuk ezt a gondolatot Ha másoktól elvárjuk a tökéletességet, ezzel az erkölcsi felsőbbrendűség csapdájába kerülünk. Ha magunktól várjuk el, alacsonyabb rendűnek érezzük magunkat. Nyugodtan megszabadulhatunk mindkettőtől. Arra sincs szükség, hogy a másik végletbe esve toleráljunk mindent, amivel mások az utunkat keresztezik. Felelősségteljes viselkedést kell elvárnunk magunktól Azért nyugodtan lazíthatunk is egy kicsit. És ha már nem várunk másoktól tökéletességet, észrevesszük, hogy sokkal jobban csinálják a dolgot, mint gondoltuk. Ha ugyanezt tesszük magunkkal szemben, ott is felfedezhetjük a szépséget. Ma gyakorolni fogom a toleranciát: olyannak fogadom el az embereket, amilyenek, és ilyennek szeretem magamat is. Keresem az egyensúlyt:

se másoktól, se magamtól nem várok túl sokat, de nem elégszem meg a túl kevéssel sem. Április 15. KOMMUNIKÁCIÓ Erőnk birtokbavételének fontos része a világos, egyértelmű, az érdekeinket képviselő kommunikáció elsajátítása. Nem kell kerülgetnünk a forró kását, hogy megszondázzuk a másik várható reakcióját. Ha megjegyzéseinkkel bűntudatot igyekszünk kelteni, bűntudatot fogunk érezni mi is. Nem kell a másikat feltétlenül kímélnünk, és azt sem várhatjuk el, hogy a 47 http://www.doksihu másik is ezt tegye velünk. Beérhetjük azzal, ha meghallgat és elfogad, és mi tisztelettel meghallgatjuk a másik mondandóját. Nem sokat ér, ha világos beszéd helyett csak célozgatunk. A másik nem tud olvasni a gondolatainkban, s a köntörfalazásért joggal neheztel ránk. Legjobban úgy képviselhetjük felelősséggel azt, amit el akarunk érni, ha kerek perec kimondjuk. Így ahhoz is ragaszkodhatunk, hogy mások se kerteljenek. És ha egy

kérésre nemet kell mondanunk, tegyük egészen nyugodtan. Ha valaki meg akarja szabni, mit tegyünk, kerek perec visszautasíthatjuk. A felelősségteljes kommunikáció része az is, hogy nyíltan kifejezzük csalódottságunkat vagy haragunkat; így nem késztetünk senkit találgatásra, illetve nem kényszerülünk arra, hogy ezek az érzések másképp keressenek utat. Ha nem tudjuk, mit mondjunk, ezt is nyugodtan megmondhatjuk. Kérhetünk tájékoztatást, és a megfelelő szavak használatával törekedhetünk szorosabb kapcsolatra, de nem szabad agyonbeszélni a másikat. A butaságokra pedig nem muszáj odafigyelnünk. Mondjuk el, amit akarunk, és maradjunk ennyiben Ma beszélgetéseim során mellébeszélés nélkül és nyíltan fogok kommunikálni. Elkerülöm a másokat befolyásolni próbáló, célozgató, bűntudatgerjesztő kijelentéseket. Tudok tapintatos és megértő lenni, ha kell. És ugyanúgy tudom képviselni a saját érdekeimet Április 16. HAGYJUK

MEGTÖRTÉNNI A DOLGOKAT Nem kell olyan keményen hajtanunk, hogy eljussunk a szükséges felismerésekhez. Megtanultuk, hogy előfordulnak fájdalmas és csalódást okozó dolgok, gyakran okkal és magasabb célért. Igen, ezekből sokszor valami jó sül ki De nem kell túl sok időt és energiát fecsérelnünk arra, hogy kiderítsük életünk minden részletének okát és célját. Előfordul, hogy nem indul el a kocsi. Csődöt mond a mosogatógép Néha meghűlünk Elfogy a melegvíz. Olykor kifejezetten pocsék napunk van És bár segít, ha elfogadjuk ezeket a bosszantó dolgokat, mégsem kell rágódnunk rajtuk, megkeresni a helyüket az események hálójában. Oldd meg a problémát! Javíttasd meg a kocsit! Szereld meg a mosogatót! Ápold magad, hogy kigyógyulj a megfázásból! Várj a tusolással, amíg újra felmelegszik a bojler! Rázd le magadról ezt a pocsék napot! Ne végy mindent a szívedre! Ha szükségünk van bizonyos felismerésre, akkor ebbe az irányba

fognak vezetni. Az ismétlődő sémákat persze meg kell figyelni. De a nagy felismerések és a fontos folyamatok gyakran természetesen következnek be. Nem kell megkérdőjeleznünk mindent azért, hogy megtudjuk, hogyan illeszkedik a „nagy tervbe”. A terv – a tudatos érzékelés, a felismerés, a személyes fejlődés lehetősége – idejében felfedi magát. Talán éppen az a feladat, hogy megtanuljuk akkor is megoldani a problémáinkat, ha nem ismerjük pontos értelmüket. Talán éppen az a feladat, hogy bízzunk magunkban és tapasztalatunkban. Ma hagyom, hogy megtörténjenek a dolgok, és nem aggódom minden egyes esemény jelentése miatt. Bízom abban, hogy ez gyorsabb fejlődéshez segít hozzá, mint ha folyton nagyító alá venném az eseményeket. Bízom abban, hogy feladataim idejében felfedik magukat előttem Április 17. GONDOSKODJUNK MAGUNKRÓL A kapcsolati függőségből való kiszabadulást, illetve a szüleinktől való elszakadást gyakran

tekintjük önvédelemnek: megtanulunk gondoskodni magunkról. Egyesek az önvédelmet az önzéssel azonosítják. Pedig nem az Csak megtanulunk gondoskodni magunkról ahelyett, hogy mindig a másik emberre összpontosítanánk. Elsajátítjuk az önmagunkért való felelősséget ahelyett, hogy eltúloznánk a másokért való felelősséget. Arra figyelünk, amiért 48 http://www.doksihu igazán felelősek vagyunk mások irányában, s ez sokkal jobban megy, ha vállunkat nem nyomja túl nagy felelősség. A önmagunkról való gondoskodás néha azt jelenti, hogy „először én jövök”, de többnyire azt, hogy „én is itt vagyok”. Vagyis felelősek vagyunk magunkkért, és dönthetünk úgy, hogy kilépünk az áldozat szerepéből. Megtanuljuk szeretni azt az embert, akitől gondoskodnunk kell – azaz saját magunkat. Nem azért, hogy begubózzunk és agyonkényeztessük magunkat, hanem azért, hogy jobban tudjunk szeretni másokat, és hagyjuk, hogy ők is

szeressenek minket. Az önmagunkról való gondoskodás nem az önzéssel, hanem az önbecsüléssel azonos. Istenem, segíts, hogy szeressem magam. Segíts, hogy megszabaduljak a felebarátaimért érzett túlzott felelősségtől. Mutasd meg, mit kell tennem azért, hogy gondoskodhassam magamról, és kellő mértékben vállaljak felelősséget másokért. Április 18. SZABADSÁG Gyerekkorunkban sokan éreztük úgy, hogy elnyomnak, hogy áldozatok vagyunk. Felnőttként esetleg mi magunk nyomjuk el magunkat. Egyesek nem jönnek rá, hogy ha másokról gondoskodva nem jelölnek ki bizonyos határokat, továbbra is áldozatnak fogják érezni magukat. Egyesek nem értik meg, hogy ha áldozatként gondolnak magukra, továbbra is elnyomottak lesznek. Egyesek nem tudják, hogy szabadságunk kulcsa a saját kezükben van. Ez a kulcs pedig az önbecsülés és a saját magukról való gondoskodás. Kimondhatjuk, amit gondolunk, és érthetjük pontosan úgy, ahogy mondjuk. Nem kell

másoktól várnunk, hogy megadják nekünk, amire szükségünk van. Vállaljunk felelősséget magunkért. Ha megtesszük, szélesre tárul előttünk a szabadság kapuja Lépjünk be rajta! Ma belátom, hogy szabadságom kulcsa a kezemben van. Nem veszek részt többé saját elnyomásomban. Felelősséget vállalok magamért, és hagyom, hogy mások azt tegyék, ami tetszik. Április 19. A VÁLTOZÁS ELFOGADÁSA Életünket átjárják a változás szelei, néha lágy szellőként, néha trópusi viharként. Igen, vannak nyugodt időszakok, amikor igazodhatunk újfajta életünkhöz, megkereshetjük az egyensúlyt, learathatjuk a babérokat. Ilyenkor egy kis lélegzethez jutunk De a változás elkerülhetetlen és kívánatos. Amikor feltámad a változás szele, még nem lehetünk biztosak benne, hogy ez a változás jobbat hoz. Nevezhetjük stressznek vagy átmeneti állapotnak, és biztosak lehetünk benne, hogy előbb-utóbb minden visszatér a rendes kerékvágásba. Néha

ellenállunk Fejünket behúzzuk és nekifeszülünk a szélnek, azt remélve, hogy hamarosan elcsendesedik, és visszatér a korábbi állapot. Lehetséges, hogy ilyenkor készülünk fel az új „rendes kerékvágásra?” A változás végigsöpör életünkön, és eljuttat oda, ahová tartunk. Bízhatunk benne, hogy Felsőbb Erőnknek pontos terve van velünk akkor is, ha mi nem tudjuk, hová vezetnek a változások. Bízhatunk benne, hogy javunkra válnak. A szél oda visz, ahova kell Istenem segíts, hogy ne álljak ellen a változásnak. Segíts, hogy nyitottan várjam ezt a folyamatot. Segíts hinnem abban, hogy ahová a szél röpít, jobb hely lesz, mint ahonnan felkapott. Segíts, hogy alávessem magam ennek a folyamatnak, bízzam benne, és elfogadjam akkor is, ha nem értem pontosan. 49 http://www.doksihu Április 20. HATÁRIDŐK „Nem tudom, hogy benne akarok-e maradni, vagy kiszállnék-e ebből a kapcsolatból. Hónapok óta küszködöm ezzel. Nem célravezető,

ha függőben hagyom az egészet Két hónapot adok magamnak a döntésre. (Név nélkül) Már hat hónapja lóg a fejem fölött Domoklesz kardjaként ez a megoldatlan probléma. Nem tudom biztosan, mit tegyek. Össze vagyok zavarodva Nem tudom biztosan, mit tegyek Egy hónapot adok magamnak a megoldásra. (Név nélkül) Néha segít, ha határidőt jelölünk ki: ha megoldatlan problémákkal szembesülünk, ha már jó ideje nem tudunk dönteni valamiben, vagy zavartan botladozunk egy probléma körül. Persze nincs kőbe vésve az a határidő. Kijelölünk magunknak valamilyen időkeretet, hogy addigra nem érezzük magunkat olyan tehetetlennek, és a megoldásra összpontosítunk. A határidő kijelölése felszabadíthatja energiánkat: félretehetjük a gondot, és hagyhatjuk, hogy az univerzum, Felsőbb Erőnk és mi magunk majd együtt közelítsünk a megoldáshoz. Nem kell mindig közölnünk másokkal, hogy kijelöltünk egy határidőt. Néha jobb, ha hallgatunk róla,

különben úgy érezhetik, hogy megpróbáljuk irányítani őket, és fellázadhatnak a határidő ellen. Néha viszont másoknak is tudtára adhatjuk ezt a határidőt A határidők elsősorban minket segítenek. Ésszerűeknek kell lenniük, és megfelelniük az adott helyzetnek. Helyes alkalmazással jótékony eszközként segíthetnek, hogy úgy birkózzunk meg egy-egy komoly problémával és helyzetekkel, hogy ne érezzük csapdába magunkat. Segíthetnek, hogy megszabaduljunk aggodalmainktól; így energiánkat konstruktívabb módon használhatjuk fel. Kimozdíthatjuk magunkat is abból a kínos helyzetből, hogy úgy érezzük, egy másik személy vagy egy megoldhatatlan probléma áldozatai vagyunk. A határidők segíthetnek a problémától távolabbra helyezkedni, ezzel megkönnyítik előrehaladásunkat. Ma megfontolom, hogy segíthet-e életem valamely területén a határidő kijelölése. Isteni bölcsességet és útmutatást kérek ehhez, hogy a kellő időben

oldhassam meg elhúzódó problémáimat. Április 21. VÁRAKOZÁS Várj! Ha nem jött el az idő, ha nem világos, merre menj, ha nem biztos a válasz vagy a döntés, várj! Lehet, hogy sürgetést érzünk belül. Meg akarjuk oldani a dolgot azzal, hogy teszünk valamit – bármit és most, de ez a tett nem szolgálja érdekeinket. Nehéz együtt élni a zavarodottsággal vagy megoldatlan problémákkal. Egyszerűbb megoldani a dolgokat. De ha túl hamar döntünk, ha időnek előtte teszünk meg valamit, lehet, hogy vissza kell mennünk, és újra kell kezdenünk. Ha még nincs itt az idő, várj! Ha nem világos, merre kell menni, ne ronts előre! Ha a válasz vagy a döntés zavar, várj! Fölösleges sietni vagy feladni a harmóniát. A várakozás is cselekvés – pozitív, erőteljes tett. A várakozás gyakran az Isten által vezérelt cselekedet, melynek ugyanakkora ereje van, mint a döntésnek, és mindenképpen több mint az elsietett, rosszul időzített döntésnek.

Nem kell időnek előtte kényszeríteni magunkat, mondván, igenis tudjuk, amit tudni kell. Ha eljön az ideje meg fogjuk tudni. Természetesen és harmóniában fogjuk megérteni Úgy érezzük, megnőtt az erőnk. Küzdj meg a pánikkal, a belső sürgetéssel, a félelemmel; nem hagyd, hogy ezek irányítsák vagy diktálják döntéseidet. 50 http://www.doksihu Várni nem könnyű. Nincs benne sok öröm De gyakran szükséges várni, hogy megkapjuk, amit akarunk. Nem holt idő, nem a depresszió ideje ez A választ meg fogjuk kapni Az erőt is. Eljön az idő És az lesz a megfelelő Ma várni fogok, ha várnom kell ahhoz, hogy gondoskodjam magamról. Tudni fogom, hogy a kellő ideig tartó várakozással pozitív, erőteljes cselekedetet hajtok végre. Istenem, segíts, hogy elengedjem a félelmet, a sürgetést, a pánikot. Segíts megtanulnom a várakozás tudományát. Segíts megtanulnom a helyes időzítést Április 22. KÜZDELEM A STRESSZEL Életünkben

elkerülhetetlenek a stresszek, függetlenül attól, mióta járjuk a gyógyulás útját. A stressz néha rajtunk kívül vagy körülöttünk van. Kiegyensúlyozottaknak hisszük magunkat, ám körülményeink tele vannak stresszel. Néha bennünk van a stressz – úgy érezzük, kibillentünk az egyensúlyból. Ha pedig a külső és belső stresszt egyszerre éljük át, életünk legnehezebb időszakához érkeztünk. Ilyenkor nyugodtan hagyatkozzunk a bennünket támogató rendszerre. Barátaink és csoportunk segíthetnek, hogy stresszes körülményeink ellenére kiegyensúlyozottabbnak és békésebbnek érezzük magunkat. Az is segíthet, ha tudatosítjuk magunkban, hogy a mostani események egy jóra vezető terv átmeneti részei csupán, és hamarosan túl leszünk rajtuk. És nem pusztulunk bele. Nem morzsolódunk össze, és nem tűnünk el Segít, ha visszatérünk az alapokhoz – az eltávolodásra összpontosítunk, kezeljük érzéseinket, és úgy élünk, hogy

csak az éppen aznapi ügyünkkel foglalkozunk. A stresszel teli időszakokban legfontosabb dolgunk, hogy vigyázzunk magunkra. Így sokkal jobban meg tudunk birkózni a legszokatlanabb körülményekkel is, és mások számára elérhetőbbek vagyunk. Rendszeresen feltehetjük magunknak a kérdést: mit kell tennünk, hogy vigyázzunk magunkra? Mi segítheti elő, hogy jobban érezhessük magunkat? A stresszes időszakokban olykor nem könnyű vigyázni magunkra. Kényelmesebbnek tűnhet elhanyagolni magunkat. De az önmagunkkal való törődés mindig beválik Ma nem felejtem el, hogy nincs olyan helyzet, amely ne válhatna hasznomra, ha tudok vigyázni magamra. Április 23. NYÍLJUNK MEG A SZERETET ELŐTT! Gyógyulásunk során az egyik legnagyobb kihívás, hogy engedjük meg magunknak mások szeretetének elfogadását. Sokan akadályoztuk eddig, hogy elfogadjuk a szeretetet Lehet, hogy olyan emberekkel éltünk együtt, akik arra használták a szeretetet, hogy uralkodjanak

rajtunk. Itt voltak mellettünk, de ezért a szabadságunkkal kellett fizetnünk Adták vagy visszatartották a szeretetet, hogy így tartsanak hatalmukban. Ezektől az emberektől nem volt biztonságos elfogadni a szeretetet. Közben lehet, hogy hozzászoktunk ahhoz, hogy ne fogadjuk el a szeretetet, ne ismerjük el, hogy szükségünk van rá, mert olyanokkal éltünk együtt, akik nem tudtak valódi szeretetet adni. Gyógyulásunk bizonyos pontján elismerjük, hogy szükségünk van mások szeretetére. Kicsit furának érezhetjük ezt a szükségletet. Mit kezdjünk vele? Mit tegyünk? Ki adhat nekünk szeretetet? Hogy dönthetjük el, kitől jó megkapnunk, s kitől nem? Hogyan hagyhatjuk, hogy mások szeressenek anélkül, hogy úgy éreznénk, csapdába estünk, bántanak, megfélemlítenek a szeretetükkel? Ezt is megtanuljuk. A kiindulópont, hogy adjuk meg magunkat annak a vágynak, hogy szeressenek. Egyre jobban bízhatunk abban, hogy tudunk vigyázni magunkra

kapcsolatainkban, és nyugodtan hagyhatjuk, hogy mások szeressenek. Egyre jobban bízhatunk abban a képességünkben, hogy ki tudjuk választani azokat, akik képesek szeretetet adni. 51 http://www.doksihu Lehet, hogy először haragudni fogunk, amiért szeretetvágyunkat nem elégítik ki mindjárt. Később hálásak lehetünk azoknak, akik megmutatták, mit nem akarunk; azoknak, akik segítettek elhinnünk, hogy megérdemeljük a szeretetet; azoknak, kik azért léptek be az életünkbe, hogy szeressenek bennünket. Úgy nyílunk ki, mint a virágok. Néha fáj a szirmok kibomlása Örüljünk neki! Szívünk megnyílik a szeretet előtt, amely eljött és velünk lesz a jövőben is. Adjuk át magunkat a szeretetnek, melyet az emberek, az univerzum és Felsőbb Erőnk küld nekünk. Adjuk át magunkat a szeretetnek anélkül, hogy mások fölébünk kerekedjenek vagy megakadályozzák, hogy vigyázzunk magunkra. Kezdjük azzal, hogy átadjuk magunkat az önszeretetnek. Ma

megnyílok a szeretet előtt. Hagyom, hogy szeretetet kapjak, s közben tudom, hogy meg tudom óvni magam mások ártó hatásától. Hálás leszek azoknak, akik segítettek a múltban, hogy megnyíljak a szeretet előtt. Igénylem, elfogadom, és hálás vagyok a kapott szeretetért Április 24. A MUNKÁHOZ KAPCSOLÓDÓ FELADATOK Azok a spirituális és gyógyulásunkat elősegítő tanulságok, melyeket munkánk közben szerzünk, gyakran az életünk más területeink esedékes tanulságokat tükrözik. Azok a rendszerek, melyekkel munkás életünkben kapcsolatba kerülünk, gyakran hasonlóak azokhoz, melyekben élünk és szeretünk. Ezek a rendszerek tükrözik problémáinkat, és segíthetnek a tanulságok levonásában. Lassan megtanulunk bízni magunkban munkánk során? És hogy állunk ezzel otthon? Megtanuljuk-e kijelölni a határokat, kifejleszteni önbecsülésünket, megküzdeni félelmeinkkel és kezelni érzéseinket? Ha belenézünk munkánk történetébe,

valószínűleg úgy találjuk, hogy aktuális problémáinkat, fejlődésünk állomásait tükrözi. Ahogy valószínűleg most is Ami a mát illeti, elhihetjük, hogy pontosan ott vagyunk, ahol lennünk kell – otthon és a munkánkban is. Ma elfogadom jelenlegi munkakörülményeimet. Elgondolkodom azon, hogy amit most tanulok az életben, mennyire felel meg annak, amivel a munkámban szembesülök. Ha nem látom a megfeleléseket, addig gyűjtöm a tapasztalatot, amíg világossá nem válik előttem. Istenem, segíts, hogy elfogadjam a mára rendelt munkámat. Segíts, hogy nyitott legyek, és megtanuljam, amit kell. Segíts bíznom abban, hogy ez jóra vezet Április 25. SAJÁT IGAZSÁGUNK MEGKERESÉSE Saját igazságunkat mindnyájunknak magunknak kell felfedeznünk. Nekünk nem segít, ha azok, akiket szeretünk, meglelik a saját igazságukat. Nem adhatják nekünk Saját igazságunkat magunknak kell felfedeznünk. Gyakran küzdenünk kell, miközben kudarcot vallhatunk,

összezavarodunk, és úgy érezzük, minden törekvésünk hiábavaló. Így vívjuk meg saját harcunkat; így tanuljuk meg, mi az, ami számunkra igaz és megfelelő. Információnkat megoszthatjuk másokkal. Mások megmondhatják, mi fog történni, ha egy bizonyos utat követünk. De mindez nem ér semmit, amíg az üzenetet magunkba nem építjük, és nem válik a mi igazságunkká, felfedezésünkké, tudásunkká. Saját igazságunkhoz nem vezet könnyű út De meg lehet találni, és meg is találjuk, ha akarjuk. Előfordulhat, hogy könnyíteni akarunk a dolgon. Idegesen futkoshatunk barátainkhoz, kérhetjük, hogy adják át az ő igazságukat, és így könnyítsék meg a miénk felfedezését. Hiú remény. Ha eljön az ideje, magától fény derül rá Mindnyájunknak megvan a magunk igazsága, mely arra vár, hogy felfedezzük. 52 http://www.doksihu A bátorítás, a támogatás segít. Mint ahogy az a szilárd hit is, hogy mindenkinek megvan a maga, minden

helyzetnek megfelelő igazsága. Ne add fel, amíg ezt az igazságot meg nem leled – te magad, és saját magadnak. Útmutatást kapunk, hogy eljussunk hozzá, ha keressük. Nem vagyunk egyedül Ma keresni fogom a magam igazságát, és hagyom, hogy mások is ezt tegyék. Értékesnek tartom a magam és mások belső látását. Mindnyájan úton vagyunk, mindnyájan felfedezéseket teszünk – az épp ma helyénvalókat. Április 26. ÁLLJ ELLEN A NEGATÍVÍTÁSNAK! Vannak, akik mindenhez negatívan állnak hozzá. Ők az elfojtott harag és más illékony emóciók eleven raktárai. Néhányan az áldozatszerep csapdájában vergődnek, és folyton olyasmiket tesznek, melyek továbbra is megtartják őket ebben az állapotban. Mások állandóan rögeszmés vagy kényszeres viselkedésminták foglyai. A negatív energia erős vonzást gyakorolhat ránk, különösen, ha pozitív energiánk és belső egyensúlyunk megtartásáért küzdünk. Úgy tűnhet, hogy azok, akik negatív

energiát bocsátanak ki, magukkal akarnak rántani bennünket a sötétségbe. Nem kell velük mennünk Dönthetünk úgy – mindenféle ítélkezés nélkül -, hogy ott hagyjuk őket, és megvédjük magunkat. Másokat nem tudunk megváltoztatni. Nem segítünk rajtuk, ha kibillenünk egyensúlyunkból Nem vezethetünk el másokat a fényhez, ha velük tartunk a sötétségbe. Istenem, segíts ma, hogy tudjam, nem muszáj másoknak megengednem – még szeretteimnek sem – hogy a negatívításba rántsanak. Akkor sem, ha nagyon szeretem az illetőt Segíts kijelölnöm a határaimat. Értesd meg velem, hogy jól teszem, ha megvédem magam Április 27. MÁSOK IRÁNYÍTÁSÁNAK ELENGEDÉSE „Az eltávolodás jutalma a nyugalom, a belső béke, az a képesség, hogy szeretetet adjunk és kapjunk, s így feltöltődjünk energiával és kiteljesítsük magunkat.” (Ne függj többé senkitől!) Ha megszabadulunk attól a szükséglettől, hogy mások fölött uralkodjunk, ezzel

szabaddá tesszük magunkat és másokat. Egyúttal megengedjük Felsőbb Erőnknek, hogy a legjobbat adhassa nekünk. Ha nem próbálnánk uralkodni a dolgokon vagy más embereken, mit csinálnánk másképp? Mit engednénk meg magunknak, amit most nem? Hová mennénk? Mit mondanánk? Milyen döntéseket hoznánk? Mit kérnénk? Mikor mondanánk igent, vagy nemet? Ha nem akarnánk mindenáron, hogy a másik kedveljen minket, s nem akarnánk megszabni, hogyan reagáljon, mit csinálnánk másképp? Ha nem akarnánk eldönteni egy kapcsolat menetét, mit tennénk másképp? Ha nem akarnánk előírni a másik viselkedését, mit gondolnánk, mit éreznénk, mit mondanánk? Mi az, amit nem engedtünk meg magunknak abban a reményben, hogy az önmegtagadás befolyással lesz bizonyos helyzetre vagy személyre? Vannak-e olyan dolgok, amiket legszívesebben abbahagynánk? Hogyan bánnánk másképpen magunkkal? Megengednénk-e magunknak, hogy jobban élvezzük az életet, és azonnal jobban

érezzük magunkat, mint most? És ettől nyomban jobban is éreznénk magunkat, Jobban bánnánk magunkkal? Ha nem akarnánk mások fölött uralkodni, mi az, amit másképp tennénk? Készíts listás a válaszokról, aztán valósítsd meg. Ma felteszem magamnak a kérdést, mit tennék másképp, ha nem akarnék másokon uralkodni. Ha választ kapok, megteszem. Istenem, segíts megszabadulnom az uralkodni vágyástól Segíts szabaddá tenni magam és másokat. 53 http://www.doksihu Április 28. HARAG CSALÁDTAGJAINKKAL SZEMBEN Sokan haragszunk családunk egyes tagjaira, s ez az évek múlásával halmozódik. Sokunknak a harag volt az egyetlen lehetősége arra, hogy megszakítson egy egészségtelen kapcsolatot valamelyik családtagjával. Ez volt az az erő, mely meggátolta, hogy bizonyos családtagjaink fogságban tartsanak mentálisan, érzelmileg, néha spirituálisan is. Fontos, hogy bűntudat és szégyen nélkül érezzük át – és fogadjuk el – haragunkat

családunk tagjaival szemben. Fontos, hogy megvizsgáljuk a családunk tagjaival kapcsolatos bűntudatunkat, mert a harag és a bűntudat gyakran összefonódik. Elfogadhatjuk azt a haragot, sőt örülhetünk neki, mert megvédett bennünket. De kitűzhetünk újabb célt is: élni fogunk a szabadságunkkal. Ha ezt megtesszük nem lesz szükségünk többé a haragra; eljuthatunk a megbocsátáshoz. Gondolj szeretettel családod tagjaira! De engedd meg magadnak azt is, hogy haragudj. Bizonyos ponton igyekezz megszabadulni a haragodtól. De légy elnéző magaddal, ha időről időre újra felbukkan. Mondj köszönetet Istennek érzéseidért! Érezd át őket! Engedd el őket! Kérd Istent, áldja meg a családodat, és vigyázzon rá! Kérd Istent, hogy segítsen szabaddá válnod! Hagyd, hogy a gyógyulás arany fénye ragyogjon mindazokra, akiket szeretsz, és azokra is, akikre haragszol! Hagyd, hogy a gyógyulás arany fénye ragyogjon rád is. Bízz abban, hogy a gyógyulás

ebben a pillanatban is tart! Segíts elfogadnom minden lehetséges érzést családom tagjaival szemben. Segíts, hogy hálás lehessek a tőlük kapott leckékért. Elfogadom a gyógyulás arany fényét, mely most rám és családomra ragyog. Köszönetet mondok Istennek azért, hogy a gyógyulás nem mindig csinos kis csomagban érkezik. Április 29. KAPCSOLATOK KEZDEMÉNYEZÉSE Sokszor jobban megismerhetjük magunkat abból, milyen emberekhez vonzódunk. Ahogy haladunk a gyógyulás útján, megtanuljuk, hogy most már nem kezdeményezhetünk kapcsolatokat csupán a vonzalom alapján. Megtanulunk türelmesnek lenni, fontos tényeket figyelembe veszünk, és feldogozzuk az illetőről kapott információt. Gyógyulásunk során igyekszünk egészségesen közeledni az emberekhez. Azokhoz, akik valójában, nem pedig a lehetőségeikhez vagy ahhoz, amilyenek reményeik szerint. Minél jobban feldolgozzuk a magunk családi problémáit, annál kevésbé lesz szükség arra, hogy ezt

olyanokkal együtt tegyük, akikhez vonzódunk. Ha lezárjuk múltbeli ügyeinket, új, egészségesebb kapcsolatokat teremthetünk másokkal. Minél inkább úrrá leszünk azon a szükségletünkön, hogy túlzott mértékben gondoskodjunk másokról, annál kevésbé fognak vonzani azok, akik folyamatos gondoskodást igényelnek. Minél jobban megtanuljuk szeretni és tisztelni magunkat, annál inkább vonzódunk azokhoz, akik szeretnek és tisztelnek bennünket, és akiket mi is nyugodtan szerethetünk és tisztelhetünk. Lassú folyamat ez. Türelmesnek kell lennünk magunkhoz Hogy éppen milyen típusú emberekhez vonzódunk, az nem alakul ki egyik pillanatról a másikra. Olyanokkal fogunk kapcsolatot kezdeményezni és fenntartani, akikkel kell, és amíg meg nem tanuljuk, amit kell – az időtől függetlenül. Mindegy, kivel kerülünk kapcsolatba, és mit fedezünk fel ebben a kapcsolatban, most is rólunk szól a mese, nem a másikról. Ez a gyógyulás magja, reménye és

ereje Kapcsolataink kezdeményezése és alakítása közben is megtanulhatunk vigyázni magunkra. Megtanulhatjuk, hogy lassan haladjunk. Megtanulhatjuk, hogy odafigyeljünk Megengedhetjük magunknak, hogy hibázzunk, akkor is, amikor jobban tudjuk. 54 http://www.doksihu Felhagyhatunk azzal, hogy Istent okoljuk rossz kapcsolatainkért, és felelősséget vállalhatunk értük. Megtanulhatjuk élvezni az egészséges kapcsolatokat, a rosszakból pedig mihamarabb kiszállhatunk. Megtanulhatjuk, hogy azt keressük, ami nekünk jó, ahelyett, hogy azt lesnénk, mit szeretne a másik. Istenem, segíts figyelnem, hogyan viselkedem kapcsolataim kezdeményezésekor. Segíts felelősséget vállalnom magamért, és megtanulnom azt, amit kell. Bízom abban, hogy be fognak lépni az életembe azok, akikre szükségem van. Belátom, hogy ha egy kapcsolat nem jó nekem, jogom van ahhoz, hogy ne menjek bele, még ha a másik a maga szempontjából hasznosnak gondolná is. Megnyílok a

kapcsolataimban rejlő tanulságok előtt, hogy így készüljek fel a lehető legjobb kapcsolatokra. Április 30. EGYENSÚLY Célunk az egyensúly. Ez kell nekünk a munkában és a szórakozásban, az adásban és az elfogadásban, a gondolkodásban és az érzelmekben. Egyensúlyra van szüksége testünknek és szellemünknek. A kiegyensúlyozott életben harmónia van a hivatás és a magánélet között. Lehetnek időszakok, amikor munkánkba magas hegyeket kell megmásznunk. Lehetnek időszakok, amikor több energiát kell kapcsolatainkba belevinnünk. De az egész legyen egyensúlyban Ahogy egy kiegyensúlyozott étrend figyelembe veszi az egészséghez elengedhetetlen összes táplálkozási szükségletünket, a kiegyensúlyozott élet is figyelembe vesz mindent, amire szükségünk van: barátokat, munkát, szeretetet, családot, szórakozást, időt, gyógyulást hozó és spiritualitással – Istennel – töltött időt. Ha megbillen az egyensúly, belső hangunk

figyelmeztet rá – csak meg kell hallanunk. Ma olyan szempontból vizsgálom meg életemet, hogy lássam, nem billent-e le a mérleg valamelyik serpenyője. Azon leszek, hogy újra megtaláljam az egyensúlyt MÁJUS Május 1. IMA A GYÓGYULÁSÉRT Ennek az imának alapja a Névtelen Alkoholisták Nagykönyvének egyik bekezdése. „Köszönöm, hogy tegnap józan maradhattam. Kérlek, segíts, hogy az legyek ma is Imádkozom, hogy a következő huszonnégy órában megismerhessem a Te akaratodat, és legyen erőm véghezvinni szándékaidat. Kérlek, szabadítsd meg elmémet önös akaratomtól, önös szándékaimtól, a becstelenségtől és a rossz indítékoktól. Küldj helyes gondolatokat, szavakat és cselekedeteket. Mutasd meg, mi legyen a következő lépésem. Ha kétely és tétovaság önt el, ajándékozz meg útmutatásoddal Kérlek, segíts megoldanom minden problémámat a Te nagyobb dicsőségedre.” Ez az ima a gyógyulásért szól. Minden helyzetben

segítségünkre lehet A következő napokban ennek gondolatait vizsgáljuk meg közelebbről. Ma bízom abban, hogy Isten megteszi értem, amit magamért képtelen vagyok megtenni. Elindulok a Tizenkét Lépés útján, és a többit Istenre bízom. Május 2. FELSŐBB ERŐNK A következő huszonnégy órában Gyógyulásunk közben úgy éljünk, hogy egyszerre csak egy napra összpontosítunk. Ehhez igen erős hitre van szükségünk. Nem vagyunk hajlandók hátra nézni, kivéve, ha épp a múlttól való megszabadulás a mai feladatunk része. Előre is csak azért tekintünk, hogy terveket szőjünk. Teljesen a mai napra összpontosítunk, hogy képességeink legjava szerint éljük meg 55 http://www.doksihu Ha ezt elég hosszú ideig csináljuk, az egészségesen megélt napok láncolata értékessé teszi életünket. Azért imádkozom, hogy megismerjem a Te szándékodat velem Alávetjük magunkat Isten akaratának. Felhagyunk azzal a szándékunkkal, hogy másokon

uralkodjunk, és beérjük saját életünk irányításával. Bízunk Felsőbb Erőnk szándékaiban, hiszen ez a szándék jó, nagylelkű és van iránya. Próbálkozások és tévedések révén tanuljuk meg, hogy megkülönböztessük Isten akaratát a sajátunktól. Megtanuljuk, hogy Isten akarata sohasem támadó Azt már megtanultuk, hogy mások néha mást várnak el tőlünk, mint Ő. Megtanuljuk azt is, hogy Isten nem arra teremtett, hogy függőségben, mártírként éljünk, hogy folyton másokról gondoskodjunk vagy másokat akarjunk irányítani. Megtanulunk bízni magunkban És legyen erőm véghezvinni szándékodat. Gyógyulásunk része erőtlenségünk elfogadása. De az is az, ha élünk erőnkkel, mellyel gondoskodni tudunk magunkról. Néha ijesztő vagy fájdalmas dolgokat kell megtennünk Néha előre kell lépnünk, néha hátra. Ehhez egy nálunk nagyobb erő segítségét kell kérnünk Soha nem várnak el tőlünk olyasmit, amihez nincs elég erőnk. Ma

kérhetem egy energiát adó erőforrás segítségét. Ez az erő Isten Tőle fogom kérni, amire szükségem van. Május 3. MEGSZBADULÁS ÖNÖS VÁGYAINKTÓL „Kérlek, tisztítsd meg gondolkodásomat, önös szándékaimtól, a tisztességtelenségtől és a hibás motivációktól.” (A Névtelen Alkoholisták programjából.) Az önös szándék nem azonos azzal, hogy élünk erőnkkel azért, hogy gondoskodjunk magunkról, hiszen ez Isten akarata. Különbség van az önmagunkról való gondoskodás és az önös szándékok között. Igazából nem a viselkedésünk ad okot a kritikára, hanem a mögötte meghúzódó motivációk. Amikor élünk erőnkkel, és gondoskodunk, óvjuk magunkat, vagy más egészséges ösztönzés hatására cselekszünk, ezt kellemes, harmonikus érzés kíséri, amely az önös akarat és szándék vezérelte tettekből hiányzik. Megtanulunk különbséget tenni De nem minidig ismerjük fel a különbséget. Néha minden ok nélkül idegesek

leszünk, és bűntudatunk ébred Meg fogunk lepődni, hogy Isten milyen sokféle módon sarkall minket önmagunk szeretetére. Bízhatunk abban, hogy az önmagunkról való gondoskodás mindig helyes. Meg akarunk szabadulni önös szándékainktól, de mindig szabad gondoskodnunk magunkról, óvnunk magunkat. Istenem, vezéreld ma indítékaimat, és tarts meg ösvényeden. Segíts, hogy szerethessem magam és másokat is. Segíts megértenem, hogy e kettő, többnyire összekapcsolódik Május 4. MEGSZABADULÁS KÉNYSZERES ZAVARAINKTÓL „Köszönöm, hogy tegnap józan maradhattam. Kérlek, segíts, hogy az legyek ma is” (A Névtelen Alkoholisták programjából.) Amikor elkezdtem a kapcsolati függőségből való megszabadulás folyamatát, szörnyen dühös voltam, hogy megint ki kell magam gyógyítani valamiből. Hét évvel ezelőtt kezdtem el ugyanis egy, a vegyi anyagoktól való függőségből való kigyógyulási programot. Nem éreztem tisztességesnek, hogy

ugyanannak az embernek két ilyen komoly problémával kelljen megküzdenie egyetlen életben. De túljutottam a haragon. Rájöttem, hogy a két gyógyulási folyamat nincs elszigetelve egymástól. Sokan vannak így mások is: egyszerre próbálnak kigyógyulni a kapcsolati függőségből és a szenvedélybetegségekből, úgymint alkoholizmus, drogfüggőség, játékszenvedély, kóros evés, munkamánia vagy szexfüggőség. Mások más kényszeres 56 http://www.doksihu rendellenességektől próbálnak megszabadulni; ezek a túlzott gondoskodási kényszertől, a depresszión át a kényszeres bűntudatig vagy szégyenérzetig terjedhetnek. A gyógyulás fontos része, hogy mindenféle kényszeres és szenvedélybeteg viselkedésmódtól megszabadítsuk magunkat. A gyógyulás egy egészséges életvezetésnek nevezett nagyszoba, amelybe már beléptünk. Beláthatjuk, hogy függőségeink erősebbek nálunk. Ilyenkor egy Nagyobb Erőhöz folyamodhatunk, hogy segítsen

megszabadulni tőlük. Már tudjuk, hogy bízhatunk ebben az erőben. És ha már egyszer aktívan elkezdtük az öngyógyítást, Isten segíteni fog, hogy megszabaduljunk kényszereinktől. Istenem, segíts ma, hogy mindenre odafigyeljek a gyógyulásommal kapcsolatban. Segíts belátnom, hogy mielőtt munkálkodni kezdhetnék gyógyulásom érzékenyebb területein, például kapcsolati problémáimon, kényszeres viselkedésformáimtól kell megszabadulnom. Május 5. IRÁNYÍTÁS Sokunk szüntelenül azon volt, hogy mentális energiái erőteljes alkalmazásával mozgassa pályáján az egész világot. Mi történnék, ha felhagynánk azzal, hogy a világot irányítani akarjuk, és hagynánk, hogy kedvére forogjon? Ugyanúgy forog tovább. Megmarad a maga pályáján a mi segítségünk nélkül is. Mi pedig szabadok leszünk és lazíthatunk, hogy élvezhessük rajta a helyünket Az irányítás illúzió, különösen az a fajtája, amellyel próbálkoztunk. Igazából pedig

irányítási törekvéseinkkel más emberek, események, betegségek – például alkoholizmus – kezébe adtuk az irányítást. Ha valamit megpróbálunk irányítani, éppen az fog irányítani minket és életünket. Sokféle dolgot és embert próbáltam ily módon irányítani. De soha nem kaptam meg a kívánt eredményt. Próbálkozásaim következtében életem kezelhetetlenné vált mind belsőleg, mind külső körülményeimben. Gyógyulásunk során üzletet kötünk. Lemondunk egy olyan életről, melyben mindent irányítani próbáltunk, és valami sokkal jobbat kapunk cserébe: egy kezelhető életet. Ma irányító és irányított életemet kezelhető életre cserélem. Május 6. ÉREZD JÓL MAGAD! Az a dolgunk, hogy először is jobban érezzük magunkat; csak ezután élhetünk jól. A gyógyulás nemcsak a fájdalmas érzések feldolgozásáról szól, hanem arról is, hogyan teremtsünk jó életet magunknak. Nem kell megtagadnunk magunktól olyan

tevékenységeket, amelyek révén jobban érezzük magunkat. Ha eljárunk a csoporttalálkozókra, ha sütkérezünk a napon, tornázunk, sétálunk, vagy valamelyik barátunkkal vagyunk együtt, ez mind hozzásegít ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Mindnyájunknak van ilyen listánk Ha még nincs, most szabadon keresgélhetünk, kísérletezhetünk és összeállíthatjuk. Ha olyan viselkedésmódot találunk, amely jó érzést kelt, vegyük föl a listánkra. És tegyük ezt később is. Ne tagadjuk meg magunktól a jó érzéseket, és kezdjünk olyan tevékenységekbe, amelyektől jól fogjuk érezni magunkat. Ma valami olyat teszek, amiről tudom, hogy jó érzést ébreszt bennem. Ha bizonytalan vagyok afelől, hogy mit szeretnék, egy új viselkedésmóddal próbálkozom. Május 7. A FÉLELEM ELENGEDÉSE Kapcsolati függőségünk magja a félelem. Félelmünk arra indíthat, hogy irányítani próbálunk különféle helyzeteket, és közben elhanyagoljuk magunkat. 57

http://www.doksihu Sokan oly régóta élünk félelemben, hogy már nem is címkézzük félelemnek. Megszoktuk, hogy aggódunk, és levertek vagyunk; ezt érezzük normálisnak. A béke és megnyugvás kényelmetlen is lehet. Esetleg valamikor helyénvaló és hasznos volt a félelem. Esetleg ez indított arra, hogy védjük magunkat, valahogy úgy, ahogy a katonákat segíti a félelem a túlélésben. De most, a gyógyulás útjára lépve, már másképp látjuk a dolgot. Itt az ideje, hogy köszönetet mondjunk régi félelmeinknek túlélésünkért, majd búcsút intsünk nekik. Isten hozott béke, bizalom, elfogadás és biztonság! Nincs szükségünk többé a sok félelemre. Odafigyelhetünk egészséges félelmeinkre, és szélnek ereszthetjük a többit Megteremthetjük magunknak a biztonság érzését. Biztonságban vagyunk Elköteleztük magunkat arra, hogy vigyázunk magunkra. Bízhatunk és szerethetjük magunkat Istenem, segíts elengednem a félelem igénylését.

Helyettesítsd azzal, hogy békét akarjak Segíts, hogy odafigyeljek egészséges félelmeimre, és elbocsáthassam a többit. Május 8. ADJUK MEG MAGUNKNAK, AMIT MEGÉRDEMLÜNK! „Jó munkám, tisztességes fizetésem volt. Évek óta a gyógyulás útját jártam Minden reggel beültem a kocsimba, és köszönetet mondtam Istennek a kocsiért. Nem működött a fűtés És ugyanannyi esélye volt annak, hogy a motor beinduljon, mint annak, hogy nem. De én csak szenvedtem tovább, és megköszöntem Istennek. Egyik nap eszembe jutott, hogy az égvilágon semmi okom nincs arra, hogy ne vegyek egy új autót – akár abban a szent pillanatban – ha úgy tartja kedvem. Megtagadtam magamtól valamit és mártírrá tettem magam, ráadásul hálát adtam érte. Megvettem hát az új autót – még aznap.” (Név nélkül) Gyakran ösztönösen úgy reagálunk valamilyen szükségletünkre vagy vágyunkra, hogy: „Nem! Ezt én nem engedhetem meg magamnak!” Ezt a kérdést kell

megtanulnunk: „Vagy mégis?” Sokunknak szokásává vált, hogy rendszeresen megfossza magát mindentől, amire vágyik; gyakran olyasmitől is, amire valóban szüksége van. Néha még a hálával is visszaélhetünk, hogy fölöslegesen megfosszuk magunkat valamitől. A javainkért érzett hála gyógyulásunk fontos fogalma. Ámde ugyanilyen fontos, hogy elhiggyük, a legjobbat érdemeljük, abbahagyjuk önmagunk folytonos megfosztását, és bánjunk jól magunkkal. Nincs semmi rossz abban, ha megveszed magadnak, amit szeretnél, feltéve, hogy megengedheted magadnak. Tanulj meg bízni magadban, és figyelj rá, mit szeretnél Nincs semmi rossz abban, ha néha elkényezteted magad, és veszel valami újat. Időnként jó várni egy kicsit. Máskor csakugyan nem engedhetjük meg magunknak a luxuscikkeket. De néha megengedhetjük Ma a meglévő dolgaimért érzett hálát egybefűzöm azzal a hittel, hogy a legjobbat érdemlem. Ha nincs jó okom arra, hogy valamitől megfosszam

magam, nem teszem. Május 9. ÚJ VISELKEDÉSMÓDOK ELSAJÁTÍTÁSA „Néha néhány lépést teszünk visszafelé. Ez is rendben van Néha még szükséges is Néha hozzátartozik előrehaladásunkhoz.” (Ne függj többé senkitől!) Az élet gyengéd tanító. Azt akarja megtanítani nekünk, ami fontos. Egyesek azt mondják, hogy ezeket a tanulnivalókat mi magunk választottuk ki még születésünk előtt. Némelyek szerint mások választották ki számunkra. 58 http://www.doksihu Zavarbaejtő, mi mindent kell megtanulnunk. Mintha benn ülnénk egy számtanórán, és hallgatnánk a tanárt, aki olyasmiről magyaráz, amit fel sem tudunk fogni. Nem értjük a dolgok, de a tanár magától értetődőnek veszi, hogy értjük. Olyan érzés lehet ez, mintha valaki érthetetlen üzenetekkel kínozna bennünket. Erőlködünk, erőlködünk Dühösek leszünk Idegesek. Zavartak Végül kétségbeesetten úgy döntünk, hogy úgysem fogjuk soha megérteni Később, mikor már

nyugodtan sétálgatunk, bevillan valami. A megértés ajándéka lassan eljutott lényünk legmélyére. És már értjük a dolgot Megtanultuk Másnap már el sem tudjuk képzelni, hogy tegnap nem értettük. Nehéz megérteni azok idegességét, zavarát, akik még mindig nem értik. Most már olyan könnyűnek tűnik! Az élet gyengéd tanító. Addig ismételgeti a leckét, amíg meg nem tanuljuk Rendjén való, ha idegesek, zavartak, dühösek vagyunk. Néha még az is, ha kétségbeesünk Aztán jó, ha elmegyünk és hagyjuk, hogy a megvilágosodás magától bekövetkezzék. Bekövetkezik. Segíts emlékeznem arra, hogy a tehetetlenség és zavartság általában a növekedés előzménye. Ha mostani helyzetemet kihívásnak érzem, ez azért van, mert valami újat tanulok, a megértés magasabb szintjére emelkedem. Segíts, hogy hálás legyek, ha épp ideges vagyok is amiatt, hogy életem ilyen izgalmas leckék egymásutánja. Május 10. ÉLVEZZÜK A JÓ NAPOKAT! Jó

érzéseink életünk megszokott részévé válhatnak. Nincs semmi magasztos a fölösleges szenvedésben, melyben oly sokan, oly hosszú időn át kínlódtunk. Nem kell hagynunk, hogy mások miatt nyomorultul érezzük magunkat Egy jó nap nem feltétlenül a „vihar előtti csend.” Ez valami régi beidegződés, amelyet a rosszul működő rendszerekben véstek belénk. Gyógyulásunk során egy jó napunk vagy jó érzéseink nem azt jelentik, hogy nem veszünk tudomást valamiről. Nem kell azzal megtorpedóznunk őket, hogy feltétlenül keresünk vagy teremtünk valami problémát. Ha élvezzük a jó napjainkat, ez nem jelenti azt, hogy nem vagyunk lojálisak azokhoz, akik éppen valamilyen problémával küszködnek. Nem kell bűntudatot éreznünk azért, mert másoknak nincs jó napjuk. Nem kell nyomorultul éreznünk magunkat csak azért, hogy hasonlítsunk hozzájuk. Hadd éljék ők a maguk napjait és érezzék a maguk érzéseit, s mi is a sajátjainkat. A jó

érzést élvezni kell. Ma megengedem magamnak, hogy élvezzem, ami jó. Nem kell tönkretennem a jó napomat és jó érzéseimet, és azt sem szabad hagynom, hogy mások elrontsák. Május 11. TÖKÉLETESSÉG Sokan könyörtelenül piszkáltuk magunkat gyógyulásunk előtt. És lehet, hogy most, gyógyulásunk folyamatában is hajlamosak vagyunk rá. „Ha csakugyan gyógyulóban lennék, biztosan nem tenném megint ezt” „Már sokkal előrébb kellene tartanom.” Akkor merülünk ilyen gondolatokba, ha szégyelljük magunkat Nem kellene így bánnunk magunkkal. Az égvilágon semmi haszna Ne feledd: a szégyen akadályoz. Viszont az önszeretet és az elfogadás képessé tesz a megváltozásra és a fejlődésre. Ha valóban tettünk valami olyat, amiért bűntudatunk lehet, kijavíthatjuk azzal, hogy igyekszünk jóvátenni, és elfogadjuk és szeretjük magunkat továbbra is. Akkor sincs okunk szégyenkezni, ha visszacsúszunk régi, függőségen alapuló

gondolkodásmódunkba, érzéseinkbe és viselkedésmódunkba. Időről, időre mindnyájan visszalépünk. Így tanulunk és fejlődünk A visszaesés vagy újrafeldolgozás gyógyulásunk fontos része. És a kiút nem a szégyenkezés, mert az csak mélyebbre taszít a függőségbe 59 http://www.doksihu Sok fájdalom fakad abból, hogy megpróbálunk tökéletesek lenni. A tökéletességet nem lehet elérni, hacsak nem értelmezzük másképp ezt a fogalmat: a tökéletesség az, amik most és éppen itt vagyunk, ha olyannak fogadjuk el és szeretjük magunkat, amilyenek vagyunk. Mert pontosan ott vagyunk, ahol lennünk kell gyógyulásunk útján. Ma elfogadom és szeretem magam úgy, ahogy vagyok, és ott, ahol tartok gyógyulásom folyamatában. Mert pontosan ott vagyok, ahol ma kell lennem ahhoz, hogy eljussak oda, ahol holnap kell lennem. Május 12. MEGHITTSÉG Megengedhetjük magunknak, hogy közel kerüljünk az emberekhez. Sokan hordoznak mélyen bevésett mintákat

arról, hogyan szabotálják kapcsolataikat. Némelyek ösztönösen véget akarnak vetni egy kapcsolatnak, mihelyt az eléri az intimitás, a másikhoz való közelség bizonyos szintjét. Ha közel kezdjük érezni magunkat valakihez, megtörténhet, hogy az illető valamely jellembéli fogyatékosságára összpontosítunk, s akkorára nagyítjuk, hogy nem látunk tőle semmi mást. Visszavonulót fújhatunk vagy eltaszíthatjuk magunktól, hogy távolságot teremtsünk kettőnk között. Elkezdhetjük kritizálni, s ezzel a viselkedéssel biztos sikerül távolságot teremteni. Vagy irányítani próbáljuk, ami szintén lehetetlenné teszi az intimitást Esetleg igyekszünk meggyőzni magunkat arról, hogy nincs is rá szükségünk. Vagy ellenkezőleg: folyton nyaggatjuk igényeinkkel. Néha azzal ártunk magunknak, hogy olyanokhoz próbálunk közel kerülni, akik ezt nem engedik – esetleg azért, mert szenvedélybetegek. Néha azért választunk magunknak éppen ilyen embert,

hogy jó előre vészkijáratot biztosítsunk a valódi közelség idejére. Attól félünk, hogy elveszítjük magunkat. Hogy a közelség erőtlenné tesz, és nem tudjuk megóvni integritásunkat. Gyógyulásunk alatt felismerjük, hogy nyugodtan közel kerülhetünk másokhoz. Ehhez biztonságot kínáló, egészséges embereket választunk. Az intimitás nem önmagunk vagy életünk feladása. Ahogy egy bizonyos ember mondta: élhetünk erőnkkel akkor is, ha közel állunk valakihez, sőt akkor is, ha a másiknak birtokában van valami, amire szükségünk van. Ma nem állok ellen az intimitás vágyának. Hagyom, hogy az lehessek, aki vagyok; hagyom, hogy mások is önmaguk lehessenek, és élvezzem a velük való kapcsolatot és az ennek nyomán kialakuló jó érzést. Május 13. BIRTOKHATÁROK Elősegítheti gyógyulásunkat, különösen a távolabbra helyezkedés viselkedésmódjának elsajátítását, ha megtanuljuk pontosan azonosítani, ki mit birtokol. Ha egy másik

valamilyen problémával, érzéssel, függőséggel vagy önpusztító viselkedéssel él együtt, ez az övé, nem a miénk. Ha valaki mártír, ha belefullad a negatívításba, ez az ő problémája nem a miénk. Ha valaki tett valamit, és ennek következményeit szenvedi el, az őrá tartozik. Ha valaki nem vesz tudomást vagy nem tud világosan gondolkodni valamiről, ez a zavar az övé, nem a miénk. Ha valaki nem tud igazán szeretni másokat, ha képtelen törődni velük, ez az ő gondja, nem a miénk. Mások hazugságai, csalásai, trükkjei, manipulációi, ide-oda csapódása nem a mi gondunk, hanem az övék. Mint, ahogy a reményeik és álmaik is. A bűntudatuk is A boldogságuk vagy nyomorúságuk is. A tévhiteik és az igazságaik is Ha úgy döntöttek, hogy nem szeretik magukat, ez az ő választásuk. Az ő dolguk, mit mondanak, és mit tesznek. 60 http://www.doksihu Mi az, ami a miénk? Saját tulajdonunkat képezi viselkedésünk, problémáink,

nyomorúságunk, választásaink és igazságaink, képességünk arra, hogy szeressünk, törődjünk és gondoskodjunk másokról, a gondolataink, a tagadásaink, a reményeink, és a jövőnkről szőtt álmaink. A mi dolgunk, hogy hagyjuk-e, hogy mások irányítsanak, manipuláljanak, becsapjanak, bántsanak minket. Gyógyulás közben megtanuljuk, hogy mi a miénk. Ha valami nem tartozik ránk, nem vesszük magunkra. Ha mégis, megtanuljuk, hogyan adjuk vissza Hagyjuk, hogy mások őrködjenek a felett, ami az övék, mi pedig vegyük birtokunkba azt, ami a miénk, és tanuljunk meg vigyázni rá. Ma azon leszek, hogy fejlesszem annak felismerését, mi tartozik rám és mi nem. Ami nem az enyém, azt nem tartom meg. Magammal, a saját problémáimmal és felelősségeimmel törődöm. Leveszem a kezem arról, ami nem az enyém Május 14. ŐSZINTESÉG „Megvalljuk Istennek, önmagunknak és egy másik embernek hibáink pontos természetét.” (A Névtelen Alkoholisták

programjának Ötödik Lépése) Gyógyulásunk szempontjából rendkívül fontos, hogy teljesen nyíltan, őszintén és a felelősséget vállalva beszéljünk magunkról a másiknak. Fontos, hogy felismerjük és belássuk, mit tettünk rosszul másokkal vagy magunkkal szemben. Fogalmazzuk meg hiedelmeinket és viselkedésünket! Vállaljuk nyíltan nehezteléseinket és félelmeinket. Így szabadulunk meg a fájdalomtól. Így szabadulunk meg régi hiedelmeinktől és érzéseinktől Így válunk szabaddá. Minél világosabban és konkrétabban tudunk kommunikálni Felsőbb Erőnkkel, önmagunkkal és a másikkal, annál hamarabb érzékeljük azt a szabadságot. Az Ötödik Lépés a gyógyulás fontos része. Akik megszokták, hogy titkolózzanak önmaguk és mások előtt, azoknak ez nem átlagos lépés, hanem óriási haladás az egészségessé válás irányába. Ma nem felejtem el, hogy helyénvaló az aggasztó, zavaró körülményeimről beszélnem. Problémáimat

másokkal megosztva tudok a gondok fölé emelkedni. Azt sem felejtem el, hogy megválaszthatom, kikben bízzam meg. Ösztöneimre bízhatom magam, és olyasvalakit választhatok, aki nem él vissza azzal, amit tőlem megtudott, nem használja fel ellenem, és egészséges visszajelzést ad. Május 15. KOCKÁZTASS! Kockáztass! Használd ki a lehetőséget! Nem kell folyton túl vakmerő vagy önpusztító kockázatokat vállalnunk, de a kecsegtető kockázatokat megengedhetjük magunknak. Amit nem engedhetünk meg, az a bénultság Nem kell szándékosan megbénítani magunkat azért, mert félünk a hibáktól vagy a kudarctól. Természetes, hogy időnként hibázunk, hogy nem sikerült valami. Ez együtt jár azzal, hogy élünk. Nincsen garanciánk Ha arra várunk, hogy valaki garantálja cselekedeteink pozitív kimenetelét, életünk nagy részében várakozhatunk. A hibákért nem kell szégyenkeznünk, se saját magunk, se mások előtt, még ha együtt járjuk is velük a

gyógyulás útját. A gyógyulás célja nem az, hogy tökéletesen éljünk. A gyógyulás célja az, hogy valóban éljünk, elsajátítsuk a tanulságokat és haladjunk. Kockáztass! Ne várj folyton garanciára! Ne figyelj oda, ha valaki azt mondja: „Én előre megmondtam” Rázd meg magad, ha hibáztál, és indulj el a siker felé! Istenem, segíts, hogy vállaljam az egészséges kockázatokat. Segíts, megszabadulnom a kudarctól, való félelemtől, és segíts megszabadulnom a sikertől, való félelemtől. Ne féljek attól, hogy teljességgel éljem az életemet, megtapasztalhassam az utazás minden élményét. 61 http://www.doksihu Május 16. ÖNSZERETET „Ma reggel felébredtem és egy darabig pocsékul éreztem magam – mondta az egyik lábadozó. – Aztán rájöttem, hogy azért, mert nem igazán kedvelem magam.” A gyógyulófélben lévők gyakran mondanak ilyeneket: „Nem bírom elviselni magam. Mikor fogom megkedvelni azt az embert, aki vagyok?” A

válasz: kezdd el most. Meg lehet tanulni, hogy gyengédek, szeretők és gondoskodók legyünk magunkhoz. Az összes elsajátítandó viselkedésmód közül önmagunk szeretete lehet a legnehezebb, de a legfontosabb is. Ha rendszeresen durvák és kritikusak vagyunk önmagunkkal szemben, akkor a gyengédség elsajátítása igencsak nagy erőfeszítést követelhet. De milyen értékes vállalkozás ez! Ha nem szeretjük magunkat, újra állandósíthatjuk azt a helyzetet, hogy nem törődünk, elhanyagoljuk vagy bántalmazzuk magunkat, úgy, ahogy esetleg gyerekkorunkban tették velünk számunkra fontos emberek. Nem tetszik, ami akkor történt, mégis folyton azon kapjuk magunkat, hogy azok viselkedését másoljuk, akik rosszul bántak velünk annak idején. Hagyjunk fel ezzel! Megadhatjuk magunknak azt a szeretetet és tiszteletet, amelyet megérdemlünk. Az örökös kritizálás helyett mondhatjuk azt is magunknak, hogy jól szerepeltünk. Amikor felébredünk, mondhatjuk azt

is, hogy megérdemlünk egy jó napot Megfogadhatjuk, hogy egész nap jól fogunk bánni magunkkal. Rájöhetünk, hogy megérdemeljük a szeretetet. Hogy szerethetünk másokat, és hagyhatjuk, hogy mások szeressenek bennünket. Akik igazán szeretik magukat, nem válnak pusztítóan énközponúvá. Nem bántanak másokat Változnak és fejlődnek. Megtanulják, hogy másokat is szeressenek Folyamatosan egészségesebbé válnak, és megtanulják, hogy szeretetük jóra vezet. Ma szeretni fogom magam. Ha mégis visszaesem a régi „utálom magam” sémába, megkeresem a kivezető utat. Május 17. HATÁROK Néha úgy tűnik, hogy az emberek és az élet egyfolytában szorongat bennünket. Már annyira hozzászoktunk, hogy azt mondjuk magunknak, nem is fáj annyira. Már annyira megszoktuk, hogy mások irányítsanak és manipuláljanak, hogy azt mondjuk magunknak, biztos velünk van valami baj. Semmi baj nincs velünk. Az élet azért szorongat, hogy odafigyeljünk A fájdalom és

a szorítás valamilyen tanulság felé terel. Ez lehet az is, hogy mi magunk igyekszünk túlságosan uralkodni másokon. Vagy azért szorongatnak minket mások, hogy éljünk végre a saját erőnkkel, gondoskodjunk magunkról. Ilyenkor a határokról van szó Ha valami vagy valaki a határainkig tuszkol bennünket, pontosan az történik, hogy eljutunk a saját határainkig. Hálásak lehetünk érte, mert így megvizsgálhatjuk, és pontosan kijelölhetjük őket. Ma engedélyt adok rá, hogy kijelöljem a szükséges és kívánt határaimat. Május 18. ÉLJÜK AZ ÉLETÜNKET! Éld az életedet! Ha egy probléma merül fel – akár bennünk, akár körülöttünk – gyakran esünk vissza abba a hibába, hogy azt hisszük, akkor járulunk hozzá leginkább a megoldásához, ha minden egyebet félreteszünk. Ha egy kapcsolatunk nem működik, ha nehéz döntés előtt állunk, ha depressziósak vagyunk, félresöprünk minden egyebet, és kényszeres gondolatainkkal kínozzuk

magunkat. Ha elhanyagoljuk az életünket, és felhagyunk szokásos tennivalóinkkal, ez tovább növelheti a problémát, és késleltetheti a megoldást. 62 http://www.doksihu A megoldás sokszor épp akkor bukkan fel, ha elengedjük a dolgot, és éljük tovább a magunk életét, visszatérünk szokásos tennivalóinkhoz, nem foglalkozunk éjjel-nappal az adott problémával. Nem muszáj megadni magad a problémáknak. Figyelmed fókuszát áthelyezheted róla életed más területeire, bízva abban, hogy ez hozzásegít a megoldáshoz. Ma élem tovább az életemet és elvégzem teendőimet. Mindig újra elhatározom, hogy nem foglalkozom kényszeresen azzal, ami éppen aggaszt. Ha nincs kedvem elengedni a dolgot, akkor „úgy teszek, mintha” elengedtem volna, egészen addig, míg érzéseim nem kerülnek összhangba viselkedésemmel. Május 19. A PROBLÉMÁK MEGOLDÁSA „Ha problémám van akár nekem, akár szeretteimnek, először is szégyellem magam” – mondta egy

gyógyulófélben lévő asszony. Sokan nőttünk fel úgy, hogy azt hittük, szégyellnünk kell, ha problémánk támad. Ez a hiedelem sokféle káros következménnyel járhat. Meggátolhatja problémáink azonosítását, úgy érezhetjük, hogy elidegenedünk másoktól, ha akár nekünk, akár szeretteinknek problémái vannak. A szégyen megakadályozhatja, hogy megoldjuk és hozzájussunk a probléma mélyén rejlő ajándékhoz. A problémák életünk részei. Ugyanígy a megoldások Mindenkinek vannak problémái, de nem vagyunk azonosak velük, és önbecsülésünk sem tőlük függ. Még soha nem találkoztam olyan emberrel, akinek ne lettek volna megoldásra váró gondjai, ezzel szemben sokszor találkoztam olyanokkal, akik szégyelltek még olyan problémákról is beszélni, amelyeket valójában már megoldottak. Többek vagyunk a problémáinknál. Még, ha a viselkedésünk képezi is a problémánkat, akkor sem velünk, magunkkal van gond, hanem azzal, mit

cselekedtünk. Nincs abban semmi kivetnivaló, ha gondjaink vannak. Abban sem, ha beszélünk róluk – a megfelelő időben, a megfelelő emberekkel. És ha mi vagy szeretteink problémás helyzetbe kerülnek, akkor is azok vagyunk, akik vagyunk. Nem kell feladnunk önbecsülésünket Eddigi életünkben éppen azokat a problémákat oldottuk meg, amelyeket meg kellett oldanunk ahhoz, hogy azok legyünk, akik vagyunk. Ma nem fogom szégyellni a problémáimat. Május 20. SZOMORÚSÁG Végső soron úgy gyászolhatjuk meg veszteségeinket, ha megadjuk magunkat érzéseinknek. Sokan sok mindent elveszítettünk már. Gyakran vettünk búcsút másoktól, sok változást éltünk át. Lehet, hogy legszívesebben visszafognánk a változások árját, nem azért, mert nem jók, hanem mert már oly sok változást és veszteséget értünk meg. Előfordul, hogy a fájdalom és gyász közepette rövidlátóak leszünk, mint annak a törzsnek tagjai, akikről a Távol Afrikától című

filmben mondták: „Ha börtönbe zárod őket, meghalnak.” „Miért?” „Mert nem tudják felfogni, hogy majd egyszer kiengedik őket Azt hiszik, most már mindig így marad, ezért inkább meghalnak.” A fájdalom elmúlik. Ha érzelmeinket átéljük és elengedjük, segítségükkel jobb helyre találunk, mint ahonnan elindultunk. Akkor gyógyulnak be a múlt sebei, és akkor indulhatunk el egy jobb jövő felé, ha vállaljuk érzelmeinket ahelyett, hogy tagadnánk vagy kicsinyítenénk. Átérzésükkel tudjuk elengedni őket. Lehet, hogy fájni fog egy pillanatig, de túl rajta a béke és elfogadás vár. És elkezdődhet valami új. Istenem, segíts, hogy teljesen átélhessem és lezárhassam, ha valaminek vége van az életemben, s így készen állhassak az új kezdetekre. 63 http://www.doksihu Május 21. SZÜKSÉGLETEINK KIELÉGÍTÉSE „Pályát akarok változtatni”, „Egy barátra van szükségem”, „Készen állok egy új kapcsolatra” Rendszeresen

tudatára ébredünk, ha valamilyen új szükséglet támad bennünk. Lehet, hogy változtatnunk kell a gyerekeinkkel szembeni viselkedésünkön. De szükségünk lehet akár egy új heverőre, szeretetre és gondoskodásra, pénzre vagy segítségre. Ne félj felismerni új vágyaidat vagy szükségleteidet! Megszületésük, az érzékelésük okozta átmeneti bizonytalanság, az első lépés azon az úton, hogy megkapjuk, amit akarunk. A következő lépés: elengedjük a dolgot, majd pedig megkapjuk, amire vágyunk, amire szükségünk van. Szükségleteink azonosításával készülünk fel arra, hogy meg is kapjuk őket. Ma szélnek eresztem azt a hiedelmemet, hogy soha nem kapom meg, amit szeretnék. Elismerem vágyaimat és szükségleteimet, majd Felsőbb Erőmre bízom őket, aki törődik a legapróbb, olykor buta kívánságaimmal is, feltéve, hogy én is ezt teszem. Vágyaim és szükségleteim nem véletlenül alakulnak ki. Isten teremtett összes vágyammal együtt

Május 22. AZ ÚJRAPROGRAMOZÁS IDEJE Ne kérj szeretetet, amíg meg nem gyógyulsz annyira, hogy szeretetet tudj adni és elfogadni! Ne kérj örömöt, amíg nem állsz készen arra, hogy átérezd és elengedd a fájdalmadat, és így érezhesd át az örömöt! Ne kérj sikert, amíg nem állsz készen arra, hogy legyőzd magadban azt, amivel meggátolhatod a sikert. Hát nem lenne pompás, ha el tudnánk képzelni, hogy rögtön megkapjuk, amit akarunk, vagy rögtön azzá válunk, akivé lenni szeretnénk? Igenis azok lehetünk, akik lenni akarunk, és a miénk lehet mindaz, amit szeretnénk. Csak kérnünk kell De először el kell végeznünk az alapozást, a felkészülést. Egy kertész csak akkor ültet magokat a földbe, ha már előkészítette a talajt, hogy az táplálhassa a magokat. Különben merő tékozlás az ültetés Tékozlás lenne az is, ha megkapnánk, amit szeretnénk, mielőtt felkészülnénk rá. Először tudatosítanunk kell magunkban a vágyunkat vagy

szükségletünket. Ami talán nem is olyan könnyű! Hiszen sokan megszoktuk, hogy elhallgattassuk a belső hangot, amely vágyainkról, szükségleteinkről, kívánságainkról beszél. Néha igencsak meg kell szorongatnia az életnek ahhoz, hogy odafigyeljünk rá. Ezután el kell engednünk a régi „programot” – ama hiedelmeket és viselkedésmódokat, amelyek megzavarhatják a jó dolgok befogadását. Sokunknak erős szabotáló programja van, amelyet még gyerekkorában sajátított el; most ezeket el kell engednünk. Egy ideig „úgy tehetünk, mintha” mindaddig, amíg elhisszük, hogy jobbat érdemlünk. Ez a folyamat sok elengedéssel jár együtt, s közben a változás lényünk mélyéig hatol. A folyamat természetes módon zajlik, de olykor intenzív is lehet. Időre van szükség hozzá A jót akkor kapjuk meg, ha kérjük, ha hajlandók vagyunk az alapozás munkájából kivenni a részünket. Dolgozz és várj! Istenem, adj annyi bátorságot, hogy

felismerjem a jót és kérjem. Adj hitet és kitartást, hogy elvégezhessem az első tennivalót: a felkészülést. Május 23. ÉLVEZD AZ ÉLETET! Az életet nem kibírni, hanem élvezni kell, és magunkhoz ölelni. Az a hiedelem, hogy bokszállásba kell helyezkednünk, és át kell verekednünk magunkat egy nyomorúságos, kifosztott életen, hogy távoli „gyümölcseit a mennyben szüretelhessük le”, kapcsolati függőséget előidéző hiedelem. 64 http://www.doksihu Persze vannak életünkben olyan időszakok, amikor különösen sok stressznek vagyunk kitéve, és ez próbára tesz bennünket. De a gyógyulás ösvényén megtanuljuk élni és élvezni életünket, kezelni a különféle helyzeteket. Túlélési praktikáink eddig is jó szolgálatot tettek nekünk. Átsegítettek nehéz időkön – gyermekként és felnőttként egyaránt. Be tudtuk fagyasztani érzéseinket, tagadni bizonyos problémák meglétét, megfosztottuk magunkat attól, ami jó; így

birkóztunk meg a feszült helyzetekkel, jutottunk el oda, ahol ma vagyunk. De most már biztonságban vagyunk Többet akarunk a puszta túlélésnél. Elengedhetjük az egészségtelen túlélési viselkedésmódokat Új, jobb módszereket sajátíthatunk el önmagunk megvédésére. Szabadjára engedhetjük érzéseinket, nevükön nevezhetjük és megoldhatjuk problémáinkat, és a legjobbat adhatjuk meg magunknak. Megnyílhatunk, és teljes életet élhetünk Ma elengedem egészségtelen, mindennek elviselésére ösztönző és a puszta túlélést célzó praktikáimat. Új életmódot választok, amely megengedi, hogy teljes életet éljek és élvezzem ezt a nagy kalandot. Május 24. ENGEDJÜNK SZABAD FOLYÁST A DOLGOKNAK! Az élet nem statikus, hanem ciklikus. Kapcsolataink akkor válnak javunkra, ha hagyjuk, hogy kövessék természetes ciklusaikat. Ezek a ciklusok úgy követik egymást kapcsolatainkban, mint az apály, a dagályt. Egyaránt átéljük az egymáshoz való

közelség és az eltávolodás periódusait. Vannak szoros együttlétben, majd elkülönülve töltött időszakok, amikor a saját problémáinkkal kell megküzdenünk. Vannak szeretet- és örömteljes időszakok, és vannak haragos időszakok. Néha a kapcsolat méretarányai megváltoznak, miközben mi is változunk. Néha az élet új barátokat hoz, új kedvessel ajándékoz meg, hogy a következő leckét tőle tanulhassuk. Ami nem jelenti azt, hogy régi barátaink örökre eltűnnek. Mindössze új ciklus kezdődött életünkben. Nem kell irányítanunk kapcsolataink menetét, akár barátságról, akár szerelemről van szó. Nem kell úgy kiélnünk uralkodási vágyunkat, hogy valamilyen statikus formát erőltetünk kapcsolatainkra. Engedjünk szabad folyást a dolgoknak Hadd kövessék egymás a ciklusok A szeretet nem fog eltűnni. A barátság szálai nem szakadnak el A dolgok nem maradnak örökre ugyanolyanok, különösen, ha ilyen gyors ütemben változunk és

fejlődünk. Bízz a dolgok folyásában! Vigyázz magadra, de légy hajlandó arra, hogy elengedd az embereket. Ha túlságosan rájuk csimpaszkodsz, eltűnnek az életedből Ma is igaz a régi bölcsesség a szerelemről: „Ha úgy kell lennie, úgy is lesz. Ha szeretsz valakit, hagyd elmenni. Ha visszajön elnyerted szeretetét” Ma elfogadom az élet és a kapcsolatok ciklikus természetét. Igyekszem együtt haladni az árral. Igyekszem megtalálni a harmóniát saját szükségleteim és a másik igényei között Május 25. FELTÉTEL NÉLKÜLI ÖNSZERETET Szeresd magad úgy, hogy egészséges, jó életet teremts! Szeresd magad annyira, hogy igazi kapcsolatokat alakíts ki a másik számára is! Szeresd magad úgy, hogy teremts békét, boldogságot, örömöt, sikert és elégedettséget vigyél életedbe! Add meg magadnak mindazt, amit mindig is akartál! Felhagyhatunk azzal, hogy úgy bánjunk magunkkal, ahogy mások bántak velünk, akiknek bánásmódja nem felelt meg a

kívánalmaknak. Ha eddig túl kritikusan szemléltük magunkat, ha feltételeket szabtunk magunknak, és mindenért büntettük magunkat, eljött az ideje, hogy változtassunk rajta. Ha mások így bántak velünk, sokkal rosszabb, ha most magunk bánunk így saját magunkkal. 65 http://www.doksihu Furcsának, néha kimondottan butának tűnhet, hogy szeressük magunkat. Egyesek önzéssel vádolhatnak érte. Nem kell hinnünk nekik Csak azok képesek igazán másokat szeretni és hagyni, hogy azok is szeressék őket, akik sokra becsülik és szeretik magukat. Hogyan szeressük saját magunkat? Először erőltethetjük a dolgot. Meg is játszhatjuk, ha kell „Úgy tehetünk, mintha” Munkálkodjunk olyan keményen az önszeretet érekében, ahogy eddig önmagunk ellenében munkálkodtunk. Vizsgáld meg, mit is jelent szeretni magad! Tégy meg magadnak olyasmiket, amikben együtt érző, tápláló önszeretet tükröződik. Öleld magadhoz és szeresd teljes valódat – a

múltadat, a jelenedet és a jövődet. Gyorsan bocsáss meg magadnak mindig, ha szükség van rá. Bátorítsd magad Mondj magadról szépeket. Ha negatív képünk van önmagunkról, fogalmazzuk meg mielőbb őszintén, hogy pozitívabb képpel helyettesíthessük. Veregesd vállon magad, ha ez kell neked! Fegyelmezd magad, ha kell. Kérj segítséget, kérj időt, kérd azt, amire szükséged van Néha kényeztesd magad egy kicsit. Ne kezeld úgy magad, mint egy teherhordó öszvért, amelyet folyton bökdösnek, és ostoroznak. Tanuld meg, hogy légy jó önmagadhoz Válassz jobb következményekkel járó viselkedésmódokat; ilyen például a jó bánásmód magaddal. Tanuld meg, hogyan szüntetheted meg a fájdalmadat akkor is, ha ehhez nehéz döntéseket kell hoznod. Ok nélkül ne foszd meg magad semmitől Olykor add meg magadnak, amit szeretnél, csak azért, mert szeretnéd! Hagyd abba a folytonos magyarázkodást és önigazolást. Ha hibát követsz el, bocsásd el,

amilyen gyorsan csak tudod. Tanulunk, fejlődünk, és még többet tanulunk S ezáltal szeretjük magunkat. Munkálkodunk rajta, aztán még többet munkálkodunk rajta. És egy nap arra ébredünk, hogy szokásunkká vált szeretni magunkat. Most tehát egy olyan emberrel élünk együtt, aki szeretetet ad és kap, mert szereti önmagát. Az önszeretet életünk útmutató erejévé válik Ma azon munkálkodom, hogy szeressem magam. Ugyanannyi energiát fektetek ebbe, mint amennyit abba fektettem, hogy nem kedveltem magam. Istenem, segíts megszabadulnom az önutálattól és azoktól a viselkedésmódoktól, melyek ezt az önutálatot tükrözik. Segíts olyan viselkedésmódokkal helyettesíteni őket, melyekben az önszeretet tükröződik. Istenem, kérlek, segíts ma becsülnöm magam. Segíts megtudnom, hogy méltó vagyok arra, hogy szeretetet adjak és kapjak. Május 26. PLETYKA A meghittség olyan melengető ajándék, amely összeköt másokkal, és ezt a kötődést

élvezzük is. Gyógyulásunk útján – néha meglepő helyeken – bukkanhatunk rá erre az ajándékra. Felfedezhetjük, hogy bizalmas kapcsolatba kerültünk egyes munkatársainkkal, barátainkkal, a csoportbeli társainkkal – olykor családunk tagjaival is. Mások egy-egy szerelmi kapcsolatban fedezik fel az intimitást. Az intimitás nem szex, bár a szex is lehet intim. Az intimitás kölcsönösen őszinte, meleg, kölcsönösen törődő és biztonságot adó kapcsolatot jelent, amelyben mindkét fél az marad, aki, és mindkét fél egyformán értékes. Néha elkerülhetetlenek a konfliktusok. Néha súlyos érzéseken kell átküzdeni magunkat Néha megváltoznak a kapcsolat határai, paraméterei. De van megbízható kötelék: a szeretet és a bizalom köteléke. Sok minden akadályozhatja az intimitást és az intim kapcsolatokat. Például a szenvedélybetegségek vagy a bántalmazás. A megoldatlan családi problémák Az uralkodási 66 http://www.doksihu vágy.

A kiegyensúlyozatlan kapcsolatok, ahol túl nagy a diszkrepancia a két ember között A túlzott aggályoskodás. A másik folytonos nyaggatása, a visszahúzódás és bezárkózás Ugyanilyen hatással lehet a pletyka is. Amikor azért pletykálunk valakiről, mert kicsinyíteni akarjuk őt, hogy fölébe kerekedhessünk és így ítélhessünk róla. Ha valaki másnak a problémáit, hiányosságait vagy kudarcait egy kívülállóval vitatjuk meg, megjósolható, hogy ez negatív hatással lesz a kapcsolatra. Megérdemeljük, hogy élvezzük az intimitást minden kapcsolatunkban. Megérdemeljük, hogy kapcsolatainkat ne szabotálja senki. Ez nem azt jelenti, hogy egy irreális világban éljünk; a lényeg, hogy hátsó szándékok nélkül beszéljünk másokról. Ha komoly problémánk van valakivel, a legjobb megoldás, ha vele beszéljük meg. Az egyenes, tiszta beszéd friss levegőt hoz a kapcsolatba, és megnyitja az utat az intimitás előtt, hogy jó érzéssel

gondolhassunk magunkra és másokhoz fűződő kapcsolatainkra. Istenem, segíts ma megszabadulnom az intimitástól való félelmemtől. Segíts abbeli törekvésemben, hogy másokkal tisztán és minden rosszindulatú pletykától mentesen kommunikáljak. Segíts, hogy kapcsolataimban elérjem az intimitást Segíts, hogy olyan őszintén foglalkozhassam érzéseimmel, amilyen őszintén csak lehet. Május 27. VÁLASZTÁSI LEHETŐSÉGEINK FELISMERÉSE Vannak választási lehetőségeink. Több mint amennyit fel merünk ismerni Kapcsolatainkban, munkahelyünkön, életünkben, csapdában érezhetjük magunkat. Úgy érezhetjük, be vagyunk zárva bizonyos viselkedésmódokba; ilyen például a túlzott gondoskodás vagy az uralkodási vágy. Ez a csapdaérzés a kapcsolati függőség egyik tünete. Amikor ilyeneket mondunk: „Gondoskodnom kell róla”, „Igent kell mondanom”, „Meg kell próbálnom irányítani őt”, „Így kell viselkednem, gondolkodnom, éreznem”, akkor

tudhatjuk, hogy azt választjuk, hogy nem látunk választási lehetőséget. Ez a csapdaérzés csupán képzelgés. Nem irányíthatnak bennünket körülményeink, múltunk, mások elvárásai vagy önmagunkkal szemben támasztott egészségtelen elvárások. Bűntudat nélkül választhatjuk azt, amit helyesnek vélünk. Mindig van választási lehetőségünk A gyógyulás nem arról szól, hogy elkezdünk kifogástalanul vagy mások szabályainak megfelelően viselkedni. Leginkább arról szól, hogy tudjuk, van választási lehetőségünk, és megadjuk magunknak a döntés szabadságát. Ma megnyitom gondolkodásomat és magamat az elérhető választási lehetőségek előtt. És azt választom, ami jó nekem. Május 28. AZ ÖNMAGUNKBAN VALÓ KÉTELKEDÉS ELENGEDÉSE „Egyik délután felhívott egy férjes asszony, aki nemrég csatlakozott a Névtelen Alkoholisták csoportjához. Részmunkaidős ápolónőként dolgozott, teljesen magára vállalta a két gyermek

nevelésével járó összes feladatokat, ő végezte az összes házimunkát, a ház karbantartását és a pénzügyeket is beleértve. „El akarok válni a férjemtől – zokogott – Nem bírom tovább elviselni se őt, se a bántalmazásait. Gondolja, hogy képes leszek gondoskodni magamról?” (Ne függj többé senkitől!) Nem csupán helyes, ha gondoskodunk saját magunkról, hanem képesek vagyunk arra is, hogy jól gondoskodjunk magunkról. Sokunk teljesen biztos abban a képességében, hogy tud gondoskodni másokról, s ugyanakkor kételkedik saját belső erejében, amely a magunkról való gondoskodáshoz szükségeltetik. Lehet, hogy múltunk és jelenlegi körülményeink hatására az a meggyőződés él bennünk, hogy nekünk kell gondoskodnunk másokról, ugyanakkor szükségünk van arra, hogy mások gondoskodjanak rólunk. Ez a hiedelem végleges kapcsolati függőséget idéz elő 67 http://www.doksihu Mindegy, hogy ez az önpusztító hiedelem honnan

származik, nyugodtan szélnek ereszthetjük, és új, egészségesebb, pontosabb elképzeléssel helyettesíthetjük. Tudunk gondoskodni magunkról – akár valamilyen kapcsolatban, akár egyedül. Segítenek benne szeretteink, barátaink és Felsőbb Erőnk. Ha tudjuk, hogy képesek vagyunk gondoskodni magunkról, ez nem jelenti, hogy alkalomadtán nem élünk át félelmeket, kínos érzéseket, kételyt, dühöt, gyöngeséget. Inkább azt jelenti, hogy a „bátor sebezhetőséget” gyakoroljuk – ahogy Colette Dowling nevezte ezt a Hamupipőke – komplexus című könyvében. Lehet, hogy félni fogunk, de akkor is cselekedni fogunk. Istenem, segíts, hogy tudjam, képes vagyok gondoskodni magamról. Május 29. ERŐTLENSÉG ÉS ÉLETÜNK KEZELHETETLENSÉGE Nem az akaraterő a kulcsa annak az életnek, amelyet keresünk, hanem a megadás. „Életem jó részét azzal töltöttem, hogy megpróbáltam rávenni másokat, legyenek olyanok, amilyenek nem akartak lenni, tegyék azt,

amit nem akarnak megtenni, vállaljanak olyan érzelmeket, amiket nem kívánnak. Ebben a folyamatban megőrjítettem őket is, magamat is – mondta egy gyógyulófélben lévő asszony. – Egész gyerekkoromat azzal töltöttem, hogy megpróbáltam alkoholista apámat, aki nem szeretett senkit, normális emberré változtatni, aki szeret engem. Ezekután hozzámentem egy alkoholistához, és tíz évet töltöttem el azzal, hogy megpróbáljam leszoktatni az ivásról. Hosszú éveket fordítottam arra, hogy érzelmileg megközelíthetetlen embereket próbáltam rávenni arra, hogy vállaljanak el érzelmileg. És még több évet töltöttem el azzal, hogy boldoggá tegyem családomnak azokat a tagjait, akik boldogan éltek együtt saját boldogtalanságukkal. Ezzel azt akarom mondani, hogy életem jó részét arra fordítottam, hogy kétségbeesetten és fölöslegesen próbáltam elérni a lehetetlent, és mert nem sikerült, eleven csődtömegnek láttam magam. Olyasmi volt ez,

mintha kukoricát ültetnék, és zöldborsót akarnék aratni. Biztos kudarc Ha megadom magam az erőtlenségemnek, nem pazarlom az időmet és energiámat arra, hogy megváltoztassam azt, amit úgysem tudok megváltoztatni. Így nem a lehetetlennel próbálkozom, hanem a lehetségesre összpontosítok: hogy az legyek, aki vagyok, szeressem magam, átérezzem, amit érzek, s azt tegyek az életemmel, amit akarok.” Gyógyulásunk során megtanuljuk, hogy ne harcoljunk oroszlánokkal, mert úgysem győzhetünk. Megtanuljuk azt is, hogy minél inkább mások irányítására és megváltoztatására összpontosítunk, annál kezelhetetlenebbé válik a saját életünk. Minél jobban összpontosítunk arra, hogy a saját életünket éljük, annál kezelhetőbbé válik az életünk. Ma elfogadom erőtlenségemet azokon a területeken, ahol nem áll hatalmamban változtatni, és hagyom, hogy a saját életem kezelhetővé váljék. Május 30. ELKÖTELEZETTSÉG Ahogy életünk útján

haladunk, sok mindent azért veszítünk el, vagy azért nem sikerül megnyernünk, mert nem vagyunk hajlandóak elkötelezni magunkat. El kell kötelezni magunkat kapcsolatainkban, hogy túljussunk a randevúzás stádiumán, hogy megkapjuk azt a házat vagy lakást, amelyet szeretnénk, azt az állást vagy autót, amelyre vágyunk. Lényünk mélyén kell elköteleznünk magunkat valamilyen hivatásnak, célnak, családunknak, barátainknak, gyógyulásunknak. A próbálkozás önmagában nem elég a sikerhez Ahhoz elkötelezettség kell. De soha nem kell elköteleznünk magunkat, mielőtt készen állnánk rá! Az elkötelezettségtől való félelem olykor felhívja a figyelmet valamire. Lehet, hogy egy bizonyos kapcsolatnak vagy hivatásnak nem akarjuk elkötelezni magunkat. Vagy nem igazán 68 http://www.doksihu akarunk vállalni bizonyos beszerzést. Máskor így kerülnek felszínre félelmeink Ilyenkor várjunk! Várjunk, amíg tiszta lesz a kép! Bízz magadban! Kérd

meg Felsőbb Erődet, hogy szabadítson meg az elkötelezettségtől, való félelmedtől! Kérd Istent, hogy szüntesse meg benned az elkötelezettség akadályait! Kérj útmutatást Tőle. Kérdezd meg magadtól, hajlandó vagy-e elveszíteni azt, aminek nem akarod elkötelezni magad. És figyelj! Várj addig, amíg jónak és helyesnek érzel egy bizonyos döntést Képesnek kell lennünk arra, hogy elkötelezzük magunkat, de soha nem muszáj megtennünk, mielőtt nem állunk rá készen. Bízz magadban, hogy ha majd akarod, vállalni fogod az elkötelezettséget. Istenem, vezess elkötelezettségeimben. Adj bátorságot, hogy vállaljam a számomra megfelelőeket, adj annyi bölcsességet, hogy a nem megfelelőket ne vállaljam, és adj türelmet, hogy kivárhassam, amíg pontosan tudom, mit akarok. Május 31. MI VAN, HA? Egy barátommal beszélgettem a minap valamiről, amit elterveztem. Igazából a miatt aggódtam, hogy egy harmadik személy hogyan reagál majd arra, amit

tenni szándékozom. „És mi van akkor, ha nem viseli el a dolgot?” – kérdeztem. „Akkor neked kell elviselni” – felelte a barátom. Ezek a „mi van akkor, ha” töprengések teljesen megőrjíthetik az embert. Mások kezébe adják a mi életünk irányítását. A „mi van, ha” annak a jele, hogy visszacsúsztunk régebbi gondolkodásunkba, és feltételezzük, hogy másoknak egy bizonyos módon kell reagálniuk ahhoz, hogy folytathassuk tervezett utunkat. A „mi van ha” kérdés egyúttal azt jelzi, hogy nem tudjuk, bízhatunk-e magunkban és hogy Feslőbb Erőnk hozzásegít ahhoz, ami a legjobb nekünk. Ezek a kapcsolati függőségre jellemző gondolkodás-, érzés- és viselkedésmód foszlányok, és félelmünket jelzik. Mások reakciói, érzései, tetszése vagy nemtetszése nem irányíthatja viselkedésünket, érzéseinket, utunk további irányát. Nem kell ellenőriznünk, mások hogyan reagálnak választásainkra. Bízhatunk magunkban, abban, hogy

Felsőbb Erőnk segítségével kezelni tudjuk az eredményt – ég a legkellemetlenebbet is. Bizony mondom néked, barátom, bízhatunk benne, hogy jól tudjuk majd kezelni ezt is. Ma nem aggódom mások reakciói miatt vagy olyan események okán, amelyeket nem áll módomban irányítani. Inkább saját reakciómra összpontosítok Ma jól fogom intézni életemet, és bízom abban, hogy holnap is képes leszek ezt tenni. JÚNIUS Június 1. NYÍLTSÁG Az őszinte, nyílt emberek társaságában, biztonságban érezzük magunkat. Kimondják, ami a szívükön fekszik, és mindig tudjuk, hányadán állunk velük. Azokban nem tudunk igazán megbízni, akik félnek elmondani, kik ők, mit akarnak, és mit éreznek. Ha nem mondják is ki, valamilyen módon a maguk igazsága szerint fognak cselekedni. Ez pedig gyakran hat másokra a meglepetés erejével A nyíltság időt és energiát takarít meg. Nem hagyja, hogy áldozattá váljunk Mellőzi a mártíromságot és a ravaszkodást.

Segít birtokba venni erőnket Kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatokat teremt. A nyílt, őszinte emberek társasága biztonságot sugároz. Légy te is ilyen! Ma lesz bennem annyi erő, hogy nyílt legyek. Nem kell se passzívnak, sem agresszívnak lennem. Jól fogom érezni magam a magam igazságával, hogy a körülöttem lévők jól érezhessék magukat velem. 69 http://www.doksihu Június 2. ERŐNK BIRTOKBAVÉTELE Nem szabadna másoknak olyan sok hatalmat adnunk, magunknak meg olyan keveset. Nem szabadna annyira hitelt adnunk másoknak, magunknak meg olyan kevéssé. A függőségből való kigyógyulás során megtanuljuk, hogy nagy különbség van az alázat és az önmagunk lebecsülése között. Ha mások felelőtlenül viselkednek és megpróbálnak minket okolni problémáikért, már nem érezzük magunkat bűnösnek. Hagyjuk, hogy szembesüljenek tetteik következményeivel. Ha mások butaságokat beszélnek, nem kérdőjelezzük meg saját

gondolkodásunkat. Ha mások megpróbálnak manipulálni vagy kizsákmányolni bennünket, tudjuk, hogy joggal lehetünk dühösek, bizalmatlanok, és mondhatunk nemet a tervükre. Ha mások azt állítják, hogy akarunk valamit, amit igazából nem akarunk, vagy valaki azt állítja, nem is akarjuk azt, amit akarunk, akkor bízzunk magunkban. Ha mások olyasmivel áltatnak, amit nem hiszünk, tudjuk, hogy megbízhatunk ösztöneinkben. Még mindig meggondolhatjuk magunkat később Személyes erőnket senkinek nem kell odaadnunk, se idegeneknek, se barátainknak, se házastársunknak, se gyerekeinknek, se beosztottjainknak. Sokat tanulhatunk másoktól Lehet, hogy több információ birtokában vannak, mint mi, lehet, hogy magabiztosabbnak és erősebbnek mutatkoznak, mint mi. De egyenlőek vagyunk Nem vagyunk másodrangú állampolgárok. Saját erőnk birtokában nem muszáj agresszívvá vagy hatalmaskodóvá válnunk. Nem kell lebecsülnünk se másokat, se magunkat Ma birtokba

veszem saját erőmet. Tudatosítom, amit tudok, amit érzek, amit hiszek, és amit látok. Nyitott leszek a változásra, és hogy tanuljak másoktól és tapasztalataikból, de bízom magamban, és hitelt adok magamnak is. Helytállok az igazamért Június 3. JÓTÉKONYSÁG Egészséges határokra van szükség akkor is, ha másoktól pénzt fogadunk el, vagy mi adunk pénzt nekik. Egyesek indokolatlanul adnak pénzt másoknak. Talán szégyellik, hogy nekik van pénzük, és azt hiszik, hogy nem érdemlik meg. Vagy olyan szervezethez tartoznak, amely a szégyent eszközként használja arra, hogy pénzt csikarjon ki tőlük. Horogra akadhatunk azért, ha pénzt adunk a gyerekeinknek, családunk tagjainak vagy barátainknak, mert okkal, ok nélkül bűntudatot érzünk. Hagyjuk, hogy mások anyagilag zsaroljanak, néha olyanok is, akiket szeretünk. Ez így nem szabad akaratból adott pénz Egyesek azért adnak pénzt másoknak, mert gondoskodni akarnak róluk. Lehet, hogy túlzott

felelősségérzettel viseltetnek mások iránt, beleértve az anyagi felelősségvállalást. Vagy egyszerűen azért, mert még nem tanulták meg birtokba venni saját erejüket, és nem tudnak nemet mondani, amikor kell. Vagy azért, mert azt remélik, hiszik, hogy mások szeretni fogják őket, ha gondoskodnak róluk anyagilag. Senkinek nem muszáj pénzt adnunk! Mi döntjük el, hogy adunk-e vagy sem. Nem kell hagyjuk, hogy mások áldozattá tegyenek, manipuláljanak vagy a pénzünket kicsikarják. Anyagilag felelősek vagyunk magunkért. Az egészséges élet velejárójaként hagyjuk, hogy a körülöttünk élük is felelősek legyenek anyagilag magukért. Nem kell szégyellnünk, hogy van pénzünk, amiért megdolgoztunk; megérdemeljük, hogy legyen pénzünk, bármekkora összegről van is szó, nem muszáj kényszert éreznünk arra, hogy odaadjuk az egészet, és nem kell bűntudatot éreznünk, amiért mások szeretnék azt, ami a miénk. A jótékonyság áldás. Az

adás az egészséges élet része Megtanulhatjuk, hogyan jelöljünk ki egészséges határokat az alkudozással kapcsolatosan is. Ma igyekszem, hogy egészséges határokat jelöljek ki azzal kapcsolatban, hogy kinek adok pénzt. Megértem, hogy az én döntésemtől függ, hogy adok-e egyáltalán 70 http://www.doksihu Június 4. BÍZZ ISTENBEN! Egy házaspár – jó barátaim – elhatározta, hogy változtat életkörülményein. Mindig városban éltek, és most úgy döntöttek, vidéken fognak élni, egy tó mellett. Találtak egy kis tóparti házat. Nem álmaik otthona volt, de tudták, ha majd eladják városi lakásukat, lesz elég pénzük az átalakítására. Volt némi megtakarított pénzük, így be tudtak költözni a tóparti házba, mielőtt eladták volna a városi lakást. Eltelt egy év, és a városi lakás nem kelt el. Barátaim sok változáson mentek át ez alatt Voltak türelmes és türelmetlen időszakaik. Voltak napok, amikor bíztak Istenben;

máskor nem értették, miért rótt rájuk Isten ilyen hosszú várakozási időt, miért nem engedi, hogy megvalósuljon a tervük. Az ajtók nem akarództak megnyílni előttük. Egy nap meglátogatta őket az egyik szomszédjuk. Az ő tóparti háza volt barátaim álmainak otthona: minden megvolt benne, amit akartak, sőt, több is. Amikor először meglátták ezt a házat, megcsodálták, és azt kívánták, bárcsak ilyen otthonuk lehetne. Aztán elfelejtették az egészet. Nem hitték el, hogy álmuk valaha is megvalósul Ez a szomszéd azért jött hozzájuk látogatóba, mert feleségével együtt elhatározta, hogy elköltöznek. Először barátaimnak ajánlották föl megvételre a házukat Barátaim elfogadták az ajánlatot, és aláírták a vételi szerződést is. Két hónap alatt eladták városi otthonukat és kicsi, de megfelelő tóparti házukat is. Kicsivel később pedig beköltöztek álmaik otthonába. Néha úgy érezzük, felesleges akadályok állják

utunkat, és ez idegesít bennünket. Hiszünk benne, hogy jó úton haladunk, bízunk Istenben és önmagunkban, a dolgok mégsem úgy alakulnak, ahogy szeretnénk. Rosszkor lendülünk neki, aztán rosszkor állunk le Feltehetjük a kérdést: vajon Isten cserbenhagyott minket, vagy nem érdekli a dolgaink? Esetleg nem látjuk, merre tartunk. Aztán egy szép napon rájövünk, az volt az oka, hogy nem kaptuk meg, amit akartunk, mert Isten valami sokkal jobbat szánt nekünk. Ma a türelmet gyakorlom. Arra kérem Felsőbb Erőmet, hogy a legjobbat küldje rám, és bízom benne, hogy így tesz. Június 5. HARC A SZÉGYENNEL „A szégyen visszatarthat, lenyomhat, mi meg csak bámulunk magunk elé.” (Lépj ki a kapcsolati függőségből!”) Figyelj éberen a szégyenre! Sok rendszer és sok ember áraszt áporodott szégyenszagot. A szégyen uralja őket, és azt akarják, tartsunk velük. Reménykednek, hogy horogra akadunk, és a szégyen segítségével kerekednek fölénk. Nem

kell az ő szégyenük csapdájába esnünk. Ehelyett jó érzés töltsön el minket, fogadjuk el, szeressük és tápláljuk magunkat. A kényszeres viselkedésmódok, a szexuális függőség, a kóros étvágy, a játékszenvedély alapja a szégyen. Ha részt veszünk bennük, szégyellni fogjuk magunkat. Ez elkerülhetetlen Résen kell lennünk a függőséggel vagy más kényszeres viselkedésmódokkal szemben, mert később szégyellni fogjuk őket. Lehet, hogy szégyenünk oka a múltunkban, abban az agymosásban rejlik, amely az „Eredeti szégyenérzést” erőszakolta ránk. Ez bármikor felbukkanhat, amikor egyedül vagyunk, egy boltban ténfergünk, vagy csak úgy éldegélünk. Ne gondolkozz - mondja. – Ne érezz Ne fejlődj, és ne változz Ne élj igazán! Szégyelld magad! Rázd le a szégyent! Támadd meg! Szállj harcba vele! Tanuld meg felismerni, és kerüld el messziről! 71 http://www.doksihu Ma szántszándékkal megtagadom, hogy magába szippantson a

szégyen. Ha nem tudok ellenállni neki, átérzem, elfogadom, s aztán olyan hamar lezárom, amilyen hamar csak lehet. Istenem, tudasd velem, hogy helyes érzés szeretni magam, és segíts, hogy ellenálljak a szégyennek. Ha mégis letérnék az útról, segíts, hogy megtanuljam a szégyent bűntudattá változtatni, korrigálni a viselkedésemet, és úgy mehessek tovább, hogy szeretem magam. Június 6. A KÉSZENLÉT AJÁNDÉKA „Teljesen készen állunk arra, hogy Isten összes jellembeli fogyatékosságunkat elvegye tőlünk.” (A Névtelen Alkoholisták programjának Hatodik Lépése) A Hatodik Lépésig úgy jutunk el, hogy az első ötön, legjobb képességeink szerint és szorgalmasan munkálkodunk. Ez a munka nagy változást készít elő szívünkben: nyitottá válunk arra, hogy egy nálunk nagyobb erő – Isten – megváltoztasson bennünket. Hosszú és nehéz lehet az ehhez a hajlandósághoz vezető út. Sokunknak kemény küzdelmet kell vívnia valamely

viselkedésmóddal vagy érzéssel, amíg felkészül arra, hogy elengedje. Újra és újra látnunk kell, hogy a régi harci taktika, amely azelőtt megvédett, nem jó semmire. Azok a jellembeli hiányosságok, melyekre a Hatodik lépés utal, régi túlélési viselkedésmódjaink voltak, amikor másokkal, az életükkel, önmagunkkal birkóztunk. De most utunkat állják. Itt az ideje, hogy odébb toljuk őket Bízz benne, hogy elengedheted, ami már nem válik hasznodra! Bízz abban, hogy ez a változás a szíved mélyén megy végbe! Istenem, segíts, hogy elengedhessem jellembeli fogyatékosságaimat. Segíts, hogy elmémben és lelkemben tudjam, készen állok önpusztító viselkedésmódjaim elengedésére, melyek gátolják és korlátozzák az életemet. Június 7. ROSSZ PÁLYÁRA ÁLLÁS „Nem számít, hogy ők bántják magukat. Nem számít, hogy segíthetnénk rajtuk, ha egy picit is figyelnének arra, amit mondunk, és együttműködnének velünk. NEM SZÁMÍT, NEM

SZÁMÍT, NEM SZÁMÍT!” (Ne függj többé senkitől!) „Azt hiszem meg tudom változtatni azt az embert. Soha senki nem szerette igazán, soha nem kapott elismerést. Majd én megadom ezt neki, és ettől, meg fog változni” „Ez a nő még soha nem találkozott olyannal, aki megérdemelte volna a bizalmát. Majd én bebizonyítom, hogy bízhat bennem, és akkor képes lesz szeretni” „Soha senkinek nem sikerült közel kerülnie hozzá, senki nem tudta meghódítani. Majd nekem sikerül” „Ennek az embernek soha, senki nem adott esélyt. Senki nem hitt benne igazán” Ezek figyelmeztető jelzések. Piros lámpák Ha tényleg így gondoljuk, akkor megálljt parancsoló jelek. Ha bedőlünk annak, hogy majd mi leszünk azok, akik változást idézünk elő valaki más életében, ha mindenáron be akarjuk bizonyítani, milyen jótékonyan hatunk a másikra, könnyen mi kerülhetünk bajba. Nem fog működni a dolog. De, hogy beleőrülünk, az biztos Önpusztítás lesz a

vége. Lehet, hogy mi leszünk, „az aki” áldozatként végzi. Az egész gondolatmintának erősen függésszaga van. Arról árulkodik, hogy valaki nem vállalja a felelősséget magáért. A saját feladatát mindenkinek magának kell elvégeznie „Eddig senki nem értette meg igazán” „Senki nem látta meg benne azt, amit én” Ez a meccs meg van bundázva. Azt sugallja, hogy ne figyeljünk magunkra, csak a másikra Letérít ösvényünkről, és gyakran rossz pályára juttat. 72 http://www.doksihu Ezt a játszmát nem muszáj lejátszanunk. Nem kell bizonyítanunk, hogy mi vagyunk az a bizonyos valaki. Ahelyett, hogy azt akarnánk bebizonyítani az embereknek, hogy mi vagyunk a legjobbak az életükben, talán ideje volna megvizsgálnunk, hogy ők a legjobbak-e a miénkben. Senki mellé nem rendeltek ki őrangyalnak, se annak, aki majd megoldja helyettünk az életünket. Az a támogatás és bátorítás, ami igazán javára válik másoknak, természetes módon

adódik belőlünk. Ne erőltessük! Istenem, segíts elengednem azt az igényt, hogy kapcsolataimban kihívásként fogadjam mások szavait. Június 8. ÖRÖM Mindig örülj valaminek – az életnek, a mai napnak. Az élet nem taposómalom; ez túlhaladott hiedelem. Engedd el! Mindannyian egy nagy kaland, nagy utazás részesei vagyunk. Olyasmik történnek majd velünk, amiket még elképzelni sem tudunk. Helyettesítsd örömmel lelkes nyomottságát és fáradságát. Olyan emberekkel és dolgokkal vedd körül magad, melyek a könnyedség érzésével ajándékozzák meg a lelked. Érezd a lélek könnyedségét! Az utazás izgalmas kaland lehet. Engedd meg magadnak, hogy élvezd Ma örülni fogok az életnek, gyógyulásomnak, az embereknek, az egész mai napnak. Június 9. PÁNIK „Kevés olyan helyzet akad, melyen azzal segíthetünk, ha elveszítjük a fejünket.” (Ne függj többé senkitől!) Ne ess pánikba! Ha valaki történetesen egy nagy tavat úszik át, és

egyszer csak arra figyel, mekkora távolságot kell még megtennie, elkezdhet összevissza csapkodni és el is merülhet – nem azért, mert nem tud úszni, hanem, mert pánikba esett. Nem a feladat, hanem a pánik az ellenségünk. Sokszor lehetnek olyan pillanataink, amikor úgy érezzük, a dolgok összekuszálódtak, és maguk alá gyűrnek. Olykor úgy érezzük, képtelenek vagyunk elvégezni mindazt, amit el kell végeznünk. Lehet, hogy ha munkánkban ilyen feladattal találkozunk, vagy magunkon kell változtatnunk vagy családi életünkön. Azt hisszük, segíthet, ha előretekintünk, és magunk előtt látjuk az egész feladatot. De, ha egyszerre pillantjuk meg mindazt, amit tennünk kell, természetes, hogy pánikba eshetünk. Érezd át a félelmet, aztán hagyd eltávozni! Fordítsd el szemed a jövőről és a feladat irdatlan nagyságáról! Nem kell mindent ma, egyszerre elvégeznünk. A mai napra összpontosíts! Arra az elgondolásra, hogy ma jól fog menni! Csak

annyit kell tennünk, hogy arra koncentráljunk, ami a célhoz vezető úton, a mai napon megteendő lépés. Mindig lesz elegendő erőnk arra, hogy békésen elvégezzük a mai feladatot, és eljussunk a holnap küszöbére. A pánik ezt a folyamatot állítja meg. A bizalom és a helyes cselekvés továbbviszi Végy mély lélegzetet! Nyugodj meg! Bízzál! Cselekedj a mai útmutatás szerint! Kicsit tapossuk a vizet, hogy el ne merüljünk, amíg vissza nem nyerjük nyugalmunkat. És ha megnyugodtunk, bizalommal telve továbbúszhatunk. Egyszerre csak egy karcsapásra figyelünk! Ha megtesszük ezt az egyet, máris továbbjutunk. Ha elfáradunk, lebeghetünk kicsit – de csak ha nyugodtak vagyunk. Hamarabb partot érünk, mint gondolnánk 73 http://www.doksihu Ma hiszek abban, hogy minden jól fog menni. Vezetnek, de egyszerre csak egy napra kapok útmutatást. Energiámat arra összpontosítom, hogy ezt a napot a legjobb képességeim szerint éljem meg. Ha a pánik

kerülget, abbahagyom a munkát, és külön problémaként foglalkozom a pánikkal. Június 10. FELEŐSSÉG Az önmagunkról való gondoskodás azt jelenti, hogy felelősséget vállalunk magunkért. Az önmagunkért való felelősségvállalás magában foglalja a másokért való igazi felelősségünket. Gyógyulásunk kezdetén néha meglehetősen elnyűttek vagyunk – oly sok emberért vállaltunk eddig felelősséget. Amikor megtanuljuk, hogy csak magunkért kell felelnünk, ez akkora megkönnyebbülést hozhat, hogy egy időre elfeledkezünk a másokért való felelősségről. A gyógyulásban az egyensúly megtalálása a cél; felelősséget vállalunk önmagunkért, és felmérjük, mennyi felelősséggel tartozunk másokért. A szétválasztáshoz kell némi idő, különösen, ha évekig torz elképzeléseink voltak a másokért való felelősségről. Felelősséggel tartozhatunk egy valakinek, mert az illető barátunk vagy munkaadónk; egy másiknak, mert a

beosztottunk vagy házastársunk. Mindenkinek tatozunk bizonyos felelősséggel. Ha ezekben a kapcsolatokban valódi felelősséggel veszünk részt, megtaláljuk az egyensúlyt. Azt is megtanulhatjuk, hogy bár mások nem felelősek értünk, tetteik bizonyos módon, számon kérhetők. Megtanulhatjuk felismerni, mi az, amiért igazán felelősek vagyunk. Hagyhatjuk, hogy mások felelősséget vállaljanak magukért, és elvárhatjuk tőlük, hogy a megfelelő módon felelősek legyenek velünk szemben is. Legyünk jók magunkhoz tanulás közben. Ma igyekszem, hogy tisztán lássam igazi felelősségemet másokkal szemben. Az önmagamról való gondoskodás részeként vállalom ezeket a felelősségeket. Június 11. ELŐRESIETÉS Bármennyire szeretnénk, nem hozhatunk magunkkal mindenkit erre az utazásra, melyet gyógyulásnak nevezünk. Attól még nem vagyunk hűtlenek másokhoz, hogy engedélyezzük magunknak az előresietést. Nem kell arra várnunk, hogy szeretteink is úgy

döntsenek, meg fognak változni. Néha meg kell engedni magunknak, hogy megelőzzük szeretteinket a fejlődésben – kivált, ha még nincsenek készen a változásra. Nem gyógyulhatunk meg helyettük is. Nem muszáj együtt szenvednünk se velük Úgysem segít. Nekünk sem segít, ha leragadunk egy helyen, mert valaki, akit szeretünk, ott ragad. Sokkal jobban tudunk segíteni másoknak, ha eltávolodunk, tovább munkálkodunk magunkon, és nem erőltetjük, hogy mások velünk együtt változzanak. Akkor használunk többet szeretteinknek, ha megváltoztatjuk magunkat, és hagyjuk, hogy tovább növekedjünk, amíg mások keresik a maguk útját. Felelősek vagyunk magunkért Ők is felelősek magukért. Engedjük el őket, magunkat pedig hagyjuk tovább növekedni Ma tudatosítom, hogy jogom van növekedni, és változni akkor is, ha az, akit szeretek, nem változik vagy növekszik velem együtt. Június 12. SPONTANEITÁS ÉS ÖRÖM Gyakorold a spontaneitást! Gyakorold az

örömöt! A gyógyulás öröme, hogy végül eljutunk a kísérletezéshez. Új viselkedésmódokat sajátítunk el, és ezt nem kell rögtön tökéletesen csinálni. Csak meg kell találni a számunkra megfelelőt 74 http://www.doksihu És örömünket fogjuk találni a kísérletezésben, azt keresve, mit szeretnénk, és hogyan fogjunk hozzá. Sokan a régi mártíromságuk, merevségük, a jó dolgoktól való megfosztottságuk kerékvágásába szorultunk. Az egyik „normális” élmény, amelytől sokan megfosztottuk magunkat, épp az, hogy tudunk örülni. Egy másik pedig az, hogy tudunk spontánul cselekedni. Lehet, hogy halvány fogalmunk sincs arról, mit szeretnénk tenni csupán az öröm kedvéért. Lehet, hogy olyan szigorú ellenőrzés alatt tartjuk magunkat, hogy eszünkbe sem jut valamit csupán a belőle fakadó öröm kedvéért megtenni. Időnként elengedhetjük magunkat egy kicsit. Lazíthatunk Nem kell olyan keménynek és merevnek lennünk, annyira

megijednünk attól, akik valójában vagyunk. Kockáztass! Fogj valami újba! Mit szeretnél tenni? Mi az, ami élvezetet okozna? Azután kockáztass újra! Válassz ki egy filmet, hívd fel valamelyik barátodat, hogy jöjjön veled! Ha nemet mond, próbálkozz másvalakivel vagy máskor. Határozd el, hogy kipróbálsz valamit, aztán tedd is meg! Tedd meg egyszer! Tedd meg kétszer! Gyakorold az örömöt, amíg igazi örömmé nem válik. Ma megteszek valamit pusztán az öröm kedvéért. Addig gyakorlom az örömöt, amíg igazán élvezni fogom. Június 13. RAGASZKODÁS RÉGI KAPCSOLATAINKHOZ Poggyász nélkül szeretnénk útra kelni. Úgy sokkal könnyebb a haladás Poggyászunk egy része, melytől megszabadulhatunk, múltbeli kapcsolatainkból visszamaradt lezáratlan érzések, befejezetlen ügyek – harag, neheztelés, bűntudat, sértődöttség vagy vágyakozás. Ha nem zártuk le a kapcsolatot, ha nem tudunk békésen távozni, még nem tanultuk meg a leckét. Ez azt

jelentheti, hogy újra elénk teszik ugyanazt a feladatot, mielőtt továbbmehetnénk. Elvégezhetjük a Negyedik Lépést (kapcsolataink írásos vizsgálatát) és az Ötödik Lépést (saját hibáink beismerését). Milyen érzésekkel távoztunk egy kapcsolatból? Még mindig magunkkal hurcoljuk őket? Azt akarjuk, hogy a poggyász súlya befolyásolja a mai viselkedésünket? Most is áldozatnak érezzük magunkat? Bánt, hogy visszautasítottak? Még mindig keserűséget érzünk olyasmi miatt, ami két, öt, tíz vagy akár húsz évvel ezelőtt történt? Talán eljött az ideje, hogy elengedjük. Talán itt az ideje, hogy levonjuk az igazi tanulságát Talán ideje, hogy elhantoljuk végre régi kapcsolatainkat, hogy teher nélkül indulhassunk új gyümölcsözőbb tapasztalatok felé. Választhatunk: a múltban akarunk-e élni, vagy lezárjuk régi ügyeinket és megnyílunk a ma szépségei előtt? Engedd el a régi kapcsolataid poggyászát! Ma megnyílok az előtt a

tisztító és gyógyító folyamat előtt, melynek segítségével lezárhatom a tegnapot, és megnyílhatok a ma és a holnap által kínált lehetőségek előtt. Június 14. AZ IDŐBELI KORLÁTOK ELENGEDÉSE Majd, ha itt az ideje, gyermekem. Majd, ha eljön az ideje Hányszor hallottuk ezeket a szavakat – barátunktól, egy szponzortól, Felsőbb Erőnktől? Annyira szeretnénk bizonyos dolgokat – azt az állást, azt a csekket, azt a kapcsolatot, azt a vagyontárgyat. Azt akarjuk, hogy megváltozzék az életünk Így hát várunk, néha türelmesen, néha idegesen, és folyton azt kérdezzük magunkban: mikor kapom meg a jövőtől azt, amire vágyom? És akkor boldog leszek? 75 http://www.doksihu Próbáljuk megjósolni, bekarikázunk bizonyos dátumokat a naptárban, kérdéseket teszünk fel. Megfeledkezünk arról, hogy nem tudjuk a választ. A válasz Istentől jön Ha jól figyelünk, meghalljuk. Majd, ha itt az ideje, gyermekem. Majd, ha eljön az ideje Most légy

boldog! Ma megpihenek. Valamire felkészítenek Elengedhetem az időbeli korlátokat Felhagyhatok az eredmény manipulálásának kísérletével. A jó dolgok akkor következnek be, ha eljön az idejük, és a maguk természetes módján fognak bekövetkezni. Június 15. MÁRTÍROK VETÉLKEDÉSE „Igen, tudom, hogy a párod alkoholista, de nekem a fiam az, és az egészen más. Sokkal rosszabb!” Az én fájdalmam nagyobb a tiédnél! Milyen könnyen eshetünk ilyesfajta csapdákba! Meg akarjuk mutatni másoknak, milyen szerencsétlen áldozattá tettek, milyen igazságtalan velünk az élet, micsoda mártíromság ez a sors. És addig nem vagyunk boldogok, amíg meg nem tesszük Fájdalmunkat, szenvedésünket senkinek nem kell bizonygatnunk. Mi tudjuk, hogy fájt Tudjuk, hogy szenvedtünk. Sokunk jogilag is áldozat volt Sokunknak nehéz és fájdalmas levkéket kellett megtanulnia. Célunk a gyógyulás során nem az, hogy másoknak megmutassuk, mennyire bántottak, vagy mennyire

bántottunk másokat. Az a cél, hogy ne fájjon többé, és ezt a megoldást osszuk meg másokkal is. Ha valaki elkezdi bizonygatni mennyire fáj neki, egyszerűen mondjuk azt: „Ez úgy hangzik, hogy bántottak.” Lehet, hogy az illető csak fájdalmának tudomásul vételét keresi Ha azon kapjuk magunkat, hogy azt bizonygatjuk, mennyire megbántottak minket, vagy rá akarunk licitálni másvalaki fájdalmára, álljunk meg egy pillanatra, gondoljuk át, mi megy végbe bennünk. Nincs olyan díj, jutalom, melyet a szenvedéssel lehet elnyerni, ahogy ezt megpróbáltuk elhitetni magunkkal kapcsolati függésünk csúcspontján. A jutalom az, ha megtanuljuk megszüntetni a fájdalmat, és az öröm, a béke és a kiteljesedés veszi át a helyét. Ez a gyógyulás nagy ajándéka, melyet egyformán megkapunk, akár többet szenvedünk, mint mások, akár kevesebbet. Istenem, segíts, hogy minden leckéért hálás legyek, még azokért is, melyek a legtöbb fájdalmat és

szenvedést okozták. Segíts, megtanulnom, amit meg kell tanulnom, hogy megszüntethessem a fájdalmamat. Segíts a gyógyulásra összpontosítanom a fájdalom helyett Június 16. ÉREZD JÓL MAGAD! „Életünket nem teszi bonyolulttá, ha vannak határaink. A határok leegyszerűsítik életünket” (Lépj ki a társfüggőségből!) A határok kijelölésének van egy pozitív aspektusa. Megtanulunk odafigyelni magunkra, és azonosítani, mi fáj, mit nem szeretünk. De megtanuljuk azonosítani azt is, amitől jól érezzük magunkat. Ha hajlandók vagyunk kockázatot vállalni, és meg is tesszük, sokat javíthatunk életünk minőségén. Mit szeretünk? Mitől érezzük jól magunkat? Mi okoz jó érzést? Kinek a társaságát élvezzük? Mitől érezzük jól magunkat reggel? Mik azok az apró mindennapi tevékenységek, amelyek azt az érzést keltik, hogy törődnek velünk? Mi vonzza érzelmi, spirituális és fizikai lényünket? Mi kelt jó érzést bennünk? 76

http://www.doksihu Túl hosszú ideig fosztottuk meg magunkat a jótól. Semmi szükség rá, hogy ezentúl is megfosszuk. Ha jól érzed magad tőle, és nem önpusztítás, hanem önszeretet fakad belőle, tedd meg! Ma megteszem magamért azokat az apróságokat, amelyek életemet élvezetesebbé teszik. Nem tagadom meg magamtól az egészséges kényeztetést. Június 17. MEGADÁS Sajátítsd el a jelenlegi körülményeidben rejlő tanulságokat! Nem azáltal haladunk, hogy ellenállást fejtünk ki azzal szemben, ami nem kívánatos mostani életünkben. Az elfogadás segít az előrehaladásban, a növekedésben és a megváltozásban Nem az elkerülés nyitja meg az ajtót. A kulcs: a megadás Figyelj erre az igazságra: mindnyájan okkal kerültünk a mostani körülményeink közé. Ennek is megvan a tanulsága, értékes tanulsága, melyet el kell sajátítanunk, mielőtt továbbléphetünk. Valami fontos munkálódik bennünk és a körülöttünk élőkben. Lehet, hogy ma

még nem tudjuk meghatározni mi, de tudhatjuk, hogy fontos. Tudhatjuk, hogy jó Ne erőszakkal győzz, hanem megadással. A csata bennünk zajlik, és bennünk lehet megnyerni. Át kell élnünk, amíg meg nem tanuljuk, el nem fogadjuk, amíg hálásak nem leszünk érte, és szabaddá nem válunk. Ma megnyílok a mostani életkörülményeimben rejlő tanulságok előtt. Nem kell felcímkéznem, se pontosan értenem, mit tanulok éppen; majd világos lesz, ha eljön az ideje. Ma elég, ha bízom, és hálás vagyok érte. Június 18. SEBEZHETŐSÉG Gyógyulásunk része, hogy megtanuljuk megosztani magunkat másokkal. Megtanuljuk beismerni, ha hibázunk és mások elé tárni tökéletlenségünket – nem azért, hogy mások sajnáljanak, vagy mentsenek meg, hanem azért, hogy mi szerethessük és elfogadhassuk magunkat. Ez a megosztás gyógyulásunk és változásunk katalizátora Sokan félünk attól, hogy megosszuk másokkal tökéletlenségünket, mert ettől sebezhetővé

válunk. Régebben kipróbáltuk már ezt az állapotot, és mások megpróbáltak maguk alá gyűrni, manipulálni, kihasználni, vagy elérték, hogy szégyelljük magunkat. Sebezhetőségünk így fájdalmat okozott nekünk. Lehet, hogy olyanokkal osztottuk meg dolgainkat, akik nem tartották sokra bizalmunkat. Vagy nem a megfelelő időben és nem a megfelelő emberekkel tettük, s ezzel elijesztettük őket. Hibáinkból sokat tanulunk, és hibáink ellenére most is jó, ha megengedjük magunknak, hogy őszinték és sebezhetők legyünk. Megtanulhatjuk kiválasztani azokat az embereket, akikkel bízvást megoszthatjuk gondjainkat. Megtanulhatjuk azt is, hogyan tegyük azt anélkül, hogy őket megsebeznénk vele. Istenem, segíts ma megtanulnom, hogyan lehetek a megfelelő módon sebezhető. Nem fogom hagyni, hogy mások kihasználjanak vagy megszégyenítsenek a sebezhetőségem miatt, és én sem élek vissza vele. Június 19. TEDD KÖNNYEBBÉ AZ ÉLETED! Az életnek nem

muszáj nehéznek lennie. Igen, vannak olyan időszakok, amikor ki kell tartanunk, át kell verekednünk magunkat, és ilyenkor túlélési stratégiánkra kell támaszkodnunk. De életünket, fejlődésünket, gyógyulásunkat, változásunkat és mindennapi dolgainkat nem kell annyira megnehezítenünk. Ha életünk most is olyan nehéz, az mártíromságunk maradványa, régi gondolkodásmódunk, érzésvilágunk és hiedelmeink hagyatéka. Akkor is értékesek vagyunk, ha életünk nem olyan nehéz. Értékünket és érdemeinket nem az szabja meg, milyen keményen küszködünk 77 http://www.doksihu Ha olyan nehézzé tesszük, esetleg nehezebbé tesszük, mint indokolt – mondta egy asszony. Tanuld meg hagyni, hogy a dolgok könnyedén és természetesen menjenek végbe. Tanuld meg hagyni, hogy a dolgok és bennük a mi szerepünk, magától a helyére kerüljön. Most már könnyű lehet. Könnyebb, mint eddig Az áramlattal haladhatunk, letehetjük magunkról a világ

terhét, a hagyhatjuk, hogy Felsőbb Erőnk oda segítsen, ahol lennünk kell. Ma felhagyok a kemény küzdelemmel. Elengedem azt a hiedelmemet, hogy az életnek és gyógyulásnak nehéznek kell lennie. Azzal a hittel helyettesítem, hogy könnyedén és békével járhatom az utam. Sőt olykor örömöt is lelhetek benne. Június 20. KAPCSOLATOK MÁRTÍRJAI Sokan annyira megdermedtünk, annyira leszoktunk érzéseink figyelembevételéről, hogy már nem is tudjuk, mire van szükségünk kapcsolatainkban. Megtanulhatjuk felismerni, kinek a társaságát élvezzük, akár barátokról, akár üzletfelekről, akár a kedvesünkről, vagy házastársunkról van szó. Mindnyájan kénytelenek vagyunk olyanokkal is érintkezni, akiket szívesebben elkerülnénk, de nem muszáj velük hosszú távú vagy közeli kapcsolatba kényszeríteni magunkat. Szabadon megválaszthatjuk barátainkat, kedvesünket, házastársunkat. Szabadon eldönthetjük, mennyi időt akarunk együtt tölteni olyan

emberekkel, akiket nem mindig mi választunk meg – például rokonainkkal. A mi életünkről van szó Eldönthetjük, mivel akarjuk eltölteni óráinkat és napjainkat. Nem vagyunk rabszolgák Nem estünk csapdába Mindenkinek vannak választási lehetőségei. Lehet, hogy még nem látjuk őket tisztán Ha a szégyennel kell is megküzdenünk, és meg kell tanulnunk birtokba venni erőnket, megtanulhatjuk, hogy értékes óráinkat és napjainkat olyan emberekkel töltsük el, akikkel élvezet együtt lenni, és akiknek társaságát mi választjuk meg. Istenem, segíts, hogy értékeljem az életemet és időmet. Segíts, hogy szem előtt tartsam, hogyan érzem magam bizonyos emberek társaságában. Te vezérelj, miközben egészséges, meghitt kapcsolatokat alakítok ki olyanokkal, akikkel megoszthatom gondjaimat. Segíts, hogy szabadon kísérletezhessek, kutathassak, és felismerhessem, mi vagyok és mi lehetek kapcsolataimban. Június 21. A JÓ ÉRZÉSEK Engedd meg magadnak,

hogy jó érzéseid is legyenek! Igaz, hogy a jó érzések ugyanúgy elterelhetik figyelmedet, mint a nehezebb, fájdalmas érzések. Igaz, hogy a jó érzések idegessé tehetik azt, akinek szokatlanok De vágj bele, és érezd őket! Érezd és fogadd el az örömöt! A szeretetet. A melegséget Az izgalmat Az elégedettséget Az emelkedettséget. A gyengédséget A vigaszt Engedd, érezned a győzelmet! Engedd érezned, hogy törődnek veled! Engedd érezned, hogy tisztelnek, fontosnak, különlegesnek tartanak! Ezek csak érzések, de kellemes érzések. Tele vannak pozitív, felemelő energiával, és megérdemeljük őket, ha találkozunk velük. Nem nyomjuk el őket Nem kell lebeszélni magunkat róluk egy pillanatig sem. Ha érezzük őket, abban a pillanatban a mieink Legyenek a tieid. Ha jól esik, élvezd! Istenem, segíts, hogy megnyíljak az öröm és a jó érzések előtt. Június 22. MUNKAHELYI TÖRTÉNETEK Ahogy kapcsolatainknak megvannak a maguk történetei,

ugyanúgy a munkánknak is. Ahogy jelen körülményeink között el kell fogadnunk és foglalkoznunk kell kapcsolatainkkal, ugyanúgy munkás életünket is el kell fogadnunk, és foglalkoznunk kell vele. 78 http://www.doksihu Ahogy egészséges hozzáállást alakítunk ki kapcsolatainkhoz – ami elősegíti a tanulásunkat és előrehaladásunkat – egészséges hozzáállást alakíthatunk ki munkánk eddigi történetéhez is. Tizenegy éves koromtól fogva sokféle munkát végeztem életemben. Kapcsolataim révén sok mindent megtanultam magamról, és ugyanilyen sokat tanultam a munkám révén. Ezek a tanulságok sokszor párhuzamosak azokkal, melyekkel életem más területein szembesülök. Akadt olyan állásom, amelyiket utáltam, ugyanakkor függtem tőle. Bizonyos munkahelyeken benn ragadtam, mert nem mertem a saját lábamra állni és keresni egy megfelelőbb helyet. Volt olyan munkám, amelyet bizonyos képességeim fejlesztése céljából vállaltam el. Ezt

néha észre sem vettem, egészen addig, amíg utóbb ki nem derült, hogy ezek a képességek az általam választott pálya fontos részei. Volt olyan állásom, ahol áldozatnak éreztem magam, ahol úgy éreztem, folyton csak adok és adok és az égvilágon semmit nem kapok cserébe. Egyes kapcsolataimban is hasonló érzéseket sikerült kimunkálni magamban. Voltak olyan munkáim, amelyek arra tanítottak, mi az, amit egyáltalán nem akarok; mások felszikráztattak bennem valamit abból, amit igazán akarok és megérdemlek. Némely állás a személyiségem formálásában segített, mások, meglévő képességeimet hangolták finomabbra. És mindegyik alkalmas hely volt arra, hogy a gyógyulás új viselkedésformáit gyakoroljam. Ahogy kapcsolataimban foglalkoznom kellett érzéseimmel és az azokban rejlő üzenetekkel, ugyanezt kellett tennem munkámmal összefüggésben is. Ahogy el kellett takarítanom az útból régi kapcsolataim érzésroncsit, ugyanígy el kellett

zárnom különböző munkáimat és a pályámmal kapcsolatos régi elképzeléseimet. Életemben két döntő változást éltem át a pályámon. Rájöttem, hogy egyik sem volt tévedés, és egyik állásom sem volt időpazarlás. Mindegyikből tanultam valamit, és munkáim története segített azzá válnom, aki ma vagyok. Még valami mást is megtanultam: hogy volt egy terv, és hogy vezéreltek. Minél határozottabban megtagadtam, hogy egy állásban elveszítsem a lelkemet és minél inkább azért dolgoztam, mert így akartam, és nem a pénzért, annál kevésbé éreztem áldozatnak magam, még ott is, ahogy igencsak kicsi volt a fizetés. Minél világosabb célokat tűztem ki magam elé, és felelősséget vállaltam azért, hogy megtaláljam a vágyott hivatást, annál könnyebben el tudtam dönteni, hogy egy bizonyos állás beleillik-e tervembe. Rájöttem, miért dolgozom éppen ott, és ez m,ilyen módon válik javamra. Voltak időszakok, amikor elfogott a pánik

amiatt, hol is tartok a pályámon. De a pánik sosem segített. A bizalom és tervem következetes megvalósítása segített Előfordult, hogy körülnéztem és megkérdeztem magamtól miért is vagyok éppen itt. De ha magamba néztem és Istent kérdeztem, tudtam, hogy jó helyen vagyok. Megesett, hogy nem léptettek elő, holott számítottam rá. Máskor visszautasítottam az előléptetést, mert nem éreztem helyénvalónak. Időnként ott kellett hagynom egy állást, és el kellett jönnöm, hogy hű maradhassak magamhoz. Néha ez eléggé ijesztő volt Úgy éreztem, csődöt mondtam De megtanultam: ha azt teszem, amit elterveztem és hű maradok magamhoz, soha nem kell félnem attól, hová vezetnek. Voltak időszakok, amikor nem tudtam megélni csekély keresetemből. Ilyenkor ahelyett, hogy a munkaadómat kerestem volna meg ezzel a problémával, és őt hibáztattam volna, magamban igyekeztem feldogozni ezt a gondot, és Felsőbb Erőmtől kértem segítséget.

Megtanultam, hogy én vagyok felelős határaim kijelöléséért, és én határozom meg, mi az, amit megérdemlek. Azt is megtanultam, hogy vezérlőm nem a munkaadóm, hanem Isten Megtanultam, hogy amiként nem vagyok leragadva kapcsolataimban, ugyanígy van munkámban is. Mindig van választási lehetőségem Lehet, hogy most még nem látom tisztán, de van. Én vagyok felelős a választásaimért, és mindig van választási lehetőségem. 79 http://www.doksihu Mindenekfelett megtanultam elfogadni és bízni jelenlegi munkakörülményeimben. Ez nem behódolás, nem a határok feladása. Azt jelenti, hogy bízom, elfogadom, és vigyázok magamra a legjobb képességeim szerint. Istenem, segíts, hogy gyógyulásom a munkámra is kiterjedjen. Június 23. A RÉGI HIEDELMEK ELENGEDÉSE Próbálkozz keményebben! Csináld jobban! Légy tökéletes! Ilyen üzenetekkel tréfálnak meg bennünket. Mindegy, milyen erősen húzunk, el hisszük, hogy tudnánk jobban is. A

tökéletesség folyton elsiklik előlünk, és elégedetlenné tesz azzal a jóval, amit már elértünk. A tökéletességről szóló üzenetek bűvész trükkök, mert céljuk nem érhető el soha. Amíg ilyen üzenetek vezérelnek bennünket, nem érezhetjük jól magunkat a bőrünkben, nem lehetünk elégedettek azzal, amit elértünk. Sosem lehetünk elég jók, amíg ki nem cseréljük ezeket az üzeneteket, és nem mondjuk azt magunknak, hogy elég jók vagyunk úgy, ahogy vagyunk. Fogadjuk el és ismerjük el magunkat. Épp elég jók vagyunk úgy, ahogy vagyunk Tegnap is elég jók voltunk. Nyugodtan lehetünk azok, akik vagyunk, és tehetjük úgy a dolgunkat, ahogyan éppen ma tesszük. A tökéletesség elkerülésének ez a lényege Istenem, segíts megszabadulnom az őrületbe kergető üzenetektől. Engedélyt adok magamnak arra, hogy az legyek, aki vagyok, és hadd legyen elég jó így. Június 24. TÁVOLABBRA HELYEZKEDÉS A távolabbra helyezkedés sokunk számára

még nem természetes. De ha felismerjük e gyógyulási elv értékét, belátjuk, hogy a távolabbra helyezkedés létfontosságú dolog. A következő történet azt beszéli el, hogyan jutott el egy asszony, ennek megértéséhez. „Először akkor gyakoroltam a távolabbra helyezkedést, amikor alkoholista férjemet elengedtem. Már hét éve ivott – amióta összeházasodtunk Én pedig egész idő alatt tagadtam, hogy alkoholista, és megpróbáltam leszoktatni az ivásról. Szörnyű dolgokat műveltem, hogy rávegyem, hagyja abba az ivást, lássa meg a fényt, vegye észre, mennyire bánt engem ezzel. Azt gondoltam, helyesen cselekszem, amikor megpróbálom irányítani. Aztán egyik éjszaka rájöttem, valójában mi is történik. Felismertem, hogy próbálkozásiam soha nem oldják meg a problémát. Azt is láttam, hogy a saját életem is elviselhetetlenné vált Nem tudtam rávenni semmi olyasmire, amit ő maga nem akart. Az ő alkoholizmusa irányított engem is,

pedig én nem ittam. Szabadon engedtem: tegye, amit akar Az az igazság, hogy eddig is azt tette És a dolgok megváltoztak azon az éjszakán, amikor távolabbra helyeztem magam tőle. Ő is megérezte ezt, én is. Amikor szabadon engedtem, szabaddá tettem magamat is, hogy élhessem a saját életemet. Azóta sokszor kellett gyakorolnom a távolabbra helyezkedés elvét. Távolabbra kellett helyezkednem a beteg és az egészséges emberektől egyaránt. Az elv soha nem vallott kudarcot.” Ma, ha lehet, szeretettel távolabbra helyezkedem. Június 25. ÖNMAGUNK VISSZAFOGÁSA Néha úgy védekezünk, hogy visszafogjuk magunkat valakitől, akivel kapcsolatban vagyunk. Testünk jelen van, de mi nem. Nem veszünk igazán részt a kapcsolatban Bezárkózunk Néha helyénvaló és egészséges bezárkózni. Jogosan szükségünk lehet egy kis kívülállásra Néha viszont önpusztítás bezárkózni egy kapcsolaton belül. Ha megszüntetjük sebezhetőségünket, ha teljesen őszinték

vagyunk a másikhoz, ezzel esetleg véget vetünk a kapcsolatnak. A másik az égvilágon semmit sem tehet, ha mi nem vagyunk jelen. A bezárkózásunk pedig ezt idézi elő 80 http://www.doksihu Mielőtt bezárkózunk, kérdezzük meg magunktól, mit remélünk elérni ezzel. Időre van szükségünk? Hogy gyógyulhassunk? Fejlődhessünk? Átgondoljuk a dolgokat? Kicsit szabadságolni akarjuk magunkat ebből a kapcsolatból? Vagy régi módszereinkhez nyúlunk: elbújunk, elszaladunk és véget vetünk a kapcsolatnak, mert attól félünk, különben nem tudjuk megóvni magunkat? Azért kell bezárkóznunk, mert a másik nem nyújt biztonságot, manipulál minket, hazudik vagy valamilyen függőség vagy kényszer hatására cselekszik? Azért zárkózunk be, mert ő is bezárkózott, és már nem akarjuk, hogy elérjen? A bezárkózás, önmagunk visszafogása és érzelmi kivonulásunk egy kapcsolatból, igen erős eszköz. Óvatosan és felelősségteljesen kell használni

Ahhoz, hogy egy kapcsolatban elérjük az intimitást, érzelmileg jelen kell lennünk. Elérhetőnek a másik számára Istenem, segíts, hogy érzelmileg jelen legyek a magam választotta kapcsolatokban. Június 26. A VÁLSÁGOK TÚLÉLÉSE Egy válság napokig tarthat. Lomhának, dekoncentráltnak érezzük magunkat, és néha olyan érzések öntenek el, amelyeket nem tudunk hova tenni. Nem értjük, mi történik velünk Még új, gyógyító viselkedésmódjainkkal is hiába próbálkozunk. Sem érzelmileg, sem mentálisan, sem spirituálisan nem érezzük magunkat olyan jól, mint szeretnénk. Egy ilyen válságban azon kapjuk magunkat, hogy ösztönösen visszatérünk régi gondolkodás; - érzés; - és viselkedésmódunkhoz, pedig most már sokkal jobbakat tudunk. Kényszeresen törjük a fejünket valamin, pedig tudjuk, hogy ha kényszeresen tesszük, az nem segít. Izgatottan várjuk, hogy majd mások gondoskodnak róla, hogy jobban érezzük magunkat, miközben pontosan

tudjuk, hogy boldogságunk nem másoktól függ. Esetleg magunkra veszünk olyan dolgokat, amelyek nem a mi problémáink, és úgy reagálunk, amitől – ezt már megtanultuk – úgysem működnek a dolgok. Válságban vagyunk. Nem fog örökké tartani Ezek az időszakok teljesen normálisak, sőt, szükségesek. Ezek azok a napok, amelyeken át kell evickélnünk Amikor új viselkedésmódjainkra kell összpontosítanunk, még ha ezek nem is járnak azonnali eredménnyel. Nem kell szégyellnünk magunkat, még ha gyógyulásunk régóta tart is. Ne várjunk magunktól oktalanul „többet”. Soha ne várjuk el magunktól, hogy tökéletesen éljük az életet Evickélj át a válságokon! Sikerülni fog. Néha egy-egy ilyen állapot napokig is eltarthat, azután egyszer csak kikecmergünk belőle. Néha még hosszabb ideig tarthat a dolog Gyakorolj egy új, gyógyító viselkedésmódot életed egy kisebb területén, és kezdj el fölfelé kapaszkodni! Hamarosan eltűnik a

válság. Abból, ahol ma vagyunk, soha nem tudjuk megítélni, hol leszünk holnap. Ma egy gyógyító viselkedésmód gyakorlására összpontosítok, s ehhez egyik problémámat választom ki. Bízom benne, hogy előrevisz Nem felejtem el, hogy az elfogadás, a hála és a távolabbra helyezkedés mindig jó kiindulópont. Június 27. A HARMÓNIA KIVÍVÁSA Amikor egy zongorista új darabot tanul be, nem fogja rögtön hibátlanul eljátszani. Gyakran külön-külön kell gyakorolnia a két kezével, hogy átvegye a hangulatot, elsajátítsa a hangzást. Az egyik kéz kiválaszt egy részt, és addig gyakorolja, amíg megtalálja a megfelelő ritmust, és az eddig nehéz részt könnyen le tudja játszani. Ezután a másik kezével gyakorol, egyenként veszi át a hangjegyeket, míg meg nem tanulja mindet. És csak akkor tudnak együtt játszani, ha mindkét kéz tudja már a dolgát – a hangzást, a hangulatot, a ritmust, a hangszíneket. 81 http://www.doksihu A gyakorlás

közben hallható zene nem mindig kellemes. Összefüggéstelennek hangzik, esetleg nem is szép. De amikor mindkét kéz felkészült az együttmuzsikálásra, megszületik a zene, és az egész darab harmonikus egységgé áll össze. Gyógyulásunk kezdetén úgy érezhetjük, mintha hosszú hónapokat, sőt éveket töltenénk el különféle, látszólag nem összefüggő viselkedésmódokat gyakorolva életünk különböző területein. Új készségeinket magunkkal visszük munkánkba, hivatásunkba, lassan alkalmazni kezdjük, s ettől munkahelyi kapcsolataink egészségesebbé válnak. Új készségeinket belevisszük kapcsolatainkba is, néha egyszerre csak egy kapcsolatba. Szerelmi kapcsolatainkban is új viselkedésmódjainkkal próbálkozunk. Részenként, hangjegyenként gyakoroljuk az új zenét Felsőbb Erőnkkel kialakított kapcsolatunkon is munkálkodunk, azaz fejlesztjük spiritualitásunkat. Fejlesztjük önszeretetünket Azon vagyunk, hogy elhiggyük, a legjobbat

érdemeljük. Törődjünk pénzügyeinkkel, pihenésünkkel, néha a megjelenésünkkel, néha az otthonunkkal is. Munkálkodunk érzelmeinken. Viselkedésünkön Elengedjük a régit, megszerezzük az újat Dolgozunk, dolgozunk és dolgozunk. Gyakorolunk Az egyik szélsőségtől a másikig jutunk, néha előről kezdjük az egészet. Kicsit előre haladunk, visszalépünk, aztán megint előre megyünk. Úgy tetszik, mindez teljesen összefüggéstelen. Nem úgy hangzik, mint egy szép, harmonikus zenekar. Csak egymástól elkülönült hangjegyek Aztán egy nap történik valami Készen állunk arra, hogy minkét kezünkkel egyszerre játsszunk, hogy összerakjuk a zenét. Amint hangjegyről, hangjegyre haladva dolgoztunk, dallá változik. Ez a dal pedig egy egész élet, egy teljes élet, egy harmonikus élet. A zene biztosan felhangzik életünkben, ha lankadatlanul gyakoroljuk az egyes részeket. Ma, gyógyító viselkedésmódjaimat gyakorlom életem különböző területein.

Bízom abban, hogy egy napon a dolgok teljes, zengő dallá állnak össze. Június 28. AMIKOR SEMMI NEM MEGY Gyakran előfordul, hogy amikor valamilyen problémával szembesülünk, egy bizonyos módon próbáljuk megoldani. Ha nem megy, akkor is ugyanazzal a módszerrel próbálkozunk újra meg újra. Idegesek leszünk, még elszántabban próbálkozunk, még idegesebbek leszünk, és még több energiát fektetünk abba, hogy azt a megoldást erőltessük, amit már kipróbáltunk és amiről kiderült, hogy nem jó. Ettől persze begurulunk. Beleragadunk valamibe, és mintha csapdába estünk volna Az ilyen esetekből alakul ki az a helyzet, amikor életünk kezelhetetlenné válik. Rabjaivá válhatunk ugyanannak a bonyolult sémának kapcsolatainkban, egyéb feladatainkban, életünk bármely területén. Kezdeményezünk valamit, ami nem megy, elakad; pocsékul érezzük magunkat, aztán megint nekirugaszkodunk, és még mindig nem megy. Néha az a jó, ha nem adjuk fel, és

még jobban nekiveselkedünk. Néha jobb, ha elengedjük a dolgot, félrehúzódunk, és abbahagyjuk a hasztalan próbálkozást. Ha nem működik a dolog, lehet, hogy az élet mondani akar nekünk valamit. Az élet nem küld mindig neonfényű útjelzőket, hogy megmutassa az utat. Néha a jelek nehezebben észrevehetők Jel lehet az is, ha nem megy valami? Engedd el! Ha ismételt próbálkozásaid sem hozzák meg a kívánt eredményt, és ez idegesít, lehet, hogy rossz irányba kényszeríted magad. Tanuld meg felismerni, ha valami nem működik, vagy nem úgy megy, ahogy kellene. Lépj hátrább, és várd ki a világos útmutatást Ma nem kergetem magam az őrületbe azzal, hogy ismételten olyan megoldásmódokkal próbálkozom, melyekről már bebizonyosodott, hogy teljesen eredménytelenek. Ha valami nem megy, félrehúzódom, és megvárom az útmutatást. 82 http://www.doksihu Június 29. ISTEN AKARATA Isten akarata legtöbbször nem miattunk, hanem akaratunk ellenére

teljesül. Újra meg újra megpróbáljuk kitalálni, Isten mit tartogat számunkra, keresünk, kutatunk, minden úton-módon firtatjuk, mi Isten akarata, mintha afféle elásott kincs lenne. Ha megleljük, miénk a díj. De ha nem vagyunk óvatosak, elvéthetjük Nem így működik a dolog. Lehet, hogy azt hisszük, tojáshéjon kell táncolnunk, mindig azt mondva, gondolva, érezve, ami helyes, miközben erőszakkal arra próbáljuk kényszeríteni magunkat, hogy a megfelelő időben a megfelelő helyen legyünk, hogy rátalálhassunk Isten akaratára. De ez nem helyes Isten akarata nem elásott kincs. Itt van bennünk és körülöttünk Most, ebben a pillanatban érvényesül. Néha csendesen és eseménytelenül, és az is hozzá tartozik, hogy megtanulunk mi gondoskodni magunkról. Néha pedig meggyógyít, ha olyan körülmények közé kerülünk, melyek újra aktivizálják régi gyászunkat és befejezetlen ügyeinket. Csak néha látványos a dolog. Ha ez most egy csendes

nap, bízz a csendességében. Ha aktív, bízz az aktívitásában Ha várakozni kell, bízz a szünetben. Ha itt az ideje, hogy megkapd, amire vársz, fogadd el örömmel az ajándékot. Ma bízom abban, hogy Isten akarata valósul meg életemben úgy, ahogy kell. Nem aggódom, és nem idegesítem magam azzal, hogy lázasan keresem Isten akaratát, s közben mindenféle szükségtelen dologgal foglalkozva próbálom sorsom irányát megszabni. Nem tételezem fel, hogy Isten akarata valahol elhaladt mellettem, én pedig nem vettem észre. Június 30. A VÁLTOZÁS ELFOGADÁSA Egy nap édesanyámmal kint voltunk a kertben. Harmadszorra ültettük át ugyanazokat a növényeket. Egy kis edényben keltettük ki a magokat, onnan egy nagyobba tettük át, azután pedig kiültettük a kertbe. Most, mivel költözködtem, újabb átültetés következett Tapasztalatlan kertész lévén, kertbarát anyámhoz fordultam: „Nem rossz ez nekik? Nem sérülnek meg, ha ilyen sokszor kivesszük és

átültetjük őket?” – kérdeztem, miközben kiástuk a növényeket és gyökereikről leráztuk a földet. „Ó, dehogy – felelte anyám – az átültetés nem árt nekik. Még jót is tesz azoknak, amelyek túlélik. Így erősödnek meg a gyökereik Mélyebbre nyúlnak, és erős hajtásokat fejlesztenek” Gyakran éreztem úgy magam, mint azok a növénykék: mintha gyökerestül kimozdítottak és fejtetőre állítottak volna. Néha beletörődően fogadom a változást, néha vonakodom, de többnyire, e kétféle reakció együtt jelentkezik. Nem lesz túl nehéz? – kérdezem. Nem lenne jobb, ha ugyanúgy maradna minden? Ilyenkor mindig eszembe jutnak anyám szavai: így erősödnek meg és nyúlna mélyebbre a gyökerek. Istenem, segíts, ma észben tartanom, hogy a nagy változások idején hitem és énem mindig erősödik. 2. KÖNYV JÚLIUS Július 1. ELFOGADÁS Itt egy feladat: Ma hagyd, hogy valaki adjon neked valamit. Hagyd, hogy valaki tegyen valami szépet

neked Hagyd, hogy valaki mondjon egy bókot, vagy valami jót rólad. Hagyd, hogy segítsen valaki Állj ide, és fogadd el! Szívd magadba! Érezd át! Tudd, hogy értékes vagy, és megérdemled! Ne mentegetőzz! Ne mondj olyanokat, hogy: „Ezt nem kellett volna!” Ne legyen bűntudatod, ne félj, ne szégyelld magad, ne ess pánikba! És ne próbáld nyomban viszonozni a dolgot! Csak ennyit mondj: „Köszönöm!” 83 http://www.doksihu Ma megengedem magamnak, hogy kapjak valamit valakitől, és megengedem, hogy élvezzem ezt. Július 2. KI TUDJA, MI A LEGJOBB? Mások nem tudják, mi a legjobb nekünk. Mi nem tudjuk, mi a legjobb másoknak. A mi dolgunk, hogy meghatározzuk, mi a legjobb nekünk. „Tudom, hogy mi kell neked!” , „Tudom, mit kellene tenned!”, „Na figyelj ide, szerintem neked most azon kéne dolgoznod” Vakmerő kijelentések ezek, amelyek eltávolítanak attól, ahogyan életünk spirituális síkján élünk. Mindnyájunknak megadatott az a

képesség, hogy fel tudjuk kutatni, és el tudjuk különíteni saját utunkat másokétól. Ez persze nem mindig könnyű Lehet, hogy csak küzdelem árán tudjuk elérni azt a nyugodt, csöndes helyet. Nem a mi dolgunk másoknak tanácsokat adni, dönteni helyettük, kidolgozni stratégiáinkat. Mint, ahogy nem az ő dolguk, hogy minket irányítsanak. Még, ha szerződés rögzíti feketénfehéren, hogy valaki segít nekünk – például egy szponzor – akkor sem bízhatunk abban, hogy mások mindig tudják, mi a legjobb nekünk. A mi dolgunk, hogy figyeljünk a hozzánk érkező információkra. Az is a mi dolgunk, hogy másoktól útmutatást, tanácsot kérjünk De az is, hogy megrostáljuk, és szétválogassuk a kapott információt, aztán magunk döntsük el, mi a legjobb nekünk. Ezt rajtunk kívül senki más nem tudhatja Másoknak nagy ajándék, ha képesek vagyunk megbízni bennük, ha bízunk abban, hogy van saját bölcs belső vezetőjük, el tudják dönteni,

hogy számukra mi a legjobb, és joguk van ahhoz, hogy úgy találják meg a saját útjukat, hogy hibázzanak, és a hibáikból tanuljanak. Ha bízunk abban, hogy fel tudjuk fedezni saját utunkat – a küzdés, próbálkozás és tévedés hasonlóan tökéletlen folyamatában – ezzel nagy ajándékot adunk magunknak. Ma észben tartom, hogy mindnyájunkban megvan az a képesség, hogy fel tudjuk ismerni, mi a legjobb nekünk. Istenem, segíts, hogy bízzam ebben a képességemben Július 3. EGYENESSÉG Kommunikációnk nagy része tükrözheti azt a vágyunkat, hogy mások szeressenek. Azt mondjuk, amiről azt hisszük, hogy a másik hallani akarja. Megpróbáljuk elérni, hogy a másik ne legyen dühös, ne féljen, ne menjen el, ne utáljon meg minket. Ámde ez az igényünk csapdába ejt, áldozatnak, mártírnak érezzük tőle magunkat. Szabadságunk csak néhány szónyi távolságra van. Ezek a szavak a mi igazságaink Elmondhatjuk, amit el kell mondanunk. Finoman, de

köntörfalazás nélkül kimondhatjuk, amit gondolunk. Engedd el azt a szükségletedet, hogy magadhoz láncolj bárkit is. Nem kell ítélkeznünk, vádolnunk senkit, nem kell tapintatlanul vagy kegyetlenül kimondanunk a saját igazságainkat. De nem kell véka alá rejtenünk saját belső fényünket sem. Engedd el magad, és légy az, aki vagy! Ma őszinte leszek magammal és másokkal, mert tudom, hogy ha nem így teszek, igazságom másképp fog felszínre törni. Július 4. ÜNNEPELJ! Ne sajnáld az időt az ünneplésre! Ünnepeld meg sikereidet, fejlődésedet, teljesítményedet! Ünnepeld magad, azt, aki vagy! Túl sokáig voltál kegyetlenül kemény magadhoz. Mások rád hajigálták negatív energiájukat – véleményüket, hiedelmeiket, fájdalmukat. De neked az egészhez semmi közöd! Te egész idő alatt ajándék voltál magadnak és az univerzumnak. 84 http://www.doksihu Isten gyermeke vagy. Szép, elragadó, és örömöt adó Nem kell még keményebben

húznod, jobbnak, tökéletesnek lenned. Semmi olyannak, ami nem vagy Szépséged benned van, abban, amilyen vagy. Ünnepeld meg ezt! Ha sikered van, ha valamit véghezviszel, élvezd! Tarts szünetet, tűnődj el, és örülj! Túl hosszú ideig hallgattál mások intéseire, hogy ne örülj annak, amit elértél, nehogy fejedbe szálljon a dicsőség, nehogy elkapasd magad. Az ünneplés a dicséret magasrendű formája, köszönet a Teremtőnek az általa teremtett világ szépségéért. Ha élvezed és ünnepled a jót, ez még nem jelenti azt, hogy majd elveszi tőled valaki. Az ünneplés az ajándékban való gyönyörködés, a hála kimutatása Ünnepeld kapcsolataidat! Ünnepeld a múlt tanulságait, és a mai szeretet és melegséget! Élvezd a másokban rejlő szépséget, és a veled való kapcsolataikat. Ünnepelj meg mindent, amit az élet kínál! Ünnepeld a jót! Ünnepeld magad! Ma fejest ugrom az ünneplés örömébe. Július 5. A TÚLÉLŐK BŰNTUDATA Kezdünk

gyógyulni. Kezdünk gondoskodni magunkról Gyógyulási programunk eredményeket hoz életünkbe, és kezdjük jól érezni magunkat a bőrünkben. Ekkor, mint a villám, csap le ránk a bűntudat. Valahányszor kezdjük átélni életünk teljességét, és örömét, bűnösnek érezhetjük magunkat azok miatt, akiket hátrahagytunk: akik nem gyógyulnak, akik most is szenvednek. Ez a bűntudat a kapcsolati függőség egyik tünete. Esetleg volt férjünk jut eszünkbe, aki még mindig iszik. Vagy már felnőtt gyermekünkre gondolunk, aki most is szenved. Vagy felhív telefonon nem gyógyuló szülőnk, és elpanaszolja nyomorúságát. És úgy érezzük, fájdalma beszippant minket is. Hogy lehetünk ilyen boldogok, hogy érezhetjük magunkat ilyen jól, amikor szeretteink még mindig kínlódnak? Szabad elszakadnunk tőlük, és boldogan élnünk az ő keserves körülményeik ellenére? Igen, szabad? És az is igaz, hogy fáj magunk mögött hagyni, akiket szeretünk. De

menjünk tovább! Legyünk türelmesek! Mások gyógyítása nem a mi feladatunk. Nem kényszeríthetjük rájuk Mi nem tehetjük őket boldoggá. Feltehetjük magunknak a kérdést, miért minket választottak ki arra, hogy teljesebb életet éljünk? Lehet, hogy sosem tudjuk meg a választ. Egyesek utolérhetnek bennünket, ha itt az ideje, de az ő gyógyulásuk nem a mi dolgunk. Igazából csak saját gyógyulásunkért felelhetünk. Ma megpróbálom átküzdeni magam szomorúságom és bűntudatom falán. Megengedem magamnak, hogy akkor is egészséges és boldog legyek, ha valaki, akit szeretek, nem ezt az utat választotta. Július 6. A HETEDIK LÉPÉS „Alázattal kérjük az Istent, szabadítson meg fogyatékosságainktól.” (A Névtelen Alkoholisták programjának Hetedik Lépése) Hát nem egyszerű? Nem kell kifacsarnunk magunkat ahhoz, hogy kierőszakoljuk a változást. Ezt nem kell „csináld magad” alapon elérnünk. Csak arra kell törekednünk, hogy meglegyen

bennünk a hajlandóság és az igazi alázat. Csak kérnünk kell Istent, hogy megkapjuk, amit szeretnénk, és amire szükségünk van, azután pedig bíznunk abban, hogy megteszi értünk, amit mi nem tudunk és nem is kell megtennünk. 85 http://www.doksihu Nem kell visszafojtott lélegzettel várnunk, hogyan és mikor történik a változás. Ez nem önsegítő program. E csodás és hatékony program során, amely már millióknak hozott gyógyulást, és változást, a lépések által fogunk megváltozni. Istenem, segíts ma, hogy alávessem magam a gyógyulásnak és a változás folyamatának. Segíts arra a lépésre összpontosítanom, amelyre most van szükségem. Segíts, hogy elvégezzem a dolgom, azután megpihenjek és hagyjam, hogy megtörténjék a többi. Július 7. ENGEDD KI A GŐZT! „Engedj meg magadnak egy kis zúgolódást!” ( Charlotte Davis Kasl, a filozófia tudományok doktora: A nő, a szex és a függőség.) Engedd ki a gőzt! Engedd ki mind! Ha

már gyógyulóban vagyunk, lehet, hogy úgy érezzük, nem helyes panaszkodni, és zúgolódni. Azzal áltathatjuk magunkat, hogy ha igazán jól haladnánk, nem lenne okunk panaszra. Mit jelent ez? Nem lesznek érzelmeink? Nem temetnek maguk alá? Nem lesz szükségünk arra, hogy kiengedjük a gőzt, és átverekedjük magunkat életünk nem-oly-kellemes, nem-olytökéletes, nem-oly-csinos szakaszain? Megengedhetjük magunknak, hogy szabadjára engedjük érzéseinket, kockázatot vállaljunk, és másokkal szemben sebezhetőek legyünk. Nem kell minden pillanatban olyan nagyon összeszedettnek lennünk, mert az inkább függőség, mint gyógyulás. Ha szabadjára engedjük az érzéseket, az még nem jelenti azt, hogy alá kell merülnünk a nyomorúságunkba vagy mártíromságunkba. A felgyülemlett érzések kiengedése az önmagunkkal való törődés fontos eleme lehet. Eljutunk oda, ahonnan már képesek vagyunk továbblépni. Az önfeltárás nem merül ki abban, hogy

szépen elmeséljük valakinek, mit érzünk. Olykor azzal a kockázattal jár, hogy megosztjuk a másikkal emberi oldalunkat, azt, amelyik tele van félelemmel, szomorúsággal, sértődöttséggel, gyakran oktalan haraggal, hitehagyottsággal. Ne féljünk attól, hogy megmutatkozzék emberi mivoltunk. Ebben a folyamatban másoknak is megengedjük, hogy emberek lehessenek. Az összeszedett embereknek is vannak kevésbé összeszedett pillanataik. Néha szétesünk – kiadunk magunkból mindent – s éppen ez által szedhetjük össze magunkat újra. Ma kiengedek magamból mindent, ha erre van szükségem. Július 8. ÚSSZ AZ ÁRRAL! Ússz az árral! Bocsásd el félelmedet és azt az igényedet, hogy vezéreljenek! Rázd le az idegeskedést! Hagyd, hogy leperegjen rólad, miközben a jelen folyójába merülsz – életed folyójába, oda, ahol helyed van az univerzumban! Ne akard erőltetni az irányt! Ne ússz az árral szemben, hacsak nem a túlélés miatt! Ha mostanig a

folyópartról belógó ágba kapaszkodtál, engedd el. Hagyd, hogy haladj! Hagyd, hogy magával vigyen az ár! Ha lehet, kerüld el a zuhatagokat. Ha nem, akkor maradj laza; így juthatsz túl biztonságosan az erősebb áramlatokon. Ha egy pillanatra víz alá kerülsz, hagyd, hogy a víz vessen felszínre megint. Közben élvezd a táj szépségét. Friss szemmel, újdonságként lásd a dolgokat A ma látott táj mellett még egyszer nem haladsz el! Ne törd a fejed túlságosan! Az ár azért van, hogy kipróbáld. De, ha benne vagy, vigyázz magadra! Az ár része, fontos része vagy. Működj együtt vele! Felesleges csapkodni Hagyd, hogy az ár segítsen vigyázni magadra! Hagyd, hogy segítsen kijelölni a határaidat, és elvigyen oda, ahol lenned kell! 86 http://www.doksihu Ma az árral együtt úszom. Július 9. TÚL SOKAT KÖLTÖK, VAGY TÚL KEVESET? „Tíz évig mindig csak használt holmit vettem magamnak. Még egy pár új cipőt se vásároltam soha. Mindent

megtagadtam magamtól, miközben a férjem kártyázott, kockázatos üzleteket kötött, és azt csinált a pénzünkkel, amit akart. Aztán megtanultam, hogy ha egyszer eldöntöttem, hogy megérdemlem, amire vágyom, és elhatározom, hogy meg fogom venni, rendszerint került rá pénz is. Nem takarékosságból tagadtam meg mindent magamtól, hanem azért, hogy mártír lehessek.” (Név nélkül) A kényszeres vásárlás vagy túlköltekezés egy pillanatig megajándékozhat a hatalom vagy az elégedettség érzésével, de, mint más viselkedésbeli kicsapongásoknak, ennek is előre megjósolhatók a negatív következményei. Az alulköltekezés következtében pedig megint áldozatnak érezhetjük magunkat. A felelősségteljes pénzkiadás nem azonos a mártírszerű nélkülözéssel. A túlköltekezés nem azonos azzal, hogy anyagilag ellátjuk magunkat. Megtanulhatjuk a kettőt megkülönböztetni egymástól. Ki lehet fejleszteni magunkban a felelősségteljes

pénzköltés tudományát, amelyben önbecsülésünk és önmagunk szeretete tükröződik. Ma igyekszem, hogy pénzköltési szokásaim egyensúlyba kerüljenek. Ha túl sokat költök, abbahagyom egy időre és azzal foglalkozom, ami bennem zajlik. Ha túl keveset költök, vagy megfosztom magam valamitől, megkérdezem magamtól, hogy szükséges-e, és hogy mire vágyom. Július 10. KAPCSOLATAINK BEFEJEZÉSE Egy kapcsolat befejezéséhez bátorság, és őszinteség kell, akár barátainkról, akár szeretteinkről, akár kollégáinkról van szó. Néha könnyebbnek tetszhet hagyni, hogy figyelem hiányában magától meghaljon a kapcsolat, mint megkockáztatni a befejezést. Néha könnyebbnek tetszhet átengedni a másiknak a befejezés felelősségét. Ez a passzív hozzáállás megkísérthet bennünket. Ahelyett, hogy megmondanánk, mit érzünk, mit akarunk, és mit nem, vagy mit szándékozunk tenni, elkezdhetjük szabotálni a kapcsolatot, azt remélve, hogy a

nehezebbjét majd a másik fél végzi el. Így is be lehet fejezni egy kapcsolatot, de nem ez a legtisztább és legkönnyebb módszer. Miközben az önvédelem ösvényét tapossuk, megtanuljuk, hogy amikor eljön egy kapcsolat befejezésének az ideje, az egyenesség és az őszinteség a legkönnyebb. Ha tudjuk az igazságot, de kikerüljük, nem vagyunk szeretetteljesek, se gyengédek. Ha szabotáljuk a kapcsolatot ahelyett, hogy elfogadnánk, hogy itt a vége, és tennénk is valamit, ezzel nem kíméljük a másik érzelmeit. Inkább meghosszabbítjuk, és növeljük a fájdalmat, és a kínos érzést mindkét fél kárára. Ha nem tudunk dönteni, sokkal több szeretetre, és tisztességre vall, ha őszintén megmondjuk. Ha pedig tudjuk, hogy itt az ideje véget vetni a kapcsolatnak, mondjuk meg ezt. Egy kapcsolatot sohasem könnyű befejezni, de nem könnyíti meg, ha szabotálunk, nem vagyunk őszinték, és össze-vissza hazudunk szándékainkról. Ha eljön az ideje, mondd

ki őszintén és szeretettel, amit mondanod kell. Ha bízol magadban és figyelsz magadra, tudni fogod, mit mondj és mikor. Ma észben tartom, hogy az őszinteség és gyengédség növeli önbecsülésemet. Istenem, segíts megszabadulnom attól, hogy ne merjek élni az erőmmel kapcsolataimban. Július 11. KÉRÉSEDDEL FORDULJ ISTENHEZ! 87 http://www.doksihu Bármilyen kérésed van, fordulj vele Istenhez! Nincs olyan kérés, mi túl nagy lenne, és nincs olyan, ami túl kicsi vagy jelentéktelen. Milyen gyakran korlátozzuk Istent azzal, hogy nem fordulunk hozzá mindennel, amire szükségünk van! Egyensúlyba szeretnénk kerülni, s ehhez segítség kell? Át kell vészelnünk valahogy a napot? Egy bizonyos kapcsolatban van szükségünk segítségre? Valamilyen jellembeli hibával küszködünk? Új jellembeli tulajdonságot szeretnénk elsajátítani? Meg akarunk birkózni egy bizonyos feladattal, amely kihívást jelent? Valamilyen érzelemmel kapcsolatban kell a

segítség, Bizonyos információra, felismerésre van szükségünk? Támogatásra? Egy barátra? Van valami olyan Isten univerzumában, ami igazán örömöt okozna nekünk? Istentől bármit kérhetünk. Bízz benne, hogy meghallotta, azután engedd el a dolgot! Hagyd Istenre a döntést! Bízz benne, hogy az a Felsőbb Erő, amelyre életünket és vágyainkat bíztuk, igazán törődik velünk és mindazzal, amire szükségünk van. Ma kérni fogom Felsőbb Erőmtől, amire szükségem van, és amire vágyom. Nem követelni – kérni fogok. Azután elengedem a dolgot Július 12. AZ ELHAGYATOTTSÁGTÓL VALÓ FÉLELEM ELENGEDÉSE „Hol vagy Isten? Hová mentél?” Oly sok ember ment már el. Olyan régóta érezzük magunkat nagyon magányosnak Küszködésünk és feladataink sűrűjében felvetődhet bennünk: vajon Isten is elment? Vannak csodás napjaink, amikor érezzük Isten védelmét és jelenlétét, érezzük, hogy minden lépésünket, életünk minden eseményét Ő

irányítja. Vannak szürke, és spirituálisan sivár napjaink, amikor felmerül bennünk a kérdés: van-e egyáltalán életünkben olyasmi, ami valamilyen útmutatás vagy terv alapján történik? Isten tud-e rólunk, törődik-e velünk? Keress nyugodt időszakokat ezeken a szürke napokon! Erőltess magadra fegyelmet és engedelmességet, amíg a válasz megérkezik. Biztosan meg fogod kapni! „Nem mentem el gyermekem. Mindig itt vagyok veled Bízzál, légy nyugodt felőlem! Minden terv szerint történik, az utolsó részletig. Tudok rólad, törődöm veled Minden a te javadat szolgálva valósul meg, és olyan hamar, ahogy lehet. Bizakodj és légy hálás! Itt vagyok Hamarosan rájössz erre, és tudni fogod.” Ma észben tartom, hogy Isten nem hagyott el engem. Bízhatom abban, hogy Isten szeretettel vezet, mutatja az utat, irányít, megtervezi életem minden részletét. Július 13. ISTEN, AMILYENNEK ISMERJÜK „Isten ravasz, de nem rosszindulatú.” (Albert

Einstein) A gyógyulás igen intenzíven spirituális folyamat, amely azt igényli, hogy értsük meg Istent. Lehet, hogy Isten-képünket korai vallásos élményeink vagy a körülöttünk élők hite alakította ki. Lehet, hogy eltöprengünk azon, Isten ugyanolyan megszégyenítő és ijesztő lehet-e, mint bizonyos emberek. Úgy érezhetjük, Isten ugyanúgy elhagyott, vagy áldozattá tett, ahogy bizonyos emberek tették velünk a múltban. Bármit gondolunk, megtanulhatunk bízni Istenben. Maga is fejlődtem és változtam atekintetben, ahogy ezt a nálam nagyobb erőt képzelem. Ez a fejlődés nem intellektuális szinten zajlott, hanem a miatt következett be, amit megtapasztaltam, mióta életemet és akaratomat Isten gondoskodására bíztam – arra az istenre, amilyennek ismertem, illetve sokkal inkább nem ismertem. Isten valóságos. Szerető Jó Gondoskodó Isten nekünk akarja adni mindazt a jót, amivel bánni tudunk. Minél jobban áthatja gondolkodásunkat és

szívünket a róla kialakított pozitív kép, annál jobban megerősít. 88 http://www.doksihu Minél többször mondunk köszönetet Istennek azért, aki valójában, azért, akik mi vagyunk, azért, amilyen körülmények között jelenleg élünk, Ő annál inkább javunkra cselekszik. Valójában Isten mindig azt akarja, hogy amit tesz, a javunkat szolgálja. Isten a teremtő, a jótevő, és a forrás. Isten többek között azt értette meg velem, hogy közel sem olyan fontos, milyennek látom Őt, mint az, hogy tudom, Ő megért engem. Ma nyitott leszek arra, hogy Felsőbb Erőmet jobban megértsem. Nyitott leszek arra, hogy elengedjem Istenről kialakított régi, korlátozó, negatív hiedelmeimet. Függetlenül attól, hogyan értelmezem Őt, hálás leszek azért, hogy megért engem. Július 14. MÉLTÓK VAGYUNK A SZERETETRE „Még ha a számodra legfontosabb ember utasít is vissza, te akkor is valóságos vagy, és nincs veled semmi baj.” (Ne függj többé

senkitől!) Előfordul-e olykor, hogy ilyesmiken töröd a fejed: miért szeressen engem valaki? Sokunk meg van győződve, hogy nem méltó a szeretetre, és ez önbeteljesítő jóslattá válhat életében. Ha úgy hisszük, nem vagyunk méltók a szeretetre, ez alááshatja kapcsolatunkat munkatársainkkal, barátainkkal, családunk tagjaival, és más szeretteinkkel. Ez a hit azzal a következménnyel jár, hogy olyan kapcsolatokat választunk, kitartunk olyan kapcsolatok mellett, amelyeknél sokkal jobbat érdemelnénk, mert nem hisszük el, hogy jobbat érdemlünk. Kétségbeeshetünk, és úgy csimpaszkodhatunk a másikba, mintha ő lenne számunkra a szeretet legutolsó lehetősége. Vagy védekezünk, sündisznóállásba vonulunk, és elriasztjuk magunktól az embereket. Szuperaktívvá válunk vagy visszahúzódunk Miközben felnőttünk, sokan nem kaptuk meg a megérdemelt feltétel nélküli szeretetet. Sokan átéltük, hogy számunkra fontos emberek elhanyagoltak

bennünket. Lehet, hogy azt a következtetést vontuk le ebből, hogy azért nem szerettek, mert nem vagyunk szeretni valók. Ha magunkat vádoltuk, ez érthető reakció volt az adott helyzetben, de alkalmatlan. Nem a mi hibánk, ha mások nem tudtak szeretni, vagy nem tudtak megfelelően szeretni. Gyógyulásunk során megtanuljuk, hogy elkülönítsük magunkat mások viselkedésétől. Ahogy el tudtuk hitetni magunkkal azt, hogy nem vagyunk szeretnivalók, ugyanúgy azt is elhitethetjük, hogy igenis méltóak vagyunk a szeretetre. Ez a hit érezhetően javítja kapcsolataink minőségét. Javítja a legfontosabbat: az önmagunkkal való kapcsolatunkat Megtanuljuk hagyni, hogy mások szeressenek, és megnyíljunk a megérdemelt szeretet előtt. Istenem, segíts ma, hogy tudatosan érzékeljem és elengedjem azt az önpusztító hitet, hogy nem vagyok méltó a szeretetre. Segíts felépíteni magamban a hitet, hogy szeretnivaló vagyok Segíts, hogy addig gyakoroljam ezt, míg

mélyen belém vésődik, és érvényesül kapcsolataimban. Július 15. CSALÁDI GOMBOK „Harmincöt éves voltam, amikor először felemeltem a hangomat anyámmal szemben, és kereken kijelentettem, hogy nem vagyok hajlandó részt venni kisded játékaiban és manipulációiban. Iszonyúan féltem, és szinte el se hittem, hogy tényleg megtettem Rájöttem, hogy nem, muszáj aljasnak lennem. Vitatkoznom sem kell De megmondhatom, amit mondani akarok, és, amit muszáj megmondanom, ha gondoskodni akarok végre magamról. Megtanultam, hogy szerethetem és becsülhetem magam, és törődhetek az anyámmal is – nem úgy, ahogy ő akarja, hanem úgy, ahogy én jónak látom. (Név nélkül) Ki tudja jobban családunk tagjainál, hogyan kell azokat a bizonyos gombjainkat nyomogatni? Kit ruházunk fel családtagjaikon kívül ekkora hatalommal? 89 http://www.doksihu Mindegy, milyen régóta gyógyulunk akár mi, akár családtagjaink, a velük való kapcsolat mindig provokáló

lehet. Egyetlen röpke telefonbeszélgetés olyan érzelmi és pszichológiai örvényeket indíthat el bennünk, melynek hatása órákig, sőt napokig eltarthat. Néha a gyógyulás kezdetén rosszabbodik a helyzet, mert még erősebben átéljük kellemetlen érzéseinket, és reakcióinkat. Ez persze kínos, de jó Azt jelenti, hogy tudunk változni, fejlődni és gyógyulni. Évekig eltarthat az a folyamat, melynek során szeretettel eltávolodunk családunk tagjaitól. Ugyanilyen hosszadalmas lehet, amíg megtanulunk hatékonyabban reagálni. Nem szabhatjuk meg, mit tegyenek, és mit ne, de azt többé-kevésbé igen, hogyan reagáljunk rá. Hagyj fel azzal, hogy megpróbálod rávenni őket, cselekedjenek és kezeljenek másképp, mint addig. Éppen az által szabadulhatsz ki az ő rendszerükből, ha nem próbálod befolyásolni vagy megváltoztatni őket. Viselkedési sémáik, főleg azok, melyeket velünk szemben alkalmaznak, az ő problémáik, nem a mieink. De az a miénk,

hogy mi hogyan óvjuk meg magunkat Szerethetjük a családunkat, ugyanakkor nemet mondhatunk arra, hogy részt vegyünk a játékaikban. Szerethetjük családunkat, de visszautasíthatjuk, ha megpróbálnak manipulálni, bűntudatot kelteni bennünk. Bűntudat nélkül is megóvhatjuk magunkat a családi kapcsolatokban. Megtanulhatjuk, hogyan képviseljük érdekeinket anélkül, hogy agresszívak lennénk. Meghúzhatjuk a kellő határokat anélkül, hogy hátat fordítanánk szeretteinknek. Megtanulhatjuk úgy szeretni őket, hogy ne kelljen emiatt lemondanunk önmagunk szeretetéről és tiszteletéről. Ma segíts gyakorolnom az önvédelmet családom tagjaival szemben. Segíts észben tartanom, hogy nem kell megengednem, hogy az ő problémáik uralják az életemet, napjaimat, érzéseimet. Segíts észben tartanom, hogy minden, amit családom tagjaival szemben érzek, helyénvaló, s nem kell vádolnom vagy szégyellnem magam miatta. Július 16. RAGASZKODJUNK A LEGJOBBHOZ! A

legjobbat érdemeljük, amit csak az élet és a szeretet kínálhat, de meg kell tanulnunk azonosítani, ez mit jelent életünkben. Pontosan meg kell határoznunk, mi az, amit hitünk szerint megérdemlünk, mit szeretnénk és megkaphatjuk-e. Egyetlen kiindulópontunk lehet, éspedig az, ahol most tartunk. Mi bánt? Mi dühít? Mi miatt nyafogunk, és panaszkodunk? Észrevesszük-e mennyire sért bizonyos viselkedés? Mentegetjük-e a másikat, mondván: „túl sokat követelünk”? Különféle okokból, de legfőképpen félelemből vonakodunk-e attól, hogy megküzdjünk kapcsolatainkban azokkal a problémákkal, melyek bántanak? Egyáltalán tudjuk-e, mi bánt, és hogy ha akarjuk, megszüntethetjük a fájdalmat? Belevághatunk a megfosztottságtól a megérdemelésig tartó utazásba. Akár már ma is Legyünk türelmesek és gyengédek magunkhoz, míg onnan, hogy azt hisszük, csak a második legjobbat érdemeljük, eljutunk oda, ahol szívünk mélyén tudjuk, a

legeslegjobbat érdemeljük, és teszünk róla, hogy meg is kapjuk. Ma odafigyelek arra, mit engedek meg az embereknek velem szemben, és mit érzek közben. Odafigyelek arra is, hogy én hogyan bánok másokkal. Nem esem túlzásba, és nem veszem túl komolyan a dolgot, nem teszek úgy, mintha mi sem történt volna, ha bizonyos viselkedést nem tartok helyesnek, és nem fogadok el. Július 17. SZERETET SZÓBAN ÉS TETTBEN Sokan meglehetősen zavaros elképzeléseket vallanak arról, milyen is az, amikor szeretik őket és törődnek velük. 90 http://www.doksihu Olyan emberek szerettek és törődtek velünk, akiknek szavai és cselekedetei nem fedték egymást. Lehet, hogy az anyánk, vagy az apánk azt mondta: „Szeretlek”, aztán elhanyagolt vagy magunkra hagyott, ezért zavaros elképzelésünk alakult ki a szeretetről. Ezt a mintát hisszük szeretetnek – mert csak ezt ismerjük. Másokkal esetleg olyasvalaki törődött, aki kielégítette a szükségleteiket, és

azt állította, hogy szereti őket, ugyanakkor rosszul bánt velük. Ezért ők ilyennek képzelik a szeretetet Megint mások érzelmileg steril környezetben nőttek fel, ahol bár a többiek azt állították, szeretik őket, mégsem kaptak tőlük érzelmi táplálékot. Ezért ők ilyennek képzelik a szeretetet Itt az ideje, hogy szeretetigényünket úgy elégítsék ki, ahogy nekünk is jó. Az egészségtelen szeretet kielégítheti felszínes igényeinket, de ettől a szeretetvágy megmarad. Elvárhatjuk másoktól, hogy szavaik egyezzenek meg tetteikkel. A szavak önmaguk nem sokat érnek. Az kell, hogy a szavak és tettek megfeleljenek egymásnak Legyen bennünk annyi bátorság, hogy hívjuk fel a figyelmet, ha a szavak és tettek nem fedik egymást – nem azért, hogy megszégyenítsük vagy vádoljuk az illetőket, hanem hogy kapcsolatban maradhassunk a valósággal és saját szükségleteinkkel. Adhatunk és kaphatunk szeretetet úgy, hogy a szavak és a tettek

fedjék egymást. Megérdemeljük, hogy a legjobbat adjuk és kapjuk abból, amivel a szeretet megajándékozhat bennünket. Ma megnyílok arra, hogy a lehető legegészségesebb szeretetet adjam és kapjam. Odafigyelek a szavak és tettek eltérésére, ami megzavar és megőrjít. Majd akkor tudni fogom, hogy nem bennem van a hiba, csak olyasmibe kerültem, ami nem összeegyeztethető. Július 18. A HARAG IDEJE Itt az ideje, hogy dühös légy – igen, olyan dühös! A düh nagyon erős, ijesztő érzés lehet. Ugyanakkor fontos döntésekhez juttathat el, amelyeket néha nehéz meghozni. Jelezheti saját problémáinkat, éppúgy, mint másokéit, vagy csak olyasmit, amivel foglalkoznunk kell. Sokféle okból tagadhatjuk dühünket. Először még azt sem engedjük magunknak, hogy tudatosítsuk. Pedig ettől nem múlik el; a felszín alá süllyed, arra várva, hogy elég erősek legyünk ahhoz, hogy foglalkozzunk vele. A dühünkkel való szembenézés helyett esetleg duzzogunk,

megsértődünk, bűntudatot érzünk, csapdát sejtünk, és nem tudjuk, mi a teendőnk ebben a helyzetben. Visszahúzódunk, homokba dugjuk a fejünket, kibúvókat keresünk. Vagy megbüntetjük magunkat – esetleg a másikat – megpróbáljuk kiegyenlíteni a számlát, nyafogunk és összetörjük a fejünket, hogy kiderítsük, mi volna célravezető. Esetleg újra, meg újra megbocsátjuk a másiknak, hogy megbánt bennünket. Mert attól félünk, hogy egyszerűen elmegy, ha éreztetjük vele szemben a haragunkat. Vagy mi megyünk el, hogy ne kelljen haragunkkal szembesülnünk. Mert nem tudjuk, hogy jogunk – sőt kötelességünk magunkkal szemben – haragudni és tanulni a haragunkból. Istenem, segíts, hogy felszínre hozzam rejtett vagy elfojtott haragomat. Adj hozzá bátorságot! Segíts megértenem, milyen fontos, hogy megóvjam magam azoktól, akikre haragszom. Segíts felhagynom azzal, hogy magamat okoljam, ha mások az áldozat szerepébe kényszerítenek.

Bízhatom abban, hogy érzéseim azt jelzik, milyen problémákra kell odafigyelnem. Július 19. BIZONYÍTÁS ÖNMAGUNK ELŐTT 91 http://www.doksihu „Egy álló évig próbáltam bebizonyítani a férjemnek, mennyire bánt az iszákossága. Amikor elkezdtem gyógyulni, rájöttem, hogy először nekem kell világosan látnom, mennyire bánt, hogy iszik.” (Név nélkül) „Hónapokon át próbáltam bebizonyítani annak a férfinak, akivel együtt jártam, milyen egészséges gondolkodású, és felelősségteljes ember vagyok. Az után rájöttem, hogy nem neki kellett ezt felismernie, hanem nekem.” (Név nélkül) Ha bizonyítani próbáljuk, hogy milyen jók vagyunk, hogy elég jók vagyunk, ha azt próbáljuk megmutatni valakinek, mennyire bánt minket, vagy azt, hogy megértjük őt – ez mind azt jelzi, hogy az önpusztítás útjára léptünk. Azt is jelezheti, hogy megpróbálunk irányítani valakit. Meg azt is, hogy mi nem hisszük el, milyen jók vagyunk, vagy

elég jók vagyunk, vagy, hogy tényleg bánt valaki. Arra figyelmeztethet, hogy egy rosszul működő rendszer fogságába estünk. Arra, hogy ködfelhő szállt ránk, melyben letagadjuk a valóságot, vagy olyasmit teszünk, ami nem jó nekünk. Ha mindenáron bizonyítani akarunk egy másiknak valamit, ez arra utalhat, hogy magunk se hisszük el igazán. Ha majd ezt tisztázzuk magunkban, azt is tudni fogjuk, mit tegyünk Nem arról van szó, hogy mások megértsenek, és komolyan vegyenek. Nem is arról, hogy mások elhiggyék, hogy jók vagyunk, vagy elég jók vagyunk, vagy, hogy mások észrevegyék és elhiggyék, milyen felelősségteljesek, szeretetteliek, vagy hozzáértők vagyunk. Nem is arról, hogy mások rájönnek-e, milyen mély bennünk bizonyos érzelem. Nekünk kell megpillantani a fényt. Istenem, segíts ma elengednem azt a szükségletemet, hogy mások véleményének befolyásolásával uraljam a dolgok kimenetelét. Arra összpontosítok, hogy elfogadjam

magam ahelyett, hogy valamit bizonyítani próbáljak. Amennyiben észreveszem, hogy a függőség csapdájába estem, és megpróbálok valakit meggyőzni bizonyos tulajdonságomról, felteszem magamnak a kérdést: nem arra van-e szükségem, hogy magamat győzzem meg? Július 20. AZ ELLENÁLLÁS ELENGEDÉSE Ne siess olyan nagyon! Lazíts! Lélegezz mélyeket! Létezz! Érezd át a harmóniát! Légy nyitott! Ma szépség él bennünk és körülöttünk. A mai napnak is van célja és értelme A mai nap fontos – nem annyira azért, ami történik velünk, hanem azért, ahogy erre reagálunk. Ne aggódj a holnapi érzések, problémák, vagy ajándékok miatt. Ne aggódj, holnap tudunk-e bízni magunkban, az életben vagy a Felsőbb Erőnkben. Megkapunk mindent, amire ma szükségünk van. Ezt ígéri az Isten, az univerzum Érezd a mát! Oldd meg a ma problémáit. Élvezd a ma ajándékait Bízz magadban, az életben és Felsőbb Erődben. Tanuld meg annak művészetét, hogy

teljességgel éld meg a mát! Szívd magadba a tanulságokat, a gyógyulást, a szépséget, a szeretetet, amit a mai nap kínál. Ne siess olyan nagyon tovább! Úgysem menekülhetsz el, csak elhalaszthatod a dolgokat. Lélegezz magadba békét és gyógyulást! Ma nem szaladok el magam, a körülményeim, az érzéseim elöl. Megnyílok magam, mások, Felsőbb Erőm, az élet előtt. Bízom abban, hogy ha a mai napot képességeim legjava szerint élem meg, megtanulom azt is, amire holnap lesz szükségem. Július 21. ELÉG, HA LÉTEZEL Nem mindig látjuk tisztán, mit is élünk át és miért. A gyász, az átmenet, az átalakulás, a tanulás, a gyógyulás vagy a fegyelmezés sűrűjében nehéz átlátni a dolgokat. 92 http://www.doksihu Azért van így, mert még nem tanultuk meg a leckét. Még nem érkezett meg a tisztánlátás ajándéka. Sorsunk irányításának igénye abban is jelentkezhet, hogy mindig pontosan tudni akarjuk, mi történik. Nem tudhatjuk, Néha meg

kell engednünk magunknak, hogy csak létezzünk, bízzunk abban, hogy a tisztánlátás később jön el, és visszatekintve kerülnek helyükre a dolgok. Ha össze vagyunk zavarodva, akkor most ennek van itt az ideje. A zavar időleges; ki fog tisztulni a kép. A tanulság, a cél felfedi magát a maga idejében És tökéletes értelmet nyer – később. Ma nem erőltetem, hogy megtudjam, amit nem tudok, hogy lássam, amit nem láthatok, hogy megértsem, amit még nem értek. Bízom abban, hogy elég a létezés, és elengedem azt a szükségletemet, hogy mindig, mindent előre ki kell ókumlálnom. Július 22. A BIZALOM ÚJRATANULÁSA A bizalom sokunk számára problémás. Hosszú időn át keményen próbálkoztunk azzal, hogy arra érdemtelenekben bízzunk. Újra, meg újra elhittük hazugságaikat, és ígéreteiket, melyeket soha nem tartottak be. Némelyikünk abban bízott, hogy valaki megteszi a lehetetlent, például egy masszív alkoholista többé nem iszik.

Némelyikünk nem megfelelő módon bízott Felsőbb Erőnkben. Bíztunk Istenben, hogy másokat rávesz arra, tegyék meg, amit szeretnénk, aztán amikor ez nem következett be, úgy éreztük, elárult minket. A legtöbben ráadásul úgy tanultuk, hogy magunkban sem bízhatunk. Gyógyulásunk során behegednek a bizalmunkon ejtett sebek. Újra megtanulunk bízni Elsőként saját magunkban. Akik azt állították, hogy nem, hazudnak Megtanulhatjuk, hogy megfelelő módon bízzunk Felsőbb Erőnkben. Ne azt kérjük tőle, hogy vegyen rá másokat arra, amit mi szeretnénk, hanem azt, hogy segítsen gondoskodni magunkról, és a lehető legjobb körülményeket teremtse meg életünkben. Bízhatunk és élet és a gyógyulás folyamatában. Nem kell irányítanunk, nem kell kényszeresen figyelnünk. Lehet, hogy nem mindig értjük, mi mire jó, de bízhatunk benne, hogy végül jó sül ki belőle. Ha ezt megtanuljuk, megtanulhatjuk azt is, hogy másokban bízzunk. Ha bízunk

Felsőbb Erőnkben, és magunkban, tudni fogjuk, kiben bízhatunk és miért. Talán mindigis tudtuk. Csak nem hallgattunk eléggé magunkra, vagy nem bíztunk meg abban, amit hallottunk. Ma megerősítem magamban, hogy meg tudom tanulni a bizalmat. Bízhatom magamban, Felsőbb Erőmben, és gyógyulásomban. Meg tudom tanulni azt is, hogy másokban megfelelő módon bízzam. Július 23. NE ERŐLTESD! Hagyj fel a dolgok erőltetésével! Hagyj fel a dolgok mindenáron való erőltetésével, ha teljesen kimerít, vagy nem hozza meg a kívánt eredményt! Ne gondolj rá olyan sokat! Ne aggódj miatta! Ne próbáld kikényszeríteni, kicsikarni, hogy bekövetkezzék! Ha erőlteted, azzal uralkodni akarsz fölötte. Pozitív cselekedetekkel elősegíthetjük, hogy a kívánt dolog bekövetkezzék. Megtehetjük a mi dolgunkat ebben De sokan ennél jóval többet tesznek. Átlépik a határt, amely a magukról való indokolt gondoskodás és az uralomvágy között húzódik. Az uralkodás

önpusztító. Azáltal, hogy saját tennivalóink határát kiterjesztjük valaminek a kikényszerítése érdekében, esetleg éppen megakadályozzuk a bekövetkezését. Végezd nyugodtan, békés harmóniában a feladatodat. Azután engedd el Egyszerűen engedd el Még ha kényszerítened kell is rá magad. „Tégy úgy mintha” És sokkal jobb lesz az eredmény 93 http://www.doksihu Lehet, hogy nem következik be. Lehet, hogy nem úgy következik be, ahogy remélted, vagy szeretted volna. De biztos, hogy akkor sem úgy lett volna, ha te manipulálod Tanuld meg hagyni, hogy megtörténjenek az események, mert mindenképpen megtörténnek! Ma felhagyok azzal, hogy erőltessek bizonyos dolgokat. Ehelyett hagyom, hogy a dolgok maguktól megtörténjenek. Ha azon kapom magam, hogy manipulálni próbálom az eseményeket, vagy az embereket, leállítom magam, és kitalálom, hogyan távolodhatnék el. Július 24. TAGADÁS A tagadás erős eszköz. Soha ne becsüld alá, mennyire

elhomályosíthatja látásodat! Tudatosítsd magadban, hogy többféle oknál fogva ezt az eszközt nagy szakértelemmel alkalmaztuk, hogy a valóságot elviselhetőbbé tegyük. Jól megtanultuk, hogyan szüntessük meg a valóság okozta fájdalmat – nem azzal, hogy körülményeinken változtatunk, hanem úgy téve, mintha körülményeink mások lennének, mint amilyenek. Ne légy túl kemény magadhoz! Míg egyik részed buzgón építgette a fantáziavalóságot, a másik részed azon munkálkodott, hogy elfogadja az igazságot. Itt az ideje, hogy bátor légy! Nézz szembe az igazsággal! Hagyd, hogy finoman beléd áramoljék! Majd, ha ez sikerül, nagyot léphetünk előre! Istenem, adj erőt és bátorságot ahhoz, hogy tisztán lássak! Július 25. TARTS KI! A gyógyulás útján elsajátított új viselkedésmódokat akkor is kitartóan gyakorold, ha esetenként sutának érzed magad; akkor is, ha még nem ivódtak beléd, vagy ha nem érted őket teljesen! Néha évekig

eltarthat, míg a gyógyulás gondolata fejünkből a szívünkbe és lelkünkbe hatol. Ugyanolyan szorgalommal, erőfeszítéssel, és kitartó gyakorlással kell foglalkoznunk az új viselkedésmódokkal, ahogy függőségi viselkedésmódjainkkal tettük. Néha erőltetnünk kell, hogy természetellenesnek érzett dolgokat is megtegyünk. Azt kell mondanunk magunknak, hogy akkor is meg kell tennünk magunkkért, ha nem igazán hisszük el. És ezt napról, napra, évről, évre folytatnunk kell! Oktalanság volna azt várni, hogy ez az új életmód egyetlen éjszaka a vérünkké válik. Lehet, hogy hónapokig vagy évekig úgy kell tennünk, „mintha”, míg a gyógyulás viselkedésmódjai természetessé nem válnak. Hosszú évek múlva is észrevehetjük, hogy feszültebb vagy nehezebb időszakokban visszatérnek a régi gondolkodás-, érzés- és viselkedésmódok. Lehetnek olyan rétegei érzésvilágunknak, melyeket csak évekkel gyógyulásunk kezdete után vagyunk

hajlandók elismerni. Nem baj! Ha eljön az ideje, fel fogjuk ismerni őket Ne add fel! Idő kell ahhoz, hogy önmagunk szeretete lényünk mélyébe ivódjék. Folyamatos gyakorlást igényel; sok tanulásra és újabb és újabb tapasztalatokra van szükség. És amikor már úgy gondoljuk, hogy célba értünk, rájövünk, hogy még többet kell tanulnunk. Ez a gyógyulás öröme. Egész életünkben tanulnunk és fejlődnünk kell! Törődj magaddal mindig, és mindentől függetlenül. Gyakorold újra meg újra az új viselkedésmódokat! Minden napra legyen feladatod! Szeresd magad akkor is, ha nem érzed természetesnek! Tégy úgy, „mintha”, egészen addig, amíg kell, még ha a szükségesnél hosszabbnak tűnik is számodra ez az idő! Egyszer csak észreveszed, hogy amivel oly sokat küszködtél, és sokszor csak kényszerrel tudtad rávenni magad, most végre magától értetődő. Elérte a lelked Ezután kezdj el tanulni valami újat és még jobbat. Ma ismételten

gyakorlom a gyógyulás viselkedésmódjait, ha nem érzem is őket természetesnek. Kényszeríteni fogom magam, hogy akkor is megtegyem a szükséges lépéseket, 94 http://www.doksihu ha közben sutának érzem magam. Addig tanulom az önszeretetet, amíg nem szeretem magam igazán. Július 26. ERŐNK BIRTOKBAVÉTELE Hát nem látod? Nem, muszáj eltűrnünk, hogy az élet, az emberek, különböző szituációk, a munkánk, barátaink, szerelmünk, családunk vagy mi magunk – az érzéseink, gondolataink, a körülményeink – áldozattá változtassanak. Nem vagyunk áldozatok – NEM KELL AZZÁ LENNÜNK – Ez a lényege az egésznek. Igen, fontos, hogy belássuk és elfogadjuk, ha erőtlenek vagyunk. De ez csak az első lépés, afféle bevezetés a gyógyulás művészetébe. Ezután pedig birtokba kell vennünk az erőnket Változtatnunk azon, amin lehet. Mert sok mindenen változtathatunk Élhetünk erőnkkel, bárhol vagyunk, bárhová megyünk, bárkivel vagyunk

együtt. A kezünk nincs megkötözve, nem csúszunk tehetetlenül a porban, megadva magunkat, következzék bármi. Mindig tehetünk valamit! Szólhatunk! Tiltakozhatunk! Megoldhatjuk a problémát El is mehetünk. És visszajöhetünk, de már a magunk szabta feltételek szerint Visszautasíthatjuk, hogy mások manipuláljanak. Ha a körülményeinken nem változtathatunk, változtathatunk hozzáállásunkon. Ha bátran szembenézünk saját problémáinkkal, már nem vagyunk áldozatok. Nem vagyunk áldozatok, csak ha mi akarjuk. Ma emlékeztetem magam arra, hogy nem vagyok áldozat, és nem is kell azzá válnom, történjék velem bármi. Keményen munkálkodom azon, hogy soha ne lehessek többé áldozat Mindegy, hogy érem ezt el; lehet, hogy ki kell jelölnöm vagy meg kell erősítenem bizonyos határokat, vagy el kell mennem, vagy tisztáznom kell az érzelmeimet. Istenem, segíts megszabadulnom attól az igényemtől, hogy mindenáron áldozatnak higgyem magam! Július 27.

ELENGEDÉS Hagyd abba az erőlködést, hogy mindenáron irányítod a dolgokat! Nem feladatunk, hogy irányítsuk az embereket, a dolgok kimenetelét, a körülményeket, az életet. Lehet, hogy régebben nem tudtunk bízni, s hagyni, hogy a dolgok maguktól megtörténjenek. De most már tudunk. Jó az, ahogy az élet kibomlik Hagyjuk kibomlani Hagyd abba az erőlködést, hogy mindent jobban csinálj, jobb és több legyél! Mára elég, ha azok vagyunk, akik vagyunk, és úgy cselekszünk, ahogy most cselekszünk. Tegnap pedig elég volt, hogy azok voltunk, akik voltunk, és úgy cselekedtünk, ahogy cselekedtünk. Könnyíts a terheiden! Engedd el őket! Ne erőlködj! Ma elengedem a terheimet. Felhagyok azzal, hogy mindent irányítani akarjak Nem hajszolom, hogy jobb legyek, és még többet tegyek; megengedem magamnak, hogy csak létezzem. Július 28. A FÉLELEM Egy nap elhatároztam, hogy kipróbálok valami újat. Tízéves kisfiammal kimentünk a St Croix folyóra egy

hullámrobogón. A hullámrobogó egy kis vízi jármű, leginkább egy motorbiciklire emlékeztet. Felvettük a mentőmellényt, és olyan kalandba vágtunk bele, amelyről kiderült, hogy egyszerre izgalmas és félelmetes. Fantasztikusan izgalmas volt, amikor hagytam, hogy élvezzem, és félelmetesen ijesztő, amikor túl sokat gondoltam arra, mit csinálok, és elképzeltem mindazt a szörnyűséget, ami megtörténhet velünk. Körülbelül az út felénél lehettünk, amikor legrémesebb félelmem valósággá változott: felbuktunk. Ott kapálóztunk a harminc láb mély vízben A hullámrobogó ott bukdácsolt előttem a hullámokon, mint egy hanyatt esett motorizált teknősbéka. - Ne ess pánikba! – mondta a fiam teljes nyugalommal,. Mi van, ha megfulladunk? – ellenkeztem. 95 http://www.doksihu - Nem tudunk – felelte – Mentőmellény van rajtunk. Nézd csak! Lebegünk - A motor fejre állt – aggodalmaskodtam. – Hogy fordítjuk vissza? Ahogy elmagyarázták

– felelte a fiam. – A nyíl erre mutat És egy könnyed mozdulattal visszafordítottuk a gépet. Mi van, ha nem tudunk rá felmászni? – kérdeztem. Dehogynem – válaszolta a fiam. – Pont erre van kitalálva Hogy föl lehessen rá mászni a vízben. Miközben továbbhajtottunk, lassan megnyugodtam, és azon tanakodtam, mitől rémültem meg annyira. Talán, mert nem bízom a problémamegoldó képességemben? Vagy, mert egyszer már majdnem megfulladtam, amikor nem volt rajtam mellény? De akkor sem fulladtál meg, mondta bennem egy hangocska. Túlélted Ne ess pánikba! A problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket. Az élet azért van, hogy éljük Lehet, hogy néha majdnem elborítanak a hullámok, sőt, akár el is merülhetünk egy röpke pillanatra, és nyelünk egy kis vizet, de nem fulladunk meg. Mentőmellény van rajtunk Ezt a megnyugtató mellényt Istennek nevezik. Ma nem felejtek el vigyázni magamra. Ha mégis összecsapnának fölöttem a hullámok, Isten

velem van, hogy segítsen, akkor is, ha erről félelmemben elfeledkezem. Július 29. SZÓRAKOZZ EGY KICSIT! Szórakozz egy kicsit! Lazítsd el magad! Élvezd az életet! Nem kell mindig olyan átkozottul komolynak és józannak lennünk. Nem kell annyit tűnődnünk, elmerülnünk a problémáinkban, nem kell annyira ragaszkodnunk azokhoz a merev szabályokhoz, melyeket mások vagy mi magunk jelölünk ki. Nem temetés ez, hanem élet. Érezd benne jól magad! Végy benne részt! Kísérletezz! Kockáztass! Légy spontán! Ne foglalkozz folyton azzal, hogy helyesen cselekedj, és mindig azt tedd, amit kell! Ne aggasszon annyira, mit gondolnak, vagy mit mondanak mások! Az az ő dolguk, nem a tiéd. Ne félj annyira attól, hogy hibázol! Ne légy olyan félős és illedelmes! Ne gátold magad! Isten szándéka nem az volt, hogy ilyen gátlásosak, beszűkültek, visszafogottak legyünk. Ezeket a zsarnoki szabályokat mások erőltették ránk, mi pedig hagytuk. Teljesen emberi

lénynek teremtettek. Elláttak érzelmekkel, vágyakkal, reményekkel, álmokkal. Egy élettől duzzadó, izgatott, örömre éhes gyermek búvik meg bennünk Hagyjuk, hogy előjöjjön! Hagyjuk élni! Hagyjuk örülni – és ne csak szombat esténként egy-két órára! Vigyük magunkkal mindenhová, hagyjuk, hogy segítsen élvezni az élet ajándékait, emberi mivoltunkat! Olya sok szabály van. Oly sok szégyennel éltünk együtt Holott semmi szükség rájuk Jó kis agymosást kaptunk! Itt az ideje, hogy felszabadítsuk magunkat. Ne aggódj! Időben megtanuljuk, amit kell. Addig sem fogunk eltévedni Csak annyi történik, hogy élvezni fogjuk az életet. Élvezzük, és megtapasztaljuk lényünk egészét Bízhatunk magunkban. Már vannak határaink Alapnak itt a programunk Megengedhetünk magunknak egy kis kísérletezést. Kapcsolatban állunk Felsőbb Erőnkkel Ő vezet minket, de egy fagyott, élettelen tárgyat nem lehet vezetni. Meg sem lehet mozdítani Szórakozz egy

kicsit! Lazíts! Szegj meg néhány szabályt! Isten nem fog érte megbüntetni. Azt pedig ne engedjük, hogy mások megbüntessenek. És mi se büntessük többé magunkat Éljünk, ameddig élünk, és itt vagyunk! Ma megengedem magamnak, hogy szórakozzam. Lazább leszek, hiszen tudom, hogy nem fogok ettől összetörni. Istenem, segíts elengednem az örökös gátlásosságomat! Hiszen nem kell mindig olyan illedelmesnek, és vissza fogottnak lennem. Segíts, hogy jó adag életkedvet fecskendezhessek magamba azzal, hogy hagyom, hogy eleven, teljes ember legyek. 96 http://www.doksihu Július 30. ERŐTLENSÉGÜNK ELFOGADÁSA Gyerekkorom óta antagonisztikus kapcsolatban álltam lényem egyik fontos összetevőjével: az érzelmeimmel. Kitartóan megpróbáltam nem venni róluk tudomást, elfojtani vagy erőszakkal, elzavarni őket. Mesterséges érzelmeket próbáltam magamba plántálni, vagy kiűzni magamból a valódiakat. Tagadtam, hogy dühös lennék, holott valójában

őrjöngtem belül. Azt gondoltam, biztos valami baj van velem, hogy ilyen dühös vagyok, holott a düh az adott helyzetben teljesen indokolt, és logikus reakció volt. Azt mondtam magamnak, hogy hiszen nem fáj semmi, amikor nagyon is fájt. Ilyesmikkel áltattam magam: „Az az ember nem akart megbántani”, „Nem tud ennél jobbat”, „Megértőbbnek kellene lennem.” Közben az volt a baj, hogy már addig is túl megértő voltam az illető iránt, magammal szemben pedig egy csöppet sem. Nem csak a nagy kaliberű érzelmekkel küszködtem, hanem énem egész érzelmi részével. Spirituális és mentális energiával, sőt fizikai kényszerrel is megpróbáltam elfojtani valódi érzelmeimet, hogy egészséges és életvidám legyek. Természetesen kudarcot vallottam Az érzelmi kontroll csak a túlélést segítő viselkedés volt. Köszönetet kell mondanom neki, mert sok-sok éven és helyzeten átsegített, amikor nem volt ennél jobb választási lehetőségem. De

megtanultam egy egészségesebb viselkedésmódot: elfogadom az érzelmeimet. Arra valók vagyunk, hogy érezzünk. Működési zavaraink egy részét épp az okozza, hogy tagadni próbáljuk vagy megváltoztatni. Gyógyulásunk rész, hogy megtanuljunk együtt haladni velük, s azzal, amit mondani akarnak nekünk. Viselkedésünkért felelősek vagyunk, de az érzelmeinken nem kell uralkodnunk. Hagyjuk, hogy érvényesüljenek. Valljuk magunkénak, élvezzük és tapasztaljuk meg – vegyük tudomásul – lényünk emocionális részét. Ma felhagyok azzal, hogy erőltetni és irányítani próbálom az érzelmeimet. Inkább erőt és szabadságot adok nekik. Július 31. ENGEDJÜK EL, AMIRE VÁGYUNK! „Azoknak, akiknek a túlélést eddig a dolgok irányítása és önmaguk feladása nyújtotta, nem lehet könnyű az elengedés.” (Lépj ki a társfüggőségből!) Gyógyulásunk során megtanuljuk, mennyire fontos, hogy tudjuk, mit akarunk, és mire van szükségünk. És mi az

eredménye ennek az elgondolásnak? Lesz egy óriási méretű, de pontosan meghatározott tartalmú csomagunk, amelybe ki nem elégített vágyainkat és szükségleteinket gyömöszöltük. Vállaljuk a kockázatot, és nem tagadjuk többé, hanem elfogadjuk. Csupán az a gond, hogy ezek csak ott vannak kielégítetlenül Ez igencsak idegesítő, fájdalmas, bosszantó, néha kényszeres helyzet lehet. Szükségleteink pontos megfogalmazása után van egy újabb lépés ahhoz, hogy megkaphassuk, amit szeretnénk, illetve, amire szükségünk van. Ez a lépés a gyógyulási folyamat egyik spirituális iróniája; ugyanis vágyainkat és szükségleteinket egyszerűen elengedjük, miután oly sok nehézség árán sikerült őket meghatároznunk. Elengedjük, lemondunk róluk – gondolati, érzelmi, spirituális és fizikai szinten. Ez olykor azt jelenti, hogy feladjuk a dolgot. Nem mindig könnyű eljutni idáig, de rendszerint éppen ide kell eljutnunk. Milyen sokszor megesett

velem, hogy először tagadtam, amire vágytam, aztán megtettem mindent, hogy meghatározzam igényeimet, azután pedig bosszankodtam és ideges lettem, amiért nincs meg, amire vágyom, és fogalmam sincs, hogy kaphatom meg. Ha ilyenkor megpróbálom úgy irányítani vagy befolyásolni a dolgokat, hogy mégis megkapjam, 97 http://www.doksihu rendszerint még rontok is a helyzeten. A keresgélés, a folyamat irányítására tett próbálkozás általában csődöt mond. Elkeseredésemre rá kell jönnöm, hogy el kell engednem a dolgot Néha el kell jutnom arra a pontra is, amikor kimondom: „Már nem is akarom! Tudom, hogy fontos lenne, de nem tudom úgy irányítani az életemet, hogy megkaphassam. Már nem érdekel. Abszolút boldog leszek nélküle, sőt annak reménye nélkül is, hogy megkapom, mert épp a reménykedés készít ki leginkább: minél inkább reménykedem, annál jobban kikészülök attól, ha nem kapom meg.” Nem tudom, a folyamat miért éppen így

működik. Csak annyit tudok, hogy nálam így működik. Gyakran megkaphatjuk, amire igazán vágyunk, vagy amire igazán szükségünk van. Vagy még annál jobbat is. Az elengedés része annak, hogy megkaphassuk Ma igyekszem elengedni azokat a vágyaimat, és szükségleteimet, amelyek hiányérzetet keltenek bennem. Céljaim listájához csatolom, azután elengedem őket Bízom Istenben, hogy teljesíti szívem vágyait, és Ő időzítése szerint és úgy, ahogy Ő akarja. AUGUSZTUS Augusztus 1. HÁLA „Megtanuljuk azt a varázslatos leckét, hogy ha a legtöbbet hozzuk ki abból, amink van, még többünk lesz.” (Ne függj többé senkitől!) Addig mondogasd, hogy köszönöm, amíg így is gondolod. Mondj köszönetet Istennek, az életnek, és az univerzumnak mindazokért és mindazért, amit utadba küldött! A hála az élet teljességét nyitja meg. Elegendővé varázsolja azt, amink van Sőt, még többé A tagadást elfogadássá változtatja, a káoszt renddé, a

zavarodottságból világosságot teremt. Egy egyszerű étkezésből lakomát tud varázsolni, egy házból otthont, idegenből barátot. A problémákat ajándékokká változtatja, a kudarcokat sikerré, a váratlanból tökéletes időzítés lesz, a tévedésekből pedig fontos események. A puszta létezésből igazi élet, a zűrzavaros helyzetekből fontos és jótékony tanulságokat hoz ki. A hála értelmet ad múltunknak, békét hoz a mának, és fölvázolja a jövő képét. Helyükre teszi a dolgokat A hála a negatív energiát pozitív energiává változtatja. Nincs olyan helyzet vagy körülmény – nagy vagy kicsi – melyet a hála ereje nem alakíthatna át. Kezdhetjük azzal, aki ma vagyunk, és amivel ma rendelkezünk: érezzünk hálát érte, aztán hagyjuk, hogy elvégezze varázslatát. Mondj köszönetet, amíg így is gondolod! Ha elég sokszor mondod, el fogod hinni. Ma a hálát átalakító fényerejét bocsátom életem minden körülményére.

Augusztus 2. KÖZTES ÁLLAPOT Néha ahhoz, hogy a mostani helyünkről eljussunk oda, ahol lenni szeretnénk, át kell, hogy éljük a kettő közötti állapotot. A gyógyulási folyamat egyik legnehezebb része, hogy amikor elengedjük a megszokott régit, amit már nem akarunk, hajlandók legyünk egy ideig üres kézzel állni, s várni, hogy Isten megtöltse. Ez vonatkozhat érzelmekre is. Tele voltunk haraggal, és sértődöttséggel Ezek az érzelmek bizonyos értelemben jó ismerőseinkké váltak. Amikor végre szembesülünk velük, és elengedjük őket, egy ideig üresnek érezhetjük magunkat. Köztes állapotban vagyunk a fájdalom és a higgadt elfogadás öröme között. Ez a köztes állapot vonatkozhat kapcsolatokra is. Az újra való felkészülés első állomása, hogy elengedjük a régit. Ez ijesztő is lehet Egy ideig üresnek és elesettnek érezhetjük magunkat Egyedül vagyunk, miközben azon tűnődünk, rosszul tettük-e, hogy elengedtük a jól ismert

verebet a túzokért, amelyről esetleg csak hisszük, hogy ott bujkál a bozótban. 98 http://www.doksihu Életünk és gyógyulásunk sok területén átélhetünk ilyen köztes állapotot: munkánkban, hivatásunkban, otthon, céljainkkal kapcsolatban. De magatartásunkban is előfordulhat, amikor már elengedtük a régit, és még nem tudjuk mivel helyettesíteni. Ez vonatkozhat olyan viselkedésmódokra is, mint az irányítás, és a túlzott gondoskodás, amelyek eddigi életünkben megvédtek minket, és jó szolgálatot tettek. Ilyen köztes állapotban sokféle érzés kavaroghat bennünk: a gyász utolsó hullámai amiatt, amit elengedtünk, vagy elvesztettünk, idegesség, félelem, baljós előérzetek a jövővel kapcsolatban. Ezek a köztes állapot természetes emóciói Fogadd el őket! Érezd át őket Bocsásd el őket. Ez az állapot nem igazán szórakoztató, de fontos. Nem fog örökké tartani Úgy érezhetjük, hogy egy helyben toporgunk, pedig nem.

Köztes állapotban vagyunk Nem ez a végállomás A köztes állapotban is haladunk. Ma ideális helynek fogadom el azt, ahol most vagyok. Ha köztes állapotban vagyok, igyekszek hinni benne, hogy ez sem cél nélkül való, hogy továbbmozdít valami jó felé. Augusztus 3. ÉLJÜNK ERŐNKKEL KAPCSOLATBAN! „Amit kapcsolati függőségnek nevezek, leginkább félelem és pánik, mivel életem nagy részében úgy éreztem, bántottak, csapdába ejtettek, és fogalmam sem volt, hogy óvjam meg magam kapcsolataimban.” (Név nélkül) Mindegy, hogy mióta zajlik gyógyulásunk, még mindig hajlamosak lehetünk arra, hogy lemondjunk erőnkről másokkal – akár felettesünkkel, új szerelmünkkel, gyermekünkkel – szemben. Amikor így teszünk, olyan érzelem – és gondolathalmazt élünk át, melyet „függőségi rohamnak” nevezhetünk: haragot, bűntudatot, félelmet, zűrzavart. E feszültséggel terhes időszakokban előfordulhat, hogy visszatérünk régi

viselkedésformáinkhoz. Azoknál, akik esetleg felnőtt korukban is szorosan kötődnek a szüleikhez, ez a kötődés súlyos stresszt idézhet elő. Nem muszáj beleragadnunk a függőségbe. Nem kell szégyellnünk magunkat az állapotunkért Ne vádoljuk érte se magunkat, se másokat. Csupán éljünk az erőnkkel Gyakorold ezt! Gyakorold, hogy erőddel élve óvd magad, mindegy, kivel hol vagy, mit csinálsz éppen. A gyógyulás mindössze ennyi Ez nem jelenti azt, hogy átesünk a ló másik oldalára, és másokat akarunk irányítani; nem kell sértegetnünk vagy bántanunk őket. Csak azt jelenti, hogy saját erőnkkel élve, óvjuk magunkat. Ez az elhatározás lehet, hogy félelmet vált ki belőled. Ami teljesen normális Óvd magad! Benned vannak a válaszok, s az erő is, hogy megtedd. Kezdj hozzá ma! Kezdd el ott, ahol vagy! Kezdd azzal, hogy legjobb képességeid szerint őrzöd magad, aki most vagy! Ma arra összpontosítok, hogy saját erőmmel élve óvjam magam.

Nem engedem, hogy félelmeim vagy a hamis szégyenérzet és bűntudat eltántorítson ettől. Augusztus 4. SEBEZHETŐSÉG „Megtanultam, hogy minél nagyobb sebezhetőséget engedélyezek magamnak, annál jobban óvhatom azt, aki vagyok.” (Név nélkül) Sokan érezhetjük úgy, hogy csak erős, bizakodó oldalunkat mutathatjuk mások előtt. Azt hisszük, hogy a világ felé mutatott arcunknak mindig udvariasnak, tökéletesnek, higgadtnak, erősnek és ellenőrzöttnek kell lennie. Biztos jó, és gyakran megfelelő, ha kézben tartjuk magunkat, ha nyugodtak és erősek vagyunk, mégis mindnyájunknak van egy másik oldala – az a részünk, amelyik elesett, 99 http://www.doksihu könnyen megijed, kételkedik, és időnként dühbe gurul; amelyiknek szüksége van törődésre, szeretetre, és amelyiket mindig biztosítani kell arról, hogy a dolgok jól fognak alakulni. Ha ezeknek hangot adunk, sebezhetőek leszünk és persze kevésbé tökéletesek, de ezt az oldalunkat

is el kell fogadnunk. Ha megengedjük magunknak, hogy sebezhetőek legyünk, ez tartós kapcsolatokhoz segít hozzá. Sebezhetőségünknek másokkal való megosztása révén közelebb érezzük magunkat az emberekhez, és ez kölcsönös. Jobban szerethetjük, és könnyebben elfogadhatjuk magunkat Gyógyító erővé válhatunk mások számára, s ez által is teljesebbek leszünk. Ma megengedem magamnak, hogy másokkal szemben sebezhető legyek, amikor úgy érzem, megfelelő és biztonságos. Augusztus 5. A PÉNZHEZ VALÓ VISZONYUNK Lehet, hogy életünkben annyi fájdalmat éltünk át, hogy mélységesen igazságtalannak tartjuk, ha most fel kell nőnünk, és anyagilag is felelősséget kell vállalnunk magunkért. Érthető ez az érzés, de nem egészséges. Sok, a gyógyulás útján járó úgy érezheti, hogy bizonyos emberek, vagy általában az élet, tartozik neki azzal, hogy eltartsa őket, ha már annyi mindenen mentek keresztül. Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a

bőrünkben, és megleljük azt az érzelmi békét, és szabadságot, melyet a gyógyulásban keresünk, egészséges határokat kell kialakítanunk a pénzzel kapcsolatban is, nevezetesen el kell döntenünk, mit adhatunk másoknak, és mit fogadhatunk el tőlük. Úgy érezzük, mások azért tartoznak nekünk, mert mi nem tudunk magunkról gondoskodni? Úgy hisszük, mások tartoznak nekünk, azért, mert nekünk nincs annyi pénzünk, mint nekik? Tudatosan vagy tudat alatt azt hisszük, azért tartoznak, mert oly sokat szenvedtünk a velük vagy valaki mással fenntartott kapcsolat miatt? A bíróságon megítélhetnek kártérítést, de nem a gyógyulásban. Ha határaink nem egészségesek atekintetben, hogy mit fogadhatunk el másoktól, ez nem vezet egészséges kapcsolatokra se másokkal, se magunkkal. Nézz magadba! A kulcs a hozzáállásunk. A problémát pedig a pénz elfogadásával kapcsolatos határaink jelentik. Fogadd el az önmagadért való felelősség

kihívását Ma igyekezni fogok, hogy egészséges és világos határokat alakítsak ki azzal kapcsolatban, hogy másoktól pénzt fogadok el. Gyógyulásom részeként komolyan megvizsgálom financiális történetemet, megnézem, elfogadtam-e mások pénzét úgy, hogy nem vallott egészséges határokra. Ha olyan esetre bukkanok, amikor hozzáállásom nem tükrözte a magamért vállalt felelősséget, igyekszem helyrehozni. Augusztus 6. A PROBLÉMÁK MEGOLDÁSA A problémák arra valók, hogy megoldjuk őket. Egyesek sokkal több időt fecsérelnek arra, hogy problémáik miatt sopánkodnak, mint amennyit megoldásukra szánnak. „Miért éppen velem történik ez?”, „Hát nem szörnyű az élet?”, „Hogy történhetett ilyesmi velem?”, „Te jó ég! De borzalmas!”, „Miért pont engem szemelt ki az Isten (az univerzum, az adott személy vagy az élet)?” A problémák elkerülhetetlenek. Mások előre láthatók Némelyek meglepetésként jelentkeznek. De soha ne

lepődjünk meg azon, hogy rendszeresen szembekerülünk velük A jó hír az, hogy minden problémának van megoldása is. Néha azonnal Néha eltart egy ideig, hogy rájöjjünk. Néha az a megoldás, hogy elengedjük a dolgot Néha nekünk kell megoldanunk, néha másra vár ez a feladat. Olykor magától adódik, mit kell tennünk; máskor küszködünk, botladozunk, és miután megtesszük, amire képesek vagyunk, a többit Felsőbb Erőnk segítségére kell bíznunk. 100 http://www.doksihu Néha a probléma hozzátartozik az élethez. Néha azért fontos, mert tanulunk valamit belőle és megoldásából. Néha valami jó kezd testet ölteni általuk életünkben Olyan irányba terelnek minket, amelyik sokkal jobb, mint amerre egyébként mentünk volna. Néha csak vannak, néha pedig azt jelzik, hogy rossz vágányra tévedtünk. Meg lehet tanulni, hogy a problémákat az élet elkerülhetetlen velejáróinak tekintsük. Meg lehet tanulni, hogyan oldhatjuk meg őket. Meg

lehet tanulni, hogy bízzunk problémamegoldó képességünkben. Meg lehet tanulni, hogy felismerjük, melyik terel új utakra, és melyik az, ami azonnal megoldásért kiált. Meg lehet tanulni, hogy a probléma helyett a megoldásra összpontosítsunk, és pozitívan közelítsünk az élethez, a problémák és megoldások elkerülhetetlen áramához. Ma megtanulom, hogy a megoldásban bízzak ahelyett, hogy a problémák áldozatává válnék. A problémákat nem arra használom, hogy bizonyítsam, mennyire tehetetlen vagyok, milyen mártír sorsot róttak rám az égiek. Nem hordozom körül véres kardként gondjaimat, azt bizonyítandó, milyen borzalmas az élet. Megtanulok bízni a problémák és megoldások áramában. Istenem, segíts megoldanom azokat a problémákat, amelyeket ma meg tudok oldani! Segíts, hogy a többit elengedjem! Segíts hinnem abban, hogy meg tudok velük birkózni! Minden problémának van megoldása. Augusztus 7. MONDJ NEMET! A szótár egyik

legrövidebb és legkönnyebb szava a nem, mégis sokan ezt tudjuk legnehezebben kimondani. Próbáld csak ki, és mondd hangosan: Nem! Kiejteni egyszerű, kimondani nehéz. Attól félünk, hogy az emberek nem fognak szeretni, vagy bűntudatot fogunk érezni. Azt hisszük, egy „jó” munkaerő, gyermek, szülő, házastárs vagy egy jó keresztény sohasem mond nemet. A gond csak az, hogyha nem tanulunk meg nemet mondani, egy idő után nem fogjuk szeretni magunkat és azokat sem, akiknek folyton a kedvét keressük. Még megbüntethetjük őket neheztelésből. Mikor mondjunk nemet? Amikor tényleg így gondoljuk. Ha megtanulunk nemet mondani, abbahagyjuk a hazudozást. Az emberek bízhatnak bennünk, és mi is bízhatunk magunkban Mindenféle jó dolog történik velünk, ha elhatározzuk, ezen túl azt mondjuk, amit gondolunk. Ha rettegünk attól, hogy nemet mondjunk, nyerhetünk hozzá egy kis időt. Szünetet tarthatunk, megpróbálkozhatunk egy másik szóval, majd

visszatérhetünk az eredetihez, és kimondhatjuk a nemet. Döntésünket nem kell hosszasan magyaráznunk Ha tudunk nemet mondani, igent is mondhatunk arra, ami jó. És a többiek komolyan veszik majd, akár igent, akár nemet mondunk. És megtanulunk egy titkot: nem is olyan nehéz kimondani azt a nemet. Ma nemet mondok, ha csakugyan azt gondolom. Augusztus 8. MONDJ IGENT! Tegnap arról beszéltünk, hogyan tanuljunk meg nemet mondani. Ma egy másik fontos szóval foglalkozunk: az igennel. Igent mondhatunk olyasmikre, amiket jónak érzünk, igent mondhatunk arra, amit szeretnénk akár magunknak, akár másoknak. Megtanulhatunk igent mondani a szórakozásra. A csoportos összejövetelekre, barátaink meglátogatására, a segítségkérésre. Megtanulhatunk igent mondani az egészséges kapcsolatokra, azokra az emberekre és tevékenységekre, melyek javunkra válnak. Megtanulhatunk igent mondani vágyainkra és szükségleteinkre, ösztöneinkre és Felsőbb Erőnk

vezérlésére. Megtanulhatunk igent mondani arra, hogy segítsünk, ha úgy érezzük, ez a helyes. Megtanulhatunk igent mondani az érzelmeinkre. Megtanulhatjuk észrevenni, mikor van 101 http://www.doksihu szükségünk egy kiadós sétára, egy kis szundikálásra, arra, hogy valaki masszírozza meg a hátunkat, vagy vegyünk magunknak egy csokor virágot. Megtanulhatunk igent mondani a munkánkra, ha jónak érezzük. Megtanulhatunk igent mondani mindenre, ami táplál és éltet. Megtanulhatunk igent mondani az élet és a szeretet által kínált ajándékokra. Ma igent mondok mindarra, amit jónak és helyesnek érzek. Augusztus 9. KÉRJÜK, AMIRE SZÜKSÉGÜNK VAN! Döntsd el, mire van szükséged, azután menj oda ahhoz, aki megadhatja neked, és kérd tőle! Néha ugyancsak kemény munkát és sok energiát igényel, hogy megkapjuk, amit szeretnénk. Meg kell kínlódnunk azért, hogy felismerjük, mire vágyunk, aztán meg kell küzdenünk azért, hogy elhiggyük, meg

is érdemeljük. Ezután pedig esetleg meg kell tapasztalnunk azt a csalódást, hogy nemet mondanak, és törhetjük a fejünket, hogy most mit csináljunk. Néha nem olyan nehéz megkapnunk, amit akarunk. Néha elég, ha csak kérjük Odamegyünk valakihez, vagy Felsőbb Erőnkhöz fordulunk, és tőle kérjük. De mert néhanapján nehezen kaphatjuk meg, amit szeretnénk, abba a csapdába esünk, hogy azt képzeljük, mindig nehéz. Néha azzal, hogy el akarjuk kerülni a tortúrát, félünk a küzdelemtől, vagy egyszerűen félelemből sokkal nehezebbé tesszük magunknak a dolgot, mint amilyen lehetne. Esetleg eleve dühösek vagyunk, mert azt hisszük, soha nem kapjuk meg, amit akarunk, vagy mert előre látjuk, mennyit kell „küszködnünk” érte. És mire odáig jutunk, hogy elmondjuk, mit is akarunk, olyan mérgesek vagyunk, hogy kérés helyett követelőzünk. Ezzel pedig hatalmi játékot indítunk be, holott csak a mi fejünkben létezik. Esetleg annyira

felhergeljük magunkat, hogy már nem is kérünk, vagy a kelleténél jóval több energiát pazarolunk arra, hogy önmagunkkal küszködjünk, míg végül rájövünk, hogy a másik vagy Felsőbb Erőnk boldog, ha teljesítheti kérésünket. Néha csakugyan küzdenünk, dolgoznunk és várnunk kell arra, amit szeretnénk. Máskor egész egyszerűen megkaphatjuk, mert csak közöljük, hogy ez az, amit szeretnénk. Kérj! Majd akkor eldöntheted, mitévő légy, ha nemet mondanak, vagy nem azt kapod, amit akarsz. Ma nem találok ki semmilyen nem létező nehéz helyzetet azzal kapcsolatban, hogy megkapjam, amit akarok, és amire szükségem van. Ha van valami, amit másoktól kellene megkapnom, kérni fogom, mielőtt elkezdenék küzdeni érte. Augusztus 10. A TÖKÉLETESSÉG ELENGEDÉSE „A gyógyulás útján egyre tisztábban látom, hogy önmagam és egyéni túlérzékenységem elfogadása – akár önmagam kinevetése is – sokkal előrébb visz, mintha folyton piszkálnám

magam és elvárom, hogy tökéletes legyek. Lehet, hogy erről szól ez az egész – önmagam feltétel nélküli elfogadásáról, szeretetéről és igényeim kielégítéséről.” (Név nélkül) Hagyj fel azzal, hogy tökéletességet vársz el magadtól és környezetedtől! A tökéletesség elvárásával bosszantó, sőt szörnyű dolgot művelünk magunkkal és környezetünkkel is. Olyan helyzetet teremtünk, melyben se mások, se mi soha nem érezhetjük magunkat igazán jól. A tökéletesség elvárása olyan feszültté teheti az embereket, hogy – velünk együtt – sokkal több hibát követnek el, mint rendesen, mert idegesek és a hibákra összpontosítanak. Ez nem jelenti azt, hogy megengedhetjük a helytelen viselkedést azzal az indokkal, hogy senki sem tökéletes. Nem jelenti azt, hogy ne legyenek határaink és ésszerű elvárásaink magunkkal és másokkal szemben. De az elvárásaink legyenek ésszerűek. A tökéletesség elvárása nem az 102

http://www.doksihu Az emberek hibáznak. Minél kevésbé idegesítjük, bátortalanítjuk el és nyomjuk el őket a tökéletesség elvárásával, annál jobb eredményt fognak produkálni. A tökéletességre való törekvés félelmet ébreszt, sőt megbénít. Ilyen légkörben nem lehet harmonikus és jó teljesítményt nyújtani, önmagunk legjavát adni. Jelölj ki határokat, és tartsd meg. Legyenek ésszerű elvárásaid Igyekezz képességeid legjavát adni. Bátoríts erre másokat is, de tudd, hogy mindenki követ el hibát Tudd, hogy a megélt tapasztalatokból tanul mindenki. Néha fogyatékosságaink, és tökéletlenségünk határozza meg egyediségünket, ugyanúgy, ahogy egy műalkotás esetében. Ízlelgesd őket! Nevess rajtuk! Miattuk is szeresd magad! Bátoríts másokat és magad arra, hogy a tőled telhető legjobbat tedd. Szeresd és ápold azt, aki vagy, és ezt tedd másokkal is. Azután pedig ismerd fel, hogy nemcsak úgy, véletlenül lettünk emberek

– emberinek szántak és teremtettek. Istenem, segíts ma elengednem azt az igényemet, hogy tökéletes legyek, és ne ragaszkodjam ésszerűtlenül mások tökéletességéhez. Ezt nem arra fogom használni, hogy elviseljem, ha mások bántanak, hanem arra, hogy elvárásaim egyensúlyban legyenek. Szeretettel és elfogadással teli, egészséges légkört teremtek magamban és magam körül. Bízom abban, hogy ezzel hozom ki a legtöbbet magamból és másokból. Augusztus 11. GYÓGYULÁS Hagyd, hogy a gyógyító energia átáramoljon testeden! Isten, az univerzum, az élet és a gyógyulás energiája vesz körül. Várja, hogy magunkba szívjuk, feltöltődjünk vele. Vár ránk a csoportfoglalkozásokon, egy elsuttogott ima szavaiban, egy gyengéd érintésben, egy-egy pozitív szóban és gondolatban. Gyógyító energia van a napban, a szélben, az esőben. Hagyd, hogy eljöjjön hozzád ez a gyógyító energia! Vonzd magadhoz! Fogadd el! Hagyd, hogy beléd ivódjék!

Lélegezd be az arany fényt! Lélegezd ki! Engedd el a félelmeidet, haragodat, sértődöttséget, kételyeidet! Hagyd, hogy a gyógyító energia beléd áramoljon, majd rajtad keresztül eljusson másokhoz! Csak kérned kell, csak hinned kell benne, és a tiéd. Ma kérni fogom és elfogadom Istentől és az univerzumtól a gyógyító energiát. Hagyom, hogy belém áramoljon, feltöltsön, és rajtam keresztül eljusson másokhoz. A gyógyulás folyamatos körforgásának része vagyok, egy vagyok vele. Augusztus 12. EGYENESSÉG Egyenes emberek között élni élvezetes. Sosem kell találgatnunk, mit gondolnak vagy éreznek igazából, mert gondolataik őszinték, és nyíltan kifejezik az érzelmeiket. Soha nem kell azon tanakodnunk, vajon bűntudatból vagy kötelességérzetből vannak velünk, vagy azért, mert velünk akarnak lenni. Ha tesznek értünk valamit, nem kell a miatt aggódnunk, hogy nem neheztelnek-e ránk később, mert az egyenes emberek általában azt teszik,

amiben maguk is kedvüket lelik. A miatt sem kell aggódnunk, nem haragszanak-e, mert a haragjukat, ha van bennük, kimondják, foglalkoznak vele és gyorsan leküzdik. Nem kell azon tűnődnünk, mit beszélnek rólunk a hátunk mögött, mert ha valami mondanivalójuk van számunkra, azt közvetlenül nekünk mondják el. Azon sem kell töprengenünk, megbízhatunk-e bennük, mert az egyenes emberek megérdemlik a bizalmat. Hát nem lenne csodálatos, ha mindnyájan egyenes emberek lennénk? 103 http://www.doksihu Ma elengedem azt a hiedelmemet, hogy a kerülőút valami okból jó vagy kívánatos. Inkább arra törekszem, hogy kommunikációm őszinte, egyenes és világos legyen. Kapcsolataimban az egyenességet magamnál kezdem. Augusztus 13. BARÁTOK Ne becsüld le a barátság fontosságát! Ne hanyagold el a barátaidat! A barátok léte nagy öröm. Felnőttkori barátságaink jó alkalmat kínálnak arra, hogy megtanuljuk értékelni, mennyi örömöt élhetünk meg

közösen. A barátok vigaszt is nyújtanak. Ki ismer minket jobban, ki adhat több támogatást, mint egy jó barát? Egy baráti kapcsolat jó alkalom arra, hogy hűek legyünk magunkhoz. Az, hogy milyen barátokat választunk, gyakran tükrözi aktuális problémáinkat. A kölcsönös támogatás kölcsönösen segíthet a fejlődésben. Némelyik barátság hol erősödik, hol gyengül, különféle ciklusokon megy át az évek során. Némelyik elhalványodik, ha az egyik fél „kinövi” a másikat. Próbatételek és vizsgák várnak ránk, és néha szükség van a gyógyulást elősegítő viselkedésmódok alkalmazására. De van olyan barátság, amely egy egész életre szól. Vannak szerelmi kapcsolatok, és vannak barátságok. Néha pedig a barátságból – különösen, ha gyógyulásunk közben találkozunk vele – szerelmi kapcsolat válhat. Ma kinyújtom a kezem egyik barátom felé. Hagyom, hogy élvezzem a hosszan tartó barátság vigaszát és örömeit.

Augusztus 14. ÉLJÜNK AZ ERŐNKKEL! Sokunk életében akad egy olyan ember, aki időről, időre megkérdőjelezi, hogy bízhatunk-e magunkban és tudunk-e gondoskodni magunkról. Ha csak meghalljuk az illető hangját vagy a közelében vagyunk, máris elfeledkezünk mindarról, amit a dolgok valós mivoltáról tudunk, s arról, hogyan élhetünk saját erőnkkel, hogyan legyünk egyenesek, és hogy milyen fontosak vagyunk. Lemondunk az erőnkről velük szemben. A bennünk élő gyermek erőteljes érzelmek örvényébe kerül. Egyszerre hatja át a szeretet, a félelem a harag Úgy érezzük, csapdába estünk. Tehetetlenek vagyunk vagy annyira befolyásolhatók, hogy képtelenek vagyunk egyszerűen gondolkodni. Kétségbeesett kötélhúzás kezdődik egyfelől a haragunk, másfelől a szeretet – és elfogadásvágyunk, a fejünk és a szívünk között. Lehet, hogy annyira lefegyverez, vagy megfélemlít ez a hadakozás, hogy megint csak egyféleképpen tudunk reagálni:

kapitulációval. Horogra akadtunk. De megtörhetjük a varázslatot. Kezdjük azzal, hogy tudatosan felismerjük, kik azok, akiknek a horgán fennakadunk. Rá tudjuk venni magunkat arra, hogy ne a régi módon reagáljunk. Akkor se, ha az újfajta reagálás először sete-suta és kényelmetlen. Keressük meg az indítékainkat! Esetleg befolyásolni vagy irányítani próbáljuk az illetőt? A másik embert nem tudjuk megváltoztatni, de mi kiléphetünk a ránk kiosztott szerepből ebben a közös játékban. Jó módszernek kínálkozik erre, ha eltávolodunk és megszabadulunk az irányítás szükségletétől. A következő lépés, hogy megtanuljunk élni az erőnkkel, és megszabaduljunk a másik befolyásától. Megtanulhatunk élni az erőnkkel, a nehéz emberekkel szemben is Nem egyik pillanatról a másikra, de már ma hozzákezdhetünk, hogy megszabaduljunk önpusztító reagálásunktól, hogy ne akadjunk horogra többé. Istenem, segíts felismernem, mely

kapcsolataimban mondtam le saját erőmről. Segíts elszabadulnom a horogról, és élni az erőmmel. 104 http://www.doksihu Augusztus 15. ADJUNK TERET AZ ÉRZÉSEKNEK! Teret kell adnunk másoknak és magunknak is ahhoz, hogy tudatosítsuk érzéseinket, és feldolgozhassuk őket. Emberek vagyunk, nem robotok. Lényünk fontos része érzelmi központunkhoz kötődik Vannak bennünk súlyos, néha felkavaró, néha robbanást előidéző érzések, melyeket fel kell dolgoznunk. Ha szembenézünk velük, és feldolgozzuk őket, ezzel mi is, mások is fejlődünk. Akár szerelemről, akár barátságról, családi vagy üzleti kapcsolatról van szó, szükség van térre ahhoz, hogy átérezhessük és feldolgozhassuk a belőlük származó érzéseket. Van, aki úgy hívja ezt: „átélem a folyamatot.” Ésszerűtlen azt hinni, hogy ehhez nem kell idő és tér. Ha nem adjuk meg, eleve kudarcra ítéljük magunkat és kapcsolatainkat. Érzéseink feldolgozásához időre és

térre van szükség, továbbá engedélyre, hogy akkor is foglalkozhassunk velük, ha ez néha furcsa, kényelmetlen vagy zavaros folyamatokon át vezet. Ilyen az élet. Ilyen a növekedés És rendjén van így Adhatunk teret érzéseinknek. Adhatunk időt, engedélyt másoknak, hogy feldolgozzák érzéseiket. Nem muszáj olyan rövid pórázra fognunk se magunkat, se másokat És érzéseink feldolgozása közben nem kell felesleges energiát pazarolnunk arra, hogy külön-külön reagáljunk a magunk vagy mások minden egyes érzésére. Nem kell minden olyan komolyan vennünk. Hagyd átáramolni rajtad érzéseidet, és ne félj attól, hová visz az áramlat. Betarthatok bizonyos ésszerű viselkedési határokat, mégis hagyhatok elég teret egy sereg érzésnek. Augusztus 16. ÖNMAGUNK MEGMENTÉSE Egy mártírt senki sem szeret. Milyen érzés mártírok közelében lenni? Bűntudat és harag fog el, csupa negatív gondolat és érzés, úgy érezzük, csapdába estünk, és

minél előbb ki akarunk belőle szabadulni. Sokunk kifejlesztette magában azt a hitet, hogy akkor kapjuk meg azt, amit akarunk, ha folyton mindentől megfosztjuk magunkat, nem törődünk az érdekeinkkel, feláldozzuk magunkat, és feleslegesen szenvedünk. Az a dolgunk, hogy észrevegyük képességeinket, az erősségeinket, és hogy ezeket fejlesztve, segítségükkel cselekedve gondoskodjunk magunkról. Az a dolgunk, hogy észrevegyük, ha megfosztjuk magunkat valamitől, és kárpótoljuk érte magunkat. A folyamat bennünk kezdődik el azzal, hogy felismerjük, mi az, amit megérdemlünk, és nem fosztjuk meg tőle magunkat. Az élet kemény, de nem kell még nehezebbé tennünk azzal, hogy elhanyagoljuk magunkat. A szenvedés nem dicsőség, csupán szenvedés. Fájdalmunk nem akkor szűnik meg, ha megjelenik életünkben a megmentő, hanem akkor, ha felelősséget vállalunk magunkkért, és megszüntetjük a fájdalmunkat. Ma én leszek saját megmentőm. Nem várok másra,

hogy helyettem szüntesse meg gondjaimat és oldja meg problémáimat. Augusztus 17. GYÓGYÍTÓ GONDOLATOK Legyenek gyógyító gondolataid! Ha neheztelést vagy haragot érzel, kérd Istent, segítsen átérezni és okulni belőle, majd engedd el. Kérd, hogy áldja meg azokat, akikre haragszol Kérd, hogy áldjon meg téged is. 105 http://www.doksihu Ha félsz, kérd, hogy vegye el tőled a félelmedet. Ha nyomorúságosan érzed magad, erőltesd a hálát. Ha úgy érzed, meg vagy fosztva valamitől, tudd, hogy van belőle elég mindenkinek Ha szégyelled magad, nyugtasd meg magad, hogy nincs veled semmi baj. Ha kételkedsz abban, hogy jól időzítettél-e valamit vagy jó helyen állsz-e ott, ahol vagy, mondd azt magadnak, hogy nincs semmi baj, éppen ott tartasz, ahol tartanod kell. És győzd meg magad arról, hogy mások is így vannak vele. Ha a jövőn tűnődsz, mondd azt magadnak, hogy szép és jó lesz. Ha pedig visszanézel a múltba, semmit ne bánj. Ha

problémákat észlelsz, mondd azt magadnak, hogy idejében megtalálod a megoldást, és a probléma is megajándékoz valamivel. Ha ellenállsz gondolataidnak vagy érzéseidnek, gyakorold az elfogadást. Ha kínosan érzed magad, tudd, hogy elmúlik ez is. Ha vágyat vagy szükséget érzel valamire, mondd azt magadnak, hogy teljesülni fog. Ha aggódsz azok miatt, akiket szeretsz, kérd Istent, hogy védje meg őket és törődjék velük. Ha magad miatt aggódsz, kérd ugyanezt Gondolj másokra szeretettel. Magadra is Azután pedig figyeld, ahogy gondolataid átalakítják a valóságot. Ma gyógyító gondolatokat keresek. Augusztus 18. ÉRTÉKELD A PILLANATOT! „A távolabbra helyezkedés együtt jár azzal, hogy a jelen pillanatban élünk: itt és most. Megengedjük, hogy az élet megtörténjék ahelyett, hogy erőltetni vagy irányítani próbálnánk. Nem neheztelünk a múltra, és nem félünk a jövőtől. Minden napból a lehető legtöbbet hozzuk ki.” (Ne függj

többé senkitől!) E pillanatban pontosan ott vagyunk, ahol lennünk kell, és ahová szántak. Milyen gyakran pazaroljuk időnket és energiánkat arra, hogy azt kívánjuk, bárcsak mások vagy bárcsak valahol másutt lennénk, bárcsak mást csinálhatnánk! Ha azt hisszük, a jelen pillanat merő tévedés, feleslegesen összezavarjuk magunkat, tévútra tereljük energiánkat. Mert pontosan ott vagyunk, ahol éppen most lennünk kell Érzéseink, gondolataink, körülményeink, a ránk váró feladatok és kihívások mind részei a tervnek. Térj haza önmagadba! Térj vissza a jelen pillanatba! Azzal nem változtathatunk a dolgokon, ha elmenekülünk vagy elhagyjuk a jelent. Úgy változtathatunk rajtuk, ha elfogadjuk őket és megadjuk neki magunkat. Egyes helyzeteket könnyebb elfogadni, másokat nehezebb Jó adag hit kell ahhoz, hogy bízzunk a folyamatban, minden egyes momentumában anélkül, hogy túlságosan ragaszkodnánk a múlthoz, vagy túl messzire próbálnánk

tekinteni a jövőbe. Add meg magad a pillanatnak! Ha dühöt érzel, őrjöngj! Ha kijelölsz egy határt, ragaszkodj hozzá. Ha gyászolni valód van, gyászolj. Kövesd az ösztöneidet Ha feladatod van, vesd bele magad Fogadd el a pillanatot. Ott vagyunk, ahol vagyunk, és jól van így. Épp itt kell lennünk ahhoz, hogy eljussunk oda, ahol holnap szeretnénk lenni. Istenem, segíts elengednem azt az igényemet, hogy valaki más legyek, mint aki most vagyok. Segíts, hogy teljesen átadhassam magam a jelen pillanatnak. Elfogadom és megadom neki magam, akár nehéz, akár könnyű, mert bízom az egész folyamat pozitívumában. Felhagyok azzal, hogy irányítani próbáljam; inkább lazítok és hagyom, hogy minden részletében megtapasztaljam. Augusztus 19. A SZÉGYEN ELENGEDÉSE A szégyen az a sötét, erőteljes érzés, amely visszafogja az embert. Igaz, a szégyenérzet megakadályozhatja, hogy helytelenül cselekedjünk. De sokunk hozzászokott, hogy olyan egészséges

viselkedésmódokhoz is hozzákapcsolja, amelyek a javát szolgálhatnák. 106 http://www.doksihu A rosszul működő családokban egészséges viselkedésmódokhoz is kapcsolódhat a szégyenérzet, úgymint az érzéseinkről való beszélgetés, elhatározások, szórakozás, siker, törődés magunkkal, akárcsak az, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Szégyellnünk kellett, ha kérni merészeltük, amire vágytunk, vagy amire szükségünk volt, vagy ha nyíltan és őszintén kommunikáltunk valakivel, ha szeretetet adtunk vagy elfogadtunk. A szégyenérzet néha félelemnek, haragnak, közönyösségnek álcázza magát, vagy kényszert érezhetünk arra, hogy elszaladjunk és elbújjunk – írja Stephanie E. De ha sötét gondolataink vannak, ha rosszul érezzük magunkat a bőrünkben, az valószínűleg nem más, mint szégyenérzet. Gyógyulásunk során megtanuljuk felismerni a szégyenérzetet. És ha már felismertük, azt is megtanulhatjuk, hogy

megengedjük. Mostantól fogva elfogadjuk és szeretjük magunkat Jogod van a létezésre. Jogod van ahhoz, hogy az légy, aki vagy És soha, de soha ne hagyd, hogy a szégyenérzet mást sugalljon. Ma megtámadom és legyőzöm szégyenérzetemet. Augusztus 20. ŐSZINTESÉG A KAPCSOLATOKBAN Kapcsolataink vagy egy bizonyos kapcsolatunk paramétereinek meghatározásában legyünk egyenesek és őszinték. Talán nincs még egy területe életünknek, amely ennyire tükrözné egyediségünket és egyéniségünket. Sokunk elkötelezett kapcsolatban él Mások a találkozgatás idejét élik Megint mások nem találkozgatnak. Van, aki azt kívánja, bárcsak találkozgatna valakivel Vagy azt kívánja, hogy bárcsak elkötelezett kapcsolatban élne. Vannak, akik új kapcsolatba kezdenek gyógyulásuk után. Mások viszont kitartanak a régi mellett Vannak más jellegű kapcsolataink is. Barátságaink A gyerekeinkhez, szüleinkhez, tágabb családunkhoz fűződő szálak. És a

hivatásunk gyakorlásával együtt járó kapcsolatok Fontos, hogy kapcsolatainkban őszinték és egyenesek legyünk. Az egyik olyan terület, ahol ezt bízvást megengedhetjük magunknak, a paraméterek megszabása. Eldönthetjük, kivel akarunk kapcsolatot teremteni – ezt Charlotte Kasl és mások is leírták – és megkérhetjük őket arra, hogy ők is őszintén mondják el, milyennek szeretnék látni ezt a kapcsolatot. Nagyon zavaró lehet, ha egy kapcsolaton belül nem tudjuk pontosan hol állunk – akár munkahelyi, akár baráti, családi vagy szellemi kapcsolatról van szó. Jogunk van ahhoz, hogy nyíltan megmondjuk, mit várunk egy bizonyos kapcsolattól. De egy kapcsolat a két embert egyenlővé teszi, és mindkettőnek ugyanolyan jogokat ad. A másiknak is meg kell tudnia határozni az adott kapcsolatot. Jogunk van tudni, jogunk van megkérdezni, mit gondol róla Ahogy neki is. A legjobb politika az őszinteség. Kijelölhetünk bizonyos határokat. Ha valaki

intenzívebb kapcsolatot akar, mint mi, mondjuk meg pontosan, őszintén, mit szeretnénk, milyen szinten akarunk részt venni benne. Elmondhatjuk, milyen ésszerű elvárásai lehetnek velünk szemben, mert mi pontosan ennyit szándékozunk megadni. És hogy ő miképp birkózik meg ezzel, az már az ő dolga, beéri-e ennyivel. Ha egy baráti kapcsolat zavart okoz, korlátokat szabhatunk neki. Még gyermekeinkkel való kapcsolatunkat is meghatározhatjuk, ha túlságosan lehúznak és túllépik a paramétereinket. Meg kell határoznunk szerelmi kapcsolatunkat is, és azt, mit jelent e kapcsolat a két félnek. Jogunk van kérdezni, és jogunk van világos választ kapni Jogunk van kifejteni a saját elvárásainkat. Ahogy a másik félnek is Az egyetlen célravezető politika az őszinteség, és az egyenesség. Előfordul, hogy nem tudjuk pontosan, mit akarunk. Néha a másik fél nem tudja De minél hamarabb körvonalazni tudjuk – természetesen a másik fél segítségével –

annál előbb eldönthetjük a helyes viselkedést. 107 http://www.doksihu Minél pontosabban meghatározzuk kapcsolatainkat, annál jobban meg tudjuk óvni benne integritásunkat. Jogunk van a határainkhoz, vágyainkhoz, szükségleteinkhez Ahogy a másiknak is. Senkit nem kényszeríthetünk arra, hogy olyan szinten vegyen részt egy kapcsolatban, amelyen nem akar. Mindnyájunknak jogunk van ahhoz, hogy senki ne kényszerítsen semmire. Az információ hatékony eszköz, és ha ismerjük egy kapcsolat meghatározását és határait, ez erőt ad ahhoz, hogy megőrizzük magunkat. Egy kapcsolat kialakítása időt igényel, de bizonyos ponton ésszerű az az igényünk, hogy pontosan meg legyen határozva, és ismeretesek legyenek a határai. Ha a két fél meghatározása nem egyezik, joguk van új döntést hozni a megfelelő információk alapján, és ily módon óvni magukat. Ma arra törekszem, hogy kapcsolataim világosak és őszinték legyenek. Ha vannak tisztázatlan

vagy homályos kapcsolataim, és már elég időt adtam ahhoz, hogy kialakulhassanak, lépéseket teszek, hogy meghatározzam, milyen is ez a kapcsolat. Istenem, segíts, hogy megszabaduljak a félelemtől, s meghatározzam jelenlegi kapcsolataim valódi természetét. Vezess el a világossághoz, ajándékozz meg tiszta, egészséges gondolkodással. Segíts tudnom, hogy amit akarok, rendjén való. Segíts tudnom, hogyha ezt nem is kaphatom meg a másiktól, akkor sincs semmi baj azzal, amit akarok, legföljebb pillanatnyilag nem elérhető. Segíts megtanulnom, hogy vágyaim és szükségleteim, ne szaladjanak túlságosan előre, és adj erőt ahhoz, hogy egészségesen, a helyzetnek megfelelően válasszam ki, hol és hogyan teljesíthetem őket. Augusztus 21. TÁVOLABBRA HELYEZKEDÉS A KAPCSOLATOKBAN Sokan megkérdőjelezik és kifogásolják a másiktól való távolabbra helyezkedés gondolatát, amikor először találkoznak vele, mondván, hogy ez azt jelenti, nem törődünk

az illetővel. Hitük szerint csakis azzal mutathatjuk ki, mennyire törődnek vele, ha aggódunk érte, ha azt akarjuk, hogy fogadják el, mit mi tartunk jónak számukra, s ha ezt mindenáron rá akarjuk erőltetni. Azt hiszik, hogy az aggódásukkal és a kényszerítéssel az általuk kívánt eredményt érhetik el. Pedig nem mennek vele semmire. Ha történetesen nekik van igazuk, akkor sem kényszeríthetik rá a másikra. Miközben a távolabbra helyezkedés elvét gyakoroljuk, fokozatosan felismerjük az igazságot. A távolabbra helyezkedés, különösen ha szeretettel párosul, bevált viselkedési forma. Megtanulunk valami mást is. A távolabbra helyezkedés – mások irányításáról való lemondás – minden kapcsolatnak javára válik. Ajtót nyit a lehető legjobb eredmény előtt Csökkenti a frusztrációt, felszabadít, hogy mi is, mások is békében és harmóniában élhessünk. Megengedi, hogy Felsőbb Erőnk is közbelépjen. Ma bízom a szeretettel

párosuló távolabbra helyezkedésben. Belátom, hogy nem csak én engedem el a dolgot, hanem egyúttal hagyom, hogy Isten kifejtse hatását. Szeretek másokat, de magamat is szeretem. Augusztus 22. FELELŐSSÉG CSALÁDUNK TAGJAIÉRT „Még most is emlékszem arra, ahogy édesanyám a szívéhez kapott, és azzal fenyegetőzött, hogy szívrohamot kap és meghal, és én leszek az oka.” (Név nélkül) Sokunk esetében a gyermekkorban gyökeredzik az a hit, hogy felelősek vagyunk mások érzéseiért, és ezt a hitet szűkebb családunk plántálta belénk. Lehet, hogy azt mondták, megkeserítjük anyánk, vagy apánk életét, ebből pedig logikusan következett, hogy felelősek vagyunk boldogságukért. Az, hogy mi vagyunk felelősek szüleink boldogságáért vagy nyomorúságáért, a túlzott hatalom hitével vagy bűntudattal tölthet el. 108 http://www.doksihu Szüleink fölött nincs ilyen hatalmunk, nem irányíthatjuk érzelmeiket, életük folyását. Azt sem kell

megengednünk, hogy nekik ilyen hatalmuk legyen fölöttünk. Szüleink a tőlük lehető legjobbat tették. Mégsem kell elfogadnunk semmi olyan meggyőződést tőlük, amely egészségtelen. A szüleink, de azért nincs mindig igazuk A szüleink, de meggyőződéseik és viselkedésük nem mindig egészségesek, és nem szolgálják mindig a mi valódi érdekünket. Szabadon megvizsgálhatjuk és kiválaszthatjuk a magunk meggyőződéseit. Engedd el a bűntudatot! Engedd el a túlzott felelősséget szüleiddel és családod más tagjaival szemben. Nem kell hagynunk, hogy destruktív meggyőződéseik irányítsák érzelmeinket, viselkedésünket, életünket. Ma hozzákezdek, hogy felszabadítom magam minden olyan önpusztító hiedelem alól, melyet szüleim adtak át nekem. Igyekszem megfelelő elképzeléseket és határokat kialakítani arról, mekkora hatalmam és felelősségem legyen szüleim irányában. Augusztus 23. GONDOSKODÁS ÖNMAGUNKRÓL „Mikor leszünk

szeretetre méltók? Mikor érezzük magunkat biztonságban? Mikor kapjuk meg azt a védelmet, gondozást és szeretetet, amit bőven megérdemlünk? Akkor kapjuk meg, ha mi megadjuk magunknak. (Lépj ki a társfüggőségből!) Zavarba ejthet az az ötlet, hogy mi adjuk meg magunknak azt, amit szeretnénk, és amire szükségünk van, különösen akkor, ha évekig abban a tudatban éltünk, hogy nem helyes, ha magunkkal többet törődünk. Meg lehet tanulni, hogy ne arra fordítsuk minden energiánkat, hogy másokkal és az ő felelősségük átvállalásával foglalkozzunk, hanem magunkkal, és a magunkkal szembeni felelősségünkkel. Ezt mindennapos gyakorlással sajátíthatjuk el Először lazuljunk el, lélegezzünk mélyeket, és engedjük el félelmeinket, hogy minél nagyobb békesség töltsön el. Ezután kérdezzük meg magunktól: Mit kell tennem, hogy gondoskodjam magamról, ma vagy ebben a pillanatban? Mire van szükségem, és mit szeretnék csinálni? Mivel

juttathatom kifejezésre, hogy szeretem magam, és felelősséget érzek magamért? Annak a hiedelemnek vagyok-e a foglya, hogy mások felelősek értem és az én boldogságomért? Ha így van, először ezen kell változtatnom. Én vagyok a felelős magamért Azért vagyok ideges, a miatt aggódom, hogy elhanyagoltam valamilyen kötelességemet? Akkor talán itt az ideje, hogy elengedjem félelmeimet, és megtegyem, amit kell. Úgy érzem, összecsapnak a fejem fölött a hullámok? Kicsúsztak kezemből a dolgok? Akkor lehet, hogy vissza kell térnem a Tizenkét Lépéses program, Első Lépéséhez. Túl sokat dolgoztam? Lehet, hogy szabadságot kell kivennem és szórakoznom egy kicsit. Elhanyagoltam a munkámat és napi feladataimat? Akkor lehet, hogy vissza kell térnem az eredeti kerékvágásba. Az önmagunkkal való törődésre nincs szabály, recept vagy útmutató. Mindnyájunknak van útmutatója – bennünk, magunkban. Csak fel kell tennünk a kérdést: Mit kell tennem

azért, hogy szeretettel és felelősséggel gondoskodhassam magamról? Ezután figyelnünk kell a válaszra. Nem olyan nehéz Az a legfőbb, hogy bízzunk a válaszban, és legyen bennünk annyi bátorság, hogy megtegyük, amit hallottunk. Ma arra összpontosítok, hogy magammal törődjem. Bízom magamban és Felsőbb Erőmben, aki vezetni fog ebben a folyamatban. Augusztus 24. NYOLCADIK LÉPÉS Listát készítünk mindazokról, akiknek ártottunk és igyekszünk ezt jóvátenni. (Névtelen Alkoholisták programjának Nyolcadik Lépése) A Nyolcadik Lépést nem büntetésnek szánták; célja, hogy megszabadítson a bűntudattól, a szorongástól és a disszonanciától. 109 http://www.doksihu Először is listát készítünk azokról, akiknek ártottunk, miközben a túlélésért küzdöttünk. Önmagunkban valószínűleg több kárt tettünk, mint bárki másban, tehát írjuk föl magunkat első helyre ezen a listán. Gyakran hajlunk arra, hogy bűntudatot érezzünk

mindennel kapcsolatban, amit tettünk, és mindenkivel szemben, akivel valaha kapcsolatba kerültünk. Ez indokolatlan bűntudat A lista segíti, hogy tisztázzuk, okkal vagy ok nélkül büntetjük-e magunkat. Legyünk teljesen őszinték, és ne tagadjunk le semmit magunk előtt. Ha már kész a lista, legyen bennünk hajlandóság arra, hogy kárpótoljuk azokat, akik a listánkon szerepelnek, mert csak így gyógyulhatunk meg. Ez nem jelenti azt, hogy szégyellnünk kell és meg kell büntetnünk magunkat; azt jelenti, hogy küzdjük le büszkeségünket, és ne keressünk újabb és újabb mentségeket. Ha megtesszük, még javítunk is önbecsülésünkön. Helyreáll a jó kapcsolatunk önmagunkkal, másokkal és Felsőbb Erőnkkel Ma igyekszem őszintén megérteni azokat, akiket megbántottam. Istenem, segíts, hogy elengedhessem büszkeségemet és mentségeimet. Segíts, hogy kárpótoljam mindazokat, akiknek ártottam, és ez által javítsam kapcsolatomat önmagammal, és

másokkal. Augusztus 25. A HIBÁK JÓVÁTÉTELE A Nyolcadik Lépés szívbéli, gyógyító változásról szól. Ez a hozzáállás a gyógyulás valóságos láncreakcióját indíthatja el magunkban és másokkal való kapcsolatainkban. Azt jelenti, hogy hajlandók vagyunk búcsút mondani keményszívűségünknek, mert ez a legfőbb gátja annak, hogy szeretetet adhassunk és elfogadhassunk. A nyolcadik Lépésben listát készítünk mindazokról, akiket megbántottunk, és hagyjuk, hogy megtapasztaljuk a gyógyító változást hozzáállásunkban. Ez a szeretet hozzáállása Nem az történik, hogy össze-vissza rohangálunk, s közben azt kiabáljuk: Bocsánatot kérek! Elkészítjük a listánkat, de nem azért, hogy bűntudatot gerjesszünk magunkban, hanem hogy megkönnyítsük a gyógyulást. A tulajdonképpeni jóvátétel, illetve még azelőtt, hogy megfontolnánk ennek legmegfelelőbb formáját, az, hogy megváltoztatjuk a hozzáállásunkat. Itt kezdődik a

gyógyulás: mibennünk. Ez megváltoztathatja a dolgok dinamikáját. Elindíthatja a folyamatot, még mielőtt kinyitnánk a szánkat, hogy bocsánatot kérjünk. Megnyitja az ajtót a szeretet és gyógyulás előtt Képessé tesz arra, hogy elengedjük negatív érzéseinket, és ajtót nyit a pozitív érzések és energiák előtt. Ez az energia belőlünk sugárzik kifelé. Hányszor kívántuk, hogy amikor megbántottak, az a másik vegye észre fájdalmunkat, és annyit mondjon: Bocsánatot kérek? Hányszor kívántuk, hogy vegyen észre és fordítsa felénk a szeretet energiáját? Hányszor vágytunk arra, hogy változzon meg a szíve, legyen hajlandó a békülésre? Sokszor. Nem titok, hogy mások is így vannak ezzel. A gyógyítás energiája belőlünk fakad A bocsánatkérés hajlandósága lehet, hogy javára lesz a másiknak, lehet, hogy nem. Az is lehet, hogy ő az, aki nem hajlandó elásni a csatabárdot. De mi meggyógyulunk. Képesek leszünk szeretni Ma arra

törekszem, hogy ha azt észlelem, hogy a szívem megkeményedett, hogy folyton védekezem, hogy bűntudatom van vagy elönt a keserűség, megpróbálok változtatni rajta. Elengedem ezeket a negatív érzéseket, s a szeretet gyógyító energiájával helyettesítem őket. Augusztus 26. BOCSÁNATKÉRÉS „Ha csak lehet, közvetlenül az illetőtől kérjünk bocsánatot, kivéve, ha ezzel őt vagy másokat megsértenénk.” (A Névtelen Alkoholisták programjának Kilencedik lépése) 110 http://www.doksihu Amikor bocsánatot kérünk valakitől, tisztáznunk kell, miért tesszük. Bocsánatkérésünkkel valójában felelősséget vállalunk viselkedésünkért. Úgy kell tennünk, hogy nem legyen számunkra megalázó vagy önpusztító. Néha valami konkrét dologért kell bocsánatot kérnünk. Máskor viszont bocsánatkérés helyett inkább az illetővel szembeni viselkedésünkön kell változtatnunk. Előfordul, hogy csak rontunk a dolgon, ha emlékeztetünk

tettünkre, és bocsánatot kérünk érte. A bocsánatkéréshez és tévedéseink jóvátételéhez bíznunk kell a jó időzítésben, intuíciónkban és az útmutatásban, melyet e folyamathoz kapunk. Ha már készen állunk rá, elengedhetjük magunkat, és a csorbát békésen, következetesen, harmóniát teremtve köszörülhetjük ki. Ha semmit nem érzünk helyesnek, ha úgy érezzük, amit tenni készülünk, csak válságot okoz, illetve valamit tönkretesz, bízzunk ebben az érzésünkben. Hozzáállásunk, őszinteségünk, nyitottságunk és hajlandóságunk az, ami számít most. Kapcsolatainkat békésen és harmóniában tisztázhatjuk. Ma nyitott leszek arra, hogy ha erre van szükség, jóvátegyem, amit másokkal szemben elkövettem. Ha a jóvátétel során nem látom világosan, mit kell tennem, várok az isteni útmutatásra. Istenem, segíts elengednem félelmemet attól, hogy odaálljak mások elé, és vállaljam a felelősséget a viselkedésemért.

Segíts, hogy tudjam, ezzel nem csökkentem, hanem növelem önbecsülésemet. Augusztus 27. HALOGATÁS A dolgok halogatása – amikor nem lépünk, holott itt az ideje – önpusztító viselkedés. Idegességet, bűntudatot, disszonanciát idéz elő, közben folyton nyaggat minket az a tudat, hogy meg kellene tennünk, amiről tudjuk, hogy eljött az ideje. Nem minden esetben halogatásról van szó, ha későbbre teszünk valamit. Néha ugyanolyan önpusztító lehet, ha valamit idejekorán akarunk megtenni, mint ha túl sokáig várunk vele. Megtanulhatjuk megkülönböztetni a kettőt. Figyelj magadra! Figyelj az univerzumra! Mi az, amire megérett az idő, s úgy érzed, valami ösztökél belül, hogy megtegyed? Van valami az életedben, ami elöl kitérsz, mert nem akarsz szembenézni vele? A harag, a félelem vagy a tehetetlenség is motiválhat a halogatásra. Más esetekben egyszerűen szokásunkká vált. Bízz magadban, Felsőbb Erődben, és az univerzumban, és figyelj

a szavukra! Figyeld a jelzéseket. Ha itt az ideje, hogy megtégy valamit, tedd is meg Ha még nincs itt az ideje, várj, míg eljön. Istenem, segíts, hogy megtanuljak kellő időben cselekedni, és összhangba kerülni életemmel. Segíts ráhangolódnom az általad sugallt időzítésre és rendre. Augusztus 28. TÖRŐDJÜNK MAGUNKAL MUNKAHELYÜNKÖN IS! Helyes, ha a munkahelyünkön is törődünk magunkkal. Sőt, nem csak helyes – szükséges is Azt jelenti, hogy megfelelő módon foglalkozunk az érzéseinkkel, és felelősséget vállalunk magunkért. Távolabbra helyezkedünk, ha erre van szükség Korlátokat állítunk, ha kell Megbeszéljük a konfliktusokat. Igyekszünk elkülöníteni saját problémáinkat másokétól, és se magunktól, se másoktól nem várunk el tökéletességet. Elengedjük azt az igényünket, hogy olyasmiket is befolyásoljunk, amiket nem tudunk. Inkább békességre törekszünk, és élünk az erőnkkel, hogy azok lehessünk, akik vagyunk,

és törődünk magunkkal. Nem tűrjük el, ha bántanak, mi sem bántunk és nem bánunk rosszul másokkal. Azon vagyunk, hogy megszabaduljunk félelmeinktől, és megfelelő önbizalmat fejlesszünk ki magunkban. Igyekszünk tanulni hibáinkból, de megbocsátunk magunknak, ha vétünk. 111 http://www.doksihu Nem vállalunk erőnket és képességeinket meghaladó munkát, melyet valószínűleg nem tudnánk jól végezni, s olyat sem, ami nem nekünk való. Ha mégis ilyen helyzetben találjuk magunkat, felelősen kézbe vesszük a problémát. Amikor csak lehet, kedvesek és szeretetteljesek vagyunk másokhoz, de képviseljük saját érdekeinket, és határozottak vagyunk, ha erre van szükség. Elfogadjuk erősségeinket, s építünk rájuk. Elfogadjuk gyenge oldalainkat és korlátainkat, beleértve hatalmunk korlátait Felhagyunk azzal, hogy olyasmiket akarjunk megváltoztatni, ami nem ránk tartozik. Arra összpontosítunk, amiért mi vagyunk felelősek, és amin tudunk

változtatni. Ésszerű célokat tűzünk magunk elé. Önmagunkat is számításba vesszük Egyensúlyra törekszünk. Néha megengedjük magunknak, hogy kiadjuk, ami a bögyünkben van, de úgy, hogy ne ártsunk magunknak. Igyekszünk kerülni a rosszindulatú pletykát és más önpusztító viselkedésmódokat. Elkerüljük a versengést. Együttműködésre és szeretetteli légkörre törekszünk Tisztában vagyunk vele, hogy bizonyos munkatársainkat kedveljük, másokat nem, de akkor is törekedhetünk harmóniára. Nem tagadjuk érzelmeinket bizonyos személyekkel kapcsolatban, de amennyire lehet, igyekszünk jó munkakapcsolatot fenntartani velük. Ha nem tudunk valamit, megmondjuk. Ha segítségre van szükségünk, kertelés nélkül kérjük Ha netán pánikba esnénk, külön ezzel a problémával, és nem hagyjuk, hogy eluralkodjék rajtunk, és rátelepedjék a munkánkra. Is Ha egy csapat tagjaként dolgozunk, egészséges csapatmunkára törekszünk, hiszen ez jó

lehetőség arra, hogy megtanuljunk együttműködni másokkal. Ha úgy érezzük, feje tetejére állt a világ, nem súlyosbítjuk helyzetünket a probléma tagadásával. Elfogadjuk, hogy most ez van, és nyugodtan arra törekszünk, hogy kiókumláljuk, mit kell tennünk azért, hogy megóvjuk magunkat az adott helyzetben. Elengedjük azt a szükségletünket, hogy munkahelyünkön a mártír szerepét játsszuk, vagy mások megmentőjeként lépjünk fel. Tudjuk, hogy nem muszáj beleragadnunk az idegesítő helyzetekbe. Igyekszünk megtalálni a pozitív megoldást, hiszen tudjuk, hogy mindig felelősséget kell vállalnunk magunkért. Kilépünk az áldozat szerepéből, és elhisszük, hogy a legjobbat érdemeljük. Gyakoroljuk az elfogadást, a hálát és a hitet Élvezzük a mindennap örömeit, megoldjuk az aktuális problémákat, és lényünk ajándékát beleszőjük munkánkba. Ma odafigyelek arra, milyen új viselkedésmódokat alkalmazhatnék munkahelyi életem

jobbítására. Vigyázok magamra munkakapcsolataimban is Istenem, segíts elengednem azt a szükségletemet, hogy áldozat legyek a munkahelyemen. Segíts, hogy nyitott lehessek minden jóra, amihez munka közben hozzájuthatok. Augusztus 29. SAJÁT ENERGIÁNK BIRTOKLÁSA „Tanuld meg, hogyan tarthatod meg belső energiádat!” (Charlotte Davis Kasl: Nők, szex, függőség.) Megtanultuk művészi szintre emelni energiánk szerteszórását. Lehet, hogy ez még fiatal korunkban történt, mert az érzelmek olyan bőséggel záporoztak ránk, hogy nem tudtuk, nem is mertük maradéktalanul átélni s feldolgozni őket. A kényszeres intenzív másokra figyelés fő oka, hogy megéljük a „testünkön kívüliség” élményét, ezt az önmagunktól való menekülést, amelyet társfüggőségnek nevezünk. Kényszeresen foglalkozunk valamivel, egyfolytában mondjuk a magunkét, megpróbálunk másokat irányítani, túlzottan gondoskodni róluk. Folyton elefántot csinálunk az ő

bolháikból A mi energiánk a mi energiánk. Mieink az érzelmeink, a gondolataink, a szeretetünk, a szexualitásunk; miénk mentális, fizikai, spirituális, szexuális, kreatív és érzelmi energiánk. 112 http://www.doksihu Meg lehet tanulni az egészséges határok – paraméterek – kijelölését jómagunk és energiáink számára. Meg lehet tanulni saját energiánk megóvását, a saját problémáinkkal való foglalkozást. Ha ki akarunk menekülni testünkből, ha energiánk egészségtelen módon elszivárog, feltehetjük magunknak a kérdést: mi történt, mi bánt, mit szeretnénk elkerülni, mivel kell szembenéznünk, mivel kell igazán foglalkoznunk? Az után visszatérhetünk magunkba, hogy újra önmagunkként élhessünk. Ma megtartom energiáimat a saját testemben. A határaimon belül maradok, és magamra összpontosítok. Istenem, segíts elengednem azt az igényemet, hogy elmeneküljek magam elől! Segíts szembenéznem a problémáimmal, és segíts,

hogy jól érezzem magam mégis a bőrömben! Augusztus 30. A TŐLÜNK TELHETŐ LEGJOBB ELFOGADÁSA Soha semmit nem kell jobban csinálnunk, mint ahogy tőlünk telik. Soha Tegyük meg a maximumát annak, amire pillanatnyilag képesek vagyunk, azután engedjük el. Ha újra meg kell tennünk, később ugyanúgy megtehetjük a legjobbat, ami akkor telik tőlünk. Soha nem tehetünk többet vagy jobbat, mint amire az adott pillanatban képesek vagyunk. Ha többet várunk el magunktól, mint amennyit az ésszerűség határain belül elvárhatunk, ezzel csak büntetjük, és az őrületbe kergetjük magunkat. A kiválóságra törekvés pozitív tulajdonság. A tökéletességre törekvés önpusztító. Mondta nekünk valaki vagy elvárta tőlünk, hogy többet tegyünk, többet adjunk, többek legyünk, mint akik vagyunk? Valaki mindig megtagadta tőlünk az elismerést? Eljön az idő, amikor úgy érezzük, megtettük a maximumot, ami tőlünk telt. Ha eljön, engedjük el! Vannak

napok, amikor ez a maximum kevesebb, mint amit reméltünk. Engedjük el ezeket a napokat is. Kezdjük újra holnap! Addig próbálkozzunk, amíg a tőlünk telhető legjobb még jobb lesz. A konstruktív kritikának is megvan az ideje, de ha örökké kritizáljuk magunkat, előbb-utóbb bedobjuk a törölközőt. Ha erővel ruházzuk fel és megdicsérjük magunkat, ettől még nem fogunk ellustulni. Inkább táplál, és képessé tesz arra, hogy a legjobb formánkat adjuk, és lényünk legjava szerint éljünk. Ma a tőlem telhető maximumot produkálom, azután elengedem. Istenem, segíts felhagynom a folytonos önkritikával, hogy méltányolhassam, milyen messzire jutottam. Augusztus 31. TAGADÁS Hosszú évek óta járom a gyógyulás útját. Sokszor alkalmaztam eközben a tagadást Védekezési mód volt, a túlélést szolgáló eszköz, amely segített, hogy feladataimmal megbirkózzam, néha pedig majdnem a vesztembe sodort. Egyszerre volt barát és ellenség

Gyermekként magam és családom védelmében használtam a tagadást. Megóvtam magam attól, hogy észrevegyek bizonyos túl fájdalmas dolgokat, átérezzek olyan érzelmeket, amelyek maguk alá temettek volna. A tagadás sok traumán átsegített, amikor nem volt más eszközöm a túléléshez. A tagadás negatív oldala az volt, hogy elvesztettem a kapcsolatot önmagammal és az érzelmeimmel. Képes voltam ártalmas helyzetekben részt venni úgy, hogy nem is tudtam, hogy bántanak. Nagy fájdalmakat és sok-sok bántást tudtam elviselni, és halvány fogalmam sem volt róla, hogy ez nincs rendjén. Részese lettem annak, hogy mások bántanak. A tagadás megvédett a fájdalomtól, ugyanakkor vakká tett az érzelmeimmel, szükségleteimmel és önmagammal szemben. Mint aki egy vastag pokróc alá bújt, hogy ne lásson, ne érezzen semmit. 113 http://www.doksihu Aztán végre elindultam a gyógyulás útján. Tudatosan érzékeltem a fájdalmaimat, érzelmeimet,

viselkedésemet. Olyannak kezdtem látni magamat és a világot, amilyen Oly sok tagadás volt a múltamban, hogy ha azt a pokrócot hirtelen lerántják rólam, belehalok a lelepleződés sokkjába. Emlékképekre, felismerésekre, bizonyosságra, és fokozatos gyógyulásra volt szükségem. Az élet elkísért ezen az úton. Az élet gyöngéd tanító Gyógyulás közben olyan emberekkel találkoztam, akik felismertették velem, mi az, amit még mindig tagadok, s elmondták, miből kell kigyógyulnom. S mindezt szépen sorjában, ahogy képessé váltam a felismerések kezelésére. Ma is használom a tagadást, de ki is török belőle, ha erre van szükség. Amikor a változás szelei fújni kezdenek, és elsöpörnek egy régi, ismerős rendszert, hogy felkészítsenek az újra, előveszem pokrócomat s elbújok egy időre. Néha olyankor is pokrócom melegében keresek menedéket, ha olyasvalakinek van problémája, akit szeretek. Régen megtagadott dolgok emlékei bukkannak

fel, melyekre emlékeznem kell, és el kell fogadnom őket, hogy meggyógyulhassak, egészséges, és erős lehessek. Néha szégyellem magam, milyen sokáig tart, mire odáig küzdöm magam, hogy elfogadjam a valóságot. Zavarban jövök, amikor újra beburkol a tagadás köde Aztán történik valami, és látom, hogy megyek tovább. Szükségem volt erre a tapasztalatra, része volt a láncnak. Nem hiba volt, hanem a gyógyulásom fontos része Izgalmas folyamat ez a gyógyulásnak nevezett utazás! Nem baj, ha a különösen nehéz szakaszon a tagadást hívom segítségül. Tudom, hogy a tagadás barátom és ellenségem. Résen vagyok, hogy észrevegyem a vészjeleket: azokat a ködös, zavaros érzéseket azt a lomha energiát a kényszeres gondolatokat az olykor túl gyors, túl megerőltető rohanást a segítő mechanizmusok elutasítását. Immár tiszteletben tartom azt a szükségletünket, hogy a tagadást ilyen pokrócként tekerjük magunk köré, amikor túlságosan

fázunk. Nem az én dolgom, hogy lerántsam másokról, vagy megszégyenítsem őket azért, mert a pokróc alá bújnak. A szégyentől még jobban fáznának, és még szorosabbra csavarnák maguk köré a pokrócot. Bele is halhatnak a lelepleződésbe, ahogy velem is majdnem megtörtént. Megtanultam, hogy a legjobb, amit tehetek, az, ha éreztetem velük, hogy jó melegben, és biztonságban vannak. Minél jobban érzékelik ezt a meleget és biztonságot, annál hamarabb lesznek képesek eldobni a pokrócukat. Tagadásukat nem kell támogatnom vagy bátorítanom Lehetek őszinte. Ha a tagadásuk rám nézve ártalmas, nem muszáj ott maradnom Minden jót kívánhatok nekik, és nyugodtan törődhetek saját magammal. Hiszen, ha túl sokáig maradok olyasvalaki mellett, aki bánt, óhatatlanul újra a pokrócom alá bújok. A meleget árasztó emberek vonzanak. Ha ilyenek között vagyok, nincs szükségem pokrócra Megtanultam tisztelni azt, aki meleget árasztó környezetet tud

teremteni, ahol senkinek sincs szüksége pokrócra, vagy ha néha mégis, nem sokáig. És most már bízom abban, ahogy az emberek gyógyulnak, és a saját életükkel foglalkoznak. Istenem, segíts, hogy nyitott legyek, és bízzam abban a folyamatban, mely kigyógyít mindabból, amit a múltamban tagadtam. Segíts, hogy tudatosságra és elfogadásra törekedhessem, de abban is, hogy gyöngéden és együtt érzően bánjak magammal – és másokkal – azokat az időszakokat illetően, amikor a tagadást használtam védekezésül. SZEPTEMBER Szeptember 1. TÜRELEM Néha rögtön megkapjuk, amit akarunk. Máskor azon tűnődünk, teljesül-e valaha egyáltalán, amire vágyunk. Vágyaink a lehető legjobban és leghamarabb teljesülnek. De bizonyos dolgokhoz idő kell Néha először meg kell tanulnunk bizonyos dolgokat, így készülünk fel arra, hogy elfogadjuk a 114 http://www.doksihu megérdemelt jót. A dolgok alakulnak, formálódnak bennünk is, másokban is

Megszűnnek a bennünk lévő akadályok. Biztos alap épül Légy türelemmel! Lazíts és bizakodj! Engedj el dolgokat! Engedj el még többet! Jókat szánnak nekünk. Meg fogjuk kapni őket az első alkalmas pillanatban Mindent megkapunk, amire szívünk vágyik. Lazíts és bizakodj! Ma pontosan meghatározom, mire vágyom, és mire van szükségem – aztán elengedem. Arra fordítom az energiámat, hogy éljem a mát, s a lehető leghamarabb és legjobban elvégezzem a nekem rendelt feladatokat. Bízom abban, hogy megkapom mindazt, amire szükségem van, és amire vágyom. És nem törekszem megszabni a részleteket Szeptember 2. TÁVOLODÁS A GYEREKEKTŐL SZERETETTEL „Az rendben van, hogy engedjem el a férjemet, és hagyjam, hogy elszenvedje ennek következményét. De hogyan engedjem el a gyerekeimet? Szülő lévén nem vagyok felelős értük?” (A Névtelen Alkoholisták szervezetének egy tagja) A gyermekeinkkel szembeni felelősségünk más, mint a felnőttekkel

szembeni. Gondoskodnunk kell róluk anyagilag, ki kell elégítenünk fizikai és szellemi szükségleteiket. Gyermekeinket meg kell tanítanunk arra, hogy gondoskodjanak saját magukról – a cipőfűzéstől kezdve a jövőre vonatkozó tervek elkészítéséig. Szükségük van szeretetünkre, és útmutatásunkra. Ha egyszer felállítottunk bizonyos korlátokat, következetesen meg kell erősítenünk őket. Olyan környezetre van szükségük, amely támogatja, lelkileg táplálja őket, hogy fejlődhessenek. Ahhoz, is segítség kell nekik, hogy kifejlesszék értékrendjüket De nem kell őket szüntelenül irányítanunk, se ellenőriznünk. Az általános hiedelemmel szemben ez a rendszer nem működik. A fegyelmezés és a támogatás igen, de, csak ha e kettő együtt jár. A szégyenérzet és a bűntudat megzavarja gyermekeink tanulását és a mi szülői funkcionálásunkat is. Gyermekeinkhez felelősen kell közelítenünk, és nyugodtan elszámoltathatjuk őket

cselekedeteikről – koruknak megfelelően. Nyugodtan hagyhatjuk, hogy gyermekeink éljék a saját életüket, és mi is ezt tehetjük. Keresd az egyensúlyt! Keresd a bölcsességet! Ne az aprólékos irányítást keresd, hanem arra törekedj, hogy olyan emberként élj erőddel, aki egyben szülő is! Istenem, segíts ma, hogy megtaláljam a kellő egyensúlyt a gyermekeimért vállalt felelősében. Segíts, hogy mint szülő uralkodás és parancsolgatás helyett támogatással és fegyelmezéssel érjek el eredményt. Szeptember 3. A SZAVAK EREJE „Tudom, hogy uralkodni akarok, de ezt teszi a férjem is. Ő talán még jobban, mint én Valahányszor elhatároztam, hogy elhagyom, pontosan tudta, mit kell mondania, hogy az ajtóból visszafordítson. És tudta, hogy ezt fogom tenni Pontosan tudta, hogyan kell kimondania, amit hallanom kell ahhoz, hogy maradjak. Tudta mit csinál és tudta, én mit fogok lépni. Tudom, hogy így volt, mert miután mindketten a gyógyulás

útjára léptünk, elmondta” (Név nélkül) Sokan vagyunk sebezhetőek a szavakkal szemben. Egy jól időzített „szeretlek”. Egy kellő időben elhangzó „bocsáss meg” Egy megfelelő hangnemben elmondott mentség. Egy simogatás Egy tucat rózsa Egy csók Egy üdvözlőlap Néhány szeretetet ígérő szó, amely újra a tagadás örvényébe taszít. Néha ezek a szavak vagy dolgok elérik, hogy letagadjuk, ha valaki hazudik, rosszul bánik velünk. Vannak, akik szándékosan törekszenek arra, hogy olcsó szavakkal becsapjanak, maguk alá gyűrjenek vagy manipuláljanak. Ismernek bennünket, és pontosan tudják, milyen érzékenyen 115 http://www.doksihu reagálunk néhány jól időzített szóra. Törj ki naivitásodból! Ők tudják, mit tesznek Tisztában vannak vele, milyen hatással van ránk. Nem szabad ekkora erővel felruháznunk a szavakat. Még akkor sem, ha történetesen épp ezekre a szavakra vágyunk, ha bármilyen jól hangzanak, ha úgy érezzük,

megszüntetik a fájdalmunkat. Előbb-utóbb rájövünk, hogy ha valakinek a viselkedése nincs összhangban a szavaival, és eltűrjük ezt, mi magunk hagyjuk, hogy fölébünk kerekedjenek, manipuláljanak, becsapjanak. Nem írhatjuk elő másoknak, mit tegyenek, de megválaszthatjuk, hogyan viselkedjünk, és mit cselekedjünk mi. Ne hagyjuk, hogy olcsó, jól időzített szavak manipuláljanak bennünket, még ha pontosan ezeket akarjuk is hallani, mert azt hisszük, megszüntetik a fájdalmunkat. Ma elengedem túlzott érzékenységemet a szavakkal szemben. Istenem, segíts bíznom magamban annyira, hogy rájöjjek az igazságra akkor is, ha be akarnak csapni. Segíts, hogy azokat a kapcsolataimat ápoljam, amelyek nem ellenem dolgoznak Szeptember 4. AZ ÚTIRÁNY MEGKERESÉSE „Annyi időt pazaroltam arra, hogy mások dolgaira reagáljak, hogy a saját életemben csak sodródtam céltalanul. Amikor végre rájöttem, hogy nekem kell eldöntenem, mit szeretnék és pontosan meg

is fogalmaztam, rendkívüli dolgok történtek az életemben.” (Név nélkül) Mindnyájunknak egy életünk van, és ennek van értelme és célja. Ha célokat tűzünk magunk elé, ezzel Felsőbb Erőnk segítségére lehetünk abban, hogy kijelölje életünk célját és irányát. Céljainkat megfogalmazhatjuk évente, havonta, válságos időkben, akár naponta is. A célok irányt és tempót adnak, és segítenek abban, hogy életünket kézben tartsuk, és a választott irányban haladjunk. Célok kijelölésével adunk irányt az életünknek. Ma odafigyelek arra, hogy meghatározzam cselekedeteim irányát ahelyett, hogy hagynám, hogy mások irányítsanak. Szeptember 5. A TIZEDIK LÉPÉS „Folytatjuk az önvizsgálatot, és ha hibáztunk, rögtön beismerjük.” (A Névtelen Alkoholisták programjának Tizedik Lépése) Ha egyszer eljutottunk ehhez a Lépéshez, és rendszeresen munkálkodunk rajta, megőrizhetjük és növelhetjük önbecsülésünket. Ez a Lépés

magába sűríti a Negyedik Lépéstől a Kilencedikig tartó folyamatot. Nem azért tesszük meg, hogy büntessük, vagy hogy egy folytonosan kritizáló és lealacsonyító mikroszkópon át szemléljük magunkat. Azért tesszük, hogy megőrizzük önbecsülésünket, és harmóniába kerüljünk magunkkal és másokkal. Azért tesszük, hogy megmaradjunk az úton Ha probléma adódik életedben, és figyelmet igényel, először azonosítsd, azután beszéld meg nyíltan Istennel, és legalább egy emberrel, egy olyan emberrel, akiben bízol. Fogadd el! Készülj fel rá, hogy elengedd! Kérd istent, vegye el tőled! Változtass a hozzáállásodon, légy hajlandó jóvátenni, amit kell – azért, hogy megóvhasd magad. Tedd meg, ami a megoldáshoz kell. Azután bocsásd el a bűntudatot és a szégyent Egyszerű recept ez arra, hogy megóvjuk magunkat. Így változunk Így változtatnak meg bennünket. Ez a gyógyulás folyamata, így leszünk egészségesek Ebben a folyamatban

válunk felelőssé s tehetünk szert önbecsülésre. Ha legközelebb olyasmit teszünk, ami aggaszt, ha úgy érezzük, letértünk az útról, vagy irányt tévesztettünk, nem kell szégyenkezésre pazarolnunk az energiánkat. Megtehetjük a Tizedik Lépést. És élhetjük tovább az életünket 116 http://www.doksihu Istenem, segíts, hogy ez a Lépés és a többi is megszokott módszerré váljon problémáim és feladataim megoldásában. Segíts tudnom, hogy szabadon élhetek, megengedhetem magamnak, hogy kísérletezzek életemmel, és leszűrjem a tapasztalatokat. Ha letérek utamról, vagy valamilyen probléma követel figyelmet, segíts, hogy a Tizedik Lépést alkalmazva foglalkozzam vele. Szeptember 6. MI A JÓ A TIZEDIK LÉPÉSBEN? A Tizedik Lépés így hangzik: „Folytassuk az önvizsgálatot, és ha hibáztunk, rögtön ismerjük be.” Arra nem utal, hogy ne vegyünk tudomást arról, ami jó Csak annyit mond, hogy folytassuk az önvizsgálatot, és

összpontosítsunk magunkra. Amikor önvizsgálatot tartunk, sokféle dolgot szemügyre veszünk. Kereshetjük a figyelmünket igénylő érzéseket. Megvizsgálhatjuk, nem túl kevés-e az önbecsülésünk Megkereshetjük a régi gondolkodás- és viselkedésmódokat, érzelmeket. Kereshetjük a kijavítandó hibákat De vizsgálódásunk jó részében arra összpontosítunk, amit jól csinálunk, és ami jó van körülöttünk. Függőségünk miatt, kényszeresen foglalkozunk azzal, amit rosszul csinálunk vagy amit – valóságosan vagy csak képzeletben – elronthatunk. Gyógyulásunk közben megtanulunk arra összpontosítani, ami jó. Félelem nélkül, szeretettel, pozitív szemmel nézd a dolgokat! Mi jót tettél ma? Másképpen viselkedtél, mint egy évvel viselkedtél volna? Közeledtél valakihez, és megengedted magadnak, hogy sebezhető legyél? Ezért megdicsérheted magad. Rossz napod volt, de megbirkóztál vele? Gyakoroltad a hálát vagy az elfogadást?

Kockázatot vállaltál, éltél az erőddel vagy meghúztad a határokat? Felelősséget vállaltál magadért úgy, ahogy azelőtt nem tetted volna? Időt szántál az imára vagy a meditációra? Bíztál Istenben? Hagytad, hogy valaki tegyen valamit érted? Még legrosszabb napjainkban is találhatunk legalább egy valamit, amit jól csináltunk. Találhatunk olyasmit, ami reménykedéssel tölthet el. Találhatunk olyasmit, amire jó érzéssel várhatunk. A valóság talaján maradva összpontosíthatunk azokra a dolgokra, amik szeretnénk, ha megvalósulnának. Istenem, segíts elengednem azt a szükségletemet, hogy elmerüljek a negativitásban. A bennem és környezetemben lévő negatív energiát át tudom alakítani pozitív energiává. Megerősítem magamban a jót, addig, amíg egészen belém nem ivódik, és valóságosnak nem érzem. Arra törekszem, hogy egy számomra fontos emberben legalább egy olyan jó tulajdonságot találjak, ami tetszik, és vállalom annak

kockázatát, hogy ezt meg is mondom neki. Szeptember 7. NINCS HATALMUNK MÁSOK FELETT Ne keress folyton mentségeket másoknak! Ne keress örökké mentségeket magadnak! Bár az a célunk, hogy kifejlesszük magunkban az együttérzést, és eljussunk a megbocsátáshoz, elfogadáshoz és szeretethez, ugyanúgy célunk az, hogy elfogadjuk a valóságot, és másokat felelősnek tartsunk a viselkedésükért. Felelősnek tartjuk magunkat is a viselkedésünkért, ugyanakkor együttérzéssel, és megértéssel vagyunk magunk iránt. Ha jogot formálunk a gyöngeségre, ezzel még nem a felelőtlenségre szavazunk. Nem áll hatalmunkban megszabni mások életét, cselekedeteit sem a jelenben, sem a jövőben. Kijelentjük, hogy hajlandók vagyunk véget vetni az olyan magatartásnak, melynek alapja az erőszak és mások manipulálásának igénye. Hiszen úgyis hatástalannak bizonyult És olyan spirituális, emocionális és mentális utazásra vállalkozunk, melynek során

elsősorban magunkért vállalunk felelősséget 117 http://www.doksihu Nem vagyunk áldozatok. Nem vagyunk tehetetlenek Ha elfogadjuk erőtlenségünket, amikor ezt kell tennünk, képessé válunk arra, hogy birtokba vegyünk valós erőnket, és gondoskodjunk magunkról. Ma elkerülöm azt, hogy mentséget keressek a magam vagy mások viselkedésére. Hagyom, hogy a felelősséget és a következményeket az viselje, akire tartozik. Szeptember 8. FÁJDALMUNK MEGSZÜNTETÉSE „Némelyik érzésemet oly régóta őrizgetem, annyira megfagytak már, hogy valósággal égetnek.” (Lépj ki a társfüggőségből!) Sok fájdalomforrás létezik életünkben. Azok a gyógyulófélben lévők, akiknek szüleikkel vannak megoldatlan konfliktusaik, vagy kapcsolati függőségben szenvednek, gyakran ma is iszonyatos mennyiségű meg nem oldott fájdalmat hordoznak múltjukból. Vannak olyan érzelmeink – kiskorunktól a mai napig – melyek túl nagy fájdalmat okoznának, ha

átéreznénk őket, vagy amelyek kezeléséhez nem kaptunk engedélyt, se kellő támogatást. Vannak más elkerülhetetlen fájdalomforrások is. Itt van például a változással, még a jó irányú változással is együtt járó szomorúság. A gyógyulás is fájdalommal jár, amikor hagyjuk, hogy átérezzük, s közben ledobjuk a tagadás védőpáncélját. A fájdalom megszüntetésére sokféle módszer létezik. Már jó néhánnyal megpróbálkoztunk A kényszeres vagy függő viselkedésmódok egy időre megszüntethetik a fájdalmat. Lehet, hogy alkoholt, drogokat, vagy a szexet használtuk arra, hogy elmulasszuk. Fájdalmunk elkerülése vagy megszüntetése céljából kényszeresen foglalkozhatunk másokkal, mások igényeivel. A vallást is felhasználhatjuk a fájdalommal való szembenézés elkerülésére. Újra alkalmazhatjuk a tagadást. Annyira elfoglalhatjuk magunkat, hogy egyszerűen nem marad időnk átérezni a fájdalmat. De felhasználhatjuk erre a

pénzt, a sportot vagy akár az evést is. Sokféle választási lehetőség van. A túlélés érdekében alkalmazott eddigi módszerek csak arra voltak jók, hogy rájöjjünk, nem érnek többet, mint fájdalomcsillapítók: átmenetileg csökkentik a fájdalmat, de nem az okot. Nem szüntetik meg, csak elhalasztják Van jobb módja a fájdalom megszüntetésének: az, hogy szembenézünk vele, majd Felsőbb Erőnk segítségével összeszedjük a bátorságunkat, hogy átérezzük. Azután elengedjük Abba is hagyhatjuk azt, ami fájdalmat okoz. Hozhatunk olyan döntést, hogy kilépünk azokból a helyzetekből, amelyek ismétlődő fájdalmat okoznak. Tanulhatunk is a fájdalomból. Mert hidd el, sokszor valamilyen tanulságot hordoz Valami feldolgozódik, kialakul bennünk. A választ pedig nem a függő vagy kényszeres viselkedés hozza el. A választ akkor kaphatjuk meg, ha átérezzük érzéseinket Bátorság kell hozzá, hogy hajlandók legyünk megállni és átérezni,

amit éreznünk kell. Néha úgy tűnik, a fájdalom végtelen rétegekben rakódik le bennünk. A fájdalom csakugyan fáj Fáj a gyász is. Fáj a szomorúság is Nem jó érzések De tagadni se jó azt, ami létezik És az se jó, ha egy életen át őrizzük a régi, ki nem élt fájdalmakat, és egyre hordjuk rá az újabbakat. Csak egy darabig fog fájni, egy perccel se tovább. Bízhatunk benne, hogy ha fáj valami, az is a gyógyulás része. Haladj az árral akkor is, ha ez kellemetlen érzésekkel jár! Elengedés, szabadság, gyógyulás és jó érzések várnak a túloldalon. Ma nyitott leszek arra, hogy átérezzem, amit éreznem kell. Hajlandó vagyok abbahagyni kényszeres viselkedésemet. Hajlandó vagyok elengedni a tagadást Hajlandó vagyok átérezni, amit éreznem kell ahhoz, hogy meggyógyuljak, egészséges és teljes legyek. 118 http://www.doksihu Szeptember 9. TÁVLATOK Túl gyakran akarjuk időnek előtte tisztán látni a távlatainkat. Ettől aztán

becsavarodunk egy kicsit. Nem mindig tudjuk, miért történnek éppen úgy a dolgok, ahogy történnek. Nem mindig tudjuk, hogyan alakul majd egy bizonyos kapcsolat. Nem mindig értjük, hogy mi a forrása érzelmeinknek, hogy miért éppen ezt az utat jelölték ki számunkra, hogy mi alakul ki bennünk, mit kell megtanulnunk, miért kell újra feldolgoznunk valamit, miért kell várnunk, miért kell fegyelmezni magunkat egy darabig, miért zárul be egy ajtó előttünk, hogyan kapcsolódnak mostani körülményeink az eseménynek hosszabb láncolatába. Órákig törhetjük a fejünket, hogy kiókumláljunk valami olyasminek az értelmét, amit jövőre esetleg egy pillanat alatt felfogunk. Engedd el az egészet! El lehet engedni azt az igényünket, hogy előre kitaláljunk dolgokat, és mi akarjuk irányítani őket. Most annak van itt az ideje, hogy létezzünk Hogy érezzünk Hogy átjussunk azon, ami most van. Hogy hagyjuk megtörténni a dolgokat És hogy tanuljunk belőle.

Majd utólagos bölcsességgel tudni fogjuk, mi és miért történt éppen így. Mára elég, ha létezünk. Megmondták nekünk, hogy életünk minden történése javunkra válik Bízhatunk benne, hogy így lesz akkor is, ha még nem látjuk, hogy a mai eseményeknek hol a helye a kép egészén. Ma hagyom, hogy a dolgok megtörténjenek anélkül, hogy ki akarnám találni hova vezetnek. Ha ma még nem látok világosan, bízom benne, hogy később visszanézve összeáll a kép. Bízom abban az igazságban, hogy minden jól van így, az események úgy alakulnak, ahogy kell, és mindaz, ami az életemben történik, javamra szolgál – sokkal inkább, mint remélni mertem. Szeptember 10. ÖNMAGUNK ELISMERÉSE Legtöbbünk azt szeretné, ha szeretnék. Azt szeretnénk, hogy mások kedvesnek, barátságosnak, jónak és szeretetteljesnek lássanak. Legtöbbünk vágyik mások elismerésére Gyerekkorunk óta próbáltunk elismeréshez jutni, megkedveltetni magunkat másokkal, és

elérni, hogy jó véleményük legyen rólunk. És ma is attól tartunk, hogy az emberek el fognak hagyni, ha cselekedeteink nem nyerik el tetszésüket. Olyan emberektől várunk elismerést, akik erre nem képesek. Lehet, hogy nem tudjuk, hogy most és így is szeretetre méltók vagyunk, és hogy megérdemeljük magunktól az elismerést. Ahhoz, hogy boldogan éljünk, hogy következetesen Felsőbb Erőnk szándékainak megfelelően élhessünk, hogy életünk összhangban legyen az univerzummal, el kell engednünk túlzott igényünket az elismerésre. Ezzel a múltunkból maradt kielégítetlen szükségletünkkel ugyanis hatalmat adunk mások kezébe, hogy manipulálhassanak bennünket, s meggátoljuk, hogy legjobb érdekeinket szolgálva cselekedjünk és hűek legyünk magunkhoz. Megadhatjuk az elismerést mi magunk. Végső soron úgyis ez az egyetlen, ami számít Ma elengedem azt az igényemet, hogy mások elismerjenek és kedveljenek. Azzal helyettesítem, hogy nekem

magamnak kell elismernek és kedvelnem magam. Élvezni fogom azt a meglepetést, amit ez okoz. Azok, akik számítanak nekem, magamat is ideértve, akkor tisztelnek, ha hű vagyok magamhoz. Szeptember 11. KONFLIKTUS ÉS TÁVOLABBRA HELYEZKEDÉS Egy kapcsolatban vannak csodálatos időszakok, amikor mindkét fél számára simán mennek a dolgok, és egyiküknek sem kell túlságosan foglalkoznia az eltávolodás gondolatával. De vannak időszakok, amikor az egyik válságba kerül vagy változáson megy át; ilyenkor el kell távolodnunk tőle. 119 http://www.doksihu Azután vannak olyan feszült időszakok, amikor mindkét félnek komoly problémákkal kell foglalkoznia. Mindketten hiányt szenvednek, és egyiküknek sincs mit adnia Ezekben a periódusokban nehéz távolabbra helyezkedni, és magunkkal törődni. Ezekben a pillanatokban nagy segítség, ha nevén tudjuk nevezni a problémát. Mindkét ember a problémák örvényében kapálózik, hogy meggyógyulhasson.

Egyiküknek sincs mit adnia, legalábbis pillanatnyilag. Ugyanakkor mindkettejüknek különösen nagy szükségük van a másikra. Ez a probléma. Mi a megoldás? Lehet, hogy nincs tökéletes megoldás. A kulcs most is a távolabbra helyezkedés, de ez nem megy, főleg, ha nekünk is szükségünk van támogatásra. De ezt a másik fél is inkább igényli, semmint felajánlja. Mégis törekedhetünk arra, hogy eltávolodjunk. Feldolgozhatjuk saját érzéseinket Átmeneti időszaknak tarthatjuk ezt a kapcsolatban, és lemondhatunk arról, hogy olyasmit várjunk a másiktól, amit az most nem tud megadni. És ne várjuk el magunktól sem, hogy most adjunk. A kommunikáció segít. Jó kezdés, ha pontosan megfogalmazzuk a problémát, és szégyenkezés vagy vádaskodás nélkül beszélünk róla. Segít, ha egyéb támogató rendszereket találunk, vagy más módot arra, hogy igényünk kielégüljön. Mégis – még a lehető legjobb kapcsolatban is – felelősek vagyunk azért,

hogy gondoskodjunk magunkról. Még a legszeretetteljesebb, legegészségesebb kapcsolatokban is nyugodt lélekkel számíthatunk arra, hogy az eltérő szükségletek konfliktust okoznak, és a két fél gondjai ütköznek egymással. Ez is hozzátartozik a szerelem, a barátság, és a családi élet körforgásához. Ha egészséges kapcsolatról van szó, a válság nem húzódik el a végtelenségig. Vissza fogjuk nyerni egyensúlyunkat. És a másik is meg fogja találni Mondj el mindent, ami a szívedet nyomja! Dolgozd fel! Legyenek józanok és egészségesek a magaddal és a másikkal szembeni elvárásaid. Egy jó kapcsolat fennmarad és túléli a mélypontokat. Néha szükségünk van ilyen mélypontokra, hogy mind a ketten fejlődhessünk, és külön-külön levonhassuk a tanulságokat. Néha nem számíthatunk azokra, akikre általában számíthatunk. Más módot is találhatunk arra, hogy gondoskodjunk magunkról. Ma észben tartom, hogy még a legjobb kapcsolataimnak

is vannak mélypontjai. Ha azonban ez a mélypont a norma, elgondolkodom azon, kívánatos-e számomra ez a kapcsolat. Ha a mélypont csupán időleges, megértéssel fordulok magam és a másik felé. Istenem, segíts észben tartanom, hogy a segítség és támogatás nem egyetlen ember révén érkezik hozzám. Segíts, hogy nyitott legyek az önmagamról való gondoskodás más egészséges lehetőségei felé, ha a szokásos támogatás nem elérhető. Szeptember 12. GYÓGYULÁS „Ne türelmetlenkedjünk amiatt, hogy a gyógyulás hosszú időt vesz igénybe. Sok lépést kell megtennünk azon az úton, amely a bánattól az újra meglelt nyugodt derűhöz vezet. Elviselhetetlen fájdalom, súlyos gyász, üres napok, közöny az élettel szemben – mindez csak fokozatosan enged teret az aktív cselekvésnek.” (Joshua Loth Liebman) A gyógyulás folyamat. Fokozatos folyamat Gyógyító és spirituális folyamat Inkább utazás, mint megérkezés. Ahogy a kapcsolati függőség

önálló életet él, és egyre terjeszkedik, ugyanígy van ez a gyógyulással is. Egyik dolog vezet a másikhoz, és a dolgok – ahogy mi magunk is – egyre jobbak lesznek. 120 http://www.doksihu Lazíthatunk, végezhetjük dolgunkat, és hagyhatjuk, hogy a többi magától megtörténjék. Ma bízom ebben a folyamatban és az utazásban, melynek nekivágtam. Szeptember 13. AZ ÚJRAPROGRAMOZÁS IDŐSZAKAI A gyógyulás egyáltalán nem merő fárasztó munka, melyért nem jár jutalom. Vannak olyan időszakai, amikor örülhetünk és pihenhetünk, vagy amikor nyugodtan gyakorolhatjuk azt, amit tanultunk. És eljönnek a változást hozó idők, amikor valami új elsajátításával küszködünk, vagy egy problémát próbálunk megoldani. Ezekben a periódusokban kezd megmutatkozni az, amit gyógyulásunk során gyakoroltunk. Ezek a periódusok roppant intenzívek, de célra vezetők. Vannak olyan időszakok is, amikor lényünk mélyén, „újraprogramozódunk”.

Elengedünk bizonyos hiedelmeinket és viselkedésmódokat. Lehet, hogy ilyenkor megijedünk, és összezavarodunk. Lehet, hogy régi viselkedésmintáink nem működtek, de legalább ismertük és megszoktuk őket. Ilyenkor sebezhetőnek, magányosnak, kifosztottnak érezhetjük magunkat – mintha térkép és zseblámpa nélkül indultunk volna útnak, ráadásul az az érzésünk, hogy még senki nem járt erre előttünk. Lehet, hogy nem értjük, mi zajlik bennünk. Nem tudhatjuk, merre irányítanak és vezetnek-e egyáltalán. Vezetnek bizony. Nem vagyunk egyedül Felsőbb Erőnk megteszi a legtöbbet és legjobbat azért, hogy igazi változást idézzen elő bennünk. Mások is jártak már ezen az úton És majd eljutunk valakihez, aki segíthet, aki elláthat útjelzőkkel. A gyógyulás egészségessé tesz. Ebben akkor is bízhatunk, ha nem értjük mi történik éppen Pontosan ott vagyunk, ahol lennünk kell ebben a folyamatban; éppen azt éljük át, amit meg kell

tapasztalnunk. És ahová tartunk, jobb, mint bármi, ahol eddig megfordultunk Istenem, segíts hinnem abban, hogy azok a változások, melyeket átélek, jóra vezetnek. Segíts hinnem, hogy az út, amelyen járok, olyan helyre visz, amelyet a fény, a szeretet, és az öröm tölt be. Szeptember 14. MI JÓ NEKEM? Amikor kisebb-nagyobb döntéseink előtt lelkünkben kutakodunk, megtanulhatjuk feltenni ezeket a kérdéseket: „Jó ez nekem?”, „Csakugyan ezt akarom?”, „Erre van szükségem?”, „Jó nekem ez az irány, vagy megint behódolok mások akaratának, és hagyom, hogy ők irányítsanak?” Egyáltalán nem egészségtelen önzésről van szó, ha megkérdezzük valamiről, jó-e nekünk; sokkal inkább egészséges önvédelem ez, amit nem kell szégyellnünk. Nem igaz, hogy az önimádat lejtőjén indulunk el, ha feltesszük magunkban ezt a kérdést. Nem térünk el Isten tervétől sem, és nem cselekszünk a nekünk szánt jó ellen. Inkább kivesszük

részünket abból, hogy életünk a legjobb úton terelődjék célja felé; kérdezési jogunkkal élve megőrizzük önbecsülésünket. Ma hozzákezdek ahhoz, hogy legjobb érdekeimet szolgálva cselekedjem. Megértem, hogy választásaim esetenként nem fognak mindenkinek tetszeni környezetemben. Megértem, hogy akkor vállalok igazán felelősséget életemért, és választásaimért, ha felteszem magamnak azt az egyszerű kérdést, hogy jó-e nekem ez vagy az. Szeptember 15. A NEHÉZ IDŐK ÁTVÉSZELÉSE „Erős lények vagyunk. Ugyanakkor sok szempontból törékenyek El tudjuk fogadni a változást, és a veszteséget, de csak a saját tempónkban és a magunk módján. És csak Isten és mi magunk dönthetünk az időzítésről.” (Ne függj többé senkitől!) 121 http://www.doksihu Az élet nem csak nehéz, stresszes időszakokból áll, de ezek az időszakok is életünk részei, hozzátartoznak fejlődésünkhöz, és előrehaladásunkhoz. Mi döntjük el, mit

kezdünk a nehéz időszakokkal, a nehéz, lehúzó energiákkal. Az energiát felhasználhatjuk arra, hogy gondjainkat jól megrágjuk, és feldolgozzuk. Felhasználhatjuk arra, hogy finomra hangoljuk készségeinket, és spiritualitásunkat. Vagy átélhetjük úgy, hogy közben szenvedünk, elraktározzuk keserűségünket, és teljesen elutasítjuk a fejlődést, vagy változást. A nehéz idők arra indíthatnak, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból, egyúttal alkalmassá formálhatnak rá. Felhasználhatjuk őket arra, hogy az élet, a szeretet és a fejlődés magasabb szintjeire jussunk. Miénk a választás. Megengedjük-e magunknak a dolgok átérzését? Spirituálisan közelítjük-e meg az eseményeket, beleértve a hálát is? Vagy elbizonytalanodunk, és folyton azt kérdezzük, mit kell tennünk, és mit kell megtanulnunk? Vagy ürügynek tekintjük őket arra, hogy a régi, negatív hiedelmeinket igazoljuk, mondván: „Velem nem történik semmi jó! Én örökké

áldozat vagyok Senkiben se bízhatom meg Nem érdemes élni”? Nincs mindig szükségünk súlyos energiákra vagy stresszre ahhoz, hogy elinduljon a változás. Nem kell keresnünk, teremtenünk vagy magunkhoz vonzanunk a stresszhelyzeteket. De ha már itt vannak, megtanulhatjuk felhasználni annak érdekében, hogy tovább lépjünk, és elérjük azt, ami az életben jó. Istenem add, hogy a nehéz idők gyógyulást hozzanak. Szeptember 16. BOSSZÚ Mindegy milyen régóta gyógyulunk, mindegy, milyen szilárdak spirituális alapjaink, néha elönthet a vágy, hogy megbüntessünk valakit, kiegyenlítsük a számlát. Bosszúra vágyunk Látni akarjuk, hogy ugyanúgy fáj neki, mint amilyen fájdalmat nekünk okozott. Látni akarjuk, hogy megadja neki az élet, amit megérdemel. Az az igazság, hogy ebbe szívesen besegítenénk. Ezek teljesen normális érzések, de nem kell megtennünk, amit súgnak. Hozzátartoznak haragunkhoz, de nem a mi dolgunk az igazságszolgáltatás.

Megengedhetjük magunknak, hogy haragudjunk! Még egy lépéssel tovább is mehetünk: mélyebbre áshatunk, és felidézhetjük a többi érzelmet – a sértődöttséget, a fájdalmat, a kínt. De a célunk az, hogy ezt azért tegyük, hogy többé ne legyen velük dolgunk. Számon kérhetjük a másik cselekedetét. De nem a mi dolgunk ítélkezni fölötte A bosszúvágy nem segít, inkább gátol és visszatart. Lépj tovább! Szállj ki ebből a játékból! Vond le a tanulságot! Köszönd meg a másiknak, hogy valami fontosra tanított meg. S ezzel hagyd az egészet magad mögött Csak a tanulságot vidd magaddal. Az elfogadás többnyire segít. A megbocsátás is Nem az a fajta megbocsátás, amely szinte fölszólítja a másikat, hogy kövesse el újra, amit ellenünk vétett, hanem az, amely megszabadít a haragtól. Ettől leszünk szabadok Ma annyira haragszom, amennyire kell ahhoz, hogy lezárhassam befejezetlen ügyemet. Ha már megszabadultam a haragomtól, és

sértődöttségemtől, egészséges megbocsátásra törekszem, amelynek vannak határai. Tudom, hogy ezek a határok, a megbocsátással és együttérzéssel karöltve, előbbre fognak vinni. Szeptember 17. ÚJ VISELKEDÉSMÓDOK A KAPCSOLATOKBAN A gyógyulásról szólva, sokat beszélgetünk az új viselkedésmódokról, a kapcsolatainkban: hagyjuk, hogy mások önmaguk lehessenek anélkül, hogy erre túlzottan reagálnánk, és saját erőnk birtokában óvjuk magunkat. Beszélünk arról, hogy engedjük el a mások fölötti uralom igényét, összpontosítsunk saját felelősségeinkre, és ne tegyük áldozattá magunkat azzal, hogy 122 http://www.doksihu a másikra koncentrálunk, s közben elhanyagoljuk magunkat. Beszéljünk arról, hogy egészséges határokat akarunk kijelölni. Beszéljünk róla nyíltan, és vállaljuk felelősséggel Ezek a viselkedési módok biztosan segítenek abban, hogyan bánjunk azokkal, akikkel valamilyen függőségi viszonyban vagyunk,

de mégsem csak arra valók, hogy rosszul működő kapcsolatokban alkalmazzuk őket. Ezek a viselkedési módok, a mi új viselkedési módjaink minden kapcsolatunkban. Segítenek azokban, amelyek feszültségekkel terhesek. Az egészségesekben pedig segítenek átvészelni az elkerülhetetlen feszült periódusokat. Tulajdonképpen minden kapcsolatunk minőségén javíthatnak. A gyógyulás az önmagunkról való gondoskodás elsajátítása. Ma nem felejtem el, hogy új viselkedésmódjaimat minden kapcsolatomban alkalmazzam – barátaim és munkatársaim esetében éppúgy, mint szerelmi kapcsolataimban. Keményen megdolgozom azért, hogy megóvjam magam a problémás kapcsolatokban, megkeressem, melyik új készségem alkalmazása a legjobb megoldás. Azon is gondolkodom, hogy egészséges kapcsolataim mivel gazdagíthatók. Szeptember 18. HAGYD A JÓT MEGTÖRTÉNNI! „Gyógyulásom előtt kapcsolataim katasztrofálisak voltak. Nem voltam túl jó a munkámban sem. Vergődtem

a rossz családi élet hálójában De legalább tudtam, mit várhatok!” (Név nélkül) Azt szeretném, ha életem második fele legalább olyan jó lenne, mint amilyen nyomorúságos volt az első fele. Néha attól félek, hogy nem így lesz Néha pedig attól, hogy csakugyan így lehet. A jótól meg is ijedhetünk. Ijesztő lehet a változás – még a jó irányú változás is Bizonyos szempontból a jó irányú változások ijesztőbbek lehetnek, mint a nehéz időszakok. Múltunk, különösen gyógyulásunk kezdete előtt, kényelmesen ismerős volt. Tudtuk, mit várhatunk kapcsolatainkban. Ugyanaz ismétlődött újra meg újra – ugyanaz a viselkedés, ugyanaz a fájdalom. Lehet, hogy nem ezt akartuk, de legalább tudtuk mi fog történni De nem így van, ha megváltoztatjuk a mintákat, és gyógyulni kezdünk. Lehet, hogy nagyjából meg tudtuk jósolni az elkövetkezendőket életünk legtöbb területén. Kapcsolataink fájdalmat okoznak. Megfosztanak valamitől

Egyik év majdnem olyan volt, mint a másik. Néha rosszabbul mentek a dolgok, néha egy kicsit jobban, de a változás soha nem volt drasztikus. Egészen addig, míg gyógyulni nem kezdtünk. Akkor megváltoztak a dolgok. És minél tovább jutunk, annál jobban megváltozunk mi is, a körülményeink is. Egy feltérképezetlen terület felfedezésébe vágtunk bele A dolgok jobbak lesznek. Folyamatosan egyre jobbak Kezdünk sikeressé válni a szerelemben, a munkánkban, egész életünkben. Jó dolgok történnek velünk nap, nap után, és szertefoszlik a sok nyomorúság. Nem vállaljuk többé az áldozat szerepét. Megtanultuk elkerülni a felesleges válságokat és traumákat. Hogyan kezdjem a jó dolgokat? – kérdezte tőlem egy asszony.- sokkal nehezebb és idegenszerűbb bánni velük, mint a fájdalommal és tragédiával. Ugyanúgy, ahogy a nehéz és fájdalmas tapasztalatokat kezeltük – feleltem. Mindennap, csak az arra a napra valót. Istenem, segíts ma

elengednem azt a tévhitemet, hogy nekem fájdalom és válságok kellenek. Segíts, hogy a lehető leghamarabb túljussak problémáimon és szomorúságomon. Segíts, hogy megtaláljam alapjaimat, és az egyensúlyomat, s béke, öröm, s hála töltsön el. Szeptember 19. BOCSÁNATKÉRÉS 123 http://www.doksihu Néha úgy viselkedünk, hogy utóbb a legkevésbé sem vagyunk megelégedve magunkkal. Ez emberi dolog. Erre találták ki azt a kifejezést: „Bocsánatot kérek!” Gyógyító szavak, és áthidalják a szakadékot. De nem kell bocsánatot kérnünk, ha nem követünk el semmi rosszat A szégyen arra késztethet, hogy mindenért bocsánatot kérjünk, amit csak teszünk – még azért is, hogy élünk és azok vagyunk, akik vagyunk. Nem kell bocsánatot kérnünk azért, mert vigyázunk magunkra, foglalkozunk az érzéseinkkel, kijelöljük határainkat, egészségesek vagyunk és örülünk az életnek. Soha nem kell változtatnunk az útirányunkon, ha az a

legjobb érdekeinket szolgálja, ám néha általános jellegű bocsánatkéréssel elismerjük a másik érzéseit, és ez hasznos lehet, ha egy bizonyos körülményből vagy kapcsolatból fakadó problémák nem világosak. Mondhatunk ilyesmit: „Sajnálom ezt a cirkuszt. Sajnálom, ha téged bántott, amit meg kellett tennem magamért. Hidd el, nem akartalak bántani!” Ha egyszer bocsánatot kértünk, ezt nem kell újra megismételnünk. Ha valaki ugyanezért többszöri bocsánatkérést akar kicsikarni, ez az ő problémája, és nem muszáj bekapnunk a horgot. Megtanulhatjuk komolyan venni a bocsánatkérést, hogyha nincs okunk rá, ne osztogassuk fűnek-fának. Ha ismerjük magunkat, tudni fogjuk, mikor van itt az ideje és mikor nincs Ma megpróbálom tisztán látni, mikor kell bocsánatot kérnem. A magam tetteiért felelősséget vállalok, de másokéért nem. Istenem, segíts felismernem, miért kell bocsánatot kérnem, s miért nem. Szeptember 20. SPONTANEITÁS

Gyógyulásunk alatt megtanuljuk elengedni magunkat. Megtanulunk az ösztöneinkre hallgatni A spontaneitás egyesek számára ijesztő lehet. Megijedhetünk attól, hogy elveszítjük az irányítást. Lehet, hogy még mindig a függőség szabályai szerint élünk, melyek tiltják a spontaneitást – légy jó, légy tökéletes, légy erős, légy komoly és mindig fogadd el az irányítást. Lehet, hogy a spontaneitást azzal társítjuk, hogy rögeszmésen, kényszeresen, önpusztítóan és felelőtlenül mutatjuk ki érzelmeinket. A gyógyulás folyamán nem erről van szó. A pozitív spontaneitás azt jelenti, hogy szabadon kifejezzük, kik vagyunk, úgy, hogy ez élvezetes és egészséges legyen, és ne bántson se minket, se másokat. Annál jobban sikerül spontánul viselkednünk, minél jobban fejlődik önértékelésünk, és nő önbecsülésünk. A spontaneitás összefügg azzal, hogy tudjunk játszani, és képesek legyünk az intimitásra. Ehhez mindenekelőtt

el kell engednünk azt az igényünket, hogy mindig kontrollálni akarjuk magunkat és másokat. Ne fogd olyan rövidre a pórázt! Mi van akkor, ha hibázol? Mi van, ha tévedsz? Ízlelgesd fogyatékosságaidat. Hagyd, hogy egy kicsit gyönge és sebezhető légy! Kockáztass! Ma elhajítom a szabálykönyvet, és élvezem, hogy az vagyok, aki vagyok. Örömömet lelem az élet ajándékában, önmagamban és másokban. Szeptember 21. A SIETTETÉS ELENGEDÉSE Egyszerre csak egyet! Mindössze ennyit kell tennünk. Nem kettőt egyszerre, hanem csak egyet, és azt is szép nyugodtan. Egyszerre csak egy feladatot Egyszerre csak egy érzést Egyszerre csak egy problémát. Egyszerre csak egy lépést Egyszerre csak egy örömöt! Lazíts! Engedd el az örökös sürgetést! Nyugodtan tedd a dolgodat! Egyszerre csak egyvalamivel foglalkozz! Látod, milyen gyönyörűen alakul minden? 124 http://www.doksihu Ma egyszerre csak egy dologgal foglalkozom, és azzal is nyugodtan. Ha kétségem

támad, a legfontosabbat veszem előre. Szeptember 22. BÍZZUNK MAGUNKBAN! Azt hittük, hogy ha az isten vagy Felsőbb Erőnk szavát akarjuk követni, ez holmi merev szabályokkal, valamiféle vezérlő kalauzzal egyenlő, melyeket egész életünkben be kell tartani. Ma már másképp látjuk a dolgot. Azokat a merev szabályokat, a véget nem érő utasításokat, a tökéletességre való szakadatlan buzdítást nem Felsőbb Erőnk súgja a fülünkbe. Isten szavai többnyire azok a csöndes, alig hallható szavak, melyeket intuíciónak, vagy ösztönnek nevezünk. Nyugodtan azok lehetünk, akik vagyunk; hallgathatunk és bízhatunk magunkban. És hallgathatunk a Felsőbb Erő gyöngéd, szerető szavaira, melyeket fülünkbe súg. Istenem, segíts ma, hogy megszabadulhassak a szégyenérzetre épülő merev szabályoktól. A szeretet, az odafigyelés, és a bizalom szabadságát választom. Szeptember 23. TOLERANCIA Gyakorold a toleranciát! Viseljük el türelmesen hirtelen

fordulatainkat, érzéseinket, reakciónkat, sajátosságainkat, emberi mivoltunkat! Viseljük el türelmesen azt, hogy egyszer fenn, egyszer lenn; viseljük el türelmesen, hogy ellenállunk a változásnak, toleráljuk folytonos küszködésünket, és olykor furcsa természetünket! Viseljük el türelmesen félelmeinket, hibáinkat, azt a természetes hajlamunkat, hogy elbújunk a problémák és szenvedések, elöl. Viseljük el, ha olykor nem merünk közeledni a másikhoz, ha félünk kimutatni valódi mivoltunkat. Viseljük el türelmesen, ha néha úgy érezzük, fölötte állunk másoknak, máskor szégyelljük magunkat, néha pedig egyenrangú félként akarunk megosztozni a szereteten. Viseljük el türelemmel azt, ahogy előre haladunk: pár lépés előre, pár lépés hátra. Viseljük el türelmesen azt a vágyunkat, hogy irányítsuk a dolgokat, és vonakodunk megtanulni, hogy olykor hátrább kell húzódnunk. Viseljük el türelmesen, hogy miközben mondjuk,

szeretetre vágyunk, néha ellökjük magunktól a másikat. Viseljük el türelmesen, hogy olykor elfelejtünk Istenben bízni. És, hogy egyszer-kétszer elakadunk Más dolgokat ne viseljünk el. Ne viseljük el, ha bántanak, vagy romboló hatással vannak ránk. „Gyakorolj magaddal szemben egészséges, szerető toleranciát!” – mondta valaki Ha ezt tesszük, közben megtanuljuk a türelmet másokkal szemben is. Aztán eggyel tovább léphetünk. Felismerjük, hogy az tesz széppé minket is, másokat is, ha türelemmel fogadunk mindent, ami emberi. Ma türelmes leszek magamhoz. Ebből tanulom meg, hogyan lehetek türelmes másokkal szemben. Szeptember 24. NE KÁRHOZTASD MAGAD A SZÜKSÉGLETEIDÉRT! Emberi szükségleteinkkel együtt fogadjuk el magunkat: szükségünk van vigasztalásra, szeretetre, megértésre, barátságra, egészséges érintésre. Pozitív megerősítésre vágyunk, arra, hogy valaki meghallgasson, valaki adni tudjon. Attól még nem vagyunk gyengék,

hogy ilyesmikre áhítozunk! Ezek tesznek minket emberivé és egészségessé. Ha kielégülnek – és hisszük, hogy megérdemeljük – boldogok vagyunk. Vannak időszakok, amikor szokásos szükségleteink kielégítésénél többre vágyunk. Ilyenkor többre van szükségünk, amint amit mi tudunk adni. Ez is rendjén való Felelősséget vállalhatunk igényeinkért. Ettől még nem leszünk gyengék vagy fogyatékosak Nem jelenti azt, hogy nem haladunk jól a gyógyulásban, sem azt, hogy egészségtelenül 125 http://www.doksihu függünk másoktól. Ha elfogadjuk ezt a tulajdonságunkat, kezelhetővé válnak szükségleteink Ezután nem szükségleteink fognak irányítani bennünket, hanem újra miénk az irányítás. Ma elfogadom szükségleteimet. Hiszem, hogy megérdemlem vágyaim kielégítését, és megérdemlem, hogy ez megtörténjen. Szeptember 25. KÖSS BÉKÉT A MÚLTTAL „A múltat még Isten sem tudja megváltoztatni.” (Agathon) Ha ragaszkodunk a

múlthoz – akár bűntudatunk, vágyunk, tagadásunk vagy neheztelésünk miatt – értékes energiát pazarolunk el, amelyet a ma és a holnap átalakítására használhatnánk fel. „Valahogy mindig a múltban éltem – mondta egy gyógyulófélben lévő asszony – vagy megpróbáltam megváltoztatni, vagy hagytam, hogy eluralkodjék rajtam a nosztalgia. Általában a kettő egyszerre működött bennem. Állandóan bűntudatot éreztem a megtörtént dolgok miatt. Azért, amit én tettem, amit mások tettek velem A bűntudat akkor is tovább élt bennem, amikor már majdnem mindent jóvátettem. Valahogy minden az én hibám volt Soha nem tudtam megszabadulni ettől. Évekig ragaszkodtam a dühömhöz, azt mondtam magamnak, hogy joggal haragszom. Rengeteg mindent letagadtam az életemből Megpróbáltam teljesen elfelejteni a múltamat, de igazából soha nem gondoltam át a dolgokat; a múltam olyan volt, mint egy sötét felhő, amely mindenhova követett, és sehogy se

tudtam lerázni. Azt hiszem, féltem elengedni Féltem a mától, féltem a holnaptól Most már jó pár éve annak, hogy elindultam a gyógyulás útján, és körülbelül ugyanennyi időmbe telt, hogy megfelelő perspektívában lássam a múltamat. Megtanultam, hogy nem felejthetem el, de ki kell gyógyulnom belőle. Át kell éreznem a bennem élő érzelmeket, különösen a haragot, hogy aztán elengedhessem. Abba kell hagynom, hogy magam vádoljam a fájdalmas eseményekért, és el kell hinnem, hogy minden tervszerűen zajlott le, és hogy valójában minden rendén való volt. Megtanultam, hogy ne bánjak semmit, hanem hálás legyek érte Ha a múltra gondolok, megköszönöm Istennek a gyógyulást, és az emlékezést. Ha olyasmi történik, amit jóvá kell tennem, megteszem és ezzel vége. Megtanultam úgy tekinteni saját múltamra, hogy együtt érezzek magammal, és bízom abban, hogy Felsőbb Erőm vezérelt akkor is. Békét kötöttem magammal és rájöttem,

hogy a gyógyulás tett képessé mások gyógyulását is segíteni. Ma már belátom, hogy a legkataszrofálisabb események is segítettek személyiségem formálásában, és fejlesztették képességeimet. Eljutottam oda, hogy ma már hálás vagyok a kudarcba fulladt kapcsolataimért is, mert ezek is segítettek, hogy ott lehessek, ahol vagyok. Megtanultam elfogadni a dolgokat bűntudat, harag, vádaskodás, szégyenérzet nélkül. Meg kellett tanulnom elfogadni azokat az éveket is, amikor bűntudatot és haragot éreztem, és szégyelltem magam.” Nem irányíthatjuk a múltat. De átalakíthatjuk, ha elérjük, hogy kigyógyuljunk belőle, és ha elfogadjuk mindazt, ami történt velünk. Tudom, hogy így van, mert ez az asszony én vagyok Mától hálás leszek múltamért. Azon nem tudok változtatni, ami történt, de a múltamat átalakíthatom azzal, hogy erőmet birtokba veszem, elfogadom és tanulok belőle. Szeptember 26. ÉREZD A VÉDETTSÉGET! Nem az a célunk,

hogy valamiféle naiv biztonságérzetben éljünk, hogy valamilyen utópisztikus világot találjunk ki magunknak. Egy asszony így fogalmazott: az a dolgunk, hogy sikerüljön biztonságban éreznünk magunkat, miközben olyan világban tanulunk élni, amely nem ad biztonságot. Nem akarunk állandóan a ránk leselkedő veszélyekkel foglalkozni, mert ez a negatívumokat erősíti. De nem akarjuk semmibe se venni őket, sem úgy tenni, mintha nem is lennének 126 http://www.doksihu Ha napozni megyünk, tudjuk, hogy az ártalmas napsugarak leégetnek. Tehát védekezünk, hogy élvezhessük a nap jótéteményeit. Ugyanez a célunk a gyógyulásban. Egy tanácsadással foglalkozó nő azt mondta: „Képzeljen el egy napfényszűrőt maga köré! Ne legyen túl nehéz, se vastag, hogy áthatolhassanak rajta a napsugarak, de olyan vékony se, hogy ne védjen meg a veszélytől. Tekintse úgy magát, mintha egy nagyon hatásos fényszűrő védelmezné! Bizonyosodjon meg a felől,

hogy a jótékony sugarak áthatolnak rajta. Sokáig élt úgy, hogy ez a szűrő túlságosan súlyos volt. Távol tartotta azt is, amit meg szeretett volna kapni Cserélje olyanra, amelyen a jó áthatolhat. Ez a maga szűrője az élet és a világ felé Lássa! Képzelje el, hogy mindig körülveszi! Szeretetbe burkolja, vigasztalást, védelmet nyújt. Nem hatol át rajta semmi, ami bánthatná. Semmilyen negatív energia Járjon békével, járjon biztonságban, és tudja, hogy védve van! A rossz elé akadály tornyosul; a jóakarat árad magára. Nem kell annyit küszködnie, hogy megvédje magát. Lazíthat és élvezheti az életét Járjon félelem nélkül, mert beburkolja a szeretet és a védelem. És ez mindig így lesz ezután” Ma olyan védőpajzs mögött látom magam, amely megakadályozza, hogy a világ negatív és ártó sugarai átjuthassanak, ugyanakkor átenged magán mindent, ami jó. Szeptember 27. ÁTMENETI VISSZAESÉSEK Gyógyulásunk kezdetén néha

megesik, hogy úgy tűnik, egyszer-egyszer rosszabbul mennek dolgaink. Pénzügyeink, kapcsolataink vagy egészségi állapotunk rosszabbodni látszik Ez átmeneti: gyógyulásunk normális velejárója. Lehet, hogy egy ideig így is folytatódnak a dolgok, de semmiképpen nem tart soká. Dolgozz tovább gyógyulásodon, és a széljárás megfordul! Nem kell hozzá sok idő, és az ügyeink is, mi magunk is jobb állapotban leszünk, mint annak előtte. Ezúttal már szilárdak lesznek az alapok. Istenem, segíts, hogy bízzam Benned, és a gyógyulásban akkor is, ha úgy érzem, visszaestem. Segíts észben tartanom, hogy a gondok átmenetiek, és amikor megoldódnak, szilárdabb talajon fognak állni. Szeptember 28. IMA Álljon itt néhány a kedvenc imáim közül: Segíts! Kérlek! Ne tedd! Mutasd meg! Vezérelj! Változtass meg! Itt vagy? Miért tennél ilyet? Ó Köszönöm! Ma elmondom Istennek, amit el akarok mondani Neki, és meghallgatom, amit válaszol. Nem felejtem el,

hogy megbízhatom Őbenne. Szeptember 29. A PÉNZ FONTOS DOLOG Nem szabad, hogy a pénz álljon életünk középpontjában. Ez nem vezet el ahhoz a gazdagsághoz, amelyre igazából vágyunk. Sokszor még anyagi stabilitáshoz sem A pénz fontos. Megérdemeljük, hogy annyit fizessenek nekünk, amennyit a munkánk ér Meg is fizetik, ha elhisszük, hogy megérdemeljük. De terveink gyakran kudarcba fulladnak, amikor a pénzt tesszük az első helyre. Mit szeretnénk csinálni igazából? Mi felé terelnek minket? Mit mondanak ösztöneink? Minek elvégzéséhez kapunk útmutatást? Mi az a tennivaló, ami izgat? Keresd a módját, hogy ezt tehesd, és ne aggódj a pénz miatt! 127 http://www.doksihu Gondold végig az anyagi szempontokat. Jelöld ki azt a határt, amekkora fizetést meg kell kapnod. Légy józan! Kezdd alul, s onnan haladj felfelé De, ha úgy érzed, egy bizonyos állást feltétlenül meg kell kapnod, vágj bele. Van-e olyasmi, amit igazából nem akarunk

megtenni, ami a kedvünk ellen való, és mégis rá akarjuk erőltetni magunkra „a pénz miatt”? Ez általában visszaüt. Csak kínlódást okozunk vele magunknak, és többnyire a pénzzel is gond lesz. Megtanultam, hogy amikor a munkával kapcsolatban hű vagyok magamhoz, a pénz se marad el. Néha persze nem annyi jön be, amennyit szeretnék, néha viszont kellemesen meglepődöm De elégedett vagyok, és elég pénzem van. A pénz megfontolandó tényező, de ha spirituális biztonságot, és lelki békét keresünk, akkor életünkben semmiképp sem szabad az első helyre tennünk. Ma megfontolom pénzügyeimet, de nem hagyom, hogy ez foglalkoztasson legfőképp. Istenem, segíts, hogy hű legyek magamhoz, és bízzam abban, hogy a szükséges pénz nem marad el. Szeptember 30. NEM VAGY ÁLDOZAT! Nem vagy áldozat! Mégis mélyen belénk vésődött ez a kép magunkról! Mennyire megszoktuk a nyomorúságot és elesettséget! Ez az áldozatszerep afféle szürke

köpönyegként burkol be, s szinte magához vonzza azt, ami csakugyan áldozattá tesz, befelé pedig az áldozatszerep tudatát sulykolja. Lehet, hogy már annyira megszoktuk, hogy akkor is áldozatnak érezzük magunkat, ha jó dolgok történnek velünk. Új kocsid van? Igen, sóhajtunk, de nem megy olyan jól, mint vártam, meg aztán olyan sokba került Milyen szép családod van! Igen, sóhajtunk, de vannak gondjaink. És olyan nehéz időket éltünk át Te aztán igazán szép karriert futottál be! Ó, sóhajtunk, de a sikernek nagy az ára. Az a rengeteg papírmunka Megtanultam, hogyha erre állunk rá, hihetetlen, majdhogynem félelmetes képességünk van arra, hogy bármilyen helyzetben, még a legcsodálatosabb körülmények között is találjunk okot a boldogtalanságra. Vállunkat leejtve, fejünket lehorgasztva fogadjuk az ökölcsapásokat; így vánszorgunk végig az egész életünkön. Hagyd abba! Vesd le a kétségbeesés, a negatív beállítottság, az

áldozatszerep szürke köpönyegét! Hajítsd el jó messzire, hadd fújja el a szél! Nem vagyunk áldozatok! Lehet, hogy azelőtt áldozattá tettek, mert hagytuk, hogy ezt tegyék velünk. Lehet, hogy magunk kerestük, teremtettük, és mindig újrateremtettük azokat a helyzeteket, amelyek áldozatszerepbe taszítottak. De nem vagyunk áldozatok! Erőnk tudatában meg tudunk állni a lábunkon. Nem muszáj hagynunk, hogy áldozattá tegyenek. Nem kell a boldogságra okot keresnünk sem a nagyon jó helyzetekben, sem a rosszakban. Húzd meg a határaidat! Mondj nemet valakinek, vagy hagyd abba a dolgot! Lépj ki a kapcsolatból! Kérd azt, amire szükséged van! Hozz döntéseket, és vállald értük a felelősséget! Alaposan vizsgáld meg a választási lehetőségeket! Add meg magadnak, amire szükséged van! Állj egyenesen, emeld fel a fejed, és használd az erődet! Élj a felelősséggel, amellyel magadnak tartozol! És tanuld meg élvezni azt, ami jó. Ma megtagadom, hogy

áldozatként gondolkodjam, szóljak, beszéljek, cselekedjem. Ehelyett örömmel vállalok felelősséget magamért, és arra összpontosítok, ami jó az életemben. 128 http://www.doksihu OKTÓBER Október 1. LÉGY AZ, AKI VAGY! Gyógyulásunk folyamán egy olyan új viselkedésmódot tanulunk, amelynek az a neve. Légy az, aki vagy. Biztos akadnak, akik megijednek ettől. Mi lenne, ha igazán átéreznénk, amit érzünk, kimondanánk, amit akarunk, határozottan képviselnénk nézeteinket, és fontosnak tartanánk, mire van szükségünk? Mi lenne, ha egyszerűen eldobnánk az alkalmazkodás álcáját? Mi lenne, ha élnénk erőnkkel, és végre önmagunk lennénk? Akkor is szeretnének? Vagy elhagynának? Haragudnának ránk? Eljön az idő, amikor hajlandók és készek leszünk vállalni ezt a kockázatot. Rájövünk: ahhoz, hogy továbbfejlődhessünk, és békében élhessünk önmagunkkal, fel kell szabadítanunk magunkat. Eljön az ideje, amikor nem hagyjuk, hogy

mások és az ő igényeik írják elő, mit tegyünk, és – mások reakcióitól függetlenedve – végre hűek leszünk magunkhoz. Lehet, hogy egyesek elpártolnak mellőlünk, de az ilyen kapcsolat amúgyis véget ért volna. Mások viszont mellettünk maradnak, és jobban szeretnek és tisztelnek azért, mert vállaltuk a kockázatot, és vállaltuk önmagunkat. Őhozzájuk sokkal közelebb kerülünk, kapcsolatunk meghittebb lesz és működik. És rájövünk, hogy eddig is tökéletesen elég volt, hogy azok vagyunk, akik vagyunk. Hiszen ilyennek szántak Ma élek erőmmel, és végre önmagam leszek. Október 2. BIRKÓZÁS CSALÁDUNKKAL Sokféle módja van annak, hogy megküzdjünk a családunkkal. Egyesek azt választják, hogy egy időre elvágnak minden kapcsolatot családtagjaikkal. Mások fenntartják a kapcsolatot, s közben másfajta viselkedési módot próbálnak elsajátítani. Megint mások egy ideig távol tartják magukat családjuk tagjaitól, majd lassan

visszatérnek hozzájuk, de már másfajta alapokon. Nincs egyetlen és tökéletes megoldás. Tőlünk függ, melyik utat választjuk, melyik felel meg mindenkori szükségletünknek. A lényeg az, hogy választhatunk. Meghúzhatjuk a határokat családunk irányában is Olyan megoldás mellett köthetünk ki, amely a legjobb nekünk, és szükségtelen emiatt bűntudatot éreznünk. Az a célunk, hogy megfelelő távolságot tudjunk tartani családunk tagjaitól úgy, hogy közben továbbra is szeretjük őket. Az a célunk, hogy egészségesen élhessünk, attól függetlenül, hogy mit tesznek vagy nem tesznek családtagjaink. Mi döntjük el, hogy ehhez milyen lépéseket kell tennünk. Nem baj, ha valakinek nemet mondunk, ha így akarjuk. Mint ahogy az sem, ha igent mondunk, ha ezt látjuk helyénvalónak. Istenem, segíts, hogy a megfelelő utat válasszam a családommal való kapcsolattartásban. Segíts belátnom, hogy itt nincs helyes, vagy helytelen. Segíts, hogy

megbocsássak, és megtanuljak szeretettel leválni róluk. Tudom, hogy ez nem jelenti azt, hogy a rendszer működése kedvéért le kell mondanom önmagamról, a saját egészséges életmódomról. Október 3. KELLEMETLEN SZAKASZOK „Fogadd el a fájdalmat! Azután tanuld meg elfogadni a jót! Mert itt van, és még több jó közelít hozzád.” (Lépj ki a társfüggőségből!) A gyógyulásban az a célunk, hogy kellemesen érezzük magunkat, béke töltsön el, és elégedettek legyünk. Vagyis boldogok Békében akarunk élni magunkkal, és 129 http://www.doksihu környezetünkkel. Ehhez néha az kell, hogy nézzünk szembe a kellemetlen dolgokkal, érezzük át, és jussunk túl rajtuk. Nem arról beszélek most, hogy kényszeresen kötődünk a nyomorúsághoz, és fájdalomhoz. Nem arról, hogy olykor feleslegesen teremtünk fájdalmas helyzeteket. Arról a jogos kellemetlen érzésről van szó, amit el kell fogadnunk, ha meg akarunk gyógyulni. Ha műtéten esünk

át, többnyire másnap a legélesebb a fájdalom. Amikor gyógyulásunk közben megtesszük, amit kell, néha érzelmi, gondolati és spirituális műtétet végzünk magunkon. Eltávolítjuk magunkból a begyulladt vagy fertőzött részeket Ez a folyamat néha bizony fáj. Elég erősek vagyunk ahhoz, hogy ezt a kellemetlen beavatkozást vállaljuk, és túléljük az átmeneti érzelmi szenvedést? Ha igen, akkor hamarosan túl is leszünk rajta. Ma hajlandó vagyok szembenézni a kellemetlen szituációkkal, mert bízom abban, hogy utána gyógyulás, és szabadulás vár rám. Október 4. HIT ÉS PÉNZ Néha még arra sincs elég pénzünk, hogy átvészeljük a mindennapokat – nem szólva holmi luxuskiadásokról. Vannak, akik azt tanácsolják ilyenkor, hogy készítsünk költségvetést. Mi meg csak kuncogunk rajta, hiszen még a túlélés költségei is meghaladják jövedelmünket. Szemügyre vesszük, hogyan állunk, megrázzuk a fejünket, és csak annyit mondunk:

„Lehetetlen.” Sokan átéltük már ezt a helyzetet. Nem kell pánikba esnünk Még csak kétségbeesésbe se A pánik és a kétségbeesésé rossz helyzetmegítélést és kétségbeesett lépéseket produkál. Ilyenkor kell félelmünket hittel helyettesíteni. Bízni abban, hogy Isten gondoskodni fog rólunk. Egyszerre csak egy nappal, és egyetlen szükséglettel foglalkozz. Használd a túléléshez kifejlesztett képességeidet. Tudd, hogy lehetőségeidnek nem szab határt a múlt, se a körülményeid. Vizsgáld meg, nincsenek-e benned olyan gátlások, amelyek megakadályozzák, hogy pénzhez juss. Nem kell-e változtatni a hozzáállásodon? Nem történt-e olyasmi, amiből le kellene vonnod a konzekvenciát? Lehet, hogy ez egyszerűen a hitről szól. Azt mondják, a bibliai időkben Jézus a vízen járt Azt mondják, megtették a követői is, de abban a pillanatban elmerültek, hogy hagyták felülkerekedni a félelmüket. Az anyagilag nehéz időkben mi is

megtanulhatunk „a vízen járni.” Ha költségvetést készítesz, és úgy találod, nincs elegendő pénzed a megélhetésre és számláid kifizetésére, tégy meg minden tőled telhetőt, azután engedd el a dolgot. Bízz legfőbb forrásodban, hogy gondoskodni fog rólad. Ha vészhelyzetbe kerülsz, és nincs elegendő készpénzed, pillants a pénztárcád mögé. Kérj az isteni készletből, amely korlátlanul rendelkezésedre áll Igyekezz anyagilag felelősen viselkedni. Fordulj az isteni bölcsességhez Hallgass az Isten útmutatására! Azután engedd el félelmeidet, és azt az igényedet, hogy mindent te irányíts. Tudjuk, hogy a pénz életünk szükséges része; tudja Felsőbb Erőnk is. Istenem, hozz felszínre bennem minden, a pénzzel kapcsolatos gátlást, és korlátot. Segíts, hogy anyagilag is gondoskodjam magamról. Ha szükséget szenvedek, eloszlatom félelmeimet, és megtanulok „a vízen járni.” Ezt a hozzáállást nem arra használom, hogy

felelőtlenségemet igazoljam vele. Elvégzem, ami az én dolgom, beleértve azt is, hogy elengedem félelmeimet, és Rád bízom a többit. Október 5. TUDÁS Engedd meg, hogy elvezessenek az igazsághoz! 130 http://www.doksihu Tudni fogjuk, amit tudnunk kell, ha eljön az ideje, hogy tudjuk. Nem kell elkeserednünk amiatt, hogy eltart egy ideig, amíg felismeréseinkhez eljutunk. Nem kell erőltetnünk ezeket a felismeréseket, mielőtt eljön az idejük. Igen! Lehet, hogy az egész világ látja már életünkben azt a bizonyos igazságot, mi mégis letagadjuk, egészen addig, amíg fel nem készültünk arra, hogy foglalkozzunk vele. Ez a mi dolgunk, a mi jogunk. Ha eljön az ideje, ha felkészültünk rá, ha a tanulási folyamat végére értünk, föl fogjuk ismerni a magunk igazságát. Leginkább azzal segíthetünk magunknak és másoknak, ha hagyjuk, hogy belső folyamataink a maguk igénye szerint haladjanak. Adhatunk és kaphatunk támogatást és bátorítást,

miközben ez a folyamat zajlik. Meghallgathatunk műsorokat, elmondhatjuk, mit gondolunk mi De tartsuk fenn azt a jogunkat – és másokét is -, hogy mindenki a saját tempója szerint haladjon, ítélkezés nélkül, és abban bízva, hogy így van jól. Amikor készen állunk, amikor itt az ideje, és amikor Felsőbb Erőnk is készen áll, tudni fogjuk, amit tudnunk kell. Ma hagyom, hogy én is, és mások is a saját tempójuk és időzítésük szerint fejlődhessenek, és változhassanak. Bízom abban, hogy a megfelelő időben birtokomban lesznek azok a felismerések, amelyek megerősítenek, és az alkalmazkodáshoz szükséges eszközök is. Október 6. GONDOSKODÁS ÖNMAGUNKRÓL Egészséges és bölcs dolog, ha mások érzelmeit és szükségleteit figyelembe vesszük, és reagálunk rájuk. Ez nem azonos a túlzott gondoskodással A túlzott gondoskodás önpusztító viselkedés, és rombolja a kapcsolatot – hiszen visszaüt: neheztelünk magunkra, vagy áldozatnak

érezzük magunkat miatta -, mert végül felszínre kerül a valódi érzelem. Egyesek érzelmileg vonzzák a túlzott gondoskodást. Megtanulhatjuk, hogyan utasítsuk ezt vissza. Törődhetünk a másikkal, szeretettel közeledhetünk hozzá, de tartsuk fontosnak a saját igényeinket és érzelmeinket. A gyógyulás részben azt jelenti, hogy megtanulunk fontosságot tulajdonítani a vágyainknak, érzelmeinknek, és szükségleteinknek és odafigyelünk rájuk, mert különben előre megjósolható és általában nem kívánatos következményeik vannak. Légy gyengéd és türelmes magadhoz, mialatt ezt megtanulod. Légy megértő magadhoz, ha néha-néha visszazökkensz régi viselkedésedbe, és önmagadat elhanyagolva csak a másik érzelmeire figyelsz. De állítsd le még ma ezt az ördögi kört! Nem kell felelősséget vállalnunk másokért. És emiatt nem kell, hogy bűntudatot érezzünk. Sőt azt is megtanulhatjuk, hogy jó érzésekkel töltsön el, ha a saját

szükségleteinket és érzelmeinket vállaljuk. Ma megvizsgálom, nem zökkentem-e vissza a régi kerékvágásba, és megint valaki más érzelmeiért és szükségleteiért vállalok-e felelősséget, miközben a sajátjaimat elhanyagolom. Élek az erőmmel, azzal a jogommal, és felelősségemmel, hogy fontosnak tartsam magam. Október 7. A NAIVITÁS ELENGEDÉSE Szerethetjük az embereket, és bízhatunk bennük, mégsem kell hagynunk, hogy bántsanak vagy kihasználjanak. Nem kell megengednünk másoknak, hogy azt tegyenek velünk, amit akarnak. Nem minden követelésük jogos! Nem kell mindegyikre igent mondani! Az élet vizsgáztathat. Az emberek kikutatják a gyenge pontjainkat Természetesen mi magunk is megtehetjük ezt. S ha bizonyos területen gyenge pontra bukkanunk, észre fogjuk venni, hogy családunk tagjai, barátaink, munkatársaink, szomszédaink, ismételten éppen ott tesznek próbára. Az élet, felebarátaink, Felsőbb Erőnk talán így próbál belénk verni

valamit Ha megtanuljuk ezt a leckét, egyre kevesebb ilyen problémát észlelünk. Éltünk erőnkkel, meghúztuk a határt. Mostanra megtanultuk a leckét Esetleg egy ideig haragudnunk kell bizonyos emberekre – azokra, akik túlfeszítették a húrt. Ez rendjén való Hamarosan 131 http://www.doksihu elengedhetjük a haragot, és hálával helyettesíthetjük. Hiszen ezek az emberek segítették elő, hogy megtudjuk, mi az, amit nem akarunk, amit nem fogunk tolerálni. Mondjunk köszönetet azért, amit tanultunk. Mennyit vagyunk hajlandóak eltűrni? Mit engedhetünk meg másoknak? Mennyire engedhetjük szabadjára indulatainkat? Hol húztuk meg a határt? Meghúztuk egyáltalán? Ha nem, baj van. Előfordul, hogy nem szabad megbíznunk másokban, csak magunkban, és meg kell húznunk a határt környezetünk irányába. Ma tudatosabban érzékelem azokat a területeket, ahol egészségesebb határokra van szükségem. Magam mögött hagyom azt a naiv feltételezést, hogy a

másiknak mindig igaza van. Azt a nézetet teszem a helyére, hogy magamban bízom, magamra hallgatok, egészséges határokat jelölök ki, és meg is tartom ezeket. Október 8. TANULJ MEG VÁRNI! „Lassan rájöttem, hogy a várakozás valójában művészet, és segít elérnünk bizonyos dolgokat. A várakozás nagyon-nagyon erőteljes lehet. Az idő roppant értékes Ha két évig tudsz várni, néha elérhetsz olyasmit, amit ma nem érhetnél el, akármilyen keményen dolgozol, akármennyi pénzt szórsz ki az ablakon, akárhányszor vered is falba a fejed” (Részlet Dennis Wholey: Bátorság kell a változáshoz című könyvéből.) Azok büszkélkedhetnek a legtöbb sikerrel életükben és a szerelemben, akik megtanulnak sikeresen várni. Kevesen birtokolják a várni tudás, a türelem adományát Pedig a várakozás olyan nagy hatású eszköz, amely sok jóhoz segíthet hozzá. Nem mindig kaphatjuk meg rögtön, amit akarunk. Különféle pillanatnyilag nem elérhető

dolgokat szeretnénk megtenni, elérni, megszerezni. De vannak, dolgok, melyeket, ha ma nem is tehetünk vagy kaphatunk meg, a jövőben elérhetünk. A várakozás nem elfecsérelt idő. Valami kialakul bennünk, valaki másban, az univerzumban Nem kell szüneteltetni élettevékenységeinket, amíg várakozunk. Máshova irányíthatjuk figyelmünket: gyakorolhatjuk az elfogadást és a hálát, bízhatunk abban, hogy a várakozás közben is zajlik az életünk. Vess számot a türelmetlenségeddel, és hiányérzeteddel! Az a régi bölcsesség, hogy az ember nem mindig kapja meg, amit akar, csak részben igaz. Az életben gyakran megkaphatjuk, amit akarunk, különösen ha szívvel-lélekkel vágyunk rá, és ha megtanultunk várni. Ma elsajátítom a türelem művészetét. Ha erőtlennek érzem magam, mert várom, hogy valami bekövetkezzen, és nem az enyém az időzítés, akkor arra az erőre összpontosítok, amelyhez a várakozás megtanulása révén juthatok hozzá.

Október 9. ÖNMAGUNK FELFEDÉSE Kapcsolatainkban azzal nyílunk meg a szeretetre és az intimitásra, ha megtanuljuk nagyon tapintatosan felfedni magunkat mások előtt. Sokan bújunk védőpáncél mögé, amely megakadályozza, hogy mások meglássanak, és megbántsanak. Nem akarunk annyira sebezhetők lenni Nem akarjuk közszemlére tenni gondolatainkat, érzelmeinket, félelmeinket, gyengeségeinket. Olykor még az erőnket se Nem akarjuk, hogy mások lássák, kik vagyunk valójában. Lehet, attól félünk, hogy elítélnek, elhagynak vagy nem szeretnek. Lehet, hogy nem vagyunk biztosak abban, jó-e, hogy éppen ilyenek vagyunk. Vagy nem tudjuk, hogyan fedjük fel magunkat mások előtt. A sebezhetőség ijesztő lehet, különösen akkor, ha olyan emberekkel élünk egy fedél alatt, akik bántottak, manipuláltak vagy soha nem becsültek meg. Apránként megtanuljuk vállalni a felfedés kockázatát. Olyan embereket választunk ehhez, akikben bízhatunk, és apránként

megmutatjuk igazi énünket. 132 http://www.doksihu Néha félelemből visszatartunk valamit, azt hívén, hogy akkor könnyebben szeretnek mások. Ez illúzió. A titkolózás nem segít se nekünk, se a másiknak, se a kapcsolatnak Olyan, mint a bumeráng. Az igazi intimitás és közelség létrejöttéhez fel kell fednünk, kik vagyunk igazán Ez mersze nem azt jelenti, hogy mindenkinek rögtön mindent el kell mondanunk. Ez önpusztító lehet. Megtanulhatunk bízni abban, hogy mindig tudni fogjuk, kinek, mikor, mennyit és hol mondhatunk el. Először ijesztőnek tetszhet, hogy higgyünk abban, mások kedvelni és szeretni fognak akkor is, ha pontosan tudják, kik vagyunk. De ez az egyetlen módja annak, hogy kapcsolatainkban elérhessünk, amit akarunk. Az egésznek az a kulcsa, hogy ne akarjunk a másikon uralkodni, megszabni a rólunk alkotott véleményüket, a kapcsolat alakulásával összefüggő érzéseiket. Megtanulhatjuk, hogy olyan finoman nyíljunk meg, mint egy

virág. És ugyanúgy, ahogy a virágok, akkor tegyük, ha süt a nap, és meleg árad ránk. Ma vállalom a kockázatot, és felfedem igazi valómat egy olyan előtt, akiben megbízhatom. Elengedem néhány védekezési módszeremet, és megkockáztatom, hogy sebezhető legyek – még ha nem is ezt tanultam eddig. Úgy fedem fel magam, mely azt tükrözi, hogy felelősséget vállalok magamért, szeretem magam, egyenes és őszinte ember vagyok. Istenem, segíts elengednem a félelmet attól, hogy mások előtt felfedjem magam. Segíts elfogadnom magam, és elengednem, hogy olyan akarjak lenni, amilyennek mások szeretnének látni. Október 10. A PUSZTÍTÓ KAPCSOLATOK HASZNA Néha segíthet, ha rájövünk, hogy a rossz kapcsolatokból is meríthetünk hasznot. A kapcsolat hozzájárulhat a tehetetlenséghez, vagy a mártír szerephez. Talán azt a szükségletet erősítheti, hogy másoknak szüksége legyen ránk; növelheti önbecsülésünket, ha úgy érezzük, mi irányítjuk

a dolgokat, és erkölcsileg a másik fél fölött állunk. Egyesek úgy érzik, könnyít anyagi és egyéb felelősségeiken, ha bizonyos kapcsolatban benne maradnak. „Az apám szexuálisan bántalmazott gyerekkoromban – mondta egy asszony. – Én pedig húsz évig zsaroltam emiatt, érzelmileg és anyagilag. Mindig kaptam tőle pénzt, amikor akartam” Nem kell szégyellnünk, ha rájövünk, hogy függő kapcsolatunk haszonnal is járt! Ezáltal felismerhetjük a fejlődésünket gátoló akadályokat önmagunkban. Ha őszintén és félelem nélkül tekintünk erre a haszonra, majd elengedjük, elérhetjük az áhított gyógyulást. És készek leszünk arra, hogy elfogadjuk a kapcsolat egészséges jótéteményeit. Ma nyitott leszek arra, hogy megvizsgáljam, egészségtelen kapcsolataimból miféle hasznom származott. Elengedem azt az igényemet, hogy ki kell tartanom a destruktív rendszerekben; kész vagyok arra, hogy szembenézzek magammal. Október 11. GYÓGYULÁS

Milyen könnyű másokat okolni gondjaink miatt! „Nézd mit csinált már megint!”, „Mióta várok rá?”, „Miért nem hív már fel?”, „Ha egy kicsit is megváltozna” Gyakran joggal vádolunk másokat. Valószínűleg sértődöttek, frusztráltak, és türelmetlenek vagyunk. Ilyenkor azt hisszük, fájdalmunk megszüntetését és problémánk megoldását attól várhatjuk, ha rávesszük a másikat, tegye azt, amit mi akarunk, alakuljanak úgy a dolgok, ahogyan mi szeretnénk. Csakhogy ezek az önpusztító illúziók életünket mások kezébe adják Éppen ezt nevezzük társfüggőségnek. Fájdalmunk megszüntetése, gondjaink orvoslása az, ha tudomásul vesszük saját érzéseinket. Érezzük át a haragot, a gyászt, azután engedjük el, és meglátjuk a békét – önmagunkban. Tudjuk, boldogságunk nem egy másik embertől függ, még akkor sem, ha eddig meggyőztük magunkat erről. Ezt nevezzük elfogadásnak. 133 http://www.doksihu Ez után

belátjuk, hogy bár szeretnénk, ha helyzetünk más lenne, valószínűleg oka van annak, hogy most épen ilyen. Lehet, hogy valamilyen magasabb célt szolgál, olyasmit, ami túlszárnyalja legmerészebb elképzeléseinket. Ezt nevezzük hitnek. Azután eldöntjük, mit is kell tennünk, mi az, ami hatalmunkban áll és javunkra válik. Ezt nevezzük gyógyulásnak. Könnyű ujjal mutogatni másokra, de sokkal eredményesebb, ha finoman magunkra mutatunk. Ma úgy bánok el fájdalmammal és frusztráltságommal, hogy a saját érzelmeimmel foglalkozom. Október 12. LEGYÜNK GYENGÉDEK MAGUNKHOZ A VESZTESÉGEINK IDEJÉN A változáshoz vagy a veszteséghez való alkalmazkodás energiát igényel. A gyász elszívja az erőt, néha teljesen kimerít. Vannak, akiknek „be kell gubózniuk az átalakuláshoz”, ha veszteség éri őket – ahogy Pat Carnes fogalmaz. Fáradtabbak lehetünk, mint máskor. Talán átmenetileg nem voltunk jók életünk bizonyos területein. És

hálószobánk biztonságába bújnánk, menedéket keresve A veszteségeket nehéz feldolgozni. Teljesen kifáraszthat minket Helyes, ha gyengédek vagyunk magunkhoz, amikor változást vagy veszteséget élünk át. Igen, a gyógyulás elveihez továbbra is ragaszkodunk. De együttérzést tanúsíthatunk önmagunkkal szemben. Ilyenkor nem kell többet várnunk magunktól, mint amire képesek vagyunk Még annyit sem kell elvárnunk, amit máskor elvárhatunk. Több pihenésre, alvásra, nagyobb kényelemre lehet szükségünk. Ilyenkor érzelmileg is többet igénylünk másoktól, és kevesebbet tudunk adni nekik. Fogadjuk el önmagunkat, megváltozott szükségleteinket a gyász, a veszteség, a változások, a feszültségek idején is! Jó, ha hagyjuk, hogy begubózzunk a nagy átalakulások közben. Megadhatjuk magunkat ennek a folyamatnak, és bízhatunk abban, hogy valami új, izgalmas energia keletkezik bennünk. Hamarosan szárnyra kelünk, és elrepülünk. Istenem,

segíts, hogy el tudjam fogadni megváltozott szükségleteimet a gyász, a változás és a veszteségek idején. Október 13. A TARTALOM A LEGFONTOSABB „Mostanában jöttem rá, hogy életem nagy részét azzal töltöttem, hogy a formára összpontosítottam a tartalom helyett. Az volt a lényeg, hogy a frizurám tökéletes legyen, a megfelelő ruhákat viseljem, a sminkem tökéletes legyen, a megfelelő helyen lakjam, a megfelelő bútorok között, megfelelő legyen a munkám, s a férjem is. Életem sok területén nem a tartalom, hanem a forma szabta meg hogyan viselkedjem. Most végre eljutottam az igazsághoz. A tartalom az, ami számít.” (Név nélkül.) Nincs azzal az égvilágon semmi baj, ha a lehető legjobban akarunk kinézni. Biztos elképzelésünknek kell lenni arról, hogyan alakítsuk ki énünket, milyen legyen az életünk, a kapcsolataink. A forma jó kiindulópont lehet ehhez. De sokunk számára a forma helyettesítette a tartalmat Lehet, hogy azért

összpontosítottunk a formára, mert ezzel félelmünket, vagy kisebbrendűségi érzésünket akartuk kompenzálni. Vagy nem tudtuk, hogyan összpontosíthatunk adott esetben a tartalomra. A forma csak alak, körvonal; a tartalom tölti meg. Önmagunk körvonalait úgy töltjük meg, hogy hűek vagyunk magunkhoz; életünk körvonalait úgy, hogy megmutatkozunk neki, és legjobb képességeink szerint veszünk részt benne. 134 http://www.doksihu Most, gyógyulásunk folyamatában nemcsak azt nézzük, milyennek látszanak a dolgok; megtanulunk arra figyelni, hogyan működnek, milyen érzéseket keltenek. Ma a tartalomra összpontosítok. Saját körvonalaimat valódi személyiséggel – önmagammal – töltöm ki. Kapcsolataim tartalmára koncentrálok, nem a formájukra A külcsín cifraságai helyett életem igazi történéseire figyelek. Október 14. URALKODÁS, KONTRA BIZALOM „Volt egy olyan időszak az életemben, amikor még azt is túl soknak éreztem, hogy élek,

és annyira féltem az élettől, hogy elhatároztam, leülök, és pontos tervet készítek a következő öt év minden egyes napjára. Bele akartam írni minden tennivalómat, azt is, mikor végzem el őket, s még azt is, mikor fogok pihenni. Rendet akartam teremteni abban, ami, úgy éreztem, agyonnyom. Azt akartam érezni, hogy én uralom a dolgokat.” (Név nélkül) A félelemre, pánikra és tehetetlenségre reagálunk azzal, hogy uralni akarjuk a dolgokat. Ezzel reagálunk a bizalom hiányára. Lehet, hogy magunkban nem bízunk, vagy Felsőbb Erőnkben, a tervben, az univerzumban, vagy az élet folyamatában általában. Bizalom helyett az uralkodás eszközéhez folyamodunk A bizalmat megközelíthetjük úgy, hogy elbánunk félelmünkkel. Félelmünkkel pedig úgy tudunk elbánni, ha bízunk magunkban, Felsőbb Erőnkben, az univerzum szeretetében és támogatásában. Bízhatunk abban, hogy ha a dolgok nem az általunk kívánt irányban haladnak, Isten valami jobbat

szánt nekünk. Bízhatunk abban, hogy eljutunk oda, ahova kell, elmondjuk, amit mondanunk kell, megtesszük, amit tennünk kell, tudni fogjuk, amit tudnunk kell, azzá válunk, akivé lennünk kell, és kihozzuk magunkból mindazt, amit lehet – akkor, amikor ezt kell tennünk, amikor készen állunk, és amikor eljön az ideje. Bízhatunk abban, hogy Felsőbb Erőnk és az univerzum megad minden útmutatást. Bízhatunk magunkban, hogy meghalljuk ezt, és megfelelően válaszolunk rá. Bízhatunk abban, hogy megkapunk mindent, amire útközben szükségünk van. Nem kapjuk meg már ma az egész útravalót, csak a mai napra szólót, holnap pedig a holnapit. Különben túl nehéz volna a teher. Bízz magadban! Nem kell mindent megterveznünk, irányítanunk, és napirendbe iktatnunk. A napirend és a terv már meg van írva. Csak jelen kell lennünk Tisztán látjuk majd az utat, és bőséges lesz a készletünk, de egyszerre csak egy napra való. Ma bízom abban, hogy mindent

megkapok, amire szükségem van a mai napon. Bízom abban, hogy így lesz holnap is Október 15. A KÁOSZ ELENGEDÉSE A nyughatatlanság nem szül semmi jót. A nyughatatlanság, a félelem, a harag, vagy a szomorúság is ösztönözhet. Ezek az érzelmek néha szintén cselekedetre sarkallnak. De a legjobb eredményt akkor érhetjük el, ha ezeknek a helyét a béke tölti be. Feladatunkat nem tudjuk gyorsabban vagy jobban elvégezni, ha sürgetést érzünk, félelem, harag vagy szomorúság hajt. Engedd el ezt a nyughatatlanságot! Hagyd, hogy béke töltse be az űrt! Nem kell erőnket, Istentől kapott személyes hatalmunkat – vagy lelkünk békéjét – zálogul adnunk azért, hogy megtegyük, amit ma meg kell tennünk. Minden erőt és hatalmat megkapunk majd ahhoz, hogy megtegyük, amit kell, és amikor eljön az ideje. 135 http://www.doksihu Hagyd, hogy először eljöjjön a béke! Aztán haladj tovább! A feladat elvégeztetik, magától értetődően és idejében.

Ma először is megnyugszom, az után hagyom, hogy munkám és életem erre az alapra épülve alakuljon. Október 16. LEGYÜNK ŐSZINTÉK MAGUNKHOZ! Az önmagunkkal kialakított kapcsolatunk a legfontosabb kapcsolat az életünkben. E kapcsolat minősége szabja meg a többiét. Ha el tudjuk mondani magunknak, mit érzünk, és el tudjuk fogadni érzéseinket, el tudjuk mondani másoknak is. Ha el tudjuk fogadni, mit szeretnénk, és mire van szükségünk, készek leszünk arra, hogy kielégítsük ezeket a vágyakat és szükségleteinket. Ha el tudjuk fogadni, amit gondolunk és hiszünk, és elfogadjuk, ami fontos nekünk, ezt közvetíteni tudjuk másoknak is. Ha megtanuljuk, hogy komolyan vegyük magunkat, mások is komolyan fognak venni. Ha megtanulunk jóízűen nevetni magunkon, együtt tudunk nevetni másokkal is Ha megtanulunk bízni magunkban, megérdemeljük mások bizalmát, és másokban is bízni tudunk. Ha hálásak vagyunk azért, hogy azok vagyunk, akik vagyunk,

szeretni tudjuk magunkat. Ha igazán szeretjük magunkat, elfogadjuk vágyainkat, és szükségleteinket, képesek leszünk arra, hogy szeretetet adjunk és kapjunk. Ha megtanultunk megállni a saját lábunkon, akkor képesek leszünk arra, hogy odaálljunk valaki más mellé. Ma arra összpontosítok, hogy jó kapcsolatot alakítsak ki saját magammal. Október 17. ÉRZELMEK ÉS MEGADÁS A megadás nagyon személyes és nagyon spirituális élmény. A megadás nem olyasmi, amit a fejünkben el tudunk végezni. Nem erőltethetjük, nem szabályozhatjuk akaraterőnkkel Az elfogadás vagy megadás nem afféle helyre kis csomag. Többnyire olyan csomag, amely súlyos érzelmeket tartalmaz: haragot, dühöt, szomorúságot, amit elengedés és megkönnyebbülés követ. Miközben megadjuk magunkat, átéljük Istennel, másokkal, magunkkal vagy az élettel szemben érzett haragunkat. Azután eljutunk a fájdalom és a szomorúság magjához, ahhoz a súlyos érzelmi teherhez, amelynek ki

kell jönnie belőlünk, mielőtt jól érezhetnénk magunkat. Ezek az érzelmek gyakran nagyon mély szinten kapcsolódnak az elengedéshez és a gyógyuláshoz. A megadás mozgásba lendíti a kerekeket. Amikor megadjuk magunkat, megszűnik a jövő miatti félelmünk-aggodalmunk. Védelem alatt állunk. Vezérelnek Jó dolgokat terveznek velünk Most tesszük meg a következő lépést. A megadás az a folyamat, amely lehetővé teszi, hogy továbbhaladjunk Így mozdít előre Felsőbb Erőnk. Bízz az időzítés helyességében és a szabadságban, amely a túloldalon vár rád, miközben ezen a spirituális élményen, emberi módon átküzdöd magad. Nyitott leszek a megadás folyamatára. Megengedem magamnak, hogy megismerjem az összes furcsa és erőteljes érzelmet, melyet el kell engednem. Október 18. HAJÍTSD EL A SZABÁLYKÖNYVET! Sokan érezzük úgy, hogy szükségünk van egy szabálykönyvre, egy mikroszkópra és egy garancialevélre ahhoz, hogy megbirkózzunk az

élettel. Bizonytalanok és ijedtek vagyunk Vágyunk arra a biztonságra, hogy tudjuk, mi fog történni, és hogyan fogunk cselekedni. Nem bízunk magunkban vagy az életben. Nem bízunk a tervben Mi akarjuk irányítani a dolgokat. 136 http://www.doksihu „Választásaimmal iszonyatos hibákat követtem el, s ezek a hibák majdnem tönkretettek. Az élet tényleg sokkolt. Hogy bízhatnék magamban? Hogy bízhatnék az életben és saját ösztöneimben azok után, amiket átéltem?” – kérdezte tőlem egy nő. Érthető, ha félünk attól, hogy újra összetörünk, különösen, ha figyelembe vesszük, milyen mélypontra jutottunk függőségünk következtében. De nem kell félnünk Bízhatunk magunkban és ösztöneinkben. Persze, hogy nem akarjuk ugyanazokat a hibákat elkövetni. De nem is vagyunk ugyanazok, akik tegnap, tavaly voltunk. Tanultunk, fejlődtünk, megváltoztunk Azt tettük, amit akkor tennünk kellett. Akkor elkövetett hibáink nem akadályozhatják

meg, hogy megéljük és megtapasztaljuk, amit az élet ma ad. Rájöttünk, hogy szükségünk volt akkori tapasztalatainkra – a hibáinkra is – hogy eljussunk oda, ahol most vagyunk. Tudjuk-e, hogy életünknek pontosan így kellett alakulnia, hogy megtaláljuk önmagunkat, Felsőbb Erőnket, és ezt az újfajta életet? Vagy egy részünk még mindig hibának tekinti a múltat? Múltunkat elengedhetjük, és bízhatunk mostani magunkban. Nem kell a múlttal büntetnünk magunkat. Nincs szükségünk szabálykönyvre, mikroszkópra, garancialevélre Csupán egy tükörre. Nézzünk bele, és mondjuk magunknak azt: „Bízom benned! Mindegy mi történik, tudsz vigyázni magadra. És továbbra is jó dolgok történnek veled, jobbak, mint gondolod” Ma nem ragaszkodom foggal-körömmel a múlt fájdalmas tanulságaihoz. Megnyílok a pozitív leckéknek, melyeket a ma és a holnap tartogat nekem. Bízom abban, hogy tudok vigyázni magamra, és vigyázok is. Bízom abban, hogy a

terv jó akkor is, ha nem ismerem pontosan Október 19. JÓ TULAJDONSÁGAINK „Kik a társfüggők? Könnyű a válasz. Azok közé tartoznak, akik a legjobban tudnak szeretni, törődni másokkal.” (Lépj ki a társfüggőségből!) Önvizsgálatunkat nem kell negatív tulajdonságainkra korlátoznunk. Hiszen éppen a rossz dolgokra való összpontosítás a társfüggőség egyik kulcsproblémája. Őszintén, félelem nélkül tedd fel a következő kérdést: „Mi az ami jó bennem? Melyek a jó tulajdonságaim?”, „Szerető, gondoskodó ember vagyok-e?”. Lehet, hogy elhanyagoltunk magunkat, miközben másokkal törődtünk, de ez mindenképpen jó. „Van humorom?”, „Fel tudom vidítani az embereket?”, Meg tudom vigasztalni őket?”, „Képes vagyok valami jót kihozni a semmiből is?” „Észreveszem másokban a legjobbat?” Ezek személyiségünk aktívái. Lehet, hogy túlzásba vittük némelyiket, de jól van így Már úton vagyunk az egyensúly felé. A

gyógyulás nem jelenti személyiségünk teljes kiküszöbölését. A gyógyulás célja a negatív tulajdonságok elfogadása, feldolgozása, vagy átalakítása, s eközben pozitív tulajdonságainkra építünk. Mindnyájunknak vannak jó tulajdonságai, csak oda kell figyelni rájuk, erősíteni kell őket, és kihozni magunkból, amit lehet. A társfüggőségben élők olyan emberek, akik nagyon tudnak szeretni, másokkal törődni. Most azt tanuljuk, hogy ennek a törődésnek egy részét magunknak adjuk. Ma arra összpontosítok, ami jó bennem. Magamnak adom annak a törődésnek egy részét, amit eddig a világnak adtam. Október 20. TÁVOLABBRA HELYEZKEDÉS SZERETETTEL Előfordul néha, hogy akiket szeretünk, olyasmit tesznek, amit nem helyeslünk, vagy nincs ínyünkre. Reagálunk rá Ők is Kis idő múlva ide-oda dobjuk a labdát, a probléma meg egyre duzzad. Mikor távolodjunk el a másiktól? Ha a harag, a félelem, a bűntudat vagy a szégyen csapdájába

estünk. Ha valamilyen hatalmi játék csapdájába estünk, és megkíséreltünk másokat rávenni 137 http://www.doksihu vagy kényszeríteni olyasmire, amit ők nem akarnak. Ha reagálásunk nem segít a másiknak, és nem segíti elő a probléma megoldását sem. Ha reagálásunk minket, magunkat sért Gyakran épp olyankor jön el a távolabbra helyezkedés ideje, amikor legkevésbé látszik lehetségesnek vagy valószínűnek. A távolabbra helyezkedés első lépése, annak belátása, hogy az adott reagálás nem segít. A következő lépés a megnyugvás: gondolkodjunk összeszedetten, és nyerjük vissza egyensúlyunkat. Sétálj egyet! Menj ki a szobából! Menj el egy csoport összejövetelre! Végy egy kiadós forró fürdőt! Hívd fel egy barátodat! Beszélgess Istennel! Lélegezz mélyeket! Találd meg a békét magadban! És ebből a békés, összeszedett állapotból egyszer csak felbukkan a válasz, a megoldás. Ma megadom magam, és bízom abban, hogy a

válasz közel van. Október 21. ANYAGI FELELŐSSÉG „Amikor elkezdtem kigyógyulni a gyógyszerfüggőségből, először is hideg fejjel szembe kellett néznem zűrös anyagi helyzetemmel, és rájöttem, hogy tényleg nagy a zűr” – mesélte egy asszony. Először nem kerestem valami sokat, de fontos volt nekem, hogy jóvátegyek bizonyos dolgokat. Évekkel azelőttről is voltak kifizetetlen számláim Utol kellett érnem magam a számlák tekintetében. Kijózanodásom előtt sokkal több pénzem volt De ahogy telt-múlt az idő, lassan, fokozatosan anyagi helyzetem is jobb lett. Újra hitelképes voltam Volt egy bankszámlám és egy kis félretett pénzem. Aztán feleségül mentem egy alkoholistához, és komoly leckéket kaptam a társfüggőségből. Elvesztettem önmagamat, az érzelmeimet, a józan eszemet, és semmivé vált az egész folyamat, ahogy megbirkóztam pénzügyeimmel. Közös bankszámlám lett a férjemmel, és ő annyira túlköltekezett, hogy a

végén letiltották a számlát. Hagytam, hogy használja a hitelkártyámat, és ő teljesen leapasztotta. Folyton kölcsönkértünk, hogy ezt a süllyedő hajót valahogy a felszínen tartsuk. Elég sokat kértünk kölcsön a szüleimtől is. Mire a társfüggőségből gyógyulni kezdtem, ismét rettentően zűrös anyagi helyzetbe keveredtem. A hajamat téptem, de egy csöppet sem számított, ki volt a hibás. Komoly anyagi gondokkal kellett szembesülnöm, és nem tudtam, sikerül-e valaha kilábalni belőlük. Lassan, nagyon lassan megpróbáltam kimászni a gödörből. Lehetetlennek tűnt! Nem is akartam gondolni rá, annyira reménytelennek látszott. Mégis végig csináltam És minden áldott nap megtettem, ami tőlem telt, hogy felelősséget vállaljak magamért. Az első döntés, amelyet meg kellett hoznom, az volt, hogy anyagilag különváltam a férjemtől, és megvédtem tőle magam, amennyire lehetett, még a válás előtt és utána is. A következő

döntésem arról szólt, hogy szembe kell néznem anyagi ügyeimmel, és újra fel kell építenem az egészet. Nehezen ment. Több mint ötvenezer dollár volt a tartozásunk ugyanakkor sokkal kevesebbet kerestem, mint azelőtt. Úrrá lett rajtam a kétségbeesés: önbecsülésem a nullával volt egyenlő, alig maradt energiám. El se tudtam képzelni, hogy élem túl ezt a lidércnyomást De sikerült. Lassan, fokozatosan, Felsőbb Erőm segítségével újra kézbevettem az ügyeimet, és megszüntettem a káoszt. Azzal kezdtem, hogy csak annyit költöttem, amennyit kerestem. Néhány hitelezőmnek kisebb összegekben visszafizettem a pénzt. Elengedtem azt, amire akkor nem voltam képes, és arra összpontosítottam, amit meg tudtam tenni. 138 http://www.doksihu Nyolc év telt el az óta. Nincs adósságom, amit akkoriban el sem tudtam képzelni Kényelmesen megélek, van pénzem a bankban. Visszakaptam hitelképességemet És szándékom szerint ez így is marad. Soha nem

akarom elveszíteni a pénzzel kapcsolatos józanságomat, és anyagi biztonságomat – még a szerelem vagy az alkoholizmus kedvéért sem. Isten és a Tizenkét Lépés segítségével ez sikerülni is fog.” Gyógyulásunk folyamatában mindennap haladhatunk mentálisan, érzelmileg, spirituálisan, fizikailag és anyagilag. Lehet, hogy rosszabbodik a helyzet, mielőtt javulni kezdene, mert az eddigi ködösítés helyett vállaljuk, hogy szembenézünk a valósággal. De, ha egyszer eldöntjük, hogy anyagi felelősséget vállalunk magunkért, jó úton vagyunk. Istenem, segíts észben tartanom, hogy ami ma reménytelennek látszik, gyakran megoldódik holnap, akkor is, ha egyenlőre nem látom a megoldást. Ha eddig hagytam, hogy mások problémái ártsanak anyagi helyzetemnek, segíts ismét meghúznom a pénzzel kapcsolatos határaimat, - és meghatároznom, mi az, amit hajlandó vagyok elveszíteni. Segíts megértenem, hogy nem kell engednem, hogy mások anyagi

felelőtlensége, szenvedélyei, betegségei vagy problémái anyagi kárt okozzanak nekem. Segíts, hogy élhessek jelenlegi anyagi körülményeim ellenére is és bízzam abban, hogy ha jóváteszem, amit kell, és felelősen viselkedem, minden jóra fordul. Október 22. TARTS KI AZ IGAZAD MELLETT! Bízz magadban! Bízz abban, amit tudsz! Esetenként nehéz kitartanunk a saját igazunk mellett, és bízni a tudásunkban, különösen olyankor, amikor mások valami másról igyekeznek meggyőzni bennünket. Lehet, hogy a többieket a bűntudat vagy a szégyen hajt ilyenkor. Nekik is megvan a saját menetrendjük. Lehet, hogy nyakig merültek a tagadás mocsarában El akarják hitetni velünk, hogy nem tudjuk, amit tudunk; azt szeretnék, ha nem bíznánk magunkban; szívesen belerántanának a maguk hülyeségeibe. Nem kell föladnunk saját igazságunkat, és erőnket mások miatt. Ebből lesz a társfüggés Veszélyes, ha elhisszük a hazugságokat. Ha nem bízunk többé a saját

igazunkban, ha elfojtjuk ösztöneinket, ha azt mondjuk, biztos velünk van baj, amiért azt érezzük, amit érzünk, vagy azt hisszük, amit hiszünk, ezzel halálos csapást mérünk önmagunkra és egészségünkre. Ha figyelmen kívül hagyjuk énünknek azt a fontos részét, amely ismeri az igazságot, ezzel saját központunktól vágjuk el magunkat. Úgy érezzük, megbolondultunk Szégyen, félelem, zavar tölt el. Nem tudunk tájékozódni, ha hagyjuk, hogy valaki kirántsa alólunk a szőnyeget Ez nem jelenti azt, hogy soha nem tévedünk. De nem tévedünk mindig Légy nyitott! Állj ki az igazad mellett! Bízz abban, amit tudsz! És ne hagyd, hogy mások ostobaságokba vigyenek bele, terrorizáljanak, korlátozzanak! Kérd, hogy az igazság világosan mutatkozzék meg előtted. Ezt pedig nem az fogja megtenni, aki manipulálni akar vagy meggyőzni, hanem te magad, Felsőbb Erőd és az univerzum. Ma bízom saját igazamban, ösztöneimben, abban a képességemben, hogy

meg tudok állni a valóság talaján. Nem fogom engedni, hogy megingasson mások erőszakossága, manipulációja, becstelensége, tisztességtelen játszmája vagy sajátos menetrendje. Október 23. REGGELI SZAVAK Minden reggel az első, hogy valami fontos üzenetet kapunk. Ha már belekezdünk a napba, lehet, hogy nem tudunk annyira odafigyelni magunkra, és az életünkre, mint az ébredés utáni első percekben. Az önmagunkra figyelés ideális időszaka az, amikor csendesen fekszünk, nem működik védekező ösztönünk, nyitottak és sebezhetőek vagyunk. 139 http://www.doksihu Mi az első érzés, amely átáramlik rajtunk, és amelyet esetleg kerülni igyekszünk a napi nyüzsgés közepette? Dühösek, frusztráltak, sértődöttek, vagy kuszák vagyunk? Erre kell figyelnünk most, és ezt kell feldolgoznunk. Ez az aktuális feladatunk Amikor felébredsz, mi az első elképzelésed vagy gondolatod? Ideje lenne befejezned valamit? Laza, élvezetes napra van

szükséged? Pihenésre? Rosszul érzed, és ápolnod kell magad? Negatív gondolatok töltik be az agyadat? El kell intézned valakivel valamit? El kell mondanod valakinek valamit? Aggaszt valami? Vagy van, amit különösen jónak érzel? Van valami olyan ötleted, amit megvalósítanál, és javadra válnék? Amikor felébredsz, mivel szembesülsz először? Nem kell félned. Nem kell rohannod Fekhetsz egy kicsit csendben és fülelhetsz. Azután fogadd be az üzenetet Gyógyulásunk napi aktuális céljait kijelölhetjük úgy is, hogy odafigyelünk a reggel üzenetére. Istenem, segíts elengednem azt a szükségletemet, hogy ellenálljak az élet harmonikus áramlásának. Segíts megtanulnom, hogyan haladhatok együtt az árral, és segíts elfogadnom a segítséged és támogatásodat. Október 24. NYÍLJUNK MEG A SZERETETNEK! Nyíljunk meg az éltető szeretetnek! Nem kell korlátoznunk a szeretet forrásait. Istennek és az univerzumnak korlátlanok a készletei abból, amire

szükségünk van, beleértve a szeretetet. Ha megnyílunk a szeretetre, meg is kapjuk. Esetleg a legváratlanabb helyekről, beleértve saját magunkat. Nyitottak leszünk, és tudatára ébredünk annak a szeretetnek, mely egész idő alatt jelen volt életünkben. Érezni és értékelni fogjuk barátaink szeretetét Észre vesszük, és élvezni fogjuk a családunktól kapott szeretetet. Készek leszünk arra is, hogy szerelmi kapcsolatunkban is elfogadjuk a szeretetet. Nem kell elfogadnunk olyan emberek szeretetét, akikben nem bízhatunk – olyanokét, akik kihasználnak, vagy akikkel nem akarunk kapcsolatot tartani. De sok jó szeretet elérhető – olyan, ami gyógyítja szívünket, kielégíti szükségleteinket, és amelyről lelkünk dalra fakad. Oly sokáig megtagadtuk magunktól, amit megérdemlünk! Túl sokáig mártírkodtunk. Oly sokat adtunk, és közben hagytuk, hogy mások keveset adjanak cserébe. Megadtuk, ami másoknak járt. Itt az ideje, hogy az adás és

kapás láncolatát azzal folytassuk, hogy megengedjük magunknak az elfogadást. Ma megnyitom magam az univerzumból érkező szeretetnek. Elfogadom, és élvezem, amikor megérkezik. Október 25. A MÚLT ELENGEDÉSE „és könyvedbe ezek mind be voltak írva: a napok is, amelyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.” (Zsoltárok könyve, 139:16) Vannak, akik abban hisznek, hogy minden napunk meg volt tervezve, és a születésünk előtt. Azt mondják, Isten tudta. És pontosan eltervezte, mi fog történni Mások azt állítják, magunk választottunk, részt vettünk életünk megtervezésében – milyen események fordulnak elő, milyenek lesznek a körülményeink, kikkel fogunk találkozni, hogy szembenézhessünk és feldogozhassuk problémáinkat, és levonhassuk a tanulságokat. Filozófiánktól függetlenül hasonlóan értelmezhetjük a dolgot: múltunk nem véletlen, és nem tévedés. Ott voltunk, ahol lennünk kellett, a szükséges emberek

társaságában Magunkhoz ölelhetjük történetünket annak minden fájdalmával, tökéletlenségével, tévedéseivel, sőt tragédiáival együtt. Kizárólag a miénk, csak nekünk szánták 140 http://www.doksihu Ma pontosan ott vagyunk, ahol lennünk kell. Jelenlegi körülményeink éppen olyanok, amilyennek lenniük kell most. Ma elengedem a múltammal és jelenlegi körülményeimmel kapcsolatos bűntudatomat, és félelmemet. Bízom abban, hogy éppen a megfelelő helyen voltam, ahol eddig voltam, és éppen jó helyen vagyok ott, ahol most vagyok. Október 26. VILÁGOSSÁG „Okosabb vagyok annál, hogy ne bízzam Istenben. De néha elfeledkezem erről.” (Név nélkül) Amikor éppen valamilyen élmény kellős közepén vagyunk, könnyen elfeledkezhetünk a terv létezéséről. Néha csak a mai napot látjuk Ha csak két percet látnánk valamilyen televíziós műsorból, nem sokat tudnánk kihámozni belőle. Kiragadott epizód lenne Ha csak néhány percig

figyelnénk azt, aki egy textilképet sző, és munkájából csak egy kis részletet látnánk, nem vennénk észre szépségét. Csak különböző szálak kusza együttesét látnánk. Milyen gyakran alkalmazzuk életünkben ezt a szűkített látásmódot! Különösen olyankor, amikor nehéz időket élünk át. Megtanulhatjuk, hogy ezekben a zavaros, nehéz tanulóidőkben is meglássuk a távlatot. Ha az események hatására valamilyen heves érzelem támad bennünk, ha gondolkodóba esünk vagy megkérdőjelezzük eddigi álláspontunkat, akkor egészen biztos valami fontos lecke kellős közepén vagyunk. Bízhatunk abban, hogy valami értékes ölt formát bennünk, még ha nehezen mennek is a dolgok, még ha nem is látjuk az egésznek az értelmét. Addig nem ragyog fel a fény, amíg meg nem tanuljuk a leckét. A hit olyan, mint egy izom. Edzenünk kell, hogy megerősödhessen Hitbéli izmaink megerősödését úgy érhetjük el, ha újra és újra bízunk abban, amit

még nem látunk, és újra és újra bízunk abban, hogy a dolgok jól fognak alakulni. Ma bízom abban, hogy az események nem véletlen szerűen alakulnak éppen az életemben. Nem tévedésből élem át őket. Az univerzum, Felsőbb Erőm, és az élet nem packázik velem Most olyan élményeket élek át, amelyeket meg kell tapasztalnom ahhoz, hogy megtanuljak valami értékeset, olyasvalamit, ami felkészít arra az örömre és szeretetre, amire vágyom. Október 27. TIZENEGYEDIK LÉPÉS „Az ima és meditáció segítségével megkeressük, hogyan javíthatjuk tudatos kapcsolatunkat Istennel, és azért imádkozunk, hogy megismerhessük az Ő akaratát, és legyen erőnk véghezvinni.” (A Névtelen Alkoholisták programjának Tizenegyedik Lépése.) „ csak azért imádkozunk, hogy megismerhessük az Ő akaratát, és legyen erőnk véghezvinni” – ez azt jelenti, naponta kérjük, hogy mutassa meg az arra a napra szóló tervet. Forrásunktól kérjük az erőt is

ennek véghezviteléhez. Mindkét kérésre igen lesz a válasz Nem a másik embert kérjük, hogy mutassa meg, ő mit akar tőlünk. Istent kérjük rá Az után pedig bízunk abban, hogy elég erősek leszünk Isten akaratának véghezviteléhez. Isten soha, de soha nem kér tőlünk olyasmit, aminek megvalósításához nem adja meg az eszközöket. Soha nem kér olyasmit, amit nem tudunk megtenni Ha valamit meg kell tennünk, lesz hozzá erőnk is. Ez ennek a programnak a könnyebbik része Soha nem kell többet tennünk, mint amennyire képesek vagyunk, vagy azt, amire képtelenek vagyunk. Ha aggódni, sopánkodni akarunk, megtehetjük, de fölösleges. Életem nehezebb és jobb periódusaiban azt tanultam, hogy ez a lépés átsegít mindenen. Ha nem tudom, mitévő legyek, Isten tudja. Ha egy-egy napunkra alkalmazzuk ezt a lépést, olyan 141 http://www.doksihu helyekre jutunk el, ahová egyedül soha. Azok az egyszerű cselekedetek, melyeket Isten akaratára figyelve

naponta megteszünk, életünk nagy tervéhez fognak elvezetni. Ma arra összpontosítok, hogy megkérem Istent, fedje fel előttem, mit vár el tőlem. Erőt kérek Tőle, hogy megtehessem, aztán belevágok és megteszem. Istenem, segíts bíznom abban, hogy ha egyszerűen, bizalommal eltelve élem mindennapjaimat, összeáll belőlük az a gyönyörű szőttes, melyet „az én életemnek” nevezek. Isten vezérel, ellát útmutatásokkal és vigyáz rám Október 28. MEDITÁCIÓ ÉS IMA A Tizenegyedik Lépés arra kér minket, hogy a meditáció segítségével javítsuk tudatos kapcsolatunkat Istennel. A meditáció más, mint a kényszeres gondolkodás. A kényszeres gondolkodás a félelemhez kapcsol. A meditációban megnyitjuk elménket, spirituális energiáinkat az Istennel való érintkezés előtt. Ahhoz, hogy Istennel érintkezhessünk, a lehető legjobban lazuljunk el, és nyissuk meg tudatos elménket és tudatalattinkat egy magasabb tudatállapot előtt, ami

mindnyájunknak elérhető. Napjaink és életünk nyüzsgésében időpocsékolásnak tűnhet, ha lefékezünk, abbahagyjuk, amit éppen csinálunk, és egy kis szünetet iktatunk be. Nem nagyobb időpazarlás, mint amikor megállunk és tankolunk, amikor már majdnem kifogyott a benzin a kocsinkból. Szükség van rá, jó hatással lesz ránk, és még időt is takarítunk meg vele. A meditáció több időt, és energiát teremt, mint amennyit rászánunk. A meditáció és az ima a gyógyulásunkat elősegítő erőteljes eszköz. Türelmesnek kell lennünk. Ésszerűtlen, ha azonnali válaszokat, felismeréseket vagy inspirációt várunk De a megoldások közelednek, úton vannak felénk, ha elvégezzük, ami a mi dolgunk – meditálunk és imádkozunk – a többit pedig elengedjük. Mi döntjük el, hogy reggel meditálunk, vagy a kávészünetben vagy este. Ha javul tudatos kapcsolatunk Istennel, a tudatalatti kapcsolatunk is javulni fog. Azt vesszük észre, hogy jobban

ráhangolódunk isten harmóniájára és akaratára. Ma szánok egy kis időt a meditációra és az imára. Én döntöm el, mikor és mennyi ideig teszem. Isten gyermeke és teremtménye vagyok, azé a Felsőbb Erőé, aki szívesen figyel rám, és szól hozzám. Istenem, segíts bíznom abban, hogy meghallasz és törődsz velem Segíts, hogy tudjam, itt vagy velem, és bármikor rákapcsolódhatok arra a spirituális tudatállapotra, amelyből erőt meríthetek. Október 29. ELFOGADÁS Létezik egy varázsszer, amelyhez már ma hozzájuthatunk: az elfogadás. Sok mindennek az elfogadását kérik tőlünk: fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk – az érzelmeinket, a szükségleteinket, a vágyainkat, a választásainkat, jelenlegi léthelyzetünket. Fogadjunk el másokat olyannak, amilyenek A velük kialakított kapcsolatunkat. A problémáinkat Az áldásokat Anyagi helyzetünket Azt a helyet, ahol élünk. A munkánkat, a feladatainkat, és azt, hogyan tudunk

ezeknek megfelelni Az ellenállás nem visz előre, és nem szünteti meg a nem kívánatos dolgokat. De el kell fogadnunk még az ellenállásunkat is. Még az ellenállás is behódol az elfogadásnak, és megváltozik általa. Az elfogadás az a varázslat, amely lehetővé teszi a változást. Nem örökre szól, csak a jelen pillanatra. Az elfogadás az a mágia, amely mostani körülményeinket jóvá varázsolja. Békét és megelégedettséget hoz, és megnyitja az ajtót a növekedés, a változás és a továbbhaladás felé. 142 http://www.doksihu Az elfogadás a pozitív energia fényével ragyogja be azt, amink van, és akik vagyunk. Az elfogadás keretein belül kigondolhatjuk, mit is kell tennünk azért, hogy vigyázhassunk magunkra. Az elfogadás erősíti a pozitív dolgokat, s tudatja Istennel, hogy alárendeltük magunkat a tervnek. Megtanultuk a mai leckét, és készek vagyunk továbblépni Ma gyakorlom az elfogadást. Elengedem azt a tévhitemet, hogy ellen

kell állnom magamnak és a környezetemnek. Megadom magam Elégedett és hálás leszek Elfogadva azt, ahol ma vagyok, örömmel indulok tovább. Október 30. A MAGUNK ÉRTÉKE Van saját valóságos életünk. Igen, van Az az üresség, hogy mindenki másnak megvan a saját élete, csak nekünk nincs, hogy az ő életük fontos, értékes, jobb, mint a miénk, a múlt itt ragadt hordaléka. Ugyanakkor helytelen, önpusztító nézet. Valóságosak vagyunk. Az életünk is valóságos Ugorjunk fejest bele, és rájövünk, hogy így van. Ma úgy élem az életemet, hogy észreveszem: ez a kincs az enyém. Október 31. MINDEN SZÜKSÉGLETEMRŐL „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket, az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen” (Pál levele a filippibeliekhez, 4:19) Ezek a sorok, sokszor segítettek nekem. Olyankor, amikor nem tudtam, honnan jön a következő jó barát, a következő bölcsesség, felismerés vagy éppen étek. Ma meg fogok kapni mindent,

amire szükségem van. Forrásaink nem az emberek, a munka, a pillanatnyilag rendelkezésünkre álló dolgok. Egy nagyobb forráshoz vagyunk kapcsolva, amely soha ki nem merül, és azonnal rendelkezésünkre áll: isten és az Ő univerzuma. Az a dolgunk, hogy hagyjuk, hogy harmóniában éljünk ezzel a forrással. Az a dolgunk, hogy higgyünk és merítsünk belőle. Az a dolgunk, hogy elengedjük félelmeinket, a negatív gondolkodásunkat, korlátainkat, és amiatti aggodalmunkat, hogy nem jut belőle mindenkinek. Meg fogunk kapni mindent, amire szükségünk van. Ez legyen mindig és minden helyzetben a természetes reakciónk. Utasítsd el a félelmet! Utasítsd el azt a félelmedet, hogy a forrás kiapad, mielőtt jutnak belőle neked. Nyílj meg a bőségnek! Ne felejtsd el, hogy Isten ültette belénk szükségleteinket, tehát Ő tudja őket kielégíteni. Egyik szükségletünk se túl nagy vagy túl kicsi. Ha fontosnak tartjuk őket, Isten is ezt fogja tenni. A mi

részünk ebben az, hogy felelősséggel vállaljuk szükségleteinket. Azután adjuk át az univerzumnak. Bizalommal engedjük el Akkor tesszük lehetővé Istennek igényeink kielégítését, ha hiszünk abban, hogy megérdemeljük őket. A mi dolgunk az, hogy egészségesen adjunk, ne uralomvágyból, bűntudatból, kötelességből, függőségünk tudatában, hanem mert egészséges a kapcsolatunk önmagunkkal, Istennel és Isten minden teremtményével. Az a dolgunk, hogy egyszerűen azok legyünk, akik vagyunk, és szeressünk azok lenni. Ma azt a hitet gyakorlom, hogy ma minden szükségletem kielégíttetik. Harmóniában élek Istennel és az Ő univerzumával, mert tudom, hogy számítok Neki. NOVEMBER November 1. ÁTALAKULÁS A VESZTESÉGEK FELDOLGOZÁSÁVAL 143 http://www.doksihu Gyógyulásunk során az elfogadásra törekszünk: igyekszünk elfogadni magunkat és másokat, múltunkat és jelenlegi körülményeinket. Az elfogadás békét, gyógyulást és

szabadságot hoz; szabadon törődhetünk, foglalkozhatunk magunkkal. Az elfogadás folyamata nem egylépéses folyamat. Mielőtt elérünk idáig, túl kell jutnunk a tagadás, a harag, az egyezkedés, a szomorúság állomásain. Ezeket az állomásokat együtt a veszteségek feldolgozási folyamatának nevezzük. A veszteség frusztrációt, zavart okozhat Ingadozhatunk a tagadás és a szomorúság között. Egész viselkedésünk ingadozó lehet Mások esetleg nem értenek meg. Talán magunk sem értjük magunkat vagy viselkedésünket, miközben veszteségeinket feldogozzuk. Aztán egy szép napon világossá válnak a dolgok Felszáll a köd, és látjuk, hogy azért küszködtünk, hogy szembesülhessünk és elfogadhassuk a valóság bizonyos részét. Ne aggódj! Ha továbbra is aktívan foglalkozol magaddal, éppen a megfelelő tempóban jutsz e folyamat végére. Légy megértő magaddal és másokkal szemben, amiért ilyen emberi módon jutunk túl az átalakuláson. Ma

elfogadom azt, ahogyan túljutok a változásokon. Elfogadom a veszteségek feldolgozásának folyamatát s ennek különböző szakaszait, mint a veszteségek és a változások elfogadásának emberi módját. November 2. A VERSZTESÉGEK FELDOLGOZÁSÁNAK FOLYAMATA Azzal segítjük elő gyógyulásunkat, ha hagyjuk, hogy teljesen átérezzük a veszteségeink miatti gyászt. Vannak szakemberek, mint például Patrick Carnes, akik a Tizenkét Lépés-t, a „veszteségek és a gyász feldolgozását célzó programnak” tekintik. Hogyan dolgozzuk fel veszteségeinket? Sete-sután. Tökéletlenül Általában nagy adag ellenállással Gyakran haraggal, gyakran úgy, hogy egyezkedni próbálunk. Végül megadjuk magunkat a fájdalomnak Elisabeth Kübler-Ross szerint a veszteségek feldolgozási folyamata öt szakaszban zajlik, úgymint: tagadás, düh, alkudozás, szomorúság és végül elfogadás. Így gyászolunk, így fogadunk el bizonyos dolgokat, így bocsátunk meg, így

reagálunk arra a sok változásra, amelyekkel szembesülünk életünkben. Ez az öt lépés, roppant csinosan fest így a papíron, az életben egyáltalán nem nevezhető annak. Nem lehet beskatulyázni Gyakran botladozunk, sőt, tiltakozunk, rúgkapálunk, lépünk egyet előre, aztán vissza, míg végre elérjük az elfogadásnak nevezett állapotot. Ha múltunk „befejezetlen ügyeiről” ejtünk szót, általában olyan veszteségekre utalunk, melyeket még nem dolgoztuk fel. Arról van szó, hogy valahol elakadunk a folyamatban Azok, akinek felnőttként is a szüleikkel van problémájuk, akik társfüggőségben élnek, általában a tagadás szakaszánál akadnak el. Megérthetjük, hogyan zajlik a veszteségek feldolgozása, és ez hogyan illeszkedik a gyógyulás folyamatába. Még a jó irányú változások is együtt járhatnak veszteséggel, következésképpen gyásszal. Azzal segíthetünk magunkon és másokon, ha átéljük ez a folyamatot Megtanulhatjuk

maradéktalanul meggyászolni veszteségeinket, átérezni a fájdalmat, elfogadni és megbocsátani, hogy örülhessünk, szerethessünk. Istenem, segíts ma, hogy megnyíljak a veszteségeim által okozott gyász előtt. Segíts elfogadnom minden fázisát, hogy ezáltal eljussak az elfogadásig és megtaláljam a békét. Segíts megtanulnom, hogyan lehetek tapintatos magamhoz és másokhoz, miközben végighaladunk a közös gyógyulásnak ezen a nagyon emberi útján November 3. TAGADÁS A tagadás a társfüggőséghez tartozó viselkedésmódok termékeny táptalaja. Ebből a talajból fakadhatnak betegségeink és különböző kényszeres vagy függő viselkedésmódjaink is. A tagadás az alvásra emlékeztet, ezért zavaró. Nem tudjuk, mit teszünk, amíg ki nem mászunk belőle. Nem segít, ha kényszerítjük magunkat – vagy bárki mást – arra, hogy nézzen 144 http://www.doksihu szembe az igazsággal. Addig nem fogunk szembenézni a tényekkel, amíg nem állunk

készen rá. És mások is így vannak vele Lehet, hogy egy pillanatra bevalljuk az igazságot, de egészen addig tagadjuk, hogy tudjuk, amit tudunk, amíg nem érezzük magunkat biztonságban, amíg fel nem készültünk arra, hogy megbirkózzunk vele. Segíthet, ha beszélünk róla azokkal a barátainkkal, akik ismernek, szeretnek, támogatnak és erősítenek. Segíthet, ha tapintatosak vagyunk, szeretjük és erősíteni tudjuk magunkat Segíthet, ha megkérjük magunkat és Felsőbb Erőnket, hogy vezessen el a változáshoz és segítsen át rajta. Az elfogadás felé az első lépés a tagadás. A tagadásból valókikeveredés első lépése pedig annak elfogadása, hogy tagadunk valamit, azután, pedig hagyjuk, hogy túllépjünk rajta. Istenem, segíts, hogy elég biztonságban érezzem magam ma, elfogadjam, amit el kell fogadnom. November 4. DÜH Ha dühöt érzünk – sőt, olykor vádaskodunk – ez a veszteség és a változás elfogadásának, azaz feldolgozási

folyamatának természetes és szükséges része. Megengedhetjük magunknak és másoknak is, hogy dühös legyen, miközben a tagadástól az elfogadás felé halad. Miközben a veszteséget és a változást próbáljuk feldolgozni, vádolhatjuk magunkat, Felsőbb Erőnket, másokat. Lehet, hogy az illetőnek van köze a veszteségünkhöz, de lehet, hogy ártatlan kívülálló. Ilyeneket mondunk: „Ha azt tette volnaha én nem tettem volna azt- Miért nem rendelte másképp az Isten?” Tudjuk, hogy a vádaskodás nem segít. Gyógyulásunk jelszava, az önmagunkért való felelősség és ennek számonkérése, nem a vádaskodás. Végső soron pedig csakis a megadás és a felelősségvállalás az az eszme, amely előre vihet bennünket, de néha meg kell engednünk magunknak, hogy dühösek legyünk és – nagyon ritkán – vádaskodhassunk is. Másokkal való kapcsolatunkban is segít, ha nem felejtjük el, néha nekik is át kell menniük a düh stádiumán ahhoz, hogy

eljussanak az elfogadásig. Ha ezt nem engedjük meg akár magunknak, akár másoknak, lassíthatjuk a feldolgozás folyamatát. Bízz magadban és a feldolgozás folyamatában! Nem leszünk örökké dühösek. De lehet, hogy egy kis ideig őrjöngenünk kell, miközben azt kutatjuk, hogyan lehetett volna másképp, hogy végül elfogadhassuk azt, ami van. Istenem, segíts, hogy megtanuljam elfogadni a saját és mások dühét, mert ez természetes velejárója az elfogadás és megbékélés folyamatának. Ezeken a kereteken belül segíts, hogy vállaljam saját felelősségemet. November 5. KÖSSÜNK EGYEZSÉGET! „A kapcsolat egyszerűen nem működött, pedig annyira akartam! Azt hittem, ha csinosabban nézek ki, ha megpróbálok kedvesebb lenni, és jobban szeretni, ő is szeretne engem. Majd kibújtam a bőrömből, hogy jobb legyek. Egyszerűen nem láttam, mit művelek, amíg nem jutottam el odáig, hogy elfogadjam a valóságot. (Név nélkül) Az elfogadáshoz vezető út

egyik legnehezebb szakasza az alkudozás fázisa. A tagadásban kegyelem rejlik. A düh az erő érzetét kelti bennünk Az alkudozás során viszont tétovázunk, vajon mégis tudunk változtatni a dolgon, vagy rá kell jönnünk, hogy nem. Reményeink újra és újra felélednek, hogy aztán ismét semmivé váljanak. Sokan majd kibújnak a bőrükből, miközben alkudozni próbálnak a valósággal. Egyesek olyasmikre voltak hajlandók, ami utólag, az elfogadás perspektívájából nézve, teljesen abszurdnak látszik. „Ha megpróbálok jobb emberré válni, nem fog bekövetkezni Ha csinosabb leszek, ha jobban rendben tartom a házat, ha lefogyok, ha gyakrabban mosolygok, ha elengedem, ha szorosabb pórázon tartom, ha behunyom a szemem és tízig számolok, ha kiabálok, nem fogom elveszíteni” 145 http://www.doksihu A felnőtt gyerekek is alkudoznak veszteségeikkel: „Ha mintagyerek leszek, anyu és apu szeretni fog, és abbahagyják az ivást, és olyanok lesznek,

mint szeretném.” Megteszünk mindenféle, kicsi, nagy és köztes dolgot, néha őrültségeket is, hogy elhárítsuk, megszüntessük vagy elhalasszuk a valóság elfogadásával együtt járó fájdalmat. A valóság elfogadását nem helyettesítheti semmi. Útunkon néha mégis megpróbálunk alkudozni Ha felismerjük, hogy az ilyen alkudozási kísérleteink hozzátartoznak a veszteségek feldolgozási folyamatához, kezelhetőbbé válik az életünk. Ma megadom magamnak és másoknak azt a lehetőséget, hogy veszteségeiket teljesen feldolgozzák. Továbbra is felelősséget vállalok magamért, ugyanakkor megengedem, hogy emberi módon viselkedjem. November 6. ÉLVEZD AZ ÉLETET! Tégy ma valami olyat, amitől jókedved lesz! Ha pihensz, anélkül tedd, hogy bűntudatod lenne az el nem végzett munkáért! Ha szeretteid körében vagy, szeresd őket, és hagyd, hogy ők is szeressenek! Engedd közel őket magadhoz! Engedd meg, hogy élvezd a munkádat, mert ez is örömöt

szerezhet! Ha szórakozol, had élvezd! Mi lenne jó most? Mit élveznél igazán? Van olyasmi, aminek örülni tudnál, és elérhető? Ugorj bele fejest! A gyógyulás nemcsak arról szól, hogy megszüntetjük a fájdalmat. Azt is megtanuljuk, hogyan érezhetjük jobban magunkat, aztán egyszerűen jól érezzük magunkat. Élvezd a mai napot! Ma valami olyat teszek, ami jólesik, amit élvezek, és ami csak nekem szól. Vállalom, hogy megtegyem, amitől jól érzem magam. November 7. KAPCSOLATOK Minden egyes kapcsolatban, amellyel utunkon találkozunk, ajándék rejlik. Ez az ajándék olyan új viselkedésmód, melyet a kapcsolat révén sajátítunk el: a távolabbra helyezkedés, önbecsülés, elég önbizalom ahhoz, hogy meghúzzuk a határokat, vagy más módon tudjunk élni az erőnkkel. Néha egy-egy kapcsolat indítja el bennünk a gyógyulási folyamatot, begyógyítva egy régi sebet, vagy megoldva egy mostani problémát. Néha azon kaphatjuk magunkat, hogy a

legfontosabb tanulságokhoz olyan emberek révén jutunk hozzá, akiktől egyáltalán nem vártunk segítséget. A kapcsolatok megtaníthatnak önmagunk és mások szeretetére. Vagy hogy hagyjuk, hogy mások szerethessenek minket Néha nem vagyunk benne biztosak, miféle tanulságot szűrhetünk le, különösen akkor, ha a folyamat kellős közepén vagyunk. De mindig bízhatunk abban, hogy a tanulság és az ajándék ott lapul valahol. Nem kell kézben tartanunk ezt a folyamatot Majd megértjük, ha eljön az ideje. És abban is bízhatunk, hogy az ajándék pontosan az lesz, amire szükségünk van Ma minden kapcsolatomért hálás leszek. Megnyitom magam ama tanulságok és ajándékok előtt, amelyeket életem szereplői tartogatnak nekem. Bízom abban is, hogy én is ajándék vagyok mások életében. November 8. LÉGY HŰ MAGADHOZ! „Mindeknek fölött légy hű magadhoz, így mint napra éj következik, hogy ál máshoz se léssz.” (William Shakespeare – Hamlet) Légy

hű magadhoz! Nagy-nagy erőt adó kijelentés ez, különösen azoknak, akik folyton mások igényeinek és érzelmeinek örvényében forognak. 146 http://www.doksihu Figyelj magadra! Mire van szükséged? Kielégülnek ezek a szükségleteid? Mit érzel? Mit teszel, hogy gondoskodj ezekről az érzésekről? Mit mondanak az érzéseid önmagadról és arról, merre menj tovább? Mit szeretnél tenni, mondani? Mit mondanak az ösztöneid? Bízzál bennük, még ha most nem is látod, mi az értelmük, vagy ha nem vágnak egybe mások szabályaival és elvárásaival. Néha mások követelményei és a magunkkal szemben kialakított zavaros elvárásaik – a másokért való felelősségünkről szóló üzenetek – óriási káoszt teremthetnek bennünk. Még saját magunkat is képesek vagyunk meggyőzni arról, hogy akkor vagyunk igazán jók és becsületesek, ha mások kedvét keresve, saját természetünk és kedvünk ellenére cselekszünk. Ez nem igaz. Egyszerűsítsd!

Térj vissza az alapokhoz! Engedd a káoszt! Akkor leszünk hűek a körülöttünk élőkhöz, ha becsüljük és tiszteljük magunkat. Légy hű magadhoz! Egyszerű szavak, ámde erőteljes feladatot írnak le, amely visszavezethet az útra. Ma tisztelni fogom, becsben tartom és szeretem magam. Ha összezavarodom és nem tudom mitévő legyek, hű leszek magamhoz. Kiszabadítom magam a mások és elvárásaik szorításából. November 9. A SZERETET ELFOGADÁSA Sokunkkal megesett, hogy túl keményen kűzdöttünk azért, hogy kapcsolataink jól működjenek; néha e kapcsolatoknak nem volt semmi esélyük, mert a másik fél megtagadta a részvételt. Ekkor, hogy ezt ellensúlyozzuk, teljes erőből bedobtuk magunkat Mi végeztük el a munka oroszlánrészét. Vagy az egészet Ez egy ideig leplezheti a helyzetet, de többnyire belefáradunk. Aztán amikor felhagyunk a küzdelemmel, észrevesszük, hogy a kapcsolat nem is létezik, vagy úgy elfáradtunk, hogy nem érdekel ez az

egész. Ha egy kapcsolatban mi végzünk el minden munkát, akkor az nem szeretetteljes, adást és törődést nyújtó kapcsolat, hanem önpusztító, magát a kapcsolatot is romboló. A kapcsolat illúzióját teremti meg, amikor lehet, hogy nincs is semmilyen kapcsolat. A másik felet pedig mintegy feljogosítja arra, hogy ne vállaljon benne részt. És mert így nem elégül ki az igényünk, végül áldozatnak érezzük magunkat. Még a legjobb kapcsolatban is vannak átmeneti időszakok, amikor az egyik fél aktívabban vesz részt benne, mint a másik. Ez normális dolog De ha állandósul, belefáradunk, kifacsart citromnak érezzük magunkat, szeretethiányban szenvedünk, és megharagszunk a másikra. Meg lehet tanulni, hogy egy ésszerű határig vegyünk részt a kapcsolatban, azután hagyjuk, hogy élje a saját életét. Mindig mi telefonálunk? Mindig mi kezdeményezünk? Mindig mi adunk? Mindig csak mi beszélünk érzelmeinkről, vágyunk meghittségre? Mindig mi

vagyunk az, aki vár, reménykedik és kűzd a kapcsolatért? Engedjük el az egészet. Ha a kapcsolat életrevaló, élni fog és olyan lesz, amilyennek lennie kell. Ezt a folyamatot nem segítjük azzal, ha megpróbáljuk kézbe venni Se magunknak, se a másiknak nem segítünk, ha erőltetjük a dolgot, vagy mi végezzük el az összes munkát. Hagyd, hogy létezzen a kapcsolat! Várj és figyeld, mi lesz belőle. Figyeld meg, mi történik és igyekezz kideríteni, hogy csakugyan ezt akarod-e. Ma felhagyok azzal, hogy kapcsolataimban én végezzek el minden munkát. Megajándékozom magam és a másikat azzal, hogy elvárom mindkét fél részvételét. Elfogadom azt a természetes szintet, amely akkor érhető el, ha én elvégzem a magam részét, és hagyom, hogy a másik eldöntse, mennyit vállal ő. Nem kell minden munkát nekem elvégeznem, csak annyit, amennyi az én részem. November 10. A PÉNZZEL KAPCSOLATOS HIEDELMEK Egy részvénytársaságnál kezdtem dolgozni.

Tudtam, hogy értek a munkához A személyzeti vezetővel megtárgyaltuk a részleteket és ő megkérdezte, mit gondolok, mennyit érdemlek a 147 http://www.doksihu munkámért. Gondolkoztam és végül havi 400 dollárban jelöltem meg az összeget Ez még a hatvanas években történt. Nem akartam túl sokat kérni, tehát csak annyit kértem, amiből még ki tudtam jönni. Felvett és megadta, amit kértem Később, amikor eljöttem onnan, elmondta, hogy bármennyit kérek, hajlandó lett volna megadni. Kérhettem volna akár havi 600 vagy 700 dollárt is, ami óriási pénznek számított akkoriban. Én korlátoztam magamat azzal, hogy azt hittem, csak ennyit érek. (Név nélkül) Milyen hiedelmeink alakultak ki a pénzzel kapcsolatban? Azt hisszük, a pénz rossz és gonosz dolog? Egyik sem igaz. Csereeszköz, amelyre szükségünk van. Pénzre van szükségünk ahhoz, hogy kielégíthessük alapvető szükségleteinket, néha egyegy luxuscikket vásároljunk vagy

elkényeztessük magunkat valamivel; ez a munkánk díjazásának egyik formája. A pénz önmagáért való szeretete ugyanolyan önpusztító lehet, mint bármely más árucikk túlértékelése. Kényszeresen foglalkozhatunk vele, felhasználhatjuk arra, hogy elmeneküljünk kapcsolatainktól és érzelmeinktől, vagy arra fordíthatjuk, hogy ideig-óráig a hatalom érzetével töltsön el. De a pénz csupán pénz, nem több Úgy gondoljuk, nem jut elég pénz mindenkinek? Sokan nőttünk fel úgy, hogy belénk ivódott a pénzhiány érzete. Sosem volt elég belőle Soha nem is lesz Ha hozzájutunk egy kicsihez, őrizgetjük és halmozzuk, mert később biztosan nem lesz elég. Mit gondolunk, mennyit érdemlünk? Sokan saját magukat korlátozzák azzal, hogy azt hiszik, csak keveset érdemelnek. A pénz nem gonosz dolog. Nincs belőle hiány, csak gondolkodásunkban és viselkedésünkben És ha azt hisszük, ennyit érdemlünk, körülbelül ennyit is fogunk kapni. Ezeket a

hiedelmeket meg tudjuk változtatni, ha célokat tűzünk magunk elé, ha ellökjük magunkat onnan, ahol vagyunk és lassan előredolgozzuk magunkat odáig, ahol lenni szeretnénk. Ma megvizsgálom a pénzzel kapcsolatos hiedelmeimet. A változás folyamatát azzal indítom el, hogy elengedem azokat az önpusztító hiedelmeimet, amelyek korlátozhatják vagy gátolhatják életem anyagi részének fejlődését. November 11. FEGYELEM A gyerekeknek azért van szükségük a fegyelmezésre, hogy biztonságban érezzék magukat. Felnőtteknek is. A fegyelem azt jelenti, hogy belátjuk, viselkedésünknek logikus következményei vannak. Azt jelenti, hogy felelősséget vállalunk viselkedésünkért és következményeiért. Azt jelenti, megtanulunk várni arra, amit szeretnénk elérni. Azt jelenti, hajlandók vagyunk tenni is azért, amit el szeretnénk érni. A fegyelem új viselkedésmódok elsajátítását és gyakorlását jelenti. A fegyelem azt jelenti, hogy ott vagyunk, ahol

lennünk kell, és amikor ott kell lennünk érzéseink ellenére is. A fegyelem feladataink mindennapos elvégzésével egyenlő, akár újfajta viselkedésről, akár mosogatásról van szó. A fegyelemhez hozzátartozik, hogy bízunk abban, hogy el fogjuk érni céljainkat, ha most még nem is látjuk. A fegyelem igencsak fárasztó lehet. Esetleg félünk, zavarban vagyunk, elbizonytalanodunk Később látni fogjuk a célt. De ez a tisztánlátás a fegyelmezés időszakában általában nem jön még el. Talán azt sem hisszük el, hogy haladunk Pedig haladunk. A feladat roppant egyszerű: figyelj, bízz és engedelmeskedj! Felsőbb Erőm, segíts, hogy megadjam magam a fegyelmezésnek. Segíts, hogy hálás legyek, amiért megajándékozol a fegyelmezés periódusaival. Segíts, hogy tudjam, a fegyelem és tanulás révén valami nagyon fontos alakul ki bennem. 148 http://www.doksihu November 12. IDŐZÍTÉS Várj, míg eljön az idő! Az örökös halogatás vagy

késlekedés önpusztító, de az is, ha túl hamar, időnek előtte cselekszünk. Néha pánikba esünk, és félelemből cselekszünk. Néha azért időzítünk rosszul, mert bosszút akarunk állni vagy meg akarunk büntetni valakit. Túl korán hozunk szóba valamit, mert így akarunk valakit bizonyos lépésre kényszeríteni. Néha azért sietjük el a dolgot, mert meg akarunk szabadulni attól a kínos érzéstől, hogy nem tudjuk, hogy fog alakulni bizonyos szituáció. Egy elhamarkodott cselekedet éppolyan hatástalan lehet, mintha halogatjuk. Visszaüthet és több problémát idézhet elő, mint amennyit megold. Ha megvárjuk, hogy eljöjjön az ideje – néha percekről vagy órákról van szó csupán – a kínos érzés megszűnik, és elég erősek leszünk ahhoz, hogy megtegyük, amit kell. Gyógyulásunk során megtanulunk hatékonyan lépni. Megjönnek a válaszok. Megkapjuk az útmutatást Imádkozz! Bízzál! Várj! Ma elengedem a minden áron való irányítás

igényét és várok, amíg eljön az idő. Majd akkor cselekszem, ha itt az ideje. November 13. GONDOSKODÁS ÖNMAGUNKRÓL Nem kell másokra várnunk, hogy majd ők segítenek. Nem vagyunk áldozatok Nem vagyunk tehetetlenek. Ha elengedjük eddigi hibás gondolkodásunkat, rájövünk, hogy nincsenek fehér lovon érkező királyfiak, nincsenek varázserővel bíró nagyanyók, akik az égből vigyázzák lépéseinket, hogy szükség esetén megmentsenek. Tanítókkal esetleg találkozunk, de ők sem fognak megmenteni. Ők tanítani fognak Jönnek majd olyanok, akik szeretnek, de ők csak szeretni fognak. A segítség is megérkezik, de nem azonos a megmentéssel. Önmagunk megmentői mi vagyunk. Hihetetlen módon javulnak kapcsolataink, ha felhagyunk mások megmentésével, és nem várjuk el tőlük, hogy mentsenek meg minket. Ma elengedem félelmeimet és kételyeimet, mert gátolják, hogy legjobb érdekeimet képviselve, magabiztosan cselekedjem. Tudok gondoskodni magamról, és

hagyom, hogy mások is ugyanazt tegyék. November 14. HARAGUNK KIERESZTÉSE Rendben van, ha néha haragszunk, de nem egészséges, ha neheztelünk. Függetlenül attól, mit tanultunk gyerekkorunkban, milyen szerepeket állítottak elénk mintául, megtanulhatjuk úgy kezelni haragunkat, hogy egészséges legyen nekünk és környezetünknek. Lehetnek haragos érzéseink. Vállalhatjuk, átérezhetjük, kifejezhetjük, elengedhetjük, és ezután nincs dolgunk velük. Néha megmártózhatunk olyan haragban is, amelynek nincs semmi alapja. Az érzés csak érzés; erkölcsi hitvallásunk nem érzelmeinkben – csakis a viselkedésünkben jelenik meg. Haragudhatunk úgy is, hogy nem sebzünk meg, nem bántunk másokat, és persze magunkat sem. Megtanulhatjuk, hogy úgy küzdjünk meg haragunkkal, hogy nem rombolja kapcsolatainkat, hanem javunkra válik. Ha ma nem vállaljuk haragunkat, holnap kell szembenéznünk vele. Ma megengedem magamnak, hogy haragudjam. Megfelelő módon jutattam

kifejezésre, és nem lesz miatta bűntudatom. És ezzel részemről vége 149 http://www.doksihu November 15. A GYÓGYULÁS JÓTÉTEMÉNYEI A gyógyulásnak kétféle jótéteménye van: egyesek rövid távuak, mások hosszú távúak. Rövid távú nyereségeink azon dolgok, amiket már ma megtehetünk azért, hogy azonnal jobban érezzük magunkat. A reggeli ébredés után rögtön olvashatunk egy kicsit a meditációs könyvünkből, és máris emelkedettebb hangulatban leszünk. Átvehetünk egy lépést a programból, és sokszor rögtön észlelhetjük a különbséget. Elmehetünk egy csoportos összejövetelre, ott felfrissülhetünk, beszélgethetünk egyik barátunkkal, aki vigaszt nyújt, vagy gyakorolhatunk egy új viselkedésmódot, például foglalkozhatunk saját érzelmeinkkel és tehetünk valami jót magunknak, és ettől megkönnyebbülhetünk. A gyógyulásnak vannak másféle jótéteményei, bár lehet, hogy ezeket nem vesszük észre aznap, vagy akár egy

hónap múlva sem. Ezek hosszú távú nyereségek, a nagyobb léptékű haladás jelei. Az évek során hatalmas nyereségek halmozódhatnak fel. Megfigyelhetjük, hogy hitünk megerősödik, és eljutunk oda, hogy Felsőbb Erőnkkel napi személyes kapcsolatba kerülünk, s ez éppoly valóságos lesz, mint a legjobb barátunkkal való kapcsolatunk. Észrevehetjük, hogy egyre szebbek leszünk, miközben megszabadulunk a szégyenérzéstől, a bűntudattól, nehezteléseinktől, öngyűlöletünktől és múltunk egyéb hordalékaitól. Észrevehetjük, hogyan javul minőségileg a családunkkal, barátainkkal és házastársunkkal való kapcsolatunk. Erősödik az a képességünk, hogy meghitt viszonyba legyünk másokkal, hogy tudjunk adni és kapni. Észrevehetjük, hogy fejlődünk munkánkban, kreatívabbak leszünk, termékenyebbé válunk, miközben úgy élünk adományainkkal és képességeinkkel, hogy ettől jól érezzük magunkat, és mások is hasznát lássák.

Felfedezzük magunkban, másokban és általában az életben az örömöt és szépséget. Ez a hosszú távú fejlődés állandóan zajlik, bár néha lelassul, néha sok hordaléka van, és hol előre-, hol hátralépéssel jár. Ha naponta gyakoroljuk a gyógyuláshoz vezető viselkedésmódokat, ezek rövid távú nyeresége felhalmozódik, és hosszú távú nyereségekhez vezet. Ma egyaránt hálás leszek a gyógyulás azonnali és hosszú távú nyereségeiért. Ha a folyamat elején tartok, hiszek abban, hogy majd hosszú távú nyereségekre is szert teszek. Ha már javában benne vagyok, megállok egy kicsit, áttekintem eddigi utamat és hálát adok eddigi fejlődésemért. November 16. AZ ÁLDOZAT CSAPDÁJA „AZ élet nehéz és terhes” . ez a hiedelem gyártja a mártírokat Az életről kialakult negatív hiedelmeinket megváltoztathatjuk és eldönthetjük, van-e erőnk véget vetni a szenvedésnek és törődni magunkkal. Nem vagyunk tehetetlenek. Van erőnk –

nem arra, hogy másokat megváltoztassunk, vagy uralkodjunk rajtuk, hanem arra, hogy megoldjuk a ránk váró problémákat. Ha minden problémát annak „bizonyítására” használunk fel, hogy az élet nehéz, mi pedig tehetetlenek vagyunk – hát ez a függőség. Az áldozat csapdája Az életnek nem muszáj nehéznek lennie. Igazából lehet sima is Az élet jó Nem kell „szörnyűségessé” tenni se azt, se magunkat. Nem kell „alul” lennünk Igenis van erőnk – több mint gondolnánk – még a nehéz időkben is. És a nehéz idők sem azt hivatottak bizonyítani, hogy az élet rossz. Az élethez éppúgy hozzátartoznak a hullámvölgyek, mint a hullámhegyek, és gyakran jó sül ki belőlük. Meg tudjuk változtatni hozzáállásunkat; meg tudjuk változtatni magunkat, meg tudjuk változtatni a körülményeinket. 150 http://www.doksihu Az élet kihívás. Néha több jut a fájdalomból, mint amennyit kértünk; máskor életünkben több az öröm, mint

képzelni mertük. Ez mind-mind a csomag része, és a csomag egészében véve jó. Megtanulhatunk kilépni az áldozat szerepéből. Ha megszabadulunk attól a hiedelemtől, hogy az élet merő küszködés, sokkal könnyebbé tehetjük. Istenem, segíts ma elengednem azt a hiedelmemet, hogy az élet olyan nehéz, olyan szörnyűséges, olyan terhes. Segíts, hogy ezt egy egészségesebb, reálisabb elképzeléssel helyettesítsem. November 17. VESZTESÉGEK ÉS CSELEKVÉS „Bízz Istenben és tégy valamit!” (Mary Lyon) Fontos feldolgoznunk veszteségeinket, így jutunk el a tegnapból a holnapig. De azt ne hagyjuk, hogy a veszteség miatti fájdalom eluralkodják rajtunk. Vannak időszakok, amikor azt mondjuk: rendben van, engedünk a körülmények nyomásának, a szomorúságnak, a fáradságnak, de most már elég. Eljött a cselekvés ideje Tudni fogjuk mikor lesz itt. Lesznek jelei bennünk és körülöttünk Belefáradunk a nyomásba Felvillan egy ötlet, adódik

valamilyen lehetőség. Először azt gondoljuk: nem, túl nagy erőfeszítést igényel Tedd mag akkor is! Próbálj ki valamit! Húzd ki magad! Csinálj valami szokatlant, valami mást, valami különlegeset! Az új tevékenység beindíthatja az átalakulás folyamatát. Maradj fenn két órával tovább a szokásosnál! Iktass be napirendedbe valami olyat, ami kedvedre való és más, mint amit általában teszel. Látogass meg valakit, akit nem láttál évek óta Tégy valamit, ami segít és bátorítja ezt az új energiát. Lehet, hogy nincs kedved kitörni a gyászból. Biztonságosabbnak, könnyebbnek tűnhet, ha továbbra is begubózol. Akkor is kezdj el kifelé nyomulni! Tedd próbára gubód héját! Nyomd meg! Nyomd meg erősebben! Hátha itt az ideje, hogy kibújj! Ma bízom Istenben és a gyógyulás folyamatában, de én is teszek valamit azért, hogy jobban érezzem magam. November 18. FOGADD EL A DÉDELGETÉST! Hagyd, hogy mások szeressenek és dédelgessenek!

Hagyd, hogy jelen legyenek az életedben! Hagyd, hogy megöleljenek, ha úgy érzed, jól esnék! Hagyd, hogy végig hallgasson, támogasson és bátorítson valaki, ha ez kell. Fogadd el egy másik ember fizikai jelenlétének vigaszát! Hagyd, hogy érzelmileg támogasson és törődjön veled! Túl hosszú ideig álltunk a háttérben, és szolgáltunk ki másokat, azt állítva, hogy nekünk nincsenek szükségleteink. Túl hosszú ideig tartottuk zár alatt énünknek azt a részét, amely gondozásra vágyik. Itt az ideje, hogy vállaljuk e szükségleteinket, beazonosítsuk őket, és belássuk; megérdemeljük, hogy kielégítsék őket. Mi esne jól? Mi módon támogathatnának bennünket mások? Minél pontosabban ismerjük szükségleteinket, annál nagyobb a valószínűsége, hogy mások kielégítik. Ölelések. Egy figyelő fül Támogatás Bátorítás Olyan emberek fizikai és érzelmi jelenléte, akik törődnek velünk. Hát nem jól hangzik? Nem csábító? Valaki

egyszer ezt mondta nekem: „A nyolcvanas évek arról szóltak, hogy >én vagyok!<. Lehet, hogy a kilencvenes évek arról szólnak majd, hogy >te vagy<. 151 http://www.doksihu Rögtön válaszoltam. „Csináljunk a kilencvenes évekből egy >te és én< évtizedet! Soha nem nőjük ki azt a szükségletünket, hogy szeressenek és törődjenek velünk! Ma megnyílok arra, hogy felismerjem: szükségem van a támogatásra. Nyitott leszek a körülöttem lévők szükségleteire. Kezdhetem azzal, hogy szeretettel fordulok magam felé, dédelgetem magamat, és felelősséget vállalok szükségleteimért a kapcsolataimban. November 19. ÉRZELMEINK ELFOGADÁSA Miért küszködünk annyira érzelmeinkkel? Miért küzdünk olyan veszettül azért, hogy tagadjuk érzelmeinket, különösen másokkal kapcsolatban? Hiszen csak érzelmek! Letagadhatjuk, mennyire felbosszantott valaki, mert valamilyen szolgáltatással becsapott. Letagadhatjuk, hogy egyik barátunk

megbántott minket; ezért haragszunk rá. Letagadhatjuk, hogy félünk a gyerekeinktől vagy haragszunk rájuk. Egész rakás érzést letagadhatunk házastársunkkal vagy azzal szemben, akivel intim kapcsolatban vagyunk. Ugyanígy letagadhatjuk munkahelyi főnökünkkel vagy beosztottainkkal szemben táplált érzelmeinket. Ezek az érzelmek néha mások viselkedésére adott válaszok. Néha viszont valami mélyebbet indítanak el bennünk: régi szomorúságot vagy frusztrációt. Függetlenül attól, honnan erednek, a mieink. A mi tulajdonaink Gyakran csak arra van szükség, hogy elfogadjuk őket, és máris tovatünnek. Ne hagyjuk, hogy az érzelmeink irányítsák viselkedésünket. Nem kell cselekvéssel reagálnunk minden érzésre, amely áthalad rajtunk. Segíthet, ha beszélünk róluk olyasvalakivel, akiben bízunk. Néha éppen azzal, aki előidézte bennünk; ez bizalmas kapcsolatot szülhet. De legfontosabb, hogy magunknak mondjuk el Ha hagyjuk, hogy érzelmeink

átjárjanak, ha elfogadjuk, majd elengedjük őket, tudni fogjuk, mi legyen a következő lépés. Ma nem felejtem el, hogy érzelmeim életem fontos részei. Nyitott leszek rájuk családi életemben, baráti kapcsolataimban, a szerelemben és munkahelyemen is. Elfogadom őket anélkül, hogy elítélném értük magam. November 20. VÁGYAK ÉS SZÜKSÉGLETEK Sokunk gondolkodását fertőzték meg azzal, hogy azt hisszük, nem kaphatjuk meg, amit szeretnénk. Ez a mártírokra jellemző hiedelem A hiányérzet és a félelem szüli Ha beazonosítjuk, mit szeretnénk és mire van szükségünk – és ezt leírjuk – erőteljesen mozgásba lendítjük az események egész láncolatát. Azt jelezzük vele, hogy felelősséget vállalunk önmagunkkért, és engedélyt adunk Istennek és az univerzumnak, hogy kielégítsék ezeket a vágyainkat és szükségleteinket. Ha hiszünk abban, hogy megérdemeljük személyiségünk változását, egy kapcsolatot, vagy hogy egy már létező

kapcsolat új dimenzióval gazdagodjék, megérdemeljük, hogy egészségesek legyünk, bizonyos színvonalon élhessünk, szerethessünk, sikeresek legyünk, maga a hit óriási erőként mozdítja elő vágyaink beteljesedését. Amikor rájövünk, hogy szeretnénk valamit, gyakran úgy érezzük, Isten ezzel már arra készít fel, hogy megkapjuk. Figyelj! Bizakodj! Erősítsd meg életed pozitívumait azzal, hogy figyelsz vágyaidra és szükségleteidre! Írd le őket! Erősítsd meg gondolatban! Imádkozz értük! Azután engedd el! Tedd Isten kezébe, és figyeld, mi történik! Az eredmény esetleg jobb lesz, mint gondoltad. Ma nem felejtek el vágyaimra és szükségleteimre odafigyelni. Időt szánok arra, hogy leírjam őket, azután elengedem. Hinni fogok abban, hogy a legjobbat érdemlem 152 http://www.doksihu November 21. A PÉNZZEL KAPCSOLATOS HIEDELMEK Ültem az autóban, és néztem az élelmiszer-lerakat ajtaján a táblát: „Péntekig zárva”. Szerda volt.

Két éhes gyerek várt, no meg jómagam, és pénzem sem volt A kormányra borultam. Ezt már nem bírtam elviselni Olyan erős, olyan bátor voltam, és annyira bizakodtam! Egyedül neveltem két gyermekemet, nemrég váltam el. Annyira igyekeztem, hogy hálás legyek azért, amim van, közben pénzügyi terveket csináltam, és igyekeztem elhinni, hogy a legjobbat érdemlem. Annyiszor voltam már szegény, olyan sok mindentől megfosztottam már magam! Mindennap gyakoroltam a Tizenegyedik Lépést. Olyan sokat imádkoztam azért, hogy megtudjam, mi Isten akarata velem kapcsolatban, és hogy legyen erőm véghezvinni. Azt hittem, megteszek mindent, amit meg kell tennem. Nem szórtam a pénzt Olyan keményen dolgoztam, ahogy csak bírtam. Egyszerűen nem volt elég pénz. Az életem sok tekintetben merő küszködés volt, de a pénzzel való hadakozásnak úgy hittem, sosem lesz vége. A pénz nem minden, de bizonyos problémák megoldásához szükség van rá. Belebetegedtem az

örökös „elengedésbe”. Kiütést kaptam attól, hogy „tegyek úgy, mintha” lenne pénzem, amikor nem volt. Belefáradtam abba, hogy olyan keményen dolgozzam minden nap azon, hogy elengedjem a fájdalmat és a félelmet amiatt, hogy nincs elég pénzem. Belefáradtam az igyekezetbe, hogy a pénzszűke ellenére boldog legyek. Valójában az idő jó részében boldog voltam: a szegénységben megtaláltam a lelkem. De most, hogy a lelkem már az enyém volt, jól jött volna hozzá egy kis pénz is. Míg ott ücsörögtem az autóban, és megpróbáltam összeszedni magam, meghallottam, hogy Isten szólt hozzám azon a csendes, nyugodt hangon, mely olyan gyengéden szólítja meg lelkünket: „Soha többé nem kell aggódnod a pénz miatt, gyermekem! Csak akkor, ha ezt akarod. Mondtam, hogy gondodat viselem És így is lesz” Óriási, gondoltam. Nagyon köszönöm! Hiszek neked Bízom benned De nézz körül! Egy árva vasam sincs. Nincs mit ennünk És a raktár zárva

Cserben hagytál! Lelkemben újra meghallottam az Ő hangját: „Nem kell megint aggódnod a pénz miatt! Nem kell félned! Megígértem neked, hogy gondoskodni fogok minden szükségletedről.” Hazamentem, felhívtam egy barátomat, és kölcsönkértem egy kis pénzt. Gyűlöltem kölcsönkérni, de nem volt más választásom. A kocsiban való összeomlástól megkönnyebbültem. De a problémám nem oldódott meg, legalábbis nem aznap Semmilyen csekk nem várt a levélszekrényben. De kaptam ételt arra a napra. És a következőre És az azután következőre is Hat hónap alatt megduplázódott a jövedelmem. Kilenc hónap alatt megháromszorozódott Voltak nehéz időszakok az életemben azóta is, de soha többé nem kellett szűkölködnöm, vagy ha mégis, csak néhány pillanatig. Most mindenből van elegendő. Néha még most is aggódom a pénz miatt, mert valahogy szokásommá vált. De most már tudom, hogy nem kell aggódnom, és azt is, sosem kellett volna. Istenem

segíts, hogy keményen munkálkodhassam azon, amit ma helyénvalónak tartok, a többit pedig Rád bízom. Segíts, hogy lekerülhessem a pénzzel kapcsolatos félelmeimet Segíts, hogy ezt a területet a te kezedbe helyezhessem. Távolítsd el életemből az anyagi siker korlátait és akadályait. November 22. A HÁLA ÉS AZ ELFOGADÁS VARÁZSLATA A hála és az elfogadás: két olyan varázslat, amelyet megtanulunk alkalmazni gyógyulásunk során. Mindegy, kik vagyunk, mindegy, hol vagyunk vagy mink van, a hála és az elfogadás biztosan működik. 153 http://www.doksihu Mindennek láttán úgy vesszük észre, hogy a mostani körülményeink jók. Vagy e két dolog segítségével sikerül kézben tartani a körülményeinket, és továbbléphetünk. Ha úgy érezzük, leragadtunk valahol, csapdába estünk és elfog a reménytelenség, akkor is próbálkozzunk meg a hálával és az elfogadással! Ha sikertelenül próbáltunk változtatni mostani körülményeinken, és

kezdjük érezni, mintha folyton falba ütköznénk, akkor is próbálkozzunk meg a hálával és az elfogadással! Ha úgy érezzük, beborít a sötétség, és az éjszakának sosem lesz vége, akkor is próbálkozzunk meg a hálával és az elfogadással! Ha félünk és bizonytalanok vagyunk, próbálkozzunk meg a hálával és az elfogadással! Ha minden egyébbel kudarcot vallottunk, térjünk vissza az alapokhoz! A hála és az elfogadás működni fog. Istenem, segíts ma elengednem ellenállásomat. Segíts, hogy tudjam, kevésbé fog fájni a fájdalom, amely bizonyos körülményből fakad, ha elfogadom. Gyakorolom a hála és az elfogadás alapelvét, és minden körülmények között alkalmazom. November 23. EGÉSZSÉGES SZEXUALÍTÁS Életünk sok területén van szükség gyógyulásra. A szexualitás életünk egyik fontos területe. Társfüggőségünk megzavarhatja vagy megronthatja a szexuális érzékeinket és hiedelmeinket; azt a képességünket, hogy

szexualitásunkat gyakoroljuk és örömünket leljük benne, hogy el tudjuk engedni a szexualitással kapcsolatos szégyenkezésünket és zavarunkat. Szexuális energiánk leblokkolódhat. Egyesek számára pedig a szex lehet az egyetlen eszköz, amellyel másokhoz kapcsolódhatnak. Szexualitásunk esetleg nem kötődik személyiségünk többi részéhez, sőt talán a szeretethez sem – se a magunk, sem mások szeretetéhez. Vannak köztünk, akiket gyerekkorukban szexuálisan bántalmaztak. Mások kényszeres viselkedésmódokba bonyolódtak a szexualitás terén: elvesztették az uralmat maguk fölött, és ez szégyenérzést keltett bennük. Egyesek a szexuális társfüggőség rabjai voltak: nem figyeltek oda, mit szeretnének vagy nem szeretnének a szexben, vagy azért mert a másik ezt akarta, vagy elzárkóztunk a szexualitásunktól az összes többi érzésünkkel együtt – megtagadtuk magunktól a szex egészséges élvezetét. Szexualitásunk emberi lényünk

része, amely mindenképpen figyelmet és energiát érdemel. Olyan részünk, melyet lényünk egészével összeköthetünk, és felhagyhatunk azzal, hogy szégyelljük magunkat miatta. Helyénvaló, ha hagyjuk, hogy szexuális energiánk felszínre emelkedjék. Ez az energia kreativitásunkkal és szívünkkel van összekötve. Nem kell hagynunk, hogy a szexualitás irányítson, vagy ez szabja meg kapcsolatainkat. Egészséges, megfelelő határokat húzhatunk szexualitásunk köré, és folyamatosan fenntarthatjuk őket. Fölfedezhetjük, mit jelent életünkben. Élvezhetjük azt, hogy emberi lények vagyunk, akik szabadon élhetnek a szexuális energia ajándékával. Ne merítsük ki, de azt a hibát se kövessük el, hogy nem veszünk róla tudomást Ma szexualitásomat elkezdem személyiségem részévé tenni. Istenem, segíts, hogy elengedhessem a szexualitásommal összefüggő félelmeimet és szégyenérzetemet. Mutasd meg, milyen problémákat kell megoldanom vele

kapcsolatban. Segíts megnyílnom a gyógyulás előtt életemnek ezen a területén. November 24. ÖNMAGUNK MEGADÁSA A megadás azt jelenti, hogy kimondjuk: „Rendben van, Istenem. Megteszek mindent, amit akarsz.” Ha hiszünk a gyógyulásunkat segítő Istenben, bízunk abban is, hogy az eredmény tetszeni fog. 154 http://www.doksihu Ma megadom magam Felsőbb Erőmnek. Bízni fogok abban, hogy Isten terve jó akkor is, ha különbözik attól, amit én vártam, vagy amiben reménykedem. November 25. TUDATOSODÁS Amikor először tudatosul bennünk valamilyen probléma, helyzet vagy érzelem, aggodalommal vagy félelemmel reagálhatunk rá. Szükségtelen félnünk a tudatosságtól A tudatosodás az első lépés a pozitív változás és fejlődés felé. Ez az első lépés a probléma megoldása, a szükséglet kielégítése, a jövő felé. Így tudunk a következő leckére összpontosítani. Az élet, az univerzum és Feslőbb Erőnk a tudatosodás által hívja fel

figyelmünket, készít fel a változásra. A megváltozás folyamata a tudatosodással kezdődik Tudatosodás, elfogadás és változás – így zajlik a folyamat. Elfogadhatjuk a vele együtt járó átmeneti kellemetlen érzést, mert így juthatunk egy jobb helyre. Elfogadhatjuk az átmeneti kellemetlenséget, mert bízhatunk Istenben és önmagunkban. Ma hálás leszek, ha bármi tudatosul bennem. Ha az élet felhívja a figyelmemet valamire, hálával, békével és méltósággal fogadom. Nem felejtem el, hogy nyugodtan elfogadhatom a tudatosodásból fakadó átmeneti kellemetlen érzést, mert bízhatom abban, hogy Felsőbb Erőm így mozdít tovább. November 26. AZ ÖNKRITIKA ELENGEDÉSE Nézd, milyen messzire jutottunk! Jó, ha az előttünk álló feladatra összpontosítunk, arra, amit még meg kell tennünk. De az is fontos, hogy megálljunk néha, és örüljünk annak, amit már elértünk. Igen, lehet, hogy úgy rémlik, a változás lassú volt. Néha nagyon

fárasztó is Igen, néha vissza is léptünk. De pontosan ott tartunk, ahol tartanunk kell És hosszú utat tettünk meg idáig. Néha hétmérföldes csizmával, néha aprókat tipegve, néha rúgkapálva és visítozva, néha jócskán beleizzadva, de tanultunk. Fejlődtünk Változtunk Nézd, milyen messzire jutottunk! Ma értékelem, milyen sokat haladtam. Megengedem, hogy jó érzés töltsön el azért, amit elértem. November 27. BÍZHATUNK MAGUNKBAN Sokunk szemében nem az a probléma, hogy bízhatunk-e újra valakiben, hanem az, hogy bízhatunk-e újra saját ítéletünkben. „Majdnem az őrületbe kergetett az utolsó hiba, amit elkövettem – mondta egy gyógyulófélben lévő nő, aki egy szexőrülthöz ment feleségül. – Nem engedhetek meg magamnak még egy ilyen hibát!” Sokan megbíztunk olyan emberekben, akik folyamatosan becsaptak, bántottak, manipuláltak vagy kihasználtak, mert bíztunk bennük. Lehet, hogy elbűvölőnek, kedvesnek, rendesnek tartottuk

őket. Mégis megszólalhatott bennünk az a hangocska: „Ne tedd! Valami nem stimmel vele!” Vagy jól esett, hogy bízhatunk benne és akkor kaptunk sokkot, amikor kiderült, hogy tévedett az ösztönünk. Ez a probléma aztán éveken át újra visszatérhet az életünkbe. Megrendült a másokba vetett bizalmunk, de még nagyobb csorbát szenvedett az önbizalmunk. Hogyan érezhettem olyan jónak azt a valamit, és mitől vált tökéletes melléfogássá? – Tűnődünk. Hogy is bízhatnék meg választásaimban ezután, ha most ekkorát tévedtem? Lehet, hogy soha nem kapunk választ ezekre a kérdésekre. Én hiszem, hogy bizonyos „hibákat” azért kell elkövetnem, hogy bizonyos fontos tanulságokat levonhassak, amit enélkül 155 http://www.doksihu talán nem tennék. Nem engedhetjük meg, hogy múltunk megzavarja az önbizalmunkba vetett hitünket. Nem szabad, hogy a félelem motiváljon. Ha mindig rossz döntéseket hozunk az üzleti életben vagy a szerelemben,

lehet, hogy azt kell megtanulnunk, miért ragaszkodunk a folytonos verséghez. De a legtöbben fejlődünk. Tanulunk Növekszünk az elkövetett hibák által Lassan, lépésről, lépésre javulnak kapcsolataink. Jobb döntéseket hozunk Jobban tudjuk kezelni baráti és családi kapcsolatainkat. A hibáink javunkra válnak Már tudjuk, hogy el kellett követnünk őket, hogy tanulhassunk belőlük. Ma elengedem azt a félelmemet, hogy múltbeli hibáim miatt nem merek bízni magamban. Belátom, hogy ezek a félelmek csak rontják mostani ítélőképességemet. Érvényesnek ismerem el múltamat, minden tévedéssel együtt, azzal, hogy elfogadom és hálás vagyok értük. Igyekszem, meglátni, mit nyertem tévedéseim révén. De figyelek a jó döntéseimre is November 28. TÉRJ VISSZA A LÉPÉSEKHEZ! Térj vissza a Lépésekhez! Térj vissza az egyik Lépéshez! Ha nem tudjuk mit tegyünk, ha káosz dúl bennünk, ha erőnk végén járunk, ha úgy érezzük, összecsapnak

fölöttünk a hullámok, vagy ha oktalanul megmakacsoljuk magunkat, kétségbeesünk vagy mérgelődünk, térjünk vissza a Lépésekhez. Mindegy, milyen helyzettel szembesülünk – ha átveszünk egy Lépést, biztosan segít. Összpontosíts rá, bízz az ösztöneidben és láss neki! Mit jelent, ha egy Lépésen munkálkodunk? Gondold át! Meditálj róla! Ahelyett, hogy a káoszra, a problémákra, a kétségbeesést vagy haragot előidéző helyzetre összpontosítanál, csak egy Lépésre figyelj! Gondolkozz el azon, tudnád-e alkalmazni a mostani helyzetre. Tarts ki mellette Ragaszkodj hozzá olyan erősen, ahogy a problémához vagy a káoszhoz ragaszkodtál máskor. A Lépések megoldást hoznak. Működnek Bízhatunk abban, hogy most is így lesz Bízhatunk abban, hogy ezek a Lépések Elvezetnek ahová kell. Ha nem tudjuk, mi legyen a következő lépés, válasszunk egyet a Tizenkettő körül! Ma arra összpontosítok, hogy a Tizenkét Lépést alkalmazzam

problémáim megoldására, egyensúlyom és harmóniám megőrzésére. Legjobb képességeim szerint teszem meg a Lépéseket. Megtanulok bízni bennük, és rájuk támaszkodom védekező, társfüggő viselkedésem helyett. November 29. TIZENKETTEDIK LÉPÉS A Tizenkettedik Lépés arról szól, hogy miután spirituálisan felébredtünk, ennek üzenetét másoknak is átadjuk. A mi üzenetünk a remény, a szeretet, a vigasztalás, az egészség üzenete Egy jobb élet ígérete. Hogyan adhatjuk át másoknak? Nem úgy, hogy megmentjük. Nem úgy, hogy irányítjuk őket Nem úgy, hogy kényszeresen foglalkozunk velük. Nem úgy, hogy a gyógyulás felkent apostolának hisszük magunkat Ezt az üzenetet sok apró, finom, mégis erőteljes módon közvetíthetjük. Elvégezzük a saját gyógyulásunkhoz szükséges munkát, s ezáltal a remény, az önszeretet, a vigasz és az egészség eleven megjelenítőjévé válunk. Nyugodt viselkedésünk igen erőteljes

üzenethordozóként működik. Ha meghívunk valakit (nem parancsolva és követelve) a csoportos összejövetelekre, akkor is ezt az üzenetet képviseljük. Ha magunk elmegyünk ezekre az összejövetelekre, és megosztjuk másokkal gyógyulásunk kincseit, ezzel is közvetítjük az üzenetet. 156 http://www.doksihu Ha azok vagyunk, akik vagyunk, és ha elfogadjuk, hogy tetteinket Felsőbb Erőnk vezérelje, ezzel is az üzenetet közvetítjük. Gyakran ráébredünk, hogy ezzel sokkal hatékonyabban tudjuk közvetíteni az üzenetet másoknak, mint ha eltökélten meg akarjuk győzni, netán kényszeríteni őket arra, hogy a gyógyulás útjára lépjenek. A másokkal való túlzott törődés és a másokon való uralkodás semmiképpen sem szolgálja az üzenet átadását. Ezek a viselkedésmódok a társfüggőséget hirdetik Mások segítésének legerőteljesebb módja mégis az, ha saját magunkon segítünk. Ha elvégezzük azt, ami a dolgunk, őszinték és nyíltak

vagyunk, erősebben hatunk másokra, mintha akár a legjobb szándékkal megtennénk bármilyen „segítő” gesztust. Másokat nem tudunk megváltoztatni, de ha magunkat sikerül megváltoztatnunk, a világ megváltoztatásához is eljuthatunk. Ma arra törekszem hogy oly módon adjam át az üzenetet, amely működik. Elengedem azt a szükségletemet, hogy mindenáron „segítsek” másokon. Inkább arra összpontosítok, hogy magamon segítsek és magamat változtassam meg. Ha alkalom adódik arra, hogy gyógyulásomat megosszam másokkal, csendesen teszem. Istenem, segíts, hogy felmutathassam másoknak a vigaszt, az erőt és a reményt. Amikor készen állok erre, másokat segítő csatornává válhatok. Nem kell erőltetnem, magától bekövetkezik November 30. TÁVOLABBRA HELYEZKEDÉS Egyik nap, fiam hazahozott egy aranyhörcsögöt – hadd legyen nekünk is egy háziállatunk. Egy ketrecbe raktuk. Nem sokkal később kiszökött a ketrecből A következő fél évben az

állatka fejvesztetten és rémülten rohangált a házban. Ugyanezt tettük mi is, miközben kergettük. „Ott van. Kapd el!” – ordítoztunk, valahányszor megpillantotta valamelyikünk Én vagy a fiam, bármit csináltunk, rögtön abbahagytuk, végigszáguldottunk a házon, és rávetettük magunkat a szerencsétlen állatra, abban a reményben, hogy most biztos sikerül fülön csípni. Aggasztott a dolog akkor is, ha épp nem volt szem előtt. Ez sehogy sem jó! – gondoltam Nem szaladgálhat egy rágcsáló szabadon a házban. Csinálnunk kell valamit! Ez a picinyke állat amely akkorka volt, mint egy egér, a feje tetejére állította az egész házat. Egyik nap, a nappaliban ültem és megláttam, amint az állat átszáguld az előszobán. Eszemet vesztve, automatikusan felugrottam, hogy elkapjam – aztán leállítottam magam. Nem, mondtam. Ebből elég Ha ez az állat itt akar élni velünk a ház zegzugaiban, felőlem megteheti. Többé nem aggódom miatta Nem

vadászom rá Furcsa helyzet, de biztosan így kell lennie. És hagytam, hogy oda menjen, ahova akar Kicsit furán éreztem magam miatta, de kitartottam. Egész jól beleszoktam az új helyzetbe – mármint abba, hogy nem reagálok rá sehogy. Kis idő múlva teljesen megbékéltem vele. Nem küzdöttem többé a hörcsöggel És egy délután, néhány héttel ezután, elszaladt mellettem a hörcsög, mint már annyiszor, én meg a fülem botját se mozdítottam. Az állatka egyszer csak megállt, körülnézett és rám meredt Én rávetettem magam. Ő elrohant Megnyugodtam „Helyes. Tégy amit akarsz!” – mondtam És így is gondoltam Egy órával később a hörcsög előjött, mellém állt és várt. Gyöngéden felemeltem és betettem a ketrecébe, ahol azóta is boldogan éldegél. Mi a történet tanulsága? Ne üldözd a hörcsögöt! Éppen eléggé fél anélkül is. Ha üldözni kezded, még jobban megijed és megőrjít minket is A megoldás a távolabbra

helyezkedés. Ma jól érzem magam a bőrömben újfajta reagálási módommal – hogy tudniillik nem reagálok sehogy. És eltölt a béke 157 http://www.doksihu DECEMBER December 1. ENGEDJÜK MEG MÁSOKNAK? HOGY MELLÉNK ÁLLJANAK Néha az kell, hogy támogassunk valakit. Néha pedig az kell, hogy mások támogassanak minket. Sokan olyan hosszú ideig meg voltak fosztva mások támogatásától, hogy már el is felejtették, néha erre is szükségük lehet. Lehet, hogy nem tudjuk kinyújtani a kezünket mások felé. Lehet, hogy olyan emberekkel állunk kapcsolatban, akik nem tudnak, vagy nem akarnak elébe jönni szükségleteinknek. Az is lehet, hogy olyanokkal, akik boldogan reagálnának, ha nyíltan megkérnénk őket valamire. Ámde valamit fel kell adnunk azért, hogy megtehessük. Le kell mondanunk a mártír vagy áldozat szerepétől. Ha kérjük azt, amit szeretnénk, vagy amire szükségünk van, és mások eleget tesznek a kérésünknek, már nem tehetjük meg,

hogy később megbüntessük vagy ellökjük őket magunktól azért, mert csalódást okoztak. Lehet, hogy el kell engednünk sok félelmünket, hogy megtapasztalhassuk azt a meghittséget, amely annak lesz köszönhető, hogy megengedjük valakinek, hogy szeressen és támogasson. Lehet, hogy azt is meg kell tanulnunk, hogyan legyünk elégedettek és boldogok. Engedd meg másoknak, hogy melléd álljanak! Ma nyitottan figyelem, másoktól mire van szükségem és nyíltan kérni fogom. Megengedem, hogy mások mellém álljanak. December 2. ÉLETÜNK FELFÜGGESZTÉSE Nem akaszthatjuk szögre a szükségleteinket, arra várva, hogy majd valaki más kielégíti őket, vagy jön valaki, aki pontosan olyan lesz, amilyennek szeretnénk. Ez a fajta hozzáállás egészségtelen függőséget és egy rakás nem kívánatos dolgot idéz elő, amivel később kell szembenéznünk. Ha eldöntöttük, hogy szeretnénk egy bizonyos kapcsolatot, vagy várunk a döntéssel egy már létező

kapcsolatban, közben is folytatnunk kell a saját életünket. Ez nem lehet mindig könnyű. Természetesnek érezhetjük, hogy ilyenkor, mintegy felfüggesztjük élettevékenységeinket. Ilyenkor esünk a társfüggőségi hiedelmek csapdájába: „Az az ember boldoggá tehet” „Muszáj, hogy az az illető megtegye ezt meg ezt, hogy boldog lehessek!” Ez olyan körülmény, amely gyengítheti amúgy is ingatag önbecsülésünket, erősítheti a magunkkal szembeni kételyeinket és azt a hajlamunkat, hogy elhanyagoljuk magunkat. Sokféle úton-módon juthatunk ebbe a helyzetbe. Talán egy levélre várunk, vagy valamilyen állásra, vagy egy emberre, vagy egy eseményre. Mi az, amit most megtehetnék azért, hogy gondoskodjam magamról, hogy jobban érezzem magam, hogy szükségleteimet a megfelelő módon, egészségesen elégítsem ki? Hogyan vehetném birtokba saját erőmet, hogy gondoskodhassam magamról, függetlenül attól, hogy mit tesz vagy nem tesz az a másik? Mi

történik, ha felrúgom a rendszert, és elkezdek gondoskodni magamról? Néha rögtön megkapjuk a választ. Néha várunk rá egy kicsit Néha a dolgok nem pontosan úgy alakulnak, ahogy reméltük. De mindig jó lesz a végeredmény Sokszor még jobb, mint vártuk. És az eltelt idő alatt kimutattuk szeretetünket önmagunk iránt azzal, hogy éltük az életünket, és nem adtuk át más kezébe az irányítást. Ez mindig tízszeres erővel hat vissza, mert ha csakugyan kimutatjuk, hogy szeretjük magunkat, ezzel engedélyt adunk Felsőbb Erőnknek, másoknak és az univerzumnak arra, hogy megadják nekünk azt a szeretetet, amire vágyunk. 158 http://www.doksihu Ha felfüggesztjük élettevékenységeinket azért, hogy valami bekövetkezzék, nem fog menni a dolog. Csak annyi történik, hogy nyomorúságosan érezzük magunkat, mert felfüggesztettük az életünket. Ha kell, ma kényszeríteni fogom magam arra, hogy a saját életemet éljem. Érdekeimet szem előtt

tartva cselekszem oly módon, amely azt tükrözi, hogy szeretem magam. Ha életem irányítását másnak engedem át, aki nem képvisel nagyobb erőt nálam, visszaveszem tőle. Saját érdekeimet képviselve, magam cselekszem akkor is, ha furcsának érzem. December 3. EGÉSZSÉGES TOLERANCIA Sokan meglehetős gyakorlatra tettünk szert abban, hogy letagadjuk vagy nem veszünk tudomást arról, ami bánt. Bizonyos helyzetet azért viselünk el, mert közben azt mondogatjuk magunknak, hogy nem is olyan rossz, nem kellene olyan sokat követelőznünk, bármikor fordulhat a kocka, igazán el kellene tudnunk viselni, nem is bosszant annyira az illető, biztosan nem úgy gondolta, nem is fáj, és lehet, hogy velünk van baj. Harcolhatunk és vitatkozhatunk magunkkal azon, hogy fájdalmunk mennyire valóságos, de jogunkban áll, hogy átérezzük és tegyünk ellene. Gyakran megesik, hogy már oly sok mindent elviseltünk, egyszer csak elönt a düh és kijelentjük, hogy vége a

türelmünknek. Meg lehet tanulni, hogyan fejlesszük ki magunkban az egészséges toleranciát. Egészséges határokat kell kijelölnünk, és rábízni magunkat saját erőnkre. Fájdalmunkat és szenvedésünket csökkenthetjük, ha odafigyelünk magunkra. Lerövidíthetjük az időt a határ kijelölése igényének felismerése és a határozott cselekvés között. Nem őrültünk meg. Bizonyos viselkedésmódok csakugyan piszkálják a csőrünket Bizonyos viselkedésmódok csakugyan bosszantóak, sértenek vagy bántanak. Nem muszáj bűntudatot éreznünk, ha rájövünk, hogy meg kell húzni a határt, és hogy meg is tesszük. Tekintsd ezt kísérletnek erőd birtokba vételére! Nem muszáj bűntudatot éreznünk, se mentegetőznünk, se magyarázkodnunk miután kijelöltünk bizonyos határt. Megtanulhatjuk, hogy elfogadjuk e helyzet kínosságát és szokatlanságát. Jogunkban áll korlátokat állítani mások elé Adhatunk teret a másiknak arra, hogy megvizsgálja

saját érzelmeit, és magunknak is, hogy átérezzük a magunkéit, miközben azért küzdünk, hogy birtokba vegyük erőnket, és jól működő kapcsolatokat építsünk ki. Ha egyszer megtanulunk bízni abban a képességünkben, hogy vigyázni tudunk magunkra, képesek leszünk arra is, hogy egészséges toleranciával tekintsünk másokra. Istenem, segíts, hogy egészséges határokat és egészséges toleranciát alakítsak ki magammal és másokkal szemben. December 4. ELENGEDÉS Mennyi mindent kell elengednünk? – kérdezte tőlem egy barátom. Nem tudom biztosan – feleltem – De lehet, hogy mindent. Az elengedés spirituális, emocionális, mentális és fizikai, néha pedig olyan titokzatos metafizikai folyamat, melynek során átengedjük Istennek és az univerzumnak azt, amihez annyira ragaszkodtunk. Elengedjük ragaszkodásunkat bizonyos emberekhez, eredményekhez, eszmékhez, érzelmekhez, vágyakhoz és szükségletekhez – egyszóval mindenhez. Elengedjük azt

az igényünket, hogy irányítani próbáljuk gyógyulásunk folyamatát. Igen, fontos, hogy felismerjük és elfogadjuk, mire vágyunk, és minek a bekövetkezését szeretnénk. De ugyanilyen fontos, hogy ezt az elengedés kövesse. Az elengedés a hűség cselekvő része. Engedély Istennek és az univerzumnak arra, hogy megadja, amit meg kell kapnunk. 159 http://www.doksihu Az elengedés azt jelenti, hogy felismerjük: a probléma megoldását nem segíti, ha túlságosan ragaszkodunk valamihez: nem változtatja meg az adott embert – és nem hozza meg azt az eredményt, amire vágyunk. Nem segít nekünk Rájövünk, hogy éppen a túlzott ragaszkodás az akadálya annak, hogy megkapjuk, amire vágyunk és amire szükségünk van. Kik vagyunk mi, hogy kijelentsük, a dolgok nem úgy mennek, ahogy menniük kell? Az elengedés varázslatos dolog. Néha nem sokkal utána megkapjuk, amire vágyunk Máskor több idő kell hozzá. Előfordul, hogy nem pontosan azt kapjuk, amit

szerettünk volna Esetleg valami jobbat. Az elengedés szabaddá tesz és forrásunkhoz kapcsol. Az elengedés teremt optimális körülményeket a legjobb eredmények és megoldások megszületéséhez. Ma lazítani fogok. Elengedem azt, ami a legjobban bánt Bízom abban, hogy ezáltal mozgásba lendítem a kerekeket, melyek a legjobb megoldás felé viszik a dolgokat. December 5. NEHÉZ EMBEREK Semmi sem tud minket annyira kiborítani, mintha olyasvalakitől várunk valamit, akinek nincs mit adnia. Semmi sem okoz olyan frusztrációt, mintha megpróbálunk valakit azzá változtatni, aki nem ő, és teljesen őrültnek érezzük magunkat, amikor megpróbálunk úgy tenni, mintha az illető az lenne, akinek látni szeretnénk. Éveken át próbáltunk egyezkedni a valósággal múltunk vagy jelenünk bizonyos szereplőivel kapcsolatban. Esetleg évekig próbáltunk rávenni valakit, hogy oly módon szeressen, ahogy ő nem hajlandó vagy nem képes rá. Ideje elengednünk mindezt.

Ideje útjára engednünk az illetőt Ez nem jelenti azt, hogy nem szerethetjük ezután. De óriási megkönnyebbülést érzünk, ha felhagyunk a valóság tagadásával, és végre elfogadjuk. Hagyjuk, hogy az illető az legyen, aki Felhagyunk azzal, hogy megpróbáljuk másmilyenné gyúrni. Kordában tartjuk érzelmeinket, és kisétálunk a pusztító rendszerből Megtanulunk más módon szeretni és törődni úgy, hogy közben a valóságot nézzük. Új feltételekkel lépünk be a kapcsolatba: figyelembe vesszük saját magunkat és a mi szükségleteinket. Ha az illető, mondjuk, az alkohol vagy egyéb szerek rabja, vagy másoktól függ, vagy született mártír, elengedjük a szenvedélybetegségét. Visszaadjuk kezébe a saját életét. És cserébe mi is visszakapjuk életünket és szabadságunkat Nem hagyjuk többé, hogy az szabja meg életünket, amit nem kapunk meg az illetőtől. Szeretjük magunkat és vigyázunk magunkra. Eldöntjük, milyen módon szeretnénk

érintkezni ezzel az emberrel a jövőben, figyelembe véve a valóságot és saját érdekeinket. Haragudhatunk, megsértődhetünk, de a folyamat végén a megbocsátás mezejére érkezünk. Szabaddá tesszük őt, és mi is kiszabadulunk a kötelékből Ez a lényege a szerető eltávolodásnak. Ma azon munkálkodom, hogy szeretettel helyezkedjem távolabbra azoktól, akik gondot okoznak életemben. Kapcsolataimban is igyekszem elfogadni a valóságot Megengedem magamnak, hogy vigyázzak magamra kapcsolataimban, és mindkét fél érzelmi, fizikai, gondolati és spirituális szabadságát tűzöm ki célul. December 6. A SZÉGYENÉRZET ELENGEDÉSE Sokan voltunk már áldozatok, és nem csak egyszer. Lehet, hogy testileg vagy szexuálisan bántalmaztak, vagy egy másik ember szenvedélybetegségének lettünk az áldozatai. Értsük meg: ha valaki bántalmaz bennünket, nem nekünk kell szégyellnünk magunkat. A bántalmazás miatti bűntudat a bántalmazót kell, hogy sújtsa, nem

pedig az áldozatot. Még gyógyulásunk közben is beleesünk néha az áldozattá válás csapdájába, de ez sem ok a szégyenkezésre. 160 http://www.doksihu A gyógyulás célja az önvédelem elsajátítása: megtanuljuk, hogyan szabaduljunk meg az áldozat szerepétől, és nem vádoljuk magunkat azért, ami a múltban történt. Az a cél, hogy kellőképpen felvértezzük magunkat, és ne váljunk többé áldozattá azért, mert szégyelljük magunkat az eredeti áldozatszerep miatt. Mindannyiunknak megvannak a saját feladatai, a saját gondjai, a saját tennivalói. Egyik feladatunk éppen az, hogy abbahagyjuk az ujjal mutogatást az elkövetőre, mert ez eltereli a figyelmünket a lényegről. És bár mindenkit felelősnek tartunk a viselkedéséért, eljutunk oda, hogy képesek vagyunk együtt érezni az elkövetővel. Belátjuk, hogy sok minden játszhatott közre élete alakulásában. Ugyanakkor nem fogunk mi szégyenkeznünk az ő tettei miatt Engedd el az

áldozatszerep szégyenét! Sok problémánk és feladatunk van, de semmiképpen nem tartozik közéjük, hogy bűnösnek érezzük magunkat azért, mert valamikor áldozattá váltunk. Ma megszabadulok minden szégyenérzettől, amely az áldozatszerep miatt keletkezett bennem, és amelyet még mindig dédelgetek magamban. December 7. HA ITT AZ IDEJE Vannak életünkben olyan időszakok, amikor egyszerűen nem tudjuk, mit tegyünk, merre induljunk el. Néha rövidek, máskor sokáig tartanak Át lehet vészelni őket. Támaszkodhatunk a gyógyulási programra, ennek alapelveire Hitünk, mások és saját forrásaink segítségével, meg tudunk birkózni az ilyen helyzetekkel. Fogadd el a bizonytalanságot! Nem kell mindig tudnunk, mit tegyünk, merre induljunk. Ha nem vagyunk hajlandók elfogadni a nem cselekvést és a jelenbe zártságot, csak ártunk magunknak. Nem baj, ha átmenetileg nem tudjuk merre tovább. Mondd ki: nem tudom És fogadd el Nem muszáj erőltetni a

bölcsességet, a tudást, a tisztánlátást, amikor nincs rá mód. Addig sem kell felfüggesztened az életedet, míg arra vársz, hogy felszálljon a köd és meglásd, merre vezet az út. Engedd el az aggodalmat és élvezd az életet Lazíts! Csinálj valamit, ami jól esik! Élvezd a szeretetet és a szépséget! Végezz el apróbb feladatokat! Lehet, hogy semmi közük a megoldandó problémához vagy az útkereséshez, de ez az, amit most, ebben a köztes időszakban tehetsz. Eljön a világosság. A következő lépés megmutatja magát Nem tart örökké a határozatlanság, a nem cselekvés, és meg fogjuk látni, merre tovább. Ma elfogadom mostani körülményeimet, ha nem látom is, merre tovább. Ilyenkor se feledkezem el azokról a dolgokról, amelyek jó érzésekkel töltenek el engem és másokat. Bízom abban, hogy a világosság magától is elérkezik. December 8. SZÜKSÉGLETEINK ÉRTÉKELÉSE Ha nem kérjük azt, amire vágyunk és amire szükségünk van,

háttérbe szorítjuk magunkat. Ennél többet érdemlünk. Lehet, hogy arra tanítottak, udvariatlanság vagy illetlenség, ha szót emelünk saját érdekünkben. Az az igazság, hogy ha nem tesszük, teljesületlen vágyaink és igényeink később visszatérnek, és ott fog kísérteni minden kapcsolatunkban. Végül megdühödünk, neheztelünk vagy büntetni fogunk valakit azért, mert nem találták ki, mit szeretnénk. Lehet, hogy azért vetünk véget egy kapcsolatnak, mert a ki nem mondott szükségleteinket nem elégíti ki. A meghittséget és igazi közellétet csak olyan kapcsolatban érhetjük el, amelyben mindkét ember elmondhatja, mire van szüksége. Erre mindenképpen szükség van a meghittség fenntartásához. 161 http://www.doksihu Megeshet, hogy követelnünk kell, amit szeretnénk. Ez az, amit a határ kijelölésének nevezünk. Nem azért tesszük, hogy fölébe kerekedjünk a másiknak, hanem azért, hogy a saját életünket mi irányíthassuk.

Szintén nagyon fontos a szükségleteinkhez való hozzáállásunk. Értékelnünk és komolyan kell vennünk őket, ha elvárjuk, hogy mások is komolyan vegyenek. Ezáltal jelentős változás állhat be életünkben. Elkezdik kielégíteni a vágyainkat Ma tiszteletben tartom a saját és mások vágyait és szükségleteit. Elmondom magamnak, másoknak és Felsőbb Erőmnek, mire van szükségem, és mit szeretnék. És odafigyelek mások igényeire is. December 9. KÉRJ SEGÍTSÉGET! Nem baj, ha segítséget kérsz! Az egyik legnagyobb képtelenség, amit megtehetünk magunkkal, ha nem kérünk segítséget, barátunktól, családunk valamelyik tagjától, Felsőbb Erőnktől vagy bármi más forrástól. Nem muszáj egyedül küszködnünk érzelmeinkkel és problémáinkkal. Nyugodtan folyamodjunk Felsőbb Erőnkhöz, és kérhetünk támogatást és bátorítást barátainktól. Kérjünk nyugodtan bármit – valamilyen információt, bátorítást, egy segítő kezet, egy

jó szót, egy ölelést, vagy csak azt, hogy valaki meghallgasson, elvigyen valahová. Magunknak ártunk, ha nem kérünk segítséget, amikor szükségünk van rá. Ha kitartóan kérjük, és ha a megfelelő embernek címezzük, biztos megkapjuk a segítséget. Távolról sem ugyanaz, ha valakitől teljesen nyíltan, konkrét segítséget kérünk, vagy ha azt, mentsen meg minket. Legyünk teljesen őszinték, és hagyjuk, hogy a másik döntse el, segít-e Ha nemet mond, ezt is fogadjuk el. Magunknak ártunk, ha nyavalygunk, célozgatunk, vagy ki akarjuk csikarni a segítséget. Bosszantó, ha az áldozat szerepében megyünk oda máshoz, és várjuk, hogy megmentsen. Ha segítségre van szükségünk, legjobb, ha nyíltan kérjük. „Nekem a szégyennel van bajom – mondta egy asszony – akartam én segítséget kérni, de túlságosan szégyelltem magam. Hát nem őrültség?” Mi, akik oly buzgón igyekszünk másokon segíteni, megtanulhatjuk elfogadni az ő

segítségüket. Azt is, hogyan kérjük, és azt is, hogyan fogadjuk el Ma segítséget kérek, ha szükséges – másoktól és Felsőbb Erőmtől. Nem leszek áldozat, aki tehetetlenül várja, hogy mások megmentsék. Kerekperec kimondom, milyen segítségre van szükségem, és teret adok a másiknak, hogy dönthesse el, segít-e vagy sem. Nem mártírkodom csak azért, mert nem vagyok hajlandó elfogadni azt a segítséget, amit megérdemlek, és ami sokkal egyszerűbbé tenné az életemet. Istenem, segíts elengednem azt az igényemet, hogy mindent egyedül akarjak csinálni. Segíts, hogy felhasználjam az univerzum elérhető erőforrásait. December 10. MEGERŐSÖDÉS Képes vagy gondolkodni. Képes vagy jól dönteni Képes vagy azt választani, ami neked jó Igaz, néha tévedünk. De nem vagyunk merő tévedés Képesek vagyunk revideálni a döntéseinket. Esetenként nyugodtan meggondolhatjuk magunkat. Jogunk van hozzá Nem kell túlságosan fejlett intellektus ahhoz,

hogy jól válasszunk. Gyógyulásunknak egyik mindenki számára elérhető ajándéka, egyúttal célja, a bölcsesség. Mások is képesek gondolkodni. Ez pedig azt jelenti, hogy nem kell felelősséget éreznünk mások döntéseiért. Egyúttal azt jelenti, hogy a saját választásainkért felelősek vagyunk. 162 http://www.doksihu Kérhetünk másoktól visszajelzéseket. Kérhetünk információt Figyelembe vehetjük a véleményüket. De a döntést nekünk kell meghozni! Örömteli jogunk, hogy saját véleményünk legyen. Szabadon vállalhatjuk és élvezhetjük saját elménk, intellektusunk, bölcsességünk kincseit. Ma kincsként tekintek elmém ajándékaira. Átgondolom, amit kell, döntök, és a véleményemet értékesnek tartom. Nyitott leszek mások véleményére, de felelősséget vállalok magamért Kérni fogom az isteni bölcsesség segítségét és bízom útmutatásában. December 11. MEGERŐSÍTÉSEK Gyógyulásunk útján választások elé

kerülünk, hogyan használjuk eredményesen szellemi energiáinkat. A pozitív szellemi energia, a pozitív gondolkodás nem azt jelenti, hogy elrugaszkodunk a valóságtól, vagy letagadjuk. Ha valami nem tetszik, tiszteletben tartjuk saját véleményünket Ha észreveszünk egy problémát, becsületesen bevalljuk. Ha valami nem megy, elfogadjuk a valós helyzetet. De nem foglalkozunk szünet nélkül életünk negatívumaival Bármire fordítjuk energiáinkat, erősebbek leszünk tőle. A jó dolgok erősítésének varázslatos hatása van, mert amit megerősítünk, megnövekszik. A jó erősítésének egyik lehetősége a szóbeli megerősítés, egyszerű kijelentések, amelyeket magunknak mondunk: „Szeretem magam Elég jó vagyok Az életem jó Örülök annak, hogy élek Meg fogom kapni, amire szükségem van Képes vagyok rá” Gyógyulásunk során nem azt kell eldöntenünk, használjuk-e ezt a módszert. Hiszen azóta erősítgetjük magunkban gondolatainkat és

hiedelmeinket, amióta megtanultunk beszélni. Azt kell eldöntenünk, mit akarunk megerősíteni. Ma a jót fogom erősíteni magamban, másokban és az életben. Hajlandó vagyok elengedni negatív gondolatmintáimat, és pozitív gondolatokkal helyettesítem őket. Én döntöm el, mi az, amit meg akarok erősíteni, és mindig a jót választom. December 12. ISTEN AKARATA Minden nap kérdezd meg Istentől, mi a szándéka veled aznap, azután kérdd hozzá segítségét. Egyszerű kérdés, de olyan alapvető és messzire ható, hogy elvihet bárhova. Figyel: minden, amit akarsz, amire szükséged van, az összes válasz, minden segítség, minden szeretet, minden jó, az egész gyógyulás, bölcsesség – minden vágyad teljesülése testet ölt ebben az egyetlen kérdésben. És csak annyit kell mondanunk: Köszönöm! Ez a ránk vonatkozó terv nem arról szól, hogy megfosszon valamitől. A kiteljesedés, az öröm és a bőség terve. Vágj bele! És majd meglátod! Ma arra

Kérem Istent, mutassa meg, mi az akarata számomra ezen a napon, azután megkérem, hogy segítse megtennem. Bízom abban, hogy ez elég lesz ahhoz, hogy életemet fény és öröm töltse be. December 13. ADÁS Ne félj adni! Lehet, hogy egy ideig szüneteltetnünk kell az adakozást, mert meg kell tanulnunk megkülönböztetni az egészséges adást a túlzott gondoskodástól, amelytől áldozatnak érezzük magunkat, mások pedig neheztelnek ránk. Ám ez csak átmeneti állapot. Ahhoz, hogy egészségesek lehessünk, hogy elvégezzük életünk spirituális tennivalóit, hogy részévé váljunk az univerzum végtelen körforgásának, adnunk és kapnunk kell. Mindkettő fontos. Mit nevezünk egészséges adásnak? 163 http://www.doksihu Ezt, a finoman körülhatárolt viselkedésmódot nekünk, magunknak kell megszabnunk. Akkor adunk jól, ha ez jó érzést kelt bennünk, és nem érezzük tőle áldozatnak magunkat. Olyan aktus, amelyben mindkét fél nagyra becsüli a

másikat. Olyan gesztus, amelyért nem várunk viszonzást. Vagy amelynek teljesen világos és tiszta megállapodás az alapja Mindegy, hogy időnket, erőfeszítéseinket, energiánkat, vigasztalást, törődést, pénzt vagy magunkat adjuk. Az adás, az adás és kapás körforgásának része. Meg lehet tanulni, hogy egészséges módon adjunk, hogy szeretettel adjunk. De szemmel kell tartanunk a dolgot, nehogy átlépjük a határt, amelyen túl a másikról való túlzott gondoskodás kezdődik. Azt úgy kell adni, hogy jól essen nekünk és másoknak egyaránt. Istenem, vezess ma az adakozásban. Segíts, hogy odaadhassam azt, amit helyesnek, jónak, tisztának érzek és megengedhetek magamnak. December 14. VILÁGOS GONDOLKODÁS Igyekezz világosan gondolkodni! A tagadás sokunk gondolkodását beárnyékolja. Némelyikünk elvesztette önmagába vetett hitét, mert olyan sok időt töltött el azzal, hogy tagadta a valóságot. De az sem segít rajtunk, ha saját

gondolkodásunkban sem hiszünk A tagadásba vetett hitünket kell feladnunk. Nem azért folyamodtunk a tagadáshoz – akár a magunk, kár mások problémájáról van szó – mert valami hiányzott belőlünk. A tagadás a lélek lengéscsillapítója: addig véd bennünket, amíg fel nem készülünk rá, hogy megbirkózzunk a valósággal. A gyógyulás és a világosan gondolkozás nem jelenti azt, hogy soha többé nem nyúlunk a tagadás eszközéhez. A tagadás az első lépés az elfogadás felé, és életünk nagy részében arra törekszünk, hogy elfogadjunk valamit. A világos gondolkodás azt jelenti, hogy nem hagyjuk magunkat elmerülni a negatívumokban vagy irreális elvárásokban. Kapcsolatban maradunk szintén a gyógyulás útján haladó társainkkal. Elmegyünk a csoportfoglalkozásokra, ahol lelkünk és szellemünk megbékélhet, és a többiektől valóságos támogatást kaphatunk. Feldolgozzuk a Lépéseket, imádkozunk és meditálunk. Gondolkodásunkat

úgy tartjuk a helyes vágányon, hogy megkérjük Felsőbb Erőnket, segítsen benne, nem pedig úgy, hogy elvárjuk, Ő vagy valaki más gondolkozzék helyettünk. Ma arra törekszem, hogy életem minden területén kiegyensúlyozottan, világosan gondolkodjam. December 15. ÉRZELMEK Teljesen rendjén való, ha vannak érzelmeink, és át is érezzük őket – kivétel nélkül mindet. Lehet, hogy hosszú évek óta gyógyulgatunk, mégis harcban állunk magunkkal e probléma miatt. Az összes létező tiltás közül, mellyel együtt éltünk, ez rejti a legtöbb veszélyt, és ez a legtartósabb. Bizonyos helyzetek túléléséhez sokunknak volt szüksége arra, hogy teljesen elzárja maga elől az érzelmeit. Elzártuk azt a részünket, amely haragot, szomorúságot, félelmet, örömöt és szeretetet érez. Lehet, hogy teljesen kiiktattuk a szexualitást, egyáltalán az érzékiséget Sokan olyan emberekkel éltünk egy fedél alatt, akik nem voltak hajlandók elviselni az

érzelmeinket. De változtak az idők. Most már rendjén valónak látjuk, felismerjük és elfogadjuk érzelmeinket. Nem szabad hagynunk, hogy ezek uraljanak, de ne is fojtsuk el őket teljesen Érzelmi központunk, lényünk értékes része. Szervesen kapcsolódik testi jólétünkhöz, gondolkodásunkhoz és spiritualitásunkhoz. Érzelmeink összeköttetésben állnak azzal a nagy ajándékkal, amit ösztöneink nyújtanak. Érzelmeink tesznek képessé arra, hogy szeretetet adjunk és kapjunk. 164 http://www.doksihu Nem vagyunk se gyengék, se fogyatékosok azért, mert engedünk az érzelmeinknek. Azt jelzik, hogy egészségessé és teljessé váljunk. Ma megengedem magamnak, hogy felismerjek és elfogadjak minden érzelmet, amely áthalad rajtam. Szégyenkezés nélkül ráhangolódom lényem érző részére December 16. TÖRŐDJÜNK MAGUNKKAL ÉRZELMILEG! Mit jelent az, hogy érzelmileg törődjem magammal? Felismerem, ha dühös vagyok, és ezt az érzést

szégyenkezés vagy vádaskodás nélkül elfogadom. Felismerem, ha úgy érzem, megbántottak, elfogadom ezt az érzést anélkül, hogy megbüntetni akarnám azt, akitől ered. Felismerem és átérzem a félelmet, amikor ez az érzés jelentkezik bennem. Megengedem magamnak, hogy átérezzem a boldogságot, az örömöt és a szeretetet. Akkor törődöm érzelmeimmel, ha megengedem magamnak, hogy addig érezzem, amíg el nem jön az elengedés ideje, és tovább mehetek a következőkhöz. Belátom, hogy érzelmeim néha segítenek megragadni a valóságot, de tudom, hogy néha csalókák. Mindenképpen fontosak, de nem szabad hagynom, hogy csakis ők irányítsanak. Másoknak csak akkor beszélek az érzelmeimről, ha biztonságosnak érzem, és ha a helyzet megfelelő. Ha leragadok egy bizonyos érzelem mellett, segítséget és útmutatást kérek. Figyelem, mire akarnak megtanítani. Ha érzelmileg törődni akarok magammal, értékesnek tartom, felfedezem, és ápolom énemnek

érzelmi részét. Ma törődni fogok magamról érzelmileg. Nyitott leszek a magam és mások érzelmeire, és elfogadom őket. Igyekszem, hogy érzelmeimet és eszemet ötvözve egyensúlyt teremtsek, de nem hagyom, hogy intellektusom távol tartsa tőlem az érzelmeket. December 17. KÉNYEZTESD MAGAD! Sokan annyira megfosztottuk magunkat minden kényeztetéstől, hogy már azt hisszük, ostoba vagy önös dolog. Holott egyáltalán nem az; így mutatjuk ki, hogy szeretjük magunkat És ezt igyekszünk elérni a gyógyulás során: olyan kapcsolatot akarunk kialakítani magunkkal, melyben működik a szeretet, mert csak így tudunk másokat is szeretni. Ha valami bánt, megkérdezzük magunktól, mivel segíthetnénk. Ha magányosak vagyunk, olyasvalaki társaságát keressük, akivel biztonságban érezzük magunkat. Megengedjük, hogy az illető jelen legyen, és nem hisszük azt, hogy a terhére vagyunk. Pihenünk, ha fáradtak vagyunk, eszünk, ha éhesek vagyunk, szórakozunk,

örvendünk vagy lazítunk, ha lelkünk felüdülésre vágyik. A kényeztetés azt jelenti, hogy megajándékozzuk magunkat különféle dolgokkal: befizetünk egy kozmetikai kezelésre vagy borbélyhoz megyünk, megmasszíroztatjuk magunkat, veszünk egy könyvet, egy új zakót, egy új öltönyt vagy ruhát. Veszünk egy forró fürdőt, és a vízben elnyújtózva elfeledkezünk a problémáinkról és a világról, amikor éppen ez esnék jól. Megtanulunk gyengéden bánni magunkkal, és megnyílunk mások kényeztetése előtt. Önmagunk kényeztetésének része az is, ha megengedjük másoknak, hogy pozitív módon megérintsenek – és mi is ezt tesszük – úgy, ahogy az adott helyzetben megfelelő, és biztonságot ad. Ha valaki úgy érint meg, hogy nem kelt bennünk jó érzést, visszautasítjuk Megtanuljuk, hogy megadjuk magunknak, amire szükségünk van, és ezt gyengéden, szeretettel, együttérzéssel tesszük. Belátjuk, hogy ettől nem leszünk se lusták, se

elkényeztetettek, se önzők, se nárcisztikusak. Az érzelmileg jól ellátott emberek hatékonyan dolgoznak, és kapcsolataikban is pozitívak. Megtanluljuk átérezni, hogy szeretjük magunkat. Így leszünk képesek szeretni másokat, és hagyni, hogy ők is szeressenek. 165 http://www.doksihu Ma kényeztetni fogom magam. Igyekszem másoknak is megadni és tőlük is elfogadni a kényeztetést. December 18. NYÍLJUNK MEG AZ ÉRZÉSEINK ELŐTT! Sokan olyan profi módon elsajátítottuk a „ne érezz!” szabályát, hogy le tudjuk tagadni az érzéseinket még a gyógyulás folyamatában is: „Ha csakugyan jó lenne ez a Program, akkor soha nem haragudnék.” – „Én sosem haragszom Jó keresztény vagyok. Megbocsátok és elfelejtek” – „Nem haragszom! Állítom, hogy boldog vagyok.” Ezek mind olyan kijelentések, amelyek – bármilyen okosan vannak is megfogalmazva – azt jelzik, hogy megint a „ne érezz!” szabálya lépett működésbe. Ha jól akarjuk

feldolgozni a programot, érzéseinket mindenképpen el kell ismernünk, és foglalkoznunk velük. Ha magunkat úgy igyekszünk elfogadni és kezelni, hogy ne keményedjék meg bennünk, és ne váljon nehezteléssé. A gyógyulást nem használjuk ürügynek arra, hogy elzárkózzunk érzéseink elől. Igen, igyekszünk megbocsátani, mégis érezni akarjuk az érzéseinket, figyelünk rájuk és addig hagyjuk őket dolgozni bennünk, amíg el nem jön az elengedés ideje. Az emocionális részünket Felsőbb Erőnk teremtette bennünk. Nem Isten mondja, hogy ne érezzünk, hanem a rosszul működő rendszer. Óvatosan kell bánnunk az állításainkkal; ha érzelmeinket nem vesszük figyelembe, attól még nem tűnnek el. Ha haragszunk, az a helyes, ha haragszunk Ez is része annak, hogy egészségessé váljunk és azok is maradjunk. Ma nem vagyok hajlandó szégyenkezni se magam, se mások előtt az érzéseim miatt. December 19. MUNKAHELYI SZEREPEK Milyen könnyű különféle

szerepekbe merülni a munkahelyünkön! Milyen könnyű másokat szerepekbe kényszeríteni! Ez néha megfelelő módszer lehet, néha szükséges és célszerű. De megtehetjük azt is, hogy lényünket hagyjuk átragyogni ezeken a szerepeken. Micsoda öröm, ha a munkánkban érvényesülhet a tehetségünk! Ha olyan odaadással végzünk egy feladatot, hogy meghitt kapcsolatba kerülünk vele! Ha egy feladatot teljesítve kijelenthetjük: „Ez jó mulattság, férfimunka volt!” Micsoda öröm, ha a munkánkban is vállalhatjuk magunkat, és megbecsülhetjük azokat, akikkel együtt dolgozunk! A legkellemetlenebb, legföldhözragadtabb feladatba is életet lehelhetünk azzal, ha nem robotnak látjuk magunkat, hanem hagyjuk, érvényesüljön benne személyiségünk. A körülöttünk dolgozók kedvességgel reagálnak, ha egyéniségként kezeljük őket, nem pedig munkahelyi szerepük szerint. Ez nem jelenti azt, hogy túlságosan bele kell bonyolódnunk egymás ügyeibe. Azt

jelenti, hogy akár főnökök vagyunk, akár beosztottak, boldogabbak és elégedettebbek leszünk, ha hagyjuk, hogy az emberek feladatuk végzése közben is emberek maradjanak, és ne degradálódjanak feladatvégző robottá. Ma hagyom, hogy lényem átragyogjon a munkámon. Arra törekszem, hogy mások is megcsillogtassák magukat, azaz ne csak a feladatukat lássam bennük. Istenem, segíts, hogy nyitott legyek a másokban és magamban rejlő szépségekre! Segíts, hogy egészséges kapcsolatokat alakíthassak ki munkatársaimmal! December 20. MÁSOK ELVÁRÁSAI 166 http://www.doksihu A mi dolgunk, hogy meghatározzuk szükségleteinket, majd megszabjuk, hogyan nyerjenek kielégítést. Forrásunknak Felsőbb Erőnket és az univerzumot tekintjük, nem pedig egy bizonyos embert. Ésszerűtlen egyetlen embertől elvárni, hogy képes és hajlandó legyen minden igényünk kielégítésére. Mi felelünk azért, hogy kérjük, amit szeretnénk, vagy amire szükségünk van A

másik pedig azért felel, hogy szabadon eldöntse, teljesíti-e kérésünket. A kérés és a követelés között nagy a különbség. Olyan szeretetre vágyunk, amelyet önként adnak. Ésszerűtlen és egészségtelen, ha egyetlen embertől várjuk el, hogy ő legyen minden szükségletünk kielégítésének forrása. Ésszerű, ha vannak bizonyos jól körülhatárolt elvárásaink a házastársunkkal, gyermekeinkkel, barátainkkal szemben. Ha valaki nem tud vagy nem akar jelen lenni számunkra, akkor abban, a kapcsolatban nekünk kell felelősséget vállalnunk magunkért. Lehet, hogy ki kell jelölnünk egy határt Változtatni kell az elvárásainkon, vagy módosítanunk kell a kapcsolat határait, hogy igazodjunk az illetőhöz. Ezt saját magunkért tesszük. Ésszerű, ha körüljárjuk igényeinket, és a valósághoz igazodva döntjük el, mit és mennyit várhatunk el vagy kérhetünk egy-egy embertől. Bízhatunk magunkban: tudni fogjuk, mi ésszerű. Ma arra

törekszem, hogy ésszerű elvárásokat alakítsak ki mások irányában. December 21. EGYENSÚLY Igyekezz, hogy a másokkal szembeni elvárásaid kiegyensúlyozottak legyenek! Törekedj az egészséges toleranciára! A múltban talán túl sokat vagy túl keveset toleráltunk. Túl sok vagy túl kevés volt az, amit elvártunk másoktól. Esetleg a két szélsőség közt ingadoztunk: néha szó nélkül eltűrtük, hogy mások bántsanak, becsapjanak, rosszul bánjanak velünk; máskor nem viseltük el az emberek normális emberi (néha tökéletlen) viselkedését sem. Bár jobb, ha egyik szélsőséges állapotban sem időzünk túl sokáig; így változnak az emberek – mármint a hús – vér emberek, akik a maguk tökéletlen módján küzdenek a jobb életért, kapcsolataik javításáért, a hatékonyabb viselkedésért egy-egy kapcsolaton belül. De ha megnyílunk önmagunk és a gyógyulás folyamata előtt, kis idő múlva újabb átalakulás kezdődik bennünk: eljön

az ideje, hogy búcsút mondjunk a szélsőségeknek, és megkeressük az egyensúlyt. Bízhatunk magunkban és a gyógyulás folyamatában: biztos eljuttat arra a pontra, ahol az adás és elfogadás egyensúlyba kerül, ahol megértjük a többieket és magunkat, és ésszerű elvárásokat támasztunk. Ma gyakorolni fogom, hogy elfogadjam azt, ahogy a változás zajlik. Ha valamilyen szélsőséges viselkedésre támad igényem, elfogadom egy időre. De célom a tolerancia és az elvárások egészséges egyensúlya bennem és másokban egyaránt. December 22. JÓ DOLGOK JÖNNEK Ne aggódj amiatt, hogy a neked szánt jó hogyan érkezik el hozzád. El fog jönni Ne aggódj, ne foglalkozz vele mániákusan, ne hidd, hogy neked kell irányítanod, ne vadássz rá, és ne törd a fejed, hogy ez a jó miképp és mikor talál majd rád. Meg fog találni Mindennap bízd magad Felsőbb Erődre! Bízzál benne! Aztán légy nyugodt. Bízz és figyelj magadra. Így jön el hozzád a jó,

amire vágysz Az gyógyulásod. Az örömöd A kapcsolataid A megoldások Az az állás A vágyott változás Az alkalom. Eljön hozzád magától értetődő természetességgel és sokféle módon 167 http://www.doksihu Megkapod a feleletet. Tudni fogod, merre tovább Meg lesz a pénz Az ötlet Az energia A kreativitás. Megnyílik előtted az ösvény Bízzál benne, mert már elterveztetett! Haszontalan energiapazarlás amiatt aggódni, hogyan jön el. Már itt van Már a tiéd Csak még nem látod. Oda fognak vezetni, vagy el fogják hozni. Ma lazítok, és bízom abban, hogy a jó, amire szükségem van, meg fog találni. Vagy útmutatást kapok, vagy mások segítsége vezérel, de minden, amit akarok és amire szükségem van, eljön hozzám, ha megérett rá az idő. December 23. AZ ÜNNEPEK SEBEI „Gyerekkoromban egyszer, apám berúgott karácsonykor. Éppen kibontottam az egyik ajándékot, egy kézápoló krémet, amikor kitört belőle az az alkoholista dühroham. A

karácsonyunknak befellegzett. Rettenetes volt Az egész család halálra rémült Most, harmincöt év múlva is, valahányszor megérzem egy kézápoló krém illatát, rögtön rám tör mindaz, amit azon a karácsonyon éreztem: A félelem, a csalódottság, a fájdalom, a tehetetlenség és az ösztönös vágy, hogy kordában tudjam tartani a dolgokat.” (Név nélkül) Számtalan pozitív dolog emlékeztet a karácsonyra: a hó, az ünnepi díszek, a „Csendes éj”, vagy a „Jingle Bells” dallama, a díszesen becsomagolt dobozok, a Betlehem, a kandallón lógó harisnyák. Ezek az „ingerek” fel tudják idézni a karácsony ünnepéhez hozzátartozó érzelmek melengető nosztalgiáját. Ám vannak másmilyen ingerek is, amelyek kevésbé nyilvánvalóak, és másféle érzéseket és emlékeket aktivizálnak. Elménk olyan, mint egy nagy teljesítményű számítógép. A látványt, a hangot, az illatot, az érintést, az ízeket érzelmekkel, gondolatokkal,

emlékekkel köti össze. Érzelmekkel, melyek felidézik az emlékeket. Néha a legapróbb, legártatlanabb esemény beindíthatja az emlékek újraéledését. Nem mindegyik kellemes, főleg ha rossz családban nőttünk fel,. Lehet, hogy nem értjük, mitől ijedtünk meg hirtelen, miért vagyunk lehangoltak, idegesek. Lehet, hogy nem értjük, mi indította be ismét függő viselkedésmódunkat. Ha ilyesmi történik, valószinüleg, valamilyen ártatlan esemény aktivizálta újra a mélyen eltemetett emlékeket. Ha valami fájdalmas emléket hoz felszínre, még ha nem értjük is pontosan mi, visszahozhatjuk magunkat a jelenbe azzal, ha elismerjük az általa keltett érzéseinket, kicsit távolabbra helyezkedünk, fölidézzük a megfelelő lépést, és megerősítjük magunkat. Mindegy, milyen volt a múlt, már távolról szemlélhetjük, és sokkal kellemesebb ünnepet teremthetünk magunknak ma. Ma tapintatosan végiggondolom a karácsonnyal kapcsolatos emlékeimet.

Elfogadom az érzéseimet akkor is, ha mások, mint a többieké ezen az ünnepen. Istenem, segíts elengednem az ünnepekkel kapcsolatos fájdalmas emlékeimet. Segíts lezárnom a múltat, és olyan ünnepet teremteni, amely boldoggá tesz. December 24. AZ ÜNNEPEK ÁTVÉSZELÉSE Egyeseknek az ünnepekkel kapcsolatos látványok, jelek, illatok melengető örömöt jelentenek. De míg ők boldogan ugranak fejest az ünnep vidámságába, mások elmerülnek a konfliktusokba, bűntudattal küszködnek, vagy úgy érzik, megfosztották őket valamitől. Cikkekben hívják fel a figyelmünket, hogyan élvezzük az ünnepeket, de sokan még mindig nem tudják, hogyan vészeljék át ezeket a napokat. Talán fogalmuk sincs, milyennek kell lennie egy vidám ünnepnek. Sokan csak tipródnak afölött, hogy mit szeretnének csinálni az ünnepek alatt, és hogy érzésük szerint, mit kell tenniük. 168 http://www.doksihu Bűntudat tölti el őket, mert nem akarnak együtt lenni a

családjukkal. Úgy vannak ezzel, hogy telnek-múlnak az évek, és ők még mindig ugyanabba a szobába mennek be ugyanazon az ünnepen, közben azt várják, hogy az idén másképp lesz. Aztán, mint rendesen, csalódnak Az ünnepek jó néhányunkban fájdalmas emlékeket ébresztenek. És nagy-nagy megkönnyebbülést érzünk, ha elmúlnak. Gyógyulásunk egyik legnagyobb ajándéka, hogy rájövünk, nem vagyunk egyedül. Valószínűleg ugyanannyian küszködnek konfliktusokkal az ünnepek alatt, mint amennyien békében élik át ezeket a napokat. Minden évben próbálkozhatunk valami újjal; az se baj, ha néha melléfogunk. Gyógyulásunk érdekében az az első feladat, hogy elfogadjuk magunkat, helyzetünket és érzéseinket. Elfogadjuk bűntudatunkat, haragunkat és a veszteséget Nincs semmilyen előírt vagy tökéletes módja annak, hogyan kezeljük az ünnepeket. Akkor találjuk meg magunkban az erőt hozzá, ha a tőlünk telhető legjobbat tesszük minden évben.

A mostani ünnepek alatt engedélyt adok magamnak arra, hogy vigyázzak önmagamra. December 25. AZ ÜNNEPEK Az ünnepek néha megtelnek azzal az örömmel, melyet az évnek ezzel a részével társítunk. A levegőben varázslat úszik. Máskor nehezen és magányosan telnek az ünnepek. Íme néhány ötlet a magam tapasztalatából, hogyan lehet megbirkózni a nehezebb ünnepekkel. Foglalkozz az érzelmeiddel, de ne merülj el bennük teljesen. Helyezd az ünnepeket bizonyos távlatba: egy ilyen ünnepnap csak egy az én 365 napja közül. Ezzel a 24 órácskával fél kézzel is elbánhatsz. Vészeld át tehát a napot, de tudnod kell, hogy utána bekövetkezhet az ünnepeket követő depresszió. Ha bevetettük túlélési stratégiánkat, előfordulhat, hogy leverő érzéseink újra előbújnak a következő napon. Ezekkel is foglalkozz! Igyekezz mielőbb visszajutni a kerékvágásba! Keresd meg és értékeld az elérhető szeretetet, még ha nem is egészen az, amit

szeretnél! Van valaki, akinek szeretetet adhatunk, és ugyanazt kaphatjuk viszonzásul? Vannak gyógyulófélben lévő barátaink? Van olyan család, ahol örülnének jelenlétünknek az ünnepek alatt? Ne légy mártír, menj el hozzájuk! Lehetnek olyanok, akik boldogan elfogadnák, ha felajánlanánk, hogy töltsük együtt ezt a napot. Hidd el, nem tartozol a kisebbséghez, ha az ünnepet nem éppen ideálisan éled meg. Könnyű azzal áltatni magunkat, hogy rajtunk kívül mindenki más tökéletes boldogságban ünnepel, de ez távolról sem igaz. Összeállíthatjuk a magunk ünnepi napirendjét. Végy magadnak valamilyen ajándékot! Találj valakit, akit meg ajándékozhatsz! Vedd le a pórázt melegségre vágyó, szeretetteljes énedről, és add át magad az ünnepi hangulatnak! Lehet, hogy az elmúlt évek ünnepei nem voltak világra szólóak. Lehet, hogy ez a mostani sem lesz igazán varázslatos. De jövőre jobb lehet, azután pedig megint jobb egy kicsit

Munkálkodj azon, hogy jobb legyen az életed – olyan, amely beteljesíti a vágyaidat. És előbb – utóbb így lesz. Istenem, segíts, hogy élvezhessem és megbecsülhessem ez a mostani ünnepet. Ha helyzetem nem éppen ideális, segíts, hogy megtarthassam belőle a jót, és szélnek eresszem a rosszat. December 26. NÖVEKEDÉS Éppen úgy, ahogy gyerekkorunkban kinőttünk kedvenc ruháinkból és játékainkból, most, felnőttként is megeshet velünk, hogy kinövünk bizonyos dolgokat – embereket, munkahelyeket vagy az otthonunkat. Ez igencsak zavarba ejtő Elgondolkozhatunk azon, 169 http://www.doksihu miért van az, hogy aki olyan különleges és fontos volt nekünk tavaly, most miért nem illik bele az életünkbe. Eltűnődhetünk, miért változtak meg az érzelmeink Amikor gyerekek voltunk, talán megpróbáltuk magunkra erőltetni valamelyik kinőtt ruhánkat. Felnőttként is megpróbálkozhatunk egy ideig azzal, hogy olyan magatartásokat erőltetünk,

amelyekből már rég kinőttünk. Lehet, hogy azért, mert kell egy kis idő az igazság felismeréséhez. Ami tavaly működött, ami olyan különleges és fontos volt, már nem az, mert megváltoztunk. Megnőttünk A gyógyulás érvényes és fontos részeként fogadhatjuk el ezt. Megengedhetjük magunknak a kísérletezést, megpróbálhatjuk belegyömöszölni magunkat kinőtt holmijainkba, hogy lássuk, tényleg nem megy, és igyekszünk rájönni, miért nem. Persze sajnáljuk a veszteséget Vizsgáljuk meg alaposan a történtekkel kapcsolatos érzéseinket és gondolatainkat is. Aztán nyugodtan tegyük félre tavalyi játékainkat, hogy helyet teremtsünk az újaknak. Ma hagyom, hogy a tavalyi játékaim azok legyenek, amik: tavalyi játékaim. Szeretettel emlékezem arra, milyen szerepet játszottak az életemben. Azután félreteszem őket, és helyet készítek az újaknak. December 27. A CSÚCS KÖZELÉBEN Tudom, hogy fáradt vagy. Tudom, hogy túl sok volt ez így

Lehet, hogy úgy érzed, ez a válság, ez a probléma, ez a nehéz időszak örökké fog tartani. Nem tart örökké. Már majdnem a végére értél Nem csak gondolod, hogy nehéz volt; valóban nehéz volt. Próbára tettek, újra meg újra leteszteltek, hogy megtanultad-e a leckét. Tűzpróbának vetették alá hiedelmeinket és a hitedet. Hittél, kételkedtél, aztán megint igyekeztél erősebben hinni. Muszáj volt hinned akkor is, amikor nem láttad tisztán, sőt nem tudtad elképzelni, miben kellene hinned. Volt ellenzéked is. Nem teljes támogatással és örömben fürödve jutottál el edig a pontig Keményen meg kellett érte dolgoznod. Néha a harag, néha a félelem volt a mozgatórugód Rosszul mentek a dolgok, sokkal több problémád keletkezett, mint vártad. Akadályok, nehézségek, bosszantó dolgok állták el az utat. Nem így tervezted Sok minden váratlanul ért; akadt ami helyett mást szerettél volna. És mégis jó volt. Egy részed ott belül, jó

mélyen, amelyik ismeri az igazságot, mindvégig érezte ezt – akkor is, amikor a dolgok elszabadultak és maguk alá temettek, amikor azt hitted, semmi célja az egésznek, és az Isten biztosan elfeledkezett rólad. Nem is álmodtad, hogy így fognak alakulni a dolgok, igaz? De így alakultak. Most tanulod a titkot: így kellett történniük, és jó, hogy így történtek Azt sem hitted, hogy ilyen soká fog tartani, ugye? De így lett. Türelmet tanultál Sok olyan pillanat akadt, amikor azt hitted, elfeledkeztek rólad, magadra hagytak. Most már tudod, hogy egész idő alatt mutatták az utat. A dolgok a helyükre kerülnek. Ennek a szakasznak, utad e nehéz részének majdnem a végére értél. Tudod, annak a leckének, amely ellen hadakoztál, ellenálltál, és állítottad, hogy sosem leszel képes megtanulni. És lám, már majdnem elsajátítottad Közben egész lényed tetőtől talpig megváltozott. Egy másik, magasabb szintre kerültél Fölmásztál egy hegyre.

Nem volt könnyű, de a hegymászás sosem könnyű Most ott vagy a csúcs közelében. Még egy röpke pillanat, és tiéd a győzelem Nyugodj meg! Lélegezz mélyeket! Folytasd az utat bizalommal, békével. Eljön az idő, amikor mindazt élvezheted, amikért harcoltál. Tudom, hogy már régebben is gondoltál erre, aztán csalódottan vetted tudomásul, hogy még nem jött el. De most csakugyan megérkezik a jutalom Te is tudod Érzed Lesznek még hegyek, de már tudod, hogyan mászhatod meg őket. És megtudtad a titkot, hogy mi vár odafönn. 170 http://www.doksihu Ma elfogadom azt, ahol most vagyok, és megyek tovább. Ha egy lecke közepén vagyok, azzal a hittel megerősödve folytatom, hogy tudom, eljön a megértés és a jutalom ideje. Istenem, segíts belátnom, hogy a nyugodt béke érdekében tett erőfeszítéseim ellenére is vannak az életben olyan időszakok, amikor hegyet kell mászni. Segíts felhagynom azzal, hogy mindig káoszt és válságokat teremtek,

és segíts megfelelnem azoknak a kihívásoknak, melyek előre és felfelé visznek. December 28. PÁNIK Ne ess pánikba! Ha mégis elfog a pánik, nem muszáj hagynunk, hogy ez szabja meg a viselkedésünket. A pánik által vezérelt viselkedés általában önpusztító. Mindegy, milyen a helyzet, milyenek a körülmények, a pánik nem jó alap semmihez. Mindegy, milyen a helyzet, milyenek a körülmények, mindig akad egy perc arra, hogy mélyeket lélegezz, visszanyerd a békédet és nyugalmadat. Soha nem kell többet tennünk, mint amennyi ésszerű. Soha! Nem muszáj olyasmit tennünk, amire képtelenek vagyunk vagy nem tudjuk megtanulni. Ez a program, az egészséges élet, amelyet keresünk, a belső békére és a nyugodt bizalomra épül. Bízunk magunkban, Felsőbb Erőnkben és a gyógyulás folyamatában Ne ess pánikba! Ez letérít az ösvényről. Lazíts! Lélegezz mélyeket! Hagyd, hogy szétáradjon testedben és lelkedben a béke. Ha megvan ez az alap, forrásod

gondoskodik arról, hogy legyen miből merítened. Ma külön problémaként kezelem a pánikot, rögtön felfigyelek rá. Nem hagyom, hogy a pánik szülte gondolatok és érzelmek motiváljanak. Hagyom, hogy a béke és a bizalom motiválja érzelmeimet, gondolataimat és viselkedésemet. December 29. INDULJ TOVÁBB! „Tanuld meg az elfogadás művészetét! Ez sok fájdalommal jár.” (Ne függj többé senkitől!) Néha az önmagunkkal való törődés velejárójaként eljön az ideje, hogy bizonyos kapcsolatnak véget vessünk. Néha annak jön el az ideje, hogy megváltoztassuk bizonyos kapcsolat paramétereit. Ez egyaránt áll a szerelemre, a barátságra, a családunkra, munkahelyünkre Egy-egy kapcsolatot nem könnyű se megváltoztatni, se befejezni. Mégis gyakran szükség van rá. Néha jócskán elidőzünk olyan kapcsolatokban, amelyek már halottak, attól félvén, hogy egyedül maradunk. Vagy mert halogatni akarjuk a veszteség következtében elkerülhetetlen

gyászt. Néha azért kell időznünk egy kicsit, hogy megerősödhessünk, felkészüljünk a változásra. Ha az utóbbi a helyzet, nyugodtan lehetünk elnézőek magunkhoz. Jobb, ha megvárjuk azt a pillanatot, amikor biztosak vagyunk benne, mit akarunk tenni, és következetesen végig tudjuk vinni. Tudni fogjuk. Bízhatunk magunkban Nehéz helyzetben vagyunk, ha tudjuk, hogy egy kapcsolat megváltozik vagy a vége felé közeledik, különösen ha még nem jött el a cselekvés ideje, de tudjuk, hogy hamarosan lépnünk kell. Lehet, hogy türelmetlenek vagyunk, és véget akarunk vetni a dolognak, de még nem gyűjtöttünk elég erőt. Jól van így. Még nem jött el az ideje Még történik valami fontos Bízhatunk benne, hogy ha itt az idő, meg lesz hozzá a szükséges erő. Nem könnyű befejezni egy kapcsolatot, vagy módosítani határait. Bátorság és hit kell hozzá Fel kell készülnünk arra, hogy egy ideig egyedül maradunk, és nekünk kell gondoskodnunk

magunkról. 171 http://www.doksihu Engedd el a félelmet! Értsd meg, hogy a változás a gyógyulás fontos része! Szeresd magad annyira, hogy meg tedd, amit kell és légy annyira biztos magadban, hogy el hidd: szeretni fogsz majd megint! Soha nem kell teljesen előröl kezdenünk. Gyógyulásunk útján a leckék tervszerűen követik egymást. Észre fogjuk venni majd, hogy bizonyos emberekkel akkor vagyunk együtt – a szerelemben, családunkban, barátságainkban és munkahelyünkön – amikor együtt kell lennünk velük. És amikor elsajátítottuk a leckét, tovább megyünk Oda, ahol új emberekkel együtt tanuljuk az újabb leckéinket. Nem, ezek a leckék nem mind fájdalmasak. El fogunk érkezni oda, ahol már nem a fájdalomból, hanem az örömből és a szeretetből tanulunk. És teljesülnek vágyaink. Ma elfogadom azt, ahol kapcsolataimban tartok éppen, akkor is, ha ez az állapot kényelmetlen és káros. Ha valami befejeződik az életemben, szembenézek a

fájdalommal és elfogadom. Istenem, segíts bíznom abban, hogy az ösvényt, amelyen járok, szeretettel és tökéletességre törekedve tervezték. Segíts elhinnem, hogy kapcsolataim fontos tanulságokkal járnak. Segíts, hogy elfogadhassam kapcsolataim közepét, végét és az új kezdeteket, és hálás legyek értük. December 30. AZ ALAPOK LERAKÁSA Az alapokat már lerakták, nem látod? Nem érted, hogy mindaz, amin keresztülmentél, valamilyen célért történt? Oka volt, méghozzá jó oka a várakozásnak, a harcnak, a fájdalomnak és végül a megszabadulásnak. Felkészítettek. Ahogy a kőművesnek először le kell bontania a régit, ki kell ásnia a régi alapokat, hogy előkészítse a helyet, az újnak. Felsőbb Erőd is eltakarított mindent Figyeltél már valaha építkezést? Amikor hozzákezdenek a munkához, a hely pocsékabbul néz ki, mint előtte. El kell takarítani mindent, ami rossz és ami fölött eljárt az idő Ami nem elég erős ahhoz, hogy

megtartsa az új szerkezetet, meg kell erősíteni vagy el kell bontani és valamivel pótolni. Nincs olyan kőműves, aki, ha becsüli a munkáját, gyenge alapra építi az új falakat. Nem bírná el és megrepedne Ha olyan végterméket szeretnénk, amilyenre vágyunk, a munkát az alapoknál kell kezdeni. Munka közben gyakran tűnik úgy, hogy minden a feje tetejére állt. Hogy az égvilágon semmi értelme az egésznek. Hogy merő idő- és erőpazarlás volt. Mert nem látjuk magunk előtt a kész művet De a megfelelő alapozás nagyon fontos, ha a végső simításokat, a munka élvezetes részét vágyainknak megfelelően akarjuk megcsinálni. Életed e hosszú, nehéz szakasza az alapozást szolgálta. Nem volt céltalan, még ha a célt szem elől tévesztetted is néha, és nem láttad hova vezet az egész. Most elkészült az alapozás. Az épület biztos lábakon áll Eljött a végső simítások ideje, a befejezésé. Aztán hozhatjuk a bútorokat, és élvezhetjük,

munkánk gyümölcseit! Gratulálok! Volt elég türelmed, hogy elviseld a nehezebb szakaszokat. Bíztál és hagytad, hogy Felsőbb Erőd és az univerzum felkészítsen és meggyógyítson. Most élvezheted mindazt a jót, amit elterveztek neked. Meglátod, mindennek volt célja Összeáll az egész, és minden értelmet nyer. Élvezd! Ma megadom magam az alapozás folyamatának. Ha eljött az utolsó simítások ideje, megadom magam annak, és élvezni fogom. Nem felejtem el, hogy hálás legyek Felsőbb Erőmnek, aki az én építő mesterem és aki mindig legfőbb érdekeimet tartja szem előtt. Hálás leszek gondoskodásáért és azért, hogy az alapozás közben minden apró részletre ügyelt, akkor is, ha 172 http://www.doksihu engem néha türelmetlenség fogott el. Tisztelettel meghajlok Isten, befejezett művének szépsége előtt. December 31. A JÓ MEGERŐSÍTÉSE Várj csupa jót, és számíts rájuk – saját magadnak és szeretteidnek is! Ha eltűnődsz, vajon

mi következik ezután, mondd magadnak azt, hogy a legjobb, a legeslegjobb, amit az élet és a szeretet adhat, amit Isten és az Ő univerzuma küldhet. Nyújtsd ki a kezed és a tiéd! Gondolatban a legjobbat lásd, hogy milyen lesz és mit érzel majd, ha megkapod. Addig összpontosíts, míg tisztán nem látod magad előtt! Hagyd, hogy egész lényed, tested-lelked belépjen ebbe a képbe, és átélje ezt egy pillanatig! Azután engedd el! Gyere vissza a mába, a jelen pillanatba! Ne foglalkozz vele mániákusan! Ne hagyd, hogy elfogjon a félelem! Éld át teljesen a mai napot, fejezd ki háládat azért, amit kaptál tőle, azért, ami most vagy és amivé válni fogsz! Várj, és biztosan jó dolgok következnek! Ma, amikor az előttem álló évre gondolok, a közelgő jóra összpontosítok. 173