Irodalom | Tanulmányok, esszék » Írástörténet

http://www.doksihu Írástörténet Az írás-, könyv- és könyvtártörténet tárgya. Az írás fogalma, előzményei, keletkezése és jelentősége. A nagy írásrendszerek létrejötte, a fontosabb ókori és középkori írások A könyv fogalma; a könyv alakváltozásai az ókorban. A kéziratos könyv a középkorban, a kódexek előállítása. A kéziratos könyv a középkori Magyarországon Az ókori könyvtárak (Ninive, Egyiptom, Alexandria, római birodalom stb.) A könyvtári kultúra fejlődése a középkorban. A könyvtárak a középkori Magyarországon A reneszánsz könyvgyűjtemények Európában és hazánkban; a Bibliotheca Corviniana. (Írás-, könyv-, sajtó- és könyvtártörténet) Az írás tárgya Az írástörténet. Az írás kialakulásának és folyamatának bemutatásával foglalkozó dolog A könyv tárgya A könyvtörténet. A könyv feltalálásával, sokszorosításával foglalkozó dolog A könyvtártörténet tárgya Sok

megközelítés: • szűkebb: csak egy-egy könyvtári gyűjtemény, intézmény és abban folyó munka története • tágabb: a könyvtárba őrzött dokumentumok és használatuk története Kitekint a könyvtárakban zajló eseményekre, az ottani személyekre. A könyvtár dokumentumai hozzásegítenek a műveltségi javak megőrzéséhez. Gyakorlati haszna: • tudatossá teszi a munkát • hatékonyabb módszerek • tanul az eredményekből, kudarcokból Az írás fogalma Az írás a beszélt nyelv szimbóluma; nyelvileg kifejezett gondolatok maradandó rögzítésére szolgáló, emberi közösségek által elfogadott egyezményes grafikai jelek rendszere, melynek segítségével a beszéd, látási ingerek útján felfogható, és bármikor reprodukálható Gondolatainkat sokféleképpen kifejezhetjük – tánccal, rajzzal, de akár hangjegyekkel is –, az írás csak az egyik eszköz erre, ezért emeljük ki, hogy az írást a nyelvileg kifejezett gondolatok

maradandóvá tételére használjuk. Így eltűnnek az idő- és térbeli korlátok, vagyis az írás hosszú időn keresztül is fennmaradhat, és nagy távolságokra is eljuthat. http://www.doksihu Az írás az ember ún. egyedspecifikus jellemzője, egyetlen más faj sem használ hasonló jellegű kommunikációs formát. Csak azt az írást tudjuk elolvasni, amelynek ismerjük a jelkészletét, a közös megegyezés tehát feltétele az írott szöveg elolvasásának. Az írás előzménye Mielőtt a mai értelemben vett írás kialakult volna, az emberek már kitaláltak és használtak olyan segédeszközöket, amelyek segítséget jelentettek az elfelejtett momentumok felidézésében, illetve fontos események, dolgok közlését is lehetővé tették. Ezeknek az írást megelőző jelrendszereknek a tanulmányozására lehetőségük adódik az afrikai, ausztráliai, csendes-óceáni szigetvilágban élő természeti népeknél, másrészt viszont az ún. civilizált

népek is megtartottak népszokásként régi közlésmódokat. Ilyenek voltak: • Rováspálcák: Az emlékezet felfrissítését szolgálják, hiszen elsősorban a kölcsönadott értékeket, adósságokat tartották nyilván úgy, hogy az összeg nagysága a botra kerülő bevágások (rovások) módjából és számából derült ki. A rovásfákon jobbról balra követték egymást a jelek. Kelet-Európában a csikósok, juhászok és más állattartók a következő jelöléseket használták: egy, öt, tíz, hat, ötven Angliában a 1834-ig szokás volt az adófizetést rováspálcákon nyugtázni. Ebben az évben égették el a rovásbotokat a parlament (!) épületében, amely ettől ki is gyulladt. A rováspálcákra való feljegyzések hagyományát őrzi nyelvünkben a "sok van valakinek a rovásán" kifejezés. Bár a szokás már eltűnt, a nyelv még "emlékszik" rá • Hírnökbot: Részben az emlékezetet támogatták, de egyben titkos

üzenetek küldésére is alkalmasak voltak ezek az ausztráliai őslakosok által kifejlesztett eszközök. Ha a feljegyzéseket maga a hírnök is el tudta "olvasni", akkor számára segítséget jelentett az üzenet tartalmának felidézésében - egyben igazolásként is használhatta egy-egy veszélyesebb küldetés esetén. Amennyiben a küldött nem ismerte az üzenetet hordozó jeleket, akkor a feladó és a címzett biztosíthatták annak titkosságát http://www.doksihu • • • • • Csomójelek: Ma is használjuk ezt a figyelmeztetést: "Köss csomót a zsebkendődre", ha arra hívjuk fel a másik ember figyelmét, hogy nagyon fontos dolgot kell megjegyeznie. A kínai hagyomány szintén a csomójeleket tartja az emlékeztetés legősibb eszközének. A kínainál jóval bonyolultabb csomórendszer maradt fenn az inkák, Peru őslakói hagyatékában. A 15-16. század fordulóján hatalmuk Peru, Bolívia és Ecuador területére is

kiterjedt, a egy ekkora állam már nem nélkülözhette a gazdasági kimutatásokat. A kipuk - így hívták a csomós fonalakat - gyakorlatilag statisztikák, tehát számadatok feljegyzésére szolgáltak. A kipu alapzsinórból és rákötött mellékfonalakból állt A zsinór színe a tárgyat jelezte, amire az adatok vonatkoznak: pl. a sárga az aranyra, a fehér az ezüstre, a zöld a gabonára, a kék a vallás dolgaira, a bíbor a hadsereg ügyeire, a vörös az inkák vagyontárgyaira vonatkozóan adtak mennyiségi felvilágosítást annak, aki meg tudta fejteni őket. Rózsafüzér: Eredetileg a buddhista szerzetesek találták ki ezt az emlékeztető eszközt, amely különböző színű és nagyságú gömböcskékből állt, s a hívő ember számára megkönnyítette az ájtatosságok szabályos elvégzését. A katolikus egyház is ebben a funkcióban - bár más teológiai tartalommal felruházva - hasznosította saját hitéletében. Kagylófüzér:A

Nyugat-Afrikában élő négerek üzenetváltásra használták, használják napjainkban is a kaurikagylókat. Ezeket a füzéreket arakónak hívják, és a kagylók száma, helyzete határozza meg az üzenet tartalmát. Pl két kagyló nyílásával egymás felé fordítva a barátságot, fordított helyzetben pedig az ellenségeskedést jelzi. Az észak-amerikai indiánok is használtak kagylókat, de már nemcsak a szám illetve a helyzet volt tartalmilag meghatározó, hanem a színek is, Ezeket a színezett füzéreket hívták vampumnak. Gyakran előfordult, hogy övet készítettek belőle, és ebbe szőtték bele magát az üzenetet. Tulajdonjegy (billog): Állattenyésztéssel foglalkozó népek használták ezeket a jeleket, így jelezvén a tulajdonos kilétét. Az állattartó gazdák egy vaspálcára rávésettek valamilye kis ábrát, amelyet megtüzesítve az állatok bőrébe vagy szarvába nyomtak, a billoggal mások számára is egyértelművé téve a tulajdonos

kilétét. A leggyakoribb jelek közé tartoztak a madárláb, kereszt, kör, csillag, sarló, kehely, szív. Barlangrajzok Az írás keletkezése Az írás keletkezése hosszadalmas és bonyolult folyamat. A legrégebbi írásos emlékek közé tartoznak az uruki agyagtáblák, amelyek az i.e IV századból származnak A tartalmuk az első pillanatban kicsit meglepő: gazdasági számadásokat tartalmaztak. De találtak táblákat a sumerok társadalmi szervezetéről, gazdálkodásáról, az iskolák oktatási rendszereiről. Ezek a táblák kezdetben emlékeztetők voltak, később az ékírás fejlődésével a nyelv megőrzésére is http://www.doksihu alkalmassá váltak, sőt kialakították az írásbeliséget. Ezután kifejlődött a mindennapi írásbeli kultúra, bár az írás, olvasás sokáig csak kevesek kiváltsága volt. Az írás fejlődése Képírás (piktográfia): az első írások, vázlatos rajzok, melyeknek mindegyik jele egy bizonyos tárgyra vagy

élőlényre, esetleg fogalomra utalt. Ezek a piktogrammák, hol egy szót, hol egy egész mondatot jelentettek. Fontos jellemzőjük, hogy nincsenek az adott nyelvhez kötve, de azok gondolkodásmódját magán hordozza. Fogalomírás (ideográfia): szorosabb kapcsolat van az írás és a nyelvi kifejezés között, de a képszerű jel tágabb összefüggésben utal a megértendő fogalomra. Pl: a Nap jele magán a napon kívül a forróságot és a világosságot is jelentheti. A jeleknek nincs szükségszerűen hangértékük. A kínai ideogramák olvasata aszerint, hogy milye nyelvjárásban vagy nyelven olvassák őket különböző. Szóírás, szótagírás: a fogalomírás jelei idővel nem kizárólag a szavak értelmével, hanem a hangalakjával is összeforrottak. Bizonyos ideogramákat hangalaki értékében bizonyos szótagok jelölésére foglaltak le. Elkülönül a fogalomtól, illetve annak egységes nyelvi jelétől, ahogy a neve is mutatja: szórészek, szótagok

szintjén tagol. Betűírás (hangírás, fonetikus írás): a szavakat hangzókra bontja, és azok jelölésére a megfelelő kezdőhangzójú szójeleket használja, tehát minden hangra önálló jelet. Elvileg módot nyújt arra, hogy az ABC betűivel minden hangot leírhassunk. Sokkal kevesebb írásjelet kell megismernünk, mint az eddig tárgyakt írásokban. A betűírás első csúcspontját az ie: V század táján a görögök képviselik, akik átvették a föníciai mássalhangzók jeleit, a felesleges mássalhangzókat, pedig a magánhangzók jelölésére használták. A görög írásnak két fajtája volt, a kapitális, melyet a kőtáblákra véstek, és az unciális amivel a papiruszra és a viasztáblákra írtak. A görög írás nagy hatást gyakorolt az európai írásbeli kultúrára, két ága, a latin és a cirill betűs írás egész Európában elterjedt. Rovásírás: ősi írásmód, amelynek több változatát ismerjük: • Germán rovásírás:

alapjául az itáliai ABC szolgált. Kőbe, fába, fémbe vésték, ezért betűi szögletesek, balról jobbra olvasták. • Türk rovásírás: a türkök, ugorok, kirgizek török nyelvű írása. Az arameus írás nyomán létrehozott sajátos szótagírás. Az emlékek többsége kőbevésett jobbról balra olvasandó. • Székely – magyar rovásírás: eredetéről több feltevés is ismeretes. A pogány magyarságnak vélhetően általánosan alkalmazott írása volt, amelyet a kereszténységgel tért hódító latin írásbeliség szorított ki. Emlékei főként Erdélyben találhatóak. A pásztorok számrovásaként nagyon sokáig fennmaradt A rovásírásos jelölés legfőbb jellemzői: • A szavak elválasztására pontokat használnak • A mássalhangzók elé és közé „e” hangot kell olvasni ezt külön betűvel nem jelölik. • A hangzókapcsolatokat is jelölik • Egy betű meglévő vonalát egy másik betű alkatrészeként használják.

http://www.doksihu Íráshordozók: • Kőtáblák: Ecsettel előrerajzolták, majd vésték az azonos méretű betűket. Szarkofágok, templomok falán volt található. • Viasztáblák: fatáblák, melyeket méhviasszal vontak be. Levelezésre használták • Papirusz: tekercselték, másolórabszolgákkal csináltatták • Pergamen: bőrből készült drága volt, hajtogatható, mindkét oldalára lehetet írnikódex • Agyagtáblák – az agyagtáblákat többnyire kiégetetlenül küldték el a címzettnek(csak a könyvtárba szánt táblát égették ki), a hosszabb szövegeket megszámozták vagy csontgyűrűkkel fogták össze. (értékesek a Gilgames eposz szövegét őrző táblák) • Pecséthengerek, sztélék – a pecséthengerek 3-4 cm nagyságúak. Márványból, elefántcsontból vagy féldrágakövekből készültek. A henger alakú kőbe belevésték a minta negatív mását és végiggörgették a nedves agyagtáblán, és a minta kirajzolódott

dombormű formájában az agyagban. A sztélék nagyobb méretű, felíratos emlékkövek Leginkább halottak emlékezetére szolgáltak, sírok felett álltak, de maradtak fenn történelmi eseményeket megörökítőek is. • A kódex: A lapokat összehajtották, úgy írtak rá bekötötték kódex forma. A kolostori másolóműhelyekhez köthető, a bencések vállaltak úttörő szerepet. Első műhelyek: Itália Írországeurópai kontinens (már más rendek is). A kódex már elkészültekkor igen értékes (láncos könyv) – napjainkban műtárgy. Kódexek Magyarországon : Anonymus: Gesta Hungarorum, Pray-kódex, Kézai Simon Krónikája (Chronica Hungarorum). Ókori írások • Sumérek írása: források szerint már Kr.e 4 évezred végén ismerték az írást Írásuk jelei konkrét tárgyakat ábrázoltak nagyon egyszerűen. Később a sumérek nyelvéből alakította ki több népcsoport is a saját írását, mint pl. az akkádok • egyiptomi hieroglif

írás: Kr.e 3 évezred elején alakult ki, és a jellegzetes stílusát megőrizte a kereszténység térhódításáig. Ez az írás csak formáját tekintve képírás, nagyon bonyolult rendszerű a kezdetektől fogva. Kre 2900 tájáról kerültek elő a legrégibb írásemlékek. Leginkább kőbe vésve és papirusz tekercsen maradtak fenn az emlékek. Ezek majdnem másfél évezredig voltak megfejthetetlenek Majd 1799 nyarán a francia katonák sáncokat ástak és rábukkantak Rosette határában egy kőtáblára (rosette- kő). Az angolok megvásárolták ám sokáig ők sem tudták megfejteni a kő titkát ugyanis egy szöveg volt rajta görögül és még kétfajta ismeretlen írással. Végül Jean Francois Champollion fejtette meg Az egyiptomiak a hieroglif írást csupán emlékműveken használták, a fáraó sírokban talált Halotti Beszédben. Azonban a mindennapokban a papinak elnevezett kézírást használták. Ez a hieroglif írás egyszerűsített fajtája. Kre a

7 században új írás tűnt fel Egyiptomban, a démotikus (népi) írás. Ez a hieratikus (papi) írás leegyszerűsített, gyorsírás jellegű A pergamen – kr.e a 2 században jelent meg II Eumenész uralkodó könyvtárat alapított Pergamonban és a könyvgyűjtésben versenyezni kezdett Alexandriával. A kereskedelem egy jó része itt bonyolódott le így mohón gyűjthette az iratokat. Betiltották a papiruszkivitelt így állati bőröket kellett használni, ezt nem ők találták ki már ismeretes volt de kényszerűségből ezt kellett használniuk. • aztékok és a maják írása: Háromféle anyagot használtak az íráshoz: szarvasbőrt és kétféle növényi rostot. A szarvasbőr volt a legmegfelelőbb, de nem tudták fedezni belőle a szükségleteiket így gyakran használták a fügefa háncsát is, amelyet a maják http://www.doksihu • • • • • mésszel kentek be, az aztékok mész helyett keményítőt használtak. A fügefa sem volt

megfelelő, mert messziről tudták csak beszerezni, de a harmadik alapanyag mindig bőven akadt és ez az agavé- papír. Az agavé húsos leveleit vízbe rothasztották, majd kikalapálták és összeragasztották. Ebből és fügefából is akár tízméteres vagy hosszabb csíkokat állítottak elő. Az aztékok írása - határozottan őrzi a képírás jellegét Mindent oldalról rajzoltak, előbb körvonalazva majd kiszínezve azt. Kódexek – 3 csoport: - a nyolc miszték kodex (mexikó története ) - az azték kódexek (naptárak melyek bizonyítják hogy jártasak voltak a csillagászatban) - a maja kódexek Kínai írás: A kínai írás eredetileg képírás jellegű volt. Az ábrák idővel elvesztették képszerűségüket és már csak alig vagy egyáltalán nem emlékeztet eredeti jelentésére. A kínai nyelv csupa egy szótagú szóból áll és nem ismeri a ragozást. Ők a hanglejtésükkel tesznek különbséget ugyanannak a hangalakú szónak többféle

jelentése között. A könnyebb megértés miatt a kínaiak gyakran használnak szinonimákat egymás mellett. A teljes jelrendszerük eléri a 44000-et Kezdetben állati csontokat és bambusz rudakat használtak az íráshoz. A fejlődés fontos állomása a papír feltalálása volt Kr.e 105-ben Szövetrongyokat vízben áztatták majd porrátörtek, pépet csináltak belőle lapos tálakban, majd hálóval kiemelték, lepréselték és megszárították. Japán írás: Sokáig nyomta bélyegét írásukra a kínai írás. A két nyelv azonban különbözik egymástól. Míg a kínai egy izoláló nyelv, ragozást nem ismer A japán viszont agglutináló, ragozó nyelv. Eleinte a kínai írást használták egy az egybe de később kialakult az úgynevezett hiragana elnevezésű szótagírás, ami tulajdonképpen a japánok sajátos stílusához idomult írás. Kétfajta japán szótagírás van: a hiragana és a katakana. Mindkét szótagírás 71 jelből áll A japánok a

hiraganaval írják a ragokat, névutókat, igekötőket. A katakanaval pedig a személyneveket, földrajzineveket és a jövevényszavakat. Görög írás: A görög monda szerint, Agénór föniciai király fia bejárta a görög szigetvilágot és kikötött Boiótiában, ahol megalapította Théba városát és megajándékozta a görögöket az írás ismeretével. A főniciai nyelv és a görög nyelvben valóban rengeteg a hasonlóság. A betűk formájának azonossága valamint az ábécéjük sorrendje. Azonban nem sokáig maradtak ennél az írásmódnál A főniciai nyelv csak a mássalhangzókat rögzítette, míg a görögök a magánhangzókat is egyenrangúnak találták. Átvették a 16 betűjelüket (mássalhangzókat) és azokat a magánhangzókat használták, amik feleslegesek voltak. glagolita és a cirill írás: Konstantin alkotta meg a görög írásból a szláv ábécét majd később a glagolita ábécét. Ez 38 betűből áll Konstantin olyan betűket is

alkalmazott amelyek nem képviseltek külön hangértéket, vagy egy mássalhangzó kapcsolatra külön betűt találta ki, és új betűket vezetett b e azokra a szláv a hangokra, amik hiányoztak a görög nyelvből. Cirill írás: ez az írás a glagolitánál egyszerűbb, 43 betűből áll. 24 betű görög, 5 glagolita és a többi saját. Középkori írások: Latin írásképek, írástípusok • kapitális/monumentális írás: kőbe vésték, egyforma magasságú betűk • kvadrát írás/ kvadráta: papiruszon, pergamenen, széles, izolált betűk • rusztikus: parasztos, durva nyújtott betűk • kurzív írás: viasztáblára, majd papiruszra írt nehezen olvasható, enyhén jobbra dőlő • unciális: a monumentálisból fejlődött ki, a betűk kerekdedek, vékony-vastag vonalak http://www.doksihu • szemiunciális: az unciálisból fejlődött ki A könyv fogalma: A könyv az ókortól a mai napig a legfontosabb és legelterjedtebb információhordozó.

Megjelenési formája változatos, leginkább összefűzött vagy - kötött papírlapokból áll. A papírlapokra írt, rajzolt vagy (leggyakrabban) nyomtatott jelek hordozzák az információt. A hagyományos, papíralapú könyvben leírt információkat az olvasás művelet segítségével ismerjük meg. A könyv számozott lapjain található szöveg olvasása a könyv elejétől a végéig, soronként, balról jobbra és fentről lefelé történik. Hagyományosan ugyanis feltételezzük, hogy ez a sorrend szolgálja a könyv szerzője szándékának megértését. A könyvben található részek megkeresésében a tartalomjegyzék és a tárgymutató vagy névmutató segít. A nyomtatott könyv sem tartalmilag, sem formailag nem változik a következő kiadás időpontjáig, önálló megjelenése van és manapság nem kézzel másolják, hanem nyomtatják. A könyv alakváltozásai az ókorban A könyv közvetlen elődjének a legtöbbször pergamenre kézzel írt,

összefüggő szöveget alkotó kéziratos könyvet tekinthetjük. A középkori Európa egyre fejlődő tudományos élete jelentős számú szöveg másolását tette szükségessé. Íráshordozók: • Kőtáblák: Ecsettel előrerajzolták, majd vésték az azonos méretű betűket. Szarkofágok, templomok falán volt található. • Viasztáblák: fatáblák, melyeket méhviasszal vontak be. Levelezésre használták • Papirusz: tekercselték, másolórabszolgákkal csináltatták • Pergamen: bőrből készült drága volt, hajtogatható, mindkét oldalára lehetet írnikódex • Agyagtáblák – az agyagtáblákat többnyire kiégetetlenül küldték el a címzettnek (csak a könyvtárba szánt táblát égették ki), a hosszabb szövegeket megszámozták vagy csontgyűrűkkel fogták össze. (értékesek a Gilgames eposz szövegét őrző táblák) • Pecséthengerek, sztélék – a pecséthengerek 3-4 cm nagyságúak. Márványból, elefántcsontból vagy

féldrágakövekből készültek. A henger A kéziratos könyv a középkorban, a kódexek előállítása Az ókortól a kora középkorig a leggyakoribb kéziratos könyv a kódex volt, amely küllemében a mai könyvre emlékeztetett, mivel az elhasználódástól védő borítója, gerince volt, és lapjait összefűzték. A kéziratos könyv a mai könyvtől eltérő olvasótábor igényeit elégítette ki, és készítésének technikai lehetőségei miatt jelentősen eltért attól. A kéziratos könyvet elsősorban a papság, a királyi közigazgatás, a feudális főurak és az egyetemek polgárai használták. Elvileg minden kéziratos könyv egyedi darab volt, ezért a ma szokásos könyvazonosítási módszerek nem voltak használhatók: a lapokat nem számozták, a szövegeket fejezetekre és bekezdésekre tagolták, és ezeket látták el számokkal. A könyvnek nem volt címlapja, kolofonja, a másoló nevét nem rögzítették. Néhány jelentős művet a középkorban

rendszeresen használtak és http://www.doksihu másoltak, ezek idézésmódja a kéziratos könyvekből maradt ránk (például Biblia, illetve a Corpus Iuris Civilis könyvei). A kéziratos könyvek egy része luxuskivitelben készült, gazdag illusztrációval, kiváló minőségű pergamenre festve. Ilyen kivitelben főleg vallási művek, illetve törvénykönyvek, kódexek készültek. Kódex előállítása: Ez a mai könyvhöz hasonlóan lapokból összeállított íráshordozó az i. sz IV. századra már csaknem teljesen kiszorította a papírusz- és pergamentekercseket A kódex elnevezés a ’fatörzs’ jelentésű latin caudex / codex szóból származik. Az első kézzel írt könyvek ugyanis viasszal bevont fatáblák összefűzésével jöttek létre, erre utal az elnevezés is. Később a fatáblák helyét pergamen, speciálisan kikészített juh-, kecske- vagy borjúbőr vette át. Az új forma a tekercsekhez képest nagy technikai vívmányt jelentett Egyrészt

gazdaságosabb volt, mivel a pergamen mindkét oldalára lehetett írni. Másrészt sokkal könnyebben volt kezelhető: a tekercsek olvasásához két kézre volt szükség, a lapozáshoz viszont már egy kéz is elegendő volt. A késő antikvitásban kialakult kódex, a kézzel írt könyv a középkorban is az írás meghatározó tárolási formája maradt. Minthogy egy-egy kódex elkészítéséhez nagy mennyiségű állat bőrét kellett lenyúzni, a pergamenből készült kódexek előállítása igen költséges volt. Ezért is volt nagy jelentőségű a papír megjelenése Európában: az olcsóbb alapanyag a kódexek árának csökkenésével járt. Egyszerűen: táblák közé zárt, ívekben hajtogatott lapokból, összefűzött, kézzel írott könyv. Színes festett képekkel (miniatúrákkal) és díszes kezdőbetűkkel amit (iniciálékkal) díszített, melyeket 2-3 hasábban írtak a szerzetesek. Részletesen: általában kisebb állatok bőrét használták erre a

célra, mert azoké vékonyabb: a szamár, borjú, bárány, juh, kecske, disznó, kutya és antilop irháját. A bőröket először hideg vízzel tisztára mosták, beáztatták meszes vízbe háromtól tíz napig terjedő időre, közben időnként megkavargatták. Ezután szőroldalukkal kifelé kiterítették a még nedves bőröket egy görbülő fafelületre. Majd a maradék szőrt levakarták egy mindkét végén fafogantyúval ellátott hosszú, hajlított pengéjű késsel. Aztán két napra újra beáztatták az irhát, hogy a meszet kimossák belőle. A munka második fázisában a nedves bőröket fakeretre feszítették, többször meglocsolták forró vízzel, és tovább vakarták egy másik speciális szerszámmal, a félhold alakú lunellummal. Segítségével különösen a húsoldalt lehetett szép egyenletesre simítani A művelet akkor ért véget, mikor az irha vékony, száraz hártyaként simult a keretre. Onnan levették, összegöngyölték, és már el is

adhatták a nyers pergament. Írni azonban még nem lehetett rá. Ahhoz előbb bevonták krétaporral, hogy festékállóbb legyen, és horzsakővel simították. A borjú- illetve marhabőrből készült pergamennek külön neve volt: vellum pergamennek két olyan előnyös tulajdonsága is van, melyek révén - a papiruszt kiszorítva - a mai könyvforma kialakulását meghatározta. A leglényegesebb az, hogy mindkét oldalára lehet írni, ezáltal a művek terjedelme felére csökkent. A másik, hogy eltüntethető róla az írás A hibás, rontott szövegeket egyszerűen levakarták a pergamenről. Gazdasági okok is segítették népszerűvé válását - állatbőröket mindenhol fel tudtak használni, nem kellett drágán behozatni távoli tájakról. A felhasználás célja szerint különböző finomságú hártyákat készítettek: a báránymagzat bőrét díszművek számára tartották fenn, a borjú, kecske, juh vastagabb, sárgás bőre jó volt a többi kódexre. Ha

elszakadt, összevarrták, mert takarékoskodni kellett Egy nagyalakú kódex egyegy dupla levele egy egész birka bőréből készült, így a kétkötetes óriásbibliákhoz vagy egy kóruskönyv-sorozathoz több száz juh bőrét is felhasználták. A kolostorok kezdetben maguk http://www.doksihu gondoskodtak pergamenszükségletükről, a 13. századtól lett önálló mesterség a pergamenkészítés. A kéziratos könyv a középkori Magyarországon • Pray-kódex: 1192-1195 között keletkezett latin és magyar nyelvű kódex, amelyet első tudományos leírójáról, Pray Györgyről (1723-1801) neveztek el. A kódex műfaját tekintve sacramentarium (könyörgésgyűjtemény). A kódex fő nevezetessége a Halotti beszédnek nevezett szentbeszéd és könyörgés, amely a magyar nyelv első ismert összefüggő nyelvemléke. A kódex többi része latin nyelvű misekönyvet, húsvéti misztériumjátékot, kottásénekeket, Könyves Kálmán-kori zsinati törvényeket és

a legrégibb magyar annalest, az úgynevezett Pozsonyi Évkönyveket tartalmazza. • Anonymus: Gesta hungarorum: Anonymus műve 1200 körül készülhetett. Mivel maga a gesta műfaj inkább irodalmi igényű elbeszélés, mint forrásanyagként használható történeti írás, a Gesta Hungarorum is fenntartásokkal kezelendő alkotás. Ugyanakkor Anonymus értékes hagyományanyagot őrzött meg művében a magyar nemesi nemzetségek múltjából, továbbá hivatkozik a magyar történelmi népköltészetre, regösénekekre is. Az anonymusi Gesta Hungarorum vélhetően korábbi hazai feljegyzések és egyéb források alapján összeállított mű. Anonymus a magyarokat a hunok rokonainak tartotta, akiknek a rómaiak szerződéssel adták át a tartomány keleti sávját, Valeriát. • Kézai Simon: Gesta Hungarorum. a honfoglalástól IV László király uralkodásáig (1272–1282) tájékoztat a magyarok történelmének első évszázadairól.  A Gesta Hungarorum két magyar

történeti mű címe. A latin kifejezés A magyarok viselt dolgait jelenti. Az első mű, a szerző ismeretlensége miatt csak Anonymusnak nevezett, magát P. mesternek jegyző krónikás írása nagyjából a honfoglalástól a Szent István koráig tartó időszakot öleli fel, míg Kézai Simon Gesta Hungarorumja a honfoglalástól IV. László király uralkodásáig (1272–1282) tájékoztat a magyarok történelmének első évszázadairól. Mindkét Gesta Hungarorum latin nyelvű gesta, és eredeti példánya egyiknek sem maradt fenn. Az ókori könyvtárak A hellenisztikus könyvtárak az ókori könyvtárak első köre. Ilyen a ninivei könyvtár, amelyet egyes források a világ első szisztematikusan rendezett gyűjteményének tartanak. A fennmaradt művek többsége tudományos és vallási célú. A kb 1500 ránk maradt ékírásos anyagtáblák fennmaradásának érdekes története van, ugyanis Kr.e 612-ben a médújbabolóniai támadás során az ellenség felégette

a várost, és ennek során égtek ki az anyagtáblák is. Így maradhattak meg az utókor számára Assur-bán-apli Északi-palotáját és 22.000 agyagtáblát számláló könyvtárát Hormuzd Rassam fedezte fel A leletek nagy része a British Museumba került. A hellén világ második legnagyobb könyvgyűjteménye a pergamoni könyvtár volt, amelyet I. Attalos alapított az alexandriai könyvtár mintájára, majd II. Eumenész fejlesztett tovább, aki nagy műveltségű uralkodó volt. A könyvtár az alexandriai Museion legfőbb riválisa volt, 200 ezer tekercset őriztek itt. Az egyiptomi Ptolemaioszok a rivalizálás miatt megtiltották a papirusz kivitelét számukra. Ennek a kényszernek a hatására kifejlesztették a pergament, azaz az állati bőrből fehérített, vékonyított, kétoldalas írásra alkalmas lapokat. A pergamen lapokat, a korábbi tekercsekkel ellentétben, könyv formában lehetett használni. http://www.doksihu Római birodalom könyvtára: A

könyvtár több százezer tekercsből állt, s ma is mint az ókori világ legnagyobb könyvtárából emlékeznek meg róla. A fehér márványból épült könyvtár a tudományos központ célját szolgáló Muzeion szerves része volt. Helyiségeiben szekrények sorakoztak, s ezeknek polcain foglaltak helyet a papirusztekercsek. A második Ptolemaioszuralkodó, Philadelphosz, egy fiókkönyvtárt is létesített Alexandriában, és ez a könyvtár a Szerapisz isten tiszteletére épült Szerapeionban kapott helyet. Az itt elhelyezett könyvtár nemcsak görög, hanem latin, egyiptomi és héber kéziratokat is tartalmazott. A könyvtár 250 éven keresztül állandóan gyarapodott. Idők múltával azonban tragikus korszak virradt rá. Ie 43-ban egy lázadás alkalmával kigyulladt De még e végzetteljes tűz után is sok értékes könyv megmaradt. Később a megmentett könyvek nagy része is elpusztult Egy felkelés alkalmával, 389-ben a keresztények, mint eretnekséget

hirdető irodalmat, mintegy 100 000 kötetet égettek el. Az időszámításunk előtti második században a rómaiak legyőzték a görögöket. E győzelem után megszámlálhatatlan művészi alkotás került a római birodalomba, s ezekkel együtt temérdek görög könyv, de könyvkereskedő és könyvmásoló is. Ebben az időben nagy volt a kereslet Rómában a görög könyvek iránt. Egyiptomi könyvtár: templomi és királyi könyvtárak Egyiptom három nagy korszakának békés belpolitikája kedvezett a tudományok fejlődésének, ami magával hozta az információk tárolásának szükségletét. Ezt a már említett Életházak, azaz templomi iskolák is elengedhetetlenné tették. Az első könyvtárak valószínűleg templomokban működtek és a szertartásokhoz szükséges szövegek tárolására szolgáltak. A könyvtárra tett első említés az ötödik dinasztia korából, Noferirkaré uralkodásának idejéből származik: egy magas rangú tisztviselő „a

könyvek házának írnoka”-ként említi magát sírfeliratain. A könyvtárak létezésére utaló kevés tárgyi bizonyíték közül figyelemre méltó egy III. Amenhotep fáraó és felesége, Tije királyné nevével ellátott fajansztáblácska, mely megnevez egy „édes szikomorfáról” szóló könyvet. A könyvről ugyan nem derül ki, szépirodalmi vagy tudományos jellegű volt, de a táblácska valószínűleg egy könyvszekrény megjelölésére szolgálhatott. A ptolemaioszi korban épített edfui Hórusz-templom könyvtára valószínűleg közvetlen utóda a korábbi egyiptomi templomi könyvtáraknak. Maga a templom Egyiptom második legnagyobb temploma (a karnaki templom után) és egyike a legjobb állapotban fennmaradtaknak. Jelentőségét fokozta, hogy fontos kultuszhelyen épült (a legenda szerint Hórusz ezen a helyen győzte le apja, Ozirisz gyilkosát, a gonosz Széthet). Az edfui templom építését III. Ptolemaiosz Euergetész rendelte el i e

237-ben, de csak több mint száz évvel később, i. e 57-ben fejezték be véglegesen Maga a könyvtár nem túl nagy helyiség volt a templom déli részén; tartozott hozzá egy valamivel nagyobb raktárhelyiség is. A könyvek szakrend szerint, fülkés kiképzésű falakban kerámiatartókban vagy fonott kosarakban voltak elhelyezve, a könyvjegyzéket a falra vésték. Szintén a fal feliratai azonosítják magát a termet: „Hórusz könyveinek háza, ellátva Hórusz-Ré hatalmával”. A „Ré hatalma” kifejezést gyakran alkalmazták szent könyvekre. A szoba mérete és elhelyezése (a templom oszlopcsarnokából nyílt) valószínűtlenné teszi, hogy ez lett volna az edfui templom fő könyvtára, valószínűleg csak azokat a könyveket tárolták itt, amelyekre a templomi szertartás során gyakran szükségük volt. http://www.doksihu Alexandriai könyvtár: A könyvtár létrehozójának a hellén származású I. Ptolemaiosz Szótért tartják, aki fontos

feladatának tekintette, hogy a görög tudósoknak otthont adjon, és kutatásaikat, tanulmányaikat is elősegítse. A könyvtár összeállításához a volt arisztotelészi tanítvány, phaléroni Démétriosz tanácsait vette igénybe, akit azonban II. Ptolemaiosz Philadelphosz, I. Ptolemaiosz fia, apja halála után száműzött A könyvtár az idők során egyre nagyobb lett. Növekedése III Ptolemaiosz Euergetész uralkodásának idején volt a legjelentősebb. Az alexandriai könyvtárban a főként görög nyelvű tekercseket őriztek. De más népek vallásos szövegei, meséi is megtalálhatóak voltak, ezeket rendszerint le is fordították görögre. Valószínűleg ennek a szokásnak köszönhető az első görög nyelvű Ószövetség fordítás is, a Septuaginta.A könyvtár „katalógusát” Kallimakhosz, aki egy ismert költő volt, jegyezte fel A katalógus szerint 400 000 olyan tekercs volt, amelyen több azonos, vagy különböző szerzőtől származó mű

szerepelt, és 90 000 olyan tekercs, amely kizárólag egy művet tartalmazott. Ezeken a könyveken (tekercseken) kívül, még 42 000 további könyvet tartottak számon, az un. Sarapeumban Marcus Antonius Kleopátrával való esküvője alkalmából, 200 000 pergament ajándékozott a Könyvtárnak. Ezek a könyvek pergamoni könyvtárból származtak A könyvtári kultúra fejlődése a középkorban A könyvtárak a középkori Magyarországon Magyarországon az államalapítás során hozta létre első könyvtárát 995 vagy 1001 (Pannonhalmi kolstor könyvtára). Három bencés apátságnak is volt saát gyűjteménye, ezek a Tihanyi bencés apátság, a bakonybéli és a pannonhalmai (A Pannonhalmi könyvtár 1001-ben alapitották. Több száz kéziratot, kódexet gyűjtöttek össze a török bejöveteléig (1683) ekkor a menekítések közben több elvész. Jelenleg is működik a könyvtár) A 11.-13sz-ból kevés emlék Könyves Kálmán könyvtára A tatárjárás miatt

pusztulás volt és ezt IV. Béla próbálta újjáépíteni--> kolostori könyvtárak többségben 14.sz Károly Róbert királyi könyvtára, veszprémi székesegyház könyvtára Esztergom: 3 könyvtár, szepesi könyvtár, Pécsi Egyetemi könyvtár (13.sz) 15.sz első felében döntően egyházi jelleg Kialakulnak a plébániai és királyi könyvtárak 15.sz második felében a reneszánsz könyvtárak terjednek el(könyvnyomtatás)Mátyás Király könyvtára (1458-1490). Kézzel írott kódexek, ókori és 1400-as évekbeli vallási, tudományos és művészeti könyvek tartalmazott. Csak 200 maradt, meg amelyből 52 Corvina az Országos Széchenyi könyvtárban található. A reneszánsz könyvgyűjtemények Európában és hazánkban reneszánsz=újjászületés Nyilvánosságra törekvés Petrarca: nyilvános könyvtár megalkotója, könyvgyüjtő Firenze vált az itáliai reneszánsz központjává (Vespaniano Vespici könyvmásolási műhelye). Firenzében Niccolo

Niccoli tevékenységével megszületett az első nyilvános könyvtár (800 kódex maradt fent). A reneszánsz más nagy gondolkodói (például Boccaccio) is gyűjtöttek könyveket, példát szolgálva ezzel az egyházi és a világi hatalmasságoknak: a Vatikán későbbi könyvtárának alapját az avignoni pápai könyvgyűjtemény jelentette, és emellett számos reneszánsz uralkodó palotájában működtek udvari könyvtárak. http://www.doksihu Bibliotheca Corviniana corvinuscorvina=kódexCorvina könyvtár Előzmény: Károly Róbert könyvtára, apjától örökölt kódexek, Mátyás fiatalkori könyvei Első könyvtárosa: Galeotto Marzio Második könyvtárosa: Taddeo Ugleto Tartalom • humanista értelemben teljes könyvgyűjtemény • állomány nagysága kb. 2000-2500 Ennek 85-90%-a kódex, a többi nyomtatott könyv • korszerűbb állománya volt, mint a pápai könyvtárnak • minden akkori tudományterületről volt mű • 650 művet tudunk

azonosítani (görög, latin és humanista állomány) • a könyvtár nagy része elpusztult Felépítése • reprezentatív szinten voltak a könyvtár helységei • a palota keleti oldalán volt a könyvtár • 3 helység: előcsarnok, görög és latin kódexek 216 hiteles corvina maradt fent • 194 Mátyásé • 9 Beatrixé • 9 II. Ulászlóé • 4 ajándék 53 kötet található Magyarországon