Gazdasági Ismeretek | Közgazdaságtan » Mérlegképes könyvelő, gazdasági és vezetési ismeretek

I. ÜZLETI VÁLLALKOZÁSOK KÖRNYEZETE 1. 1 A modern gazdaság A modern gazdaságnak a társadalomban kettős funkciója van: egyfelől kielégíti az emberek anyagi szükségleteit, másfelől anyagi al apot teremt ahhoz, hogy működjön az egészségügy, oktatás, kultúra, honvédelem, stb., azaz anyagi és nem anyagi szükségletek kielégítése A szükségletek kielégítése attól függ, hogy mit és mennyit termelünk. A termelőfolyamat egyfelől mindig célirányos tevékenység ( konkrét szükségletek kielégítésére, vagy javak előállítására irányul), másfelől a termékeket, szolgáltatásokat a természet nyersanyagaiból vagy már korábbi termelési folyamatban megmunkált termékekből/szolgáltatásokból hozzák létre. A termelés sokoldalú folyamat, melyben döntő szerepük van a munkafolyamatoknak. A munkafolyamat szakaszai: Tervezés Szervezés Munkavégzés Ellenőrzés Szabályozás A munkafolyamat szakaszai előkészítés folyamata

eszközök, munkatársak megválasztása teendők ellátása hibák elkerülése tapasztalatok visszacsatolása Tervezés: a munka céljainak kiválasztása, a célok elérésének lehetőségei, ezek végiggondolása. Szervezés: munka tárgyainak és eszközeinek alkalmas megválasztása. A termelési folyamatban születő termékek és szolgáltatások eredményét a modern gazdaságban elosztják (elsősorban pénzjövedelem formájában) azok között, akik közreműködtek a termelésben, vagyis a munkavállalók és tulajdonosok (munkáltatók) között, de részesedik belőle az állam is. Az újratermelés egy sajátos körforgás, melynek fázisai: Termelés Elosztás Fogyasztás Csere (forgalom) A folyamat a fogyasztásban realizálódik, mely a szükségletek kielégítése, a termékek (szolgáltatások) elfogyasztása. A fogyasztás fajtái:  személyes (közvetlen) vagy végső: fogyasztási javak (étel, színház, tv, ruha)  termelő (közvetett) vagy más

odlagos: a t ermeléshez f elhasznált t ermékek, s zolgáltatások, melyek lehetnek s zemélyes f ogyasztásra alkalmasak (gyümölcs, vasút), vagy alkalmatlanok (gépek, fűtőanyagok). A termelés a növekvő szükséglet hatására nem csupán egyszerű újratermelés, hanem bővített újratermelés (termelés – elosztás – forgalom – fogyasztás). A modern gazdaságban a termelési folyamat erőforrásokat alakít át a kívánt áruk és szolgáltatások elérése érdekében. A termeléshez szükséges erőforrások sokfélék lehetnek. Az erőforrások mikroökonómia szerinti csoportosítása: Erőforrások fajtái Természeti erőforrások Összetevői Víz, föld, föld kincsei Munkaerő Munkaképes emberek Tőkejavak Termelési eszközök Vállalkozó A m unka t ervezési, sze rvezési, ellenőrzési, szabályozási funkcióit ellátó személy. Elektronikus es zközök és a hozzákapcsolódó módszerek Információ Rövid jellemzésük korlátlanul áll

rendelkezésre (víz, levegő) megújítható (föld, erdő) nem megújítható (a föld méhének kincsei: ércek, gáz, olaj) Munkaképes emb erek f izikai és s zellemi k épességének összessége. Megújítható erőforrás Termelő berendezések, gépek, amelyek révén a transzformáció (átalakítás) megtörténhet. Munkamegosztásban a t ermelési es zközök összekapcsolását végzi a munkaerővel és a természeti erőforrásokkal. Valóságos termelés: a produktumhoz szükséges termelései eszközök összekapcsolása a megfelelő munkaerővel és a természeti erőforrásokkal. Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 1 Gazdasági rendszer: a gazdasági tevékenység során a gazdasági szereplők között kialakuló kapcsolatok összessége, a társadalmi újratermelés, a gazdasági körforgás megvalósulásának módja. Tulajdon: egy sajátos viszonyrendszer, amelyben

az emberek rendelkeznek a javakkal, a gazdasági erőforrásokkal, illetve a pénzzel, birtokolják, használhatják azokat úgy, hogy mindabból másokat kizárnak. Gazdasági erőforrás: a termeléshez (átalakításhoz, transzformációhoz) szükséges anyagi, információs és személyi tényezőket (ún. termelési tényezőket) foglalja magában. A közgazdaságtan elemei:  föld, munka, tőke,  üzleti vállalkozás, piac, állam,  életszínvonal, életminőség Közgazdaságtan: a gazdaság egészét, annak alapvető viszonyait, összefüggéseit írja le.  mikroökonómia: a modern nemzetgazdaság szereplőinek egyéni tevékenységein keresztül vizsgálja a nemzetgazdasági egyensúlyt.  makroökonómia: az összfolyamatok elemzésével, a gazdaság szereplőit meghatározott szférákba (háztartás, vállalkozás, állam) helyezve, azok mozgásán keresztül vizsgálja a nemzetgazdasági egyensúlyt.  nemzetközi közgazdaságtan: a nemzetközi

munkamegosztást és egyensúlyt elemzi mikro- és makro-megközelítésben egyaránt. A modern gazdasági rendszer alaptípusai:  klasszikus vagy tiszta piacgazdaság: a termelési eszközök magántulajdonban vannak, a termelők és fogyasztók szabadon döntenek a rendelkezésükre álló javak felhasználásáról, a termelést a piac hozza összhangba a szükségletekkel.  központosított t ervgazdaság: a t ermelési es zközök r endszerint ál lami t ulajdonban v annak, a l egfontosabb g azdálkodási dönt éseket az állam hozza meg, és központi tervekkel irányítja a termelést és az elosztást.  vegyes piacgazdaság: legfontosabb szabályozó erő a piac, de jentős szerepet kap az állam is. A mai modern gazdaságok többsége, így a piacgazdaság is vegyes gazdaság. A vegyes piacgazdaságban a piacgazdasági folyamatok a meghatározóak. A piacon dől el, hogy mit és milyen mennyiségben termeljünk, a vevők és eladók alkuja határozza meg ezek árait.

A piac közgazdaságtani értelemben:  kereslet és kínálat összessége  kereslet és kínálat egymásra hatása  kereslet és kínálat találkozási módja és helye. A vegyes piacgazdaság működésének jellemzői:  a piaci egyensúly csak véletlenül jön létre  az eladók nem ismerik pontosan a vevők által keresett mennyiséget  az eladók kínálatukat a piaci árak alapján alakítják ki  a piac az egyensúlytól való eltéréseken keresztül tereli a vevőket és eladókat az egyensúly felé  az egyensúly a vevők és eladók szándékaitól függetlenül alakul ki, a piac folyamatosan jelzi számukra a szükséges változások irányát.  a vegyes piacgazdaság esetében, ahol elsődleges a piac, de az állam is piaci szereplő, a piac nem működik ilyen szabadon. Az állam piacbefolyásolási eszközeivel csökkenteni próbálja a szabadpiac szélsőséges kilengéseit. A piaci elégtelenség megnyilvánulhat az egyensúlytól elérő

árak alkalmazásában, elégtelen termelésben vagy éppen túltermelésben, d e mi ndenképpen j óléti v eszteségeket eredményezve a társadalomnak. A kereslet a vevők kinyilvánított szándéka a vásárlásra. A kereslet megrendelésekben, rendszeres vásárlásokban és a vevők jelzéseiben nyilvánulhat meg. Meghatározása termékmennyiségben (széles választék esetén általános egyenértékben, azaz pénzben) és időtartamra történik Kereslet törvénye: ha az árak nőnek, akkor a kereslet csökken; ha az árak csökkennek, akkor a kereslet nő. Ebből következik, hogy a kereslet mindig egy árat és a hozzá tartozó termékmennyiséget jelenti. Keresleti függvény (D): a kereslet és az árak kapcsolatát mutatja, azaz különböző árak mellett a vevők mennyit hajlandóak vásárolni. Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 2 Ár (Ft) Mennyiség Kereslet

változása: ha változik valamilyen nem ár jellegű keresletet befolyásoló tényező, változni fog a kereslet, és a keresleti görbe jobbra vagy balra elmozdul (fogyasztói ízlés, fogyasztók száma, fogyasztók pénzjövedelme, kapcsolódó áruk ára, fogyasztói várakozások, stb.) Kereslet menny iségének v áltozása: ha az ár v áltozik, ak kor a k ereslet mennyisége i s v áltozik, amel y a k eresleti gör be egy ado tt pont járól egy másik pontjára történő elmozdulást eredményez. A kínálat a piacon eladásra felajánlott termék vagy szolgáltatás mennyisége. Kínálati függvény (S): megmutatja, hogy egyes árakhoz mekkora kínálati mennyiség tartozik. Ár (Ft) Mennyiség Kínálat törvénye: az árak növekedésével a kínálat mennyisége nő, az árak csökkenésével egyidejűleg az eladók (termelők) pedig kevesebb árut akarnak eladni. A kínálat is meghatározott árak és árumennyiségek összetartozó értékeit jelenti Kínálat

változása: ha változik valamilyen nem ár jellegű kínálatot befolyásoló tényező, változni fog a kínálat, és a kínálati görbe jobbra vagy balra elmozdul (erőforrások ára, technológia, adók és szubvenciók, más áruk árai, eladók száma, stb.) Kínálat mennyiségének változása: ha az ár változik, akkor a k ínálat mennyisége is változik, amely a k ínálati görbe egy adott pontjáról egy másik pontjára történő elmozdulást eredményez. Az ár a piac legfontosabb jellemzője. Az ár az a pénzmennyiség, amennyiért egy adott árut a piacon meg lehet vásárolni, illetve el lehet adni Piaci árnak azt az árat nevezzük, amin ténylegesen lezajlik a csere. A kereslet és kínálat egyensúlya akkor jön létre, ha a kereslet éppen megegyezik a kínálattal, a vevők éppen annyit akarnak venni, amennyit az eladók el akarnak adni, épen olyan áron, amilyen áron kínálják. Ez a piaci egyensúly Ár (Ft) Mennyiség egyensúlyi pont Árak

változása:  a kínálat mennyisége meg f ogja haladni a k ereslet mennyiségét, ha az ár magasabb az egyensúlyi árnál, ekkor árutöbblet keletkezik, amely nyomán csökken az ár és nő a fogyasztás.  a kereslet mennyisége meg fogja haladni a kínálat mennyiségét, ha az ár alacsonyabb az egyensúlyi árnál, ekkor áruhiány keletkezik, amely nyomán növekedni fog az ár és növekedik a kínálat mennyisége. 1. 2 Az üzleti vállalkozások helye a modern gazdaságban Üzleti vállalkozás: olyan emberi tevékenység, amelynek alapvető célja fogyasztói igények kielégítése, nyereség elérésével. Vállalat: jogi személyiséggel bíró vállalkozás szervezeti kerete. Az üzleti vállalkozás alapvető jellemzője az önálló tőke- és munkabefektetés, amellyel – adott piaci verseny keretei között – a vállalkozó kockázatot vállal a gazdasági haszon reményében. Létrejöttéhez szükséges feltételek:  viszonylagos önállósággal

(autonómiával) rendelkezik alapvető céljai megvalósításában  saját jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat (jogi személyiség)  profitorientált, azaz fő kritérium, hogy kiadásai tartósan ne haladják meg a bevételeit, hosszú távon nyereségesen működjön Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 3  valóságos piacon működik, ahol az árakat a kereslet és kínálat kölcsönhatása határozza meg.  haszon reményében, jelentős kockázatvállalással tőkéjét befekteti A vállalkozás előnyei:  nyereség (profit): kárpótolja a tulajdonost a befektetett személyes időért és személyes megtakarításokért.  önállóság: független tevékenység (döntéshozás, kockázatvállalás, dicsőség)  kielégítő életstílus: személyes elégedettség a vállalkozói tevékenység A vállalkozás hátrányai:  kemény munka

 időigényes  sok emocionális energia  üzleti kudarc lehetősége (sosem lehet biztos a siker). A vállalkozók jellemzői:  előbbre jutás vágya: David C. McClelland pozitív korrelációt fedezett fel az előbbre jutás iránti vágy és a vállalkozói aktivitás között  hajlandóság kockáztatásra: a vállalt kockázat mértéke különböző. David C McClelland szerint az előbbre jutásra nagyon vágyó személyek kockázati hajlandóság nem t úl magas. Jobban kedvelik azokat a k ockázati helyzeteket, amelyeket némileg kontrollálni tudnak A mérsékelt kockázati hajlandóság nagy önbizalomról árulkodik.  önbizalom: az önbizalommal bírók úgy érzik, hogy meg tudnak felelni az őket ért kihívásoknak, valamint van érzékük a problémák megoldásához. A vállalkozók magabiztos egyének, akik ismerik az üzletindítás problémáit, de hisznek abban, hogy képesek ezeken túljutni  a kiút keresése: gazdasági tények elől való

menekülés, „kérnyszervállalkozás”. A menekülés okai különbözők (külföldre menekülő, vállalatból menekülő, más menekülő – szülőktől, feminista, feleség, társadalmi, oktatási) A vállalkozások eredményes működése alapvetően a vállalkozásban tevékenykedő tagok munkájától, erőfeszítésétől függ. Azonban komoly mértékben befolyásolják a vállalkozás teljesítményét azon adottságok és feltételek, amelyek között az adott vállalkozás működik. Vállalkozás külső (makro) környezete: a külső, közvetett környezeti tényezők hatása kétféle módon érvényesül. Egyfelől bekerülhetnek a közvetlenül hat ó bel ső tényezők közé, másfelől ezek a közvetett elemek mindig biztosítanak egy kedvező vagy kedvezőtlen közeget a vállalkozások s zámára. Tehát a makrokörnyezet mindazon külső (makro-) környezeti tényezők összessége, amelyek részben direkt hatással bírnak a vállalkozás működésére,

részben közvetetten fejtik ki hatásukat.  Politikai- jogi k örnyezet: gazdaság és pol itika kapcsolata, politikai erőviszonyok alakulása, pol itikai s tabilitás, ál lami beav atkozások, kormányváltozások; jogi előírások sokasága és bonyolultsági f oka, gaz dasági j ogszabályok j ellege és irányultsága, k ereskedelmi j og, j ogi tiltások, magántulajdon védelme.  Technológiai k örnyezet ( K+F): a t ársadalom t echnikai, t echnológiai f ejlettsége, a k utatásra f ordított G DP há nyada és a k utatási-fejlesztési tevékenység színvonala határozzák meg a fejlesztési lehetőségeket a vállalkozásoknál, ezek kihatnak a termékek és szolgáltatások színvonalára, illetve a vállalkozás piacképességére. Döntő tényező a szellemi tőke is A fejlesztésben regisztrálható lemaradások a leszakadás, a perifériára szorulás veszélyét hordozzák magukba az ország és szervezetei, valamint a vállalkozások számára. 

Szociális-kulturális k örnyezet: összetett k ategória, s zámos el em k özül a l egfontosabbak a demo gráfia, az él etmód, a s zociális ér tékek, egészségügyi ellátás színvonala. A korai halálozás, természetes fogyás, megelőző egészségügyi ellátás hiánya miatt magas a táppénzállomány. Ezek mind plusz terheket tesznek a vállalkozásokra, csökkentve azok eredményességét  Gazdasági k örnyezet: ál lami gaz daságpolitika i ránya, k öltségvetési és adópolitika, t ámogatási r endszer, s zabályozó r endszer el emeinek összhangja, ál lam i ntézményrendszere, ál lami megr endelések. A gaz dasági k örnyezete szerepe korunkban egyre jellemzőbb, ez a nemzetköziesedés ( globalizáció – az üzleti lehetőségek áthelyeződése a nemzeti, regionális keretekből a világpiaci dimenzióba), mel y a legfontosabb változás a külső környezetben. Ide tartozik a multinacionális vállalatok működése, melyek a legjobban tudnak

alkalmazkodni a világkereskedelem pi aci i gényeihez. A gaz dasági k örnyezetbe t artozik az i nfrastruktúra f ejlettsége is A kultúra r egionális és nemz eti színeinek megőrzése (regionalizmus), ápolása hatékony eszköz a kultúra globalizálódásának féken tartására. A globalizáció káros hatásainak kivédésének l egígéretesebb út ja a gl obális, a l okális és a r egionális el emek bi zonyos egy ensúlyának megt alálása ( glokalizáció). Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 4 A vállalkozások nemz etközivé v álása az ok a a gl obalizáció j elenségének, és ez a k örülmény t eszi a v állalkozásokat a k orábbi időszakhoz képest még inkább környezetfüggővé. Nemzetgazdaság: adott ország földrajzi határain belül levő, vagy a határon kívüli, de tulajdonjogilag az országhoz tartozó gazdaság összessége. Alanyai szerint

Háztartások Vállalatok Állam, önkormányzat Nonprofit szervezetek Külföldi képviseletek Tulajdonviszonyai szerint Magántulajdon Állami tulajdon Közösségi tulajdon Nemzetgazdaság összetétele Gazdasági koordinációs mechanizmus szerint Piaci Bürokratikus Egyéb Újratermelési fázisai szerint Termelés Elosztás Csere (forgalom) Fogyasztás A nemzetgazdaság teljesítményének mérése: Bruttó hazai termék (GDP – Gross Domestic Product): az országban adott évben előállított, végső fogyasztásra szánt termékek és szolgáltatások összértéke. Jövedelemoldalról nézve nem más, mint az országban adott évben realizált bruttó jövedelem Bruttó hazai termék = bruttó kibocsátás – termelő felhasználás Bruttó hazai termék = új érték + amortizáció Bruttó hazai termék = bruttó nemzeti jövedelem – országa be és kiáramló jövedelmek Nettó hazai t ermék ( NDP – Net Domestic P roduct): az or szág t erületén k eletkezett

nettó j övedelmek összege. AGDP és az amo rtizáció különbsége, jövedelemoldalról új elsődleges jövedelmek összege. Nettó hazai termék = bruttó hazai termék – amortizáció Nettó hazai termék = nettó nemzeti jövedelem + országba be és kiáramló jövedelmek Nettó hazai termék = új elsődleges jövedelmek összege Bruttó nemzeti jövedelem (GNI – Gross National Income): az ország állampolgárai által adott évben realizált összes elsődleges jövedelem. Bruttó nemzeti jövedelem = a bruttó hazai termék + országba be és kiáramló jövedelmek Bruttó nemzeti jövedelem =nettó nemzeti jövedelem + amortizáció Nettó nemzeti jövedelem (NNI – Net National Income): a társadalom nettó, tiszta jövedelme. Ez fordítható fogyasztásra és a t ermelési eszközök bővítésére, ez osztható fel a termelési tényezők tulajdonosai között jövedelemként. Nettó nemzeti jövedelem = bruttó nemzeti jövedelem – amortizáció Nettó nemzeti

jövedelem = nettó hazai termék + be és kiáramló jövedelmek Bruttó nemzeti rendelkezésre álló jövedelem (GNDI – Gross National Disposable Income): adott évben, adott nemzet tagjai által kapott és fizetett származékos jövedelmeinek összege Bruttó nemzeti rendelkezésre álló jövedelem = bruttó nemzeti jövedelem – külföldről kapott transzferek – külföldre utalt transzferek Nettó nemzeti r endelkezésre ál ló j övedelem ( NNDI – Net N ational D isposable Income): adott év ben, adot t nemz et tagjai r endelkezésre álló jövedelmének új értéke. Nettó nemzeti rendelkezésre álló jövedelem = bruttó nemzeti rendelkezésre álló jövedelem - amortizáció Az ún. SNA - mutatószámok (System of National Accounts - Nemzeti Számlák Rendszere) összefüggései, valamint levezetése: GDP Belföldön megtermelt összes jövedelem Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások

gazdaságtanához 311-P/2003 GNI Belföldiek külföldön realizált elsődleges jövedelme Belföldiek otthon realizált elsődleges jövedelme Külföldiek belföldön realizált elsődleges jövedelme GNDI Külföldről kapott transzferek Belföldiek otthon felhasználható jövedelme Külföldre utalt transzferek 5 Bruttó kibocsátás - termelői fogyasztás Bruttó termék – amortizáció = Nettó hazai termék + belföldiek külföldről kapott elsődleges jövedelme - külföldiek belföldön kapott elsődleges jövedelme Bruttó nemzeti jövedelem – amortizáció = Nettó nemzeti jövedelem + külföldről kapott transzferek - külföldire utalt transzferek Bruttó nemzeti rendelkezésre álló jövedelem – amortizáció = Nettó nemzeti rendelkezésre álló jövedelem Végső felhasználás: az adott év folyamán képződött nemzetgazdasági teljesítményeknek az a része (annak az értéke), amelyik a s zemélyes és közösségi fogyasztásra,

tőkeképzésre, valamint nettó exportra (áruexport és áruimport különbsége) kerül. A növ ekedés-gazdaságtan alapvető kérdése: hogyan növelhető a gazdaság termelési kapacitása, illetve teljes f oglalkoztatás mel lett a b ruttó nemzeti termék (GDP). A gazdasági növekedés kétféle módon határozható meg és mérhető: a b ruttó hazai termék (GDP), i lletve a nettó hazai termék (NDP) adott időszakban történt növekedéseként, vagy az 1 főre jutó GDP, illetve NDP adott idő alatt történt növekedéseként. A reálkibocsátás és a jövedelem növelésének két legfontosabb módja:  az erőforrások intputjának növelése  adott inputok termelékenységének növelése. A br uttó haz ai t ermék minden évben a munkaerő input (ledolgozott ór a) és a munk a t ermelékenységének (dolgozói munka árára eső reálkibocsátás) függvényében alakul. Bruttó hazai termék = munkaórák száma * munka termelékenysége A munkaórák száma

a foglalkoztatott munkaerő létszámától és az átlagos munkahét idejétől függ. Termelékenység: a munka hatékonyságának az egységnyi munkaidő alatt termelt termékek mennyiségével meghatározott mértéke. Munkatermelékenység: az egy foglalkoztatott által előállított GDP vagy ipari termelés értéke. A munka termelékenysége függ:  a technológiai fejlődéstől  a dolgozók által használt tőkejavak mennyiségétől  a munkaerő minőségétől  a különböző inputok felosztásának, irányításának hatékonyságától. A gazdasági növekedés hajtóerői (munkaerő, munkatermelékenység, tőke) közötti összefüggések:  ha a munkaerő gyorsabban nő, mint a tőke, a termelékenység csökken, mert minden egyes dolgozóra kevesebb termelőeszköz jut.  ha a munkaerő gyorsabban csökken, mint a tőke, akkor a termelékenység növekedni fog. Munkaerő (munkaképesség): az ember azon szellemi és fizikai képességeinek

összessége, amelyek lehetővé teszik, hogy az egyéb erőforrásokkal céltudatos tevékenységet végezzen, dolgozzon. A munkaképes népesség szegmensei: A munkaképes népesség szegmensei Aktívak Inaktívak Foglalkoztatottak Munkanélküliek Foglalkoztatás: tágabb értelemben a keresőképes lakosság foglalkoztatott hányadát jellemző mutatószám, a gazdaságilag aktív személyek számának a teljes népességhez viszonyított aránya. Szűkebb értelemben a foglalkoztatott munkaképes korú lakosságon belül a bérből és fizetésből élő munkaerőállomány mértéke. Munkanélküliség akkor áll elő, ha a magánszektor, illetve állami szektor fogyasztása nem éri el a kívánt színvonalat. A pi aci v iszonyok szükségszerű velejárója, a munkaerőpiaci egyensúlyhiány eredője. A munkanélküliség öt lehetséges fajtája:  önkéntes, vagy szándékolt munkanélküliség: az aktív munkaerő adott feltételek mellett nem hajlandó munkát vállalni

(magasabb bért kér). Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 6  súrlódásos munkanélküliség: rövid távú munkanélküliség, amely az önkéntes munkahely-változtatásból, a munkahely keresés idejéből ered.  technológiai munkanélküliség: ha a technikai-, technológiai fejlődés miatt a termelékenység nő, csökken a munkaerő iránti kereslet.  strukturális munk anélküliség: ha a munkaerő-kereslet és -kínálat ös szetétele el tér egymástól s zakképzettség, f öldrajzi hel y, nemek , s tb. szempontjából.  konjunkturális munk anélküliség: ha a munk anélküliséget gazdasági v álság és v isszaesés v áltja k i. E gyütt j ár a s trukturális, t echnológiai munkanélküliséggel. Piaci verseny: a piaci szereplők egymás közötti viszonya saját elkülönült érdekeik érvényesítéséért, saját piaci pozíciójának erősítése

révén a piac többi szereplőjével szemben. A defláció az általános árszínvonal csökkenése. Az infláció az általános árszínvonal tartós növekedése és az egységnyi pénz vásárlóértékének folyamatos csökkenése. Ha az árak emelkednek, a fogyasztók vásárlóereje csökken, azaz az infláció csökkenti a pénz vásárlóerejét. Alapvető oka, hogy a társadalom többet fogyaszt, mint amennyit képes megtermelni. Fajtái:  Költséginfláció: az árak emelkedésének oka a termelési költségek gyorsabb növekedése a termelékenységnél.  Strukturális infláció: egy adott iparágban növekszik a kereslet a kínálathoz képest.  Kúszó infláció: az árak több éven keresztül tartó lassú emelkedése, amely évi átlagos üteme nem éri el a 10%-ot.  Vágtató infláció: az árak növekedése két számjegyű.  Hiperinfláció: ha a mérték meghaladja az évi 100%-ot. Vesztesei, szenvedő alanyai:  Fix pénzjövedelemmel

rendelkezők: mert reáljövedelmük csökken azáltal, hogy az ár emelkedés gy orsabb üt emben növ ekszik, mi nt a pénzjövedelmük.  Hitelezők: az általuk nyújtott hiteleket alacsonyabb vásárlóerővel rendelkező pénzben fizetik vissza.  Pénzüket megtakarító emberek: az árak emelkedésével csökken a megtakarított pénz vásárlóereje. Nyertesei:  Rugalmas pénzjövedelemmel rendelkező: adósok és a spekulánsok Költségvetés: olyan pénzügyi terv vagy elszámolás, amelyben szembeállítják a bevételeket és a kiadásokat egy bizonyos időszakra – általában egy gazdasági évre – vonatkozóan. Az állami költségvetés egyenlege a bevételek és kiadások különbsége.  szufficites: ha a költségvetés többlettel zár, vagyis a bevételek nagyobbak a kiadásoknál.  deficites: ha a bev ételek kisebbek a k iadásoknál. Az állam folyamatosan túlköltekezik, ezért kénytelen hi telt felvenni, ennek következtében államadósság

keletkezik.  egyensúly: amikor a bevételek összege megegyezik a kiadások összegével. A fiskális (költségvetési) politika a gazdaságirányítás egyik eszköze. A gazdaságban keletkezett újraelosztása révén befolyásolja a v állalkozások és a lakosság rendelkezésre álló jövedelem nagyságát és elosztását. Célja tehát az állami kiadások és bevételek nagyságának és összetételének alakítása a k ibocsátás és a f oglalkoztatás kívánt s zintjének e lérése ér dekében. Fő elemei a közkiadások és az adóztatás, az adópolitika, a z államadósság kezelése, felvétele és törlesztése. A monetáris pol itika mindazon c élok és es zközök ös szessége, amel yekkel az ál lam ( központi bank ) a mak rogazdaság c éljaival ös szhangban a forgalomban lévő pénzmennyiséget szabályozza. Eszközei: kötelező tartalékráta, refinanszírozási kamatláb, nyílt piaci műveletek A hazai államháztartás tételei (2002. év

szerint):  Bevételek: „intézmények” saját bev ételei, f ogyasztási- és jövedéki adó , t ársasági adó, v ám, j átékadó, s zja , i lleték, áf a, bá nyajáradék, vagyonból származó bevétel, adósságszolgálati bevétel, egyéb. Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 7  Kiadások: helyi önkormányzatok támogatása, családi szociális ellátások, egyéb kiadások, központi szervek kiadásai, központi beruházások, gazdálkodó szervek támogatása, fogyasztói árkiegészítések, lakástámogatások, TB hozzájárulás, céltartalék, általános tartalék, kormányzati rendkívüli kiadás, társadalmi önszerveződések támogatása, támogatási célprogramok. Fizetési mér leg: egy or szág v alamennyi nemz etközi dev izában és v alutában t eljesített f izetéseinek ös szesítése, a nemz etközi k apcsolatokból keletkező bevételek és

kiadások mérlegszerű szembeállítása. Külkereskedelmi mérleg: nemzetközi kereskedelmi mérleg, az adott időszak – általában egy gazdasági év – exportjának és importjának értékei a teljesített fizetés vizsgálata nélkül történő mérlegszerű összeállítása. A nemzetközi fizetési mérleg legfontosabb része A vállalkozás operatív környezete: Versenytársak Fogyasztók Szállítók ALKALMAZOTTAK A VÁLLALKOZÁS TULAJDONOSOK Érdekcsoportok Pénzügyi szervezetek Kormány Belső (mikro) környezeti tényezők:  Alkalmazottak: a vállalkozás munkaerő-szervezési és ellátási lehetősége.  Tulajdonosok, igazgatóság: befektetők, részvényesek, állami tulajdon aránya, igazgatóság összetétele meghatározó jelentőséggel bír.  Fogyasztók: fogyasztói szükségletek figyelembe vétele a jobb piaci helyzetbe kerülés érdekében.  Szállítók: a cég viszonya a szállítókkal, a cég fizetőképessége, az ár a

határidőre történő szállítás kitüntető jelentőségű.  Versenytársak: figyelni kell a környezetre, hogy a piacon megszerzett versenyelőnyöket ne veszítse el a vállalkozás.  Pénzügyi szervezetek: a vállalkozás pénzigényét biztosítják.  Kormányzat: törvények, rendeletek, szabályozók, adók és támogatások komoly hatással vannak a vállalkozások döntéseire.  Érdekcsoportok: érdekképviseletek, melyek támogathatják vagy akadályozhatják a vállalkozás működését. (szakszervezetek, kamarák) Környezeti elemek három szintje: Makrokörnyezet (társadalom, pénzügyi intézmények, kormányzat) Versenykörnyezet (szállító, fogyasztó, vevő, versenytárs) Infrastruktúra (hardver, hálózati technológia, Internet, tanácsadás, e-kereskedelmi szoftver, multimédia, portál, kereskedőház) A vállalkozás működésének érintettjei (stakeholderek) az ok a s zervezetek, c soportok, egy ének, ak ik t artós,

kölcsönös és l ényeges kapcsolatba kerülve a v állalkozással, annak működését érdemben befolyásolhatják, v agy ér dekeltek annak t evékenysége k övetkezményeiben. K ét nagy csoportja: 1. Belső érintettek: eltérő érdekkel rendelkeznek a vállalkozásban  Tulajdonosok: a befektetett tőkéjük növekedésében, és a vállalkozás nyereséges működtetésében érdekeltek. Lehetnek természetes személyek, i lletve i ntézményi t ulajdonosok ( állam, bank , v állalat). Tulajdonosok mutatószámai: eredmény jellemzői, tőkejövedelem megoszlása, piaci jelzőszámok. Befektetők mutatószámai: likviditás, adósság, adósságszolgálat  Menedzserek: mu nkavállaló mivoltukból adódóan a szervezet folyamatos fenntartásában, stabil működésében érdekeltek. Döntéseivel leginkább befolyásolja a vállalat életét, céljainak megvalósulását, jövőjét. Mutatószámai: működéselemzés mutatói, eszközök jellemzői, működő tőke

jellemzői, eredmény jellemzői.  Alkalmazottak: alapvető érdeke személyes jövedelmük maximalizálásában érdekeltek. Céljaik nem kötődnek olyan szorosan a szervezeti célok megvalósulásához, mint a fenti csoportoké, mert a legkisebb a közvetlen ráhatásuk azok alakulására. Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 8 2. Külső érintettek:  Fogyasztók  Szállítók Piac  Versenytársak  Állam és i ntézményrendszere: t örvényi s zabályozás út ján k omoly mé rtékben bef olyásolja a gaz dálkodás f eltételeit, a v ezetés döntéseit. Beavatkozik a piaci viszonyokba konfliktushelyzetet idéz elő, de a vállalkozás is váratlan helyzetbe hozhatja a kormányzati szerveket (adófizetés, működő tőke behozatala vagy kivonása). Az állam emellett intézményei révén komoly felvevő piaca is a vállalkozások termékeinek,

szolgáltatásainak.  Helyi (regionális) közösségek  Hitelintézetek (pénzügyi szervezetek): a vállalkozás pénzigényét biztosítják  Érdekcsoportok, érdekképviseletek: támogathatják vagy akadályozhatják a vállalkozás működését  Természeti környezet A vezetés f ontos f eladata, hogy f elismerje a közvetlen és közvetett környezet különböző adottságát, melyek segíthetik, illetve k orlátozhatják a működését, javítsa a nem megfelelőket, megőrizze a versenyelőnyöket biztosítókat. A vállalkozás belső adottságai:  Méret (nagyság): kis-, közép-, illetve nagy vállalkozás. A mérethez kapcsolódó tényezők: a specializáció növekedése, írásbeli szabályozás növekedése, a decentralizáció erősödése, szervezeti formák.  Profil, tevékenységi kör: a vállalkozás által előállított termékek, szolgáltatások. Ismérvei: termékek/szolgáltatások összetétele, bonyolultsága;

termékek/szolgáltatások nemzetgazdasági ágazatok szerinti besorolása; termékek/szolgáltatások piacérzékenysége; termékek/szolgáltatások fejlesztés igényessége.  Piaci kapcsolatok jellege: milyen piaci szegmens számára szállít a vállalkozás (belföldi, külföldi).  Belső termelési és informatikai struktúra: gyártási struktúra, belső kooperációs kapcsolatok jellege, a termelőkapcsolatok konvertálhatósága. Belső kooperáción alapuló gyártási struktúra lehet: horizontális (a termelőkapacitások között nincs, vagy minimális a kapcsolat); vertikális (az egyes kapacitások között szoros együttműködés valósul meg); vegyes szerkezetű (a kettő kombinált alkalmazása).  Telepítési helyzete: a vállalat egy telephelyen, vagy ugyanabban a helységben több telephelyen, vagy földrajzilag is elkülönült telephelyeken működik. Régióbeli különbségek, infrastrukturális különbözőségek hatása a szervezetre 

Szervezet eredete: a vállalkozás létrejöttének körülményei, jellemzői, a tulajdonlásban bekövetkezett változások és az örökölt feltételek mind érzékelhető hatást váltanak ki. A v állalat a v állalkozás s zervezeti kerete. A szervezeti f orma kiválasztásánál azt a s zervezeti f ormát kell figyelembe v enni, amel y l egjobban igazodik a vállalkozás jellegéhez, és biztosítja annak hatékony működését. A típusnál figyelni kell, az egyes típusok sajátos jellemzőire (törvényi szabályozás), előnyeire és hátrányaira. A magyar vállalkozások szervezeti típusai:  Állami vállalat  Egyéni vállalkozás: belföldi természetes személy üzletszerű - saját nevében és kockázatára, rendszeresen, haszonszerzés céljából folytatott gazdasági tevékenysége. Felelőssége korlátlan, egyedüli tőkebefektető, egyedül hozza meg a működésre vonatkozó döntéseket Vállalkozói igazolvánnyal végezhető tevékenység, tipikus

formái a kisvállalkozásoknak.  Társas vállalkozás: két vagy több tulajdonos által alapított személy és/vagy tőkeegyesülés jellegű üzleti vállalkozás, ahol a partnerek osztoznak az eredményen és a vezetés felelősségén (Chikán Attila).  Jogi személyiségű társas vállalkozások o Gazdasági társaságok 1. Részvénytársaság: nagy létszámú, tőkeerős társaság Előre meghatározott alaptőkével rendelkezik, mely előre meghatározott névértékű részvényekből áll, és ez nem lehet kevesebb 20 000 000 forintnál. A t agsági j ogról f orgalomképes ér tékpapírt állítanak ki. Ez a r észvény, amely a tagsági jogokat önmagában testesíti meg A részvény átruházásával a t agsági viszony is könnyen átruházható. 2. Korlátolt felelősségű társaság: nem túl nagy taglétszámú, de viszonylag tőkeerős gazdasági vállalkozás Előre meghatározott összegű törzsbetétekből álló törzstőkével (500. 00 0 F t)

alakul, amelyeknél a tag felelőssége a társasággal szemben a Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 9 törzsbetétre és a társasági szerződésben esetleg megállapított egyéb vagyoni hozzájárulásra terjed ki. A t ársaság kötelezettségeiért a tag egyébként nem felel. 3. Közös vállalat o Szövetkezet o Egyéb jogi személyiségű vállalkozás  Jogi személyiség nélküli társas vállalkozások o Gazdasági társaságok 1. Közkereseti Társaság: jogi személyiséggel nem rendelkezik A társasági szerződéssel a társaság t agjai ar ra v állalnak kötelezettséget, hogy korlátlan és egyetemleges felelősségük mellett közös gazdasági tevékenységet folytatnak, és az ehhez szükséges vagyont a társaság rendelkezésére bocsátják. Kkt elemei: a tagok korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a társaság kötelezettségeiért a tagoknak személyes

közreműködéssel kell részt venniük a társaság tevékenységében a társaság valamennyi tagja köteles vagyoni hozzájárulás szolgáltatására a társaságnak nincs tagoktól elkülönült szervezete A kkt két alfaja: a gazdasági munkaközösség, illetve a jogi személy felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösség. 2. Betéti társaság: a társasági kötelezettségekért legalább egy tag (beltag) felelőssége korlátlan, legalább egy másik tag (kültag) felelőssége pedig v agyoni bet étje m értékég k orlátozott. A kültag személyes közreműködésre nem kötelezett Törvény s zerint önálló társasági forma, de a kkt szabályai vonatkoznak rá. o Egyéb vállalkozás 1. Művészeti alkotóközösség 2. Építőközösség 3. Társasház A vállalkozási forma megválasztáskor mérlegelendő szempontok:  Típusa tőke- vagy személyegyesítő, vagy a kettő kombinációja  Felelősség kérdése  Személyes

közreműködés  Vállalkozás mérete  Kedvezmények, támogatások, számviteli- adózási egyszerűsítések vagy kedvezmények Vállalkozási formák előnyei és hátrányai: Vállalkozási forma Egyéni vállalkozás Előny alapítás, megszüntetés egyszerűsége egyszemélyű nyereség adókedvezmények függetlenség Társaság alapítás egyszerűsége korlátolt felelősség vezetői munkamegosztás lehetősége jogi szabályozottság jelentősebb tőke- és hitelforrások adózási előnyök korlátozott felelősség széles körű tőkebevonási lehetőség adókedvezmények tulajdonoscsere egyszerű mgt-től elkülönülő tulajdonlás Részvénytársaság Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 Hátrány szerényebb nyereség sokoldalú követelmények nehézkes hitelszerzés korlátlan felelősség magas kockázat nyereség megosztása személyi konfliktusok

lehetősége munkavégzés, vezetés egyenetlensége alapítás bonyolult magas belépő a kezdéshez nyilvános adatszolgáltatás megfelelő cégméret szükségessége 10 A magyar gazdaság fejlődésének állomásai (1987-2002) 1. Pangás és reformok (-1992): a GDP alig növekszik, a fogyasztás, felhalmozás stagnál, az ország minden erőfeszítése a meg-megújuló külső egyensúlyvesztés leküzdésére, a külkereskedelmi mérleg kiegyensúlyozására irányul. Ezen igyekeztek változtatni a rendszerváltozás során bevezetett r adikális r eformokkal, v agyis az i mport l iberalizálásával, a v állalati t ámogatások megs züntetésével, t úl s zigorú c sődtörvény és egyéb szabályozások bevezetésével. A vállalatok nagy része tönkrement, radikálisan megnőtt a munkanélküliség, nagymértékű infláció keletkezet, reáljövedelmek csökkentek, csökkent a fogyasztás, mérséklődött a felhalmozás. 2. Egyensúlyvesztés ( 1993-94): a

fogyasztás lényegében nem változott, azonban a bruttó felhalmozás jelentős mértékben megnövekedett. Ezáltal az import fokozódott, míg az export lényegében szinten maradt, mely következtében a külkereskedelmi mérleg hiánya ugrásszerűen megnőtt. A beavatkozás elkerülhetetlenné vált 3. Stabilizáció (1995-96): reálbérek nagymértékű csökkenése. A stabilizációs csomag részét képező valutaleértékelés (túlértékelt volt a forint) javította a külkereskedelmi egyenleget, hatására az import alig, míg az export jelentősen nőtt. Erőteljes tőkebeáramlás indult el A stabilizáció csupán rövid távon volt sikeres, mivel hosszú távon nem oldotta meg, hogy a rendszerváltást követő piacnyitás után a fejlett ipari országok cégei kiszorították a kevésbe versenyképes hazai vállalkozásokat, mind export mind belföldi viszonylatban. 4. Fellendülés (1997-2000): a fogyasztás és felhalmozás fellendülése, különösen a

háztartások vonatkozásában. Beruházások növekedése Az impozáns felgyorsulás három tényezőre vezethető vissza: stabilizációs időszakban elért eredmény (külső egyensúlyi helyzet javulása), a lakosság reáljövedelmének növekedése és ennek következtében a háztartások keresletének számottevő bővülése, valamint a vámszabad területi gazdaság gyors felfutása és ennek erőteljes keresleti hatása a külkereskedelemre. 5. Korrekciós szakasz (2001-2002): felhalmozási kereslet visszaesése. A külső erőforrások beáramlására épülő dinamikus növekedés véget ér, és a magyar gazdaság növekedési dinamikáját egyre inkább a vámterületi gazdaság növekedési lehetőségei fogják meghatározni. Az ország jelenlegi egyensúlyi problémái abból fakadnak, hogy piacliberalizálás során a hazai vállalatok nem kapták kellő védelmet az országtól. A kiegyensúlyozott és viszonylag dinamikus fejlődés elérése érdekében

egyrészt segíteni kell a magy ar ex portáló v állalatokat a bban, hogy a világpiacon versenyképességüket növeljék (kard), másrészt segíteni kell a hazai piacra termelő vállalatokat, hogy elveszített itthoni piacaikat visszanyerjék, s ezáltal az ország túlzott importigényessége mérséklődjék (pajzs). II. AZ ÜZLETI VÁLLALKOZÁSOK MŰKÖDÉSE 2. 1 Stratégiai alapok A vállalat alapvető célja a fogyasztói igények kielégítése nyereség elérése mellett. A vállalat küldetése az alapvető cél elérésének „hogyanjára” ad választ. A vállalat küldetése kifejezi és körülhatárolja a vállalkozás működési körét, és megkülönböztető jegyeket ad más vállalatokhoz képest A küldetéssel rendelkező vállalatokat áthatja a közös jövő tudata, amely képes a vállalat összetartására, a cselekvési egység biztosítására. A küldetés és a jövőkép képes vezérelni a kisebb szervezeti egységekben meghozott döntéseket,

sőt belső értékrenddé válva vezetői utasításokat is kiválthat. Mikroökonómiai f elfogás s zerint a vállalat olyan gaz dasági s zervezeti al apegység, amel y el különülten g azdálkodik, a gaz dasági él et más szereplőihez a piac közvetítésével kapcsolódik, miközben pénzjövedelem szerzésére, annak növelésére törekszik. A szervezeteknek vannak saját céljaik, amelyek nem az egyéni célok integrálásával jönnek létre, de nem is teljesen függetlenek azoktól. Szervezeti célok tulajdonságai:  a szervezeti célok hierarchikusan strukturáltak, azaz meghatározhatók a szükséges tevékenységek és ezek célszerű elrendezése.  az egyéni céloknak összeegyeztethetőeknek kell lenniük a vállalti célokkal, valamint a szervezet hatékony működésével.  fölérendelt célok létezése, amely megvilágítja azt a képesség, amellyel a szervezet rendelkezik, az egyének nem. A vállalati célrendszer többdimenziós, egy része

hierarchiát m utat, más része egymás mellé rendelten működik. A célrendszer egy nézőpontból vizsgálva hierarchikus képet mutat. Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 11 A vállalati célstruktúra: Küldetés Távlati cél fogyasztói igények Alapvető cél hogyan éri el a vállalat mit kell teljesíteni irányítási célok Közvetlen cél kielégítése nyereségesen az alapvető célt a küldetéshez (feladatok) Operatív célok akciók eredménye A célok struktúrálhatók funkciók szerint, ezek a funkcionális célok (marketing, fejlesztési, beszerzési, stb.) A tulajdonosok célja a vállalkozás nyereséges működtetése. A tulajdonosok lehetnek természetes személyek, vagy intézményi tulajdonosok (állam, bank), akik képviselőik útján vesznek részt a vállalat irányításában. A menedzser az, aki döntésével leginkább befolyásolja a

vállalt életét, céljainak megvalósulását, jövőjét. Céljuk a vállalkozás eredményessé tétele A munkavállaló célja nem kötődik szorosan a szervezeti célok megvalósulásához. A magasabb jövedelem elérésében érdekelt a munkavállaló A szervezeteket két alapvető struktúra jellemzi: a hierarchikus felépítésű szervezeti st ruktúra és az ellátandó t evékenységek e gymásutániságát kifejező folyamatstruktúra. A célok, folyamatok és a szervezetek között meghatározott összefüggés és meghatározott sorrend határozható meg. Cél Folyamat Szervezet A célhierarchia alapján szükséges meghatározni a tevékenységeket, amelyek egymásutánisága alkotja a folyamatokat, amelyek nem lehetnek sem nagyobbak, sem számosabbak annál, amit a célelérés igényel. A folyamatok felosztása szerint megkülönböztető:  főfolyamatok: termelés, szolgáltatás  feltételi folyamatok: műszaki előkészítés, munkaügy, logisztika 

kisegítő – kiszolgáló folyamatok: üzemfenntartás, energiaellátás  irányítási folyamatok: vezetés, tervezés, szervezés, ellenőrzés A f enti hagy ományos f elosztás mel lett a f olyamatok f eloszthatóak ér téklánc al apján. Porter-féle ér téklánc szerint a v állalton bel üli f olyamatok működtetésének célja, hogy a végső fogyasztó igényeinek megfelelő, minél magasabb értéket képviselő terméket/szolgáltatást hozzunk l étre a vállalti működés során. A vállalkozás tevékenységének célja a többletérték létrehozása és realizálása Porter-féle értékláncmodell: Vállalati infrastruktúra Technológiamenedzsment Emberierőforrás-menedzsment Beszerzés támogató tevékenységek elsődleges tevékenységek Bemenő logisztika Termelés Kimenő logisztika PROFIT Marketing Értékesítés utáni és szolgáltatások értékesítés Vállalati stratégia válasz arra, hogy a vállalat alapvető célját hogyan, mi

módon valósítsa meg. A stratégiák összefüggésrendszere: KÖRNYEZET Iparág Versenyhelyzet Közvetlen környezet Akciókörnyezet Marketingstratégia Célpiacok Marketing-mix VÁLLALATI STRATÉGIA Ár Rugalmasság Minőség Megbízhatóság Szolgáltatás Innovációs stratégia Emberi erőforrás stratégia Termék Technológia Szervezet Munkaerő szükséglet Munkaerőforrás Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 Logisztikai stratégia Strukturális felépítés Infrastruktúra VÁLLALATI KÉPESSÉGEK Erőforrás Szaktudás Termékek Gépek, eljárások Termelés- és szolg. stratégia Termékek, technológia Irányítás, szervezés Pénzügyi stratégia Befektetés Finanszírozás 12 Chikán Attila szerint a formális stratégia lényeges tulajdonságai:  a vállalati stratégiának 3 lényeges eleme van: a legfőbb célok; tevékenység keretei, illetve

változásuk szabályai; programok a célok elérésére.  a stratégia fő elvekből (koncepciókból) és akciókból áll. A stratégia mindig jövőorientált  A stratégia részstratégiákból áll, amelyek hierarchikusan és mellérendelten kapcsolódnak egymáshoz. A stratégia szintjei:  vállalati (társasági) szintű stratégia: legfőbb célok, akciók, erőforrás-allokációk  stratégiai üzleti egység szintű stratégia: az egyes, jelentős, részben önálló piacra termelő üzleti egységek stratégiai céljainak megfogalmazása, alárendelve a vállalati fő céloknak  funkcionális stratégia: az egyes vállalati funkcionális tevékenységek stratégiai céljainak megfogalmazása alárendelve a vállalati fő céloknak Társasági szintű stratégia Társaság Üzletegység/divízió stratégia Funkcionális stratégia K+F Üzletegység Üzletegység Üzletegység Gyártás Marketing Személyzeti Pénzügy Funkcionális stratégiák és

a Porter-féle értéklánc: támogató tevékenységek elsődleges tevékenységek Bemenő logisztika Logisztikai stratégia Vállalati infrastruktúra Technológiamenedzsment Emberierőforrás-menedzsment Beszerzés Marketing Értékesítés utáni Kimenő és Termelés szolgáltatások logisztika értékesítés Termelési stratégia Logisztikai stratégia PROFIT Marketing stratégia A szervezeti célok hierarchikus rendszert alkotnak, így az alacsonyabb szintjei felé haladva a célok egyre konkrétabbak, az erőforrások működtetésével foglalkoznak és rövid távúak. A felső vezetés feladata a stratégiai célok lebontása az alacsonyabb szintekre A s tratégiai célok alacsonyabb szintű szervezet tervcéljaivá történő lebontása a tervcélok megf ogalmazási f olyamata. A munk ahelyi c élok azonosítása egy hat lépcsőből álló folyamat megvalósítását igényli. Az egyes lépések: 1. Mit kell tenni a kitűzött cél eléréséhez? 2. Miért kell

megtenni a lépéseket? (erőforrás-felhasználás indoka mi) 3. Mikor kell azokat megtenni? (idő és feladat végzés összehangolása) 4. Kinek kell megtenni? (milyen képességű, szaktudású szakember kell) 5. Hol kell azt tenni) (hol kell az erőforrásokat felhasználni) 6. Hogyan kell azt megtenni? (milyen munkamódszert kell alkalmazni) Összefoglalva A v állalati s tratégia hos szabb t ávra s zolgáló r endszerint í rásban r ögzített és k inyilvánított koncepció a vállalat célkitűzéseiről, a célkitűzések megvalósításához s zükséges különböző részterületi fejlesztési akciókról és az azok realizálásához szükséges – rendelkezésre boc sátandó – erőforrásokról. A stratégia készítés célja a környezetben megjelenő lehetőségek kihasználása, a veszélyek elhárítása, a bekövetkező változásokhoz történő alkalmazkodás és az üzleti kockázatok reális szintre csökkentése. A v állalati s tratégia k

apcsolódási f ormái, összefüggésrendszere: Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 13 1. Környezet Iparág Versenyhelyzet Közvetlen környezet Akció környezet 2 Vállalati stratégia Részterületeik (jellemzőik) Tartós versenyelőnyt biztosító tényezők: Ár Rugalmasság Minőség Megbízhatóság Szolgáltatás (kiegészítő) Lehetséges funkcionális stratégiák: Marketingstratégia Innovációs stratégia Emberi erőforrás stratégia Logisztikai stratégia Termelési és szolgáltatási stratégia Pénzügy stratégia 3. Vállalati képességek Erőforrások: Anyagi Információs Emberi Pénzügyi Szaktudás Termékek Eljárások (know-how) 2. 2 Marketing Marketing: olyan tevékenységrendszer, eszköz- és módszertár, amely érvényesíti a vállalkozás fogyasztó- és piacorientált szemléletét. Megfelelő termék, megfelelő helyen és áron, megfelelő

módon kínálva megfelelő embereknek. Jellemzői:  Olyan tevékenységek beindítása és működtetése, amelyek lehetővé teszik a fogyasztási és piaci igények megi smerését és c éltudatos befolyásolását  Fogyasztóorientált vállalatvezetői és dolgozói szemlélet, illetve tevékenység  Az egész vállalti működés és fejlődés olyan kultúrájának kialakítása és fenntartása, amely a fogyasztói igények kielégítését szolgálja  Olyan eszközök és módszerek eredményes alkalmazása, amelyek a fentiek minél teljesebb megvalósulását szolgálják. A marketing tevékenységrendszere: Marketingstratégia, tervezés A marketing vállalati működése Teljesítmény-elszámolás, értékelés, kommunikáció Fogyasztói szükséglet meghatározása Versenyhelyzet, versenytársak elemzése Fogyasztó kiszolgálása (marketingmix) Termékmarketing Ármarketing Értékesítési utak Marketingkommunikáció Marketingszervezet Piackutatás,

jelentések, elemzések Információk, ráfordítások, költségek A marketingstratégia mint funkcionális stratégia a vállalkozás stratégiájának integráns része. A sikeres marketingstratégia kialakításához meg kell értenie a vállalkozásnak a kiszolgált fogyasztói csoportok vevői magatartását és annak befolyásoló tényezőit. Fogyasztói döntéshozatal típusai: Alacsony ár - gyakori vásárlás rágógumi farmer személyi számítógép autó lakás Magas ár - ritka vásárlás Vállalat lehetséges vevőköre:  Egyéni fogyasztók köre: konkrét egyéni igényeikkel jelentkeznek keresletként. A vevők természetes személyek  Szervezeti piac: nagyobb értékű vásárlások. A vevők vállalkozások, kormányzati, önkormányzati szervezetek, non-profit szervezetek Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 14 A fogyasztói vásárlás lépései: A

szükséglet felismerése Az információszerzés összehasonlítása Értékelés Döntés a vásárlásról Vásárlás utáni értékelés A fogyasztói igényeket befolyásoló egyéb tényezők: Tényezők Szociális Pszichológiai Demográfiai Szituációs Hatások család, kultúra, társadalmi elhelyezkedés motiváció, attitűd, tanulás, személyiség kor, nem, családi állapot, jövedelem különleges körülmények (nem várt helyzet, időhiány A marketing környezete: Gazdasági koordinációk Szabályozás Termékmarketing Politika Ármarketing CÉLPIAC Marketingkommunikáció Társadalom Értékesítési utak Verseny Technológia A marketingstratégia – mint funkcionális s tratégia – összvállalati stratégiából s zármaztatható. C élja a v ásárlói ér dekeinek max imális figyelembevétele mellett érvényesíteni a vállalati érdekeket. A vásárlói és vállalati érdek: A vállalat érdekei Jövedelmezőség Profit Pozitív cash flow

Folyamatos likviditás Eladás csak a legjobb szegmensen Csak a legjövedelmezőbb termékek értékesítése Magas ár Kevés kedvezmény Kevés hiteladás Szabad promóció Kevés garancia A vásárló érdekei Kényelmes vásárlás Gyors vásárlás A termék elérhetőség (sok helyen, a közelben) Részletes, megbízható információ Figyelmes, empatikus kiszolgálás Széles választék Hasznos, tartós, megbízható termék Jó minőség Kedvező ár Árkedvezmény, hitelvásárlás Hatékony, gyors vevőszolgálat Marketingstratégia elemei:  Fogyasztói szükséglet meghatározása  Versenyhelyzet és versenytársak elemzése  Fogyasztó kiszolgálása Fogyasztói szükségletek meghatározása:  Piac szegmentálás ( piac részekre bontása): a vállalkozás szempontjából lényeges ismérvek szerint részekre osztja részpiacokra a piacot. A részpiacok fogyasztói igény szempontjából viszonylag homogének, igénylik a v állalat termékeit és

megfelelnek a v állalat termelési feltételei adottságainak, erőforrásainak és a jövendő növekedés várható területeivé válhatnak. Piac jellege:  Potenciális piac: bizonyos termékkör, szolgáltatás iránt egyáltalában érdeklődést mutató fogyasztók összessége.  Elérhető piac: fizetőképes, termék/szolgáltatás iránt érdeklődő vásárlóképes fogyasztók összessége  Célpiac: a vállalat által konkrét termékével, szolgáltatásával kielégítendő fogyasztói kör, amelyik az elérhető piac része vagy egésze. Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 15  Célpiac kiválasztása: melyek azok a s zegmensek, ahol a v állalkozás a f ogyasztói igényeket kielégíti. Figyelembe kell venni a t ermékeket, a technológiát és egyéb belső tényezők színvonalát, valamint a versenytársakat, mint külső tényezőt.  Pozicionálás:

meg kell határozni az egyes célpiacokon megjelenő termékek tulajdonságait a versenytársakéhoz képest, meg kell fogalmazni a versenyelőny tényezőit, hogy a fogyasztó ezt a terméket vásárolja meg. A termék célpiaci pozicionálása: saját termék tulajdonságai fogyasztók értékelése POZICIONÁLÁS versenytársak ajánlatai. A stratégia pozicionálás hat alapelve: 1. Helyes cél megállapítása: a befektetés hozama hosszú távon kiemelkedő legyen Ez biztosítja a valós gazdasági értéket Gazdasági érték akkor termelődik, ha a vásárlók hajlandóak az előállítási költségnél magasabb árat fizetni egy termékét vagy szolgáltatásért. 2. Versenyzési mód meghatározása: amellyel egyedülálló értéket nyújthatunk meghatározott célokra egy bizonyos vásárlóközönségnek 3. A stratégiának egy megkülönböztető értékláncban kell teste ölteni A vállalatnak a riválisoktól eltérő módon, egyedülálló értékajánlatához

igazodva kell kialakítania gyártási, logisztikai, szolgáltatásteljesítési, marketing-, emberi-erőforrás- menedzsment tevékenységeit. 4. Tartalmazzon szinergiából származó előnyöket: le kell mondani néhány termékjellemzőről, szolgáltatásról vagy tevékenységről, hogy elkülönüljön a többi terméktől. 5. A stratégia meghatározza a tevékenységek egymáshoz való illeszkedését A vállalat tevékenységeinek kölcsönösen erősíteniük kell egymást. Az illeszkedés növeli a versenyelőnyt és megnehezíti a stratégia utánzását 6. Folyamatosság, irányítás: Meg kell határozni egy megkülönböztető értékajánlatot, amely mellett mindig kitart, még akkor is, ha ez zel elmulaszt bizonyos lehetőségeket. Versenystratégia: a vállalkozás által elérendő piaci pozíció, az erőforrások háttere, a piacon elfoglalt helye és egyéb adottságai alapján. A piacon elfoglalt helyük alapján a vállalkozások négy lehetséges stratégia

közül választhatnak:  Piacvezető: az a vállalat, amelynek az adott piacon a legnagyobb a részesedése, általában diktálja az árakat, és versenyelőnyben van a versenytársakkal s zemben az új t ermék bev ezetésében. Célja: a célpiac és azon belül saját részesedése bővítésének vagy saját elért pozíciójának megszilárdítása.  Piackihívó: az a vállalkozás, amely felfutó pozícióban van, de nem piacvezető, amely erőteljesen törekszik a piaci részesedés növelésére. Támadó stratégiát alkalmaz. Célja: piaci részesedésének növelése, esetlegesen vezető pozíció átvétele Eszközei: behatoló ár politika, árcsökkentés, választékbővítés, új kiegészítő szolgáltatás, új termékkör.  Piackövető: a meglévő piaci részesedését, piaci pozíciójának fenntartására, stabilizálására törekszik. A t echnológia f ejlesztése elengedhetetlen s zámára, a mar keting eszközökben általában követő,

elfogadó magatartás. Célja: piacbővítés, adódó új piacokra történő belépés.  Meghúzódó: ál talában k is- és k özép-vállalkozások, amel yek a c élpiac egy -egy s zegmensére s pecializálódtak. Célja: s peciális pi aci szegmensek, piaci rések kiválasztása, valamint a piaci rések hatékony kiszolgálása. Marketingmix ( 4P): azon el veknek é s t evékenységeknek a r endszere, amelyik a mar ketingszemlélet megv alósulását bi ztosítja a v állalkozásnál, másrészt pedig azoknak az eszközöknek, módszereknek az összessége, amelyet alkalmaz a vállalat gyakorlati marketing munkájában.  Product – termék  Price – ár  Place – értékesítési hely  Promotion - marketingkommunikáció Termék (Product): legfontosabb jellemzője, hogy a fogyasztói igény kielégítésére alkalmas. Termékmarketing:. eszközök és módszerek összessége, amely a t ermékek körének és tulajdonságainak meghatározására,

illetve a f ogyasztónak való bemutatására szolgál. A termékmarketing feladatai:  Az egyes termékek, szolgáltatások mögött létező szükségletek feltárása  Új fogyasztói igények felkeltése Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 16  Fogyasztói igényeknek megfelelő termékválaszték kialakítása: o Termékmix meghatározása Felkínált termékvonalak és egységek kialakítása Termékvonalak közötti konzisztencia vizsgálata o Termékmix szélesítése Termékmarketing Chikán szerinti három eleme:  Termékszerkezet (portfólió): k ialakítása a v állalkozás egy ik l egalapvetőbb stratégiai döntése. Leh et horintális (fogyasztói s zükségletek oldaláról), illetve vertikális (a választható tulajdonságok oldaláról).  Termékéletciklus: az, az idő, amíg a termék a piacon tartózkodik. Szakaszat az egyes fázisok árbevételi

és jövedelmezőségi adatai segítségével lehet megközelítően meghatározni. Szakaszai:  Bevezetés: a forgalom általában lassabban nő, mint bevezetéssel kapcsolatos kiadások, ezért még a termék többnyire veszteséges. A stratégiai cél, hogy a terméket a vevők megismerjék, elfogadják, valamint fejlesztések.  Növekedés: a piac már elfogadta a terméket, gyorsan nő az árbevétel és a nyereség. Ekkor folytatni kell az intenzív reklámhadjáratot, a terméket tovább kell korszerűsíteni, és árat mérsékelni kell. Cél: új piaci szegmensek meghódítása  Érettség: az á rbevétel növ ekedése eléri a c súcspontját, a k öltségek csökkennek, a nyereség növekszik. Amikor a piac telítődik, akkor a ny ereség f okozatosan c sökkeni k ezd. S tratégia: ár ak v áltoztatása, t ermékdiverzifikáció ( kapcsolódó t ermékek kínálása), személyes értékesítés bevezetése. Cél: költségcsökkentés, piaci részesedés

fenntartása  Hanyatlás: az árbevétel és a nyereség csökken. Stratégia: termék korszerűsítésével kihasználni a meglévő lehetőségeket, vagy a terméket, minél kevesebb ráfordítással, ki kell vonni a piacról.  Termék bemutatása (azonosítása): a vevők a terméket meg t udják k ülönböztetni egy mástól, az onosítani t udják, er re s zolgál a má rkázás, csomagolás vagy címkézés. Termékmarketing jellegzetes kategóriái:  Termékek legfontosabb jellemzői  Termékminőség  Piaci pozíció  Életciklus  Márka, márkanév  Csomagolás, címkézés  Garanciák  Kapcsolódó szolgáltatások Ármarketing: elvek és módszerek összessége, amelynek célja a vállalat által kínált termékek és szolgáltatások árának meghatározása és a piaci áreseményekre való reagálás módszerei kialakítása. Kotler szerint a vállalat árképzési stratégiájának hat fázisa van:  Árpolitikai c élok

k iválasztása: az ár politika a v állalkozás ál tal a f ogyasztóknak k ínált t ermékek, s zolgáltatások ár ának me gállapítására, továbbá a pi aci ár változásokra v aló válaszadás, r eagálás el veire, móds zereire v onatkozó v állalati el határozás, amel y ös szhangban k ell legyen a v állalat ál talános és ma rketingstratégiájával. A vállalati árpolitikából vezethetők le az árképzés céljai, illetve az alkalmazott árképzési módszer is. Az árképzés célja lehet: a pr ofit maximalizálása; árbevétel m aximalizálása; forgalomnövekedés; pi aci részesedés növelése; piac lefölözése; túlélés.  Kereslet meghatározása: a keresletgörbe írja le, azaz a fogyasztó és az ár viszonylatában a fogyasztó árérzékenységét fejezi ki.  Költségek becslése: az értékesíthető terméktömeg alsó határa függ a költségektől, ezért a vállalat legalább annyit szeretne értékesíteni, amennyi fedezi a

ráfordításait, ehhez pedig ismernie kell a költségek kapcsolatát a termelés, illetve értékesítés volumenével.  Versenytársak árképzésének elemzése: segítségével a vállalkozás meghatározza helyét a kereslet szabta maximum és a költségek szabta minimum között.  Árképzési módszerek kiválasztása: az előző fázisokban begyűjtött információk alapján határozhatja meg az árakat. S kinner s zerinti árképzési módszerek: Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 17  Költségorientált á r: v állalat s aját i smert k öltségeinek f igyelembevételével hat ározza me g az ár ait. A z ár at m eghatározhatja a termék teljes (ön)költségére felszámított nyereség segítségével, vagy pedig az ón. Közvetlen költségre vetített fedezeti összeg hozzáadásával. Induló ár tervezett árbevételarányos nyereség alapján (ÁR): ÁR =

AK + BK + GK + ÁK +NY Ár= közvetlen anyagktg + közvetlen bérktg és járulékai + közvetlen gépktg + közvetett, azaz általános ktg + tervezett árbevétel arányos nyereség Induló ár tervezett fedezeti hányad alapján (ÁR): ÁR = AK + BK + GK + F Ár= közvetlen anyagktg + közvetlen bérktg és járulékai + közvetlen gépktg + tervezett közvetlen ktgarányos fedezet  Versenytárs-orientált ár: a v állalat a versenytársak kínálati árai és saját termékének pozíciója alapján, a s aját költségei szabta minimum ár követelményre is tekintettel határozza meg a konkrét árat.  Keresletorientált: a vállalat a konkrét ár meghatározásakor figyelembe veszi a termék keresleti görbéjét felhasználva a kereslet árrugalmasságát. Több módszer is ismert, legismertebb a fedezeti elv alkalmazása Fedezeti elv: a legalacsonyabb értékesítési szint ( fedezeti pont), am ely mel let a t ermelés ös szes k öltsége megtérül. Ü

zembezárási po nt: az ár bevétel f edezi a v áltozó költségeket, vagyis a veszteség egyenlő az állandó költségekkel. Fedezeti pont: az árbevétel fedezi a teljes költséget (változó + fixköltség). Fedezeti pont = közvetlen azaz változó költség + állandó költség Fedezeti ponthoz tartozó mennyiség = fixköltség / (ár - változó költség) Üzemszüneti pont = változó, azaz közvetlen költség szintje Jövedelem Teljes jövedelem Nyereség Teljes költség Veszteség Fedezeti pont Mennyiség  Végső ár meghatározása: az előző árképzésekhez képest még több lehetősége is van a ténylegesen alkalmazható árak meghatározására. Értékesítési utak (elosztási csatornák):: azon elvek és módszerek összessége, amelyeken keresztül az előállított termék eljuthat a fogyasztóhoz. Tehát az értékesítési csatornák a vállalkozás termékei fogyasztókhoz való eljutatásának különböző módjait jelentik. Mivel a

legtöbb vállalat nem a végső fogyasztónak adja el termékeit, így közvetítő szervezeteket – nagy- és kiskereskedőket – vesz i génybe ár uja f ogyasztóhoz v aló eljuttatásához. A különböző elosztási utak különböző közvetítők igénybevételét jelenti Egyszerűsített sémája: Termelő Nagykereskedő Kiskereskedő Fogyasztó Az elosztási csatorna minősítésekor a fogyasztói kiszolgálás színvonalát, a vásárlói elégedettséget és a ráfordításokat veszik figyelembe. Marketingkommunikáció (Promotion): meghatározott feladatok kombinációja, melynek célja a vállalkozás célpiacán szereplő fogyasztó informálása és meggyőzése. A PR eszközök révén közvetlenül nem emelkedik a forgalom, nem nő az árbevétel A P R e redménye i nkább a v állalat i ránti bizalom erősödésében mérhető le. Feladatai:  Reklám: a fogyasztók és a közönség meggyőzésére alkalmazzák. Alaptípusai a márkareklám, a cégreklám

és a termékcsalád-reklám (a márka eml ítése n élkül). Reklámhordozók sokfélék lehetnek, ezek alkalmazásához megfelelő szakértelem szükséges (média, sajtó, plakát, Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 18 levelek). Sajátos változata a szponzorálás, ahol a vállalkozás azzal a céllal nyújt támogatást, hogy felhívja a figyelmet termékeire, vagy saját cégére ( sportversenyeken a reklámtáblák). A reklámozás célja kettős, egyrészt a fogyasztók tájékoztatása a termék, szolgáltatás tulajdonságairól, illetve előnyeiről, másrészt a fogyasztói döntés (választás) befolyásolása az előnyökre tekintettel, amelyet a v állalkozás terméke révén szerezhet meg, ha azt veszi meg.  Személyes eladás: alapvetően értékesítési ajánlattétel a potenciális vevővel való személyes találkozás során. Meghatározó jelentősége van az

eladó személyiségének, személyének, ezért kiemelkedő figyelmet kell fordítani ezen személyek kiválasztására, képzésére, ellenőrzésére, ösztönzésére.  Eladásösztönzés: minden pluszjuttatás, előny, amit a vevő a termék megvásárlásakor kiegészítésül kap. Akkor éri el legjobb hatást, ha más eszközökkel együtt alkalmazzák (reklám). Eszközei: áruminta, készpénz-visszatérítés, kuponok, utazási lehetőségek, nyeremények, stb  Közönségkapcsolatok ( PR): célja, hogy a fogyasztóban, a társadalomban kedvező megítélés alakuljon ki a vállalatról, annak termékeiről, alkalmazottairól. A P R es zközök al kalmazásának célja elsősorban a cég tevékenységének jobb megismertetése, a vállalat iránti bizalom növelése, hírneve erősítése vagy javítása. Eszközei: tájékoztató anyagok, prospektusok a vállalatról, termékekről; közszolgálati tevékenységek anyagi támogatása; kiállítások, versenyek,

rendezvények támogatása; médiakapcsolatok kialakítása és ápolása. Legújabb marketingeszköz:  Direkt marketing (DM): Előny Hátrány Levél Csomag, t ermékminta, dokumentum k üldési lehetőség Kiépült adat bázisok vannak Tetszőleges időpontban olvasható Nem interaktív Telefon Alkalmas párbeszédre, azonnali válaszra DM eszközök E-mail Hossza nem korlátozott Képküldési lehetőség Tetszőleges időpontban olvasható SMS A fiatalok szeretik Alkalmas párbeszédre, azonnali válaszra Alkalmas párbeszédre, azonnali válaszra Érkezhet alkalmatlan időpontban is Még nem épültek ki adatbázisok Vírusfertőzéstől tartva látatlanban kitörölhetik Kis teljesítményű hardvernél képletöltés hosszú A cím viszonylag gyakran változhat Még nem épül tek k i adatbázisok Hossza korlátozott Érkezhet al kalmatlan időpontban is A kommunikációs eszközök legjobban egymással kombinálva fejtik ki hatásukat. A vállalati marketing

eltérő lehet a cég profiljától, méretétől, működési helyétől és egy más tényezőktől függően. Marketingmix ( összefoglalva): a megvalósításra kerülő marketing tevékenység kereteinek súlypontjainak, eszközeinek meghatározása, a marketingstratégiát szolgáló elvek és eszközök összessége (repertoárja). A marketingmix elemei Termékmarketing Egyes elemek főbb részei Termékszerkezet Termékéletciklus Termékjellemzők (bemutatás) Árpolitika Ármarketing Értékesítési hely, elosztási csatornák Árképzés, ármódosítás Elosztási csatorna politika kialakítása Elosztási csatorna működtetése Reklámozás Marketing kommunikációs-mix Vásárlásösztönzés Személyes eladás Közönség kapcsolat (PR) Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 Egyes elemek jellemzői Összetartozó termékvonalak, termékválaszték, amit a vállalat

fogyasztóinak kínál Szakaszai: bevezetés, növekedés, érettség, hanyatlás Márka, csomagolás, címke, garancia. Árpolitikai célok: profit maximalizálás, forgalom-növelés, piaci részesedés-növelés, túlélés. Árképzés módszerei és alkalmazási időpontjai: Induló árképzés Árváltoztatás eljárásai Lehetséges elosztási csatornák értékelése, megfelelő kiválasztása Elosztási csatornák hatékonysága minősítése, elosztási hálózat módosítása Célpiaci fogyasztók tájékoztatása, döntéseik befolyásolása. Reklámhordozók kiválasztása Vásárlás ösztönzési eszközök alkalmazása (kupon, ajándék) Közvetlen eladó-vevő kontaktusban vevő személyes tájékoztatása, meggyőzése, ajánlattétel. Vállalati hírnév kedvező alakítása, médiakapcsolatok ápolása, tájékoztató anyagok a vállalatról. 19 Színvonalas marketingtevékenységhez jól kiépített információs bázisra van szükség. Marketingtevékenység

információs-bázis részei:  Belső beszámolórendszer (vezetői szint): adatokat és elemzéseket ad a marketing akciókról, azok költségeiről és eredményeiről  Figyelőszint: a környezetben beálló változásokról nyújt aktualizált adatokat  Kutatószint: piackutatás és egyéb tanulmányok készítése (környezettanulmány)  Analitikus szint: a felmerült költségekről és azok elszámolásáról nyújt információt A pi ackutatás célja a f ogyasztók igényeinek megismerése és az i génykielégítés l ehetséges módjainak feltárása. Elsődlegesen új termék bevezetésekor alkalmazzák, de alkalmas a marketingmix valamennyi elemének tanulmányozására is. A piackutatás folyamata: probléma definiálása kutatás tervezése adatgyűjtés adatelemzés eredmények megállapítása összegző megállapítások A marketingstratégia kidolgozási lépései (összefoglalva): 1. A vállalat külső környezetének marketing szemléletű

vizsgálata a. Vállalat tág környezetének elemzése Szabályozás változása Demográfiai helyzet tendenciái Természeti, társadalmi, politikai környezet b. Versenyhelyzet, versenytársak elemzése c. Vevők, szállítók, piac egyéb szereplőinek elemzése 2. Fogyasztói környezet és igények (piacok megkülönböztetése, szerepük értékelése) Egyéni fogyasztók piaca (fogyasztói vásárlási döntések szempontjai, lépései) Szervezet piac (döntési szempontok) 3. Fogyasztói szükségletek meghatározása a. Piac szegmentálása, részpiac megismerése Szegmens mérete, verseny viszonyai Szegmens növekedési üteme Szegmens átlagjövedelmezősége b. Célpiac kiválasztása c. Termék pozicionálása, saját pozíció meghatározása 4. Versenytársak elemzése (korábbi időszaki és várható magatartás szerinti osztályozás) 5. Versenystratégia meghatározása (alapstratégia megválasztása) 2. 3 Innováció Az innováció a f ogyasztói i

gények kielégítésének új , a k orábbinál magasabb minőségű módját jelenti. J S chumpeter s zerint az i nnováció a termelési tényezők új kombinációját jelenti. Az innováció alapesetei:  Új, a fogyasztók körében még nem ismert javak, vagy új minőségű javak előállítása.  Az adot t i parágban gy akorlatilag mé g i smeretlen t ermelési el járás bev ezetése, amel ynek az onban nem k ell új, t udományos f elfedezésen alapulnia.  Új piaci elhelyezési lehetősége megnyitása, ahol az adott ország iparága még nem volt jelen. Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 20  Nyersanyagok v agy f élkész ár uk új bes zerzési f orrásainak meg nyitása f üggetlenül at tól, hogy ez a bes zerzési f orrás k orábban i s l étezett, csupán nem tartották megfelelőnek, vagy most kellett kialakítani.  Új szervezet létrehozása vagy

megszüntetése. Az innováció alapvető belső tulajdonsága az újdonság, ami a vállalkozások működésének és fejlődésének természetes velejárója, valamint a vállalkozás a versenyképesség miatt rá van kényszerítve. Az innováció hatékonyságához elsősorban a környezetben lezajló folyamatokat, változásokat kell figyelembe venni (információs technológia, tudományos-műszaki fejlődés). A versenyképesség forrásai: Forrás Ár Megbízhatóság Minőség Szolgáltatás Rugalmasság Követelmény profit elérése erős árversenyben szállítás időbeli pontossága mennyiségi, minőségi megfelelés számlázás pontossága magas minőség termékteljesítmény javíthatóság, karbantarthatóság élettartam főterméket/szolgáltatást kiegészítő szolgáltatás nyújtása gyors reagálás a változásokra Megatrend: a gazdaság szereplőinek növekvő érzékenysége a környezeti problémák megoldása iránt. Stratégiai gondolkodás: korunk

kihívásaira a megfelelő válaszok megadása, hosszú távú innovációs tevékenység erre való felépítése. Az innováció tevékenységrendszere: Innováció környezete Stratégiatervezés Innováció megvalósítása Elszámolás- számbavétel Értékelés Kommunikáció Termék innováció Technológiai innováció Szervezeti innováció Termék-, technológia-, szervezetfejlesztés Tárgyi eszköz-fejlesztés, gazdálkodás Beruházás Üzemfenntartás Nyilvántartások (analitika) Elemzések Információk A vállalkozás külső érintettjei valamennyi csoport erősen érdekelt az innováció megvalósításában. A vállalkozások egyre inkább arra törekednek, hogy a fogyasztókkal és szállítókkal tartós együttműködést alakítsanak ki, és megismerjék innovációs kezdeményezéseiket. A versenytársak az innováció fő hajtóerői, ezért az odafigyelés, felkészülés a támadások kivédésére igen fontos feladat. Az állami v onatkozásban létezik

i nnovációt t ámogató ál lami gaz daságpolitika, amel y pr ioritásokat hat ároz meg az al ap- és al kalmazott k utatás legfontosabb területein, és mindezek finanszírozására a költségvetés meghatározott hányadát biztosítja. Az innovációs stratégia a vállalti stratégia legfontosabb r észe, funkcionális részstratégia. Innováció a jövőre irányultság, a megújulás, a fejlődés hordozója, anyagi alapjainak megteremtője. Innovációs stratégiák: Támadó Védekező Reagáló Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 Az innováció stratégiái Magas ráfordítások Nagy kockázat Siker esetén kimagasló eredmények Közepes ráfordítások Közepes kockázat Szerényebb eredmények Alacsony ráfordítások Kis kockázat Kis eredmény 21 Az i nnovációs stratégia felöleli az innováció mindhárom típusát, azaz a termék-, technológia- és szervezeti

innovációt, s ezek az ún. innovációs lánc k eretében v alósulnak meg. Az innovációs l ánc t ehát a v állalati t evékenységrendszer különböző elemeinek az innováció folyamata szerinti összehangolása. Az innovációs lánc: Marketing K+F Beszerzések Ötlettől Termelés Értékesítés Megvalósulásig Az egész lánc összefüggő tevékenységrendszere akkor lehet eredményes, ha a fogyasztók az új terméket vagy szolgáltatást a piacon elfogadják. Az innováció az ötlettel indul és a megv alósulásig tart. Az ötletgyűjtéssel kezdetét veszi a termékfejlesztési folyamat Ötletek származhatnak a vevőktől, saját kutatás-fejlesztésből, v ersenytársaktól, k iállítások v agy v ásárok r évén, s zakfolyóiratokból, s tb., azaz lehetnek belső, illetve külső indíttatásúak. A termékfejlesztés lépései: Ötletgyűjtés Nem Érdemes-e megvalósítani? Új ötlet kell Igen Terméktervezés Első piaci tesztelés Nem Érdemes

fejleszteni? A fejlesztés leáll Igen Termékfejlesztés Második piaci tesztelés Nem Érdemes termelni? A fejlesztés leáll Igen Termelés Piaci bevezetés A t ermékfejlesztési k oncepció a t öbbféle mó dszerrel f eldolgozott információk elemzéséből alakul ki. A v állalatok t öbbsége a s zámítógéppel támogatott terméktervezést (CAD) alkalmazza, mely során az adott termék tervezési folyamatának kivitelezése speciálisan kialakított szoftverekkel történik. A termelési technológiák fejlesztésére a termékfejlesztést követően kerül sor, de azzal össze is fonódhat. Lényege az új terméknek a gy ártásban való megvalósítása a megkívánt hatékonysággal. Követelményei:  a részegységek, alkatrészek számának csökkentése  a standard alkatrészek használata  az építőkocka elven alapuló (moduláris) tervezés  a több funkcióra alkalmas alkatrészek elkészítése A szervezeti i nnováció oka ál talában

az , hogy a k örnyezet-stratégia-szervezet k özött el lentmondások v annak, mel yeket a s tratégia k eretében tompítani kell vagy t eljesen meg k ell s züntetni. A t ermék-, i lletve t ermelésfejlesztés s okszor megk öveteli a s zervezet i nnovációját Az ú j, a bevezetésre v áró t ermelési-elszámolási móds zerek ( CAD, TQM) c saknem mi nden es etben i génylik a s zervezet v áltoztatását, i nnovációját. Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 22 Módszere az üzleti f olyamatok átszervezése ( BPR), mel ynek középpontjában az üz leti f olyamatok ( terméktervezés, a nyagáramlás, minőségbiztosítás) egész vállalatot átfogó, több funkciót együttesen kezelő lépései állnak. Jelentősége, hogy a folyamatot helyezi előtérbe, és ahhoz keresi a megfelelő szervezetet. A BPR az újraszervezés radikális módját követi, ezért kevés

vállalkozás meri alkalmazni A tárgyi eszközök a vállalkozások termék-előállítás szempontjából igen fontos vagyonrésze, amelyik anyagi formában is megtestesül. A vállalati vagyon igen kevésbé mobil része, amelynek elemei tartósan, több termelési perióduson keresztül szolgálják a vállalkozás üzleti tevékenységét. A tárgyi eszközök a vállalkozás részéről jelentős tőkebefektetést igényelnek, amely befektetés az eszközök tartós használata miatt kockázatosnak minősül. A tárgyi eszközök fejlesztésének stratégiája a vállalat egész stratégiájának fontos része A tárgyi eszközök a t ermelést közvetlenül vagy közvetett módon tudják szolgálni. Jellemzői:  A t artós has ználat mi att a ber endezések a has ználat s orán f izikailag elhasználódnak (fizikai kopás). Emellett az eszközök különböző csoportjainál eltérő mértékben kell számolni az ún. erkölcsi avulással is a gyors technikai fejlődés

következtében  A t árgyi es zközökbe t örtént be fektetés ér téke az el használódás ar ányában f okozatosan k erül át adásra a k észtermék ér tékébe. A z í gy elszámolt ér téket é rtékcsökkenési l eírásnak nev ezik, az az az é rtékcsökkenési l eírás a t árgyi es zközök ér tékcsökkenésének k öltségként való el számolása. A z értékcsökkenési l eírás a k orábban bef ektetett tőke megtérülése, amely esetén a megtérült összeg újrabefektethetővé válik. Az amortizációs kulcs az évi értékcsökkenési leírás összege a tárgyi eszközök bruttó vagy nettó értékének százalékban kifejezve.  A tárgyi eszközök volumene és műszaki színvonala meghatározzák a termelés műszaki-technikai színvonalát, a termékek előállítható mennyiségét, a termék minőségét, a munkaerő termelékenységét.  A tárgyi eszköz állomány létesítése, bővítése és cseréje, a tárgyi eszközökkel való

gazdálkodás jelentős tőkebefektetést igényel, komoly műszaki-gazdasági előkészítő munkával. Főbb csoportjai:  Ingatlanok: termőföld, telek, erdő, építmények, épületek, és használatukhoz szükséges felszerelések.  Műszaki berendezések, gépek, járművek: szállítóeszközök, számítástechnikai eszközök, termelő és egyéb gépek  Beruházások: ol yan f ejlesztések, a melyek i ngatlanok, gépek , be rendezések l étrehozásával, i lletve v ásárlásával k apcsolatosak, de még nem helyezték üzembe. A t árgyi es zköz f ejlesztési stratégia r észe az i nnovációnak, mer t egyenes f olytatását j elenti az i nnovációs l áncnak, a t ermék-és technológiafejlesztésnek, másrészt pedig nehéz elválasztani a v állalat egészének stratégiájától. A tárgyi eszköz fejlesztések közül kiemelkedik a beruházás s az üzemfenntartás folyamata. A beruházás olyan komplex műszaki- gazdasági t evékenység, amel y t árgyi

eszközök l étesítésére, pótlására, a meglévő tárgyieszköz-állomány bővítésére irányul. Főbb típusai: Jelleg szerint Alany szerint Szerep szerint Anyagi-műszaki összetétel szerint Finanszírozási forrás szerint Megvalósítási mód szerint Pótló beruházás Bővítő beruházás Kormányzati Önkormányzati Vállalati Háztartási Alapberuházás Járulékos beruházás Kapcsolódó beruházás Gép, gépi felszerelések Építési és szerelési beruházások Egyéb beruházások Saját forrásból megvalósított Idegen forrásból megvalósított Saját vállalkozásban végzett Megrendelés útján megvalósuló A beruházási folyamatban ellátandó tevékenységek – a stratégiai döntést követően – az előkészítés megkezdésétől a létesítmény teljes üzembe helyezéséig tartanak. A beruházások tevékenységrendszere: Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások

gazdaságtanához 311-P/2003 23 Beruházás előkészítése Beruházás megvalósítása Beruházási cél meghatározása Beruházási döntés előkészítése Műszaki tervek kidolgozása Telephely megválasztása Hatósági engedélyek beszerzése Tevékenységjegyzék összeállítása Átfutási idő számítása Építmények kivitelezése Gépek, berendezések beszerzése, kezelése Műszaki átadás-átvétel Üzembe helyezés Használatbavétel A projekt egyedi feladat megvalósítására létrehozott csoport, amely elkülönült erőforrásokkal dolgozik, önálló költségvetése van, tagjai különböző szervezetekből jöhetnek. A projektirányítás életciklusa: Előkészítés Projekt felállítása Végrehajtás Projektzárás Projektirányítási eszközök és módszerek: Projekterület Projektötlet Megvalósíthatóság Projektjavaslat Projekt felállítása Alkalmazási terület Szervezet Minőség Költség Idő Kockázat Ellenőrzés

Projektzárás A javaslat kidolgozása A projekt meghatározása A működési terület és az üzleti célok kijelölése A megvalósíthatóság elemzése Durva erőforrásbecslések Előzetes szerződéses tárgyalások Döntés a projekt beindításáról Projektvezető kijelölése és megbízása A projekt szervezetének és működésének kialakítása Általános tervezés Finomított erőforrástervek Induló értekezlet és szemle Jóváhagyás Részletezett tervek Munkaelosztás és -elfogadás Képzés és kommunikáció Formális felügyelet Az eredmények elemzése Újratervezés Problémamenedzsment Az eredmények bemutatása és elfogadása Értékelés Jótállás és garancia Módszerek Projektműhelyvita Induló szemle Induló értekezlet Termékelemzés Munkaelosztás adatszervezés Szerveztlebontás (OBS) Szervezetfejlesztés Minőségbiztosítás Minőségmenedzsment Elemzések Becslési technikák Költségelosztás (CBM) Tervezésértékelés (PERT) Kritikus

útvonal (CBM) Tervezésértékelés (PERT) Kockázatmenedzsment Munkaértekezletek Problémamenedzsment Elfogadó értekezlet Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 Eszközök Megvalósíthatósági tanulmány Projekt javaslat Projekt kézikönyv Projekt dokumentációs kézikönyv Mérföldkőterv Feladattáblák Információs rendszer Felelősségi ábra Minőségterv Minőségi kézikönyv TQM-technikák COCOMO Költségvetési terv Hálóábrák, bár-grafikonok Beszámolók, jelentések Nyomon követő ábrák, grafikonok Projektértékelő jelentés 24 Az üzemfenntartás a vállaltnál lévő tárgyi eszközök műszaki állapotának folyamatos fenntartása, j avítások, k arbantartás és f elújítás révén. Gondoskodik a tárgyi eszközök működőképességéről, a termelés megvalósításához.  rendszeres ellenőrzés: célja, hogy a gépek berendezések, épületek

állaga nyilvántartható legyen az üzemfenntartás tervezéséhez.  karbantartás, javítás, felújítás: Hibajavító karbantartás: meghibásodás után végzik el a szükséges munkálatokat. Ez nem felel meg az eredményes működés feltételeink Megelőző karbantartás: lehet f elülvizsgálat ut áni, naptári időszakonként végzett, használati idő szerinti, műszaki paraméterek alapján végzett, valamint tervszerű megelőző karbantartás (TMK). Javítás: a tárgyi eszköz minőségének lehető legteljesebb visszaállítása. A hiba mértéktől függően lehet: kis, közepes és nagy javítás Felújítás: a gép átfogó, általános javítása, generáljavítása.  pótlólagos korszerűsítések: a gép, berendezés eredeti használhatóságát, teljesítőképességét érdemben növeli. Karbantartási (felújítási) ciklus: valamely gépi berendezés új állapota és első általános javítása (felújítása), illetve két általános javítása

közötti idő. Elszámolási, nyilvántartási dokumentumok: Termékfejlesztés Technológiai fejlesztés Tárgyi eszköz gazdálkodás Rajzok (alkatrészrajz, munkadarabrajz, összeszerelési rajz) Darabjegyzékek (szerelési egységek, alkatrészek, nyersanyagok) Gyártmánycsaládfa (termékszerkezet) Művelettervek (munkafolyamatok leírása, sorrendje, normaadatok anyagra és időre, elő- és utókalkuláció alapadatai, határidő-tervezés) Gyártási lap Anyagkivételezési jegy Munkabérutalvány Szerszámutalvány Tárgyi eszközök egyedi nyilvántartása Állomány- és érték változások bizonylatai Tárgyi eszközök analitikus nyilvántartása Amortizáció elszámolása Tárgyieszköz-gazdálkodással kapcsolatos kimutatások Kivitelezési tervdokumentum, beruházási alapokmány Beruházások megtérülésének számítása Termelési kapacitások és kihasználásuk TMK-tervek Gépnyilvántartó kartonok Gépidő-kimutatások 2. 4 Emberi erőforrás-

gazdálkodás Az emberi erőforrás a vállalkozások által felhasználható kombinálható erőforrások egyike, amelynek szerepe a XXI. sz elejére felértékelődött a többi erőforráshoz képest. A vállalkozások legfontosabb erőforrása az általuk foglalkoztatott létszám munkavégző képessége lett Emellett a termékek-szolgáltatások versenyképességét meghatározó tényező a termékekben megtalálható szellemi hányad lett, v agyis az , hogy mi lyen mértékű a szellemi ráfordítás a termelésben. Az átalakulás kulcsfogalmai:  Integráció: az emberi erőforrás-gazdálkodás (EEG) szervesen beépül a vállalati, szervezeti stratégiába.  Elkötelezettség: arra a feltételezésre épül, hogy a szervezet ügyei iránt elkötelezett dolgozók elégedettek, magasabb teljesítményt nyújtanak, könnyebben alkalmazkodnak a szervezeti, strukturális változásokhoz.  Rugalmasság: a változásokra való gyors reagálás képessége, valamin a

munkaerő flexibilitása, konvertálhatósága.  Minőség: személyi állomány, valamint a termékek és szolgáltatások minőségét jelenti, amelyek változása alapvetően befolyásolja a cég külső megítélését, hírnevét, munkaerő-piaci vonzerejét. A vállalkozások számára gazdasági céljaik megvalósításához a legfontosabb erőforrás a munkavállalók munkavégző képessége. E zzel i s gazdálkodni kell. Az emberi erőforrás gazdaságtanának modern irányzata az emberi tőke (human capital) irányzat, amelynek tudományos alapját a magatartástudományok tanításai és eredményei jelentik. Az emberi erőforrás-gazdálkodás ( EEG) a szervezet t örekvéseit és a munkavállalók el várásait egy máshoz i gazítja, az esetlegesen előforduló egyensúlytalanságokat tompítja vagy kiküszöböli. Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 25 EEG jellemzői:

 Az emberek célokkal, tervekkel, vágyakkal rendelkeznek  Növekszik elvárásuk a munkakörülményekkel kapcsolatosan  A munkahelyre saját egyéni céljai kielégítésére lép be  Saját teljesítményét szabályozni képes  Mozgásba hozza az összes egyéb erőforrást  Önálló, egyedi munkavállalói stratégiát érvényesíthetnek (inkl. Kilépés a munkahelyről) EEG funkciói:  munkaerő vonzása: szükséges munkaerő megszerzése  munkaerő megtartása: hatékony ösztönzési rendszer alkalmazása  munkaerő motiválása: korszerű vezetési elvek alkalmazása  munkaerő hasznosítása: teljesítmény meghatározás és értékelés Az EEG célja:  a szervezeti stratégia megvalósításához szükséges emberi erőforrás biztosítása mennyiségben és összetételben, a szaktudás fejlesztése, a munkatársak motiválása  olyan szervezeti kultúra, munkahelyi légkör kialakítása, mely ösztönzi a munkatársak közötti

együttműködést és a s zervezeti célokkal való azonosulást  a munkatársak szakmai ismereteiknek és képességeiknek ésszerű hasznosítása  gondoskodás az alkalmazottakkal szemben törvényben előírt, ill. vállalt jogi és szociális kötelezettségek maradéktalan teljesítéséről Az EEG főbb tevékenységei: Humán stratégia Tervezés Emberierőforrás-gazdálkodás működése Teljesítmény-elszámolás Nyilvántartás Információ Kommunikáció Stratégia tartalma Stratégiatípusok Munkaerő-bér tervezés Munkaerő biztosítása Munkaerő hatékony foglalkoztatása Bér- és jövedelemgazdálkodás Ösztönzés Munkaügyi kapcsolatok Munkaügyi nyilvántartások Munkautalványozás Munkaidő-nyilvántartás Munkabérek, jövedelmek elszámolása Bérköltségek felosztása Humán kontrolling Szükséges mun kaerő biztosítási tevékenység: a vállalkozás adott időszaki munkaerő-szükségletének megh atározása, a hi ányzó – szükséges

– létszám megszerzése, munkába állítása, a munkaerő-állomány fejlesztése, képzése, át, illetve –továbbképzése, a munkaerő mozgás irányítása az üzleti, illetve a stratégiai tervek megvalósulása érdekében. A tevékenység jellemzői: Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 26 Munkaerő-szükséglet meghatározása Szükséges létszám biztosítása Munkaerő-fejlesztés, - képzés 1. C él: a t ervezett f eladatok végrehajtását biztosító l étszám m ennyiségének és összetételének meghatározása 2. Munkaerő-tervezés egyensúly teremtés a termelés, a t ermelékenység és a l étszám között. 1. Szükséges és rendelkezésre álló létszám m ennyiségi és összetétel szerinti összevetése. 2. E ltérések ( különbségek) meghatározása – hiány/többlet szakmánként 3. A munkaerő-tervezés módszerei: I. Fizikai

foglalkozásúaknál:  Normaóra s zükségleten al apuló létszámmeghatározás  Berendezések működtetéséhez szükséges – előírt – létszám alapján  Ellátandó f unkciók e lemzésével, tevékenységek időigénye meghatározásával  Kiszolgálási nor mák felhasználásával II. Szellemi foglalkozásúaknál  Munkakör elemzés  Bázis alapú elemzés 3. Hiány/többletkezelés módszerei: átcsoportosítás átképzés létszámcsere létszámfelvétel létszám leépítés 4. L étszám f elvétel – toborzás lebonyolítása: munkakörök meghatározása felvételi eljárás kiválasztása hirdetés feladat kiadás jelentkezők közül a legmegfelelőbb kiválasztása beillesztés 1. Munkaerő fejlesztés kiindulópontjai:  ismeretek szerzése az egyénről, céljairól  munkaköri követelmények pontos meghatározása  rendszeres t eljesítményértékelés végzése 2. S zemélyre s zóló életpálya, i lletve karrierterv

összeállítása Munkaerő-mozgatás irányítása 1. Munkaerőmozgás csoportosítása: belső munkaerőmozgás külső munkaerőmozgás 2. Munkaerőmozgás kategóriái: fluktuáció mobilitás 3. K épzési t erv elkészítése és v égrehajtása teljesítményértékelés segítségével Fizikai munkaerő-szükséglet meghatározása normaóra-szükséglet alapján: Fizikai létszámszükséglet = tervezett mennyiség * termelés nomraóra-szükséglete 1 fő által ledolgozandó normaórák száma * éves tervezett átlagos teljesítményszázalék Humánerőforrás-stratégia: a vállalat általános stratégiájának megvalósítását segítő funkcionális stratégia, amelynek középpontjában a s tratégia megvalósításához szükséges munkaerő biztosítása áll. Tartalma a következő lehet:  A vállalat alaptevékenységéhez szükséges munkaerő mennyiségének, szerkezetének és minőségi összetételének számszerűsítése 

Munka-erőszükségletet kielégítő munkaerőforrások meghatározása  Vállalkozás munkaerő-piaci pozíció fenntartását és javítását szolgáló programok kidolgozása A belső adottságok, képességek alapján meghatározhatók különböző követendő stratégiák. A munkaerő-jellemzők függvényében a következő stratégiatípusok azonosíthatók:  Belső fejlesztési stratégia: célszerű előirányozni, az értékes és a munkaerőpiacon nehezen megszerezhető szituáció esetében.  Felvásárlás típusú stratégia: ha a munkaerőpiacon viszonylag könnyen elérhető a munkaerő, és nem nehezíti a vállalati stratégia kialakítását.  Szerződéses típusú s tratégia: ha nem érdemes saját munkaerőt alkalmazni, illetve egy sor tevékenység kiszervezhető (outsourcing), és valamilyen üzleti szerződéses kapcsolat jön létre.  Szövetséglétesítési s tratégia: a vállalat háttérintézményekkel lép szövetségre a

szükséges, magas kvalifikációjú munkaerő nem állandó jellegű foglalkoztatása érdekében (kutatóintézet, egyetem, főiskola). Az összvállalati stratégia, a humán stratégia és a munkaerő-tervezés közötti összefüggések: Szerezeti stratégiai döntések A HEM stratégiai döntései Munkaerő-tervezés Milyen üzleti területen működjünk? Mik a HEM céljai? Hogyan járul hozzá a HEM az üzleti célokhoz? A szervezeti célokat alapul véve mi a jövőbeli emberi erőforrás-igényünk? Milyen piaci, folyamattechnológiai és szervezettervezési változásokat igényel ez? Most hol vagyunk? Hogyan járulunk hozzá a cél eléréséhez most? Milyen az előre látott munkaerő kínálat? Milyen erőfeszítéseket, tevékenységeket kell programozni a változás eléréséhez? Milyen erőfeszítéseket, tevékenységeket kell programozni? Hogyan jutunk el a jelenlegitől a kívánatos hozzájárulásig? Hogyan tudjuk áthidalni a kereslet és kínálat

közötti különbségeket? Mikor és milyen mértékben változtatható a program? Hogyan cselekedtünk? Eredményértékelés Hogyan cselekedtünk? Eredményértékelés Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 27 A munkaerő-tervezés alapozza meg azt, hogy a munkáltató milyen mennyiségű és összetételű munkaerő-kereslettel j elenik m eg a munkaerőpiacon. Lényegében egyensúlyteremtésre irányul a termelés, a termelékenység és a létszám között Munkaerő-tervezés tevékenysége a munkaerő-szükséglet meghatározása és a munkaerő-kapacitás elemzése, tervezése. A munkaerő biztosítását megalapozó tervezőmunkának egyik legfontosabb t evékenysége a munkaerő-szükséglet meghatározása. Meg k ell tervezni a szükséglet mennyiségi-, minőségi-, szakmai és szakképzettségi struktúráját, a vállalati stratégiai tervek alapján. A tervezést

elemzéssel kell megalapozni, ennek keretében vizsgálni kell a szervezet munkaerőhelyzetét meghatározó külső, környezeti tényezőket, a rendelkezésre álló munkaerő-kínálatot, a munk ahelyi és s zakma s truktúra al akulását. A munkaerő-szükséglet meghat ározására s zámos móds zer has ználatos at tól függően, hogy szellemi vagy fizikai foglalkozású munkavállalóról van szó. Létszám-meghatározási módszerek:  Normaóra-szükséglet: fizikai foglalkozásúaknál használatos. Összes időszükséglet = termék előállításának időszükséglete * gyártandó termék száma Létszámszükséglet = összes időszükséglet / 1 fő által teljesíthető éves nettó munkaidő Figyelembe k ell venni a t eljesítményszázalékot is, mer t a nor ma al ul- vagy t últeljesítése es etén v áltozik a l étszámigény! H a nem ál lnak rendelkezésre a f enti adatok, ak kor az egyes gé pek, berendezések működéséhez előírt létszám

segítségével határozható meg a létszámszükséglet, ún. létszám-normatíva szerint  Kisegítő-kiszolgáló létszám: ún. kiszolgálási normák felhasználásával történik (pl anyagmozgatók létszámának meghatározása)  Funkcióelemzéssel: a tevékenységeket részekre kell bontani, és a részenkénti megállapított időigényekből kell meghatározni a tevékenység időigényét.  Bázisalapú tervezés: egy korábban használt tényleges létszámból kiindulva, a megv áltozott feladat volumenéhez igazítva határozzák meg a létszámszükségletet. V agy a r eális s zükséglet meghat ározásához al kalmazható munk akörtervezés mó dszerét ( kialakítva a munk akör tartalmát, funkcióját és kapcsolódó rendszerét – munkaköri leírás) alkalmazzák.  Munkakörelemzés és tervezés: jelzi a s zükséges változások helyét, irányát, jellegét, melyből meghatározható hol van szükség a mozgásra (felvétel, el bocsátás,

át csoportosítás). A rra i s f elhívja a f igyelmet, h ogy hol v an s zükség az adot t m unkahelyen bel üli módos ításra (munkafeltételek változtatása, képzés, jutalmazás, teljesítményértékelés). Munkaerő-kapacitás elemzése, tervezése: mennyi és milyen képzettségű munkaerőt kell felvenni, ami csak a r endelkezésre álló ál lomány vizsgálata után derül ki (csökkentés, növelés, összetétel változtatása). Ha a szükséglet és a lehetőség oldal nem egyezik, akkor vagy létszámcsere (felvétel, elbocsátás) vagy átképzés szükségeltetik az összhanghoz. Célszerű először a belső munkaerő-piacról való pótlása, ennek kézzelfogható előnyei miatt, de a döntést a munkáltató részéről a költségkímélőbb megoldás alapján szükséges meghozni. Amennyiben külső környezetből kell pótolni a hiányzó létszámot, akkor a munkáltatónak is érdeke, hogy a munkavállaló lakóhelye lehetőleg annak vonzáskörzetében

legyen. Vonzáskörzet a napi ingázási körzet ( 2 ór a o da-vissza utazási idő) A munkáltató érdeke, hogy minél több pályázó közül választhassa ki a számára alkalmas munkaerőt. Toborzás történhet kapuban kiírt hirdetés útján, vagy médiákban történő hirdetések útján, esetleg pályázat útján. A munkaerő-toborzással, ki választással, -bérbeadással f oglalkoznak vállalkozások, ezeket fejvadászcégeknek nevezzük. A munkaerő kiválasztásának nincs egységes folyamata, ez függ az adott munkakörtől, a helyi szituációktól. A kiválasztásra vonatkozó döntést mindig a közvetlen vezetőnek kell meghoznia, ő dönt a felvételről A felvételt követően ismertetni kell a konkrét elvárásokat, követelményeket, és minden olyan kérdésről tájékoztatást kell adni, amely segíti a beilleszkedést. Mindkét fél érdeke, hogy a beilleszkedés ideje a legrövidebb legyen, ezáltal az új belépő minél előbb elérje optimális

teljesítményszintjét, főleg a pályakezdők esetében kell nagyobb figyelmet fordítani erre. Munkaidő: az az időtartam, amely alatt a munkavállalónak, a munkaszerződésnek megfelelően, munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére kell állnia. A munkaidőt általában törvényben szabályozzák A munkaidő meghatározható heti, havi vagy éves keretben A munkáltató elemi érdeke a megfelelő munkaidő-gazdálkodás – ezen belül a megfelelő munkarend – kialakítása, hiszen a munkaidőn belül tudja megvalósítani célját, a rendelkezésre álló munkaerő minél jobb kihasználását. A munkaidő-gazdálkodás lényegi elemei:  Az alapfeladat jellegéhez igazodó munkaidő beosztás, munkarend kimunkálása Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 28  A munkarend keretében a műszak beosztás meghatározása  A rugalmas munkaidőrendszer

alkalmazási feltételeinek vizsgálata, lehetőség szerinti alkalmazása  A munkaidő eredményes, hatékony kihasználásának megszervezése, a munkafeltételek megfelelő szintű biztosítása. Munkarend (munkaidő-beosztás): határozza meg, hogy a munkaidőt milyen rendszer szerint kell teljesíteni, mikor kezdődik és mikor fejeződik be a napi munkaidő, illetve mikor milyen munkaközi szüneteket iktatnak be. A munkaidő megállapítható napi, heti, havi vagy éves keretben is A Munka Törvénykönyve alapján a teljes munkaidő napi 8 óra. Üzemidő (üzemóra, gépóra): a munkafolyamatban részt vevő termelő-berendezés működési ideje. Nem feltétlenül azonos a munkavállaló idejével Műszakszám: ez lehet egy vagy több műszakos munkarend. Ezen belül is lehet állandó és váltott műszakos a munkavállaló Munkaidőrendszerek: a technikai, technológiai követelmények alapján alakíthatók ki, ezek szerint a munkarend lehet szakaszos, folyamatos, vagy

folytonos. A munkaidő hatékony kihasználása elsősorban a munkáltatótól függ A munkahely és a munkafolyamat megszervezésével kell biztosítani, hogy minden feltétel rendelkezésre álljon a zavartalan munkavégzéshez. Rugalmas munkaidőrendszer: lényege, hogy a munkaidőt nem a vállalat, hanem a munkavállaló határozza meg, akár naponta eltérő ritmusban. Meghatározunk egy, a napi kötelező munkaidőnél rövidebb ún. törzsidőt, amely alatt a dolgozó köteles a munkahelyén tartózkodni, valamint egyegy tágabb időintervallumot, az ún peremidőt, amelyen belül az adott dolgozó szabadon választhatja meg a napi munkaidő kezdését, befejezését Szabálya: egy adott ciklus átlagában a teljes munkaidőt le kell dolgozni, és a munkát határidőre el kell végezni. A rugalmas munkaidőrendszerek előnyei A szabályozás elsősorban feladat- és nem munkaidő-centrikus, ezáltal racionálisabb munkaidő-felhasználást tesz lehetővé Emelkedik a

munkavégzés intenzitása, nincs szükség túlórára A munkaidő beosztásban nagyobb önállóságot biztosít, erősíti a függetlenség és a felelősség érzetét A munkaidő ütemezését igazítani lehet az egyéni adottságokhoz, összehangolható a vállalati és egyéni elfoglaltság A rugalmas munkaidőrendszerek hátrányai A vezetőtől megfelelő koordinációt és nagyobb alkalmazkodást igényel, bonyolultabb a munkaidő nyilvántartása és elszámolása A napi 8 -9 ó rát m eghaladó m unkavégzés ál talában alacsonyabb hatékonyságú, csökkenő munkafegyelmű Munkavállaló által teljesíthető munkaórák száma: Ledolgozandó napok száma = naptári napok száma – munkaszüneti napok száma – egész napos kiesések napokban 1 fő által ledolgozandó órák száma = ledolgozandó napok száma * 8 - törtnapi kiesés órákban éves szinten A v állalatoknak f el k ell k észülniük a z al lokációs ( elosztási) dönt ések meghozatalára. Meg k

ell hat ározniuk, hogy hol kell munkaerőt, az adott munkakört betöltő munkatársakat mindenképpen megtartaniuk, hol van szükség és igény átcsoportosításra, belső mobilitásra v agy minőségi cserére, illetve elbocsátásra. Ezek a kérdések a munkaerőmozgás irányítása problémakörhöz tartoznak A munkaerőmozgás két nagy csoportja:  Külső munkaerőmozgás: ha valaki belép a munkaerőpiacra (befejezi tanulmányait), vagy kilép a munkaerőpiacról (nyugdíjba megy).  Belső munkaerőmozgás: a mozgás a munkaerőpiacon belül történik, ekkor a piac szereplőinek a száma, személye nem változik, csak a belső pozíciója változik, ezen belül is a munkahely illetve a beosztás. A munkaerőmozgás a munkaszerződés aláírásával jön létre. Ennek a kötelező és járulékos elemei: Kötelező elemek Írásbeliség Felek neve Munkavégzés helye Munkabér (személyi alapbér) Munkakör Járulékos elemek Munkaidő (ha eltérnek a törvényben

szabályozottól) A munkáltatói jogok gyakorlójának megnevezése Szabadság kiadása Próbaidő Felmondási idő Titoktartási kötelezettség Személyi felelősség Egyéb juttatások Másodállás tilalma Versenytársnál való elhelyezkedés tilalma Minden egyéb fontos kérdés Az alapvető mozgásirányok alapján a gyakorlatban a munkaerőmozgás két alapvető kategóriáját használjuk:  Fluktuáció: belső munkaerőmozgás csoportján belüli munkahely változtatás, amikor egyik munkahelyről a másikhoz megy.  Mobilitás: tartós külső vagy belső mozgás, amikor a munkavállaló új beosztásba kerül, aminek nyomán megváltozik a foglalkoztatás szerkezete. Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 29 A munkaerő fejlesztése komoly előkészítést igényel. Kiindulópontjai:  Megfelelő ismeretek szükségesek az egyénről (egyéni kiindulópont), amely

magában ho rdozza mi ndazt, ami re épí teni l ehet a továbbfejlesztést illetően.  Pontosan t udni k ell, hogy mi lyen s zakmai, munk akultúra- és s zemélyiségbeli k övetelményeket t ámasztanak a jelenleg bet öltött és a jövőben betöltendő munkahelyek.  A célok és törekvések felmérése (milyen értékrendet és milyen célokat követ az egyén, mi az egyéni indíttatása, hova szeretne eljutni). Ezekből a kiindulópontokból állítható össze a s zemélyre szabott életpálya- vagy karrierterv, melyet a s zervezet és az egyén közösen vázol fel. A vállalkozás ezek segítségével tudja felmérni a belső piacon rendelkezésére álló legmegfelelőbb személyt. Képzettség: azon ismeretek, képességek, készségek, jártasságok összessége, amelyek valamely szakmai tevékenység ellátásához szükségesek. Képzés: a mai adott és igényelt szint közötti, illetve a jelen és a jövő szükségletei közötti rés áthidalására

szolgál, a holnap igényeire ma k ell felkészíteni a dolgozókat. A dolgozó részéről pedig csak egy megfelelő szinten tartott, folyamatosan korszerűsített tudás jelenthet alapot az elvárt teljesítmény nyújtásához, a munkahely megőrzéséhez. Ez lehet: iskolarendszerbe való, a munkaerő-piaci képző intézmények igénybevételével, illetve vállalati keret között, amely megszervezhető a saját vállalati kulcsemberekkel és/vagy külső szakértők bevonásával. A képzés iránya lehet: a tudás (ismeretanyag) fejlesztése; készségfejlesztés, illetve magatartásfejlesztés. Hatékony a foglalkoztatás, ha rendeltetésének megfelelően működik. Az emberi erőforrásnak az a rendeltetése, hogy mozgásba hozza a tőkét, profitot termeljen, és eközben a munkavégző képesség minél jobban hasznosuljon. a hatékony f oglalkoztatás szempontjából jelentős a termelékenység alakulása, hiszen általánosságban a termelékenység növekedése a

hatékonyság növekedését is jelenti. A hatékony foglalkoztatás feltételei:  a munkaerő rendelkezzen a feladathoz szükséges szellemi és fizikai adottságokkal, szakértelemmel, személyiségjegyekkel  legyenek biztosítottak a feladat teljesítéséhez szükséges a tárgyi feltételek, munkakörülmények  a dolgozó a képességeit optimálisan fejtse ki a kitűzött feladat teljesítése érdekében. Legyen érdekelt abban, amit csinál Munkabér: a dolgozók (munkavállalók) részére munkájuk mennyisége és minősége alapján a bérköltség terhére elszámolt összeg. Béren általában a bruttó, levonásokkal nem csökkentett összeget kell érteni. Bér: a l akossági j övedelmek részét k épezi, f orrását t ekintve a versenyszférában e redeti j övedelem, az ún. non-profit s zférában viszonyt származékos jövedelem. Jellegét tekintve a bér munkajövedelem, azaz a személyes munkavégzés honorálására, kompenzálására szolgál A bér

az az összeg, amit a munkája fejében a dolgozó, annak ellenértékeként a munkáltatótól kap. A bér funkciói:  allokációs: a munkaerő-áramlás vezérlése  ösztönzési: a dolgozó gazdasági, munkahelyi magatartásának befolyásolása  megélhetési: fogyasztási cikkek és szolgáltatások vásárlására fordítható jövedelem, a megélhetés alapvető eszköze  gazdálkodási: a gazdálkodó szervezet gazdasági kalkulációjában olyan költségtényező, amely alakítja a termelési tényezők bővítésére, társítására és felhasználására irányuló döntéseket  árstabilizáló: nemzetgazdasági szinten a bér a piacon megjelenő vásárlóerő meghatározó tényezője, mivel a kereslet oldaláról befolyásolja a piaci egyensúlyt, a fogyasztói árszint viszonylagos stabilitását, a valuta értékének megőrzését. Kollektív béralku: a munkaerő-piaci szereplők intézményesült egyezkedési mechanizmusa. A piacgazdaság

szereplői más és más bérfunkciónak tulajdonítanak elsődleges jelentőséget, de a valuta vásárlóerejének megőrzése általában valamennyi gazdasági szereplő, sőt az egész társadalom közös ér deke. Ezért a béralakító tényezőket és mechanizmusokat megkülönböztetett figyelemmel kísérik a kormányzati szervek, az érdekképviseletek és a fogyasztói érdekvédelem részéről. Bérpolitika: mindazoknak az i ntézményeknek, i ntézkedéseknek, móds zereknek az ös szessége, amel yek a bér ezési v iszonyok bef olyásolását, alakítását szolgálják. Lehet makro- (országos kormányzati) és mi kro-szintű (gazdasági szervezetekben kialakított és érvényesített) bérpolitika A fezetlen bérkiáramlás korlátai: a piaci törvények, a piaci verseny és az igazi tulajdonosi érdek. A megállapodás csak a piac és a tulajdonosi érdek által körülhatárolt kereteken belül jöhet létre. Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002

Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 30 Bérrendszer elemei: amelyek egyben a munkaadó által az érdekképviseleti szervekkel határozott bérpolitika eszköztárának elemei.  Alapbér: a k ereset legjelentősebb összetevője. A bérarányok meghatározásának legfőbb eszköze, amelyben kifejezésre jut az adott munkakör, a beos ztás r angja, a hi erarchiában el foglalt helye. Megállapításának k ereteit, s zabályait a bértarifa h atározza meg , am ely a munkakör-értékelés rendszerére épül.  Pótlékok: az általánostól eltérő munkafeltételek, a meghatározott időre szóló vezetői megbízások, az idegen nyelv ismeretanyagi elismerése.  Prémium: az előre meghatározott többletfeladat elvégzéséért kapott többletjuttatás.  Jutalom: a tevékenység komplex, utólagos értékelése alapján kapott többletbér.  Kiegészítő fizetés: a törvényesen le nem dolgozott munkaidőre (évi rendes

szabadság, kiküldetés) járó bér.  Egyéb bér: a le nem dolgozott felmondási időre járó bér, újítási díj, másodállásban vagy mellékfoglalkozásban dolgozók bére, stb. Teljesítménykövetelmény: az a munkamennyiség, amit általában az alapbérért megkövetelnek, többféle lehet, aszerint, hogy mire akar ösztönözni. Bérforma: a mu nkavállaló munk abére és az azt befolyásoló tényezők (teljesítmények) közötti viszonyt meghatározó összefüggés. A bérformák lényeges az ösztönzés irányának és intenzitásának kifejezése. A munka eredményessége és a mu nkabér közötti kapcsolat jellege szerint – mint alapvető bérformák – időbért és teljesítménybért különböztetünk meg. Szervezeti egységek ösztönzési rendszere: az egyes egységekben kifizethető bér mitől függően növelhető. (egész kollektívára szól) Besorolási (munkakör-értékelési és bértarifa) rendszer: a különböző munkakörök vállalati

rangsorának kialakítása, az egyes munkakörök vállalaton belüli azonos fokozatokba való állítása, és ezen fokozatokhoz megfelelően hozzárendelt bértételek. Kialakításának típusai: 1. Analitikus: az analitikus elemzés lépései:  El kell dönteni, hogy a munkakörökre jellemző tényezők közül melyeket vesszük figyelembe a rangsor kialakításánál  A minőségileg különböző tényezők kifejezése közös összegezhető mérőszámmal (pontrendszer)  Az összes jellemző munkakör összegyűjtése, felbontása munkákra, majd tényezőkre  A tényezők pontozása, majd a pontozás összegzése, hogy megkapjuk a munkakör pontértékét  A munkakörök pontértékek alapján való sorrendbe állítása  Fokozatok meghatározása Egyszerűsített analitikus munkakör-értékelés: tudás (képesség): ismeretek, tapasztalat, hivatás igénybevétel: ügyesség, erőkifejtés, figyelem, gondoskodás felelősség: mérlegelési játéktér,

cselekvés, döntés, vezetési felelősség, belső-, külső kapcsolatok, költségvetési felelősség. 2. Globális: a munkakörök tartalmát jól ismerő szakemberek összefoglalva ítélik meg a munkakörök értékét, majd rangsorát 3. Vegyes módszer: a két alaptípus kombinációja Bértarifa: az egyes munkaköri fokozatokhoz rendel bértételeket, kifejezve többé-kevésbé ezzel az egyes munkakörök vállalati fontosságát. E zek lehetnek f ix ös szegűek ( nem l ehet eltérni), mi nimum összegűek ( lefele nem l ehet el térni), és max imum ös szegűek (nem léphető túl), és lehet sávosan meghatározott, azaz alsó-felső határos. Ösztönzési rendszerek három alaptípusa:  a beosztott munkavállalók ösztönzési rendszere (időbér vagy teljesítménybér, teljesítmény-követelmény kidolgozása)  a vállalaton belüli szervezeti egységek ösztönzési rendszere (terv / bázis / normatív típusú ösztönzési rendszerek)  a vezetők

ösztönzési rendszere (közép vagy felső vezetői szint). Az anyagi ösztönzés fizikai foglalkozású munkavállalók esetén bérformák al kalmazásával valósul meg. A vállalkozás a t eljesítménykövetelmény előírásával azt határozza meg, hogy az ösztönzés mire irányul, és hogy a munk avállalónak az al apbéréért milyen teljesítményt kell nyújtania. A teljesítménykövetelmény egyik legismertebb formája a munkanorma, a melyben az j ut kifejezésre, hogy időegység alatt az adott termékből hány darabot kell előállítani, vagy egy termék előállítására mennyi időt szabad fordítani. A bérformák két nagy csoportja:  időbér (órabér, hav ibér): a teljesítményt a munkavégzés időtartamával mérjük. Előnye, hogy egyszerű, könnyen számítható és nyilvántartható. Hátránya viszonyt, hogy önmagában nem tartalmaz teljesítménykövetelményt, a letöltött munkaidőn kívül nincs kapcsolat a teljesítmény és a bér

nagysága, dinamikája között. Az időbért általában ott alkalmazzák, ahol: a végzett munka nem mérhető, vagy a mérés csak pontatlan, illetve aránytalanul költséges Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 31 a feladat változó, a leterhelés a dolgozótól függetlenül ingadozik az elvégzendő feladat bonyolult, nagy figyelmet, felelősséget igényel eleve azt akarjuk hangsúlyozni, hogy a munkavállalónak egy adott, számára kívülről meghatározott feladatot kell elvégeznie, annak előírásai szerint. Az időbér korlátozott motiváló hatásának kiegyenlítésre valamilyen kiemelkedő feladat el végzésének ös ztönzése céljából prémiummal is kiegészíthető, mely kötődhet valamilyen konkrét egyéni tevékenységhez, vagy kapcsolódhat a feladat ellátásnak konkrét eredményéhez.  teljesítménybér: valamilyen előre meghatározott mennyiségi,

minőségi, gazdasági követelmény teljesítésétől függ a bér. Formái:  Egyenes darabbér: a munkás minden termékegységért azonos bért kap, függetlenül a norma teljesítésétől. Kialakításának alapvető követelményei: 1. A normák pontos, azonos feszítettségű kialakítása 2. A teljesítmény megfelelő ellenőrzése és mérése 3. A folyamatos munkavégzés külső és belső feltételeinek biztosítása 4. A munka pontos, arányos bértételének meghatározása A darabbéres bérforma eltérő intenzitású konstrukciókkal is kialakítható, az egyenes (lineáris) darabbér esetében a bér lineárisan követi a teljesítményt, minden elvégzett munkaegység bére azonos.  Degresszív darabbér: egy meghatározott, általában a norma szerinti teljesítményszint fölött, az egységnyi többletteljesítmény bére 1nél kisebb módon változik, vagyis az eredeti darabbérhez képest csökken.  Progresszív dar abbér: egy a dott s zint f ölött

az egy ségnyi t öbbletteljesítmény dar abbérét e gy 1 -nél na gyobb egy séggel k ell felszorozni, az egységnyi teljesítmény bére nő. A darabbér is kombinálható különböző prémiumokkal, ezekkel kiegészíthető, javítható az eredeti bérforma hatásmechanizmusa.  Személyi bes oroláson al apuló: a d olgozó egy éni bes orolásának meg felelő alapbér, a megszerezhető teljesítménybér ettől az alapbértől és az egyéni teljesítménytől függ. Akkor alkalmazzák, ha a munkavállaló szakképzettsége, hozzáállása lényeges hatást gyakorol a termelésre.  Jutalékos rendszer: általában a k ereskedelemben használatos, a me ghatározott ó rabért v agy havibért, és a f orgalom ut áni meghatározott százalék összegét kapja a dolgozó.  kettős bérforma: az idő- és teljesítménybér sajátos kombinációja. Ott célszerű alkalmazni, ahol a munkavégzők eltérő személyi adottságait és a munka bonyolultságát egyaránt

kifejezésre kell juttatni. Az idő és a darabbér együttes működése esetén a bér két részből áll:  Biztosított időbér: a dolgozó minden teljesített órájára megkapja a személyi besorolása szerinti alapbérének meghatározott részét  Darabbér: az adott munka besorolása alapján kialakított darabbér meghatározott része és a teljesített mennyiség szorzata. Az elszámolás módja szerint létezik:  Egyéni teljesítménybér  Csoportos teljesítménybér: akkor használatos, amikor a csoport tagjait azonos irányba akarjuk ösztönözni, amikor azt akarjuk elérni, hogy egymás keze alá dolgozzanak, minden részfeladatot az ahhoz legjobban értő csoporttag végezzen el. A bérformák kiválasztásánál célszerű egyértelműen tisztázni, hogy mire akarunk ösztönözni, m ennyire nor mázható a munk a, menny ire egyértelműek a munkaátvétel kritériumai, mennyire folyamatos a munkával való ellátás, milyenek a szervezési okokból

adódó időveszteségek, és mennyire befolyásolja a teljesítményt a munkavállaló személyisége. Csoportbérezés: legújabb tendencia. Előnye, hogy a hangsúlyt a kollektív (együttműködő) munkavégzésre helyezi Alkalmazhatóságának feltétele ezáltal a munkafeladat olyan komplexitása, amely több személy együttműködését igényli és egymásrautaltságát váltja ki. Hátránya, hogy a csoport tagjai nemcsak segíthetik egymást, hanem v issza is tarthatják a t agjaikat. Kritikus pontja a c soporton belüli munkamegosztás megszervezése, a csoportbér igazságos elosztása a tagok között. A vállalati célokra orientált érdekeltség létrehozása céljából meg kell határozni:  azt a feladatot, amelynek teljesítésétől függővé lehet tenni a felhasználható bérek tömegét vagy színvonalát  a feladat teljesítése esetén járó juttatást, azt, hogy mekkora bérösszeget használhatnak fel  azokat a szabályokat, amelyek akkor

alkalmazhatók, ha a kijelölt feladatot túlteljesítik, vagy a teljesítés elmarad a kívánt mértéktől. Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 32 Aszerint, hogy mi hez v iszonyítjuk a f eladat t eljesítését, a s zervezetek, egy ségek ösztönzése lehet: terv-, báz is- és nor matív típusú, i lletve elszámolásának módja szerint lehet elkülönült, eredményen alapuló, és kapcsolt eredményen alapuló. El kell dönteni, hogy az egész bér vagy juttatás, vagy annak csak a növekménye függjön-e a feladat teljesítésétől. Törekedni kell arra, hogy olyan feladat kerüljön az érdekeltség középpontjába, melyet külső tényezők nem befolyásolnak, és döntő részben az adott kollektíva munkájától függ. A hierarchiában felfelé haladva egyre nagyobb hatást tud gyakorolni a vezető a s zervezet egés zének tevékenységére, e zért szü kséges a

megkülönböztetett módszer alkalmazása a felső és a középvezetők esetében. A vezetői érdekeltségi rendszer körültekintő kialakítása a vezetői munka átlagos munkavállalótól eltérő, a gazdálkodás eredményességére vonatkozó l ényegesen nagyobb kihatása miatt fontos feladat. A vezetői hierarchián felfelé haladva a vezetői döntés gazdálkodásra gyakorolt hatása nő, ezért az ösztönzésben a különböző vezetői szinteken eltérő megoldásokat célszerű alkalmazni. Érdemi ösztönzési rendszerről általában az ún. középvezetői szinttől felfelé beszélhetünk A középvezetőre nézve két kritérium kiemelése indokolt: legyen összhang a vezető és az általa irányított kollektíva érdekeltsége között, valamint anyagi el ismerése az ál tala bef olyásolható f eladattól függjön, mert célszerű az általa irányított egység eredményétől függővé tenni, hogy az közvetlenül és teljesebb mértékben befolyásolja a

vezetőt. A vállalkozás felső vezetői szintjén az érdekeltségüket célszerű összekötni a vállalkozások rövid-, illetve hosszabbtávú eredményességével, illetve kiemelt feladatai sikeres megvalósításával. Érdekeltségi rendszerük általában alapbér (általában nem magas), rövid (általában 1 év - prémium) és hosszú távú (pl. részvénytulajdonhoz jutás) kiegészítő ösztönzök, valamint a juttatások elemeiből áll A gazdasági élet kulcsszereplői:  a munkáltatók (szövetségeik)  a munkavállalók (kollektív érdekképviseleteik, pl. szakszervezetek)  állam illetve a gazdasági kormányzat. Kapcsolataik, egy ezkedéseik, i ntézkedéseik i ntézményesült társadalmi mechanizmusai fontos szerepet játszanak a munkaerő-piaci f olyamatok koordinálásában. A bé reket és a munkafeltételeket el vileg a mu nkáltatók és munk avállalók, v alamint a k ormányzat e gyéni v agy k ollektív tárgyalások út ján hat

ározzák meg. A mikor ez ek a t árgyalások nem sikeresek, ak kor munk aügyi v itákról bes zélünk A munk áltatónak és munkavállalónak is joga olyan szakszervezet létrehozása, amely ellátja érdekeik képviseletét. A bérmegállapodások szintjei:  makroszint: az Érdekegyeztető Tanács (ÉT) és a Költségvetési Intézmények, illetve a Köztisztviselői Érdekegyeztető Fórum (KÉF) keretében.  középső szint: az ágazati, kollektív (keret)szerződések megkötése  mikroszint: ahol a felek a vállalti kollektív szerződéseket kötik. A munkaügyi kapcsolatot és munkaviszonyt érintő országos kérdésekben a k ormány a m unkavállalók és munkáltatók országos érdek-képviseleti szervezeteivel, az Érdekegyeztető Tanáccsal (ÉT), a K öltségvetési I ntézmények Érdekegyeztető Tanácsával (KIÉT), és a Köztisztviselői Érdekegyeztető Fórumával (KÉF) egyeztet. Az ÉT és kiegészítői nem kötnek kollektív szerződést, a

tárgyalások néhány kritikus pontra irányulva keresik a megegyezés lehetőségét. Alapvetően információ- és v éleménycsere f olyik, megt árgyalják a gaz dasági növ ekedés, a f oglalkoztatás a bérpolitika jellemzőit, és ennek alapján a követendő magatartási szabályokat egyeztetik. Ajánlás formájában határozzák meg a következő évi keresetnövekedésnek a mi nimális, átlagos és max imális mér tékét. A z ér dekegyeztetési t árgyalások más ik t erülete az ágaz atközi al apbérbesorolási rendszerek meghatározása A besorolási és tarifarendszerek funkciója, hogy egységes modellt alakítsanak ki a különböző munkakörök értékelésére, ös szehasonlítására, így egy séges el vek al apján t örténhet a bes orolás és a bérmegállapítás. A közalkalmazotti és köztisztviselői törvény po ntosan rögzíti a besorolási f eltételeket, f izetési f okozatokat, az ún. minimál-illetményt és az e hhez k apcsolódó s

zorzószámokat Következő területe a megállapodásoknak a legkisebb bér összeg megállapítása, melynek szociális c élja, gar anciális f unkciója v an. A t eljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozók számára ennél kisebb bér nem állapítható meg. Munkaminősítési és besorolási rendszer: az e gyes munk ák ( munkakörök), i lletve az egy es munkát v égző személyek meghatározott (a munkát jellemző követelményeket kifejező) ismérvek szerinti rangsorolásának, kategorizálásának rendszere, amelyet a vállalkozások az alapbér megállapításakor alkalmaznak. Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 33 Az emberierőforrás-gazdálkodás ( EEG) s okirányú t evékenységrendszerének bo nyolult a ny ilvántartási, a z el számolási és az i nformációs rendszere, mivel a f elhasznált információhordozók (bizonylatok, dokumentumok) száma nagy, valamint

ezen bizonylatok lökésszerűen (ún. zárási időpontok után) érkeznek be a feldolgozási helyekre. Az emberi erőforrások informatikai feldolgozása során elvégzendő feladatok:  munkaügyi nyilvántartás: a dolgozók különféle munkaügyi adatait tárolja  munkautalványozás: a termeléstervezés része, megállapítják az elvégzendő munkák norma szerinti szükséges munkaidejét és az érte járó bért.  munkaidő-nyilvántartás: rögzíti a munkavégzés időtartamát és a munkarend szerinti munkaidő kieső részeit.  munkabér és jövedelem valamint TB elszámolás: Időadatok-, teljesítményadatok- feldolgozása, bérszámfejtés és az időadat- és bérelemzés.  bérköltségek felosztása: a munkabérek, járulékok, adók termelési költségként való elszámolása. Humán k ontrolling (Szetei T ibor s zerint): a humánerőforrás-gazdálkodás ( HEG) elszámolásának, s zámbavételének móds zere. A k ontrolling szemlélet,

filozófia és gyakorlat, a korszerű vállalkozások fontos eleme. Olyan eszköz, amely segít társasági szinten megvalósítani egy racionális, költségérzékeny humánerőforrás-gazdálkodást. Jelzi az erőforrások felhasználását a menedzsment számára, elősegíti a szükséges döntések meghozatalát, folyamatos visszajelzést biztosít a vezetés részére a változásokról. 2. 5 Logisztika Logisztika: alapanyagok, félkész- és késztermékek, valamint a kapcsolódó információk származási helyről a felhasználási helyre történő hatásos és költség-hatékony áramlásának tervezési, irányítási és megvalósítási folyamata, a vevői elvárásoknak történő megfelelés szándékával. Célja: a vállalat kínálatának és a piaci keresletnek az összehangolása, megfelelő színvonalú teljesítmény realizálása a ráfordítások minimalizálása mellett. Logisztikai célok: Teljesítménycélok Magas fokú szolgáltatás: az értékesítési

piac ellátása Gyártás ellátása Határidők jobb betartása Minőség és mennyisé betartása Költségcélok A logisztika költségeinek csökkentése: az anyag- és általános költségek optimalizálása A raktárkészlet optimalizálása Az átfutási idők csökkentése A kapacitáskihasználtság optimalizálása A logisztikai funkció hatékonyságához kapcsolódó célkitűzések:  a v állalat i mázsára gyakorolt hat ással erősíti az üzletpolitikát, költségekre f ordított f olyamatos f igyelmével növ eli a v ersenyképességet, kommunikációs követelményei révén változtat a személyi állomány viselkedésén  ügyfelek igényeinek betartása: a termékek elérhetősége, a határidők betartása, a felhasznált információk megbízhatósága és gyorsasága  segítségével jelentős költségmegtakarítások érhetők el. Költségcsökkentés l épései: a készletgazdálkodáshoz és az anyagáramláshoz kapcsolódó célkitűzések

meghatározása, valamint a folyamatok egészében a gazdaságossághoz és a termelékenységhez kapcsolódó előirányzatok kidolgozása. Vigyázni kell, hogy a költségcsökkentés ne legyen öncélú, mert az ellenhatással lehet a vevőkiszolgálási célok megvalósítására. A marketingnek és a l ogisztikának s zorosan összhangban kell működnie, mivel a marketing célja és feladata a 4P számára erőforrások biztosításával maximalizálja a vállalat hosszú távú hatékonyságát, illetve rövid távú piaci eredményét, a logisztika feladata pedig, hogy a marketing által előzetesen meghatározott vevő-kiszolgálási szint mellett minimalizálja a logisztikai költségeket. A folyamatosat az értékesítés indukálja a kereskedelmi, illetve fogyasztói igények minél hatékonyabb kielégítésére törekedve. A logisztika általában reagáló tevékenységű a marketing szempontjából. A logisztikai folyamat vizsgálható a folyamatok tartalmi

áttekintésével: Anyagáramlás Információáramlás Energiaáramlás Munkaerő-áramlás Értékáramlás Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 34 A logisztika főbb tevékenységei: Stratégia, tervezés Logisztikai folyamatok működése Teljesítmény-elszámolás Számbavétel Kommunikáció Beszerzési stratégia Értékesítési stratégia Készletezése stratégia Logisztikai információs stratégia Beszerzési stratégia Értékesítési stratégia Anyagáramlási stratégia Újrahasznosítási stratégia Logisztikai szervezet Logisztikai szolgáltatás színvonala Analitika, alapbizonylatok Költségek Logisztikai s tratégia: a logisztikai tevékenység stratégiai időtávú teendőinek áttekintése, megfogalmazása a vállalati s tratégiának al árendelve. Funkcionális stratégia, amely célját sajátos eszközeivel a rendelkezésre bocsátott források révén

valósítja meg. Részei:  Értékesítési stratégia: a k észtermékek fizikai elosztását, továvbbá az készletezési pontok számát, elhelyezését, illetve a készletezési pontok (depók) közötti s zállítások móds zerét hat ározza meg, úgy hogy a működés rugalmasságára t örekszik. A k eresletkielégítés módj a s zerinti lényegi kérdés annak eldöntése, hogy a vállalat rendelésre vagy készletre gyártson-e.  Beszerzési s tratégia: a szükséges alapanyagokat, alkatrészeket saját előállítással vagy külső szállítótól történő vásárlással szerzi be. A szállítókkal szemben támasztott követelményeket és a szállítók kiválasztásának elveit, valamint az ezekhez tartozó információt tartalmazza.  Készletezési stratégia: a készletek összetételére, forrásaira, mértékére, leköthető eszközök nagyságrendjére vonatkozó kereteket határozza meg. Készletezés c élja az any agi f olyamatok z

avartalanságának bi ztosítása a gaz daságosság k övetelményeit f igyelembe v éve A készletekben lekötött források nagyságát a jobb kiszolgálási színvonal és az azzal járó magasabb ráfordítás közti mérlegelés alapján döntheti el a vállalkozás vezetése.  Logisztikai információs stratégia: a logisztikai tevékenység működtetéséhez szükséges információkat foglalja magába. Főbb tényezői: keresletmenedzsment (integrálja a vállalat a logisztika és a marketing vevőkapcsolatait, nyilvántartási adatait), kínálatmenedzsment (a rendelés-nyilvántartás kezelése, készletinformációk gyűjtése, rendszerezése), szállítói értékelés (információk az értékelési szempontrendszerrel együtt). A vállalkozások logisztikai f olyamatokból állnak, melyek egymással szoros kapcsolatban működve alkotják a logisztikai rendszert. A lo gisztikai rendszer alkotórészei:  Beszerzési logisztika: a vállalat számára szükséges

anyagok, alkatrészek külső forrásokból való biztosítása, a folyó termelés számára ezek beszerzése. Követelményei: olcsó, minőségileg megfelelő termékek biztosítása; rövid beszállítási idők elérése a szállítónál; rugalmas-, megbízható beszállítói szállítás.  Értékesítési logisztika: vevői igények k ielégítésének t echnikai lebonyolítása. K övetelményei rövid szállítási idő biztosítása, jó szállítási minőség, szállítási készenlét, -megbízhatóság, -rugalmasság. Lényege a késztermék (áru) fogyasztóhoz juttatása, amelynek műveletei a készletezés, csomagolás, szállítás, deponálás, illetve az ezekhez kapcsolódó anyagi, informatikai folyamatok. Kielégítendő fogyasztói igények: ár uválaszték mi nőségi-, m ennyiségi-, jellemzői, sokoldalúság, alakíthatóság; áruk paraméterei; árumozgatással és -elosztással kapcsolatos időtényező; informatikai folyamatok kapcsolódása az

egyéb folyamatokhoz, pénzügyi folyamatok sajátos kötöttségei, garancia.  Termelési és készletezési l ogisztika: a t ermelési – átalakítási - folyamaton bel üli any agellátási t evékenység megs zervezése, az e gyes termelési fázisok között a termelésközi készletekkel való gazdálkodással egyidejűleg.  Újrahasznosítási, el távolítási (hulladék) logisztika: a t ermelési, s zolgáltatási f olyamatok keretében keletkezett ve szélyes-, i lletve egy éb hulladék összegyűjtése, osztályozása, tárolása, hulladéklerakó-helyre szállíttatása, esetleg újrahasznosítása. A vállalkozás anyagáramlása, gazdálkodása alapvetően a logisztikai stratégiában lefektetett elvek szerint kell, hogy történjen. Az anyagáramlási (gazdálkodási) tevékenység célja, h ogy a t ermelési-forgalmi folyamat z avartalanságát bi ztosítása a gaz daságosság k övetelményének betartása mellett. Az anyaggazdálkodás csoportjai: 

Készletgazdálkodás  Anyagi folyamatok tevékenységei (szállítás, anyagmozgatás, tárolás, raktározás, csomagolás, kiszerelés) Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 35  Logisztikai információs rendszer (az információs rendszernek a pi aci információk gyors és hatékony visszacsatolásával a t ermelésirányítás és a készletgazdálkodás felé hatásosan kell közvetíteni a piaci igények módosulását) Készletgazdálkodás: a v állalati készletezéssel az anyagi folyamatok zavartalan l ebonyolításának a gaz daságosság követelményeit i s figyelembe vevő megoldása. Fő területei: 1. Készletek fajtáinak meghatározása Vásárolt készletek – anyagok – állománya (alapanyagok, segédanyagok, vásárolt alkatrészek, gyártóeszközök) Saját termelésű készletek (befejezetlen termékek, félkész termékek, késztermékek) Árukészletek

2. Készletfogalmak Biztonsági – minimális készlet Folyókészlet Átlagkészlet Maximális készlet Jelző készlet 3. Készletnormák, csoportjai Megállapítási módok szerint (időegységben, mennyiségben, értékben történő norma megadása) Felhasználási cél szerint (folyónorma, tervnorma) Kidolgozás szerint (egyedi norma, csoportos norma) Készletek fajtái:  Vásárolt k észletek: ol yan munk atárgyak, amel yek a t ermék-előállítás vagy szolgáltatásnyújtás során megjelenési formájukat általában elvesztik, értékük az előállított termék vagy szolgáltatás értékben megjelenik. Ez lehet alapanyag ( melyek a késztermékek l egfontosabb alkotórészét k épezik), s egédanyag ( termelési és forgalmi folyamatban lehetővé teszik vagy elősegítik a késztermék létrehozását, értékesítését.), vásárolt alkatrész (a tárgyi eszközök egyes részeinek gyors pótlására szolgálnak), üzemanyag és fűtőanyag (a szükséges

energia előállítását szolgálják), fogyóeszköz, gyártóeszköz, göngyöleg, irodaszer.  Árukészlet: továbbértékesítés céljából vásárolt készlet, melyet a vállalkozás, változtatás nélkül értékesít.  Saját termelésű készletek: azon készletelemek, amelyeket a vállalkozás maga állít elő. A gyártási folyamat során képződött készletféleségek, amelyek a gyártási folyamat különböző fázisaiban és az egyes fázisok között jelennek meg. Ezek lehetnek: befejezetlen-, félkész-, és késztermékek. Felhasználási szükséglet szerint: a különböző készletféleségeken belüli egyes készletféleségek keresletének egymástól való függése.  Független keresletű készlet: a termelési, értékesítési felhasználás során nem tárható fel függőség (arányos felhasználási igény). Ez lehet: göngyöleg, munkaruha, irodaszer, üzemanyag készlete. Ezen készletek beszerzése önállóan szervezhető meg 

Függő keresletű készlet: a készletekre vonatkozó igényeknél összefüggés, arányos felhasználási szükséglet állapítható meg, melyek csak együttesen – meghatározott arányban – használhatók fel. (gépkocsi összeszerelése) Készletfogalmak: lehetővé teszik a készletszintek megfogalmazását a készletgazdálkodási modellek számára, melyek a készletféleségektől függetlenül alkalmazhatók. Biztonsági (minimális készlet): az a készletmennyiség, amely alá a készletszint tartósan nem süllyedhet. Minimális részének felhasználása esetén haladéktalanul pótolni kell. napi felhasználás * tapasztalat szerint, utánpótlási késedelem napjai Folyókészlet: az a készlet, melyik két utánpótlási időpont között biztosítja a folyó felhasználás anyagszükségletét. nap utánpótlási időköz * napi készletfelhasználás Átlagkészlet: egyenletes termelési felhasználás mellett a vállalatnál a meghatározott

készletféleségből átlagosan ennyi lelhető fel. folyókészlet fele + biztonsági készlet fele Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 36 Maximális készlet: a készlet nem emelkedhet ezen szint fölé, az adott készletből maximálisan tartható nagyságrend. Biztonsági készlet + folyókészlet Jelzőkészlet: az a színt, amelynek elérésekor az utánpótlásról gondoskodni kell. napi felhasználás * szállítási idő + törzskészlet A készlettervezés kiindulópontja a v állalkozás éves gaz dasági tevékenységét koordináló üz leti ( taktikai) t erv, mel y al apján meghat ározható a vállalat ál tal f inanszírozható k észletek nagy sága, a nnak különböző készletféleségenkénti ös szetétele, v alamint a t erületileg el különült termelőhelyek közötti megosztása. A készletezéssel (készletgazdálkodás) szembeni kereslet meghatározásának

az értékesítési tervre kell épülnie, melyet a fogyasztói igényekre kell alapozni. Az értékesítési terv alapján meg kell határozni a termelési feladatokat termelőüzemi és v állalti bontásban. E zt k i k ell egés zíteni a z üz emfenntartás év es t erve s zerinti al katrészigénnyel A hat ékony és gaz daságos k észletgazdálkodás a vállalkozás operatív működésében a piaci információk (fogyasztói i génymódosulások) gy ors és k ésedelemmentes v isszacsatolását i gényli, a készlethiányok illetve a készletfeleslegek elkerülése érdekében. Készletgazdálkodási (készletezési) modellek: a független keresletű készletelemekkel való gazdálkodást segítő megoldások, a cél, hogy a készlet nagysága, a termelés a támasztott keresletnek megfelelően se túl kevés, se túl sok ne legyen. A készletből történő felhasználásokat figyelve a készletszintre v onatkozóan döntéshozóknak k ét k érdésen k ell ál lást f

oglalniuk: mi kor és mennyit rendeljen az ado tt k észletféleségből az előirányzott készletszint betartása érdekében. MIKOR a rendeléseket előre rögzített időközönként kell feladni a szállítók felé a készletutánpótlásról akkor kell dönteni, amikor a készletszint egy meghatározott minimális szint alá csökken MENNYIT a rendelési tétel nagysága előre meghatározott, rögzített a rendelés során feladott mennyiség olyan nagyságrendű, hogy a beszállítás után a készlet előre meghatározott maximális szintet ér el KOMBINÁCIÓK fűrészfogmodell: mind a rendelési időköz, mind a rendelt mennyiség állandó két-raktáros modell: a rendelési mennyiség állandó, és a készlet egy meghatározott szinten történő csökkenése időpontjában rendelnek ciklikus modell: rendelési időköz állandó, a rendelési mennyiség változó csillapításos modell: se a rendelési időköz, se a rendelt mennyiség n em ál landó. A me ghatározott

s zintre c sökkent k észletet egy meghatározott szintre kell a rendeléssel feltölteni A készletnorma a megengedhető szintet írja elő a k észletekkel gaz dálkodó s zámára. A norma meghatározására három lehetőség létezik a készletféleség sajátosságaira tekintettel: 1. Készletféleségek sajátosságai szerint:  Időegységnorma: (nap, hónap) az az időtartam, amelyre az adott készletnek a felhasználást biztosítani kell.  Mennyiségi norma: (m3, m2, t) a készlet természetes mértékegységben való jelölése  Értéknorma: (Ft) a készletekben leköthető pénzösszeg 2. Felhasználási szempont szerint:  Folyónorma: a termelési és forgalmi folyamat tényleges ellátására szolgáló készletek megengedhető szintjét írják elő.  Tervnorma: a tervezési időszak anyagszükséglete biztosítása érdekében határozza meg a betartandó készletszintet. 3. Kidolgozás szerint:  Egyedi norma: a készletnorma kidolgozása

egy konkrét készletelemre történik.  Csoportos: azonos készletféleségek egy jól körülhatárolt csoportjára kidolgozott készletnorma (összevont normakidolgozás) ABC-analízis: ak kor al kalmazzák, h a i gen nagy számú al katrészt, any agot, ár ucikket k ell r aktáron t artani. A k észletállományt valamilyen előre meghatározott kritérium alapján három csoportba sorolják. „A” osztályba a kiválasztott szempont szerint a legfontosabb termékek, a „B” osztályba a közepes jelentőségű, és a „C” osztályba az alacsony jelentőségű termékeket sorolják. A készletelemekre k iszámolt k észletek ér tékét ös szegezve ös sze k ell v etni mi nd a k észletfinanszírozási mi nd a r aktározási k orlátokkal, mel y a készlettervezés ut olsó f ázisa. A mennyiben a k észletek ös szessége, i lletve egy es k észletcsoportjai bel eütköznek v alamelyik k orlátba, úgy a tervezési folyamatot a korlátok feloldhatóságára, illetve

a készletek szintjének csökkentésére vonatkozóan kell folytatni. A készlettervezés befejező lépése az elemzés, mely során a készletterv hatásait vizsgáljuk a forgóeszköz-szükséglet, k öltségszükséglet és raktározási korlát szempontjából. Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 37 A készletezési tevékenységre vonatkozó döntések nagyobb vállalkozásoknál mind a három vezetői szinten adnak feladatot a vezetőknek. Döntési szintek:  Felső vezetői szint: elsősorban a vállalkozás forgóeszköz-szükséglete, ös szkészletértéke, a nnak ös szetétele, i lletve a l ehetséges finanszírozási módok problémája jelentkezik.  Középvezetés: feladata a készletalakulást közvetlenül vagy közvetve módosító döntések meghozatala, melyek lehetnek naturális és pénzügyi jellegűek. Vonatkozhatnak részben a készletekre, egyes

készletféleségekre, részben finanszírozási kérdésekre  Közvetlen munkahelyi vezető: a döntései elsősorban konkrét készletelemek mozgatására, beszerzésére, valamint kiadására irányulnak, ezek jellemzően rutinjellegű döntések. Sorbanállási rendszerek: a jelentkező igények kielégítési sorrendje.  FIFO rendszer (first in – first out): a beérkező igényeket érkezési sorrendben elégítik ki. (legelterjedtebb)  LIFO rendszer (last in – first out): a jelentkező igényeket a beérkezéshez képest fordított sorrendben elégítik ki.  RND rendszer (random): véletlenszerűen elégítik ki a beérkezett igényeket, a kielégítésre vonatkozóan nincsenek szabályok Anyagbeszerzés: 1. Az anyagszükségleti tervek, illetve az anyagmérlegek alapján, a tevékenység során először a rendelendő termékek rendelésítéletnagyságát, minőségét és mennyiségét határozzák meg, majd a termelés anyagbeadási időigényét

figyelembe véve a szállítás határidejét. 2. A rendelendő áru ismeretében történhet meg a szállító kiválasztása, mely kiválasztás a leginkább megfelelő ár, a minőség és megbízhatóság alapján történik. 3. A szállító kiválasztását követi a rendelésadás folyamata és a szállítási szerződéskötés. 4. Anyagátvétel, mely történhet: szállító telephelyén: a vevő saját kockázatára maga gondoskodik az anyagok termelőüzembe történő beszállításáról vevő telephelyén: az áru szállításáról az eladó gondoskodik a vevő telephelyéig, és a szállítási kockázatot is ő viseli fuvarozó telephelyén: a fuvarozó valamelyik fél megbízásából veszi át a terméket fuvarozásra, és saját telephelyén szolgáltatja ki a vevő számára. A beérkező anyagok átvételénél a vevő feladata a mennyiségi és minőségi ellenőrzés a rendelésnek megfelelően. Nem megfelelés esetén a szállítást meg k ell tagadni, a

t erméket vissza kell küldeni a s zállítóhoz. A lerakodást követi a t árolóhelyre való szállítás, szállítólevelek alapján való rögzítés és nyilvántartás vezetés. Nem pi acorientált, k özcélokat el látó v állalatok es etében a k özpénzek f elhasználására alkalmazandó el járás az ún. k özbeszerzési el járás, mel y során a közbeszerzési törvény szerint kell eljárni. Fajtái:  Nyílt eljárás: bárki tehet ajánlatot  Meghívásos eljárás: speciális termék, szűk eladói kör esetén  Tárgyalásos eljárás: egy vállalat vagy személy alkalmas a feladat ellátására A bes zerzési t evékenység más ik i nformációforrása a termelés any agszükséglete, v agyis a t ermelési f olyamat i génye a bes zerzési f olyamattal szemben. Anyagszükségleti t erv: k iinduló pont ja a v állalat ér tékesítési t erve. A k ibocsátási t erv a t ermelési v ezérprogramon k eresztül mi nden egy es végtermék t

ekintetében megadj a a t ermelés t ervezett men nyiségét. A t ermelési v ezérprogram meg határozza a t ermelés t ervezett menny iségét minden egyes végtermék vonatkozásában, időben és ütemezve a termelési fázis egyes szakaszaira. Szükséglettervezési r endszer ( MPR – Material Requirements P laning): a t ermeléstervezési-, és t ermelésirányítási r endszerek új k oncepciója. A rendszer figyelembe veszi a k észtermékek különböző részegységei iránti kereslet egymástól és az időbeni egymásutániságtól függő természetét. Ebben segít az ún. beépülési fa, amely a konkrét anyagfelhasználást a termékbe való beépülések sorrendjében, egymásutániságában adja meg A készletezési költségek minimalizálása helyett a felhasználási folyamat időbeli követésével a készletek mennyiségének minimalizálásával oldja meg az anyagszükséglet tervezését. Bruttó szükséglet: a termék termelési szükségletei és az egyéb

külső szükséglet igényének összessége. A késztermékek anyagigényeit az anyagnormák segítségével lehet meghatározni. Anyagnormák: Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 38  Anyagfelhasználási norma: egy késztermék előállításhoz felhasználandó anyagmennyiség  Anyagkihozatali norma: az egységnyi anyagból előállítható termék mennyisége*  Nettó norma: a termékbe ténylegesen bekerülő anyagmennyiség, azaz ami elméletileg szükséges.  Bruttónorma: a t ermék előállításához közvetlenül szükséges anyagmennyiség, tartalmazza a normán felül az előállítás során keletkező hulladékot és veszteséget (kereskedelemben ez a „káló”).  Beszerzési nor ma: a termék előállításához beszerzendő anyagmennyiség, ami a bruttó normán felül t artalmazza a s zállítási, t árolási veszteségeket, a párolgási, porladási,

elszivárgási veszteségeket is. *Az anyagnormák mind a két változatára vonatkozatva értelmezhetjük a következő három norma fogalmat Forgóeszköz-gazdálkodás a vállalatok készleteivel, követeléseivel és pénzeszközeivel való gazdálkodás, mely során a törekvés, hogy a készletben szunnyadó, passzív tőkerész minél kisebb legyen. Ezt a t örekvést szolgálja a J apánból kiindult két termelésirányítási eljárás, a J IT (Just-in-Time), és a k anban módszer, melyek a gyártásközi félkész és befejezetlen készletek csökkenését, illetve gyakorlati megszűntetését célozták meg a beszállítások pontos ütemezésével. A készlettartás funkciója, hogy a lehető legkisebb eszközlekötéssel, illetve folyó ráfordítással bi ztosítsa a t ermelési-értékesítési f olyamatok zavartalan, programszerű lebonyolítását. Ez az éppen megfelelő tőkeállomány készletben tartását igényli gondos vezetői mérlegelés al apján A

forgóeszköz-gazdálkodás területe magában foglalja a készleteket, illetve a követeléseket és a pénzeszközöket. Forgóeszköz-gazdálkodás célja:  a forgóeszközökben, ezen belül a készletekben lekötött eszközök értékének csökkentése  az anyag- és készletgazdálkodási feladatok ellátása folyó működési költségeinek csökkentése. A forgóeszköz-gazdálkodás eredményességének javítási módjai:  Ha egyfelől csökkentjük azt az időt, amennyi alatt a beszerzett eszközökből eladott áru lesz, vagyis gyorsítjuk a forgalmazási és a termelési folyamatot. Módszere a készletek forgási sebességének növelése  Másfelől csökkentjük a forgóeszközökben álló tőkerészt a termelési értékhez vagy a teljes forgalomhoz viszonyítva, ezzel relatív forgóeszköz megtakarítást érünk el. Javítjuk a forgóeszköz-igényességi mutatót Forgóeszköz-igényességi mutató: egységnyi termelési érték

előállításához, illetve egységnyi forgalomhoz szükséges lekötött forgóeszköz értéke. Átlagos forgóeszköz-állomány meghatározásának mutatószámai: 1. Kronologikus átlagkészlet: adott időszak tényleges átlagkészletének a számbavétele oly módon, hogy a kezdő-és zárónapokat 50-50%-kal, a közbülső napokat pedig 100%-kal vesszük figyelembe, és így képezünk a napok számával egyszerű számtani átlagot. Az átlagosan lekötött tőkét adja meg. jan.1 ápr.1 júl.1 okt.1 50% dec.31 50% Kronologikus átlagkészlet = Σ készlet / 4 2. Forgási sebesség-mutatója: mint teljesítménymérce, egy adott időszak értékesítési (termelési) volumene és a készletállomány valamilyen mérőszámának hányadosaként számítható ki. A forgási sebesség vizsgálható az adott időszakon belüli készletkörforgások számával, illetve az egy k észletfordulathoz s zükséges napok s zámával. Megmutatja, hogy készletek a vizsgált

időszakban hány fordulatot tettek meg, hányszor térültek vissza. Forgási sebesség = éves felhasználás / átlagkészlet  Forgási idő számítása: Fogási idő = naptári napok száma / fordulatok száma = átlagos forgóeszköz állomány / egy napra jutó árbevétel  Fordulatok számítása: Fordulatszám = éves árbevétel / átlagos készletállomány = napok száma / forgási idő A forgóeszköz-gazdálkodás javulását a fordulatok számának növekedése, illetve a forgási időszak csökkenése jelzi. A forgóeszköz-gazdálkodás romlására utal a fordulatok számának csökkenése, illetve a forgási idő növekedése. Az anyagi folyamatok tevékenységcsoportjai a vállalaton belül: Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 39  Szállítás, anyagmozgatás  Raktározás  Csomagolás, kiszerelés Szállítás: a termékek a szállítótól a

vállalathoz, illetve a vállalattól a vevőkhöz való eljuttatása. Értéknövelő tevékenység, mely megvalósítható közúton, vasúton, csővezetékes, vízi, illetve légi szállítással, a technikai lehetőségek és a költségtakarékosság figyelembevételével. Anyagmozgatás: a termeléshez s zükséges any agok, es zközök a v állalaton bel ül a termelőhelyre történő juttatása, a termelési igényeknek és elvárásoknak megfelelően. Az anyagmozgatásnak a t öbbi technológiai folyamattal szinkronban kell lennie (a modern, gépesített anyagmozgatási rendszerek értékelése és megválasztása, a bevezetés és működtetés kérdései). Formái:  Üzemek közötti anyagmozgatás: az egy telephelyen belül lévő egységek közötti termékmozgatás.  Munkahelyközi és munkahelyi anyagmozgatás: egy üzemen belül a különböző termelőhelyek közötti termék átszállítása a termelési körülményekhez alkalmazkodó anyagmozgató

eszközökkel.  Raktáron belüli anyagmozgatás: a tárolóhelyeken a tárolás ideje alatt történő anyagmozgatás. Raktározás: keretei között gondoskodni kell a beérkező áru elhelyezéséről, megóvásáról, kezeléséről, kiadásáról. Raktár: az áruk statikus és dinamikus állapota (mozgatása) számára biztosított megfelelő hely. A raktárirányítás fizikai f unkcióihoz t artozik: á rumozgatások, t árolás é s k észletkialakítás, a f olyamatos n yilvántartás, v alamint az i rányítási információk kezelése. Be- és kiszállítási program: időintervallumokra vonatkozik, mely tartalmazza az anyag-, élőmunka- és informatika, valamint az értékáramlás minden elemét, illetve mindazt, ami ezekhez kapcsolódik. A raktározás pozitív hatásai A raktár a termelés folyamatosságát „rendelkezésre állásával” biztosítja Kiegyenlítő szerepe van akkor, ha a termelési és elosztási folyamat „működési sebessége”

különböző A nyers-, félkész vagy késztermékek minőségét megfelelő építészeti és egyéb körülmények kialakítása segítségével megőrzi A belföldi, sőt a nemzetközi kereskedelem mobilitását fokozza A szolgáltatási szférának hasznos eszköze (pl. több cég közös raktára) A raktározás negatív hatásai A raktár általában jelentős beruházási és üzemeltetési költséget igényel A l ogisztikai f olyamat ez en a területen történő „megállatása” növelheti az átfutási időt Az építmény, illetve tárolótér megfelelő mértékű kihasználása, belsőkülső körülmények hatására, nem minden időszakban biztosítható Csomagolás: a terméket körülvevő ideiglenes védőburkolat és annak előállításához szükséges műveletek, folyamatok összessége. A c somagolási t evékenység nem hoz l étre új , f ogyasztható ér tékéket, az onban k iemelkedő szerepe van az előállított anyagi javak piaci és használati

értékének realizálásában, növelésében, és egyúttal védelmet nyújt az árunak az anyagmozgatás során. Szállításra való előkészítés: egységrakományok kialakítása a szállítási kapacitások jobb kihasználása, átrakodások meggyorsítása érdekében. Környezetvédelem: a csomagolóanyag csökkentését, illetve visszaforgathatóságát jelenti. Csomagolással szembeni elvárások: Elvárások a termelés során Feleljen meg a szabványok előírásainak (pl. környezetvédelmi előírás) Segítse elő a termelési technológiát (pl. a bontás ne hátráltassa a termelési folyamatot) Védje meg a termelési folyamatban mozgó terméket a kémiai, mechanikai hatásoktól Elvárások a szállítás, rakodás, tárolás során A csomagolás tömege, terjedelme tegye lehetővé a tárolóterek, rakodó- és szállítóeszközök optimális (maximális) kihasználását A csomagolások biztosítsanak biztonságos tárolást, rakodást, az áruegységek

könnyen mozgathatók és halmazba rakhatóak legyenek Elvárások az értékesítés során Felhívja a figyelmet a termékre (forma, szín, grafika célszerű megválasztása) Lehetőleg teljes körű, mindenképpen valós tájékoztatást ad a tartalomról (ár, mennyiség, gyártó, egyéb használati jellemzők) Elősegíti a termék kezelését, felhasználását (jó megfoghatóság, tárolhatóság, könnyű nyithatóság, célszerű adagnagyság) Emlékkép kialakítása a fogyasztóban Elvárások egyéb területeken Védje meg a környezetet a csomagolás a benne levő terméktől (veszélyes áruk) A csomagolóanyag „környezetbarát” legyen, vagyis önmagától lebomló, de legalábbis könnyen megsemmisíthető Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 40 A c somagolás alapvető rendeltetése a termelés és a fogyasztás között fennálló tér- és időbeli különbségek

áthidalása segítése, az előállított termékek anyagmozgatás közbeni megvédése, amikor az egyik országban előállított terméket a másik országban értékesítik. Logisztikai feladatok a csomagolás során:  A mozgatási és tárolási folyamatokhoz illeszkedő csomagolási formák megválasztása  Célszerű olyan egységek képzése, amelyek a legkevesebb kezelési, bontási, egységképzési műveletet igénylik  A csomagoláson lévő adatok megjelenítése olyan formában, hogy a logisztikai információs folyamatot segítse (pl. vonalkód) Általános tendencia a logisztikai tevékenységek összevonása, integrálása közös szervezeti egységben. A vállalkozás készleteiről, illetve azok változásairól legalább az any aggazdálkodáson, a raktárakban, v alamint az anal itikus any agkönyvelésben vezetnek nyilvántartást. A logisztikai r endszer t eljesítményét, és a nnak e redményességét, a l ogisztika ál tal ny újtott s

zolgáltatások s zínvonala, i lletve a l ogisztikai tevékenység költségei szempontjából értékelik. A logisztikai szolgáltatás színvonalát mérő tényezők:  A logisztikai szolgáltatás rendelkezésre állási szintje: a rendszer azon képességét fejezi ki, hogy milyen arányban képes azonnal kielégíteni a vele szemben megjelenő keresletet. A rendelkezésre állás magas szintje csak a készletek jelentős volumene mellett képzelhető el  Kiszolgálási idő: a rendelés beérkezésétől a kiszolgálásig terjedő idő. Két részből áll: rendelés-kielégítéshez szükséges ügyviteli folyamatok ideje + fizikai teljesítés lebonyolításának ideje. A kiszolgálási idő rövidítése a r endelkezésre állás színvonalának javításával összefüggésben valósítható meg.  Kiszolgálás minősége: a felmerülő egyedi, s peciális problémákra a logisztikai rendszer által adott válasz megfelelősségét v izsgálja. E z a finomhangolás

mérőeszköze. Megmutatja, hogy mennyire képes a rendszer az igények részletekbe menő figyelembevételére A logisztikai költségek kb. 30%-át teszik ki a v állalatoknál A l ogisztika feladata, ho gy az anyagellátással és mozgatással kapcsolatos költségek csökkenjenek, ezért szükséges a logisztikai költségek részletes elemzése, a költségösszetevők (megrendelés, szállítás, tárolás, anyagmozgatás, informatika hiánya) egymáshoz viszonyított arányalakulásának ismerete. A logisztikai tevékenység költségei: Beszerzési tevékenység költségei Szállítási díj (árban érvényesített vagy külön felszámított szállítási költségek) Rendelésfeladás költségei Áru-, anyagátvétel költségei Ügyvitel költségei (nyomtatványok, fax, telefon) Raktározási költségek Minőség-ellenőrzési költségek Szállítási veszteség összege, rongálás Expediálás költségei A készlet fizikai létével kapcsolatos költségek

Raktárépület, helyiségek fenntartása, üzemeltetése Raktári anyagmozgatással kapcsolatos költségek Idegen raktár bérleti díja Tárolási veszteség Különleges tárolási körülmények Többletköltségek (hűtőtárolás) Raktározással kapcsolatos adminisztratív költségek A termék jellegéhez kapcsolódó készletezési költségek Avulás (értékvesztés) Biztosítás Nyilvántartási költségek (az anyagkönyvelés területén fellépő költségek) Anyagmozgatás költségei Közvetlen költségek: o Anyagköltség (anyagmozgatás során felhasznált energia, üzemanyag, eszköz) o Bérköltség (anyagmozgatást végzők, illetve anyagmozgatást irányítók bérei és közterhei) o Amortizációs költség (anyagmozgatást végző gépek) o Egyéb költségek (bérelt anyagmozgató berendezések költségei, igénybevett bérmunka költségei) Közvetett költségek: o Anyagköltség (sérült vagy elveszett anyag) o Bérköltség (mindenki végez

anyagmozgatási tevékenységet, de vannak helyek, ahol ez nem mérhető) Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 41 Amortizáció (nem az anyagmozgatás területén dolgozó berendezésekre) Egyéb költségek (elmaradt haszon, ami a vevő esetleges elvesztése miatt adódhat) Általános ügyviteli költségek (telefon, fax, posta, kiküldetés) Anyagköltség (nyomtatvány) Minőség-ellenőrzés Rongálás veszteség a szállítás során Csomagolás költségei Költségnemek szerint (pl. anyag – csomagolóanyag, bér – a csomagolást végzők, irányítók bére, amortizáció, amortizáció – csomagológép amortizációja) Általában nincs elkülönítve, mert nehéz elkülöníteni a termelési költségektől Hiány költségei Akkor lépnek fel, ha a készletezési rendszer a funkcióját nem képes ellátni, a kereslet következtében fellépő igényt nem követi

kiszolgálás. A hiány összetevői: o Elmaradt haszon o Adminisztratív többletköltségek o A good-will elvesztése, csökkenése o Rendkívüli beszerzések többletköltsége (promt beszerzések) o Bérjellegű költségek (állásidőre fizetett munkabér) o Késedelmi kötbér o o o o o o 2. 6 Termelés-szolgáltatás A termelés (termékelőállítás) a v állalkozásoknál megv alósuló t ermelési t evékenység er edménye, v alamilyen f ogyasztói i gény k ielégítésére alkalmas termék, amely jószág fizikailag megfogható. A termékelőállítási folyamat során az igénybevett erőforrásokkal, illetve erőforrásokon történő átalakítás (transzformáció) révén új anyagi javakat hoznak létre. A termelési és szolgáltatási tevékenység feladata, hogy a vállalkozás a környezetből felvett erőforrásokat átalakítva új javakat hozzon létre. Egy vállalat annak folyamán tekinthető termelő vagy szolgáltató szervezetnek, hogy

alaptevékenységében mi a meghatározó. A termelés és szolgáltatás általános folyamata: Input Anyag-energia Munkaerő Pénz Információ Átalakítás Termelés Gyártás Szolgáltatás Output Termék Pénz Információ A termék a termelés végső eredménye. Az ipari termelőfolyamatok jellemzése, történhet: 1. Termék jellege szerint:  egyszerű, szabványosított termék: a termék kevés komponensből épül fel (élelmiszerek, tégla, gyufa, cukor)  összetett termék: több összetevőből (részegységből) állnak (gépek, berendezések, épületek) 2. Termék tömegszerűsége szerint:  Egyedi gyártás: a termékeket egyedileg vagy egészen kis mennyiségben állítják elő (híd, épületek). A fogyasztói igény kis volumenű vagy speciális (épületek, hajók, hidak).  Sorozatgyártás: a termék mennyisége iránti i gény v iszonylag kevesebb, mint a t ömeggyártás es etén, de a v álaszték i ránti i gény magasabb (gépipar,

ruházati ipar, bútoripar). A sorozatgyártáson belül megkülönbözethető kis-, közép- és nagysorozat gyártás  Tömeggyártás: az egyszerűbb termékek előállítása nagy mennyiségben. A termék i ránti fogyasztói szükséglet folyamatos és tömegszerű (háztartási eszközök cementgyár, villamos erőmű). 3. A gyártási rendszer jellege szerint: a termékelőállítás berendezéseinek csoportosítását, technológiai sajátosságait, telepítési megoldását, a termék és a termék-előállító berendezés viszonyát adja meg.  Műhelyrendszerű: minden vállalaton belüli termelőegység a termék előállításának csupán egy fázisát végzi el. Á ltalában alacsony tömegszerű termelésben, illetve egyedi és kissorozat-gyártásban alkalmazzák. (fonoda, szövöde)  Csoportos: olyan gépek , berendezések ös szevonása t érbelileg i s egy h elyre, amel yek a gy ártási f olyamat egy t echnológiailag j ól kürölhatárolható

fázisához szükségesek (kiadóvállalatnál nyomda).  Folyamatrendszerű: a termelőegységek valamilyen termék vagy részegysége előállítására specializáltak, a berendezések a technológiai műveletek sorrendjében vannak elhelyezve. (autóipar, vegyipar) Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 42  Projektrendszerű gyártás: jellemzője az egyedi, egyszeri előállítás. Ilyenkor a termeléshez szükséges eszközöket és a munkaerőt viszik a munkavégzés helyére (építőipar, filmkészítés).  Számítógéppel integrált termelés: hardver és szoftver eszközök felhasználása a termelés valamennyi fázisában. A termelésen belül többféle termelési ágat szokás megkülönböztetni. Termelési ágak: Kitermelőipar Feldolgozóipar Mezőgazdaság Erdő-, hal-, vadgazdaság Élelmiszeripar Építőipari termelés bányászat kőolaj-kitermelés

kőfejtés kőolajszármazékok gyógyszerek háztartási cikkek gabona hús, fa, hal vad élelmiszerek épületek Szolgáltatás: a szolgáltatási f olyamat v égrehajtásának er edményeként új any agi j ószág ( termék) j ön l étre. A s zolgáltatásnyújtás v égeredménye valamilyen termelési, illetve fogyasztási szükségelet kialakítása, meglevő termék módosulása, funkcióképesség javítása, helyreállítása, illetőleg a tevékenység használható hatásának az érvényesülése. Szolgáltatások jellemzése:  A s zolgáltatás er edményének f izikai menny iségben v aló s zámbavétele ál talában nem l ehetséges. A s zolgáltatás t erjedelme i nkább a tevékenység tartalmán, tartósságán és intenzitásán mérhető.  A szolgáltatás létrehozása és elfogyasztása az igénybevevő jelenlétekor azonnal megkezdődik, de ezek egybe is eshetnek.  A szolgáltatások egy részének nyújtásához általában szükséges a fogyasztó

jelenléte, tevékeny közreműködése (személyes jelleg).  A legtöbb szolgáltatásra jellemző, hogy helyhez kötöttebb, mint a termék termelése, kevésbé szállító- és tárolóképes, kevésbé exportálható és importálható.  Egyes szolgáltatási fajták kifejezetten örökös használatúak.  A szolgáltatási szférában az utóbbi időben igen intenzív fejlődés tapasztalható, és e területen a munkamegosztás is fokozódik.  A szolgáltatások szerepe világszerte növekszik, és a szolgáltatási szféra erőteljesen bővül, a termelőszektor kárára.  Halványul a határ a termelés és szolgáltatás között, azaz a termelési és szolgáltatási folyamat integrációja növekszik. A szolgáltatások lehetséges csoportosítása: dologra irányuló szolgáltatás (javítás, tisztítás, szállítás, oktatás, eü) személyre irányuló szolgáltatás (kozmetika, eü, kultúra) fizikai-anyagi jellegű Eredménye szerint nem anyagi,

szellemi szolgáltatás termelő szolgáltatás (fogyasztási cikkek javítása) Jellege szerint nem termelő szolgáltatás (saját célra végzett szolgáltatás) hosszabb ideig folyamatosan megvalósuló szolgáltatás (biztosítás) Megvalósulása szerint ismétlődő szolgáltatás (javítások) alkalmilag előforduló egyedi szolgáltatások (jogi-, tanácsadói szolgáltatások) Személyi szolgáltatásokon belül lehet egyéni jellegű vagy kollektív jellegű (társadalmi méretekben nyújtott). Tárgya szerint A termelés tevékenységrendszere: Termelési stratégia, tervezés Termelési szükségletek Termelési lehetőségek Operatív tervek Termelés megvalósítása Termelésirányítás Minőségbiztosítás Termelési szervezet Teljesítmény Elszámolás-számbavétel Értékelés Kommunikáció Nyilvántartások Jelentések, Elemzések Információk Költségelszámolás Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a

vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 43 A termelési s tratégia tartalmazza a vállalkozás alaptevékenységére vonatkozó legfontosabb célkitűzéseket. Jellemző vonása az összegző (szintetizáló) hatás, mivel a funkcionális stratégiák és a t evékenységrendszerek produktumai megjelennek a t ermelési stratégiában. Az egységes vállalati stratégia része, szorosan kapcsolódik a mar ketingstratégiához, a z i nnovációs stratégiához, valamint t artalmazza az egyes g azdálkodási stratégiákat, mint a be ruházási-, emberi erőforrás-gazdálkodás-, logisztikai stratégia. A kívülről kapott termelési szükségleteket hangolja össze a rendelkezésre álló termelési lehetőségekkel (anyag, energia, munkaerő, információ). Termelésre vonatkozó fő célkitűzések:  gyártási lehetőségek  az ahhoz szükséges eszközök, munkaerő, egyéb erőforrások összetétele  gépek, berendezések elrendezése  az

alkalmazandó termelésszervezési, irányítási elvek. Termelési kapacitás: megtervezése a tervezett termelés megvalósításához szükséges, ami lényegében a szükséges erőforrások mennyiségének és struktúrájának megtervezése. A kapacitás nagyságát a termelő-berendezéseken egy év alatt előállítható termékmennyiséggel jellemezzük Egy gépcsoport kapacitásának meghatározó tényezői: termelő-berendezések s záma; kapacitásnorma (idő-, v agy t eljesítménynorma); valamint a berendezés időalapja. A t ermelési k apacitás t ényleges k ihasználást úgy mut atjuk k i, hogy t ényleges t ermelést v iszonyítjuk a t ermelési kapacitáshoz. Kapacitás-időnorma: valamely termék előállításához az adott berendezésen, mennyi idő szükséges. Teljesítménynorma: egységnyi idő alatt a berendezésen mennyi termék állítható elő. Kapacitás = Kapacitás kihasználás = A gépek ténylegesen ledolgozott napi időtartama = Gépek száma

* gépek működési időalapja Kapacitás időnorma Termelt mennyiség * 100 Kapacitás Termelt mennyiség * kapacitás időnorma / napok száma Gépek száma A t ermeléstervezés sajátos t erülete a t ermelés oper atív t ervezése v agy pr ogramozása, amel ynek k eretében a s tratégiai c élokat t ovább bont ják részfeladatokra. Í gy meghatározzák a negyedévi, havi és műszakfeladatokat, valamint területileg megosztják a termelési feladatokat a termelőegységek (műhely, üzem, gyáregység) között. Az ipari termelési folyamat főbb részei: az i pari t ermelési f olyamat s orán a v állalkozás e rőforrások átalakításával új terméket állít össze, amely folyamat főbb részei lehetnek: Gyártási főfolyamat Gyártási segédfolyamat Kisegítő folyamat Gyártási mellékfolyamat Kiszolgáló folyamat Gyártás műszaki előkészítése Termék kialakítása Technológiai kidolgozása Gyártási főfolyamat: a termelés legfontosabb

modulja, mivel közvetlenül itt állítják elő a vállalkozás működési körébe tartozó termékeket. Alapformái:  Kitermelő folyamatok (bányászat)  Az anyag vegyi összetételét megváltoztató folyamatok (kohászat, vegyipar)  A nyersanyag alakját módosító folyamatok (gépipar, építőanyag-ipar) Gyártási segédfolyamat: kisegítő és kiszolgáló folyamatokból áll. Kisegítő folyamat: a főfolyamat lebonyolítását elősegítő termék/szolgáltatás előállításával foglalkoznak (speciális szerszámok, készülékek) Kiszolgáló folyamat: a főfolyamatok érdekében történő belső szolgáltatások (karbantartás, szállítás) Gyártási mellékfolyamat: itt történik a gyártás során keletkező hulladékok termékké történő feldolgozása. Gyártás műszaki előkészítése: a gyártmány létrehozásának, a gyártás lebonyolításának feltételeit biztosítja. Olyan t evékenységek összessége, amelyben részint a gyártmány

összetételének, illetve a gyártmány előállítási módjának és gyártási feltételeinek meghatározása és dokumentálása történik meg. Két fő területe: a termék- és technológiafejlesztés Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 44 Termelésirányítás: mint részfeladat és gyakran önálló szervezetet gondoskodik arról, hogy a termeléshez szükséges feltételek időben a gyártást folytatók rendelkezésére álljanak. Feladata:  Az indítandó feladatok kijelölése, a rendelkezésre állás vizsgálata  A feladatok ütemezése  A gyártásfelügyelet  Hiba esetén beavatkozás. Számítógéppel i ntegrált t ermelés ( Computer I ntegrated M anufacturing C IM): ez nem egy új s zoftvert vagy r endszert j elent, han em egy megközelítésmódot, mely a termelés mind szélesebb körét számítógépes irányítás alá vonja. CIM konfiguráció:

Termeléstervezés és irányítás Számítógéppel támogatott tervezés Robotizálás Számítógéppel integrált termelés Számítógéppel támogatott gyártás Automatizált anyagmozgás Csoportos technológiák Anyagszükséglet-tervezési r endszer ( MPR1): a teljes anyagáramlást átfogja. Alapvető célja a készletek beérkezésének megfelelő ütemezése révén a k észletszint szabályozása, a k észletgazdálkodás hatékonyságának javítása, valamint a t ermelés hatékonyságának javítása. A beszerzés, készletezés, termelés összefüggéseire építve a termelési vezérprogramból kiindulva számítja ki a termelés anyagszükségletét. Termelési erőforrás-tervezés ( MPR2): számítógéppel támogatja az erőforrások tervezését, ütemezését, szimulálja a termelési folyamatot. A folyamatról pénzügyi és költségadatokat is szolgáltat, ezáltal részletes képet ad a pénzügyi folyamatokról. Ezáltal képes komplex, a teljes

vállalati működést figyelembe vevő költségoptimalizációs programok futtatására, és a legmegfelelőbb megoldás kiválasztására. Segítségével megoldható az ún. s zállítási, any agmozgatási feladat, úgy , hogy az a s zállítóeszközök l egteljesebb kihasználása mellet történjen A legkorszerűbb termeléstervezési és szervezési módszernek tekinthető. A minőség szubjektív kategória, általában vevőorientált, és a vevő dönti el, hogy ő miért hajlandó pénzt adni, mit tekint számára alkalmas minőségnek. A minőség termék vagy szolgáltatás olyan tulajdonságainak és jellemzőinek összessége, amelyek hatással vannak arra a képességre, hogy kifejezett, vagy elvárható igényeket kielégítsenek. Napjainkban a minőség a vevők elvárásainak teljesítése vagy túlteljesítése Garvin öt definíciója a minőség megfogalmazásával kapcsolatosan:  Transzcendens definíció (relatív minőség): a minőség relatív,

általánosan felismerhető jelenség, mely szorosan kapcsolódik a termékek sajátosságainak és paramétereinek összehasonlításához.  Termékekhez kapcsolódó definíció: a minőség pontos és mérhető változó (az ellenőrizhetőség alapja).  Felhasználóhoz kapcsolódó definíció: a minőség a „szándékolt felhasználásra való alkalmasság”.  Gyártáshoz kapcsolódó definíció: a minőség a követelményeknek való megfelelés.  Értékhez k apcsolódó definíció: a minőség költségekben és árakban meghatározott kategória. A minőség termék az a t ermék, a mely elfogadható áron kínálja a megfelelő teljesítményt, illetve elfogadható áron biztosítja az igényeknek való megfelelést. A minőség-ellenőrzés értékeli a tényleges működési teljesítményt, összehasonlítja a tényleges eredményeket a célokkal, és intézkedik az eltérések kiküszöbölése érdekében. Típusai:  A gyártás feltételeinek

ellenőrzése: a kiinduló anyagok, a termeléshez szükséges egyéb feltételek minősége kifogástalan legyen. Kiterjed a beérkező anyagokra, a gépi berendezésekre, és a gyártóeszközök minőségére.  A gyártásközi ellenőrzés: egyes műveletek elvégzésnek minőségéről, paramétereiről győzi meg a gyártókat, kiküszöbölve a nem megfelelő minőségű részegység további megmunkálását. Az alkalmazható formák: Támaszponti ellenőrzés (külön minőségellenőrzési szervezetben) Folyamatközi ellenőrzés (az ellenőrzés beépül eszközeivel a folyamatba) Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 45 Terjedelme szempontjából a gyártásközi ellenőrzés megkülönböztethető fajtái: o Minden darabra kiterjedő: szigorú minőségi előírások esetén alkalmazzák. Munka-, és költségigényes o Sorozat első darabja: sorozatgyártásnál al

kalmazzák. Ezzel bi ztosítják, hogy a hel ytelen gépbeál lításból, k opásból adódóan nagyobb selejtes mennyiséget ne gyártsanak le. o Mintavételes: nagy tömegszerűség mellett eredményes, matematikai-statisztikai módszerek alkalmazásával történik. A végellenőrzés: elkészült termék megfelel-e a termékkel kapcsolatos minőségi követelményeknek.  Minőségbiztosítás: a fogyasztói bizalom k iépítéséhez, f enntartásához szükséges ( dokumentálható) bi zonyítékot s zolgáltatja valamennyi érintett számára a t ekintetben, hogy a minőségfunkció a vállalatnál hatékonyan működik-e. A minőségbiztosítás s orán t örténik a f elhasználói i gények meghatározása, a megfelelő mérőszámokkal, minőségi követelményekkel. A minőségbiztosítás alkotórészei:  Minőségfilozófia vagy –politika: adott szervezetnek a minőség biztosítására vonatkozó, hivatalosan megfogalmazott általános szándéka és

irányultsága. Meghatározása a felső vezetés feladata  Minőségirányítás: az általános vezetés része, amely elsődleges célját a szervezeti működés belső és külső rendszerében alakítja ki. Főbb elemei: a f elhasználó elégedettsége, a szolgáltatás szakmai színvonala, a szolgáltatás szakmai színvonala, a szolgáltatással összefüggő felhasználói igények teljesítésének hatékonysága.  Minőségügyi rendszer: a minőség megvalósításához szükséges erőforrások (anyagi és szellemi) összessége. A minőségirányításban sajátos helyet foglalnak el a különböző minőségi szabványok, mel yek egységes t ermékszabványok. A nemz etközi szabványügyi szervezet által ajánlott egyik legátfogóbb szabványrendszer az ISO 9000. A szabványok 1987-ben láttak napvilágot, és öt részből állnak: ISO 9000: a szabványrendszer alkalmazásának általános irányelvei ISO 9001: a minőség szavatolásának modellje a termék

tervezésében, fejlesztésében, gyártásában, szerelésében és a kísérőszolgáltatásokban ISO 9002: a termelés és szerelés kiegészítő modellje ISO 9003: a végleges ellenőrzés és tesztelés specifikációja ISO 9004: az alapvető fogalmak és útmutató az általános minőségkezeléshez A szabványok a minőségkezelés, a minőségpolitika kialakítására és a minőségrendszer felállítására vonatkozó szabványokra irányuló ajánlásokkal ismertetik a teljes minőségkezelés megfelelő környezetének kialakítási módját. Az ISO 9000 egy 10 lépcsős akkreditációs folyamatra tesz ajánlást, melynek elemei: 1. a menedzsment oktatása 2. a minőségpolitika írásbeli megfogalmazása 3. minőségfelelős kinevezése 4. feladatok meghatározása 5. üzleti folyamatok azonosítása 6. minőségi kézikönyv összeállítása 7. eljárások írásbeli megfogalmazása 8. írásbeli utasítások megfogalmazása 9. rendszer használatának

oktatása 10. megvalósítás EU teljes körű minőségbiztosítási rendszer (EFQM): egy olyan magas szintű üzleti modell, mely a vállalat, üzleti egység vevőinek és dolgozóinak elégedettségét, társadalmi kihatását azon keresztül értékeli, hogy a vezetés milyen üzletpolitika és stratégia alapján, és milyen módon menedzseli alkalmazottait, folyamatait és erőforrásait. Az EFQM modell kilenc kritériuma két nagy csoportban található Az adottságok vizsgálatánál (vezetés, dolgozók irányítása, üzletpolitika és stratégia, erőforrások és üzleti partnerek illetve folyamatok) a modell azt elemzi, hogy a s zervezet hogyan és milyen tevékenységeken keresztül érte el eredményeit. Az eredmények elemzésénél (dolgozói elégedettség, vevői elégedettség, társadalmi kihatás, kulcs eredménymutatók) pedig a modell a MIT kérdésre ad választ. Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a

vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 46 Teljes körű minőségszabályozás(TQM - Total Quality Management): egy minőség-központú vezetői felfogás, amely a gazdálkodó szervezet összes tevékenységének lépésről lépésre történő fokozatos javítására irányul. Cél egy hosszabb távú minőségjavító k épesség k ialakítása v alamennyi vállalati f olyamat v onatkozásában. A TQM a minőség biztosítását a legfelső vezetés elkötelezett irányításával, valamennyi dolgozó közreműködésével oldja meg. A rendszerekre a sokféleség jellemző, de mindegyik modellben megtalálhatók a következő közös témák:  a vevő-, illetve ügyfélcentrikusság: a siker egyik kulcsa, mivel a vállalattal kapcsolatos érdekeltek közül a vevőt helyezi a középpontba. A vállalat működését és termékeit úgy kell alakítani, hogy az folyamatosan megfeleljen e v ásárlók el várásainak. A z ügy félcentrikusság vizsgálat során tudni

kell kik a vásárlók, mit várnak tőlünk, és hogyan ítélik meg teljesítményünket. Jelentős újdonság, hogy a TQM a vállalatnál kétféle vásárlói kört különböztet meg: Belső vásárlói kör: az adott szervezeten belül mások vagy más részlegek által előállított termékek (szolgáltatás, információ) fogadója. Külső vásárlói kör: az a személy vagy szervezet, amely valamely terméket, szolgáltatást vagy információt fogad, és nem képezi részét az azt szállító szervezetnek.  folyamatos javítás: az alkalmazottak képesek legyenek felismerni és megoldani a saját munkahelyükön jelentkező problémákat, és részt tudjanak venni a munk afolyamatok javításában. A folyamatos j avítás ol yan tevékenység, amel ynek során a t énylegesen fennálló állapot szükséges állapottá alakul át. Központja a folyamatos problémamegoldás folyamata Az állandó javítás filozófiája a minőség szolgálatában – a TQM alapelve:

Írjuk le, mit csinálunk Indokoljuk, hogy miért csináljuk Csináljuk azt, amit leírtunk Kísérjük figyelemmel, amit csinálunk Állandó korrekció Értékeljük, amit csinálunk Csináljuk jobban, amint csináltunk  az alkalmazottak felhatalmazása: a s zervezet minden szintjének bevonása a döntési folyamatokba. Az alkalmazottból álló teamek döntési jogkörrel rendelkeznek. Támogató elemek, amelyekre feltétlenül szükség van egy sikeres TQM-program megvalósításához:  Irányítás: a szervezet jövőképének, küldetéstudatának és céljainak megfogalmazása.  Oktatás és képzés: minden alkalmazott számára lehetővé kell tenni azoknak a készségeknek az elsajátítását, melyek képessé teszik őket a minőségjavító munkában való részvételre.  Támogatóstruktúra: a TQM-program megvalósításához szükséges külső tanácsadók, oktatók.  Ösztönzés és elismerés: a minőségjavító eljárásokat sikeresen alkalmazó

dolgozók elismerése.  Kommunikációk: minőségkezeléssel kapcsolatos kommunikációs eszközök kifejlesztése  Mérés: az adatok felhasználása és hatékony mérése A TQM tevékenységei és az ellátandó feladatok Ellátandó feladatok cél meghatározása filozófia, tervek készítése folyamat és eredményei áttekintése Vevő/ügyfélcentrikusság vásárlók igényeinek meghatározása Minőség tervezése vásárlók igényeinek lefordítása a gyártás nyelvére Alkalmazottak felhatalmazása részvétel a döntéshozatalban Szervezeti felépítés párhuzamos struktúra (minőségjavító teamek) minőségtanács Folyamatirányítás ciklusidő, veszteség, költség csökkentése Problémamegoldás probléma-megoldási technikák alkalmazása Statisztikai minőségirányítás munkafolyamatok/vásárlói igények elemzése Oktatás új készségek kifejlesztése (teamvezetés, problémamegoldás) Mérés adatok előállítása a teljesítmény és a

vásárlók elégedettségének mérésére Kapcsolat a szállítókkal minőségi kapcsolat kiépítése a beszállítókkal TQM-tevékenységek Vezetés Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 47 A minőségbiztosítás feladatait a szervezetekben különböző formákban látják el. Minden vállalatnál működik minőség-ellenőrzési részleg (MEO), mely gondoskodik a minőségi előírások betartásának ellenőrzéséről. A klasszikus „dolgozz hibátlanul” mozgalom igyekezett a termelőtevékenységet folytató dolgozókat is bevonni a minőségbiztosításba. A J apánból elinduló minőségi körök rendszere a minőségbiztosítás valamennyi műveletét s peciális t eammunkával i gyekszik k ézben t artani. A minőségi kör azonos munkahelyen dolgozó emberek csoportja, akik önkéntes alapon rendszeres időközönként összeülnek, és feltárják a

munkaterületükön a munkavégzést zavaró problémákat vagy annak minőségét rontó problémákat, ezeket elemzik, és megoldási javaslatot adnak a hibák okainak megszüntetésére. Optimális létszáma a munka bonyolultsága és terjedelme függvényében 5-9 fő A minőségi körök modulelv szerinti felépítése: Munkafázis Tervezési szakasz (PLAN) Cselekvési és végrehajtási szakasz (DD) Ellenőrzési szakasz (CHECK) Beavatkozási szakasz (ACTION) A minőségi körök modelljei Munkalépés Módszerek Brainstorming (Cheklist) NCM 1. Problémák keresése Egyéb alkotási technikák Ellenőrző kártyák 2. Adatgyűjtés és elemzés Hisztogramok PARETRO-elemzés Ok-okozati elemzés (ISHIKA WA-diagram), folyamatelemzés Okcsoportosítás, okelemzés, folyamatelemzés Faktoranalízis 3. Ok-okozati elemzés IF-THEN döntési fa Regressziós és korelláció-számítás Rangsoroló módszerek (K, J. Shiba módszere) 4. Javaslattétel (alkalmazásba vétel) Vezetői

előterjesztés Ellenőrző kártyák 5. Eredmény kiértékelése Hisztogramok PARETO-elemzés 6. Szabványosítás Műszaki módszerek Brainstorming 7. Visszacsatolás (Problémák NCM megoldása) Egyéb alkotó technikák A TQM szervezeti infrastruktúráját különböző módon lehet megszervezni. Fontos alkotórésze:  Minőségügyi Tanács: a felső vezetés irányításával határozza meg a gazdálkodó szervezet minőségpolitikáját, a konkrét minőségjavító programokat. Ennek tagjai a vezetők, akik egyben felelősséggel tartoznak a programok sikeres végrehajtásáért  Minőségi Iroda: a minőségjavító programok végrehajtásának irányítása, a v állalati t evékenységek f olyamatos hi badiagnosztizálása és a Minőségügyi Tanács munkájának előkészítése. Sokféle technikát igényel a minőséggel kapcsolatos problémák megoldása. Ezen módszerek közül alkalmazhatóságuk és egyszerűségük révén a legismertebbek, a teljes körű

minőségszabályozás, a minőségjavítás szempontjából fontosak:  gyakoriság megos zlási gr afikon (hisztogram): konkrét méréseket és azok eloszlását mutatja be, kategóriánkénti egységek számát jelző oszlopokkal grafikusan kijelzi az adatok elosztását.  pareto ábra: a gyakoriság megoszlási grafikon egyik formája eredménytelenség vizsgálására.  Ishakawa-diagram: ok -hatás di agram, v agy hal szálka-diagram. Szemléletességével alkalmas a szakértői csoport ötleteinek sokoldalú rendezésére.  folyamatábrák: bemutatják egy konkrét feladat egyes műveleteit, lehetővé teszik a felesleges műveletek kiszűrését.  ellenőrzőlap: mi és milyen gyakorisággal történik, megfigyelések rendszerszerű módszerének alkalmazása.  ellenőrzőkártyák: egy folyamatban észlelhető eltérések jelzésére használják.  szórásdiagram: két változó közötti összefüggés bemutatására szolgál.  ok - okozati elemzés

diagramja rálátást ad a problémakörre, felfedi a rejtett kapcsolatokat az okok között, felfedi a probléma eredetét.  változások ábrája: meghatározott időben grafikusan bemutatott folyamat eredményeinek bemutatására szolgál. Totális minőségbiztosítási rendszer középpontjában az egész szervezet gyenge pontjainak feltárása és javítása áll, illetve a vevői visszajelzések bevonása a minőségbiztosításba. Ezek közül az egyik ismert módszer Hat Szigma néven ismert Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 48 Hat Szigma módszer: a Motorola cég fejlesztette ki a termékminőség javítására, de ma már kiterjeszthető a teljes vállalati folyamatokra. A módszer egyszerre filozófia, mérték, stratégia. A vevők igényeire való odafigyelés és a hibák kiküszöbölésével, kimagasló teljesítmény elérésének a filozófiája. A Szigma egy

statisztikai mértékegység, mely egy folyamat működését tükrözi A folyamat teljesítményére (hibamentes működésére) vonatkozik, tehát minél nagyobb a „szigma” értéke, annál inkább hibamentes a működés. Hat Szigmán való működés azt jelenti, hogy a termék, vagy folyamat az esetek 99,99966%-ában kielégíti a vevőt. Két szigorú analitikus módszert alkalmaz: 1. DFSS: a termék és folyamatok tervezése 2. DMAIC: a már meglévő termékek és folyamatok javítása Fő lépései: o a definíció fázisa: a minőség szempontjából kritikus tényezők (CTQ) meghatározása, valamint a probléma meghatározása. o A mérés fázisa: mérőrendszer ellenőrzése és jóváhagyása, valamint a kimeneti jellemzőkre vonatkozó célok és folyamatképesség meghatározása. o Az el emzés fázisai: kimeneti jellemzők változásainak meghatározása, valamint a legfontosabb bemeneti jellemzők tűréshatárainak meghatározása. o A javítás fázisai:

megoldási javaslat kidolgozása, valamint a megoldás tesztelése o Kontroll fázisa: a megoldás hatásainak állandósítása, valamint a megoldás dokumentálása. A módszer alapeleme a CTQ (kritikus jellemzők – pl. termék s úlya, magas sága, átmérője) v evőközpontú azonosítása CTQ meghatározásának eszközei: kérdőíves felmérések; fókuszcsoportok; vevőszükséglet-térképezés; piaci felmérések. Minőség háza: a Hat Szigma módszer legeredetibb eszköze. A vevő követelményeinek és a termék/szolgáltatás jellemzőinek kapcsolatát grafikusan ábrázolja, kiegészítve a versenytársakkal való összevetésekkel. A Minőség Háza: 7. Korellációk 3. Termékjellemzők Vevőigények, Fontosság 4. Kapcsolatok 2. Összevetés versenytársakkal CTQ fontossága 6. CTQ célok 5. Összevetés versenytársakkal A Hat Szigma módszer már bizonyította eredményességét a Motorolánál, Hewlett Packardnál, Toyotnál vaalmint számos más cégnél. A

termelési s zerkezet a vállalton belüli termelőegységek számával és összetételével, a munkafázisokban történő részvételével jellemezhető. A termelési szerkezet formái:  Technológiai szerkezet: a vállalat minden üzeme, műhelye egy meghatározott technológiai fázist végez. (forgácsoló üzem, kikészítő üzem)  Tárgyi szerkezet: a termelőegységek valamilyen termék, vagy részegység előállítására specializálódtak (alkatrészgyártó üzem).  Vegyes szerkezet: előbbi kettő kombinációja (előgyártó üzemek technológiai szerkezetben szerelés tárgyában). A termelési szervezetek ábr ázolásának új formája az organigráf alkalmazása, mel yek egyrészt a szervezetet, i lletve az egységeket, másrészt a közöttük lévő összekapcsolódást szemlélteti. Igen s okféle duk omentum, i nformáció, j elentés, el számolás k eletkezik a termelési folyamat s orán. A l egfontosabbak a t ermelési j elentések, amelyek napi

részletességgel számolnak be az elkészült darabszámról, a felhasznált erőforrások gyakoriságáról, a felmerült költségekről. Hasonló gyakorisággal készülnek jelentések a termékek minőségéről, annak színvonaláról, a hibás darabok számáról. A termelési folyamatban keletkező információkat a részt vevő szervezetek szerinti tagolásban, azaz a termelés elszámolási értékelési és nyilvántartási rendszere: Termelőegység vezetője Beszerzés Készletgazdálkodás Termelésirányítás Minőség Üzemfenntartás TELJESÍTMÉNYMÉRÉS Anyagköltség Készletszintek Állandó költség Selejt Gépkihasználás Raktári készlet Hiányok Változó költség Javíthatóság Üzemfenntartási költségek Készletköltségek Munkatermelékenység Minőség-ellenőrzés Költségráfordítás Roóz József: Vállalkozások gazdaságtana 311/2002 Fülöp Sándor: Példatár a vállalkozások gazdaságtanához 311-P/2003 49