Művészet | Művészettörténet » Bagyinszky Marianna - Viselettörténet kezdetektől a XX. század első feléig

Bagyinszky Marianna Viselettörténet kezdetektől a XX. század első feléig Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék . 2 Bevezetés a viselettörténetbe . 5 Őskor . 10 Őskor viselete . 11 Ókor . 16 Mezopotámiai öltözködés alaptípusai . 17 Ókori Egyiptom viselete . 23 Kréta - Mükéné viselete . 29 Ókori Görögország viselete . 31 Ókori Róma viselete . 36 Középkor . 45 Bizánci viselet . 46 Népvándorlás korának viselete . 50 Magyar honfoglalás kori viselet . 54 Román kor viselete (X.–XIII század közepe) 57 Gótika viselete (XIII. - XV század) 62 Itáliai reneszánsz viselet . 71 XVI. századi reneszánsz viselet jellemzői 79 Új- és legújabbkor . 98 Barokk viselete (1618-1730) . 99 Magyarország viselete a XVII. században 112 Rokokó és a copfstílus viselete (1730-1795) . 115 Magyarország viselete a XVIII. században 121 Francia forradalom és a direktorie stílus viselete (1789-1804) . 125 Empire viselete (1804-1815) . 132 Restauráció

korának viselete (1815-1820) . 135 Biedermeier és a romantika (1820-1850) . 138 Historizmus, azaz a második rokokó, a második empire és a Gründerjahre viselete (18501890). 144 Magyarország viselete a XIX. században 157 Szecesszió, Jugendstiel viselete (1890-1920) . 169 1920-as évek divatja (Art deco) . 176 Felhasznált irodalom . 179 2 3 4 Bevezetés a viselettörténetbe (Divatszociológia) 1. Divat - tágabb értelemben az egy-egy korszakra érvényes, és akkor általánosan elfogadott nézeteket a kultúra külső megjelenési formáiról, az életstílusról, az étkezési szokásokról, vagy ruházkodásról jelenti - szűkebb értelemben a „divat” szón, az öltözködést értjük. 2. Divat, a ruházat, az öltözködés jellemzői Az emberi öltözködés történelmi fejlődése elválaszthatatlan a divattól, ezért általában azonosnak tartják a kettőt.  a ruhának csak a testtel kapcsolatban van értelme.  a divat stilizálásának

alapvetően az emberi test a tárgya. Minden kor kialakítja az emberi test esztétikai ideáljának saját mércéit. (Ezek a különbségek legjobban a női szépségideál változásaiban nyilvánultak meg.  Ezt mutatja a Rubens-ideáltól, a ma kedvelt karcsú, magas vékony alkatig végbemenő változás.)  esztétikai érzékelésünket meghatározza, fiktív testet, testalkatot teremt.  változásainak oka, mindig a végérvényes szépségideál magtalálása volt, mely nem létezik.  a test egyes részeit hangsúlyozza, vagy elnyomja, hogy a mindenkori ideálhoz közelítse a sziluettet, tehát korrigál és stilizál, (pl.: a középkor sziluettjére az enyhén kitolt has, a rokokó sziluettjére a túlzottan karcsú derék volt a jellemző.)  a test arányait is erősen befolyásolja a ruházat felépítése. Pl.: az öltözködésnek gyakori célja volt, a testmagasság növelése, vagy az alak optikai megnagyobbítása.  tükrözi a divat állandóan

változó alakját  elénk vetíti a kort, melyben született, visszatükrözi a társadalom életstílusát, hétköznapok kultúrájának része, színes illusztrációja  az adott korban kifejezi a férfi és a nő viszonyát, harcaikat, szerelmüket.  az öltözködés alkalmazott művészet 5   szociális, pszichológiai és esztétikai jelenség. a divat napjainkban is a társadalmi különbségek kifejezője. 3. Öltözködés funkciói          védelmi szerep a test díszítése kiemeli, vagy éppen eltakarja az egyén előnyös tulajdonságait egyéniség (individum) kifejezője nemiség kifejezője megmutatja az egyén társadalmi helyzetét (előírták, ki milyen színű, milyen minőségű anyagot viselhet), életkorát, származását, családi állapotát, táji-etnikus hovatartozását szimbolikus jeleket hordoznak szociális és regionális csoportokat is elkülönít: városit a vidékitől, kézműveseket az

orvostól. foglalkozás kifejezője 4. Divat terjedésének irányai Az emberi társadalom kialakulása óta megjelentek az emberek között a jövedelembeli különbségek. Az eltérő színvonalon élő társadalmi csoportok öltözködés szempontjából eltávolodtak egymástól. 1, Kialakult az ún. csörgedezési elmélet, mely a divat vertikális, felülről lefelé irányuló terjedésének az elmélete: az elmélet szerint a felső társadalmi rétegek veszik át időben elsőként a divatirányzatokat a megkülönböztetés jeleként. Az alsóbb társadalmi rétegek törekednek a felsőbb társadalmi rétegek stílusát másolni, utánozni, amikor ez megtörténik, a felső társadalmi rétegek új divatirányt keresnek. 2, Napjainkban azonban a divat terjedési iránya megváltozott, ma már nem vertikálisan, hanem horizontálisan (keresztirányban) megy végbe. Ennek oka pl: hogy a szezon árukészlete biztosítva van valamennyi társadalmi réteg számára. 5. Divat

terjedésének törvényszerűségei Az öltözködés az emberi kultúra egyéni alkotásai közé tartozik, azonban a divattal, mely az öltözködést követi, mégis utánzási ösztön jár együtt. A divat feltétele az utánzás Az ember alkalmazkodik a környezetéhez, igényli a divatot, mégis ennek a divatnak a segítségével különbözni is akar a környezetétől. Az ember utánozza a környezetét, de e utánzás során valósítja meg az önmagáról alkotott elképzeléseit. Belső tulajdonságokat, jellemet külső eszközökkel hangsúlyoz. a) azonosulás elve: minden ember valamilyen osztályhoz, réteghez, csoporthoz tartozik. A csoporthoz tartozást legkönnyebben külső jelekkel, pl: az öltözködéssel lehet kifejezni b) elkülönülés elve: minden ember természetes vágya az elkülönülni akarás a többi embertől. Vannak olyan jómódú társadalmi csoportok, akik jövedelmük jelentős részét arra fordítják, hogy az elkülönülés külső

formákban is megjelenjen. Ezt a legfelső elkülönülő rétegek nevezzük innovációs (újító) rétegnek, valójában ők rendelkeznek legelőször az új iránti igénnyel, a többiek csak utánozzák őket. 6 6. Divat születésének helye: A divat nem egy országban, hanem egymástól függetlenül, különböző országokban születik. A divat székhelyének a XVIII. század óta Párizst tekinthetjük, ahol a XX század jeles divatdiktátorai tevékenykedtek, pl.: Paul Poiret (a szecesszió divatjának megalkotója), Coco Chanel (Chanel kosztüm), Christian Dior. A XX. században Párizs mellett meghatározó szerepet tölt be: Milano, New York, London, Tokio 7. Ruházati divat előállítói: Két csoportra lehet őket osztani, aszerint hogy: a, exkluzív (egyedi) divatot készítenek: őket nevezik fashion maker-nek, Mode Macher-nek, vagy divatcsinálóknak. - önálló kollekciót készítenek saját kockázatra - alacsony darabszámban - önállóan márkáznak,

ezek az úgynevezett designer-márkák, melyeket magas áron kínálnak. b, sorozatgyártás (tömegdivat) előállítói = konfekciógyártók - az általuk kialakított konfekciót nagyobb mennyiségben gyártják - a ruházati gyártók (ruhagyárak) általában magas, közepesen magas, közepes és alacsony minőségű (kedvelt) termékeket kínálnak. - a magas minőségű és a legkisebb sorozatnagyságban készített gyártást nevezik „Prét-á-porter”-nak (pret-á-porté = viselésre kész) magas alacsony haute -coture egyedi divat tervezői divat minőség , exkluzivitás, ár igényes mennyiség magas minőség közepes minőség alacsony sorozatgyártás alacsony minőség magas 8. Houte coture = magas szabászat A XIX. században az angol származású Worth hozta létre Párizsban az első nagy divatházat, melyben összekapcsolta a női szabóságok munkáját a divattervezők munkájával. Érdekeik képviseletére a nagyházak, divatházak létrehozták a

Haute Couture szövetséget. 7 - kezdetben csak exkluzív divatot készítettek, napjainkban már megfigyelhető a Prét-á-porter termékek előállítása is e szövetségbe tartozik napjainkban, pl.: Chanel, Christian Dior, Lapidus divatház. 9. Trend  az új divatirányzatok jellemző jegyeinek az összessége.  információs anyag, mely általában színekből, színcsoportokból, stílusokból áll. (A stílusok neveit rendszerint, úgy találják ki, hogy viszonylag könnyű legyen megnevezni, vagy olyat választanak, amelyikről mindenki ugyanarra gondol.)  számos típusai létezik Trendcsoportok a, Színtrend:  a szakemberek először a színt határozzák meg nemzetközi szinten (Színbizottságok: Intercolor, Interstoff, Modeurop)  a nemzetközi színbizottság döntése után készül el az egyes tagországok színtrendje  hogy a nemzetközileg elfogadott színvilágból, mely árnyalatot használják.  a nemzeti színtrendet a szakemberek,

trendelőadásokon ismertetik meg szezon előtt 2 évvel a gyártókkal. b, Alapanyagtrend:  a szín kialakítását követően a tervezők, a divatintézetek stb. elkészítik az alapanyagtrendet és ismertetik azokat az alapanyaggyártókkal, mely után a gyártók elkészítik a mintakollekcióikat.  a szál- és fonalgyártókat tartják részben a divat irányítóinak, mert ezek közül a legnagyobbak saját trendet adnak ki. (pl: Bayer) c, Formatrend:  a szakemberek a formatrendeket, a ruhagyártók tervezői számára állítják össze. A gyári tervezők ugyanis csak az új sziluett ismeretében tudják a megfelelő alapanyagot kiválasztani a méteráru szakvásáron és elkészíteni egyéni kollekcióikat. 10. Divat változásai A divat nemcsak a megújulást, hanem a hanyatlást is magában hordozza. „En vogue”, mondják a franciák, ha valami divatos, modern, mely kifejezi a divat változásainak mozgását: föl-le. Minden divatciklus az alábbi fázisokra

oszlik:  az eredeti modell születése  ezt kisebb körben elfogadják, mint legújabb divatot  egy a széles körű ízléshez igazított változatának utánzása olcsóbb sorozatgyártásban  telítettség  az érdeklődés elmúlása, vagy az árucikk teljes eltűnése 11. Divatközvetítő elemek o divatreklám: a reklám célja, a divat megismertetése, terjesztése konkrét termékek hirdetésével o divatpropaganda: célja, hogy azt keressék a fogyasztók, amit a termelők el akarnak adni o szaklapok és lapok o divatbemutató 8 12. Divatbemutató Az öltözködési szakma reklám és propaganda eszköze, a tanácsadás és a show keveréke. Feladata, hogy megmutassa a szélesebb közönség számára a divat várható alakulását és segítse az értékesítést. Divatbemutató típusai: a, céljuk szerint:  trendbemutató: az aktuális divattrend előrejelzésére szolgálnak; szakmának szól; ismert divattervezők, ezzel indítanak el új

irányzatokat  kereskedelmi bemutató: olyan kollekciót mutatnak be, melyek gyártási háttere megoldott, hiszen e bemutatókkal azok eladását segítik elő; a bemutatót készítheti a termelő a kereskedelem, vagy a nagyközönség számára.  szórakoztató bemutató: célja s közönség szórakoztatása, illetve ízlésének a formálása. b, megrendelő szemszögéből:  egyéni bemutató: egy-egy vállalat egyéni kollekcióját bemutatja a vevőkörének, vagy a nagyközönségének.  közös bemutató: a bemutatón több cég kollekciója szerepel. 13. Gépgyártás hatása az öltözködésre A régészeti emlékek tanúsága szerint a legrégebbiek az egyiptomi és a görög szövésmódok. Mindkét eljárás hátránya volt, hogy a készíthető szövet hossza és szélessége korlátozott volt. Nagy előrelépést jelentett a rómaiak által készített megoldás, amely a mai szövőszék ősének tekinthető, és ami tartalmazta azokat az elemeket, melyek

a mai gépeken is megtalálhatók. A szövőszék gyors elterjedése a takácsmesterség kialakulásának és fejlődésének volt köszönhető. Később a megnövekedett igényeket a kézi szövés már nem tudta kielégíteni, így szükségessé vált a szövés gépesítése. A szövőgép feltalálója, Edmond Cartwrigt 1787-ben készítette el első nyüstös szövőgépét. Később, a bonyolult mintás szövetek készítéséhez Charles Jacqard készített gépet. A XIX. században meginduló gépgyártás hatással volt az öltözködésre A középkori öltözék még birtoktárgy volt, mennyiségileg meghatározható ingó vagyontárgy. A személyes ruházat a kelengyéhez tartozott és nemzedékről, nemzedékre öröklődött. 1770-ben azonban Párizsban létrejön az első ruhaüzem, mely lehetővé tette a sorozatgyártást. A XIX században megszaporodnak ezeknek az üzemek száma, melyek már nemcsak az úri osztálynak, hanem a társadalom szélesebb rétegének is

előállítják a ruhadarabokat. Az áru minősége is megváltozott, ma már senki sem gondolja komolyan, hogy ruhadarabokat örökíthet az utódaira. Napjainkban:  minőség már nem jelent tartósságot  nagyobb hangsúlyt helyeznek a használati tulajdonságokra, pl.: rugalmas legyen, nem gyűrődő  újfajta textíliák egyre szélesebb választéka jelent meg  nem annyira a szabás, hanem inkább a szövetek felületének struktúrája és a színek hangsúlyozzák a ruházat jellegét  a tömegesen gyártott ruha mindenki számára elérhetővé vált  az egyéniség ma már az öltözködés elemeinek megválasztásában és kombinációjában mutatkozik meg. 9 Őskor 10 Őskor viselete Az őskor viseletéről a kevés régészeti leletek miatt alig rendelkezünk információkkal. A barlangok ábrázolásai sematikusak és elnagyoltak. A homo sapiens valószínűleg sokáig ruhátlanul járt, a később megjelenő ruhadarabok is kezdetben inkább a

test díszítésére, mint védelmére szolgáltak:  az emberiséget a ruhaviselet tette végeredményben a hidegre túlzottan érzékennyé. A testrészek elfedése, pedig kialakította a szeméremérzetet és a szégyenlőséget Az ágyékkötők, a szeméremfedők a kezdeti kultúrákban, éppen az ellenkezőjét jelentették, inkább felhívták a figyelmet, kiemelték az letakart testrészeket.  az öltözetnek őseink varázserőt tulajdonítottak, a mágikus gondolkodásuk szerint, a ruha védelmi szerepe nem fizikai tulajdonságaiban, hanem varázserejében rejlett. Hitük szerint a viseleti darabok a gonosz szellemek ártó hatalma ellen védelmezték a viselőiket.  a viseleti darabok a kezdeti időkben az adott közösség szimbólumrendszerét hordozták, azaz jelképeket, melyek mindig az adott kultúra világképét tükrözték, pl.: a zsákmányoló ember öltözködésében az állatszimbólumok, míg a termelő kultúrában a természeti jelenségek, az

égitestek stb. dominálnak Zsákmányoló életmód viselete A meleg éghajlati övekben a növényi eredetű anyagokból készült szoknyaféléket és ágyékkötőket viselték. Az ágyékkötők igen erősen hangsúlyozták a nemi jelleget A hidegebb éghajlatú területeken az elejtett állatok bőrét használták fel ruhadarabjaik elkészítéséhez. Az elejtett állatokat megnyúzták, a bőrt előkészítették, majd kiszabták és összevarrták. Az összevarrás eszköze kezdetben a csontból készült ár, majd a tű lett Viseleti darabjaik kezdetben valószínűleg, a bőrből készült ágyékkendő, az elő – és a hátibőr lehetett, melyeket a későbbi korokban is viseltek:  hátibőr: az állatról lenyúzott prémes bőrt a lábánál összekötve a nyakukba vetve viselték  előbőr: a hátibőr párját a mellre kötötték. A hátibőr és az előbőr összeolvadásából alakultak ki a mellényféle ruharabok. Idővel kezdetleges szabással és

varrással készült bőrruhákat, bőrkabátokat, bőrnadrágokat viseltek. pl: eszkimók viselete 11 Termelő életmód viselete A zsákmányoló életmódról a termelő életmódra váltás az állattenyésztés és a növénytermelés kialakulását eredményezte a neolitikum idején:  új állati és növényi eredetű alapanyagok jelentek meg, pl.: gyapjú, len, gyékény és a kender, melyeket felhasználtak az öltözködésben.  kialakul a fonás és a szövés mestersége, mely által az említett növények rostjaiból és az állati eredetű gyapjúszálakból fonalat fontak, a fonalat megszőtték, azaz szövetdarabokat állítottak elő, melyekből viseleti darabjaikat készítették. Az elkészült szövetanyagot növényi eredetű festőanyagokkal festették. Az anyagok díszítő motívumai: a kerámiákon látható motívumokkal lehetett egyező, így gyakoriak voltak a geometrikus elemek: a kör, a spirál, a háromszög, a vonal, a meander (geometrikus,

folyamatos, törtvonalú szegélydísz). A férfiak és nők hosszú ingszerű textilruhát viseltek, melyet fémcsatos bőrövvel fogtak össze. A szegényebbek övének csatja nem fémből, hanem csontból készültek. A férfiak egy, a nők két tűvel erősítették össze ruhájukat a mellen, a lapocka magasságában. A textilen átszúrt tű két végét valószínűleg bőrszalaggal kötötték össze. Ingszerű felsőruhájuk alsó részének bőrszegélyére (félgömb, vagy kúp alakú) bronz lemezkéket varrtak fel rozettaszerűen. 12 Testalkat az őskorban A telt idomú női alkat volt az „ideális”. A kövérség a jómód jele volt Oka: termékenység-kultuszok kialakulása. A termékenység jelképe a nő volt, a Nagy Anya (Magna Mater), mint az élet forrása, aki mindennek a kezdete és a vége. pl.: Willendorfi Vénusz Testfestés, tetoválás      1 társadalmi funkciója, rangjelző szerepe volt. a test díszítésének egy módja.

viselet szerves részét jelentette a testfestés, melynek mágikus erőt tulajdonítottak. Alapanyagként földfestéket, vagy növényi eredetű sűrítményeket használtak. A mintákat agyagból készített kisméretű pecsételőkkel, tűvel vitték fel a testre. a testfestést,1 vadászatnál rejtőzködés céljából, vagy egyszerűen a nemek megkülönböztetésére használták, pl.: férfit vörösbarnára, a nőt halványsárgára festették bizonyos népcsoportoknál; keltáknál a nők kékre festették magukat. a tetoválás bizonyos törzseknél az előkelők kiváltsága volt, azonban a rang mellett a családhoz tartozást is kifejezte. Egyes törzseknél előfordult, hogy a testükre ráfestették a csontvázat. 13 Testcsonkítás Célja: a testalkat formálása  elkötözéssel formálni lehetett a karokat, lábakat, melynek következtében, ezen testrészek golyóformára dagadtak. pl: karaibik indiánoknál  fejformát változtatták azáltal, hogy két

deszkalap közé tették a gyermek koponyáját, melyeket kötözéssel fokozatosan szorítottak. A csúcsos koponya a felső osztályhoz tartozást jelképezte. Pl.: ókori Egyiptomban, hunoknál, egyes indián törzseknél.  afrikai törzseknél szokás volt, az ajkuk fakoronggal való tágítása, orrsövényük átfúrása2 és fapálcika belehelyezése, melyre csontokat, kagylókat fémeket akasztottak.  nemi szervek csonkítása, pl.: körülmetélés  a testen lévő sebhelyek a férfitesten a bátorságot, az erőt jelképezték Ékszerviselet  ékszerként bőrszalagra felfűzött kagylókat és állatfogakat hordtak.  a nyakukban bőrzacskóban, vagy szalagon viseltek amuletteket, melyek hitük szerint bajtól, ártó szándéktól megóvó, bűvös erejű tárgyak voltak. A neolitikum idején, a fém elterjedésével (réz, bronz, vas, arany) jelentőssé vált a fémékszerek használata:  arany csüngőket, növényi, vagy állati eredetű alapanyagokra

fűzve a nyakukba akasztva viseltek:  a nők lábujjgyűrűket hordtak, melyek bronz huzalból hajlított spirálcsövek voltak. Ezeket csak nyitott lábbelivel viselhették. Viselője, mivel lábujjait nem tudta behajlítani, csak tipegve járhatott. Valószínűleg a közösség rangosabb női tagjai hordták, hiszen ebbe munkát végezni nemigen lehetett.  viseltek díszgombokat, különböző méretű és alakú felvarrható díszeket és dísztűket.  a nőknél megfigyelhető volt a bronztekercsekből, gyöngyökből, állatfogakból és korongokból hálószerűen összeállított melldísz, melyet nem a ruhára varrtak, hanem attól különálló bőr -, vagy textilszalagra fűzték, vagy erősítették és a nyakba akasztották.  a férfiak viseletének fontos részei voltak a fegyverek. 2 Dél-Indiában a fül átfúrása vallási aktusnak számított. 14 Maszkok Általános viseletnek számított. Vallási szertartások során volt nagy szerepük Úgy

tartották, hogy aki maszkot ölt, az kilép önmagából, transzba esik és kapcsolatba kerül a szellemvilággal. Napjainkban mindez a farsangi szokásokban maradt fent Lábbelik Gyékényből, és /vagy bőrből készült lábbeliket viseltek, melyeket fűzővel 15 Ókor 16 Mezopotámiai öltözködés alaptípusai (sumér, babiloni és asszír, méd és perzsa viseletek) Mezopotámia, a Tigris és az Eufrátesz folyó között található. E termékeny területért évezredeken át, folyt a harc. Ebben a küzdelemben több nép kultúrája indul virágzásnak, majd hanyatlásnak. Ennek következtében az öltözködés is elég változatos, a korai sumér rojtruhától, az újsumér gudeai fénykort jelző sajátos viseleten át, a militarizált asszír ruhadarabokig, sok a változat. Többnyire szögletes, zömök testalkatukhoz igazodott bő viseleti darabjaik, melyek rendkívül színesek:  lila  vörös  sáfránysárga  indigókék  világoszöld és

geometrikus motívumokkal, emberalakokkal, bőr-, vagy fémrozettákkal, drágakövekkel, csengettyűkkel gazdagon díszítettek voltak Viseletük kifejezik a társadalmi hovatartozást, rangot:  megkülönböztető szerepe van a ruha hosszának  a ruha rojtozásának  a fejdíszeknek  a szakáll hosszának és göndörítésének 1.Sumér viselet Mezopotámiában a hatalmat i.e III évezred idején a sumérok szilárdították meg A sumérok:  első királyukat Úr-Ninát és családját ábrázoló gipszszobor  egyéb domborművek  edények motívumai jól tükrözik a korai viseletet:  mely kezdetleges rojtruha lehetett. A rojtruha, hol csak deréktól lefelé, hol pedig csak az egyik vállon átvetve takarta a testet. Néhányan állatbőrnek nézik, ezt a ruhadarabot, holott a felület szabályossága, inkább állatbőrt utánzó rojtos szövetre utal. Eredete viszont egyértelmű: a sumérok Mezopotámiába jövetelük előtt, hegylakó,

állattenyésztő törzsek voltak és a ruházatuk hosszú szőrű állat prémje lehetett. Az öltözékek jellege a textilművesség és a szövés fejlődésével megváltozott. Az állatbőrt utánzó frottírszerű szöveteket a simák váltották fel. Az ún sumer-reneszánsz korban (ie XXII-XVIII. sz) már ez az új viselet látható A rojtszoknya eltűnt, helyét:  az ún. sumer köpeny foglalta el, egy hosszúkás, téglalap alakú, sima szövetdarab, amelyet kissé redőzötten a testre csavartak. Az egyik váll szabadon maradt, a másik oldalon pedig a szövet végét a felső szegélybe dugták. Ennek az öltözéknek a neve: kaunasz A szövetdarabot a mellükre terítették, majd a két hónuk alatt hátra vitték, a háton keresztbe fektették, majd 17 a szövet két végét, a két vállon előre hozták. A ruha szélét hosszú rojtdísszel díszítették. Hajviseletek, fejfedők, ékszerviselet Férfi: A férfiak a legősibb időkben teljesen kopaszra

borotválták a fejüket és szakállt viseltek. Később a hajukat hosszúra növesztették, copfba fonva a fejük köré tekerték, és hátul, a tarkójukon kontyban rögzítették. Szakállukat szintén megnövesztették, és a végét csigákba rakták. Uralkodói jelvényként szolgáltak a díszes fejfedők Női: A sumér nők hátrafésülték és a tarkón a csigákba rakott hajukat összefogták. Parókát, vendéghajat – eltérően az egyiptomiaktól -, csak a nők hordtak. Mindkét nem körében elterjedt volt a fémből, vagy szövetdarabból készült hajpánt viselete, mellyel összefogták, illetve leszorították a hajukat. Ékszerként: nyakláncokat, karpereceket viseltek. Lábbelik   többnyire mezítláb járhattak bőrszandálokat, bőrcsizmákat viselhettek. 18 2. Babiloni és asszír viselet Babilónia az ókori kereskedelmi utak találkozásánál fekvő város, i.e III évezredben még a sumér birodalomhoz tartozott. A Sumér, majd az Akkád

birodalom széthullása után, i.e XVIII. század körül ragadta magához a vezető szerepet, létrehozva e területen a sémita kultúrát és az Óbabilóni Birodalmat Uralkodója, Hammurapi egységes állammá szervezte a városkirályságokat, melyek Elő-Ázsia legfontosabb kézműves és kereskedelmi központjává fejlődött. Textiljei, a lenből és gyapjúból készített szövetek olyan híressé váltak, hogy évezredek múltán is „babylonica”-nak nevezték a rómaiak a mintás keleti szöveteket. Babilónia fejlődését megszakította az asszírok támadása, mely végül elfoglalta Babilóniát és Egyiptomot. A babilóniak és az asszírok  a többi ókori néphez hasonlóan nagy gondot fordítottak a külső megjelenésükre.  ruházkodásuk magas színvonalon állott, főleg ami az anyagot és a ruha kiállítását illette, a ruhák szabása ugyanakkor viszonylag egyszerű volt.  nagyon színesek voltak a viseleti darabjaik, erőteljes, élénk

színeket kedvelték.  viseleti darabjaik díszítő motívumai: - geometrikus motívumok - növényi – és állat motívumok, pl.: szárnyas géniusz, oroszlán, bika, pálmafa - emberalakok  öltözékük alapanyaga többnyire a gyapjú és a gyapot (ebből készült a pamutvászon)3 volt.4 Viseleti elemeik  a pamutból készült tunikaszerű sima ing, a kandys, mely könyök fölött végződő ujjakkal rendelkezett, és lábszárközépig, vagy bokáig ért. Hosszúsága a viselőjének a társadalmi helyzetétől függött, de 3 Az öltözékükhöz szükséges gyapotot részben a birodalomban termesztették, részben Indiából hozták be. Szükségük volt a meleg öltözékekre, mert Mezopotámiában gyakran esős és ködös volt az idő. Éppen ezért gyakran a gyapjút nem zsírtalanították, hogy vízálló maradjon. 4 19 korszakonként is különböző volt. A parasztoké és a katonáké egyszerűbb volt, és lábszárközépig, vagy térdig érő

volt. Az uralkodó réteg tagjainak kandys-e viszont hosszú, bokáig érő, rojtos, geometrikus motívumokkal gazdagon díszítettek voltak, melyek a szövéstechnika magas fokú fejlettségére utalnak.  a tunika fölé vették fel a hosszúkás, téglalap alakú, színes gazdagon mintázott, rojtos szélű textilanyagot a kaunasz-t: - a nők, úgy vették fel, hogy a téglalap alakú szövetdarabot előbb a mellükre terítették, az anyagot a két hónuk alatt hátravitték, a hátukon keresztbe fektették, majd a két végét a két vállon előrehozták. - a férfiak a kaunaszt egyszerűen a vállukon átvetették, vagy spirálisan körbecsavarták a tunika felett, de mindig, úgy hogy a jobb karjuk, amelyik a kardot fogta szabadon maradjon. - ez az öltözék nem volt általános. A kézműveseket, vadászokat, vagy a szolgaszemélyzetet sohasem látjuk kaunaszban. A rojtos vállkendő, tehát valószínűleg a magasabb udvari és állami tisztviselők közös ismertetőjegye

volt. Díszítettségének mértéke viselőjének a rangjára utalt. Legdíszesebb a király spirál formájú öltözéke volt.  az uralkodók a kaunasz felett palástot is viseletek, mely pálmafamotívumokkal5, szárnyas géniuszokkal, emberalakokkal gazdagon díszített volt. Lábbelik  a lábbelik sokfélesége is szembetűnő, a kaunaszhoz hímzett, íves orrú bőrszandált viseltek.6  a harcosok rövid ingükhöz hosszú szárú fűzős csizmát viseltek. Hajviseletek, fejfedők, ékszerek Nagy gondot fordítottak a haj – és szakállviseletnek. A férfiak és nők egyaránt bodorították a hajukat. Főleg az uralkodók csináltattak maguknak bonyolult frizurákat  csak az alsóbb osztályok, katonák és a parasztok viseltek rövidebb, természetes szakállt az állukon. 5 A pálmafát szent fának, istenfának tekintették és az isteni erő szimbóluma volt. Az istenfa melletti szárnyas emberi alakok, a teremtő, isteni erő jelképei voltak. 6 A

szandálnak nem egyszerű bőrtalpa volt, mint az egyiptomiaknál, hanem sarokvédővel megerősített lábbeli volt 20  a magasabb osztályok tagjai, mind a hajukat és mind a szakállukat hosszúra növesztették. A hajukat a tarkójukon loknikba csavarva és csigákba rakva hordták A szakállukat is csigákba tekerték, az állukon szabályosra nyírták, a szakállt hosszában befonták és göndörítették. A szakállukba ékszereket, gyöngyöket fűztek és kenetekkel, meg olajokkal illatosították. Nem volt ritka a kiegészítő vendéghaj, vagy – szakáll viselete sem, bár a férfiak parókát nem hordtak.  a nők szintén bodorított hajat viseltek, melyet simán hátrafésültek, pánttal összefogták és a tarkójukon apró csigákba rakták. Hajukat hennával vörös árnyalatúra színezték Parókát ritkán hordtak. Fejfedők:  hajpánt viselete a férfiaknál és a nőknél megfigyelhető volt.  a férfiak többnyire fedetlen fővel jártak,

fejfedő ha ritkán mégis előfordult, a turbán elődjének tekinthető.  az uralkodó fején csonka kúphoz hasonló tiarát7 viselt, amelyről a vezérnek kijáró megtiszteltetés jeléül két bíborvörös infula = keskeny szalag lógott le. 3. Méd és perzsa viselet A méd és a perzsák az i.e VII századtól álltak harcban a sémita babiloniakkal Kr e 539-ben Kürosz perzsa uralkodó megdönti az Újbabiloni Birodalmat, fia Kambüszész elfoglalja Egyiptomot, így a perzsák a Perzsa Birodalomban egyesítették a Közel – és a Közép-Kelet kultúrvilágát, mely i.e 331-g Nagy Sándor hódításáig fennállt A perzsákra jellemző volt, hogy átvették a korábbi népek kulturális és gazdasági eredményeit. A médek és a perzsák öltözete az asszírokéhoz hasonló volt, azonban ruháikat már méretre, fazonra szabták és varrták és nem hordtak testük köré csavart lepelruhákat: 7 Csigavonalas, csapott tetejű kalap, filcből, vagy keményített

lenből készült szélén aranyabroncs szalagokkal volt díszítve. 21  ruházatuk a lefelé szélesedő ujjas tunika volt, melyen spirálisan csavart rojtokkal díszített szegélyű anyagot viseltek.  a férfiak alatta egy bő nadrágot8 viseltek, mely csak a bokánál szűkült össze.  a nők a perzsáknál is, mint az elő-ázsiai népeknél általában a férfiakhoz hasonló módon öltözködtek, de több ékszert viseltek. A ruhájuk alsó szegélyét rojt díszítette, és öltözetüket a vállukon és a karjukon átvetett rojtos szegélyű sáldísz egészítette ki. Lábbelik   magas szárú, bőrből készült puha csizmát viseltek a férfiak. általános a bőrszandál viselete az utcán, otthon többnyire mezítláb jártak. Hajviseletek, fejfedők, ékszerek A férfiak haj- és szakállviselete és a nők hajviselete hasonló volt a babiloniakéhoz és az asszírokéhoz, de a férfiak esetében a haj – és szakállviselet rövidebb volt. 

díszes hajpántokat, fülbevalókat, nyakláncokat a férfiak és nők egyaránt viseltek, melyeken gyakoriak a palmettás motívumok. a méd férfiaknál és nőknél egyaránt jellemző volt a félgömb alakú, és a kis karimájú, hosszú, puha lekonyuló csúccsal rendelkező fejfedő. (későbbi frígiai sapka) Az elő ázsiai öltözéktípusok szerkezete a görögökön keresztül eljutott Európába. Ezt jelzi a khitón szó használata, mely görög viseletformát jelöl. A szó sémi eredetű, mely az akkád nyelvben vásznat, ruhadarabot, a héber nyelvben tunikát, inget jelent. 8 Az ókori öltözködésben a nadrág viselete szokatlannak, s a klasszikus ókorban a barbárság jelének számított. 22 Ókori Egyiptom viselete (Kr.e 3000-30) Az egyiptomi kultúra fő korszakai:  Óbirodalom  Középbirodalom  Újbirodalom  Kései kor Az egyiptomiak öltözködésmódja és hajviselete több évezredes történelmük során csak kis mértékben

változott. A hagyománytisztelet rányomta a bélyegét a ruha – és hajviseletre is A falfestmények, domborművek, szobrok hűen ábrázolják a fáraókat és a környezetükben lévő rabszolgákat, így pontos képet kapunk az öltözködésükről is. A temetkezési helyek valódi textilanyagot is megőriztek. Az egyiptomiak gyapotból és lenből állítottak elő textíliákat, de főleg lenvászonból készült textíliákat viseltek, hiszen Egyiptomban a gabona mellett a legjelentősebb hasznot a lentermelés jelentette. A lenvászonnak számtalan fajtáját különböztették meg:  isteni  királyi  jó felső-egyiptomi  durva A vászon a drágakövekkel volt egyenértékű. A vásznakat kikeményítették, és pliszírozták vízszintes és függőleges irányban. A sűrű ráncolásoknak ezt a módját főleg a férfiak ágyékkötőin láthatjuk. A finom, fehér lenvászon mellett szívesen viselték, a színes, mintás és az aranyszálakkal átszőtt

anyagokat is, de kedvelt volt a pamutvászon = bisszosz is. Gyapjúszöveteket nem használtak, a vászon kényelmesebb, hűvösebb, s jobban megfelelt a forró éghajlat ruházati igényeinek, melyeket geometrikus motívumokkal díszítenek. A gyapjút tisztátlannak tekintették, ezért gyapjúruhákban a templomba se léphettek be. Gyapjúköpenyt és a selymet csak a késő dinasztiák idején viseltek. A férfiak és a nők hasonló ruhadarabokat viseltek. 23 1.Óbirodalom viselete Férfi viselet Az Óbirodalom idején a férfiak egyetlen ruhadarabot az egymásra hajtott, derékon megerősített pamut ágyékkötőt (ágyékkendőt)=sentit viselték. A kötényt mindig balról jobbra tekerték az alsótestük köré, elől megcsomózták, vagy egy övvel rögzítették. Gyakran több ágyékkötőt viseltek egymás fölött A legkülső volt a leghosszabb, formája egy szoknyához hasonlított = egyiptomi lapszoknya A királyok és a tisztségviselők sentije

többféleképpen redőzött, hajtott, gyöngyhímzéssel és színes szegéllyel, rojtokkal gazdagon díszített volt és drága anyagból készült. A felső ágyékkötő hosszabb, átlátszó, keményített vászonból készült. Eredetileg a senti volt az egyetlen ruhadarab, a felsőtest csupaszon maradt. Még Caesar idejében is ez volt az egyiptomi parasztok, katonák és rabszolgák legfőbb ruhadarabja. A Nap ellen, a vállukra széles bőr -, vagy vászongallért terítettek, az uzehet, mely az uralkodók öltözködésében egyre díszesebb lett. Fémszálakkal, gyöngyökkel, színes tollakkal díszítették, ezért vált elnevezésük ékszergallérrá. Az uralkodói rétegnél az uzeh fémből készült. Ünnepek alkalmával a királyok és a főpapok leopárdbőröket viseltek a vállukra vetve. Az ágyékkendő felett, vagy alatta gyakori volt az ékszerkötények viselete. Női viselet A felsőtest fedetlensége nemcsak a férfiaknál, hanem a nőknél is gyakori

jelenség volt. Az egyiptomi nő nem tartotta szükségesnek, hogy a keblét elfedje, csak kivételes alkalmakkor tették ezt. Eredetileg az egyiptomi nő csak egy egyszerű lepelruhátt viselt, amelyet körültekert az alsótestén és a derekánál összecsomózott, így a felsőtestük fedetlen maradt. A hideg ellen a férfiak és a nők vállkendővel, vagy köpennyel védekeztek, melyek négyszögletes ruhadarabok voltak és főleg durvább vászonból, gyapjúból, esetleg bőrből készültek. Egyszerűen a testük köré csavarták. 2. Újbirodalom viselete Az Újbirodalom létrejötte után a felsőbb osztályokban mindkét nem részére egy könnyű ingszerű ruhadarab vált általánossá a kalaszirisz=zsákruha: 24  egyik formája, egy vállpántos „szoknyaféle”, valójában egy téglalap alakú szövetdarab volt, melyet a testre rátekerve, a csípőtől lefelé fedte az alsótestet és a lábikráig, vagy a bokái ért. Hozzásimulva testhez, megmutatta

annak formáit, azonban a mellet szabadon hagyta. A testen átcsavart szövetdarabot vállpántokkal rögzítették a vállhoz, melyet gazdagon díszítettek.  másik formája az inghez volt hasonló és a felsőtestet fedte nyakig. A nyaknál általában zárt volt, de különböző nyakkivágással is készülhetett, lehetett szűk, vagy bő, ujjatlan, vagy ujjas. A többnyire áttetsző és sűrűn pliszírozott anyagból készült ruhadarabot lazán öv nélkül, vagy övvel viselték. A hosszan lelógó egy, vagy két általában fekete, sárga, olykor piros színű öveket gazdagon díszítették.  ázsiai hatásra kialakult egy köpenyszerű változata: egy széles szövetdarabból kétszer véve a ruha hosszát, középen egy fejnyílást vágtak és deréktól az alsó szegélyig levarrták. A mell alatt pedig összefogták kötőszalaggal, övvel Női viselet Az ingszerű kalaszirisz volt, az ország női lakosainak a tulajdonképpeni ősi, nemzeti viselete. A női

ruhák némelyikén sajátos cikcakk motívumot lehetett látni, ezt a mintát oly módon érték el, hogy üveggyöngysorokat varrtak a ruhára, vagy a mintát már az alapanyag készítése közben beleszőtték a textíliába. Ünnepélyes alkalmakkor a vászonruha felett gyöngyruhákat, gyöngyfelsőket viseltek Férfi viselet A férfiak az ágyékkötőjük felett hosszú lepelszoknyákat és a női kalasziriszhez hasonló ingszerű ruhadarabot kezdtek viselni. Csak az uralkodók hordták az áttetsző, test köré tekert köpenyt, a haikot. Az ékszergallér megnövekedett, s megjelent a deréktól lefelé lelógó ékszerkötény. A fáraók és a papok továbbra is a vállukra leopárdbőrt terítettek. A hideg ellen a férfiak és a nők továbbra is, vállkendővel, vagy köpennyel védekeztek, melyek négyszögletes ruhadarabok voltak és főleg durvább vászonból, gyapjúból, esetleg bőrből készültek. Egyszerűen a testük köré csavarták 25 Az egyiptomi

lepelruhák színei: Az egyiptomi ruhák nagy része fehér színű volt, de a falképek tanúsága szerint színes, sőt tarkán szőtt anyagokat is viseltek. Ismerték a módját a színes anyagok készítésének. A sárga, narancssárga, kék, zöld, piros színeket, virágnedvekből állították elő. A források a kék színnek négy árnyalatát különböztették meg:  égkék  türkiz  lapis lazulit  világoskék Lábbelik:   a lábbeli viselésének a joga, csak az uralkodókat és a legmagasabb méltóságokat illette meg, akik ujjgyűrűs és hosszan előrenyúló finom bőrszandálokat viseltek. a szegényebbek szandálja papiruszból készült. Hajviseletek, fejfedők Az egyiptomi öltözködés évezredes története során csekély változáson ment keresztül, ellentétben a haj – és szakállviselettel. A legősibb hajviselet a szemöldök fölött és a tarkón egyenesre vágott haj, mely a férfiak és a nők hajviselete volt. A

parókaviselet az eredeti hajviselet mellett, már az Óbirodalom időszakában divatba jött. A parókaviselet elterjedésének többféle okot feltételeznek:  a nagy meleg és a higiéniai okok miatt lenyírták, vagy leborotválták a hajukat, a férfiak a szakállukat is és a lenyírt hajukat háncs -, festett lószőr, gyapjú, vagy hajparókával helyettesítették, olykor műszakállt is felragasztottak  valamilyen járványos betegség következtében kihullott hajuk pótlására készítettek parókákat, mely később divattá vált. Az óbirodalmi paróka rövidebb volt, mint a Közép - és az Újbirodalom idején, ahol a hajat kitöméssel dúsították, szalagokkal, virágokkal és ékszerekkel díszítették. A táncosnők parókáin ékszerpántokat, homlokukba hulló lótuszvirágokat és ékszeres edényeket lehetett látni, amelyekben illatozó olajokat tartottak. Az újbirodalmi idők hajviselete a hosszú, sok fonattal cifrázott, ékszerekkel díszített

volt. A parókák tetejére balzsamkúpot tettek, melyek azok illatosítására szolgáltak. A férfiak arcukat borotválták, de gyakori volt a műszakáll viselete. Fejfedők, fejdíszek:  a földműveseket és a rabszolgákat, akik valóban a tűző napon dolgoztak, ritkán ábrázoltak parókával: lenyírt fejüket tarkójukra kötött napvédő vászonkendő, a klaft takarta. 26  fejdíszként férfiak és nők egyaránt hajpántokat, virágkoszorúkat, hosszú lelógó szalagokat viseltek.  kitüntetést, királyi adományt jelentett a hajlokni, vagy állatfarok, amelyet ünnepi alkalmakkor a fejdíszek egyik oldalán viseltek.  a nemesfémből készült fejdísz, (korona), kúp alakú fejfedőket, süvegeket, homlokpántokat az uralkodók réteghez tartozók viseltek, mint a hatalom kifejezője. (Felső-Egyiptom királyának koronája fehér volt, Alsó-Egyiptomé vörös. Miután Kre 2800 körül Menesz király egyesítette Egyiptomot, a királyok kettős

koronát viseltek, mindkét Egyiptom színeivel. Az uralkodók fejdísze jelképes elemeket tartalmazott. Alsó-Egyiptom vörös koronáját és Felső-Egyiptom fehér tiaráját ágaskodó kobra kígyóval díszítették. Az ureusz-kobra hatalmi jelvény volt, általános szimbóluma volt a királyságnak. A hórusz-madaras fejdíszt a fáraónők viselték.) Ékszerek és egyéb kiegészítők Az egyiptomi öltözék színességéhez nagymértékben hozzájárultak az ékszerek, melyeket nők és férfiak egyaránt viseltek: nyakláncokat, kar – és lábpereceket, karkötőket, fülbevalókat, hajcsatokat, gyűrűket, ékszergallérokat, diadémokat, művirágokat, öveket. A színes köveket már a régi királyság alatt üveggyöngyök váltották fel. Nagy jelentőségük volt az amuletteknek és az ékszerekbe karcolt varázs – és emlékmondatokn ak. Szent állatukat, a skarabeusz bogarat, finom technikával aranyból készítették el amulettnek. Élő virág, lótusz és

virágformájú ékszer szerepelt az öltözék díszei között. Ábrázolásokon gyakran lehet látni papirusz és toll legyezőket. A díszek és az ékszer az ókor népeinél annyira nélkülözhetetlen volt, hogy a halottakkal együtt helyezték a sírba. Kozmetika Az egyiptomiak ismerték a kozmetikát. Bőrük ápolására finom kenőcsöket, illatos olajokat használtak. A nők a szemöldöküket magasra ívelték és feketével kihúzták, 27 szemüket mandulavágásúra hosszabbították és zöld, vagy kék színnel árnyékolták. Az ajkukat is erősen színezték, a körmüket narancsvörös, vagy aranyszínű hennával festették. Az előkelők sírjai különös foglalkozásokról tanúskodnak, pl.: kenőcsös tégely őrzője, szépítőszerek felügyelője. Az egyiptomi öltözködés a ruházat fejlődésének első olyan szakasza volt, amely kapcsolódva kora technikai és művészeti fejlettségéhez összefüggő, jellegzetes stílust eredményezett. 28

Kréta - Mükéné viselete Kréta szigete az égei kultúra központja volt. Civilizációja párhuzamosan fejlődött Egyiptom civilizációjával. Az egyik legnevesebb Kréta-kutató, Sir Arthur Evans a krétai kultúra korszakait Kréta mítikus királyáról Minoszról nevezte el minószi koroknak. Eszerint megkülönböztetünk:  korai minószi kor Kr.e 3000-2000  közép minószi kor Kr.e 2000-1570  késő minószi kor Kr.e 1570-1400 A minószi kultúra hatására alakult ki a Peleponnészoszi-félszigeten a mükénéi kultúra, amely a későbbi görög civilizáció alapját képezte. A krétai öltözködésmód és hajviselet azonban a későbbi görögöktől teljesen eltérő volt. Sokat jelentett számukra a sportolás. A sportolók öltözéke a nőknél és férfiaknál egyaránt csupán egy vászon ágyékkötő és a karjukat díszítő csuklószorítók, szalagok voltak. Viseleti darabjaik A krétaiak öltözéke egyszerű és meglehetősen erotikus volt. A

krétai kultúra pompakedvelő volt, illetve megfigyelhető volt a nőies elem túlsúlya. A férfiak öltözete is nőies formákat öltött A férfiaké – az előkelőké éppúgy, mint a közrendűeké -, egészen egyszerű volt.  bőröv tartotta a nem túl hosszú ágyékkötőt, mely olykor a rövidnadrághoz volt hasonló.  egyes krétai festményeken széles, zsák formájú, térdig érő nadrágokat is lehet látni, mely a minószi öltözék leggazdagabban díszített darabja volt.  vászontunika  hűvös időben köpeny-eket hordtak a krétaiak, mely olykor bőrből készült, ünnepélyes alkalmakkor pedig színesebb, díszesebb köpenyt viseltek. A harcosok bőrpáncéllal védték magukat. Női viselet: A női viseletet legjobban, az ún. kígyós knósszoszi istennőt (papnőt) ábrázoló fajanszszobrocska szemlélteti.  a nők szoknyája derékban mindig szűk, lefelé pedig vagy harangszerűen, vagy kúposan bővülő szoknya volt, amit gyakran

keményítettek, illetve gyakran kecskebőrből készült. Általában sima volt, és majdnem mindig a bokáig, vagy földig ért, de találkozunk hímzett, vagy keresztben csíkos, sőt sokfodros szoknyával is, melyek szabás-varrással készültek.  a női ruha felső része a korai időkben teljesen hiányzott, nem fedték el a mellüket. Később is csak egy a derékban erősen fűzött, elöl nyitott rövid ujjú mellénykét hordtak, mely a nyaknál elálló gallérrá magasodott. A fűzés megemelte, hangsúlyozta a többnyire alig fedett melleket. 29  a ruha fő dísze a széles cifra öv volt.  utazáskor, vagy rossz időben meleg köpenyt viseltek. Sporthoz a fiatal nők csak ágyékkötőt hordtak, karjaikat színes szalagokkal díszítették. Lábbelik Lábbelijük könnyű, a bokán zsinórral megerősített szandál, télen pedig a lábszár egy részét elfedő, magas szárú szandál. Hajviseletek, fejfedők A férfiak hosszú simán vállra fésült

hajat hordtak. Fejfedőjük a tollal díszített turbán. A nők hosszú, bonyolult hajfonatokból álló hajukat hajpántokkal fogták össze. Homlokukra bodorított tincsek hulltak és a fejük tetején kis kontyot, az ún. catogan-t viselték. A nők fejfedője kis turbán, vagy széles kalap volt. Ékszerek és egyéb kiegészítők A krétaiak mesterei voltak a nemesfém megmunkálásnak, az aranyat és a drágaköveket szép vésetekkel díszítették. Leggyakrabban felhasznált kövek: achát, ametiszt, jáspis A krétai nők nagyon szerették a díszt, ékszert. Nemcsak gyűrűt, nyakláncot és fülbevalót hordtak, hanem diadémot és csatokat is. Hajukat, ruhájukat arany függőkkel és tűkkel díszítették. 30 Ókori Görögország viselete Az ókori Görögország kialakulása, Kr.e 1000 körüli időkre tehető Történelmének fő korszakai a következők:  archaikus kor i.e 1000-509 i.e 509-336  klasszikus kor  hellenisztikus kor i.e 336-27 A korai

görög viseletben még megfigyelhető volt a krétai viselet hatása. Idővel azonban a korai időkre jellemző gazdag ornamentikájú, színes ruhák helyét felváltotta az egyszínű, mintázat nélküli dúsan redőzött fehér textília, mely a görögség megkülönböztetője lett. Fő ékessége e ruhadarabnak az egyedi redőzés és az övrész elrendezése volt. A görög viselet jellemzői:  a szükségesség mellett, egy sajátos szépségigény formálta, amely az arányos, szép test, a mozgás és a redőzet adta lehetőségek harmóniáját kereste.  az egyszerű és a természetes arányokhoz igazodott.  a görög ruhákat a mai fogalmak szerint nem szabták: a ruhák csupán különböző méretű téglalapokból álltak.  könnyen simult az alakra és egyetlen mozdulattal le lehetett vetni a versenytéren, vagy az ünnepi táncban.  lenből, gyapjúból, később pamutból, selyemből készült. 1. Archaikus kor viselete Az archaikus korban (dórok

idején), a női és a férfi öltözködés alapvető eleme, egy hosszúkás téglalap alakú gyapjúszövetdarab volt:  női ruhát peplosznak neveztek. A kar alatt a testre tekertek, majd a vállra felhozva, ott tűvel, fibulával, vagy csomóval összefogtak. A felső anyagszegélyt visszahajtották derékig, vagy csípőig, a jobb oldala viszont nyitott maradt, így „combot mutatónak” is hívták. A peploszt többnyire öv nélkül viselték, de néha a deréknál a visszahajtás fölött, vagy alatt övet hordtak.  a férfiakét khlainának nevezték. A térdig, vagy térd fölé érő khlainát, a háton és a vállon átvetették, elől, vagy a jobb vállon egy fibulával összekapcsolták. A peplosz és a khlaina fölött egy rövid köpenyfélét hordtak, ami szintén egy téglalap alakú szövetdarabból állt. 31 2. Klasszikus és a hellenisztikus kor viselete Női és a férfi viseleti darabok 1) Az iónok közvetítésével a keleti, sémi szomszédaiktól

vették át a khitón nevű ingszerű ruhadarabot. Ez már szabással és varrással készült, melyet idővel redőztek is A khitón két derékmagasságig összevarrt téglalap alakú szövetdarab, melynek felső széleit a vállakon összegombolták, vagy fibulával összetűzték. Többféle módon viselték  a női khitónnak két változata volt, a dór és az ión: 1) dór khitón jellemzője, hogy a téglalap alakú anyagot nem varrták össze, hanem a test magasságánál hosszabb anyagot a felső részén derékig visszahajtották, majd a duplán hajtott anyagot a vállakon összetűzték. 2) ión khitón bővebb, mint a dór khitón, így nemcsak a vállukon, hanem a felső karjukon is összekapcsolták több helyen. Mivel nagyon bő volt, a mell alatt összekötötték. Gyakran a derékon is megkötötték és az öv fölé magasra felhúzva buggyosra alakították (diplodion).  a férfi khitón a khlainához hasonlóan térdig, vagy térd fölé ért, és a derekát

övvel kötötték meg. A bokáig érő változatát csak ünnepélyes alkalmakra vették fel, s elsősorban az idősebb, előkelő férfiak és papok viselték. A szegényebbek viselték a khitónnak egy olyan változatát, mely rövidebb, az egyik vállat szabadon hagyó és derékban megkötött ruha volt, ezt nevezték exomisnak. A férfi khitón rövidebb, a női khitón hosszabb volt. A khitónra a peploszhoz hasonlóan jellemzőek voltak a visszahajtások, vagy az egy, vagy több öv alkalmazásával, derékban, csípőn, vagy a mell alatt létrejött nagy, ráncos, bugyros hajtások, a kolposzok. Ezt a visszahajló redőt olykor táska helyett használták A meleg hónapokban nem is hordtak más ruhadarabot a görögök, csak a khitónt, a szegényebbeknek pedig ez volt az egyetlen ruhájuk. A katonák a khitón felett bőrmellényt a sirurát viselték. 32 2) Hideg évszakokban a módosabb férfiak és nők a khitón fölött felsőruhaként:  a hosszabb, szintén

téglalap alakú himationt viselték. A görög köpeny, azaz himationt másfélszer három méter hosszúságú téglalap alakú szövetdarab volt. Fiatalemberek, filozófusok egyetlen ruhadarabként is hordták, körülcsavarták a testükön, hosszabb részét átvetették a vállon, és a lelógó anyagfelesleget a bal karon tartották. Himationt a nők ritkábban viseltek, de ha viselték, akkor gyakran a fejüket is beborították vele. Nyilvános helyen az illem szerint a nőknek a himationban kellett a kezüket elrejteni.  utazók, felnőtt férfiak, katonák viselték a himationnak egy szintén gyapjúból készült, de valószínűleg könnyebb köpeny változatát, a térdig érő khlamyst = chlamys (klámüsz), melyet a bal vállra terítettek és a jobb vállon fogtak össze. A nők ritkán viseltek khlamüszt Antik görög viselet színei és díszítő motívumai A görögök ruhadarabjaikat egyes feltételezések szerint alig, más feltételezések szerint

színezték. Kedvelt színek voltak a fehér, sárga, bíbor és a lila Egyes színeknek meghatározott jelentése volt:  a sáfránysárga az ünnepélyes  tűzvörös a spártai elöljárók színe  rikító színű csíkok, a hetérák ismertetőjegyei voltak. Legkedveltebb minták: csíkok, rombuszok, körök. A szegélydíszek terén jellemző motívumok:  virágdíszek, figurális díszek  csillagok  futókutya azaz a meanderszalag  pálmalevél melyek hímzéssel vagy nyomással kerültek a ruhákra. A ruhák igazi díszítését a redőzés képezte. Lábbelik    a férfiak és nők lábbelije az utcán a bőrszandál volt, melyet gyakran magasan felfűztek a lábszárra. a görögök otthonukban mezítláb jártak. elterjedt volt a nők körében a koturnus viselet, mely magas talppal megerősített bőrharisnya volt. Hajviseletek, fejfedők A görög történelem egyes korszakaiban a haj- és szakállviselet nagyon eltérő volt. A görög

férfiak az archaikus korban még hosszú fonatokban hordták a hajukat és szakállt viseltek. A nők, akik mindig hosszú hajat hordtak, ebben a korban a vállukra engedve, loknikba csavarva viselték hajukat és éppúgy, mint a férfiak, hajpánttal szorították le. 33 A klasszikus korban a férfiak haja és szakálla is rövidebb lett, sőt ekkor szakállat elsősorban az idősebbek, a filozófusok és a hadvezérek viselték. A nők a hajukat többnyire feltűzték, szalagokkal, kendőkkel rögzítették, és ékszerekkel díszítették. A hellenisztikus korban a férfiak rövid hajat hordtak és az arcukat simára borotválták. A nők hullámos, vagy berakott hajat viseltek, melyet általában a tarkón kontyszerűen lazán feltűztek és hajukat továbbra is hajkötőkkel, pántokkal, szalagokkal fogták össze. A görög nőkre jellemző volt, hogy szerették a szőkére festett frizurákat, sáfrányból készített lében mosták a hajukat, s a napon szárítva kapta a

hajuk a sárgás színeket. A fejfedők nagyon egyszerűek voltak, ellentétben az ókori keleti népekkel. A nőknek sokáig nem is volt szükségük fejfedőre, hiszen az illem megtiltotta nekik, hogy nyilvánosan mutatkozzanak.  fejdíszként párta formájú ékszereket viseltek, vagy fátyollal = kalüptrával borították be a fejüket.  a papnők ünnepi áldozatokon színes virágkoszorút viseltek.  a nap ellen védekezésül, kerek, széles karimájú, kúpos tetejű szalmakalapot viseltek, melyen a nők esetében, fátyol is található volt. A fiatal férfiak néha homlokukon egy vékony bőrpántot hordtak, vagy sportversenyeken győzelmük jelvényekén babérkoszorúkat. Fejfedőt a görögök csak utazáskor viseltek:  általánosan kedvelt volt a lapos, kerek karimás, állszalaggal megkötött filckalap a petaszosz.  a férfiak még hordtak szorosan a fejre simuló karima nélküli sapkát is, a bőrből vagy nemezből készült piloszt  frígiai

sapkát, előrehajló csúccsal.  a katonákat szem- és állvédővel ellátott, az ún. korinthoszi fémsisakot viseltek  a nap ellen védekezésül, kerek, széles karimájú, kúpos tetejű szalmakalapot viseltek. 34 Ékszerek és egyéb kiegészítők Kedvelt ékszerek: karperecek, fibulák, karkötők, gyűrűk, nyakláncok, diadémok, lábujjakon viselt gyűrűk, fülönfüggők, csatok. Kövek: onix, borostyán, lazúrkő. 35 Ókori Róma viselete I. Etruszk viselet (ie IX-VI sz) Az etruszkok a későbbi Római Birodalmat megalapító latinok előtt, az Appennini-félszigeten élt népcsoport. Máig sem tudják a kutatók biztosan, hogy honnan jöttek:  egyik nézet szerint az Itáliai-félszigeten honos nép az etruszk  másik nézet szerint Kis-Ázsiából bevándorolt nép Dél-Itáliában kerültek kapcsolatba a görög kolóniákkal, s a görög kultúra és művészet alapvető hatást gyakorolt rájuk. Az etruszkok átvették a görög

öltözködés egyes elemeit is, így ruházkodásuk és hajviseletük a görögökéhez hasonló volt. A görög mellett az etruszk ruházkodás is jelentősen befolyásolta a római öltözködéskultúra alakulását. Férfi viselet A férfiak, mint Görögországban, térdig érő, ujjas, vagy ujjatlan khitónt viseltek, amely különbözött a görögökétől, mert a szabás-varrás erőteljesebben érvényesült. Az etruszkok khitónja vállban és derékban erősen szűkített, alul bőven szabott, általában hosszú ujjal rendelkező, öv nélkül viselt ruhadarab volt. Római hatásra viszont tunikának kezdték nevezni, mely római jellemzőket vesz fel. A szegényebb réteg exomiszt viselt, mert az nagyobb mozgásszabadságot biztosított számukra a munka végzéséhez. Az idősebb férfiak khitónja hosszabb, a módosabbaké szegélydíszes volt. A khitón fölött a görög himationhoz hasonló köpenyt, a tebennát viselték. A tebenna téglalap, vagy körszelet

alakú ruhadarab, melyet a következőképpen vettek fel: egyik csücskét hátulról előre a bal vállra helyezték, azután a hátról a jobb kar alatt előrehozták, és a végét a bal vállon hátravetett. A köpeny körszelet alakja jellemző az etruszkokra. A gazdagabb kivitelű, díszes szegélyű tebenna az ünnepi ruházathoz tartozott. A tebenna mellett rövidebb, a görögök utazóköpenyéhez, a khlamüszhöz hasonló köpenyt is viseltek. 36 Női viselet A nő, ellentétben, ezen korszak más népek női tagjaival, egyenjogú tagja volt a társadalmi életnek, így nyilvánosan részt vehetett az ünnepségeken, harci játékokon, mindez kihatással volt az öltözködésükre is. Az etruszk női ruházkodásnál jellemzőek a keleti vonások. A nők hosszabb, de a görögökével megegyező khitónt viseltek, gyakran díszes szegéllyel, rojtokkal díszítve. A női khitón többnyire állig feszesen zárt volt, hátul pedig kb. 20 cm hosszú nyílást vágtak

bele, melyet szalagokkal kötöttek össze. Fölötte tebennát viseltek, melyeket ünnepélyes alkalmakkor hímzéssel és szegélyekkel díszítettek és a fejüket is betakarták vele. Hajviseletek, fejfedők Férfi: az etruszk férfiak hegyesre nyírt szakállt viseltek, hasonlót, mint az archaikus kori görög férfiak. Hajukat hosszúra növesztették, és pánttal fogták össze. Fejfedőjük, vagy a frígiai sapkához, vagy a görög utazáskor viselt petaszoszhoz hasonlított. Női: az etruszk nők hajukat copfokba fonták, vagy bonyolult kontyokba tűzték, amit hálószerű dísz fogott össze. A hajukat a homlok fölött csigákba rakták és pánttal szorították le. Néha csúcsos sapkát viseltek Lábbelik Az etruszkok szandál mellett, a rájuk jellemző féllábszárig érő, hosszú felfelé ívelő orrú lábbelit hordtak, mely piros bőrből készült. Ezt férfiak és nők egyaránt viselték Ékszerek és egyéb kiegészítők A női ruha kivágását arany

nyakláncok ékesítették, a tunikát csattal, tűvel, fibulával fogták össze. Aranykarkötők és gyűrűk egészítették ki az elegáns öltözéket. Az etruszkok fémművessége, a kerámia és elefántcsont faragás magas fokot ért el, melyet a gazdag etruszk sírok bizonyítanak. 37 II. Római viselet (Ie 753 - isz 476) Az Appennini-félszigeten, mintegy 2750 évvel ezelőtt született meg, az a civilizáció, amely i.e a II századtól meghódította és kb 600 éven át Római birodalom néven uralta az egész akkor ismert kultúrvilágot. Kultúrájára és művészetére az etruszk és a görög kultúra gyakorolt alapvető befolyást. A Római birodalom fejlődési szakaszai:  királyság kora: i.e 753-510  köztársaság kora: i.e 510-27  császárság kora: i.e 27- isz 476 A római arisztokraták felismerték a görög kultúra jelentőségét, így most is megismétlődött az a történelemben, hogy a győzők átvették a legyőzöttek kulturális

eredményeit. A görög művészet nagyszámú tárgyi anyaga is a rómaiak birtokába került. A görög öltözködést átvették a rómaiak, mely a korai köztársaság kori szerény, egyszerű formákból, a késő császárkorig, a tudatos pompa és a luxus irányába fejlődött tovább, pl.: drága keleti selymek, bodorított frizurák, ékszerek, csattok, drágakövek mértéktelen használata volt jellemző. A viseleti darabjaik:  kezdetben természetes színű gyapjúból készültek, színes szegéllyel.  a császárság korában viszont a színpompás és teátrális hatású öltözeteket kedvelték, így a könnyű anyagokat részesítették előnyben, mint például a pamut, a selyem és az egyiptomi len. A római öltözködés két fő darabból állt: tógából és a tunikából. 1) A tunika a görög khitónnak felet meg, melyet a férfiak és a nők egyaránt viseltek:  kezdetben a tunika többnyire gyapjúból készült és rövidre, nagyon bőre

szabták. Úgy készült, hogy két téglalap alakú szövetdarabot derékmagasságig, vagy a hónaljig összevarrtak, a fejnek és a karnak nyílásokat hagyva, melyhez esetenként hozzávarrtak, vagy vágtak ujjakat is. Vállait azonban nem fibulák tartották össze, mint a görögök khitónját, hanem ingszerűen összevarrták. Későbbi korszakokban, azonban már szabással-varrással készült és főleg finom vászonból, vagy pamutból készült.  a nyakkört szépen ívelték, hímzésekkel, színes pántokkal díszítették.  hosszúság, szín és az anyagok finomsága szerint különböztek egymástól.  a nők tunikája földig ért, a férfiaké lábszárközépig.  többnyire övvel viselték, mellyel finom ráncokba redőzték a bőséget, idővel azonban öv nélkül kezdték viselni. A rómaiak több rétegben öltöztek, olykor több tunikát vettek fel egyszerre. Otthon többnyire csak tunikát viseltek, azonban az utcán nem volt illendő csak

tunikába öltözve mutatkozni, az utcán, így csak a rabszolgák járhattak, mert nekik ez volt a fő viseleti darabjuk. 38 2) A római polgár leglátványosabb díszruhája és ünneplője a testet művészi redőkbe rendezve fedő és olykor a fejet is takaró tóga, mely a görög himationhoz volt hasonlítható:  azonban nem téglalap alakúra, hanem az anyag széleit lekerekítve, félkörösre szabták.  a másik különbség a méretekben mutatkozott meg, a tóga hossza a 6,5-7 métert, szélessége a 2,5 métert is elérte, de gyakran még ennél nagyobb anyagbőséget is használtak. Ilyen méretű leplekbe felöltözni csak segítséggel lehetett  a tóga bár mindkét nem öltözködésében megtalálható, de inkább a férfiak viselete volt, ugyan kezdetben viselték a nők, de a tógát idővel felváltja a stóla, a tógát pedig inkább a prostituáltak viselték.  a tóga viselésére vonatkozó szabályokat a Quintilianus ismertette részletesen.

Felvétel előtt a tógát hosszirányban kb. a felénél összehajtották és sűrű ráncokba rakták Hátulról úgy vetették át a bal vállon, hogy az egész hossz 1/3 elől lelógott, majd a hátsó részét a jobb kar alatt előrehozva ismét a bal vállon át hátravetették. Az anyag, szélessége következtében a bal kart majdnem teljesen betakarta. Végül a háton fekvő részt a bal vállra húzták, az elől leeresztett 1/3-ot a mellen felhúzták és buggyosan visszaejtették. A mellen létrejött buggyot a rómaiak zsebnek használták, ezt sinusnak neveztek. A redőzött ruhadarab szimbóluma lett a római hatalomnak, nemzeti viseletté vált. A tóga viselőjének, ünnepélyes, emelkedett külsőt kölcsönzött. A pompás tóga viselése nyugalmat, vagy oldott lassú mozgást kívánt meg, ellentétben állt a plebejusok egyszerű ruházatával. A hosszanti irányban redőkbe rendezett, varratlan ruhadarab egyéni divatot tett lehetővé, hiszen ahányszor

magukra öltötték, annyiszor lehetett változtatni a redőzést, így bizonyos értelemben mindig új öltözéket alkottak maguknak. A tóga redőivel sokkal inkább idomult a testtartáshoz, a mozdulatokhoz és általában viselője adottságaihoz, mint az európai öltözködés. A tógának számos fajtája volt ismert, melynek méretei, formái, színei nemesi származást, hivatali beosztást jelöltek. A falképek tanúsága szerint a tógák változatos színezésűek voltak, kékek, zöldek, lilák, mályvaszínűek. A tóga színei és szegélyei rangot jelöltek:  az aranyszegély a győzelmet hirdette  a bíborcsíkok méretük szerint hivatali rangot jelentettek  fehér tógát a választások idején viseltek a polgárok. 39  bíborszínű tóga viselése a nemesek előjoga volt. Női viselet A késő császárkorban néha három tunikát vettek fel:  a legalsó többnyire rövid ujjú és finom vászonból, gyapjúból, pamutból később

selyemből, majd áttetsző szövetekből készült, alsóruhaként funkcionált = tunika interior, intima  a középső tunika erősebb vászonból, később selyemből készült.  a felső, mely selyemből, áttetsző szövetből készült és a stóla közvetlen előfutára lett. A nők, a selyem tunikájukon gyakran viseltek vékony selyemövet = strófiumot, amelyet magasan a derékvonal felett, a mell alatt helyeztek el. A női tunikát a vállakon gombokkal, vagy fibulával díszítették. A tunikát selyemből, vagy bőrből készült szalagokkal kötötték át, melyekkel a melleket magasabbra szorították. Felső ruhadarabnak a nők esetében, a selyemből készült stóla és a gyapjúból készült palla tekinthető.  a stóla, tunikából kifejlesztett, de annál bővebb, hosszabb, gyakran uszállyal rendelkező, sűrűn redőzött, általában drágakövekkel, gyöngyökkel kirakott díszes pánttal viselt ruhadarab volt, mely némely esetben ujjal is

rendelkezett. A stólát gazdagon díszítették gyöngyökkel, rojtokkal, aranyflitterekkel és hímzésekkel. Anyaga mindig különbözött az alsó tunikától. Főként tiszteletre méltó matrónák (családanyák) viselték. 40  a palla, mely a tógához volt hasonló, de annál lényegesen kisebb és könnyebb ruhadarab volt, rendszerint finom gyapjúból készült. A palla többnyire befedte a fejet, néha viszont csak a csípő köré csavarták. Színes volt, de sosem volt világos színű E derékszögű gyapjúkendőt, akkor redőzték a testük köré, amikor kiléptek a házból. Férfi viselet A lábszárközépig érő tunikát a csípőn kötötték meg. A császárság idején az ünnepi változat a lábfejig ért. A vállrésze szélesített volt, így az hamis ujjhatást mutatott. A férfiak is több tunikát vettek egymás fölé. Az öv nélkül viselt tunikát színes sávokkal = claveval díszítették, mely kezdetben bíbor, majd piros színű volt,

melyek rangjelzésként szolgáltak.  hadvezérek, katonák, de az egyszerű rabszolgák is rövid tunikát viseltek. Az előbbiek díszes fémcsatos övvel szorították magukra, e ruhadarabot, melyhez tarajos fém-sisakot, lábszárvédős szandálokat viseltek. A tunikára vették fel a tógát. A fiúgyermek első tógáját, 16 éves korában, ünnepi szertartáson, a férfivá avatás alkalmából vehette fel először. Felsőruhaként:  a görög himationhoz hasonló palliumot viseltek. A pallium kényelmesebb és praktikusabb volt, mint a tóga. A téglalap alakú köpenyt a testre tekerték, később csak a bal vállra terítették, s a jobb vállon rögzítették. A köztársaság idején a pallium a tógát kiszorítja. Augustus viszont igyekezett a tóga nemzeti viseletét visszaállítani. A Severusok alatt a tóga helyett, azonban a dalmatika kerül előtérbe.  utazáskor, illetve rossz időben a férfiak a paenulát viselték, mely egy kör-, vagy rombusz

alakú, sűrű gyapjúanyagból, vagy finom bőrből készült köpeny volt, mely elől nyitott, vagy körben végig zárt és olykor csuklya is tartozott hozzá.  a katonák viseletét a lacernát, laxena, melyet gyakran a szegények is viseltek. A lacerna a görög khlamüsznek felelt meg és esős időben a tóga fölé is felvették. A különbség az volt, hogy a lacerna lekerekített, majdnem teljesen kör alakú gyapjúszövetből készült. 41  a legionáriusok Galliából hozták be a durva anyagból készült csuklyás köpenyt, a sagumot, amit aztán cucullusnak neveztek. Alsóruha:  nadrágot, mivel barbár viseletnek számított csak a gall háború után a köztársaság végén kezdtek viselni. Eleinte meglehetősen szűkre szabták és csak a lábszárközépig ért, majd a késő császárság idején bő és bokáig érő volt, idővel pedig szabása a perzsákéhoz hasonlított. A rövid és a hosszú nadrágot kizárólag a katonák hordták Nadrág

viselete Rómában tilos volt, azok akik fáztak, combjaikat kendővel kötötték át, s nyak és mellkendőket viseltek.  a férfiak alsóruhaként ágyékkötőt viseltek, mely a rabszolgáknak sokszor egyetlen ruhadarabja volt. A római polgárok a tornákon és a fürdőkben szintén csak e ruhadarabot viselték. Lábbelik Általános viselet a különféle formájú bőrszandál volt, de viseltek zárt, a papucshoz hasonló lábbeliket és fűzős csizmákat. A római légió katonái lábszárukat, lábszárra tekert hosszú szövetcsíkokkal vagy harisnyákkal védték. A nők lábbelijüket aranyrátétekkel, gyöngyhímzésekkel díszítették. A lábbelik, viselőik társadalmi hovatartozásukról tanúskodtak, viselésüket a mindenkori alkalmakra előírták. Hajviseletek, fejfedők Hajviseletük egyszerűbb volt, mint a görögökké, akik hosszú hajat növesztettek, melyet göndörítettek. A férfiak hajukat általában rövidre vágták és előre fésülték,

csak a késői császárkorban viseltek hosszabb, bodorított, olajozott fürtöket. A köztársaságkor elején szakállt is viseltek, később a borotvált arc lett a divat. A szakáll viselet Hadrianus császár idején (120) jött újra divatba A szakáll a rómaiak szemében a fiatalság jelképének számított, ezért amikor őszülni kezdett leborotválták, független az éppen aktuális divattól. A császárság korában a teljesen meghagyott szakáll, a tudományos kutatással foglalkozó, szellemi munkát végző emberek külső ismertetőjegye volt. (A borotválkozás nem lehetett kellemes, mert a borbélyok nem használtak sem szappant, sem olajat. Egyes férfiak a karjukat és lábukat is borotválták) A férfiak fejének befedése ritka volt, de ha mégis akkor:  a szabad polgárok, a keskeny karimájú filckalapot kedvelték.  a katonák lószőr tarajos fémsisakot viseltek.  a földművesek, vadászok szűk bőrsapkát, vagy szalmafonatú sapkát viseltek.

 az előkelő polgár a fejét viszont a tógájával fedte be. A nők a köztársaság korában a hajukat egyszerűen kontyba fogták. Később a császárkorban a frizuradivat sokkal összetettebbé vált: a hajat középen elválasztották, göndörítették, bonyolult hajfonatokba, hullámokba, csigákba 42 rendezték. Elterjedté vált a paróka és a kiegészítő vendéghaj viselete is, amit a szőke hajszín divatja idején a szőke germán rabnők hajából készítettek. A hajat forró csiptetővel, fogóval göndörítették, és csontból készült hajtűkkel tűzték meg. A divatos hajszín a vörös és az aranyszőke volt. A római nők kecskefaggyúból és bükkfahamuból készült különleges szappant használtak, a vöröses és szőkés árnyalat elnyeréséhez. Hajukat hajolajjal is bekenték Hajpánttal és hajhálóval díszítették. A fejükre:  ékszerekkel díszített fátyolt, a korábban flammeumnak nevezett riciniumot tették, mely a fej hátsó

részére erősítve hosszan omlott a hátra és a vállakra. A ricinium az egyszerű római asszonyok körében is általános viselet volt.  a fejet, nyakat vászonkendővel fedték még be, mely a középkorba is használatos volt. A nők házon kívül hajadonfőtt nem mutatkozhattak. Kozmetika Púder és a festék használata a szépítkezésben általánosan ismert volt, a pompakedvelés növekedésével egyre inkább elterjedt:  arcukat, ajkukat növényi festékanyagokkal vörös árnyalatúra, szemöldököket és szempillájukat feketére festették hamuval.  ónpórral és krétaporral fehérítették az arcukat és a karjukat  ereiket kék festékkel hangsúlyozták Egy jómódú nő órák hosszat töltött azzal, hogy rabszolgáik kifessék. Ékszerek és egyéb kiegészítők Az ékszerek közül kedvelt volt a diadém, a gyűrű, a kar – és lábperec, a nyaklánc, melltű és a fülbevaló. Ezeket:  nemesfémből  elefántcsontból  gyöngyből

 aranyból  ezüstből készítették. A gazdag nők és férfiak rengetek gyűrűt viseltek, gyakori volt, hogy minden ujjukon viseltek gyűrűt. 43 Higiénia Nagy gondot fordítottak a testük ápolására. Rengetek arannyal és márvánnyal díszített közfürdőket építettek. A legtöbb római polgár minden nap járt fürdőbe, a nők délelőtt a férfiak délután. A rómaiak nem ismerték a szappant, helyette illatos olajokkal kenték be magukat. Az olajat, aztán a piszokkal együtt egy görbített fémpálcával, a strigilos-szal levakarták. Ezt általában a gazdagok saját rabszolgájukkal végeztették. A fürdőben fatalpú sarut viseltek, nehogy a lábuk megégjen a padlófűtés miatt. A római öltözködés időszámításunk után, két irányban haladt, az uralkodó rétegek viselete elbizánciasodva merev pompát öltött, a Római Birodalom nyugati részén, pedig a betörő barbár népek ruházatának egyes elemeivel gazdagodott. 44

Középkor 45 Bizánci viselet A Római Birodalom 395-ben a Keletrómai Birodalomra és a Nyugatrómai Császárságra szakadt ketté. A Nyugatrómai Birodalom 476-ban összeomlott, a Keletrómai Birodalom, azonban még csaknem ezer évig fennállt (1453-ban foglalják el a törökök Konstantinápolyt). A Keletrómai birodalomból létrejött Bizánci Birodalom, mely kora egyik legjelentősebb birodalma volt. Nagy Konstantin császár nevéhez fűződött, a keresztény görög-római birodalom és kultúra megteremtése Bizáncban. Kelet és Nyugat között a kereskedelmi kapcsolat egyre élénkebb lett, azonban az indiai és a kínai selyem úttól független volt a selyemszövés Bizáncban. Bizánc viseletére a görög, de elsősorban a római hagyományok hatottak, ezért kezdetben az öltözködés és a hajviseletek terén is a római mintát követte, azonban a pogány életörömöt szolgáló római művészettel szemben Bizánc, a vallási hiearchia és a szigor

pompáját tükrözte:  a bizánci öltözéken jellegében, a római hagyományok és a gazdag keleti díszítés hatása érezhető. A szabásvonal ugyan állandóan fejlődött, de nagyjából a klasszikus római ruházat alapján. Azonban ahogy nőtt a birodalom jelentősége, úgy merevedett az udvari szertartásosság és fokozódott a pompa, melynek következtében az öltözék is egyre merevebbé vált, ezért idővel alig emlékeztetett a rómaiak és a görögök szellős viseletére.  az előkelők ruháik színes, súlyos, drágakövekkel, gyöngyökkel, aranyszegélyekkel gazdagon díszített, arannyal átszőtt anyagokból készültek. Az alapanyagok sűrű szövése lehetetlenné tette a redőzést. A redők fény-árnyék hatását gazdag ornamentális díszítés helyettesítette. Legtöbbször a rozetta szabályos ismétlődésével találkozunk, a soronkénti folyamatos, vagy sakktáblaszerű kompozícióban.9  a magas rangú hivatalnokok drága

selymekből, finom vászonból, pamutból, a császári család tagjai a legdrágább kelmékből készíttették ruháikat. A mintás felületű anyagok, a selymek, a damasztok és az arannyal átszőtt brokátok Keletről származtak. Az 9 Ezek a szövési és díszítési módok a Közép-Kelet textiljeire jellemzőek, melyek a bizánci öltözködésben igazodtak a ruhadarabok formáihoz. 46      egyszerű nép, viseleti darabjai ugyanakkor csak len – és gyapjúanyagokból készülhetett. a középkori Bizánc viseletére, a súlyos merev zártság volt jellemző, így a XII. században a bizánci öltözék legjellemzőbb tulajdonsága a test teljes elfedése lett, melynek következtében az emberi test formája teljesen eltűnt. A merev ruhák soha nem voltak testhez állók, sosem voltak áttetszők, és a testnek az egész felületét elrejtették. a viseletei darabjaik nagyon egyszerű szabásúak voltak, gyakori a „T” forma. rendkívül színes

viseletei darabjaiknak ázsiai gyökerei voltak, elsősorban babiloni viseletei darabok szolgáltak mintául. kereszténység is hatott a viseleti darabjainak formáira, díszítettségére. Viseleti darabjaik hasonlítanak a római katolikus, de főleg az ortodox papok miseruháira. Bizánc hatalmának a növekedésével egyre inkább hatással volt az európai divatra. Férfi viselet A hosszú ujjú térdig, vagy bokáig érő „T” szabásvonalú tunikát, többnyire övvel viselték, hossza, bősége, színe és anyaga a rang és a társadalmi pozíció szerint változott. A tunikát általában szűk nadrág felett viselték. Több típusa volt:  tunika talaris: zárt nyakú, szűk ujjú, bokáig érő volt, erre vették fel a tunika dalmatikát  tunika dalmatika: a hosszú öv nélküli, bő ujjas tunika, csak az uralkodók és a magas méltóságok felsőruházata volt. Nem mindig ért bokáig A ruha elejét, hátulját és az ujjak szegélyét színes, hosszanti

csíkokkal, az ún. clavi-val díszítették Viselhették önmagában is, az alsó tunika nélkül. A IV századtól a dalmatika lett a katolikus papok ornatusa. Felsőruhák:  hűvösebb időben felsőruhaként a többnyire zárt köpenyt, a paenulat = paludamentumot viselték, mely ortodox egyházi ornátussá alakult át és a miseruha, a casula lett belőle.  clavus = palást férfiak és nők egyaránt viselték felsőruhaként, ezt a körszabású köpenyt. A clavust a jobb vállon fibulával tűzték össze. A férfipalást félkör alakú volt. A bizánci köpeny valamivel hosszabb volt a rómainál és a gazdagok drága anyagból, gyönggyel, hímzéssel készítették. A köpeny elejére és hátának széleire egy rombusz formájú, díszes bevarrott szövetdarab, rátét, a tablion került, mely a rangot jelezte. Ez az uralkodó esetében aranyszínű és gazdagon díszített, a magas hivatalnokok esetében bíborszínű volt. A nemesek és a papok még egy színes

keskeny szalagot = palliumot is akasztottak elöl a köntösükre. 47 Női viselet Alsóruhaként szolgált a bokáig érő fehér, hosszú ujjú, selyemből készült tunika, melyet övvel fogtak össze. A tunikára a hosszú-, vagy rövid ujjú stólát vették fel, mely eleinte a földig ért, később, később lerövidült és láttatni engedte a tunikát. Az ornamentális díszekkel gazdagon díszített stólát többnyire bőr-, vagy fémövvel viselték. A női öltözék legdekoratívabb része a superhumeral, amely a nyak köré simulva körbefogta a vállat, és úgy díszítette a ruhát, mint egy nagy ékszergallér. Felsőruhák:  a paenulát viselték. A kerekre szabott zárt köpeny alsó szegélyét elől gyakran visszahajtották és hátravetették a jobb vállon.  clavus = palást: a jobb vállon fibulával tűzték össze. A női változat háromnegyed kör alakú volt. Lábbelik A lábbeli formáját és színét a rang határozta meg, de mindig

összhangban volt az öltözettel. A zárt sarkú és orrú női szandálok mellett szívesen viseltek gazdagon díszített selyempapucsokat. A papucsokat, cipőket gyöngyökkel díszítették A férfiaknál megfigyelhető volt a magas, fűzős cipő és a bőrkapca viselete. Hajviseletek, fejfedők Női: A nők hosszú hajukból egyfajta dudoros frizurát fésültek, mely ki sem látszott a diadémok és a hozzájuk erősített fátylak alól. Kedveltek voltak, az ezüst- és az arany hálófonatokból készült fejkötők mellett a turbánhoz hasonló sapkák is. A hajfonatokat gyöngyökkel díszítették, de jellemzőek voltak a feltűzött hajról lelógó hosszú gyöngyfürtök = stemma-k. 48 Férfi: A férfiak körében általános volt a szakállviselet. Az ortodox egyház a borotválkozást pogány szokásnak nyilvánította. A férfiak többnyire hajadonfőtt jártak és a hajukat tányérformájúra nyírták. Iráni hatásra ugyanakkor megfigyelhető a férfiaknál

egy puha anyagból készült, hosszú előrenyúló csúccsal rendelkező frígiai sapka viselete. Az uralkodó réteg tagjai alkalomadtán egy lapos sapkát, a császár és a császárnő koronát viselt. Ékszerviselet Az uralkodó osztály számára rangjelző szerepe volt. A drága fémekből és zománcokból készült ékszereket gyöngyökkel és drágakövekkel gazdagon díszítették. Ilyenek voltak, pl: a fülbevalók, ékszergallér jellegű nyakdíszek, karperecek, ujjgyűrűk, fibula, a háromfüggős palástkapocs. 49 Népvándorlás korának viselete (IV-X. század) A népvándorlás és a kereszténység elterjedése az V-IX. században alapvető változásokat hozott Európában. A IV században meginduló népvándorlás megkezdői Európában, a germánok és a hunok, befejezői pedig a magyarok voltak. Germán törzsek elfoglalják a Római Birodalom egyes tartományait, melyeken új birodalmak jöttek létre, pl.: Frank Birodalom, Német-Római Császárság

Európában a VI században megjelenő szlávok, az Angliát meghódító normannok és a IX-X. században letelepülő magyarok is új államokat hoztak létre. A népvándorlás kori germánok (frankok, gepidák, langobardok), gallok = kelták, normannok viselete nem tért el lényegesen attól a viselettől, amit e népek az ókor folyamán hordtak:  állatbőrökből, gyapjúból, vagy vászonból készült ingszerű ruhadarabból (tunikából) állt, melyeket gyöngyökkel díszítettek és színes csíkokkal-sávokkal szőttek át. Általában több tunikát vettek fel egyszerre, az alsó tunika hosszabb volt, mint a felső, melyet szegéllyel díszítettek és övvel fogtak össze. Az ing lehetett szűkebb, vagy bővebb, különböző hosszúságú, épp csak a csípőt takarta, vagy térdig, esetleg bokáig érő, az ujja lehetett rövid ujjú, vagy hosszú, illetve lehetett a nyakkivágás mély, vagy keskenyebb.  nadrágból, köpenyből. Női viselet    

 különböző hosszúságú vászon -, vagy gyapjúingek = tunikák, melyeket brossokkal és fibulákkal kapcsoltak össze. A felső tunikát vas, vagy bronzcsattal záródó bőrövvel fogták össze, melyről a nők esetében sokszor lábszárközépig érő vászon, vagy bőrszalagon lógó tarsolyok, fibulák, kések lógtak. A szalag alsó végét gazdagságtól függően mészkő, üveg, kalcedon, vagy hegyi kristálycsüngők zárták le. A tarsolyokban varrótűt, orsógombot vagy kis ollót tartottak (langobardoknál). hosszú tunikájuk alatt olykor durva szövésű, gyapjú, vagy vászon harisnyafélét hordtak. idővel elterjedt egyes germán népeknél a szoknyaviselet is. A szoknya többnyire a bokáig ért. (kelták, langobardok) A kelta nők a szoknyához a melleket szabadon hagyó ujjatlan inget vettek fel. egyes népeknél megjelenik a nadrág (honfoglaló magyarok) felsőruhaként a köpenyt viselték, melyet vállukra vetve viseltek és fibulával kapcsoltak

össze. 50 Férfi viselet  különböző hosszúságú, vászonból, vagy gyapjúból készült alsó és felső tunika. A felső tunikájukat vas-, vagy bronzcsattal záródó bőr, vagy vászonövvel fogták össze.  vászon-, vagy bőrnadrág. A kelták esetében a nadrág kockás anyagból készült  kaftán: a keleti népeknél (pl.: honfoglaló magyarok)  felsőruhaként a gyapjúból készült köpenyt viselték. A szegényebbek köpeny helyett, csak prémgallért viseltek, vagy pedig félmeztelen jártak. (kelták)10 Hajviseletek, fejfedők A hajviselet leegyszerűsödött, a férfiak és nők a hajukat általában kettéválasztották. Női: A nők általában a hosszú hajukat fonatokban viselték, melyeket különböző fejfedőkkel, vagy fátylakkal takarták le. A hajukat gyöngyökkel, hajtűkkel díszítették.  a férjes asszonyok hajadonfőtt sosem jártak, fátylakkal, gyapjúkendőkkel takarták le a hajukat.  jellemző volt a homlokpánt

viselete, mely a szegényebbeknél bőrből készült, míg az előkelőknél fémből.  a germán nők a hajukat a fejtetőn bronzcsattal lófarokba fogták. Férfi: A férfiak többnyire hosszú hajat, bajuszt és a viking férfiak ezek mellett még hosszú szakállt is viseltek, melyet csomókba, varkocsokba fogtak. A hosszú haj és szakáll, az erőt, hatalmat jelképezte.  a germán férfiak a hosszú hajukat munka, vagy harc közben befonva viselték.(szvéb tincs)  a langobard férfiak hajukat középen kettéválasztották, az arcuk két oldalára fésülték, és hullámosítva visszacsavarták. Hosszú szakállt viseltek  a gall = kelta férfiak többnyire rövid felfelé fésült hajat, az előkelők fejükön a jellegzetes szárnyas sisakot = szarvas sisakot viselték.  a normann és a frank férfiak tarkóig érő hajat és rövid szakállt viseltek. A borotvált arc és a hosszú bajusz a germánoknál és a szlávoknál tűnt fel először. Lábbelik 

 10 általános volt a különböző típusú bőrszandálokat viselte. megjelentek, az általában orrig nyitott bőrcipők, bocskorok, melyeket vékony bőrszíjakkal fűztek össze. A germán és kelta férfiak a harcokban azonban félmeztelen, vagy csak nadrágban és köpenyben vettek részt. 51 Ékszerek A népvándorlás kori népeknél magas fokon állt az ötvösművesség. Új technikai eljárásokat is elsajátítottak a római ötvösöktől, megtanulták a filigrántechnikát. Ékszereik: vas – és bronztűiket, fibuláikat gyakran stilizált állatfejek díszítették, övcsatok, nyakláncok, homlokpántok, fibulák, hajfonatkorongok, torquesek = szétnyitható nyakperec gyöngysoros nyakláncok, bőrszalagon függő kagylók és kövek, gyűrűk, karperecek11. Testfestés A keltáknál és a germánoknál a nők és férfiak egyaránt díszítették testüket tetoválásokkal. 11 Szarmaták és a kelták babonás hiedelemből a rómaiakhoz hasonlóan

többnyire a bal csuklón hordták a karpereceket. 52 Motívumok Kelta motívumok 53 Magyar honfoglalás kori viselet Viseleti darabjaik A honfoglaló magyarok öltözékét a lovas, nomád életmód határozta meg. Az öltözetük a pusztai lovas népek és a perzsák ruházatát idézték fel. A ruhadarabok kényelmes bőségűek voltak.  alsó - és felső ingruhát (tunikát) viseltek: - a felső ingruha térdig, vagy lábszárközépig ért és a nyakrészét csüngős veretekkel díszítették. - az alsóing állógalléros volt. Az ingruhák ujjait csuklópántok fogták össze, melyet nem varrtak a ruhára, hanem ráillesztették a ruhára.  felsőruhaként széles gallérral és kihajtóval rendelkező combközépig, vagy térdig érő, derékig szűkebb, attól lefelé bő szabású kaftánt viseltek. Ennek a jobb szárnyát a bal testfélre hajtották és ezüstből, bronzból, vagy aranyozott ezüstből készült gombokkal erősítették oda, vagy csak

övvel fogták le. A női kaftán a bal oldalon a férfi kaftán a jobb oldalon gombolódott. Az előkelők kaftánja bizánci selyembrokátból készültek.  alsóruhaként, buggyos nadrágot viseltek. A ruhák alapanyaga: len –, kendervásznon, nemezelt gyapjú, selyem. A felsőruhák készítésénél a bőrök és a szőrmék gazdag választékát alkalmazták. Az Árpád-házi királyok kora alatt a magyar viselet részben megőrizte az ősi keleti hagyományokat, a főrangúak körében, azonban a román kori Nyugat-Európa öltözékformái terjedtek el. Hajviseletek, fejfedők A férfiak borotválták a fejüket. A fej közepén, vagy a fül mellett hagyott tincseket varkocsba fogták. A nők hosszú hajukat copfokba fonták. Fejdíszként csüngős, vagy korongos díszítésű pártát viseltek, melyeket a X-XIII. század között halántékkarikákkal egészítették ki Fejfedő Fejfedőként viselték a báránybőr, vagy nemez süveget. A süveg, gúla alakú,

palmettadíszes, ezüstgombos csúcsdíszítésű és prémmel szegélyezett volt. Csak szabad ember viselhette 54 Lábbelik Nemezből, vagy bőrből készült puha talpú, kerek, vagy felkapó orrú12 veretes csizmát viseltek a férfiak és nők egyaránt. A lábszárra kapcát tekertek, mely selyemből, vászonból, vagy gyapjúból készült. Ékszerek és egyéb kiegészítők  legjellegzetesebb ékszereik a hajfonatkorongok voltak. A férfiak és nők egyaránt varkocsokba fonták a hajukat. A nők a hajfonatokba bőr-, vagy selyemszalagokat illesztettek. E szalagokra kerek, vagy rombusz alakú vereteket szegecseltek, végükhöz pedig – nagyjából a mellmagasságban -, hajfonatkorongokat illesztettek. Ezek a (többnyire párosan előkerülő) korongok, lehettek öntöttek és lemezesek egyaránt, melyek életfát, palmetta motívumokat, vagy mitikus állatokat ábrázolnak.  a karperecek közül a legkedveltebb típus az öntött, kiszélesedő és lekerekített

végű ezüstlemez karperec volt. A díszesebbek végére rozettákat szegecseltek foglalatként, melyekbe üveg -, vagy drágakőbetéteket helyeztek el. Ugyanakkor használtak egyszerű huzalkarpereceket, és a két-három szálból sodrott, fonott állatfejes karpereceket, melyek antik hagyományokra vezethetők vissza. 12 A pusztai népek nagyon tisztelték az anyaföldet, amelybe bármit beleszúrni a legnagyobb otrombaság lenne. A felkapó orr, azt volt hivatva kiküszöbölni, hogy a csizma viselője, akár véletlenül is, belerúgjon az anyaföldbe. 55 Karpereceket inkább a nők viselték, kiknél jellemző volt a sodrott huzalból készült nyakperec viselése is.  jellemző volt a gömbsorcsüngős fülbevalók13 viselése, mely nemcsak a nőknél, hanem esetenként a férfiaknál is megfigyelhető volt.  nyakperecek  gyűrűt ritkán húztak az ujjukra, ha mégis akkor ékkőbetétes, arany -, vagy ezüstgyűrűt, vagy egyszerű huzalgyűrűt viseltek. 

kedvelték a nemesfémből készült ruhadíszeket, pl.: aranyozott ezüstveretek díszítették kaftánjaik szegélyét.  az öv használata általános volt, mely a szabad ember kelléke volt. A férfi felsőruhát kettős bőröv szorította a derékhoz. Az övet veretsor és szíjvég díszítette, mely viselője rangját is kifejezte. Veretes övet valószínűleg a nemzetségek vezetői, főnökei viselhettek, közrendűeknek nem volt veret az övén. A bőrövre fűzték fel a használati tárgyaikat és fegyvereiket. Ezek közül kiemelkednek az aranyozott Az öv jobb oldalán függött:  a bőrtarsoly14, mely valószínűleg a fejedelmi ház szolgálatában álló előkelők kitüntető jelvénye lehetett. Aranyozott ezüstlemezzel borították felületét, melyek palmettamotívumokat15 ábrázoltak.  nyíltartó tegez, mely bőrből, nemezből, vagy nyírfakéregből készült Az öv bal oldalán függött:  szablya: egyélű, görbe kard, mely kifejezetten a

könnyűlovas harcosok fegyvere volt.16  íjtegez Az ötvösmunkára a domborítás és a poncolás (a fémlemezre hegyes végű pálcikák segítségével mintákat ütnek be) jellemző. 13 Gömbsorcsüngős fülbevalók: az ovális karikára huzalcsüngőt illesztettek, erre pedig 4, vagy 5 üreges ezüstgömböcskét fűztek. 14 A honfoglaló magyarok sírjaiból mindössze 17 darab került elő, kivétel nélkül egyedi kidolgozásúak, nincs közöttük két egyforma. 15 Átlényegült állatornamentikát rejtenek magukban. Az állatjelek a nemzetségi jelekkel voltak kapcsolatban, melyek óvó-védő funkcióban kerültek rá a használati tárgyakra, azonban az idők folyamán elvesztették e mögöttes tartalmukat és virágokká, csokrokká alakultak át. 16 A honfoglaló magyarok szablyájának fő jellegzetessége a penge irányában hajló markolat, amely hosszabb vágási felületet eredményezett, jobban megsebezte az ellenséget. A szablyát ugyanis elsősorban

vágásra és szúrásra használták. Meglehetősen kevés szablya került elő a honfoglalás kori sírokból, melyek valószínűleg fejedelmeké lehettek. 56 Román kor viselete (X.–XIII század közepe) A X. század végétől a XII század végéig, a XIII század közepéig tartó időszakot a romanika idejének nevezzük. Az elnevezés, az antik Róma művészetének elemeivel ötvözött, nyugati kereszténység művészetét jelenti. A középkori Európa román korszakát meghatározta:  az uralkodó osztály hatalma  az állam és az egyház közötti harc  a városalapítások következtében a kézművesség és a kereskedelem jelentőségének növekedése  a középkori emberek életét, hitét átszőtte a szentek mélységes tisztelete  trubadúrköltészet A román kor viseletétének forrásai:  a kolostorokban élő papok kódexeinek festett miniatúrái  templomi üvegablakok  freskók  falikárpitok A középkor sajátos

ruhadarabjai csak a XI-XII. században jelentek meg, ekkor már az antik hatás csak az uralkodó osztály ruháin volt felismerhető. A ruházatból kiderült, hogy ki melyik rendhez tartozott. Az uralkodók és az alattvalók ruhája elsősorban anyagában és díszítésében tért el egymástól, a szabásban nem volt lényegesebb különbség. A XI. században a nemesek viszonylag egyszerű ruhákat hordtak, azonban rendeletekkel szabályozták:  az anyag minőségét: drága, színes kelméből, selymekből, finomabb vászonból, posztóból, gyapjúból, melyeket gyakran hímzéssel díszítettek, csak az uralkodó osztály ruhái készülhettek. A szegényebbek ruhái, pedig csak durvább vászonból, gyapjúból készülhettek.  a ruha színét: a nép ruhái csak sötét színekből készülhettek, melyeket tilos volt rátétekkel és ékszerekkel díszíteni, hogy első látásra meglehessen különböztetni őket az előkelőktől. Az előkelő férfiak ruhái

vörösesbarna, szürke, sárga, fekete, míg az előkelő nők ruhái világoskék, sáfránysárga, piros és zöld színűek voltak.  az anyag mennyiségét: a ruha bősége egyforma lett, akár vékony, akár erős testalkatú egyénre készült, tehát a test alakját teljesen figyelmen kívül hagyta. Alapvető ruhadarab még mindig a több rétegben hordott, különböző hosszúságú tunikaszerű alsó- és felsőruha és a vállra vetett köpeny volt. A felsőruha mindkét nemnél színesebb és díszesebb volt az alsóruhánál. 57 A felsőruházatot posztóból szabták, melyet flamand területen Franciaországban és Németország posztógyártó városaiban készítettek. (Brugge, Gent), Női viselet A román korban az előkelő és a szegényebb nők maguk varrták saját és családtagjaik ruháit. A nagyobb udvaroknál külön épület, vagy helyiség volt e célra. A női viseletben változások figyelhetők meg a román korban. A román kori női ruházat

vászon, selyem alsó és felső tunikából (ruhákból) állt:  a cotte (felsőruha) egyre jobban a felsőtestre simult, azonban a szűk formát még nem szabással, hanem oldalra helyezett gombolással, vagy zsinórfűzéssel érték el. A díszes felsőruha kezdetben rövidebb volt, mint az alsó és ujjai a könyök fölött végződtek. Később a ruha ujjai könyöktől lefelé a szoknya uszályához igazodva egyre hosszabb lettek és a csukló felé egyre bővültek, tölcsér alakúvá váltak, ebből alakult ki a későbbi gótikára jellemző csüngő, vagy függő ujj. A gazdagon díszített, kerek nyakkivágásban és az ujjaknál gyakran kilátszott az alsóruha színe és mintázata. A felsőruhát, a derék és a csípővonalon körbetekert övvel viselték. A ruhákat szegélycsíkokkal, bordűrökkel díszítették.  a bőven redőzött alsóruhá(k) a földig értek, többnyire uszállyal és hosszú, szűk ujjakkal rendelkeztek, aljuk kiszélesedett, melyet a

szoknyaaljba varrt háromszög alakú toldásokkal értek el.  gyapjúharisnya A ruhák többnyire finom lenvászonból és selyemből készültek. A XII. század első felében növekedett az alsó- és a felső tunikák bősége, a XII század második felében viszont szabásuk derékig szűk lett, csípőtől viszont egyre bővebbre szabták, melyet az említett háromszög alakú toldásokkal érték el. Az ujjak is egyre szűkebbé váltak, melyeket gombolással értek el. A ruhák széleit szegélymintákkal = bordűrökkel és hermelinnel = szőrmével díszítették. Felöltők:  gyapjú, vagy posztó köpenyt viseltek, melyet a vállon fibulával, vagy kapoccsal zártak. Férfi viselet A férfi viselet állt: 58  az övvel átfogott, bő, tunikaszerű és hosszú ujjú felsőruhából17. A bebújós jellegű, kerek nyakkivágású, hasítékos felsőruha lábszárközépig, vagy földig, a szegényebbek esetében térdig ért. A hasítékokat színes,

szövött, hímzett pántok keresztezték A XIII században szabása, díszítése egyre változatosabbá, bősége egyre szűkebbé és hossza egyre rövidebbé vált, a XIII. század végén már szinte csak a felsőtestet takarta A felsőruhájukat szegélycsíkokkal = bordűrrel díszítették.  az alsótunikákból, vagy az alsóruhákból, melyek kezdetben földig, majd lábszárközépig, a XIII. században már csak térdig értek Belőlük alakul ki a fehér lenvászon ing, melyre a felsőruhát vették fel.  a nadrágból: a XI. században alakult át a nadrág rövid alsónadrággá, ami először az ágyékot fedte, később pedig térdig ért és ehhez vették fel külön-külön a két térdig érő nadrágszárat, melyeket szövött lenvászonpántokkal rögzítették a lábszárra. A XIII. században azonban a nadrágszárakat és az alsónadrágot összevarrták. Gyorsan el is terjedt a rugalmas anyagú, húzózsinórral a derékra erősített nadrág viselete,

melynek anyaga len, selyem és gyapjú volt.18 A ruhák széleit szegélymintákkal = bordűrökkel és hermelinnel = szőrmével díszítették. Felöltők:  rossz idő esetén, nehéz posztó köpenyt vettek fel, mely általában hosszabb volt az alatta lévő ruhánál. A köpenyt a bal vállra tették és a jobb vállon fibulával rögzítették. A nemesek köpenye prémmel volt bélelve. Hajviseletek, fejfedők Női: a hajadonok mindig hajadonfőtt jártak, frizurájuk egyszerű volt, hosszú hajukat középen elválasztották és sima kontyba fésülték, vagy copfba fonták, melyeket selyem szalagokkal és vendégtincsekkel díszítették, ezek később a térdig is leérhettek.  a férjes asszonyok a nyilvánosság előtt mindig kendővel befedett hajjal, vagy homlokpánttal, sapel-lel rögzített apácafátyolban = barbetteben jelentek meg, mely a nyakat és a torokrészt teljesen takarta és az alsó végét a ruha nyakkivágásába vezették. A kendő és a fátyol

még a XII-XIII. században is fontos eleme maradt a viseletnek. 17 18 A franciáknál pourpoint-nak nevezték. A papság a régi részekből álló nadrág viseletét, illetlennek tartotta. 59   a női középosztály pedig, majd 300 éven át, viselte a hajat körben leszorító vászonszalagot. A nemes hölgyeknél ez fémből készült, illetve megfigyelhető volt még a gyöngyökkel kirakott diadém viselete is. állkendős kalap Férfi: a férfiak vállig érő hajat és rövid szakállt viseltek, azonban a normann férfiak az arcukon kívül a tarkót és a halántékot is borotválták, és a hajukat a fejtetőn meghagyva körbevágták.  a nemeseknél általános volt a fémből készült homlokpánt, sapel viselete.  a férfiak magas nemezkalapot és turbánhoz hasonló sapkát viseltek. A tényleges sapka alatt egy másik fehér színű, áll alatt megkötött, a fület is betakaró főkötő-sapka viselete volt megfigyelhető.  XII. század

közepétől kezdték viselni a csuklyát, melyhez vállgallért varrtak, ez volt a vállgalléros csuklya.  a földművelők és a vándorok csonkakúp formájú kalapot hordtak.  házisapka  frígiai sapka Lábbelik  fűzős bőrcipőket  bélelt bőrcsizmákat. Az élénk színű galléros csizma a XI században, a boka fölé ért és szíjjal, vagy zsinórral erősítették a lábra. Formájukra csúcsosodó orr-rész volt jellemző  bocskort viseltek. Ékszerek és kiegészítők Fibulákat, csatokat, fémveretekkel, fémcsatokkal díszített öveket, nyakláncokat, gyűrűket viseltek. A férfiak, a katonákat leszámítva nem viseltek kardot a román korban. karpereceket, 60 Román kori díszítő motívumok 61 Gótika viselete (XIII. - XV század) A gótika szakaszai:    kora gótika viselete (XIII. század) érett gótika viselete (XIV. század) a késő gótikus francia-burgundi viselet (XV. század) A gótika, a feudális

társadalom és a keresztény művészet virágkora, melyben az egyház mellett a feltörekvő polgárság, valamint az erősödő városok lettek a kultúra fejlesztői. Ennek az időszaknak sajátos intézménye a lovagság, kik a keresztes hadjárataik révén az iszlám kultúra számtalan elemét hozták Európába. Ennek következtében a divat területén megfigyelhető:  a nemzeti  a római  a bizánci elemek összeolvadása. A gótika időszakában az antik művészet mértékrendszere eltűnik és a felfelé törekvő stílus, a magasság és a mélység szemlélete uralkodik az élet minden területén, pl.: építészetben, öltözködésben. A társadalmi változások következtében megváltozik a női és a férfi esztétikai ideáll is:  nem az erős, harcos, hanem a kifinomult nemes, inkább nőies ifjú lett a kor férfi ideállja, melynek oka, a nők egyre nagyobb befolyása az erkölcsökre és a szokásokra, mely a férfiak elnőiesedését

eredményezte.  a kor szépségideálja férfiak és a nők esetében a karcsúság lett.  a kor eszményei szerint nagy hangsúlyt kapott az öltözék mellett az öltözék viselőjének testtartása, járása. A női szépségideál testtartása egy jellegzetes „S” vonalat mutatott, miszerint a fejüket kissé előrebillentették, a mellkasukat, egy picit hátrahajlították, csípőjüket és hasukat enyhén előretolták. Az emberi test formáját az ókor óta gondosan takarták, azonban a XII. és a XIII folyamán, a ruhák egyre inkább követték a test formáját és újból kezdett az alkat kirajzolódni, melyet a szabással hangsúlyoztak. A kor szépségideálját a karcsúságot hangsúlyozta, férfiaknál és nőknél egyaránt: a testhez simuló ruha a lecsüngő ruhaujjak a rendeltetés nélküli díszítmények a cakkozás divatja a hosszú hegyes orrú cipők és a sokféle, bizarr fejfedők Az övnek a gótikus viseletben varázserőt tulajdonítottak,

valójában az öv karcsúsította viselőjét, mely megfelelt a kor szépségideáljának. A nemesek a gótika időszakában nem saját váraikban készítették ruháikat, hanem a céhes keretek között működő szabómesterekkel. Ezen időszakból már fennmaradtak céhes szabásmintakönyvek. A céhek keretén belüli előállítás, azonban azzal járt, hogy: 62  a világi és egyházi  az ünneplő és a háziruha  a férjes asszonyok és a hajadonok ruházata élesen elvált egymástól. A teljes ruházatot ebben az időben „Robe”-nak hívták. 1. Kora és az érett gótika viselete (XIII-XIV. század) Az öltözködés jellemzői:  egyre fontosabbá vált az egyéniség hangsúlyozása, így az eddigi tunikaszerű ruhák háttérbe kerülnek. A ruházat egyre összetettebbé vált, a ruhákat egyre erőteljesebben szabják, varrják.  érvényben maradt az előző korszak függőleges vonala, de egyre elterjedtebbé válnak a nyújtott, karcsú

alakot adó vonalak, melynek hatására terjedt el a gombok gyakori használata, hiszen sokat kellett alkalmazni ahhoz, hogy a szűk ruhákat fel - és levehessék.  a testhez álló divat végül is meghozza a méretre készült ruha ideálját. A céhekbe tömörült szabók egyre merészebb ruhaformákat alakítottak ki.  megindul a rendek közötti divatversengés. A XIV században minden rendnél megfigyelhető volt a maga kötelező, megkülönböztető viselete.  a szegény emberek ruhái továbbra sem szűkek, hanem tunikaszerűen bővek voltak.  virágkorát éli a cakkozás divatja, hiszen az öltözékek túlnyomórészt karéjdísszel, vagy cakkozással készültek.  a ruhák élénk színűek, figurálisés betűmintákkal, arany – és ezüstszálakkal gazdagon díszítettek, sűrű 19 szövésűek lettek, melyek alapanyaga a posztó, a selyem és a gyolcs, pamut, lenvászon.  a textíliák minőségét szigorúan ellenőrizték. A megfelelő

minőséget ólompecsétekkel hitelesítették, míg a gyengeminőségű anyagokat nyilvánosan elégették és a gyártóját megszégyenítették. Ebben az időszakban vált Franciaország és Németalföld a kárpitok hazájává vált, mert a fejedelmek, főurak utazásaik, vagy hadba vonulásuk során szívesen magukkal vitték a kedvenc kárpitjaikat és szőnyegeiket, melyek forrásul szolgálnak a viselettörténeti kutatásoknak. 19 Az anyagok bőrerősségben készültek, így nagyon drágák voltak, ennek ellenére a polgárság körében is kezdenek elterjedni. 63 Női viselet A XIII. századtól ismét változott a nők viselete:  a felsőruha a változatos szabású lett, így több fajtája alakult ki. A csípő vonaláig szorosan követte a test formáját, a csípőtől kezdve, pedig uszályosan terült szét. A felsőruha szoknyarésze harangformájúvá vált és olyan hosszú, hogy az egyik kézzel fel kellett emelni járás közben. A kerek, mély

nyakkivágást keresztirányú ráncolással, gombokkal, ékszerekkel díszítették, bőségét továbbra is húzózsinórral lehetett változtatni. A gazdagon díszített nyakkivágásban és az ujjaknál gyakran kilátszott az alsóruha színe és mintázata. A ruha ujjai gombokkal zárva, szorosan simultak a karra, vagy a csuklónál bő, tölcsér (karmantyú) formára bővültek. A tölcsér alakú ujjat idővel a könyökre varrt, funkció nélküli, hosszan lelógó anyagcsík, a függővagy csüngőujj szorította ki.  az alsóruhának a XIII. században megmaradt a XII századi alakja. Válltól csípőig szűkített volt, deréktól fokozatosan bővült és hosszú, feszes ujjakkal rendelkezett. Az ujjak végét és a nyakkivágás szélét aranyszegéllyel díszítették.  kötött harisnyanadrágot vettek az alsóruha alá. Többnyire egyszínű anyagból készítették ruháikat, idővel azonban egyre színesebbé vált a viseletük, kedvelt volt a saját címer

ráhímzése a ruhára, illetve a címer színeikből készítették el viseleti darabjaikat. A XIV. században: a felsőruha egyre szűkebb lett, ezért elől, vagy hátul végig felnyitották és apró gombokkal vagy szalagokkal fűzték össze. Idővel a mély dekoltázsú felsőruhát a csípővonalnál elvágták és bő redőzésű, harang alakú, uszályos szoknyarészt varrtak hozzá. Elől a csípővonalnál két zsebszerű hasítékot készítettek, a hosszú elejerész megemeléséhez. A ruhaujj szűk volt, melyről az olykor földig érő szalagszerű függő ujj lógott le. Gyakran eltérő színű anyagokból készült a felsőruha. (miparti-viselet) A testhez simuló formák lehetővé tették a mély dekoltázst, melynek kerek, majd „V” alakú nyakkivágása volt. A szabadon hagyott hosszú nyak még jobban fokozta a légies megjelenést, a karcsúságot. a szűk felsőruha alatt szűk ujjú és derekú, csípőtől lefelé bővülő alsóruhát viseltek, mellyel a

kor ideáljának megfelelő karcsú sziluettet érték el. A női ruhák szegélyeit, prémmel és bársonnyal, a ruhákat fémfüggőkkel díszítették. 64 Férfi viselet Ruhájuk a kora gótika idején nagyon hasonlított a nőkéhez.  inkább csak a hossza tért el a tunika formájú felsőruhának, mely a férfiaknál térdig, vagy combközépig ért. A felsőruhát övvel fogták össze, melyre alkalomadtán bőrtáskát kötöttek  a fehér vászoningre vették fel a felsőruhát.  szűk harisnyanadrágot viseltek. A XIV. században a férfiak szorosan a testhez simuló öltözéket kezdtek viselni Az arisztokrata férfiak levetik a hosszú és idővel egyre rövidebbé vált tunikaszerű felsőruhájukat és helyette:  a rövid városi kabátot, a zekét kezdik viselni. (Ennek oka, hogy a gazdag polgárok egyre jobban utánozták a nemesek öltözködését, de olykor a nemesek is átvettek ruhadarabokat a polgároktól.) A testhez simuló zeke magas

állógallérral rendelkezett elől gombos mellrészét és a vállait gyakran kenderkóccal vattázták, hossza a csípőig, vagy a térdig ért, ujjas, vagy ujjatlan változatban fordult elő. A XIV. században a szűk zeke, bő ruhaujjakkal rendelkezett, hossza olykor a térdig is leért, vagy pedig könyöktől csuklóig teljesen elszűkültek. Az ujjait gyakran felnyitották, hogy az ing ujja kilátszódjon.  a zekét a fehér vászon-, vagy selyemingre vették fel.  alsóruhaként szűk harisnyanadrágot, vagy szűk nadrágot viselték. A férfiak körében divattá vált a miparti viselet, mely szerint a felső ruhákat, a nadrágszárakat, a cipőket, különböző mintázatú és színű anyagból állították elő.  a miparti viselet a ruhát, egy függőleges, vízszintes, vagy ferde vonal két, színre és formára különböző részre osztotta. A jobb és a bal oldalnak néha a szabása is különbözött, pl.: az egyik ujja szűk volt, a másik bő.  nemesi

kiváltáság volt a viselete, a népnek szigorúan tilos volt viselnie.  a miparti ruha gyapjúból, pamutból, damasztból, vagy vászonból készülhetett. A ruhák szélei sokszor ki voltak cakkozva, vagy apró díszekkel voltak ellátva. Idővel a cakkozás háttérbe szorult. Felöltők a férfi és a női viseletben:  ruha felett egy félkör alakú köpenyfélét viseltek, amelyet a két váll között zsinórral, vagy csattal fogtak össze.20 20 A köpeny súlya miatt ez a zsinór eléggé megfeszülhetett, ezért a jobb kezükkel visszatartották, vagy a jobb kezükben tartották a köpenyt, mely a korabeli ábrázolásokon is megfigyelhető volt. 65     férfiak és nők egyaránt viselték a térdig, vagy bokáig érő houppelande (upland) nevezetű felsőkabátot. A houppelande nehéz anyagból készült, bő ujjú, elől nyitott, a széleken és az ujja végén cakkozott, gyakran prémmel bélelt és gyakran uszályos felsőkabát volt, mely

hosszú, lelógó, ún. kutyafüles ujjakkal rendelkezett 21 elterjedtek a csuklyás, ujjal rendelkező, vagy szétnyíló ujjú köpenyek, pelerin-ek, melyek csuklyájának a csücske a kor ideáljának megfelelően földig ért. palást: nehéz anyagból készült, hermelinnel bélelt, földig érő köpeny a XIII. században a köpeny kabátformát vett fel általánossá vált a surco (szürkó) viselete is, melyet a nők a cotte (felsőruha), a férfiak a zeke fölött viseltek. A surcotte (szürkóte), vagy (suciene), surc, vagy pokol ablaka ujjatlan, gyakran prémmel bélelt különböző színű anyagból készült, kerek nyakkivágással rendelkező, elől nyitott, sűrű gombolással záródó hosszú felsőruha volt, melyet ha felhasítottak látni engedte a prémbélést. Hajviselet, fejfedők A férfiak hosszú mesterségesen bodorított olykor virágokkal díszített hajat viseltek, melyet homlokpánttal fogtak össze. Az arcukat simára borotválták, sem szakállt, sem

bajuszt nem viseltek, mert ez illett a gótika finom lelkű trubadúrjának a személyiségéhez.  fejfedőként továbbra is a turbánhoz hasonló sapkát viselték.  változatos formájú nemezkalapok-at viseltek, magas, vagy alacsony tetejű, széles, vagy keskeny karimájú, vagy karima nélküli kalapokat.  a vállgalléros csuklya viselete egy időre háttérbe szorul, majd a század végén ismét megjelent, de a csuklyák és a sapkák csücske annyira meghosszabbodott, hogy gyakran a földig ért. Női: A hajadon lányok hajadonfőtt jártak. Visszatértek az ősi szokáshoz, a hajat fonatlanul, hosszan leeresztve és középen elválasztva viselték, melyet idővel elkezdenek göndöríteni. A hajukat homlokpánttal és fémből készült hajpántokkal fogták össze. Az előkelő kisasszonyok hajpántjai aranyból, ezüstből készültek. A férjes asszonyok, ha kiléptek a házból főkötő, vagy kendő alá rejtették a hajukat, nyakukat:  divatos volt a

széles, keményített, vállig érő fodros főkötő, melyet Kruselernek (Krüselernek) neveztek.  továbbra is jellemző, a nők nyakát és fejét befedő vászon -, vagy selyemkendőnek az apácafátyolnak a viselete = barbette A XIII. század viselete nemzetközinek mondható, helyi sajátosságok csak a haj- és fejfedő viseletben volt megfigyelhető:  Franciaországban a touret-et viseleték, a filcből készült kis kalapot, melyet az áll alatt, egy redőzött selyemkendővel kötöttek meg.  Németországban a fejfedőt állszalaggal erősítették meg és Gebande- nak nevezték.  az angoloknál inkább dudoros hajhálókba szorították a hajukat, a fiatal lányoknál általános volt a hosszú fonatos hajviselet, a homlokukat pedig egy keskeny pánt keretezte. 21 Rövid felsőkabátot főleg a köznép hordott. 66 Lábbelik:   a férfiak és nők egyaránt lapos bőrcipőket viseltek, melyeknek az orra kezdett elkeskenyedni. bocskor viselete is

általános. Ékszerek és egyéb kiegészítők a gótika viseletében Jellegzetesek voltak a drágakövekkel kirakott aranyláncok, kapcsok és övek, brossok valamint az arany – és ezüstgombok. 2. Késő gótikus francia-burgund viselet (XV. század) A késő gótikus divat nem Franciaországban érte virágkorát, hanem a burgundi hercegségben. A XV században, ehhez a hercegséghez tartozott a mai Belgium és Hollandia, valamint Franciaország egy része. Burgundia ebben az időben Európa leggazdagabb államai közé tartozott. A burgundi udvar és a magas arisztokrácia inkább a sötét színeket kedvelte, ellentétben a gazdag polgárok feleségeivel, akik minél színesebben öltözködtek. Merész Károly trónralépése után előírására az udvarban általánossá vált a fekete gálaöltözetet. A burgundi öltözködésre jellemzőek voltak:  a karcsú, hegyes formák a ruhán és a cipőn egyaránt  a sötét színek kedvelése  a korábban már

előfordult miparti viselet, mely a XV. században a női öltözködésben is megjelent és csak a XVI. században tűnt el végérvényesen A középkor végi divattúlzások miatt rengeteg előírás született. (A pompa annyira elterjedt, hogy a ferences szerzetesek megtagadták a feloldozást, a hosszú uszályt viselő nőktől.) Női viselet A női viseletben változást jelentett: 67  a szűk felsőruha díszruhává válik, ezért egyre díszesebbé válik. Még mélyebb és „V” alakú lett a nyakkivágása, melyet fekete, vagy sötét színű betétekkel a plasztron-nal egészítettek ki. A derékvarrás egészen a mell alá került, ezért az öv is a mell alá került. A felsőruhát övig nyitva hagyják, a nyaknál és a mellrészén gallérszerűen visszahajtották, melyre a ruhától eltérő színű és anyagú rátétet varrtak, az így láthatóvá váló alsóruhát gazdagon díszítették. Az enyhén, vagy teljesen feszes gombokkal záródó ujjának a

szélét visszahajtották, vagy keményített kézelővel látták el. A szoknya egyre bővebbé vált és egyes estekben olyan hosszú uszállyal rendelkezett, hogy több személynek kellett tartania. A szoknya széleit prémmel díszítették  szűk ujjú és derekú alsóruha  harisnyanadrágot viseletek az alsóruha alatt.  megjelenik egy mellényszerű felsőrész (surco rövidebb változata), mely eleinte a csípőig ért, követte a test vonalát, a karok alatt mély kivágással rendelkezett, széleit pedig hermelinnel díszítették. Később ujjakkal is rendelkezett, illetve annyira mély volt a kivágása, hogy csak a mell felét takarta el. Keményített anyaggal bélelték Felöltők:  huppelande és a surcotte  köpenyek, palástok Férfi viselet  alsóruhaként a harisnyanadrágszerű szűk nadrágot viselték. A nadrág elejehasítéka elé, a szemérem hangsúlyozása, vagy védelme érdekében jelent meg a posztókupak, vagy szeméremkupak. 

fehér vászoning, melyre a zekét vették fel.  a férfiak jellegzetes ruhadarabja a rövid, övvel viselt, testhez simuló állgalléros zeke. A zeke ujjai hosszúak voltak, melyek sokszor fel voltak hasítva és a hasítékon kilátszott a fehér vászoning. A zekének az eleje hímzett volt, az alját pedig prémszegéllyel díszítették. A zeke ujjai, válla, melle, néha még a háta is vattázva volt és csípőtől lefelé körös-körül szabályosan be voltak rakva. Ennek a hosszú felsőkabátnak egy bővebb, ujjatlan változatát nevezték tabir-nak, vagy tappertnek. A kora középkori hosszú, tunikaszerű felsőruhát már csak a parasztok viselték. 68 Felöltők:  huppelande és a surcotte  köpenyek, palástok Hajviseletek, fejfedők Női: A nők haját a fejfedők szinte teljesen eltakarták. Divatosnak számított a magas homlok, ezért a nők a hajukat a homlok felett, illetve olykor a szemöldöküket is borotválták. A női fejfedők a burgundi

divat idején hatalmas méretűvé váltak.  hennin: francia eredetű fejfedő, mely kúp alakú volt, hosszú fátyollal díszítették, mely gyakran a földig is leért. Váza kemény karton, vagy drótváz, melyet finom anyaggal vontak be.  cornette = szarvas főkötő: a halánték két oldalán összekontyolt hajra, két szarv formájú selyemmel bevont drótszerkezetet tettek fel, mely szorosan tapadt a gyöngyökkel kivarrt főkötőhöz. Ehhez különböző hosszúságú fátyolt rögzítettek.  Kruseler: merevített fodros főkötő, mely a hajat utánozta és csak díszítésként viselték.  drapérihajtásos kalap: oldalt hosszan lelógó anyagcsíkokkal látták el. Férfi: A férfiak forró vassal bodorított, félhosszú hajat viseltek. Szakállt és bajuszt általában nem hordtak A férfiak fejfedője:  a középkori vállgalléros csuklya, mely sok változáson ment keresztül. Ez az egészen különös módon felcicomázott gogel, vagy gugel. Csúcsa

néha égnek állt, máskor lehajlott, szélsőséges esetekben a térdig is lelógott.  idővel a csuklyát teljesen kiszorították a városi viseletből származó kalapok és sapkák, melyeknek nagyon sok változata létezett. Gyakran földig érő kendőszerű selyemszalaggal kötötték át őket, mely gyakran a földig ért.22 Fémfüggőkkel díszítették. A férfiak és nők egyaránt vaskos, gyűrű formájú turbánt is viseltek, középen drágakő kitűzővel. Fiatal lányok és fiúk szabadon hagyott hajukon diadémot, vagy homlokpántot viseltek. 22 Politikai hovatartozástól függően jobb, vagy bal vállra vetették a szalagot. 69 Lábbelik A lábbeli ezen időszakban többnyire bőrből, de filcből, selyemből és bársonyból is készült.  rendszerint bokáig érő bocskort, papucsszerű bebújós cipőt és bőrkapcát viseltek.  jellegzetes lábbeli volt a csőrös cipő, melynek az orra annyira megnyúlt, hogy a cipőorr hossza néha a láb

tényleges hosszának a háromszorosát is elérte. Olykor dróttal is megerősítették, hogy a lábfejhez rögzíthessék. A cipő hosszát előírások szabályozták:  hercegek a lábuknál két és félszer  főnemesek kétszer (kb.60cm)  lovagok másfélszer  gazdag polgárok duplával (kb. 30cm)  szegény emberek fél lábbal hosszabb cipő orrot viselhettek. A „nagy lábon élni” kifejezés a csőrös cipő korából származik. A csőrös cipőt az előkelők lila, vagy piros kordován bőrből23 készítették. A járás megkönnyítése végett, a cipő merevítésére, ún. alátétcipőket, azaz szíjjal felerősített, bőrrel bevont fatalpakat erősítettek rá.  fél- és hosszúszárú bőrcsizmákat is hordtak, melyeket felülről visszahajtottak. Ékszerek és egyéb kiegészítők a gótika viseletében A kor furcsaságai közé tartozott a csörgő- és csengődíszítés és az alamizsnás tarsolyok.24 Különösen a férfiak hordtak sok

csörgőt az övükön, a nők általában a ruhakivágást is díszítették vele. A csörgő divatja legjobban Németországban terjedt el, itt adták ki viselése ellen a legtöbb rendeletet. Jellegzetesek voltak a drágakövekkel kirakott aranyláncok, kapcsok és övek, brossok valamint az arany – és ezüstgombok. A női öltözetet kesztyűk és egyszerű legyezők egészítették ki. 23 24 Cordova városából származott ez a rendkívül puha bőr, mely ráncmentesen simult a lábra. Külön iparág alakult ki előállításukra. 70 Itáliai reneszánsz viselet (XIV-XVI. század) Az itáliai reneszánsz szakaszai:    trecento (XIV. század) quattrocento (XV. század) cinquecento, a reformáció korának viselete (XVI. század) A gótikának Itáliában sohasem volt igazi talaja, amikor Észak-Európa országaiban a gótika még a csúcspontján állt, az olasz városállamokban már kibontakozott a reneszánsz szellemisége. A reneszánsz kultúra a XIV

század végén és a XV század első évtizedeiben fejlődött ki Firenzében és a század végére Itáliát, majd Európát is meghódította:  a reneszánsz humanista, azaz emberközpontú szemlélettől távol álltak a gótikus divat túlkapásai.  a középkori szellem hatása alól kikerült ember önmagára találásának örömét fejezte ki.  a keresztény valláson belül újjáélesztette az antik (görög, római) kultúra hagyományait.  a festészetben egyre fontosabbá válik az öltözködés hiteles ábrázolása. A reneszánsz kori Itália szerette a látványosságot, palotákat építettek, monumentális festményeket alkottak, drága ruhákban jártak. A reneszánsz öltözetre jellemző:  az emberi test arányaihoz illeszkedő forma  a funkcionális és díszítő hasítékok alkalmazása. A hasítékok ritmusa az épületek vízszintes, függőleges tagolását idézte.  a viseletek drága anyagokból, pl.: selyembrokátból damasztból,

bársonyból készültek, melyeket fényűzően díszítettek szalagokkal, hímzésekkel és csipkével.  az anyagok mintáztában a török hatás érvényesült. Jellemző volt a szegfű, a tulipán, a nárcisz és a gránátalma motívum, melyek belsejét, olykor sakktábla-mintás mező tölti ki. A csúcs-ovális rácshatású minták mezőiben korona, kőváza jelenik meg A reneszánsz viseleti darabok fejlődése a XVI. század elején két részre vált:  először német (XVI. század első felében)  majd spanyol (XVI. század második felében) hatás figyelhető meg az európai divat alakulásában. Az észak-itáliai kereskedő városok: Firenze, Lucca, Genova, de elsősorban Velence játszott jelentős szerepet az alapanyagok és a divat formálásában.  az olasz selyemszövő ipar a virágkorát élte.  megjelenik a csipke (Brüsszel), mint sajátos reneszánsz alkotás, igaz alkalmazása csak a XVII. században éli virágkorát Alapanyaga a len, melyet

arany-, ezüst-, selyem-, és gyapjúfonalakkal kombináltak. A vert és a varrott csipkék típusait alkalmazták az öltözködésben és a textíliák készítésében.  a hímzőcéhek is a virágkorukat élték, mely egybeesik a fehérnemű viseletének elterjedésével és azok díszítésével. A vászonhímzéseket még a kelengyék, ágyneműk, keszkenők és gallérok stb. díszítésére is alkalmazták 71 1.Trecento (XIV század) és a Quatrocento (XV század) viselete A korai reneszánsz ruházata kiemelte az öntudatos és jómódú polgárság egyéni ízlését, illetve igazodott a XIV-XV. század ideáljához, a karcsú, fiatalos külsőhöz Az anyagokkal a reneszánsz ideje alatt, továbbra is nagyon takarékosan bántak. Női viselet A korai reneszánsz időszakában gazdagon mintázták és szabályosan redőzték a női öltözeteket.  harisnyanadrág  alsóruha = ingruha, ing  gamurra (felsőruha, mely ruhaderékból, szoknyarészből és a

ruhaujjból állt)  cioppa  köpeny A hosszú tunikaszerű fehér ingruhára vették fel a felsőruhákat: a szűk gamurrat, vagy cottat (ami a gótikus cotte megfelelője) és a cioppat (csoppa) volt, melyet a gamurra fölött viseltek.  a gamurra szoknyarésze, hajtásokkal kialakított, emelt derékvonalú és hátul kissé uszályos volt. A ruha dekoltált mellrészét oldalt, vagy hátul fűzték össze. A ruhaderekat a szabás után varrták egybe a szoknyával. A viselet karakteres része volt a ruhaujj, mely független volt az öltözéktől, ugyanis az ujjakat kapcsokkal, szalagokkal rögzítették a ruha vállrészéhez, hogy cserélhető legyen. Jellemző volt a könyökrész, az alkar, majd később a teljes ujjrész átvágása, melyből kilátszott a hófehér alsóing.  a cioppa bő, hosszú, uszályos általában gazdagon díszített felsőruha volt, mely többnyire ujjak nélkül készült és általában a kerek nyakkivágását zsinórral fűzték össze.

A szűk gamurra fölé a cioppán kívül még testhez simuló, szögletes kivágású ujjas, vagy ujjnélküli köpenyt is felvettek, de jellemző volt a palást viselete is. 72 Férfi viselet Jellegében a burgundiai férfi divathoz volt hasonló. Alsóruhaként szolgált a fehér, bő ujjú vászon-, vagy selyeming, illetve a szűk, szeméremkupakkal ellátott harisnya-nadrág. A szeméremkupakkal ellátott harisnyanadrág helyett olykor a két harisnyanadrágszárból és az ágyékkötőből létrejött szűk térdnadrágot, viselték. Férfi felsőruházat:  houppelande: a férfiak közéleti és hivatali viselete volt, egy nagyon bő ujjú, redőzött, bokáig érő, különböző hosszúságú ujjú, vagy ujjak nélküli, szőrmével bélelt, prémszegéllyel díszített hasítékos köntösszerű felsőkabát.  viseltek felsőruhaként a houppelande mellett, egy oldalt nyitott, elől gombolva záródó, ujjatlan, vattázott mellényszerű felsőkabátot is, a

tabardot = tabírt  zeke: magas állógallérral rendelkező, karcsúsított, elől gombolva záródó, mellrészén és a vállánál vattázott, csípőig, vagy térdközépig érő, szűk ujjú, vagy bő ujjas felsőkabát.  a fiatal férfiak ujjas, vagy ujjatlan, dúsan ráncolt bársony köpenyfélét, a palástot is viseltek tabard, vagy a zeke felett. A felsőruhák karöltő vonala egyre bővült és az ujjait a nőihez hasonlóan szalaggal, csattal rögzítették a ruha vállrészéhez. Továbbra is jellemző volt a miparti viselet. Hajviseletek, fejfedők Női: A lányok kezdetben fejfedő nélkül jártak, a hajukat copfokba fonták, bodorították, vagy a vállukra kiengedve engedve hordták. A XV század második felében válik kedvelt női frizurává, a simán oldalra és hátrafésült, középválasztékos hajviselet, melyet vékony, pánt díszített. Idővel a magas homlok divatosnak számított, a 73 nők a homlokuk fölötti hajrészt és a

szemöldöküket borotválni kezdik, de ez nem válik általánossá. A férjezett nők viszont mindig viseltek valamilyen fejfedőt, vagy fátylat Fejfedők és fejdíszek:  a korabeli fiatal lányok által kedvelt, de az egyházi méltóságok szemében botrányosnak számító gyöngyökkel díszített kétszarvú főkötő = cornette  a nők hajukat gyöngyökkel, drágaköves diadémokkal, virágfüzérekkel és virágkoszorúkkal, fátylakkal, hajhálókkal és kis kalapokkal díszítették  továbbra is kedvelt volt a homlokpánt viselete  nyáron szalmakalapot viseletek Férfi: Hajukat ketté választották és félhosszúra növesztették, melyet besütöttek. Arcukat borotválták, szakállt, bajuszt csak az idősebbek viseltek. A férfiak általában fedetlen fővel jártak. Fejfedőként:  különböző formájú, gyakran prémekkel is díszített turbánhoz hasonló fejfedőket  a tollakkal, zsinórokkal díszített lapos nemezkalapot a barett-et

viselték. A barett idővel a nők körében is elterjedt 2. Cinquecento viselete (XVI század) A kora reneszánsz karcsú eszményképével szemben, a XVI. század szépségideálja a teltidomú hölgy és az érett erőteljes férfi lett, mely az öltözködésben is változásokat eredményezett:  a XVI. század elején a ruhaderék nem a mell alatt, hanem egyre lejjebb került és hegyesszögben végződött, melyet egy kicsit kitömtek vattával. Az idővel egyre karcsúbbá váló derék és a vállnál kiszélesedő ruhaujjak teljesen megváltoztatták a sziluettet.  a XVI. század végén a sziluettek egyre szélesebbek, a ruhák bővebbek, uszályosak lettek és nehéz anyagokból készültek, pl.: brokát, bársony, atlasz. Általánossá váltak a mély ruhakivágások, a magas gallérok, a kitömött, óriási bőségű ujjak. A nehéz anyagokból készült 74 viselet miatt a mozgás egyre lassúbb, stilizáltabb lett, ezért az öltözék méltóságteljes

megjelenést biztosított viselőjének.  az érett reneszánsz nem fordított különösebb gondot az öltözetek aprólékos díszítésére, így az apró díszek, a hegyes formák, se cipőn, se fejfedőn és a miparti viselet, a ráncolás eltűnt.  általánossá vált spanyol hatásra, a merev csipkegallér = malomkerék-gallér viselete, mely kezdetben csak hátul keretezte a nyakat. Férfi viselet  alsóruhaként továbbra is a fehér, bő ujjú, vászon, vagy selyeminget és a szűk harisnyanadrágot viselték  elterjedt a XVI. század második felében spanyol hatásra a rövid, buggyos, hasítékos nadrág = gömbnadrág viselete is, melyet a harisnyanadrág felett viseltek. Felsőkabátok:  zeke: a gallérja magasabb lett, mellrészét kitömték, a lecserélhető ujját hasítékokkal látták el, mely fő díszévé vált a zekének  tabír = tabard (lásd.: korábban)  a houppelande = köpeny hossza is változott, melyet hol prémmel díszítettek

és hol ujjatlan, vagy hamis ujjas változatban jelent meg.  XVI. század második felében, spanyol hatásra megjelenik a spanyolgallér25 A felsőruhák ujjai a század második felében egyre szűkebbek lettek. Női viselet A nők legfontosabb ruhadarabja továbbra is a gamurra, vagy cotte és a cioppa, melyet a gamurra fölött viseltek.  alsóneműként továbbra is a fehér, különböző hosszúságú ing(ruha)és bugyogók szolgáltak.  harisnyanadrág  vászon-, vagy selyem alsóruh(á)k, alsóing, bugyogó  gamurra: egy hosszú, alul bő, derékon szűk bársonyból, selyemből készült szoknyából és egy rövid, meglehetősen mély, „V” kivágású, zsinórozással, vagy gombolással díszített ruhaderékból állt, melyet eleinte hozzávarrtak a szoknyához, de később ez már nem volt szükségszerű. A bő szalaggal, vagy csatokkal a ruhához erősített ujjak továbbra is lecserélhetők, de már hasítékokkal ellátottak voltak. A XVI század

második felében spanyol hatásra a mély dekoltázs eltűnik, a nyakig zárttá és állógallérossá váló felsőruhákat malomkerékgallérral díszítik.  a gamurra fölé vették fel az uszályos cioppát, melyet gazdagon díszítettek és általában világos színű volt. 25 Elterjedt viseleti darab volt a rövid, harántszabású köpeny, a bársonyból, vagy selyemből készült keményített bélésű vállkabát, a spanyolgallér, melyet a vállukra vetve viseltek. A mellett nem takarta be csak a hátat 75  a XVI. század második felében spanyol hatásra megjelenik a fűző és az abroncsszoknya. Felöltők, felsőkabátok:  zeke  XVI. század második felében, spanyol hatásra megjelenik a spanyolgallér  köpeny, palást Hajviseletek, fejfedők Női: az itáliai női hajviselet egyszerűbb volt, mint a burgundi divat korában. Vállig érő, göndör hajat viseltek, melyet a malomkerékgallér megjelenésével kontyokba fogtak. A magas homlok

továbbra is divat volt, így a homlokukat és a szemöldöküket továbbra is borotválták, a hajukat, pedig szőkére festették, mely a kor ideális hajszíne volt. Fejfedők:  a kora reneszánszban a nők egy stella nevű fejfedőt viseltek, mely a szarvas főkötőnek egy kevésbé feltűnő változata volt  kedvelt fejfedő volt még a barett  népszerűek voltak a turbán alakú hajhálók, fejfedők is  a fiatal lányok legtöbbször fejfedő nélkül jártak  divatossá váltak a hátrafelé terebélyesedő főkötők  elterjedt angol hatásra az ún. Tudorfőkötő, mely háztető jellegű keretet adott az arcnak. A nők igyekeztek az arcukat is más alakúvá, más színűvé tenni mindenféle praktikákkal, ezért erősen festették az arcukat. Férfi: a férfiak vállig érő hullámos hajat viseltek. Újra divatba jött a szakáll viselete, mivel fokozta viselője méltóságteljes megjelenését. A korabeli frizurát hajpánt ékesítette

Fejfedőként: 76  turbánt  változatos formában hordható barett-et26 viseltek. Lábbelik, a reneszánsz korában    a női cipők gyakran készültek brokátból, vagy hímzett selyemből. A velencei nők magas talppal ellátott cipőt viseltek, a chopine-t27, hogy alacsony magasságukat kompenzálják a férfiakkal szemben. a puha, lábra simuló szögletes orrú férfi bőrcipőket gazdag lyuk-, vagy hasítékdíszítések, illetve nyomott, vagy hímzett minták jellemezték  ökörszájcipő lapos fasarkú, enyhén lekerekített orrú, bőrcipő viselete volt általános. Ékszerek és egyéb kiegészítők a reneszánsz idején Az ékszerek jellege is alkalmazkodott a ruha stílusához, melyhez nagyméretű ékszereket: súlyos aranyláncokat, karpereceket, fülbevalókat, kitűzőket és számtalan gyűrűt viseltek. A férfiak és a nők esetében a ruhaderékról fémből készült öv lógott le.  a férfi viselet elmaradhatatlan kiegészítője

volt, mint a férfias kiállás jelképe a kard.  a női ruha további kiegészítői voltak, a zsebkendő, a legyező28 és a nagyméretű parfümözött díszkesztyű. Divatba jön, az ún bolhaszőrme (kitömött nyest, görény, vagy menyétprém), melyet a nyak körül, vagy vállra vetve viseltek, hogy az emberi testet megkímélve a bolhák abban gyűljenek össze.29 26 Filcből készült kalap, melynek karimája változó szélességű volt. 10-15 cm magas volt a sarka, azért hogy tiszta lábbal menjenek át a sáron. 28 Megjelennek a legyezők, de még nem a szokásos hajtogatott, hanem kis zászlócska, vagy háromszög alakú formában. A hajtogatott legyezőforma a XVI század második felében terjed el szélesebb körben 29 Mindez a higéniás szokások háttérbe kerülését jelzik, rendszeres tisztálkodás helyett inkább púdert, parfümöt, bolhaszőrmét használtak. 27 77 Reneszánsz motívumok 78 XVI. századi reneszánsz viselet jellemzői (A

reformáció és az ellenreformáció korának viselete) A reformáció, ez a szociális és vallási forradalmi hullám, alapvetőn megváltoztatta az érintett országok kulturális és társadalmi életét, mely hatással volt az öltözködésre is, hiszen az öltözködés megreformálását jelentette. 1, Husz János-féle cseh reformáció hatása az öltözködésre:  a Husz János-féle cseh reformáció az európai reformációt egy évszázaddal előzte meg és megszakította a gótikus öltözködés fejlődését  a huszita mozgalom idején a férfiak és a nők öltözködésénél elítélte a díszeset, a színeset és általában a fantázia minden megnyilvánulását  a szabásvonal ugyan változatlan maradt, ezért a huszitakor sziluettje nem tért el lényegesen az előző korszakok viseletétől, de mindkét nem öltözete nehezebb lett és elvesztette az előző korszak könnyedségét eleganciáját.  a finom, drága és könnyű anyagokat az

olcsóbbak és nehezebbek váltották fel, mely a polgárok számára is elérhetővé vált.  a huszita forradalomban a városok magukhoz ragadták a politikai vezető szerepet, s ezzel a ruházkodás terén is döntő befolyáshoz jutottak, melynek következtében egyre több polgári ruhadarab jelent meg a nemesek öltözködésében. 2, A XVI. századi vallásháborúk időszakában a német és svájci landsknechtek új divatot teremtettek, a hasítékos ruha divatját:  a katonák, a kényelmetlen szűk ruháikat a könnyebb mozgás érdekében könyökben, térdben és vállban felhasították. Az így keletkezett szakadásokon, ezért kilátszott az eltérő színű alsóruha, melyet a hasítékokon keresztül még ki is húztak.  a hasítékokba olykor színes anyagokat is tömködtek.  sokszor csak világos anyagdarabokat tettek a hasítékokba, hogy a tiszta fehérnemű hatását keltsék.  a férfiak, bő buggyos hasítékokkal ellátott nadrágot kezdtek

viselni.  ezt a harcias, színes öltözéket nagy karimájú tollas kalapokkal = barett egészítették ki, melyek eredetileg ugyancsak a katonák viseletéhez tartoztak. 79  ez a bizarr katonai divat nagyon gyorsan megjelent a polgári öltözködésben is. Férfiak és nők egyaránt hasítékos ruhákban kezdtek járni, és tollakkal díszített baretteket hordtak. 3, A kora reneszánsz karcsú eszményképével szemben, a XVI. század szépségideálja a teltidomú hölgy és az érett erőteljes férfi lett, mely az öltözködésben további változásokat eredményezett:  a XVI. század elején a ruhaderék nem a mell alatt, hanem egyre lejjebb került és hegyesszögben végződött, melyet egy kicsit kitömtek vattával. A karcsú derék és a vállnál kiszélesedő ruhaujjak teljesen megváltoztatták a sziluettet. (férfi és a női sziluett a XVI. század első felében „H”, a XVI század második felében spanyol hatásra „X” alakú lett)  a XVI.

század végén a sziluettek egyre szélesebbek, a ruhák bővebbek, uszályosak lettek és nehéz anyagokból készültek, pl.: brokát, bársony, atlasz Általánossá váltak a mély ruhakivágások, a magas gallérok, a kitömött, óriási bőségű ujjak.  a nehéz anyagokból készült viselet miatt a mozgás egyre lassúbb, stilizáltabb lett, ezért az öltözék méltóságteljes megjelenést biztosított viselőjének.  az érett reneszánsz nem fordított különösebb gondot az öltözetek aprólékos díszítésére, így az apró díszek, a hegyes formák, se cipőn, se fejfedőn és a miparti viselet, a ráncolás eltűnt. 4, A XVI. század első felének divatszíne, a skarlátpiros és a sáfránysárga volt, azonban különböző országokban más színek is uralkodtak:  Franciaországban és Angliában világosabb színű anyagokból készültek a ruhák, pl: világoskék, világoszöld, sárga, kék, piros. (Angliában lila, majd barna a gyász színe) 

Közép-Európában a sötétebb színeket kedvelték.  Spanyolországban a fekete volt meghatározó  sehol sem hordtak annyi fehéret, mint Franciaországban.  sehol sem mutatkozott annyi kontraszt a színekben, mint Itáliában. A felsőruhák színe foglalkozás szerint is 80 változtak:  a tudósok pirosban  jogászok, teológusok feketében jártak. 5, Az a ruhák díszítésére reneszánsz növényi ornamentikát, állatábrázolásokat, mór szalagdíszeket alkalmaztak. A mintákat rávarrták, beleszőtték, vagy ráhímezték a ruhára  virágornamentika: tulipán, gránátalma, szegfű, virágtő, inda, lótuszvirág, virágcsokrok, palmetta stb.  állatábrázolások: szarvas, páva, galamb, bárány, pelikán, unicornis stb. 6, A XVI. század negyvenes éveitől kezdve, egyrészt a Habsburg-udvar felől, másrészt a Rajna alsó folyása vidékéről új divatáramlatok jelentek meg Közép-Európában, ez volt a spanyol viselet:  a sziluett

egyre merevebb és egyre keskenyebb lett, még a férfiak bajusza és szakálla is megkeskenyedett.  a felsőruha, a gallér és az ing miatt egyre magasabb lett, ugyanakkor hosszában viszont megrövidült, mely a szoknyán és a nadrágon egyaránt megfigyelhető volt.  új viseleti elemek jelentek meg: a merev csipkegallér, a vertugadin = abroncsszoknya, a fűző, a spanyolkalap, a gömbnadrág stb. 81 1.Németalföldi reneszánsz viselet a XVI században Férfi viselet:  egy hajtásokba rendezett, nyak – és ujjzárásokkal ellátott, viszonylag bő, fehér vászon, vagy selyeming, melynek csipkegallérja egyre szélesebbé vált. Ebből alakul ki a malomkerékgallér, melynek viselete a XVI. század második felében spanyol hatásra válik általánossá.  a buggyos, vattázott és hasítékokkal ellátott rövidnadrág, vagy térdnadrág, a XVI. század második felében spanyol hatásra megjelent a gömbnadrág.  a kötött harisnya Felsőkabátok,

felöltők:  zeke, melyet az ing fölött viseltek (lásd. gótika viselete)  az ing, vagy a zeke fölött viselték, a reneszánsz hasítékos, bő ujjú, vagy ujjatlan, derékban szabott, térdig, vagy combközépig érő, vattázott, szőrmeszegélyű, vagy szőrmével bélelt, tabírt = tappertet.  a hidegebb hónapokban viselték a köpenyszerű Schaubet, mely a tappertből kifejlődött felsőkabát.  ugyanakkor a Schaube mellett elterjedt, egy bő humanista köpenynek (korábbi kor houppelande-ja) a viselete is, mely térdig, vagy földig ért és a vállnál kitömött ujjai, túlnyúltak a zeke hosszán. Széles, vállra fekvő gallérja szőrméből készült, akárcsak a bélése.  XVI. század második felében, spanyol hatásra megjelenik a 30 spanyolgallér. Női viselet A női alsó és a díszes felsőruha két részből állt, a szoknyától különvált a ruhaderék. 30 Elterjedt viseleti darab volt a rövid, harántszabású köpeny, a bársonyból,

vagy selyemből készült keményített bélésű vállkabát, a spanyolgallér, melyet a vállukra vetve viseltek. A mellett nem takarta be csak a hátat 82  a szoknyák alatt gyapjúból készült harisnyanadrágot és a vászon alsónadrágot, bugyogót viselték.  a felsőruha mély szögletes dekoltázsát finoman redőzött fodros nyakú fehér vászon-, vagy selyeming töltötte ki.  az ingre vették fel az alsóruhát, melynek szoknyarésze majdnem földig ért, olykor ez is díszes volt, hiszen a járáshoz és tánc közben a hosszabb felső szoknyát felcsípték. A felső része követte a test vonalát és az ujjai szűkek voltak.  a díszes felsőruha szoknyarésze szabályosan redőzött, rátétekkel, hímzésekkel sávosan díszített és uszályban végződött, illetve bársonyból, vagy brokátból készült, a ruhaderék pedig mélyen kivágott, hímzésekkel díszített és zsinóros fűzésű volt. A fűzött, mély dekoltázsú ruhaderekat

corsage-nak nevezték. A felsőruhához tartoztak a buggyos, hasítékos, kézfejet letakaró szalaggal a mellrészhez erősített ruhaujjak és a kis állógallér, a Koller, vagy Goller. A XVI század második felében a mély dekoltázs eltűnik és spanyol hatásra a ruha nyakig zárttá válik, illetve általánossá válik a malomkerékgallér viselete.  szintén spanyol hatásra jelenik meg a XVI. század második felében a fűző és az abroncsszoknya. A fűzőt az ing, az abroncsszoknyát az alsónadrágok, vagy bugyogók fölött viselték. Az abroncsszoknya fölé, a test csípőrészére körpárnát tettek, mellyel a felsőruhát szélesítették.  a felsőszoknya felett gazdagon hímzett kötényt viseltek. Kedvelt színek a vörös, a méregzöld és az arany voltak. Felsőkabátok, felöltők:  állógalléros zeke  télen a nők hosszú, uszállyal rendelkező, hermelinnel bélelt köpenyt viseltek.  XVI. század második felében, spanyol hatásra

megjelenik a spanyolgallér 83 Hajviseletek, fejfedők Férfi: A férfiak egyenesre vágott rövid, vagy félhosszú hajat viseltek, melyet olykor göndörítettek. Jellemző volt az erőteljes bajusz és szakáll viselet. A rövid göndör szakáll a XVI. század első felében a férfi ékessége volt. A XVI század második felében spanyol hatásra, viszont a hegyesre vágott, keskeny szakáll és bajusz terjedt el.  fejfedőként a tollakkal, zsinórokkal díszített barettet viselték, mely kerek, vagy szögletes formájú, széles, vagy keskeny karimájú nemez-, vagy filckalap volt, viselete a XV.-XVI században terjedt el Női: A fiatal lányoknál divatos volt a fonatos hajviselet. A nők hajukat, a homloktól hátrafésülték, hosszú csigákba rakták, majd magas kontyokba tornyozták.  az asszonyok a hajat teljesen eltakaró főkötőt, hajadon leányok pedig a pártát viselték.  fejfedőként még hajhálót, gyöngysorokkal díszített turbánszerűen

körülcsavart kendőket is viseltek.  nyáron szalmakalapot viseltek.  a tollakkal és zsinórokkal gazdagon díszített nemezkalap, a barett viselete általános volt a nők körében. Kozmetika A nők erősen festették az arcukat. A férfiak és nők körében elterjedtté válik a parfüm használata. Lábbelik  a keskeny és díszes bársonyból, vagy bőrből készült cipők emelt, vagy lapos sarkúak voltak.  elterjedt az ún. ökörszájcipő, melyet csak rövid ideig hordtak, ugyanis idővel ismét visszatértek a hegyes orrú cipőkhöz. Az ökörszájcipő orra nagyon széles, felhasított és szögletes volt, többnyire bőrből, selyemből és bársonyból készült.  a nők körében divatossá váltak a 10-15 cm-es sarokkal rendelkező chopinok, koturnusok. 84 Ékszerek és egyéb kiegészítők A korabeli előkelő férfiak és nők öltözeteikhez, hatalmas aranyláncokat, fülbevalót, karpereceket, kitűzőket és számtalan gyűrűt viseltek.

A férfi és a női viselet fontos kiegészítője lettek a drágakövekkel díszített övek. A kard továbbra is a férfi viselet állandó tartozéka volt. A női viselet fontos kiegészítője volt a kesztyű és a csipkés díszkendő, legyező, bolhaszőrme, az övről lelógó bugyelláris. 85 2.Spanyolországi reneszánsz viselet a XVI században A XVI. század elején, Amerika felfedezése után Spanyolország gyarmatbirodalommá és politikai nagyhatalommá vált, mely az öltözködésben is éreztette hatását, ezért a spanyol divat az európai öltözködés meghatározójává vált. A XVI századi spanyol divat a katolikus ellenreformáció szellemi hatását fejezte ki.  a spanyol hatalom minden haladó reformszándékú irányzat esküdt ellensége volt, üldözték a reformáció és a reneszánsz gondolatszabadságát. II Fülöp nevéhez fűződik, a szűkebb és tágabb környezetében és a tudományokban megvalósított katolikus fegyelem.

Alattvalóinak szabadságtörekvéseit gátlástalan kíméletlenséggel törte le. Az öntudatos polgárok viszonylag szabad életét elnyomták, és ahol csak lehetett, a bonyolult spanyol etikett hűvös, arisztokratikus zárkózottságát és hozzáférhetetlenségét juttatták érvényre.  a merev udvari etikett rideg szabályokba foglalta az élet rendjét, az emberek kapcsolatait. A spanyol király és környezete számára szigorú szabály volt, hogy uralkodjon önmagán, szenvedélyei, érzelmein, mindez az indulatoktól mentes szenvtelenségben fejeződött ki. A viselet is ehhez az életformához igazodott. Kevés kor öltözéke volt ennyire összhangban viselője magatartásával, mit a XVI. századi spanyol reneszánsz viselete A XVI század spanyol viselete jelentősen eltért az itáliai reneszánsz viseletétől:  a spanyol öltözködés jellege fenséges és méltóságteljes  a XVI. századi portrék festményein a ruhák komorak és sötét tónusúak,

viselőikről a megközelíthetetlenséget, hozzáférhetetlen magányosságot árulnak el.  keményített, merev teljesen zárt sötét színű, többnyire fekete ruhákat viseltek.  a spanyol viseletre jellemző magas csipkegallér nem tűrt eleven mozgást, sem pedig természetes nevetést. Eleinte a csipkegallér kis méretben jelentkezett, mindössze az ing gallérjának ráncolt, keskeny kihajtása volt a nyakkivágásban. 1550 után viszont megszélesedett, majd 1570 körül alakult át a nyakat teljesen körülfogó csipkegallérrá és különálló ruhadarab lett. 1600 körül a gallérok arányai már olyan nagy méretűvé vált, hogy fémszálakból és lapocskákból álló támasztékot készítettek a merevítésükre, ezért a "malomkerék-gallér" gúnynevet kapta. A gallér rendszerint tüllből készült és csipkeszegéllyel volt ellátva. A gallér ugyan büszkén emelte magasra a fejet, de szinte el is választotta a fejet a törzstől. A

polgároknál is megjelent a viselete, a különbség azonban nem a gallérok formájában, hanem a felhasznált anyagok, a csipkék minőségében jelentkezett. (IV Fülöp próbálja rendeletekkel visszaszorítani viselését)  a spanyolok mereven mozogtak, beszédük, életük, ruházkodásuk egyaránt rideg volt.  a spanyol öltözködés nem a ruha tulajdonképpeni rendeltetését tartotta szem előtt, hanem a dekoratív hatást és a ruha viselőjének a gazdagságát reprezentálta.  az arannyal, gyöngyökkel, drágakövekkel kivarrott fekete és sötét színű, bársony és selyemanyagok domináltak.  szigorú előírások szabályozták a ruha színeit, formáit, részleteit, sőt viselésük módját is.  a ruhák díszítésére mór szalagdíszeket és gótikus növényi ornamentikát alkalmaztak. A mintákat rávarrták, beleszőtték, vagy ráhímezték a ruhára. A ruhák szegélyeit gazdagon díszítették. A XVII. századtól, azonban a spanyolok is

igyekeztek minél színesebbé tenni az öltözködésüket. 86 Női viselet A spanyol ruha merev volt, a női test formája teljesen elveszett benne, nyaktól talpig teljesen befedte viselőjét. A spanyol divat nem ismerte az uszályt és a gazdag redőzést, ugyanakkor az etikett előírta, hogy a lábakat és a nyakat teljesen el kellet fedni. A spanyol dámák télen és nyáron egyaránt hordták a kitömött, páncélszerű nehéz szövetekből készült ruhájukat.  alsóruhaként a hosszú fehér vászon-, vagy selyeminget és a vászonnadrágokat viselték Az alsóruha felett két új viseleti elem jelent meg: a fűző és az abroncsszoknya.  ahhoz, hogy a felsőtestet laposra préseljék, a derékrészt egy magasan záródó fűzőbe szorították, mely eleinte keményített vászonból, később halcsontokkal megerősített vázból készítettek. A fűzőt az alsóingre vették fel  a másik elem, egy kúp formájú, keményített vászonból készült

alsószoknya volt, mely a fölötte lévő szoknyákat tartotta ki, ez volt a krinolinváz őse. A spanyol viseletben ez ugyan azonos céllal, de egy kicsit más változatban jelent meg. A spanyol szoknyát hajlékony vesszőből, vasból, halcsontból, vagy kúp alakú filcanyagból készült verdugado, vagy vertugadin nevezetű vászonszoknya támasztotta ki, mely a felső szoknyát kúp alakúra formálta. Ilyen szoknyát csak a nemes és gazdag hölgyek viseltek.  erre vettek fel egy, vagy több kevésbé díszített alsószoknyát. Az alsószoknyára pedig a díszes felsőruhát vették fel, mely két részből állt: ruhaderékból és az elöl nyitott bokáig érő szoknyából. A hosszú merev ruhaderéknak, nyakig zárt, magas spanyol gallérja volt, ami fölfelé fésült frizurát követelt meg. Az ívelt derékoldal hegyes, később lekerekített meghosszabbításban ért véget. A ruhaujj általában szűk, de vállban kitömött volt, az ujjvégeket pedig merev fehér

csipkefodrokkal díszítették. Az ujjak vállrészére vállhurkákat varrtak, hogy a váll szélesebbnek tűnjön. A szűkebb ruhaujjakra gyakran felsőujjakat = díszujjakat, függőujjakat vettek fel. Az elöl végig nyitva hagyott ujjakba nem bújtak bele.  a sötét színek kontrasztjaként emelkedett ki a hófehér csipkegallér. Idővel a kényelmetlen malomkerékgallér helyett, a nyak körül legyezőszerűen elálló, elől nyitott, az ún. Stuart-, Medici-, vagy Valois-gallér váltotta fel, melynek következtében mélyült a dekoltázs.31 A ruhák sötét színűek és arannyal, ezüsttel, igazgyönggyel, drágakövekkel voltak kihímezve. Felöltők:  szőrmével bélelt köpenyek  spanyolgallér 31 Ennek viselete elsősorban Franciaországban, Angliában, Németalföldön, Itáliában volt jellemző. 87 Férfi viselet  a férfiak magasan záródó fehér vászon-, vagy selyeminget viselték, mely kezdetben kicsi, majd egyre nagyobb fodros gallérral

rendelkezett, melyből az említett malomkerékgallér fejlődött ki. A gallérral harmonizált a ruhaujj és az ing díszítése, a csipke, vagy egyéb díszek. A hosszú ujjakat vállban vattázták, valamint puffosak és hasítékokkal ellátottak voltak. Az ujjvégződéseknél keményített fodor volt.  a fehér ingre vették fel a zekét: a zeke felső -, a váll – és a mellrészét vattázták. A ruhadarab jellegzetessége az ún. „libamell”, „libahas”32 ami egy ívben hajlott, merev párna volt, mely nyaktól az öv alá ért. A párnát lószőrből, rongyokból esetleg gyapjúból készítették el a szabók. A libamell viselése a XVII. század első felében nagyon népszerű volt. A katonák páncélként öltötték maguk elé a libamellet. A hölgyek ennek hatására, mondván hogy a férfiak a nagy „felületeket” kedvelik, kövér hátsófelet csináltattak maguknak. A zekét gyakran ellátták díszujjakkal, melyeket szalaggal, zsinórral

rögzítettek a zeke vállrészéhez.  alsóruhaként a buggyos és hasítékos nadrágot = a gömbnadrágot, vagy buffancsnadrágot vették fel, mely rövid és gömb formájúra kitömött volt. A nadrágot színes csíkokból = pászmákból állították össze, melynek a bőségét, derékban és a lábszáron szorosan végződő pántokkal, szalagokkal fogták össze. A csíkokat színes anyagokkal kibélelték, a nadrágot pedig lószőrrel, gyapjúval tömték ki. A két lábszár közé szeméremkupakot helyeztek el. A gömbnadrág alá olykor szűk térdig érő nadrágot vettek fel, mely alatt a lábszárra szalagot kötöttek.  a nadrághoz szoros harisnyát vettek fel. Felöltők: Elterjedt viseleti darab volt a rövid, harántszabású köpeny, a bársonyból, vagy selyemből készült keményített bélésű vállkabát, a spanyolgallér, melyet a vállukra vetve viseltek. A mellett nem takarta be csak a hátat. 32 Állítólag III. Henrik francia király

találta ki 88 Hajviseletek, fejfedők Férfi: A keményített, merev gallér miatt a férfiak frizurája egyszerű, rövid és hátrafésült volt. A keskeny szakállukat hegyesre nyírták, és hegyesre pödörték a bajszukat. Női: A női frizura is a merev gallér és a nyakfodrok miatt, kétoldalt felfelé fésült és szigorú frizurákba (kontyokba) rendezett volt, melyet gyöngyökkel, ékszerekkel (diadémokkal), élővirágokkal díszítettek.  a fiatal nők hajukat selyemfátyollal fedték be, melyet hímzésekkel, flitterekkel gazdagon díszítettek.  a férfiak és nők a barett mellett, a merev hosszúkás, keskeny karimájú, vagy karima nélküli bársonyból, filcből, bőrből, hódprémből, vagy nemezből készült tollakkal, olykor gyöngyökkel díszített ún. spanyolkalapot viselték Lábbelik    a díszes bársonyból, vagy bőrből készült cipők emelt, vagy lapos sarkúak, aranylemezekkel, vagy gyémántokkal gazdagon díszítettek

voltak. háború idején gyakorivá vált, a magas szárú, szűk, lapos sarkú, bőr lovaglócsizma = spanyolcsizma. a XVI. századi spanyolok is igyekeztek kiegyenlíteni a férfiak és a nők közötti testmagasságbeli különbséget, ezért a nők magas fa, vagy parafa talpú koturnust viseltek. Ékszerek és egyéb kiegészítők A választékos és nagyméretű ékszerek elsősorban gyűrűkből és láncokból álltak. A férfiak és a nők esetében a ruhaderékról fémből készült öv lógott le. A spanyol grand viseletének fő éke a derekára kötött és baloldalon viselt, rövid, egyenes kard, vagy tőr. Fontos kiegészítők voltak, a kalappal azonos anyagból készült kesztyűk, díszzsebkendők, csipkés legyezők, melyeket hímzésekkel gazdagon díszítettek és a nyakba akasztott szentképek. 89 Kozmetika A nők erősen festették az arcukat, piros és fehér színekkel. Vörösre nemcsak az arcukat, hanem a felső ajkat, a fület, a homlokot, a vállat

és a kezet is befestették. Szempillájukat feketére festették. 90 3.Franciaországi reneszánsz viselet a XVI században A spanyol öltözködést a franciák fejlesztették tovább, melyek más országok öltözködésében is megjelentek. A XVI századi Franciaország öltözködésmódját:  részben a spanyol divat  részben a hasítékos ruha divatja határozta meg.  Franciaországban a spanyol öltözködés merevségét a színek és a formák gazdagabbá tételével próbálták feloldani (világoskék, világoszöld, rózsaszín).  a merev spanyol csipkegallért is csak XIII. Lajos uralkodásáig viselték, mely után fokozatosan eltűnt. A férfiviselet alapjában véve azonos maradt a spanyollal, változás igazán a női viseletben volt megfigyelhető. Férfi viselet   fehér vászon-, vagy selyeming a fehér selyemingre vették fel a zekét, mivel a kor férfiideálja az erő, a robosztus testalkatú férfi, ezért a zeke vállban nagyon

széles, a ruhaujj pedig vállban tömött, bő, buggyos és levélformájú hasítékokkal ellátott ruhadarab volt. Derékban hegyesen végződött, elől a „libahas” volt megfigyelhető. Divat volt a „félujjak”, a könyékig érő ruhaujj viselete, melyhez zsinórok segítségével szűk alsóujjakat fűztek, melyek a kézfejet takaró, tölcséresen kiszélesedő kézelőkben végződtek. A zeke szűkebb ujjára olykor díszujjakat vettek fel, melyet hozzágomboltak, vagy hozzávarrtak a zeke vállrészéhez.  kezdetben a viszonylag szűk, térdig érő és hasítékos, majd idővel hordó alakúvá dagadó és térdig érő nadrág, illetve a „gömbnadrág” viselete csak tovább fokozta a felsőtest erőteljességét. A nadrágon erősen hangsúlyozott szeméremkupak helyezkedett el.  a nadrág alatt szűk harisnyanadrágot viseltek. Felöltők:  gyakori volt a hermelinnel bélelt köpeny= Shaube viselete, mely térdig ért, széles gallérral és bő

ujjakkal, vagy szűk kézelővel készült.  elterjedt spanyol hatásra a spanyolgallér33 viselete is. 33 Elterjedt viseleti darab volt a rövid, harántszabású köpeny, a bársonyból, vagy selyemből készült keményített bélésű vállkabát, a spanyolgallér, melyet a vállukra vetve viseltek. A mellett nem takarta be csak a hátat 91 Női viselet  a szoknyák alatt gyapjúból, vagy vászonból készült harisnyanadrágot és vászon alsónadrágot viseltek.  fehér vászon-, vagy selyeming, vagy alsóruha, melynek fodros nyaka kilátszott a felsőruha dekoltázsából.  fűző  a keményített vászon, vagy filc alsószoknya alakja egyre szélesebb lett, először harang-, végül hordóformájúvá vált, mely már természetesen tartószerkezetet igényelt. Megjelenik a vertugalle, azaz gall erénynek, erkölcscsősznek nevezett abroncsszoknya. Ez a spanyol vertugado szoknyához volt hasonló, de annak egy kevésbé merevebb változata volt.  a

vertugalle-ra változó számú kevésbé díszített, finom vászonból, vagy selyemből készült alsószoknyákat vettek fel, többnyire 1-2, vagy 3-at.  az abroncsszoknya fölé, a test csípőrészére körpárnát tettek, mellyel a felsőruhát szélesítették.  a díszes felsőruha továbbra is két részből állt, a szoknyából és a derékrészből. A franciáknál ismét uszállyal rendelkező szoknyarész hol zárt, hol nyitott volt, az utóbbi esetében kilátszódott a legfelső alsószoknya, melyet ezért gazdagon díszítettek. A szoknya előtt gyakorivá válik a kötény használata. A ruhaderék a test derékvonalára került, a ruha derékrésze, pedig követte a test vonalát. A ruha ujjai hasítékolt, zsinórokkal egymáshoz fűzött darabokból (félujjakból) álltak. A nyílásokat gombokkal zárták össze A felsőruha ujjai, hol szűkebb, hol tölcsér alakúak voltak, melyek széleit keményített csipkefodorral, vagy széles prémkézelővel

díszítettek. A ruha ujjait idővel sonka formájúra tömték ki, vállban széles a csukló felé fokozatosan keskenyedő módon, melyet hasítékokkal díszítettek. A szűkebb ujjú ruhaujj fölé a felkarra gombokkal rögzített díszujjakat vettek fel. A ruhai ujjat vállpárnákkal szélesítették. A női viselet a század első felében olaszos jellegű volt, azonban a spanyol divat hatására a felsőruhát magas nyakkörbe zárták, de ennek a kényelmetlenségét a nők nehezen viselték el, ezért a nők szögletes nyakkivágású ruhát kezdtek viselni, melynél a merev malomkerék- gallér helyett új gallértípusok jelentek meg:  collerette fraise: legyezőszerűen keretezte a nyakat, így mélyebb nyakkivágás lehetett a ruhán.  collerette débordée: több sorgallér egymás felett. E gallértípusokat viselőjéről, Stuart-, Valois- vagy Medicicsipkegallérnak nevezték el. Felöltők:  spanyolgallér 92  Schaube Hajviseletek, fejfedők A

férfiak rövidre nyírt, vagy hátrafésült hajat és rövid spanyolos szakállt és bajuszt viseltek. A nők tarkóról felfésült középen elválasztott, csigákba rendezett, kontyokba fésült, a halántékon előrehúzott frizurákat viseltek.  a nők gyöngyökkel, hímzésekkel díszített, sötét színű, főkötőket viseltek.  gyakori volt a filcből, bársonyból, selyemből készült kis kalapok viselete, melyeket oldalra csapva hordtak a hölgyek.  általános a selyemfátyol viselete A barett kalapokat férfiak és nők egyaránt viselték, melyet tollakkal díszítettek. Ékszerek és egyéb kiegészítők A ruhaderékról ékes hosszú öv lógott le. A férfiak és nők egyaránt, hatalmas aranyláncokat, fülbevalót, karpereceket, kitűzőket és számtalan gyűrűt viseltek. A férfiak és a nők esetében a ruhaderékról fémből készült öv lógott le.  a kesztyű, kard, a tőr továbbra is a férfi viselet állandó tartozéka volt.  a női

viselet fontos kiegészítője volt a kesztyű és a csipkés díszkendő és a derékra erősített aranyláncon viselt legyező.  általános kiegészítő elemmé válik a selyemmaszk viselete, mellyel a Naptól védték az arcukat. 93 4.Magyarország viselete a XVI században (Reneszánsz) Mátyás király házassága (1476) az itáliai ferrarrai Beatrixszal meggyorsította az itáliai reneszánsz beáramlását az országba, mely következtében Mátyás király udvara Európa egyik jelentős humanista központjává vált. A díszítő művészet és az építészet azonban, egyéni magyar színezetet kapott. A művészet virágzását a XVI-XVIII. században a folytonos török háborúk némiképpen visszavetették:  a viseletben a török közvetlen jelenléte éreztette a hatását és háttérbe szorította a nyugati jellegű reneszánsz formákat és újra divatossá tette az ősi, keleti szabású viseleteket. A jobbágyok azonban eddig is keletiesen

öltözködtek  az öltözködési elemek az állandó harcok következtében nem változnak olyan gyorsan, illetve a díszes öltözetek apáról fiúra szállnak.  díszítő motívumok: gránátalma, indamotívumok, tulipán Férfi viselet A férfi viselet a XVI. században a török öltözetekkel majdnem teljesen azonosult, különbség szinte csak a hajviseletekben és a fejfedőkben volt látható.  alsónadrág  szűk nadrág: kezdetben díszítetlen volt, a XVI. században, azonban sújtással és paszományos díszítéssel „cifrázták”.  fehér vászon, vagy selyeming: inget az ujjakkal egy darabban szabták, ahogy a felsőkabátot is. Magas állógallérral, vagy gallér nélküli nyakkivágással készítették. Az állógallért gazdagon hímezték.  páncér ing:34 derék alá érő hímzett „köntös” ing, melyet hímzésekkel, csipkékkel díszítettek, ahol a dolmány, illetve a mente alól kilátszott. Kabátok, felöltők: szabásuk

megegyezett a keleti kaftánokéval. Ujjaikat nem vállban szabták, hanem egybeszabták a mellrésszel.35  dolmány:36 válltól lefelé harangosan bővülő, sűrűn gombolt, álló, vagy háton lelógó, sarkos gallérral rendelkező kabát, mely lábszárközépig, majd térdig ért.37 A kerekre, vagy hegyesre szabott ujját hasítékokkal látták el, melyet gombokkal kapcsoltak össze, vagy felhajtva viselték. A hasítékolt ujjának végződése íves, vagy trapéz alakú „leppentővel” a kézfejre borult. Bal eleje 34 Elferdített neve jelzi, hogy a harcban a sodronypáncél felett viselték, ezt a bő inget. Azaz a kabátot egyen váll- és ujjszabás, a „T” vonalú szabás jellemezte. A ruhadarab kiszabásánál három szövetdarabot használtak fel. Mindkét elejét az anyagszélre fektették és a teljes anyagszélességet (kb 60-62 cm) felhasználták egy-egy oldal elkészítéséhez, a hátát hasonló módon a teljes szövetszélességből szabták ki. 36 A

dolmány neve török eredetű, s szabása a XVII. századig megfelel a kaftánnak 37 Ősi alakja mindig bokáig ért. 35 94 ferdén csákóra vágott38 és jobbra borult. Derékon szövött sálövvel kötötték át, melyre a szablyát39 csatolták. Anyaga: itáliai bársony, selyemszövet, gyapjúszövet, bőr, vagy különféle posztó.  mente:40 a dolmányra vették fel, a felsőkabát, köpeny szerepét töltötte be. Széles körben a XVII. századtól kezdik viselni A dolmánynál bővebb szabású, bokáig érő prémmel szegélyezett, bélelt, álló, vagy háton lelógó, sarkos gallérral rendelkező kabát. A hosszú, hasított ujjak mellett, csuklóban szűk és rövid a felkar közepéig érő ujjakkal is rendelkezett. A mentét a járás megkönnyítése érdekében övvel fogták össze, mely többnyire sálöv volt. A mentét gyakran vállra, panyókára vetve, a mellen díszes ékszeres csatokkal, vagy mentekötővel összekapcsolva viselték. Anyaga:

bársony. Díszítésük:  a mentét és a dolmányt is paszományos, zsinóros gombolással látták el.  felületüket arany- és ezüstszálakkal gazdagon hímezték. A magyar férfiviselet a drága díszítések ellenére lényegesen egyszerűbb és kényelmesebb volt, mint a nyugati férfi viseletek. Női viselet A férfi viselettel ellentétben a XVI. század női viselete nyugati jellegű volt. A spanyol reneszánsz német közvetítéssel hatott rá.  selyem-, vagy pamutharisnya  bugyogók = alsónadrágok  fehér vászon, vagy selyeming, vagy ingruha: a buggyos, vagy tölcséres ujjú ing adja a felsőruha ingvállát.  alsószoknyák  felsőruha: a szoknyából, a vállfűzőből = mellény = pruszlik = magyar váll, az ingvállból = ujjból és a kötényből állt. Nyugaton a szoknyarészét kúposra szabták, addig Magyarországon téglalap alakú szövetdarabokból varrták össze, melyet az elöl csúcsosan végződő, ujjatlan, zsinóros, vagy

gombos mellényhez = vállfűzőhöz sűrűn ráncolva varrták. A vállfűző keskeny nyakkivágásának a szélén, illetve ha ujjas volt a vállfűző, akkor a csuklónál is kihúzták az ing fodrát.  merevítette csipkegallért = malomkerékgallért tettek a nyakukba Felsőkabátok, felöltők:  pelerines köpeny: hosszú majdnem bokáig érő köpeny, felhasított ujjakkal rendelkezett.  mente: rövid, többnyire derékig érő volt. 38 A dolmánynak ez a jellegzetessége a XIX. század elejéig általános A szablyát a dolmány fölé csatolják, a mente fölé soha. A kard markolata a mente függőleges bevágásánál látszott ki. 40 A magyar mente német megfelelője a mantel és a francia manteau. A kifejezés a latin mantum szóból származik. Őse valószínűleg a reneszánsz humanista köpeny, mely maga is a keleti kaftánszerű köpenyből ered 39 95 Női ruhák anyaga: bársony, selyematlasz, taft, brokát volt. Lábbelik Az ökörszájú cipőt

nálunk csak az idegen származásúak viselték. Női:  színes, hímzett, tompa orrú, sarok nélküli bőrcipő  bőrcsizma Férfi:  rövid szárú bocskor  kemény szárú török csizma. A lábbeli sarkát a hátsó vasalás megmagasításával alakították ki, később ezt nyugaton is átvették, de ott a sarkot egymásra szegezett bőrlemezkékből, vagy fából készítették.  török eredetű papucs (félcipő), mely alatt bőrkapcát viseltek Hajviseletek, fejfedők: Férfi: míg a férfiak vállig érő göndör hajat viseltek a XV. században, addig a XVI század elején rövid és sima hajat hordtak. A század utolsó éveiben a hajat török hatásra leborotválták és csak a fejtetőn hagytak meg egy kis törökös üstököt. Szakállt nem, viszont hosszú pödrött bajuszt viseltek. Kedvelt fejfedő volt a visszahajtott szélű, kétoldalt behasított, tollforgóval41 rendelkező süveg42, melynek több típusát különböztették meg:  lapos

tetejű, fekete nemezből készült süveget a köznép viselte.  nemesek viselhettek csak posztóból készült süveget, illetve a bársonyból készült kalpagot, melynek karimája széles és felfelé ívelő volt. A téli süveget róka-, nyest stb. szőrmével szegték, a nyáriakat arany-, vagy ezüst zsinórdísszel, vagy csipkével díszítették. kun süveget is viselték: ezeket puhább anyagokból készítették, melynek szélét prémmel látták el, a süveg hegye pedig oldalt visszahajlott és lelógott. A XVI század elején stucctollakkal, később kócsag-, daru és sastollakkal díszítették a süvegeket. A forgó, melybe a tollat tették a XVI. század elején keletkezett Női: hosszú hajukat kontyokba fogták:  az asszonyok főkötőket, a lányok pártát43 viseltek  általánossá válik a barett sapka viselete Ékszerviselet, kiegészítők A női és a férfi viseletben általános az öv, férfiak esetében sálöv viselete: 41 Medál, vagy

aszimmetrikus toll formájú ékköves forgó, amelybe daru-, sas-, vagy kócsagtollakat tűztek. A tollal, forgóval ellátott magyar süveg határolta el jellegzetesen a magyar öltözéket a törökétől. Az egykorú ábrázolások szerint a süveg volt az egyetlen magyar elem az öltözködésünkben. 43 Hajadon lányok fejdísze, mely gyöngyökkel kirakott, reneszánsz virágokkal, gránátalmával kivarrott, bársony, vagy ötvösművű drágakövekkel kirakott, szalagokkal, vagy fátyollal díszített, hajráfhoz hasonló fejék volt. 42 96  a nőknél az övön aranyláncon, vagy selyemzsinóron lógó tarsolyt, vagy kulcsot viseltek.  férfi öv kiegészítője: szablya Ruhadíszek: boglárok44, násfák45, ezüstövek, bársonyszalagra felvarrott fémkeretbe foglalt drágakövek, nyakláncok, karkötők. Díszítő motívumok, díszítési módok:   gyöngyfűzés, arany -, ezüstfonás, selyempaszomány, sújtás hímvarrás, lapos öltésekkel virágos

mintákat vittek fel a díszítendő felületre: díszkorsós, szegfűs, tulipános mintákat. A motívumokban ötvöződtek a nyugati és a keleti díszítő formák a hazai elemekkel 44 45 Aranyból készült, ékköves, színes zománcos díszek, vagy gombok, melyeket a ruhára varrtak. Nyakba akasztva, láncon függő aranyékszer. 97 Új- és legújabbkor 98 Barokk viselete (1618-1730) I, A harmincéves háború korszaka (1618-1648) II, XIV. Lajos korának a viselete (1643-1715) III, A régence stílus (1715-1730) I. A harmincéves háború viselete (1618-1648) A lutheri reformáció mozgalmával szemben jött létre az ellenreformáció mozgalma, hogy a katolicizmust visszaállítsa a régi fényébe. A reformáció és az ellenreformáció között dúló harc a harmincéves háborúban csúcsosodott ki. A kor harcias szelleme a férfiak öltözködésében is tükröződött. A XVII század első felében Európában, a társadalmi, gazdasági, kulturális élet

mozgatóerejévé a németalföldi polgárság vált, mindez az öltözködésben is éreztette a hatását, melynek kiteljesedése a barokk időszakában volt megfigyelhető. A barokk:  az ellenreformáció művészete. A katolicizmus és a velük szövetséges világi hatalmak pompakedvelésének és a misztérium iránti igényeinek kifejezője volt.  a kora barokk időszakában a polgári németalföldi, az érett barokk idején a franciaországi, XIV. Lajos udvarának fényűző és pompakedvelő divatja volt meghatározó.  a kora barokk idején, az egyszerű polgárok ízlése nem egyezett az addigi merev, kényelmetlen spanyol divattal  egyszerűsödnek a szabásvonalak, kényelmesebbé válnak a viseletei darabok.  a viseleti darabok anyagai és színei rendkívül változatosak voltak.46 Női viselet  alsóneműként szolgált a selyem, vagy vászon fehér ingruha, vagy ing, illetve csipkés bugyogó 46 Pl.: aranyhímes ibolyaszínű selyem; virágos

arany – és ezüstszövet, ezüst csipkés fekete selyem, halványzöld selyem, aranybrokát, borvörös bársony, halványkék ezüstszövet, sáfránysárga selyematlasz, aranybarna bársonnyal bélelt ezüsttel hímzett világosbarna posztó. 99    selyemharisnya fűzőt ritkán használták az abroncsszoknya Spanyolország kivételével47 kiment a divatból, helyette inkább több alsószoknyát vettek fel és így érték el a továbbra is terjedelmes szoknyaméretet  erre vették fel a díszes felsőruhát, mely továbbra is két részből állt, a fűzéssel ellátott derékrészből és a szoknyarészből, melyet továbbra is többnyire összevarrtak. A szoknyarésze, olykor középen szétnyílt48, így láthatóvá vált a legfelső alsószoknya, melyet ezért gazdagon kezdtek díszíteni és drágább anyagból készült, mint a többi alsószoknya. A szoknya többnyire földig ért és uszállyal rendelkezett A ruha derékrészét bőre szabták. A ruha

derékvonala, olykor a mell alatt helyezkedett el, így érték el a kívánt teltebb sziluettet. A ruha, bő, puffos ujjakkal és hosszanti hasítékokkal rendelkezett, mely alatt kilátszott a fehér ing. A női ruhák ujjai a férfiak ingjéhez hasonlóan csipkés kézelővel voltak ellátva, melyet szalagokkal díszítettek. A ruhaujjak fokozatosan megrövidültek, míg végül az alsókar nagy része is szabadon maradt, mely alól kilátszott a fehér ing. A felsőrész dekoltázsa a harmincéves háború idején ismét mély lett, olyannyira mély lett, hogy a mellek felső felét is szabadon hagyta, melyet kezdetben a malomkerékgallér helyett a Medici-gallér, idővel pedig a korra jellemző széles, lapos csipkegallér = borjúgallér szegélyezett. Hollandiába azonban továbbra is megfigyelhető a malomkerékgallér viselete. 1650 körül a hosszúkás-négyszögletes kivágás oválissá szélesedett és akkor már a vállat és a hát felső részét is szabadon hagyta,

melyeket szintén csipkegallér szegélyezett. A ruhák anyaga: brokát, bársony, damaszt, atlasz, selyem. A polgárság viseleti darabjai szövetből és posztóból készültek. Felöltők:  a ruha felett félkör alakú, béléssel ellátott, változó hosszúságú uszállyal rendelkező köpenyt hordtak. Férfi viselet  selyemharisnya 47 A spanyol nők tovább hordták az abroncsszoknyát, amely már nem kúp alakú, hanem lapított ellipszis keresztmetszetű vált és a szélessége minden addigi képzeletet felülmúlt. 48 A francia hölgyek felsőruhájuk szoknyarésze többnyire, vagy nyitott volt, vagy feltűrték, hogy minél jobban kilátszódjon alóla a díszes mintázatú alsószoknya. 100  fehér, buggyos ujjú, csipkés kézelővel és széles csipkegallérral ellátott fehér selyeming  alsónadrág  erre vették fel a csípőig érő, magasan záródó, többnyire már mell alatti derékvonalú, de már vattázatlan zekét. A zeke derékban

szűk volt, azonban többnyire csak a felső gombokkal zárták, így a hasi részen kilátszott a fehér ing. A zeke alján hasítékok voltak, hogy lovaglókabátnak is használhassák. A malomkerékgallér eltűnt, helyette az ing, ismét széles, lapos csipkegallérját = borjúgallérját49 terítették a zeke vállrészére. A hasítékokkal ellátott zeke ujjain kilátszott a fehér ing. A zeke ujjait visszahajtották, és gombokkal rögzítették. A század közepére a zeke már annyira rövid lett, hogy az ingből széles sáv látszott ki, ebből alakult ki a mellény.  a gömbnadrágok háttérbe szorulnak, a nadrág hossza térdig ér, mely kezdetben bő volt, hordó alakú és térd alatt szalaggal kötötték össze. Idővel bokáig értek és lefelé cső alakban szűkültek, majd ismét bővek lesznek és térdig érnek. Felsőkabátok, felöltők:  a zeke felett félkör alakú köpenyt hordtak, melyet vagy a fél vállukra = panyókára vettek fel, vagy

kétoldalt egy-egy gombbal a zeke vállára erősítettek.  továbbra is jellemző a Schaube ujjas, vagy ujjatlan, térdig, vagy bokáig, illetve földig érő változatának a viselete. E kaftánszerű köpenyből alakult ki a felsőkabát. Hajviseletek, fejfedők A malomkerék-gallér eltűnésével a férfiak és nők ismét hosszú -, félhosszú hajat viseltek, amit többnyire göndörítettek, mely lazán omlott a vállukra:  a nők általános hajviselete volt, ebben a korban a konty és a halántékon kibontott, csigákba bodorított, vagy loknikba szedett haj kombinációja. 49 A borjúfodor később önállósult és külön ruhadarab lett (a nyakon csomóra kötött csipkezsabóvá válik), kravatli elnevezéssel, mely egy francia seregben szolgáló horvát ezredről kapta a nevét. Csomóra kötik a nyakon a csipkezsabót. 101  a férfiaknál előfordult, hogy hosszú hajukat kétoldalt selyemszalaggal copfba fonták (paraszti eredetű hajviselet). A

férfiak leborotválták a szakállukat és csak egy felfelé pödört, keskeny bajuszt, vagy esetleg egy kicsi, hegyes szakállt hagytak meg. A hollandoknál ugyanakkor a simára borotvált arc vált általánossá, míg a spanyol férfiak rövid, hátrafésült hajat viseltek a hosszú haj helyett.50 A hajviselet módosította a kalapdivatot:  a merev, keményített kalapok helyett a széles karimájú, strucctollakkal díszített, puha filc-, nemezkalapot viseltek a férfiak és nők egyaránt. (Rubens-kalap) A flamand barokk ízlés szerint a barna haj volt a divatos, ezért a szőke hajszínű nők speciális sötét púderral színezték a hajukat. Lábbelik Férfiak lábbelije:  széles, szögletes orrú, magas sarkú, csattal záródó, masnis, csipkés vagy rozettás cipő51  és az ún. bőrből készült „galléros csizma” A bő csizmát a XVI században még csak a katonák és a vadászok viselték, de 1610 után a férfiak polgári öltözékének a

részévé vált. Kezdetben szűk volt a szára, majd tölcsérszerűen kiszélesedett és a kiszélesedett szárat visszahajtották. A sarkára sarkantyút helyeztek. Nők lábbelije:  magas sarkú, keskeny orrú, csattal záródó, masnikkal, csipkékkel és kicserélhető rozettákkal52 díszített cipőt viseltek, melyek damasztból, brokátból készültek.  továbbra is kedvelt a reneszánsz idején elterjedt koturnusok53, vagy chopinok viselete is. Ékszerviselet és egyéb kiegészítők A reneszánsz idején kedvelt aranyláncok helyett, kisebb méretű ékszerek viselete terjedt el, általánossá vált az igazgyöngyök viselete, melyek a ruha és a nyak mellett a frizurára is felkerültek. Továbbra is kedvelt ékszerek: karkötők, gyűrűk, fülbevalók 50 Angliában a XVII. század elején győztek a puritánok, akik a luxus minden formáját, a szalagokat és csipkéket ellenezték. A királypártiak hosszú göndörített haja elleni tiltakozásul rövidre

nyíratták a hajukat, ezért kapták a „kerekfejű” gúnynevet. Férfiak és nők egyaránt egyszerű dísztelen, többnyire sötét ruhákat viseltek A puritánok Amerikába is magukkal vitték a viseletüket, s onnan hozza majd vissza 1776-ban a Párizsba érkező Benjamin Franklin. A viselet a republikánus szabadság szimbólumává vált 51 „A sarok miatt újfajta járást kellett megtanulniuk.” Swift 52 Szalagokkal megkötött, vagy varrt díszítés. 53 „Koturnust visel” kifejezés innen származik. 102   a nőknél nagyon kedvelt lesz a nyakat szorosan körbefogó gyöngysor. A hosszú kesztyű, a kézmelegítő muff, legyező és a sétapálca szintén hozzátartozott a divatos megjelenéshez. Általános az álarc viselete, hogy védjék az arcukat a napfénytől, mert a fehér bőr számított szépnek, divatosnak. a férfi viselet kiegészítői közé tartozott még a zekén lévő hímzett vállszalag = bandallér, melyen a kard függött és a

kesztyű. Jellemző a sétapálca viselete is Kozmetika A szépségflastromok megjelenése figyelhető meg, melyek kicsi, taftból kivágott formák voltak, amelyeknek különböző helyekre felhelyezve különböző jelentésük volt. 103 II. XIV Lajos korának divatja (1643-1715) A barokk kiteljesedése ezen időszakban figyelhető meg. Az öltözködés egyre inkább a végletek felé hajlott:  a túldíszítettség, a pompakedvelés divattá vált.  a barokkosodás jelei főleg az élénk színek alkalmazásában mutatkozott meg, a korábbi sötét tónusokat feloldotta az áttetsző tüll és a fényes felületű világos selymek alkalmazása.  a fényűzés csökkentése érdekében számos tiltó rendelet jelent meg.  a francia barokk öltözködése mindkét nem számára sok felesleges elemet tartalmazott. A túlzásokra hajló barokk öltözködés otthona Franciaország volt. Az 1600-as évektől kezdve Európa divatját évtizedeken keresztül a francia

udvar határozta meg, XIV. Lajos (Napkirály) udvarának az öltözködésére a pompa és a festői könnyedség volt a jellemző. Változás következett be a csipke készítésében és a hímzés alkalmazásában is:  a reneszánsz korában Velence volt, a barokk idején pedig a franciaországi Alencon lett a vertcsipke készítésének központja. A csipkék anyaga a finomra font flandriai len lett Mintázatukra jellemző volt az erőteljes felületű, csokros virágfüzér.  a Tull (tüll) városában készített recehímzés híressé vált. A jellegzetes négyzetes alaphálóra stopöltéssel készített csipkét, a női és férfi viseletben, nagymértékben alkalmazták. A csipke a divat jelképévé vált A női nem jelentősége újra megnövekszik ebben a korban. A királyi udvarok díszei lettek, mint a lovagkor idején, újból az érdeklődés középpontjába kerültek, azonban nem a nemes, előkelő dámák, hanem a királynők kegyencnői.54 = maitresse

(metressze) - rendszer. Férfi viselet55 A férf öltözködésben lényeges változások történtek:  a finomkodó, különös pompa, főleg a férfiviseletben nyilvánult meg, viseletük díszítettsége a nőkén is túltett.  ehhez társult a „franciás” könnyed társalgási stílus, a híres francia udvariasság megjelenése. A férfiruházat XIV Lajos uralkodása alatt kétszer is megváltozott. A század közepén: 54 A magas arisztokrácia polgári erénynek tekintette a házastársi hűséget, de a király kegyencének lenni a legnagyobb megtiszteltetésnek számított és a nemes családok a társadalmi emelkedés reményében versengtek érte. 55 A magyar huszárok viselete 1690 körül jelent meg a francia könnyűlovasságnál. 104  selyemharisnya  a hímzett és csipkével díszített bő selyeming habosan buggyant ki a zeke alól. Az ingujjakat 2-2 masnival kötötték át. A gallér helyére csipkezsabó került  a zeke ujja és hossza

megrövidült, bolero jellegűvé vált  belőle alakul ki a mellény  mindehhez tartozott a széles, térdig érő, bő nadrág, az ún. rhingrave A nadrágot térd alatt nagy csipkeszalaggal kötötték meg. Az öltözetük teljes felületét szalagcsokrokkal, masnikkal, fodrokkal, csipkékkel, díszes aranyszegélyekkel díszítették.  felöltőként a különböző anyagú, méretű, formájú köpenyeket viselték A század utolsó negyedében alakult ki a férfi öltözet, a justaucorps (zsüsztokor) napjainkban is jellemző ruhadarabjai: a kabát =habit, a mellény = gilet, és a nadrág = culotte:  a harmincéves háború katonás, nehézkes, kitömött, fokozatosan mellénnyé alakult zekéjét, felváltotta a hímzett szalagokkal díszített, drága anyagokból készült, kabát, melyet a hosszú, szűk ujjú brokátselyem mellény felett viseltek. A habitot (kabátot) szűkre szabták és nyitva viselték, többnyire világos árnyalatú szövetekből

készítették és színes selyemmel bélelték. Ez jól érvényesült az öltözéken, mert a kabát szárnyát gyakran felhajtották és rágombolták a derék hátulján elhelyezett két gombra. Ez a forma valószínűleg a lovaglás megkönnyítése miatt vált szükségessé, később úgy egyszerűsítették, hogy rögtön ferdére szabták a kabát két oldalát. A kabátból alakult ki később a frakk, majd a zakó.  a kabát majdnem teljesen eltakarta a leszűkült térdnadrágot, a culottet. Nem volt olyan színpompás, mint a mellény, rendszerint a kabát anyagából készült.  a mellényt, a kabáthoz hasonlóan gazdagon díszítették és többnyire azonos anyagból készítették őket.  a mellény alatt, a gazdagon hímzett, csipkével díszített, csipkezsabós, csipkekézelős fehér, bő selyeminget viselték.  az öltözetet a színes harisnya egészítette ki, mely többnyire piros, vagy rózsaszín volt, a ficsúrok színe pedig a világoskék volt.

A selyemharisnya olyan fontos eleme volt az öltözködésnek, hogy külön királyi manufaktúrát létesítettek a selyemharisnya gyártására. A férfi viselet:  bársonyból, csíkos és moaré selyemből, vagy brokátból készült.  kedvelt színei az arany, a skarlátvörös, a meggypiros, a sötétkék és a barna voltak.  felületét sűrű paszománysorral, fémgombokkal, csipkével és hímzésekkel díszítették. Női viselet A hivalkodó férfi viselet mellett a női viselet valamivel egyszerűbb volt. A női sziluett ebben az időben karcsúvá, elegánssá, ugyanakkor merevvé vált. 105  a divat megkövetelte karcsúságot fűzővel érték el. A fűző kb félméteres, rugalmas fémpántokkal merevített szövetdarab volt, mely melltől lefelé az egész törzset összeszorította.  a fűzőt, ujjas, vagy ujjatlan ingruhára, illetve blúzra (ingre) vettek fel.  a színes harisnyanadrágokra, illetve az e fölött viselt többnyire fehér

színű, csipkés bugyogókra vették fel a paniét = abroncsszoknyát, mely kezdte kiszorítani az egymás felett több rétegben viselt, sűrűn ráncolt, bő szoknyákat, azonban általánossá viselet csak a rokokó idején vált. A panié többnyire kúp alakú volt, de spanyol hatásra megfigyelhető a lapított ellipszis alakú is. A panié megjelenésével továbbra is megfigyelhető a sokszoknyás viselet, csak a számuk lett kevesebb. A franciák külön nevet adtak a szoknyáknak:  legfelül a szerény  ez alatt a csintalan  legalul a titkos szoknyadarabot viselték. A fűző és a panié felett viselt női ruha már három részből állt:  felsőruha = manteau: a többnyire nehéz atlaszból, vagy bársonyból készült. A manteau gazdagon díszített, gazdag redőzetű uszályos szoknyarésze össze volt varrva a derékkal56, melyek mindig azonos anyagból készültek. Az uszályos szoknya elől nyitott széleit gyakran felhajtották és kétoldalt, valamint

hátul terebélyesen beráncolták. Ezt a hatást később egy, a szoknya alá tett kispárnával, farbetéttel fokozták, így létrejött az ún. francia, vagy párizsi far, a Cul de Paris. A ráncolás következtében kilátszott a manteau-tól mindig eltérő színű alsószoknya = jupe. A manteau mély kivágású felsőrészébe tüll, muszlin, festett virágmintás géz redők kerültek. A ruha ujja legfeljebb könyékig ért és tölcséresen kibővülő végét többszörös csipkefodor díszítette = pagodaujj.  háromszögletű fűzőbetét: a felsőruha kivágását zárta le a derékon, kezdetben tűkkel rögzítették a manteau-hoz.  alsóalj, alsószoknya = jupe  a mai szoknya megfelelője Otthon azonban manteaut nem viselték, hanem egy sokkal kényelmesebb háziköntöst vettek fel, a későbbi contouche-t = repülő ruha = robe volante, mely a négligéből alakult át. A felsőruhát olykor egy kis méretű, igen dekoratív csipkekötény egészítette ki. A

női viseletek:  korábbi nehéz anyagok helyett, a fényes felületű, vékonyabb szövetekből, taftból, broséból, moiré selyemanyagokból készültek, melyek új viselési formát követeltek.  kedvelt színei, a sárga, az almazöld, borvörös, a világoskék. A világos és élénk tónusokat egyaránt kedvelték, melyeket arany- és ezüstszálakkal fényűzően hímezték. 56 A csónaknyakú, keményített, szorosan fűzött, elől csúcsos ívű derékrészt, egy gazdagon díszített betétrész tartotta össze. 106 Férfiak és nők felöltőként továbbra is a különböző köpenyeket viselték. Lábbelik XVI. Lajos korában a galléros csizma helyett:  a férfiak sarokkal ellátott csatos félcipőket viseltek, mely a nőknél is általánossá vált. A piros sarok viselése királyi kegy volt.  a férfi – és női cipők gyakran brokátból, vagy damasztból készültek, melyet kicserélhető rozetták (szalagokkal megkötött, vagy varrt

díszítés), masnik és gyöngyök díszítettek. Hajviseletek, fejfedők A francia öltözködés fontos eleme volt ebben a korban:  a paróka: már 1640 körül elkezdték viselni, amikor divattá vált a férfiak körében a hosszú haj viselete, mellyel nem mindenkit áldott meg a természet. A század vége felé Európa-szerte, a polgári körökben is elterjedt és idővel a természetes hajat egyre kevésbé utánozta. A paróka kezdetben barna, vagy fekete volt, a XVII-XVIII. század fordulóján divat lett az égvörös, vagy aranyszőke paróka. Idővel divatos frizurának csak a paróka számított, ezért a férfiak is lemondtak saját hajuk ápolásáról, a paróka alatt a hajukat, rövidre vágták, vagy leborotválták. A paróka hosszú, fürtös, középválasztékos, az ún. allonge (alonzs) paróka volt. Olyan nagy volt a kereslet a parókák iránt, hogy az olcsóbbakat már nem emberi hajból, hanem birkagyapjúból, kecske -, vagy lószőrből

készítették.  a férfiak szakállat a parókához nem viseltek, legfeljebb csak egy pici bajuszt.  a nők hosszú hajukat, vagy leengedve, loknikba rendezve, vagy magasan feltornyozva viselték, melyet fontange (fontanzs) frizurának neveztek, a fejtetőre helyezett magas csipkefőkötőről a fontange-ról. A fontange szalagokból, tüllből, csipkéből és batisztból készült orgonasípra emlékeztető fejdísz, melyet drótvázra erősítettek. A feltűzött hajukat műhajjal, szalagokkal, gyöngyös pártaszerű főkötőkkel díszítették. Fejfedők:  a férfiak otthon házisapkát vettek fel.  a nők és a férfiak egy széles karimájú, háromszögletű filckalapot viseltek, melyet strucctollal díszítettek.  asszonyoknál továbbra is jellemző a főkötő viselete. 107 Ékszerek és egyéb kiegészítők Nők és férfiak drága karkötőket, gyűrűket és fülbevalókat viseltek. A drágakövek közül a gyémánt volt a legkedveltebb. 

nőknél közkedvelt volt a nyakat szorosan körbefogó gyöngysor. A női viselethez a hosszú kesztyű, a kézmelegítő muff, a legyező és a bot  a férfi viselethez a széles, hímzett vállszalagon = bandalléron függő kard és sétapálca tartozott. Kozmetika, higiénia  az arcukat a férfiak és nők egyaránt erősen púderezték  a XVII. század végén elterjedt a hölgyek arcán a szépségflastromok, melyek félhold, csillag, vagy szív alakúak voltak.  a fehérnemű mosása és a tisztálkodás nem volt nagy divat, mindezt erős parfümözéssel helyettesítették. A testi fehérneműt legfeljebb havonta egyszer váltották. III. A régence viselete (1715-1730) XIV. Lajos halála után a kiskorú XV Lajos helyett 1715-től 1723-ig Lajos Fülöp, orleans-i herceg uralkodott régensként (az uralkodó helyett az országot ideiglenesen kormányozó személy neve). A herceg régensségének idején kialakult divatot nevezzük régence (rézsansz) stílusnak.

Ez a stílus átmenetet képez a francia barokk és a rokokó között A legjellegzetesebb mintázata a szalag volt, mely után „szalagos barokknak” is nevezték, illetve a csengettyűsor és a harangvirág. Ebben az időszakban:  a merev etikett kevésbé érvényesült, így újra érvényre juthatott az életöröm, ezért az udvari társadalom új életstílust teremtett magának. Az öltözködésben is próbáltak megszabadulni a merev, pompázatos formáktól és keresték az újítás lehetőségét.  az öltözködésben a játékosság kezdte kiszorítani a merevséget, de még a barokk szigorú szimmetriáját nem bontották meg.  a keleti népek kultúráinak a hatása figyelhető meg. A kínai bútorok vörös-fekete lakkbevonatát utánozták, falaikat kínai tájlépekkel díszítették, az öltözködésükben pedig a kínai selymet használták fel. 108  a híres francia festő, Watteau (1684-1721) személye és munkássága meghatározó az

öltözködés területén. Watteau pályafutását forma – és kosztümtervezőként kezdte, számos divatrajzban örökítette meg az azóta már róla elnevezett Watteau-ruhákat, vagy andrienne ruhákat57, mely a kor divatjának legtipikusabb szabásvonalait tartalmazták. A Watteauruháknak köpenyszerű hatást adott a vállnál hajtásokba szedett, lefelé kiterebélyesedő szabásforma. (A rafinált szabásból adódó szép formák a XX. század tervezőit is inspirálták.)  általánosságban elmondható, hogy mindkét nem viselete kényelmesebb és praktikusabb, sziluettjük pedig kúp formájú, vagy a nyomtatott nagy „A” betűhöz hasonló alakúvá vált. Férfi viselet A justaucorps (zsüsztokor) továbbra is általános viseletnek számított: a kabát, a mellény = gilet és a culotte = térdnadrág. A férfiak francia módra öltözködtek, így a férfiruhák egyre szűkebbek lettek:  a szűkebb, gazdag díszítésű kabát alját vászonnal, vagy

kemény papirossal merevítették. Hátul, középen felhasították és az alját egy-egy gombbal a derékhoz gombolták. A kabátot elől szinte sohasem gombolták be  a kabát alatt viselt, díszes ujjatlan mellény megrövidült. Csipke díszítette a mellény látható részét, a kézelőt és többnyire csipkés volt a keskeny nyakravaló is.  a mellény alatt a hímzett, és csipkével díszített bő selyeming habosan buggyant ki a kabát alól. A zsabót felváltotta a csipkedíszes muszlin nyaksál, a mai nyakkendő őse  selyemharisnya  szűk térdnadrág A franciák 1725 körül vették át Angliából a redingcoat (redingot) kabát (rödengot) viseletét, mely a hosszú lovaglókabát franciás elnevezése. Női viselet A női ruhák minősége és sziluettje még jobban változott, mint a férfiaké.  selyemharisnya, csipkés, fodrokkal díszített bugyogók  ujjas, vagy ujjatlan ingruhára, illetve blúzra (ingre) vették fel  a fűzőt 57

Terentius Andria, magyarul „Az androszi lány” című komédiájának hősnőjéről neveztek el, mert az Andriát alakító színésznő viselte először a francia bemutató előadáson 1703-ban. 109   újra divatba jött az abroncsszoknya, a panier (ponié), amelynek a méretei eleinte nem voltak nagyok, és viselése csak a rokokó időszakában vált általánossá. A panié szoknyát halcsonttal, vesszővel merevítették.58 az ünnepélyes mantaeu helyett, az alkalmak többségére, hacsak nem volt előírva a nagy gálatoalett, a kényelmes, egybeszabott, lazán az abroncsszoknyára omló contouche-t viselték, ami a háziköpenyből alakult ki. Elsősorban otthoni, utcai, vagy utazáskor viselt ruha, mely továbbra is harangformájú, elől mélyen dekoltát és nyitott, szalagokkal összefogott ruha volt, melynek a hátán, uszályban végződő, függőleges hajtások a Watteau-hát, Watteau-ráncok futottak össze. A ruha ujjaira jellemző volt a lapos

hajtásokból álló, tölcséresen végződő csipkedíszes pagodaujj. Hajviseletek, fejfedők A férfiak parókái kisebb méretűek lettek. A vörös allonge paróka helyett a férfiak fehér púderezett parókát kezdtek viselni. A parókák változatos végződésekben a lapockáig értek Díszítésük általában a fekete masni volt. Bajuszt, szakállat ebben a korban nem viseltek.  férfiak háromszögletű tollakkal díszített kalapjukat a hatalmas parókák miatt a kézben tartották, ez a szokás megmaradt akkor is, amikor kisebbek lettek a parókák. Ahhoz túl nagy volt a korabeli kalap, hogy a hónuk alatt vigyék, ezért pótlékokhoz folyamodtak: két szembenálló csúcsban végződő kalapforma született meg, amit össze lehetett hajtani (chapeau claque), a francia forradalomig volt használatban. Az a szokás, hogy a társaságban le kell vetni a kalapot, túlélte a forradalmat. A nők a bonyolult fontagne helyett kis, lapos, fonatos frizurát viseltek, de

később egyre tornyosabbá vált. A nők hajukat apró kontyokba fésülték:  és lapos kis kalapokat  fodros apró csipkefőkötőt viseltek. Ékszerekkel, gyöngysorokkal díszítették a hajukat. 58 A bálnacsont iránt akkora volt a kereslet, hogy Hollandiában, 1722-ben Bálnavadász-Részvénytársaságot alapítottak, hogy az abroncsszoknyához anyagot szolgáltassanak. Ez is bizonyítja, hogy a divat állandóan új iparágat teremtett. 110 Lábbelik A cipők finomabbak lettek, és átmenetet képeztek a rokokó csatos cipőjéhez:  a férfiak cipőjének a sarka kisebbedett.  a nők alacsony, a talp alá dőlő sarkú cipőt (papucscipőt) viseltek. Kozmetika Mindkét nem fehérre púderezte a haját és az arcát, az arcot pirosították is. A nők szempillájukat feketére festették. 111 Magyarország viselete a XVII. században (Barokk) A barokk időszakában az öltözékek és a textíliák minden darabjára selyem-, arany és ezüsthímzés

került. Sajátos magyar hagyományokból alakult ki az úri hímzés, mely virágkorát a XVII.-XVIII században élte A XVII század viseletét a Királyi Magyarország Bécshez való viszonya meghatározta, így nyugatias elemek jelentek meg. Férfi viselet Az öltözködésük továbbra is elsősorban török hatásra alakult. Viseletük egyenes leszármazottja a XVI. század katonai viseletének.  alsónadrág  szűk nadrág: díszítése a dolmány megrövidülésével kezdődött el, a nadrágszárra sújtás került, kezdetben egyszerű vitézkötés.  fehér vászon, vagy selyem ing: (lásd. XVI század) Kabátok, felöltők:  dolmány: (lásd. XVI századnál) a század végére hossza (1650-re) már csak térdig ért. Az állógallér hátrafelé kimagasodik. A testtel továbbra is egybe szabott ujjainak különböző változatai alakultak ki: - kézfejre boruló négyszögletes nyúlványok, az ún. leppentyűk, vagy kutyafül ujj - hosszú, kereken, vagy

hegyesen végződő - a század derekán gyakori volt a csonka, könyökig érő ujj, mely alatt bő csipkeszélű ingujj takarta az alkart. - a század végén ismét hosszú lett az ujj és csak az ing, fodros része látszott ki alóla. - Zsebbel ekkor még nem rendelkezett a dolmány, így a keszkenőjüket az övükben viselték.59  mente: (lásd. XVI század) változatos hosszúságú lett, hol lábszárközépig, hol térdig, hol combközépig ért. A mente és a dolmány elejét zsinóros, selyemből kötött és fémfonalból kártyaszövéssel előállított gombszárakkal, hurkokkal fogták össze és sújtásokkal, paszományokkal gazdagon díszítették. 59 Zseb a dolmányon csak a XVIII. század végén, a francia rokokó hatására alakul ki 112 Női viselet A francia barokk hatása érvényesült a női viseletre, de díszítése sajátosan magyar jellegű volt.  selyem -, vagy pamutharisnya  bugyogók = alsónadrágok  fehér vászon, vagy selyem ing,

vagy ingruha  alsószoknyák  felsőruha: mely továbbra is a most már inkább elöl zsinórosan záródó, de egyre mélyebb dekoltázsú, halcsonttal, vagy nádszállal merevített vállfűzőből = mellényből = pruszlikból = magyar vállból, a selyemből, vagy csipkéből készült ingvállból, szoknyából és a kötényből állt. A kötény megszélesedett, s a szoknya egész első felét takarta. Mindhárom oldalát szegélyezték, hímzéssel, csipkével díszítették, ünnepi alkalomra csipkéből készítették. Felületét hímzésekkel gazdagon díszítették Felsőkabátok, felöltők:  pelerines köpeny: prémmel bélelték, vagy szegélyezték.  mente Női ruhák anyaga: többnyire egyszínű, mintás, vagy sima bársonyból, brokátból, vagy selyemből készült. Lábbelik Női:    hímzett csatos, lapos sarkú bőrcipő bőrcsizma az 1650-es évektől, pedig a hegyes, pántos, magas fasarkú francia cipő vált általánossá Férfi: 

szattyán, kordován, vagy birkabőrből készült piros, barna és sárga színű csizma. 113  belül fűzős, vékony puha bőrkapcát a törökös félcipővel, papuccsal viselték a század végén egybeszabták magas szárú cipőformában, melyen csak egy varrás jelölte az eredetet. A lábbelik orra többnyire gömbölyű, a fából készült sarkot bőrrel vonták be. Hajviseletek, fejfedők Férfi: a férfi hajviseletet továbbra is a törökös hajviseletek határozták meg. A férfiak többnyire leborotvált, tincsekben lógó üstököt viseltek. A XVI század végén azonban újra hosszú göndör hajat kezdtek viselni. Szakállt többnyire nem, csak hosszú pödrött bajuszt viseltek.  visszahajtott szélű bársony-, posztó-, vagy nemezsüveg magasabb lett, széleit gyakran ferdén behajtották, mely továbbra is tollforgóval rendelkezett. Női: hosszú hajukat göndörítették és változatos formájú kontyokban viselték.  asszonyok főkötőt,

leányok virágkoszorús pártát viseltek Ékszerek és egyéb kiegészítők A női és férfi ruhákat islóggal60 díszítették. A nők és a férfiak ebben a korszakban sok ékszert viseltek: násfa61, boglár62, karkötő, övcsatok, gyűrűk, pártát rögzítő ékszeres tűk, csüngők, tyúktojásnyi gombok, pitykék63.  férfi viselet kiegészítők: veretes, csatos övek, mentekötő, kardkötő64, kesztyű, melyet az övükbe tűztek.  női viselet kiegészítői: hímzett keszkenő65. Jegykendő, melyeket a korábbi bojtok helyett csipkével szegélyeztek, legyező, mely selyemből, vagy strucctollból készült. Díszítő motívumok, díszítési módok:   gyöngyfűzés, aranyfonás, selyempaszomány, sújtás hímvarrás, lapos öltésekkel virágos mintákat vittek fel a díszítendő felületre: díszkorsós, szegfűs, tulipános mintákat. A motívumokban ötvöződtek a nyugati és a keleti díszítő formák a hazai elemekkel 60 Lencsenagyságú

rézkarika, melyet az ingek díszítésére használtak a XVII. századi magyar viseletben Nyakba akasztva, láncon függő aranyékszer. 62 Aranyból készült, ékköves, színes zománcos díszek, vagy gombok, melyeket a ruhára varrtak. 63 Ezekben illatszereket tartottak. 64 A sálöv helyébe zsinórkötegekből összesodort széles öv került. 65 A halottak kezébe is ezt adták. 61 114 Rokokó és a copfstílus viselete (1730-1795) A rokokó, a barokk stílusirányzat végét jelentette a XVIII. században A rokokó XV Lajos korabeli francia arisztokrata társaságnak az ízlésvilágát tükrözte. A rokokó kifejezés a „rocaille” szóból ered, mely kagylómintás díszítést jelent. A XVIII. század divatja nemzetközinek mondható, hasonló formajegyeket tapasztalunk Európa-szerte. A rokokó viselet térhódítását meggyorsította:  Rose Bertinnek, Marie Antoinette híres szabásznőjének felöltöztetett divatbábui távoli országokba is eljutatták a

francia ízlés és szabászat tárgyi dokumentumait. (Ezek a kezdeti törekvések alapozták meg a francia divat mai napig is meghatározó szerepét).  az 1770-es években megszületnek az első divatlapok, melyek valójában életmódmagazinok voltak, így a divat mellett a helyes életvitelről, színházról, új könyvekről stb. szól E divatlapok is közrejátszottak a divat terjedéséhez A rokokó időszak(ában):  az emberek életformája túlfinomulttá válik, a magatartásban és a viselkedésben egy vidámabb, gálánsabb és enyhén mesterkélt jelleg mutatkozott meg. E korszakra a túlzott mértéktelenség volt jellemző, az emberek idejüket negédes szórakozással, enyelgéssel, pásztorjátékokkal töltötték. A nőiesség dominált a viselkedésben és az öltözködésben is  a belső berendezések és az öltözködésnek kedvezett leginkább: szép vonalú bútorok, leheletvékony porcelánok, halvány pasztellszínek, rizsporos hajviseletek a

jellemzőek. Távol–Kelet művészetének a csodálata a regence idején főleg a színek kiválasztásában nyilvánult meg, mely tovább élt a rokokóban is. Csakhogy a regence-t a kínai művészetekből a nyugalom és a zártság érdekelte, a rokokót viszont a különös, bizarr és a játékos elemeket fedezte fel magának.  továbbra is megfigyelhető a híres francia festő Watteau munkásságának hatása  Watteau-ráncok. A divat formálásában meghatározó szerepet játszott még Madame Pompadur, XV. Lajos híres és művelt kegyencnője is.  az európai öltözködés történetében először jutott érvényre az asszimetrikus díszítés, hiszen a rokokó kerülte a vízszintes egyenest és a derékszöget.  újra előtérbe került a virág, a hajat és a ruhákat egyaránt díszítették élő, vagy művirággal.  kedvelt anyagai a virág - és levélmintás selymek és a nehéz brokátok, damaszt és bársony lettek. Az anyagok színei, azonban nem

olyan harsányak, mint a barokk idején, előtérbe kerülnek a pasztell színek. A század vége felé azonban a divat gyors változásnak indult és régi divatformák elevenedtek fel. Ezen időszak a rokokó második időszaka, melyet copf, vagy XVI. Lajos stílusának is neveztek (1770-1795) 115 Női viselet   selyemharisnya finom vászonból, vagy selyemből fehér ujjas, vagy ujjatlan ingruha, vagy ing és csipkés bugyogók  erre vették fel a fűzőt, hiszen a divat által megkövetelt karcsúságot ezzel érték el. A fűző kb. félméteres, rugalmas fémpántokkal merevített szövetdarab volt, mely melltől lefelé az egész törzset összeszorította.  a regence stílus idején divatba jött és a rokokó idején általánossá vált, illetve a rokokó női viseletének legjellegzetesebb darabjává vált a vertugadin egyik változata, a kosárszerű panier (ponié, panié) = abroncsszoknya, melyet vesszővel, vagy halcsonttal merevítettek. A panier

szoknya: - kezdetben, az 1720-as és az 1730-as években harang alakú volt, majd - az 1740-es években kétoldalra egyre terjedelmesebb, oválisabb és laposabb lett - a XVIII. század közepétől kezdve pedig ellipszis keresztmetszetűvé vált E a ruhadarabnak a szélessége olykor a több métert is elérhette, így viselője rá is könyökölhetett. - az 1760-as években ismét egyre keskenyebb lesz a formája. - a panierre két-három alsószoknyát vettek fel. A fűző és a panier felett viselt női ruha három részből állt66:  felsőruha = manteau: az ünnepi alkalomkor viselt ruhadarab, gazdagon díszített, gazdag redőzetű uszályos szoknyarésze össze volt varrva a derékkal67, melyek mindig azonos anyagból készültek. Az uszályos szoknya elől nyitott széleit gyakran felhajtották és kétoldalt, valamint hátul terebélyesen beráncolták.68 A ruha felületét selyemszalagok, csipke, élő, vagy művirágok gazdagon díszítették. Anyaga 66 A forradalom

idején ezeket ruhadarabokat egybevarrták és kialakult az egyrészes ruha. A csónaknyakú, keményített, szorosan fűzött, elől csúcsos ívű derékrészt, egy gazdagon díszített betétrész tartotta össze. 68 Ezt a hatást később egy, a szoknya alá tett kispárnával, farbetéttel fokozták, így létrejött az ún. francia, vagy párizsi far, a Cul de Paris =tournure. 67 116 selyem, illetve brokát volt. A felsőszoknya elől háromszög alakban nyitott volt, és így látható volt a hasonlóan díszes, fodrokkal, szalagokkal gazdagon díszített alsószoknya = jupe. A könyékig érő szűk ujjakat, többszörös fodrokkal, szalagokkal és masnikkal ékesítették. A ruha dekoltázsa még mélyebb lett, mint a barokk korban A mély kivágást a fichu (fisu) nevű kis háromszögletű kendővel fedték el. A ruhaderék változatlanul szoros volt és az alatta viselt fűző biztosította a darázsderekat.  alsóalj, alsószoknya = jupe  a mai szoknya

megfelelője.  háromszögletű fűzőbetét: a felsőruha kivágását zárta le a derékon, kezdetben tűkkel rögzítették a manteau-hoz. A manteau helyett, otthoni, utcai, vagy utazó viseletként továbbra is a contouchet viselték. A rokokó második korszakában, az 1770-es években, a copfstílus idején a női viseletben megfigyelhető:  Marie Antoinette és udvarának meghatározó szerepe, akik ugyan az ünnepi alkalmakkor megőrizték a panier ruhák formáit, azonban megindult az érdeklődés a népi viseletek iránt is, melyeket a pásztorjátékos kerti mulatságokon viseltek.  megjelenik a tournure (turnűr) = Cul de Paris a panié helyett, mely szerint az egymásra vett szoknyák szárnyait hátul kezdetben egy abroncsvázra, később egy farpárnára rögzítették (Cul de Paris = párizsi far)  felsőruhaként megjelenik a polonaise, melynek a derékrésszel egybedolgozott, elöl nyitott, térdig érő szoknyáját oldalt és hátul három nagy ívben

összehúzták. 117 Angol divat hatása a női viseletre Az 1780-as években az öltözködésre nagy hatással lesz az angol divat. Az angol férfiviselet hatására ugyanis, megjelenik a nőknél a redingot (rödingot) vonalú női öltözék (hosszú kabát), amelynek gallérformái és férfias, magasan záródó, zsabós díszei erősen eltértek a nőies hatású, rokokó stílusú ruháktól. Felsőruhaként:  a szoknya rövidülésével kedveltté válik egy karcsúsított, rövid, frakkhoz hasonló, derék alá érő kabátka a caraco, melynek szárnya hátul a csípőig, vagy a szoknya hosszáig ért. Ezek a ruhák már kevésbé voltak díszítettek. Kedveltté válnak a csíkos anyagok és a pamut került előtérbe a selyem helyett. Férfi viselet69 A férfiak ruházata egyszerűbb, mely justeaucorps-ból (zsüsztokor), azaz a kabátból, az ujjatlan brokátmellényből (gilet-ből), a szűk térdig érő, többnyire bársonyból készült culotteból

(térdnadrág) állt.  a kabátra továbbra is a szegélyezés és a gazdag hímzés volt jellemző, mely a kissé megrövidült, ujjatlan mellényt is díszítette.  a mellény alatt viselték a csipkezsabós, csipkés kézelőjű, hímzéssel gazdagon díszített fehér inget.  elterjedt a kabát és a mellény derékon aluli részének halcsonttal és lószőrrel való megerősítése, ezért e részek messze elálltak a csípőtől. Angol divat hatása a férfi viseletre a copfstílus idején Az 1770-es években a copfstílus idején angol hatásra, új elemek jelennek meg a férfiak ruházatában:  mégpedig a frakk, mely a justeaucorpsból alakult ki. A frakk elől, derékig érő, hátul pedig szárnyakban térdig lefutó két gombsoros kabát. Ez a kabáttípus már 1730-ban megjelent Angliában, s ezzel kialakult a divatban az angolos férfiöltözet, mely megjelenik az 69 Goethe mondta saját gyerekkoráról: „Mivel nap, mint nap kora reggeltől fogva, így

kiöltözve, berizsporozva jártam és állandóan vigyáznom kellett, hogy indulatoskodással, heves mozdulatokkal le ne leplezzem a díszem hamisságát, végül valóban oda juttatott a kényszerűség, hogy legalább egy ideig nyugodtan és rendesen viselkedtem.” 118 európai öltözködésben is. A frakknál lényeges újdonságnak számított a kihajtó és a fekvőgallér, az egy – illetve kétsoros fémgombokkal. Alatta a mellény rövid és eltérő színű volt.  a redingote, az angol lovaglókabát  a szűk térdnadrág mellett divatba jön a hosszú nadrág, a pantallo  a Werther-öltözet (Goethe regényhőséről elnevezett öltözet), a kék színű frakkal, a sárga mellénnyel, a feszes szarvasbőr nadrággal és a hosszú szárú, barna, galléros csizmával szintén népszerű lett. Az 1780-as évektől még jobban egyszerűsödött a férfiviselet, hiszen a kabát és a mellény túlzott aranyhímzései, a színesség és a dekoratív elemek egyre

kevésbé jelentek meg. A kabát egyszerűbb lett, a szárnyában már nem volt halcsont, a gallér viszont magasabb lett. A harisnyák kevésbé színesek és díszesek a copfstílus idején és többnyire gyapjúból készültek. Hajviseletek, fejfedők A rokokó dáma képéhez hozzátartozott a kis fehérre púderezett frizura.70 A fehérített haj eltüntette a korkülönbséget. A korábbi divat korszakokban még mindenki az őszülő haját festéssel, vagy bemosással igyekezett eltüntetni, most viszont divattá válik a fehér színű haj. A hajukat a férfiak és nők egyaránt rizsporozták. Külön kis helységet tartottak e célra, ahol a rizsport felszórták a mennyezetre és a lassan leszálló finom porral hintették be a hajukat. 1770-től a nők haját, magas, a fejtetőre erősített, lószőrből készült vendéghajra, párnára, vagy drótvázra fésülték rá. A feltornyozott frizurájukat gyöngyökkel, ékszerekkel, tollakkal díszítették, azonban egyre

gyakoribbá váll, hogy gyümölcsös kosárkákat, sőt egész pásztorjeleneteket viseltek a frizurájukon mezővel, patakkal, sőt szélmalom, vagy fregatt is díszítette a hajukat.71 Még a barokk korban a parókakészítők tettek szert jelentős anyagi jövedelemre, e divattörténeti korszakban viszont, a fodrászok kerültek előtérbe. Egyetlen frizura elkészítése, a nők esetében több órát vett igénybe. A fodrászok honoráriuma olyan magasra nőtt, hogy az előkelő hölgyek is csak egy héten egyszer, a polgárasszonyok csak havonta tudtak ilyen frizurát csináltatni maguknak. Közben nem fésülködtek és nem mostak hajat, csak az elegáns vakaró-fésűt használták: 70 Lisztet használtak erre a célra, megdrágítva a kenyér árát. A közlekedési és a szállító eszközök is alkalmazkodtak ehhez a divathoz, magasabb gyaloghintókat készítettek. 71 119  selyemmel, bársonnyal, atlasszal bevont kisebb kalapokat viseltek a tornyos

frizurájukon.  pagodakalap: a kínai templom formáját utánzó kalap a copfstílus idején volt népszerű.  copfstílus idején terjedt el elsősorban színházi használatra az alacsonyabb fejdísz a mignonne. A barokk divathoz képest leginkább a férfiak hajviselete változott. Lényegesen egyszerűbb lett ebben a korban, mint a nőké. Az urak a fejtetőn kettéválasztott és egyenesre fésült, a halántékon loknikba csavart, a tarkón copfokba font, szalagokkal átkötött rizsporos fehér parókát hordtak (Mozart sziluett). Az 1780-as évektől kezdve egyre inkább elterjedt a hosszúra növesztett saját haj viselete, melyet a Mozart sziluetthez hasonlóan simán hátrafésültek és a tarkón a copfot selyemszalaggal kötötték át.  a férfiak fejfedője, a háromszögletű kalap volt, melyet nem a fejükön viseltek, hanem a hónuk alá tettek, vagy a kezükben fogtak.  az angol divat elterjedésével pedig, a széles karimájú magas tetejű cilinder

formájú fejfedő  illetve a csúcsos tetejű kalap viselete vált általánossá. Lábbelik  a nők hegyes orrú, magas, előretolt sarkú selyem -, vagy vászoncipőt viseltek. Többnyire hímzett anyagokból készültek, cserélhető csatokkal és masnikkal.  a bőrből készült férfi csatos bőrcipőnek félmagas sarka és elől lekerekített orra volt. Ékszerek és egyéb kiegészítők   a nők nyakát egy medalionnal ékesített, sötét selyemszalag díszített. Ékszereket elsősorban a fülükben, a hajukban és a ruha derekán viseltek. A festett legyezők, kesztyűk, zacskótáskák, valamint a sétapálca szerepelt a kiegészítők között. férfiak kiegészítői: sétapálca, láncos óra. Kozmetika   erősen púderezték az arcukat, szemöldöküket feketével húzták ki, az ereket kékre festették, az arcukat pirosítóval festették. A make-up rendkívül erős volt, mondván természetes arcszínnel csak a ledér és az egyszerű

származású hölgyek rendelkeznek. Az erős festés miatt gyakoriak voltak a bőr- és szembetegségek. szépségflastromok viselete továbbra is általános, bár méretük kisebb lett, mint a barokk idején.72 72 Nevet adtak nekik, aszerint, hogy hová ragasztották: a homlok közepén van a „felséges”, az orr hegyén a „szemtelen”, a szem alatt a „szenvedélyes”, az ajak szegletében a „csókra vágyó”. Az emlékiratokból kiderült, hogy testük különböző részeire is ragasztottak flastromokat, melyek csak kivételes alkalmakkor látszottak. 120 Magyarország viselete a XVIII. században (Rokokó) A bécsi udvarral tartott szoros kapcsolat jelentős változást eredményezett az öltözködésben. Sokan elhagyják az évszázados ruházatukat, a mentét és a dolmányt, s helyette az európai, „nyugati” módon kezdenek öltözködni. Mindez elsősorban a bécsi udvarban élő főnemesekre volt jellemző, csak a falusi nép és a kisnemesek

őrizték tovább a magyar viseleti formákat. A nyugati divat felé való közeledés, II. József halálával megakadt, a fokozódó nemzeti tudatra való ébredés következteében megfigyelhető a nemzeti viselethez való visszatérés, mind a nők és mind a férfiak esetében. Férfi viselet A XVIII. század férfi viselete éppen ezért, kevésbé magyaros, mint korábban  szűk (pantallós) nadrág73: a nadrág szabása és alakja nem változott, csak díszítése lett gazdagabb. A dolmány megrövidülésével a nadrágszárra sújtás került, kezdetben egyszerű vitézkötés, majd a század közepétől már a comb egész felső felét díszíteni kezdték ék alakban. A sújtás mellett hímzéssel és rojtozással is díszítették  a század közepére francia hatásra a térdnadrág viselete selyemharisnyával = strimfli is általánossá vált a szűk nadrág mellett.  alsónadrág  fehér vászon, vagy selyeming Kabátok, felöltők: ujját ekkor már

külön darabból és vállban szabták. Az ujjait ívelten bevarrják a vállrészbe, a hátrészt pedig a francia frakk megoldásához hasonlóan ívelt darabból állítják össze, így alakult ki a jellegzetes zsinórral kiemelt hátvonal.  dolmány: az elöl gombos, csákóra vágott dolmány hossza csípőig megrövidült, vállban és derékban egyre szűkebb lett. 1730-tól a dolmány derékrésze megnyúlik és a csípőtől tölcséresen kibővült. A dolmány korábban variálható leppentős ujjai, rögzített, visszahajtott kézelővé változtak, elől megjelentek a zsebek. A fiatalok csípőig, az idősebbek combközépig érőt viseltek. A század közepétől a dolmány, a francia rokokó hatására mellényszerűvé zsugorodott és ujjatlanná vált. ujjatlan dolmány A dolmány e változatából alakul ki a XIX. század atillája  mente: egyenes szabású, hosszabb volt a dolmánynál. A korábbi szőrmebélés eltűnik, csak a széleit díszítik

prémszegéllyel. A díszítésnek egyedül a sújtás adott magyar 73 A lovagláshoz kiváló szűk nadrágviseletet a huszárok is átveszik. 121 jelleget. - a század közepétől a mentét szorosan a testre szabták, a mellen gomboltással látták el, de nem gombolták össze, mert sokszor nem ért össze a mente az elején. Szárnyait elöl lekerekítették, így egyre jobban kezdett hasonlítani a frakkhoz, ezért „frakkmentének” is nevezték.74 Sokan a hagyományos szabású, de már rövidebb mente és dolmányformákat, vagy a francia mintára készült mellényt és frakkot viselték. A férfi ruhák díszítése: a hagyományos paszomány és zsinóros díszítés75 mellett megjelennek a selyem- és a fémszálas hímzések, csipkerátétek, pitykézések, melyek együtt sajátosan magyarrá, egyben európaivá tették a férfi öltözetet. Női viselet A francia rokokó hatása érvényesült a női viseletre, de díszítése továbbra is sajátosan magyar

jellegű volt. 1790-től pedig egyre magyarosabb formákat kezdtek viselni.  selyem -, vagy pamutharisnya  bugyogók = alsónadrágok  fehér vászon, vagy selyeming, vagy ingruha  fűző és az abroncsszoknya: 1740 körül bécsi közvetítéssel, jelenik meg „vertigályos”, panies szoknya, azaz az abronccsal kimerevített harangszoknya, melyet a köznép tyúkborítónak76 hívott.  felsőruha: mely továbbra is a vállfűzőből = mellényből = pruszlikból = magyar vállból, a selyemből, vagy csipkéből készült ingvállból, a szoknyából és a kötényből állt77. A szoknya esését, a szoknya alá tett, derékra kötözött párnácskák biztosították. A szoknyát kapcsokkal rögzítik a vállfűzőhöz. A ruha nyakkivágása francia hatásra mély lett, a nyak és a mell félig fedetlen maradt, bőven ráncolt ujjait két helyen szalaggal átkötötték, a kézelőrészt és a nyakkivágást csipkével szegélyezték. Felületét csipkével, arany

– vagy ezüst paszománnyal Női ruhák alapanyaga: egyszínű mintás, vagy sokszínű virágos brokátok, selymek78 kerülnek előtérbe a bársonnyal szemben. 74 E viselet a justeaucorp-hoz hasonlított, melyet többnyire a bécsi udvarban élők viseltek. A mente és a dolmány mellének sűrű zsinórozása a kardcsapás ellen is védett. 76 A magyar nőket az különböztette meg a nyugati hölgyektől, hogy ruhájukon az abroncsok kisebbek voltak és nem fűzték magukat olyan szorosan le 77 Magyaros jellegét a ruhának a kötény és a pruszlik adta. 78 Téli ruhák esetén, a két selyemszövet rétege közé vattaréteget varrtak, illetve használtak rásaposztót is, mely fésűsgyapjúból készült, sávolykötésű, festett és enyhén bolyhozott felsőruházati szövet volt. 75 122 Felsőkabátok, felöltők:  pelerines köpeny: prémmel bélelték, vagy szegélyezték.  mente: posztóból készítették, prémmel szegték, vagy bélelték. Leányok

többnyire félvállra vetve viselték.  huszárdolmány Lábbelik Női:   hímzett csatos, lapos sarkú cipő a hegyes, pántos, magas fasarkú francia cipő vált általánossá szattyán-, kordován-, vagy birkabőrcsizma  Férfi:  szattyán, vagy birkabőrből készült piros, barna és sárga színű csizma, elöl térdig felhúzódó hegyes végződéssel  a jobbágyok többnyire bocskort viseltek, csak a tehetősebbek hordtak bőrcsizmát. A lábbelik orra többnyire gömbölyű, a fából készült sarkot bőrrel vonták be. Hajviseletek, fejfedők Férfi: a férfiak a XVI. század vége óta, hosszú göndör hajat viseltek Szakállt többnyire nem, csak hosszú pödrött bajuszt viseltek. A bécsi udvar főurai viszont rizsporos parókát, majd Mozart-sziluettet viseltek. A köznemesség is divatból elkezdte viselni a parókákat, de a gúnyos közvélemény leszoktatta őket róla.  visszahajtott szélű magas, prémszegélyű posztó-, bársony-,

vagy nemezsüveget viselték, mely továbbra is tollforgóval rendelkezett.  háromszögletű francia kalap megjelenik az udvari nemességnél és a külföldet járt iparosok körében. A század vége felé háttérbe szorul viselete Női: hosszú hajukat simán hátrafésülték, enyhén göndörítették változatos formájú kontyokba fogták.  az asszonyok hímzett, vagy aranycsipkés, vagy arany- ezüsthímzésű főkötőt, a leányok virágkoszorús pártát  tollforgós posztó-, bársony, vagy nemezsüveget viseltek. Ékszerek és egyéb kiegészítők A női és férfi ruhákat islóggal79 díszítették. A nők és a férfiak ebben a korszakban sok ékszert viseltek: násfa80, boglár81, karkötő, övcsatok, gyűrűk, pártát rögzítő ékszeres tűk, csüngők, gombok, pitykék82. 79 Lencsenagyságú rézkarika, melyet az ingek díszítésére használtak a XVII. századi magyar viseletben Nyakba akasztva, láncon függő aranyékszer. 81 Aranyból

készült, ékköves, színes zománcos díszek, vagy gombok, melyeket a ruhára varrtak. 82 Ezekben illatszereket tartottak. 80 123  férfi viselet kiegészítők: veretes, csatos övek, mentekötő, kardkötő83, kesztyű, melyet az övükbe tűztek.  női viselet kiegészítői: hímzett keszkenő84. Jegykendő, melyeket a korábbi bojtok helyett csipkével szegélyeztek, legyező, mely selyemből, vagy strucctollból készült. 83 84 A sálöv helyébe zsinórkötegekből összesodort széles öv került. A halottak kezébe is ezt adták. 124 Francia forradalom és a direktorie stílus viselete (1789-1804) A XVIII. század közepétől kezdve Európa-szerte az antik művészet hatása érezhető, mely részben az antik emlékek feltárásának (Pompeji) volt köszönhető, részben pedig a barokk és a rokokó stílus ellenhatásaként jelentkezett. Ez az időszak egybeesett a felvilágosodás eszméinek elterjedésével és a polgárság politikai szerepének

növekedésével. A polgárság új eszménye a klasszicizmus, a művészetek minden ágában megjelent. Az öltözködésben ez a francia forradalom idején jelentkezett.  a század utolsó harmadában nagy változást jelentett az eddigi egyedi készítésű ruhákkal szemben az első készruhák megjelenése. (Párizsban 1770-ben nyitották meg az első készruha boltot.)  a ruházkodásban is kifejezésre jutott az új, szabadabb életformák utáni törekvés. Ez a rendek eltörlésével és ezáltal a ruházati előírások megszűnésével vált lehetségessé. Korábban a dekoratív öltözködésnek az volt a célja, hogy az embereket születés és vagyon szerint megkülönböztesse, ez az arisztokrácia előjogainak megszűnésével egy időre eltűnt és az arisztokrácia kénytelen volt a polgárságtól bizonyos öltözködési elemeket átvenni.  a polgári öltözködésben már a forradalom előtt megmutatkozott az egyszerűsödés szándéka az angolos

formák megjelenésével. A forradalom évei alatt is megmaradtak ezek a formák, bár sok új elemmel egészültek ki, főleg a népi öltözködésből átvett formákkal gazdagodott a viselet. 1. Forradalom és a rémuralom idejének (1789 és 1794) viselete A francia forradalom hatására az európai öltözködés alapvetően megváltozott, kényelmesebb és célszerű lett. Női viselet   a női öltözködés a forradalom első éveiben még követte a rokokó divatját, bár az angol formák megjelenésével lényegesen leegyszerűsödött.85 A ruhák vonala, azonban alapjában véve nem változott, a női viseletben az angolos vonalak érvényesültek leginkább. (lásd rokokó és copfstílus viselete) 1793-tól egy görögös86 öltözék lett a nők 85 Az egyszerűségének a gazdasági okai is voltak (ancien regime válsága), de ezen időszakban egyébként sem volt tanácsos az utcán finom, drága ruhákban és púderezett hajjal járni. 86 A görög

viseletre csak annyiban emlékeztetett, hogy kényelmes és könnyű volt, azonban a mellek hangsúlyozása és az uszály cseppet sem volt görögös. 125 forradalmi ruhája, egy könnyű, uszályos ingruha, a chemise (semisz, vagy sömiz) vált általános női viseletté, amely a direktórium időszakában élte virágkorát. Férfi viselet A férfi ruházkodás egyre többet hagyott el a színeiből, formai gazdagságából, díszítéséből és egyre komorabbá vált. A férfiak fokozatosan lemondtak a szépséghez való jogukról és csak a célszerűséget keresték. A francia forradalom sokkal jobban megváltoztatta a férfidivatot, mint a nőit. Ettől kezdve a férfiak öltözködésében sokkal kevesebb a variációs lehetőség, mint a nőkében.  kezdetben még jellemző volt a púderezett haj és a térdnadrág, de gyorsan terjedt a férfiak körében a hosszú pantalló (a mai férfinadrág elődje) és hozzá az alacsony sarkú cipő.  a justeaucorps-ot,

pedig a frakk váltja fel, amit a XX. század folyamán zakóvá alakult.  a harmadik rend egészen egyszerű fekete ruhákat viselt, hogy a színes ruhákban és arannyal, csipkével díszített nemesek ruháitól különbözzenek.  az udvari divat pompáját meghagyták a szolgáknak, a lakájoknak és maguknak az arisztokratának. A harmadik rend képviselői 1789-től, hosszú nadrágban (pantalló), fekete frakkban, fehér ingben, mellényben és a cilinderben jelentek meg a nemzetgyűléseken, mely idővel általános viseletté vált. A francia forradalom idején az emberek viseletében már nem a társadalmi hovatartozásuk, hanem politikai nézeteik tükröződtek.  a royalisták választékosan és fényűzően öltözködtek a korábbi rokokó formáknak megfelelően.  a republikánusok hosszú és hegyes szárnyú frakkban, fehér ingben, mellényben és térdnadrágban jártak. A forradalom alatt kétféle öltözet dominált a harmadik rendnél:  az

általánosan elterjedt ún. jakobinus ruhák: ennek jellegzetes darabjai s gályarabok bő ujjú, vagy ujjnélküli „lobogó” kabátja, a carmagnole 126 (kármányol) pantallóval és a frígiai sapkával87 kiegészítve. A divattörténet első, hosszú bokáig érő nadrágjának (pantallónak) a viselőit az arisztokraták gúnyosan, sansculotte-nek (szankülott) = térdnadrágnélkülieknek nevezték. Nevük abból eredt, hogy nem viselték az arisztokrácia öltözetét, a térdnadrágot, továbbá a cipő helyett papucsot hordtak. Az öltözeteket a piros, fehér és a kék színösszeállítás jellemezte88 A kék az igazságot, a piros a bátorságot, a fehér a tisztaságot jelentette.  a művészek különböző forradalmi ruhái Elterjedt ezen időszakban az uniformviselet is. Hajviseletek, fejfedők A hajviseletre kezdetben jellemző volt a paróka viselet, idővel azonban elterjedt a természetes haj viselete. Ebben a forradalmi korban a férfiak és nők

szándékosan zilált frizurát viseltek A haj mindkét nemnél megrövidült. A természetes hajszín viselete vált divattá, mely a republikánus érzelmek kifejezője lett, a paróka, a copf és a szalag az arisztokrácia szimbóluma volt, melyet a púderhasználattal együtt rossz szemmel néztek. A nők fejfedőként:  egyszerű főkötőt  szalaggal átkötött nagy karimájú kalapot A férfiak fejfedői:  kétszarvú kalapot, fokozatosan kiszorította a magas, kerek filckalap, amely fokozatosan cilinder formájúvá vált. A férfiaknál és a nőknél egyaránt elterjedt a piros frígiai sapka viselete, mely a forradalom jelképének számított. Ékszerek és egyéb kiegészítők A női öltözék fontos tartozéka volt a muff, az ernyő, legyező és a hosszú selyemszalagon lógó kistáska, a ridikül, melyben a szükséges szépítőszereket tartották.89 Férjezett asszonyok, többsoros nyakláncokat tettek fel, karkötőkkel, gyűrűkkel és fülbevalókkal

kiegészítve. A fiatal lányok ritkán viseltek ékszereket. A férfi megjelenését emelte a cilinder, a láncos óra, a fogantyús sétapálca és a dohányszelence. 87 A vörös színű kúp alakú fejfedővel eredetileg a felszabadított rabszolgákat jelezték az ókorban. A frígiai sapka az ókori Görögországban a frígiaiak fejfedője volt, az újkorban pedig a szabadság jelképévé vált. Ezt viseleték a francia forradalom idején a jakobinusok. 88 A kék az igazságot, a piros a bátorságot, a fehér a tisztaságot jelentette. 89 A vékony anyagok és a testhez simuló szabás már nem tette lehetővé az előző korszakok viseleti darabjainál megfigyelhető rejtett zsebeket, ezért terjedt el széles körben a ridikül. 127 2. Direktórium (1794-1799) és a katonai diktatúra (1799-1804) idejének viselete A direktórium az ógörög demokráciában látta a példaképét, az első konzul, pedig a római köztársaságban. E két nép ruházkodása lett a

francia nők divateszménye A férfi öltözködésben továbbra sem volt megfigyelhető az antikizáló hullám. Női viselet A női öltözködésben a megelőző korszakok fűzős, panier-es, kényelmetlen öltözéke után fellendülést jelentett a görög-római formákra emlékeztető chemise viselete, mely a forradalom idején jelent meg, de a direktórium idején élte a virágkorát:  1794-től kezdve terjedt el széles körben a chemise viselete, azaz az ún. a la grecque viselet (a la grék), vagyis a görögös viselet. A ruhaderék és a szoknya itt már egy darabból készült, így alakult ki az ingruha = chemise, a könnyű, áttetsző muszlinból, vagy tüllből készült övvel megkötött uszályos ingruha, mely az előző korokban még alsóneműnek számított.  az antik hatás elérésének érdekében, finom könnyű szövetekből készítették a viseleti darabjaikat, így lágy redőzésű muszlinokat, áttetsző selymeket viseltek, mert a redőzés

hullámzása fontossá vált ebben az időben. Végül az átlátszó muszlint felváltotta a még áttetszőbb tüll, majd széles körben elterjedt a pamut.  a chemise dekoltázsa ebben a korban nagyon mély volt, a ruha derékrésze pedig közvetlenül a mell alá került, így a terhes nő sziluettjét kölcsönözve a viselőjének. Nem ok nélkül nevezték, ezt a viseletet terhes, vagy állapotos divatnak is. A nagy dekoltázsokat húzható szalagok tartották. A dekoltázs idővel egyre többet mutatott a mellekből, amelyeket egyre magasabbra emelt a közvetlenül alattuk lévő öv.  az öv vonalát gyakran vörös szalaggal (écharpe) hang-súlyozták.  a finom, áttetsző ruhák érvényesülése végett lemondtak a túldíszített alsóneműkről, helyette a chemise alatt télen egy testszínű „ingnadrágot, trikót” viseltek.  a chemisre sokáig nem kabátot, vagy köpenyt vettek fel, hanem kasmírstólákat, vagy hosszú lelógó sálakat. (Annak

érdekében, hogy a női mellek jobban érvényesüljenek, ezeket a könnyű ruhákat 128 gyakran benedvesítették, ami a párizsi éghajlati viszonyokat figyelembe véve, meglehetősen egészségtelen divathóbort volt.)  a ruhák díszítését virágfüzérek, cakkos rátétek, „farkasfog” és a sok fodor adta. A széleket hímzett bordűrök díszítették.  a ruhák színe antik hatásra túlnyomórészt fehér színű volt. Férfi viselet A direktórium idején a férfi öltözködésben az Angliából visszatérő emigránsok közvetítése folytán az angol polgári ruházat terjedt el széles körben, mely:  frakkból  szűk pantallóból, vagy térdnadrágból  fehér ingből  mellényből  lovaglócsizmából állt. Az öltözék díszét jelentette a csokorba kötött nyaksál. Felsőkabát:  jellegzetes korabeli viselet volt a hosszú, derékban szűk, több egymásra helyezett, lépcsőzetesen hosszabbodó vállgallérral készült,

hátul felhasított, elől gombokkal záródó Garrick-kabát (Carrick-kabát).90 Az ekkor kialakult férfiviselet a XIX. század folyamán alig változott. Incroyable és a mervelleuse viselete A kilencvenes évek közepének jellegzetes és sajátos figurái a szándékosan rosszul és provokatív módon öltözködő divatficsúr, az incroyable (enkrojablhihetetlen) és a női párja a mervelleuse (mervejőzcsodálatos) névre hallgató divathölgy. A nevük is elárulja, hogy inkább karikatúrafiguráknak tűntek, semmint szolidan öltözött embereknek.  az incroyable az angol divatot túlozta el egészen abszurd módon. Az óriási fehér nyaksállal már nemcsak a nyakat tekerték körül, hanem az állat is. A látszólag szándékosan rosszul szabott frakknak magas válla volt, széles kihajtója, szárnyai sokszor a földet söpörték, elől pedig nem fedte teljesen a mellkast. Kék színével elütött a mellközépig érő sárga nadrágtól és a sárga mellénytől.

A pantallót magas huszárcsizmával vették fel. 90 Eredetileg kocsisok viselete volt, nevét John Carrick kocsisról kapta. 129  mervelleuse dáma, pedig túlozva utánozta a görögöket. Ingszerű, ujjatlan, többnyire uszályos muszlinruhát fűző és abroncsszoknya nélkül szandállal, vagy lapos sarkú cipővel viseltek. Fejfedői igen változatosak voltak és zilált frizurát viseltek Hajviseletek, fejfedők A hajviseletek is az antik korból kölcsönözték formáikat. A direktórium idején a rövid, „Titus-frizurák”-at viselték a férfiak és nők egyaránt, azaz antik mintára fésülték a hajukat, görögösen, hullámosítva, illetve római módra göndörítve.91 A Titus-frizurát a nők esetében a homlokpánt tartotta össze. A nők a hajukat fényűzően díszítették, fésűkkel, szalagokkal, csatokkal, diadémokkal, tollakkal. Később a kontyok viselete jött divatba. Női fejfedők:  a női öltözéknek egyetlen eleme, amely nem

támaszkodott antik hagyományokra, a kalap volt, melyet sokféle formában, magas tetővel, turbánra, vagy gyermekfejkötőre emlékeztetően, elől kis szalaggal a nyakon megkötve tollal, vagy virágdísszel viseltek  a kozmetikázás nélküli arcot, a rizsszalmából készült ernyőkalap árnyékolta.  jellemző volt a különböző csipkefőkötők viselete  különböző csipkefátyolokat tettek a hajukra  gyakori volt az áll alatt megkötött kiskendő viselete A férfiak ebben a korban hajukat félhosszúra hagyva, vagy rövidre vágva hordták. Divatos volt a mesterségesen zilált haj, homlokba hulló tincsekkel, vagy – ritka haj esetén – a homlokba fésülve. Bajuszt, szakállt a kor férfiai nem viseltek Fejfedők:  férfiak kétszögletű kalap  fokozatosan kiszorította a magas, kerek filckalap, amely fokozatosan cilinder92 formájúvá vált. Lábbelik Női:  magas sarkú cipők után a nőknél divatba jött a lapos sarkú, vagy sarok

nélküli cipő, vagy szandál, melyet hosszú szalaggal erősítettek fel a lábra. A férfiak:  finom bőrből készült lovaglócsizma, hajtókával, vagy anélkül. 91 (A Titus-frizurák valójában parókák voltak, mely alatt a legvastagabb haj is elfért.) A világ első cilinderét 1770-ben Firenzében gyártották, de nem aratott nagy sikert. 1797-ben egy Hetheringot nevű angol kalapos, a kudarc hírére maga is készített egy cilindert és elindult benne egy sétára, ám az első utcasarkon letartóztatták, a vád: közbotrányokozás, ugyanis a magas tetejű kalap ekkor még botrányosnak számított. Sokan kíváncsiak lettek erre a botrányos fejfedőre és rendeltek a kalaposmestertől, így terjedt el a cilinder Angliában, majd Európában széles körben. Viselete a biedermeier alatt vált általánossá 92 130  használtak még lapos sarkú, nyitott cipőket, melyeket télen a kamásli egészítette ki. A kamásli hideg időben a harisnya és a

cipő fölött hordott textilből, vagy bőrből készült, általában legombolható lábvédő volt. Ékszerek és egyéb kiegészítők A rövid ujjú női ruhák kelléke volt:  a színes, hosszú kesztyű. A század végén megjelent a félkesztyű, mely az ujjakat szabadon hagyta.  házon kívül az öltözék fontos tartozéka volt a muff, az ernyő, legyező és a hosszú selyemszalagon lógó kistáska, a ridikül, melyben a szükséges szépítőszereket tartották.93  a nagy dekoltázsokhoz férjezett asszonyok, többsoros nyakláncokat tettek fel, karkötőkkel, gyűrűkkel és fülbevalókkal kiegészítve. A fiatal lányok ritkán viseltek ékszereket. A férfi megjelenését emelte a cilinder, a láncos óra, a fogantyús sétapálca és a dohányszelence. 93 A vékony anyagok és a testhez simuló szabás már nem tette lehetővé az előző korszakok viseleti darabjainál megfigyelhető rejtett zsebeket, ezért terjedt el széles körben a ridikül. 131

Empire viselete (1804-1815) Az empire stílus Napóleon császársága idején alakult ki, innen kapta a nevét:  az öltözködés két irányban haladt, a görög-római viseleti formák tovább éltek, de később e antik szabásvonalak továbbélésével egy új irányvonal alakult ki, mely már jobban alkalmazkodott a kor szakmai, technikai fejlettségéhez és a francia hagyományokhoz, illetve az éghajlathoz.  a ruházat az empire időszakában megint fényűző lett. ruhák melegebb anyagokból  a készültek: bársonyból, taftból, brokátból, nehézselyemből és szaténból készültek. Alapanyagként még használták a sötét gyapjúszöveteket és a bőrt. Az alapanyagváltás fő oka, hogy Napóleon betiltotta az indiai muszlin behozatalát a lyoni selyemgyártás erősítésére. Női viselet  alsóruhaként testszínű trikót, áttetsző ingruhát, vagy ingnadrágot viselték  chemise viselete továbbra is általános. A szögletes dekoltázsa

kisebb lett, melyet egy magasan felálló csipkegallérral egészítettek ki. A mély dekoltázs, csak a hivatalos udvari öltözéknél maradt meg. Az uszály eltűnt, a csipkével és fodrokkal díszített ruhák rövidebbek lettek, melyek már csak a bokáig értek. Az ruhák ujjai változatos hosszúságúak lettek, a hosszú ujj mellett elterjedt a rövid, puffos ujj, az ilyen típusú ruhákhoz, pedig hosszú szárú kesztyűt vettek fel. A ruha derékvonala még mindig a mellek alatt helyezkedett el, azonban előfordult, hogy a chemise felsőrészét külön szabták a szoknyától és így egy testhez simuló corsage (korzázs) alakult ki. A ruhák ismét színesebbek lettek, de továbbra is az 132 antikizáló fehér szín dominált. Az antik formákkal együtt a fűzők és a merevítők eltűnése, azt eredményezte, hogy a test hiányosságait kevésbé lehetett leplezni, melyet az empire, trapézformájú sziluettjével és a kis kabátkákkal (caraco-val, spencer-rel)

és a szép vonalú nyakkivágásokkal korrigált. Felsőkabátok, felöltők:  caraco: frakkhoz hasonló, rövid ujjú, női kabát.  spencer94: karcsúsított, derékvonalig érő, hosszú ujjú, állógalléros, vagy kihajtókás kabát.  redingote: derékig, vagy derék alá érő, karcsúsított kabát, mely eredetileg lovaglókabát volt. Férfi viselet A férfiak viselete továbbra is az angol példák szerint alakult. A férfidivat irányításában az angol dandyk váltak meghatározóvá. Öltözködésüket az elegancia, az egyszerű, de jól szabott formák, az élénk színek kerülése jellemezte. Törekedtek arra, hogy az öltözékük teljes egységben legyen a viselkedésükkel, melyre a magabiztosság és az önhittség volt jellemző. Az öltözetük fő darabjai:  frakk (lásd.: rokokó, francia forradalom)  mellény: az egyenesre szabott mellényt olykor magasra állított gallérral szabták ki, valamint nyitott inggel kombinálták.  fehér

vászon-, vagy selyeming: az inggallér sarka olyan hegyes volt, hogy a fatermörder (apagyilkos) nevet kapta.  szűk pantalló = (nadrág) egyre jobban kezdett hasonlítani a maihoz, mely világos színű, oldalt záródó, magasított derekú volt, mely vagy a lábikráig, vagy talpalóval ellátva a bokáig ért. A nadrágot nadrágtartóval kihúzva, feszesen hordták. A világos színű pantallóhoz sötét frakkot vettek fel.  a keménytett nyaksál: hosszú, lazán tekert, vagy elől megcsomózott nyaksálat viseltek, mindezek következtében a férfiak nehezen tudták mozgatni a fejüket.  térdnadrág: a pantalló mellett jellemző a térdnadrág viselete, mely világos színű, oldalt záródó, lábikráig érő volt.  Fehér, vagy színes harisnya Felsőkabátok:  továbbra is általános viselet a Garrick-kabát (carrick). (lásd: francia forradalom)  redingote: térdig, vagy combközépig érő, kétsorosan gombolt karcsúsított kabát, mely eredetileg

lovaglókabát volt, később Gérock-kabátnak neveznekel.95  spencer 94 Az angol stílusú spencert az 1790-es évektől az 1820-as évekig viselték. Nevét az angol Lord Spencertől kapta, aki először hordott ilyen kabátot. Az eredetileg férfiaknak szánt ruhadarab, praktikus formája a női divatba is kedvelt lett. 95 Magyarországon szalonkabátnak nevezték. 133 Hajviseletek, fejfedők Az empire időszakában a férfiak és a nők egyaránt antik példára fésülték a hajukat görögösen, hullámosítva (Titus-frizura), illetve római módra göndörítve. A férfiak idővel utánozták Napóleon hajviseletét, így rövid, mesterségesen zilált hajat hordtak. Bajuszt, szakállt nem viseltek, csupán egy hosszú barkó szegélyezte az arcukat  a férfiak kétszögletű kalapját, Napóleon-kalapot kiszorította a cilinder. A nők göndörített és változatos formájú kontyokba fogott hajukat, fényűzően díszítették fésűkkel, csatokkal,

diadémokkal, szalagokkal és tolldíszekkel.  csipkefőkötőket, turbánokat és változatos formájú kalapokat hordtak. A kalapok lehettek laposak, hosszúkásak, színes anyagokból, vagy szalmából készültek, csipkével, művirágokkal, szalagokkal, vagy tollakkal gazdagon díszítettek. Lábbelik   a férfiak legfontosabb lábbelije volt a puha lovaglócsizma hajtókával, vagy anélkül. Használatosak voltak még a lapos, csatos cipők is, melyeket a kamásli egészítette ki télen. az ingruhához a nők továbbra is lapos, sarok nélküli, textilből készült „balerinacipőt”, melynek a színét a ruházattal hangolták össze, vagy pedig lábszárra felkötött szandált viseltek. Amikor a ruha már nem takarta a bokát, a cipőt keresztpánttal zárták, vagy erősítették a lábukhoz. Ékszerek és egyéb kiegészítők  a rövid ujjú női ruhák kelléke volt továbbra is, a színes, hosszú-, vagy félkesztyűk, házon kívül pedig a muff, az

ernyő és a hosszú selyemszalagon lógó kistáska, a ridikül. Többsoros nyakláncokat, karkötőket, ujjgyűrűket és fülbevalókat viseltek. A női öltözékhez hozzátartozott a hosszú szalagszerű sál = stóla és a boa = prémsál.  a férfiviselet kiegészítő darabja volt a láncos óra, a fogantyús bot, vagy kard, kesztyű és a dohányszelence 134 Restauráció korának viselete (1815-1820) Napóleon bukása utáni kormányzat mindent megtett annak érdekében, hogy visszaállítsa a forradalom előtti politikai és kulturális viszonyokat, azonban ezen törekvés – mely az öltözködésben is megjelent -, csak részben járt eredménnyel. Ezen korszakban is megfigyelhető volt a történelmi múlt felé fordulás, mely kihatott a művészetek témáira, de befolyásolta a viseletek divatját is. Különösen a női ruhák vonala változott meg. Női viselet  alsóruhaként testszínű trikót, vagy az áttetsző ingruhát, ingruhákat viselték. Az

empire ruhák (chemise) egyszerű és lágy vonalvezetése után ismét a zárt, merevebb fazonok tértek vissza a női divatban:  a felsőruha szorosan fedte a felsőtestet, a váll vonalát pedig csipkével, piével, berakással hangsúlyozták. A dekoltázs kisebb lett és magas fodrok, többsoros csipkék zárták. A mély dekoltázs csak estélyi ruhákon fordult elő.96A ruhák kúpos, trapézos és hengeres formái eltakarták a test természetes alakját. A ruha derékvonala még mindig a mellek alatt helyezkedett el, azonban a chemise felsőrészét külön szabták a szoknyától és így egy testhez simuló corsage (korzázs) alakult ki. A szoknya még mindig a mell alatt kezdődött és az empire időszakához hasonlóan a restauráció korában sem takarta a bokát. A ruha széleit fodrokkal, csipkével, berakásokkal díszítették. A vállban puffos ruhaujjak a csuklóig meghosszabbodtak. Ruhák alapanyaga: bársony, taft, brokát, nehézselyem, szatén, sötét

gyapjúszövet. 96 Az empire és a restauráció időszakában éppen ezért kezdett egymástól elkülönülni és lényegesen különbözni az estélyi és a nappali ruha. 135 Felöltőként, felsőkabátként továbbra is jellemző volt  a caraco (lásd.: empire)  a spencer (lásd.: empire) viselete. Férfi viselet A férfiak ruházata lényegében nem változott. A kor férfiöltözködésének alapelve a feltűnés nélküli elegancia, mely azóta is a férfidivat alapelve maradt. A férfiöltözet alap elemei angol mintát követve továbbra is:  a frakk (lásd.: rokokó, francia forradalom)  a fatermörder-gallérú fehér vászon-, vagy selyem ing  nyaksál  csíkos mellény (lásd.: rokokó)  bokáig érő pantallós nadrág Felsőkabátok:  Garrick-kabát (lásd.: francia forradalom)  Redingote-kabát (redengot) Hajviseletek, fejfedők Férfi A férfiak rövid természetes frizurát viseltek. Bajuszt, szakállt továbbra sem hordtak, csak

egy hosszú barkó szegélyezte az empire időszakához hasonlóan az arcukat.  jellegzetes kalapjuk a cilinder volt. Női A nők hajviselete leegyszerűsödött, egyenesre fésült, díszítés nélküli, hosszú hajukat középen ketté választották és kontyba fogták.  fejfedőjük a változatos díszítésű gyermekfőkötőre emlékeztető kalapok voltak. Lábbelik  a nők a korábbi évekhez hasonlóan lapos, sarok nélküli puha cipőt hordtak, mely háttérbe szorította végleg a szandál viseletét. A cipőt továbbra is, mivel a ruha nem takarta a bokát keresztpánttal zárták, vagy erősítették a lábukhoz.  a férfiak lapos bőrcipőben jártak az utcán, de továbbra is megfigyelhető a lovaglócsizma viselete. 136 Ékszerek és egyéb kiegészítők A rövid ujjú női ruhák kelléke volt továbbra is, a színes, hosszú kesztyűk, házon kívül pedig a muff, az ernyő és a hosszú selyemszalagon lógó kistáska, a ridikül. Többsoros

nyakláncokat, karkötőket, ujjgyűrűket és fülbevalókat viseltek. A férfiviselet kiegészítő darabja volt a láncos óra, a fogantyús bot és a dohányszelence. 137 Biedermeier és a romantika (1820-1850) A XIX. század első felének művészetében a régi stílusok keveredése figyelhető meg Napóleon idejében a császári Róma, a XIX. század huszas éveiben, pedig a művészek már nem az antik világhoz fordulnak, hanem a középkorhoz, mely a divat terén is megfigyelhető volt. A biedermeier a XIX. század első felének a romantika korának jellegzetes polgári divatja, mely eredetileg a bécsi polgár ízlésvilágát fejezte ki, rövid időn belül Európa-szerte általánosan elterjedtté vált. Az elnevezés a XIX század harmincas éveiből származik, Ludwig Eichrodt költő teremtette meg a „Biedermeier” alakját. A német  „bieder” jelentése: egyszerű, szerény, jámbor, jóravaló  a „biedermann” jelentése derék, jóravaló

polgár  a „Meier” az egyik leggyakoribb német vezetéknév. Ezen kifejezések kombinációjából alakult ki a biedermeier, a hétköznapi ember stílusa. Az új divat alakításában a tisztes polgári szándék tükröződött, a díszítéseket leegyszerűsítve, a polgári igényeknek megfelelően alkalmazta. Női viselet E korszak női viselkedésének jellemzője:  tisztességes nőhöz nem illet az öntudatos viselkedés.  a fiatal nő legfőbb életcélja a férjhezmenés volt, a férjes asszonyé, hogy a házát rendben tartsa, így a „művelt nő” háttérbe szorult. Ahhoz, hogy a fiatal nő elnyerje a legalkalmasabb férfi tetszését, dekoratív, a nőiességet hangsúlyozó ruhákban kellett járnia.97 A női divatot tehát döntően az határozta meg, hogy a nő tetszeni akart. 1, Női divat az 1820-as és az 1830-as években:  világos színű selyem-, vagy pamutharisnya  alsóing, alsóruha  bugyogók  alsószoknyák  a női ruhákon

az 1820-as évek elejétől kezdve a derékvonal fokozatosan visszakerült a természetes helyére, ezzel pedig együtt járt a karcsúság hangsúlyozása, ezért újra megjelent a fűző.  a felsőruha - szoknyaformája az 1820-as években még hengeres, vagy trapéz formájú volt és a fűző használata még nem volt feltűnő, azonban az 1830-as években a szoknya egyre bővebb, egyre hosszabb lett, bár a bokát még láttatni engedte és 97 Alázatos testtartásukkal is jelezték, ezt a passzivitást. A hajadon epekedő, ábrándos, az érette asszony rezignált, de méltósággal viseli a sorsát. A tisztes középen elválasztott haj, rajta a főkötőszerű kalap, leesett állak a szorosan összehúzott kendő alatt, a vállak tartása, mind a nő alázatosságát, szeméremségét fejezte ki. Társadalmi megkötöttségének a jele a szoros, majdnem hónaljig fűzött derék, kényelmetlen ujjviselet, terebélyes szoknya, melyekben semmiféle munkát nem tudott

végezni, csak kecsesen tipegni és méltóságteljesen üldögélni. A sápkór általános, az ájulás a lelki gazdagság csalhatatlan jelképe 138 - - kúpos formájúvá vált. A kúpos formát több alsószoknya viselésével alakították ki, melyből általában ötöt, de olykor hetet is felvettek és legalább egyet kikeményítettek. A sok alsószoknya hatására, a szoknyák kerülete és széleiken a fodorsorok száma megnövekedett. a felsőruha szűk derékrészéhez egyre szélesebb dekoltázs terjedt el, melyet a széles gallér vett körül. a karcsú derekat tovább hangsúlyozták a szélesített vállak, a hatalmas bő ruhaujjak. Az egyre szélesebbé váló sonka -, vagy ballonujjakat az 1820-as években tollpárnácskákkal, kóccal, az 1830-as években, pedig már acél-, vagy halcsontmerevítőkkel támasztották ki. a felsőruha felületét gazdagon díszítették szalagokkal, szalagcsokrokkal, fodrokkal, hímzésekkel, rojtokkal és művirágokkal. a

szűk darázsderék, a bő sonkaujjak, és a sok alsószoknyától bő szoknya formálta ki az ún. homokóra sziluettet 2, Női viselet az 1840-es években egyre bonyolultabbá és drágábbá vált:  világos színű selyem-, vagy pamutharisnya  alsóing, alsóruha  bugyogók  fűző  a ruha bősége egyre nőtt, a nők egyre több alsószoknyát vettek fel, melynek a súlyát egyre nehezebben tudtak cipelni. felsőrész dekoltázsa  felsőruha: meglehetősen mély volt, szabadon hagyta a mell egy részét, a vállat és a kart is. A sonkaujjakat felváltják a szűk pagodaujjak, melyek vállban szűkek, könyöktől harangszerűen kibővülő széleit pedig csipkerátétekkel, szalagokkal, rojtokkal és fodrokkal gazdagon díszítették.  nadrág: Mrs. Blommer 1849-ben elterjeszti a láthatóan viselt nadrág divatját, mely elsősorban csak a kislányok öltözetein jelent meg. 139 A női ruhák többnyire nagy mennyiségű selyemszövetből98 készültek,

melyek egyszínűek, apró mintásak, virágosak, csíkosak, kockásak voltak, de kedveltek voltak a színjátszó, az ún. „kaméleon” színű szövetek is. Az alkalmi és az utcai viseletek és az egyéb viseletei darabok más-más anyagokból készültek:  a nappali, utcai viselet általában csíkos, kockás, tompa színű selyemszövetekből, finom szövetekből pl.: selyematlasz  a látogató és az estélyi ruha csipkéből, hímzett tüllből, brokátszövetből, selyembrokátból, rizsselyemből, bársonyból, taftból  a nyári ruhák muszlinból, kreppből és tüllből.  a főkötők és a nyakgallér hímzett muszlinból  a köpeny virágos atlaszból készült és bársonygallérral, valamint zsinórszövetű bojtdíszítéssel díszítették.  a szobai köntöst hímzett, pamutmuszlinból varrták. Felsőkabátok, felöltők: A terjedelmes ruhaujjak miatt felsőruhaként a kabát helyett a kasmírsálakat, a vállkendőket és a köpenyeket

részesítették előnyben:  mantilla: többnyire háromszög alakú köpeny, amely a vállukat, esetleg a fejet takarta.  burnusz, burkony: kapucnival ellátott bő köpeny.  pelerin: galléralakú köpeny, illetve nagy vállgallér a kabáton, mely gyakran bársonyból készült és prémszegélyes volt.  rotonde: hosszú, nagyon bő köpeny Férfi viselet Az európai férfidivatot a londoni Bond streetről irányították.  Vatermörder-gallérú (fatermörder-gallérú) fehér vászon-, vagy selyeming  a fehér ingre felvett szűk mellény  megjelenik az egyénileg megkötött, általában fekete színű nyakkendő, mely mellett továbbra is megfigyelhető volt az ing gallérján lazán áttekert, vagy masnira kötött nyaksál is. 98 A férfi azzal bizonyította anyagi helyzete szilárdságát, hogy a rövid pórázon tartott hitvesekre, lányokra óriási mennyiségű drága szövetet pazarolt. 140  az 1820-as évek elején a nők karcsúságát

megirigyelve, a férfiak is fűzővel szorították össze a derekukat. (A karcsú derékhoz tartozott az előredomborodó mellkas és a büszke testtartás.)  a derékban ráncolt pantallónak, mindig világosabb színűnek kellett lennie, mint a felsőkabátnak, melyet ezért világosabb, egyszínű, általában elasztikus anyagokból készítették. A divatos pantalló az 1820-as években még szűk volt, majd egyre bővebb lett. A lábfejet részben befedő nadrágszárakat egy talpaló tartotta feszesen Felsőkabátok, felöltők:  a férfiviselet egy új elemmel bővült, a redingoteból kialakult Gérokk-kabáttal „Ferencjóska”(szalonkabát)99, mely egy vállban buggyosan szabott, derékban erősen karcsúsított, csípőtől kibővülő, térdig érő és derékig gombolt kabát volt. A Gérokk-kabát vált utcai viseletté a frakk helyett. A Gérrokkkabát a biedermeier kezdeti időszakában csak nappalra viselték, a XIX. század közepén már kizárólag

délelőtti ünnepi ruhának számított.  a társasági, vagy előkelő utcai viselet továbbra is a frakk maradt, azonban a szárnyait lekerekítették, vagy sarkosan levágták.  Garrick-kabát  Redingote-kabát: lovaglókabát  paletot: új formaként jelent meg a paletot, mely egyenes szabású és magasan záródó kabát volt.  havelock: hosszú, ujjatlan köpeny (pelerines kabát) A felsőkabátok az előírásoknak megfelelően sötét színűek voltak, többnyire fekete, kék, vagy barna gyapjúszövetből (posztóból) készültek. A kabátok mellrészét kanavásszal (kender, vagy len, később len-pamut keverékű, vastag, vagy közepes vastagságú vászon), a vállrészét, pedig vattázott válltömőkkel tömték ki. Hajviseletek, fejfedők A női hajviselet: - az 1820-as években még egyszerű volt, a hajukat középen kettéválasztották, fonatokba rendezték és a tarkón kontyba csavarva fésűvel megtűzték.100 Idővel megjelent a kétoldalt

elhelyezkedő lokni is. 99 Magyarországon a Gérokk-kabátot szalonkabátnak, vagy „Ferencjóska” kabátnak nevezték. A fésű rendszerint szaruból készült, ennél drágább volt a teknőcfésű. 100 141 - az 1830-as évekbeli női frizura már bonyolultabbá vált, a feszesen meghúzott hajrészek mellett megjelennek a lágyan omló hajfürtök. Általánossá váltak a festett nyersselyemből készült selyemloknik.101 A nők frizurájukat szalagokkal, virágokkal és fejékekkel díszítették Női fejfedők:  változatos formájú kalapokat hordtak, melyek háttérbe szorították a korábbi időszakok kedvelt fejfedőit, a főkötőket. Legkedveltebb kalap, a Pamela-kalap = Biedermeier-kalap volt. Az áll alatt megköthető kalapokat rizsszalmából, filcből, kreppből, nemezből és selyemszövetből készítették, melyeket virágokkal, szalagokkal, gyümölcsökkel és tollakkal díszítettek. A kalapok széles karimája keretezte, és árnyékban tartotta

az arcot és az áll alatt szalaggal kötötték meg.  Fatime-turbán Férfi hajviselet: az 1820-as és az 1830-as években a divatos férfi hajviselet a középválasztékos, a fejtetőn sima, a fej két oldalán göndörített frizura. A férfiak arcukat borotválták, szakállt nem, vagy esetleg egy kis bajuszt, vagy barkót viseltek. Férfi fejfedők:  a különböző formájú cilinder (Robinsonkalap, hajókalap, klak = lapos dobozba csukható cilinder) Lábbelik  a vékony talpú, sarok nélküli, nagyrészt selyemszövet borítású női cipők finom bőrből készültek. Kedveltek voltak a keresztpántos cipők és a lapos sarkú, fűzős félcsizmák és félcipők.  a férfiak az alacsony sarkú félcipőt, vagy a lábszárközépig érő puha bőrcsizmákat hordtak. 101 A feljegyzések szerint elég csúnya, de kényelmes viseletnek számított, mert gyorsan formát lehetett adni általa a frizurának. 142 Ékszerek és egyéb kiegészítők Kedvelt női

ékszerek: nyakláncok, hosszú fülbevalók, brossok, drága övkapcsok. A női viselet fontos tartozékai a kesztyű, a retikül, az esernyő, a legyező, sétapálca és a muff volt. A nyak köré boát tekertek. A férfiak megjelenéséhez hozzátarozott a kesztyű, a láncos zsebóra, a sétapálca, vagy az esernyő. Kedvelt volt a nyakkendőtű és a pecsétgyűrű 143 Historizmus, azaz a második rokokó, a második empire és a Gründerjahre102 viselete (1850-1890) A XIX. század második harmada a historizmus kezdete:  eleinte a gótika stílusának felelevenítését jelentette.  a XIX. század közepétől a párizsi udvar fényűző életmódja és öltözködési szokása változást hozott a divatban is. III Napóleon uralkodása idején a párizsi udvar által létrejött pompakedvelő divat húsz éven át, uralta Európát. Ezen időszak külsőségekben leginkább a rokokó és az empire időszakához hasonlított, ezért kapta a második rokokó és a

második empir elnevezést.  a Német Császárság létrejötte után (1871), sok gazdasági vállalkozás jött létre az öltözködés területén. Az alapításokról elnevezett Gründerjahre divatja a barokk formákhoz nyúlt vissza. A XIX. század második felében meginduló iparosodás következtében a fonodákat és a szövödéket gépesítették, így létrejött a konfekciószabászat, mely lehetővé tette a szélesebb néprétegek számára is a divatos öltözködést:  1848-ban a francia Thimonnier elkészíti varrógépét.  1851-ben Amelia Bloomer, Londonban bemutatja a fűzőt száműző és a nadrágot előnybe részesítő kollekcióját.  1858-ban az angol származású C.F Worth (vörsz) megnyitotta az első divatházat Párizsban. A társadalom előkelő rétegének tervezett ruhákat és manökenek segítségével divatbemutatókat szervezett. Luxuskollekciójának alapanyaga: lyoni selyem, muszlin, szatén, damaszt, sanzsan volt. Megalapította a

Haute couture-t (magas szabászatot), mely a divatot művészi módon megformáló divatházak szövetségét jelentette.  1884-ben jelent meg dr. Jaegernek az egészséges öltözködés érdekében készített gyapjú-pamut alsónemű kollekcióját. A századvég ruházatairól elmondható:  a meglepő anyag -, szín – és részletmegoldásokat alkalmaztak. A hölgyek ruházata is az eklektika hatását mutatta és elsősorban a reprezentációt szolgálta agyagában és díszítésében egyaránt.  a férfiak ruházata viszont egyre egyszerűbb, praktikusabb lett.  alkotórészek száma egyre kevesebb lett. Női103 viselet Az 1850-es években az egyre terjedelmesebbé váló díszes ruhák a varrógép feltalálásával már viszonylag hamar elkészültek. Megindult a konfekcióruhák gyártása, de a tehetősebbek továbbra is a szalonokban rendelték és méretre készítették el ruháikat.  selyemharisnya  bugyogók  alsóing, alsóruha  fűző  a

ruha bősége egyre nőtt, a nők egyre több 102 103 Gründerjahre = alapítóévek A divatvilág meghatározó női alakja a félvilági hölgy = demimonde = kokott. 144 alsószoknyát vettek fel, melynek a súlyát egyre nehezebben tudták cipelni, ezért az 1850-es években megjelent a krinolin104 (abroncsszoknya), mely sokkal könnyebb volt, mint a többrétegű alsószoknya. A krinolinnak többféle változat létezett Kezdetben függőleges és vízszintes irányban is rugalmas acélabroncsból készült a váz, azonban ez nagyon kényelmetlen volt, ezért később csak vízszintes pántok készültek acélból, melyeket madzagokkal, vagy szövetből, lószőrből készült szövetcsíkokkal fogtak össze, vagy pedig bedolgozták az egyik alsószoknyába. A mérete olykor a 1,5 méter átmérőt is elérte.  felsőruha: szoknyarészének = krinolin szoknyának az elkészítéséhez hatalmas mennyiségű anyag kellett, főleg akkor, amikor divatba jött a

krinolinszoknyának a fodrokkal való díszítése = Volante-szoknya, mely a rokokó virágfüzéreknek volt a megfelelője. A krinolin szoknyához azonban még mindig számos alsószoknyára volt szükség, melynek kezdetben hét, idővel egyre kevesebb lett a száma. Mély nyakkivágás és tölcséresen bővülő pagodaujjak jellemezték a felsőruhát. A nappali ruha azonban többnyire magasan záródó és csak az estélyi ruha volt mélyen kivágott. Az 1860-as években a női divat központja ismét Párizsba került, ahol III. Napóleon felesége Eugénie császárnő udvara diktálta a divatot.  változott a szoknya formája, az eddigi ernyő formájú deréktól bővülő krinolin helyébe a harangszoknya lépett, mely derékig követte a test formáját, majd onnan folyamatosan bővült, a ruha alja pedig a földet söpörte. A szoknyát gombolják és nem kapcsolják, illetve belső zsebeket varrnak bele. Az uszály hossza az alkalomtól függött, de idővel a nappali

ruházkodásból elmaradt. A ruha ujjai szűkek és hosszúak lettek. 105 104 A krinolin divatja megkülönböztette a rangos hölgyet a köznép asszonyaitól. A szegényebbek is kimerevítették a ruháikat acélvázzal, de a fölé vett ruha egyszerű és olcsó anyagokból készült. A gazdagabbak öltözetüket több méter drága anyagból varrták. A krinolin használta fellendítette az acélipart 105 Dumas Kaméliás hölgy című regényének alakjaira jellemző e viseleti forma. 145 Az 1870-es években a krinolin szoknyát kiszorítja a Worth divatház kezdeményezésére szűk turnűr-ös szoknya:  a krinolin vázát, úgy módosították, hogy szerkezetét hátul kissé, lószőrpárnával megemelték, míg elől ellaposították. A turnűr vázát szintén fémpántokból és halcsontokból készítették.  a turnűr szoknyát fodrokkal, masnikkal, csipkével díszítették.  a turnűr-ös ruhák mély dekoltázsúak, gazdagon díszítettek és uszályosak

voltak.  1875 körül rövid időre kiment a divatból A turnűr és a fűző által felpócolt mellek természetellenessé deformálták a női alakot. Az 1870-es évek végén és az 1880-as évek elején egy olyan sziluett jelent meg, mely csípőig karcsúsított, térdig szűk volt, kialakítva a „princessz vonalat”, térdtől pedig annyira kibővült, hogy uszályszerűen terült szét. A változatlanul anyagigényes öltözetet gazdag redőzés díszítette. Megjelent a blúzzal kiegészített kosztüm. Az 1880-as évek közepétől:  újra megjelent a turnűr, de egy jóval könnyebb „faremelő váz” segítségével, ez volt a párizsi fenék a „Cul de Paris”.  továbbra is elterjedt volt a fűző viselete.  divatba jött a blúzzal kiegészített angolos kosztüm (tailor made).  kedveltek voltak a különböző anyag – és színkombinációk, valamint a kontrasztos díszítések. Felsőruhaként:  mantillát  sálakat  redingot vonalú

kabátokat viseltek. Férfi viselet A férfidivatot a kor női öltözködésének túlzásai érintetlenül hagyták. A férfiak öltözködése tovább egyszerűsödött, melyeknek igazán csak a szabása és az anyaga változott. Viseleti darabjaik az angol példát követték:  a pantalló, a talpallós nadrág háttérbe szorult, helyette talpalló nélküli, magasított derekú, egyszínű és csíkos, vagy kockás nadrágok terjedtek el. A nadrágokat nem vasalták az élére és nem hajtották fel. 146 változás igazán a felsőruházatnál volt megfigyelhető a frakk-ot lassanként felváltotta zakó (a zakó alja lerövidült és egyenesen záródott) és a zsakett = cutaway106, az utóbbit pedig idővel a szmoking107 váltott fel. A Gerokk-kabát és a fekete frakk fehér mellénnyel, kizárólag társasági öltözetté vált.  a mellény, melyről a színesség eltűnt  a fehér ing, melyet hímzéssel gazdagon díszítettek. Az 1860-as években általános

viseletté vált az öltöny, melynek a nadrágja, a zakója és a mellénye azonos színű és anyagú. Az ing továbbra is fehér volt és gyakran hímezték. A „Fatermörder-t” és a nyaksálat idővel kiszorította a keményített, levehető gallér és az előre elkészített nyakkendő. A férfiruha egyetlen színfoltja a nyakkendő maradt. A ruhadarabok a sportöltözékek hatására egyre kényelmesebbek lettek. Kedvelt színek: fekete, szürke, barna, kék. Új kabátformák jelentek meg az 1880-as években:  kétsoros ulsztert, hosszú, bő, öves felöltő  chesterfield: rejtett gombolású felöltő  paletot: derékra szabott felsőkabát  raglán: sportos, kényelmes kabát  Hajviseletek és fejfedők Férfi hajviselet: - a férfiak hajviselete egyszerű, oldalválasztékos frizura volt, rövid ápolt körszakállal, vagy bajusszal és barkóval kiegészítve. A borotvált arc, ezen időszakban nem volt divat - az 1850-es és az 1860-as években a

körszakáll egyre nagyobb lett. Férfi fejfedők:  fejfedőként a kezdetben hódszőrből, 1848 után selyemből készült cilinder 108  a kemény fejrészű, kicsi és merev karimájú, filcből készült keménykalap, vagy dinnyekalap.  a nyári öltözethez a férfiak és nők egyaránt lapos 106 A XIX. század utolsó harmadában és a XX század első felében elegáns nappali férfiviselet Fekete szövetből készült kabátja a felső gombtól hátrafelé ívelt, hátul a frakkhoz hasonló szárnyakkal. Nadrágja fekete-fehér tűcsíkos szövet. 107 A női kisestélyi párja. Kihajtóját és a nadrág oldalvarrását szatén díszíti Csokornyakkendővel, spanyolövvel és lakkcipővel viselték. 108 1848-tól már nem hódszőrből, hanem selyemből készült. 147 szalmakalapot, a canotiert (kanotyié) vették fel. Női hajviselet: - a második rokokó időszakában a női frizurák, ellentétben az eredeti rokokóval, laposak és kicsik voltak. A nők a

hajukat kettéválasztották, oldalt, pedig loknikba rendezték. - az 1850-es és az 1860-as években még jobban egyszerűsödött a frizura, a loknik eltűntek, a nők a hajukat kontyokba fogták, melyeket szalagokkal, virágokkal, gyöngyökkel, drágakövekkel, tollakkal és hajhálókkal díszítettek. Női fejfedők:  fejfedőként a főkötők helyett a kicsi tányérkalapok jöttek divatba.  a kontyos hajviseleteknél a kontykalap viselete terjedt el, melyet gazdagon díszítettek és a homlokon ferdén elhelyezve viseltek. Lábbelik A nők enyhén magasított sarkú bőrcipőt hordtak, de viseltek egy félmagas sarkú, fűzős, hímzett, vagy steppelt magas szárú cipőt. A szoknyahossz lerövidülésével a báli ruhákhoz a pumps-ot (pömpsz) vették fel, mely kivágott női cipő volt. Otthon papucsokat viseltek Napközben a férfiak is fűzött, vagy gombolt, magas szárú bőrcipőt hordtak, csak a társasági cipők szára volt valamivel alacsonyabb. Ékszerek

és egyéb kiegészítők A női viselet kiegészítője a kesztyű, a csipkés legyező, a kézitáska és a napernyő volt, melyek nélkül nem léphettek ki az utcára. Kedvelt volt a nők körében a drágakő – és gyöngyberakású medalionok és fülbevalók, kitűzők, drágakövekkel és gyöngyökkel kirakott karórák. A férfiviselet fontos kiegészítője a nyakkendőtű, a mandzsettagomb, a láncos aranyóra, a kesztyű és a sétapálca. 148 149 150 151 152 153 154 155 156 Magyarország viselete a XIX. században (Empire, biedermeier és romantika, második rokokó és a Gründerjahre) A nyugati divat felé való közeledés, II. József halálával megakadt, a fokozódó nemzeti tudatra való ébredés következteében megfigyelhető a nemzeti viselethez való visszatérés, mind a nők és mind a férfiak esetében megjelenik, a magyar szabású díszruha, azaz a díszmagyar109, mely 1830 után vált a romantika hatására a

nemzeti, rendi büszkeség kifejezőjévé. A szabadságharc leverése után, a Bach-korszakban is tüntetően magyar ruhát viseltek az emberek. Főleg a férfi divatban jelent meg a magyaros jelleg, s a juratusok = joghallgatók jártak elöl abban, hogy ez a mindennapi viseletben is elterjedjen. 1945-ig a díszmagyar elengedhetetlen lesz az arisztokrácia, a birtokos nemesség, a keresztény középosztály férfitagjainak ruhatárából. Férfi viselet  alsónadrág  szűk nadrág: a nadrág szabása és alakja továbbra sem változott, továbbra is szűk volt és a nadrágszárat gazdagon díszítették sújtásokkal, hímzésekkel és rojtozással. Az 1830-as években nyugati hatásra a pantallós nadrágot is viselni kezdik.  bő ujjú ,fehér vászon-, vagy selyeming, melynek nyakában fekete selyemkendőt viseltek. Az ing gallér típusaitól függően megkülönböztetünk Petőfi-, és Schillergallért. Kabátok, felöltők: ujjait ekkor már külön darabból és

vállban szabták. A korábban rövid dolmányok és menték meghosszabbodtak, a XVIII. Század végi formájukra hasonlítottak.  dolmány: 1817 óta atillának nevezték. Az attilában a XVII. századi szabott derekú dolmány élt tovább.110 A díszöltözetek atillája legtöbbször a mentétől eltérő, de azzal harmonizáló színű selyemszövetből varrták, melyeket változatos díszítésűek voltak, a neorokokó virág – és felhőmintáktól, a keleti palmettás és a neoreneszánsz rácsozatú motívumokig sok minden megfigyelhető volt, ám szabása a XIX-XX. században lényegében változatlan maradt. XIX század elején dúsan zsinórozott, szűk szabású, tölcséresen bővülő szoknyarésszel rendelkező, hosszú ujjú, selyembéléssel bélelt volt. A „kazincinak” nevezett változata is csak annyiban tért el, hogy a hosszú ujjra rátettek 109 A díszruhákba beledolgozzák a család tulajdonában maradt régebbi ékszereket, ruhadarabokat Ezt

viselték dísz- és nappali ruhaként, de ez lett az 1848/49-es forradalom Nemzetőrségének egyenruhája is, majd a honvédség uniformisának részévé vált, színe, négyszögű zsinórzata szigorú szabályok szerint alakult. 110 157 egy hasított, gombszárakkal összefogott rövidebb ujjat. Az „árpádka” az atilla rövidebb változata volt. Az 1840-es években már fél combig érő, derékban továbbra is karcsú, állógalléros atilla formája a XIX. századi szalonkabátokhoz vált hasonlóvá111 Dolmány derekán zsinór-, vagy ékkövekkel kirakott övet viseltek. Színe: fekete, barna, szürke, bordó és molnárkék színű változata is előfordult, azonos színű, vagy fekete zsinórozással. Alapanyaga: selyem, posztó, bársonyszövet, gyapjúposztó.  mente: hosszabb volt a dolmánynál, térdig ért. A mente szőrmebélése, csipke díszítése és aranyhímzése eltűnt, de a széleit továbbra is többnyire prém szegélyezte, illetve a zsinór

és a sújtásdísz vált általánossá, melyet a mente anyagával egyező színű, selyem-, ezüst-, vagy aranyszínű fonalból kötöttek. A mentének több típusa létezett, a zrínyi a magas állógallérú, a csokonai a prémszegélyes, a buda a téli, hosszú és szőrmével bélelt változata volt. A deák, vagy a deákszűr állógalléros változatát Széchényi-szűrnek nevezték. Alapanyaguk a mentéknek: bársony Színeik: kék, csontszín, bordó, szürke, fekete. Az 1820-30-as években a XVIII. századi mentetípusok mindegyikét viselték, azonban a század közepére egyeduralkodóvá válik az a típus, melynek divatja a XX. században is megmaradt A frakkmentére jellemző karcsú szabás megszűnt, a menték elejét nem karcsúsították, többnyire trapézosan bővültek, két elejük, pedig összeért. Az ujjak ívelt karöltővel készültek, tölcséresen bővültek és a kar felső részén hasítottak voltak. A mente hátát, ahogy a XVII. században,

ívelt szabásvonallal karcsúsították A XIX század végére ismét egyre szűkebbre szabják és elsősorban a parnyókán viselik. Hétköznapi viselet: pantallós nadrágból, Vatermörder-gallérú vászon, vagy selyemingből, az ing nyaka köré tekert nyaksálból, mellényből és a szalonkabátból állt. A díszmagyar egyszerűbb, kevésbé díszített, többnyire fekete változata az 1848/49-es szabadságharc után, a Bach-korszakban terjed el Bocskai-viselet néven. Női viselet 1790-től pedig egyre magyarosabb formájúvá váltak a viseleti darabok. A francia forradalom után, a napóleoni időkben, a magyar díszruha viszont teljes mértékben a francia empire ruhák = chemisek szabását veszi át, mely hatására megjelent a mély dekoltázs és a díszesen hímzett uszály. Az antik hatás elérésének érdekében, finom könnyű szövetekből készítették a viseleti darabjaikat, így lágy redőzésű muszlinokat, áttetsző selymeket viseltek, mert a

redőzés hullámzása fontossá vált ebben az időben. Végül az átlátszó muszlint felváltotta a még áttetszőbb tüll, majd széles körben elterjedt a pamut. 111 Ezt a típust viselte Petőfi kihajtott gallérú fehér inggel. 158 A női öltözködésben a megelőző korszakok fűzős, panieres, kényelmetlen öltözéke után fellendülést jelentett a görög-római formákra emlékeztető chemise viselete, mely a forradalom idején jelent meg és terjed el viselete. Hazánkban elsősorban a díszruhák veszik át a chemise formai elemeit. A ruhaderék és a szoknya itt már egy darabból készült, így alakult ki az ingruha = chemise, a könnyű, áttetsző muszlinból, vagy tüllből készült övvel megkötött uszályos ingruha, mely az előző korokban még alsóneműnek számított. A chemise dekoltázsa ebben a korban nagyon mély volt, a ruha derékrésze pedig közvetlenül a mell alá került, így a terhes nő sziluettjét kölcsönözve a viselőjének.

Nem ok nélkül nevezték, ezt a viseletet terhes, vagy állapotos divatnak is. A nagy dekoltázsokat húzható szalagok tartották A dekoltázs idővel egyre többet mutatott a mellekből, amelyeket egyre magasabbra emelt a közvetlenül alattuk lévő öv. Az öv vonalát gyakran vörös szalaggal (écharpe) hangsúlyozták. A finom, áttetsző ruhák érvényesülése végett lemondtak a túldíszített alsóneműkről, helyette a chemise alatt télen egy testszínű „ingnadrágot, trikót” viseltek. A chemisre sokáig nem kabátot, vagy köpenyt vettek fel, hanem kasmírstólákat, vagy hosszú lelógó sálakat. A ruhák díszítését virágfüzérek, cakkos rátétek, „farkasfog” és a sok fodor adta. A széleket hímzett bordűrök díszítették A ruhák színe antik hatásra túlnyomórészt fehér színű volt, kivéve az estélyi ruhákat. Az 1810-es években a chemise szögletes dekoltázsa kisebb lett, melyet egy magasan felálló csipkegallérral egészítettek

ki. A mély dekoltázs, csak a hivatalos udvari öltözéknél maradt meg. Az uszály eltűnt, a csipkével és fodrokkal díszített ruhák rövidebbek lettek, melyek már csak a bokáig értek. Az ruhák ujjai változatos hosszúságúak lettek, a hosszú ujj mellett elterjedt a rövid, puffos ujj, az ilyen típusú ruhákhoz, pedig hosszú szárú kesztyűt vettek fel. A ruha derékvonala még mindig a mellek alatt helyezkedett el, azonban előfordult, hogy a chemise felsőrészét külön szabták a szoknyától és így egy testhez simuló corsage (korzázs) alakult ki. A ruhák ismét színesebbek lettek, de továbbra is az antikizáló fehér szín dominált Az 1820-as években a korábbi empire ingruhák = chemisek háttérbe szorulnak. A női viselet elemei:  selyem -, vagy pamutharisnya  bugyogók = alsónadrágok  fehér ing, vagy ingruha  fűző  felsőruha: felületét csipkével, arany – vagy ezüst paszománnyal gazdagon díszítették. A felsőruha a

szoknyából, a ruhaderékból, mely a vállfűző és az ingváll összeolvadásából jött létre és a kötényből állt. 159 Az 1830-as évektől egyre több alsó szoknyát vettek fel a felsőruha alá. A szoknyák egyre bővebbekké, szélesebbekké és harang alakúvá váltak. Az 1850-es években az alsószoknyák helyett jelent meg a harang alakú lószőr-, majd fémabroncsos abroncsszoknya = panié, az 1870-80-as években pedig a turnőr, melyek formailag az európai divathoz igazítják a női viseleti darabokat. Női ruhák alapanyaga: brokátok, selymek112. Felsőkabátok, felöltők:  pelerines köpeny: prémmel bélelték, vagy szegélyezték.  mente: posztóból készítették, prémmel szegték, vagy bélelték. Leányok többnyire félvállra vetve viselték.  huszárdolmány 112 Téli ruhák esetén, a két selyemszövet rétege közé vattaréteget varrtak, illetve használtak rásaposztót is, mely fésűsgyapjúból készült, sávolykötésű,

festett és enyhén bolyhozott felsőruházati szövet volt. 160 Lábbelik Női:  hímzett csatos, lapos sarkú bőrcipő  szattyán-, kordován-, vagy birkabőrcsizma Férfi:  szattyán, vagy birkabőrből készült piros és sárga színű csizma, elöl térdig felhúzódó hegyes végződéssel  bőrcipők  a jobbágyok többnyire bocskort viseltek, csak a tehetősebbek hordtak bőrcsizmát. Hajviseletek, fejfedők Férfi: a férfiak a kor ideáljának megfelelően rövid hajat, melyhez bajuszt és körszakállat (Petőfi-, vagy Kossuth-szakállat) viseltek.  visszahajtott szélű magas, prémszegélyű bársony-, posztó-, vagy nemezsüveget viselték, mely továbbra is tollforgóval rendelkezett.  pörge-kalap  kalpag  Kossuth-kalap  kucsma Női: hosszú hajukat a XIX. század első felében ketté választották, kétoldalt loknikba, vagy változatos formájú kontyokba fogták, a XIX. század második felében pedig, hullámosított hajukat

lazán feltűzték.  az asszonyok hímzett, vagy aranycsipkés, vagy arany- ezüsthímzésű főkötőt, a leányok virágkoszorús pártát  tollforgós posztó-, bársony-, vagy nemezsüveget viseltek. Új elemként jelenik meg a fátyol Ékszerek és egyéb kiegészítők A női és férfi ruhákat islóggal113 díszítették. A nők és a férfiak ebben a korszakban is sok ékszert viseltek: násfa114, boglár115, karkötő, övcsatok, gyűrűk, pártát rögzítő ékszeres tűk, csüngők, gombok, pitykék116.  férfi viselet kiegészítők: veretes, csatos övek, mentekötő, kardkötő117, kesztyű, sétapálca, dohányszelence, zsebóra.  női viselet kiegészítői: hímzett keszkenő118, legyező, muff, ridikül, gyűrű, nyaklánc. 113 Lencsenagyságú rézkarika, melyet az ingek díszítésére használtak a XVII. századi magyar viseletben Nyakba akasztva, láncon függő aranyékszer. 115 Aranyból készült, ékköves, színes zománcos díszek, vagy

gombok, melyeket a ruhára varrtak. 116 Ezekben illatszereket tartottak. 117 A sálöv helyébe zsinórkötegekből összesodort széles öv került. 118 A halottak kezébe is ezt adták. 114 161 162 163 164 165 166 167 168 Szecesszió, Jugendstiel viselete (1890-1920) A szecesszió viseletét a formák sokfélesége és az anyagok különbözősége jellemezte. A tudomány és a technika nagymértékű fejlődése az életmód változását is eredményezte. Céltól és alkalomtól függően változott a női és a férfi ruházat anyaga, színe és szabása. A szecesszió viseletének jellemzői:  céltól, alakalomtól függő, azaz foglalkozásnak, sportnak és a szabadidős tevékenységnek megfelelő viseleti darabokat készítettek  az orvosoktól, művészektől és a női egyletektől kiinduló reform és emancipációs törekvések nemcsak a női divatot próbálták kialakítani, hanem a nő társadalmi pozícióját is emelni

akarták. A szüfrazsettek emancipációs mozgalma, valamint az orvosok törekvései, a célszerű, egészséges ruházatot akarta megvalósítani s nők számára  a századforduló reformdivatja leegyszerűsítette a formákat, de ugyanakkor élénkebb színeket és új dekoratív mintákat hozott. Ezt a stílust a lágy, lendületes vonalak, egyszerű, természetet idéző színek és az anyag adottságainak megfelelő megoldások jellemezték.  a párizsi társasági életre és divatra nagy hatást gyakorolt Gyagilov orosz balettja és Leon Bakst jelmeztervező keleties ruhakollekciója.  az 1906-ban induló „Tulipán mozgalom” népszerűsítette a polgári öltözködésben a népi csipkeművészetet. pl: kiskunhalasi, csetneki csipke.  Paul Poiret119 munkássága is meghatározó volt, aki elsősorban a Napóleon korabeli és az ókori ívelt, lágy formákat és a keleti formákat részesítette előnyben. Egyedi gyártású szöveteket készített. A szövetek

mintáit Raoul Dufy (raul dufi) festőművész tervezte, a grafikáit Georges Lepape (zsorzs löpáp) készítette. Poiret terveiben megváltoztatta a női sziluett vonalvezetését, kialakítva a „halvonalat”. A hagyományos merev fűzőt hosszabb, gumis változatra cserélték fel. Poiret nevéhez fűződik a „bukj el szoknya”, a buggyos kialakítású palazzonadrág, illetve a modern melltartó megalkotása.  jeles divattervezők még: Mariano Fortuny, Jacques Doucet, H. C Doeuillet, Jeanne Paquin 119 Az első világháború előtti korszak legtehetségesebb divattervezője volt. Nemcsak új sziluettet alkotott, hanem elsőként épített ki egy divatbirodalmat is. 1911-ben parfümgyárat alapított (Rosine márka), mely hatására elterjedt, hogy minden nagyobb divatház saját parfümöt is készített. Berendezett egy műhelyt, ahol az általa tervezett divat stílusához illő anyagokat, bútorokat és más dekorációs tárgyakat is készített. Divatbemutatóit

társadalmi események rangjára emelte és ő tette először körutazást manökenjeivel Európában és az USA-ban. Kialakította a divat előállításának és elterjesztésének modern vállalati stratégiáit és marketingjét. Színt hozott a divatba, a korábbi mályva, szürke, halványkék helyett az élénk vöröset, sárgát, zöldet, barnát favorizálta. Ruháit hímzésekkel, flitterekkel gazdagon díszítette. 169 Női viselet Az 1890-es években:  selyemharisnya  bugyogók  alsóing, alsóruha  a hölgyek körében még mindig nagy divat a karcsúság. A vékony derekat és a divatosan keskeny csípőt hosszú fűzővel alakították ki.  elsőruha: kedvelték a karcsú szoknya sziluettet, egy elől keskeny, hátul pedig redősen uszályos, lépcsőzetesen szabott harangszoknya jött divatba, amely a csípőnél szűk volt, térdtől lefelé, pedig egyre bővült. A selyemből készült, fodorberakásos szoknyabélés és alsóruha eredményezték

a szoknya terjedelmességét, és az akkoriban divatos zörgését. A hosszú és csúcsosan elkeskenyedő felsőrész = ruhaderék, mely idővel bolerószerűvé vált, a nappali öltözékben mindig magasan és gyakran a hátközépen záródott, többnyire állógallér díszítette. Az idők során blúzszerűvé vált és csipkebetétekkel díszítették. Kedvelték a nagy bő ujjakat, különösen a buzogányujjat. A derék kiemelésére gyakran hordták a szoknyát, vagy a felsőrészt egy övvel.  kosztüm: állandó ruhadarabbá vált, férfias szabású zakójával.  egyenes, vagy karcsúsított kabátok szorították ki a köpenyeket. Az öltözetet gazdagon díszítették zsinórral, szalagokkal, csipkékkel, egyszerű hajtásokkal. Az öltözékekre a sötét, matt, világos és természetes színek voltak jellemzőek. Kedvelt anyagok: gyapjú, lenvászon, selyem, csipke. Az 1900-as években: ekkor jött divatba a princess-szabás, mely hatására a nagyon hosszú

és bő ujjak leszűkültek. A testet és a csípőt fűzővel olyan egyenes vonallá húzták össze, és a melleket olyannyira hangsúlyozták, hogy a test oldalról egy Sformára hasonlított. A szoknya, csípőtől bővült és uszállyal rendelkezett.  a reformruha, mely a válltól, illetve a melltől lágyan leomlott a földig, az egészségtelen divat ellenhatása akart lenni, de csak kisestélyi ruhaként viselték.  a nappali öltözetben a derékvonal egyre feljebb került és már nem fűzték olyan szorosan be. Az 1910-es években:  szoknyák olyan szűkeke lettek, hogy alig tudtak járni benne, ez volt a „bukj el szoknya”, de ugyanolyan kevés sikerrel járt, mint a nadrágszoknya, melyet a kerékpározáshoz alakítottak ki.  megjelennek a taylor made (télor méd) kidolgozású kosztümök: a női kosztümök angolos szabást, a klasszikus zakó eleje szerinti kidolgozást jelenti. 1914-től: a nappali divatban, a bokáig érő egyenes szoknya, a gyakran

redőzött tunikaszerű felsőköpeny és a blúzszerű 170 felsőrész volt jellemző. Az extravagáns estélyi divatra a keletise stílus hatott Férfi viselet A férfi divatot továbbra is az angol divat határozta meg, visszafogott színek, praktikus formák jellemezték. (fekete, sötétszürke, barna)  keskeny szárú, bokáig érő és elkeskenyedő nadrágnak hajtókája és vasalt éle lett. Népszerűek lettek a golfnadrágok.  a mellény  a fehér vászon-, vagy selyeming, melyet hímzéssel gazdagon díszítettek. Felsőruházat:  mérsékelten karcsúsított, magasan záródó zakójú öltönyt hordtak  szalonkabát (Gérokk-kabát)  szmoking társasági öltözet lett. A frakk továbbra is a nagy hivatalos esti társaságok öltözete maradt.  zsakett (francia), cutaway (angol)  kétsoros ulsztert, hosszú, bő, öves felöltő  chesterfield: rejtett gombolású felöltő  paletot: derékra szabott felsőkabát  raglán: sportos,

kényelmes kabát Hajviseletek, fejfedők: A század elején a hölgyek hullámokba rakott gömbkontyos, japán hatású frizurákat viseltek.  a frizuraépítmények növekedésével, megnőttek a kalapok méretei is, megjelentek a „kocsikerékké” fejlődött kalapok, melyeket gazdagon díszítettek tollakkal, virágokkal, szalagokkal és csokrokkal.  1917-től megjelentek a harangkalapok (cloche) Az urak rövid, egyenesre vágott, oldalra, vagy hátrafésült frizurákat viseltek. Alakalomtól függően viselték:  nyúlszőr, vagy nemezkalapot  keménykalapot  cilindert  canotier: egyenes karimájú, merev, lapos szalmakalap.120 Lábbelik Női lábbelik:  a szoknya rövidülésével a cipő a női divat központjába került. A félszárú cipőket lassan kiszorította a kiszabott félcipő a 120 Canot, csónak szóból származott. Ausztriában és Magyarországon Alexander Girardi (1850-1918) színész után zsirardi-kalapnak nevezték. 171

pumps-ot (pömpsz), mely hegyes formájú, félmagas, karcsú sarkú121, rüsztpánttal díszített cipő volt. Férfi lábbelik:  sötét színű fűzős, vagy gombos bokacipőket viseltek, télen kamáslival.  lakkcipő volta az esti társasági öltözet általános viselete. Ékszerek és egyéb kiegészítők A női viselet kiegészítője a kesztyű, a csipkés legyező, a kézitáska, a napernyő, a muff, boa (szőrméből és tollból), a sétapálca. Kedvelt volt a nők körében a drágakő – és gyöngyberakású medalionok és fülbevalók, kitűzők, drágakövekkel és gyöngyökkel kirakott karórák. A férfiviselet fontos kiegészítője a nyakkendőtű, az ing- és mandzsettagombok, a láncos aranyóra, a kesztyű, a díszzsebkendő, a karóra és a sétapálca. 121 XIV. Lajos korabeli rokokó sarok 172 173 174 175 1920-as évek divatja (Art deco) Az art deco = díszítőművészet mintáival az iparművészetben, a textiltervezésben és a

belsőépítészetben jelent meg.:  geometrikus, organikus motívumai a szecesszióval mutatnak hasonlóságot  ideológiájában a kézműves munkák nagy szerepet játszottak Az 1924-29-ig tartó éveket, „aranyló húszasoknak” is nevezik, ugyanis ekkor szórakozással próbálják elviselhetőbbé tenni az inflációt, a munkanélküliséget. A női egyenjogúság bevezetésének hatására, egy új tárgyilagosabb nőtípus alakult ki, mely az öltözködésben is megjelent:  eltűnik a fűző  lemondanak a nők a nőies formák hangsúlyozásáról pl.: egyszerű szabás, rövid szoknya megjelenése  hétköznapi ruházat lett a praktikusabb és kényelmesebb, a társasági öltözet viszont élénk színű, extravagáns díszítésű volt és látványos anyagból készült.  új női alsóruha jelent meg, a trikó-kombiné  színház- és a filmsztárok váltak a divat meghatározójává Jeles divattervezők: 1, Gabrielle Chanel:  letisztult

vonalú, funkcionális nappali ruhák és a fantázia ékszerekkel (bizsu) díszített ruhák tervezője volt  Chanel-kosztüm  kalapok  rakott szoknya  „I” vonalú ingruha  bő női matróznadrág  parfümje No 5  kedvenc alapanyaga a kötött dzsörzé az 1920-as években, melyből korábban fehérneműt készítettek, később kosztümjeinek alapanyaga a tweed volt.  állandóan változó hajviseletével is divatot teremtett 2, Jeanne Lanvin (Zsán lanven): elegáns és romantikus ruhákat készített. 3, Jaen Potou: Női viselet Az 1920-as évek női ideálja a „fiús hölgy” = garconne  harisnya  alsónemű  trikó-kombiné 176  elterjedtek a tunikaszerű Charleston ruhák = ingruhák, melyek egyenes szabásúak voltak, a melleket és a derekat nem emelték ki. A hétköznapi ruháknak és a társasági ruháknak a szabása megegyezett, csak a dekoltázsa volt nagyobb, illetve a díszítése erőteljesebb az utóbbinak. 1924-ben a

szoknya már csak térdig ért, 1927-ben pedig térd fölé. Az évtized végére a ruházat ismét követni kezdte a test vonalát és a szoknyák a lábikráig hosszabbodtak meg. Elterjedt a harántirányú szabás, redőzet, fodrok, aszimmetrikus, cakkos szegélyek. - nyakkivágások típusai: hegyes, kerek, csónak - ujjtípusok: raglán, dolmány, kimono - alapanyagok: gyapjú-, selyemdzsörzé, kreppzsorzsett - ruha színei: smaragdzöld, kénsárga, királykék, bíbor Az estélyi ruhák felületét gazdagon díszítették rojtokkal, gyöngyökkel, flitterekkel, szalagokkal, hímzésekkel, szőrmékkel. A kosztümök viselete általánossá válik Megjelenik a kötött jumper, pulóver. Férfi viselet      alsónemű trikó selyem, vagy vászoning mellény, melyet napközben a pulóver helyettesített nadrág: a hajtókás nadrágok derékvonalát magasra emelték, a szárait bően szabták ki.  öltöny: kezdetben a kabát eleje merevített volt, magas

derékkal rendelkezett és egysoros gombolású volt, a nadrág pedig lefelé szűkült. 1925-től az öltöny zakójának szabása karcsúbb lett és nem voltak olyan merevek sem. A nadrágszárak mindenütt egyformán bővek voltak. 1929 körül széles válltömés került az 177 enyhén karcsúsított és a csípőn megülő zakóra, melyhez bő egyenes szabású alul visszahajtott nadrágot vettek fel. A férfiak hétköznapi viselete praktikus, komoly, vagy sportos volt. Az anyagok visszafogott színűek, de változatos mintázatúak: kockás, csíkos, aprómintás voltak. A golfnadrágot és a sportzakót már nem csak sportoláskor, hanem hétköznapi viseletként is hordták. Felsőkabátok:  cutaway = levágott: XIX. század elején elöl lekerekített lovaglókabát a XX században, mely valójában a frakkhoz hasonlít  szmoking  frakk  stresemann122: hivatalos eseményeken viselt öltöny, mely sötét zakóból és csíkos nadrágból állt. Hajviseletek,

fejfedők A hölgyek egyenesre fésült, vagy hullámos zselés bubifrizurát viseltek. Fejfedőként:  homlokba húzott kerek tetejű kis karimás, harangszerű kalapot viseltek = csöbörkalap(closhe)  tolldíszes turbán A férfiak rövid, középen elválasztott frizurájukat zselével simították le. Fejfedőként:  nemezkalapot  homburg-ot: elegáns csíkos kalap, elnevezését előállítási helyéről Bad Homburg-ról kapta  sportos sapkákat viseltek. Lábbelik A nők hegyes orrú, félmagas sarkú, csatos és elegáns pumps cipőket mellett lapos sportos félcipőket is hordtak A férfiak bokáig érő cugos cipők mellett bőr félcipőket viseltek, melyet télen kamáslival egészítettek ki. Kiegészítők Kesztyűk, sálak, esernyők, kalapok, sétapálcák. Férfiak nyakkendőt, karórát, pecsétgyűrűt, a nők pedig gyöngyláncokat, karórákat, fülbevalókat, bizsukat hordtak az igazi ékszerek mellett kiegészítőként. 122 Gustav Stresemann

külügyminiszterről kapta a nevét. 178 Felhasznált irodalom I. Magyar nyelvű feldolgozások 1. Bader Andor: A nő I Biológiai szerepe a társadalomban az őskortól a reneszánszig Bp., 1964 ; II. Biológiai szerepe a reneszánsztól a XVIII századig Bp, 1971 2. Baudot, Francois: Divat a XX században Bp, 2000 3. Beck, Ulrich: Túl renden és osztályon? Társadalmi egyenlőtlenségek, társadalmi individualizációs folyamatok és az új társadalmi alakulatok, identitások keletkezése. In: Angelusz Róbert (szerk.): A társadalmi rétegződés komponensei Budapest Új Mandátum. 1999 418-468 4. Beniczki Irma – Kuliffay Edéné: Furcsaságok a divat történetéből Bp, 1927 5. Besson, Jean – Louis: Katonai uniformisok könyve Bp, 1999 6. Biedermann, Hans: Szimbólumlexikon Bp, 1996 7. Bíró Ferencné - Csorba Csaba: Évezredek hétköznapjai Élet a középkori Európában és Magyarországon. Bp, 1983 8. Bourdieau, Pierre: Különbségek és

megkülönböztetések In: uő: A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelése. Budapest Gondolat Kiadó 1978 136-150 9. Broby Johansen, Rudolf: Az öltözködés története Bp, 1969 10. Cser Andor: Művészetek és öltözetek története Veszprém, 2001 11. Cser Andor: Divatkorkép Reggeltől estig és azon túl Bp, 2000 12. Csipes Antal: Divattükör Budapest Osiris Kiadó 2006 13. Deákfalvy Sarolta: Viselettörténet Bp, 1967 14. A divat története a XVIII-XX században A Kyoto Costume Institite gyűjteménye [s.l], [én] 15. Divatmarketing füzetek 1 Öltözködéstörténet Bp, 1996 16. Dizseri Eszter: Zsindelyné Tüdős Klára Bp, 1994 17. F Dózsa Katalin: Letűnt idők, eltűnt divatok 1867-1945 Bp, 1989 18. F Dózsa Katalin: A női divat változásai 1850-1895 között Folia Historica 6 Budapest, 1978. p 79-161 19. F Dózsa Katalin – Hegyiné Déri Erzsébet (szerk): Párizs és Budapest a divat tükrében 1750-2003. Budapest Budapesti Történeti Múzeum 2003 113-118

179 20. F Dózsa Katalin: A rendi nemzettudat szimbóluma, a díszmagyar In: Magyarok Kelet és Nyugat között. A nemzettudat változó jelképei Tanulmányok (Szerk: Hofer Tamás.) Bp, 1996 155-165 21. Domanovszky Endre: Korok ruhái Bp, [én] 22. Ember Mária: Úrhímzés Bp, 1981 23. Ék Erzsébet: Magyarországi viseletek a honfoglalástól napjainkig Bp, 1994 24. Faragó Ilona: Az öltözködés ábécéja Bp, 1977 25. Faragó J – Nagy J – Vámszer G: Kalotaszegi magyar népviselet Bukarest, 1977 26. Fáy Aladár: A magyarság díszítő ösztöne Bp, 1994 27. Fél Edit: Népviselet Bp, 1962 28. Fél Edit: A női ruházkodás Martoson In: Néprajzi Értesítő Bp, 1942 29. Fél Edit: Magyar népi vászonhímzések Bp, 1976 30. Félre gatya, pendely Látható és láthatatlan a magyar népviseletben Kiállítás a néprajzi, Múzeumban 2002. május 31 – szeptember 29 Bp, 2002 31. Flórán M – Urai E: Magyar népviseletek Bp, 1980 32. Franczia tűkör In: Magyar

Hírmondó Bp, 1987 33. Gábor Kálmán: A középosztály szigete Szeged Belvedere Meridionale 2000 34. Gáspárné Dávid Margit: A divat története Erkölcsök, szokások, viseletek 1480-1765 Renaissance – Barok – Rokokó. I ; 1765-1920 II Bp, 1923- 1924 35. Gazda Klára: Székely népviselet Bp, 1999 36. Gömbös Tamás: A szerzetes és lovagrendek címerei és viseletei A protestáns egyházak jelképei, a szentek jelképes ábrázolása címerekben. Bp, 199[?] 37. Gidel, Henry: Coco Chanel Bp, 2002 38. Hebdidge, Dick: A stílus mint célzatos kommunikáció In: Replika 1966 21-22 181197 39. Hradil, Stefan: Régi fogalmak és új struktúrák Miliő-, szubkultúra- és életstíluskutatás a 80-as években In: Andorka Rudolf - Hradil, Stefan - PESCHAR, Jules L (szerk.): Társadalmi rétegződés Budapest Aula Kiadó 1995 347-387 40. Héjjné Détári Angéla: Régi magyar ékszerek Bp, 1980 41. Herman Ottó: A magyar nép arca és jelleme Bp, 2001 42. Hofer Tamás – Fél

Edit: Magyar népművészet Bp, 1975 43. Hoppál Mihály – Jankovics Marcell – Nagy András: Jelképtár Gyula, 2004 44. Imreh Zoltánné: Korok és divatok I-II Bp, 2001 45. Keffe, Linda O”: Topánok, szandálok, papucsok parádéja Bp, 2001 180 46. Kennedy Tom: A Dior A divat nagyhatalmai Bp, 1998 47. Klaniczay Gábor - S NAGY Katalin (szerk): Divatszociológia Budapest Tömegkommunikációs Kutatóközpont. 1-2 Kötet 1982 48. Klaniczay Gábor: Ellenkultúra a hetvenes-nyolcvanas években Budapest Noran Kiadó. 2004 17-42 49. Kybalová, Ludmila – Herbenová, Olga – Lamarová, Milena: Képes divattörténet Bp, 1974. 50. A Kyoto Costume Institute gyűjteménye A divat története a 18-20 században Bp, 2003. 51. Kővári László: A magyar családi közéleti viseletek és szokások a nemzeti fejedelmek korából. Pest, 1860 52. Kósa László: Magyar művelődéstörténet Bp, 1988 53. Kós Károly: Moldvai csángó népművészet Bukarest, 1981 54. Kós Károly:

Kalotaszeg Bukarest, 1926 55. Kresz Mária: Magyar parasztviselet Bp, 1956 56. Sz Kürti Katalin: Régi debreceni családi képek Hajdú-Bihar megyei Múzeumok Közleményei 48. Debrecen, 1987 57. László Emőke: Viseletek Történet és restaurálás Bp, 1982 58. Lehnert, Gertrud: Divat Bp, 2002 59. Lengyel Gyöngyi: Népi kézimunkák Bp, 1978 60. Lőrincz László: Életmódtörténet I-II Őskor-ókor, Középkor Bp, 1997 61. Macskássy Izolda: Kicsi Berta nagyanyám és Édesanyám szép ruhái, ételei és intelmei. Bp, 2003 62. Magyar néprajz IV kötet Népi kézművesség (Szerk: Balassa Iván) Bp, 1997 63. Magyar néprajz III kötet Életmód (Szerk: Balassa Iván ) Bp, 1992 64. Magyar néprajzi lexikon I-VI kötet Bp, 1979 65. Malonyai Desző: A magyar nép művészete I-V Bp, 1922 66. Mary Spillane: Stíluskalauz Bp, 1997 67. Mialkovszky Erzsébet: Korok, divatok Bp, 1978 68. Mojzsis Dóra: A régi magyar öltözködés Bp, 1988 69. Morley, Jacqueline: Ruhák Az

öltözködés története In: Az idő műhelyében Bp, 1994. 70. Müller Róbert: Ékszer és viselettörténet Keszthely, 1987 71. Nádai Pál: Asszonyi pompa Bp, 1926 181 72. Nagy Géza – Nemes Mihály – Tompos Lilla: A magyar viseletek története Bp, 2002 73. Nagy László: Öltözékek és hajviseletek az ókortól a napjainkig Dunaszerdahely, 2002. 74. Nemes Mihály: A magyar viseletek története Bp, 2002 75. Ne sajnálja a száját kinyitni Társadalmi szokások a nyelvkönyvek tükrében In: Magyar tallózó. Bp, 1978 76. Ortutay Gyula: Kis magyar néprajz Bp, 1966 77. Öltözködés Az ősi ágyékkötőtől és a római tógától a krinolinon át a nagy divatszalonok világáig. In: Szemtanú Bp, 2001 78. Ötvös Nagy Ferenc: Zománcművesség Scolar Kiadó, Bp, 1997 79. Pallosné Varga Zsuzsa: Hon – és népismeret Magyar népviseletek egykor és ma Munkatankönyv I-II. Pomáz, 2001 80. Peacock, John: Nagy kosztümös könyv: Képes divattörténet az ókortól

napjainkig Bp., 1992 81. Peacock, John: A XX század ékszerei Bp, 2004 82. Piras, Claudia – Roetzel, Bernhard: Az örök nő A klasszikus női divat kézikönyve Bp., 2003 83. Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI és XVIII században I-III Bp., 1986 84. Régiségek könyve (Szerk: Voit Pál) Gondolat, Bp, 1983 85. Régi erdélyi viseletek Viseletkódex a XVII századból Bp, 1990 86. Régi magyar öltözködés Viseletek, dokumentumok és források tükrében In: Magyar Hírmondó. Bp, 1988 87. Régi magyar ruhák In: Officina Képeskönyvek Bp, 1938 88. Schiffer Miklós: A stílusos nő Bp, 2002 89. Szendrei János: A magyar viselet történeti fejlődése Bp, 1905 90. Szentgyörgyvölgyi Péter: Viselettörténeti nyomozás egy századfordulón készült fénykép alapján. [sl], 2000 91. Szilvitzky Margit: Az öltözködés rövid története Bp, 1970 92. Szilvitzky Margit: A farmertől az ünneplőig Az öltözködés és a kreativitás Bp, 1982 93.

Szilvitzky Margit: Öltözködés, divat, művészet I kötet Ókor, középkor Bp, 1976 94. Szimbólumtár – Jelképek, motívumok az egyetemes és a magyar kultúrából Bp, 1997. 182 95. Simmel, Georg: A divat In: uő: Válogatott társadalomelméleti tanulmányok Budapest. Gondolat Kiadó 1973 473-507 96. Tárgyalkotó népművészet (Szerk: Bellon Tibor – Fügedi Márta) Bp, 1988 97. Tompos Lilla: Magyar hagyományok az öltözködésben Bp, 1994 98. Tompos Lilla: Díszmagyar Bp, 2004 99. Valuch Tibor: A lódentől a miniszoknyáig A XX század második felének magyar öltözködéstörténete. Bp, 2004 100. Vay Sarolta: Régi magyar társasélet. In: Magyar Hírmondó Bp,1986 101. Varga Marianna: Magyar népviseletek régen és ma. Bp, 1982 102. Végh Judit: A békési múzeum főkötőgyűjteménye. Békés, 2000 103. Zsolt Péter: Divatszociológia. Budapest Pro Die Kiadó én 104. Wisniewski, Claudia: Divatlexikon, Bp., 2000 II. Idegen nyelvű

feldolgozások 1. Battersby, Martin: Art deco fashion, French designer 1908-1925 New York, 1974 2. Boehn, von Max: Die Mode Eine Kulturgeschichte vom Mittelalter bis zum Barock I München, 1986. Die Mode. Eine Kulturgeschichte vom Barock bis zum Jugendstil II München, 1982. 3. Brost, Harald: Kunst und Mode Eine Kulturgeschichte vom Altertum bis heute Stuttgart, 1984. 4. Bruh, Wolfgang – Tilke, Max: Kostümgeschichte in Bildern Tübingen, 1955 5. Blum, Stella: Victorian fashions and costumes from Harper’s Bazar 1867-1898 New York, 1974. 6. Blum, Stella: Everyday fashions of the twenties New York, 1981 7. Barbier, George: Parisiae costume plates 1912-1914 New York, 1982 8. Boucher, Francois: Historie du costume New York, 1967 9. Black, J Anderson – Garland, Madge: A history of fashion London, 1975 10. Bradfield, Nancy: Historical costumes of England London, 1938 11. Braun – Schneider: Historie costume in pictures New York, 1975 12. Cunnington, Willett: The perfect Lady London,

1948 13. Doreen, Yarwood: The Encyclopaedia of world costume London, 1978 183 14. Deslandres, Yvonne – Müller, Florance: Histoire de la mode au XX siede Paris, 1986. 15. Laver, James: A Concise History of Costume London, 1969 16. Hansen, Henny Harald: Histoire du costume [sl], 1960 17. Köhler, Brune: Allgemeine Trachtkude Leipzig, [én] 18. Köhler, Karl: Die Entwickelung der Tracht in Deutschland wahrwend des Mittelaters und der Neuzeit. Bp, 1877 19. Laver, James: Englisch costume of the Eighteenth century London 1945 20. Racinet, Auguste: The complete costume history (Vollstandige Kostümgeschichte – Le costume historique) 21. Sitwell, Sacheverell: Galerry of fashion 1790-1822 London, 1949 22. Sronková, Olga: Die Mode der götischen Frau [sl], 1954 23. Tcherviakov, Alexandre F – Lagerfeld, Karl: Fans From the 18 th to the Beginning of the 20 th. Century Brurnemouth, 1998 24. Thiel, Erika: Geschichte des Kostüms Die europaische Mode von Anfangen bis zur Gegenwart.

Berlin, 1968 184