Művészet | Művészettörténet » Sallay István - Életmód a középkori Magyarországon

Sallay István BDF – Európa 2000. – Művszerv Iévf 1fév Művelődés- és művészettörténet Tutor: Dr. Szála Erzsébet – művtörténész, egyetemi docens, főisktanár Életmód a középkori Magyarországon M átyás udvara, a reneszánsz korszak (házi dolgozat) Jelen tanulmányban a teljesség igényéne nélkül szeretnék átfogó képet adni a középkori Magyarország (V.sz - XVIsz A korszak a művészettörténetben 2 részre osztható; a középkori világkép és kultúra korára, mely az V-IX.sz-ig tartott, ill a XIV-XVIsz közötti reneszánsz korra A történelemben viszont hármas tagolást alkalmazunk; a korai középkort (V-XI.sz), a virágzó középkort (X-XIII.sz) és a késői középkort (XIV-XVIsz), életmódját illetően Vajon hogyan éltek elődeink azokban az években, mely korszakot az újkor szülöttje az elmaradottság jelzőjével illeti. Milyen vallást gyakoroltak, hogyan öltözködtek, milyen házakban laktak, mi került az

asztalukra, stb. az e korban élt embereknek, legyen az király vagy éppen alattvaló. Az említett időszakot vizsgálva ugyanakkor megállapítható, hogy a középkor egyik legjelentősebb időszaka Magyarországon, Hugyadi Mátyás uralkodásának idejére tehető. Éppen ez ért r agadom k i, a k özel ez er é ves i ntervallumból, a zt a n éhány év tizedet, m elyen keresztül keresztmetszetet adhatok a korról, mintegy tükröt tartva mai kultúránk felé is. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy csak azok a viszonyok maradhatnak fenn tartósan a történelem során, amelyeknek megőrzésére a társadalomnak szüksége van. Mindenek előtt politikatörténeti aspektusból vizsgáljuk meg Hunyadi Mátyás (1443 körül – 1490) trónra kerülésének körülményeit. Erre az időszakra a trónviszály a legjellemzőbb. Háborúk, állóháborúk és kiegyezések váltogatják egymást, mely végig kíséri Mátyás életét is, aki Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet

másodszülött gyermekeként látta meg a napvilágot. Fivérével együtt, - Hunyadi Lászlóval - a király, 1457 tavaszán elfogatta. László ellen hűtlenségi pert indítottak, elítélték és kivégezték, majd VLászló fogolyként magával vitte Mátyást Prágába. A király 1457 novemberében bubópestisben meghalt Ez a haláleset meggyorsította a magyarországi eseményeket. Mátyás hívei egyrészt a cseh helytartóval, másrészt a magyar főurakkal tárgyaltak arról, hogy elismertessék őt magyar királynak. A szerződő felek kompromisszumot kö töttek: Garai Lá szló ( 1410 körül – 1490) h ozzájárult M átyás királlyá választásához, a H unyadiak p edig m egbocsátottak G arainak László halálra í télésében v aló részvételéért. A szerződést házassági szerződéssel pecsételték meg: Mátyás Garai lányát, Annát vette volna feleségül. U gyanakkor P rágában i s folytak a t árgyalások Mátyás s zabadon b ocsátása f ejében

váltságdíj fizetését ígérte a cseh kormányzónak. Az e gyezséget itt is h ázassággal nyomatékosították: Mátyás í géretet tett, h ogy P odjebrád György lá nyát, K unigundát veszi f eleségül ( Magyarországon a Katalin ne vet vi selte), kivel 14 61-ben h ázasságot i s kötött. A H unyadi-párt n yomására, am it S zilágyi Mihály (1410-es évek – 1461) vezetett, a pesti országgyűlés 1458. januárjában Mátyást királlyá választotta, s m elléje – öt évi időtartamra - a Hunyadiak vezetőjét, Szilágyit rendelte kormányzóul. Uralkodásának első szakasza a koronázásáig, vagyis 1464-ig tartott. 2. oldal – Sallay István – Mátyás udvara, a reneszánsz korszak Ekkor fő törekvése a Szent Korona megszerzése, Frigyessel való kiegyezése és a teljes ország feletti hatalom biztosítása volt. „.Ez a király uralkodásának kezdetén a nemesektől felforgatott országot kapott örökül Erőben és bölcsességben meggyarapodva

a súlyos vízözönből a felszínre küzdötte magát, és bölcs kormányzásával mindent elegyengetett.” 1 Pápai k özvetítéssel, a Frigyessel t öbb é ven á t f olyó h áború 1462-ben v éget ér t, és 1 463-ban Bécsújhelyen b ékét k ötöttek. E nnek ér telmében I II F rigyes a Sz ent K oronát é s So pron városát 8 0 ezer f orintért visszaadta Mátyásnak, a kit f iává f ogadott, é s e gyben m egígérte, h ogy se gíti a törökellenes h adjárataiban. T ovábbá k ikötötték, hogy ab ban az e setben, h a M átyás t örvényes u tód nélkül halna meg, Frigyes vagy utódai öröklik a magyar trónt. (Ez utóbbi rendelkezésnek akkor senki nem tulajdonított különösebb jelentőséget, Mátyás egy generációval fiatalabb volt Frigyesnél, sőt fiatal felesége a béke megkötésekor már várandós volt.) A koronázásra – a bosnyák hadjárat miatt – egy évvel később, 1464-ben került sor, majd ezt követően azonnal megkezdődött az

átfogó közigazgatási reform, mivel a király csak most lehetett igazán törvényes ura országának. Néhány évvel később, a külpolitikában is új korszak kezdődött, ami szinte szakadatlan háborúskodást ill. hadi készültséget jelentett 1468-ban hadat üzent a cseh király fiának, majd 1469-ben a morvaországi Olmützben megválasztották Mátyást cseh királynak, aki ettől kezdve élete végéig – több mint 20 éven keresztül – viselte a cseh királyi címet, azonban az ország központi területét, Csehországot sohasem tudta meghódítani. 1471-ben Mátyás magyarországi uralma legnehezebb évéhez érkezett, ám a belső összeesküvésen és a külső támadáson gyorsan úrrá tudott lenni, majd évekig tartó viszály ut án, 1 479-ben Ulászlóval is békét kötött: kölcsönösen elismerték egymás jogát arra, hogy viselhetik a cseh királyi címet, és mindegyikük megtartotta saját országrészét (Morvaországot, Sziléziát és Lausitzot

Ulászló csak Mátyás halála után válthatta magához). A Jag ellókkal v aló viszony n ormalizálása u tán, M átyás a H absburgok e llen f ordult. A c él: a g azdag Ausztria és Stájerország meghódítása volt, a háború azonban csak 1482-ben kezdődött. Bécs 1485-ös bevételével Má tyás sz inte t eljes A lsó-Ausztriát m egszerezte, a h áború - amelyet nagyrészt z soldosok vívtak – azonban csak Bécsújhely 1487-es elfoglalásával ért véget, majd ezt követően Mátyás felvette az Ausztria hercege címet. „1.Néhai való jó Mátyás király!/Sok országokat te bírál,/Nagy dicséretet akkoron vallál,/Ellenségednek ellene állál. 2Hatalmasságodat megjelentéd,/Bécsnek hogy városát te megvevéd 2 ,/Ékes sereged ott féletéd,/Királi széked benne belheztetéd. //” 3 A vers címe: Emékdal Mátyás király halálára, melyet a Mátyás király halála utáni években, ismeretlen szerző szerzett. Mivel Gezerédi Rabán ezt a verset is az

egyházias típusú világi énekek csoportjába sorolja, feltételezhető, hogy egy ferences rendi szerzetes a mű szerzője. A középkori jogfelfogás értelmében minden országot a saját szokásai szerint kellett igazgatni. Mátyás, aki Magyarországon szigorú központosító politikát folytatott, Morvaországban és Ausztriában a rendekkel jóval engedékenyebb volt, míg Sziléziában keménykezű uralkodónak bizonyult. 1 Thuróczy János: A magyarok krónikája; Fordította: Horváth János; Magyar Helikon, Bp., 1978, 446 bevetted 3 Gyöngyösi-kódex 4, kritikai kiadása: Gerézdi Rabán, A magyar világi líra kezdetei, Akadémiai Kiadó, 1962, 195196. – részl a kritikai kiadás nyomán 2 3. oldal – Sallay István – Mátyás udvara, a reneszánsz korszak A Hunyadi család nem tudott dinasztiát alapítani. Prodjebrád Katalin Mátyással kötött házasságát követően, 1464-ben szülés közben meghalt gyermekével. Mivel Katalin nem királyi családból

származott, ezért halála után Mátyás nehezen talált újabb asszonyt. Tíz évvel később, házasságot kötött Aragóniai Beatrixszal, a nápolyi király lányával, azonban a házasságból nem született gyerek, ezért a király utolsó éveinek szinte minden politikai erőfeszítése arra irányult, hogy az udvarban nevelt törvénytelen gyermeke, Corvin János számára biztosítsa az öröklést. De kanyarodjunk egy kicsit vissza az időben, egészen Mátyás és Beatrix lakodalmáig, amit a Budavári Palota nagy lovagtermében tartottak. Ezt a termet Zsigmond történetírója4, éppúgy magasztalja, mint a kor diplomatája5. Ebben a teremben fogadta 1476 szeptember 8-án Mátyás a török háborúból visszatérő katonáit. Pár hónappal később pedig itt tartotta lakodalmát, de 1480-ban ugyanitt látta vendégül a budaszentlőrinci pálos kolostor háromszáz szerzetesét is. Pedro Tafur, pfalzi herceg követe részletesen számol be a királyi pár

lakodalmáról: „Az ebédlőterem nagyszerű palotacsarnok volt, királyi fényűzéshez méltó, arannyal átszőtt, ritkaságszámba menő vörös függönyeivel, amelyeket teleszőttek számos igazgyönggyel. A t eremben legelöl egy kerek asztal állt; mögötte, az oldalfalon teljes szélességben aranyfüggöny lógott. Az asztal felett három nagy – arannyal és gyöngyökkel átszőtt – mennyezetkárpitot feszítettek ki. Egyik a királyné címereit ábrázolta két pajzsban s két koronával; a másik két ká rpiton a király címerei voltak láthatók. Ennél az asztalnál foglalt helyet a király s a királyné; jobbra a nápolyi király fia, az érsek, a fejedelmek s a királyok követei, azután a ferraraiak, a velenceiek. A királynéhoz legközelebb ült Kristóf, Bajorország fejedelme, mellette a nádor, szász főemberekkel, végül Lajos és Ottó bajor hercegek, tanácsosaikkal. A terem közepén, a királyi asztal előtt, a kőoszlop körül volt egy

négyszegletes pohárszék, nyolc emelettel. Ezeken helyezték el az ételhordó-tálakat, a király és királyné serlegeit s más mágnások borait a királyi asztal szolgálatára. A többi hét polcán boroskancsók, kupák, merítőkanalak, kelyhek álltak; finom mívű arany- és ezüstedény valamennyi. Az alsó lépcsőn két ezüstből készült e gyszarvú alak állt, mindkettőt állati szarvak díszítették. // A királyt s a királynét Hinkó, P ogyebrád György c seh király fia, a b osnyák király s S zilézia fejedelme által vezetett magyar bárók szolgálták ki. A királyi asztal mögött nyolc pohárszéken kívül volt még nyolc más, asztalra helyezett pohárszék is. Itt elsősorban női vendégek foglaltak helyet. Köztük volt a király édesanyja – Szilágyi Erzsébet -, a nápolyi király és követének szolgálattevői, végül a kormányzó, és más magyar főrangúak és püspökök. Mikor asztalt bontottak s az asztalokat elvitték, kezdetét

vette a tánc.” 6 A kora reneszánsz idején Magyarország táncélete a nyugat-európaihoz hasonlóan mozgalmas, de a feltárt források még mindig csak a táncolás tényéről, esetenként a táncok nevéről tudosítanak. A korabeli u dvari t áncokról e k orban Má tyás k irály m essze f öldön híres r eneszánsz u dvarából m aradt ránk a legtöbb emlék. Többségét Antonio Bonfininek, Mátyás udvari történetírójának köszönhetjük, aki maga tánckedvelő, reneszánsz ember volt, s szívesen időzött krónikájában az udvari ünnepségeket kísérő táncos-zenés jelenetek leírásánál. Tőle tudjuk, hogy Mátyás királlyá választásakor (1458 január 24.) a bu dai n ép t áncra pe rdült M átyás h adakozás k özben s zívesen s zórakozott, Bo roszló os troma idején (1474) például táncmulatságra hívta a város és az ostromló cseh-lengyel sereg előkelőit. Mátyás és Beatrix lakomáján – György bajor herceg követe szerint –

Beatrix fivérével, a nápolyi herceggel táncolt együtt a „Zauner” nevű táncban. 4 Eberhardt Windecke Pedro Tafur 6 Zsolnay László: Ünnep és hétköznap a középkori Budán; Gondolat, Bp., 1969 75 5 4. oldal – Sallay István – Mátyás udvara, a reneszánsz korszak Egy m ásik k övet j elentése sz erint B eatrix é s U lászló, III. K ázmér le gyel k irály f ia, t üzes „ Germanica pyrrichiát” (német táncot) járt Olmützben, a Mátyás által reneszánsz pompával megrendezett fényes ünnepségen. Ugyanakkor a történetíró Bonfini szerint, a magyarok naponta támadták a királyt, hogy a jobb célokra kivetett adót haszontalanságokra fordítja. Ezért elsősorban Beatrixot hibáztatták: „.Beatrix királyné asszony fogá Mátyás királyt az olasz dolgokrahozata ki csúfokat, táncolókat, mindenféle síposokat, lantosokat, hegedősöket: mert ezekben Beatrix királyné asszonynak igen nagy kedve és gyönyörűsége vala.” 7 Ismerve

Beatrix királyné itáliai, főleg ferrarai kapcsolatait, hitelt adhatunk a panaszoknak. Bár nem bizonyos, hogy az olasz és francia kéziratos táncgyűjtemények ismertek voltak a korabeli Magyarországon, mégis feltételezhetjük, hogy a királynő révén, a „Domenico de Ferrara” gyűjteményben szereplő táncok is eljutottak Magyarországra. Nézzük meg, milyen áruk c seréltek gazdát a piactereken, ill. miképp vigadtak a királyi udvar polgárai, a vásári sokadalomban. Benn, a vári piactereken posztók, luccai, bizánci, keleti selymek, tafota meg lengyel vásznak, különféle vasszerszámok, bőrből varrt bocskorok, saruk, pillangós papucsok, csizmák, cifra bundák, subák, hacukák, nemezsüvegek, kicsit odább pedig hitószerek, hordók, puttonyok, páncélingek, sodronyingek találhatók az árusok bódéiban. Az élelmiszerek, fűszerszámok bőségesen öntik el a piacot Külön sátrakban vesztegetik a viaszt, a mézet, valamint a gyertyaneműt. A

kőházak boltjaiban, grammos mérlegen hites pénzváltók, ötvösök ezüstöt, aranyat méricskéltek. A v ásárokon g yakori volt a k ofaasszonyok sz óváltása is, á m ily en a lkalomkor nyomban m egjelent a vásárbíró meg a városi darabont, s a vásárbíró fejükre olvasta a Jogkönyv szentenciáját: „Az, aki a perpatvart kezdte, hatalmas – előre kikészített – követ szen a hátára. Akit meg megsértett, az a kofa mögé lép, egy hegyes végű bottal. Megindulnak a Városházánál, s ballagnak le a Szent György templomáig. A sértett a szúrós végű bottal hátulról döföli a követ cipelő asszonyság hátsó fertyályát.” 8 Részl: Budai jogkönyv, 155 paragrafus Ma már kicsit nevetségesnek tűnik a jogkönyv paragrafusa, ám annak idején ez korátsem volt tréfa, noha ezt a büntetést – a köréjük tódult vásári néppel együtt - a kofák sem bírták nevetés nélkül. Természetesen a középkori v ásárokról s em hiányoztak a l

acikonyhák, a kocsmák, és a b ormérések, ahol polgár és vásáros, paraszti rendű ember és úrféle megfordult. Mire beköszöntött az este, meggyújtották a fáklyákat, s az árusok elcsomagolták portékájukat. A darabont vásártéri kalodáikból visszacipeli a börtönbe a megszégyenített bűnösöket, s duda-, lantmeg citeraszónál eladó és vevő víg dalra gyújt, és táncra perdül. 7 Magyar Kódex 2.; Kossuth, Bp 1999 Részl.: Budai jogkönyv, 155 paragrafus Buda városának Jogkönyve, hű tükre a város jogéletének A város minden polgárától – még attól is, akinek nincs ingatlana – megkövetelte a feltétlen királyhűséget. Ez a hűség azonban – a Budai Jogkönyv szerint- kölcsönös; csak akkor kötelező, ha a király is megtartja a város szabadságjogait. A XV sz elején leírt kötet hézagosan, de megmaradt 8 5. oldal – Sallay István – Mátyás udvara, a reneszánsz korszak A régi emberek táplálkozásának fő

nyersanyagáról, a húsról sokat árulnak el az á llatcsontleletek, a régi konyhák hulladékában talált állatcsontok. E szerint mind a királyi palota, mind pedig a Várnegyed lakóinak asztalán háziállataink közül a szarvasmarha-, sertés-, juh- és kecskehús vezetett. A n égylábúak m ellett a lú d, a k acsa, a t yúk, a p áva és a p ulyka h úsa is k edvelt f alat v olt. A hízlalt pávát – töltve – például Mátyás korában már sűrűn ette az udvar. A vadak közül a királyi asztalon a szarvas, az őz, a vaddisznó s a nyúl vezetett. A tejtermékek közül a sajtféléknek nagy sokaságát jegyzi fel a krónika. Szicíliából, Olasz- és Franciaországból költöznek Budára jeles sajtkészítő mesterek Beatrix királyné kiváltképpen a piacenzai sajtot és a parmezánt kedvelte. Beatrix nővére, Eleonóra 1487-ben h úsz hatalmas p ármai s ajtot, p armezánt küldet Budára. Beatrix köszönő leveléből tudjuk, hogy Mátyás és a

királyasszony e pompás ételt annak megérkezésekor, azon nyomban megkóstolta. A zöldségek közül, frissen sütve vagy fonnyasztva a hagymát kedvelték szerfelett. Szinte nemzeti eledel v olt. B udán, a X V s zázadban a n arancs, a c itrom, az as zalt f üge n emcsak a p alotában, d e a városban is kelendő volt. A füge – élete utolsó ét ele – Mátyás ke dvence vo lt A ha zai g yümölcsök közül a szőlőnek, szilvának, dinnyének és körtének volt nagy becsülete. Mátyás király a kormos almának volt kedvelője, mely gyümölcsöt a messzi Szabolcsból küldött neki egyik nemese. De nem hiányzott a budai udvar s a budai polgár asztaláról az erők húsa, a csodálatos ízű és illatos gomba sem. A g asztronómiai k itekintés u tán vizsgáljuk meg közelebbről a Mátyás korabeli építészetet és ezzel együtt a művészetet. Mátyás király Beatrixszal kötött házassága után vált jelentős műpártolóvá. Építkezései kezdetben még a

korábbi időszak bécsi kapcsolatokkal rendelkező késő gótikus stílusát követték. A legjelentősebb visegrádi m unkálatokon a z 148 0-as évek első felében már megjelentek reneszánsz elemek is, majd Magyarországon itáliai művészek telepedtek meg, ennek következtében az 1480-as évek második felében jelentős stílusváltás következett be. A vi segrádi é pítkezéseket 1 476 után ke zdte m eg M átyás. I rányításukat a b udai ud varbírókra b ízta A királyi palota a következő évtized folyamán pompás vidéki rezidenciának épült ki. A Zsigmond-kori épületeket felújították: a nyíláskereteket, födémeket, erkélyeket, loggiákat9, díszkutakat kicserélték modern késő gótikus szerkezetekre, néhol már reneszánsz elemekkel keverve. Itáliai kófaragók faragták reneszánsz stílusban a Herkules-kutat és a Múzsák kútját, a kápolna berendezését és a díszudvar loggiáját. A palota késő gótikus építőműhelye dolgozott a

fellegváron is A budai várnak az 1480-as évek főleg második felében folyó újjáépítése során Mátyás a Zsigmond-kori épületek egy részét újította fel. A palotakápolnába új berendezés készült és a szomszédos keleti szárny t ermeiben h elyezték el a C orvina-könyvtárat, hiszen legnagyobb könyvgyűjtőnk Mátyás király volt. Könyvtára, a Corvina, már a maga korában is világhírű volt Humanista tisztelői tömérdek versben, levélben és ajánlósorban emlékeznek meg olvasottságáról. Túlzó hízelgéseik mellett elmondanak tényeket, melyekből látjuk, hogy Mátyás magas irodalmi műveltséggel telített légkört teremtett maga körül: háborúban tábori ágyán esténként verseket vagy tudományos műveket olvas, békében d ús a sztala m ellett k ora h íres t udósaival vitázik, sz abad ó ráiban p edig t ervrajzok k észítése közben m egálmodja a v ilág l egnagyobb t udományos i ntézetét. M átyás 1 476 u tán r endelt m

eg nagyobb mennyiségben luxuskéziratokat firenzei, nápolyi, lombardiai műhelyekben, de itáliai mesterekkel létrehozott egy budai miniátorműhelyt is. A Corvinákat jellegzetes díszes, préselt, aranyozott bőrkötéssel látták el. A könyvtár a török hódítás során szétszóródott, ill köteteinek nagy része elpusztult. A bu dai v ár u dvarait bro nzszobrokkal és díszkutakkal ékesítette, felújítatta a palota déli részén lévő ciszternát, és felette olasz mintaképek alapján függő kertet10 hozott létre. 9 Oszlopos emeleti folyosó ill. erkély A reneszánsz építészet kedvelt motívuma Az oszlopok mellvéden állnak vagy korláttal vannak összekötve, és árkádokat vagy egyes gerendázatot hordanak. Teljes belső udvart körülölelő balluszteres loggia először a visegrádi palotában épült 1484-ben. 10 Boltozott tér fölött létrehozott kert. Az itáliai reneszánsz városi palotáinak kedvelt motívuma 6. oldal – Sallay István

– Mátyás udvara, a reneszánsz korszak A XV. században – a királyi palotán s a templomokon kívül – már a polgárházakat is cseréppel borították. M átyás k irály k orában a f émutánzó b evonattal e llátott m ázas tetőfedőcserepek is divatba jöttek. Mátyás nagy gonddal foglalkozott Buda városának városépítési és városszépítési ügyével is. 1477-ben kemény szóval bírálja a budai magisztrátust, miszerint megbotránkozva látja, hogy Budán sok ház teljesen e lhanyagolt, sőt elpusztult. Más házak pedig, tulajdonosaiknak gondatlansága, hanyagsága miatt azzal fenyegetnek, hogy összeomlanak. A király hosszasan fontolgatta városa szomorú, káros és szégyenteljes állapotát, s elhatározta: segít azon, gondoskodik székvárosa díszéről. Nyílt parancsot bocsátott ki, és elrendelte, hogy azt a város piacain, nyilvános helyein hirdessék ki. E szerint felszólít mindenkit, hogy akinek háza Budán elpusztult vagy omladozik,

egy éven belül építtesse újjá. Ha nem, akkor a király a koronára szállottaknak tekinti azokat, s másoknak adományozza. Mátyás király azonban nem érte be azzal, hogy a budai patríciusokat és házbirtokos főurakat városszépítésre buzdítsa. Ő maga – nem is számítva az előbb már említett, királyi palota területén végzett átépítési munkákat – renováltatta a Nagyboldogasszony-templomot, megépíttette annak déli tornyát, a várost védő erődrendszert modernizáltatta, s megépíttette a város korszerű, hegyi forrásokból táplálkozó vízvezetékét, a mai Szabadsághegy és a Várhegy között. A középkori városkép bővelkedett sikátorokban is. A Várnegyed északi részének hosszanti utcájával szemben, a Nagyboldogasszony templomától délre, a hegy dél felé keskenyedő volta csak kétutcás települést tett lehetővé. Ezáltal a telkek aránylag keskeny szakaszaikkal fordultak az utcákra kiültetni, sikátorokkal tették

megközelíthetővé őket. A régi budai házak tűzhelyeit – az otthon magvát – fával és fából égetett szénnel, faszénnel, szegényebb helyeken rőzsével, állati trágyával táplálták. A házakban a tűzhelyek tüzét vagy sohasem engedték k ialudni, v agy n aponta f riss t üzet r aktak. A kemencéken kívül B udán a XI V s z ó ta m ár a polgárházak szobáit is fűtötték cserépkályhákkal9. A középkornak nem egy palotáját és kolostorát fűtötték padló- és falfűtéssel is. A XIV. századig, helyenként még jóval később is, az ablakokat jó részben zsiradékkal, faggyúval, viasszal bevont vászonnal, papírral borították. Az ablaküveg egészen a XVI századig B udán és országszerte, fényűzés számba ment. Mátyás király egy ízben Vácott vásároltatott ablaküveget Minden lakásban – még a legszegényebben is – volt asztal, pad és ágy. A szekrény őse, a szökröny10 – láda volt; amolyan lapos fedelű

ülőalkalmatosság. A főként fa- és cserépedények szabadon álltak a tűzhely körül vagy falon függtek. Villát az étkezéshez a XV századig nem használtak, a kanalat a konyhában, a bicsakodat – férfiemberek – jobbára a csizmájuk szárában hordozták. A háziasszonyok nem nélkülözték az ollót, gyűszűt, a varró- és gombostűt. Sokszor maguk varrták a zsákokat és javították a bőrholmit. A lakás ajtajait, ablakait vasalt fatáblák, az ablakokat rácsok védték. A házak kapuit zárral, az utcára nyíló r égi p inceajtókat – hatalmas t ollal vezérelt – lakattal zárták. Az ajtók biztosabb eltorlaszolására alkalmazták a keresztvasakat is. A lakószobákat, konyhákat – vagyoni helyzettől függően – fapadlók, sima vagy mintás padlótéglákkal alakított pádimentomok borították. A kapualjakat, a házak körüli járdákat általában kövezték. A szobákat takarították, ill. vízzel portalanították A ruha mosása, sok más

háztartási feladattal együtt, az a sszonyok d olga v olt. V oltak m osóasszonyok, a kik r endszeresen v állaltak n agymosási m unkát A főemberek kényesen ügyeltek otthonuk tisztaságára, a termek kellemes üde levegőjére. A palotákban patikában kapható füstőlőszerekkel illatosították a termek levegőjét. Mosdás céljára a szerényebb házaknál a mosókályhát, olykor magát a konyhát használták. 9 A mai cserépkályhát kemencének nevezték. Kályha, Kachel, az egyes kályhaszemnek volt a neve A Kályha vezetéknévvel 1498-ban találkozunk. 10 A latin scrinium s a szláv skrin szavakból ered. 7. oldal – Sallay István – Mátyás udvara, a reneszánsz korszak Bonfini emlegeti a budai, tatai, visegrádi királyi kastély fürdőszobáit is. Visegrádon az alsó palotában felszínre is került a finnek szauna-rendszeréhez hasonló fürdőszoba maradványa. A vezetékekből folyó jéghideg forrásvizet tüzön hevített nagyobb köveknek

behajításával melegítették. A szappant jó részben maguk a háziasszonyok főzték11. A házaknál fahordók, teknők szolgálták a tisztálkodást. Étkezéskor – mivel a k análon kívül késsel és kézzel e ttek – még a szegényebb a sztaloknál is kézmosóedényeket s törölközőket hordattak körül12. A gyermekhalandóság és az anyákat megtizedelő gyermekágyi lá z m ellett a c iklikusan visszatérő járványok voltak a középkor városlakóinak – a tűznél is inkább rettegett – rémei. 1440-ben, amikor Budán félévig tombolt a döghalál, I. Ulászló király és az udvar a csepeli, lórévi királyi nyaraló környékére menekült. 1479-ben Mátyás király „búdosik vala az erdőkbe, Beatrix királyasszonyt pedig Kassa f elé b ocsátotta, m ert n agy m irigyhalál v ala” – olvassuk Bonfini nyomán. A következő éveben Mátyás a kolera ellenére sem hagyta el a fővárost. De hát hol is tartottak orvostudomány dolgában ezek a

századok? A középkor századaiban a fiziológia alapvető tényei ismeretlenek voltak. Azt, hogy a vér kering, csak a XVI században ismerték fel, a baktériumok, vírusok e lleni h adjáratok p edig századunkig v árattak m agukra. M indennek el lenére a z orvostudománynak voltak olyan területei, amelyek magas fokon álltak. Elsősorban vonatkozik ez a sebészetre13. Az udvari orvoslás mellett a város maga is tartott orvost, sebészkedő borbélyt, gyógyszertárakat. A magisztrátus éberen őrködött a város egészsége felett: ügyelt a piac, az utcák és a házak tisztaságára, a város ivóvizére. Naponta elhordatták a házak szemétjét, s előírták a szennyvizek e lvezetését. A víz, a ház s a z élelmiszer tisztasága mellett a város már a XIII századtól ispotályokkal, kórházakkal is gondoskodott betegei ellátásáról. A város nemcsak belgyógyászt és sebészt vagyis borbélyt tartott, de tartott bábaasszonyt s gyógyszerészeket is.

Megesett, hogy az orvos e gy sz emélyben p atikus is volt. A g yógyszerészek – akik g yógyszereken k ívül régebben fűszerszámokkal, sőt még textillel is kereskedtek – a jobb módú polgárok sorából kerültek ki. A középkori ember, ha utazni akart, nyeregbe szállt. Lovon járt a király, a diplomata, de lóháton utazott a papi ember, a diák. Lóháton vonult a hadsereg, nyeregben járt külországba a kalmár. Lovagolt a gyerek és az asszony is Lóháton érkezett Prágából Budára Progyebrád Katalin hercegnő is, Mátyás királynak – utóbb ifjan elvesztett – első felesége. A XV. sz derekán magyar hintógyártók találmányaként indult világhódító útjára az úgynevezett hintószekér. Mátyás király éles tekintete nyomban felismerte a könnyű járású, pompás hintók páratlan előnyét: parancsára tömegesen gyártani kezdték a hintószekereket. A hintószekérnek - később kocsiszekérnek - nevezett könnyű járművet Mátyás az

országos gyorsposta járművévé tette. Ez a Mátyás-kori magyar posta az e gész – immáron egyre több és több kövesúttal rendelkező – országot behálózta; személyt, könnyű árut és levelet egyaránt szállított. 11 Pár évvel később, a török hódoltság korában a hódolt magyaroknak már egyik adóneme lett a táblaszám mért háziszappan. 12 Mátyásról dicsérően írják, hogy noha a villa használatát nehezen szokta meg, s maga is inkább kézzel s késsel evett, öltözékét sosem piszkította be. 13 A belgyógyászat és a sebészet útját már 1163-ban szátválasztotta a tours-i zsinat. 8. oldal – Sallay István – Mátyás udvara, a reneszánsz korszak A hintószekeret – Bonfini elmondása szerint – maga Mátyás is szívesen használta. Élete utolsó éveiben ugyanis – elhatalmasodó köszvénye s egy régi, sajgó nyílsebe miatt – már egyre nehezebben ülte meg a lovat. Amilyen lassú volt a közlekedés, olyan lassú

volt a hírszolgálat is. Legsebesebb postás a lovaslegény volt, de alkalmazták gyorspostásnak a postagalambot is. A Mátyás-kor első prímása, Szécsi Dénes14 bíboros egyházmegyei zsinatokkal és egyházlátogatásokkal ig yekezett a z e gyházfegyelmet helyreállítani. A z a lsópapság u gyanis, a k isebb plébániák p apjai é s a káplánok, g yakran követték elöljáróik világi életmódját, sőt a cölibátus megszegéséről is szólnak a források. A lelkipásztori teendők során ők voltak közvetlen kapcsolatban a hívő néppel: miséztek, prédikáltak, irányították és ellenőrizték az évente kb. 100 napot kitevő vasárés ünnepnapok megtartását Munkájukat, életmódjukat közvetlen elöljáróik, az esperesek ellenőrizték A Mátyás-kori Magyarországon alig volt olyan számottevő település, amelynek ne lett volna temploma. A nagyobbrészt kőből, kisebbrészt fából épült egyházak veszély esetén a falu népének menedékül is

szolgáltak. A h elyi p apok t öbbnyire j obbágy s zármazásúak v oltak, a középkor v égére a zonban műveltségük megnőtt. Legtöbbjük már rendelkezett az alapvető liturgikus könyvek majd mindegyikével. A p ap ne mcsak a l akóközösség lelkipásztora, hanem lakóinak szellemi vezetője, tanácsadója, a helyi szokások őre is volt egyben. A középkor végére a vallásosság nem csökkent, hanem átalakult, bensőségesebbé, személyesebbé vált. A nagy csecsemőhalandóság miatt az újszülöttet mielőbb a templomba kellett vinni (lehetőleg nyolc napon belül), hogy rendszerint háromszoros alámerítéssel megkereszteljék, és ezzel a csecsemő az e gyház t agjává v áljon. Év ente ál talában a h ívek e gyszer g yóntak é s ál doztak A h ázasság szentségét a f iúknál 1 4., a lányoknál 12 betöltött esztendő után vehették fel a hívek Életveszély, betegség esetén papot hívtak, nehogy a beteg az utolsó kenet nélkül fejezze be

életét. Ilyenkor lehetett végrendelkezni is, amit a pap írásba foglalt és gondoskodott annak végrehajtásáról. Az elhunytakat a templom közelében levő, bekerített temetőben temette el a pap. A templomba csak a kegyurak és azok temetkezhettek, akik az építésre adományt tettek. Nem járt egyházi temetés a pogányoknak, a kiközösítetteknek, az öngyilkosoknak és azoknak, akikről tudták, hogy halálos bűnben haltak meg. A falusi lelkipásztorkodásra készülő papság képzése a középkor végén is a régi módszer, a plébániák keretében történt. A jelölteknek a felszentelés előtt püspöki bizottság előtt kellett számot adni a liturgia elvégzéséhez és a plébániai adminisztrációhoz szükséges ismereteikről. Az alapvető szövegeket kívülről is tudni kellett, valamint megkívánták tőlük az olvasást és éneklést. Az ennél magasabb fokú tudást a k áptalani isk olákban le hetett e lsajátítani, am elyek k özül n émelyik a

X V. s zázadban a h azai humanizmus k özpontjává vált. A kanonokoknak és a püspököknek csaknem fele járt valamelyik külföldi egyetemre, azonban a legiskolázottabb egyháziak is hittek a szemmel verésben, a ráolvasásban, ill. a varázslatokban Ezek az elképzelések csak akkor kerültek szembe a hivatalos egyházi t anokkal, ha k imerítették a s zentségtörés f ogalmát, e retnek t anokkal p árosultak, v agy másoknak ártottak ezzel. A X IV-XV. sz b udai e mber j áratos v olt a sz ámolás, a la tin é s n émet ír ás é s o lvasás tudományában. Az alapfokú oktatást a káptalani, városi vagy plébániaiskolák végezték A XV sz második felére a z ország v iszonylag e gyenletes isk olahálózattal rendelkezett. Az e gyes iskolák között azonban számottevő minőségi eltérés lehetett: a legtöbb falusi, mezővárosi iskolában maga a plébános oktatott, vagy olyan világi tanító, aki maga is csak olyan iskolát végzett, amelyben a

későbbiekben tanított. 14 (1410 körül-1465), bíboros, esztergomi érsek. Tevékenyen hozzájárult Mátyás trónra jutásához, s ő koronázta meg a királyt Székesfehérváron. Először viselte a Magyarország prímása címet, kortársai kiváló jogásznak és szónoknak tartották. 9. oldal – Sallay István – Mátyás udvara, a reneszánsz korszak Ennél jóval magasabb szintű oktatást nyújtottak a káptalani iskolák, ahol a megfelelő szellemi háttérről a káptalan könyvtára gondoskodott. Az iskolában elsősorban a papi pályára készülő diákokat oktattak, de folyamatosan nőtt azoknak a száma, akik nem akarták a papi hivatást gyakorolni. A tanulók – csakúgy, mint ma – padokban ültek. A tanító velük szemben dobogón foglalt helyet Előtte asztal volt. Az arab számjegyeken kívül a római számjegyeket is megtanulták Két-három esztendő is beletelt, m ire a k isdiák m egtanult o lvasni. Ír ásra c sak a kkor f ogták, h a m ár

t udott ol vasni A t anító kezében gyakran suhogott a virgács, a bot, ill. a korbács A gyerekkorunkban emlegetett „szamárpad” is sok százados hagyományra tekint vissza. Az iskolakerülőt, a nem tanulót szamárpadba ültették, és fejére szamármaszkot húztak. A tanítónak a nádvesszőn kívül a megszégyenítés is hasznos oktatási segédeszköze volt. 1460-ban a Lőcsén tartott zsinat megszabja és egységesíti a diákság ruházatát. Elrendelik a hosszú ruházat viselését. Gyűrűt, ékszert nem hordhadtak a d iákok A ranyozott ö vet, t áskát, ar anyos kengyelt, aranyos nyerget sem használhattak. Hajuknak is rendezettnek kellett lenni, és csak zárt ruhát hordhattak. A fegyverviselést – már jóval korábban, 1397-től – tiltották a diákoknak Az iskola alsó tagozatán olvasát, írást, az elemi latin szókincset és az alapvető latin ragozásokat sajátították el a kisdiákok, akiket a legjobb eredményt nyújtó nagydiákok közül

kiválasztott segédtanítók oktattak. Mindennap részt vettek énekoktatáson, s megtanulták az ünnepek naptári helyének kiszámításához szükséges naptárverseket. Többéves tanulás után, az iskola felső tagozatát elérő diákok már egyéni képzésben részesültek, egyéni szempontok szerint szerveződtek a tanulócsoportok – emellett a nagydiákok részt vettek a kisiskolások oktatásában is. Az oktatás módja, a tananyag a káptalani iskolákéhoz hasonló volt a nagyobb városi iskolákban, a k ülönbség inkább az arányokban mutatkozott meg: a v árosi iskolákban több volt a világi jellegű ismeret. Aki felsőfokú tanulmányokat s zeretett v olna végezni, a nnak külföldre kellett u taznia. A m agyar hallgatók a közeli Bécs és Krakkó egyetemén fordultak meg a legnagyobb számban, de a XV. sz második felétől egyre több magyar iratkozott be itáliai egyetemekre is. A hallgatók többsége – a magas k öltségek m iatt – csak n éhány

év ig j árt eg yetemre, t anulmányait n em f ejezte b e. Á ltalában csak a filozófiai fakultást végezték el, amelynek célja az volt, hogy az úgynevezett hét szabad művészet ismereteinek elsajátításával megalapozzák a további tanulmányokat. Két év tanulás után borostyánkoszorús, további két év után artium magister fokozatot lehetett szerezni, melynek birtokában pedig jogi, teológiai vagy orvosi tanulmányokat lehetett folytatni. 1465 e lején M átyás ki rály azzal a ké réssel forult II. Pál pá pához, h ogy e ngedélyezze M agyarország egyik e rre al kalmas v árosában az e gyetemalapítást. A k érést k övetei az zal i ndokolták, hogy a n agy távolságok m iatt n em m inden t ehetséges i fjú juthat el k ülföldi eg yetemre. 1 467 j úlius 1 8-án V itéz János esztergomi érsek levélben értesítette Pozsony város hatóságát, hogy Mátyás király akaratából, a pápa jóváhagyásával városukban egyetemet létesítenek. Az

Academia Istropolitana néven ismert pozsonyi eg yetemen a z oktatás m ár 1 467-ben megkezdődött, első tanárai p edig a k or n eves humanista tudósai voltak. Sorsát feltehetőleg az pecsételte meg, hogy alapítója, szervezője és egyben az egyetem első kancellárja, Vitéz János érsek 1471-ben ö sszeesküvést szervezett a k irály e llen, s bukása magával rántotta a még kialakulatlan egyetemet is. Mátyás a továbbiakban a domonkosok budai főiskoláját, studium generaléját támogatta, ebből azonban nem sikerült egyetemet létrehozni. 10. oldal – Sallay István – Mátyás udvara, a reneszánsz korszak Irodalomjegyzék és bibliográfia 1. Zolnai László: Ünnep és hétköznap a középkori Budán Budapest, 1969, Gondolat Kiadó 2. Gerézdi Rabán: A magyar világi líra kezdetei Budapest, 1962, Akadémiai kiadó 3. Szentpéteri József (főszerk): Magyar kódex 2, Lovagkor és reneszánsz Budapest, 1999, Kossuth Könyvkiadó 4. Katus László: A

középkor története Budapest, 2000, Pannonica Kiadó 5. Engel Pál: Magyarország története 1301-1526 Budapest, 1998, Osiris Kiadó 6. Balogh Jolán: A művészet Mátyás király udvarában I-II Köt Budapest, 1966 7. Csánki Dezső: I Mátyás király udvara Budapest, 1884 8. Balogh Jolán: Mátyás király és a művészet Budapest, 1985, Magvető 9. Szabolcsi Bence: A magyar zenetörténet kézikönyve 2átdkiad, Budapest, 1955, ZeneműkV 10. Zolnai László: Az elátkozott Buda – Buda aranykora Budapest, 1982, Magvető Könyvkiadó