Pszichológia | Etika » Görög Ibolya - Az európai üzleti protokoll és az egyes országok közötti kulturális különbségek

Az európai üzleti protokoll és az egyes országok közötti kulturális különbségek Görög Ibolya A ma elfogadott viselkedéskultúra, üzleti illemtan alapjai az Európában százötven éve kialakult íratlan szabályokat követik. A legfegyelmezettebb, tehát a bank- és pénzvilágot, a konszernek legfelsőbb szintjeit képviselő üzletemberek egyértelműen ezt követik, még ha a közvéleményben az is él, hogy a sikeres, tehát amerikai (vagy amerikai, tehát sikeres?) bizniszmen felrakja a l ábát az asztalra, és rágógumival a s zájában termel ki percenként egymillió dollárt. Egyetlen indoka lehet bármiféle eltérésnek: az a szabály, hogy a helyi sajátosságok, nemzeti szokások elsődlegességet jelentenek, azokkal szemben türelmesnek és toleránsnak kell lennie az oda érkezőnek. Tartalom Oldal 1. A vendégvárás forgatókönyve 2. Németország 3. Franciaország 4. Nagy-Britannia 5. Olaszország 6. Oroszország 7. Amerikai Egyesült Államok

1. A vendégvárás forgatókönyve A legfontosabb rendezőelv, hogy mindig annak kell alkalmazkodnia, aki érkezik. Hogy egészen profán példát mondjak, a japán üzleti delegációt nem kell pálcikás étellel kínálni. Viszont nekünk Tokióban pálcikával kell ennünk Ezt azért szeretném előre bocsátani, mert bárki is érkezik a céghez, a saját szokásaink szerint illik őt fogadnunk. Természetesen azokat a jellegzetességeket, amelyek a v endég számára kötelezően előírtak – elsősorban vallási eredetű kötelességeket – be kell tartanunk. Mindenki tudja, hogy arab vendéget nem kínálunk szeszesitallal, és izraeli delegációnak sem adunk sertéshúsból készült ételt. Bárhonnan érkezik is a vendég, a fogadására egyforma gondot kell fordítani. Akár magán-, akár hivatalos vendéget várunk, ügyelnünk kell arra, hogy a vendég jól érezze magát, és ez hozzájáruljon a t árgyalás sikerességéhez. Mentesíteni kell minden olyan

bosszúságtól, ami befolyásolhatja a t árgyalás megkezdése előtt a hangulatát. Mi lehet ilyen a hivatali életben? Például nem tudja, hogy a cég bejárata pontosan hova esik, vagy nem talál parkolóhelyet a kocsijának, vagy a portást nem tájékoztatták az érkezéséről. Lehet, hogy a bejutás után nem találja a liftet, nem tudja, melyik irányba menjen, hol találja a szobát. Az irodában nincs hova leraknia a kabátját, nincs hol megmosnia a kezét. 1.1 Érkezés Figyelem! Mit tudunk tenni a vendégért a megérkezése előtt? ⇒ Emlékeztessük telefonon a korábban megbeszélt a találkozóra! ⇒ Mivel a tartalmi részekre előző alkalommal már valószínűleg kitértünk, most beszéljünk a technikai részletekről! Gyorsan, mintegy „ugye tudja, de talán megismétlem” hangsúllyal mondjuk el a vendégnek, pontosan hova esik az épület bejárata, hol forduljon jobbra vagy balra. ⇒ Meg kell állapodnunk, hány vendég jön, és tudnunk kell a

pontos neveket, rangokat. ⇒ A vendég érkezése előtt negyedórával szóljunk le a portára, hogy vendégünk érkezik, tartsanak fenn neki parkolót, szóljanak fel, ha megérkezik, esetleg küldjünk le egy munkatársat érte. ⇒ Aki a vendéget várja, legyen lenn 8-10 perccel korábban, ne a vendég várjon. Vendéglátóként elemi udvariasság, hogy a vendéget ne várakoztassuk meg. Alacsonyabb rangú vendéget se várakoztassunk, mert ha már egyszer közöltük vele, hogy fogadjuk, elismertük, hogy találkozni akarunk vele. Mivel megadtuk a lehetőséget, vendéggé vált, és mint ilyen, egyenrangúvá. Ha a vendéget várakoztatják, – az ügy fontossága függvényében – várhat 15 percet, de azután új időpontot kérve el is mehet. Vendégként természetesen pontosan kell érkezni, inkább két-három perccel korábban. Ez nem azt jelenti, hogy húsz perccel a megadott idő előtt, ezzel ugyanis kockáztatja a vendég, hogy esetleg még nincs ott, aki

fogadja. Mielőtt a t árgyalást elkezdenék, mielőtt bemenne a házigazdához, meg kell tudnia, milyen hosszú lesz a megbeszélés. Ezt sem vendégként, sem házigazdaként nem illik jelentősen túlszárnyalni. A portától a váróhelyiségig Ha a vendéget fogadó kolléga nem ül be a tárgyalásra, akkor a kézfogásnál nem kell bemutatkoznia, legfeljebb a r észleg megnevezésével azonosíthatja magát, hiszen önálló szerepe nincs. Miközben vezeti, mutassa az utat, menjen a vendég előtt egy fél lépéssel, mert kínos hátulról, a hátának beszélve irányítani. Ha tudja, hogy a vendég messziről jött, kérdezze meg, nem akar-e a t árgyalás előtt kezet mosni. Ahhoz, hogy ezt nyugodt szívvel megkérdezhesse, tisztában kell lennie a mosdó kifogástalan állapotáról. A vendéget nem közvetlenül a mosdó előtt kell megvárni, hanem távolabb. Ha váróhelyiségbe kísérjük, akkor előre lehet engedni. Nem sok helyen van várakoztatásra alkalmas

helyiség, pedig nagyon hasznos. A vendég le tudja tenni a kabátját, megigazíthatja a haját, rendezheti a papírjait, és ha várnia kell a házigazdára, akkor ott meg lehet kínálni egy kávéval, be lehet előre készíteni vizet, üdítőt,1 újságot. 1 Ma már leginkább vízzel vagy rostos gyümölcslével kínáljuk a vendéget. A váróhelyiségtől a házigazdáig A vendéget kísérő kolléga szóljon be a házigazdának, hogy megérkezett a látogatója. Ha nincs váróhelyiség, és a vendég a titkárnői szobában várakozik, akkor a vendéget bejelentő kolléga húzza be maga után az ajtót. Mondhat olyat a h ázigazda, amit a v endégnek nem kell meghallania. Lehet, hogy befejez egy telefonbeszélgetést, lezárja a számítógépet, vagy felveszi a zakóját, rendet tesz az íróasztalán. Ha háziak is részt vesznek a t árgyaláson, akkor előbb nekik kell bemenniük, hátha a házigazda még instruálja őket. Mikor mindez megtörtént, akkor

kilépünk a vendégért, és bevezetjük a szobába. Ez különösen akkor fontos, ha nem egy, hanem több vendég jött Aki kísér, az lép be elsőnek az ajtón, egyik kezével tartja az ajtót, a másikkal kicsit int a vendégnek, hogy kihez kell odalépnie. 1.2 Üdvözlés Ha szabály szerint – és most a f elkísérő személlyel azonosulok, hiszen ezt csináltam a legtöbbet – be tudtuk vezetni a vendéget, nem dolgunk, hogy bemutassuk őt a házigazdának. A fogadáskor nyilván tisztáztuk, hogy kihez jött, tehát elég a házigazdára rámutatnunk. A házigazda is tudja, kit hoztam be, tehát a bemutatkozás puszta formalitás, legtöbbször nem is történik meg, csak a köszöntés. A házigazda tiszte, hogy a további hazai tárgyalófeleket bemutassa a vendégnek, a vendég pedig a saját kísérőit. Ez utóbbi úgy történik, hogy csak a fő házigazdának mutatja be őket Példa Sok házigazda imád kimenni az el őszobába a v endégért. Teátrálisan, nagy

kézlendítéssel és nagy lépésekkel jelzi, hogy mennyire örül. A vendég persze meg van hatva, nem tudja mire vélni ezt az olaszos lelkesedést Ezt követően a házigazda előreengedi a szobája felé, betessékeli. A szerencsétlen vendég egy másodpercre megtorpan, hiszen számára idegen szobába lépett be, nem is tudja, merre induljon, a jobbra levő ülőgarnitúrához vagy balra, a t árgyalóasztalhoz, de lehet, hogy az í róasztala előtti székre fogja ültetni a h ázigazda?? Ezalatt mögötte ott topog a házigazda, a többi kollégája, és legvégül az, akinek dolga lett volna bevezetni. A kísérő igyekszik, hogy segítsen leülni a vendégnek, de addigra már nagy a felfordulás. Tudom, ezek másodpercek, de arra épp elég az idő, hogy a vendég tudat alatt negatív hatásként könyvelje el. Feltehetően a tárgyalás felvezető, semleges szakasza hosszabbra fog nyúlni. A tolmácsot, ha még nem dolgozott a házigazdával, először be kell mutatni. Ha

már dolgoztak együtt, akkor pedig a vendéggel találkozzon, mielőtt bemennek. A tolmács mindig a fővendég után lép be, nem várja meg, míg az egész vendégsereg beér, hiszen neki a fő házigazda és a fővendég közötti tárgyalást kell segítenie. Fél lépéssel mindig hátrébb áll, de közvetlenül őmellettük. 1.3 Ültetés A vendégeket a h ázigazda szólítja fel, hogy üljenek le. Azt is, hogy konkrétan melyik székre, fotelba, azt is a fogadó fél dönti el, de ezt a vendéggel tudatni kell. Vagy úgy, hogy a házigazda rámutat a székre, vagy úgy, hogy a vendéget felkísérő munkatárs kihúzza azt a széket, vagy megáll a mögött az ülőhely mögött, ahova a vendégnek ülnie kell. A házigazda helyét a titkárnő, a munkatárs vagy maga a házigazda azzal jelzi, hogy leteszi a dossziéját az as ztalra. A fővendéget az asztal másik oldalára kell kísérni, a h ázigazdával szemben fog ülni. A vendégek az egyik, a házigazdák a másik

oldalon foglalnak helyet, egymással szemben. A tolmács mindig annak a baljára ül, aki felkérte erre a munkára Diplomáciai, magas szintű államközi tárgyalásoknál pontos rendje van az ültetésnek. Ez kiválóan megfelel annak a diplomáciai protokollkövetelménynek, hogy bárhonnan is érkezik a vendég, nem kerül hátrányba vagy előnybe a fogadó országgal szemben, hiszen ez az ültetési rend az egész világra érvényes. Nem kényszeríti a v endéget a fogadó ország szabálya arra, hogy a földön ülve rituálisan tárgyaljanak. A nemzetközi diplomáciai protokoll betartásával egyenlőek a felek. A neveket az asztalra az ülőhelyükhöz kirakott ültetőkártyával jelzik. Az ülésrend alapelve, hogy a fővendégtől, illetve a fő házigazdától jobbra–balra, majd megint jobbra és újra balra ülnek le. 2 A vendégeket arra az oldalra kell leültetnünk, ahonnan a s zoba nagyobb felét, a s zebb falat látják. Ha megoldható, ők üljenek az

ablakkal, a fénnyel szemben. Így jobban látjuk arcuk rezdülését, ha valami váratlant, jót, rosszat mondunk. Sokan azt tartják alapelvnek, hogy a vendég ne üljön az ajtónak háttal. Ez igaz, még ősember múltunkból maradt meg az az életben maradási szokásunk, hogy jó, ha a hátunk védve van. Ha lehet, ültessük a vendéget szembe az ajtóval. 2. Németország 2.1 Általános tudnivalók • A címek és a pozíciók nagyon fontosak, megszólításnál használnunk kell a vendég pozícióját, tudományos fokozatát. Tehát egy Johann Smiedt igazgató urat, akinek például jogi doktorátusa van, Herr Direktor Dr-nak kell szólítani. • A magasabb rangú vendéget egy alacsonyabb rangú vendég mutat be, ha egyszerre több vendég érkezik, elég csak a magasabb rangúval kezet fogni. • A kézfogás határozott, az illető szemébe kell néznünk. • Ha házaspárral találkozunk, természetesen először a feleséggel illik kezet fogni. A kézfogás

Németországban rituálé. Ha többen találkoznak, ne nyújtsunk kezet valakinek egy másik kezet rázó páros fölött. • Ne sértődjünk meg azon, ha röviden üdvözölnek, gyorsan búcsúznak. Ez csupán azt jelenti, hogy a németek az üzleti életben is a hatékonyság hívei. • A tárgyalás nyelve a német, még ha a vendég beszél is például angolul. • A kölcsönös ajándékozás nem szokás. Ha kiutazunk, akkor vihetünk magunkkal az országunkat vagy a cégünket bemutató albumot, jellegzetes ajándékot, de figyeljünk arra, hogy értéke ne haladja meg a száz márkát, ugyanis az üzleti ajándékozást Németországban törvény szabályozza. A németeknél jellemző, hogy az üzleti ajándéktárgyakat a cég emblémájával látják el. • Nagyon fontos a pontosság, ez alól még a forgalmi dugó sem ment fel senkit. • A németek büszkék kultúrájukra, történelmükre, termékeikre. A ruházat, a karóra, az autó és egyéb anyagi

státuszszimbólumnak nagy szerepe van náluk egy-egy ember megítélésében. • Egy apróság: ne forgassuk meg kinyújtott mutatóujjunkat homlokunkon, ez komoly sértés, jelentése „meg vagy bolondulva!”. 2 A tárgyalás protokolljáról bõvebben a J 3.2 fejezetben olvashatnak 2.2 Üzleti élet Az üzleti kapcsolat felvételéhez feltétlenül szükséges egy harmadik fél, aki bemutat, akire a bemutatkozó levelünkben hivatkozunk. A kapcsolattartás folyamán nagyon fontos, hogy a titkárnőkkel és az alkalmazottakkal kedves és jó viszonyt tartsunk fenn, mivel ők is továbbadják a vezetőknek a véleményüket. A bemutatkozó tárgyalásokra a személytelen és hivatalos hangnem a jellemző, később azonban az aktuális kérdések megvitatását némi kedélyeskedés előzheti meg. A bemutatkozást a névjegyek cseréje követi. A hivatalos névjegyen semmiképp ne szerepeljenek magánadatok. Mint mindig, itt se üljünk le addig, amíg a házigazda nem kínál

hellyel Ne lepődjünk meg, ha a német partner tájékozott ügyeinkben, és konkrét kérdéseket tesz fel. Mi maradjunk tartózkodóak és hivatalosak mindaddig, míg német partnerünk nem javasolja a közvetlenebb kapcsolatot. A német cégeknél a döntést a legritkább esetben hozza meg egy személyben a v ezető, jellemző, hogy a döntéshozatalban több részleg is részt vesz, egyeztetnek. Nagyobb horderejű témákban az igazgatótanács dönt. A németek nem szeretik, ha a d öntéshozatalkor nyomást akarnak gyakorolni rájuk, a túlzott partneri erőszakosság veszélyeztetheti az üzlet megkötését. A szerződések aláírásához feltétlenül vigyenek magukkal írásos felhatalmazást, hogy a c ég nevében aláírhatnak. A német üzletember gyakran igyekszik nyomást gyakorolni kedvezőbb kondíciók elérésével oly módon is, hogy sűrűn emlegeti vetélytársainkat. Tájékozódjunk a tárgyalások előtt, hiszen eleve vesztes a pozíciónk, ha a német

partner ismeri jobban a piacunkat, versenytársainkat, az általunk ajánlott terméket. A találkozókat előre illik megbeszélni. Lehetőleg ne ajánljunk késő délutáni időpontot, mert a németek a m unkaidő végén azonnal távoznak, nem divat a túlóra. Ha a tárgyalásunk belenyúlik az ebédidőbe, ne csodálkozzunk, ha nem hívnak meg ebédre, az üzleti partnerség nem jelenti azt, hogy szórakoztassanak is bennünket. A dolgozó németek mintegy 40%-a nő, köztük azonban igen kevés tevékenykedik a döntési hierarchia tetején. A német férfiak rendkívül udvariasak, de az üzletasszonyokat nem veszik annyira komolyan, mint férfi partnereiket, ezért ha eredményt akarunk elérni nőként, nagyon fel kell készülni, gondosan kell összeállítani mondanivalónkat, szigorúan fegyelmezetten kell tárgyalnunk. Ezen kívül előnyös lehet egy szigorúan elegáns nadrágkosztüm, ami hangsúlyozza a nők „férfias” erényeit. A kiutazók számára még egy

információ: a hivatalok hétfőtől péntekig általában 8 és 17 óra között tartanak nyitva, a kormányhivatalok 8 é s 12,30, va lamint 14 é s 17óra között, illetve szombaton 8,30-tól 12-ig. 2.3 Társasági élet A társasági élet szabályai az üzleti élethez hasonlóan meglehetősen szigorúak. Például, ha vacsorára hívnak meg, addig nem illik inni a poharunkból, míg a házigazda pohárköszöntőt nem mond, vagy nem issza meg az első kortyot (ez egyébként általában is jellemző az európai viselkedéskultúrára). Étkezés közben a kezünket ne pihentessük az ölünkben, végig maradjon az asztal fölött. Hagyomány, hogy a fővendég az étkezés végén köszönetet mond a meghívásért az össze meghívott nevében. Az öltözködés hagyományos sötét vagy szürke öltöny, fehér ing, nem rikító nyakkendő. A helyes testtartás és a m egfelelő fizikum előny. A nőknek ajánlott viselet a jó szabású, természetesen nem miniszoknyás

és nem túl szűk szoknyás kosztüm vagy ruha, kerülni kell a feltűnő ékszereket. Nemcsak a németeknél, hanem általában is elmondható, hogy egy komoly üzletasszony eleve nem a testét mutogatja, hanem konszolidált öltözetével agyi képességeit villantja meg a dekoltázsa helyett. Az uraknak a hölgy vagy a magasabb rangú partner bal oldalán illik ülni – vagy menni. Csakúgy, mint mindenütt, forgalmas úton az alárendelt mindig a forgalom felőli oldalon megy. 2.3 Miért nem bírjuk? 3 Az irónia eszközével kicsit jobban megérthetjük a német üzleti morált, ha elolvassuk az alábbi idézeteket. „Az irodában a pontosság majdhogynem isteni erény, de csak a főnöktől várják el, hogy korán érkezzék és sokáig bent maradjon. A legtöbb német pontban öt órakor veszi a kalapját és távozik. Tovább bent maradni számukra a nem hatékony munka beismerése (Rossz hatásfokkal dolgozni. – Ilyet nem szabad!) hacsak valaki nem azt a lehetőséget

választotta, hogy később jár be és tovább marad– mint ahogy lehet korábban érkezni és elmenni is – ezt nevezik csúsztatásnak.” „A törekvés és a v ersenyszellem a n orma része: külső jegyei közé tartozik a j elentős erőfeszítés, valamint a t artózkodás a h úszpercenkénti illegális cigaretta-, kávé- és uzsonnaszünettől. A teljesítményt, a tudást, a felkészültséget és az eredményeket mind nagyra becsülik. Ha valaki egész hegyet termel iratokból és feljegyzésekből, az egyértelműen szorgalmasan dolgozik és jól végzi a munkáját.” „A franciákhoz hasonlóan a németek is pénzt és energiát nem kímélve kezelnek egy olyan betegséget, mely nem is létezik, nevezetesen a h írhedt Kreislaufstörungot, vagyis keringési zavart. Míg mi, többiek megtérünk a Teremtőnkhöz, amikor keringésünk leáll, addig a németek rutinszerűen felépülnek ebből az eseményből, és tovább folytatják hasznos és produktív életüket.

Mihelyst belejönnek, a németek akár havonta kétszer is megengedhetnek maguknak egy-egy Kreislaufstörungot, méghozzá anélkül, hogy az komolyabb mértékben hátrányosan érinthetné társasági életüket. Ennek a r émisztő betegségnek egészen változatos kezelési módjai vannak. Bebizonyították, hogy a beteg igen pozitívan reagál például egy háromhetes görög tengerparti nyaralásra.” 3. Franciaország 3.1 Általános tudnivalók • A franciák nagyon büszkék kultúrájukra, európaiságukra, de elsősorban a nyelvükre.Az üzleti tárgyalásoknak mindig franciául kell folyniuk. Az ide érkező vendégek számára is 3 Miért nem bírjuk a németeket? (Xenophobes Guide to the Germans), Pannonica K., Bp 1999 feltétlenül francia tolmácsot kell alkalmazni. Esetleges szabadidőprogramon a vendég kezdeményezésére más nyelven is beszélgethetünk. Ha kiutazóként elfogadja a fogadó fél, hogy nem franciául tárgyalunk, pár üdvözlő szót

mindenképp tanuljunk meg franciául, nagy érzelmi előnyre tehetünk ezzel szert a partnerünknél. • A megszólítás Monsieur, Madame, esetleg, ha szemlátomást nagyon fiatal a megszólítandó hölgy, akkor Mademoiselle. Bemutatakozást követően e szavakat a családnév követi Nem illik üzleti partnerünket keresztnevén szólítani, és szigorúan kötelező a magázás. • A kézfogás módjában a franciák igazán hűen reprezentálják az európai illemtant, nem fordulhat elő, hogy férfi nyújtson előre kezet nőnek. Bemutatkozáskor és távozáskor mindenkivel kezet kell fogni, de sem a kézszorítás sem a rázogatás nem szokás. Általános jótanácsunk arra, hogyan szabaduljunk meg a kellemetlen, hosszan tartó kézrázástól: nyissuk ki a kézfogásban a tenyerünket, így a partner abbahagyja a hosszú és szokatlan kézfogást. 3.2 Üzleti élet A franciák üzleti megbeszéléseiken is szertartásosak, konzervatívak. Természetes, hogy egyeztetés

nélkül nem törünk a p artnerre. Az üzleti megbeszélésre legmegfelelőbb időpont délelőtt 12-ig, természetesen reggel 9-10 óránál nem hamarabb, vagy pedig délután 3-tól. A tárgyalásokon a franciák összeszedettek, diplomatikusak. Ha bemutatkozó látogatásra érkező vendégük nem elég felkészült, a mondandója nem logikusan és érvekkel alátámasztottan felépített, a francia nem fog közbevágni, de kevés az esély az üzleti kapcsolat beindítására. A tárgyalás sok időt vesz igénybe, apró részletek felett is hosszan vitáznak. A tárgyalások mindig egyértelműen, minden pontot tisztázva fejeződnek be. A tárgyalásokról készült dokumentumok francia nyelvűek még akkor is, ha a tárgyaláson – valami csoda folytán – francia partnerünk például angolul beszélt. Ne várjunk partnerünktől gyors döntést, a v állalati rendszer, csakúgy, mint a k özigazgatási, erősen hierarchikus, mondhatni kissé bürokrata. Kevés vezető

hajlandó áttörőenés gyorsan dönteni. A nők, ha felkészültek és célraorientáltak, egyenrangú partnernek fogják érezni magukat a férfiakkal. Franciaországban egyre több középvezető beosztású nővel találkozunk A franciáktól nem idegen, hogy a hivatalos megbeszéléseket ebéd vagy vacsora közben is folytatják, de nem illik a főétel (roti) előtt szóbahozni az üzleti ügyeket. Sokszor az az ember érzése, hogy direkt tesztelik a külföldi partnereiket, hogyan viselkednek fehér asztalnál! Az üzleti életben, az öltözködésben a franciák a hagyományos sötét öltöny, világos ing és nyakkendő hívei, a nők általában klasszikus kosztümöt viselnek. Egyértelműen kerülni kell a sportos öltözetet. Még ha lakásra hívnak is, viseljünk öltönyt, kosztümöt 3.3 Étteremben Mivel a franciáknál nagyon fontos az asztalnál való viselkedés, röviden foglaljuk össze az ide vonatkozó ismereteket. Ha Franciaországban asztalhoz ülnek

üzlettársukkal, fogadjanak meg néhány tanácsot: • A bor kiválasztását bízzuk francia partnerükre. • A kezünk étkezés közben mindig legyen az asztal fölött. • A salátát villával hajtogatva együk, ne vágjuk fel késsel. • Nem szégyen, ha az étlapok „à la”-felsorolásait nem ismerjük, francia ve ndéglátónkat kérjük meg, segítsen az étel kiválasztásánál. • Minél hosszabban el tudunk beszélgetni a kiválasztandó ételről, annál jobban megkedveltetjük magunkat francia házigazdánkkal, könnyebb lesz a tárgyalás is. • Nagyon szigorúan tartsuk be az étkezési illemtant. • Ne együnk gyorsan, a franciák szeretik kiélvezni az evés gyönyörét. Mindig a h ázigazda szólítja asztalhoz a vendégeket. Az étkezés megkezdésekor nem kell harsányan jó étvágyat kívánni. A házigazda nyúl először az evőeszközéért, amivel elkezdene enni, de az ételbe nyúlással megvárja, míg a vendége is megfogja az

evőeszközt. Az is helyes, ha egy apró kézmozdulattal arra bíztatja a vendéget, hogy kezdjen enni. Az első fogást az egész asztal együtt kezdi el enni, de a többit, különösen azoknál az ételeknél, ahol a hőfok számít, a felszolgálás sorrendjében kisebb csoportokban kell elkezdeni fogyasztani. A kisebb körökben – tehát amikor nem az egész asztalt várjuk meg, hiszen vagyunk vagy negyvenen, csak a szomszédokat – a rangidős nő kezdje meg az étkezést, ha látja, hogy a többiek tétováznak. Az ember első mozdulattal a d amaszt szalvétát az ölébe teszi, ha papírszalvéta van, azt baloldalon elfekteti. Ha menüsort tálalnak fel, azon kívül, amit elé tesznek, mást nem kérhet Amit elé tesznek, azt eszi, amelyik pohárba töltenek, abból iszik. Ételek Az elegáns éttermek a vendégek érkezésekor a bal oldalon felül levő kistányérba, melyen egy kenőkés van, fűszervajat tesznek, kínálnak hozzá pirítóst, zsemlét. Aki nem túl

gyakran jár ilyen éttermekben, bizony nem nagyon nyúl utána, mert nem tudja, hogyan is kell a pirítóst illedelmesen enni. Ahogy azt már Kalocsa Róza (1884) is megmondta: „A kenyeret nem szokás harapni, sem darabkára vagdalni, hanem letördelve kell a szájhoz vinni. A vajas kenyérbe is illetlen a beleharapás, ezt is előbb letördelik, aztán vajazódik meg.” Bármit rendelnek is, kötelező az ételsor szerinti sorrendiség: hideg előétel – leves – meleg előétel – főétel (nehezebb) – főétel (könnyebb)– desszert – kávé – sajt. Ne rémüljenek meg, ezt nem kell mindet végigenni, de bármit kérnek, a s orrendet tartsák be, tehát ne kérjenek például leves előtt meleg előételt. A franciáknál az előétel elengedhetetlen csakúgy, mint a desszert. A salátát azért teszik a bal oldalra, mert a v illánkkal veszünk belőle. Jobb oldalon végül is csak a poharak vannak szép egymásutániságban. A vízből mindig ihatunk, az alkoholos

italból csak pohárköszöntő után, vagy ha nincs pohárköszöntő, akkor, miután a házigazda felemelte az első alkohol tartalmú poharat. Nem illik fenékig inni A borra a felszolgálók rátölthetnek. Étkezés Ha véletlenül fellökjük a poharat, ne kezdjük el takarítani az abroszt, hanem szóljunk a felszolgálónak, majd köszönjük meg a segítséget. Ha bármi olyan étel kerül fel, amiről nem tudjuk, hogy kell enni, várjuk meg, míg más elkezdi. Ezalatt ihatunk egy korty vizet, szólhatunk a szomszédunkhoz, tehát álcázhatjuk ezt a tájékozatlanságunkat. Mondanom sem kell, tunkolni, kést szájba venni nem szabad, már édesanyánk is ránk szólt ilyenért. Ha két füllel ellátott csészében tálalják a levest, ki lehet inni, persze, csak miután a „sűrűjét” kikanalaztuk. Ha befejeztük a levest, akkor a k analat a csészéből kivesszük és közvetlen mellé letesszük a kistányérra. A késsel-villával fogyasztott ételek evését úgy

fejezzük be, hogy a kést és a villát párhuzamosan jobb oldalra zárjuk. Asztalbontás Az étkezést a házigazda fejezi be, megköszöni, hogy elfogadták a meghívását. Ilyenkor a vendégeknek fel kell állni az asztaltól. A damaszt szalvétát jól összegyűrve kell a teríték bal oldalára letenni (a papírszalvétát is mellé, nem a piszkos tányérba!). A rúzsfoltról: illemtudó nő, miután felkente a rúzst, egy papírzsebkendőre harapva leitatja a nagyját, ugyanis rúzsfoltot hagyni poháron nem nagyon illik. Viszont a damaszt szalvétán, amivel ugye a szánkat töröljük meg, lehetnek rúzsnyomok. Az asztaltól nem illik felállni, amíg a h ázigazda asztalt nem bont. Ha mégis szükséges, akkor igyekezzünk a roti utáni időpontot megvárni, és mindig elnézést kell kérnünk. A franciáknál még betartják a polgári illemtan azon pontját is, hogy ha férfiak és hölgyek együtt ülnek az asztalnál, és ha valamelyik hölgy feláll, akkor minden

férfi feláll (vagy legalább is megemelkedik), illetve, hogy a férfiak megvárják, míg a hölgyek leülnek, és csak azután foglalnak helyet. Magánmeghívás Ha francia üzletfelünk a lakására hív meg vacsorázni, tekintsük kiemelkedő eseménynek, hiszen ez ritkán fordul elő. Feltétlenül küldjünk virágot (ne vörös rózsát és ne krizantémot) a háziasszonynak, amit érkezésünk előtt egy-két órával vigyenek ki. Érkezéskor pedig adjunk át apró ajándékot, csokoládét például. Esetleg, ha régóta ismerjük az üzleti partnert, és már itthonról készülünk erre a vacsorára, vihetünk magunkkal magyar bort, de csak a márkás, valóban jó minőségűt vigyük, mert a franciák nagy borszakértők. Másnap ne felejtsünk el írásban köszönetet mondani a vendéglátásért. A franciák lelkük mélyén hagyománytisztelők. Mindent comme il faut kell csinálni, ez a kifejezés egyaránt vonatkozik az esküvői ceremóniára, a berúgásra, a

libatömésre vagy egy kérvény kitöltésére, egy levél cimzésére avagy egy tanár megszólítására. Mindennek megvan a maga jól megszabott módja, amit természetesen maguk a franciák szabtak meg. Szigorúan betartják az etikett szabályait, és meg vannak győződve arról, hogy bizonyos dolgokat nem szokás nyilvánosan csinálni. A franciak férfiak például sohasem fésülködnek az utcán, a nők sohasem igazitják meg a sminkjüket a nagy nyilvánosság előtt. Míg a forgalmi dugóban rekedt angol autóvezetők unaloműző tevékenységként vidáman piszkálják az orrukat, a hasonló helyzetben levő francia vezetők a visszapillantó tükörben küllemüket jhozzák rendbe, nyakkendőjüket, frizurájukat, szemöldöküket, bajuszukat igazitják. Ez a különbség stilusbeli kérdés. Egyetlen kivétel van ezalól, mégpedig a Férfihólyag Üritése A franciak férfiak mindenohvá pössentenek – az utak mentén (akár forgalommal szemben vagy háttal neki), a

folyókba, tavakba és csatornákba, fák vagy bokrok alá, lámpaoszlopok tövébe, boltok, garázsok vagy pályaudvarok mögé. Pössentenek cigarettázás, beszélgetés, horgászás vagy kertészkedés, karburátorszerelés, cementkeverés vagy lófuttatás közben is. 4. Nagy-Britannia 4.1 Általános tudnivalók • Az üzleti életben nem illik senkit keresztnevén szólítani, helyes forma a Mr, Mrs, Miss, Dr., Professor és a családnév • A lovagok esetében a bemutatkozásnál teljes nevük hangzik el, például Sir Robin Butler, őt viszont már hivatalosan, írásban és szóban is, Sir Robin-nak kell hívni. A felesége Lady Butler. Ha egy hölgyet például Lady Margaretnek szólítanak, azt jelenti, hogy saját születési jogán nemes. • Kézfogással köszöntik egymást, a nőknek nem csókolnak kezet. • A skótokat angolul ne Scotch-nak vagy Scotchmen-nek nevezzük, helyesen Scot vagy Scotsmen. • Ha rágyújtunk, kínáljuk meg a mellettünkállókat

is. Természetesen be kell tartanunk a dohányzás alapszabályát: ahol nincs hamutartó, meg sem kíséreljük, hogy rágyújtsunk. • A kézfogást mindig a nő kezdeményezi, és ha esetleg a királynővel találkozunk, akkor még a köszönés is tilos, bókolni kell (férfiaknak fejhajtás, nőknek kis pukedli). • Legyünk udvariasak, kérés esetén feltétlenül használjuk a „please”(kérem) és a „thank you” (köszönöm) szavakat. Az „I beg your pardon” önmagában már azt jelenti, hogy nem értem, amit mondanak. • Kerüljük a hangoskodást, sajnos még a jóízű, magyaros nagy nevetéseket is mellőzzük. • Mellőzzük a beszélgetést a királyi családról (pletykák), a politikáról, a vallásról. • Nem illik hosszan nézni valakit, nem illik tolakodni. Maximálisan tisztelni kell az „intim zónát”, soha ne érjünk partnerünkhöz, ne álljunk szorosan mellé, eszünkbe ne jusson vállon veregetni például. • Ne lepődjünk meg, ha –

akár félhivatalos, akár privátkörben – az alkohol jobban fogy, mint más kultúrákban. 4.2 Üzleti élet Az üzleti kapcsolatfelvétel mindig harmadik személyen át történjen, az angolok nagyon szertartásosak. A tárgyalások mindig rövid beszélgetéssel kezdődnek (például az időjárásról), és azzal is fejeződnek be. Az angolok szeretik a konkrét számadatokkal, táblázatokkal, kimutatásokkal alátámasztott ajánlatot, nem hívei az alkudozásnak. A nőket maximálisan elismerik, megtalálhatjuk őket a legmagasabb beosztásokban is. Természetesen ők is hűvösek, szertartásosak, kerülik az érzelmi megnyilvánulásokat. Ezért, ha angolokkal tárgyalunk, teljes mértékben kerüljük az érzelmi ráhatást, emelt hangot, netán könnyeket. A britek nem szeretik a gyors „nyomulást”, nem fogadják el az amerikai stílust sem az üzleti életben, sem máshol. Ezért például, aki angolul kíván tárgyalni velük, igyekezzen az „angol” angolt

beszélni. Bizalmatlanságnak tekintik, ha a t árgyalások kezdetén jogászokat viszünk magunkkal. A szóbeli megállapodás, különösen ha kézfogással zárul, kötelező erejű, az írás csak megerősíti ezt, például nem felesleges, ha hazaérkezésünk után emlékeztetőt küldünk angol partnerünknek a tárgyalásainkról. Érdekes, hogy csak a legjelentősebb szerződéseket fogalmazzák meg az általunk ismert teljes jogi formák szerint. Nagy-Britanniában az üzleti életben nem szokás az ajándékozás, esetleg akár megvesztegetésnek tekintik! Az öltözék férfiaknál öltöny, természetesen a legkonzervatívabb színekben. A nyakkendő ne legyen csíkos, mert nagyon sokszor valahovatartozást (egy klubhoz, kollégiumhoz) jelent a különböző csíkminta. A nők is öltözködjenek elegánsan, de semmi dekoltázs és a szoknya is érjen térdig. Ha esetleg nadrágkosztümöt vesznek fel, az sem lehet soha szűk. 4.3 Étkezés Az angol konyha nem igazán

az ízek birodalma, de a reggeliket valóban lehet élvezni. Az asztalnál való viselkedés legyen teljesen tradicionális. A villát, annak ellenére, hogy az angolokról így tudjuk, nem kell domború felével felfelé tartani, ezt az angol szabályt csak a legfelsőbb körökben tartják ma már be. Soha ne beszéljen üzletről fehér asztalnál, ezt nagyon nem szeretik. A nők étteremben ne fizessenek, még ha az üzleti életben teljesen egyenrangúak is, mert az angoloknak ez nagyon kényelmetlen. Ha tehát magyar üzletasszony hív meg brit partnereket, akkor az étterem vezetőjével előre beszélje meg, hogy a vendégek távozása után fog fizetni, esetleg a kávé után feláll és elvonul a számlát rendezni, de nagyon „angolosan”, tehát ne tudja a partner, miért megy el. Az éttermi számlákban legtöbbször benne van a kiszolgálás díja, de ha nem – és ezt inkább kérdezzük meg – akkor 15%-ot illik adni, a taxiért pedig 10%-ot. Ha brit vendégünk

érkezik, ne törekedjünk „figyelmességből” teával kínálni, de ha már azt kér, ne adjunk hozzá tejet. Ugyanis az angolok tejjel nem ezt a teát isszák, hanem a nagyon erősre, speciálisan, porcelán kannában készített sötét italt. Az angolok általában nem nagyon lelkiznek, és az önboncolgatás sem jellemző rájuk. Ez nem jelenti azt, hogy néha ne fordulnának magukba, mondjuk egy súlyos sportvereség után, vagy ha már hetek óra esik az eső. A rezzenéstelen ajak. Ezt az angolokra nagyon jellemző pózt úgy kell elkéépzelni, hgoy az ember büszkén felveti a fejét, felső ajkát rezzenéstelenül tartja (elkerülendő annak érzelmekről árulkodó remegését), közben támadó lábával kicsit előrelép (ez határozottságot sugall). Ebbe a testhelyzetben már beszélgetni sem könnyű, de gyöngéd megnyilvánulásokra aztán végképp nincs lehetőségAz angolok nem szeretnek egymáshoz érni. A kézfogás ugyan elfogadott dolog, de illik gyorsan

elintézni. Előfordul, hogy az ismerősök összesen csak egyszer fognak kezet egymással életükben: a bemutatkozás pillanatában. Az angol gyerekeknek bonyolult viselkedési szabályokat kell elsajátitaniuk. Az egyik legelső, zsenge gyrekkorban megtanult szabály a „ kérem” és a „köszönöm” gyakori használatára vonatkozik. A kérés, a hála, és mindenekelőtt a bocsánatkérés az angol társas érintkezés fontos eleme, ezért aztán az angolok nagy része, mintha süket lenne, folyton ezeket ismételgeti. 5. Olaszország 5.1 Általános tudnivalók • Az olaszoknál a kézfogás inkább kézrázás, esetleg megfogják a másik könyökét is. Ha már jó ismerősök, akkor esetleg a vállát is megveregetik a másik férfinak, ha közeli jó barátok, akkor a férfiak is megcsókolják egymást az arcon jobbról és balról. • A megszólításnál nagyon ragaszkodnak az egyetemen szerzett címükhöz, Dottore (ez bölcsész és nem orvos!), Avvocato

(ügyvéd), Ingegnere (mérnök), Professore (tanár, egyetemi tanár, de így szólítják az orvost is). Az olaszok büszkék a címükre, ne szólítsuk keresztnevén a partnerünket. • A köszönés a chiao. Köszönésben nincs különbség tegezés és magázás között 5.2 Üzleti élet Az üzleti életben nem ragaszkodnak merev szabályokhoz, de tisztelik és komolyan veszik az összeszedett, racionális, meggyőző, hozzáértő érvelést. A viták fontosak, ne lepődjünk meg a sokszor kicsinyességnek tűnő, aprólékos vitatkozáson sem. Az emelt hang nem az idegesség, hanem az ügybuzgóság jele. Az olaszok egyébként szeretnek alkudozni A döntés soha nem születik meg azonnal. Szokás napirendet állítani össze a megbeszélésre, de nem igazán tartják be. Ez az első az említett országok közül, ahol a késés megengedett, de 20 percnél többet azért ne késsünk. Ne ragaszkodjunk a tárgyalás előre meghatározott időpont szerinti befejezéséhez A

kereskedelmi kapcsolatban a szállítási határidők be nem tartása óriási vétek. A tárgyalás egész folyamatára érdemes ügyvéddel érkezni, ő segíthet a s zerződés pontos elkészítésében is. Az olaszok udvariasan utasítják vissza az előnytelen ajánlatot. A nők elsősorban a család irányításában játszanak szerepet, bár egyre gyakrabban megtalálhatók az üzleti életben is. A nő mások előtt sem főnökének, sem férjének nem mondhat ellent. Ha üzletasszony utazik Olaszországba, ne lepődjön meg, ha elsősorban nőként kezelik. Okos, hatékony és impulzív tárgyalástechnikával egyenrangúvá válhat A hivatalos öltözködésben is szeretik követni a divatot, de a férfiak mindig ragaszkodnak – legalábbis első megjelenéskor – az öltönyhöz, zakóhoz. A nőknek sem ajánlott a szabadosabb megjelenés. A férfias nadrágkosztüm sem hatásos, maradjunk a visszafogott, de nőies eleganciánál. A napszemüveg az utcán elengedhetetlen,

de csak ott 5.3 Társasági élet Ha olasz üzleti partnereink ebédre, vacsorára hívnak meg, akkor lehetőleg ne hozzuk szóba az üzletet, politikát, maffiát, egyházat. Boldogan beszélgetnek a sportról, családról Az ebéd is – a vacsora persze természetesen – hosszan tart, gyakran két-három órát. Addig az asztalnál kell maradnunk, míg mindenki be nem fejezi az étkezést. A terítéknek nem része a kenyeres tányér, a terítékünk bal oldalára helyezzük a kenyeret és úgy törjünk belőle. A spagettit ne vágjuk: szúrjuk a tésztát a villára és a villa hegyét a kanálban forgatva „spulnizzuk” fel a tésztát. Ha vendégségbe hívnak, ajándékot nem szükséges vinni, de virágot vigyünk a ház asszonyának. Itt is kerüljük a vörös színt Ha állófogadásra, koktélra szól a meghívás, nem kell sem virágot, sem ajándékot küldeni. Ha a rendezvényen kiderül, hogy a meghívót félreértettük és mégis ültetéses alkalom volt,

utólag küldhetünk virágot a háziasszonynak p. r (pourremercier – köszönettel) rövidítéssel. Vigyázzunk nagyon a gesztikulálással, az olaszoknak ebben nagy hagyományaik vannak. Az orr megkoppintása baráti figyelmeztetés. Az áll megpöckölése erősebb, elutasító A hüvelykujjés a mutatóujj összedörzsölése jelenti a pénzt. Ha behunyt szemmel bólintanak, az „nem”-et jelent. A szem alá mutató ujj az ész elismerése Mindenki tudja, hogy a mutató- és kisujj szarv alakú mutatása a felszarvazást jelenti. 6. Oroszország 6.1 Üzleti élet Az üzleti kapcsolatok rohamosan fejlődnek. Természetesen az orosz üzleti alvilágot elkerülendő, komoly ajánlások után válasszunk partnert. Kimondottan előnyös, ha tudunk oroszul. Partnerünk idegennyelv-tudása lehet, hogy nem mindig megfelelő, gondoskodjunk inkább orosz tolmácsról. A bemutatkozást kézfogás kíséri, nézzünk partnerünk szemébe. A névjegykártya átadása kötelező, két

kézzel nyújtsuk át. A rang fontos szerepet játszik A tárgyalások megszervezése kitartást kíván, az állami, bürokratikus rend után megmaradt annak nehézkessége, de hozzájött az üzleti világ bonyolultsága is. A tárgyalások szigorú napirend szerint folynak, attól nem térnek el. A titkárnőkkel elég nehéz egyeztetni, sokszor lefixált megbeszélések maradnak el. Mindig mindent írásban erősítsen meg, százszor ellenőrizzen mindent. A tárgyaláson az oroszok nagyon jó stratégák, legyünk felkészülve kisebb trükkökre, érzelmi hatásokra is. A megbeszéléseket pontosan kezdik, de hosszan elnyújhatják A döntéshozatal is lassú és nehézkes. Az orosz mentalitás számára idegen a „time is money” Annak ellenére, hogy a szovjet időkben deklarált egyenjogúság volt, az orosz férfiak jelentős része nem tudja elfogadni a nők szerepét az üzleti életben. Ennek ellenére az odautazó üzletasszony, ha jól felkészült és érvelő típus,

sikert érhet el. Öltözködésben a hagyományos öltöny, nőknél a kosztüm az elfogadott. A cipő nagyon fontos, annak állapotáról, minőségéről, áráról csakúgy, mint a karóráról az orosz partner sok mindent kikövetkeztet. 6.2 Társasági élet Az orosz vendégszeretet híres, készüljön fel a nagy traktákra. Előételek borítják az asztalt, amikor leülnek. A pohárköszöntők fontosak, fenékig kell inni a poharat Példa Az egyik pohárköszöntő a guszárnij toszt, azaz huszártószt. Ilyenkor a férfiak felállnak, könyéktől behajlított bal karjukat szorosan a hátukhoz szorítják, a poharat tartó karjuk vállból majdnem merőlegesig emelkedik, a k éz vízszintes, úgy tartják a poharat, és „za zsenscsin!” – a nőkre! - felkiáltással, merev derékkal, fejüket hátradobva kiisszák a poharat. A nők – természetesen – mindezt ülve nézik végig Ha az étellel kínálnak, sértés, ha nem veszünk. Számítsunk rá, hogy az

étkezés hosszan elnyúlik, az alkohol fogyasztása szinte kötelező. Az étkezés hosszan elhúzódik, közben mindenről lehet beszélgetni. Az utolsó poharat, amivel elbúcsúznak, na pászásók! (szószerint: vándorbot) köszöntéssel isszák. A dohányzás nagyon elterjedt, orosz partnerünk akár sértésnek is veheti, ha megkérjük, hogy ne dohányozzon. Az oroszok szeretnek ajándékot kapni, ez az üzleti életre is vonatkozik. Az ajándék szinte bármi lehet, szép könyv, tollkészlet, sokszor még használati tárgy is. Ujjunkkal ne mutassunk OK jelzést, ez trágár jelzés az oroszoknál. Ha úgy hozza a sors, nyugodtan álljunk sorba, ne furakodjunk. Az utcán nem szemetelnek 6.3 Miért nem bírjuk? 4 A teljesség kedvéért szeretnénk még egy-két ironikus, ám gyökereiben valahol igaz megállapítást idézni. „Az asztalnál az oroszok felszólítás nélkül szednek maguknak, a nyugat-európaiak és az amerikaiak nagy megkönnyebbülésére, akik

állandó rettegésben élnek, nehogy véletlenségből figyelmetlenséggel vádolják őket az asztalnál. Az oroszok fontosnak tartják, hogy rendszeresen – mégpedig sűrűn – asztali pohárköszöntőt mondjanak. Soha senki nem merészel addig inni az asztalnál, amíg egy pohárköszöntővel ki nem nyilvánítja a társaság többi tagja iránti tisztelet és az együttlét feletti örömét. Azt már viszont csöppet sem tartják fontosnak, hogy ténylegesen oda is figyeljenek, ha valaki történetesen egy hivatalos alkalommal beszédet mond.” „Az üzleti életben az alkukötést hatalmas dáridókkal és tivornyákkal pecsételik meg, és az oroszok csak azzal érzik jól magukat, akivel már legalább egyszer jól felöntöttek a garatra.” „Az oroszok végeérhetetlenül sokat beszélnek. Teljesen érthetetlen módon viszont képtelenek arra, hogy a beszédet és a járást egyszerre űzzék. Egy szép vidéki sétára indulni egy orosszal voltaképpen a l

ehetetlenséggel egyenlő, mert mihelyst az élet értelmének egy újabb boncolgatásába bonyolódna bele, vagy az Arzenál-Spur meccset vonná új megvilágításba, egyszerűen megáll. Ez vezette a tudományos kutatókat ahhoz a briliáns felismeréshez, hogy az orosz agynak az a b izonyos darabja, amely a láb mozgatásáért felelős, az emberi fajták esetében egyedülálló módon – a nyelvhez van kötve.” „Az oroszok az idegenekkel barátságosan kezet ráznak, de arra nagyon vigyáznak, hogy ez ne a küszöbön történjen, mert az balszerencsét hoz. Ha meglátogatják egymást, a vendég vagy egészen bemegy a házba, vagy megvárja, míg a házigazda jön ki, és csak ezután üdvözlik egymást. A közeli ismerősök háromszor csókolják arcon egymást, mert, mint mondják, a három az orosz igazság is. „Isten szereti a Szentháromságot” – emlegetik a mondást, ha valami háromszor történik. Utazás előtt az oroszok pár pillanatra csendesen leülnek

együtt Ezt azért teszik, hogy lelküknek – bárhol kószáljon is a házban – legyen ideje visszatérni a testükbe.” 4 Miért nem bírjuk a ruszkikat? (Xenophobes Guide to the Russians), Pannonica K., Bp 1999 7. Amerikai Egyesült Államok 7.1 Általános tudnivalók • Az utazáshoz vízum szükséges, mely az USA nagykövetségén igényelhető. • Tilos az ország területére élelmiszert bevinni, tehát sem szalámit, sem pirospaprikát, sem mákot – még ha ez a három dolog számít is igazi unikumnak. • Borravalót illik mindenütt adni, mértéke 15%. A szállodában a boy-nak, aki a csomagunkat viszi, csomagonként 0,5-1 USD-t adjunk. • Ha az utcát járjuk, ne felejtsük el, hogy nagyfokú az utcai bűnözés aránya, fokozottan vigyázzunk pénzünkre, egyéb értékeinkre. Az USA a világ negyedik legnagyobb országa, társadalma nagyon összetett. Sok kisebbségi csoport él az országban, őrzik saját kultúrájukat, ahogy az egyes tagállamok is

külön-külön saját hagyományaikra is büszkék. Egyesek azt szeretnék, ha ugyanúgy kezelnék őket, mint bárki mást az üzleti életben, mások viszont különbözni akarnak. Célszerű, ha mindenkit egyformán igyekezünk kezelni mindaddig, amíg ki nem fejezi, hogy másfajta elbánást igényel. 7.2 Üzleti élet Az üzleti megbeszélések mindig pontosan kezdődnek, és az előre megszabott ideig tartanak. A „time is money” elve maximálisan érvényesül. A hangnem nem hivatalos, közvetlen a társalgási stílus, nem ritka, hogy a másik szavába vágnak. Nem tartják be a rigorózus párbeszédes formákat, sokszor váratlan kérdésekkel akarnak tájékozódni. Az amerikaiak nagyon értékelik az egyenességet, még ha az kellemetlen is. A névjegykártyát feltűnés nélkül cserélik, egy gyors pillantás után zsebre vágják. Csak akkor nézik meg, ha szükség van az adatok egyeztetésére, a telefonszám pontosítására. Az európai viselkedéskultúrában

ez otrombaságnak tekinthető, Amerikában viszont az a fura, ha valaki megnézi, elolvassa a kapott kártyát. Ne lepődjünk meg, ha üzleti tárgyalásaink alkalmával a kávét vagy egyéb kínálást egy külön asztalra helyezik. Mindenkinek magának kell odamennie, és elvennie, amit kér A nagyvállalatok sokkal bürokratikusabbak, lassabban hozzák meg a döntésüket, mint a kisebbek. A kisvállalkozások vezetői elérhetőek, gyakran maguk ülnek le tárgyalni Az amerikaiak általában nem alkudoznak azárról. Ha elhangzik egy ár, vagy elfogadják tárgyalási alapnak, vagy megmondják, hogy túl magasnak találják. Ha erre a tárgyaló fél csökkenti az árat, komolytalan partnernek tűnik, hiszen előszörre ezek szerint csak „blöffölt”. Gyakori tárgyalástechnika, hogy ketten ülnek le, egyik a „jófiú”, a másik a kötözködő. Ez utóbbi kezdi a tárgyalást, mert utána a tárgyaló fél fogékonyabb a barátságos hangnemre. Az USA-ban a felső

szintű vezetésben több nő dolgozik, mint bármelyik országban. Komolyan veszik az egyenjogúságot, törvénybe ütközik a nem szerinti megkülönböztetés. Ez néha addig fajul – inkább egyetemistáknál, szerencsére – hogy kikérik maguknak, ha egy férfi előreengedi őket. Öltözködésben az üzleti életre szokásos az öltöny, nőknél a hagyományos kosztüm. Elegáns nő nem hord sok ékszert, nem harsány sem ruhája fazonjával, sem színeivel. Mindemellett tisztelik az egyéniséget, de az ápoltság elengedhetetlen. Ha kisebb cégnél tárgyalunk, eltekinthetünk az öltönytől, de a nadrág és zakó akkor is szükséges. 7.3 Társasági élet Az amerikai üzletember társaságkedvelő, első benyomásra nyílt, barátságos. De legyünk résen, mert a bevett üdvözlési formák, a szemkontaktus létesítése, a hogylét felőli érdeklődés, az„ugorjon majd be egy kávéra”, „ebédeljünk egyszer együtt” meghívások nagyon formálisak, a k

érdésekre nem várnak kimerítő választ, és nagyon csodálkoznának, ha beállítanánk, mondván, hogy meghívott. Az amerikaiak szívesen hívják meg üzletfeleiket étterembe, esetleg a lakásukra. Ezt kintlétünk alatt nem kell viszonozni, de ha a partner hozzánk érkezik, akkor elengedhetetlen a visszahívás. Érdekes megfigyelni, hogy az amerikaiak étkezés közben nehezen figyelnek a partner szavaira. Ha lakásra hívnak, természetesen virágot vihetünk, esetleg csokoládét, de ne hivalkodót. Ha fontos üzleti partnerhez készülünk, akkor a legbiztosabb sikert egy kisebb herendi porcelántárggyal érjük el. 5 7.4 Miért nem bírjuk? 6 „A munka az amerikaiak szerint akkor jó, ha élvezetes, érdekes és – ha ez lehetséges egyáltalán – szórakoztató. A játék viszont akkor az igazi, ha odaadást, kitartást, tudást és erőfeszítést kíván. Nem csoda hát, ha az amerikaiak zavartak és tanácstalanok Ha a munka értelme a siker, a játék értelme

pedig a győzelem, akkor hol a különbség?” Felhasznált irodalom Görög Ibolya: Protokoll – az életem, Atheneum K., Bp 1999 Az üzleti kultúra enciklopédiája (World Encyclopedia of Business Culture), Gemini K., Bp 1999 Miért nem bírjuk az amcsikat? (Xenophobes Guide to the Americans), Pannonica K., Bp 1999 Miért nem bírjuk a németeket? (Xenophobes Guide to the Germans), Pannonica K., Bp 1999 Miért nem bírjuk a ruszkikat? (Xenophobes Guide to the Russians), Pannonica K., Bp 1999 5 6 A Herendi és a Zsolnay porcelánról bõvebben olvashatnak az 1. sz mellékletben Miért nem bírjuk az amcsikat? (Xenophobes Guide to the Americans), Pannonica K., Bp 1999 1. sz melléklet A Herendi és a Zsolnay porcelán motívumai A Herendi és a Zsolnay porcelán világmárka. Bár nem olcsó, mégis sokan ajándékozzák az üzleti életben. Ha olyan partnerünk van, akivel rendszeresen, többször találkozunk, és tudjuk róla, hogy szereti a Herendi vagy a Zsolnay

porcelánt, akkor egy bizonyos motívumot válasszunk ki. Ha tudjuk, melyik a kedvence, akkor minden vásárolt porcelántárgyon – bonbonieren, vázán, tálon, –mindig az a motívum szerepeljen. Értékelendő ez a figyelmesség A Herendi porcelán motívumai Victoria jelzése V Victoria A jelzése VA Kontúros, stilizált, kínai rózsamotívumok és lepkék, több színben Aponyi fleur jelzése AF Kontúros, stilizált, virágmotívumok, középen csokor, a t ányér peremén 6 kis motívum, a t ányér tükrének szélén girland, rozettákkal megszakítva. Legtöbbször egyszínű Ismertek a zö ld, téglavörös, bíbor (purpur) változatai. Rózsaszínű, stilizált kínai rózsa, körülötte almafavirágok, több színben. Ismert egyszínű kivitelben is Eton jelzése ETON Fleurs des Indes jelzése FD Rotschild oiseaux jelzése RO Fruits jelzése FR Chasse jelzése CH Kontúros, stilizált, kínai virág, középen nagyobb, elszórva három kisebb virágmotívum és

lepkék, több színben Indiai virágkosárból kétoldalt felnyúló folyondárszerű stilizált minta. A tányér tükrének széle girland. A peremén szórt virágmotívumok Legtöbbször egyszínű, ismertebb a zöld, téglavörös, lila, kék, sárga. Madárpár fán, elszórva lepkék és rovarok, 12 variációban Különböző elszórt gyümölcsmotívumok és apró rovarok. Több színben, több variációban Régies vadászjelenetek, szórva apró virág- és madármotívumokkal. Kisplasztikák is készülnek Herenden. A század elejétől neves művészek – Kisfaludi Strobl Zsigmond, Vastagh György, Kovács Margit, Izsó Miklós és mások– terveztek kis szobrokat, amelyeket a mai napig eredeti formájukban készítenek. A legutóbbi időkben kezdték el gyártani a kockás állatfigurákat, amelyeket elsősorban az amerikai vendégek szeretnek nagyon. A Zsolnay porcelán motívumai A Zsolnay motívumai kevésbé kodifikáltak, mint a Herendié. Nagyon sok, háború

előtti motívum és forma került újra elő, de a mai napig bővül a motívumtár. Étkészletekre, mokkás-, teás-, süteményes és szendvicses készletekre, vázákra, hamutartókra, gyertyatartókra, bonbonierekre tett leggyakoribb motívumok: Butterfly Vízililiom Kínai bambuszos Búzavirágos bézs-sárga alapon arany kontúrozott stilizált rózsaszín rózsák pillangók, a peremén aranyszál bézs-sárga alapon szecessziós hajlongó nádszálak között liliomok. bézs-sárga alapon nádlevelek között stilizált virágok, a peremén bordűr. bézs-sárga alapon világoskék csokor, a peremén aranyszál Pompadour fehér porcelánon sötétkék sáv arany kontúrral, és girland. A Zsolnay gyár az 1900-as világkiállításra vitte ki a fémes fényű, zöldes színjátszó eozinmázzal bevont tárgyait, ahol nagy sikert aratott velük. Wartha Vince kísérletezte ki ezt az egyedülálló díszítési módot. Az elmúlt évek alatt ismét gyártják,

elsősorban kisplasztikák, tálak bevonására használják, és valóban egyedi ajándék lehet a szecesszió stílusát kedvelő vendégek számára