Alapadatok

Év, oldalszám:2000, 10 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:530

Feltöltve:2006. június 11.

Méret:121 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

FAKTORÁLÁS Beadandó Banktan c. tantárgyhoz Magyarországon a faktorálás komoly jövő előtt áll. Ezt a jövőt részben a munka- és kockázatmegosztás erősödő igénye, valamint a vállalatok, az exportőrök likviditásra való törekvése al apozza me g. E l ikviditási i gény az t parancsolja, h ogy v ásárolj h itelbe é s ad j e l készpénzért! A t ízparancsolatba i llő követelmény így leírva könnyű feladatnak tűnik, de aki már egyszer is próbált a konvertibilis devizájú exportpiacokon üzletet kötni, az tudja hogy e feladatnak közvetlenül eleget tenni milyen nehéz. Méghozzá magából a fe ladatból fakadóan, hiszen az adásvétel láncolatában a kereskedő, de még az iparos is hol eladó, hol vevő. Így amikor elad, ellentétes az érdeke, mint amikor vesz máskor meg fordítva. Ki kellett tehát alakulnia egy olyan pénzügyi szereplőnek, akinek az a fő tevékenysége, hogy ezt a dilemmát feloldja. Ilyen gazdasági-pénzügyi

szereplőnek, akinek az a fő tevékenysége, hogy helyzetet teremtve, mi ntha “ mérget v ehetne ar ra, h ogy a k övetelése b efolyik”, azaz mi ntha már a kiszállítás pillanatában biztos készpénzért adott volna el. Pedig a faktorálás éppen a bankári biztosítékokkal nem fedezett, azaz nyitott kiszállításokra kívánja a biztosítékot és a finanszírozást szolgáltatni. A faktoring múltja A középkori német kereskedőházak tengerentúli kirendeltségekkel is rendelkeztek, ezeket a kereskedelmi kirendeltségeket a képviselők (faktorok) vezették. A kereskedőház érdekeinek érvényesítését úgy segítették, hogy ismerték a helyi törvényeket, kereskedelmi szokásokat és az ügyfelek fizetőképességét. A X VIII–XIX. s zázadban a n émet, i lletve an gol t extilipar é s k ereskedelem r évén É szakAmerikában kialakultak az úgynevezett “faktorházak” Ezek az ügynökségek bizományosi bázisként átvették az árut, vállalták

továbbá a tárolásból, az eladásból és a vevő nemfizetési kockázatából adódó terheket. Lassanként a tevékenységi kö rükbe kerültek az előfinanszírozási feladatok is. Az USA-ban a faktoring szabályait először az 1889-es faktortörvény határozta meg. Ettől az időponttól kezdődött az áru fizikális birtoklásával összekapcsolódott úgynevezett tradicionális ügynöki faktoring átalakulása a napjainkban használatos finanszírozási faktoringgá, melyben a tárolási és eladási funkciók megszűntek. A faktoring fogalma és jogszabályi háttere A definíció szerint a faktoring a szállító és vevő közötti kereskedelmi megállapodásban meghatározott, fizetési haladékkal rendelkező számlaköveteléseknek ellenérték fejében harmadik félre – a faktorra – történő engedményezése. Az előbbi meghatározáson kívül a faktoring lényegéhez tartozik továbbá az adott szállító – áruszállításból és szolgáltatásból

eredő – számlaköveteléseinek speciális pénzügyi szolgáltatási tevékenységet végző szervezet – a faktor – által történő folyamatos megvásárlása és szükség szerinti előfinanszírozása. A fenti definíciók a mai joggyakorlatban azt jelentik, hogy a számlaköveteléseket lejárat előtti, meghatározott finanszírozási feltételekkel – általában visszkereset mellett – megvásárolják. A visszkereset kikötése annyit tesz, hogy a faktor a kötelezett nemfizetése esetén kérheti az engedményező szállítótól – a követelés visszaengedményezése mellett – a szállító részére általa átutalt összeg, illetőleg járulékok megfizetését. Faktorálásnak az UNIDROIT Egyezménnyel összhangban azt a szolgáltatást nevezhetjük, amely az alábbi négy lehetséges szolgáltatás közül legalább kettőt magában foglal: a. a szállító megelőlegezése, b. könyvelés, c. kinnlevőségek beszedése, d. a vevő nemfizetési, késedelmes

fizetési kockázatának átvállalása. A faktor a kereskedelmi konstrukció és az abban részt vevő cégek bonitása (pénzügyi szempontú osztályzása) szerint határozza meg, hogy az adott szállító-vevő kapcsolatban, az említett lehetséges tevékenységek közül melyek elvégzését vállalja. 1 A faktoring a Polgári Törvénykönyvünk szerint nem nevesített szerződésfajta, így ezeknél az ügyleteknél a Ptk.-nak az engedményezésre és tartozásátvállalásra (Ptk 328–333 §) vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Az engedményezés során az engedményező a kötelezettel szembeni követelését az engedményesre ruházza, így a követelés új jogosultja az engedményes, a régi jogosult pedig az engedményező helyébe lép. Az engedményezés tárgya tekintetében a Ptk azt a korlátozást tartalmazza, hogy tilos engedményezni a jogosult személyhez kötött, valamint azokat a követeléseket, amelyek engedményezését jogszabály kizárja.

Az engedményezéshez nincs szükség a kötelezett hozzájárulására, de annak érvényessége a kötelezett – elévülést m egszakító – értesítésétől függ, ami azt jelenti, hogy az engedményezés a lapjául s zolgáló m egállapodás a k ötelezett é rtesítése n élkül érvénytelen. Ebben a kérdésben a jogalkalmazók megosztottak, de a gyakorlatban ennek ritkán van jelentősége, hiszen az engedményesnek alapvető érdeke, hogy az engedményező értesítse a kötelezettet az engedményezésről. Az értesítéssel kapcsolatban mindenképpen fontos megjegyezni, h ogy a k ötelezett a k étszeres t eljesítés v eszélyének t eszi k i m agát, h a a nnak ellenére teljesít, hogy az engedményezésről történő értesítés nem az engedményezőtől származik. Az engedményezéssel az engedményesre szállnak át a követelést biztosító kezességből és zálogjogból eredő jogok is. Tekintettel arra, hogy a Ptk csak a zálogjogot és a kezességet

nevezi me g o lyan j ogokként, ame lyek át szállnak az e ngedményesre, a g yakorlatban biztosítékként gyakran alkalmazott opciós jog már nem illeti meg az engedményest. A k ötelezett az e ngedményessel szemben érvényesítheti azokat a kifogásokat é s beszámíthatja azokat az ellenköveteléseket is, amelyek az engedményezővel szemben az értékesítéskor már fennállt jogalapon keletkeztek. Így a kötelezett hivatkozhat az alapszerződés érvénytelenségére vagy arra, hogy a követelés létre sem jött, viszont nem hivatkozhat olyan kifogásra, amely az engedményes és az engedményező közti jogviszonyra vonatkozik. A kötelezett beszámíthatja az ellenköveteléseit is, feltéve ha azok a beszámítás feltételeinek megfelelnek, azaz egyneműek és már lejártak. Előzőeken túl a kifogáshoz és a beszámításhoz az i s s zükséges, h ogy az ok j ogalapja az é rtesítéskor má r fe nnálljon. E z a szabály a faktorálást megnehezíti, mivel

lehetőséget ad a kötelezettnek, hogy az engedményes ellen forduljon anélkül, hogy a kötelezettnek az eredeti jogviszonyhoz köze lenne. Az engedményező az engedményessel szemben a kötelezett szolgáltatásáért, az engedményezés fejében kapott ellenérték erejéig kezesként felel, ha a követelést kifejezetten nem bizonytalan követelésként ruházta az engedményesre, vagy a felelősséget egyébként n em zá rta ki . E z a Ptk.-nak s zintén o lyan r endelkezése, ame lyet az engedményezési szerződés megkötése során szem előtt kell tartani. UNIDROIT Egyezmény A nemzetközi követelésvételről szóló, Ottawában, 1988. május 28-án kelt UNIDROIT Egyezmény kihirdetéséről az 1997. évi LXXXV törvény rendelkezik Ezt az egyezményt csak abban az esetben lehet alkalmazni, ha a szállító és a vevő székhelye különböző országban van. Az egyezmény alkalmazásának további feltétele, hogy a szállító, a vevő és a faktor székhelyének o

rszágai az e gyezményhez c satlakoztak, i lletve m ind a s zállítási, mi nd a faktoringszerződés tekintetében egy szerződő ország joga legyen irányadó. Finanszírozási faktoring A finanszírozási (ún. “kétlábas”) faktoringot alapvetően hasonló nagyságrendű, azonos kereskedelmi pozícióval rendelkező, egymással folyamatos és jelentős volumenű szállító-vevő kapcsolatban álló partnerek al kalmazzák. E z a s peciális faktoringügylet olyan finanszírozási lehetőség, amelynek során a faktor partnerei részére a faktoringra jellemző rulírozó jelleggel finanszírozási keret áll rendelkezésre. A faktor e keret terhére fogadja és faktorálja a 2 számlákat. A faktor mind a szállító, mind a vevő (kötelezett) bonitását megvizsgálja, és mindkét fél hitelképességét figyelembe véve állapítja meg azt a hitelkeretet, amely alapján a szállítóval és a vevővel a keretszerződés egyaránt megköthető. E forma előnyös a

szállító számára, hiszen biztos forrást jelent azáltal, hogy a faktor rendszeresen faktorálja – az adott keretösszegen belül – a számlákat, így időben jut pénzéhez, és a faktor közbeiktatásával kiküszöböli a késve fizetés kockázatát. Azért is előnyös e forma, mert tervezhetőbbé válnak az árbevételek, ennek okán pedig javul a cég likviditása. Ugyanakkor a vevőnek is megéri e formát alkalmazni, mert elvárhatja szállítójától a fizetési haladékot an élkül, h ogy e zzel l ikviditási p roblémát o kozna. További előny, hogy a kamatköltségek megosztása révén kedvező finanszírozási lehetőséghez juthat, mivel a faktoring-keretszerződés határozatlan időre szól. Azért is előnyös a vevőnek a finanszírozási faktoring módszerét használni, mert piaci pozíciójától fü ggetlenül határozhatja meg, i lletve egységesítheti kereskedelmi szerződéskötési rendszerét, és szállítói sem fogják telefonon zavarni a

határidő előtti “kivételes” fizetési igényükkel. Szerződés szerinti lebonyolítás 1. A szállító és a vevő megállapodik a számlakövetelés faktorálásáról 2. A faktor megvizsgálja mindkét partner hitelképességét 3. A finanszírozási keretösszeg és a futamidő – a faktor által vállalt finanszírozás időtartama – rögzítése után a faktor szerződést köt mind a szállítóval, mind a vevővel. 4. A faktor megvásárolja a vevő által igazolt számlát, és előlegként átutalja a számlaösszegnek a me gállapodásban r ögzített r észét – általában a s zámlaösszeg 80%-át – a szállítónak. 5. Legkésőbb a faktoringszerződés szerinti esedékességkor, vagyis a futamidő lejáratakor a vevő fizet a faktornak. 6. A faktor elszámol mind a szállítóval, mind pedig a vevővel 7. A faktor a fizetést követően szabaddá vált keretösszeg erejéig új számlát vásárol meg a szállítótól. Költségek A szállítót

terhelő költségek: • Kezelési költség: A számla értékének meghatározott százaléka. • Faktoringdíj: A számla értékének meghatározott százaléka a futamidő függvényében. • Kamat: Általában a finanszírozott összeg után az előleg átutalásától a számla esedékességéig fizetendő kamat. • Keret rendelkezésre tartási jutalék: A napi ki nem használt keretösszegek után számított kamat a szerződés kezdetétől annak megszűnéséig. A vevőt terhelő költségek: • Kamat: Általában a finanszírozott összeg után a számla esedékességétől a vevő fizetéséig, de maximum a futamidő végéig számított kamat. • Késedelmi kamat: Késedelemben lévő összeg után a faktoring-futamidő lejártától a vevő fizetéséig terjedő időre számított késedelmi kamat. Példa az elszámolására Számla összege Finanszírozott összeg (80 %) Finanszírozás napja Számla esedékessége A tervezett futamidő Tervezett lejárat Vevő

teljesítésének napja 100 000 Ft 80 000 Ft 1998. 04 24 1998. 05 05 60 nap 1998. 06 23 1998. 05 12 3 Szállító által fizetett költségek Kezelési költség: számla összegének 0,1%-a 100 Ft Faktoringdíj: számla összegének 1%-a 1000 Ft Kamat: a finanszírozott összeg után évi 14% 342 Ft Összesen: 1442 Ft Figyelembe véve azt, hogy a számla összegéből csak 80%-ot utaltak át a szállítónak, így visszajár neki 20 000 Ft – 1442 Ft = 18 558 Ft. A vevő által fizetett költség A s zámlaesedékességtől a finanszírozott összeg után a fizetés napjáig számított évi 22% kamat 342 Ft A fenti ügylet teljes költségének kiszámítása nehézséget okozhat az ügyfél számára, mert a faktoringügyletek e setén a p énzügyi i ntézményeknek n em k ell me gadniuk a fi nanszírozás valamennyi költségét. A faktorszerződés fajtái A maturity (lejárati, esedékességi) faktorszerződés Feltételei szerint a faktor az előre megállapodott

lejárati napon fizetni tartozik, függetlenül attól, hogy neki fizettek-e vagy sem. E szerződésben adott viszonylatra, ezen belül adott vevőkre (importőrökre) keretösszegeket határoznak meg. Ezek megállapításánál figyelembe veszik - a halasztott fizetések N napi futamidejét, - a vevő részére történő kiszállítások ütemezését, - az adott vevővel tervezett teljes éves forgalmat. Ezekből határozzák meg az adott vevőre vonatkozó átlagos követelésállományt: KÁ=F/N, ahol KÁ= az adott vevőre vonatkozó átlagos követelésállomány, F= a tervezett éves forgalom, N= a futamidő napokban. A k épletet cs ak folyamatos k iszállításoknál l ehet az át lagos k övetelésállomány meghatározására alkalmazni. Tudnunk kell azt, hogy az esedékesség napján a faktor a vevő helyett csak akkor fizet, ha a vevő anyagi helyzetében állt be olyan kedvezőtlen fordulat, ami miatt nem tud fizetni. A faktorálás c sak a g azdasági k ockázatokat fe

dezi, d e n em t artoznak i de az ú n. p olitikai kockázatok, mint pl. háború A maturity faktorálás történhet visszkereset nélkül, ill ritkábban visszkeresettel. A visszkereset nélküli faktorálásnál a kifizetett összeg az exportőrtől akkor sem követelhető vissza, ha a kötelezett, az importőr, végül is nem fizetne. A visszkeresettel megállapodott faktorálásnál az összeg természetesen visszakövetelhető. Az ügynöki (agent) faktorálás A faktor szó eredetileg ügynököt, bizományost jelentett. Az exportőrnek azért volt szüksége az importőr országában a faktorra, mert ő volt az, aki nemcsak a helyi szükségleteket ismerte, hanem a vevők pénzügyi helyzetét, azok fizetési morálját is fel tudta becsülni. 4 A garancia- (guarantee) és vételi (purchase) faktorálás E s zázad h úszas é veiben az E gyesült Á llamokban a fak tor k ét s zolgáltatást n yújtott: a hitelben eladott áruk számláját megelőlegezte, vagy a

kockázatot a vevő nemfizetéséért, feltéve, hogy a hitelnyújtáshoz ő előzőleg hozzájárult. Ezt nevezzük garanciafaktorálásnak A garanciafaktorálás n em volt más , mi nt a h itelbiztosítás e gy fo rmája. A 30 -as é vekben ki i s váltotta az amerikai biztosítótársaságok ellenakcióját, akik szakmájukba való illetéktelen beavatkozásnak tekintették a faktorok említett vállalásai és elérték, hogy a garanciafaktorálást ab ba k ell h agyni. H elyette a z e ddigi fak torok i nkább me gvásárolták a rövid lejáratú követeléseket, a vevő fizetési kockázatát saját számlára, visszkereset nélkül átvállalták. Ezt nevezzük vételi (purchase) faktorálásnak A faktoring további fajtái Belföldi faktoring: Az ügyletben részt vevő szállító, faktor és vevő székhelye ugyanabban az országban van. Direkt faktoring: A hagyományos, négyszereplős faktoring (eladó, vevő, exportfaktor, importfaktor) me llett a nemzetközi g yakorlatban

me gtalálható a direkt f aktoring i s, ah ol a z eladón és a vevőn kívül csak egy faktor szerepel. Ez általában azokban az országokban fordul elő, ahol az egyik országbéli faktor képes elbírálni a gyakran azonos nyelvet