Politika, Politológia | Biztonság- és külpolitika » A terrorizmus

Tartalomjegyzék Terrorizmus fogalma . 1 Terrorizmus elleni eszközök . 3 Egyezmények . 3 Ideológia és terror. 4 Globalizáció és a terrorizmus . 5 Cyber-terrorizmus . 6 Bioterrorizmus: biológiai fegyverek és védelmi politika . 7 Közel-keleti helyzet . 10 Nagyobb terrorszervezetek a közel-keleten . 11 Hamasz . 12 Al-Kaida . 14 Nemzetközi terrorizmus . 16 Felhasznált irodalom . 18 „A terrorizmustól való félelem, a terrorizmus maga” Terrorizmus fogalma A terrorizmus fogalmának meghatározására csak az ENSZ-ben 150 féle definíció létezik, ennek oka, hogy ami az egyiknek terrorista, az a másiknak szabadságharcos. Az elmúlt három évtized alatt, ezen értelmezések ellenére még mindig nem létezik mindenki számára elfogadható, egységes meghatározás. A mögöttes tartalom a nemzetközi porondon időről-időre felbukkanó, hosszú évtizedek óta legveszélyesebb politikai-ideológiai önkifejezési mód. A jelenség a legvisszataszítóbb dolgok

egyike, rejtélyessége kapcsán egészen a legutóbbi időkig úgy érezhette a világ, hogy ad hoc jellegű célok elérésének torz eszköze. A tapasztalatok eloszlatták a homályt: a terrorcselekmények mögött jól kivehető, konkrét célokat megfogalmazó, radikális politikai és/vagy ideológiai erők állnak, amelyek az erődemonstrációnak ezt a kíméletlen és esztelen módját választják céljaik elérése érdekében A terror - amelyet az erőszakkal vagy az azzal való fenyegetéssel szokás azonosítani - a köztudatban latin gyökerű szóként szerepel. "Szellemi szülőatyja" valójában egy Terrour nevű - a Konvent oldalán harcoló - francia kapitány. A vérszomjas katona neve - a forradalom vérzivatarában mutatott különös kegyetlensége miatt - az utókor számára az erőszak legdurvább formájának kifejezését szolgálja Ha valami ellen "harcba hívnak" - márpedig a terrorellenes fellépés láthatóan reneszánszát éli -

az első logikus tennivaló annak lehető legpontosabb meghatározása, ami ellen fel kell lépni. Ez látszólag rendkívül egyszerű, hiszen mindent elárasztanak a terrorizmusról szóló hírek: az erőszak, a merényletek, a robbantások, a túszszedések, a repülőgép-eltérítések, és így tovább. Csakhogy amikor a pontos meghatározás igénye kerül előtérbe, már nagyobb zavar mutatkozik a nemzetközi politikában és a nemzetközi közvéleményben egyaránt. Márpedig a terrorizmus fogalmának tisztázása nélkül sok minden megkérdőjelezhető Okkal vetődik fel, például a kérdés: a terrorizmus és az erőszakos fellépés közé valóban egyenlőségjelet kell-e, lehet-e tenni? Vélhetően nem Igaz, a terrornak mindig szerves része az erőszak, de aligha sorolható minden egyes erőszakos cselekmény a terror-kategóriába Egy brit jogász szellemes meghatározása szerint "Káin ugyan erőszakkal oltotta ki fivére, Ábel életét, mégsem nevezhető

a történelem ősterroristájának." A terrorizmus standard eszközeit már lényegesen egyszerűbb behatárolni, mint magát a fogalmat: lényege a kiszemelt ország valamennyi társadalmi rétegére kiható pánikkeltés, az államhatalmi rendszer gyengítése-bénítása és bizonyos politikai változások kiváltása. 1 Ez a már önmagában is rendkívüli veszélyeket rejtő - eszközrendszer egyre növekvő sebességgel modernizálódik. A "terrorfejlődés" lényegét illetően az egyik legfrappánsabb megközelítés, hogy "míg korábban a terrorizmus elszigetelődött és erősen kriminalizálódott, ma magas technikai bázisra épített, illegális, mélyen konspirált, ugyanakkor tetteiben megrettentő és exhibicionista, rendkívüli és nagyszabású akciókat produkáló, államtól és legitim politikai szervezettől független, nemzetközi, nagy anyagi forrásokra épített, manipulált, politikai 1 A definíció Alain Denvers alapműve nyomán

keletkezett. 2 és/vagy vallási ideológiákra hivatkozó, privatizált hatalom, amelynek veszélyessége abban rejlik, hogy egyúttal láthatatlan, megnevezhetetlen, így nehezen utolérhető." 2 A terrorizmus esetében olyan erőszak-formáról van szó, amely "vaksága" (válogatás nélkül bárkit sújthat), a cselekmény elkövetőjének fizikai beazonosíthatatlansága (az elkövetés pillanatában), az áldozatok részéről a visszavágás képtelensége (fegyvertelen személyek) okán a kiszolgáltatottság, a reménytelenség és a félelem érzetét hozza létre. "A terroristák kedvelt időtöltése, hogy politikai, pénzügyi vagy diplomáciai engedményeket csikarjanak ki, illetve ezekhez köthető személyeket vonjanak befolyásuk alá. A terrorizmus - sajátos módon - az államok közötti háborút helyettesítő "pótszer" is lehet. 3 Egy fenyegetett társadalom minden esetre helyesen teszi, ha mielőbb felismeri: egy

kimeríthetetlenül sokarcú terrorizmus rémével kell szembenéznie. A terror sokkal nagyobb közvetett befolyást gyakorol a közhangulatra, mint az összes többi erőszakos történés együttvéve. Míg például egyes háborúk csupán néhány újságcikk erejéig kötik le a közvélemény figyelmét, addig egy gépeltérítés valódi címlap-sztori. Minden ilyen ügy komoly fejtörést okoz a sajtónak, hiszen az adott eseményt a terroristáktól kellő távolságot tartva kell megvilágítani, miközben maguk az elkövetők a lehető legnagyobb publicitásban érdekeltek. Az ENSZ-en belül hosszas fontolgatás után a következő meghatározás mutat az egységesség irányába: "A terrorizmus személyek vagy csoportok fegyveres erőszakot alkalmazó tevékenysége, politikai-ideológiai jelszavakkal az állam és a társadalmi rend szilárdságának megingatására." Terrorizmus elleni eszközök Egyrészt háborús eszközökkel, amely alatt az önsegélyt

értik. Ez azt jelenti, hogy jogsértésre jogsértéssel válaszolnak, de a válasz arányos kell, hogy legyen, ezt az elvet azonban gyakran megtagadják. Erre példa a Label disco 1976-os felrobbantása, ami az amerikai katonák kedvenc helye volt A merénylettel Líbiát vádolták, ezért Tripoli bombázására került sor Másrészt békés megoldások is alkalmazhatók. Értendő ez alatt a nemzetközi egyezmények szerepe a terrorizmus elleni harcban. Például a hágai és a tokiói egyezmény a polgári légi közlekedésről Vannak olyan vélemények, melyek szerint, ha erre jobban figyelnek, akkor talán a szeptember 11-i események sem következnek be. Egyezmények 1979-ben a túszszedésről szóló nemzetközi egyezmény. Ezzel kapcsolatban felmerült, hogyan is definiálható a túsz fogalma? Szélsőséges vélemények is előtérbe kerültek, egyesek szerint egész népeket kellene tússzá nyilvánítani. Itt elsősorban a volt gyarmatok lakosságára gondoltak A

hidegháború utolsó hasonló témájú egyezménye a diplomáciailag védett személyekről szólt. A 90-es évek végétől sok ilyen egyezmény született, például 1998-ban a terrorista bombatámadások ellen. 1999-ben merült föl az, hogy ezek a megállapodások utólag próbálják orvo2 3 Dr. Deák Péter, a Biztonságpolitikai és Honvédelmi Kutatások Központja Alapítvány vezetője LEncyclopédie de lAgora. Le terrorisme de demain 3 solni a problémákat, holott a feltételekre is oda kellene figyelni, ezért született meg a terrorista szervezetek finanszírozásával kapcsolatos egyezmény. A nemzetközi összefogás mellett regionális szintű együttműködés is szükséges. 1977-ben az Európa Tanács hozott egy terrorizmus-ellenes egyezményt, melynek értelmében az aktív terrorista-ellenes politikát nemzeti szinten (jogi vagy fegyveres eszközökkel) kezelik. A hat aláíró ország között találjuk többek között Angliát, Franciaországot,

Németországot és Spanyolországot, de az egyezmény nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezt mutatja, hogy később mind a hat országnak meg kellett jelennie az Emberi Jogok Bírósága előtt az egyezmény megszegésének vádjával. A terrorizmus elleni harc fontos alapelve, és egyben a legtöbb nehézséget is okozza, hogy a demokratikus és liberális államok demokratikus alapelvekre helyezett terrorizmus-ellenes politikát kell, hogy folytassanak. De ez nem mindig megoldható, gondoljunk csak Spanyolországra ahol a terroristák likvidálására létrehozott GALL nevű kormányzati szervnek békés baszkok is áldozatául estek. Továbbá Gibraltáron három embert ok nélkül lelőttek, mert terroristának tartották őket További problémát jelent, hogy a büntető törvénykönyvek nem kezelik külön kategóriaként a terrorizmust ma sem, hanem köztörvényes bűnözésként tartják számon. Európában a terrorizmus három típusa fordul elő: Az

ideológiai terrorizmus: ide soroljuk a jobboldali terrorista szervezetek közül például a török Szürke Farkasokat a baloldalról (a belga kommunista sejteket, Németországban a Vörös Hadsereg Frakciót, Olaszországban a Vörös Brigádokat). Ezek többnyire diákmozgalmakból kinőtt terrorista szervezetek voltak. Az etnikai terrorizmushoz soroljuk a baszk szeparatista mozgalmat (baszkok származásáról nincs pontos információ), míg az IRA, és a közel-keleti „al-Kaida”, Hamasz tevékenysége a vallási terrorizmus típusába tartozik. Ideológia és terror A terror szempontjából a "sorsfordulót" az 1960-as évek hozták: a politikai/ideológiai nyomásgyakorlás eszközeként feltűnő új típusú erődemonstráció akár a XXI. évszázad előfutáraként is felfogható Ettől kezdve a célok és motivációk alapján már meg lehet húzni a határvonalat az egyes terror-típusok között: a klasszikus terror szélsőbaloldali (ezen belül akár

anarchista), szélsőjobboldali, nacionalista-etnikai és vallási alapú terrorizmussá válik szét Mindez persze nem zárja ki azt, hogy - az indokoktól, motivációktól függetlenül -- a terrorakciók több közös jegyet viseljenek magukon: jól konspirált, vagy annak elemeit részben alkalmazó szervezetekről, csoportokról van szó, amelyek döntően vétlen és véletlenszerűen kiválasztott (fegyvertelen) személyek, intézmények ellen követtek el előre megszervezett akciókat, a tömegek, vagy a döntéshozók megfélemlítésével kísérelve meg az érdekérvényesítést. (Ilyen akciók során követelték például társaik szabadon bocsátását stb.) Ekkor jelennek meg az azóta klasszikussá vált módszerek: a robbantásos merényletek, a gépeltérítés, a túszszedő akciók. Ezeknél többnyire vétlen turistákat, helyi tudósítókat használtak fel pajzsként, szabadulásukat különböző feltételekhez kötötték, melyek nem teljesülése esetén a

fogva tartottak kivégzésével fenyegettek, némely nem szokványos esetben azt végre is hajtották. A 60-as évek végével lezárult a "klasszikus" terrorizmus korszaka, az ideológiai alapokon nyugvó szervezetek elsődleges célja egy adott államon belüli zavarkeltés, a döntéshozókkal szembeni harc. Több országban ezeket a gerilla-módszerekkel harcoló terroristákat szabad- 4 ságharcosoknak tekintették (írek, baszkok). Természetesen - mint ahogy a világ fejlődését sem lehet korlátok közé szorítani - a terrorizmus is folyamatos változáson megy keresztül: eszközeinek tárháza bővül, megújul, szereplői változnak, motivációi, céljai megsokszorozódnak, konkrét megjelenési formái átalakulnak, egyre durvább alakot öltenek. A hetvenes években a helyi terrorizmus helyébe - ahol a támadó és a megtámadott azonos nemzethez, etnikumhoz tartozott - új jelenség lép: a nemzeti rendőrségek hatékonyságának köszönhetően a

nemzeti alapon szerveződő terrorszervezetek az anyaország határain kívül rekednek, akcióik folytatódnak, melynek következtében hatékonyságuk jelentősen megnövekszik. Erre az időszakra tehető a terrortörténelem két fontos mozzanata: egyfelől megjelenik az úgynevezett szponzorállamok intézménye, másfelől létrejön a terrorszervezetek "konszernje". Az előbbi kifejezés hátterében az a tény áll, hogy egyes - főként közel-keleti - államok politikai érdekei több ponton is egybeestek egyes terrorcsoportok céljaival. Ezek megvalósítása - és persze az önérdek érvényesítése - végett e "terror-finanszírozók" késznek mutatkoztak jelentős anyagi támogatást nyújtani egyes "felszabadító mozgalmaknak". A konszern eredetileg a kereskedelemben, illetve az üzleti világban használt kifejezés. Az adott konkrét esetben az egyes terrorszervezetek szinte kibogozhatatlan fizikai és érdek összefonódását jelöli:

az egymást támogató logisztikai bázisoknak, a feladatmegosztás szervezettségének, a részfeladatok átvállalásának olyan mértékére utal, amelyre a terrorfogalom születése óta nem volt példa. Mindez a hatékonyság olyan arányú növekedését eredményezte, ami a terrorelhárító szervezetek és társintézményeik számára komoly fejtörést okozott és okoz ma is. A 80-as évek végén jelentős társadalmi-politikai-gazdasági változások következtek be a világban, melyek hatást gyakoroltak a terrorszervezetek lehetőségeire, anyagi bázisaira és céljaira egyaránt. A 90-es évek eleje a konfliktusterületek szaporodását hozta magával, különösen azokban az országokban, ahol a több évtizedes kommunista rendszer elfojtotta a vallási, etnikai és szociális feszültségeket. A rendszerváltás felszínre hozta az ellentéteket, amelyek számos országban - így a volt Jugoszlávia, valamint az egykori Szovjetunió területén - a terrorizmus

jellemvonásait is magán hordozó polgárháborút robbantottak ki Mindez jó táptalajt jelentett mind a szélsőséges irányzatoknak - amelynek képviselői kihasználhatták a gazdasági nehézségeket és a társadalmi feszültségeket -, mind a terrorista erőknek, a polgárháború körülményei között zavartalanabbá téve az együttműködést, egyebek mellett az illegális eszközök beszerzése terén. A terrorszempontú változások nem hagyták érintetlenül a fejlett világ államait sem, ahol a hagyományos terrorszervezetek mellett széles körű társadalmi mozgalmak jelentkeztek úgynevezett "egyprogramos" (single-issue) terrorisztikus szervezetként. Ilyenek egyebek mellett a szélsőséges környezet- és állatvédők, az abortusz ellen küzdők, vagy például a sajátos nézeteket valló sátánisták. Globalizáció és a terrorizmus A terrorizmus modernizációja szemszögéből egy fontos - meglehetősen sajátos - tényező a

tömegkommunikációs rendszerek fejlődése és az információáramlás globalizálódása. Ennek egyenes következményeként a nemzeti/etnikai kisebbségek megismerhették a terrorizmusban rejlő "lehetőségeket", annak eszközeit, módszereit, az azzal járó sikereket és kudarcokat. Másfelől az információknak köszönhetően lehetőségük nyílt az információs társadalom a kommu- 5 nikáció és kapcsolattartás új módozatainak megismerésére is, melynek révén egyes személyek képessé váltak - az anonimitás homályába burkolózva - kapcsolatot teremteni és tartani, kommunikálni, és nem utolsó sorban nézeteiket, céljaikat a nyilvánosság elé tárni - mindezt jórészt büntetlenül. A globalizálódó világ átalakította a terrorszervezetek céljait és módszereit is. Alapvető változást hozott az ideológiai gyökerű terrorizmus háttérbe szorulása, illetve ezzel párhuzamosan az etnikai, vallási alapú terrorizmus

megerősödése, a már említett "egyprogramos" terrorizmus rohamos terjedése. A korábbi gépeltérítéses akciókat felváltotta a történelmi múltra viszszatekintő emberrablás, a robbantásos merényletek, miközben a korábbi módszereket - a létszámukban és technikai felszereltségükben is egyre jelentősebbé váló szervezetek - újszerűen használják fel. Az "atomkorszakra" jellemző "nemzetköziesedett" erőszak sajátossága a terrorizmus és a szervezett bűnözés összekapcsolódása is. Az egyes terrorcsoportok - anyagi bázisuk megteremtése céljából - kiveszik részüket a nemzetközi illegális fegyver- és kábítószerkereskedelemből, sőt az embercsempészetből is Bizonyítottan rendszeres kapcsolatot tartanak fenn bűnözői körökkel, azok módszereit - pénzszerzési célzattal - maguk is szívesen alkalmazzák. A két csoportosulás közötti lényeges különbség az, hogy míg a nemzetközi szervezett bűnözés

számára maga a pénzszerzés a cél, addig a terrorizmus azt "csupán" eszköznek tekinti "magasztosabb" céljai eléréséhez. Cyber-terrorizmus Az FBI cyber-bűnözéssel foglalkozó részlege vezetőjének véleménye több mint figyelemre méltó. Szerinte ugyanis akár egy terrorcsoport, sötét szándékú állam, bosszúra hajlamos volt alkalmazott vagy hacker is képes az amerikai nemzetgazdaság megingatására, ha a szövetségi intézmények között, illetve a hatósági intézményrendszer és a privát üzleti szféra között nem alakul ki igazi együttműködés. Egyes megközelítés az elbocsátott, vagy valamilyen egyéb ok miatt munkahelyüktől megvált volt alkalmazottak lehetséges szerepére igyekszik rámutatni. A különböző cégek ugyanis eddig nemigen törődtek azzal, hogy egy "méltóságában sértett" alkalmazottjuk - akinek az esetek többségében teljes betekintése volt a számítógépes rendszerbe - "magával

vitte a szoftvert" Pedig egy ilyen szakember - amennyiben szakmai hiúságát sérelem érte, s személyiségjegyei alapján hajlamos a bosszúállásra is - óriási károkat tud okozni volt cégének az információk jogosulatlan megszerzése, vagy illetéktelen kezekbe juttatása útján Márpedig ez alól adott esetben a kormányzati struktúra intézményei sem képeznének kivételt. Az informatikai biztonságnak ez egy olyan sajátos területe, amely eddig kevés nyilvánosságot kapott, de a jövőben erre a nemzetbiztonsági szolgálatok többsége - a jelek szerint - nagyobb hangsúlyt igyekszik fektetni. Ennek elsődleges eszköze az előzetes személy-szűrések hatékonyabb rendszerének megteremtése és az informatikai rendszer sebezhetőségi pontjainak megerősítése A számítógépes bűnelkövetők - az esetek többségében ma még nem az első helyen, de mindenképpen jelen lévő terroristák - ugyanis az Internetet sem kímélik. Egy példa a

cyber-terrorizmusra A Közel-Keleten egymással hadban álló felek - izraeliek és palesztinok - közötti csatározás 6 nemrégiben sajátos jelleget öltött: "Kékhalál a hitetlenek szervereire! Pusztuljon az izraeli informatika és kereskedelem!" jelszavakat adtak ki palesztin és palesztin-barát számítógépes kalózok, miután izraeli "barangolók" illegálisan információkat hívtak le a Palesztin Nemzeti Hatóság propaganda szempontból létfontosságú szervereiről, illetve elektronikus levelekkel bombázták a Hamasz és a Hezbollah postafiókjait. A régió legnagyobb szembenállásának, de talán a nemzetközi kapcsolatok történetének is eddig példa nélkül való helyzete alakult ki: az utcai vérfürdők mellett bombák robbannak a jeruzsálemi szervereken. A mohamedánok szent könyve, a Korán a dzsihád során elesetteknek a Paradicsom gyönyörűségét, a meghátrálóknak a Gyehenna kínjait ígéri. A "hacker

etikát" - már ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről - ennek szellemében úgy módosították egy nemrég üzembe helyezett fundamentalista szoftver bázison, hogy az iszlám harcosoknak a belépés előtt le kellett okézniuk az "esküszöm, hogy kizárólag zsidók és izraeliek ellen használom az innen letölthető programokat" figyelmeztetést. A programkészlet egyébként a szokványos lehetőségeket kínálja: segédprogramok, vírusok és makrovírusok széles választékát, miközben a "csodafegyver" helyén tátongó űrt valószínűleg az elkeseredés és az ideológia pótolja. A történeti hűség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a virtuális konfliktust izraeliek robbantották ki azzal, hogy egy FloodNet szervert hoztak létre a Palesztin Nemzeti Hatóság hivatalos honlapját rendszerben tartó szerver lefagyasztása céljából. Az akció ugyan ideig-óráig a siker jóleső érzését biztosíthatta az izraeliek számára, de a

sértett palesztinok - és a testvéri arab hackerek nem különben - az oldal helyreállítását követően azonnal heves ellentámadásba mentek át. A hatékony akciónak "csupán" a tel-aviv-i tőzsde és a Lucent honlapja esett áldozatul A szakmai körökben "virtuál-intifada"-nak elkeresztelt jelenség egyébként hozzáértést alig, inkább csak csoportos fellépést és némi sávszélességet igénylő (a szerver túlterhelésére hivatott) program igénybevételét jelenti. A közel-keleti cyber-háború ürügyén hatalmas bevételt jelentő megrendelések reményét igen ügyetlenül leplező iDefense számítógép biztonsági cég drámai hangvételű elemzése szerint az "informatikai dzsihad" első fázisa az izraeli kormány szervereit, a második a kereskedelmi rendszereket, a harmadik pedig az informatikai infrastruktúra egészét veszi össztűz alá. A konfliktus kiszélesedése a cég értékelése szerint nem áll meg Izrael

határainál, hanem a világ számítógépes hálózatának egészét fenyegeti majd. Mindent összevetve elég nehezen lehet megcáfolni, hogy az e-mail-lel "sorozatvetőző" palesztin harcosok és az ellenséges honlapokat "rakétázó" izraeliek szent háborúja kevésbé hátborzongató, mintha ugyanezt a harcot kalasnyikovval, vagy éppen - öngyilkos módon - robbanószerkezettel művelnék Jeruzsálem utcáin. Az persze - sajnos - távol áll a realitástól, hogy az évszázad legvéresebb szembenállásai sorában számon tartott palesztin-izraeli konfliktus is az informatika segítségével nyerjen megoldást. Bioterrorizmus: biológiai fegyverek és védelmi politika A terrorizmus másik, biológiai válfaja által használt kémiai, vegyi fegyvereket mindig is, mint a "szegény ember atombombáját" tartották számon, illetéktelen kezekbe kerülve azonban ezek is tömeges pusztítást okozhatnak, egész államokat kényszerítve ily módon

térdre. E gondolatokkal összefüggésben, szakértői körökben mostanában sok szó esik Ken Alibekről, aki a pestis, a tularémia és a lépfene biológiai fegyverré fejlesztésének "nagydoktoraként" ismert, s akinek példája igen jól mutatja azt, hogy a biológiai tudás és az etikai - különösen a bioetikai - 7 normák és elvek elfogadása nem feltétlenül egyenesen arányos fogalmak. Életútja, s főként a "jó oldalra való átállása 4 " abból a szempontból is elgondolkodtató, hogy vajon hol - és főként miért - alakult ki az a töréspont, amely korábbi elveinek elvetéséhez vezetett. Etikai lelkifurdalásával kapcsolatban Alibek így nyilatkozott: "Valójában azzal követtem el árulást, hogy olyan foglalkozást folytattam, amivel megszegtem orvosi eskümet." A nem hagyományos fegyverekkel végrehajtott terrortámadás, az attól való félelem nem a XXI. században létrejött új jelenség Annyi bizonyos, hogy a

bioterror előtérbe kerülése okán a fejlett országokban határozott félelemérzet alakult ki, amelynek alapja az a felismerés, hogy egyes tömegpusztító fegyver fajták alkalmazási lehetőségei nem szűkíthetők le pusztán katonai célokra, polgári célpontok ellen ugyancsak felhasználhatóak. Az Aum vallási szekta tokiói szarin idegbénító harcanyaggal elkövetett akciója nyomán egyértelművé vált az is, hogy az ilyen típusú bűncselekmények a jövőben gyakorlatilag bárhol előfordulhatnak. Az egyes tömegpusztító fegyvereket elemezve már elég régen megállapították, hogy az atomfegyverek "házi előállítása" kevéssé valószínű, 5 ezzel ellentétben a vegyi fegyverek terrorcselekmények céljára kiválóan alkalmasak. A katonai célokra felhasználható mérgező harcanyagok számos klasszikus alkotóelemét, 6 ugyanis széles körben alkalmazzák a vegyiparban, aminek következtében ezek könnyen - és főként legálisan is

-beszerezhetőek, míg más vegyületek, elemek több-kevesebb munkával szintetizálhatóak egy jól felszerelt laboratóriumban. Ezek az anyagok aránylag könnyű beszerzésük és egyszerű felhasználhatóságuk mellett komoly veszélyt jelentenek abban az értelemben is, hogy némelyikük - így például a kénmustár alapú gáz - következményeinek gyógyítása igen nehézkes. További gondot okoz, hogy a terrorcélokra felhasználható vegyi fegyverek előállítási költségei bőven alatta maradnak akár a hagyományos, akár a nukleáris fegyverekre fordított összegeknek, így irántuk - az arányokat tekintve - jelentős kereslet mutatkozik az elmaradottabb országok terrorista csoportjai oldaláról. 7 Szakértők szerint ezen a téren a legnagyobb kihívást a biológiai összetevők potenciális alkalmazása jelenti. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a terrorista, illetve más bűnözői csoportok, a biológiai öszszetevőket, céljaik eléréséhez az egyik

legmegfelelőbb eszköznek tartják. 1980 óta ugyanis ismertek olyan cselekmények, melyek során lépfene, Yersinia pestis, botolinum toxin és ricin anyagokat szereztek meg, illetve állítottak elő, vagy alkalmaztak terrortámadásaik során. Az FBI egy adott időben mintegy 50-60 bioterrorizmussal összefüggő ügyben folytat nyomozást. E különleges fegyver sajátossága, hogy már puszta birtoklása is elrettentő erőt képvisel: a megfélemlítéshez - ezáltal a célok eléréshez - ugyanis elegendő a használattal való fenyegetés, nem feltétlenül szükséges a tényleges alkalmazás. A legújabb kor gén- és biotechnológiájának jelenlegi fejlődési szakaszában, amikor lehetőség nyílik a kórokozók tömeges előállítására, amikor az államilag szponzorált biológiai fegyverkezés mellett a terrorcsoportok ún. privát terrorcselekményei kerülnek előtérbe, a fő gondot az A biológiai fegyverek kifejlesztője - felismerve azok valós,

tömegpusztító hatását - tkp. saját felfedezése ellen fordult, s a biológiai fegyverek ellen foglalt állást 5 A felhasználandó hasadóanyagok előállítása, tisztítása, beszerzése nehézkes, illetve a fegyver meglehetősen bonyolult szerkezetű, kis hatóerő esetén pedig alkalmazhatósága korlátozott. 6 Mint például a cianid vagy a foszgén. 7 Duell adatai szerint amennyiben 1 km2-en 50%-os halálozást képesek okozni, akkor az hagyományos fegyverekkel 20000 dollár, nukleáris fegyverekkel 8000 dollár, vegyi fegyverekkel 6000 dollár, míg biológiai fegyverekkel mindössze 10 dollár összköltséget jelentene az alkalmazónak. 4 8 okozza, hogy lehetőség van sok biológiai összetevő kezdetleges, házi laboratóriumban való előállítására is. A 2002. szeptember 11-ei Amerikai Egyesült Államokat ért terrortámadást követően világszerte hangsúlyváltás következett be az egyes országok védelmi- és katonapolitikájában A szakma és a

közvélemény figyelme egyre inkább a biológiai és vegyi fenyegetés, illetve az ellene való védelem 8 lehetséges módozatai felé fordult, de a védelmi tervek kidolgozásával párhuzamosan egyes országokban folytatódik az aktív, támadó jellegű programok kidolgozása is. Az 1972-ben létrejött, de csak 1975-től hatályos biológiai és vegyi fegyver tilalmi egyezményhez 9 (Convention on the prohibition of the development production and stockpiling of bacteriological (biological) and toxin weapon and on their Destruction - BWC) a közelmúltig 100-nál több állam csatlakozott. 1995-ben a BWC tagállamainak egy része egy olyan szerződés-kiegészítés kidolgozásába kezdett, amely egyebek között előírta volna a polgári és katonai célokra egyaránt alkalmas létesítmények (pl. oltóanyag-gyárak) helyszíni ellenőrzését, továbbá lehetővé tette volna "gyanús" telephelyek, illetve biológiai fegyver-kísérletekre utaló jelzések - pl

váratlan járványok - helyszíni vizsgálatát 2001 júliusában azonban a Bushkormányzat visszalépett a tárgyalásoktól és elutasította a szerződés-kiegészítés tervezetét Washingtoni tisztviselők indoklása szerint a javasolt ellenőrző rendszabályok nem lennének hatékonyak; a helyszíni vizsgálatok pedig felfedhetnék az amerikai gyógyszer-gyártók és biotechnológiai vállalkozások üzleti titkait, amellyel véleményük szerint az amerikai biológiai védelmi program sérülne. A nagyobb nyugat-európai NATO - tagállamok elvben komolyan veszik a bioterrorizmus veszélyét, de a szervezeti előkészületek mellett - az USA-tól eltérően - többnyire nem fordítanak számottevő anyagi forrásokat a biológiai fegyverek esetleges bevetésének mielőbbi felismerésére és a lehetséges következmények enyhítésére. Az Európai Unió intézményei közül politikai szinten először az elmúlt év októberében megrendezett rendkívüli tanácskozás

foglalkozott a biológiai terrorizmus kérdésével. A Bizottság együttműködési és fejlesztési programot dolgozott ki, amelynek alapvető célja a tagállamok felkészülésének összehangolása, illetve az egyes országok támogatása biológiai vagy vegyi anyagokkal végrehajtott támadás esetén. A biológiai terrorfenyegetettség elhárítása miatt - prevenciós célzattal - minden országban szükség van a nemzetbiztonsági szolgálatok, a rendvédelmi szervek és az egészségügyi intézmények tevékenységének összehangolására. A védelmi képesség növelése érdekében az eddiginél nagyobb súlyt kell helyezni a szakemberek (pl. orvosok, biológusok, a katasztrófavédelmi szolgálatok munkatársai) elméleti és gyakorlati továbbképzésére Meg kell kezdeni, illetve folytatni kell a szükséges válságtervek kidolgozását és meg kell szervezni azokat az egészségügyi központokat, amelyek - egy esetleges biológiai terrortámadás esetén - alkalma8

A molekuláris biológiai hadiipar a biológiai fegyverek kifejlesztése mellett azok támadásának kivédésére is elindított különböző programokat. Brit kutatók például apró gömb alakú molekulákat (un nano-csapdákat) fejlesztettek ki, amelyek - a gázálarcokba helyezve - megkötik a vírusokat, még mielőtt azok megtámadnák a létfontosságú sejteket. (az Amerikai Járványügyi Központ - Centers for Disease Control and prevention (CDC) - honlapja, www.btcdcgov) 9 Az egyezmény megtiltja a fegyverként alkalmazható mikrobák, illetve az általuk termelt toxinok (mérgek) kifejlesztését, gyártását, felhalmozását és szállítását. Hiányzik azonban a BWC betartását szavatoló - a szerződés-szegés gyanújának kivizsgálására, szankcionálására hivatott - mechanizmus. 9 sak nagyszámú fertőzött befogadására és ellátására. A válság-menedzselés gyakorlati lépéseinek meghatározásakor azonban ügyelni kell arra, hogy a

felkészülés érdekében hozott döntések ne vezessenek pánikkeltéshez Közel-keleti helyzet Egyesek, akik szerint az izraeli-palesztin válságnak nincsen katonai-, csak politikai megoldása. Elfelejtik azonban, hogy Jasszer Arafat 2000 júniusában már visszautasította a válság politikai rendezését, Ehud Barak békeajánlatát, egy a Gázai-övezet és Judea, valamint Számária 97 százalékán, Kelet- Jeruzsálem fővárossal egy palesztin állam megalakítását. Nem volt hajlandó ugyanis lemondani a palesztin menekültek Izraelbe való „hazatérési jogáról” és lemondani egész Izraellel szemben érvényesítendő egyéb követeléseiről Elutasítását nyomatékosítva, parancsot adott az Al-Aksza Intifáda, azaz egy felőrlő terrorista hadviselésre Izrael polgári lakosságával szemben. A terror élére saját sondernkommandóit állította, az Al-Aksza „Mártírjainak” Brigádját és a Tanzimot, a Fatah terrorszárnyát, a már meglévő 17-es

egység, elitalakulata mellé Arafat célja volt, hogy elérje Izrael, béke-megállapodás nélkül vonja vissza egységeit az 1967-ben elfoglalt palesztinok lakta területekről, számolja fel maradéktalanul a zsidó településeket és a terror, de nem a politikai kompromisszum eredményeként alakuljon meg a palesztin miniállam. Így lehetősége marad, hogy a már megállapított határokon át, folytassa szent háborúját, a dzsihádot Izrael teljes felszámolásáig. Az izraeliek ellen végrehajtott tömeges áldozatokkal járó merényletek még valóságos háborúban is bűncselekmények lennének, de különösen azok, hogy a két fél már békében állapodott meg egymással. A merényletek közvetlen célja nem más, mint módszeres zsidóirtás, a lakosság menekülésre kényszerítése. Arafat 2000-ig még eljátszadozott az oslói egyezményekkel. Követelte és meg is kapta annak izraeli teljesítését, miközben módszeresen szabotálta annak megvalósítását.

A palesztin vezető a gyilkos merényletek „hasznát” a tárgyalásokon tett izraeli engedményekben fölözte le. Barak azt hitte Arafat terrorja csak egy jobb alkupozíció kivívását célozza. Ma már tudjuk, hogy ez nem igaz. Arafat Izrael felszámolását akarja Államot akar a Földközi-tengertől a Jordán-folyóig. Az izraeli vezetés szemében Arafat előbb irreleváns politikus, majd megrögzött ellenség lett A „Védőpajzs” hadműveletben körülfogták a Mukátát, ramallai főhadiszállását, hogy elszigetelve semlegesítsék Shaul Mofáz vezérkari főnök és több kormánytag - a munkapárti minisztereket leszámítva - is Arafat száműzését fontolgatja. Saron még nem döntött, mi legyen Arafat sorsa Egy azonban bizonyos, soha többé nem köt vele egyezséget Ezt az amerikai elnök, ifjabb Bush tudomására is hozta. Az arab világ és Európa még is kitart mellette, akár még azon az áron is, hogy megtorpedózza vele a politikai rendezést. A

reformok aranyötletével az Egyesült Államok semmire se megy Olyan ez mintha Bush bejelentené, hogy megalakítja az Amerikai Egyesült Tanácsköztársaságot, az első amerikai proletárdiktatúrát, hogy hadat üzenjen vele a világkapitalizmusnak Arafat terror-hadjárata csődöt mondott, mert nem hitte, hogy Izrael is háborút indít ellene. A „Védőpajzs” akciót azonban Izrael már nem fejezhette be. Az újdonsült négyes, az EU, Oroszország, ENSZ és az USA közösen szólította fel a zsidó államot az egységek kivonására, Arafat mozgásszabadságának visszaadására. A palesztinokat pedig a terror beszűntetésére Izrael a „Védőpajzsot” letette, a palesztinok terrorja azonban folytatódott. A szaúdi terv ezt a problémát nem oldja meg, csak összarab dimenzióba emeli. Izrael vonuljon ki minden 1967ben elfoglalt arabok lakta területről, igazságosan rendezzék a palesztin menekültek helyzetét (értsd: hazatérési jog), cserébe pedig az arab

világ normalizálná kapcsolatait a zsidó állammal. Ez nem hozna gyógyírt a palesztin-arab erőszak marta sebre, éppen ellenkezőleg csak elmé- 10 lyítené azt. Megkövetelné előfeltételnek Izrael teljes kivonulását, s cserébe palesztin módra terrorral és erőszakkal válaszolna. A normalizáció különben sem jelent békét „arab nyelven”, csak nagykövetek cseréjét, vagy még inkább nagykövetségi épületek cseréjét. (Az egyiptomi és a jordániai nagykövetet már lassan két éve konzultációra hazahívták és nem tértek vissza). A probléma akkor is változatlan marad, ha ezt a kérdést egy akár regionális, akár nemzetközi konferencián vitatnák is meg. Bush is érti ezt, hiszen az Egyesült Államok ugyanannak az iszlám terrornak az áldozata. Folytatná a terror elleni háborúját Irak, az iszlám-arab atombomba ellen. Hadműveleteihez azonban arab támogatókat keres. Szaúd-Arábiát, Egyiptomot és Jordániát, akik azonban a

palesztin kérdés megoldását szabják előfeltételül. Bush nem érti, az arab államok ma már semmilyen körülmények között nem támogatnának egy ilyen amerikai akciót, s az izraelipalesztin válság mögé bújnak. Az amerikai ötlet az „ideiglenes” palesztin államról nem old meg semmit, hiszen Saron beleegyezését csak a terror gyökeres felszámolása esetén kaphatná meg. A szaúdi és egyiptomi követelés a palesztin állam kikiáltásával a palesztin terrort jutalmazná, nem megoldaná, de elmélyítené a válságot A politikai megoldást Arafat utasította el. A katonai megoldást pedig nagy kvártett, EU, ENSZ, Oroszország és az Egyesült Államok hiúsította meg, azzal, hogy Izraelnek a terrorral való gyökeres leszámolását megakadályozta. Így a helyzet változatlanul megoldatlan marad Nemzetközi békekonferencia ide vagy oda. Nagyobb terrorszervezetek a közel-keleten A délkeleti Hezbollah, amely Allah Pártja törökországi követőit, a

sariabíróságok és az egységes, az iszlám törvénykezésen alapuló fundamentalista állam híveit fogja össze. A török Hezbollah több száz áldozattal járó véres harcokat vívott a hasonlóan szélsőséges PKK/KADEK-csoporttal. A tét a majdani iszlámista Törökország és az iszlámista önálló Kurdisztán közti hatalommegosztás volt. A PKK/KADEK a kurdok kezdetben a marxista-leninista alapokon működött, majd iszlám fundamentalista irányba elcsúszó terrorszervezete. Az Iszlám Közösségek Uniója (UIC), Cemalettin Kaplan szélsőséges szervezete. Célja: Törökország mellett iszlamizálni mindazokat az országokat, ahol iszlám hithű kisebbségek élnek Az 1995-ben meghalt Kaplan nézetrendszere igen közel áll Oszama bin Ladenéhoz, harcot hirdetett a nyugati civilizáció, a demokratizmus eszméi-, iztézményei ellen Az Iszlám Harcosok Nagy Keleti Frontja, IBDA/C (amely az isztambuli merényleteket magára vállalta) az 1970-es évek óta

létezik, egy föderatív alapú iszlámista török államért harcol. Markánsan szunni beállítottságú, és együttműködik a PKK/KADEK-kel. Apró, egymástól függetlenül működő terrorsejtek („frontok”) jellemzik, mint például a Forradalmi Szufi Unió, az Ultra Erő vagy a Lazistan. A Ceyshullah, Allah Hadserege tagjai a török nyomozóknak bevallották, Afganisztánban és Szaúd-Arábiában kaptak kiképzést, pénzt, fegyvereket. A Tevhid-Selam (jeruzsálemi-hadsereg) közel-kelet táborokban kiképzett fegyveresei Törökországban a kilencvenes években a nyugati értékrend felé orientált egyetemi tanárokat, vezető 11 értelmiségeket öltek meg. A csoport szorosan együttműködik az Iszlám Mozgalom Szervezetével, amely viszont laza szálakkal kötődik az al-Kaida körüli terrorszervezetekhez Az Aczi-Mendi-mozgalom a nyolcvanas évek közepe óta létezik, középkori fundamentalista iszlámista elveket vall, ezeket tagjai öltözetükkel (fekete

turbán, fekete dolmány, fekete buggyonos nadrág, és az övben viselt jatagán is kifejezik). Hamasz Ariel Saron 2000. novemberében Sziklamecset környékén tett látogatása csupán ürügy volt arra, hogy a palesztin területen kirobbanjanak és fellángoljanak a zavargások. Azok a zavargások, melyeknek elsősorban ártatlan gyerekek fizetik meg az árát, és amelyek egyre távolítják a közel-keleti békét Azt a békét, amely egy évvel ezelőtt kézzelfogható volt, és amelynek megvalósítására történelmi lehetőség kínálkozott. Végül győzedelmeskedett a terrorizmus és a gyűlölet, amely fontos szerepet játszott Ehud Barak bukásában, aki olyan engedményeket tett a béke érdekében, amelyet minden objektív megfigyelő történelmi jelentőségűnek nevezett. Mivel a béke megvalósítása a Közel-Keleten megkérdőjelezi a terrorista szervezet, a Hamasz létét és legitimitását, nincs mit csodálkozni azon, hogy az újra fellobbantja az erőszakot

- hiszen békés környezetben nincs helye olyan szervezetnek, amely terrorizálásból és anarchiából él. Figyelemre méltó, hogy a világ különböző tájain működő iszlám terrorista szervezetek - beleértve a Hamaszt - hasonlítanak egymásra tulajdonságukban, jellegzetességükben, stílusukban, indítékaikban és magatartásukban, ami arra utal, hogy nem fanatista szervezetekről van szó, hanem olyan vallásról, amely szilárd alapot ad a terrorizmusnak, amelyet nem csak földalatti iszlám szervezetek, hanem iszlám kormányok is gyakorolnak. (Lásd Irán, Afganisztán, Szudán, Pakisztán) Ezek a jellegzetességek, stílusok és magatartások a következő elemekben foglalhatók össze: Lelkiismerethiány A kívülálló megfigyelőt megdöbbentik azok az alantas módszerek, amit az iszlám terrorista szervezetek és az iszlám kormányok használnak céljuk elérése érdekében. Ez általában a harc mindenki ellen, aki nem muzulmán és nem fogadja el az

iszlám feltételeit. Kiváló példa erre a Hamasz terrorista szervezet, amely minden lelkiismeret, minden józan megítélés, minden felelősség nélkül több mint fél éven át naponta utcára és halálra küld olyan gyerekeket, akiknek átlag életkora 7 és 13 év közötti. Olyan gyerekeket, akik számára utcára menni és kövekkel dobálni az izraeli katonákat nem több izgalmas játéknál, hiszen tíz éves gyerekeket értelemszerűen nem érdekel a politika, nem tudatos politikai célért tüntetnek. Mivel ezeknek a gyerekeknek többsége nyomorúságos körülmények között, ingerszegény környezetben él, hallatlan izgalmas játék kimenni és dobálni a katonákat, elmenekülni az üldözőiktől, majd visszafordulni és dobálni - ez valóságos "rabló-pandúr". Ugyanakkor a gyerek veszélyérzete rendkívül csekély, és az a tény, hogy bármelyik pillanatban golyót kap és meghal, egyáltalán nem képez számára elrettentő erőt. Ezekben a

zavargásokban egyáltalán nem ezek a gyerekek a felelősök, hanem azok a felnőttek, akik szemrebbenés nélkül utcára küldik őket, miközben tisztában vannak avval, hogy a következő pillanatban halottak lehetnek. A Hamasz minden kiáltványában azt állítja, hogy tevékenysége a palesztin nép kiemelkedésé- 12 ért és függetlenségéért folyik, de nem tudja megmagyarázni, hogyan lehet egy népet kiemelni az erőszakon és a halálon keresztül. A józan ész arra tanított, hogy egy nép kiemelkedésének útja nem az, hogy gyerekeket küldünk az utcára köveket dobálni, hanem az, hogy iskolába küldjük őket, tanítjuk őket, kórházat nyitunk nekik, bevezetjük otthonukba az ivóvizet, szennyvízcsatornákat építünk nekik a nyílt utcákon folyó, vérrel kevert szennyvíz helyett. A nép nem attól emelkedik ki, hogy gyerekek kiabálják az utcán: halál, halál Izraelre, hanem attól, hogy tiszta ruhát adunk rájuk. Figyelemre méltó, hogy a

gyerekek többsége az utcára megy tüntetni és kiabálni mezítláb, ami arra utal, hogy ezeknek a szerencsétlen megtévesztetteknek inkább van szükségük cipőre, mint golyóra. Ugyanezt a magatartást követik olyan iszlám kormányok, amelyeket elméletileg felelősnek neveznek. Az iráni kormány az Irakkal 8 évig folytatott háború alatt nem talált kifogásolni valót abban, hogy önkéntes gyerekek vegyenek részt a fronton minden katonai kiképzés nélkül. Egyetlen kiképzésük az volt, hogyan lehet a paradicsom kulcsát ábrázoló szalagot felkötni a fejükre A brutalitás és a destrukció kiváló tehetsége Az iszlám kormányokban ás az iszlám terrorista szervezetekben - különösen a Hamasz-ban - a civil társadalmak számára ismeretlen brutális kegyetlenség figyelhető meg. A palesztin terrorista szervezet rettegésben tartja a palesztin terület értelmiségi rétegét Brutálisan leszámol azokkal az emberekkel, akik merészkednek felvetni a

párbeszéd lehetőségét az izraeliekkel, vagy bármilyen gazdasági, kulturális vagy politikai kapcsolatban állnak a zsidókkal, Allah ellenségeivel. Ugyancsak nem riadnak vissza attól, hogy a megcélzott áldozat terhes anya vagy gyerek (lásd a tíz hónapos Salhevet Pass esetét, akit édesanyja karjában lőttek fejbe, vagy az izraeli házaspárt, akit autójukban lőttek le, három gyerekük szeme láttára). Ennek a terrorista szervezetnek a gyilkolás és a rombolás az egyetlen tehetsége. Felépíteni, javítani, konstruálni valamit, képtelenek. Ugyanez látható Algériában, ahol az iszlám fanatista szervezetek ártatlan civileket mészárolnak le, nem kímélve sem gyereket, sem öreget Az áldozatok egyetlen bűne, hogy nem csatlakoztak hozzájuk a fejetlen és értelmetlen mészárlásokban. A módszerük brutalitása a legkegyetlenebb gyilkosokra emlékeztet. Az áldozatoknak élve elvágják a torkát, a terhes nők hasából kiveszik a magzatot A

destruktivitásban hasonlítanak hozzájuk az iszlám kormányok. Lásd a tálib kormány tehetségét a rombolásban és a semmisítésben, vagy az iráni gazdaságot, amely az iszlám fanatista kormányzás 22 éve alatt még nem ért arra a szintre, ahol 1979-ben, vagyis a hatalomba kerülésükkor volt. Céltalan erőszak Elképesztő tényező, hogy a Hamasz terrorista szervezet a racionális tények szempontjából céltalan erőszakot gyakorol. Természetesen állítják, és hangsúlyozzák, hogy létezik céljuk, minden kiáltványukban hangsúlyozzák, hogy a cél: megszabadítani egész Palesztinát a zsidóktól, vagyis megsemmisíteni Izraelt. Nem tudják megmagyarázni, hogy hogyan tud néhány százezer ember megsemmisíteni hat millió zsidót, és legyőzni olyan hadsereget, amely a katonai szakértők szerint az ötödik legerősebb hadsereg a világon, és ráadásul atomfegyverrel is rendelkezik. Vagyis a cél minden racionalizmust nélkülöz, ha egyáltalán

célnak lehet nevezni olyan tevékenységet, amely más nép meggyilkolására és más állam megsemmisítésére irányul. Igazából a terroristák személyiségtorzulása nyilvánul meg az agresszivitáson keresztül, 13 hiszen torzulásuk levezetésének egyetlen útja az erőszak, attól függetlenül, ki ellen irányul. Lásd az afganisztáni polgárháború esetét, ahol különböző iszlám fanatikus csoportok a szovjet hadsereg kiüldözése után egymásnak estek, anélkül, hogy meg tudnák magyarázni, miért keveredtek hosszú éveken keresztül háborúba egymás ellen, vagy mi a különbség az Ahmed Sah Maszud vezette terrorista szervezet és a tálib fanatista szervezet között. Az iszlám fanatista kormányok sem viselkednek másképp. Lásd az iraki-iráni háborút, ami céltalanul robbant ki, és folytatódott nyolc éven át, anélkül, hogy bárki tudná, miért kezdődött, és miért végződött. Az a háború, amely Iránnak napi 30 millió

dollárjába került, és amelynek végszámlája egy millió kétszázezer halott, közöttük négyszázötvenezer olyan gyerek, aki részt vett a háborúban, és nem érte meg a 15 éves korát. Haladás ellenes és antidemokratikus beállítottság Az iszlám terrorista szervezetek, közöttük a Hamasz, általában a szélsőséges vallási jobboldalhoz tartoznak, és mivel ez a vallás az iszlám, megtalálhatók benne az antihumán elemek. Ezek a terrorista szervezetek ideológiájukban az iszlám társadalmak legelmaradottabb gondolatait hordozzák. A nőknek nincs szerepük a szervezet felépítésében A terrorista mozgalomnak a társadalomról és a vallásról alkotott fogalma olyan középkori elemeket tartalmaz, mint pl. a nők fogyatékossága, a demokratikus struktúrák szükségtelensége Ezért a Hamasz felépítésében az engedelmesség a legfontosabb motívum: a legvéresebb parancsokat végre kell hajtani kérdés nélkül, hiszen ezeket nem a vezetők adták,

hanem Allah Lásd az öngyilkos merényleteket, ahol a halálba küldöttek többsége gyerek A merényletek végrehajtásukban és céljukban érthetetlenek. A kép ismétlődik: tíz-tizenkét éves gyerek felszáll a buszra, dereka körül több kiló robbanóanyag, és felrobbantja magát az emberekkel, akik véletlenül a buszon tartózkodnak. Megfigyelhető ezekben a terrorista szervezetekben, hogy a tagok és a vezetők között nem létezik demokratikus párbeszéd, hiszen a dialóg ellentmond az egész anarchista és erőszakos tevékenységüknek. Robbantani kell, ölni, rombolni szó nélkül Kérdezni a tettek értelméről, vagy békésebb eszközökről, Allah ellenes felvetések. A jövőről beszélni kockázatos vállalkozás, amíg nem látja tisztán a civil világ, hogy az iszlám terrorista szervezetek nem csak a Közel Keletet fenyegetik, hanem az egész emberiséget. Al-Kaida A szeptember 11-i események is bizonyítják - napjaink legfőbb veszélyforrásának

az iszlám ideológia alapján szerveződő terrorszervezeteket, illetve az őket támogató államokat tekintik. Az Egyesült Államokat ért terrortámadás sok szempontból más, új és sokkal inkább aggasztó, mint a történelem során bármikor. Az egész világot sokkoló akció-sorozat, amelynek hátterében tulajdonképpen fantom-erők állnak, olyan esemény, amely megfoghatatlan és ijesztő abban az értelemben, hogy az áldozat a világ egyetlen szuperhatalma, amelynek sebezhetetlenségéhez ez idáig semmi kétség nem fért A páratlan eseményt az amerikai nemzetbiztonsági kabinet és világsajtó szinte gondolkodás nélkül összefüggésbe hozta az iszlám radikális erőkkel, elsősorban az al-Kaidával, illetve a moszlim világ egyik legszélsőségesebb ideológusával, Oszama bin Ladennel. A "terrorsejk" nevével fémjelzett nemzetközi hálózatról, azaz az al-Kaidaról, továbbá annak tagjairól mind a 14 mai napig igen keveset lehet tudni,

annál is inkább mivel maga az "al-Kaida" elnevezés is új keletű, csupán 1998 óta ismert. Viszonylag sok tévhit kering e témában, annyi azonban bizonyos, hogy a szerveződés esetében egy igen laza, bár szerteágazó hálózatról van szó A szervezet magját olyan külföldi - nem afgán - muzulmánok alkotják, akik az elmúlt 20 év folyamán harcoltak az afganisztáni polgárháborúban, vagy legalábbis kiképzést kaptak valamelyik helyi milíciától. Egy részük egészen a közelmúltig Afganisztánban élt, bár meghatározó részük csupán rövid ideig Az al-Kaida újszerűsége abban van, hogy laza struktúrája (belső hierarchiája sincs) miatt nem lehet a klasszikus módon szervezetként kezelni. Pont ez a jellemző teszi rendkívül veszélyessé és hatékonnyá: a célfeladatra szerveződött pár fős csoportjai szinte a semmiből, az ismeretlenségből tűnnek elő és az akció végrehajtását követően e csoportok szerte is foszlanak. Ezt

az előzménynélküliséget a nemzetbiztonsági szolgálatok csak szoros együttműködéssel és sziszifuszi adatellenőrző munkával tudják ellensúlyozni, amihez természetesen igénylik a társadalom segítségét is. Egyes szakértői körök úgy vélik, hogy a terrorellenes fellépésnek köszönhetően átmenetileg működésképtelenné vált al-Kaida - minden bizonnyal bin Laden vezérletével - ismét akciókész, mégpedig újabb veszélyforrással bővítve eddigi "repertoárját". Napjaink legnyugtalanítóbb "sejtjének" újjáéledése mellett szól az a tény is, hogy a világban szétszórt csoportocskái "önjáróak", azaz - magas fokú szervezettségük és felkészültség következtében - önállóan is képesek terrortámadások végrehajtására Ebben segítségükre van kiterjedt kommunikációs hálózatuk, amely ép, vagy legalábbis reaktiválható A vallási alapokon álló és leginkább fanatikus terror-formát

vizsgálva első látásra úgy tűnhet, hogy az iszlámért, illetve annak egyes ágaihoz kapcsolódó eszmékért hirdetett "szent háború" céljaira szerveződik. Ennek ellentmond az az érvelés, amelyet a török kulturális miniszter fogalmazott meg, miszerint "a terrorizmusnak nincs vallása, s mindazok, akik az iszlámot saját céljaik érdekében használják fel aligha sorolhatóak a hithű muzulmánok közé". Az "igaz ügyért elesett harcosok" dicsőítése kiválóan alkalmas ugyanis arra, hogy a felnövekvő nemzedékeket gondolkodás nélküli fanatikus lényekké tegyék. A terrorban "gyönyörködők" ugyanakkor mélyen hallgatnak a Koránban található olyan tanításokról, amelyek deklaráltan elítélik például a nők és a gyermekek meggyilkolását." 10 Az iszlámra hivatkozva elkövetett bűncselekmények hátterében a moszlim hívők közel egymilliárdra tehető tábora húzódik meg, amely rendkívül

széles és sokrétű bázist biztosít egyes fanatikus vallási vezetőknek és politikusoknak, akik az iszlám tömegek mozgósítását saját, illetve országuk helyzetének erősítésére használják fel. Az iszlámot a szélsőséges erők önmagában alkalmasnak tartják más vallási szervezetek - főleg a zsidó-keresztény hithű egyházak, illetve országok- elleni fellépésre. Ez részben adódik a hívők közösségeinek feltétel nélküli alárendeltségéből, részben pedig a napjainkra jellemző vallási felfogásból. Az iszlám ideológia radikalizálódása számos kérdést vet fel. Ezek közül talán a legfontosabb az, hogy vajon igazat adhatunk-e az iszlámot a nyugati civilizáció veszedelmes ellenfelének A vallási kötődésre vonatkozóan megjegyzendő, hogy Georges Habbas, a Népi Front Palesztina Felszabadításáért nevű szervezet alapítója és Najef Havatmeh, a Demokratikus Front Palesztina Felszabadításáért vezetője keresztény és nem

mohamedán hátterű, Abu Nidál pedig a jaffai katolikus misszió iskolájába járt. 10 15 nyilvánító véleményeknek? Amennyiben annak radikalizálódott irányzatáról és nem magáról a világvallások egyikéről van szó, az Iszlám ereje valóban félelmetes és fenyegető lehet. Anynyi bizonyos, hogy az iszlám világ egyes részein az elmúlt időszakban egy - ha nem is határozott, de demokratikusnak nevezhető - folyamat figyelhető meg Napjainkban az iszlámizmus sajátos diagnózist mutat: a nyugat szemében fenyegetőnek tűnő vallási érzület nem erősíti, hanem gyengíti a muzulmán országokat. A paradoxonnak látszó kijelentés mögött egyszerű tény húzódik: míg a nyugat számára az iszlám-alapú terror fájdalmas csapásokat jelent, addig a Közel-Keleten állandó, bénító, belső veszedelmet. Az iszlámizmus - különösen a hatalomért folytatott harc időszakában - akadályozza az érintett ország gazdasági-társadalmi fejlődését.

A százarcú szervezett iszlám terrorizmus folyamatosan újabb és újabb csoportokkal, szerveződésekkel gyarapszik. Mind közül mégis a "privatizált terrorizmusként" elhíresült formáció tekinthető a legveszélyesebbnek. Szellemi szülőatyja az az Oszama bin Laden, aki közismerten engesztelhetetlen agresszivitást tanúsít az amerikai érdekek ellenében Félő tehát, hogy az arab világ "államilag szervezett gyengélkedő terrorizmusa" fokozatosan átadja helyét a "privát terrornak", amely jellegénél fogva sokkal nehezebben kezelhető, mint lassan letűnő elődje. Nemzetközi terrorizmus A nemzetközi terrorizmus logisztikai, pénzügyi és műveleti háttere megnövekedett a XXI. század elején. A katonai erő szerepének egyes részeit több országban átvette az államilag szponzorált terror. Új jelenség, hogy az ilyen cselekményeket finanszírozó magánszemélyek is megjelentek. A terrorszervezetek - melyek több ponton

kapcsolódnak a szervezett bűnözéshez (pl illegális fegyver- és kábítószer-kereskedelem, pénzmosás) - destabilizáló hatása globális veszélyforrás Az elkövetett cselekmények politikai válságokat, kultúrák vagy etnikumok közötti konfliktusokat, a gazdasági és a kereskedelmi kapcsolatok visszaesését, tömeges migrációt idézhetnek elő. Az igazi veszélyt a terrorizmus kiszámíthatatlansága és rugalmassága jelenti, nincs helyhez és időhöz kötve, költségigénye sem jelentős. A Washingtont és New Yorkot ért terrortámadás megmutatta, hogy a végrehajtásához komoly pénzügyi források helyett néhány fanatikus személyre, egy akciótervre és a konspirációs szabályok érvényesítésére van szükség. Az internet szabad utat biztosít a radikalizálódásra hajlamos elemeknek. A szélsőséges szervezetek és csoportok együttműködésének erősödése többleterőket szabadíthat fel. Növekszik azon honlapok száma, amelyek

befolyásoló, megtévesztő és gyűlöletkeltő szövegeket tartalmaznak A terrorista szervezetek körében sajátos szimbólumok jelentek meg, amelyben keverednek harci jelképek különböző vallási mozgalmakra utaló elemekkel. A terrorizmusra mostanában különféle címkéket aggatnak: beszélnek modern terrorizmusról, jelenkori terrorizmusról, politikai terrorizmusról, amellyel vélhetően azt kívánják hangsúlyozni, hogy a modern világ csúf rejtélyeként jellemzett "kór" immár súlyosabb tényező a világpolitikában, mint néhány évtizeddel korábban, hiszen:   még soha nem került ilyen intenzitással a világ figyelmének középpontjába a biztonság sebezhetősége, mint napjainkban. Az anthrax-pánik már a terrorizmus vadonatúj - az informatika biztonság igényének megfogalmazásával egyidőben megjelenő - formáját, a bioterrort vetíti előre. 16        A nukleáris fegyverek és erőművek újabb

támadási felületet jelenthetnek a biztonsággal összefüggésben 11. Rendkívül fontossá váltak azok az épületek, intézmények, amelyek nemcsak sebezhetőek, hanem messzemenően jelkép értékűek 12. Ma a terroristák a legkülönbözőbb fedőcégek - pénzintézetek, alapítványok - hátterében igyekeznek meghúzódni. A terrorban gondolkodók gyakorta kapcsolódnak a kábítószerüzlethez, eladók és vásárlók az illegális fegyverkereskedelem területén, többszörös áttételeken keresztül folytatják a pénzmosást. Oszama bin Laden új elemet hozott a terror-gazdaságba azáltal, hogy 300 millió dollárra becsült, családi eredetű magánvagyonát az általa képviselt irányzat szolgálatába állította 13. A terrorizmus vetületében új sajátos helyet és szerepet kapott a média 14. A terrorizmus félelmetes, új vonással lett teljesebb a vallási lényező drasztikus növekedésével 15. A terror elleni védelem összetett feladatrendszeréből

eredően a nemzetbiztonsági szolgálatok elsősorban a felderítés, az ellenőrzés és a titkos információgyűjtés eszközeivel operálnak, a klasszikus bűnüldözői feladatra hivatott rendőrség hatásköre elsősorban a befejezett bűncselekmények nyílt eljárásban való kezelésére, a veszélyeztetett személyek és objektumok fizikai védelmének biztosítására terjed ki. Természetesen az említett funkcionális tevékenységek egymástól nem elválaszthatóak, szerves egységet alkotnak, együtt jelenítve meg a terrorizmus elleni fellépést, mint szakirányú tevékenységet. A XXI. század egyik legalapvetőbb biztonsági dilemmájaként kezelt nemzetközi terrorizmus olyan kockázati tényező, amely mind multilaterális szinten, mind pedig a nemzeti biztonsági stratégiák szintjén központi kérdésként kell, hogy szerepeljen. Ezen a területen kétségtelenül vannak apró "kezdeményezés-csírák". Azt azonban nehéz lenne tagadni, hogy

továbbra is megoldásra vár a nemzetközi együttműködés egységes, komplex formájának kialakítása és akkor még nem is esett szó annak hatékony működtetéséről. Márpedig egy ilyen típusú modell körvonalazása - mégpedig nem az egyes országok részéről megszokott "egyénieskedő" módon, hanem a közös érdekek alapján - még soha nem volt sürgetőbb teendő. A konszenzus Észak-Amerikában százkilenc atomerőmű működik, és 1993-ban, még a New York-i Világkereskedelmi Központban bekövetkezett robbantásos merényletet megelőzően Pennsylvaniában, a Three Mile Island erőműnél egy tehergépkocsival képesek voltak áttörni a kerítést és egészen a turbinacsarnok közelébe hatoltak. 1993 júniusában az erőműtől 45 kilométernyire az FBI rajtaütött a terroristák egy kisebb kiképzőtáborán. 12 2001 júliusában, a legfejlettebb országok genovai csúcsértekezlete idején Mubarak egyiptomi elnök titkos üzenetben közölte,

hogy érlesülései szerint Oszama bin Laden emberei az államvezetők ellen tervezett merényletek mellett le akarják rombolni a velencei Doge Palotát is. Erre akkor nem volt módjuk, de két hónap múlva az eltérített repülőgépek becsapódtak a New York-i tornyokba. A világszerte jelképnek és sebezhetőnek számító célpontok szinte vonzzák a terroristákat, és mind nehezebb megvédeni azokat. 13 Nem véletlenül hajszolják a terrorelhárítók a fegyveres parancsnokok mellett a "főkönyvelőket" is, a pénz lehetőségei ad hamis iratok széles körű beszerzésére, szakemberek alkalmazására, szinte órák alatt más kontinenseken való "lemerülésre", adott esetben sok ezer "alvó-terrorista", néha évekig tartalékolt személy fenntartására. 14 Vannak, akik ezt első helyre teszik, azzal érvelve, hogy a terrorizmusnak olyan nagy szüksége van a médiára és különösképpen a televízióra, mint a fuldoklónak az oxigénre.

15 Főképp a meglévő vallásos érzelmekre építhet, és millióknak, esetleg tízmillióknak a meggyőződését, szokásait, hagyományait képes a saját szolgálataiba állítani. 11 17 alapon létrejövő együttgondolkodás azután kiindulási alap lehet a történészek számára is: a biztonsági dilemmák szempontjából vajon tényleg új időszámítás vette-e kezdetét, és ha igen, az milyen jellegű és kiterjedésű. Akármilyen döntés is születik ebben a vonatkozásban, annyi bizonyos, hogy a XXI. század naptárából vélhetően még jó ideig nem lehet kitörölni a terrorizmus kifejezést Felhasznált irodalom - Kónya Csaba: Terrorizmus – Biztonság a globalizáció tükrében - Marstein, Manfred: A terror keresztapa: A terrorizmus, a kábítószer és a fegyverkereskedelem gyilkos kapcsolata - Népszabadság (2003. november 17) - Avor János – Várkonyi tibor: Támad a terror: Az Amerika elleni támadás háttere - Helmuth von Glasse: Napp – Az

öt világvallás - Robert Repton: Oszama bin Laden – Igaz hittel a világ ellen - Bernard Lewis: The West and the Middle East, Foreign Affairs, 1997. január 18