Agrártudomány | Borászat » Paulovics Ottó - Szőlőtermesztés Magyarországon

Paulovics Ottó: Szőlőtermesztés Magyarországon Tartalomjegyzék TARTALOMJEGYZÉK . 1 BEVEZETÉS . 2 A MAGYAR SZŐLŐTERMESZTÉS RÖVID TÖRTÉNELME. 3 A VILÁG SZŐLŐGAZDASÁGÁNAK HELYZETE . 5 A VILÁG SZŐLŐTERMŐ-TERÜLETE . 5 A VILÁG SZŐLŐTERMÉSE . 6 A VILÁG BORTERMELÉSE . 6 FÖLDRÉSZEK KÖZTI MEGOSZLÁS . 6 MEGOSZLÁS . 7 A SZŐLŐGAZDASÁG SZABÁLYOZÁSA MAGYARORSZÁGON ÉS AZ EU-BAN . 7 A SZABÁLYOZÁS MÚLTJA . 7 A SZŐLŐ- ÉS BORGAZDASÁG SZABÁLYOZÁSA AZ EURÓPAI UNIÓBAN. 8 A 822/87. számú rendelet 9 A 2389/89. és a 3800/91 számú rendeletek 10 A SZŐLŐ- ÉS BORGAZDASÁG SZABÁLYOZÁSA MAGYARORSZÁGON . 10 Az 1997. Évi CXXI Törvény a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról 11 A hegyközségi törvény és módosítása (1997. évi CXXII törvény) 13 MAGYARORSZÁG SZŐLŐGAZDASÁGÁNAK HELYZETE . 14 A MAGYAR SZŐLŐTERMESZTÉSRŐL ÁLTALÁNOSSÁGBAN . 14 A SZŐLŐTERMESZTÉS AGROÖKOLÓGIAI FELTÉTELEI MAGYARORSZÁGON . 14 A SZŐLŐ-BOR

ÁGAZAT HELYE A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉSBEN . 15 BIRTOKSZERKEZET . 16 BORVIDÉKEK . 17 SZŐLŐTELEPÍTÉSEK . 17 A HAZAI SZŐLŐÜLTETVÉNYEK FAJTAÖSSZETÉTELE . 19 KÖLTSÉGEK ÉS JÖVEDELMEK A BORSZŐLŐTERMESZTÉSBEN . 20 TERMÉSEREDMÉNYEK . 22 A SZŐLŐTERMÉS FELHASZNÁLÁSA . 23 EGY FEJLESZTÉSI MODELL . 25 ÖSSZEGZÉS . 27 IRODALOMJEGYZÉK . 28 MELLÉKLETEK. 29 1. SZÁMÚ MELLÉKLET (MAGYARORSZÁG BORVIDÉKEI) 29 2. SZÁMÚ MELLÉKLET (SZŐLŐFAJTÁK TERÜLETI MEGOSZLÁSA %-BAN) 30 3. SZÁMÚ MELLÉKLET (A SZŐLŐ ÁGAZAT FEJLESZTÉSI IGÉNYEI) 31 1 Paulovics Ottó: Szőlőtermesztés Magyarországon Bevezetés A bor hagyományos magyar termék, kultúránk meghatározó része. A bor azonban nem teljes valójában, a boltban is látható és fogyasztható formájában születik, hanem szőlőből készítik 1! Mindemellett a világ – így Magyarország – borászatának a jövőjét is meghatározza a szőlőtermesztés alakulása, fejlődése. Ennek megfelelően

fontosnak tartom, hogy ha valaki jobban meg akar ismerkedni a borok világával, a borászat rejtelmeivel, annak először a szőlőtermesztésben kell jobban elmélyülnie. Dolgozatomban egy általános képet kívánok adni az ágazat jelenlegi helyzetéről, természetesen ismertetve az elmúlt évek, évtizedek legfontosabb eseményeit, változásait, az uralkodó trendeket, tendenciákat. Először röviden bemutatom, hogy milyen múltra tekint vissza a szőlőtermesztés Magyarországon, majd röviden ismertetem a világ szőlőtermesztésének jelenlegi helyzetét, erőviszonyait. Ezt követően tágabban foglalkozom az ágazat szabályozásával, kifejtve az Európai Uniós, valamint a hazai szabályozás legfontosabb pontjait, kérdésköreit, azonkívül a hazai szabályozás esetén röviden foglalkozom a további harmonizáció lehetőségeivel és jelentősebb tendenciáival. Legnagyobb teret a magyarországi helyzet ismertetésének szentelem, amelyet több

aspektusból is megvizsgálok. Így próbálom bemutatni az ágazat legjelentősebb problémáit, a legsürgetőbb feladatait és a magyar szőlőtermesztés helyét illetve lehetőségeit az egyre jobban éleződő nemzetközi versenyben. Munkámat egy rövid összegzéssel zárom, melyben megpróbálom összefoglalni dolgozatom tanulságait. 1 Szerencsés esetben! 2 Paulovics Ottó: Szőlőtermesztés Magyarországon A magyar szőlőtermesztés rövid történelme A magyarok a szőlővel kapcsolatos első ismereteiket vándorlásuk során szerezték, főként a környezetében élő, elsősorban török népektől ismerik meg a szőlőt és a bort, tanulják meg a szőlőtermesztést és a borkészítést. A honfoglalás idején a szőlőtermesztés már több mint ezeréves múltra tekintett vissza a mai Magyarország területén. A Kárpát-medencében a magyarok bejövetelekor szláv népek éltek, akik szőlőt is termesztettek. A honfoglalás után a magyarok (főként

kalandozásaik során) német, itáliai és görög területeken szereztek újabb tapasztalatokat a szőlőtermesztéssel kapcsolatban, s hoztak magukkal a szőlőtermesztéshez, borkészítéshez értő foglyokat. Ezt követően a kereszténység felvételével a Magyar Királyság belépett az európai feudális államok sorába, s ezzel lehetőség nyílt a szőlő- és borkultúra magyarországi terjedése és fejlődése előtt. A középkor ezen szakaszában a szőlőtermesztés illetve a bortermelés egyre jelentősebb gazdasági tényezővé vált, rohamosan terjedt. Kezdetben főként a királyi- királynői és az egyházi birtokokon indultak meg a telepítések, később azonban egyre több szőlőültetvény létesült a nemesi sőt a jobbágyi-paraszti tulajdonú területeken is. A magyar szőlőtermesztés fellendítésében jelentős szerepet játszottak a betelepült külföldiek, valamint a nyugati és déli államokból érkező szerzetesek (németek, bajorok,

vallonok, stb.) A magyar szőlőtermesztés gyors fejlődését a tatárjárás rövid időre megakasztotta, ugyanis a tatár hordák nemcsak a szőlőültetvényekben tettek jelentős kárt, hanem a szőlőművelő lakosság jelentős részét is elpusztították. Az Anjou-királyok korában, majd Zsigmond uralkodása idején a rossz ivóvíz és a járványok miatt a kor kedvenc itala a bor volt, majd ezt követően Mátyás király uralkodása idején érte el a magyar szőlő- és borkultúra a mohácsi vész előtti fejlődésének csúcspontját. Magyarországot ebben az időszakban Európa egyik vezető szőlőtermesztőjeként és bortermelőjeként tartották számon. A fejlődés több területen is megfigyelhető volt, új fajták, termesztési eljárások honosodtak meg, sokan tanultak külföldi egyetemeken, és ott szerzett tudásukat hazahozva gazdagították a hazai szakismereteket. Mátyás király rendeleteivel segítette a szőlőtermesztés fejlődését. A mohácsi

vészt követő 150 éves török hódoltság elméletben ugyan csak az ország középső részét érintette, de hatása kiterjedt a többi területre is. Ugyan a törökök nem akadályozták a 3 Paulovics Ottó: Szőlőtermesztés Magyarországon termelést, de a hadi események bizonytalanná tették a gazdálkodást, s így a magyar szőlőtermesztés és bortermelés korábbi töretlen, felfelé ívelő fejlődése lelassult, sőt meg is állt. Mindezen kedvezőtlen hatások ellenére ehhez az időszakhoz köthető három rendkívül fontos termesztéstörténeti esemény: 1. Ekkor virágzik fel Tokaj-Hegyalja és fejlesztik ki az aszúbor készítésének technikáját 2. A törökök elől menekülő délszláv népek behozzák Magyarországra a vörösborkészítés módszerét, és magukkal hozzák a Kadarkát is. 3. A török hódoltság idején gazdagodik a csemegeszőlőfajta-választék, ezen fajták termesztése azonban nem ölt nagy méreteket. A XVII. század

végén Magyarország szabaddá válását követően megkezdődött az újjáépítés és az ágazat fejlődése nagy ütemben újra elindult. Az elnéptelenedett szőlőtermő vidékekre külföldről érkező telepesek népesítették be. Egyre növekvő kereslet mutatkozott a borok iránt, ezt serkentendő a kormányzat adókedvezményekkel ösztönözte új ültetvények létesítését. Az ezt követő két évszázadban Mária Terézia és az őt követő Habsburg királyok egyre szélesebb körben szabályozták a szőlőtermesztést, illetve a bortermelést. A hazai felsőoktatásban is megjelent a borászat a keszthelyi Georgikon létrejöttével, ahol szőlészeti és borászati elméleti és gyakorlati ismereteket is tanítottak. A XIX. század végén a filoxéra betört Magyarországra, a kormány ennek hatására szigorú szaporítóanyag-zárlatot és a filoxérával fertőzött területek elszigetelését rendelte el. 1896-ban kihirdették az úgynevezett

„Szőlőfelújítási törvényt”, amely biztosítja a filoxéravész elleni hatékony védekezés anyagi hátterét. Mindezen intézkedések hatására, hatalmas károk árán (a filoxéra 20 év alatt az ültetvények közel felét (kb. 250000 ha) elpusztítja) ugyan, de sikerült megállítani a filoxérát 1897-re. A második világháború kezdetéig az ágazat talpra állt a hatalmas csapás után (a szőlő termőterülete eléri a 235000 hektárt). 1949-ben az első szocialista szőlőtermesztő nagyüzemek megalakulásával (állami gazdaságok, termelőszövetkezetek), valamint a szakigazgatás szervezetének átalakulásával (hegyközségek megszűnése) radikális korszakváltás kezdődik a szőlő és borgazdaságban. Ám a helytelen gazdaságpolitikai szabályok (beszolgáltatási kötelezettség, nagyfokú iparosítás, ötszörös adókulcs, stb.) nem segítik ezen ágazat fejlődését, sőt gátolják azt. A szőlőterület mindezek hatására pár év

alatt 4 Paulovics Ottó: Szőlőtermesztés Magyarországon 200000 hektár alá csökken, a termésátlagok is rendkívül lecsökkennek ekkoriban (8-16 hl/ha körüliek). A 60-as években jelentős állami támogatással megkezdődött a szőlőrekonstrukció (az ország szőlőterülete 1965-re elérte a 247000 hektárt, amelyből az állami tulajdon megközelíti az 50%-ot). A magyar szőlő- és borgazdaság gyors, látványos, mennyiségi szemléletű fejlesztése veszi kezdetét, borainkat korlátlan és igénytelen piacokon (Szovjetunió, NDK, stb.) értékesítjük. A sikerek ellenére már ekkor hibák mutatkoztak Az ültetvények egy része a gépesítési szempontok előtérbe helyezése miatt rossz termőhelyre került, ugyanakkor az ültetvények kezeltségi színvonala sem megfelelő. A későbbi ötéves tervek keretében is telepítenek szőlőt, de lényegesen kisebb mértékben, minek következtében Magyarország szőlőterülete 1965-től lassan, de

folyamatosan csökken. A 80-as években kialakult válság (jelentős fagykárok, a fogyasztás jelentős visszaesése) valamint a rendszerváltás jelentős változásokat hoznak az ágazat életében. Újjáalakulnak a hegyközségek, új érdekvédelmi szervezetek, szövetségek jönnek létre. Mindezzel egyidőben a tulajdonosi struktúrában is komoly változások mennek végbe (megszűnik az állami nagyüzemek nagy része, helyükön magántársaságok alakulnak). A világ szőlőgazdaságának helyzete A világ szőlőtermő-területe A világ szőlőtermő területe a filoxéravészt követő rekonstrukció után folyamatosan növekedett. Az 1950-es évek elejére megközelítette a 9 millió hektárt, a 60-as évek végére elérte a 10 millió ha-t, majd 1973-ban 10,3 millió hektárral tetőzött. A századfordulótól a 70es évek közepéig a szőlővel beültetett terület több mint 50%-kal nőtt Ezt követően megkezdődött a világ szőlőterületének lassú

csökkenése. 1982-ben még 10 millió hektárnyi termőterületet követően 1995-ben már csak 7,8 millió hektár ültetvényt tartottak nyilván. A szőlőterület növekedése egyes régiók kivételével a közeljövőben sem várható. 5 Paulovics Ottó: Szőlőtermesztés Magyarországon A világ szőlőtermése A világ éves szőlőtermése a századfordulótól a 90-es évek elejéig kb. két és félszeresére növekedett. A legnagyobb termést 1983-ban takarították be, összesen 68,5 millió tonnát A világ szőlőtermése 1990-re 60 millió tonna alá csökkent és mostanra 54 millió tonna körül állandósult. Itt egy érdekes dolgot figyelhetünk meg: miközben a világ szőlőterülete 1975-től folyamatosan csökkent, addig az éves termés mennyisége 1983-ig nőtt. Ennek számos oka van, pl. a rossz termőhelyekre telepített, illetve a gyenge termelőkapacitású, elöregedett ültetvényeket selejtezték ki először, javultak a biológiai feltételek,

stb. A világ bortermelése A világ évi bortermelése 1986-ig növekedő tendenciájú volt, és 1970-ben érte el első ízben a 300 millió hl-t. A bortermelő országok 1979-ben állították elő a legtöbb bort, melynek mennyisége meghaladta a 378 millió hektolitert. A 90-es években a világ bortermelése 250 millió hektoliter körül alakult és itt stabilizálódni látszik. Évek 1951-55 1971-75 1976-80 1981-85 1986-90 1991-95 1991 1992 1993 1994 1995 Terület (ha) 8 845 130 9 961 000 10 213 000 9 823 000 8 727 000 8 081 200 8 539 000 8 349 000 7 954 000 7 796 000 7 768 000 Termés (t) 55 436 900 60 560 200 62 808 400 60 738 700 56 695 360 57 832 400 61 121 000 55 825 100 54 641 600 54 056 700 Bortermelés (hl) 210 634 285 313 115 000 326 046 000 333 552 000 292 833 000 261 109 200 258 501 000 294 704 000 254 118 000 251 800 000 246 423 000 1. táblázat A világ szőlőterülete, szőlő és bortermelése (1951-95) (Forrás: Szőlőtermesztés 30 oldal) Földrészek

közti megoszlás A kontinensek közül az 1995. Évi adatokat figyelembe véve megállapítható, hogy a szőlőültetvények területi aránya alapján kiemelkedik Európa (67,8%), utána Ázsia (16,8%), Amerika (9,9%), Afrika (4,5%) és Óceánia (1%) következik. A 2 táblázat alapján megállapítható, hogy az egyes kontinensek szőlőültetvényeinek mérete, ha eltérő mértékben is, de jelentősen csökkent. A legnagyobb területcsökkenés az elmúlt évtizedben Európában következett be. Elsősorban az Európai Közösséghez tartozó szőlőtermesztő országok és a volt 6 Paulovics Ottó: Szőlőtermesztés Magyarországon szocialista országok területe csökkent nagymértékben. Az Európai Unió esetében ez tudatos gazdaságpolitika eredménye, mely a túltermelés visszafogására irányul. Földrészek 1981-85 1986-91 Afrika 411 383 Amerika 946 856 Ázsia 1 463 1 400 Európa 6 930 6 024 Óceánia 73 64 Összesen 9 823 8 727 1993 343 756 1 274 5 503 69 7

945 1994 337 773 1 299 5 313 74 7 796 1995 Megoszlás 351 4,5% 767 9,9% 1 308 16,8% 5 261 67,7% 81 1,0% 7 768 100,0% 2. táblázat A szőlőterület alakulása a kontinenseken 1000 ha-ban (1981-95) (Forrás: Szőlőtermesztés, 31.oldal) Jelenleg a világ közel 100 országában termesztenek szőlőt. 1995-ben 33 ország rendelkezett jelentős, 50 ezer hektárt meghaladó szőlőterülettel, ezek közül öt ország (Spanyolország, Olaszország, Franciaország, Törökország, USA) birtokolta a világ összes szőlőterületének több mint 50%-át. A világ összes szőlőterméséből Európa részesedik a legnagyobb arányban (55,2%), utána Amerika (21,2%), majd sorrendben Ázsia (17,2%), Afrika (4,9%) és Óceánia (1,6%) következik. A legnagyobb szőlőtermesztő országok: Olaszország (1995-ben 8,4 millió tonna), Franciaország (7,2 millió t), Amerikai Egyesült Államok (5,39 millió t) Spanyolország (30,9 millió t) és Argentína (28,5 millió t). Az első 10

helyet elfoglaló ország adta az össztermés 66,3%-át. Földrészek 1981-85 Afrika 18 725 Amerika 105 583 Ázsia 72 719 Európa 421 972 Óceánia 9 085 Összesen 628 084 1986-91 24 001 105 656 84 003 384 884 8 843 607 387 1993 26 028 103 954 101 908 318 023 8 338 558 251 1994 26 485 109 080 100 662 300 447 9 742 546 416 1995 Megoszlás 26 472 4,9% 114 498 21,2% 92 813 17,2% 298 670 55,2% 8 414 1,6% 540 867 100,0% 3. táblázat A világ szőlőtermésének alakulása a kontinenseken 1000 q-ban (1981-1995) (Forrás: Szőlőtermesztés, 31. oldal) A szőlőgazdaság szabályozása Magyarországon és az EU-ban A szabályozás múltja A szőlőtermesztés, bortermelés jogi szabályozásának gyökerei Európában egészen az ókorig nyúlnak vissza, azonban az első – mai értelemben vett – teljes körű (szakmai és jogi) szabály 7 Paulovics Ottó: Szőlőtermesztés Magyarországon bevezetésére csak a XIX. század végén került sor Az első bortörvényt – mely

a magyar törvényhozásra is nagy hatással volt – 1889-ben alkották meg Franciaországban. Ezt a példát rövidesen követte a többi nagy európai bortermelő ország (1892 Németország, 1895 Spanyolország, stb.) Az első hasonló magyar jogszabályt (10 éves előkészítést követően) 1893-ban fogadta el az Országgyűlés. Ezt egy évvel követte az első hegyközségi törvény, mely révén a hegyközségek szerepe rendkívüli mértékben felértékelődött. Ezek a törvények főként a borvidékek pontos körülhatárolására, és a borhamisítás elleni küzdelemre (a század végén fellépő borhiány miatt Európában rohamosan terjedt a borhamisítás) koncentráltak, legbővebben e témákkal foglalkoztak. A rendeleti szabályozás – különösen a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal (OIV) 1924-es megalapítása óta – a túltermelés megelőzésére és a minőségvédelemre épül. Az Európai Unió jogszabálygyűjteménye kb. 50 ezer

oldal, melynek közel fele az agrárgazdaságot érinti. Ezen belül a szőlő és borgazdaság egyike a legrészletesebben szabályozott területeknek. A teljes joganyag több mint 210 jogszabályból (a Közösség rendeletei és irányelvei) és számos módosításból áll. A szőlő- és borgazdaság szabályozása az Európai Unióban Az Európai Unió a világ legnagyobb szőlő- és bortermelője. Ezen ágazata adja a világtermelés 60%-át és a borfelesleg közel 25%-áért felelős. A borpiacra már a szervezet megalakulásakor közös rendtartást vezettek be, melynek felelős szerve 1970-ben jött létre. A rendtartás céljai: • a piac szabályozása, támogatása • a bor minőségének javítása. Az EU borpiaci szabályozása termékspecifikus, azaz tartalmazza a szőlő és a belőle készült bor előállítására, felhasználására és forgalmazására vonatkozó valamennyi előírást. A jelenlegi szabályozás kereteit a 822/87. és a 823/87 számú

alaprendeletek határozzák meg az időközi módosításokkal kiegészülve. A 822/87. számú rendelet lényegében az EU szőlő és borpiacának közös szabályozását tartalmazza, a 823/87. számú rendeletben pedig a meghatározott termőhelyről származó 8 Paulovics Ottó: Szőlőtermesztés Magyarországon minőségi borok termelésével és forgalomba hozatalával kapcsolatos rendelkezések találhatóak. E termékek esetében az EU megengedi a nemzeti szabályozás és a helyi sajátosságok érvényesülését (bizonyos korlátok között természetesen), az asztali boroknál azonban a szabályozás központosított, minden tagországra kötelező érvényű. A 822/87. számú rendelet A rendelet tartalmazza a hatálya alá tartozó termékek felsorolását (friss szőlőből készült bor, szőlőlé, must, stb.), a szőlőtermesztésre és a bortermelésre, azok lehetséges fejlődésére és ellenőrzésére, a borászati eljárásokra és kezelésekre

vonatkozó szabályokat, ármeghatározásokat, a bor forgalmazásának szabályait, harmadik országgal folytatott kereskedelmi megállapodásokat, valamint az intervenciós szabályokat és más piacszabályozó intézkedéseket. Kiemelkednek ezek közül a szőlőterület és a szőlőtermés csökkentésére irányuló törekvések, a hektáronkénti termékmennyiség és a szőlőtelepítések korlátozása, a szőlőültetvények felszámolásának ösztönzése, a kivágások támogatása és a készletkezelő beavatkozások, mint a raktározási és lepárlási támogatások, valamint az export és a termés nem borászati felhasználásának szorgalmazása, elősegítése. Az alaprendelet a szőlőtermesztéssel összefüggően a következő szabályokat tartalmazza: • Adatgyűjtési és –szolgáltatatási kötelezettséget ír elő minden olyan tagállam számára, amelynek szőlőterülete meghaladja az 500 hektárt; a tízévenkénti teljes körű alapfelmérést

évente kiegészítik az időközi változásokkal. • Elrendeli a termőterületek kötelező osztályba sorolását a termesztésre való alkalmasság alapján; a rendszer három kategóriát különböztet meg, ahol az 1-es a legkedvezőbb és a 3as a legkevésbé alkalmas területet jelenti. • Szigorúan szabályozza az újratelepítési jogot, amit meglévő ültetvény kivágásával vagy már kivágott ültetvény újratelepítési jogának megvásárlásával lehet megszerezni. • Az Európai Unió területét különböző bortermelő zónákra osztja a borászati szabályozás eltéréseinek megfelelően 9 Paulovics Ottó: Szőlőtermesztés Magyarországon A 2389/89. és a 3800/91 számú rendeletek A 2389/89. számú rendelet a szőlőfajták osztályozásának alapvető szabályait rögzíti A 3800/91. számú rendelet a borszőlőfajták osztályozását tartalmazza, s azokat az ajánlott, az engedélyezett és az ideiglenesen engedélyezett kategóriákba

sorolja. Új ültetvényeket létesíteni csak az első két kategóriához tartozó fajtákkal lehet. Az ideiglenesen elfogadott fajták ültetvényeit a rendeletben rögzített időpontig ki kell vágni, míg egyéb szőlőfajtákat az adott területen tilos termeszteni. E két rendelet célja, hogy a termelők jól értékesíthető, jó minőségű borokat készítsenek. A szőlőtermesztés különböző részterületeivel még számos jogszabály foglalkozik, például 940/81. számú a szőlőszaporítóanyag-előállítással, a 2392/86 számú a szőlőtermesztési nyilvántartással és az 1442/82. számú a szőlőültetvények felszámolásáért fizetendő támogatással, hogy csak néhány példát említsek. A szőlő- és borgazdaság szabályozása Magyarországon 2 A szőlő-bor ágazatban a rendszerváltástól napjainkig jelentős változások mentek végbe, amelyek kiterjedtek a szektor jogi szabályozására is. Az elmúlt évtizedben számos törvény született,

mely közvetve vagy közvetlenül érintette ezt az ágazatot, melyek közül a legfontosabbak, természetesen a teljesség igénye nélkül: • az 1994. évi CII törvény a hegyközségekről • az 1996. évi CXXXI törvény a növényfajták állami elismeréséről, valamint a vetőmagok és vegetatív szaporítóanyagok előállításáról és forgalmazásáról • a 90/1997. (XI.28) FM-rendelet a szőlő, komló, gyümölcs és dísznövény szaporítóanyagok előállításáról és forgalmazásáról • az 1997. évi CXXI törvény a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról • az 1997. évi CXXII törvény a hegyközségekről szóló 1994 évi CII törvény módosításáról A felsoroltakon túl általában évente jelennek meg a törvényhozás, a kormány és a minisztériumok által kiadott, a szektort különbözőképpen érintő, jogszabályok. 10 Paulovics Ottó: Szőlőtermesztés Magyarországon Az 1997. Évi CXXI Törvény

a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról 3 Az I. fejezet értelmező rendelkezéseket tartalmaz, melyek közül a legfontosabb az, hogy házikerti szőlőn ezentúl az 500 m2-t meg nem haladó szőlőskertet kell érteni. Korábban a házikerti szőlőültetvény területének felső határa 1500 m2 volt. Az új bortörvény több új fogalmat vezetett be, melyek közül a legfontosabbak: ⇒ Megjelenik a kísérleti szőlő fogalma, mely kutató- és oktató intézményekben – termelők esetén OMMI hozzájárulással – egyeztetett módszerek szerint telepített és vizsgálatba vont szőlő. ⇒ A szőlőfajtákat a korábbi 2 helyett 3 kategóriába sorolja, bevezetve az ültetvényes fajta megnevezést. Ez utóbbi csoportot azok a fajták alkotják, amelyek már nem telepíthetők, de meglévő ültetvényben termeszthetők. A II. fejezet tartalmazza a szőlőtermesztésre vonatkozó rendelkezéseket A termőhelyeket illetően az új bortörvény borvidékeket,

ezeken belül körzeteket és alkörzeteket, bortermőhelyeket és egyéb szőlőtermesztő helyeket különböztet meg. A törvény fontos új intézkedése a termőhellyel kapcsolatban, hogy a termőhelyi kataszter kiegészítéséről, módosításáról a továbbiakban a hegyközség tesz javaslatot, a javaslatról ezután a földművelésügyi miniszter dönt. Az új szabályozás legfontosabb eleme a telepíthető fajták vonatkozásában az, hogy árutermelő szőlőültetvény létesítésére és pótlására a termőhelyeken felhasználható szőlőfajtákat nem a bortörvény, hanem a külön jogszabályban meghatározott Nemzeti Fajtajegyzék tartalmazza. A Nemzeti Fajtajegyzék alapján a Borvidéki Hegyközségek Tanácsok a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa egyetértésével összeállítják a borvidékeken telepíthető fajták jegyzékét. Házikerti szőlő telepítésére bármilyen államilag elismert és engedélyezett fajta felhasználható. Árutermelő szőlőt

az ültetvény földrajzi helye szerinti illetékes jegyző, illetve hegyközségi településen a hegybíró engedélye alapján, annak előírásai szerint szabad telepíteni, illetőleg 2 Ezen alfejezet megírásakor nagymértékben támaszkodtam Bényei-Lőrincz-Sz. Nagy: Szőlőtermesztés című munkájára, Mezőgazda kiadó Budapest 1999 3 A törvénynek csak azon részeivel foglalkozom, melyek a szőlőtermesztéssel foglalkoznak 11 Paulovics Ottó: Szőlőtermesztés Magyarországon kivágni. Az engedély nélküli illetve az engedélyben foglaltaktól eltérően telepített szőlőültetvényekkel kapcsolatban is a hegybíró, illetve az illetékes jegyző jár el. A forgalomba hozatallal kapcsolatban ki kell emelni, hogy bort, valamint borászati feldolgozás céljára szőlőt forgalomba hozni, forgalmazni csak származási bizonyítvánnyal lehet. A szőlő és a bor származási bizonyítványa igazolja, hogy az adott mennyiségű termés meghatározott

termőterületről (ültetvényről) származik. A szőlő, az asztali bor és a meghatározott termőterületről származó minőségi bor származási bizonyítványát a hegyközség, a meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű bor származási bizonyítványát pedig a hegyközségi tanács adja ki. Hegyközségi település esetén csak hegyközségi tag termelő, illetve felvásárló kérheti a származási bizonyítvány kiadását az illetékes hegybírótól. Hegyközséggel nem rendelkező településen a termelőnek, illetve a felvásárlónak az ültetvényhez legközelebb eső hegyközségi település hegybírójához kell benyújtania. Az új bortörvény jelentősen átalakítja a szőlészeti-borászati szakigazgatás rendszerét. A szőlészeti-borászati igazgatással összefüggő egyes irányítási, szervezési, valamint hatósági feladatokat a jelenlegi szabályozás szerint: ⇒ A hegyközségi szervezetek ⇒ Az Országos

Borminősítő Intézet (OBI), valamint ⇒ Az országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet (OMMI) látják el. „A hegyközségi szervezetrendszer hatáskörében ellátja az ültetvények telepítésével, művelésével, a származási bizonyítvány kiadásával kapcsolatos feladatokat, valamint ezek vonatkozó hatósági ellenőrzést végez. Az OBI a törvény hatálya alá tartozó termékek előállításával, kezelésével, minőségével és forgalomba hozatalával kapcsolatos hatósági feladatokat lát el, valamint ezek vonatkozásában hatósági ellenőrzést végez. Az OMMI ellenőrzi az ültetvények telepítését, ápolását, valamint elvégzi a szaporítóanyagok előállításának, forgalmazásának és felhasználásának ellenőrzését, azok minőségének vizsgálatát és minősítését, valamint ezek vonatkozásában hatósági ellenőrzést végez.” 4 4 Bényei – Lőrincz – Sz. Nagy: Szőlőtermesztés, Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1999 (61

oldal) 12 Paulovics Ottó: Szőlőtermesztés Magyarországon A hegyközségi törvény és módosítása (1997. évi CXXII törvény) Az első, a maihoz hasonló hegyközségi törvény az 1984. Évi XII törvénycikk volt A későbbiekben az 1929. Évi XVII: törvénycikk, majd az 1938 Évi XXXI Törvénycikk jelentette a hegyközségi szervezet kiteljesedésének további állomásait. A folyamat az 1947 évi módosítását követően 1949-ben megszakadt, mivel a 300/1949. (IV 9) számú kormányrendelet a hegyközségeket megszüntette. Ezután 45 év telt el, mialatt központi állami irányítás szabályozta a szőlő- és borgazdaságot. Az új hegyközségi törvény megalkotása során a törvényalkotók figyelembe vették hazánk történelmi hagyományait, a korábbi hegyközségi törvényt és az Európai Unió legjelentősebb bortermelő országainak hasonló szabályozásait. Ez utóbbit főleg azért vették figyelembe, hogy a kialakuló magyar szabályozás

összhangban álljon az európai uniós gyakorlattal. A törvény eredményeképpen megalakult hegyközségi szervezetek köztestületként működnek. Legfőbb céljuk a szőlőtermesztés és a bortermelés színvonalának emelése, valamint a korszerű származás- és minőségvédelem meghonosítása. A hegyközségi szervezet háromlépcsős. Alapja és egyben legfontosabb egysége a hegyközség, amelynek működése, jogosítványi egy, ritkább esetekben több település határában lévő szőlőterületre, valamint borászati tevékenységre és borkereskedelemre terjed ki. A hegyközségek feladata a nyilvántartás és az eredet ellenőrzése. A hegyközségi rendszerbe csak a borvidékeken, illetve a bortermőhelyi településeken 500 négyzetméternél nagyobb szőlőfelületet művelők tartoznak. Magyarországon jelenleg közel 380 hegyközség van, a regisztrált taglétszám eléri a 100 ezer főt. A 130 ezer hektár összes szőlőterületen belül kb 75% a

hegyközségbe bejelentett terület aránya. A hegyközségek gyakorlatilag lefedik a kereskedelmi forgalomba kerülő szőlő- és bortermelés egészét. A hegyközségi törvény módosításának fő feladata, hogy a hegyközségi törvényt összhangba hozza az új bortörvény előírásaival, elsősorban a szakigazgatás szabályozása területén. A szőlészeti-borászati szakigazgatás rendszerébe ugyanis a bortörvény beépíti a hegyközségi szervezeteket, melyek egyes ügyekben ügydöntő hatóságként, más esetekben szakhatóságként járnak el. Ezen kívül hatósági ellenőrzést végeznek és együttműködnek egyéb ellenőrző hatóságokkal. A hegyközségi törvény módosításának további fontos célja a szervezeti és működési szabályok kiigazítása a zavartalan működés biztosítása érdekében. 13 Paulovics Ottó: Szőlőtermesztés Magyarországon Magyarország szőlőgazdaságának helyzete A magyar szőlőtermesztésről

általánosságban Magyarország szőlő művelési ágban nyilvántartott területe jelenleg 130 ezer hektár, ami a mezőgazdaságilag művelt terület 2,1-2,2%-a. Ezzel a területnagysággal hazánk a világ szőlőtermesztő országainak sorában a 14. Helyet foglalja el úgy, hogy az összes termőterületből mindössze 1,5%-kal részesedik. Magyarország csemegeszőlő-ültetvényeinek területe az utóbbi évek átlagában kb. 7500 ha A teljesség kedvéért azért ki kell jelenteni, hogy a gyümölcsként elfogyasztott szőlő jelentős többsége a háztáji kertekből kerül ki. A szőlőtermő területeket borvidékekbe, bortermő helyekbe és egyéb szőlőtermő helyekbe soroljuk. Magyarország összes szőlőtermő területének több mint 5/6-a borvidékeken és bortermőhelyeken található. Jelentősebb szőlőtermesztés Magyarország 505 városa, illetve községe területén folyik, ami hazánk összes településének (3155) 16%-a. A szőlőtermesztés

agroökológiai feltételei Magyarországon A szőlő minőségét a termőhely agroökológiai adottságai, az adott év időjárása, az ültetvény fekvése, a fajta, a művelésmód és a termesztéstechnológia összhangja, valamint a szüret időpontja határozza meg. Mindez nagyon fontos, mert jó bort csak kiváló alapanyagból lehet készíteni, Az ökológiai jellemzők ugyanakkor alapvetően befolyásolják a szőlő gazdaságos termesztésének másik lényeges elemét, a termésbiztonságot is. Magyarország mikroklimatikus adottságai alapján a szőlőtermesztés északi határán fekszik. A szőlő legjobban 10-16oC középhőmérsékletű és évente 400-800 mm csapadékot kapó területeken tenyészik. Magyarországon az évi középhőmérséklet 10,5oC, az éves csapadék pedig 500-800 mm. Mindez meghatározza a termeszthető szőlőfajtákat illetve a belőlük készíthető borok jellegét. Magyarország mikroklimatikus adottságai elsősorban a fehér bort adó

fajták termesztésének kedveznek. Vörösborok a mediterrán vidékeken általában jobb minőségben (eltérő szín, magasabb alkoholtartalom) termelhetők. A kárpát-medencei klíma különlegessége, hogy a 14 Paulovics Ottó: Szőlőtermesztés Magyarországon magyar bor – főként ha hosszú az ősz – magában hordozza a déli borok testességét, illetve a finom, fajtajelleges ízgazdagságot. Az éghajlati adottságok elsősorban a szőlő cukor- és savtartalmára hatnak, míg a bor ízének teltsége, zamata, termőhelyi sajátosságai a talaj minőségétől függnek. A szőlő kiváló minőséget vulkanikus eredetű talajon terem, de szereti a meszes és a löszös talajokat is. Szerencsére hazánkban több borvidék talaja is vulkanikus eredetű, ilyenek például Badacsony, Somló, Mátraalja és Tokaj-hegyalja. A fagykárok jelentős veszélyt jelentenek a szőlőre nézve, ugyanis jelentősebb lehűlések a rügyek és a fás részek pusztulását

okozhatják. Ez a probléma különösen az Alföldön fontos, a lankás hegyoldalakon a fagykár általában nem olyan jelentős. Hazánkban a termésbiztonság a 150-300 méteres tengerszint feletti területeken a legnagyobb. A hideg levegő ugyanis a mélyebben fekvő területeket foglalja el, ezért itt gyakoribbak a fagyok. A szőlő-bor ágazat helye a mezőgazdasági termelésben A mezőgazdaság bruttó termelési értéke 1990 és 1998 között 1991. évi változatlan árakon számolva 24,4%-kal csökkent. Ezen belül a szőlőtermesztés volumenváltozása -19,3% volt A szőlőtermesztés visszaesése a bel- és külpiaci hatások és a gazdasági átalakulás következtében mélyebb és időben jobban elhúzódó volt, mint a mezőgazdaság, vagy akár a növénytermesztés esetében. A mélypontot az 1993-as év jelentette mind a mezőgazdaság mind a növénytermesztés esetében a maga 30-32%-os visszaesésével, míg a szőlőtermesztésnél a mélypont még

későbbre, 1995-re tolódott, amikor is a termelés 40%-os visszaesése volt tapasztalható (1990-hez viszonyítva). Megnevezés 1990 1991 1992 Szőlő 16,76 13,89 11,5 Növénytermelés 245,43 254,24 188,87 és kertészet A mezőgazdaság 476,31 449,11 359,18 bruttó termelése összesen Mértékegység: milliárd Forint 1993 1994 1995 1996 1997 1998 11,12 11,24 9,93 12,48 13,45 13,52 171,55 188,25 191,84 210,72 206,95 200,84 324,19 334,42 342,99 364,45 362,99 360,28 4. táblázat: A szőlőtermelés bruttó termelési értéke 1991 évi összehasonlító árakon (Forrás: KSH Mezőgazdasági Statisztikai Évkönyv A mezőgazdaság bruttó termelési értéke folyó áron számítva 1990 és 1998 között 134,7%-kal nőtt, ezt meghaladó, 140%-os volt a növekedés a növénytermelés és kertészet esetében, ám 15 Paulovics Ottó: Szőlőtermesztés Magyarországon mindkettőtől elmaradt a szőlőtermesztés prosperálása, ugyanis ebben a szektorban a növekedés

„mindössze” 113,3%-os volt. A termelési érték változása 1992-ig csökkenő volt, a visszaesés legnagyobb mértékét azonban messze a szőlőtermesztés produkálta, 40%-kal. Ugyanez a mezőgazdaság esetében 10,7%, míg a növénytermelésben 6,9% mértékű volt. Ennek oka elsősorban a termelés csökkenése mellett az árak zuhanása volt. Birtokszerkezet Szőlő- és borgazdaságunk a rendszerváltás idején 140 ezer ha összes szőlőterülettel rendelkezett, amelyből az állami gazdaságok 9,3%-kal, egyéb vállalatok és költségvetési szervek 4,3%-kal, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek közös gazdaságai 22%-kal, az egyéb szövetkezetek közös gazdaságai 3,3%-kal részesedtek. Ez összesen 39%-nak felel meg A termelőszövetkezeti tagok háztáji (25,8%), s a kisegítő gazdaságok és egyéni gazdaságok (35,3%) együttes szőlőterülete alkotta az összes terület 61%-át, amelyet tehát kistermelők műveltek meg. A szőlőterületek

magánosítása 1980 táján indult meg. Az 1990-es évek elején a folyamat felgyorsult, és lényegében 1993-ra befejeződött. A privatizáció és a kárpótlás megszüntette az állami és szövetkezeti nagyüzemek túlnyomó részét. A szőlőültetvények gazdasági társaságok és magánszemélyek tulajdonába kerültek. A szocializmus négy évtizedes hatása azonban még jelentős mértékben érezhető, például az elmúlt évtizedek költségminimalizálási törekvései miatt kiváló termőhelyekről szorult vissza a szőlőkultúra. Visszahódításukhoz az ágazatnak alapvető érdekei fűződnek, ami a magángazdaságok egyik legfontosabb feladata lesz. 1996-ban a betakarított termés 83,8%-át szüretelték kisméretű gazdaságokban, 9,9%-a származott közepes, s csupán 6,3%-a nagyméretű gazdaságból. Ugyanakkor a termőterület 82,8%-át foglalták el a kisméretű gazdaságok, a közepes méretűhöz sorolódott az ültetvények 10,2%-a, a

nagyméretűhöz pedig 7%-a. Nagyon alacsony az átlagos birtokméret, ha figyelembe vesszük, hogy a hegyközségek a borvidékek területén 117780 szőlőtermesztő tagot regisztráltak a 22 borvidékbe tartozó 66 ezer hektárnyi szőlőterületen. E szerint az egy termelőre jutó birtokméret nagysága mindössze 0,56 hektár. 16 Paulovics Ottó: Szőlőtermesztés Magyarországon Megnevezés Összes gazdaság Ebből: Betakarított termés (t) 664923 Termőterület (ha) Termőterület termése (t) Termésátlag a termőterületen (t/ha) 99660 607657 6,10 Kis Közepes méretű gazdaság 556933 65749 82503 505632 6,13 10140 59884 5,91 Nagy 42241 7017 42141 6,01 5. táblázat: A szőlőtermesztés főbb adatai a gazdaságok mérete szerint 1996-ban (Forrás: KSH Mezőgazdasági Élelmiszer-ipari Statisztikai Zsebkönyv Borvidékek 5 Az új bortörvény (197. Évi CXXI Számú törvény) a borvidékek számát 20-ról 22-re emelte A jelenlegi 22 borvidék az ország

valamennyi jelentősebb bortermő körzetét átfogja. A borvidékek területi elhelyezkedésére jellemző, hogy 1988-ban a kedvezőtlenebb termőhelyű alföldi borvidékek a teljes borvidéki terület 52%-át foglalták el. Az elmúlt évtizedben az ültetvényterület csökkenése és az eredetvédelem alapjainak megteremtése a sík- és a dombvidéki szőlők arányának megfordulását eredményezte. A hegyközségi rendszerbe tartozó és így az eredetvédelem alá eső területek megoszlása 1998-ra 43:57-re változott, a nagyobb termésbiztonságú dombvidékek javára. Szőlőtelepítések Magyarország szőlőterülete 130 ezer hektár, ebből mintegy 100 ezer hektár a termő szőlő területe. A statisztikai felmérések utoljára 1988-ban rögzítettek olyan nagyságrendű szőlőtelepítést és kivágást, amely az ültetvényrotáció követelményeinek és az ültetvényamortizáció ütemének megfelelt. Az új telepítések elmaradása miatt az

ültetvényfelület elöregedett és a fajtaszerkezet elavult. Sok ültetvény kedvezőtlen termőhelyre települt és az elmúlt évtizedben tapasztalt irracionális költséggazdálkodás, valamint az ültetvények túlterhelése következtében ingadozóvá vált a terméshozam és a minőség. A szőlőtelepítés 1995-ben érte el mélypontját. Ezután az állami ösztönzőrendszer kedvező irányú változásainak köszönhetően 1996-ban központi támogatás igénybevételével 419 ha új szőlőültetvény létesült. Az ezt követő években az FVM becslései szerint átlagosan mintegy 1000 hektár telepítés történt évente, ám ezen becslést bizonyító adatot sajnos nem sikerült 5 A borvidékekről egy térkép és a borvidékek felsorolása megtalálható a Mellékletekben (29. oldal) 17 Paulovics Ottó: Szőlőtermesztés Magyarországon találnom. Bár ez az 1000 hektáros telepítés évente, erőteljes javulásnak nevezhető a korábbi évek tapasztalatai

után, ez azonban még mindig jelentősen elmarad az ültetvények megújításához szükséges évi kb. 3000 hektáros telepítési ütemtől Az elmúlt évtizedek mennyiségi szemléletét félretéve az új telepítéseket a magasabb termésbiztonságú és jobb minőségű termést adó domboldalakon és fennsíkokon kell megvalósítani. A szőlőültetvények optimális termőhelyre való telepítése nagyban meghatározza a versenyképességet. A kedvezőbb termőhelyek termesztésbe vonása, a fajtaés művelésmód-váltás jobb minőséget, nagyobb termésbiztonságot eredményezne, amivel a hazai szőlőtermesztés versenyhelyzete jelentősen javítható lenne. Év 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 Összesen Telepítés 3 517 1 719 1 219 387 256 96 72 56 419 7 741 Kivágás 3 485 2 101 2 151 1 873 1 384 543 404 49 758 12 748 Különbség +32 -382 -932 -1 486 -1 128 -447 -332 +7 -339 -5 007 4. táblázat A szőlőültetvények telepítésének és

kivágásának alakulása Magyarországon 1988 és 1996 között ha-ban (Forrás: Szőlőtermesztés, 41. oldal) A szőlőültetvények pontos korösszetételéről nem állnak rendelkezésre pontos adatok. Figyelembe véve azonban, hogy 1990 és 1996 között összesen kevesebb szőlőt telepítettek, mint azt megelőzően egy év alatt, több következtetés is levonható. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy az 1990-es években az ültetvények kor szerinti megoszlása kedvezőtlen irányba változott, a kívánatoshoz képest eltorzult. Ezt jelzi az is, hogy a kiöregedőben lévő (15 évesnél idősebb) ültetvények aránya magas, ráadásul jelentős részük előélete során, a volt nagyüzemekben, többnyire leegyszerűsített, gyakran durva termesztéstechnológia mellett nagy igénybevételnek volt kitéve. Ez előrevetíti annak a lehetőségét, hogy egyszerre sok ültetvény teljes cseréje válik szükségessé. Ezen kiöregedőben lévő ültetvények között

ráadásul jelentős (becslések szerint 40%-os) arányt képviselnek a 30 évesnél idősebb szőlők, amelyek termőképessége erősen korlátozott vagy kifogásolható. 18 Paulovics Ottó: Szőlőtermesztés Magyarországon A hazai szőlőültetvények fajtaösszetétele 6 A szőlő- és bortermelés színvonalát és eredményességét alapvetően meghatározza a fajtahasználat. Magyarországon a termesztett szőlőfajták között 70%-ban részesednek a fehér, 24%-ban a vörösbort adó fajták és 6%-ra tehető a csemege és a kettős hasznosítású fajták aránya. Térségi és új fajták foglalják el a terület 82%-át, 18%-át pedig a világfajták 1974-ben a vezető 14 fehér borszőlőfajta közül – amely az összes terület 43,2%-át foglalta el – mindössze 6 volt minőségi fajta, 14,4%-os területi részesedéssel. A vörös borszőlőnél a vizsgált 3 fajtából 2 minőségi fajta, nagyon alacsony, az összes ültetvényterületből mindössze 2,2%-os

részaránnyal. A legelterjedtebb fajta az olaszrizling (11%), a kék szőlők közül pedig a kékfrankos (8,5%). Ebből az látszik, hogy nincs uralkodó fajtánk, s ez megnehezíti a magyar bor nemzetközi hírnevének fenntartását. Példaként a szomszédos Ausztriát érdemes megemlíteni, ahol a zöldveltelini az uralkodó fajta (40%), és ez az osztrák bornak nemzetközi ismertséget ad, mert többnyire ezzel a fajtával azonosítják. A világ híres borvidékein nagyon szigorú fajtavédelemmel biztosítják a minőséget. Például Burgundia híres borai két fehér (chardonnay, aligote) és két kék (pinot noir, gamay) szőlőfajtából készülnek, a bordeaux-i vörösborokat a cabernet sauvignon és franc, valamint a merlot különböző arányú házasításával készítik, a kaliforniai Napa-völgyben csak négyféle szőlő telepíthető. Egy esetleg bevezetésre kerülő új szőlőfajtát évtizedekig tartó vizsgálatokkal minősítenek. A hazai

szőlőültetvények fajtaösszetétele súlyos örökség, amelyen csak hossú évek átgondolt munkájával lehet változtatni. A jelenlegi termésterület mindössze 30%-a olyan, amelyből kedvező esetben nemzetközi mércével mérve is minőségi bort lehet készíteni. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a gyenge ültetvények már többnyire 25-30 évesek, tehát rövidesen felújításra szorulnak. 6 Az idevonatkozó táblázat a dolgozat végén a mellékletek között található (30. oldal) 19 Paulovics Ottó: Szőlőtermesztés Magyarországon Az 1970-1980-as években történt telepítések már a minőségi borszőlőtermesztés irányába hatottak, mind a fehér, mind a vörösbort adó fajtáknál nőtt a minőségi fajták területi részesedése, s emellett más fajták – köztük világfajták is –, kerültek a vezető fajták közé. Az 1990-es években végbement nagyarányú területcsökkenés is kedvezően hatott a megmaradt területek

fajtaarányára. A kivágások ugyanis elsősorban az Alföldön található, tömegbort adó ültetvényeket érintették. Tehát a jó irányú fejlődés elindult, aminek eredménye az utóbbi évek egyre javuló boraiban már megmutatkozik. A túl sok fajta a borok ismertsége, az értékesítés szempontjából kedvezőtlen. Ha a magyar borok minőségét javítani kívánjuk, változtatni kell a szőlőtermesztésben és a borászatban az eddigi gyakorlaton. A fajtalisták összeállítása során törekedni kell arra, hogy az alkalmazható fajták száma borvidékenként csökkenjen, az adott borvidékre jellemző, vagy ahhoz adaptálódott minőségi fajták számának növelésével. Az új telepítéseknél alkalmazott fajtaszerkezet a termesztés sikerét, gazdaságosságát mintegy 25-30 évre meghatározza. Bár Magyarország ökológiai adottságai elsősorban a fehér bor termelésének kedveznek, a hazai fogyasztás egyre inkább a vörösbor irányába fordul.

Célszerű lenne tehát – csak az arra alkalmas termőhelyeken – a telepítéseknél a vörös borszőlő fajták területének a növelése. Az ökológiai feltételeinknek kevésbé megfelelő területeken a vörösbor termelési stratégia erőltetése ugyanakkor hiba lenne, mert az Unióba bekerülve már hátrányban lennénk a mediterrán vörösbortermelő országokkal szemben. Költségek és jövedelmek a borszőlőtermesztésben A borszőlő termesztés jövedelmezőségét alapvetően három tényező határozza meg: a termelés költségei, a termésátlag és az értékesítési ár. A három tényező azonban nem független egymástól. A termelés ráfordításai például hatással vannak a hozamra és a termés minőségére, azon keresztül pedig az értékesítési árakra. Az átlagtermés, illetve az összes termésmennyiség a kínálaton keresztül befolyásolhatja az elérhető értékesítési árakat. A szőlőtermesztésben a hozamok növelése

minőségromlás nélkül csak korlátozottan érvényesíthető. A piaci kereslet alakulása és a - máig létező és figyelmen kívül nem hagyható – borhamisítás szintén meghatározója a termelői áraknak. 20 Paulovics Ottó: Szőlőtermesztés Magyarországon A borszőlőtermesztés költség- és jövedelemviszonyaira az 1990-es évek elején a mezőgazdaságban felhasznált ipari eredetű anyagok és eszközök árának olyan mértékű növekedése jellemző, amit a termelői felvásárlási árak nem tudtak ellensúlyozni. Az értékesítési bizonytalanság, a termelési költségek aránytalan növekedése és a tulajdonosváltás következtében a hozzá nem értés a termelési költségekkel való, szakmai szempontokat nélkülöző takarékossági intézkedésekhez vezetett. A ráfordítások túlzott mértékű csökkentése a talajmunkáknál, a tápanyag-utánpótlásnál és a növényvédelemben rontja az ültetvények biológiai állapotát, és

ezzel a következő évek gazdálkodásának eredményeit is. A vizsgált kisgazdaságok hozamai rendre meghaladják az országos termésátlagokat, ami lehet az önköltség csökkentésére irányuló törekvés, és a tőkék túlterhelése által minőségrontó és a termésbiztonságot aláásó tényező. A kisüzemi borszőlőtermesztés költségszerkezetére jellemző, hogy öt fő költségnemből tevődik össze, amelyek becsült aránya a következő:  anyagköltség 51%  idegen munka költsége 25%  értékcsökkenési leírás 9%  rezsi költségek 8%  egyéb költség 7% A vizsgált időszakban a termelési költségek költségnemenkénti megoszlása jelentősen megváltozott. 1991 és 1998 között három és félszeresére nőtt az anyagköltség, és ezzel aránya az összes költségből a korábbi 30-35%-ról 50%-ra növekedett. A műtrágya költséghányada duplájára, a növényvédő szereké 5%-ponttal emelkedett. Csökkent viszont az idegen

munka részaránya, vele párhuzamosan növekedett az értékcsökkenési leírás, illetve az energia költségaránya. A borszőlőtermesztés jövedelemtermelő képességének javításában csak részben járható út a termelés önköltségének a csökkentése. A termelési költségek csökkentése egy határon túl a biológiai alapok és a termékminőség romlásához vezet, ami a termelés fenntartását veszélyeztetheti. A jövedelemtermelő képesség a szőlőtermesztésben az árakon keresztül, azaz a minőség fokozásával tovább javítható. Ez ésszerű terméskorlátozással biztosítható, ami viszont sok kézi munkát igényel. Ilyenkor ugyan kevesebb szőlő terem, de ebből jobb minőségű bor készíthető. A kisebb tőketerhelés fokozza ugyanakkor a termésbiztonságot is, amellyel az évjárathatás némileg befolyásolható. 21 Paulovics Ottó: Szőlőtermesztés Magyarországon Terméseredmények Magyarország összes szőlőtermesztése nagy

ingadozásokkal az elmúlt 30 évben 427 ezer tonna (1965) és 1046 ezer tonna (1982) között alakult. A 1990-es években a szőlőtermés mennyisége 550 és 750 ezer tonna között változott, s ezzel a teljesítménnyel hazánk a szőlőtermesztő országok sorában a 18. helyet foglalta el Az ötéves termésátlagok az 1961-65ös átlagot kezdetben meghaladták (20-30%-kal), majd az időszak utolsó harmadában vele közel azonos szinten alakultak. Ez azonban nagymértékben visszavezethető a 90-es évek jelentős területcsökkenésére a termesztésben, és a nagyarányú kivágásokra. Évek 1961-65 1966-70 1971-75 1976-80 1981-85 1986-90 1991-95 1996 Ötéves termésátlagok 646 775 822 837 784 676 637 666 Változás, % (1961-65=100%) 100,0% 120,0% 127,2% 129,6% 121,4% 104,6% 98,6% 103,1% 5. táblázat Magyarország ötéves termésátlagainak alakulása 1961 és 1996 között (Forrás: Szőlőtermesztés, 47. oldal) Ezt jelzi az is, hogy a hektáronkénti

termésátlagok jelentős mértékben emelkedtek az elmúlt harminc év viszonylatában. Ám a hektáronkénti termésátlagok ilyen emelkedése mellett is erőteljes a lemaradásunk a világ- és az európai átlagtól. Nemzetközi szinten közepesnek mondható hektáronkénti országos termésátlagot hazánk csak kimagaslóan jó terméshozamú években tudott elérni, pl. 1982-ben 6,85 vagy 1983-ban 6,51 t/ha-ral Évek 1961-65 1966-70 1971-75 1976-80 1981-85 1986-90 1991-95 1996 Ötéves termésátlagok 3,21 3,48 3,78 4,59 5,08 5,10 5,21 6,12 Változás, % (1961-65=100%) 100,0% 108,4% 117,8% 143,0% 158,3% 158,9% 162,3% 190,7% 6. táblázat Magyarország hektáronkénti termésátlagainak alakulása 1961 és 1996 között (Forrás: Szőlőtermesztés, 48. oldal) 22 Paulovics Ottó: Szőlőtermesztés Magyarországon Általános tapasztalat, hogy a szőlő 6-7 tonnás hektáronkénti hozam alatt minőségben javul, 11 tonnás termésátlag felett pedig minden szőlő minden

termőhelyen minőségben jelentősen leromlik. A különleges minőségű borok az esetek többségében olyan ültetvény terméséből készülnek, mely nem terem többet 6 tonnánál hektáronként. Magyarországon az országos átlag 5 és 7 tonna közötti, ami látszólag ideális képet mutat. A gond az, hogy ez, a teljesen elhanyagolt vagy kiöregedett 2 tonnát termő ültetvények és a túlterhelt, sokszor 10 tonna felett termő szőlők átlaga. A szőlőtermesztés és bortermelés mezőgazdasági jelentősége nem elhanyagolható. Annak ellenére, hogy a szőlőültetvények területe az 1990-es években a mezőgazdaságilag művelt területből mindössze 2,1%-ot tett ki, a mezőgazdasági termékek bruttó termelési értékéből a szőlő- és borgazdaság 3,4%-kal részesedett. Továbbá a fogyasztásiadó- és az ÁFA befizetésekből az állami költségvetésnek évente kb. 6 milliárd Forint bevétele származott A szőlőtermés felhasználása A szőlőtermés

túlnyomó részéből (90-92%) bor készül. Az üdítőital- és szőlőlégyártás alapanyagigénye elenyésző (1-2%). Magyarország a bortermelő országok rangsorában az utóbbi években a 12. helyen állt, miközben bortermelésével a világ évi bortermeléséből kb 1,6%-kal részesedett. Magyarország étkezési-szőlő exportja, valamint csemege- és mazsolaszőlő-importja sohasem volt igazán számottevő. Hasonló megállapítást tehetünk a borimporttal kapcsolatban is, amely területen hazánk az utóbbi években a 27. helyet foglalta el a világ országai között. A magyar borimport főként a választékbővítést és a nemzetközi kereskedelmi viszonosság megteremtését szolgálja. A szőlőszaporítóanyag-termesztés helyzetét és feladatait döntően az évenkénti telepítésektől függő szaporítóanyag-igény határozza meg, amelyet az 1950-es évektől egészen napjainkig nagyméretű ingadozás jellemzett. Például 1973-96 között az igényt

alapvetően befolyásoló állami támogatással létesített szőlőültetvények területe 27 hektártól 5102 hektárig változott. Az előállított szaporítóanyagot nagyobbrészt belföldön használták fel, egy kisebb hányadát azonban exportálták, főként a Szovjetunióba. Ilyen körülmények között, tekintettel a szaporítóanyag-termesztés sajátosságaira (pl. a kapacitások nem változtathatóak egyik évről a másikra), az alágazat sem mennyiségben, sem minőségben nem tudta a telepítési igényeket megfelelően kielégíteni. Gyakran volt hiány és időnként többlet Az 1980-as évek végén a 23 Paulovics Ottó: Szőlőtermesztés Magyarországon szaporítóanyag termesztés általános válságba került. 1988-ban és 89-ben több millió oltványt illetve alanyvesszőt kellett leselejtezni. A rendszerváltás, a tulajdonviszonyok rendezetlensége, a telepítési támogatások szüneteltetése és a borfelesleg 1989-93 között

visszavetette a szőlőtelepítéseket. A szaporítóanyag-szükséglet néhány kivételtől eltekintve a kiskerti igényekre korlátozódott, mindezzel egyidőben pedig a szőlőoltványok exportja gyakorlatilag megszűnt. A korszerű szaporítóanyag-termelő gazdaságok a termesztőkapacitásokat más célra alakították át. Ezen körülmények az alágazat összeomlásához vezettek. A mélypont 1993 volt, amikor az előállított oltvány 1,5 millió darabra, a korábban előállított mennyiség egytizedére esett vissza. Az alany- illetve nemestörzs-ültetvényekből kb 10% maradt meg, a többit felszámolták. A 90-es évek közepén azonban változások történtek az ágazat irányításában amelyek kedvezően hatottak az alágazat teljesítményére. Bevezetésre került 1994-ben részlegesen, majd 1995-ben teljes egészében az európai uniós elvárásoknak megfelelő új termesztési, forgalmazási, ellenőrzési és minősítési rendszer, valamint az 1996-ban és

1997-ben a telepítésekre nyújtott vissza nem térítendő állami támogatás is növelte a szaporítóanyag iránti igényt. 1996-ban már 3,5 millió db ültetési anyagot állítottak elő A szaporítóanyag-igény kielégítéséhez 1000 hektár nemes és 300 hektár alany törzsültetvény megléte lenne szükséges. A meglévő kb 100 ha alany és kb 400 ha nemes törzsültetvény évente 3,5-4 millió szőlőoltvány készítéséhez elegendő. Ez hozzávetőlegesen évi 600-800 ha áruszőlő telepítését teszi lehetővé, figyelembe véve a kiskerti és a pótlási igényeket is. Ehhez azonban hozzájön még a kiskerti keretek között házilag megoldott ültetvény-létesítés is, így jelenleg a szaporítóanyag-termelő kapacitások mintegy 1000 ha szőlőültetvény létesítésének kiszolgálására alkalmasak, ám ez messze elmarad a kívánatostól (3000 ha évente). Mivel nincs elegendő hazai ültetési anyagunk, a telepítések egy részét import oltvánnyal

kell megoldani. 24 Paulovics Ottó: Szőlőtermesztés Magyarországon Egy fejlesztési modell 7 Végezetül egy fejlesztési modellt fogok ismertetni, melyet Kürthy Gyöngyi és Nagy István dolgozott ki, és az Agrárgazdasági Tanulmányok című kiadvány 1999/2 számában (címe: Az Európai Unióhoz való csatlakozás ágazati felkészülésének forrásigénye) jelent meg. A tanulmány 3 részre osztható: az első részben a szerzők a termelőalapok növelésének, a kiöregedett ültetvények pótlásának költségeit, a második részben a szaporítóanyag előállító bázis fejlesztésének forrásigényét, a harmadikban pedig a szükséges termelő beruházások (pl. gépesítés) költségeit vizsgálják. 1. Mint azt már korábban kifejtettem, elfogadott vélemény, hogy a szőlőültetvények felújításához évi 3000 ha kivágására és új ültetvények telepítésére lenne szükség. Tekintettel a magas beruházási tőkeigényre, a szerzők két

változatot dolgoztak ki. Az első évi 3000 hektár, míg a második évi 2000 hektár újratelepítésével számol. Mivel nincs elegendő hazai ültetési anyagunk, az első változatnál 2280, a második változatnál 1280 ha telepítését import anyaggal tervezték. A 2000-ben telepítendő törzsültetvények ugyanis csak a 4. évben adnak oltványkészítéshez alkalmas nemes vesszőt, amelyek legkorábban 2005-ben ültethetők. 2. A hazai szaporítóanyag előállítás évi 1000 ha szőlőültetvény telepítését teszi lehetővé A külföldi szaporítóanyag ára a hazai duplája, ugyanakkor nem biztos, hogy az import klónok a termesztésben ugyanazt az eredményt hozzák mint ott, ahol szelektálták őket. Fontos feladat tehát a hazai szaporítóanyag előállító bázis növelése is. Évi 3000 hektár árutermő szőlő telepítéséhez 12,5 millió darab ültetési anyag szükséges. Ehhez jön még az évi 1,5 millió darabos kiskerti igény, ami összesen 14

millió darab szaporítóanyagot jelent. Ennek megoszlása 85-15% oltvány/dugvány arányban határozható meg, mai 12 millió darab oltvány és 2 millió darab dugvány előállítását teszi szükségessé. Ez 300 hektár alanytelepen és kb 1000 hektár törzsültetvényen termelhető meg. Ezek szerint a jelenleg rendelkezésre álló telepekhez kb 200 hektár alany- és 600 hektár nemes törzsültetvény létesítése szükséges. Ennek forrásigénye alanytelepnél 440 millió Ft, nemes törzsültetvénynél 1905 millió Ft. Ugyanez a 2 változat szerint 119 hektár 7 A tanulmányhoz tartozó táblázat a dolgozat végén a mellékletek között található (31. oldal) 25 Paulovics Ottó: Szőlőtermesztés Magyarországon alanytelep (254 millió Ft) és 327 hektár nemes törzsültetvény (1049 millió Ft) létesítését igényli, 1999. évi árakon számolva 3. A szőlőültetvények területe a vizsgált időszakban növekedni nem fog, ezért az állomány

kiszolgálása többlet állóeszközt nem igényel. A műveléshez használt gépek azonban elavultak, ezért a meglévő gépállomány 70%-ának lecserélésével kalkuláltak a szerzők. Alap-gépigényként az összes növénytermesztési ágra számított, és ebből a szőlőtermő területre eső erőgépigényt vették figyelembe. Speciális gépszükségletként jelentkeznek a talajművelés, tápanyagpótlás, növényvédelem és a betakarítás gépei. Meghatározásánál a 10-30-50 hektáros ültetvények gépberuházási igényének átlagát vették a szerzők. Így ennek a beruházásnak a költsége 18087 millió forint. Ha a szállítóeszközök is a termelő tulajdonában vannak, akkor a költségtöbblet mintegy 87 ezer Ft hektáronként. 26 Paulovics Ottó: Szőlőtermesztés Magyarországon Összegzés A magyar szőlőtermesztésre súlyos teher nehezedik. Az elmúlt évtizedek öröksége ott lebeg az ágazat feje felett, bár mintha már látszana a

fény az alagút végén. Az elmúlt évtizedben gyökeresen átalakult a magyar szőlő- és borágazat. Ennek a változásnak része volt a szabályozási rendszer teljes kicserélődésétől kezdve a tulajdonviszonyok átalakulásáig számos kisebb-nagyobb tényező. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az ország szőlőtermő területeinek nagy részén a szőlőtermesztésre kedvezőek az ökológiai feltételek. A gazdasági kondíciók azonban még nem érték el azt a szintet, hogy nemzetközileg is versenyképes magyar szőlő- és bortermelésről beszélhessünk. Ehhez sok minden hiányzik, az igazán átgondolt állami beavatkozástól kezdve a kellő mennyiségű szubvencióig. Mindazonáltal el kell ismerni, hogy Magyarország nagyon sokat tett azért, hogy felzárkózzon a nemzetközi élvonalhoz – melynek valaha ő is tagja volt -, ám még mindig sok elvégzendő feladat áll a szektor szereplői előtt. Az előrelépések között meg kell említeni, hogy a

törvényi szabályozás rengeteget fejlődött az elmúlt évtizedben, a hazai fajtaösszetétel és kedvező irányban változott, az újratelepítések üteme az évtized végére újra felgyorsult, új fejlettebb technológiákat alkalmaznak. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy a borvidékek száma túl magas és a borvidékszerkezet szétaprózott, nagyobb régiók összevonására lenne szükség. Fontos lenne a híresebb, jobb nevű történelmi borvidékek fejlesztése, mely hozzájárulna a magyar borok nemzetközi hírnevének javításához. Az egyik legkomolyabb probléma a szőlő- és borágazatban a horizontális és vertikális integráció hiánya, az egyes termelők nagymértékű elszigeteltsége. A privatizáció során elszakadt egymástól a két ágazat, melyek között erősebb összefogás megteremtésére lenne szükség. Mindazonáltal a borkultúra hazai terjedésével esély látszik arra, hogy a hazai szőlőtermesztésnek és bortermelésnek sikerül

visszaszereznie azt a rangos pozíciót, amely megilleti őt mind hazai, mind nemzetközi vonatkozásban. 27 Paulovics Ottó: Szőlőtermesztés Magyarországon Irodalomjegyzék 1. Popp József: Főbb mezőgazdasági ágazataink fejlesztési lehetőségei különös tekintettel az Európai Uniós csatlakozásra, Agrárgazdasági Tanulmányok, 2000/9. szám 2. Popp József: Főbb agrárgazdasági ágazataink szabályozásának EU-konform továbbfejlesztése, Agrárgazdasági Tanulmányok, 2000/10. szám 3. Kürthy Gyöngyi – Szűcs István: Az Európai Unióhoz való csatlakozás ágazati felkészülésének fejlesztési forrásigénye, Agrárgazdasági Tanulmányok, 1999/2. szám 4. Erdész Ferencné – Radóczné Kocsis Terézia: A zöldség-gyümölcs és a szőlő-bor ágazatok hatékonyságának növelése és szabályozásának EU-konform továbbfejlesztése, Agrárgazdasági Tanulmányok, 2000/14. szám 5. Bényei – Lőrincz – Sz Nagy: Szőlőtermesztés,

Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1999 6. KSH Mezőgazdasági Statisztikai Évkönyvek 7. Dr Urbán András: A 2000 Év szőlőtermesztési és borászati jellemzői, Borászati Füzetek, 2000/6. szám 8. Dr Urbán András: A szőlő-borgazdaság fejlesztésének helyzetelemzése, Borászati Füzetek, 2001/1. szám 9. Dr Eperjesi Imre: Hogyan tovább a hazai szőlő-borgazdaságban?, Borászati Füzetek, 2000/2. szám 28 Paulovics Ottó: Szőlőtermesztés Magyarországon Mellékletek 1. számú melléklet (Magyarország borvidékei) 1 Csongrádi 2 Hajós-Bajai 3 Kunsági 4 Ászár-Neszmélyi 5 Badacsonyi 6 Balatonfüred-Csopaki 7 Balatonmelléki 8 Etyek-Budai 9 Móri 10 Pannonhalma-Sokoróaljai 11 Somlói 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 29 Soproni Dél-Balatoni Mecsekaljai Szekszárdi Villány-Siklósi Bükkaljai Egri Mátraaljai Tokajhegyaljai Zalai Tolnai Paulovics Ottó: Szőlőtermesztés Magyarországon 2. számú melléklet (Szőlőfajták területi megoszlása %-ban)

1974 Az ország összes szőlőterületén FEHÉR FAJTÁK 1. Kövidinka 2. Olaszrizling 3. Ezerjó 4. Chasselas 5. Izsáki 6. Piros Szlanka 7. Furmint 8. Mézes 9. Hárslevelű 10. Pozsonyi 11. Leányka 12. Ottonel muskotály 13. Rizlingszilváni 14. Bánáti rizling 14 fajta összesen 6 minőségi fajta KÉK FAJTÁK 1. Kadarka 2. Kékoportó 3. Kékfrankos 3 fajta összesen 2 minőségi fajta 8 minőségi borszőlő fajta 1990 Az ország összes szőlőterületén 8,6 1. Olaszrizling 8,4 2. Chasselas 5,6 3. Kövidinka 4,8 4. Ezerjó 4,0 5. Rizlingszilváni 2,8 6. Chardonnay 1997 20 borvidék szőlőterületén 10,2 1. Olaszrizling 7,0 2. Furmint 6,0 3. Rizlingszilváni 3,9 4. Hárslevelű 3,9 5. Chardonnay 2,7 6. Cserszegi fűszeres 2,6 7. Zala gyöngye 8,5 4,6 4,5 3,7 3,4 3,4 2,5 8. Ezerjó 2,4 9. Izsáki 2,4 10. Chasselas 2,2 11. Zöld veltelini 1,9 12. Rajnai rizling 2,8 2,4 2,3 2,3 2,3 1,7 0,5 14. Zala gyöngye 43,2 14 fajta összesen 14,4 8 minőségi fajta 1,9 13.

Ottonel muskotály 1,9 14. Irsai Olivér 51,5 14 fajta összesen 28,3 9 minőségi fajta 14,1 1. Kékfrankos 1,1 2. Kadarka 1 3. Zweigelt 4. Kékoportó 16,2 4 fajta összesen 2,2 3 minőségi fajta 16,6 11 minőségi borszőlő fajta 4,8 1. Kékfrankos 3,9 2. Zweigelt 1,7 3. Kékoportó 1,2 4. Kadarka 11,6 4 fajta összesen 7,7 3 minőségi fajta 36 12 minőségi borszőlő fajta 2,3 7. Ottonel muskotály 1,4 8. Izsáki 1,2 9. Hárslevelű 1,1 10. Furmint 1,1 11. Rajnai rizling 0,7 12. Leányka 0,7 13. Irsai Olivér 2,9 1,7 46,5 34,4 7,7 2,8 1,6 0,9 13 12,1 46,5 Forrás: Kádár Gyula: Eredmények és gondok az átalakuló magyar borgazdaságban. Borászati Füzetek, 1998. 4 szám 30 Paulovics Ottó: Szőlőtermesztés Magyarországon 3. számú melléklet (A szőlő ágazat fejlesztési igényei) 1. változat 1. Termelőalapok növelése Kiselejtezés pótlása 3000 ha/év ütemezésben Összesen 2. Termelőalapok minőségének javítása Szaporítóanyag előállító

bázis növelése Összesen 3. Termelő beruházások Gépesítés Összesen Mindösszesen (1+2+3) 2. változat 1. Termelőalapok növelése Kiselejtezés pótlása 2000 ha/év ütemezésben Összesen 2. Termelőalapok minőségének javítása Szaporítóanyag előállító bázis növelése Összesen 3. Termelő beruházások Gépesítés Összesen Mindösszesen (1+2+3) Millió Ft. 63514 63514 440+1905 2345 18087 18087 83946 Millió Ft. 41522 41522 254+1049 1303 18087 18087 60912 Forrás: Kürthy Gyöngyi – Szűcs István: Az Európai Unióhoz való csatlakozás ágazati felkészülésének fejlesztési forrásigénye, Agrárgazdasági tanulmányok, 1999./2 Szám 31