Nyelvtanulás | Magyar » Hangképzés és a magánhangzók, mássalhangzók csoportosítása

Hangképzés és a magánhangzók, mássalhangzók csoportosítása Hangképzés A hang a beszéd legkisebb, tovább nem osztható egysége. Az emberi testnek azoknak a szerveit, amelyek a beszéd hangjait létrehozzák vagy módosítják, hangképző szerveknek nevezzük. Beszélés közben a hangképző szervek állandóan mozognak, a hangok képzése folyamatos. Hangképző szervek: A beszéd hangjait általában kilégzéssel képezzük. A levegő a tüdőből (hörgők, hörgőcskék) elindulva a légcsőn keresztül a gégefőn találkozik a hangszalagokkal, melyeket a két gégefedő porc állít a hangképzéshez éppen szükséges helyzetbe. A toldalékcső rezonátorként módosítja a gégefőben keletkező hangot, zörejeket hoz létre, vagyis hangforrásként működik. A gégefőből a garatüregbe jut a levegő, innen az ínyvitorla helyzetétől függően távozik az orrüreg vagy a szájüreg felé. A garat a gége folytatása, a száj és orrüreg pedig a garat

folytatása. A garat és orrüreg rezonátorként működik. A szájüregnek több része van: a tulajdonképpeni szájüreg (a fogak mögött) és a pitvar (a fogak előtt). Ez előbbihez tartozik az ajak, a fogak, a szájpadlás és a nyelv Az orrüreg csak módosítja a hangot, a szájüregnek azonban hangképző szerepe is van. A magánhangzók képzése A magánhangzók képzésekor a levegő megrezegteti a hangszalagokat (gégében), tiszta zenei hang, zönge keletkezik. A kiáramló levegő útjában nincs tovább akadály, így a szájüreg mint hangszekrény színezi, módosítja a zöngét. A szájüreg térfogatát a nyelv vízszintes irányú mozgása határozza meg. Ha a nyelve előre tolódik, az szájüreg terjedelme csökken, ilyenkor képezzük a magas magánhangzókat. Ha a nyelv hátrahúzódik a szájüreg térfogata nő, ilyenkor képezzük a mély magánhangzókat. ∗ Tehát a nyelv vízszintes mozgása szerint vannak: 1. a magas magánhangzók: i, í, ü,

ű, ö,ő, e, é 2. a mély magánhangzók: o, ó, a, á, u, ú A magánhangzók képzése során a nyelv függőleges irányba is mozog. Ez a mozgás a szájüreg alakját módosítja, ezáltal részese a hangok képzésnek. ∗ Így a nyelv függőleges irányú mozgása szerint három nyelvállást különböztetünk meg: 1. felső nyelvállású magánhangzók: i, í, u, ú, ü, ű 2. középső nyelvállású magánhangzók: é, o, ó, ö, ő 3. alsó nyelvállású: e, a, á A magánhangzók képzésében az ajkak is részt vesznek. Kétféle helyzetben lehetnek a képzés során: vagy előretolódnak és az általuk alkotott nyílás kerek lesz, vagy hátrahúzódnak, s résszerű nyílást képeznek. ∗ Így ajakműködés szerint a magánhangzók lehetnek: 1. ajakkerekítéses: a, o, ó, u, ú, ü, ű, ö, ő 2. ajakkerekítés nélküliek: e, é, í, í, á A magánhangzókat ejtjük röviden és hosszan. A hosszú magánhangzókat ékezettel jelöljük. ∗ Így lehetnek a

kiejtés időtartama szerint: 1. rövid magánhangzók: e, o, a, u, ü, ö, i 2. hosszú magánhangzók: á, ó, ú, ű, ő, é, í A Mássalhangzók képzése A mássalhangzók képzésekor a tüdőből kiáramló levegő a szájüregben akadályba ütközik, kivéve a h hang. Képzésükben a hangszalagoktól az ajkakig minden aktív hangképző szerv részt vesz. A levegő útjában az első akadályt a hangszalagok jelentik. A hangszalagok rezgésekor zöngés mássalhangzót képzünk, rezgés nélkül pedig zöngétlent. ∗ Így a hangszalagok működése szerint vannak: 1. zöngés mássalhangzók: b, d, g, v, z, zs, dz, dzs, gy, m, n, ny, l, j, r 2. zöngétlen mássalhangzók: p, t, k, f, sz, s, c, cs, ty, h Közöttük vannak olyanok, amelyek a képzés helye és az akadály minősége szempontjából megegyeznek, csak zöngésségben térnek el egymástól. ∗ Ilyenek a zöngés-zöngétlen párok: b-p, d-t, g-k, v-f, z-sz, zs-s, dz-c, dzs-cs, gy-ty. A gégefőből a

levegő a szájüregbe kerül, ahol akadályba ütközik. Az akadályt mindig két-két, egymással szemben álló hangképző szervünk alkotja. ∗ Így a hangképzés helye szerint vannak: 1. ajakhangok: - két ajakkal képzett: b, p, m - ajak-fog hangok: v, f. 2. foghangok: - elülső (a nyelv hegye a felső fogsorral képez akadályt): d, t, n, z, sz, dz, c, l, r - hátulsó (a nyelv hegye a fogsor mögötti résszel képez akadályt): zs, s, dzs, cs. 3. ínyhang: - elülső (a nyelv háta a szájpadlás elülső részével érintkezik): gy, ty, ny, j - hátulsó (a nyelv háta a szájpadlás hátsó részével érintkezik): g, k. 4. gégehang: a résállásban lévő hangszalagokat súrolja a levegő: h 5. zárhangok: két-két hangképző szervünk összetapad, a kiáramló levegő ezt a zárat felpattintja ezáltal zörej keletkezik: b, p, d, t, g, k, gy, ty. 6. réshangok: képzésükkor a hangképző szervek közelednek egymáshoz, rést alkotnak, melyen a levegő

súrlódva távozik, így jön létre a zörej: v, f, z, sz, s, zs, j, h. 7. zár-rés hangok: képzésük záralkotással kezdődik, majd ez a zár réssé alakul: dz, c, dzs, cs 8. orrhangok: a hangképző szervek zárt alkotnak, de a levegő ezt nem pattantja fel, mert az ínyvitorla szabadon hagyja az utat az orrüreg felé, így a levegő ott távozik: m, n, ny. 9. oldalsó hang: képzésekor a nyelvhegye a fogak mögött alkot rést, s a levegő e rés mindkét oldalán távozik: l 10. pergő hang: ejtésekor a nyelv hegye a fogsor mögött pereg: r Minden mássalhangzót ejthetünk rövidebben és hosszabban. Írásban a hosszú mássalhangzókat betűkettőzéssel jelöljük, kétjegyű betű esetén az első elemet kettőzzük: agg, meggy. Az eddig áttekintett képzési sajátosságok együttesen határozzák meg a mássalhangzók rendszerét. A képzés szerint AJAK helye két ajakkal ajak-fog FOG elülső hátulsó ÍNY elülső hátulsó GÉGEHANG A képzés módja

szerint Rés Zár-rés Zár zöngés zöngétlen zöngés zöngétlen b p d t gy g ty k v z zs j f sz s h Orr zöngés zöngétlen zöngés dz dzs c cs n m ny Oldalsó Pergő l r zöngés zöngés