Szociológia | Felsőoktatás » Somfalvi Alíz - Anthony Giddens és Andorka Rudolf Szociológia című könyvének összehasonlítása

Adatlap

Év, oldalszám:2006, 8 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:57
Feltöltve:2011. december 29
Méret:43 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!

Értékelések

11111 Adalbert Haraji 2020. május 30
  Nagyon jó.

Új értékelés

Tartalmi kivonat

2006. 11 12 Somfalvi Alíz Anthony Giddens és Andorka Rudolf Szociológia c. könyvének összehasonlítása Az 1993- ban Cambridge-ben és az 1997- ben Budapesten íródott szociológia tankönyvek összehasonlításának alapját az eltérő politikai, társadalmi és gazdasági helyzet határozza meg. Az angol szerző könyve brit és amerikai diákok számára kíván átfogó társadalmi képet adni, s az ő (ti. brit és amerikai) társadalmukra vonatkozik, míg Andorka Rudolf könyve egy életmű összefoglalása. A magyar szociológus írását Spéder Zsolt, az új kiadás szerzője az adatok frissítésével, aktuális fejezetekkel egészítette ki. Ilyen változtatás az új alfejezetek közbeékelése, amelyek a szocialista éra és a rendszerváltás utáni korszak összehasonlítását segítik; valamint a nemzetközi tendenciákat vizsgáló írások, amelyek a volt keleti blokk országainak helyzetét taglalják. Giddens könyve az empirikus úton szerzett társadalmi

tapasztalatok közvetítője, amelynek fordítási nehézségeit a hiányos vagy az angolnak nem megfelelő magyar szakszókincs okozza. Ezért is hívja fel a szerkesztő, Melegh Attila az előszóban az olvasó figyelmét a fogalomtár használatának fontosságára. A könyv fordítói Acsádi Judit, Babarczy Eszter, Nagy Miklós, Nagy Zsolt és Tóth László voltak. Véleményem szerint egy elsőéves szociológus hallgató számára sokkal könnyebb első olvasás után Giddens könyvét „megemészteni”, ezért az összehasonlításban a brit könyvet veszem alapul. A legelső, amit az összehasonlítás során vizsgáltam, a szociológia meghatározása. Giddens szerint a szociológia az ember társas életével, a csoportokkal és társadalmakkal foglalkozó tudomány. Ilyen például a szerelem és házasság, az egészség és betegség, a bűncselekmény és büntetés kérdésköre is, hiszen mindezeket a társadalmi tényezők befolyásolják és formálják. Ezzel

szemben Andorka Rudolf definíciója szerint a szociológia a társadalmi élet törvényszerűségeit kutató tudomány. Ugyan mindketten tudományként állapítják meg a szociológiát, Giddens megkérdőjelezi annak egzakt voltát, azzal indokolva bizonytalanságát, hogy inkább kísérlet jellegű, azonban magát cáfolva kijelenti, hogy a szociológia is használ kutatási módszereket, adatokat rögzít, elméleteket gyárt; ám végső önigazolásként megállapítja, hogy az ember nem működik szabályszerűen, s ezzel bizonyítja, hogy a szociológia kevésbé tudomány. Míg Giddens nagy hangsúlyt fektet az individuum tiszteletére, addig Andorka tudományosabb felfogása tükröződik szociológiadefiníciójában, ami abból is látszik, hogy több tudományos területet említ a szociológiával kapcsolatban állóként. Ilyenek például a riportok, a szociográfiák, a tapasztalat, valamint a szépirodalom. Talán magyar szempontból az utóbbi különleges, mert

Andorka példáiból is kitűnik(Móricz- novellák, Féja Géza, Illyés Gyula), hogy az irodalom és a társadalom mindig is szorosan összefonódott Magyarországongondoljunk csak a reformkor elérte polgári átalakulás ösztönzőire, a romantikus írókra, költőkre. Az, hogy modernebb, az egyént előtérbe helyező hozzáállás jellemző Giddens könyvére, igazolja a gyakorlati jelentőségre fektetett nagy hangsúly; vele szemben Andorkának a tudományos felfogását bizonyítja a tudományfilozófusok említése, a gyakoribb szakszóhasználat, valamint a szociológia történeti alakulásának taglalása egy egész fejezeten keresztül, ami Giddens könyvéből teljesen hiányzik. Andorka részletesebben foglalkozik más társadalomtudományokkal, míg Giddens célja az első fejezetben a szociológiai gondolkodásmódba való bevezetés, ami véleményem szerint „diákbarát” hozzáállás. Andorka szerint a szociológia célja az, hogy megértsük a

társadalmat, megoldjuk annak problémáit, s előrejelezni, tervezni tudjunk, természetesen jóslás nélkül. Azonban Giddens az egyén, az olvasó társadalmi életének segítésére szánja a könyvét. Giddens könyvének második fejezete a kultúra fogalomköréhez tartozó kérdéseket tárgyalja, s megállapítja, hogy szociológiai szempontból azért fontos a kultúra, mert a társadalommal együtt befolyásolják személyiségünket(ebből a fejezetből is kitűnik Giddens egyénközpontúságát). Ezen fejezetben Giddens az emberi kultúra egységét, sokszínűségét, az ember és állat közti különbséget; a szocializációt, a generációk kapcsolatát; a társas interakciót; a szélesebb társadalmi folyamatokat, mint a devianciát és bűnözést; s a nemek problémáját vizsgálja. Az első alfejezetben a kultúra Giddens- féle meghatározását olvashatjuk, mely szerint a kultúra az adott csoport tagjai által megőrzött értékekből, az általuk

követett normákból és a létrehozott anyagi javakból áll. Azt mondja ki a brit szerző, hogy a szociológia nem ismer el ösztönöket, s csak szükségletek léteznek. S míg Giddens a szükségleteket tényként közli, addig Andorka csak megemlíti, hogy újabban a harmadik világra vonatkozó szegénységkutatás során használatos ez a fogalom. Az Andorka Rudolf által írt könyvben a 16. fejezet tárgyalja a kultúra szociológiai vonatkozását. A magyar szerző kultúrameghatározása szerint a kultúra az irodalmi, művészeti, zenei alkotások ismerete, élvezete; az emberek alkotta tárgyak; a társadalom viselkedési szabályai, normái, az azokat alátámasztó értékek, hiedelmek; a vallás; a hétköznapi és tudományos ismeretek; valamint a nyelv. Tehát a kultúra mind kognitív, mind normatív „alkotókból” tevődik össze. Andorka szerint hogy a meghatározást megértsük, az abban szereplő fogalmak újabb definiálására van szükség, ezért a

norma és az érték fogalmát is megmagyarázza. Ez alapján a norma olyan viselkedési szabály, melynek be nem tartása szankciókkal jár. Ugyanezen fogalomnak a definíciója Giddens tollából úgy hangzik, hogy a normák a társadalmi élet tiltásai és követelései. E két definícióból is felismerhetjük, hogy Giddens hozzáállása emberközpontúbb Andorkáénál. A következő meghatározandó fogalom az érték, mely Andorka Rudolf szerint kulturális alapelv, kifejezi azt, hogy az adott társadalomban mi a kívánatos, s mi a rossz. Giddens nem határozza meg pontosan az érték fogalmát, csupán azt mondja, hogy egy absztrakt eszmény, szemben a normával, mely egy konkrét elv, szabály. Giddens csupán külföldi tudósok nevét említi(Wilson, Mills, Sahlins, Turnbull, Kitcher); ezzel szemben Andorka sok magyarra hivatkozik(Hankiss Elemér, Kopp Mária, Skrabski Árpád, Hauser Arnold, Moksony Frenc), amiből látszik, hogy a magyar helyzetet helyezi

előtérbe. Giddens azonban megtagadja az etnocentrizmust, s annak ellenére, hogy a brit és amerikai társadalomba enged betekintést nyerni, globálisan szemlél, minden népre vonatkozó jelenségeket taglal. Ezt bizonyítja, hogy a társadalmak kialakulásának állomásait, a társadalomtípusok megkülönböztetését arra használja, hogy megmutassa a jelen és letűnt korok kulturális sokszínűségét. Eszerint 7 társadalomtípust különböztet meg: a vadászó és gyűjtögető; az agrár; a pásztorkodó társadalmakat; a tradícionális civilizációkat; az első; a második; és a harmadik világ társadalmait. Giddens jelen szociológiája mind az első, mind a harmadik világ társadalmaival foglalkozik. Giddens könyvében a harmadik fejezet a szocializációról szól. Meghatározása szerint a szocializáció az a folyamat, amely során a csecsemő fokozatosan öntudattal bíró és értelmes személyiséggé fejlődik, aki feltalálja magát abban a kultúrában,

amelybe beleszületett, s ez a folyamat kapcsolja össze a nemzedékeket. Hogy megmutassa, milyen a szocializált ember, Giddens ellenpéldát szemléltet az aveyroni vad fiú és Genie esetével, mely esetekben nem történt meg az a szükséges fejlődés, amely során a gyerekben kialakulnak a bizonyos szituációkra adott társadalmi válaszok. Erről a fejlődésről Giddens három tudós elméletét fejti ki: Freud, Mead és Piaget elméleteit. Andorka nem ír le konkrét definíciót, csak azt mondja el, mi a következménye annak, ha egy gyerek nem szocializálódik, s ez hasonlít Giddens módszeréhez; csupán abban különbözik, hogy a magyar szociológus elméleti, míg Giddens gyakorlati síkon példázza ezt. Andorka elméletiségét és tudományosságát bizonyítja, hogy a Goffmann által vázolt társadalmi szerepeket és a társadalmi státust is a szocializáció folyamatának tényezőjeként említi. Ám hogy Giddens tudományosságát se hagyjuk figyelmen

kívül, el kell mondani, hogy a tárgyalt folyamatot konkrét, egzakt lépésekre bontja(gyermekkor, serdülőkor, fiatal felnőttkor, érett felnőttkor, öregkor). Giddens fontosnak tartja figyelembe venni az egyén helyzetét a szocializáció során, ám Andorka könyvében nem szerepel ez lényeges szempontként. Ugyanezen témakörben mindkét könyvben olvasható a szocializációs közegek különbözősége(például iskola, család, kortárskapcsolatok, munka, tömegkommunikációs esközök), ám Andorka Rudolf könyvében lényeges paragrafus a televíziónézés megítélése. Míg Giddens természetesnek fogja fel a gyermekek tévézését, Andorka előáll azzal a konvencionális elmélettel, hogy csak azon szülők engedik sokat a televízió elé gyerekeiket, akik alacsonyabb társadalmi státust töltenek be. Különös eltérés a két könyv között, hogy míg Andorka a szülők gyermekneveléshez való attitűdjének különbségeit az egyes társadalmi

osztályok, rétegek differenciált módszereivel magyarázza, addig Giddensnél a szülőknek gyermekük fejlődésében betöltött szerepe sokkal hangsúlytalanabb. Mindketten említik azonban a totális intézmények szocializációs hatását; csak Andorka a Gulagokat, Giddens a náci koncentrációs táborokat hozza fel példának. A kultúra témakörén belül a Giddens- könyvben tárgyalt harmadik téma a társas interakció, mint a beszélgetés, a napi rutin, a társalgás, a testbeszéd, az intim tér. Ezzel szemben az Andorka- könyvben nincs szó a társas interakcióról A szociológia talán legfajsúlyosabb és legtöbbet tárgyalt témája, a deviancia Giddens könyvében az ötödik fejezet, Andorka Rudolféban a 17. Ennek a fogalomnak a meghatározása az egyetlen, ami megegyezik a két szerző megfogalmazásában. Eszerint a deviancia olyan normák, normarendszerek megszegése, amelyeket egy közösség vagy társadalom jelentős része elfogad. Giddens

liberális felfogása megengedi, sőt természetesnek tartja, hogy minden ember párszor áthágjon valamilyen általánosan elfogadott viselkedési szabályt; Andorka ilyen általánosítástól eltekint. A deviáns viselkedés ismérvei a meghatározás azonossága ellenére különböznek: míg Giddens elsősorban a bűnözést tekinti deviánsnak a pszichés betegségek mellett, Andorka ide sorolja az öngyilkosságot, az alkoholizmust, a kábítószer-fogyasztást is. Ez igen konzervatív felfogás a szociológiában, tekintve, hogy a nyugati normák szerint a konvencionális devianciák medikalizálódtak. Andorka teoretikus jellegű felfogása e témakörben is megnyilvánul, hiszen devianciát kiváltó okokról felállított elméleteket sorol. Ilyen elméletek a szociológiai, a pszichológiai, a biológiai és a kulturális elméletek. Giddens ilyen teóriákat nem említ. Van egy elmélet azonban, amelyet mindketten különös fontossággal kezelnek: a címkézéselmélet,

mely a társadalom személyiségformáló erejét bizonyítja. Andorka könyvében az anómiáról alig esik szó, Giddens azonban a bűnözésre adott egyik magyarázatot látja benne, hiszen meghatározása szerint az anómia akkor alakul ki, ha a társadalmi élet egy területén nem léteznek olyan világos szabályok, amelyek az emberek viselkedését vezérelnék. Giddens is kifejti Merton anómiaelméletét, csakúgy mint Andorka. Ezen elmélet szerint léteznek konformisták, újítók, visszahúzódók és lázadók. Szemben Andorka szélesebb devianciafelfogásával, Giddens túlnyomó többségben a bűnözést mint deviáns viselkedést vizsgálja, s annak típusokra bontott jellemzőit fejti ki. Így megkülönböztet fehérgalléros- bűnözést, amiről Andorka nem ejt szót; kormányzati bűnözést, amit szintén nem tartalmaz Andorka írása; áldozat nélküli bűnözést- ez is hiányzik a magyar szociológus könyvéből; és szervezett bűnözést. Az Andorka-

könyvben nem szereplő bűnözési formák hiányzásának oka véleményem szerint az, hogy a rendszerváltás után, a 90- es években még nem szilárdult meg annyira a hatalom helyzete, hogy a hivatalos személyek, intézmények ellen „támadó” kritikát lehessen írni egy tankönyvbe. Andorka Rudolf látóköre Magyarország- centrikus, hiszen a deviancia problémáját is országunkra vonatkoztatja, míg Giddens kitekint a világra azzal a kijelentésével, hogy a deviancia mértéke nem pontosan meghatározható, mert minden társadalomban különbözőek az értékek, nem ugyanaz jelent problémát. A két könyv fejezetek szerinti összehasonlítása során olyan felfogásbeli különbségekre bukkanhatunk, amely alapvetően nem változtatja meg a szociológia tudományának legfontosabb tényeit, de a két szerző irányelveinek eltérései világosan megmutatkoznak. Ezen eltérések annak köszönhetőek, hogy Giddens és Andorka különböző értékeket preferál.

Míg a brit szociológus a klasszikus liberális értékrend képviselője, Andorka saját bevallása szerint több irányelvet is követ. Alapvetően ő is liberálisnak vallja magát, amennyiben a szabadságról és az ember méltóságának tiszteletéről van szó. Emellett a szabadság korlátozását is szükségesnek tartja, hogy embertársaink szabadsága is megvalósulhasson. A mai liberalizmussal szemben fontosnak tartja a nemzeti közösséget- eszerint „nemzeti szabadelvű”. Ezeken kívül elveti a vagyoni és minden más egyenlőtlenséget, amiben a szocializmus alapelveit osztja. Így mondhatjuk, hogy Bibó István gondolkodásához áll legközelebb Andorka Rudolfé. Az elveken és értékeken kívül a két szociológus munkásságának hosszú ideje alatt fennálló rendszer befolyásolhatta gondolkodásukat, hiszen Andorka a szocializmusban, míg Giddens a demokratikus Nagy- Britanniában élt. Minden jog fenntartva!