Ezoterika | Grafológia » Frank Dalldorf - Grafológia és tudomány

Frank Dalldorf: Grafológia és tudomány A grafológia kritikusaitól gyakran hallani, hogy a grafológia nem áll tudományos alapokon. „A grafológiának nincsen elfogadható elméleti megalapozottsága”, olvashatjuk a szkeptikusok egyik német honlapján. A GWUP, amely célul tűzte ki a kritikus gondolkodás bátorítását, valamint a természetfelettinek vélt jelenségek ésszerűmagyarázatát, két típusba osztja a dolgokat: vannak tudományos és áltudományos ismeretek. Időnként azonban a szkeptikus oldal olyan állításokat tesz, melyek tárgyilag pontatlanok, és saját magasztos céljaikkal is ellentétesek, mint például ez: „A grafológia túl sok különböző technikát alkalmaz, ugyanakkor ezen „szakértők” módszerei kevés tényleges kiindulópontra vezethetők vissza” Itt bizonyára a szerzőfreudi (!) elszólásával van dolgunk. Amit ő„ténylegesnek” nevez, azt minden tény közös szubjektív természeteként érti, holott ez esetben

valójában csak az igazság egy piciny szeletére vonatkoztatható. Azt, hogy a grafológia kevés kiindulópontot tudhat magáénak, csak olyasvalaki állíthatja, aki igazán nem ért hozzá, vagy aki külső szempontok alapján szelektálja ítéleteit. A kritika lényegéhez azonban hozzátartozik, hogy: 1. Vannak szkeptikusok, akik megkülönböztetik a tudományt az áltudománytól 2. Szerintük minden tudománynak kötelessége teljes körű, ésszerű magyarázatot szolgáltatnia. 3. A pontos, természettudományos elveket abszolutizálni kívánják, és csak azt a tényt fogadják el tudományosként, ami megismételhető, és egy kontrollált, ún. vak vagy kettős-vak vizsgálatban kimutatható. Kezdjük az utolsó ponttal. Az alábbi eset történt: „Az ismert kanadai bűvész és szkeptikus, James Randi megvizsgálta a kérdést a brit Granada tv-csatornán sugárzott showban, a James Randi: Psychic Investigator-ben. Többek között a grafológus Duncan McIntosht is

tesztelte, aki azt a feladatot kapta a show-ban, hogy öt, általa nem ismert nőt a kézírásuk alapján öt foglalkozáshoz hozzárendelje. Ez egy esetben sikerült neki, ami pontosan megfelel az elvárt valószínűségnek”. Hogy mivel vették rá a grafológust arra, hogy ilyesmit tegyen, az rejtély marad. Mindenesetre őés a kollégái egyvalamit megtehetnének: tartózkodni az ilyen kétes show-kban való részvételtől. Szóval, mi az, amit egy grafológus az emberről mondani tud? Például valamit, vagy akár sokmindent a foglalkozásával kapcsolatos érdeklődéséről és alkalmasságáról. Amihez azonban tudnia kell, hogy a személy ténylegesen a neki megfelelőfoglalkozást választotta-e, és hogy a szakma kiválasztásakor ismerte-e saját képességeit? És ha igen, fennállt-e az esély lehetőségeinek megvalósításához? Ezenkívül pedig milyen egyéb tényezők játszottak szerepet ennek befolyásolásában? Sokféle út vezet egy foglalkozáshoz –

túl a tényleges alkalmasságon. Hogy a fent bemutatott esetet – vagy a többi hozzá hasonlót – a grafológia elleni bizonyítékként sorakoztatják fel, abszurdnak mondható, és inkább az ilyen kísérletek kiagyalóinak illetve fogyasztóinak szellemi színvonalát mutatja meg. A grafológia valójában íráspszichológia, ami a pszichológiai módszerek többségéhez hasonlóan introspektív jellegű. Minden introspektív eljárásra igaz, hogy interpretáló eszközöket alkalmaz. Így mindig több jelentés létezik egyidőben, ami az emberi lélek sokrétűségéről árulkodik. A dogmatikus látásmódú emberek mellékesnek tekintik, hogy venniük kellene a fáradságot a megjelenő  Az eredeti cikk: Frank Dalldorf: Graplologie und Wissentschaft, www.graphologie-onlinecom összetettség feltárására, hogy az ellentmond saját leegyszerűsített világképüknek, és hogy letagadják a számukra nem kezelhetőösszefüggéseket. Mindamellett tény – és

ezzel a kritika második pontjára is válaszolunk –, hogy a teljes körűmagyarázat érthetőkívánság, lényegében azonban naív is egyben. Abszolutizálása mindörökre fikció marad, már amennyiben a „teljes körű magyarázat” alatt a teljes objektivitást értjük. Minden magyarázat eljut addig a határig, ami fölött már csak a szubjektivitással viaskodik, ez a szubjektív faktor azonban tökéletesen sosem leküzdhető, és ezt a furcsa csalást mindenkinek vállalnia kell. Heinz von Foerster, az ismert kibernetikus a következőképp foglalja össze ezt az ambivalenciát: „Az igazság a hazugok találmánya”. Nagy feladatot vállal magára, aki megpróbálja kiküszöbölni a dolgok ismeretlen, szubjektív és nem objektiválható részét, ami végsősoron az ember valóságot megalkotó tulajdonságából ered. Csak néhány név a próbálkozók közül: Descartes, Helvetius, La Mettrie „Embergép”-e, Russell, Wittgenstein „Tractatus”-a,

mind-mind előmozdították, hogy mára a természettudományok elsőbbrendűsége dívik. Ennek alapján az a tévhit keletkezik, hogy minden tudomány a természettudományos módszertant köteles alkalmazni, mintha az kizárólagos és törvényszerűvolna. A pozitivizmus eme megszállottjai szerint a tudományok többsége valójában áltudomány, mivel eredményeik nem objektívek, nem minden esetben reprodukálhatók, és nem vakkísérletekben mutatták ki azokat. A filozófia, a művészet, a történelem, az irodalomtudomány, a pszichológia nagy része (Freud, Adler, Jung, Erikson), hogy csak néhány példát említsünk, mind áltudomány, a sarlatánok és a zavaros elméjűek játékszere. Mi az, ami szép? Mi esztétikus? Mi az, ami jó, és mi az, ami rossz? Mikor mondjuk valakire, hogy „szorgalmas”, és mikor, hogy „lojális”? Pontosan mikortól számít valaki introvertáltnak, gátlásosnak, vagy épp öntudatosnak? Ezek a dolgok interpretálható

tényezők hiányában nem leírhatók. Alapjában véve tehát nem objektiválhatók H. G Gadamer a fenti problémák miatt megkülönböztet természet- és szellemtudományokat. Könyvében, az „Igazság és módszertan”-ban védelmébe veszi a szellemtudományokat a természettudományos metodika destruktív és abszolutizált erőltetésével szemben. Álláspontja szerint a természettudományos igazolási ideál nem bír általános érvényességgel. A szellemtudományokban – a grafológia kétségkívül ide tartozik – egy másfajta igazság iránti igény jellemző. Elsősorban a vizsgált jelenség megértésére törekszik – túl a szubjektív választáson és az objektív érvényességen. A megértés sosem mentes az előítéletektől, mindig egy már létezőismeretből indul ki, ami irányelvként szolgál, és ami pontosan sosem meghatározható. Az objektív meghatározhatóság, mint nullpont, csupán illúzió, egy bálvány. Az a törekvés, hogy a

grafológiát kontrollált vak-kísérletben igazolják, több okból is értelmetlen. 1. A grafológiában nem alkalmazható a leegyszerűsített természettudományos metodika Elsősorban szellemtudományos eszközökkel vizsgálódik, és hozzá kell tennünk, hogy a szellem- és természettudományok éles kettéválasztása sem minden esetben állja meg a helyét. 2. A grafológia tárgya, az emberi lélek nem objektiválható dolog, kizárólag komplex megértési folyamat által közelíthetőmeg. „Egy ilyen leírás értékelhetősége a megfigyelők kvalitásaitól függ, tehát nem lehet belőle logikus következtetéseket levonni” – így Foerster. 3. Karl Popper filozófus sokak által elismert elve – amit „A kutatás logikája” című művében ír le – kimondja, hogy egy fogalom „verifikálása” annak „falszifikációján” keresztül megvalósítható, vagyis a megismerés kiindulópontjaként el kell fogadnunk, hogy nem létezik végérvényes

igazság, csupán többé-kevésbé használható munkahipotézisre támaszkodhatunk. Ennek megfelelően a grafológia legnagyobb kritikusai nem tudnák igazolni azt az álláspontot, hogy a grafológia áltudomány, mivel nem tudják annak végérvényes falszifikációját felmutatni, ami pedig a szigorúan vett igazoláshoz elengedhetetlen volna. 4. A grafológia íráspszichológa, ami a személyiségtulajdonságokról és a karakterről tesz megállapításokat. Olyan témákkal foglalkozik tehát, amik pontosan nem mérhetők, sokkal inkább individuális megismerés által értékelhetők, és amik a mindennapi tapasztalatok számos területét érintik. 5. Jellemzően nem létezik általánosan elismert és általános érvényűdefiníció a tudomány fogalmára. Ezt a tényezőt mindenkinek tudatosítania kellene, mielőtt elhamarkodott ítéletet mond, vagy mielőtt az emberi tapasztalatok világát és a társadalmi tudást tudományra és áltudományra választja

szét. 6. Az a próbálkozás, hogy a tudásunkat világos bizonyítékokra alapozzuk, az ún Münchausen-Trilemma zsákutcájába vezet. Egészében véve tehát így foglalható össze a kritikai vizsgálat eredménye: A grafológia, mint tudomány, a szellemtudományok körébe sorolható. Akinek kétsége támad a grafológia tudományossága felől, mélyedjen el annak bőséges irodalmában (Klages, Pulver, MüllerEnskat, Teillard, stb.) Olyan tudománnyal állunk szemben, amely külsőleg sokrétű, és a különbözőtudományágak gazdag háttértudására alapoz (pszichológia, filozófia, stb.) „Mindenben kételkedni, illetve mindent elhinni egyaránt kényelmes lehetőség arra – egyik ugyanúgy, mint a másik –, hogy ne gondolkodjunk el a dolgokon.” /Henri Poincaré (18541912), francia fizikus/ Fordította: Kovács Zsuzsanna