Szociológia | Családszociológia » Lóránth Ida - Kitárul a világ, de a házastárs nem szereti

TESTI–LELKI EGÉSZSÉG Kitárul a világ, de a házastárs nem szereti Azt már számos nemzetközi tanulmány igazolta, hogy a rendszeresen, naponta órákon át tartó tévézés, internetezés nemcsak a test egészségét kezdheti ki, hanem különféle pszichés problémák előidézője is lehet. Az SE Magatartástudományi Intézet kutatása a hazai lakosság tévénézési, internetezési szokásait, és azok következményeit vizsgálta. A Hungarostudy-kutatás keretében elvégzett vizsgálatok szakértői (Németh Erzsébet, Maros Tamás, László Krisztina, Székely András) közel ötezer személy szabadidős tevékenységét, tévénézési szokásait, demográfiai jellemzőit, életminőségét, életvitelét, társas kapcsolatait, értékrendjét és testi-lelki állapotát elemezték. Megállapításuk szerint az átlagos felnőtt magyar állampolgár naponta 265 percet tölt a televíziókészülék előtt. A megkérdezett személyek közül, aki a legkevesebb időt

töltötte tévézéssel, az napi három órán keresztül meredt a képernyőre, aki a legtöbbet, az négy óránál is többet. A kutatók szerint magyar sajátosság a nemzetközi átlagnál sokkal hosszabb idejű rendszeres tévénézés. Egy szakmai vélemény (Gebner kultivációs elmélet) szerint azon személyek, akik naponta három és fél óránál többet töltenek tévézéssel – függetlenül társadalmi helyzetüktől, szociális paramétereiktől, koruktól vagy nemüktől –, egy bizonyos idő eltelte után viselkedésükben hasonlítani kezdenek egymásra. A tapasztalat szerint ezek az emberek ellenségesebbnek, veszélyesebbnek látják a világot, mint amilyen az a valóságban. Á LO M V I L ÁG B A N É L N E K A kutatásban feltett kérdésre, amely azt firtatta, hogy a válaszadó szerint mekkora lehet annak a kockázata, miszerint a lakóhelyéhez közeli parkban valaki megtámadja őket, az átlagos időt tévézők tízszeres kockázatot jeleztek, az

extrém hosszú időt képernyő előtt töltők pedig százszorost. A sokat tévézők között (nemzetiségtől és egyéb tényezőktől függetlenül) valamiféle egységes világkép is kialakul. Jellemző, hogy többségében ebből a csoportból kerülnek ki a szélsőséges politikai nézeteket (akár szélsőjobb, akár szélsőbal) valló egyének. Előbbiek egyik legjellemzőbb vonása az idegenellenesség, az utóbbiaké a lakóiról fokozottan gondoskodó állami berendezkedésnek a követelése. Noha a 26 MAGYAR O R V O S 2009/4. média által közvetített kommunikációnak gyakran rejtett vagy direkt célja az, hogy bizonyos témákban kikényszerítse hallgatóinak/nézőinek az egyetértését, ez a célkitűzés azonban nem mindig valósul meg, még a sokat tévézők körében sem. Más alkalmakkor viszont sikeres véleményformáló a televízió. A siker feltétele többek között az éppen alkalmazott PR-technikában rejlik. A kutatók arra is kíváncsiak

voltak, hogy a televíziózás vajon milyen mértékben képes beavatkozni az egyén életfelfogásának, céljainak, értékrendjének az alakításába? Megállapították, hogy általában a média, de különösképpen a televízió többségében a valóságtól eltérő képet tár a néző elé. Ami azért káros, mert a tévénézők jelentős része valóságos és meghatározó értékrendnek tartja az általa látottakat. Előfordul, hogy a televízió segítségével egy szakmájában jelentéktelen „szakértőből” az ország legtekintélyesebbnek (hitt) kikiáltott szakembere lesz, ugyanez művészekkel, politikusokkal, vagy akár egy hétköznapi, semmiben nem jeleskedő emberrel is megtörténhet. Így születhetnek például az úgynevezett „sztárok” is. A televízió által felkarolt személyiségek erős befolyással lehetnek a nézők értékrendjének, életfelfogásának a formálására. Az emberek jelentős része általában a televízióból alakítja

ki azt a véleményét, hogy melyek az ország legsürgetőbb problémái, mi lehet azok megoldása, vagy hogy a politikában, illetve bizonyos szakmákban kik a legnevesebb „szakértők”. A legújabb kutatások azt mutatják, hogy a televízióból az egyénre zúduló pozitív információ (pl. reklámok) nagy mennyisége nem feltétlenül kedvező hatású a nézőkre. A többséget inkább bizonytalanná, szorongóvá, önállóság érzésében labilissá, gyanakvóvá teszi. Azok a nézők, akik az üzletekben a reklámokban látottak alapján igyekeznek vásárolni és összehasonlítják a hirdetésekben kínált termékeket, amellett, hogy rengeteg időt töltenek el a vásárlással, a végén mégis elégedetlenebbek, bizonytalanabbak, boldogtalanabbak, mint a reklámok tartalmával nem foglalkozó vásárlók. A S O K AT D O LG O Z Ó KEVESET TÉVÉZIK Egy amerikai vizsgálat, amely egyetemi hallgatók tévénézési szokásait kutatta megállapította, hogy az

ilyen szabadidős cselekvésre fordított idő mértéke szoros összefüggést mutat az egyén önértékelésének minőségével és azzal, hogy jövőjére vonatkozóan milyen életcélokat határoz meg önmaga számára. A sokat tévézők inkább az anyagi értékek megszerzését tartották fontosnak, mint életcélt, a kevesebb időt készülék előtt töltők pedig a szakmai karriert, a magánéleti boldogulást, a családalapítást. A hazai vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a nyolc osztályt vagy annál kevesebbet végzők közel hatvan százaléka televíziózik három óránál kevesebbet, a szakmunkásoknak a hetven százaléka, az érettségizetteknek majdnem a nyolcvan százaléka és a felsőfokú végzettséggel rendelkezők közül közel a kilencven százalék. A munkában minél aktívabb valaki, annál kevesebb időt fordít erre a szórakozásfajtára. A nagyon aktívak nyolcvan százaléka, a munkanélkülieknek, nyugdíjasoknak, egyéb okok miatt

inaktívaknak az ötven százaléka tartozik a tévét kevésbé kedvelők kategóriájába. Előbbiek többsége a 45–60 éves, utóbbiak az 55–72 éves korcsoportba tartoznak. A vizsgálatok eredményei egyértelműen igazolják a kutatóknak azt a feltételezését, hogy a napi tévézés időtartamának a hossza szorosan összefügg némely pszichés funkció és általa a fizikai állapot, illetve az egyén életminőségével. A sokat tévézők között lényegesen gyakrabban fordult elő a cinizmus, a valójában értéktelen célok (hírnév, ismertség, médiában való szereplési vágy stb.) iránti lelkesedés, és azokra való törekvés, kapcsolati életük beszűkülése, depressziós tünetek, illetve önértékelési zavarok. Általában bizalmatlanabbak, ellenségesebbek másokkal. Az is jellemző, hogy az átlagos populáció tagjainál, illetve azoknál, akik náluk kevesebb időt töltenek tévénézéssel, ők sokkal többet panaszkodnak az

egészségromlásukra. A vizsgálatban részt vevők e csoportja az átlagnál kevesebbre értékeli az egyén és tevékenysége társadalmi hasznosságát, a társas kapcsolatok minőségét, illetve általánosságban minden olyan erkölcsi értéket, amelyet a közfelfogás fontosnak tart. A kevesebbet tévézők magasabbra értékelik az egészséget, az emberi kapcsolatokat, a karrier fejlődését, a közösséghez tartozást. A sokat tévézőknél pszichés zavart okozhat (éppen a sok képernyőbámulás miatt) az önmagukban kialakított életcél és a valóság közötti szakadék. A Z I N T E R N E T „TA S Z Í TJA” A N E G AT Í V É R Z E LM E K E T Látva ábrándjaik megvalósulásának kudarcát, megkeseredett, szorongó, gyanakvó, a hibát má- TESTI–LELKI EGÉSZSÉG sokban kereső személyiséggé torzulhatnak. Összegzésükben a kutatók leszögezik: „munkánk nem bizonyítja, hogy önmagában a tévénézésnek káros mentális következményei

lennének. Az egyéb fellelhető tudományos eredményekkel összhangban viszont felhívja a figyelmet a túlzott mértékű tévézés, különösen bizonyos tartalmak negatív hatásaira. Az idevonatkozó nemzetközi kutatások elsősorban a tévézés, különösen az agreszszív tartalmak és a gyermeki viselkedés összefüggéseinek feltárására irányultak. Mind a mi vizsgálataink, mind a külföldi kutatások eredményei azt jelzik, hogy a televíziózástól való teljes elzárkózás szükségtelen, mert az fontos közérdekű és kevésbé fontos, de a mindennapi társalgásban megjelenő tartalmakat közvetít. A televíziótól teljesen eltiltott gyermek kimaradhat a kortárscsoport beszélgetéseiből, továbbá eleshet a mindennapi életvitel, a megfelelő politikai, gazdasági, egészségügyi stb. döntések meghozatalához a média által nyújtott fontos információktól. Emellett megállapítható, hogy bizonyos kontrollra mindenképpen szükség van” – áll

a tanulmány összegzésében. A tévénézési szokások és azok hatásainak vizsgálata mellett a kutatók az internethasználók szokásait, életminőségét, társas életét is megvizsgálták. Bevezetőjükben MAGYAR O R V O S 2009/4. 27 TESTI–LELKI EGÉSZSÉG megállapították, hogy Magyarország az internetkapcsolattal rendelkezők számát illetően lemarad az európai átlagtól (sereghajtók vagyunk!), többségében függ az egyén életkorától, társadalmi státuszától, szociális helyzetétől és nem utolsósorban a nemétől is. Bár az utóbbi években csökkent a Magyarországon megmutatkozó digitális szakadék, még ma is az a jellemző, hogy az alacsonyan iskolázottak, a rossz szociális helyzetben lévők, az idősek az internethasználat területén messze lemaradtak más rétegektől. Az internethasználók többségére az jellemző, hogy legalább érettségivel rendelkeznek. A vizsgálat általános eredményei azt mutatják, hogy az internet

„taszítja” a negatív, egészségromboló érzelmek többségét. Az internetezők az átlagosnál sokkal kevésbé érzik magukat kirekesztettnek, elszigeteltnek, társadalmilag haszontalannak, kiszolgáltatottnak, reménytelennek. A házasság kivételével a többi társas kapcsolatra is kimutathatóan pozitív hatással van a világháló. I N K Á B B M O B I LT E L E FO N T VESZNEK A kutatók szerint a hazai internetezés elterjedésében meghatározó szerepe van nemcsak az anyagi helyzetnek, az iskolázottságnak, hanem a család méretének is. Jellemző, hogy a magyar családok jelentős része, bár anyagilag megengedhetné magának, mégis tartózkodik annak használatától, mert felesleges luxusnak tartja. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy kábeltévére, mobiltelefonra, különféle technikai berendezésekre, autóra, drága nyaralásra sokkal szívesebben költenek. A felsorolt technika részesedési aránya a magyar családoknál sokkal nagyobb, mint az

interneté. A legtöbb számítógép Magyarországon Komárom-Esztergom, Fejér és Vas megyékben, illetve a fővárosban van, az internet-hozzáférés viszont Komárom-Esztergom, Pest és Csongrád megyében, illetve Budapesten van. Az emberek többsége még nem ismerte fel az internet által kínált lehetőségeket. Számos háztartásban, bár ott van a számítógép, még sincs internetkapcsolatuk, mert drágának tartják az előfizetést, sajnálják a kapcsolat létesítéséhez szükséges segédeszközökbe való invesztíciót, vagy egyszerűen úgy gondolják, hogy számukra elegendő a munkahelyen elérhető „ingyenes” internetkapcsolat. A felsoroltakból az következik, hogy a számítógéppel már rendelkező családok többségénél az internetkapcsolat elutasítása elsődlegesen nem anyagi kérdés. A kapcsolattal rendelkezők körében a nők és a férfiak között szembetűnő különbség mutatkozik a világháló használatának céljai között. Míg

például a fiatal nők gyakrabban használják tudásuk bővítésére, addig a kortárs férfiak inkább szórakozásra, kikapcsolódásra. Az internet, mint az egyén egész életét átszövő jelenség, erős hatással van az életminőségére is, mert annak birtoklása, illetve hiánya eleve 28 MAGYAR O R V O S 2009/4. befolyással lehet az önértékelésére, társadalmi közérzetére. Az internet-tulajdonosok sajátos vagyontárgyként értékelik elektronikus kapcsolatuk meglétét, így azt sikerként értékelik. Ők azok, akik a társadalom különböző rétegei közül jobban informáltak, a szélesebb körű ismeretekkel rendelkezőket jelentik, akik a világ eseményeiről az átlagnál gyorsabban értesülnek. A magyar kutatás szakemberei feltételezik, hogy az internetkapcsolat olyan pszichológiai tényezőket is generál, amelyeket eddig senki sem vizsgált. Pozitív lelki hatás, hogy az internethasználó azt érzi, kitárult számára a világ,

segítségével naprakész információk birtokosa lesz Ám a kedvező hatások mellett a negatívumok is megjelentek: a túlzott helyhez kötöttség (esetleg függőség), a káros tartalmak ártó hatásai, fizikailag pedig az inaktív életmód. NEM TESZ JÓT A H Á Z A S S ÁG N A K A tanulmányt készítő szakemberek megvizsgálták a családi jövedelem, az iskolai végzettség és az életkor internetkapcsolat meglétével való összefüggését is. Megállapították, hogy az iskolai végzettségnek sokkal nagyobb hatása van arra, hogy az egyén rendelkezik-e internetelőfizetéssel, vagy sem, mint az anyagi helyzetnek. Míg a felsőfokú végzettségűek 72,4 százalékának otthonában van internet-hozzáférés, addig a szakmunkások családjában ez az arány csupán 21,8 százalék. A társadalomban tapasztalható negatív életérzéseket vizsgálva megállapítható, hogy a rendszeresen internetezők között sokkal ritkábban tapasztalható az értékvesztés,

céltalanság érzete, mint az átlagpopuláció tagjainál. Ez a tendencia fokozottan érvényes az otthonról internetezők körében. Ugyancsak ritkább hasonló különbség mutatkozik az egyén egészségérzete között. Az adatokból levonható az a következtetés, hogy az internetezők életminősége sokkal jobb (legalábbis úgy ítélik meg), mint a népesség más csoportjainak. Annak ellenére, hogy a vizsgálatok szerint az internetezőknek jobbak a társadalmi kapcsolataik, embertársaikkal toleránsabbak, házasságuknak nem tesz jót az internetezés. A világhálón eldöntött idő miatt nőhet a kapcsolatban a stressz, a türelmetlenség, az intolerancia. Míg az internetező a világháló segítségével aktívan ápolja rokoni, családi, baráti, munkatársi kapcsolatait, addig lehet, hogy házassága megsínyli azt. A felsorolt pozitív és negatív hatások mellett semmiképp nem szabad megfeledkezni a 18 éven aluliak speciális korosztályairól. Feltehető,

hogy egészen más pszichés hatások érvényesülnek, mint a felnőtteknél. Számukra nagy kockázatot jelent, hogy az internetezés életformájukká válik, vagyis a normálisnál sokkal több időt töltenek a gép előtt. Ráadásul nem hasznos ismereteket bővítő tartalmak letöltésével, hanem chateléssel, közösségi oldalak látogatásával vagy káros tartalmak böngészésével. LÓRÁNTH IDA