Agrártudomány | Állattartás » Verseghi Nagy Miklós - Állattartás

Állattartás 1. Az állattartó ágazatok jelentõsége és sajáttosságai A hazai klimatikus viszonyok a gabonatermesztésnek, ill. az abrakfogyasztó állatfajokan kedveznek Ezen állatok fehérje szükséglete csak nagy volumenû fehérje importtal fedezhatõ. A biológiai alapok a tejtermelésben és a baromfi tartásban világszínvonalúak,a sertéstartásban közepesek, míg a juhtartásban elmaradottnak tekinthetõk. 80-as évek vége elõtti helyzet: -ár- és ártámogatási rendszer -évi 2.2 - 24 millió tonna vágóállat kibocsátás (export) -árusítás KGST piacon Válságba került az állattenyésztés. Okai: -a fogyasztói ártámogatás megszünésével egyidejûleg csökkent a hazai lakosság vásárlóereje, emiatt szûkült a belsõ piac. Az 1 fõre jutó tejill húsfogyasztás 10-25%-al csökkent -összeomlott a korábban viszonylag jól mûködõ (a mezõgazdasági nagyüzemekre alapozott) integrációs rendszer -a kialakuló kezdetleges piaci viszonyok

zavarai, a szerzõdéses piaci viszonyok hiánya -a válság enyhítését szolgáló megkésett és nem eléggé átgondolt központi intézkedések Csökkent a hazai állatállomány: 93-ban (1000 db) 93ban (1000 db) -szarvasmarha állomány 38%-kal 999 ebbõl tehén 450 -sertés állomány 35%-kal 5001 ebbõl anyakoca 401 -juh állomány 40%-kal 1252 -tyúkfélék létszáma 41%-kal 30812 Az állomány csökkenésének gazdasági következményei: -egyes ágazatokban a termelés biológiai alapjainak megõrzése is kérdésessé vált -A tejipari- húsipari- és takarmánygyártó kapacitások kihasználtsága 40%-ra csökkent, ami nagymértékben növelte az említett iparágak által feldolgozott termékek költségeit, ill. fogyasztói árát -az állattartásban foglalkoztatottak létszámának csökkenése mellett ezen iparágak létszámcsökkenése is hozzájárult a munkanélküliek számának növekedéséhez A legnagyobb mértékû állománnycsökkenés a

szövetkezetekben közetkezett be megszünésük. likviditási gondok és a vagyonrész kivétel miatt. A szarvasmarha, sertés és baromfi állományának közel azonos mértékû csökkenésének okai: -e gazdasági szervezetek tulajdonában van a hazai tenyészanyag nagy hányada -többségüknek sikerült megõrizni a korábban kialakított piaci kapcsolataikat -alapvetõ érdekük fûzõdik a húsipari kapacitású alapanyag allátást szolgáló sertés vagy baromfi áll. megtartásához -a többségében viszonylag korszerû nagy értékû férõhelyek kihasználása fontos gazdasági érdekük -sajátos módon és differenciáltan reagáltak a kistermelõk is a válságra -a szarvasmarha tartásban kisebb mértékben csökkent az állomány nagysága, mint a sertés vagy a baromfi -a hazai sertésállomány 54%-át tartó kisgazdaságokban a sertéslétszám közel 38%-ra csökkent. Okai -ipari eredetû ráfordítások (tápok, koncentrátumok) ára nagy mértékben emelkedtek

-értékesítésben kialakult zavarok miatt 100-115 kg-os “elzsírosodott” sertések értékesítése -a szövetkezetekre ill. állami gazdaságokra épülõ integrációs rendszer összeomlott -a szerzõdéses fegyelem hiánya miatt alacsony áron kel el a vágósertés és csk 2-3 hónap elteltével kapják meg az árát -az ágazat rugalmassága lehetõvé tette az állomány nagyobb veszteség nélküli gyors csökkentését Az ország juhállományának 40%-os csökkenése mellett a kistermelõk juhainak a száma 15%-kal emelkedett. Okai: -a juhászat a termelés során alig igényel ipari eredetû ráfordításokat -a juhokkal jól hasznosíthatók a gyenge minõségû tömegtakarmányok, alkalmi legelõk -a juhászat olyan térségben ad mrgélhetõségi lehetõséget, ahol nincs más munkalehetõség A termelés mérete, szerkezete: Az állattenyésztés gazdasági jelentõsége a mezõgazdaság bruttó termelési értékébõl való részesedésével, vmint az évente

kibocsátott vágóállat és állati termékek mennyiségével fejezhetõ ki. (1989-1993):A tejet és vágóállatot kibocsátó szarvasmarha állattenyésztésen belüli súlya nem válto-zott. A sertéstartás részesedése 5%-kal, a juhászat 20%-kal csökkent, a baromfitartás részesedése 5%-kal nõtt. Az éves vágóállat termelés 32%-kal, közel 700 ezer tonnával csökkent. Agrárrendtartási hivatal létrehozása a Földmûvelésügyi Minisztérium keretében 1993.jan1-tõl garantált ár az étkezési búzára, takarmánykukoricára, vágósertésre, vágómarhára, tejre A kisüzemi állattartás jellemzése: Üzemformák: -kistermelés: házkörüli rész- és mellékfoglakozású -kisüzem: a családi munkaerõre alapozott, a család megélhetését biztosító méret -farmgazdaság Sajátosságai: bruttó jövedelem érdekeltség; költségek minimalizálása a cél; olcsóbb tecnológia kompenzálása több munkával, gondossággal; nincs igazgatási,

nyílvántartási és vagyonvédelmi költség; kiépült infrastruktúrára települ; jobban kihasználja az alkalmi takaarmányokat, legelõket; jól hasznosul a töredékmunkaerõ; fokozottan igényli a termelés integrációját; gyors alkalmazkodás a piac viszonyokhoz; nehezebb a nagy tömegû homogén termékelõállítás; alacsony temelési színvonal mellett is elfogadható mértékû bruttó jövedelmet ad. Az állattenyésztõ ágazatok általános jellemzése: A termelés biológiai folyamatokhoz kötött, így a szakaszosság jellemzi. Tejtermelésben a folyamatos termelés a cél. Nagy értékû egycélú lekötés jellemzi Az állatartó épûletek 40-50 év alatt, a technológia 10-15 év alatt amortálódik. Nehéz a szerkezet módosítása Szakaszok adják az ágazato-kat Ezért eltérõ lehet az ágazatok szerkezete. -nagyobb az integráció szerepe, mint a növénytermesztésben -eltérõ az egyes ágazatok rugalmassága, ez függ a reprodukciós rátától és a

biológiai ciklus idejétõl -a rugalmas ágazatok egyben piacérzékenyek is -a tömegtakarmányt fogyasztó ágazatok nagyban kötõdnek a környezethez, míg az abrakfogyasztók nem -az állttenyésztés állandó munkát biztosít és az idõjárás termelésre gyakorolt hatása nem számottevõ -az egyes munkafolyamatok optimális ideje órákban határozható meg (etetés, fejés, stb.) -a növénytermesztés idõjárás okozta hozam- és árbevétel ingadozását mérséklik az állattenyésztési ágaztok. A termelési színvonal meghatározása Biztosítani kell a termelésben felhasznált erõforrások szinkronját. Korszerú tecnológiájú telepen nagy biológiai értékû, magas termelésre képes állományt kell elhelyezni. Az ígényeknek megfelelõ koncentrációjú és beltartalmú takarmányok etetésével, a technológiai elõírások betratása mellett tudjuk jól kihasználni az állomány termõképességét. Ez az intenzív termelés Az intenzív termelés

hatékonyságát a magas férõhely költség miatt az 1 férõhelyre jutó jövedelem nagysága alapján is célszerû szemlélni. Félintenzív tartásról: ha az említett feltételek egyikét nem tudjuk biztosítani. Extenzív termelés: ha igénytelen fajtát, korszerûtlen férõhelyen, gyenge minõségû takarmányon tartunk. Félintenzív és eztenzív tartás esetén az állomány képvisel nagyobb értéket, ezért nem az 1 férõhelyre, hanem az 1 állatra jutó jövedelem nagyságát vizsgáljuk. Az ágazatok szervezésével kapcsolatos kérdések -az ágazat megválasztása, sajátosságai alapján -az ágazatot nemcsak állatfaj, hanem az elõállítandó termék alapján kell meghatározni, mert attól függ az erõforrás és eszközállomány igénye -az ágazat mérete, szerkezete -termelési színvonal meghatározása -tenyésztés szervezése, termékenyítés módja, elletés gyakorisága (juh), selejtezés mértéke -a termelés idõbeni ütemezése - nagyüzemi

tojástermelés termelési csúcsa az õszi hónapokra essen -területlekötés mértéke -a termelési célnak megfelelõ tartásmód kialakítása - takarmányozási rendszer kialakítása -a vezetés és munkaszervezet kialakítása a méret, tartásmód, technikai és termelési színvonal alapján 2. A takarmánygazdálkodás szervezése és ökonómiája A hazai állattenyésztés a mezõgazdaság bruttó termelési értékének 50%-át állítja elõ 90-100 milliárd Ft értékû takarmány felhasználásával. Az állatfajtól és hasznosítási iránytól függõen az egyes állattenyésztési ágazatok közvetlen költségeinek 45-85%-a a takarmányköltség. A szakszerû takarmánygazdálkodással javítható az jövedelmezõség. Takarmányok: -1,2 millió ha gyep, 800 ezer ha tömegtakarmányt termõ szántóterület -az árunövények termesztése során és az élelmiszeripari vállalatoknál keletkezõ - takarmányozásra alkalmas - melléktermékek

Takarmányforrások 1) A gazdaságok saját termésébõl származik: -a gyepterületek termése -a szántóföldön fõ- és másodvetésben termesztett takarmánynövények termése -az árúnövények termesztése során keletkezett takarmányozásra alkalmas melléktermékek -a gazdaságokban elõállított piacképes szemes termékeket elõállítási áron kell az állattenyésztésnek átadni. -a tömeegtakarmányokat az adott gazdaságban kialakult elõállítási költséggel adjuk át az állattenyésztésnek -a melléktermékeket a betakarításuk, tárolásuk során felmerül költségekkel értékeljük 2) A gazdaságon kívüli takarmányforrások: -más gazdaságoktól átvett vagy vásárolt takarmányok (szemes termény, széna) -élelmiszeripari vállalatoktól vásárolt vagy átvett takarmányozásra alkalmas melléktermékek (korpa, répaszelet, sörtörköly) -takarmánygyáraktól, keverõüzemektõl vásárolt koncentrátumok Beszerzési ár + szállítási

költség. A vásárolt ipari eredetû melléktermékeket terhelõ költség nagyságát azok beltartalma alapján lehet reálisan megítélni. Utóbbi években takarmánytáp etetés A saját keverõüzem létesítése mellett szóló érvek: Ellene szóló érvek: -nem kell az abraaktekarmányt elszállítani és a tápot a gazdaságba visszszállítani -fejlesztési forrást köt le -ismerjük a felhasználásra kerülõ szemestermények minõségét -a saját termelésû szemestermény tárolása nagy -gyors alkalmazkodás a takarmányigény változásához forgóeszközlekötésû -csökken a függõség más vállalatoktól -a létrehozott kezerõüzem kapacitásának kihasz-a tápkészítés költségeinek csökkentése javítja a jövedelmezõséget náltsága esetleg nem lesz teljes -munkalehetõséget ad az ott dolgozók számára Az állatállomány takarmányszükségletének maghatározása Az egyes gazdaságok éves takarmányszükségletének meghatározását

megnehezíti, hogy az egyes állatfajok takarmányokkal szembeni igénye az állatok korától és hasznosításuk irányától függ; az egyes takarmányok konvertálhatósága miatt csökkenthetõ a szálas- és növelhetõ a nedvdús takarmányok mennyisége; egyes takarmánynövények a betakarítás és tárolás módja szerint eltérõ takarmánycsoportba kerülnek; milyen takarmányokkal rendelkezik a gazdaság; a gazdaságokban keletkezett vagy idegen forrásból beszerezhetõ melléktermékek megítélésekor azok egységnyi beltartalmat terhelõ költsége mellett mindíg számolni kell azzal, hogy feltakarmányozásukkal csökkenthetõ a szántóterületen megtermelendõ takarmányok mennyisége. Az éves takarmányszükséglet megállapításának alapja az állatlétszám, az állomány összetétel és az állomány évközi változása. Állatállomány számbavétele takarmányszükséglet meghatározása végezhetõ: -számosállat lészám alapján A hazai viszonyok

mellett egy számosállat éves tápanyag ígénye: 5 tonna szárazanyag -komplex állatlétszám alapján 2,5 tonna keményítõérték -takarmányozási napok alapján 0,376 tonna emészthetõ fehérje A számosállat létszán csak nagyvonalú számításnak tekinthetõ. A komplex-állat az egyes állatfajhoz tartozó állatcsoportok egy anyára jutó részét fejezi ki. Pontosabb eredményt ad mint az elõzõ számítás. Takarmányozási napok alapján: A+B x = az évi étlagos állatlétszám 1. meghatározni az egyes állatcsoportok éves átlaglétszámát x= 2 +A1 +A2 +An A = az évkezdõ N B = az év végi létszám A .= az egymást követõ idõszakok N = az idõszak napjainak száma 2. adott állatcsoport takarmánynap számát meghatározva a napi takarmányadagban szereplõ egyes takarmányok menyiségével = állatcspoport éves szükséglete. Az állatcsoportok igényeit összedva megkapjuk egy-egy takarmányféleségbõl a gazdaság éves szüksügletét. (téli

és nyári tak. adag készítendõ) A takarmánymérleg készítése A takarmánymérleg egyik oldalán fel kell tüntetni: A mérleg másik oldalán a fedezetet vesszük számba: -minden állatcsoport átlagos létszámát -megállapítjuk az év eleji és év végi kívánatos készletet -állatcsoportonként a takarmányozási napok számát -számba venni az év folyamán a feltétlen takarmánytermõ terület -az idõszakra vonatkozó takarmányadagokat össz hozamát -takarmányféleségenként az éves szükségletet -a gazdaságban keletekezõ melléktermékek és másodtermesztésbõl -egyes takarmányokból az új termésig szükséges mennyiséget származó takarmány mennyisége 5-10% biztonsági tartalékkal növelni a mennyiséget. -milyen élelmiszeripari melléktermékek beszerzésére van lehetõség -a szántóföldön megtermelendõ tömegtakarmány mennyisége Az elsõ összevetéskor a takarmánymérleg általában egyes takarmányféleségekbõl hiányt,

másokból többletet tartalmaz. Az állomány tömegtakarmány igényét saját termésbõl kell fedezni. 3. A tejtermelés szervezése és ökonómiája Az ágazat helyzete A hazai állatállomány (számosállatban kifejezett nagyság) 55-60%-át, a mezõgazdasági termelési értékének 1415%-át az állattenyésztésének pedig 25-26%-át a szarvasmarha adja. A lakosság fehérje szükségletének 40%-át ez az állatfaj biztosítja. Az 1 fõre jutó tej- és tejtermék fogyasztás 150 l/év Az egy fõre jutó marhahús fogyasztás 6-8 kg/év. Nagy értékû erõforráslekötés és rugalmatlanság jellemzi az ágazatot (alacsony reprodukciós ráta és hosszú reprodukciós idõ) 1972-es kormányprogram: tejtermelés fejlesztése Fajtaátalakító keresztezés: magyar tarja x holstein friz. Eredménye az egy tehénre jutó éves tejtermelés emelkedése 1975 2252l , 1989 - 4883 1990. jan1-vel megszûnt a tejtermékek fogyasztói ártámogatása, ami 30-40%-os fogyasztási ár

emelkedést okozott. Csökkent a tejfogyasztás A hazai igény fölötti tmennyiséget csak veszteséggel lehettet volna exportálni, ezért a termelés visszafogását szolgáló rendelkezés lépett életbe. A tej csíraszám szerinti átvétele 1993-ban a tehénlétszám 450 ezer, a termelt tej mennyisége 1 milliárd liter. Az ágazat vállalatgazdasági jelentõsége -egy dab tehén és az állománypótlást szolgáló növendék értéke, férõhely és takarmányköltsége 180-200 ezer Ft -folyaamatos árbevétellel javíja a gazdaság likviditását -kiegyenlíti a növénytermesztésben az idõjárás okozta hozam, ill. jövedelemingadozást, növeli a vállalat stabilitását -jól szervezett, megfelelõ színvonalú termelés mellett a tejtermelésnek elfogadható a jövedelmezõsége -lehetõságet ad a melléktermékek gazdaságos hasznosítására -állandó foglalkoztatási lehetõséget ad -az 1 tehén által lekötött szántóterület 0,8-1 ha Az ágazat mérete

és szerkezete Az ágazati méret növelésével csökken az 11 tehébre jutó járulékos költség. A munkaerõ jobb kihasználása, színvonalas termelés irányítása. Optimális ágazati méret: 600-1200 db tehén Magasabb színvonalú növénytermelés nagyobb ágazati méretre ad lehetõséget. Az ágazat szerkezete attól függ, hogy milyen termelési szakaszokat fog egybe az adott termelõ egység. Egy termelõ egységet képez a tehéntartás és borjúnevelés Az ágazat szerkezete az alábbiak szerint alakul: tehéntartás, borjúnevelés, növendéknevelés, tömegtakarmánytermesztés. Gazdaságos üzemméretnek tekinthetõ a 15-20 db tehén és az állománypótlást szolgáló növendék állomány tartása (egy embernek munka és jöv). A tejtermelés ökonómiája A tejtermelésben az a célunk, hogy a termelés alapegységét képezõ tehén biológiai kapacitását minél jobban kihasználjuk, minél nagyobb legyen az életteljesítménye. A termelésbe állított

tehén értékét az elsõ ellésig felmerülõ költségik azonosnak tekintünk : 80-100 ezer Ft. A selejt tehén, mint vágómarha 40-50 ezer FT-ért értékesíthetõ. A két érték különbözetét tenyészállat értékkülönbözetnek nebezzük, mai a tejtermelés költségeit növeli. Szakszerû tenyésztési nyílvántartásban rögzíteni kell a selejtezés okát, a selejtezést megelõzõ állatorvosi beavatkozás cálját, az eredményte-len termékenyítések számát. 5000 liter éves tejhozamot 2400-2500 Ft tenyészállat értékkülönbözet terheli. Két ellés közötti idõ 135 hónap Az ellés utáni involúciós idõ (40-42 nap) elteltével a tehenek minél nagyobb hányada termékenyûljön. A termékenyítés eredményességét spermaindexszel fejezzük ki Az index azt jelzi, hogy egy vemhesülésre hány termékenyítés jut az 1,4-es, 1,6-os index a jó. Az állományszerkezet azt fejezi ki, hogy a különbözõ korcsoportokba tartozó állatok évi átlagos

létszáma hogyan alakul. Az elhullás, kényszervágás elfogadható mértéke: tehénállomány 1%-a, szopós borjú 2-3%-a, növendék 3-6 hónapos 1-1.5%-a, növendék 6-12 hónapos 1%-a, növendék 12 hónapostól ellésig 1% Számítógépre alapozott tenyésztési program, egyedenként, ill naponként jelzi a tenyésztéssel kapcsolatos feladatokat. A termelési színvonal optimalizálása 60-90 ezer Ft egy tehén férõhely beruházási költsége Költségfedezeti pont = kritikus tejhozamszint (nulla jövedelem) Ká - M Ká = az egy tehénre jutó állandó költség Kritikus tejhozamszint = ----------------M = a tejen kívüli egyéb megtérülés (újszülött borjú, selejt-tehenek, istállótrágya értéke) Kv Kv = az egy liter tej elõállításának változó költsége Ft ( 1- ----- ) x A Á = a tej értékesítési átlagára, Ft/l A A takarmányozás a közvetlen költségek 45-55%-át teszi ki. A takarmány adagok összeállítását minden takatmányváltás elõtt

el kell végezni. Az alaptakarmány fedezi az állat létfenntartó és egy bizonyos szintû termelés tápanyag szükségletét.A termelõ takarmány (pótabrak) az alaptakarmány feletti tápanyag szükségletet fedezi. Kötetlen tartásmód esetén a teheneket termelésük színvonala alapján csoportosítjuk (4 csop-egybe 80100 db tehén) Szakosodás a dolgozók körében Munkaidõ beosztásuk: 1) osztott mûszak 2) kétmûszakos munkabeosztás 3) nyújtott mûszak (pihenõnap) 4. A húshasznú tehéntartás szervezése és ökonómiája Az 1972. évi kormányprogram alapján kezdõdött el a tej-, ill húsirányú szakosodás és akkor alakultak ki a húshasznú tehéntartás egységei. Cél volt 150-180 ezer db-os húshasznú állomány Termelési rendszerek alakultak: -a ”Taurint” (Ráckeve) “Dália” programja - magyar tarka x húsmarha -KSZKV a magyar tarka állomány fajtaszelekciója -az “AGRO-COOP” - Limousin x magyar tarka -”BOVINA” hegyvidéki gyepek

hasznosítására - Sharolaes x Hereford -a “Kapos Farm” húsmarhákra szelektált magyar tarka állomány kisüzemi tartástechnológiát alakított ki Az ágazat vállalatgazdasági kérdései -a gyepterületen termeljük meg a téli tömegtakarmány szükségletet is -az alkalmi legelõk és a növénytermelés melléktermékeinek haznosítása -az ágazattal a korszerûtlen marha férõhelyek is hasznosíthatók -alacsony az ágazat eszközlekötése 15-20 ezer Ft/db -alacsony az élõmunka igénye, 2 fõ 200-300-as állományt gondozhat -vitatott, hogy hazánknab célszrû-e az épület nélküli tartás -az ágazat hozama a választáskoti 180-250 kg-os borjú, az ágazat csak olcsó takarmánnyal lehet jövedelmezõ Az ágazat mérete, szerkezete és vállalaton belüli kapcsolatai Az ágazati méret alsó határa 200-300 db tehén, az állománypótlást szolgáló növendékállománnyal és tehenenként 0,8-1 ha gyepterülettel. Az ága-zat felsõ határát a

rendelkezésre álló gyepterület nagysága és várható fûhozama alapján lehet meghatározni. A legjobb megoldás, ha egy termelési egységet a tehéntartás, az állománypótlást szolgáló növendéknevelés, a szükséges gyepterület és a szaporulat hízlalása. A hízómarha alapanyag átadása: -szûkített önköltségen, a tevékenység jövedelme a marhahízlalást végzõ egységnél jelenik meg. -a várható piaci ár körüli elszámolóár kialakítása Tartásmód Kötetlen tartással nyáron a legelõn stabil karámmal (kezekõ, válogató), télen színszerû épületben vagy “téli kertben”. Etetés télen a karám oldalán tetõvel fedett jászolból a takarmányok a külsõ útról adagolva Téli kertben etetõdombra szállítjuk a tömrgtakarmányt. Itatás természetes vizfolyás-ról, hálózatból, nyáron a legelõszakasz határán lévõ itatólajtból történhet. Állategézségügyi helyzet (körmözés, porzsák, stb) A tenyésztés szervezete

A húshasznú tehén egyetlen hozama a borjú, a jó termékenyükés fontos. A kisebb állománnyal reendelkezõ gazdaságok gyakran természetes pároztatásra rendezkednek be. Az állomány minél nagyobb hányada termékenyüljön az elõre meghatározott 4-6 héten belül. A téli elletés (tavaszi fedeztetés) jobb téli szállást és téli takarmányozást igényel, de a borjú már megerõsödve kerül a legelõre. Nyáro a borjak anyatej mellett legelnek és fogyaszthatnak abrakot a minél nagyobb sújgyarapodás miatt (napi 0,6-0,8 kg/db) a választásig. A választásra két lépcsõben kerül sor: -a tervezett betelelés elõtt (nov. 15-30) két héttel a bikaborjakat a hízómarha telepre szállítjuk -az üszõk továbbra is a tehenekkel maradnak. Állategézségügyi tennivalók : körmözés, stb Az ágazat jövedelmezõségét befolyásoló tényezõk -ha nincs szaporulat, nincs hozam, ezért vizsgálják a vemhesülés %-át, borjúelhullást, tehén selejtezés

mértékét -az üszõ szaporulat tenyésztésbe állítás arányát -a gyepterület átlaghozamát és azt terhelõ költségeket -a feletetett melléktermékek költségeit -az állomány szántóterület lekötését -a hozam érték meghatározását Az ágazat érdekeltségi rendszere (bérezés) Hagyományos: idõbér, darabbér jellegû tételekkel kiegészítve. Havi alapbér 5000 Ft + a gondozott tehenek száma után 20 Ft/db minden álveszületett borjúért 100 Ft Az érdekeltségi rendszer mostanában a fedezeti elvre épül. Az egységtõl elvárható fedezeti összeg nagyságát az év eleji induló tehénlétszám alapján célszerû meghatározni. A várható ármozgások miatt az egy tehén utáni fedezeti hozzájárulást az egység által elõállított termék - a hízó alapanyag - mennyiségében célszerû meghatározni. 5. A marhahízlalás szervezése és ökonómiája Az ágazat helyzete és népgazdasági jelentõsége Az évi 2,4 millió tonna

vágóállat termelésbõl 250-300 ezer tonna a vágómarha. A hazai marhahúsfogyasztás 810 kg/fõ Hazánkban nincs marhahahízlalásra specializálódó vállalat, pedig ehhez jó alapot adna a cukor-, sörés szeszgyárak mellékterméke Marhahízlalással 800-850 nagyüzem foglalkozik, az átlagos ágazati méret 580 db. Az ágazat közgazdasági helyzete A vágómarha szabadáras kategóriába került és megszûnt az állami támogatás is. Az árrendszer két kategóriába sorolja a vágómarhát és azonbelül ivar és minõség szerint osztályoz. I. húsmarhák és azok magyar tarka keresztezései II. tejtípusú fajták Minõségi osztályok extrém (76-80 Ft/kg), I., II, III oszt, selejt-marha (6-7 forinttal csökken osztályonként) A húsipari vállalatok a szerzõdéseket egy negyedéven belül azonos árral kötik. A hústípusú alapanyag ára 90-130 Ft/kg, tejtípúsú 80-100 Ft. Az ágazat vállalatgazdasági problémái -a borjúnevelõbõl kikerülõ

hízóalapanyag 1 év alatt lesz piacképes termék, és nem tudni mi lesz az ára -alacsony az ágazat állóeszköz lekötése, 15-20 ezer Ft/db -megfelelõ szervezés mellett folyamatos árbevételt ad -alacsony az élõmunka igénye 50-100 db/Fõ -jó minõségû tömegtakarmányt igényel, aminek önköltsége a növénytermesztés színvinalától függ -a hízóalapanyag költsége azonos lehet a tej- és hústípus esetén -tejtermelõ tehenészetben folyamatos, húshasznú állománynál szakaszos az elletés és az árúkibocsátás, ill. az árbevétel -az elsõ év felében drágább, második felében olcsóbb a hízó-alapanyag. -az ágazat forgóeszköz lekötése 10-15 ezer Ft. Az ágazat mérete, vállalaton belüli kapcsolata A marhahízlalás lehet önálló ágazat vagy a húshasznú tehéntartásra épülõ komplex ágazat egyik termelési szakasza. Az ágazat méretét a gazdaság tehénállományának nagysága, a rendelkezésre álló férõhely és a gazdaság

pénzügyi helyzete, a mellékterméket adó ipari üzem távolsága határozza meg. Hízlalási módok Borjú, ill. fehérhúsú borjúhízlalás Baby-beef (300 kg-ra történõ gyors hízlalás), növendék bika és üszõ hízlalás, selejt tehenek vágás elõtti feljavítása. A bikákat, ha hereford 450-480 kg, ha magyar tarka 550-600 kg végsúlyra hízlaljuk. Intenzív hízlalás: abrak, ill. szárazkeverék etetésre alapozott Napi tápanyagígény az élõsúly 1%-a + 1200 gr keményítõérték 18-20%-os fehérje koncentráció. Napi testtömeg gyarapodás: 1,4-1,5 kg (abrakigényes tartási mód) Félintenzív hízlalásnál napi 1-1,2 kg testtömeg gyarapodás. Napi tápanyag ígény a testtömeg 1%-a + 800 gr keményítõérték 16-18%-os fehérje koncentrációval. Alapozhatjuk szilázsra vagy melléktermékekre a hízlalás utolsó 4-8 hetében az abrak fogyasztás napi 6-8 kg. Extenzív tartás esetén abrakot csak a hízlalás utolsó 10-12. hetében etetnek Nem

terjedt el hazánkban Tartásmód Kötetlen tartás, mélyalmos istállóhoz épített karámmal. Az állatokat célszerû kiscsoportokban - 12-15 db tartani Gépesítéstõl függõen egy dolgozó 100-200 db-ot tud ellátni Kötött tartás esetén 40-50 db Ha exportra van lehetõség a szállítás elõtt 4-6 héttel le kell kötni az állatokat. A hízlalás tápanyag szükségletét és annak koncentrációját befolyásoló tényezõk -a fajta -az ivara -a kor A hízlalás intenzitását a takarmányadagok koncentrációjának növelésével lehet biztosítani. Az 1 kg tömeggyarapodáshoz a hízlalási idõszak átlagában 4-4,5 kg abrak felhasználásával számolhatunk. Az ágazat hatékonyságának értékelése A ráhízlalt tömeg elõállítási költségét kell meghatározni. Fontos a költség - hozam optimalizálása, a napi takarmányadag összeállítása. A hízlalás állandó költségei: -alapanyag értéke -amortiáció, fenntartási költség -épület- és

állatbiztosítás -munkabér és annak közterhe A költségek 65%-a takarmányköltség. A jövedelmet befolyásoló tényezõk: -alapanyag elõállítás költsége -alapanyag ára és az értékesítési ár különbözete (negatív árrés) -a hízlalás költsége -az értékesítési ár 6. A juhászat szervezése és ökonómiája A juhászat jelentõsége A juhtenyésztés (1990-es adatok szerintt) a mezõgazdaság összehasonlító áron számított termelési értékébõl 2,1 , az állattenyésztésébõl 4%-kal részesedik. Az elõállított vágójuh és juhsajt döntõen exportra kerül, a gyapjútermelés import kiváltását teszi lehetõvé. A faj hasznosíthatósága, a viszonylag nagyobb szaporasága, gyors fejlõdése módot nyújt a piachoz való alkalmazkodásra. Kevés tárgyi eszköz lekötés A forgóeszközök rövid idõn belül bevételt hoznak (likviditás). Az ágazat túlélési rugalmassága nagy Fejlesztés lenne szükséges A juhlétszám fokozatosan

csökken. Anyatartás és báránynevelés szervezése A tevékenység méretét a takarmánybázis, a gyepterületek nagysága, hozama, a feltétlen juhtakarmányok mennyisége alapján megtervezhetjük. Az elsõdlegesen piaci kereslethez igazodó, kibocsátásból kiinduló méretezés a szántóföldi takarmányok nagyobb mérvû bevonását követelheti meg. Ez az intenzív juhászatok sajátja. A jövedelmezõség alapfeltétele az anyajuh állomány genetikai alapjának és a termelés-technológiai környezet összhangjának megteremtése és folyamatos fenntartása. Az anyák hasznosítását illetõen három termelési szint különíthetõ el: extenzív (kedvezõt-len feltételek között - termékenyítések utószezonra késõ õsz történõ idízítése, fûre elletés), átmeneti, intenzív. A hasznosítás alapváltozatai: az évi egyszeri elletés, az évi egyszeri elletés fejéssel, a sûritett elletés és a sûrített elletés fejéssel. Kedvezõtlen adottságok

között extenzív termelés. A juhászatok intenzitása, jövedelmezõségi rátája a fajlagos hozamok növelése és hasznosítások kombinációja révén fokozható. A fejés bevezetésé-vel az ellések sûrítésével a termelési idõszak megnyúlik, ezzel a termékértékesítés növelhetõ, folyamatossá tehetõ. Az anyajuh tartás selejtezési hányada a kényszer selejtezések és az alacsony termelés miatti állománycsere arányának megfelelõen változik. A termelésben tartás optimális ideje a tenyészérték-különbözet, a hozamok életkorral való változása, a változó költségek és a termékárak alapján állapítható meg. Tenyésztési szem-pontból a mesterséges megtermékenyítése elõnyösebb A kostartás teljes megszûntetésére inszemináláskor sem gondolhatunk, mert a keresztezés-hez, esetleg a kosutóhasználathoz (ha kisebb számban is) szükség van apaállatokra. Az extenzív juhászati technológia az uralkodó. A tenyész anyák

kritikus periódusai: a venhesség utolsó 4-6 hete és az ellést követõ intenzív termelési idõszak. A takarmányozás alapvetõ módszerer a legeltetés (kevesebb teleltetés) A téli takarmánybázis nagyobb hányada gyepterületrõl és melléktermékekbõl származzon. Csak a téli elletés és báránynevelés, a mesterséges báránynevelés igényel szigetelt, drágább épületeket. A nem ellõ anyajuhok és a növendékek olcsó, fészerszerû épületekben, alkami szállásokon is teleltethetõk. Az elletések kellõ ütemezésével a költséges férõhelyek számát csökkenteni lehet, akár épület nélküli tartás is szervezhetõ. A báránynevelés módszerei: -az intenzívebb anyahasználat (sûrített elletés, fejés) a korábbi választást, rövidebb ideig tartó nevelést feltételezi. -tejesbárány értékesítésekor hosszabb, intenzív hízlaláskor rövidebb lehet a hízlalás idõtartama -a mesterséges nevelés eszközigényesebb, kockázata

nagyobb (csak tartósan jó piac esetén). -merínó állományoknál az elérhetõ árbevétel növekedés, valamint a tejtermelés és kifejés többlet-költségének összevetése alapján dönthetünk a fejés bevezetésérõl. A költségtöbblet legfontosabb összetevõi: a termelõ takarmány értéke, a fejési élõmunka költségei, a fejõház és fejõberendezés üzemeltetésének, fenntartásának, amortizációjának terhei. Állománypótlás A költségtakarékosságot elsõsorban a takarmányellátás, a tartási rendszer és a gondozás területére lehet összpontosítani. -A fésûsmerínó jerkék tenyésztésbe vétele nevelési intenzitástól függõen 10-18 hónapos korban egyaránt lehetséges (az anyatartás technológiai körülményeit kell tekintetbe venni). Döntéskor az összes nevelési ráfordítás és egyéb teher, valamint a várható hozam különbségei alapján mérlegelhetünk. A tenyésztésbe lekötött anyalétszámot a pótlás aránya

és a felnevelés alatti kiesések határozzák meg. A keresleti piacnál jerkék eladása. Így a negatív szelekció miatt a minõségi pótlás lehetetlen Az utánpótlás saját nevelésbõl vagy vásárolni. -A tenyészkosok utánpótlását, cseréjét a tenyészetek nagyobb része vásárlásból biztosítja. A vásárlás kockázatos (hiteles tenyésztési és piaci információkra, a származási hely alapos ismeretére van szükség.) A tenyészkos ellátás a törzstenyészetek feladata A tenyészjerke értékesítés esetlegesebb. A vágóbárány elõállítás A kereslettel értékesítési idõben, minõségben, tömegkategória szerinti megoszlásban összhangban legyen. A hagyományos juhpiac legfontosabb keresleti idõszakai: húsvét, augusztus közepe, vége és karácsony. Értékesítési kategória Tejes bárány Választott bárány Express pecsenye bárány - jerke Tömeg értékesítéskor 14 - 18 18 - 24 Eltelt idõ elléstõl nyítéstõl nap 50 - 60

80 - 90 terméke nap 200 - 210 230 - 240 hónap 7 8 100 - 120 250 - 290 9 120 - 140 270 - 290 10 24 - 27 - kos 27 - 30 Nagy súlyú 35 felett kategória Nagyobb a bizalom a kamion tételek iránt. A kereskedõk hazánkban elsõsorban a merinó típusú vágóbárányt keresik és tartózkodóak a legelõn nevelt bárányokkal szemben. A pecsenyebárány elõállításánál az alapanyag tömege a hízlalás után értékesíthetõnek 40-50%-át eléri. Eladva, értékesítési ára, kategóriától függõ- en akár 40%-al is magasabb lehet, mint a hízlalt bárányoké. A negatív árrés miatt miatt a ráhízlalás önköltségét minimalizálni kell. A gyarapodás ökonómiailag elfogadható költségét az elérhetõ bevétel és a hízlalásba fogott bárányok ára, elõállítási költsége, valaminy az utána felszámított nyereségigény különbsége adja. Meg kell vizsgálni, hogy a saját vagy vásárolt takarmány, gazdasági abrak, ill tápkeverék, dercés

vagy granulált táp etetése, abrakos, ill. a tömegtakarmányos hízlalási mód jár jelentõsebb gazdasági elõnnyel. A hízlalás lehetõségeit a gazdasági adottságok és az alapanyag határozzák meg A nagyobb testû fajták bárányai felelnek meg nagy vágótömegû bárányok értékesítésére. A hízlaldák mûködtetése során a férõhelyenként egy év alatt elérhetõ jövedelem maximalizálása a cél. Ennek összegét az 1 férõhelyen meghízlalható létszám és vágóbárá-nyonkénti nyereség adja. A juhtartás gazdasági értékelésének szempontjai A juhtartás tevékenységeinek erdeményét együttesen kell értékelni. 1 kg élõtõmeg = 0,4 kg gyapjú, 1 l tej = 0,1 kg gyapjú. A juhászat teljesítmé-nyét az anyahasználat intenzitása határozza meg Az anyatartás költségei között a takarmányozás aránya 50 - 60%. A szántóföldi tömegtakarmány felhasználás magas aránya a költségeket nagyon megemeli, igy magas a kritikus

termelési szint. A bárányhízlalás termelési költségeinek 70-80%-a taakarmányozási ráfordításokból ered. Elemzése során éppen ezért a táplálóanyagok hasznosulását jelzõ mutatók és módosulásukat elõidézõ ténye-zõk mindíg számítandók. A juhászati munkák szervezése A juhász által ellátható állományt annak igényessége, az elvégzendõ munkák mennyisége, az elhelyezési rendszer, a gépesítettség befolyásolja. Egy juhász 400 - 500 üres, 200 - 300 ellõ és szoptató anyát, 400 - 500 jerkebárányt, 300 - 400 kosbárányt, 500 toklyót képes kellõen ellátni. Feltétele, hogy az istállózási idõszakra szánt takarmányt és almot az istállók közvetlen közelében helyezzék el. Elvégzendõ rendszeres munkák: állomány ellenõrzése, beteg állatok elkülönítése, bejelentése, elõírásnak megfelelõ kezelése, a napi takarmányozás és itatás, az almozás, a körmözések elvégzése, az épület és eszközök

karbantartása, a hodályok környékének rendbentartása. Idõszakos teendõk: az ivarzók kerestetése, kiválogatása, a hodályok ellésre elõkészítése, az ellések felügyelete, az anya és bárány ellátása, közremûködés különbözõ kezeléseknél, nyírásnál, gépi fejésnél, a kézi fejés végzése, az állomány szükség szerinti átválogatása, selejtezése, a bárányok választása. A mesterséges nevelésnél speciális feladat a tejpótló keverése, itatása, az ilyenkor elengedhetetlen higiéniai feltételek megteremtése. Hagyományos istállókban 800 - 900, korszerû hízlaló telepeken 1500 - 2000 pecsenyebárányt láthat el egy hízlaldai dolgozó. A juhászatok hagyományos munkaszervezete az egy nyájas rendszer, amikor egy juhászhoz egy azonos állománycsoportba tartozó kezelési egység tartozik. A páros falkás rendszernél két juhász és két nyáj képez egy szervezeti egységet. A segítséget igénylõ munkákat közösen végzik,

egy hodályban helyezendõk el. A csoportos munkaszervezetben egy-egy nagyobb, 3000 - 4000 anyalétszámú telep gondozói egy munkacsapatot alkotnak. Kevesebb szakképzett juhásszal nagyobb állomány látható el. A “családi csoportok” (férj, feleség, gyerek) kialakítása jó a közös érdekeltség miatt A napi munkarend: nyáron a legeltetés a kehetõ legkorábban, délután minél késõbb (16 - 17 órakor) kezdõdjön. Osztott mûszak. Az idõszaki munkák 9 - 15 óráig végzendõk A juhászok speciális munkája a nyírás, évente egyszer tavasszal (marc., apr, maj) A nyírás elõkészítésének fontos feladata az idõpont megválasztása, nyíróbrigád szerzõdtetése. Kézi ollóval való nyírás során egy nyíró gyakorlottságától függõen napi 30 - 45 db anyát, növendéket vagy bárányt tud megnyírni. Kosok nyírása-kor fele létszámmal lehet számolni A gépi nyírásnál egy átlagos képességû dolgozó 6 -12 perc alatt nyír le egy merínó

juhot. A durvább gyapjasok nyírásának idõigénye 10%-kal kevesebb. Egy nyírást végzõre 1 - 2 fõ kiszolgáló személy jut Egy 12 nyírófejes gép (ESZA12/200) kiszolgálását végzõk lehetséges beosztása 4 juhfogó és adogató, 3 gyapjúkihordó, 1 sepregetõ és sebkezelõ, 1 késélezõ és beállító, 1-2 mérlegelõ, 4-5 zsákoló. Egy-egy nyírófej 8 db/óra teljesítménye mellett a brigád 10 órás mûszakteljesítménye közel 1.000 db Nyírás után fürösztés (áthajtós fürösztõme-dence) - 1000 1100 juh 8 órás mûszakban, + 3 - 4 fõ a juhász mellé A juhfejés hagyományos módszere a kézi fejés (50 - 60 juh óránként). A gépi fejés történhet fejõházban, hodályban vagy legelõn A fejõállások száma stabil rendszerû fejõházakban és áttelepíthetõ berendezéseknél 1x12, 2x12, ill. 2x24, mozgó padozatúaknál 18, 30, de 56 is lehet. Kisgazdaságok részére 2 készülékes háztáji fejõberendezés került forgalomba A fejési

teljesítmény fejõnként 150 -00 db/óra. A takarmánykiosztás rendszere a hodályok kialakításához igazodik Régi helyeken kézi takarmánybehordás, telep rendszerü elhelyezéseknél ez gépesíthtô. Nagyonn telepeken külön takarmányosbrigád alkalmazható. A legeltetés napi ki-, és behajtással vagy legelôre telepítéssel szervezhetô A legeltetési idô nyárom rövidül, a fûvelvétel nem elegendô. Nyári szállás, ha a legelô messze van A vándorló, vándoroztató legeltetésnél a juhász és bojtárja éjjel-nappal együtt van a nyájjal. A kihelyezett állatokat vízzal, nyalósóval és esetenként szalmával kell ellátni. Van még pásztoroló (a juhász folyamatosan felügyeli az ôrzési egységet, a legelô nyáj elôtt jár, terülését kutyával szabályozza, a legeltetett területet váltja) vagy pásztor nélküli legeltetés (karámos legeltetés az intenzív legelôk alklmasak. A tenyészállomány alá a mélyalom állapotának

megfelelôen kell almozni (hetente szupefoszfáttal kezelni). Évente 2-3 alkalommal kell kitrágyázni (GEHL, MUSTANG önjáró gépek) A juhászok bére általában darabonkénti gondozási díjból, teljesítménybérbôl, az alapdíjazásba nem tartozó munkák bevételibôl és az értékesítési, minôségi prémiumokból tevôdik össze. A juhászatnak hagyományos bérkiegészítési formája a juhtartás engedélyezése. 7. A kocatartás, malacnevelés és hízóalapanyag elõállítása, szervezése és ökonómiája Az ágazat jellemzõi A sertéstartás 1990. évi termékértéke a mezõgazdaság öszehasonlító áron számított termelési értékének 21,1%át, az állattenyésztésnek 40%-át adja Az elõállított vágósertés 53%-a a kistermelõktõl származik A húsfogyasztás több mint 50%-a, a húsexport 30 - 40%-a sertéshús. Az abrakta-karmányok termesztésének lehetõségei és színvonala a sertéstartásnak kedveznek. Különbözõ élelmiszeripari

melléktermékek, háztartási hulladékok hasznosítója is lehet az ágazat. A sertés szaporasága miatt kevesebb anyaállat után nagyobb mennyiségú vágósertés értékesíthetõ. A sertéssel foglalkozó kistermelõk gyorsan követik a piac változásait Kocatartás ás malacnevelés A sertéstartás méretének legfontosabb kifejezõje az átlagos kocalétszám. Az árútermelés mértékét az évi hízósertés értékesítés volumene jellemzi. A tevékenység méretezésének a szempontjai a kereslet, a folyamatos termékkibocsártás igénye, a meglévõ férõhelykapacitás, a takarmánybázis, a versengõ állatok színvonala, eredményessége, a munkaerõellátottság. A folyamatos termelés elõfeltétele legalább 300 koca tartása A kocatartás (tenyésztési fázis) célja a hízlaláshoz jól gyarapodó, a kereslet által elvárt vágóértékre képes hízóalapanyagot biztosítani. Kevés szabad munkaidõ - hízlalás, több munkaidõ - kocatartás és a

malacok értékesítése, kevés férõhely - kocatartás, több férõhely - vágósertés tartás. A kocatartás állandó terhei nagyok Cél a drága termelõ létesítmények, különösen a fiaztató kapacitásának a lekötése. A fialási gyakoriságot a szoptatási idõ rövidítésé-vel javíthatjuk. A válaztás élettabi optimuma 28 - 35 napos kor körül van A malacnevelés fázisainak száma a beruházási költség és az újabb neve-lési szakasz beiktatása nyomán jelentkezõ többlet munkák, a munkaerõigény alapján határozható meg. A kocatartással összefüggõ szakmai döntés a tenyésztésben tartás optimumának megállapítása. Az egységnyi szaporulatra jutó átlagköltség vagy az egy fialásra esõ átlagnyereség alapján lehet a selejtezés idõpontját kijelölni. A mai sertéstelepi feltételek között a 4 6 fialás eredményei a legkedvezõbbek Minél több a pótlás miatt beállí-tott elõhasi kocák aránya, gyorsabb ütemû az

állománycsere, annál kisebb általában az egy kocára jutó átlagos felnevelési teljesítmény. A nagyüzemi telepek kocakiesési aránya 50 - 70 % Az utánpótláshoz szükséges kocasüldõk vásárlásból (mentesít a nevelés alól) vagy saját nevelésbõl biztosíthatók. A vágósertéseket nevelõ telepek a kansüldõket rendszerint vásárolják. A szükséges kan létszámot a kocacsoportok nagysága és a búgatási idõ határozza meg A sertéstartás értékelésének szempontjai A megfelelõ termékkibocsátás alapja - komplex tevákenység esetén - a koca-állomány kellõ kihasználása. A reprodukció színvonala a termékenyí-tési index (az összes termékenyítések és fialások hányadosa), a fialásonkénti malacszaporulat, a kocánként választott malacok száma, a kocák fialási gyakorisága alapján értékelhetõ. A fialásonkénti malacszporulat és a kocaforgó szorzata egy átlagkoca éves szaporulatát adja Malacnevelés-nél a

leválasztáskori alomnépességet és alomtömeget és annak kiegyenlítettségét vizsgáljuk. Hízlaláskor a beállítási és értékesítési tömeg, a hízlalási idõ, a hízlalás alatti elhullás, tecnológiai selejtek aránya a növekedés intenzitása és a takarmányhasznosítás vizsgálandó. Egy-egy telep, ill egész ágazat termelés;nek változását az egy átlagkocára jutó éves vágósertés kibocsátás, egy vágóállatra jutó összes abrakfelhasználás szerint értékelhetjük. A jövedelmet és annak összetevõit a termelési egységekre célszerû számítani. A sertéstenyésztés közvetlen költségeinek több mint 80 %-a anyagfelhasználásból ered (legnagyobb része a takarmányozásra megy). Az élõmunka felhasználás és a termelés tárgyi eszközeinek költsé-gei, ezek arányai a technológia függvényéban alakulnak. A bevételek elemzése során külön vizsgálandók a minõséget meghatározó technológiai feltételek, az egyes

értékesítési irányok értlékesítési eredményei, az eladások elõkészítése. A sertéstartás munkáinak szervezése A fiaztatón kívül minden termelési fázis munkái elvégezhetõk egymûszakos szervezetben. Átlagos méretû (500 kocás) telepeken a munkák többmûszakos szervezése elõtérbe kerülhet. A nem kötött munkákat a hét közepére célszerû összpontosítani. A több mûszakos szervezésnél ajánlatos a mûszakok átfedését biztosítani A sertéstelepek hagyományos szervezési formájánál egy-egy állománycsoportra, épületre alapozódik a munkaszervezet. a gondozók valamennyi mûveletet maguk végzik Állandóan egy munkaterületen dolgoznak Az átlagosnál nagyobb telepeken munkamegosztáson alapuló szervezet hozható létre. Átmeneti megoldás mozgó brigádok és állandó gondozók együttes alkalmazása. A telepek napi munkái: állomány átvétele munkakezdéskor, állomány átvizsgálása, beteg és elhullott állatok

feljegyzése, kiemelése, mûszaki rendellenességek észlelése bejelentése, fertõtlenítõ küszöbök feltöltése, etetõk, itatók kitisztítása, takarmány etetések rendjének megfelelõ kiosztása, önetetõk ellenõrzése, feltöltése, általános takarítás, az elõírt nyílvántartások vezetése, az állomány átadása a következõ mûszaknak. Vemhesítõben még plusz feladat: tenyészkanok járatása, ivarzó kocák válogatása, búgatáso termékenyítés rendje szerinti végzése. Fiaztatók: a fialások levezetése, a lefialt kocák és az újszülött malacok ellátása. Idõszaki munkák: be- és kitelepítések, ill falkásítások, szállítások, segítségadás állatorvosi kezelésekhez. A kocaszálláson csoportban tartott kocák napi állatonkénti ggondozási idõszükséglete 3-6, a vemheseké 1-1.5, a fiaztatóban levõké 8-16 perc A korszerû malac-utónevelõ és hízlaló épületekben mindössze 0,3-0,5, hagyományos hízlaldákban 0,8-1 perc

az egyedenkénti idõszük-séglet. A gondozóra bízható létszám kocaszálláson 80-400, fiaztatás alatt 30-60, malac utónevelõben 600-1.200, , hízlaldában 300-1300 db lehet A bértételeket teljesítmény szintenként ajánlatos differenciálni. 8. A sertéshízlalás szervezése és ökonómiája Hízlalás A növekedés intenzitásának feltétele az intenzívebb takarmányozás. Minden olyan feltétel, ami hatással van a gyarapodás mértékére és takarmá-nyok hasznosítására az eredményesség fontos tényezõje. A hízlalási módszerek értékelésének egyik legfontosabb szempontja a takarmányok hasznosulása. A vágósertések minõsége és a hízlalhatósága a fajta választás által erõsen meghatározott. A hízlalás fontos döntése az adott technológiánál optimális hízlalási idõ, ill. végtömeg megállapítása Elemzéskor az egy hízóállatra, az idõegységre vagy férõhelyre jutó fedezeti hozzájárulás számítandó. Fontos a

takarmánykeverékek összetételének optimalizálása, minimális költségû takarmányadagok összeállítása. A termelés összehangolása. Állomány és épületrotáció A technológiai elemek összerendezõje a termelési-üzemi program, amely biztosítja a termelõ kapacitások szinkronját, teljes hasznosítását és a tenyészállomány folyamatos kihasználását. Alapkövetelmény az ütemesség, amikor egyenletes a telelpek termelése, kibocsátása. Az egy-egy ütembe tartozó kocák, azok malacai, majd az ivadékokból összeállított hízócsoportok egy-egy egységet alkotnak. Az üzemelési programot a termelési alaptényezõk rögzítése után lehet kidolgozni. Legfontosabb paraméterek a tenyésztési idõ, ill a standardizált termelési ciklus (a vemhes-ségi és szoptatási idõ mellett az ütemidõbõl áll), a fialásonkénti szporulat, az egyes termelési fázisok kiesései, a takarítási és fertõtlenítési idõk, az ütemidõ, a kocák és süldõk

vemhesülésének mutatói. A termelés programozásának az alapja az ütemidõ meghatározása Ez az egymást követõ, egymás után ellõ kocacsoportok búgatása közötti idõ, amely az egész állomány mozgásának ritmusát mutatja. Kisebb telepeken a kocák ivari ciklusához igazodó 21 napos, nagyobb létszámnál 10, ill. 7 napos ütemezéssel történhet az összehangolás. A megfelelõ rotáció feltétele, hogy a kocák termelési ciklusa az ütemidõ egész számú többszöröse legyen. Hányadosuk a külömbözõ termelési fázisokban levõ kocacsoportok számát adja Az épületegységek számát az egyes termek férõhely foglaltsági idejének (fázis idõ) és az ütemidõnek hányadosaként kalkulálhatjuk. A férõhelyek maghatározásakor a fiaztató termekben lévõ kutricák számából kell kiindulni. a fiaztatóba került kocák fialási ideje 7 - 10 nap A fiaz-tatótér kutrica száma (30-40-60) egyben megadja az egyes kocacsoportok létszámát is. A

szükséges telepi kocaállomány a csoportok száma és azok létszáma alapján állapíthatók meg. A fiaztatók fázis ideje a helyhez szoktatás, a szoptatás és a takarítás, fertõtlenítés idõigényébõl tevõdik össze. A sertéstartás értékelésének szempontjai A megfelelõ termékkibocsátás alapja - komplex tevákenység esetén - a koca-állomány kellõ kihasználása. A reprodukció színvonala a termékenyí-tési index (az összes termékenyítések és fialások hányadosa), a fialásonkénti malacszaporulat, a kocánként választott malacok száma, a kocák fialási gyakorisága alapján értékelhetõ. A fialásonkénti malacszporulat és a kocaforgó szorzata egy átlagkoca éves szaporulatát adja Malacnevelés-nél a leválasztáskori alomnépességet és alomtömeget és annak kiegyenlítettségét vizsgáljuk. Hízlaláskor a beállítási és értékesítési tömeg, a hízlalási idõ, a hízlalás alatti elhullás, tecnológiai selejtek

aránya a növekedés intenzitása és a takarmányhasznosítás vizsgálandó. Egy-egy telep, ill egész ágazat termelés;nek változását az egy átlagkocára jutó éves vágósertés kibocsátás, egy vágóállatra jutó összes abrakfelhasználás szerint értékelhetjük. A jövedelmet és annak összetevõit a termelési egységekre célszerû számítani. A sertéstenyésztés közvetlen költségeinek több mint 80 %-a anyagfelhasználásból ered (legnagyobb része a takarmányozásra megy). Az élõmunka felhasználás és a termelés tárgyi eszközeinek költsé-gei, ezek arányai a technológia függvényéban alakulnak. A bevételek elemzése során külön vizsgálandók a minõséget meghatározó technológiai feltételek, az egyes értékesítési irányok értlékesítési eredményei, az eladások elõkészítése. A sertéstartás munkáinak szervezése A fiaztatón kívül minden termelési fázis munkái elvégezhetõk egymûszakos szervezetben. Átlagos

méretû (500 kocás) telepeken a munkák többmûszakos szervezése elõtérbe kerülhet. A nem kötött munkákat a hét közepére célszerû összpontosítani. A több mûszakos szervezésnél ajánlatos a mûszakok átfedését biztosítani A sertéstelepek hagyományos szervezési formájánál egy-egy állománycsoportra, épületre alapozódik a munkaszervezet. a gondozók valamennyi mûveletet maguk végzik Állandóan egy munkaterületen dolgoznak Az átlagosnál nagyobb telepeken munkamegosztáson alapuló szervezet hozható létre. Átmeneti megoldás mozgó brigádok és állandó gondozók együttes alkalmazása. A telepek napi munkái: állomány átvétele munkakezdéskor, állomány átvizsgálása, beteg és elhullott állatok feljegyzése, kiemelése, mûszaki rendellenességek észlelése bejelentése, fertõtlenítõ küszöbök feltöltése, etetõk, itatók kitisztítása, takarmány etetések rendjének megfelelõ kiosztása, önetetõk ellenõrzése,

feltöltése, általános takarítás, az elõírt nyílvántartások vezetése, az állomány átadása a következõ mûszaknak. Vemhesítõben még plusz feladat: tenyészkanok járatása, ivarzó kocák válogatása, búgatáso termékenyítés rendje szerinti végzése. Fiaztatók: a fialások levezetése, a lefialt kocák és az újszülött malacok ellátása. Idõszaki munkák: be- és kitelepítések, ill falkásítások, szállítások, segítségadás állatorvosi kezelésekhez. A kocaszálláson csoportban tartott kocák napi állatonkénti ggondozási idõszükséglete 3-6, a vemheseké 1-1.5, a fiaztatóban levõké 8-16 perc A korszerû malac-utónevelõ és hízlaló épületekben mindössze 0,3-0,5, hagyományos hízlaldákban 0,8-1 perc az egyedenkénti idõszük-séglet. A gondozóra bízható létszám kocaszálláson 80-400, fiaztatás alatt 30-60, malac utónevelõben 600-1.200, , hízlaldában 300-1300 db lehet A bértételeket teljesítmény szintenként

ajánlatos differenciálni. 9. A brojler elõállítás szervezése és ökonómiája Az 1990. évi közel 580 ezer tonna vágóbaromfi több mint 80 %-át a brojlertermelés adta Az export lehetõségek megszünése miatt az 1991. évi termelés mintegy 70 %-kal csökkent A brojlertermelés a baromfi vertikum alapanyag elõállító szakasza. A termékelõállítás ideje 46 - 52 nap Az ágazat üzemgazdasági kérdései A gazdaság éves brojler termelésének szakszerû megszervezése és a szerzõdések megkötése elõtt dönteni kell: -folyamatos vagy szakaszos lesz a termelés? -hány napos lesz a két parti közötti szervízperiódus? -a telep minden istállójában egyidõben vagy szakaszosan történik a telepítés, ill. az elszállítás? A szakaszos telepítés indokolhatja, hogy egyes épületeket csak a nyári idõszakban hasznosítunk baromfitartással. A szervíz periódus 5 - 14 nap lehet A te;epek általában 7 hetes nevelési idõ és egy hetes szervízperiódus

mellett évi 6 - 6,5 partival számolnak. A szakaszos telepítéssel szem-ben az egyidõbeni telepítés elõnye, hogy minden parti után az egész telepen egyidõben végezhetõ az istállók fertõtlenítése, megszakítható a fertõzési lánc, minden idõszakban azonos táp etethetõ. Hátrány, hogy nem egyenletes a telepi dolgozók leterhelése. A téli brojler elõállítás energia költségeinek csökkentése érdekében a termelõk a következõ telepítési módokat alkalmazhatják: -Az istálló felét leválasztják pl. fóliával és a fûtött részbe teszik az állatokat Két három hét után eltávolítják a fóliát és az alacsonyabb hõigényû nagyobb testû állatokat az épûlet teljes területén nevelik tovább. -A több istállóból álló telepen egy épületbe telepítik a két istállóba való állományt és 2 - 3 hetes elõnevelés után felét az addig nem fûtött istállóba telepítik. -Vállalkozók, kistermelõk az adott férõhelyen

felnevelhetõ létszámnál 40-50%-kal több csibét telepítenek és a többletet 0,7 - 0,8 kg-os súlyban “rántani való” vagy elõnevelt csirkeként értékesítik. A keltetõüzemmel éves szerzõdésben elõre meghatározzák, hogy a termelõ mely naptári héten hány db naposcsibét igényel. A keltetõvel kötött szerzõdés alapján értékesítési szerzõdést kell kötni a baromfifeldolgozó vállalattal is. Az átvételi ár mellett a - várható elhullás figyelembevételé-vel - meghatározzák az értékesítendõ darabszámot. Az ágazat munkafolyamatainak szervezése Egy-egy dolgozó 8-10.000 állatot gondoz (gépesítettség miatt) Folyamatosan végzendõ feladatok: -a telepi létesítmények rendben tartása -a hõmérséklet, ivóvíz és takarmányellátás ellenõrzése -hulla szedés, fertõtlenítõ tálcák rendbentartása -egészségügyi és általános állomány ellenõrzés -nyílvántartások vezetése -tömeggyarapodás ellenõrzése Elvárható:

1. héten az induló testtömeg 3x-szorosa 2. 2x-szerese 3. 2.5-szerese 4-7. 1.5-szerese A telepítés, szállítás és a szervízperiódusban végzendõ feladatok: -eltávolítjuk az elõzõ parti trágyáját -lemosó fertõtlenítést esetleg meszelést végzünk -elvégeztetjük a technológiai berendezések karbantartását és az esetleges javításokat -mélyalmos tartás esetén bealmozunk -a már bealmozott istállóban formalinos fertõtlenítést végzünk (24 órára lezárjuk a teret) utána 12 - 16 órás szellõztetés. -az állomány fogadása elõtt 24 órával 29C-ra fûtjük fel a helyiséget. A naposcsibe 100-as kartonban érkezik. Nagy melegben 80 csibe van egy kartonban (2 % ingyen az elhullás miatt). Eleinte a tálcákra szórjuk az eleséget s fokozatosan 2 hét alatt távolítjuk el A szállítás elõtt 12 órával megszûntetjük az etetést, de a vizet nem. Az állatok ketrecbe rakását kék fénynél kell végezni A brojler termelés elemzése Minden

parti után érdemes elvégezni.Az elemzés során vizsgáljuk: -a telepítés szervezettségét, az állomány fogadását -a telepítés sûrûségét 22 - 25, ill. 35 - 40 db/m2 -az elhullás mértékét (1 - 4 %) -a nevelési napok számát -az értésesítéskori átlagos testtömeget (1,4 - 1,7 kg) -az I. és II osztályú árú arányát -az 1 kg vágóállat elõállításához felhasznált táp mennyiségét (1,8 - 2,2 kg) -az 1 kg-ot terhelõ takarmány- és energiaköltséget 10. Az árú és tojástermelés szervezése és ökonómiája A hazai mezõgazdaságban az integrált termelés elõször a baromfitartásban alakult ki. A termelés jól szakaszolható, az egyes szakaszok eltérõ eszközállományt igényelnek. A tojástermelésünk biológiai háttere világszínvonalon áll. A hazai tyúkállomány kakasokkal együtt 38 - 40 millió db Az állomány 25 - 26 %-a van a nagyüzemekben, ahol az 1 tyúkra jutó tojástermelés 240 - 250 db. A kisüzemi állomány éves

termelése 170 180 db/tyúk Évi tojástermelésünk 4,2 - 4,7 milliárd db az egy fõre jutó fogyasztás 350 db A tojástermelés sajátosságai Rugalmas, piacérzékeny ágazat. Kedvezõ az eszközök forgási sebessége A termelés a vállalati igény szerint koncenrálható: -az ágazati méret csak a rendelkezésre álló beruházási összeg nagyságától, a gazdasági kockázatviselõ képességétõl függ -korszerû technológia áll rendelkezésre -kedvezõek a munkahelyi feltételek, ezért nem gond a jól képzett munkaerõ biztosítása Az ágazat technológiai változata a) Mélyalmos tartás: -alacsony a fajlagos beruházási költség -nagyobb a fajlagos élõmunka igény -területegységre vetítve alacsony a hozam -a meglévõ épületek kisebb átalakítással alkalmassá tehetõk a tyúktartásra -1 m2-re 5 - 7 tyúk telepíthetõ b) Lécrácspadozatos: -1 m2-re 10 - 12 tyúk telepíthetõ -a tojás tisztább és könnyebb a begyûjtése -fajlagos beruházási

költsége a mélyalmos és a ketreces tartás között van c) Ketreces tartás: -1 m2-re 15 - 16 tyúk telepíthetõ -alacsony a fajlagos energia igénye -alacsony a kézi munka igénye -jól gépesíthetõ -a tojás tisztább, de több a törött -csak árútojástermelésre alkalmas Az árútojástermelés szervezése Januártól májusig a tojás ára folyamatosan csökken, augusztustól év végéig folyamatosan emelkedik. A jércenevelés javítja az ágazat jövedelem pozícióját. A jércenevelés lehet két- és háromfázisú Kétfázísú: az állomány 0-8 hétig a nevelõ istállóban van és akkor a tojóházba telepítik. A tojóház kihasználása folyamatos, a tojástermelés pedig szakaszos. A termelési csúcs a legmagasabb ár idejére essen Háromfázísú: az állomány 0-8 hétig a nevelõ-ólban van, a 8. hét után az utónevelõbe kerül, ahonnan 19-21 hetes korban telepítik a tojóházba A felnevelés során 3 - 6%-os elhullással és 7,5 - 8 kg/db

tápfelhasználással számolhatunk. Az állományt a 8 héten és a 19-21. héten selejtezzük A selejtezés mértéke 3+3% A 19 - 21 hetes jérce nevelési költsége 150 - 200 Ft/db, beszerzési ára 220 - 250 Ft/db. A telepítés elõtti feladatok: fertõtlenítés, almozás, újabb fertõtlenítés, karbantartás, ha szükséges fûtés. A takarmányszükséglet 14 - 16 dkg/db, ennek 10%-a szemestermény legyen a délutáni etetésnél. A világítási program 8 órás megvilágítással kezdõdik és napi 18 órára emelkedik. A termelés hibridtõl függõen 23 - 25 hetes korban kezdõdik. A termelési csúcs 34 - 42 hét közé esik A tojásméret a 28 - 36 héten a legnagyobb A törött tojás eleinte 2%, a termelés végén 8%. A törött és selejt tojás elérheti a 15 - 20%-ot A hõmérséklet 15 - 18 C-on a legkedvezõbb és 25 C fok felett a termelés csökken. Elhullás havi 0,3 - 0,5 % Állományselejtezés 65 - 70 héten. A nem piacképes tojás hasznosításáról

kell gondoskodni A jövedelmezõséget meghatározó tényezõk: -a termelés színvonala -a fajlagos takarmányköltség -az elhullási százalék -a tojásminõség -értékesítési átlagár A tojás önköltsége 2,2 - 2,5 Ft/db, értékesítési átlagár 2,4 - 2,5 Ft/db. Egy tojáson 4 - 10 filler jövedelem érhetõ el. 11. A tenyésztojás termelés szervezése A tenyésztojás elõállítás az árutojás termelésnél: -nagyobb fajlagos eszközlekötés (1 db tyúk 500 - 600 Ft) -nagyobb technológiai fegyelem -nagyobb kockázat mellett nagyobb jövedelmet ad Ketreces tartással nem lehet elõállítani. 19-21 hetes jércéket telepítik A telepítés elõtt fertõtlenítjük az ólat, amit az almozás után megismétlünk. Almozásra faforgács vagy kukoricacsutka használható A telepítés elõtt, ha szükséges, az ólat 15-18 C-ra fûtjük olajtüzelésû kazánokkal. 1 m2-re 5-6 db tyúkot, 7-8 db tyúkra egy kakast telepítünk.4-5 tyúkra számítunk egy

tojófészket A napi takarmányadag 10%-át szemesterményként kapja az állomány a délutáni etetés alkalmával. Preventív állategészségügyi ellátás (beólazáskori oltás, itatóvízbe kevert gyógyszerek). A tojást mosni nem szabad, a tisztítást dörzspapírral végzik A tojásokat 360 db-os kartonba rakva 5 - 10 C homersekleten tároljuk a szállításig (hetente 1 alk.) A keltetõbe szabályos alakú, legalább 48 - 52 grammos tojást lehet szállítani A termelékenységet a gépberakást követõ 8. napon “lámpázással” állapítják meg A terméketlen tojásokat feltakarmányozhatják A termelés kezdetétõl állomány- és tojásnaplóban kell rögzíteni az elhullás, selejtezés és termelés alakítását. Az állománytól 150-160 tenyésztojással számolhatunk a 40-42 hetes termelés során. A termelési csúcs a 34-42 hétre esik. Ekkor az állomány termelése 85-90%-os A tojás termékenysége a 28-36 héten a legjobb, ilyenkor eléri a 85%-ot is.

Gyakran a tervezett idõ elõtt kell selejtezni A termelés jövedelmezõségét befolyásoló tényezõk: -a termelés színvonala, a termelési idõ hossza -a tenyésztojás aránya -az elhullás, selejtezés mértéke -a tenyésztojás átlagára A tojástermelésben használt mutatók -1 tojó által termelt össz és tenyésztojás -a termelés minõség szerinti %-os megoszlása -1 tojásra jutó abrak felhasználás -1 tojásra jutó energia felhasználás -elhullási százalék -a tojás értékesítési átlagára 12. A nagyüzemi állatartótelepek üzemeltetése A privatizációs és az új szövetkezeti törvény végrehajtásával megváltoztak a tulajdonviszonyok, ill. a termelési szervezetek. Az új helyzetben sem lehet lemondani a korábban kialakított nagyüzemi állattartó telepek hasznosításáról. Ezek egy részét érdemes továbbra is eredeti rendeltetésüknek megfelelõen hasznosítani A továbbra is állattartást szolgáló telepek üzemeltethetõk:

-korlátolt felelõsségû társaságok keretében -bérbe adhatók egyéni vállalkozóknak -a megmaradó állami gazdaságok, az újjászervezõdõ szövetkezetek, vagy a megalakuló részvénytársaságok önelszámoló egységeként -belsõ vállalkozásba adhatók Az említett formák alkalmazásával a korábban termelési egységként mûködõ telepek önállóan gazdálkodó egységekké válnak. A Kft alapításának, mûködtetésének rendjét a társasági törvény szabályozza A másik három forma választása esetén jogszerû megállapodásban kell szabályozni a tulajdonosi képviselet és az üzemeltetõ közötti gazdasági kapcsolatot. A megállapodás elõkészítése során a tulajdonosi képviseletnek meg kell határozni: -A kialakítandó egységet képezõ erõforrások körét (tejtermelés-tömegtakarmányt termõ terület). Egy egység kell hogy legyen a juhnyáj, az elhelyezését szolgáló hodály és az állomány eltartásához szükséges gyep

terület. Az egység kezelésébe adott erõforrások mennyiségét és értékét a megállapodás mellékletét képezõ leltárban kell rögzíteni. -Meg kell határozni, mely idõponttal kezdi meg mûködését az új gazdálkodó egység - ált. naptári év kezdetével Elõnye, hogy ismert az elõzõ év termelési eredménye és az év végi leltára. Az üteemezés miatt lehetséges a vállalkozást más idõpontban indítani. -Meg kell határozni az egység által elõállított és a vállalat más egységeinek átadandó, ill. azoktól átvett anyagok árait. -Alapos üzemgazdasági számítások alapján lehet meghatározni, hogya a vállalkozó kezelésébe adott erõforrások használatáért évente mekkora összeg illeti meg a tulajdonost. a fizetetndõ összeg nagyságában a két félnek meg kell állapodni Az említett összegnek tartalmaznia kell: -az átvett eszközök amortizációját -az egység kezelésébe adott földterület bérleti díját -az átadott

erõforrások után elvárható jövedelmet (vita tárgyát képezheti) -Célszerû meghatározni az évi összeg fizetésének ütemezését. -Célszerû szabályozni az évközi készletérték válrozás számbavételének, elszámolásának rendjét. -A megállapodásban is rögzíteni kell, hogy a megállapodásban nem szabályozott kérdésekeben a vállalkozó önállóan dönt, s a munkáltatói jogok is õt illetik. -Célszerû meghatározni az egység és a vagyonkezelõ központ közötti adatszolgáltatás rendjét. -A megállapodást célszerû határozatlan idõre kötni, az infláció és a piaci viszonyok változása miatt csak a fizetetndõ összeg nagysága változhat az egymást követõ években. Az üzemeltetõ a költségek csökkentésére, jobb minõségû termék elõállítására, kedvezõ áron történõ értékesítésre törekszik. Íly módon jól hasznosulnak a kezelésbe vett erõforrások