Irodalom | Középiskola » Irodalom érettségi tételek, 1997

Adatlap

Év, oldalszám:1997, 127 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:4214
Feltöltve:2004. június 05
Méret:702 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!


Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

A görög dráma megszületésének körülményei Az Antigone elemzése A görög dráma A görög dráma kialakulása vallásos szertartásokhoz, elsősorban Dionüszosz ünnepeihez kapcsolódott (Dionüszosz a bor és a szerelem istene.) A karddalból és az istentiszteleti táncokból született. Az első lépés a dráma felé az volt, hogy a karvezető kivált a kórusból, az isten oltárához lépve elmondott egy s mást, mire a kar énekkel válaszolt. Először Kre535-ben egyesítették a táncot és a karddalokat, majd minden évben bemutattak ilyeneket. Ekkoriban a kardalok és dialógusok váltakozásaiból épült fel minden színpadi mű. Ebből fejlődött ki a tragédia A görög dráma különleges helyet foglal el, hiszen a társadalom és a művészet egyforma magasságban találkozik benne. A dráma virágkorát Periklész idejére élte. A cselekmény eleinte nem volt fontos, szerepe csak később értékelődött fel A kórus szerepe emellett már az első

időkben is óriási, amely nem szavalt, hanem énekelt A tulajdonképpeni főszereplő a kórus volt, hiszen a közösséget testesítette meg Később két, majd három színész jelent meg a színpadon és az ő párbeszédük már bonyolult cselekménysor megjelenítésére adott lehetőséget Megváltozott a dráma tárgya is: Dionüszosz helyét egy idő után a trójai, mükénéi, thébai mondakör hősei foglalták el Fontos szerepe volt a kórusnak a szerkezeti tagolásban: a felvonásoknak megfelelő részeket választották el egymástól. A dráma már érdekelte az átlagpolgárt is, előadásra járni egyébként állampolgári jog és - kötelesség volt. Mivel az ünnepségeken hatalmas tömeg vett részt, a színházát is ennek megfelelően alakították ki Az előadás egész nap tartott, a nap folyamán 3 drámaíró 3 drámát mutatott be. Domboldalra épített, félkör alakú, lépcsőzetesen emelt padsorokat képeztek ki a nézők számára, melyeken kb. 20-30

ezer ember foglalhatott helyet. A nézőteret egy 10-15 m sugarú kerek tér (orchestra) választotta el a színpadtól, közepén állt Dionüszosz oltára. Az orchestrán helyezkedett el a kar és itt játszottak a színészek is. A valamivel magasabb szinten levő színpad viszonylag keskeny volt (2-3 szereplő fért el rajta). A görög tragédiák szereplői álarcban játszottak, melyek a legfontosabb jellemvonásokat emelték ki. A maszkok tették lehetővé azt is, hogy a néhány női szerepet férfiak játszák el. Mivel az álarc fix volt, a mondanivalót gesztikulációval valamint hanglejtéssel fejezték ki. A tragikus hős csak hosszú, gazdagon díszített jelmezben játszott A színház a görög szellemi életnek nemcsak egyik lényeges központja lett, hanem az állam rendkívül fontos nevelő intézménye is: az athéni demokrácia erkölcsipolitikai eszméit sugározta A görög drámaírást 4 nagy alak képviselte: 1.Aiszkhülosz - Témája az istenek és a

társadalom viszonya 2.Szappho - A görög tragédia csúcsát jelentette Korában, egy győztes, gazdagodó korban az emberi értékeket féltette Leginkább a hatalom és az örök emberi erkölcsök viszonyával foglakozott. Antigone c művének témáját a mitológiából, a thébai mondakörből merítette. Mondanivalója szerint összeegyeztethetetlen a hatalom és az emberség. 3.Euripidész - Legmodernebb (bonyolult lélektan és - jellemek), de korában népszerűtlen, talán éppen azért, mert megelőzte korát. 4.Arisztophanész - Leginkább komédiákat, vígjátékokat írt Műveiben éles paródiák fedezhetők fel (személyeskedés akár közéleti személyiségekkel szemben s emellett nagy szerepet kap a drasztikum valamint a fantázia). Miután 405-ben az athéni demokrácia megbukott, a vígjátékok arculata megváltozott, hiszen megszűnt a személyeskedő, politizáló komédia A thébai mondakör Théba alapítása Kadmosz türoszi királyfi nevéhez

fűződik. Az ő leszármazottja volt Laiosz, aki Iokasztét vette feleségül. Borzalmas jóslat nehezedett az ifjú párra: Laiosz születendő fia meg fogja ölni apját, és anyját veszi feleségül. Ettől félve a király kitette gyermekét a Kitharion rengetegébe, hogy ott elpusztuljon. A parancsot végrehajtó pásztornak azonban megesett a szíve a kisdeden és magához vette, elnevezte Oidipusnak, azaz "dagadtlábúnak". Átadta őt egy korinthoszi pásztorcsaládnak, akik saját fiukként nevelték. Még csecsemő volt, mikor a korinthoszi királyi párhoz került, akik becsülettel felnevelték. Ám egy lakomán valaki "cserélt gyereknek" titulálta, ekkor kezdett gyanakodni, elment a delphi jósdába, ahol ugyanazt a jóslatot kapta, mint apja. Hogy a borzalmas jóslat beteljesedését megakadályozza, elhagyta korinthoszt, és elindult a Théba felé vezető úton. Ott idegenekkel találkozott, és harcba keveredett velük. Mindet megölte, köztük

apját is, csak egy szolga menekült meg Így a jóslat egyik fele teljesült. Mikor Thébába ért, már Laiosz sógora, Kreon uralkodott Ebben az időben jelent meg a városban a Sphinx, aki egy találós kérdést tett fel a város lakóinak, s arra kényszerítette őket, hogy amíg ezt meg nem fejtik, addig naponta egy embert áldozzanak neki. Kreon tehetetlenségében királyságát és Iokaszté kezét ajánlotta fel annak, aki megfejti a találós kérdést. Oidipusz ezt könnyűszerrel megoldotta, így lett Théba királya és tudtán kívül anyja férje. A jóslat teljesen beteljesedett Az új királyi pár hosszú ideig boldogan élt, a király pedig bölcs uralkodónak bizonyult. Négy gyermekük született: két fiú és két lány (Polüneikész, Eteoklész, Iszméné, Antigoné) Egyszer azonban pusztító dögvész tört a városra, mely a delphi jóslat szerint csak akkor múlik el, ha Laiosz király gyilkosa megbűnhődik. Oidipus erre széleskörű nyomozásba kezd,

miközben rájön az igazságra. Iokaszté felakasztja magát, míg Oidipus kiszúrja saját szemét. Fiaira, akik ellene fordulnak szörnyű átkot mond, lánya Antigoné kíséretében útra kelt, mígnem Kolonoszban lelt végső megnyugvást. Oidipus két fia megegyezett, hogy felváltva fognak uralkodni, évenként cserélnek. Egy idő múlva Eteoklész, nem akarta átadni bátyának a trónt, hanem kitagadta őt törvénytelen módon az uralkodásból. Polüneikész elmenekült az argoszi királyhoz, akinek lányát feleségül vette. Apósa megígérte neki, hogy segít a trón visszaszerzésében Hét sereg indul Théba hét kapuja ellen a két fivér egymás kezétől esik el. Végül a Thébaiak győznek. Itt kezdődik az Antigoné cselekménye Az Antigoné részletes bemutatása Az Antigoné jellegzetesen tükrözi a görög tragédia néhány főbb vonásait: az események színhelye egyetlen tér, amit látni lehet Thébaiban történik a királyi palota előtt. Az egyre

feszültebb konfliktus itt szenvedélyes viták, szócsaták formájában valósul meg A valóságos tettek, a tettleges összeütközések máshol nem a színpadon zajlanak le Ezekről az őr ill a hírnökök elbeszéléséből értesülünk A tragédia időtartama csupán néhány óra, a cselekmény csak egyetlen eseményre szűkül. Az egyes kardalok nemcsak elválasztják, hanem össze is kapcsolják az egymásután következő jeleneteket Szemmel látható és füllel hallható különbség van a kardalok és a párbeszédes jelenetek között. Sophokles Antigonéja az európai dráma egy sajátos típusát képviseli. Ez a tragédia egyetlen konfliktus köré épül: két egymás ellen feszülő akarat összeütközését ábrázolja. A főszereplő rendszerint olyan erkölcsi elveket képvisel, amelyeknek igazságát az adott korban mindenki elismeri, senki nem vonja kétségbe Drámai szituáció akkor keletkezik, amikor az ellenfél megakadályozza a főszereplő által

képviselt elvek érvényesülését. A szemben álló akarat egymás elleni tett sorozata a drámai harc A mű egyik jelenete közvetlenül vagy közvetve e két akarat valamelyikének megnyilvánulása. A főszereplő - egyéni sorsától függetlenül - általában eléri, amit akar: az ellenfél által létrehozott szituáció megszűnik, ezután helyreáll az erkölcsi világrend. A drámai küzdelemben a különböző szereplők, jellemek egymástól eltérő módon viselkednek. A drámai cselekmény arra kényszeríti a nézőt, hogy válasszon a színpadon felkínált magatartásformák lehetőségei közül. Az író szinte sugalmazza a néző számára helyes döntést azáltal, hogy az egyik szereplőt vagy a szereplők egyik csoportját vonzóbbnak vagy rokonszenvesebbnek rajzolja meg, a másik szereplőt ill. csoportot taszítónak, megvetendőbbnek tünteti fel. Az ilyen írói állásfoglalás azonban mindig egyértelmű, nem menti fel a nézőt a döntés felelőssége

alól. Antigoné és Iszméné: A prológusban már adott a drámai szituáció. Két törvény áll egymással szemben: az istenek ősi, íratlan törvénye (a halottat mindenképpen el kell temetni), más szóval a lelkiismeret és az emberség parancsa - a király törvénye: Polüneikészt, mivel Kreon szerint hazaáruló (a néző szemében nem feltétlenül az), sem eltemetni, sem megsiratni nem szabad, parancs megszegőire pedig megkövezés vár. Ebben a kiélezett jellempróbáló helyzetben másképpen dönt Antigoné, másképpen Iszméné. Antigoné lelkiismerete szavára hallgat, Iszméné azonban összeroppan és nem mer Kreon tilalmával szembeszállni. Antigoné jelleme olyan, hogy Kreon parancsa által teremtett helyzetben nem tud élni. Számára életénél is fontosabb az általa képviselt erkölcsi elv Iszméné nem vonja kétségbe Antigoné igazát, érzelmileg azonosul Antigonéval, de az előállt szituációban tovább tud élni. Jelleme nem drámai jellem,

mert számára fontosabb valami más - saját boldogulása - mint az általa elismert erkölcsi igazság végrehajtása. Ugyanilyen szereplő pl az őr is aki tudja, hogy halottakat eltemetni kötelesség, de még Iszménénél is jobban félti életét Kreon: Az első jelenet Kreon jellemét mutatja. Az új király terjedelmes beszédében összefoglalja a programját, uralkodási célját és módszereit: a város üdvének mindenek elé helyezését, a béke helyreállítását és kíméletlen leszámolást ellenségeivel szemben. Kreon a hatalomtól megrészegülve kérkedő magabiztosságot nyer, fölényesen beszél, mintha minden szava megfellebezhetetlen igazság volna Uralkodási elveivel még egyet is lehet érteni, bár a nézőt zavarja a túlzott magabiztosság, személyiségének előtérbe állítása, az is hogy csöppet sem kételkedik önmagában Hatalmának és bölcsességének tudatában kiadja első rendeletét, "törvényét": Polüneikészt nem szabad

eltemetni. Ettől kezdve még furcsább színben tűnik fel Nemcsak azért mert rendelete szemben áll az istenek törvényével, hanem azért is mert ez nem szolgálja nem szolgál- hatja a város érdekeit, naggyá tételét, az anarchiát megszüntető, városrendező törvény: nem bölcsességet, uralkodói képességeit bizonyítja, csupán hatalmát fitogtatja vele. Elvei, tettei között mély szakadék van. Még el sem hangzottak utolsó szavai, nyomban kiderül, hogy hatalma is korlátozott: az őr jelenti, hogy legelső rendeletét már is szegték. Kreon lelkében felerősödtek az indulatok: hatalomvágya és megcsorbított tekintélye, uralkodói gőgje és sértett hiúsága küzd egymással, ez az aljas palástolt belső harc bosszúra sugallja. Arra gondol, hogy valamilyen vakmerő férfi temette el Polüneikészt Kreon által remélt ünneplő lelkesedés helyett a trónbeszédre a vének rejtett vonakodása, hazudozása a válasz. Visszariadnak a lelkesedéstől,

másra akarják azt hárítani Kreon - hasonlóan Antigonéhoz - mindinkább egyedül marad Az embernek kettős hatalma van: csodálatos is, de egyben félelmetes, rettenetes is A 3 strófa végén említi a halált, az ember hatalmának egyetlen korlátját, ez az egyetlen ami az istenektől megkülönbözteti. Az emberi sors szépségének és korlátozottságának erőteljes érzelmi feszültsége adja a karddal csúcspontját: az ember szűk határú léte ellenére lett a mindenség urává. A 4 strófa az emberben rejlő félelmetes lehetőséget is felveti: az ember isteni képességével, tudásával nemcsak a jóra, hanem a gonoszra is törhet. A kar azt az embert tiszteli aki egymás mellé helyezi a honi törvényt és az istenek esküszent jogát. Kreon pedig nem ilyen, az utolsó sor arra vall, hogy a thébai vének nem akarnak osztozkodni Kreon tetteinek felelősségében. Antigoné és Kreon: A 2. jelenetben kerül egymással szembe és csap össze közvetlenül a két

főszereplő. Az őr fecsegése már egy ideig késlelteti a konfliktus kirobbanását Antigoné úgy viselkedik, ahogy a prológusban megismert jelleme követeli: férfiasan. keményen, megingathatatlan Kreon lecsap áldozatára: azt várja, hogy a lány tagadni fog, de Antigoné rácáfol: elvállalja tetteit. Nyugodtan érvel, de Kreonból csak a gőg beszél, félelmetes erejét egyedül a királyi trón jelenti. Hogy hatalmát bizonyítsa, Iszménét is halálra ítéli. Nemcsak két ember, hanem két különböző erkölcsi világfelfogás csap össze Iszméné is megjelenik és hőssé magasodik: nővére példája láttán vállalja a halált. Iszménének ez a jellemfordulata Kreon szemében őrületnek tűnik Eközben a tragédiában új szál fonódik: megtudjuk, hogy Antigoné Haimon királyfi (aki Kreon fia) menyasszonya. Ezután a Labdakidák szenvedéséről, végzetéről énekel és burkolt célzásokkal ítéli el Kreont. Haimon: Megjelenése a 3. jelenetben

késleltető mozzanat mely a nézőben reményt ébreszt Haimon ügyes taktikusként, alázatos, engedelmes gyerekként, józan érvekkel fordul apjához, hagyjon fel tervével, hiszen a thébai nép dicséri menyasszonya tettét. Kreon nem hajlik fia szavára, királyi tekintélyét félti Kreon végzetesen magára marad, már sejti bukását Ez az elszigeteltség ingatja meg először Megkegyelmez Iszménének, Antigonét pedig úgy akarja megölni, hogy ne sértse meg az isteni törvényt. Antigoné elindul sziklabörtöne felé, alakja ekkor megtelik gyöngéd nőiességgel, szelíd bájjal. A dráma csúcspontja Antogone elhurcolása Az eddig meghunyászkodó vének is siratják most Antigonét. Teiresziász és Kreon: Megjelenik Teiresziász, a vak jós, aki inti a királyt, hogy tegye jóvá tévedését, mert az önhittség nyomán csak balsiker terem. Kreon nem hallgat a jós szavára, durván sértegeti. Ekkor hangzik el Teiresziász szörnyű jóslata: a halottakért

váltságul fiát fogja elveszíteni Kreon megtörik, zavart, bizonytalan lesz Belső vívódás után elrendeli Polüneikész eltemetését és Antigoné kiszabadítását. A feszültség feloldódott, a dráma cselekménye lezárult: Antigoné diadalmaskodott a gőg felett Csokonai Vitéz Mihály, Kármán József, Batsányi János, Bessenyei György A magyar felvilágosodás irodalmából A felvilágosodás mint egyetemes, nemzetközi eszmerendszer Európa országaiban eléggé változatos képet mutat. E sokféleség oka leginkább a különböző történetitársadalmi helyzettel m agyarázható Kelet -Európában - s így nálunk is - a társadalm i megkésettség s a polgárosodás hiánya miatt az új eszmék csak viszonylag későn, a XVIII.század utolsó harmadában s bizonyos mértékig átalakulva, új célkitűzéseket teremtve terjedtek el Magyarországon mindenekelőtt a több évszázados f üggés köve tkeztében nem volt számottevő polgárság, éppen

ezért az új világszemlélet iránt elsősorban a felső réteg tagjai lettek fogékonyak, s társadalmi pozíciójukból kifolyólag a nyugati polgárság forradalmi eszméi is átalakultak: az új gondolatokból leginkább az elmaradottság lekűzdését, a kulturális haladást valamint a művelés feladatát vették át. A felvilágosodás első szakaszát 1772-től 1795-ig szám ítják. Mária Terézia 1760 -ban magyar nemzeti testőrséget állított fel Bécsben, ahol a magyar vidéki nemesifjak művelődhettek, látóhatáruk kitágult. A nagy műveltségű IIJózsef felvilágosodott abszolutizmusa idején még szabadabban terjedhettek a modern gondolatok Politikája megosztotta a magyar értelmiséget: a „jozefinisták” a polgárosodást, a társadalom modernizálódását sürgették, m íg a nem esi ellenállás hívei védelm ükben vették a régi hagy ományokat, divatba hozták a m agyaros öltözködést, a m agyar ételeket és s íkraszálltak a magyar nyelv

ügyéért is. A ref ormkor m ásodik szakaszát, m ely 1795 -től 1825-ig, a reformkor megindulásáig tart, leginkább Kazinczy Ferenc és Martinovics Ignác neve fémjelzi. Martinovics f orradalmi eszközökkel próbált eredm ényeket elérni (magyar jakobinus mozgalom), míg Kazinczy felismerte, hogy az egyetlen útja maradt a magyar progressziónak: a stílusújítás. Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805) A felvilágosodás korának legnagyobb magyar költője. Debrecenben született 1773 nov. 17-én Apja Csokonai József borbély és seborvos volt, korán m eghalt, így az ö zvegynek két f iával együtt el kellett hagy ni addigi otthonukat Anyja csak kosztos diákok tartásával tudta m egélhetésüket biztosítani Tanulm ányait a debreceni kollégiumban kezdte, ő alakította az első önképzőkört Már diákkorában megismerkedett a felvilágosodás néhány nagy alkotásával Rendkívüli tudása f elkeltette tanárai f igyelmét és 1794-ben rá bízták egy alsóbb

osztály tanítását. Csapongó, szabad szellem e azonban nem fért össze az iskola katonás f egyelmével. F egyelmezetlensége és haladó nézetei miatt egy évvel később kizárták a kollégiumból 1788-ban a főiskolai tanfolyamra iratkozott be. 1790 kö rül diáktársaival olvasótársaságot, "önképzőkört" szervezett Ő az olasz nyelvet választotta, de tudott latinul, f ranciául, németül, görögül, ism erkedett az angollal, a héberrel, és a perzsával. 1794 -ben a gim náziumi poéta osztály vezetésével bízzák meg. 1 792-től Kazinczyval levelezett Ezekben az években született Az estve, Az álom, Konstancinápoly. 1795-ben kizárták a kollégiumból Debrecenből jogot tanulni ment Sárospatakra. 1796 őszén abbahagyta tanulmányait Rövid pataki jogászkodás után a pozsony i országgyűlésen keresett mecénást, s Diétai Magyar Múzsa címmel (1796) verses újságot adott ki, am ely a nem esek érdektelensége m iatt a 11 szám után

megszűnt. 1795 után Árpádiász címen eposzt kezdett írni 1794 tavaszán Komáromba ment a franciák ellen készülő nemesi bandérium ok zászlóavató ünnepségére Verses f olyóirat kiadását tervezte Ny ájas Múzsa címmel. Komáromban ism erkedett Csokonai Vitéz Mihály, Kármán József, 2 Batsányi János, Bessenyei György meg Vajda Juliannával - Lillával - egy jómódú kereskedő lányával. Házasság alapjaként megpróbált állást szerezni, de eközben a lány t szülei férjhez adták Néhány évig a Dunántúlon boly ongott. Sárközy alispán juttatta be 1799 május 26-tól 1800 f ebruár 21-ig helyettes tanárnak a Csurgói gimnáziumba, majd visszatért szülővárosába, Debrecenbe. Ebben az időben jegyzeteket készített tanítványai részére (A m agyar verscsinálásról közönségesen, a Cultura, Az özvegy Karnyóné s két szeleburdiak) Ezek után nehezen, szűkösen élt, utolsó éveiben emberkerülés jellemezte. 1804-ben Váradon

verses búcsúztatót mondott Rhédey Lajosné tem etésén, ahol m eghűlt, öröklött tüdőbaja súlyosabbá vált, és 1805 január 28 -án halt m eg Debrecenben. Életében mindössze két kötete jelent meg: A tavasz (1802) és Dorottya (1804). Költészete széles skálán mozog, hiszen verseiben fellelhető a kor valamennyi művészeti törekvése. A különböző stílusirányzatok nem egyszerre vannak jelen, hanem egymás mellett és után élnek nála. Életműve a magyar társadalom állapotát tükrözi a XVIII-XIX. század fordulóján Első korszakában Bessenyei költészetét folytatta, felvilágosodott szellemű verseivel közvetlenül küzd a haladás ügy éért Pály akezdését 17 éves korában írott szatirikus művei jelzik. A bagoly és a kócsag párbeszédes formában gúnyolja a nemesség külsőségekben megnyilvánuló, kócsagtollas hazafiságát. A Békaegérharc című verses travesztia csípős szatíra a francia háborúk korának

Magyarországáról. Felvilágosult líráján érződik Rousseau hatása Értékes gondolati költeményekben fejezi ki Rousseau-nak a társadalmi egyenlőtlenség eredetéről szóló tanításait, szembeállítja a f eudális állapo tokkal az őstársadalom ideálját Elítéli a múltból megmaradt babonákat, kipellengérezi a vallásos vakbuzgóságot, rokonszenvvel szól a jobbágyok sorsáról és az értelem diadalát hirdeti (Az estve, Konstancinápoly, Marosvásárhelyi gondolatok). Az álom című költeménye a materialista szemléletről vall: a halál a test beolvadása az örök anyagba. Az első magyar világi színtársulat működése a dráma felé irányította a figyelmét, több színművet írt. Legjelentősebb közülük A méla Tempefői (1793). Ebben leleplezi az ur alkodó osztály elmaradottságát, műveletlenségét, mely kerékkötője a társadalmi haladásnak Pályája második felében, az abszolutizmus és a reakció újabb megerősödése idején

sem tagadja meg a haladást, továbbra is kűzd a magyar irodalom ügyéért és a nemzet kulturális felemelkedéséért. Oh, szegény országunk című verse fejezi ki legszenvedélyesebben - a kuruc költészetre emlékeztető hangon - a jakobinus mozgalom vérbefojtásával diadalmaskodó ellenforradalmi reakció elleni hazafias lázongást. A Vajda Julianna-élmény hatja át a Lilla -dalokat és az Anakreóni dalokat, a f elvilágosult em ber szabad életöröm e a rokokó életélvezés és a gáláns udvarlás után végül a csalódás fájdalmas panaszában fejeződik ki (A tihanyi echóhoz, A reményhez). Lillát is kora társadalmának "tyrann törvénye" ragadta el tőle, s a költő e társadalomból a természethez, a magányba menekül (A magányossághoz) A Dunántúlon még szorosabbá válik kapcsolata a népny elvvel és a népköltésze ttel Szakít a m agyar irodalom addigi f eudális-patriarkális népsze mléletével Versei formában és tartalomban is

a népköltészet természetes szépségét és közvetlenségét mutatják, és a XIX. századi demokratikus plebejus népiesség legjelentősebb előfutárává teszik (P arasztdal, Szegény Zsuzsi a táborozáskor, Szerelem dal a csi kóbőrös kulacshoz). D unántúli élmények szülte kom ikus eposza, a Dorottya is (1799), amely a f arsangi hadakozás játékos meséjébe a nemesi társadalom reális-szatirikus életképeit szövi bele Utolsó nagy művével felvilágosodott líráját zárja le: a Rhédeyné temetésén elmondott "A lélek halhatatlansága" c. költem énye nagy szabású világnézeti körkép költői formában. Sokat foglalkozott zenével, népies dalokat kom ponált és több szöv e- Csokonai Vitéz Mihály, Kármán József, 3 Batsányi János, Bessenyei György get írt meglevő dallamokra. Idegenből fordított zeneszövegei között van Mozart "Varázsfuvolájának" Schikander által írott szövege Az estve: Vonzó

természetleírás és keserű társadalombírálat egyben. Ez a költemény érzelmes tájrajzként szerepelt abban a Zöld kódexben, amelybe Csokonai diákkorában írott f eladat-verseit leírta Később ezeket a szövegeket élm ényeinek, gondolkodásának megfelelően átalakította, így születtek nagy versei Az első részben kifelé figyel Csokonai és amit lát, az egyszerre haldokló, szom orú és m osolygó, bíztató. A második részben aztán befelé fordul a költő, a külvilágot magára vonatkoztatja, menekül a természetbe (természetjog elve). A vers harmadik részében, az estve m egállított, lélekvándorlásos pillanatában sikerül Csokonainak megfeledkeznie az időről. S ekkor fölcsendül az aggodalom, a szorongás hangja: a jóleső, örömteli szomorúságot elre bbenti a setét éj egyértelműen komor és rideg szárnya. Csokonai ragaszkodik ehhez az időtlen esti nyugalomhoz, mert ez lehetne egyetlen része a világban. Amikor aztán elillanni

látja, kitör belőle a szenvedélyes indoklás, megmagyarázza az esti nyugalom különleges értékét A bódult emberi társadalommal szemben az estve szépsége nem egy a többi emberi öröm között, hanem egyetlen. A hosszabb, negyedik rész elmélkedőérvelő, kevés benne a kép, sűrűn használ fogalmakat és követi Rousseau emberek közti egyenlőtlenségről szóló értekezésének gondolatait. Követi, de eredeti módon, a maga hangján. Barokk stílusjegyek mellett fellelhetők felvilágosult elemek: a lírai én a nép érdekeit képviseli, szem ben az uralkodó önkényes viselkedésével. A civilizációval (nagyvilági élet) szem beállítja a term észetet. F ilozofikus költemény néha ironikus hanggal, játékos alliterációkkal. A társadalom elszakadt a természettől és gonosszá válik. Rousseau rám utat a m agántulajdon káros hatására, elítéli az osztálytársadalmat A vers gondolati és érzelmi töltése egymástól elválaszthatatlan. Az

estve befejező része a gondolati anyaggal közvetlenül is súlyosodva tér vissza az egyetlen menedékhez, a természethez. A vers f elépítése a term észeti és társadalmi törvény összevetésén alapul Ez jellegzetesen felvilágosodott, klasszicista vonás Tehát a term észet jó, a társ adalom rossz A megoldás ezért a természetbe való menekülés A szegény ember egyetlen vigasza, a természet, nem adható árendába Jövendölés az első oskoláról a Somogyban: A cím utal Somogy elmaradottságára. Csokonai felteszi a kérdést, vajon ki a hibás Som ogy elmaradottságáért A t udás jelképei, Debrecen és Patak, messze esnek onnét Általánossá vált az értékrendek eltolódása. Ezt ironikus hangvétellel f ejezi ki, amibe egyfajta szánalom is vegyül Hasonló gondolatokat f ejez ki Janus Pannonius valamint Ady is A Hortobágy poétája c verse is. Csokonai az utolsó stróf ában a nem zeti öntudatra építve kelti fel a segíteni akarást. A költői

kérdés után gondolatjel, hangsúlyozva a kérdés m egválaszolatlanságát: A reménytelenségből kiút az erős hit Vörösmarty Országháza c művében is találkozhatunk a tétlen magyar nemesség elítélésével, azonban Csokonaival ellentétben Vörösmarty művében nem találjuk meg a sokat ígérő jövő képét. Az egyik korai műve A méla Tempefői (1793). Ennek a műnek hiányzik a vége. A költő, aki versei eladására előfizetőket keressen "Csaló" a nyomdász bérmunkát végez Az egy ik gróf lány ával megismerkedik, szerelem. Elkergetik Tempefőit. Tempefőiről kiderül, hogy nemes, vagyona van Valószínűleg a vége boldog "Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon" A szentimentalizmus az érzelm eket, lelki f olyamatokat vizsgálja és helyezi a középpontba. Az érzelm ek szabadságát hirdeti, elism eri a szem élyes vo nzalmon alapuló szerelem jogosságát Hősei szenvedő, cselekvésképtelen szerelmesek Csokonai

Vitéz Mihály, Kármán József, 4 Batsányi János, Bessenyei György Jellemző rájuk a magányba, a természetbe történő menekülés. Csokonai költészetében a szentimentalizmus akkor jelent meg, mikor - néhány hónapos boldog együttlét után elveszti szerelmét, Lillát. A boldogságot, öröm öt felváltja a csalódottság, a kitaszítottság Ez ad új irány zatot költészetének is, a rokokót felváltja a szentimentalizmus A tihanyi ekhóhoz 1803-ban került a Lilla-dalok közé. A strófaszerkezet itt is újszerű és bonyolult. Jellemző rá az erudíció (nagy tudásanyag felvonultatása, és találékonyság) Csokonainál nagy jelentősége van az ekhónak. A reneszánsz és a barokk idejében ez játék, itt a természet és a társadalom szembeállításának az eszköze. A mű elején hagyományosan, a kezdősor megteremti a vers alaphelyzetét, ahol az ekhó az Istennő, a későbbiekben a visszhang, mint természeti jelenség mutatkozik meg (nagyon

realisztikus ábrázolásban). Minden versszak utolsó sora újra ismétli Az ekhós szöveg megerősíti a költő gondolatmenetét, szerepe, hogy egyetértsen a költővel, együtt érezzen vele. Az 5 versszakban ezt emeli ki ellentéttel: a vaskeblű (durva, zord) sziklában van együttérzés, de az embereknek nincs szívük (emberi kitaszító világ és együttérző természeti világ). Sajátos költői magatartásforma figyelhető meg: a költő visszavonul a természetbe, a magányba. Megjelenik a műben a kollégiumi kicsapatása (4 versszak), és az is am ikor Lilla elhagy ja (6. versszak) Panaszkodik, a társadalmat okolja, megtisztul a társadalom szennyétől, megnemesedik, értékessé válik Ebben a műben jelenik meg elsőként a gondolat, hogy a költészet örökértékű (de ezt csak az utókor fogja elismerni). Ez az eszme már a romantika felé mutat Műfaját tekintve ez a mű elégia: azaz visszatekint saját életére, bemutatja a jelen helyzetet és

panaszkodik. Ez a műfaj jellemző a szentimentalizmusra. A mű befejező gondolata a biztos hit, miszerint az utókor, a távoli jövő felismeri benne előfutárát. A Magánossághoz című művét 1798-ban írta Kisasszondon, ihlette a köze lben található őspark szépsége és magánya. A vers legelső és legutolsó sora szó szerint megegyezik ugy an, tartalm i-érzelmi jelentésük azonban m ás. A m agányosság m egszemélyesített fogalom a műben, különböző allegorikus képekben jelenik meg Nem fogható fel egységes allegorikus szerkezetként, m ert csak néha jelenik meg más képben, ez sejtelmes hatást ad. Ebben a műben elvont fogalomhoz szól, saját életének eseményeit mondja el, panaszkodik. A természetbe való menekülésről szól, kerüli az embereket (szentimentális költői magatartás). A magányosság pozitív értékeket képvisel, a mozgalmas világ pedig negatív érték Amade László az első jelentős rokokó költő, Csokonai a legjobb

magyar rokokó költő. A rokokó jegyeket hordozza magán az egri Dobó téri tem plom kapujának díszítése is A Pietát tekintve a díszítettség lesülly edt a polgárság és parasz tság szintjére Város építészet első fénykora (belvárosi részek) Tümpanon már díszítő elem és nem uralja az épületet. A csendélet képviselői a házi szárnyasok, melyek köznapiak, bensőségesek Szentháromság szobor ekkor díszített, de nem monumentális) Allegorikus figurák. Hétköznapi díszítettség, földi jellegű dolgok - ornamentika Csokonai számára a szépség a boldogság világát jelentette, f elülemelkedett a köznapi élet szféráján. Lilla (Vajda Julianna) elvesztése néhány hónapos szerelm i boldogságuk után szétzúzta a költő ábrándjait, visszavetette a komor életbe. A Reményhez (1903) című versnek sajátos kontraszthatása van, m ely a tartalom és a forma ellentétéből fakad. A megfogalmazott teljes lemondás ellentétben van a

csengő-bongó rokokó f ormával, a művészi kifejezés mögött érezhető nemes emberi tartással. A vers szépsége, verszenéje oldja is a kif ejezett f ájdalmat A ritmus mindvégig trochaikus, 5 -6 szótagos sorok Csokonai Vitéz Mihály, Kármán József, 5 Batsányi János, Bessenyei György váltakoznak. A keresztrímek négy soronként alkotnak egységet A jelenből a régmúltba, majd a közelmúltba lépünk, s visszatérünk a jelenbe - Amint azt a cím is jól érzékelteti - a remény messzi, el nem érhető, meg nem fogható, melynek óriási hatalm a van. A m ásodik szakasz - rokokó pompával ábrázolt virágoskert képében - az élet bizakodó korszakát jellemzi Ezt követően a képsor a visszájára fordul, téli pusztulás és kietlenség kerekedik felül. A befejező korszak visszatér a kezdő képhez, ezáltal alakul a mű kerete. Ekkor hangzik el a búcsú - Lillától, a szerelemtől, a reménytől Tartózkodó kérelem: Miniatűr remekmű.

Kettős hangszerelésű a ritmikája: sorait egyszerre lehet ütemhangsúlyosan és időmértékesen is skandálni. (Skandálás: eltúlozzuk a hosszú és rövid szótag közötti különbséget, rövidet hangsúlytalanul, rövidebben és mélyebben ejtjük), Kétféle olvasás: értelmezve és skandálva. Szeplő: mazsola, bogárka, boróka; tiszta hó - fehér bőr Játékosság: költészetben gyakori Illetlenség és illendőség határán Kebel - erotika (ennek kitüntetett szerep) A népiesség is fellelhető Csokonai sokszínű művészetében. A reneszánsz korban a költészet két részre oszlik: közköltészet - udvari Balassinál összefolyik A m agyar reneszánszban keveredik a vágáns és a trubadúr költészet Kazinczy viszont már különbséget tett a kettő között és élesen elhatárolta a "fentebb nem"-et és a "mindenekhez szólót". Franciaországban, Ném etországban, Olaszországban, Angliában alakul ki ez a kettősség Herder szerint

a kultúra akkor jó, ha a saját gyökereit keresi meg. Az ősköltészetet megőrizte a népköltészet Nem igaz, hogy a népköltészet a reneszánsz kultúrából süllyedt le a nép körébe. Csokonai olvasott volt, tájékozott Hatott rá a debreceni iskolai költészet (vágáns). Polgár volt, ism erte a népköltészetet Népköltészetére, népies verselésére példa a Szerelemdal című verse. Humoros hatású a vers, ahol a hum ort a bor és a szerelem ellentéte kelti. Az allegória hordozza a humort A lírai énnek felesége (Zsana) van, de az első jött-ment boroshordóra elcserélné Ez az ember már megtört. A vers jelen idejű végig, csak a 11 versszak lesz múlt idejű, a 13 és az utolsó pedig jövő idejű A műben két szereplő van: az egyik mesebeli (monológ). A történet tulajdonképpen a borba beleszeretett öreg története, am i egy tipikus arckép avagy helyzetdal. Jellemzőek rá a népdal eszközei: a felszólítás és a felkiáltás. Szegény

Zsuzsi a táborozáskor című költeménye is egyike népies helyzetdalainak. Helyzetdal, formája monológ forma Balladára jellemző a sejtető, előre mutató szerepvers, hisz a költő szerepet alakít, ahol megjelenik a búcsúzás képe. Ideje visszatekintő, azaz múlt idejű Két ill egy szereplő van jelen: Zsuzsi és Jancsi, azonban csak Zsuzsi beszél. Elbeszélő, leíró előadású Balladaszerű, tipikus búcsúzó leány története Népköltészeti eszközök itt is jól megfigyelhetőek: a felszólítás valamint a felkiáltás. A Parasztdal című költeménye is hasonló az előzőekhez. Szintén helyzetdal konkrét cselekménnyel. János vitézi motívumok is találhatóak e műben, ez pedig arra utal, hogy Petőfi bizonyos elemeket átvett Csokonaitól. Ebből következően Petőfire nagy hatást tettek Csokonai népies költem ényei, m elyekkel Csokonai népies hangú költészetet teremtett. Kármán József (1769-1795) 1769-1795 A felvilágosodás híve , az

irodalmár. Főúri pártfogókat nyerve programmal az Urániát. Itt jelentik m szentimentális naplóregénye. Európai értekező- és a széppróza kiművelője, sokoldalú indítja meg izlésnemesítő, társadalomformáló eg a Fanni hagyományai című eredeti hangú horizontú, racionális szemlélete szinte előzmé- Csokonai Vitéz Mihály, Kármán József, 6 Batsányi János, Bessenyei György nyek nélküli. Gazdag prózastílusa különös tehetségre vall Korai, talán a jakobinus mozgalommal összefüggő, máig tisztázatlan halála nem hagyta kibontakozni nagyra törő művelődési programját. Batsányi János (1763-1845) Költő, a forradalmi politikai líra megteremtője, a kritikai szövegkiadás megalapozója, a szöveghű műfordítás első hirdetője és művelője. Polgári származásához híven radikális gondolkodó. Szinte egyedül képviseli azt az elvet, hogy a társadalmi haladás és a nemzeti kérdés csak együttesen oldható meg

Alapítója és Kazinczy kiválásával szerkesztője első folyóiratunknak, a kassai Magyar Museumnak Az ott megjelenő, A franciaországi váltózásokra c f orradalmi epigram mája m iatt perbe f ogják, elveszti állását A Martinovics-mozgalom bukása után Kufstein rabjaként a szabadságvágy lírikusa (Kufsteini elégiák). Petőfit előlegző politikai programját a Levél Szentjóbi Szabó Lászlóhoz c episztolájában f ejti ki Szabadulása után Párizsban él, Napóleon bukása után Linzbe száműzik, ott éli le élete hátralevő részét. Tudós nyelvészeti ás kritikai társaság felállítását sürgette, értekezett a költői műgondról- de már nem lehetett élő kapcsolata a magyar közélettel, igy a felvilágosodás legkövetkezetesebb költője elnémult. Bessenyei György (1747-1811) Nagy hatású író, f ilozófus, külpolitikus. A sárospataki kollégium poétái osztályai néhány év kényszerű gazdálkodás követi, majd a bécsi testőrség

tagja A császár könyvesházában alapos m űveltségére tesz szert, Locke, Pope, Voltaire, Rossueau, műveit olvassa . Első munkái 1772-ben jelennek meg, köztük a magyar felvilágosodás kezdetét jelölő Agis tragédiája Ebben még a f elvilágosult abszolutizmus f eltétlen híve A protestáns egyházak ágenseként országjáró tapasztalatai alapján m élyül el nem zeti érzése, demokratizmusa . Merészen hirdeti a törvény előtti egyenlőséget, a közteherviselés elveit Kultúrpolitikai elképzelései kijelölik a kialak ítandó nemzeti művelődés tartalmát, s f ölvázolják kív ánatos körét Részletesen kidolgozza a művelődés szükséges eszközeit: a f elekezeti viszályokon való túllépés, a széles látókör , s kiemelten a magyar nyelv gazdagítása Magyarság, 1778. Kidolgozza az ismeretek terjesztésének l ehetőségeit: a tapasztalati úton való m egismerés A holmi 1779 az irodalom és a színjátszás térnyerése A magyar néző 1777

ill egy tudományos akadémia fölállítása, amely nem csak műveli, de tág körben terjeszti is a tudományokat Egy magyar társaság iránt való jám bor szándék, 1781. A hiány os állapotokat A filozófus 1777 c vígjátékában erős komikai tehetséggel festi meg . Éles antiklerikalizmusa filozófiai tankölteményében A természet világa 1799 kap hangot A felvilágosult eszméket hirdető, éles szavú, hatásos gondolkodótól II József megvonja a könyvtárőri megbízással járó kegydíjat, igy 1782 -től birtokaira tér vissza A cenzúra az élénkülő közélethez kapcsolódó filozófiai értekezései, eszméi, pedagógiai tanulmányai , történelmi tárgyú tragédiái irodalmi kritikai, lírai művei egyikét sem engedi kinyomatni. Elmagányosodva éli napjait Utolsó műve a Tarinemes utazása 1804. E színes, gazdag állam regény szellemes kritikája kora társadalmának, politikai szervezeteinek, és gúnyos támadás a katolikus egyház ellen

Balassi Bálint A reneszánsz és Balassi Bálint (1554-1594) Az olasz városállam ok m eggazdagodott polgársága vagy ona birtokában új életformát alakított ki, új eszméket kezdett a magáévá tenni. Megnőtt az egyéniség szerepe Az új stílusú életf elfogás feltámasztotta az ókori görög és róm ai kultúrát, visszhangra talált benne az antik műveltség emberközpontúsága Tudatosan tárták fel a múlt emlékeit, felkutatták a latin és a görög szerzők műveit. Az ember tehát újra fölfedezte önmagát, minden dolog mértéke és végső célja ismét az ember lett. Az új kultúra nem jelenti a középkor látványos megtagadását, inkább a középkor bizonyos világi törekvései erősödtek fel benne, s közeledtek egyre jobban az antik eszmények felé. A humanizmus a reneszánsz szerves része, de annál szűkebb fogalom: számunkra elsősorban a reneszánsz polgárság világi ideológiáját jelenti. Mivel szorosan összefügg az ókori

irodalom értékeinek kultúrájával, ezért bizonyos klasszikus műveltséget, tudós magatartást is jelent. Nem voltak vallástalanok, nem kívántak f elidézni valamiféle antik pogány kultuszt, s em ellett a klasszikusokhoz való visszatérést kiterjesztették a keresztyén klasszikusok, a Biblia és az egyházatyák tudós vizsgálataira is A XVI. századi hallatlanul gazdag és eleven irodalm i életnek a legnagy obb alakja Balassi Bálint (1554-1594). Őt tekintjük a magyar nyelvű irodalom első klaszszikusának, világirodalmi szintű képviselőjének Arisztokrata, erőszakos, nyers földesúr volt, s ugyanazt a fékezhetetlen, tomboló, mulatozó életet élte, mint általában a többi főnemes. Kitűnő nevelést kapott Egy ideig Bornemissza Péter, a század egyik jelentős írója, prédikátora tanította, aki zólyomi udvari papként állt Balassi János szolgálatában. Ezt követően Nürnbergben folytatta tanulmányait. Apja halála után - elsősorban

nyugtalan, erőszakoskodó természete miatt - vagyonát szinte teljesen elvesztette 1578 -ban meghódította Losonczy Annát, Ungnád Kristóf horvát bán feleségét. Majd 1582-ig Egerben szolgált végvári vitézként. Két évvel később érdekházasságot kötött unokatestvérével, Dobó Krisztinával, s h ogy hozományként megszerezze, fegyvereseivel megrohanta Sárospatak várát. Ezekkel a cselekedeteivel vérfertőzés és felségsértés vádját vonta magára. Hűtlen feleségétől hamarosan elvált Egy ideig Érsekújváron szolgált, de innen is távoznia kellett, mert a főkapitány felesége beleszeretett. Vakmerő házassági reményeket táplált az időközben özveggyé lett Losonczy Anna iránt, ám a dúsgazdag asszony hallani sem akart az egyre inkább lezüllő Balassiról. Mindenéből kifosztva Lengy elországba m enekült Báthori Istvá n udvarába. 1594 -ben visszatért a szeretett Magyarországra. Ezután már nem sokáig élvezhette az életet,

Esztergom falainál, ahol szinte kereste a pusztulást, hősi halált halt Zaklatott életű, szerencsétlen bujdosóvá lett élete utolsó szakaszában, m inden vállalkozása balul ütött ki Vérbő, reneszánsz műveket alkotott Többek között vitézi és bujdosó verseket is írt. A vitézi énekek a históriás énekekhez hasonlóak Legtökéletesebben szerkesztett és legtöbbet emlegetett verse is vitézi vers, melynek címe "Egy katonaének", melyet latin megjelölése alapján "A végek dicsérete" címen is szoktak em legetni. A bám ulatos szerkeszteni tudás, a szavakkal való gazdálkodás, a feszesen kimért kifejezések súlyos tömörsége, a képek festőisége és plaszticitása egyenrangúvá teszi a költem ényt a Júlia -énekekkel. Nem a közvetlen élmény ihlette ezt a kiemelkedően szép verset, nem csaták hevében, harcok szünetében született: a búcsú, az emlékezés és a távlatot teremtő visszatekintés volt alkotóforrása.

2 Balassi Bálint 1589-ben hazáját örökre elhagyni készülve m ég egy szer összef oglalta m indazt, am i életében valóban múlhatatlan értéknek bizonyult. Ebből a műből hiányzik a jövő biztató reménye, itt a jövőtlen múlt uralkodik A minden más téren hirhedtté vált költő vitézi erényeit senki nem vonhatta kétségbe: emlékművet állíthatott Egernek, a vitézi életforma eltűnő hőskorának és önmagának is A szerkezetben, a vers felépítésében a mellé- és a fölérendeltség, a harmónia és a szimmetria reneszánsz rendje, törvényszerűsége érvényesül, s uralkodó szerkesztési elve a hárm as szám. Balassi-strófában íródott, azaz a három sorból szerkesztett versszak minden sora a belső rímek által három részre tagolódik. Emellett az egész vers háromszor három, tehát kilenc stróf ából áll Az "Egy katonaének" hárompillérű verskompozíció, ez a három pillér az 1., az 5, és a 9stróf a, ahol a

búcsúzás sorrendje itt is értékrendet fejez ki. Az első versszak egy lelkes, emlékeket felidéző szónoki kérdéssel kezdődik, mely önmagában rejti a választ is: "Vitézek, mi lehet az széles föld felett szebb dolog az végeknél?" A vitézek egy ben az egész költem ény cím zettjei: nem csak róluk, hozzájuk is szól a vers. A szónoki kérdés elsősorban a természet harmonikus, egyetemes szépségével érvel a végvárak élete m ellett, f elsorakoztatva - a t avaszénekekhez hasonlóan mindazt, amit a kikelet értékként az embernek nyújtani tud A következő szerkezeti egység (2 -4 versszak) az első strófa ujjongó állítását igazolja, részletezi. Az objektív valóság elemeiből összeállított mozgalmas képek sorozatában jeleníti m eg a végvári vitézek életének egyes mozzanatait: a harci kedvet, a portyára készülést, az ellenség elé vonulást, a vitézi felszerelést, az ellenséggel való megütközést, a párviadalokat,

majd a csata elmúltával a letáborozást és elnyugvást. Nem titkolja a vitézi élet férfias keménységét és veszélyességét, sőt azt sugallják ezek a képek, hogy éppen ezekkel együtt, ezekért is szép a vitézi életforma. A mindennapoknak ez a nehéz, próbára tevő kockázata szépen beleilleszkedik a nagy term észet egyetemes harmóniájába S éppen ezt a mozzanatot f ejleszti tovább, em eli magasabb szintre az 5. versszak, a m ásodik pillér Itt a költő a katonaéletet a legmagasabb eszmény rangjára emeli. Balassi tudatos szerkesztő művészetére vall, hogy a vers középpontjába helyezi ezt a stróf át, melyben az ellenséget kereső, a halál kockázatát is vállaló vitézek erkölcsi nagyságát is hirdeti: "Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak." A küzdelmes katonaélet nem önmagáért szép: a haza és a keresztény ség v édelme mindennél előbbre való. A következő nagyobb szerkezeti egység újra

három versszakból áll: a 6 -8. strófából Ismét mozzanatos képek peregnek előttünk a katonaéletből: a színhely, a szereplők, az események azonosak a korábbival, de már más szinten térnek vi ssza, s átszínezi őket a "mindent hátrahagyás"-nak, egy magasztosabb célért az élet egyéb szépségeiről való lemondásnak gyászos hangulata Az azonos motívumok mellett újabbak illeszkednek a képbe: " súlyosan vagy on az dolog harcokon" , "kemény harcok" , " éhség, szom júság, nagy hévség" , " véresen, sebekben halva sokan feküsznek", stb, s ezek m ár lényegesen megváltoztatják a korábbi képsorozat hangul atát, légkörét. A végvári élet erkölcsi ítélete itt jut el a végső következtetésig Csillogás, tavaszi verőfény övezi a vitézek törökök elleni küzdelm eit, de ennek az életnek term észetes és előbb-utóbb szükségszerűen bekövetkező végső állomása - a költő saját

sorsát is mintegy megjósolva - a hősi halál. A harmadik pillér, a verset lezáró 9 strófa elragadtatott felkiáltásokkal zengi az if jú vitézeknek e világon m egvalósult hírnevét, örök dicsőségét. Az utolsó sorban már a búcsúzó költő fájdalmas rezignációval - őszi hasonlattal - kíván áldást és szerencsét a végek katonáinak 3 Balassi Bálint Ó, én édes hazám, te jó Magyarország: A vers keletkezése közvetlen Le ngyelországba való bujdosása előttre tehető. Műfaja elégia; búcsúzó elégia, mintegy utolsó visszapillantás az ország széléről. Elbúcsúzik szép sorban mindentől, mi kedves volt számára. A cím is mélyen átérzett hazaszeretetről tanúskodik Balassi búcsúzik szeretett hazájától, az elhagyandó szépségektől. Óriási különbséget érzünk Janus Pannonius Búcsú Váradtól című verséhez képest, hol az író szomorú, hisz minden búcsú fájdalmas, és minden versszak elején elsirat valami

szépet, de a refrén újra és újra viszszatérő gondolata: "Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk!", a jövő bíztató reményét fejezi ki, az ismeretlenbe való utazás vágyát, s ez a kettősség végigvonul Janus Pannonius művén, és éppen ez hiányzik Balassi verséből, ahol csak egyfajta érzés van jelen, a keserűség érzése, a serkentő útrahívás helyett a meghasonlottságból a teljes bizonytalanságba vezető érzés keríti hatalmába a művészt. Csak a visszahúzó, marasztaló emlékek szerepelnek az elégiában: a jövőtlen múlt uralkodik A búcsúzásban előtérbe kerül az, am i a legf ontosabb volt szám ára: a végvári vitézek, a hozzájuk kapcsolódó szerszámok, lovak, majd megjelenik maga a táj ,a végek, a barátai és az asszony ok, majd legvégül és mégis fő helyen szerelme, Losonczy Anna képe tárul elénk. Az ő jellemzésében ellentét feszül, amit a jelzős szerkezetekkel érzékeltetett: szerelmes ellenségem,

kegyetlen szerelmem. Sajnos ez a strófa töredékes Az utolsó versszakban verseiről szól, melyek csak bánatot okoztak neki, s ezért jelképesen elpusztítja őket; bár tudjuk, verseinek egy részét valóban elégette. Balassitól származik az első egészében megszerkesztett magyar versgyűjtemény. Ebben a gyűjteményben 66 vers található, melyek szigorú sorrendben állnak Az első 33 vers a házasságáig tartó, a második 33 vers a házassága utáni életét elev eníti fel. A két résznek a zöm ét az Anna- illetve Júlia-ciklus, továbbá kisebb szerelmek ábrázolása teszi ki. A szerelm es verseinek két típusát ism erjük, az egy ik az udvarló versek, a másik a szerelmet búcsúztató versek. Megfigyelhetjük a Balassi-strófát Ez a szakasz háromszor három egységből áll, két hatszótagost mindig egy hetes egység követ, és a rímképletben is a hármasság figyelhető meg: aabccbddb. Szerelemi lírájában a hűbériség korának világképét

fejezi ki: a lírai én és a hölgy kapcsolatát rab és úrnő viszonyaként ábrázolta. Hazai viszonylatban ebben is úttörő volt, hisz előtte senki nem fejezte ki magyarul a lovagi szerelmet E verseskötet legnagyobb jelentősége, hogy Balassi egy csapásra meghonosítja irodalmunkban azt, amit az előző 300-400 év lírikusai a legfejlettebb irodalmakban létrehoztak. E verses kötetét leszám ítva még 3 gyűjteményt írt. Fő műve megalkotása után két különböző stílus irányban folytatta költészetét. Az egyik irányt a versszöveg szimmetrikus megszerkesztése jellemzi Erre példa a Celia -ciklusból a Kiben az kesergő Celiárul ír feliratú verse. A hasonlatok mennyiségileg is a versszöveg nagyobb részét teszik ki. A vers lírai tartalm a tulajdonképpen csak ámuló csodálkozás a szeretett és szerelmes asszonyon A másik irányra találunk példát a Cím nélküli versgyűjteményében, a Fulviáról című versben. Ezt valószínűleg utolsó

szerelméről írta Itt a rendkívüli tömörítés figyelhető meg, ezért a szóképeknek csak gazdaságos használatát teszi lehetővé. Ily módon a stílus éppen ellentétes a Celia-versekkel. Költészetének utóélete elég szom orú, hiszen 1874 -ig nem is tudták, hogy ő élt. Életében sem jelent meg egyetlenegy műve sem 1874-ben az MTA tárta f el a nemesi levéltárakat A Radvánczky levéltárban találtak Balassi kódexet, s ebből tudták csak meg, hogy élt egy Balassi Bálint nevű nagy magyar költő. 4 Balassi Bálint Balassitól származik az első magyar versgyűjtemény. 66 versből áll, mely két 33 versből álló részre osztható. A két rész zömét az Anna- ill Júlia -ciklus, továbbá kisebb szerelmek leírása alkotja. A Júlia-ciklus legtöbb költem énye udvarló vers, m elyekben könyörgések, bókok, üzenetek találhatóak E ciklus egy ik verse szerelm ének örök és maradandó voltáról szól, melyben kedveli a nyomatékosító

ismétléseket. Céliaverseiből hiányoznak a nagy indulatok, az érzelmi háborgások Ehhez a szerelemhez nem kapcsolódott anny i lángolás, gy ötrelem, annyi küzdelem és várakozó reménykedés. Témájuk Célia szépsége, a viszonzott szerelem csendes boldogsága A kötet eg észe mégsem szerelmi versciklus Az első részt a Bocsásd meg úristen kezdetű istenes vers zárja. A kevés erre vonatkozó adat szerint ezen a 66 vers elé szánta 33 istenes versét, amelyből viszont nem mind készült el. A három 33 versből álló rész elején a szentháromság 3 tagjához szóló, 99 soros Három himnusz állt volna. Egészen biztos, hogy Balassi a Szentháromság jelképét látta a hármas számban Azok a versek, melyek egyik versgyűjteményében sem helyezhetők el kizárólag istenes versek Ezek alkották volna a 99 versből álló gyűjteményének első 33 költeményét Ezek között fordítás is akad Ha A híres XLII. zsoltár Balassi által átköltött

változatát összehasonlítjuk Szenci Molnár Albertnek megjelent fordításával, akkor kitűnik Balassi nagyobb nyelvi ereje, gazdagabb metafora-használata, eltérő világképe is Balassi a hit után vágyakozik, benne látja Istent, távol áll tőle a felekezeti szellem, egyénként áll szemben Istennel Nem hisz egyházakban, verseiben nincs nyoma egyházi hovatartozásnak Vallásos lírája je llegzetesen reneszánsz jelenség Vallásos költészetében alkotta a legeredetibbet Ny elvileg is ezek a művei a legszebbek, szóképei itt a legmélyebb értelműek. Balassi volt az addigi irodalm unk eredményeinek összefoglalója és új formák alkotója is. Az őt követő költők még évszázadokig hatása alatt álltak Ő alkotta a róla elnevezett Balassi -strófát, ezt a 9 soros, 3 periódusból álló versf ormát. Ez a roppant méretű utóélet is költői nagyságának, zsenialitásának bizonyítéka. A reneszánsz művészet általános jellemzői, a humanizmus

ideológiája Az olasz városállamok meggazdagodott polgársága vagy ona birtokában új életformát alakított ki, új eszméket kezdett a magáévá tenni. Az életet szabadon akarta élvezni, boldogan f edezte f el újra m indazt, am i a f öldi életet széppé, teljesebbé teszi: a jólétet, a szerelmet, a szellem szabadságát, a természet, az emberi test és a művészet szépségeit. Megnőtt az egyéniség szerepe Tudatos programmá vált az em beri képess égek sokoldalú kifejlesztése, az ember harmonikus kiművelése. Terjedni kezdett annak tudata, hogy Itália egy kor a hatalm as Róm ai Birodalom központja volt, s az antik Róm a f eltámasztásának óhaja összekapcsolódott Itália új f elvirágoztatásának törekvéseivel. Az új stílusú életfelfogás feltámasztotta az ókori görög és római kultúrát: visszhangra talált benne az antik műveltség emberközpontúsága. Tudatosan tárták fel a múlt emlékeit, felkutatták a latin és a görög

szerzők műveit Az ember tehát újra fölfedezte önmagát, tehetségét és képességeit, s minden dolog mértéke és végső célja ismét az ember lett Az antik kultúra újjászületése miatt reneszánsznak nevezzük a ny ugat-európai művelődéstörténetnek azt a szakaszát, amely hozzávetőleg 1300-tól 1600-ig tartott. Az új kultúra nem jelenti a középkor látványos megtagadását, inkább a középkor bizony os világi törekvései erősödtek fel benne, s közeledtek egyre jobban az antik eszmények felé. A reneszánsz nemcsak egy maghatározott művelődéstörténeti korszak elnevezése, hanem ugyanezzel a szóval jelöljük a művészeteknek ebben a érvényesülő egyetemes stílusirányzatát is. A humanizmus a reneszánsz szerves része, de annál szűkebb fogalom: számunkra elsősorban a reneszánsz polgárság világi ideológiáját jelenti. Mivel szorosan összefügg az ókori irodalom értékeinek kultúrájával, ezért bizonyos klasszikus

műveltséget, tudós magatartást is jelent. Nem voltak vallástalanok, nem kívántak felidézni valamiféle antik pogány kultuszt, s em ellett a klasszikusokhoz való visszatérést kiterjesztették a keresztyén klasszikusok, a Biblia és az egyházatyák tudós vizsgálataira is. A humanisták alakították ki a tudományos szövegkritika módszereit, tanulmányozták a latin helyesírást és nyelvtant, a retorikát, az antikvitás történetét és m itológiáját, a régészetet, stb. Meg győződésük szerint jól írni és beszélni csak az antik m inták utánzása révén lehet megtanulni. Ady Endre Ady Endre (1877-1919) költészete 1877.nov 22-én 1888-1892. 1892-1896. 1896. 1898. 1899. 1900. 1901-1903. 1903. 1904. 1905. 1906. 1907. 1908. 1911. 1912. 1915. 1917. 1918. 1919.jan27 1923. született Érmindszenten a Nagykároly-i piarista gimnáziumban tanult Zilahon a református kollégiumban tanult, majd itt érettségizett a debreceni Jogakadémiára került A

Debreceni Hírlap és a Debrecen című újság munkatársa Debrecenben megjelent első kötete Versek címmel Nagyváradon a Szabadság című lapnál, majd a Nagyváradi Napló-nál újságíró a Még egyszer kötet megjelenése ismeretség és szerelem Diósi Ödönné Brüll Adéllal, Lédájával Párizsba került tudósítónak a Budapesti Napló munkatársa az Új versek megjelenése Vér és Arany Az Illés szekerén levél Boncza Bertától szakítás Lédával: Elbocsátó, szép üzenet feleségül vette Boncza Bertát (Csinszkát); Csucsán laktak Budapestre költöztek; a költő súlyos beteg A halottak élén (utolsó kötete életében) meghalt Budapesten Az utolsó hajók (posztumusz kötet) Ady költészete a századvég lírájából nőtt ki. E korszakban sorra jelentek meg a magyar költészetet megújítani szándékozó törekvések, és első köteteiben még Ady is az ő követőjükként indult. A döntő lépést Ady a harmadik kötetével (az Új

Versekkel) tette meg, ekkor került a versvilág középpontjába saját szem élyisége. versei gazdag, összefüggő jelképrendszert alkotnak. Lehet külön látomásszerű tájversekről, szerelmeskölteményekről, magyarság-versekről, háborúellenes költészetről, létharcversekről stb. beszélni Ady költészetét illetően, hiszen e nagy témák egy-egy nagy szimbólumcsoport kapcsán jelennek meg, de a részek is csak az egészben kapják meg jelentésüket Műveiből az emberi lélek ősi rétegei (irrealitás, sejtelmesség, az álmok világa) mellett prófétai magatartás, jövőbelátás is kirajzolódik. Költői nyelve egészen egyéni Visszanyúlt a kuruc költészetig, Az erdélyi írók hagyományihoz, sőt a Biblia ősi fogalomvilágához is. A versritmust is megújította, az ősi magyar tagoló vers és a jambikus időmérték különös ötvözetét hozta létre. Költeményeit a köteteken belül összefüggő ciklusokba rendezte A 2 Ady Endre Nyugat

című folyóirat vezéralakjaként stílusszintézist teremtett. Költészetében mindvégig meghatározó tényező a mítoszteremtő szimbolizmus, de első korszakában az impresszionizmus és a szecessziós szerepjátszás, a másodikban az expresszionista drámaiság formálja át nyelvét, beszédhelyzeteit, verseit. Ady költői forradalma a szim bolizmus jegy ében fogant. Egyéni mitológiájának középpontjában önmaga állt A versek történése rendszerint fiktív térben és időben játszódik. Valamennyi szimbólum a középpontban álló személyiségre utal, m ár az Új Versekben is Heroikus önképet terem t szóképeivel, m elyek nem egyszerűen metaforák, hanem - összetettségük révén - szimbólumok. Egy-egy ilyen képpel felnagyítja magát, és a képek sejtelm es titokzatossága, "történetisége" miatt egyúttal mitizálja is. A szimbolizmustól a szecesszió nehezen különíthető el, számos vonásuk megegyezik A költő művészi

érzékenysége és magatartása kezdetben inkább a szecesszióhoz kapcsolódik. A szecessziós művészet nemcsak különös, bizarr, egzotikus és erotikus témáival, virágmintáival, dekoratív vonalaival nyomja rá bély egét Ady verseire, hanem a sz emélyiség új kultuszával is A századelő művészetének izmusai közül a mindent egyesíteni akaró stílustörekvés összefoglaló neve a szecesszió. Ady költészetének szecessziós jellegzetességei: 1.Költészete szinte mindig szereplíra 2.Poézisének alapvető gesztusa a szecessziós önfeltárulkozás Különös egyéniségnek mutatja magát: őszintének és titokzatosnak, érzékinek és mindentudónak, állhatatos bajvívónak és a halál rokonának 3.A hétköznapi prózai élet elviselhetetlen a szépség embere, a művész számára, aki minden idegszálával tiltakozik a szürkeség ellen A szürkeség Ady nál a m agyarság elmaradottságát, kultúrálatlanságát is jelenti 4.Az Ady versektől

elválaszthatatlan a titok, a csoda 5.A szecesszió kedvelt eleme az erotika, a könny, a halál, a bűn, a csók, melyek együtt főleg a Léda-versekben fordulnak elő. 6.A megszépítő, átesztétizált halál az élet természetes velejárója Ady költészetét a felvázolt szecessziós vonások jelenlétét elismerve is alapvetően szimbolistának kell tartanunk. A magyar Ugar víziói: Egy újfajta, kritikai jellegű nemzetszemléletet, hazaszeretetet tudatosított, amelyben egyszerre adott volt a szeretet gy öngéd és a bírálat i ndulatos érzése ugyanúgy, mint Berzsenyi, Kölcsey, Vörösmarty vagy Petőfi verseiben. Harca a szellem harca volt a szellemellenes korlátoltsággal szemben. Ez a keserű, támadó, nemzetostorozó indulat fejeződött ki az Új Versek legfontosabb, a többit maga köré szervező ciklusában, A magyar Ugaron-ban. A költő szemében a táj elátkozott föld, ahol minden és mindenki pusztulásra ítéltetett. A ciklus cím adó verse (1905)

nem "tájleírás", a szimbólumba átváltó metaforák sora nem vizuálisan elképzelhető konkrét tájat ábrázol, sokkal inkább belső látásunkat ragadja meg riasztó látomásként. Feszítő, cselekvésre izgató ellentétek találhatók a költeményben A képek és a jelzők egyrészt a nagy lehetőségekre, a föld gazdag termékenységére utalnak, másrészt az elkeserítően kopár valóság, az eldurvult, műveletlen világ leverő élményét fejezi ki A megélt ellentétbe ezért nemcsak a tiltakozó keserűség, hanem a kilátástalanság és a reménytelenség érzése vegyül. A versnek 3 Ady Endre lefelé menő, aláhulló kompozíciója van. Az 1-2 versszakban még az egyes szám első személy, a lírai alany, az ébresztő, felfedező szándék az aktív, a cselekvő (gázolok, ismerem, lehajlok). Ezt jelzi a szépséget, a kultúrát, a virágot számon kérő hetyke, még magabiztos felkiáltó kérdés is A 3 -4. versszakban már az Ugar

válik cselekvővé: az idarengeteg megmozdul, gyűrűzni kezd. A föld alvó lelkét ébresztgető, virágot kereső s a régmúlt szépségeket idéző hős tehetetlen, béna rab lesz az indák f ojtogató gyűrűjében. A halmozott alany (a dudva, a m uhar, a gaz) s a fokozatos igesor (lehúz, altat, befed - halmozott állítmány) a vad mező végső győzelmét fejezi ki: az Ugar-léttel szemben a virág létre vágyó lírai én (a költő, a művész) sorsa az aláhullás, a züllés, a közönségességben való elveszés. A művész tragédiájáról szól A Hortobágy poétája (1905) című költemény is. Az ellentétekre épülő szerkesztésmód uralkodik itt is: a szimbolikus jelentésű művészportré és a durva környezet kontrasztja. A kezdő ellentét a vers során fokozódva tér vissza, egyre inkább kiteljesedik. A "kúnfajta, nagy szemű legény" a többitől fajtában, külsőben, lélekben elütő művész: befelé élő, érzékeny lélek A

művész rejtett belső életének rajzát felerősítik a vissza -vissza térő számneves túlzások (sok-sok, százszor, ezerszer) s a ha lmozások. Az első versszakban már ott rejlik az elkerülhetetlen bukás Tragikussá színezi az ellentétet az önállósult két rím szó, ahol a lélek szavára rím ként az állati durvaság válaszol. A művészet itt megsemmisül, senki sem tart igényt rá A "piszkos, gatyás, bamba" jelzők fokozásos halmozása erősödő ellenérzést, indulatot érzékeltet. A szemlélődő lírai hős cselekvővé válik, ez a cselekvés azonban a társakhoz és a környezethez való hasonulás. A magyar Ugaron ciklust a kötetben közvetlenül A daloló Páris versei köv etik: kiélezett kontraszt teremtődött így a szellemtelen, művészetellenes sivatag és a tünékeny, messzi szépségek álmát megvalósító, daloló Párizs között. Ide menekült költeményiben és a valóságában is: az 1906 -os második párizsi utazás -

az elsőtől eltérően - már nem "tanulmányút" volt, hanem egyértelműen emigráció. A megérkezés üzenetét hozta haza Páris, az én Bakonyom (1906) című verse Léda-versek: Ady 1903-ban találkozott a nála öt évvel idősebb, férjes aszszonnyal, Adéllal, versei Lédájával. Találkozásuk végzetszerű volt, elválások és egymásra találások sorozata: menekülés az Asszonyhoz és menekülés tőle. E kapcsolatban Ady a szerelem legvadabb és legszelídebb oldalát is m egmutatja. S hogy megmutassa a szerelem természetét, Lédát m itikus alakként em eli m agához. A Léda -versek gyakori gesztusa a hódolás, a könyörgés, a fenyegetés és a megbánás, de az együttlét öröme hiányzik belőlük. A távolság és a közelség játékától nyeri érzelmi hőfokát és ambivalenciáját a Meg akarlak tartani című vers. Az "ideális elválás" még felfokozottabban jelenik meg az Áldásadás a vonaton-ban Jelenidejű idill nincs a

Léda-versekben Ezeket a költem ényeket emiatt sem lehet a boldog vagy boldogtalan szerelem hagyományos kategóriáival minősíteni. Ady szerelmi lírájában az őszinte föltárulkozás, a nő-férfi viszonyban levő érzékiség, testiség lefestése is újszerű. A Léda-verseket ezenkívül a szerelmi extázissal összef onódó halálélmény, a nőben megtestesülő bűn és titok is motiválja. A megbabonázó "gyönyörűséges rossz", a nő által való elkárhozás, a testi szerelembe való belezuhanás, belehalás ezeknek a költeményeknek az alapélménye (Vad szirtetőn állunk; Héja-nász az avaron; 4 Ady Endre Csókokban élő csóktalanok). Na gyon bonyolult, ellen tmondásos érzelem kap hangot a Léda-versekben. Igy lett Léda Ady számára egyszerre üdvösség és kin, öröm és gyötrelem Szerelmükbe a hiányérzet fészkelte be magát, állandó kisérője lett a hiábavalóság tudata és a halálhangulat. A Lédával a bálban a szerelem

két periódusát jeleníti meg Az első szakasz szecessziós szakasz, bizarrul dús, buja képekkel kezdődik, a rózsaszín és a fekete színkontrasztja itt jelenik meg először. A második stróf a érzékletes képpel indul (bús csönd), és közvetv e az ember legnagyobb létbeli ellenfelével, az idővel szembesít: régi rózsakoszorú, ami elhervadt. A rózsaszín -fekete ellentét a két " bálozó halotthoz" kapcsolódva még élesebb A régi idillt és a m ai diszharmóniát jeleníti meg A tragikum szinte a végletekig fokozódik. Ugyanebben az évben, 1912-ben írta meg elégikus, fájdalmas, igazi búcsúhangulatban a Valaki útravált belőlünk című versét. Minden férfi nevében, általánosan vall az elválásról, a szakításról Ady Endre És itt ér véget a kisvárosi flörtnek induló kapcsolat, amely eljutott a teljes szerelemig. Istenes versei: Ady költészetére 1908-1912 között jellemzőek az ún. istenes versek, Az Illés szekerén, a

Szeretném, ha szeretnének, A Minden-Titkok versei és A menekülő élet köteteiben. A vallás, a Biblia világa, szókincse, ny elvezete, szimbólumai, metaforái azonban jószerivel az egész Ady -lírát áthatják. Ez a költészet egy ősi gondolkodásmód felé is visszanyúl az időben Ady élménykincse éppen ezért nemcsak keresztény jellegű: ősibb, idegenebb, "pogány" vallási képzetek is felidéződnek benne. A görög mitológia, a keleti vallások istenképe is f elbukkan verseiben. Az Új versek-ben és a Vér és Arany-ban pogány istenekkel harcol és kom ázik a lírai én. A hum ánus, az embersegítő istenes versek ( Ádám, hol vagy; Álmom, az Isten; Szeress engem, Isten; Imádság háború után) mellett az értelmetlen istenkép is feltűnik: a szorongás, félelem, a bizonytalanságba vetett emberi sors költeménye (A nagy Cethalhoz). Minden jelenség összefoglalója, a hideg, a kérlelhetetlen, m egismerhetetlen, az em beri sors iránt

köz önyös Isten Az istenkép összetett, különös, m egfoghatatlan jelenség; a költő szerint csupán egy a biztos: "Isten van valam iként". Ezt a " van valam iként"-et szándékozik pontos ítani a lírikus, sőt vissza akar találni a gyermekkori hithez. A régi emlékek nyomán indul a felnőtt költő istenkeresése az első istenes versciklus címadó versében, A Sion-hegy alatt címűben is Ez a mű egy lidérces, rossz álom, melyben Isten elhanyagolt, groteszk külsejű, komikus cselekvésű. a harmadik versszakban megjelenik a szintén magányos, reszkető kezű, rongyolt lelkű, istenkereső lírai én. A történés középpontjába a fázó, riadt, kallódó ember és kallódó isten külön-külön érkezik a tékozló fiú, az életben kárhozott felnőtt hitehagyottan viszszatér, visszatérne az Úrhoz A hetedik stróf ában örökre elszakadnak egymástól: a Sionhegy alatt a m egváltás elmarad A m egtérni vágyó lírai én elf eledte

a gy ermeki hitet, b izalmat és ez nem váltja meg őt A vers ironikus és patetikus hangnemeket egyesit, különböző idősíkokat elegyit A költő számára a halálból is vezet út Istenhez, a felejtésből, a hitnélküliségből azonban nem. Ady minden ellenére bízni akar a számára rejtélyes, nehezen megfejthető Istenben Teológiájában Isten tagadása és mégis megvallása keveredett: Istenközelség és elhagyatottság, áhítat és megrettenés váltakoznak. Magyarság-versei: A nemzetféltés, a szorongás váltotta ki Ady ból is a k eserű, átkozódó, ostorozó költeményeket, az ún. magyarság verseket Ostorozó, átkozódó 5 Ady Endre verseinek forrása az a nyugtalanító tapasztalat, hogy a m agyarság képtelen következ etes, kemény akarat kifejtésre, erőfeszítésre. A nyelvileg és kulturálisan elszigetelt magyarság fennmaradása izgatta a népek közötti versengésben. Az akarat hiánya, a tenni nem tudás, a szavakban élő

nagyhangúság, a hencegő dicsekvés a magyarság sajátos jellemvonásaként jelent meg számára. Legkönyörtelenebb népostorozó verse a Nekünk Mohács kell (1908). Fordított himnusz ez Ady hite szerint az állandó sorscsapások nélkül elpusztulna a nemzet. A vers nyelvi anyagát az erős indulat, a vádló keserűség alakítja Eltérő hosszúságú 11 és 7 szótagos sorokat fognak össze a páros rím ek Erélyes tiltó és f elszólító mondatok izgatott egymásutánjában fejeződik ki szinonimaszerűen egyazon gondolat: a sujtás, a verés követelése, melynek indoklása eleinte a megvetést hordozó két megállapítás: szolgafajta a magyar s éretlen, akaratgyenge, széthulló, önmagát megszervezni képtelen nép; a vers végén e leghangsúly osabb helyen szólal meg a békesség elutasításának legdöntőbb s egyben kétségbeesett érve: a nemzeti pusztulás lehetősége. a nemzetostorozást a költő egyben önbírálatként formálta meg. Azonosul

népével, maga is vállalja a sújtó csapásokat, később pedig már egy eltéphetetlen sorsközösséget hangsúlyoz. A fajok cirkusza (1910) című versében a tőlünk fejlettebb országoktól való lemaradásunk tragikus szom orúság szólal meg. A költő a magyarságot képtelennek tartotta a történelemformáló népek sorába való felküzdésre, sorsa ezért a m ásolás, az epigon lét. Ennek következménye az eltévedés, a reménytelenség, a kom or céltalanság. Berzseny ihez, Kölcseyhez és Vörösmartyhoz hasonlóan kétségbeesetten vívódott a nemzethalál gondolatával Az idő rostájában (1913) kifejti, hogy a sorsukat alakítani nem tudó népeknek el kell pusztulni. Vállalta m agyarságát, népének hibáinak együtt, osztozni akart fajtájának elrendeltetés szerű sorsában, akár a pusztulásban is. Hazájához sorsszerű kötődéséről vallott hitének egyik legszebb alkotása A föl-földobott kő (1909). A hazaszeretet mindig visszahúzó ereje

azonosul a költői képben a gravitációban A mű két 10 szótagból álló 5-5 osztású, ütem hangsúlyos, rím ekkel összefogott és rövidebb, rímtelen hatszótagú sorból áll. Az érzelm ek m ozgása ellentétes irányúak. A lélek szándéka a menekülés innen, a lenti világból, azonban bús hazaszeretete minduntalan visszahúzza a földre. Ha szomorúan is, de ism ét megvallja magyarságát, hazája iránti hűségét, népével való azonosságát Ady sem a kor által elfogadott nacionalizmust, sem a sovinizmust nem hirdette, a nemzetiséget sorsközösségét hirdette (A magyar jakobinus dala). Arany János Arany János (1817-1882) Arany János 1817 m árcius 2-án született, Nagyszalontán. Apja kevés földdel és kis házzal bíró földműves volt. A család súlyos tüdőbajjal volt megáldva, a nyolc gyerek közül csupán kettő maradt életben (János és Sára) Érzékeny, félénk, visszahúzódó gyermek volt. Iskoláit 1823 és 1833 között

végezte Nagyszalontán (segédtanítói állás), majd ezt követően Debrecenben. Ezután Kisújszálláson egy évig segédtanító volt Tanulmányait 1835 tavaszán fejezte be Debrecenben, de érettségivel nem rendelkezett, viszont rengeteget olvasott (leginkább római alkotóktól). 1836 februárjában színésznek állt. Ezalatt anyja meghalt, apja pedig megvakult Ezek hatására a bűntudattól vezérelve felhagyott a színészettel 1836 ősze és 1839 januárja közt korrektor (rektorhelyettes) Szalontán (magyar és latin grammatika), 1839 elején lem ondott róla. 1840 tavaszán másodjegyző lett. Ez biztosította a családalapítás lehetőségét, 1840-ben meg is házasodott Feleségét az irodalomtörténeti könyvek Ercsey Julianna néven jegyzik (törvénytelen gyermek és egy évvel idősebb Aranynál) Két gyermekük született: 1841-ben Juliska, 1844-ben László 1844-től (Szilágyi István rektor unszolására) fordítgatott görög és angol (Shakespeare) drám

ákat. 1845 júliusa végén hozzá f ogott Az elveszett alkotmány című vígeposz megírásához Ezzel megnyerte a Kisfaludy Társaság 25 aranyos pályadíját. Igazi sikert, elismerést és Petőfi barátságát az 1846 nyarán írt Toldi hozta meg szám ára. 1847 -ben ismét megnyerte a Kisf aludy Társaság pály adíját Ebben az időben sok epikus művet írt: Rózsa és Ibolya, Szent László füve, Murány ostroma, valamint ekkor írta a Toldi estéje nagy részét is. Az 1848-as forradalom külső szemlélője volt egy ideig Rövid ideig nemzetőr volt, majd BM-i fogalmazó lett Debrecenben és Pesten. Az orosz beözönlés után bujdosnia kellett Elveszítette állását, Világos pedig még az anyagi összeomlást is jelentette. Fél évig Geszten, a Tisza családnál nevelősködött 1851 őszén tanár lett a nagykőrösi főgimnáziumban Egyre többet szenvedett a testi ill. lelki problém ái m iatt 1860 -ban Pestre költözött, ahol a Kisf aludy Tá rsaság

igazgatója lett. Bekapcsolódott a pesti irodalm i és politikai életbe (Csaba -trilógia első része: Buda halála). 1865 -ben az MTA titkára lesz, 1870 -ben főtitkára 1863-ban meghalt Juliska, emiatt sokáig elhallgatott benne a költő. 1876-ban lemondott a főtitkárságról, az 1877-es boldog nyarat a Margit-szigeten töltötte Ekkor írta titokban, nem a nyilvánosság elé szánta az Őszikék (kapcsos köny v) verseit. 1879 -ben b efejezte a Toldi szerelmét. 1882 október 22-én halt meg Az elveszett alkotmány: 1845-ben írta ezt a művet és ezzel megnyerte a Kisfaludy Társaság pályadíját is. Ez a mű egy travesztia: magasztos téma alantos stílussal. Mítikus szereplők jelennek meg a megyei választások keretében, ahol az eposzi történet játszódik. A liberális és a konzervatív oldalt is egy aránt szatirizálja, az úri politizálás groteszk megnyilvánulásával jelenik meg. Ezt a művet párhuzamba lehet állítani Petőfi Helység kalapácsával,

hiszen itt is az eposz lejáratása volt a cél, bár Arany nem a népies költészetet emeli fel, hanem a szatírikus költészetet jeleníti meg. Díjat ugyan nyert vele, de nyelvezete nehéz volt, ami elégedetlenséget váltott ki. Toldi: Arany e művét 1846-ban írta meg, 1847-ben, amikor megjelenik, egy csapásra híres ember lesz, Petőfi barátságát is ezzel nyeri meg. A Kisfaludy Tár- 2 Arany János saság pályázatára írta, amely azt tűzte ki feladatul, hogy valamely ismert, népi történetet kell feldolgozni. Ő Ilosvai Selymes Péter Toldiját választotta ki, de az eredeti sz övegből alig hagyott meg 1-2 részletet "Átalakítja" Toldi Miklós jellemét, aki egy szinte nevetséges figura volt, ő hőssé, eszményivé tette, így fogalmazta meg: "egyszerűen nemes, erőteljes, a nép nyelvét megközelítő". Egyértelműen kitűnik a műből a szerző nevelő szándéka, a nép öntudatát akarja felébreszteni, tettre buzdít. Műfaja

nagyobb elbeszélő költemény. De Arany eszményképe nem a népmese volt, hanem a népmonda, és a nem zeti költészet (" Eszményem a nemzeti költészet, a népiesség köntösében most, később anélkül"). Ez tehát Arany népnemzeti irányzata A Toldin végigfut egy másodlagos jelentés, amely a m agyar nép problém áit, nehézségeit tartalm azza. A je lkép maga Miklós, és ezek a problémák sok helyen kitűnnek Pl a különböző kalandok során (pl.: farkaskaland), amikor látszik, hogy Miklós önmagában egy durva, paraszti, bárdolatlan jellem, amelyet nehéz leküzdenie. Van m ikor sikerrel jár ez (pl am ikor erőt vesz magán, haragján György iránt), de még többször látjuk, hogy vagy nem sikerül ez vagy csak részben (pl. azért tudja elkerülni a testvérgyilkosságot (nemzeti vétek), mert helyette a f arkasokat öli meg, rajtuk tölti ki haragját, am elyen nem tud úrrá lenni). Ez a másik vonulata a műnek, a paraszti, durva Miklós, az

össznemzeti hőseszmény vitéz Miklóssal szemben Toldinak feladata van, amely rá vár, de ő erre nehezen ébred rá, és végig f enyegeti a veszély, hogy elfelejti küldetését, nem sikerül legyőznie önmagát, és visszaszereznie a magyar nép elvesztett becsületét - a cseh megölésével Ez a polgárosodó társadalom veszélye is, hogy ham ar elf eledi küldetését, feladatát. Miklós (bika, rúd, f arkas) elvesztegeti erejét, nem a céljáért küzd Másrészt Miklós saját, őt megillető részéért is harcol, amely eredetileg is az övé volt, csak a család megfosztotta tőle - ez is párhuzamba hozható a korabeli felfogással: a jobbágyfelszabadítással (a saját jussát kapja m eg). Így tulajdonképpen Miklós nagyon összetett figura, egyszerre nemes, vitézi és paraszti, durva Az erőpróbák célja, hogy ráébredjen: cselekednie kell, de ez sok veszéllyel jár A jelképes (parabolikus) szinten is megjelenik ez, a polgárosodó nép is veszélyekkel

terhes, mert indulatokkal teli, bárdolatlan, és ezt le kell győznie önmagában. Ekkor még Arany optimista a polgárosodás kapcsán. Miklós az alulról felemelkedett legény, aki visszaszerzi a nép becsületét Arany végig elrejti a műben a metaforikus jelentést. Toldi estéje: 1847-ben, a Toldival aratott nagy sikere után kezdte ezt a művet írni Arany, ez a Trilógia második része, a Toldi szerelme csak 1879-ben íródott. A Toldi estéje parabolikus jelentéssel bír: m ár az elején, mikor az öreg Miklós saját sírját ássa, de a követ hívására azonnal megy Budára a nemzet dicsőségének visszaállításáért. A Toldiban ezt a f eladatát Miklós csak sokára, nehézségek árán érti ill. teszi meg, itt rögtön f elismeri küldetését A problém a viszont itt is fennáll: Miklós jelleme, eredendő parasztiassága, durvasága, szemben lovagiasságával. Többször látjuk, mint a Toldiban, hogy legyőzi önmagát és vitéz m ódjára viselkedik

(kultúrált), kezdetben már a párbaj során, m ikor megkegyelmez az olasznak és m ásik kardot ad neki. Ezután megint barbársága kerekedik felül, mikor káromkodva végül is legyőzi az idegen bajnokot, m égpedig úgy, hogy az kegy elmet kér. Ő nem adja meg, hirtelen haragjában lecsapja az olasz fejét, vagyis indulatból megöli. Emiatt is kitör belőle igazi oldala: a durvaság, f éktelenség, zavarodottság ill elkeseredettség, ennek m eg lesz a következménye, a hajszálrepedések, am ik már a Toldiban is felléptek, tovább mélyül- 3 Arany János nek és végül Miklós halálát okozzák. Ez a parabolikus szinten úgy jelenik meg, hogy a Toldiban fellépő igény, a nép jussának visszaszerzése nem lehetséges. Ebből adódóan a polgárosodás sem, éppen a nép paraszti énje miatt. A csúcspont a végén Lajos király és Miklós vitája, m ikor Miklós azt tanácsolja a királynak, hogy tartsa m eg a m agyar karaktert, a nemzeti jegyeket. Ezzel

szem ben Lajos vélem énye az, hogy az ezekhez való ragaszkodás visszatartja a haladást, és haladás nélkül elpusztulunk. Arany tehát már 1847 -ben (a forradalom előtt) látta, hogy a nemzet és a haladás kettévált, nem lehet egyszerre mindkettőt szolgálni (Kölcseyvel ellentétben - "Jelszavaink valának: haza és haladás" ). Arany János tulajdonképpen egy ik oldalon sem f oglal állást, csak bemutatja a problém ákat, az ellentétet a haza és haladás közt. F ontos esemény még a műben, mikor a palotában Miklós meghallja a két verset, amik róla szólnak: az első Szent László monológja, amely felmagasztalja, eszményíti (de ez elavult, ér téktelen, régi), az apródok viszont kigúny olják, nevetségessé teszik, és ennek hatására ism ét kitör Toldiból a durvaság, feldühödik, gyilkossá válik, közvetve ez is a halálát okozza. Pesszimista világnézet. Az ötvenes évek lírája Az 1850-es években, tehát a szabadságharc

bukása utáni években az országra a depressziós hangulat, az elkeseredés, a dezilluzionizmus volt jellemző. Tíz évig tartott a Bach-rendszer, mikor osztrák nyomás nehezedett a nemzetre, terror, titkosrendőrségek. Arany mégis vállalkozott rá, felvállalta, hogy a haladásról és a nemzet problémáiról beszéljen Ilyen műve pl a Nagyidai cigányok című vígeposz is Ez a Thökölyszabadságharc idején játszódik Ezt 1851-ben írta, és rendkívül sok kritikát tartalm az, ami miatt szembe is kerül a közvélem énnyel. A kritika a nem zet hibái ellen irányul, amiket mi követtünk el, m int pl. a szabadságharc alatt is sokan saját érdekeikben cselekedtek, nem az egységes nemzet volt az első, hanem az egyén - ezt Csóri vajda képviseli (kurucok kiszöktek a várból, rábízták a várat) Arany f elszólitott m indenkit a valósággal való szembenézésre, illúziókat elkerülésére (A mű fele tulajdonképpen utópia, amikor Csóri vajda álmodik). De

a közvélem ény Csóri vajdát Kossuthtal azonosítja, a cigányokat a magyarsággal, és a művet a magyar nemzeti karakter kigúnyolásaként fogták fel Nem kritizálták, hiszen nem merték kritizálni Aranyt, inkább hallgattak A Letészem a lantot szomorú, elégikus hangvételű költemény, amelyben egy tragikus dolog jelenik meg, a nemzet halála. Ez konkrétan az utolsó versszakban egy allegóriában található, amiben a törzs a nemzet, a virág pedig az egyén, az ő élete. Szembeállítja a múltat és a jelent, ebben a m últ az értékes, a pozitív, a jelen pedig értéktelen, sivár, negatív, és a ref rénben pedig rácsodálkozik a szom orú valóságra. A közelmúlt, ami még kihat a jelenre - ez a megdöbbenést szimbolizálja. Az Ősszel abból az elkeseredésből fakad, hogy 1760-ban Osszián nevében egy James MacPherson nevű skót lelkész ír egy eposzt (így visszavágva az angoloknak, akiknek nincs nemzeti eposzuk és lenézik a skótokat, és úgy

adta ki őket, mintha ősi nemzeti eposz lenne.) 18 48-ban pedig m egjelenik a Kalevala (f inn eredetm onda), a magyarok pedig nem rendelkeznek ily esmivel és ez a hiány nagy on nyugtalanította Aranyt, hiszen ez fontos lett volna számára. Homérosz legenda is van benne (Osszián ellenképe). Itt is a m últ és a jele n összehasonlításáról van szó, egy tudatos ellenpont Leír egy eszményített tájat úgy, olyat, am ilyen nekünk nincs: negatív tájf estés (m int 4 Arany János Berzsenyi a Közelítő tél-ben). Az ősz is metafora, elmúlást, értékpusztulást jelent, és az utolsó versszakok érzékeltetik, m ely szerint a magyar nép tragédiája ez: Osszián az utolsó bárd, nincs többé nép, nem zet. Ossziánt végig hívja a versben, az utolsó ver sszakban a zonosul vele és őt hívja valaki: jer Osszián, mert nincs többé nép, nemzet (nemzethalál). A Kertben című költeményben pedig egy kiábrándult világnézet, egy negatív haladás-kép

jelenik meg. Megbukott a haladásba vetett hit (Petőfi versei) Ez Arany igazi oldala. Balladái Népi balladái: Ez Arany első ballada-korszaka. E korszakban keletkezett ba lladáinak jellemzője az erős lélektaniság, ahol érezhető az alföldi székely ill a skót balladák hatása. Kem ény Zsigmonddal és Vajda Jánossal egy ütt az volt a véleménye, hogy a szabadságharc nem csak a külső ellenség miatt bukott meg, hanem mert kiütköztek a magyarok rossz tulajdonságai, belső viaskodásaik. Ezzel szemben volt egy másik tábor - vezetőjük Jókai - akik szerint nem bennünk volt a hiba, csak az ellenség közéjük furakodott, a bukás tulajdonképpen az árulók m iatt következett be. Arany nem képes illúziókkal szemlélni a m agyar múltat és jelent, pesszimista, de mégis úgy gondolja, hogy a nemzetnek biztatásra van szüksége, és tudja, hogy ez az ő feladata, hiszen Petőfi meghalt és 1855-ben Vörösmarty is. Ez a kettőség jelenik meg balladáiban is:

a kétlelkűség A nagykőrösi balladákban Arany összegzi a kialakult hagyományokat: az erdélyi székely népballadákból a kihagyásos és a párbeszédes szerkezetet veszi át, az angol-német műballadákból a titokzatos, félelmetes környezetrajzot. Népi tárgyú balladái az Ágnes asszony, a Vörös Rébék, a Tengeri hántás és, A ham is tanú is. Az Ágnes asszony keretes szerkezetű mű. Ebben az előtörténet késleltetve van Tömbszerű a felépítése, azonban nem az elején, hanem valamivel később, a cselekmény előrehaladtával ismerjük meg. Itt is jellemzőek a kihagyások, az itt lejátszódó cselekményeket tulajdonképpen nem hiányoljuk, következtetni tudunk rájuk, és a kihagyásos szerkezet m iatt tömörebb lesz a ballada (ez a sűrítés egyik formája). Ettől lesz drámai a történet. Arany lépésről lépésre mutatja be Ágnes asszony megőrülését A legfontosabb része a történetnek az, am ikor Ágnes a börtönben van, hiszen ekkor

egy lélektani folyamat - Ágnes megőrülése - játszódik le. Egy belső küzdelem ez, amit érzékeltet a refrén. Ez lehet Ágnes asszony szövege, de vannak helyzetek, amikor más is mondja (lírai én). Bűntudatát fejezi ki, de - azzal, hogy folytonosan ott van m inden versszak végén - azt tudatja, hogy már megőrült. Megpróbálja eltűntetni a nyomokat és saját lelki sérüléseit. Ágnes harcol a megőrülés és az öregség ellen (ezeket a harcokat még kiemeli a f ény és az árny ék harca is) Legnyugtalanítóbb motívuma a mű végén megjelenő állandó visszatér ő, monoton, időtlen mosása, ezáltal szánandó és félelmetes egyszerre Ez mutatja őrültségét valamint azt, hogy bűne alól nincs feloldozás (bár a bírák éppen őrültsége miatt mentik fel), büntetése lesz egész életében az állandó lelkiismeretfurdalás: lelkiismerete egyre láttatja vele a vérf oltot, ezáltal késztetve örökös m osásra: Ennek ellenére sohasem tudja

lelkiismeretét, becsületét megtisztítani e mocsoktól. Arany balladáiban ez a tanító jelleg tehát a visszatérő téma: a könnyelműségből bűn származik, ha engedünk a kísértésnek, ez sokszor gy ilkosságba torkollik vagy őrületbe. 5 Arany János Történelmi, históriásének-szerű balladái: Szondi két apródja című műve ebben a ballada -korszakban keletkezett (1856). Ez a vers Drégely 1552 -es török os tromát mutatja be Az első két versszak a három helyszín bemutatása: a vár, a sír ill a völgy. Ezután a két versszak után végig drámai párbeszéd hallható a balladában Páratlan strófák az apródok énekei, a párosak a török küldött beszédét tartalm azzák Az apródok éneke bemutatja a dicsőséges múltat, Szondi dicsőséget Aki a jelenről beszél, a jelenbeli jókról (a tizenhatodik versszakban a követ is áttér Szondi dicsőítésére, de fél Ali haragjától). Az apródok kitartását is példázza a költem ény:

nem az szám ít, am i volt, hanem az, hogy emlékezzünk a régi hősökre; az apródok viszik tovább a hősiességet. Sok török szót használt; időmértékes verselés Drámai balladái: V.László A mű párhuzamos szerkesztésű Minden második versszakban hallhatjuk a nép haragjától rettegő király hangját, ki a természeti jelenségekben is fenyegetést sejt. Az első versszakban két alliteráció is található Ezek érzékletesebbé teszik a term észet hátborzongató s f élelmetes játékát, a vihart, m ely itt a nép haragját fejezi ki uralkodója ellen. Az álm ából fölriadó király bűnös lelkiismerete hallattatja e hangot az égiháborúban A következő részben is érezzük a feszültséget, mely a tűz és a víz ellentétében fejeződik ki. A bűnös királyt hallucinációk gyötrik, ekkor szolgája nyugtatja meg. Rokon vonást észlelhetünk Arany másik balladájában, A walesi bárdokban, mikor a zsarnok király m egtekinti leigázott tartom

ányát; f eszült s ordító halálos csend körötte. A természet rendezte égiháború alatt m egszöknek a rabok Buda várából, de a gyermek Mátyás fogoly marad. Nemcsak a király lelkiismerete mocskos, az összeesküvők, Kanizsa, Rozgonyi is minden levélrezdülésre poroszlót sejt Hunyadi László törvénytelen lefejeztetője a bosszútól rettegve Csehországba menekül, hol nemsokára meghal. Itt minden ellenkezőjére fordul, a mű elején dúlt az égiháború, a bűnös király még magyar földön reszketett, csak a nép hallgatott. Most a zsarnok uralkodó megfutamodott, az idő csendes, de mégis "villámlik messziről", öntudatra ébred a nép, mely dühöngve söpri el a gyilkos V. László minden magyarországi hatalmára emlékeztető jelét. Az utolsó szakasz szójátékéban igazságot szolgáltat - s ami Arany többi balladájában elmaradt - megoldja, feloldja a feszültséget Ez az utolsó sor Máty ás királlyá választására és

hazatérésére utal, azonban kilépve a történelmi háttérből és abból az időből, mintegy átugorva a jelenbe (a vers keletkezésének korába), a szabadságharc idején bebörtönzött hazafiak képe elevenedik fel előttünk. E műben Arany főalakja halálával fizet bűnéért. A többi balladájában is bűnhődés követi a bűnt, de bűnösei általában a legnagyobb emberi bűnhődéssel fizetnek bűnükért: megőrülnek. Shakespeare főhősei szintén beteges típusok, kiknek útja végén az őrület áll. A Szondi két apródja és A walesi bárdok is történelmi balladái közé tartoznak. A walesi bárdok: Az egyetlen nem m agyar tém ájú ballada, 1857 -ben íródott. Ferenc József látogatása alkalmából Aranyt felkérték egy üdvözlőbeszédet ill. költemény megírására Nem vállalta el, de írt egy balladát, ami nem kimondottan lelkes üdvözlő jellegű A balladában Edward angol király látogatásra indul újonnan leigázott tartományába,

Walesbe. Edward angol király természetesen Ferenc Józsefet személyesíti meg, walesi bárdok pedig a magyar költőket A versben többször találkozhatunk belső rímekkel ill. szóismétléssel Ezek a nyelvtani átrendezések kihangsúlyozzák a sorok jelentését. A belső rímek ezenfelül gördülékenyebbé teszik a művet Az ötödik 6 Arany János strófa a csend leírása. Ez a csend azonban nem nyugodt, hanem a f eszült és visszafojtott düh, a megvetés csendje, az értelmetlen halál némasága Edward megérkezik Montgomerybe, ahol összegyűltek a környék urai. A tizedik strófa és a lakoma után Edward magára erőltetett nyugalma szertefoszlik, indulatai elszabadulnak. Jól megfigyelhető a düh elhatalmasodása a királyon Parancsára előlépő bárd éneke utolsó soraiban szóátrendezéssel, refrénszerűen hangzik fel a vád, mely szerint a király a tettes A második bárdot a király f élbeszakítja, de a harm adik két szakasznyi énekében

kitör Aranyból a fájdalom elvesztett barátja - Petőfi - az elvesztett szabadságharc iránt. E két strófa a legszenvedélyesebb és legtámadóbb az egész balladában, Petőfi halálának emléke fájdalmas heg még Arany szívében. A király kiadja szörnyű parancsát, majd bűnösként menekülve hagyja el a tájékot Arany kitűnően érzékelteti érkezése és távozása közti különbséget. Az utolsó négy szakasz már Londonban játszódik, ahol a király küszködve vívja tusáját lelkiismeretével. E harcban csakis a király maradhat alul, elm éje elborulásával fizet megbocsáthatatlan tettéért. A meghasonlott nemzeti költő Az 1860-61-es évek alatt keletkezett verseire jellemző a meghasonlás. A meghasonlás Aranyban onnan származott, hogy ő maga diszharmonikus viszonyban állt a világgal, pesszimista volt: a szabadságharcot sem tudta illúziókkal szem lélni, a m agyarokban látta a hibákat, ennek ellenére tudta, hogy rá vár a nemzeti költő

feladata, ezt várják tőle. Emiatt viszont a diszharmonikus viszony miatt képtelen volt nemzeti költő lenni. Nyomás nehezedett rá, de nem volt képes felvállalni ezt a szerepet Az örök zsidóban is ez jelenik meg. Ez a cím egy legendán alapul, amely egy ember legendája, aki nem hagy ta m egpihenni Krisztust Pilátus ítélethirdetése után. Továbblöki a pihenni megálló Jézust, és ezért átok száll rá: boly ongania kell, nem nyugodhat az ítéletnapig. De ebből semmit sem használ fel a költő: aki nem ismeri ezt a történetet, annak ez a versből nem derül ki, nincs szerepe a műben, a költemény teljes egész a legenda nélkül is. A legenda nem befolyásolja a jelentését Cselekvései a műben tulajdonképpen szinte nem is cselekvések, hanem érzelm ek, am ik egy üres, passzív életet fejeznek ki. Tehát nem a maga ura az ember, és tevékenysége csak egy megszakítatlan rohanás, egy céltalan boly ongás, am ely nem vezet sehonnan sehová (ez

megfelel a legendának). A cselekm ények, helyszínek, történések elvonatkoztatottak, metaforikusak, érzékeltet egy cselekményt, de mindent általánosít Metafórák miatt látszólag ballada, valójában azonban nem az, hanem lírai monológgá válik, pontosabban átmenet a kettő között, hisz végig a lírai én beszél Csak az utolsó versszakban válik ketté, de akkor is csak azért, hogy megerősítse: az örök zsidó és a lírai én egy és ugyanaz. Kihangsúlyozza az egységet, ekkor személyessé válik a vers, de azért m égis kicsit eltávolítja magától azzal, hogy azt mondja: ez az örök zsidó (nem pedig én). Az utolsó versszakban tehát történő kettéválás csak formai: célja, közölje a lírai én, hogy tartalmilag azonos a kettő. Ezenkívül végig érzékelhető a versben az a diszharmonikus viszony a világgal, a f enyegetettség - fölötte bárd van, alatta ropog a f öld - emiatt egy zaklatottság van jelen, űzöttség, amiatt, hogy a

zsidó nem akar menni, csak hajtják, nem pihenhet meg. Jelen van m ég a magány, a csalódottság is Ezek m iatt megjelenik a halálvágy (szeretne céljához érni, meghalni). 7 Arany János A Magányban vershelyzete egy töprengés: egy döntéshely zet, am ely döntés életet vagy halált jelent a nem zet számára, dönteni azonban m uszáj. Emiatt félünk tőle, hisz nem tudjuk, m it fog a döntés végül hozni A kockajátékhoz hasonlítja: olyan bizonytalan, homályos a kimenetele. Csak a szerencsében bízhatunk A polgárosodás életében ekkor ez a döntés az volt, hogy forradalom legyen újra, avagy tárgyalni kezdjünk Ferenc Józseffel, elismerve m agyar királynak (f ebruári pátens: visszavonják az engedményeket). A másodlagos jelentésszinten ez viszont már úgy jelenik meg, a döntés biztosan rossz lesz, hiszen a kocka egy szörnyű csont, a halál jelképe, a jövő egy mélységbe indult sziklagörgeteg. Több ily en baljós jelkép is m egjelenik a

versben (számlap nélküli óra, elvetélés vágya). De a negyedik versszakban egy fordulat lép fel: a lírai én szól, elhessegeti a rém képeket, biztat, hogy optim isták legyünk. Itt is az a vak bizalom jelenik meg, ami Petőfinél is megjelent az Európa csendes, újra csendes című versében. Ez a bizalom is abból f akadt, látta, hogy a nemzetnek biztatásra van szüksége, és ezt a feladatot csak ő tudja ellátni. Mégsem tudja optimistán szemlélni a jelent, borúlátó, úgy gondolta, hogy képtelen illúziókat kelteni, illúziókkal szemlélődni. Az Őszikék lírája Arany 1862 után sokáig nem ír befejezett művet ill. csak alkalmakra ír rövid epigrammákat. Elhallgatásának oka az volt, hogy a népnek szüksége lett volna egy nemzeti költőre, aki biztatja őt. Ő azonban tudta, hogy nincs semmi biztató, tehát a népnek hamis illúziókat kellett volna állítania. Költői magatartásformája messze volt ettől, ő nagyon pesszimista világnézetű

volt. Elhallgatását Juliska lánya korai halálára fogta, ez szem élyes válságba sodorta és hogy sok a hivatalos elfoglaltsága. Miután 1877-ben nyugdíjba megy, a Gy ulai Páltól kapott kapcsos (bizalmas) könyvbe elkezd verseket írni, de csupán m agának, mivel a kapcsok jelezték neki, hogy nem kell kö zreadnia és írhat nyugodtan, hisz "nyugdíjba ment" a nemzeti költő szerepéből. A kapcsos könyvbe bemásolt tisztázatokat elnevezte Őszikéknek Barátai biztatására végül rászánta m agát ezek kiadására. Ez a korszaka csak f él évig tartott, ezután már csak epigrammákat valamint a Toldi szerelmét írta. Ebbe a kötetbe tartozott az Őszikék című verse is, amiből kettő is van. Az Őszikék I-ben a költő eljátszik a szóval. Faluhelyen az őszike két különböző dolgot jelent: jelenthet egyben virágot és csibét is. A virágok szépen színezik a tarka rétet, de nincsen illatuk, mert megcsapta őket az őszi dér. Magukban

rejtik a szépség és az elmúlás értékeit, amik a költő szemszögéből magasztos értékek A csibe viszont a versben többet ér a konyhában, mint a virág, ez hétköznapi ember szemszöge A két eltérő szemszög miatt a vers ironikus. Az Őszikék II-ben Arany magát Midás király borbélyával azonosítja, aki csak egy titkos zugban m ondta ki, hogy a király szamárfüles Arany most már nem azért ír költem ényt, hogy a nem zetnek írja, hanem hogy kiadja magából a kiadnivalót, hogy megkönnyebbüljön. Magában hibát lát, ezt írja le a ver sben, hogy könnyítsen a lelkén Ekkor m ég nem tudta, hogy majdan kiadja ezt a kötetet Ez a vers önirónikus, önkritikus Jelentése: a versei most már magántermészetűek Az Epilógus című verse az első Őszikék költeményei közé tartozik. Megjelenik benne egy feleselés két oldal között Az egy ik oldal belenyugszik a sorsába, a másik kicsit többet akar A harm adik és a negy edik szakaszban m egjelenik

a m aga és a több ember viszonya: lenézik, pedig neki érdemei vannak, ezt azonban nem becsülik 8 Arany János meg. A hetedik szakaszban pedig a túlértékelésről panaszkodik Mindkettő azt jelenti, hogy nem értik meg. Megvan benne a költő önérzete, hiszen nemzeti költőként nem nyújtotta azt, amit kértek tőle. Véleménye az, hogy nem mondhatjuk meg, miről szóljon a költészet A költészet független, nem szabad megszabni, miről szóljon Ez másoknak nem igazán tetszik, de vállalja a következményeket Az ő költőeszménye, a nyugodt körülmények közti alkotás, hogy a költő ne hagyjon befejezetlen műveket. A szöveg a magánéletbe való visszavonulást jelképezi, m ert a közéletben alá - ill. túlbecsülik Megmarad a nemzeti felelősség, a köz igaza, de nem a nemzet előtt alkot (Rousseau: műveljük kertjeinket). A tamburás öregúrban az öregúr tény leg öreg - ráadásul fél fülére süket, f él szemére vak - aki saját magának

játszik mindenfélét. Azt játszik, am ihez kedve van, most céltalan, nem törődik a többiek véleményével. A mű végén a végső lezüllés jelenik meg Arany attól tartott, hogy élete végére koldusbotra jut (Aranynak tényleg volt tamburája és zenét is szerzett). Utolsó versszakban már saját magáról beszél Magát és a hőst formailag szétválasztja, de tartalmilag még jobban összeköti (önmegszólítás). Elavult, de igaz dalokat énekel. Az újak, a m odernek már összelopottak, értéktelenek Megjelenik a bűnbánat motívuma, Istenhez való fohászkodás. Az utolsó versszakban a saját költészetét a nemzetből kikapottnak, haszontalannak, értéktelennek mutatja be. Kettős szemléletében önmagát értékesnek és értéketlennek is tekinti egyben. A Tölgyek alatt című művében több idősík jelenik meg. A jelen idősíkja: Margit-szigeten egy nagy tölgy alatt ül A második idősik a gyermekkora, ahol tölgyfára mászott. A harmadik

idősík pedig a jövő: tölgy legyen a fejfája Valamint van egy meghatározhatatlan idősík is, amiben mindenhol jó, de legjobb a tölgyfák alatt. Ezek alapján összeáll Arany életrajza. A mű tehát egy életrajzra való visszatekintés (mint az Epilógusban). Egész életén keresztül elkísérte, s így társává f ogadta A tölgy a természetes életérő jelképét hordozza: a tölgy virul, ő meg csak tengődik (Berzsenyi: Magyarokhoz I Itt a tölgy, mint az ország jelenik m eg) Azzal, hogy Arany a tölgy höz köti saját életét, a tölgy saját önjellemzés részévé vált. A tölgy jelentését (erkölcs, szilár dság, stb) kapcsolja m agához, de ezt közvetlenül nem m ondja ki A romantikában ez nem volt közvetett (A Tamburás öregúrban is közvetett: azonosulás és megkülönböztetés kettőssége). A második versszak harm adik ill negy edik sora szó szerint ironikus: ezt az idős emberekre mondják, amikor már szenilisek. A hatodik versszakban

történik meg a gyermekkor második visszaidézése. Itt ezt bony olultabban helyezi el Nem jelzi nyelvtanilag (jelen idő), hanem lebegteti az idősíkot. A hetedik szakaszban metafora jelenik meg: a villám lás - ami f élelmetes jelenség - hazamegy. Távolodik a dallamos zenétől. Sárváry Antal ellenverset írt Azt mondta, Arany licenciái verselési hibák Ezek a verselési hibák egy modernebb, prózába hajló, dallamos zenétől távolodó stílus következményei. Sárváry a nemzeti romantikát kéri számon Babits Mihály Babits Mihály (1883-1941) 1883. novem ber 26 -án született Szekszárdon, erősen vallásos értelmiségi család gyermekeként Tanulmányait Pesten és Pécsett végezte, 1901-ben beiratkozott a pesti egyetem bölcsészkarára. Négyesy László stílusgy akorlatain ismerkedett meg Juhász Gy ulával és Kosztolány ival 1900-tól kezdett verseket írni, ekkor azonban m ég nem gondolt nyilvánosságra. Budapesten l atin-magyar szakon diplom

ázott szerzett Baján, S zekszárdon, Fogarason, Újpesten és Budapesten tanított Első műveivel a Holnap című antológiában jelent meg (1908) Fekete ország című versével nagy botrányt kavart, mert Ady Fekete zongora c művével egyetemben érthetetlennek találták 1908-ban Itáliába utazott, és ekkor határozta el az Isteni színjáték lefordítását. 1909-ben jelenik meg első kötete (Levelek Iris koszorújából) 1911 f olyamán jelent m eg második kötete ( Herceg, hátha megjön a tél is) 1911 -től az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumba helyezték át 1912-ben kezdte a Dante-fordítást. Első korszakára az antik görög irodalom formáinak imitálása jellemző Második korszakára - 1912 utáni verseire - a keresztény irodalom műfajainak, a zsoltárnak imitálása jellemző 1913-ban jelenik meg fantasztikus regénye, A gólyakalifa Egy verse ürügyén (Játszottam a kezével) hazafiatlansággal vádolták, fegyelmi indult ellene, elvesztette tanári

állását, ny ugdíjaztatta magát. 1916-ban megjelenik harmadik verseskötete, a Recitativ A Nyugat főmunkatársa, majd 1919-ben egyetemi tanár, az ellenforradalom után megfosztják ettől az állásától is. 1919-ben írta az 1990 -ig cenzúrázott Szíttál-e lassú mérgeket című versét, amelyben a tanácsköztársaság jelszavait leplezi le, az ellentm ondásokat tárja f el. A Magyar költő 1919-ben című versében mindenféle diktatúrától elhatárolja m agát. 1920 -ban S zabó Lőrinccel és Tóth Árpáddal lefordítja Baudelaire-t. 1921 f olyamán összeházasodik Tanner Ilonával 1933-ban írja utolsó reg ényét, a hátborzongató antiutópiát, Elza pilóta, vagy a tökéletes társadalom címmel 1927-ben m eghalt Baum garten Ferenc, aki végrendeletében alapítvány t hozott létre a rossz sorsú költők számára. A kuratórium elnöke Babits volt 1929-től főszerkesztője a Nyugatnak. Lírájában egyre jobban látszott az egyre pesszimistább

világszemlélete, amelyet csak f okozta, hogy gégerákot kapott 193 8-ban gégem etszést hajtottak végre rajta, miután nem tud beszélni, beszélgető füzetén keresztül érintkezik a külvilággal. Az erkölcsi felháborodás, a humánum féltése fordította szembe a fasizmussal 1934-ben jelent meg Az európai irodalom története. 1938-ban írta a Jónás könyvét, majd 1939-ben a Jónás imáját. 1941 augusztus 4-én halt meg Élete során átélte a két világháborút, eszm erendszerét áthatotta a békevágy , s nem feledte az írástudók felelősségét sem. A dekadencia Babits korai lírájában Babits első korszaka 1905-1913-ig tart. Nagy szerepet játszik nála ekkor az antik művészet imitációja. Franciaországban megjelennek a parnasszisták: romantikus költők, akikre már a szimbolizmus is hatással van. Nyelvi maximalizmusra törekszenek, jelsz a- 2 vuk a tárgy ilagosság, érzelemmentesség. Leírás nagyon metaforikus, kedvelik a zárt formákat

(szonett) A lírikus epilógja (az elégedetlenség költeménye): A költő az individualizmust értékeli (individualizmus: a közösséggel szemben az egyén kerül előtérbe), ez az értékelés azonban elitélő, az individum mint tárgy a költői felfogás beszűkülését jelenti. Mást szeretne csinálni, de nem tud, erre utal a bír ige, fizikai fájdalom. A dió és a börtön metafora is a bezártságot, szűk közt mutatja. Az utolsó sort Jézus mondja a Bibliában ("én vagyok az ómega s az alfa"), ami Jézusnál felszabadító, az a költőnél beszűkítő. A költő a zárt világ, ahol van, az is az. A szimbolizmus a belső világgal akar foglalkozni, ezt mutatja be szűknek. A börtönképzet zártságát fokozza a szonett forma is Fekete ország: gyakran emlegették együtt Ady Fekete Zongora c. versével, habár nem annyira értelmetlen, inkább a f ekete szó túlzott gy akoriságát és pesszim izmusát sokallták. Érdekes benne a vershely zet

váltása A kiindulási hely zet a lírai én álm a, igéi múlt idejűek, majd nominális rész következik, nem találunk igéket, majd jelen idejű igék következnek. Ezzel a középső résszel a múlt időből úgy tér át jelenbe, hogy szinte észre sem vesszük. A látom ás rejtett igazságot m utat be, az álom csúszik át látomásba Olyan dolgot lát, am i igaz, de testi szem einkkel nem láthatjuk. Am it álm odunk nem feltétlen igaz, de a látomás igen, ezért kellett áttérni rá. Rejtett igazságot mond el, de nem magát a látványt írja le, hanem a belső lényeget vetíti ki a külsőre. A fekete szín több jelentésben is m egjelenik, pl.: szó szerinti jelentésben: f ekete em ber, tenger, gy ász, kelm e Viszont vannak jelentésbeli összeférhetetlenségek is: fekete öröm (negatív öröm: káröröm); fekete mag, tojás, csíra - itt a fekete jelző a pusztulásra utal, nem lesz belőle élet, már a kezdet negatív; fekete elme: gonoszság; fekete

vér, ér: halál. Fekete ország: pokol Ez az em berek mindennapi világa, a m i világunk Forma, jelentés kapcsolata: nincsenek versszakok, látomás a tudattalanból jön, ezért formátlan. Ritmusa gy ors, néhol szabály os daktilus, néhol erős licenciák találhatók, melyek megbontják a ritmust. A Húnyt szemmel c. költemény is jellegzetesen dekadens A m etafizikai világ keresése jelenik m eg benne (m int pl.: Heine Loreley -e) Itt is megjelenik a fönt (bércek) és a lent (való) ellentéte. Fiktív jelenet, képesbeszéd szintjén van a vershelyzet, nem lehet valóságos. Ez a vers viszont ellentétben a többivel a metafizikai világ elérhetőségét is megkérdőjelezi. A Húnyt szem veszélyre utal A való világ unalm as, ezt nem akarjuk látni A veszély , hogy ha lezuhanunk: halál vár ránk Felfogható ars poeticának is, hisz a "lírai mi" a költők, akik felismerik a való világ negatívumait. Erkölcsi-politikai kiállás (háborúellenes

művei) A Húsvét előtt cím a f öltámadást, a béke eljövetelének reményét ígéri. A világháború alatt az emberi élet, a hum anista értékek védelm e érdekében tiltakozott az élet - és értékpusztítás ellen. A költemény szabad versre emlékeztető rapszódia, mely az expresszionizmus felé közeledést mutatja A szenvedély szétfeszíti a f ormákat, s a vers a gondolatok és érzelmek hullámzását követve hosszabb ill rövidebb rím telen sorokra tagolódik Ritmusa is idegesen nyugtalan: inkább a hangsúly, mint az időmérték visz lendületet a sorokba. Zaklatott, egymásba indázó mellékmondatokból felépülő hatalmas versmondat a költemény első, nagyobb része. A merész igazság kimondásának félelme vissza- 3 visszarettenti, eltéríti a költőt eredeti mondanivalójától, de a fokozódó belső kényszer végül is legyűri félelmét, s vállalva minden kint, mégiscsak kimondatja vele azt, amit a hoszszú vers elején akart

kikiáltani, miszerint elég, béke legy en végre. A versnek ez a legf ontosabb üzenete: a háborús uszítással szemben a béke bátor, sok -sok más, merésznek számító gondolatot, új és új m otívumot sodor m agával a viaskodó, az akadály okat legyőző erkölcsi erőfeszítés. Négyszer tér vissza ugy anaz a szenvedést is vállaló f eltételes m ellékmondat egy visszarettenő, megszakított főmondat kezdetével. Ezek teremtik meg a rendet, vagyis ezek alkotják a vers gerincét. A mellékmondat ("akkor is") folytatása első ízben még csak önbiztatás, nem a végső gondolat világgá kiáltása Addig minduntalan nekigyürkőzve az erkölcsi parancs kikerülhetetlen kötelességének, felidézi a háború embertelenségét, melynek visszatérő szimbóluma egy Vörösmarty-műből kölcsönzött elem. Nem a szerelmet, embert, életeket pusztító háborús sikereket ünnepli a vers, hanem azt, aki először ki meri mondani a "béke" szavát.

A lírai én annyi késleltető előkészület után végül maga mondja ki először ezt a szót egy zsúfolt jelzőbokorral kiemelve és felnagyítva a béke mindent megváltó erejét. Miután a " szabadító, drága szó" végre elhangzott, a könny ed, m agyaros dalf orma jelzi a lélek viharainak elcsitulását: d allamos, kétütemű hetes és hatos sorok váltakozása hirdeti az általános megbékélést, megbocsátást, a tavaszi újjászületést. A f élrimek csengése a húsvéti feltámadási ünnep alleluját hirdető harangszavát idézi, a mondatok és a ritmikai egységek egybeesése pedig a rendet, az áhított békét sejteti, ígéri Hatását fölerősítik a régi magyar klasszikusokra, Berzsenyi, Vörösmarty, Petőfi s Ady költeményeire való "rájátszások". Az 1917-ben íródott Fortissimo hangja az addigi műveinél sokkal erőteljesebb és elkeseredettebb. A cím jelentése: legerősebben Az alvó-halott Isten képe Nietzschétől ill

Goethétől egyaránt származhat. a vers narrátora ezt az alvó, süket Istent akarja fölébreszteni közönyéből előbb az anyák irgalmatlan sírásával, őrjítő sikoltásával, majd - ha esetleg ez hiábavaló lenne - a f érfiak durva károm lásaival, f enyegetéseivel A vers lezárása önkínzó pesszimizmus: nemcsak Isten érzéketlen, süket az egész f öld, süket m inden. E verse miatt Istenkáromlás vétségével perbe fogják. A bekövetkezett koré rt, a szörnyűségekért Istent vonja felelősségre, ez utal a helyzet kilátástalanságára (Kölcsey Himnuszához hasonlóan) Hangvétele kétségbeesett, hiszen érzi a fennálló helyzet borzalmát, ellene azonban semmit sem tud tenni Tragikus képeket fest, akárcsak Ady Antik és keresztény mitológia Babits első korszakában A Danaidák c. vers az erudícióra egy példa, a költő nagy műveltségének egy részét f oglalja versbe Itt egy kevéssé ism ert m ítoszt újít f el és értelmez át A

mítosz Danalosz király 50 lány áról szól, akik m egölték saját f érjeiket, mert édestestvéreik voltak, ezért büntetésük, hogy feneketlen hordóba kell hordozniuk a felejtés vizét. A versben Babits nem említi, hogy férjük a testvérük is volt, így nincs motiválva a gyilkosság. A fenti világban vágykancsóból merítettek, ürítettek, úgy érezzük, hogy emiatt történt a gyilkosság, mintha a vágy következménye lenne A büntetés a versben is az, hogy nem felejthetnek. 4 Két világ jelenik meg: a fenti, világos, aranyos, zöld, az élet világa és a lenti, sötét, néma, a halál világa. A romantikában is jelen volt e két világ m int a m etafizikai, ahol m indennek van értelme, és a valóságos, ahol az ember nem érti önmagát, ki van szolgáltatva. Babits az em beri lelket akarja ábrázolni, ott van jelen e két világ, m int tudatos, tiszta világ és mint tudattalan, alvilág. A mű balladaszerű homálya és időtlenítése miatt

Csak 3 mondatból áll, belső beszédben (ismétlések hosszú mondata) mondja csak, dúltságot jelez, nem is mondja, csak gondolja, mert még nincs megfogalmazva. Babits ebben a korszakában áttér a görög m itológiáról a keresztény m itológiára, miután 1912 -ben az Isteni színjáték f ordításakor rájött, hogy keresztény elemekkel ugyanúgy ábrázolhatja a világot válságosnak. A Vakok a hídon című versben egyszerre jelenik m eg a görög és a keresztény mitológia. A vakság a görög m itológiában a jobbanlátást jelenti, a dolgok m élyebb értelmének látását, a keresztény mitológiában a nem tudást, téves hitet jelent A Danaidákban megjelent csönd, folyó motívumok jelennek meg. A vers elején még a csöndet és a folyót értelmezhetjük szó szerint, de a " csöndbe taszítja társát a társ" sortól m etaforikusan kell értelmeznünk. Ezt Babits tudatosan írta így, hiszen ettől kezdve a csönd nagybetűvel kezdődik A

csönd a jelölt, a folyó a kép, de a csönd egy ben kép is abban a m etaforában, ahol a halál a jelölt, ekkor a hidat is m int az élet képét kell értelm eznünk. A vers fokozatosan metaforizálódik A vakok és a híd pici, a csönd nagy, ez utal a halál hatalm asságára. A vakok k icsinységét jelzi görnyedt hátuk is Ezt a verset Bruegel Vakok című képe ihlette Vakok vonulását mutatja be mindkettő. A hídon vonulnak Ez csúszós, nincs korlát és nem tudni, vezet-e valahová, tehát az életet a sem mibe hulláshoz hasonlítja. Egyszerre jelenik meg a versben a vak vezet világtalant keresztény motívum és a csönd, folyó görög motívum. A harmadik versszakban a vak már metaforizált: a lelkük a testből ki sem lát soha, ezáltal a vakok, mint ösztönlények jelennek meg. Aki a hídon m egy elállatiasodik A vers kalligramma, azaz képvers. A forma hídakat jelképez, de a legtöbb a semmibe nyúlik Hiányzik a központozás, erősíti a vers belső

beszéd jellegét. Verselése ütemhangsúlyos, ez a verselés is diszharmonikus világ képét fejezi ki Az értékek védelmezése Babits költészetében (háború utáni visszavonulása) Babits háború alatti versei pacif isták, nacionalizmus ellenesek. Az avantgárd f elé törekszik. Ezek a művei nem túl jelentősebbek, jelentősebb a kihatásuk a 19-es évekre, amikor Babits fordulatot vesz, a klasszicizálódás és a konzervativizmus lesz rá jellemző. Ez azt jelenti, hogy az egyén szempontjából vizsgálja a dolgokat, ő van az értékrend középpontjában. Emiatt nevezi magát konzervatívnak, hisz az avantgárd és a megjelenő politikai irány zatok kollektivisták, ezt tartja m odernnek. Az individum értékeit akarja megőrizni a kollektivizmussal szemben. A Régen elzengtek Sappho napjai is az individumot tartja értéknek. A kortársakról azt írja, hogy merész kezekkel téptük a kényes leány hegedű-testét, azaz a lírát, nincs ütem, se szó, se tag.

Ez a szabadversre utal Úgy jelenik meg mint a durvaság megtestesí- 5 tője, a modern költészet állatias, hajszolt: tüdő liheg. A torok kiált: független az érzelmektől, tömegesedés Felmerül egy vád az individualizmus ellen: "mit ér a szó, am ely csupán tiéd?", de rögtön meg is adja rá a választ: " testvér az, aki nem hallja meg testvére panaszát?". Tehát a kollektivizm us: milliók nyögése; testvérek vagy unk: negatívumként jelenik meg, m int ösztönvilág, m ocsár, ezzel szem ben áll az élet kettes csöndje, am i individum, de nem magány, nem számkivetettség, hanem a boldogság szigete. Az utolsó sor: "Az istenek halnak, az ember él" ambivalens kijelentés, pozitív, hogy az ember él, de negatív, hogy az istenek, a líra, meghal (az ember kiürül)! A gazda bekeríti házát c. versben a költő a gazda szerepét veszi fel (a gazda szó jelentésének képzettársítása a korban: erősödik a kisgazdapárt

- konzervativizmus a v árosiasodás ellen). A gazda a kertben él, amely a termékenység, természet fejlődés zárt világa. Civilizáció előtt van, nincs társadalom se technika A kerten kívül hideg szél van A modern szél dinamikus, vad, kiszámíthatatlan, pusztító veszélyt rejt (alatta ing és zeng a fa), ez a civilizált világ. Utal a pogány ságra, jobboldali kollektivizm us képét idézi fel, de lehet kultúrapusztító töm eg is. A gazda m agatartása: a régi értékek m egvédése, így metaforizálódik a kultúra védelmezőjének jelképévé. Jelen van a konzervativizmus is régi érték megőrzése képében. Egy gazda példázatszerű története, aki védi földjét a hideg szélektől Ez válik metaforikussá Verselése diszharmonikus próza felé viszi el, zaklatott, sok az áthajlás. Cigány a siralomházban: A cím utal Vörösmarty híres versére, A vén cigányra, a cigány a költőt, a siralomház pedig a körülötte lévő világot

jelképezi. Az első három strófa a babitsi költészet egy-egy szakaszát jelenti. A "hajdan" az ifjúkor könnyed, játékos művészetére utal Az Úr és bogár hasonlatában ott rejlik a terem tés gondosságának precizitása és a létrejött alkotás jelentéktelenségének ellentéte. Ebben az időben félénken, halkan születnek a versek A könnyes, csüggedt szomorúságnak külső okai is vannak. Babits eszmevilágára mindig is jellemző volt a többi ember iránti felelősségtudat, amely itt hangot kap. Majdnem ugyanez a gondolat jelenik meg Vörösmarty Gondolatok a könyvtárban című versében is Az elkövetkező képek kiúttalan, siralmas világot festenek le, maga Babits is szomorú világként összegzi. Sőt Babits az utolsó versszakban még ennek a másokért könnyező költészetének az értelmét is megkérdőjelezi. Saját szenvedésein kívül az emberiség kínjai is gyötörték A 30-as évek vége felé előre látható volt egy új

háború pusztítása. A kultúra s az emberiség féltésének morális parancsa fordította szembe a fasizmussal Szorongás és katolicizmus Babits lírájában Az Isten és ördög című vers versszerűtlen, ritmikailag nehéz elemezni, hiszen nem időmértékes és az ütemhangsúlyos elemzés sem tökéletes, ugyanis a hangsúlyos nyomaték mindig hangsúlytalan szótagra esik. Csak a sorm etszetet tartja tiszteletben A verset a próza felé viszi el, ütemhatárok szavakat vágnak ketté. A vers témájában az Elza a pilóta című antiutópiára hasonlít. A mű kiindulópontja: nem fejeződik be az első világháború Két világ alakul ki, Magy arországon hadigazdaság lesz, a nőket is besorozzák, 6 emiatt Elza átszökik a túloldalra, de ott sem jobb. Ezt a világot egy tudós vizsgálja mikroszkóp alatt és megállapítja, hogy ez sem jobb A vers is úgy mutatja be a világot, m intha háború lenne: hadszíntér a világ, gy ilkos üledék Bibl iai motívumok

jelennek m eg: Bábel torny a, am ely szintén a káoszra utal. Az édenkertre vágyik: "lesz-e m ég jám bor állat a gyilkos gép helyett?". Az édenkertet és a bukolikus világot állítja szem be a valós világgal. Megjelenik a nietzschei gondolat, m iszerint Isten m eghalt (Überm ensch-sé kell lenni). Babitsnál ez árvaságot, erkölcsnélküliséget f ejez ki Eleinte ironikus, majd tragikussá válik Nem is keresik az édenkertet, az ördögi világ lesz általános Verselés is alátámasztja a hangulatot: 4 ütemű 12-es lenne, de darabos Az elbocsátott vad c. versben Babits az Istenhitet nem idillinek mutatja be, hanem mint keresést. Babits vallásossága önmagát kutató, elemző Isten megnevezése a versben am bivalens, egy szer bizony talan (valaki) m ásszor biztos benne. Ebből arra következtetünk, hogy ez belső Isten Hiszen ha kívül lenne, tudna dönteni, van-e vagy nincs (Balassinál jelenik meg először a belső Isten képe)

Szabadságábrázolása is am bivalens: " szabadon sem vagy ok szabad" A versben egy allegória fedezhető fel, amelyben az ént a vadhoz, a vadászt pedig Istenhez hasonlítja. A vad és vadász kapcsolatában megtalálható a szabadság és rabság is. Mindkettőnek vannak pozitív ill negatív oldalai Szabadság pozitívum a: "van szívemben akarat", azaz öntudatos ember, viszont "elveszni engedett", azaz Isten nélkül kell élnie, céltalan bolyong, ez mind a fenyegetettségre utal. Ugyanígy több értelmű az odatartozás is. A jel mint kitüntetés, különleges kapcsolat jeleként jelenik m eg A m ásik oldalon a jel viszont mint nyakörv, mint megbélyegzés jelenik meg a rabság jeleként. Babits az igazi Istenhitnek az Istenkeresést tartja. Az Istenhez tartozás és tőle való szabadság is hordoz pozitív és negatív értékeket, ez a természetes állapot. Babits, a kétkedő vátesz (a prófétai magatartás jelentkezése) A Mint a

kutya silány házában c. vers f ormailag a prim itív verselést akarja felidézni: egyöntetű ragrímek, éles áthajlások, elválasztja a birtokos jelzőt a birtokostól, erőltetett rímek. A verseket dadogónak mondja A hasonlatokból m egtudjuk még, hogy a hangja megvetett, magányos, ennek ellenére m égis híven és bátran kiált: ez nagy pozitívum az eddigiekkel szemben. A család mint olvasóközönség jelenik meg, aki kiveri, dobálja sárral, a kutya pedig mint a költő. Babits ezt az önszemléletet Aranytól vette át (Tamburás öregúr), de itt más a képvilág. A hangok mélyről jönnek belőle (fúlnak, túrnak, fúrnak), nem ő alkotja őket, maguktól jönnek. Felmerül a kérdés, ennyi viszontagság mellett van-e értelme verset írni A válasz erre igen, mert ő mondja ki a nagy szót. Igaz, csak szenved érte, viseli a megaláztatásokat: a költő hivatása a végzet Feladata nem az alkotás, hanem a belőle kijövő dolgok közvetítése A Mint

különös hírmondó c. vers egy mondatból áll, bels ő monológszerű Erre utal a verselése is: az időmértékes verselés csak néhol tisztul ki, ott hexameter, sok licen- 7 ciával, ez is a próza felé viszi el az áthajlásokkal együtt és erősíti a belső monológ jellegét, belső feszültség van benne. A vers két részre tagolható, egy hasonlatra és a többi A költő a hírmondó szerepét veszi fel: hegy tetején ül, botja van, hírt hoz. Megtalálhatók elemek, amelyek a prófétát a jelenhez kötik, így azonosíthatjuk a lírai énnel: gépf egyvert próbál a szomszéd, autó hangja, váro s lámpái. A vers példázatszerű (a jelölt már a képi részben is megjelenik). A lírai én és a próféta mondanivalója is az ősz Az embereket nem érdekli ez a hír. Őket az érdekli, ami körülöttük van: új találmányok, városépítés, stb. A próféta ezekről nem tud, f ényévnyi távolságra van a várostól és ezek a dolgok semmit nem

jelentenek az ő híréhez képest, amit mindenki tud, ez persze csak ironikus. A költő a költő és olvasó viszonyáról ír: a költő mély és örök dolgokat mond, az olvasó nem érti m eg, a napi dolgo król követel híreket. A költő a természeti élet nagy törvényeiről akar szólni. Jónás könyve, Jónás imája: a prófétaszerep vállalása A Nyugat 1938.szeptemberi számában jelent meg első ízben 1938-ban, Ausztria német m egszállása után Babits egész Európa s hazája pusztulásától rettegett. Ebben a történelmi helyzetben új erővel vetődött fel az a kérdés: mit tehet a költő, a művész a barbár erők ellenében? A Jónás könyvében prófétikus verseit folytatta. A négyrészes elbeszélő költemény egyben bibliai történ et mögé rejtett szellemi önéletrajz, elbeszélő keretbe foglalt, nagyszabású lírai önvallomás is. Kívülről szemléli önmagát, önarcképét Jónás személyében festette meg, jóllehet nem mindenben

azonosulván műve főhősével. A küldetéstudat mellett jelen van az irónia ill a groteszk humor is A kezdetben gyáva Jónás semmi áron sem akar Ninivébe menni, menekül az Úr parancsa, lelkiismeretének szava elől. Kozmikus és szánalm as figura lenn a hajóf enéken. Groteszk alakként jelenik meg a cethal gyomrában, ahonnan Istenéhez szól. A költő Jónást Ninivében esetlennek, nevetségesnek mutatta be, aki kérlelhetetlenül, magát túlkiabálva igyekszik teljesíteni küldetését Ennek ellenére szégyenben marad: kinevetik, kicsúfolják, gúnyt űznek belőle A testi-lelki gyötrelmek kényszerítették Jónást, hogy prófétáljon Ninive ellen. Felismerte, hogy nem térhet ki a felelősségvállalás alól Kudarcai után feldúltan menekül a megátkozott, bűnös városból. Babits versének története csaknem végig követi híven a bibliai elbeszélést, de o lykor naturalisztikus részletezéssel bővíti ki annak tömör, szófukar előadását.

Legfontosabb eltérés a két mű között Ninive lakosságának viselkedésében van: a bibliai Jónás könyvében a niniveiek hallgatnak a próféta feddő szavára. Ott érthető és logikus az Úr kegyelme Babits művében gúny és közöny fogadja a próféta fenyegető jóslatát, ezért indokoltabbnak tűnik Jónás keserű kifakadása az Úr ellen. A szörnyű látomás nem teljesedik be: az Úr m égsem pusztítja el Ninivét, ebben ott rejlik valami remény Babits jelenjére vonatkozóan: az emberiség nagy alkotásai, maradandó értékei túl f ogják élni a gonoszságot. Jogos ugy an Jónás f elháborodása az erkölcsi rom lottság f ölött, de jogtalan a világ pusztulását kívánnia, hiszen az igazság végletes követelése saját ellentétébe csaphat át: a legszélsőségesebb igazságtalanságba és embertelenségbe. 8 „A szó tied, a fegyver az eny ém. Te csak prédikálj, én cselekszem ” - zárja l e a vitát az Úr közte és szolgája közt.

Ekkor Jónásnak rá kell eszm élnie, nem az ítélkezés az ő kötelessége, hanem a bátor harc minden embertelenség és barbárság ellen, m ég akkor is, ha a küzdelem esetleg komikus és eredménytelen. Babits kiemelkedő nagy művének végső tanulsága: a próféta nem menekülhet kötelessége elől, nem vonulhat magányos erdőszélre, semmiképpen sem hallgathat, ha szólnia kell. Többen lelkiismeret-furdalásként értelmezték az egész Jónás köny vét, ahol egész életművéért való bűnbocsánata szólalt volna meg benne. Babits nem vádolhatta önmagát cinikus némasággal. nem az önvád szólal m eg e művében, hanem belső vívódása az erkölcsi kötelesség kiállásra késztető parancsa és a közszerepléstől visszahúzódó természete között A költem ény ironikus -komikus és patetikus hangnemének kettőssége végig jelen van a műben. Az irónia eszköze többekközt a hétköznapi népnyelv alkalmazása Bőven található a műben a mai

beszédben már nem használatos, elavult múlt idejű alak, ami a régies színezetet megteremtő nyelvi archaizmus része. Emellett bibliai latinizmus is sokszor előfordul a szövegben 1939-ben függesztette költeményéhez a Jónás imáját, mely közvetlen líraiságában talán megrendítőbb, mint maga az egész epikus remekmű. Költészetének megújulásáért, újjászületéséért könyörög ez az ima, a Gazdához intézett f ohász. Két nagy mondatból áll a vers. Az e lső, hatsoros egységben a nagy beteg költő még a régi szavak hűtlenségéről panaszkodik, melyeket sorsának szétesése, parttalanná válása hordalékként sodor magával. A következő, egy lélegzetvételnyi hatalmas, ziháló versmondat mégis a bizakodást szólaltatja meg. Áradásszerűen ömlenek a sorok - átlépve gátakat, ritm ikai egységek határait A már egyszer leszállt ember régi hangjait akarja megtalálni, azokat szeretné sorba állítani. Bátran és nem bujkálva

kíván m egszólalni újra A közeli halál tudata is sürgeti , most már nem rest, hanem fáradhatatlan szolgaként követi a Gazda, Isten parancsait, sugalmazását, egészen addig, amíg teheti. Berzsenyi Dániel Berzsenyi Dániel (1776-1836) 1776. május 7 -én született Hety én (Vas m egye, Kem enesalja) egy etlen gy erekként Apja jogvégzett, de gazdálkodó ember volt Erőtlen fiát ő tanította, nevelte otthon. Izmos fiúként 1788-ban kerül a soproni líceum előkészítő osztályába és 7 évet tanul itt. Sokat olvasott, főleg latin műveket 1793-ban elszökik Sopronból, katonának áll be, majd onnan is m enekül. 1795-ben befejezi diákpályáját Nagybátyjához, Niklára megy, mert apjával utálták egymást; anyja halála után (1794) m ég jobban elmélyült ez a viszály, hisz ő volt közöttük a védőfal. 1799 májusában feleségül veszi Dukai Takács Zsuzsannát, ezután önálló gazda lesz. 1804 folyamán Sömjénről Niklára költözik,

csak titokban írogat Felesége műveletlensége miatt egyedüli barátja a m agány és az elmélkedés lesz. 1803-ban Kis János lelkész felfedezi benne a költőt és 3 művét azonnal el is küldi Kazinczy nak. 1808-ban Berzsenyi elküldi Kis Jánosnak 77 költeményből álló verseskötetét, hogy segítsen kiadni, ezáltal levelezés indul meg közöttük 1813-ban megjelenik a kötete papok és Berzseny i saját pénzén. P esten csak kétszer járt, de itt találkozott Szem ere P állal, Kölcseyvel, Vitkovics Mihálly al. Term éketlen költőnek tekinthető, hisz műveinek száma 137. Életformája és költői becsvágya tragikus ellentmondásba került, ehhez hozzájárult még a magány, kedély, egészségi állapota Ebben az időszakban érte Kölcsey igaztalan recenziója (bírálata) Berzsenyiben ezután elhallgat a költő. Kölcsey kifogásait a romantika nevében utasította vissza 1830-ban az MTA taggá választja Berzsenyit. Utolsó éveiben gyógyfürdőkben

kúrálta magát. 1836 f ebruár 24-én halt meg Niklán Műveinek nagy része 1803-1813 között született, amikor az irodalmi élet Magyarországon halott, csak nagy magányos alkotók vannak, köztük Berzsenyi is. Mivel Pest az új irodalom központja, erről az irodalomról semmit sem tud, hisz teljesen m ás világban élt Versei pontos sorrendjét nem ismerjük, mert nem datálta őket Magyarokhoz című versét 4 változatban írta meg Stílusa inkább klasszicista, Horvát János szavai szerint: "Klasszicista formában romantikus lélek" Pályájának korai szakaszában versei két csoportra oszlanak: szerelmes versekre és hazafias ódákra. Kazinczy az ódaköltő posztját jelölte ki számára A nemzeti lét és nemlét kérdése, a régi dicsőség és a törpe jelen önkínzó szembeállítása, a nemzet pusztulásának víziója a "nagyszerű" halál réme egész reformkori költészetünknek visszatérő témája. A magyarokhoz a leghosszabb ideig

csiszolgatott mű, első változata 1796 körül keletkezett, a végleges 1810-ben készült el. Ebben a műben a klasszicizmus törekvése bontakozik ki, miszerint mindent általános, em beri szintre kell em elni A t émát illetően kaphatott ösztönzést Horatiustól, tőle kölcsönözte az alkaioszi strófát A mű sorait már a konkrét történelmi helyzettől elvonatkoztatva a szabadság verseként értelmezhetjük. Izgatott, zaklatott menetű, nagy ellentéteket egymásnak feszítő alkotás, melyet áthat a nemzet jövőjéért érzett önostorozó aggodalom, a szorongó fájdalom A költem ény pátoszát a rem énytelenség hevíti Az óda kulcsszava az erkölcs Egyre táguló méretekben villantja össze a kétféle időt, a múltat és a jelent, mivel ez a verstípus időszembesítő verstípus, a múlt és a jelen szembeállítása. Hanyatlásnak mu- 2 Berzsenyi Dániel tatja. Berzsenyi alapítja meg ezt a fajta stílust (Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi)

Megszólításban megjelenik a vers szerkesztő elvét alkotó éles szembeállítás, mely egyúttal erkölcsi ítélet is "Romlásnak indult - hajdan erős". A 2 versszak a múlt kemény helytállását idézi, am ely azonban közel sem volt idilli m últ Ezt rom bolja le a veszni tért erkölcs (3.vsz) Három versszakon át (4-6) ismét a múlt bizonyító tényei sorakoznak A következőkben már négy versszakra tágul a fájdalmas önostorozás, a jelen bűneinek itt olvashatjuk a legbővebb felsorolását (7-10). A 10 versszakban az öltözetnek politikai jelentése van: jozef inizmus, nem zeti ellenállás: bajusz, szakáll, m ente, ném et zsakett. A 11 -12versszakok felkiáltó mondataiban újra a dicső múlt nagysága zeng Egyszerre van je len a büszke öntudat és a csüggedt kiábrándulás, a m últ értékeinek vissza sóvá rgása és a kétségbeesett tehetetlenség. Az utolsó két strófában (13 14versszak) hangváltás következik, az ódai hangot az

elégikus váltja fel A 9strófától kezdve változás tapas ztalható a beszélő és a megszólított viszonyában: idáig a prédikátori korholás egyes szám második személyben hallható, ezután a többes szám egyes személy válik uralkodóvá. A magyarság romlásának oka szerinte általános törvényszerűség Párhuzamot von a nagy népekkel Am i a verset oly f eledhetetlenné teszi, az elsősorban nyelvének romantikája, zengő akusztikája. Sömjént és Niklát tekintve mindkettő poros-sáros, a civilizációtól elzárt, a szellem világától távol eső falucska, vadon tájék. Em ellett felesége műveletlen, így hát elm élkedéseiben egyedül maradt Berzsenyinek mindenekelőtt a megelégedésre, a megelégedettség illúziójára volt legnagyobb szüksége, vágyainak, ábrándjainak, törekvéseinek kölcsönkorlátozására, kényszerű adottságainak, m egváltoztathatatlan körülményeinek filozofikus tudomásulvételére. A kiszolgáltatottság, a

tehetetlenség tragikus érzését szerette volna kárpótolni a " megelégedéssel": elf ogadni az elf ogadhatatlant, belenyugodni a neki rendelt sorsba. Az Osztályrészem című elégikus ódájában a megelégedéssel viaskodik (1799 körül) - osztályrészem, ami nekem jutott. A vers a szem élyesség megjelenítésével és az egyes szám első személy használatával a romantika felé hajlik. A klasszikus kereteket nagy erővel feszíti szét Berzsenyi és a Horatiustól kölcsönzött, sajátos m ódon értelmezett képek. Az emberi életutat egy veszélyes tengeri hajózással azonosítja, k özépúton Az élet viharain szerencsésen túljutott " heves if jú" élete f ordulópontjához érkezett: felnőtté vált. A biztonság jóleső érzése mögött ott rejlik az if júságtól való búcsúzás fájdalma, ráeszmélés az idő visszafordíthatatlanságára. A "boldog megelégedés" illúziójába ringatja m agát Mindez szem besítésben

történik: pozitív és negatív értékek összehasonlításában. Pozitív értékek az antik városok, dolgok (Tarentum, Larissza) Belső hang azt mondja, hogy kérjen még A 3-4 versszakban az elégedetle nség f ogalmazódik m eg Úgy látszik, hogy lejjebb adná (Antik világgal szem ben ez csak egy porfészek). 6 szakasz: egy re kevesebbel beérné (" csak te légy velem") Értéktudatból értékhiány lesz; reális értékből költészet Levonom vitorlám - feladás jele Lekötöm hajómat - önkorlátozás. Az elzárt hely börtön is, nemcsak biztonság A tündérek jelen esetben veszély esek (ebben a korban a tündérek még rosszat jelentettek: feltűnnek, eltűnnek). Negatív mozzanatok is vannak a műben: az élet értelmének feladása, veszélyes lehetőség, lankadás A vers horatiusi lezárása meghatott emelkedettséggel, őszinte rajongással zengi a költészetnek a legválságosabb helyzetekben is minden bajtól mentesítő csodáját: Ha minden

érték kihull is az emberi életből, a mű- 3 Berzsenyi Dániel vészet még mindig tartalmassá teheti a létet. Az elégia jellemző Berzsenyire, ez a műve is elégikus óda Másik (az utókor szám ára is) sikeres elégiája A közelítő tél (1804 és 1808 között). Komor, vigasztalan hangulat uralkodik a versben A cím is riadalm at kelt A vers felépítése könnyen követhető, logikus gondolatmenetet mutat. Az első három strófában tagadásra fordított idill jelenik m eg: változatosan szövi össze azt, ami e lmúlt, és ami itt maradt. A durva őszi táj lehangoló képe, egyszerre jellemzi az évszakot, az ifjúság örömeinek elvesztését, s a kiábrándító niklai környezetet is A költői negatív festés kettős hatást ír le: nemcsak a jelen sivárságára döbbent rá, hanem nagy erővel tudatosítja a múlt értékeinek tragikus, visszahozhatatlan elvesztését is. A múltat próbálja idillé varázsolni. A pozitív értékű szavak halmozása, s

az antik utalások a niklai ház körüli kertet díszes " ligetté", " rózsás labirinth" -tá e szményítik, m elyben a "Zephyr" lengedezett és "Symphonia" szólt. Az első három szakaszban a természet festésével érzékelteti az idő múlását. A felsorolt ellentétekben ott remeg a múlt és jelen, az élet és a gy ász kom or hangulata: borong -mosolyog; ném a hom ály-öröm víg dala harsogott; levél zörög -szomorú, kihalt. A negyedik strófában a látványból filozófiai általánosítást von le: az idő észrevétlenül tovasiklik, minden az ég alatt csak "jelenés", pillanatig tartó tünem ény Az 5 -6 versszakban a költő magára, saját életére vonatkoztatja az á ltalános romlást, pusztulást Lemondással veszi tudom ásul, hogy észrevétlenül, kihas ználatlanul örökre elm últ if júsága A lélek kiégettsége, halála miatt panasz sír az elégia lezárásában: az elm últ ifjúság

szépségeinek m ár soha többé nem lehet részese. A kö ltemény elolvasása után döbbenhetünk rá, hogy ott sem csupán valóságos, hanem egyúttal lelki tájról is szól a leírás (Lolli - szerelem jelképe) Formája ASKLEPIADESI-strófa, ami daktilusokból és trocheusokból áll, középen erős sormetszettel: Berzsenyi ódá i nagy nyelvi erővel szólnak, de nem érik el elégiáinak egyetemes mélységét, a romantika hirdetésére hajlanak. Műveiben kettősség uralkodik, melyet erősít a klasszikus és romantikus elemek keveredése Hogy Berzsenyit mégis a klasszikusokhoz sorolják, példázza az ódáiban az általánosságra való törekvés. Jellemző még rá a Kölcsey bírálta dagályosság és áradó, túlzó jelzők használata Dante: Isteni színjáték Az 1307 és az 1320 közötti időt kell az Isteni színjáték keletkezési idejének tartanunk. Magyar fordítását Babits Mihály készítette A mű eredeti címe: Komédia Dante e művével

megteremtette az olasz irodalmi nyelvet. Joggal n evezik e művet a középkor enciklopédiájának: az egész korszak szinte lexikálisan teljes tudástömegét foglalja magában. Dante, a tudós beledolgozta művébe az akkori kultúra egész birodalmát. Mindezt a roppant anyagbőséget a költő saját lelkén átszűrve, egyéni élménnyé avatva, egységes világképpé formálta, szigorúan zárt, logikus művészi kompozícióba építette. A mű témája a lírai én túlvilági utazása: nagyszabású vízió keretében járja be a keresztyén vallás túlvilági tartom ányait, a P oklot, a Purgatórium ot és a P aradicsomot. Dante, a mélyen vallásos ember saját maga és az em beri nem boldogságát keresi, azt az allegorikus utat mutatja be, hogyan tisztulhat meg az emberi lélek a bűnöktől, hogyan juthat el a Poklon és a Purgatóriumon keresztül a legfőbb jóhoz és tökéletességhez, az Istenhez az égi Paradicsomba. Különböző műnemek sajátosságai

egyesülnek a műben: tulajdonképpen epikus keretbe foglalt lírai, filozófiai költemény, melyben - a sok párbeszéd, vita következtében - fontos szerepük van a drámai elemeknek is. Szerkezetében határozott rend uralkodik. Száz énekből áll, s ez a száz ének úgy oszlik három nagy egységre, hogy a bevezetésen kívül mindegyik rész 33-33 éneket foglal magába. Az egyes másvilági birodalmak szintén háromszor három részből épülnek fel: 9 körből, 9 gyűrűből és 9 égből. A hármas ill a kilences számnak misztikus értelme van: a 3 a Szentháromságra, a 9 pedig Beatricére utal. Az Isteni színjáték egyúttal a legteljesebb emberi színjáték is: a költőben földi gondok és szenvedélyek izzottak. A túlvilági tájakat a XIII és a XIVszázadi Itália s a történelem emlékezetes szereplői népesítik be, Dante politikai meggyőződése szerint a Pokolban bűnhődve vagy a Paradicsomban megdicsőülve. A mű hőse az emberélet útjának

felén, 35 éves korában eltévedt az életben, ebben a sűrű, kusza, vad vadonban, mivel elvesztette s elhagyta Beatricét, a tökéletességet. Fel szeretne jutni az erény dombjára, de három allegorikus vadállat állja útját: a kéjvágy foltos bőrű párduca, a gőg és az erőszak oroszlánja s a kapzsiság vézna, örökké éhes nőstényfarkasa. A halott mennyei szerelmes, Beatrice, leszáll az égből a Pokol tornácára megkérni a római költőt, a középkorban csaknem szentként tisztelt Vergiliust, hogy legyen segítségére az utat tévesztett, sírva kesergő léleknek. A nagy római költő kalauzolja végig a mű főszereplőjét a Poklon át, s ő lesz a Purgatóriumban, a tisztulás hegyének meredélyein. Vergilius azonban csak a f öldi Paradicsom ig kísérheti el, itt m ár Beatrice veszi át szerepét, s vezeti ezután a mennyei Paradicsomba földi szerelm esét az Isten látásáig. Dante minden eseményről pontosan tudósit. A Pokol A földi bűnök

itt nyerik el méltó büntetésüket. Meghalt bűnösök szenvednek itt, bár valódi testük f ent, a f öldben m aradt. De hogy szenvedni tudjanak, Dante látszattesttel ruházta fel a lelkeket. A mű hőse is érdeklődéssel járja a kárhozottak birodalmát. Mindent tudni szeretne, tudásvágya örökös kérdésekkel árasztja el Vergiliust. Keresve kutatja a híres embereket, de itt is a honvágy dolgozik ben ne: elsősorban honfitársaival, latinokkal szeretne találkozni. Hírt akart vinni róluk az élőknek, hogy figyelmeztesse földi kortársait a bűnök riasztó következm ényeire. Elismeri ugyan a büntetés jogosságát, Isten bölcs igazságát, de gyakran mély részvétet, őszinte szánalmat, megdöbbenést kelt szívében a sokfajta szenvedés. A kárhozottak szenvedése csak átm eneti állapot. Az utolsó ítéletkor a lelkek újra egyesülnek majd valódi feltámadt testükkel, s kínjaik akkor válnak örökké és m ég teljesebbé. Dante a teológus

mércéjével rangsorolja a bűnöket és szabja ki az értük járó szenvedést. A vétkek súlya szerint helyezkednek el a P okol egy re m élyebb köreiben a bűnösök aszerint, hogy milyen mértékben sértették meg isteni és a természeti törvényeket. A bűnösök a következő öt (ill. hat) csoportba sorolhatóak: (közönyösök), mértéktelenek, eretnekek, erőszakosak, csalók és árulók. A kárhozottak első csoportját a mértéktelenek alkotják. A IIkörben szenvednek a szerelem bűnösei A költő maga is érezte a szerelem gyötrő kínjait, s ezért megértő lélekkel, szánakozva nézi őket: nincs egyetlen elitélő szava sem. IIIkör a tivornyázóké, a torkosoké és f alánkoké IVkörben szenvednek a fösvények és uzsorások ill. a tékozlók A Pokol Vkörének bűnösei a haragosok A VI.kör eretnekei lángoló sírban égnek A VIIkör gyűrűje az erőszaktevők örök bűnhődésének helye (gyilkosok, rablók, zsiványok; öngyilkosok;

istenkáromlók, uzsorások, természetellenes kéjelgők). A következő két mélyebb kör a csalók pokla A VIII.kör tíz bugy rában, v ölgyében azok a csalók bűnhődnek, akikben eleve nem lehet megbízni (kerítők, csábítók; hízelgők; simóniákusok; varázslók, jósok ; nyerészkedők, sikkasztók; képmutatók; rablók, tolvajok ; rossz tanácsadó ; viszályszítók és ham isítók). Odüsszeusszal a rossz, hamis tanácsadók bugyrában találkozik a pokoljáró utas. Bűnét (Trója elfoglalását a faló segítségével) meg sem említi: benne a világot megismerni vágyó hőst, a tudás és a haladás bajnokát csodálja. A költő ismeri Odüsszeusz múltját, ezúttal életének további sorsa és halála érdekli. Vergilius m aga szólítja m eg, nem engedi Dantét megszólalni, nehogy olasz nyelvéért a görög megvesse. Régi szenvedélye erősebbnek bizonyult szerelménél is: a világ megismerésének vágya ismét útra kény szeríti, hiszen az ember

arra született, hogy tudását gyarapítva folytonosan előbbre jusson. A IXkör a Pokol legszűkebb köre: itt gyötrődnek az árulók. Dante az Isteni színjátékban a középkori vallás dogm ái alapján szabja ki a halottak túlvilági sorsát: az örök büntetést vagy az örök üdvösséget. Franz Kafka Franz Kafka (1883-1924) Az egyetlen alkotó, akinek sikerült száraz hum orú, rövid novelláiba és töredékekben maradt regényeibe belevinni a világ eredendő kísértetiességét, az ember reménytelen harcát titokzatosan rosszindulatú magasabb hatalmakkal szemben. A XX.századi irodalom egyik legjelentősebb újítója, a legtöbbet vitatott alkotó egyéniség. Német nyelvű regényíró, elbeszélő, aki műveiben az emberi lét legmélyebb rétegeit kutatja és tárja fel. Életében öt vékony kötete látott napvilágot. Művei megjelenésük idején nem keltettek különösebb feltűnést, a második világháború után azonban az irodalomi

érdeklődés középpontjába kerültek. Az író az Osztrák -Magyar Monarchia utolsó éveinek avult és lélektorzító visz onyai között élt. Olyan birodalom légkörében írta műveit, mely már csak kísérteties látszatvilágnak tűnt: a széthullást a rend látszatával leplezte A függőségnek, a körülmények kiismerhetetlenségéből adódó bizonytalanság érzése egyre kínzóbbá vált számára Származása, betegsége, érzékenysége és kora egyaránt hozzájárult Kafka leszig eteltségéből fakadó szorongásához. Életének és műveinek problémái azonos gyökerűek Az írások egyes motívumainak közvetlen személyes vonatkozása is van Kaf ka egy nyomasztó álom hangulatában, kísérteties látomások sodrában ábrázolja az irracionálisnak, értelmetlennek, ésszerűtlennek, a gondolkodás számára felfoghatatlannak érezhető világot, benne a kiszolgáltatott embert. Bizarr történetei azt sugallják, hogy maga a világ torzult

valószerűtlenné. E művekben az embertől független, idegen, vele szemben álló erőként, sorsszerű hatalomként jelentkeznek az ember munkájának termékei, társadalmi viszonyai. Az emberi kiszolgáltatottság bemutatása: Átváltozás Kafka művészetének egyik csúcsát jelzi, holott csak a nagy regényekhez vezető út egyik állomása. Novellája talányos értelmű mű Nem szorítható az egysíkú és egy szempontú elemzés korlátai közé. Többféle szempontból is láttatja mindazt, ami műveiben történik A főszereplő létének - átváltozásának - értelmét, jelentését, értékét újabb és újabb oldalról világítja meg. Az író más szemszögből nézi hősét, mint a hős környezete A különféle látásmódok, viszonyulások sora a főszereplőnek önmagáról és a körülményekről alkotott képével egészül ki Mint Kafka több műve, ez a novella is ébredéssel - felébredéssel, valamire való ráébredéssel - kezdődik. Az ébredés

ezúttal igen különös Gregor Samsa, a kereskedelmi utazóügynök egy reggel szörnyű féreggé változva találta magát ágyában A hőst váratlanul éri a f antasztikus, értelmetlen - és mégis szinte végzetszerű - metamorfózis. Kiszakítja megszokott, jól ism ert helyzetéből - visszavonhatatlanul, végérvényesen. A hős sorsa sem igazi megrendülést, sem felszabadult nevetést nem vált ki belőlünk. A nevetségesség ott van a sorok között, de ezt elnyomja a szorongató érzés és szánalom. A főhős állapotát inkább nyomasztó vízióként éljük meg Groteszk ellentmondás feszül a f éreggé vált S amsának és változatlanul maradt környezetének viszonyában. Gregor szobája - jellegzetes berendezésével - állandóvá és börtönné vált sz íntere a hősnek. Gregor mindenkitől és mindentől elidegenedve, magára hagyatottan bolyong a tárgyak és a környezeti hatások ellenséges és lebírhatatlan világába. Az aprólékos pon- 2

Franz Kafka tossággal részletezett képek természethűsége és az egész szituáció képtelensége között szintén groteszk ellentmondás érzékelhető. Az olvasónak az a benyomása, hogy a köznapi élet elrendezett felszíne és lényegi csődje ütközik meg ebben a tragikom ikus ellenpontozásban. Magában Gregorban is jelentkezik a gr oteszk ellentét, a hivatalnoki szemlélet, a haszonelvűség arra készteti, hogy ostoba és gerinctelen hivatali főnökének jóindulatát feltétlenül megőrizze. Aggasztó baleseténél is inkább foglalkoztatja ez: mit szól majd a főnök, hogy lekéste az ötórás vonatot. Olyan világban élt, amelyikben a helyes értékrend megszűnt (A munka például nyomasztó teherré, családjáért vállalt robottá, rabsággá vált, m elyben az élet lélektelen mechanizmussorozattá lett, az ember pedig elvesztette lényegét.) A műfajban nem annyira magára az átváltozás esem ényére esik a hangsúly , mint inkább Gregor és a

rovarlét - képtelen de mégis fennálló - viszonyára, a hős életének kudarcára. Kafka metaforába sűríti az élet csődjének lényegét. A szóképre jellemző átvitelből valóságos átváltozás lett, a képletes beszédből fantasztikum Ez a fantasztikum a túlzás segítségével mutat rá egy látszatrend hazugságaira, Kaf ka megszenvedett élményeire. Kafkáról tudjuk, hogy a számára nyomasztó hivatali m unkát nagy gonddal v égezte, hogy zsarnoki term észetű apjával megromlott a viszonya. Betegsége fokozta kisebbrendűségi érzését, sokszor úgy érezte, leteperi őt erőfeszítései hiábavalósága. Ezek a motívumok szorongásos álommá fokozódnak az Átváltozásban. A tisztes kereskedelmi utazó életének csődjét a rovarléttel együttjáró képzetek érzékelteik Arra a veszélyre figyelmeztetnek, melyet ez a - már az átváltozás előtt - szörnyű lét jelent. Az átváltozás úgy is érthető, hogy Samsa elborzad önmaga torzulása

láttán elidegenedik önm agától - ez a def ormálódás rovaralakban tárgyasul. A mű ilyen szempontból a felismerés tragikomédiája. Samsa a féregburokban ember módra érzékel, gondolkodik. Féreg voltát önm aga tapasztalja, de meg is kérdőjelezi A két valóság egybejátszása a hős létének groteszk tragikomikumát érzékelteti és élezi ki Samsa az undorító szörnyalakban - furcsa módon - lelkileg magára talál Emberibb emberré válik, mint amilyen emberalakban volt Felismerései, hogy az ember a szenvedésben érlelődik Az átváltozással járó megpróbáltatások, a családtól való elszigetelődés annak az énjének előretörését jelenti., mely eddig háttérbe szorult, hiszen ezidáig nem volt rá szükség. A paradox változást jelzi a zenéhez, a szellem i táplálékhoz való viszony ának átalakulása is. A család fokozatosan lemond Gregorról, aki a család szégyeneként egyre több gondot okoz A novella lételemző szintjén ez azt

jelenti, hogy az életre, az üzletre képtelen ember az életképesek szemszögéből nézve szörnyszülött Végül is - ha némi önáltatás árán is - meg kell szabadulni tőle. A haszonelvűség és a családi zsarnokság világában felismerhetetlenné válnak a lélek valódi értékei, rétegei Az olvasó többny ire részvéttel követi Gregor vergődését, de ebbe borzadás és viszolygás is vegyül. A hős magára találásának torz - büntetésként is felfogható - formája taszít. Gregor, aki lelki megtisztulása fejében undorító bogáralakot öltött, képtelen feloldani diszharmóniáját. Maga is belátja, hogy pusztulnia kell Önszántából - a családra való tekintettel választja a halált Eltűnésével a baljós Mementó is eleny észik, a család visszatér a "normális" kerékvágásba. József Attila József Attila (1905-1937) József Attila 1905 április 11 -én született Budapesten, Ferencvárosban. Édesapja József Áron

szappanfőző munkás, édesanyja - Pőcze Borbála - Pesten szolgált cselédlányként. Attila hároméves, amikor apja elhagyva őket Romániába távozott - ezzel kilátástalan ny omorba taszítva három gyerekes családját - még írt egy utolsó levelet, amelyben Amerikába való vándorlást emlegetett, azután teljesen eltűnt. (Nem vándorolt ki, nem sokkal fia előtt halt meg) Az anyja rákényszerült arra, hogy gondozásba adja két kisebb gyermekét, így kerül fia is két és fél évre Öcsödre. 1919 decemberében meghalt a m ama. Makai Ödön ügyvéd - József Jolán f érje - lett Attila gy ámja A kamasz fiú rövid ideig hajósinas volt, majd a makói gimnázium diákja lett Már itt kibontakoztak költői képességei 1922 decemberében Szegeden megjelent első kötete, a Szépség koldusa - Juhász Gyula ajánlásaival. A gim názium két utolsó osztályából öszszevont vizsgát tett, s m agánúton érettségizett A szegedi egy etem hallgatója lett

(1924-25) m ajd Bécsben (1925 -26) ill. Párizsban töltött egy -egy tanévet (1926 -27) Külföldi tartózkodása alatt m egismerkedett a szocialista eszm ékkel. Ennek hatására húszas évek végére kialakult m arxista világszemlélete. Hazatérve egy ideig Budapesten folytatta tanulmányait 1928 Vágó Márta iránt érzett szerelm ének éve A szakítás után először került idegösszeomlással szanatóriumba a költő. 1930-ban ism erkedett meg Szántó Judittal, akivel 1936 -ig élt együtt. Szintén 1930-ban kapcsolódott be sze rvezetten az illegális Kommunista Párt munkájába, ahol 1933 -ig aktív mozgalmi tevékenységet folytatott (szemináriumokat vezet, röplapokat, agitatív verseket írt) 1936 januárjától a Szép Szó című új folyóirat egyik szerkesztője lett. Ez volt az egyetlen igazi irodal mi állása, s a lap körül tömörült polgári radikális kör volt az első, amely igazán igényelte és elismerte József Attila költészetét. A kora

gyermekkorban kezdődött nélkülözések, a mellőzöttség, a megaláztatás, a rendezetlen egzisztenciális helyzet, költői rangjának el nem ism erése, az illegális mozgalom gy anakvása, a f asizmus terjeszkedése és m ég sok m ás ok József Attilát a harmincas évek során egyre betegebbé tette. Pszichoanalízissel (lélekelem zés) próbálta magát gyógyíttatni, állapota azonban egy re súlyosbodott, élete utolsó hónapjaiban már gyógyíthatatlan beteg volt. 1937 decem ber 3 -án Balatonszárszón öngy ilkos lett, bár akadnak akik véletlen balesetnek tulajdonítják halálát. Megjelent kötetei: Szépség koldusa (1922), Nem én kiáltok (Szeged 1925), Nincsen apám se anyám (1929), Döntsd a tőkét ne siránkozz (1931), Külvárosi éj (1932) csak nagyon szűk körben keltettek figyelmet. 1934-ben jelent m eg a Medvetánc - életében az egyetlen gyűjteményes kötete, de az irodalmi élet még ezt sem méltányolta rangjához méltóan Élete utolsó

kötete Nagyon fáj (1936) címmel jelent meg József Attila bölcseleti versei Költészetében már kezdettől fogva jelen vannak a gondolati elemek. Korán ébredő filozófiai érdeklődését mutatja, hogy már első köteteiben is találkozunk az élet alapvető kérdéseire választ kereső versekkel. Az Ülni, állni, ölni, halni című versében például a választás, a döntés kény szerét m utatja f el és azt f elismerést, hogy m inden döntésünkkel a lehetőségek végtelen soráról kell lemondanunk. 2 József Attila Fiatalon Isten léte is f oglalkoztatja. Istenkeresésének érzelmi, gondolati tarta lmait a sokféle változatban megjelenő Istenképben juttatta kifejezésre (Kiáltunk Istenhez, Tovább én nem bírom, Istenem) A Medáliák szürrealista képsoraiban pedig az én és a világ viszonyát feszegeti. Ezektől a korai megnyilatkozásoktól azonban m ég hosszú út vezetett a Külváros éj és főleg a Medvetánc kötet nagy gondolati

verseihez. Miután külföldi tartózkodásának hatására belépett a Kommunista Pártba, feladatát az agitációban látta, de politikai versei (Tömeg, Áradat, Szocialisták) az agitációs hang ellenére elvont gondolatiságot tükröznek. Új kötete az 1931-ben megjelent meg Döntsd a tőkét, ne siránkozz a közeli világforradalomban való hitét tükrözi. A Medvetánc kötet mottója szerint annak, aki a költő akar lenni, meg kell já rnia a poklokat. Nála ezt senki sem tudhatta jobban Míg korábbi verseiben világképének csak egy -egy vonása jelenik meg, e kötet nagy gondolati versei ( Elégia, Téli éjszaka, Óda, Eszmélet) teljes világképet képes felmutatni bennük Ezeknek a verseknek sze rkesztési módja a perspektíva váltás: a költemény részei a nézőpont változása szerint tagolódnak. Lényeges elemük a leírás és a gondolati elem egysége A versindítás legtöbbször egy tájnak, egy helyzetnek a leírása. Erre gyakran már a cím is

utal ( Holt vidék, Külvárosi éj, A város peremén), de a táj és a környezet egyszerre külső és ugyanakkor metaforikus belső táj, a leirt, bemutatott tárgyi világ már hordozza a vers gondolati elemeit is. Minthogy a sivárságot érzékeltető képek: a lerakodó korom (A város peremén) ill. az ólm os ég alatt szálló f üst (Elégia) ahhoz a tárgyi világhoz tartoznak, ahol a proletariátus él. Ezáltal egyben e réteg életérzései mellett mélyebb értelmezésben a költő létérzését is kifejezik Ehhez hasonlóan gyakran közvetítenek társadalmi ill. általános em beri és egyéni létérzést versei gyakorta visszatérő motívumai (tél, fagy, nyirkosság, sötétség, stb) A gondolati versek közös jegyeik ellenére rendkívüli változatosságot mutatnak, mind a bennük kif ejtett gondolatok, mind felépitésük és verselésük szem pontjából. Legkorábbi műve (az 1932 folyamán íródott Külvárosi éj) egyre táguló képeivel, a sötétet

megtörő fényeivel, ódai szárnyalású részével még egy eljövendő jobb világ reményét sugallja. Ezután születő versei már jelzik, hogy a költő csak egyre nehezebben tud szembenézni a külső és belső világ fokozódó zűrzavarával (Téli éjszaka). A világot és benne saját helyzetét felmérni készülő lírai én meditációja során átéli az egyén szorongató m agányát, szem benéz az em bertelenné v ált világgal, az általános közönnyel. Mindezek után dönt a világról és a világhoz való viszony áról. Mindenestül vállalja a külvárost, a téli éjszakát sajátjának vallva. József Attila átélte az első világháborút, a forradalmat és benne élt a kapitalista Budapest nyomorában is. A burzsoázia és a m unkásosztály harca központi hely et foglalt el költészetében Míg a Téli éjszaka elsősorban az egyén léthelyzetét vizsgálja, A város peremén alanya a munkásosztály. A költő sorsközösséget vállalva a

munkássággal tekinti végig osztályának történelmi színrelépését, szerepét Kétely nélkül vallja magát a külvároshoz tartozónak. A mű keretes szerkezetű. A keret (az első és az utolsó két strófa) között egy peremkerület képe tárul elénk Nem egy bizonyos helyet ír le, ha nem általánosít, m égis mérnöki pontossággal, precizitással, szigorú rend szerint ábrázolja a látottakat. A vers mégsem naturalisztikus, hiszen találhatók benne elvont hasonlatokkal teli szakaszok, melyek konkrét részekhez szorosan kapcsolódva teszik teljessé a képet. 3 József Attila A második szakasz a f orradalomról szól. Meghirdeti a m unkásság szükségszerűen bekövetkező győzelmét és meghatározza a maga költői szerepét is Sürgetőleg idézi az internacionálét. A törvény műveiben nem jogi, hanem a legáltalánosabb természeti és társadalmi létet jelölő fogalom Az utolsó részben a költő visszacsöppen a valóságba, ahol az igék

megválasztásával hangsúly ozza m ondanivalójának f ontosságát. A vers végén újra feltör az optimizmus és a "de" szócska után a szebb jövő képei elevenednek fel Újra találkozunk a törvény és a rend f ogalmával - mit már magában megteremtett - és reméli, tudja, hogy az eljövendő kor mindenhol létrehozza a harmóniát. Az Elégia alapélménye - amint erre a cím is utal - a lírai én szomorúsága, lehangoltsága. Kétségei a vers önmegszólító részeiben szólalnak meg, azok kiváltó okai pedig az önm egszólításokkal való leírásokban. A leírásokban m egjelenített sivárság, üresség, mozdulatlanság, tehetetlen kínlódás - mely egyszerre a külső környezet rajza és az ide tartozók lelki képe is - szorongást vált ki a lírai énből, megnehezítve számára a más versekben oly magabiztosan vállalt azonosulást. Felépitésében jól követhetően jelenik meg a gondolati versek egyik szerkezeti sajátossága, az

intuíció, gondolkodás, ihlet hármassága. 1934 során - a költő életének egy különösen válságos időszakában született egyik legjelentősebb bölcseleti verse, az addig elért eredményeit összegző és a folytatást előlegző Eszmélet. A vers az emberi lét legfontosabb kérdéseit feszegeti, a lét értelmére kérdez rá A vizsgálódás eredménye lehangoló. Szín, szépség, szabadság csak az álm ok logikátlan, kötelességektől mentes világában van. A szellem hiába vágyik a szabadságra, újra és újra rácsokba ütközik A világ kiszámíthatatlanságát érzékelve bizonytalanság ébred az emberben, a determinálás uralma pedig szorongást ébreszt benne Ezzel a világgal szemben csak két magatartás lehetséges. Az egyik a felnőtt emberé, aki nem ragaszkodik semmihez, tudomásul veszi - lázadás nélkül - a világ törvényeit. Tudja, hogy az élet csupán ráadás a halálra Nem rab, de nem is akar senkit rabságban tartani. Az igy

ábrázolt, értelem mel megélt élettel állítja szembe és utasítja el a másik lehetőséget, a pillanatnyi örömöknek élő ember kisszerű, állati szintre sülylyedt létét. Az utolsó évek költészete 1936 decemberében - egy évvel tragikus halála előtt - jelent meg József Attila utolsó verseskötete, a Nagyon fáj. A Medvetánc megjelenése óta eltelt időszakban a költő személyes élete egyre nehezebbé, egyre kilátástalanabbá vélt, miközben költészete tovább mélyült. A változás elsősorban alkotói módszerében figyelhető meg Míg a Medvetánc nagy gondolati verseiben a körny ezet és a közélet jelenségeit közvetlenül, tematikusan írja le, új verseit f egyelmezettebb, zártabb forma jellemzi, a jelenségek leírását pedig felváltja a személyesen átélt általános érzület megfogalmazása. Három fő téma foglalkoztatta ebben az időszakban: a szerelem, a közélet és saját tragikus sorsa. Emellett utolsó három évében egy re

inkább f oglalkozik az ö nmegismerés nehézségével, a valódi és az állétezéssel, az egyéni önmegvalósítással valamint a világ megismerhetőségének problémájával Felszabadulnak elfojtott gyermekkori vágyai, előtörnek fájdalmas emlékei Gyakran felidézi verseiben a korán elvesztett édesanya képét (Kései sirató). Úgy érzi, korai árvasága miatt nem tudott igazán felnő- 4 József Attila ni, ezért szerelmeitől is védelemre szoruló gyermek iránti szeretet vár (Gyermekké tettél). Ugyanakkor tisztában van azzal, hogy ez a vágy a is betegségének tünete, sz eretne végre felnőtté válni Szerelmes verseit utolsó nagy szerelméhez írta, azzal áltatva magát, hogy benne végre igazi társra talált, hogy végre viszont szeretik. Szerelme - Kozmucza F lóra szintén pszichológus A hozzá írt első, áradó érzelmű versek (Flóra, Flórának) után hamarosan megszólal a szorongás, a kétkedés (Ha nem szorítasz), míg végül meg

kell vallania hűségének ill. szerelmének elmúlását (Kiknek adtam a boldogot) Bár József Attila ezekben az években m ár közvetlenül nem vett részt a m ozgalmi életben, közéleti-politikai érzékenysége megmaradt, igy a közéleti téma továbbra is jelen van költészetében. A politikai közélet egy etemes kérdései, a szabadság, a jogá llamiság kérdése, a veszedelmes nézetek terjedése foglalkoztatja A szabadság korlátozása, a nyomasztó légkör ill az erősödő fasiszta eszmék ellen emeli fel szavát a Levegőt! című versében A cím felkiáltás, melyben József Attila a biológiai és társadalmi létezés korlátai ellen szól, és ezt a gondolatot folytatja az első sorban is. Itt található a fő motívum, mely szerint az emberi személyiség létezését veszély fenyegeti. A műben szereplő hasonlatokból képet kaphatunk a korról. A bokrok körben "fürkészve" állnak, mintha azok is figyelnének valamit. Az elhagyott tájon

továbbhaladva csak egy férfival találkozik, ki magába fordulva tovább baktat. A negyedik szakasz személyes hangvételű, a legalapvetőbb emberi jogok megsértéséről szól, ám mégis kiérződik belőle az általánosság: bárkivel megtörténhet A következő strófa újra általános hangvétellel indul, de rögtön eszébe villan: "anyám ott született" . Mintha m i sem történt volna, úgy folytatja a gondolatot az eltiport falvak és lehullott levelek asszociációjával Az első öt versszak összegzéseként szól m ost József Attila, s ez a f elkiáltás m ajdnem ugyanígy megismétlődik a következő szakasz elején. Közte azonban pár mondatban átfogó társadalmi keresztm etszetet rajzol A hetedik stróf ában a kiábrándultság m élyebb okai merülnek fel: már gyerekkorában tudta, hogy m ás az elképzelt világ és m ás az élet. Gyűlik benne a sérelem, a törvénytelenség, a bánat és világgá kiáltja fájdalmát. Babitshoz hasonlóan

az írástudók teljes felelősségével kiált József Attila Szerinte az emberek csak szabadságban élhetnek Ebben a szabadság szülte új rendben fog majd a sz emélyiség kiteljesedni A téves, veszedelm es eszm ék terjedésére f igyelmeztet (Ős patkány terjeszt kórt, Thomas Mann üdvözlése). Beszél a Duna -menti népek összef ogásának fontosságáról (A Dunánál) és megírja a magyarság sorsával való azonosulásának vallom ását a Hazám! című szonettciklusban. Az utolsó korszak tartalmi és formai szempontból is legjelentősebb, legtöbb újat hozó verseinek témája a költő tragikus sorsa. E versek gyakori m otívumai - a f enyegetettség, az otthontalanság, az árvaság és a feloldozás utáni eleve reménytelennek tűnő - vágy már a Nagyon f áj kötetben is m egjelentek. Utolsó nagy verseiben ehhez még hozzájárul annak f elismerése, hogy a világban ni ncsenek meg önfenntartásának feltételei, nincsen már számára betöltendő

szerep, egyéni léte igy véget ért. A Tudod, hogy nincs bocsánat utolsó versszakában ugy an még felvillant egy utolsó lehetőség („remélj hű szerelmet”), de - amint a feltételes módban álló igék jelzik - már nem hitet, nem bízhat ennek a szerelem nek a létében. A remény másik feltétele , a „vess el minden elvet” sem valósulhat meg, hiszen ez egyet jelentene az intellektuális 5 József Attila lét teljes f eladásával, az ösztönlények szintjére való lesülly edéssel. Formai szempontból e versek legfőbb újítása a tömörítés A versek csak a végső konklúziót mondják ki Az egymást követő kijelentések között gyakran hiányoznak az összefüggést jelző grammatikai összekötő elemek. Gyakori a második személyű önmegszólító forma A költő közvetlenül halála előtt még egyszer számot vetett életével. Még egyszer felteszi magának a kérdést: Mi volt és volt -e egyáltalán értelme az életének? Ebből a

számvetésből születik utolsó három verse, a bezártságból való szabadulás lehetetlenségét, a lemondást megfogalmazó Karóval jöttél, az egy éni lét végét lázadás nélkül elf ogadó Talán eltűnök hirtelen és a legkeserűbb felismerést, a feleslegességet tudomásul vevő Íme, hát megleltem hazámat. Katona József Katona József (1791-1830) A romantika: A XVIII. század utolsó és a XIX század első évtizedeiben fokozatosan kibontakozott egy új áramlat mind a szellemi mind a művészeti életben Kapcsolódik az egyes nemzeti küzdelmekhez, a kapitalizmus megállíthatatlan lendületéhez, de az új világból való kiábránduláshoz is - neve romantika. A magyar értelmiség még egy szűk réteg volt csupán, de hatása, összefogottsága rohamosan nőtt a század első évtizedeiben. Pest-Buda lett az ország szellem i, irodalmi központja 1 821-ben Kisf aludy Károly m egindítja az Aurórát, m ely még évkönyv volt, de közlési

lehetőséget biztosított a fiatal íróknak 1931-ben megindulnak a kritikai lapok. Híresek Kossuth országgyűlési tudósításai Az Akadémia 1834-ben tudományos f olyóiratot indít Megalakul a Kisf aludy Társaság, m elynek pályázati felhívásai fellendítik a szellem i életet 1837 -től Pesten állandó színtársulat működik, megnyitja kapuit a Nemzeti Színház (Előtte vándorszínészek játszottak - Déryné is az volt.) A század első évtizedeiben különösen népszerűek voltak a romantikus, nemesi szemléletű múltidézések, a történelm i balladák és a m agyarok - a magyar nemesség dicsőségét bizonyító, zengő eposzok. Katona József , a legnagyobb magyar drámaíró 1791. november 11-én született Kecskeméten. Apja előbb jómódú, majd a napóleoni háborúk után elszegényedő takácsmester Pesti majd a kecskem éti gimnáziumban tanul 1801-1807-ig 1810-ben beiratkozik a Pesti Egyetem jogi karára, s itt kerül kapcsolatba a Pesten

működő magyar színháztársulattal. 1811-ben négy, idegen nyelvből fordított darabját mutatták be Eleinte idegen, főleg német darabokat fordított és lovagregényeket dramatizált, majd eredeti történelmi drámákat írt: Ziska, Jeruzsálem pusztulása 1813 -ig színészként, f ordítóként valamint ren dezőként is működött a színházban A színház iránti szenvedélyét csak fokozta a korszak nagy színésznője, Széppataky Róza, a későbbi Déryné iránti szerelme. Érzelmeit csak levélben vallotta meg, szóban nem merte Róza házassága, vonzatlan szerelm e távolíto tta el a színháztól, színészettől Búcsúzásnak szánta egyetlen vígjátékát, m elynek cím e " A rózsa, vagy is a tapasztalatlan légy a pókok között" volt (1814). 1814-ben az Erdélyi Múzeum című folyóiratban pályázat jelent meg a kolozsvári Nemzeti Színház megnyitásakor előadandó történelmi drámára E pályázatra írta a Bánk bánt. A bíráló

bizottság 1817-ben meg sem emlitette a Bánk Bánt, de később Katona átírta Ez a tény elhallgattatta Katonában az írót Mindeközben ügy védi vizsgát tett, öt évig Pesten dolgozott jogászként. Elő akarta adatni a Bánk Bánt a fehérvári színtársulattal. Ebben segítette Barany Boldizsár a kritikájában Cenzúra tiltotta, de 1820 novem berében m egjelenhetett köny v alakban. 1820-ban hazatér szülővárosába, Kecskemétre, ahol alügy ész, majd 1826-ban főügyész lett. Irodalommal csak mellékesen foglalkozott 10 évig élt Kecskeméten Meg akarta írni a város történetét, azonban ez nem sikerült neki, 1830 április 16-án Kecskeméten halt meg. 3 évvel Katona halála után a Bánk bánt először mutatták be Kassán. Az el őadások sikeresek, de a mű igazán csak a 40-es években érkeziett be 1848 m árcius 15én Katona drámájával ünnepel a forradalom 1861 óta Erkel Ferenc zenéjével operaváltozatát is sikerrel játsszák 2 Katona

József Katona a romantika és a reformkori függetlenségi harcok előfutáraként lép fel, saját irodalmi és politikai hangot m egszólaltatva. Tehetsége drám ai érzékében, görd ülékeny színpadi játékában és a nyelvi erőben mutatkozik meg Katona történelmi forrásmunkákra alapozva írta meg drámáját, de a történelmi eseményeket a maga képzelete szerint alakította A XIII századból, II Endre (1204 -1235) korából a m agya-rok lázadásából - továbbfejlesztve az elny omott jobbágyság ügyének bevonásával - vette a témát. II Endre korát alkalm asnak tartotta a maga korának nemzeti és társadalm i problémáinak, a nemzetre nehezedő idegen uralom és a parasztságot sújtó társadalmi elnyomás ábrázolására. A felvilágosodásig nincs színjátszás, elm aradott a drám aírás. Ennek oka a közönség valamint az állandó társulatok hiánya Csak litorgikus drámák és játékok voltak (vallási ünnepeknél), szöveg azonban nem

maradt ránk. Első drámai elem Bornemissza Péter Tragédiája (Elektra fordítása 1558 folyamán) ill. Balassi Bálint Szép m agyar komédiája (pásztorjáték 1588 -ből) A XVII-XVIIIszázadban jelentek meg latin és m agyar nyelvű iskoladrámák, ezek előadói katolikus szerzetes papok valamint református iskolamesterek. Ilyet ill ehez hasonlót Csokonai is irt Ezek általában tanító vagy szórakoztató jellegűek A színjátszás, a dráma fellendítése rossz körülményei ellenére Besenyei nevéhez fűződik A XIXszázad elején indult meg a korábban ismeretlen vándorszínjátszás A magyarok elmaradottsága ellenére a ném et színjátszás ekkor m ár fejlett, ebben az időben már Magyarországon is játszottak Az első magyar színtársulat Budán működött (1790) Kelemen László irányitása alatt. 1790-1792 között már megjelentek magyar nyelvű előadások, azonban 1792-1796 között Martinovics m iatt feloszlott A m ásodik társaság - amely 1792-ben

Kolozsváron alakult m eg - 1807-1815 között a fővárosban, a rondellán játszott Rossz anyagi körülményeikből kifolyólag a közönség is kevés volt Heti két új darabot játszottak Drámáikat leginkább német színházaktól vették, hiszen ebben az időben kevés számú magyar dráma létezett A fordítás ekkor főleg átdolgozást, magyarítást jelentett. 1815-től kezdve beszélhetünk vidéki színjátszásról, leginkább Kassán, Kolozsvárott, Miskolcon ill. Székesf ehérváron Pesten először Kisfaludy művek valamint a Bánk Bán került bemutatásra 1837-ben épül meg a Pesti Magyar Színház (későbbi Nemzeti Színház). A Bánk bán cselekménye: A király külf öldi hadakozása idején az idegen származású és idegenekre tám aszkodó Gertrudis király né, a m agyar nemesség kiváltságaival és a nép súlyos helyzetével nem törődve kormányozza az országot. Az elégedetlen főurak Petur bán vezetésével összeesküvést szőnek ellene,

Bánk azonban ellenzi tervüket. Ottó, a királyné öccse fondorlatos módon elcsábítja Melindát, Bánk feleségét Erre Bánk egy részt a rajta esett családi sérele m miatt, másrészt Tiborcnak, az éhező parasztnak panaszától indíttatva maga hajtja végre, amit ellenzett: ő öli meg a királynét. Amikor megtudja, hogy Gertrudist mindenki ártatlannak tartja öccse bűnében, és hogy Melindát, bosszúból Gertrudis haláláért, megölték, összeomlik. Szerkezetét a dráma két fő szálon fut, a magánélet és a közélet területén. (Melinda, nem esi összeesküvés, a nép sorsa) Bánk bán egy szerre szeretne megoldást mindkét vonalon. Egyszerre akar hű lenni a királyhoz és bosszút állni a királynén A drámai történés tulajdonképpen már akkor kezdődik, amikor Gertrudis hatalomra jut Királyi férje mellett és a m agyar szokásokkal, törvény ekkel szemben meráni udvaroncoknak, rokonainak mindent megenged, földet, országos cím eket adom

ányoz nekik. 3 Katona József Megkezdődik a nemzetet sértő kisebb-nagyobb törvény telenségek és szívtelenségek sorozata, de megkezdődik a másik szál gombolyítása is: Melinda az udvarba kerül, ahol Ottó szem et vet rá. Ottóba azonban Izidóra rem énytelen szerelme A két szál - a közéleti és a m agánéleti - Bánk személyében f ut össze. Gertrudis és a merániak egyszerre törnek a magyar nép alapvető érdeke és Bánk családi becsülete ellen Petur bán visszahívatja Bánkot, hiszen be akarja avatni a f egyveres felkelés tervébe, és mert tudja, hogy Ottó Gertrudis segítségével el akarja csábítani Melindát. Bánk elmegy a békétlenek gyűlésére Tudomására jut, hogy Ottó elcsábította Melindát Tiborc megrázó szavai újra em lékeztetik az ország és egy ben a nép ny omorúságára is. Petur nem esi lázadását m ég l eszerelte, de egy éni becsületének m eggyalázása és a nép szenvedései azonban most tettekre

sarkallják. A dráma fő mozgása a cselekedni késlekedő Bánk útját m utatja - a királyné megöléséig ill. Bánk bűnhődéséig A drámai középpontot Bánk és Gertrudis kettőse alkotja, a közéleti réteget P etur és Tiborc, a m agánéletit pedig Melinda kapcsolja Bánkhoz. Az áthatásokkal lesz Bánk magánügye közüggyé Az események tetőpontján egybefonódik a két szál. Bánk, mint a haza függetlenségének és szabadságának ellenségét, s mint becsületének elrablóját öli meg a királynét. Az ötödik felvonás az eseménysor megoldása. Itt már nem olyan erőteljes a küzdelem, a drám ai történés. Bánk tettét a király is jogosnak ítéli, bár Bánk minden megbocsátás ellenére összeomlik. Ez a m egoldás ellentmondást rejt m agában A sz ereplőket jellemük szerint három csoportba sorolhatjuk Az elsőnek Gertrudis és köre tekinthető (Ottó, Biberach, Izodóra), a második Bánk és köre (melinda, mikhál, Simon, Petur valamint

Tiburc), mig a harmadik II.Endre és társasága (Myska bán, Solom mester) Bánk bán: Nagy úr, nagy egyéniség. Felelősséget érző államférfi Király- és törvénytisztelő, bátor, higgadt. Újfajta hazafiság jelentkezik benne, amely már a nép sorsát is számbaveszi, amikor a nemzet szabadságáért küzd. Végső felismerése, hogy a zsarnokságot csak erőszakos úton lehet megdönteni. Szerelmében mélyen érző férj Lelkében súlyos küzdelem megy végbe, míg főként Melinda és Tiborc hatására elhatározza magát a király néval való leszám olásra. A m agáramaradottság és felesége halála okozza lelki összeomlását. Gertrudis: Zsarnok királyné, ő képviseli az erőt. Hatalomra éhes, Szenvedélyes, büszke, okos, érzékeny, ravasz és kegyetlen Erős egyéniség, uralkodni vágyó asszony. Méltó ellenfele Bánknak Ottó: Ostoba, gyáva, becstelen, gátlástalan. Tiborc: Alakjában az elny omottak sorsát ábrázolja az író. Bánkhoz ragaszk

odó, szókimondó Őszinte, igazságszerető, öntudatos ember Bánkot főleg Tiborccal alkotott kapcsolata teszi hőssé, alakjának megformálása forradalmi tett. II. Endre király: Alakjában az uralkodó felvilágosult, igazságra törekvő nemzeti uralkodót akarta ábrázolni Bánk tragikumának okai: -A nemesek visszahívják Bánkot. -Bánk nem oldotta meg Tiborc problémáját. -Magánéleti problémáit Melinda halála m iatt már nem tudta megoldani. 4 Katona József Tiborc kifejti, hogy nemcsak a magyar urakban van a hiba, hanem a m agyar királyban is, hiszen a király nem fogadja őket. Felvetődik a jobbágykérdés Az önkéntes örökváltsággal megoldódó javaslat, a jobbágyfelszabadítás azonban megbukik Katona itt a kor problém áit veti f el: a m agyarság nem kíván idegen királyt, nem kíván Habsburg elnyomás alatt élni. A haza és a haladás tükrében felvetődik a függetlenség, a polgári átalakulás (iparosodás, polgáriasodás,

városiasodás). A Bánk bán műfaja: Tragédia, amelyben mindössze három napra sűrűsödik össze a cselekm ény. A drám ai f eszültség, a szerkezeti m egoldás segítségével egy re fokozódik az első négy felvonás során, egészen a tetőpontig. A Bánk bán nemzeti és szerelmi tragédia egyszerre. A dráma nyelve: Mindig a helyzetekhez és a főszereplők jelleméhez alkalmazkodik. A szenvedélyek szaggatott áradása jellemzi A szónoklat és a belső monológ az előadás jellemző formái Verselése hagyományos, ötödfeles jambus, ritmusa nem mindig sima. A mű korszerűsége nyilvánvaló: a merániak jelentik a F erenc korabeli abszolutizmust, Tiborc pedig a kései feudalizmus jobbágya Tiborc alakjának megformálása forradalmi tett volt A többi szereplő is társadalmi típus Bánk tettének okai, a dráma cselekményének sűrűsödése a tetőpontig: -fültanúja lesz az Otto-Gertrudis párbeszédnek -az éjszakai gyűlésen megtudja, hogy a békétlenek

meg akarják ölni a királynét, és a vezetőjüknek választják -Biberachtól megtudja, hogy feleségét Ottó elcsábította -találkozik Tiborccal. Bánk mindezek után dönt, hogy megy és számon kéri a bűnöket. Elátkozza Gertrudist és a szülőhelyét. Gertrudis tőrt ránt, mely saját testébe hatol Bánkot a leeső tőr koppanása téríti vissza a jelenbe. Az 5 felvonásban megérkezik Endre Mikor Bánk megtudja, hogy a királynőt nem tartják bűnösnek felesége elcsábításában és meglátja meggyilkolt feleségét, testileg-lelkileg összeroppan. A király nem bünteti meg Bánkot, azért, amiért a bírák nem büntetik meg Ágnest asszonyt sem. Kosztolányi Dezső Kosztolányi Dezső (1885-1936) Költészete a halál közelségében teljesedett ki igazán. 1885 március 29-én 1901 október 26 1903 1907 1908-tól 1910 1913 1915 1922 1924 1925 1928 1929 1933 1935 1936 november 3-án született Szabadkán első verse megjelenése a Budapesti Naplóban a

budapesti bölcsészkar m agyar-német szakos hallgatója, b arátság Babitssal és Juhásszal első verseskötete Négy fal között címmel a Nyugat alapításától annak rendszeres munkatársa (tanulmányait félbehagyva újságíró lett) A szegény kisgyermek panaszai házasság Harmos Ilona színésznővel megszületik Ádám nevű fia Néró, a véres költő Pacsirta Aranysárkány Meztelenül Ady-pamflet, melynek következtében vita támad Esti Kornél kötete betegsége első tünetei Számadás című kötete meghalt Novellái: Novelláiban többnyire valam ilyen lélektani tétel, igazság ölt f ormát. Az esem ények önm agukért nem igen érdekelték, az em beri cselekedetek rejtett titkát, rugóit kívánta felderíteni. Érett elbeszéléseiből általában az derül ki, hogy milyen kisszerűen, nevetségesen értelmetlenül élnek az emberek, elszomorító, ostoba kényszerek között az adott társadalomban (Édes Anna). Ironikus ábrázolása mögött mindig

érezhető az emberi részvét A legjellegzetesebb Kosztolányi művek egyike A szegény kisgyermek panaszai (1910). Ez a kötet emelte íróját a legnépszerűbb modern költők közé A szereplíra sajátos megvalósulásának lehetünk tanúi: a szerző beleéli magát a vidéki, a szabadkai kisgyermek helyzetébe. Ezeket a verseket a gy ermeki léleknek a világra rácsodálkozó gyermek bája teszi feledhetetlenné. A költő annak a kis embernek a szerepét ölti m agára, aki oly annak hiszi a világot, amilyennek azt a pillanatnyi benyomás mutatja. A versek különös újszerűségét a kétféle szempont, a kettős látőszög állandó e gybejátszása adja: a felnőtt - emlékezve - nézi benne gy ermeki önm agát, a gyermek pedig ámulva és borzongva fedezi fel a világot még előítéletek nélkül. A versfüzér legelső darabjában - Mint aki a sínek közé esett - még a beszélő szempontja dominál. A többször kiemelt hasonlat a halál, a meghalás pillanatát

villantja f el, s arra az általánosan elf ogadott véleményre épül, m ely szerint az em ber halála 2 Kosztolányi Dezső közvetlen közelében újra átéli m últját. Ekkor kell m egragadni a f utó, az elm osódásba merülő képek közül a lényegeset, a feledhetetlent. A vers voltaképpen nem egyéb, mint részletező hasonlat, s az utolsó sorok fejezik ki az egész ciklus célkitűzését - az impresszionista látásmódnak megfelelően megragadni azt, ami örök. Azok a fogalmak, melyek az „ örök” szóhoz f űződnek, nagyon is tünékenyek: színek, hangulatok, sejtelmek, riadalm ak és szépségek. A halál iszony tató közelségében az em lékezés ezeket emeli ki a múltból, ezeket dobja a tudat a f elszínre. Ezen dolgok állandóságával sze mben az indító költeményben minden fut, minden mozog Az emlékidézésben nincs határozott epikus kronológia: a kötet a gyermeki képzelet rapszodikus ugrásait követi. Bizonyos előrehaladás

legfeljebb annyiban fedezhető fel benne, hogy az évek múltával az élmények száma is egyre nő, hőse egyre tudatosabban tekint szét maga körül. A ciklusban a csodálkozás ill az ámulat mellett jelentős szerepet tölt be a döbbenet is. A versf üzér szinte minden darabját áthatja a szorongó félelem, az önsajnálat, a mások iránti részvét. A kisgy ermek f él: f él a betegségtől, a haláltól, az élettől, a sötéttől és apjától. Ezekben a művekben szinte szétválaszthatatlanok a kisgyermek és az emlékeket életre hívó költő érzelmei. Ő ugyanis a gyermekkort olyan teljességnek, gazdag világnak fogta f el, melyhez képest a f elnőttkor lelki elszegényesedést, fokozatos beszűkülést jelentett, ezáltal a múltidézéssel egyre sokasodó veszteségeit is át kellett élnie Gyermekkori ábránd, álmodozás, de egyben költői ars poetica is a Mostan színes tintákról álmodom. A címsor önálló szakaszba kerülve azt az illúziót kelti,

m intha valam i nagyon f ontosat tartalm azna a közlés A gy ermek azonban nem magyaráz, nem indokol, egyszerűen csak kijelenti, hogy színes tintákról álmodik, s ezek közül legszebb a sárga. (A színárnyalatok hangulatokat, érzelmeket tükröznek) Ezt követően türelmetlenül sorolja a színek árny alatait. A vágy nyugtalanságára utal a számneves túlzások mellett az „és” kötőszó gyakorisága. Az impresszionizmus jellemző metaforájaként szinesztéziák (tréf ás-lila, néma-szürke, sz omorú-viola) szövik át a szöveget A zaklatott, mégis egylendületű költeményt végig óhajtó mondatok uralják, hiszen ezek erősebb, teljesebb érzelm i-gondolati töltést visznek a fokozásos, emelkedő versfelépítésbe. A vers egy szóval sem említi a lét szürkeségét, hétköznapi prózaiságát, m elyet a színpompával kellen megszépíteni: ez a felnőtt költő szempontjaként rejtetten jelenik meg. Az ő szomorúsága szólal meg a színesebb élet

utáni hiábavaló sóvárgásban s a világnak hátat fordító elvonulás vágyott magatartásában is. A korábbi gyermeki tisztaságot, szűzi ártatlanságot felváltották a felnőttség szerepei, ezzel párhuzamosan eltűnt a gyermekkor csodálatos gazdagsága, beszűkült a hajdani élet ezerféle lehetősége is. A Boldog, szomorú dal az 1920 -ban m egjelent Kenyér és bor című kötet nyitó darabja de a verset 1916 decemberében írhatta, 1917ben közölte a Nyugat. A költemény a férfikor delelőjén álló, elismert és jó anyagi körülmények közt élő író számvetése, rossz közérzetének, önmagával való elégedetlenségének kifejezése A cím egymással szemben álló, egymást tagadó jelzői már előre felhívják a figyelmet a dal ellentétező felépitésére, ennek következtében kellő fenntartással olvassuk a költemény kétharmad részét kitevő első szerkezeti egységet. A költő itt szinte leltárszerűen sorolja fel elért sikereit,

megvalósult vágyait. Látszólag magabiztosság, önelégültség, harmóniatudat jellemzi a vers hősét. Mintha önmagát kívánná minden- 3 Kosztolányi Dezső áron meggyőzni saját boldogságáról. Megkapott mindent az élettől, ami egy átlagembert megelégedetté tehet: a polgári jólét biztonságát, a civilizáció áldásait, a családi boldogság nyugalmát, a beérkezett művész országos hírnevét, elismertségét. Éppen az a túlbizonygatás ébreszt kételyeket, sejteti a felszín mögött rejlő elégedetlenséget (Berzsenyihez Osztályrészemre című művéhez hasonlóan). A különös egybecsengések nemcsak önfeledt boldogságot, szomorúságot feledtető zenét sugallnak, hanem bizonyos gúnyt, öniróniát is szuggerálnak. A vers utolsó soraiban hangváltás történik: feltör az eddig akarva rejtett keserűség, az önmarcangoló bánat, az elégedetlenség. Ezt jelzi a stílus megváltozása is: ideges, zaklatott, laza szerkezetű mondatok,

felkiáltások utalnak a be lső nyugtalanságra, a tétova bizonytalanságra. A lélekből izgatottan roppan ki a panasz, az önvád. Ez a hiányérzet eltörli, semmivé teszi a költem ény elején oly biztosnak látszó értékeket Egyetlen kép uralkodik a záróképben: a lírai hős megszállottan, lázasan keresi azt a kincset, amire vágyott: nyilvánvalóan valami tartalmasabbra, teljesebb létre, lényegibb gazdagságra utal. Kosztolányi költészete a 30 -as években elmélyült, klasszikussá érett. Legn agyobb költeményeit az elmúlás könyörtelenségének egyre erősödő tudata, a megsemmisüléstől való félelem váltotta ki, mégis az élet szépségéről, az emberi méltóság dicséretéről szólnak a halál közelségében született legszebb alkotásai Az igazán nagy versek, melyek Ady és Babits művészetének magaslatára emelték, Számadás (1935) című ciklusában jelentek meg. A kötet központi tárgy a a halálla l szemben elfogadható

magatartás kialakítása, hiszen a halált mindenkinek magának kell egyedül feldolgoznia. A Számadás s egyben a magyar irodalom egyik legjelentősebb, nagy gondolatai költeménye a Hajnali részegség (1933 ősze). Minden filozófia egyik végső kérdésére keresi a választ: Miért születni, minek élni? A szürke, m indennapi lét sivárságából indul el, m ajd eljut a hajnali ég csodájáig, a csillagokig - egy sajátos létértelmezésig. A költemény látható nyelve rapszodikus versépítésről tanúskodik. A gondolatok, érze lmek nyugtalan vibrálása alakította a f ormát Egy képzeletbeli bizalm as baráthoz való odafordulás, az intim beszéd vershelyzete indítja meg az eszmélkedés, a töprengő gondolkodás folyamatát. A közvetlen, a kötetlen beszélgetést, a kérlelő hangnem biza lmasságát a feltételes mód is jelzi A vers lírai hőse a megszólított ismerősnek beszéli el éjszakai álmatlanságát, a szokásos napi robotot valamint

különböző gondok természetes következményét. A bizalm as közlés után lehangoló, kiábrándító leír ás következik. Az elbeszélő figyelme önmagáról másokra, a többi emberre terelődik, az ablakból figyelt emberek taszító, kiüresedett létéről ad hírt az új élmény. Részvéttel is átszőtt leértékelő kifejezések sora érzékeltei a puszta vegetációra lefokozott életeket A többes szám első személyű birtokos személyjel mutatja, hogy a beszélő maga is azonosul a többiekkel, nem vonja ki magát arisztokratikusan a közös, lehangoló emberi sorsból. A célzások, hasonlatok arról is árulkodnak, m intha nem is gondolkodó lén yekről, hanem állatokról ill mechanikus bábokról lenne szó. Kiszolgáltatottságot, elgépiesedést, ürességet sugall a költemény első nagy egysége. A második részben megváltozik a szemlélődés iránya: a lentivel szemben a fentire, a f öldivel szemben az égire siklott a tekintet. Megkezdődik az

ámulat, valami varázslat folytán a felnőtt átlép a gyermekkor védett s a végső kérdésekre még nem gon- 4 Kosztolányi Dezső doló biztonságba. A hétköznapi, szürke, kiábrándító léttel szem bekerül az égi, ünnepi létezés misztikus szépsége. A költem ény második részében a gy ermek a lírai narrátor A maga teremtette látomás középpontjába egy farsangi báléj vége, a vendégek hazafelé készülődése kerül. A költemény gondolkodó hőse a gyermekkori mennyországból viszszahull a felnőttség sivár világába Bűntudattal f ordul önmaga ellen, m agát vádolja a számonkérő kérdő mondatok felkiáltásaiban. Az új élmény szemszögéből kudarcnak, értelmetlennek érzi lenti, robogó életét. Ny ers, elutasító szókapcsolatok használatával határolja el m agát a jelentéktelenné törpült kéziratoktól, a korábbi életcéloktól. Csak most, a halál közelében küzdötte ki m agának azt a felismerést, hogy maga a

létezés csodálatos, s az életnek mégiscsak van értelme. Ennek az új megvilágosodásnak a hatására fordul ismét a bizalm as baráthoz, s neki gyónja meg ellentmondó érzéseit, lelki megrendültségét. A művet lezáró vallomásban egyszerre van jelen az önf eledt boldogság és a közeli elm úlás tragikus boldogtalansága, a vallási értelemben felfogott hitetlenség és ennek ellenére mégis valamilyen áhítatos. Ez a m egtört beism erés kényszeríti a f öldre boruló hálaadásra A középkori himnuszok emelkedettségével zeng minden megköszönő imája ahhoz, akit nem fog megtalálni sem életében, sem halálában. Egymásba mosódik a racionálisan gondolkodó felnőtt önáltatást elvető magatartása a csodákban hívő gyermek ámulatával. Önmagát a távozni készülő vendégek közé sorolja, aki az Úr vendégszeretetét élvezte. A halálközelség az életért, e meg nem ismétlődő csodáért való rajongását váltja ki az ekkor súlyosan

beteg költőből. Legutolsó költeménye, a Szeptemberi áhítat gyerekes ámulattal zengi az élet gyönyörűségét Ekkorra már túl volt néhány műtéten, reménykedni, bizakodni kezdett, s a him nikus, ünnepély es hangba belesimult egy új, utolsó nagy szerelem boldogsága is. A költemény a középkori him nuszok vallásos hitével fordul a pogány igazsághoz, fohászkodik nem létező istenekhez. Reményét a haldokló évszak fáklyaként lángoló csodája táplálja: az őszi ragyogás termékenyíti meg a természetet is A játékos rímek az élet vidámságát, gazdagságát, megható idillijét érzékeltetik. a költemény további nagyobb része az újra f elfedezett világ m inden parány i részletének áhítattal és naiv ámulattal való megcsodálása. A vers közepén elhelyezett, a halálból visszatérő, újjászülető lélek boldog felkiáltása adhatja meg az egész mű megértésének kulcsát: a halál szemszögéből nézve szépnek tűnik a

csúnya is, a fájdalom is, a szegénység is, hiszen minden az élet tartozéka, s a létezés a nem-léttel szemben csakis boldogítóan gyönyörű lehet. Az élet friss ámulata varázsolja csodás meseországgá az egész világot, ahol minden titokzatos szépséggel telik meg. A boldogító részegségben a költemény lírai hőse szinte lelkendező, kapkodó sietséggel fedezi fel s m utatja meg társának, kedvesének a hétköznapok legm indennapibb tárgyait, legprózaibb jelenségeit, am elyek most soha nem látott, különös szépségben tűnnek fel: egy kis templomot, a műhelyében dolgozó vargát, a zuhogó esőt, az őszi takarítást, a csillagok megtisztult ragyogását. Mindez összemosódik A szegény kisgyermek panaszaiból megismert gyermekkori élmények emlékeivel. A lét csodájához, az élet örök kincséhez jutott el a halál küszöbén a lélek, megvalósult, amiért a segélykérő első sorokban fohászkodott. Ezzel a hittel - megtalált kincsek

birtokában - lázad az elmúlás, a rohanó élet ellen a záró sorokban 5 Kosztolányi Dezső Kosztolányi költészete a legnagyobb értékeket védelmező humanista művészet csúcsaira érkezett. Az Édes Anna Kosztolányi nagy regény einek a sorába n utolsó. Tém ája egy borzalmas kettős gyilkosság, melyet egy cseléd követ el gazdái ellen. Az író mégsem ezt a gyilkosságot állítja a középpontba, hanem azokat a rejtve m aradt, megfejthetetlen és fölfedhetetlen lelki erőket, azt a belső kényszert, amely miatt a címszereplőnek meg kellett tennie, amit tett. E műben a fő motívum az öntudatlan lázadás gesztusa. Anna csak a hatodik fejezetben jelenik meg előttünk: Addig rokonától, Ficsor elmeséléséből tudhatjuk meg, hogy nincs nála tökéletesebb cseléd. Nehe zen válik meg régi helyétől, s ahogy belép Vizyék lakásába, ösztönei m áris tiltakoznak. Vizy né, a jóm ódú polgárasszony szinte idomítani akarja. Fel kell adnia

egyéniségét, el kell tűrnie az állati bánásmódot, a megaláztatást, a gúnyt Életébe boldog perceket csak a Jancsival való viszonya lopott Annál fájdalmasabb a csalódás Ráébred, hogy nincs kiút Ficsor nem engedi, hogy f elmondjon gazdáinak, Vizyné keresztezi házassági szándékát És ő enged A gyilkosság előtt már iszonyú vihar dúl a lelkében, nem törődik semmivel, megrémül, az az érzése, őt támadták meg. Nem tudja már, miért tette Gyilkos és áldozat is egyben Egyedül csak Moviszter doktor ismeri fel tette szükségszerűségét: meg akarta menteni embersége maradványait, szuverenitását. 1936-ban Kosztolányi állapota egyre rosszabbodik. A Tengerszem című novelláskötete mintha azt jelezné, hogy a halállal is dacol. Az elbeszélések a boldogság esetleges megvalósíthatóságát járják körül. Kosztolányi szépprózájában sajátos szint jelentenek az ún. Esti Kornél novellák Ezeknek darabjai a műfaj különböző

változatait képviselik, s csupán egyetlen közös elemük van: Esti Kornél, Kosztolányi másik énje De a főszereplő sem olyan állandó, illetve fejlődő figura, mint például egy realista regény hőse Rejtélyes, talányos alak. Nagy időt fognak át a novellák: a legkorábbi (Nyolcadik fejezet) 1925-ből való, a legkésőbbiek pedig az 1936-ban m egjelent Tengerszem kötetben láttak napvil ágot. Nincs egységes koncepciójuk, inkább spontán született darabok. Előzetes terv nélkül dolgozott Kosztolányi, s szándékosan laza szerkezetű művet akart létrehozni - mintegy szakítva az elbeszélő próza tradícióival. Az emlékeket idéző íróban úgy jelenik meg esti Kornél alakja, mint a gonoszkodás, a vásottság, a f éktelenség, a léhaság képviselője, akinek egyéniségéhez tartozik a társadalmi erkölcsöket és tilalmakat megszegő lázadás szelleme, mindenféle tekintély csúfolása, az életet megvető sátániság. Riasztó és igéző is

egyben: a rossz a jó, a romboló és a teremtő hajlamok szétfejthetetlenül szövődnek össze jellemében Ebben a jellemben természetesen vannak ellentétek, de nem tettei keverték rossz hírbe, hanem tetteinek és elveinek ellentéte. A történetek egy jelentős részében a kezdő fejezetben ráaggatott cinikus vásottsággal, gátlástalansággal szemben gyakrabban fordul elő a hős vonzóbb, emberségesebb énjének parancsára történt cselekvés. Ezek a novellák sem jellegben, sem értékben nem egyenletesek. Vannak köztük olyan típusú darabok, amelyeknek Esti Kornél nem is szereplője, csupán elmesél egyegy érdekes, figyelemreméltó történetet. 6 Kosztolányi Dezső Ezen öntanusító novellái közül kiem elkedik a Második (1929) ill. a Harmadik fejezet (1930). Az előbbi a szegény gyermek életét idézi: a vérszegény, beteges és ideges f iú iskolabeli története ez Tele van félelemmel, szorongással: előbb átéli a társatlanság, a

magány riadalmát, azt a kétségbeesést, hogy egyedül van a világon. K ésőbb - az osztályban - meg kell tapasztalnia sehova sem tartozás kitaszítottságának é rzését, a szerencsétlenséget, a társakra u talt, esendő ember csalódását A többi kisdiák részéről közöny és értetlenség fogadja: sehol sem fogadják be, igy hát a kályha mellé állt, egyedül. Szégyellte, hogy olyan gyáva és ügyetlen A tanító valahol az osztály közepén talált neki egy tenyérnyi helyet - egy pad legszélén A kis Esti Kornél már kiskora óta ír és olvas, ez a szellemi fölény hoz számára végül diadalt A novella befejezésében az a hit, remény szólal meg, hogy az ember tehetségével, kiemelkedő képességeivel meglelheti a m aga hely ét a közöny és idegenség közepette is, m egállhat a m aga lábán a zűrzavarban is. A Harmadik fejezet a legösszetettebb, leggazdagabb elbeszélése a sorozatnak: ez egyben a legteljesebb költői önjellemzése is az

írónak. A fiatalembert érettségi után a tudásvágy hajtja. Első ízben szakad ki az otthon védettségéből telve kalandvággyal s az ifjú költőnek azzal a hevületével is, hogy megismerje a világot, az embereket, mások szívébe pillanthasson. Pesten hamar eltanulja a zárkózás és alakoskodás művészetét, mert naiv nyíltságán a pestiek összenevettek a háta mögött Vonaton utazván éri az első kaland: egy elmebeteg, paranoiás lány szájon csókolja. Ez a szerelem mel való találkozás jelképe Borzongva érzi a kéj és az undor együttesét. A lány áldozata - a tűrő, csendes é desanya - felkelti a m ély tiszteletet a szenvedők iránt. A kötetben az utolsó írása - a Tizennyolcadik fejezet - egy villamosutazásról szól. A novella felszíni, első jelentésszintje valóban egy közönséges villamosutazás viszontagságairól ad képet. A novella hőse, Esti Kornél, a sötét és hideg éjben türelmetlenül várakozik a villam osra Mikor

végre m egjelenik a kocsi, alig tud f elszállni, hiszen em berfürtök lógtak m indenhol a peronon. Belekapaszkodik az embertömegbe, nem törődve a veszélyekkel. Útitársai egytől-egyig gyűlölik a betolakodót Sok időbe telik, míg beljebb jutott, újabb és újabb ellenségeket szerezve magának. Nem adta fel a harcot. A minden emberi méltóságából kivetkezett, összepréselt, bűzös állatsereg láttán annyira m egundorodik, hogy már éppen le akarna szállni, mikor megpillant egy nőt, kinek kék szem e megvigasztalja. Megvívta végül is az élet vad diadalát és egy ablak melletti kényelmes ülésre tett szert: küzdött és győzött. Élvezni akarta diadalát, kipihenni fáradalmait, de a kalauz elkiáltja magát: "Végállomás!" Elszontyolodik és lassan leszáll. A novella term észetesen nem egy egyszeri villamosutazást ír le, sokkal inkább az emberi életet jelenti. Fanyar keserűséggel, kiábrándultan ábrázol a megszületés

kínjaitól kezdve az életben m aradás vad és m egalázó küzdelmein át egészen a végállomásig, a halálig Ebben a novellában Kosztolány i értelmetlennek és céltalannak láttatja az életet, vigasztalannak az emberek sorsát. Ebből az időből származik másik novellája A kulcs is. Takács P istát elküldi édesanyja a hivatalba apja után, hogy hozza el tőle a kamrakulcsot. A nagy, embertelen épületben sokáig boly ong a kisf iú, míg végre m egtalálja az eldugott szobát, ahol apja dolgozik. Még soha nem járt itt, apja elbeszéléséből ismerte csak, mely a hivatalt valami csodálatos, szent helynek tünteti fel Rá kellett ébrednie, hogy az valam i egészen 7 Kosztolányi Dezső más. Mikor benyit apja szobájába, kezd szertef oszlani benne a kép Apja íróas ztala eldugott helyen áll: kicsi és roskadt. Mikor az apa meglátja fiát, rögtön korholni kezdi ruhájáért, viselkedéséért, tanulmányaiért. Majd hirtelen izgalom támad hiszen

megjelenik a főnök Takács földig bókolva, eléje pattanva teljesíti főnöke kéréseit Pista a nagy zűrzavarban a teremben rekedt, várakozólag leült apja íróasztala mellé. A főnök észrevette a fiút, elbeszélgetett vele Mikor verejtékező homlokkal megérkezett az apa, elismerő szavakat hallott a főnöktől, buzgón helyeselt, majd megcsókolta és szelíden hazaküldte fiát. Pista nem értette a hely zetet és f ülig vörösödve m ent ki a teremből Kifelé menet újra eltévedt, de magában még megjegyezte, hogy apja legalább egy fejjel magasabb a főnökénél. A gondolatok összekeveredtek a fejében az emlékekkel a történtekről és a kialakított képről A kapus csak azt vette észre, hogy egy síró kisfiú szalad ki az utcára Pista egészen hazáig szaladt Kölcsey Ferenc Kölcsey Ferenc (1790-1838) 1790. 1829. 1830. 1831. 1835. 1838. Sződemeteren született középnemesi családban; korán árvaságra jutott a debreceni kollégiumban

tanult joghallgató Pesten Szatmár megye aljegyzője főjegyző képviselő a reformországgyűlésen lemond a képviselőségről Kölcsey Kálmán nevelése (Parainaesis) meghalt Himnusz (Hymnus, a Magyar nép zivataros századaiból): Kölcsey a magyarság egyik legkiemelkedőbb művét - melyet Erkel Ferenc zenésített m eg 1844-ben a Nem zeti Színház p ályázatára - 1823.jan22-én írta Először 1829-ben az Aurórában jelent m eg Költeményét visszahely ezte a m últba, s beleéli m agát egy akkori protestáns prédikátor költő helyzetébe s ez segít megérteni a költemény mélyen vallásos jellegét, sajátos történelemszemléletét. A keretben megszólított Isten ugyanis a történelem irányítója: tőle kaptuk mintegy ajándékba a "szép hazát", de bűneink miatt jogosan sújt a balsors századok szenvedéseivel. A mű szemlélete hasonló úgy a jeremiádok történelemlátásához, mint Zrínyi Szigeti veszedelmének első énekéhez. Isten

nemcsak szuverén ura a világnak, hanem kérlelhető, befolyásolható is az emberi erőtől. Ezt bizonyítja az imaforma: a könyörgés az áldásért, jókedvért, bőségért, védelemért, stb. Kölcsey az Urat igazságos Istennek tartja, ugyanakkor szigorúságát túlzottnak is ítéli Verse követi a jeremiádok szerkezetét A 2.és a 3 versszakban Isten aj ándékait sorolja fel: a honfoglalással nyert szép hazát, az ország felvirágzását, a föld termékeny gazdagságát, a győztes honvédő háborúkat s Mátyás király Bécset is megalázó támadását. A múlt sikereinek áttekintését - egészen Mátyás koráig - átszinezi a jogosnak érzett nemzeti büszkeség tudata Ebben a részben Isten a cselekvő alany. A XVI-XVIIszázadban többen is párhuzam ot vontak a bibliai választott nép, a zsidóság és a m agyarok történelmi sorsa között. Eszerint a f elfogás szerint a m agyarság is Isten kiválasztott népe, amelyet megkülönböztetett szeretettel

és féltő gonddal vesz körül: neki köszönhetjük a dicső múltat, a nemzeti nagyságot és a függetlenséget. A következő három szakasz (4-6.) a balsors évszázadainak ijesztő, nagy erejű romantikus képeit halmozza egymásra A bűnlajstrom helyén csak egy fájdalmas sóhaj hallatszik: bűneink miatt jogos isten haragja, megérdemelt a büntetés, bár a sorscsapások, a nemzeti tragédiák mértéke meghaladja az elkövetett bűnök nagyságát. Erre utalnak az erős túlzások mellett a megdöbbentő költői képek. A katasztrófaérzetet a tatátjárás, a török "rabiga" valamint a Tacitustól kölcsönzött kegyetlen kép ("vert hadunk csonthalmain győ- 2 Kölcsey Ferenc zedelmi ének") teszi teljessé. A bűnök végzetes következményei között említi a belső viszályt, a testvérháborúkat és az üldözöttek, a hazátlan bujdosók sorsát A vers érzelmi-hangulati tetőpontja az 5-6.versszak: komor indulatokat, feszültséggel

teli izgatott lelki állapotot sejtet A 7.stróf a szinte észrevétlenül vált át a m últból a jelenbe, a jelen sivárságába, reménytelenségébe A tehetetlen kétségbeesés, a kilátástalan pesszim izmus lesz úrrá a ve rsen: három párhuzamos ellentétpár állítja tragikusan szem be a múlt nagyságával, dicsőségével a megalázó jelen törpeségét Az országos pusztulás láttán a mű végén már csak Isten szánalmáért rimánkodik a bujdosó költő. Az ország sorsának megoldását már csak Istentől várja A strófa, mely az imaformulával keretbe zárja a költem ényt, nem egyszerűen megismétlése az elsőnek: képei a múlt sorscsapásainak s a jelen sivárságának láttán sötétebb színezetűek, komorabbak. Versformája: nyolc 7, illetve 6 szótagos trocheusi sorokból álló, keresztrímes strófaszerkezet; emellé társul a 4-3, illetve a 3-3 osztású ütemhangsúlyos versdallam. Rímelése meglehetősen igénytelen, dísztelen s ebben is

követni kívánja a XVI-XVIIszázadi költemények kezdetlegesebb rímtechnikáját: elég gyakoriak a rangrímek, s többször előfordulnak asszonáncok Kölcsey tragikus borúlátását elmélyítette az első reformországgyűlés elcsüggesztő megtorpanása, a konzervatív erők ellenállása a reformokkal szemben s az életformaváltás kudarca. Zrínyi dala: Eredetileg Szobránci dal volt a címe(1830.júl) A hazafiúi keserűség és indulatos vád egyik leghatásosabb költeménye. Lírai dialógus ez, de a valóságos párbeszéd helyére a belső dialógus, elkomorodó, vívódó önharc lép A Vándor kérdései és Zrínyivel egybeolvadó énjének válaszai egyaránt az ő lelkéből szakadnak ki A költemény tárgya a múlt és a jelen szembeállítása, mintegy a Himnusz 7. szakaszának részletezőbb kifejtése. A páratlan stróf ákban a kérdések, a párosokban az elutasító, tagadó válaszok hangzanak el. A Vándor a magyarságot csak régi nagyságának,

dicső hőstetteinek híréből ismeri. Keresi a régiek legendás erényeit, a kapott válaszok azonban kiábrándítóak Parainaesis: Utolsó éveinek legkiemelkedőbb alkotása, a magyar próza klasszikus remeke, a Parainaesis intelm et, buzdítást jelent. 1834-ben írta az ifjúság iránt érzett szeretete és felelősségtudata kapcsán s az 1837-ben megindult Athenaeum közölte folytatásokban Intelmeit unokaöccséhez, Kálmánhoz intézte Legfőbb tanítása az, hogy az ember a közösségé, nem pedig önmagáé. A boldogság titka az élet önzetlen m ásnak való szentelése, hiszen a lélek harmóniáját egyedül a cselekvésben lehet megtalálni Történelemszemlélete nemzet és em beriség végtelen haladásának elképzelésére épül, s ennek rendeli alá az egyének életét. Olvasóját arra figyelmezteti, hogy a felnőttkori csalódások, illúziók szertefoszlása ellenére se veszítse el szilárd meggyőződését az erényben A mű tartalma a továbbiakban

az erkölcsi ideál, a "rény" tartalmának kifejezése Ennek legelső parancsa az istenség imádata. A mű központi kérdése az emberiség és a haza szeretete, miszerint az emberiséget csak a hazaszeretet által szolgálhatjuk. Tanácsolja az ismeretek széleskörű elsajátítását. A közéleti szereplés f eltétele a szónoklat, a retorika szabály inak ism erete, emellett az anyanyelv tökéletes művelése, amihez elengedhetetlen fontosságúak a külö nböző, tartalmilag is értékes könyvek. A műveltség legfelsőbb foka a könyvírás Ezek után 3 Kölcsey Ferenc az erények hatását vizsgálja a történelmi eseményekre. Minden csalódásra okot adó tényező ellenére hite nem csökkent az emberiség folyamatos fejlődésében Gondolatait többekközt átvette Eötvös József is. Krúdy Gyula (1878-1933) Krúdy Gyula monumentális életművet hagyott maga után, írói munkásságának mennyisége csak Jókaiéhoz mérhető. Hihetetlen

termékenységgel dolgozott: irt elbeszéléseket, regényeket, színdarabokat, ifjúsági műveket, publicisztikát, írói portrékat, önéletrajzi vallomásokat Válogatás nélkül publikált m indenütt, a legkülönf élébb lapo kban és f olyóiratokban, de nem sokat törődött írásainak sorsával Életében alkotásainak csupán töredéke jelent m eg könyv alakban Csak halála után jó húsz évvel indult meg hatalmas írói teljesítményének feltérképezése. Krúdyt nagy m agányosnak szokás tartani. Nem tartozott egy etlen írócsoporthoz sem, csak lazán, felszínesen kapcsolódott a Nyugathoz is. A tudomány máig sem jelölte ki megnyugtatóan irodalomtörténeti helyét. Nyíregyházán született 1878 október 21-én. Édesanyja - az akkor még 17 éves Csákányi Julianna - cselédlányként szolgált gy ermeke születésekor a Krúdy -házban, s nem volt az apa törvényes felesége. A szülők csak jóval később, 1895-ben kötöttek házasságot A

Nógrád megyei kisnemesi származású Krúdy család meglehetősen jómódban élt: a nagyapa és az apa is ügyvéd volt, s az elsőszülött fiúnak - a későbbi írónak - is ezt a pályát szánták. 1887 őszén Szatmárnémetiben kezdte meg gimnáziumi tanulmányait, de itt csak az első osztályt járta ki. Nem volt jó tanuló A többi osztályt Podolinban, a piarista algimnáziumban végezte cseregyerekként került ebbe a szepességi kisvárosba, hogy jól megtanulhasson németül Ez a hely egy életre szóló élményt jelentett neki 1891 szeptemberétől négy éven át a nyíregyházi evangélikus főgimnázium tanulója volt, ezt követően 1895 júniusában sikeresen leérettségizett. Diákkorában legfőbb szenvedélyét az olvasás jelentette Ezekben az években tudatosodott határozottan elhivatottsága: író, újságíró akart lenni. Az iskolában diáklapot szerkesztett. 14 éves korában jelent meg első novellája 1895 őszén egy sikertelen szökési

kísérlete után - közvetlenül az iskola befejeztével riporteri állást kapott a Debreceni Ellenőr szerkesztőségében. Mindössze három hónapig maradt Debrecenben, azután a nagyváradi Szabadság című laphoz szerződött 1896 májusában hagyta el Nagyváradot, s a fővárosba utazott, hogy kizárólag szépíróként keresse meg kenyerét. Sokat dolgozott: havonta átlag 7-8 novellája jelent m eg. Neve egyre ismertebbé vált, de a önpusztító, bohém életmódja következtében csaknem nyomorgott. 1897 f olyamán jelent meg első novelláskötete Üres fészek címmel, s ugyanebben az évben ism erkedett meg a nála hat évvel idősebb Spiegler Bellával, aki Satanella ill Bogdán Bella álnéven tárcákat, novellákat irogatott 1899 decemberében kötöttek házasságot (apai engedélylyel) Közben változatlan lendülettel és termékenységgel alkotta műveit. Írásait főleg lapokban, folyóiratokban helyezte el, 1911 -ig könyv alakban is megjelent több m int

40 kötete Első igazi nagy sikerét az ún Szindbád novellák hozták meg számára, s ezek egyben írásművészetének új szakaszát, egy sajátos lírai novellatípus megteremtését is jelezték. 1911 során hagyta el a sajtót a Szindbád ifjúsága, 1912-ben pedig a Szindbád utazásai. Az 2 Krúdy Gyula Ezeregyéjszaka kalandos hajósa főhősként a későbbi években is gyakran szerepel műveiben: Francia kastély (1912), Szindbád. A feltámadás (1916), Szindbád megtérése (1925), Purgatórium (1933). Hírnevét, elismerését csak fokozták pesti regényei: A vörös postakocsi (1913), Őszi utazások a vörös postakocsin (1917). Krúdy jól keresett: megvolt minden lehetősége, hogy a polgári jólét és anyagi biztonság keretei között éljen családjával. A józan, rendezett életre azonban alkalmatlanná tette nyugtalan vére, bohém természete. Kicsapongó, m ulatozó, éjszakázó életvitele, gyakori párbajozása valamint a szerencsejátékok

iránti szenvedély e házasságát is m egrontotta, amihez hozzájárult egy új szerelem is: 1915-ben intim kapcsolatba került az akkori lakóhelyének, a Roy al Szállodának igazgatójának - Várady Gyulának - a feleségével 1919 júliusában, közvetlen válása után f eleségül vette a nála huszonegy évvel f iatalabb Rózsa Zsuzsát. Az 1920-as évek alatt politikai támadások érték a proletárdiktatúra alatt irt cikkei miatt. A család anyagi gondokkal küzdött, s a pénztelenség ill változatlan életmódja újabb családi veszekedések f orrása lett. 1926 végén az író súlyosan megbetegedett, hónapokig szanatóriumban kezelték. Ezekben az években is bámulatos munkabírással dolgozott: Hét bagoly (1922), Valakit elvisz az ördög (1928), Boldogult ifjúkoromban (1929). 1930-ban Baum garten-díjat kapott. Ez enyhített ugyan a család any agi gondjain, azonban teljes mértékben nem fedezte adósságaikat, költözködniük kellett. Utolsó éveiben

egyre f okozódó nyomorban és betegségben élt, s a kiadók is elfordultak tőle. Legutolsó könyvét, Az élet álom (1931) című elbeszéléskötetét saját kiadásában volt kénytelen megjelentetni - hitelből. Utolsó bef ejezett kisregényében, a Purgatórium ban (1933) megdöbbentő őszinteséggel számolt be szanatóriumi gyötrelmeiről, betegségének szenvedéseiről, a halállal való barátkozásról. 1933 május 12-én holtan találták ágyában Magányossága nem emberi társtalanságot jelent. Ezalatt az értendő, hogy művészete nem sorolható be egyetlen stílusirányzat kalodájába sem Sokszínű munkásságában a legkülönbözőbb törekvések egymásba oldódása fedezhető fel: (neo)romantika és realizmus, im presszionizmus, szim bolizmus és szecesszió, expresszionizm us és szürre alizmus egyaránt megfigyelhető írásaiban. Élni tudott a hagy ományos lélektan eszköze ivel, f elhasználta a modern pszichológiai irány zatok eredményeit,

a f reudista lélekele mzés módszereit Álom és való, a hajdani emlékek által megnemesített múlt és a lehangoló jelen v alami álomszerű, időtlen lebegésben oldódik fel erőteljes líraisággal átszőtt írásaiban. Mindenekelőtt stílusának ódon bája, elbűvölő, mágikus ereje bilincseli le valamennyi rajongóját, tudós kritikusát: a magyar nyelv és a prózai stílus egyik legnagyobb művészének tartják A szöveg lirizálódása abban gyökerezik, hogy az elbeszélő a cselekményeknek nem csupán egyszerű ábrázolója, külső szemlélője és leírója, hanem egyúttal részese is, s igy személyisége beépül a műbe, az alkotás tematikai és nyelvi összetevőibe. Egy-egy Krúdy novella néha nem is több, mint egy prózában irt lírai költemény, melynek leghatásosabb eszköze az erős hangulatiság, a rendkívüli atmoszférateremtés. Hősei lírai hősök, akik közül néhányan - a legjelentősebbek, a legfontosabbak - többékevésbé a z

író hasonmásai. Bár Krúdy mindig is tiltakozott a túlzó azonosítások ellen, 3 Krúdy Gyula mégis: Szindbád, Rezeda Kázmér vagy Józsiás alakja mögött, az ő érzés- és gondolatvilágukban, szerelmi és egy éb em lékeikben, érzelm ességükben és cinizm usukban, lelki és szellemi megnyilatkozásaikban maga az író van jelen. Saját korával szem ben csillapíthatatlan sóvárgás élt Krúdy ban a nem esebb hagyományok, egy patriarkálisabb életf orma, egy tisztultabb, poétikusabb em beri m agatartás után. Írásainak történetei a századforduló tájékán, az eseménytelenség időtlenségében, egy olyan sohasem-volt, múltbeli Magyarországon játszódnak, m ely úgy merül fel az író képzeletében, mint a Jókai-féle Senki-szigete. Egy em lékezést, valóságot és vágy akat egybeszövő, idealizált múltba süllyedt álomvilágot keres a Hét bagoly (1922) című művének hőse, Szomjas Guszti. Idős korában meglátogatja a vágy,

megrohanják az emlékek, s valamely belső hang sugallatára elindul vidékről Pestre, hogy ott, ifjúsága szinterén megtalálja azt, amit elvesztett Ifjú akart lenni bölcsen, m eggondoltan, pótolni, f eltalálni azt, am it elmulasztott, jó és nem es cselekedeteket véghezvinni. A mű másik főszereplője, a fiatal író, Józsiás is - Krúdy egyik önarckép-alakja - hátat fordít a jelen időnek, s műveiben nem akar átlagos, mindennapi embereket szerepeltetni Ars poeticáját összefoglalván nem akarta másolni a való életet, kivétel akart lenni A Krúdy által megálmodott világ hősei céltalan életű ködalakok, a régmúltból viszszamaradt figurák. Nem is igen élnek benne a társadalom ban, a való világ idegen tes tként ékelődik az életükbe. A történelmi idő sokszor szinte teljesen eltűnik a különböző idősíkokat (a jelent és az elképzelt m últat) egymásba csúsztató, a realitást és az irreal itást egymásra montírozó

emlékezéstechnikában Legjelentősebb alakja, az Ezeregyéjszaka mesevilágából előlépő Szindbád is az időtlenségben hajózik. Jelenéről alig tudunk meg valamit, leginkább múltbeli emlékeiről értesülünk. Akárhány évesként jelenik meg, mindig az eltűnt, álombeli világot szeretné felidézni, visszavarázsolni. Felidézett em lékei szinte kivétel nélkül a nőkhöz fűződnek: csak ők mulattatták, csak ők érdekelték. Amit tanult, olvasott vagy utazott, mind csak azért tette, hogy a nőknek hazudhasson, mesélhessen. Ifjúsága múltán, halála felé közeledve (sőt halála után is) időnként visszatér múltjába, hogy megkeresse emlékeit. A m últból azonban em lékként sem m aradt m eg sok Megismételt utazásai a jelennél tovább nem viszik, hiszen a múlt, az em lékek valójában felidézhetetlenek. Hatalmassá nőtt a távolság az emlék és a valóság között: az emlékek újraélése teljességgel reménytelen. Ezért érezhető a

Szindbád-novellákban valamiféle mélabú, lemondás, kiábrándultság, csalódás: újra rá kell döbbennie saját boldogságkeresésének illuzórikus voltára Második útján egy húsz esztendővel korábbi emlékének helyét keresi fel egy alföldi akácfás kisvárosban. Csak emlékfoszlányok idéződnek fel benne A novella zárórésze az emlékek elől megfutó, cinikussá vált öreg hős alakját villantja fel. A hajós életében a nők játszották a főszerepet. Minden utazása valójában egy-egy nekirugaszkodás az élet titkainak megértéséhez, megfejtéséhez, a legtöbb utazás után os ztályrésze mégis a f okozódó hiányérzet, a bizony talan szorongás a m egnyugvás helyett. A hídon (Negyedik út) című novella nosztalgiája Szindbádot egy felvidéki városba vezeti. 4 Krúdy Gyula Egykor, 25 évvel azelőtt ebben a városban katonáskodott. Vajon él-e még Amália? - kérdezi elm erengve, s rem énykedve keresi f el boldog szerelm e em

lékhelyét Az elbeszélés lírai időtlenségében mintha semmi sem változott volna. Egymásba olvadt a múlt és a jelen: a városka délutáni csendbe és m ozdulatlanságba m eredt. Az em lékezés birodalmában minden megtörténhet: valami diadalmas örömet érez a szívében, amikor találkozik a cu krászboltnál - ahol valamikor hajdanán Am ália várta - a régi Am áliával -valójában hasonmásával: ábrándozó, álm odozó leányával. A valóságos, objektív idő tolakodott Szindbád és Amália lánya közé, szétzúzva a varázslatot, a rem ényeket. Csak az álmodozás, a boldogság utáni sóvárgás a régi A novella végén visszatér az indító motívum, jelképezvén a megállíthatatlan idő kérlelhetetlenségét, az eláramló emberi lét végességét és a term észet örök sodrát, végtelenségét. Ugyanezt a csaló dást éli át a Hét bagoly Szomjas Gusztija is: hiába keresi, kutatja Pest század eleji világában ifjúkora emlékeit, nem

találhatja meg őket, mert azokat még a múlt századbeli koronázás idejében élte át. Madách Imre Madách Imre (1823-1864) 1823. január 21-én született a Nógrád megyei Alsósztregován vagyonos középnemesi családban Édesanyja, Majthényi Anna előkelő lány volt, hozománya a csesztvei kúria és birtok volt. Apját 14 éves korában elveszti, ezután anyja irányítja a birtokot. Négy testvére volt (két f iú, két lány ) Magántanuló, vizsgáit a váci piarista gimnáziumban tette le. Pestre került, a jogi kar hallgatója Megism erkedett Kölcsey, Vörösmarty, Bajza, Eötvös, Shakespeare, Victor Hugo műveivel, eljárt a Pesti Magyar Színház előadásaira, olvasta az Athenaeum folyóiratot. Latinul, németül, franciául olvasott. 1840 -ben Pesten megjelent első verseskötete Lantvirágok címmel Lírai darabjait Lónyay Etelka iránti if júkori szerelme ihlette. Egész élete f olyamán írt verseket, de életében több verseskötete nem jelent

meg Gyengülő egészségét pöstyéni gyógyfürdőzéssel igyekezett javítani. 1840-ben visszatér szülővárosába, ahol magánúton készült további jogi vizsgákra 1841 -ben bef ejezte egyetemi tanu lmányait Egy év múlva megszerezte ügyvédi képesítését. Balassagyarmaton joggyakornok lett, majd kinevezték aljegyzőnek. Bekapcsolódik a politikába, a centralisták híve Az ellenzék szónokaként vált ismertté a megyében. Később szívbaja miatt le kellett mondania az aljegyzőségről, de továbbra is jelentek meg cikkei a Pesti Hírlapban. 16 évesen írta az első drámáját és Az ember tragédiája előtt már hat tragédiája és egy szatirikus vígjátéka volt készen. Egyik sem volt jelentős alkotás 1845-ben f eleségül veszi Fráter E rzsébetet Házasságuk kudarcba fullad, 1854-ben elvállnak Madách anyja átadta nekik a csesztvei birtokrészt és kúriát. Három gyermekük született: Aladár, Jolán, Borbála Madách betegeskedése m iatt nem

vehetett részt a szabadságharcban. A családban s orozatos tragédiák történtek Forradalm árok rejtegetése miatt feljelentették, 1852 a ugusztus 20 -án letartóztatták P ozsonyban, m ajd Pesten raboskodott Birtoka jövedelmét lefoglalták, de 1853 -ban bizony ítékok hiány ában elengedték Madách egy ideig magányosan élt Sztregován, gondolati költeményekre helyeződött a hangsúly. 1859ben komédiát írt Aristophanes m odorában (nincsenek felvonások, kardalok tagolják a párbeszédeket). A mű címe A civilizátor István bácsi, a falusi gazda szívélyes - patriarkális viszonyban él cselédeivel, kik az akkori Magy arország nemzetiségeit képviselik Megjelenik azonban S troom, a civilizátor, aki a barbár keleti világot kívánja műveltté tenni. A Bach-rendszer politikáját gúnyolja ki és felveti a nemzeti kérdést is 1859-től 1860-ig írta, 1862 -ben jelent m eg Az ember tragédiája. Ez a mű egy kérdésre keresi a választ: "Vitte-e

előbbre a civilizáció az embert?" Műfaja szerint drámai költemény. A Kisf aludy Társaság és az Akadém ia is tagjai sorába választotta 186061-ben megírta Mózes című drámáját Ez már nem tragédia, hanem dramatizált eposz Bibliai történetet m esél el, ahogy a népvezér Mózes szem bekerül a "hitvány tömeggel". 1860-61-ben ism ét bekapcsol ódik a politikába, Nógrád megye országgyűlési követévé választotta. 1861 -ben a pesti országgyűlésen a radikálisabb határozati párthoz csatlakozott Egészségi állapota egyre romlott, 1864 október 5-én Alsósztregován halt meg. Az ember tragédiája című művét 1859-60-ig írta, majd 1862-ben jelent meg. Ez az időszak írói sikereinek időszaka, ekkor írja három főművét: A civilizátort 2 Madách Imre (1859), Az ember tragédiáját (1859 -1860) és a Mózest (1860-1861). Ez a kérdés v etődik fel Goethe Faustjában is: Van-e értelme az életnek? Goethe itt igenlő

választ ad, mely szerint a közösségért végzett értelm es m unka értelmet ad az életnek. Madách ezzel szemben bizonytalan. Érvényesül-e az eszme a történelemben? Minden szín erre a kérdésre keresi a választ. Az ember tragédiájának keletkezési körülményei (1849 Alsósztregova): Már a mű keletkezési ideje is sokat árul el a tragédiáról: egy csüggedt kor végén és egy újra reménykedő korszak végén alkotta meg Madách. A mű ellentmondásossága, következetlensége, a pesszim ista esem énysorozat és az optim ista bef ejezés a m egírás időpontjának társadalmi közérzetéből fakadt. Az az ifjú nemzedék, melyhez Madách is tartozott, a forradalom előtt feltétlenül hitt a liberális eszmék diadalában, a társadalmi haladásban, az osztályellentétek kiegyenlítődésében, a jobbágyhelyzet javulásában. Személyes csalódások, egyéni csapások is érték ekkor Madáchot, melyek növelték kétségbeesését. Nővérét és

családját feldühödött román parasztok felkoncolták, ennek hatására kezdett kiábrándulni a népből, a tömegekből. Feleségétől szerelmet, földöntúli boldogságot várt. Életének ez az eseménye jelentős szerepet kapott Éva megformálásában is. Világszemléletét komorabbá tették a XIX. századi term észettudományok új t anításai, főleg a determinizmus, melynek fő gondolata az emberi végzet elkerülhetetlensége, a társadalmi haladás nem léte A tudomány rávezette a valóságra, romantikus eszméi összeomlottak, de ő ennek ellenére is hinni akart bennük, ugyanakkor meg is cáfolta ezeket. A lelkében dúló vihart, ide-oda ingadozását a műben Ádám és Lucifer képviseli. Ádám megrögzött idealista, m ig Lucif er szigorúan csak a valóságra tám aszkodik. Az ember tragédiájában nem a történelmet akarta bemutatni, hanem a különböző eszmerendszereket. A Tragédia helye a magyar irodalomban: Az ember tragédiája a magyar

irodalomban jelentős, kiemelkedő helyet foglal el, szinte alapműnek is m ondhatnánk. Fontos, mert elsősorban az emberrel, az ember problémáival, sorsának alakulásával, tulajdonságaival foglalkozik, éppen ezért ma is időszerű. Szokatlan műfaja egyedül Vörösmarty Csongor és Tündéjéhez hasonlít. A Tragédia alapkérdései: A tragédia leggyötrőbb alapkérdései leginkább mint az egész mű - az emberrel foglalkoznak. Van e értelme az emberi létnek? Mi célra vagyunk a világon? Létezik e emberi fejlődés, emberi tökéletesedés? Érdemes -e küzdeni, harcolni egy célért? Ezek mellett azonban más kérdések is felvetődnek, mint például az egy én és a töm eg viszonya, melyben az író a romantika titánkultuszát jeleníti meg, a tudomány szerepe az emberi világban, a férfi és a nő kapcsolata (Ádám, Éva) ill. a determinizmus A mű szerkezete: Az első három valamint az utolsó, a tizenötödik szin keresztszinek. A negyedik szintől

(Egyiptomtól) kezdve a hetedik szinig (Konstantinápolyig) a cselekmény az ókorban játszódik A középkorban járunk a nyolcadik szintől (Prága) a tizedik szinig (ism ét Prága), a tizenegyedik szin (London)a jelenben játsz ódik, mig a tizenkettedik (Falanszter) és a tizenötödik szin (eszkimó) közt a jövőben járunk. Az expozíció a második, a bonyodalom a harmadik, mig a befejezés a tizenötödik szin 3 Madách Imre A mű tartalma, értelmezése: Minden szín programja az előző szín végén jelenik meg. 1.szín: menny 2. szín: éden 3. szín: édenen kivül 4. szín: Egyiptom Ádám ifjú fáraó, minden dicsőség és hatalom az övé. Mindezek ellenére mégsem boldog, hiszen ezeket nem magának köszönheti, nem meg küzdött értük Halhatatlanságát akarja m egvalósitani, ennek érdekében rabszolgák m illiói piram ist épitenek n eki, igy remélve a halandóság legyőzését. A dicsőséget szomjúhozza Értelmetlennek találja amit milliók

szenvedésével érhet el, erre Éva teszi érzékennyé. Ez menti meg erkölcsileg, ez teszi képessé megérteni korábbi, önző dicsőségvágyának voltát Megszünteti zsarnoki hatalmát, f elszabaditja népét. A szin végén Ádám ban megszületik a szaba dság-eszme, egy szabad állam, ahol minden ember egyenlő 5. szín: Athén A szabadság-eszme, az egyenlőség torz megvalósulása taszitja a lelkesült ádámot csalódásba, kiábrándultságba. A nép, az egyes ember szabad ugyan jogilag, de valójában lelkileg - mégsem az, hiszen ki van szolgáltatva a gyáva és jellemtelen demagógoknak A félrevezetett nép nem birja elviselni, ha valaki különb nála, ezért a sz abadság védelemezőjét, Miltiádészt, a perzsa háborúk hősét halálra itéli. Ádám keserűen látja be, hogy a szabadság elvesztését, a vérpadot azért kell elviselnie, m ert nagy eszme lelkesitette. Ebben a szinben jelenik meg először a nagy ember és a gyáva, a nyomor által szolgává

süllyesztett tömeg ellentéte. Ádám csalódásból menekülve a gyönyörben, a kéjben keres feledést. 6. szín: Róma Éltető eszme hiján a közösség széthullott, egyedekre bomlott, lezülledt. Ádásm is részt vesz a vad mulatozásban, azonban nem találja benne örömét. Éva felébreszti Ádámban az elveszitett Éden utáni nosztalgiát. Mindkettejük lelkében m ár végbement a fordulat, a meglevő világ elutasitása, mielőtt a döghalál megrenditette a többieket. Péter apostol szavaiban új eszme tűnik fel a keresztyénség hitvallásaként: a szeretet és a testvériség. Ezért az új tanért lelkesül Ádám , ezért kiván csatázni m egint. Ádám új világot akar teremteni. 7. szín: Konstantinápoly A három ókori szin után a középkor következik, s Konstantinápoly újabb vereség, elkeseritő csalódások szinhelye lesz a keresztyén testvériségért lelkesülő, új világot teremteni akaró Ádám számára. Madách keresztyén harcosként

szerepelteti hősét, h iszen ez illik legjobban Ádám csatázni kivánó egyéniségéhez, igy fűzheti a legeszményibb szerelem a kor Évájához. Győztesen érkezik meg seregei élén a korai keresztyénség egyik fővárosába, Bizéncba, hogy szállást kérjen a városban. A polgárok riadtan elhúzódnak tőle, hiszen tartanak rabló ill. eretnek voltától Ezáltal tapasztalnia kell, hogy az egyház tanitásai m erev és em bertelen dogmákká váltak. Eltorzult, önmaga visszájára f ordult a kereszty én tan, a testvériség -eszme Kiüresedtek a lovagi ide álok, Évától pedig elválasztja az apácazárda f ala A nagy és szent eszmékért vivott harcaiban Ádám másodszor szenved súlyos vereséget Nem akar többé sem miért lelkesülni, kiábrándultan a tudományba, a tudós szemlélődésbe menekül, pihenni akar 4 Madách Imre 8. szín: Prága I A középkor alkonyának világában vagyunk, a bomló feudalizmus ideje. Eszménytelen, közömbös világ ez,

akárcsak a római. ádám cselekvő hősből csupán szemlélődő lesz: a nyugalmat, a pihenést, a világgal való nem törődés békéjét reneszánsz tudós alakjában reméli megtalálni. Kepler nagy felfedező, zseniális csillagász, de tudományát el kell titkolnia. Tudását elárulja, midőn haszontalan időjóslásokat, horoszkópokat kénytelen késziteni. A ref ormációval való rokonszenvezéssel vádolták ádám és Éva viszony a ebben a szinben a legdrámaibb, és Éva egyénisége is itt a legösszete ttebb: gyengédség, kacérség, lelkif urdalás változatai egy esülnek benne, m égis vonzza Ádám ot. Ebben a szinben szerepel egy megrenditő vallomás, amelyben Madách fájdalmai törnek f el. Ebben az unott korban Ádám - a bor m ámora segitségével - olyan jövőről álmodik, amely nem retten vissaz a nagy eszközöktől. 9. szín: Párizs Az álom ba m erült Ádám Dantonként jelenik m eg a f rancia forradalom napjaiban, s legelső szavai az

"egyenlőség, testvériség, szabadság" lesz. A korábban m ár külön megjelent eszmék most már egységesen öltenek testet e szinben. Ádám újra cselekvő hős lesz, rendithetetlen meggyőződéssel áll a nagy eszmék szolgálatában a forradalmi nép élére. Éva kettősségének (büszke márkinő ill durva forradalmárnő)hatására következetessége egyszér mégis megrendül Ebben a szinben is megjelenik a nagy egyéniség és a nép ellentéte. A f orradalom menete elsodorja Dantont, Ádám sorsa ezúttal is a bukás, mégis lelkesülten ébred fel álmából Ez az egyetlen szin, melyez nem a csalódás, a kiánrándultság, hanem a kételyeken diadalmaskodó bizakodás hangjai követnek. Szerkezetileg is elkülönül a többitől, hiszen álom szerepel az álomban 10. szín: Prága II A jövő álmaiból e hitvány korba visszatért Ádám ill. Kepler, bár reneszánsz tudósként irtózik a vértől, mégis rajongással emléklezik vissza a forradalomra.

Az újra fellelkesült Ádám hittel, bizalommal tekint a jövőbe Hű maradt a forradalomhoz, de az eőszak túlkapásait továbbra sem tudta elfogadni. Második része a tanitvány jelenete Kepler felvilágositja legjobb tanitványát a középkori tudományok értéktelenségéről, szellemi önállóságra buzditja őt, félredobatva vele a művészet ósdi szabályait, ezután újult erővel indul el egy új világba. 11. szín: London Ez a szin már Madách jelenét mutatja be. Innentől kezdve Ádám már nem aktiv, középponti hős, ismét átalakul szerep nélküli személővé, szemtanúvá A Tower magasából most is bizakodva, nem is rejtett örömmel figyeli a szeme elé táruló nyüzsgést, közelről azonban egyre fokozódó ellenszenvvel, undorral fordul el tőle Nincs kerek története e szinnek: egymással szorosan össze nem függő jelenetek, epizódok füzére Az elembertelenedett világban egy edül négy tanuló életvidám pajkossága, hazáért vaéó

lelkesedése viditja, akik minden valószinűség szerint ugyancsak embertelen gyárosokká válnak majd. Ebből a korból hiányzik a nagyság, nincsenek tragikus, elbukó hősök A jelenben Madách a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméinek megcsúfolását, elárulását látja csak. Minden árulóvá vált, minden eltorzult, csődbe jutnak az egyes életsorsok is. Éva alakja - akinek bájos külsője számitó belsőt takar - itt is ö sszetett Ádám most is csodálja, bár rokonszenvét csak hazugsággal és ham is ékszerekkel tudja megszerezni. A munkásruhába öltözött ádámot visszautasitja, de hajlandó kitartott sze- 5 Madách Imre retőjévé válni, amikor megtudja, hogy voltaképpen álruhás gazdag lord. A nő bűne a kor bűne, mely a szerelmet árúvá aljasitotta, Éva mégis le tudja ezt vetkőzni. Ádám látja ennek a világnak elkerülhetetlen bukását, halálraitéltségét. Záróképe egy nagyszabású temetőjelenet A szerelem, a

költészet és az ifjúság diadalmaskodott a londoni vásár zűrzavara s a halál törvénye felett. Ádám a szin végére egy olyan társadalomba vágyik, ahol az értelem uralkodik. Bizakodással folytatja történelmi útját 12. szín: falanszter Ez a szin már a jövőbe mutat, ely olyan világba, m elyet a korabeli tudom ányok tamitásai alapján képzel el Madách. Új kérdés lép a nagy eszmék sorsa, a társadalm i haladás helyébe: a determinizmus, vagyis a természeti végzet és a szabad akarat kérdése. Ádám a kollektiv izmusra alpozott társadalomban eleinte lelkesedik Kiváncsi v ágyakozással szeretné fölfedezni az új eszmét, mely a megélhetés, az élet megmentése a Földön. A tudomány célszerűsége uralkodik a falanszterben, melynek tudománya kizárólag természettudomány Ez azonban gáta t szab az egy éniségnek, megszüntet minden szépséget mint fölösleges dolgot. Nincs haza, nincsenek nemzetek, múzeumba kerültek a kedves állatok , a

virágok valamint a művészek megmaradt emlékei. Eltűnt a család, tiltják az érzelmeket. Az embereknek nincs nevük, számokkal jelölik őket Magvalósult a teljes egyenlőség: nincsenek társadalmi különbségek, egyenruhát viselnek, a különleges em bereket pedig alantas munkára f ogják, m indenütt béke h onol. Kiürült, rideg, boldogtalan, embertelen világ ez, am i mindenkinek rossz. Nem egy nagy eszme eltorzulásáról van itt szó ellentétben a m últtal Ádám újra csalódott: csalódott a tudomány rideg, racionalista rendjében. A végső fordulatot ismét éva idézi elő, akit megfosztanak gyermekétől. ádám el akar szakadni a Földtől: magasra kivánkozik, puszta szellem i lénnyé szeretne válni, megveti a Föld porát. 13. szín: űr Ádám Lucifer segitségével az űrben repül. Egyre magasabbra emelkedik, ki akrja tépni magát az emberi sors földi megkötöttségéből: a természeti végzet elől a térbe menekül. Elvágyódik a Földtől, de

visszasirja azt, fáj elszakadni tőle. Ádám száguldása közben megmerevedik, lucif er úgy érzi, elérte célját: m egdöntötte az Úr világát, megsemmisitette az em bert. Ádám - a Föld f ia - azonban anyaghoz kötöttségét nem tudja széttépni, újraéled. Lucifer érvei ellenére visszavágy ik a Földre, hol oly sokat csatázott. Ádám a a küdelmet az élet és az em ber lényegének tartja A nagy eszmékért vivott küzdelem értéke akkor sem csökken, ha a történelem folyamán nem hozza meg a remélt eredményt. 14. szín: eszkimó-világ Az ember nem tudta legy őzni a természet végzetét, a tudom ány nem menthette meg a földi életet. Az Egyenlitő táján éppen csak tengődik a lét, az ember álattá silányult, erkölcsileg és f izikailag erkorcsult : fő vonásai a félelem és az éhség A torz utód csak szomszédai agyonverése árán képes fenntartani életét, Ádámhoz könyörög, hogy kevesebb ember legyen és több fóka. A tragédia

főhőse riadtan tekint szét a jégvilágban Itt már nem születhetnek új eszmék, nem lehetséges a küzdelem. Vége az életnek, ez az emberi történelem legutolsó, szégy enletes f elvonása. Lucif er e gyre aktivabb, érvei meggyőzőek: az ember tehetetlen, sorsát nem irányithatja, a term észeti törvények vergődő foglya. Véget ér az álom Madách szerint a végső bukást a kozmikus erők okozzák, nem az ember küzdelmek kudarca 6 Madách Imre 15. szín: édenen kivül Az álmaból felébredt ádám és Lucifer vitája folytatódik az utolsó szin ben is. Ádám a szabad akaratra hivatkozik: tapasztalatainak birtokában csak tőle függ az emberi történelem irányitása. Lucifer tudós, cinikus ellenérve lefegyverző: az egyén ugyan szabad, egyénileg nincs lekötve, de az egész faj determinált ádám Lucifer szavait hallván öngyilkos akar lenni : ő az első ember a világon, ezért halálával megakadályozhatja a jövőt. A kétségbeesésből Éva

anyasága szólitja vissza az életbe: áldozata most mát hiábavaló lenne, halálával sem tudná megsemmisiteni az életet. Ezt követően belétja, vállania kell az életet m indenek ellenére is, az é lat f olytatása s zámára e rkölcsi paranccsá vált. Elszakad Lucifertól, az Úr pedig kegyeibe fogadja Most a megélt álmok hazug voltában reménykedik, ahol Lucifer szándékosan torzitotta el a jövőt. Gyötrő kérdésire (Mi az ember sorsa? Létezik-e túlvilág? Van-e cél a történ elemben? Létezik-e haladás, tökéletesedés? ) nem kap egyértelmű, világos választ az Úrtól. Megjelenik Nietzsche heroikus pesszim izmusa, m ely szerint erkölcsi nagy ság az, aki küzd akkor is, ha biztosan tudja a kudarcot. Ezt hirdeti ez a mű is Emellett jelen van a Hegeli dialektika: a tört énelmi haladás az ellent étek harcában ny ilvánul meg. A szereplők szimbolikusak, az egyes színekben jelképes szereplőkként szerepelnek. Se nem optimista, se nem pesszimista

Mindenféle olvasót el tud gondolko dtatni Műfaja: A mű 1862-ben jelent m eg Madách legjelentősebb alkotásaként. Műfaji előzményei: Milton Elveszett paradicsom a, mely egy Ádámtörténet és a k erettörténethez járult hozzá emellett Goethe Faust II-je Itt az alapkérdés az, vajon elérhetőe a boldogság A válasz igen: a közö sségért végzett érte lmes m unka értelm et ad az életnek. Alapkérdés tekintetében és műfajilag is nagy hatással volt ez a mű Madáchra Hasonlóképpen Vörösm arty Csongor és Tünde műve, m ely egy par abolikus m ese a boldogságkeresésről. Hozzájárulnak, hogy a műfaja drámai költemény legyen: párbeszédre alapul, nincs elbeszélés, keretes, színenként önálló cselekmény, magas emelkedett, költői nyelv Ez a műfaj alkalmas újszerű problémák vizsgálatára, mivel az elején megjelenő alapkérdésre a különböző színek különböző körülmények között keresik a választ, ezáltal átfogó képpel m

utathatva be az író v éleményét. A szereplők általánosak: Ádám az örök férfi, Éva pedig az örök nő Az adott színek történelmi főhősei jelképesek Minden színben ismétlődik egymást meglelése Ezek után Ádám minden aszszonyban felismeri Évát Az Úr nem mondja meg Ádámnak, mi lesz a tört énelem kifejlete, ezt tanító okokból teszi Lucif er ugyanilyen tanító jellegű: megmutatja a történelmet, de, hogy ne fussanak meg a csatából, fölcsillantja a reményt Összehangzik az Úrral. Úr: "Küzdj és bízva bízzál" Ádám: "Az ember célja a küzdés maga" mig Lucifer: "Küzdést akarok, diszharmóniát" hirdet Mindhárman az emberi történelem céljaként a küzdést jelölik meg, ahol nincs értelme az eszméknek Ez nem optimista és nem is pesszimista. Az emberiség elkövette azt a hibát, hogy a szép eszm éket megpróbálta megvalósítani és ezzel b emocskolta azokat. A jelentés a cselekmény mellett a

reflexiókban jelenik m eg Az Úr is é rtelmezi a végén Amit ő mond, az az igazság, de ugyanazt m ondják a többiek is. Lucif er nem az Úr ellenpól usa Lucifer kommentáló szereppel bír. Az Úr és Lucif er je lképességét a mítikus háttér jelzi A mítoszban ők 7 Madách Imre ellentétek, itt viszont egyetértenek a két alapkérdésben (ezért is szim bolikusak). Lucifer végigkíséri Ádámot a történeti színekben Ádám az igazságkereső ember, az ember szimbóluma, aki k eresi az eszm éket. Éva a keresendő boldogság, a biológiai végzet Állandó recept a haladásra: van egy tézis, melyet kikezd az antitézis, m egegyezésük lesz majd a szintézis, ami már továbbhaladás. Lucifer az ant itézist jelképezi, né lküle nincs haladás. Lucif ernek a t agadó alapá llása ironikus néz őpontként jelenik m eg A materializmust képviseli az ide alizmussal sze mben. Ádám szerint az eszmék v iszik előre a világot, Lucifer nézőpontja szerint a

biológiai valóság határozza meg gondolatainkat. A t ömeg - mint önálló szereplő - három színben j elenik m eg: ennek anyagi természetű indokai vannak. Az athéni szín során fél, unatkozik, anyagi érdekből akarják megölni A párizsi színben vérszomjas (először az arisztokraták, majd Danton ellen), állatias A forradalmi Évát a kéj v ezeti A nép a külön bnek, az érté knek a z e lpusztítója A londoni szín az önzés, a vérszomj (akasztás), az indulat megtestesitője: megtorolni a házassá gtörést. A nép m indig az értékek pusztítását képviseli, amely akadálya az eszm ék megvalósulásának. Állati ösztönök jelennek meg bennük A felépítés is szimbolikus Mikszáth Kálmán, Jókai Mór A XIX. század második felének magyar szépprózája Mikszáth Kálmán (1847-1910) és Jókai Mór (1825-1904) 1825. f ebruár 18 -án született Kom áromban, Jókay József ügy véd harm adik gyermekeként. Nemesi származású Pozsonyban,

Komáromban, Pápán, Kecskeméten tanult. Erre az időszakra tehető a reformkor kezdete, a nemesi kiváltságok léteznek, Jókai azonban nem a földből akar megélni, értelmiségi pályára lép (polgárosodás szelleme, amely a nemesi társadalm at értelm iségi pály ára kény szerítette). Édesapja 1837-ben m eghal. Pápán megismerkedik Petőfivel Még Kecskeméten tanul, amikor Zsidó fiú című drámájával az Akadémia pályázatán dicséretet nyer. 1846-ban írta első regényét Hétköznapok címmel: már fölismerhetőek művészetének jellegzetességei, képzeletének gazdagsága, fordulatos meseszövése, lebilincselő stílusa és humora. Ekkora már végzett ügy véd, de a siker hatására az Életképek című laphoz szegődik. Tagja a Tízek Társaságának, átveszi az Életképek szerkesztését. A m árciusi napokban az if júság egy ik vezére. Elveszi Laborf alvy Rózát, politikai kü ldetésben jár a bécsi fölékelőknél. Buda eleste után

Debrecenbe megy a kormánnyal Arad után bujdosni kényszerül a Bükkben, 5 hónapig rejtőzködik Tardonán. Ebből az élményből születik meg 1850-ben a z Egy bujdosó naplója című könyve. Akkor találta meg igazi hivatását, am ikor m ások elhallgattak Hitet, vigasztalást vártak tőle az olvasók. Álnéven Forradalmi csataképek című novelláskötetet jelentet meg, mely a szabadságharc dicsőséges eseményeit idézi fel. A nemzeti ö sszefogás író jaként kerüli a belső vitákról, meghasonlásról szóló témákat. Történelmi regényeivel (Erdély aranykora, Török világ Magyarországon) a XVII. századi Erdély életét, a pusztítás borzalm ait kívánta bem utatni, a m agyarság hősiességének bemutatásával a nemzeti öntudatot felébresztését akarta elérni. A reformkor eszményeit, a nemzeti felemelkedésért vívott küzdelmet, a nemzetegyesítés, az é rdekegyesítés célját m utatja be az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán című

dialógiájában. Ez egy családregény , a társadalom körképét sűrítve mutatja be Az e gymásra következő nemzedékek egymástól eltérő magatartása igen jellemző a történelem f ordulópontjain. Kárpáthy János, a nábob, m ég a maradiság ironikusan bemutatott képviselője, fia, Zoltán, már a legnemesebb liberális és hazafias e szmék hordozója. 1861-ben az országgyűlésen a határozati párt képviselője. 1863-ban átveszi A Hon szerkesztését; sajtóvétségért egy év börtönbüntetést kap (egy hónap után szabadul). 1865-ben beválasztják a képviselőházba, melynek 31 éven át tagja marad Az új földesúrban a nem esi passzív ellenállás köré f on dicsf ényt. A nemzeti bizakodást igyekszik serkenteni, mikor azt példázza, volt ellenségeink közül a jó szándékúak belátják tévedésüket, az önkény uralom hivatalnokai pedig vereséget szenvednek a becsület és a nemzeti érzés arcvonalai előtt. Az 1869 -ben m egjelent A

kőszívű ember fiai a szabadságharc erős eszményítéssel megrajzolt hőseposza: a magyar nemzet sorsa azon múlott, voltak-e árulók, akik m egbontották a nem zet egy ségét. A nemzet ügyét tiszta szem élyek képviselik - akik negatívok velük szemben. A bukás okát isteni beavatkozásnak 2 Mikszáth Kálmán, Jókai Mór ábrázolja. A Rab Ráby a f elvilágosodás és a konzervativizm us harcait eleveníti f el Ez Jókai legje llegzetesebb tém ája: a polgárosodás kezdete, bem utatása. A Fekete gyémántok a nem zeti polgárosodás, a hazai kapitalizálódás átfogó ábrázolása. Romantikus vágyait fogalmazta meg: a főhős (köznemes) a modern társadalmi körülmények között nem sülly ed dzsentrivé, hanem vállalkozóvá válik. Jókai abban reménykedett, hogy a nemzeti, a magyar kisüzem diadalt arathat a külföldi tőkére épülő nagyüzem felett. Az arany ember az illúziókkal való leszám olás, a kiábrándulás regény e. F elismerés,

mely szerint tisztességes munkával nem lehet meggazdagodni. A főhős kettős életébe, két asszony közötti vergődésébe saját érzelmi valóságát sűríti Jókai. Kiúttalanságát pedig jelzi, hogy Tímárt kora társadalmából egy utópisztikus világba menekíti. 1875-ben a kormánypárt tagja és képviselője lesz, amit fokozatos népszerűtlenség követett. 1896 -ban lemond az alsóházban való szereplésről Utolsó éveiben az írás m ár inkább keny érkeresés volt. Kalandregény eket írt, ahol a történelem csak háttér, már nem a nevelés hanem a szórakoztatás a cél. A kuruc korban játszódik A lőcsei fehér asszony című műve. 1893-ban jelenik m eg a Sárga rózsa című elbeszélése. 1894-ben 50 éves írói jubileuma (100 kötetben művei Nemzeti Kiadás). 1899ben elveszi a szegény, 20 éves, zsidó Nagy Bellát, ekkor rokonai és a közvélem ény elfordul tőle. 1904 május 5-én 80 évesen halt meg Budapesten Az arany ember 1872-ben

jelent meg. Jókai ekkoriban politikai és írói karrierjének csúcsán áll: 1867 és 1875 között a parlamentben ellenzéki képviselő, anyagi helyzete egy re jobban m egszilárdul (1871 -ben f elépítette balatonf üredi villáját). Hűséges olvasói közé tartozott maga Erzsébet királyné is Családi élete viszont válságba jutott: feleségét 1869-ben m éltatlan körülm ények között nyugdíjazták, aki meggyűlölte az embereket, férjét pedig féltékenységgel gyötörte. Az író az 1870 -es évek e lején egy nagy érzelm i válságon m ent át: beleszeretett gyámleányába, a 18 esztendős Lukanics Ottiliába, s már válásra is gondolt. A konfliktust végül is a leány korai halála oldotta meg. Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy e műve az illúziókkal való leszámolásnak, a kiábrándulásnak és a menekülő romantikának egy jellemző darabja legyen. A menekülő romantika a művészetekben általában forradalmak, eszmék bukása

után, a kiábrándultság jegyében jelenik m eg. Jókai a szabadságharc bukása után nem zeti íróként tanító, bátorító célzatú műveiben az összefogást hirdette. Talán szerelmi, magánéleti csalódásának hatására ő is menekülni vágyott a polgári világból, ki a tiszta természetbe. Nem illúziókeltő, hanem illúzióromboló regény. A reformkor, a polgárosodás kezdetén játszódik. T ímár egy jó szakértelmű, bár nem gáncstalan (furfangos, becsapós) feltörekvő polgár. Karrierregény, hiszen egy alulról felemelkedő hős felemelkedésének útját követi nyomon. A meggazdagodása erkölcsileg tisztátalan, de a pénzét jóra f ordítja. Úgy tűnik, egy belsőleg jó ember meggazdagodásához ilyen eszközök kellenek. Ő igazságot oszt: csak azt teszi tönkre, aki megérdemli. P ozitív értékei sajátos körülm ények között jelennek m eg Tím ár és Tímea összetartoznak, amit nevük egy becsengése is bi zonyít. Ezt az eleve

elrendeltetést a végzet m egzavarja, m egakadályozza boldogságukat. Az író a bonyolult lélekrajzokkal, az előre- és visszautalásokkal is ezt a végzetszerűséget 3 Mikszáth Kálmán, Jókai Mór erősíti bennünk. Tímár és Tímea a Vaskapu mítoszának metafizikai világában egymásra találnak. Tím eának az igazi világa a m etafizikai világ, ezért nem im ponál neki Tímár szerencséje, sikere, ezért szerethet bele a szerencsétlen Kacsukába, aki azonban nem sikeres. A házasság is csak formai volt, megőrzi a gyermeki világát Megőrzi az eszmei tisztaságát, de m ivel belekény szerítik a valóságba, boldogtalan. Tímár otthon van az eszmei és a szabad versenyes világban is, de nem őrzi meg eszmei tisztaságát, ezért ő is boldogtalan. A rossz sorsukért, boldogtalanságukért a felelős a pénz. A senki szigetén nincs pénz, egy ház nélkül hiszik az Istent, tehát vallási értelemben is idilli: eszményített képében az

ősközösségi világ, a civilizáció előtti világ jelenik meg. Hősei a társadalomból menekülő hősök lesznek, a természet világa az eszm ény. A valós, szabad verseny es világban f el lehet em elkedni, de csak bűnök által és ezért senki nem lehet boldog. Az ember nem találhatja meg a boldogságot ezen a földön: ez nem véletlenszerű, hanem eleve elrendelt, törvényszerű. Ez a mű tehát a menekülő romantika jellemző darabja. Felépítése: Tím ea és Tím ár egy másra találnak a m etafizikai világban, Tímea továbbra is abban él, de Tím ár Tím ea elérése érdekében kilép a valós világba. Magasztos célja miatt le kell mondania eszmei tisztaságáról, és emiatt Tímea már nem tudja szeretni. Csalódottsága közepett Tím ár rátalál az eszm ényi világra, mely mentes minden világi rossztól és itt végre megtalálja a szerelmet, a boldogságot, de ez Tím ea boldogtalansága miatt nem lehet felhőtlen. A történet példázat voltát

emeli ki a hitelesítési próbálkozás. Egy műben a durvaszerkezet (a cselekmény, a karakterek) kijelöl értelmezési lehetőségeket. Segítségével a művet értelmezni tudjuk, nagyjából magyarázatot tudunk adni a szereplők cselekedeteire. A valódi megértést, a szereplők valódi megismerését azonban csak a f inomszerkezetben található inf ormációkkal tudjuk megtenni. Tehát a finomszerkezet finomítja a durvaszerkezet által nyújtott értelmezési lehetőségeket, jelentéssel tölti fel azokat, és hozzásegít a helyes értelmezéshez. Tímár beleszeret Tím eába és tulajdonképpen m inden további cselekedete azt a célt szolgálja, hogy sikerüljön rátalálnia a lány ra. Ám mikorra idáig eljut, Tím ea már Kacsukába szerelm es. Ahhoz, hogy m egértsük a cselekm ényszál em e egy ik legnagyobb f ordulatát, ahh oz Jókai jellem festését kell m egvizsgálnunk. Tím ea - ki megtartja gy ermeki ártatlanságát - a m etafizikai világban van otthon.

Így Tím ár szerencséje, gazdagsága nem képvisel szám ára értéket, és mivel Tímár nem udvarol neki, a passzív jótevő szerepét játssza, ezért nem is tud szerelmes lenni belé. Sokkal inkább szimpatikus számára a valódi világban szerencsétlen, a m agát csak sodortatni hagyó Kacsuka. A többi jellem kidolgozása is nagy on érdekes. Tódor Tímár ellenpárja: ugyanazok történnek vele is, de a származása, körülményei miatt ő gazember lesz. Tehát a társadalom berendezkedése eleve rossz Az író szócsöveként Tódor bírálja a társadalm at: m ilyen jogon üldözi a társadalom azokat, akiket ő tett gazemberré. N agyon differenciáltan mutatja be a negatív hősöket is, kiknek vannak mentségeik. Ilyen például Athalie is Jóhírét kockáztatva elm egy Kacsukához, hogy megmondja, m egvárja, am íg meggazdagodik. Kacsuka ezt elutasítja, ekkor Athalie fölajánlja magát. Athalie szem ében ez nem es, önmagát megtagadó, a világgal dacoló

cselekvés, Kacsuka azonban ezt m ind negatívnak látja. Bonyolult, összetett lélekrajz bontakozik ki itt. A finomszerkezet jelentés-kiegészítő szerepében nagy hangsúlyt 4 Mikszáth Kálmán, Jókai Mór kapnak az előre- és visszautalások. Ez a regény ily en szem pontból az egy ik legkidolgozottabb. Maga a technika is megváltoztatja a jelentést A motívikus előre és visszautalással szépen berendezi a világot, a szereplőket is ezáltal gyűjti össze. Mindegyikkel term észetes módon ismertet meg, véletlenszerűen kerülnek elő, így gördülékennyé teszi az olvasást. A sejtető előreutalás - mint neve is m utatja - sejteni enged bizonyos cselekményeket, így a regény jelentésének megformálásában is nagy a szerepe. Előkészítő előreutalás például a brazíliai ügynök és Dódi levele Nem olvassák el azokat rögtön, így feszültséget okoznak. Utal arra is, hogy a gy ilkossági kísérletnél m egsebesíti Athalie Tímea homlokát.

Végzetszerű, ennek így kellett történnie. Az egész konfliktus végzetszerű Az előre- és visszautalások különösen nagy szerepet játszanak a regény jelentésében. Ezzel a történet végzetszerű lesz (eleve elrendelés). Jelentése: az em ber nem találhatja m eg a boldogságát ezen a földön. Ez nem véletlenszerű, hanem eleve elrendelt, törvényszerű. Mikszáth Kálmán, Jókai Mór A XIX. század második felének magyar szépprózája Mikszáth Kálmán (1847-1910) és Jókai Mór (1825-1904) Mikszáth Kálmán a magyar regény és novellairodalom nagy művésze. Palócföldön a Nógrád m egyei Szklabonyán született 1847. január 16 -án gazdálkodó kisnemesi családban A középiskola alsó hat osztály át a rimaszombati református gimnáziumban végezte. Selm ecbányai ref ormátus líceum ban érettségizett Tevékeny tagja volt az iskolai önképzőkörnek. A pesti egyetemen négy évig jogot tanult, azonban diplomát nem szerzett. Majd

Balassagy armaton lett tisztviselő Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Mauks Ilonával, akivel 1873-ban össze is házasodott Ezt követően Pestre költöztek, ahol Mikszáth a Magyar Néplap szerkesztője lett. 1874-ben saját költségén kiadta első könyvét Elbeszélések címmel, két kötete hozta meg számára a kívánt sikert. Kálm án f iuk m ár születése másnapján meghalt Súlyos any agi gondjai m iatt kénytelen volt elválni feleségétől. Két és fél évig az ellenzéki Szegedi Napló szerkesztője, itt érett igazi művésszé Ezt követően 25 évig a Pesti Hírlap szerkesztőségében dolgozott. Megjelentette új elbeszéléseit A tót atyafiak (1881), ill A jó palócok (1882) címmel, m elyek m eghozták a várva várt elismerést. Anyagi helyzete rendez ődött, így ismét m egesküdhetett 1882 -ben szeretett f eleségével A Petőfi Társaság, a Kisfaludi Társaság valamint az MTA mellett a Szabadelvű Párt képviselőjeként a parlament

tagja. Az eladó birtok , Szent Péter esernyője, A két koldusdiák, A beszélő köntös, A kis prímás. 1882-től a Pest Hírlapban Országgyűlési karcolatokat jelentetett meg A Tisztelt Házból címmel (ironikus hangnem ). Egy re inkább kiábrándul kora politikájából, ekkor műveiben ennek az érzésének ad hangot. Ezután novellái, elbeszélései, regényei gyors egymásutánban követték eg ymást A gavallérok, Beszterce ostroma, Új Zrínyiász, Két választás Magyarországon, A Noszty fiú esete a Tóth Marival, Mikor a mécs már csak pislog (novelláskötet), Különös házasság, A fekete város. Népszerűsége nőttön nőtt, szinte már Jókaiéval vetekedett Utolsó éveiben egyre távolabb került a politikától. 1910-ben a 40 éves írói jubileum i ünnepségek után néhány nappal, 1910. május 28-án váratlanul meghalt Mikszáth parasztábrázolása: Mikszáth műveire kezdetben nagy hatással volt Jókai rom antikája, mégis eltért tőle.

Mikszáth egy teljesen új világot mutat be, a parasztok világát Parasztábrázolása csendes líraiság és a szelíd humor jellemző Műveiben a korabeli dzsentrit két jellegzetes típusban ábrázolta: az úri svihák, a csirkefogó ill az úri Don Quijote, az illúzióvilágban élő, nemes eszmékért reménytelen harcot vívó egyén. A népmesékből, balladákból sokat merített, ez alakította ki a stílusát, az ún. asztali beszélgetéseket Történeteinek hangnem e nem elborzasztó, az író inkább igyekszik tompítani a tragikus esem ények élét Általában ragyogó emberi jellemeket mutat be, akikkel legtöbbször tragikus események történnek, meg akarja győzni az olvasót arról, hogyha az élet úgy hozza, a legegyszerűbb emberből is erkölcsi nagyság válhat. Novelláiban a természet együtt él és lélegzik az emberi sorsokkal, az érzelmek előképét vagy utórezgéseit mutatja be. Azonban a paraszti életet nem esi szemüvegen keresztül

szemléli, ezért óvakodik a naturalista eszközöktől, a hétköznapi gondok nem jutnak el hoz- 2 Mikszáth Kálmán, Jókai Mór zá. Minél egyszerűbb az ember, annál kevesebb gondja van Tehát Mikszáth Kálmán Móriczcal ellentétben nem valóságosan festi meg a parasztokat. Mikszáth novellái, regényei: Novella: rövid terjedelmű, zárt epikai alkotás, az életnek egy bizonyos mozzanatát mutatja be. Gyakran tartalmaz drámai fordulatokat, mivel az érzelmek sűrítetten fordulnak elő, ahol is minden szó fontos. A novella sokak szerint a legnehezebb műfaj Mikszáth számos novellája A tót atyafiak ill. A jó palócok című kötetében található meg. Ezek a történetek nem csupán f alusi idillek - ahogy sokan vélik - a legtöbb írás mélyén - balladai sejtetéssel - ott rejlik egy-egy nyugtalanító tragédia, a kettétört emberi sors. A paraszti idillt azonban mindig feldúlja valami, mely eseményből a tulajdonképpeni elbeszélés cselekm énye

bontakozik ki Jellegzetes Mikszáth írói m agatartása is, ahogyan előadja történeteit. Nem a kívülálló tárgyias, személytelen hangján közli az eseményeket, hanem a nép m esemondójának tudatvilágát im itálja. Ezért tudja oly an természetesen m agáévá tenni a f alusi em ber önszellem ét, babonás hiedelmeit, a népi mondavilágot. Beleéli magát a közvetlen hallgatósághoz szóló mesélő, regélő alakjába, s a naiv, élőszóbeli előadás formáit utánozza. Közbeszúrt anekdotákkal, lírai kitérésekkel mintegy ébren kívánja tartani a hallgatók figyelmét Beszterce ostroma című regénye a feudális múlt itt maradt kísérletei ellen tiltakozik, az oligarchia kegyetlenkedését és önkényét leplezi le. Az Új Zrinyiász az egész századvégi társadalom átf ogó szatírája, a nagybirtok és a nagytőke összefonódásának és üzelmeinek ábrázolása. A gavallérok és A demokraták című kisregényei a hazug dzsentri illúziók és

az álliberalizmus leleplezései. Legjelentősebb kritikai-realista regényeinek egyike a Különös házasság, mely szenvedélyes vádirat a társadalom legmaradibb rétegei, a főpapság és a főurak ellen Jókai Mór élete és kora című művében tudós alapossággal és művészi tollal írta meg Jókai életrajzát A Noszty fiú esete Tóth Marival az a regénye, ahol a hozom ányvadász dzsentri először szenved vereséget. A regény a dzsentrik éles kritikája, Mikszáth azonban nem tud realista társadalmi erőt állítani vele szemben, ezért választja hőséül Tóth Mihályt, a plebejus demokratát, aki nézeteit közéleti -politikai téren m eg sem kísérli érvény esíteni. A fekete város, m elyben a vármegye és Lőcse város viszályán át érzékelteti, hogy a nemesség és a polgárság osztályérdekből lemond a nagy nemzeti célok szolgálatáról, szintén híres műve Mikszáthnak. Mikszáth Beszterce ostroma című regényének tárgy i alapjául

egy képviselőtárs, Pongrácz Károly anekdotája szolgált. Először a Pesti Hírlap közölte folytatásokban, kötetben 1895 novemberében jelent meg Ebben az időszakban Mikszáth már egyre jobban kiábrándult kora politikájából Bizony ára ez is közrejátszott abban, hogy a műben a jelent olyannyira negatívan ábrázolja. A regényben Pongrácz István, a nedeci vár ura középkori szokások, törvény ek, erkölcsök szerint él, a XIX.századi jelentől érintetlenül Az ő zárt világában a nemes érzelmek, az egyenesség, az elvszerűség mellett feudális jog, az erőszak is érvényesül. A mű döbbenetes végső mondanivalója azonban ebből a szemszögből éppen az, hogy a különc úr konzervált világa mindezzel együtt is magasabb rendű, mint a kinti erkölcsi zűrzavar. A külső valóságban a képmutatás, az önzés és a törtetés, az eszmék anyagias és nyers érdekek szerinti f elhasználása, megcsúfolása dívik. Pongrácz Istvánnak

végül 3 Mikszáth Kálmán, Jókai Mór is vereséget kell szenvednie, el kell tűnnie, de túlkapásai ellenére is az igazi emberi nagyság utolsó képviselője távozik - a mű világából. Pongrácz irodalmi előképe Don Quijote. Nem véletlen, hogy a várúr a cselekmény során ajándékba kapja Cervantes regényét, melyet mély megrendüléssel olvas A gróf őrültségéről az író nem dönt, felvetését lényegtelennek tarthatta. A sugallt tanulság azonban az, hogy a magyar környezet elnézi P ongrácz István gróf nak az ana kronisztikus viselkedését - a korabeli magyar társadalomnak aligha lehetett az az egy etlen idejétmúlt jelenség. Még statisztálnak is az ismerősök és rokonok, egy ütt játszanak a várúrral - amíg életveszély nem kezd fenyegetni. Még lény egesebb azonban Pongrácz lelki történéseibe Apolka érkezése után betekinteni. Az üde f iatalság, a természetes szépség mélyen megrendíti a nagyon érzékeny grófot, az

idős várurat eddigi álomvilága mellé egy elemi erejű vonzalom be sem vallott ábrándjai kerülnek. Mikszáth m esterien érzékelteti a szeretetvágy és a kötele sségtudat küzdelmét, melyet a hős heroikus erőfeszítéssel leplez el mindenki elől, csaknem mindvégig Apolka távoztakor azonban megmutatkozik veszteségének nag ysága: nélküle képtelen tovább élni, tovább játszani az életét. A környező nagyvilágban viszont merőben másféle erkölcsök működnek. Van egy lelkiismeretes orvos - ő szegényen hal meg. gazdag bátyjait testvérgyűlölet fűti Apolkát csak egy más felüllicitálása érdekében kény eztetik, majd eltaszítják maguktól. a Behenczy bárók a színészcsapatot is megszégyenítő szólamokra és gesztusokra képesek - valójában mélyen romlottak, cinikusak, az ún. úri svihák m agatartás képviselői Szlávok és magyarok egyaránt kisszerű és alantas életet élnek, magyarkodásuk is legfeljebb álca. A kép m ég

inkább nem zetközivé szélesedik Pruzsicky f igurájával - ő Pongrácz udvarában abból él, hogy lengyel (hiszen a gróf egyik hóbortja, hogy „saját lengyelt” tart magánál). Ilyen körülmények között az igazi emberi kapcsolat és érzelem üdítő színfolt. Annak számit Pongrácz István eszeveszett ragaszkodása Apolkához, és az ő hálás vonzalma István bácsihoz. Feltűnik, hisz ritkaság: Pamutkay őszinte meghatottsága Pongrácz végrendelkezésekor A gy ermekien tiszta Apolka és a halálosan szerelm es Tarnóczy Emil vonzalmának végül győzedelmeskednie kell - Pongrácz összeroppanásához ennek felismerése is hozzájárulhatott. Sok melegséggel, mesélő derűvel, humorral, elkomorulásokkal, szatírával és tragikummal írja le Mikszáth a különc várúr kiterebély esedett anekdotáját. A legn agyobb részletességgel Pongrácz István lelki tragédiáját rajzolta meg, a többi f igurát és epizódot vázlatos, de találó tollvonásokkal

írta le. Néhány szóval m esterien jellemez, rengeteg életbölcsességet villant fel. A szerkezet a Mikszáthra jellemző módon épül fel: lassú hömpölygéssel, ezúttal két teljesen külön szálon indul el, majd az összetalálkozás után drámaian felgyorsul, és nagy hatású, tanulságos végkifejlet zárja. Írásművészete a romantikából a realizmusba való átmenetként értékelhető irodalomtörténeti szempontból. Az eszményeket a legtöbb művében a valósággal ütközteti Szülőföldjének patriarkális világát bensőségesen ábrázolta, ő volt a dzsentri első és igen pontos bírálója. Belülről, országgyűlési képviselőként is ismerte a Monarchia értékválságos világát, melyet a rokonszenv, a humor és az elvszerű kritika változó arányú keverékével irt le. Nagy megfigyelő volt, és a klasszikus értelembe vett elbeszélés leg- 4 Mikszáth Kálmán, Jókai Mór nagyobb művésze. Érdekes, kalandos, tanulságos

történeteket mesélt el élőbeszédszerű stílus, szubjektív előadásmód, a hangulatok virtuóz váltogatása jellemezte nagysikerű írásait a világirodalomból Dickens áll hozzá a legközelebb. A szépet bele kell látni a sivár jelenbe - ez majd Krúdy világához vezet. Lapaj, a híres dudás: Hosszas bevezetés előzi meg a cselekményt. Lapaj ősei is mind juhászok voltak, akik kint élték életüket a határban. Nagy apja szám adó volt, azonban ő már csak a csőszmesterségig vitte. Egész életét az állatok között tölti, jobban megvan velük, mint az emberekkel, akik szerinte kiismerhetetlenek Egy fiatal lány settenkedik Lapaj szerény kuckója körül, akire Lapaj mogorván ráförmed. Nem aka rta bántani a lányt. Egyszerűen csak olyan volt, mint a többi juhász, soha nem tanult illemet. A lány szelíden válaszolt, kérlelte, hogy nézze őt meg jól, majd futásnak eredt és belevetette m agát a vihartól f elkorbácsolt f olyó vizébe. Lapaj

már csak a sikoltást hallotta. Kiveszi szájából a pipát, lekapja a széles kalapot a f ejéről, odahelyezi a lucskos földre, s rátérdelvén, a folyó felé fordulva elmondja a Miatyánkot, csendesen, vigyázva, hogy meg ne akadjon benne. Ami ezután történt, az jobban m egrázta a híres dudást. Egy síró kisbaba volt elrejtve a kunyhójában. Lapaj első ijedtségét legyőzve, minden tudományát latba vetette, hogy a csöppség ne sírjon, majd rájött, hogy éhes és megitatta kecsketejjel A távolban m eglátott egy f iút, akit elküldött a f aluba a bíróhoz, hogy kerítsen egy öregaszszonyt, aki majd felneveli a kisbabát A f iú meg is jött a f alu bábájával Lapaj könnyes szemekkel adta át a csecsemőt, hiszen annyira megszerette. A döntés - mely egész életére szólt - hirtelen született meg benne: visszavette a gyermeket a megdöbbent bábától és bevitte a kuny hójába. Másnap egy etlen értékét, a dudáját eladta egy anyakecskéért

Lapaj - aki nem kötődött senkihez - egyszerre értette m eg a gondosk odás, a szeretet fogalmát. A novellából egy faragatlan, ám még humánummal rendelkező ember magasodik ki a dudás személyében Más témájú a Bede Anna tartozása című novellája. Az egész történet egy villanás az életből, ám mégis remekül tükrözi a magyar paraszti család sorsát Bede Anna nem sokkal azelőtt halt meg, hogy a végzés megérkezett, miszerint fél évet letöltenie a fogdában. Annak érdekén, hogy senki ne vethesse a szemére, hogy adósa maradt, a húga eljött letölteni a börtönbüntetését. A mogorva bíró - aki mindvégig arctalan marad a novellában - sem állhatja meg könnyek nélkül, m ikor kiderül, hogy Bede Anna h elyett húga, Erzsi jött el. A bíró - kit ezidáig talán soha nem érdekeltek elitéltjei - most csodálattal teli megdöbbenéssel néz a lányra, mintha nem hinné, hogy ily en naiv és tiszta emberek is léteznek m ég. Érzi, hogy a lány

nem értené meg a büntetését leülésének m egtiltását, ezért azt hazudja, m iszerint rossz végzést küldtek el hozzájuk Erzsi ezt úgy fogadja, mintha régtől fogva tudta volna, hogy nővére ártatlan. Mégsem az emberségéről tanúbizonyságot tevő bíró alakja magasodik ki előttünk, hanem egy olyan lányé, akit a feltétlen törvénytisztelet és a nővére iránt érzett szeretet még a börtön elviselésére is képessé tett volna. A Tót atyafiak és A jó palócok novelláskötetekben m ég a rom antika játssza a főszerepet, ez azonban később teret enged a kritikai realizmusnak. 5 Mikszáth Kálmán, Jókai Mór 1825. f ebruár 18 -án született Kom áromban, Jókay József ügyvéd harmadik gyermekeként. Nemesi származású Pozsonyban, Komáromban, Pápán, Kecskeméten tanult. Erre az időszakra tehető a reformkor kezdete, a nemesi kiváltságok léteznek, Jókai azonban nem a földből akar megélni, értelmiségi pályára lép

(polgárosodás szelleme, amely a nemesi társadalmat értelmiségi pályára kényszerítette). Édesapja 1837ben meghal Pápán m egismerkedik Petőfivel Még Kecsk eméten tanul, am ikor Zsidó fiú című drámájával az Akadémia pályázatán dicséretet nyer. 1846-ban írta első regényét Hétköznapok címmel: m ár fölismerhetőek művészetének jelle gzetességei, ké pzeletének gazdagsága, fordulatos meseszövése, lebilincselő stílusa és humora Ekkora már végzett ügy véd, de a siker hatására az Életképek című laphoz szegődik. Tagja a Tízek Társaságának, átveszi az Életképek szerkesztését. A m árciusi napokban az ifjúság egyik v ezére Elveszi Laborf alvy Rózát, politikai küldetésben jár a bécsi f ölékelőknél Buda eleste után Debrecenbe megy a kormánnyal Arad után bujdosni kén yszerül a Bükkben, 5 hónapig rejtőzködik Tardonán Ebből az élményből születik meg 1850-ben a z Egy bujdosó naplója című könyve. Akkor

találta m eg igazi hivatását, am ikor mások elhallgattak Hitet, vigasztalást vártak tőle az olvasók Álnéven Forradalmi csataképek című novelláskötetet jelentet meg, mely a szabadságharc dicsőséges eseményeit idézi fel. A nemzeti összefogás írójaként kerüli a belső vitákról, meghasonlásról szóló tém ákat Történelmi regényeivel ( Erdély aranykora, Török világ Magyarországon) a XVII századi E rdély életét, a pusztítás borzalm ait kívánta bem utatni, a m agyarság hősiességének bemutatásával a nemzeti öntudatot felébresztését akarta elérni A reformkor eszményeit, a nemzeti felemelkedésért vívott küzdelmet, a nemzetegyesítés, az érdekegyesítés célját mutatja be az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán című dialógiájában. Ez egy csalá dregény, a társad alom körképét sűrítve mutatja be. Az egymásra következő nemzedékek egymástól eltérő magatartása igen jellemző a történelem fordulópontjain.

Kárpáthy János, a nábob, még a maradiság ironikusan bemutatott képviselője, fia, Zoltán, már a legnemesebb liberális és hazafias eszmék hordozója. 1861-ben az országgyűlésen a határozati párt képviselője. 1863-ban átveszi A Hon szerkesztését; sajtóvétségért egy év börtönbüntetést kap (egy hónap után szab adul). 1865-ben beválasztják a képviselőházba, melynek 31 éven át tagja marad Az új földesúrban a nemesi passzív ellenállás köré f on dicsf ényt. A nem zeti bizakodást igy ekszik serkenteni, mikor azt példázza, volt ellenségeink közül a jó szándékúak belátják tévedésüket, az önkényuralom hivatalnokai pedig vereséget szenvednek a becsület és a nemzeti érzés arcvonalai előtt. Az 1869-ben megjelent A kőszívű ember fiai a szabadságharc erős eszményítéssel megrajzolt hőseposza: a magyar nemzet sorsa azon múlott, voltak-e árulók, akik 6 Mikszáth Kálmán, Jókai Mór megbontották a nemzet

egységét. A nem zet ügyét tiszta szem élyek képviselik - akik negatívok velük szemben. A bukás okát isteni beavatkozásnak ábrázolja A Rab Ráby a f elvilágosodás és a konzervativizmus harcait eleveníti f el. Ez Jókai legje llegzetesebb tém ája: a polgárosodás kezdete, bem utatása A Fekete gyémántok a ne mzeti polgárosodás, a hazai kapitalizálódás átf ogó ábrázolása. Rom antikus vágy ait f ogalmazta meg: a főhős (köznemes) a modern társadalmi körülmények között nem süllyed dzsentrivé, hanem válla lkozóvá válik. Jókai abban rem énykedett, hogy a nem zeti, a magyar kisüzem di adalt arathat a külföldi tőkére épülő nagyüzem f elett. Az arany ember az illúziókkal való l eszámolás, a kiábrándulás regénye. Felismerés, mely szerint tisztességes munkával nem lehet meggazdagodni A főhős kettős életébe, két aszszony közötti vergődésébe saját érzelmi valóságát sűríti Jókai Kiúttalanságát pedig jelzi,

hogy Tímárt kora társadalmából egy utópisztikus világba menekíti. 1875-ben a kormánypárt tagja és képviselője lesz, amit fokozatos népszerűtlenség követett. 1896-ban lemond az alsóházban való szereplésről Utolsó éveiben az írás már inkább keny érkeresés volt. Kalandregényeket írt, ahol a történelem csak háttér , már nem a nevelés hanem a szórakoztatás a c él. A kuruc korban játszódik A lőcsei fehér asszony című műve. 1893-ban jelenik meg a Sárga rózsa című elbeszélése 1894-ben 50 éves írói jubileuma (100 kötetben művei Nemzeti Kiadás). 1899ben e lveszi a szegény , 20 éves, zsidó Nagy Bellát, ekkor rokonai és a közvélem ény elfordul tőle. 1904 május 5-én 80 évesen halt meg Budapesten Az arany ember 1872-ben jelent meg. Jókai ekkoriban politikai és írói karrierjének csúcsán áll: 1867 és 1875 között a parlamentben ellenzéki képviselő, anyagi hely zete egy re jobban m egszilárdul (1871 -ben f

elépítette balatonf üredi vill áját). Hűséges olvasói közé tartozott maga Erzsébet királyné is Családi élete viszont válságba jutott : feleségét 1869 -ben méltatlan körülmények között ny ugdíjazták, aki meggyűlölte az embereket, férjét pedig féltékenységgel gy ötörte. Az író az 1870 -es évek elején egy nagy érzelmi válságon ment át: beleszeretett gyámleányába, a 18 es ztendős Lukanics Ottiliába, s már válásra is gondolt. A konfliktust végül is a leány korai halála oldotta meg Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy e műve az illúziókkal való leszám olásnak, a kiábrándulásnak és a menekülő romantikának egy jellemző darabja legyen A menekülő romantika a művészetekben általában forradalmak, eszmék bukása után, a kiábrándultság jegy ében jelenik m eg. Jókai a szaba dságharc bukása után nemzeti íróként tanító, bátorító célzatú műveiben az összefogást hirdette. Talán szere lmi,

magánéleti csalódásának hatására ő is menekülni vágyott a polgári világból, ki a tiszta természetbe. Nem illúziókeltő, hanem illúzióromboló regény A reformkor, a polgárosodás kezdetén játszódik. T ímár egy jó szakértelmű, bár nem gáncstalan (f urfangos, becsap ós) feltörekvő polgár. Karrierregény, hiszen egy alulról f elemelkedő hős felemelkedésének útját követi nyomon. A m eggazdagodása erkölcsileg tisztát alan, de a pénzét jóra fordítja. Úgy tűnik, egy be lsőleg jó e mber meggazdagodásához ilyen eszközök kellenek. Ő igazságot oszt: csak azt teszi tönkre, aki m egérdemli. P ozitív értékei sajátos k örülmények között jelennek m eg Tím ár és Tímea összetartoznak, amit nevük egybecsengése is bizonyit. Ezt az eleve elrendeltetést a végzet m egzavarja, m egakadályozza bo ldogságukat Az író a bony olult léle krajzokkal, a z e lőre- és visszautal ásokkal is ezt a vé gzetszerűséget erősíti bennünk

Tímár és Tímea a Vaskapu m ítoszának metafizikai vil ágában egymásra t alálnak. T í- 7 Mikszáth Kálmán, Jókai Mór meának az igazi világa a metafizikai világ, ezért nem imponál neki Tímár szerencséje, sikere, ezért szerethet bele a szerencsétlen Kacsukába, aki azonban nem s ikeres. A házasság is csak formai volt, megőrzi a gyermeki világát. Megőrzi az eszmei tisztaságát, de m ivel belekényszerítik a valóságba, boldogtalan Tímár otthon van az eszm ei és a szabad versenyes világban is, de nem őrzi meg eszmei tisztaságát, ezért ő is boldogtalan. A rossz sorsukért, boldogtalans águkért a felelős a pénz A senki szig etén nincs pénz, egyház nélkül hiszik az Istent, tehát vallási értelem ben is idilli: eszményített képében az ősközösségi világ, a civilizáció előtti világ jelenik meg. Hősei a társadalomból menekülő hősök lesznek, a term észet világa az eszm ény A valós, szabad versenyes világban f el

lehet em elkedni, de csak b űnök által és ezért senki nem lehet boldog. Az em ber nem találhatja meg a boldogságot ezen a f öldön: ez nem véletlenszerű, hanem eleve elre ndelt, törvényszerű Ez a mű tehát a menekülő romantika jellemző darabja Felépítése: Tímea és Tím ár egy másra találnak a m etafizikai világban, Tím ea továbbra is abban él, de Tím ár Tímea elérése érdekében kilép a valós világba. Magasztos célja m iatt le kell mondania eszm ei tisztaságáról, és em iatt Tím ea m ár nem tudja szeretni. Csalódottsága közepett Tímár rátalál az eszm ényi világra, mely mentes minden világi rossztól és itt végre megtalálja a szerelmet, a boldogságot, de ez Tím ea boldogtalansága miatt nem lehet felhőtlen. A történet példázat voltát emeli ki a hitelesítési próbálkozás Egy műben a durvaszerkezet (a cselekmény, a karakterek) kijelöl értelmezési lehetőségeket. Segítségével a művet értelmezni tudjuk,

nagyjából magyarázatot tudunk adni a sz ereplők cselekedeteire A valódi megértést, a szereplők valódi megismerését azonban csak a f inomszerkezetben található inf ormációkkal tudjuk megtenni Tehát a f inomszerkezet finomítja a durvaszerkezet által nyújtott értelmezési lehetőségeket, jelentéssel tölti fel azokat, és hozzásegít a helyes értelmezéshez. Tímár beleszeret Tímeába és tulajdonképpen m inden további cselekedete azt a célt szolgálja, hogy sikerüljön rát alálnia a lány ra. Ám mikorra idáig eljut, Tím ea már Kacsukába szerelmes. Ahhoz, hogy m egértsük a cselekm ényszál em e egy ik legn agyobb fordulatát, ahhoz Jókai jellemfestését kell megvizsgálnunk Tímea - ki megtartja gyermeki ártatlanságát - a metafizikai világban van otthon Így Tímár szerencséje, gazdagsága nem képvisel számára értéket, és mivel Tímár nem udvarol neki, a passzív jótevő szerepét játssza, ezért nem is tud szerelmes lenni belé.

Sokkal inkább szimpatikus számára a valódi világban szerencsé tlen, a magát csak sodortatni hagy ó Kacsuka A többi jellem kido lgozása is nagy on érdekes. Tódor T ímár ellenpárja: ugy anazok történnek vele is, de a származása, körülményei miatt ő gazember lesz. Tehát a társadalom bere ndezkedése eleve rossz Az író szócsöveként Tódor bírálja a társadalmat: milyen jogon üldözi a társadalom azokat, akiket ő tett gazemberré. Nagyon differenciáltan mutatja be a negatív hősöket is, kiknek vannak mentségeik Ilyen például Athalie is. Jóhírét kockáztatva elmegy Kacsukához, hogy m egmondja, m egvárja, amíg m eggazdagodik Kacsuka ezt elutasítja, ekkor Athalie f ölajánlja magát Athalie szemében ez n emes, ö nmagát m egtagadó, a vilá ggal dacoló csele kvés, Kacsuka azonban ezt mind negatívnak látja. Bonyolult, összetett lélekrajz bontakozik ki itt A finomszerkezet jelentés-kiegészítő szerepében nagy hangsúlyt kapnak az

előre- és visszautalások Ez a regény ilyen szempontból az egyik legkidolgozottabb. Maga a technika is m eg- 8 Mikszáth Kálmán, Jókai Mór változtatja a jelentést. A motívikus előre és visszautalással szépen berendezi a világot, a s zereplőket is ezáltal gyűjti össze. Mindegyikkel te rmészetes módon ismertet meg, véletlenszerűen kerülnek elő, így gördülékennyé teszi az olv asást. A sejtető előreutalás - mint neve is mutatja - sejteni enged bizonyos cselekményeket, így a regény jelentésének megformálásában is nagy a szerepe Előkészítő előreutalás például a brazíliai ügynök és Dódi levele. Nem olvassák el azokat rögtön, így feszültséget okoznak Utal arra is, hogy a gy ilkossági kísérle tnél m egsebesíti Athalie T ímea hom lokát. Végze tszerű, ennek így kellett történnie Az egész konfliktus végzetszerű Az előre- és viszszautalások különösen nagy szerepet játszanak a regény jelentésében Ezzel a

tört énet végzetszerű lesz (eleve elrendelés). Jelentése: az em ber nem találhatja m eg a boldogságát ezen a f öldön. E z n em véletlenszerű, hanem eleve elrendelt, törvényszerű. Móricz Zsigmond Móricz Zsigmond (1879-1942) Móricz Zsigmond, a legnagy obb magyar kritikai realista író, aki a Ny ugat idősebb korosztályához tartozik. 1879. július 2 -án született Tiszacsécsén Apja Móricz Bálint, aki egy ideig módos parasztgazdának szám ított Any ja - Pallagi Erzsébet - egy özvegy papné lány a Családja eleinte viszonylag jó körülmények között élhetett, később azonban nagybátyjához - Pallagi Lászlóhoz - kerül mikor apja vállalkozása csődbe viszi a családot. Középiskolai tanulmányait Debrecenben, Sárospatakon és Kisújszálláson végezte, m ajd Pesten jogot, bölcsészetet hallgatott, de tanulm ányait nem fejezte be. 1903-ban Az Újság című lapnál kapott állást, mely liberális polgári eszméket hirdetett 1908-ig a Ki

sfaludy Társaság m egbízásából népdal ill vers gyűjtést folytatott 1905-ben f eleségül vette Holics Eugéniát. Kapcsolatuk tragédiába torkollott: m indkét fiuk fiatalon meghalt, felesége háttérbe szorult, belefulladt a ház körüli teendőkbe öngyilkosságot követett el Az írói sikert Móricz szám ára tulajdonképpen az 1908 folyamán megirt Hét krajcár című novella hozta meg, melynek megírásával elnyerte Ady barátságát és az ismeretlenségből való kiemelkedést. Megjelenésére - Osvát Ernő ösztönzésére - a Nyugatban f olytatásokban került sor. 1911 -ben jelent m eg Sárarany című műve, amely nagy szintén sikert aratott. 1915-ben önkéntes haditudósítóként működik Kiábrándul a világból, ennek hatására jelenik meg, 1916-ban a Szegény Emberek című novella, amely azzal foglalkozik, hogyan válik jámbor parasztember vérengző gyilkossá, majd hogyan ébred rá bűnösségére. A Tanácsköztársaság idején aktívan

részt vett a közéletben, a bukás után éppen ezért m eg is hurcolták. 1925 -ben f elesége ö ngyilkos lett, ezután 1926-ban feleségül vette Simonyi Máriát (1937-ben elváltak). 1929-33 között Babits m ellett a Nyugat szerkesztője (Móricz politikai irányba akarta vinni a lapot, míg Babits úgy gondolta, hogy fölül kell em elkedni a napi politikán S zellemileg termékeny vita volt köztük.) 1935 -ben megjelenik a Boldog Ember, amely egy önéletrajzi regény 1936 során adták ki Komor ló című novelláskötetét 1939-től a Kelet Népe című folyóiratnak szerkesztője 1941-es Árvácska c regénye a Csibetörténetekhez kapcsolódik, amely Lithey Erzsébetről szólnak. Élete utolsó nagy művet, a Rózsa Sándor trilógiát már nem tudta bef ejezni, 1942. szeptem ber 4 -én - alkotóereje teljében - érte a halál Jelentős művei: Kerek Ferkó (1913), A fáklya (1917), Légy jó mindhalálig (1920), Tündérkert (1922), Úri Muri (1927), Rohanok (1930).

Történelmi regényei (többekközt Erdélyi trilógia) a m agyar történelem tragédiáját keresi, honnan ered a belső viszály. Újszerű parasztábrázolása: Móricz - mint tudjuk - paraszti témájú novellákkal kezdte pályafutását. Ő volt az első, aki reálisan, ködösítés nélkül, a dolgok megszépítése nélkül ábrázolta a paraszti világot a maga valóságában Novellái jellegzet esek: szakít az addigi Gárdony i-féle idillikus parasztábrázolással Dzsentri novelláinak témája: alkalmas-e a dzsentri a polgárosodásra. A korabeli Dankó -nóták és Szabolcska Mihály írásai Móriczcal ellentétben hamisan mutatták meg a paraszti életformát, egyszerűnek, naivnak, éppen ezért boldognak festették le őket a népművészek is. Móricz parasztno- 2 Móricz Zsigmond vellái szinte mindig drámaiak, konfliktushelyzetet mutatnak be, a novellahősök általában sorsfordító helyzetben vannak. Nagy szerepük van a párbeszédeknek is és a

naturalista képek is gyakran váltakoznak A lélektan, a pszichológia áll a középpontban, a novella befejezése majd minden esetben csattanóval zárul. A társadalom problémáival, mint realista f oglalkozik, ezt azonban a lélekábrázolás útján teszi (szim bolizmus jellemzője). A naturalizmus Móricz első korszakában A naturalizmus fő képviselője - Emile Zola - teremtette meg a kísérleti regény koncepcióját. A pozitívizmus hagyományait folytatva hisz a tudományok mindenhatóságában A társadalomtudományokat a természettudományokhoz akarja igazítani (analógia), ennek következménye a szociáldarvinizm us (biológia alapján) Az irod alom a társadalomtudományok kísérleti szekciója (gondolati kísérletek). A társada lmat viz sgálja, de a lélektanon keresztül, arra akar rávilágítani, hogy az ösztönvilág hogy an befolyásolja a társadalmat. Móricz első műve ebben a korszakban a Sárarany, ami nagyon népszerű volt. A legjobb művei

mégis novellái, mint például a Tragédia. 1909-ben keletkezett, az úri Magyarország paraszti tömegeiben feszülő indulatokat tárta fel egy tragikus epizód kapcsán A társadalmat bírálja, amiért a benne élő embereket ösztönlényekké teszi, elállatiasodnak, nem tudják értelmezni saját problémájukat A mű hőse Kis János, akinek neve is jelentéktelen: egyszerű, beszűkült, unalmas ember. Egyszerű parasztember, aki becsülettel megdolgozott szerény keresetéért, azonban a nőttön-nőtt benne az indulat. Társai is - a béresnép - értéktelenek, örömüket lelik a munkában, amit az író leértékel. Hangyaszerűen izegnek, mozognak, ez is k icsinységüket és állatiasságukat mutatja Fia - aki az ételt hozza utána - ijesztően hasonlít rá, ez a kitörési lehetőség teljes szertefoszlatása Életében a legnagyobb érték az evés, feleségét is csak ezért veri. Megtudjuk, hogy csak azért házas odott m eg, m ert eljött az ideje. Kis János

külseje is állatias: feje vörös, mint a főtt rák, arc leírása is egy majoméhoz hasonlít. Feladatot talál m agának: a Sarudy -lány esküvőjekor elérkezettnek látta az időt a bosszúra: elhatározta, hogy kieszi vagyonából a birtokost (ez szintén beszűkültségre utal). Ez a mű során még többszőr megjelenik: 1álmok, melyek során elképzelte, hogy jóllakik (itt még nagyon jól érzi magát, éppen azért bánja mikor felébred) 2.rokonuk lakodalma, amely felidéz benne gyermekkori emlékeket (emiatt dühös lesz, mert akkor csak egy csirkelábat kapott) 3.saját lakodalma (itt meg jelenik egy előreutalás) 4.kárpótolja magát az addigi rossz étkekért 5.az üres fazék, amibe a mezőn belerúg, ezzel szimbolizálva a szegénység elrúgását A szegénység és a gazdagság között szerinte az evészet a különbség. A szegénységért való bosszúállás mögött megjelenik egy másik cél is, de ez nem tudatosul benne: az emberek felfigyeljenek rá.

A mű végén viszont azonban senki nem figyel fel rá, ez az igazi vereség. A történet m ásodik része groteszk, ahol Kis János egyszerre félelmetes és szegény. A bukás fiziológiai alapja összeszűkült gyomra, ami máshoz van szokva (rosszul lesz), lélektani alapja: nem tud m egenni annyit, mint amit gondolt, azonban fél a kudarctól. A feladat irreális része: kitűnni a többiek közül (ehhez viszont rossz az eszköz). A feladatot nem tudja megoldani, célja előtt összeomlott ezzel halálra ítélve 3 magát. Halálakor nem érzünk megrendülést, pedig Kis Jánost a ny omor taszította bele ebbe az örvénybe, amelyből nem bírt kitántorogni. Móricz még egyszer feldolgozza ezt a tém át az Egyszer jóllakni című alkotásában, de itt a középpontban a szerelmi háromszög áll, nem pedig a szürkeségből való kitörés, hiszen a főhős kitűnt már szép feleségével. Az író az osztályellentéteket élezi itt ki. (A 30-as években Móricz

bekapcsolódik a politikába, műveiben gyakran megjelennek az osztályok közötti ellentétek) Ez kevésbé hiteles történet, m int a Tr agédia Az író válságba kerül a 30-as években. Úri Muri Ez a mű is bekapcsolódik a polgárosodás témakörébe. Eddig az volt a kérdés, hogy a dzsentri képes-e fölzárkózni a polgárosodáshoz (a válasz: nem ). Most mikor a polgárosodás elakadt az a kérdés, hogy ki lesz képes kihúzni a "szekeret a kátyúból". A regényben kétféle embertípus kerül bem utatásra: az egy ik Zoltán, aki ref ormálni akar, valamint a többiek, akik ösztönlény ek. A regény minden téren bemutatja köztük a különbséget. A Csuli-félékben nincsen elf ojtás, korlátlanul élik ki ösztöneiket, állatiasak, ők képviselik a magyar karaktert (Móricz itt negatívnak mutatja) Velük szemben áll Zoltán, aki tele van elfojtással, neki ebből adódnak konfliktusai A Csuli-félék egészségesek (ez itt negatív). A szerelem

mel nincsenek gondjaik, a t enyeres talpas menyecskéket szeretik. Zoltán szerelmi élete nem problémamentes Az ő felesége úri asszony, akinek igazi szerelem kell. Zoltán is vágy ik a szerelem né lküli szexre és a Csuli-féle életre, ez ambivalens a jellemében. Életében két asszony van: Eszter és Rozika Eszterrel - aki tökéletesnek akarja látni a férjét - harcolnia kell Zoltánnak, hiszen ki akarja sajátítani Zoltánt. Számára Rozika erotikája undorító, mert neki nem jut belőle Eszter fagyos nő, de egyben áldozat is, mivel Zoltán megcsalja őt Rozika világa nagyon összetett. Egyfelől parasztos (származása miatt is), másfelől úri nő (emiatt szökött el). Gy ermekiessége szemben áll dém oni csábító m ivoltával Zoltán lotyónak nevezi, mert szerelmi partnereit nem a pénz miatt válogatja, neki mindegy, ki az, mindenkivel kapcsolatot létesít. Zoltán és Rozi találkozása nat uralista alapjelenet Ez lesz később Zoltán hanyatlásának

oka, de a reformok elkezdéséhez Roziból merít erőt. Rozinak a végén - hasonlóan a dzsentrikhez - a kártya jelenik meg, akinek Zoltán odaadja utolsó kölcsönkért 100 Ft-ját Reformerként jelenik még meg a műben Lekencey, aki viszont csak elméleti ember. Zoltán a gyakorlatban is megvalósít, gabonamező helyett kertje van Reformgondolata a vasút hollétéről szóló vitában is megjelenik Ő gondol a jövőre, fiára, kapitalista gondolkodásm ódot képvisel Ezzel szem ben Csuli a feudális gondolkodásmód képviselője A harmadik reformer a zsidó ügyvéd. Itt a zsidóság úgy jelenik meg, mint lehetőség, amit a magyarság is választhat A másik zsidó, Wagnerka nevetséges, helyzete a kisváros lehetőségeit tükrözi, ahol nem lehet kibontakozni. Ráadásul őt zsidósága miatt is támadások érik Magyarországra a kedélyes antiszemitizmus volt jellemző Zsidók befogadásának kérdése merül fel. A mű végén Zoltán átlátja a magyar helyzet

kilátástalanságát, öngyilkos lesz és felgyújtja a tanyát. Tulajdonképpeni tisztítótűz ez, ahol minden rossz elég, ez a katarzis Rozika nyelvén a tűz a szenvedély, ez előreutalás, ezáltal végzetessé teszi Szimbolikusan Zoltán terveit a szerelmi tűz emésztette fel. 4 Móricz Zsigmond Az író Zoltán gondolatait átképzeléses előadásban mutatja be. Így az olvasó jobban együtt érez vele. Móricz a paraszti témát szimbolikusan mutatja be, a társadalom problémáival lélektani úton foglalkozik Utolsó korszaka Egyik legkitűnőbb és legmegrendítőbb alkotása a Barbárok (1931). Hasonlóan Mikszáth Tót atyafiak, Jó palócok című műveihez - a puszta zárt világával foglalkozik. Természetközeli, civilizáció előtti világot mutat be. Leginkább a dialógusok uralkodnak, a leírás csak a legszükségesebb motívumok bemutatásából áll Ez teszi balladaszerűen tömörré is Szinte teljesen hiányzik belőle a kor bemutatása, éppen

ezért nem is tudni pontosan, m ikor játszódik a cselekm ény. Mikszáthtal ellentétben - nem ma gyarázza a cselekm ényt, szinte közöm bösen, szenvtelenül rideg stílusban közli a puszta tényeket. Ez a különbség a két író valamennyi műve között fennáll A mű cselekménye három részre osztható. Az első rész stílusa eltér a másik kettőtől. Ebben a részben Móricz a szerencsétlen Bodri juhász és fia kegyetlen és aljas meggyilkolását tárja elénk A két másik pásztor szinte magától értetődőnek veszi, hogy megölje a pásztort 300 juháért és két szamaráért Nem a szegénység és a nélkülözés tettük oka, sokkal inkább a vagy onszerzésnek ez a csábító módja, a hirtelen meggazdagodás lehetősége. Emberségükből kivetkőzött, eltorzult lelkületű emberekkel állunk itt szemben. A második rész balladaszerű, az ösztön megnyilvánulását mutatja be. Ez a rész majd egy évet ölel f el. A szerencsétlen özvegy a gy ilkos

juhász hazugságára elindul eltűnt ura után. Mesebeli alakként, halhatatlan hősként bolyong elveszett férje és gyermeke után, m ajd télre hazam egy, de a tavasz beköszöntével újra és újra kim egy arra a helyre, ahol férje tanyázott, mígnem a kutyája megtalálja a családja sírját. Ezáltal a feleség hűségét mítikussá növeli. A harm adik rész ugy ancsak rövid, töm ör, drám ai párbeszéd: a vizsgálóbiztos vallatja a veres juhászt, ki minden bűnét beismeri, kivéve Bodri juhász és fia meggyilkolását. Magyarázatlanul hagyja a mű, miért csak ezt az egy bűnét nem hajlandó beismerni Úgy tűnik a bíró is ehhez a világhoz tartozik, hisz a pusztai erkölcsökre hivatkozik, népi nyelven beszél Mikor kifelé indul, a kilincsre akasztva meglátja az elhunyt rézveretes szíját. Nem tud a kilincshez ny úlni, hátraf ordul és beism eri ezt is A bíró utána nézett és ennyit mondott: "Barbárok." A mű végén a barbárok

kijelentést többféleképpen is értelmezhetjük: mivel többes szám ban van nem csak a veres j uhászra, hanem Bodrira is vonatkozik, így viszont a bíró nem tartozhat közéjük A másik felfogás szerint ezzel azt fejezi ki a bíró, hogy nem érti őket, tehát megint csak nem tartozhat közéjük, a pusztai és a civilizált világ nem értheti meg egymást. Az írót egy újságcikkben olvasott bűncselekmény ihlette, de a mű nincs igazán kidolgozva. Pázmány Péter A barokk és Pázmány Péter (1570-1637) A XVI.század végétől kezdve Európában újra megszilárdult a feudalizmus, létrejöttek az abszolút monarchiák, s ugyanebben az időben a reformáció támadásai következtében megingott katolikus egy ház is ellentám adásba lendült híveinek visszaszerzéséért (e llenreformáció) Ez volt a társadalmi háttere a barokknak, mely az európai művelődés történetében a reneszánszt követő nagy korszak A barokk kezdetét a tridenti zsinattól,

1542től számítjuk A barokk számára a lenyűgöző hatás, a csodálkozás felkeltése leginkább formai külsőségekkel érhető el. A barokk költészet kedvelte a virtuóz rímtechnikát, az újszerű költői képek bőségét valamint a meglepő ellentétektől feszülő hasonlatokat. Különösen kedvelte a bony olult összetétel ű, de áttekinthető körmondatokat, a rokon értelmű mondatokat, a szavak halmozását és az erős érzelmi tartalmú kifejezéseket. A barokk új műfajokat teremtett, fellazította a hagyományos műformák kereteit. Kezdeti szakaszát (1600-1640) nevezik manierizmusnak (késő reneszánsz, kora barokk), ami a barokk kultúra előrenyomulásának az ideje. Második szakasza (1640-1690) a török uralom megszűnésének az ideje, ekkor alakul meg az önálló Erdély Következő szakasza 1740-ig tartott, ez tekinthető a jezsuiták virágkorának. A barokk utolsó szakasza, a rokokó 1740 -től 1772-ig tartott. A magyar prózastílus

történetében kiemelkedő szerepet töltött be Pázmány Péter (1570-1637), aki egyetemi tanár, tankönyvíró, hitvitázó és papnevelő volt. Az irodalomtörténetet elsősorban mint nyelvi alkotó érdekli magyar földön ő a legnagyobb képviselője az irodalmi barokk stílusnak, m elynek lényege az érzéki illusztráció Mint jezsuita f őpap, mint esztergomi érsek megszervezte az újjászülető katolikus egyházat és egyetemével a m agyar k atolikus kultúrát. Az ellenref ormáció harcos irány ítója A nyelv egyik nagy művésze. Bőven él a barokk stílus díszítő elemivel Nagyszabású körmondatai grammatikai bonyolultságuk ellenére is mindig tiszták, áttekinthetőek Stílusára jellemző az érzékletes, realisztikus képek és a közmondásszerű megállapítások Hatalmas irodalmi munkásságot fejtett ki Irodalmi alkotásait elsősorban a katolikus egyházért való szolgálatnak tekintette, mégis az egyetemes nemzeti értékek hordozói lettek F

élelmes tekintélyt szerzett a protestánsokat támadó nagyszámú vitairatával, melyekben a szatíra, a gúny és a hum or stíluseszközei gy akran összekapcsolódnak szenvedély es sértegetése kkel, gyanusítgatásokkal is. A gorom baság nem szenvedélye, sosem veszti el fejét fölényes és magabiztos, messze felette állt ellenfeleinek. Legelső ilyen vitairata: Felelet a Magyari István sárvári prédikátornak az ország rom lása okairól irt köny vére (1603). S aját kora nagyszabású hitvédelmi művét, az Isteni igazságra vezérlő kalauzt (1613) értékelte a legtöbbre, ennek azonban ma már inkább csak a teológiai -filozófiai szaktudomány szemszögéből van jelentősége. Imádságos könyv (1606) című ájtatossági műve korának vallásos igényeit elégítette ki. Szónoki beszédei közelitik meg legjobban a mai felfogásunk szerinti szépirodalom fogalmát Élete végén, 1636-ban jelent meg Prédikációk című terjedelmes kötete, mely 101

szentbeszédet tartalmazott. Bennük a magyar élőbeszédet emelte szónoki Pázmány Péter művészetté. Prédikációit el is mondta a szószéken, azonban csak később foglalta írásba A magyar művelődéstörténetben kiemelkedő jelentőségű tett a nagyszombati egyetem megalapítása 1635-ben, mely később hosszú ideig az ő nevét viselte. Petőfi Sándor Petőfi Sándor (1823-1849) Petőfi eszmevilágának középpontjában a szabadság állott, a szabadságharc költő-katonája és vértanúja lett. A népköltészetet azért szándékozott uralkodóvá tenni az irodalomban, hogy azzal a nép társadalmi felemelkedését is elősegítse. 1823 január 1-én Kiskőrösön született, apja Petrovics István mészáros, anyja a szlovák anyanyelvű Hruz Mária. 1824-ben Kiskunfélegyházára költöztek, itt tanult meg magyarul. Jó körülmények között élt, ez lehetővé tette a gondos taníttatást Összesen 9 iskolában tanult (Kecskemét,

Szabadszállás, Sárszentlőrinc, Pest, Aszód) ez azzal az előnnyel járt, hogy már fiatalon igen gazdag élettapasztalatokkal rendelkezett. 183538-ig Aszódon tanult, itt egyike volt a legjobb tanulóknak 1838-ban a tanév végi záróünnepségen ő mondta a búcsúbeszédet Ez a Búcsúbeszéd az első ránk maradt költeménye 1838-ban iratkozott be a selmeci líceumba Itt a m agyar önképzőkör, a Nemes Magyar Társaság tagja lett, azonban gy engén tanult. Édesapja 1838 -ban any agilag tönkrement. 1839-től Debrecenben ingyendiák, majd Pestre kerül a Nemzeti Színházhoz kisegítőmunkásnak 1839 szeptember 6-án Sopronban beállt önkéntes katonának a császári hadseregbe. Nem bírta a m egpróbáltatásokat, m egbetegedett, majd 1841 -ben Sopronban elbocsátották. 1841 októberében visszatért P ápára tanulni Itt kötött szoros barátságot Jókai Mórral. 1842 -ben az Atheneaumban megjelent első verse A borozó 1842. október végén P ápán örökre

abbahagy ta a tanulást pénztelensége m iatt Ennek ellenére alapos műveltségre tett szert, hiszen sokat olvasott. 1842-43-ban először Székesfehérváron, majd Kecskeméten színészeskedett Ezt követően Pozsonyba ment, ahol az Országgyűlési tudósításokat másolta. Itt született Távolból című költeménye 1843 ny arától Pesten a Külf öldi Regénytár részére két regény t f ordított le, valam int kapcsolatba került a fővárosi értelmiségi ifjúsággal és naponta megfordult a Pilvaxban is. 1843 őszétől Debrecenben ismét felcsapott színésznek, de m egbetegedett és ezért visszatért Debrecenbe. 1844 f ebruárjában felkereste Vörösmarty Mihályt, az ő ajánlására a Nem zeti Kör vállalta verseinek kiadását Vörösm arty és Bajza támogatásával 1844. júl 1 -től segédszerkesztő lett a Pesti Divatlapnál Az irodalmi élet középpontjába került 1844 októberében jelenik meg A helység kalapácsa című komikus eposza 1844.

novemberében megjelenik első verseskötete, belefogott a János vitézbe Pesten megismerkedett Csapó Etelkével, aki 1845. jan 7 -én váratlanul m eghalt Eme korszakának verseit gyűjtötte össze az 1845 márciusában megjelenő Cipruslombok Etelke sírjára kötetébe. Kilépett a Pesti Divatlap szerkesztőségéből Áprilisban elindult felvidéki körútjára, ahol m indenhol lelkesen f ogadták: Útijegyzetek Mednyánszky Bertával újabb sikertelen szerelem (az apja nem engedélyezte) 1845 októberében m egjelenik a Szerelem gyöngyei című versciklusa Sokat utazott, gyakran ellátogatott szüleihez Szalkszentm ártonba 1845 nov 10 -én megjelent második verseskötete 1846 márc. 10 -ig leginkább szüleinél volt, itt született 1846 áprilisában Felhők címmel megjelent 66 epigrammája. 1846 elején Tigris és hiéna dráma, később A hóhér kötélen című regényén dolgozott Márciusban visszatért Pestre, belevetette magát az irodalmi, politikai életbe 1846

szeptem ber 8 -án a nagy károlyi m egyebálon m egismerte Szendrey Júliát. Egyből beleszeretett Júlia azonban nem tudott azonnal dönteni, csak 2 Petőfi Sándor egy év m úlva házasodtak össze. 1846 -ban már forradalmi tettvágy fűti 1847-ben a Toldi elolvasása után szoros barátságot kötött Arannyal. 1847 márciusában megjelenik az Összes költemények című kötete. 1849 március 15-e egyik vezetője, de az elért politikai eredményeket kevesellte. Királyellenes verseket írt, népgyűléseket szervezett, szembe került vezető politikusokkal, fokozatosan elvesztette népszerűségét. A szabadságharc idején száz adosi rangot kapott 1848 dec 15 -én született meg f ia, Zoltán Debrecenben, 1849. januárjában jelentkezett Bem tábornoknál Bem kedvelte, segé dtisztjévé, személyes tolmácsává tette, óvta a csatáktól Azonban Petőfi a többi felettesével rossz viszon yban volt (Klapkával való összezördülése után ki is lépett a

hadseregből) Nem kapott fizetést, anyagi gondjai voltak Márciusban apját, májusban anyját veszti el. Mezőberényben megírja fia életrajzát és utolsó versét A szörnyű időt A forradalom után Erdélybe m egy katonának, csatlakozik Bem hez, de tulajdonképpen civilként vesz részt a segesvári csatában, ahol 1849. júl 31-én örökre eltűnt Petőfi a Helység kalapácsával egy eposz paródiát írt 1844 -ben. Az eposz eszközeit használja: van előhang, utóhang, vannak állandó jelzők, van seregszemle és isteni beavatkozás is. Ezt az előkelő stílust azonban alantas dolgok leírására használja. Hétköznapi történettel foglalkozik, hősei falusi emberek, s ettől lesz paródia Ez a mű két műfaj ötvözete: nemcsak eposz paródia, hanem anekdotaszerű elbeszélés is Elbeszélés jellegzetes falusi szereplőkkel, a falusi életből kiragadott jelenetekkel Az egész ironikus, hisz a pap és a kovács vetekszik Szerepük többekközt életkoruk miatt sem

illik hozzájuk: Fejenagy a hősszerelmes, Kántor a bukott trubadúr, a szerelem tárgya pedig Erzsók. Ez a szerep, az össze nem illés a szatírának jellegzetes eleme. A szatírát a népi szereplőkön keresztül alkalmazza, ezáltal lesz anekdotikus A hosszú hasonlatok az epo szi hasonlatok paródiái. Rossz metafora és erőltetett allegória egyaránt fellelhető A paródia másik jellemzője eszköze a csattanós történet Tehát ez a mű az eposzparódiának és a szatirikus anekdotának a keveréke. A cél kettős: mindenek előtt lejáratni a nagyon népszerű romantikus eposzt, valamint megteremteni a verses elbeszélés alapjait. Ezzel a művel készítette elő a terepet a János vitéz számára. Érdekessége, hogy a korabeliek nem értették meg Petőfi szándékait Rosszul sikerült eposznak vélték, Petőfit Báró Eötvös József védte meg. A János vitéz - népies elbeszélő költeménye - 1844 végén keletk ezett. A történet eredetileg csak Iluska

haláláig tartott, Jancsi második vándorútjának kezdetéig tartott. Így egy verses elbeszélés lett volna tragikus véggel Mesei elemek természetesen itt is találhatóak: a zsivány okkal kapcsolatos kalandja, a királylány felajánlása, stb. A főszereplők a legkivetettebbek a faluban Jancsit, talált gyerekként cselédként tartják, Iluska anyja halálát követően apja újraházasodott, majd ő is meghalt. Mesei alapokra épít, de aztán a m esei közvetítéseket elhagyja A mesékben általában a legkisebb fiú szerencsét próbálni indul, ahonnan elkergetik Ez a f alusi történet nem mese Műfajilag nagyon jól ábrázolt verses elbeszélés, differenciált lélekábrázolással Összetett érzések vannak benne, a lélektani m otiváció nagyon magas fokú Ami le van írva, az csak a jéghegy csúcsa, a költő és az olvasó ismeretanyaga tölti ki. Az író mindig épít a mi életbeli tapasztalatainkra. A lélekábrázolásnál csak céloz, am i teljesen

idegen a mesétől. A mesében a hagyományra építenek, és mindig ki is fejtik azt. Metaforikus eszközök, előreutalások, célzások, ezek a műköltészetnek, a magasköltészetnek, az elbeszélésnek az eszközei. A m esei betét az ötödik fejezet vé- 3 Petőfi Sándor gén kezdődik, ezt biztosan mutatja a holló megjelenése. A falu és a pusztaság Petőfi által megélt való világ, mely a Kiskunságot ábrázolja. A mese az erdőbe való belépéskor kezdődik A mesében csodás figurák szerepelnek, mint például a griffmadár Falun kívül jellegzetes mesei fordulatok, csodás segítőtársak lelhetők fel A továbbírásban szinte csak mesei elemek szerepelnek: a tündérország, a feltámadás és az uralkodás A mesei részben mindenki eszményítve jelenik meg, az egyik pólus kizárólagosságával A költő súlytalanító nézőpontra helyez hőseit, akiknek semmi baja nem eshet, nem kell érte aggódnunk. Ötvözi a mesét az elbeszéléssel.

Elbeszélésben a magasköltészetet használja, de beviszi a népi szereplőket, egyesíti a kettő erényeit. A mű koncepciója két részből áll. Az első az irodalmi program, az új ízlés létrehozása A második szerint, ha a nép uralkodni f og a költészetben, közel áll a hhoz, hogy a politikában is uralkodjon. Eszerint a nép nyelvét ill ízlését kell uralkodóvá tenni Ezért lesz a népmese a vers m intája. Társadalmi programja a nép felemelése, polgárosítása E nnek kifejezője az, hogy Jancsi önerejéből kerül a hierarchia legtetejére, és lesz Tündérország uralkodója Petőfi első korszaka 1842-45-ig tartott. Nagy hatással volt rá Herde r felfogása, m iszerint a költészet f eladata a nem zeti karakter kifejezése, ami szerepelt már az ősköltészetben. A nép hordozza magában, tőlük kell tanulni, és egyesíteni ezzel a magaskultúrát Kölcsey és Erdélyi János a népdalok tudatos utánzását és nemesítését választják Petőfi

ezzel szemben Csokonai példájára írja népies műdalait, tehát átveszi a formát és az alapvető koncepciókat (történet, verselés, egyszerűség), népies műdalokat alkotva. Borozó: 1842 f olyamán jelent m eg az Atheneaum soraiban. Sajáto s zsánerű bordal. A hős, a lírai én egy bort imádó személy Egyes szám első személyben írja, tehát szerepvers, önjellemző monológ. Hőse nem egyéni, hanem általános, hasonlóan az elmesélt eseményekhez valamint az időhöz, tehát bármikor megtörténhet. Ezek a népies műdal általános jellemzői. Megjelenik benne az epikureizmus, anakreontika gondolata, am i tulajdonképpen az élet élvezése. Eltúlozza a sors veszedelmeit, azaz parodizálja, amivel komolytalanná teszi. Temetésre szól az ének (1843): Az információt a lírai én abból nyeri, amit lát ill. amit hall Ebből kiderül egy koporsó közeledése, azonban nem derül ki, hogy ki halt meg, ez nem is fontos. Lényegesek viszont a lírai én

gondolatai, amiből felsejlik, hogy boldogtalan. A hős egy idegen, avagy a falu rossza Ezekre a zsánerhősökre csak utalás van a műben. Személyességet visz az általános hősbe (A túl sok személyesség következménye általában a cenzúra volt.) Áttételes szem élyesség jelenik meg, azonosul a lírai énnel, saját lelki világát fejezi ki mind a cél, mind a probléma elmondásának beleöntése. S zemélyes vonatkozása az 1843 -as Debrece nben vándorszínészként átélt tél, az éhezés időszaka. Megy a juhász szamáron (1844): Egyes szám harmadik személyben íródott mű, ahol a költő nem azonosul vele. Életkép, konkrét idő, cselekmény, ahol a jelen helyzetből kiindulva logikusan felépítve kerek történetet mesél el. A hősnek vannak érzései, azonban primitíven fejezi ki őket. A hős bemutatása nem eszményített, hanem kívülről történik, Petőfi ezáltal lekezeli. Ez az ábrázolásmód nem kimondottan jellemző Petőfire Ha mégis,

azt egyes szám első személyben teszi (bordal) 4 Petőfi Sándor Falu végén kurta kocsma (1847): Tudatosan a népiesség korszaka. Életkép, egyes szám harmadik személy. A nép eszm ényített, ezzel politikai koncepciója (gazdasági és jogegyenlőség a jobbágyságban) jelenik meg (a kocsmában mulatozó legények nem hallgatnak az uraság parancsára, de a szegény lány egyszerű kérését teljesítik) Értékként jelenik meg az emberi együttérzés és az egyszerűség Petőfinél ez a korszak az elején csak irodalmi (ösztönös) népiesség, később tudatos népiesség. E műdalok jellemzője a zsáner, a páros rím és a hangsúlyos verselés XIXszázad végéig él ez a műfaj, egyetlen jeles képviselője csak Petőfi 1845-46 között Petőfi költészete válságba jutott. Szűk lesz neki a népies költő ruhája, ki akar törni belőle Eddig zsánerfigurákat jelenített meg, most egy az egyben akarja adni a szem élyiséget. Össznemzeti költő akar

lenni Erre a korszakra három verseskötet jellemző: A szerelem gyöngyei ciklusban versei, m elyeket Mednyánszki Bertához, egy általa elérhetetlen grófkisasszonyhoz írja, hisz őt úgyse érheti el, beteljesülésre nincs esély, és így átélheti a gyötrődő reménytelen szerelmes szerepét. Az érzelmek - amik ezekben a versekben megjelennek kendőzetlenül - a saját érzelm ei A Cipruslombok Etelke sírjáról című ciklusának verseit Csapó Etelkének hirtelen halála ihlette. Szerelmes volt ebbe a lányba, erre azonban csak halála után jött rá Ide sorolható a 66 epigram mát tartalmazó Felhők ciklus Itt már nem a szerelemről, hanem a világ általános romlottságáról ír. 1845 augusztusa és szeptem bere között írta a Fa leszek, ha. című művét A csattanója és a motívumok népiesek, ellentétben a koncepciójával. Mindegy ik mondata egy-egy metafora Az egyes szám első személy üldözi az egyes szám második személyt A fiú mindvégig azzá

válik, ami azelőtt a lány volt Az egyesülésre vágyik Az elérhetetlenség jellemzi csodálatának alanyát. A mű végén megjelenik a pokol: a fogalmiság megmarad, de átcsap negatív értékbe, a szerelem nek itt nem csak pozit ív értékei lehetnek. Filozófiai mondanivalója is van, hiszen ebben az időben ismerkedett meg Heine költészetével, akinek hatása érzékelhető. 1845. augusztusában írja a Drága orvos úr című művét Ezt a verset tragikusnak szánja, de az olvasók komikusként fogják fel Allegorikus költemény: a szív és az ész vitája (szív a szerelmes férfi, az ész az orvos). A szerelmes férfi alakjában Petőfi sajnáltatja magát Ez a mű egy középkori műfaj újraélesztése A férj hazajő betegen című művét 1846. márciusában írja Csattanós költemény Az emberi kapcsolatok tele vannak gonoszsággal, a világ is gonosz Ezt f ejtegeti példázatokban metaforákkal 1846. márciusában született a Fejemben éj van című sikeres

költemény Saját dúlt lelkiállapotát ábrázolja kívülről metaforákkal. Ez egy önjellemző vers A bánat? egy nagy óceán című verse 1846. márciusában íródott Epigrammaszerű mű a kérdések és a feleletek sora zártságot sugároz A kérdések az emberiség nagy kérdései Erre válaszol a lírai én egy metaforával Az óceán (a bánat) magába foglal, körülvesz mindent. A gyöngy (öröm) kicsi, törékeny, de értékes Az élet küzdelem a kicsi örömökért, a harc pedig - amit érte folytatunk - megkeseríti az örömöt Két összekapcsolt metaforában kifejtett filozofikus mű. Ez megfelel a romantika h egeli elveinek. A Felhők korszaka után Petőfit elfogadják a nemzet költőjének. 5 Petőfi Sándor Petőfi 1847. márciusában írta A nép nevében című versét Ekkoriban nagy viták voltak a F ontolva Haladók és a Liberális Ellenz ék Pártja között arról, m ilyen jogokat is adjanak a népnek. Petőfi ezzel a versével, mintegy

állást foglal a vitában, bemutatva politikai programját, elképzelését Kompromisszumra törekszik, hatalommegosztást és nem hatalomátvételt akar A nem esek érvelés értelm ében azért övék a jog és a hatalom, mert ők szerezték meg és ők is védik meg. Petőfi ellenérvei szerint a nép nélkül nem tudnák megvédeni azt, emellett a munkához is szükségük van rájuk. Petőfi elvei alapvetően nem térnek el a liberálisokétól, csak nézőpontja más A szegények, jogfosztottak nézőpontját képviseli. Reformok követelnek, ellenkező esetben lázadás lesz Csak érvelése radikálisabb, az elvei nem A változásokat m ost azonnal akarja. Sajátos költői szerep, mely szerint a nép élén áll mintegy vezetve azt Ez figyelhető meg az 1847. januárjában írt A XIX század költői című művében is, ahol megjelenik váteszi szerepe, mely szerint a költő a jövőbe lát A költő jós, prófétaköltő. A vers felszólítással kezdődik, közéleti

témakörben mozog Itt nemcsak látja a jövőt, a mozgalom élén állva harcol is érte. Az első rész figyelmeztetés az írástudók felelősségére. Csak annak szabad cselekednie, aki tudja, hogy mit akar. Petőfinél a húrok pengetése, Aranynál a lant mind a költői pályát jelenti. A lant utalás a régi krónikásokra (Tinódi Lantos Sebestyén), akik lanttal a kezükben járták az országot Ellenf eleit hamis prófétáknak mondja, tehát ő igazi próféta A második szakasz a Bibliából merít. Hasonlóságokat mutat be maga és Mózes között: a lángoszlop - melyet Mózes követve népével kikerül a pusztaságból most a költő - ezzel meghatározza a költők helyét a világban - azonban ő azt már nem éri meg. A harmadik versszak már buzdít a cselekvésre és elítéli a gyáva, meghunyászkodó költőket. Hívja, várja a forradalmat, mert neki programja van, melyhez következetességgel ragaszkodott is haláláig Bem utatja saját sorsát, ahol m ajd

a h alálban elismerés lesz a jutalma Itt teljesen egyenlő jogokat, tudást követel, tehát többet kér, mint a Nép nevében-ben. Igaz , hogy ezt korábban írja, de itt egy emberöltő távolságból szemlélődik, a teljes egyenlőség egy távoli cél. Patetikus hangnemű, jambikus verselésű mű (óda), amely a jövőről szól 1846. decemberében írta az Egy gondolat bánt engemet című költeményét Korábbi célja konkrétabbá válik ebben a műben, gondolata a halál körül mozog, az egész művet ennek szenteli. A halál elkerülhetetlenségének tudatában halálnak kétf éle változata villan f el képzeletében jelenik meg előtte: a hasznos ill. a haszontalan halál Az elmúlást romantikus képekkel f esti le Elutasította a ny erspolgári, m agányos, tétlen halált Ezzel szemben magának kétféle elmúlást tudna elképzelni: az egyikben fontos szerepet kapnak a méretek (valamilyen katasztrófa), hiszen ily en halál csak hatalm as személyiséget tud

elpusztítani. A másik halálképet ütközetben jelenik meg Ez is nagy mértékű, hiszen a nép ill. a világszabadság elérése érdekében száll szem be a zsarnoksággal Érzi, tudja, hogy már nem kell soká várnia az áhított f orradalomra. A m agyar irodalomban először ő használja - ebben a versben - a világszabadság szóösszetételt, melynek fontosságát mindjárt kétszer is hangsúlyozza Ő az hősi halált választaná, ezért könyörög Istenhez. Itt nem prófétaköltőként van jelen, hiszen nem vezér Csak egy 6 Petőfi Sándor közkatona, jelentőséget ő is a harctól kap. Itt nincsenek biblikus utalások, egyszerűen csak meghal a céljáért. Mártírköltő Műfaja is más, az elégikus ill. a patetikus hangnem egymást váltogatja, a legpatetikusabb résznél m egváltozik a ritm us Rapszódia A vers nincsen szakaszo kra osztva, bár mégis két részre válik. Az első rész az értelmetlen halál képeit tárja elénk Ezt követi a kétszer

megismételt könyörgés. A mű mondanivalója a második hosszabb szakaszban található, mely szerint életét áldozná az emberiség javáért. A második rész záróképe, a hősök ünnepélyes temetésének képe is ezt hangsúlyozza A Sors, nyiss nekem tért című művét 1846. áprilisában írta Már a mű első sorában elhangzik a lényeg, miszerint élete értelm ét a hazáért való m unkálkodásban szeretné megtalálni. Bár m ég nem konkrét cél érdekében küzd, de valam i hasznosat akar tenni. A negyedik versszakban hangzik el az a mondat, amely következő versében és életében is kulcsf ontosságú, m iszerint az élet értelm e m eghalni az emberiség javára. Itt magányos, ez egyedi tett, a népnek ebben sem mi szerepe Egy edüli tett, nincs szó se a nép pozitív, se negatív szerepéről. Maga a cél a halál az emberiségért Megváltó költő kép. Megszólítással kezdődik, maga a képanyag újszövetségi A ritmus felgyorsul, aprózás lép

fel, ettől lesz zaklatott, magasztos nyelvezetű, tehát óda A hangvétel elégikus, ahol isteni dicsőséget nyer. Az irodalomtörténet és az utókor ítélete szerint Petőfi romantikus személyes lírájának talán legkülönb alkotása a Minek nevezzelek? című rapszódia, mely 1848. januárjában íródott A vers lírai any aga az elm ondhatatlan nagy ságú szerelem . Keresi a legm éltóbb kifejezést felesége szépségéhez Minden szakasz elején a reménykedő bizakodás, végén a tehetetlen kétségbeesés hangja szólal meg a megismételt kérdésben. Hogy felelni tudjon az újra meg újra elhangzó kérdésre, a költő különböző helyzeteket, állapotokat képzel el ill. idéz fel emlékeiből Az első négy szakasz az arc leírása alapján jellemzi a személyt. Először a szem sugarához a képzelet a szerelem patakjának képét társítja, a patak pedig a lélek tengerébe folyik. Ezt követően megjelenik a tekintet szelíd galambja, a csalogányok hangja,

végül az ajkak lángoló rubinköve lesz az a forrás, melynek célja a kifejező képesség fokozása. a n egyedik strófában jut el a legmesszebb a képzelet: a szerele mben összeolvadó lelkek misztériumából fakadó boldogság nem ismer sem térbeli sem időbeli korlátokat, ez a boldogság érzés a mennyei üdvösséggel azonosul. Innen indul el a megnevezési vágy végső nekirugaszkodása. Az itt megjelenő halmozás azt jelenti, hogy a költő az eddig elhangzottakat nem tartja elég méltónak és kifejezőnek. A hiábavaló erőfeszítések után megállapodna egy egyszerű megszólításban, de a legutolsó kérdés ezt is bizonytalanná teszi. a vers igy teljesen nyitott marad, s azt tanúsítja, hogy a nyelv szegényes eszköz Júlia szépségének méltó kifejezésére. Szeptember végén (1847): Ahogyan elmúlik a nyár, elmúlik az élete, elmúlik a nő szerelme. A második versszak alapján a vers a nőnek szól Párhuzamot von a nyár, az ősz ill. a

fiatalság és az öregség között: ahogy nyáron látszanak a havasok, ugyanolyan hamar megöregszünk, ugyanolyan hamar múlik el az élet Figyelmeztetni kell a nőt, meg kell neki mutatni, hogy van elmúlás, mert a nő a jelenben, a pillanatban él Idill pillanat a nő számára, hiszen átéli, teljesen átadja magát ennek a pillanatnak A f érfi ezzel szem ben arra gondol, m i lesz, ha meghal, számára nem létezik 7 Petőfi Sándor boldogság, mert látja a jövőt, látja a halált. A nő boldogsága pillanatnyi Tragikus a szerelem, ami nem azonos a boldogsággal, hiszen m agában f oglalja azt. A férfi szerelme értékesebb a nő szerelménél Az itt ábrázolt szexizmus már nem meglepő a XIX. században Petőfi verseiben az erotika nincs jelen, a szerelem itt is csak filozófiaként jelenik m eg A gócpont egy f ilozófiai töprengés Ezt nem az elvont fogalmak szintjén mutatja be, hanem egy képzelt helyzetet vázol föl. A költő szemlélődik, nézi az

őszülő tájat, s ez indíttatásokat ad a filozofáláshoz. Nem tájleíró költemény, hanem kontempláció. A kontemplatív líra valaminek a szemléléséből indul ki, majd filozofikus tartalmat kap (erős kötöttségek) A verselése nagyon dallamos, amihez keresztrím is hozzájárul. Ez erősíti az elégikus hangnemet Ezekben a költeményekben semmi jele nincs a népiességnek, csak a nemzeti költőt látjuk, a romantika műfajait, témaválasztását gyakorolja. Nem a népnek, hanem mindenkinek ír Ez a törekvés 1845-1846ban indult, és ekkor tetőzött Petőfi mindenkinek író költő lett 1844-ben Petőfi érdeklődése a politika felé fordult. A francia forradalom történetét olvasta jakobinus szellemű írásokban Ez hatással volt álláspontjára Petőfi körül kialakult egy radikális csoport, a Tízek Társasága. Ez fiatal írókból állt, akik nagyobb honoráriumot akartak a kiadóktól. Életképek címmel újságot indítottak, és elhatározták,

hogy más lapoknak nem írnak, csak az Életképekben jelentetik m eg írásaikat. Az újságot viszont elvették tőlük Ennek ellenére a fiatal írók együtt maradtak és politizáltak A Tízek Társaságából Fiatal Magyarország nevű szervezetük alakult ki Most már függetlenséget és köztársaságot akartak A Pilvax volt a törzshelyük A forradalmat 19-ére tervezték, de a 14-i bécsi forradalom miatt 15-e lett, ami forradalmi költészetének kezdete. Erre az alkalomra írta a Nemzeti Dalt. A műben a refrén a nép szövege Mindenek előtt megszólítja a tömeget, a népet A harmadik sorban a nép nevében kérdez Mozgósító szövegnek készült. Március 17 -én Kossuth és a nem esi ref ormellenzék vette át a forradalom irányítását, ekkor Petőfi kiszorult a politikából. 1848 március 27-30-a között írja m eg A királyokhoz című művét, amely Petőfinek ill. körének politikai állásfoglalását tartalmazza Köztársaságot valamint Magyarország

kiszakadását akarta a Monarchiából Ez viszont azzal a veszélly el járt volna, hogy a nemzetiségi lázadások törnek ki a magyar korona ellen Petőfi ezáltal szembekerült a közvéleménnyel. 1848. júniusában m egírta A márciusi ifjak című művét, mely nem vált népszerűvé Vátesz költő képi világára utal a harmadik versszak harmadik sora, ami Jézusra, a feltámadásra utal Messiásként akarja föltámasztani a népet Hasonló ve rsekben a tetteikért megbecsülik a népet haláluk után, de itt a kiábrándulás jelentkezik A jövőkép itt már más: a jövő nem a megérdemelt visszanyert paradicsom, az egymásra találásra m ár csak csodaként em lékeznek. Eszerint a történelem nem vá ltozik Nem engedi tudatosan rávetíteni a kiábrándulást a társadalomra. 1848 nyarán választások voltak. ekkor Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát képviselőnek. Mivel még a városba sem engedik be, kudarcot vall Ennek hatására írja meg Az apostolt.

A mű támadja az egyházat is, mert egy pap fiát választották meg helyette képviselőnek. Petőfi Szilveszterkor született, és Szilveszternek akarták hívni A pap prédikálása S zilveszter ellen azonosítható a szabadszállási kudarccal. Az öszszeházasodásuk is hasonló Megjelenik a cenzúra, mint mítikus erő, mely akadályoz- 8 Petőfi Sándor za, hogy a gondolatok eljussanak a néphez. Ezek Szilvesztert Petőfi hasonmásává teszik A műben a múlt idősíkját beépíti a jelenébe Az idősík folyamatos egység egy időben. A szerkezet nagyon drámai felépítésű Előtörténete váratlan fordulatokkal van tarkítva. Ilyen például a kisasszony megjelenése és szerelme valamint a nép viselkedése a XIII szakaszban A sok fordulatra azért volt szükség, hogy a hős mindenféle szenvedésen keresztül m enjen. Állandóan kísérti az elzüllés Am ikor tanult em ber lesz, kísértések jelennek meg, amik át akarják állítani az elny omók oldalára.

Ez ka pcsolja Krisztus életéhez Szilveszter könyvének programja a mindent, vagy semmit: a cél a teljes egyenlőség. A mű szerint a jelenben ezek nem valósulnak meg, meg valósítójuk majd csak a következő nemzedék lesz A cél csak a jövőben valósítható meg, hisz a nép m ég szolganép. Megjelenik a paternalizm us: a próféta jobban tudja, hogy mi a jó a népnek, mint a nép. A mű jelentése: a megváltás, felszabadulás ismét a jövőbe toldódik el Sajátos történelemfelfogást takar a mű, mely szerint a történelemben egy egyenletes haladás figyelhető meg. A haladást néhány kivételesen nagy ember hozza létre. A jövőre nézve optimista, a jelenkorral szemben viszont pesszimista A költő ekkor nem hisz a győzelemben. Műfaja verses regény Az író beleszól a történetbe, kommentálja azt, egy egész életutat m utat be ezzel A történet tulajdonképpen városi, a falusi betét csak arra való, hogy találkozzon a néppel. A strófaszerkezet nem

kötött. Menekülő romantika jellemezte az utolsó korszakában. 1848 decembere a szabadságharc nagy végpillanata, a katonai vereség a küszöbön van 1849 januárjában m egtörtént P est-Buda kiürítése, a korm ány Debrecenbe költözött. Ekkor 30.000 m agyar katona állt szem ben 100000 osztrákkal A helyzet pesszimizmusra, reménytelenségre ad okot. Európa csendes, újra csendes (1849): A szabadság itt istenként jelenik meg. Különös érvelés: minél reménytelenebb a hely zet, annál biztosabb, hogy gy őzünk. Már csak egy edül maradtunk, itt csak m i vagyunk érdemesek Isten segítségére. (irracionális gondolatmenet) Petőfi történelemfelfogása szerint történelmi szükségszerűség a fejlődés, a szabadság győzelme A vers eleje megszólítás az istenként létező szabadsághoz, a kérdés műfaja pedig (sajátos formájú) ima. Az utolsó két szakasz szintén ima, a többi átmenet az óda és az ima között. A költemény első része a

néphez szól, de mintha önmagához szólna a nép egyik tagjaként. Nem mozgósító jellegű, inkább töprengő megszólítás, monológ A haladás győzelmébe vetett feltétlen hit je llemző Petőfi költeményeire 1849 elejéig A nép, mint alap egyre inkább eltűnik, úgy tekint rá, mint a kiskorú a nagy emberek közreműködésére. Nincs szerepük a haladásban, vagy egyáltalán nincsenek jelen De továbbra is f önntartja a haladás elvét (Hegel filozófia). 1849 m árciusában keletkezett Pacsirtaszót hallok megint című alkotása. A pozitív értékek (dal, költészet) m ellett negatív értékeket (korona, harc) is bemutat. Más költeményeiben a harccal maximálisan azonosítja magát, itt azonban szembeállítja a költőt és a katonát. A katona mivolta veszélyeket tartogat, ha harcol, ez megszünteti őt költőnek lenni A költői érték pozitívan jelenik meg Menekülő romantika, azaz negatív dolgokból pozitívak f elé m enekül. A szerelem

metafizikai értékként jelenik meg. A természeti értékek itt az emberi világgal szemben állnak 9 Petőfi Sándor Utolsó ránkmaradt verse a Szörnyű idő (1849 július): Itt megváltozik mind világképe mind gondolatvilága. Az első két szakaszban a valóság rossz, legalábbis a rossz oldaláról mutatja be. Ezidáig az égről más feltételezései voltak (segít), most ez is negatívvá válik. Kiesett abból a világból, ahol a jó győz, ami jellemző az Európa csendes, újra csendes versére. Megváltozik a történelmi szükségszerűség: a nemzethalál reálissá válik, am i belef ér a történelem be A történelm et egyébként emberfeletti erők irányítják, negatívan. Kiveszett belőle az ember A harmadik szakasz új viszony a valósághoz, sajátos viszonyulás ember és valóság között (lehet, hogy marad valaki). A költő azonban megmarad az emberfeletti álomvilágban, de ez negatív, a lírai én nem racionálisan gondolkodik. Abszurd

világkép jelenik meg, ami nem emberi, nem reális, ezért történhetnek m eg, olyan dolgok, am ik megtörténnek. A valóság egy irracionális mese. Petőfi életének utolsó félévének költészete későbbi irányzatokhoz (századvégi modern költészet) kapcsolódik, ezeket készíti elő. Radnóti Miklós Radnóti Miklós (1909-1944) Radnóti Miklós költő, műfordító, a magyar antifasiszta líra kiemelkedő művelője. 1909 május 5-én született Budapesten polgári család gyermekeként. Anyját születésekor, apját pedig tizenkét évesen vesztette el. Ezt követően gazdag any ai nagybátyja nevelte. Az elem it és a középiskolát Budapesten végezte, m ajd a csehszlovákiai Liberecben textiltechnikai főiskolán tanult. 1930-ban beiratkozott a szegedi e gyetem m agyar-francia szakára. A haladó baloldali m ozgalmakkal m ár az 1920-as évek végén kapcsolatba került. Bekapcsolódott a szegedi f iatalok f alukutató munkájába, s kapcsolatban volt az

illegális kommunista pártszervezettel is. Később ledoktorált, disszertációja Kaffka Margit művészi fejlődése címmel jelent meg. Ekkor írásaiból, fordításaiból, tanításból élt. 1937-ben irodalm i m unkásságának elismeréseként Baum garten-díjat kapott. P árizsi útjain a m odern irodalom mal és művészettel ismerkedett. Figyelte a spanyol szabadságharc eseményeit, részt vett a FKP mellette szervezett akciójában is. A m agyarországi fasizmus térhódítása azonban egyre nehezebbé tette életét. 1940 -től kezdve kisebb megszakításokkal munkaszolgálatos volt. 1944 -ben a szerbiai Borba hurcolták, majd a menekülő hitleristák kegyetlen erőltetett menetben vitték Németország f elé. Az agy ongyötört költőt a győri Abda határában valószínűleg 1944 november 9-én agyonlőtték. Amikor holttestét exhumálták, viharkabátja zsebében találták meg utolsó, halála előtt írt verseit (Bori notesz). Az avantgárd vonzásában Fiatalon

kezdett verseket írni, ekkor még erősen érződik Ady ill. Babits hatása Ezt követően lassan kezdett elszakadni attól az irodalmi örökségtől, amit elsősorban a Nyugat s általában a szim bolista-impresszionista hagyomány jelentett szám ára. Az új formák keresésében támogatták az avantgárd irányzatai: legerőteljesebb mértékben az expresszionizmus s kevésbé a szürrealizmus. Meglehetősen bő verstermésből a pályájának kezdeti szakaszát jelző első három kötetbe meglehetősen kevés költeményt válogatott. Ezek mind az avantgárd vonzásában születtek: a hagyományos ritmust, strófákat és a rímet elvető szabad versek. Az előző nemzedéktől való függetlenségüket hangsúlyozó, fiatal, lázongó lírikusok formája volt akkor az ún. szabad vers, am ely a formai kötetlenséget merész, kihívó, olykor mesterkélt képek zsúfolt halmozásával kapcsolta össze. S újszerű volt sok esetben a versmondattan is: több költem énye egy

etlen m ondat, m ely lélegzetny i szünet és megállás nélkül a sorhatárokat eltüntetve rohan a záró képig. A Radnóti által előszeretettel alkalmazott ún. klasszicizált szabad vers egyszerre kötött és kötetlen művészi alakzatáról beszélhetünk. Az első három kötet legfőbb tárgyköre egyfajta, jórészt napfénnyel teli, bár időnként el-elborongó term észetélmény s a természetben otthont találó ujjongó szerelmi érzés. A versek többségét a reneszánszra emlékeztető derűs, pogány életöröm szövi át, mely friss, f iatalos szinte m ár hivalkodó erotikájával f ittyet hány a m orózus tekinteteknek. A Pogány köszöntő és az Újmódi pásztorok éneke címek is az élet 2 Radnóti Miklós szépségeinek élvezését s lírájának az antik bukolikus költészettel való kapcsolatát hangsúlyozzák. Verseiben nyomon követhető a Fanni iránti érzelem fokozódása, kiteljesedése. A bukolikus idillek m ellett kiseb szám ban

ugy an, de jelen vanna k a halkabb hangú elégiák is. Szomorúságának forrása az ember kedélyállapotának természetes ingadozásán kívül a szegénység volt, költői elismertségének késése s az a tudat, hogy csak vidéki, szegedi költőnek tartották. Az első három kötet verseit a költő ciklusokba osztotta, s mind a háromban találunk borongós hangulatról, levertségről hírt adó verscsoportokat. Keserűségének politikai indokai is voltak. A fiatal Radnóti költészetének egyik jelentős szólama a közösségi felelősségtudatból, a szociális elégedetlenségből fakad. A szegényekkel való együttérzés, a munkások iránti szolidaritás hangjai szólalnak meg az első kötet Sirálysikoly című ciklusában legtöbbször áttételesen, költői képekbe rejtve. Költészetének leegyszerűsödése Újhold (1935) kötetében változást, elsősorban stílusváltozást figyelhetünk meg. A versek jó része m ég a rím telen f ormákhoz tartozik,

de a stílus határozottan leegyszerűsödik, elmarad az olykor egymásra torlódó merész és mesterkélt képek zuhataga, s a költemények közérthetőbbek, világosabbak. Megjelennek m ár a meghatározott szám ú sorokból álló, rím ekkel ellátott strófaszerkezetek: a költemény egyharmada már kötött vers. Lehet, hogy e változásokat nem csupán tudatos esztétikai m egfontolások idézték elő: a világ, a történelem megváltozott, s közben a költő is felnőtté érett, bölcsebbé, elmélyültebbé vált. Hitler hatalomra kerülése, a fajüldöző nemzeti szocialista eszmék térnyerése egy embertelen világ rettenetét keltette fel benne. A nyitóvers címe: Mint a bika (1933). A költemény rímtelen szabad vers Az egész vers egy részletesen kibontott homéroszi (eposzi) hasonlat. Három idő(sík) követi egymást: a múlt, a jelen és a jövő. A múltat idézi a férfierejét kamaszosan fitogtató fiatal bika fölösleges, öncélú mozgása is:

magabiztos, gondtalan játék volt ez. A legelő rémületének forrása nem a félelem, hanem a tehenek ámulata, a bika fölényes diadalainak elismerést kiváltó csodálata. A m últ patetikus jellem zésébe jó adag önirónia is vegyül. A hasonlat második része a verset indító sor ném ileg m ódosult ism étléseivel kezdődik. A "mostan" határozószó s a jelen idejű ige hangsúlyozza az új idődimenziót Az előző rész mozgalmas zsúfoltságával szemben itt a mozdulatlanság dominál: a bika megtorpan, fölszagol, fülel, s kif ejezetten emberi cselekvésre utaló igék kapcsolódnak hozzá: érzi a közeledő veszélyt, majd elgondolja a farkascsorda képével megjelölt történelmi helyzetet s az ebből fakadó kétféle magatartás lehetőségét. Vagy menekülnie kell vagy vállalja a harcot. A fogalmi és a képi sík szinte azonosult m ár: a költő jutott el a fenyegetettség, a rá váró halál felismeréséig, s erre agy új életprogram

eltervezésével válaszol. Az utolsó két sor már áttételek nélkül, egyes szám első személyben szól. A bátor, morális gyökerű hős helytállás gondolata - a jövőre vonatkozólag - a kollektív reménység hitében oldódik fel: halála példaképül szolgál majd a későbbi nemzedékek számára. Végső következtetését tekintve hasonló az Újhold záróverse, a Kortárs útlevelére (1934). Rím telen szabad vers ez is A költő a kötet végén még egyszer el 3 Radnóti Miklós akarja mondani mindazt, amit az ellenállás erkölcséről és végső diadaláról az élet kiismerhetetlen útjaira induló társainak szeretett volna adni - útravalóul, figyelmeztetésül. A vers három olyan lehetőséget említ, amely szerint az elkövetkezendő jellempróbáló időkben a kor embere berendezheti életét. Az egyik az ügyes és éber önvédelem. a másik lehetőség az elaljasodás, a szolgaságba való önkéntes beletörődés. Ez megment ugyan az

üldözéstől, biztosíthatja a szolgai nyugalmat, de egyet jelent az önbecsülés, az em beri m éltóság f eladásával. Végül a harmadik m egoldás a lázadás, a szem beszegülés a m ocskoló korral. Ez a magatartás majd a távoli jövőben nyeri el igazolását: az utódok, a kései fiatal korok emberei fogják igazán értékelni az áldozatot. A költemény lezárásában az a meggyőződéses hit fogalmazódik meg, hogy az em beriség túl fogja élni a rázúduló történelmi csapásokat, s vállalni fogja a költő hagyatékát. Költészetének klasszicizálódása Következő köteteiben folytatódott és ki is teljesedett az a művészi-stílusbeli átalakulás, mely már az Újholdban megkezdődött. Visszatért a kötött formákhoz, a szabályos strófaszerkezethez s a ny ugat-európai verselés többé -kevésbé szabatos használatához. A Járkálj csak, halálraítélt (1936) és a Meredek út (1938) szinte kivétel nélkül szabály os, rím es jam busokban

irt verseket tartalm az. Ez a fajta klasszicizálódás a kor legtöbb avantgárd költőjénél megfigyelhető: többsége egymás után elfordult az izm usoktól, s visszatért a hum ánum értékeit örző veretes formákhoz. A képek természetesebbek, könnyen érthetők lettek, jobban szolgálták a mondanivalót. Radnóti klasszicizm usát az antif asiszta küzdelem etikája határozta meg. A Járkálj csak, halálraítélt (1936) ismét hangsúlyos helyen, a kötet legvégén szerepel szerkesztésével is kiemelve a jelentéstőségét. A címet nem csupán afféle költői jóslat magyarázza, sokkal inkább az a történelm i tudatosság, m ely tisztában volt a f asizmus természetével. A f asizmus hatalom ra jutásától kezdve Radnótinak ké tszeresen is halálraítéltnek kellett m agát tudnia: a világnézete és a szárm azása m iatt is. 1933 óta nem lehetett kétsége saját sorsa felől, éppen ezért a haláltudat beépült mindennapjaiba, költészetébe. A

kötet cím adó versében jelképesen értelm ezi élethely zetét: a táj leírása és megjelenítése ad alkalmat az értékek pusztulásának kiáltásszerű hangsúlyozására. Az ősz, a tél hagyományosan alkalmas a pusztulás érzékeltetésére. Az önmegszólító vers címe (és az első sor) a siralomházat, a siralomházi világot asszociálja, m elyben az elitélt rab szorongva várja a biztos véget. Ez a szorongás kiterjed az édenen kívüli világra is: a táj megtelik riadt félelemmel, rémülettel, fenyegetettséggel. Két indulatos felkiáltó mondatban robban ki a keserűség dühe: pusztuljon el hát a rettentő világ! Az ősz természet is ellenségessé lett, kipusztult belőle a szépség, a meghittség, az egykori idill: az égről nem a nap melege árad, a selymes fűszálak rozsdás tőrökké változnak át, menekülnek az állatok is. A költemény befejező része a borzasztó valóság, a zsugorodó em berség ellenében a lélek belső erkölcsi

tartalékainak mozgósításáról vall: a halálraítéltnek tisztának és bűntelennek kell maradnia, ugyanakkor keménynek, hajlíthatatlannak is. A közmondásos egyszerűséggel megfogalmazott életmagatartást az újszerű, egyéni hasonlatok emelik a művészet magasába. A vers szövegösszefüggésében új értelmet kap a "farkas"-motívum. Míg a Mint a bika című művében a "farkascsorda" a 4 Radnóti Miklós humánum értékeit pusztító erők jelképe volt, itt a lélek szabadságát a végsőkig védelmező ellenállásé. Radnóti költészete a háborús évek alatt jutott el a m aga csúcsaira. A kötött formák társaságában már az antikvitás sorf ajai is m egjelennek. A versf ormák megválasztásának világnézeti jelentése is volt abban a korban: a zárt és tiszta forma fegyelme és rendje szembekerült a bomló értékrenddel, az általános zűrzavarral, a fasizmus zavaros eszméivel, s eleve a klasszikus humanizmus

hagyományának vallását és folytatását fejezte ki. A költő hónapokig csiszolta verseit Az egymás után következő munkaszolgálatos hónapok megalázó szenvedései, keserves élményei elmélyítették benne a halálraítéltség gondolatát, a haláltudat azonban még inkább fokozta a költőben az élet szeretetét, felnagyította a meghitt otthoni idill és a boldog, harm onikus szerelem értékeit. Ez jelentette szám ára a legembertelenebb körülmények között is támaszt, és sohasem hagyta kihunyni a túlélés makacs reményét. Tétova óda A hitvesi szerelem legkitűnőbb alkotásai a negyvenes években születtek. A személyes élet intim itása és a történelem tragikum a em eli ódai m agaslatra ezeket a verseket. Közülük is talán legszebb a Tétova óda (1943) A vers címében szereplő jelző bizonytalanságot, határozatlanságot fejez ki, melyben ott rejlik az esetleges kudarc lehetősége, a kísérlet sikertelensége is. A költő valójában

lehetetlen f eladatra vállalkozik: szerelm ének lény egét szeretné egyetlen képben, egyetlen hasonlatban megragadni. A versből többször is kiderül, hogy többszöri próbálkozás előzte meg a mostanit, hiszen versek sokaságában énekelte meg hol játékos, hol himnikus hangon azt az érzelm et, m elyet F anni iránt érzett. Ez a szerelem a diákkori kamaszos érzésektől a felnőtt és a háború rémségeitől létében fenyegetett f érfi áhítatos rajongásáig egyre gazdagodott, oly bonyolultan összetetté vált, hogy érthető a verset indító töprengő megtorpanás. Ritkaság számba megy az a szerelmi líra, m elynek m indvégig egyetlen nő az ihletője, a vers forrása tehát nem pillanatnyi fellángolás. Óriási végleteket akart összef ogni egyetlen képben ill egyetlen hasonlatban: a szerelem bejárhatatlan és beláthatatlan végtelensége, a világmindenség nyüzsgő és áradó mozgalmassága mellett a változatlan mozdulatlanságról valamint a

szerelem biztos és örök voltáról, halhatatlanságról ír. A legtökéletesebb, a legpontosabb kifejezés megtalálása számára nem csak szakm ai becsvágy , hanem erkölcsi hely tállás, élet -halál kérdése. Ezért kerül a vers első részének lezárásába a költői elszántságot kifejező ars poetica. A mű következő egysége az esti otthon m eghitt intimitásába, a nehéz nap után hazatérő asszony közvetlen világába vezet. A szerelmi érzés hallatlan gyöngédségét érzékelteti, hogy az átlelkesült tárgyak is a szeretett nőt dicsérik. Az emberi jövőben reménykedő költői tervezgetés után a fáradtságtól lassan elszenderedő asszony törékeny testi valójának szépsége lesz a csodálkozó ám ulat tárgya. Az elalvásnak, az álomba merülésnek apró mozzanatai közvetítik most a testi-lelki vágyakozásból fakadó meghatottságot. Az eddigi keresztrímes jambikus verssorok sora a költem ény befejezésében rímtelen szabad versbe m

egy át: a vallom ás túlcsorduló érzése szétfeszítette a formai kötöttséget. A versben beszélő már nem kívülről figyel, hanem mindenestül azonosul a másikkal: egyek a szerelemben, benne alszik ő is, hiszen a 5 Radnóti Miklós kedves a világ. Az utolsó három sor sejtelmessége valami érzékek feletti szférába emeli a verset - így vallva a hitvesi rajongás kiismerhetetlen titkairól. Utolsó éveiben Radnóti lírájának tartalm a és lény ege: küzdelem a költészet eszközeivel a megtébolyult embertelenség ellen. Egy sajátos antik műfajt újit fel és honosit meg a háborús esztendőkben: az eklogát. Radnóti eklogái afféle "háborús idillek": a háború borzalmai között őrzik a békés élet szépségét. Az em beri méltóságot megsemmisíteni akaró barbársággal szegül szembe bennük a megsemmisíthetetlen: a művészet és a szellem ereje. Az Első ecloga (1938) közeliti meg legjobban a vergiliusi mintát:

párbeszédes hexameteres költemény. A pásztor és a költő folytat párbeszédet a versben, de valójában a költő énje kérdez és válaszol, töpreng és kínlódik, keresi a választ: mi lesz a költő sorsa ebben az embertelen világban? Bukolikus idillként indul a költemény: a rigók szava, a zajjal teli erdő az ébredő természet, a kikelet szépségét ígéri: a derűt, a nyugalmat, a szerelem boldogságát. Ezt a rem énykedést cáf olja m eg a csalódás: a kiábrándulás hangja m ár az elején. Nem igazi, ham is tavasz ez, bolond április Az említett természeti képekben ott rem eg az em bertelenség, a kegy etlen m egsejtése, a rettenet az eljövendő szörnyűségtől. A szomorúságnak, a világtól való undorodásnak az okait a pásztor kezdi f elfejteni, s a közelm últ eseményei a holnap döbbenetét idézik elő. A spanyol polgárháborúra utaló sorok a vérengzés iszonyatát festik: hontalanná vált em berek és állatok riadt hada m

enekül, f elettük állandóan ott kering a halál. A tömeges sorsát felmutató dermesztő képre az egyén sorsa következik: a polgárháború vezetőjének halála a költők - s egy úttal Radnóti - pusztulásának előképe. S a halál tudatánál is kegyetlenebb az a sejtelem, hogy velük együtt pusztul művük is, a kíváncsi utódokra nem marad belőle semmi. József Attila emlegetése már közvetlen személyes kapcsolatokat jelez, s a figyelem az én, a költő életének és művészetének jelenére és jövőjére terelődik. Az elődök példájának követése s a "mindvégig" erkölcsi parancsa szabja meg a költő magatartását: a halálraítéltség tudatában is a halál pillanatáig új levelet hajtó, erős tölgyként kell élnie. A végső következtetés levonása után - immár az egyéni sors f ölé em elkedve - a vihardúlt lélek visszany eri nyugalmát, s ez a csendes megbékélés idilli hangulatával telíti a vers lezárását. Az

utolsó sor szépségét és elbűvölő dallamát az ősi hexameter hibátlan lüktetése mellett az alliteráció és a mély s a magas magánhangzók szabályos váltakozása, ritmusa adja. Eklogáinak írását m ajd csak három év után f olytatja. A m ásodik 1941 áprilisában keletkezett. A szám ozás szerint ny olc eklogát irt, de a hatodik hiányzik: vagy elveszett vagy el sem készült. Minden valószínűség szerint - Vergiliusz nyomán tíz eklogából álló versciklust tervezett, ezt azonban korai halála lehetetlenné tette Az 1944 m ájus 19 -ei költem énye cím nélkül maradt ránk, ennek később a Töredék címet adták. (Egyesek ezt tartják a hiányzó hatodik eklogának) A befejezetlenség m egdöbbenést okoz és várakozást kelt. A vers m égsem hat töredékesnek, az utolsó strófa tökéletes lezárást, csattanószerű befejezést jelent: az elaljasodott kor jellemzésére szegényesek a költő nyelvi eszközei, szavai elfogytak: A költő

elhallgatott, hiszen ennek a kornak borzalmához méltó átkot csupán a bibliai átkokat szóró Ézsaiás próféta mondhatna. A mű kezdete azt a benyomást kelti, hogy a költő újra meg újra nekigyürkőzik a feladatnak, hogy pontosan tudósítsa a jövőt, az utána következő nemzedéket saját koráról. Végig múlt időben szól a vers: a 6 Radnóti Miklós bevégzettség tudata nem csak önm agára, hanem a korra is vonatkozik. Precíz, hiteles leltért kíván készíteni arról a korról, ahol helyet cserélt a jog és a jogtalanság , az erény és a bűn, az igazság és a hazugság, ahol minden érték a visszájára fordult. Metaforikus képeket mellőzve, áttételek nélkül robban ki a költőből az indulat. Csak tényeket közöl, az elképzelhetetlen elaljasodás, az em bertelen iszony at tény eit. Hiányzik ebből a versből az ellenpont, a békés élet idillje. Még a remény is - hogy "a költő talán megszólal újra" - csak nagyon

haloványan csillan fel a vers végén. Az ótestam entumi próf éták alakja többször is megjelenik költészetében. A biblikus motívumok feltűnése - az antik görög -római örökség m ellett - az európai kultúra egy m ásik pillérére, a zsidó-keresztyén hagyományokra utal, hangsúly ozottan szembeállítva ezeket a kor zavaros eszméivel. A bori lágerben irt első költeménye a Hetedik ecloga (1944 július). Leginkább dialógusnak, párbeszédszerű monológnak szokás tekinteni. Valójában meghitt, bizalmas beszélgetést folytat a költő feleségével, akit a képzelet maga elé varázsol. ötször szólítja meg közvetlenül, m intha a távoli -közeli kedvesnek m utatná be életét, vele osztaná meg gondjait, érzelmeit. A vers szerkesztő elve a különböző valóságsíkok váltakozása: a rideg valóság és az álom, a tábor és az otthon, a jelen és a múlt mosódik össze, fonódik együvé. A vers indításakor már megkezdődik ez a folyamat:

esteledik, s az egyre sűrűsödő sötétben eltűnik, láthatatlanná válik a szögesdróttal beszegett, vad tölgykerítés. Ez - ha átmenetileg is - a szabadság, a bezáratlanság illúzióját kelti fel, de közbeszól a tudat: az ész azért tudja a drót f eszülését. Hasonlók éppen szabadul f el a képzelet is: a megtöretett testű foglyok az álom szárnyain repülve hazaindulnak a búvó otthoni tájak fele. Az otthon álombeli képe azonban megtelik aggódó félelemmel: létezik-e még a hazaváró otthon menedéke? A vers egy kérdő mondatában a nyugtalan szorongás a veszély eztetett m agyarságra irányul, s egy gondolattársítással a költészet értelmére is rákérdez: érdem es-e egyáltalán verseket írni, ha nincs m ár, aki m egértse őket? A költői kötelességteljesítés erkölcsi parancsát a tábor embertelen világa sem függeszthette fel. A költem ény születésének, leírásának körülményei nem csak az alkotás akadályait, hanem

az alkotó m egalázottságát is m ár-már naturalisztikus hitelességgel közvetítik. A verset író költő és a fogolytársak között csupán annyi a különbség, hogy míg ő ébren virraszt, a többiek a fáradtságtól elgyötörve már elaludtak. Egyébként egy életet élnek, állati sorban. A szörnyű valóság nyomasztó élményével az álom és az álmodozás kerül ellentétbe. Mindannyiukban az otthon, a szép asszonyi szó, a szabad emberi sors emléke és reménye tartja még a lelket, s a méltatlan halál tudatát az irreális csodavárás próbálja megcáfolni. Az álmokat és a csodákban bízó ábrándozást kegyetlenül szétzúzza a ny ers valóság tapasztalása, látvány a. A hibátlan hexameterek alkotójában még fájdalmasabban tudatosul, hogy nemcsak a f ogság, hanem az élet is rövidebb lett egy nappal. A derengő holdfényben újra láthatóvá válik a drótok feszülése, a fegyveres őrszemek árnya, s ez megsemmisíti a verset indító

illúziót, fokozza a rabság kínzó érzését. Panaszosan emeli ki, hogy számára az eny het adó álom sem tud megnyugvást hozni. Éberen virraszt a társak suhogó álm a f elett, s a csókok izének f eledhetetlen 7 Radnóti Miklós emléke fakasztja fel a múlhatatlan szerelem megindító vallomását. A műfaj (ecloga) és a versf orma (hexam eter) m ellett az antikvitás örökségére utal a Hetedik ecloga utolsó sorában egy Horatius-vers visszhangja is. A XX.század talán legszebb hazaf ias alkotása a Nem tudhatom A vers fájdalmas hitelét és szépségét az biztosítja, hogy nem nagy szavakat használ, hanem apró, személyes lírai képekben vall arról, m it jelent szám ára a haza: oly an intim világként festi le a hazát, melybe a komondor, a szöcske és Vörösmarty egyaránt beletartozik. Tudja, hogy a hatalom terrorja és az áruló urak ellenére élnek még dolgozók, tiszta emberek, költők és gyermekek - ők a jövő igazi letéteményesei és

urai, értük könyörög isteni irgalomért. A vers hitvallás a hazához, amely a költőt kitagadta, amelyhez még elgyötörten is ragaszkodik. A m egalázó faji megkülönböztetés ellenére is m agyarnak vallja m agát. A legönzetlenebb hazaszeretet bizony sága az is, hogy a hazai föld pusztulása fájt neki akkor, amikor az ellenséges bombázókötelékek az ő személyes szabadulásáért harcoltak, egyedüli rem énységet láthatott volna bennük halálos fenyegetettségében. Mintegy kijelöli hely ünket a felelősök és az áldozatok között úgy, ahogy a történelmi igazságszolgáltatás szellemében mindmáig érvényes. A vers utolsó sora aggodalmat, a nemzetért érzett felelősséget árasztva borul a költeményre. Kettős ellentét tölti meg feszültséggel. Az egyik ellentét a perspektíva váltáson alapul. A pilóta fentről távolról, a költő lentről, közelről néz Ebből következőleg a pilóta szemlélete külső, tárgyilagos, a költőé

pedig belső, érzelmi: számára a táj apró képek sokasága, népe és saját szülőhazája. Először nagy kulturális örökséget idéz, a Szózat szavait fogalmazza meg. Ezután idillikus, bensőséges képekben tárul fel mindaz, amit a "látcsőn" nem látható, az élet apró emberi mozzanatai sorakoznak, az elmúlt ifjúság felvillanó emlékei. Ehhez a szemléleti ellentéthez társul egy gondolati ellentét. A háború pusztítás embertelenségével a költő szembeállítja az építő embert a jövő nemzedéket, amelyben "felnő az értelem". Nem hallgatja el a nemzeti felelősséget ("hisz bűnösök vagyunk mi akár a többi nép") de a végső mondanivaló az erkölcsi felelősség vállalása a haladás híre. Radnóti legkimagaslóbb költői erényeit egyesíti a vers. A dialektikus szemlélet, ódai pátosz (a Szózat idézése) ill. az idill és az elégikus borongás összhangját Egyik legjelentősebb eljárás az idősíkok

váltogatása. A régmúlt (Vörösmarty kora) valamint egyéni múltja (iskoláskori mozzanatra emlékezés) a jelen és a jövő szembeállítása kifejezésben. Nem a kitaszított ember bosszúálló dühével hazájával, hanem a jövőt féltő, a jövőben bízó hazafi gondjával. Hexameterekben írta 1944 augusztus 17-én A la recherche . című művét. Az eltűnt időt, az emlékké vált idillt, a régi barátokat keresi, kutatja - a francia Prousthoz hasonlóan - a magyar költő is. Még csak 35 éves, s m ár számba veszi a múltat, leltárba szedi a régi emlékeket. A jelen szenvedései és a közeljövő még iszonyúbbnak ígérkező rémségei kényszerítik erre. Nem egyszerűen az eltűnt idő, a megszépítő messzeség teszi oly vonzóvá a régi, szelíd estéket, a költői eszmecseréket, a bölcs borozásokat, a fiatal 8 Radnóti Miklós feleségek vonzó körét: a halál közeléből visszatekintve nyernek ezek új értelmet, nő meg a

jelentőségük. A régi idill értékeit növeli az a tudat, hogy akkor m ég szabadok voltak a foglyok, éltek a holtak. F eltör a f ájdalom azokért, akiket elragadott és szétszórt a háború. A további stróf ák számvetése - az előző gondolatot folytatva - arra a kérdésre keresi a választ: hová tűntek a drága barátok? Számba veszi a harcra kényszerített katonákat, akik akaratuk ellenére lettek a háború eszközeivé és áldozataivá. A következő versszak úgy indul, mintha folytatni akarná a reménytelen számvetést, de egy lem ondó gesztussal m egszakad a m ondat f olytatása, hiszen végeredményben szinte "mindegy" hogyan tűntek el a régi, vidám barátok. A háború pusztításai nyomot hagytak az élőkön is. a szép mosolyú fiatal nők, a tündérléptű leányok is megváltoztak: az aggodalom, a szomorúság megtörte szépségüket. A múltat egyre türelmetlenebbül idéző kérdéssora a válasz kétségbeesetten

kiábrándító. A régi idill a borzalmak elmúlása után sem ismételhető meg: a m eghalt barátok emléke be fogja árnyékolni a jövőt. Ez is bizonyíték arra, hogy m ég a legtragikusabb körülmények között is élt benne a hazatérés reménye. Az utolsó stáció A m unkatábor f oglyai állandóan a kétségbeesés és a remény végletei között hányódtak. Ez a lelkiállapot jelenik m eg az Erőltetett menetben is (1944 szeptem ber 15.) Maga a forma, a szünettel kettétört sorok tartalmi mondanivalót hordoznak: az el-elbukó, összeeső, majd feltápászkodó foglyok vánszorgását érzékeltetik. A költemény drámai feszültségű párbeszéd, belső vita: a költő két énje kerül egymással szembe. Az egy ik én még reménykedik, a m ásik inkább ott maradna az árok szélén, s várná a szenvedésektől megváltó halált. A vers négy mondatból áll. Az elsőben a józan, keserű bölcsesség, a kiábrándult pesszimizmus szólal meg: értelmetlen

dolog továbbra is ragaszkodni az élethez, az összeesés után újra vonszolni a vándorló f ájdalmat. Ehhez a biztatást a hazaváró asszony és egy bölcsebb, szép halál illúziója adja. A második szerkezeti egy ségben (m ondatban) a végletes kétségbeesés szétzúzza a rem énykedés érveit: a vers szétbom bázott otthonokat láttat, m indent átszövő félelmet, védtelenséget, kiszolgáltatottságot érzékeltet: nincs már hova hazatérni. A harmadik mondat a vers érzelmi-hangulati fordulópontja: a nyers, durva realitást az álmokat szövő ábrándozás váltja fel. Az egyes szám első személyében megszólaló énben felébred az irreális rem ény, s a f eltételes m ellékmondatok tétova bizonytalanságába zuhanó részképekből áll össze a béke, a vágyott otthon vonzó idillje. A hazatérés ábrándja impresszionista képsort teremt, s a lelassult idő nyugalmában békésen szemlélődik a képzelet. Felidézi a nyár végi, őszi kertet, a

szilvalekvárfőzés családias hangulatát, a szerető hitves törékeny alakját, a pihentető csöndet. Az igék mozdulatlanságot vagy alig észlelhető mozgást érzékeltetnek, s a festői és zenei elemek (szinesztéziák, alliterációk, megszemélyesítések) teszik kifejezővé a szöveget. Az ész persze tudja, hogy mindez nem létezik már, csupán az önámító fantázia vágyálmaiban született újjá. A harmadik mondat logikailag nem zárul le: a mellékmondatok mellől hiányzik a befejező főmondat. A negyedik, záró egy felkiáltásszerű kérdő mondat jelzi a csüggedésen végül is diadalmaskodó elszántságot. A kétségbeesett, ésszerűtlen remény most a telihold 9 Radnóti Miklós épségébe kapaszkodik: mindent m égsem rom bolt szét a háború. Az utolsó sor m ár a túlélés határozott szándékát sugározza, s a pesszimista én azonosul a reménykedő "bolonddal". A Razglednicák a költő Golgotájának egyes állomásait

örökítették meg. Ezek a művek már szenvtelen szembenézések az elkerülhetetlen halállal és hűvös híradások a barbár embertelenségről. A címszó délszláv eredetű, magyarul levelezőlapot jelent. Ez esetben ez az eszköze a költő tömörítésnek, a tárgyilagosságnak. Az első Razglednica még 1944 augusztus 30 -án született útban a bori központi tábor f elé. A páros rímű, nyolcsoros vers első fele a front közeledéséből fakadó riadalmat, a fejvesztett menekülés zűrzavarát festi le. A már-már kozmikus méretűvé nőtt általános pánikot egy szürrealista kép fejezi ki a leghatásosabban. Az utolsó négy sor a mozgó zűrzavarral a hitvesi szerelem fénylő szépségét, mozdulatlan örökkévalóságát állítja szembe. A hasonlatban az angyal (őrangyal) valószínűleg a veszélyektől óvó természet feletti erő s az emberi jóság megtestesítője, a temetkező bogár pedig a dermedt tehetetlenség képe (lehet). Az ágyúk okozta

hangzavart a második részben a néma szemlélődés csöndje váltja fel. A második Razglednica (1944 október 6) is a háború fenyegető közelségét villantja fel, de az eseményeket nemigen értő "pórok" riadtságát itt a m ég érintetlen béke b ukolikus képe ellensúlyozza. A f élrímek pontosak, hibátlanok, mint az előző vers sorvégi összecsengései. Az első két razglednica szimmetrikusan szerkesztett alkotás. A harmadik a legművészibb s egyben a legmegrendítőbb (1944 október 24.) A létezés már vegetálásnak is alig nevezhető: ember és állat egyaránt szenved, agonizál, az emberek már csak a biológiai lét elemei, az állatok alá süllyednek. Mindenki tehetetlen sorsával szemben, am i csak a halál lehet. A m unkaszolgálatos század sem emberek csoportja. Az alliterációk a borzalom érzetét f okozzák A forma fegyelme, harmóniája ebben a versben már megtörik. Az első két sor rímtelen marad, annál erősebb nyomatékot kap a

gondolatilag is összekapcsolható rímpár: "vad csom ókban áll - a förtelmes halál". Az embertelen iszonyat a költemény tárgya, a költészet hatalma azonban ezt is a szépség szf érájába em eli. Az utolsó sor m aga a poétikai megformáltságával - pontosan kimért hangsúlyos ritmusával, hármas alliterációjával, a magas és a m ély magánhangzók szavankénti következetes váltakozásával, az alany és az állítmány fogalmi tartalmának újszerű összekapcsolásával - a gondolati tartalom borzalma ellenére is szép, képes esztétikai élményt nyújt. Az utolsó, a negyedik (1944 október 31.) arról a halálnemről, a tarkólövésről szól, amely nemsokára a költővel is végzett. A közvetlen élmény is szerepet játszott a vers megszületésében: barátja, Lorsi Miklós hegedűművész halála, aki október 6-án ölte meg egy német katona. A hegedű elpattant húrja a második, a végzetes golyóra utal. A véget, a teljes

reménytelenséget sugallják a kemény, rövid mondatok s a kegyetlenség német szavai. A versben m egszólaló lírai én (a költő) barátja helyzetébe éli bele magát. A harmadik sor pontos, önáltatás nélküli magállapításaiból következik, hogy nincs értele már az árok széléről való fölkelésnek. A közismert közmondás - "a türelem rózsát terem " - keserű, ironikus megváltoztatása, visszájára fordítása mindenfajta logika, ősi igazság tagadását, reménytelenségét rejti magában. Az utolsó 10 Radnóti Miklós sor kijelentése már a halál végtelen csöndjére vonatkozik. - A meghalás tragikumát közvetíti a jambikus lejtést lassító spondeusok igen nagy száma s az alig -alig hallható verszene. - Igy ért véget a költő passiójának utolsó stációja A borzalmak miatt a vers szerkezete fellazul, szaggatottá, tömörré válik, öt sorra hét gondolatjel jut. A gondolatjelekbe tömörül az elmondhatatlan fájdalom.

A körülmények csak némi haladékot adnak a költőnek, és ezt tudva saját halálát is belefesti a képbe. Rousseau (1712-1778) elve művei tükrében A francia felvilágosodás egyik kiemelkedő alakja, Voltaire nagy ellenfele a svájci szárm azású, f ranciául író Rousseau. Genf ben született kispolgári családban Apja szegény órásmester volt. Nem járt előkelő iskolába, sőt iskolába sem járt: apja tanította meg írni és olvasni. 1742-ben Párizsba ment, s barátságot kötött a későbbi enciklopédistákkal Nem volt tanult foglalkozása Az irodalommal, a filozófiával viszonylag későn, 38 éves korában jegyezte el magát. A nagy fordulat éve 1749 volt számára. Hazatérve villámcsapásként látta meg hivatását, ennek következtében írta meg első Értekezését, mely arra a kérdésre kereste a v álaszt, vajon használt-e a tudományok és a művészetek fejlődése az emberi erkölcsöknek Tanulmánya 1750-ben jelent meg, s az ezt

követő alig több mint tíz esztendőben alkotta meg legjelentősebb műveit Írói, filozófusi pályája tehát meglehetősen rövid volt Emile című regénye 1762-ben jelent meg. Két héttel később a párizsi parlament - a természeti vallásról szóló f ejtegetések miatt - a könyvet elitélte, szerzője ellen elfogató parancsot adott ki. Emiatt menekülnie kellett: előbb Svájcba majd Angliába ment, s csak 1770-ben térhetett vissza Párizsba. Egyre magányosabbá vált Élete utolsó másfél évtizedében már csupán önm aga felé fordult, önéletrajzi írásain dolgozott Ezek tulajdonképpeni védőiratok, melyekben önmagát akarta megmutatni a maga igazságában, azt a hamis képet igyekezvén megcáfolni, melyet ellenségei alkottak róla. 1778 májusában megszabadult Párizstól, a szegénységtől. Egy régi tisztelője birtokára hívta, ahol pár derűs hetet tölthetett Július 2-án halt meg Művei szoros egységet alkotnak: az egyik mű igazolja és

magyarázza a másikat, kölcsönösen kiegészítik egymást. 1.Az Értekezés a tudományokról (1750) a dijoni akadém ia kérdésére - A tudományok ill a művészetek fejlődése javította-e az em beri erkölcsöket? - tagadó választ ad Szerinte a kultúra, a civilizáció egyenesen megrontotta az erkölcsöket, vissza kell tehát térni az ősi, természetes és még romlatlan állapotokhoz. Az ember természeténél fogva jó, alkalmas minden szépre és jóra, csak a m egromlott társadalom és annak i ntézményei teszik rosszá az embereket. 2.Az előbbihez hasonló pályázatra készült a második, az elsőnél igényesebb, annak megállapításait továbbfejlesztő tanulmány is Értekezés az emberek közötti egyenlőtlenség eredetéről és alapjairól (1755). E művében a természeti emberről, az ősi, civilizáció előtti közösség em berének állapotáról kezd elm élkedni. Ennek a z embernek alapvető ösztöne, hogy élni akar. A természeti állapotban

mindenki ember egyenlő és szabad Rousseau észrevette, hogy ennek az ősi és idealizált állapotnak a megszűnése összefüggött a termelés fejlődésével. Az emberek mindaddig szabadon és boldogan é ltek, míg egy ember csupán önmaga szükségletéről volt képes gondoskodni Mihelyt azonban felfedezték, hogy hasznos dolog több embernek elegendő készlettel rendelkezni, el- 2 tűnt az egyenlőség, megjelent a magántulajdon, szükségessé vált a munka. Az egyenlőtlenség megjelenése okának a magántulajdon megjelenését tartotta Szeme előtt az egyenlőtlenség legmagasabb foka, az önkényuralom lebegett, ahol újból egyenlő lesz minden ember, mert a zsarnokságban valamennyien a semmivel lesznek egyenlővé. 3.A társ adalmi berendezkedéssel, az államhatalom mibenlétével foglalkozik Társadali szerződés (1762) című tanulmánya. Arra a kérdésre keresi a választ, hogyan nyerheti vissza az ember régi szabadságát a fejlett társadalomban. A

term észethez való visszatérés a civilizált világban szerinte a népf elség elvét jelenti. Abból indult ki, hogy a uralkodó hatalmát a néptől nyeri. A társadalmi rend következésképpen szerződés, megállapodás eredm énye. A nép korlátozhatja, m egváltoztathatja vagy akár m eg is vonhatja az uralkodói hatalmat Ha a szerződés a nép számára előnytelenné válik, fel kell bontani a szerződést, s újat kell kötni 4.Pedagógiai regénye, Emile vagy a nevelésről (1762) szorosan kapcsolódik tanu lmányaiban leszögezett alapelveihez Az ember születésétől fogva jó, káros tulajdonságokat, bűnös vonásokat a megromlott társadalom plántál lelkébe Ezért a gy ermekeket távol kell tartani a civilizáció rontó hatásaitól. Rousseau a gy ermekek, pontosabban a fiúk nevelésében fontosnak tekinti az aktivitást: a kíváncsi érde klődéssel, önálló tevékenységgel való ismeretszerzést. Pedagógiájának alapelve, hogy a gyermek nem

kicsinyített felnőtt, ezért engedni kell, hogy élhesse gyermekkorát, lehessen gyermekként is boldog. Eszerint az egyéniség szabad kibontakozása teheti egés zségessé a t estet, a z é rzelmeket é s a z é rtelmet, n em a z ismeretek nagymérvű halmozása. 5.Júlia vagy Új Héloise (1761) annak a művének a címe, mely a század legnagyobb könyvsikere volt. A cím egy közismert középkori szerelemre utal, ahol a két fiatal boldogságát megakadályozták, házasságukat lehetetlenné tették a körülm ények és ellenségeik, lángoló szerelmük mindezek ellenére megőrizték. Levélformában írt regény ében a társadalmi előítéletek és vagyoni különbségek teszik lehetetlenné a szerelmi boldogság beteljesülését. Júlia szíve a szerelem és a gyermeki szeretet között vergődik. A megoldhatatlan érzelmi zűrzavarnak a halál vet véget. A regény feltárja az emberi szív rejtelmeit, a szerelmi szenvedély viharait, szépségét, pátoszát,

könnyes érzelmességét Ez a mű tiltakozás az elavult erkölcsök, az érdekházasság ellen, azt hirdeti, mindenkinek joga van a boldogságra, érzelmeinek szabad követésére 6.Vallomások című műve nem egyszerűen önéletrajzi alkotás: egy élet eseményeinek puszta elbeszélésével nem lehet f eltárni a teljes igazságot Arra törekedett, hogy cselekedetei mögött teljes m élységében feltárulkozzon legsajátosabb, legegy énibb énje, go ndolatainak, érzelmeinek igazi valósága A művet önkínzó őszinteség hatja át Az önleleplezés, akár a legszégyenletesebb titkok szépítés nélküli kiteregetése m a is magával ragadó és megrendítő olvasmánnyá teszi ezt az öregkori alkotását. Tóth Árpád Tóth Árpád (1886-1928) Tóth Árpád a Nyugat első nagy nemzedékének egyik kiemelkedő alakja, akinek uralkodó hangja végig a f ájdalom, a szeretetre, boldogságra hiába váró em ber szomorúsága. 1886-ban született Aradon. Hároméves

korában Debrecenbe költöznek Ott érettségizik a reáliskolában. Ezután P esten, a bölcsészkaron végzi a m agyar-német szakot. Ekkor már elég súlyos a tüdőbaja, húszéves korától végigkíséri életét Nyarait főként ezért tölti szepességi üdülőkben. Nagyon rossz családi körülmények között élt Két családi örökségét, a szegénységet és a tüdőbajt súlyosbította a mesteremberi sorból szobrásszá lett, szertelen és indulatos apa művész-kálváriája. Nagy álm ait átm eneti sikerek után kudarcok és szégyenek csúfolták meg. A bukás a családot és az érzékeny idegzetű fiút különösen megviselte. Az egyetemi évek nyeresége elsősorban az otthon nyomasztó légköréből való szabadulás volt. A modern nyugati irodalom hatott rá elsősorban, mert ezt őszintébbnek találta a feudális színezetű retorikánál (szónokiasság). Verlaine -ben a gy engédség, az érz ékenység fogja meg Ismeri már Baudelaire-t, nagy buzgón

fordítja Samaint, s a Samain típusú költők bűvöletében él. A betegség, a mélabú, a halálérzés, a dekadens életérzés nála tárt lélekre talált. Költészetének els ő szakasza 1907-1913-ig tart, s az ebben az időben írott versek a Hajnali szerenád című kötetben jelentek meg. Költészetének alaphangja - különösen fiatalabb korában - a bágyadt, tehetetlen lemondás, az állandó és testetlen szom orúság, az emberi árvaságba való elmerülés fájdalma. Betegsége, az egyetemi álmokkal való leszámolás, az apai művészkarrierhez fűzött ábrándok szétfoszlása, az elszigeteltség és a szegénység váltotta ki lírájából a csüggedt szemlélődést. Művészetére - sajátos hangulatiságának m egfelelően - az im presszionizmus nyomta rá bélyegét. verseiben ritkán fordulnak elő szimbólumok, de annál gazdagabb képekben, hasonlatokban s különösen jelzőkben. Szótára nem nagy, a szókincs egy része sűrűn ismétlődik.

Lírája egységes, töretlen, de talán éppen ez visz költészetébe egyhangúságot, monotóniát. Mégis posztumusz kötetében korábban irt verseivel szemben a gondolatiság elm élyültebb, a f orma f egyelmezettebb és zártabb, mértéktartóan bánik a jelzőkkel, rímelése kevésbé keresett, képanyaga természetesebb és egyszerűbb. A költő verseiben mintha megadta volna magát a szomorúságnak, beletörődött volna sorsába. Vágyainak megvalósítására nem érez magában elég erőt Ez a magányos, testileg -lelkileg egyaránt beteg költő epedő nosztalgiával tekint fel Adyra Előadásmódja bármilyen bonyolult is, mindig szelíd, tiszta és ünnepélyes Inkább hangulati, mint formai szempontból jellemző költeménye a Meddő órán (1908). Ez a kitűnő, röpke önarckép a költő végtelen magányát, szegénységét és betegségét emeli ki, az élet egy elsuhanó pillanatát örökíti meg. A szó szerint tartalmon túl a kifulladó, szinte

ziháló, rövid verssorok az erőtlen fáradtságot, a monoton rímek az egyhangú élet színtelenségét, az inaktivitást kifejtő igék pedig a meddő óra tehetetlenségét érzékeltetik. A vers általános mélyhangúságából szinte sikításszerűen hangzik fel a három "én" - rím, a teljes reménytelenséget és elhagyatottságot hangsúlyozva. 2 Tóth Árpád Míves, a furcsa szavakat ékszerként ötvöző, cizellált elégikus dala a Rímes, furcsa játék (1916), Tóth Árpád legbravúrosabb formamutatványainak egyike. Fáradt, laza asszonáncok váltogatják egy mást a csokonais rímekkel. Az élénk jambikus lejtést erősítik az alliterációk, s ez a csilingelő nyelvi zene enyhíti, talán fel is oldja a vers halálhangulatba torkolló lemondását. A rímek pazar kavalkádjában van jó adag önirónia, önkritika is: azt a tragikus szakadékot próbálja áthidalni, mely a költő vágyai, életigénye, gazdag képzelete és valóságosan

megélt élete és sorsa között tátong. A Rímes, furcsa játék - tagadva a címet - nem csupán játék, szerelmi vallomás is: a koldus költő, a szegény ember a nagy élet színes gazdagsága, gyönyörei helyett csak ezt nyújthatja kedvesének, menyasszonyának. A költemény nagytávolságokat fog át: a szeretett nővel bejárja Európa tájait, a rímek furcsa játékával mintegy kicsúfolja a szegény, vagyontalan ember vágyainak képtelenségét. A külvilág durva bántásaira a beteg, túlérzékeny költő csak szenvedéssel tudott válaszolni. Tóth Árpád egyre hangosabban és bátrabban tör pálcát az igazságtalan háború felett, az első világháború külső és belső pusztításai között írta meg egyik legkiemelkedőbb békeversét Elégia egy rekettyebokorhoz (1917) címmel. Ez a nagy vers a teljes kiábrándulás halálvíziójával, az em beri faj kipusztulása után m egvalósuló béke r eménytelenségével tiltakozik a háborús vérontás

ellen A vers helyzetrögtönzéssel indul: a természetbe olvadó lírai hős figyelme egyenlőre a föléje boruló rekettye sárga virágaira irányul. A vers szerkezete világos: az egyszerűtől halad a bonyolult felé, a közelitől a távoliig, a látványoktól a látomásig. Az a kivételes ebben a meneteles versben, az a magasság, amit a rekettyevilágtól az emberiség sorsának víziójáig bejár Az elégia logikai-érzelmi menetét az alapmetafora, a hajó-kép megtalálása és továbbfejlesztése teremti meg. Az első strófában a rekettye még nem is kép Az első három versszak még csak a boldog, gond nélküli, tudattalan létezését állítja szem be az emberrel. A természeti létezés öntudatlan örömét valóságos jelzőpazarlással fejezi ki a költő, s ezt a boldogságot zavarja meg az "árva szörny" sóhaja. A hajó-kép továbbfejlődése a harmadik szakasz utolsó sorában figyelhető meg. Az öntudat, ez a "konok kapitány" űzi

az embert (embereket) lehetetlen vágyak felé. A negyedik versszakban kezdődik a voltaképpeni vízió, a vers második része. Az emberi öntudat egyértelműen negatív értékelést kap. A személyes sors és szenvedés gyötrelmei is a kibontott képhez igazodnak: a hajótest minden izét a "kínok vasszöge" szorítja össze, ezt pedi g - a középkori elképzelést f elelevenítve - a " létentúli lét" "mágneshegyének szelíd deleje vonzza" a végső állomás, a halál fele. A metaforák sugallata szerint az élet kegy etlen hány ódásaival szemben a nem-lét békés és óhajtott állapotként jelenik meg a strófa utolsó két sorában. A továbbiakban a kiszélesedő látomás már az emberiség egészét fogja át: a többiek, a testvér -emberek is hajók. Mindanny iuk közös sorsa a remény nélküli, értelmetlen szenvedés, s talán mindenkire pusztulás vár A záró rész komor pesszimizmusa az emberiség apokaliptikus

pusztulásától, az "ember-utáni csendtől" reméli csak a béke vágyott megvalósulását. Az utolsó szakasz ünnepélyes, himnikusan emelkedett hangneme az immár ember nélküli, a kínoktól megszabadult ősanyag boldog, pihenő nyugalmát zengi. Tóth Árpád keserű megállapí- 3 tása - az emberi faj még a természetnek, az ősanyagnak is ártalmára van - ismerős Vörösmarty verseiből. Lélektől lélekig (1923) című búsongó elégiája is lényegében egyetlen kép kibontása. A színképelem zés tu dományos igazságától (m ely szerint az égitestek ugy anolyan elemekből állnak, mint a Föld és a földi lények) jut el a csillagokkal való rokonság gondolatáig s a csillagok m agányáig A f ény, az "égi üzenet" billió mérföldek messzeségéből érkezik el az egyes emberhez a mérhetetlen sötétségen keresztül, s v alami a létezés szomorúságát zokogja el a f énynek. A legf ontosabb m ondanivalót az utolsó két

strófa felkiáltásai, megrendülést érzékeltető hiányos mondatai fejezik ki: az egyes emberek között is " roppant, jeges űr lakik". A verssorok lerövidültek, a panaszt, az elmélyültebb filozofikus tartalmat félrimek, négysoros versszakok közvetítik. Az impresszionista költészet egy ik m intadarabja a Körúti hajnal (1923). A francia impresszionista festőket is vonzották a hajnal és az alkony benyomásai, hangulatai, amikor elmosódnak az éles kontúrok, új színeket, árny alatokat kapnak a tárgy ak, s minden súlytalanabbnak, lebegőbbnek tűnik. Tóth árpád már egy korábbi versében, a Hajnali szerenádban a hajnalt " nagy impresszionistának" nevezte. Ez a vers a pesti táj ébredésének három mozzanatát ragadja meg: a még derengő, színeket kioltó szürkeséget, az első fény felragyogásának néhány perces bűvöletét, ünnepi csodáját, majd a nappali élet kijózanító valóságát. Az első versszak minden jelzője,

metaforája, hasonlata a közömbös színtelenség, szürkeség elidegenítő képzetét, kísérteties hangulatát árasztja: a hajnal vak és szennyes, a boltok üveges szem eikkel olyanok, mint a m ozdulatlanságba dermedt halottak, az utca "vad kővidék", a lomha viccék (segédházm esterek) is ártó, gonosz d émonokként félelmet, kedvetlen rossz érzést keltenek. Majd hirtelen változik az utca képe, addigi nyomasztó hangulata s a vers h ősének egész érzelmi világa. A nagy városi körny ezetben nem a horizonton, csak a két csupasz tűzfal között, de megjelenik a fény, a hajnali égbolt első sugárcsóvája. A hajnali fény bővültét, tiszta örömét, a pillanat boldog önkívületét fokozza az áhítatos csend is. A napfény mámoros csodájában ragyogni kezdenek a színek: a zöld, a fehér, a lila, de az impresszionista szinesztéziás érzékelésnek megfelelően ezek zenei motívumokkal olvadnak össze. m indez csak egy pillanatig tart: az

életre kelt színek boldog kórusát földi hangok kezdik elny omni. A harangok tom pa kondulása m ég csak f elmereng, de aztán kellemetlen, bántó hangok zavarják és szüntetik meg az áhítatos csendet, a színek égi m uzsikáját. Végképp elm últ a hajnali percek m ámora: nappal lett, megkezdődik a munka, s újra fájni kezd az élet A költemény utolsó motívumában, a Napnak a munkáslányt megtisztelő arany kézcsókjában, melyet senki sem vett észre, a fáradt, robotos költőnek a városi szegényekkel való együttérző részvéte szólal meg Az életörömöt, a melegséget, a szépséget e korszak lírájában csak a szerelm es versek képviselik. A hitvesi költészet egyik legszebb darabja a m agyar irodalomban az Esti sugárkoszorú (1923). A költemény szövege sehol sem árulja el, de tudnunk kell, hogy feleségéhez írta a költő házasságuk hatodik évében. A vers egy alkony ati f utó pillanat im presszionista m egragadásával indul: a fény

lassú eltűnésében elmosódnak a tárgyak éles körvonalai, súlytalanabbá, lebegővé válik a világ, m ajd a f ény hirtelen megfogyatkozásában holttestként elzuhanó árnyak (mintha kisértetek lennének) teszik egy pillanatra komorrá, ijesztővé, lidércessé a han- 4 Tóth Árpád gulatot. A menekülő fény csak a kedves haját fonja körül sugárkoszorújával S itt már megkezdődik a varázslat: a kezdeti látvány látom ássá alakul át. A sugárkoszorú már nem földi lény, hanem a középkori szentek glóriája, s a lélek bővült állapotát további szinesztéziák egészítik ki. Az első versszak rajongó ámulása, a pillanatnyi csoda a második strófában tovább m élyül: az illat " titkok" illatává, a csend a " béke égi" csendjévé lény egül át, s mindkettő mennyei fényben ragyog. Aztán kép, szín, minden eltűnik, s kibuggyan a rajongó vallomás: " És jó volt élni, m int ahogy soha." Az

elragadtatott boldogság ö nkéntelen, akaratlan m egnyilatkoztatása ez, s aki azt a rajongó boldogságot adta, már nem földi lény, hanem a bibliai égő csipkebokorban megjelenő Isten, túlvilági lélek. A szerelem valami léten túli létbe, testetlen égi érzésbe váltott át. Az igézet mámoros pillanata az időtlenbe lendült. A gondolatjel ünnepélyes csöndje után azonban az első versszak elbeszélő hangján folytatódik a költemény, ahol a kézérintésre földöntúli rajongás kiegészül a legszebb f öldi érzéssel, két em ber sz erelmi boldogságával. A verset a leghétköznapibb, de ebben a szövegösszef üggésben mégis a legem elkedettebb, legünnepély esebb vallom ás zárja: " Mennyire szeretlek!" . Tóth árpád egy egyszeri, pillanatnyi élményt örökített meg, s tett egy úttal mások számára is felidézhetővé. A Jó éjszakát! - mint címéből is kitűnik - búcsúvers, afféle halál előtti számadás. Az első

versszakban az inga lassú, tétova, megállásra váró mozgása a költő fáradtságát, a napi robot utáni pihenni vágy ását érzékelteti Az álom ba merülés előtt elernyedés rezignált hangulata uralkodik a strófán, a megnyugvás utáni óhajt fogalmazza meg a mély vízbe dobott kő hasonlata is. Ez egyben a végleges megkönnyebbülés, az örök elmerülés halálhangulatát is sejteti. A másodszor elhangzó " Pihenjünk" felszólítás már nem a napi robot fáradtságára, hanem a költői alkotómunkára, az írásra vonatkozik. A hiányos, befejezetlen mondatok nemcsak az álmosító kimerültséget fejezik ki, hanem az írói hivatásba vetett hit megingását is. Sejtelmesen egybejátszanak itt is az önállósuló rímek - megszólaltatva az írás értelmetlen hiábavalóságát A múltra vonatkozóan is felmerül a költőben addigi írói pályája céltalanságának gondolata. Ezt az érzést erősíti a részletes hasonlat, ezt sugallják a

rövid, tört m ondatok, a bizony talan kérdések. A harm adik szakasz le gvégén végül feltör a keserű panasz A magányérzetet, az elhallgatás szándékát a kor költészetellenes durvasága váltotta ki. Az utolsó strófa, szaggatott, széttöredezett, az álom ba és a halálba m erülést kifejező mondatfoszlányaiban visszatér a kezdő kép, s megjelenik az örök költővigasz: az utókor majdani elismerése. Csokonai módján búcsúzik az élettől, a költészettől Míg Csokonai komolyan hitt egy boldogabb korban, a késő században, a modern költő versében mindez már kiábrándult, fájdalmas öniróniával hangzik el. Vajda János Vajda János (1827-1897) 1827-ben született a reformkor hajnalán. Szellemi fejlődésére igen nagy hatással volt Vajda Péter, a nagybátyja, akit Petőfi is versben siratott el halálakor. Petőfi egyébként Vajda ideálja, talán ez is magyarázza, hogy 1848 augusztusában honvédnek jelentkezik. Kétféle líra Vajda

költészete többny ire az elszigetelt m agány, a kirekesztettség, a világgal és önmagával való m eghasonulás életérzését f ogalmazta m eg. Így lett a m eg nem valósult élet, az élmény hiánya és keresése leghatalmasabb élménye. Érett költészete megtelik filozófiai töprengésekkel, az 50 -es évek verseiben m ár f elmerülnek az em beri élet értelmét kutató gyötrő kérdések. Vajda költői magatartása két újfajta líratípus találta m eg legmegfelelőbb kifejezésformáját: a hangulat-lírában és a látomás-lírában A költő vonzódása a természethez már gyerekkorából fakad, természeti költeményében mégsem kapunk valódi képet róla. Mert Vajdát már nemcsak a külső világ, a táj megejtő szépsége és bája vonzotta, hanem egy sokkal mélyebb vadon, a lélek világa. A természeti tárgyak, a természet jelenségei nem csupán objektív valóságukban jelennek meg költem ényeiben, hanem túlm utatnak önm agukon, m

ár-már mélyebb titkokat sejtető jelképekké válnak, anélkül, hogy szimbolistává tennék líráját. Petőfi verseiben maga a táj elevenedik meg, Vajdáéban a táj csak közvetítő elem: a költő sajátos életérzésének hordozója, gondola tait, látomásait idézi f el. A lélek drámája rávetődik a külvilágra, s a z megtelik nyomasztó hangulattal, belső fájdalommal, az árvaság, az elhagyatottság szomorúságával, kínzó gyötrelmekkel. Ennek a líratípusnak (melyet filozófiai dalnak is nevezhetünk) egyik legjellemzőbb s hibátlan rem eklése A vaáli erdőben (1875). A váli "kis házikó" a védettséget, a béke sséget, a gondtalanságot jelentette számára Felnőtt korában is a váli erdő képét, emlékét siratta, dédelgette, a vesztett illúziók jelképévé avatta. Ide, a hajszoltság légkörében idill ivé szépült természeti környezetbe vágyódik vissza, ahol minden olyan egyszerű és természetes, még a halál is A

vers csöndes, borongós hangulata eléggé szokatlan Vajdánál: a kudarcokba belefáradt s a lét nagy kérdéseiv el viaskodó lélek sóhaja után azonban lélektanilag hiteles, őszinte. Nem lázad most a magány ellen, hanem óhajtja, nem retteg a haláltól, hanem sorsába beletörődve elfogadja, s szinte azonosul a természettel Most megnyugtatja, hogy a halál mindörökre való elalvás, a megsemmisülés örök pihenés, a küzdelmek vége. Mindaz a természetbe belesimuló béke és nyugalom, amiről szó van, csak vágyott, de soha el nem érhető idill. A háborgások, vívódások utáni lecsillapodott lélekállapotot tükrözik a költem ény nyelvi megoldásai is. Egy etlen, óhajtó -feltételes m ódban álló összetett állítm ánytól függ az egész költemény. A vers voltaképpen egyetlen mondat: egyetlen vágy, sóhaj kifejezője A főmondat állítmányához tartozó alanyok, melyek azt fejezik ki, mi volna jó, mind főné- 2 Vajda János vi

igenevek. A magyar nyelv szabályai miatt ezek nem utalnak a cselekvő számára és személyére sem, csak elvontan jelentik a cselekvést és a történést. A költemény békéjét, mozdulatlan nyugalmát fokozza a mellérendelő szószerkezetek halmozása: ezek többsége helyhatározós, kisebb része állapothatározós szerkezet. A Nádas tavon (1888) című költemény a másik líratípusra, a látomás-lírára példa lehet (de besorolható a hangulat -lírába is). Ez is egy természetet leíró versnek indul, de itt sem a táj bem utatása, részleteinek lajstromozása a cél. A címben szereplő tó és környéke Vajda kedvelt vadászhelyei közé tartozott. A mű különös versdallamú. A sajátos verszene az oldottság, a tűnődés benyomását s valami monoton, andalító, ringató lebegés képzetét kelti fel. A lírai monológban a költői én szólal meg, akit a táj élménye a maga bűvöletébe von, s erről az önfeledt megbővültségről vall. Az első

három strófában még találhatók reális tájelemek erős hangulatisággal átszőve. A napszak csak jelzett, az évszak homályban marad A közvetlenül egymás után, azonos sorhelyzetben megismételt, nyomatékosító hasonlat segíti elő az anyagtalanná válás illúzióját. Csend és mozdulatlanság uralkodik a tájon A következő versszakokban folytatódik és kiszélesedik az átválás a realitásból az irrealitásba, a látványból a látomásba. A lírai én már nem is a körülötte levő tájat nézi, hanem a világot csodálja, s ez fokozatosan megtelik varázslatos bűbájjal, titokzatos talánnyal. A való és a valótlan, a véges és a végtelen határai elm osódnak a f ény és a víz özönlő ragyogásában, a reális világ káprázattá válik. Fokozza ezt a látom ás élményt, ezt a varázslatot a mozgás és a mozdulatlanság közötti különbség megszűnése, érzékelésének lehetetlensége. A való világ eltűnt, a térbeli tárgyak

elmosódtak, a látszat kezd valóssá válni, s ez az önfeledt bővület indítja útnak a gondolatot a semmiség felé. Ez készteti a lírai alanyt a földi élet értelmének kutatására, az élet és a halál közti különbség megfejtésére. Ahogy korábban a tér elem ei olvadtak egybe, most az idő határai mosódnak össze: a káprázat egyetlen pillanatba sűríti az örökkévalóságot, a jelent, a múltat és a jövendőt. Az égen megálló nap keltette időtlen pillanat maga is ragyogó és fenséges. A költő mintha egy olyan állapotba került volna, ahol a minden apró, az egyedi létezés pedig csak látszat. Ez vezeti el ringó lelkét a teljes kételkedésig, a valóság létezésébe vetett hit megrendüléséig, az egész világnak "mese, csalódás, álom"-ként való felfogásáig. Az utolsó versszak kérdése nem költői kérdés: erre a költő egyáltalán nem tud válaszolni. A vers filozófiai mondanivalója, kérdésfelvetése teljesen

felszívódott a hangulatba. Tudnunk kell e mű olvasásakor, hogy egy pesszimista német filozófus - Schopenhauer rendkívül nagy hatással volt e század végének em bereire. A kor természettudományának egymást követő új felfedezései egyébként is kételyekkel terhelték meg az emberek tudatát, megingatták a valóságról alkotott hagyományos nézeteiket. A kozmikus magány Vajda elszigeteltségének, kozm ikussá növesztett m agányának egyik leghatásosabb kifejezője Az üstökös (1882) című, szimbolizmusba átvezető, többértelmű allegóriája. 3 Vajda János Versének közvetlen ihletője minden valószínűség szerint nem egy valódi üstökös-kép volt. A költemény első két sora még a látvány leírása, de ez a következőkben fokozatosan metaforikussá válik. A költeményben szereplő nyelvi fordulatok nagy része sűrítő metafora Vajda az üstökösben nem annak ragyogását, hanem feltűnését és eltűnését ragadja meg, hanem

pályájának egyenességét, s ennek következtében társatlan boldogtalanságát, magányosságát. A költői sors a csillagéhoz hasonlóan egyenes, következetes, meg nem alkuvó A korai szimbolistákhoz hasonlóan az író még maga fejti meg az első két strófa allegorikus-jelképes értelmét az ugyanolyan terjedelmű két utolsó versszakban. A vers mondanivalóját - önmagára is, az üstökösre is vonatkozóan - tömören foglalja össze a második és a negyedik versszak utolsó sorának két-két mellékneve (állítmánya). Az üstökös-lét nemcsak fájdalmas szomorúsággal tölti el, hanem büszke öntudattal is: végtelen m agánya erkölcsi nagy ságának, kiválasztottságának bizony ítéka, életútja dacos egyenességének következménye. Éppen a társatlanság, a kivetettség igazolja elkülönülését kora kisszerű világától, bizonyítja gerincességét, az átlagból kiemelkedő emberségét. Igy válik ez a vers költői önjellemzéssé,

önértékeléssé. Vajda költészete szakítást jelent a korábbi m agyar költészetnek azzal a stilisztikai hagyományával, mely elsősorban az antik ízlésen nevelkedve a hasonlatot tartotta legfőbb költői eszközének. Metaforái erős hangulati töltést kapnak, s ez a változás vezet majd a metaforánál is sűrítőbb, sejtetőbb szimbólum fele. A Gina-szerelem A XIX.század második felében - különösen a század végén - a társadalmi erkölcsök megváltozásával párhuzam osan gy ökeresen átalakult a szerelm i költészet is. A korábbi évtizedek szerelmi lírájának (Vörösmarty, Petőfi) a család volt az eszménye: a költők a kedvesben többnyire a jövendő hitvest látták. Verseiket - leglángolóbb pillanataikban is bizonyos szem érem hatotta át: a testiség vonatkozásait kerülték, az erotika közvetlenül nem kapott hangot bennük, a vágy nem törte át az erkölcs határait. Most a szende kedves és a ny ájas hitves m ellett m egjelentek

az új élet m ás f ajta nőtípusai: a démon, a szabadabb erkölcsű társasági hölgy, a bukott nő, a züllésbe taszított leány. Szóhoz jutott az erotika, a gyötrő, égető, pusztító szerelmi-testi szenvedély A nő nem m enyasszony vagy f eleség, hanem csak szerelmi partner, nem élettárs, hanem ellenfél, ki inkább kínzó szenvedést okoz, mint megnyugtat. Ez az újfajta szerelem legelőször Vajda lírájában jelentkezik a magyar irodalomban. Évtizedekig írta átkozódó hűséggel szerelmi himnuszait Ginához, a bukott hölgyhöz Ginát örökre el kellett veszítenie, a nagyravágyó leány nem akart a költő hitvese lenni. Igy lett számára Gina jelképpé, a reményektől, örömöktől, boldogságtól megfosztó világ jelképévé. A Szerelem átka (1855-1856) 11 darabja a végérvényes veszteség megrendültségét fejezi ki: ezekben még csak a szívtelenséget, a hiúságot, a gúny os hidegséget veti a hűtlen leány szemére. A valamivel később

keletkezett versfüzérnek, a Gina emlékének (1856-1860) mind a 32 költeményében már a gyötrődve kínlódó szenvedést, a féltékenység mardosását, a megcsalatás kínját, a kétségbeesést sugározzák az egzaltált, túlzó képek. 4 Vajda János Későbbi verseiben a szenvedély elcsitul, lehiggad, helyébe tűnődő, elégikus panasz lép. A magyar irodalomnak egyik nevezetes alkotása a Húsz év múlva (1876) Hasonlattal kezdődik a vers, s ez a monumentális Montblanc-kép egyszerre sugározza - az üstököshöz hasonlóan - a nagyság f enségét s a rideg m agány büszke szom orúságát. A m ozdulatlanságba dermedt jég a lélek pillanatny i állapotát érzékelteti: a f agyos, szenvedély nélküli, érzelmekre már képtelen szívet. A második versszakban a kezdődő hasonlatból jelképszerű metafora lett: a lírai alany azonosult a fagyos csillagok közé nyúló hegyóriással, s a monumentalitás és a magány képzete a csillagok szám ának

végtelenségével tovább f okozódik. A múltbeli szenvedésről nem esik szó, Gina neve nem hangzik el, csak a képek méretei sugallják a régi szenvedélyek és szenvedések nagyságát A költemény második fele hangulatilag szemben áll az első két strófával. Ezt a hangulatváltást a "de" ellentétes kötőszó is jelzi a sor elején. A feloldódás a halmozott határozók tétova bizonytalanságával s a gondolatjel által sugallt merengő tűnődéssel indul meg, s az érzelmi ellágyulásig, a gyöngéd intimitásig jut el. fölerősödik újra a húsz év előtti szenvedély: A sötét és rideg éjszakában - egy pillanatra - fölragyog a m esés múlt, Gina eszm ényített arcképe, s a fölkelő nap hajnali fényével szórja be a Montblanc örök havát. A szépség és a szerelem feledhetetlen emléke a kiégett szívben is kigyúlhat, fellobbanhat, de ez a pillanatnyi hideg ragyogás, ez a ritka és múló hangulat nem képes már felolvasztani a m

agány és a boldogtalanság jegét Az itt található nyolc jelző és három igai állítmány érzelmi telitettségre utal. A költem ényt szerkezetileg lezárttá, kiegyensúlyozottá teszi, hogy a ke zdő kép a befejezésben újra visszatér: a Montblanc komor sötétségét felváltja ugyan a hajnal tündöklése, örök hava azonban ekkor is változatlan marad. 1892-ből való a Harminc év után. Nem valószínű, hogy valódi életrajzi háttere van, inkább a költői képzeletet a fiktív találkozás megöregedett (ekkor 55 éves)és bűnbánó Gináját. A szerelem bűvölete egy pillanatra mégis az ifjúkori Gina arcát varázsolja a költő elé. Az igézet múltán a kegyetlen valóság, az elrontott élet döbbenete kap hangot A vers utolsó strófája Vajda egyik, már szimbolista-látomásos remeklése: az egyéni fájdalom többértelmű, sejtető képsorban jelenik meg. Egybemosódik az emberi tragédia a megszemélyesített természet bánatával.

Vörösmarty Mihály Vörösmarty Mihály (1800-1855) A reformkorszak legnagyobb nemesi költője Vörösmarty Mihály volt. E kor eszmei törekvése a kor problém ájának: f üggetlenség és polgárosodás harcának összekapcsolása volt. Eddig e két eszm e csak külön - külön jelentkezett (A Martinovics szövetség kapcsolja először a két eszmét) 1800. dec 1 született Pusztany éken, elszegényedett katolikus nem esei csalá dban, ny olc testvére volt 1811 -től Székesfehérváron, 1816-tól P esten tanult 16 éves korában, apja halála után Perczel Sándor 3 fiának nevelője, közben elvégzi az egyetem filozófiai szakát. Börzsönybe költözik, a f alusi magányt választja 1816 és 1825 között több mint 300 lírai verset írt. Nagy erővel készül az írói pályára, azonban vallomásaiból elkeseredés hallatszik 18 21-ben lobbant f el rem énytelen szerelm e Perczel Adél (Etelka) iránt. Egy évre joggyakorlatra megy Görbére, ahol a f iatal és

vidám jurátusok kibillentették mélabújából. Életre szóló barátságokat kötött és itt ism erkedett meg, illetve került kapcsolatba a kor haladó nemesi mozgalmaival, a nem esi várm egyék Habsburg-ellenes mozgalmával. P esten újra neveli a Perczel -fiúkat, 1826 -ban leteszi az ügyvédi vizsgát. 1830 nov 17 -től az Akadémia rendes tagja Rendszeresen kap f izetést 1841-ben megismeri Csajághy Laurát, későbbi feleségét Elfogadta az 1848-as forradalom vívmányait, támogatta a Batthyány-kormányt. 1848-tól képviselő, többször van összetűzése Petőfivel. A világosi fegyverletétel testileg-lelkileg összetörte, bujd osott, majd 1850-ben feljelentette magát a katonai törvényszéken Életének utolsó öt éve lassú ha ldoklás volt. Pesten lakott állandó orvosi f elügyelet mellett, majd 1855 nov 19-én halt meg Pesten. Költői pályájának első szakaszában (1823-27) a nemzeti öntudat ébresztőjeként értékeljük. A Perczel családnál

eltöltött évek is hatással voltak rá (Tanítványa Perczel Mór a szabadságharc hős tábornoka tetteivel visszamutat Vörösmartyra.) A Perczel ház zsarnokság elleni f elháborodása, a történeti m últ tisztelete, Vörösmartynál összefonódik a nemzeti függetlenség neves igényével, a húszas években erősödő nemzeti ellenállás, valamint a gazdag Perczel kisasszony iránt érzett szerelem felfűti alkotókedvét, majd megszületik egy fantasztikus hőskölteménye a "Zalán futása" 1825 folyamán. Hősi eposzának célja a nemességét f elrázása ill tettekre sarkallása volt A múlt példájával buzdít a jelenre. A honf oglalás kori eposz tém áját Anonymus fesztájából meríti (Árpád elűz egy bolgár fejedelmet) Az ősi dicsőség példája, mely a jelen feladatainak megoldására sürget, nem hatol át a közöny ódon falain. Az 1825-ös országgyűlés sem váltja valóra a költő honfi-reményeit. Ráébred az igazságra, hogy nem

elegendő a múlt dicsőségének, diadalainak idézése, költészetét bámulatos tisztánlátással a múltból a jelen felé fordítja. A 30-as évek feszült társadalmi légkörben cselekvő kedve megnövekszik, szenvedéllyel veti m agát az Akadém ia m unkájába, ahol sokoldalú m unkát végzett: részt vett például a magyar helyesírás szabályainak kidolgozásában emellett értelmező szótárt valamint nyelvtant állított össze. Azt vallja, hogy "legszentebb vallás a haza, s az emberiség". Hazaszeretete tettekben nyilvánul meg Kisfaludy halála (1830) után ő 2 Vörösmarty Mihály vette át két barátjával az irodalmunk irányítását. A magyar irodalmi élet központi alakja lett, Petőfi is hozzá fordult segítségért Amikor az első reformországgyűlés eredménytelenül végződik kiábrándul a közéletből és romantikus álmodozásba kezd. A szerelmi boldogságot tartja - saját reménytelen szerelm e (P erczel Etelka iránt)

ellenére - egyedül e lérhetőnek, az ember számára enyhülést, megnyugvást adónak. Ez fejeződik ki a Csongor és Tünde című mesedrámájából. Vörösmarty Mihály több mint 20 éven át írt drám ákat, ezek közül k iemelkedő alkotása a Csongor és Tünde (1830). A mű Székesfehérváron jelent meg, ugyanis a pesti cenzor nem engedélyezte a kiadást, a betiltás oka azonban még ma sem világos. Vörösmarty igazán nagy, soha felül nem múlt alkotását a kritika és a közönség egyaránt hidegen fogadta. Kölcsey is három szor olvasta el, m ire m egtetszett neki és igazi nagy műnek, kincsnek tartotta. A mű forrása egy XVI századi széphistória História egy Árgirus nevű királyfiról és egy tündér szűzleányról Írója egy nem igazán ismert költő, Gergei Albert A durvaszerkezet két szerelmes kalandjairól szól A mű mégsem csupán egy egyszerűen dramatizált népmese, hisz új szereplőket (a három vándor ill. az éj) vonultat fel,

ezzel az alapszerkezet nem sokat változik, de a szereplők mondatai miatt, a mesébe egy többrétegű szimbólumrendszer épül be. Emiatt a rendszer miatt a Csongor és Tünde méltán tekinthető az élet értelmét, célját kutató nagy filozofikus műnek, ahol a drámában az alakok és a történet az ember belső világára, belső konfliktusaira vonatkozik. A mű középpontjában Csongor jellemének és szerepének sajátossága, boldogságkeresése áll Nagy hatással volt rá S hakespeare Szen tivánéji álom című mesejátéka Vörösmarty a Három Vándor jelképes alakjával egy-egy életlehetőséget mutat be, de ezek kudarca a mű végén beteljesül. Mindhármuk egy-egy földi szenvedély képviselője: a király a hatalomé, a kereskedő a gazdagságé, a tudós a tudásé. A mesedrámát a népi nyelv fordulatai hatják át: szép, változatos szavak, gazdag szókincs, ezáltal egyesítve a nép realizmust és a f inomságot. Nemesi hazaszeretetében mindinkább

előtérbe kerül a nép és az egyetemes emberiség eszméje. A mű röviden összefoglalható, leegyszerűsített cselekménye: A királyfi a mű elején egy ún. boldogságkereső-túráról tér vissza eredm énytelenül Ekkor találkozik Tündével, az égi szépséggel. Enyelgésüket a gonosz Mirigy megzavarja, levágja Tünde haját ezáltal elválasztva őket egymástól. Ezt követően Csongor Tünde keresésére indul Legyőzve a három vándor csábítását - akik az élet értelmét földi boldogságban találják meg - és az akadály okat, Mirigy cselvetéseit, a Tündérhont és m egpróbálják Csongort is eltéríteni igazi céljától, ezek a célok csak álcélok, földi célok. Más álcélok is feltűnnek Mirigy tevékenysége miatt Mirigy a darab f inomszerkezetében minden nemes törekvés akadályozója Saját lányát használja fel gonosz céljai elérésére A lány t Tünde képmásává alakítja át. Azt szeretné elérni, hogy Csongor ezzel a lánny al

elégítse ki magát és így a földi világban maradjon. De ezek az álcélok megdőlnek, amikor Csongor m ásodszor találkozik a hárm as útnál a vándorokkal, akik m indent elvesztenek, amijük eddig volt, f öldöntúli hatalm ak segítségével végül találkozik szerelmesével, felleli boldogságát. A történet tulajdonképpen egy kalandmese, Tünde keresése. A durvaszerkezetben ez Tünde, a lány keresése, a f inomszerkezetben viszont Tünde, az égi szépség, a metafizikai világ, a boldogság keresése. Ez m essze van, elérhetetlenül messze A bol- 3 Vörösmarty Mihály dogság nem érhető el, de aki nem keresi, az értéktelen életet él, aki pedig keresi, az csalódott lesz, mivel itt ebben a világban nem található. Csongor útja a műben elképzelt, romantikus utakon visz. A főhős nem vízszintesen halad, hanem saját m élységében, lehetőségeiben keresi az utat és végül is oda ér vissza, ahonnan elindult. Ez a gondolat a népmesében is

felbukkant: a kincset kereső ember bejárja az egész világot, a kincset végül is a saját házánál leli meg. A népmesei motívumok mellett (boszorkány, ördögfiak, őrizhetetlen aranyalmafa, Hajnal és Éj országa) realisztikus színezetű alakok is megjelennek (Balga és Ilma). A mesejáték varázsát adó költői nyelv csodálatos könnyűsége, romantikus szépsége, bája nagyrészt a népnyelvből táplálkozik. De a Csongor és Tünde nemcsak a népnyelv érvényesítésével előadott, népi alakokat szerepeltető, népi humorban bővelkedő dramatizált tündérmese, több annál: filozófiai mesedráma, melynek hőse nemcsak szerelmesét, hanem általában az emberi boldogságot is keresi. Csongor vándorlásának színhely e tulajdonképpen az egész Föld, a hármas út vidékről az egész világot belátja, a messziről érkezett és meszsze tartó vándor általános em beri, történelmi lét jelenik m eg az anyagi világ történetének keretében ágyazva.

Amiről Csongor megbizonyosodott: hogy pénzvágy, a hatalom és hódítás szenvedélye, az eszmény nélküli szkepticizmus nem ad boldogságot, hanem a pusztuláshoz vezet; a mű az egész emberiségnek szóló tanítás. A Csongor és Tünde azonban a maga egészével hitet ébreszt az emberi boldogság mellett. A drámában szereplő monológokhoz hasonlóan az egész dráma szimmetrikus elrendezésű, ami jól megfelel a kettősségnek, a csüggesztő történéseknek és a bizakodó megoldásoknak. Csongor éjszaka jelenik meg a tündérfalnál, akkor indul boldogságkereső útjára Éjszaka van, a darab végén, mikor, mikor újra egymásra találnak A két éjszakai jelenet között csaknem minden közbülső jelenet szimmetrikusan ismétlődik (vándorok). A darabban párhuzam osan m ozgó alakokkal találkozhatunk (Csongor és tünde párosát Balga és Ilma kíséri), bár a szereplők rendszerében sok-sok ellentmondás feszül. Csongor az ég f éle kívánkozik, Tünde

pedig a Föld felé közeledik Az ideák világában bolyongó Csongor, ellentéte az enni - inni, az életet élvezni akaró Balga. Bár gyakran érezhettük úgy, nem állnak egymással ellentétben, hanem kiegészítői egymásnak, a személyiség különböző szintjeit képviselik. A három vándor a mű egészében egy-egy hatalm assá növesztett szenvedély t képvisel. Az alakok általánosak, pontosan anny ira, mint az általuk képviselt gondolat Igazi párbeszéd nem alakul ki közöttük és Csongor között, csak monológok váltják egymást. Ezzel is érzékelteti Vörösmarty, hogy az egyetlen boldogító érzés a szerelem boldogsága. Hőseinket földi kisérők követik: Csongort Balga, Tündét Ilm a. Hagy omány, hogy a hőst egy rondább, ügyetlenebb szolga kíséri (Toldi és Bence, Don Quijote és Sancho Pansa). A f inomszerkezetben a szolgák szerelm e és Csongor és Tünde boldogsága is, a f öldi világ és a m etafizikai világ ellentéte Csongor égi

úton m egy és csillagokat lát, Balga szekéren utazik és csapszékeket lát. Tünde és Csongor kapcsolata sokkal értékesebb, amíg Balga és Ilma között komikus A költem ény zárlata: Csongor és Tünde egy másra talál, tehát boldogsággal ér véget, bár felsejlik a szerelem múlása. A zárlat a finomszerkezetben a metafizikai értékek beteljesülését jelenti, beleértve a szom orúságot és a kiábrándultságot is A durv aszerkezet azt fejezi ki, hogy a boldogság felhőtlen és megtalálható 4 Vörösmarty Mihály A 20 -as években az írók f igyelme mindinkább a népiesség f elé f ordult. Ez f őképp a német romantikusok által fellendített mozgalomnak volt köszönhető (Heine) Továbbá irodalmi úton fejezi ki azt az igyekezetet, hogy a magyarság függetlenségének megtartásához a népben kell keresni a szövetséget. A népi költészet előfutára volt, a helyzetdalok, népi művek majd Petőfinél terjednek ki igazán. Első korszakának

egyik fő műve a Zalán futása, sokan ennek megjelenésétől (1825) számítják a reformkor kezdetét. Zalán a Kelet-Római Birodalom Magyarországi helytartója volt A közönség Zalán történetét érezte a műben fontosnak, valójában azonban az igazi történet a mondanivaló, a szellemi történet volt. Elégikus költemény Eleinte a dicsőséget szólaltatja meg, majd bírálja saját korát, hisz tehetetlennek érzi korát, irigykedve tekint vissza Árpád korára, amit jobbnak tart. Kifejező eszközei a hexameter, a toposz, a seregszemle valamint az ismétlés. Szózat (1836): Abban az időben született a mű, amikor nyílt szakításra került a sor a császári udvar és a magyarok között, Ekkor mindenkit a hűségre és hazaszeretetre szólít fel. Bizonyos értelemben rokon versnek tekinthető a Himnusszal, hisz mindkét mű fő kérdése a következő: Kiérdemelte-e a magyarság a jobb sorsot? Szintén végigvezeti az olvasót a múlt eseményein, de csak a

dicsőséget, a győzelmeket mutatja be konkrét képekben, a negatív dolgok, vereségek általános képekben jelennek meg, a negatívumokat rögtön ellensúlyozza. Figyelmeztető jelként felmerül a nemzethalál rémképe, az egész országra kiterjedő pusztulás. Míg a Himnusz megszólítottja ill könyörgéseinek célpontja Isten, addig Vörösm arty mindenkit a Kölcseynél csoda formájában megjelenő jobb sors elérése érdekében a munkálkodásra szólít fel Ez a r eformkor hangja, az országért való tenni akarás A Him nusz keretében a kiszolgáltatottság, a könyörgés jelenik meg, ezzel ellentétben a Szózat keretében a mozgósítás van jelen. Ez a nemzeti romantika jellemzője, hisz nagy eszméket képvisel. Zrínyi Miklós Zrínyi Miklós (1620-1664) A magyar barokk kiemelkedő alakja. 1620. május 1-én született Ozaly várában Jezsuita kollégium ban, Bécsben ill Nagyszombaton tanult. 1636 -ban olasz tanulmányútra megy A család birtokainak v

édelme érdekében állandó harcot folytatott a törökkel 1647 -ben horvát bánnak válasz tják Később Bécs tiltakozása ellenére várat épít és visszaveri a törököt 1664-ben, a téli hadjárat során sikert arat, de elvonják tőle a vezetést, minek következménye a szégyenletes vasvári béke. 1664-ben egy vadkanvadászaton baleset éri és meghal Hírnevét hadvezéri tehetségének, nem pedig írói művészetének tulajdonította. A szigeti veszedelem: Legnagyobb műve. Műfaja - a m agyar irodalom ban addig ismeretlen - eposz. 1645-1646 telén mézeshetei közben írta m eg Dédapjának, a szigetvári hősnek 1566 augusztus 5-től szeptember 8-ig tartó várvédelmét dolgozta f el e művében. Mintái a klasszikus eposzok voltak (Hom érosz ill. Vergilius Aeneis-a), de leginkább Torquato Tasso barokk eposza hatott rá A csodálato s mitológiai elemek művében a keresztény vallásból származnak, a segélykérés múzsája sem görög istennő, hanem

Krisztus anyja, Mária A téma lehetővé tette, hogy a magyar történelem egy nevezetes eseményét úgy ábrázolja, hogy annak m inden sora a jelennek sz óljon A műben Isten megjeleníti a szigetvári hősnek, hogy 3-4 emberöltő múlva eljön az ideje az idegen iga lerázásának. Mindezzel saját korára utal, nem zete ill saját problémáját oldja meg egyszerre (A török áf ium ellen való orvosság). A tém a szem élyes közelsége, a török végvári harcokban való jártassága és a családi büszkeség lehetővé tette, hogy az eposzt egyéni lírával is telítse. Az utókor rendkívüli fontosságot tulajdonít Szigetvárnak, hiszen itt halt meg Szulejmán, és ettől fogva esett szét a török birodalom Érthető, hogy nem a sikertelen védelmet, hanem a megtört török hódítási kedvet helyezi előtérbe. A mű kezdő énekeiben a magyarság bűneit sorolja fel, a feudális anarchia nemzetvesztő vétkeit, és ezek isteni büntetése a török pusztítás.

Hasonló képekkel találkozhatunk Kölcsey Himnuszában is Az eposz hőse azonban más, mint a magyar urak. Zrínyit Isten vértanúsággal tiszteli meg. Előrevetül a vár eleste, és annak a művészi feladatnak a megoldása is, hogy az elpusztuló védősereg győztesként tűnjön fel az ellenséggel szem ben. Az ep oszok megkövetelik az erők egyensúlyát, s ezért Zrínyi a meseszövés, az egyes szereplők jellemzése, az események ügyes csoportosítása révén elérte, hogy az eposz során a török tábor nyomasztó fölénye csökken, s a védők sorra érik el sikereiket. Ennek érdekében az első hat ének csak az ostrom előzményeiről szól Így mire az ostrom elkezdődik, már erőegyensúly áll fenn, és az ostrom során már-már a védők javára tolódik el Azonban egy szerencsétlen véletlen során, az elvonulásra gondoló törökök elf ogják a postagalambot, melytől megtudják, mindössze 500-an maradtak a várban. De pusztulásukban is győztesek:

nem a falak közt várják be a halált, hanem egy támadó kirohanásban vesztik életüket Az utolsó nagy támadásba pokolbéli szörnyetegek és angyallégiók is beavatkoznak. Az égő várból kitörő Zrínyit "ötszáz halál" követi, s a kiváló várkapi- 2 Zrínyi Miklós tányból a hősköltemény folyamán emberfelettivé magasodó hős magát a szultánt is megöli - ezzel betetőzve a szigetváriak nagyszerű tetteit. A megdicsőült keresztény vértanú m ár itt a f öldön a szentek boldog látom ásában részesül, m egnyílik szám ára Isten országa. A küzdelmeket realisztikusan leíró, gy akran f ájdalmas és ny ers szemléleteket használó, maga is katonaviselt költő a végső küzdelemről a halál ünnepélyes csendjének nyelvén szól, megszűnik a harci kavarodás. A szigeti hősök, vértanúk lelkét angyali légió hangos muzsikával "viszi Isten elibe". A m ai olvasó Zríny i nyelvezetét már kissé távolinak

érzi Ez a nyelv azonban elválaszthatatlan az e posz hősi témájának atmoszférájától. A végvári élet jellegzetes kifejezései, a korabeli fegyverek, ruhadarabok elnevezései nagy ban részesei annak, hogy hitelesnek érezzük az eposz m inden sorát. Ez a régies ny elv amellett hallatlanul képgazdag. A leggyakoribb jelenség az eposzban a halál, Zrínyi mégsem ismétli egyetlen egyszer sem a halál leírását Az eposz azonban nemcsak művészi értékű, történelmi célzata is van: a török kiűzhető a szigeti vitézek erényeivel, erkölcsi fölényeivel megmenthető az ország. Erre vonatkozó elképzeléseit Az török áfium ellen való orvosság című vitairatban fejtette ki részletesen. A történelem sajnos igazolta Zrínyi Miklós elképzeléseit, hiszen osztrák segítséggel űztük ki a törököt, így Habsburg elnyomás következett.