Irodalom | Középiskola » A népvándorlás, az antik civilizáció felbomlása

Alapadatok

Év, oldalszám:2008, 2 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:83

Feltöltve:2012. december 16.

Méret:128 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

1.6 A NÉPVÁNDORLÁS, AZ ANTIK CIVILIZÁCIÓ FELBOMLÁSA I. A GAZDASÁG VÁLSÁGA: Az I- II. sz-ban elsősorban a provinciák mutattak fejlődést Ugyanakkor csökkent a gabonatermelés és a korszak végre egyre nehezebben tudták a városokat értelemmel ellátni. A rabszolgák száma csökkent (áruk is drágult), ezért a latifundiumok központjától távol eső birtokrészeket terményhányad fejében szabad bérlőknek, colonusoknak adták ki kis parcellánként. Így azonban a piacra kerülő áruk mennyisége csökkent, a kereskedelem forgalma kezdett visszaesni Bizonyos nagybirtokokon a rabszolgák is kaphattak családi művelésre parcellákat, ők voltak a házas rabszolgák („servus casatus”). A külkereskedelem luxuscikkek behozatalából állt, 1 Róma arannyal fizette ki ezeket, így a nemesfém folyamatosan elhagyta a birodalmat. Emiatt egyre gyakoribbá vált a pénzrontás (gyengébb minőségű fémmel ötvözés). A Severusok (193-235) és a katonacsászárok

(235-284) időszakában 2 megszaporodó belháborúk és külső támadások teljes vidékeket néptelenítettek el, a városok hanyatlásával csökkentek az adóbevételek, az adók emelése miatt viszont a gazdaságból hiányzott a fejlődéshez szükséges tőke. Fokozatosan csökkent az adófizetés fegyelme, a központi hatalom egyre vesztett a tekintélyéből és a kereskedelem továbbra is gyorsan hanyatlott: Itália és a provinciák fejlődése kiegyenlítődött és a kereskedelmi és politikai kapcsolatok is lazultak köztük. II. AZ ÚJ RENDSZER, A DOMINÁTUS: A válságmegoldás első nagy kísérlete Diocletianus (284-305) nevéhez fűződik. Szakított a principatus Augustus óta jellemző burkolt egyeduralmával, ekkortól nyílt egyeduralommal irányított, innen az új rendszer neve, a dominatus. A birodalom összetartására és ésszerűbb, hatékonyabb irányítására tetrarchiát (négyes uralmat) hozott létre: a birodalom élére társcsászárt vett maga

mellé, ők pedig mindketten 1-1 alcsászárt választottak segítőtársul 3 (összesen 12 nagyobb tartományt irányítottak, azokat pedig 101 egyenlő, kisebb provinciára osztották fel, beleértve a korábban kiváltságos Itáliát is). A vallásban bevezette az istencsászár kultuszát, ami miatt kitört Róma legnagyobb keresztényüldözése (303-4). 4 A hadsereget és a gazdaságot is racionálisan, takarékossági szempontokat is figyelembe véve szervezte át. 5 III. A BIRODALOM KETTÉOSZTÁSA: A birodalom egyes részei egyre kevésbé kapcsolódtak egymáshoz. A válságjelenségek a birodalom nyugati felében egyre erőteljesebbé váltak: az amúgy is fejlettebb, városiasodottabb Kelet mögött a Nyugat egyre inkább elmaradt. Constantinus (306-337) ezt a folyamatot érzékelve, a jobb ellenőrzés biztosítása érdekében nagyobb egységekre osztotta a birodalmat. Róma helyett új fővárost építtetett, melyet Constantinopolisnak (Konstantinápoly) nevezett el 6

Az ő uralkodása idején kudarcot vallott a tetrarchia, újraszervezte a közigazgatást és a vallás ügyét – elődjénél türelmesebben kezelve – ellenőrzése alá vonta (313: milánói rendelet, 325: nicaeai zsinat). A hadsereg és a gazdaság ésszerű reformját folytatta. 7 395-ben Nagy Theodosius (379-395, a kereszténység államvallássá tevője 391-ben) szentesítette a keleti és nyugati tartományok szétválasztását, felosztva két fia között az egyre komolyabb csapások által fenyegetett birodalmat. Létrejött a Róma központú Nyugat-római és a Konstantinápoly fővárosú Kelet-római Birodalom. 1 A Balti-tengertől a Borostyánúton, Kínából és Indiából a Selyemúton, Arábiából a Tömjénúton érkeztek a luxuscikkek. 2 A Severusok még megerősítették a hadsereget és a birodalom minden szabad lakosának polgárjogot adtak (212), de a „katonacsászárok” gyorsan váltották egymást, sokan polgárháború útján, legiók vezéreként

jutottak hatalomra, alig volt köztük, aki nem erőszakos halá