Irodalom | Középiskola » A népvándorlás, az antik civilizáció felbomlása

1.6 A NÉPVÁNDORLÁS, AZ ANTIK CIVILIZÁCIÓ FELBOMLÁSA I. A GAZDASÁG VÁLSÁGA: Az I- II. sz-ban elsősorban a provinciák mutattak fejlődést Ugyanakkor csökkent a gabonatermelés és a korszak végre egyre nehezebben tudták a városokat értelemmel ellátni. A rabszolgák száma csökkent (áruk is drágult), ezért a latifundiumok központjától távol eső birtokrészeket terményhányad fejében szabad bérlőknek, colonusoknak adták ki kis parcellánként. Így azonban a piacra kerülő áruk mennyisége csökkent, a kereskedelem forgalma kezdett visszaesni Bizonyos nagybirtokokon a rabszolgák is kaphattak családi művelésre parcellákat, ők voltak a házas rabszolgák („servus casatus”). A külkereskedelem luxuscikkek behozatalából állt, 1 Róma arannyal fizette ki ezeket, így a nemesfém folyamatosan elhagyta a birodalmat. Emiatt egyre gyakoribbá vált a pénzrontás (gyengébb minőségű fémmel ötvözés). A Severusok (193-235) és a katonacsászárok

(235-284) időszakában 2 megszaporodó belháborúk és külső támadások teljes vidékeket néptelenítettek el, a városok hanyatlásával csökkentek az adóbevételek, az adók emelése miatt viszont a gazdaságból hiányzott a fejlődéshez szükséges tőke. Fokozatosan csökkent az adófizetés fegyelme, a központi hatalom egyre vesztett a tekintélyéből és a kereskedelem továbbra is gyorsan hanyatlott: Itália és a provinciák fejlődése kiegyenlítődött és a kereskedelmi és politikai kapcsolatok is lazultak köztük. II. AZ ÚJ RENDSZER, A DOMINÁTUS: A válságmegoldás első nagy kísérlete Diocletianus (284-305) nevéhez fűződik. Szakított a principatus Augustus óta jellemző burkolt egyeduralmával, ekkortól nyílt egyeduralommal irányított, innen az új rendszer neve, a dominatus. A birodalom összetartására és ésszerűbb, hatékonyabb irányítására tetrarchiát (négyes uralmat) hozott létre: a birodalom élére társcsászárt vett maga

mellé, ők pedig mindketten 1-1 alcsászárt választottak segítőtársul 3 (összesen 12 nagyobb tartományt irányítottak, azokat pedig 101 egyenlő, kisebb provinciára osztották fel, beleértve a korábban kiváltságos Itáliát is). A vallásban bevezette az istencsászár kultuszát, ami miatt kitört Róma legnagyobb keresztényüldözése (303-4). 4 A hadsereget és a gazdaságot is racionálisan, takarékossági szempontokat is figyelembe véve szervezte át. 5 III. A BIRODALOM KETTÉOSZTÁSA: A birodalom egyes részei egyre kevésbé kapcsolódtak egymáshoz. A válságjelenségek a birodalom nyugati felében egyre erőteljesebbé váltak: az amúgy is fejlettebb, városiasodottabb Kelet mögött a Nyugat egyre inkább elmaradt. Constantinus (306-337) ezt a folyamatot érzékelve, a jobb ellenőrzés biztosítása érdekében nagyobb egységekre osztotta a birodalmat. Róma helyett új fővárost építtetett, melyet Constantinopolisnak (Konstantinápoly) nevezett el 6

Az ő uralkodása idején kudarcot vallott a tetrarchia, újraszervezte a közigazgatást és a vallás ügyét – elődjénél türelmesebben kezelve – ellenőrzése alá vonta (313: milánói rendelet, 325: nicaeai zsinat). A hadsereg és a gazdaság ésszerű reformját folytatta. 7 395-ben Nagy Theodosius (379-395, a kereszténység államvallássá tevője 391-ben) szentesítette a keleti és nyugati tartományok szétválasztását, felosztva két fia között az egyre komolyabb csapások által fenyegetett birodalmat. Létrejött a Róma központú Nyugat-római és a Konstantinápoly fővárosú Kelet-római Birodalom. 1 A Balti-tengertől a Borostyánúton, Kínából és Indiából a Selyemúton, Arábiából a Tömjénúton érkeztek a luxuscikkek. 2 A Severusok még megerősítették a hadsereget és a birodalom minden szabad lakosának polgárjogot adtak (212), de a „katonacsászárok” gyorsan váltották egymást, sokan polgárháború útján, legiók vezéreként

jutottak hatalomra, alig volt köztük, aki nem erőszakos halált halt. Közben a birodalmat északról a kelet felé vándorló germán törzsek, keleten pedig 230-tól egy új állam, a párthusokat legyőző Szasszanidák Újperzsa Birodalmának támadásai érték. 3 A császárral a hatalmat korábban megosztó senatus ettől kezdve csak Róma városának testülete volt. 20 év múlva az társcsászárok (augustusok) helyébe az alcsászárok (caesarok) lépnének és új alcsászárokat választanának maguknak segítőül Diocletianus már nem a jelentőségét folyamatosan vesztő Rómából kormányzott, hanem az Adria-parti Salonae-ból, a mai Splitből (hatalmas erődszerű palota). 4 A görög-római államvallás nem volt kötelező, csak részvételt és nem hitet követelt, nem adott igazi átélést, vigasztalást. A válság (támadások, diktatúrák, betegség, éhínség) idején egyre jobban jelentkezett a szabályok, az értékek (pl. haza), a vallás, az

erkölcs válsága Keleti kultuszok váltak népszerűvé, pl misztériumvallások (Mithrász, Ízisz, Dionüszosz: beavatás, jó-rossz dualizmusa, megváltás, túlvilág). Új törekvésként jelentkezett a császárkultusz kísérlete, mely főleg keleten volt hatásos, de a nép és az állam közti egyre nagyobb szakadék miatt kudarcot vallott. Az igazi áttörést a kereszténység forradalma jelentette 5 A hadsereget colonusokból és rabszolgákból növelte meg és racionálisan szervezte át: a limeseknél kisebb alakulatokat hagyott, míg támadáskor a birodalom belsejében állomásozó mozgó alakulatokat mozgósították. Ezzel verték le a negyed százada tartó galliai lázongásokat is Az adórendszer reformja során vagyonadót vezettek be (fejadót és földadót) és földhöz kötötték a lakosságot az állandó adójövedelem miatt. Állami műhelyeket alapítottak a hadsereg és az állam céljaira (dolgozóit bélyeggel látták el, hogy ne szökjenek).

Maximálták az árakat és pénzreformot vezettek be, de az átmeneti javulást a gazdasági hanyatlás felgyorsulása (pl. újbóli pénzromlás) követte 6 Büzantion görög városka helyén, így később Bizáncnak is nevezték. Európa és Ázsia találkozásánál a Boszporusz és az Aranyszarv-öböl partján fekszik, többszörös védőfal védte és mindenféle épület megtalálható volt benne, a circustól a 35 hektáros palotán át a hatalmas templomokig, amik Rómát is széppé tették. 7 Constantinus császári tanácsra támaszkodott és átszervezte a közigazgatást: 4 nagyobb tartományt hozott létre és új fővárost. A hadseregbe már barbárokat is felvettek, a legiók jelentősége csökkent, nőtt a nehézlovasságé, az íjászoké és a harcikocsizóké. A növekvő költségek miatt emelte az adókat, behajtásuk érdekében helyhez és foglalkozáshoz kötötte a colonusokat és a kézműveseket (pl. az állami műhelyek fegyverműveseit

megbélyegezték és gyerekeiket is e foglalkozás folytatására kötelezték). IV. A TÁRSADALOM ÁTRÉTEGZŐDÉSE: A császárok tehát emelték az adókat, helyhez és foglalkozáshoz kötötték a colonusokat és a kézműveseket. Új, helyhez kötött és terményszolgáltatásra kényszerített, alávetett réteg volt kialakulóban. A korábban városokban élő nagybirtokosok vidékre költöztek, a hanyatló kereskedelem miatt igyekeztek mindent birtokaikon megtermelni, és önmaguk védelméről is gondoskodtak (megerősített uradalmak). Előjogaik erősödésével új vezető réteg volt születőben (a földesuraké). A nem colonus szabad kisbirtokosok a nagybirtokok védelme alá (patrocinium) helyezkedtek és így ők is függőségbe kerültek (a leendő hűbéres birtokosok kezdeménye). V. A NÉPVÁNDORLÁS: a) Az első csapások: A II-III. sz-ban a germánok fokozatosan keleti irányba húzódtak, be-betörve a birodalomba, 8 de akkor Róma még vissza tudta

verni a támadásokat. 375 táján a kelet felé vonuló keleti gótok szembetalálták magukat az előretörő hunokkal. A nyugat felé menekülő (nyugati vagy vizi)gótok indították el a népvándorlás áradatát A hunok nomád állattartó törzsei Belső-Ázsia felől érkeztek, mivel Kínába nem tudtak betörni (többek közt a Nagy Fal miatt), nyugat felé vonultak, maguk előtt hajtva a nomád népek egész sorát. A nyugati gótokat Róma a zsoldjába fogadta, de mivel ellátásukra szánt pénzt a hivatalnokok elsikkasztották a gótok fellázadtak és 378-ban Hadrianopolisznál súlyos vereséget mértek a rómaiakra. A csatában Valens császár is meghalt, fia Nagy Theodosius lett az új császár, aki kiegyezett a gótokkal és elismerte őket szövetségesnek. Így letelepedhettek a birodalomban és gyakorlatilag saját államot alakítottak. A gótok betelepülésével germán népek egész sora indult meg A keleti részek nem estek a népvándorlás fő irányába,

de nyugaton a betörő népek szabadon vonulhattak és telepedhettek le (a frankok a Rajna vidékén, az angolok és szászok Britanniában, a burgundok a Rhône-folyó mentén, a nyugati gótok Galliában, majd Hispániában, a vandálok Africában). Ahol a jövevények letelepedtek, földek egy részére (általában 1/3-ára) rátették a kezüket. Az itt élő házas rabszolgák és colonusok a korábbinál kedvezőbb feltételekkel megmaradtak alávetett helyzetükben (helyzetük fokozatosan közeledett a középkori jobbágyokéhoz). A városok nagy része viszont elnéptelenedett, vagy egykori területének kisebb részére zsugorodott össze, hiszen elsősorban ezeket fenyegették a hódítók. b) A Nyugat-római Birodalom bukása: A birodalom még névleg létezett, de területeit már új germán királyságok uralták, a császári hatalom csak Itáliára terjedt ki. A még menthetőt az erőskezű hadvezér, Aëtius kísérelte meg oltalmazni: igyekezett jó viszonyt

teremteni a germán királyságokkal, elismerve őket szövetségesnek, mivel a nyugati gótok Galliába költözésük közben 410-ben Alarik vezér vezetésével kifosztották, feldúlták Rómát és Itáliát. A hunok Uráltól Pannóniáig érő birodalmát Attila király hozta létre (434-453), központja a Tisza vidékén volt. Szövetségeseivel először Konstantinápolyt kényszerítette adófizetésre, majd nyugatra fordult. 451-ben a Galliába betörő Attila hatalmas seregével Catalaunumnál az Aëtius vezette, hasonló erejű római-germán haderő sorakozott fel. A rendkívül véres csata döntetlenül végződött. Attila visszavonult, de a következő évben Itáliára támadt rá, Milánó után Rómára támadt volna, de annak kapuinál visszafordult. 9 Amikor Attila meghalt, fiai között testvérháború robbant ki a hatalomért, ami birodalma széteséséhez vezetett, a hunok maradéka pedig kelet felé húzódott vissza. 10 Az „örök város”, Róma 455-ben

szinte teljesen megsemmisült a Geiserich király vezette afrikai vandálok támadásától. Ekkor már a jobban védhető Ravenna volt a gyenge hatalmú és gyorsan cserélődő nyugat-római császárok fővárosa (Rómában pedig a fórumon újra pásztorok jelentek meg nyájaikkal). A császári hatalom névlegesen fennmaradt, de 476-ban Odoaker germán vezér letette trónjáról az utolsó nyugatrómai császárt, Romulus Augustulust és a gyermekcsászártól elvett hatalmi jelvényeket Konstantinápolyba küldte, amelynek urai az egész birodalom örököseinek tartották magukat. A Nyugat-római Birodalom megbukott (ekkorra szokás tenni az ókor és középkor határát), a lassan görög nyelvűvé váló Kelet-római avagy Bizánci Császárság még közel egy évezreden át fennmaradt. 11 8 Az első germán támadások a Kr. e II sz végén Marius korában történtek (kimberek, teutonok), majd hosszú időre Róma felülkerekedett rajtuk (kivéve Germania elfoglalásakor

Kr. u 9-ben a teutoburgi erdőben bekövetkező tragédiát, mikor Augustusnak 3 legiója veszett oda Varus parancsnok vezetésével) Marcus Aurelius (160-181) idején véres harcok dúltak a dunai limesnél a kvád és markomann törzsek ellen, ekkor egy kelet felől érkező, pestisszerű járvány is sok pusztítást végzett, főleg a hadseregben. A Severusok és a katonacsászárok idején újrakezdődött északon a harc a germánok (főleg a gótok) miatt, amiért is a limestől északra fekvő, leginkább veszélyeztetett Dacia tartományt Aurelius császár ki is ürítette (sőt érezvén az esetleges veszélyt, Rómának is falakat emeltetett). Keleten a párthusokkal (ők ölték meg Crassust Kr. e 53-ban, és bár elvesztették Mesopotamia provinciát Trajanus hadaival szemben, Hadrianus a bizonytalan hódítást feladva megmaradt az euphratesi természetes határnál), majd 230-tól az őket legyőző újperzsákkal vívtak háborút (példa nélküli eset volt, hogy

királyuk, Sáhpur Valerius római császárt 260-ban Edessánál fogságba ejtette). 9 A legenda szerint I. Leó pápa könyörgésére, valójában járvány tört ki a hunok közt 10 A történelmileg nem teljesen igazolható legendárium szerint Attila egy Ildikó nevű nővel átmulatott éjszaka halt meg orrvérzésben, testét a Tiszába helyezték hármas koporsóba. A temetés után a le mészárlástól menekülő Csaba királyfi vezetésével a hunok egy csoportja a székelyek ősei lett (lásd: székely himnusz) 11 1453-ig, mikor II. Mehmed szultán elfoglalja és Isztambul néven az Oszmán Birodalom fővárosává teszi