Irodalom | Középiskola » A Bartók életmű eddig ismeretlen dokumentuma

Alapadatok

Év, oldalszám:2011, 2 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:16

Feltöltve:2012. december 22.

Méret:189 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

A Bartók-életmű eddig ismeretlen dokumentuma 2011. 11 30 14:12 November 29-én Budapesten, az Országos Széchenyi Könyvtárban, sajtótájékoztatón mutatták be a „Szlovák népdalok – Bartók Béla Tót népdalok című gyűjteményének ’piszkozata’” kötet első részét, mely szeptemberben jelent meg a Szeged–Csanádi Egyházmegye Gerhardus Kiadója gondozásában. A könyv egyedülálló gyűjteményes sorozat első kötete, a Gál Ferenc Hittudományi Főiskola hungaroszlovakológiai kutatócsoportja munkája nyomán született. A sajtótájékoztatón Plihál Katalin, az Országos Széchenyi Könyvtár különgyűjteményi igazgatónője, valamint Kozma Gábor, a Gál Ferenc Hittudományi Főiskola rektora mondott köszöntőt. Közreműködött a nagymegyeri Janiga József Művészeti Alapiskola Leánykara, Orsovics Yvette vezényletével. A gyűjteményt Sztakovics Erika (Gál Ferenc Hittudományi Főiskola), Domokos Mária (MTA Zenetudományi Intézet),

Németh István (MTA ZTI Népzenei Archívum), valamint Käfer István (Gál Ferenc Hittudományi Főiskola) ismertette. Bartók Béla 1600 szlovák népdalt gyűjtött 1918 előtt, mely páratlan összeállítás északi szomszédaink folklórkincséből. A gyűjteményt 1923-ban felajánlotta a Matica Slovenskának (a korabeli szlovák tudományos és kulturális élet fontos intézménye), amely csak évtizedekkel később jelentette meg. Bartók a nála maradt „piszkozatot” továbbfejlesztette, javította, bővítette; az Egyesült Államokba tartva is dolgozott annak tökéletesítésén. Művének ezen, eddig ismeretlen anyagát adták most közre hasonmás kiadásban. A könyvben Bartók kézzel írott kottáiban saját jegyzetei is olvashatók; a dalok szövegei szlovák eredeti, valamint magyar és angol nyelvű nyersfordításban is megtalálhatók. Bartók Béla tudta, milyen értékes a szlovák népdalkincs – emelte ki előadásában Sztakovics Erika. Domokos Mária

zenei szempontból mutatta be a kötetet. Az MTA Zenetudományi Intézetének tudományos főmunkatársa gondolataihoz kapcsolódóan Németh István röviden ismertette e Bartók-gyűjtemény hangfelvételeinek sorsát. A kötethez Käfer István írt bevezető tanulmányt. „Magyarokat és szlovákokat a múltban még a rokonságnál is szorosabb szimbiózis fűzte egybe” – írja a Gál Ferenc Hittudományi Főiskola hungaroszlovakológiai kutatócsoportjának vezetője. A Szlovák népdalok – Bartók Béla Tót népdalok című gyűjteményének ’piszkozata’ I. című kötet is azt támasztja alá, milyen sok a szlovák és a magyar népi kultúra közötti találkozási pont, számos esetben hasonlóság vagy azonosság, mely történelmi gyökereinkre, a hosszú időn át tartó egymás mellett élésre vezethető vissza. A gyűjtemény hungarikum, kutatási anyag; az egyedülálló szlovák folklórkincs fontos részét mutatja be, s ez mostantól a tudomány

rendelkezésére áll. Történészek, néprajz- és zenetudósok, kultúrantropológusok számára is értékes dokumentum. Bartók 1911-ben maga jelentette ki, hogy Magyarországon a szlovákoknak van a leggazdagabb népdalkincse. E kötet célja a két nép közeledésének elősegítése. A kapcsolat oly szoros, hogy – amint Käfer István fogalmaz – „nemzeti kultúráink régi rétegeiben a nem magyar nyelvű anyag is a miénk és a magyar nyelvű anyag is az övék.” „És miként Bartók egész életműve mindmáig további feltárandó adalékul szolgál régiónk és Európa sokrétűségében is egységes szellemi kincsének megtalálásához, tanulságos a szlovák népköltészet magyar fogadtatásának vázlata. Bartók egyértelműen fogalmazott, amikor kijelentette, hogy a parasztok dalaiban nincs szó nemzeti ellentétekről.” „Bartóktól ugyanúgy távol állt a kor nemzeti-politikai otrombasága, mint anyagának paraszti előadóitól.” „ végtelen

szeretettel, minden erejével dolgozott szlovák adatközlői között éppúgy, mint más etnikumok körében. Gyűjteménye a legtisztább ›hungarikum‹, hiszen hazája egykorú valóságában született, amelyben a szlovák nép nyelve nem volt idegen nyelv.” (Käfer István: A „Tót népdalok” folytatása, Folkmagazin 2011/5 36–37. p) A kötet a Gál Ferenc Hittudományi Főiskola titkárságán (Szeged, Dóm tér 6., 62/425-738, www.gfhfhu), az Országos Széchényi Könyvtárban és könyvesboltokban kapható Szeged–Csanádi Egyházmegye/Magyar Kurír Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók. Forrás: http://www.magyarkurirhu/hirek/bartok-eletmu-eddig-ismeretlen-dokumentuma Magyar Kurír Szerkesztőség | 1364 Budapest, Pf. 41 | Telefon: 479-20-20 Fax: 479-20-21 | E-mail: mk@katolikus.hu ég, misztikus-keresztény összefüggésben győzelem a magyarok osztályrésze: a kereszténységért való hősi halál nemcsak

üdvözülést jelent nekik, hanem példa a következő nemzedékek számára. • Ellentétezés: a barokk jellegzetes módszere. Az ellentétek különösen a magyar és török sereg jellemzésénél tűnnek ki. török magyar Több tízezer Néhány ezer Szulimán jó vitéz, de kegyetlen Zrínyi jó vitéz és fiaiként bánik a katonákkal Széthúzás Összetartás Házasságtörő szerelem Önfeláldozó szerelem (Borbála) Pogányság kereszténység hódítók saját hazájukat védők Az ellentétezés csúcspontja a mű vége, amikor a föld és ég, az angyalok és az ördögök találkoznak. • realitás és misztikum keveredése:a végső harcba bekapcsolódnak a pokol erői a támadók oldalán, de az égiek is színre lépnek és a hősöket az égbe emelik - monumentális keret a földi történek köré (a szigeti csata tulajdonképpen a pokolbeli és mennybeli erők harca lesz): „Mindenfelől ránk néz az nagy kereszténység” •

Kimondottan a barokk korban az ellenreformátorok köréből származó gondolat: a háború a magyarok vallási tévelygése (reformáció) miatti büntetés. Ez nagy hangsúlyt kap a mű elején az égi jelenetben. • Emberideál: "atleta Christi" (Krisztus katonája) a katonák önként vállalják a biztos mártírhalált. A barokk művek hőse mindig heroikus nagyság, nem hétköznapi ember. FORMA, NYELV ÉS STÍLUS Zrínyi az eposzt nem a szokásos hexameterben, hanem magyaros felező tizenkettesben: tudatosan tért el az ókori eposzi hagyományoktól. Nyelvi stílusa jellegzetesen barokk, expresszivitásra törekszik (különösen a csatajelenetek, a halál borzalmainak részletes ecsetelése). Verselését és a rímeket tekintve nem törekszik tökéletességre: sok a ragrím és a felező tizenkettes üteme is gyakran „zökögős”. Zrínyi valószínűleg tudta ezt magáról, hiszen ars poeticája: Az én professiom avagy mesterségem nem az poesis, hanem

nagyobb s jobb országunk szolgálatjára annál.