Gazdasági Ismeretek | Európai Unió » Horváthy-Milassin - Európai Uniós alapismeretek

Horváthy Balázs – Milassin László EURÓPAI UNIÓS ALAPISMERETEK Készült a HEFOP 3.31-P-2004-09-0102/10 pályázat támogatásával Szerző: dr. Horváthy Balázs egyetemi adjunktus dr. Milassin László egyetemi adjunktus Lektor: dr. Gordos Árpád Szerzők, 2006 Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom A dokumentum használata Vissza ◄ 3 ► A dokumentum használata Mozgás a dokumentumban A dokumentumban való mozgáshoz a Windows és az Adobe Reader megszokott elemeit és módszereit használhatjuk. Minden lap tetején és alján egy navigációs sor található, itt a megfelelő hivatkozásra kattintva ugorhatunk a használati útmutatóra, a tartalomjegyzékre, valamint a tárgymutatóra. A ◄ és a ► nyilakkal az előző és a következő oldalra léphetünk át, míg a Vissza mező az utoljára megnézett oldalra visz vissza bennünket. Pozícionálás a könyvjelzőablak segítségével A bal oldali könyvjelző

ablakban tartalomjegyzékfa található, amelynek bejegyzéseire kattintva az adott fejezet/alfejezet első oldalára jutunk. Az aktuális pozíciónkat a tartalomjegyzékfában kiemelt bejegyzés mutatja. A tartalomjegyzék használata Ugrás megadott helyre a tartalomjegyzék segítségével Kattintsunk a tartalomjegyzék megfelelő pontjára, ezzel az adott fejezet első oldalára jutunk. Keresés a szövegben A dokumentumban való kereséshez használjuk megszokott módon a Szerkesztés menü Keresés parancsát. Az Adobe Reader az adott pozíciótól kezdve keres a szövegben A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 3 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Tartalomjegyzék Vissza ◄ 4 ► Tartalomjegyzék Előszó. 6 1. Integrációtörténeti bevezetés 7 1.1 Európa egységesítése – mítoszoktól a koncepciókig 7 1.2 Integrációs törekvések a XX század első felében 11 1.3 A szektorális

együttműködésektől a horizontális integrációig (1947-1957).18 1.4 Vámunió és intézményi válság (1958-1968) 27 1.5 „Euroszklerózis” és déli bővülés (1969-1986) 28 1.6 A tizenkettek Európájának mélyülése és bővülése (1987-1995) 31 1.7 Reform és Európa újraegyesítése (1996- 2004) 37 1.8 Az Európai Unió jövője – az alkotmányozási folyamat 45 2. Az Európai Unió intézményi rendszere 49 2.1 A hárompilléres architektúra intézményi keretei 49 2.2 Az Európai Unió Tanácsa (Miniszterek Tanácsa) 52 2.3 Az Európai Bizottság 62 2.4 Az Európai Unió bírósági rendszere 68 2.5 Számvevőszék 81 2.6 Tanácsadó intézmények 83 2.7 Pénzügyi intézmények 84 2.8 Az EU decentralizált szervei: az Ügynökségek 87 2.9 Egyéb szervezeti egységek 89 2.10 Az intézményi rendszer működése: a döntéshozatali eljárások 90 2.11 Intézményi rendszer és alkotmányozás 93 3. Az uniós jogrend alapsajátosságai 98 3.1 Az uniós

jogrendet leképező fogalmak 98 3.2 A közösségi jog egyedisége100 3.3 A közösségi jog forrásrendszere 101 3.4 Uniós források118 3.5 Uniós jogrend érvényesülését biztosító alapelvek 119 3.6 Uniós jogrend és alkotmányozás 124 3.7 Egységes szerződési rendszer124 3.8 A hatásköri rendszer tisztázása 125 3.9 Másodlagos jogforrások rendszerének egyszerűsítése 126 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 4 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Tartalomjegyzék Vissza ◄ 5 ► 4. A belső piac működésének keretei128 4.1 Az áruk szabad mozgása128 4.2 A személyek szabad mozgása142 4.3 A szolgáltatásnyújtás szabadsága 149 4.4 A tőke szabad mozgása155 5. Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből 160 5.1 A gazdasági és monetáris unió (GMU)161 5.2 Közös kereskedelempolitika169 5.3 Közös versenypolitika 175 5.4 A közös agrárpolitika189 5.5 A közös közlekedési

politika és a transzeurópai hálózatok 200 5.6 Az Európai Unió támogatáspolitikája202 5.7 Környezet és természetvédelmi politika206 5.8 Fogyasztóvédelmi politika 210 5.9 Oktatási, szakképzési és Ifjúságpolitika 212 Ábrák.216 Rövidítések .219 Képek és ábrák jegyzéke .221 Irodalom.223 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 5 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Előszó Vissza ◄ 6 ► Előszó Hazánk 2004. május 1-je óta tagja az Európai Uniónak Ez azzal a következménnyel jár, hogy az Unió szabályait, gazdasági, politikai rendjét a hazai viszonyokra kell alkalmazni. Ennélfogva mindazok az előírások, amelyek az Európai Közösségek működése során keletkeznek, hazai gazdasági és társadalmi életünk részévé válnak. Mindebből következik, hogy az európai integrációra vonatkozó – elsősorban jogi illetve közgazdasági ismeretek elsajátítása a

felsőoktatás minden szakterületén szükségessé vált. Jelen elektronikus jegyzet azzal a céllal készült, hogy az Európai Unióval kapcsolatos legfontosabb alapismereteket foglalja össze, és elősegítse ezek tematikus feldolgozását és elsajátítását. Természetesen a jegyzet anyaga beleilleszkedik az egyetem tanrendjébe, és alapul szolgál a kurzusokhoz kapcsolódó előadásokhoz. Az anyag összeállításakor a szerzők figyelemmel voltak a témához kapcsolód tantárgyak oktatása során szerzett tapasztalatokra, és ennek megfelelően alakították ki annak szerkezetét és tartalmát. Az egyes fejezetek végén lévő kérdések a vizsgákra való felkészülést hivatottak elősegíteni Győr, 2006. június 30 A szerzők A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 6 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Integrációtörténeti bevezetés Vissza ◄ 7 ► 1. Integrációtörténeti

bevezetés „Ceterum censeo, Europam esse construendam!” – a legenda szerint ekként kiáltott fel Paul-Henri Spaak, belga külügyminiszter – Ciceróra is utalva –, miután elsőként látta el kézjegyével a római szerződéseket. E tavaszi esemény 1957-ben fordulópont volt Európa történetében A szerződést aláíró hat állam, ekkor már a szén- és acélszektor területén felhalmozott közel fél évtizedes együttműködési tapasztalattal úgy dönt, hogy kooperációjukat általános irányban kiterjesztik. Az ilyenformán kiszélesedő, az európai kontinensen eleddig egyedülálló, szerves integrációs folyamat vezet el aztán a mára 25 tagot számláló, a nemzetközi kapcsolatokban egyre inkább politikai tényezővé váló, valamint a mindennapi életünkben társadalmi valóságként megjelenő Európai Unió épületéhez. A tankönyv első fejezete ezt az integrációs fejlődési utat – a gyökereket semmiképpen sem elfeledve, de elsősorban

a közvetlen előzményekre és az elmúlt öt évtized eseményeire koncentrálva – próbálja vázlatos jelleggel az olvasó elé tárni. 1.1 Európa egységesítése – mítoszoktól a koncepciókig 1.11 Egységtörekvések a történelmi Európában „Már az ókori görögök is” – olvashatjuk számtalanszor e közhelyszerű megállapítást. Magától értetődik, hogy az európai integrációs folyamatok előzményeit keresendő is elkalandozhatnánk a távoli ókorba, az európai civilizáció és kultúra bölcsőjébe. Kiindulópontként már csak azon oknál fogva is célszerű az ókori hellén világot megjelölni, mert a kontinens elnevezése is a kisázsiai görögöktől, Főníciából származik. Honnan eredeztethető az európai kontinens elnevezése? A főníciai görögök által istennőként tisztelt Európát („Aeropé”) – midőn a szidóni mezőn éppen virágokat gyűjtött – Zeusz bika képében rabolta el és a tengeren keresztül Krétára

vitte. A mindeközben teherbe esett istennő szülte Mínoszt, így tőle eredeztethetők a krétai uralkodók. Európa elrablása a művészetek szinte minden ágának közkedvelt toposzává vált Európa „történetének” e mozzanatát mutatja be sajátos interpretációban Molnár C. Pál rajza is A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 7 ► Jegyzet címe Integrációtörténeti bevezetés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 8 ► Az ókori görögöktől sem álltak távol az unifikációs törekvések. Az egységesítés nyomai ebben az időszakban akár katonapolitikai célú föderatív törekvésekben is megragadhatók (déloszi és peloponészoszi katonai szövetség). A kiterjedtebb egység az Arisztotelész által nevelt hódító Nagy Sándor (Kr.e356-Kre323) uralkodása alatt valósulhatott meg Nagy Sándor Európa jelentős részét az Ázsiai kontinens és Észak-Afrika egyes területeivel

egységesíti. Ennek ellenére kísérlete – történelmi távlatokkal mérve – nem tekinthető maradandónak, és az Európai kontinens stabil egységének megteremtése a különböző népek egy világbirodalomban történő egybeolvasztási kísérletével megbukott. Hasonló sorsa jutottak az univerzalista római birodalom próbálkozásai, de Nagy Károly (768-814), az unifikációs gondolat középkori letéteményeseként is csak ideig viselhette a nyugati keresztény népek első egyesítője címet. A történelmi realitások sorát így folytathatnánk Napóleonon keresztül akár az újabb korokig, de a következtetésünket már a fentiek alapján is levonhatjuk. Nevezetesen: az elmúlt évszázadok, évezredek „gyakorlatias megközelítésű” egységtörekvései, vagyis amikor fegyveres úton, erőszakkal próbálták a kontinens egységét megteremteni, hosszabb távon életképes, modellértékű megoldásokat nem hívtak életre. 1.12 Elméleti koncepciók

Európa egyesítéséről A történelmi realitásként is felfogható fenti eseménysor mellett szükséges kitérni azokra a teoretikus jellegű Európa-koncepciókra, amelyek célkitűzései között az európai kontinens, vagy legalábbis annak valamely részét érintő egységesítési törekvés is megjelenik. A történeti munkák alapján az efféle – ma ismert – koncepciók számát több mint háromszázra A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 8 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Integrációtörténeti bevezetés Vissza ◄ 9 ► tehetjük. E tervezeteknek a közös sajátossága, hogy elméleti keretként, különböző kidolgozottsági szinten kínáltak békés megoldást az európai államok, népek, területek egységesítéséhez. A gyakorlatba ezeket a koncepciókat maradéktalanul sosem sikerült átültetni, azonban már az évszázadokkal ezelőtti tervekben is fellelhetünk olyan

sajátosságokat, melyek a nyugat-európai integrációs szervezetek XX. századi működésében mindennapi gyakorlattá váltak Az alábbiakban néhány példát emelünk ki ebből a témakörből Pierre Dubois (1250k.-1321k) az „Európai Államszövetségről” Dubois teológus, jogász, királyi ügyész volt. Az 1306-ban írt „De recuperatione Terrae Sanctae” munkájában a Szentföld visszafoglalásának megszervezéséről szólva szükségesnek tartotta az európai államok, valamint a Szentszék összefogását. Célja egy Európai Államszövetség létrehozása lett volna, amelyet állandó szervekkel rendelkező föderatív intézmény képében gondolt el, de ennek szervezeti hátterét csak nagy vonalakban vázolta fel Az irányító és döntéshozatali jellegű hatáskörökkel felruházott állandó konzílium a békét megsértőkkel szemben alkalmazhatott volna szankciót. Emellett vitamegoldó fórumként egyházi és világi bírákból álló

választottbíróság működött volna, melynek fellebbviteli fórumaként a Szentszék járt volna el Podjebrád György (1420-1471) Európa-terve Az elképzelését tanácsadója és tolmácsa javaslatára egy együttműködési és békeszerződésbe kívánta foglalni. A legfőbb döntéshozó szerv a tagállamok képviselőiből álló szövetségi gyűlés E szerv a hadikiadásokra szövetségi költségvetést állapíthatott volna meg, valamint az új tagok, a háború és a béke kérdésében dönthetett volna. A békét megsértőkkel szembeni szankcióról a végső döntést is ez a szerv hozhatta volna meg. A jogvitákban szövetségi bíróság (általános konzisztórium) rendelkezett hatáskörrel a koncepció szerint. A döntések végrehajtását és a szövetségi intézmények működtetését pedig központi hivatalnoki gárdára bízta volna. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 9 ► Jegyzet címe A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék | Irodalom Integrációtörténeti bevezetés Vissza ◄ 10 ► Maxmilien de Béthune, Sully hercege (1560-1641) „Nagy terv”-e, 1610 körül Maxmilien de Béthune, Sully hercege, IV. Henrik minisztere egy olyan európai konfederációt vázolt fel, mely nem csak az örök békét hivatott elhozni, ami a vallásháborúktól meggyötört Franciaországban és a keresztény Európában érthető óhajjá vált, hanem azt közös intézményekkel – közös országgyűlés, tanács - is felruházta. Számunkra különösen érdekes és értékes, hogy a konfederáció 15 tagállama között megjelölte Magyarországot is, többek között Csehország és Lengyelország mellett Sully terve – „Le Grand Dessein” ihlette Penn elképzeléseit is. William Penn (1644-1718) koncepciója Penn jogász végzettségű államférfi volt, Angliából emigrálni kényszerült. A róla elnevezett Pennsylvania, a későbbi Amerikai Egyesült Államok egyik szövetségi

államának alapítója. Az 1693-ban megjelent Essay toward the Present and Future Peace of Europe c. munkájában fejti ki álláspontját Európa egyesítésének szükségességéről Európa békés jövőjének, a gazdasági jólétnek, a kereskedelmi kapcsolatok háborítatlanságának zálogát egy politikailag unifikált Európában látta. A szövetségi államnak alkotmányos alapokat adna, amelyhez a holland-németalföldi mintákat említette példaként A legfőbb szövetségi szerv, az európai birodalmi gyűlés jogszabályokat is kibocsáthatott volna, emellett a kollektív biztonságért kívánta felelőssé tenni, valamint eljárhatott volna döntőbíróságként is. A gyűlésben a súlyozott szavazást vezette volna be, vagyis az általa megjelölt tagállamok (az orosz és a török birodalom is beletartozott volna!) politikai és gazdasági erejük arányában kaptak volna szavazati jogot. A szavazati súlyokat a tagország éves adó- és vámbevétele,

valamint a külkereskedelmi forgalma alapján állapították volna meg. Összehasonlításképpen: a legnagyobb arányú súllyal, 12 szavazattal a Német Birodalom rendelkezett volna, míg ez Angliánál 6, Hollandia vagy Lengyelország esetében pedig 4 szavazatot jelentett volna. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 10 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Integrációtörténeti bevezetés Vissza ◄ 11 ► Friedrich List (1789-1846) vámuniós koncepciója List német közgazdász, a neves tübingeni egyetem egykori tanára, ahonnan később elbocsátották, és börtönbüntetésre ítélték. Menekülve a büntetés elől bejárja Európát és eljut az USA-ba is Fő műve 1840-ben jelent meg Das nationale System der politischen Ökonomie címmel. Álláspontja szerint a gyarmatosítás zsákutca, a kiutat a gazdasági integrációban látja. A német államok vámuniójának tervezetét propagálta.

Ez az integrációs szervezet viszont kifelé protekcionista vámokkal állna ellen a fejlett angol ipar exportjának. 1844-ben hazánkban is járt és körútján KözépEurópának szintén egy védővámokkal körbebástyázott vámuniós övezet létrehozását javasolta. 1.2 Integrációs törekvések a XX század első felében 1.21 Az I világháború és a gazdasági világválság A XIX. század második felétől kezdődően a két világháború közötti időszakig Európa egységesítését célzó elméleti koncepciókról, vagy gyakorlati kísérletekről nehéz lenne számot adni. A nemzetállamok kialakulása és ezzel párhuzamosan az állami szuverenitás eszméjének megerősödése nem kedvezett az integrációs folyamatoknak (talán a teória oldaláról kivételként hazai tervet is említhetünk: az emigrációban élő Kossuth „Dunai Szövetségről” szóló javaslatot dolgoz ki ekkoriban). Ellenben ez az időszak – a nemzetállamok kialakulása, mint

példának okáért a német és az olasz egység – a belső integrációs törekvéseknek lesz fénykora. Az államok közötti integráció pusztán a katonai védelmi szövetségek polarizált területein lesz jellemző, viszont többek között e tényezők vonalán jutunk el az I. világháború tragédiájához. Páneurópa-koncepció ♦ Az Európán belüli belső konfliktusok lényegének felismerése vezetett el az osztrák gróf Richard Nikolaus Coudenhove-Kalergi programjának kidolgozásához és a Páneurópai Unió Mozgalom létrehozásához. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 11 ► Jegyzet címe Integrációtörténeti bevezetés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 12 ► Richard Nikolaus Coudenhove-Kalergi (1894-1972) Tokióban született osztrák „K.uK”-diplomata és egy japán asszony gyermekeként Többször hangoztatta „multinacionális” származását– osztrák, cseh,

németalföldi és krétai felmenőkkel is büszkélkedhetett–, amely született világpolgárként kifejezetten fogékonnyá tette az öreg kontinens problémáinak megértésére. Gyermekkorát részben az apai rokonoknál a mai Csehország területén töltötte. A bécsi egyetemen filozófiát és történelmet tanult Az 1924-ben általa létrehozott Páneurópai Uniót a Harmadik Birodalomban betiltják, ezt követően Svájcba, majd az Egyesült Államokba menekül. Ez időszak alatt a New York-i egyetemen tanít történelmet. A második világháborút követően a Páneurópai Unió Mozgalom újjászervezésével az Európaeszme lelkes híve 1947-ben életre hívja az Európai Parlamentáris Uniót 1950-ben javaslatot tett az Európa Tanács hivatalos zászlójára, amely végül Törökország ellenszavazat miatt – a benne lévő vörös kereszt miatt – nem lett elfogadva. Szintén ő javasolja, hogy a Beethoven IX szimfóniájának „Örömódája” legyen az Európa

Tanács hivatalos himnusza. 1972-ben a javaslatát elfogadják, ettől kezdve az Európa Tanács, majd 1986-tól pedig az Európai Közösségek hivatalos himnusza lesz. Coudenhove-Kalergi 1922-ben kezdi publikálni első nagyobb szabású írásait bécsi lapokban, majd 1923-ban ugyanitt megjelenik programadó kötete Paneuropa címmel. A rákövetkező évtől rendszeres folyóiratot is beindít. A krízis okait elsősorban világnézeti és erkölcsi szempontokban jelöli meg és legfontosabb célja az újabb háború elkerülése. Európa jövője kapcsán a következő három veszélyforrásra hívja fel a figyelmet: Belső veszélyként a soknemzetiségű Európa egyes népei közötti feszültséget emeli ki. Emellett jól felismeri, hogy az I világháborút lezáró békerendszer e problémákra csak időleges látszatmegoldást nyújtott Külső veszélyként a Szovjetunió eltérő politikai és társadalmi fejlődését említi, amely hegemonisztikus törekvésekhez

vezethet (ld. világforradalom-doktrína) és Európát ideológiai alapú háborúba sodorhatja Külső veszélyforrásként az Amerikai Egyesült Államokat is megjelöli. Az USA kapcsán viszont a veszély gazdasági jellegű: Euró- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 12 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Integrációtörténeti bevezetés Vissza ◄ 13 ► pának fel kell készülnie, hogy hatékonyan vegye fel a versenyt az Újvilággal. Coudenhove-Kalergi e veszélyek elkerülését garantáló egyetlen eszköznek a politikai egység megteremtését tartja. Koncepciója az ún „kisEurópa” fogalmára épül Az identitást meghatározó tényezőknek nála elsősorban a keresztény és hellén alapok, hasonló életstílus, kultúra és morális felfogás számít. Földrajzi értelemben ez az Európa nem foglalja magában Nagy-Britanniát és Szovjetuniót A megvalósítás során első

fázisban szándéka szerint európai konferenciát kell létrehozni magas szintű kormányképviselők részvételével, emellett különböző szakkérdésekre (választottbíráskodás mikéntje, kisebbségi kérdések, közlekedés, leszerelés stb.) bizottságokat lenne szükséges alakítani. A tárgyalások eredményeként az európai demokratikus államok megkötnének egy kötelező szerződést a tagállamok közötti vitamegoldásról, valamint vám- és valutauniót hoznának létre. Előbbiekben Nagy-Britannia is rész vehetne, de a politikai uniós szervezetben, vagyis magában a „Páneurópá”-ban nem. Ez utóbbi Coudenhove-Kalergi szerint még az Amerikai Egyesült Államokhoz képest is kevésbé lenne centralizált. „Páneurópa” kétkamarás fő szerve a „Népek Házából” és az „Államok Házából” állna Előbbiben választott képviselők, míg utóbbiban a tagállami kormányok képviselői vennének részt. 1925-ben a Nemzetek Szövetségének

reformjáról szóló memorandumban a koncepció kapcsán „Páneurópát” egy öt kontinensre felosztott glóbuszra helyezi: „Páneurópa” mellett megkülönböztet „Pánamerikát”, „szovjet kontinenst”, „Kelet-Ázsiát” továbbá „brit kontinenst”. Kritikai álláspontja szerint a páneurópai tagállamoknak a későbbiekben el kellene hagyniuk a Nemzetek Szövetségének szervezetét 1926. október 3-6 között tartották meg a bécsi Hofburgban a mozgalom első kongresszusát Huszonnégy országból mintegy kétezer résztvevő jelent meg a rendezvényen. A konferencia hozadéka inkább abban mutatkozott meg, hogy mérhetővé tette a mozgalom támogatottságát, viszont lényegi megállapodást nem sikerült elérni. A külső körülmények változása miatt a következő konferenciák (1931: Berlin, 1932: Bázel, 1935: Bécs) már lényegesen kevesebb résztvevővel zajlottak és sokkal kisebb visszhangot keltettek. 1938-ban az Anschlusst követően a

mozgalom a bécsi irodát kénytelen volt bezárni. Az irattárat lefoglalták és az archívum jelentős része megsemmisült A második világháború után a Páneurópa Unió Moz- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 13 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Integrációtörténeti bevezetés Vissza ◄ 14 ► galom újjáéledt és gyakorlatilag sajátos integrációs lobbiszervezetként működik. Rendezvények, akciók szervezésével, számtalan publikáció megjelentetésével az elmúlt évtizedben a mozgalom tevékenysége az Európaeszme népszerűsítését, Európa ideológia kettéosztottságának megszüntetését – így a kelet-közép-európai rendszerváltások bekövetkezését – is közvetlenül szolgálta. Jelenleg a mozgalom elsősorban Habsburg Ottó nevéhez kötődik. B r i a n d - t e r v ♦ Aristide Briand 1929-ben Franciaország miniszterelnökeként – és nem mellesleg a

Páneurópa Unió Mozgalom tiszteletbeli elnökeként – szólalt fel a Nemzetek Szövetsége közgyűlésén. Beszédében a politikai status quot alapul véve legfontosabb célként nem a nemzetállamokat magába olvasztó politikai unió, hanem a gazdasági integráció megvalósítását tűzte ki Elképzelését a történelem írta felül: a beszédét követő néhány nappal később omlik össze az amerikai tőzsde és indul útjára a több éven keresztül húzódó globális válságfolyamat. 1930-ban – már mint a Tardieu-kormány külügyminisztere – közzéteszi revideált integrációs elképzeléseit. A sajtótájékoztatón az Európai Egyesült Államok létrehozásáról értekezik és a hangsúlyt politikai unió mielőbbi létrehozására helyezi Az Európai Egyesült Államok elképzelése szerint állna a döntéshozó Európa-kongresszusból, az irányító-igazgató Állandó Politikai Bizottságból, valamint az adminisztratív teendőket ellátó

Titkárságból. 1.22 Az egységgondolat újjáéledése a II világháború után Churchill Európája ♦ A II. világháború 1945 május 9-én ér véget Európában. A megelőző évek tapasztalatai újabb igazolását adták annak a felismerésnek, hogy az európai államok közötti mélyebb konfliktusok elkerülésének garanciája csak az lehet, ha az ellentéteket egy kölcsönös kötelezettségeken alapuló, ezáltal a tagállamok között sajátos függőségi viszonyrendszert eredményező szervezet keretei közé terelik. Amennyiben egy nemzetközi szervezetben sikerül hatékony vitamegoldó és békéltető mechanizmusokat meghonosítani, akkor a nyílt konfliktusok nagy eséllyel transzformálhatók a tagállamok közötti szervezeti-intézményi viszonyokká, biztosítva ez által a békés politikai megoldás lehetőségét. 1946. szeptember 19-én Winston Churchill a zürichi egyetemen tartott előadásában egyfajta Európai Egyesült Államok („a kind of

United States of Europe”) gondolatát vetette fel. Az unifikáció eszköze lehetne a történelmileg elmélyült francia-német ellentét feloldásának, hiszen a meg- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 14 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Integrációtörténeti bevezetés Vissza ◄ 15 ► előző 70 évben három alkalommal tört ki háború Németország és Franciaország között, melyek közül kettő az egész kontinenst lángba borította. Nyugat-Európa egysége melletti másik érv a kétpólusú világrend kialakulásában ragadható meg: a nyugati demokráciák védelme a szovjet rendszerrel szembeni hidegháborúban így biztosítható hatékonyan. Emellett Churchill utal arra, hogy Európa világpolitikai tényezőként is csak akkor lesz képes érdekeit érvényesíteni, ha államai egyesülnek. A z e g y ü t t m ű k ö d é s e s z m e i h á t t e r e ♦ A két világháború

közötti egységtörekvésekhez képest Churchill felvetése már teljesen megváltozott világpolitikai körülmények között született. Az elkövetkező években sikeres lépések történnek annak érdekében, hogy eleinte lazább együttműködési formák keretében, vagy bizonyos területekre – gazdasági szektorra vagy pl. védelempolitikára – szakosodott mélyebb integrációs szervezeteket hozzanak létre. E szervezetek jellegéről, a tagállamok együttműködésének formájáról folyamatos – máig tartó – viták folynak. Integrációelméleti megközelítésben e diskurzusban megjelenő érvelések alapvetően két irányzat köré csoportosíthatók. A föderalista irányzat az európai államok egységes alapokon létrehozott szoros szövetségét képzeli el megoldásként. A tagállamok szuverenitásuk jelentős szeletéről lemondanának, a szövetségi államoknál maradó hatáskörök élesen el lennének különítve a szövetségi szintű

intézmények kompetenciáitól A föderalisták elképzelését pusztán idealisztikus, az adott viszonyok között még nem időszerű koncepciónak tartják a funkcionalisták. Álláspontjuk szerint a nemzetállamok szuverenitását ilyen mélységig, egyetlen lépésben lebontani nem lehet. Kiindulásként az integrációs folyamat célkitűzéseit és ezek megvalósításához szükséges feladatokat leszűkítik a gazdasági integrációra. Álláspontjuk szerint az első ütemben kialakítandó gazdasági unió előbb vagy utóbb önmagától el fog vezetni a politikai integrációhoz. A z i n t e g r á c i ó s e g y ü t t m ű k ö d é s t e r j e d e l m e ♦ A fent előrevetített törekvések nyomán megvalósuló integrációs formák esetében az első értékelési szempont az együttműködés terjedelmének meghatározása lehet. Ennek kapcsán azt szükséges vizsgálni, hogy az adott integráció célkitűzései között a tagállamok szervezeten belüli

kooperációja milyen konkrét területekre terjed ki. Az Európai Gazdasági Közösség (EGK) megalapításáig az lesz a jellemző, hogy az integrációs nemzetközi szervezet keretében az alapító államok csak jól körülírt, szűk tárgykörök, szabályozási területek – meghatározott szektorok – kapcsán képzelik el az együttműködést a szervezeten A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 15 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Integrációtörténeti bevezetés Vissza ◄ 16 ► belül. Ezeket az együttműködéseket nevezzük szektorális integrációnak A kooperációs területek legtöbbször a gazdaság valamely szegmensét érintik, így például szabadkereskedelmi övezet működtetéséhez szükséges kérdésekről egyeztetnek a szervezet keretében. Ellenben kiterjedhet az együttműködés egyéb gazdasági – pl monetáris-pénzügyi – tárgykörökre, továbbá ide

tartoznak a pusztán biztonság- és védelempolitikához köthető, katonai jellegű együttműködési formák is. A gazdasági integrációs formák főbb típusai: Preferenciális övezet: gyenge belső kötődést eredményező integrációs forma, melyben a tagországok a saját, autonóm hatáskörbe eső intézkedéseket immár szerződéses alapra helyeznek és így meghatározott kereskedelmi kedvezményeket nyújtanak egymásnak. Ezek lehetnek más országokhoz képest alacsonyabb vámok vagy egyéb kereskedelempolitikai kedvezmények (Pl brit preferenciális vámrendszer a Brit Nemzetközösség országai között). Szabadkereskedelmi övezet: A külkereskedelemre vonatkozó kooperációs forma, amelyben a tagországok az egymás közötti viszonyban liberalizálják a külkereskedelmi forgalmat (az övezeten belül eltörlik a mennyiségi korlátozásokat és a vámokat). Harmadik országokkal szemben a tagállamok viszont továbbra is saját nemzeti kereskedelem- és

vámpolitikát folytathatnak (Pl. Európai Szabadkereskedelmi Társulás, Közép-Európai Szabad Kereskedelmi Társulás). Vámunió: A tagállamok egymás közötti viszonyában a kereskedelmi korlátok kölcsönös lebontását jelenti, viszont a vámuniós szervezet kifelé is szabályozó rendszert épít ki: harmadik országokkal szemben közös külső vámtarifarendszert alkalmaznak, és közös külkereskedelem politikát alkalmaznak (pl. az EGK eredetileg is vámunióra épült, és ma már az EU 25 tagállamán kívül – nemzetközi szerződéses kapcsolaton keresztül – a vámunió tagja Törökország is). Közös piac: A gyakorlatban kialakult és a vámunióra épülő integrációs forma. A közös piacon belül az áruk és szolgáltatások szabad áramlásán túl az egyéb termelési tényezők, így a tőke és a munkaerő (személyek) szabad mozgását is biztosítják (pl. az EGK alapcélkitűzése volt a közös piac A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 16 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Integrációtörténeti bevezetés Vissza ◄ 17 ► megteremtése). Így egy adott övezetben a négy gazdasági szabadság egyaránt érvényesülhet Egységes belső piac: A közös piacnál mélyebb gazdasági integráció, a „nem tarifális” korlátok lebontására is sor kerül, vagyis a tagországok közötti fizikai, technikai és fiskális akadályokat is felszámolják (pl. határellenőrzés, műszaki szabályok és szabványok, biztonsági előírások, adózási szabályok). Az egységes belső piac létrehozásának 1985-ben meghatározott programját az EGK-tagállamok 1992 végéig hajtották végre Gazdasági és pénzügyi unió: Szoros együttműködési forma, amelyben a nemzeti gazdaság- és monetáris politikák közösségi hatáskörű formálását valósítják meg. Ennek eredményeként az unión belül közös monetáris

politika jön létre azt alátámasztó közös intézményekkel, sőt a nemzeti fizetőeszközöket felváltják egy közös pénzzel. Elvi szinten a gazdasági és pénzügyi integráció egységes költségvetést és közös gazdaságpolitika kialakítását is jelentené, azonban az ilyen fokú integrációs szint elérése már államszervezeti kérdéseket is felvet, ugyanis ez a tagállami gazdasági szuverenitások teljes elveszítésével járhatna (pl. a közös pénz bevezetéséig jutott el az Európai Unió 12 tagállama, a gazdaságpolitika terén pedig csak tagállami koordináció van). A fentiekkel szemben, ha az alapítók együttműködése nem kizárólag egy jól körülhatárolt tárgykörre, hanem több szektort is érintő kooperációra irányul, esetlegesen – akár a távlati célok szintjén – a teljes gazdasági és politikai együttműködés kereteit is szolgálja a szervezet, akkor horizontális integrációról beszélünk. A mai Európai Unió

keretében a tagállamok együttműködése horizontálisnak tekinthető: a különböző közös – vám-, kereskedelem-, monetáris stb. – politikák mellett a közösségi politikák, mint agrár, közlekedési, verseny-, környezetvédelmi, fogyasztóvédelmi, kulturális és oktatási politika - mellett a kooperáció a külpolitika, biztonság- és védelempolitika területeit is megcélozza. A z i n t e g r á c i ó s e g y ü t t m ű k ö d é s m é l y s é g e ♦ Az integrációs szervezeteket leírhatjuk a tagok együttműködésének jellege alapján is. A leggyengébb „kötőerejű” együttműködés a tagállamok kormányközi kooperációjára épül. A kormányközi integrációs szervezetekben a tagállamok szuverenitásukat teljes egészében megőrzik, a szervezetet alapító dokumentumban a szervezet felépítését meghatározzák, a szervezet in- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 17 ► Jegyzet címe A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Integrációtörténeti bevezetés Vissza ◄ 18 ► tézményeit pontosan körülírt feladatok ellátására hatalmazzák fel. A szervezet, valamint intézményei és a tagállamok közötti jogviszonyok megmaradnak a nemzetközi közjogi viszonyok szintjén Kötelező döntéseket a kormányközi szervezetekben kizárólag a tagállamok konszenzusával lehet meghozni. Az integráció mélysége szempontjából a másik végponton elhelyezkedő típus, vagyis a legszorosabb együttműködésre épülő szervezet inkább csak teoretikus koncepcióként képzelhető el. E kooperációs forma, amely a tagok teljes integrációját, teljes politikai és gazdasági unióját megvalósítja, már nem tekinthető nemzetközi szervezetnek. A tagállamok ilyen mélységű együttműködése már önálló államisággal bíró föderatív jellegű struktúrán (szövetségi államon, államszövetségen) alapulhat Az európai integrációs

szervezetek többsége a kormányközi együttműködésre épült (Európa Tanács, EFTA, OEEC stb.) Ahogy a későbbiekben látható lesz, az Európai Szén- és Acélközösség valósít meg először e hagyományos kooperációnál mélyebb szervezetet. Ha pedig a mai Európai Unió integrációs mélységét akarjuk majd egy képzeletbeli skálán ábrázolni, akkor megállapíthatjuk: az együttműködés mára már lényegesen mélyebbé vált, mint az ESzAK által alkalmazott hagyományos közösségi modell, és valahol félúton a két végpont, a „kormányköziség” és a „föderatív struktúra” között helyezhető el. 1.3 A szektorális együttműködésektől a horizontális integrációig (1947-1957) 1.31 Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet (OEEC) A M a r s h a l l t e r v ♦ A Churchill által megkezdett „egyetemi előadásokat” 1947 nyarán George C. Marshall, az USA külügyminisztere folytatta A harvardi egyetemen tartott beszédében

programot terjeszt elő Európa újjáépítésének pénzügyi támogatásáról. A javaslatot az egész európai kontinensnek címezte A program feltétele volt, hogy a segély elosztásának megszervezését az európai államoknak kell lebonyolítaniuk Ebből a célból röviddel a program meghirdetését követően 16 nyugat-európai ország, a nyugat-német (szövetséges) zónák képviselői, Csehszlovákia, Jugoszlávia és az USA tárgyalásokba bocsátkozott nemzetközi szervezet létrehozásáról. (A többi kelet-közép-európai ország politikai okok miatt, Moszkva „intencióit” figyelembe véve távol maradt a tárgyalásoktól). A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 18 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Integrációtörténeti bevezetés Vissza ◄ 19 ► A tárgyalások lezárultát követően 1948 áprilisában létrehozzák az Európai Gazdasági Együttműködés Szervezetet (OEEC).

A szervezetnek 16 tagállama volt: Ausztria, a Benelux-államok, Dánia, Egyesült Királyság, Franciaország, Görögország, Írország, Izland, Norvégia, Olaszország, Portugália, Svájc, Svédország, Törökország. Emellett tagállamokat megillető jogokkal élhetett a három nyugat-német övezet Jugoszlávia végül csak társult tagja lett a szervezetnek, Csehország viszont az időközben bekövetkezett politikai fordulat miatt a „keleti tömbhöz” tartozó többi államhoz hasonlóan nem csatlakozott a szervezethez. Az OEEC társult tagja volt a két donorállam: az USA és Kanada. A szervezet feladata, működésének első szakaszában, a segélyprogram koordinálása volt. Az ’50-es években viszont célul tűzte ki a tagországok közötti kereskedelem liberalizálását. A szervezet keretében több tárgykörben fogadtak el ún liberalizációs kódexeket, amelyek célja a kereskedelmi akadályok visszaszorítása, és ezáltal a tagok közötti

szabadkereskedelem kialakítása volt. Az OEEC jellege szerint szektorális integrációnak tekinthető, minthogy feladata az említett gazdasági jellegű célokhoz volt kötött. Az integráció mélysége szempontjából az együttműködés kormányközi jellegű Az OEEC átalakulása A segélyprogram lezárulását, továbbá az említett liberalizációs intézkedések végrehajtását követően felmerült a szervezet jövőjének a kérdése. A szervezet megszűntetése mellett szólt azon érv is, hogy az ’50-es évek végére a legnagyobb gazdasági potenciállal rendelkező hat tagállam már egy sokkal mélyebb integrációs szervezetet, az Európai Gazdasági Közösséget működtette, illetve a többi tagország többsége is átfogó, éppen szabadkereskedelmi szervezet kialakításán fáradozott. Mindezek ellenére a szervezetet nem szűntetik meg, hanem az 1960-as párizsi csúcstalálkozón a Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezetévé (OECD

Organisation for Economic Co-operation and Development) alakítják át. Ennek a szervezetnek már az USA és Kanada is rendes tagja lett. Jelenleg a fejlett ipari országokat tömörítő univerzális nemzetközi szervezetnek számít és az elmúlt időszakban a fenntarthatóság, a fenntartható fejlődés doktrínájának érvényesítését tekinti fő feladatának, mely érdekében gazdaságpolitikai szellemi műhely. Magyarország 1996 óta tagja A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 19 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Integrációtörténeti bevezetés Vissza ◄ 20 ► 1.32 Együttműködés a védelempolitika területén Franciaország és az Egyesült Királyság 1947-ben a Dunquerque-i szerződéssel kölcsönös védelmi kooperációt hív életre. A védelmi és biztonságpolitikai együttműködésüket 1948-ban kibővítik a Benelux Államokkal, létrehozva ezzel az ún. Nyugati Uniót

Franciaország a Nyugati Unió továbbfejlesztéseként 1952-ben elkészíti az Európai Védelmi Közösségről szóló tervezetet. Franciaország törekvései mögött az állhatott, hogy a Nyugati Unió eredeti formájában 1949-et követően az akkor létrehozott NATO árnyékába került. Ezért még egy utolsó kísérletet tett Franciaország, hogy saját irányításával teremtse meg az USA-tól független kollektív biztonság szervezeti-intézményi kereteit. A kollektív védelem szükségességét pedig olyan külpolitikai események igazolták, mint pl. a koreai háború A szervezet keretében önálló, központi irányítású haderőt hoztak volna létre. Ennek működtetését független szerveken keresztül és saját költségvetésből oldották volna meg A tervet végül is maga a francia nemzetgyűlés hiúsította meg. A kudarc után egy kevésbé mély együttműködésre épülő szervezet, a brüsszeli székhelyű Nyugat-Európai Unió (WEU – Western

European Union) létrehozásával alakították át a Nyugati Uniót 1954-ben. A szervezet jelentősége hosszabb ideig elenyésző volt, egyfajta biztonságpolitikai konzultációs fórumként működött. 1992-ben a Maastrichti Szerződés a WEU Európai Unióba történő beemelését tűzi ki célul (ami azóta megvalósult) és az EU védelempolitikai szárnyává kívánja alakítani. Hatáskörébe az ún petersbergi feladatok (humanitárius, konfliktus megelőző, békefenntartói tevékenység) műveleti hátterének biztosítása került. 1.33 Az Európa Tanács szervezete A Coudenhove-Kalergi által 1947-ben létrehozott Európai Parlamentáris Unió szervezésében Hágába Európa-kongresszust hívtak össze, melynek célja az Európa-mozgalom fellendítése volt. Az 1948 május 8-10 között megtartott kongresszuson a résztvevők – Churchill konkrét felvetésére reflektálva – általános hatáskörű, politikai integrációs szervezet felállítását

javasolják. Ennek nyomán, 1949 május 5-én Londonban írják alá az alapítók az Európa Tanács (ET – Council of Europe) statútumát. A szervezethez a jogállamiságot és az emberi jogok tiszteletben tartását szem előtt tartó európai országok csatlakozhatnak. A szocialista tömb országai a szervezettől távolmaradtak, ma viszont már gyakorlatilag – A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 20 ► Jegyzet címe Integrációtörténeti bevezetés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 21 ► Fehéroroszországot leszámítva – a teljes kontinens a szervezethez tartozik. Magyarország 1990 óta tagja Székhelye Strasbourg. Az Európa Tanács fő szervei a Miniszterek Bizottsága, a Parlamenti Közgyűlés, és az Emberi Jogok Európai Bírósága. Utóbbi szavatolja az 1950-ben elfogadott Emberi Jogok Európai Egyezményébe foglalt alapvető jogok és szabadságok érvényesítését a

tagállamokban. Az Európa Tanács szervezete jellegét tekintve kormányközi együttműködésre épül, az Emberi Jogok Európai Bírósága (székhelye: Strasbourg) a tagállamokra elvileg kötelező döntéseket hoz. Politikai tárgyköröket érintő szektorális integrációnak tekinthető, gazdasági pillérrel nem rendelkezik. 1.34 Az Európai Szén- és Acélközösség (ESzAK) A mai Európai Unió tárgyalása szempontjából számunkra ebben a történeti szakaszban az Európai Szén- és Acélközösség (ESzAK, Montanunió) bír a legnagyobb jelentőséggel. A szervezet kialakításának közvetlen előzménye a francia-német megbékélésben ragadható meg. A hagyományos fegyverkezés alapjait jelentő szénbányászat és acélipar a Ruhrvidéken 1949-ben az NSzK megalakulásával kikerül a szövetségesek ellenőrzése alól: az ún. „Nemzetközi Ruhr Hatóság” megszűnik. Ennek következtében célul tűzik ki egy olyan nemzetközi szervezet létrehozását,

amely együttesen biztosítaná az NSzK integrációját az euroatlanti intézményrendszerbe, egyúttal a német szén- és acéltermelés nemzetközi ellenőrzésének lehetőségét is szavatolná. A nemzetközi dimenzió fontos materiális elemét képezték az akkor súlyával döntő luxemburgi acélipari, továbbá franciaországi Lorraine-i (lotharingiai) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 21 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Integrációtörténeti bevezetés Vissza ◄ 22 ► illetve francia ellenőrzés alatt maradó Sarre-vidéki vas-, acél illetve szén kitermelő kapacitások. Mindez garantálná az együttműködés békés lehetőségét és közvetetten a francia-német ellentét feloldását R o b e r t S c h u m a n N y i l a t k o z a t a ♦ 1950. május 9-én Robert Schuman francia külügyminiszter a francia-német szén- és acéltermelés közös főhatóság alá

helyezésének megvalósításáról egy tervezetet adott ki, amelyet Konrad Adenauer, német szövetségi kancellár nyomban üdvözölt. A tervezet egy az eszmék szabad áramlását biztosító Európa létrehozását vizionálta, távlatilag egy politikai unió megvalósítását tűzte célul, melynek eszközéül Jean Monnet, a francia kormány tervezési hivatala vezetőjének, a Népszövetség korábbi főtitkár helyettesének, szupranacionális hatáskörrel felruházott közös intézményi struktúrája szolgált. A tervezet kézzelfogható jelentősége abban rejlett, hogy a kor hadiiparának alapját képező termelési kapacitások feletti rendelkezési jog szembenálló felektől történő elvonásával és közös hatáskörbe utalásával azokat mintegy egymáshoz bilincselték, folyamatos megegyezést szülő együttműködésre kötelezték. d (Eme jeles eseményre emlékezendő, május 9-e az Európai Unió identitásának egyik fontos szimbolikus erejű

elemeként ma az Európa-nap, az EU hivatalos „ünnepnapja”). Az összehívott kormányközi konferencia eredményeképpen 1951. április 18-án Párizsban hat alapító tagállam (Benelux-államok, Franciaország, NSzK és Olaszország) aláírja az ESzAK alapító szerződését (Párizsi szerződés). Az ESzAKszerződés a ratifikációkat követően 1952 július 23-án lépett hatályba A Montanunió esetében az integráció szektorális jellegű, a nehézipar széntermeléshez és acéliparhoz közvetlenül kötődő ágazatait fogja át. Az ESzAK-ot viszont már a kormányközi szervezeteknél lényegesen mélyebb kooperáció jellemezte: ez alapján államok feletti, közösségi típusú együttműködésen alapuló nemzetközi szervezetnek tekinthetjük. Az államok felettiség („szupranacionalitás”) legfontosabb sajátosságai: A tagállamoktól független szerv útján hoz döntéseket; A nem egyhangú döntések is kötelezik az összes tagállamot; A

tagállamokban közvetlenül alkalmazandó jogforrásokat bocsáthat ki; A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 22 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Integrációtörténeti bevezetés Vissza ◄ 23 ► A jogforrások közvetlenül jogokkal és kötelezettségekkel ruházhatják fel a tagállamok jogalanyait is; A jogforrások kikényszerítésére külön bírói szervet hoznak létre, amelynek meghatározott ügycsoportokban kötelező joghatósága lesz. Az ESzAK általános célja a világbéke szavatolása, az európai népek közötti szélesebb körű és mélyebb közösség megvalósítása. A szén- és acéltermelés területén a közösségi piac működését – beleértve e termékek külkereskedelmi forgalmának kontrollját is –, továbbá az egyenlő hozzáférhetőség feltételeit biztosítja. Az alapszerződés előírta, hogy a tagállamok töröljék el az egymás közötti

forgalomban a szénre, kokszra, vasra és a hulladék vasra vonatkozó behozatali és kiviteli vámokat, mennyiségi korlátozásokat, a termelők, vásárlók, illetve fogyasztók közötti megkülönböztető szabályokat, különösen az árak, szállítási feltételek és fuvardíjak tekintetében. Emellett az árképzés kialakítása kapcsán is közvetlen jogosítványokkal rendelkezik, és közösségi kutatási programokat is finanszíroz E szervezet legfontosabb, jellegadó sajátossága az intézményi-jogi berendezkedésében rejlik. Az ESzAK államok feletti integrációs modelljét a fent már említett Jean Monnet álmodta meg, akit az ESzAKfőhatóság első elnökének választottak A Monnet-modell (vagy közösségi modell) olyan államok feletti nemzetközi struktúrát jelent, amelyben a tagállamok meghatározott területeken a szuverenitásukhoz kötődő bizonyos hatáskörök gyakorlásáról lemondanak egy önálló, független elemekre is épülő

intézményrendszer javára. A tagállamok egyenlőségének alapelve habár általánosságban érvényesül, de az intézményrendszeren belül, bizonyos tekintetben szerepet kapnak a tagállamok között fennálló, objektív mércével megállapított eltérések. A modell további sajátossága, hogy a tagállami kötelezettségek kikényszerítése egy kötelező joghatósággal bíró szerv kezébe kerül. E modellértékű berendezkedés a következő négy alapintézmény létrehozását jelentette: A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 23 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Integrációtörténeti bevezetés Vissza ◄ 24 ► Főhatóság: Az ESzAK legfontosabb szupranacionális jellegű szerve volt. A tagállamok kormányai neveztek ki 9 független tagot (a nagy tagállamok 2-2-t, a kisebbek államonként 1-1-et). A Főhatóság általános feladata az ESzAK-szerződés végrehajtása volt, ennek

érvényesítéséhez valódi jogalkotó hatáskörökkel lett felruházva. (A mai közösségi intézményi rendszerben az Európai Bizottságnak felel meg, de utódszervezete már lényegesen szűkebb hatáskörrel bír). Miniszterek Tanácsa: A tagállamok illetékes miniszterei vesznek részt a munkájában. Tényleges döntéshozatali jogosítványa csak szűk körben volt, elsősorban véleményező fórumként működött (a mai rendszerben a Tanács pozíciója már erősebb, a jogalkotás centrumává vált). Közös Gyűlés (Parlamenti gyűlés): a tagállami parlamentek 78 delegáltjából állt. A három nagy tagország (NSzK, Franciaország és Olaszország) 18-18 képviselőt, Belgium és Hollandia 10-10-et, míg Luxemburg 4 képviselőt küldött. Nem jogalkotó, hanem ellenőrző szerv volt A mai Európai Parlament „elődje” ESzAK-Bíróság: 9 tagból álló bírói testület, amely hatáskörébe tartozott az ESzAK-szerződés rendelkezéseinek értelmezése

volt. Az ESzAK jogi személy, ezáltal jogok és kötelezettségek alanya lehetett, hivatalos székhelye Luxembourg volt. Az ESzAK szerződést az alapítók 50 évre kötötték, ebből kifolyólag 2002 június 23-án hatályát veszítette Az ESzAK céljai, feladatai és hatáskörei nem szűntek meg, a korábban kibocsátott ESzAK-vívmányok nem lettek hatályon kívül helyezve, minthogy általános jogutódja az Európai Közösség lett. 1.35 Az EGK és az EURATOM 1955. június 1-jén és 2-án az olaszországi Messinában tartott ülésükön az ESZAK tagállamai megállapodtak arról, hogy az összefogást az egész gazdaságra kiterjesztik, és ez majd távlatilag akár lehetőséget ad a politikai unió létrehozására is. Ennek előkészítésére felkérnek egy szakértői bizottságot, amelynek vezetője a Paul Henry Spaak lesz A Spaak-bizottság jelentését 1956-ban teszik közzé. A Spaak-jelentés további európai integrációs szervezet létrehozásának a

lehetőségét veti fel, amely szervezet a közösségi modellen alapulna, az a vámunióra épülne, el kellene törölni az áruforgalommal szembeni mennyiségi korlátozásokat, fokozatosan meg kellene teremteni a szolgáltatások, a munkaerő és a tőke szabad áramlását. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 24 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Integrációtörténeti bevezetés Vissza ◄ 25 ► Ez a nemzeti piacokat felváltó közös piac megvalósítását jelentené. Mindemellett a jelentés előirányozza, hogy össze kellene hangolni az infrastruktúra és a mezőgazdaság fejlesztését, a versenypolitikát, továbbá a nemzeti gazdaságpolitikákat is. A fenti koncepció szerződésbe foglalását követően, 1957. március 25én Rómában a hat ESzAK-tagország aláírja az Európai Gazdasági Közösség (EGK) és az Európai Atomenergia Közösség (Euratom) megalapításáról szóló

szerződéseket (Római szerződés) A szerződések 1958 január 1-jén léptek hatályba, e közösségeket határozatlan időre alapították. Az új alapszerződésekben 4 fő szerv (Gyűlés, Tanács, Bizottság, Bíróság), továbbá egy tanácsadó intézmény lett meghatározva (Gazdasági és Szociális Bizottság). A tagállamok viszont a Római Szerződés mellett aláírtak egy külön megállapodást is, amely az ESzAK, EGK és Euratom közös szerveiről rendelkezett (intézményi megállapodás). E megállapodás szerint 1958 január 1-től az ESzAK Közös Gyűlése egyesül az újonnan létrehozandó EGK és EURATOM Gyűléseivel. A hivatalos elnevezése „Európai Közösségek Közgyűlése” lesz (1962-től: Európai Parlament). Hasonló módon – ésszerűségi okok miatt – a három közösség Bíróságait is egyesítik: 1958-tól az „Európai Közösség Bírósága” elnevezéssel folytatja tevékenységét luxembourgi székhellyel. Az 1967-ben

hatályba lépő ún fúziós szerződés nyomán pedig mindhárom közösségnek egységes Tanácsa („Európai Közösségek Tanácsa”) és Bizottsága lesz („Európai Bizottság”). Az EGK és az Euratom olyan regionális nemzetközi szervezetek, amelyekben a tagállamok együttműködése egyaránt a közösségi modell (Monnet-módszer) alkalmazásával valósul meg. Az EGK már több tárgykörre kiterjedő horizontális, míg az Euratom szektorális integrációs szervezet. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 25 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Integrációtörténeti bevezetés Vissza ◄ 26 ► Az EGK Szerződés ♦ Fő célkitűzése, hogy közös piac létrehozásával és a tagállamok gazdaságpolitikáinak fokozatos közelítésével elősegítse a Közösség egészében a harmonikus gazdasági tevékenységet, az állandó és kiegyensúlyozott gazdasági növekedést, a növekvő

stabilitást, az életszínvonal gyors növelését, valamint a tagállamok közötti szorosabb gazdasági kooperációt. Az alapszerződés a tagállamok feladataként határozta meg az egymás közötti kivitel és behozatal tekintetében a vámok és mennyiségi korlátozások, valamint az ezekkel azonos hatású intézkedések eltörlését, a kívülálló országokkal szembeni közös vámtarifa és közös kereskedelempolitika bevezetését. A céljai közé tartozott még a személyek, szolgáltatások és a tőke szabad áramlásának megteremtése, közös mezőgazdasági politika és közös közlekedéspolitika kialakítása, a közös piacon a verseny tisztaságát biztosító rendszer kiépítése, a tagállami gazdaságpolitikák koordinálása, a közös piac működéséhez szükséges mértékben a tagállami jogok harmonizációja, valamint az Európai Szociális Alap és az Európai Beruházási Bank létrehozása. A közös piac kialakítását 12 éves időszak

alatt fokozatosan irányozták elő. A közösség jogi személy, jogok és kötelezettségek alanya lehet. Nemzetközi jogalanyisággal bír, ennélfogva saját nevében köthet nemzetközi szerződéseket és nemzetközi szervezeteknek is tagja lehet. Az EURATOM Szerződés ♦ Az ESZAK Szerződéshez hasonlóan az Euratom Szerződés is csak a gazdaságnak egy bizonyos szektorát érinti, azonban annál részletesebb és konkrétabb szabályozásokat tartalmaz. Az Euratom Szerződés aláírásakor meghatározó jelentőségű volt a jövő szempontjából az atomenergia békés felhasználásának kérdése. Emellett a tagállamok az atomenergiában látták a jövő gazdasági fejlődésének is az egyik döntő tényezőjét. Az Euratom Szerződés foglalkozik az atommagkutatással, az ismeretek átadásával, titokvédelemmel, egészségvédelemmel, a különleges hasadóanyagok felhasználásával és tulajdonlásával, biztonsági előírásokkal, továbbá az atomenergia

közösség külkapcsolataival egyaránt. A szervezet jogi személy és nemzetközi jogalanyisága alapján harmadik állammal, nemzetközi szervezettel vagy állam egyéb jogalanyaival kötött szerződésben kötelezettséget vállalhat. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 26 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Integrációtörténeti bevezetés Vissza ◄ 27 ► 1.4 Vámunió és intézményi válság (1958-1968) Az EGK- és az EURATOM-szerződés hatálybalépésével kezdetét vette a közös piac kialakításának folyamata. A hat tagállam között 1968 július 1-jére –az eredeti határidőnél másfél évvel hamarabb - létrejött a vámunió, azonban az alapszerződésben elhatározott integrációs célok megvalósítása időlegesen veszélybe került. Franciaország a szavazási szabályok módosítását akarta volna elérni, ugyanis 1966-ban az alapszerződés értelmében a Miniszterek

Tanácsa több tárgykörben az egyhangú döntésről áttért volna a minősített többségi határozathozatalra. De Gaulle az „üres székek politikájának” alkalmazásával próbálta célját érvényre juttatni: 1965 júliusában nem sikerült a közös agrárpolitika finanszírozásról megállapodni, ezt követően Franciaország visszahívta a Miniszterek Tanácsból képviselőjét, előidézve ezzel az integrációs szervezet akut intézményi válságát. 1966 januárjában a tagállamok Luxemburgban arra a kompromisszumos megállapodásra jutnak, hogy bár a minősített többségi döntési eljárást az eredeti esetekben továbbra is alkalmazni fogják, amennyiben viszont a döntés egy tagország „kiemelkedően fontos érdekét” sértené, a döntést – az érintett tagállam kérésére - csak egyhangúlag lehet meghozni. A „luxemburgi kompromisszum” nem módosította az alapszerződéseket, csak a tagállamok – a jogbiztonságot nem éppen erősítő

módon – mintegy „gentleman’s agreement”-ként kiegészítették e korlátozott vétó lehetőségével a minősített többségi szavazás szabályait. További problémaként említhető, hogy újabb vitákra lehetőséget adva, a kompromisszumban nem határozták meg közelebbről a „kiemelkedően fontos érdek” fogalmát. Az integráció újabb politikai területekre történő kiterjesztése ebben az időszakban a napirenden nem jelenik meg. Kivételként utalni lehet Christian Fouchet politikai uniós tervére. Az 1961-ben közreadott Fouchet-terv viszont csak részben eredményezett volna mélyebb integrációt: gyengítette volna a közösségi jelleget azáltal, hogy az intézményi egyensúlyt a kormányközi kooperáció irányába terelte volna, viszont az általa elképzelt politikai szervezet kül- és biztonságpolitikai kompetenciákkal is fel lett volna ruházva, megcélozva ezáltal Európa függetlenségét a NATO-tól és az Egyesült Államoktól. A

kezdeményezés viszont megosztotta az EGK tagállamait, a szorosabb európai integráció támogatói nem támogatták a javaslatot. Az EGK első évtizedében az integráció bővítése is akadályokba ütközött. Az 1960-ban létrehozott Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA – European Free Trade Association) tagjai közül már egy évvel később A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 27 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Integrációtörténeti bevezetés Vissza ◄ 28 ► Dánia és az Egyesült Királyság is csatlakozási kérelmet terjesztett elő a Közösségnél. Utóbbival a csatlakozási tárgyalások 1963-ban megszakadtak De Gaulle vétója nyomán. A francia elutasító álláspont hivatalosan a britek „közös piaci éretlenségére” hivatkozott, azonban a háttérben Franciaország és az Egyesült Királyság közötti – évszázadokra visszanyúló – nagyhatalmi

pengeváltások egyik újabb epizódja állt, minthogy De Gaulle az angol euroatlanti elképzelésekben az Egyesült Államok hatalmi befolyásának növekedését vizionálta. 1967-ben a brit kormány ismételten hivatalosan kérte felvételét a Közösségekbe, de a csatlakozási tárgyalások újbóli megindítására majd csak 1969 után kerülhetett sor. Az Európai Szabadkereskedelmi Társulás létrehozásáról szóló megállapodást 1960. január 4-én írták alá A szervezet alapító tagjai voltak Ausztria, Dánia, az Egyesült Királyság, Norvégia, Portugália, Svájc és Svédország, később Izland, Finnország és Liechtenstein is csatlakozott a szervezethez. Az EGK-val ellentétben a szervezet célkitűzései csak az ipari termékek szabad forgalmára korlátozódtak, azaz nem eredményezett vámuniót, s a mezőgazdasági termékek közös piacát sem. A tagországok közül ma már a többség az Európai Unióhoz csatlakozott, így mostanára az EFTA Izland,

Liechtenstein, Norvégia, valamint Svájc szabadkereskedelmi társulására jelenti. 1.5 „Euroszklerózis” és déli bővülés (1969-1986) Az 1969-es hágai európai csúcstalálkozó egyszerre adott lökést a Közösség bővítési és mélyülési folyamatának is. Ennek nyomán 1970-ben megindulhattak a tényleges csatlakozási tárgyalások az Egyesült Királysággal, Dániával, Írországgal és Norvégiával. Norvégiában népszavazás utasította el a közös piaci tagságot, az Egyesült Királyság, Dánia, Írország viszont az 1972-ben aláírt csatlakozási szerződések alapján 1973 január 1jétől a Közösségek új tagjaivá váltak Ezzel párhuzamosan a három új EGK-tagállam kilépése miatt a súlyából veszítő EFTA szabadkereskedelmi megállapodást írt alá az Európai Gazdasági Közösséggel. A bővítés mellett a hágai csúcstalálkozón a tagállamok a gazdasági és monetáris unió kialakítását, és a Közösség költségvetésének

átalakítását is célkitűzésként fogadják el. A tagállamok e törekvése nem volt előzmények nélküli A Bizottság indítványára a ’60-as években már több alkalommal dolgoznak ki javaslatot az egységes monetáris rendszerről (pl A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 28 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Integrációtörténeti bevezetés Vissza ◄ 29 ► Barre-tervezet 1968-ban). E törekvések mögött egyrészt az ún BrettonWoods-i nemzetközi pénzügyi rendszer válságtünetei álltak, másrészt pedig az alapszerződés is hosszabb távon az integrált gazdaságpolitika kialakítását irányozta elő, amely működtetése a monetáris eszközrendszert sem nélkülözheti. A hágai csúcstalálkozó nyilatkozata nyomán készült a Werner-terv (1970), amely ambiciózus menetrendet felvázolva 1980-ra látta megvalósíthatónak az EGK gazdasági és pénzügyi unióját.

Elsősorban a külső feltételrendszer gyökeres megváltozása, így az olajválságok közösségen belüli hatása következtében a tervezett intézkedéseket megvalósítani nem tudták. A gazdasági és pénzügyi unió köréből egyedül a közös elszámolási rendszer bevezetését sikerült a tagállamoknak elérniük. 1979ben lépett hatályba a tagállami valuták kölcsönös lebegtetésére („valutakígyó”) épülő Európai Monetáris Rendszer (EMS) és a közös elszámoló egységként alkalmazni kezdik az ECU-t. A hágai pénzügyi célkitűzések köréből a tagállamoknak csak a költségvetési reformot sikerült maradéktalanul végigvinniük. Az 1970-ben elfogadott luxemburgi szerződés módosította és bővítette a Közösségek költségvetési hatáskörét és egyben kialakította a saját források rendszerét A költségvetési eljárást módosította az 1975-ös brüsszeli szerződés, amely az Európai Parlament költségvetési jogkörét

terjesztette ki. Szintén a költségvetési politika reformja kapcsán említhetjük, hogy 1977-ben a Miniszterek Tanácsa létrehozza a közösségek Számvevőszékét, amely a költségvetési és pénzügyi ellenőrzés alapintézményévé vált Az 1974-es párizsi csúcstalálkozó az integráció további mélyítését irányozta elő. Szakértői bizottságot kértek fel azzal a céllal, hogy egy „európai unió” kialakításának feltételrendszerét dolgozzák ki A Leo Tindenmans által vezetett bizottság 1976-ban tette közzé jelentését, amely három fontos területen szorgalmazta a tagállamok együttműködését: egyrészt a belügyi együttműködés mélyítését, másrészt az egységesített külpolitika, valamint a közös gazdasági és pénzügyi unió kialakítását tűzte ki célul. Hasonlóan a hágai csúcs monetáris unióra vonatkozó célkitűzéseivel, a Tindenmans-jelentés európai uniós tervezete sem valósulhatott meg. Következésképpen a

’70-es éveket az „euroszklerózis” időszakaként is szokták aposztrofálni utalva ezzel arra, hogy a közös piac megvalósítása után – külső hatások által is befolyásolva – az integráció mélyülése iránti elkötelezettség megtorpant. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 29 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Integrációtörténeti bevezetés Vissza ◄ 30 ► Az „euroszklerózisnál” intenzívebb, a ’80-as években beinduló időszakot két fontos esemény előzi meg. Egyrészt az euroszklerózis állapotából kivezető út irányába mutatott, hogy 1979-től az Európai Parlamenti képviselőket már nem delegálják, hanem a tagállamok választópolgárai közvetlenül választhatják Következésképpen az Európai Parlament lesz a közösségek első olyan intézménye, amely közvetlen legitimációval bír, így némileg enyhít a már akkortájt sokat hangoztatott

„demokratikus deficit” problémakörén: az általános választójog alapján zajló első európai választások óta a Parlament a közösség demokratizálásán és munkájának hatékonyabbá és átláthatóbbá tételén fáradozott. A ’80-as évek első felében az Európai Uniót létrehozó szerződés tervezetének kidolgozásával – amely előadója után „Spinelli-jelentés” néven vált ismertté – a Parlament elindította azt a reformfolyamatot, amely az alapszerződések komplex felülvizsgálatához vezetett Ez a tagállamok akkori törekvéseivel is összhangban állt: 1983. június 19-én Stuttgartban kiadott ünnepélyes nyilatkozat az Európa Unió létrehozását tűzte ki célul, előrelépve az európai identitás, értékek tisztázása terén is. Másrészt a terméketlenebbnek nevezhető, a szénhidrogén áremelkedésre alig reagáló, a nemzetközi versenyképességet veszítő ’70-es évekből kifelé mutatott az, hogy -a déli bővülési

folyamatot bevezetendő - 1979-ben Görögországgal megkötik a csatlakozási szerződést. Ennek nyomán 1981 január elsejétől Görögország a közösségek tizedik tagja lesz. E bővítés sajátossága, hogy az integrációtörténetben eleddig egyedülálló módon a tagállamok felülbírálták az Európai Bizottság negatív álláspontját, amely Görögországot még nem tartotta érettnek a közös piaci tagságra. A tagállamok viszont ezzel szemben a politikai szempontokat helyezték a középpontba, és azt mérlegelték, hogy e mediterrán ország csatlakozása a Közösséghez a térség politikai stabilitására, továbbá a kialakulóban lévő görög demokratikus kormányzati rendszer konszolidációjára jótékonyan hat majd. A déli bővülés második szakaszaként Spanyolországgal, valamint Portugáliával kötik meg a csatlakozási szerződéseket. 1986 január elsejétől a közösségek már 12 tagállamot számlálnak A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 30 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Integrációtörténeti bevezetés Vissza ◄ 31 ► 1.6 A tizenkettek Európájának mélyülése és bővülése (1987-1995) 1.61 Egységes Európai Okmány 1987. július 1-én lépett hatályba az Egységes Európai Okmány, amely a Római Szerződés első átfogó módosítását jelentette. Legfontosabb célkitűzése az egységes belső piac létrehozása volt, melyet a szükséges intézkedések megtételével fél évtizedes átmeneti időszak alatt fokozatosan kellett létrehozni Az egységes belső piac olyan, belső határok nélküli térség, amelyen belül az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása biztosított, vagyis az alapszerződés által meghatározott fogalom a tagállamok közötti határok teljes lebontását jelentette. Az egységes belső piaci program az Európai Bizottság által kidolgozott koncepción

alapult. Még 1985-ben tette közzé a Jacques Delors által vezetett testület az egységes piacról szóló fehér könyvet, mely közel 300 konkrét, a szűken értelmezett közös piac keretein túlnyúló, a nem-tarifális jellegű akadályokat elhárító, döntően jogalkotási feladatot jelölt meg. A program példának okáért a közlekedést és közlekedési szolgáltatásokat, a személyek és áruk mozgásának határellenőrzési rendszerét, közvetett adók közelítését, egyéb – akkor még a tagállamok által szabadon alkalmazott – kereskedelemtechnikai korlátokat harmonizáló irányelvek tervezetét vázolta fel, de kitért a szociális területeken közösségi pénzből finanszírozott közös programok révén történő előrelépésre is. Az egységes belső piac programja a kitűzött időpontig, 1992. december 31-ig lényegében megvalósult A változások az intézményi kereteket is érintették. Az alapszerződésmódosítás következtében

tovább nőtt az Európai Parlament szerepe a döntéshozatali eljárásokban. A konzultációs jogköre mellett megjelenik az együttműködési (kooperációs) eljárás, amely már lehetőséget ad a Parlamentnek, hogy érdemi véleményét módosító javaslatokkal együtt terjeszsze elő a döntéshozatal során. Szintén parlamenti hatáskörbővülést eredményezett az egyetértési jogkör (hozzájárulási eljárás) bevezetése egyes nemzetközi szerződések (pl. társulási egyezmények) elfogadása kapcsán A módosítás a Miniszterek Tanácsát is érinti: a tagállamok újabb A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 31 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Integrációtörténeti bevezetés Vissza ◄ 32 ► területekre terjesztik ki a minősített többségi döntéseket, erősítve ezzel a szervezet közösségi jellegét. Az 1974 óta de facto működő – évenként legalább kétszer

ülésező, kormányközi jellegű – Európai Tanácsot az Egységes Európai Okmány intézményesíti. A bírósági rendszer reformjaként a tagállamok megegyeznek az Európai Elsőfokú Bíróság létrehozásáról Az 1989-től működő új bírói szerv kétfokúvá teszi a közösségi bírósági rendszert, enyhítve az Európai Bíróságra nehezedő ügyterhet és lehetővé téve a többszintű jogorvoslati rendszer bevezetését Az Egységes Európai Okmány a fentieken túl a közösségi együttműködés kereteit is kiterjesztette. A szociális politika, a gazdasági és szociális kohézió erősítése, a kutatás, műszaki fejlesztés, a környezetvédelem mellett a technológiai együttműködés terén határozott meg újabb közösségi feladatokat. A közösségi területeken kívül lényeges előrelépés történt az európai politikai együttműködés kapcsán. A módosított alapszerződés szerint az európai politikai együttműködés keretében a

tagállamok általános külpolitikai kérdésekben tájékoztatják egymást az évente négy alkalommal összehívott ülésen, melyen a külügyminiszterek és a Bizottság egy tagja vesz részt. A további integrációs mélyülés szempontjából lényeges az alapszerződésben nevesített célkitűzés, hogy idővel a tagállamok egymás közötti kapcsolatrendszere egészét – az említett stuttgarti ünnepélyes nyilatkozatnak megfelelően – Európai Unióvá alakítsák át. Ehhez a célhoz viszont már a következő módosító szerződés vezetett el 1.62 A Maastrichti Szerződés Az Európai Unió létrehozása Az 1993. november 1-jén hatályba lépő Maastrichti Szerződés (hivatalosan: az Európai Unióról szóló szerződés) egyrészt tartalmazta a közösségi alapszerződések módosító rendelkezéseit, továbbá létrehozza az Európai Uniót és annak három pilléren alapuló szerkezetét E három pillér a Közösségeken, a közös kül- és

biztonságpolitikán, valamint a bel- és igazságügyi együttműködésen alapul. Az Európai Unió viszont nem válik nemzetközi szervezetté, jogi személyiséggel, jogalanyisággal nem lett felruházva. Kizárólag e három pillér keretében meghatározott együttműködések politikai-intézményi hátterét biztosítja Az első pilléren belül a szerződés a korábbi EGK elnevezését Európai Közösségé (EK) változtatja. A három közösséget (EK, EURATOM, ESzAK) összefogó pillérre a tagállamok szoros, közösségi jellegű együttműködése jellemző. A közösségek továbbra is rendelkeznek jogalanyiság- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 32 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Integrációtörténeti bevezetés Vissza ◄ 33 ► gal, a szervezetüket és döntéshozatalukat meghatározó általános jellemzőik nem változnak. A Maastrichti Szerződés bevezeti a közösségi

hatáskörgyakorlás alapelvét, a szubszidiaritás intézményét. Ezen alapelv szerint a közösség kizárólagos hatáskörén kívül eső területeken csak akkor és annyiban járhat el, bocsáthat ki jogszabályokat, amennyiben a tervezett intézkedés céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a tervezett intézkedés terjedelme vagy hatása miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók A kizárólagos hatásköri esetekben (pl kereskedelempolitika, vám politika) viszont az „ügy ura” továbbra is teljes egészében a közösség, e területen a tagállamok jogalkotása kizárt. A második és harmadik pillér (közös kül- és biztonságpolitika, belés igazságügyi együttműködés) a fentiekkel szemben nem a közösségi modellt (Monnet-módszert), hanem a kormányközi együttműködést alkalmazza. Az integráció mélyülése szempontjából lényeges, hogy a szerződés a gazdasági és monetáris unió

megvalósítását célkitűzésként rögzíti, ennek érdekében szükségessé teszi az egységes európai valuta bevezetését és meghatározza ennek szigorú keretfeltételeit (Maastrichti konvergenciakritériumok). Az Egyesült Királyság fenntartotta a lehetőségét annak, hogy ezen utolsó fázisban nem fog részt venni, de kötelezettséget vállalt egyben arra is, hogy nem akadályozza meg a többi tagállamot a közös pénz bevezetésében. Ez természetesen nyitva hagyja a későbbi csatlakozás lehetőségét Az ehhez szükséges feladatok ellátására létre kellett hozni az Európai Monetáris Intézetet, majd ennek jogutódjaként az Európai Központi Bankot és a Központi Bankok Európai Rendszerét. A Maastrichti Szerződéssel elindított folyamat eredményeként sikerült az új évezred elejére bevezetni az Európai Unió közös valutáját, az eurót Az euró bevezetésének folyamata: 1994: Kezdetét veszi a Gazdasági és Monetáris Unió GMU) II.

szakasza Célja a III. szakasz és a pénzcsere megvalósításának előkészítése, valamint a különböző piaci szereplők informálása, felkészítése. A tagállamoknak A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 33 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Integrációtörténeti bevezetés Vissza ◄ 34 ► ebben a szakaszban kellett teljesíteniük a konvergencia-kritériumokat és elvégezni a monetáris politikát érintő harmonizációs feladatokat. 1995: Az Európai Tanács madridi ülésén a tagállamok megállapodnak a közös valuta bevezetésének, a pénzcserének részletes ütemtervéről. Elfogadják a közös pénz elnevezését is: az EU valutája az „euró” lesz 1998: A brüsszeli Európai Tanács ülésen döntöttek a konvergenciakritériumok teljesítéséről és arról, hogy mely tagállamok vehetnek részt a GMU III. szakaszában Ezek szerint Ausztria, Belgium, Finnország,

Franciaország, Írország, Hollandia, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália és Spanyolország vezethette be a közös pénzt. Az Európai Központi Bankot és vele együtt a Központi Bankok Európai Rendszerét 1998. június 1-jén hozzák létre A résztvevő tagországok valutáinak az euróhoz viszonyított átváltási arányait 1998. december 31 napjával visszavonhatatlanul rögzítik 1999. január 1-én az eurót számlapénzként bevezetik, ezzel megindul a GMU III. szakasza A monetáris politika közösségi szintre kerül és az Európai Központi Bank döntéshozó testületeinek hatáskörébe tartozik. Görögország is csatlakozhat az a GMU III. szakaszához 2002. január 1-jén az eurózóna 12 tagállamában megkezdődik az euróérmék és bankjegyek forgalomba hozatala. A nemzeti valutákat kivonják a forgalomból A Maastrichti Szerződés létrehozza az uniós polgárság intézményét, amelynek elsődleges célja, hogy a tagállami állampolgárok

jogainak és érdekeinek fokozottabb védelme legyen biztosítható. Az uniós polgárság közjogi értelemben nem állampolgárság, hanem a tagállami állampolgárságra ráépülő, azt kiegészítő jogosultságok összessége. Ezek alapján az uniós polgárokat meghatározott feltételekkel megilleti a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog. Minden uniós polgár az állampolgársága szerinti államtól eltérő lakóhelyen a helyhatósági és az európai parlamenti választásokon aktív és passzív választójoggal rendelkezik. Emellett az uniós polgár olyan harmadik ország területén, ahol az állampolgársága szerinti tagállam nem rendelkezik képviselettel, jogosult bármely tagállam diplomáciai vagy konzuli hatóságainak védelmét igénybe venni. E A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 34 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom

Integrációtörténeti bevezetés Vissza ◄ 35 ► jogosultságokat kiegészíti az Európai Parlament előtti petíciós jogosultság, valamint az európai ombudsmanhoz való fordulás joga. A Maastrichti Szerződés a fenteken túl rendelkezik még a következő módosításokról: Intézményesítik az Európai Tanácsot. Az Európai Tanács adja az Uniónak a fejlődéséhez szükséges ösztönzést, és meghatározza e fejlődés általános politikai irányait; Az Európai Parlament hatáskörének erősítése az ún. együttdöntési eljárás bevezetésével; A halászati politika finanszírozásának reformja, a Halászati Pénzügyi Orientációs Eszköz létrehozása; A Kohéziós Alap létrehozása, amely a szegényebb tagországok, régiók döntően infrastrukturális és környezetvédelmi beruházásait finanszírozza és felzárkózását segíti; Szociálpolitikai jegyzőkönyv elfogadása. Az Egyesült Királyság kivételével tizenegy tagország aláírta

az Európai Szociális Chartát, amely a kollektív szerződéseket, munkafeltételeket, a társadalombiztosítást, a dolgozók részvételét a munkahelyi tanácsokban, a férfi és női munkahelyi egyenlőségét érintően kötelező normák alkalmazását írja elő és lehetővé teszi a közösségi szociálpolitika erősítését; Új közösségi hatáskörök létrehozása, valamint már meglévő kompetenciák erősítése egyes politikák esetében (környezetvédelmi, fogyasztóvédelmi, kulturális politika, transzeurópai hálózatok) Az Európai Unió megjelenése tehát önmagában nem változtat az integráció jellegén: a közösségek, mint jogilag körülírható entitások az első pilléren belül továbbra is fennmaradnak, ezt egészítik ki a második és harmadik pillérben meghatározott, kormányközi együttműködésre épülő eljárások. Az Európai Unió nem hoz létre föderális struktúrát, pusztán az „európai népek egyre szorosabb

uniójának” biztosít politikai jellegű, szimbolikus keretet. 1.63 Az egységes belső piac kiterjesztése és az EU bővítése Az EFTA-tagországok és a közösségek tagállamai az egységes belső piac programjával párhuzamosan tárgyalásokat kezdtek a szabadkereskedelmi kapcsolatrendszerük átalakításáról. Az 1984 évi luxemburgi nyilatkozattal A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 35 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Integrációtörténeti bevezetés Vissza ◄ 36 ► összhangban olyan szerződés kidolgozásáról határoztak, amely az egységes belső piac vívmányait az EFTA országokra is kiterjeszti. Az ennek nyomán elfogadott Európai Gazdasági Térség (EGT) létrehozásáról szóló szerződést az EGK akkori tagállamai és hat – Svájcon kívüli – EFTAtagország 1992-ben írta alá, majd e megállapodás 1994-ben lépett életbe. Következésképpen a már korábban

biztosított ipari szabadkereskedelmi viszony mellett az EU négy alapszabadságát (áruk, szolgáltatások, személyek és a tőke szabad áramlása) kiterjesztették a szerződést aláíró EFTAtagországokra. Szektorális megállapodásokat kötöttek a mezőgazdasági, a halászati, a környezetvédelemi politika és a nemzetközi fuvarozás tárgyában. Az EGT-szerződéssel az aláíró államok létrehoztak közös intézményrendszert (ún EGT-pillért), ugyanakkor az EFTA tagországoknak a közösségi döntéshozatali folyamatokba nincs beleszólási lehetőségük A EGT-ben résztvevő EFTA-tagországok részesülhetnek az egységes belső piac előnyeiből. Ennek „ára”, hogy a belső piaci vívmányokat ezen EFTA-országoknak is át kell venniük –kisebb eltérések szerződéses alapon megengedhetők - és alkalmazniuk kell, továbbá a közös költségvetés egyes alrendszereihez meghatározott összeggel közvetlenül hozzá kell járulniuk (ezzel szemben

viszont bizonyos támogatási-fejlesztési programokban részt vehetnek). Ausztria, Finnország, Norvégia és Svédország már az EGTmegállapodás aláírása előtt – ettől függetlenül – kérték felvételüket az EU-ba. A csatlakozási szerződéseket 1994. június 24-25-én írták alá Korfun. Norvégiában viszont népszavazáson ismét az uniós csatlakozás ellen voksoltak, így 1995. január 1-jétől csak a három másik állam – Ausztria, Finnország és Svédország – taggá válásával gazdagodott az Unió, és beszélhetünk ettől fogva a „tizenötök Európájáról” Jelenleg az uniós tagállamokon kívül Norvégia, Izland és Liechtenstein alkotják az Európai Gazdasági Térséget. Időközben Svájcnak sikerült elérnie, hogy az EGT-megállapodáshoz hasonló – azonban számára lényegesen kedvezőbb tartalommal – szektorális egyezmények megkötésére kerüljön sor, melyeken keresztül ma már Svájc is speciális A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 36 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Integrációtörténeti bevezetés Vissza ◄ 37 ► státuszú harmadik országként ezer szállal kötődik az egységes belső piachoz. 1.7 Reform és Európa újraegyesítése (1996- 2004) 1.71 Az Amszterdami Szerződés A Maastrichti Szerződésben a tagállamok kötelezettséget vállaltak arra, hogy az Európai Unió, valamint a szerződés által bevezetett új intézmények működésével kapcsolatos tapasztalatokat összegzik és amennyiben szükséges, az alapszerződéseket módosítják. A ’90-es évek közepére mindemellett már világossá vált, hogy a közép- és kelet-európai rendszerváltozások nyomán megszilárdulni látszó „ifjú demokráciák”-kal is, potenciális tagjelöltekként, számolni kell. Ilyen mértékű bővítés azonban már nélkülözhetetlenné tette, hogy az Európai Unió

intézményrendszerét hatékonyabbá tegyék. Ennélfogva, ha a bővítés mikéntjében még hosszabb időn keresztül lényeges véleménykülönbségek voltak kirajzolhatók az egyes tagországok között, egy biztos volt: a közösségek és az Európai Unió felépítésének szervezeti és eljárási keretein változtatni kell. A tagállamok felkértek egy szakértőkből álló ún. reflexiós csoportot, melynek feladata az volt, hogy összegezze a Maastrichti Szerződés hatálybalépése óta eltelt időszakot és tegyen javaslatot az intézményi reform mikéntjére. Ezt követően 1996-ban hivatalosan is megindították a kormányközi konferenciát, aminek eredményeként az Európai Tanács amszterdami ülésén (1997 június 16-17) elfogadják az alapszerződéseket módosító Amszterdami Szerződést A szerződés a tagállami ratifikációkat követően 1999. május 1-én lépett hatályba Az Amszterdami Szerződés módosította az Európai Uniót létrehozó

szerződés egyes rendelkezéseit, valamint a közösségek alapszerződéseit. A várakozásokkal ellentétben a komplex intézményi reformról a tagállamomnak nem sikerült megegyezniük. Az eredeti intézményi struktúrán belül az Európai Parlament szerepét viszont tovább növelik: újabb területekre terjesztik ki az együttdöntési eljárást, továbbá az Európai Bizottság megválasztása kapcsán is erősödik a Parlament pozíciója. Az Amszterdami Szerződéshez csatoltak egy szervezeti jegyzőkönyvet is, amely újabb tagország befogadását még a jelenlegi intézményrendszeren belül is lehetővé tette volna. Ez alapján az öt nagy tagállam kötelezettséget vállalt arra, hogy újabb bővítés esetén az Európai Bizottságban lemondanak a második biztosi helyükről, következésképpen bevezetnék az „egy tagállam egy biztos” A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 37 ► Jegyzet címe A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék | Irodalom Integrációtörténeti bevezetés Vissza ◄ 38 ► alapelvét. A jegyzőkönyv viszont leszögezi, hogy egy esetleges bővítés csak a tanácsi szavazatok újrasúlyozásával együtt lenne elképzelhető. Az Európai Parlament esetében pedig előírták, hogy a bővítést követően sem emelkedhet a képviselői helyek száma a még működőképesnek tekinthető 700 fölé. A jegyzőkönyvvel sikerült azt elérni, hogy a tagállamok az intézményi reform elmaradása miatt nem tették eleve kizárttá az EU esetleges keleti bővítését, ami ösztönzőleg hatott e régió országaira a csatlakozási felkészülésük során, mely 6 jelölt esetében 1998 március végén a tárgyalások megnyitásával új szakaszba lépett. Az Amszterdami Szerződés számos, az EU működését érintő újítást vezette be. Ezek közül a fontosabbak: A pillérrendszer átalakítása: az eredeti III. pillérből (bel- és igazságügyi együttműködés) a

határellenőrzés, vízum, menekültügy és bevándorlás témaköreit a tagállamok áthelyezik az I. pillérbe E rendelkezések ennélfogva már a közösségi metódust alkalmazó EK részét képezik, a III. pillér pedig új elnevezést kap (rendőrségi és igazságügyi együttműködés büntetőügyekben) Figyelembe vették az Egyesült Királyság és Írország különleges helyzetét és érdekeit, így ez a két ország mentességet kapott az alapszerződés vízumra, bevándorlásra és a menedékjogra vonatkozó rendelkezései alól Az utóbbi két témakörben Dániára is mentesség vonatkozik. Az Európai Bíróság hatáskörének kiterjesztése: A fentiekkel összhangban az Európai Bíróság ún. előzetes döntéshozatali hatáskörét a III pillérre is kiterjesztik, de nem kötelező jelleggel: minden tagállamnak lehetősége van arra, hogy a Bíróság joghatóságát e területen elfogadják. Külpolitikai hatáskörök megváltoztatása: az Európai

Tanács feladatai közé tartozik immáron az Unió külpolitikai stratégiáinak meghatározása, valamint a kül- és biztonságpolitika élére egy magas rangú tisztviselőt választanak, aki egyben az Európai Tanács főtitkáraként segíti a Tanács munkáját a kül- és biztonságpolitikát érintő kérdésekben. Alapjogi rendelkezések kibővítése: Az Európai Unióról szóló szerződésben már meglévő demokrácia alapelvét kiegészítik a szabadság, a jogállamiság és az alapjogok betartásának elveivel. Ezen alapelveket megsértő tagállamokkal szemben szankciós eljárás lehetőségét vezetik be. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 38 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Integrációtörténeti bevezetés Vissza ◄ 39 ► Szociális jegyzőkönyv implementálása: Az Egyesült Királyság – elsősorban kormányváltásnak köszönhetően – megváltoztatta a Maastrichti

Szerződés szociális jegyzőkönyvével kapcsolatos álláspontját, így annak rendelkezéseit sikerült az alapszerződésbe átvezetni. Szorosabb együttműködés lehetősége: Az Amszterdami Szerződés hatályba lépésével az ún. unión belüli differenciált integráció elve a gyakorlatban is alkalmazhatóvá válik a szorosabb együttműködés intézményén keresztül. A differenciált integráció lehetőséget ad a tagállamok egy csoportjának, hogy meghatározott integrációs célokat a többi tagállam kívülmaradása mellett, vagy utóbbiaknál gyorsabban elérjenek. A differenciált integráció de facto már korábban is működött: példának okáért ez a szemlélet tette lehetővé, hogy az Egyesült Királyság ne fogadja el kötelezőnek a szociális jegyzőkönyvet a Maastrichti Szerződéssel együtt. A szorosabb együttműködés viszont a jövőre nézve általánosan teszi lehetővé a differenciált integráció alkalmazását és biztosítja ennek

intézményi és eljárási hátterét Átláthatósági doktrína: A szerződésmódosítás egyik célja, hogy az Európai Uniót közelítsék a polgárokhoz. Ennek érdekében az Amszterdami Szerződés kimondja, hogy az Unió működésének a lehető legnyilvánosabb és polgárközeli döntéseken kell alapulnia. Emellett az alapszerződés az uniós polgároknak szubjektív hozzáférési jogot biztosít az Európai Parlament, a Tanács valamint a Bizottság dokumentumaihoz. Alapszerződések egyszerűsítése: Az alapszerződések szinte már áttekinthetetlen rendszerét némileg egyszerűsítik, az alapszerződések szövegét átszámozzák. Előírják, hogy a jövőben minden alapszerződés-módosítást követően közzé kell tenni egységes szerkezetbe foglalt – nem hivatalos – ún konszolidált szerződésváltozatokat is 1.72 Az újabb bővítési folyamat beindulása Európában a ’90-es évek elején lezajlott politikai változások nyomán rövidesen

közel tucatnyi ország várakozik potenciális jelöltként az Európai Unió kapuja előtt. Még 1993-ban, a koppenhágai európai tanácsi ülésen határozzák meg a tagállamok azokat az általános feltételeket, amelyek teljesítése előfeltétele az uniós csatlakozásnak. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 39 ► Jegyzet címe Integrációtörténeti bevezetés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 40 ► Melyek voltak a koppenhágai felvételi kritériumok? Politikai feltételek: A demokrácia,, a jogállamiság biztosítása, az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartása és védelme, ezeket alátámasztó stabil intézmények működtetése Gazdasági feltételek: Működő piacgazdaság, és a csatlakozni kívánó országnak képesnek kell lennie, hogy ellenálljon az Unión belüli piaci erőknek (versenyképesség). Jogharmonizációs feltétel: a közösségi joggal kompatibilisnek kell

lennie az új tagország jogrendjének és köteleznie kell magát a jövőbeni acquis átvételére. A befogadó unióra vonatkozó feltétel: csak abban az esetben lehetséges a bővítés, ha az EU képes az új tagok befogadására. Az Európai Tanács 1994-ben esseni ülésén elfogadja a közép- és kelet– európai társult országok csatlakozására való felkészülés stratégiáját és igazolta vissza az unió, hogy a maga részéről is osztja az unió kibővítési perspektívját, amit a közép és kelet európai, időközben jórészt európai szerződést is kötött országok a maguk részéről már egyoldalúan kifejezésre juttattak. A csatlakozás felkészülés megvalósításának módja, a tagjelölt országok jogharmonizációs kötelezettsége szempontjából volt lényeges dokumentum az Európai Tanács 1995. júniusi cannes-i ülésén elfogadott fehér könyv, amely a közép- és kelet-európai társult országok számára az egységes belső piaci

közösségi jogszabályok átvételéhez adott iránymutatást. E dokumentum átfogja a belső piacra vonatkozó szabályozást, az irányadó politikák és jogszabályok leírását, magyarázatát, valamint az átvételre kerülő normák működéséhez szükséges feltételrendszert. Segítséget ad a jogharmonizációs lépések megfelelő, logikus sorrendjének meghatározásához. A jogharmonizációnak alapvetően három módszerét különböztetjük meg. Harmonizálni lehet regulációval, reregulációval, ill deregulációval Regulációról olyan témakörök esetében beszélünk, ahol a tagjelöltnek nincs szabályozása; ilyenkor a jogközelítés a közösségi irányelvek átvétele alap- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 40 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Integrációtörténeti bevezetés Vissza ◄ 41 ► ján történik. Ha van ugyan átfogó szabályozás nemzeti szinten, de

teljes mértékben újra kell szabályozni egy adott témakörben, reregulációról beszélünk. Deregulációt akkor kell alkalmazni, ha a korábbi jogszabályok ellentétesek a közösségi joggal Ilyenkor az ellentétes joganyagot hatályon kívül kell helyezni. A regulációs cselekvés sajátos esete a közösség közvetlenül hatályos joganyagának csatlakozással bekövetkező „átvétele” legyen szó akár az elsődleges joganyagról, a másodlagos, vagy származékos jogforrások irányelveken túli kategóriáiról, avagy az Európai Bíróság döntéseiről. 1997-ben új szakaszba lépett az Unió keleti bővítési ügye, a közép- és kelet-európai helyzetre reagáló – nem egyszer ügyetlen és megkésett – lépéseket átfogó, világos stratégia váltja fel. Nyilvánosságra hozzák EU jövőjére és a bővítésre vonatkozó koncepciót, az Agenda 2000-t Ebben az évben javasolja az Európai Bizottság, hogy Magyarországgal –és másik öt jeöltel

- kezdje meg az EU a csatlakozási tárgyalásokat. A luxemburgi európai tanácsi ülésen döntenek arról, hogy Csehországgal, Észtországgal, Lengyelországgal, Magyarországgal, Szlovéniával, valamint Ciprussal megkezdik a csatlakozási tárgyalásokat. 1998. március 30-án Brüsszelben, ünnepélyes keretek között 6 tagjelölt országgal – köztük Magyarországgal – megkezdik a csatlakozási tárgyalásokat. A csatlakozási tárgyalások folyamata két szakaszra volt bontható: az 1998 tavaszán megkezdődött ún. átvilágításra („acquis screening”) és az 1998 novemberében megnyitott kormányközi csatlakozási konferenciára (érdemi csatlakozási tárgyalások). Az átvilágítási szakasznak a célja a 31 fejezetbe sorolt közösségi vívmányok azonosítása, valamint a kétoldalú szakértői tárgyalások alkalmával a még létező jogharmonizációs hiányosságok feltárása volt. Az érdemi csatlakozási tárgyalásokra, vagyis kormányközi

csatlakozási ülésekre pedig az Unió tagállamai és a tagjelölt országok kormányai között bilaterális jelleggel került sor. A feladata ezeknek az üléseknek az volt, hogy a csatlakozás feltételeiről, az egyes mentességekről (derogációkról) illetve a közösségi szabályozás alkalmazási sajátosságairól – lásd: mezőgazdasági rendtartás -, illetve technikai jellegű kiegészítéseiről magas képviselői szinten olyan politikai kompromisszumot kössenek, ami aztán jogi formát ölthet. 1999 decemberében az európai tanács helsinki ülésén döntöttek, hogy további hat országgal, Bulgáriával, Lettországgal, Litvániával, Máltával, Romániával és Szlovákiával is megnyitják a csatlakozási tárgyalásokat. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 41 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Integrációtörténeti bevezetés Vissza ◄ 42 ► 1.73 A Nizzai Szerződés A

2001. február 26-án aláírt Nizzai Szerződés egyik legfontosabb feladata az újabb 10 (és azt követően 2) taggal bővülő, immáron 25 (majd 27) tagú Unió intézményeinek, szerveinek és döntéshozatalának módosítása oly módon, hogy azok a tagok nagy száma ellenére a lehető leghatékonyabban működjenek. A szerződés hatályba lépése késni látszott, ugyanis Írország népszavazáson először elutasította a szerződés ratifikációját, majd a 2002 második felében megtartott újbóli népszavazáson jóváhagyták a szerződést. Ezt követően a szerződés 2003 február 1-én lépett életbe A Nizzai Szerződés által bevezetett intézményi reformok közül a legfontosabbak a közösségi intézmények összetételét és működését, a tanácsi döntési eljárásokat és a megerősített együttműködést érintette. Ez magában foglalta a szavazati súlyok átértékelését, és egyben a minősített többségi döntések újabb

tárgykörökre történő kiterjesztését A minősített többségi eljárásban továbbra is megmaradt a szavazati súlyhoz kapcsolódó küszöbszám, ezt viszont összekapcsolták az államok többségének kritériumával is. A legfontosabb újdonság viszont a népességi kritérium fakultatív jellegű bevezetése volt, ami az uniós polgárok egyenjogúságának elvét érvényesíti következetesebben: : a nizzai szabályok szerint egy állam kérheti, hogy a minősített többségű határozatok hatályba lépése csak akkor legyen hatályos, ha a döntést támogató államok képviselik az Unió lakosságának legalább 62%-át. A Nizzai Szerződés megnövelte az Európai Parlament együttdöntési hatáskörét. Ez állította helyre a tagállamok tanácsbeli vétójoga visszaszorulása miatti demokratikus deficit növekedést a palamenti döntési jog kiterjesztése révén Tekintettel az Európai Unió várható kibővítésére, az EP képviselőinek létszámát 732

főben határozták meg. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 42 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Integrációtörténeti bevezetés Vissza ◄ 43 ► Az Európai Bizottságot érintő változás, hogy bevezetik az „egy biztos – egy tagállam” elvét, ez alapján a továbbiakban minden tagállamnak egy bizottsági tag delegálása engedélyezett. Minthogy az esetlegesen bekövetkező későbbi bővítések után az Unió tagországainak száma akár a harmincat is megközelítheti, az ilyen nagy létszámú Bizottság már működésképtelenné válhatna Ezért vállaltak kötelezettséget a tagállamok a Nizzai Szerződésben, hogy amennyiben az Európai Unió tagállamainak száma majd eléri a 27-et, akkor a Tanács egyhangúlag döntés hoz a biztosok számának csökkentéséről és kiválasztásának rendszeréről. Ez minden tagország számára méltányos elbánást biztosító forgó

összetételi rendszer bevezetését vetítette előre. A Szerződéshez csatolták az Európai Bíróság módosított eljárási szabályzatát. A reform lehetővé tette, hogy a jövőben bírói különtanácsokat hozzanak létre. E bírói testületi forma az Európai Bíróság, valamint az Európai Elsőfokú Bíróság tehermentesítését szolgálja konkrét ügycsoportok tekintetében. A Nizzai Szerződés a fentieken túl még a további lényegesebb módosító rendelkezéseket tartalmazta: Alapvető és emberi jogi ellenőrzési rendszer reformja: Tagállamokkal szemben vizsgálati eljárás beindítására a továbbiakban már akkor is lehetőség lesz, ha csak valószínűsíthető, hogy az érintett tagállam megsérti az uniós alapértékeket ideértve az alapvető és emberi jogokat. Megerősített együttműködés: A szorosabb integrációt választó tagállamokkal kapcsolatos eljárást módosítják. Csak végső eszközként lehet igénybe venni az integráció

e formáját, viszont immáron mindhárom pillérben pontosított feltételek szerint lehetőség van arra, hogy az ambiciózusabb tagállamok egy csoportja meghatározott témakörökben mélyebb integrációt alakíthasson ki. Európa jövőjéről szóló nyilatkozat: A nyilatkozatban a tagállamok kívánatosnak tartják, hogy a jövőben, négy témakörben tegyék hatékonyabbá az uniós intézményi rendszert. A témakörök a következők: 1 Az uniós és tagállami hatáskörök elválasztása, 2 Az Európai Unió Alapjogi Chartájának jövőbeli státusza (a chartát a nizzai csúccsal párhuzamosan nem kötelező dokumentumként ünnepélyesen deklarálják, de így nem válik az alapszerződési rendszer és az uniós joganyag részévé) 3. Az alapszerződések egyszerűsítése 4 A nemzeti parlamentek szerepe) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 43 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom

Integrációtörténeti bevezetés Vissza ◄ 44 ► ESzAK-szerződéssel kapcsolatos rendelkezések: Jegyzőkönyvben rendezték az ESzAK 2002. június 23-i megszűnésének technikai kereteit: e szerint az ESzAK hatáskörei átszállnak majd az Európai Közösségre, amely általános jogutódja lesz a Montánuniónak. 1.74 Európa újraegyesítése A nizzai intézményi reform nyomán lehetővé vált az akkor 15 tagú Unióhoz újabb államok csatlakozása. A csatlakozási tárgyalásokat az Európai Tanács 2002 december 13-i, koppenhágai ülésén tíz tagjelölt állam esetében lezárták, így Cseh Köztársaság, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Szlovákia, Szlovénia; Málta és a Ciprusi Köztársaság a tagjelölt országok első csoportjaként zöld utat kapott az Európai Unióba. A több mint 4000 oldal terjedelmű csatlakozási szerződés és csatlakozási okmány, illetve mellékleteinek szövege 2003 elejére lett

véglegesítve. Az Európai Parlament 2003 április 9-i ülésén hozzájárulását adta, hogy az integráció történelmének minden szempontból legátfogóbbnak tekinthető bővítési folyamata lezáródjon. A csatlakozási szerződést 2003. április 16-án ünnepélyes keretek között Athénben írták alá Magyarországon időközben népszavazáson is megerősítést nyert hazánk uniós taggá válása. A csatlakozási szerződés itthon a 2003 évi XXX törvénnyel került kihirdetésre. A csatlakozási szerződés három fő részből tevődik össze. Az első szakaszban a régi és új tagállamok képviselői megállapodnak az Európai Unió bővítéséről. A dokumentumban hivatkoznak a már meglévő és a szerződés értelmében módosított joganyagra. A második rész az ún csatlakozási okmány. Ez a rész tartalmazza, hogy mely nemzetközi szerződésekhez, milyen feltételekkel csatlakoznak a tagjelöltek A harmadik részt a mellékletek képezik. A

mellékletekben témánként végigveszik a szerződés konkrét elemeit. Minden, a csatlakozási tárgyalások során elért egyezség, átmeneti mentesség (ún. derogáció) ebben a részben található meg. 2004. május 1-én lép hatályba a csatlakozási szerződés és válik hivatalosan is taggá a fent említett 10 ország. A bővítési folyamat ezzel még nem ért véget, ugyanis Bulgária és Románia 2005-ben sikeresen lezárta a csatlakozási tárgyalásokat és – amennyiben az Európai Bizottság véleménye alap- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 44 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Integrációtörténeti bevezetés Vissza ◄ 45 ► ján a tagállamok nem döntenek a csatlakozási időpont elhalasztásáról – 2007-től e két ország is az EU tagja lehet. 2005 őszén csatlakozási tárgyalások kezdődtek Törökországgal és Horvátországgal is, azonban az esetleges későbbi

tagságukkal kapcsolatban a tárgyalások és felkészülésük mostani stádiumában még nincs hivatalos álláspont. Lényeges körülmény azonban, hogy a tárgyalási mandátumban először fejezte ki írásban az unió, hogy a tárgyalások nyitott végűek; továbbá, hogy a speciális partnerség jogi formulája megjelent az európai alkotmányszerződésben, mely záró okmányát a 25 tagállamon túl jelöltek is aláírták. 1.8 Az Európai Unió jövője – az alkotmányozási folyamat Még gőzerővel folytak a tagjelölt országokkal a csatlakozási tárgyalások, amikor az Európai Unió a Nizzai Szerződéshez csatolt Európai Unió jövőjéről szóló nyilatkozatnak eleget téve történetének egyik legnagyobb reformjába kezdett. 2001-ben a laekeni európai tanácsi ülésen a tagállamok döntöttek az Európai Konvent felállításáról, melynek fő feladata az Európai Unió intézményi reformjának előkészítése volt. Ez magában foglalta az Unió és a

tagállamai közötti hatásköri megosztás kérdését, illetve a feladatmegosztás átláthatóvá tételét, az Unió eszközrendszerének egyszerűsítését, valamint a demokratikus legitimitás növelését, a polgárokhoz közelibb unió kialakítását, a tagállami parlamentek szerepének tisztázását. A konvent az Európai Unió szervezetén kívülálló jogi eljárási forma, amelynek javaslatai nem kötelező érvényűek. Az összesen 105 tagot számláló tanácskozó testület a tagállami kormányok egy-egy, a nemzeti parlamentek két-két, az Európai Parlament 16 képviselőjét, valamint a Bizottság két tagját foglalta magában Tizenhárom tagjelölt ország a tagországokkal azonos státuszban vett részt a Konvent munkájában, jogosítványaik csupán annyiban tértek el az uniós tagokétól, hogy a tagállamok között kialakult konszenzust nem vétózhatták meg, illetve saját anyanyelvüket csak akkor használhatták, ha maguk biztosítottak

szinkrontolmácsolást. A testület élén a 13 főből álló elnökség állt. Az elnöki posztot Valéry Giscard dEstaing töltötte be, aki minden Európai Tanácsi ülésen beszámolót tartott a Konvent munkájáról. A konvent havonta egy-két alkalommal plenáris ülés keretében ülésezett, a 13 tagú elnökség kéthetente ült össze A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 45 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Integrációtörténeti bevezetés Vissza ◄ 46 ► A Konvent alakuló ülését 2002. február 28-án Brüsszelben tartotta és 2003. június 13-án fogadta el a reformjavaslatokat egységes dokumentumba foglaló alkotmányos szerződés (ASZ) javasolt szövegét A tervezetet Valéry Giscard d’Estaing 2003. június 20-án az Európai Tanács Porto Carrasban (Thessaloniki) tartott ülésén átadta a soros elnökséget betöltő Görögországnak. Az Európai Tanács tárgyalásra

alkalmasnak ítélte a tervezetet és 2003 október 4-ére összehívta az alkotmányos szerződést elfogadó kormányközi konferenciát A konferencia az olasz, majd az ír elnökség alatt megvitatta a Konvent javaslatát és a szöveg mennyiségileg 5-7%ára rugó minőségileg fajsúlyos vitás kérdéseket A kormányközi konferencia hivatalosan 2004 október 29-n zárult le, amikor Rómában ünnepélyes keretek között az EU 25 tagországának képviselője aláírta a Szerződés Európai Alkotmány létrehozásáról elnevezésű dokumentumot. Ezzel megkezdődött a ratifikációs folyamat, amelyben minden tagország a nemzeti alkotmányos szabályai szerint ratifikálja a szerződést. Az eredetileg tervezettek szerint a szerződés 2006. november 1-jén vagy, ha a megerősítések addig nem mennének végbe, az utolsó ratifikációs okmány letétbe helyezését követő második hónap elsején lépne hatályba. Miután Franciaország és Hollandia 2005-ben

népszavazáson elutasította az alkotmányos szerződést, a ratifikációs folyamatot 2005. júniusában tartott Európai Tanácsi ülésükön a tagállamok kvázi felfüggesztették Mindazonáltal 2006 nyarán ár 16 tagállam hagyta azt jóvá. Az alapszerződések helyébe lépő egységes, alkotmányos szerződés alapvető változásokat hozna az EU intézmények működésében. Egységesítené az EU jelenlegi három pillérét, ennél fogva az egységes jogi sze- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 46 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Integrációtörténeti bevezetés Vissza ◄ 47 ► mélyiséggel felruházott nemzetközi szervezetté alakulna át az Európai Unió (az Euratom-szerződés – kivételként, módosítva – továbbra is hatályban maradna). Az ASZ nemcsak az unió érdekközösségét erősíti meg új intézményi és döntéshozatali harmonizációs mechanizmussal, hanem a

sokszínűbb közösség identitását is, az uniós értékek tisztább és kiterjedtebb meghatározásával, tovább fejlesztési perspektívájával. Ennek részeként az Alapvető Jogi Chartát kikényszeríthető erejű jogforrássá emeli Az alkotmányos szerződés első része az Unió céljait, a hatáskörök típusait, valamint a jogforrási rendszer, a döntéshozatali mechanizmusok és az EU intézményeinek általános szabályait tartalmazza. A második rész magában foglalja az Európai Unió alapjogi chartáját, a harmadik rész pedig az Unió hatáskörgyakorlásának, az egyes politikák működésének részletszabályait tartalmazza. A negyedik rész – a záró rendelkezések mellett – az alkotmányos szerződés jövőbeni módosításának eljárási szabályait rögzíti Az alkotmányos szerződés az európai identitás erősítése végett az integráció történetében először határozza meg alapszerződési szinten az Európai Unió hivatalos

szimbólumait. Az alkotmányos szerződés I-8 cikkében a jelképeket sorolja fel: 1) Az Unió zászlója. Az európai zászló Európa tágabb értelemben vett egységét és identitását szimbolizálja. A kék háttéren köralakban elhelyezkedő aranyszínű csillagok az európai népek közötti szolidaritást és harmóniát jelképezi A csillagok száma nem a tagállamok számára utal: a tucatnyi, 12 csillag a tökéletesség, a teljesség és az egység jelképe. A zászló eredetileg az Európa Tanács zászlója volt Ez utóbbi szervezet 1986-ban hivatalosan is engedélyezte a közösségnek, hogy jelképként használja 2) Európai himnusz. Ludwig van Beethoven 1823-ban komponált IX d-moll szimfóniájában (op. 125) utolsó tételként megzenésítette Friedrich von Schiller 1785-ben írt művét, az Örömódát, amely az emberiség és az emberek közötti testvériség idealista költeménye. A hivatalos uniós himnuszt ez alapján hangszerelte Herbert von Karajan 3)

Az Unió jelmondata: „Egység a sokféleségben”. A mottó fiataloknak meghirdetett pályázaton született, amely kifejezi Európa közös történelmi talaján létrejött kulturális, nyelvi, társadalmi-politikai sokszínűségét A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 47 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Integrációtörténeti bevezetés Vissza ◄ 48 ► 4) Az Unió valutája, az euró. 2002 január 1-étől 12 tagországban már hivatalos fizetőeszköz. 5) Európa-nap: május 9. 1950-ben Robert Schuman ezen a napon ismertette a Jean Monnet által kidolgozott, az európai szén- és az acélipar öszszevonásán alapuló javaslatát A „Schuman nyilatkozat” néven ismertté vált javaslat méltán tekinthető az Európai Unió megszületéséhez vezető úton tett első lépésnek. ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK: 1) Milyen elméleti koncepciókban jelent meg az európai egységgondolat a XX.

századot megelőzően? 2) Ki volt Richard Nikolaus Coudenhove-Kalergi? 3) A második világháborút követően milyen szektorális integrációs szervezetek jönnek létre az európai kontinensen? 4) A közösségi modell Jean Monnet elképzelése szerint. Hogyan érvényesült a Monnet-módszer az ESzAK működésében? 5) A EGK és az EURATOM létrehozása 6) „Euroszklerózis” és az integráció mélyülése 7) Az Egységes Európai Okmány és a Maastrichti Szerződés 8) Amszterdamtól Nizzáig 9) Az integráció bővülési folyamata az elmúlt évtizedekben 10) Alkotmányozási folyamat és az EU jövője A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 48 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az Európai Unió intézményi rendszere Vissza ◄ 49 ► 2. Az Európai Unió intézményi rendszere Az Európai Szén- és Acélközösségben megtestesülő Monnet-modell mindenek előtt sajátos intézményi

felépítése miatt emelkedett ki a hagyományos nemzetközi szervezeti típusok közül. A szupranacionális – közösségi – érdeket megjelenítő szerv, a kötelező joghatósággal felruházott bíróság, a tagállami kormányokat, valamint a nemzeti parlamenteket képviselő intézmények összhangjára épülő szervezeti rendszer jelenti most is az Európai Unió legfontosabb intézményi alapját. E rendszer azonban mára lényegesen differenciáltabbá, egy több tízezer fős tisztviselői gárdát alkalmazó európai közigazgatási apparátussá nőtte magát A fejezet az intézményi rendszer egyes elemeit próbálja vázlatosan bemutatni. 2.1 A hárompilléres architektúra intézményi keretei Az Európai Unió szerkezetének dinamikáját az egyes intézmények biztosítják. Az egységes intézményrendszer jelenlegi felépítése az elmúlt évtizedek összetett eseménysorozatának az eredménye, azonban alapjellegét két fontos momentum határozta meg.

Egyfelől a fúziós szerződés (1965) nyomán a három Közösség intézményi szerkezete teljes egészében egységesült. A mai Európai Unió felépítését, ennek intézményi alapjait pedig a Maastrichti Szerződés által bevezetett hárompilléres struktúra határozza meg. A hagyományos értelemben vett hatalommegosztás Montesquieu által felállított modellje az Európai Unió intézményrendszerében nem érvényesül. Nincs kizárólagos jogalkotó, végrehajtó és igazságszolgáltató szerv, mindegyik feladatot több intézmény is ellátja. Jogalkotó hatáskörrel a Tanács mellett a Bizottság és a Parlament is bír, a végrehajtás a Tanács jogköre, amelyezt átruházta a Bizottságra; így az a Bizottság és a tagállamok feladata. Az igazságszolgáltatást az Európai Bíróság és a tagállamok bíróságai végzik. A végrehajtás és az igazságszolgáltatás is jogalkalmazásnak minősül Ahhoz pedig, hogy egy normát alkalmazni lehessen,

értelmezni kell Közösségi jogértelmezést a tagállamok bíróságai is végeznek mindennapi tevékenységük során, hiszen ezekben az államokban az EKjog szerves része a hazai jognak. A hiteles, mindenkire nézve kötelező és A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 49 ► Jegyzet címe Az Európai Unió intézményi rendszere A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 50 ► végső jogértelmezés azonban az Európai Közösségek Bíróságának feladata és kiváltsága. Az EU hárompilléres architektúrája EURÓPAI EURÓPAIUNIÓ UNIÓ I. pillér EK EURATOM II. pillér III. pillér Közös Kül- és bizt. polit Rendőri és igazságszol. együttműk. büntetőügyekben A teljes hárompilléres konstrukció működésének összhangját az Európai Tanács biztosítja. E politikai szerven kívül azonban az Európai Unió önálló intézményrendszerrel nem rendelkezik: céljainak

megvalósítását így a Közösség fő szervei – az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság, a Bíróság és a Számvevőszék – teszik lehetővé. Ilyen formán az EU és a Közösségek intézményi rendszere egységes, azonban az egyes szervek hatásköre és működésének jellege a különböző pillérekben eltérő sajátosságokat mutat. A közösségi modellre épülő I. pillérben (EK és EURATOM) a közösségi szervek hatásköre a legteljesebb. A döntéshozatal sajátossága, hogy a jogszabályok elfogadásához ma már jellemzően elegendő a minősített többségi határozat, következésképpen azok akár egyes tagállamok ellenkezésével szemben is elfogadhatók Az Európai Bíróság kötelező joghatósággal bír az EKSz által meghatározott tárgykörökben, a jogalanyok széles körét érintő kötelező döntéseket hozhat. A II. pillért (Közös kül- és biztonságpolitika) ezzel szemben a kormányközi kooperáció jellemzi Ebben a

pillérben az előkészítés során az Európai Bizottság és a Tanács szerepe jelentős, de a döntések meghozatalának feltétele a tagállamok konszenzusa. Az Európai Bíróság közvetlen hatásköre a II pillérre nem terjed ki A III. pillér (rendőrségi és igazságügyi együttműködés büntetőügyekben) jellegét tekintve az első két pillér közé helyezhető el. Alapvetően kormányközi együttműködést valósít meg, de kivételesen – a közösségi metó- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 50 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az Európai Unió intézményi rendszere Vissza ◄ 51 ► dusnak megfelelően – a Tanács minősített többséggel is fogadhat el határozatot. Az Európai Bíróság a III pillérben elfogadott határozatok és kerethatározatok, egyes nemzetközi egyezmények értelmezésére és érvényességének a megállapítására hatáskörrel lett

felruházva, de a tagállamok ezt nyilatkozatukkal kizárhatják. Az Európai Parlamenten, a Tanácson, a Bizottságon, a Bíróságon és a Számvevőszéken, vagyis az öt közösségi fő szerven kívül megkülönböztetünk tanácsadó intézményeket (Gazdasági és Szociális Bizottság, Régiók Bizottsága), pénzügyi intézményeket (Európai Központi Bank, Központi Bankok Európai Rendszere), decentralizált szervezeteket (ügynökségek) és egyéb szervezeti egységeket (Ombudsman, Európai Adatvédelmi Biztos). • Az Európai Tanács Az Európai Tanács (EiT) stratégiai döntések meghozatalában jelentőséggel bíró csúcsszerv, a tagállamok vezetőinek fóruma. A közösségek korai történetében is rendszeresek voltak az állam- és kormányfők konferenciajellegű találkozói. Az 1974 évi párizsi csúcstalálkozó zárónyilatkozata nyilvánította ezeket a kevésbé formalizált üléseket „Európai Tanáccsá”, az Egységes Európai Okmány –

még mindenfajta konkrét funkció megjelölése nélkül – már az alapszerződés szövegében is említi, majd a Maastrichti Szerződés hivatalosan is formalizálja az Európai Tanácsot. Az Európai Unió legfőbb politikai döntéshozó szerve az Európai Tanács (Nem tévesztendő össze az Európa Tanács intézményével). Az Európai Tanács adja az EU fejlődéséhez szükséges ösztönzést és meghatározza e fejlődés általános politikai irányait. A gyakorlatban ez a nagy horderejű, a tagállamok kompromisszumát igénylő stratégiai döntéseket jelent. Az Európai Tanács a tagállamok állam-, illetve kormányfőiből és a Bizottság elnökéből áll (az adott tagállam alkotmányos berendezkedésétől függ, hogy melyik országot képviseli állam- és/vagy kormányfő). Munká- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 51 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az Európai Unió

intézményi rendszere Vissza ◄ 52 ► jában közreműködnek a tagállamok külügyminiszterei és a Bizottság egy tagja. Az Európai Tanács minden ülése után jelentést, továbbá az Unió által elért haladásról évente írásos jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek. Az Európai Tanács évente két rendes ülést és általában két rendkívüli ún. informális ülést tart, amit a média és a közvélemény kitüntetett figyelme kísér Az üléseknek a tényleges döntéshozatali szakasza nem nyilvános: a tagállamok itt a diplomáciai tárgyalási technikákat alkalmazásával – pl. ún csomag-megállapodások elfogadásával – az érdekeik szempontjából legoptimálisabb eredmény elérésére törekednek Az Európai Tanács politikai állásfoglalásai a közösség intézményeit, az önállóság és függetlenség elve alapján, így a kezdeményezési jogkör fő letéteményesét a Bizottságot jogilag nem kötik; az EiT közösségi jogi

normát nem alkothat. 2.2 Az Európai Unió Tanácsa (Miniszterek Tanácsa) Az eredeti közösségi modell fő szerve volt a Miniszterek Tanácsa, de míg az eredeti testület hatásköre jórészt a véleményező jogkörben kimerült, addig a Miniszterek Tanácsa (röviden: Tanács, vagy hivatalos elnevezéssel: Európai Unió Tanácsa) az EU elsődleges döntéshozó, jogalkotó szerve. 2.21 A Tanács összetétele A Tanács a tagállamok egy-egy olyan miniszteri szintű képviselőjéből álló közösségi egységként (kollégium) működő alapintézmény, ahol a delegált miniszter felhatalmazással rendelkezik arra, hogy az adott tagállam kormánya nevében kötelezettséget vállaljon. A Tanács egy egység, alatta egy formációját az Általános és Külügyminiszterek Tanácsa (ÁKÜT) értendő. A Tanácsnak különböző formációi vannak, az említett ÁKÜT-ön kívül jelenleg 8 Ezért A meg szokták különböztetni aszerint, hogy mely miniszterek

találkozójáról van szó Az pedig, hogy melyik szakminiszterről van szó, a napirenden szereplő témáktól függ. A szakminiszterek ezen testületei az ún szektorális tanácsok Ilyen szektorális tanácsként működik pl. a Gazdasági és Pénzügyi Tanács, Bel- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 52 ► Jegyzet címe Az Európai Unió intézményi rendszere A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 53 ► és Igazságügyi Tanács, Mezőgazdasági és Halászati Tanács, Környezetvédelmi Tanács vagy az Oktatási, Ifjúsági és Kulturális Tanács. E tanácsi formációk elvben egyenlő jogállásúak, de a külügyminiszterekből álló Általános Ügyek Tanácsa átfogóbb jellegű, horizontális kérdésekkel foglalkozik. Esetileg több szektorális tanács összevontan is ülésezhet A leggyakrabban – havi rendszerességgel, de kivételesen gyakrabban– az Általános Ügyek Tanácsa, a

Mezőgazdasági Tanács és a Gazdasági és Pénzügyi Tanács ül össze, míg a többi Tanács ritkábban, évente 2-6 alkalommal tart ülést. A Tanács munkáját segíti a Főtitkárság, amelynek fő feladata a Tanács, amit a hathavonta változó tagállami elnökség lát el, és a hozzá kapcsolódó testületek üléseinek előkészítése. A Főtitkárság élén a tagállamoktól független, elsősorban külpolitikai feladatokkal megbízott tisztviselő, a főtitkár áll. 2004-ben Javier Solanát újraválasztották a Tanács Főtitkárának, aki egyben a Közös Kül- és Biztonságpolitika Főképviselője is, és ebbéli minőségében segíti koordinálni az EU fellépését világszerte. A Főtitkárt a Helyettes Főtitkár segíti, akinek feladata a Főtitkárság igazgatása. A Tanács székhelye Brüsszel. 2.22 COREPER és tanácsi munkacsoportok A Tanács munkáját segítő, illetve előkészítő testületet, az Állandó Képviselők Bizottságát (COREPER -

Committé des Représentants Permanents ) a tagállamok Európai Unió mellé rendelt brüsszeli állandó képviseleteik vezetőinek, azok beosztottjainak testületét jelenti. A COREPER elsődleges feladata, hogy megpróbálják a tagállami álláspontokat egyeztetni, a miniszterek számára előkészíteni az egyes javaslatokat, emellett hatáskörébe tartozik a tagállamok kormányai és az uniós intézményei közötti kapcsolattartás. A második pillérben a COREPER-hez hasonló funkciót a Politikai és Biztonsági Bizottság, míg a harmadik pillérben pedig az ún. Koordináló Bizottság lát el. A COREPER hetente ülésezik, a résztvevőktől függően két szinten COREPER II. az állandó képviselők, a COREPER I azok helyetteseinek fóruma. A COREPER munkáját több mint 200 állandó illetve ideiglenes tanácsi munkacsoport segíti. E munkacsoportok a tagállamok hazai kormányhivatalainak – adott szakkérdésért felelős – munkatársaiból állnak, akik

szakmailag előkészítik a Tanács, illetve a COREPER elé kerülő döntési tervezeteket. A munkacsoportban megtárgyalt javaslatok először általában a COREPER, majd onnan a Tanács elé kerülnek. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 53 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az Európai Unió intézményi rendszere Vissza ◄ 54 ► 2.23 A Tanács hatáskörei és a hatáskörgyakorlás módja Jogalkotási hatáskör ♦ Az EKSz és az EURATOMszerződés alapján a Tanács a legfontosabb jogalkotó szerv. Ma már ezt a hatáskörét jórészt az Európai Parlamenttel közösen gyakorolja. A jogalkotás során – a Bizottság javaslatára – másodlagos jogforrásokat (rendeletek, irányelvek, határozatok, vélemények és ajánlások) bocsáthat ki, de az elsődleges jogforrások (alapszerződések) felülvizsgálata során is szerepet kap: a módosítást a Tanácsnál kell kezdeményezni és a

Tanács által kibocsátott vélemény nyomán hívják össze a felülvizsgálatra jogosult kormányközi konferenciát. A Tanács döntéshozatali kötelezettségeinek eleget tehet közvetlenül, vagy egyes végrehajtási jellegű hatásköröket az Európai Bizottságra ruházhat (delegált hatáskörgyakorlás). Ez utóbbi felhatalmazásról a Tanács jogszabályt bocsát ki, melyben meghatározza a hatáskör gyakorlásának egyes feltételeit, emellett fenntarthatja a jogot, hogy meghatározott esetekben visszaveszi a Bizottságtól a hatáskörgyakorlás lehetőségét. K o o r d i n á c i ó ♦ Az I. pillérben a Tanács feladata a tagállamok általános gazdaságpolitikájának összehangolása, beleértve az új álláshelyek megteremtését és oktatási, egészségügyi, valamint szociális védelmi rendszerek fejlesztését. Annak ellenére, hogy minden tagállam saját felelőssége, hogy milyen politikát valósít meg e területeken, a Tanács elfogadhat közös

célokat. A III pilléres együttműködés keretében koordinálja a tagállamok akcióit és intézkedéseket tesz a rendőri és igazságügyi együttműködés körében a büntetőjog területén (pl. a nemzeti bíróságok és rendőri erők közötti együttműködés kialakítása) K ü l ü g y i j o g k ö r ö k ♦ A Tanács harmadik államokkal és más nemzetközi szervezetekkel megköti az alapszerződés által hatáskörébe utalt nemzetközi szerződéseket (pl. társulási egyezmények, kereskedelemi, vagy kooperációs és fejlesztési megállapodások stb) A Tanács az uniós tagállamok között is köthet egyezményeket az adózás, a társasági jog, a konzuli védelem, valamint a szabadság, biztonság és jog érvényesítése kapcsán folytatott együttműködés területén. A külügyi hatáskörökhöz tartozó hatáskör az új tagok belépéséről egyhangúlag meghozott tanácsi határozat. Ezen túlmenően a Tanács feladata, hogy kidolgozza az EU

közös kül- és biztonságpolitikáját az Európai Tanács által megadott irányvonalak alapján. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 54 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az Európai Unió intézményi rendszere Vissza ◄ 55 ► K e z d e m é n y e z é s i j o g k ö r ♦ A Tanács felkérheti a Bizottságot, hogy végezze el a Tanács által szükségesnek tartott vizsgálatokat, és terjesszen be hozzá megfelelő javaslatokat. Ellenőrzési jogkör ♦ Habár az általános ellenőrzési jogkörrel felruházott szerv az Európai Bizottság, a Tanács is indíthat saját kezdeményezésre – a többi intézményre kiterjedő – vizsgálatot. Az esetlegesen feltárt kötelezettségszegések, mulasztások felszámolásának eszköze az Európai Bíróság előtt indított eljárások lehetnek. Költségvetési jogkör ♦ A Bizottság által javasolt költségvetésért a Tanács az Európai

Parlamenttel együtt felelős. K i n e v e z é s i j o g k ö r ♦ Különböző tisztségek betöltése a Tanács kinevezése alapján történik. A Tanács minősített többséggel nevezi ki a tagállamok javaslatai alapján a Gazdasági és Szociális Bizottság, valamint a Számvevőszék tagjait. Minősített többségű kinevezéséhez kötődik a Tanács főtitkárának és a főtitkárhelyettesének a megbízatás, valamint az Európai Parlament jóváhagyását követően az Európai Bizottság elnökét és tagjait is a Tanács nevezi ki minősített többséggel. A bírói különtanácsok kinevezéséhez a Tanács egyhangú határozata szükséges. K ö z s z o l g á l a t i j o g k ö r ö k ♦ A Tanács minősített többséggel megállapítja az EK tisztviselőinek személyzeti szabályzatát és az e Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételeket. Emellett pl. a Tanács állapítja meg a Bizottság vagy az Európai Bíróság tagjainak

fizetését. 2.24 A tanácsi döntéshozatal A Tanács döntéseit – témakörtől függően – hozhatja egyszerű többséggel, minősített többséggel, vagy egyhangúlag. Egyszerű többségével csak eljárási, illetve olyan kérdésekben születik döntés, amelyekről az alapszerződések külön nem szólnak. Az érdemi ügyekben egyhangúlag vagy minősített többséggel döntenek. Az egyhangú döntés a különösen érzékeny területeken jellemző (pl. adózás, menedékjog vagy bevándorlási politika) Ilyen esetekben a döntés elfogadásához minden tagállam igenlő szavazata szükséges, vagyis bármely tagállam megakadályozhatja a határozathozatalt. A nizzai módosításokat követően ma már a minősített többségi döntés tekinthető általánosnak. A minősített többségi szavazási eljárás esetén az egyes tagállamok szavazata eltérő súlyú népességük méreteitől függően, de a szavazati súlyok alapvetően a kisebb államok irányában

kedvezőbbek. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 55 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az Európai Unió intézményi rendszere Vissza ◄ 56 ► Szavazati súlyok megoszlása az egyes tagállamok között Németország, Franciaország, 29 Olaszország és az Egyesült Királyság Spanyolország és Lengyelország 27 Hollandia 13 12 Belgium, Cseh Köztársaság, Görögország, Magyarország és Portugália Ausztria és Svédország 10 Dánia, Írország, Litvánia, Szlovákia és Finnország 7 Ciprus, Észtország, Lettország, Luxemburg és Szlovénia 4 Málta 3 Összesen: 321 Azoknak a javaslatoknak az elfogadásához, melyeket az Európai Bizottság készít elő, a minősített többség eléréséhez a tagok többsége által leadott, legalább 232 igen szavazat szükséges (ez arányait tekintve a szavazati súlyok összességének – 321-nek – a 72,3%-a). Egyéb esetekben, vagyis ha a

döntést nem a Bizottság javaslatára készítik elő, a Tanács határozatának elfogadásához legalább a tagok kétharmada által leadott, legalább 232 igen szavazat szükséges. Ezen felül az előbbi döntések elfogadásához még szükséges az is, hogy a tagállamok ne éljenek a korlátozott vétó lehetőségével. A tagállamok ugyanis kérhetik annak megerősítését, hogy a leadott igen szavazatok az Unió teljes népességének legalább 62%-át teszik ki. Ha ez a feltétel nem teljesül, akkor a döntést el nem fogadottnak kell tekinteni. Ellenkező esetben, vagy ha e vétólehetőséggel egyáltalán nem is élnek, akkor a döntés minősített többséggel elfogadott és kibocsátható lesz. 2.25 Soros elnökség Az EU vezetési modelljét a soros elnökség intézménye valósítja meg. E tisztségét félévenként felváltva tölti be egy-egy tagállam. A soros elnök tagállam hívja össze az Európai Tanács üléseit, elnököl a Miniszterek Tanácsában

és a Tanácshoz kötődő egyéb testületekben, ő hív fel szavazásra, és írja alá az elfogadott aktusokat. Komoly súlya van a tárgyalásra kerülő ügyek döntésének befolyásolásában. Meghatározó szerepe van a napirend összeállításában és a szavazás előkészítésében. Az elnöki periódusok öszszekapcsolódnak az Európai Tanács rendes üléseivel, miután azokat a A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 56 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az Európai Unió intézményi rendszere Vissza ◄ 57 ► féléves elnökség utolsó hónapjában (júniusban és decemberben) szokták megtartani. • Az Európai Parlament Az eredeti Monnet-modell parlamenti intézménye a Közgyűlés volt, amelynek elnevezése 1962 óta Európai Parlament. Tagjait 1979 óta alapján közvetlenül választják. A tagállami pártok ajánlása alapján választott képviselők az EP-ben politikai

pártjaik nézeteinek jellege szerint transznacionális, európai pártcsoportokba tömörülnek (néppártiak, szocialisták, liberálisok, zöldek, euroszkeptikusok stb)Az Európai Parlament szerepe némileg eltér a tagállamok parlamentjeiben megszokottaktól. Habár a jogalkotási hatáskörei, melyek a sajátos költségvetés elfogadási hatásköréből nőttek ki az elmúlt évtizedekben jelentősen megnövekedtek, a jogszabályok elfogadásáért a Tanáccsal együtt felelős Ennek megfelelően az Európai Parlament ún. társjogalkotó és ma már a közösségi jogszabályok mintegy 80%-a nem születhet meg a közreműködése nélkül. A jogalkotás melletti legfontosabb szerepe az európai politikai nyilvánosság alakításában jelölhető meg: Általános politikai ellenőrző szerepe felöleli a Parlament által folytatott vizsgálatokat, kérdések feltételét, ennek és az eredményeknek a közvélemény felé való közvetítése az Európai Unión belüli

demokratikus ellenőrzés fontos intézménye. 2.26 A parlament összetétele Az Európai Parlament jelenleg 732 képviselőből áll, akiket a nemzeti választási rendszerekben közvetlen és általános választójog alapján 5 évre választanak az uniós polgárok. A szavazás módját minden tagállam a saját választójogi szabályai szerint határozza meg, de bizonyos egységes demokratikus elveknek minden esetben meg kell felelniük: a választójogosultság életkori küszöbe tizennyolc év, a nők és a férfiak egyenlősége biztosított kell legyen, és csak titkos szavazás alkalmazható. A parla- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 57 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az Európai Unió intézményi rendszere Vissza ◄ 58 ► menti helyeket az egyes országok lakosságának arányában osztják fel. Minden tagállam meghatározott számú – legfeljebb 99 és legalább 5 –

képviselővel rendelkezik. Magyarország 24 parlamenti képviselői hellyel rendelkezik. 2.27 Elnök, Elnökség és Főtitkárság A Parlament elnökét fél ciklusra, azaz két és fél évre választják. Az elnök képviseli a Parlamentet, emellett – 14 alelnöke segítségével – irányítja a Parlament munkáját, valamint vezeti a plenáris ülésszakokon folytatott vitákat. Az elnök a kialakult gyakorlatnak megfelelően jelen van, amikor megnyitják az Európai Tanács ülését: ekkor ismerteti a Parlament álláspontját és fenntartásait az egyes témákkal és napirendi pontokkal kapcsolatban. Az elnök vezeti az Elnökség üléseit. Az Elnökség az Európai Parlament szabályszerű működéséért felelős szerv. Hatáskörébe tartozik az Európai Parlament előzetes költségvetésének felállítása és a hivatali, személyzeti és szervezeti kérdések megvitatása. Az Elnökség az Európai Parlament elnöke mellett a 14 alelnökéből és a Parlament

által két és fél évre választott, tisztségében megújítható 5 quaestorból áll (A quaestorok felelnek a képviselőket közvetlenül érintő ügyviteli és pénzügyi ügyekért). Az Elnökség rendes körülmények között havonta két alkalommal ül össze Az Elnökség nevezi ki a Parlament főtitkárát, aki gondoskodik a Parlament hivatali szolgálatainak irányításáról, és megszabja a Főtitkárság öszszetételét és szervezeti felépítését. Közel négyezer fő dolgozik a Főtitkárság irányítása alatt, ezek mintegy harmada fordító és tolmács 2.28 Elnökök Értekezlete Politikai jellegű intézményként az Elnökök Értekezlete a Parlament mindennapi munkájának megszervezésében játszik szerepet. Az Elnökök Értekezletének tagjai a tagállami képviselőcsoportok elnökei és az Európai Parlament elnöke. Ülésein részt vesz két független képviselő is, akik azonban szavazati joggal nem rendelkeznek. Döntéseit közös

megegyezés- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 58 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az Európai Unió intézményi rendszere Vissza ◄ 59 ► sel vagy - az egyes képviselőcsoportok létszámától függő - súlyozott szavazással hozza meg. Az Elnökök Értekezlete határozza meg az Európai Parlament munkájának tárgyát, ütemezését (pl. plenáris ülések napirendje, jogalkotási ütemezés), valamint a bizottságok és a küldöttségek összetételéről, valamint hatáskörükről rendelkezik. Mindezeken túl az Elnökök Értekezlete fontos szerepet játszik az Európai Parlament többi közösségi intézménnyel, harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel kialakított kapcsolatainak fenntartásában. Az Elnökök Értekezlete általában havonta két alkalommal ül össze, ülései nem nyilvánosak. 2.29 Képviselőcsoportok A képviselők nem nemzeti hovatartozásuk, hanem

a politikai ideológiák által meghatározott képviselőcsoportokhoz tartoznak. Az Európai Parlamentben jelenleg hét képviselőcsoport működik Képviselőcsoport létrehozásához legalább tizenkilenc képviselő szükséges, akiknek legalább öt országot kell képviselniük. Egy képviselő egyszerre csak egy képviselőcsoportba tartozhat, vannak viszont képviselők, akik egyik képviselőcsoportnak sem tagjai (függetlenek). Valamennyi képviselőcsoport elnököt (egyes képviselőcsoportok két társelnököt), elnökséget és titkárságot választ. A plenáris ülésen történő minden szavazást megelőzően a képviselőcsoportok megvizsgálják a parlamenti bizottságok által előterjesztett jelentéseket, és módosító javaslatokat nyújtanak be. A képviselőcsoport által elfogadott álláspont kialakítása a csoporton belüli megegyezéssel történik, annak egyetlen tagja számára sem lehet a szavazást kötelezővé tenni. 2.210 Parlamenti bizottságok

Az Európai Parlament plenáris üléseinek előkészítése meghatározott területekre szakosodott, képviselőkből álló állandó bizottságokban történik. A bizottságok hatáskörét szakterületek szerint határozzák meg (pl. külügyi bizottság, nemzetközi kereskedelemmel foglalkozó bizottság, költségvetés stb.), politikai összetétele a parlamenti erőviszonyoknak megfelelően alakul Az egyes bizottságokat elnök és elnökség vezeti, az adminisztratív A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 59 ► Jegyzet címe Az Európai Unió intézményi rendszere A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 60 ► jellegű feladatokat pedig a bizottsági titkárságok végzik. A parlamenti bizottságok havonta egy vagy két alkalommal üléseznek, üléseik nyilvánosak A bizottságok feladata, hogy jogalkotási javaslatokat és saját kezdeményezésű jelentéseket dolgozzanak ki. Az állandó bizottságok

mellett a Parlament felállíthat albizottságokat, ideiglenes bizottságokat és vizsgálóbizottságokat. Az albizottság az adott bizottság hatáskörébe tartozó terület egyes részkérdéseivel foglalkozik. Az ideiglenes bizottságok ún. rendkívüli problémák kezelésére hozhatók létre. Az ideiglenes bizottságok megbízásának időtartama legfeljebb 12 hónap, amely indokolt esetben meghosszabbítható. Vizsgálóbizottságot a közösségi jog megsértésének vagy nem megfelelő alkalmazásának fennállása esetén lehet létrehozni a képviselők negyedének javaslatára. 2.211 Az Európai Parlament működése Az Európai Parlament működése három különböző tagállamot érint. Székhelye Strasbourg, ahol a havonta tartandó plenáris ülésszak zajlik. A további plenáris ülésszakokat Brüsszelben tartják, illetve itt üléseznek a parlamenti bizottságok. Az Európai Parlament Főtitkársága pedig Luxembourgban működik. A képviselők az egyes

helyszínek között folyamatosan ingáznak, beleértve ebbe azt is, hogy a képviselőknek természetesen időt kell szakítaniuk a saját tagállami választókörzetükre is. Az Európai Parlament évente egy ülésszakot tart. A képviselők többségének kérelmére, valamint a Tanács vagy a Bizottság kérelmére rendkívüli ülésszakot lehet tartani. A tényleges munka általában havi – négy hetes – munkarendben történik: egy héten keresztül plenáris ülést tartanak, két hét jut a bizottsági munkára, egy hét pedig a politikai csoportoknak van fenntartva. A Parlament döntéseit általában a leadott szavazatok abszolút többségével hozza, az eljárási szabályzatát viszont tagjainak egyszerű többségével fogadhatja el. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 60 ► Jegyzet címe Az Európai Unió intézményi rendszere A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 61 ► 2.212 Az Európai

Parlament hatáskörei Az integrációtörténet elmúlt évtizedei az Európai Parlament fokozatos hatáskörbővülését eredményezték. A Római Szerződés annak idején a Parlamentnek csak tanácsadó jellegű jogkört biztosított – kötelező konzultáció formájában – a jogalkotásban, illetve a bizalmatlansági indítvány lehetőségével ellenőrzési funkciót az Európai Bizottság működése fel. Későbbi módosítások kapcsán kapott beleszólási lehetőséget újabb területeken (költségvetési ügyek), majd újabb részvételi formák bevezetésével erősödött a döntéshozatali jogköre (együttműködés, hozzájárulási jogkör, együttdöntés). Jogalkotási hatáskör ♦ A Tanács kizárólagos jogalkotási hatáskörébe tartozó néhány területet leszámítva (mezőgazdaság, gazdaságpolitika, vízumok és bevándorlás) az Európai Parlament társjogalkotóként vesz részt a közösségi jogszabályok elfogadásában: jóváhagyhatja,

módosíthatja vagy elutasíthatja a jogalkotási aktusokat. A jogalkotási eljárásban egy jelentéstevő képviselő (ún. rapporteur) teszi meg javaslatát az illetékes bizottságnak, amely döntését követően a javaslat a plenáris ülés elé kerülhet, amely a döntést hivatott meghozni. K ö l t s é g v e t é s i h a t á s k ö r ♦ A Parlament a Tanáccsal együtt felelős az uniós költségvetésért, és ezáltal befolyásolhatja az EU kiadásait. A költségvetési tervezetet a Parlament két, egymást követő olvasatban tárgyalja, és addig nem lép hatályba, amíg azt jóvá nem hagyja. Ellenőrzési hatáskör ♦ A Parlament ellenőrzi az európai intézmények működését. A Bizottság irányában ez eleve fennáll a megválasztáskor, ugyanis e testület nem léphet hivatalba addig, amíg a Parlament határozatával nem támogatja. A Bizottság működése során e felelősségi viszony továbbra is megmarad: a Parlament folyamatosan vizsgálja a

Bizottság beadványait, és adott esetben bizalmatlansági indítvány kezdeményezésével akár a megbízatását is megszűntetheti. Emellett parlamenti képviselők rendszeresen kérdéseket intéznek a Tanácshoz, illetve a Számvevőszék, az európai ombudsman és Európai Központi Bank éves jelentését az EP megvitatja. Az ellenőrzés további eszközét jelenti az állampolgároktól érkező petíciók vizsgálata, illetve vizsgálóbizottságok felállítása. Külkapcsolatokat érintő hatáskörök ♦ Az Európai Parlament parlamentközi küldöttségei és vegyesbizottságai kapcsolatokat tartanak fenn az Európai Unión kívüli országok parlamentjeivel. Ezen túlmenően a Parlamentnek meghatározott esetekben nemzetközi szer- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 61 ► Jegyzet címe Az Európai Unió intézményi rendszere A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 62 ► ződések

megkötéséhez hozzájárulását kell adnia (társulási egyezmények, csatlakozási szerződések, a Közösség számára jelentős költségvetési vonzattal járó megállapodások, és azon megállapodások, amelyek közösségi jogi relevanciájú módosítást eredményeznek). K i n e v e z é s i é s ö n i g a z g a t á s i j o g k ö r ♦ A Parlament nevezi ki az európai ombudsmant, emellett az alapszerződés keretei között a belső intézményrendszeréről saját maga dönthet. K e z d e m é n y e z é s i j o g k ö r ♦ A Parlament kezdeményezheti az Európai Bizottságnál, hogy az készítsen el meghatározott jogalkotásra vonatkozó javaslatot. 2.3 Az Európai Bizottság Monnet koncepciója szerint az Európai Szén- és Acélközösség élére egy független bürokratákból álló Főhatóság került, amelynek tagjait ugyan a kormányok jelölik ki, viszont döntéskkor, mint testület már teljesen önállóan, a közös érdekek figyelembevétele

alapján cselekszik. Az EGK és az Euratom megalapításával az intézményi modellbe a Főhatósághoz képest gyengébb pozíciójú Bizottság került, amely a fúziós szerződés hatálybalépésétől kezdődően a Közösségek egységes szerveként működik. 2.31 Az Európai Bizottság összetétele Az Európai Bizottság az általános szóhasználat szerint jelenti egyrészt magát a mintegy 25 ezer tisztviselőt foglalkoztató brüsszeli közigazgatási apparátust, szűkebb értelemben viszont a tagállamok által jelölt biztosok 25 fős kollégiumára utal. A 25 tagból álló Európai Bizottság az Unió javaslattevő, ellenőrző, végrehajtó szerve, amely meghatározott esetekben – önálló és delegált hatáskörben – döntéshozói feladatokat is ellát. Az EU államok feletti közigazgatási jellegű intézménye, amely független szervként csak a közösségi érdeknek van alárendelve. A Bizottság megbízatása öt évre szól, az európai parlamenti

választásokat követő fél éven belül kell az új Bizottságnak is felállnia. Csak olyan személyek választhatók a Bizottságba, akik kétségtelenül függetlenek: A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 62 ► Jegyzet címe Az Európai Unió intézményi rendszere A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 63 ► kifejezetten vállalnak kötelezettséget arra, hogy feladataik teljesítése során a nemzeti kormányoktól és a Tanácstól egyaránt függetlenül tevékenykednek. Ez azt is jelenti, hogy feladataik ellátása során nem kérhetnek és fogadhatnak el utasításokat kormányoktól vagy más szervektől és tartózkodnak a feladataikkal összeegyeztethetetlen cselekedetektől. Az alapszerződés a tagállamokat is kötelezi arra, hogy tiszteletben tartják ezt az elvet és nem kísérlik meg a Bizottság tagjainak befolyásolását feladataik ellátása során. Mindegyik tagállam egy biztost

delegál a testületbe, vagyis jelenleg az „egy tagállam – egy biztos” elve érvényesül. A Bizottság mérete viszont a 2004-es bővítést követően már megközelíti a hatékony működés határait. Ezt előre látva a nizzai szerződéssel a tagállamok kötelezettséget vállaltak arra, hogy a Bizottság létszáma legfeljebb 27 főre nőhet, de ekkor egyből meg kell állapodni egy más elven működő, kisebb létszámú Bizottság rendszeréről. Következésképpen Bulgária és Románia csatlakozásakor – előreláthatólag 2007 elején – a Tanácsnak egyhangú döntéssel majd rögzítenie kel a biztosok maximális számát, melynek 27-nél mindenképpen kevesebbnek kell lennie. Ez az „egy tagállam – egy biztos” elvének feladását jelenti majd, helyette egy minden tagállam számára igazságos rotációs rendszert kell bevezetni. 2.32 Az Európai Bizottság megválasztása A tagállamoknak először közösen meg kell állapodniuk az új Bizottság

elnökének személyéről: az állam-, illetve kormányfői összetételben ülésező Tanács keretében az elnökjelöltről minősített többséggel szavaznak. Ezt követően a jelölt személyét az Európai Parlament hagyja jóvá, majd a bizottsági elnökjelölt konzultációt kezd a tagállamok kormányaival a Bizottság többi tagjának személyéről. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tagállamok egy vagy több személyt javasolnak az elnökjelöltnek, aki ezek alapján próbálja összeállítani a testület névsorát úgy, hogy lehetőleg a jelölt biztosok szakmai kompetenciája egybevágjon a tervezett biztosi helyük szakterületével. Ezután a Tanács – minősített többséggel – az elnökjelölttel egyetértésben elfogadja az egyes tagállamok javaslatai alapján összeállí- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 63 ► Jegyzet címe Az Európai Unió intézményi rendszere A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 64 ► tott biztosjelöltek névsorát és azt továbbítja a az Európai Parlamentnek jóváhagyás végett. Ezt követően a Parlament meghallgatja az egyes jelölteket, majd szavaz az egész testületről Álláspontját leginkább a jelöltek általános alkalmassága és az befolyásolja, hogy biztosítható lesz-e az adott biztosok függetlensége működésük során. A Parlamentnek nincs lehetősége, hogy külön-külön szavazza le az egyes biztosjelölteket Ha valamely jelölttel kapcsolatban fenntartások fogalmazhatók meg, akkor viselnie kell a politikai felelősségét annak, hogy esetlegesen a teljes testület kinevezését megakadályozza. A gyakorlati tapasztalatok – különösképpen a 2004 őszi bizottsági választás – azt mutatják, hogy az Európai Parlament hatékonyan tudja alkalmazni ezt a vétójogot. Ha a biztosjelöltek szakmai képességeivel kapcsolatos kifogások merülnek fel, vagy netalán személyükben

a független, közösségi érdekek érvényesítésének akadályát látnák, akkor akár a teljes testület elutasítására is hajlandó a Parlament. Végül, a Parlament jóváhagyó határozatát követően az új Bizottságot hivatalosan a Tanács minősített többséggel nevezi ki. A jelenlegi Bizottság megbízatása 2009. október 31-ig tart, elnöke a portugál származású José Manuel Barroso. 2.33 A Bizottság tagjainak jogállása Hivatalba lépésükkor a Bizottság tagjai ünnepélyesen kötelezettséget vállalnak arra, hogy hivatali idejük alatt és után tiszteletben tartják a hivatalukból eredő kötelezettségeiket. Ez magában foglalja a függetlenség elvének a betartását és a megvesztegetés, befolyásolás látszatának a kizárását is Ennek érdekében ünnepélyes kötelezettségvállalásuk arra is kiterjed, hogy megbízatásuk megszűnését követően feddhetetlenül és tartózkodóan járnak el kinevezések vagy előnyök elfogadásával

kapcsolatban. Függetlenségüket az is biztosítja, hogy biztosokra hivatali idejük alatt szigorú összeférhetetlenségi szabályok vonatkoznak Ennek megfelelően nem folytathatnak semmilyen egyéb – akár kereső, akár ingyenesen végzett – foglalkozást 2.34 A Bizottság megbízatásának megszűnése A megválasztásának menetéből is kitűnik, hogy a Bizottság és a Parlament között politikai felelősségi viszony áll fenn. Ez a testület megbíza- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 64 ► Jegyzet címe Az Európai Unió intézményi rendszere A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 65 ► tásnak a megszűnésénél is szerepet játszhat: ugyanis a Parlament bizalmatlansági indítvány elfogadásával feloszlathatja a Bizottságot. Emellett a Bizottság megbízatása testületileg megszűnik, ha tagjai kollektíven lemondanak (erre már volt példa az integrációtörténetben: 1999-ben a

Jacques Santer által vezetett Bizottság – korrupciós ügyekkel kapcsolatos vádak miatt – testületileg lemondott), és természetszerűleg az 5 éves megbízatási idő lejártával is. Az egyes tagok megbízatása elhalálozással, lemondással és felmentéssel szűnik meg. Lemondásra a tag indokolás nélkül jogosult, de köteles benyújtani lemondását, ha a testület jóváhagyását követően az elnök őt erre felhívja. A felmentésre akkor kerülhet sor, ha a Bizottság valamely tagja már nem felel meg a feladatai ellátásához szükséges feltételeknek, vagy ha súlyos kötelezettségszegést követett el. Ilyen esetben az Európai Bíróság a Tanács vagy a Bizottság kérelmére felmentheti hivatalából. A lemondó, hivatalából felmentett vagy elhalálozott tag helyébe hivatali idejének fennmaradó részére a Tanács minősített többséggel új tagot nevez ki, de egyhangúlag úgy is határozhat, hogy a távozó tag betöltetlenül marad. 2.35 Az

Európai Bizottság szervezete A Bizottság hivatalos székhelye Brüsszel, de egyes szervezeti egységei Luxemburgban vannak, képviseletei megtalálhatók valamennyi EU tagországban, valamint delegációi a világ számos fővárosában. A Bizottság elnökének politikai irányítása alatt működik. Az elnök határozza meg a Bizottság belső szervezetét. Ennek során figyelembe kell vennie azt, hogy az koherens módon, hatékonyan és a kollegialitás szellemében működjön. A bizottsági testület jóváhagyása mellett az elnök a Bizottság tagjai közül alelnököket nevez ki. A bizottsági tagok a miniszterekhez hasonló tárcákkal rendelkeznek. A hatáskörükbe tartozó területek jelentősége és politikai súlya nem egyforma, a tárcák összetétele sem állandó, azok megváltoztatásáról az Elnök dönthet. A biztosok alá tartozó területek szervezeti egységekre: főigazgatóságokra, illetve az azokhoz hasonló szolgálatokra és hivatalokra tago- A

dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 65 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az Európai Unió intézményi rendszere Vissza ◄ 66 ► zódnak. E szervezeti egységek a funkció szerint négy csoportba sorolhatók: egy részük általános szolgáltatásokat nyújt a teljes uniós intézményrendszerrel kapcsolatban (Eurostat, Kiadványok Hivatala stb); más részük szakpolitikák szerinti területeket fognak át (Versenyügyi Főigazgatóság, Mezőgazdasági Főigazgatóság, Halászati Főigazgatóság, Foglalkoztatási és Szociális Főigazgatóság stb) A szervezeti egységek harmadik típusa külkapcsolatokra vonatkozó kérdésekkel foglalkozik (Külkapcsolati Főigazgatóság, Bővítési Főigazgatóság); végül bizonyos egységek kifejezetten a Bizottság részére nyújtanak belső szolgáltatásokat (Fordítói Szolgálat, Személyzeti és Adminisztrációs Főigazgatóság stb.) Az egyes

szervezeti egységek az általános közigazgatási struktúrát követve igazgatóságokból és osztályokból állnak. Az összesen 36 szervezeti egység egyenetlenül oszlik meg a biztosok között, van akihez csak egy, vagy akihez több is tartozik. A bizottsági tagok munkáját a személyi tanácsadókból álló testület segíti. A Bizottság működésének technikai koordinációját, az ülések előkészítését a Főtitkárság szervezi. A Bizottság mindennapi munkáját pedig adminisztratív tisztviselők, szakértők, tolmácsok, fordítók és titkársági alkalmazottak látják el E tisztviselők száma több mint 20 ezer fő A döntések előkészítését többnyire a főigazgatóságok látják el. A jogszabályok és egyéb döntések előkészítése során a Bizottság ezen a szinten széles körben próbálja a döntéssel esetlegesen érintetteket bevonni. Az EU két tanácsadó szervével – az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal, valamint a

Régiók Bizottságával - konzultálhat, valamint kikérheti a nemzeti parlamentek és kormányok véleményét is az előkészítés során. Ez a hatás visszafelé is működik: az erősebb érdekcsoportok (pl. ipari termelési ágazatok szövetségei, egyéb szakmai csoportok, civilszféra képviselői) állandó irodákat tartanak fent Brüsszelben, és informális találkozók, szakmai rendezvények keretében próbálnak hangot adni speciális érdekeiknek és végső soron lobbitevékenységükkel – legális módszerekkel – befolyásolni a döntéshozatalt. A főigazgatóságok által elkészített javaslatok előzetes kontrollját általában a Főtitkárság és a Jogi Szolgálat végzi, majd az összes bizottsági tag véleményezésre megkapja. Ha nincs kifogás a javaslattal szemben, akkor felveszik a következő bizottsági ülés napirendi pontjai közé. A Bizottság itt dönt formálisan is – egyszerű többséggel – a javaslatról. Ha a javaslat jogi aktus

tervezetét tartalmazta, melynek kibocsátására saját hatáskörben nincs lehetősége a Bizottságnak, akkor további A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 66 ► Jegyzet címe Az Európai Unió intézményi rendszere A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 67 ► döntéshozatal céljából a Bizottság által elfogadott jogszabály tervezetét megküldik az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. 2.36 Az Európai Bizottság hatáskörei J a v a s l a t t é t e l i j o g k ö r ♦ Az Európai Bizottság az uniós intézményrendszerben, mint javaslattevő szerv, a kezdeményezés monopóliumával rendelkezik. Ez a döntéshozatal szempontjából annyit jelent, hogy a jogalkotási eljárás megindítása közvetlenül függ az Európai Bizottságtól. Ahogyan az fent már említve lett, a Tanács és a Parlament a Bizottságnál ugyan tehet javaslatot jogi aktus kibocsátásra, azonban az eljárás tényleges

megindítása tekintetében az Európai Bizottság széles diszkrecionális jogkörrel bír. Leegyszerűsítve: főszabály szerint, amíg nincsen bizottsági javaslat, addig nincs jogalkotási eljárás. A javaslattételének alapelvi korlátja a szubszidiaritás: ugyanis csak abban az esetben javasol uniós szintű döntést, ha a problémát nemzeti, regionális vagy helyi hatáskörben nem lehet hatékonyabban megoldani. E l l e n ő r z é s i j o g k ö r ♦ A Bizottság általános ellenőrzési hatáskörében azt vizsgálja, hogy miként érvényesülnek az alapszerződések és a kibocsátott uniós aktusok rendelkezései a tagállamokban. Esetleges jogsértés esetén az uniós jogi rendelkezéseket be nem tartó tagállamot – először informálisan majd hivatalos állásfoglalás kibocsátásával – felszólítja és határidőt szab az uniós jogot sértő helyzet felszámolására. Ha a tagállam ennek ellenére sem tesz eleget kötelezettségének, a Bizottság az

Európai Bíróság előtt eljárást kezdeményezhet. V é g r e h a j t á s i h a t á s k ö r ö k ♦ A Bizottság meghatározó szerepet játszik az uniós jogi aktusok, döntések végrehajtásában. A Tanács iránymutatása alapján, vagy az alapszerződések közvetlen alkalmazásával valósítja meg a közösségi politikákat Költségvetés hatáskörök ♦ A Bizottság – a tagállamok kompromisszumát is figyelembe véve – kidolgozza az Európai Unió költségvetésének javaslatát, amelyről az Európai Parlament és a Tanács dönt. Emellett a költségvetés kezeléséért és végrehajtásáért is felelős A tényleges kiadások nagy részét a nemzeti és helyi hatóságok hajtják végre, de ennek folyamatos ellenőrzését és felügyeletét – az uniós pénzügyi érdekek érvényesítése és a megfelelő pénzügyi gazdálkodás biztosítása céljából – a Bizottság a Számvevőszékkel együtt látja el. Közösségi programok és alapok

kezelése ♦ A Bizottság felelős a különböző közösségi szintű programok megvalósításáért (pl. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 67 ► Jegyzet címe Az Európai Unió intézményi rendszere A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 68 ► Erasmus, Leonardo, Leader, InterReg, URBAN stb.) és kezeli a közösségi pénzügyi alapokat (Európai Mezőgazdasági és Orientációs Alap, Európai Szociális Alap stb.) Képviseleti és külkapcsolati hatáskörök ♦ Az Európai Bizottság a jogi személyiségű Közösség képviselője. Ez egyrészt általános képviseleti funkciót jelent, vagyis a Közösség nevében a Bizottság vállalhat kötelezettségeket, gyakorolhat jogosultságokat (pl. ingatlant vásárolhat, bérelhet stb.) Emellett a Bizottság képviseli a Közösséget a nemzetközi viszonyokban is. Az EK nevében – a Tanács mandátuma alapján – nemzetközi megállapodások

megkötéséről tárgyal, képviseli a Közösséget nemzetközi szervezetekben (pl. WTO) Jogalkotási hatáskörök ♦ A Bizottság egyes területeken eredeti jogalkotói hatáskörrel rendelkezik (pl. versenypolitika, mezőgazdasági politika) Ezen túl ún delegált hatáskörgyakorlás keretében bocsáthat ki jogszabályokat, amikor a Tanács konkrét felhatalmazást ad a jogalkotásra. 2.4 Az Európai Unió bírósági rendszere Az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó Párizsi Szerződés (1951) alapján a szupranacionális Főhatóság által megalkotott jogszabályok értelmezésére és kikényszerítésére olyan bíróságot kellett létrehozni, mely szintén nemzetek felett álló, kizárólagos és kötelező bíráskodást valósít meg. Ez a szerv lett az Európai Bíróság, amely ma már az Elsőfokú Bírósággal és egy külön bírói tanáccsal kiegészülve többszintű rendszerként nem csak a közösségi normák, hanem bizonyos feltételekkel

uniós források érvényesítésének feladatát látja el. 2.41 A bírósági szervezet általános jellemzői A bírósági rendszer két önálló szervezeti egysége az Európai Bíróság és az Európai Elsőfokú Bíróság. 2006 elejétől működik az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke. Utóbbi szervezetileg az Elsőfokú Bíróság különtanácsának számít, de mivel határozataival szemben fellebbezéssel lehet élni az Elsőfokú Bíróságnál, ezért eljárási értelemben külön bírói szintet jelent. A nemzetközi bíróságokhoz képest a Bíróság joghatósága kötelező: ez a gyakorlatban annyit jelenti, hogy a tagállamok részéről nem szükséges A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 68 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az Európai Unió intézményi rendszere Vissza ◄ 69 ► alávetés a bírósági eljárás lefolytatásához. Ebből következik az is, hogy a

tagállamok nem korlátozhatják a Bíróság hatáskörét, ellenben ez nem jelent általános joghatóságot. Ennek oka, hogy a joghatóság csak az alapszerződésekben körülírt területekre terjed ki A bíróságok feladata, hogy az alapszerződések által rájuk ruházott hatáskörben eljárva alkalmazzák és értelmezzék a közösségi jogot, biztosítva ezáltal a jog tiszteletben tartását. A bíróságok rendelkeznek a közösségi jog – és maghatározott körben és feltétellel – egyes uniós források értelmezési monopóliumával. Az uniós bírói szervezetrendszer jellegét tekintve a tagállami bíróságok több típusával is rokonítható, ugyanis alkotmánybírósági, közigazgatási bírósági, munkaügyi, és polgári bírósági feladatokat is ellát. A bíróságok által hozott ítéletek szerepe kiemelkedő a néha nehézkes jogalkotás kisegítése, a joghézagok kitöltése, valamint a már meglévő normák konkretizálása és változó

társadalmi viszonyokhoz való rugalmas igazítása körében. Az Európai Bíróság gyakorlatában kikristályosodó általános jogelvek a közösségi jogforrási rendszer integráns részét képezik A bíróságok székhelye Luxemburg 2.42 Az Európai Bíróság Jelentősége és összetétele ♦ Az Európai Bíróság az igazságszolgáltatási rendszer végső fóruma, ami azt jelenti, hogy nincs helye fellebbezésnek a döntéseivel szemben. Döntéseit kötelező elismerni és végrehajtani. A hozzá érkező vitás ügyek eldöntése mellett meghatározó jogfejlesztő szerepe is. Döntései politikai kérdéseket is érinthetnek, így szerepe van az európai integráció előmozdításában, a Közösségek, vagy az egyes intézmények hatásköreinek alakításában. A tagjai a tagállamok kormányai által, közös megegyezéssel 6 évre kinevezett 25 bíró (Magyarországról Juhász Endre, egykori főtárgyaló vesz részt a testület munkájában). Minden tagállam

egy bírát jelölhet olyan személyek közül, akik függetlenségéhez nem férhet kétség, valamint megfelelnek az országukban a legmagasabb bírói tisztség betöltéséhez szükséges feltételeknek, vagy kiemelkedő szakértelemmel rendelkező jogászok. Az elnököt a bírák maguk közül választják 3 évre A Bíróság tanácsokban ítélkezik, amelyek 3 vagy 5 fősek lehetnek. Ha tagállam, vagy közösségi intézmény indítványozta az ügyet, ill különösen bonyolult ügyekben ún nagytanács, kivételesen pedig teljes ülés dönthet A bírákat feladataik ellátásában nyolc főtanácsnok segíti Feladatuk, hogy nyilvános, indokolással ellátott véleményt készítsenek az egyes A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 69 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az Európai Unió intézményi rendszere Vissza ◄ 70 ► ügyekben. A bírák nincsenek kötve a főtanácsnokok

véleményéhez, ezzel ellentétesen is dönthetnek. Ezzel szemben jelentős a szerepük a közösségi jog fejlesztésében. Sokszor fordul elő, hogy adott jogesetben még „merésznek” tekintett főtanácsnoki véleményt a konzervatívabb szemléletű Bíróság nem támogat, de évekkel később – már más eljárásokban – megváltoztatva a korábbi ítélkezési gyakorlatot a bírák közvetetten elfogadják és átültetik a gyakorlatba a főtanácsnokok korábbi álláspontját. Az Európai Bíróság apparátusának hivatalvezetője a főtitkár, aki az irányítása alatt több mint ezer fő munkáját koordinálja. Fontos szervezeti egységei a különböző szolgálatok (fordító szolgálat, könyvtár), amelyek az ítélkezési folyamatot szakszolgáltatásokkal segítik. Hatásköre ♦ Az Európai Bíróság négy fontosabb eljárási típusban hozza meg az ítéleteit. Eljár a tagállamokkal szemben indított perekben, melyeknek tárgya a Közösségi

szabályok betartásának kikényszerítése (tagállami kötelezettségszegés miatti kereset); a Közösség intézményei által alkotott normák jogszerűségének vizsgálata (semmisségi keresetek) tárgyában; a Közösség szerveinek mulasztása miatt indított eljárásban (mulasztásos eljárás); valamint az előzetes döntéshozatali eljárásokban. Tagállami kötelezettségszegés miatti eljárást a Bizottság kezdeményezheti, ha a tagállam nem tesz eleget az uniós jog által előírt kötelezettségének. A Bizottságnak ezt megelőzően informális úton, majd ún indokolt véleményben fel kell szólítania a tagállamot, hogy tartsa be a kérdéses rendelkezéseket. Ennek elmaradása esetén van lehetősége a Bizottságnak, hogy benyújtsa keresetét a Bíróságnak A Bíróság megvizsgálja a kereset megállapításait és ez alapján hozza meg az ítéletét. Ha a tagállam az ítéletnek sem tenne eleget, a Bíróság újabb eljárásban pénzbüntetést

szabhat ki. A gyakorlatban ritkán fordul elő, de tagállami kötelezettségszegés miatt más tagállam is kezdeményezhet eljárást. Semmisségi keresetet bármelyik tagállam, a Tanács, a Bizottság vagy – meghatározott feltételekkel - a Parlament nyújthat be abból a célból, hogy az álláspontjuk szerint jogellenes uniós jogszabályt a Bíróság semmisítse meg. Azok a magánszemélyek (cégek, természetes személyek stb) is benyújthatnak ilyen keresetet, akiket a kifogásolt jogszabály közvetlenül vagy személyükben érinti. A Bíróság megsemmisíti a jogszabályt, ha az nem a megfelelő módon lett elfogadva vagy más szempontból nem felel meg az alapszerződésben lefektetett követelményeknek. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 70 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az Európai Unió intézményi rendszere Vissza ◄ 71 ► Mulasztásos kereset benyújtására akkor van

lehetőség, ha az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság nem tesz eleget az alapszerződésben előírt kötelezettségének. Ilyen esetben a tagállamok, egyéb közösségi intézmények és – meghatározott feltételekkel - magánszemélyek kezdeményezhetnek eljárást, amelynek célja a mulasztás megállapítása a szerv kötelezése az eljárásra Az említett eljárási típusok közül az előzetes döntéshozatali eljárás bír a legnagyobb jelentőséggel, mind a Bíróság elé kerülő ügyek mennyiségét, mind az ennek során születő döntések minőségét, jelentőségét tekintve. Lényege, hogy a tagállami bíróság, ha eljárása során a közösségi jogot kell alkalmaznia, annak értelmezését kérve az Európai Bírósághoz fordulhat. Ennélfogva ez az eljárás biztosítja a közösségi jog egységes alkalmazását és értelmezését A tagállami bíróság kérheti a szerződések és a közösségi szervek aktusainak értelmezését,

valamint az utóbbi érvényességének megállapítását is. Az eljáró bíróság bizonyos esetekben köteles a Bírósághoz fordulni Az Európai Bíróság az ügy érdemében nem dönthet, és nem helyezhet hatályon kívül nemzeti jogi normát. 2.43 Az Európai Elsőfokú Bíróság F e l a d a t a é s h a t á s k ö r e ♦ Az Egységes Európai Okmány állította fel az Elsőfokú Bíróságot, amely 1989-ben kezdte meg működését. Alapvető feladata az Európai Bíróság munkájának tehermentesítése, ami az egyszerűbb ügyek hatáskörébe utalásával valósul meg. Az Elsőfokú Bíróság jár el első fokon a semmisségi eljárásban, intézményi mulasztás megállapítása iránti perekben, kártérítési kereset nyomán indult eljárásban és választottbírósági kikötés alapján történő eljárásban. Ezen esetek alól általában kivételt képeznek azok az ügyek, amelyeket tagállamok vagy a Közösségi intézmények kérelmére indítottak.

Elbírálja továbbá a bírói különtanácsok (jelenleg a Közszolgálati Törvényszék) által meghozott határozatokat, illetve bizonyos ügytípusokban előzetes döntéshozatali eljárásban is dönthet. A gyakorlatban az Elsőfokú Bíróság által elbírált ügyek nagyobb része a magánszemélyek, vállalatok és egyes vállalkozások által elé terjesztett kérdéseket, valamint a versenyjoggal kapcsolatos ügyeket érintenek. Ö s s z e t é t e l e ♦ Az Elsőfokú Bíróságnak szintén 6 évre választott 25 tagja van, Magyarországot Czúcz Ottó, korábbi alkotmánybíró képviseli a testületben. Bíróvá az választható, akinek függetlenségéhez nem férhet kétség és aki a tagállam felsőbb bírói tisztségének betöltésére A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 71 ► Jegyzet címe Az Európai Unió intézményi rendszere A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 72 ► alkalmas. Az

Elsőfokú Bíróságon nem működnek főtanácsnokok, de ha az ügy összetett jellege vagy egyéb ok miatt szükségessé válna, akkor a bírák maguk közül választhatnak egy személyt, aki az adott ügyben a főtanácsnok szerepét tölti be. Döntéseit három vagy öttagú tanácsban, illetve nagytanácsban vagy kivételesen teljes ülésen hozza. Kivételesen egyesbíró eljárására is lehetőség van. Az Európai Bíróság és az Elsőfokú Bíróság kapcsolata némileg eltér a tagállamok első- és másodfokú bírósági rendszerének viszonyától, itt ugyanis sokkal korlátozottabb az átjárhatóság. Fellebbezésnek csak súlyos szabálysértés esetén, jogkérdésben van helye. 2.44 Európai Közszolgálati Törvényszék A Nizzai Szerződés tette lehetővé bírói különtanácsok létrehozását. Elsőként ilyen különtanácsként a Közszolgálati Törvényszéket hozták létre, amely az Európai Unió és közalkalmazottai közötti jogvitákban jár

el. A törvényszéket 7 bíró alkotja A bírói tisztségre pályázni kell, a jelölteket egy szakmai bizottság értékeli, amely véleménye alapján a kiegyensúlyozottság figyelembe vételével, legszélesebb földrajzi arányosság alapján választják ki a bírákat. A bírói testület összeállításakor szempont az is, hogy a nemzeti jogrendek lehető legjobban képviselve legyenek. Csak olyan uniós állampolgár nevezhető ki a Közszolgálati Törvényszék bírájának, akinek függetlenségéhez nem fér kétség és aki a tagállam bírói tisztségének betöltésére alkalmas. 2.45 A bíróságok eljárása A bíróságok eljárása általában írásbeli és szóbeli szakaszból áll. A beadványok megvizsgálása és megküldése után kezdődik a bizonyítási eljárás, amelynek során tanúk és szakértők meghallgatására is sor kerülhet. A szóbeli meghallgatáson a tagállamokat és a Bizottságot ügyvédek képviselik Az ítélethozatal a bírák

zárt ülésén történik, többségi szavazással. Az eljárás nyelvét a felperes választhatja meg, de ha az alperes valamely tagállam, vagy ezekhez tartozó természetes vagy jogi személy, akkor az eljárás nyelve ennek az államnak a nyelve. A bíróság munkanyelve a francia Az ítéleteket többségi szavazással hozza meg a Bíróság, de az ítélet a teljes Bíróság ítéletének fog számítani, vagyis különvéleményt csatolni nem lehet. Az ítélethozatal zárt ajtók mögött történik, de az ítéletet nyilvánosan is kihirdetik. Az Európai Közösségek Bíróságának hivatalos lapja az Európai Bíróság Határozatainak Tára, amelyben a Közösség minden hivatalos nyelvén közzé teszik az ítéleteket. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 72 ► Jegyzet címe Az Európai Unió intézményi rendszere A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 73 ► 2.46 A jogfejlesztés funkciója Az

Európai Bíróság jogértelmező tevékenységének következménye a folyamatos jogfejlesztés. Az interpretáció célja, hogy a közösségi jogszabály szövegéből és szelleméből leszűrje annak jelentését Korlátja e jogértelmezési tevékenységnek, hogy a Bíróság nem dönthet a közösségi jog és a belső, értsd tagállami jogszabályok összeegyeztethetőségéről. Példának okáért előzetes döntéshozatali eljárásban nem az összeegyeztethetőségről, hanem a közösségi jog tartalmáról nyújt értelmezést a nemzeti bíróságnak abból a célból, hogy majd a nemzeti bíróság maga állást tudjon foglalni az összeegyeztethetőségről az előtte lévő ügyben. Megjegyezhető azonban, hogy e korlát a gyakorlatban kevésbé érvényesül. Az előzetes döntésekben adott értelmezésével a Bíróság általában nem hagy mozgásteret a tagállami bíróságnak, az előírt szempontok egyértelművé teszik, hogy egy adott tagállami norma

ellentétben áll-e a közösségi szabályokkal, avagy nem. A Bíróság a jogértelmezésnek több technikáját alkalmazza. A legáltalánosabb módszer a grammatikai értelmezés, amikor a szavak természetes jelentését alapul véve ad iránymutatást a norma tartalmáról Ez több problémát is felvet. Az Európai Uniónak jelenleg több hiteles és hivatalos nyelve van, tehát nincs meghatározva egyfajta fő nyelv, így a nyelvi különbségek az értelmezés során zavarokat okozhatnak. Probléma továbbá a szószerinti értelmezésnél, hogy az alapszerződések szövege keretjellegű, nem minden esetben tartalmaznak konkrét rendelkezést, hanem csak ún. generálklauzulát írnak elő. Az efféle szabályozás elkerülhetetlenül többértelműséghez vezetnek A másik interpretációs lehetőség, a történeti értelmezés A történeti értelmezés során különböző előkészítő iratok, tervezetek, nem hivatalos jogszabályi indokolások alapján próbálja a

Bíróság a jogszabály tartalmát megtalálni. Az előbbiekhez képest hatékonyabban alkalmazható értelmezési módozat a rendszertani és a célkutató értelmezés. Ennek alkalmazásával a Bíróság a közösségi jogszabályok rendelkezéseit a saját szövegkörnyezetében, annak kontextusában értelmezi, figyelembe véve a közösségi jogrend egészének integritását, és a normarend céljait. Az EU hiteles, hivatalos és munkanyelvei Az „egység a sokféleségben” uniós jelmondat egyik legkézenfekvőbb megnyilvánulása a nyelvhasználatban érhető tetten. Az alapszerződések szövege jelenleg összesen 21 nyelvi változatban számít hitelesnek (hiteles A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 73 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az Európai Unió intézményi rendszere Vissza ◄ 74 ► nyelvek). Eredetileg francia, német, holland és olasz nyelven készültek, majd a bővítések

során hiteles nyelvvé vált az angol, cseh, dán, észt, finn, görög, ír, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, portugál, spanyol, svéd, szlovák és szlovén nyelv is. A hivatalos nyelvek száma jelenleg 20, ugyanis nem tartozik ezek közé az ír (kelta) nyelv. A hivatalos nyelveken jelenik meg az Európai Unió Hivatalos Lapja, e nyelvekre kell a kötelező közösségi aktusokat lefordítani és alapesetben ezeken a nyelveken folyik a tolmácsolás az Európai Parlament ülésein. A hivatalos nyelvek kategóriájának az elválasztása merőben technikai jellegű okokra vezethető vissza Írország csatlakozásakor ugyanis eredetileg az akkor reneszánszát élő ír nyelvet is hivatalos (és egyben hiteles) nyelvként kívánta elfogadtatni, de jóformán az egész országban nem találtak volna annyi ír nyelvben jártas fordítót és tolmácsot, akik a közösségi intézményekben el tudták volna látni az évenként több tízezer oldalra rúgó dokumentumok

fordításának terhét és az egyéb tolmácsolási feladatokat. Ennek megfelelően született a kompromisszumos megoldás: az írott elsődleges jog forrásait (módosító szerződéseket stb.) ezt követően mindig ír nyelvre is lefordították, a másodlagos jogforrások és egyéb dokumentumok viszont ír nyelven nem lettek publikálva (ezeknél értelemszerűen az Írországban szintén hivatalos, és többségi nyelvként beszélt angol az irányadó). Megemlíthető, hogy 2007-től az ír nyelv státusza meg fog változni Sikerült megteremteni a hátterét annak, hogy ettől kezdve az ír is hivatalos nyelvvé váljon, így a hiteles és hivatalos nyelvek közötti különbségtétel jelentőségét veszíti majd. Sőt, már itt jelezhető, hogy Bulgária és Románia 2007-ben (vagy legkésőbb 2008-ban) történő csatlakozásával a bolgár és a román is hiteles és egyaránt hivatalos nyelvvé válik, amelynek száma így 23-ra nő. (Külön érdekesség, hogy ezáltal

a latin és görög betűs írás mellé felzárkózik a cirill betűs írás is.) Végül említhetők a munkanyelvek csoportja, amely a közösségi és uniós intézmények mindennapi működésében, a tisztviselők kapcsolattartásában, a belső, előkészítő dokumentumok nyelvében jelenik meg. Eredetileg a munkanyelvként elsősorban a franciát használták, majd a brit csatlakozással az angol is bevetté vált, mára már háttérbe szorítva a franciát. A nagyszámú német tisztviselői gárda okából kifolyólag a német is gyakran alkalmazott nyelv a közösségi intézmények mindennapjaiban Vannak viszont olyan szervek, amelyek – kötelezően - csak egy meghatározott munkanyel- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 74 ► Jegyzet címe Az Európai Unió intézményi rendszere A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 75 ► vet használnak. A fent említettek szerint az Európai Központi Bank

munkanyelve az angol, míg az Európai Bíróság hivatali nyelvként a franciát használja. 2.47 Magyar ügyek az Európai Bíróság előtt Magyarország uniós taggá válásával a hazai jogalkalmazóknak, jogalkotónak, magánszemélyeknek és egyéb jogalanyoknak egyaránt számolniuk kell azzal, hogy a kötelező joghatósággal felruházott Európai Bíróság a közösségi jog értelmezése, érvényessége kapcsán, valamint meghatározott esetekben akár anyagi jogi – pl. kártérítési ügyekben – is jogosult a végső szó kimondására. A tág értelemben vett hazai vonatkozású ügyekre már a csatlakozásunkat megelőző időszakból is találunk példát. Az egyik legismertebb példa a külföldön is hivatkozott „Balog”-ügy (C-264/98.), amelyet Balog Tibor az MTK egykori játékosa kezdeményezett európai átigazolását érintő jogellenes díjfizetési kötelezettség miatt. A csatlakozást követően a hazai érdekeltségű ügyek négy kategóriába

rendezhetők. Az előzetes döntéshozatali eljárásokban az érdekeltséget az jelenti, hogy a kezdeményező valamely hazai bírói szerv. A másik csoportba tartoznak azok az eljárások, ahol peres félként hazai magánszemélyek jelennek meg; a harmadik pedig azok sorolhatók, amelyekben a Magyar Köztársaság vesz részt – felperesi vagy alperesi pozícióban – peres félként (erre eleddig példa nem volt). Végül külön említhetők azok az egyéb esetek, melyekben a hazai érdekelt közvetett eljárási pozícióban - pl beavatkozóként – lép fel 2.48 Előzetes döntéshozatal iránti kérelmek hazai bíróságoktól 1.) A csatlakozást követően az elsőként lezárt eljárás a Fővárosi Bíróságtól érkezett „Vajnai”-ügy (C-328/04.) volt Vajnai Attila ellen önkényuralmi jelképek használatának vádjával indult büntetőeljárás a Fővárosi Bíróságon. A büntetőügyben eljáró bíró által a luxemburgi testületnek feltett kérdés arra

irányult, hogy a Btk. azon rendelkezése, mely szerint vétséget követ el az, aki vöröscsillagot ábrázoló jelképet nagy nyilvánosság előtt használ, közszemlére tesz (Btk. 269/B§), nem ütközik-e bele a közösségi jog diszkriminációra vonatkozó rendelkezéseibe, valamint összhangban van-e az EUSz 6. cikkével, a 2000/43/EK irányelvvel, továbbá az Unió A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 75 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az Európai Unió intézményi rendszere Vissza ◄ 76 ► Alapjogi Chartájával. Az eljárásban főtanácsnok nem vett részt, az Európai Bíróság 2005 október 6-i végzésével hatáskörének nyilvánvaló hiányára hivatkozva megszüntette az eljárást A végzés rövid indokolása szerint az alapügyben felvetődött kérdések nem illeszthetők a közösségi jog keretei közé, a büntetőjogi szabályozás kialakítása alapvetően a

tagállamok saját hatáskörébe tartozik. 2.) Az „Ynos”-ügyben (C-302/04, Ynos Kft kontra Varga János) az alapul szolgáló tényállást a Szombathelyi Városi Bíróság előtt egy ingatlanadásvételi szerződéssel kapcsolatban folyamatba tett eljárás jelentette. Az eljáró hazai bíró az Európai Bíróság elé terjesztett kérelmében a tisztességtelen szerződési feltételekről szóló Tanács 93/13/EGK irányelv egyes rendelkezéseinek értelmezését kérte. Az erre irányuló két kérdés azt firtatta, hogy összeegyeztethető-e az irányelvvel egy olyan tagállami szabály, amely szerint tisztességtelen szerződési feltétel csak akkor tekinthető érvénytelennek, ha a fogyasztó azt kifejezetten megtámadta, valamint amely alapján csak akkor maradhat érvényes a szerződés további része, ha azt a tisztességtelennek bizonyult feltétel nélkül is megkötötték volna a felek. Ennél lényegesen fontosabb volt viszont a harmadik kérdés, mivel ez

lényegileg befolyásolta az előzetes döntéshozatali eljárás kimenetelét. A hazai bíró felvetette: az előző kérdések megítélését befolyásolja-e az a tény, hogy az alapügy tényállása csatlakozásunk előtt, vagyis 2004. május 1 előtt keletkezett. A megválaszolandó kérdések jelentőségét jelezte, hogy az ügyet nagytanács elé utalták, valamint hogy az eljárásban a magyar kormány mellett a Bizottság és öt másik tagállam is észrevételt tett. Az eljáró főtanácsnok 2005. szeptember 22-én közzétett indítványában a harmadik kérdés kapcsán arra hivatkozott, hogy mivel Magyarország az alapul szolgáló jogvita idején (2002-ben) még nem volt az Európai Unió tagja, így a kérdéses irányelv szabályai sem bírnak relevanciával ebben az esetben, tehát a Bíróságnak nincs hatásköre a kérdések megválaszolására. Amenynyiben a Bíróság mégis megállapítaná hatáskörét és érdemben tárgyalná az ügyet, a főtanácsnok

röviden foglalkozott az első két kérdéssel is. Indítványa szerint a kérdésekben említett tagállami szabályozások az irányelvvel ellentétesek lennének. Az Európai Bíróság 2006 január 10-én kelt ítéletében kifejtette, hogy a kérdések érdemi vizsgálatára nincs lehetősége, mert hatásköre csak az olyan ügyekben van, amelyek alapul szolgáló tényállása a csatlakozási szerződés hatálybalépését követően keletkeztek. Ezt az alapelvet a Bíróság már a korábbi bővítések alkalmával is követte A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 76 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az Európai Unió intézményi rendszere Vissza ◄ 77 ► 3.) A „Lakép”-ügy (C-261/05, Lakép Kft, Pár-Bau Kft, Rottelma Kft kontra Komárom-Esztergom Megyei Közigazgatási Hivatal) alapeljárása az iparűzési adó megállapításával kapcsolatos közigazgatási per volt. Az eljáró

bíróság előzetes döntés iránti kérelmében az ún. hatodik adójogi irányelv (Tanács 77/388/EGK irányelv) egyes szabályainak értelmezését kérte. Választ várt arra, hogy milyen szempontok szerint minősül egy adófajta forgalmi típusú adónak, illetve hogy egy tagállamban az irányelv szabályai szerint csak egy forgalmi típusú adó tarható-e fenn. A lényegi kérdés ebben az esetben is a harmadik volt, ugyanis az alapeljárás olyan adókötelezettségeket érintett, melyek a csatlakozásunkat megelőzően keletkezett jogviszonyokra épültek. Következésképpen a hazai bíróság harmadik kérdése arra irányult, hogy amennyiben a csatlakozás előtti időszakban egy tagállam két vagy több forgalmi adót alkalmazott, a visszamenőleges, a csatlakozás előtti időszakban keletkezett adókötelezettség alapján történő adómegállapítás ellentétes-e az irányelv szabályaival. Az Európai Bíróság – visszautalva az említett „Ynos”-ügyben

hozott ítéletére – 2006. február 9-én kelt végzésével hatáskörének hiányát állapította meg, minthogy az új tagállamokban az irányelvek értelmezésére kizárólag a csatlakozás időpontjától van hatásköre. Az alapeljárásban vitatott adókivetés viszont Magyarország uniós tagságát megelőző időszakra vonatkozott 4.) A regisztrációs adóval kapcsolatos egyik folyamatban lévő előzetes döntéshozatali eljárás a „Nádasdi”-ügy (C-290/05., Nádasdi Ákos kontra Vám- és Pénzügyőrség Észak-Alföldi Regionális Parancsnoksága). Az alapul szolgáló közigazgatási pert felfüggesztve a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság fordult az Európai Bírósághoz. Az előterjesztett kérdések arra irányulnak, hogy a regisztrációs adó hazai szabályozása összhangban áll-e a közösségi joggal. Egyrészt fenntartható-e olyan más tagállamból származó gépkocsikat sújtó adófajta, amely figyelmen kívül hagyja a gépkocsi értékét, és a

fizetendő adó összegét kizárólag a gépjármű műszaki tulajdonságai (motor típusa, lökettérfogata), valamint környezetvédelmi osztályba sorolása alapján határozza meg; másfelől hogyan értékelendő a közösségi jog szempontjából az a körülmény, hogy a regisztrációs adóról szóló törvény hatályba lépését megelőzően Magyarországon korábban már forgalomba helyezett gépjárművek után regisztrációs adót fizetni nem kell. Az eljárásban a magyar és a lengyel kormány, valamint a Bizottság tett észrevételt Előbbiek álláspontja szerint a szabályozás összhangban áll a közösségi joggal és az Európai Bíróságnak el kell utasítania a kérelmet, mert az alap- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 77 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az Európai Unió intézményi rendszere Vissza ◄ 78 ► eljárás lezárását elősegítő választ nem tud adni. A

Bizottság ellenben diszkriminatívnak és a közösség joggal ellentétesnek értékelte a regisztrációs adó hazai rendszerét, ami nem véletlen már csak amiatt sem, mert ezzel kapcsolatban – ún. kötelezettségszegési eljárásban – már maga is folytat vizsgálatot. A főtanácsnok 2006 július 13-án tette közzé indítványát Álláspontja szerint a regisztrációs adó rendszere értelemszerűen a közösségi importból származó használt gépkocsikat hátrányosan különbözteti meg a belföldi használtautó-vásárlásokkal szemben, mert a hazai értékesítések után nem kell regisztrációs adót fizetni. Emellett nem értékarányos, mivel nem igazodott a gépkocsi életkorához, ez viszont csak a per szempontjából releváns, vizsgált időszakra volt érvényes, ui. a vonatkozó szabály 2006. január 1-ével változott Az Európai Bíróság ítélete ősszel várható. Az eddigi gyakorlat szerint előre jelezhető: ha a Bíróság elfogadja a

főtanácsnok álláspontját, akkor a magyar államnak vissza kell majd fizetnie a jogosultaknak a 2004 májusa és 2005 decembere között hatályban lévő jogszabály alapján beszedett regisztrációs adó összegét. 5.) A fenti esettől függetlenül indult meg, de tárgyát tekintve hasonlónak tekinthető a „Németh”-ügy (C-333/05., Németh Ilona kontra a Vám- és Pénzügyőrség Dél-Alföldi Regionális Parancsnoksága). Az alapügyben eljáró Bács-Kiskun Megyei Bíróság négy kérdést intézett az Európai Bírósághoz. Az első kettő kérdés arra irányul, hogy a hazai regisztrációs adó tekinthető-e vámnak vagy vámokkal azonos hatású intézkedésnek, illetve ha nem, akkor az importvámnak minősülhet-e. A harmadik és a negyedik kérdés – az előzőekre adott nemleges válasz esetén – összefoglalva azt firtatja, hogy a hazai regisztrációs adó konformnak tekinthető-e a közösségi szabályokkal. 6.) Az előzetes döntéshozatal iránti

kérelmek közül a legfrissebb a „Cartesio”-ügy (C-210/06., Cartesio Oktató és Szolgáltató Bt változásbejegyzési ügye) A Szegedi Ítélőtábla előtt cégbírósági határozattal kapcsolatban indult eljárás, amely egy bajai székhelyű betéti társaság székhelyének Olaszországba történő áthelyezését utasította el. Az előzetes döntés iránt érkezett kérelem három általános és négy konkrét – az alapul szolgáló eljáráshoz közvetlenül kötődő – kérdést tartalmaz. Az első kérdések arra irányulnak, hogy az ítélőtábla egyáltalán jogosult-e a cégbíróság elutasító döntése elleni fellebbezés elbírálásakor az Európai Bíróságnál előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezni. Másfelől a másodfokon eljáró íté- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 78 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az Európai Unió intézményi rendszere

Vissza ◄ 79 ► lőtábla tekinthető-e a közösségi jog szempontjából az ún. végső fokon eljáró fórumnak, vagyis olyan bíróságnak, amelynek kötelezettsége megkérni az előzetes döntést az Európai Bíróságtól, ha értelmezési kérdés merül fel. A harmadik kérdés egy érdekes eljárásjogi problémára irányítja a figyelmet: egy bíróság előzetes döntéshozatali kérelméhez való jogosultságát korlátozhatja-e az, hogy az eljárást felfüggesztő és az előzetes döntéshozatal kezdeményezéséről szóló határozattal szemben fellebbezési lehetőség áll fenn, és a fellebbezést elbíráló fórum akár felül is bírálhatja ezt a határozatot, vagyis az eljárás folytatására utasíthatja a bíróságot. A négy érdemi kérdés az alapügy problémáját érinti, vagyis, hogy a közösségi jog (letelepedési szabadság) alapján van-e egyáltalán lehetősége egy tagállami gazdasági társaságnak – eredeti honosságának

megtartása mellett – székhelyét másik tagállamba áthelyezni. Az Európai Bíróság 2006 júliusában nyilvántartásba vette az ügyet, további eljárási cselekmény ez idáig nem történt. Az ügy érdemi kérdéseit illetően megjegyezhető, hogy az alapügy tényállása szerinti székhelyáthelyezést az Európai Bíróság korábbi ítélkezési gyakorlata más ügyekben nem találta igazolhatónak a letelepedési szabadság alapján. A jogi személyiség megtartása melletti székhelyáthelyezés csak a közösségi társasági formák keretében – európai részvénytársaság, európai gazdasági egyesülés – van lehetőség. 2.49 Közvetlen keresetek hazai magánszemélyektől 1.) „L”-ügy (T-453/04, L P kontra Bizottság) A felperes közösségi intézményben kívánt állást vállalni, ezért írásbeli és szóbeli felvételi versenyvizsgán vett részt Álláspontja szerint az írásbeli dolgozatának értékelése jelentősen alábecsülte

teljesítményét, valamint a szóbeli vizsgát sem megfelelően folytatták le. Ezen oknál fogva keresetében kérte, hogy az Elsőfokú Bíróság változtassa meg a felvételi bizottság határozatát, vegyék alkalmazásba és rendelje el a kiesett időre eső átlagfizetésének kifizetését A Bíróság az eljárás lefolytatása nélkül az ügyet törölte a regiszterből. 2.) „Sz”-ügy (T-193/05, Sz A kontra Magyarország) A felperes keresetében különböző típusú jogsértéseket rótt fel az alperes Magyarországnak és kérte az Európai Bíróságot, hogy kötelezze az alperest a jogsértő magatartás befejezésére. Még mielőtt az ügyben a Bíróság határozhatott volna (amely minden bizonnyal a hatáskör nyilvánvaló hiányára hivatkozó eluta- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 79 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az Európai Unió intézményi rendszere Vissza ◄ 80

► sító végzés lett volna), a felperes keresetét visszavonta. így az ügyet törölték a regiszterből 3.) „V”-ügy (T-203/05, V Zs kontra Magyarország/Görögország): A felperes keresete alapján korábban magyar bíróság tartásdíj fizetésére kötelezte a felperes fiának Görögországban élő apját. Mivel ezen ítélet végrehajtása Görögországban meghiúsult, a felperes a magyar bíróságok előtt keresettel élt a Görög Köztársaság ellen a görög hatóságok által a fenti ítélet végrehajtása során elkövetett állítólagos mulasztások miatt. Mivel utóbbi is eredménytelen volt, ezért közvetlen keresettel fordult az Európai Bírósághoz és kérte annak megállapítását, hogy Magyarország és Görögország a nemzetközi jog és a közösségi jog polgári és kereskedelmi ügyben hozott határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó több rendelkezését megsértette, valamint kötelezze azokat meghatározott összeg

(gyakorlatilag a tartásdíj összegével azonos mértékű kártérítés) megfizetésére. Az Európai Bíróság 2005. október 18-án kelt végzésével hatáskörének nyilvánvaló hiányára hivatkozva az eljárást megszűntette utalva egyben arra, hogy az Európai Bíróság kizárólag a közösségi intézmények és alkalmazottaik által feladatuk végzése során okozott károk megtérítése felől dönthet. 4.) „B”-ügy (F-126/05, B A kontra Európai Bizottság) A korábban a magyar Külügyminisztérium alkalmazásában álló felperest próbaidőre kinevezték az Európai Bizottság tisztviselőjének. A kereseti kérelme szerint a szolgálati szabályzat szerint különböző jogcímen igénybe vehető juttatásokat és utazási költségtérítést kér a felperes a munkáltatójától, azonban a Bizottság ezt elutasította. A folyamatban lévő ügyben a Bíróság szóbeli tárgyalást tűzött ki. 2.410 Egyéb hazai vonatkozású ügyek közvetett

érdekeltség alapján Egyéb hazai vonatkozású ügyek között említhetjük azokat a más érdekeltek között folyamatban lévő eljárásokat, amelyekben a magyar kormány beavatkozói minőségben vesz részt, vagy észrevételezési jogával él. Az eddigi gyakorlatból az alábbi ügyek említhetők. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 80 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az Európai Unió intézményi rendszere Vissza ◄ 81 ► 1.) Magyar Köztársaság beavatkozói pozícióban vett részt a következő ügyekben: • „Bizottság kontra Francia Köztársaság”-ügy (C-304/02.) • „Tokaji II.”-ügyek (T-417/04 és T-418/04) • „Tokaji III.”-ügy (T-431/04) • „Lengyel Köztársaság kontra Tanács”-ügy (C-273/04.) • „Bizottság kontra Tanács” (C-440/05.) 2. ) A Magyar Köztársaság kormánya észrevételezési jogával élt az alábbi ügyekben: • „Tokaji

I.”-ügy (C-347/03) • „Suzuki”-ügy (egyesített C-23/02., C-24/02, C-25/02) • „Bondi”-ügy (C-341/04.) • „Mostaza”-ügy (C-168/05.) • „Banca Popolare di Cremona”-ügy (C-475/03.) • „Vorel”-ügy (C-437/05.) 2.5 Számvevőszék 2.51 A Számvevőszék összetétele A Számvevőszéket 1975-ben hozták létre luxemburgi székhellyel. Feladata a közösségi pénzügyek felügyelete, független ellenőrzése 25 tagját a Tanács – a Parlamenttel történő konzultációt követően – minősített többségű döntéssel hat éves időszakra nevezi ki. A Számvevőszék tagjait olyan személyek közül választják ki, akik országukban külső ellenőrzést végző szervekhez tartoznak vagy tartoztak, vagy akik rendelkeznek az ehhez a hivatalhoz szükséges különleges képesítéssel és függetlenségükhöz nem fér kétség. A tagok feladataik ellátása során teljes mértékben függetlenek, és a Közösség általános érdekében járnak el.

Feladataik ellátása során nem kérhetnek és fogadhatnak el utasításokat kormányoktól vagy más szervektől Tartózkodnak a feladataikkal összeegyeztethetetlen cselekedetektől. Hivatali idejük alatt semmilyen egyéb – akár kereső, akár ingyenesen végzett – foglalkozást nem folytathatnak. Hivatalba lépésükkor ünnepélyesen kötelezettséget vállalnak arra, hogy hivatali idejük alatt és után tiszteletben tartják a hivatalukból eredő kötelezettségeiket és különösen azt, hogy megbízatásuk megszűnését követően feddhetetlenül és tartózkodóan járnak el kinevezések vagy előnyök elfogadásával kapcsolatban. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 81 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az Európai Unió intézményi rendszere Vissza ◄ 82 ► Tagjai maguk közül választanak elnököt, akinek mandátuma 3 évre szól. Az elnök irányítja a Számvevőszék közel

ezer fős apparátusát, amely szakfordítókból, adminisztrátorokból, valamint könyvvizsgálókból tevődik össze. A tagok megbízatása a hivatali idő lejártával, elhalálozással, lemondással és felmentéssel szűnik meg. Utóbbira akkor kerülhet sor, ha a Bíróság a Számvevőszék kérelmére megállapítja, hogy az érintett tag már nem felel meg a megkívánt feltételeknek, vagy nem tesz eleget a hivatalából eredő kötelezettségeknek. 2.52 A Számvevőszék hatásköre Megvizsgálja a Közösség összes bevételre és kiadásra vonatkozó elszámolását. A vizsgálat – néhány kivételtől eltekintve – kiterjed mindazon szervek gazdálkodására is, amelyek a közösségi költségvetés rendszerébe tartoznak A bevételek és kiadások jogszerűségét és szabályszerűségét, valamint a pénzgazdálkodás hatékonyságát és eredményességét vizsgálja. Az ellenőrzést a nyilvántartások alapján és szükség esetén a helyszínen, a

Közösség többi intézményében, vagy akár a tagállamokban végzi Utóbbi esetben a költségvetésből kifizetésben részesülő bármely természetes vagy jogi személy helyiségeiben is tarthat ellenőrzést. A Számvevőszék minden egyes pénzügyi év lezárását követően éves jelentést készít. A jelentést meg kell küldeni a Közösség többi intézményének, és azt ezeknek az intézményeknek a Számvevőszék megállapításaira adott válaszával együtt közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában A jelentéssel egyben segítséget nyújt az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, hogy elfogadják-e a költségvetés zárszámadását. Amennyiben az ellenőrzés során a Számvevőszék nem talált kifogásolni valót, igazoló nyilatkozatot küld a Tanácsnak és a Parlamentnek arról, hogy a költségvetési forrásokat megfelelően használták fel. Emellett meghatározott kérdésekre vonatkozó megállapításait – jelentésben –

bármikor előterjesztheti, és a többi közösségi intézmény bármelyikének kérésére véleményt adhat. A Számvevőszék csak vizsgálati és ellenőrzési hatáskörökkel lett felruházva, az esetleges szabálytalansággal szemben közvetlenül csak a nyilvánosság eszközeivel, a jelentéseivel tud fellépni. Bűncselekmény – plcsalás – gyanúja esetén értesíti az Európai Csalásellenes Hivatalt (OLAF), illetve tagállami jogsértés estén, az illetékes nemzeti hatóságokat. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 82 ► Jegyzet címe Az Európai Unió intézményi rendszere A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 83 ► 2.6 Tanácsadó intézmények 2.61 Gazdasági és Szociális Bizottság A Római Szerződés hozta létre tanácsadó szervként, abból a célból, hogy a különféle gazdasági, szociális érdekcsoportokat bekapcsolják a közösségi döntéshozatali folyamatba. A

bizottság különösen a gyártók, a mezőgazdasági termelők, a fuvarozók, a munkavállalók, a kereskedők, a kézművesek, a szabadfoglalkozásúak, a fogyasztók, valamint az általános társadalmi érdekek képviselőiből áll. A gyakorlatban a testületben résztvevő tagok három nagyobb csoportba sorolhatók: egy részük képviseli az uniós munkaadókat, másik kör a munkavállalókat és a tagok harmadik csoportjába pedig egyéb érdekvédelmi szervezetek (fogyasztóvédelmi csoportok, környezetvédelmi mozgalmak stb.) képviselői tartoznak A brüsszeli székhelyű Gazdasági és Szociális Bizottság 317 tagból áll, akiket a tagállamok javaslatai alapján négy évre neveznek ki (Bulgária és Románia csatlakozásakor a bizottság tagjainak száma 344-re nő). A Tanács minősített többséggel fogadja el az egyes tagállamok javaslatai alapján öszszeállított listáját. Magyarországról 12 fő vesz részt a testület munkájában A bizottság tagjai nem

utasíthatók, feladataik ellátása során teljes mértékben függetlenek és a Közösség általános érdekében járnak el. A bizottság a tagjai közül kétéves időtartamra megválasztja elnökét és tisztségviselőit. Az elnök felelős a testület mindennapi működéséért, folyamatos munkájáért, a külső szervekkel való kapcsolattartásért A bizottság a hivatali szervezet szakosított részlegeiből és albizottságokból áll. Az alapszerződésben meghatározott esetekben a Tanácsnak vagy a Bizottságnak konzultálnia kell a Gazdasági és Szociális Bizottsággal, emellett ezek az intézmények és a Parlament minden olyan esetben konzultálhatnak, amikor azt indokoltnak tartják. De maga a bizottság saját kezdeményezésére is adhat ki véleményt a jogalkotást érintő kérdésekben 2.62 Régiók Bizottsága Maastrichti szerződés hívta életre Régiók Bizottságát, amely regionális és helyi önkormányzati testületek olyan képviselőiből

áll, akik valamely regionális vagy helyi testületben választással nyert képviselői megbízatással rendelkeznek, vagy valamely választott testületnek politikai felelősséggel tartoznak (pl. polgármesterek, önkormányzati, megyei, regionális vezetők stb.) A brüsszeli székhelyű testületnek 222 tagja és azonos számú póttagja van, akiket az egyes tagállamok javaslatai alapján négy évre nevez ki a Tanács A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 83 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az Európai Unió intézményi rendszere Vissza ◄ 84 ► minősített többséggel (Bulgária és Románia csatlakozásával a tagok és póttagok száma 344 fő lesz). Tagjai közül kétéves időszakra választanak elnököt. A bizottság tagjai nem utasíthatók, feladataik ellátása során teljes mértékben függetlenek és a Közösség általános érdekében járnak el. A Tanács vagy a Bizottság

az alapszerződésben meghatározott esetekben, továbbá minden olyan – különösen a határokon átnyúló együttműködést érintő – esetben, amikor ezt a két intézmény valamelyike indokoltnak tartja, konzultál a Régiók Bizottságával. Emellett az Európai Parlament is kezdeményezhet konzultációt, valamint a bizottság saját kezdeményezésére adhat ki véleményt. 2.7 Pénzügyi intézmények 2.71 Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank Gazdasági és Pénzügyi Unió ♦ A Maastrichti Szerződéssel fogadták el a gazdasági és pénzügyi unió programját, amely végcélként a közös európai valuta bevezetését jelölte meg. Ennek előkészítéséért és az átmeneti intézkedések bevezetéséért az 1994-ben létrejött Európai Monetáris Intézet volt felelős (az Intézet elnöke a magyar származású belga közgazdász, báró Lámfalussy Sándor volt). 1998 június elsején frankfurti székhellyel létrehozták a

Központi Bankok Európai Rendszerét (KBER) és az Európai Központi Bankot (EKB). Az Európai Monetáris Intézet ezzel beolvadt az Európai Központi Bank intézményébe. A KBER és az EKB felügyelete alatt történt meg az euró számlapénzként történő bevezetése, majd 2002-ben az eurózónához csatlakozó 12 tagországban az euró készpénz bevezetése és a nemzeti valuták cseréje. K ö z p o n t i B a n k o k E u r ó p a i R e n d s z e r e ♦ A KBER mind a 25 tagállam jegybankjaiból áll. A közös pénzzel kapcsolatos kérdésekben, azok végrehajtásában kizárólag az eurózónához csatlakozó 12 ország jegybankjai vesznek részt és alkotják az Európai Központi Bankkal az eurórendszer intézményét. E u r ó p a i K ö z p o n t i B a n k ♦ Az EKB a monetáris folyamatok szabályozójaként segíti elő, hogy a gazdasági és pénzügyi unió célkitűzései megvalósuljanak. Az EKB egyik legfontosabb feladata az árstabilitás fenntartása, így

annak biztosítása, hogy a fogyasztói árakban bekövetkező éves emelkedés ne haladja meg a 2%-ot. Ezt egyrészt a pénzkínálat el- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 84 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az Európai Unió intézményi rendszere Vissza ◄ 85 ► lenőrzésével (pl. kamatlábak meghatározása az eurózónában), másrészt az áralakulások kontrolljával próbálja elérni. Az EKB jogalkotó szerv; rendeleteket, határozatokat, véleményeket és ajánlásokat bocsáthat ki. A független működés követelményéből következik, hogy sem az EKB, sem pedig az eurórendszer központi bankjai vagy ezek döntéshozó testületeinek bármely tagja nem fogadhat el, és nem kérhet utasításokat más testülettől. Az Uniós intézmények és a tagállamok kormányai kötelesek ezt tiszteletben tartani és tilos bármiféle módon befolyást gyakorolni az Európai Központi Bankra

vagy a nemzeti központi bankokra. Az EKB szervei a Kormányzótanács, az Igazgatóság és az Általános Tanács. Kormányzótanács: a legfőbb döntéshozó szerv. Tagjai az Igazgatótanács hat tagja és az eurózóna 12 jegybankjának elnökei. A Kormányzótanács elnöke az EKB elnöke. A Kormányzótanács alakítja a Közösség pénzügyi politikájának fő irányait, valamint meghatározza a kamatlábak és a tartalékok mértékét. Döntéseit általában egyszerű többséggel hozza, de néhány kérdésben a bejegyzett tőke alapján történik a szavazás. Igazgatótanács: elnökből, alelnökből és négy másik tagból áll, akiket nyolc évre az eurózónához tartozó országok állam- vagy kormányfőinek közös megegyezésével, a Tanácsnak az Európai Parlamenttel és a Kormányzótanáccsal folytatott konzultációt követő ajánlása alapján nevezik ki (tisztségük nem megújítható). Az Igazgatótanács elnöke és alelnöke egyben az EKB elnöki

és alelnöki tisztségét is betölti. Feladata végrehajtani a Kormányzótanács iránymutatásai által meghatározott monetáris politikát, megadni a nemzeti központi bankoknak a szükséges utasításokat Szervezi az EKB napi munkáját A Kormányzótanács egyéb hatásköröket is átruházhat az Igazgatótanácsra, utóbbi felelős az előbbi üléseinek előkészítéseiért Általános Tanács: az Igazgatótanács elnökéből és alelnökéből, valamint az EU összes tagállama központi bankjainak elnökeiből áll. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 85 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az Európai Unió intézményi rendszere Vissza ◄ 86 ► Elsődleges feladata az olyan kérdések rendezése, amely az eurózónához nem tartozó tagállamokkal függ össze. Ez tanácsadói, koordinációs feladatokat jelent. Az Általános Tanács készíti elő az eurózóna bővítését. 2.72

Európai Beruházási Bank A Római szerződéssel létrejött luxemburgi székhelyű intézmény. Célja európai projektekkel kapcsolatos tőkeberuházások (pl vasút- és közúthálózatok, repülőterek, környezetvédelmi beruházások stb) finanszírozásával elősegíteni a Közösségek kiegyensúlyozott gazdasági fejlődését Finanszírozási alapelvei szerint csak olyan uniós célkitűzéseket megvalósító projekteket támogat, amelyek a hátrányos helyzetű régiók szempontjából előnyös, és követelmény a társfinanszírozás. Nem csak a tagállamokban, hanem az Európai Unióval preferenciális kereskedelmi kapcsolatban álló afrikai, karibi, csendes-óceáni fejlődő országokban, mediterrán országokban, a fejlődő ázsiai és latin-amerikai államokban megvalósuló beruházásokhoz is nyújt hiteleket. Ezen országcsoportok esetében a hitelezés célja alapvetően a fenntartható fejlődés keretfeltételeinek megvalósítása ez elmaradottabb

régiókban. Egyébiránt nem piaci alapon működő intézmény, jegyzett tőkéjét az Unió tagállamai által gazdasági súlyuknak megfelelő arányú befizetései adják. Hitelezési tevékenységét a piaci alapú kölcsönök felvételével finanszírozza, viszont minthogy jellege miatt a lehető legmagasabb hitelképességi minősítést kapja a pénzpiacokon, ezért e kölcsönöket rendkívül kedvező feltételekkel veheti fel, majd ezen pénzösszegeket olyan európai projektekbe fektetheti, amelyek önállóan ilyen hitelekhez nem jutnának Fő szerve a Kormányzótanács, amely a tagállamok 1-1 miniszteréből áll. Meghatározza a hitelezési politika általános irányelveit, jóváhagyja a mérleget és kijelöli a bank vezető tisztségviselőit. Az Igazgatóság tagállamonként egy, valamint a Bizottság által kijelölt igazgatókból (összesen: 26) áll. Feladata a kölcsönfelvételekről, hitelnyújtásokról és garanciavállalásokról szóló fontosabb

döntések meghozatala, a Bank működésének szervezése. Az Igazgatási Bizottság a Bank mindennapi működését látja el, a Kormányzótanács által kijelölt kilenc tagból áll. Felelős a kölcsönök felvételével és nyújtásával kapcsolatos javaslatok tervezetének elkészítéséért és az Igazgatótanács határozatainak végrehajtásáért. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 86 ► Jegyzet címe Az Európai Unió intézményi rendszere A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 87 ► 2.73 Európai Beruházási Alap 1994-ben hozták létre kisvállalkozások közvetett támogatása céljából. Az Európai Beruházási Alap kockázati tőkealapként működik, valamint kis- és középvállalkozásoknak nyújtott hitelek esetében nyújt garanciát. Közvetlenül az Alap nem nyújt hitelt vagy támogatást, közvetlenül nem ruház be. Az Alap tevékenysége az Európai Unió tagállamaira, a

tagjelölt országokra, Törökországra, valamint az Európai Gazdasági Térség országaira összpontosul. 2.8 Az EU decentralizált szervei: az Ügynökségek Az ügynökségek az Európai Unió működésének körébe tartozó egyes feladatokat elősegítő szakosított, földrajzilag decentralizált intézmények. Attól függően, hogy az EU mely tevékenységéhez kapcsolódnak, megkülönböztetünk közösségi és uniós ügynökségeket. 2.81 Közösségi ügynökségek A közösségi ügynökségek az EU jogi személyiséggel felruházott szervei, amelyeket nem az alapszerződések, hanem különböző másodlagos jogforrások hoznak létre. Hatáskörükbe az Európai Unió első pilléréhez kapcsolódó részletfeladatok technikai, tudományos vagy irányító aspektusainak végrehajtása tartozik. Közösségi ügynökségek: A Kábítószer és a Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontja (EMCDDA) A Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai

Megfigyelőközpontja (EUMC) Az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja (Cdt) Az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Hivatal (FRONTEX) Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (EUROFOUND) Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 87 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az Európai Unió intézményi rendszere Vissza ◄ 88 ► Európai Gyógyszerügynökség (EMEA) Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA) Európai Képzési Alapítvány (ETF) Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (OSHA) Európai

Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) Európai Szakképzés-fejlesztési Központ (Cedefop) Európai Tengerbiztonsági Ügynökség (EMSA) Európai Újjáépítési Ügynökség (EAR) Európai Vasúti Ügynökség (ERA) Közösségi Növényfajta-hivatal (CPVO) A közösségi ügynökségek körében speciális helyzetben vannak az ún. végrehajtó ügynökségek. A végrehajtó ügynökségek olyan szervezetek, amelyeket egy vagy több konkrét közösségi program irányításához kapcsolódó feladatok ellátásával bíznak meg. Sajátosságuk, hogy földrajzilag nem decentralizáltak, székhelyük minden esetben brüsszeli vagy luxemburgi. Végrehajtó ügynökségként működik az Intelligens Energiával foglalkozó Végrehajtó Ügynökség, és a közeljövőben kezdi meg a működését az Európai Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Ügynökség, valamint a Közegészségügyi Program Végrehajtó Hivatala. 2.82 Uniós Ügynökségek Az uniós ügynökségeket az

Európai Unió II. és III pilléréhez kötődő együttműködés keretében hozzák létre a tagállamok. A kül- és biztonságpolitika területén működik jelenleg az Európai Védelmi Ügynökség (EDA), az Európai Unió Biztonságpolitikai Kutatóintézete (ISS) és az Európai Unió Műholdközpontja (EUSC). Az unió ügynökségek III. pillérhez kapcsolódó csoportja a tagállamokat a szervezett nemzetközi bűnözés elleni harcban segítik Ezen ügynökségek közé tartozik az Európai Rendőrakadémia (CEPOL), az Európai Igazságügyi Együttműködési Egység (Eurojust) és az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol). A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 88 ► Jegyzet címe Az Európai Unió intézményi rendszere A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 89 ► 2.9 Egyéb szervezeti egységek 2.91 Európai Ombudsman A Maastrichti Szerződés az Európai Parlament feladataként írta elő

európai ombudsman megválasztását. Megbízatása a Parlament mandátumához kapcsolódik, vagyis öt éves időszakra szól Székhelye Strasbourg Az ombudsman függetlenül és pártatlanul jár el, egyetlen kormánytól vagy szervezettől sem kér vagy fogad el utasításokat. Az Európai Unió állampolgárai, az Unió területén bejelentett irodával rendelkező társadalmi szervezetek és vállalkozások fordulhatnak panaszaikkal az ombudsmanhoz hivatali visszaélésekkel kapcsolatban, vagyis ha nem megfelelő elbánásban részesülnek, illetve sérelmet szenvedtek az Unió intézményei által (pl. diszkriminatív elbánás, hatalommal való visszaélés, tájékoztatás megtagadása, vagy hiányos tájékoztatás, indokolatlan késedelem stb.) Az ombudsman feladata, hogy kivizsgálja a bejelentett panaszokat. A panasz benyújtásának feltétele, hogy a panasztevő korábban legalább egyszer már jelezte problémáját a kifogásolt intézménynél. Panaszt benyújtani

legfeljebb a hivatali visszaéléstől számított két éven belül lehet. Nem járhat el kormányok, helyi és regionális önkormányzatok érdekében, nem foglalkozik jogerős ítélettel lezárt ügyekkel. Panasz kézhezvétele után eldönti, hogy illetékes-e az adott kérdésben Ha igen, vizsgálatot kezd, amely főszabály szerint nyilvános, de kérésre bizalmasan is lefolytatható. Ha megalapozottnak ítéli a panaszt, akkor konszenzusos megoldást keres. Ha ez nem vezet eredményre, ajánlásokat fogalmaz meg az intézmény számára. Ha az érintett intézmény nem tesz eleget az ajánlásban előírtaknak, akkor az ombudsman a jogsértést jelzi a Parlamentnek Az ombudsman hivatalból is indíthat vizsgálati eljárást. 2.92 Európai Adatvédelmi Biztos Az Európai Adatvédelmi Biztos tisztségét 2001-ben hozták létre. Feladata annak ellenőrzése, hogy a személyes adatok feldolgozása során az uniós intézmények és szervek érvényesítik-e a magánszféra

védelméhez való jogot. Az intézményeknek példának okáért az információgyűjtés, adattárolás, ezek felhasználása, harmadik személyeknek való kiszolgáltatása során kell szigorú adatvédelmi elveket figyelembe venniük. Faji vagy etnikai származásra, politikai véleményre, vallási vagy lelkiismereti meggyőződésre, szakszervezeti tagságra, egészségi állapotra vagy szexuális A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 89 ► Jegyzet címe Az Európai Unió intézményi rendszere A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 90 ► életre, illetve büntetett előéletre vonatkozó adatokat főszabály szerint nem lehet nyilvántartani (kivéve ha pl. előbbi adatokra egészségügyi célokból van szükség stb.) A biztos tanácsadással segíti az intézmények működését, hogy hatékonyan tudjanak eleget tenni az adatvédelmi kötelezettségeknek. A biztoshoz panaszt lehet benyújtani, ha az

intézmények az adatvédelmi elveket megsértik. Ha a vizsgálat során a panasz megalapozottnak tűnik, a biztos utasítja a szervet a jogsértés megszűntetésére. Ha a panaszos kárt is szenvedett, akkor a Bíróságnál kártérítési eljárást is kezdeményezhet 2.10 Az intézményi rendszer működése: a döntéshozatali eljárások 2.101 Az uniós döntéshozatal sajátos jellege A közösségi döntéshozatal komplex, bonyolult rendszerként működik. A döntéshozatal bonyolultsága azzal magyarázható, hogy az Európai Unióban nem egyszerűen 25 tagállam nemzeti érdekeit kell összehangolni, hanem a döntéseknek a Bizottság által megjelenített közösségi, a Parlament által képviselt állampolgári, valamint egyéb tanácsadó intézmény (Régiók Bizottsága, a Gazdasági és Szociális Bizottság) által hordozott érdekeket is figyelembe kell vennie. A döntéshozatal leegyszerűsítve a Bizottság, a Tanács és a Parlament együttműködését

jelenti. Az Európai Tanács egyfajta politikai kiegyenlítő szerepet tölt be: ha az említett három szerv eljárási-intézményi kapcsolatain belül egy döntési javaslat érdekütközés miatt „zátonyra fut”, az Európai Tanács keretében magas szinten meghozott politikai kompromisszum keretei között, azt figyelembe véve folytatható majd a le a döntéshozatali eljárás, de formális, jogi döntést ezen intézmény nem alkothat . A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 90 ► Jegyzet címe Az Európai Unió intézményi rendszere A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 91 ► A dö dönté ntéshozatal egyszerű egyszerűsített inté intézmé zményi keretrendszere Európai Tanács Európai Unió Tanácsa Európai Parlament Európai Bizottság A döntéshozatal „intézményi háromszögében” az Európai Bizottságtól függ a döntéshozatali eljárás megindítása. A döntés

javaslatának elkészítésével a Bizottság a döntés alapkoncepcióját határozhatja meg. A Tanács tagállamok közötti egyeztetések terepe, ennek megfelelően – elsősorban a COREPER-en keresztül – a döntéshozatalban a magatartását a folyamatos konszenzuskeresés jellemzi. A minősített többségi döntések általánossá válásával ez a kényszer tovább enyhül, de ezzel párhuzamosan, a Parlament erősödésével a Tanácsnak egyre inkább közvetlenül figyelembe kell vennie az uniós polgárok érdekeit. Az Európai Parlament pozíciója lényegesen változott meg az elmúlt évtizedekben A korábbi tanácsadói szereplőből ma már a döntéshozatal meghatározó tényezőjévé vált Az egyes jogalkotási eljárásokat az Európai Parlament részvételi jogosítványai alapján kategorizálhatjuk. A gyakorlatban a jogszabályok elfogadása többnyire konzultációs, együttműködési, hozzájárulási és együttdöntési eljárásokban történik.

Emellett ma már csak minimális gyakorlati jelentőséggel bír az információs eljárás. A költségvetést speciális alaki keretek között fogadják el Az alapszerződések minden tárgykör esetében meghatározzák, hogy a döntés elfogadásához mely eljárást kell igénybe venni. 2.102 Konzultációs eljárás Eredetileg a közösségi döntéshozatalban a konzultációs eljárás (Ld. 6.1 ábra) számított az általános eljárási típusnak A Parlament ebben az eljárásban rendelkezik a leggyengébb jogosítványokkal. Részvétele az eljárásban véleményezésre korlátozódik. Hiába elutasító a Parlament álláspontja, a véleményt a Tanácsnak nem kell figyelembe vennie, de dön- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 91 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az Európai Unió intézményi rendszere Vissza ◄ 92 ► tés elfogadásához azt mindenképpen be kell szereznie. Ez utóbbi

a gyakorlatban azért némi mozgásteret biztosít a Parlamentnek Ha ugyanis nem ért egyet a javaslattal, akkor halogathatja a vélemény kiadását, amivel rákényszerítheti vagy a Tanácsot, vagy a Bizottságot álláspontjának elfogadására. Ha ily módon utóbbit sikerül meggyőzni, és a Bizottság a Parlament javaslatainak megfelelően átdolgozza a javaslatot, akkor végeredményben a Parlament érdekérvényesítése nagy eséllyel lesz sikeres. Ugyanis a Parlament álláspontja szerint átdolgozott Bizottsági javaslatot a Tanács márt csak egyhangú döntéssel utasíthatja el. 2.103 Hozzájárulási eljárás Az Egységes Európai Okmány vezette be a hozzájárulási eljárást (ld. 6.2 ábra) Az alapszerződés kiemelt fontosságú ügyekben (pl új tagállam felvétele, bizonyos nemzetközi egyezmények megkötése stb.) a Tanács döntéséhez megköveteli a Parlament hozzájárulását. Ez a jogosultság valódi jogkört jelent, mert ha a Parlament nem

támogatja a döntést, akkor az már nem kerülhet a Tanács elé, vagyis azt elfogadni nem lehet. Viszont nem élhet módosító javaslatokkal: egy esetleges vétó politikai következményeiért a felelősséget a Parlamentnek kell vállalnia. 2.104 Együttműködési eljárás Szintén az Egységes Okmány vezette be az együttműködési eljárást (6.3 ábra) A Parlament pozíciója a konzultációs jogkörhöz képest lényegesen erősebb, de még nem tekinthető társjogalkotónak, tudniillik a Tanács végül mégis dönthet a Parlament módosító javaslataival szemben A Parlament az eljárásban megfogalmazhat saját módosítási javaslatokat, amiket a Tanács – második olvasatban – egyhangú határozattal utasíthat csak el. A módosító indítványok sorsa tehát azon múlik, hogy a Parlament meg tud-e győzni akár csak egy tagállamot is. Az eljárás kimenetele függ attól is, hogy Bizottság miképpen ítéli meg a Parlament javaslatát, ugyanis hiába fogadja

el a Tanács a Parlament módosító javaslatát: ha ezt a Bizottság nem támogatja, akkor a Tanács csak egyhangúan fogadhatja el a jogszabályt. Ma a gyakorlatban ezen eljárásnak már kicsi a jelentősége, a gazdasági és pénzügyi unió körében néhány tárgykörben alkalmazandó 2.105 Együttdöntési eljárás Az előző eljárási típusok sajátosságait egyesíti az együttdöntési eljárás (6.4 ábra), melyet a Maastrichti Szerződés vezetett be, majd az Amszter- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 92 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az Európai Unió intézményi rendszere Vissza ◄ 93 ► dami és a Nizzai Szerződés keretében bővítették ki alkalmazhatóságát. Az Európai Parlament az együttdöntési eljárásban válik a Tanáccsal egyenrangú, tényleges társjogalkotóvá. Míg az együttműködési eljárásban a Tanács egyhangú döntéssel figyelmen kívül

hagyhatja a Parlament véleményét, addig az együttdöntési eljárás ezt nem teszi lehetővé: egyetértés hiányában a Tanács és a Parlament képviselőiből létrehozott egyeztetőbizottságnak kell egy, a két intézmény által elfogadott szöveget kidolgoznia. Ha a Parlamenttel folytatott egyeztetési eljárás nem jár sikerrel, a Tanács nem alakíthatja ki közös álláspontját. Egyetértés hiányában a jogalkotási eljárás eredmény nélkül zárulhat le. Az együttdöntés a jogalkotási gyakorlatban mára messze a legfontosabb eljárássá vált 2.106 Költségvetési eljárás Az Európai Parlament és a Tanács együtt felelős a költségvetés elfogadásáért. A tervezési időszak 7 éves ciklusokra épül, azonban minden évben meghatározzák az Unió kiadásait és bevételeit (éves költségvetés). A költségvetési év megegyezik a naptári évvel. A költségvetési eljárás alapleve, hogy az ún. kötelező kiadások tekintetében (pl

mezőgazdasági kiadások stb) végső soron a Tanács dönthet, az egyéb (nem kötelező) kiadások esetében a Parlament és a Tanács közösen határoz. Az eljárás a Bizottság előzetes költségvetési tervezetének elkészítésével kezdődik, amit megküld a Tanácsnak. A Tanács ennek alapján összeállítja a költségvetési tervezetet, és azt továbbítja a Parlamentnek A Parlament első olvasatban módosításokat eszközöl a tervezetben, és a tervezetet észrevételeivel együtt. visszaküldi a Tanácsnak A Tanács erre reagálva újabb javaslatot küld a Parlament részére, amely második olvasatban vagy elfogadja vagy elutasítja azt. Utóbbi esetben a végleges költségvetést – a nem kötelező kiadások tekintetében – a Parlament elnöke állapíthatja meg. 2.11 Intézményi rendszer és alkotmányozás A történeti részben általánosan érintettük az Alkotmányos Szerződés kidolgozását és jelenlegi állapotát. A ratifikáció megakadása

ellenére sem szükségtelen feladat foglalkozni az ASz szervezeti rendszert érintő szabályaival. Már csak azért sem, mert az Európa jövőjéről mintegy fél évtizeddel ezelőtt intenzívvé vált vita eredményeként, az integráció történetének eleddig leginkább legitimnek tekinthető előkészítő mechanizmusát is igénybe véve (Alkotmányozó Európai Konvent), több éves munka után született meg az Európai Unió egységes alapszerződése. Az ilyenformán A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 93 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az Európai Unió intézményi rendszere Vissza ◄ 94 ► kialakult – már nem csak a tagállamok kormányainak kompromisszumát tükröző – „közös nevező” egykönnyen nem megy végbe. Vagyis reális valószínűséggel feltételezhető: az ASz, ha módosított tartalommal, és ha nem is a tervezett időpontban, de hatályba fog lépni. A

fontosabb szervezeti rendszerhez kötődő változások az alábbiak 2.111 A pillérrendszer megszűnése Az ASz megszűnteti a Maastrichti Szerződéssel bevezetett hárompilléres szerkezetét. Hatálybalépésével immáron az egységes jogi személyiséggel felruházott, egységes Európai Unió jelenne meg a nemzetközi kapcsolatokban, köthetne nemzetközi szerződéseket, vállalhatna egyéb kötelezettségeket és lehetne jogosultságok alanya A pillérrendszer megszűnése egyébiránt nem csak az intézményrendszer, hanem a döntéshozatali mechanizmus és a jogforrási rendszer átláthatóbbá válását is elősegítené. 2.112 Európai Bizottság Az Európai Bizottságot érintően az ASz kidolgozásakor a legfontosabb vitapont annak összetétele és taglétszáma volt. A Bizottság összetételének kérdése már az Amszterdami Szerződés óta folyamatosan napirenden volt, megoldása azért mutatkozott nehéznek, mert a tagállamok participációs jogainak

fenntartása és ezen intézmény hatékonysága között kellett az arany középutat megtalálni. Gyakorlati oldalról ez az „egy tagállam – egy biztos” alapelve és a rotációs rendszeren alapuló kis létszámú, a kormányköziségtől tényleg elszakadó, független Bizottság közötti elvi ellentétben volt kitapintható. A kompromisszumot tükröző alkotmányos szerződésbeli megoldás szerint a hatálybalépését követő első Európai Bizottság még az összes tagállam által jelölt biztosból fog állni. Majd csak az ezt követő testület esetében – tehát 2014-től - alkalmazandó a tagállamok egyenjogúságán alapuló rotációs rendszer. Ettől kezdve 15 tagból kell majd állnia a Bizottságnak (az arányszámot az Európai Tanács egyhangúlag meghatározhatja majd). A rotáció föderatív irányba viszi majd el az integráció fejlődését, ugyanis a jelenleg is hatályos „egy tagállam-egy biztos” alaptétel burkoltan a tagállamok

kormányai képviseletének elvét csempészi be a Bizottságba. Ez pedig éles ellentétben áll a Bizottság szupranacionális jellegével, vagyis hogy a biztosoknak kizárólag a közösségi céloknak alárendelten szabad működniük. A Bizottság hatáskörében jelentős változás nem történt, azonban szintén szervezeti téren kiemelendő az Unió külügyminiszteri posztjának létrehozása. A külügyminiszter egyben az Európai Bizottság alelnöke, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 94 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az Európai Unió intézményi rendszere Vissza ◄ 95 ► ezáltal a Bizottság rendes tagjának minősül (pl. beleszámít a Bizottság létszámába) A külügyminiszter szerepe az Európai Unió egységes külső képviseletében lesz a legjelentősebb, ugyanis személyében egységesen jelenik meg a külkapcsolatok politikai és gazdasági ága. 2.113 Tanács A

Miniszterek Tanácsa hatásköri rendszerét az ASz egyértelműbben fogalmazza meg, az Európai Parlamenttel együtt az EU jogalkotó és költségvetésért felelős szervének számít. A transzparencia alapelvének kiteljesítése érdekében a törvényalkotási eljárások nyilvánosságát, valamint a minősített többségi döntéseket főszabályként deklarálja. Emellett az ASz újradefiniálja a tanácsi formációkat is A Tanács elnökségi rendszerét érintő módosítás a korábbi nagy ívű javaslatokhoz képest végeredményben csak árnyalatnyi változásokat eredményezett. A rendszer lényege, hogy a tagállamok 18 hónapos időszakonként hármas csoportokban váltják egymást az egyenjogúságon alapuló rotációs rendszerben. Magyarországra 2010-2011 között kerülne sor, amikor Spanyolországgal és Belgiummal töltené be a tisztséget 2.114 Európai Tanács Az Európai Tanács státusza gyökeresen változik, ugyanis az ASz önálló alapintézményi

rangra emeli. Az Európai Tanács törvényalkotási hatáskörrel nem rendelkezik majd és feladatait az ASz a Miniszterek Tanácsától elkülönítetten határozza meg. Vannak olyan „kvázi alkotmányos” kérdések, amelyekről a tagállamok az alkotmányozási folyamatban nem tudtak megállapodni, ellenben formálisan újabb alkotmánymódosításra mégsem lesz szükség, hiszen az Európai Tanács maga dönthet majd e tárgykörben (pl. Európai Parlament összetétele, tanácsi formációk, tanácsi elnökség stb.) Ezen esetek közül a legfontosabb – amely lényegében az Alkotmányszerződés rendelkezéseinek jövőbeli kiegészítését jelenti – az ún egyszerűsített felülvizsgálati eljárás keretében gyakorolható hatáskörök (különleges törvényalkotási eljárásról áttérés rendes eljárásra, belső politikákra vonatkozó rendelkezések felülvizsgálata). Az ASz alapján az Európai Tanácsnak két és fél évre megválasztott –mely egyszer

újraválasztható - állandó elnöke lesz, akinek azonban saját adminisztrációt nem építenek ki, vagyis a tanácsi főtitkárság apparátusát kell majd az elnöknek igénybe vennie. A jövendőbeli elnök nemzeti tisztséget nem tölthet be, viszont az összeférhetetlenség nem vonatkozik az egyéb európai uniós tisztségekre. Következésképpen megmaradt a lehetősége annak, hogy a távolabbi jövőben esetlegesen összevonják a Bizottság el- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 95 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az Európai Unió intézményi rendszere Vissza ◄ 96 ► nökének és az Európai Tanács elnökének tisztségét, ami jelentősen megerősíteni az Unió föderális jellegét. E két funkciónak az elnök személyében történő összevonása megakadályozhatná azt is, hogy két – egymással esetlegesen versengő – hatalmi központ alakuljon ki az Európai Unió

intézményi rendszerében. 2.115 Európai Parlament Az Európai Parlament esetében a jelenleg hatályos rendelkezésekhez képest a legfajsúlyosabb szabály, hogy az ASz egyértelműen kimondja a Miniszterek Tanácsa melletti társjogalkotói, -döntéshozói szerepkörét, valamint hogy a rendes törvényalkotási eljárás keretében az együttdöntés válik az általánosan bevett szabállyá. A közös intézmények közötti egyensúly új szerkezete a demokratikus deficitet orvosolja, hiszen míg a polgárok által választott nemzeti parlamentek révén hatalommal felruházott kormánytagok a Tanácsban már nem élhetnek vétójoggal; a polgárnak a döntési ráhatása visszaerősödik az Európai Parlamentbe választott képviselők révén, az EP közös döntéshozatali hatásköre kiterjedésével. Az új szabályok szerint az Európai Parlament létszáma nem haladhatja majd meg a 750-et, ezen belül a polgárok képviselete degresszíven arányos módon valósul

meg. A tagállamok képviselői helyeinek száma legalább 6, legfeljebb 96 lehet majd. 2.116 Európai Bíróság Az Európai Bíróságot érintő új rendelkezések egyrészt technikai változtatásokat hoznak, így megváltozik a bírói testületek elnevezése: Európai Közösségek Bíróságából Európai Unió Bírósága, az Elsőfokú Bíróságból Törvényszék, továbbá a bírói különtanácsokból különös hatáskörű törvényszékek lesznek. Lényegi változás emellett hatásköri szempontból következik majd be. A mostani második és harmadik pilléres együttműködés területeire eső kérdésekben a bíróság továbbra sem gyakorolhatja hatásköreit korlátlanul, azonban a mai szinthez képest a fellépési lehetőségei bővülnek. Az ASz alapján intézménnyé váló Európai Tanács döntéseinek felülvizsgálatát is lehet majd kérni az Európai Bíróságtól (a kül- és biztonságpolitikához köthető döntések a kontroll alól kivételt

képeznek). Emellett az ASz a jogi személyek és természetes személyek perindítási képességet is kibővíti A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 96 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az Európai Unió intézményi rendszere Vissza ◄ 97 ► ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK: 1) Az Európai Unió hárompilléres szerkezetének bemutatása 2) A tanácsi rendszer szervezeti elemei, feladatai és működése 3) Az Európai Bizottság összetétele, hatáskörei és működése 4) Az Európai Parlament megválasztása, feladatai és működésének sajátosságai 5) Az európai bírósági rendszer szintjei, hatáskörei és eljárásai 6) Milyen hazai vonatkozású ügyeket tárgyalt eddig az Európai Bíróság? 7) Melyek az Európai Unió tanácsadó, valamint decentralizált szervei? 8) Az Európai Számvevőszék és az EU pénzügyi szervezetrendszere 9) Ombudsman és adatvédelmi biztos 10) Döntéshozatali

eljárások A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 97 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az uniós jogrend alapsajátosságai Vissza ◄ 98 ► 3. Az uniós jogrend alapsajátosságai Nem csak az Európai Unió működésének kereteit, hanem ma már az uniós polgárok, a vállalkozások mindennapjait határozzák meg az uniós intézmények által elfogadott jogszabályok. A több mint 120 ezer közlönyoldalra rúgó uniós aktusok összessége különböző típusú kötelező és nem kötelező jellegű forrásokból, normatív és nem normatív eszközökből, valamint egyéb intézkedésekből áll. Ebben a fejezetben az uniós jogforrások – első ránézésre áttekinthetetlennek tűnő – rengetegének fontosabb kategóriáit tekintjük át. Az általános fogalmi magyarázatokat követően a közösségi, majd az uniós eszközök áttekintése áll. Végül röviden kitérünk az európai

alkotmányozási folyamatra is 3.1 Az uniós jogrendet leképező fogalmak Az Európa-jog átfogó fogalma alatt az európai kontinens államai által létrehozott nemzetközi szervezetekhez kötődő teljes nemzetközi joganyag és ezen szervezetek aktusai értendők. E regionális nemzetközi együttműködések köréből az elmúlt évtizedekben szemmel láthatóan kiemelkedik a legmélyebbnek mondható európai integrációs szervezet, az Európai Unió. Az Európa-jogon belül ennélfogva markáns határvonal mentén rendezhető külön az Unióhoz köthető jogforrások összessége; így az Európa-jog hatóköre – integráns elemeként – az uniós jogra (szűk értelemben vett Európa-jog), valamint ezen túl – az itt nem tárgyalt – Európai Unión kívüli, regionális együttműködésekhez kapcsolható egyéb forrásokra terjed ki. A jelentősége alapján központinak tekinthető uniós jog tagolható a közösségi jog forrásaira és az Európai Unió további

jogforrásaira, azaz a II. és a III pillér jogi eszközeire A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 98 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az uniós jogrend alapsajátosságai Vissza ◄ 99 ► Az Európai Unió jogi instrumentumai kapcsán használatos a közösségi vívmányok (acquis communautaire) kifejezés is, amely inkább tekinthető szociológiai jellegű fogalomnak, mint joginak. Pontosabban: az acquis a jogon túlmutató elemeket is tartalmaz, ui. az a fenti uniós jogi elemeken kívül olyan eszközöket, aktusokat, dokumentumokat is magában foglal, amelyek par excellence nem tekinthetők jognak (pl. az Európai Tanács konklúziói, az ún. zöld és fehér könyvek stb) Az acquis communautaire fogalma a ’70-es években az EGK intézményeinek mindennapi nyelvezetében jelenik meg, majd később a közösségi joggal foglalkozó irodalom vázolta fel a közösségi vívmányok dogmatikáját

A közösségi vívmányok (acquis communautaire) fogalma a közösségi jogi forrásokon kívül magában foglal minden, az Európai Közösségekre vonatkozó szabályt, alapelvet, nyilatkozatot, határozatot, célkitűzést és gyakorlatot, függetlenül attól, hogy adott vívmány kötelező jogi erővel bír-e avagy nem. A közösségi vívmányok részét képezi az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata, de a jogtudomány által készített mérvadó kommentárok is. A Maastrichti szerződés hatálybalépésétől kezdődően a közösségi vívmányok mellett beszélhetünk az uniós vívmányok (acquis of the Union) fogalmáról, amely az Európai Unió hatókörén belül – a II. és III pillér eljárásaiban – született kötelező és nem kötelező aktusokat és egyéb megnyilvánulásokat foglalja magában. Az utóbbi két fogalom jelentősége abban rejlik, hogy az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó államok kötelesek szerződésük alapján a

közösségi és A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 99 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az uniós jogrend alapsajátosságai Vissza ◄ 100 ► uniós vívmányokat elfogadni, azok alkalmazása alól csak szűk körben – és általában csak átmeneti jelleggel – kaphatnak felmentést. A továbbiakban figyelmünket elsősorban az uniós jog részét képező közösségi jogra fókuszáljuk, majd ezt egészítjük ki az EU második és harmadik pillérének forrásaira vonatkozó ismeretekkel. 3.2 A közösségi jog egyedisége A közösségi jog egyedi és önálló (ún. sui generis) jogrendszer, amely ugyan nemzetközi jogi alapokon jött létre, de ahhoz képest már az ESZAK működésének kezdetekor lényeges különbségek voltak meghatározóak. Az eltérés egyrészt az alanyi kör szempontjából érzékelhető. A közösségi jog a Közösségek, a tagállamok, valamint egyéb

jogalanyok (természetes személyek, vállalkozások stb) közötti jogviszonyokat, konkrétan: jogokat és kötelezettségeket testesít meg Ezzel szemben a nemzetközi jog alanyai az államok és nemzetközi szervezetek lehetnek. A közösségi jog egyedisége a jogérvényesítés kapcsán is megjelenik. A közösségi jog érvényesítése elsődlegesen a kötelező joghatósággal felruházott Európai Bíróság feladata, amely széles alanyi terjedelemben hozhatja meg határozatait. Ezzel szemben a nemzetközi jogban a jogérvényesítés kötelező joghatósággal bíró fórumok előtt nem jellemző, valamint a nemzetközi bíróságok általában csak a nemzetközi jog alanyai vonatkozásában hozhatnak döntéseket. A közösségi jog működési elvei is sajátosak. A közösségi jog alapjellemzője közvetlenül alkalmazható jellege, míg a nemzetközi jog szabályainak érvényesüléséhez szükséges az állam valamely aktusa, amellyel azt magára nézve kötelezőnek

ismeri el. A közvetlen hatállyal rendelkező közösségi jogi szabályokra természetes és jogi személyek a nemzeti bíróságok előtt közvetlenül hivatkozhatnak, arra jogokat és kötelezettségeket alapíthatnak. Ezen túl a közösségi jogszabályok elsőbbséget élveznek a tagállami jogrendek szabályaival szemben, konfliktusos helyzet esetén a közösségi szabályt köteles a tagállami jogalkalmazó figyelembe venni. Ezek a sajátosságok általános formában nem jellemzik a nemzetközi jog forrásait. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 100 ► Jegyzet címe Az uniós jogrend alapsajátosságai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 101 ► A közösségi jog a nemzetközi jogtól és a tagállami nemzeti jogoktól elkülönült önálló jogrend, amely megalkotását, működését és érvényesülését egyedi sajátosságok határozzák meg. 3.3 A közösségi jog forrásrendszere 3.31 A

hatásköri rendszer és a szubszidiaritás A Közösségre ruházott hatáskörök lehetnek kizárólagosak, illetve a tagállamokkal megosztott – ún. párhuzamos – jellegűek A kizárólagos közösségi hatáskörbe tartozik a közös kereskedelempolitika, a vámunió, a monetáris politika, , a halászati politika keretében a tenger biológiai forrásainak megőrzése, valamint a belső piac megvalósításához szükséges versenyszabályok megalkotása. A közösségi kizárólagos hatásköri jelleg ez esetben azt jelenti, hogy e tárgykörökben a tagállamok jogszabályokat nem alkothatnak A párhuzamos, vagy másképpen megosztott hatáskörök esetében elsődlegesen a tagállamok bocsáthatnak ki jogszabályokat, azonban ha a tagállamok nem gyakorolják hatáskörüket, és a közösség hozzáadott értéket tud nyújtani a Közösség léphet fel jogalkotóként. A közösség hatáskörének gyakorlását e párhuzamos területeken a szubszidiaritás elve

határozza meg. A szubszidiaritás alapelve a Maastrichti Szerződés módosításával vált az EKSz részévé. Az EKSz 5 cikk szerint azokon a területeken, amelyek nem tartoznak a Közösség kizárólagos hatáskörébe, a szubszidiaritás elvének megfelelően csak akkor és annyiban járhat el, amennyiben a tervezett intézkedés céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a tervezett intézkedés terjedelme vagy hatása miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók. A szubszidiaritás elvét egészíti ki az arányosság követelménye Ez alapján a közösségi jogalkotó által kibocsátott jogszabály nem lépheti túl az alapszerződés célkitűzéseinek eléréséhez szükséges mértéket. A ráruházott hatáskörök gyakorlása során valamennyi intézménynek tiszteletben kell tartania szubszidiaritás és arányosság elvét. Ezeket az alapelveket azonban nem önmagukban, hanem az Európai Bíróság által az elmúlt

évtizedekben kidolgozott hatásköri alapelvekre tekintettel kell A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 101 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az uniós jogrend alapsajátosságai Vissza ◄ 102 ► alkalmazni. A szubszidiaritás mindemellett dinamikus fogalom, amelyet az alapszerződésben meghatározott célkitűzések fényében kell alkalmazni. Ezen alapelvek alkalmazása a gyakorlatban formai kötelezettséget is jelent. Jelesül, valamennyi közösségi jogalkotásra irányuló javaslat esetén meg kell jelölni az alapjául szolgáló indokokat, amelyek igazolják, hogy a javaslat a szubszidiaritás és az arányosság elveivel összhangban áll. A fenti definíciót alapul véve tehát egy közösségi intézkedésnek (jogszabálynak) meg kell felelnie a szubszidiaritás elvében foglalt mindkét szempontnak: a tervezett intézkedés céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani

nemzeti alkotmányos rendszerük keretén belül; ezért azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók. 3.32 A közösségi jog hatálya Területi hatály ♦ A közösségi jog területi hatályát az EKSz 299. cikke határozza meg Főszabály szerint a közösségi jog a tagállamok európai területeire tejed ki, illetve azokra az európai földrajzi térségekre, amelyek külkapcsolataiért valamely tagállam felel. Vannak olyan területek, ahol a közösségi jog különböző feltételekkel érvényesül. Így a területi hatály kiterjed Franciaország tengerentúli megyéire, az Azoriszigetekre, Madeirára és a Kanáriszigetekre is, azonban e területek gazdasági és társadalmi strukturális helyzetére, távoli fekvésére tekintettel minősített többséggel egyedi intézkedéseket lehet elfogadni. Ebbe a kategóriába tartoznak az Åland-szigetek, amelyekkel kapcsolatos kivételeket és sajátosságokat az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd

Királyság csatlakozásának feltételeiről szóló okmányhoz csatolt jegyzőkönyv határozza meg. Vannak olyan földrajzi területek, amelyek habár valamely tagállam felségterületének számítanak, azonban a közösségi jog nem alkalmazható (a dán autonóm területi státuszt élvező Feröer-szigeteken, valamint az Egyesült Királyság ciprusi felségterületein). A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 102 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az uniós jogrend alapsajátosságai Vissza ◄ 103 ► Az EKSz II. mellékletében felsorolt ún tengerentúli országok és területek sajátos státuszt élveznek Ez a kategória a tagállamokhoz különböző módon kapcsolódó – Európán kívül – területeit fogja át (pl Grönland, Francia Polinézia, Mayotte, Aruba, Curaçao, Kajmán-szigetek, Pitcairn, Szent Ilona-sziget, Bermuda stb.), amelyek tekintetében a közösségi jog általános

szabályai nem alkalmazhatók Az EKSz vonatkozásukban sajátos társult jogviszonyt hoz létre, amely alapján a közös piac alapszabadságait, illetve azok egyes elemeit speciális feltételekkel és meghatározott terjedelemben terjeszti ki ezekre a területekre Ennélfogva pl a búvárparadicsomnak számító Arubán, Hollandia autonómiával rendelkező területén a közösségi jog közvetlenül nem érvényesül, de sajátos társult státuszából kifolyólag a mezőgazdasági termékek jelentős részét akadály nélkül exportálhatja az EU területére. S z e m é l y i h a t á l y ♦ A közösségi jog közvetlenül kötelezi a tagállamokat, egyéb közjogi alanyokat, az Unió polgárait és a tagállamok egyéb jogalanyait (pl. jogi személyek, vállalkozások stb) Időbeli hatály ♦ A közösségi jogi normák időbeli hatályát mindig az adott aktus határozza meg. Az alapszerződések közül az ESZAK-szerződést határozott időre: ötven évre kötötték az

alapítók. A többi alapszerződés határozatlan időre létrejött nemzetközi szerződés. Tárgyi hatály ♦ A tárgyi hatály kérdése a közösségi jog esetében elsődlegesen hatásköri problémaként jelentkezik. A tagállamok ugyan a közösségi szerveket jogalkotói hatáskörökkel is felruházták, azonban ez korántsem jelent általános jogalkotási felhatalmazást. A közösségi jogalkotó csak akkor és csak olyan tárgyban bocsáthat ki jogszabályt, ha arra konkrét jogalkotási felhatalmazást biztosítanak az alapszerződések (korlátozott egyedi felhatalmazások elve). Ennek megfelelően a közösségi jog tárgyi hatálya eleve nem terjedhet ki azokra a tárgykörökre, amelyek esetében a tagállamok konkrét jogalkotási felhatalmazást nem adtak a közösségi szerveknek, ahol a Közösség csak támogató, összehangoló és kiegészítő jellegű intézkedéseket hozhat. 3.33 A jogforrások típusai A közösségi jog forrásai sokféleképpen

csoportosíthatók. A leggyakrabban alkalmazott kategorizálás az elsődleges (primer) forrásokat különíti el a másodlagos (szekunder, vagy származtatott) jogforrásoktól Emellett a jogforrásoknak egyéb típusait is megkülönböztethetjük. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 103 ► Jegyzet címe Az uniós jogrend alapsajátosságai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 104 ► 3.34 Elsődleges (primer) jogforrások Az elsődleges jogforrások két csoportra bonthatók. Az írott források közé az alapszerződések, az íratlan forrásokhoz pedig a közösségi jog általános jogelvei, vagy a tagállamok közös alkotmányos öröksége tartoznak. A l a p s z e r z ő d é s e k ♦ Az alapító szerződéseket a tagállamok a nemzetközi jog alanyaiként kötötték, következésképpen e dokumentumok a nemzetközi jog forrásai is egyben. Az alapszerződések hozzák létre az intézményeket,

megállapítják azok hatásköreit, működésük rendjét. Meghatározzák a jogalkotási rend kereteit, és kijelölik a megvalósítandó célokat. Az Európai Bíróság Les Vertsügyben kifejjtett álláspontja szerint az alapszerződések sajátos, alkotmányos szabályoknak tekintendők Alapszerződések: (aláírás/hatálybalépés) ƒ ƒ ƒ ƒ ESZAK: Az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó Párizsi Szerződés (1951. április 18/1952 július 23) E(G)KSz: Az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Római Szerződés (1957. március 25/1958 január 1) EURATOM-szerződés: Az Európai Atomenergia Közösséget létrehozó Római Szerződés (1957. március 25/1958 január 1) EUSz: Az Európai Unióról szóló Maastrichti Szerződés (1992. február 7./1993 november 1) Az alapszerződések módosításait a tagállamok kormányközi konferenciákon konszenzussal fogadják el. Minden aláíró államnak belső alkotmányos előírásai szerint ratifikálnia

kell A módosítás általában tartalmi változtatások (új hatáskörök, új tevékenységek stb.) miatt válik szükségessé A módosító szerződések szintén az elsődleges jogforrások közé tartoznak A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 104 ► Jegyzet címe Az uniós jogrend alapsajátosságai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 105 ► Alapszerződések módosításai: ƒ ƒ ƒ ƒ ƒ ƒ ƒ ƒ EGK, az ESZAK, és az EURATOM intézményeit összevonó Egyesülési Szerződés (1965. április 8/1967 július 1) Az alapszerződések egyes költségvetési rendelkezéseit módosító szerződés (1970. április 22/1971 január 1) Az alapszerződések egyes pénzügyi rendelkezéseit módosító szerződés (1975. július 22/1977 december 31) Az alapszerződések rendelkezéseinek Grönland vonatkozásában történő módosításáról szóló szerződés (1984. március 13/1985 február 1.) Egységes

Európai Okmány (1986. február 28/1987 július 1) Maastrichti Szerződés II., III és IV címei által a Közösségek alapító szerződéseiben végrehajtott módosítások. (1992 február 7./1993 november 1) Amszterdami Szerződés (Az 1997. október 2/1999 május 1) Nizzai Szerződés (2001. február 26/2003 február 1) C s a t l a k o z á s i s z e r z ő d é s e k ♦ Sajátos módosító szerződésekként foghatók fel az új tagállamokkal megkötendő csatlakozási szerződések is, amelyek szintén a közösségi jog elsődleges forrásai közé tartoznak. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás rendjét az EUSz 49. cikke tartalmazza Eszerint bármely európai állam, amely tiszteletben tartja az Unió értékeit az EU tagjává válhat. Kérelmét a tanácshoz kell benyújtania, amely egyhangúlag dönt a Bizottsággal való konzultáció és az Európai Parlament – tagjai abszolút többségének szavazatával elfogadott – hozzájárulása után. A felvétel

feltételei és az alapító szerződéseket érintő módosítások képezik a tagállamok és a kérelmező állam közötti csatlakozási szerződés tárgyát. Ezt a megállapodást minden szerződő állam saját alkotmányos szabályainak megfelelően ratifikálja Csatlakozási szerződések: ƒ Dánia, Írország és az Egyesült Királyság csatlakozásáról szóló szerződés és a hozzá kapcsolódó aktusok (1972. január 22/ 1973 január 1.) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 105 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom ƒ ƒ ƒ ƒ ƒ Az uniós jogrend alapsajátosságai Vissza ◄ 106 ► Görög Köztársaságnak az Európai Közösségekhez történő csatlakozásáról szóló szerződés (1979. május 28/1981 január 1) A Spanyol Királyság és a Portugál Köztársaság csatlakozásáról szóló szerződés (1985. június 12/1986 január 1) Osztrák Köztársaság, Finn Köztársaság

és Svéd Királyság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződés (1994. június 25/1995 január 1) A Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia csatlakozásáról szóló szerződés (2003. április 16/2004 május 1) Szerződés a Bolgár Köztársaságnak és Romániának az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról (2005. április 25/előreláthatólag hatályba lép a 2007. évben) A fenti szerződésekhez jegyzőkönyvek és nyilatkozatok is kapcsolódnak. Előbbiek a szerződés szerves részét képezik, így elsődleges jogforrások A nyilatkozatok viszont nem kötelező dokumentumok, ezért nem is tekinthetők a közösségi jog (csak az acquis communautaire) részének. Az Alkotmányos Szerződést a tagállamok 2004 őszén, kormányközi konferencián már elfogadták, azt aláírták, azonban a ratifikációja megakadt. Az esetleges hatályba lépése

nyomán az elsődleges jogforrások rendszere leegyszerűsödne, ugyanis – az Euratom-szerződést leszámítva, de azt módosítva – az összes alapszerződést, módosító és csatlakozási szerződést, valamint a jegyzőkönyveket hatályon kívül helyezné és helyükbe lépne. Általános jogelvek ♦ Az általános jogelvek jogforrási jellege az Európai Bíróság gyakorlatában nyert megerősítést. A Bíróság kifejtette, hogy a Közösségnek tekintetbe kell vennie a tagállamok jogrendszereinek közös alapelveit – ezek között az emberi jogokat is -, hiszen ezek az elvek a tagállamok közös eszmei, politikai és jogi alapját képezik. Az általános elvek az egész közösségi jogrendszert és jogalkalmazást meghatározó jogelvek, amelyek általában a tagállamok jogából eredeztethetők, de az Európai Bíróság joggyakorlatában kikristályosodtak olyan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 106 ► Jegyzet címe A

dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az uniós jogrend alapsajátosságai Vissza ◄ 107 ► elvek is, amelyeket a Bíróság nemzetközi egyezményekből vezetett le, illetve amelyek csak a közösségi jogra jellemzőek. A jogelvek jogforrási jellegére kifejezetten az EKSz nem utal, csak a Bíróság egy speciális hatásköre kapcsán említi, hogy a szerződésen kívüli károkozás elbírálása során a tagállamok jogának közös elvei szerint kell döntenie. Ezzel szemben az Európai Bíróság a közösségi jogrendszer részének tekinti az általános jogelveket, a hierarchiában a tagállamok, valamint a közösségi intézmények által alkotott jogszabályok felett állnak Az általános elvek tehát a közösség elsődleges íratlan jogforrásai körébe tartoznak. A z a l a p j o g o k , m i n t á l t a l á n o s j o g e l v e k ♦ Az általános jogelvek jelentős szeletét az alapjogok (és emberi jogok) teszik ki. Jóformán a

közösségi alapjogvédelmi rendszer az Európai Bíróság gyakorlatában kidolgozott és általános jogelvként megerősített alapjogokra épül Ennek az oka, hogy az Európai Unióban mind a mai napig nem került elfogadásra kötelező erejű emberi jogi katalógus. Sem az alapszerződések, sem a közösségi szekunder jog nem tartalmaz olyan jogforrást, amely – pl. az Európa Tanács által kidolgozott Európai Emberi Jogi Egyezményhez hasonlóan – egy dokumentumban összefoglalva gyűjtené egybe azon alapjogokat, melyek érvényesítésére a közösségi intézményrendszer keretében az EU polgárainak lehetőségük van. Ennek a hiányosságnak az orvosolását próbálta az Európai Bíróság joggyakorlatával elérni. Mivel az Európai Bíróság gyakorlata szerint a közösségi jog rendszerén belül az alapjogok mint általános elvek az elsődleges jogforrások csoportjába sorolhatók, ennek megfelelően mindazon sajátosság (pl. az érvényesítésükre

vonatkozó tulajdonság) érvényes az alapjogokra, mint amelyeket az elsődleges jogforrásokról elmondhatunk. Az alapjogok általános jogelvként való elismerését az Európai Bíróság több szakaszban mondta ki ítéleteiben. Legkorábban e témában felmerülő esetek a közösségi jog és tagállami alkotmányok kollíziójával összefüggésben kerültek az Európai Bíróság elé. A megítélendő kérdés arra irányult, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 107 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az uniós jogrend alapsajátosságai Vissza ◄ 108 ► hogy a közösségi jog érvénytelenségére történő hivatkozás alapjaként szerepelhet-e azon eset, ha a közösségi jog valamely tagállam (vagy az összes tagország) alkotmányának rendelkezésébe ütközik. Amennyiben az Európai Bíróság átvenné ezen szempontot, akkor a közösségi jog integritása kerülne veszélybe,

hiszen a közösségi jogot rendszerén kívüli szempontok szerint, azaz a nemzeti alkotmányos szabályokhoz mérné. Az Európai Bíróság nem fogadta el ezt az érvelést. Kezdetekben a Stauder-ügyben habár még nem rendezte a közösségi jog és a tagállami alkotmányok (alapjogok) viszonyát, azonban kimondta, hogy az alapvető jogok az általános jogelvek közé tartoznak. Ezáltal az alapvető emberi jogok bekerültek a közösségi jog forrásrendszerébe. Majd az Internationale Handelsgesellschaft-ügyben az Európai Bíróság megerősítette, hogy a közösségi jog érvényesülését nem lehet attól függővé tenni, hogy az ellentétes-e a tagállamok alkotmányos rendelkezéseivel. Az alapvető jogok viszont a közösségi jog részét képezik, így erre való közvetlen hivatkozással érvényesíthetők az Európai Bíróság eljárásain keresztül. Itt mondja ki először a Bíróság, hogy a közösségi jogi alapjogokat a tagállamok közös alkotmányos

hagyományaira támaszkodva részesíti védelemben. A Nold-ügyben ezt követően megerősítést nyert, hogy az Európai bíróság által kimunkált alapjogok forrása a tagállamok közös alkotmányos tradíciói. Új szempontként vetődött fel, hogy az alapjogok meghatározásakor figyelemmel kell lenni azon nemzetközi egyezményekre, melyek kidolgozásában az EGK tagállamai is részt vettek, vagy amely egyezményeknek a tagállamok is részesei. A Bíróság az alapjogok kidolgozása során több ilyen egyezményt vesz alapul, kiemelkedő jelentőségű ebből a szempontból az EJEE, de hivatkozás történt már ítéletben az ENSZ Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára is. Az előbbiekhez hasonlóan, az alapjogok korlátozása is az Európai Bíróság esetjogában került kidolgozásra. Az általános jogelvként elfogadott egyes alapjogokat korlátozni csak három fontos feltétel mérlegelésével lehet. Egyrészt az alapjog által védendő

tevékenységet mindig az alapjog társadalmi funkciójával együttesen kell megítélni, az alapjog lényeges tartalma nem korlátozható, valamint a korlátozásnak meg kell felelnie az arányosság követelményének. Ennek a gyakorlatnak megfelelően az elmúlt évtizedekben az Európai Bíróság esetről esetre mondott ki a közösségi jog forrásaként különböző alapjogokat az emberi méltóságtól kezdve a tulajdonjog védelmén keresztül az orvosi titoktartási jogig. Ez a gyakorlat az Európai Bíróság jogfej- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 108 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az uniós jogrend alapsajátosságai Vissza ◄ 109 ► lesztő tevékenységének egyik példaszerű megnyilvánulása, azonban hátránya, hogy nem eredményezte átlátható, egységes keretbe foglalt alapjogi rendszer kialakulását. Az viszont kétségtelen, hogy a Bíróság által kidolgozott

módszer hatással volt a későbbi jogalkotásra. Ugyanis ma már az általános – alapjogi - jogelvek hivatkozása az Európai Unióról szóló szerződésben (EUSz) is megtalálható, illetve azok kikényszerítésére a tagállamok irányában az Uniónak sajátos eszköz áll a rendelkezésére. Az EUSz 6 cikke szerint ugyanis az Unió a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása és a jogállamiság elvein alapul, amely alapelvek közösek a tagállamokban. Kimondja továbbá, hogy az Unió a közösségi jog általános elveiként tartja tiszteletben az alapvető jogokat, ahogyan azt az Emberi Jogok Európai Egyezménye biztosítja, továbbá ahogyan az a tagállamok közös alkotmányos hagyományaikból erednek. A garancia sajátos eszközét az EUSz 7. cikke jelenti, amely az Unió alappilléreihez tartozó fenti elveket tartósan és súlyosan megsértő tagállam ellen sajátos eljárás lefolytatását teszi

lehetővé, aminek végeredménye akár a jogsértő tagállam egyes, az alapszerződésekből eredő jogosultságait felfüggesztő határozat is lehet (pl. képviselőik nem szavazhatnak a Tanácsban) Ennek érdekessége, hogy nem szükséges az érintett tagállamon kívüli EUországok konszenzusa, hanem minősített többséggel fogadható el a határozat. Itt említhető meg az is, hogy a 2000-ben, az első európai konvent munkája eredményeként ünnepélyesen deklarált Alapjogi Charta (AJK) egy csokorba foglalta ugyan az alapvető jogokat, azonban ahogy erről korábban már volt szó, e dokumentum nem kötelező jellegű. (Érdekességként és hordereje miatt megjegyezhető, hogy a diszkrimináció tilalmáról rendelkező cikk - az adott, legszélesebb tárgyi hatállyal - az Unió közös intézményei és szervezetei tisztviselőire vonatkozó tanácsi rendeletben szerepel és az kötelező erejű származékos jogforrás.) Az alkotmányozó Európai Konvent az AJK-t,

annak második részeként inkorporálta az Alkotmányos Szerződésbe, így viszont ennek kikényszeríthető értékű jogforrási sorsa az Alkotmányos Szerződés hatálybalépésétől függ. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 109 ► Jegyzet címe Az uniós jogrend alapsajátosságai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 110 ► Példák az Európai Bíróság gyakorlatában megjelenő általános elvekre: Arányosság elve Jogbiztonság elve Visszaható hatály tilalma a közösségi jogban Meghallgatáshoz való jog Indokolás kötelezettsége Megfelelő bírósági eljáráshoz való jog Hatékony jogi felülvizsgálat elve Jóhiszeműség elve Egyenlő bánásmód alapelve Emberi méltóság Egyesülési szabadság Diszkrimináció tilalma Vallásszabadság Tulajdonjog védelme Foglalkozás szabad megválasztásának a joga Privátszféra védelméhez való jog Visszaható hatály tilalma büntetőjogi

intézkedéseknél Gazdasági tevékenység gyakorlásához való jog Méltányos eljáráshoz és hatékony jogorvoslathoz való jog Magánlakás sérthetetlenségéhez való jog Szabad véleménynyilvánításhoz és –, kifejezéshez való jog Orvosi titoktartáshoz való jog 3.35 Másodlagos jogforrások A másodlagos jogforrások az alapszerződésekben meghatározott célkitűzések, feladatok megvalósulását szolgáló jogi eszközök, amelyeket a közösségi intézmények: a Tanács, a Tanács és az Európai Parlament együtt, a Bizottság illetve az Európai Központi Bank jogalkotási eljárásaiban fogadják el. Mennyiségileg a közösségi jogalkotás jelentősnek tekinthető: a Tanács (egyedül illetve a Parlamenttel együtt) évente közel ötezer különböző jogszabályt fogad el, emellett a Bizottság több mint másfél ezer végrehajtási jogszabályt bocsát ki. A másodlagos jogforrások lehetnek kötelező és nem kötelező döntések. A kötelező norma

a rendelet, az irányelv, és a határozat Nem kötele- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 110 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az uniós jogrend alapsajátosságai Vissza ◄ 111 ► ző forrás a vélemény, ajánlás, továbbá iránymutatás, következtetések, közlemények stb. ( Lásd: részletesebben 437 pont alatt) Rendelet ♦ A rendelet általános hatályú, minden részletében kötelező és valamennyi tagállamban közvetlenül alkalmazandó jogszabály. A rendelet tehát nem egyedi, hanem általános, normajellegű aktus: a jogalanyok általánosan meghatározott körére vonatkozik. Az alanyai lehetnek tagállamok, természetes és jogi személyek, közösségi intézmények, beleértve a rendeletet kibocsátó intézményt is. A rendelet közvetlen alkalmazhatósága azt jelenti, hogy a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetéssel a hatálybalépést

követően minden tagállamban alkalmazandó, más szóval nincs szükség a rendeletet közvetítő tagállami aktusra. A Variola-ügyben az Európai Bíróság ezen túlmenően a tagállamoknak megtiltotta, hogy közvetlenül alkalmazható közösségi jogforrást bármilyen nemzeti jogi eszközzel „reprodukáljanak”, vagyis a rendelettel azonos, vagy azzal tökéletesen egyező tartalmú jogszabályt alkossanak. A hivatkozott esetben Olaszország a gabonapiaci rendtartáshoz kapcsolódó közösségi rendeletet „másolta át” és hirdetett ki nemzeti jogszabályában. A Bíróság álláspontjának indoka, hogy az efféle tagállami gyakorlat a rendelet sajátságos közösségi jogi jellegét takarja el, emellett veszélyezteti a közösségi rendelet egységes értelmezését is. A közvetlen alkalmazhatóság nem jelenti viszont azt, hogy a rendelet keretei között a tagállamok végrehajtási jogszabályokat ne bocsáthatnának ki. Sőt, a rendeletek sok esetben

kifejezetten kötelezik a tagállamokat, hogy kiegészítő, végrehajtási jellegű szabályokat alkossanak. Azonban rendeletek végrehajtását elősegítő jogszabályok nem módosíthatják, és nem bővíthetik a rendeletek alkalmazásának hatályát és hatékonyságát A szerződési jogalapot a rendeletek kibocsátására az EKSz 249. cikke adja, amely szerint rendeletek kibocsátója a Tanács, a Tanács és a Parlament közösen eljárva, továbbá az Európai Bizottság lehet. Ezen túlmenően rendeletet az EKSz 110 cikke alapján az Európai Központi Bank is A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 111 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az uniós jogrend alapsajátosságai Vissza ◄ 112 ► alkothat, amelynek jogi jellege nem különbözik az előzőektől, csak a tárgykör lényegesen szűkebb: a Bank kizárólag a gazdasági és pénzügyi unióhoz kapcsolódó hatáskörei alapján

bocsáthatja ki ezt a jogszabálytípust. A rendelet hatálybalépését a jogalkotó maga határozhatja meg, ellenkező esetben a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. Irányelv ♦ Az irányelv az elérendő célt tekintve kötelezi valamennyi címzett tagállamot, de a megvalósítás eszközét és módját a tagállami szervek választhatják meg. E jogforrási eszköz tehát kétszintű megvalósítási modellre épül. A közösségi szintű irányelv a szabályozandó tárgy kereteit határozza meg, míg a tagállami jogalkotó e keretnormának megfelelően bocsátja a nemzeti végrehajtási (ún. implementációs) jogszabályt Az irányelv átültetése (implementációja) kötelezettséget jelent a tagállamok oldalán, ennek elmaradása, vagy a nem megfelelő implementáció a közösségi jog megsértését jelenti. Ez a kötelezettség az EKSz 10 cikkében meghatározott lojalitási klauzulából

eredeztethető, vagyis abból az alapelvből, hogy a tagállamok kötelesek minden megfelelő egyedi és általános intézkedést meghozni annak érdekében, hogy az alapszerződésekből fakadó kötelezettségeiknek eleget tegyenek. Irányelvek kibocsátója a Tanács, a Tanács és a Parlament közösen eljárva, továbbá az Európai Bizottság lehet. Az Európai Központi Bank irányelvet nem fogadhat el. Az irányelv címzettje lehet egy vagy több, illetve valamennyi tagállam Az összes tagállamnak címzett irányelveket az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé kell tenni. Az irányelv a jogharmonizáció legfontosabb eszköze, kiemelkedő jelentősége van az integrációs célok megvalósításában. Az irányelvek általában maguk határozzák meg az implementációs határidejüket (általában egy és három év között), amely be nem tartása esetén a tagállamok nem hivatkozhatnak belső jogszabályra, szokásra, sajátos belpolitikai helyzetre, más

tagállamok mulasztására, mivel ezzel veszélyeztetnék a közösségi célok megvalósítását. Az irányelvek implementációjakor a tagállamoknak olyan megoldást kell választaniuk, amelyek a legjobban biztosítják a közösségi jog hatékonyságát és a jogbiztonságot. A fentiekből következik, hogy az irányelvek főszabály szerint nem alkalmazandók közvetlenül. Az Európai Bíróság gyakorlatában azonban kidolgozott olyan elveket, amelyek alapján meghatározott helyzetekben az A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 112 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az uniós jogrend alapsajátosságai Vissza ◄ 113 ► irányelvek bizonyos rendelkezései közvetett formában alkalmazhatók az implementáció elmaradása, vagy a nem megfelelő tagállami átültetés esetében is. Az egyik ilyen alapelv az irányelvszerű értelmezés kötelezettsége. Ha a tagállam elmulasztja egy irányelv

implementációját, vagy azt nem megfelelően ülteti át a nemzeti jogrendjébe, akkor a tagállami jogalkalmazónak meg kell kísérelnie az irányelv rendelkezéseivel ellentétes nemzeti szabályokat az irányelvvel összhangban értelmezni. Minthogy egy tagállami jogalkalmazó sem kötelezhető jogszabályellenes (ún. contra legem) interpretációra, ezért az irányelvszerű értelmezési kötelezettség alapelve csak abban esetben juthat szerephez, ha a jogalkalmazónak megfelelő mozgástere van az értelmezéssel kapcsolatban (pl. a nemzeti jog csak általános fogalmakat határoz meg és azok kiterjesztő értelmezéssel az irányelv szabályaival konform módon is felfoghatók) Az irányelv közvetett módon történő érvényesülésnek ennél sokkal hatékonyabb módszerét határozta meg az Európai Bíróság a Francovichügyben. Ezek szerint, ha a tagállam nem vagy nem megfelelően ültetett át egy irányelvet és ezzel összefüggésben harmadik személyek kárt

szenvedtek, akkor utóbbiak a tagállami bíróság előtt kártérítési igénnyel léphetnek fel a mulasztó tagállammal szemben. Az Európai Bíróság a kártérítési igény megalapozását három feltételhez kötötte: a megsértett közösségi jogszabály (át nem ültetett vagy nem megfelelően implementált irányelv) célját tekintve alanyi jogokat kíván az érintett személyekre ruházni; a tagállam jogsértése jelentős mértékű (ha határidőre egyáltalán nem történik meg az implementáció, az automatikusan jelentős jogsértésnek minősül); és a tagállami jogsértés valamint a bekövetkező kár között közvetlen okozati kapcsolat áll fenn. H a t á r o z a t ♦ Az EKSz 249. cikke alapján a határozat a benne megjelölt címzettekre nézve minden elemében kötelező A határozat egyedi jellegű jogi aktus, címzettjei egyaránt lehetnek uniós intézmények, tagállamok és magánszemélyek (természetes és jogi személyek) is. A címzettek

kapcsán az Európai Bíróság gyakorlata szerint az egyetlen megkötés, hogy csak egyedileg beazonosítható személyi körben bocsátható ki határozat (pl. határozatban nem kötelezhetők az „európai tejtermelő gazdák”, mert ez nem egyedileg beazonosítható csoport. Ellenben egy A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 113 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az uniós jogrend alapsajátosságai Vissza ◄ 114 ► tagnyilvántartást vezető európai szakmai szövetség már adott esetben beazonosítható lehet, így határozatban is megjelenhet címzettként). A határozat közvetlen hatállyal bír. Határozatokat a Tanács, a Tanács és a Parlament közösen, a Bizottság, továbbá az Európai Központi Bank bocsáthat ki. A határozatot esetben közölni kell a címzettekkel, emellett a nagyobb jelentőségű határozatokat az Európai Unió Hivatalos Lapjában is közzéteszik. A

határozatok általában adminisztratív jellegűek. Elősegíthetik az egyéb közösségi jogi források végrehajtását vagy egyedi kötelezettséget állapíthatnak meg (pl. bírság kiszabása) A közvetlen hatály okán a határozat és a rendelet jogforrási jellegét tekintve közel áll egymáshoz. A két aktus egyértelmű megkülönböztetése azonban gyakorlati szempontból is jelentőséggel bír: ui. magánszemélyek főszabály szerint csak a határozatokat támadhatják meg az Európai Bíróság előtt, rendeletekkel szemben csak a közvetlen (személyes) érintettség esetén nyújthatnak be keresetet. Mindemellett megjegyezhető, hogy az Európai Bíróság a rendeletet és a határozatot nem az elnevezése alapján (ti. hogy a Hivatalos Lapban „rendelet” avagy „határozat” elnevezés alatt jelent meg az adott norma), hanem a fent ismertetett sajátosságai szerint különbözteti meg. Vagyis ha egy közösségi aktus egy beazonosítható címzetti kör

vonatkozásában egyedi jellegű kötelezettségeket állapít meg, akkor azt az elnevezésétől függetlenül határozatnak kell tekinteni A j á n l á s é s v é l e m é n y ♦ Az ajánlások és vélemények a leggyakoribb nem kötelező jogforrás típusai a közösségi jognak. Ajánlás keretében a közösségi intézmények általános elvárásokat fogalmazhatnak meg széles címzetti kör tekintetében (tagállamok, más közösségi intézmények, az Unió állampolgárai, egyéb magánszemélyek), azonban az ajánlás nem teremt közvetlen jogi kötelezettséget. Az Európai Bíróság gyakorlata alapján azonban a tagállami hatóságok az ajánlásokban megfogalmazott elvekkel ellentétesen nem értelmezhetik a közösségi jogszabályokat (Grimaldi-ügy). Az ajánlás tehát eszköze lehet annak, hogy a jogalkotó szerv a kibocsátott egyéb norma (pl. rendelet) tartalmához értelmezési szempontokat adjon, a jogalkotói interpretációval szembe viszont a

tagállami jogalkalmazók nem mehetnek Más megfogalmazásban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 114 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az uniós jogrend alapsajátosságai Vissza ◄ 115 ► tehát az ajánlások nem kötelező jogforrások, azonban jogi hatásaik lehetnek. A vélemény olyan jogi aktus, amely lehetővé teszi az intézmény számára, hogy egy adott kérdésben kialakított álláspontját ismertesse. Hasonlóan az ajánláshoz, a vélemények sincsenek jogilag felruházva kötelező erővel, azonban jogi hatásuk lehet. Erre példa lehet a tagállamokkal szembeni kötelezettségszegés miatti bírósági eljárás, amely csak akkor indítható meg, ha megelőzőleg a Bizottság egy ún. indokolt véleményt kibocsátott 3.36 Nemzetközi szerződések A nemzetközi szerződések helye a jogforrások köz ö t t ♦ Az alapszerződéseken kívül egyes nemzetközi szerződések a

közösségi jogforrások részét képezik. Dogmatikailag a Közösség és/vagy a tagállamok által kötött nemzetközi megállapodásokat státuszuk alapján – leegyszerűsítve – az elsődleges és másodlagos források közé lehetne elhelyezni. Ez annyit jelent, hogy nem lehetnek ellentétesek az elsődleges forrásokkal, a másodlagos normák viszont nem ütközhetnek e szerződésekbe Ez azonban csak általánosságban igaz, a nemzetközi megállapodások jogforrási besorolása ennél sokkal összetettebb képet mutat. Éppen ezért elkerülendő a téma által érintett különböző elméleti jellegű viták felvázolását – a releváns nemzetközi megállapodások kategóriáját ehelyütt külön tárgyaljuk. A nemzetközi szerződés e k t í p u s a i ♦ A közösségi jog forrásai közé sorolható nemzetközi szerződések esetében nemzetközi jogalanyok (tagállamok vagy szervezetek) között megkötött megállapodásokról van szó, amelyek célja a

tagállamok közötti, és/vagy az EU és harmadik felek közötti nemzetközi szintű együttműködés létrehozása. Az EK által az első pillérben megkötött megállapodások kötelezőek a közösségi intézményekre és a tagállamokra. Ezzel szemben második és a harmadik pillérben kötött megállapodások az intézményekre nézve minden esetben kötelezőek, a tagállamok tekintetében ez alól találunk kivételt. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 115 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az uniós jogrend alapsajátosságai Vissza ◄ 116 ► A releváns nemzetközi szerződéseket három fontosabb csoportba sorolhatjuk. Az első pillér keretén belül megkülönböztethetjük a harmadik országokkal vagy nemzetközi szervezetekkel kötött nemzetközi megállapodásokat, és a tagállamok között létrejött megállapodásokat és egyezményeket. Emellett a második és harmadik

pillér keretében megkötött egyezményeket említhetjük. Harmadik országokkal vagy nemzetközi szervezet e k k e l k ö t ö t t m e g á l l a p o d á s o k ♦ Ilyen megállapodásokat a Közösség önállóan vagy a Közösség a tagállamokkal együttesen (vegyes szerződések) köthet meg. A harmadik országokkal (nemzetközi szervezetekkel megkötött) megállapodások kötelezőek a Közösségre és a tagállamokra nézve Ebbe a csoportba tartoznak a társulási, az együttműködési valamint az egyéb kereskedelmi megállapodások. A tárulási megállapodás harmadik államokkal kötött szoros gazdasági együttműködésre vonatkozik, amelyhez a Közösség részéről a megállapodás partnerének nyújtott jelentős pénzügyi támogatás társul. Ebbe a kategóriába tartoznak a tengerentúli országokkal és területekkel kötött megállapodások, a csatlakozás előkészítését (ld pl magyar-EK társulási egyezmény), vagy a vámunió létrehozását

célzó megállapodások (EU-török vámunió) és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás. Az együttműködési megállapodások jelentősége eltér a társulási megállapodásokétól, amennyiben kizárólag intenzív gazdasági együttműködésre irányulnak. Ilyen megállapodások kötik a Közösséget többek között a Maghreb-országokhoz (Algéria, Marokkó és Tunézia), a Mashreqországokhoz (Egyiptom, Jordánia, Libanon és Szíria) és Izraelhez. Ezen túlmenően a Közösség egyéb kereskedelmi megállapodásokat is megköthet vám- és kereskedelempolitika témakörében harmadik országokkal, harmadik országok csoportjaival vagy nemzetközi kereskedelmi szervezetek keretében (pl. WTO-egyezmény, amelyet vegyes szerződésként a tagállamok és az EK együttesen kötött meg) T a g á l l a m o k k ö z ö t t i m e g á l l a p o d á s o k ♦ Ezeket a megállapodásokat a tagállamok olyan tárgykörben kötik, amely vagy szoros kap- A

dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 116 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az uniós jogrend alapsajátosságai Vissza ◄ 117 ► csolatban áll a Közösség tevékenységeivel, de a közösségi intézmények adott területen hatáskörrel nem rendelkeznek, vagy lehetővé teszik a nemzeti rendelkezések területi hatályának kiterjesztését, hogy a Közösség szintjén egységes jogot hozzanak létre. E kategóriába sorolható egyezmények sajátos típusa az ún szubszidiárius (kiegészítő) egyezmények Ezek jogalapját az EKSZ 293. cikke teremti és több általános tárgykörben teszi lehetővé, hogy a tagállamok nemzetközi megállapodás útján – mintegy – kiegészítsék a közösségi jog rendelkezéseit. Szubszidiárius egyezményt dolgozhatnak ki a tagállamok annak érdekében, hogy a személyek jogainak gyakorlása és védelme ugyanazokkal a feltételekkel történjen a

tagállamokban, a kettős adóztatás megszüntetése végett, a társaságok kölcsönös elismerése tárgyában. Köthető ilyen egyezmény annak biztosítása érdekében, hogy gazdasági társaságok jogi személyiségük megtartásával helyezhessék át székhelyükt egyik országból egy másikba, a különböző tagállamok joga által szabályozott társaságok egyesülése tárgyában, illetve a bírósági határozatok és a választottbírósági határozatok kölcsönös elismerésére és végrehajtására vonatkozó szabályok egységesítése céljából. 3.37 Egyéb aktusok A közösségi gyakorlatban a fenti jogforrásokon túl különböző egyéb aktusok is megjelennek, melyek ha általános kötelező erővel nem is bírnak, de különböző egyéb szempontból relevánsak, pl. segítik a szervek működését, átláthatóvá teszik a jogalkotási folyamatot Példaként a bizottsági közlemények (ezek az ún. „COM”-jelölésű dokumentumok), amelyek

többnyire jogalkotási javaslatot tartalmaznak. A közlemények formájában publikálja általában a Bizottság a zöld és fehér könyveket. A zöld könyv valójában egy vitaindító dokumentum: egy átfogóbb területre vonatkozóan felvezeti a szabályozás szükségességének, annak lehetséges irányait és célja, hogy európai szintű konzultációs folyamatot indítson. A zöld könyv nyomán lefolytatott konzultáció folytatásaként később egy fehér könyvet adhat ki a Bizottság, amely már konkrét közösségi intézkedésekre, fellépésekre tesz javaslatot. Ha a Tanács a fehér könyv tervezetét elfogadja, akkor a jogalkotási folyamat megindulhat, vagyis a Bizottság már a konkrét közösségi jogszabályok tervezetét benyújthatja a Tanácsnak és a Parlamentnek. Az egyéb aktusok között említhetők a költségvetés jóváhagyási folyamatából is jól ismert intézményközi megállapodások, továbbá a közösségi intézmények belső

szervezeti döntései, mely utóbbiak főszabály A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 117 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az uniós jogrend alapsajátosságai Vissza ◄ 118 ► szerint csak a kibocsátó intézményben kötelezőek (pl. működési szabályzat) Ez alól kivételként említhetőek az intézmények ún transzparenciaszabályzatai, amelyek az intézmény és a nyilvánosság kapcsolatát rendezik Ezek határozzák meg példának okáért, hogy uniós állampolgárok miként férhetnek hozzá az intézmény dokumentumaihoz, vagy a sajtó képviselői milyen módon szerezhetnek információkat a szerv működésének egyes kérdéseiről. Az egyéb aktusok között említhetők az Európai Bíróság határozatai is. Az Európai Bíróság véleményt ad a nemzetközi szerződések és a közösségi jog összhangjáról. Végzés formájában hoz általában pervezető jellegű

döntéseket (pl. végzéssel szünteti meg az eljárást hatáskörének nyilvánvaló hiánya esetében), az ügy érdemében pedig ítélettel határoz. Sajátos – nem kötelező – aktusként említhetők a főtanácsnoki indítványok, amelyek az adott ügyben egyfajta független szakértői véleményként jelennek meg. 3.4 Uniós források 3.41 A második pillér jogi eszközei Az Európai Tanács határozza meg a közös kül- és biztonságpolitika elveit és általános irányvonalait, amelyek alapján szintén az Európai Tanács közös stratégiák elfogadásáról dönt. A közös stratégiák már konkrét célokat, eszközöket és időtartamot is megjelölnek. A közös stratégiák végrehajtására együttes fellépéseket és közös álláspontokat fogadnak el Az együttes fellépésről az Európai Unió Tanácsa egyhangúlag, vagy adott esetben minősített többséggel dönt. Az együttes fellépés kötelező a tagállamokra nézve, így – hacsak az

nagyobb nehézségekbe nem ütközik – meg kell valósítaniuk a benne meghatározott célkitűzéseket. A Tanács által egyhangúlag kibocsátandó közös álláspont az Unió értékelését tartalmazza egy-egy kérdésben, felmerült eseménnyel kapcsolatban. 3.42 A harmadik pillér jogi eszközei A büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés forrásai a határozatok, kerethatározatok és a közös álláspontok (a határozat és a kerethatározat az Amszterdami Szerződés hatálybalépésével a harmadik pillérben az együttes fellépést váltotta fel). Határozatot és a kerethatározatot a Tanács egyhangúlag fogadhat el a Bizottság vagy egy tagállam kezdeményezésére. A határozat a harmadik pillér céljainak megvalósítását szolgálja, annak végrehajtási eszköze. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 118 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az uniós

jogrend alapsajátosságai Vissza ◄ 119 ► Amennyiben az adott területen szükséges a tagállamok törvényi és rendeleti rendelkezéseinek közelítése (mintegy harmonizációja), akkor a Tanács kerethatározatot bocsát ki. A kerethatározat jellegét tekintve a közösségi források közül az irányelvvel rokonítható. A harmadik pilléres kerethatározatok ugyanis az elérendő eredményt illetően kötelezik a tagállamokat, de a kikényszerítésének a módját és eszközeit a tagállam saját maga választhatja meg. A közös álláspontról a Tanács egyhangúlag dönt, az Unió álláspontját határozza meg a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés meghatározott kérdéseiben, és egyben iránymutatást ad a nemzeti politikák végrehajtására az adott területen. 3.43 A második és harmadik pillér keretében köthető nemzetközi megállapodások A második és a harmadik pillér tekintetében eredetileg (a

Maastrichti Szerződésben) nem volt biztosítva jogalap nemzetközi megállapodások megkötéséhez. Az Amszterdami Szerződés módosítása tette lehetővé a Tanács számára, hogy az elnökséget felhatalmazza a szerződés kidolgozásához és megkötéséhez szükséges tárgyalások lefolytatására. Az így létrejött megállapodások kötelezik az EU intézményeit és a tagállamokat is, kivéve azokat a tagállamokat, amelyek alkotmányos normái ettől eltérő szabályokat írnak elő. A Tanács keretében ülésező többi tagállam viszont utóbbi esetben is dönthet arról, hogy a megállapodást ideiglenes jelleggel mégis alkalmazni kell. 3.5 Uniós jogrend érvényesülését biztosító alapelvek 3.51 Az elsőbbség alapelve A közösségi jog elsőbbséget élvez a tagállamok belső, nemzeti jogrendszerének minden szabályával szemben. Ezt az elvet az Európai Bíróság dolgozta ki ítélkezési gyakorlatában. Az alapelv szerint a közösségi jog és a

tagállami jog összeütközése esetén a közösségi jog elsőbbséget élvez és a tagállami szabályokkal szemben a közösségi jogot kell alkalmazni. A közösségi jog elsőbbségét az alapszerződések kifejezetten nem tartalmazták. Az elvet az Európai Bíróság először 1964-ben a Costa v A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 119 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az uniós jogrend alapsajátosságai Vissza ◄ 120 ► ENEL-ügyben fogalmazta meg, majd a későbbi gyakorlatában tovább fejlesztette. Történt ugyanis, hogy egy olasz törvény alapján államosították azt az energetikai vállalatot, amelynek Costa úr is részvényese (és fogyasztója) volt. Az olasz viszont beleütközött az alapszerződésbe, mivel a hatálybalépést követően a tagállamoknak ilyen módon államosításra már nem volt lehetőségük. Costa az érvelését az olasz bíróság előtt akarta

elfogadtatni, mely felfüggesztve az eljárást az Európai Bírósághoz fordult jogértelmezés végett Az Európai Bíróság ítélete szerint az EKSz saját jogrendet hozott létre, amely a tagállamok jogrendszerének integráns részévé vált, amelyet a nemzeti bíróságok kötelesek alkalmazni. A tagállamok meghatározott területeken korlátozták ezzel szuverén jogaikat, illetve a tagállamoktól azokat a Közösségre ruházták. Az alapszerződés, mint önálló jogforrás nem írható felül tagállami jogszabályi rendelkezésekkel. A Bíróság álláspontja szerint az, hogy a tagállamok belső jogrendszerükből a közösségi jogrendszerre ruházták át az EKSZ rendelkezéseiben foglalt jogokat és kötelezettségeket, szuverén jogaikat végleges jelleggel korlátozták Alapszerződési rendelkezéseket ezáltal a későbbiekben sem ronthat le egy későbbi egyoldalú tagállami jogszabály A fent már más összefüggésben hivatkozott Internationale

Handelsgesellschaft-ügyben a közösségi jogszabály exportengedély kiadását meghatározott összegű letéthez kötötte, a mezőgazdasági termékek exportkötelezettségének elmulasztása esetén viszont a letét egy meghatározott összegétől az exportőr elesett. Egy német cég kukoricalisztre vonatkozó exportengedélyében előírt kiviteli kötelezettségének az a megadott határidőig nem tett eleget. A német alkotmány által biztosított alapjogok szerint (vállalkozás szabadsága, arányosság elve) viszont a teljes öszszeg visszajárt volna Vagyis összeütközésbe került a német alkotmány és a közösségi jog szabálya: a német alkotmány által biztosított jogvédelem magasabb szintű volt a közösségi jog által biztosított védelemnél. A eljáró német bíróság az Európai Bírósághoz fordult annak megválaszolása érdekében, hogy a kollízió (jogszabályok összeütközése) miként oldható fel. A Bíróságnak így azt kellett

megítélnie, hogy elsőbbséget élvez-e a közösségi jogszabály akár még a tagállam által biztosított magasabb szintű alkotmányos védelemmel szemben is. Az Európai Bíróság megállapította: ha megengedett lenne, hogy a Közösség intézményei által alkotott jogszabályok érvényességét tagállami jogi megfontolások alapján ítéljék meg, az lerontaná a közösségi jog egységét és érvényesülését. Az EKSz alapján kibocsátott jog természeténél fogva nem írha- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 120 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az uniós jogrend alapsajátosságai Vissza ◄ 121 ► tó felül a tagállami jogszabályok által anélkül, hogy következésképpen közösségi jellegétől megfosztanák, megkérdőjelezve ezzel a Közösség jogi alapját. Más szóval az Európai Bíróság kimondta, hogy a közösségi aktus érvényességét és tagállamokon

belüli érvényesülését nem gyengíthetik olyan megfontolások, melyek szerint az ellentétes lenne valamely tagállam alkotmánya által megfogalmazott alapvető jogokkal, vagy a tagállami alkotmányos berendezkedés alapelveivel. Az elsőbbség elvének gyakorlatba való átültetését fogalmazta meg a Simmenthal-ügy is. Az alperes cég marhahúst importált Franciaországból Olaszországba, és nem értett egyet azzal, hogy a határátlépéshez kötődően különböző állategészségügyi és közegészségügyi vizsgálatokért díjat kell fizetni. Ezen díjak visszakövetelése céljából az olasz bíróság előtt keresetet nyújtott be arra hivatkozással, hogy a díj ellentétes az áruk szabad mozgására vonatkozó közösség szabályokkal Az olasz bíróság előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett az Európai Bíróságnál, amely ítéletében a díjat a közösségi joggal ellentétesnek találta, aminek nyomán a díjak visszatérítéséről

rendelkeztek. Az olasz adóhatóság viszont nem hagyta annyiban az ügyet: álláspontja szerint a nemzeti bíróság nem teheti meg, hogy nem alkalmazza a közösségi joggal ellentétes nemzeti jogot, legalábbis addig nem, amíg a nemzeti alkotmánybíróság nem döntött ezzel kapcsolatban. Az olasz bíró ismét az Európai Bírósághoz fordult Az Európai Bíróság kimondta, hogy a tagállami bíróság, amelyet a keresetben a peres felek a közösségi jog alkalmazására hívtak fel, köteles teljes mértékben érvényt szerezni a közösségi jog rendelkezéseinek. Ha szükséges, hivatalból meg kell tagadnia bármely olyan tagállami jogszabály alkalmazását, amely a közösségi jogba ütközik, ha a közösségi szabály később lett kibocsátva, akkor is. Jelezte egyben azt is, hogy ehhez nincsen szükség arra, hogy nemzeti alkotmánybíróság vagy más szerv előzetesen a kérdéses közösségi jogba ütköző tagállami jogszabályt megsemmisítse. A

Factortame-ügyben hasonló megfontolások alapján hozott döntést az Európai Bíróság, amely egyébiránt alkotmányos válságot is okozott a szigetországban. Az alapeljárásban eljáró angol bíróságtól ideiglenes intézkedés kibocsátását kérték egy közösségi joggal ellentétes angol jogszabály alkalmazásával szemben, habár ilyen intézkedés kibocsátására az angol jog alapján a bíróságnak nem volt hatásköre (az angol jogban az angol bíróságok nem dönthetnek a Parlament által alkotott törvények érvényességéről). A közösségi jogba ütköző angol jogszabály A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 121 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az uniós jogrend alapsajátosságai Vissza ◄ 122 ► alkalmazása viszont a perben érdekeltnek kárt okozott volna. Az Európai Bíróság megerősítette Simmenthal-ügyben kifejtetteket a közvetlenül alkalmazható

közösségi jog automatikus elsőbbségéről, és megállapította: a közösségi jog érvényesülését akadályozza, ha nem megengedett, hogy a tagállami bíróság ideiglenes intézkedést bocsásson ki annak érdekében, hogy a közösségi normákra alapozott ítéletében foglaltak teljes mértékben érvényesülhessenek. Vagyis itt nem másról volt szó, mint hogy az Európai Bíróság olyan aktus kibocsátására kötelezte a tagállami bíróságot, amelyet a tagállami jog nem tett lehetővé. A megfontolás az volt, hogy közösségi jog egységes, azonnali és teljes érvényesülése miatt vált szükségessé az ideiglenes intézkedés alkalmazása. Ha erre nem kerül sor, akkor a közösségi jog elsőbbségének érvényesülése ellehetetlenedett volna. 3.52 A közvetlen hatály alapelve A közvetlen hatály elve alapján a természetes és jogi személyek, valamint egyéb jogalanyok a nemzeti bíróságok előtt közvetlenül hivatkozhatnak a közösségi jog

szabályaira, és kérhetik, hogy a nemzeti bíróság ítéletét a közösségi jogra alapozza. Ennek feltétele, hogy az érvényesítendő közösségi jogforrás alkalmazása nincs további feltételhez kötve, előírásai önmagában alkalmazandók és maguk nem írják elő rendelkezéseik nemzeti jogba való átültetését Az Európai Bíróság elsőként a Van Gend en Loos-ügyben mondta ki a fenti elvet. A Van Gend en Loos cég vegyipari származékokat szállított NSZKból Hollandiába. Az alapszerződés hatálybalépését követően a tagállamok új vámokat nem vezethettek be, az 1958. január 1-i vámszintet pedig rögzítették, azaz emelni mértékükön nem lehetett. A cég által importált termék esetében a vámszint megemelkedett (formálisan nem megemelték, hanem a terméket más – magasabb szintű – vámkategóriába sorolták át), vagyis az alapszerződés szabályaiba ütköző módon, az áruk szabad áramlásának elvével ellentétesen

szállításai után magasabb vám megfizetésére kötelezték a hol- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 122 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az uniós jogrend alapsajátosságai Vissza ◄ 123 ► land vállalkozást. Ennél fogva bíróság elé került az ügy, a holland bíróság számára viszont nem volt egyértelmű, hogy egy vállalkozás hivatkozhate egyáltalán az alapszerződés szabályára nemzeti bíróság előtt. Az Európai Bíróság megállapította, hogy az EKSZ akkori számozás szerinti 12. cikkének végrehajtása nem követel meg semmiféle jogalkotói beavatkozást az államok részéről. Az alapszerződés szellemisége, általános szabályai és megfogalmazása szerint a hivatkozott cikk úgy értelmezendő, hogy az közvetlen hatállyal bír és a nemzeti bíróságok előtt is érvényesíthető egyéni jogokat hozott létre. A Bíróság későbbi gyakorlatát is

figyelembe véve megállapítható, hogy egy közösségi jogi rendelkezés akkor közvetlen hatályú, ha a norma természetét tekintve egyértelmű és feltételen, illetve önálló és lejárt kötelezettséget tartalmaz. Az egyértelműség a megfogalmazására utal, vagyis világosan, tisztán, egyértelműen határozza meg a norma tartalmát A feltétlenség azt jelenti, hogy a közösségi jog nem függ semmilyen további intézményi, jogalkotói stb értelmezéstől, intézkedéstől Ha példának okáért egy közösségi norma csak az elérendő célt fogalmazza meg, de a végrehajtás módját a tagállam maga választhatja meg – ld. irányelv –, akkor az adott norma főszabály szerint nem közvetlen hatályú. Önállóság ez esetben arra utal, hogy a közösségi jogszabály saját maga tartalmaz végrehajtható normatartalmat, nem szükséges további - pl. bizottsági - végrehajtási norma kibocsátása. További feltétel, hogy az adott közösségi norma

hatályát tekintve lejárt legyen, vagyis ha bevezetésére hosszabb idő áll rendelkezésre, akkor értelemszerűen a norma közvetlen hatállyal ezen időpontig nem rendelkezik. A fentiekből is kiderül, hogy az alapszerződések és a közösségi jog egyéb szabályainak közvetlen hatálya nem automatikus jellegű. A Bíróság ítélkezési gyakorlatában tucatnyi alapszerződési cikkről egyedileg állapította meg, hogy közvetlen hatállyal bírnak. Emellett a másodlagos jogforrások közvetlen hatályának elveit is több alkalommal vizsgálta a luxembourgi testület. A rendeletek általában mindig közvetlen hatályúak, a határozatok viszont csak meghatározott feltételekkel bírhatnak közvetlen hatállyal Az irányelvek alkalmazhatóságával kapcsolatban jelent meg az irodalomban a „közvetett hatály” kategóriája. Ez esetben azonban valójában nem az irányelvek „hatályáról” van szó, hanem a jogforrásoknál már említett ún. irányelvszerű

értelmezés kötelezettségéről Ennek alapját az Európai Bíróság Marleasing-ügyben megfogalmazott ítélete jelentette, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 123 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az uniós jogrend alapsajátosságai Vissza ◄ 124 ► amely irányelv implementációs határidejének elmulasztásával volt kapcsolatos. A spanyol Marleasing vállalat másik cég társasági jogi szerződésének megsemmisítése érdekében pert indított. A cég keresete a hatályos spanyol jognak megfelelt, azonban Spanyolország elmulasztott nemzeti jogába átültetni egy társasági jogi irányelvet, amely szerint a hivatkozottak szerint már nem lehetne kimondani a társasági szerződés semmisségét. Az Európai Bíróság ítélete szerint a közösségi irányelvben lefektetett, de végre nem hajtott közösségi rendelkezés is elsőbbséget élvez a vele nem egyező, vagy ellentétes

nemzeti rendelkezéssel szemben, és a nemzet bíróságnak ilyen esetekben a közösségi jogot kell alkalmaznia, amikor az egyén számára erre az átültetés elmaradása miatt nem nyílik lehetőség. Vagyis itt valójában arról volt szó, hogy spanyol jog a társasági szerződésekre vonatkozóan egy olyan semmisségi okot is tartalmazott, amelyet az át nem ültetett társasági jogi irányelv taxatív felsorolása nem tartalmazott. A tagállami bírónak ebben az esetben úgy kellett értelmeznie a tagállami jogot, hogy az összhangba kerüljön a közösségi szabállyal, más szóval az említett semmisségi okot figyelmen kívül kellett hagynia. Ilyenformán a közösségi irányelv közvettet módon fejtette ki hatását. 3.6 Uniós jogrend és alkotmányozás A történeti részben szó volt arról, hogy az európai alkotmány kidolgozására összeülő Konvent feladatai között – többek között – esetleges jelleggel szerepelt az alapszerződések

egységesítésének és konszolidációjának célja is. Ez – a 2001-ben Laekenben elfogadott nyilatkozat szerint – a szerződések szövegének egyszerűsítését is jelentette, és tágan értelmezve a teljes közösségi jogrend átalakítását, átláthatóvá tételének célját is magában foglalta. A Konvent által elkészített alkotmánytervezet ezeknek a szempontoknak megfelelt. Az alábbiakban tehát azon változások rövid ismertetése áll, amelyek az ASz hatálybalépése esetén a közösségi jogrendet érintenék 3.7 Egységes szerződési rendszer A közösségi jog áttekinthetősége érdekében az ASz változása abban ragadható meg, hogy a korábbi alapszerződéseket és a primer jog összes forrását hatályon kívül helyezi és egységes alapszerződésként azok helyébe lép (ez alól az Euratom-szerződés képez kivételt, amely az ASz hatálybalépése után is megmaradna külön szerződésként, bizonyos módosí- A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 124 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Az uniós jogrend alapsajátosságai Vissza ◄ 125 ► tások mellett). Ez lényegesen egyszerűbbé, kiszámíthatóbbá és könnyebben átláthatóbbá tenné a közösségi jog elsődleges forrásainak rendszerét Felvetődhet, hogy mi lesz a sorsa a nem írott elsődleges forrásoknak. Tekintettel arra, hogy az EK jogutódja az ASz szerinti immáron jogi személyiséggel felruházott, egységes jogi személyiségű Európai Unió, így annak szervei között is fennáll majd a jogfolytonosság. Mindez érvényes az Európai Bíróság gyakorlatára is, a korábban kikristályosodott – pontosabban: az Európai Bíróság által „kimutatott” – általános jogelvek rendszere rá fog épülni az alkotmányos szerződésre is. Itt tehető fel az a kérdés is, hogy mi is pontosan az ASz elnevezése, ugyanis az elnevezéséről folytatott diskurzus

teljes mértékben leképezi és egyben jól illusztrálja azokat a nézetkülönbségeket, amelyek az Európa jövőjével kapcsolatos vitában a különböző értékszemléletű megközelítések között volt kitapintható (pl. föderalista, francia típusú etatista, a kormányközi együttműködést szorgalmazó stb) Az elnevezéséből nem derül ki, hogy alkotmányról, vagy szerződésről van-e szó. Az ASz, mint egységes szerződés jelenlegi hivatalos elnevezése („Traité établissant une Constitution pour l’Europe” – lévén az alkotmányozás hivatalos nyelve egyedül a francia)) a konvent, majd utóbb a kormányközi konferencia keretében kialkudott egyetértés eredménye. Az elnevezés körüli viták azonban mit sem változtatnak a dokumentum jogi természetén Az ASz ugyanis olyan klasszikus államközi nemzetközi szerződésnek tekinthető, amely a szerződő felek közös akaratával jött létre. Ennek megfelelően az ASz megerősítésére,

hatálybalépésére a nemzetközi szerződések esetén bevett technikák alkalmazandók annyi különbséggel, hogy a felülvizsgálat rugalmasabb, azonban hasonlóan a jelenlegi alapszerződésekhez, továbbra is csak a felek egyhangú akaratával lehet módosítani. 3.8 A hatásköri rendszer tisztázása A hatásköri rendszer az ASz alapján a hatáskör-átruházás elvén nyugszik, vagyis az Unió a tagállamok által ráruházott hatáskörök korlátain belül jár el az abban foglalt célkitűzések megvalósítása érdekében. Ebből következik, hogy minden olyan hatáskör, melyet az ASz nem testált az Unióra, a tagállamok szintjén marad. Ezáltal továbbra is jelentőséggel bír majd a szubszidiaritás és az arányosság elve, amely érvényesítésében a nemzeti parlamentek növekvő szerepkörben vesznek részt az ASz szabályai alapján. Az ASz a nemzeti parlamentek hatékony információhoz jutását elősegítő szabályokat erősít meg,, továbbá a

nemzeti parlamentek közötti együttműködést is előmozdítja. Az unió és a tagállamok hatásköreinek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 125 ► Jegyzet címe Az uniós jogrend alapsajátosságai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 126 ► tisztázásán túl sem a konventnek, sem a kormányközi konferenciának nem volt feladata azok módosítása, ennek ellenére az utóbbi, mint döntéshozatali fórum kisebb módosításokat eszközölt. Az ASz emellett arra a korábbi elvárásra is reflektál, amely szerint az Unió hatásköri típusait egyértelműen és átláthatóan kell meghatározni. Ennek megfelelően az Unió kompetenciáit három különböző alap kategóriába sorolja az alkotmányos szerződés, ami mellett specifikus eseteket is megjelöl. Az alapkategóriák: a kizárólagos hatáskörű politikák (vámunió, versenyszabályok, monetáris politika, a tengerek biológiai

erőforrásainak megőrzése a közös halászati politikában, közös kereskedelempolitika), a tagállamokkal megosztott hatáskörű politikák (belső piac, szociálpolitika részterületei, mezőgazdaság és halászat, környezetvédelem, fogyasztóvédelem stb.) továbbá az ún támogató, összehangoló és kiegészítő intézkedések (emberi egészségvédelem, ipar, kultúra, idegenforgalom stb.) kategóriája, mely területeken az Unió jogi normát nem alkothat Emellett külön hatáskörtípusként különböztethetők meg a gazdaság- és foglalkoztatáspolitikák összehangolása , a közös kül- és biztonságpolitikához kötődő hatáskörcsoportok. 3.9 Másodlagos jogforrások rendszerének egyszerűsítése A jogforrási rendszer eddigi közösségi és uniós aktusok közötti különbségtétele elveszíti jelentőségét, ugyanis a pillérrendszer megszűnésével egységessé válik az uniós jogalkotási rendszer is. Másodlagos jogforrási rendszer az ASz

alapján Törvény Kerettörvény Rendelet Határozat Törvényalkotási aktusok Nem törvény KÖTELEZŐ alkotási aktusok Ajánlás Vélemény A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom NEM KÖTELEZŐ Vissza ◄ 126 ► Jegyzet címe Az uniós jogrend alapsajátosságai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 127 ► A kötelező források négy típusát különbözteti meg az ASz: európai törvényt, kerettörvényt, rendeletet és határozatot. Az uniós intézmények nem kötelező forrásként ajánlásokat és véleményeket is továbbra is kibocsáthatnak. ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK: 1) Az uniós forrásrendszert meghatározó fogalmak 2) A hatásköri rendszer sajátosságai. A közösségi jog hatálya 3) Az elsődleges jogforrások típusai 4) A közösségi jog másodlagos forrásai 5) Egyéb aktusok köre. Mivel kapcsolatosak a zöld illetve a fehér könyvek? 6) A nemzetközi szerződések típusai 7) A második

pillérhez köthető források 8) A harmadik pillér forrásrendszere 9) Az elsőbbség alapelve 10) A közvetlen hatály elve A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 127 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom A belső piac működésének keretei Vissza ◄ 128 ► 4. A belső piac működésének keretei Az Európai Gazdasági Közösség legfontosabb célkitűzése a közös, egységes belső piac megteremtése, ami egyben az európai integráció központi kérdése is. Már a Római Szerződésben megfogalmazták eme célkitűzést, amely az Egységes Európai Okmányban (1986. február 17) ugyancsak megerősítést nyert Az Egységes Európai Okmányban rögzített szándék szerint 1992 év végéig kívánták megvalósítani az egységes belső piac programját. Ennek érdekében mintegy 300 cél mentén több száz közösségi jogszabályt és intézkedést fogadtak el. Az egységes piac lényegileg

létrejött és működik ugyan, de tökéletesítése a ma napig folyamatos. A Római Szerződés definíciója szerint az európai egységes piac egy olyan belső határok nélküli térség, ahol a négy alapszabadság, azaz az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tőke szabad mozgása biztosított. Más szóval az Európai Gazdasági Közösség tagállamainak határai teljesen nyitottak az áruk, személyek, szolgáltatások és a tőke szabad forgalma előtt. A négy alapszabadság képezi az európai gazdasági integrációs egységtörekvések központi kérdését Ezekre az Európai Unió mindegyik tagállamában bárki alapvető jogként hivatkozhat 4.1 Az áruk szabad mozgása A belső piac működésének gazdaságilag legfontosabb biztosítéka az áruk szabad mozgása. Az áruk szabad mozgását az alábbi un „alszabadságok” teszik lehetővé: Vámunió, mely felöleli a tagállamok közötti kereskedelem vámmentességét és az export, illetve import

mennyiségi korlátozását és az ezekkel azonos hatású intézkedések felszámolását , A tagállamok állami monopóliuma által megvalósuló mindenfajta diszkrimináció tilalma E szabadságok közvetlen hatásúak, azaz bármelyik uniós állampolgár, illetve vállalat közvetlenül érvényesítheti e jogokat az egyes tagállami bírósága előtt. 4.11 A vámunió A vámunió magába foglalja: a tagállamok közötti vámok és azokkal azonos hatású díjak, és mennyiségi korlátozások – lásd: részletesen 5.13 pont alatt - alkalmazásának tilalmát; A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 128 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom A belső piac működésének keretei Vissza ◄ 129 ► harmadik, nem EU tagállamokkal szemben közös vámtarifák bevezetését és alkalmazását. A vámunió egy egységes kereskedelempolitika kialakítását jelenti és kiterjed az összes árumozgásra.

Mindezek folytán az Európai Közösség belső viszonyaiban egy vámoktól és ezekkel azonos hatású díjaktól, és mennyiségi korlátozásoktól mentes területet képez, míg külső, nem tagállamokkal fennálló viszonyában egy egységes vámterületként jelenik meg. „Szabadság a belső kapcsolatokban, egységes fellépés a kifelé.” Ezzel szemben a szabadkereskedelmi övezetben (pl. EFTA) csupán az abban részvevő államok közötti vámokat, illetve az azokkal azonos hatású díjakat és mennyiségi korlátozásokat szüntetik meg, de nincs harmadik országokkal szemben alkalmazandó közös vámpolitikájuk beleértve a vámtarifa rendszert. Mit értünk a „vámokkal azonos hatású díjak” fogalom alatt? Minden olyan fizetési kötelezettség, amit a határt átlépő árura egyoldalúan vet ki az állam, és olyan hatást vált ki, mint a vám. (Pl az importált húsárura kivetett állategészségügyi vizsgálati díj) A vámokkal azonos hatású díjak

szedése mellett tilos az un. diszkriminatív adóztatás is. Ez azt jelenti, hogy más tagállamok termékeire egyik állam sem vethet ki közvetve vagy közvetlenül magasabb adókat, mint a hasonló hazai termékeire. Kivételt képeznek a vámokkal azonos hatású díjak kivetésének tilalma alól az alábbi esetek: a.) Nélkülözhetetlen, általános érvényű hatósági szolgáltatások (pl növény-egészségügyi vizsgálat) b.) A közösségi rendszer fenntartása indokolja a díjak kivetését (Pl közösségi mezőgazdasági politika) c.) Adójellegű díjak kivetése olyan termékekre, amelyeknek nincs hazai versenytársa, nincs helyettesítő jellegű hazai termék sem Ebből következik, hogy az intézkedés célja nem a hazai termelők védelme, illetve a közösségi piaci verseny korlátozása. E kivételes intézkedések csak szigorúan meghatározott feltételek mellett alkalmazhatók! A Római Szerződés írta elő 1958-ban a tagállamok közötti mennyiségi

korlátozások, vámok és az ezekkel azonos hatású intézkedések, díjak felszámolását, illetve megtiltotta újabbak kivetését. Egy 1966-ban hozott A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 129 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom A belső piac működésének keretei Vissza ◄ 130 ► tanácsi határozat 1968. július 1-re tűzte ki a vámunió teljes megvalósítását, amelyet erre az eredetinél másfél évvel korábbi időpontra sikerült is végrehajtani. A közös vámtarifa rendszere lényegében a GATT által már korábban meghatározott vámelőírásokra hasonlít 4.12 Az EU vámelőírásai A vámokkal kapcsolatos közösségi előírások kulcsfontosságúak az Európai Unióban, hiszen az EU alapja a vámunió. A közös külső vámtarifa a nem tagállamokkal folytatott kereskedelem szabályozásának eszköze. Mit jelent a közös vámtarifa? Bármelyik EU tagállamba kívülről

beérkező termékre ugyanakkora vámot kell fizetnie az exportőrnek. Itt közömbös, hogy az áru hol lépte át a Közösség határát Ám abban az esetben, ha ezt a vámot az exportőr kifizette, innen fogva az áru szabadon teríthető a Közösség többi tagállamában, azaz többé már nem vethető alá további vámolásnak. Ez a beérkezéskor beszedett vám a Közösségi költségvetést növeli. A beszedő tagállam csupán ennek az összegnek egy töredékét, rendszerint 25%-át kapja, a vámeljárással kapcsolatos költségeinek fedezésére A közös vámtarifát tanácsi rendeletekkel hozzák létre és ezek végrehajtásának összehangolásáról az Európai Bizottság gondoskodik, illetve segíti a tagállamokat, hogy vámeljárásaikat, az itt alkalmazott formalitásokat, ellenőrzési aktusaikat harmonizálják, illetve összehangolják együttműködésüket e téren. Példa: Németországban egy textilimportőr vitatta a vámhivatallal szemben, hogy olyan

ruhadarabok, amelyek csak térdig érnek a közös vámtarifa rendszer előírásai szerint „hálóingnek” minősülnének, ellentétben egy szintén a közös vámtarifa egy másik vámárura vonatkozó meghatározására, amely szerint az ilyen ruhadarabok közönséges utcai viseletnek minősülnek. Az importőr számára ugyanis nem volt közömbös, hogy az adott termék milyen ruhának minősül, hiszen a hálóingek vámtarifája kevesebb volt, mint a „rendes” ruháké. A vitás kérdéssel a német pénzügyminisztérium az Európai Bírósághoz fordult előzetes határozatért. Az Európai Bíróság az importcégnek adott igazat. Indoklásában kifejtette, hogy a „hálóruhák” kategóriájába tartoznak azok az öltözetek is, amelyek objektív jellegzetes- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 130 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom A belső piac működésének keretei Vissza ◄ 131

► ségeik következtében alkalmasak arra, hogy alapvetően ágyban legyenek viselhetőek. Ezeket az öltözetek persze használhatják más célra is, például strandolásra, ami nem jelenti ezen áruk besorolásának megváltoztatását. (Schlafanzüge-ügy, C-338/95) Az egyébként humoros fordulatokban bővelkedő ügy nem kevesebb, mint kilenc éven át tartott. A közösségi vámszint az áruk értékének 6-7 % - a körül mozog. A vámok befizetésére az importőr köteles. 4.13 A mennyiségi korlátozások és azokkal azonos hatású intézkedések felszámolása A Római Szerződés egyértelműen tilalmazza az áruk behozatalának mennyiségi korlátozását és a tagállamok olyan hatósági intézkedéseit, amelyek hasonló hatásúak a tagállamok egymás közötti kereskedelmére. Ez utóbbi intézkedések olyan behozatali korlátozások, amelyek ugyanolyan hatást fejtenek ki, mint a mennyiségi korlátozások. Mivel ezek az intézkedések sokszor a „legalitás

báránybőrében” jelennek meg, ezért ezen intézkedések figyelemmel kisérése különösen nagy gyakorlati jelentőséggel bír az áruk közösségen belüli szabad mozgásával kapcsolatosan. Az államok rafináltan „rejtett” protekcionista intézkedéseket foganatosítanak, különösen a beszerzésekre, az áru csomagolására, megjelölésére azzal a célzattal, hogy a más tagállamok konkurens szállítóival szemben hazai gazdálkodó szervezeteiket „megvédjék”. A mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedések érzékenyen gátolják a közösségi áruforgalmat és torzítják az egészséges piaci versenyt. Ennek egyik lényeges negatív következménye, hogy csökkentik az európai ipar versenyképességét a világpiacon, hiszen a korlátozásokkal sokszor elavult és korszerűtlen termékeket védelmeznek a konkurenciával szembe. A Római Szerződés tiltja továbbá az áruk kivitelének korlátozását is az EU tagállamai közötti

kereskedelemben, jóllehet ennek jelentősége jóval kisebb, mint a behozatali korlátozásoké. Ugyanis a tagállamok éppen abban érdekeltek, hogy minél több terméket exportáljanak más államokba. Mégis az Európai Bíróság gyakorlatában találkozunk olyan esetekkel, amikor pl. az EuB elutasította egy, Nagy-Britannia által, Spanyolországba irányuló juhhús export-tilalomra bevezetett intézkedés kapcsán indított kere- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 131 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom A belső piac működésének keretei Vissza ◄ 132 ► setet. A britek a kivitel korlátozását állatvédelmi okokra hivatkozással rendelték el Viszont helyt adott a Bíróság annak a spanyol export tilalomnak, amely az olyan Rioja bor kivitelét tiltotta meg, amelyet nem a spanyolországi La Rioja régióban palackoztak. Az ítélet célja, hogy biztosítsa a Rioja bor jó minőségét,

illetve a termék eredetvédelmével kapcsolatos jogok sérthetetlenségét. A legtipikusabb exportot tilalmazó rendelkezések a katonai célú termékekre vonatkoznak Az idevonatkozó korlátozásokat a Római Szerződés kivételeket kimondó szabályaival indokolhatók, pl. a nemzetbiztonsági érdekekkel. Mi a közösségi áru? A Római Szerződés értelmében minden olyan ingó dolog, amelynek pénzben kifejezhető értéke van és a kereskedés tárgya lehet. Ennek értelmében közösségi áru a földgáz, elektromos áram és a hulladék is, viszont nem lehet közösségi áru az emberi test, illetve testrészek, szervek, de a hamis pénz és a kábítószerek sem. A Római Szerződés lehetőséget ad a mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedések tilalma alóli kivételekre. Ezek alkalmazására azonban csak bizonyos esetekben, korlátozottan és szűk értelembe véve kerülhet sor. Ilyen módon megengedettek a közerkölcs, a közrend, a közbiztonság,

az emberek, állatok és növények egészségének és életének védelmét, a művészeti, történelmi és régészeti értéket képviselő nemzeti kincsek vagy ipari és kereskedelmi tulajdon megóvását szolgáló intézkedések. E kivételek nem eredményezhetik a tagállamok közötti kereskedelem rejtett korlátozását, és a védeni kívánt célkitűzéssel szigorúan arányban kell állniuk! A közösségi jogi rendelkezések az áruk szabad mozgását csak az államok beavatkozásától védik. A természetes, de még inkább jogi személyek, tehát gazdálkodó szervek által megvalósított árukereskedelmet korlátozó csele- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 132 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom A belső piac működésének keretei Vissza ◄ 133 ► kedetek esetén a Római Szerződés piaci versenyszabályai alkalmazandók (pl. kartelltilalom, uralkodó piaci helyzettel való

visszaélés) E téren az állami korlátozó intézkedések megvalósulhatnak az intézkedés elmulasztásával, azaz tétlenséggel is. (pl nem akadályozza meg a rendőrség a hazai mezőgazdasági termelők jogellenes bojkott akcióját az eper szállítás kapcsán.) Az állam tehet aktív lépéseket is a személyek jogellenes akcióinak elősegítésére, mint pl. ez Írországban történt a „végy ír árut” (Buy Irish) mozgalom támogatásával. A mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedések értelmezése az Európai Bíróság több ítéletében megjelenik. Ezeknek az intézkedéseknek a jogszerűsége vált leginkább kérdésessé, hiszen a tagállamok jobbára ezekkel az intézkedésekkel próbálták saját nemzeti piacaikat védő, protekcionista külkereskedelemi politikájukat érvényesíteni. Az Európai Bíróság négy nagy jelentőségű ítéletét kell itt kiemelni: Dasonville – ügy 1974. Cassis de Dijon – ügy 1979. Reinheitsgebot

für deutsches Bier – ügy 1987. Keck és Mithouard – ügy 1993. Dasonville – ügy 1974. Dasonville francia székhelyű nagykereskedő Belgiumba exportált (reexport, ill. parallelimport) skót whisky-t a fia által igazgatott, szintén Dasonville név alatt működő importőr nagykereskedőnek. A belga hatósági előírások szerint alkoholt csak az áru, jelen esetben skót whisky előállítójától közvetlenül beszerzett eredetigazolással lehet a Belga Királyságban kereskedelmi forgalomba hozni. Dasonville természetesen ilyen igazolást nehezen tudott beszerezni, hiszen ő a terméket Franciaországból szállította a szomszédos Belgiumba. Mivel a belga Dasonville nem rendelkezett az eredeti, gyártótól származó igazolással, vele szemben a belga hatóságok büntető eljárást kezdeményeztek. Az ügy az Európai Bíróság elé került, ahol Dasonville arra hivatkozott, hogy neki, mint nem közvetlenül a gyártótól importáló kereskedőnek nagyobb

nehézségbe ütközik a eredetigazolás beszerzése, mint a Nagy Britanniából közvetlenül beszerző cégnek. Ilyen formán a belga hatósági előírás a mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású importkorlátozásnak tekinthető. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 133 ► Jegyzet címe A belső piac működésének keretei A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 134 ► Parallelimport Nagy- Britannia az áru eredetének országa. A whisky gyártója megnehezítette az eredetigazolás beszerzését a francia parallelimportőrnek Belgiumban az importőr, Dasonville belga nagykereskedő Franciaországból hozza be a whisky-t, de egy belga hatósági előírás megtiltja ezt, ha az importőr nem tudja bemutatni a Nagy-Britanniából, a termék gyártójától származó eredetigazolás. (A francia ilyen tartalmú dokumentum nem elégséges.) Franciaországban székhellyel rendelkező Dasonville whisky

exportőr Nagy Britanniából importált italt jogszerűen reexportálja Belgiumba. Importország Az áru származási országa Exportország A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 134 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom A belső piac működésének keretei Vissza ◄ 135 ► Az Európai Bíróság ítéletében elfogadta a belga Dasonville érvelését, azaz a belga hatósági előírás valóban mennyiségi korlátozáshoz hasonló hatású intézkedésnek tekinthető. Az ítélet fontos elvet szögez le, amely a Dasonville – formula néven vált ismertté: „Minden olyan, a tagállamok által bevezetett kereskedelmi előírás, amely képes közvetve vagy közvetlenül, ténylegesen vagy potenciálisan akadályozni a Közösségen belüli kereskedelmet, a mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésnek tekintendő.” Ma már az Európai Unióban, 1992 óta, az áruk eredet

megjelölésével kapcsolatos szabályokat az uniós szekunder jog (rendelet) rögzíti. E rendelet védi mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi eredet megjelölését. Részletezi a termék eredetére utaló adatok vagy a „védett eredet megjelölés” alkalmazásának előfeltételeit. Ilyen formán Európa szerte védettek olyan áru eredet megjelölések mint a Scotch Whisky (skót whisky), tokaji bor, Nürnberger Bratwürste (nürnbergi grillkolbászok), Champagne (francia pezsgő), stb. Az imént vizsgált bírósági ítélet természetesen nem tiltja meg, hogy a tagállamok különböző hatósági szabályokat vezessenek be, de ezek nem akadályozhatják az unión belül az áruk szabad forgalmazását még közvetetten sem. Az áruk szabadságának elve a közösség tagállamai közötti belső kereskedelmet, illetve azon áruk kereskedelmének szabadságát biztosítja, amelyeket A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 135

► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom A belső piac működésének keretei Vissza ◄ 136 ► valamely közösségi tagállamba harmadik országból jogszerűen importáltak. Cassis de Dijon – ügy 1979. Az Európai Bíróság 1979 – ben hozott ítéletet ebben az ügyben. A tényállás szerint egy NSZK cég (REWE) Cassis de Dijon francia fekete ribizli likőrt akart Németországba importálni és ott árusítani. Az ital 15-20%-ban tartalmazott alkoholt, ám a német előírások szerint (Branntweinmonopolgesetz) tilos volt a 25%-os alkoholtartalom alatti gyümölcsből készült szeszesitalokat kereskedelmi forgalomba hozni a Német Szövetségi Köztársaságban. Így a REWE cégnek azzal kellett számolnia, hogy vagy egyáltalán nem importálja a francia likőrt, vagy a behozni szándékolt francia likőrnek valamilyen más nevet ad, ami viszont a termék piacképességét, eladhatóságát rontaná jelentős mértékben. A REWE

szerint a tilalom a mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedést jelentett. A német hatóság (Bundesmonopolverwaltung) azzal indokolta a tilalmi rendelkezést, hogy a) amennyiben eltekintene ettől a szigorú szabálytól, akkor alkalmazkodnia kellene a Közösségen belüli legalacsonyabb szabványokhoz. b) az alacsonyabb alkohol tartalmú szeszesitalok fogyasztása az alkoholizmus terjedését segítené elő, hiszen ezek az italok jobban „itatják” magukat, ami viszont közérdeket sértene. Ez pedig a Római Szerződés alapján indokolttá teszi a korlátozó intézkedések fenntartását „közegészségügyi” okok alapján. Az Európai Bíróság elutasította a német hatóság érveit és indokait és teljes mértékben a német importőr vállalatnak, a REWE – nek adott igazat. Hangsúlyozta, hogy a fogyasztók egészségének védelmét kellően biztosítja a csomagoláson feltüntetett áruismertetés, ami egyben a közérdek figyelembevételét is

garantálja. Tehát a közérdekre, egészségvédelmi okokra hivatkozni itt nem lehet. Az Európai Bíróság mindehhez hozzátette, hogy azért is alaptalan a német hatóság aggodalma a francia fekete ribizli likőr lehetséges közegészséget fenyegető hatására, mert Németországban más alacsony alkoholtartalmú italt is forgalmaznak (sör, Radler, stb.), illetve a A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 136 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom A belső piac működésének keretei Vissza ◄ 137 ► 25%-on felüli szeszes italokat is gyakran hígítva fogyasztják (pl. Campari szódával, Bloody Mary, whisky jéggel, stb.) Az Európai Bíróság az ügy kapcsán fontos elveket fogalmazott meg: Egyenértékűség elve: ha egy tagállamban jogszerűen állítanak elő és forgalmaznak terméket, akkor ezt a terméket a Közösség egész területén, szabadon forgalmazhatónak kell tekinteni.

„Egyszer szabad, mindenkorra szabad!” Amennyiben a francia fogyasztó egészségét nem károsítja, akkor a német fogyasztókra sem lehet káros vagy károsabb. Az Európai Bíróság ezzel az ítéletével, a mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású összes nemzeti intézkedésre kiterjesztette az EK Szerződés hatályát, tehát mind a hazai, mind a külföldi árukra nézve. (A Dasonville ügyben ugyanis a belga hatósági rendelkezés csak az importárukat érintette) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 137 ► Jegyzet címe A belső piac működésének keretei A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 138 ► Kölcsönös elismerés elv: az áruk szabad mozgását a tagállamok nemzeti jogrendszereik különbözősége alapján csak akkor korlátozhatják, ha erre az Európai Bíróság ítélete alapján • • • • az adóügyi felügyelet hatékonysága, a közegészség védelme, a

kereskedelmi ügyletek tisztessége, fogyasztók védelme érdekében nyílik igény. Mikor igazolhatók a nemzeti behozatali korlátozások a közérdek alapján? Megengedettek az EKSZ alap- Az Európai Bíróság által a Cassis ján: de Dijon ügy kapcsán megállapított további kivételek: Szűken értelmezve adóügyi felügyelet hatékonysága, a közerkölcs, a közrend, a kereskedelmi ügyletek tisztessége, közbiztonság, az emberek, állatok és növények egészségének és életének védelmét, fogyasztók védelme, környezetvédelem, a sajtó és média sokszínűsége, a művészeti, történelmi és régészeti értéket képviselő nemzeti kincsek egy tagállam kulturális sajátosságai, vagy ipari és kereskedelmi tulajdon megóvását szolgáló intézkedések. biztonságos munkahelyek, a nemzeti társadalombiztosítás pénzügyi egyensúlya. NEM lehet kivételes szempont a tagállamok nemzetgazdasági érdeke! A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 138 ► Jegyzet címe A belső piac működésének keretei A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 139 ► A nemzeti behozatali korlátozások a közérdek alapján nem szabad, hogy az importáruk szándékos diszkriminációját valósítsák meg, az arányosság elvén nyugszanak, azaz ezek az intézkedések az adott cél elérésére: ƒ szükségesnek, ƒ alkalmasnak, és ƒ arányosnak kell lenniük. Fontos kiemelni, hogy az áruk szabad áramlását korlátozó, az államok által a fenti okok alapján jogszerűen bevezetett korlátozások mindig szűk értelemben alkalmazhatók. A Cassis de Dijon ügyben hozott ítélet megakadályozza, hogy a tagállamok külön előírásokkal, szabványokkal védjék nemzeti termékeiket. A kölcsönös elismerés elve az Egységes Európai Okmánnyal vált általánossá, biztosítva az áruk szabad mozgásával kapcsolatos nemzeti intézkedések

harmonizációját. Ezen elv alkalmazása kapcsán felmerült annak a veszélye, hogy mindig a legalacsonyabb szintű szabályozást bevezető tagország szabványaihoz, intézkedéseihez idomulna a többi tagállam is. Ennek megelőzésére folyamatos, rendszeres és mélyreható harmonizáció folyik az Európai Unióban a szabványok, technikai előírások egységesítésére, közelítésére. Például az élelmiszerekre, vegyi anyagokra vonatkozó biztonsági szabályok uniós szintű rögzítése Mindez az alapja annak, hogy a tagállamok bizalommal legyenek az egyes tagállamok által bevezetett nemzeti szabályozás iránt. Egyébként, ha egy tagállam új szabványt, illetve előírásokat akar bevezetni, erről köteles az Európai Bizottságot tájékoztatni. Reinheitsgebot für deutsches Bier – ügy 1987 Az Európai Bíróság ebben az ügyben megerősítette a Cassis de Dijon perben kimondott doktrínáját. A jogvitát az Európai Bizottság kezdeményezte a

Németországgal szemben A Bizottság álláspontja szerint a német Söradóról szóló törvény (Biersteuergesetz) megsértette az áruk szabad áramlásának akadályozását tiltó közösségi szabályokat azzal, hogy előírta: Németországban csak malátából, komlóból, élesztőből és vízből előállított sört szabad kereskedelmi forgalomba hozni. (Reinheitsgebot, azaz az 1516 – ból származó német törvényi szabályozás, amelyet IV. Vilmos bajor herceg rendelt el Ingolstadtban abból a célból, hogy javítsa a hercegség A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 139 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom A belső piac működésének keretei Vissza ◄ 140 ► területén főzött sör minőségét) Amennyiben nem a törvényben meghatározott összetételű sört forgalmaznak (pl. kukorica vagy rizs felhasználásával készült italt) akkor ez mindenképpen a sörfogyasztók

megtévesztését vezethet. Az Európai Bíróság visszautasította a német állam érvelését: Azzal, hogy bár egy tagállam jogosult különböző nemzeti előírásokat hozni, ez magában még nem jelentheti, hogy a hazai szokásokat abból a célból jelenítsen meg merev szabályozásként, hogy ezzel a hazai termelők részére nyújtson védelmet, és ezzel egyúttal versenyelőnyt a hasonló importtermékekkel szemben. A Bíróság szerint a fogyasztók érdekeinek védelméhez elegendő a terméken feltüntetett tájékoztatás, amely részletezi, például a sör esetében az italt alkotó összetevőket. Itt fel lehet azt is tüntetni, illetve az is kitűnik, hogy az import sör mennyiben tér el a német sörtől alkotó anyagaiban. A német hatóság ez ügyben is hivatkozott arra, hogy a korlátozó intézkedéseket a lakosság egészsége megóvása érdekébe vezette be, mondván köztudott, hogy a németek sok sört fogyasztanak. Az Európai Bíróság

aránytalannak tartotta a német intézkedést az állítólagos „közegészségügyi” veszéllyel kapcsolatosan. Rámutatott, hogy az import sörökben lévő adalékanyagok Németországban, más élelmiszerekben is megtalálhatók anélkül, hogy ezek kapcsán bármiféle intézkedést vezettek volna be a lakóság egészségének megóvása érdekében. (pl színezékek, édesítőszerek, konzerváló anyagok, hab stabilizátor, stb.) A német hatóság nem tudta hitelérdemlően bizonyítani, hogy az importsörökben lévő anyagok valóban veszélyeztetnék a hazai sörívókat. Így a Bíróság megállapította, hogy a sörgyártás ősi szabályai a mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedéseket jelentenek, tehát sértik a közösségi jogot. Keck és Mithouard – ügy 1993 Keck és Mithouard francia kiskereskedők, akik Strasbourgban, közel Németország határához, egy bevásárlóközpontot üzemeltettek. Itt olyan kávét és sört kínáltak

eladásra, amelyek ára a termékek beszerzési ára alatt került rögzítésre. A tisztességtelen üzleti praktikákról szóló francia törvény ezt az ár-megállapítási gyakorlatot jogellenesnek mondta ki. A két francia kereskedő, a velük szemben indított szabálysértési eljárásban arra hivatko- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 140 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom A belső piac működésének keretei Vissza ◄ 141 ► zott, hogy a francia jogszabály hátrányos helyzetbe hozza őket a szomszédos német kereskedőkkel, akiket nem sújt a beszerzési áron aluli ármegállapítást tiltó versenyjogi rendelkezés. Az Európai Bíróság ítéletében megfogalmazta az un. Keck – formulát:: Ellentétben a Bíróság eddigi ítélkezési gyakorlatával, azok a nemzeti rendelkezések, amelyek • meghatározott áruértékesítési formákat korlátoznak, vagy tiltanak más

tagállamokból származó termékek eladására vonatkozóan, nem tekinthetők a Dassonville – formula értelmében a tagországok közötti kereskedelmet közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan behatárolóknak, amennyiben ezek a nemzeti rendelkezések • az összes érintett piaci szereplőre nézve alkalmazandók, akik tevékenységüket belföldön fejtik ki, és amennyiben eme rendelkezések • úgy a belföldi termékek forgalmát, mint a más tagállamokból származó termékeket jogilag és ténylegesen egyformán érintik. Látható, hogy a Keck - ügyben hozott ítélettel az Európai Bíróság elejét akarta venni a Dassonville – formula széles körű kiterjesztésének. A beszerzési ár alatti kereskedelem hatósági szabályozása nem jelent veszélyt a Közösségen belüli áruk szabad áramlására. Nem valósít meg diszkriminatív elbánást a más tagállamok termékeivel szemben. Az Európai Bíróság gátat akart vetni a

peres ügyek elszaporodásának, illetve el akarta kerülni a tagállamok kritikáját, akik belső kereskedelempolitikai intézkedési játékterük egyre fokozódó behatárolását látták a Bíróság integrációt támogató döntéseiben. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 141 ► Jegyzet címe A belső piac működésének keretei A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 142 ► Az ügy kapcsán az Európai Bíróság megkísérelte definiálni a termékek árusítására vonatkozó módozatokat: az árusítás ideje, azaz a hét milyen időszakában árusítanak (pl. bevásárlóközpontok nyitva tartása ), az árusítás helye, a termék árának megállapítása (árszabás) és a termékek reklámozása, a közerkölcs és a közrend védelmével kapcsolatos megelőző intézkedések. 4.2 A személyek szabad mozgása A Maastrichti Szerződés tette alapjoggá a Unió minden polgárát megillető

mozgásszabadságot. Mégis az itt fellelhető uniós szabályok különböző lakosságcsoportokra eltérő rendelkezéseket tartalmaznak. 4.21 Aktív, kereső tevékenységet folytató személyek szabad mozgása Ez a szabadságjog lényegében három területre terjed ki: o Munkavállalókra, o letelepedni vágyó önálló vállalkozókra vagy szabadfoglalkozásúakra, o szolgáltatást nyújtókra. A fenti három csoportra egyaránt vonatkozik a megkülönböztetés tilalmának elve. A munkavállalók szabad mozgása, a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadsága azt jelenti, hogy a más tagállamból érkező polgárokat és gazdasági vállalkozásokat a fogadó állam saját állampolgáraival és vállalataival azonos elbánásban részesíti. 5.211 A munkavállalók szabad mozgása A munkavállaló fogalma: egy tagállam állampolgára, aki ™ egy másik tagállamban munkaviszony keretében, ™ bérezés fejében, ™ a munkáltató utasításainak megfelelően, ™

nem önálló munkát végez. A munkavállalóra nézve a diszkrimináció tilalma kiterjed a foglalkoztatottságra, a bérezésre és más, munkavégzésre irányuló feltételre. Tilos tehát a tagállamok munkavállalói között bármilyen állampolgárság A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 142 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom A belső piac működésének keretei Vissza ◄ 143 ► szerinti megkülönböztetés, a munka díjazásával (ideértve a szociális és adókedvezményeket) és a munkafeltételekkel, munkakörülményekkel kapcsolatosan. Ez a tilalom nem csak a munkavállalót, de ennek családtagjait, hozzátartozóit is érinti. A munkavállalók szabad mozgása érdekében a EK Szerződés az alábbi alapvető jogokat rögzíti: a.) tényleges ajánlat elfogadása egy másik tagállamban, b.) munkavállalás (álláskeresés) céljából történő szabad mozgás joga (6 hónapig

korlátozás nélkül lehet egy másik tagállamban tartózkodni álláskeresés szándékával), c.) egy adott tagállamban való tartózkodás joga munkavállalás céljából ugyanolyan szabályozások és adminisztratív intézkedések mellett, mint amelyek a fogadó tagállam állampolgáraira vonatkoznak, d.) a munkaviszony megszűnése után a fogadó tagállam területén maradáshoz való jog a megfelelő közösségi keretjogszabályok feltételei szerint. A EK Szerződés minden közösségi munkavállalónak, illetve családtagjaiknak (együtt élő házastárs, 21 éven aluli gyermeke, illetve eltartott gyermekek, még akkor is, ha ezek nem uniós állampolgárok) széles körű, közvetlenül érvényesíthető tartózkodási jogot biztosít a tagállamok egész területén. Az EK Szerződés előírja a munkavállalók szabad mozgására vonatkozóan, hogy a tagállamok az idevonatkozó jogszabályaikat harmonizálják. E cél elérése érdekében több tanácsi

rendelet született: o a táppénz, o az anyasági juttatások, o a munkanélküli segély, o rokkantsági juttatások, o öregségi és özvegyi nyugdíj, o munkahelyi baleset és foglalkozási ártalom miatti juttatások, o elhalálozási segély közösségi rendezésére. Hasonlóképpen az áruk szabadságához e szabadságjognál is kivételek alkalmazhatók a munkaerő szabad mozgásának korlátozására, a közrendre, a közbiztonságra és a közegészségügyre hivatkozással. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 143 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom A belső piac működésének keretei Vissza ◄ 144 ► Külön említést érdemel a közszolgálat kérdése, ahol szintén érvényre juttathat a fogadó állam korlátozásokat. Ez azt jelenti, hogy egyes közszolgálati állásokat csak az adott tagállam állampolgárai tölthetnek be (pl minisztériumi köztisztviselő) Ez azonban nem

jelent un általános kivételt, tehát nem mondható ki, hogy más tagállam állampolgára egyáltalában nem tölthet be ilyen állást, illetve nem jelenti azt, hogy minden esetben meg lehet tiltani külföldiek alkalmazását. Ezeket a kivételes tilalmakat csak megfelelő indokokkal lehet alkalmazni, és csak valóban közszolgálati, közhatalmi munkahelyekre nézve. A nyugdíjasok, nem munkaképes személyek és egyetemi-főiskolai hallgatók szabad mozgását a tagállamokban közösségi irányelv szabályozza. Ezen irányelv szabad mozgást biztosít ezeknek az uniós állampolgároknak, ha a fogadó tagállamban rendelkeznek • érvényes betegbiztosítással, • életvitelükhöz elegendő pénzzel annak érdekében, • hogy a fogadó tagállammal szemben ne lépjenek fel szociális követelésekkel. Érdemes itt megemlíteni az Európai Bizottság 1987 óta működő ERASMUS programját, melynek keretében több százezer hallgató tanulhatott az EU valamely másik

tagállamának egyetemén, főiskoláján többkevesebb ideig. Az Európai Bíróság több ítéletében finomította a közösségi primer és szekunder jogi rendelkezéseket. Egy Németországban foglalkoztatott, majd elhalt olasz munkavállaló gyermeke Németországban igénybe akarta venni a német állampolgár egyetemistákat megillető oktatási támogatást. A Bíróság helyt adott kérésének és indoklásában kifejtette: itt az olasz munkavállaló hozzátartozója ugyanolyan elbánásban részesítendő, mint egy hazai munkavállaló gyermeke. Egy másik, hasonló ügyben pedig e támogatást az olasz munkavállaló gyermeke még akkor is igénybe vehette, ha nem Németországban folytatta tanulmányait, hanem abban az országban ahonnan szülei eljöttek, tehát Olaszországban. Magától értetődő, hogy egy másik tagállamból érkező munkavállaló estében fontos kérdés lehet a nyelvismeret. A fogadó A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom

Vissza ◄ 144 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom A belső piac működésének keretei Vissza ◄ 145 ► ország általában a munkavállalást nem teheti függővé nyelvismerettől. Bizonyos foglalkozásoknál természetesen (pl egyetemi képesítést feltételező állásoknál) megkövetelheti, hogy a munkavállaló végzettségét igazoló okmányokat bemutassa és rendelkezzen megfelelő nyelvtudással, ami az elvégzendő munkához elengedhetetlenül szükséges. Egyébként közösségi irányelvek szabályozzák a diplomák és egyéb képesítések kölcsönös elismerését az Európai Unióban. A munkaerő szabad áramlása kivételként korlátozható közrendre, közbiztonságra és közegészségügyi okokra való hivatkozással. (Pl a Scientology szekta tagjának munkavállalását megakadályozták a fogadó államban, mert bűncselekményt követett el, drogokkal kereskedett Ez a fogadó állam közbiztonságára

mindenképpen veszélyt jelentett.) A munkavállalók szabad áramlása a közszolgálati állások tekintetében korlátozható. Az Európai Bíróság nagyon is szűken értelmezte ezt a korlátozási lehetőséget ítéleteiben A közszolgálat fogalma csupán a klasszikus közszolgálati pályákra terjedhet ki: perbeli védelem, rendőrség, titkosszolgálat, vám, külszolgálat és igazságszolgáltatás Viszont a Bíróság szerint az alábbi állami, közszolgálati állásokat meg kell nyitni más tagállam munkavállalói előtt is: iskolák, képzőhelyek, személyszállítás tömegközlekedésben, víz-és energiaellátás, hulladékszállítás. Nem esik a közszolgálat fogalma alá az alábbi foglalkozási kategóriák: gimnáziumi oktatók, egyetemi idegen nyelvi lektorok, általános iskolai tanárok, kórházi ápolók, mozdonyvezető vagy pályamunkás az államvasutaknál, asztalos, kertész vagy óvónő önkormányzati alkalmazásban, közszolgálatban dolgozó

szakorvosok, posta, telefon, rádió-és televízió, opera, városi zenekar. Viszont a Bíróság kimondta, hogy az imént felsorolt foglalkozási ágakban vezető állást betöltő személyek esetén kiköthető, hogy azt csak saját állampolgár töltse be. Hasonlóképpen az áruk szabad mozgásánál elmondottakhoz, a munkavállalók szabad áramlásának korlátozásánál az arányosság elvét kell érvényesíteni. Ez azt jelenti, hogy az ilyen intézkedéseknek: 1. kitűzött célnak megfelelőeknek, 2. szükségeseknek és 3. mértéktartóknak kell lenniük A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 145 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom A belső piac működésének keretei Vissza ◄ 146 ► Érdekes tanulságokkal szolgál a Bosman-ügy, amelynek tényállása szerint Jean-Marc Bosman, belga profi labdarugó klubjából, a Liègeből a franciaországi Dunkerkbe szeretett volna átigazolni, de a

belga sportklub a francia klubtól 30.000,- € kiváltási pénzt követelt és ezzel hátráltatta Bosman átigazolását. Az Európai Bíróság kimondta, hogy a profi sportolók munkavállalónak minősülnek, így az Európai Unión belüli szabad munkavállalásuk, értsd más tagállam klubjába való átigazolásuk, nem akadályozható meg sem az un. „váltságdíjak” követelésével, sem pedig úgynevezett játékos kvóták megállapításával, (pl hány hazai játékos játsszon az adott klubcsapatban) Külföldi játékos csak e kvótán felül játszhatna a klubcsapatban A Bíróság kimondta, hogy az ilyen korlátozások alkalmazhatók nem közösségi játékosokkal szemben, illetve egy adott tagállamon belüli klubcsapatok viszonyában. 4.22 A letelepedés szabadsága A személyek szabad mozgását garantáló közösségi szabályok kiterjednek úgy nevezett szabadfoglalkozásúakra (pl. orvosok, ügyvédek, építészek), illetve különböző szolgáltatások

nyújtásával foglalkozó vállalkozásokra, amelyek e tevékenységüket egy másik tagállamban kívánják kifejteni. Az EKSZ meghatározásában szabadfoglalkozású az, aki nem alkalmazott munkavállaló és nem más utasítása alapján jár el. Teljesítményének idejét, helyét, módját és tartalmát lényegében maga határozza meg. Ki minősül a szabadfoglalkozásúak körében keresőképesnek? Az a személy, aki ténylegesen gazdasági tevékenységet folytat, azaz fizetség ellenében dolgozik. Például pusztán jótékonysági cselekmények (használt ruha gyűjtése szegényeknek) nem tekinthető visszterhes gazdasági tevékenységnek. Az EKSZ a szabadfoglalkozásúak jogait hasonlóképpen védelemben részesíti, mint a jogi személyekét (vállalatok, gazdasági társaságok). Fontos megjegyezni, hogy a letelepedés szabadságának lényeges eleme, hogy a szabadfoglalkozású személy egy másik tagállamban tartósan biztosítani szeretné gazdasági

tevékenységét. Szükséges ehhez tehát, hogy szándéka kifejezetten arra irányuljon, hogy a fogadó államban tartósan, határozatlan időre rendezkedjék be Ehhez a szabadfoglalkozású munkavállalónak biztosítani kell a lehetőséget, a fogadó állam gazdasági életében tartósan és A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 146 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom A belső piac működésének keretei Vissza ◄ 147 ► folyamatosan részt vehessen. Ezzel szemben a szolgáltatás nyújtásának szabadsága (lásd később) csupán átmeneti tevékenységet jelent a fogadó államban. A fogadó államban letelepedő uniós szabadfoglalkozásút megilleti a nemzeti elbánás, azaz ugyanazok a jogok és kötelezettségek a munkavégzés terén, mint a hazai állampolgárokat. E két tevékenységi terület elhatárolására vállalkozott az Európai Bíróság az un. Gebhard-ügyben Gebhard nevű

német ügyvéd irodát nyitott Milánóban, ahol „avvocato” (olasz ügyvéd) megjelölés mellett jogi tanácsadást folytatott A Milánói Ügyvédi Kamara tiltakozott ez ellen, hiszen Gebhard nem teljesítette az olasz ügyvédekkel szemben támasztott szakmai követelményeket. Az Európai Bíróság leszögezte, hogy a szolgáltatásnyújtás a letelepedéshez képest alacsonyabb rangú tevékenységet jelent A tartósan és átmenetileg kifejtett tevékenységek között az alapvető különbség az, hogy a letelepedés során a szabadfoglalkozású személy gyakorta visszatérő, tartós és rendszeresen visszatérő munkát végez. Gebhard tartósan letelepedett Milánóban, tehát nem csupán időlegesen végzett ott ügyvédi munkát, hanem tartósan és folyamatosan. Következésképpen tevékenysége letelepedésnek és nem szolgáltatásnyújtásnak tekintendő Itt a nemzeti elbánás alkalmazandó, tehát Gebhard német ügyvédnek is eleget kell tenni az olasz

ügyvédeknek előírt működést engedélyező feltételeknek. (Diploma, szakvizsga, képesítések, bizonyítványok, stb) Ugyanakkor az Európai Bíróság elvi éllel mondta ki, hogy a más tagállamból a fogadó államba letelepedő szabadfoglalkozású személyekkel szemben alkalmazandó előfeltételek a.) nem írhatók elő diszkriminatív módon, b.) a közérdeken kell, hogy alapuljanak, valamint c.) a kitűzött célnak kell megfelelniük, és csak a szükséges és arányos mértékig követelhetők meg. Itt kell megemlíteni a munkaerő szabad mozgásának, a letelepedés szabadságának egyik legnagyobb problémáját: egy adott tevékenységhez szükséges szakmai képesítések, illetve végzettségek elfogadása. Az egyes tagállamok A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 147 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom A belső piac működésének keretei Vissza ◄ 148 ► eltérő

követelményrendszert tartanak fenn bizonyos foglalkozásokra. Megoldásnak az látszott, hogy irányelveket fogalmazzanak meg az egyes nemzeti előírások harmonizálására szakmánként. Ez meg is történt az orvosok, gyógyszerészek, építészek vonatkozásában. Itt az áruforgalomban már alkalmazott kölcsönös elismerés elvét tették általánossá a diplomák és egyéb szakképesítések vonatkozásában A foglalkozások jelentős részében a tagállamok kölcsönösen elismerik egymás okleveleit, bizonyítványait. Inkább kivételesnek mondható az a gyakorlat, amikor a fogadó ország feltételeket szab, illetve a helyi hatóságoktól kell kérni a képzettség elismerését. (pl jogászoknak – ügyvédi kamarába való felvételnél) Gyakorlattá vált, hogy az ilyen esetekben legfeljebb három évig tartó un. adaptációs időszakot és alkalmassági vizsga letételét írhatják elő a más tagállamból jött szabadfoglalkozású személynek. Két EGK

irányelv rendelkezik a legalább hároméves szakoktatást és szakképzést lezáró felsőfokú oklevelek elismerésének általános rendszeréről. A letelepedés szabadsága megilleti a jogi személyeket is. Külön meg kell itt említeni az un. „Societas Europae”-t, az európai részvénytársaságot, amelyre nézve 2000-ben, a nizzai csúcson fogadtak el a tagállamok egységes szabályozást (Az európai részvénytársaság statútumát, European Company Statute.) Legalább két tagállamból származó társaság összeolvadásaként, leányvállalataként, holdingjaként, vagy egy legalább két éve egy másik tagállamban leányvállalatot fenntartó társaság átalakulásával jön létre az európai részvénytársaság (rövidítése: SE). E részvénytársaságok minden tagállamban ugyanazon feltételek szerint működnek A letelepedés szabadsága kapcsán szűk értelemben alkalmazott kivételek az alábbiak: - közrend, - közbiztonság, - közegészség

védelme, - közhatalom gyakorlása. A kivételeknek a kitűzött, alapvetően nem gazdasági céllal, arányban állónak kell lenniük. A közszolgálatban lehet kivételeket alkalmazni, indokolt esetben A Tanács a Bizottság javaslatára kiterjesztheti a kivételeket bizonyos A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 148 ► Jegyzet címe A belső piac működésének keretei A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 149 ► foglalkozásokra. Az idevonatkozó döntését minősített többséggel hozhatja csak meg. 4.3 A szolgáltatásnyújtás szabadsága 4.31 A szolgáltatások gazdasági jelentősége A múlt század 80-as éveiben nagy mértékben megnőtt az európai nemzetgazdaságokban a szolgáltatások, un. tercier szektor jelentősége Ma a közösségi bruttó össztermék 68%-a a szolgáltatásokból ered, és csak 30% esik az ipari termelésre, míg a mező-erdő –és halgazdaság csak ennek 2%át

állítja elő. A foglalkoztatottak kétharmada a szolgáltatási szektorban talál munkahelyet. Például Luxemburgban a GDP 79%-a szolgáltatási szektorban keletkezik (bankok, biztosítók), miközben a munkanélküliség 2,8%-kal a legalacsonyabb Európai Unióban. A szolgáltatások gazdaságra gyakorolt pozitív hatását és sikerét tapasztalhatjuk meg az Egyesült Államokban is („US-jobmachine”), habár ez itt eltérő és kérdéses szociális következményekkel párosul. Az EKSZ a közösségi polgároknak és vállalkozásoknak biztosítja a szolgáltatások szabadságát, azaz jogosultak egy más tagállamban szolgáltatásokat nyújtani. Az így nyújtott szolgáltatásoknál fontos a nemzetközi elem, azaz a szolgáltatásnyújtó fél, illetve a szolgáltatást igénybe vevő különböző tagállamban honos személyek Itt elegendő, ha maga a szolgáltatás lépi át az adott állam határát, pl. banki-, média- vagy Internetszolgáltatás formájában A

szolgáltatást nyújtó személynek, vállalatnak nem kell abban az országban letelepednie, ahol szolgáltató tevékenységét folytatja. A szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján a szolgáltatónak egyfajta „átmeneti letelepedési szabadság” biztosított. Így a szolgáltatók az Unió egész területén, különösebb többletberuházások és képviseletek (irodák, telephelyek, leányvállalatok) alapítása nélkül tudnak szolgáltatásokat nyújtani. Bár azt lehet mondani, hogy a szolgáltatás nyújtása a Közös Belső Piacon nagyrészt szabad, mégis vannak még bizonyos szolgáltatási szektorok, ahol erről még nem beszélhetünk. Ilyen például a pénzügyi szolgáltatások és az értékpapír piac Néhány példa a szolgáltatásokra: Egy olasz ügyvéd Milánóból jogi tanácsokat ad Párizsban, egy ottani székhelyű francia vállalatnak az Olaszországban fennálló reklámtörvényről. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom

Vissza ◄ 149 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom A belső piac működésének keretei Vissza ◄ 150 ► Egy német kábeltévé szolgáltató televíziós programokat vezet be a holland kábeltévé hálózatba. Egy holland biztosító társaság egy Luxemburgban forgalomba helyezett személygépkocsit biztosít. Egy belga takarékpénztár nyújt hitelt, és ez által finanszíroz egy Luxemburgban épülő bevásárló központot. Egy magyar turista Ausztriában szállodában lakik, koncertet látogat Bécsben, és autót bérel a Denzel cégnél gráci kirándulásához. 4.32 A szolgáltatásnyújtás szabadságának jogi biztosítékai A szolgáltatásnyújtás szabadsága a letelepedés szabadságának a kiterjesztése azokra az átmeneti jellegű gazdasági tevékenységekre, amelyek egy másik tagállam területén valósulnak meg. Döntő szempont, hogy a szolgáltató személy szolgáltatását a származási országán

kívül ajánlja, illetve teljesítse. Ez a jogosítvány biztosítja a vállalkozások számára azt az igényt, hogy saját székhelyük országából kiindulva, más tagállamokban, minden akadálytól mentesen teljesítsenek szolgáltatásokat anélkül, hogy ez utóbbi államokban állandóan letelepedni kényszerülnének. Mit jelentenek a szolgáltatások? Ezek rendszerint ellenszolgáltatás fejében teljesített gazdasági tevékenységek, amelyek nem esnek az áruk, a tőke és a személyek szabad áramlását szabályozó közösségi rendelkezések hatálya alá. Ebből következik, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadsága az előbb említett szabadságokhoz képest másodlagos jelentőségű (szubszidiárius). Lehet azt is mondani, hogy ez egy olyan szabadságjog, amely a három másik csoportba bele nem férő gazdasági tevékenységeknek nyújt „gyűjtő kosarat”. A szolgáltatások nyújtására vonatkozó közösségi szabadságjogok akkor alkalmazhatók, ha a

szolgáltatás, az azt teljesítő vagy a szolgáltatást élvező fél valamely tagállam határát átlépi. E jog garantálja a szolgáltatónak, hogy tevékenysége teljesítése érdekében ideiglenesen a célországban tartózkodjék, és itt megillesse a hazai személyekkel egyenrangú elbánás. Itt is érvényes a többi szabadságjognál már említett, az állampolgárságon alapuló nyílt és rejtett diszkrimináció tilalma, mely alapján nem megengedettek azok, a tagállamok által fenntartott nemzeti szabályok, amelyek a más tagállamból származó külföldi szolgáltatót formálisan ugyan a hazai természetes és jogi személyekkel egyenlő elbánásban részesí- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 150 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom A belső piac működésének keretei Vissza ◄ 151 ► ti, azonban ténylegesen hátrányosan megkülönbözteti őket. Tilos továbbá olyan

szabályok fenntartása is, amelyek o hátráltatják a határokon átnyúló szolgáltatásokat, o nem indokolhatók a közérdek alapján, o noha a közérdeket védik, de „túllőnek” a védeni kívánt célon, amivel az arányosság közösségi elvét sértik meg. Az un. Arblade és Leloup-ügyben a francia építési vállalkozó Arblade &Leloup Belgiumban végeztek építési munkákat saját munkavállalóik közreműködésével. A belga hatóságok egy ellenőrzés következményeként követelték, hogy a francia cég a foglalkoztatottak szociális biztonságáról szóló belga jogszabály előírásainak megfelelően terjesszen elő a munkásaira vonatkozó bizonyos személyi adatokat. Az Arblade & Leloup megtagadta ezeknek az adatoknak a szolgáltatását arra hivatkozva, hogy idevonatkozóan, a francia hatóságoknak már megadta a szükséges tájékoztatást Az ügy kapcsán az Európai Bíróság leszögezte: a munkavállalók szociális biztonsága olyan

fontos közérdek, amely alapján a közösségi alapszabadságjogok korlátozhatók. Ilyen formán például, a fogadó állam megkövetelhetné, hogy a francia cég alkalmazottainak a Belgiumban megállapított minimálbért mindenképpen megfizesse. Ugyanakkor a belga hatóság által, a konkrét ügyben megkövetelt adatszolgáltatás a francia cég számára szükségtelen többletköltséggel járt. Ez viszont a szolgáltatások szabad áramlására korlátozó hatással bírt, ezért az Európai Bíróság a belga hatósági intézkedést a közösségi jogszabályokkal ellentétesnek minősítette A fent kifejtett jogesetből arra a következtetésre juthatunk, hogy bár bevezethetők a szolgáltatásokat korlátozó nemzeti intézkedések, de ezek esetében az arányosság elvére mindig figyelemmel kell lenni. 4.33 A szolgáltatásnyújtás fejlesztése az EU-ban A 2000. márciusában tartott un lisszaboni csúcson rögzítették az Európai Unió új hosszú távú

gazdaságpolitikáját. Ennek egyik kiemelkedő fontosságú eleme a szolgáltatások szabad kereskedelme: „belső piaci szolgáltatási stratégia” (International Market Strategy for Services). Ez a stratégia modernizálja a szolgáltatásokra vonatkozó szabályozás harmonizálását. Ez korábban erősen koncentrált az egyes szolgáltatási szektorokra (banki, légiközlekedési, telekommunikációs, stb. szolgáltatások), aminek az volt a következménye, hogy meglehetősen vontatottan haladt előre e téren az európai integráció. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 151 ► Jegyzet címe A belső piac működésének keretei A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 152 ► A szolgáltatások ma komplex módon jelentkeznek. Például egy termék előállítása kapcsán nem csak banki, biztosítási szolgáltatások jelentkeznek, hanem hirdetések, szerviz szolgáltatások is, nem is beszélve arról,

hogy ezek párosulnak új technológiák megjelenésével, mint az információs társadalom szolgáltatásai. Az új stratégia az alábbi elemeket tartalmazza: o az egyes tagországokban alkalmazott, a szolgáltatások közösségi kereskedelmét akadályozó szabályok felmérése, majd ezeknek a jogsértő rendelkezéseknek a felszámolása; o a jogalkotáson kívüli intézkedések bevezetése, (pl. tájékoztatási akciók, magatartási kódexek); o új közösségi jogszabályok megalkotása: horizontális szabályok minden szektorra (a szolgáltatások szabadságát korlátozó minden nemzeti rendelkezés felszámolása, a határon átmenő szolgáltatás vásárlások elősegítése, stb.) 4.34 Az új szolgáltatási irányelv fő pontjai Az Európai Bizottság 2004-ben terjesztette elő szolgáltatási irányelv javaslatát. Ennek célja, hogy biztosítsa a szolgáltatások nyújtásának az uniós alapszerződésben garantált szabadságát minden tagállam vállalkozója

számára és lebontsa a bürokratikus akadályokat a gyakorlatban 25 részre osztott egységes európai piacon. Az államközi korlátozások eltörlésétől és a piaci versenytől a gazdaság fellendülését, mintegy 600-800 ezer új munkahely teremtését és a fogyasztók számára az árak csökkenését várják. „A tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk a szolgáltatók ahhoz való jogát, hogy egy másik tagállamban szolgáltatást nyújtsanak és a szolgáltatás helyének számító tagállamnak szabad hozzáférést és a szolgáltatási tevékenység szabad nyújtását kell biztosítania a saját területén” – fogalmaz az irányelv kulcsfontosságú, 16-ik cikkelye, amely körül a legnagyobb politikai huzavona bontakozott ki. A szöveg szerint a tagállamok nem tehetik függővé olyan előírások teljesítésétől a szabad hozzáférést és a szolgáltatás nyújtását, amelyek nem felelnek meg a következő elveknek: ™ a diszkriminációmentesség,

™ a szükségszerűség (az előírást közrend vagy közbiztonsági, közegészségügyi- vagy környezetvédelmi okokkal kell megindokolni), A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 152 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom A belső piac működésének keretei Vissza ◄ 153 ► ™ és az arányosság elvének (csak az elérendő céllal indokolhatók lehetnek az előírások). Az irányelv egy sor konkrét előírást tartalmaz arra, hogy a tagállamok nem korlátozhatják a másik tagállamban bejegyzett cégek és személyek által nyújtott szolgáltatásokat. Ezek a következők: Nem kötelezhetik a szolgáltatót arra, hogy telephelyet hozzanak létre a saját területükön. Nem kötelezhetik a szolgáltatót arra, hogy a fogadó ország illetékes hatóságaitól engedélyt szerezzenek be, legyen az belépési regisztráció, szakmai szövetségnél való nyilvántartásba vétel, kivéve az ebben a

direktívában és más közösségi jogszabályokban említett eseteket. Nem tilthatják meg a szolgáltatónak, hogy bizonyos infrastruktúrát hozzon létre a fogadó országban, legyen az iroda vagy más, amire a szolgáltatónak szüksége van a szolgáltatás nyújtásához. Nem kényszeríthetnek olyan speciális szerződéses megállapodást a szolgáltatóra a szolgáltatás élvezőjével, ami az egyéni vállalkozót megakadályozza, vagy korlátozza a szolgáltatás nyújtásában. Nem várhatja el a szolgáltatótól, hogy olyan, a fogadó ország hatóságai által kiállított személyazonossági dokumentummal rendelkezzen, ami a szolgáltatás nyújtásához szükséges. Ha csak egészségügyi és munkabiztonsági okokból nem szükséges, nem írhatnak elő semmit, ami a szolgáltatás nyújtásához szükséges eszközök és anyagok használatát korlátozza. Mindez ugyanakkor nem akadályozza meg a fogadó országot abban, hogy előírásokat alkalmazzon a

szolgáltatás nyújtása kapcsán, ha azok a követelmények közrendbeli, közbiztonsági, környezetvédelmi és közegészségügyi okokkal indokolhatók. És abban sem akadályozza meg semmi a fogadó országot, hogy a közösségi joggal összhangban foglalkoztatáspolitikai feltételekre vonatkozó szabályaikat érvényesítsék, ideértve a kollektív megállapodásokban szereplőket is. Mi tartozik és mi nem a szolgáltatási irányelv hatálya alá? Az Európai Parlament az eredeti bizottsági javaslathoz képest jelentősen kiterjesztette azoknak a szolgáltatásoknak a körét, amelyek nem es- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 153 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom A belső piac működésének keretei Vissza ◄ 154 ► nek majd a szolgáltatási irányelv hatálya alá. Az Európai Bizottság eredeti javaslata eleve kizárta a pénzügyi szolgáltatásokat (amelyekre külön szabályok

vonatkoznak), az elektronikus és kommunikációs hálózatokat és a pénz-, valamint a halott-szállítás kivételével a közlekedési szolgáltatásokat. Az EP további, alapvetően nem kereskedelmi célú szolgáltatásokat vont ki a direktíva hatálya alól: • Az irányelv nem érinti a tagállamok munkaügyi és társadalombiztosítási („például a foglalkoztatási feltételekkel kapcsolatos, többek között a munkaegészségügyi és munkabiztonsági, valamint a munkáltatók és a munkavállalók közötti kapcsolatokra vonatkozó jogszabályi vagy szerződéses előírások”) szabályozását. A szöveg szerint „az irányelv teljes mértékben tiszteletben tartja a kollektív szerződésekkel kapcsolatos tárgyalásokhoz, a kollektív szerződések megkötéséhez, kibővítéséhez és érvényesítéséhez való jogot, valamint a sztrájkhoz és a szervezett fellépéshez való jogot a tagállamok ipari kapcsolatait szabályozó rendelkezéseknek

megfelelően”. • Nem érinti a szociális lakások finanszírozását, a családok és a fiatalok támogatását célzó gyermekgondozási és családi szolgáltatásokat, valamint „a tipikusan jóléti célokat szolgáló oktatási és kulturális szolgáltatásokat”. • Az irányelv nem alkalmazható a közérdekű szolgáltatásokra, „amelyeket a tagállamok nyújtanak és határoznak meg a közérdek védelmére vonatkozó kötelezettségeik alapján”. • Nem tartoznak a jogszabály hatálya alá az ideiglenes munkaközvetítő ügynökségek, a kikötői és a biztonsági szolgáltatások. • Nem érinti a közlekedési szolgáltatásokat, így a városi tömegközlekedést, a városi személyfuvarozást (taxit) és a mentőszolgálatokat. • Nem terjed ki a jogszabály sem az állami, sem a magánkézben lévő egészségügyi intézmények által nyújtott szolgáltatásokra (bár utóbbi esetében ez nem egészen egyértelmű). „Az egészségügy kizárása az

irányelv hatálya alól azokra az egészségügyi szakemberek által a betegeknek nyújtott szolgáltatásokra terjed ki, amelyek a betegek egészségügyi állapotának felmérésére, fenntartására vagy javítására irányulnak, és a szolgáltatás nyújtása szerinti tagállamban az említett tevékenységeket a szabályozott foglalkozások számára tartják fenn” fogalmaz a szöveg. • Nem érvényesül a szolgáltatások szabadsága az audiovizuális szektorban sem. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 154 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom A belső piac működésének keretei Vissza ◄ 155 ► • A szerencsejátékok (például a lottó és a fogadások) is a kivételek közé tartoznak. • A jogi és közjegyzői szolgáltatás is mentesül a hatálya alól. A jogszabály hatálya alá tartozó szakmák, szolgáltatások: • Menedzsment tanácsadás • Minőségigazolás és

minőségvizsgálat • Létesítmény-üzemeltetés • Reklámtevékenység • Kereskedelmi ügynökök • Jogi és pénzügyi tanácsadás • Ingatlanszolgáltatások • Építkezés • Épülettervezés • Nagykereskedelem • Vásárszervezés • Autókölcsönzés • Utazási irodák • Turizmus • Szabadidős szolgáltatások • Sportközpontok • Újságírás • Fodrászat • Közérdekű gazdasági szolgáltatások (gáz, villamos áram és vízellátás) • Postai szolgáltatások 4.4 A tőke szabad mozgása 4.41 A tőke szabad mozgásának közösségi szabályozása Az Európai Unión belül semmilyen akadálya nem lehet a tőke szabad mozgásának. A devizagazdálkodásra, a fizetések lebonyolítására, a külföldi fizetőeszközök kivitelére és behozatalára vonatkozó kötöttségek és korlátozások ma már mind a múlté. Napjainkban az európai polgárok és vállalatok szabadon vehetik igényben a pénzügyi szolgáltatásokat bármelyik

tagállamban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 155 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom A belső piac működésének keretei Vissza ◄ 156 ► Ugyanakkor olyan közösségi jogszabályok láttak napvilágot, amelyeknek célja a pénzmosás és az adócsalás megakadályozása. A tőke szabad áramlása az áruk, a személyek és szolgáltatások, valamint a letelepedés szabadságának kiteljesedését szolgálja, azaz kiegészíti ezeket. A tőke és a fizetések határokon átnyúló akadálytalan forgalma nélkül a másik három szabadságjog sem juthat érvényre maradéktalanul. Az EK Szerződés tiltja mind a tagállamok, mind a tagállamok és harmadik országok között a tőke áramlásának mindenfajta korlátozását. A tőke fogalma kiterjed a tőkepiac elemei (pl. pénz, értékpapírok, részvények, hitelek) mellett az ingatlan –és földtulajdonra is. Fontos előfeltétele e

közösségi szabadságjog érvényesülésének, hogy a tőke és a pénzek egy tagállam területén lelhetők fel (betét, befektetés, ingatlan, stb.) Az lényegtelen, hogy milyen állampolgárságú vagy székhelyű személy a pénz vagy tőkerész tulajdonosa, kedvezményezettje. Ilyen formán akár egy USA vagy japán állampolgár is részesülhet a tőke szabad mozgását biztosító közösségi elbánásban. A Luisi és Carbone-ügyben, 1984-ben Luisi asszony és Carbone úr nagyobb összegű német márkát akart Olaszországból kivinni azért, hogy Németországban kiegyenlítsen különböző számlákat. Annak idején az olasz devizaszabályok szerint mai értékben átszámítva kb. 250 € értékű valutát lehetett kivinni Olaszországból. Az Európai Bíróság leszögezte, hogy bankjegyeknek a tagállamok határain való átvitele a közösségi jog védelme alatt áll, így ezek akadályozása a közösségi jogot sérti. Az olasz hatóságoknak így

engedélyezniük kellett a bankjegyek kivitelét. A Regina-Thompson-ügyben három brit polgár, különböző érmeket akart a brit határon áthozni. Ezek a pénzek részben hatályos fizetőeszközök voltak (dél-afrikai Krügerrand aranytallér) , részben pedig már érvénytelen fizető eszközök, de numizmatikusok, gyűjtők számára értéket jelentettek (régi brit pénzérmék) Az akkori (1978) brit előírások szerint régi pénzek nem voltak kivihetők az országból, és hasonló szabályok vonatkoztak a nemesfémekre is. Az Európai Bíróság előzetes határozata szerint, különbséget kell tenni az érvényes fizetőeszközök és csak numizmatikai értéket képviselő, de fizetőeszközként nem használt érmék között. Az A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 156 ► Jegyzet címe A belső piac működésének keretei A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 157 ► előbbiek forgalmát, a

tőke szabad áramlására vonatkozó közösségi szabályok szerint nem lehet akadályozni. Az utóbbiak forgalma sem akadályozható, mert ezek tulajdonképpen áruk Erre pedig az áruk szabad forgalmáról szóló szabályok vonatkoznak Természetesen vannak erre nézve kivételek A Bíróság szerint, ha az érmék muzeális értéket képviselnek, azaz a művészeti, történelmi és régészeti értéket képviselő nemzeti kincsekről van szó, akkor ezek kivitelét korlátozhatja a tagállam. A konkrét jogesetben tehát a dél-afrikai fizetőeszköz kivitelét nem lehet megakadályozni, de a brit régi pénzekét, mint árukét igen. 5.42 Kivételek a tőke szabad mozgása alól Egy adott tagállam bevezethet korlátozásokat szűk értelemben akkor, - ha az adózásra, - illetve a pénzügyi szervezetek felügyeletére, - valamint igazgatási és statisztikai célú, a tőkemozgásokra irányuló bejelentési kötelezettségre vonatkozó nemzeti jogszabályait sértené a

tőke szabad áramlása. Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján a tagállam ellenőrizheti a devizaforgalmat a közrendre és a közbiztonságra hivatkozva, ha ez kizárólag a pénzmosással, drogkereskedelemmel és a terrorizmussal szembeni védekezést szolgálja. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 157 ► Jegyzet címe A belső piac működésének keretei A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 158 ► Külön európai irányelv foglalkozik a pénzmosásra és a terrorizmusra vonatkozó intézkedések harmonizálásával. Ez együttműködési kötelezettséget ír elő minden tagállam ügyvédjének, közjegyzőjének, ingatlanügynökének és kaszinóinak a fent említett bűncselekmények megakadályozására. A jobb koordináció érdekében külön közösségi szervezetet hoztak létre: Financial Intelligence Units –FIU. Ez a szervezeti egység gyűjti és dolgozza fel a

tagországok hitelintézetei által szolgáltatott adatokat A fent említett korlátozásokkal kapcsolatos nemzeti intézkedések o nem mehetnek túl az adott célkitűzésen (arányosság elve); o nem alkalmazhatók diszkriminatív módon. Az Európai Unión kívüli országokkal szemben lehetőség van a tőke szabad mozgásának korlátozására maximum 6 hónapos időtartamra, ha a külső országba irányuló vagy onnan származó tőkemozgások nehézségeket okoznak, vagy veszélyeztetik az EU gazdasági és monetáris uniójának működését. Ilyen esetekben lehetőség nyílik szankciók bevezetésére is Az Európai Bíróság Scientology-ügyben hozott ítélete: Egy francia jogszabály előzetes engedélyezést követelt meg külföldi közvetlen beruházások esetén, arra az esetre, ha a beruházás „alkalmas arra, hogy veszélyeztesse a közrendet, az emberek egészségét vagy a közbiztonságot.” Ezt a rendelkezést az Association Scientology de Paris

kifogásolta, mint a szabad tőkeáramlást szükségtelenül korlátozó rendelkezést. Az Európai Bíróság ítéletében lényegében helyt adott Scientology közösség kifogásának. A Bíróság leszögezte: egy, a közrendre és közbiztonságra megkövetelt előzetes engedély beszerzését az indokolná, ha ezt egy tényleges és a társadalom valamely érdekét súlyosan veszélyeztető helyzet teszi indokolttá. A francia jogszabály azonban túlságosan is általános ahhoz, hogy ezeknek a követelményeknek eleget tegyen. Így megalapozatlanul akadályozza a tőke szabad áramlását, és ellentétes a közösségi szabályokkal. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 158 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom A belső piac működésének keretei Vissza ◄ 159 ► ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK: 1) Mit jelent a vámunió, és mit értünk a vámokkal azonos hatású díjak fogalma alatt? 2) Ismertesse

az EU vámelőírásait! 3) Mit jelent a mennyiségi korlátozások, és az azokkal azonos hatású intézkedések felszámolása? 4) Milyen kérdéseket vizsgált az Európai Bíróság a Dasonvilleügyben, és milyen elvet határozott itt meg? 5) Mikor igazolhatók a nemzeti behozatali korlátozások a közérdek alapján? (A Cassis de Dijon-ügy) 6) Milyen előírásokat tartalmaz az Európai Közösségek létrehozásáról szóló Szerződés a közösségi munkavállaló fogalma, a munkavállalók szabad mozgása tekintetében? 7) Melyek az Európai Bíróság, a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó, legfontosabb döntései? 8) Mit értünk a letelepedés szabadsága alatt az Európai Közösségben? 9) Miről szól a Gebhard-ügy? 10) Miben áll a szolgáltatások gazdasági jelentősége az Európai Unióban? 11) Melyek a szolgáltatásnyújtás szabadságának jogi biztosítékai? 12) Ismertesse a tőke szabad mozgásának közösségi szabályozását, illetve a

tőke szabad mozgása alóli kivételeket. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 159 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből Vissza ◄ 160 ► 5. Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből Az európai integráció alapvető fontosságú eredménye a közösségi politikák megalkotása, illetve ezek fejlesztése a tagállamok részvételével. A európai politikák többféle szempontból osztályozhatók. Jelen jegyzetben az alábbi főbb területekre oszthatjuk fel ezeket a politikákat: I. Az állampolgárokra vonatkozó politikák (Ezek szűk értelemben érintik az uniós polgárok jogait, hiszen további politikák, illetve szabadságjogok is a polgárokat érintik, pl. foglalkoztatottság, szociális védelem, stb. Fontos eleme az uniós állampolgárság intézménye 1. Az állampolgárok jogai és részvételük az Európai Unióban 2. Információs,-

audiovizuális -és kulturális politika 3. Fogyasztóvédelmi politika II. Horizontális politikák 1. Regionális fejlesztés politikája 2. Szociális fejlesztések politikája a) Foglalkoztatáspolitika b) Oktatás, szakképzés és ifjúsági politika c) Népegészségügyi politika 3. Adópolitika 4. Versenypolitika 5. Környezetvédelmi politika III. Szektorális politikák 1. Gazdasági és monetáris unió (GMU) 2. Ipar –és vállalati politika 3. Kutatás –és technológiafejlesztési politika 4. Energia politika 5. Közös közlekedési politika és a transznacionális hálózatok 6. Közös agrárpolitika és közös halászati politika IV. Külső (3 országok felé irányuló) politikák 1. Közös kereskedelempolitika 2. Fejlesztési együttműködési politika 3. Harmadik országok felé irányuló kereskedelempolitika 4. Közös kül -és biztonságpolitika és az európai biztonság –és védelem politika A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom

Vissza ◄ 160 ► Jegyzet címe Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 161 ► E fejezetben nem foglalkozunk a fent felsorolt politikák mindegyikével. Csupán a legfontosabbakat tanulmányozzuk, figyelembe véve azt a fejlődési folyamatot, amely az Európai Közösséget immáron ötven éve jellemzi e téren. Itt tehát a kellően kiérlelt és főleg közösségi kompetenciába tartozó politikákra koncentráltunk és építettük be e jegyzetbe. 5.1 A gazdasági és monetáris unió (GMU) A GMU az európai integráció egy viszonylag fejlettebb szintjét jelenti, amely lényegében két nagy területre osztható fel: 1.) a közös monetáris politikára, és 2.) a tagállamok szorosan koordinált gazdaságpolitikáira Közös monetáris politika Európai Monetáris Rendszer Az euró bevezetése, igazgatási rendje 2 Gazdaságpolitika Gazdasági konvergencia Költségvetési

követelmények Pénzügyi szolidaritás A GMU az áruk és szolgáltatások közös piacán kell, hogy alapuljon. E közös piac megfelelő működéséhez hozzátartozik azonban a monetáris integráció is, hiszen a tagállamok közötti pénzek különböző átváltási árfolyamai nagymértékben akadályozzák az egymás közötti kereskedelmet és a beruházásokat. Még a múlt század hetvenes éveiben az alapító hat közösségi tagállam előirányozta egy gazdasági és monetáris unió létrehozását (Werner terv), de ez nem sikerült. Ennek oka részben külső tényezőkre – a nemzetközi monetáris rendszer összeomlására, – részben pedig belső tényezőkre, - A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 161 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből Vissza ◄ 162 ► közös belső piac nem kellő fejlettségi fokára volt visszavezethető.

Mindenesetre e kudarc számos tanulsággal szolgált a tagállamok számára A Európai Közösség tagországai előtt világossá vált, hogy ripsz-ropsz nem érhető el a közös belső piac kellő fejlettségi szintje anélkül, hogy több más közösségi politikát ne rögzítenének és a GMU legfőbb céljait egyezményben ne határoznák meg. A gazdasági és monetáris uniót a Maastricht-i Szerződés alapozta meg és a tagországok az euró bevezetésével tették teljessé, biztosítva ezzel a multilaterális integrációs fejlődés folyamatosságát. 5.11 A GMU szükségessége A vámunióban az egyes nemzeti fizetőeszközök árfolyamának lebegtetése lehetséges, sőt bizonyos értelemben kívánatos is volt. Ez a tagállamoknak biztosította egy olyan saját gazdaságpolitika kialakítását, amely révén nemzetgazdaságukat megfelelő módon igazították az egymás közötti, illetve a globális versenyfeltételekhez. A közös piac kereteiben azonban a lebegő

árfolyamrendszer egyre több problémát okozott a tagállamoknak, hiszen a közös belső piacon azonos versenyfeltételeknek kell uralkodniuk. Egy adott tagállam nemzeti fizetőeszközének leértékelése versenyelőnyt eredményez saját vállalatainak, míg a nemzeti fizetőeszköz felértékelése egy másik tagország esetében, éppen az exportját drágítja meg. Tény, hogy a közös piac egy tagországa nemzeti fizetőeszközének a leértékelése olyan hatást idézhet elő, mintha importvámokat vetne ki minden behozott termékre, és ezzel egyben szubvencionálja saját vállalatainak exportját. Ezzel szemben a nemzeti fizetőeszköznek, egy közös piaci tagállam általi felértékelése éppen az exportot fogja vissza, és az importot ösztönzi. Egy közös belső piac közös fizetőeszköz nélkül monetáris és gazdasági problémáknak van kiszolgáltatva. Monetáris szempontból nézve a lebegő árfolyam esetén fennáll annak lehetősége, hogy adott

tagállam fizetőeszközének értéke le-fel mozog, ami kockázatossá teszi és korlátozza az export hitelügyleteket a tagállamok gazdasági résztvevői között. Így az egyes tagállamok nemzeti fizetőeszközei árfolyamainak egymáshoz való igazítása pozitív módon változtatja meg az egyes tagállamok vállalatai szerződéses kötelezettségeinek teljesítését. Ezáltal elősegíti az adott tagországban az életszínvonal emelkedését és a fogyasztók vásárlóerejének növekedését. A fizetőeszközök le-és felértékelése következtében rosszul járhat az a beruházó, aki saját tőkeexportja révén valósít meg befektetéseket, illetve az is, aki a fogadó ország forrásait veszi igénybe. Az első esetben, azon or- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 162 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből Vissza ◄ 163 ► szág

fizetőeszközének a leértékelése, ahol a beruházás történik vagy a beruházó országa fizetőeszközének a felértékelése estén, értékvesztés következhet be a tőke és a profit repatriálásakor. A második esetben a beruházó országában bekövetkező leértékelés vagy a fogadó országban bekövetkező felértékelés jelenthet magasabb amortizációt, ami a betervezettnél nagyobb költségeket idézhet elő. Mindez visszavetheti a tagállamok közötti beruházási kedvet, azaz a tagállamok gazdasági fejlődését végső soron Gazdasági szempontból nézve, ha közös piac autonóm nemzeti piacokra darabolódik fel a tagállamok különböző nemzeti gazdaságpolitikái következtében, akkor az integrációtól remélt gazdasági stabilitás és növekedés jelentős mértékben csökkenhet. A tagállamok gazdasága sok szálon kötődik egymáshoz, így kölcsönösen befolyásolhatják pozitív és negatív irányba is gazdasági fejlődésüket Ezért

elengedhetetlenül szükséges ezen országok gazdaságpolitikái közötti koordináció megteremtése Az eltérő, rövid távú gazdaságpolitikák közötti különbözőségek negatív következményei az alábbi példán tehetők érzékelhetővé: Egy tagállam deflációs politikát folytat a kamatok megemelése révén, miközben a másik tagállam expanzív politikát folytat a kamatok emelésével. A tőke rövid távú befektetések formájában a második tagállamból az elsőbe áramlik, így meghiúsítja mindkét állam gazdaságpolitikai szándékát. Még abban az esetben is, ha mindkét tagállam ugyanazt a gazdaságpolitikai célt kívánja elérni, de különböző eszközökkel, a közös piac két tagállamában a közös fizetőeszköz hiányában a tőke nem kívánt mozgását idézheti elő. Példának okáért egy tagállam deflációs politikát akar követni és ennek érdekében a hitelekre nézve mennyiségi korlátozásokat ír elő, miközben egy

másik tagállam emeli a kamatokat. Ennek az lehet megint a következménye, hogy az első tagállamból a tőke rövid távú beruházások formájában a másik tagállamba „menekül”, egyúttal fizetési mérleg problémákat idéz elő az első országban és inflációt a másikban. A közös piac kialakításakor félig sikerült vagy be nem fejezett integráció bizonytalan és a tagállamok gazdaságpolitikája szempontjából hosszú távon tűrhetetlen helyzetet teremt. Ilyen helyzetben a gazdaságpolitikák nem alkalmasak a rövid távú gazdasági fejlemények szabályozására, mivel bizonyos tényezők külföldön hatnak, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 163 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből Vissza ◄ 164 ► egyes gazdaságpolitikai eszközöket a nemzeti hatóságok nem tudnak ellenőrizni (ideértve a vámokat,

importkorlátozásokat, exportösztönzőket, stb.) Látható, hogy a tagországok rövid távú gazdaságpolitikái egyre inkább a belső közös piac hatása alá kerülnek. Mindez oda vezet, hogy a közös piac tagállamainak hatóságai egyre kevésbé képesek maguk hatékonyan megvalósítani gazdaságpolitikájukat. E probléma csak egy közösségi gazdaság-és monetáris politika segítségével oldható meg megnyugtatóan. E közös gazdaság-és monetáris politika megvalósításának fontos előfeltétele, hogy a tagállamok megállapodjanak nemzet fizetőeszközeik teljes és visszavonhatatlan átválthatóságában, mégpedig rögzített árfolyamon (ECU). Még jobb megoldás, ha a tagállamokban mindenhol egységes fizetőeszközt vezetnek be (EUR) A közös fizetőeszköz előnye, hogy (a) a közös belső piacon kínált áruk és szolgáltatások árait jól össze lehet vetni egymással, (b) a világ egyik vezető valutájává válik ez a pénz, (c) lehetővé

teszi a tagállamoknak, hogy saját fizetőeszközükkel (EUR) fizessék ki harmadik országból származó importszállításaikat. Összefoglalva a fentieket megállapíthatjuk, hogy a közös fizetőeszköz elengedhetetlen a közös belső piac kielégítő működéséhez. Ezért is határoztak a tagállamok 1991-ben Maastricht-ban úgy, hogy megalapítják a GMU-t. A közös fizetőeszköz azonban egy stabil makro ökonómiai környezetet feltételez, amely elősegíti a külkereskedelem fejlődését, javítja a források elosztását, ösztönzi a megtakarításokat és a gazdasági növekedést, végül a foglalkoztatottság bővüléséhez vezet. 5.12 A közös monetáris politika A Római Szerződés nem foglalkozott a közösségi monetáris problémákkal, hiszen megalkotása idején létezett a Bretton Woods-i nemzetközi monetáris rendszer, amely biztosította a nyugati fejlett ipari országok fizetőeszközei konvertibilitását. Ez a rendszer 1971- 1973 között

teljesen szétesett Szükségessé vált tehát egy új, jól funkcionáló rendszer kialakítása E célra állították fel az un. Werner-bizottságot 1971-ben, amely a tagállamok azon óhaját juttatta kifejezésre, hogy eltökéltek egy gazdasági és monetáris unió megalakítása mellett. Mivel azonban ez idő tájt maga a közös piac számos vonatkozásában nem volt az integrációs szint elég fejlett, illetve a Bretton Woods-i rendszer összeomlott, a Werner-bizottság erőfeszítései A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 164 ► Jegyzet címe Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 165 ► kudarcot vallottak. 1979-ben hozzák végül létre az Európai Monetáris Rendszert-EMR (European Monetary System), amely aztán két évtizeden keresztül szolgált jó alapul a tagállamok együttműködéséhez. Az EMR három eszközre épült fel: o

árfolyammechanizmus, o európai valutaegység-ECU, o Európai Monetáris Együttműködési Alap. Az árfolyammechanizmus a részt vevő valutákra egy un. paritásrácsot tartalmazott A valutákra vonatkozó lebegtetési sávokat a paritásrácsban az össze valutára nézve kétoldalúan határozták meg. Abban az esetben, ha a valutaárfolyamok a paritásrácsból kiléptek, a tagállamok központi bankjai kötelesek voltak beavatkozni. Az ECU az Európai Közösség összes valutájából a tagállamok gazdasági erejének súlyozásával létrehozott valutakosárként funkcionált Az ECU egy un bankszámlapénz volt, a tagállamok központi bankjai közötti elszámolásra és hitelezésre használták. Az ECU-nek tulajdonított pozitív és negatív hatások: Negatív: gazdasági növekedés lassulása, külgazdasági egyensúly romlása, munkanélküliség növekedése. Pozitív: megteremtette a közös pénz, az euró alapjait, értékstabilitás, csökkenő

árfolyamingadozások, infláció csökkenése, kötvénypiacon is alkalmazták, a hitelkártyák alapvalutája lett, tartalékvaluta szerepét töltötte be. 5.13 A közös pénz, az euró (€) 1989-ben az un. Delors-terv fektette le a GMU alapjait A terv fontos elemként javasolta a közös pénz bevezetését. A Delors-terv a Maastricht-i Szerződés által válik a tagállamok számára kötelezővé. E Szerződés szerint a tagállamok maguk dönthetik el, hogy bevezetik országukban a közös A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 165 ► Jegyzet címe Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 166 ► pénzt, vagy sem (opt-out). Az euró bevezetésére három főbb szakaszban került sor: I. 1994-ig (i)tőkemozgások szabadsága, (ii) független központi bankok, (iii) a tagállamok gazdaságpolitikájának harmonizációja. II. 1994-1999 (i) Európai Monetáris

Intézet(EMI): (ii) egységes monetáris politika eszközei és rendszerének kialakítása, (iii) nemzeti jegybankok közötti együttműködés, (iv) EMR és a pü. rendszer felügyelete, (v) ECU használatának bővítése. III. 1999-2001 (i)Európai Központi Bank (EKB) az EMI helyett, (ii)Az egységes közös valuta, az Euró bevezetése: 2002.0101 (iii) Az átszámítási árfolyamok végleges rögzítése. A közös pénzt csak azok a tagállamok vezethetik be, amelyek gazdasága teljesíti az un. konvergencia kritériumokat Erre azért van szűkség, hogy az euró egy stabil, inflációtól mentes, kiszámítható közös pénz legyen. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 166 ► Jegyzet címe Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 167 ► Maastricht-i konvergencia kritériumok Árstabilitás: Az infláció a vizsgált évben 1,5%-nál jobban nem haladhatja

meg a három legalacsonyabb inflációs rátájú tagállam átlagindexét. Kamatok konvergenciája: A hosszú lejáratú kamatláb a vizsgált évben 2%nál magasabban nem haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációval rendelkező tagállam átlagát. Árfolyam stabilitása: az Európai Monetáris Rendszer (EMR) árfolyammechanizmusán belül a nemzeti valutát a megelőző két évben nem értékeli le. Stabil kormányzati pénzügyi pozíciók: A felmérés évében a tagállam költségvetési hiánya nem haladhatja meg a GDP 3%-át, az államadóság pedig a GDP 60%-át. Ez utóbbi feletti szint csak akkor tolerálható, ha az adósságállomány csökkenő tendenciát mutat 5.14 A GMU gazdasági és politikai vonatkozásai A gazdasági unió szorosan összefügg a monetáris unióval, a kettő különkülön nem valósítható meg. A gazdasági unió jelenti a tagállamok gazdaságpolitikáinak koordinációját, harmonizációját, majd közösségi szintű

egységesítését. A közös monetáris politika szükségszerűen vonja maga után a közös gazdaságpolitika kialakítását (különösen az állami költségvetés vonatkozásában), azaz ezt a tagállamok nem tudják teljesen függetleníteni a közösségi monetáris politikától. A tagállamok közötti gazdaságpolitikák összehangolása az euró övezet stabilitását szolgálja A gazdaságpolitikák összehangolásának célja: o A gazdasági tevékenységek harmonikus, kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődés; o Foglalkoztatás és szociális védelem magas szintje; o Fenntartható és inflációt nem gerjesztő növekedés; o A gazdasági teljesítmények versenyképessége az EU-ban. 5.15 A közös gazdaságpolitika koordinációja A gazdaságpolitikák koordinálására a Tanács átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokat határozott meg, amelyeket háromévenként újít meg. Ilyen iránymutatás a lisszaboni stratégia (2003. március 20) is, amely alap-

A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 167 ► Jegyzet címe Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 168 ► ján a tagállamok „nemzeti reformprogramokat”, az Európai Bizottság pedig „közösségi lisszaboni programot” állítanak, illetve állít össze a gazdasági növekedést és a foglalkoztatást célzó végrehajtandó feladatokról. A Tanács többoldalú felügyeleti eljárás útján követi az euró övezethez csatlakozott és azon kívüli tagállamok gazdaságpolitikáját. Ezekről átfogó jelentések készülnek. A Tanács az Európai Bizottság ajánlása alapján ajánlásokat tehet azoknak a tagállamoknak, amelyek gazdaságpolitikája vagy nem felel meg a GMU-nak, vagy veszélyezteti azt. Az euró övezethez tartozó tagállamok esetén a legfontosabb, hogy ezek költségvetése ne kockáztassa a közös monetáris politikát Amennyiben a

Tanács ajánlásainak az adott tagállam nem tesz eleget, vele szemben pénzügyi szankciók foganatosíthatók. Egyébként hasonló ajánlásokat tesz a Tanács a nem az euró övezethez tartozó tagállamoknak („eltéréssel rendelkező tagállamok”) is azzal a különbséggel, hogy ezek esetében a szankció nem alkalmazható, de a közösségi támogatások folyósítása leállítható, ami akár súlyosabb mértékű lehet, mint egy € tagra kivetett szankció. 5.16 Stabilitási és Növekedési Paktum E paktumot (Stability and Growth Pact) az amszterdami csúcson került elfogadásra 1997. júniusában Alapvetően az euró övezetben résztvevő országok vonatkozásában határozza meg a költségvetési kritériumot nem teljesítő tagállammal szemben eljárás szabályait. Ennek értelmében a tagállamok kötelezték magukat: A saját nemzeti konvergencia és stabilitás programjukban a középtávú költségvetési céljaikat az egyensúlyi helyzetnek

megfelelően, vagy éppen a költségvetési többlet elérését szem előtt tartva határozzák meg. A túlzott költségvetési többlet esetén haladéktalanul intézkednek a deficit korrigálására. A költségvetési problémák megoldására tett javaslatokat, illetve az adott tagállam kormányának kezdeményezéseit nyilvánosság elé kell tárni. A költségvetési hiány lefaragására tett eljárás alól nem kereshet az érintett tagállam kibúvót. Ez alól kivételt lehet tenni abban az esetben, ha az ország gazdasága súlyos recesszióba kerül A gazdaságpolitika koordináció feladatait az ECOFIN (Economic and Financial Affairs Council), az EU tagállamok gazdasági és pénzügyminisztereiből álló Tanács látja el az euró bevezetése után is. A Tanácson belül létrehoztak egy, a 12 euró övezethez tartozó ország pénzügyminisztereiből A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 168 ► Jegyzet címe A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből Vissza ◄ 169 ► álló informális testületet. Ez a testület döntéseket nem hozhat, erre csak a 25 tagú ECOFIN jogosult. 5.2 Közös kereskedelempolitika Az Európai Unió a világ legjelentősebb kereskedelmi partnere. A világkereskedelemben (áru és szolgáltatás kereskedelem) elfoglalt meghatározó szerepén túl, az EU az egyik legjelentősebb tőke exportőr, illetve importőr a világon. A közös kereskedelempolitika kialakítása egyenesen következett a vámunió létesítéséből, hiszen a tagállamoknak harmadik országok felé közös vámpolitikát, egységes vámtarifarendszert kellett alapítaniuk. A kereskedelempolitika így az Európai Közösség kizárólagos kompetenciájába tartozó politika lett. 5.21 A közös kereskedelempolitika tartalmi elemei 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. vámtarifák módosítása, vámtarifa-és kereskedelmi megállapodások megkötése,

liberalizációs intézkedések egységesítése, exportpolitikák, kereskedelmi védintézkedések (dömping, exporttámogatások) szolgáltatás kereskedelem szellemi tulajdon jogok A közös kereskedelempolitika tárgya: o Az Európai Unión kívüli országokkal folytatott kereskedelemre vonatkozik. o Nem érinti az Unión belüli kereskedelmet, erre a közös belső piacra vonatkozó és az 5. fejezetben tárgyalt szabályok vonatkoznak o Nem esik a szorosan vett közös kereskedelempolitika hatálya alá a mezőgazdasági termékek kereskedelme sem, bár a WTO-ban ezek világkereskedelmi feltételeiről egyezmények köttetnek. Ezek a kérdések a közös agrárpolitikáról szóló részben kerültek kifejtésre A közös kereskedelempolitika teljes egészében közösségi hatáskörben van. Ebből következik, hogy a tagállamok ezekben az ügyekben önállóan nem dönthetnek. E közös hatáskörbe tartozik: A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza

◄ 169 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom 1. 2. 3. 4. Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből Vissza ◄ 170 ► a közös vámtarifa meghatározása, kereskedelmi tárgyalások folytatása (pl. WTO keretében), kereskedelmi védintézkedések foganatosítása (pl. dömpingeljárás), közös eszközrendszer kidolgozása (közös vámtarifa, dömpingeljárás,stb.) A külső közös vámtarifák alapján, bármelyik tagállam vámhatárát lépi át harmadik ország felől az import áru, mindenhol ugyanabban az elbánásban részesül. Amennyiben egy ilyen importtermék vámolása megtörtént az árut az Unióba beléptető tagállamba, innen kezdve az áru már szabadon forgalmazható az Unió egész területén. A közös kereskedelempolitika fő felelős intézményei: az Európai Bizottság és a Tanács. A közös kereskedelempolitikai döntéseket a Tanács hozza, illetve felügyeli az Európai Bizottság idevonatkozó

tevékenységét. Az Európai Bizottság a végrehajtásért felelős 1. A Tanács döntéseit minősített többséggel hozza meg Kivételesen, az un. nagy horderejű nemzetközi megállapodásoknál (pl csatlakozási, társulási egyezmények) egyhangúan dönt 2. Az Európai Parlament a közös kereskedelempolitika kialakításában csak a fontosabb nemzetközi egyezmények jóváhagyása útján vesz részt. Ilyen jelentős megállapodás a (i) társulási megállapodás, (ii)külön intézményi keretet létesítő megállapodás, (iii) jelentős költségvetési kiadással járó megállapodás, (iv) az együttdöntési eljárásnak megfelelően elfogadott jogi aktus módosítását igénylő egyezmények. 3. Amennyiben a Tanács alapvető szerződéseket kíván módosítani, ezek a módosítások csak akkor lépnek életbe, ha a tagországok azt valamennyien ratifikálták. 5.22 A közös kereskedelempolitika a külkapcsolatokban Az EU sokoldalú kereskedelmi kapcsolatai

szempontjából kiemelkedő jelentőségű a Kereskedelmi Világszervezettel (WTO) fenntartott viszony. Mint a világkereskedelem egyik meghatározó szereplője, az Európai Unió nagy befolyással bír a WTO sokoldalú tárgyalási fordulóiban, ahol az Európai Bizottság képviselője tárgyal az uniós tagállamok nevében, és képviseli az egységes kereskedelempolitikát. Ezeken a tárgyalásokon az EU tagországok képviselő is részt vesznek, de álláspontjukat az Európai Bizott- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 170 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből Vissza ◄ 171 ► ság képviselőjén keresztül juttatják érvényre. A közösségi álláspontok kialakítását természetesen a tagállamok közötti hosszas viták és egyeztetések előzik meg. A 2001-ben, Dohában elindult körtárgyalásokon (Doha Development Agenda) az EU az alábbi

fontos kérdésekben szeretne megállapodást elérni: A világgazdaság fenntartható fejlődésének biztosítása; Környezetvédelmi szempontok figyelembevétele; Szociális biztonság; A kulturális identitás védelme; A legelmaradottabb és fejlődő országok érdekeinek védelme; Ez utóbbiak érdekében jelentős koncessziókat kész az EU tenni: a kereskedelemkorlátozó intézkedései lebontása útján (pl. mezőgazdasági termékekre vonatkozó támogatások, árukiviteli támogatások felszámolása) 5.23 Az európai Közösség harmadik országok felé irányuló kereskedelempolitikája 6.231 Társulások, preferenciális elbánás A társulás révén a társult ország speciális kedvezményeket kap az Európai Közösségtől a piacra jutásra, a szabad kereskedelemre. A társult viszony gyakran a későbbi csatlakozás „előszobájaként” is felfogható. A társulási megállapodások az alábbi tartalommal jönnek létre: - gazdasági és szakmai

együttműködés, - speciális politikai megállapodás, - pénzügyi segélyek nyújtása. 6.232 A társulási szerződések típusai Az elmúlt évtizedek alatt az Európai Közösségek az alábbi főbb típusokba sorolható társulási megállapodásokat kötötték meg: Társulási megállapodások a dél-európai országokkal: Görögország, Törökország, Málta, Ciprus. Mint ismeretes Törökország kivételével a többi, itt felsorolt ország időközben az Európai Unió teljes jogú tagjává válhatott. Az Európai Gazdasági Térség (EFTA együttműködés): A hetvenes években szabadkereskedelmi egyezmény jött létre az EGK és az EFTA tagállamok között. Az Európai Gazdasági Térséget 1994ben hozták létre Európa Megállapodások a közép – és kelet-európai államokkal. Ezeket 1991 és 1996 között írták alá Bulgáriával, Csehországgal, Észtországgal, Lengyelországgal, Lettországgal, Litvániával, Magyaror- A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 171 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből Vissza ◄ 172 ► szággal, Romániával, Szlovákiával és Szlovéniával. Lényegében szabadkereskedelmi megállapodások voltak. A korlátozó rendelkezéseket kölcsönösen, de aszimmetrikusan bontották le Az Európai Közösség hamarabb építette le ezeket az akadályokat, mint a kelet – és közép-európai országok. Az EK, majd az unió a megállapodásban egyoldalúan jelzett csatlakozási szándékot visszaigazolta és e folyamatotfeltételes jellegű támogatási eszközökkel támogatta (PHARE, ISPA, SAPARD) Stabilizációs és társulási megállapodások Horvátországgal és a Nyugat – Balkán államaival (Albánia, Bosznia és Hercegovina, Macedónia, Szerbia, Montenegró). Stabilizációs és társulási folyamat: (1) stabilizációs és társulási megállapodás –SAA (Stabilisation

and Association Agreement), (2) preferenciákat biztosító kereskedelmi intézkedések (szabad piacra jutás), (3) CARDS (Community Assistance for Reconstruction, Development and Stabilisation), a Nyugat – Balkán számára biztosított támogatás, amellyel fejlesztési programokat, illetve projekteket támogat az EU. Európán kívüli mediterrán államokkal kötött társulási megállapodások. ( Algéria, Marokkó, Tunézia, Egyiptom, Jordánia, Libanon, Szíria, Izrael, és a Palesztin Hatóság.) 1995 –től a „barcelonai folyamat” (Barcelona process) 2010-ig szabadkereskedelmi övezet létrehozását célozta meg e térségben. A jővőben un euro-mediterrán társulási megállapodásokat dolgoznak ki Ezt egészíti ki a MEDA program, amelynek keretében az Európai Unió pénzügyi és technikai segélyt nyújt ezeknek az országoknak. A régióval folytatott kapcsolat rendszer beépül az Unió új szomszédság politikája rendszerébe A loméi egyezmények és az

AKCS-EK Partnerségi Megállapodás: alapvetően a volt gyarmatokkal rendezi az Európai Unió külkereskedelmi kapcsolatait. A Loméi Egyezmény időszakonként megújításra került, rendszerint tízévenként Tárgya: szabad piacra jutást biztosít a fejlődő országoknak (ma már több mint hetven államnak) aszimmetrikus megállapodások útján. E megállapodáshoz kapcsolódik az ún. STABEX, amely pénzügyi segélyekkel támogatja az AKCS országokat, illetve a SYSMIN, amely a bányászati kitermelés csökkentésének kompenzálására szolgál ezekben az államokban. Mivel 2000-ben lejárt a Loméi Egyezmény hatálya, az AKCS - államok és az Európai Közösség között a Partnerségi Megállapodás biztosítja a külkereskedelmi kapcsolatokat. A Partnerségi Megállapodás szé- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 172 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vázlatok az uniós szakpolitikák

köréből Vissza ◄ 173 ► les alapú politikai és gazdasági együttműködést, amelyet 25 évre kötöttek és ötévenként felülvizsgálják. A közös kereskedelempolitika keretében megvalósuló kapcsolatok: (i) Az ún. Általános Preferenciális Rendszer (GSP- Generalized System of Preferences), amelynek keretében az Európai Közösség vámkedvezményeket biztosít a legnagyobb kedvezményes elbánás elve alapján főként ázsiai és latin – amerikai fejlődő országok részére. Megállapodások: A Közép Amerikai Közös Piac országaival, Dél Kelet –Ázsiában az ASEAN országok csoportjával, a KözelKeleten az Öböl-menti Arab Államok Együttműködési Tanácsával. (ii) A TACIS-program (Technical Assistance for the Commonwealth of Independent States) keretében a volt Szovjetunió függetlenné vált tagköztársaságainak (FÁK) nyújt az Európai Közösség jelentős támogatásokat (pénzügyi és gazdasági rendszer fejlesztése,

jogiigazgatási reform, infrastruktúra fejlesztése. Ezen országok, a speciális helyzetű Oroszországtól eltekintve- az új szomszédság politika másik tárgyát képezik a mediterrán régió mellett.Természetesen a térség legjelentősebb országával, Oroszországgal az EU sokoldalú gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatot ápol. Az ún négy közös térségről szóló útiterv a következő együttműködési területekre terjed ki: (1) gazdaság, (2) bel-és igazságügy, (3) kül - és biztonságpolitika, (4) oktatás és kultúra. Egyesült Államok és Japán: ezekkel az országokkal az Európai Közösség a GATT legnagyobb kedvezményes elbánás alapelvén működik együtt. Kereskedelmi kapcsolatai a WTO és az OECD szabályain alapulnak A külkereskedelmet érintő, hosszú távú együttműködési programok: (1) Új Transzatlanti Napirend: intenzív párbeszéd az USA és az EU között a világot és a kétoldalú kapcsolatokat érintő gazdasági,

politikai, biztonsági és társadalmi kérdésekről Ennek keretében fogadták el 1998-ban a Transzatlanti Gazdasági Partnerség programját, amely a kereskedelem liberalizációját segíti elő. (2) Az Ázsia-Európa Találkozó egy rendszere fórum, ahol az ASEAN tagországok (Brunei, Fülöp-szigetek, Indonézia, Kambodzsa, Laosz, Malajzia, Mianmar, Szingapúr, Thaiföld, Vietnám) és Japán, Kína és Dél-Korea részvételével alakult ki párbeszéd és együttműködés a gazdasági kapcsolatok erősítésére. (3) Japánnal külön létrehozta az Európai Unió a „Közös jövőnk alakítása” elnevezésű cselekvési programot, amely a kétoldalú politikai és gazdasági és kulturális kapcsolatokhoz szolgál alapokat. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 173 ► Jegyzet címe Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 174 ► Az EU főbb kereskedelmi

partnereinek részesedése 2003 - ban Kereskedelem az EU Export az EU öszImport az EU öszOrszág/régió összker. %-ban USA EFTA Dél-kelet-ázsiai feltörekvő piacok OPEC Kína Japán AKCS Oroszország szexport % -ban szimport % - ban 18,9 10,4 8,4 22,6 9,9 7,5 15,3 10,9 9,2 7,0 6,9 5,4 4,3 4,3 6,8 4,1 4,1 4,1 3,4 7,2 9,6 6,7 4,4 5,2 6.233 Az Európai Unió fejlesztési együttműködési (segély) politikája A Maastrichti Szerződés intézményesíti az EU fejlesztési politikáját először. A fejlesztés politikai céljai: kiegészíti a tagállamok fejlesztési tevékenységét, erősíti a fejlődő országok fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődését, küzdelem a szegénység ellen, hozzájárul a fejlődő országokban a demokrácia, a jogállamiság, emberi jogok és alapvető szabadságjogok megszilárdításához. A közösségi fejlesztési politika alapelvei az alábbiak: Komplementarítás elve: a közösségi fellépés kiegészíti a

tagállami fellépést. Koordináció elve: a tagállamok, és a Közösség fejlesztési akcióit koordinálni kell. Koherencia elve: a fejlesztési politika céljait integrálni kell az EU más politikáiba (pl. agrár, közlekedés) Földrajzi súlyozás elve: a legelmaradottabb országok a fejlesztéseknél prioritást élveznek. Politikai feltétel elve: a segélyek csak akkor folyósíthatók, ha a kedvezményezett államban demokratikus kormányzás van. A fejlesztési politika két eszközzel rendelkezik: Segélyezési eszközök. Kereskedelmi eszközök A segélynyújtás formái: A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 174 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből Vissza ◄ 175 ► Szerződéseken alapuló segélyek (pl. AKCS – országok) Egyedi alapon, rászorultság szerint. A közösségi alapú finanszírozás rendje 3 tényezőn nyugszik: 1. Európai

Fejlesztési Alap támogatásai, amely nem a közösségi költségvetésből, hanem a tagállamok külön befizetéseiből táplálkozik. 2. Európai Beruházási Bank kedvezményes kölcsönei, ill a közös költségvetésből, pl. katasztrófák, humanitárius segélyekre elkülönített pénzalapok Az ilyen segélyeket közvetlenül az ECHO (Humanitarian Aid Office) juttatja el a rászorultakhoz. 3. Kereskedelmi eszközök alatt a kereskedelmi preferenciákat, piacra jutást biztosító egyezményeket, illetve elbánást értjük, pl GSP, STABEX) 5.3 Közös versenypolitika A gazdasági verseny egy olyan helyzet, amelyben a kereskedni kívánó vállalat saját üzleti célját követve (profitnövelés, minél jelentősebb piaci részesedés) függetlenül más piaci szereplő céljaitól, a fogyasztói igények kielégítésére, illetve újabb és újabb piacok meghódítására törekszik. A közös uniós belső piac lényegi eleme, hogy a vállalkozások számára egyenlő

versenyfeltételeket biztosítson a közösség összes tagállamában. A Közösség és tagállamainak gazdaságpolitikája magát egy nyílt, szabad versenyen alapuló piacgazdaság mellett kötelezte el. Ilyen formán a közös versenypolitika meghatározó szerepet játszik a közös piac megteremtésében és fenntartásában. 5.31 Miért van szükség a közösségi versenypolitika megteremtésére? A nemzeti, tehát tagállami versenyszabályok magukban nem biztosítják a versenyt a közös belső piacon. A nemzeti versenyszabályokat tehát ki kell egészíteni a közösségi szabályokkal, illetve versenypolitikával. Ellentétben a nemzeti versenypolitikával, a közösségi versenypolitika a közös piac integrációját tűzi ki céljául. Fontos biztosítani a közös piac egységét, és meg kell előzni azt, hogy a vállalkozások e piacot protekcionista megálla- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 175 ► Jegyzet címe A

dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből Vissza ◄ 176 ► podásokkal felosszák egymás között. Fontos továbbá megelőzni azt a helyzetet, hogy olyan monopóliumok alakuljanak ki egyes piacokon, amelyek visszaélnek domináns piaci pozíciójukkal a közös piacon. Végül megelőzendő, hogy a tagállamok kormányai a magánszektornak nyújtott támogatásokkal vagy az állami vállalatoknak érdekében alkalmazott diszkriminációval élhessenek, és ezáltal torzítsák a közös piaci viszonyokat A közös piacon biztosított verseny fenntartja az Európai Unió tagországai gazdaságának, külkereskedelmének dinamikus fejlődését. Nem enged teret a nem gazdaságos vállalkozások mesterséges fenntartásának, azaz a protekcionizmusnak. Mindezek végső soron az EU fogyasztóinak, azaz állampolgárainak az érdekeit szolgálják 5.32 Az Európai Közösség feladatai a versenypolitika kapcsán Ezek az

alábbiakban foglalható össze: közös piac létrehozatala, fenntartása; tagállamok gazdaság - politikáinak közelítése; a gazdaság harmonikus fejlődésének előmozdítása; stabilitás; életszínvonal emelkedése; tagállamok közötti gazdasági kapcsolatok szorosabbá tétele. A fenti célok megvalósításához olyan rendszert kell alkalmazni, amely meggátolja a közös piaci verseny torzulását! A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 176 ► Jegyzet címe Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 177 ► 5.33 Az EK versenyügyi hatósága Az Európai Közösség versenyügyi hatósága az Európai Bizottság, Brüsszelben. A Versenyügyi Főigazgatóság foglalkozik a közösségi versenypolitikai, illetve versenyjogi kérdésekkel. Azt lehet mondani, hogy a Bizottság ezen Főigazgatósága rendelkezik a legnagyobb autonómiával a döntéshozatal, a

tagállamok ellenőrzése és a végrehajtói szerepvállalás területén. A Versenyügyi Főigazgatóság vezetője a Főigazgató és az ún Chief Economist („Fő Közgazdász”), akinek a munkáját területenként egy-egy igazgatóhelyettes segíti. Ezek különböző egységeket (unit) irányítanak: A: általános versenypolitika és koordináció B: Merger Task Force, a vállalati fúziókkal foglalkozik. C: antitröszt: információ, kommunikáció, multimédia D: szolgáltatások E: ipar és energia F: fogyasztási javak G+H: állami támogatások R: stratégiai tervezés és kutatás. A Bizottság versenyügyekben testületileg határoz. Ez utóbbi megtámadható az Európai Bíróságnál. Bár a közösségi versenypolitika szerint a verseny meghatározó szerepet játszik az európai gazdasági integrációban, mégis a közösségi versenyjog elismeri, hogy bizonyos esetekben lehetőség van a verseny korlátozására is. Különösen indokoltak ezek (i) a szociális

szempontok (pl foglalkoztatottság), (ii) hosszú távú gazdasági érdekek (kis-és középvállalkozások fejlődése, új iparterületek fejlesztése) és (iii) a fogyasztóvédelem esetén. 5.34 A közösségi versenyjog 6.341 Közösségi versenyjog és a nemzeti versenyjog viszonya A versenyjog terén a nemzeti jog és a közösségi jog hatálya egymástól független és párhuzamos. A közösségi versenyjogot a tagállamok közötti kereskedelem alapján kialakított kritériumok határozzák meg. A tagállamok hatóságai alkalmazhatják a közösségi versenyjogi rendelkezéseket, de ezek alapján lefolytatott nemzeti eljárás nem lehet ellentétes az Európai Bizottság által hozott döntéssel. A tagállam nem ellenezheti a Bizottság döntését, míg a A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 177 ► Jegyzet címe Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄

178 ► Bizottság kérheti az adott tagállam hatóságait, hogy végrehajtási intézkedéseket foganatosítson, pl. vállalatokkal szemben pénzbírságot szabjon ki 6.342 A közösségi versenyjog vázlatos szabályai I. Vállalatokra vonatkozó szabályok Versenykorlátozó megállapodások és magatartások Gazdasági erőfölénnyel való visszaélés Ne legyen versenyt korlátozó monopolizációs folyamat! A vállalatok ne osszák fel egymás között a piacot! A domináns piaci helyzetben lévő vállalatok ne éljenek vissza piaci pozíciójukkal! Meg kell gátolni a piaci versenyt veszélyeztető vállalati koncentrációkat! II. Államra vonatkozó szabályok Állami kereskedelmi monopóliumok. Állami vállalatok, különleges és kizárólagos jogosítványokkal felruházott vállalatok. Állami szubvenció tilalma! A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 178 ► Jegyzet címe Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből A

dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 179 ► I. Vállalatokra vonatkozó szabályok Versenykorlátozó megállapodások és magatartások Gazdasági erőfölénnyel való visszaélés II. Államra vonatkozó szabályok 6.343 A versenykorlátozó megállapodások és magatartások Az Európai Közösségek alapításáról szóló Szerződés generális tilalmat (kartelltilalmat) rendel el és a közös piaccal összeegyeztethetetlenek tart minden olyan vállalkozások közötti megállapodást, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a közös piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása. Tilos: Vállalatok közötti megállapodás (gentelmen’s agreement). Társulások döntése. Mindenfajta megállapodás lehet Az érvényessége lényegtelen, nincsenek tartalmi és formai követelmények Összehangolt magatartás: A vállalatok közötti koordináció egyik

formája, amely anélkül, hogy elérné a tulajdonképpeni megállapodás létrejötté- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 179 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből Vissza ◄ 180 ► nek szintjét, tudatosan egymás közötti együttműködéssel helyettesíti a versenynyel járó kockázatokat, és amely olyan versenykörülményekhez vezet, amelyek nem felelnek meg a piac rendes körülményeinek, figyelemmel a termékek természetére, a vállalatok jelentőségére és számára, valamint a szóban forgó piac méretére és természetére. o amely alkalmas a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására. o Célja vagy hatása: a közös piacon belüli verseny akadályozása, korlátozása vagy torzítása. Ez lehet közvetlenül jogsértő (árkartell, piacfelosztás), vagy alapos felderítést igényel a jogellenesség bizonyítása o

Érzékelhető mértékben korlátozza a versenyt, ne legyen csekély jelentőségű. Különösen ebbe a kategóriákba tartoznak az alábbi tartalmú vállalati megállapodások, illetve magatartások: Közvetett vagy közvetlen ár – vagy egyéb kereskedelmi feltétel rögzítése. Termelés, technikai fejlesztés vagy beruházás korlátozása. Piacok vagy kínálati források felosztása. Eltérő feltételek kereskedelmi partnereknek ugyanazon tranzakciónál. Szerződésekben az ügylethez nem kapcsolódó feltételek biztosítása. 6.3431 Alanyok A megállapodások alanyai azok vállalatok, vállalkozások, amelyek tevékenységüket az Európai Unió tagországaiban fejtik ki. Lehet azonban a jogsértő megállapodás alanya olyan vállalat is, aki nem az EU-ban fejti ki tevékenységét, de az hatásában érinti a közös piac versenyviszonyait. Ezen vállalatok külön „egységeket” kell, hogy képezzenek. Ez az ún gazdasági egység tana, amely alapvetően két

feltételen alapszik amikor kimondja: (i) a vállalatok között irányítási viszony álljon fenn; (ii) a leányvállalatnak ne legyen lehetősége önálló kereskedelempolitika folytatására. Eszerint a versenyt korlátozó jogsértő megállapodás vagy magatartás egyértelműen viszszavezethető legyen a megállapodásban döntési hatáskörrel bíró vállalatra A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 180 ► Jegyzet címe Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 181 ► Ebből következik, hogy az anya –és leányvállalat közötti megállapodás nem tilos. Az Európai Közösség fent idézett kartelltilalmi rendelkezései kiterjednek a horizontális és a vertikális vállalati kapcsolatokra is Horizontális kapcsolat: hasonló termékeket gyártó vállalatok (pl. cipőgyárak) Termelő vállalat Termelő vállalat A horizontális megállapodások két

nagy csoportja különíthető el: Szűk értelemben vett kartellek, amelyek üldözendők és veszélyeztetik a piaci versenyt. Pozitív célzatú együttműködések, amelyek típusairól az Európai Bizottság közleményt bocsátott ki. Ezek a megállapodások és magatartások inkább jótékony hatást fejtenek ki, és nem korlátozzák a versenyt a szükségesnél jelentősebb mértékben. Ezek az alábbi tárgyú horizontális megállapodások: • közös kutatás és fejlesztés, • közös gyártás, ideértve a közös termelést, a szakosodást és az alvállalkozói megállapodásokat, • közös beszerzés, • közös értékesítés, ideértve a közös eladást, forgalmazást, szervizelést és reklámozást, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 181 ► Jegyzet címe Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 182 ► • szabványosítás, •

környezetvédelmi megállapodások, • kereskedelmi kiállítások. Vertikális viszonyban lévő vállalatok: termelő vállalat és a termékeit forgalmazó nagykereskedelmi vállalat, azaz különböző – egymást követő – termelési vagy kereskedelmi fázisban lévő vállalatok. (pl szerszámgyár és az ezeket forgalmazó kereskedelmi vállalat). Termelő vállalat Kereskedő A vertikális megállapodások előnyei, hogy pozitív gazdasági hatásokat váltanak ki azzal, elősegítik az új piacokra való “betörést”. A termelő megszervezi a termék értékesítését az adott piacon A vertikális megállapodások hátrányai akkor mutathatók ki, ha az adott márkán belüli verseny kizárása az Európai Unió tagállamaiban, vagyis a közös belső piacon megkísérlik korlátozni. Aktív és passzív eladások meghatározása. Itt a passzív eladás tilalma veszélyes Például a Volkswagen cég megtiltotta Dániában a VW személygépkocsikat forgalmazó

eladóinak, hogy német állampolgároknak eladjanak személygépkocsikat. Ez utóbbiak ugyanis a magas dán forgalmi adó miatt 20-30%-kal olcsóbban jutottak a termékhez, mint hazájukban. A fogyasztók éltek a közös belső piac adta kedvező lehetőségekkel Ezt próbálta megakadályozni a német gyártó cég. Párhuzamos import és annak korlátozás elfogadhatatlan az Európai Unióban. Ez abszolút területi védelmet jelent, ami a közös piac új- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 182 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből Vissza ◄ 183 ► ra nemzeti piacokká való felosztásához vezet. Grundig - Consten ügyben a német Grundig cég televíziók kizárólagos forgalmazására állapodott meg a francia Consten nagykereskedő céggel Ez azonban nem csak közvetlenül a német gyártótól szerezte be a termékeket, hanem más tagállamokban

hasonló kizárólagos joggal forgalmazó nagykereskedőktől is. Ez ún párhuzamos import, amit a Grundig megpróbált megakadályozni, és ezzel fenn akarta tartani az egyes nemzeti piacokon fennálló kizárólagos forgalmazási rendszerét. A Bizottság szerint ez sérti a közös piacon a versenyt, és újra felosztja azt nemzeti piacokra, ami az európai integráció eredményeit tette semmissé. 6.3432 Kivételes szabályok Az Európai Bizottságnak joga van arra, hogy a tilalmazott megállapodások és magatartások alól felmentést adjon, amennyiben úgy véli, hogy az adott megállapodás vagy magatartás pozitív hatású, és nem korlátozza szükségtelenül a versenyt a közös belső piacon. Az alábbi fő esetekben alkalmazhat kivételt a Bizottság, még akkor is, ha ezek a megállapodások a verseny korlátozásával járhatnak együtt: El lehet tekinteni a tilalmi rendelkezésektől az olyan esetekben, amikor a vállalkozások közötti megállapodás vagy

megállapodások csoportja; a vállalkozások társulásai által hozott döntés vagy döntések csoportja; összehangolt magatartás vagy összehangolt magatartások csoportja hozzájárul • a vállalatok közötti megállapodások vagy magatartások egyes termékek termelésének vagy forgalmazásának javításához. • Ösztönzik a technikai és gazdasági fejlődést (pl. technológiák átadása) • A fogyasztók számára előnnyel járnak. Mindez anélkül lehetséges, hogy - az érintett vállalkozásokra olyan korlátozást róna, amelyek e célok eléréséhez nem nélkülözhetetlenek; A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 183 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom - Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből Vissza ◄ 184 ► lehetővé tenné ezeknek a vállalkozásoknak, hogy a kérdéses áruk jelentős része tekintetében megszüntessék a versenyt. 6.3433 Egyedi mentesítés és a

kivételi rendszer; csoportmentességek A vállalat egyedileg maga dönti el, hogy a megkötött megállapodás jogellenes vagy sem. Ez egyfajta „önkontroll” („self assessment“) Az EKSZ 81. Cikk (3) bek 2 + és 2 - feltételt rögzít: Gazdasági előnyök: műszaki, gazdasági, technikai haladás össztársadalmi méretekben. Előnyök lecsapódása a fogyasztóknál: a fogyasztó profitáljon a versenykorlátozásból: pl. olcsóbb árak Ne legyen szükségtelen a versenykorlátozás. Ezt esetről esetre kell vizsgálni. Ne szüntesse meg a versenyt az érintett áruk piacának jelentős részén. A csoportmentességi rendszer: A csoportmenetesítő rendeletek jogalapja: a Bizottság rendeletek útján rendelkezhet az EKSZ 81. Cikk tilalma alóli mentesítésről Erre a tanácsi rendeletek hatalmazzák fel. A csoportmentesítő rendeletek meghatározott időre szólnak, általában 12 – 14 évre érvényesek. A csoportmentesítési rendeletek két fő területe: A.)

piacokra vagy iparágakra vonatkoznak: biztosítás, gépjármű ágazat, vonalhajózási társaságok, légi fuvarozás. B.) bizonyos megállapodás típusokra vonatkoznak: vertikális, kutatási fejlesztési, szakosítási és technológiaátadási megállapodások. A vertikális megállapodásokra vonatkozó csoportmentesítési rendelet 1.) Hatály: (i) vertikális kartell, (ii) horizontális A rendelet nem csupán árukra, de szolgáltatásokra is kiterjed; végső és közbenső termékekre; vevő lehet ügynök is; vevő használ- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 184 ► Jegyzet címe Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 185 ► hatja, lízingelheti és bérbe adhatja az árut; a szelektív értékesítés is idetartozik. 2.) Nem tartozik ide a más rendeletekben szabályozott megállapodás Pl gépjármű 3.) Piaci részesedés a középpontban: 30%-os

küszöb A szállító piaci részesedése számítandó, de egy vevőnek történő szállításkor ez utóbbi piaci részesedése a döntő. Az ún. „Fekete lista“ tartalmazza azokat a megállapodásokat és magatartásokat, amelyeknél nem adható csoportmentesítés: 1.) Tovább-eladási ár megkötése: minimum és fix ár esetén tilos! 2.) Tilos a tovább-eladási korlátozás 3.) Szelektív forgalmazási rendszerek kialakítás is tiltott 4.) A komponens szállítójának korlátozása sem megengedett 5.) Végül tiltott a kedvezmény megvonása is A csoportmentesítési rendelet köti a tagállami versenyhatóságot és bíróságot! 6.3434 A versenykorlátozási megállapodások csoportosítása Kartellek: olyan horizontális (egymástól független versenytársak közötti) versenykorlátozó megállapodások, összehangolt magatartások és döntések, amelyek hatása és célja a verseny korlátozása, kizárása vagy torzítása, és amelyek a fogyasztók részére

semmiféle előnnyel nem járnak. Kartellek bizonyíthatósága sokszor nem könnyű feladatot ró az Európai Bizottságra. Ez történhet rajtaütésszerű ellenőrzéssel (dawn raid), vagy éppen engedékenységi (leniency) politika alkalmazásával, azaz az egyértelmű bizonyítékok beszerzéséig hagyják a kartellt működni. Négy fő kartellezési formát ismerünk: árkartell, piacfelosztó, kvóta (kibocsátást korlátozó) és információ kartell. 6.3435 A „de minimis” szabálya A csekély jelentőségű megállapodásokról külön bizottsági közlemény jelent meg az egységes értelmezés érdekében. Ennek célja, hogy mennyiségben kifejezve meghatározza azokat a küszöbértékeket, amelyek alatt a versenykor- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 185 ► Jegyzet címe Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 186 ► látozó megállapodások

és tevékenységek éppen jelentéktelenségüknél fogva nem korlátozzák érzékelhetően a piaci versenyt a közös belső piacon. Ezek a küszöbértékek az alábbiak: A megállapodásban részes felek együttes piaci részesedése a 10%-ot nem haladja meg, ha a megállapodó felek ténylegesen vagy potenciálisan versenytársak a releváns piacon. A vállalkozások közötti megállapodásnál a felek egyedi piaci részesedése nem haladja meg a 15%-ot, ha a megállapodás nem tényleges vagy potenciálisan versenytársak között jött létre a releváns piacon. A de minimis szabály nem érvényesül akkor, ha a megállapodások ugyan a küszöbérték alatt vannak, de hatásuk összegződik. Itt is van azonban egy ún. érzékelhetőségi határ: 5 % Ez azt jelenti, ha a felek egyedi piaci részesedése az 5%-t nem haladja meg, akkor még kumulatív hatásnál sem érzékelhető a megállapodás versenykorlátozó jellege A mikro -kis-és középvállalatok által kötött

megállapodásokat az Európai Bizottság rendszerint úgy tekinti, mint amelyek a versenyt nem korlátozzák. Azonban itt sem tesz kivételt az ún „fekete listán” szereplő megállapodások megítélésénél Ezeket továbbra is a piaci versenyt veszélyeztető tényezőknek tartja. 6.344 A gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalma Az Európai Közösségek alapító Szerződése kifejezetten tiltja, ha egy piaci erőfölénnyel rendelkező vállalkozás, befolyását arra használja, hogy akadályozza a hatékony versenyt és a tagországok közötti kereskedelmet a közös piacon. Maga az erőfölény, a kialakult domináns helyzet nem tilos, csak az azzal való visszaélés. Ez is csak akkor, ha ennek hatása van a tagállamok közötti kereskedelemre. Viszont a jogsértő jellege akkor is fennáll, ha a nemzeti szabályokkal nem ütközik, de károsan hat a közös piaci versenyre. A jellegzetes visszaélések a domináns piaci helyzettel a következők:

Tisztességtelen árak és kereskedelmi feltételek alkalmazása. Termelés, értékesítés vagy technikai feltételek visszafogása a fogyasztó kárára. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 186 ► Jegyzet címe Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 187 ► Eltérő feltételek biztosítása a kereskedelmi partnereknek ugyanazon ügyletben. A szerződésekben olyan feltételek kikötése, amelyek nem tartoznak az adott ügylethez. Itt nincsenek kivételek, ellentétben a vállalkozások közötti megállapodásokat és összehangolt magatartásokat tiltó szabályokkal! 6.3441Vállalati koncentrációk ellenőrzése (fúziókontroll) A közösségi jog szerint vállalati összefonódásokról beszélünk, ha a.) két, addig független vállalat összeolvad, b) egy vállalat ellenőrzést szerez egy másik felett, c) egy vagy több vállalat (már ellenőriznek egy

vállalatot) újabb vállalatot von ellenőrzése alá Tilos a „közösségi léptékű” fúzió, amely erőfölény létesítése útján a közösségi versenyt korlátozza. A fúziót az Európai Bizottságnak be kell jelenteni - engedélyezheti, megtilthatja. 6.3442 A koncentráció mérete (közösségi dimenzió) A közösségi léptékű összefonódások méretét számszerűen meghatározták rendeleti úton: Fúzióban résztvevő vállalatok összforgalma: 2,5 milliárd euró. 3 tagállam mindegyikében a fúzióban résztvevő vállalatok forgalma: 100-100 millió euró. 3 tagállam mindegyikében a fúzióban résztvevő vállalatok közül legalább kettőnek egyenkénti forgalma: 25-25 millió euró. A fúzióban résztvevők közül legalább két vállalatnak a közösségi összforgalma: 100-100 millió euró. 6.345 Az államra vonatkozó közösségi versenyjogi szabályok Az állam által nyújtott, illetve állami forrásból származó támogatások

versenyt torzító hatásúak lehetnek a belső piacon, hiszen ezek a támogatások a saját vállalatoknak előnyösebb piaci helyzetet biztosítanak másokkal A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 187 ► Jegyzet címe Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 188 ► szemben. Az állami tulajdonban lévő vállalatoknál még nagyobb a támogatásokból származó versenyelőny veszélye 6.3451 Az állami támogatásokra vonatkozó közösségi versenyjogi szabályok Bármilyen formájú tagállami vagy tagállami forrásból származó támogatás tilos, amely versenyt torzító hatású, ha hatással van a tagállamok közötti kereskedelemre. Ezek az alábbiak: Tagállami forrásból nyújtott támogatás – korlátozza a közösségi versenyt – tiltott. Szélesen értelmezendők a támogatások: állami, helyi és regionális szervek, sőt magán is, ha ez az

állam közvetlen vagy közvetett domináns befolyása alatt állnak. Támogatások lehetnek szubvenciók, kedvezményes kölcsönök, kamattámogatás, adókedvezmény. Itt kell kiemelni, hogy a közösségi versenyjog nem tiltja, tehát kiveszi a tilalom hatálya alól azokat a támogatásokat, amelyek a Közösség által is kitűzött gazdasági és társadalmi célokat követik. Például szükséges lehet a nemzeti vállalkozások és ipar támogatása szociális megfontolásokból. Az EKSZ felsorolja ezeket a kivételeket. Ezekben az esetekben, a Szerződésből eredően automatikusan lehetőség van állami támogatás nyújtására: Fogyasztóknak szociális alapon, ha a támogatást a termék származásán alapuló megkülönböztetés nélkül nyújtják. Természeti károk helyreállítására adott állami támogatások. A volt NDK-területek támogatása NSZK-ban. Bizottság engedélye alapján adható állami támogatások: Alacsony életszínvonalú és magas

munkanélküliséggel küszködő területek. Közös európai projekt kivitelezésére vagy egy adott tagállamban bekövetkezett súlyos gazdasági zavar esetén. A közösség érdekeit nem sértő gazdasági cselekmények. Kulturális örökség megőrzésére. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 188 ► Jegyzet címe Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 189 ► A Tanács a Bizottság javaslatára, minősített többséggel további kivételeket is megállapíthat. 6.3452 A közvállalkozásokra vonatkozó közösségi versenyjog szabályok A tagállamok tulajdonában lévő (állami vállalat) vagy a tagállamok meghatározott befolyása alá tartozó vállalkozásokra ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni, mint a magánvállalkozásokra. A tagállamok tehát nem részesíthetik a közvállalkozásokat kedvezőbb elbánásban, mint a többi vállalkozást

(egyenlő elbánás elve). Speciális elbánás ugyanakkor megengedett a közszolgáltató vállalatoknak, amelyek „általános gazdasági érdeket” szolgálnak (pl. közüzemi vállalatok: MÁV, Posta), illetve állami bevételt termelő monopóliumok. Ezek mentesíthetők az általános tilalom alól olyan mértékben, hogy ez ne sértse a közösségi érdeket Az Európai Bizottság hozhat liberalizációs-rendelkezések annak érdekében, hogy a közös belső piacot a közszolgáltató vállalatok ne osszák fel nemzeti monopóliumaik szerint (pl. távközlési piac liberalizálása) 5.4 A közös agrárpolitika A mezőgazdaság részesedése az Európai Unió GDP – nek pusztán 2-3%át teszi ki. A tagállamok lakosságának csupán egy töredéke dolgozik ebben a szektorban (pl a fejlett 15 tagország lakosságának 5%- a) Ugyanakkor az élelmiszerek, az italok és a dohánytermékek az EU háztartásai által fogyasztásra költött összeg 20%-át kötik le, és jelentős

részét képviselik a külkereskedelmi forgalomnak. Végül, de nem utolsó sorban az agrártermékekkel való önellátás nem csak a lakosság jólétét szolgálja, hanem biztosítja a tagállamok függetlenségét, illetve minimalizálja kiszolgáltatottságukat e téren A közös mezőgazdasági piac nem teremthető meg pusztán a áruk szabad forgalmát korlátozó akadályok lebontásával, mint ahogy ez eredményesen tehető az ipari termékek és a szolgáltatások esetében. A mezőgazdaság sajátosságai miatt, - mint pl. időjárástól, a terméstől, különböző járványoktól, tehát olyan tényezőktől való függése miatt, amelyek az ember által gyakran nem befolyásolhatók - különös elbánást kíván meg. Kiemelendő A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 189 ► Jegyzet címe Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 190 ► továbbá az a

sajátossága is, hogy a lakosság élelmiszerrel való ellátása a kormányok fontos, stratégiai feladata. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdaság nem szolgáltatható ki teljes mértékben a piaci automatizmusoknak. Éppen ezért külön rögzítették az Európai Közösséget alapító Szerződésben a mezőgazdasággal kapcsolatos szabályokat. Itt mindenekelőtt a közösségi hatáskört rögzítették, amely szerint a közös piac kiterjed a mezőgazdaságra és a mezőgazdasági termékek kereskedelmére. A közös agrárpolitika sematikus áttekintése KAP igazgatás és finanszírozás KAP igazgatás Közös piaci szervezetek A KAP elvek Strukturális politika és vidékfejlesztés Vidékfejlesztési intézkedések Agrárárak KAP finanszírozás Agrármonetáris kérdések + € Közvetlen támogatás LEADER+ SAPARD A KAP külső oldala Mezőgazdasági termék fogalma: a termőföld, állattenyésztés és a halászat termékei, valamint az ezekhez a termékekhez

közvetlenül kapcsolódó első feldolgozási szint termékei. A mezőgazdasági termékekre természetesen alkalmazni kell a közös piac létrehozására alkalmazott szabályokat is, azokkal az eltérésekkel, amelyeket speciális rendelkezésekként a mezőgazdaságra megállapítottak. Itt tehát a speciális rendelkezéseket kell alkalmazni a közös piacra általánosan megállapított előírásokkal szemben. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 190 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből Vissza ◄ 191 ► 5.41 A közös agrárpolitika céljai, alapelvei, módszere A mezőgazdasági termékek közös piaca működésének és fejlődésének együtt kell járnia egy közös agrárpolitika létrehozásával. E közös agrárpolitika (KAP) célkitűzései a következők: A mezőgazdaság termelékenységének növelése. A mezőgazdasági népesség

megfelelő életszínvonalának biztosítása. A piacok stabilizálása. Az ellátás hozzáférhetőségének biztosítása. A fogyasztók ellátásának elfogadható árszínvonalon való biztosítása. A KAP alapelvei az alábbiak: Az egységes piac elve: meg kell teremteni az Európai Közösségen belül az agrártermékek egységes piacát. Ez jelenti: (1) a mezőgazdasági termékek szabad mozgását, (2) versenyszabályokat, (3) a közös piac szervezésének és az árszabályozásnak az egységesítését. A közösségi preferencia elve: a közösségi belső mezőgazdasági piac védelmet élvez a külső versennyel és a világpiaci árak váltakozásával szemben. A pénzügyi szolidaritás elve: a KAP finanszírozására közös pénzügyi alapot kell létrehozni. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 191 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből Vissza

◄ 192 ► A közös agrárpolitika és az alkalmazásához szükséges különleges módszerek kidolgozása során figyelembe kell venni az alábbiakat: a mezőgazdasági tevékenységnek a mezőgazdaság társadalmi szerkezetéből és a különböző mezőgazdasági régiók közötti szerkezeti és természeti egyenlőtlenségekből adódó sajátos természetét; a megfelelő kiigazítások fokozatos megvalósításának szükségességét; azt a tényt, hogy a tagállamokban a mezőgazdaság a gazdaság egészéhez szorosan kapcsolódó ágazat. A KAP 1966-ban született meg és öt alkalommal reformálták meg. (1972, 1988, 1992, 1999, 2003) 5.42 A KAP igazgatási és finanszírozási kérdései 6.421 Igazgatási kérdések A közös agrárpolitika nem kizárólagosan uniós, hanem megosztott hatáskörű közösségi politika. Ezért a tagállamok a döntéshozatalt közösségi szintre utalják. A tagország illetékes hatósága e téren a végrehajtásból fakadó

feladatokat látja el Az agrárpolitikával kapcsolatos döntéseket a Tanács hozza, de az Európai Bizottság is fontos szerephez jut itt. A Bizottság a végrehajtással kapcsolatos döntéseket hozza A Tanács egy ún Speciális Agrárbizottságot tart fenn a Bizottság által előkészített javaslatok megvizsgálására, véleményezésére és a döntésre történő előkészítésére. A Tanácsban a KAP-ra vonatkozó döntések minősített többséggel születnek Az Európai Parlamentnek csak konzultációs joga van. Az Európai Bizottság munkáját külön szakbizottságok támogatják. Ezeket a szakmai kérdések szerint szakértőkből hozzák létre. Például külön ilyen bizottság foglalkozik az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia alappal – EMOGA, ill. a strukturális és vidékfejlesztési kérdésekkel Az Európai Bizottság nyolc Tudományos Bizottságot létesített, amelyek alapvetően élelmiszer biztonsági kérdésekkel foglalkozik. 6.422

Finanszírozási kérdések A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 192 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből Vissza ◄ 193 ► A tagállami mezőgazdasági piacok közös megszervezése érdekében az alábbi piacszervezési formákat kell kialakítani: közös versenyszabályok; a különböző nemzeti piaci rendtartások kötelező összehangolása; egy európai piaci rendtartás. A KAP célkitűzéseinek megvalósítására intézkedéseket kell foganatosítani, különösen árszabályozásra, különböző termékek előállításához és piaci értékesítéshez nyújtott támogatásokra, raktározásra, készletgazdálkodásra, valamint mechanizmust a kivitel stabilizálására. A fenti célkitűzések elérése érdekében hozták létre az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapot (EMOGA). Ez lényegében kéz szekcióból áll: (i) a

Garanciarészlegből (intervenciós politika), és az (ii) Orientációs Részlegből (ágazati struktúrapolitika, szerkezetátalakítás anyagi hátterének biztosítása). Az EMOGA Orientációs Részlege, amely a közös agrárpolitika támogatásokért felelős Garanciarészleg kiadásainak csak kis töredékével rendelkezik, egyben az EU strukturális alapjainak egyike. Az EMOGA kapcsán érdemes megjegyezni, hogy nem mindig és mindenhol töltött be pozitív szerepet. Különösen a közvetlen ártámogatások okoztak egyenlőtlenségeket. A garantált intervenciós árak sokszor éppen nem a termelékenységet, hanem a túltermelést ösztönözték. Az EMOGA menedzselésének koordinációját, illetve az egész rendszer felügyeletét, ellenőrzését az Európai Bizottság látja el, de a tagállamok kormányai hatják végre a kifizetéseket. A tagállamoknak kötelező egy integrált adminisztrációs és ellenőrző rendszert fenntartani a közvetlen kifizetések

lebonyolítására. A Közösség költségvetésének mintegy 40%-át a KAP finanszírozására fordítják évente. Ez a Közösség GDP-jének a 0,6%-a, de a megengedett közösségi támogatások mellett a tagállami szubvenciók igen behatároltak, szemben az ipari és szolgáltatóipari ágazatok szabályozási rendjével és gyakorlatával. 6.423 A mezőgazdasággal kapcsolatos monetáris kérdések és az Euró A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 193 ► Jegyzet címe Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 194 ► Az euró bevezetésével a közösségi agrár monetáris rendszer nagymértékben leegyszerűsödött. A mezőgazdasági árak és támogatások most már egységesen euróban kerülnek megállapításra, illetve kifizetésre. Azokban az országokban,- így hazánkban is,- amelyek nem tartoznak még az euró övezethez, nemzeti valutában kerül sor

az ármegállapításra, illetve kifizetésekre meghatározott árfolyamon Az adott országok persze dönthetnek úgy is, hogy euróban történik mindez. 5.43 A közös piaci szervezetek Az Európai Unióban a KAP céljainak megvalósításához többféle piacszabályzó eszközt alkalmaznak, amelyek közös piaci szervezetekben működnek. A közös piaci szervezetek, amelyek egy-egy meghatározott termékkör piacszabályozásához használt jogszabályok és mechanizmusok együttesét jelentik, működésükkel biztosítják a közös piacszabályozás három alapelvének érvényesülését: a piac egységessége, a közösségi preferencia, a pénzügyi szolidaritás. Funkciójuk, hogy felszámolják a közös belső piacon az agrár áruk kereskedelmét korlátozó akadályokat, illetve közös védelmet nyújtsanak a külső közös határon, harmadik országokból beáramló mezőgazdasági importtal szemben. Jelenleg szinte minden mezőgazdasági –és élelmiszeripari

termény, illetve termék ilyen közös piaci szervezetek által szabályozott. Ennek kapcsán az alábbi uniós piaci rendtartások kerültek kialakításra: Szántóföldi növények rendtartása: ¾ ¾ ¾ ¾ ¾ Gabonafélék Hüvelyesek Cukoripar Zöldség –és gyümölcspiac Borpiac A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 194 ► Jegyzet címe Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 195 ► Állattenyésztési ágazatok rendtartása: ¾ ¾ ¾ ¾ ¾ Marha –és borjúhús támogatási rendszer Tej –és tejtermék-forgalmazás szabályai Juh –és kecskehús támogatása A sertéshústermelés szabályai Baromfihús –és tojástermelés szabályai 6.431 A mezőgazdasági árak és a termékek minősége A KAP egy centrális komponense az ár. A mezőgazdasági árak hármas szerepet töltenek be: ¾ Irányt szabnak a termelésnek. ¾ Beindítja az intervenciós

mechanizmusokat. ¾ Biztosítja a közös belső piac kifelé irányuló védelmét. Az irányár (marhahús, bor), más néven célár (gabona, cukor) vagy ún. norma ár (dohány) alatt azt az árat értjük, amelyet a közös piaci szervezetek garantálnak a termelőknek. A Tanács évenként határozza meg Az ár funkciója, hogy irányt mutasson a különböző agrárszektor termelőinek: milyen termékek termelése kívánatos a jövőre nézve. Az intervenciós ár (gabona, cukor, vaj, marhahús, dohány) bizonyos százalékkal alacsonyabb, mint az irányár. Ez az az ár, amelyen az intervenciós A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 195 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből Vissza ◄ 196 ► szervezetek minden tagállamban fel kell, hogy vásárolják a közösségi termékeket a farmerektől. Ezeket a terményeket, termékeket raktározzák, kivéve

azokat a gyümölcsöket és zöldségeket, amelyek nem raktározhatók. Az ilyen feleslegeket intervenciós áron feldolgozásra, jótékonysági célra vagy megsemmisítésre vásárolják fel, amíg a nyomasztó termékfelesleg meg nem szűnik a piacon. Az árakkal kapcsolatos a mezőgazdasági - és élelmiszeripari termékek minőségének problematikája is. Ezen termékek minősége és jellegzetessége gyakran a földrajzi eredetükre vezethető vissza. Itt felfektettek egy 480 földrajzi áru eredet megjelölésből álló listát, amelyek kapcsán pontosan meghatározták, hogy a termény vagy termék milyen minőségi követelménynek kell ahhoz megfeleljen, hogy érdemesüljön az eredetvédelemre (protected designation of origin-PDO) vagy a földrajzi eredet védelmére (protected geographical indication – PGI). Jó példa erre a „Tokaji bor” ilyenképpen való megjelölése. Ennek kapcsán kialakítottak egy regisztrációs rendszert, amelybe újabb ilyen védelmet

élvező termékek vehetők fel. Ezt egészíti ki a mezőgazdasági termékek egységes jelekkel való címkézésére vonatkozó eljárás (Regulation of organic production of agricultural products and indication referring therto, labelling, on agricultural products and foodstuffs) 6.432 A gazdáknak járó közvetlen támogatások rendje Számos közösségi rendtartás és szabályozás lehetővé teszi a gazdák közvetlen kifizetések útján történő támogatását. A tagállamok a közös piaci szervezetek útján történő ilyen kifizetéseknél környezetvédelmi és foglalkoztatási szempontokat vesznek figyelembe. Külön lefektették azokat az ún. horizontális szabályokat, amelyeket a különböző közös piaci rendtartásoknál és szabályozásoknál figyelembe vesznek (pl gabona félék, olíva olaj, zöldségek, déligyümölcs, dohány, rizs, marhahús, tej-és tejtermékek, birkahús, kecskehús.) A környezetvédelmi szempontok érvényesítésére a

tagállamoknak meg kell határozniuk azokat a környezetvédelmi feltételeket, amelyek alapján a gazdák termelő és feldolgozó tevékenységüket végezhetik. Így a gazdák nem pusztán mezőgazdasági termények előállításával, állattartással, stb. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 196 ► Jegyzet címe Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 197 ► foglalkoznak, hanem fontos szerepet kapnak a környezet, a bioszféra megóvására, fenntartására. A tagállamok e téren az alábbi három megoldás közül választhatnak: Támogatásokat adnak, a gazdák által vállalt mezőgazdasági – környezeti kötelezettségvállalások teljesítése fejében. Általánosan kötelező környezetvédelmi előírásokat foganatosítanak. Speciális környezetvédelmi követelményeket állapítanak meg. A tagállamok szankcionálhatják is a környezetet

károsító termelőket, pl. a közvetlen kifizetések megvonásával. A mezőgazdaság terén a foglalkoztatási helyzet stabilizálására a tagállamok rögzíthetik a gazdáknak történő kifizetések kritériumait és a juttatások csökkentésének mértékét az alábbi esetekben adott naptári évre vetítve: Az adott mezőgazdasági birtokon alkalmazott munkaerő a tagállamok által meghatározott foglalkoztatási limit alá esik. A mezőgazdasági birtokok prosperitása az átlag fölé emelkedik. Az összes kifizetések összege egy bizonyos határt túllép. 6.433 A KAP külső oldala A KAP a harmadik országokból a közösségbe irányuló olcsó mezőgazdasági exporttal szemben védi meg az uniós gazdákat. A küszöbár (gabonafélék, cukor, tejtermékek, olíva bogyó) egy minimum ár, amely a harmadik országból származó, a közös piacra szabad bejutást élvező import ára fölött van. A világpiaci ár és a küszöbár közötti különbséget korábban

vámokkal egyenlítették. Ez azonban a GATT/WTO rendszerében kötött megállapodásnak megfelelően ma már csak szűk körben, bizonyos termékeknél alkalmazható jogszerűen (pl. gabonafélék, rizs, bor, gyümölcs, zöldség importja esetén). A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 197 ► Jegyzet címe Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 198 ► A GATT, illetve WTO együttműködés kertében az Európai Közösség vámkoncessziókat nyújt mezőgazdasági termények és élelmiszeripari termékek vonatkozásában. Az afrikai, karibi és csendes –óceáni országokkal (AKCS) az EU kétoldalú kereskedelmi megállapodásokban rendezi külkereskedelmi kapcsolatait. (Partnerségi Megállapodás) A mediterrán országok többségével az EU társulási vagy kooperációs megállapodások útján nyújt a mezőgazdasági termékek kereskedelméhez

koncessziókat. Végül itt kell megemlíteni az Általános Preferenciális Rendszert (Generalized System of Preferences – GSP), amelynek keretében az EU a legnagyobb kedvezményes elbánáson túlmenően, általános vámpreferenciákat biztosít egyoldalúan a fejlődő országoknak és régióknak. 5.44 Strukturális politika és vidékfejlesztés A KAP reformlépései sorában kiemelkedő jelentőségű célkitűzés egy újfajta szemléletű mezőgazdasági strukturális politika megvalósítása. A KAP vidékfejlesztési politikájának célja a vidéki területek versenyképességének megújítása és növelése, amely ezeken a területeken végül elősegíti és fenntartja a lakosság foglalkoztatottságát. Az Európai Unió KAP-ja tartalmazza a vidékfejlesztési kiegészítő támogatásokat, amelyeket szintén az EMOGA garanciaalapjából finanszíroznak. E kiegészítő támogatások közé tartozik: korai nyugdíjaztatás, kedvezőtlen adottságú és

környezetileg érzékeny térségek támogatása, erdőgazdálkodás támogatása. 6.441 Vidékfejlesztési intézkedések A közös agrárpolitika az alkalmazásához szüksége különleges módszerek kidolgozása során figyelembe kell venni a mezőgazdasági tevékenységnek a mezőgazdaság társadalmi szerkezetéből és a különböző mezőgazdasági régiók közötti szerkezeti és természeti egyenlőtlenségekből adódó sajátos természetét. Az átfogó harmonikus fejlődés előmozdítása érdekében az Európai Közösség úgy alakítja és folytatja tevékenységét, hogy az a gazdasági és társadalmi kohéziót erősítse. Törekszik a régiók fejlettségi szintje közötti A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 198 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből Vissza ◄ 199 ► egyenlőtlenségek felszámolására, illetve a legkedvezőtlenebb

helyzetű területek leszakadásának csökkentésére. A vidékfejlesztési támogatások az alábbi területeken valósulnak meg: A mezőgazdasági és az erdőgazdálkodási szektor erősítése. Ez az agrárgazdaságok és az élelmiszer feldolgozás modernizálását, a piacképes minőségi termékek előállítását támogatja. Fontos eleme a fiatal gazdálkodók támogatása, illetve a korai nyugdíjaztatás feltételeinek javítása azon idősebb gazdálkodóknak, akik felhagynak a gazdálkodással a rossz adottságú területeken. A vidék versenyképességének javítása. A fő cél: fenntartani a vidéki közösségek életminőségét és elősegíteni diverzifikált új tevékenységek meghonosítását. Megóvni a környezetet és az egyedülálló európai vidéki örökséget. Ez környezetbarát mezőgazdasági termelési módszerek bevezetését és támogatását jelenti. 2003-ban végbement reform eredményeként ún. összevont támogatási rendszert

valósítanak meg, amely a termelés és a támogatás részleges elválasztására épül. Itt a közvetlen kifizetéseket elválasztják termeléstől, tehát a termelőt és nem a terméket támogatják. Csökkentik a közvetlen kifizetéseket A kifizetéseket függővé teszik és összekötik a környezetvédelmi, élelmiszerbiztonsági, állat-és növény –egészségügyi, stb. előírások betartásától Ez utóbbi előírások megvalósításához erősítik a vidékfejlesztést és ehhez külön forrásokat is biztosítanak 6.442 Leader+ A LEADER a Közösség vidékfejlesztést szolgáló kezdeményezése. A LEADER I és LEADER II bebizonyította, hogy a közösségi területfejlesztési stratégia megfelelő volt ahhoz, hogy a vidéki területeken újra viszszatérjen az „élet”, és fenntartsa a hagyományos mezőgazdasági tevékenységet, illetve újakat honosítson meg. A LEADER+ kezdeményezés továbblépést jelent a korábbiakhoz képest. Ezt is az EMOGA

finanszírozza. Célja, hogy ösztönözze a magas minőségű termények termelését, termékek előállítását, illetve stratégiát adjon a vidéki területeken a fenntartható fejlődés megvalósításához. E kezdeményezés egyben egy új vidék- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 199 ► Jegyzet címe Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 200 ► fejlesztési politikája az Európai Közösségnek, amely kiegészíti a közös agrárpolitikát. A SAPARD (Special Accession Programme for Agriculture an Rural Development) egy 2000-ben felállított, a közép –és kelet –európai tagjelölt országok számára nyújtott uniós előcsatlakozási alap, amely az EMOGA Orientáció Részlegének mintegy előfutáraként a mezőgazdasági szerkezetváltás támogatja. Fő célja, hogy a csatlakozni kívánó ország mezőgazdaságát alkalmassá tegye arra,

hogy az zökkenőmentesen tudjon adaptálódni a csatlakozás után az Európai Unió közös agrárpolitikájához. Minden egyes csatlakozó ország számára az EU prioritásokat szab meg a támogatás igénybevételére. 5.5 A közös közlekedési politika és a transzeurópai hálózatok A közlekedéspolitika megosztott hatáskörű közösségi politika. E politika ún. „mindennapi” megvalósítása a tagállamok feladata, a Közösség csak a jogi és politikai keretek meghatározására szorítkozik. 6.51 A közös közlekedési politika főbb célkitűzései A Római Szerződés határozta meg először a közlekedési politika alapcélkitűzéseit: A nemzetközi forgalomra, illetve az átmenő forgalomra közös szabályokat állapítsanak meg. A szolgáltatások szabad mozgásának függvényében intézkedéseket kell foganatosítani, amelyek lehetővé teszik a más tagországon belül is szolgáltató közlekedési vállalatok működését. További célkitűzések:

Transzeurópai hálózatok fejlesztése a közlekedés, a telekommunikáció és az energiaellátás területén. Infrastrukturális fejlesztések támogatása. A környezetvédelmi szempontok figyelembevétele: a.) a közlekedés és fuvarozás áthelyezése a közutakról a vasutak felé; b.) a helyi köz- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 200 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből Vissza ◄ 201 ► lekedésnél a magánautó használata helyett a tömegközlekedést kell előnybe részesíteni. Hatékonyság. Biztonság. Szociális szempontok figyelembevétele. Az Európai Bizottság a fenti célkitűzések megvalósítására az alábbi cselekvési programot dolgozta ki: A minőség javítása integrált közlekedési rendszerek által. Ezek fejlett műszaki megoldásokon alapulnak, és elősegítik a környezeti és biztonsági célok megvalósítását;

Javítani kell az egységes piac működését a közlekedési szolgáltatások hatékonyságának növelése érdekében. Bővíteni kell a kínálatot, de meg kell őrizni a szociális védelem magas szintjét; Javítani kell az EU és harmadik országok közötti közlekedési kapcsolatokat. Fenntartható mobilitás. Vasúti közlekedés újjáélesztése Tengeri és folyami vízi közlekedés ösztönzése. A folyamatosan bővülő légi közlekedés növekedésének ellenőrzése. Mindezeken túl külön hangsúlyt kapott a versenyszabályok hatékonyabb érvényesítése. A tagállamoknak tilos olyan díjat vagy feltételt megállapítani, amely egy vagy több vállalkozás vagy iparág támogatásának vagy védelmének valamely elemét foglalja magában. Ez alól a Bizottság kivételt engedélyezhet A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 201 ► Jegyzet címe Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 202 ► A közlekedési politikai döntéseket a Bizottság kezdeményezi, javaslatot tesz, illetve felügyeli, kezeli az erre a területre irányuló kiadásokat. A döntéseket minősített többséggel a Tanács az Európai Parlamenttel együttesen hozza Kivételes esetben a Tanács egyhangúlag is hozhat döntést 6.52 A transzeurópai hálózatok programja A Maastrichti Szerződésben meghatározott transzeurópai hálózatok (Trans –European Networks – TEN) programja a közlekedés, a távközlés és az energia hálózatának közös fejlesztését, az elszigetelt hálózatok összekötését tűzte ki célul. Ennek eredményeként egy modernebb, hatékonyabb infrastruktúra jönne létre, amely elősegíti a munkaerő mobilitását, növeli a foglalkoztatottságot, versenyképessé teszi a gazdaságot, nagyobb közlekedésbiztonságot teremt, csökkenti a környezeti károkat. A TEN fejlesztéseket alapvetően befolyásolja az a

felismerés, hogy az egységes belső piac megfelelő minősége létre sem jöhet, ha annak fizikai infrastrukturális alapja, mely az árúk, személyek zavartalan, gyors, biztonságos, hatékony mozgását, áramlását szolgálja nem megfelelő. A közlekedés területén elsődleges a közúti szállítási infrastruktúrák összekapcsolása, a transzeurópai méretű nagysebességű vasúthálózat kiépítése, a légi szállítás és a légi irányítási rendszerek egységesítése. 5.6 Az Európai Unió támogatáspolitikája A gazdasági és társadalmi kohézió – mely földrajzi dimenzióval is bír politikája klasszikus közösségi politika. A közösségi támogatások kiegészítik a tagállamok támogatásait Az Európai Unió támogatáspolitikája az alábbi fő területeken valósul meg: a) Közös Agrárpolitika b) A Strukturális Alapokból igényelhető támogatások E fejezetben csupán a b.) alatti támogatásokat mutatjuk be 5.61 Strukturális Alapok A

közösségi források ma már több mint 30%-a jut a közösségi struktúrapolitikára. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 202 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből Vissza ◄ 203 ► E politika célja az Európai Unión belül fejlesztési programokkal támogatni a fejlődésben elmaradott, kevésbé fejlett térségeket, a gazdasági és társadalmi felzárkóztatása érdekében. A támogatások társfinanszírozás formájában valósulnak meg. Csak azzal a feltétellel adhatók, ha nem ellentétesek a versenyszabályokkal, összhangban vannak az EU gazdasági és szociális egységesítési törekvéseivel, az adott államban regionális elvek szerinti intézményrendszer és támogatáspolitika alakult ki. A Strukturális Alapokból folyósított támogatásokat csak a tagállamok által készített nemzeti fejlesztési program keretében lehet

felhasználni. Ez egy öt-hét éves középtávú költségvetési terv. Kialakításában az ún partnerségi elv dominál, amely szerint a terv magalkotásába be kell vonni az országos, regionális és helyi szerveket, valamint a tagállam kormányának és az Európai Bizottság képviselőit. A tagállamok megfelelő ellenőrzési és értékelési rendet alakítanak ki a támogatások felhasználására. Fontos, hogy a felhasznált források felhasználása hatékony legyen és pontos, szakszerű elszámoláson alapuljon A Strukturális Alapokból nyújtható források három célkitűzést szolgálnak: Elmaradt régiók fejlődésének és strukturális átalakulásának elősegítése ( a források kb. 70%) Az itt támogatott régiókban az egy főre jutó GDP vásárlóerő paritáson mért értéke az uniós átlag 75%-át nem éri el. A fenti csoportba ugyan nem tartózó, azon területek, amelyek komoly szerkezeti problémákkal küszködnek. Például jelentősen

visszaesett a termelés, növekszik a munkanélküliség, stb. Itt területi behatároltság nélkül az oktatás, a szakképzés és a foglalkoztatottság fejlesztése a cél, a gazdasági és szociális fejlődés előmozdítása érdekében. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 203 ► Jegyzet címe Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 204 ► A Strukturális Alapokhoz tartozik: Európai Regionális Fejlesztési Alap EMOGA Orientációs Részlege Európai Szociális Alap Halászati Orientációs Pénzügyi Keret 5.62 A strukturális és kohéziós alapok 2007 -2013 között A strukturális és kohéziós alapok felhasználását a 2007 -2013 közötti periódusra nagymértékben befolyásolja a közép –és kelet európai új 12 tagállam felvétele. Az Európai Unióban, ezen új tagállamainak csatlakozásával, a fejlettségbeli különbségek erőteljesen

növekedtek, illetve növekednek. Ez a tény egyrészről emeli a strukturális és kohéziós alapok jelentőségét, másrészről viszont a finanszírozhatóságuk, forrásokkal való ellátottságuk egyre nehezebbé válik. Az Európai Bizottság javaslata a Kohéziós Alap és a Strukturális Alapok célkitűzéseit egységesen kívánja meghatározni. A Kohéziós Alapot a strukturális alapoktól függetlenül a Maastrichti Szerződés állította fel. Az EU azon kevésbé fejlett országait támogatja, amelyek vásárlóerő – paritáson mért egy főre jutó GNP –je nem éri el a közösségi átlag 90% -át. A Kohéziós Alap ezen államok környezetvédelmi és közlekedési infrastrukturális beruházásaihoz nyújt tekintélyes támogatást, nagyprojektekhez kötődve, melyek előfutára az előcsatlakozás kapcsán az ISPA volt. A három új és közös célkitűzés a következő: Konvergencia. Ez hasonló a korábbihoz, azaz a legkevésbé fejlett tagállamok és

régiók felzárkóztatására vonatkozik. Regionális versenyképesség és foglalkoztatás. Ez az első célkitűzési körbe nem tartozó országokat részesíti támogatásban Európai regionális együttműködés. A határokon átnyúló, transznacionális és régióközi szintű együttműködés megerősítését célozza. Ezt a közös helyi kezdeményezéseken keresztül, és a megfelelő területi szinten kialakított hálózatok és tapasztalatcsere útján kívánja elérni. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 204 ► Jegyzet címe Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 205 ► A 2007 – 2013 –as időszakra tervezett költségvetési számok: Strukturális Alapok: 277 703 millió EUR Kohéziós Alap: 69 707millió EUR Magyarország összes támogatása és befizetése 2007-2013 között AZ EURÓPAI TANÁCS 2005. DECEMBER 15-17-I ÜLÉSÉN A PÉNZÜGYI

PERSPEKTÍVÁRÓL LÉTREJÖTT MEGÁLLAPODÁS (2004-es áron, milliárd euróban, 7 év összesen) UNIÓS TÁMOGATÁSOK ÖSSZEGE, kötelezettségvállalások 1a. Versenyképesség (TEN, K+F, Egész életen át tartó tanulás, stb) *1,0 1b. Kohéziós politika 22,4 2. Természeti erőforrások - közvetlen és agrárpiaci támogatás - vidékfejlesztés - egyéb (halászat, környezetvédelem) 9,2 6,1 3,0 *0,1 3. Szabadság, bizt és igazs térsége (Media, Kultúra, Migráció, stb) *0,1 4. EU a világban (3 országoknak járó támogatások) 0,0 5. Igazgatás *0,1 6. Visszatérítés (csak RO, és BU-nak jár) 0,0 Összesen: 32,8 AZ EU KÖLTSÉGVETÉSÉT MEGILLETŐ TÉTELEK Tradicionális saját források (vámok, cukorilletékek) *1,9 Hozzájárulások (áfa-, GNI-alapú) - Áfa-alapú hozzzájárulás - GNI-alapú hozzájárulás 5,8 0,9 4,9 A brit korrekció finanszírozása 0,6 Összesen: 8,3 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza

◄ 205 ► Jegyzet címe Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 206 ► 5.7 Környezet és természetvédelmi politika Az Unió egy környezet védelemre érzékeny, szociális piacgazdaságban határozta meg a Szerződésben az európai modell lényegét. A fenntartható fejlődés, mint egyik alapvető uniós gazdasági-társadalmi cél fényében , melynek egyik, de nem kizárólagos elemét képezi e politika a kérdés fontosságát nem kell különösebben magyarázni Közismert a környezetvédelem utóbbi 30 évben egyre növekvő jelentősége is és e politika komplexitásából következik, horizontális jellege. Ezért az uniós szabályok alapelvként kimondják, hogy minden szakpolitikánál figyelemmel kell lenni a környezeti szempontokra, ezeket integrálni kell minden más politikába. 5.71 A közösségi környezetvédelmi politika célkitűzései: A környezet minőségének

megőrzése, védelme és javítása. Az emberi egészség védelme. A természeti erőforrások körültekintő és ésszerű hasznosítása. A regionális és globális környezeti problémák megoldására teendő nemzetközi intézkedések. 5.72 A környezetvédelmi politika alapelvei: A prevenció elve (ne a károk helyreállítása, hanem megelőzésük az elsődleges). A környezeti károk keletkezésük forrásánál állítandók helyre. Az fizet, aki a szennyezést okozta. Integrálás, azaz minden szakpolitikánál figyelemmel kell lenni a környezeti szempontokra. Elővigyázatosság, azaz ha egy tevékenységnek környezetre káros hatása lenne, akkor a kár bekövetkezte előtt kell hatékonyan beavatkozni. 5.73 Jogszabályi környezet A Környezeti Menedzsment és Átvilágítási Rendszer (EMAS) olyan szabályozás, amely nem csak azt vizsgálja, hogy a vállalat teljesíti a közösségi előírásokat, hanem lehetővé teszi, hogy a vállaltok vezetése rendszeres

saját maga ellenőrizze a környezetre gyakorolt cselekményeit. Az EMAS első lépésként (1) környezet-állapot feltérképezését követeli meg a vállalkozástól. Itt kell rögzíteni, hogy a vállalkozás milyen környe- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 206 ► Jegyzet címe Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 207 ► zetvédelmi programot alakít ki és ezt hogyan igazgatja, ellenőrzi és biztosítja hozzá a munkaerőt. Ezt követően (2) elkészül az adott vállalkozás telephelyének környezeti átvilágítása, majd ennek hatósági hitelesítése. Pozitív elbírálás esetén a vállalkozás jogosulttá válik a tanúsító jel viselésére. A közösségi környezetvédelmi jogalkotás fő területei: ™ ™ ™ ™ ™ ™ ™ Légszennyezés Vízszennyezés Hulladékok kezelése Zajvédelem Nukleáris biztonság Flóra és fauna védelme,

biodiverzitás Vegyi anyagokra vonatkozó szabályok A felsorolt területek közül kiemelt jelentőségű a hulladékkezelés, a vízszennyezés, a légszennyezés. Hulladékkezelés Háromirányú erőfeszítés figyelhető meg: (a) a hulladékok megsemmisítése és csökkentése a gyártó telephelyén; (b) a hulladék újrafelhasználása, hasznosítása (recycling); (c) a hulladék elégetése során keletkező légszennyezés csökkentése. Az EK aláírta a Bázeli Konvenciót, így kötelezte magát, hogy a veszélyes hulladékokat nem exportálja más államokba. Tendencia, hogy a közösségi jogalkotás egyre inkább a gyártók felelősségét hangsúlyozza a környezeti károkozásoknál. Vízszennyezés Az itt hatályban lévő szabályok az ivóvíz tisztaságát és a vizet szennyező anyagok kibocsátását igyekeznek ellenőrizni és korlátozni. Az Európai Bizottság egy integrált talajvízvédelmi rendszert valósított meg. A szennyvízelvezetésre szigorú

szabályokat hoztak Számos megállapodás született a nagy európai folyók védelmére (Rajna, Duna, Elba, Odera). Légszennyezés Itt különösen a nagytüzelő berendezések és a robbanómotoros járművek által kibocsátott gázok által okozott szennyezés visszaszorítására dolgoztak ki jogi normákat, mégpedig egyre szigorúbb emissziós határértékek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 207 ► Jegyzet címe Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 208 ► megállapításával. A levegő szennyezés visszaszorításáról aláírt Kiotói Jegyzőkönyv előírásainak végrehajtásban az EU vezető szerepet játszik 5.74 Környezetvédelmi cselekvési programok E cselekvési programok alapkövetelményként fogalmazzák meg az életminőség átfogó javítását. Meghatározzák az adott időszakban végrehajtandó célokat és feladatokat, valamint

meghatározzák a közösségi környezetvédelemi intézkedések kereteit (jogalkotás, felügyelet, végrehajtás, stb.) Ennek kapcsán az ötödik és hatodik környezetvédelmi cselekvési programról kell említést tenni, amelyek komplex módon határozzák meg az EU környezetvédelmi stratégiáját. Az Unió a kohéziós és strukturális alapokból kiemelten támogatja a nem versenyszektorra háruló környezetvédelmi beruházásokat. 5.75 Európai Környezeti Ügynökség Székhelye Koppenhágában van. Feladata: a tagállamok és harmadik országok informálása a környezetvédelmi kérdésekről Ehhez adatokat gyűjt, értékeli ezeket, és ezeket terjeszti. Tájékoztatást a környezetkárosító cselekmények megelőzésére alkalmas technológiai megoldásokról 5.76 Döntéshozatal Itt is az Európai Bizottság készíti elő döntésre a dokumentumokat, illetve kezdeményezi a jogalkotás, javaslatokat tesz. Ellenőrzi a végrehajtást A döntések általában,

kevés kivételtől eltekintve a Tanács és a Parlament együttdöntési eljárásában születnek. Érdekesség, hogy a közösségi jog lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy a környezet és természet védelem területén a közösségi szabályoknál szigorúbb előírásokat léptessenek saját területükön hatályba Ezeknek viszont összhangban kell lenniük a közösségi joggal! A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 208 ► Jegyzet címe Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 209 ► ◄ 209 ► Az EMAS – rendszer auditálási folyamat 1.Üzemi környezetpolitika 2. Környezeti helyzetfelmérés Az üzem vizsgálatának szakaszai (3,4,5,6) 7. Környezeti nyilatkozat 8. Hitelesített nyilatkozat 9. A telephely regisztrációja 10. A résztvevők nyilatkozata A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza Jegyzet címe Vázlatok

az uniós szakpolitikák köréből A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 210 ► 5.8 Fogyasztóvédelmi politika 5.81 A fogyasztóvédelemi politika alapelvei A fogyasztóvédelemi politika öt alapelve a következő: Az egészséghez és a biztonsághoz való jog, mely a fogyasztót a veszélyes termékekkel szemben hivatott védeni. A gazdasági érdek védelméhez való jog, ami lehetővé teszi a fogyasztót ért személyi –és vagyoni károk kiküszöbölését. (Kártérítéshez való jog) Információhoz és képzéshez való jog, különösen a belső piac termékekről és szolgáltatásokról, ezek biztonsági kérdéseiről. Képviselethez való jog, amely lehetővé teszi fogyasztóvédelmi szervezetek alapítását a közösségi fogyasztók érdekvédelmére. A fogyasztóvédelmi politika, több más közösségi politika mellett a Maastrichti Szerződéssel lett mértékadó politika az Európai Unióban. Az egysége piac

kiépülésével a fogyasztóvédelem terén is egy egységes közösségi jog jött létre. Ezt különösen jelzi az a tény, hogy az Európai Bizottság 1995 –ben külön fogyasztóvédelmi főigazgatóságot állított fel. Az Európai Unió létrejöttét követően a fogyasztóvédelem terén kialakított új cselekvési program az alábbi három prioritást határozta meg: 1.) Kiemelt szektorok: banki szolgáltatások, közszolgáltatások, élelmiszerek. 2.) Fogyasztók képzése, tájékoztatása Az egyes kiemelten fenntartható fogyasztási szokások ösztönzése, az információs társadalom szolgáltatásainak igénybevételével a tájékoztatásnál. 3.) Az újonnan csatlakozó országok saját fogyasztóvédelmi politikájának támogatása. A fogyasztóvédelem szempontjait, hasonlóan a környezetvédelmi politika kapcsán mondottakhoz, a többi közösségi politika kialakításánál figyelembe kell venni. 5.82 Irányelvek a közösségi fogyasztó védelemére A

következő főbb fogyasztóvédelmi irányelveket érdemes megemlíteni: A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 210 ► Jegyzet címe Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom ™ ™ ™ ™ ™ ™ ™ ™ ™ Vissza ◄ 211 ► Termékfelelősségi irányelv Házaló üzletekről szóló irányelv Fogyasztói hitelről szóló irányelv Távszerződésekről szóló irányelv Az általános szállítási feltételekről szóló irányelv Fogyasztási cikk vásárlásáról szóló irányelv A megtévesztő reklámról szóló irányelv Közös tulajdonszerzésről szóló irányelv Utazási irodák utazási ajánlatairól szóló irányelv 5.83 A közösségi fogyasztóvédelem az élelmezés terén A Parlament és a Tanács az európai élelmiszerbiztonsági helyzet jobbítására 2002 –ben jogszabálycsomagot fogadott el. Ennek elsődleges célja volt, hogy az élelmiszergyártásban

biztonságos alapanyagokat használjanak fel. Létrehozták az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot az olaszországi Pármában Ennek feladata: a fogyasztók tájékoztatása, tanácsadás, figyelemfelhívás a veszélyhelyzetekre, amit segít a termék nyomonkövethetőségének (tracing) előmozdítása az előállítástól a kiskereskedelmi értékesítési pontig. 5.84 Cselekvési Program 2007 – 2013 Ez a program az egészségüggyel közösen alakították ki. Főbb célkitűzései a programnak: A tagállam polgárainak megvédése azoktól a fenyegetésektől, amelyeket nem tud maga kivédeni és a tagállamok sem tudnak egyedül védelmet nyújtani. (Pl gyanús termékek, egészséget veszélyeztető áruk). A tagállamok polgárainak döntéshozatali helyzetének javítása egészségügyi és fogyasztóvédelmi kérdésekben. A fogyasztóvédelmi és egészségügyi szempontok fokozott érvényesítése valamennyi közösségi politikában. 5.85 Döntéshozatal A

fogyasztóvédelem terén hozott döntések a Tanács és a Parlament együttdöntési kompetenciájába tartozik. Hasonlóképpen a környezetvédelemhez itt is A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 211 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből Vissza ◄ 212 ► lehetőségük van a tagállamoknak szigorúbb szabályok bevezetésére a közösségi joggal összhangban. A tagállamoknak lehetősége van a fogyasztóvédelemre hivatkozva korlátozni az áruk szabad mozgását, ha ez emberek, állatok, növények egészségének védelmét szolgálja. Ez történt például a brit kergemarhakór megjelenése idején. 5.9 Oktatási, szakképzési és Ifjúságpolitika Ez a politika uniós politikaként, a Maastrichti Szerződéssel jelent meg az Európai Unióban. Célja, hogy ösztönzi a tagállamok közötti együttműködést a minőségi oktatás fejlesztésére és

szakképzési politika megvalósítására A tagállamok hatáskörébe tartozik az oktatás szervezése és tartalmának kialakítása A tagállam kulturális értékeit tiszteletben kell tartani, és fenn kell tartani Az Európai Közösség támogatásokat, ösztönzést adhat a tagállami oktatási és szakképzési feladatok megoldásához, de nem írhatja elő kötelezően a jogharmonizációt, mint pl. a közös kereskedelempolitika esetében Ez a tagállamok kompetenciájában maradt. Ennek dacára vannak olyan találkozó területek, mint pl. a munkaerő szabad áramlása, ahol jelentősége van a jogharmonizációnak az oktatás és szakképzésen belül is. Ilyen a képesítések, diplomák és szakoklevelek elismerése A diplomák és szakképesítések kölcsönös elismerése fontos előfeltétele a szabadságjog megvalósulásának is A közösségi programok a más tagállamban való tanulást, a fiatalok mobilitását támogatják. Nem elhanyagolható szempont a

politika kapcsán, hogy az oktatás érinti az összes többi politika megvalósulását, illetve elősegíti a modern technológiák, módszerek közösségi elterjedését, mint pl. az információs társadalmi szolgáltatások magas szintű alkalmazását az Európai Unióban. 5.91 Közösségi programok A közösségi oktatási, szakképzési és ifjúsági programok működését az alábbiak szolgálják: Szókratész program: a diákok külföldi tanulását, mobilitását segíti elő, az oktatás minden szintjét támogatva. Ezen túlmenően a tanárok utazását, cseréjét és a nyelvoktatást törekszik a tagállamok viszonylataiban előmozdítani Leonardo program: a szakképzés területén az információs társadalom alapjainak kiépítéséhez és az EU versenyképességének növelé- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 212 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vázlatok az uniós

szakpolitikák köréből Vissza ◄ 213 ► séhez kíván hozzájárulni. Az egész életen át tartó tanulás és az elektronikus tanulás programelemekkel bővült ki e program a XXI. század elejére Ifjúság program: a fiatalok iskolarendszeren kívüli oktatását, és a fiatalok külföldi önkéntes munkavállalását segíti elő. eLearning program: az információs és kommunikációs technológiák integrálása az oktatásba és a szakképzésbe. Erasmus Mundus program: előmozdítja az európai felsőoktatás javítását és a kultúrák közötti megértést a harmadik országokkal való együttműködésben. Tempus program: a nem uniós és nem tagjelölt országok képzése számára nyújt támogatást (Pl. a volt Szovjetunió országai, Mongólia, Szerbia.) A harmadik országokkal folytatott koordinációt az Európai Képzési Alapítvány független EU -ügynökség látja el, torinói székhellyel. 2000-ben a lisszaboni stratégia, amely az Európai Uniót

a legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdasággá óhajtja tenni, tartalmaz az oktatáspolitikára is célkitűzéseket: Felére kell a húszadik század első évtizede végéig csökkenti azok számát, akik nem folytatnak felsőfokú tanulmányokat érettségi után; eEurope elektronikus tanulásról szóló cselekvési terv végrehajtása; egész életen át tartó tanulás ösztönzése; európai bizonyítvány az információs technológia alkalmazása terén, diákok, tanárok, kutatók mobilitásának ösztönzése; a foglalkozások és az oktatási piac szinergiáinak javítása. 5.92 Új közösségi programok Az Európai Bizottság az elkövetkező költségvetési ciklusra (2007-2013) az alábbi részprogramok megvalósítását tervezi: Comenius: iskolai oktatás előmozdítására. Erasmus: felsőoktatás támogatására. Leonardo da Vinci: szakképzés támogatására. Grundtvig: felnőttoktatás támogatására. „Cselekvésben az Ifjúság”: a 13

és 30 év közötti fiatalok személyes felelősségérzetének, kezdeményezőkészségének, szolidaritásá- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 213 ► Jegyzet címe Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 214 ► nak, állampolgárságának, valamint helyi, nemzeti és európai szintű aktív elkötelezettségének a fejlesztését ösztönző program. Végül itt említendő meg az ún. Bolognai folyamat is, amely 40 európai ország kezdeményezése azzal a céllal, hogy megkönnyítse a felsőoktatási képesítések megfelelhetőségét és összehasonlíthatóságát Európa szerte. Ez kétszintű oktatási rendszert jelent: első szint (BSc) 3 éves oktatás és a befejezéshez kötött második szint a „Master” képzés (MSc). ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK: 1) Mi indokolja a gazdasági és monetáris politika szükségességét? 2) Ismertesse a közös

monetáris politika fő elemeit! 3) Miképpen valósult meg és milyen kritériumok alapján az európai közös pénz (€) bevezetése? 4) Ismertesse a GMU gazdasági és politikai vonatkozásait! 5) Melyek a közös kereskedelempolitika tartalmi elemei? 6) Ismertesse a közös kereskedelempolitka külső kapcsolatait, ideértve a harmadik országok felé irányuló kereskedelempolitikát is! 7) Mi indokolja a közösségi versenypolitika megalapozását, és melyek az Európai Közösség legfőbb feladatai e téren? 8) Hogyan épül fel az EU versenyhatósági intézménye? 9) Ismertesse a közösségi versenyjog és a nemzeti versenyjog viszonyát! 10) Hogyan épül fel a közösségi jogi szabályozás, milyen fő tartalmi elemekből áll? 11) Ismertesse a közösségi kartelljogi rendelkezéseket! (EKSZ 81.Cikk, csoportos mentesítések, stb) 12) Milyen szabályok vonatkoznak a domináns piaci helyzetben lévő vállalkozásokra? (Fúziókontrol) A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 214 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vázlatok az uniós szakpolitikák köréből Vissza ◄ 215 ► 13) Melyek az államra vonatkozó közösségi versenyjogi rendelkezések? 14) Melyek a közös agrárpolitika célja, alapelvei és módszere? 15) Ismertesse a KAP igazgatási és finanszírozási kérdéseit! 16) Milyen szerepet töltenek be a közös agrárpolitikában az ún. közös piaci szervezetek? (rendtartások, támogatások rendje) 17) Mit tartalmaz a Közösség strukturális –és vidékfejlesztési politikája? 18) Melyek a közös közlekedéspolitika fő célkitűzései? 19) Ismertesse a transzeurópai hálózatok programját! 20) Melyek az EU támogatáspolitikájának főbb elemei? 21) Ismertesse a közösségi környezetvédelmi politika céljait és alapelveit! 22) Melyek a környezetvédelemre vonatkozó közösség szabályozás fő területei? 23) Ismertesse a

fogyasztóvédelmi politika alapelveit, és az e téren hatályos irányelvek által szabályozott kérdéseket! 24) Milyen uniós programok működnek az oktatás és szakképzés területén? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 215 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Ábrák Vissza ◄ 216 ► Vissza ◄ 216 ► Ábrák • Konzultációs eljárás • Hozzájárulási eljárás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom • Ábrák Vissza ◄ 217 ► Vissza ◄ 217 ► Együttműködési eljárás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom • Ábrák Vissza ◄ 218 ► Vissza ◄ 218 ► Együttdöntési eljárás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Jegyzet címe Rövidítések A

dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 219 ► Rövidítések AKCs Afrikai-, karibi és csendes-óceáni országok ASz Szerződés Európai Alkotmány létrehozásáról CARDS Community Assistance for Development and Stabilisation EB Európai Bizottság EBHT Európai Bíróság Határozatainak Tára ECHO Humanitarian Aid Office EGKSz Szerződés az Európai Gazdasági Közösség létrehozásáról EGT Európai Gazdasági Térség EiT Európai Tanács EK Európai Közösség EKSz Szerződés az Európai Közösség létrehozásáról EMAS Környezeti Menedzsment és Átvilágítási Rendszer EMOGA Európai Mezőgazdasági és Orientációs Alap EMS European Monetary System EP Európai Parlament ESZAK Európai Szén- és Acélközösség A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Reconstruction, Vissza ◄ 219 ► Jegyzet címe Rövidítések A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom

Vissza ◄ 220 ► ET Európa Tanács (Strassbourg) EU Európai Unió EuB Európai Bíróság EURATOM Európai Atomenergia-Közösség EUSz Szerződés az Európai Unióról GATT General Agreement on Tariffs and Trade GMU Gazdasági és monetáris unió GSP Generalized System of Preferences HL Európai Unió Hivatalos Lapja (2003. február 1-ig: Európai Közösségek Hivatalos Lapja) KAP Közös agrárpolitika PDO Protected designation of origin PGI Protected geographical indication SAA Stabilisation and Association Agreement SAPARD Special Accession Programme for Agriculture an Rural Development TACIS Technical Assistance for the Commonwealth of Independent States WTO World Trade Organization A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 220 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Képek és ábrák jegyzéke Vissza ◄ 221 ► Képek és ábrák jegyzéke A jegyzetben szereplő

fotók, ábrák, rajzok nem másolhatók, nem módosíthatók, egyéb módon nem használhatók fel, csak a jegyzetbe ágyazott eredeti formájában nyomtathatók. Ez alól kivételt képeznek azok az esetek, ha a forrásként megjelölt jogtulajdonos előbbiektől eltérően rendelkezik A jegyzet szerzői a felelősségűket kizárják a jegyzet felhasználója által a képeket, ábrákat érintő bármilyen szerzői jogokat sértő és egyéb jogellenes magatartás tekintetében. A felhasznált képek és ábrák (a szövegbeli megjelenésük sorrendjében): 1) 2) 3) 4) 5) Go Europe! Forrás: www.europaeu Molnár C. Pál: Európa elrablása Forrás: wwwhung-arthu A Páneurópa Unió Mozgalom jelképe. Forrás: wwwwikipediaorg Az ESZAK alapító tagállamai. Forrás: wwwwikipediaorg Az Európa Tanács székháza. Strasbourg (Franciaország) Forrás: H.B 6) Robert Schuman. Forrás: Ministère des Affaires étrangères – Service photographique. France 7) Jean Monnet. Forrás:

Ministère des Affaires étrangères – Service photographique. France 8) Robert Schuman. Forrás: Ministère des Affaires étrangères – Service photographique. France 9) Római Szerződés. Forrás: Eurlex 10) „Európa”. Bécs (Ausztria) Forrás: HB 11) „eu”. Pécs (Magyarország) Forrás: HB 12) Az Európai Konvent ülése. Forrás: Der Konvent zur Zukunft Europas. Texte und Kommentar - Begleit-CD-ROM Nomos, 2003. 13) Az EU hárompilléres architektúrája. Forrás: HB 14) A Bizottság Justus Lipsius épülete. Brüsszel (Belgium) Forrás: www.wikipediaorg 15) Az Európai Parlament épülete. Strasbourg (Franciaország) Forrás: H.B 16) Európai Parlament. Strasbourg (Franciaország) Forrás: GNU Free Documentation License A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 221 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Képek és ábrák jegyzéke Vissza ◄ 222 ► 17) Az Európai Parlament épülete. Strasbourg

(Franciaország) Forrás: H.B 18) Európai Bizottság. Brüsszel (Belgium) Forrás: wwwwikipediaorg 19) Európai Bizottság. Brüsszel (Belgium) Forrás: wwwwikipediaorg 20) Az Európai Központi Bank széháza. Frankfurt (Németország) Forrás: GNU Free Documentation License 21) A döntéshozatal egyszerűsített intézményi keretrendszere. Forrás: HB 22) Európa-jog alkategóriái . Forrás: HB 23) Az Európai Parlament épülete. Strasbourg (Franciaország) Forrás: H.B 24) Az Európa Tanács (CoE) és az Európai Parlament (EU-EP) székháza. Strasbourg (Franciaország) Forrás: H.B 25) Az Európa Tanács székháza. Strasbourg (Franciaország) Forrás: H.B 26) A másodlagos jogforrási rendszer az ASz alapján. Forrás: HB 27) Mi a közösségi áru? Forrás: www.weinweltat 28) Paralellimport. Forrás: ML 29) Nürnberger Bratwürste (nürnbergi grillkolbász) Forrás: http://members.virtualtouristcom 30) Cassis de Dijon Forrás: www.10wines-onlyde 31) Reinheitsgebot für

deutsches Bier Forrás: www.bierboersecom 32) Regina-Thompson Forrás: http://cgi.ebayde 33) GMU. Forrás: ML 34) Go Europe! Forrás: www.europaeu 35) Közösségi versenyjog területei. Forrás: ML 36) Horizontális kapcsolat. Forrás: ML 37) Renault, Volvo. Forrás: wwwrenaultcom wwwvolvocom 38) Vertikális kapcsolat. Forrás: ML 39) A közös agrárpolitika sematikus áttekintése. Forrás: ML 40) Szőlőhegy. Forrás: HB 41) Legelő. Forrás: HB 42) ICE. Forrás: HB 43) Az EMAS – rendszer auditálási folyamat. Forrás: ML 44) Konzultációs eljárás. Forrás: wwweuropaeu 45) Hozzájárulási eljárás. Forrás: wwweuropaeu 46) Együttműködési eljárás. Forrás: wwweuropaeu 47) Együttdöntési eljárás. Forrás: wwweuropaeu A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 222 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Irodalom Vissza ◄ 223 ► Irodalom Bieber, Roland – Epiney, Astrid – Haag, Marcel: Die

Europäische Union. Nomos, Baden-Baden, 2005 Craig, Paul – De Burca, Grainne: EU Law. Oxford University Press, Oxford, 2003. Gehler, Michael: Europa. S Fischer Verlag, Frankfurt 2002 Gérnyi Gábor (szerk.): Gyakorlati tudnivalók az Európai Unióról GKM, Bp., 2003 Gordos Árpád – Ódor Bálint: Az Európai Alkotmányos Szerződés születése. HVG-ORAC, Bp., 2004 Horváth Zoltán – Ódor Bálint: Az Európai Unió Alkotmánya – Mi és hogyan változik az Alkotmányszerződés hatására? HVG-ORAC, Bp., 2005 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról. Magyar Országgyűlés, Bp, 2005. Horváthy Balázs: A kereskedelempolitika dinamikus értelmezése a közösségi jogban. Jogtudományi Közlöny, 2004/10 337-352 Horváthy Balázs: Az Európai Alapjogi Charta státusa és a magyar Alkotmány alapjogi felfogása.” In: Inotai András (Szerk): EU-tanulmányok I kötet Nemzeti Fejlesztési Hivatal, Bp., 2004 1173-1212 o Horváthy Balázs: Az Európai Unió közös

kereskedelempolitikája, hatása a magyar külkereskedelmi jogra. In: Inotai András (Szerk): EU-tanulmányok IV. kötet Nemzeti Fejlesztési Hivatal, Bp, 2004 829-866 o Horváthy Balázs: Egység a sokféleségben. Jog és identitás az Európai Unióban Európai Szemle, 2006/1., 79-95 Horváthy Balázs: Európai alkotmányozás és alapjogvédelem. In: Egresi Katalin (szerk.): Fiatal Oktatók Tanulmányai 2 kötet Universitas-Győr Kht, Győr, 2004. 65-111 o Horváthy Balázs: Harmonisation of the Hungarian Legal Order With The EU’s Common Commercial Policy Acta Juridica 2005/3-4., 261-285 Horváthy Balázs: Offenzív eszköz az Európai Unió kereskedelempolitikájában. I-III. Külgazdaság - Jogi Melléklet, I rész: 2004 10 szám, 125-140o; II rész: 2004.11 szám, 141-156 o; III rész: 200412 szám, 157-169 o Ibánez, Alberto J.Gil: A közösségi jog ellenőrzése és végrehajtása Osiris Kiadó, Budapest, 2000. Kende Tamás – Szűcs Tamás: Európai közjog és politika.

Osiris, Bp, 2002 Király Miklós (Szerk.): Az Európai Közösség kereskedelmi joga KJK, Bp, 2003. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 223 ► Jegyzet címe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Irodalom Vissza ◄ 224 ► Kökényesi József - Andriska Szilvia (Szerk.): Általános közigazgatási ismeretek 5 rész - Az Európai Unió szervezete és jogrendszere MKI, Bp, 2002 Loibl, Helmut: Europarecht. Das Skriptum Carl Heymanns Verlag, Köln, 1999. Lomnici Zoltán (Szerk.): Európai intézmények és a jogharmonizáció Orac, 1998. Milassin László: Az állami adatvagyon hasznosítása: nemzetközi tapasztalatok, javaslatok a hazai alkalmazásra, e-Governement-tanulmány. KOPINTDATORG Konjuktúra Kutatási Alapítvány, Budapest, 2002 40 oldal Milassin László: Az elektronikus kereskedelemről szóló EU-irányelv végrehajtásának jogi problémái. Győri egyetemi kiadványok, Budapest, 2003/I 1-13 o Milassin

László: Az európai jogforrások – Adminisztrációs reformok. Kisalföldi Gazdaság 2000. 07 15 Milassin László: Az Európai Unió Információs Irányelve. Leviatán, Tomus II., Universitas-Győr kht, Győr, 2005 Milassin László: Az Európai Unió Keleti kibővítése Külgazdaság (Jogi melléklet) 10; XLII. évf; 1998 129-138 o Milassin László: Gazdasági-szociális kohézió és strukturális politika az Európai Unióban (Elmélet és gyakorlat. In: Gergó Zsuzsa-Szilágyi István (szerk): Strukturális politika az EU tagállamokban – országtanulmányok. Veszprémi Egyetem Társadalomtudományok és Európai Tanulmányok Tanszék, Veszprém, 2002. 297-314 Moussis, Nicholas: Guide to European Policies. European Study Service, Rixensart, 2005. Oppermann, Thomas: Europarecht. CH Beck, München, 2000 Pertek, Jacques: Droit des institutions de l’Union européenne. Presses Univ de France, Paris, 2004. Pinder, John: The European Union. Oxford Univ Press, Oxford 2001

Schäfer, Peter: Studienbuch Europarecht. Boorberg, Stuttgart, 2003 Várnay Ernő – Papp Mónika: Az Európai Unió joga. KJK-Kerszöv, Bp, 2005. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalom Vissza ◄ 224 ►