Gazdasági Ismeretek | Kontrolling » Erőss-Radnóti-Romhányi - Banki kontrolling

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem BANKI KONTROLLING Házi dolgozat Kontrolling tantárgyból Készítették: Erőss Zsolt Radnóti Krisztina Romhányi Balázs Szabó Zoltán Tremmel Gábor 2005. május 10 Tartalom Tartalom . 1 Bevezetés . 3 A bankokról és a banki számvitelről általában . 3 Hitelintézetek beszámolási kötelezettsége . 3 A bankmérleg . 4 Eredménykimutatás . 5 Aktív bankügyletek . 7 A hitelezés . 7 Faktorálás és forfetírozás . 8 A lízing . 9 Passzív bankügyletek. 9 Betét fajták - Szerződéses betétek . 9 1. bankszámlabetét 9 2. felmondásos betét 9 3. lekötött betétek 10 4. takarékbetét 10 Az értékpapír-formát öltő betétjellegű konstrukciók . 10 Bankközi források . 11 Jegybanktól származó források . 11 1. Folyószámlahitel 11 2. Kényszer likviditási hitel 11 3. Értékpapír fedezete mellett nyújtott hitelek 11 4. Váltóviszontleszámítolás 12 5. Devizafedezet mellett nyújtott

hitelek 12 6. Meghatározott gazdaságpolitikai célra igénybe vehető refinanszírozási hitelek 12 Kockázat a kereskedelmi bankok tevékenységében . 13 A hitelkockázat típusai . 13 Hitelkockázat vagy a visszafizetés kockázata . 13 Befektetési kockázat . 13 Likviditási kockázat. 13 Kamatkockázat . 14 Országkockázat. 14 Valutakockázat . 14 Működési kockázat . 15 A csalás, rablás kockázata és a good-will . 15 Nemzetközi kockázatmegelőző szabályozás . 16 Bázeli bizottság . 16 Nettósítási megállapodás . 17 Garanciák/Hitelderivatívák . 17 Lejárati eltérések (Maturity mismatch) . 17 A pénzintézeti informatika sajátosságai . 18 Pénzintézeti informatika felépítése . 19 Pénzintézeti informatika felépítésének vizsgálata . 20 1. Főkönyv - analitika egyeztetés 20 2. Kötelező jelentéskészítő rendszer 21 2.1 A kötelező jelentéskészítési folyamat 22 3. A banki kockázatkezelést segítő rendszerek 23 Zárszó . 24

Felhasznált irodalom . 26 Bevezetés Dolgozatunk címe: Banki kontrolling. A forráskeresés során hamar kiderült számunkra, hogy ez a témakör közvetlenül nem ragadható meg: nehéz volt olyan könyveket, cikkeket találni, melyek kifejezetten e témáról szólnak. Ezért úgy döntöttünk, hogy a témát ennél tágabban értelmezzük, és megpróbálunk egy áttekintést nyújtani különböző olyan területekről, melyek valamilyen formában kapcsolódnak a banki kontrolling kérdésköréhez. Ez a megközelítés arra is lehetőséget adott számunkra, hogy munkaközösségünk tagjai valóban megközelítőleg egyenlő arányban járuljanak hozzá az összteljesítményhez, hiszen ez is a feladat része volt. Az első tárgyalt témakör a banki számvitel, hiszen a számviteli előírások nyilván sok szempontból érintik a kontrolling feladatokat. Dolgozatunkat a különböző – aktív és passzív – bankügyletek rövid leírásával folytatjuk, aminek

célja, hogy áttekintsük az egyes ügyletekhez kapcsolódó folyamatokat, valamint átérezzük a felmerülő banki kockázatokat. A harmadik blokk a banki kockázatokat tárgyalja részletesebben és kitér a nemzetközi kockázatmegelőző szabályozásra és a kockázatcsökkentés lehetséges módozataira. Zárásképp a talán legizgalmasabb területről, a pénzintézeti informatikáról ejtünk néhány szót. A bankokról és a banki számvitelről általában A pénzügyi intézmények nem termelő, hanem szolgáltató tevékenységet folytatnak, feladatuk elsősorban a termelő tevékenységek különféle formákban történő finanszírozása illetve a szabad pénzeszközök összegyűjtése és újraelosztása. A hitelintézetek négy alapvető formáját különböztetjük meg: bankokat, szakosított hitelintézeteket, szövetkezeti hitelintézeteket és külföldi hitelintézetek fióktelepét. A bankok a pénzügyi szolgáltatások teljes körének végzésére

felhatalmazott hitelintézet. Hitelintézetek beszámolási kötelezettsége A hitelintézetek működését Magyarországon a 1996. évi CXII törvény – a hitelintézeti törvény – szabályozza, melynek általános előírásait a kormány, a Pénzügyminisztérium valamint a Magyar Nemzeti Bank rendelkezései egészítik ki. A hitelintézetek számviteli rendszerének is az a feladata, hogy külső és belső információs igényeket minél teljesebb módon ki tudja elégíteni, de e cél elérése érdekében a számvitelről szóló 2000. évi C törvényt további előírások egészítik ki. Mivel minden vállalkozás számviteli információs rendszerének szorosan kell kapcsolódnia az általa végzett tevékenységhez és a hitelintézetek igen speciális, más vállalkozásoktól eltérő tevékenységet végeznek, a bankok számviteli rendszere konkrét megjelenési formáját tekintve sajátosságokkal is rendelkezik. A banki számvitel súlypontja a pénzmozgások

nyomon követése és a kockázatok megfigyelése. A bankszámvitel konkrét feladatai közé például olyan speciális feladatok is tartoznak, mint a devizaszámlák vezetése, statisztikai adatszolgáltatás számviteli adatokkal való megalapozása a hitel és betétállománnyal, a forgalommal, a vállalkozási beruházásokkal, a hitelkérelmekkel, a készpénz és bankjegyforgalommal kapcsolatban és a vállalt kockázatok kezelési rendszerének kialakítása. A Számviteli törvény szerint a hitelintézetek minden esetben éves beszámolót kötelesek készíteni, amelyet kettős könyvvitel vezetésével kell alátámasztaniuk. Amennyiben a bank meghatározó befolyással rendelkezik legalább egy másik vállalkozásnál, akkor konszolidált éves beszámoló készítésére is kötelezett. 2005 üzleti évtől kezdve azok a hitelintézeti anyavállalatok, melyek által kibocsátott értékpapírok az Európai Unió valamely tagállamának tőzsdéjén jegyzettek

kötelesek konszolidált éves beszámolójukat a nemzetközi pénzügyi standardok (IFRS-ek) alapján összeállítani (e szabályozás alól egyes intézetek 2007-ig mentesülnek). A hitelintézeteknek az éves beszámolót és a konszolidált éves beszámolót könyvvizsgálóval hitelesíttetniük kel. A hitelintézetek könyvvizsgálóival a szokásosnál szigorúbb összeférhetetlenségi és függetlenségi szabályok vannak, hiszen a hitelintézeti tevékenység végzése rendkívül szélest kört érint: a befektetők és az ügyfélkor egyaránt jogosan tartanak igényt a hitelintézetekkel kapcsolatos megbízható adatokra, információkra. A természetes könyvvizsgálókra vonatkozó ilyen szigorúbb szabály példaképp, hogy a könyvvizsgáló megbízási ideje maximum 5 év, és nem hosszabbítható meg, egy hitelintézettől származó jövedelme pedig nem haladhatja meg az éves jövedelmének 30%. A hitelintézeti könyvvizsgáló a szokásos jelentési

kötelezettségen túl a Felügyeletet is köteles tájékoztatni, ha a bank prudens működését valamilyen oknál foga – például bűncselekmény elkövetésére utaló körülmény miatt – veszélyeztetettnek ítéli. A hitelintézetek beszámolójukat a szokásos közzétételi kötelezettségen túl a Felügyeletnek is kötelesek megküldeni, aki bármikor kötelezheti a bankot esetlegesen helytelen adatok felülvizsgálatára és helyesbítésére. A hitelintézetek beszámolójának alapvető részei a hitelintézeti mérleg, a hitelintézeti eredménykimutatás illetve a kiegészítő melléklet. A továbbiakban ezek sajátosságaira szeretnénk kitérni. A bankmérleg A bank pénzügyi helyzetének egyik fontos mutatója a bankmérleg, melynek sajátos tagolása van annak érdekében, hogy a mérlegből közvetlenül vagy közvetetten megállapítható legyen a saját és idegen tőke összege illetve aránya, az ügyfélbetétek biztonsága, az eszközök pénzzé

tehetőségének foka, a hitelek kihelyezési kockázata, az eszközök és források likviditási kapcsolata illetve egymással összefüggő költségei és jövedelmei (Fridrich, 2005: 70. o) Talán meglepő, hogy egy bank mérlege nem követi a megszokott felépítést, a két fontos összetevőre, eszközökre és forrásokra bontástól eltekintve. A bankmérleg felépítése: Eszközök 1. Pénzeszközök Források 1. Hitelintézetek szembeni kötelezettségek 2. Állampapírok 3. Hitelintézetekkel szembeni követelések 4. Ügyfelekkel szembeni követelések 5. Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok 6. Részvények és más változó hozamú értékpapírok 7. Részvények, részesedések befektetési célra 8. Részvények, részesedések kapcsolt vállalkozásban 9. Immateriális javak 10. Tárgyi eszközök 11. Saját részvények 12. Egyéb eszközök 13. Aktív időbeli elhatárolások 2. Ügyfelekkel szembeni kötelezettségek 3. Kibocsátott értékpapírok

miatt fennálló kötelezettség 4. Egyéb kötelezettségek 5. Passzív időbeli elhatárolások 6. Céltartalékok 7. Hátrasorolt kötelezettségek 8. Jegyzett tőke 9. Jegyzett, de még be nem fizetett tőke 10. Tőketartalék 11. Általános tartalék 12. Eredménytartalék 13. Lekötött tartalék 14. Értékelési tartalék 15. Mérleg szerinti eredmény Amint az előző felsorolásból is kivehető, a hitelintézetek mérlegeiben eszközoldalon nem szerepelnek a forgóeszközöket és a befektetett eszközöket összegző sorok, forrás oldalon pedig a rövid lejáratú kötelezettségeket, a hosszú lejáratú kötelezettségeket és a saját tőkét összesítő sorok hiányoznak. Ezek az információk kigyűjtéssel állapíthatók meg és az eszközök illetve a források alatt tájékoztató jelleggel jelennek csupán meg, mivel az egyes csoportokon belül jelenik meg szempontként az esedékesség, a lejárat illetve a befektetési időtartam szerinti bontás. Ez úgy

valósul meg, hogy a fent felsorolt csoportokon belül különböző rendező elvek alapján további részletezésre kerül. Ilyen rendezési elvek lehetnek az eszköz lejárata, a nyújtott szolgáltatás típusa, a partner típusa, a forgalmazás helye és a pénzügyi eszköz sajátossága. Forrásoldalon hasonló rendezési elvek érvényesíthetők. A hitelintézetek sajátossága, hogy amennyiben az adózott eredmény nyereség, úgy ún. általános tartalékot kell képezni. Amennyiben a bank adózott eredménye veszteség, úgy ezt az általános tartalékot fel kell használni a veszteség összegéig, amennyiben az általános tartalék nem merül ki ennél korábban. Eredménykimutatás Az eredménykimutatás az adott évben keletkezett bevételeket és a felmerült ráfordításokat tartalmazza, amelyek egybevetése után kapjuk meg az eredményt. Hasonlóan a mérleghez, a banki eredménykimutatás is a banküzem sajátosságainak megfelelően tér el a vállalati

eredménykimutatástól. A banki eredménykimutatás alapvetően a szokásos üzleti tevékenység eredménye meghatározásának menetében tér ez az általános előírásoktól, aminek oka a banki tevékenység sajátos jellegében keresendő. A szokásos üzleti tevékenység eredménye hitelintézeteknél 3 fő csoportból adódik. Egyrészt banktevékenységből származó kamatkülönbözetekből, ami az aktív, passzív és az egyéb bankügyletekkel kapcsolatos kamatbevételeket és ráfordításokat valamint kamatjellegű bevételeket (pl. váltóleszámítolási díj, folyósítási jutalék, kezelési költségek) és ráfordításokat jelent. Másrészt az egyéb hitelintézeti tevékenységek eredményéből, amely az összes olyan hitelintézeti tevékenységből adódó bevételt és ráfordítást jelent, mely nem sorolható az első csoportba. Ilyenek például a tulajdoni részesedések után kapott osztalékok, a hitelvizsgálati díjak, valamint a garancia és

kezességvállalási díjak. Harmadrészt a nem hitelintézeti tevékenységek eredménye is része a szokásos üzleti tevékenység eredményének. Banki eredménykimutatás sémája 1. Kapott kamatok és kamat jellegű bevételek 2. Fizetett kamatok és kamat jellegű ráfordítások 3. Bevételek értékpapírokból 4. Kapott jutalék-és díjbevételek 5. Fizetett jutalék-és díjráfordítások 6. Pénzügyi műveletek nettó eredménye 7. Egyéb bevételek üzleti tevékenységből 8. Általános igazgatási költségek 9. Értékcsökkenési leírás 10. Egyéb ráfordítások üzleti tevékenységből 11. Értékvesztés követelések után és kockázati céltartalék-képzés a függő és biztos kötelezettségekre 12. Értékvesztés visszaírása követelések után és kockázati céltartalék felhasználása a függő és biztos kötelezettségre 13. Értékvesztés a befektetési célú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, kapcsoltés egyéb részesedési

viszonyban lévő vállalkozásban való részvények, részesedések után 14. Értékvesztés visszaírása a befektetési célú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, kapcsolt- és egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozásban való részvények, részesedések után 15. Szokásos tevékenység eredménye 16. Rendkívüli bevételek 17. Rendkívüli ráfordítások 18. Rendkívüli eredmény 19. Adózás előtt eredmény 20. Adófizetési kötelezettség 21. Adózott eredmény 22. Általános tartalékképzés/ felhasználás 23. Eredménytartalék igénybevétele osztalékra, részesedésre 24. Jóváhagyott osztalék, részesedés 25. Mérleg szerinti eredmény Aktív bankügyletek A következőkben a fontosabb aktív bankügyleteket mutatjuk be. Elsőszámú aktíva a bankok számára a hitelezés. A hitelezés klasszikus és alapvető pénzintézeti tevékenység, egyidős a bankkári tevékenységgel. A hitelezés A hitelezési folyamat nem más, mint a

pénzmegtakarítók időben és térben történt megtakarításainak eljuttatása a pénzfelhasználókhoz úgy, hogy közben a prudencia elvei fennálljanak. Fontos, hogy a bankári tevékenységben megkülönböztessük a hitel- és kölcsönügylet fogalmát, bár a hitelezési tevékenység során gyakran szinonimaként használják őket. Bankhitel: a pénzintézet hitelszerződéssel arra vállal kötelezettséget, hogy jutalék ellenében meghatározott hitelkeretet tart a másik szerződő fél rendelkezésére (pl. folyószámlahitel) Bankkölcsön: a pénzintézet kölcsönszerződés alapján meghatározott összeget az adós rendelkezésére bocsát, az adós pedig kötelezettséget vállalt arra, hogy a kölcsön összegétkamatfizetés ellenében- a szerződésben foglaltak szerint visszafizeti. A bankhiteleket többféle módon csoportosíthatjuk attól függően, hogy a hitelezés szempontjából mit kívánunk kiemelni. Most kitérnénk a hitelek csoportosítására,

csupán felsorolás szintjén. 1. A hitel pénztömegre gyakorolt hatása alapján 1. jegybanki 2. kereskedelmi bank 3. nem monetáris pénzintézetek (beruházási bankok, fejlesztési bankok, takarékpénztárak) által nyújtat hitel 2. Hitel felvevők szerint 1. bankközi 2. vállalati 3. lakossági (fogyasztási) 4. költségvetési 3. lejárat szerint 1. rövid 2. közép 3. hosszú Lejáratnak (futamidőnek) a kölcsön- vagy hitelszerződés aláírásának időpontjától az utolsó törlesztőrészlet esedékességéig tartó időszakot tekintjük. 4. A hitel formája szerint 1. pénzhitel 1, folyószámlahitel 2, számlahitel 2. hitelnek minősülő kihelyezések 1, váltó leszámítolása 2, követelések megvásárlása 3, áruvásárlási hitel 4, értékpapírhitel 3.kötelezettség vállalási hitel 1, hitelkeret 2, fizetési kötelezettségek vállalása 5. hitelcél szerint 1. forgóeszköz-szükséglet finanszírozás 2. tárgyi eszköz beszerzését

(beruházását) finanszírozó hitelek Faktorálás és forfetírozás A faktorálás A faktorálás bankári biztosítékkal nem fedezett, kereskedelmi számlákba foglalt pénzkövetelésre szóló jogosultság engedményezése. A követelés elsősorban alapanyagok, nyersanyagok, fogyasztási cikkek szállításából ered, rövid lejáratú, általában nem haladja meg a 180 napot. A faktorálás fő funkciói közé sorolható a kinnlevőségek behajtása, a főkönyvi számla nyilvántartása, a vevő cégkockázatának átvállalása, illetve a finanszírozás. Faktorcégek A faktorházakat nagy ügyfélforgalommal rendelkező kereskedelmi nagybankok alapítják. A faktorcégek profitorientáltak, bevételük a faktor díj A díj nagysága á számlaérték 0.5-15%-a A forfetírozás A forfetírozás egy későbbi időpontban esedékes, többnyire gépek ás beruházási termékek szállításából, valamint a beruházásokhoz kapcsolódó szolgáltatások nyújtásából

adódó közép-, illetve hosszú lejáratú követeléssorozatok visszkereset nélküli megvásárlását jelenti. Vagyis azt, hogy a forfetőr magára vállalja a bármely okból történő esetleges nem fizetés teljes kockázatát. A lízing A lízing egy speciális finanszírozási és egyben kereskedelmi eszköz, amely világszerte egyre nagyobb mértékben terjed. A lízing olyan üzletfajta, amelynek során a lízingbe adó azzal a céllal vásárolja meg a lízingbe vevő által kiválasztott jószágot, hogy annak használatát a lízingbe vevőnek díjfizetés ellenében adott időre átengedje, egyben lehetőséget teremt számára, hogy a szerződében meghatározott futamidő lejáratával a jószág a tulajdonába menjen át. A lízingbe vevő a használattal járó kockázatot is átveszi, valamint a használatból fakadó haszon is a vevőt illeti meg. Két fajta lízinget különböztetünk meg, az egyik a pénzügyi lízing, a másik az operatív lízing.

Passzív bankügyletek A bankok speciális szolgáltatásokat alakítanak ki a megtakarítók számára. Ezeket a szolgáltatásokat nevezzük összefoglaló néven betéti üzleteknek vagy passzív bankműveleteknek. A lényege a passzív bankügyleteknek, hogy a bank idegen forrásokat von be. Ezek a külső források többszörösen meghaladják a bank saját tőkéjének az összegét. A betét a pénzintézetnél számlán, betétokiratban vagy egyéb módon, betétszerződés alapján -kamat vagy más hozam ellenében-elhelyezett pénz, amelyet a pénzintézet jogszabályi rendelkezés, vagy betétszerződés feltételei alapján visszafizetni köteles. A betétek teremtik meg azokat a forrásokat, amelyeket a bank tovább hitelez és ebből jövedelemre tesz szert. A bank saját tőkéje főleg biztonsági tartalék szerepet tölt be Betét fajták - Szerződéses betétek 1. bankszámlabetét A bank és az ügyfél között létrejött olyan látra szóló betétszerződés,

amelynek jellemző tulajdonsága, hogy a számla tulajdonosa vagy megbízója bármikor rendelkezhet a banknál elhelyezett pénzeszközei felett, a bank pedig kötele ezt az utasítást azonnal, haladéktalanul teljesíteni. (pl bankszámla-, elszámolási számla szerződés) A látra szóló betétek után nem vagy csak kevés kamatot fizet a bank, hisz a ezeket a betéteket bármikor felvehetik, így likviditási kockázatot jelentenek a banknak. 2. felmondásos betét Ezt a fajta betéttípust egyfajta átmenetnek tekinthetjük a látra szóló és a lekötött betétek között. Az ügyfél a bankszámla-szerződéshez hasonlóan bármikor felmondhatja a betétet vagy annak egy részét, vagyis utasíthatja a pénzintézetet annak kifizetésére, de a banknak csak a szerződésben meghatározott időtartam elteltével kell a megbízást teljesíteni. Ennél a betét fajtánál a fizetet kamat magasabb, mint az előzőnél, hisz itt a bank fizetési kötelezettsége

időintervallumhoz van kötve. 3. lekötött betétek Az ügyfél a szerződében meghatározott időtartamra kölcsönadja megtakarítását a banknak, vagyis hitelt nyújt a bank számára, amiért a bank kamatot fizet. Ennél a betét fajtánál a kamat magasabb, mint az előző kettőnél. Ez a legismertebb és legelterjedtebb forma a betéttípusok között. 4. takarékbetét A bank elismervényt állít ki a betét átvételéről (betétkönyv), amely lehetővé teszi, hogy a betétszámla megnyitását követően a betétszámlát érintő összes pénzmozgást és a számla egyenlegét abban rögzítsék. A takarékbetét specialitása, hogy a betétszámla módosítása csak a takarékbetétkönyv felmutatásával történhet. Az értékpapír-formát öltő betétjellegű konstrukciók A bankok külső forrásbevonási céllal bocsátnak ki értékpapírokat, amelyek lejáratuk szerint három csoportba oszthatók: rövid, közép és hosszúlejáratú értékpapírok.

Magyarországon a törvény kizárólag két fajta értékpapír – letéti jegy és kötvény – kibocsátását engedi meg a bankok számára. - rövid lejáratú értékpapírok Azon értékpapírok tartoznak ebbe a csoportba, amelyek lejárata 1 évnél rövidebb. (betétjegy, kamatozó jegy, értékjegy). Általában fix kamatozással bocsátják ki ezeket a papírokat. - középlejáratú értékpapírok Futamidejük 1 évtől 2-5 évig terjed. Legáltalánosabb formái a letéti jegy és a kötvény. Általában kötött címletekben és határozott időtartamra bocsátják ki Kamatfizetésre a futamidő alatt többször is sor kerülhet, de elterjedtek a kamatos kamat fizető konstrukciók is. - hosszú lejáratú értékpapírok Legelterjedtebb formái a kötvények, a takaréklevelek és a jelzálog-hitellevelek. A bankok által kibocsátott, hosszú lejáratú kötvények általában változó kamatozásúak. A takaréklevél bemutatóra vagy névre szóló, kötött

címletű, általában hosszú lejáratra kibocsátott, fix vagy változtatható kamatozású okmány. A kamatot legtöbbször lejáratkor egy összegben fizeti. A jelzálog-hitellevél olyan speciális, igazán hosszú (15-20év) lejáratú értékpapír, amelyet a hosszú lejáratú jelzálogkölcsönök folyósításával foglalkozó, erre szakosodott bankok bocsátanak ki. Ezek a papírok nemcsak a bank hitelfelvételének tényét testesítik meg, hanem a betét terhére folyósított hitelből vásárolt ingatlanokra bejegyzett jelzálogjogot is. Bankközi források A bankok passzív oldali műveleti során túlnyomó részt a lakossággal és a gazdálkodó szervezetekkel kerülnek kapcsolatba. A bankoknak egy adott pénzforgalmi időszakban hol kiadási, hol bevételi többlet kialakulásával kell szembenézniük. Ennek az eltérésnek az áthidalására alakult ki bankközi pénzpiac, ahol a bankok és más pénzügyi közvetítők egymás között kötnek általában

rövid lejáratú hitelügyleteket. A bankközi piacon a szereplők pénzügyekre szakosodott szervezetek, amelyek ráadásul ismerik egymás működését, így a piacon gyorsan, egyszerűen és általában fedezet nélkül hiteleket felvenni. Jegybanktól származó források A jegybank szerteágazó feladatai között fontos szerepet kap a pénzmennyiség, a pénz, illetve a hitel keresletének és kínálatának, az üzleti bankok magatartásának szabályozása, befolyásolása. Ennek egyik eszköze a jegybanki refinanszírozási hitelek folyósítása bankok számára. A jegybanki hitelek elsősorban a bankok átmeneti likviditás igényeinek kielégítését szolgálják, valamint a pénz-, illetve hitelkínálat, hitelnyújtási képesség fokozását, növelését segítik. A következőkben pedig kitérnénk a fontosabb jegybanki hitelkonstrukciókra. 1. Folyószámlahitel A központi bank vezeti az üzleti bankok számláját. Ezért a likviditási problémák

megoldásának egyik kézenfekvő módja a folyószámlahitel. Ez lényegéven megegyezik az üzleti bankok által ügyfeleik részére nyújtott ilyen típusú hitelekkel. A folyósított hitel után az üzleti bank természetesen kamatot fizet a központi banknak. 2. Kényszer likviditási hitel A modern jegybankok egyedi döntés alapján, rendkívüli szükséghelyzetekben, kényszer likviditási hitelek folyósításával támogatják a megrendült helyzetű bankok üzletmenetének fenntartását. Az ilyen hitelek futamideje egy naptól néhány hónapig terjedhet és általában jelentős büntető kamatot számítanak felt utánuk. 3. Értékpapír fedezete mellett nyújtott hitelek Lombardhitelhez az üzleti bakok úgy jutnak, hogy jegybankképesnek minősített, általában állami kibocsátású vagy állami garanciával rendelkező értékpapírjaikat letétbe helyezik a központi banknál. Mivel az értékpapírok tulajdonosa a hitel futamideje alatt is az üzleti bank,

ez a hitelfelvétel addicionális forrásbevonást jelent számára, azaz növeli a mérlegfőösszeget. Ezzel szemben az értékpapír-swap műveletnél, a bank tulajdonában lévő értékpapír eladásából és egy későbbi időpontra történő egyidejű visszavásárlásából tevődik össze. Itt csak eszköztranszformációról van szó, így ez az ügylet nem növeli a bank mérlegfőösszegét. E két technika egyfajta kombinációi az úgynevezett repó ügyletek vagy más néven visszavásárlási megállapodások. Lényegük: meghatározott értékpapírok eladása a központi banknak meghatározott árfolyamon, azok egy későbbi időpontra, magasabb áron történő, egyidejű visszavásárlásával. Létezik fordított repó, vagyis passzív repó, amikor az üzleti bankok vásárolnak a jegybanktól értékpapírokat. 4. Váltóviszontleszámítolás Ennek a műveletnek az a lényege, hogy a központi bank előre meghatározott keretösszeg erejéig megvásárolja az

üzleti bankok által leszámítolt váltókat. Az ilyen vásárlásoknál alkalmazott kamatláb a rediszkontláb vagy viszontleszámítolási kamatláb, ami a futamidő függvényében változhat. 5. Devizafedezet mellett nyújtott hitelek Ide alapvetően a devizabetét-csere ügylet tartozik. Ennek az a lényege, hogy az üzleti bank lekötött devizabetétet helyez el a központi banknál, és ennek fedezete mellett hazai fizetőeszközben hitel vesz fel tőle. 6. Meghatározott gazdaságpolitikai célra igénybe vehető refinanszírozási hitelek Ha a központi bank a kormány gazdaságpolitikáját különböző hitelpolitikai eszközökkel akarja támogatni, ennek keretében elősegítheti, hogy bizonyos gazdasági tevékenységek, gazdasági ágazatok vagy gazdasági szereplők a piacinál kedvezőbb feltételű hitelhez jussanak. Kockázat a kereskedelmi bankok tevékenységében A hitelkockázat típusai Hitelkockázat vagy a visszafizetés kockázata A banknak rendkívül

körültekintően kell eljárnia ha hitelt nyújt. Előzetesen fel kell mérnie, hogy az adós vissza tudja-e fizetni a hitelt és a kamatokat. Alapos előminősítést kell végeznie, hogy a lehetséges veszteséget minimalizálja. Egy kisebb hitel vissza nem fizetése csak veszteség a banknak de egy nagyobb hitel vagy egy ágazat számára nyújtott koncentrált hitel már az egész bankot fenyegetheti. A bankoknak ezért kell odafigyelnie, hogy kellőképpen diverzifikálja portfolióját. Másik módszer a fedezet kérése, ami nemfizetés esetén is biztosíthatja a hitel visszafizetését. A hitelek kihelyezésénél két szempontot kell szem előtt tartania a banknak: 1. A hitelezéssel ne veszélyeztessék a betétesek pénzeszközeit 2. Megfelelő bevételt, jövedelmet jelentsen ez számukra Az egy hiteladós vagy egy ágazat számár kihelyezett túl nagy hitel könnyen vezethet a bank bukásához. Az ilyen jellegű kockázat elkerülésére a bankok diverzifikálják

kihelyezéseiket (portfoliójukat) különböző hiteladósok és különböző ágazatok között. Sok országban keretszámokat vezetnek be a hiteladósnak nyújtható maximális összegről. Másik módszer, mint említettük, fedezet megkövetelése az adóstól arra az esetre, ha nem tud fizetni. Befektetési kockázat Másik típusa a befektetési kockázat, amit egyesek a hitelkockázat speciális típusának tartanak mások, viszont önállóan kezelnek. A bankok nem csak hiteleik révén juthatnak tulajdonosi befolyáshoz, hanem maguk is eszközölhetnek befektetést. Ezt legkönnyebben az értékpapírpiacon tudják megtenni. Hogy műveleteiket veszteség nélkül tudják lebonyolítani szükséges a piac megfelelő működése, vagyis, hogy legyen „szélessége, mélysége és rugalmassága”. A szélesség a nagyszámú, különböző befektetőt jelenti A mélysége a piaci ár körüli igényeket jelzi, vagyis az alatt és felett is legyenek rendelések. A

rugalmasság pedig a piac minél nagyobb forgalomváltozását jelenti már kisebb hozamváltozás esetén is. Likviditási kockázat Magyarországon is tapasztalható volt a likviditási kockázat, ami azt jelenti, hogy a bank nem tud eleget tenni betétesei kifizetési igényének vagy a hitelfelvevők igényének. A megszabott likviditási ráta biztosítja a normál üzletmenetet, de ezen túlmenően a banknak több lehetősége is van. Forrást szerezhet más bankoktól, a központi banktól vagy mobilizálhatja a tulajdonában lévő értékpapírokat. Komoly veszélyt jelenthet a tömeges pénzfelvételi pánik, amelyet a „bank megrohanásának” is szokás nevezni. De a likviditásra törekvő banknak figyelembe kell vennie annak alacsony jövedelmezőségét, a kölcsönvett források magas költségét az eladásra kerülő rövid és középlejáratú kötvényeket amelyek árfolyamát jelentős mértékben befolyásolhatja a kamatláb mérsékelt változása is.

Tehát míg a likviditás fenntartása költséget jelent és a lehetséges nyereséget csökkenti addig az illikviditás könnyen a bank csődjéhez vezethet. Kamatkockázat Kamatlábkockázaton a banki pénzáramlásnak (cash flow) a kamatláb változása nyomán bekövetkező kedvezőtlen alakulását értjük. Ezt leginkább az eszközök és források kamatérzékenysége befolyásolja. Kamatérzékenységen ezek lejáratkori átárazásából adódó veszteséget értjük. Ha például hitelt nyújt egy meghatározott kamaton és közben azok emelkednek akkor ugyan azt már magasabb kamatozású forrásokkal kell kielégítenie. Ez mindenképp csökkenti a nyereséget, de akár veszteségessé is teheti az adott tranzakciót. Csökkentheti a bank a kamatkockázatot, ha az eszközök és források lejáratát összehangolja, vagyis ha kamatérzékeny eszközöket kamatérzékeny forrásokkal finanszíroz. Ha hosszúlejáratú eszközöket (pl a takarékpénztár a

jelzáloghiteleket) rövid lejáratú (azonnal felvehető) megtakarításokkal finanszíroz, ez növeli a kamatkockázatot. Tehát a kamatkockázatot leginkább a piaci kamatláb nem várt változása befolyásolja. Minél nagyobb a kamatláb változása és minél hosszabb az eszközök illetve források lejárata, annál nagyobb a jelenérték változása. Ezen kockázatok csökkenthetők a már említett kamatérzékeny eszköz-forrás lejáratának összehangolásával, határidős kamatműveletekkel és opciós ügyletek segítségével. Országkockázat Az országkockázat a hitelkockázat egy különleges fajtája. Akkor van jelentősége, ha a gazdasági helyzet egy országban annyira leromlik, hogy az ország már nem tudja (vagy nem akarja) valutában fennálló tartozását kifizetni. Többféle nemzetközi kockázatcsökkentő rendszer és besorolás létezik, amiből a későbbiekben bemutatom a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság 2003. április 29-én megjelentetett az

új tőkeegyezményre vonatkozó legújabb ajánlás-tervezetét, amely a harmadik konzultációs papír elnevezést viseli. Valutakockázat A bankok devizapozíciójának megváltozása befolyásolja azok valutakockázatát. Hasonlít valamelyest a kamatkockázathoz, hisz itt is a deviza követelések és tartozások lejáratának időbeni eltéréséből fakad a kockázat nagyobb része. Itt viszont már megjelenik az időzónák miatti veszteség valamint a devizafizetések késedelme és meghiúsulása miatti hitel- és országkockázat. Ezek ellen fedezeti műveletekkel (swap, határidős devizaműveletek és opciók) kezdtek védekezni a bankok, ami viszont a költségeket növelte meg. Működési kockázat Bizonyos esetekben, például induló banknál vagy rossz vezetésnél előfordulhat, hogy a működési kiadások meghaladják a működési bevételeket. Ezek függnek a költségstruktúrától és az alkalmazottak hatékony munkájától. A rossz vezetés vagy a

túlzott ambíciók nagy műveleti költségeket generálhatnak. A működési kockázat másik fajtája a „munkanapon belüli folyószámla-hitelek”. Mivel a bankok tőkéjük többszörösét is kifizethetik ügyfeleiknek így ha a nap végére valamelyik bank csődbe megy és nem tudja átutalni tartozásait az zavart okozhat az egész fizetési rendszerben. A csalás, rablás kockázata és a good-will Az eddig felsoroltak a bank normál kockázatának tekinthetők de a tisztességtelenségből, csalásból és hibás munkavégzésből eredők már nem. A rossz vezetés vagy a túlzott magabiztosság és kockázatvállalás komoly károkat okozhat mind rövid mind hosszútávon. A sikkasztás a bankon belüli kockázat ellen belső ellenőrzési rendszerrel és az alkalmazottak gondos kiválasztásával lehet védekezni. A csalás és a lopás a kívülállókkal kapcsolatban lép fel. A hagyományos csalási rendszerekkel szemben a technika fejlődésével megszülettek a

„korszerű” csalási módok. Ügyes hackerek behatolhatnak a bank számítógépes rendszerébe és onnan lophatnak. Bár a jól kialakított belső ellenőrzési- és számviteli rendszer hatásos lehet mind a hagyományos mind a modern csalások ellen, abban a legtöbb szakértő egyetért, hogy ezek mértéke sokkal nagyobb mértékű mint ami nyilvánosságra kerül. A bankrablás sem tartozik az általános kockázatú események közé, de mivel hatása van az üzletmenetre, akár a pénzveszteséget akár a rossz hírnevet vesszük meg kell említeni. A móri bankrablásnak vagy a K&H Equitis botránynak komoly hatása van rövidtávon az adott bankra. Ezeket a már említett megfelelő biztonsági előírásokkal és ellenőrzési rendszerrel minimálisra lehet csökkenteni de mivel jelentős plusz költségeket jelentenek így legfeljebb tőrvényi szabályozással vagy társadalmi nyomásra kényszeríthető ki. Nemzetközi kockázatmegelőző szabályozás

Bázeli bizottság A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által kidolgozott sztenderd csupán ajánlás, mégis sokan átveszik. Az 1988-as Bázeli Tőkeegyezmény a kockázatcsökkentő eszközök korlátozott körét ismeri el: a legjobb minőségű biztosítékokat és garanciákat. Az új egyezmény a pénzügyi piacok által kiváltott igényekre adott válaszként kiterjeszti a hitelkockázat csökkentésére alkalmas eszközök (credit risk mitigation technniques, CRM) figyelembevételének körét, és a következőket fogadta el: biztosítékok, garanciák, hitelderivatívák és nettósítási megállapodások. A kockázatcsökkentési technikák elterjedése és fejlődése révén alacsonyabb tőkekövetelmény határozható meg. A kockázatcsökkentő eszközök csupán mérsékelni tudják a kockázatot, de megszüntetni nem. Az ilyen tranzakciókban gyakran maradnak reziduális kockázatok, amelynek három formája a kockázatvállalás és a kockázatcsökkentő

instrumentumok közötti eszközökben (asset mismatch), lejáratokban (maturity mismatch) és devizanemekben currency mismatch) jelentkező eltérésekből adódik. A lejárati és devizanembeli eltéréseket a szabályozás az összes instrumentumnál hasonlóan kezeli, míg az eszközök eltéréséből fakadó kockázatot a hitelderivatívák esetében külön szabályozza. A hitelkockázat mérséklésére alkalmazott technikák ugyanakkor más kockázatok megjelenését/növekedését idézhetik elő (működési, likviditási, piaci). A szabályozás elsősorban a kockázatcsökkentési technikák közgazdasági hatására összpontosít. Alapelv, hogy a kockázatcsökkentő technikák alkalmazásával számított szabályozói tőkekövetelmény nem lehet nagyobb, mint egy azonos tranzakció tőkekövetelménye e technikák nélkül. A kockázatcsökkentés két fajtáját dolgozták ki Egyszerű módszer (simple approach): Olyan bankok használják, amelyek korlátozott

mértékben bonyolítanak biztosítékkal fedezett ügyleteket és amelyeknek túlzottan költséges lenne a komplex módszer alkalmazása. Kevésbé pontosan mér, ezért nagyobb tőkefedezetet igényel, cserében viszont olcsóbb. Komplex módszer (comprehensive approach): a biztosíték készpénz-egyenértékesének meghatározására helyezi a hangsúlyt. A módszer lényege, hogy mind a kockázatvállalás, mind a biztosíték értékét a piaci kockázatok figyelembe vétele érdekében úgynevezett haircut-ok segítségével korrigálják, majd e két módosított érték különbségét súlyozzák a kockázatvállalásra vonatkozó kockázati súllyal. Az alkalmazandó haircut értéke függ az eszközök típusától, a tranzakció jellegétől és a piaci értékelés (mark-to-market), illetve a letét-kiigazítás (remargining) gyakoriságától. Nettósítási megállapodás A nettósítási megállapodás keretében a bank nettó módon számíthatja kockázati

kitettségéhez tartozó tőkekövetelményét, azaz ugyanazon ügyféllel szembeni követeléseit (hiteleit) és kötelezettségeit (betétek, melyek biztosítékként funkcionálnak) összevonhatja. Ebben az esetben az alkalmazandó haircut H=0, kivéve, ha a követelés és a kötelezettség devizaneme eltér. Garanciák/Hitelderivatívák Amennyiben a garanciák és hitelderivatívák feltétel nélküli, visszavonhatatlan, a kötelezettel szemben közvetlen követelést testesítenek meg, explicit módon kapcsolódnak a kockázatvállaláshoz, illetve a jogi biztonsághoz kapcsolódó követelményeken túl kielégítenek bizonyos további feltételeket a kockázatkezelési rendszerekre vonatkozóan, szintén figyelembe vehetők kockázatcsökkentési eszközként a tőkekövetelmény számításánál. Lejárati eltérések (Maturity mismatch) Bizonyos esetekben a kockázatmérséklő eszköz nem képes a kockázatvállalás teljes kockázatát megszüntetni. Ennek egyik

formája a lejárati eltérés, amikor a kockázatmérséklő eszköz hátralevő futamideje kevesebb, mint a kockázatmérséklés tárgyát képező kockázatvállalásé. A szabályozás előírja, hogy a kockázatvállalás és a fedezet lejáratát konzervatív módon kell megállapítani: a kockázatvállalás effektív futamideje a leghosszabb hátralevő idő addig, ameddig a szerződés szerint az adós kielégítheti kötelezettségét, a fedezet effektív futamideje pedig a legrövidebb hátralévő futamidő, azaz az első lehívási időpontig tartó periódus. A pénzintézeti informatika sajátosságai A pénzintézetek informatikai háttere nagymértékben függ magától a pénzintézet nagyságától. Minél nagyobb, minél összetettebb egy ilyen intézet, annál komolyabb informatikai háttérre kell alapozniuk működésüket, hiszen a megnövekedett ügyfélszám igényeit hasonlóan gyorsan kell tudniuk elégíteni. Egy anyabanknak ráadásul még nagyobb

mértékben kell fejlesztenie informatikai hátterét ahhoz, hogy ne csak a közvetlen – hanem valamely más tevékenységi körén keresztül kapcsolódó – ügyfeleit is akadálymentesen ki tudja szolgálni. Mindebből kiindulva a pénzintézeteket informatikai szempontból három csoportra oszthatjuk, melyek jellemzői a következőképpen foglalhatók össze: - - Kis pénzintézetek: centralizált informatikai rendszerekkel működnek, a fiókok nem önállóak, nemzeti és nemzetközi fizetési rendszerekhez csak közvetetten tudnak kapcsolódni. Közepes pénzintézetek: megjelennek az integrált banki programrendszerek, saját adatátviteli hálózattal rendelkeznek, osztott adatfeldolgozási elvek alapján működnek, illetve a nemzeti és nemzetközi fizetési rendszerekhez önállóan tudnak csatlakozni. Nagy bankok: hierarchikus, többszintű adatfeldolgozó rendszerek működnek, egységes és integrált fiók szintű programcsomagokkal rendelkeznek, többszintű

kommunikációs hálózattal bírnak, és szintén közvetlenül kapcsolódnak nemzeti és nemzetközi fizetési rendszerekhez. A pénzintézeti informatikánál a biztonságra nagyobb súly helyeződik, mint egyéb társaságok esetében. Mind a belső, mindpedig a külső szabályozottság jóval nagyobb szerepet játszik: jogszabályok írják elő például azt is, hogy milyen szabályzatokkal kell rendelkeznie a pénzintézeteknek. Különösen fontos, hogy a pénzintézet rendelkezzen tartalék rendszerrel, üzletmenet folytonossági tervvel, és katasztrófa tervvel. Ezekre azért van szükség, mert a rendszer esetleges leállása esetén fontos, hogy egy órán belül újra üzemeljen, hiszen mindössze egy-két órányi üzemszünet után is kártérítési felelősségük van a pénzintézetek, ráadásul hírnévromlást szenvednek el. Az eddig leírtakból kitűnik, hogy a nagy bankok számára az informatikai háttér megszervezése, üzemeltetése és bizonyos

modulokkal történő folytonos bővítése kritikus szerepet játszik a társaság életében. Pénzintézeti informatika felépítése A banki informatikai megjelenésekor még nem minden folyamat volt végrehajtható számítógéppel. Erre az időszakra volt jellemző az, hogy minden banki funkcióra külön alkalmazást vásárolt a bank, és azokat próbálták beépíteni az addigi környezetbe. Magyarországon pár éve kezdődött el az a folyamat, amely során a kereskedelmi bankok integrált banki szoftvereket vásárolnak, megpróbálva egységesíteni, a pénzintézet informatikáját. Azonban ezek a projektek több évig is eltartanak Ennek megfelelően ma Magyarországon léteznek olyan pénzintézetek, amelyek már nagyjából egységes számlavezető rendszerrel rendelkeznek, és léteznek olyanok, amelyek informatikai rendszere sok kisebb egymáshoz kapcsolódó alkalmazásból épül fel. Közös bennük, hogy az alábbi rendszerekkel mindenféleképpen

rendelkezniük kell: 200l-ben a PSzÁF létrehozott egy ajánlást, amelyben megfogalmazta, hogy milyen biztonsági feltételek szükségesek egy pénzintézet működéséhez. Ebben az ajánlásban külön fejezetet szól az informatikai rendszer védelméről. Ez az ajánlás minden pénzintézetre nézve kötelező, és mind a PSzÁF vizsgálatok, mind a könyvvizsgálat során vizsgálják, hogy bank informatikai rendszere megfelel-e az ajánlásban szereplő kritériumoknak. Az ajánlásnak megfelelően minden pénzintézetnek rendelkeznie kell az informatikai rendszer működéséhez szükséges eszközökkel, független szakértő által véleményezett alkalmazásokkal, mentési renddel, és távoli helyen tárolt biztonsági mentésekkel, ismételt előhívásra alkalmas adattároló rendszerrel, üzletmenet folytonossági tervvel, tesztkörnyezettel. Pénzintézeteknél szükséges elvégezni biztonsági a kockázatelemzést, és annak eredményétől függően

különböző szintű biztonsági intézkedéseket kell bevezetni. Biztosítani kell, azt, hogy a pénzintézet által használt alkalmazások alkalmasak legyenek az adatok nyilvántartására, az adatvédelmi előírások betartására, a logikai védelemre, az adatszolgáltatások teljesítésére, az országos informatikai rendszerekhez való csatlakozásra. Ezen túl meg kell határozni az egyes munkakörök betöltéséhez szükséges informatikai végzettséget. Pénzintézeti informatika felépítésének vizsgálata A fenti ábrán jól látható, hogy a legfőbb banki alkalmazások az alábbiak:        Számlavezető rendszerek Pénzügyi-számviteli rendszer Kockázatkezelés, treasury Kontrolling, Vezetői információs rendszer Ügyfélkapcsolati rendszerek; Jelentés-szolgálati rendszerek Külső banki kapcsolatok A továbbiakban – a téma nagyságára és összetettségére való tekintettel – a Főkönyv – analitika egyeztetés, a

Kötelező jelentéskészítő rendszer, illetve a Banki kockázatkezelést segítő rendszerekről fogunk szólni. 1. Főkönyv - analitika egyeztetés A könyvelési tételeket a naplóban rögzítik, amelyeknek valamilyen összesítése az analitika. Az egyik legnagyobb adattömeget bármilyen tevékenységű gazdasági társaság esetében az analitikák jelentenek. Ezek azok az adatállományok, amelyek a legnagyobb részletezettséggel tartalmazzák egy-egy tranzakció számszaki eredményét. Miután a könyvvizsgálat feladata a beszámoló hitelesítése, ezért a könyvvizsgálat egyik feladata, hogy a beszámolót elsődlegesen alátámasztó főkönyvi kivonatot egyeztessék az egyes nyilvántartás okhoz, analitikákhoz. Minél többféle rendszert használ nyilvántartásra egy adott társaság, annál nagyobb feladatot jelent a főkönyv és az analitika egyeztetése. Zárt, integrált rendszer esetében, a feladat egyszerűbb. Előfordulhat olyan eset, hogy egy

pénzintézet többféle nyilvántartó alkalmazást használ. A banki szoftverek egy része nem csak analitikus, hanem főkönyvi modullal is rendelkezik. Tovább bonyolíthatja a helyzetet, ha a pénzintézet egy önálló főkönyvi alkalmazással rendelkezik, amelyhez csatlakoznak az egyes nyilvántartó alkalmazások, amelyek esetleg saját főkönyvi modullal is rendelkeznek. Összefoglalva az alábbi esetek fordulhatnak elő:     Zárt, integrált rendszer, több nyilvántartó és egy főkönyvi modullal; Zárt nyilvántartási rendszer egy külön főkönyvi alkalmazással; Több nyilvántartási rendszer, amelyek egy külön főkönyvi rendszerhez csatlakoznak; Több nyilvántartási rendszer, amelyek saját főkönyvet is használnak, illetve mindegyik csatlakozik egy külön főkönyvi rendszerhez; Több nyilvántartási rendszer, amelyek saját főkönyvet is használnak, illetve mindegyik csatlakozik egy valamelyik nyilvántartó rendszerhez kapcsolódó

főkönyvhöz. Több nyilvántartó rendszer esetében az adatmennyiség is változik, hiszen ahány nyilvántartó rendszer, annyi nyilvántartási forma. Ha például egy bank külön alkalmazásban tartja nyilván az áruhiteleket, és a lakáshiteleket, akkor előfordulhat, hogy egyazon ügyfél a két különböző alkalmazásban két külön azonosítóval rendelkezik. Ha esetleg ugyanannak az ügyfélnek még folyószámlája is van annál a banknál, akkor esetleg egy harmadik, negyedik azonosítóval is bír. Ez több ok miatt okozhat problémát Egyrészről gondot okoz a banknak, hiszen nem tudják azonosítani, hogy az egyes ügyfeleknek milyen tartozása vagy követelése van a bankkal szemben. Másrészről, ha az ügyfél késik valamelyik tartozásával, akkor a banknak kötelessége a késedelem mértékétől függően értékvesztést elszámolni az ügyfél tartozása után. Amennyiben az egyes nyilvántartási rendszerekben tárolt

ügyfélkövetelés/kötelezettség nem kapcsolható össze, akkor az értékvesztés összege sem számolható ki pontosan, illetve előfordulhat, hogy egy rossz adósnak a bank további hiteleket nyújt, mert nem ismeri a saját nyilvántartási rendszereiből az ügyfél hiteltörténetét. Mivel az audit támogató munkák során a feladatok között szokott lenni az értékvesztés újraszámítása, és egyeztetése az ügyfél által számolt értékvesztéshez, ezért az, hogy az egyes alkalmazásokban ugyanazon ügyfélnek más és más azonosítója van, a könyvvizsgálóknak is gondot okozhat, azáltal, hogy nem tudja a kapott adatokat összekapcsolni, a tényleges ügyféltartozást megállapítani. 2. Kötelező jelentéskészítő rendszer A bankokban több olyan rendszer is található, amelyek célja elemzés vagy riport készítése. Ezek a rendszerek elemzési területükben, felhasználóikban, technikai megvalósításukban, a kezelt adattömeg mennyiségében

igen eltérőek lehetnek. A legjellemzőbbek a kontrolling rendszerek. Ezek mellett létezhetnek többek között a kötelező jelentéskészítés, a kockázatkezelés, a marketing, a CRM (Customer Relationship Management), az értékesítés, és a termékfejlesztés céljára megvalósított elemző/riportoló alkalmazások. A rendszerrel szemben támasztott követelmények a következők:  A kötelező jelentések gyors, pontos és precíz elkészítését egy egységes, integrált rendszernek kell támogatnia.           A jelentéskészítés során az egyes feldolgozási lépések (adat leválogatás, beolvasás, jelentéskészítés, ellenőrzés, továbbítás) automatizáltsági foka minél magasabb legyen. Egységes felületnek kell rendelkezésre állnia az elkészült jelentések megjelenítésére, elemzésére és tárolására. A kötelező jelentéskészítő rendszernek egységes interfészeken keresztül kell kapcsolódnia az

adatforrás rendszerekhez. A feldolgozási lépések minden pontjára vonatkozóan biztosítani kell (dokumentált módon) az auditálhatóságot, visszakereshetőséget, transzparenciát. A jelentések megbízhatóságának érdekében az adatok minőségét (rendelkezésre állás, feltöltöttség, bekódolás, érvényesség) az adat forrás rendszerekben, alapadat szinten kell biztosítani. A jelentés készítés során érvényesülnie kell a négy szem elvnek: a jelentés készítésétől független ellenőrzést az új rendszer által biztosított eszközökkel kell támogatni (hibalisták, kontrollriportok). Törekedni kell arra, hogy az adat ellenőrzések mindig a folyamat lehető legkorábbi pontján (adatbevitel, leválogatás, jelentés alapadat, kész jelentés) történjenek. A jelentésszolgálati kötelezettségek színvonalas teljesítése érdekében biztosítani kell a széles tudásbázis rendelkezésre állását (banki termékek, rendszerek, vonatkozó

jogszabályok ismerete). A főkönyvi egyezőség biztosítása érdekében, ahol csak lehet, a főkönyvből származó adatokra kell építeni a jelentések. A jelentésekhez analitikával egyező és automatikusan egyeztethető főkönyvi adatokat kell szolgáltatni. A jelentéseknek könnyen változtathatóknak kell lenniük (minimum évente változnak az előírások), illetve egyszerű módszereket kell biztosítani az új jelentések definiálására (ha azok a meglévő forrásadatokon túl más adatokat nem igényelnek). 2.1 A kötelező jelentéskészítési folyamat A kötelező jelentések elkészítésének folyamata az alábbi két fő lépésből áll:   az alapadatok kinyerése és összegyűjtése az alapadatok feldolgozása, a jelentések elkészítése Az alapadatok kinyerésének részeként az informatikai terület (IT) feladata az alaprendszereken futtatott leválogatások elvégzése és a felhasználók által hasznosítható formátumra történő

konvertálása. Ezeket az adatokat dolgozza fel a jelentéskészítés is Az automatikus feldolgozást (Excel, Access) mindig manuális feldolgozási lépések követik, melyek során az alaprendszerekből nem kinyerhető adatok feldolgozásával kerülnek a jelentések kész állapotba. A manuális feldolgozás a következő tevékenységeket foglalja magában:    hiányzó adatok pótlása aggregálás adatok rendezése, rendszerezése A fentiekben leírt folyamat eredményeképpen előállt kötelező jelentések még egyeztetésre, ellenőrzésre illetve jóváhagyásra várnak, majd a megfelelő formátumban, elküldésre kerülnek a hatóságok számára. Mivel a kimenő jelentések pontosságáért, auditálhatóságáért, időben történő elkészüléséért a jelentéskészítési terület felel, ezért ennek az osztálynak a munkájához elengedhetetlenül szükséges, hogy a fent említett folyamatokba általa meghatározott visszacsatolási, ellenőrzési

pontok legyenek beépítve. Az adatszolgáltatási kötelezettségek pontos, magas színvonalú teljesítése érdekében szinte a teljes banki szervezet üzleti és az ezeket támogató tevékenységi folyamatait átfogó és nagyon körültekintő módon kell szabályozni és működtetni. Mindezen követelmények teljesítése érdekében ma már a legtöbb bankban jelentéskészítő alkalmazásokkal támogatják a kötelező jelentéskészítés folyamatát. (A PSZÁF informatikai elvárása egy bankbiztonsági szempontnak megfelelő zárt rendszer üzemeltetése, amely garantálja az analitikákkal és főkönyvvel való egyezőséget.) Ezen rendszerek bevezetésével a Banknak egyetlen, integrált kötelező jelentéskészítő rendszere jön létre, amelynek hosszú ideig biztosítania kell azt, hogy a Bank a kötelező jelentéseket mindig határidőre, az aktuálisan előírt formában és tartalommal állítsa elő. 3. A banki kockázatkezelést segítő rendszerek A BISZ

Rt.-t zártkörű részvénytársaságként 13 vezető pénzügyi intézmény hozta létre 1994-ben. 2003 májusa óta a társaság kizárólagos tulajdonosa a GIRO Elszámolásforgalmi Rt. A BISZ Rt tevékenységének célja, hogy csökkentse a hitelezési kockázatot, védje a jó adósokat, és hogy a készpénz-helyettesítő fizetési eszközök használatának biztonsága szempontjából fontos információkat díjazás ellenében nyilvántartsa, kezelje és szolgáltassa. A BAR 430 hazai pénzügyi intézmény által közösen működtetett központi hitelinformációs rendszer, ami tárolja a hitelszerződésekkel és készpénz-helyettesítő termékekkel kapcsolatban a törvények által előírt összes központilag nyilvántartandó adatot. A BAR-hoz köteles csatlakozni és a nyilvántartásba adatokat szolgáltatni minden Magyarországon hitelezéssel és/vagy készpénz-helyettesítő termékek forgalmazásával foglalkozó pénzügyi intézmény. Ez garantálja az

adatbázis teljeskörűségét. A BAR két egymástól független részből - a vállalkozói és lakossági nyilvántartásokból - áll, amelyeket ugyanazon az informatikai rendszeren keresztül lehet elérni. BAR vállalkozói rendszer: A vállalkozói rendszer a pénzügyi intézmények vállalkozói jellegű ügyfeleinek a BAR hatálya alá tartozó adatait tárolja három alrendszerben: hitelszerződések, fizetésképtelen vállalkozások, illetve a felmondott készpénzhelyettesítő fizetési eszköz elfogadási szerződések nyilvántartása. A vállalkozói rendszerben a pénzügyi intézmények ügyfeleinek azonosítása az adószámukból származtatott törzsszám alapján történik, s ugyancsak a törzsszám segítségével lehet egy vállalkozásról lekérdezni Valamennyi róla nyilvántartott adatot. Cégadatként szerepel még a vállalkozás neve és székhelyének címe. BAR lakossági rendszer: A lakossági rendszer tartalmazza minden természetes személy

adatát, aki a pénzügyi intézményekkel kötött hitel- vagy hiteljellegű szerződését vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszköz felhasználására irányuló szerződését a Hpt.-ben meghatározott módon megszegte. A lakossági rendszer két alrendszerre tagolódik: a hitelmulasztásokat és a bankkártya-visszaéléseket nyilvántartó alrendszerre. Az ügyfelek azonosítása természetes azonosítóik alapján történik: családi név, utónév, születési dátum, születési hely, anya neve. Zárszó Tisztában vagyunk azzal, hogy dolgozatunk nem több mint áttekintő jellegű. A témát nem volt könnyű megragadni, főképp a – minket talán legjobban érdeklő – banki informatikáról nehéz volt bármilyen forráshoz jutni. Ugyanakkor ez az a terület, amely irányába esetleg érdemes lenne továbblépni egy jövőbeli dolgozat során. Csoportunk együttműködéséről csupa jókat írhatunk: gyanítom, hogy mindannyiunk egyetemi pályafutása

során ez volt az első olyan alkalom, amikor egy dolgozat valóban csapatmunka, folyamatos – személyes, telefonos, e-mailen, instant messengeren keresztüli – egyeztetések mellett és megközelítőleg egyenlő munkamegosztással jött létre. Elképzelhető, hogy jobb lett volna a végeredmény, ha egyetlen személy egyedül írja meg a dolgozatot, de örülünk, hogy nem így történt. Biztosak vagyunk abban, hogy ennél többet értünk azzal, hogy megláttuk: így is lehet dolgozni. Felhasznált irodalom [1]Bacskai János: A bank és a külső rendszerek kapcsolatrendszerének Közgazdaságtani Magyarázata és technológiai megvalósítása. Diplomamunka, BME, Budapest [2]Dudás Zsófia: Pénzintézeti könyvvizsgálat informatikai megvalósítása. Diplomamunka, BME, Budapest. [3]Baka I. - Boros I – Dancsó J – Jánossi K – Karvalits F – Király J – Kolossváry Á Ligeti S – Nyers R – Szarvas F – Varga J – Wolf L [1998]: Banküzemtan Tanszék

Pénzügyi Tanácsadó és Szolgáltató Kft., Budapest [4]Fridrich Péter – Mitró Magolna [2005]: Hitelintézeti számvitel. Saldo, Budapest [4]Széles Orsolya [2004]: A banki kötelező jelentéskészítés megvalósítási lehetőségei. Diplomamunka, BME, Budapest. Internetes források [1]Bankközi Informatika Szolgáltató Rt.: http://wwwbiszhu (2005 május 3) [2]Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete: http://www.pszafhu (2005 május 5)