Földrajz | Természetföldrajz » A Velencei-hegység fejlődéstörténete

A Velencei-hegység fejlődéstörténete A Velencei-hegység sokak számára csak egy gránittömeget jelent országunk szívében, de ezen túl is sok érdekességet rejt még magában. 4,6 milliárd esztendős Földünk múltjából mintegy 450 millió év történetét ismerhetjük meg e szelíd dombokat felépítő kőzetekben. Az itt található legidősebb kőzet az agyagpala és fillit. 450-360 millió éve amikor még a Velencei-hegységet is hordozó mikrolemez a Föld déli féltekéjén helyezkedett el - a szárazföldről folyóvizek szállították hordalékukat az ŐsTethys-óceánba. A finomtörmelékes kőzetszemcsék - mint az agyag, aleurit és homok - besodródtak a nyílt óceánra, majd leülepedtek a meder aljára. Az itt lerakódott több 1000 méter vastagságú üledékből az évmilliók során a nyomás és hő hatására lett az agyagpala, ill. fillit Kb. 300 millió évvel ezelőtt a tektonikus mozgások hatására az Ős-Tethys összezárult,

felgyűrődött a Variszkuszi-hegységrendszer és ezzel egyidejűleg benyomult az a magmatömeg, amelyből hosszú idő alatt szilárdult meg a gránitunk (1. ábra) Ez az oka annak, hogy a gránitban szabad szemmel is láthatjuk a kőzetet felépítő különböző ásványokat, hisz bőven volt idejük „megnőni”. 1. ábra Nagyot ugrunk most az időben, egészen 40 millió évvel ezelőttre, amikor egy hatalmas tűzhányó kezdte meg működését, sekély, szubtrópusi tengeri környezetben. Ekkorra már a mikrolemezünk a Föld északi féltekéjére, a Ráktérítő közelébe „úszott” és a Paratethys-tenger borította térségünket. A vulkánunk valószínűleg kontinentális peremen működött, hasonlóan az északamerikai Kordillerákhoz, vagy az Andokhoz. A vulkanizmust a kontinentális lemez alá bukó óceáni lemez válthatta ki. Az alábukás eredményeképp magma indult el a felszínre, melynek egy része el is érte azt. Kezdetben ez az andezites magma

a benne oldott gázok és a magas víztartalmú rétegekkel való találkozás miatt óriási robbanások során kisebb-nagyobb darabokra zúzta szét az útjába kerülő kőzeteket, melyek aztán sűrű felhő formájában hagyták el a vulkán kürtőjét (piroklaszt szórás). A kezdeti szakaszt követően a piroklaszt szórásokat lávafolyások szakították meg. A vulkán több millió éves munkájának eredményeképp kb. 3-4000 m magasra építette magát Elcsendesedését követően azonban a külső környezeti tényezők - mint pl. a víz– 15-20 millió év alatt 23000 m vastagságnyi anyagát szállították el A Velencei-hegységben megmaradt vulkáni kőzetekre, főként a piroklasztitra alig lehet ráismerni. A nagymértékű elváltozás oka az erőteljes vulkáni utóműködés. A magmában oldott gázok és víz, illetve a magma hője által felforrósított mélységi vizek elindultak a felszínre, közben pedig átitatták a kőzeteket. Azok ásványait részben

vagy teljes egészében kioldották és újakat raktak a helyükre. Innen a kőzet neve, a metaszomatit, ami „elemkicserélt” kőzetet jelent. Helyenként a gránitot is átitatták ezek az oldatok Az időközben részben kiszáradt Paratethys-tenger helyét a Kárpát-medencében a Pannon-tó foglalta el, mintegy 12 millió évvel ezelőtt. Ekkora már a mikrolemezünk megérkezett mai helyére. Ez a tó csak néhány millió évig létezett; elsősorban a Kárpátokból és az Alpokból érkező folyók hatalmas mennyiségű hordaléka töltötte fel, deltafrontban előre haladva. A Pannon-tó kiterjedése 9,5 millió évvel ezelőtt. A Velencei-hegység táján 8-9 millió évvel ezelőtt már csak egy homokosfolyóvízi síkságot találtuk volna, mely azóta nagyrészt lepusztult. 2,4 millió évvel ezelőtt beköszöntött a jégkor, ami alatt hidegebb-melegebb időszakok váltották egymást. Volt olyan, hogy tarándszarvasok legeltek a velencei-hegységi tundrákon

vagy épp mamutok vonultak át. A melegebb periódusokban sztyep-erdős sztyep boríthatta térségünket, melyeken az erős sarkvidéki szelek felkapták a kisebb szemcseméretű kőzeteket, - mint például a feltöltődött Pannon-tó üledékét – és messzire szállították a levegőben. Kiülepedve a levegőből – a sztyeppeken - ezen a kőzetliszten telepedtek meg a pázsitfűfélék, melyek bojtos gyökérzete alatt lösszé „érett”. A lösz tulajdonképpen némi mésszel gyengén cementált kőzetliszt. „Mindössze” kb. 12 ezer évvel ezelőtt született meg a Velencei-tó Az utolsó hidegebb periódus mintegy 10 ezer évvel ezelőtt fejeződött be, azóta a Föld átlaghőmérséklete összességében nő. Látogassunk meg néhány érdekes sziklát! Pandúr-kő, Pákozd Gyapjas-zsák, Sukoró A Pandúr-kő és a Gyapjas-zsák kialakulásának története kb. 280 millió évvel ezelőtt kezdődött, amikor a benyomult gránit magmatömeg térfogata a

hűlés miatt csökkent. Kompenzációként repedések jelentek meg a gránittestben, hasábokra osztva a kőzetet. Felszínközelben a repedések mentén leszivárgó víz aprózza, illetve mállasztja a gránittömböket. Ahol a repedések találkoznak, ott ez a folyamat erősebb, jobban legömbölyíti az éleket. Mikor lepusztul a gránitmurva, felszínre kerülnek a legömbölyített gránittömbök. Gránit mállási szelvénye A gránittestben lévő nagyobb, kilométer hosszú egykori repedés mentén könnyen tudtak áramlani forró vizes oldatok, melyek az andezitvulkanizmus során, illetve után indultak el a felszín felé. Ezek az oldatok a repedés mentén nagyrészt kioldották a gránit eredeti ásványait és helyükre főként szilícium-dioxidot, azaz kovát raktak le. Így keletkezett a Likas-kő ellenálló kőzete, a kvarcit. Likas-kő, Sukoró Hullámmarta sziklák a pázmándi Zsidó-hegyen 2. kép Mikor a Pannon-tó „körülvette” a

Velenceihegységet, a hullámok lekerekítették a Zsidóhegy sziklás partját, amit kemény vulkáni kőzet épít fel (1. kép) A partfalról leszakadt kisebb kőtörmelékeket a hullámok ide-oda görgették a mederben, míg végül közel gömb formájúra koptatódtak (2. kép) 1. kép Jó szerencsét!