Informatika | Információelmélet » Csirmaz László - Az információtárolás története

Eszterházy Károly Főiskola, Eger Tanárképzési és Tudástechnológiai Kar Médiatechnológus Asszisztens Szak Infomédia Adjunktus: Bóta László Az információtárolás története Csirmaz László Médiatechnológus asszisztens szak – Levelező tagozat 2008/1 1 Tartalomjegyzék  Bevezetés 3  I. Az információ I./1 Az információ fogalma I./2 Az információ főbb megjelenési formái és ezek befogadása 4 5 II. Az információtárolás az őskortól napjainkig II./1 Az információtárolás célja - az írás forradalma II./2 A könyvnyomtatás II./3 A ”fény- és hangírás” születése 6 8 10 III. Napjaink technológiái III./1 Hagyományos médiáink ma III./2 A digitális technika és számítástechnika szerepe hétköznapjainkban III./3 A jövő már itt van 11 12 17 Bibliográfia 19    2 Bevezetés Dolgozatom fő témája a ”szellemi értékek” fogalmait, tárolási módjainak történetét, valamint azok

módszereit mutatja be mind, a mai napig. Választásom kizárólag erre témára esett, ugyanis gyerekkorom óta érdekel a technika, és azon belül is a számítástechnika, az adattárolás- és információközlés fajtái, működése és alkalmazási területei. Középiskolában számos beadandót is ezzel kapcsolatban készítettem. 3 I. Az információ I./1 Az információ fogalma Az információs rendszer legsajátosabb elemei maguk az információk, illetve az adatok. Ezek ”tartják a kapcsolatot” a valós rendszerrel. Az adat és az információ fogalmának megértéséhez azonban nézzük meg, hogy egy ismeret megszerzése közben milyen folyamatok játszódnak le. ”Az utasok a Déli pályaudvaron a Ciklámen Expressz érkezését várják. Egyszer csak a hangosbemondón közlik, hogy a vonat 20 percet késik. Az utasok erre visszaülnek a váróterembe” A fenti történet a valós világ valamilyen tényére vonatkozó ismeretet ad át. Ismereteinket

többféle formában közölhetjük – ezeket legtöbbször szóban, írásban vagy valamilyen kommunikációs eszköz segítségével tesszük. Ahhoz, hogy az ismeretet át tudjuk adni egy másik személynek – a fogadónak olyan formában kell közölnünk ezt vele, hogy ő is megértse a közlést Vegyük például az EXPRESS vonat kifejezést. Ezt csak az tudja elolvasni, aki ismeri a latin betűket Aki csak a cirill betűket ismeri, annak nem mond semmit. Tehát ismerni kell a betűk formáját, alakját Az írásbeli közlés minden látó ember számára érzékelhető, de csak a formai ismeret birtokában válik elérhetővé. A formai közlés szabályainak összességét szintaktikai szabálynak nevezzük. Tehát aki ismeri a szintaktikai szabályokat, az fel tudja fogni és el tudja olvasni a fenti szót. Ha egy kisiskolást megkérdezünk, hogy mit jelent az ”EXPRESS vonat” kifejezés, nem tudja megmondani. Elolvasni képes, de nem tudja, hogy mi is a szó jelentése,

tehát nem ismeri a forma mögötti tartalmi egyezményt, szabályt. A közlés tartalmi egyezményre vonatkozó szabályok összességét szemantikai szabálynak nevezzük. A szintaktikai és szemantikai szabályok ismeretében a közlés mindenki számára érzékelhető, felfogható. Ahhoz azonban, hogy a rögzített ismeretet ténylegesen befogadjuk, további folyamatra van szükség. A közölt fogalmakat – EXPRESS vonat, késik, Ciklámen – összehasonlítjuk az eddigi tudásunkkal – gyorsvonat, stb. - és ezáltal megértjük a közlést A közölt ismeret egy furcsa jelenséget rejt magában: egy adott pontig mindenki számára ugyanazt jelenti, de végül is mindenki számára mást mond, mivel az ismeret személyhez kötődik. Annak a személynek a viselkedését, aki nem vár vonatot, vagy nem azt a vonatot várja, melyet bemondták, nem befolyásolja a vonat érkezésére vonatkozó közlés. Adatnak nevezzük a tényeknek és elképzeléseknek nem értelmezett, de

értelmezhető formában való közlését. Az adat tehát egyszerűen nem értelmezett ismeret Az adat példánkban a hangosbemondó közlése. Viszont vannak olyan emberek, akik ezt az adatot más ismerethez tudják kapcsolni. Tudják, mert rendelkeznek más, az adathoz kapcsolódó ismerettel. Tudják, hogy a vonatnak mikor van a menetrend szerinti érkezése. Érdekli is őket, hogy mikor érkezik a vonat, mert szükségük van rá Ezért a közölt ismerettel gondolatban valamilyen újabb, ez esetben logikai vagy matematikai ismerettel műveletet végez – ezáltal megállapítja, hogy a 20 perces késés számára sok vagy kevés. Információnak nevezzük az adatokon végrehajtott gondolati műveletek értelmezett eredményét. Az információ tehát az értelmezett ismeret Ezáltal az információ – a gondolkodási folyamat eredménye – új ismeretet nyújt a felhasználónak. {1.} 4 I./2 Az információ főbb megjelenési formái és ezek befogadása - A beszéd Az

első Homo Sapiens – az értelmes ember – még beszélni nem tudott, de már ismerte az egyszerű geometriai formákat. Fejlődése során az ősember hétköznapjaiban az életért folytatott harc megkövetelte az értelem képességét. Gondolatait már megfogalmazta, és egyszerű nyelven már beszélt. Társaival eszmecserét folytathatott, ezáltal könnyebbé vált az élete A jégkorszak végén már képes volt az összefüggő beszédre, így az információ befogadása és átadása egyszerűbb lett. - Írott anyagok Az emberi értelem fejlődése magával hozta a technika fejlődését is. A kőmegmunkálás után egyre fejlettebb szerszámokat használtak és ez a technikai fejlődés maga mellett hozta a földművelés korszerűsödését. Ennek megszervezéséhez pedig jeleket kezdtek használni úgy, hogy a tárgyak egyszerű képeit agyagtáblákba nyomták, majd ezeket kiszárították. Ezen természetes jegyek után fokozatosan kialakult a tiszta szóírás,

melyben nem a tulajdonképpeni tárgyat, hanem annak fogalmát, később pedig hangképét is ábrázolták. A modern ABC ősét a föníciaiak dolgozták ki ie. 1000 körül Bonyolult képek és jelek százai helyett 20 mássalhangzó jelével is beérik. Viszont ezek a jelek már nem az ábrázolt szó értelmét, hanem hangzását adják vissza, melyek elsősorban képekből alakultak ki. Ezt a rendszert ie 800 körül a görögök átveszik, majd javítanak rajta úgy, hogy kiegészítik az addig hiányzó mássalhangzókkal. Ezzel végre mód nyílt a kimondott szó hangjainak kellően hű visszaadására. - Nyomtatott anyag Amit Ázsiában már századok óta ismertek, azt Európában Guttenberg János 1445-ben találta fel. Ekkor adták ki az első nyomtatott íveket. A nyomtatás nagyon lassan terjedt el, csak az írástudatlan, feudális rendszer megdöntésével és a technika fejlődésével indult meg. 1866-ban építették Londonban az első gőzhajtású rotációs

gépet, amely 12.000 példányt nyomtatott egy óra alatt Igazán csak ezután kezdett rohamosan fejlődni a nyomtatás. Kezdetben az újságokat és könyveket afféle tájékoztató levélnek tekintették Később a technika további fejlődése növelte a példányszámokat, melyek segítségével és a posta megjelenésével az emberek egyre frissebb és minőségibb kivitelű információkhoz jutottak. - Hírközlés Az emberek a hírek egymással való közlésénél már ősidőktől fogva nemcsak a hangos beszédet használják. A hírek szóbeli közlése a telefon feltalálása előtt csak akkor volt lehetséges, ha a hír közlője és a hír felvevője egy időben egymás mellett – vagy legalábbis közel egymáshoz – tartózkodott. Ha a közleményt nagy távolságra kellett továbbítani, vagy a távollévő címzettnek hátrahagyni, akkor egyezményes jelek használatához folyamodtak. Ilyen jelek voltak például a máglyák füstje, a dobszó, a fába vésett,

lemezre karcolt vagy festékkel szövetre rajzolt jelek és egyéb hasonló jelzések. Csak a rajz volt mindenki számára érthető Ha pl füstjeleket szándékoztak adni, előre meg kellett beszélni, hogy mit jelent a látóhatáron megjelenő három füstfelhő, vagy mit jelentenek a felszálló füstök különféle változatai, amelyek megbeszélés nélkül bizonytalanságot is okozhattak. Mindezek az egyszerű jelek és – mai szemel már – primitívnek mondható módszerek alapozták meg a 20. század technikai vívmányaival történő sokoldalú kommunikációt, a Morse-távírótól kezdve a rádión és a televízión át egészen az internetig. {1.} 5 II. Az információtárolás az őskortól napjainkig II./1 Az információtárolás célja - az írás forradalma Az emberi társadalom fejlődésének meghatározott fokán felmerült az igény az információ rögzítésére, megőrzésére, tárolására: megjelent az írás. A beszéd az ősközösségi

társadalomban élő ember kommunikációjához szükséges jelrendszer volt. Az írással tulajdonképpen a jelnek a jelét alkotta meg az ember, azzal, hogy a beszédben használt jeleket újabb jelekkel rögzítette. A különböző emberi kultúrákhoz különböző írástípusok kapcsolódtak, gyakran előfordult, hogy ezek egymásból fejlődtek ki, vagy éppen egymástól teljesen függetlenül alakultak, de abban mindegyik megegyezett, hogy az információ rögzítésének igénye hívta őket életre. A fejlődő gazdaság és társadalom egyre több információt is produkált, s az ember már nem hagyatkozhatott a csalóka emlékezetre, az információcsere szóbeli formájára. („A szó elszáll, az írás megmarad”) Fontossá vált, hogy az információk megőrizhetőek, felidézhetőek legyenek: az emberiség megalkotta az írást. Az írás kialakulása az emberiség történetében hosszú folyamat, a különböző közösségek más-más időpontban jutottak el a

fejlettségnek arra a fokára, mikor megalkották az írást. Mire az egyes kultúrák – a társadalom igényeihez igazodva – kialakították saját írásmódjukat, hosszú idő telt el. Gyakori volt az is, hogy egyik civilizáció a másik vívmányait átvéve, azt saját nyelvéhez igazítva, továbbfejlesztve hozta létre saját írását. Tudunk olyan közösségekről is, melyek saját írást soha nem alakítottak ki, hanem átvették más civilizációk nyelvét és írását. (Ilyenek pl a fejlődő országok a XIX-XX században.) Az írás előzményei között a kutatók többsége a tárgyírást és a barlangrajzokat tartja számon. A tárgyírás körébe tartozik a már említett billog és rováspálca, melyek inkább az európai kultúrákhoz kapcsolódnak, de tárgyírás az indiánok csomóírása (quipu), vagy kagylóírása is (wampum). A kagylóírást különböző afrikai és csendes-óceáni törzseknél is megtaláljuk. Ismerünk civilizációt, mely

megmaradt a tárgyírás szintjén, s elpusztult, mielőtt a valódi írás kialakulhatott volna: ilyen volt pl. az inka kultúra Ugyanakkor hasonló földrajzi és társadalmi környezetben a maják és az aztékok meghaladták a tárgyírást, és kialakították a saját ideografikus írásformájukat. A barlangrajzok a valóság rögzítését, megjelenítését szolgálták, s ennek kezdetben nem volt a nyelv rögzítésére irányuló célja. Sokkal inkább kultikus funkciója volt a rajzoknak, ami a különböző kultúrákban különböző lehetett. Pl egy-egy állat lerajzolása megkönnyítette annak elejtését, birtokba vételét, de szolgálhatta a vadászat sikeréért végrehajtott szertartásokat is. Ezek a rajzok kezdetben (pl. Altamíra) részletesek, pontosak, élethűek voltak. A 6 későbbiekben az ábrázolás egyszerűsödött, néhány vonallal vázlatosan rögzítették a valóság egyes részleteit, s itt már az első írásforma, a képírás közvetlen

előzményéről van szó. Innen már csak egy lépés, hogy az egyes rajzok formája és jelentése állandósuljon és megszülessen a képírás. Fontos hangsúlyozni, hogy az írás itt megismert előzményei még nem kapcsolódtak a nyelvhez, nem azt kívánták rögzíteni. Sokkal inkább emlékeztetőül szolgáltak az események, darabszámok, stb felidézésére, s nem annak nyelvi megjelenítését valósították meg. Ugyanakkor szorosan kötődik ide az első írásforma, a képírás (piktográfia) melynek jelei (piktogramok) az állandósult jelentésű rajzokból alakultak ki. A képírás még mindig nem a nyelvet rögzíti, hanem tulajdonképpen rajzban „mesél el” valamilyen eseményt, történetet, tehát a közleményt. Az egyes rajzokhoz, piktogramokhoz azonban állandósult jelentés kapcsolódik. Jó néhány civilizáció használta a képírást, és korántsem csak az ókorban. Pl Ausztrália őslakói, Amerika indián törzsei de egyes szibériai

népcsoportok is még a XIX században is a képírás segítségével rögzítették az információkat. Ugyanakkor a képírás jelentősége abban is áll, hogy számos későbbi írásmód ebből alakult ki. Az egyiptomi hieroglifák éppúgy, mint a kínai és a japán írás, vagy Asszíria, Babilónia, Perzsia ékírásai. Gyakorta jelentek meg átmeneti írásformák, melyekben jelen voltak még a piktogramok, de már megjelentek az írás fejlődésének következő lépcsőfokaként az ideogramok is. A piktográfia mint írás napjainkban már nem használatos, mégis szerepe van az emberi kultúrában. Gondoljunk a számítógépünk menürendszerére, a közlekedési táblákra, a kórházakban, szállodákban és más intézményekben elhelyezett eligazító táblákra. A következő fontos lépés tehát az írás fejlődésében a fogalomírás (ideográfia) kialakulása. Egy-egy írásjel (ideogram) itt egy-egy fogalmat jelöl, s ez már feltétlenül különbözik a

piktogramtól, hiszen megegyezésen alapuló állandó jelentése van. Ilyen az egyiptomi írásmód, de pl. a kínai is Az írás további egyszerűsödését jelenti a szó- és szótagírás kialakulása. A szójelek (logogramok) a fogalomírás jeleinek egyszerűsödésével jöttek létre. Gyakran használtak hasonló hangzású szavakra ugyanolyan jeleket. Később már egy-egy szó azonos hangzású részeit is azonos jelekkel rögzítették, s így kialakult a szótagírás, amikor egy írásjel egy szótagot jelölt. Gyakorta előfordul, hogy egy-egy írástípusban egyszerre vannak jelen a képírás, a fogalomírás és a szótagírás elemei, mint pl. az egyiptomi hieroglifák esetében. A japán írás pedig a mai napig a szótagírást használja Az írás fejlődésében az utolsó, döntő lépés, amikor megjelenik a hangjelölő írásmód (fonográfia), más szóval a betűírás. Így az írás lényegesen leegyszerűsödik, hiszen míg a korábban ismertetett

írástípusoknál igen sok jel ismerete szükséges, addig a betűírásnál 25-30-ra csökken a jelek száma. Az egyes jelek a beszéd hangjait jelölik, s ennek a viszonylag kevés jelnek a segítségével gyakorlatilag bármilyen jelentéstartalmat rögzíthetünk. A betűírás megjelenésével a közlendő tartalom végképp elszakadt az írásképtől, a beszéd hangalakja az egyetlen mérvadó, azt rögzíti. A betűírás az ember absztraháló képességének eredménye A ma ismert kultúrákban a hangjelölő írásmód különböző írásai a legelterjedtebbek, az európai keresztény kultúrkör is ezt használja. (Ez persze nem jelentheti azt, hogy pl. a japán, vagy a kínai írás kevésbé lenne „értékes”, hiszen ezeknél az írásmódoknál a nyelv sajátosságai teszik indokolttá a hagyományos írásmód használatát.) Az írás megjelenése feltétlenül forradalmi változást jelentett az emberi kommunikációban, hiszen lehetővé tette az információ

rögzítését és tárolását. Addig csak az információ személyes átadására, cseréjére volt lehetősége az embernek, az írás viszont térben és időben is kitágította az emberi kommunikáció határait. A rögzített információ elvileg korlátlanul juthatott el a tér és az idő bármely pontjára, s nem veszett el. Gondoljunk 7 arra, hogy az egyiptomi írásból mi mindent tudunk ma is az egyiptomi kultúráról, vagy pl. a ninivei könyvtár is mi mindent őrzött meg az ősi kultúrákból! Hangsúlyoznunk kell, hogy az írásbeliség nem terjedt ki a társadalom egészére. A társadalmi kommunikáció legnagyobb része továbbra is szóban zajlott, s csak egy szűk réteg – elsősorban az uralkodó elit – volt birtokában az írásbeli információk kiváltságának, írni, olvasni pedig még kevesebben tudtak. Az „írástudók” már a legkorábbi időktől kezdve elkülönültek a társadalom egészétől, ismereteiket megbecsülés övezte még

akkor is, ha – mint például az ókorban – jogállásuk szerint gyakran rabszolgák voltak. Az ókori nagy civilizációkat is eszerint jellemezhetjük, de még inkább így volt ez a középkorban, amikor az írásbeliség egyértelműen az egyházhoz, illetve a világi papsághoz és a szerzetesrendekhez kapcsolódott. Közismert a szerzetesek szerepe az írásbeliségben: a kódex forma megteremtése, a könyvkötés feltalálása, a kódexmásoló műhelyek fenntartása egyaránt hozzájuk kapcsolódik. Persze a kódexek előállítása igen drága volt, ezért csak az uralkodó osztály tagjai engedhették meg maguknak ezt a luxust. A polgárság megjelenése, a polgárosodás folyamata változtat majd ezen. {2.} II./2 A könyvnyomtatás Az írás különböző formáinak elterjedésével megoldódott az információ rögzítése, sikerült „meghosszabbítani” az emberiség emlékezetét, de csak igen kevesek részesültek az előnyeiből. Az ókorban és a középkorban

ez mégis elegendőnek bizonyult, az állam és a különböző szervezetek irányítása, a maihoz képest viszonylag kevés tudományos eredmény rögzítése, vagy akár az irodalmi művek létrehozása, stb. megvalósulhatott így is A későbbiekben azonban a társadalom és a gazdaság fejlődésével, a társadalmi munkamegosztás differenciálódásával új társadalmi rétegek, s velük új igények jelentkeztek. A gazdaságilag fejlettebb területeken megjelent a polgárság, mely egyelőre még a feudális keretek között, de újfajta életvitelt, új társadalmi környezetet, újfajta tudást képviselt. Ez természetesen az információk iránti megnövekedett igényt is jelentette egyben, már csak azért is, mert a kézművesség, a kereskedelem művelése, ami a polgárság sajátossága volt, az eddigiektől eltérő ismereteket sürgetett. Nem véletlen az sem, hogy a keresztény vallás megújításának eszméje a polgárság körében hamar népszerűvé vált,

hiszen a polgárság kialakuló életfelfogását már nem elégíthette ki az addigi hitélet. A reformáció tanait a polgárság gyorsan befogadta, sőt, annak egyik fontos társadalmi bázisává vált. Az írástudók növekvő száma óriási keresletet teremtett a betűk iránt, amit a másoló műhelyek már nem tudtak kielégíteni. Mindez együttesen vezetett ahhoz, hogy az ember már nem elégedett meg az információk rögzítésével, hanem viszonylag olcsón, egyre szélesebb körben kívánta terjeszteni azokat. Ennek az eszköze lesz a nyomtatás, melynek megvalósítása Európában Johannes Gutenberg nevéhez fűződik. A nyomtatás elterjedését az előbbieken túl segítette az a körülmény is, hogy megjelent a papír, mint információhordozó, lehetővé téve a nyomtatott termékek tömeges előállítását. Hogy mégis elsősorban a társadalmi igény mozgatta ezt a kommunikációs forradalmat is, azt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a papírkészítés

előállítását 1272 óta ismerik Európában, tömeges elterjedése mégis Gutenberg idejében történt. (Gutenberg híres Bibliáját még részben pergamenre, részben már papírra nyomtatta. Bár a nyomtatott könyv jelképe Európában Gutenberg, meg kell említeni, hogy a nyomtatás Kínában már négyszáz évvel korábban ismert volt. Az I században képeket nyomtattak kőbe, később, a VIII. századtól fába vésett formák segítségével A XI században pedig mozgatható betűkkel nyomtattak, ami tulajdonképpen Gutenberg találmányának is a lényege. 8 Igaz, a kínai írásmód nem tette lehetővé a módszer elterjedését, de ismert volt, bár Gutenberg ettől függetlenül munkálkodott. Még fontosabb a kínaiak szerepe a papírgyártásban, melyet egyértelműen a kínai kultúra ajándékozott az emberiségnek. A kínaiak kezdetben bambusz szeletekre és selyemre írtak, i.sz 105-ben azonban feltalálták a papírkészítés módszerét, mégpedig

Caj-lun császár egyik minisztere volt az, aki faháncsból rongyokból, kenderből elkészítette az első papírt. Az előállítást igyekeztek tökéletesíteni, de az elzártságnak köszönhetően más népek nem ismerték az eljárást. Valószínűleg a mongolok lesték el valahogyan a titkot, s közvetítették a tudományt az arabok felé, akik aztán Európába hozták. Tény, hogy azután, hogy az arabok elfoglalták Szamarkandot (751-ben), nagyon hamar megjelentek Bagdadban, majd ezt követően Marokkóban a papírkészítő műhelyek. Az arab hódítással pedig a Pireneusi-félszigetre is átkerült a módszer, ahonnan nyilvánvalóan a spanyolok közvetítették a keresztény Európa felé. Tudjuk, hogy Itáliában 1272-ben már gyártottak papírt, de csak szórványosan terjed el a kontinensen, egészen a XV-XVI. századig, amikor viszont rohamos fejlődésnek indult a gyártás a nyomtatás igényeinek a kielégítésére. (Magyarországról 1520-ból van hiteles

adatunk papírmalom létezéséről.) Gutenberg munkásságának Európában is voltak előzményei. Először kártyát sokszorosítottak nyomtatással fatábláról, később illusztrációkat készítettek a fatáblák segítségével. A táblanyomtatás tehát viszonylag elterjedt volt, Gutenberg találmánya azonban alapvetően megváltoztatta a nyomtatásra irányuló próbálkozásokat. A mozgatható betűk öntésének, szedésének és a kiszedett szöveg nyomtatási eljárásának kidolgozása kapcsolódik a nevéhez. Először megszületett a mozgatható betűk elve, kidolgozta a betűöntés műveletét, majd a nyomtatósajtót szerkesztette meg. Az első nyomdai termék, mely Gutenberg műhelyéből maradt fenn, igaz, csak töredékben, a Weltgericht című költemény 1447-ből. Ezt követően egyházi megrendelésre készített naptárakat, bűnbocsátó leveleket, de legfőbb célja, amit maga elé tűzött, a Biblia kinyomtatása volt. Hosszú kitartó munkára volt

ehhez szükség: öt éven át dolgozott, mire sikerült az első, ún. 42 soros Biblia kinyomtatása. (Nevét onnan kapta, hogy egy-egy oldalon 42 sor szöveg volt) A könyv 641 lapból áll, s mindössze 31 példány maradt fenn napjainkra. (Kutatók szerint száznál több nem is készült belőle) 10 példányt pergamenre, 21-et már papírra nyomtatott Gutenberg. Igen fontos, hogy ebben az időben a könyv fogalma még egyenlő volt a kódex fogalmával. Ezért Gutenberg arra törekedett, hogy a betűk formája és a könyv külső megjelenése egyaránt a kódexhez hasonlítson. Az oldalakon szándékosan üresen hagyott helyeket a nyomtatás befejezése után iniciálékkal, ornamentikus díszítésekkel egészítették ki kézi munkával. Hogy milyen jelentősége volt a nyomtatás feltalálásának, azt mi sem mutatja jobban, minthogy rövid idő alatt egész Európában elterjedt. Itália az elsők közt volt a nyomtatás meghonosításában: 1480-ban már negyven városban

volt nyomda. Különösen kiemelkedő volt a velencei könyvművészet. (A városi polgárság száma, igényei, anyagi lehetőségei!) Franciaországban 1470-ben, Párizsban jelent meg az új technika, Angliában 1476-ban a Westminster apátságban rendezték be az első nyomtató műhelyt. Németalföldön 1473-ban kezdődött a nyomdászat, ahol rendkívül gyors fejlődés kezdődött, és a XVI. századra az európai nyomtatás legjobbjai a németalföldi mesterek közül kerültek ki. Itt tanulta mesterségét számos Magyarországról érkezett nyomdász is. Ma, amikor a szuper technikák világát éljük, a számítógép és az Internet világában, nehezen tudjuk érzékelni, milyen jelentős volt Gutenberg találmánya és elterjedése. Az információ rögzítésének és tárolásának az új módszere szinte korlátlan lehetőséget biztosított a betű, a kultúra tömeges terjesztésére. Addig csak az juthatott könyvhöz, aki a költséges kódexeket meg tudta

fizetni, de ezt követően tömeges méretekben előállíthatóvá vált a kultúra, ami az írástudók számának növekedését, 9 ez viszont újabb igények kialakulását is jelentette. Fellendült a könyvkereskedelem, a könyvtárak fejlődése, s egyre szélesebb rétegek részesülhettek az írásbeliségből, sőt, a sokszorosítás lehetősége alapot adott a sajtó színre lépéséhez is, ami az első lépés volt a tömegkommunikáció elterjedése felé. {2.} II./3 A ”fény- és hangírás” születése Az információ rögzítésének újabb módjait is feltalálták ebben az időszakban: megoldották a kép és a hang rögzítését. A kép rögzítését – bár mások is kísérleteznek vele – Daguerre valósította meg az 1830-as években: ő találta fel a róla elnevezett dagerrotípiát, azt az eljárást, melynek segítségével lehetségessé vált a kép rögzítése. Ez még igen kezdetleges módszer volt, de a következő évtizedekben többen

egyre inkább tökéletesítették: kidolgozták a pozitív-negatív eljárást, a század végére megjelent a tekercsfilm, majd a celluloid film. Megszületett tehát a fotográfia (fényírás), mely azóta szédületes fejlődésen esett át, (automata, majd digitális gépek), de napjainkig az egyik legfontosabb információrögzítési módszer. Edison fonográfja Ezzel párhuzamosan egyre több kísérlet történt a mozgó kép rögzítésére is, és a fotográfia mellett hamarosan elindult hódító útjára a kinematográfia is. 1895-ben a A Lumiére Lumiére fivérek levetítették első filmjüket, fivérek sőt 1903-ban már színes filmet is tudtak készíteni. Milliók szórakozása lesz a mozi (Heltai Jenő bájos kifejezése a magyar nyelvben, a kinematográfia magyarítása), de emellett az a legfontosabb, hogy az ember mostmár nem egyszerűen a képet, hanem a mozgást is rögzíteni tudja mint információt. Az 1930-as évekre a hangrögzítés megoldása után

– melyről még lesz szó – már hangosfilmet is tudnak készíteni (egyszerre veszik fel a képi és a hang információt), az 1950-es évekre megoldják a szélesvásznú filmek felvételének technikáját is, illetve a színeket is egyre élethűbben rögzítik. Az 1950-es években (a televíziózás fejlődésének hatására is) megjelent a mágneses képrögzítés módszere, a videómagnetofon. A képek rögzítése mellett felmerült a hangrögzítés igénye is. Ezt először Edison oldotta meg, amikor 1877-ben megszerkesztette a fonográfot (hangírás), a hangrögzítés első formáját a technika történetében, melynek lényege, hogy a hangot egy viaszhengerre rögzítik. A filmhez hasonlóan itt is rögtön megjelent a szórakoztatóipar: nem elégedtek meg az információ rögzítésének új módjával, hanem – a modern társadalom igényeinek megfelelően – a széles közönség számára is hozzáférhetővé tették a nagyvárosi kultúra részeként.

Ehhez Berliner tökéletesítette Edison találmányát, amikor megszerkesztette a gramofont (=lemezjátszó), mellyel bárki lejátszhatta a hangfelvételt, annál is inkább, mivel ekkorra feltűntek a henger helyett a lapos lemezek, melyeket már sokszorosítani is tudtak. A következő évtizedekben mind a felvétel, mind a lejátszás technikája egyre tökéletesebbé vált: sokáig hódított a mikrobarázdás lemez és a hozzávaló lejátszó, kidolgozták a sztereofon (térhatású) felvételek lehetőségét, az 1980-as évektől pedig a digitális lemezek (CD) forradalmasították a hangfelvételt, természetesen már a számítástechnika fejlődésével összefüggésben. Fentiek mellett a hangrögzítés más módszerével is kísérleteztek, így valósult meg a mágneses hangrögzítés 1893-ban, amit a dán Poulsen talált fel. Ennek az eljárásnak a felhasználásával az 1920as években megszerkesztették a diktafont, majd az 1930-as években megjelent a modern

magnetofon készülék, bár ez inkább a második világháború után terjedt el. Akkor viszont tömeges méretekben, és egyre praktikusabb, kisebb készülékek jelentek meg a piacon, az 1960-as évektől már kazettás magnetofon formájában, melyet napjainkig használnak. {2.} 10 III. Napjaink technológiái III./1 Hagyományos médiáink ma A média – mint ahogy már fent is olvashattuk – rendkívül fontos, nélkülözhetetlen szerepet tölt be a mai ember életében. Az információ létszükségletté vált a gondolkodó ember számára Ezek az információk és azok megjelenés formái a technika fejlődésével mindig újraformálódnak, egyre kényelmesebben és gyorsabban elérhetővé válnak. Viszont a hagyományos médiák a mai napig jelentős szerepet töltenek be életünkben, ezért nap mint nap találkozunk vele. Első és talán az egyik legismertebb formája az újság, melyet mindig kézhez kapunk, mindig friss információval szolgál és bizonyos

szempontokból előnyösebb a modern konkurenciánál. Különösebb szaktudást és elektromos áramot nem igényel a használata; nem kell elmenteni és akár sokkal kényelmesebben, a fotelból is élvezhetjük. De ugyanezen kategóriába tartoznak a könyvek, lexikonok és szótárak, melyek a könyvesboltok és már ie. 300 óta a könyvtárak első számú cikkei. Ezek az írott anyagok nemcsak a hétköznapi felhasználást szolgálják, hanem elsősorban az oktatási, nemzeti, közművelődési és szakkönyvtárak által több-több réteget képesek foglalkoztatni. De sajnos ezeknek is vannak korlátai. Multimédiás és interaktív információközlésre nem alkalmasak, hacsaknem – pl. magazinok esetében – valamilyen mellékelt modern adathordozón meg nem teszik ezt. Mivel gyakran nem jut idő a hagyományos médiák használatára az ember rohamosan gyorsuló, bonyolódó és elkényelmesedő életében, ezért egyre nagyobb igény van a modern médiákra, éppen

ezért már minden háztartásban található televízió, rádió, mobiltelefon és rohamosan nő a személyi számítógépek és az ezzel együttműködő internetkapcsolatok száma is. {3.} Egy frissen végzett felmérés szerint az Egyesült Államok lakosainak már 70 százaléka gondolja úgy, hogy nincs jövője a napilapoknak, és nem képesek felvenni a versenyt a világhálóval. A felmérés az összes korosztály bevonásával készült, így leszűrhető belőle, hogy az USA-ban immár az idősebb generációk is tisztában vannak azzal, hogy milyen szerep jut az offline média eszközeinek. S habár ragaszkodnak a jól bevált hírforrásokhoz, egyre szélesebb körben veszik igénybe az online média eszközeit. Egy gyorsan változó világ részesei vagyunk. Mondhatnánk idevágó közhellyel miért is jut egyre kevesebb szerep korunkban a nyomtatott sajtónak, illetve a televíziónak. Mert ugyebár ez a helyzet ezekkel a médiumokkal. A világháló sokkal

nyitottabb, aktuálisabb, interaktív felület szemben például egy halom papírral, vagy a televízióval szemben, amely ma sokunk szemében úgy tűnik, mint egy statikus doboz, amely itt maradt még az előző évszázadból. Ha viszont nem szeretnénk olyan szigorúak lenni a jó öreg hírforrásokkal szemben, akkor azt mondhatjuk, nem tűnnek el olyan könnyen, csak a szerepük változik meg. Értelemszerű hogy az esti híradó, meg a másnap reggeli napilap képtelen felvenni a versenyt a hírolvasókkal szemben. Ennek köszönhetően más szerepet kell, hogy betöltsenek, ha még érvényesülni akarnak. Ettől függetlenül az újságnak van szaga, és kevésbé rideg a tapintása mint a műanyagnak, ráadásul nem fagy le soha, ezért is marad mindig emberközelibb, mint a modern hírolvasás bármely eszköze. {13.} 11 III./2 A digitális technika és számítástechnika szerepe hétköznapjainkban A mai modern embernek – főleg a fiatalabb korosztálynak – már

általános kifejezés a DVD, az mp3 és az mp3-lejátszó, a számítógép, internet, MSN és még sorolhatnám; úgy, ahogy nagyszüleink még csodálták, majd befogadták a televíziót és a lemezjátszót, mi most ugyan úgy tartjuk általánosnak az internetet és az mp3 zeneformátumot. Ezek is, - mint ahogy elődei – a technika vívmányai, melyek egyszerűen szórakoztatnak és megkönnyítik életünket. Mindegyik funkció kötődik valamilyen elektronikus eszközhöz és ”vice versa”. Mint mindent, ezeket is megtanuljuk használni, hogy ezután életünk szerves részévé és támogatójává váljanak, de sokat segít, ha még a működési alapjaival is tisztában vagyunk. Ezért a következőkben szemügyre veszünk néhány ilyen eszközt és megvizsgáljuk alkalmazási területeit is. PC – A személyi számítógép A személyi számítógép – azaz az egy ember, a felhasználó által üzemeltethető és programozható számítógép – fogalma egy mai

napig létező cég, az Apple nevéhez fűződik. A cég atyja, Steve Jobs és barátja Steve Wozniak 1970-ben garázsvállalkozásként kezdtek un. ”személyi számítógépeket” építeni. Miután egy, az ebben fantáziát látó befektető meglátogatta őket, a vállalkozást a magasba emelte, mely akkoriban mint új médiumot előállító céggé vált ”Apple Computer” néven. Kezdeti sikereik nagy hatással voltak az üzleti világra. Gépeik sorban bekerültek az irodákba, forradalmian meggyorsítva ezzel az irodai és adminisztrációs munkákat. A híres Apple Macintosh volt az első, kifejezetten otthoni célra szánt gép az Apple történetében, melyet 1984-ben mutattak be. Viszont egy konkurens csapat, a Microsoft fantáziát látott a - már az Apple által is kölcsönvett – grafikus megjelenítésben és ezt megkaparintva majd az Apple-el rivalizáló IBM-et megcélozva hasonló, de sokkal olcsóbb és versenyképes gépeket hoztak létre, mellyel majdnem

megbuktatták a céget. Azóta a világ személyi számítógépeinek 90%-át az un IBM-kompatibilis ”Windows” PC-k teszik ki. Viszont a 90-es évek végén az Apple élére visszaálló Jobs egy újabb remek ötlettel – nevezetesen az iPod-dal – ismét fellendítette a céget. Azóta a jelenlegi ~9%-os piaci részesedéssel bíró cég ismét dagad és elsősorban a tengerentúlon, de más kontinenseken is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Minőségi és rendkívül elegáns kivitelezésű számítógépeik sorban hódítják meg a felhasználókat, melyek ugyan drágábbak, mint a PC-s alternatívák, de cserébe rengeteg szoftvert nyújtanak, egyszerűen használhatóak és minimális karbantartást igényelnek. A folyamatosan fejlődő világban a személyi számítógép szinte már épp úgy egy háztartás részeként tekinthető, mint a televízió, vagy egy telefon. Dolgozhatunk rajta, kikapcsolódhatunk vele, az interneten elolvashatjuk a legfrissebb híreket

és emellett tarthatjuk a kapcsolatot barátainkkal, szeretteinkkel. Minden fontos adatunkat tárolja, és egyszerűvé teszi annak megosztását bárkivel, akár a világhálón keresztül is. A személyi számítógép általános feladata egy, vagy több felhasználó személyes adatait, dokumentumait, médiáit tárolni és megjeleníteni, valamint feldolgozni és megosztani, illetve bizonyos információs és kommunikációs igényeit teljesíteni. A gép és a felhasználó között az elsődleges kapcsolat a kimeneti (kijelző) és beviteli (szövegbeviteli-és mutatóeszköz) eszközök segítségével valósul meg. A gép könnyen értelmezhető kezelőfelületet nyújt a felhasználónak a számítógépen tárolt adatok megjelenítése és a rajtuk végzett feladatok gyors és kényelmes elvégezhetősége érdekében. A felhasználó által használt személyes adatok lehetnek például naptárbejegyzések, feladatok, 12 kapcsolatok, elérhetőségek vagy címek.

Dokumentumokon többek között jegyzeteket, szöveges dokumentumokat, munkafeladatokat vagy elektronikus könyveket értünk. A médiák lehetnek fényképek és rajzok, zenék, valamint videofelvételek és filmek. Ezen adatok tárolását és megjelenítését a gépnek rendszerezetten kell megoldania, és a felhasználó számára könnyen elérhetővé kell tennie. Feldolgozáson a tárolt adatok szerkesztését, módosítását, másolását, valamint törlését értjük. A megosztás számtalan módon történhet - az adathordozókra való másolástól egészen az interneten való megosztásig minden olyan tevékenység ide tartozik, amely célja az adott információ közzététele és más személyekkel vagy csoportokkal (pl. család, munkahely) való megismertetése A személyi számítógép a felhasználó mindennapi információs igényeit elsősorban az internetes weboldalak segítségével teljesíti gyorsan és egyszerűen. (pl hírek, háztartás, szórakozás,

közösségi oldalak, vásárlás, munka). A PC segítségével történő kommunikáció ugyancsak az interneten keresztül létesíthető, mely az alábbi lehetőségeket kínálja: elektronikus levelezés (e-mail), azonnali szöveges üzenetküldés (chat), valamint hanghívás vagy videóbeszélgetés. {3.} Az internet Manapság az internetes technológiákat körülbelül 1,4 milliárdan használják személyes, illetve üzleti célokra, például információkeresésre, szolgáltatások és áruk megrendelésére, kapcsolattartásra, szórakozásra, különböző kultúrák folytatására vagy például távoli – otthoni – munkára. Hazánkban az internetes technológiákhoz sokféleképpen hozzáférhetünk: munkahelyünkön (amennyiben az biztosítja számunkra), ”netkávézókban” vagy ”netklubokban”, ingyenesen látogatható könyvtárakban ill. teleházakban, a nagyobb városokban közterületi termináloknál, oktatási intézményekben, de akár – hordozható

számítógép segítségével – repülőgépen is. Az otthoni internet-elérési lehetőségek közé tartozik az elavult, általában percdíjas dial-up, azaz a hagyományos telefonvonalat igénylő betárcsázós kapcsolat, illetve a szélessávú, vezetékes (DSL vagy kábelnet). Azonban manapság már egyre nagyobb teret nyernek a vezetéknélküli ("mikrohullámú"), a műholdas és a mobiltelefonos (GPRS, vagy mobil szélessávú) kapcsolatok is. Jelenleg kutatások zajlanak az internet technikai problémáinak megoldására. A jelenleg használt címzési rendszer (domain – pl. wwwweboldalhu) ugyanis kifogyóban van új, kiosztható címekből a végpontok (például előfizetők számítógépei vagy más eszközei, kiszolgálók stb.) számára, amely ha bekövetkezne a probléma megoldása és a megoldásra való átállás globális szintű beteljesedése előtt, akkor az internet további bővítése csak igen nehezen és nagy áldozatokkal jöhetne létre.

(még legalább 5 milliárd ember számára kell elérhetővé tenni a jelenlegi 1,4-1,5 helyett!) {4.} A kompakt- és video kazetta Az audio és video kazetták a múlt században nagy népszerűségnek örvendtek. De ahogy a digitális technológia teret hódított magának, úgy szorította ki ezeket, a mai szemmel már elavultnak számító analóg adathordozókat. Felépítésük és működési elvük mindkettőnek megegyeznek. A mágneses bevonatot tartalmazó szalag a kazettában található 2 orsóra van felcsévélve. A kazettát a lejátszóba – felvevőbe helyezve az elektronika a kazetta aljában lévő szalagot egy speciális, elektromágneses fejjel fizikai kölcsönhatásba hozza, majd a szalagot ez előtt egyenletesen csévélve a rögzíteni kívánt információnak megfelelően elektromágneses impulzusokkal 13 felmágnesezi. Lejátszáskor a lejátszófej ezeket az elektromágneses impulzusokat érzékeli a szalagról, majd ezeket felerősítve és

feldolgozva alakítja vissza érzékelhető információvá (képpé ill. hanggá) {3.} Minden kazetta tartalmaz egy védelmi szerkezetet, hogy megakadályozza az újra-felvételt és a fontos anyagok véletlen törlését. A kazetta egyik, a szalaggal átellenes oldalán van egy, vagy az audio kazetta esetében két műanyag fül (lejátszási oldalanként egy-egy). Ezt a műanyag fület ha kitörik, írásvédetté válik a szalag, ugyanis ezen fül hiányát a mechanikus érzékelő megérzi, ezzel megakadályozva a felvétel funkció használatát. Ha később mégis szeretnénk felvételt készíteni a kazettára, egy darab ragasztószalagot (celluxot) a kitört fül fölé tehetünk, ezzel megszüntetve az írásvédelmet. {5.} A CD, a DVD és a Blu-Ray lemez A CD-lemezt – Compact Disc, Kompaktlemez – s Sony és a Philips közösen szervezett kutatócsoportja fejlesztette ki 1979-ben, mint digitális audio lemezt. Az első darabok 63 percnyi digitális hanganyag tárolására

voltak alkalmasak, de ez folyamatos fejlődés során kitolódott 74 percre és végül állandó szabvánnyá vált. Manapság már csak 80 perces lemezeket kapni, melyeket először kísérleti szempontból állítottak elő, de mivel a szabványos technológia hibátlanul alkalmas volt az adatok további sűrítésére, ezt is elfogadták. A struktúrát leíró szabványokat un. ”könyvekben” hozták nyilvánosságra Az első – nevezetesen az audio CD – struktúráját a ”Vörös Könyv"-ben írták le. Méreteit tekintve a CD általában 120 mm átmérőjű, és 1,2 mm vastag. Ritka ugyan, de léteznek a Mini–CD lemezek, 80 mm-es átmérővel. Legelőször 115 mm volt a szabvány, azonban 1979 után a 120 mm-es lemezek állandósultak, 1982-től jöttek forgalomba. Az írható CD-ken az információt a polikarbonát hordozó alatt elhelyezkedő nagyon vékony, filmszerű szerves festékrétegbe égetik be. Erre a célra infravörös (780 nm-es) lézerdiódákat

alkalmaznak. Ezek fényét fókuszálva a festékrétegben maradandó, kis tűszerű kráterek (pit-ek), elváltozások keletkeznek. Az információ kiolvasása szintén lézerfény segítségével történik, csak csökkentett energiaszinttel. A lemez információhordozó-rétegéről visszaverődő fényt az optoelektronikai fejegység érzékeli és dolgozza fel. Amikor az olvasófej egy pit felett van, akkor csökkent fényintenzitást érzékel, mivel a fókuszált lézerfény pitről visszaverődő része gyengítő interferenciába lép a környező landról visszaverődő fénnyel. Land fölött a fény nagymértékben visszaverődik. A CD kódrendszerében a pit-land vagy land-pit átmenet (azaz a fényerősség hirtelen változása) jelenti az 1-et, az átmenet hiánya (amikor nem változik a visszavert fény mennyisége) pedig a 0-át. A CD-k – fizikai felépítésük szerint – a következők szerint csoportosíthatók:  préseléssel készült (csak olvasható) 

CD-R (írható) 14  CD-RW (újraírható, azaz letörölhető és rá új adatok írhatók) A tartalom alapján a következő fajták léteznek:  CD-DA (CD-Digital Audio, hanganyag tárolására)  CD+G (CD+Graphics)  CD+MIDI  CD Text (a hanganyag mellett szöveges album és száminformációkat is tartalmaz(hat))  CD-Extra (más néven Cd Plus, hanganyagot és – általában ehhez kapcsolódó – számítógépes adatokat is tartalmaz)  HDCD (High Definition CD)  CD-ROM (adatok tárolására) ○ CD-ROM/XA • CD-i (interaktív CD) • PhotoCD • VideoCD • SVCD (Super VideoCD) {6.} A DVD („Digital Versatile Disc” (digitális sokoldalú lemez) vagy még korábban a „Digital Video Disc” rövidítése) nagy kapacitású optikai tároló, amely leginkább mozgókép és jó minőségű hang, valamint adat tárolására használatos. 1995-ben alkotott konzorciumot a Matsushita, a Toshiba, a Philips, a Sony, a Time Warner, a

Mitsubishi, a Pioneer, a Hitachi, a Thomson és a JVC, hogy létrehozzanak egy az eddigieknél nagyobb kapacitású adathordozót, melynek paramétereiben megegyeztek. Méreteit tekintve általában akkora, mint a CD, vagyis 120 mm átmérőjű. Ritka ugyan, de léteznek a Mini–CD-hez hasonlóan Mini–DVD lemezek, 80 mm-es átmérővel. A CD-vel felülről kompatibilisek A DVD-k különböző fajtái a következők:  DVD–Video (mozgóképek tárolására)  DVD–Audio (hang tárolására)  DVD–ROM (adat, préselt)  DVD–RAM (adat, közvetlen (direkt) elérésű)  DVD-R és DVD-RW (adat; az R egyszer írható [recordable], az RW újraírható [rewritable])  DVD+R és DVD+RW (fenti kettőhöz hasonló, azokkal rivalizáló formátum) A DVD–Video lemezek lejátszására szükség van – természetesen – egy erre alkalmas lejátszóra. Ez lehet asztali lejátszó, ami kinézetére leginkább egy videókazetta-lejátszóra hasonlít, de lehet

számítógépbe épített meghajtó is. Általában ezek az eszközök képesek a lemezre írni {7.} 1997-ben jelent meg a DVD, ami az emberek otthonába hozta a digitális hang és videó élményét az egész világban, és megváltoztatta a moziipar működését. A BD szabványt az elektronikai termékek felhasználóinak egy csoportja és PC társaságok, – közös nevükön Blu-ray Disc Association (BDA) – fektették le 2006-ban. A Blu-ray névben a „blue” (kék) a lézer színére utal, amit ezen technológia használ, a „ray” pedig az optikai sugárra. Az „e” betű a „blue” szóból azért lett szándékosan kihagyva, mert egy mindennapi szó nem lehet védjegy. 15 Egy jelenlegi, egyoldalas, hagyományos DVD 4,7 GB adatot képes tárolni, ami elegendő egy átlagos 2 órás, normál felbontású filmnek és néhány extra adatnak. De egy nagy felbontású film, aminek sokkal tisztább képe van (HDTV – High-Definition Television), mint egy DVD

filmnek körülbelül 5ször több helyet követel, ezért nélkülözhetetlen olyan lemezek gyártása, amin sokkal több adat fér el, mint egy DVD-n, ahogy a stúdiók is egyre-inkább jobb minőségben gyártják a filmeket. Ahhoz, hogy a HDTV-ről felvegyünk egy több mint 2 órás műsort Blu-ray lemezt kell használnunk, amióta elkezdődött 2000-ben a BS (Broadcast Satellaview) digitális sugárzás és 2003-ban a földi digitális sugárzás. Eltérően a jelenlegi DVD-ktől, amik vörös lézert használnak az adatok írásához és olvasásához, a BD kék lézert használ (amiről egyébként a nevét is kapta). A kék lézer rövidebb hullámhosszon működik (405 nanométer), mint a vörös lézer (650 nanométer). A kisebb fénynyalábbal pontosabban lehet fókuszálni, lehetővé téve, hogy olyan kis gödröcskéből („pits”) is kiolvassunk adatokat, amik csak 0,15 mikrométer (μm; 1 mikron = 10−6 méter) hosszúak – ez több, mint kétszer kisebb a DVD-n

található kis gödrökhöz képest. Mindezen túl a Blu-ray lecsökkentette a sávok hüvelykméretét 0,74 mikronról 0,32 mikronra. A kisebb gödröcskék, a kisebb fénysugár, és a rövidebb sáv-hüvelyk együttesen azt eredményezte, hogy az egyrétegű Blu-ray lemezen több mint 25 GB információt tudunk tárolni – kb. ötször annyi információ, mint amennyit egy DVD képes tárolni; egy dupla rétegű Blu-ray lemezen, pedig mintegy 50 GB-nyi adat tárolható. Az 50 GB-nyi tárhely tökéletes Full HD-s filmek tárolására 1920×1080-as felbontásban (a DVD 720×576). Ezt visszaadni csak a Full HD (HD Ready 1080) televíziók tudják A Dolby és DTS szabványainak köszönhetően a hangot sok esetben akár tömörítetlen formában, tökéletes minőségben élvezhetjük. A Blu-ray filmeknél alapvető a HDMI kapcsolat a felbontás és a másolásvédelem miatt, ezért ilyen csatlakozással ellátott TV-re is szükség van. {8.} Memóriakártyák és a pendrive

Többféle memóriakártya (flash memória) van forgalomban – az általános szabvány elsősorban azért várat magára, mert a fejlesztők új és még újabb megoldásokat találnak ki arra, hogy a lapkák fizikai mérete csökkenjen, miközben a kapacitás és az átviteli sebesség növekszik. Elsősorban digitális fényképezőgépekben és mobiltelefonokban használják. Kapacitásuk mára már elérte a 8 GB-ot is. Számtalan típusa létezik (SD, MMC, MS, CF), melyek formáinak és kivitelezésüknek már csak az egymással rivalizáló gyártók szabnak határt. {9.} A pendrive (USB-flash-tároló, USB-kulcs) egy USB-csatlakozóval egybeépített flash memória. Tárolási kapacitásuk 64 MB-tól 32 GB-ig terjed, némelyik képes 10 évig megőrizni az adatokat, és egymillió írás-törlési ciklust is kibírni. A modern operációs rendszerekkel szabványos USB mass storage szabványt használja. Önállóan nem képesek adatcserére, csak személyi számítógépre

csatlakoztatott állapotba, arról vezérelve. Jellemző adatátviteli sebessége USB 2.0 feltételek megléte esetén 3 MB/s, egyébként kb 1 MB/s. Ezek az adathordozók un. Flash memóriát tartalmaznak A flash memória "non-volatile" (nem-elvesző, megmaradó) amely azt jelenti, hogy nincs szüksége tápfeszültségre ahhoz, hogy a benne tárolt információt megőrizze. Továbbá a flash gyors olvasás hozzáférési időt biztosít (igaz nem olyan gyorsat, mint a volatile (elvesző=kikapcsolás után adatvesztő) DRAM memória, melyet fő memóriaként használnak a PC-kben), ezenkívül jobban ellenáll a rázkódásnak, mint a merevlemez. Ezekkel a tulajdonságokkal magyarázható a flash népszerűsége olyan alkalmazásokban, mint az elem táplálta adattárolók. További vonzereje, hogy ha memóriakártyába csomagolják, akkor majdnem elpusztíthatatlan fizikailag, ellenáll a nagy nyomásnak és a forró víznek is. {10.} 16 III./3 A jövő már itt van A

holografikus adattárolás A fényt segítségül hívó adattárolási módszerek mindig is sík felületekre rögzítették az információt, mégpedig bináris módon: a tárolóeszköz felületén kétféle értéket lehetett megkülönböztetni. A CD és DVD kapacitása megjelenésükkor még nagynak számított, napjainkban azonban a visszaolvasáshoz használt lézerfény hullámhosszát már érdemben nem lehet csökkenteni. A Blu-Ray lemezek 405 nanométeres hullámhosszú kék lézere segítségével elérhető 30 GB kapacitás éveken belül szűkösnek bizonyulhat. Az optikai alapú adattárolás szignifikáns továbbfejlesztéséhez tehát több kell, mint sűrűbben elhelyezett sávok és pitek. A megoldást az InPhase Technologies a holografikus adattárolásban látja. Ennek megvalósításához olcsó, megbízható, relatíve nagy teljesítményű lézerekre van szükség, melyek a DVD-írók tömeggyártása révén elérhetővé váltak. A holografikus modulációhoz

a projektorok elvét alkalmazó vezérelhető tükörrendszer, olvasáshoz pedig a fényképezőgépekben található CMOS-hoz hasonló technikát kellett megvalósítaniuk. Tehát a létező techikák már kéznél voltak, csak át kellett őket szabni. A legnagyobb gondot a megfelelő média kifejlesztése jelentette Nagy fényérzékenységű, tetszőleges alkalommal olvasható, hőmérsékleti változásokra érzéketlen, legfeljebb milliméteres vastagságú hordozót kellett létrehozniuk. Az InPhase kutatásainak nagy része a média kialakítására koncentrálódott, melynek végeredménye a Tapestry, amely megfelel a fenti elvárásoknak. Ez a technológia alkalmas a lemezenkénti 1 TB-nyi adatmennyiséget is tárolni. {3.; 11} Az elektronikus könyv Az e-könyv az elektronikus formában létrehozott és terjesztett könyv. Az e-könyvet, azaz elektronikus könyvet az Internet megjelenése hívta életre. Azelőtt is készítettek dokumentumokat, melyek könyvszerű tartalmat

hordoztak, de e-könyvnek igazán azóta nevezik ezeket, ahogyan letölthetővé váltak az Internetről. Az e-könyvek egyik jellegzetessége, hogy mivel nyomtatási költség nem terheli őket, a fizikailag is megjelent kiadásokhoz képest ugyanazt a tartalmat jóval olcsóbban el lehet juttatni az olvasókhoz. Az e-könyvek létrehozásának alacsony költségéből eredően ma már számos olyan könyv van, ami csak elektronikusan létezik. Sőt, amióta az internetmarketing is felismerte az e-könyvekben rejlő lehetőségeket, számos ekönyv ingyenesen is letölthető. A technológia fejlődésével a személyi számítógépen kívül mindenféle más hardverre is készítenek ekönyv-olvasókat. Ezek feltételezik azt, hogy az e-könyv egy szabványos formátumban jelenik meg Az e-könyvek magukban hordozzák annak a lehetőségét, hogy az olvasó az elektronikus könyvet kinyomtassa, és úgy olvassa el. Egyes szerzők azonban éppen ennek az ellenkezőjét kívánják meg

az e-könyveiktől, mégpedig azt, hogy ne lehessen őket kinyomtatni, sőt, még a tartalmukat sem kimásolni elektronikusan. E korlátozásoknak akkor van értelme, ha az e-könyvért fizetnek az olvasók, 17 és a szerző vagy a terjesztő nem szeretné, ha illegális másolatokat készítenének belőlük. Az e-könyvek két legjellegzetesebb típusa a pdf dokumentum és a futtatható exe fájl. Mindkettőnek megvannak a maga előnyei és hátrányai. A pdf dokumentumok az emberek szemében biztonságosabbak, merthogy nem futtatható állományok, így biztosan nem hordoznak számítógépes vírust. Az olvasásukhoz viszont telepíteni kell az Acrobat Reader (ingyenes) programot. Az exe alapú e-könyvekhez ellenben nem kell telepíteni semmit, bár azok, akik nem Windows rendszert használnak, nem tudják elolvasni. Az exe alapú technológiának nagy előnye viszont az, hogy sok-sok kiegészítő marketing technikát lehet beépíteni e könyvekbe. Megfelelő

e-könyvkészítő szoftverrel meg lehet oldani például, hogy az e-könyv mindig a készítő aktuális hirdetéseit mutassa, függetlenül attól, hogy az első, eredeti példány mikor került ki. (Az e-könyv le tud tölteni frissítést az Internetről.) Exe könyvekkel az is megvalósítható, hogy az olvasónak regisztrálnia kelljen ahhoz, hogy megnyithassa a könyvet. (Ennek az ingyenes könyveknél van jelentősége, ha a szerző vagy a forgalmazó szeretné megkapni minden olvasó email-címét, és így közvetlenül megszólítani őket.) Szintén csak exe alapú e-könyvvel oldható meg az a kényelmi szolgáltatás, hogy a könyv megjegyezze, hol volt legutoljára nyitva, és a legközelebbi indításkor ott nyíljon meg. {12.} 18 Bibliográfia  {1.} Frank Pálné - Bevezetés az Informatikába - 1999  {2.} Dr T Molnár Gizella (Szegedi Tudományegyetem, Pedagógusképző Kar) – Az Emberi Kommunikáció Története (Segédanyag)  {3.} Tanuló 

{4.} Wikipediaorg – „Internet” (http://huwikipediaorg/wiki/Internet)  {5.} Wikipediaorg – „Compact Cassette” (http://huwikipediaorg/wiki/Compact Cassette)  {6.} Wikipediaorg – „CD” (http://huwikipediaorg/wiki/CD)  {7.} Wikipediaorg – „DVD” (http://huwikipediaorg/wiki/DVD)  {8.} DVDRteszthu – „Blu-Ray lemez” (http://wwwdvdrteszthu/indexphp?p=blu-ray)  {9.} Wikipediaorg – „Memóriakártya” (http://huwikipediaorg/wiki/Mem%C3%B3riak %C3%A1rtya)  {10.} Wikipediaorg – „Pendrive” (http://huwikipediaorg/wiki/Pendrive)  {11.} CHIP-Magazin – „Új Dimenzió” (28 old)  {12.} Wikipediaorg – „E-Könyv” (http://huwikipediaorg/wiki/E-k%C3%B6nyv)  {13.} GameChannelhu - „Egyre inkább eltörpül a hagyományos médiák szerepe” (http://www.gamechannelhu/cikk/hirblock/egyreinkabbeltorpulahagyomanyosmediakszerepe) 19 Véleményem szerint bármely élőlény, mely kommunikálni képes, a saját

természetes és ösztönös adottságai segítségével információt is képes hátrahagyni. Az emberiség fejlődése során egyértelműen ki kellett, hogy alakuljon az információ hátrahagyása a jelenlegi és a későbbi nemzedékek számára egyaránt. Ugyanakkor ebből veszi ki szerepét a kommunikáció és a hírközlés, az oktatás, a szórakoztatás, maga az egész média, a globális ”éter”, melyben jelenleg is élünk. Segítségével megismerhetjük múltunkat, de akár a jövő képét is megálmodhatjuk. 20