Földrajz | Természetföldrajz » Kő-hegy, Pilis-Visegrádi hegység

KŐ-HEGY Pilis-Visegrádi hegység Kő-hegy, Kis-Kőhegy, A Visegrádi hegység legdélibb hegye a Pomáz és Szentendre fölött emelkedő 367 m. magas Kő-hegy, mely függélyesen emelkedő trachitfalával s kiterjedt laposával s az arról nyíló szép kilátással a fővárosi turisták kedvelt kiránduló helye. A hegy előtt elterülő lapály egészen a Dunáig fut. Közvetlen alatta az Alcsevice nevű dűlőben még a hegyoldalban van a rekultivált, régi hulladéklerakó, melynek dombja már a hegy részévé kezd válni. A Visegrádi-hegység a Dunántúli-középhegység legészakibb fekvésű, vulkanikus eredetű tagja. A Dera-patak völgyétől északra, a Dunakanyarban helyezkedik el A Börzsöny folytatása, a belső-kárpáti vulkáni koszorú délnyugati tagja. Átlagos magassága 400- 700 m. Főfelépítő kőzetanyaga az andezittufa és agglomerátum Erős pusztító tevékenységek következtében (jég, víz, szél) – meredek sziklaszirtek, hegyoldalak,

érdekes sziklaalakzatok képződtek. Lejtőin gyakori a rogyás, suvadás Mai völgyhálózata leginkább a szerkezeti vonalak mentén alakult ki. Közülük legjelentősebb a Dera-patak völgye a hegység délkeleti peremén. A magasabb térszíneket főként bükkösök és tölgyesek borítják. Talaja a magasabb szinteken fakó (podzolos) erdei talaj, az alacsonyabb régiókban barna erdőtalaj. A Duna völgysíkját nagy kiterjedésbe öntéstalajok borítják. A Pilis-Visegrádi hegység átlagos évi csapadékviszonyai 1901-1950 közötti adatok alapján 555-707 mm. A legkisebb a hegység ÉNY-i és DK-i lábánál A legszárazabb a kilenc mérőállomás közül a legmélyebben fekvő (113 m tszf) Esztergom volt 555 mmrel, míg a legcsapadékosabb vízmérő állomás a legmagasabban lévő (699 m tszf) Dobogókőn volt, 707 mm. Vagyis átlagosan 550-700 mm-re tehető a Kő-hegy éves csapadéka. Források: több, mint 300 forrás van a környék hegyeiben, a legtöbb

Visegrádon és a Börzsönyben van, de ezek alacsony vízhozamúak, a pilisiek magasabbak. Visegrádi-hegységre is jellemző a zárt erdőtakaró. Közöttük sok a tisztás és a virágos rét. A Kő-hegy nagy részét erdők borítják, uralkodó talaja a podzolos erdei talaj Dunakanyart övező erdővel borított hegységeket és az Ipoly völgyének még viszonylag érintetlen szakaszát magába foglaló Duna-Ipoly Nemzeti Parkot 1997-ben alapították. A védett terület nagysága 60 314 ha. A Kő-hegy nem a nemzeti park része de füves, lapos fennsíkja természetvédelmi terület. A Kő-hegyre és a Kis-kőhegyre több turistajelzésen és a zártkertek közötti meredek földutakon-ösvényeken lehet feljutni. Pomáz felöl a zöld sávjelzésen, Szentendre felöl a sárga sávon egészen a HÉV-végállomástól a Dobos-hegyen át, Lajos-Forrás felöl pedig több irányból érkező jelzéseken ide lehet találni. Ha Pomázról gyaloglunk mert csak gyalogösvény vezet

onnan ide- a zöldjelzésen, akkor az aszfaltútról beérve az erdőbe, akkor horhosok mentén kaptatunk a mélyúton, törgyerdőben és kb. pár száz méter után érjük el a Lajosforrás felé tartó kék kereszt jelzést,de folytatjuk jobbra az utunkat a zöldön. A hegy oldalában találjuk a János-forrás, amely az elmúlt év esős időszakának köszönhetően „megeredt”, de épp csak csordogál. Jó meredeken emelkedik az ösvény, és nehezítik a feljutást a meglehetősen erodált lejtő, a guruló kövek, bár tavasszal pompázatos a rengeteg különböző lila árnyalatú ibolya és vadárvácska. Hamarosan elérjük a hegy platóját s rajta a Petőfi-emlékművet 2 Kő-hegy teteje lapos fennsík, a kilátóból gyönyörködhetünk Szentendrére, a Dunára és a túloldali településekre, Pomázra és Budapest északi részére, tiszta időben még távolabbi kilátásban. A Gomba-szikla a kilátónál A plató déli oldalán, a kilátó környékén

érdekes formájú sziklák szegélyezik és szakadnak a mélybe., ez nevükben is él Gomba-szikla, Napóleon kalapja A kilátótól úgy 200 m-re van a nagy tisztás, ahol a turistaház is épült. A házat a Magyar Turista Egyesület Szentendrei Osztálya építette 1933-ban. A ház névadója az osztály díszelnöke, Szentendre egykori polgármestere: Czibulka János. A nagy tisztás a turistaházzal 3 A ház mögötti-melletti kis tavacska időszakos krátertó, amelynek területe meleg nyarakon alaposan lecsökken és egy része mocsárrá válik. Egy hozzávetőlegesen kerek mindössze 60 m átmérőjű tavacskáról van szó. Az időszakos tó a turistaház mögött Az érintetlen táj mégsem annyira érintetlen, hiszen már a rómaiak Pannóniai tartózkodása idején „felfedezték” ezt a tájat, kihasználva a kínálkozó lehetőséget szőlő- és gyümölcsfajtákkal, más délről hozott növénykultúrával telepítették be a hegyet. A szelídgesztenye és

a dió valószínűleg őshonosak, de telepítették is őket, a füge előfordulása viszont egyértelműen a rómaiaknak köszönhető. Évszázadokon keresztül a környék igazi hírét a szőlészet és a borászat adta. Már IV Béla idejéből tudunk itteni szőlőültetvényekről való utalásról. Az 1880-as években itt is megjelent a filoxéra és 5 év alatt elpusztított minden addig itt virágzó szőlőültetvényt. A szőlőt gyümölcsösök rétek, szántók, legelők váltották fel. A szőlőművelés még ma is megfigyelhető nyomai a kősáncok és a teraszok. A kősáncok (szerbül obalák) úgy jöttek létre, hogy a tőkéknek kimélyített gödörből kiásott követ később a talaj lepusztulása után felszínre került köveket a szőlőparcella határára, mezsgyéjére gyűjtötték. A szőlőművelés miatt visszaszorult eredeti vegetáció gyakran éppen az obalákon vészelte át a gazdálkodás évtizedeit-évszázadait. Így találkozhatunk újra az

ugyan másodlagos, de rendkívül értékes ún. erdőspusztarét társulás alább sorolt fajaival Az út mentén tölgyfákkal, cserjésekkel, mozaikos gyepes területekkel, számos érdekes, sőt mi több ritka fajjal találkozhatunk. Van olyan, amellyel az elmúlt pár év alatt tavasztól késő őszig a környéken való túrázásaimkor találkoztam, volt olyan amivel csak a párom vagy az ismerőseim. 4 Található itt a flórából gyepszinten: réti iszalag dunai szegfű agárkosbor hosszúfüzérű harangvirág nagy pacsirtafű magyar zergevirág hosszúlevelű árvalányhajjal bozontos árvalányhaj fecsketárnics magyarföldi husáng Clematis integrifolia Dyanthus collinus Orchis morio Campanula macrostachia Polygala major Doronicum hungaricum Stypa tirsa Stypa dasyphylla Gentiana asclepiadea Ferula sadlerana Magyar zergevirág Fecsketárnics párnás kakukkfű magyar bogáncs réti imola mezei menta Thymus caespititus Carduus collinus Centaurea jacea Mentha

arvensis Réti imola Mezei menta 5 A lombszint legjellemzőbb fája a tölgy. A tölgyek a legjelentősebb hazai fafajaink A tölgyek közül is több él itt: a molyhos (Quercus pubescenc), a cser (Quercus cerris) és a kocsánytalan (Quercus petraea). Ezek a növények jól alkalmazkodtak az éghajlati, geológiai, talajtani okokból száraz és meleg környezethez. A molyhos tölgyek mindig a gyengébb termőhelyi foltokon jelennek meg, mivel a többi tölgyfajnál itt sikeresebben hasznosítják az ökológiai adottságokat. Ezek a fák igen változatosak. Legtöbbször nem is fajokról, hanem fajkonglomerátumokról beszélünk Az erdészek a csertölgyeket teljesen elkülönítve szokták kimutatni a többi „Nemes” tölgytől, annak jelentősen eltérő faipari felhasználhatósága miatt. Csertölgy a Kő-hegyen, a nagy tisztáson A szárazabb helyeken a virágos kőris (Fraxinus ornus) dominál, a cserjék közül pedig a húsos som (Cornus mas), a csíkos

kecskerágó (Euonymus europeus), Sajmeggy (Cerasus mahaleb), és az ostormén bangita (Viburnum lantana). 6 Csíkos kecskerágó További anyag és képek feltöltés alatt. 7