Történelem | Tudomány és Technika » Etédi Alexa - A fürdőszobák története

Agyagbili és ónix kád időutazó Szöveg: etédi alexa Fotó: világjáró magazin, archiv A FÜRDŐ SZOBÁK TÖRTÉNETE A mai kor embere – legalábbis a fejlett világban – már el sem tudná képzelni életét napi mosakodási lehetőségek, fürdőszoba nélkül, ami a modern városi csatornázás elterjedése óta nem is tűnik elérhetetlen igénynek. Ennek ellenére a fürdőszobával felszerelt lakások még a XX. század derekán is alig érték el az ötven százalékot, ami azt bizonyítja, hogy bár technikailag már rég megoldható, az emberiség alig pár évtizede szeret csak – újra – tisztálkodni. M Meglepő statisztikára akadtam. Az 1970-es években Nyugat-, és Közép-Európa országaiban bár 100%-ban volt villany, 50-90%-ban folyóvíz, de a fürdőszobás lakás alig érte el az 50%-ot. A legjobb helyzetben Anglia (60%), és Svájc volt (56%), de már Ausztriában a lakások alig 11%-ban volt csak fürdőszoba, Belgiumban 8%, Franciaországban

pedig csak 6% rendelkezett e komforttal. Ehhez képest Magyarországon a lakások 60%-ban volt villany, és csak 20%-ban folyóvíz, de 13%-ban már volt fürdőszoba, ami a ’60-as évek házgyári lakásépítéseinek köszönhető, ahol a fürdőszoba és vécé alapfelszereltsége lett az otthonoknak. 50 | Világjáró utazási magazin Volt persze ennél jobb és rosszabb is a helyzet, az azonban mégsem lehet kifogás, hogy az adott korok társadalmai a csatornázás és a folyóvíz megoldatlansága miatt hanyagolták volna el a mosdást, ezért nem építettek fürdőszobákat otthonaikba. Mert bár a fürdőkáddal, zuhanykabinnal, kézmosóval, vécével, bidével ellátott modern fürdőszoba a XX. század „találmánya”, ilyen-olyan fürdőszobaszerű helyiség a legkorábbi idők óta létezik a történelemben. Ami viszont meglepőbb, intézményesített megoldása inkább az ókorra volt jellemző, semmint a középkorra, amikor a technika fejlődésével már

elvárhatóbb lett volna alkalmazásuk. Világjáró utazási magazin | 51 időutazó Közösségi komfort. Pompeiiben ma is kipróbálhatjuk a római latrinák hangulatát. Fürdőkádból díszkút Ép testben ép lélek Az ókori Indus-menti kultúra központja, Mohendzso-daro (ma Pakisztán) – mely romos állapotában is óriási várostervezői képességről tanúskodik – már a Kr.e III évezredben is fejlett vízvezeték-hálózattal rendelkezett A házaknak saját kútjuk volt, a konyhába, a fürdőbe és az árnyékszékre agyagcsöveken jutott el a víz, ami azt igazolja, hogy a bronzkori népek már ismerték a vízöblítéses vécét, melyen ülőke is volt! A szennyvíz fedetlen elvezető árkokban folyt az utcák szélein, majd nagyobb gyűjtőcsatornákba került, s végül kivezették a városból. A házak hulladékait agyagedényekbe gyűjtötték, s emésztőgödrökbe ürítettek. Hasonló módszert alkalmaztak a krétai knósszoszi palotában (Kr. e

1700) is, ahol fürdőszobát és égetett agyag fürdőkádat is feltártak A királynő lakosztályában faülőkés, folyóvizes és csatornázott illemhely volt, de vízvezeték és szennyvízcsatorna az egész palotában létezett A görögöknél a tisztálkodás igénye továbbra is megmaradt: az Athén mellett feltárt klasszikus kori lakóházak romjai között márvány mosdótálat és agyag fürdőkádat találtak. Amikor Nagy Sándor Kr e 333-ban, Issosnál legyőzte a perzsákat, 3000 talentumnyi kincs került a makedónok kezébe, de Sándor csak egyetlen tárgyat tartott meg személyes használatára, a király ónix fürdőkádját. Bár a rómaiak inkább a közösségi fürdőket kedvelték, a jómódú házakban volt ’lavatrina’, ahol hideg, meleg folyóvizes mosdó, illetve medence vagy kád szolgálta a tisztálkodást. Az éjjeli edényt a konyhában, egy elkerített helyiségben más hulladékkal együtt tárolták. A szegények nyilvános fürdőkbe

jártak, ami pedig a szükséget illeti, e célra agyagedényt használtak, tartalmát pedig az ablakon át az utcára hajították. A római városok utcái koszosak és büdösek voltak a fekáliától, s megesett, hogy valakit nyakon öntöttek az „áldással” A fürdőkben és más közintézményekben nyilvános latrinákat használtak, melyeket nem szeparáltak el egymástól, mivel a kor emberét nem zavarták e természetes folyamatok. Kevésbé sötét középkor A tisztálkodás igénye nem a középkor beköszöntével tűnt el, hiszen a korai századokban még rendszeresen fürödtek az emberek. Bár a mai értelemben vett fürdőszobák nem léteztek, a nyilvános fürdőházakat mindenki igénybe vehette, a gazdagok váraiban pedig fakádakat, dézsákat használtak Idővel 52 | Világjáró utazási magazin ‚‚ azonban a számos tévhit miatt az emberek leszoktak a mosakodásról. Az egyház tabunak tekintette az emberi testet, amely prüdériához és a

hiányos ismeretek okán a tisztaság elhanyagolásához vezetett. Ugyanakkor a közös fürdők betegségeket terjesztettek, amelyből az emberek azt a következtetést vonták le, hogy a fürdés egészségtelen. A középkorban az emberek leszoktak a fürdésről Ógörög módi. Frederick Leighton: Pszükhé istennő fürdője. Európa városaiban a pöcegödröket nem ürítették rendszeresen, így az emberek továbbra is az ablakon öntötték ki az éjjeliedényeket, sőt Párizsban rákaptak, hogy a Tuileirák kertjében, vagy a Szajna partján könnyítsenek magukon. Velazquez spanyol festő feljegyezte, hogy a madridi királyi palota bűzlött a vizelettől. Bár 1596-ban Sir John Harrington, I Erzsébet keresztfia modernizálta a vízöblítéses vécét, de ahelyett, hogy ünnepelt feltalálóként üdvözölték volna, a köznevetség célpontja lett. A gazdagok továbbra is lyukas dologszékeket használtak, alatta a bilivel Csak Harrington és a királynő

értékelte az új találmányt. Az angolvécé valódi forradalmasítása Thomas Crapper, londoni vízvezeték-szerelő nevéhez köthető a XIX. században Tilalmi zóna. A keleti háremekben csak eunuchok léphettek be a nők számára fenn-tartott hamamokba. A mélypont a XVII-XVIII. század volt: a díszes rokokó ruhák, rizsporos parókák és vastag sminkek alatt hemzsegtek az élősködők, a mosdatlanság terjengő bűzét pedig parfümök kendőzték el. XV Lajos idején a versailles-i palota felújítása során egy befalazott helyiségben egy fürdőkádra akadtak. Mivel nem tudtak mit kezdeni vele, Pompadour márkinő szökőkúttá alakíttatta Versailles-ban csak két toalett volt, így mindenki ott végezte el a dolgát, ahol tudta: a kertben, a kandallóban, a folyosókon. Bethlen Miklós gróf bár szájat naponta háromszor mosott, ritkán fürdött, lábat kéthetente, arcot viszont soha nem mosott, csak ha por vagy sár érte. Fejét huszonöt éve nem érte

víz. Ha ritkán mégis fürödtek, akkor dézsákban ruhástól merítkeztek meg. A bécsi Hofburgban Erzsébet királyné koráig (a XIX. század második fele) nem volt fürdőszoba, I Vilmos német császár pedig hetente egyszer, a Hotel Adlonból hozatta át a palotába a bádogkádat Elsőként a toalett került vissza a lakások falai közé: az 1800-as évek polgári otthonaiban már volt angolvécé, de még a bérkaszárnyák is rendelkeztek emeletenként egy illemhellyel. A fürdőszoba felszereltségét csak egy lavór – a gazdagabbaknál öntöttvas, acél, réz vagy fajansz – helyettesített e Így nem meglepő, hogy bár a technikai feltételek már adottak voltak, fürdőszobák szinte sehol sem léteztek, s a mosdatlanságból eredő járványok pedig tizedelték a lakosságot. A kis indiszkrét Így nevezte a köznyelv a franciák intim toalettet kiegészítő találmányát, a bidét, mely a XIX. század elején született Az alacsony székbe illesztett,

nyújtott formájú edényt eleinte a férfiak is használták, így például Napóleon, de később a hölgyek tisztálkodási eszköze lett. Az angolok azonban olyan megütközéssel fogadták az „inkorrekt” alkalmatosságot, hogy a szigetországban soha nem is terjedt el a használata. Bezzeg a A muszlimoknál a fürdésnek mindig voltak hagyományai, hiszen a Korán napi rendszerességgel írta elő a tisztálkodást. Így a nyilvános és magán ’hamamok’ (fürdők) kedvelt intézmények voltak A leghíresebb a török szultáni hárem hamamja volt, Váltogatták. A rómaiaknál és a keleti világban külön medence szolgált a hideg, a meleg és a langyos vízben való fürdőzésre. Szinte minden. A modern fürdőszobák már az összkomfortról szólnak. utakon A komfort diadala melyben medencék és öblítő edények álltak a hölgyek rendelkezésére. A fali nyílásokból hideg, meleg és langyos víz folyt, aki pedig masszázsra vágyott, annak meleg

vízzel fűtött márványlapok kínáltak felüdülést. Fontos volt a szép kivitelezés: a világítást a kupola nyílásai adták, a falakat díszes csempék borították, s külön öltözőhelyiséget is kialakítottak. A toalett – a nyugatival ellentétben itt „pottyantós” – külön légtérben kapott helyet Egészségügyi szempontok okán az illemhely a japánoknál is külön helyiségbe került. A XX századig a házon kívül voltak, mivel kezdetben a fürdésnek kulturális szerepe volt, de később társadalmi funkciót is kapott. A második világháborúig pedig zömökebb vécét használtak, mely kevésbé nyelte el a kellemetlen szagokat, így bár a nyugati világ közös csatornázású helyiségei kényelmesebbek és takarékosabbak voltak, az elszeparált toalettel nagyobb hangsúlyt fektethettek a higiéniára. A japán fürdőszoba három része a tusolóval és káddal ellátott fürdő helyiség, a vécé és az öltöző. Mintha napjaink

fürdőszoba trendjei e kultúrák irányvonalait követnék. A jelenkor design fürdői – szemben az ’50-es évek funkcionális fürdőszobáival – mára épp olyan egyenrangú helyiségek lettek, mint a háló, vagy a nappali. Szívesen vonulunk el egy kád illatos vízben lazítani, máskor meg hosszan pepecselünk a tükör előtt, s válogatunk a piperepolcról. Korunk tervezői nagy hangsúlyt fektetnek a helyiség komfortjára, megjelenésére: a kádak, jacuzzik, mosdók, zuhanyzók, toalettek és bidék végtelen kínálata mellett kitalálhatjuk, hogy milyen csempét, lámpát, polcokat és más díszítő elemeket szeretnénk magunk körül látni. A „wellness” e házi variációi a háremek egzotikus, és minden kényelmet biztosító hamamjaiból erednek, ahol már századokkal ezelőtt, a tisztálkodás mellett a fürdőket érintő „lakberendezést” is magas fokon művelték, ahová a hölgyek éppúgy relaxálni jártak, ahogy ma is. A toalettek

elkülönítését pedig az egészséget szem előtt tartó japánoktól vette át a nyugati kultúra, akik szerint nem igazán higiénikus és gusztusos, ha a vécéből származó milliárdnyi baktérium a fogkeféinken landol Szöveg: Almásy Gyula Fotó: Szabó Virág Üzemi stílus. A XX század Családi program. Fürdő az ’50-es években. második felében már a gyárakban is kialakítottak mosdókat. A jövő zenéje Amióta az emberiség a világűrt is meghódította, nehézségekkel kell szembenéznie a tisztálkódás terén is. A súlytalanság miatt a könnyebb vécéhasználatot és a hulladék ártalmatlanítását is meg kell oldani. Új találmány a vizeletet és a szennyvizet ivóvízzé alakító vécé, amely a Nemzetközi Űrállomáson működik. Megkezdődött a síszezon a Fogarasi Síiskolában, Óbudán ,Zuglóban és Márton-hegyen. Felújított műanyagpályákon szakképzett oktatókkal várják a síelni vágyókat. Mind három helyszínen

működik sífelvonó és pálya világítás. Így az időjárásra tekintet nélkül, mostantól áprilisig mindennap lehet síelni, csoportos tanfolyam illetve magánórák keretében. Érdemes most elkezdeni a tanulást, mert így a téli síszezonra elsajátítható egy olyan sí tudás mely egy külföldi havas sí úton élvezhető és biztonságos sí élményt nyújt. Három éves kortól magánórában, négy éves kortól csoportos tanfolyam keretében ajánlják a kezdést, de felnőttek is beiratkozhatnak. Felszerelés bérelhető Zugló, Egressy út 178/g. tel: 20 /931/6282 n Óbuda, Farkastorki út 23 tel: 30 9310615 n Márton-hegy, Költő utca 38, tel: 30/931-0615 További információk: www.fogarasisiiskolahu 54 | Világjáró utazási magazin Világjáró utazási magazin | 55