Oktatás | Pedagógia » Neveléstörténet

1. oldal Neveléstörténet A középkor nevelésügye Az oktatást hazánkban elsőként, nyugat-európai példákat követve I. István szervezte meg. Az oktatási feladatokat a katolikus egyház látta el, ennek többféle oka volt Első és – szerintem- legfontosabb oka az volt, hogy István hazánkban így szeretette volna még jobban meggyökereztetni a kereszténységet. Másodszor pedig, a feudális államszervezet megfelelő számú és képzettségű embert kívánt. István király kolostorokat alapított bencés szerzetesek számára. Az első ilyen kolostor, a 996-ban építtetett Szent-Márton hegyi (Pannonhalmi) kolostor volt. Itt a szerzetesek tervszerűen oktatták-nevelték a szerzetesi életet választó fiatalokat. I István király két érsekség és nyolc püspökség felállítását tervezte, ezeken a helyeken káptalani (székesegyházi) iskolákat szerveztek. A kolostori és káptalani iskolákban három rétegű oktatás folyt a középkori klerikus

műveltségnek megfelelően. Ezekben az iskolákban még nem számított alapkövetelménynek az írás és a számolni tudás. De a káptalani és kolostori iskolákon kívül az ezredforduló táján alakultak még plébániai iskolák is. A XI század urainak gyermekeinek általában nem volt szükségük tudományos műveltségre. De a tehetősebb urak udvari papot tartottak gyermekük erkölcsi és vallási nevelésének céljából. István erkölcstanító könyvecskét szerkesztett fiának „Intelmek” címmel. Ez a magyar pedagógiatörténet első nevelési célzatú könyve A XII. században a káptalani iskolák még mindig hármas tagozatúak: alsó szinten álltak a gyermekek, a második szinten a tanulók voltak, míg a harmadik szintet a nagydiákok foglalták el, ők már klerikusok voltak. 1179-ben a harmadik lateráni zsinat azt kívánta, hogy a szegény sorból származókat ingyen tanítsa a magiszter, ezért viszont külön javadalmazást kapott. 1367-ben Nagy

Lajos egyetemet alapított Pécsett. V Orbán pápa engedélyezte Pécsett a filozófiai kar, valamint jogi és orvosi fakultás működését. 1395-ben új egyetem létesült Óbudán. Mindkét egyetem a káptalani iskola kereteiből nőtte ki magát De mindkét egyetem rövid idejű működése után ugyanúgy káptalani iskolaként működött tovább. A szolgasorban lévő embereknek oktatásuk megkezdése előtt, az esztergomi zsinat értelmében, meg kellett szerezniük a földesuruk felszabadító engedélyét. A helyzet még 2. oldal sokáig ez maradt, sőt még 300 évvel később is a veszprémi zsinat kikötötte, hogy jobbágyok gyermekei csak akkor taníthatók, ha uruk lemondott a szolgálatukról. A lovagi nevelés lovagvárakban zajlott. Itt lovagi jellemalakítás, lovagi erkölcsi gazdagítás és a fegyverforgatás gyakorlása volt a fő cél. Reneszánsz a nevelésben Hazánkban a XV. És XVI Század közepéig az oktatási szervezet bázisát a káptalani

iskolák illetve a városokban a plébániai iskolák alkották. A káptalani iskolák alsó és közép tagozatát összevonták (schola minor), élén, a számos esetben világi férfi, a rektor állt. A felső tagozat (schola maior) élén a vezető tanító állt. Sok gyermek csak az alsó tagozatot végezte el, és így megszerzett elemi ismereteket a polgári életben kamatoztatta. A városi plébániai iskolák jelentős szerepet játszottak a világi értelmiségi jellegű műveltség elterjesztésében. Korábban ezekben az iskolákban plébános oktatott, de a tanulók számának növekedésével iskolarektort kapott az iskola. Egyes városokban az iskola mindegyik tanulócsoportját Ő oktatta. Nagyobb városokban énektanárként működött mellette a helyi plébániatemplom kántora. A kántor mellett főhivatású orgonistát is alkalmaztak, aki az iskola latin grammatika oktatásában is részt vett. A felnőtt tanerő mellett megszervezték a segédtanítók

tevékenységét is. Egyes városokban rendszeres fizetést kaptak, másutt alkalmanként bizonyos összeget a városi pénztárból. A magisztrátusok arra törekedtek, hogy iskolájuk rektora bakkalaureusi vagy magiszteri egyetemi fokozattal rendelkezzék. Az iskola tanulói négy osztályt alkottak: tabulisták, katonisták, donatisták, alexandristák. Az osztályba sorolás tudásszint alapján történt. Az első magyar szövegrészeket nyomtatva is tartalmazó tankönyv 1527-ben, Krakkóban jelent meg. A kézművesség kialakulásában nagy szerepe volt a rendszeres céhes oktatásnak. A falusi ifjaknak nem volt szükségük olvasás és írástudásra. Minden olyan faluban, ahol plébániás hely volt, működött egy falusi plébániai iskola. Számos iskolában volt már ekkor világi tanító is. A XV. sz-ban a királyi udvarban jelent meg a humanista műveltség A lovagi nevelés a XV. sz-tól néhány főúri családban átalakult a humanista elvek alapján kibontakozó

neveléssé 1467-ben, Pozsonyban beindul az egyetemi képzés, de 1471-ben megszűnik. A városi plébániai iskolákból humanista városi iskolák alakulnak, a humanista gimnáziumok. A XV – XVI sz fordulójának legkiemelkedőbb humanista iskolája a budavári Boldogasszony (Mátyás) templomban működött. A három részre szakadt ország nevelésügye 3. oldal E kornak legfontosabb jellemzője a területi és vallási megosztottság. Ám e zavaros időkben szilárdnak bizonyult a városi-humanista iskola, a humanista gimnázium. Ebben az időben városaink humanista iskoláiban háttérbe szorult a képzés humanista oldala, helyette az életszemléletet alakító, világnézetet formáló oktatás került az előtérbe. A protestánssá vált városaink ezt az iskolatípust hagyták meg, és erős vallási neveléssel áthatva működtették tovább. Az új hit terjesztői fontos szerepet szántak az iskolának, a papképzést ugyanúgy a feladatuknak tekintették, mint a

külföldi tanulmányokra készülő diákok előkészítését. A brassói nyomda 1539 és 1541 között kizárólag tankönyveket állított elő. Itt állították elő a hazai földrajzkönyvek első fecskéjét. A brassói iskolában a latin és görög nyelvtan és művek mellett földrajzot is tanítottak. Kiemelkedő katolikus városi iskolák voltak ezekben az években a nagyszombati, pozsonyi és a győri káptalani iskola. E kiemelkedő iskolák mellett azonban a városi és mezővárosi katolikus iskolák száma megcsappant. Az iskolák többségében protestáns szellemben folyt a nevelés. A kollégium-típusú iskola a humanista iskola egy változataként jött létre, majd az európai országokban a XVIII. Magyarországon egészen a XIX századig a legfőbb iskolatípus volt. Az iskolának volt gimnáziumi és akadémiai tagozata A kollégiumok ebben az időben szerették volna elérni a pontos latin nyelvtudást, de szerepet kapott a tananyagban a számtan is. Ebben az

időben ez megfelelt a társadalmi igényeknek, mert a társadalom nem várta el az iskolától, hogy ott történelmet vagy földrajzot oktassanak. A nagyszombati zsinat elrendelte, hogy minden plébániának tanítót kell alkalmazni, ha a falu túl szegény, fogjon össze több falu. A tanítók feladata, hogy a gyermekeket írni-olvasni megtanítsák. Pázmány Péter 1635. május 12-én aláírta a nagyszombati egyetem alapítóokmányát Bölcsészeti és teológiai fakultása volt. A XVII század folyamán másik egyetem is létesült: a Kisdi Benedek egri püspök által alapított kassai egyetem. Ezen az egyetemen 1773-ig folyt a tanítás. Sárospatak korábbi plébániai iskolája először protestánssá majd reformátussá vált. 1650 11. 25-én tartotta ebben az iskolában bemutatkozó előadását COMENIUS, aki 3 és fél évet tartózkodott itt, majd visszatért Lengyelországba. 1581-ben lett alapítva a rövid életű kolozsvári egyetem. 1653-ban kezdte meg

munkáját a gyulafehérvári kollégiumban Apáczai Csere János, de 1655 szeptemberében puritánus felfogása miatt II. Rákóczi György fejedelem eltiltotta a tanítástól 4. oldal Állam, egyház, oktatás Az oktatás a XVIII. században Magyarországon nem volt eléggé kiterjesztve A század elején tartott összeírás tanulsága szerint a Magyarországi települések 50 %-ból hiányzott az állandó tanító. Az iskolákban igen eltérő módon és színvonalon folyt az oktatás Például volt olyan gimnázium, ahol négy rostát kellett bevezetni, hogy a gyermekek egyenlő színvonalról induljanak. Az oktatók végzettsége ekkoriban nem volt megfelelő Például a Hódoltsági területen a katolikus iskolamesterek jó, ha egy tizede rendelkezett felsőfokú stúdiummal. A protestánsok közül először az evangélikusok építették ki a kisiskolákat. A reformátusok elsősorban Erdélyben tudták az oktatást széleskörűen megszervezni. Az ellenreformáció

kedvezett a jezsuitáknak, akik új gimnáziumokat alapítottak. A piaristák 1701-ben Nyitrán alapítottak iskolát. A piaristáknál sokkal nagyobb helyet kapott az oktatásban a történelem és a földrajzoktatás. Az újítást a XVIII század folyamán elsősorban a piaristák fogják képviselni. A református oktatás fő szellemi központjai a kollégiumok voltak. Itt folyt a református felsőfokú oktatás. Kollégiumok voltak: Debrecenben, Nagyenyeden, Kolozsváron és Sárospatakon. A református oktatásban nagy szerepet játszottak a partikulák, amelyek példaképüknek az anyaiskolát tartották, mint oktatás, mint diákönkormányzat szempontjából. A rendi-egyházi nevelési rendszer A késő feudalizmus társadalmi munkamegosztása értelmében az iskolázás a XVIII. század elején még az egyházak feladatai közé tartozott. Ekkor még vallásos embert akartak nevelni. Eleinte a Habsburg monarchia kormányzata is csak a felekezeti kérdés szempontjából

foglalkozott az iskolák ügyével, inkább csak azt vizsgálták, hogy a protestáns egyházak nem lépik-e túl a számukra kijelölt korlátokat. A jobb hivatalnokok, szakemberek, tisztek képzése érdekében kezdték az oktatási reformot. Piarista tanárok segítségével indították el a selmeczi bányászati akadémiát. Az alsó fokú oktatást ekkor még nem próbálták az egyházak hatásköréből kivonni. Az alsó fokú oktatás többféle formában folyt. Egyrészt külön e célra létesült kisiskolákban, de folyt a középiskolák és gimnáziumok alsóbb osztályaiban is. Az 5. oldal iskolamester, bár a jobbágyterhek és a katonai szolgálat alól mentesült, igen szerény helyzetben élt. A falusi iskolák feladata nem annyira a tárgyi ismeretek közlése volt, mint inkább az alsóbb népréteg gyermekeinek kondicionálása arra, hogy az egyház és a fennálló rend eszményeit változatlanul elfogadják. A késői feudalizmusban ebben az értelemben

beszélhetünk népoktatásról. A középfokú oktatás hagyományos jellemzője az volt, hogy nemcsak az alsófokútól, de a felsőfokú oktatástól sem határolódik el élesen. A másik legfőbb jellemzője az volt, hogy a vallásos nevelésen kívül a latin nyelv oktatása volt a legfőbb feladata. 1657-ben alapított kassai akadémia, amit 1730 után egyetemnek neveztek. A XVII században kezdett létrejönni a kolozsvári jezsuita főiskola Erdélyben. Valamennyi közt a legnagyobb jezsuita oktatási intézmény volt a nagyszombati egyetem. A jezsuita renden a fejlődés túlhaladt. A piarista rend iskolái is a jezsuita tanrendszert követték, de sokkal mozgékonyabbak voltak. A magyar piaristák általánosabb oktatási reform kidolgozásával is foglalkoztak A reális tárgyak, történelem, földrajz mellett az elhanyagolt magyar nyelv oktatását is sürgették a középiskolákban. Az iskolázás a protestánsoknál is egyházi funkciónak minősült A református

egyház oktatásának központjai a két nagy kollégium volt: Debrecen és Sárospatak. A nagy kollégiumok teljes gimnáziummal és azon túlmenően filozófiát és teológiát tanító felső tagozattal is rendelkeztek. A középiskola célja itt is a latin elsajátítása volt formális eszközökkel. Ennek érdekében mindkét nagy kollégiumban szigorú büntetés terhe mellett tiltották a magyar beszédet. A felvilágosult abszolutizmus 1765-1790 A magyarországi közoktatás első átfogó, állami szabályozása, a RATIO EDUCATIONIS királyi rendeletként 1777. augusztus 22-i dátummal látott napvilágot Ez az intézkedés azonban alapjában véve egy olyan hosszabb folyamatnak volt legjelentősebb állomása, amelynek során a felvilágosult abszolutizmus igyekezett Magyarország tanulmányi rendszerét korszerűsíteni. E folyamatnak volt egy előkészítő, majd egy későbbi szakasza is Ez időben a magyar főpapok részéről újabb egyetemalapítási tervek

is kezdtek felmerülni. A legmesszebbre e téren gr. Eszterházy Károly egri püspök jutott, aki már a nagyszabású székházat (a mai líceum) is építeni kezdte, és rövid időre1769-ben egy orvosi iskolát is megnyitott. Az általános tankötelezettséget a Ratio így külön nem mondta ki. A Ratio választotta szét egymástól határozottan az alsó- közép- és felsőoktatást. Alapját az anyanyelvű népiskolák alsó fokú hálózata képezte. Erre, közelebbről a városi változatra épült a 6. oldal középoktatás. Az ötéves latin nyelvű gimnázium két tagozatra oszlott Ezt követte (nem mindenütt) a gimnázium két felső évfolyama. A felsőoktatás is két szinten történt Részint a kétéves királyi akadémiákon, felső szinten pedig az egyetem Budán, majd Pesten. A Ratio a tanári utánpótlással is foglalkozott nemcsak mennyiségi, hanem minőségi szempontból is. A Ratio elsősorban a korszerű matematika, természet, és honismereti

tárgyak oktatására helyezett nagy hangsúlyt. Eltért a Ratio az osztrák példától abban is, hogy Magyarországnak nemcsak jelen viszonyait, hanem történelmi múltját is nagyobb figyelembe részesítette. A modern élő nyelvek közül a német nyelv használatát emelte ki. A középiskolákba már 1784 november 1. után csak német tudással rendelkező tanuló léphetett Az 1781. május 16-án kiadott Királyi Szabályrendelet (NORMA REGIA) tulajdonképpen a Ratio érvényét terjesztette ki Erdélyre is. Az erdélyi norma kissé eltért a Ratio-tól. Némileg maradibb módon képviselte a retorikai nevelés hagyományát, a katolikus álláspontot és a nemesi érdekeket. A reform önálló továbbfejlesztését protestáns részről kezdeményezték. Tessedik Sámuel 1780-ban gyakorlati, gazdasági, „szorgalmatossági” iskolát létesített parasztgyerekek részére. Oktatásügy 1790 és 1830 között A felvilágosult politikai tendenciák közül az első, a

felvilágosult abszolutizmus lényegében véve 1790-ben lezárult. Programjában kezdettől fogva jelentős helyett kapott a felvilágosult művelődéssel együtt a nemzeti nyelv és irodalom ügye. II József rendeleteinek visszavonásával visszaállt a Ratio Educationis által meghatározott állapot. II Lipót trónra kerülése után visszaállította a tanulmányi alapot, eltörölte a tandíjat és a német helyett a latin tanítási nyelvet vezette be a közép és felsőoktatásban. Tessedik Sámuel 1791 szeptemberében fogalmazta meg az iskolaügyről írt 12 paragrafusát, amelyben saját szarvasi kezdeményezésére illetve arra hívta fel a figyelmet, hogy a falusi iskolákban a falusi gyerekeket olyan tantárgyak tanításával gyötrik, amelyekre az életben nincs szükségük. 1806 őszén látott napvilágot a 2. RATIO EDUCATIONIS Tendenciájában új volt, de az elsőt vette alapul. Általános tankötelezettségről nem beszél, de kívánatosnak tartja,

hogy a falusi gyerekek iskolába járjanak. A magyar nyelv fontosságáról megemlékezett a II Ratio, de meghagyta rendes tárgynak. Csak utóbb 1816-ban tették közzé Verseghy Ferenc latinul írt magyar nyelvtanát. A II Ratio egyneműbb, könnyebben oktatható tananyagot ír elő, világosabb, mint az első. Az 1820-as évekre jutottak el ismét oda a gimnáziumok, amit a Ratio előír, csak azokat veszik fel, akik elvégezték az elemi iskolát. A latin és a hittan volt a 7. oldal legfőbb tantárgy, a magyar nyelvtant latinul írt könyvből kellett tanulni, a matematikát kis óraszámban oktatták. Reformkor A harmincas évek közepén a nemesi reformellenzék nagy jelentőségű pedagógiai vállalkozásba kezdett: a maga hatókörébe vonta az óvodai mozgalmat (1836), ország világ előtt bizonyítva, hogy van még olyan terület, amit sem az egyházak, sem a király nem tart kézben és itt társadalmi összefogással is lehet eredményt elérni. Eközben

előremozdult a szakképzés ügye is. Az önálló műszaki egyetem és reális iskolák felállításáért vívott meddő harcok közben a reformellenzék ezen a területen is társadalmi akciókhoz fordult. Az 1841ben megalakult az ipartestület, ahol a technikai ismeretek sokrétű terjesztését szervezték meg Engedett a kormányzat és létrehozta a József ipartanodát, ahol mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi szakképzés folyt. Az egri tanítóképzőből kerültek ki e korszakban az első kántortanítók, akik felkészültebbek és műveltebbek voltak, mint a normaiskolát végzett iskolamesterek. A felvilágosodás korában alakult diáktársaságok több évtizedes hanyatlás után a reformkorban új eszméket tesznek magukévá. A debreceni kollégium diáktársasága csatlakozik az 1848-as forradalomhoz. Az 1848-49. évi forradalom nevelésügye A forradalomra gyorsan reagáltak a diákok és már 1848. március 17- én közgyűlésen követelték a pesti

tudományegyetem átrendezését, függetlenítését a bécsi egyetemtől, kormánytól, szükséges oktatók cseréjét, tökéletes tanulmányi és tanulási szabadságot . Áprilisban megszervezik az oktatási és vallásügyi minisztériumot Pest-Budai székhellyel. Törvényileg kivonják a pesti egyetemet a bécsi udvar és egyetem fennhatósága alól. Az 1848 évi XX Tc kimondja, hogy minden „bevett” vallás egyenlő az unitárius vallást is beleértve! Ezen egyházak iskolai és egyházi szükségleteiket állami költségvetésből kell fedezni. Az Eötvös által 1848. július 17-én benyújtott törvénytervezet már kimondja a tankötelezettséget fiú és leánygyermekekre egyaránt. A magyar lett a tanítás nyelve az egész ország területén. Vélemény: A könyv, mint olvasmány nagyon tetszett nekem, a történelem miatt. A könyvből sok érdekes , számomra eddig ismeretlen dolgot, elméletet, tényt megtudtam. A könyv 8. oldal olvasmányos volt. A

fogalmak jól körülhatároltak voltak Időrendiséget tartott a különböző nevelési irányzatok taglalása során. Minden kornak bemutatta a történelmi hátterét, a nevelési irányzatok kialakulását és voltak példák közölve. Ahol lehetett bemutatta az oktatással kapcsolatos törvények lényegét