Oktatás | Pedagógia » Az érték fogalma a pedagógiában, az értékek típusai

Az érték fogalma a pedagógiában, az értékek típusai I. Az emberi kultúra és tapasztalat átadására specializálódott gyakorlat mindenkor értékválasztások, értékelkötelezettségek jegyében folyt és folyik ma is. Értékmentes pedagógiai praxis nem volt és nehezen képzelhető el. Az iskola – és a neveléselméletek többsége az erkölcsi értékek elsődlegességéből indul ki. Hiszen – különösképp a kisgyermekek számára az alapvető értékkategóriák ősidők óta mindmáig a „jó-rossz” polarizációjában fogalmazódnak meg. Az antik görög világban is sokáig nem tudták fogalmilag megkülönböztetni a hasznost, a szépet, az igazat, a kellemest a jótól. Ezért kezdetben a jó sokkal többet jelentett önmagánál, már-már közelített az érté fogalma felé. A pedagógiában az alapértékeket elsőként tudományosan Herbart fogalmazta meg. Ő köztudottan az etikában látta a nevelési célok determinálását. Az 1806-ban

kiadott „Általános pedagógiájában” alapértékekként öt eszmét vázolt fel: belső szabadság, tökéletesség, jóakarat, jogosság és igazságosság. A herbarti (és általában a „klasszikus” ) iskolapedagógia három értékelvet hirdetett meg:  HELYES MÓDSZER  NEVELŐ OKTATÁS  A FEGYELEM KÉRDÉSKÖRÉNEK MEGOLDÁSA A reformpedagógia sem hozott e téren igazán újat. Ugyanazokkal a problémákkal küzdött, mint a klasszikus pedagógia és a reformeszmék zöme már korábban is megjelent: az oktatás szemléletessége, tantervek egészlegessége, az iskolai élet belső megjavításastb. Ám mégis hangsúlyozhatjuk, hogy a klasszikus és a reform iskolák értékrendjében és az értékekhez való viszonyában fordulatszerű a változás. A teljességgel monolitikus és merev értéktételezéseket hajlékony, a pedagógusok és a tanulók önálló értékválasztási lehetőségei váltják fel. Az iskola pedig vezető értékekként nem a

feltétlen engedelmességet, tekintélyt és normatiszteletet állítja, hanem a tanulók fejlődésérdekeit, személyiségük, humán erejük, teljesítményképességük kibontakozását. Az érték olyan dolog lesz, amit a pedagógiának fel kell ismerni és „át kell adni”. „ Az érték akkor közvetíthető, ha az átadó rendelkezik vele, az átvevő pedig vagy üres, vagy álértékei vannak”. (Horváth Attila) Ezzel szemben a modern felfogásokban az érték mint közös alkotás jut nagy szerephez. A jövő képe viszont valószínűségekkel és nem bizonyosságokkal van tele, ezért a nevelésnek minden lényeges irányban nyitottnak kell lennie. A bizonyosság hiánya a 68-as diákmegmozdulásoktól kezdve intenzíven foglalkoztatta a társadalomtudományokat, elsősorban a neveléstudományt. A szilárd levek helyébe a sűrűn változó divatok lépnek. A magyarországi rendszerváltozással felfokozódott és nyílttá vált értékpluralizálódást már

Loránd Ferenc is pontosan meghatározta, amikor arról írt, hogy a plurálissá váló társadalomban nem léphet fel a pedagógia azzal a bizonyossággal valamely érték jegyében, hogy azt majd hivatalosan legitimálják, az eltérőt pedig szankcionálják. A másik mozzanat pedig, ami a korábbiakban uralkodóktól eltér, az az elv, hogy a nevelési folyamatban nem a hirdetett értékek tartalmai meghatározó jelentőségűek, hanem inkább az az út és mód, ahogyan az egyének saját értékrendjüket alakítják, s ahogyan azzal bánhatnak. A mai magyar iskola uralkodó iránya meghatározott értékpreferenciákat követ. A Nemzeti Alaptanterv ugyan nem tartalmaz részletes értékmeghatározásokat és követelményeket, de amikor önmagát azzal jellemzi, hogy „demokratikus, nemzeti, európai és globális”, ezzel kijelöli azt az értéktartományt, amely tartalmilag meghatározza a NAT szemléletét. II. Minden iskolai tevékenység értékek jegyében

szerveződik. Az értéktudatosság tevékenységtípusonként és pedagógusok, valamint a tanulók attitűdjeitől függően eltérő mértékű, de az értéktulajdonítás akkor is jelen van, ha a cselekvések megválasztásában merül ki, vagy akár a kényszercselekvésekhez való elfogadó vagy elutasító viszonyban. Ma az öntörvényű nevelési rendszer, így potenciálisan az iskola szabályozásában s az eredmények megalapozásában kettős feladatot kell megoldani. a) A megfelelő mértékek és mércék kimunkálása, elfogadtatása, a ezek alapján az eredmények feldolgozása b) Olyan tevékenységek rendszerének megteremtése, amely biztosítja a rendszerépítés objektív feltételét. Az értékek, követelmények és normák iskolai érvényesítését különböző tényezők nehezítik. A társadalmi változások s az iskola változó helyzete önmagában is komoly gondok forrása. A mai iskolarendszer alapértékei a következők: a biológiai lét, az

emberi élet védelme, a másság tiszteletben tartása, a más fajta értékrendeket, világnézeteket vallók iránti tolerancia, az egyes egyének, csoportok autonómiájának tiszteletben tartása, az emberi jogok tisztelete, a különböző szinten szerveződő közösségek és a nemzet, nemzeti kisebbség hagyományainak tisztelete, a haza szeretete, a szülők, az idősebbek megbecsülése. Az értékkutatások megállapításai szerint az alapértékekkel együtt jelennek meg olyan értékkomplexumok, amelyek befolyásolják a gyermek és felnőtt magatartását, beállítódását, önértékelését és mások értékelését. Így természetesen mindig értékrendszerrel van dolgunk 2 „Az értékek sohasem egyedi, izolált formában léteznek, hanem rendszerszerűenVonatkozik a rendszerűség mind a személyes értékek, mind a társadalmi vagy közösségi értékek szerveződésére.” (Váriné Szilágyi Ibolya) Az iskola nevelési rendszerének megteremtése

során kezdetben aligha beszélhetünk kialakult értékrendszerről. Vannak értékjelzők, elemi normák s a cselekvést szabályozó hagyományok, amelyek az együttélést, a különböző feladatok megoldását lehetővé teszik. Ennek a folyamatnak szerves részét alkotja az érték motiváló, magatartást, viselkedést és cselekést ösztönző szerepe. Az egyén működése, a főbb viselkedési variációk megválasztása az értékek szelektálásával jár. Az iskola akkor képes az értékek rendszerét kiépíteni és a nevelés rendszerének szerves részévé formálni, ha mind a társadalmi, mind a pszichikus tényezőket figyelembe veszi. Ezt a leghatékonyabban a különböző értékek felmutatásával érheti el, miközben növendékeit alkalmassá teszi az értékek közti választásra. Igen mozgékony, dinamikus az értékrendszer megjelenése, ha a növendékek korcsoportjai s egyéni fejlődése szempontjából vizsgáljuk. A játék, az élmény és az

iskolában meglévő értékek érzelmi megközelítése még a kisiskolások értékbefogadását jellemzi. A serdülők számára a tanulás, a mindent cáfolni kész racionalitás, vagy éppen az iskolai szabályokat elhanyagoló és elutasító „énérdek” határozza meg az értékek valós jelenlétét. Az ifjú korba lépve az értékek megragadása és az „önépítkezés”, az emberi viszonyok rendezése és a távlatok megrajzolása a mozgató erő. Ez együttesen arra utal, hogy az értékrendszer az adott időszakban megragadhat domináns értékek útján épül be előbb egy adott korcsoport, majd szükségszerűen az egyes növendékek értékállományába. S közben 8-12 év alatt maguk az értékek is átrendeződnek. Az iskola nevelési rendszerének építése megköveteli az értékek közötti eligazodást és a saját értékpreferenciák kidolgozását. Ez alapozza meg az értékek, követelmények és normák rendszerét egy adott intézményben. A ma és

még inkább a jövő iskolája köteles kibővíteni saját értékvilágát. Így az erkölcsi értékek mellett megjelennek a jogi, esztétikai, technikai (információs) és nem utolsó sorban a társadalmi szükségletekkel harmonizáló közgazdasági értékek is (piac, termelés, munka, versenystb.) Így az iskola korszerű nevelési rendszere a pedagógiai értékek gazdagodását jelenti már napjainkban is. A pedagógiai értékek rendszerének áttekintése számtalan változatban mutatja meg a nevelés rendszerének alakulását. A kezdeti stádiumban csak a legfontosabb alapértékek, később a fejlődés számára jelentéssé váló differenciált értékvariánsok kapnak helyet a nevelés különböző szféráiban. Az „alkalmazott” értékelemek jelennek meg például a követelmények, normák, tevékenységek területén. Végül pedig az egyéni értékpreferenciák bontakoznak ki Hiszen a pedagógiai értékek az iskolát hagyottak életében is jelen vannak

s hatnak életük különböző szakaszaiban. Nézzünk néhányat a lehetséges értékcsoportokra vonatkozóan, a teljesség igénye nélkül: 3 A/ Alapértékek  Egyén, személyiség, nevelés, nevelhetőség, fejlődés fejlesztés, önfejlődés, önfejlesztés, önnevelés, embernevelés  Szabadság, autonómia, demokratizmus, humánum, boldogság, a jövő vállalása, magyarságtudat, népszeretet  Érték, értékrendszer, értékátadás értékteremtés  Cél, feladat, pedagógiai folyamat  Neveltség, műveltség, képzettség  Nevelő, nevelőtestület, közösség, növendék  Iskola, család, kortárscsoportok, környezet, tömegkommunikáció B/ differenciált értékvariánsok  Kötelesség, felelősség, szorgalom, szerénység, tisztelet, önzetlenség, bátorság, érzelmi gazdagság  Élmény, ízlés, mindennapi kulturáltság, a természeti szabadidős kultúra, környezetalakítás  A testkultúra ápolása, sport, mindennapos

testnevelés, higiéniai feladatok megoldása  Felkészülés a jövőre, pályaorientáció és döntés  Kötelesség, felelősség, szorgalom, szerénység tisztelet C/ Alkalmazott értékelemek  A követelmények szinte minden tekintetben értékhordozók  A normák betartása, másokkal való betartatása döntő a rend, fegyelem s önként vállalt munka szempontjából D/ Egyéni értékpreferenciák     Önérték feltárása Világkép, világnézet kiépítése Saját értékrend és eszmények kialakítása Követendő minta vállalása Az iskolák rendszerfejlesztő tevékenysége napjainkban változatos forrásokból táplálkozik. Igen gyakori , hogy a rendszerépítés egyik vagy másik elemét favorizálják az iskolák. Egyesek az oktatás színvonalát fejlesztenék, mások az eszközállomány fejlesztésével vélik biztosítani a hatékonyságot. Egyik út sem elhanyagolható, eredményeket is produkálhat, de a nevelés rendszerének

építése nem szűkíthető le egy-egy mozzanatra. A modernizáció meghatározó elemévé vált napjainkká a kiteljesedő nevelési rendszer objektív szükséglete. Ezt elősegítő fontos fordulatnak vélik a pedagógiai programkészítés logikájának érvényesítését , melynek értelmében nem elégedhetünk meg a tantervi szabályzókkal önmagukban, minthogy a nevelési rendszer szabályozása ennél többet jelent. 4 Így például a pedagógiai értékek, követelmények és normák szabályozó erejét előtérbe kell állítani. Az egész nevelési rendszernek s az iskolai életnek ezek a főbb irányjelzői Napjainkban ez még hangsúlyosabbá válik az iskola belső világának külső és belső minősítése miatt. Az iskolák modernizációja a nevelési rendszer fejlesztését igényli. Ebben a folyamatban az értékek megválasztása alapozhatja meg a követelmények, normák érvényesítését. Az értékpreferenciák leegyszerűsítése együtt jár a

követelmények differenciálatlanságával. Az érték – és célrendszer kitűzésével párhuzamosan szerephez jutnak a főbb követelmények, amelyeket sikerkritériumok formájában fejtenek ki a nevelési kapacitás mozgósítása érdekében. Tehát a főbb célokat részcélokkal teszik teljessé A követelmények és normák felelősség teljes gondozása, minőségi szintű teljesítésük a növendékek számára is távlatokat nyit. Az iskolák felelősségteljes szerepvállalása a nemzeti értékek közvetítésében és saját értékteremtő magatartásában már ma gyarapodással jár. Korunk értékvilágában – az elterjedt hiedelemmel ellentéten: nem először a történelemben – hatalmas feszültség támadt, amely mélyen érintette az iskolaelméleteket is. Kiélezte az iskola rendeltetésének az egész 20. Századon áthúzódó dilemmáját: elsősorban arra hivatott-e, hogy ebben a változékony világban megőrizze a régi értékeket, vagy

ellenkezőleg: arra, hogy részese legyen az új értékrendek kialakításának. „Az iskola az a kitüntetett hely, mely sokféle módon, részben célzottan, részben akaratlanul, mélyen bevési a felnövekvő személyiségbe egy bizonyos értékvilág alapjait.” (Zrinszky László) 5