Pszichológia | Tanulmányok, esszék » A játékról

A játékról A játék az ember egész életét végigkiséri. Gondoljunk csak az alig pár hónapos csecsemőre, aki nagy szemekkel figyeli a neki készített csörgő, játékot; az iskolás korú gyerekre, aki élvezettel rohangál a focipályán; a már lassan felnőtt korba lépő ifjúra, aki a legújabb számítógépes játékkal játszik napokon át; a felnőtt férfira, aki a barátaival kártyázikés a nyugdíjas életét élő nénire, aki a barátnőivel keresztrejtvényt fejt a klubban. A játék mégis gyermekkorban a legfontosabb. Mindenki ismeri az annyit emlegetett közhelyet: "Játszva tanul a gyerek". A kisgyermekek minden tevékenységüket játékosan hajtják végre. Játék közben értékes tapasztalatokra tesznek szert, bizonyos funkciókat és tevékenységeket megismernek, növelik a tudásukat. Miért is fontos ennyire a játék? A kérdésre akkor tudunk válaszolni, ha megvizsgáljuk mit is jelent? 1. A játék örömet okoz Valahányszor,

amikor a kisgyerekek játszanak, azt többek között azért teszik, mert a játék "mulatságot" okoz, mert azt kellemesnek találják, mert örömet és megelégedést jelent. A játékot pozitív emóciók kísérik 2. A játék a tanulás szolgálatában áll A játék során a gyerek ismeretekre tesz szert és kifejlődnek különböző készségei. Evvel magyarázható az is, hogy a gyermekek fokozottabb mértében kedvelik a játékot, mint az idősebbek. 3. A játéknak nincs zárócselekvés jellege "Célcselekvésen" olyan cselekvést értünk, melyet előre meghatározott, tudatos cél elérésére hajtanak végre. A gyermeki játék többnyire nem ilyen meghatározott célú. Ez az egyik lényeges ismertetőjegy, amely a játékot a munkától megkülönbözteti. A játék, minden életkorban mást és mást jelent. Máshogy játszik egy csecsemő és máshogy egy óvodás gyerek. Azonban nemcsak az életkor a befolyásoló tényező Nagy szerepet

játszik a játék "milyenségében" a szülők, testvérek, játszótársak ösztönző, ösztökélő hatása, a környezet milyensége. Az ilyen ösztönző hatások hiánya viszont a játék fejlődését fékezheti Fontos megállapítani, hogy a gyermek játékformái bizonyos mértékig "önmagukban" fejlődnek ki, azonban az egyik játékformából a másikba való átmenet mindig a felnőttek vagy az idősebb gyermekek vezető, oktató és korrigáló tevékenysége következtében megy végbe. A gyermek nehezen tud különbséget tenni külső segítség nélkül a jó és a rossz között. Számára ugyanolyan "vérengző rosszfiú" szerepét játszani, mint "mozdonyvezetőnek" lenni. A felnőttnek kell a gyereket tanítania, elmagyaráznia a dolgokat, megértetni vele, hogy melyik a társadalom szempontjából elfogadott "szerep". Sokféle játék létezik. A játékformák gyakorisága a korai gyermekkorban 100 80 FR

% 60 K 40 F 20 0 0-1.0 10-16 16-20 20-26 26-30 30-36 36-40 40-46 45-50 50-56 56-60 életkor A táblázat azt mutatja meg, hogy a kisgyermek korban milyen játékokat játszik. Nézzük ezeket részletesen: Funkciósjáték (F): Ez az a játékforma, amely a legkorábban lép fel, és egészen az első életév végéig úgyszólván az egyetlen játékforma. A funkciósjátékra példa: a végtagok és fej mozgatása, a nyelv kiöltése és visszahúzása, a mászás, tipegés, gügyögés, tapogatás, mozgás, tárgyak tovább vivése, a fedő fel- és lecsapása, víz egyik vödörből a másikba töltése, papírtépés, papír összegyűrés, játékállat maga után húzása stb. Ilyen és hasonló tevékenységeket fejt ki a kisgyerek játék közben. Ezeken belül az azonos tevékenységeket gyakran megismétli. Örül saját teljesítményének és tudásnak Gyakorolja a motorikus végrehajtást, úgyhogy ezek egyre folyamatosabbak lesznek, és egyre

biztonságosabban vezetnek sikerre. Elsajátítja a cselekvés finomvezérlését A gyermek a funkciós játékok során, az anyaggal való foglalatoskodás közben új felismerésekre és tapasztalatokra tesz szert. Fikciós játékok (FR): A második életév kezdetén jelentkezik először, és gyakoriságuk legnagyobb a 2.6-46-ig terjedő időben A fikciósjátékban a gyermek képzeletének, elképzeléseinek hatására cselekszik, meghatározott "szerepeket" játszik. Ilyenek például: a játékszert eteti, simogatja, beszél hozzá, a babát, mackót pajtásának kezeli. A kéményseprő, nagynéni, rendőr, pincér szerepébe lép, majom, oroszlán, farkas, kutya vagy Piroska szerepét játssza. A fikciójátékban a gyermek figyelme nem elsősorban a tárgyak változására irányul, hanem a saját énre és annak alakuló képességére. A gyermek kipróbálja, milyen belső átállításokra képes. A fikciójáték világosan kifejezi, hogy ebben a korban a

képzelet rendkívül eleven. Ugyanakkor azonban ezek a játékok hozzájárulnak ahhoz, hogy ezek a képességek kifejlődhessenek. A gyermeki fejlődésben a szerepjátszás jelentősége abban mutatkozik meg, hogy újból lényegesen kitágítja a gyermek élményterét. A játék most már kiterjed az egyszerű társadalmi tapasztalatokra és ismeretekre is. Konstrukciósjáték (K): A második életévben kezdődik, és gyakoriságuk egészen az iskolás korig fokozódik. Természetesen a konstrukciósjáték formái erősen változnak Példák: építés kockákból, építőkövekből, homok- és anyagmunka, gombozás, rajzolás, matrica lehúzás, árnyképek alkotása a falon stb. A csecsemőkorban a gyermek olyan stádiumon is átmegy, amikor a játékszerrel való konstruktív tevékenységre még képtelen és destruktív munkát végez. Az építőköveket, amelyeket oda adnak neki, szerteszét dobálja; a tornyot, amit neki építenek nagy gyönyörűséggel megint

lerombolja. Az első életév végén azonban már elkezdi a gyermek az első építőkövek egymásra rakását, egymás mellé helyezi őket, üres kockákat helyez egymásba. A gyermeki fejlődés szempontjából abban áll a konstrukciós játékok jelentősége, hogy ezeknek során a gyermek kezdi elsajátítani az anyagokkal és tárgyakkal való anyagszerű és anyagnak megfelelő bánásmódot. Észreveszi, hogy mi az, amit bizonyos anyagokkal meg lehet csinálni, és mi az, amit az anyagok természete megtilt. Természetesen ez csak egyfajta megközelítésa a játékok csoportosításának. Osztályozható közösségi szempontból nézve (magányos, szemlélődő, párhuzamos, kapcsolódó, együttműködő)illetve a felhasznált "segédeszköz" szerint (helyváltozató, tárgy, társas, fantázia). Az óvodás gyermek alaptevékenysége a játék, hozzátartozik természetes fejlődéséhez, épp ezért a felnőtt, elsősorban a szülők feladata

biztosítani a körülményeket az apróság zavartalan fejlődéséhez. Forrás Várkonyi Hildebrand : A gyermekkor lélektana Dr. Günter Clauss - Dr Hans Hiebsch : Gyermekpszichológia