Sport | Tanulmányok, Esszék » Dr. Metzing Miklós - Gimnasztika

Adatlap

Év, oldalszám:2010, 247 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:632
Feltöltve:2015. július 11
Méret:9 MB
Intézmény:SE

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!

Értékelések

11111 Anonymus 2020. február 17
  Hatalmas segítség tanuláshoz!

Új értékelés

Tartalmi kivonat

GIMNASZTIKA Jegyzet az OKJ-s Sportszakember képzés számára 2010 Szerző: Dr. Metzing Miklós Egyetemi adjunktus Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar (TF) A rajzokat, fényképeket, videókat készítette: Dr. Metzing Miklós Szaklektor: Dr. Hamar Pál (Phd) Tanszékvezető, habil. egyetemi docens Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar (TF) Készült az Önkormányzati Minisztérium Sport Szakállamtitkárság megbízásából TARTALOMJEGYZÉK 1. Fejezet 13 A GIMNASZTIKA FOGALMA, EREDETE, SZEREPE A TESTKULTÚRÁBAN 13 A gimnasztika alkalmazásának színterei, alkalmazási területei, alkalmazásának követelményei 16 A gimnasztika főbb szinterei és alkalmazási területei 16 A gimnasztika alkalmazásával kapcsolatos követelmények és elvárások A gimnasztika szerepe a versenysportban 17 18 1. A sportág-specifikus motoros képességek fejlesztésének megalapozása 2. A sportág-specifikus motoros képességek

fejlesztése 19 3. A sportág-specifikus motoros képességek szinten tartása 4. A bemelegítés 19 5. A levezetés 19 2. Fejezet 19 19 20 A GIMNASZTIKA MOZGÁS ÉS GYAKORLATRENDSZERE A gimnasztika formális gyakorlatrendszere 20 21 1. Természetes gyakorlatok, eszköz nélkül és eszközzel 21 2. Határozott formához kötött gyakorlatok, eszköz nélkül és eszközzel A gimnasztika funkcionális gyakorlatrendszere 22 A motoros képességeket fejlesztő gyakorlatok 23 21 1. Koordinációs képességeket fejlesztő gyakorlatok megjelenési formái 23 2. Kondicionális képességeket fejlesztő gyakorlatok megjelenési formái 24 3. Ízületi mozgékonyságot, hajlékonyságot fejlesztő gyakorlatok megjelenési formái 24 3. Fejezet 26 ALAPFOGALMAK, ALAPISMERETEK 26 A gyakorlat fogalma, összetevői, megjelenési formái 3 26 Az izmok agonista és antagonista tevékenysége Tartásos (statikus) alapforma fogalma 26 26 Mozgásos (dinamikus)

alapforma fogalma Statikus gyakorlat 27 Dinamikus gyakorlat 27 A határozott formájú gyakorlat 27 A határozatlan formájú gyakorlat 27 Folyamatosan ismételhető, ciklikus, zárt gyakorlat Nyitott gyakorlat 27 28 28 Szimmetrikus és aszimmetrikus gyakorlat 28 Erősítő hatású, nyújtóhatású, ernyesztő hatású gyakorlat Az erősítő hatás fogalma, megjelenési formái Statikus erősítő hatás 28 29 Dinamikus erősítő hatás, legyőző és fékező erőkifejtés A nyújtóhatás fogalma, megjelenési formái 29 29 Az aktív nyújtás, aktív nyújtóhatás, aktív nyújtóhatású gyakorlat fogalma 30 A passzív nyújtás, passzív nyújtóhatás, passzív nyújtóhatású gyakorlat 30 fogalma Gyakorlat halmaz, gyakorlat sorozat, gyakorlat-lánc fogalma Gimnasztika gyakorlatok szerkezete 30 31 1. A gyakorlatszerkezet térbeli összetevői 31 2. A gyakorlatszerkezet időbeli összetevői 33 3. A gyakorlatszerkezet erőbeli összetevői 34

Egyszerűsített izomtérkép alkalmazása, gyakorlatelemzéshez, a gyakorlatelemzés alapjai 34 4 4. Fejezet 44 A GIMNASZTIKA SZAKNYELVE 44 A szaknyelv jelentősége az edzői gyakorlatban 45 Tartásos (statikus) gyakorlatelemek rendszere 45 A statikus testhelyzetek rendszere 45 Statikus testhelyzetek szakkifejezései 45 A test főtengelyei és síkjai 47 Az egész test helyzetére vonatkozó szakkifejezések 1. Támaszok 51 51 1.1 Állások (lábtámaszok) 1.11 Alapállás 51 1.12 Pihenj állások 52 1.13 Zártállások 52 1.14 Nyitott állások 53 1.15 Lábujjállások 54 1.16 Talpállások 55 1.17 Sarokállások 55 1.18 Szögállások 56 51 1.181 Szögállások nyújtott kartartásokkal 56 1.182 Szögállások különböző vállöv helyzetekkel 57 1.183 Szögállások hajlított kartartásokkal 57 1.184 Szögállások vegyes kartartásokkal 59 1.185 Szögállások különböző kéz, fej és nyaktartásokkal 1.186 Szögállások

különböző törzshelyzetekkel 1.19 Lépő és kilépőállások 62 5 61 60 1.111 Hajlítottállások 64 1.110 Guggolóállások 65 1.112 Terpeszállások 67 1.113 Támadóállások és védőállások 1.114 Lebegőállások 70 1.115 Mérlegállások 71 1.2 Térdelések 72 1.3 Ülések 74 1.4 Fekvések 77 68 1.5 Kar-, kéz- és lábtámaszok 80 1.51 Fekvőtámaszok 80 1.52 Guggolótámaszok 84 1.53 Térdelőtámaszok 86 1.54 Hidak 89 1.6 Kar- és kéztámaszok 90 1.7 Egyéb támaszok 91 2. Függések 92 3. Vegyes helyzetek 95 Testrészek helyzetére vonatkozó szakkifejezések 1. Ujjtartások 98 2. Kéztartások 100 3. Fogásmódok 100 A fej és nyak helyzetei A vállöv helyzetei 104 104 A lábfej és lábujjak helyzetei 105 A kéz és csuklóízület helyzetei 105 6 98 A gyakorlatsorozat szaknyelven történő leírásának általános szabályai, (szakleírás) 106 Szakleírás minta szabadgyakorlat-lánc szaknyelven

történő leírására 5. Fejezet 112 GIMNASZTIKA GYAKORLATOK ÁBRÁZOLÁSA, SZAKLEÍRÁSA A rajzírás alapelvei 107 112 112 Testábrázolás, testarányok 112 Mozgásábrázolás, gyakorlatábrázolás, szakleírás 115 Lendítések, emelések, leengedések, vezetések ábrázolása, szakleírása Ejtések ábrázolása és szakleírása 132 134 Emelkedések, ereszkedések ábrázolása és szakleírása Hajlítások, nyújtások ábrázolása és szakleírása Törzsdöntés ábrázolása, szakleírása 136 138 139 Dőlések ábrázolása és szakleírása 142 Fordítások, forgatások ábrázolása és szakleírása 144 Körzések ábrázolása és szakleírása 148 Helyzetcserék ábrázolása és szakleírása 159 Utánmozgások ábrázolása és szakleírása 163 Helyváltoztatások, járások, futások, utánzó járások ábrázolása, szakleírása 168 Kéziszer gyakorlatok ábrázolása, szakleírása 173 Páros gyakorlatok ábrázolása,

szakleírása 175 A test helyzetének meghatározása a szerhez viszonyítva 7 177 6. Fejezet 179 GIMNASZTIKA GYAKORLATOK VARIÁLÁSA, KOMBINÁLÁSA, A GYAKORLATVARIÁLÁS ÁLTALÁNOS SZEMPONTJAI A gyakorlatvariálás és kombinálás célja A gyakorlatvariálás eszközei 179 179 179 Gyakorlatvariálás szabadgyakorlati alapformájú gyakorlatokkal „KONDICIONÁLÁS AZ ÓRA KÖRÜL” 180 180 A módszer alkalmazásának első lépései 180 A „kondicionálás az óra körül” kiinduló helyzetei Gyakorlatvariációk 2 testhelyzettel 185 Gyakorlatvariációk 3 testhelyzettel 186 Gyakorlatvariációk 4 testhelyzettel 186 Gyakorlatvariációk 5 testhelyzettel 186 184 Gyakorlatvariációk 2 testhelyzettel, folyamatos átmenettel, gyakorlatláncban 187 Gyakorlatvariációk 3 testhelyzettel, folyamatos átmenettel, gyakorlatláncban 187 Gyakorlatvariációk 4 testhelyzettel, folyamatos átmenettel, gyakorlatláncban 188 Gyakorlatvariációk 5

testhelyzettel, folyamatos átmenettel, gyakorlatláncban 7. Fejezet 188 189 A GIMNASZTIKA GYAKORLATOK TERVEZÉSI SZEMPONTJAI Általános gyakorlattervezési szempontok 189 8 189 Kondicionális és koordinációs képességek fejlesztésének szenzitív időszakai 191 Gyakorlatok intenzitása és az energiaszolgáltató rendszerek edzése 192 Képességek, domináns szervrendszerek, a fejlesztési életkor, domináns módszerek 192 Gyakorlat, gyakorlat-sorozat, gyakorlat-lánc időtartamának meghatározása ismert tempó és gyakorlatszám esetén 8. Fejezet 193 195 AZ ÁLTALÁNOS BEMELEGÍTÉS A bemelegítés célja 195 195 A bemelegítés szerepe, jelentősége, hatása A bemelegítésben alkalmazott terhelés A bemelegítés időtartama 195 195 195 Szervrendszerek felkészítése a bemelegítésben 1. Az izomrendszer felkészítése 196 2. Az ízületi rendszer felkészítése 196 3. A szív és keringési rendszer felkészítése 196 197 4. Az

energiaszolgáltató rendszerek felkészítése 197 5. Az érzékszervek és idegrendszer felkészítése 197 A bemelegítési terhelés tervezése és ellenőrzése 197 Bemelegítési pulzus célzónájának meghatározása 197 A bemelegítés terhelés optimalizálása 198 Az általános bemelegítés szerkezeti felépítése, mozgásanyaga, összeállításának szempontjai 199 1. Gyakorlatblokk: Mérsékelt nyújtóhatású gyakorlatok 2. Gyakorlatblokk: Keringést fokozó, hő termelő gyakorlatok 9 199 199 3. Gyakorlatblokk: Fő nyújtóhatású gyakorlatok 202 4. Gyakorlatblokk: Speciális keringést fokozó gyakorlatok 5. Gyakorlatblokk: Erősítő hatású gyakorlatok 203 Bemelegítési terhelés dinamika összehasonlító diagram Bemelegítésben javasolt nyújtóhatású gyakorlatok 9. Fejezet 203 204 204 210 ÍZÜLETI MOZGÉKONYSÁG HAJLÉKONYSÁG FEJLESZTÉSÉNEK MÓDSZEREI, STRETCHING TECHNIKÁK 210 Az ízületi mozgásterjedelemmel kapcsolatos

alapfogalmak, definíciók 210 Az ízületi mozgékonyságot, hajlékonyságot fejlesztő gyakorlatok megjelenési formái 211 1. Statikus nyújtóhatású gyakorlatok 211 2. Dinamikus nyújtóhatású gyakorlatok 211 A nyújtóhatású gyakorlatok kiválasztásának és alkalmazásának szempontjai 211 Az aktív statikus nyújtástechnika előnyei, és hátrányai 211 A passzív statikus gravitációs nyújtás előnyei és hátrányai 211 Saját testrész erejével végzett statikus nyújtóhatású gyakorlatok előnyei és hátrányai 212 Társ segítségével végzett statikus nyújtóhatású gyakorlatok előnyei és hátrányai 212 Aktív dinamikus nyújtóhatású gyakorlatok előnyei és hátrányai 212 A passzív dinamikus nyújtóhatású gyakorlatok előnyei és hátrányai Kombinált nyújtástechnikák 212 A PNF stretching technika folyamata, szakaszai, alkalmazásának módszerei 213 1. A PNF stretching technika társas formája A pihenő idő kalkulálása

215 10 213 212 2. A PNF stretching technika egyéni formája 10. Fejezet 215 217 GYAKORLATVEZETÉSI MÓDSZEREK A GIMNASZTIKÁBAN A szakszerű gyakorlatvezetés ismérvei 217 217 Gyakorlat közlési-vezetési módszerek, az információközlés módjai Tanár/ edzői által történő bemutatás 217 217 Tanítvánnyal történő bemutattatás módszere Egyszerű/rövid szóbanközlés módszere 218 218 Utasításokkal történő közlés, vezetés módszere Folyamatos /non-stop/ vezetési módszerek 219 219 1. Az „építkező” folyamatos gyakorlatvezetési módszer 219 2. 2 Az állandó visszatérő gyakorlatokkal történő gyakorlatvezetési módszer 220 3. „Kövesd a tanárt/edzőt” vezetési módszer 220 „Klasszikus” (magyarázattal kiegészített) oktatási, vezetési módszer 220 A gyakorlatvezetési módszerek megválasztásának szempontjai 221 Az utasításos gyakorlatvezetési módszer alkalmazásának szabályai Példák a kiinduló

helyzetek elrendelésére 11. Fejezet 223 226 CÉLGIMNASZTIKA 226 A célgimnasztika fogalma, értelmezése 226 A célgimnasztika gyakorlatok alkalmazásának színterei A célgimnasztika tervezés előfeltételei 27226 Célspecifikumok elemzése 218 11 226 221 Az elemzés eredményeinek hasznosítása célgimnasztika gyakorlatok tervezése 229 A célgimnasztika gyakorlatok fajtái 229 A célgimnasztika gyakorlatok, gyakorlatsorok jellemzői 230 A célgimnasztika gyakorlatok terhelési összetevőinek meghatározása egy konkrét példán keresztül 230 12 1. Fejezet A GIMNASZTIKA FOGALMA, EREDETE, SZEREPE A TESTKULTÚRÁBAN A gimnasztika, a jelen kor magyar testnevelésében és sportjában betöltött szerepének meghatározásához, tisztáznunk kell a gimnasztika fogalmát, értelmezését és mai jelentését. Még a legutóbb megjelent magyar angol, angol magyar szótárak sem segítik az olvasót a gimnasztika és torna szavak jelentésének

megkülönböztetésében. Magyar angol kéziszótár (Kis László): „torna = gymnastics”, „gimnasztika = gymnastics”, Angol magyar kéziszótár (Kis László): „gymnastics = torna”, „gimnasztika = torna”!? A gimnasztika fogalmát, jelentéstartalmának mai értelmezését, a szó eredeti jelentése, tartalma és annak változásaival tudjuk meghatározni. A gimnasztika, a görög eredetű „gymnosz” szóból származik melynek jelentése „mezítelen” és a feljegyzések szerint arra utal, hogy az ókori görögök testgyakorlataikat részben fedetlen testtel űzték. Azokat a testgyakorlatokat, amelyeket a férfiak a palaisztrákban vagyis a birkózócsarnokokban, a gymnasionokban és stadionokban pentathlon számaiként műveltek, az auloszfutást, távolugrást, diszkoszvetést, dárdavetést, birkózást, valamint az összetett avatási próbákat, amely íjászatból, ökölvívásból, vadászatból és hasonló testgyakorlatokból álltak közös néven

palesztrikának nevezték. A nők testgyakorlatait az orkhesztika jelentette, amely főként táncokat és mozgásművészeti formákat foglalt magába. A gyermekek testgyakorlatai főként ügyességfejlesztő játékos feladatok és versengések voltak Az ókori hellén testkultúrában a testgyakorlatok összességét gimnasztikának nevezték. Az újkorban, a XIX században a testgyakorlatok összessége, széles tartalommal a különböző német, svéd dán testnevelési rendszerekben jelentek meg. A német Ludvigh Jahn rendszerében, a széles értelemben vett testnevelés, a torna rendszereként jelent meg. A gimnasztika és a torna összefüggései, fogalmainak tisztázása napjainkban is aktuális A torna fogalma, a torna kialakulása és fejlődése során tartalmi változásokon ment keresztül. A torna korábban (XIXsz) átfogó, szinte a testnevelési rendszer fogalmával volt azonosítható (Jahn, Guths-Muts, Ling stb.), tehát gyűjtő fogalma volt a testi gyakorlatok

összességének. Később az átfogó testnevelési rendszerből kiváltak azok a mozgásrend13 szerek, amelyek már egy viszonylag elkülöníthető mozgásformákból álltak és elkülönülő szabályok között űzettek (pl. "könnyű atlétika", "nehéz atlétika" stb) Ezekből az elkülönülő mozgásrendszerekből sportág-csoportok, független sportágak és versenyszámok keletkeztek Ez a folyamat szinte napjainkig tartott A Kmetykó János és Kerezsi Endre tornarendszerében a torna ágaiként emlegetett akrobatikus torna, művészi torna, később önálló sportágakká váltak sport akrobatika, ritmikus gimnasztika (korábban „művészi torna” majd ritmikus sportgimnasztika) néven. A sporttorna is önállóvá vált, hiszen minden más sportágtól megkülönböztető gyakorlatokkal és versenyszabályokkal rendelkezik, és nem fedi le azt az átfogó tartalmat, amit korábban a torna általában. A sportágak különválásának

folyamatában a gimnasztika fogalma, illetve tartalma keveredik a torna fogalmával. A hagyományos szóhasználat is erre utal A gimnasztika jegyzetek az 1970-es évektől már gimnasztika és nem torna címszó alatt jelennek meg A mindennapi beszédben azonban még napjainkban is használatosak a következő kifejezések, mint a „TV torna”, „tornaterem”, „tornaóra”, „óvodástorna”, „tornatanár”, „gyógytorna”, „talptorna”, „frissítő torna”, „reggeli torna”, sőt „kézilabda-torna”. A felsorolt kifejezések valódi jelentésüket illetve tartalmukat tekintve természetesen nem szűkíthető le a tornavonatkozásokra. Különösen nem a „kézilabda torna” kifejezés esetében, ahol az előzőekben felsoroltakétól teljesen eltérő jelentéssel van dolgunk A torna ágait ma a férfitorna illetve női torna, mint szakágak képviselik. Azok az önállóvá vált sportágak, amelyek régen a torna ágai fogalomkörébe tartoztak, ma

„tornajellegű sportágak” kifejezéssel illethetők. Mi „maradt” tehát a torna gyűjtőfogalmának tartalmából? Megmaradt egy olyan mozgás és gyakorlatrendszer, amely az általános és sokoldalú fizikai képzés eszközrendszerének tekinthető, ami nem más, mint a gimnasztika. A vizsgálódásnak e logikai iránya a torna fogalmát, tartalmát a magyarországi megítélése szemszögéből próbálja tisztázni. Ebből a szempontból a sporttornát nem közvetlenül „támogató” mozgásokat és gyakorlatokat, a "maradékot", amely több is és kevesebb is a torna mozgásanyagánál, a gimnasztika gyűjtőfogalmába sorolhatjuk. Kerezsi Endre („Torna III.” a torna tankönyv harmadik kötete) megközelítésében a torna saját előkészítő mozgásanyagaként kezeli a gimnasztikát, bár utal arra is, hogy az előkészítő gyakorlatok mozgásanyagát hasonló céllal, mint a torna, más sportágak is alkalmazhatják. A mai értelmezésünk szerint a

gimnasztika, a testnevelési játékokkal együtt minden sportág előkészítő mozgásanyagaként alkalmazható. Azok a gyakorlatok, amelyek az általánosan és sokoldalúan képző gyakorlatokhoz viszonyítva a sportágak szempontjából nézve speciális képzéshez is hozzájárulnak, sportági célgimnasztikának nevezzük. Az atlétika, a torna, a labdarúgás, a kézilabda, az úszás, a különböző küzdősportok és más sportágak célgimnasztikája, tulajdonképpen a gimnasztika mozgásrendszerében a 14 híd szerepét tölti be az általánosan és sokoldalúan alkalmazható mozgásanyag és a sportágak mozgásanyaga, azaz a versenygyakorlatok között. Kerezsi Endre torna rendszerében, a fő gyakorlatok mellett felsorolt szabadgyakorlati alapformájú és természetes gyakorlatok, csak távolról támogatják speciálisan a sporttorna mozgástechnikáinak oktatását, inkább azok általános előkészítő szerepük hangsúlyozható. Különösen akkor igaz ez,

ha a természetes gyakorlatok címszó alatt felsoroltak között járások, futások, ugrások mellett dobások, húzások-tolások, emelések és hordások, küzdőgyakorlatok, kúszások, mászások stb. is szerepelnek Ez ugyanakkor arra is bizonyíték, hogy a gimnasztika nem egy sportág elkötelezettje, hanem bizonyos szempontból "sportág semleges", illetve minden sportág felhasználhatja mozgásanyagát általánosan előkészítő funkcióval. A torna, nevezzük konkrétabban sporttornának, ma egyéni immanens sportág, amely fejlődése során egy meghatározott mozgásrendszert alakított ki, amelyet egészében csak a tornára jellemző technikai, végrehajtásbeli kritériumok jellemeznek. A mozgás célja és a teljesítmény értékelésének alapja maga a mozgás tartalma (a különböző nehézségi fokú elemek, gyakorlatok) és a mozgások kivitelezési módja. A torna szabálykönyve szabályozza a versenyzés feltételeit és gyakorlatokban

alkalmazható mozgások, különböző nehézségi fokú gyakorlatelemek körét és végrehajtási kritériumait. A torna és gimnasztika kapcsolata bemutatásának példájával meghatározhatjuk a gimnasztika más sportágakkal való kapcsolatát is. A gimnasztika nem sportág, ezért nem a sportági szabályok határozzák meg a gyakorlatok végrehajtási technikáját. A gimnasztika gyakorlatok végrehajtásának technikáját, szabályait, kritériumait és követelményeit, mindig a célul kitűzött, az ember szervrendszereire kifejtett hatások elérése diktálja. A torna és más sportágak is, a versenyzés szempontjából vizsgálva státuszukat inkább céljellegűek, ahol a versenyző felek a győzelemre törekednek. A testnevelés és rekreációs tevékenységek szempontjából pedig inkább eszköz jellegűek, ahol a sportágak mozgásanyagával történő gyakorlás az egészségfejlesztést és megőrzést célozzák meg. A gimnasztika minden alkalmazási területen

és szintéren eszköz jellegű A gimnasztika mozgás és gyakorlat rendszere eszközül szolgál a motoros képességek fejlesztésének megalapozásához, a képességek fejlesztéséhez és szinten tartásához. Mai felfogásunk szerint a gimnasztika, a testkultúrális tevékenységek rendszerén belül egy olyan testgyakorlati ág, amely az ember törzsfejlődése során kialakult 15 alapvető mozgásmintákat rendszerezi, ezen mozgások variációiból és kombinációiból összeállított gyakorlatokkal - mint a fizikai képzés eszközrendszerével - az ember motoros képességeinek megalapozását, fejlesztését, szinten tartását célozza meg. A gimnasztika, korábbi formális rendszerét felváltó funkcionális mozgás és gyakorlatrendszer eleve megjelöli a gimnasztika testnevelés és sportban betöltött helyét és szerepét. A gimnasztika alkalmazásának színterei, alkalmazási területei, alkalmazásának követelményei Az utóbbi évtizedekben a

gimnasztika által gondozott témakörök jelentős fejlődésen mentek keresztül. A fejlődés irányait főként a testnevelés és sporttudomány terén végzett kutatások határozzák meg. A gimnasztikában, mint az általános motoros képességek fejlesztésének gyakorlatával, sportág-specifikus motoros képességfejlesztés előkészítésével foglalkozó testgyakorlati ágban, nélkülözhetetlen és folyamatos feladat a biomechanikai törvényszerűségek, funkcionális anatómiai ismeretek, izomélettani, izommechanikai kutatási eredmények integrálása. A motoros képességek fejlesztése minden sportágban, az iskolai testnevelésben, a különböző rekreációs tevékenységformákban, továbbá a gimnasztika, mint tantárgy oktatásában is fontos szerepet tölt be. A gimnasztika főbb szinterei és alkalmazási területei: 1. Intézményes testnevelés – testnevelési óra – sportköri foglalkozás 2. Sport – tömegsport – versenysport - edzés 3.

Rekreáció – wellness 4. Iskoláskor előtti testnevelés, óvodai testnevelés 5. Otthoni kondicionálás A gimnasztika mozgás és gyakorlatrendszerét az itt felsorolt színtereken, különböző célok megvalósítására, különböző hangsúlyokkal, az alkalmazási terület speciális követelményeinek alárendelve alkalmazzuk. A gimnasztika alkalmazásával kapcsolatos követelmények és elvárások Azok a sportszakemberek, testnevelő tanárok, edzők képesek a gimnasztikában rejlő testkulturális értékek közvetítésére és megismertetésére, akik: • ismerik a gimnasztika cél, feladat és eszközrendszerét, alkalmazási területeit; 16 • képesek a gimnasztika mozgásanyagát a szervezetre kifejtett hatások feltárása érdekében elemezni, ezzel megteremtve a motoros képességeket megalapozó, fejlesztő, szinten tartó, bemelegítő és levezető gyakorlatok megtervezésének alapjait; • ismerik a gyakorlatvariálás-, kombinálás célját és

módozatait; • Ismerik, és készség szinten használják a testnevelés és sport minden területén azonosan alkalmazott gimnasztika terminológiát; • ismerik és alkalmazzák a testnevelési óra-, illetve edzésvázlat készítéséhez hasznos gyakorlatábrázolást, rajzírást; • képesek a gimnasztika mozgásanyagát technikailag helyesen, a megfelelő hatáskiváltás igényével végrehajtani, bemutatn; • ismerik a gimnasztika gyakorlatok oktatási, vezetési, gyakoroltatási módszereit; • képesek a korosztálynak, előképzettségi, edzettségi szintnek megfelelő oktatásivezetési-, gyakoroltatási módszerek kiválasztására és alkalmazására; • ismerik a különböző gyakorlatvezetési módszerek alkalmazásában rejlő terhelési, szabályozási lehetőségeket; • ismerik a testnevelési óra, az edzés és a különböző szervezett sportfoglalkozások során alkalmazható rendgyakorlati formákat: alakzatokat, alakzatkialakítási megoldásokat;

• képesek a korosztálynak, előképzettségnek és a célnak megfelelő rendgyakorlati utasításokat és vezényszavakat határozott és kulturált módon alkalmazni; • ismerik a gimnasztika, kondicionálásban betöltött szerepét, a kondicionálás alkalmazási területeit, színtereit az iskolai testnevelésben, a versenysportban és a különböző rekreációs tevékenységi formákban, az iskoláskor előtti testnevelésben; • ismerik a bemelegítésben, a levezetésben, a motoros képességek megalapozásában, fejlesztésében, szinten tartásában alkalmazható mozgások szervezetre kifejtett hatásait; • a szervezetre kifejtett hatások, edzéselvek és módszerek ismeretében képesek a bemelegítő és a levezető gyakorlatok, az erő, az állóképesség, a gyorsaság, az ízületi mozgékonyság, a hajlékonyság és a mozgáskoordinációs képességfejlesztő gyakorlatok szakszerű tervezésére és levezetésére, tekintettel az adott korosztályra,

előképzettségre, edzettségi szintre és az alkalmazási terület specifikumaira; • képesek mérhető és tesztelhető kondicionáló programok összeállítására, a program hatékonyságának ellenőrzésére, értékelésére; • ismerik az erőt, az állóképességet, a gyorsaságot, az ízületi mozgékonyságot, a hajlékonyságot és a mozgáskoordinációt mérő teszteket; 17 • képesek a kondicionáló programokban szereplő gyakorlatok technikailag pontos, biztonságos, hatásos bemutatására és végrehajtására; • ismerik a kondicionálásban alkalmazható eszközöket, azok biztonságos használatát. • ismerik a motorikus aktivitás, a testgyakorlás pozitív hatásait; • ismerik a motorikus inaktivitás, a testgyakorlás hiányainak negatív hatásait; • differenciáltan képesek alkalmazni a terhelés és pihenés helyes arányait, az egészségmegőrzést, a jó közérzet kialakítását, valamint a csúcsteljesítmények elérését célzó

programokban; • példát mutatnak egészséges életmódjukkal, elkötelezettséggel és felelősséggel tartoznak tanítványaik fejlődéséért. A gimnasztika szerepe a versenysportban A gimnasztika szerepe a versenysportban, mint a gimnasztika egyik legfontosabb alkalmazási területén, a következőkben foglalható össze: A motoros képességek fejlesztésének megalapozása, általánosan és sokoldalúan képző gyakorlatok alkalmazásával, ahol a lehető legtöbb gyakorlatvariációt alkalmazzuk, előkészítve az egyes szervrendszereket az erő, az állóképesség, a gyorsaság, az ízületi mozgékonyság és hajlékonyság, továbbá a mozgáskoordináció hatékony fejlesztésére, tekintettel az életkori sajátosságokra és a fejlesztési lehetőségek szenzitív időszakaira (lásd: Gimnasztika gyakorlatok, gyakorlat sorozatok, gyakorlat-láncok általános tervezési szempontjai fejezet). Az edző feladata, - a sportági kiválasztás után - tanítványai

motoros képességeinek felmérése, és tesztelése. Ebben a folyamatban az edző, tulajdonképpen azt is felméri, hogy mennyire támaszkodhat az iskolai testnevelés által nyújtott általános fizikai előképzettségre. Amennyiben a fizikai előképzettség nem biztosítja a sportágra specializált képességek fejlesztését, úgy ezt a feladatot el kell végeznie A gimnasztika rendkívül gazdag mozgásanyaga, a gyakorlatvariálási szempontok ismeretében, ehhez az elkerülhetetlen edzői feladathoz nyújt segítséget. 1. A sportág-specifikus motoros képességek fejlesztésének megalapozása, olyan sokoldalúan képző gyakorlatok alkalmazásával, ahol azokat a gyakorlatvariációkat alkalmazzuk, amelyek szerkezeti összetevőikben hasonlítanak a sportági mozgásanyagra, a sportágon belüli versenyszámokra, technikai elemekre. Ezeket a gyakorlatokat sportág-specifikus célgimnasztikai gyakorlatoknak nevezzük A sportágspecifikus előkészítő, célgimnasztikai

gyakorlatok az egyes szervrendszereket elő18 készítik az speciális erő, a speciális állóképesség, a speciális gyorsaság, a speciális ízületi mozgékonyság és hajlékonyság, továbbá a speciális mozgáskoordináció hatékony fejlesztésére. Az életkori sajátosságok és a fejlesztés szenzitív időszakainak figyelembevétele ebben a felkészítési időszakban is nagyon fontos 2. A sportág-specifikus motoros képességek fejlesztése, olyan speciálisan képző gyakorlatok alkalmazásával, ahol azokat a gyakorlatvariációkat alkalmazzuk, amelyekben domináns szerepet kapnak a sportág-specifikus térbeli -, időbeli -, erőbeli öszszetevői, továbbá a gyakorlatok végrehajtásához rendelt terhelési összetevők, mint az alkalmazott ellenállás nagysága, az ismétlések száma, a szériák száma, és a szériák közötti pihenőidők mértéke. 3. A sportág-specifikus motoros képességek szinten tartása, megőrzése olyan speciálisan képző

gyakorlatok alkalmazásával, ahol azokat a gyakorlatvariációkat alkalmazzuk, amelyekben továbbra is jelen vannak a sportágra jellemző térbeli -, időbeli -, erőbeli -, valamint a gyakorlatok speciális terhelési összetevői, amelyek hosszabb távra is biztosítják az eredményes versenyzéshez szükséges motorikus képességeket. 4. A bemelegítés, olyan gyakorlatok alkalmazásával, amelyek a szervezetet előkészítik az edzésfeladatok eredményes végrehajtására, illetve a versenyzésre, továbbá csökkentik a sérülés esélyét. 5. A levezetés, olyan izmokat elernyesztő, mérsékelten nyújtóhatású, továbbá alacsony intenzitású futás, járás gyakorlatok, amelyek elősegítik az izmok regenerálódását, a keringési rendszer csillapítását, a terhelés hatására felhalmozott égéstermékek, salakanyagok, kiürülését a szervezetből, elősegítve a pihenési folyamatokat 19 2. Fejezet A GIMNASZTIKA MOZGÁS ÉS GYAKORLATRENDSZERE A

gimnasztika gyakorlatrendszerének alapját az ember természetes mozgásai képezik, vagyis olyan helyváltoztatással és helyváltoztatás nélkül végzett mozgásminták, alapvető mozgásformák, mint járások, futások, ugrások, dobások, elkapások, fogások, emelések, hordások, húzások, tolások, mászások, kúszások, ütések, rúgások. Az ember ezeket a mozgásokat különböző céllal, számtalan variációban és kombinációban alkalmazza élete során. Amikor a felsorolt mozgásokat tudatosan rendszerezett és tervezett módon eszközként használjuk mozgásképességeink fejlesztésére már arról a mozgásrendszerről beszélhetünk, amit gimnasztikának nevezünk. A természetes mozgásminták mindegyike a test részeinek egyszerű mozdulataiból tevődnek össze és rendeződnek egységes mozgássá. Az egyes testrészek egyszerű mozdulatai ebben az értelemben a mozgások építő elemei. A természetes mozgásmintákat és alkotó elemeit megjelenési

formáik, formajegyeik szerint rendszerezhetjük Az így létrehozott mozgásrendszert a gimnasztika formális rendszerének tekintjük A mozgásokat a formai jegyek alapján rendszerezhetjük: - helyzet és helyváltoztatás módja szerint, - testrészek szerint, - a mozgásban résztvevő ízületek száma szerint, - kiinduló helyzeteik, mozgásirányuk, mozgásterjedelmük szerint, - időtartamaik, tempójuk, továbbá végrehajtásuk sebessége, illetve az alkalmazott szerek és eszközök szerint. A mozgásokat a funkcionális jegyek alapján rendszerezhetjük: - mozgósított izomcsoportok szerint, - az izmokra kifejtett hatások szerint, - az izmok erőkifejtésének módja szerint, - a mozgósított energiaszolgáltató rendszerek szerint. A különböző szempontok szerint rendszerezett mozgások akkor válnak gyakorlatokká, ha meghatározzuk végrehajtásuk feltételeit. Meghatározzuk kiinduló és befejező helyzetüket, végrehajtásuk módját,

terhelési összetevőiket. A gyakorlatokban már megjelennek a kü20 lönböző motoros képességek fejlesztésének lehetőségei. Ha a gyakorlatokat a sportági képzésben, a motoros képességek fejlesztésében betöltött szerepük alapján rendszerezzük, a gimnasztika funkcionális rendszeréről beszélünk. A gimnasztika funkcionális és formális rendszere átfogó képet ad a testnevelésben, a rekreációs tevékenységformákban és a sportban betöltött szerepéről. A gimnasztika formális gyakorlatrendszere 1. Természetes gyakorlatok, eszköz nélkül és eszközzel: 1.1 Járás gyakorlatok 1.2 Futás gyakorlatok 1.3 Ugrás gyakorlatok 1.4 Dobás – elkapás gyakorlatok 1.5 Emelés – leengedés gyakorlatok 1.6 Húzás – tolás - lökés gyakorlatok 1.7 Hordás gyakorlatok 1.8 Ütés – rúgás – fejelés gyakorlatok 1.9 Mászás – függeszkedés gyakorlatok 1.10 Küzdőgyakorlatok 2. Határozott formához kötött gyakorlatok, eszköz nélkül és

eszközzel: 2.1 Szabadgyakorlatok 2.2 Társas gyakorlatok: páros, hármas, négyes, csoportos gyakorlatok 2.3 Kéziszer gyakorlatok 2.31 Kézisúlyzó gyakorlatok 2.32 Fabot, vasbot, rúd gyakorlatok 2.33 Felfújt és tömött labda gyakorlatok 2.34 Ugrókötél gyakorlatok 2.35 Gumikötél, expander gyakorlatok 2.36 Homokzsák gyakorlatok 2.37 Body-roll gyakorlatok 2.38 Sportágakban használt egyéb kéziszer gyakorlatok 2.4 Egyéb szergyakorlatok 2.41 Bordásfal, létra, sima fal, mászófal gyakorlatok 2.42 Pad gyakorlatok 2.43 Zsámoly, sztepp lépcső, svédszekrény gyakorlatok 2.44 Kötél gyakorlatok 2.45 Tárcsás súlyzó gyakorlatok 2.46 Vízben használható eszközökkel végzett gyakorlatok 21 2.46 Kondicionáló gépeken végzett gyakorlatok (szabad és kötött pályás, csigás szerkezetű, izokinetikus, kardió) stb 2.47 Kültéri tereptárgyakkal, természeti környezet elemeivel végzett gyakorlatok, 2.48 Otthoni környezet tárgyaival, eszközeivel végzett

gyakorlatok Gyakorlatilag minden olyan eszköz, szer használható melynek speciális tulajdonságait, paramétereit (súlyát, fogás módját, felületét, alakját, kiterjedését, stb.) a biztonsági szabályok betartásával, a motoros képességek fejlesztése érdekében hasznosítani tudunk A képességek fejlesztésében az eszközzel végrehajtható gyakorlatok körét tehát bővíthetjük, speciális céljaink elérése érdekében. Ha a formális rendszerben bemutatott gyakorlatok közvetlen és közvetett célját meghatározzuk, úgy azok a funkcionális gyakorlatrendszer részévé válnak. Például: - bemelegítő járások, futások és szabadgyakorlatok - ízületi mozgékonyságot, hajlékonyságot fejlesztő páros-gyakorlatok - mozgáskoordinációt fejlesztő fabot gyakorlatok - erő-állóképességet fejlesztő súlyzó-gyakorlatok - aerob állóképességet fejlesztő futás, ugrás, szökdelés gyakorlat kombinációk - anaerob állóképességet

fejlesztő futás, ugrás gyakorlatok - ritmusérzéket fejlesztő lépés, futás, ugrás kombinációk - egyensúly érzéket fejlesztő padgyakorlatok - gyorserőt fejlesztő tömött labda gyakorlatok - ritmusérzéket fejlesztő ugrókötél gyakorlatok - maximális erőt fejlesztő tárcsás súlyzó gyakorlatok - erőadagolást szabályozó képességet fejlesztő dobásgyakorlatok - tér – idő – testrész koordinációt fejlesztő szabadgyakorlatok - tér – idő – testrész - szer koordinációt fejlesztő labda gyakorlatok - erő-állóképességet fejlesztő bordásfal gyakorlatok - ízületi mozgékonyságot, hajlékonyságot fejlesztő body-roll gyakorlatok. A gimnasztika funkcionális gyakorlatrendszere Függően a sportolók felkészítésének folyamatában betöltött szerepüktől, edzésben betöltött funkciójuktól, és gyakorlatokban megjelenő domináns hatásoktól megkülönböztetünk általánosan és sokoldalúan képző, és

speciálisan képző gyakorlatokat. Meg kel jegyeznünk, hogy az általánosan és sokoldalúan képző gyakorlatok csoportjában természetesen, minden gyakorlatnak konkrét célja van Az „általánosan képző” kifejezés csupán arra utal, hogy egy adott sportág szempontjából, a gyakorlatok nem közvetlenül járulnak 22 hozzá a sportági követelmények által támasztott képességfejlesztési követelményekhez. Vagyis, a sportágak összessége szempontjából a gyakorlatok nem rendelkeznek egy sportág speciális képességfejlesztési követelmények összességével. A gyakorlatok azon halmaza, amelyek együttesen hozzájárulnak az összes motoros képesség fejlesztésének megalapozásához, fejlesztéséhez sokoldalúan képző gyakorlatoknak nevezzük. Azok az általánosan és sokoldalúan képző gyakorlatok, amelyek szerkezeti összetevőiben, végrehajtási kritériumaiban megjelennek a sportágra, versenyszámra jellemző összetevők speciálisan

képző gyakorlatokká válnak. Azon speciális gyakorlatok összessége, amely egy konkrét sportág képességfejlesztési követelményeinek megfelelnek, sportági célgimnasztikának nevezzük. Egy-egy sportág célgimnasztikájának elemei egy más sportág szempontjából a sokoldalúan képző gyakorlatok körébe sorolhatók. Természetesen vannak rokonszerkezetű sportágak ahol átfedések is lehetségesek Ha a gyakorlatokat az edzésen betöltött szerepük, és funkciójuk szerint rendszerezzük, megkülönböztetünk: Bemelegítő gyakorlatokat, Motoros képességek fejlesztését megalapozó, előkészítő gyakorlatokat, Motoros képességek fejlesztő, szinten tartó gyakorlatok, Levezető, regeneráló gyakorlatokat. A motoros képességeket fejlesztő gyakorlatok 1. Koordinációs képességeket fejlesztő gyakorlatok 2. Kondicionális képességeket fejlesztő gyakorlatok 3. Ízületi mozgékonyságot, hajlékonyságot fejlesztő gyakorlatok A három

gyakorlatcsoportban a gyakorlatokat az egyes szervrendszerek részvételének dominanciája alapján különböztetjük meg egymástól. A koordinációt fejlesztő gyakorlatcsoportban az idegrendszer működési színvonala, a kondicionális képességeket fejlesztő gyakorlatcsoportban az izommunka és az energiaszogáltató rendszerek részvételének részaránya dominál. Az ízületi mozgékonyságot, hajlékonyságot fejlesztő gyakorlatcsoportban a mozgáshatárok növelését befolyásoló és lehetővé tevő, az izom és ízületi rendszer elasztikus és plasztikus elemeit illetve tulajdonságait szabályozó rendszer dominál 1. Koordinációs képességeket fejlesztő gyakorlatok megjelenési formái: 1.1 Egyensúly érzéket fejlesztő gyakorlatok 1.11 Statikus egyensúly érzéket fejlesztő gyakorlatok 1.12 Dinamikus egyensúly érzéket fejlesztő gyakorlatok 1.2 Ritmusérzéket fejlesztő gyakorlatok 1.3 Erőadagolást szabályozó képességet fejlesztő gyakorlatok;

23 1.4 Kinesztetikus érzékelést fejlesztő gyakorlatok; 1.5 Térbeli tájékozódást fejlesztő gyakorlatok; 1.6 Idő- és tempóérzéket fejlesztő gyakorlatok; 1.7 Tér- idő- test/rész koordinációt fejlesztő gyakorlatok; 1.8 Tér- idő- test/rész- szer koordinációt fejlesztő gyakorlatok; 1.9 Izolációs (intramuszkuláris) koordinációt fejlesztő gyakorlatok; 2. Kondicionális képességeket fejlesztő gyakorlatok megjelenési formái: 2.1 Erőfejlesztő gyakorlatok 2.11 Statikus erőt fejlesztő gyakorlatok 2.12 Dinamikus erőt fejlesztő gyakorlatok 2.121 Erő-állóképességet fejlesztő gyakorlatok 2.122 Gyorserőt fejlesztő gyakorlatok 2.123 Maximális erőt fejlesztő gyakorlatok 2.124Gyorserő-állóképességet fejlesztő gyakorlatok 2.2 Állóképességet fejlesztő gyakorlatok 2.21 Aerob állóképességet fejlesztő gyakorlatok 2.22 Anaerob állóképességet fejlesztő gyakorlatok 2.221 Tejsav felszaporodás nélküli (alaktacid) gyakorlatok 2.222

Tejsav felszaporodással járó (laktacid) gyakorlatok 2.223 Gyorsasági állóképességet fejlesztő gyakorlatok 2.3 Gyorsaság-fejlesztő gyakorlatok; 2.31 Reakció gyorsaságot fejlesztő gyakorlatok 2.32 Akciógyorsaságot fejlesztő gyakorlatok 2.331 Mozdulatgyorsaságot fejlesztő gyakorlatok 2.332 Helyzetváltoztató gyorsaságot fejlesztő gyakorlatok 2.333 Helyváltoztató gyorsaságot fejlesztő gyakorlatok 3. Ízületi mozgékonyságot, hajlékonyságot fejlesztő gyakorlatok megjelenési formái: 3.1 Statikus nyújtóhatású gyakorlatok 3.11 Aktív statikus nyújtóhatású gyakorlatok 3.12 Passzív statikus nyújtóhatású gyakorlatok 3.121 Gravitáció segítségével végzett statikus nyújtóhatású gyakorlatok 3.122 Saját testrész erejével végzett statikus nyújtóhatású gyakorlatok 3.123 Társ segítségével végzett statikus nyújtóhatású gyakorlatok 3.2 Dinamikus nyújtóhatású gyakorlatok 3.21 Aktív dinamikus nyújtóhatású gyakorlatok 24

3.22 Passzív dinamikus nyújtóhatású gyakorlatok 3.221 Gravitáció segítségével végzett nyújtóhatású gyakorlatok 3.222 Saját testrész erejével végzett dinamikus nyújtóhatású gyakorlatok 3.223 Társ segítségével végzett dinamikus nyújtóhatású gyakorlatok 25 3. Fejezet ALAPFOGALMAK, ALAPISMERETEK A gyakorlat fogalma, összetevői, megjelenési formái: Egy gyakorlat statikus és/vagy mozgásos alapformákból tevődik össze. Mind a statikus, mind a dinamikus alapformák hátterében, az izmok összehangolt működése áll. Az izmok agonista és antagonista tevékenysége Az izomcsoportok agonista vagy antagonista szerepkörben működnek. A gyakorlatok végrehajtása során az izmok reciprok beidegzésének köszönhetően az agonista izmok megrövidülésre, és aktív munkavégzésre kapnak parancsot, ezzel szinkronban, az antagonisták passzívan elernyednek, és megnyúlással lehetővé teszik az agonista izomcsoportok megrövidülését. A

munkát végző, a mozgás létrejöttében főszerepet játszó izomcsoport működését agonista tevékenységnek nevezzük. Amikor a mélytartásban tartott kézisúlyzót könyökízületi hajlítással megemeljük, a könyökízületi hajlítók megrövidülve dolgoznak, a mozgás létrejöttében fő szerepet játszanak, vagyis agonista szerepkörben működnek. Ezzel egy időben, a könyökízület szélességi forgástengelyének másik oldalán, a könyökízületi feszítő izmok elernyedve, passzív megnyúlással vesznek részt a mozgásban. Ezt az izomtevékenységet antagonista tevekénységnek nevezzük Az izomtevékenységben nincsenek előre kiosztott agonista illetve antagonista szerepek. Ha például a súlyzót vállhoztartásból magastartásba kinyomjuk, a könyökfeszítők lesznek a fő munkavégző izmok, tehát az agonisták, a könyökízületi hajlítók pedig az antagonisták. Az alapforma, alapvető mozgásforma, egyszerű mozdulat, testhelyzet,

egyszerű gyakorlatelem egy gyakorlatnak legkisebb része. Tartásos (statikus) alapforma fogalma A tartásos alapformák a támaszok és függések csoportjába tartozó olyan szimmetrikus testhelyzetek, amelyek egy alcsoport alaptípusát képviselik, pl. alapállás, terpeszállás, guggoló állás, hajlított állás, guggolótámasz, térdelés, térdelőtámasz, nyújtottülés, terpeszülés, hasonfekvés, hanyattfekvés stb., amely helyzetekhez viszonyítjuk a csoportba tartozó helyzetek variációit. A gyakorlatban a statikus alapformáknak számtalan variációját alkalmazzuk (lásd, a statikus gyakorlatelemek szaknyelve fejezetnél). 26 Mozgásos (dinamikus) alapforma fogalma A mozgásos alapformák az izomerő, vagy a gravitáció, mint külső erő hatására létrejövő olyan egyszerű, egyirányú és befejezett mozdulatok, amelyek egy ízületnek egy forgástengelyében jönnek létre pl. karlendítés, karemelés, karhajlítás, karnyújtás, karfordítás,

alkarlendítés, láblendítés, lábemelés, lábleengedés, térdhajlítás, térdnyújtás, lábfordítás stb. A gyakorlatban a mozgásos alapformák számtalanvariációját, és egymással kombinált változatát, mint összetett mozgásokat alkalmazzuk. Mind a statikus, mind a dinamikus alapforma, az izmokra kifejtett hatásuk szerint lehet erősítő hatású, nyújtóhatású, ernyesztő hatású és egy izomcsoporton belül érvényesülő (intramuszkuláris) koordinációt fejlesztő hatású. A gyakorlat lehet statikus, és lehet dinamikus. Statikus gyakorlat: a kiinduló helyzetből a testrész vagy az egész test elmozdulása után a testrészt vagy az egész testet több ütemen keresztül illetve több másodpercen keresztül megtartjuk. Pl guggolóállásból emelkedés lebegőállásba és a helyzet megtartása 10mpig; guggolótámaszból ugrás fekvőtámaszba és a helyzet megtartása 10 mp-ig; harántterpeszállásból lábcsúsztatással ereszkedés haránt

spárgába, és a helyzet megtartása 10 mp-ig; Dinamikus gyakorlat: az a gyakorlat, amely a kiinduló helyzeten kívül legalább kettő mozgásos alapformát tartalmaz. Formai jegyek alapján a gyakorlat lehet határozott formájú és határozatlan formájú. A határozott formájú gyakorlat: olyan határozott formákhoz kötött gyakorlat, amely részletesen meghatározott kiinduló helyzetből, többnyire ütemekre bontott, meghatározott terjedelmű, irányú gyakorlatelemekből áll, meghatározott tempóra hajtjuk végre, meghatározott végrehajtási kritériumokkal. A határozatlan formájú gyakorlat: olyan, általában természetes mozgásmintákra épülő gyakorlat, amely áll a kiinduló helyzetből és egy vagy több fő feladatnak tekintett mozgásból. A gyakorlatban meghatározott mozgást nem bontjuk elemekre, ütemekre, a végrehajtáshoz nem diktálunk előre meghatározott tempót, a mozgás terjedelmét, irányát a gyakorlat befejező helyzetével határozzuk

meg, a végrehajtás módját, kisebb szabályok előírásától eltekintve, a tanítványra bízzuk, szabadságot adva a kreatív megoldásokhoz Ha a természetes mozgásmintákat, mint járások, futások stb ütembeosztással látjuk el és egy meghatározott tempó diktálására hajtjuk végre a gyakorlat határozott formájú gyakorlattá válik. Bonyolultsági foka illetve szerkezete szempontjából a gyakorlat lehet egyszerű, összetett, többszörösen összetett, komplex. 27 Folyamatosan ismételhető, ciklikus, zárt gyakorlat A gyakorlat a folyamatos végrehajthatósága alapján lehet ciklikus, tehát megállás nélkül ismételhető, a gyakorlat hurokfilmszerűen visszatér saját kiinduló helyzetébe, az ilyen gyakorlatot folyamatosan ismételhető, zárt gyakorlatnak nevezzük. Nyitott gyakorlat Nyitott gyakorlatról akkor beszélünk, amikor a gyakorlat nem tér vissza saját kiinduló helyzetébe, tehát aciklikus, így csak megszakításokkal ismételhető.

Szimmetrikus és aszimmetrikus gyakorlat A gyakorlat a testrészek és az egész test arányos foglalkoztatás szempontjából lehet: szimmetrikus és aszimmetrikus. A szimmetrikus gyakorlatokat osztályozhatjuk, szerkezeti és funkcionális szempontból. Az így csoportosított gyakorlatok lehetnek szerkezetileg szimmetrikus gyakorlatok, és funkcionálisan szimmetrikus gyakorlatok. Mindkét gyakorlatfajta lehet egyidejűleg és késleltetetten szimmetrikus, valamint aszimmetrikus. Az a gyakorlat tekinthető szerkezetileg szimmetrikusnak, amelynek elemei, mozgásai és testhelyzetei a test bal és a jobb oldala szempontjából tükörképei egymásnak, tehát a kar és lábmozgások egyidejűleg, azonos kiterjedésben mozognak előre, hátra, lefelé, fölfelé. Az a gyakorlat tekinthető funkcionálisan szimmetrikusnak, amelynek elemei a gyakorlat végrehajtásának folyamatában, egy időben, vagy a gyakorlat befejeztével késleltetve, de egyformán használja mindkét oldal

izomcsoportjait. A funkcionálisan szimmetrikus gyakorlat, az izom és ízületi rendszerre kifejtett hatás szempontjából arányos, egyenlő mértékben erősíti vagy nyújtja a test bal és jobb oldali izomcsoportjait. Erősítő hatású, nyújtóhatású, ernyesztő hatású gyakorlat A statikus és dinamikus gyakorlatok az izomrendszerre kifejtett hatásuk szerint lehetnek: dominánsan erősítő, dominánsan nyújtó, dominánsan ernyesztő hatású, és intermuszkuláris koordinációt fejlesztő gyakorlatok. Az a gyakorlat, amelyben többféle hatás jelenik meg és nincs meghatározó részaránya sem az erősítő, sem a nyújtóhatásnak vegyes hatású gyakorlatnak nevezzük. Az erősítő hatás fogalma, megjelenési formái Az erősítő hatásról akkor beszélünk, amikor egy izomcsoport egy külső ellenállással, illetve erővel szemben erőt fejt ki, mechanikai és élettani szempontból munkát végez, amely tevékenység hozzájárulhat statikus vagy dinamikus

erejének fejlesztéséhez. Az erősítő hatás lehet statikus és dinamikus. Statikus erősítő hatás 28 Statikus erősítő hatás akkor keletkezik, amikor az izom, statikus erőkifejtése révén egyensúlyban van a külső erővel, illetve ellenállással, így nem tud létrehozni, vagy nem akarunk létrehozni mozgást. Az ilyen esetben az izom feszülése nő, de hossza az erőkifejtés alatt nem változik, az izom kontrakció típusa izometriás. Dinamikus erősítő hatás, legyőző és fékező erőkifejtés Dinamikus erősítő hatás akkor keletkezik, amikor az izom erőkifejtése elmozdulást hoz létre. A dinamikus erősítő hatás, az izom erőkifejtésének módjától függően keletkezhet legyőző és fékező erőkifejtés eredményeként. Az izom legyőző erőkifejtési módjáról akkor beszélünk, amikor az izom megrövidülve, nagyobb erőt fejt ki mint a külső erő illetve az általa mozgatott külső ellenállás, így hoz létre elmozdulást, Pl.

hasonfekvésből tolódás fekvőtámaszba. Az izom, fékező erőkiejtési módjáról akkor beszélünk, amikor az izom megnyúlva kisebb erőt fejt ki, így kényszerből, vagy akaratlagosan megengedi a külső erő érvényesülését, annak mozgató hatását, vagyis az erőkifejtésben résztvevő testrész elmozdulását, Pl. fekvőtámaszból ereszkedés hasonfekvésbe Legyőző erőkifejtés esetén tehát az izom hosszváltozása rövidülés, az izom kontrakció típusa koncentrikus, a fékező erőkifejtés esetén az izom hosszváltozása megnyúlás, az izom kontrakció típusa: excentrikus. Ha egy izomcsoport legyőző vagy fékező erőkifejtése során a mozgatott testrész és eszköz állandó sebességgel mozog, az erőkifejtést izokinetikus erőkifejtésnek, a gyakorlatot izokinetikus gyakorlatnak nevezzük. Ha egy gyakorlatban a fékező erőkifejtés nagyon gyors és rövid excentrikus kontrakcióval jár, majd azt követően azonnali gyors legyőző

erőkifejtés, azaz koncentrikus kontrakció gyorsítja testrészt, az erőkifejtést plyometriás erőkifejtésnek, a gyakorlatot plyometriás gyakorlatnak nevezzük, pl. mélybe ugrás azonnali gyors felugrással; két ellentétes irányú gyors karlendítés összekapcsolása; rúgásokat bevezető mozdulat és a labda elrúgása; dobásokat bevezető előfeszítés és "„berántás" stb. A nyújtóhatás fogalma, megjelenési formái Az izmokra, ízületekre kifejtett nyújtóhatás kiváltása mindig valamilyen erő hatására történik. Ezek az erők eredhetnek a külvilágból, mint külső erők, és eredhetnek a testben mint belső erők. A testben ébredő erők az izomcsoportok erőkifejtésének eredményeként jönnek létre. Az egyes izomcsoportok hosszváltozása, az adott ízületekben elmozdulást hoznak létre. Ha az így létrejött mozgás kiterjedése az adott ízületben olyan mértékű, hogy ez által az ízületi mozgáshatárok növelhetők,

domináns hatásnak a nyújtóhatást tekintjük. Azt a hatást, amikor egy külső erő, vagy egy izomcsoport, egy másik izomcsoportot, az érintett ízület mozgáshatárán megnyújt, és ezzel hozzájárul a mozgás terjedelmének nö29 veléséhez, nyújtóhatásnak nevezzük. A nyújtóhatás lehet statikus, dinamikus, aktív és passzív. A statikus nyújtás, statikus nyújtóhatás, statikus nyújtóhatású gyakorlat fogalma Amikor egy vagy több izomcsoportot, mozgás nélkül egy statikus helyzetben, több másodpercen keresztül a mozgáshatáron megnyújtott helyzetben megtartunk statikus nyújtóhatásról beszélünk, a gyakorlatot statikus nyújtóhatású gyakorlatnak nevezzük. A dinamikus nyújtás, dinamikus nyújtóhatás, dinamikus nyújtóhatású gyakorlat Amikor a mozgáshatárt lassú, közepes vagy gyors mozgással érjük el, az érintett izomcsoportot csak egy pillanatra nyújtjuk meg, dinamikus nyújtóhatásról beszélünk, a gyakorlatot dinamikus

nyújtóhatású gyakorlatnak nevezzük. Az aktív nyújtás, aktív nyújtóhatás, aktív nyújtóhatású gyakorlat fogalma Amikor egy vagy több izomcsoportot, az agonista izomcsoportok erejével, legyőző erőkifejtéssel nyújtunk meg a mozgáshatáron, aktív nyújtóhatásról beszélünk, a gyakorlatot aktív nyújtóhatású gyakorlatnak nevezzük. Ha az aktív nyújtóhatást mozgással, például lendítéssel, húzással, emeléssel vagy utánmozgással hozunk létre, aktív dinamikus nyújtásról, aktív dinamikus nyújtóhatásról beszélünk, az ilyen gyakorlatot aktív dinamikus nyújtóhatású gyakorlatnak nevezzük. A passzív nyújtás, passzív nyújtóhatás, passzív nyújtóhatású gyakorlat fogalma Amikor egy vagy több izomcsoportot, az érintett ízület szempontjából nézve külső erővel nyújtunk meg a mozgáshatáron, passzív nyújtóhatásról beszélünk, a gyakorlatot passzív nyújtóhatású gyakorlatnak nevezzük. Ha a passzív

nyújtóhatást mozgással, például a gravitáció segítségével ejtéssel, a társ mozgató erejével, vagy az érintett izomcsoport és ízület szempontjából nézve egy másik testrészünk mozgató erejével hozzuk létre, passzív dinamikus nyújtásról, passzív dinamikus nyújtóhatásról beszélünk, az ilyen gyakorlatot passzív dinamikus nyújtóhatású gyakorlatnak nevezzük. A nyújtóhatású gyakorlatok hozzájárulnak az ízületi mozgáshatárok növeléséhez, így alapját képezik az ízületi mozgékonyság, hajlékonyság fejlesztésének. Gyakorlat halmaz, gyakorlat sorozat, gyakorlat-lánc fogalma Gyakorlat halmaz A gyakorlat halmaz olyan gyakorlatok összessége, amelyben a gyakorlatok sem funkciójuk, sem szervezetre kifejtett hatásuk szempontjából nem rendezettek. Gyakorlat sorozat 30 A gyakorlat sorozat olyan gyakorlatok összessége, amelyben a gyakorlatok, funkciójuk, vagy szervezetre kifejtett hatásuk szempontjából rendezettek.

Gyakorlat-lánc A gyakorlat-lánc olyan gyakorlat sorozat, amelyben az egyes gyakorlatok láncszerűen kapcsolódnak egymáshoz. A gyakorlat-láncban a gyakorlatok befejező helyzete megegyezik a következő gyakorlat kiinduló helyzetével, így a gyakorlat-lánc, a gyakorlatvezető szempontjából folyamatos gyakorlatvezetésre, illetve folyamatos terhelés alkalmazására ad alkalmat. Gimnasztika gyakorlatok szerkezete A gimnasztika gyakorlatok tudatos alkalmazásához elengedhetetlen a gyakorlatban rejlő érték, illetve tartalom ismerete. A gyakorlatok értékét illetve tartalmát a szervrendszerekre kifejtett hatás jelenti A gyakorlatokkal akkor tudunk a tudatos mozgásképességek fejlesztéséhez hozzájárulni, ha ismerjük a gyakorlat szerkezetét és annak „működését”. A gyakorlat-szerkezet pontos ismerete megkönnyítheti a végrehajtási hibák felismerését és annak okait is. Minden mozgás, gyakorlat, gyakorlat sorozat, gyakorlat-lánc jellemezhető és

elemezhető egy adott szerkezettel. A gyakorlatszerkezetnek vannak látható és nem látható elemei A gyakorlat végrehajtása egy háromdimenziós térben, a különböző külső erők és a gyakorlatot végrehajtó izomerő-kifejtéseinek kölcsönhatásában zajlik, miközben az idő, mint egy negyedik dimenzió is jelen van. A mozgás illetve gyakorlatszerkezet tehát három összetevő csoporttal, a térbeli, az időbeli és erőbeli (dinamikai) összetevőkkel jellemezhető illetve vizsgálható. 1. A gyakorlatszerkezet térbeli összetevői 1.1 A gyakorlat kiinduló helyzet Egy gyakorlat térbeli szerkezetének vizsgálatakor először a gyakorlat kiinduló testhelyzetét vesszük szemügyre. Meghatározzuk, hogy a test, a testrészek a környező tárgyakhoz, szerekhez, a gyakorlatban résztvevő társakhoz viszonyítva milyen helyzetben van. Pl Kiinduló helyzet: alapállás; kiinduló helyzet: szögállás magastartás; kiinduló helyzet: terpeszállás háttal a

bordásfalnak; kiinduló helyzet: bal haránthelyzetben bal harántterpeszállás, csípőretartás a pad mellett A kiinduló helyzetben vizsgálhatjuk a test súlypontját, a testrészek súlypontjait, egymáshoz viszonyított helyzetüket, testrészek és ízületek helyzetét, az ízületi szögeket. 1.2 A mozgás iránya Mozgás közben vizsgálhatjuk a test súlypontjának, a testrészek súlypontjainak, az egész test, és a testrészek mozgásának irányát. 31 Helyváltoztató és helyzetváltoztató mozgásokban a mozgás irányát általában előre, hátra, lefelé, fölfelé, balra, jobbra, rézsútos, balra-előre, hátra-jobbra, irány megnevezésekkel határozzuk meg stb. Egy testrész mozdulatának irányát az előzőekben felsorolt fő irányok mellet az anatómiában használatos kifejezésekkel is meghatározhatjuk pl. hajlítás, feszítés irányú kar-, láb-, törzsmozgás (flexió, extenzió), távolítás, közelítés irányú kar-, lábmozgás,

(abdukció, addukció), talpi hajlítás irányú-, lábháti hajlítás irányú- lábfejmozgás, 1.3 A mozgás terjedelme, a mozgás kiterjedése 1.31 Helyváltoztató mozgásokban a mozgás terjedelmét a megtett út hosszával méterben, vagy lépésszámban határozhatjuk meg, pl 5 km járás, 30 m futás, 5 m függeszkedés, 16 lépés, 1.32 Helyzetváltoztató mozgásokban, ahol a test lényegében nem végez haladó mozgást, a mozgásban résztvevő testrészek ízületi szögváltozásainak összessége adja meg a mozgás terjedelmét, pl. alapállásból ereszkedés guggolóállásba, és emelkedés alapállásba, ahol a csípő, a térd és a bokaízületben, hajlításban és feszítésben mérhető a szögváltozás 1.33 Mozdulat mozgásterjedelme egy testrész által megtett út, illetve szögváltozás nagyság, amelyet egy ízület forgástengelye körül megtesz Az ízületi mozgásterjedelem meghatározásában a következő kifejezéseket használhatjuk:

mélytartásból karlendítés mellső középtartásba, 90 fok mozgásterjedelmet jelent; alapállásból bal láb láblendítés vízszintes helyzetbe, 90 fok mozgásterjedelmet jelent; magastartásból karkörzés előre, 360 fok mozgásterjedelmet jelent; terpeszállásból törzshajlítás előre a mozgáshatárig; hanyattfekvésből jobb láb lendítés előre a mozgáshatárig stb. Ha a mozgásterjedelmet a gyakorlat végrehajtásához tudatosan az ízületi mozgáshatárhoz viszonyítva határozzuk meg, szabályozhatjuk az erősítő és nyújtóhatások elérését. A nyújtóhatás mindig a mozgáshatár közelében és annak végpontján jelenik meg, míg az erősítő hatás a mozgáshatárok között, a teljes terjedelemben létrejön. A mozgásterjedelem lehet dinamikus és statikus, aktív és passzív 1.4 A gyakorlat befejező helyzete A befejező helyzetben vizsgálhatjuk test súlypontját, a testrészek súlypontjait, egymáshoz viszonyított helyzetüket,

testrészek és ízületek helyzetét, ízületi szögeket, összehasonlíthatjuk a kiinduló helyzethez képest a mozgás illetve gyakorlat befejeztével azok helyzete hogyan változott. 2. A gyakorlatszerkezet időbeli összetevői 2.1 A gyakorlat Időtartama 32 A gyakorlat-lánc, a gyakorlat, egy mozdulat időtartamán a kiinduló helyzettől a befejező helyzetig eltelt időt értjük. A gyakorlat időtartamát órában, percben, másodpercben mérjük Egy gyakorlat időtartamának meghatározása fontos terhelési összetevő 2.2 A gyakorlat tempója A mozgás, illetve a gyakorlat tempóját egy időtartamra eső egyenlő időegységek számával határozhatjuk meg. 60 ütés/perc tempó esetében egy időegység illetve mozdulat, illetve mozgásütem egy másodpercig tart, vagyis két ütés között eltelt idő egy másodperccel egyenlő. Ciklikus mozgások esetében az egy perc alatt végrehajtott mozgásciklusok száma jelenti a mozgás tempóját Pl járás 60-as

tempóban, 60 lépést jelent egy perc alatt, futás 120-as tempóban, 120 futólépést jelent egy perc alatt. Egy gyakorlat tempóját az egy perc alatt végrehajtott mozgásütemek száma jelenti. Egy gyakorlat végrehajtásához diktálhatunk egyenletes, nagyon lassú, lassú, közepes, élénk, gyors, és nagyon gyors tempót A gyakorlatvezetés során leggyakrabban egyenletes tempót diktálunk, de diktálhatunk fokozatosan lassuló, fokozatosan gyorsuló tempót is A gyakorlatok végrehajtásához használhatjuk a zene által diktált tempót is. A tempó pontos meghatározásával mérhetővé, racionálisan és tudatosan változtathatóvá tehetjük a gyakorlat intenzitását A tempót ilyen szempontból terhelési összetevőnek tekintjük. 2.3 A mozgás sebessége és sebességváltozásai Egy gyakorlatok, gyakorlat sorozat, gyakorlat-lánc időbeli szerkezetének fontos összetevői a gyakorlat, illetve gyakorlatok végrehajtásának sebessége, sebességváltozásai, amely

megjelenhet állandó, és változó sebesség, gyorsulás, lassulás formájában, a különböző ízületi szögszárakat alkotó testrészek szögsebességében, a szögsebesség változásiban, szöggyorsulásában és szöggyorsulás változásaiban. A gyakorlat időbeli szerkezetének elemzésében az is fontos szerepet játszhat, hogy mikor kezdődnek, meddig tartanak az egyes sebesség változások. A mozgás sebességváltozásainak eredetét az izmok különböző sebességű összehúzódásaira és elernyedéseire vezethetjük vissza Gyakorlati szempontból az edző számára annak felismerése, hogy mely izomcsoportok hozzák létre a test illetve a testrész sebesség változásait, támpontul szolgálnak a gyakorlatokkal elérni kívánt hatás tervezéséhez, továbbá a mozgáshibák eredetének megállapításához. 2.4 A mozgás és gyakorlat ritmusa A mozgásritmus különböző időtartamú időegységekre végrehajtott mozdulatok sorozata, amelyben különböző

intenzitású erőkifejtések, mozgáshangsúlyok váltakoznak egy meghatározott időtartamon belül és ezek periódikusan ismétlődnek. A különböző ritmusminták különböző ritmuselemekből tevődnek össze. Megkülönböztetünk egyszerű és bonyolult, szabályos és szabálytalan, szokványos és szokatlan ritmus mintákat. Gyakorlati szempontból a ritmusnak igen nagy jelentősége van a helyes és eredményes mozgástechnika 33 kialakításában és alkalmazásában. Ha az edző képes felismerni a gyakorlatok pontos ritmusát, alkalmas lehet a ritmusérzék fejlesztésre 3. A gyakorlatszerkezet erőbeli összetevői Egy gyakorlat erőbeli szerkezetét az erőkifejtésben résztvevő izmok, és működésüket befolyásoló külső erők, mint a gravitáció, a saját testrész, illetve egész testünk súlya, az alkalmazott szerek súlya, a társ ellenereje kölcsönhatásában vizsgálhatjuk. Egy gyakorlat erőbeli szerkezetének elemzésével tárhatjuk fel a

gyakorlat valódi értékét, vagyis azt, hogy mely izomcsoportok kapnak erősítő, nyújtó vagy ernyesztő hatást a gyakorlat végrehajtása során. A gyakorlat erőbeli szerkezetének elemzése során, tulajdonképpen a gyakorlat térbeli, és időbeli szerkezeti összetevőinek kölcsönhatását vizsgáljuk A gyakorlatszerkezet ismeretében, és egy úgynevezett egyszerűsített izomtérkép segítségével megkönnyíthetjük az edző számára a gyakorlat végrehajtásában résztvevő izmok szerepének megértését. A tudatos képességfejlesztéshez, képességfejlesztő programok tervezéséhez a gyakorlat izmokra kifejtett hatásainak ismerete alapvető követelmény. Egyszerűsített izomtérkép alkalmazása, gyakorlatelemzéshez, a gyakorlatelemzés alapjai Az egyszerűsített izomtérképen feltüntetett izomcsoportokba olyan izmok tartoznak, amelyek közös funkcióban dolgoznak együtt. Például: a biceps brachii, a brachialis a brachioradialis és a

csuklóhajlításában is résztvevő izmok is áthidalják a könyökízület szélességi forgástengelyét. Így közösen, különböző mértékben, de részt vesznek a könyökízületi hajlításban Ezeket az izmokat azonos funkciójuk miatt közös néven könyökízületi hajlítóknak nevezzük. Az egyszerűsített izomtérképen az egyszerűsítést minden ízülethez tartozó izomcsoportra érvényesítjük. Az izomcsoport nevében megjelenik az izomcsoport funkciója. A hajlítók a hajlításért, feszítők a feszítésért, távolítók a távolításért, közelítők a közelítésért dolgoznak. Ez az egyszerűsítés megkönnyíti az edző számára a mozgáselemzés gyakorlati alkalmazását A gyakorlatok, technikai elemek izmokra kifejtett hatásának kiderítéséhez az edzőnek azt kell vizsgálnia, hogy mely ízületekben jön létre mozgás A létrejött mozgás során, az adott ízület forgástengelyében milyen irányba mozdul el a testrészt. A legyőző

és fékező erőkifejtés fogalmainak megértésével, az edző el tudja dönteni, hogy a mozgásban résztvevő izomcsoport milyen módon vesznek részt a mozgásban. Például ha alapállásából ereszkedünk guggolótámaszba (1. ábra), láthatjuk, hogy a test közepes tempóban mozog lefelé és alacsonyabb helyzetbe kerül. A gravitációnál lassabban mozgunk lefelé, ebből következik, hogy fékező erőkifejtés történik azokban az izmokban, amelyek a mozgást lehetővé teszik Azt is tudjuk, hogy a fékező erőkifejtésben működő izmok megnyúlva fejtenek ki erőt A csípő-, és a térdízületben hajlítás irányú mozgás történik, tehát a hajlítást fogják fékezni az ízülethez kapcsolódó izmok. 34 ANTIGRAVITÁCIÓS IZMOK G Nyakfeszítők Csontok Törzsfeszítők Izületi forgástengely Csípőizületi feszítők Csontok Térdizületi feszítők Talpi hajlítók Az antigravitációs izmok ellentétes irányú, egyenlő nagyságú, emelő

jellegű statikus erőt fejtenek ki a gravitáció húzásirányával szemben. Ha az antigravitációs izmok a gravitációnál kisebb, tehát fékező erőt fejtenének ki, vagy hirtelen elernyednének a test lefelé mozdulna el, az izületi szögszárat alkotó testrészek pedig hajlítás irányban mozdulnának el a boka, térd, csípő, a gerinc és a nyakcsigolyák izületeiben. 3-4 3-4 1-2 1-2 1. ábra A csípőízület szélességi tengelye előtt a hajlítók, a szélességi tengely mögött a feszítők helyezkednek el. Mivel a fékező erőkifejtés csak a megnyúló izomcsoportban jöhet létre, tudhatjuk, hogy a fékezést a hátul elhelyezkedő csípőízületi feszítők végzik el A térdízület szélességi tengelye előtt a feszítők, mögötte a hajlítók helyezkednek el Térdízületi hajlításkor a hajlítók megrövidülnek, tehát nem fékezhetik a hajlítást, a feszítők viszont megnyúlva fékeznek. Az elemzés eredménye az, hogy megtudtuk, hogy a

csípőízületi feszítőkben és a térdízületi feszítők keletkezik az erősítő hatás. A guggolótámaszból emelkedés alapállásba mozgás legyőző erőkifejtés eredményeként jön létre, itt a megrövidülő izmok legyőző erőkifejtéssel végzik el a munkát. Az erősítő hatás mindig a munkavégző izmokban keletkezik, így, a mozgásnak ebben a fázisában ugyan azokban az izmokban, tehát a csípőízületi feszítőkben és a térdízületi feszítőkben keletkezik erősítő hatás. 35 A fekvőtámaszban végzett ereszkedés (karhajlítás) és tolódás (nyújtás) elemzése: Kiinduló helyzet: fekvőtámasz; Az erőkifejtés módja: statikus; A statikus erőkifejtében résztvevő izomcsoportok: talpi hajlítók, térdfeszítők, csípőhajlítók, törzshajlítók (hasizmok), nyakfeszítők, csuklóhajlítók, könyökízületi feszítők (karfeszítők), vállízületi feszítők, vállízületi közelítők, vállövi előrehúzók (protraktorok),

vállövi lehúzók. (depresszorok) 1-2. ütem: ereszkedés (karhajlítás) hasonfekvésbe; Az erőkifejtés módja: dinamikus fékező; A dinamikus fékező erőkifejtében résztvevő izomcsoportok: talpi hajlítók, csuklóhajlítók, könyökízületi feszítők (karfeszítők), vállízületi hajlítók, vállízületi közelítők, vállövi előrehúzók (protraktorok), vállövi lehúzók. 3-4. ütem: tolódás (karnyújtás) fekvőtámaszba; Az erőkifejtés módja: dinamikus legyőző; A dinamikus legyőző erőkifejtében résztvevő izomcsoportok: talpi hajlítók, csuklóhajlítók, könyökízületi feszítők (karfeszítők), vállízületi hajlítók, vállízületi közelítők, vállövi előrehúzók (protraktorok), vállövi lehúzók. A négy ütem végrehajtása alatt, a test rögzített és egyenes helyzetének megtartását a mozgás alatt feltételezve, a statikus erőkifejtés megmarad a térdfeszítőkben, csípőhajlítókban, törzshajlítókban (hasizmok)

és a nyakfeszítőkbe. Akaratlagos izomtónus fokozással a statikus erőkifejtést kiterjeszthetjük a csípőízületi feszítőkre („szorítsd össze a farizmodat”) és a csípőízületi közelítőkre („szorítsd össze a bokád”). Az említett két izomcsoport aktivizálása nélkül is fenntartható a test egyenes és rögzített helyzete, de a kiinduló helyzetnél felsorolt izmok szükségszerűen fejtenek ki a külső erővel szemben. 36 EGYSZERŰSÍTETT IZOMTÉRKÉP Vállövi emelők Csuklóizületi távolítók Vállizületi távolítók Vállövi lehúzók Vállizületi közelítők Törzsfordítók Törzs oldalra hajlítók Törzshajlítók Csípőizületi távolítók Csípőizületi közelítők Csontok Mélységi tengelyek Csontok Lábfej befelé fordítók Lábfej kifelé fordítók A közelítő és távolító izomcsoportok agonista - antagonista párban működő izmok. Amikor a közelítők rövidülve vagy megnyúlva fejtenek ki erőt, a

távolítók passzívan megnyúlva vagy elernyedve vesznek részt a mozgásban. Amikor a távolítók rövidülve vagy megnyúlva fejtenek ki erőt, a közelítők passzívan megnyúlva vagy elernyedve vesznek részt a mozgásban. A közelítők és távolítók is legyőző, vagy fékező erőkifejtéssel, a mélységi (anterio-poszteriális) tengely körül mozgatják az ízülethez kapcsolódó testrészeket. A közelítők közelítés irányban csak legyőző, távolítás irányban csak fékező erőt fejthetnek ki a külső erővel szemben. A távolítók távolítás irányban csak legyőző, közelítés irányban csak fékező erőt fejthetnek ki a külső erővel szemben. 2. ábra 37 EGYSZERŰSÍTETT IZOMTÉRKÉP Nyakfeszítők Nyakhajlítók Könyökizületi hajlítók Csuklóizületi hajlítók Törzsfeszítők Csípőizületi feszítők Térdizületi hajlítók Csuklóizületi feszítők Könyökizületi feszítők Törzshajlítók Csípőizületi hajlítók

Térdizületi feszítők Talpi hajlítók Lábháti hajlítók Csontok Szélességi tengely Csontok A hajlító és feszítő izomcsoportok agonista - antagonista párban működő izmok. Amikor a hajlítók rövidülve vagy megnyúlva fejtenek ki erőt, a feszítők passzívan megnyúlva vagy elernyedve vesznek részt a mozgásban. Amikor a feszítők rövidülve vagy megnyúlva fejtenek ki erőt, a hajlítók passzívan megnyúlva vagy elernyedve vesznek részt a mozgásban. A hajlítók és feszítők is legyőző, vagy fékező erőkifejtéssel, a szélességi (laterális) tengely körül mozgatják az izülethez kapcsolódó testrészeket. A hajlítók hajlítás irányban csak legyőző, feszítés irányba csak fékező erőt fejthetnek ki a külső erővel szemben. A feszítők feszítés irányban csak legyőző, hajlítás irányba csak fékező erőt fejthetnek ki a külső erővel szemben. 3. ábra 38 EGYSZERŰSÍTETT IZOMTÉRKÉP Vállövi előrehúzók

(protraktorok) Vállizületi Vállövi hajlítók emelők (flexorok)(elevátorok) Vállövi lehúzók (depresszorok) Nyak feszítők (extenzorok) Vállövi hátrahúzók (retraktorok) Vállizületi feszítők (extenzorok) Nyak hajlítók (flexorok) Vállizületi feszítők (extenzorok) Vállizületi hajlítók (flexorok) Vállizületi távolítók (abduktorok) 4. ábra A vállövi előrehúzók (protraktorok), és a vállövi hátrahúzók (retraktorok), agonista antagonista párban működő izomcsoportok. Amikor az előrehúzó izomcsoportok rövidülve vagy megnyúlva fejtenek ki erőt, a hátrahúzók passzívan megnyúlva vagy elernyedve vesznek részt a mozgásban. Amikor a hátrahúzó izomcsoportok rövidülve vagy megnyúlva fejtenek ki erőt, az előrehúzók passzívan megnyúlva vagy elernyedve vesznek részt a mozgásban Az előre és hátrahúzó izomcsoportok legyőző és fékező erőkifejtéskor is a szegy-kulcscsonti ízület hosszúsági forgástengelyében

mozgatják a vállövet előre (protrakció) vagy hátra (retrakció). A vállövi előrehúzók legyőző erőkifejtést csak előre irányba, fékező erőkifejtést csak hátrahúzás irányába fejthetnek ki a külső erővel szemben. 39 A vállövi emelők (elevátorok), a vállövi lehúzókkal (depresszorok), agonista antagonista párban működő izomcsoportok. Amikor az emelő izomcsoportok rövidülve vagy megnyúlva fejtenek ki erőt, a lehúzók passzívan megnyúlva vagy elernyedve vesznek részt a mozgásban Amikor a lehúzó izomcsoportok rövidülve vagy megnyúlva fejtenek ki erőt, az emelők passzívan megnyúlva vagy elernyedve vesznek részt a mozgásban. Az emelő és lehúzó izomcsoportok legyőző és fékező erőkifejtéskor is a szegy-kulcscsonti ízület mélységi forgástengelyében mozgatják a vállövet fölfelé (eleváció) vagy lefelé (depresszió) A vállövi emelők legyőző erőkifejtést csak emelés irányba, fékező erőkifejtést csak

lefelé irányba fejthetnek ki a külső erővel szemben. 40 DOMINÁNS STATIKUS ERŐSÍTŐ HATÁSOK A FEKVŐTÁMASZOKBAN Nyakfeszítők Vállízületi feszítők Csuklóhajlítók Vállövi protraktorok Talpi Vállízületi közelítők hajlítók Könyökfeszítők Törzshajlítók Térdfeszítők Csípőhajlítók Vállízületi feszítők Vállízületi hajlítók Vállízületi feszítők Vállízületi hajlítók Vállövi retraktorok Vállízületi feszítők Könyökfeszítők Vállízületi közelítők Törzsfeszítők Nyakhajlítók Talpi hajlítók Csípőfeszítők Jobb vállízületi közelítők Vállízületi távolítók A fekvőtámaszokban statikus húzójellegű az erőkifejtés, kivéve a nyakizmokat, ahol a statikus erőkifejtés,emelő jellegű Bal csípőközelítők Jobb csípőtávolítók Törzs jobboldali hajlítók 5. ábra csuklóízületi hajlítók (flexor) Szélességi tengelyt - elölről borítják csuklóízületi feszítők

(extenzor) Szélességi tengelyt - hátulról borítják könyökízületi hajlítók (flexor) Szélességi tengelyt - elölről borítják könyökízületi feszítők (extenzor) Szélességi tengelyt - hátulról borítják 41 vállízületi hajlítók (flexor) Szélességi tengelyt - elölről borítják vállízületi feszítők (extenzor) Szélességi tengelyt - hátulról borítják vállízületi közelítők (adduktor) Mélységi tengelyt - belülről hidalják át vállízületi távolítók (abduktor) Mélységi tengelyt - kívülről hidalják át vállövi előrehúzók (protraktor) Hosszúsági tengelyt - elölről borítják vállövi hátrahúzók (retraktor) Hosszúsági tengelyt - hátulról borítják vállövi emelők (elevátor) Mélységi tengelyt - felülről hidalják át vállövi lehúzók (depresszor) Mélységi tengelyt - alulról hidalják át nyak előre hajlítók (flexor) Szélességi tengelyt elölről borítják nyakfeszítők

(extenzor) Szélességi tengelyt - hátulról borítják nyak oldalra hajlítók (flexor) Mélységi tengelyt - elölről oldalról fej fordítók (rotátor) Mélységi tengelyt - kívülről oldalról hátulról törzs (gerinc) hajlítók (flexor) Szélességi tengelyt - elölről borítják törzsfeszítők (extenzor) Szélességi tengelyt - hátulról borítják törzs oldalra hajlítók (flexor) Mélységi tengelyt oldalról hidalják át törzsfordítók (rotátor) Mélységi tengelyt oldalról előröl hátulról csípőízületi hajlítók (flexor) Szélességi tengelyt - elölről borítják csípőízületi feszítők (extenzor) Szélességi tengelyt - hátulról borítják csípőízületi közelítők (adduktor) Mélységi tengelyt - belülről hidalják át csípőízületi távolítók (abduktor) Mélységi tengelyt - kívülről hidalják át térdízületi hajlítók (flexor) Szélességi tengelyt - hátulról borítják térdízületi feszítők

(extenzor) Szélességi tengelyt - elölről borítják bokaízület lábháti hajlítók (dorzál flexor) Szélességi tengelyt - elölről borítják bokaízület talpi hajlítók (plantar flexor) Szélességi tengelyt - hátulról borítják kéz és ujjhajlítók (flexor) Szélességi tengelyt - elölről borítják kéz és ujjfeszítők (extenzor) Szélességi tengelyt - hátulról borítják kézközelítők (adduktor) Mélységi tengelyt belülről hidalják át kéztávolítók (abduktor) Mélységi tengelyt belülről hidalják át alkar befelé fordítók (mediál rotátor) Hosszúsági tengelyt kívülről elölről belülről alkar kifelé fordítók (laterál rotátor) Hosszúsági tengelyt kívülről hátulról belülről felkar befelé fordítók (mediál rotátor) Hosszúsági tengelyt kívülről elölről belülről felkar kifelé fordítók (laterál rotator) Hosszúsági tengelyt kívülről hátulról belülről comb befelé fordítók

(mediál rotátor) Hosszúsági tengelyt kívülről elölről belülről comb kifelé fordítók (laterál rotátor) Hosszúsági tengelyt kívülről hátulról belülről 42 lábszár befelé fordítók (mediál rotátor) Hosszúsági tengelyt kívülről elölről belülről lábszár kifelé fordítók (laterál rotátor) Hosszúsági tengelyt kívülről hátulról belülről lábfej befelé fordítók (inverter) Hosszúsági tengelyt belülről lábfej kifelé fordítók (everter) Hosszúsági tengelyt kívülről 6. ábra 43 4. Fejezet A GIMNASZTIKA SZAKNYELVE A szaknyelv jelentősége az edzői gyakorlatban Ahogy minden szakmának meg van a maga sajátos nyelvezete, így a sport és testnevelés területén dolgozó szakemberek mindennapos gyakorlatában is jelen van egy, a területre jellemző szóhasználat a sportszaknyelv. A sportszaknyelven belül a testnevelésnek, minden sportágnak és a nem sportágnak számító gimnasztikának is meg van a maga

terület-specifikus szaknyelve. A gimnasztika, mint ahogy ezt egy korábbi fejezetben említettük, sportág semleges, ugyanakkor minden sportágnak alkalmazásra kínálja mozgásrendszerét. Ebből fakad, hogy a gimnasztika szaknyelvét minden sportágban egységesen kell alkalmazni, ez vonatkozik a bemelegítésben, a motoros képességek fejlesztésében alkalmazott gyakorlatok megnevezésére, az ott alkalmazott szakkifejezések használatára is. Az egységesen használt gimnasztika szaknyelv alapvető követelmény az edző és edző, edző és tanítvány, és általában a sportszakemberek kommunikációjában. A gimnasztika szaknyelvét a történetileg kialakult azon szakszavak rendszerezett gyűjteménye képezi, amelyek az ember lehetséges természetes mozgásait, mozdulatait és azokból összeállított gyakorlatait nevezi meg a testnevelés, a sport és a fizikai rekreációs tevékenységek területén. A jelenleg használt gimnasztika szaknyelv nagy része

hagyományosan elfogadott szakkifejezéseket használ a sport és testnevelés területén, ugyanakkor, követi a magyar nyelvhasználat változásait és a nyelvhelyesség szabályait. A gimnasztika szaknyelv fejlődését a sporttudomány fejlődése is befolyásolja A testnevelésben és sportban a szaknyelv elsődleges funkciója az edző illetve testnevelő által elrendelt gyakorlatok, mozgásos feladatok pontos meghatározásában, a gyakorlatok vezetésében nyilvánul meg. Minden edzőtől, sportágától függetlenül, elvárható, hogy a mozgásfeladatok meghatározásában, a sportolók mozgatásában, rövid, világos, pontos, de a magyar nyelv szabályainak megfelelő kifejezéseket használjon. A szaknyelv rugalmas alkalmazása ugyanakkor lehetővé teszi a korosztálynak és előképzettségnek megfelelő kifejezések használatát, különösen olyan esetekben, amikor szerepjátékokhoz vagy utánzó mozgásokhoz kapcsolódó kifeje44 zéseket használunk. Az

oktatási, képzési folyamatban törekedni kell arra, hogy tanítványaink megértsék és megtanulják azokat a szakkifejezéseket, amelyek egész sportpályafutásukat végig kísérik. A gimnasztika gyakorlatok tartásos (statikus) és mozgásos (dinamikus) gyakorlatelemből tevődnek össze. A gimnasztika szaknyelvének jobb megismeréséhez és tanulmányozásához külön csoportban mutatjuk be a tartásos és külön a mozgásos gyakorlatelemeket. Tartásos (statikus) gyakorlatelemek rendszere A statikus testhelyzetek rendszere 1.Támaszok 2. Függések 3. Vegyes helyzetek Mindhárom főcsoportba tartozó testhelyzetekben különböző ujj, kéz, és kartartások valamint fogásmódok jelennek meg. Statikus testhelyzetek szakkifejezései A statikus testhelyzetek közös jellemzői: Minden statikus testhelyzet leírható a helyzetet meghatározó térbeli, időbeli és erőbeli, szerkezeti összetevőkkel. A térbeli jellemzőkkel az egész test helyzetét, környezeti

tárgyakhoz, talajhoz, szerhez, társhoz viszonyított helyzetét, az egyes testrészek egymáshoz viszonyított és az egész testhez viszonyított helyzetét, az ízületek helyzetét, a fontosabb testpontok, mint a test és testrészek súlypontjainak helyzetét egymáshoz viszonyított helyzetüket írjuk le. A térbeli összetevők meghatározásához ismernünk kell a test síkjait, és a test tengelyeit. A test síkjai és tengelyeinek helyzete a test térbeli elhelyezkedésétől függően változik a térben, de a testhez viszonyított helyzetük nem változik. Például a test szélességi tengelye a különböző állásokban, ülésekben térdelésekben, hason és hanyattfekvésben párhuzamos a talajjal, míg oldalfekvésben és azokban a helyzetekben ahol a test oldalra hajlított vagy döntött helyzetben van, a szélességi tengely viszont merőleges helyzetbe kerül a talajhoz viszonyítva. Az izmok elhelyezkedése a test tengelyeihez viszonyítva nem változik a

testhelyzet megváltozásával, viszont a testhelyzet fenntartásában betöltött szerepük változhat. Például: ha a törzs, nyújtott ülésben, a függőlegeshez viszonyítva előre döntött, akkor a törzs egyenes helyzetét a törzs és a csípő feszítő izmai tartják, míg hátra döntött helyzet megtartásában a hasizmok és a csípő hajlító izmai vesznek részt. A test főtengelyei és - az anatómiai alapállást figyelembe véve - azokkal párhuzamos ízületi tengelyek ismerete is fontos szerepet tölt be a szaknyelvi kifejezések 45 megértése szempontjából. Az egyes ízületeken áthaladó képzeletbeli egyenesek a testrészek mozgásainak forgástengelyéül szolgálnak. A statikus helyzetek többségének megtartása kisebb vagy nagyobb erőkifejtésekkel járnak Az ízületi forgástengelyek helyzetét is fontos figyelembe venni a statikus helyzetet fenntartó, stabilizáló izmok meghatározása szempontjából. Ez azért fontos, mert a helyzetet

rögzítő izomcsoportok ismeretével gyakorlatainkat nem csak egy formális rendszerbe sorolhatjuk be, hanem funkcionális szempontból az is meghatározható, hogy mely izomcsoportokra nézve lesz a gyakorlat, erősítő hatású. Az időbeli szerkezeti összetevők közül csak az időtartam jellemzi a statikus testhelyzetet, vagyis mennyi ideig tartjuk testünket és testrészeinket egy adott helyzetben. A testhelyzet erőbeli szerkezetét azok a statikus izom erőkifejtések jellemzik, amelyek a testet és a testrészeket a külső erőkkel, ellenállásokkal szemben adott helyzetben elmozdulás nélkül megtartják, illetve rögzítik. A statikus helyzetek önálló gyakorlatként, a gyakorlatok kiinduló, közbülső, és befejező helyzeteiként jelenhetnek meg. Mivel a kiinduló helyzet, egyben a test fő és melléktengelyeinek helyzetét is magába foglalja, segítségükkel a mozgás fő iránya mellett a testrészek mozgásirányai is meghatározhatók. 46 A TEST

FŐTENGELYEI ÉS SÍKJAI A test hosszúsági tengelye a test súlypontján és hosszanti középvonalán áthaladó, a fejtetőt és bokát összekötő képzeletbeli egyenes. A test szélességi tengelye a két vállcsúcsot összekötő képzeletbeli egyenes. A test mélységi tengelye a hosszúsági és mélységi tengely metszéspontján áthaladó képzeletbeli egyenes. A test oldal irányú mozgássíkja (frontális, laterális) a két vállcsúcson függőlegesen áthaladó sík, amely a testet mellső és hátsó félre osztja. A test mélységi irányú (szagitális) mozgássíkja az oldalsíkra merőleges sík, amely a testet jobb és bal félre osztja. A test vízszintes irányú mozgássíkja (harántsík) a talajjal párhuzamos sík, amely a testet felső és alsó félre osztja. A TEST FŐTENGELYEI ÉS SÍKJAI HOSSZÚSÁGI TENGELY ( Y, függőleges) SZÉLESSÉGI TENGELY ( X, vízszintes) MÉLYSÉGI TENGELY ( Z, vízszintes) OLDALSÍK (Frontális sík Laterális sík)

MÉLYSÉGI SÍK (Haránt sík, Szagitális sík) VÍZSZINTES SÍK (Horizontális sík Tranzverzális sík) a, b, 7. ábra 47 c, d, A TEST SZÉLESSÉGI TENGELYEI HAJLÍTÁS ÉS FESZÍTÉS IRÁNYÚ MOZGÁSAI (ANATÓMIAI ALAPÁLLÁSBÓL NÉZVE) nyak csigolyaízületeiben nyakfeszítés vállízületi feszítés gerinc csigolyaízületeiben törzs feszítés könyökízületi feszítés csípőízületi feszítés csuklóízületi feszítés térdízületi hajlítás bokaízültben talpi hajlítás nyak csigolyaízületeiben nyakhajlítás vállízületi hajlítás gerinc csigolyaízületeiben törzs hajlítás könyökízületi hajlítás csípőízületi hajlítás csuklóízületi hajlítás térdízületi feszítés bokaízültben lábháti hajlítás = szélességi tengely, szembőlnézetben ábrázolva = szélességi tengely, oldalnézetben ábrázolva = ízület, amelyben nincs szélességi tengely körüli testrész mozgás 8. ábra 48 A TEST MÉLYSÉGI

TENGELYEI TÁVOLÍTÁS ÉS KÖZELÍTÉS IRÁNYÚ MOZGÁSAI (ANATÓMIAI ALAPÁLLÁSBÓL NÉZVE) nyak csigolyaízületeiben nyakhajlítás balra vállövi emelés vállízületi távolítás nyak csigolyaízületeiben nyakhajlítás jobbra vállövi emelés vállízületi távolítás vállövi lehúzás vállízületi közelítés gerinc csigolyaízületeiben törzshajlítás jobbra csuklóízületi távolítás csuklóízületi közelítés csípőízületi távolítás csípőízületi közelítés csípőízületi távolítás gerinc csigolyaízületeiben törzshajlítás balra csuklóízületi távolítás = mélységi tengely szemből nézetben ábrázolva = ízület, amelyben nincs mélységi tengely körüli testrész mozgás 9. ábra 49 A TEST HOSSZÚSÁGI TENGELYEI KIFELÉ ÉS BEFELÉ IRÁNYÚ FORGATÁS A VÁLLÖV ELŐRE ÉS HÁTRAHÚZÁSA (ANATÓMIAI ALAPÁLLÁSBÓL NÉZVE) nyak csigolyaízületeiben nyak és fejfordítás balra nyak csigolyaízületeiben nyak

és fejfordítás jobbra vállövi hátrahúzás vállövi előrehúzás vállízületben felkar kifelé fordítás vállízületben felkar befelé fordítás gerinc csigolyaízületeiben törzsfordítás balra gerinc csigolyaízületeiben törzsfordlítás jobbra könyökízületiben alkar befelé fordítás könyökízületiben alkar kifelé fordítás csípőízületben comb kikefelé fordítás csípőízületben comb befelé fordítás térdízületben lábszár befelé fordítás térdízületben lábszár kikefelé fordítás bokalízületben lábfej kifelé fordítás bokalízületben lábfej befelé fordítás = ízület és testrész, amelyben hosszúsági tengely körüli testrész mozgás lehetséges szembőlnézetben ábrázolva = ízület, amelyben nincs hosszúsági tengely körüli testrész mozgás 10. ábra 50 AZ EGÉSZ TEST HELYZETÉRE VONATKOZÓ SZAKKIFEJEZÉSEK 1. Támaszok A test különböző részeivel és felületeivel támaszkodhat a talajon

vagy a szereken. A talajon, vagy hasonló felületen történő támaszok közös jellemzője, hogy a test súlypontja a támaszkodásban résztvevő testrész felett helyezkedik el. Szereken történő támaszok esetében a test súlypontja lehet a támaszkodásban résztvevő testrész alatt is, pl. korláton az „alkar támasz”, ahol a test súlypontja a karfán támaszkodó alkar alatt helyezkedik el Ezekben az esetekben a támaszkodásban résztvevő testrész súlypontja van a támaszfelület felett. Az említett példában az alkar és a felkar, vagyis az egész kar súlypontja a támaszfelület felett helyezkedik el Meg kell említenünk, hogy néhány esetben a test egy közbülső illetve olyan átmeneti helyzetben lehet a támasz és függés között, amelynek besorolásakor vagy a már kialakult szóhasználatot követjük, vagy a testhelyzet definiálásában alkalmazott elemek kiterjesztését követjük és nevezzük a helyzetet támasznak vagy függésnek. Az itt

bemutatott statikus helyzetek megnevezésében, a változatok leírásában a szaknyelv személytelen változatát alkalmazzuk, mint ahogy azt a gyakorlatok szakleírásban, a kiinduló helyzetek leírásában tennénk. A helyzetek leírásához nem használtunk mozgásos szakkifejezéseket, hiszen azokat a gyakorlatok kiinduló helyzeteiként kezeltük. Felhívjuk ugyanakkor a szaknyelv tanulmányozói figyelmét arra, hogy a rajzos illusztrációk mellett, figyelmesen olvassák a helyzeteket leíró részleteket, szakkifejezéseket, mivel azok a mozgások megnevezéséhez és leírásához is segítséget nyújtanak. Pl az olyan kifejezéseket, mint „kar hajlított helyzetben”, „bal láb elől, emelt helyzetben”, „törzs előre döntött helyzetben” stb. a mozgások leírásában „karhajlítás”, „bal láblendítés előre”, „törzsdöntés előre” stb mozgásos szakkifejezések formájában írjuk le 1.1Állások (lábtámaszok) 1.11 Alapállás Olyan

statikus testhelyzet ahol a test mindkét talpon és sarkon, a talajon támaszkodik, a sarkak belül összeérnek a lábfejek elől nyitottak kb. 45-60 fokos szögben helyezkednek el, a lábak térdízületben nyújtottak és zártak, a csípő és a medence normál középhelyzetben, a törzs és a nyak függőleges helyzetben, a fej középállás51 ban kissé emelt. Mindkét váll kissé hátrahúzott, mind két kar a törzs mellett könyökízületben nyújtott és függőleges helyzetben (mélytartásban) van, a felkar és az alkar kissé kifelé fordított, a csuklóízület középállásban, mindkét kéz orsótartásban nyújtott, az újjak zárt helyzetben vannak, a tenyerek befelé, a comb felé néznek. Az alapállás megegyezik a vigyázz állással. Az alapállásra jellemző még a térd, a könyök és a törzsfeszítő izmainak kismértékű, akaratlagos tónusfokozása (1 ábra) alapállás 11. ábra 1.12 Pihenj állások A korábban íródott gimnasztika

jegyzetekben a pihenj állást pontosan meghatározott testhelyzetként határoztak meg, általában a mindenkori katonai rendgyakorlatok leírásait követve. A gyakorlatban létezett és létezik, egy katonai, és egy testnevelési órán alkalmazott pihenj állásforma Mai kornak inkább az felel meg, hogy a pihenj állások különböző formáit tanítványainkra bízzuk, hiszen a célunk egy, a tanítványunk számára kényelmes, pihentető állásforma elrendelése. Amit viszont célszerű megkövetelni, hogy a „pihenj-állás” elrendelését követően tanítványaink ne hagyják el helyüket, ne változtassák meg álló helyzetüket, ne üljenek le stb. Ha ugyan is a pihenj állásnál kényelmesebb helyzetbe akarjuk őket tartani, rendeljünk el ülést, fekvést vagy tetszőleges helyzetet ahol tanítványaink elernyeszthetik izmaikat. 1.13 Zártállások A zártállások alaptípusát „zártállásnak” nevezzük (11.ábra: a, b,) A zártállás az alapálláshoz

nagyban hasonlatos statikus testhelyzet, csupán a lábfejek helyzete tér el az alapálláshoz viszonyítva. Zártállásban a lábfejek belső felszíne összeér Míg az alapállásnak nincsenek változatai, a zártállásnak sokféle változata létezik. Zártállások közös jellemzői: a lábfejek oldal vagy haránt irányban zártak, külső, belső vagy lábujj és sarok felöli felszínük összeér, mindkét térd nyújtott. A zártállások változataival a legkülönbféle kartartások, kéztartások, törzs, nyak és fejhelyzetek kombinálódhatnak A zártállások megnevezésében az alaptípustól való eltérést mindig meg kell határozni, pl. zártállás, oldalsó középtartás; zártállás törzs előre hajlított helyzet52 ben; zártállás, tarkóratartás, nyak hátra hajlított helyzetben. Azt a zártállást ahol a lábkeresztezés által a lábfejek külső felszíne, tehát a külső boka felöli oldala ér öszsze, külső zártállásnak nevezzük

(11.ábra: e) Ahol az egyik láb elől, a másik mögötte hátul úgy helyezkedik el, hogy az elől lévő sarka a hátul lévő lábujjaival ér öszsze, tehát a lábfejek haránt irányban zártak bal haránt-zártállásnak (bal láb van elől) (11.ábra: c), vagy jobb haránt-zártállásnak (jobb láb van elől) (11ábra: d) nevezzük Zártállások + a, b, + c, d, + e, 12. ábra 1.14 Nyitott állások A nyitott állásokban a lábfejek a zártálláshoz viszonyítva valamilyen irányba nyitottak, az alapálláshoz viszonyítva pedig eltérő módon és mértékben nyitottak. Megkülönböztetünk elől nyitott, hátul nyitott, balra és jobbra nyitott állásokat Elől- nyitott állásokban a lábfejek kisebb vagy nagyobb szögben nyitottak mint az alapállásban meghatározott szögtartomány, így beszélhetünk elől mérsékelten nyitott (12.ábra: a, c) és elől maximálisan nyitott állásokról (12ábra: b) Ezekben az elől nyitott állásokban értelemszerűen a

lábfejek a saroknál zártak. A hátul-nyitott állások a lábfejek sarok felöli nyitott helyzetére utaló állások, ahol a lábak között csak annyi térköz van, amennyi a lábfejek hosszából adódik. A hátul nyitott állások esetében is, a lábfejek által bezárt szög alapján megkülönböztetünk mérsékelten nyitott (45 foknál kisebb), közepesen nyitott (45-60 fok) (12.ábra: l, m), és maximálisan (mozgáshatáron) nyitott állásokat. A balra-nyitott állásokban a bal lábfej helyzete eltér a zártálláshoz viszonyított helyzetétől úgy, hogy vagy a lábujjak felől, vagy a sarok felől lesznek a lábfejek nyitott helyzetben, miközben a jobb lábfej megtartja eredeti helyzetét (a lábfej hosszúsági tengelye merőleges a test szélességi tengelyére (12.ábra: d,e,f,) A jobbra nyitott-állásokban a jobb lábfej helyzete eltér a zártálláshoz viszonyított helyzetétől úgy, hogy vagy a lábujjak felől, vagy a sarok felől lesznek a lábfejek

nyitott helyzetben, miközben a bal lábfej megtartja eredeti helyzetét (12.ábra: g,h,i,) Az elől és hátul nyitott, a balra vagy jobbra nyitott 53 helyzetekkel kombinálódhatnak (12.ábra:j,k, n, o, p, r,), ilyenkor az „elől balra nyitott állás”, „hátul balra nyitott állás”, „elől jobbra nyitott állás”, „hátul jobbra nyitott állás”, megnevezéseket használjuk. A nyitott állások estében is, ha a többi testrész helyzete megegyezik az alapálláséval csak a lábfej helyzetnek megfelelő elől nyitott, hátul nyitott, balra nyitott, jobbra nyitott állás szakkifejezést alkalmazzuk. A nyitott állásokkal a sokféle kartartások, kéztartások, törzs, váll, nyak és fejhelyzetek kombinálódhatnak Ilyen estekben a nyitott állások megnevezésében is mindig meg kell határozni a testrészek helyzetének az alaptípusoktól eltérő voltát, pl hátul-nyitott állás, magastartás; elől-nyitott állás törzs hátra hajlított helyzetben;

elől balra-nyitott állás, csípőretartás. + a, b, c, l, d, m, e, + f, n g, o, h, p, i, j, k, r, 13. ábra 1.15 Lábujjállások A lábujjállások alaptípusát „lábujjállásnak” nevezzük. Lábujjállásban a test a lábujjak talpfelőli részén támaszkodik a talajon, sem a talp sem a sarok nem érinti a talajt (13. ábra: a, b,) A többi testrész helyzete megegyezik az alapállásban leírtakkal A lábujjállás előfordulhat a lábujjak elülső részén „spiccen” (balett), és a lábujjak lábháti részén, amelyek ritkábban előforduló állások a sportban. 54 a b 14. ábra 1.16 Talpállások A talpállások alaptípusát „talpállásnak” nevezzük. Talpállásban a test mindkét talpon és a lábujjak talpfelőli részén támaszkodik a talajon, a sarok nem érinti a talajt (14. ábra: a, b,) A többi testrész helyzete megegyezik az alapállásban leírtakkal A talpállás történhet csak a talpon történő támaszkodással

ahol a lábujjak emelt helyzetben vannak, és nem érintik a talajt, történhet a talp belső vagy külső részén történő támaszkodással is. a b 15. ábra 1.17 Sarokállások A sarokállások alaptípusát „sarokállásnak” nevezzük. Sarokállásban, a test mindkét sarkon támaszkodik a talajon, a lábfej talpi része emelt helyzetben, nem érinti a talajt. A többi testrész helyzete megegyezik az alapállásban leírtakkal (15.ábra) A sarokállás történhet a lábfej illetve a lábujjak talpirányú hajlításával és lábhát irányú feszítésével is, de a talp nem érinti a talajt. A sarokállás történhet a sarok belső alsó, vagy külső alsó részén történő támaszkodással is a b 16. ábra 55 1.18 Szögállások A szögállásokat az alapálláshoz viszonyítva írhatjuk le. Nevét is az alapállásétól eltérő szögben elhelyezkedő testrészek miatt kapta. A szögállások csoportja rendkívül sok változattal rendelkezik A

szögállásoknak nincs alaptípusa Közös jellemzőjük az alapállással megegyező lábhelyzet, és az alapállástól eltérő testrészek helyzete. Ez azt jelenti tehát, hogy a láb kivételével bármelyik testrész, kéz, kar, törzs, vállöv, fej, nyak helyzete eltér az alapállásnál leírt helyzettől, de a láb helyzete megegyezik azzal, szögállásnak nevezzük. 1.181 Szögállások nyújtott kartartásokkal a, b, c, d, e, f, g h, 17. ábra a, alapállás, b, szögállás, mellső rézsútos mélytartás, c, szögállás, mellső középtartás, d, szögállás, mellső rézsútos magastartás, e, szögállás, magastartás, f, szögállás, hátsó rézsútos mélytartás, g, szögállás, hátsó közétartás, h, szögállás, hátsó rézsútos magastartás, a, b, c, d, e, 18. ábra a, b, szögállás, oldalsó középtartás, c, szögállás, oldalsó rézsútos mélytartás, d, szögállás, oldalsó rézsútos magastartás, e, szögállás,

magastartásban karkeresztezés, f, szögállás, mélytartásban karkeresztezés, 56 f, a, b, c, d, e, f, g, h, i, j, 19. ábra a,b, szögállás, mellső oldalsó rézsútos mélytartás, c, szögállás, mellső oldalsó rézsútos középtartás, d,e, szögállás, mellső oldalsó rézsútos magastartás, f,g, szögállás, hátsó oldalsó rézsútos mélytartás, h,i, szögállás, hátsó oldalsó rézsútos magastartás, j, szögállás, hátsó oldalsó rézsútos középtartás. 1.182 Szögállások különböző vállöv helyzetekkel a, b, c, d, e, f, g, h, i, 20. ábra a,b, szögállás, mélytartás, vállöv előrehúzott helyzetben (protrakció), c,d, szögállás, mélytartás, vállöv hátrahúzott helyzetben (retrakció), e, alapállás, f,g, szögállás, mélytartás, vállöv emelt helyzetben (eleváció), h,I, szögállás, mélytartás, vállöv előre lehúzott helyzetben (depresszió), 1.183 Szögállások hajlított kartartásokkal

a, b, c, d, e, f, g, h, i, j, k, 21. ábra a, szögállás, mélytartásban derékszögtartás, (alkar vízszintes), b, szögállás, mélytartásban hegyesszögtartás, (alkar vízszintes), c, szögállás, mellső rézsútos 57 mélytartásban derékszögtartás, d, szögállás, mellső középtartásban derékszögtartás, (alkar függőleges), e, szögállás, mellső rézsútos magastartásban derékszögtartás, f, szögállás, magastartásban derékszögtartás, (alkar vízszintes), g, szögállás, magastartásban hegyesszögtartás, h, szögállás, hátsó rézsútos mélytartásban derékszögtartás, i, szögállás, hátsó rézsútos mélytartásban hegyesszögtartás, j, szögállás, hátsó középtartásban derékszögtartás, (alkar függőleges), k, szögállás, hátsó rézsútos magastartásban tompaszögtartás. a, b, c, d, e, f, g, h, 22. ábra a, szögállás, mellső középtartásban ívestartás, b, szögállás, oldalsó

rézsútos mélytartásban hegyesszögtartás, c, szögállás, oldalsó középtartásban derékszögtartás (alkar függőleges), d, szögállás, oldalsó középtartásban tompaszögtartás, e, szögállás, oldalsó rézsútos magastartásban derékszögtartás, magastartásban ívestartás, f, szögállás, g, szögállás, magastartásban keresztezett csuklóval ívestartás, f, szögállás, mélytartásban ívestartás, a, b, c, d, e, f, g, h, 23. ábra a, szögállás, mélytartásban kifelé fordított karral tompaszögtartás, b, szögállás, mélytartásban kifelé fordított karral hegyesszögtartás c, szögállás, oldalsó középtartásban hegyesszögtartás d, szögállás, vállratartás, e, szögállás, mellheztartás, f, szögállás, tarkóratartás, g, szögállás, fejretartás, h, szögállás, csípőretartás, 58 a, b, c, d, e, f, g, h, i, j, 24. ábra a, szögállás, mellső középtartásban derékszögtartás, alkar és

tenyér összeér, b, szögállás, mellső rézsútos mélytartásban derékszögtartás, alkar és tenyér összeér, c, szögállás, hátsó rézsútos mélytartásban hegyesszögtartás, d, szögállás, ol- dalsó középtartásban fejheztartás, e, szögállás, hátsó mélytartásban derékszögtartás alkarfogással, f, szögállás, mélytartásban tompaszögtartás keresztezett csuklóval a törzs mögött, g, szögállás, mélytartásban derékszögtartás alkarfogással a törzs mögött, h, szögállás, magastartásban ívestartás, i, szögállás, függőleges „S” tartás, j, szögállás, mellheztartás, felfelé néző zárt ujj és kéztartással. 1.184 Szögállások vegyes kartartásokkal + + + + + + + a, b, c, d, e, f, g, h, 25. ábra a, szögállás bal kar magastartás, b, szögállás bal kar hátsó rézsútos, jobb kar mellső rézsútos mélytartás, c, szögállás jobb kar mellső középtartás, d, szögállás bal kar mellső

rézsútos mélytartás, jobb kar mellső rézsútos magastartás, e,szögállás, bal kar csípőretartás, jobb kar magastartás, f,szögállás, bal kar mellső középtartás, jobb kar fejheztartás, g, szögállás, jobb kar mellső rézsútos mélytartás, bal kar fejretartás, h, szögállás, jobb kar magastartás, bal kar oldalsó középtartás. 59 a, b, c, d, e, f, g, h, 26. ábra a, szögállás, jobb kar csípőretartás, b, szögállás, bal kar magastartás, jobb kar oldalsó rézsútos mélytartásban hegyesszögtartás, c, szögállás, bal oldalsó középtartás, d, szögállás, jobb oldalsó középtartás, e,szögállás, bal kar mélytartásban, tompaszögtartás, f, szögállás, bal kar oldalsó rézsútos magastartásban hegyesszögtartás, (*oldalsíkban fejretartás), jobb kar oldalsó rézsútos magastartás, g, szögállás,mélytartás, bal váll lehúzott, jobb váll emelt helyzetben, h, szögállás, bal kar mélytartás, jobb kar bal

vállhoztartásban. 1.185 Szögállások különböző kéz, fej és nyaktartásokkal a, b, c, d, e, f, g, h, i, j, 27. ábra a, szögállás, fej balra fordított helyzetben, b, szögállás, fej jobbra fordított helyzetben, c, szögállás, csukló hajlított helyzetben, helyzetben, d, szögállás, csukló feszített e, szögállás, csukló hajlított helyzetben, előre néző tenyérrel, f, szög- állás, csukló feszített helyzetben, lefelé néző tenyérrel, g, szögállás, nyak előre hajlított helyzetben, h, szögállás, nyak hátra hajlított helyzetben, i, szögállás, nyak balra hajlított helyzetben, j, szögállás, nyak jobbra hajlított helyzetben. 60 1.186 Szögállások különböző törzshelyzetekkel a, b, c, d, e, f, g, h, i, 28. ábra a, szögállás, törzs domborított helyzetben, kar függőleges helyzetben, b, szögállás, törzs előrehajlított helyzetben, kar függőleges helyzetben talajérintéssel, c, szögállás,

törzs hátrahajlított helyzetben, kar oldalsó középtartásban, d, szögállás, törzs jobbra hajlított helyzetben, balkar magas, jobbkar csípőretartásban, e, szögállás, törzs balra hajlított helyzetben, jobbkar tarkóra, balkar csípőretartásban, f, szögállás, törzs előredöntött helyzetben, kar mellső középtartásban, g, szögállás, törzs mérsékelten (tompaszögben) előredöntött helyzetben, kar mellső középtartásban, h, szögállás, törzs maximális előredöntött helyzetben, kar mellső középtartásban, I, szögállás, törzs előredöntött és homorított helyzetben, kar mellső magastartásban. a, b, c, d, e, f, g, h, i, j, 29. ábra a, szögállás, törzs balra fordított és előrehajlított helyzetben, kar magastartásban, b, szögállás, törzs jobbra fordított és hátrahajlított helyzetben, kar magastartásban, c, szögállás, törzs balra fordított és domborított helyzetben, kar magastartásban, d, szögállás,

törzs jobbra fordított és domborított helyzetben, kar tarkóratartásban, e, szögállás, törzs balra fordított helyzetben, (kar mélytartásban), f, szögállás, törzs jobbra fordított helyzetben, kar oldalsó középtartásban és hátrahúzott helyzetben, g, szögállás, törzs balrafordított helyzetben, fej jobbra fordított helyzetben (*fej helyzete nem változik),(kar mélytartásban), h, szögállás, törzs balrafordított helyzetben, fej balrafordított helyzetben i, szögállás, törzs jobbra fordított helyzetben, fej 61 balrafordított helyzetben (*fej helyzete nem változik),(kar mélytartásban), j, szögállás, törzs jobbra fordított helyzetben, fej jobbra fordított helyzetben. + + + + + a, + b, c, d, e, f, g, 30. ábra a, szögállás, törzs előredöntött helyzetben, kar oldalsó középtartásban, b, szögállás, törzs előredöntött és balra fordított helyzetben, kar oldalsó középtartásban, c, szögállás, törzs

előredöntött és balrafordított helyzetben, balkar mellső, jobbkar tarkóratartásban, d, szögállás, törzs előredöntött és jobbra fordított helyzetben, kar oldalsó középtartásban, e, szögállás, törzs előredöntött és jobbra fordított helyzetben, kar oldalsó középtartásban, f, szögállás, törzs előredöntött és jobbra fordított helyzetben, kar tarkótartásban, g, szögállás, törzs előredöntött és balra fordított helyzetben, kar tarkótartásban. 1.19 Lépő és kilépőállások A lépő és kilépőállások közös jellemzői: mindkét láb a talajon van, az egyik támaszkodik, a másik csak érinti a talajt. A testsúly a támaszkodó lábon van és mindig nyújtott, a talajt érintő láb nyújtott vagy kis mértékben hajlított, a test egyensúlyának megtartásában csak kis mértékben vesz részt. A többi testrész helyzete minden lehetséges változatban előfordulhat, ezt, mint eltérő sajátosságot a helyzet pontos

meghatározásához meg kell nevezni. + a, + b, c, d, 31. ábra 62 e, f, a, lehet: bal lépőállás balláb elől, lehet jobb kilépőállás jobb láb hátul, bal lépőállás balláb hátul, lehet: jobb kilépőállás jobb láb elől, c, lehet: bal lépőállás balláb balra oldalt, lehet: jobb kilépőállás, balláb balra oldalt, „c” ellenkezőleg, b, lehet: d, mint a e, lehet: bal kilépőállás, jobb láb a balláb előtt keresztben, f, jobb kilépőállás, balláb a jobb láb előtt keresztben. A lépő és kilépőállás megkülönböztetéséhez tehát ismernünk kell azt a testhelyzetet ahonnan a lépő vagy kilépőállás kialakult. Ha a megelőző testhelyzetből az elmozdulás után a testsúlyt arra lábra helyezzük, amelynek teljes talpa a talajra kerül, kilépőállásról beszélünk (30.ábra b,c,e,) Ha a megelőző testhelyzetből az elmozdulás után a testsúly nem kerül az elmozduló lábra, és a helyben maradó lábon marad a

testsúly, lépőállásról beszélünk (30. ábra, a,d,) + a, + b, + c, d, e, 32. ábra a, bal lépőállás, jobb láb hátul*, (vagy: bal lépőállás, balláb elől), pőállás, balláb elől, c, jobb kilépőállás, balláb hátul, b, jobb kilé- d, bal lépőállás, balláb (balra) oldalt, e, jobb kilépőállás, balláb (balra) oldalt, (A * jelöléssel jelezzük, hogy mindkét helyzet meghatározás jó). Ha a fent bemutatott helyzeteket egy gyakorlat mozgásos részeként írjuk le pl az „a”eset leírása: bal lábbal lépés előre bal lépőállásba. Az elmozduló láb nem dönti el minden esetben a helyzet elnevezését, ugyanis ugrással is kerülhetünk lépő vagy kilépőállásba. Mivel az ugrás során mindkét láb elmozdul, szükségszerűen az a láb is, amelyikre testsúly kerül, a helyzetet kilépőállásként határozzuk meg. Pl guggolótámaszból ugrás bal kilépőállásba, jobb láb lendítéssel hátra (32 ábra,a,)

Guggolótámaszból ugrás előre jobb kilépőállásba, balláb lendítéssel hátra (32. ábra,b,) Guggolótámaszból ugrás hátra jobb kilépőállásba, balláb lendítéssel hátra (32. ábra,c,) Alapállásból ugrás jobb kilépőállásba, balláb lendítéssel előre (32. ábra,d,) 63 + + a, + b, + c, d, 33. ábra 1.110 Hajlítottállások A hajlított állások alaptípusát „hajlítottállásnak” nevezzük. Hajlítottállásban a test mindkét talpon és sarkon támaszkodik a talajon, a lábfejek elől 45 - 60 fokos szögben, hátul a sarok zárt helyzetben, a térd a lábfej irányába néz, mérsékelten nyitott, 90 fokos szögben és hajlított helyzetben helyezkedik el. A törzs függőleges, a kar mélytartásban a kéz orsótartásban, az ujjak nyújtott és zárt helyzetben a comb mellett helyezkednek el. A hajlítottállások változataiban megtalálhatjuk, a hajlított állás nyitott térddel, zárt lábbal és lábfejjel, emelt sarokkal,

lábujjon támasszal, oldal és haránt irányú terpesztett lábbal és a felsoroltak egymással való variációit. Járhatnak az alaptípusnál leírt eltérő kar, kéz váll törzs, nyak, fej helyzetekkel és ezek kombinációival. Az alaptípustól eltérő sajátosságokat mindig meg kell nevezni 150 120o o 90 o o 60 a, b, c, d, e, f, g, h, i, 34. ábra a, hajlítottállás, hajlított térddel, b, hajlítottállás, nyitott térddel, c,d,e, hajlítottállás, mérsékelten (magas hajlítottállás,talptámasszal, guggolóállás között) hajlítottállás), f, mély hajlítottállás, g, h, magas guggolóállás (átmenetet képez a hajlított és i, guggolóállás. 64 + a, b, c, d, e, f, 35. ábra a, hajlítottállás, talptámasszal, hajlítottállás), b, hajlítottállás, terpesztett lábbal, (terpesz- c, hajlítottállás, terpesztett lábbal és talptámasszal, (terpesz- hajlítottállás, talptámasszal), d, hajlítottállás,

terpesztett lábbal és kifelé fordított térddel (terpesz-hajlítottállás, kifelé fordított térddel), e, bal haránt-hajlítottállás terpesztett lábbal (bal harántterpesz- hajlítottállás f, hajlított állás, zárt térddel nyitott lábszárral. 1.111 Guggolóállások A guggolóállások alaptípusát „guggolóállásnak” nevezzük. A guguggolóállásban a test mindkét talpon támaszkodik a talajon, a lábfejek elől 45 60 fokos szögben nyitottak, hátul a sarok zárt helyzetben van, és nem érinti a talajt. A térd a lábfej irányába néz, mérsékelten nyitott, és teljes mértékben (mozgáshatáron) hajlított helyzetben helyezkedik el. A törzs függőleges, a kar mélytartásban, a kéz orsótartásban, az ujjak nyújtott és zárt helyzetben a comb mellett helyezkednek el. A guggolóállások főbb változatai: a guggolólállás nyitott térddel, guggolólállás zárt lábbal és lábfejjel, guggolólállás teljes talptámasszal (sarok a

talajon), guggolólállás lábujjtámasszal, oldal és haránt irányban terpesztett lábbal, pl. terpesz-guggolóállás, terpesz-guggolóállás nyitott térddel, bal harántterpesz- guggolóállás, (bal láb elől), jobb harántterpesz- guggolóállás (jobb láb elől) és a felsoroltak egymással való variációi. Járhatnak az alaptípusnál leírt eltérő kar, kéz váll törzs, nyak, fej helyzeteinek variációival és ezek kombinációival. Az alaptípustól eltérő sajátosságokat mindig meg kell nevezni. 65 + + + a, b, c, d, e, f, g, 36. ábra a, guggolóállás, b, guggolóállás, sarok a talajon és térdfogás, guggolóállás, térdkulcsolással, d, zsugor- guggolóállás, c, zsugor- emelt sarokkal (*talptámasszal), térdkulcsolással, e, jobb guggolóállás, balláb hátul nyújtott helyzetben a talajon, f, bal guggolóállás, jobb láb elől nyújtott helyzetben a talajon, g, bal guggolóállás, jobb láb elől (vízszintesen) emelt

helyzetben. + + a, b, c, d, e, 37. ábra a, bal guggolóállás, jobb láb oldalt nyújtott helyzetben a talajon, oldalsó középtartás, b, jobb guggolóállás, balláb oldalt nyújtott helyzetben a talajon, bal kar oldalsó középtartás(ban), jobb kar magastartás(ban), c, bal zsugor-guggolóállás, bal térdkulcsolással, jobb láb elől (vízszintesen) emelt helyzetben, d, bal zsugorguggolóállás, emelt sarokkal, jobb láb elől (vízszintesen) emelt helyzetben, fogás a jobb lábszáron, e, guggolóállás, terpesztett lábbal és nyitott térddel, kar a comb között (mélytartásban), (terpesz-guggolóállás nyitott térddel, kar a comb között (mélytartásban). + + a, b, c, d, e, f, 38. ábra a, guggolóállás lábujj-támasszal és nyitott térddel, oldalsó rézsútos mélytartás, b, zsugor- guggolóállás, mellső középtartás, c, bal haránt- zsugor-guggolóállás, mellső középtartás d, jobb zsugor-guggolóállás, bal lábfej háti része

támaszkodik a talajon, tarkóratartás e, zsugor-guggolóállás, sarokfogással, f, guggolóállás lábujj támaszszal, térdfogással. 66 1.112 Terpeszállások A terpeszállások alaptípusát „terpeszállásnak” nevezzük, ahol mindkét láb oldalsíkban,, vállszélességben terpesztett, térdízületben nyújtott helyzetben helyezkedik el. A lábfej teljes talpi részével a talajon támaszkodik A testsúly mindkét lábon arányosan elosztott. A többi testrész helyzete megegyezik az alapálláséval A terpeszállás változatok közös jellemzője: a láb valamilyen síkban és valamilyen irányba terpesztett és a térd nyújtott. Az alaptípustól eltérő sajátosságokat minden esetben meg kell határozni. Egyes változatok a térd és lábfej helyzetét illetően, közös vonásokat mutathatnak a támadó -, a védő - és a hajlított-állásokkal. Pl „Hajlítottállás terpesztett lábbal”, „terpesz hajlítottállás”, „terpeszállás hajlított

térddel”, mindhárom megnevezés ugyan azt a helyzetet írja le, és javaslatunk szerint mindhárom megfogalmazás megfelel a szaknyelvi és az általános nyelvhelyességi kritériumoknak. Pl „Terpeszállás, bal térd hajlított helyzetben”, amely helyzet bal támadóállásként is definiálható. a, b, c, d, e, f, g, h, 39. ábra a,terpeszállás, b, terpeszállás, (perspektivikus ábrázolásban, rézsútos oldalnézetben segédvonalakkal szemléltetve), c, terpeszállás, (perspektivikusan egyszerűsített ábrázolásban,) d, szűk terpeszállás, peszállás a mozgáshatáron, e, széles terpeszállás, f, széles ter- g, terpeszállás, láb kifelé fordított helyzetben, h, ter- peszállás, láb a mozgáshatárig kifelé fordított helyzetben, 67 + + a, b, c, d, e, f, 40. ábra a, bal harántterpeszállás, d, jobb harántterpeszállás elől) b, jobb harántterpeszállás c, bal harántterpeszállás e, bal keresztterpeszállás

(keresztterpeszállás, bal láb f, jobb keresztterpeszállás (keresztterpeszállás, jobb láb elől). 1.113 Támadóállások és védőállások A támadó és védőállásoknak nincs alaptípusa. Mindkét állásfajtának közös jellemzői: a láb csípőízületben, valamilyen síkban terpesztett helyzetben van és az egyik láb mindig nyújtott. A testsúly megtartásában, bár mindkét láb részt vesz, de annak nagyobb részét, mind a támadóállásokban, mind a védőállások esetében a hajlított láb tartja. Szaknyelvi leírás szempontjából, sem a támadó, sem a védőállás esetében nem kell külön utalást tenni, ha a törzs a nyújtott láb meghosszabbításában helyezkedik el. Ha tehát a törzs a nyújtott láb meghosszabbításában előre, oldalra, vagy hátrafelé döntött (a törzs egyenes, a gerinc, csigolyaízületeiben rögzített), ezt a helyzettel járó sajátosságnak tekintjük Mind a támadóállások, mind a védőállások esetében a

„mellső”, „hátsó”, „bal oldalsó”, „jobb oldalsó” kifejezéseket használjuk aszerint, hogy a testnek melyik része néz a talaj felé (korábban íródott gimnasztika könyvek ezeket a kifejezéseket nem tartalmazzák!). A támadó és védőállások, bár nagyban hasonlítanak egymásra, még sem kell ismernünk a megelőző helyzetet, mint a lépő és kilépőállások esetében A fő megkülönböztető jegy a lábfejek helyzetében látható. Támadóállások esetében a test, mindkét lábfej talpi részének teljes terjedelmével, tehát a sarok is a talajon támaszkodik A védőállásokban az egyik láb talpi, vagy sarok része érinti a talajt, vagy mindkét láb talpi illetve sarok része a talajon támaszkodik. A támadóállásokat a hajlított lábról nevezzük el, a védőállásokat a lábfej sokféle lehetséges variációi miatt (nyújtott láb vagy a hajlított láb érinti, elől lévő vagy hátul lévő láb érinti a talajt vagy

támaszkodik a talajon) részletesebben kell leírni, illetve megnevezni. 68 + a, + + + b, c, d, 41. ábra a, bal mellső támadóállás b, jobb mellső támadóállás, mellső középtartás, c, jobb hátsó támadóállás, mellső középtartás, d, bal hátsó támadóállás, mellső ré- zsútos mélytartás, a, b, c, d, 42. ábra a, jobb oldalsó támadóállás, bal kar csípőretartásban, jobb kar magastartásban, b, bal oldalsó támadóállás, törzs függőleges helyzetben, bal kar magastartásban, jobb kar oldalsó középtartásban derékszögtartás, c, bal oldalsó támadóállás, oldalsó középtartás, d, jobb oldalsó támadóállás, törzs függőleges helyzetben, bal kar oldalsó középtartásban, jobb kar magastartásban. + a, + + b, c, d, e, 43. ábra a, mellső védőállás, bal láb hátul érinti a talajt, magastartás; b, mellső védőállás, bal láb elől hajlított, a sarok emelt helyzetben, hátsó rézsútos

mélytartás; c, bal oldalsó védőállás, jobb láb érinti a talajt, magastartás, d, hátsó védőállás, jobb láb elől érinti a talajt, mellső rézsútos mélytartás; e, jobb oldalsó védőállás, bal láb sarka érinti a talajt, csípőretartás. 69 1.113 Lebegőállások A lebegőállások közös jellemzői: a test vagy a bal, vagy a jobb lábon támaszkodik a talajon, a másik láb emelt helyzetben lehet elől, hátul, oldalt és rézsútos helyzetekben nyújtott, vagy hajlított, de érintheti a támaszkodó lábat is. A támaszkodó láb többnyire nyújtott, de kis mértékben lehet hajlított is. A törzs, a támaszkodó láb meghosszabbításában többnyire függőlegesen egyenes, vagy íves helyzetben van, amely helyzettől, az egyensúly megtartása érdekében kis mértékben eltérhet. A lebegőállásokat mindig a támaszkodó lábról nevezzük el bal, vagy jobb lebegőállásnak Ha mindkét láb nyújtott, a támaszkodó láb teljes talpa és a

sarok a talajon van, a törzs függőleges, és a kar mélytartásban van, a helyzetre jellemző sajátosságnak tekintjük. A sajátosságoktól való eltérést a szakleírásban és a helyzet megnevezésében mindig meg kell határozni + a, + + b, c, d, e, f, 44. ábra a, bal lebegőállás, jobb láb elől a vízszintes alatt rézsútosan emelt helyzetben, (*a láb helyzetének meghatározására is érvényesíthetjük a kartartásoknál ismertetett elnevezéseket, mint: „mellső”, „hátsó”, „oldalsó”, „rézsútos”, „közép”, „magas”), pl. a, bal lebegőállás, jobb láb mellső rézsútos mélytartásban. (korábban íródott gimnasztika könyvek ezt nem tartalmazzák!) b, jobb lebegőállás, bal láb hátsó rézsútos mélytartásban, c, bal lebegőállás, jobb láb oldalsó középtartásban, d, jobb lebegőállás, bal láb oldalsó középtartásban, e, bal lebegőállás, jobb láb oldalsó rézsútos magastartásban, f, jobb

lebegőállás, bal láb mellső rézsútos magastartásban. 70 + + + + a, b, + c, d, e, f, g, h, i, 45. ábra a, bal lebegőállás, jobb láb elől vízszintes, térdízületben derékszögben hajlított helyzetben, b, bal lebegőállás, jobb láb elől vízszintes felett, emelt, térdízületben derékszögben hajlított helyzetben, c, bal lebegőállás, jobb láb elől vízszintes, térdízületben hajlított helyzetben, jobb láb a bal térden, d. bal lebegőállás, jobb láb hátul, térdízület derékszögben hajlított helyzetben, e, bal lebegőállás, jobb láb oldalt vízszintes felett, térdízületben hajlított helyzetben, f, jobb lebegőállás, bal láb oldalt vízszintes, térdízületben hajlított helyzetben, láb a jobb térden, g, jobb lebegőállás, bal láb oldalt vízszintes, térdízületben hajlított helyzetben, jobb kézzel bal lábfogás, h, jobb lebegőállás a talpon, bal láb hátsó rézsútos mélytartásban, i, jobb

lebegőállás, bal láb oldalsó rézsútos magastartásban, bal kézzel bal bokafogás, 1.114 Mérlegállások A mérlegállások, a törzs és a támaszkodó láb egymáshoz viszonyított helyzetét kivéve, megegyeznek a lebegőállásoknál leírtak jellemzőivel és szakleírási szempontjaival. A mérlegállások esetében a törzs az emelt láb meghosszabbításában, vagy a láb helyzetével ívesen helyezkedik el. Ha a test elülső része néz a talaj felé (mellső) azt a helyzet sajátosságának kell tekinteni, a meghatározásban nem kell rá külön utalni. + + a, b, c, d, 46. ábra a, jobb (mellső) mérlegállás, mélytartás, b, bal mérlegállás, mellső középtartás, c, bal oldalsó mérlegállás, mélytartás, d, jobb oldalsó mérlegállás, mélytartás. 71 + + + + a, b, c, d, 47. ábra a, bal hátsó mérlegállás, mélytartás, tás, b, jobb hátsó mérlegállás, hátsó középtar- c, bal mérlegállás, törzs a vízszintes felett

homorított, jobb láb hátsó rézsútos magastartásban, oldalsó középtartás, d, jobb mérlegállás, törzs a vízszintes felett homorított, jobb láb hátsó rézsútos mélytartásban, (kar) hátsó rézsútos mélytartás. + + a, b, + + c, d, e, 48. ábra a, bal mérlegállás hajlított térddel, törzs a vízszintes felett homorított, jobb láb hátsó rézsútos magastartásban, a kar oldalsó középtartásban hátrahúzott helyzetben (hátsó- oldalsó rézsútos középtartás), b, bal mérlegállás, törzs a vízszintes felett homorított, jobb láb hajlított helyzetben, jobb lábfejfogással, c, bal hátsó mérlegállás, törzs hátrahajlított helyzetben, csípőretartás, d, bal mérlegállás, törzs előrehajlított helyzetben, lábszárfogás, e, bal oldalsó mérlegállás, törzs jobbrahajlított helyzetben, bal kar magastartás, jobb kar oldalsó középtartás. 1.2 Térdelések A térdelések alaptípusa a térdelés. A térdelésben a test

mindkét térd és lábfej elülső részén támaszkodik a talajon, a térd hajlított, a lábszár a combbal megközelítően derékszöget zár be, a lábszár elülső része a talaj felé néz. A többi testrész helyzete megegyezik az alapállásnál leírtakkal A térdelések csoportjában a comb, a lábszár és a lábfej helyzetei variálódnak, és minden más testrész helyzetével kombinálódhatnak 72 a, b, c, d, e, f, g, h, i, 49. ábra a, térdelés, b, térdelés talptámasszal, c, térdelés, csípő kismértékkel hajlított helyzetben, d, térdelőülés, e, terpesz-térdelőülés, magastartás, f, terpesz-térdelés zárt lábfejjel, magastartás, g, térdelőülés, törzs hátradöntött helyzetben, h, ter- pesz-térdelőülés, mellső középtartás i, térdelőülés nyitott lábszárral. + + + a, + b, + + c, d, e, f, 50. ábra a, bal (fél)térdelés b, jobb térdelés, c, jobb térdelés, törzs előredöntött helyzetben, d, bal

térdelés, csípő előretolt helyzetben, hátsó rézsútos mélytartás, e, terpesztérdelés, oldalsó középtartás, f, bal haránt-terpesztérdelés, jobb kar mellső rézsútos mély, bal kar hátsó rézsútos mélytartás. + + a, + + + b, c, d, e, 51. ábra a, bal térdelés, jobb láb elől nyújtott helyzetben a talajon, b, jobb térdelés, bal láb hátul nyújtott helyzetben a talajon, c, bal térdelőülés, jobb láb elől nyújtott helyzetben a talajon, d, bal térdelés, jobb láb elől nyújtott és vízszintesen emelt hely- zetben, e, bal térdelés, jobb láb elől emelt és hajlított helyzetben, tarkóratartás. 73 + + a, b, c, d, e, f, 52. ábra a, jobb térdelés, bal láb oldalt nyújtott és vízszintesen emelt helyzetben, bal kézzel bal térdfogás, jobb kar oldalsó középtartás, b, bal térdelés, jobb láb oldalt nyújtott és vízszintesen emelt helyzetben, jobb kézzel jobb térdfogás, bal kar tarkóratartás, c, bal

térdelőülés, jobb láb elől hajlított helyzetben a talajon, d, térdelés, jobb lábszár emelt helyzetben, e, térdelés, lábszár emelt helyzetben, mellső rézsútos mélytartás, f, térdelés, törzs hátradőlt helyzetben. + + a, b, + c, d, e, 53. ábra a, bal térdelés, jobb láb oldalt nyújtott helyzetben a talajon, b, bal térdelőülés, jobb láb oldalt nyújtott helyzetben a talajon, c, jobb térdelőülés, bal láb hátul nyújtott helyzetben a talajon, d, bal hátsó térdelőmérleg, hátsó rézsútos mélytartás e, jobb térdelőmérleg, mellső rézsútos mélytartás. 1.3 Ülések Az ülések alaptípusa a nyújtottülés. Nyújtottülésben a test mindkét farpofán, illetve ülőgumón és a láb hátsó részén támaszkodik a talajon. A térd nyújtott, a törzs függőleges és nyújtott helyzetben a combbal derékszöget zár be, a kar a törzs mellett, a kéz tenyéri felével a comb mellett támaszkodik a talajon, az ujjak előre néznek. Az

ülések csoportjában az összes variáció közös jellemzője, a farpofákon történő támaszkodás. A többi testrész variálódik, és mindaddig, míg a farpofák valamelyik része a talajjal kontaktusba marad az ülések valamelyik alcsoportjába tartozó ülés helyzetről beszélhetünk. 74 a, b, c, d, e, f, 54. ábra a, nyújtottülés, b, nyújtottülés, (kéz)támasz hátul, c, terpeszülés támasz hátul, d, hajlítottülés, e, zsugorülés térkulcsolással, f, hajlítottülés nyitott térddel, comb a talajon, talpak összeérnek, kéz a térden, a, b, c, d, e, 55. ábra a, terpeszülés hajlított térddel (terpesz-hajlítottülés), támasz hátul, nyújtottülés, b, láb emelt helyzetben, lábfej fejmagasságban, támasz hátul, c, hajlítottülés, térd vállmagasságban, támasz hátul, d, nyújtottülés, láb emelt és terpesztett helyzetben, lábfej fejmagasságban, támasz hátul, e, terpeszülés, oldalsó rézsútos mélytartásban

támasz a csípő vonalában. + a, b, c, d, e, f, 56. ábra a, lebegőülés, lábfej fejmagasságban, tarkóratartás, b, lebegőülés, hajlított térddel (hajlított lebegőülés), térd vállmagasságban, c, terpesz-lebegőülés, lábfej fejmagasságban, oldalsó középtartásban, törzs domborított helyzetben, d, hajlított-lebegőülés, térdkulcsolással, e, zsugor-lebegőülés, mellső középtartás, nyújtottülés, jobb láb emelt helyzetben, támasz hátul. 75 f, a, b, c, d, e, 57. ábra a, hajlítottülés nyitott térddel, kismértékű lábterpesztéssel és talptámasszal (emelt sarokkal), magastartás, b, hajlítottülés nyitott térddel, sarok a combtőnél, talpak összeérnek, („pillangóülés”), oldalsó rézsútos mélytartás, c, „törökülés” d, terpesz-hajlítottülés, comb és a lábszár külső része a talajon, kéz a combon, e, terpesz-hajlítottülés, támasz hátul. a, b, c, d, e, f, 58. ábra a,

nyújtottülés, törzs előrehajlított helyzetben, kéztámasz a lábfej mellett a talajon, b, nyújtottülés, törzs előrehajlított helyzetben, lábszárfogással, c, nyújtottülés, törzs előredöntött helyzetben, kéztámasz a térd mellett a talajon, d, nyújtottülés, törzs előrehajlított helyzetben, talpfogással, e, „gátülés”, bal láb elől, törzs előrehajlított helyzetben, bal lábfejérintés, f, bal, hajlított oldalülés, (hajlított ülés a bal comb külső részén), jobb láb oldalt hajlított helyzetben, magastartás. + a, b, c, d, + e, 59. ábra a, bal oldalülés, jobb kar csípőretartásban, b, bal oldalülés, bal láb emelt helyzetben, jobb láb keresztben a bal láb előtt hajlított helyzetben a talajon, jobb kézzel fejfogás, c, bal oldalülés, bal alkartámasz, jobb láb keresztben a bal láb előtt hajlított helyzetben a talajon, jobb kéztámasz a törzs előtt a talajon, d, nyújtottülés, jobb láb elől, bal láb

keresztben a jobb láb felett, térd hajlított helyzetben, jobb talp a talajon, törzs balra fordított, jobb kar a bal comb külső részén, bal kar hátul a csípő mögött, 76 kéztámasz a talajon, e, nyújtottülés, jobb láb elől, bal láb keresztben a jobb láb felett, térd hajlított helyzetben, jobb talp a talajon, mellső középtartás, 1.4 Fekvések A hasonfekvés variációk alaptípusa a hasonfekvés. Ebben a helyzetben a test elülső felszíne (lábfej, lábszár, comb, medence, has mellkas,) szinte teljes terjedelmével a talajon támaszkodik. A láb zárt, térdízületben nyújtott helyzetben, elülső felületével támaszkodik a talajon Mindkét kar könyökízületben hajlított, a felkar belső felülete a törzs oldalát érinti, mindkét kéz a váll alatt, nyitott ujjtartással, teljes tenyéri felületével támaszkodik a talajon, a fej kissé emelt, az áll érinti a talajt. A hasonfekvések csoportjában az összes variáció közös jellemzője,

a has és a medence elülső részén történő támaszkodás. A többi testrész helyzete variálódhat, de mindaddig, amíg a has vagy a medence elülső része kontaktusba marad a talajjal, a hasonfekvések valamelyik változatáról beszélhetünk. A hanyattfekvés variációk alaptípusa a hanyattfekvés. Ebben a helyzetben a test hátsó felszíne (sarok, lábszár, comb, farpofák, medence hát, nyak, fej,) szinte teljes terjedelmével a talajon támaszkodik. A láb zárt, térdízületben nyújtott helyzetben, hátulsó felületével támaszkodik a talajon Mindkét kar könyökízületben nyújtott, és a törzs mellett helyezkedik el, mindkét kéz nyitott ujjtartással, teljes tenyéri felületével támaszkodik a talajon, a fej hátulsó részével szintén a talajon támaszkodik. A hanyattfekvések csoportjában az összes variáció közös jellemzője, a hát alsó szakaszának keresztcsonti részén, vagy a hát középső szakaszán történő támaszkodás. A többi

testrész helyzete variálódhat, de mindaddig, amíg a keresztcsonti, vagy a hát középső szakasza kontaktusba marad a talajjal, a hanyattfekvések valamelyik változatáról beszélhetünk. Az oldalfekvéseknek a bal oldalfekvés, illetve a jobb oldalfekvés a viszonyítási testhelyzete, tehát alaptípusa. Az alaptípusban a test a bal, illetve jobb láb külső felületével, a törzs a bal, illetve jobb oldalsó felületével támaszkodik a talajon A láb zárt, térdízületben nyújtott helyzetben van, a medence normál középállásban helyezkedik el, a bal illetve jobb medencelapát a talajon támaszkodik. Bal oldalfekvésben a balkar belső felületén, könyökízületben nyújtott helyzetben támaszkodik a talajon, a bal tenyér szintén a talajon van A jobb kar könyökízületben hajlított helyzetben a törzs előtt, nyitott ujjtartással, teljes tenyéri felületével támaszkodik a talajon 77 a, b, c, d, 60. ábra a, hasonfekvés, b, hasonfekvés

talptámasszal, c, hasonfekvés alkartámasszal, d, terpesz- hasonfekvés. a, b, c, d, e, 61. ábra a, hasonfekvés, oldalsó középtartás, b, terpesz- hasonfekvés, térd hajlított helyzetben, c, hasonfekvés, térd hajlított helyzetben, d, hasonfekvés, térd hajlított helyzetben, lábfejfogással, e, hasonfekvés, térd maximálisan hajlított helyzetben, lábfejfogással. a, b, c, d, 62. ábra a, hasonfekvés, törzs hátrahajlított helyzetben, oldalsó középtartás, b, hasonfekvés, láb emelt, törzs hátrahajlított helyzetben, oldalsó középtartás, c, hasonfekvés, láb emelt és terpesztett, törzs hátrahajlított helyzetben, oldalsó középtartás, d, hasonfekvés, törzs hátrahajlított helyzetben, alkartámasszal. a, b, c, d, e, 63. ábra a, hasonfekvés, törzs hátrahajlított helyzetben, oldalsó középtartás, b, hasonfekvés, láb emelt, törzs hátrahajlított helyzetben, oldalsó középtartás, c, hasonfekvés, láb emelt

és terpesztett, törzs hátrahajlított helyzetben, oldalsó középtartás, d, hasonfekvés, törzs hátrahajlított helyzetben, alkartámasszal. 78 a, b, c, d, 64. ábra a, hanyattfekvés, b, terpesz-hanyattfekvés, c, hanyattfekvés, térd hajlított helyzetben, d, hanyattfekvés, a láb terpesztett, a térd hajlított helyzetben. a, b, c, d, e, f, 65. ábra a, hanyattfekvés, láb függőlegesen emelt helyzetben, b, hanyattfekvés, láb függőlegesen emelt és térdízületben hajlított helyzetben, legesen emelt és terpesztett helyzetben, kulcsolással, c, hanyattfekvés, láb függő- d, hanyattfekvés zsugorhelyzetben, térd- e, hanyattfekvés, törzs domborított, láb rézsútosan emelt helyzetben, mellső rézsútos mélytartás, f, hanyattfekvés, láb emelt helyzetben, lábfej a fej fö- lött. + a, + b, c, d, 66. ábra a, hanyattfekvés, láb emelt, csípőben maximálisan hajlított és terpesztett helyzetben, fogás a lábfejen, b,

hanyattfekvés, bal láb jobb láb fölött keresztben, térd- ízületben hajlított helyzetben a talajon, magastartás, c, hanyattfekvés, bal láb a jobb láb fölött keresztben a talajon, oldalsó középtartás, jobb kézzel fogás a bal bokán, d, hanyattfekvés, láb emelt helyzetben, fogás a lábszáron. b, + a, c, d 67. ábra a, bal oldalfekvés, b, jobb oldalfekvés, c, bal oldalfekvés, láb jobb harántter- peszben, c, jobb oldalfekvés zsugorhelyzetben. 79 + a, b, c, d + 68. ábra a, jobb oldalfekvés, láb bal harántterpeszben, törzs balra hajlított helyzetben, jobb kar fejretartásban, bal kéz a törzs előtt támasz a talajon, b, jobb oldalfekvés, jobb láb elől nyújtott helyzetben a talajon, merőleges a törzsre, c, jobb oldalfekvés, bal láb függőlegesen emelt helyzetben, d, jobb oldalfekvés, bal láb emelt helyzet- ben, lábfej a fej fölött, bal kézzel bal bokafogás. 1.5 Kar-, kéz- és lábtámaszok 1.51 Fekvőtámaszok

Fekvőtámaszok minden variációjában a test kézen és a lábfej valamelyik részén támaszkodik a talajon. A guggolótámaszokkal és térdelőtámaszokkal való rokonságuk, egy csoportba tartozásuk miatt előfordulhatnak olyan helyzetek ahol az alcsoportba tartozásuk megítélése nehézségbe ütközhet Aszerint, hogy a test mellső, hátsó, vagy oldalsó része néz a talaj felé, megkülönböztetünk mellső fekvőtámaszokat, hátsó fekvőtámaszokat és oldalsó fekvőtámaszokat. A mellső fekvőtámaszok esetében a „mellső” megnevezés elhagyható Ebben a csoportban az alaptípust, a viszonyítási testhelyzetet egyszerűen fekvőtámasznak nevezzük. Fekvőtámaszban, a kar vállszélességben, nyújtott könyökkel, előremutató és nyitott ujjakkal, a kéz tenyéri részével, a lábfej, talpának elülső részével és a lábujjakkal támaszkodik a talajon. A test, a saroktól a fejig egy egyenesbe esik, a láb zárt, térdízületben nyújtott, a medence

középhelyzetben, a törzs egyenes és mellső felével a talaj felé néz, a fej a törzs meghosszabbításban helyezkedik el. A kar a törzzsel derékszöget zár be, így a kéztámasz a vállcsúcsokra bocsájtott képzeletbeli függőleges egyenes elé kerül. A hátsó fekvőtámaszok alaptípusa a hátsó fekvőtámasz. Hátsó fekvőtámaszban, a kar vállszélességben, nyújtott könyökkel, hátramutató és nyitott ujjakkal, a kéz tenyéri részével, a lábfej a sarok részével támaszkodik a talajon. A test, a saroktól a fejig egy egyenesbe esik, a láb zárt, térdízületben nyújtott, a medence középhelyzetben, a törzs egyenes és hátsó felével a talaj felé néz, a fej a törzs meg80 hosszabbításban helyezkedik el. A kar a törzzsel derékszöget zár be, így a kéztámasz a vállcsúcsokra bocsájtott képzeletbeli függőleges mögé kerül Az oldalsó fekvőtámaszok alaptípusa a bal oldalsó fekvőtámasz, és a jobb oldalsó fekvőtámasz. Bal

oldalsó fekvőtámaszban, a bal kar nyújtott könyökkel, kifelé mutató és nyitott ujjakkal, a kéz tenyéri részével, a lábfej a bal boka külső részével támaszkodik a talajon A test, a saroktól a fejig egy egyenesbe esik, a láb zárt, térdízületben nyújtott, a medence középhelyzetben, a törzs egyenes és bal oldalsó felével a talaj felé néz, a fej a törzs meghosszabbításban helyezkedik el. A bal kar a törzzsel derékszöget zár be, így a kéztámasz a vállcsúcsokra bocsájtott képzeletbeli függőleges egyenesen kívül kerül. Jobb kar a törzs mellett, könyökízületben nyújtott, a kéz nyújtott és zárt ujjtartással a combon támaszkodik. Mindhárom alaptípustól való eltérést meg kell nevezni. a, b, c, d, 69. ábra a, fekvőtámasz, b, hosszú-fekvőtámasz, c, rövid-fekvőtámasz, d, fekvőtámasz, támasz a lábfej lábháti részén. a, b, c, d, e, 70. ábra a, b, széles-fekvőtámasz, támasz a lábfej lábháti

részén c, d, zárt-fekvőtámasz, támasz a lábfej lábháti részén. e, hajlított(karú) fekvőtámasz, (fekvőtámasz hajlított karral). a, b, c, d, e, 71. ábra a, fekvőtámasz, térd hajlított helyzetben b, alkar-fekvőtámasz, c, rövidfekvőtámasz, törzs homorított, vállöv hátrahúzott helyzetben, d, fekvőtámasz, törzs homorított, vállöv lehúzott helyzetben, kéztámasz a váll alatt, c, fekvőtámasz, törzs homorított, vállöv emelt helyzetben, kéztámasz a váll alatt hátranéző ujjakkal. 81 a, b, + d, c, e, 72. ábra a, fekvőtámasz, törzs domborított helyzetben b, fekvőtámasz, test csípőízületben hajlított, csípő emelt és hátratolt helyzetben, kar a törzs meghosszabbításában, c, alkar-fekvőtámasz, csípő emelt és hátratolt helyzetben, d, fekvőtámasz, törzs domborított, kéztámasz a váll alatt, jobb térd hajlított és előre emelt helyzetben, e, fekvőtámasz, térdtámasszal, hajlított térddel,

lábszár emelt helyzetben (térdelőtámasz, csípő nyújtott helyzetben, hajlított térddel, lábszár emelt helyzetben). + + a, b, c, d, 73. ábra a, fekvőtámasz, jobb láb emelt helyzetben, b, terpesz-fekvőtámasz, c, fekvő- támasz, kar bal haránthelyzetben (bal kar elől), jobb kéz hátranéző ujjakkal támaszkodik a talajon, d, könyök-fekvőtámasz, kéz a tarkón. + + a, b, c, d, 74. ábra a, balkar fekvőtámasz, jobb kar csípőretartásban, b, jobb hajlított-karú fekvőtámasz, bal kar magastartás, c, magas-fekvőtámasz, c, mély-fekvőtámasz. a, b, c, d, 75. ábra a, hátsó-fekvőtámasz, b, hátsó hosszú-fekvőtámasz c,hátsó rövid-fekvőtámasz, d, hátsó széles-fekvőtámasz. 82 + a, b, c, d, 76. ábra a, hátsó zárt-fekvőtámasz, b, hátsó-fekvőtámasz homorított törzzsel, c, hátsó alkar-fekvőtámasz, d, hátsó-fekvőtámasz, jobb térd hajlított helyzetben. + a, b, c, d, e, 77. ábra a, hátsó

terpesz-fekvőtámasz, b, hátsó-fekvőtámasz hajlított térddel, c, hátsófekvőtámasz, jobb láb függőlegesen emelt helyzetben, d, hátsó mély-fekvőtámasz, d, hátsó magas-fekvőtámasz. a, b, c, d, e, 78. ábra a, bal oldalsó-fekvőtámasz, b, jobb oldalsó-fekvőtámasz, c, jobb oldalsó- fekvőtámasz, kéztámasz a váll alatt, bal kar csípőretartásban, b, jobb oldalsó rövidfekvőtámasz, bal kar csípőretartásban, d, jobb oldalsó hosszú-fekvőtámasz, bal kar csípőretartásban. a, b, c, d, 79. ábra a, jobb oldalsó-fekvőtámasz, mindkét kar a törzs előtt a talajon támaszkodik, vállöv emelt, törzs balra hajlított, bal láb emelt helyzetben, b, jobb oldalsó- fekvőtámasz, mindkét kar a törzs előtt a talajon támaszkodik, vállöv lehúzott, törzs 83 balra hajlított, bal láb emelt helyzetben, c, jobb oldalsó-fekvőtámasz, mindkét kar a törzs előtt a talajon támaszkodik, vállöv lehúzott, törzs balra hajlított

helyzetben, d, bal oldalsó-fekvőtámasz, mindkét kar a törzs előtt a talajon támaszkodik, vállöv emelt, törzs jobbra hajlított, jobb láb térdízületben hajlított és a bal láb előtt támaszkodik a talajon. 1.52 Guggolótámaszok A guggolótámaszok variációiban a test a kézen és a lábfej valamelyik részén támaszkodik a talajon. Aszerint, hogy a test mellső, hátsó, vagy oldalsó része néz a talaj felé, megkülönböztetünk mellső guggolótámaszokat, hátsó guggolótámaszokat és oldalsó guggolótámaszokat. A mellső guggolótámaszok esetében a „mellső” megnevezést nem használjuk. A guggolótámaszok csoportjában a „guggolótámasz” az alaptípus, amely helyzethez viszonyítjuk a többi változatot. A guggolótámaszban, a kar vállszélességben, nyújtott könyökkel, előremutató és nyitott ujjakkal, a kéz tenyéri részével, a lábfej, talpának elülső részével és a lábujjakkal támaszkodik a talajon. A test

csípőízületben hajlított, a törzs előre hajlított, a láb zárt, a térd hegyesszögben hajlított, a fej, a gerincoszlop és a nyak ívéhez képest kissé emelt helyzetben van. A hátsó és oldalsó guggolótámaszok esetében a kar, illetve a kéztámasz törzshöz viszonyított helyzete és helye változik. Hátsó guggolótámaszok esetében a kéz a törzs mögött, oldalsó guggolótámaszok esetén a törzs mellett balra, vagy jobbra támaszkodik a talajon. A hátsó, és oldalsó guggolótámaszok esetében nem különböztetünk meg alaptípust, ezeket a helyzeteket guggolótámaszhoz viszonyított eltérő sajátosságaiknak megfelelően nevezzük meg, illetve írjuk le. a, b, c, d, e, f, g, h, 80. ábra a, guggolótámasz, b, guggolótámasz egyenes törzzsel, c, hátsó- guggolótámasz, c, bal oldalsó- guggolótámasz, bal kar hajlított helyzetben, jobb kar csípőretartásban, d, jobb oldalsó- guggolótámasz, balkar csípőretartásban, f,

guggolótámasz, kar hajlított helyzetben, g, guggolótámasz, nyitott térddel, pesz- guggolótámasz, 84 h, ter- + + a, b, c, d, e, 5. 81. ábra a, bal guggolótámasz, jobb láb oldalt hajlított helyzetben, b, bal oldalsó- guggolótámasz nyitott térddel, jobb kar csípőretartásban, c, guggolótámasz lábfejtámasszal, egyenes törzzsel, d, bal guggolótámasz, e, jobb guggolótámasz, bal láb hátul emelt helyzetben, + + + a, b, c, d, e, f, 82. ábra a, alkar- guggolótámasz, b, jobb guggolótámasz, bal láb oldalt emelt helyzetben, c, bal hátsó- guggolótámasz, jobb láb elől emelt helyzetben, d, jobb hátsó- guggolótámasz, bal láb elől emelt helyzetben, lábfej fejmagasságban, guggolótámasz nyitott térddel, e, f, bal guggolótámasz, jobb láb oldalt emelt helyzet- ben, + a, + + b, c, d, e, 83. ábra a, bal guggolótámasz lábfej támasszal, jobb láb elől hajlított helyzetben, guggolótámasz teljes talptámasszal, jobb

láb oldalt a talajon, guggolótámasz, bal láb oldalt emelt helyzetben, b, bal c, jobb d, jobb guggolótámasz, bal láb a bal kar mellett elől a talajon, e, bal guggolótámasz, a törzs egyenes, jobb láb oldalt a talajon, 85 + a, + + + b, c, + d, e, f, 84. ábra a, jobb guggolótámasz, jobb láb kívül a jobb kar mellett, b, jobb guggolótámasz, jobb láb kívül a jobb kar mellett, jobb váll a jobb térd alatt, jobb karral jobb lábszár kulcsolás, c, hátsó guggolótámasz, jobb láb elől hajlított, bal láb lábfej támasz a csípő alatt, d, hosszú- guggolótámasz, e, terpesz- guggolótámasz, kar a láb között, kéztámasz, hátranéző ujjakkal a sarok mögött, f, bal guggolótámasz, jobb láb hátul emelt és hajlított helyzetben, jobb kéztámasz elől, bal kar oldalsó középtartásban. 1.53 Térdelőtámaszok A térdelőtámaszok variációiban a test kézen, a térden és a lábfej lábháti, vagy talpi részén támaszkodik a talajon.

Aszerint, hogy a test mellső, hátsó, vagy oldalsó része néz a talaj felé, megkülönböztetünk mellső térdelőtámaszokat, hátsó térdelőtámaszokat és oldalsó térdelőtámaszokat. A mellső térdelőtámaszok esetében a „mellső” megnevezést nem használjuk. A térdelőtámaszok csoportjában a „térdelőtámasz” az alaptípus, amely helyzethez viszonyítjuk a többi változatot A térdelőtámaszban, a kar vállszélességben, a talajra merőlegesen, nyújtott könyökkel, előremutató és nyitott ujjakkal, a kéz tenyéri részével, a lábfej a lábháti részével és a lábujjak elülső részével támaszkodik a talajon. A test csípőízületben hajlított, a törzs egyenes, megközelítően párhuzamos a talajjal, a láb zárt, a térd derékszögben hajlított, a comb merőleges a talajra, a fej a törzs meghosszabbításában kissé emelt helyzetben van. A hátsó és oldalsó térdelőtámaszok esetében a kar, illetve a kéztámasz törzshöz

viszonyított helyzete és helye változik. Hátsó térdelőtámaszok esetében a kéz a törzs mögött, oldalsó térdelőtámaszok esetén a törzs mellett balra, vagy jobbra támaszkodik a talajon, ennek megfelelően a többi testrész helyzete is változik. A hátsó, és oldalsó térdelőtámaszok esetében nem különböztetünk meg alaptípust, ezeket a helyzeteket a térdelőtámaszhoz viszonyított eltérő sajátosságaiknak megfelelően nevezzük meg, illetve írjuk le 86 a, b, c, d, e, f, 85. ábra a, térdelőtámasz, b, térdelőtámasz, csípőhátratolt helyzetben, c, térdelőtámasz, kar hajlított helyzetben, d, térdelőtámasz, törzs homorított helyzetben, e, térdelőtámasz, törzs domborított helyzetben, f, térdelőtámasz, üléssel a sarkakon, kar a törzs mellett, kéztámasszal a lábszár mellett a talajon, a, b, c, d, e, f, 86. ábra a, hátsó térdelőtámasz, b, bal oldalsó térdelőtámasz nyitott térddel, jobb kar

mélytartásban, c,d, térdelőtámasz nyitott térddel, ülés a sarkon, e, térdelőtámasz, nyitott lábszárral és üléssel a talajon, törzs hátra döntött helyzetben, kar hátsó rézsútos magastartásban, kéz, hátranéző ujjakkal a talajon, f, térdelőtámasz könyöktámasszal és fejretartással, (könyök-térdelőtámasz). a, b, c, d, e, 87. ábra a, térdelőtámasz alkartámasszal, csípő hátrahúzott helyzetben, b, térdelőtá- masz, törzs előredöntött helyzetben, a kar nyújtott könyökkel a talajon támaszkodik, c, térdelőtámasz, csípő hátrahúzott, törzs előredöntött helyzetben, a kar nyújtott könyökkel a talajon támaszkodik, d, terpesz-térdelőtámasz, törzs előredöntött helyzetben, a kar nyújtott könyökkel a talajon támaszkodik, e, térdelőtámasz, lábszár emelt helyzetben, a kar hajlított, kéz hátranéző ujjakkal támaszkodik a talajon. 87 + + a, + + b, c, d, e, 88. ábra a, bal térdelőtámasz, b,

jobb hátsó- térdelőtámasz, c, bal hátsó- térdelőtámasz, jobb láb elől nyújtott helyzetben a talajon, d, bal térdelőtámasz, jobb láb elől nyúj- tott helyzetben a talajon, e, bal térdelőtámasz, jobb láb oldalt nyújtott helyzetben a talajon. + a, b, c, d, e, 89. ábra b, jobb oldalsó- térdelőtámasz, bal láb vízszintesen emelt helyzetben, bal kar oldalsó középtartás, b, bal térdelőtámasz, jobb láb oldalt nyújtott helyzetben a talajon, törzs előredöntött helyzetben, kar magastartásban kéz a talajon, c, bal hátsó- térdelőtámasz, ülés a bal sarkon, jobb láb elől hajlított helyzetben a talajon, d, hátsó- térdelőtámasz, törzs hátrahajlított helyzetben, e, hátsó- térdelőtámasz, ülés a sarkon, törzs hátrahajlított helyzetben, alkartámasz a talajon, fej érinti a talajt. + a, b, c, d, + e, 90. ábra a, bal térdelőtámasz, jobb láb oldalt nyújtott helyzetben a talajon, b, bal térdelőtámasz, ülés a bal

sarkon, törzs előredöntött helyzetben, kar oldalsó rézsútos magastartásban, kéztámasszal a talajon, jobb láb oldalt nyújtott helyzetben a talajon, c, terpesz- térdelőtámasz alkar támasszal, bal lábszár függőlegesen emelt helyzetben, jobb láb oldalt nyújtott helyzetben a talajon, d, bal hátsó- térdelőtámasz, jobb láb elől nyújtott és emelet helyzetben, e, jobb térdelőtámasz, bal láb hátul nyújtott és emelet helyzetben. 88 + + + a, + + b, c, d, e, 91. ábra a, jobb térdelőtámasz, bal láb hátul nyújtott helyzetben a talajon, b, bal térdelőtámasz, csípő előretolt helyzetben, c, bal térdelőtámasz, jobb láb oldalt nyújtott helyzetben a talajon, törzs előredöntött helyzetben, kar magastartásban a talajon támaszkodik, d, bal térdelőtámasz, jobb láb hátul emelt és hajlított helyzetben, bal kar magastartásban, e, bal térdelőtámasz, ülés a bal sarkon, jobb láb elől nyújtott helyzetben a talajon, törzs

előre döntött helyzetben, támasz hajlított karral, kéztámasszal a térd vonalában. 1.54 Hidak A hidak olyan kéz- és lábtámaszok, ahol a test ívszerűen helyezkedik el a támaszkodó kéz vagy alkar, és a láb talpi része fölött. A testsúly felső és alsó végtagokon megosztott A hidak azon változataiban, amelyekben a test háti része néz a talaj felé, tehát a talajhoz viszonyítva a test hátsó helyzetben van, hátsó hídnak nevezzük. A tradicionális terminológia felfogás szerint a hidak esetében a hátsó helyzet természetes, ezért a „hátsó”kifejezés elhagyható. a, b, c, d, e, 92. ábra a, híd, b, híd terpesztett lábbal, c, híd hajlított csípővel és térddel, d, alkarhíd, e, alkarhíd, hajlított térddel. Tekintettel arra, hogy a test ívszerű helyzete a kéz és lábtámasz fölött mellső helyzetben is megvalósulhat (87. ábra), és ezek a helyzetek nem jelentek meg korábbi rendszerekben, legalábbis besorolásukban nem

foglaltak állást, célszerű volt megtalálnunk helyüket a jelenleg ismertetett rendszerben. Ezek a kéz- és lábtáma89 szok sem a guggoló- sem a térdelő-, sem a fekvőtámaszok csoportjába sem voltak besorolhatók. Az itt bemutatott helyzetek leginkább egy fordított hídhoz hasonlítanak, ezért ezt az alcsoportot a hidak csoportjába soroltuk és megkülönböztetésül mellső hídnak elneveztük el. A 82ábra a, b, c, d, e, f, pontjaiban látható helyzetek tehát a mellső hidak különböző variációi. a, b, c, d, e, f, 93. ábra a, mellső híd, b, mellső híd, kar függőleges, c, mellsőhíd talptámasszal, d, mellsőhíd lábfejtámasszal, e, mellsőhíd hajlított térddel, váll függőleges helyzetben, f, mellsőhíd talptámasszal és hajlított karral. 1.6 Kar- és kéztámaszok A kartámaszokban a test a kar valamelyik részén, a kézen, a felkaron, vagy az alkaron, támaszkodik a talajon vagy más szeren. Ha támaszban a kar nyújtott, a test

egyenes és a szerhez viszonyított helyzete mellső, tehát a test elülső felszíne néz a szer felé, a helyzetet egyszerűen támasznak nevezzük. A támasz, a szerhez viszonyított helyzete szerint lehet hátsó és oldalsó, bal haránt és jobb haránt helyzet is a, b, c, d, e, f, 94. ábra a, támasz a szekrényen, b, hátsótámasz a szekrényen, c, haránthelyzetben támasz a szekrényen, d, alkartámasz a szekrényen, e, hajlított támasz (hajlított karú támasz) a szekrényen, alkar függőleges helyzetben láb emelt, térdízületben hajlított helyzetben. 90 f, felkartámasz a szekrényen, a, b, c, d, e, f, g, 95. ábra a, támasz-ülőtartás, karral, d, kézállás, b, terpesz-támasz-ülőtartás, c, zsugorkézállás, hajlított e, alkarkézállás, f, támaszmérleg, g, támaszmérleg hajlított karral. 1.7 Egyéb támaszok Az egyéb támaszok csoportjában azok a támaszhelyzetek jelennek meg, amelyekben a test az előzőekben bemutatott

csoportokba nem voltak besorolhatóak. a, b, c, d, e, f, g, h, 96. ábra a, zsugor-fejállás, b, fejállás csípőben hajlított testtel és hajlított térddel, c, fejállás d, alkar-fejállás, e, fejállás, láb terpesztett helyzetben, (terpesz-fejállás) f, fejállás csípőben hajlított testtel, g, fej-láb híd, kéz a combon, g, fej-láb híd, térd hajlított helyzetbe, kéz a combon. a, b, c, d, e, f, g, 97. ábra a, tarkóállás b, tarkóállás csípőben hajlított testtel és hajlított térddel, c, tarkóállás nyújtott kartámasszal, d, zsugor-tarkóállás, e, tarkóállás csípőben hajlított test91 tel, láb vízszintes helyzetben, f, szabad-tarkóállás, mellső rézsútos mélytartás, g, tarkó és lábfejtámasz a fej mögött a talajon, bokafogással. + a, b, c, 98. ábra a, tarkóállás csípőben hajlított testtel, kéztámasszal a fej mellett a talajon, b, tarkótámasz lábfejtámasszal a fej mögött a talajon,

csípő a fej főlőtt, térd a fej mellet hajlított helyzetben, fogás a lábszáron, c, szabad-tarkóállás, jobb lábfogással. + a, + b, + c, d, 99. ábra a, oldalspárga, b, jobb harántspárga, c, bal harántspárga, törzs előre döntött helyzetben, d, jobb harántspárga, bal láb hajlított helyzetben, fogás a bal lábszáron. 2. Függések Függésekben a test, főképpen a kéz és az ujjak közvetlen közvetítésével van kontaktusban a szerrel, de a láb és más testrészek is szerepet játszhatnak egy függés helyzet megtartásában. A függések közös jellemzője, hogy a test súlypontja a függést fenntartó testrész alatt helyezkedik el. A függések alaptípusát egyszerűen függésnek nevezzük. A függésben a fogás a tenyér helyzete szerint felsőfogás (tenyér előre néz), az ujjak helyzete szerint madárfogás, a kezek egymástól való távolsága szerint vállszéles A test a fogásponttól a sarokig egy egyenesbe esik, a láb zárt. Azok

a függések, amelyek ettől valamilyen módon eltérnek, azok leírását az eltérő sajátosság megnevezésével kell meghatározni. 92 a, b, c, d, e, f, g, h, 100. ábra a,b, függés, c, függés alsófogással, d, hajlított függés, fogás homlok magasságban, (függés hajlított karral), e, hajlított függés, fogás álmagasságban, f, hátsófüggés, g, harántfüggés, bal kar elől, jobb kar hátul válltávolságra, h, harántfüggés, zártfogással. a, b, c, d, e, ,f g, 101. ábra a, mellsőfüggés, (függés, szemben a bordásfallal), b, hátsófüggés, (függés, háttal a bordásfalnak), c, hátsófüggés, d, mellsőfüggés, e, hátsófüggés, szélesfogás, f, hátsófüggés, szűkfogás, g, mellsőfüggés, zártfogás. 93 a, b, c, d, e, f, g, h, i, 102. ábra a, hátsófüggés, keresztfogással, b, mellsőfüggés, láb hátraemelt helyzetben, c, hátsófüggés, láb vízszintesen emelt helyzetben, d, mellsőfüggés,

láb hátraemelt és térdízületben hajlított helyzetben, e, hátsófüggés, csípő és láb emelt helyzetben, térd vállmagasságban, és hajlított helyzetben, f, hátsófüggés, láb vízszintesen emelt, és térdízületben hajlított helyzetben, g, hátsófüggés, csípő és láb emelt helyzetben, lábfejjel fogáspont érintés, h, hátsófüggés hátsó oldalhelyzetben, i, mellsőfüggés, jobb kar könyökízületben hajlított, jobb kézzel fogás a legfelső fokon, bal kar könyökízületben hajlított helyzetben, bal kézzel fogás fejmagasságban, láb terpesztett helyzetben. a, b, c, d, e, f, g, h, 103. ábra a, zsugorlefüggés, só-lefüggés, b, keresztfüggés, c, lebegőfüggés, d, lefüggés, e, hát- f, hátsó-lefüggés csípőben hajlított testtel, lábfej a fej alatt, g, mellső függőmérleg, h, hátsó függőmérleg. 94 a, b, c, d, e, 104. ábra a, térdlefüggés, b, térdlefüggés, törzs emelt helyzetben, fej

térdmagasságban, tarkóratartás, c, csípőnfüggés, d, lábfejlefüggés, e, jobbkar-függés, bal kar mély- tartásban, 3. Vegyes helyzetek A vegyes helyzetekben a támaszok és függések kombinálódnak. A fekvőfüggések, függőtámaszok, függőállások a vegyes helyzetek csoportjába tartozó olyan statikus helyzetek ahol a test egyensúlyi helyzetét a függésben, és a támaszkodásban résztvevő testrészek biztosítják. a, b, c, d, 105. ábra a, mellső fekvőfüggés lábszártámasz a szekrényen, b, hátsó fekvőfüggés lábfejtámasz a szekrényen, c, mellső fekvőfüggés rézsútos padon, d, hátsó fekvőfüggés rézsútos padon, 95 a, b, c, d, 106. ábra a, mellső fekvőfüggés, kar hajlított helyzetben, lábszártámasz a szekrényen, b, hátsó fekvőfüggés, kar hajlított helyzetben, lábfejtámasz a szekrényen, c, mellső fekvőfüggés, hajlított karral, rézsútos padon, d, hátsó fekvőfüggés, hajlított térddel,

rézsútos padon, 4 2 a, b, c, d, e, f, g, h, i, 107. ábra a, mellső függőállás, terpesztett lábbal, vállmagasságban alsófogás, b, mellső függőállás a második fokon, vállmagasságban zártfogás, c, mellső fekvőfüggés alsófogással, láb a talajon, d, mellső függőállás, guggoló helyzetben, láb a bordásfalon, e, mellső függőállás, hajlított karral vállmagas fogás a legfelső fokon, f, mellső függőállás, bal láb a talajon, jobb láb csípőmagasságban, fejmagas fogás, g, mellső függőállás a negyedik fokon, mellmagas fogás, h, jobb haránthelyzetben függőállás, láb terpesztett helyzetben, jobb láb a bordásfalon, jobb kézzel vállmagas fogás, bal kar oldalsó középtartásba, i, hátsó függőállás, fejmagas fogás. 96 a, b, c, d, e, f, 108. ábra a, combtámasz a szekrényen, sarok beakasztva a bordásfalba, a törzs függőleges helyzetben, tarkóratartás, b, combtámasz a szekrényen, sarok

beakasztva a bordásfalba, a törzs vízszintes helyzetben, tarkóratartás, c, hátsó fekvőfüggés, térd és lábfej beakasztva, d, mellső oldalhelyzetben, hajlítottülés a ferdepadon, térd és lábfej beakasztva, tarkóratartás, könyök a térdnél, e, mellső függőállás, térd derékszögben hajlított helyzetben, érintőmagas fogás, f, mellső függőállás, fejmagas fogás, törzs domborított, csípő hajlított és hátratolt helyzetben. + a, b, c, d, e, f, 109. ábra a, bal haránthelyzetben függőtámasz, bal kar függésben, bal kéz érintő magas fogás, jobb kar mélytartásban támaszban a „KTK” („Kiegészítő Torna Készlet”) kereten, b, mellső oldalhelyzetben (szemben a bordásfallal) függőtámasz, jobb kar mellső rézsútos magastartásban függésben, fogás a bordásfalon, bal kar mélytartásban támaszban a „KTK” („Kiegészítő Torna Készlet”) kereten, c, „zászló”, haránthelyzetben függőtámasz, oldalsó

rézsútos magastartásban széles fogással, jobb kar alul, jobb kéz alsófogásban, bal kéz felsőfogásban, d, hátsó oldal helyzetben lábfej97 lefüggés, törzs vízszintesen emelt és hajlított helyzetben, bokaérintés, e, csípőnfüggés, térd hajlított helyzetben, mellső rézsútos magastartás, f, térdfüggés, lábfej beakasztva, törzs vízszintesen emelt helyzetben, mellső rézsútos magastartás. a, b, c, d, e, f, 110. ábra a, hátsó függőtámasz, a test csípőízületben hajlított, magastartásban fogás a bordásfalon, láb vízszintesen, talptámasz a szekrényen, b, hátsó függőtámasz, a test csípőízületben tompaszögben hajlított, a csípő előretolt helyzetben, magastartásban fogás a bordásfalon, lábszártámasz a szekrényen, c, hátsó zsugorlefüggés, d, hátsó lefüggés, a test csípőízületben hajlított, láb vízszintes helyzetben, e, hátsó lefüggésben talptámasz a talajon, a test

csípőízületben hajlított, a láb függőleges helyzetben, f, hátsó függőmérleg fejtámasszal a bordásfalon (fej a bordásfalhoz feszített), a test csípőízületben nyújtott, a láb vízszintes helyzetben. Testrészek helyzetére vonatkozó szakkifejezések 1. Ujjtartások: lehetnek természetes, nyújtott-zárt, nyitott, ökölbeszorított, ujjfűzés, és ezek kombinációi. a, b, c, 111. ábra 98 d, e a, természetes ujjtartás, b,c, nyújtott-zárt ujjtartás, d, mindkét kézen nyújtott-zárt ujjtartás, tenyér összeér, lefelé néző ujjakkal, e, mindkét kézen nyújtott-zárt ujjtartás, tenyér összeér, felfelé néző ujjakkal. a, b, c, d, 112. ábra a, nyitott ujjtartás, b, nyitott ujjtartás támaszban, előre néző ujjakkal, c, nyitott ujjtartás támaszban, hátra néző ujjakkal, d, nyitott ujjtartás támaszban, kifelé néző ujjakkal. a, b, c, d, 113. ábra a, ökölbeszorított ujjtartás b, ökölbeszorított ujjtartás

támaszban, c, nyitott ujjtartás támaszban, d, hátra néző hüvelykujjal elől négy ujjal zárt ujjtartás, támasszal a talajon. a, b, c, d, e, 114. ábra a, ujjfűzés lefelé néző nyitott tenyérrel, b, ujjfűzés felfelé néző nyitott tenyérrel, c, d, ujjfűzés befelé néző hajlított tenyérrel, e, csuklókeresztezéssel ujjfűzés, befelé néző nyitott tenyérrel, 2. Kéztartások: a tenyér helyzete szerint lehetnek, felső, alsó, orsó, fordított és ezek variációi. 99 a, b, c, d, , e f, 115. ábra a, felső kéztartás (oldalsó középtartásban, tenyér lefelé néz), b, felső kéztartás (oldalsó mélytartásban, tenyér hátra néz), c, felső kéztartás (magastartásban, tenyér előre néz), d, alsó kéztartás (oldalsó középtartásban, tenyér felfelé néz), e, alsó kéztartás (mélytartásban, tenyér előre néz), f, alsó kéztartás (magastartásban, tenyér hátra néz), a, b, c, d, , e f, 116. ábra a, orsó

kéztartás (oldalsó középtartásban, tenyér előre néz), b,c, orsó kéztartás (mélytartásban, tenyér befelé néz), d, orsó kéztartás (magastartásban, tenyér befelé néz), e, fordított kéztartás (mélytartásban, tenyér kifelé néz), f, fordított kéztartás (magastartásban, tenyér kifelé néz), 3. Fogásmódok 3.1 Fogásmódok a tenyér helyzete szerint lehetnek: felsőfogás, alsófogás, orsófogás, fordított fogás és vegyes fogások 3.2 Fogásmódok a kezek egymástól való távolsága szerint lehet: vállszéles fogás („rendes fogás”), tártfogás (szélesfogás), szűkfogás, zártfogás, keresztfogás 3.3 Fogásmódok az ujjak helyzete szerint lehet: madárfogás, teljesfogás, befogás Madárfogásban a hüvelykujj az egyik oldalról, a másik négy ujj vele szemben a másik oldalról fogja szert. Teljesfogásban mind az öt ujj egymás mellett, egy oldalról fogja a szert. Befogásban a csukló hajlított helyzetben, az ujjak

madárfogásban úgy fogja a szert, hogy a fogásban a kéztő is segíthessen a fogásban. 100 A fogásmódot természetesnek vesszük, ha a szert vállszélesen, felső és madárfogással fogjuk. Ebben az esetben nem szükséges a fogásmódot részletesen leírni, bár a fogásmód részletes meghatározásával azok számára is egyértelművé tesszük azt, akik kevésbé járatosak a szaknyelv egyszerűsítő alkalmazásában. a, b, c, d, e, f, 117. ábra a, rúd mélytartásban, vállszéles, felső madárfogás, b, rúd magastartásban, vállszéles, felső madárfogás, c, rúd mélytartásban, tártfogás, (felső madárfogás), d, rúd mélytartásban, szűkfogás, (felső madárfogás), e, rúd mélytartásban, zártfogás, (felső madárfogás), f, rúd mélytartásban, keresztfogás, (felső madárfogás). a, b, c, d, 118. ábra a, rúd mélytartásban, alsófogás, (vállszéles, alsó madárfogás), b, rúd mélytartásban, alsófogás, (vállszéles,

alsó madárfogás), c, rúd mélytartásban, zárt keresztfogással, alsófogás, d, rúd mélytartásban, keresztfogással, alsófogás, a, b, c, d, 119. ábra a, rúd mélytartásban a jobb kézben, orsófogás, b, rúd magastartásban, kar bal haránthelyzetben, (bal kar elől), szűkfogásban orsófogás, a, rúd mélytartásban a jobb kézben, fordított fogás, d, rúd magastartásban és szélesfogásban fordított fogás. 101 a, b, c, d, 120. ábra a, súlyzó mélytartásban, felsőfogás, b, súlyzó mélytartásban, alsófogás, c, súlyzó mélytartásban orsófogás, d, súlyzó mélytartásban fordított fogás, a, b, c, d, e, f, 121. ábra a, rúd mélytartásban, bal kézzel felsőfogás, jobb kézzel alsófogás, b, rúd magastartásban, bal kézzel felsőfogás, jobb kézzel alsófogás, c, rúd mélytartásban, bal kézzel felsőfogás, jobb kézzel fordított fogás, d, rúd magastartásban, bal kézzel felsőfogás, jobb kézzel fordított

fogás, e, rúd magastartásban, bal kézzel alsófogás, jobb kézzel fordított fogás, f, rúd a test jobboldalán, vízszintes helyzetben, csípőmagasságban, jobb kar mélytartásban, jobb kézzel orsófogás a rúdon, bal kar a test előtt keresztben, bal kézzel orsófogás. a, b, c, d, e, 122. ábra a,b, bal haránthelyzetben terpeszállás a pad mellet, bal kézzel alsófogás a pad közelebbi szélén, jobb kézzel felsőfogás, a pad távolabbi szélén, c, bal haránthelyzetben terpeszállás a bordásfal mellet, bal kézzel alsófogás csípőmagasságban, jobb kar magastartásban, jobb kézzel felsőfogás a bordásfalon, d, jobb kézzel befogás a rúdon, e, magastartásban teljesfogás. 102 A fogásmódot egy gyakorlat végrehajtása közben sokféle módon változtathatjuk, ha a bal vagy a jobb kézzel, vagy akár mindkét kézzel egyszerre elengedjük a szert, majd egy másik fogásmóddal visszafogva folytatjuk a gyakorlatot. A gyakorlat közben a

fogásmód úgy is változhat, hogy a szert egyik kézzel sem engedjük el (123. ábra) a, b, c, d, e, f, 123. ábra a, a rudat a kiinduló helyzetben széles- és felsőfogással fogjuk, b,c, a bot emelése közben a fogásmód még nem változik csak a bot és a kar helyzete, d,e, a vállátfordítás közben a fogásmód alsófogásra változik, f, a bot a vállátfordítás befejeztével megérkezik a test mögé, ahol a fogás módja, mélytartásban széles- és alsófogás. A kiinduló helyzetbe történő visszatéréskor az alsófogás ismét felsőfogásra változik A bottartások néhány speciális esetében speciálisan rövidített szakkifejezést alkalmazunk. Oktatásuk során természetesen, először részletesen határozzuk meg a bot helyzetét, és a fogás módját, csak azután alkalmazzuk a rövidített változatokat (124. ábra) a, b, c, d, 124. ábra a, bot mélytartásban, b, bot hátsó mélytartásban, c, bot hátsó mélytartásban alsófogás,

d, zártállás, mélytartás, bot a jobb kézben. a, b, c, 125. ábra a, bot jobb mélytartásban, (bal kar könyökízületben hajlított a törzs előtt, bal kézzel botfogás a jobb váll előtt fordított fogással), b, bot jobb hátsó mélytartásban, (bal 103 kar könyökízületben hajlított a fej mögött, bal kézzel botfogás a jobb váll mögött for- dított fogással), c, bot bal magastartásban, (jobb kar könyökízületben hajlított a törzs előtt, jobb kézzel botfogás a bal váll előtt orsófogással). 126. ábra 127. ábra 104 128. ábra 129. ábra 105 A GYAKORLATSOROZAT SZAKNYELVEN TÖRTÉNŐ LEÍRÁSÁNAK ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI (SZAKLEÍRÁS) A gyakorlat csoportnak, gyakorlat-láncnak főcímet kell adni, a címben a gyakorlat tartalmára, céljára, vagy a szervezetre kifejtett hatására kell utalni. Célszerű megnevezni a célcsoportot, vagy/és a korosztály, akiknek a gyakorlatokat szánjuk. A címben feltüntethetjük a

gyakorlatok fajtáját esetleg az alkalmazott szereket A gyakorlatcsoportot általában kisebb funkcionális egységekre tagoljuk, ezeknek a kisebb gyakorlatcsoportoknak alcímet adunk, az alcímben, hasonlóan a főcímhez, megjelöljük annak a tartalmát, funkcióját stb. A határozott formájú, ütemtartásra végrehajtott gyakorlatokat sorszámmal látjuk el, alcímet adunk a gyakorlatnak, és a meghatározott formai követelményeknek megfelelően, ütemenként leírjuk. Az ütemszám csoportnak, illetve egy ütemnek leírásban a magyar nyelvhelyesség, és bizonyos konvenciók betartásával a helyzeteket és mozgásokat pontosan, az ismert szakkifejezésekkel nevezzük meg. A szakleírásnak egyértelmű támpontot kell adnia az edző, illetve a testnevelő kollégáknak a gyakorlatok végrehajtásáról. Cím: pl. Általános bemelegítés labdarúgóknak Alcímek: 1. gyakorlat blokk Mérsékelt nyújtóhatású gyakorlatok 1. gyakorlat: nyújtóhatású a térdízületi

hajlítókra Kiinduló helyzet: terpeszállás, oldalsó középtartás. 1-2. ütem: törzshajlítás előre és bokafogás, 3-4. ütem: törzshúzás a láb közé, 5-7. ütem: mozgásszünet, 8. ütem: törzsemelés kiinduló helyzetbe; 106 2. gyakorlat: nyújtóhatású a csípőízületi közelítő izmokra 3. gyakorlat: 2. gyakorlat blokk : Keringésfokozó gyakorlatok: A gyakorlatok leírása A kiinduló helyzet megnevezése: • A testhelyzet megnevezése, szerhez*, társhoz viszonyított helyzete, • Kartartás*, kéztartás, törzshelyzet, vállöv helyzete, láb, lábfej helyzete, Mozgásütem, ütemcsoport sorszámának megnevezése, o Egész test, testrész/ek mozgásának megnevezése, o Egyidejű mozgások megnevezése (és, -val, -vel) o Az egész test, testrész/ek mozgásának iránya, érkezésének helye*, befejező helyzete o Az egész test, testrész/ek mozgásának kiterjedése*, terjedelme, ismételt vagy utánmozgásainak száma, o Az egész test,

testrész/ek mozgásának befejező helyzete; o Mozgásütem, ütemcsoport megismétlésének, és/vagy ellenkező irányba történő végrehajtásának leírása, Az egész gyakorlat megismétlésének száma (pl. 1-8 ütem 4x) és/vagy ellenkező irányba történő végrehajtásának leírása (pl az 1-8 ütem ellenkezőleg, az 1-16 ütem 2x). Szakleírás minta szabadgyakorlat-lánc szaknyelven történő leírására (a szabadgyakorlat-lánc rajza lásd,.ábra) Kiinduló helyzet: terpeszállás, tarkóratartás. 1-8 ütem: mozgásszünet; 1. gyakorlat: 1-2. ütem: törzshajlítás előre (aktív mozgáshatárig); 3. ütem: fogás a lábszáron és törzshúzás a láb felé (passzív mozgáshatárig) 4-6. ütem: mozgásszünet; 7-8. ütem: törzsemelés kiinduló helyzetbe 107 2. gyakorlat: 1-2. ütem: törzshajlítás hátra; 3-4. ütem: karnyújtás oldalsó középtartásba; 5-7. ütem: törzsdöntés előre (vízszintes helyzetben); 8. ütem: ugrás guggolótámaszba 3.

gyakorlat: 1. ütem: ugrás fekvőtámaszba; 2. ütem: csípőemeléssel csípőtolás hátra, törzsdöntés előre és saroknyomás a talajra (vállízület a mozgáshatáron); 3-4. ütem: mozgásszünet (aktív-passzív statikus mozgáshatáron); 5. ütem: ugrás guggolótámaszba; 6. ütem: emelkedés szögállásba, ujjfűzéssel karlendítés magastartásba és karhúzás hátra (az aktív ízületi mozgásterjedelem határáig); 7-8. ütem: mozgásszünet (aktív vállízületi mozgáshatáron) 4. gyakorlat: 1. ütem: balláb lendítés balra (ízületi mozgáshatárig); 2. ütem: jobbkarkörzés felfelé; 3. ütem: mozgásszünet balkarkörzés felfelé; 4. ütem: karlendítés magastartásba; 5-8. ütem: az 1-4 ütem ellenkezőleg 5. gyakorlat 1-2. ütem: jobb lábcsúsztatás jobbra terpeszállásba, törzshajlítás balra és balkar leengedés csípőretartásba; 3. ütem: mozgásszünet (mozgáshatáron); 4. ütem: törzsnyújtás (terpeszállásba) balkarlendítéssel

magastartásba; 5-6. ütem: törzshajlítás jobbra jobb kar leengedéssel csípőretartásba; 7. ütem: mozgásszünet (IM határon); 8. ütem: ugrás guggolótámaszba 108 6. gyakorlat 1-2. ütem: gurulás hátra tarkóállásba kéztámasszal a csípőn; 3-4. ütem: mozgásszünet; 5-6. ütem: gurulás előre terpeszülésbe törzshajlítás előre, karkörzéssel hátra és bokafogással törzshúzás a lábhoz; 7-8. ütem: lábzárással ereszkedés hanyattfekvésbe karleengedéssel oldalsó középtartásba 7. gyakorlat 1. ütem: emelkedés zsugorülésbe és térdkulcsolás; 2. ütem: ereszkedés hanyattfekvésbe karlendítéssel oldalsó középtartásba (tenyér a talajon); 3. ütem: emelkedés lebegőülésbe karlendítéssel mellső oldalsó rézsútos középtartásba és vissza oldalsó középtartásba; 4. ütem: mint 2 ütem; 5. ütem: mint 1 ütem; 6. ütem: mint 2 és 4 ütem; 7. ütem: mint 3 ütem; 8. ütem: láb és karleengedés nyújtottülésbe

kéztámasszal hátul a talajon 8. gyakorlat 1-2. ütem: emelkedés hátsó fekvőtámaszba; 3-4. ütem: ereszkedés nyújtottülésbe, kéztámasszal hátul a talajon; 5. ütem: emelkedés hátsó fekvőtámaszba és bal láb lendítés előre térdhajlítással; 6. ütem: mint 3-4 ütem; 7. ütem: mint 5 ütem ellenkezőleg (jobb lábbal); 8. ütem: mint a 3-4 ütem 9. gyakorlat 1-2. ütem: lábvezetés balra és ereszkedés hasonfekvésbe; 3. ütem: ugrás guggolótámaszba; 4. ütem: felugrás karlendítéssel magastartásba; 5. ütem: ereszkedés guggolótámaszba; 6. ütem: emelkedés szögállásba, karlendítéssel oldalsó középtartásba; 109 7. ütem: felugrás karkörzéssel lefelé; 8. ütem: érkezés terpeszállásba, karlendítéssel oldalsó középtartásba 10. gyakorlat 1. ütem: ugrás alapállásba és 900-os fordulattal balra ugrás terpeszállásba, karlendítéssel oldalsó középtartásba; 2. ütem: mint 1 ütem; 3. ütem: mint 1 ütem; 4. ütem: mint 1

ütem; 5-8. ütem: mint 1-4 ütem ellenkezőleg (jobbra fordulattal) 11. gyakorlat 1. ütem: ugrás guggolótámaszba; 2. ütem: ugrás és ereszkedés hasonfekvésbe; 3. ütem: láb és törzslendítés hátra homorított helyzetbe karnyújtással és karlendítéssel oldalsó középtartásba; 4. ütem: ereszkedés hasonfekvésbe; 5. ütem: mint 3 ütem; 6. ütem: karhajlítás tarkóratartásba; 7. ütem: karnyújtás oldalsó középtartásba; 8. ütem: mint a 4 ütem 12. gyakorlat 1. ütem: szökkenés bal guggolótámaszba (jobb láb hátul nyújtott helyzetben); 2. ütem: emelkedés bal lebegőállásba jobb láb lendítéssel előre és karlendítés mellső középtartásba; 3. ütem: jobb láb lendítéssel hátra, ereszkedés bal guggolótámaszba; 4. ütem: jobb láb zárással a balhoz, ereszkedés hasonfekvésbe; 5. ütem: mint 1 ütem ellenkezőleg; 6. ütem: mint 2 ütem ellenkezőleg; 7. ütem: 1 és 5 ütem; 8. ütem: emelkedés alapállásba 110 130. ábra

További példákat lásd a gyakorlatok rajzírása, szakleírása fejezetnél! 111 5. Fejezet GIMNASZTIKA GYAKORLATOK ÁBRÁZOLÁSA, SZAKLEÍRÁSA A rajzírás jelentősége A rajzírás, mint a gyakorlatábrázolás egyszerű módja, évtizedek óta jelen van a testnevelő tanár és edzőképzés tananyagában. Jelentősége, részben egyszerűségében és közérthetőségében, másrészt gyakorlatiasságában rejlik. A rajzírás és rajzolvasás az edző illetve testnevelő számára olyan, mint a zenész számára a kottaírás és kottaolvasás. A rajzírás egy úgynevezett „nonverbális” kommunikációs eszköz, melynek ismerete megkönnyíti szakmai anyagok gyűjtését és cseréjét, a gyakorlatok vizuális megjelenítése áthidalhatja a szaknyelvi, vagy akár idegen nyelvi ismeretek hiányából fakadó nehézségeket. A mai technika, a különböző digitális felvevő és lejátszó készülékek széles választéka, és hozzáférhetősége ellenére, a

rajzírás megőrizte jelentőségét. Ahogy az információk írott szóban, könyv alakban történő tárolása, úgy a gyakorlatok rajzalakban történő ábrázolása is bárhol lehetővé teszi annak olvasását és tanulmányozását. A rajzírás segítségével vizuálisan jól áttekinthető edzésvázlatot készíthetünk, ahol a bemelegítést és a különböző képességfejlesztő gyakorlatokat és gyakorlatsorokat lényegesen kisebb terjedelmű, akár kézben tartható lapokon is ábrázolhatjuk. A rajzírás a szaknyelv tanulmányozását is nagyban segíti, illetve a szaknyelven történő gyakorlat leírásokat könnyebben érthetővé teszi, így a szaknyelv és rajzírás kölcsönösen kiegészítik, pontosítják egymást. E fejezetben bemutatott rajzírás jelrendszere alapnak tekinthető, nem terjed ki minden részletre, de az edző számára lehetővé teszi annak gyakorlati alkalmazását Az itt bemutatott rajzírást, a szükséges kiegészítésekkel minden

edző saját sportágára is adaptálhatja, így a spotág-specifikus gyakorlatok ábrázolásával lehetővé téve a sportágon belüli szakmai kommunikáció fejlesztését. A rajzírás alapelvei: Testábrázolás, testarányok A gyakorlatábrázolás a gyakorlatban megjelenő mozgások, mozdulatok, jellemző testhelyzeteinek lerajzolásával, a testhelyzetek megfelelő sorrendbe állításával történik. A testet alkotó testrészeket, mint a kar (alkar, felkar), váll, láb lábszár, comb mindig egyenes vonallal, míg a kéz, lábfej, nyak, törzs estében - annak egyenes vagy hajlított helyzetétől függően - egyenes vagy görbe (íves) vonallal, továbbá a fejet körvonallal ábrázoljuk. Álltálában azokat a testhelyzeteket rajzoljuk le, amelyek egy - egy mozdulat 112 kiinduló és befejező helyzetei, ahol a mozgás ábrázolása a két testhelyzet illetve testrészek között megtett utat illetve mozgásterjedelmet jelenti. A gyakorlatábrázoláshoz

különböző szimbólumokat, jeleket és számokat alkalmazunk A rajzírásban alkalmazott testarányok szemléltetésére négyzethálós hátteret alkalmaztunk. A rajzírás tanulása, gyakorlása kezdetén a négyzethálós füzet alkalmazását javasoljuk. RAJZÍRÁS TESTÁBRÁZOLÁS TESTARÁNYOK ízületi pontok forgástengelyek vállöv fej vállízület könyökízület csuklóízület felkar alkar kéz nyak nyakcsigolyák szegy-kulccsonti ízület törzs csípőízület comb térdízület lábszár lábfej bokaízület 131/a. ábra 131/b. ábra A négyzetháló egy négyzetét vehetjük egységnyi területnek, így a talajvonaltól számítva a test méretét hat egységnek, a fejet egy egységnek, a talajvonal alatt a lábfejet szintén egy egységnek vehetjük. A törzs, a nyak, a vállöv, a felkar az alkar, a comb a lábszár, továbbá a lábfej talpi és sarok része méreteit az 131. ábra mutatja be A jobb szemléltetés érdekében az ízületi pontokat,

amely a mozgások tengelyei, amelyek egyben a testrészek forgástengelyeit is jelentik, kiemelten ábrázoltuk. Az ízületi pontok megrajzolása a gyakorlati alkalmazás során nem szükséges. A jobb szemléltetés érdekében az egyes testrészeket különböző színnel ábrázoltuk (132/a 133/a 134/a ábra) A gyakorlati alkalmazás során az ábrázolt testméretek a jobb helykihasználás érdekében, a felére csökkenthetők (132/b. 133/b 134/b ábra) 113 + + + + a, b, c, d, e, f, g, h, i, j, 132/a. ábra 132/b. ábra a, b, c, d, 133/a. ábra 133/b. ábra 114 e, f, g, h, i, k, a, b, c, d, e, f, 134/a. ábra 134/b. ábra J O B JOBBRA IRÁNY B O L D A L B A L O BALRA IRÁNY L D A L HÁTRA IRÁNY ELŐRE IRÁNY 135. ábra Mozgásábrázolás, gyakorlatábrázolás, szakleírás A gyakorlatábrázolást mindig a talajt jelző vonal megrajzolásával kezdjük. Azt a testrészt, amelyiket a talajvonalra vagy a talajvonal alá rajzoljuk azt

a talajon támaszkodónak tekintjük, amelyik testrészt a vonal fölé rajzoljuk az nincs közvetlen érintkezésben a talajjal 1. A gyakorlat ábrázolásához megrajzoljuk a gyakorlat kiinduló helyzetét 2. Megválasztjuk, a szemléltetés szempontjából a legmegfelelőbb nézetet (elölnézet, oldalnézet, ritkábban hátulnézet), amelyben a gyakorlatban előforduló moz115 dulatok kiinduló és befejező helyzeteit ábrázoljuk. Az így lerajzolt testhelyzetek, a gyakorlatot leginkább jellemző mozgásfázisait, illetve mozgásütemeit jelentik. Ha egy gyakorlaton belül elől és oldalnézetben is ábrázolunk testhelyzetek, ezáltal mozgásokat, ez nem jelent fordulatot. A fordulatot, a talajvonal felett, a fordulat mértékétől függően, pl. „45”, „90”, „180”, „360” jelekkel ábrázoljuk és a vonatkozó két testhelyzet rajza között helyezzük el, vagyis ahonnan a fordulat elindul és ahol a fordulat befejeződik. 3. Ha a rajzból nem

állapítható meg a jobb illetve bal végtag, úgy pluszjelet - „+”rajzolunk a jobb láb illetve a jobb kar jelölésére Ebből egyértelműen következik, hogy a jelöletlen végtag mindig a bal. 4. A gyakorlat ütembeosztását a talajt jelző vonal alatt ábrázoljuk A testhelyzetek rajza alá eggyel kezdődő számokat írunk abban a sorrendben, ahogy azok a gyakorlatban egymás után következnek (136. ábra, 137 ábra) 1 2 136. ábra Néhány kivételtől eltekintve, az első ütemszámot a második testhelyzet alá írjuk. Tehát nem a rajzok sorrendjét sorszámozzuk, hanem a mozgások sorrendjét. A gyakorlat kiinduló helyzete az ütembeosztás szempontjából ugyanis a „nulla pontnak” tekinthető. Ez azt jelenti, hogy a gyakorlat megkezdésétől az első mozgásütem befejezéséig eltelt időt és megtett utat a gyakorlat kiinduló helyzetétől számítjuk, és a mozgássorban következő testhelyzetben fejezzük be. Ezért írjuk az első ütemszámot a

második testhelyzet rajza alá 1 2 137. ábra 116 3 4 5. Ha a gyakorlatban egy testhelyzet többször fordul elő, azt az esetek többségében, nem kell újra lerajzolni, hanem a mozgás sorrend betartásával, az ütemeket elválasztó vessző elhelyezésével, a sorrendben következő ütemszámot a már megrajzolt testhelyzet alatt kell elhelyezni (138. ábra, 139 ábra) 2 1 138. ábra Szakleírás: (138. ábra) Kiinduló helyzet: szögállás, oldalsó középtartás. 1. ütem: ereszkedés guggolótámaszba; 2. ütem: emelkedés szögállásba, karlendítéssel oldalsó középtartásba 6. Az egyes mozgásütemeket illetve mozgásütem csoportokat vesszővel választjuk el egymástól. A második, és a többi mozgásütemet a sorrendben következő mozgást befejező testhelyzet rajza alatt helyezzük el (139. ábra) 7. A gyakorlatrajz olvasásakor, így egy testhelyzet alatt különböző számokat is találhatunk A gyakorlat rajzírásakor a vesszőt ezért az

ütemszám leírása után mindig ki kell tenni. Olvasáskor tehát a vessző után, a sorrendben következő ütemszám először jobbra keresendő, de ha olyan testhelyzetben fejeződik be a következő mozgás, amit már korábban egyszer lerajzoltunk úgy az olvasással visszafelé haladva, balra is megtalálhatjuk (9. ábra) 4 1, 3 2 139. ábra 117 3 4 8. Az utolsó ütemszámot, folyamatosan ismételhető gyakorlat esetén, ahol a gyakorlat kiinduló helyzet megegyezik a gyakorlat befejező helyzetével, a kiinduló helyzet alá írjuk. Ha a gyakorlatot nem tervezzük megismételni, úgy az utolsó ütemszám az utolsó testhelyzet alá kerül (139. ábra) 9. A gyakorlatok tervezett ismétlésének számát, az utolsó testhelyzettől jobbra, a talajt jelző vonal alá írjuk. Az ismétlések számát a tervezett ismétlés számával és a szorzás jelével ábrázoljuk (pl. 2x, 4x, 8x, stb) 4 1,3 2 8x 140. ábra Szakleírás: (140. ábra) Kiinduló helyzet:

szögállás, oldalsó középtartás. 1. ütem: ereszkedés guggolótámaszba; 2. ütem: ugrás hátra fekvőtámaszba; 3. ütem: ugrás guggolótámaszba; 4. ütem: emelkedés kiinduló helyzetbe A négyütemű gyakorlat ismétlése 8x 10. Ha a gyakorlat, az ismétlésszám nélküli eredeti hossza alatt (2-ütemü gyakorlat esetén a két ütem alatt, 4-ütemü gyakorlat esetén négy, 8-ütemü gyakorlat eseté nyolc ütem alatt) nem szimmetrikus viszont azt szimmetrikussá akarjuk tenni, úgy a „+” jelet alkalmazzuk és azt az utolsó testhelyzet rajzától jobbra, a talajt jelző vonal alá írjuk. 118 2 1 + 141. ábra Szakleírás: (141. ábra) Kiinduló helyzet: terpeszállás. 1. ütem: törzshajlítás balra, bal kar hajlítással csípőretartásba, jobb kar hajlítással tarkóratartásba; 2. ütem: törzsnyújtás és karleengedés kiinduló helyzetbe; 3-4. ütem: az 1-2 ütem ellenkezőleg 11. Az eredetileg tervezett gyakorlatot többféle képen

ismételhetjük A gyakorlatra vonatkozó ismétlésszám (pl. 4x), és az ellenkező irányú végrehajtási jel („+”) sorrendjét célunk függvényében, különböző sorrendben alkalmazhatjuk pl 4x,+, vagy +,4x jelek alkalmazásával. Egy nem szimmetrikus, 4-ütemü gyakorlat esetén a „4x,+” jel jelentése: a gyakorlatot először négyszer ismételjük, majd a gyakorlatban ellenkező irányba is végrehajtható részeket (csak a balra illetve jobbrairányra vonatkozik!) a gyakorlat többi részével együtt megismételjük négyszer Így a gyakorlat összes ütemeinek száma 32 lesz. + 4 1,3 2 4x, + 142. ábra Szakleírás: (142. ábra) Kiinduló helyzet: szögállás, oldalsó középtartás; 1. ütem: jobb láb lendítéssel hátra, ugrás bal guggolótámaszba; 2. ütem: Bal láb zárás a jobb lábhoz fekvőtámaszba; 3. ütem: bal lábbal lépés előre bal guggolótámaszba; 4. ütem: ugrás szögállásba, karlendítéssel oldalsó középtartásba; 119 A

négyütemű gyakorlat ismétlése 4x; A 16 ütem megismétlése ellenkezőleg. Egy 8-ütemü, nem szimmetrikus gyakorlat estében a „+,2x” jel jelentése: a gyakorlatot végre kell hajtani ellenkezőleg, majd meg kell ismételni az addig elvégzett gyakorlatot még kétszer. Így a gyakorlat összes ütemeinek száma 32 lesz + 8 1,3,5,7 2,4,6 +, 2x 143. ábra Szakleírás: (143. ábra) Kiinduló helyzet: szögállás, oldalsó középtartás; 1. ütem: ereszkedés guggolótámaszba; 2. ütem:, ugrás hátra fekvőtámaszba és bal láb lendítés hátra; 3. ütem: lábzárással ugrás guggolótámaszba; 4. ütem: mint a 2 ütem; 5. ütem: mint a 3 ütem; 6. ütem: mint a 2 ütem; 7. ütem: mint a 3 ütem; 8. ütem: emelkedés szögállásba, karlendítéssel oldalsó középtartásba; A nyolcütemű gyakorlat ismétlése ellenkezőleg; A 16 ütem megismétlése 2x. 12. A gyakorlaton belül statikus elemeket is ábrázolhatunk pl a „(2-3)”, „(6-7)”, a „(27)”

jelekkel ahol a zárójelbe tett ütemszám csoport azt jelöli, hogy hány számolásig, mennyi ütemen keresztül, illetve mennyi ideig tartjuk az így jelölt helyzetet Ezt a jelet is a talajt jelző vonal alatt alkalmazzuk. Ez a jel fontos lehet a gyakorlaton belüli statikus nyújtóhatás, a statikus erősítő hatás vagy a statikus egyensúlyi helyzetek tervezésére illetve hangsúlyozására 120 4,8 1, (2-3) 5, (6-7) 4x 144. ábra Szakleírás: (144. ábra) Kiinduló helyzet: nyújtottülés támasz hátul; 1. ütem: emelkedés hátsó fekvőtámaszba; 2-3. ütem: mozgásszünet; 4. ütem: ereszkedés nyújtottülésbe, támasz hátul; 5. ütem: törzshajlítás előre, és tenyérrel talajérintés a boka mellett; 6-7. ütem: mozgásszünet; 8. ütem: törzsemelés nyújtottülésbe, támasz hátul; A nyolcütemű gyakorlat ismétlése 4x. A 14. ábrán látható gyakorlat 2-3 ütemében a statikusan erősítő hatású hátsófekvőtámaszt két ütemen keresztül,

a statikusan nyújtóhatású nyújtottülést előrehajlított törzzsel a 6-7. ütemben, szintén két ütemen keresztül tartjuk 13. A gyakorlaton belül utánmozgással végrehajtott elemeket is ábrázolhatunk pl a „2x, 3x, 7x” stb. jelek alkalmazásával aszerint, hogy egy testhelyzetben és a megcélzott ízületben az utánmozgást, (kis kiterjedésű „oda-vissza” mozgás) hányszor kívánjuk megismételni. Ezt a jelet is a talajt jelző vonal alatt, és egy kiegészítő vízszintes hullámvonallal a talajvonal felett, az adott ízülethez rajzolva alkalmazzuk. Ez a jel fontos lehet a gyakorlaton belüli dinamikus nyújtóhatás, illetve a dinamikus erősítő hatások ábrázolására 121 4,8 1,2x 5,2x 4x 145. ábra Szakleírás: (145. ábra) Kiinduló helyzet: alapállás; 1. ütem: törzshajlítás előre talajérintéssel; 2-3. ütem: utánmozgás (a csípőízületben) 2x; 4. ütem: törzsemelés alapállásba; 5. ütem: ereszkedés guggolótámaszba;

6-7. ütem: rugózás 2x; 8. ütem: emelkedés alapállásba; A nyolcütemű gyakorlat ismétlése 4x. 14. A gyakorlatokat különböző tempóban hajthatjuk végre Ha feltüntetjük a gyakorlat tempóját, érzékeltethetjük a gyakorlat dinamikáját, ezzel részben a gyakorlat végrehajtásának intenzitását, és az egyes mozgások különböző sebességgel történő végrehajtását is. Pl tempó: 60 ütés/perc (60 b/m) ami pl a 2, 3, és 4 ütemben végrehajtott törzsmozgások esetén kisebb sebességű, mint a teljes terjedelmű karkörzések (360 fok). A 7 ütemben végrehajtott törzsmozgást nagyobb sebességgel kell végrehajtani, mint a 2., 3, és 4 ütemben végrehajtott törzsmozgásokat, a mozgásterjedelem különbözősége miatt, miközben a gyakorlat végrehajtásához alkalmazott tempó változatlan. 122 Tempó = 60 ü/p 4,8 1 2 3,7 5 6 4x 146. ábra Szakleírás: (146. ábra) Kiinduló helyzet: szögállás, magastartás; 1. ütem: karkörzés

előre; 2. ütem: törzsdöntés előre; 3. ütem: törzshajlítás előre talajérintéssel; 4. ütem: törzsemelés szögállásba, karlendítéssel magastartásba; 5. ütem: karkörzés hátra; 6. ütem: törzshajlítás hátra, karlendítéssel oldalsó középtartásba; 7. ütem: törzshajlítás előre talajérintéssel; 8. ütem: törzsemelés szögállásba, karlendítéssel magastartásba; A nyolcütemű gyakorlat ismétlése 4x. A tempó és a gyakorlat ütemszámának ismeretében viszont pontosan meg tudjuk határozni a gyakorlat időtartamát. Egy ütem, két számolás között eltelt időt jelenti, 60-as tempónál ez egy másodperc időtartamot jelent Tehát ha egy 8ütemü gyakorlatot 60-as tempóban hajtunk végre, a gyakorlat időtartam 8 mp lesz. Ha ezt a 8-ütemü gyakorlatot 8x ismételjük meg, a gyakorlat az ismétlések számával együtt 64 mp-ig tart. 15. A gyakorlaton belül ábrázolni tudjuk a gyakorlatrészek sebességét, lassú, közepes vagy gyors

tempóját is Ha az eredetileg megadott tempónál lassúbb tempójú részeket tervezünk, azt a rajzírásban a két szám közé tett kötőjellel ábrázoljuk pl.: „1-2”, ”3-4”, „2-7” 123 Tempó = 60 ü/p 3-4, 7-8 1-2 5-6 4x 147. ábra Szakleírás: (147. ábra) Kiinduló helyzet: fekvőtámasz; 1-2. ütem: ereszkedés hajlított karú fekvőtámaszba; 3-4. ütem: emelkedés fekvőtámaszba; 5-6. ütem: csípőleengedés, törzshajlítás hátra, karfordítás kifelé és vállöv emelés; 7-8. ütem: csípőemelés és törzsnyújtás kiinduló helyzetbe; A nyolcütemű gyakorlat ismétlése 4x. Az „1-2” jel tehát azt jelenti, hogy a mozgást két ütemre folyamatosan kell végrehajtani, 60-as számolási tempót figyelembe véve így az adott mozgás kettő másodpercig tart. Ha ugyanazt a gyakorlatot, ugyan olyan ütembeosztással 120-as tempóban hajtjuk végre, az azt jelenti, hogy a gyakorlat végrehajtási sebességét megdupláztuk, a gyakorlat

időtartama a felére csökkent. Az „1-7” írásjel esetében nagyon lassú mozgást ábrázoltunk. Itt a mozgás, a kiinduló helyzetből elindulva „1, 2, 3, 4, 5, 6, 7” számolás alatt éri el, folyamatos mozgással a rajzban ábrázolt befejező helyzetét, tehát 60-as tempó alkalmazása esetén 7 másodpercet vett igénybe (148. ábra) 124 Tempó = 60 ü/p A. B. C. 8 7-8 5-8 1-7 1 1-4 4x 4x 4x 148. ábra Szakleírás: (148. ábra, „A” variáció) Kiinduló helyzet: szögállás, oldalsó rézsútos magastartás; 1-7. ütem: karleengedéssel oldalsó középtartáson át, ereszkedés guggolótámaszba; 8. ütem: emelkedés kiinduló helyzetbe; A nyolcütemű gyakorlat ismétlése 4x. Szakleírás: (148. ábra, „B” variáció) Kiinduló helyzet: szögállás, oldalsó rézsútos magastartás; 1. ütem: karlendítéssel oldalsó középtartáson át, ereszkedés guggolótámaszba; 2 - 8. ütem: emelkedés kiinduló helyzetbe; A nyolcütemű

gyakorlat ismétlése 4x. Szakleírás: (148. ábra, „C” variáció) Kiinduló helyzet: szögállás, oldalsó rézsútos magastartás; 1-4. ütem: karleengedéssel oldalsó középtartáson át, ereszkedés guggolótámaszba; 5 - 8. ütem: emelkedés kiinduló helyzetbe; A nyolcütemű gyakorlat ismétlése 4x. 16. Ha a gyakorlaton belül az eredeti tempónál jelentősen gyorsabb tempóban illetve sebességgel végrehajtott mozgásokat tervezünk, úgy részletesebben rajzoljuk meg a gyakorlatrész egyes fázisait, a talajvonal alatt íves vonallal összekötjük 125 őket és egy ütemet hagyunk a végrehajtásukra. Ezt az ütemszámot az íves vonal alá írjuk. Tempó = 60 ü/p 4, 7 - 8 1 2 3 5-6 4x 149. ábra Szakleírás: (149. ábra) Kiinduló helyzet: alapállás; 1. ütem: karlendítés mellső középtartásba és (vissza) mélytartásba; 2. ütem: karlendítés magastartásba; 3. ütem: karlendítés mellső középtartásba és (vissza)

magastartásba; 4. ütem: karlendítés mélytartásba; 5-6. ütem: ereszkedés guggolótámaszba; 7-8. ütem: emelkedés kiinduló helyzetbe; A nyolcütemű gyakorlat ismétlése 4x. Ha ezeket a gyorsabb mozgásokat felugrás után a levegőben végezzük el, pl. egy ütem alatt két befejezett karkörzést hajtunk végre a „2x” jelet a karkörzést jelző körívhez helyezzük el és az adott ütemszámot pedig a talajvonal alá. 126 2x Tempó = 60 ü/p 5 - 6, 8 1-2 3 - 4, 7 4x 150. ábra Szakleírás: (150. ábra) Kiinduló helyzet: terpeszállás, oldalsó középtartás; 1-2. ütem: felugrás és lábzárás, karkörzéssel lefelé kétszer, érkezés oldalsó középtartással szögállásba; 3-4. ütem: ereszkedés guggolótámaszba; 5-6. ütem: ugrás kiinduló helyzetbe; 7. ütem: ugrás guggolótámaszba; 8. ütem: ugrás kiinduló helyzetbe; A nyolcütemű gyakorlat ismétlése 4x. Ha a felugrást követően, a repülési szakasz alatt két befejezett

karlendítést hajtunk végre, pl. mélytartásból magastartásba, majd rögtön visszalendítést mélytartásba, a levegőben végrehajtott és befejezett helyzeteket lerajzoljuk, a talajvonal alá pedig azt az egy ütemszámot írjuk, amely ütemre ezt a gyors mozgást végrehajtottuk. 127 Tempó = 60 ü/p 5 - 6, 8 1-2 3 - 4, 7 4x 151. ábra Szakleírás: (151. ábra) Kiinduló helyzet: terpeszállás; 1-2. ütem: felugrás és lábzárás, karlendítéssel oldalsó középtartáson át tapssal a fej fölött és karlendítéssel oldalsó középtartáson át tapssal a combon, és érkezés terpeszállásba, karlendítéssel oldalsó középtartásba; 3-4. ütem: ugrás guggolótámaszba; 5-6. ütem: ugrás kiinduló helyzetbe; 7. ütem: ugrás guggolótámaszba; 8. ütem: ugrás kiinduló helyzetbe; A nyolcütemű gyakorlat ismétlése 4x. 17. A gyakorlatokban a lépést és az ugrást is megkülönböztetjük egymástól A lépést, illetve kilépést, irányának

megfelelően mindig jelölni kell A lépés jele az irányt jelző egyenes nyíl. 128 2 1 +, 8x 2 152. ábra 1 8x, + 153. ábra Szakleírás: (152. ábra) Kiinduló helyzet: alapállás; 1. ütem: bal lábbal lépés balra terpeszállásba, karlendítéssel oldalsó középtartásba; 2. ütem: bal lábbal lépés vissza kiinduló helyzetbe; 3-4. ütem: az 1-2 ütem ellenkezőleg; A négyütemű gyakorlat ismétlése 8x. Szakleírás: (153. ábra) Kiinduló helyzet: alapállás; 1. ütem: bal lábbal lépés balra terpeszállásba, karlendítéssel oldalsó középtartásba; 2. ütem: jobb lábzárás a bal lábhoz vissza kiinduló helyzetbe; A kétütemű gyakorlat ismétlése 8x; A 16 ütem megismétlése ellenkezőleg. Az ugrást csak akkor jelöljük, ha ugrás közben az egész test előre, hátra vagy oldalra halad, ennek jele az irányt jelző íves nyíl. 129 A. 2 1 +, 50x B. 2 1 25x, + 154. ábra Szakleírás: (154. ábra „A” variáció) Kiinduló

helyzet: hajlítottállás; 1. ütem: ugrás előre szögállásba karlendítéssel mellső középtartásba; 2. ütem: ugrás hátra kiinduló helyzetbe; 3-4. ütem: az 1-2 ütem ellenkezőleg; A négyütemű gyakorlat ismétlése 50x. Megjegyzés: a „+” jel jelentése a talajt jelző vonal alatt, az utolsó rajztól jobbra, az esetek többségében a gyakorlatban ábrázolt balra mozgás irányt jobbra, a jobbra mozgás irányt balra változtatja. Néhány olyan esetben, amikor a gyakorlatban nem szerepel balra, vagy jobbra irányú mozgás, vagy aszimmetrikus testhelyzet, a „+” jelet az előre és hátra mozgás irány, ellenkező irányra változtatására is használhatjuk Így, a 3 ütemre az ugrást hátrafelé, a 4 ütemre az ugrást előre kell elvégezni. Szakleírás: (154. ábra „B” variáció) Kiinduló helyzet: hajlítottállás; 1. ütem: ugrás előre szögállásba karlendítéssel mellső középtartásba; 2. ütem: ugrás hátra kiinduló helyzetbe; A

kétütemű gyakorlat ismétlése 25x; A gyakorlat ismétlése ellenkezőleg 25x. Ha egy olyan helyzetből mozdulunk el, ahol a láb zárt helyzetben van, tehát a rajz zárt lábbal ábrázolja az ugrás előtti helyzetet, az érkezést ábrázoló helyzetben viszont a láb nyitott, illetve terpesztett helyzetbe kerül, nem alkalmazunk ugrást ábrázoló jelet, az ugrást magától értetődőnek tekintjük. 130 2 1 8x 155. ábra Szakleírás: (155. ábra) Kiinduló helyzet: alapállás; 1. ütem: ugrás terpeszállásba karlendítéssel oldalsó középtartásba; 2. ütem: ugrás kiinduló helyzetbe; A kétütemű gyakorlat ismétlése 8x. Az ugrásokat gyakran balra vagy jobbra fordulatokkal hajtjuk végre. A fordulat hossztengely körüli terjedelmét, az általában 90o, 180o, 360o terjedelmet, a megfelelő számmal és a fokjel elhelyezésével, a két testhelyzet közé helyezzük el. 90o 2 1 4x,+ 156. ábra Szakleírás: (156. ábra) Kiinduló helyzet:

alapállás; 1. ütem: ugrás 90o-os fordulattal balra terpeszállásba, karlendítéssel oldalsó középtartásba; 2. ütem: ugrás kiinduló helyzetbe; A kétütemű gyakorlat ismétlése 4x; A nyolc ütem megismétlése ellenkezőleg. 131 o o 90 +90 2 1 +,4x 157. ábra Szakleírás: (157. ábra) Kiinduló helyzet: alapállás; 1. ütem: ugrás 90o-os fordulattal balra terpeszállásba, karlendítéssel oldalsó középtartásba; 2. ütem: ugrás 90o-os fordulattal jobbra kiinduló helyzetbe; 3-4. ütem: az 1-2 ütem ellenkezőleg; A négyütemű gyakorlat ismétlése 4x. o o 90 2 90 1 +,4x 158. ábra Szakleírás: (158. ábra) Kiinduló helyzet: alapállás; 1. ütem: ugrás 90o-os fordulattal balra terpeszállásba, karlendítéssel oldalsó középtartásba; 2. ütem: ugrás 90o-os fordulattal balra kiinduló helyzetbe; 3-4. ütem: mint a 1 - 2 ütem; A négyütemű gyakorlat ismétlése ellenkezőleg; A négyütemű gyakorlat megismétlése 4x. Lendítések,

emelések, leengedések, vezetések ábrázolása, szakleírása A lendítés valamely testrész élénk tempójú, gyorsító erőkifejtéssel létrehozott mozgása. A lendített testrészt kiinduló helyzetéből felgyorsítjuk, majd befejező helyzetéhez közeledve fékező erőkifejtéssel hirtelen megállítjuk A két, vagy több, kis kiterje132 désű, ellentétes irányú lendítés összekapcsolását lebegtetésnek nevezzük. A rajzírásban, ha a gyakorlathoz nem rendelünk pontosan meghatározott tempójelzést, általában egy ütemnyi időtartammal ábrázoljuk Szakleírásban, ha a lendítéssel mozgatott testrészt ugyanolyan sebességgel mozgatjuk vissza előző helyzetébe, szintén a lendítés kifejezést használjuk. + A. 2 B. 3 - 4 1 1-2 +,4x 2x,+ 159. ábra Szakleírás: (159. ábra „A” variáció) Kiinduló helyzet: szögállás magastartás; 1. ütem: jobb láb lendítés előre karlendítéssel mellső középtartásba; 2. ütem: jobb láb és

karlendítés kiinduló helyzetbe; 3-4. ütem: az 1-2 ütem ellenkezőleg; A négyütemű gyakorlat megismétlése 4x. Szakleírás: (159. ábra „B” variáció) Kiinduló helyzet: szögállás magastartás; 1-2. ütem: jobb láb emelés előre karleengedéssel mellső középtartásba; 3 -4. ütem: jobb láb és karleengedés kiinduló helyzetbe; A négyütemű gyakorlat megismétlése 2x; A nyolc ütem megismétlése ellenkezőleg. Az emelés valamely testrész fölfelé irányuló, közepes vagy közepesnél lassúbb tempójú, állandó sebességgel és legyőző erőkifejtéssel létrehozott mozgása. Az emeléseket a rajzírásban, ha a gyakorlathoz nem rendelünk pontosan meghatározott tempójelzést, általában kettő vagy több ütemnyi időtartammal ábrázoljuk. Szakleírásban, ha az emeléssel mozgatott testrészt ugyanolyan sebességgel mozgatjuk vissza előző helyzetébe, a leengedés kifejezést használjuk. A leengedés valamely 133 testrész lefelé

irányuló, közepes tempójú, állandó sebességgel és fékező erőkifejtéssel létrehozott mozgása. A két, vagy több, kis kiterjedésű, ellentétes irányú emelés és leengedés összekapcsolását közepes, vagy lassú tempójú lebegtetésnek nevezzük A vezetés, valamely testrész vízszintes síkban történő közepes vagy közepesnél lassúbb tempójú, állandó sebességgel és legyőző erőkifejtéssel létrehozott mozgása. Az vezetéseket a rajzírásban, ha a gyakorlathoz nem rendelünk pontosan meghatározott tempójelzést, általában kettő vagy több ütemnyi időtartammal ábrázoljuk Szakleírásban, ha a vezetéssel mozgatott testrészt ugyanolyan sebességgel mozgatjuk vissza előző helyzetébe, szintén a vezetés kifejezést használjuk. A. B. 5-8 1 1-4 2 4x 160. ábra Szakleírás: (160. ábra „A” variáció) Kiinduló helyzet: terpeszállás, oldalsó középtartás; 1-4. ütem: karvezetés mellső középtartásba; 5-8. ütem:

karvezetés, oldalsó középtartásba; Szakleírás: (160. ábra „B” variáció) Kiinduló helyzet: terpeszállás, oldalsó középtartás; 1. ütem: karlendítés mellső középtartásba; 2. ütem: karlendítés, oldalsó középtartásba; A kétütemű gyakorlat megismétlése 4x. Ejtések ábrázolása és szakleírása Az ejtés valamely testrész zuhanásszerű mozgása, ahol a testrészt egy izomcsoport erőkifejtésének megszüntetése, illetve elernyesztése után a gravitáció gyorsítja. A rajzírásban, ha a gyakorlathoz nem rendelünk pontosan meghatározott tempójelzést, általában egy ütemnyi időtartammal ábrázoljuk. Szakleírásban, ha az ejtéssel 134 mozgatott testrészt ugyanolyan sebességgel mozgatjuk vissza előző helyzetébe, a lendítés kifejezést használjuk. A lefelé lendítés és az ejtés megkülönböztetésére használjuk a gravitációs gyorsuláshoz („g”) viszonyított jelet. Ha a testrész gyorsulása egyenlő a

gravitációs gyorsulással, akkor mozgást ejtésnek tekintjük, a rajzhoz mellékelt jelölés: 1 ütem = g Ha a testrész gyorsulása nagyobb a gravitációs gyorsulásnál, akkor mozgást lendítésnek tekintjük, a rajzhoz mellékelt jelölés: 1 ütem > g. Ha a testrész gyorsulása kisebb a gravitációs gyorsulásnál, akkor a mozgást leengedésnek tekintjük, a rajzhoz mellékelt jelölés: 1 ütem < g. A testrész 1 ütemre eső gyorsulása = g 2,4,8 1 3 161. ábra Szakleírás: (161. ábra) Kiinduló helyzet: szögállás oldalsó középtartás; 1. ütem: bal kar ejtés mélytartásba; 2. ütem: bal kar lendítés oldalsó középtartásba; 3. ütem: jobb kar ejtés mélytartásba; 4. ütem: jobb kar lendítés oldalsó középtartásba; 5. ütem: karejtés mélytartásba; 6. ütem: váll lendítés fölfelé; 7. ütem: vállejtés; 8. ütem: karlendítés oldalsó középtartásba 135 5,7 6 A. B. C. 2-4 2-4 2-4 1= g 1< g 1> g 162. ábra

Szakleírás: (162. ábra, ”A”ütemvariáció) Kiinduló helyzet: szögállás oldalsó középtartás; 1. ütem: karejtés mélytartásba; 2-4. ütem: karemelés oldalsó középtartásba Szakleírás: (162. ábra, ”B”ütemvariáció) Kiinduló helyzet: szögállás oldalsó középtartás; 1. ütem: karleengedés mélytartásba; 2-4. ütem: karemelés oldalsó középtartásba Szakleírás: (162. ábra, ”C”ütemvariáció) Kiinduló helyzet: szögállás oldalsó középtartás; 1. ütem: karlendítés mélytartásba; 2-4. ütem: karemelés oldalsó középtartásba Emelkedések, ereszkedések ábrázolása és szakleírása Az emelkedés az egész test fölfelé irányuló, állandó sebességgel és legyőző erőkifejtéssel létrehozott mozgása ahol, a kiinduló helyzethez képest a test súlypontja magasabb helyzetbe kerül. Az emelkedéseket a rajzírásban, egy, kettő vagy több ütemnyi időtartammal ábrázoljuk. Szakleírásban, ha az emelkedéssel

mozgatott test ugyanolyan sebességgel mozog vissza előző helyzetébe, az ereszkedés kifejezést használjuk. Az ereszkedés az egész test lefelé irányuló, állandó sebességgel és fékező erőkifejtéssel létrehozott mozgása Az emelkedés és ereszkedés kifejezés használható összefoglaló kifejezésként is, amikor több testrészt egyidejűleg emelünk (emelkedés), vagy egyidejűleg leengedünk (ereszkedés). 136 + 2,7 - 8 1, 3-6 +,2x 163. ábra Szakleírás: (163. ábra) Kiinduló helyzet: guggolótámasz; 1. ütem: emelkedés szögállásba, karlendítéssel oldalsó középtartásba; 2. ütem: ereszkedés guggolótámaszba; 3-6. ütem: emelkedés bal mérlegállásba, karemeléssel oldalsó középtartásba; 7-8. ütem: ereszkedés guggolótámaszba; A nyolcütemű gyakorlat ismétlése ellenkezőleg; A tizenhat ütem megismétlése 2x. 3-4 1-2 164. ábra Szakleírás: (164. ábra) Kiinduló helyzet: hasonfekvés; 1-2. ütem: emelkedés (tolódás)

fekvőtámaszba; 3-4. ütem: ereszkedés hasonfekvésbe 3-4 1-2 165. ábra Szakleírás: (165. ábra) Kiinduló helyzet: terpeszhanyattfekvés; 1-2. ütem: emelkedés hajlított lebegőülésbe, karemeléssel oldalsó középtartásba; 3-4. ütem: ereszkedés terpeszhanyattfekvésbe 137 Hajlítások, nyújtások ábrázolása és szakleírása A hajlítás olyan mozgás, amely egy ízület szélességi tengelyében jön létre, ahol az ízületi szögszárakat alkotó testrészek közelednek egymáshoz, pl. könyökhajlítás (karhajlítás) esetén az alkar és a felkar, térdhajlítás (lábhajlítás) esetén a lábszár és a comb, csuklóhajlítás esetén a kéz és az alkar, gerincoszlop csigolyaízületeiben történő törzshajlítás esetén a törzs alsó és felső része. Megjegyezzük, hogy a „törzshajlítás előre” kifejezés hagyományos értelemben a csípőízületi hajlítást is magába foglalja, ezért a gerinc csigolyaízületeire lokalizált

hajlítást domborításnak nevezzük. A nyújtást, mint mozgást kifejező szakkifejezést a hajlított helyzetből való visszatérés kifejezésére használjuk. A nyújtás olyan mozgás, amely egy ízület szélességi tengelyében jön létre, ahol az ízületi szögszárakat alkotó testrészek távolodnak egymástól, pl. könyöknyújtás (karnyújtás) esetén az alkar és a felkar, térdnyújtás (lábnyújtás) esetén a lábszár és a comb, csuklónyújtás esetén (feszítés) a kéz és az alkar, gerincoszlop csigolyaízületeiben történő törzsnyújtás esetén a törzs alsó és felső része. Megjegyezzük, hogy a gerinc csigolyaízületeire lokalizált nyújtást a törzs egyenesítése kifejezéseként használjuk, a törzs egyenes helyzetéből történő feszítés irányú mozgást hátrahajlításnak, néhány esetben pedig homorításnak nevezzük. 2,4,6,8 1 3 5 6 166. ábra Szakleírás: (166. ábra) Kiinduló helyzet: alapállás; 1. ütem:

törzsdomborítás; 2. ütem: törzsnyújtás; 3. ütem: törzshomorítás; 4. ütem: törzsnyújtás; 5. ütem: törzshajlítás előre talajérintéssel; 6. ütem: törzsnyújtás alapállásba; 7. ütem: törzshajlítás hátra, karlendítéssel oldalsó középtartásba; 8. ütem: törzsnyújtás alapállásba 138 ×A törzs és nyak oldalra hajlítása a csigolyaízületek mélységi tengelyében (szagitális tengely) jön létre. Törzsdöntés ábrázolása, szakleírása A döntés szakkifejezést olyan törzsmozgások esetében használjuk, amikor a gerincoszlop csigolyaízületei rögzítettek, a törzset egyenes helyzetben tartják és a mozgás a csípőízületben jön létre. A törzsdöntés, irányát tekintve lehet előre, hátra és oldalra, de minden esetben lefelé Az előre és hátra törzsdöntés forgástengelye a csípőízület szélességi tengelye, az oldalra döntés forgástengelye a bal és a jobboldali csípőízület mélységi tengelye. Mivel a

törzsdöntés kifejezést a fölfelé mozgások esetében nem használjuk, az előre, hátra, vagy oldalra döntött törzs visszafelé mozgását többnyire emelésnek, gyors mozgás esetén lendítésnek is nevezhetjük. 2,4,7-8 1 3 5-6 167. ábra Szakleírás: (167. ábra) Kiinduló helyzet: alapállás; 1. ütem: törzsdöntés előre vízszintes fölé, rézsútos helyzetbe, és karlendítés mellső középtartásba; 2. ütem: törzslendítés kiinduló helyzetbe; 3. ütem: törzsdöntés előre karlendítéssel mellső középtartásba; 4. ütem: törzslendítés kiinduló helyzetbe; 5 -6. ütem: törzsdöntés előre vízszintes alá, rézsútos helyzetbe, és karemelés mellső középtartásba; 7-8. ütem: törzsemelés kiinduló helyzetbe 139 3 - 4, 7 - 8 1-2 5-6 168. ábra Szakleírás: (168. ábra) Kiinduló helyzet: térdelés, csípő mérsékelten hajlított helyzetben; 1-2. ütem: törzsdöntés hátra; 3-4. ütem: törzsemelés kiinduló helyzetbe; 5-6.

ütem: törzsdöntés előre karemeléssel hátsó rézsútos mélytartásba; 7-8. ütem: törzsemelés kiinduló helyzetbe + 3 - 4, 7 - 8 + + 1-2 5-6 169. ábra Szakleírás: (169. ábra) Kiinduló helyzet: bal támadóállás, jobb láb hátul, törzs függőleges helyzetben; 1-2. ütem: törzsdöntés előre, karemeléssel mellső középtartásba; 3-4. ütem: törzsemelés kiinduló helyzetbe; 5 - 6. ütem: törzsdöntés hátra karemeléssel mellső középtartásba és jobb térd hajlítás; 7-8. ütem: emelkedés kiinduló helyzetbe 140 3 - 4, 7 - 8 1-2 5-6 170. ábra Szakleírás: (170. ábra) Kiinduló helyzet: nyújtottülés, tarkóratartás; 1-2. ütem: törzsdöntés előre; 3-4. ütem: törzsemelés kiinduló helyzetbe; 5-6. ütem: törzsdöntés hátra rézsútos helyzetbe; 7-8. ütem: törzsemelés kiinduló helyzetbe 5-8 1-4 171. ábra Szakleírás: (171. ábra) Kiinduló helyzet: hanyattfekvés, tarkóratartás, láb a bordásfal alsó fokába

beakasztva; 1-4. ütem: törzsemelés függőleges helyzetbe; 5-8. ütem: törzsdöntés hátra kiinduló helyzetbe 2 1 172. ábra Szakleírás: (172. ábra) Tempó: közepes Kiinduló helyzet: terpeszállás, oldalsó középtartás; 1. ütem: törzsdöntés előre; 2. ütem: törzsemelés kiinduló helyzetbe 141 3 - 4, 7 - 8 1-2 5-6 173. ábra Szakleírás: (173. ábra) Kiinduló helyzet: terpeszállás, magastartás; 1-2. ütem: törzsdöntés balra, karleengedéssel oldalsó középtartásba és térdhajlítás bal oldalsó támadóállásba; 3-4. ütem: emelkedés kiinduló helyzetbe; 5-6. ütem: törzsdöntés jobbra, karleengedéssel oldalsó középtartásba és térdhajlítás jobb oldalsó támadóállásba; 7-8. ütem: emelkedés kiinduló helyzetbe Dőlések ábrázolása és szakleírása A dőlések a test olyan esésszerű mozgásai, ahol egy egyensúlyban lévő testhelyzetből elmozdulva a testet a gravitáció gyorsítja lefelé miközben a támaszkodó

testrész és a talaj képezi a mozgás tengelyét. A dőlés közben a test lehet nyújtott és különböző ízületekben hajlított helyzetben is A dőlés közben a testrészek különböző mozgásokat is végezhetnek. Néhány esetben a dőlés közben a test mozgása nem esésszerű, hanem egy izomcsoport által fékezett (pl. 48 ábra) 4 1-2 3 174. ábra Szakleírás: (174. ábra) Kiinduló helyzet: térdelés; 1-2. ütem: dőlés előre térdelőtámaszon át hajlítottkaru fekvőtámaszba; 3. ütem: ugrás guggolótámaszba; 4. ütem: térdleengedés a talajra és emelkedés térdelésbe 142 3-4 1- 2 175. ábra Szakleírás: (175. ábra) Kiinduló helyzet: guggolótámasz; 1-2. ütem: térd és csípőnyújtással dőlés előre hajlítottkaru fekvőtámaszon át hasonfekvésbe; 3 – 4. ütem: ugrás guggolótámaszba 7-8 1 - 2,(3 - 4) 5-6 176. ábra Szakleírás: (176. ábra) Kiinduló helyzet: alapállás; 1-2. ütem: dőlés előre hajlítottkarú

fekvőtámaszba; 3-4. ütem: mozgásszünet; 5-6. ütem: ugrás guggolótámaszba; 7-8. ütem: emelkedés kiinduló helyzetbe 3-4 1-2 177. ábra Szakleírás: (177. ábra) Kiinduló helyzet: nyújtottülés, mellső középtartás; 1-2. ütem: törzsdöntés hátra és dőlés hátra hanyattfekvésbe lábemeléssel függőleges helyzetbe; 3-4. ütem: dőlés vissza kiinduló helyzetbe 143 3-4 1-2 178. ábra Szakleírás: (178. ábra) Kiinduló helyzet: térdelés; 1-2. ütem: dőlés hátra rézsútos helyzetbe, karemeléssel mellső középtartásba; 3-4. ütem: emelkedés kiinduló helyzetbe 1-4 5-8 179. ábra Szakleírás: (179. ábra) Kiinduló helyzet: alapállás; 1-4. ütem: csípőben hajlított testtel dőlés hátra, és nyújtottülésen át gurulás hátra tarkóállásba, karemeléssel mellső rézsútos mélytartásba; 5-8. ütem: dőlés előre, gurulással előre és guggolóálláson át, emelkedés kiinduló helyzetbe. Fordítások, forgatások

ábrázolása és szakleírása A fordítás szakkifejezést olyan mozgások esetében használjuk, amikor egy testrész mozgása a saját hosszúsági forgástengelyében jön létre. A fordítás iránya, a kar (alkar, felkar), és a láb esetében lehet befelé, vagy kifelé, míg a törzs és a fej esetében, balra vagy jobbra A befelé és kifelé fordítás irányát a test anatómiai alapálláshoz viszonyított helyzetéből kiindulva határozhatjuk meg Ha a karral befelé fordítást végzünk, a könyökízület elülső része a törzs felé fordul, ha kifelé végzünk karfordítást a könyök hátulsó része fordul a törzs felé. Lábfordítás befelé mozgás esetén a térd elülső része a test középvonala, illetve a test hosszúsági tengelye felé fordul, míg kifelé fordításkor a térd ellenkező irányba fordul. A fejfordítás és a törzsfordítás 144 irányának meghatározására a balra és jobbra irány-meghatározó kifejezéseket alkalmazzuk.

Két, vagy több ellentétes irányú fordítás összekapcsolása, illetve folyamatos végrehajtása esetén a mozgást forgatásnak nevezzük 3 - 4,7 - 8 1 - 2, + 5 - 6 + 180. ábra Szakleírás: (180. ábra) Kiinduló helyzet: terpeszállás; 1-2. ütem: törzsfordítás balra, karemeléssel tarkóratartásba; 3-4. ütem: törzsfordítás kiinduló helyzetbe; 5-6. ütem: törzsfordítás jobbra, karemeléssel tarkóratartásba; 7-8. ütem: törzsfordítás kiinduló helyzetbe; A 8-ütemü gyakorlat ismétlése ellenkezőleg. + + 4 + 1,3 2 + 181. ábra Szakleírás: (181. ábra) Kiinduló helyzet: bal harántterpeszállás; 1. ütem: törzsfordítás jobbra, karlendítéssel oldalsó középtartásba; 2. ütem: törzsfordítás balra; 3. ütem: törzsfordítás jobbra; 4. ütem: törzsfordítás kiinduló helyzetbe; A 4-ütemü gyakorlat ismétlése ellenkezőleg. 145 3 - 4,7 - 8 1 - 2, 5-6 + 182. ábra Szakleírás: (182. ábra) Kiinduló helyzet: terpeszállás;

1-2. ütem: balra törzsfordításban törzshajlítás előre, talajérintéssel; 3-4. ütem: törzsemelés kiinduló helyzetbe; 5 - 6. ütem: jobbra törzsfordításban törzshajlítás hátra, karemeléssel magastartásba; 7-8. ütem: törzsfordítás kiinduló helyzetbe; A 8-ütemü gyakorlat ismétlése ellenkezőleg. 3 - 4, 7 - 8 1 - 2, +5 - 6 + 183. ábra Szakleírás: (183. ábra) Kiinduló helyzet: terpeszállás; 1-2. ütem: balra törzsfordításban törzsdöntés előre, karemeléssel tarkóratartásba; 3-4. ütem: törzsemelés kiinduló helyzetbe 5-6. ütem: jobbra törzsfordításban törzsdöntés előre, karemeléssel tarkóratartásba; 7-8. ütem: törzsemelés kiinduló helyzetbe; A 8-ütemü gyakorlat ismétlése ellenkezőleg. 146 4,8 1,3,6 2,5,7 184. ábra Szakleírás: (184. ábra) Kiinduló helyzet: hanyattfekvés térd hajlított helyzetben, súlyzó mellső középtartásban; 1. ütem: karfordítás kifelé és súlyzólendítés mellső

középtartásba; 2. ütem: karfordítás befelé; 3. ütem: karfordítás kifelé; 4. ütem: súlyzólendítés kiinduló helyzetbe; 5. ütem: karfordítás befelé és súlyzólendítés mellső középtartásba; 6. ütem: karfordítás kifelé; 7. ütem: karfordítás befelé; 8. ütem: súlyzólendítés kiinduló helyzetbe 2,4,6,8 1,3 5,7 185. ábra Szakleírás: (185. ábra) Kiinduló helyzet: zártállás, alsó kéztartás (tenyér előrenéz) 1. ütem: ugrás hajlított terpeszállásba, láb és karfordítással befelé; 2. ütem: ugrás kiinduló helyzetbe; 3. ütem: ugrás hajlított terpeszállásba, láb és karfordítással befelé; 4. ütem: ugrás kiinduló helyzetbe; 5. ütem: ugrás hajlított terpeszállásba, láb és karfordítással kifelé; 6. ütem: ugrás kiinduló helyzetbe; 7. ütem: ugrás hajlított terpeszállásba, láb és karfordítással kifelé; 8. ütem: ugrás kiinduló helyzetbe 147 Körzések ábrázolása és szakleírása A körzés

egy testrész olyan körszerű mozgása, amely egy vagy több ízületben egynél több forgástengely körül jön létre. A körív jelet ahhoz a testrészhez, illetve ízülethez kell elhelyezni, amely testrész a körzést végzi, illetve amely ízületben a körzés létrejön (186. ábra) 186. ábra 8 X a, X b, X c, 8 X d, 187. ábra a, „tölcsérkörzés” (az egész kar, kis kiterjedésű körzése) előre, b, alkarkörzés előre, c, kézkörzés előre, d, nyolcas karkörzés előre, 148 1 - 4,+ 5 - 8 a, 4x, 4x, + 4x b, 4x c, 4x, + 4x d, 188. ábra Szakleírás: (188/a. ábra) Kiinduló helyzet: terpeszállás, törzs előre hajlított helyzetben, tarkóratartás; 1-4. ütem: törzskörzés balra; 5-8. ütem: törzskörzés jobbra Szakleírás: (188/b. ábra) Kiinduló helyzet: térdelőtámasz; 1-4. ütem: fejkörzés balra 4x; 5-8. ütem: fejkörzés jobbra 4x Szakleírás: (188/c. ábra) Kiinduló helyzet: szögállás, vállöv emelt helyzetben; 1-4.

ütem: vállöv körzés hátra 4x; 5-8. ütem: vállöv körzés előre 4x Szakleírás: (188/d. ábra) Kiinduló helyzet: szögállás, vállöv emelt helyzetben; 1-4. ütem: vállöv körzés lefelé előre 4x; 5-8. ütem: vállöv körzés lefelé hátra 4x; 149 4x, + 4x a, 4x, + 4x b, 189. ábra Szakleírás: (189/a. ábra) Kiinduló helyzet: nyújtottülés támasz hátul, láb emelt helyzetben; 1-4. ütem: lábfejkörzés balra 4x; 5-8. ütem: lábfejkörzés jobbra 4x Szakleírás: (189/b. ábra) Kiinduló helyzet: nyújtottülés támasz hátul, láb emelt helyzetben; 1-4. ütem: lábkörzés jobbra 4x; 5-8. ütem: lábkörzés balra 4x A karkörzések irányának meghatározásánál mindig a kezdő főirányt kell figyelembe venni. Az irányt meghatározó kifejezésnek egyértelművé kell tennie a karkörzés megindításának irányát, ugyanakkor ki kell zárnia egy másik irányba történő végrehajtás értelmezését. Egy folyamatban lévő karkörzés

megfigyelésekor, a kiinduló helyzet ismerete nélkül nem tudnánk eldönteni a körzés irányát Amit látunk, hogy a kar mozog előre, majd felfelé, hátra, majd lefelé és ez ismétlődik. Ha a karkörzés alapállásból (mélytartásból), vagy szögállás, magastartásból előre indul el, a karkörzés irányát az „előre” iránymeghatározás teszi egyértelművé. Jól lehet a mélytartásból indított karkörzés az óra járásával ellentétes, a magastartásból előre indított karkörzés az óra járásával megegyező irányú 150 (+) + 1-2 a, 2x b, 1-4 c, 190. ábra Szakleírás: (190/a. ábra) Kiinduló helyzet: alapállás; 1-2. ütem: karkörzés előre (két ütemen keresztül) Szakleírás: (190/b. ábra) Kiinduló helyzet: szögállás, magastartás; 1-2. ütem: karkörzés előre 2x Szakleírás: (190/c. ábra) Kiinduló helyzet: szögállás, magastartás; 1-4. ütem: bal kar körzés előre (négy ütemen keresztül) Szakleírás:

(190/d. ábra) Kiinduló helyzet: alapállás; 1-2. ütem: jobb kar körzés előre 4x 151 4x d, (+) + 1-2 a, 2x b, 1-4 c, 191. ábra Szakleírás: (191/a. ábra) Kiinduló helyzet: alapállás; 1-2. ütem: karkörzés hátra (két ütemen keresztül) Szakleírás: (191/b. ábra) Kiinduló helyzet: szögállás, magastartás; 1-2. ütem: karkörzés hátra 2x Szakleírás: (191/c. ábra) Kiinduló helyzet: szögállás, magastartás; 1-4. ütem: bal kar körzés hátra (négy ütemen keresztül) Szakleírás: (191/d. ábra) Kiinduló helyzet: alapállás; 1-2. ütem: jobb kar körzés hátra 4x 152 4x d, 1-2 a, 2x b, 1-4 c, 4x, d, 192. ábra Szakleírás: (192/a. ábra) Kiinduló helyzet: szögállás, mellső középtartás; 1-2. ütem: karkörzés felfelé (két ütemen keresztül) Szakleírás: (192/b. ábra) Kiinduló helyzet: szögállás, hátsó középtartás; 1-2. ütem: karkörzés felfelé 2x Szakleírás: (192/c. ábra) Kiinduló helyzet:

szögállás, oldalsó középtartás; 1-4. ütem: bal kar körzés fölfelé (négy ütemen keresztül) Szakleírás: (192/d. ábra) Kiinduló helyzet: szögállás, oldalsó középtartás; 1-2. ütem: jobb kar körzés fölfelé 4x Szakleírás: (192/e. ábra) Kiinduló helyzet: szögállás, oldalsó középtartás; 1-2. ütem: karkörzés fölfelé 4x 153 4x e, 1-2 a, 2x b, 1-4 c, 4x, d, 193. ábra Szakleírás: (193/a. ábra) Kiinduló helyzet: szögállás, mellső középtartás; 1-2. ütem: karkörzés lefelé (két ütemen keresztül) Szakleírás: (193/b. ábra) Kiinduló helyzet: szögállás, hátsó középtartás; 1-2. ütem: karkörzés lefelé 2x Szakleírás: (193/c. ábra) Kiinduló helyzet: szögállás, oldalsó középtartás; 1-4. ütem: bal kar körzés lefelé (négy ütemen keresztül); Szakleírás: (193/d. ábra) Kiinduló helyzet: szögállás, oldalsó középtartás; 1-2. ütem: jobb kar körzés lefelé 4x Szakleírás: (193/e. ábra)

Kiinduló helyzet: szögállás, oldalsó középtartás; 1-2. ütem: karkörzés lefelé 4x 154 4x e, 1 - 2, + 3 - 4 2x, + 2x a, 1 - 4, + 5 - 8 4x, + 4x c, d, b, 194. ábra Szakleírás: (194/a. ábra) Kiinduló helyzet: alapállás; 1-2. ütem: karkörzés balra (két ütemen keresztül); 3-4. ütem: karkörzés jobbra (két ütemen keresztül) Szakleírás: (194/b. ábra) Kiinduló helyzet: szögállás, magastartás; 1-2. ütem: karkörzés balra 2x; 3 - 4. ütem: karkörzés jobbra 2x Szakleírás: (194/c. ábra) Kiinduló helyzet: alapállás; 1-4. ütem: bal kar körzés, kifelé balra (négy ütemen keresztül); 5-8. ütem: jobb kar körzés, kifelé jobbra (négy ütemen keresztül); Szakleírás: (194/d. ábra) Kiinduló helyzet: alapállás; 1-4. ütem: jobb kar körzés, befelé balra 4x; 5-8. ütem: bal kar körzés, befelé jobbra 4x 155 1 - 2, + 3 - 4 2x, + 2x a, 1 - 4, + 5 - 8 b, c, 4x, + 4x d, 195. ábra Szakleírás: (195/a. ábra)

Kiinduló helyzet: alapállás; 1-2. ütem: karkörzés jobbra (két ütemen keresztül); 3-4. ütem: karkörzés balra (két ütemen keresztül) Szakleírás: (195/b. ábra) Kiinduló helyzet: szögállás, magastartás; 1-2. ütem: karkörzés jobbra 2x; 3-4. ütem: karkörzés balra 2x Szakleírás: (195/c. ábra) Kiinduló helyzet: alapállás; 1-4. ütem: jobb kar körzés, kifelé balra (négy ütemen keresztül); 5-8. ütem: jobb kar körzés, kifelé jobbra (négy ütemen keresztül) Szakleírás: (195/d. ábra) Kiinduló helyzet: alapállás; 1-4. ütem: jobb kar körzés, kifelé (jobbra) 4x; 5-8. ütem: bal kar körzés, kifelé (balra) 4x 156 1 - 2, + 3 - 4 a, 2x, + 2x b, 1 - 4, + 5 - 8 c, 196. ábra Szakleírás: (196/a. ábra) Kiinduló helyzet: alapállás; 1-2. ütem: karkörzés befelé (két ütemen keresztül); 3-4. ütem: karkörzés kifelé (két ütemen keresztül) Szakleírás: (196/b. ábra) Kiinduló helyzet: szögállás, magastartás; 1-2. ütem:

karkörzés befelé 2x; 3-4. ütem: karkörzés kifelé 2x Szakleírás: (196/c. ábra) Kiinduló helyzet: szögállás, magastartás; 1-4. ütem: karkörzés kifelé (négy ütemen keresztül); 5-8. ütem: karkörzés, befelé (négy ütemen keresztül) Szakleírás: (196/d. ábra) Kiinduló helyzet: szögállás, magastartás; 1-4. ütem: karkörzés, kifelé 4x; 5-8. ütem: karkörzés, befelé 4x 157 4x, + 4x d, + + 4x, + 4x a, + 4x, + 4x b, 1 - 4, + 5 - 8 c, 197. ábra Szakleírás: (197/a. ábra) Kiinduló helyzet: szögállás, bal kar magastartásban; 1-4. ütem: malomkörzés előre 4x; 5-8. ütem: malomkörzés kifelé hátra 4x Szakleírás: (197/b. ábra) Kiinduló helyzet: szögállás, magastartás; 1-4. ütem: ellentétes karkörzés (bal kar előre, jobb kar hátra) 4x; 5-8. ütem: ellentétes karkörzés ellenkező irányba 4x; Szakleírás: (197/c. ábra) Kiinduló helyzet: szögállás, bal kar magastartásban; 1-4. ütem: ellentétes karkörzés (bal

kar előre, jobb kar hátra) 4x; 5-8. ütem: ellentétes karkörzés ellenkező irányba 4x A „+” jel egész gyakorlatra vonatkozó jelentését már korábban bemutattuk, amikor a talajt jelző vonal alatt az utolsó rajztól jobbra helyeztük el. Azokban a gyakorlatokban a balra irányt jobbra, a jobbra irányt balra-irányra változtatta. Amikor a „+” jelet közvetlenül a testhelyzetet ábrázoló rajz, illetve a talajt jelző vonal alatt helyezzük el a „+” jel jelentése csak arra testhelyzetre korlátozódik, amely alatt azt elhelyeztük. Ezen esetek többségében is a balra, illetve jobbra irányuló mozgásokat változtatja ellenkező irányúvá. Néhány esetben viszont, pl az előre, hátra, illetve a befelé, kifelé irányok (65/a,b,c,d, ábra) ellenkező irányra változtatására is alkalmazhatjuk, ha az a gyakorlat értelmezését nem zavarja. 158 Helyzetcserék ábrázolása és szakleírása A helyzetcsere, kartartás csere, lábtartás csere,

kifejezéseket aszimmetrikus testhelyzetekre, többnyire a láb és kar helyzetének olyan egyidejű mozgásaira használjuk ahol, a bal láb illetve a bal kar, a jobb láb illetve a jobb kar helyzetére cserél. A helyzetcsere jelölésére az íves, vagy egyenes vonalat alkalmazzuk, két nyíllal a vonal végén, amelyet többnyire az érintett testrészekhez, vagy a talajt jelző vonal alatt ábrázoljuk. A helyzetcseréket gyakran kiegészítjük az ismétlések számával és a szorzás jelével, amely jeleket az aktuális testhelyzet alatt helyezzük el. + + + 2 a, 1 4x 8x b, 198. ábra Szakleírás: (198/a. ábra) Kiinduló helyzet: bal guggolótámasz jobb láb hátul (nyújtott helyzetben) a talajon; 1. ütem: ugrás jobb guggolótámaszba, bal láb lendítéssel hátra a talajra; 2. ütem: lábtartás cserével ugrás kiinduló helyzetbe; A kétütemű gyakorlat ismétlése 4x. Szakleírás: (198/b. ábra) Kiinduló helyzet: bal guggolótámasz jobb láb hátul

(nyújtott helyzetben) a talajon; 1-8. ütem: lábtartás csere 8x Megjegyzés: A 198/a. és a 198/b ábrán bemutatott gyakorlat csak az ábrázolás módjában, és a szakleírásában különböző, a gyakorlat végrehajtása szempontjából egyforma. 159 + + + + 1, 2x,5 2x + 4,8 8 1,6x a, b, 199. ábra Szakleírás: (199/a. ábra) Kiinduló helyzet: bal guggolótámasz jobb láb hátul (nyújtott helyzetben) a talajon; 1. ütem: ugrás jobb guggolótámaszba, bal láb lendítéssel hátra és térdhajlítás; 2-3. ütem: lábtartás csere 2x; 4. ütem: lábtartás cserével ugrás kiinduló helyzetbe; 5. ütem: mint az 1 ütem; 6-7. ütem: lábtartás csere 2x; 8. ütem: lábtartás cserével ugrás kiinduló helyzetbe Szakleírás: (199/b. ábra) Kiinduló helyzet: bal hátsó guggolótámasz jobb láb elől vízszintesen emelt (és nyújtott) helyzetben; 1. ütem: lábtartás csere és bal láb lendítés fejmagasságba; 2-7. ütem: lábtartás csere 6x; 8. ütem:

lábtartás cserével szökkenés kiinduló helyzetbe + + 8 1 6x 200. ábra Szakleírás: (200. ábra) Kiinduló helyzet: hasonfekvés, oldalsó középtartás; 1. ütem: törzshajlítás hátra, jobb láb lendítéssel hátra; 2 - 7 ütem: lábtartás csere 6x; 8. ütem: törzsnyújtás és jobb láb lendítés kiinduló helyzetbe; A nyolcütemű gyakorlat megismétlése ellenkezőleg. 160 + Tempó: 60 ütés/perc + + 1 20x a, 2x 60x b, 20x c 201. ábra Szakleírás: (201/a. ábra) Kiinduló helyzet: nyújtottülés támasz hátul; 1-20. ütem: lábemelés rézsútos helyzetbe és láblendítés haránt terpeszbe (jobb láb alul) és lábtartás csere 20x. Szakleírás: (201/b. ábra) Kiinduló helyzet: hanyattfekvés törzs domborított, láb emelt és harántirányban terpesztett helyzetben (jobb láb fölül), mellső rézsútos mélytartás; 1. ütem: lábtartás csere 2x; A gyakorlat ismétlése 60x, 60-as tempóban. Szakleírás: (201/c. ábra) Kiinduló

helyzet: jobb guggolótámasz, bal láb oldalt vízszintesen emelt helyzetben; Lábtartás csere 2x; A gyakorlat ismétlése 60x. 161 + + + + 60x 1 percig a, b, 10x c, 202. ábra Szakleírás: (202/a. ábra) Kiinduló helyzet: fekvőtámasz, jobb láb emelt helyzetben; Lábtartás csere 60x. Szakleírás: (202/b. ábra) Kiinduló helyzet: hanyattfekvés, láb függőlegesen emelt és harántirányban terpesztett helyzetben, mellső rézsútos mély, jobb kar rézsútos magastartásban; 1. ütem: lábtartás csere 2x; Láb- és kartartás csere 1 percig folyamatosan. Szakleírás: (202/c. ábra) Kiinduló helyzet: fekvőtámasz, bal kar elől középen, a jobb kar a bal kar mögött, hátra néző újakkal támasz a talajon; Szökkenéssel a kézen, kartartás csere 10x. 4x 5,7 6,8 203. ábra Szakleírás: (203. ábra) Kiinduló helyzet: bal guggolóállás, jobb láb oldalt (nyújtott helyzetben) a talajon, oldalsó középtartás; 1-4. ütem: szökkenéssel

lábtartás csere 4x; 5. ütem: testsúly áthelyezéssel helyzetcsere jobb guggolóállásba; 6. ütem: testsúly áthelyezéssel helyzetcsere bal guggolóállásba; 7. ütem: testsúly áthelyezéssel helyzetcsere jobb guggolóállásba; 8. ütem: testsúly áthelyezéssel helyzetcsere bal guggolóállásba 162 + + + + + + 8 1 6x + 204. ábra Szakleírás: (204. ábra) Kiinduló helyzet: szögállás, mellső középtartás; 1. ütem: bal kar lendítés mellső rézsútos mély, jobb kar lendítés mellső rézsútos magastartásba, és bal láb lendítés hátra térdhajlítással, 2-7. ütem: szökkenéssel láb- és kartartás csere 6x; 8. ütem: láb- és karlendítés kiinduló helyzetbe A nyolcütemű gyakorlat megismétlése ellenkezőleg. Utánmozgások ábrázolása és szakleírása Bármely testrész két, vagy több, kis kiterjedésű, ellentétes irányú mozdulatának öszszekapcsolását élénk, közepes, vagy lassú tempóban az ízületi

mozgásterjedelem bármely szakaszán utánmozgásnak nevezzük. Az utánmozgás jele a rajzírásban a vízszintes hullámvonal, amit az érintett ízülethez kell elhelyezni a mozgás megindítását jelző nyíllal kiegészítve. Az utánmozgások számát a szorzás jellel kiegészítve az érintett testhelyzet, illetve a talajt jelző vonal alatt kell elhelyezni. 163 A. B. 4,8 4,8 1, 2x 3x 5, 2x 3x 205. ábra Szakleírás: (205. ábra) „A” variáció Kiinduló helyzet: guggolóállás; 1. ütem: térdnyújtás és törzshajlítás előre talajérintéssel; 2-3. ütem: (csípőízületben) utánmozgás előre 2x; 4. ütem: ereszkedés kiinduló helyzetbe; 5. ütem: emelkedés szögállásba és törzshajlítás hátra, karlendítéssel oldalsó középtartásba, 6-7. ütem: csípő- és vállízületben utánmozgás hátra 2x; 8. ütem: ereszkedés kiinduló helyzetbe Szakleírás: (205. ábra) „B” variáció Kiinduló helyzet: guggolóállás; 1-3. ütem:

térdnyújtás és törzshajlítás előre 3x, talajérintéssel; 4. ütem: ereszkedés kiinduló helyzetbe; 5-7. ütem: emelkedés szögállásba és törzshajlítás hátra 3x, karlendítéssel oldalsó középtartásba és karhúzás hátra 3x, 8. ütem: ereszkedés kiinduló helyzetbe Megjegyzés: Az „A” és „B” variáció szakleírása különbözik, bár a gyakorlat végrehajtását azonosnak tekinthetjük. Az „A” variáció, bár pontosabban írja le a gyakorlatot megjegyezzük, hogy a korábban megjelent gimnasztika könyvekben a „B” variációban bemutatott, egyszerűsített ábrázolási mód és szakleírás található. 164 4,8 1,2x 206. ábra Szakleírás: (206. ábra) Kiinduló helyzet: hanyattfekvés; 1. ütem: lábemelés a fej fölé; 2-3. ütem: lábhúzás a törzs felé 2x; 4. ütem: lábleengedés kiinduló helyzetbe; 5. ütem: lábemelés a fej fölé fogással a lábszáron; 6-7. ütem: karral lábhúzás a törzs felé 2x; 8. ütem:

láblengedés kiinduló helyzetbe 4,8 1,2x 5,2x 207. ábra Szakleírás: (207. ábra) Kiinduló helyzet: alapállás; 1. ütem: karlendítés mellső rézsútos mélytartásba; 2-3. ütem: karlebegtetés 2x; 4. ütem: karlendítés kiinduló helyzetbe; 5. ütem: karlendítés mellső középtartásba; 6-7. ütem: karlebegtetés 2x; 8. ütem: karlendítés kiinduló helyzetbe 165 5,2x 4x 5,2x a, 8 4x 4x b, 208. ábra Szakleírás: (208/a. ábra) Kiinduló helyzet: szögállás magastartás; 1-4. ütem: karhúzás hátra 4x; 5. ütem: karlendítés hátsórézsútos mélytartásba; 6-7. ütem: karhúzás hátra 2x; 8. ütem: karlendítés kiinduló helyzetbe Szakleírás: (208/b. ábra) Kiinduló helyzet: szögállás hátsó középtartás; 1-4. ütem: karhúzás hátra 4x; 5-8. ütem: karlendítés hátsó rézsútos magastartásba és karhúzás hátra 4x 166 4x 4x 4x a, 4x b, 209. ábra Szakleírás: (209/a. ábra) Kiinduló helyzet: szögállás, vállöv

emelt helyzetben; 1-4. ütem: vállöv húzás hátra 4x; 5-8. ütem: vállöv húzás fölfelé 4x Szakleírás: (209/b. ábra) Kiinduló helyzet: szögállás, vállöv lehúzott helyzetben; 1-4. ütem: vállöv húzás hátra 4x; 5-8. ütem: vállöv húzás lefelé 4x 10x a, 10x b, 10x c, 210. ábra Szakleírás: (210/a. ábra) Kiinduló helyzet: nyújtottülés, törzs előrehajlított helyzetben, kéztámasszal a boka mellett a talajon; Törzshajlítás előre és utánmozgás előre 10x. Szakleírás: (210/b. ábra) Kiinduló helyzet: nyújtottülés, törzs előredöntött helyzetben, kéztámasszal a térd mellett a talajon; törzsdöntés előre és utánmozgás 10x. Szakleírás: (210/c. ábra) Kiinduló helyzet: nyújtottülés, törzs előredöntött helyzetben és talpfogás; törzshúzás a lábhoz és utánmozgás előre 10x. 167 10x a, 10x b, 211. ábra Szakleírás: (211/a. ábra) Kiinduló helyzet: fekvőtámasz, váll lehúzott, törzs homorított, csípő

lefelé tolt helyzetben; csípőtolás lefelé és utánmozgás 10x. Szakleírás: (211/b. ábra) Kiinduló helyzet: fekvőtámasz, csípő emelt és hátratolt helyzetben; csípőtolás hátra, csípő-, váll- és bokaízületben utánmozgás 10x. Helyváltoztatások, járások, futások, utánzó járások ábrázolása, szakleírása A helyváltoztatásoknak számtalan megjelenési formáját ismerjük. Ábrázolásukat, terjedelmi korlátozások miatt jelen jegyzetben nem tudjuk bemutatni, de a már bemutatott statikus helyzetek és mozgásos gyakorlatelemek rajzírása segítségével ezt mindenki saját maga is megoldhatja. A ciklus helyváltoztató mozgások esetében elegendő a mozgás valamely jellemző fázisát megrajzolni és a már ismert irány és egyéb jelekkel kiegészítve ábrázolni. + + + + + + a, + + + b, + c, d, e, 212. ábra (212/a. ábra) járás előre; (212/b ábra) hajlított állásban járás előre; (212/c ábra) guggoló állásban

járás előre; (212/d. ábra) térdelésben járás előre; (212/e ábra) futás előre. 168 a, b, c, d, e, 213. ábra (213/a. ábra) „rókajárás” előre; (213/b ábra) „sánta róka járás” előre; (213/c ábra) „fókajárás” előre; (213/d ábra) „pókjárás”; (213/e ábra) „rákjárás” 180 a, 180 180 b, 180 + c, d, 214. ábra (214/a. ábra) talpjárás előre, tapsra 180 fokos fordulattal balra talpjárás hátra; (214/b. ábra) talpjárás balra, tapsra 180 fokos fordulattal balra talpjárás jobbra; (214/c. ábra) sarokjárás hátra csípőretartással, tapsra 180 fokos fordulattal balra talpjárás előre, karnyújtással mélytartásba; (214/d. ábra) keresztlépéssel járás balra. 360 + 180 + a, b, c, 215. ábra (215/a. ábra) térdelőtámaszban járás előre; (215/b ábra) hátsó fekvőtámaszban járás előre, tapsra 360 fokos fordulattal balra, járás előre; (215/c. ábra) fekvőtámaszban járás előre, tapsra

180 fokos fordulattal balra, járás hátra 216. ábra (216. ábra) Kiinduló helyzet: nyújtottülés, törzs előrehajlított helyzetben, kéztámasz a térd mellett a talajon. Csípőemeléssel, csípőtolással és lábcsúsztatásokkal előre, hátsó fekvőtámaszon át, folyamatos haladás előre. 169 217. ábra (217. ábra) Kiinduló helyzet: nyújtottülés, támasz hátul. Csípőemeléssel, csípőhúzással és lábcsúsztatásokkal hátra, folyamatos haladás hátra. Az alábbi néhány példában olyan gyakorlatokat is bemutatunk, ahol ciklikus mozgásokat határozott formájú gyakorlatként, ütembeosztással alkalmazzuk. + + + + + + 1 a, + 8x,+ + 1 2 b, 218. ábra Szakleírás: (218/a. ábra) Kiinduló helyzet: alapállás; 1. ütem: bal lábbal lépés előre, jobb lábbal lépés előre; 8 ütemen keresztül járás előre, 8 ütemen keresztül járás hátra. Szakleírás: (218/b. ábra) Kiinduló helyzet: alapállás; 1. ütem: bal lábbal lépés

előre; 2. ütem: jobb lábbal lépés előre; 3. ütem: bal lábbal lépés hátra; 4. ütem: jobb lábbal lépés hátra; A négyütemű gyakorlat 2x. 170 +,2x + + + + A. B. C. 10 mp, 1 8x,+ x 1000 m pihenő: 10mp, 20x 219. ábra Szakleírás: (219. ábra) „A” variáció Kiinduló helyzet: alapállás; 1. ütem: bal lábbal futólépés előre, jobb lábbal futólépés előre; 8 ütemen keresztül futás előre, 8 ütemen keresztül futás hátra. Szakleírás: (219. ábra) „B” variáció Kiinduló helyzet: alapállás; 1000 méter futás előre. Szakleírás: (219. ábra) „C” variáció Kiinduló helyzet: alapállás; Gyakorlat: 10 méter futás előre, pihenő 10 mp, a gyakorlat ismétlése 20x. 171 + + + + A. B. 1 4x, + 4x 8x,+ 8x 220. ábra Szakleírás: (220. ábra) „A” variáció Kiinduló helyzet: alapállás; 1. ütem: 2 futólépés hátra; 8 ütemen keresztül futás hátra, 8 ütemen keresztül futás előre. Szakleírás: (220. ábra)

„B” variáció Kiinduló helyzet: alapállás; 4 futólépés hátra, négy futólépés előre; A 8-ütemű gyakorlat ismétlése 8x. Tempó: 120 ütés/perc + + + + + + + + 8x 8x 8x 221. ábra Szakleírás: (221. ábra) Helyben járás 8 ütemen keresztül, helyben futás 8 ütemen keresztül, A gyakorlat ismétlése 8x. Egy ütem = bal és jobb láb lépés. 172 + + + + + + + + + + + + 8x 8x 8x 222. ábra Szakleírás: (222. ábra) Helyben járás 8 ütemen keresztül, (egy ütem = bal és jobb láb lépés). helyben galoppszökdelés 8 ütemen keresztül (egy ütem = galoppszökdelés a jobb és bal lábon). A gyakorlat ismétlése 8x. + + 1 2 x 223. ábra Szakleírás: (223. ábra) Kiinduló helyzet: Alapállás; 1. ütem: ereszkedés guggolótámaszba, és szökkenés előre bal lebegőállásba, jobb lábszárlendítéssel hátra; 2. ütem: szökkenés előre guggolótámaszba, és szökkenés előre jobb lebegőállásba, bal

lábszárlendítéssel hátra; A kétütemű gyakorlat folyamatos ismétlése Meghatározatlan ismétlésszámban. Kéziszer gyakorlatok ábrázolása, szakleírása A kéziszer gyakorlatokban, mint súlyzó-, bot-, rúd-, labda-, gumikötél-, ugrókötél gyakorlatok, vagy egyéb kéziszer gyakorlatokban megjelenő mozgások ábrázolása lényegében megegyezik a szabadgyakorlatokéval csupán a használt kéziszert kell a mozgásban résztvevő testrésszel együtt lerajzolni. Szakleírásukban a tartott, illetve mozgatott kéziszerre utalva kell a helyzetet, illetve a mozgást megnevezi. 173 2,4,7 - 8 1 3 5-6 224. ábra Szakleírás: (224. ábra) Kiinduló helyzet: Szögállás, labda mélytartásban; 1. ütem: labdalendítés mellső középtartásba; 2. ütem: labdalendítés kiinduló helyzetbe; 3. ütem: ugrás terpeszállásba; 4. ütem: ugrás kiinduló helyzetbe; 5-6. ütem: labdaemelés magastartásba; 7-8. ütem: labdaleengedés kiinduló helyzetbe 4, 8 1, 3,

5, 7 2, +6 225. ábra Szakleírás: (225. ábra) Kiinduló helyzet: Szögállás, bot mellső oldalsó rézsútos mélytartásban; 1. ütem: botlendítés oldalsó rézsútos magastartásba; 2. ütem: botlendítés bal karral oldalsó középtartásba, és jobb kar lendítés oldalsó középtartásba; 3. ütem: bot és karlendítés oldalsó rézsútos magastartásba; 4. ütem: botlendítés kiinduló helyzetbe; 5. ütem: mint a 3 ütem; 6. ütem: mint a 4 ütem ellenkezőleg; 7. ütem: mint a 2 ütem; 8. ütem: botlendítés kiinduló helyzetbe 174 3-4 1- 2 20x 226. ábra Szakleírás: (226. ábra) Kiinduló helyzet: Terpeszállás, gumikötél a láb rögzítve, oldalsó rézsútos mélytartásban fogás a gumikötélen; 1-2. ütem: gumikötélhúzás oldalsó rézsútos magastartásba; 3-4. ütem: karleengedés kiinduló helyzetbe; A négyütemű gyakorlat ismétlése 20x. 2 1 20x 227. ábra Szakleírás: (227. ábra) Kiinduló helyzet: Hanyattfekvés, kar

mélytartásban, és derékszögben hajlított helyzetben, súlyzó a kézben orsófogás; 1. ütem: súlyzótolás mellső középtartásba; 2. ütem: súlyzóleengedés kiinduló helyzetbe; A kétütemű gyakorlat ismétlése 20x. Páros gyakorlatok ábrázolása, szakleírása A páros gyakorlatokban megjelenő helyzetek és mozgások ábrázolása megegyezik a szabadgyakorlatokéval a résztvevőket viszont „A” illetve ”B” megjelöléssel megkülönböztetjük egymástól. A szakleírásban az „A” és „B” sportoló mozgásait a szaknyelv alkalmazásának szabályai szerint külön-külön leírjuk A „+” jelet az eddig bemutatott jelentésének megfelelően alkalmazzuk, de jelentését kiterjesztjük a szerepcsere jelölésére 175 A B 7-8 1 - 2, (3 - 6) 228. ábra Szakleírás: (228. ábra) Kiinduló helyzet: „A” és „B” egymásnak oldalt terpeszállás, oldalsó rézsútos mélytartásban belső kézzel kézfogás; 1-2. ütem: karlendítéssel

oldalsó középtartásba és a belső karral vállfogással, törzsdöntés előre; 3-6. ütem: mozgásszünet; 7-8. ütem: törzsemelés kiinduló helyzetbe A B 3-4 1-2 10x, + 229. ábra Szakleírás: (229. ábra) Kiinduló helyzet: „A”- guggoló támasz, fogás „B” bokáján, „B”- „A”–val szemben nyújtottülés; 1-2. ütem: „A” ugrás terpesz-fekvőtámaszba; „B” törzsleengedés hátra hanyattfekvésbe; 3-4. ütem: visszatérés kiinduló helyzetbe; A négyütemű gyakorlat ismétlése 10x. A gyakorlat megismétlése szerepcserével. Pad és bordásfal gyakorlatok ábrázolása, szakleírása A pad gyakorlatok illusztrálásához a padot elől vagy oldalnézetben ábrázoljuk, és megtartjuk a rajzírás eddig bemutatott minden elemét. A jobb helykihasználás érdekében a pad mindkét oldalát használhatjuk a gyakorlatok ábrázoláshoz olyan gyakorlatok esetében is, ahol egyébként nem kerülünk át a gyakorlat során a pad másik oldalára.

A padgyakorlatok szakleírásában új elemként jelentkezik a kiinduló helyzet megnevezésében, a test szerhez viszonyított helyzetének meghatározása. A test szerhez viszonyított 176 helyzetét a bordásfal gyakorlatok esetében is meg kell határozni. A bordásfal gyakorlatok rajzírásában is, hasonlóan a padgyakorlatokhoz, a szer mindkét oldalát használhatjuk TEST HELYZETÉNEK MEGHATÁROZÁSA A SZERHEZ VISZONYÍTVA szélességi tengely hosszúsági tengely hosszúsági tengely hosszúsági tengely A szerek fősíkja szembőlnézetben A szerek fősíkja oldalnézetben A test oldalsíkja oldalnézetben A test oldalsíkja szembőlnézetben Bordásfal, szekrény, pad, zsámoly és más szerek esetében is a szer fő síkjához és a benne elhelyezkedő hosszúsági tengelyhez viszonyítjuk a test oldalsíkját, ahol a test szélességi tengelye adja a támpontot a test szerhez viszonyított helyzetének meghatározásához. Ha a test oldalsíkja és szélességi

tengelye párhuzamos vagy egybeesik a szer fősíkjával, illetve annak hosssszúsági tengelyével, akkor a test szerhez viszonyított helyzetét oldalhelyzetnek nevezzük. Ha a test oldalsíkja és szélességi tengelye merőleges a szer fősíkjára és annak hosszúsági tengelyére, akkor a testszerhez viszonyított helyzetét haránthelyzetnek nevezzük. Az oldalhelyzet lehet: mellső oldalhelyzet, hátsó oldalhelyzet, bal oldalsó és jobb oldalsó oldalhalyzet. A haránthelyzet lehet: bal haránthelyzet, jobb haránthelyzet, továbbá, mellső és hátsó haránthelyzet. 230. ábra 177 a, b, c, d, e, f 231. ábra a, mellső haránthelyzetben alapállás a pad mögött; b, mellső oldalhelyzetben alapállás a pad bal oldalán; c, haránthelyzetben alapállás a padon; d, oldalhelyzetben alapállás a padon, arccal a .; e, hátsó oldalhelyzetben alapállás a pad jobb oldalán; f, hátsó haránthelyzetben alapállás a pad előtt. a, b, c, d, e, f 232. ábra

a, bal haránthelyzetben alapállás; b, bal haránthelyzetben alapállás a padon; c jobb haránthelyzetben alapállás; d, mellső oldalhelyzetben alapállás a pad jobb oldalán; e, oldalhelyzetben alapállás a padon arccal a ; f, hátsó oldalhelyzetben alapállás a pad bal oldalán. 178 6. Fejezet GIMNASZTIKA GYAKORLATOK VARIÁLÁSA, KOMBINÁLÁSA, A GYAKORLATVARIÁLÁS ÁLTALÁNOS SZEMPONTJAI Egy gyakorlat, gyakorlatlánc, gyakorlat sorozat, szerkezeti és terhelési összetevőinek sokféle módon történő megváltoztatását, gyakorlatvariálásnak nevezzük. Gyakorlatok variációinak egymással történő variációit gyakorlatkombinálásnak nevezzük. A gyakorlatvariálás és kombinálás célja: 1. A szervezetre kifejtett sokoldalú, általános és speciális hatások elérésén keresztül, a motoros képességek fejlesztése. 2. A különböző szervrendszerekre kifejtett hatások fokozása, csökkentése, megfelelő adagolása, vagy a hatás

megváltoztatása. 3. A terhelés, a fejlesztési célnak megfelelő terjedelmének és intenzitásának kialakítása, változtatása. 4. Az edzés, a testnevelési óra és egyéb kondicionálással kapcsolatos sportfoglalkozások változatossá tétele. 5. A mozgás és gyakorlat repertoár fejlesztése A gyakorlatvariálás eszközei: 1. A variálandó gyakorlat, gyakorlat-lánc, szerkezeti összetevői 1.1 Variációk a térbeli szerkezet összetevőivel 1.11 A gyakorlat kiinduló helyzetével 1.12 A mozgás irányával 1.13 A mozgás terjedelmével 1.14 A gyakorlat befejező helyzetével 1.2 Variációk az időbeli szerkezet összetevőivel 1.21 A gyakorlat időtartamával 1.22 A gyakorlat tempójával 1.23 A gyakorlatban szereplő mozgások sebességével, gyorsításokkal, lassításokkal 1.24 A gyakorlat ritmusával, ritmusmintákkal, ritmusszerkezetével 2. A variálandó gyakorlat, gyakorlat-lánc, terhelési összetevői 2.1 Variációk az alkalmazható ellenállások

nagyságával 2.2 Variációk az ismétlések számával 2.3 Variációk a szériák számával 2.4 Variációk a pihenőidőkkel 3. Variációk a különböző szerekkel 179 Gyakorlatvariálás szabadgyakorlati alapformájú gyakorlatokkal A szabadgyakorlati alapformájú gyakorlatok variálási lehetőségeit a „kondicionálás az óra körül” elnevezésű módszer segítségével mutatjuk be. A módszer hosszú távú felkészítési program részeként alkalmazható, logikus rendszerben, szemléletes módon mutatja be a gyakorlatvariálási lehetőségeket. A módszer logikája támpontokat adhat a természetes gyakorlatok variálásához is. „KONDICIONÁLÁS AZ ÓRA KÖRÜL” A „kondicionálás az óra körül” egy gyakorlatvariálási módszer, amely segítségével rendszerezett módon, játékos formában, a kreativitás mobilizálásával fejleszthetjük a különböző motoros képességeket. Megfelelő jártassággal tanítványainkat úgy tudjuk bevonni a

gyakorlásba, hogy maguk is kreatív módon, részesei válhatnak a gyakorlatok variálásában. Használhatják, és továbbszőhetik egymás ötleteit, így újabb és újabb variációs irányokat jelölhetnek társaik számára. A módszer alapja a kiinduló helyzetek jól megszerkesztett sorrendje, amely lehetővé teszi a gördülékeny átmenetet az egyes gyakorlatcsoportok között. A 12 óra állásának és járásának megfelelően, minden kiinduló helyzetből akár egy órán keresztül, megállás nélkül variálhatjuk a gyakorlatokat folyamatosan, és megállás nélkül áttérhetünk a következő kiinduló helyzetbe, ahol újabb órányi gyakorlatvariációt végezhetünk el. A kiinduló helyzetek sorrendje lehetővé teszi azt is, hogy gyakorlatainkat csak a megadott helyzetek felhasználásával variáljuk. A „kondicionálás az óra körül” rendszerben bemutatott kiinduló helyzeteket más helyzetekre is cserélhetjük, de feltételként megszabhatjuk, hogy

egy ütem alatt lehessen átérni a következőre. Természetesen a kiindulóhelyzetenkénti egy-egy órányi gyakorló időt szimbolikus értelemben használjuk A gyakorlatvariációk ismétlésszámát, a gyakorlás időtartamát, tempóját, intenzitását a szerint válasszuk meg, hogy melyik motoros képességet akarjuk fejleszteni, hogy mely szervrendszerekre akarunk domináns hatást gyakorolni. A módszer alkalmazásának első lépései: 1. A 12 kiinduló helyzet helyes végrehajtásának megtanítása 4-es nyitott vonalalakzatban, félkör vagy köralakzatban, a bemutatás után elrendeljük a helyzetek végrehajtását, ellenőrizzük a pontos végrehajtást. - A tanulók tapsra 4 ütem alatt, lassú tempóban számolva helyezkednek el az egyes kiinduló helyzetekben a pontosságra törekedve, koordinációfejlesztési céllal - A tanulók tapsra 4 ütemenként, közepes tempóban számolva helyezkednek el az egyes kiinduló helyzetekben a pontosságra törekedve,

koordinációfejlesztési céllal 180 - A tanulók tapsra 2 ütemenként, közepes tempóban számolva helyezkednek el az egyes kiinduló helyzetekben a pontosságra törekedve, koordinációfejlesztési céllal - A tanulók tapsra 1 ütemenként, közepes tempóban számolva helyezkednek el az egyes kiinduló helyzetekben a pontosságra törekedve, koordinációfejlesztési céllal - A tanulók tapsra 1 ütemenként, élénk tempóban számolva helyezkednek el az egyes kiinduló helyzetekben a pontosságra törekedve, koordinációfejlesztési, reagálás és helyzetváltoztató gyorsaság-fejlesztési céllal 2. „Oszolj” vezényszóval, vagy valamilyen hangjelzéssel elrendeljük az alakzat elhagyását. A tanulókat egy előre meghatározott területnek, különböző pontjaira irányítjuk. Pl „Figyelem!” Futás a bordásfalhoz, indulj! „Figyelem”! „0 óra” helyzetébe futás vissza, indulj! (pontosság, koordináció, hely és helyzetváltoztató

gyorsaságfejlesztési céllal). A bemutatott példa mintájára „0 órától” kezdve, az óra járásával megegyező irányba néhányszor végigjárjuk, begyakoroltatjuk, a helyzetek gyors elfoglalását és azok sorrendjét. A két egymást követő testhelyzet változtatás között különböző helyváltoztató mozgásokat, feladatokat és különböző távolságokat határozhatunk meg. 3. „Oszolj” vezényszóval, vagy valamilyen hangjelzéssel hasonlóan az 2 pontban leírtakkal, elrendeljük az alakzat elhagyását, de a tanulók ekkor még nem tudják, hogy melyik testhelyzetbe kell visszatérniük. Véletlenszerű sorrendben haladunk az egyes testhelyzetek elfoglalásával. - Oszolj! Futás a talajterületen kívülre, „1 óra” helyzetébe vissza. indulj! - Oszolj! Futás a talajterületen kívülre, „10 óra” helyzetébe vissza. indulj! - Oszolj! Futás a talajterületen kívülre, „2 óra” helyzetébe vissza. indulj! - Oszolj! Futás a talajterületen

kívülre, „4 óra” helyzetébe vissza. indulj! - Oszolj! Futás a talajterületen kívülre, „7 óra” helyzetébe vissza. indulj! - Oszolj! Futás a talajterületen kívülre, „6 óra” helyzetébe vissza. indulj! 4. Helyben, az alakzaton belül, véletlenszerű sorrendben rendeljük el a helyzetek elfoglalását, és egyre gyorsabban adjuk ki az utasításokat. 5. Két egymást követő kiinduló helyzetből összeállított, 2-ütemü gyakorlatokkal folytatjuk a gyakorlást. Figyelem! „0 óra”! „1 óra”! „0 óra”! „1 óra”! „0 óra”! „1 óra”! „0 óra”! „1 óra”! „Ütemtartással tovább”! „1, 2, 1, 2” 6. Három egymást követő kiinduló helyzetből összeállított, 4-ütemü gyakorlatokkal folytatjuk a gyakorlást. Figyelem! „0 óra”! (a kiinduló helyzet) „1 óra”! (első ütem), „2 181 óra”! (második ütem), „1 óra”! (harmadik ütem) „0 óra”! (negyedik ütem, vissza a kiinduló helyzetbe),

„ütemtartással tovább”! „1, 2, 3, 4,” . 7. Kettő-, három-, négy egymást követő kiinduló helyzetből összeállított, 8-ütemü gyakorlatokkal folytatjuk a gyakorlást. Figyelem! „0 óra”! „1 óra”! „2 óra”! „3 óra”! „2 óra”! „3 óra”! „2 óra”! „1 óra”! „0 óra”! „Ütemtartással tovább”! „1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8,”. 8. 8-ütemü gyakorlatok további variációs lehetőségei: 4-ütemü gyakorlatok 2 testhelyzettel, 4-ütemü gyakorlatok 3 testhelyzettel, 8-ütemü gyakorlatok 2 testhelyzettel, 8-ütemü gyakorlatok 3 testhelyzettel, 8-ütem gyakorlatok 4 testhelyzettel, 8-ütemü gyakorlatok 5 testhelyzettel, 8-ütemü gyakorlatok 6 különböző testhelyzettel. 9. Az egyes kiinduló helyzetekből egyszerű 2-ütemü, majd 4- és 8-ütemü egyszerű gyakorlatvariációkkal folytatjuk a gyakorlást. Különböző variációs mintákat mutatunk be az egyes gyakorlatcsoportokon belül, majd szempontokat, szabályokat,

illetve megkötéseket határozunk meg a tanulók számára. Ilyen megkötések vonatkozhatnak, a gyakorlatban szereplő mozgásfajtákra, mozgás irányokra, mozgásterjedelmekre, kombinációkra, domináns hatásokra. Ha a gyakorlás során a tanulók ötletei kimerülő félben vannak, újabb mintákat mutatunk be, új ötleteket adva folytatjuk a gyakorlást. A szabályok megtartása mellett, a tanulók kreatív megoldásait megdicsérve, motiváljuk őket egyre több mozgásforma alkalmazására. A tanulók számára, általános szabályként a gyakorlás során megszabhatjuk, hogy a gyakorlat folyamatosan ismételhető és szimmetrikus legyen, továbbá, hogy az a gyakorlat, amely korábban már előfordult nem ismételhető. Példák, a különböző megkötések előírására, kritériumok megszabására: - csak szimmetrikus, nyújtott karmozgások szerepelhetnek a gyakorlatban; - csak aszimmetrikus, nyújtott karmozgások szerepelhetnek a gyakorlatban; - csak

szimmetrikus, hajlított karmozgások szerepelhetnek a gyakorlatban; - csak aszimmetrikus, hajlított karmozgások szerepelhetnek a gyakorlatban; - csak vegyes karmozgások szerepelhetnek a gyakorlatban; - csak karkörzések szerepelhetnek a gyakorlatban; - csak karlendítések szerepelhetnek a gyakorlatban; - csak karemelések és leengedések szerepelhetnek a gyakorlatban; - csak karlendítések és karkörzések szerepelhetnek a gyakorlatban; - csak törzsmozgások szerepelhetnek a gyakorlatban; 182 - csak törzshajlítások és karmozgások szerepelhetnek a gyakorlatban; - csak lábmozgások szerepelhetnek a gyakorlatban; - csak szökdelések és ugrások szerepelhetnek a gyakorlatban; - lépések, helyben járások, helyben futások szerepelhetnek a gyakorlatban; - járások, futások irányváltoztatásokkal, szerepelhetnek a gyakorlatban; - mozgásterjedelem változtatásokkal szerepelhetnek a gyakorlatban; - közepes tempó domináljon a

gyakorlatban; - lassú tempó domináljon a gyakorlatban; - gyors tempó domináljon a gyakorlatban; - tempó és sebesség kombinációk szerepeljenek a gyakorlatban; - mozgásszünet (statikus helyzet) domináljon a gyakorlatban; - utánmozgások domináljanak a gyakorlatban; lépés, járás, futás variációk Példák a különböző hatáskiváltások meghatározáshoz: - dinamikus erősítő hatás alkalmazása meghatározott izomcsoportokra; statikus erősítő hatás alkalmazása meghatározott izomcsoportokra; - legyőző erőkifejtési mód domináljon; - fékező erőkifejtési mód domináljon; - dinamikus nyújtóhatás domináljon meghatározott izomcsoportra; - statikus nyújtóhatás domináljon meghatározott izomcsoportra; - egyensúlyérzék fejlesztő hatás domináljon; - ritmusérzék fejlesztő hatás domináljon; - erőadagolást szabályozó képesség fejlesztő hatás domináljon; - tér, idő testrész koordinációt

fejlesztő hatás domináljon; - tér, idő testrész, szer koordinációt fejlesztő hatás domináljon; A felsorolt variációk alkalmazásának körét különböző szerekkel és társas gyakorlatok formájában tovább bővíthetjük. 183 A „kondicionálás az óra körül” kiinduló helyzetei: „0 óra” = alapállás; „1 óra” = terpeszállás, oldalsó középtartás; „2 óra” = guggolótámasz; „3 óra” = fekvőtámasz; „4 óra” = hasonfekvés; „5 (a) óra” = bal oldalfekvés, „5 (b) óra” = jobb oldalfekvés; „6 óra” = terpesz-hanyattfekvés, magastartás; „7 (a) óra” = bal oldalülés, jobb láb keresztben a bal láb előtt, hajlított helyzetben, „7 (b) óra” = jobb oldalülés, bal láb keresztben a jobb láb előtt, hajlított helyzetben; „8 óra” = terpeszülés támasz hátul, „9 óra” = térdelőtámasz; „10 óra” = térdelés, mellső középtartás; „11 (a) óra” = bal guggolótámasz, jobb láb

hátul, „11 (b) óra” = jobb guggolótámasz, bal láb hátul; „12” óra = alapállás. 234. ábra 184 235. ábra Gyakorlatvariációk 2 testhelyzettel: 236. ábra 185 Gyakorlatvariációk 3 testhelyzettel: 237. ábra Gyakorlatvariációk 4 testhelyzettel: 238. ábra Gyakorlatvariációk 5 testhelyzettel 239. ábra 186 Gyakorlatvariációk 2 testhelyzettel, folyamatos átmenettel, gyakorlat-láncban Minden gyakorlat „A” variációját 3x ismételjük, majd áttérünk a „B” variációra. A „B” variációval folytatjuk a gyakorlatot, ahol az eredeti gyakorlatnak negyedik ismétlése azzal változik, hogy annak 8. ütemében, mozgásszünet közbeiktatásával kerülünk a következő gyakorlat kiinduló helyzetébe. Így folyamatosan, megszakítás nélkül térünk át az új gyakorlatra. 240. ábra Gyakorlatvariációk 3 testhelyzettel, folyamatos átmenettel gyakorlat-láncban Minden gyakorlat „A” variációját 3x ismételjük, a „B”

variációval folytatva a gyakorlatot, ami az eredeti gyakorlatnak negyedik ismétlése azzal a változatással, hogy annak 8. ütemében, mozgásszünet közbeiktatásával kerülünk a következő következ gyakorlat kiinduló helyzetébe, ahonnan újabb gyakorlatot végezhetünk el megszakítás nélkül, folyamatosan. 241. ábra 187 Gyakorlatvariációk 4 testhelyzettel, folyamatos átmenettel gyakorlat-láncban Minden gyakorlat „A” variációját 3x ismételjük, a „B” variációval folytatva a gyakorlatot, ami az eredeti gyakorlatnak negyedik ismétlése azzal a változatással, hogy annak 8. ütemében, mozgásszünet közbeiktatásával kerülünk a következő következ gyakorlat kiinduló helyzetébe, ahonnan újabb gyakorlatot végezhetünk el megszakítás nélkül, folyamatosan. 242. ábra Gyakorlatvariációk 5 testhelyzettel, folyamatos átmenettel gyakorlat-láncban Gyakorlat-láncként alkalmazható gyakorlatok, ahol minden gyakorlat „A”

variációját 3x ismételjük, a „B” variációval folytatva a gyakorlatot, ami az eredeti gyakorlatnak negyedik ismétlése azzal a változatással, hogy annak 8. ütemében, mozgásszünet közbeiktatásával kerülünk a következő következ gyakorlat kiinduló helyzetébe, ahonnan újabb gyakorlatot végezhetünk el megszakítás nélkül, folyamatosan. 243. ábra 188 7. Fejezet A GIMNASZTIKA GYAKORLATOK TERVEZÉSI SZEMPONTJAI Minden motoros képességet fejlesztő rövid-, közép-, vagy hosszú távú felkészítési terv alapját gyakorlatok, különböző módon rendezett gyakorlat sorozatok, illetve gyakorlat-láncok képezik. A különböző programokban megjelenő gyakorlatok tervezési szempontjait a fejlesztési célok határozok meg. Így a gyakorlattervezésnek vannak általános és speciális szempontjai. Az általános gyakorlattervezési szempontok többnyire minden sportági gyakorlatprogram készítésénél figyelembe veendők, míg a speciális

gyakorlattervezési szempontokat az adott sportág, illetve versenyszám specifikumainak kell alárendelni. Az általános bemelegítéssel és az ízületi mozgékonyság fejlesztésével kapcsolatos tervezési szempontokat részletesen tárgyaljuk a jegyzet ide vonatkozó fejezeteiben. A gimnasztika formális és funkcionális gyakorlatrendszerében (a jegyzet 2. fejezete) bemutattuk azt a gazdag mozgásanyagot, amit a gyakorlatprogramok tervezéséhez, a különböző motoros képességek fejlesztésének megalapozásához, fejlesztéséhez, illetve szinten tartásához alkalmazhatunk. Általános gyakorlattervezési szempontok: 1. A gyakorlatprogram céljának meghatározása 1.1 A megcélzott motoros képességek fejlesztésének meglapozása 1.2 A megcélzott motoros képességek fejlesztése (lásd, a gimnasztika funkcionális gyakorlatrendszere) 1.3 A megcélzott motoros képességek szinten tartása 2. Az életkori sajátosságok, a motoros képességek fejlesztése

szenzitív idősszakainak figyelembevétele (lásd, 1. táblázat,) a képességek és domináns szervrendszerek, a fejlesztési életkor és domináns módszerek figyelembevétele (3. táblázat) 2.1 Az egyéni vagy csoportnak szóló gyakorlatprogram tervezésének sajátosságai 2.2 A korcsoport felkészültségi szintje, aktuális kondicionális állapotának figyelembe vétele 189 2.3 A gyakorlatprogram alkalmazott szintfelmérő megkezdése előtt végrehajtása közben alkalmazott ellenőrző után alkalmazott ellenőrző gyakorlattesztek kiválasztása. 2.4 A gyakorlatprogram gyakorlattesztek kiválasztása. 2.5 A gyakorlatprogram végrehajtása gyakorlattesztek kiválasztása. 3. A fejlesztési cél megvalósításához szükséges mozgás és gyakorlatanyag kiválasztása, a gimnasztika formális és funkcionális gyakorlatrendszere által kínált lehetőségekből 3.1 A test arányos és szimmetrikus foglakoztatása 3.2 Az agonista és

antagonista izomcsoportok közötti egyensúly megtartása vagy helyreállítása 3.3 A sportági speciális képzésből fakadó aránytalanságok helyreállítása 3.4 A sportág-specifikus követelmények figyelembe vétele célgimnasztika gyakorlatok tervezésénél 3.5 A gyakorlatokhoz közvetlenül kapcsolódó terhelési összetevők meghatározása, a gyakorlatok intenzitásának tervezése, az energiaszolgáltató rendszerek edzése szempontjából (lásd 2. táblázat) 3.51 Az alkalmazott ellenállások nagyságának tervezése 3.52 Az Ismétlésszámok, sorozatszámok, tervezése 3.53 A pihenési idők tervezése 3.54 A gyakorlatok végrehajtási tempójának, sebességének tervezése 3.55 A gyakorlat sorozatok végrehajtási időtartamának tervezése (pl bemelegítésnél) 3.56 A gyakorlat-láncok végrehajtási időtartamának tervezése (pl 4 táblázat) 3.57 A gyakorlatok végrehajtási kritériumainak tervezése 4. A környezeti feltételek, lehetőségek, figyelembe

vétele 5. Tárgyi eszközök, szerek alkalmazási lehetőségeinek feltételei 190 18 17 16 15 14 13 12 11 10 9 8 7 Képesség/Életkor 6 Koordinációs és kondicionális képességek fejlesztésének szenzitív időszakai Koordinációs képességek Tér/idő/test/részkoordináció Egyensúlyérzék Test/rész-,eszközkoordináció Térbeli tájékozódás Ritmusérzék Erőadagolás szabályozás Ízületi mozgékonyság Reagálás gyorsaság Mozdulatgyorsaság Frekvencia gyorsaság Helyzetváltoztató gyorsaság Helyváltoztató gyorsaság Kondicionális képességek Aerob állóképesség Anaerob állóképesség Relatív erő (test/rész) Erő-állóképesség Gyorserő Maximális erő 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 Életkor Organikus fejlődés % Idegrendszer csont/izomrendszer Nemi/hormon rendszer 6 Szervrendszerek fejlettsége 6 – 18 éves kor között % % % % % % % % % % % % % 90 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100

100 30 50 55 75 5 10 20 30 1. táblázat 191 50 90 Gyakorlatok intenzitása és az energiaszolgáltató rendszerek edzése 1. 2. 3. 4. 5. Időtartam Intenzitás Energiarendszer 1 - 10 mp 10 - 120 mp 2 – 6 perc maximális maximális ATP - CP Anaerob – tejsav Anaerob – tejsav Aerób tejsav Aerób 6 – 30 perc 30 < szubmaximális közepes alacsony Anaerob részarány 100 – 95 % 90 -80 % Aerob részarány 0–5% 10 – 20 % 70 – 40 % 30 – 60 % 40 – 10 % 60 – 90 % 5% 95 % Istvánfi nyomán 2. táblázat Képességek, domináns szervrendszerek, a fejlesztési életkor, domináns módszerek Képesség Ügyesség Erő Relatív erő Abszolút erő Állóképesség Aerób Anaerób Gyorsaság domináns szervrendszerek Idegrendszer Izomrendszer Szív és keringési rendszer Ideg - izomrendszer a fejlesztési életkor 4 – 13 év 6 – 12 év 12 – 18 év 5 – 13 év 13 – 18 év 8 – 12 év 13 – 18 év Istvánfi nyomán 3. táblázat

192 domináns módszerek Sokféle mozgás, különböző variációk játékos formában Dinamikus gyakorlatok Testsúllyal Szerrel (terhelés terjedelme) (terhelés intenzitása) Gyors mozgások Intenzív sprintek 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 időtartam/s gyakorlatszám ütemszám TEMPÓ időtartam/s gyakorlatszám ütemszám TEMPÓ időtartam/s gyakorlatszám ütemszám TEMPÓ Gyakorlat, gyakorlat-sorozat gyakorlat-lánc időtartamának meghatározása ismert tempó és gyakorlatszám esetén 8 24 288 77 8 24 149,6 114 8 24 101,1 8 24 281 78 8 24 147,7 115 8 24 100,2 8 24 274,3 79 8 24 145,8 116 8 24 99,31 8 24 267,9 80 8 24 144 117 8 24 98,46 8 24 261,8 81 8 24 142,2 118 8 24 97,63 8 24 256 82 8 24 140,5 119 8 24 96,81 8 24 250,4 83 8 24 138,8 120 8 24 96 8 24 245,1 84 8 24 137,1 121 8 24 95,21 8 24 240 85 8 24 135,5 122 8 24 94,43 8 24 235,1 86 8 24 134 123 8 24 93,66 8 24 230,4 87

8 24 132,4 124 8 24 92,9 8 24 225,9 88 8 24 130,9 125 8 24 92,16 8 24 221,5 89 8 24 129,4 126 8 24 91,43 8 24 217,4 90 8 24 128 127 8 24 90,71 8 24 213,3 91 8 24 126,6 128 8 24 90 8 24 209,5 92 8 24 125,2 129 8 24 89,3 8 24 205,7 93 8 24 123,9 130 8 24 88,62 8 24 202,1 94 8 24 122,6 131 8 24 87,94 8 24 198,6 95 8 24 121,3 132 8 24 87,27 8 24 195,3 96 8 24 120 133 8 24 86,62 8 24 164,6 97 8 24 118,8 134 8 24 85,97 8 24 188,9 98 8 24 117,6 135 8 24 85,33 8 24 185,8 99 8 24 116,4 136 8 24 84,71 8 24 182,9 100 8 24 115,2 137 8 24 84,09 8 24 180 101 8 24 114,1 138 8 24 83,48 8 24 177,2 102 8 24 112,9 139 8 24 82,88 8 24 174,5 103 8 24 111,8 140 8 24 82,29 8 24 171,9 104 8 24 110,8 141 8 24 82,29 8 24 169,4 105 8 24 109,7 142 8 24 81,13 8 24 167 106 8 24 108,7 143 8 24 80,56 8 24 164,6 107 8 24 107,7 144 8 24 80 8 24 160 108 8 24 106,7 145 8 24 79,45 8 24 162,3 109 8 24 105,7 146 8 24 78,9 8 24 157,8 110 8 24 104,7 147 8 24 78,37 8 24 155,7 111 8 24 103,8 148 8 24 77,84 8 24 153,6 112 8 24

102,9 149 8 24 77,32 8 24 151,6 113 8 24 101,9 150 8 24 76,8 LARGO = 40 - 60 b/m - LARGETTO = 60 - 66 b/m - ADAGIO = 66 - 76 b/m ANDANTE = 76 - 108 b/m - MODERATO = 108 - 120 b/m ALLEGRO = 120 - 168 b/m PRESTO = 168 - 208 b/m A táblázatban 8-ütemből álló gyakorlatszerkezetet vettünk alapul. 4. táblázat 193 A táblázat segítségével pontosan tervezhetjük egy gyakorlat, gyakorlat-sorozat illetve gyakorlat-lánc teljes időtartamát. Mivel a gyakorlatsorozat végrehajtásának időtartamára eső összes ütemszám ismert, a terhelés intenzitása jól szabályozható. A 8 ütemen belül különböző tartalmú és hatású alapformák variációit és kombinációit tervezhetjük aszerint, hogy milyen motoros képességfejlesztési irányt célzunk meg. A táblázatból továbbá az is kiolvasható, hogy egy 24 gyakorlatból álló sorozat, 8ütemü gyakorlatok esetén összesen 196 ütemet jelent. Ha a gyakorlatsorozatot pl 64 b/m tempóban hajtjuk végre, az

pontosan 180 mp-ig, tehát 3 percig tart. Ha ugyan ezt a gyakorlat sorozatot 96 b/m tempóban hajtjuk végre, az időtartam 120 mp-re tehát 2 percre csökken. A tempó változtatásával a terhelés intenzitását, a fokozatosság elve figyelembevételével, tudatosan tudjuk változtatni. Ha a végrehajtás pulzusméréssel is párosul, pontosan meg tudjuk határozni a gyakorlatsorozat keringési rendszerre kifejtett hatását. A terhelés így mérhetővé, ellenőrizhetővé és egyénre szabhatóvá is válik. 194 8. Fejezet AZ ÁLTALÁNOS BEMELEGÍTÉS A bemelegítés a szervezet nyugalmi állapotból való fokozatos átvezetése egy terheléses állapotba. A bemelegítés célja, a tanuló/sportoló fizikai és pszichikai felkészítése a testnevelési óra-, edzés-, vagy versenyterhelés optimális elviselésére, a jobb teljesítmény elérése, az izom és ízületi sérülések esélyeinek csökkentése. A bemelegítés szerepe, jelentősége, hatása Az emberi

szervezet nyugalmi állapotban vagy alacsony intenzitású mozgástevékenység közben, teljesítőképességének alig egyharmadát használja ki. - A szív ritkábban húzódik össze, - a vérkeringés csökkent mértékű, - az erek viszkozitása nem megfelelő, - a légzés felszínes, - az izmok ízületek merevek, hidegek, korlátozott mozgás kiterjedésűek, vérellátásuk nem megfelelő, - az idegrendszeri központok és a perifériás idegpályák kevésbé ingerelhetőek. A szervezet ilyen állapotban, károsodás illetve sérülés nélkül, nagy intenzitású fizikai terheléssel járó sporttevékenységre nem alkalmas. A növekvő intenzitású mozgások hatására a szervezet: - energia felhasználása növekszik, - az izmok hőmérséklete emelkedik, - a hajszálerek kitágulnak, - a szívműködés és a légzés fokozódik, a pulzusszám emelkedik, - az energiaszolgáltató rendszerek alkalmazkodnak a terhelés fokozódásához, illetve biztosítják a fokozódó

terheléshez a megfelelő mennyiségű energiát, - a szervezetben végbemenő biokémiai folyamatok felgyorsulnak, - az idegrendszer ingerelhetősége javul, ennek eredményeként a mozgáskoordináció javul, A bemelegítésben alkalmazott terhelés A bemelegítés alatt, a szervezetnek fokozatosan növekvő, optimális terhelésre van szüksége. Az optimális terhelés megtalálása, különösen egy csoport bemelegítése esetében nem könnyű feladat, de törekedni kell rá. A bemelegítés könnyen mérhető elemeinek mérése, mint az intenzitás mértékére utaló pulzusszám, az egyes funkcionális gyakorlatcsoportok időtartama, részaránya az egész bemelegítés időtartamán belül, a gyakorlat variációk és kombinációk számának racionalizálása, segíthet az egyénre, illetve csoportra szabott terhelés optimalizálásában. A bemelegítés alatt a fokozatosan növekvő terhelés elvét kell követni. A bemelegítés időtartama A fokozatosan növekvő,

optimális terhelés mellett, a bemelegítés időtartamát optimalizálni kell az adott klimatikus viszonyok között. Az optimális időtartam betartását a bemelegítendő szervrendszerek élettani szükségletei diktálják. A bemelegítés időtartamának meghatározásában a bemelegítést vezető tanárnak/edzőnek, illetve az egyéni bemelegítést végző tanulónak/sportolónak nem egy formális szempontokat figyelembevevő időtartam beosztást kell követnie. Hibás szemlélet és gyakori jelenség, amikor a testnevelő, a testnevelési óra rövidségére (45’) hivatkozva nem fordít elegendő időt a bemelegítésre Ugyancsak elítélendő az a 195 gyakorlat, amikor az edző olyan csoportot küld el bemelegíteni, akiket még nem tanított meg a bemelegítésben alkalmazható gyakorlatokra, a gyakorlatok helyes sorrendjének alkalmazására, dinamikájára, a megfelelő intenzitás elérésére. Az általános bemelegítés teljes időtartamának beosztása

minimum átlag maximum 1. Mérsékelt nyújtóhatású gyakorlatblokk 1 perc 1,30 2 perc 2. Keringést fokozó, hőtermelő gyakorlatblokk 3 perc 4 perc 5 perc 3. Fő nyújtóhatású gyakorlatblokk 5 perc 6,30 perc 8 perc 4. Speciális keringést fokozó gyakorlatblokk 2 perc 2,30perc 3 perc 5. Erősítő hatású gyakorlatblokk 1 perc 1,30 perc 2 perc 12 perc 16 perc Összesen 20 erc 5. táblázat Az időtartam minimuma, maximuma, vagy középarányosa függ a napszaktól (reggel hoszszabb, mint délután és az esti órákban), a klimatikus viszonyoktól (hidegben hosszabb, mint melegben), a bemelegítést megelőző tevékenységformáktól és azok intenzitásától (passzív megelőző tevékenység esetén hosszabb). Egy teljes értékű bemelegítés általános (élettani szempontok dominálnak), és speciális (az óra/edzés fő része tartalmának speciális követelményei dominálnak) részből áll. Az általános bemelegítésben a szervezet

nagyobb terhelésre való felkészítését az izomrendszer, ízületi rendszer, a szív és keringési rendszer, az energiaszolgáltató rendszerek, az érzékszervek és idegrendszer együttműködésének, és kölcsönhatásainak ismeretében kell megoldani. Az általános bemelegítés időtartamát az egyes szervrendszerek élettani szükségletei diktálják Az általános bemelegítés tehát az élettani szempontoknak alárendelt bemelegítés, míg a speciális, az élettani háttérrel biztosított, sportági követelményeknek megfelelő bemelegítési forma. A speciális bemelegítésnek az általános bemelegítésre kell épülnie, azt kiegészítve, annak folytatásaként kell lefolynia. Szervrendszerek felkészítése a bemelegítésben 1. Az izomrendszer felkészítése Az izomrendszer felkészítését fokozatosan növekvő terhelésű izommunkával, az izmok merev nyugalmi tónusának oldásával, az izmok és ez által az egész test hőmérsékletének

emelésével, a szív és vázizmok fokozott vér és oxigén ellátásával érjük el. Az olyan izom tulajdonságok, mint az összehúzódási és elernyedési képesség (kontraktilitás), rugalmasság (elaszticitás), ingerelhetőség (irritabilitás), nyújthatóság (extenzibilitás) javulnak, alkalmassá válnak a hatékony munkavégzésre. 2. Az ízületi rendszer felkészítése Az ízületi rendszer felkészítését az ízületi felszínek „olajozása”, az aktív és passzív ízületi mozgásterjedelmek fokozatos növelése, a korábban fejlesztő nyújtásokkal már megszerzett mozgásterjedelem elérése jelenti. Passzív állapotban, a mozgást lehetővé tevő ízületeink ízületi felszínei szárazak. A száraz felszínek „olajozásához” lassú, majd közepes intenzitású mozgásokkal járulhatunk hozzá. Az ízületi felszínek mechanikus ingerlése megindítja a synoviális folyadék kiválasztódását, amely folyadék jelenti az ízület számára az

„olajat”, hozzájárulva az ízületek sima, gördülékeny mozgásához. 196 3. A szív és keringési rendszer felkészítése A szív és keringési rendszer felkészítését, egy nyugalmi aerob állapotból, vagyis a relatív nyugalmi pulzusszámról indulva, a maximális terheléses pulzus 40-50 %-ig történő fokozatos emelése jelenti. 4. Az energiaszolgáltató rendszerek felkészítése Az energiaszolgáltató rendszerek az izomrendszer és a keringési rendszer felkészítésével egyidejűleg mobilizálódnak. Ha az izomrendszer és a keringési rendszer terhelése fokozatosan emelkedő, a mozgáshoz szükséges energiaszolgáltatás optimális 5. Az érzékszervek és idegrendszer felkészítése Az érzékszervek és idegrendszer felkészítését a sokféle irányváltoztatással járó hely és helyzetváltoztató mozgással érjük el. A bemelegítési terhelés tervezése és ellenőrzése A mindennapok gyakorlatában a bemelegítésben alkalmazott terhelést

pulzusméréssel ellenőrizhetjük. Karvonen módszer segítségével a bemelegítés terhelést tervezhetjük is A módszer eredetileg az aerob állóképesség fejlesztése során követendő terhelési tartomány, az úgynevezett célzóna meghatározására született. Karvonen módszerrel meghatározhatjuk azt a pulzusszámban kifejezett terhelési tartományt, illetve célzónát, amit a bemelegítés alatt el kell érnünk. A módszer figyelembe veszi az életkort és az edzettségi állapotot (a nyugalmi pulzus érték a kondicionális állapot mutatója), így a módszer egyénre szabható. A módszer 15 éves kortól alkalmazható. Bemelegítési pulzus célzónájának meghatározása MAXIMÁLIS TERHELÉSI PULZUSÉRTÉK KALKULÁLÁS: 220 - ÉLETKOR 220 – 20 = 200 MUNKAPULZUS ÉRTÉK KALKULÁLÁS: MAX. PULZUS – NYUGALMI PULZUS 200 – 70 = 130 ütés/perc BEMELEGÍTÉS PULZUSÉRTÉK KALKULÁLÁS: MUNKAPULZUS x 0.4 + NYUGALMI PULZUS = a terhelési célzóna alsó határa

130 x 0.4 = 52 + 70 = 122 ütés/perc MUNKAPULZUS x 0.5 + NYUGALMI PULZUS = a terhelési célzóna felső határa 130 x 0.5 = 65 + 70 = 135 ütés/perc AERÓB ÁLLÓKÉPESSÉG FEJLESZTÉSHEZ MUNKAPULZUS x 0.6 + NYUGALMI PULZUS = a terhelési célzóna alsó határa 130 x 0.6 = 78 + 70 = 148 ütés/perc MUNKAPULZUS x 0.8 + NYUGALMI PULZUS = a terhelési célzóna felső határa 130 x 0.8 = 104 + 70 = 174 ütés/perc 197 ANAERÓB ÁLLÓKÉPESSÉG FEJLESZTÉSHEZ MUNKAPULZUS x 0.9 + NYUGALMI PULZUS = a terhelési célzóna alsó határa 130 x 0.9 = 117 + 70 = 187 ütés/perc MUNKAPULZUS x 1.0 + NYUGALMI PULZUS = a terhelési célzóna felső határa 130 x 1.0 = 130 + 70 = 200 ütés/perc 6. táblázat A példában egy 20 éves, 70 ütés/perc nyugalmi pulzussal (reggeli ébredéskor mért) rendelkező személyt adtunk meg. A nyugalmi pulzust három egymást követő, normál fizikai és pszichikai terhelésű nap reggelén, ébredés után, egy percig kell mérni. A három

mérési adat átlagát kell alkalmazni a képletben. A kalkulálás eredményeként azt látjuk, hogy az érintett sportoló bemelegítési célzónája, pulzusszámban kifejezve 122 és 135 ütés/perc. Ez a pulzus tartomány, a maximális terhelési pulzus 40 – 50 %-át (0,4 és 0,5 szorzó) jelenti. A bemelegítés terhelés optimalizálása A bemelegítés terhelés optimalizálása egy tanulási folyamat eredményeként lehetséges, ahol az edző mérhetővé teszi a bemelegítés folyamatát, és folyamatosan ellenőrzi tanítványai reakcióit. A bemelegítésben alkalmazott terhelés optimalizálása a bemelegítésre fordított időtartam optimális magválasztásával van kölcsönhatásban Ha a bemelegítésre szánt, egyébként jól megválasztott mozgásanyagot túl rövid idő alatt akarjuk elvégeztetni, megnőhet a sérülés veszély, mivel az intenzitás túl nagy lesz. A keringés fokozó futások, elrugaszkodások, sebességváltozások túl sűrűn következnek

egymás után, a mozgások túl gyorsak, a gyakorlatvezetésben alkalmazott tempó túl gyors. Az izom kontrakciók nagy sebessége izomsérüléseket okozhat, az energiaszolgáltató rendszerek felkészületlenek a gyors energiaszolgáltatásra, szúró kellemetlen fájdalmakat okozva a máj környékén. Ilyenkor a tanítvány úgy érzi meg kell állnia, pihenni. Az a bemelegítés, amely fáradást okoz, egy rosszul megválasztott terhelés miatt van, ami nem lehet célunk a bemelegítéssel Ha bemelegítés közben tanítványunk pulzusa tartósan az aerob állóképesség-fejlesztő tartományba jut, vagy eléri az anaerob terhelési tartományt, biztosra vehetjük, hogy rosszul választottuk meg a terhelés intenzitását. Az ilyen eseteket pulzus ellenőrzéssel, a terhelést a kalkulált bemelegítési célzónához igazítva kiküszöbölhetjük Ha a bemelegítés alatt a pulzusellenőrzést gyakran elvégezzük, miközben a pulzus számot a kalkulált célzónához

közelítjük, tehát menet közben változtatjuk a gyakorlatvezetésben alkalmazott tempót, fokozatosan kerülünk közelebb az optimális bemelegítési terheléshez. Ha a bemelegítésre szánt, egyébként szintén jól megválasztott mozgásanyagot túl hosszú idő alatt végeztetjük el, nem csak az edzésidőből veszünk el indokolatlanul értékes perceket, de tanítványaink energiáival sem gazdálkodunk célszerűen. A bemelegítésre fordított idő az edzésnek értékes része, nem rövidíthető és nem hosszabbítható indokolatlanul, veszteségek nélkül. Az optimális terhelés megismeréséhez többszöri pulzus ellenőrzéssel juthatunk közelebb Tanítványaink terhelési célzónáját Karvonen képlet segítségével meg kell határoznunk, hogy a bemelegítés közben mért pulzust viszonyítani tudjuk az egyéni célzónáikhoz. A célzóna alsó és felső határát, 10 mp pulzusmérési időt figyelembe véve, hattal elosztva megkapjuk a 10 mp-re

kalkulált értékeket Tanítványainkat célszerű megismertetni a saját, 10 mp-re kalkulált értékekkel (pl. 20 -– 23 ütés), a mérést követően így azonnal tudjuk, és ők is 198 tudják hogyan reagáltak a terhelésre. Pulzusmérő óra segítségével a mérési hiba is kiküszöbölhető Ha pulzusmérő órával nem rendelkezünk, 10 -–15 %-os mérési hiba esélyével kell számolnunk. Egy teljes értékű bemelegítés befejeztével a jótékony élettani hatás körülbelül a bemelegítés időtartamával arányos ideig fenntartható. Ha annál hosszabb ideig pihenőre kényszerülünk, vagyis ha valamilyen oknál fogva nem folytathatjuk az edzést, vagy nem kezdhetjük meg a versenyzést, kompenzáló keringésfokozó gyakorlatokkal fenn kell tartanunk a bemelegítés eredményeként elért testhőmérsékletet, nyújtóhatású gyakorlatokkal az elért ízületi mozgásterjedelmeket. Ha a kényszerpihenő időtartama a 30 percet meghaladja meg kell

ismételni a bemelegítést. Ilyen esetben az egyes funkcionális gyakorlatblokk időtartamait kis mértékben rövidíthetjük. Az általános bemelegítés szerkezeti felépítése, mozgásanyaga, összeállításának szempontjai Az általános bemelegítést öt egymásra épülő, funkcionális gyakorlatblokkra tagoljuk. 1. Gyakorlatblokk: Mérsékelt nyújtóhatású gyakorlatok Időtartam: 1-2 perc Cél: a boka, térd és csípőízületet áthidaló izomcsoportok merev tónusának oldása, alacsony intenzitású, mérsékelten nyújtóhatású gyakorlatokkal, előkészítve az izmokat a keringést fokozó futás, szökdelés, ugrás gyakorlatokra. Ezek az izomcsoportok a talpi hajlítók, a lábháti hajlítók, a térdízületi hajlítók és feszítők, a csípőízületi hajlítók és feszítő, közelítők és távolítók a lábon helyezkednek el. A mérsékelt nyújtó hatás alkalmazása az említett izmokra azért fontos, mert a láb izmai, minden egyes elrugaszkodás

során hirtelen megrövidülnek (koncentrikus kontrakció), amely rövidülést egy gyors megnyúlási szakasz előz meg. A gyors megnyúlási szakasz (excentrikus kontrakció) beindíthatja az izom védekező reflexeit, a nyújtási reflexet (stretch reflex). A nyújtási reflex hatására az izom a megnyúlást követően hirtelen összehúzódik, ami az izom sérülését okozhatja, ha azon a hosszon az izom még nem dolgozott. A sérülés elkerülése érdekében az elrugaszkodásban résztvevő izmokat mérsékelt intenzitású, lassú közepes tempójú mozgással bevezetett módon, statikusan nyújtjuk meg. A nyújtóhatású helyzetet 6-10 másodpercig megtartjuk, azon a hosszon nyújtjuk meg az izmot, amely hosszon a futás és ugrások során majd használjuk. A 6-10 másodpercig tartó mérsékelt intenzitású nyújtás alatt van ideje az izomnak alkalmazkodni a nyújtási ingerhez, elkerülve nyújtási reflex (stretch reflex) nem kívánt hatásait Gyakorlatok: passzív

gravitációs nyújtások, aktív statikus, saját testrész erejével létrehozott passzív nyújtóhatású gyakorlatok, és ezek kombinációi. Tanácsok: A kötelezően megnyújtandó izmok, a talpi hajlítók a lábháti hajlítók, a térdízületi hajlítók és feszítők, a csípőízületi hajlítók és feszítő, közelítők és távolítók megnyújtását célszerű kombinálni a törzs, a kar, a nyak izmainak mérsékelt intenzitású nyújtásaival. A kombinált nyújtó hatású helyzeteket csak akkor alkalmazzuk, amikor tanítványaink pontosan képesek az alaphelyzetek végrehajtására 2. Gyakorlatblokk: Keringést fokozó, hő termelő gyakorlatok Időtartam: 3-5 perc Cél: az energiaszolgáltató rendszer fokozatos mobilizálása, a test hőmérsékletének emelése, a pulzusszám fokozatos növelésével a bemelegítés terhelési célzóna elérése és célzónában tartása. Az izom és ízületi rendszer előkészítése a nyújtóhatású gyakorlatokra, a

mozgásterjedelem növelésére. Az ízületi felszínek „olajozása” 199 Gyakorlatok: A keringést fokozó, hő termelő gyakorlatokat három egymásra épülő, egymást előkészítő, fokozatosan növekvő intenzitású gyakorlat csoportra osztjuk. 2.1 Járás variációk (60 – 120 mp) A járások gyakorlatokban olyan járásmódokat kell a megfelelő sorrendben alkalmazni, amelyek a lassú, közepes, élénk, gyors tempóban fokozatosan emelik a keringési rendszer, az izom és ízületi rendszer terhelését. A járásvariációk végén a pulzusnak, el kell érnie a kalkulált terhelési célzóna alsó határát (40%) Javasolt járásmód variációk: - helyben járás befelé, kifelé fordított lábbal, térdlendítéssel előre, lábszárlendítéssel hátra, haladó járás talpon, sarkon, talp külső és belső élén, - Járás utánlépésekkel, keresztlépésekkel elől és hátul keresztezett lábbal, kilépésekkel balra - jobbra, lépéshossz

változtatással, nagylépésekkel, támadó és védőállások sorozatával, járás hajlított állásban, boka, lábszár és combfogással, tapssal, a különböző ritmust követő lépéskombinációkkal, ritmusváltásokkal, Nem javasolt: mély guggolóállásban járás, Irányvariációk: A járás variációkban a boka, térd- és csípőízületi izmokat a lehető legtöbb irányban és ízületi szögben használni kell. A haladási irányt - előre, hátra, balra, jobbra, szlalomban, cikk-cakk vonalban, negyed, fél és egész fordulatokkal a hosszúsági tengely körül balra és jobbra, rövid köríven a balkar és jobbkar körül előre és hátra – sűrűn kell változtatni. A járásirány gyakori változtatásával az érzékszervek előkészítése történik, mint a térbeli tájékozódó képesség jobb színvonaláért felelős centrális és perifériás látás, a dinamikus egyensúlyérzékért felelős egyensúlyi szerv. Javaslat: a járásmódok

gyakori változtatásával egy idejű irányváltoztatást és a mérsékelt intenzitású nyújtások folytatását javasoljuk, kiterjesztve a csuklóízület hajlító és feszítő izmaira, a karhajlító- és feszítő izmaira, a vállízületi hajlítókra, feszítőkre, közelítő és távolítókra, a vállöv emelő és lehúzó izmaira, a vállövi protraktorokra és retraktorokra, törzs és a nyak hajlító és feszítő izmaira. A járás gyakorlatok közben tehát folytatjuk az első gyakorlatblokkban megkezdett mérsékelt nyújtások alkalmazását. 2.2 Futás variációk (60 – 90 mp) A futásgyakorlatokban olyan futásmódokat kell a megfelelő sorrendben alkalmazni, amelyek a lassú, közepes, élénk, gyors tempó alkalmazásával folytatják, és fokozatosan emelik a keringési rendszer, az izom és ízületi rendszer, járásokhoz viszonyított terhelését. Ebben a gyakorlat blokkban folytatódik a hőtermelés, a test hőmérsékletének emelkedése és

megjelenhet a verejtékezés. A futásvariációk végén a pulzusnak meg kell közelítenie a kalkulált terhelési célzóna felső határát (45 – 50 %). Javasolt futásmód variációk: - helyben futás befelé, kifelé fordított lábbal, „taposó” futás, térdlendítéssel előre, kifelé (távolítás irányba), befelé (közelítés irányba), lábszárlendítéssel hátra és előre, - Futás keresztlépésekkel elől és hátul keresztezett lábbal, kilépésekkel balra - jobbra, lépéshossz változtatással, szökkenésekkel, nyújtott láblendítésekkel előre, hátra, oldalra, különböző ritmust követő futáskombinációkkal, ritmusváltásokkal, talajérintéssel bal, jobb és mindkét kézzel 200 Irányvariációk: A futás variációkban hasonlóan a járás variációkhoz, a boka, térd és csípőízületi izmokat a lehető legtöbb irányban és ízületi szögben használni kell. A haladási irányt - előre, hátra, balra, jobbra, szlalomban,

cikk-cakk vonalban, negyed, fél és egész fordulatokkal a hosszúsági tengely körül balra és jobbra, rövid köríven a balkar és jobbkar körül előre és hátra – sűrűn kell változtatni. A futásirány gyakori és egyre gyorsabb változtatásával az érzékszervek előkészítése is folytatódik A futás variációkat kombináljuk dinamikus karlendítésekkel minden irányba, karkörzéseket, törzs, váll, és a fej mozgásaival. Javaslat: a futásmódok gyakori változtatásával az egy idejű irányváltoztatást, és a dinamikus kar, törzs, fej, mozgáskombinációk változtatását. Nem javasoljuk a nagyon gyors indulásokat és hirtelen megállásokat, sprinteket. Ezek a mozgások a második keringést fokozó blokkban, a fő nyújtóhatású gyakorlatok blokkja után következhetnek, miután az izmok és ízületek elérték azokat a mozgáshatárokat, ahol az izom, hőmérsékleténél és elasztikus tulajdonságainál fogva biztonságosan képes a gyors izom

kontrakciókra. 2.3 Ugrás, szökdelés variációk (60 – 90 mp) Ebben a gyakorlatblokkban olyan ugrás és szökdelés módokat kell a megfelelő sorrendben alkalmazni, amelyek a közepes, élénk, gyors tempó alkalmazásával folytatják, és fokozatosan emelik a keringési rendszer, az izom és ízületi rendszer, futásokhoz viszonyított terhelését. Ebben a blokkban a hőtermelés, a test hőmérsékletének emelkedése el kell, hogy érje azt a szintet, amely optimális belső klímát kínál a következő gyakorlatban alkalmazandó valódi izomnyújtásokhoz. Hőszabályzó rendszerünk működésének köszönhetően megjelenik az optimális mértékű verejtékezés, ami egyik jele a helyesen alkalmazott terhelésnek. Az ugrás és szökdelés variációk végén a pulzusnak el kell érnie a kalkulált terhelési célzóna felső határát (50 %). Javasolt ugrásmód variációk: - először kis majd közepes intenzitású és terjedelmű ugrások helyben két lábon,

alapállásban és ugrásokkal oldal-, haránt-, kereszt- és hajlított terpeszállásokba, kifelé és befelé fordított lábbal kombinálva, helyben a bal és jobb lábon (2-4 ismétlésszámban, különböző ritmust követő ugráskombinációkkal, ritmusváltásokkal, - haladással két lábon, teljes talpról majd a talp elülső részéről elrugaszkodva, ugrásokkal oldal-, haránt-, kereszt- és hajlított terpeszállásokba, kifelé és befelé fordított lábbal kombinálva, különböző ritmust követő ugráskombinációkkal, ritmusváltásokkal, - szökkenések, ugrások bal és jobb lábon 2-4 ismétlés számban, - Galoppszökdelések, „indián” szökdelések minden változata közepes és élénk tempóban, különböző ritmust követő szökdelés-kombinációkkal, ritmusváltásokkal, Irányvariációk: Az ugrás variációkban, hasonlóan a futás variációkhoz, a boka, térd és csípőízületi izmokat a lehető legtöbb irányban és ízületi

szögben használni kell. A haladási irányt - előre, hátra, balra, jobbra, szlalomban, cikk-cakk vonalban, negyed, fél és egész fordulatokkal a hosszúsági tengely körül balra és jobbra, rövid köríven a balkar és jobbkar körül előre és hátra – sűrűn kell változtatni. A futás variációkat kombináljuk dinamikus karlendítésekkel minden irányba, karkörzéseket, törzs, váll, és a fej mozgásaival. 201 Javaslat: az ugrásmódok gyakori változtatásával változtassuk meg az ugrás, illetve szökdelések irányát, minden ugrásváltozatot más kar, törzs, fej, mozgáskombinációkkal kapcsoljuk össze. Nem javasoljuk a nagyon intenzív, explozív elrugaszkodásokat, a mély guggoló állásból indított ismételt elugrásokat, a mély guggoló állásba történő érkezéseket. Ezek a mozgások a második keringést fokozó blokkban, a fő nyújtóhatású gyakorlatok blokkja után megjelenhetnek, ha speciális, sportági előkészítő

gyakorlatként, az adott sportági követelmények szükségessé teszik. 3. Gyakorlatblokk: Fő nyújtóhatású gyakorlatok Időtartam: 5-8 perc Cél: Minden izomcsoport megnyújtásával, minden ízület mozgásterjedelmének növelése arra a szintre, amit a korábbi ízületi mozgékonyság, hajlékonyság-fejlesztő programok eredményeként elért. A gyakorlatblokk végére aktualizáljuk tanítványunk ízületi mozgékonyságát, ahol minden izomcsoport a legnagyobb terjedelemben, jó hatásfokkal, gazdaságosan és koordináltan képes dolgozni. Gyakorlatok: Az utóbbi évtizedek, izomélettani kutatásai eredményeként a bemelegítésben korábban alkalmazott, lendítéssel bevezetett és utánmozgásokkal végrehajtott dinamikus nyújtásokat csak a statikus nyújtások után célszerű alkalmazni. A dinamikus nyújtások első nyújtásingerként történő alkalmazása még a meleg izomra nézve is sérülésveszélyt jelenthet A kutatások során bebizonyosodott, hogy

gyorsító erőkifejtéssel, tehát lendülettel, nagyobb sebességű mozgásokkal elért mozgáshatárokon az izomban a gyors megnyúlásra beindul az izom védekező reflexe. A gyors megnyúlásra érzékeny érzékelők, az izomhasban elhelyezkedő izomorsó és az inakban elhelyezkedő Golgi szerv, mint proprioceptorok, érzékelik a gyors hosszváltozást. Ezt a hosszváltozást az izomra nézve veszélyként „élik” meg, beindul a myotatikus reflex, melynek hatására az izom hirtelen gyors összehúzódásra kap parancsot. Az akaratlagos izomnyújtási szándék, illetve az edzői utasításra végrehajtott dinamikus izomnyújtás konfliktusba kerül a védekező mechanizmussal. Ez a két ellentétes irányú folyamat okozhatja az izom mikro-sérüléseit, súlyosabb esetben az izom szakadását A kisebb izomrost-sérüléseket az edzést követő napon „izomlázként” izomfájdalmak formájában érzékeljük. A bemelegítéssel ezek a fájdalmak enyhülnek, esetleg

elmúlnak, de ismételten roszszul alkalmazott nyújtástechnikákkal újabb mikro-sérülések keletkeznek, amelyek újabb regenerálódása nyomán hegszövetek képződnek, amelyek az izom összehúzódó és elernyedő képességét, az izom elasztikus tulajdonságait rontják. A folyamatosan rosszul alkalmazott nyújtástechnikák a bemelegítésben, nagyban ronthatják az izommunka hatásfokát, az edzésen és versenyen a nagy terhelésnek kitett izmoknak komoly sérüléseket okozhat. Az edző felelősségét hangsúlyozzuk, amikor a bemelegítésnek e szakaszáról részletesebben beszélünk. Másik oka a statikus nyújtások előnyben részesítésének a dinamikus nyújtásokkal szemben, az hogy a dinamikus nyújtások csak egy-egy pillanatra nyújtják meg az izmot, amikor a mozgatott testrész eléri az ízületi mozgáshatárt, utána a nyújtóhatás megszűnik, amit egy újabb pillanatnyi nyújtás követ. A kutatások azt is bizonyították, hogy az izomnak legalább

6-10 mp-re van szüksége, hogy alkalmazkodjon a nyújtási ingerhez, hogy a kívánt hosszt elérje. Ezért javasoljuk a bemelegítésben a lassú vagy közepes tempóban diktált 8ütemű gyakorlatokat Videoklipek a dinamikus és statikus nyújtás szemléltetésére: kattintson az ikonra! 202 térdhajlító nyújtása.avi törzs oldalra hajlító-vállízületi közelítők.avi vállízületi közelítők, protraktorok-1.avi törzsfeszítők+térdhajlítók.avi vállízületi közelítők, protraktorok-2.avi Felmerülhet az a kérdés, hogy szükség van e egyáltalán az utánmozgásos gyakorlatokra. A válasz igen, hiszen azok az utánmozgásos gyakorlatokat, amelyeket nem a mozgáshatáron, az izomnyújtás szándékával végzünk erősítő hatásúak, jó hatásfokú hőtermelő gyakorlatok, a bemelegítésben alkalmazhatóak. Felmerülhet az a kérdés is, hogy szükség van e dinamikus nyújtóhatású gyakorlatokra. A válasz igen, hiszen az élő

sportszituációk döntő többségében ízületi mozgásterjedelmeinket dinamikus mozgásformákban használjuk. Ezért azt javasoljuk, hogy a dinamikus nyújtásokat a speciális bemelegítésben alkalmazzuk, azzal a megkötéssel, hogy azokat a mozgásterjedelmeket, amelyeket dinamikus gyakorlatokkal, speciális sportágra jellemző mozgásokkal akarunk elérni már lassú mozgással bevezetett statikus nyújtásokkal már elértük, és ott az izmot nyújtóhatásban tartottuk. Ha az edzésen vagy a versenyen várhatóan, vagy előre tudottan az izmot olyan hosszon, gyorsan, nagyerővel, és hirtelen éri nyújtóhatás, amelyre nem készítettük föl, az említet okok miatt, izom-sérülés következik be. Tekintettel arra, hogy a statikus nyújtások a dinamikus nyújtásokkal összehasonlítva kisebb pulzus számon zajlanak, ezért, 90-120 másodpercenként keringést fokozó futás, ugrás variációkat kell beépíteni a kb. 8 percig tartó gyakorlatblokkba A 8 perc

időtartamot alapul véve a pulzusátmentő gyakorlatokat 3-4x, 20-30 másodpercig tartó időtartamokra kell tervezni. A keringést fokozó, hőtermelő blokkban elért pulzus számot tehát a kalkulált pulzuszónában kell tartani. Ha ennek ellenére a pulzus ellenőrzés során a pulzus a célzóna alsó határértéke alá süllyed vagy a pulzust fenntartó gyakorlatok sűrűségét vagy azok intenzitását kell növelni. A statikus nyújtástechnikák közül elsősorban a passzív, saját izomerő segítségével létrehozott, és a gravitációs nyújtásokat és ezek kombinációit alkalmazzuk. Ha a testhelyzet lehetővé teszi, aktív statikus nyújtások is kapcsolhatunk a testhelyzethez Javaslat: Először a nyújtások alaphelyzeteit kell megtanítanunk, hogy a bemelegítésben a leghatékonyabb alkalmazhassuk. Amikor tanítványaink már jól ismerik a megszokott gyakorlatokat, egyre több nyújtáskombinációt alkalmazhatunk A nyújtás kombinációk alkalmazásánál

fontos, hogy az elsődlegesen megcélzott izmokra kifejtett hatást ne gyengítse a hozzákapcsolt gyakorlatrész Az izomnyújtást mindig jól kontrollálható, stabil helyzetben végezzük Nem javasoljuk a párban végzett nyújtásokat a szerepcseréből fakadó időveszteség és a nem kellően kontrolálható nyújtás-intenzitás miatt. A bemelegítés szintű nyújtásokhoz a saját izomerő, a gravitációs nyújtások esetében a saját testsúly elegendő. 4. Gyakorlatblokk: Speciális keringést fokozó gyakorlatok Időtartam: 2-3 perc Cél: Ebben a gyakorlatcsoportban futásokhoz, ugrásokhoz és ezek kombinációhoz kötődő sportág-specifikus mozgásokat, technikai elem imitációkat alkalmazunk, a nyújtó hatású gyakorlatblokk után lecsökkent pulzusszám emelésére, a keringési rendszer frissítésére. Míg az első keringést fokozó gyakorlat-blokkban a fokozatosan növekvő terhelést, ebben a gyakorlatblokkban a változó intenzitású, sportág-specifikus

szituációkhoz hasonlatos terhelést alkalmazunk. Ebben a gyakorlat-blokkban ismét el kell érni a pulzus célzóna felső határát 5. Gyakorlatblokk: Erősítő hatású gyakorlatok Időtartam: 1-2 perc 203 Cél: közepes intenzitású terheléssel, lokális keringésfokozás a törzs-, a kar-, a vállízület-, és a vállöv izomcsoportjaiban. Az első és második keringésfokozó gyakorlat-blokkban, főként a láb izomcsoportjaihoz kapcsolható gyakorlatok, egyben a láb izmaira nézve erősítő hatásúak is. A törzs és a felső végtag izmainak terhelése, a keringésfokozó gyakorlatokkal való kombinációk ellenére sem éri el azt az intenzitási fokozatot, amely megfelelően előkészítené a szóban forgó izmokat. Ezért van szükség a dominánsan erősítő hatású gyakorlatok alkalmazására az általános bemelegítés utolsó szakaszában Gyakorlatok: A törzs, a kar, hajlító és feszítő, a vállízület hajlító, feszítő, közelítő és

távolító, a vállöv emelő, lehúzó, protraktor és retraktor izomcsoportjainak erősítő hatású gyakorlatokkal történő terhelése 6 – 10 ismétlésszámban, az ismétlésszámon belül lassú, közepes és gyors tempóban. A bemelegítés terhelési dinamikájának elemzéséhez a bemelegítés közben mért pulzus adatokra van szükségünk. Az 1 ábrán, 20 percig tartó különböző dinamikájú bemelegítés diagramokat hasonlítottunk össze Azt tekintjük jó terhelés dinamikának, amelyben az egyén kalkulált bemelegítési célzónájához viszonyítva a járás variációktól kezdve az utolsó gyakorlat blokkig a pulzus értékek a célzónában helyezkednek el. Bemelegítési terhelés dinamika összehasonlító diagram 244. ábra BEMELEGÍTÉSBEN JAVASOLT NYÚJTÓHATÁSÚ GYAKORLATOK 245. 204 ábra Nyújtóhatás: a, térdhajlítók; b, térdhajlítók, törzsfeszítők, nyakfeszítők; c, térdhajlítók, talpi hajlítók, törzsfeszítők,

csípőfeszítők; d, térdhajlítók, törzsfeszítők, csípőfeszítők, nyakfeszítők, lábháti hajlítók; 246. ábra Nyújtóhatás: a, bal térdhajlítók, és talpi hajlítók, jobb csípőközelítők; b, jobb térdhajlítók, és talpi hajlítók, bal csípőközelítők; c, jobb térdhajlítók, csípőfeszítők, mindkét oldali csípőközelítők, törzsfeszítők, bal vállövi retraktorok, vállövi lehúzók, vállízületi közelítők; d, bal térdhajlítók, csípőfeszítők, mindkét oldali csípőközelítők, törzsfeszítők, jobb vállövi retraktorok, vállövi lehúzók, vállízületi közelítők; 247. ábra Nyújtóhatás: a, jobb térdhajlítók, talpi hajlítók, csípőfeszítők; b, bal térdhajlítók, talpi hajlítók, csípőfeszítők; c, jobb csípőhajlítók, csukló és könyökhajlítók, vállövi lehúzók, bal csípőfeszítők, talpi hajlítók; d, bal csípőhajlítók, csukló és könyökhajlítók, vállövi lehúzók, jobb

csípőfeszítők, talpi hajlítók; 248. ábra Nyújtóhatás: a, jobb és bal csípőközelítők, bal csípőfeszítők, bal csukló hajlítók; csípőközelítők, csípőfeszítők; c, csípőhajlítók, csípőközelítők, törzs balra hajlítók; csípőhajlítók, csípőközelítők, törzs jobbra hajlítók; 205 b, d, 249. ábra Nyújtóhatás: a, jobb csípőhajlítók, jobb vállövi retraktorok és vízszintes távolítók, jobb csuklófeszítők, bal csípőfeszítők; b, jobb csípőhajlítók, bal csípőfeszítők, baloldali nyakhajlítók, bal csuklóhajlítók; c, térdfeszítők, lábháti hajlítók; vállízületi hajlítók, könyökhajlítók; d, hasizmok (törzshajlítók), csípőhajlítók, vállízületi hajlítók, könyökhajlítók, vállövi protraktorok, csuklóhajlítók, lábháti hajlítók; 250. ábra Nyújtóhatás: a, csípőközelítők; b, csípőközelítők csípőfeszítők, törzsfeszítők; c, jobb térdfeszítők, lábháti

hajlítók, csípőközelítők, bal térdhajlítók és talpi hajlítók; d, hasizmok (törzshajlítók), bal csípőhajlítók, térdfeszítők, lábháti hajlítók; 251. ábra Nyújtóhatás: a - b, csípőfeszítők, törzsfeszítők, talpi hajlítók, csípőközelítők, nyakfeszítők; c, csípő feszítők, talpi hajlítók; d, bal csípőfeszítők; 252. ábra Nyújtóhatás: a, térdfeszítők, lábháti hajlítók, jobb vállövi lehúzók, vállízület közelítők, könyökfeszítők; b, térdfeszítők, lábháti hajlítók, csuklóhajlítók; c, térdfeszítők, lábháti hajlítók; d, térdfeszítők, lábháti hajlítók, lábujj feszítők; 206 253. ábra Nyújtóhatás: a, bal csípőtávolítók és csípőfeszítők, törzsfordítók, bal vállövi protraktorok és vízszintes közelítők; b, jobb csípőfeszítők és csípőtávolítók, törzsfordítók, jobb vállövi protraktorok és vízszintes közelítők; c, jobb csípőtávolítók és

csípőfeszítők, törzs fordítók, nyak balra fordítók; d, bal csípőtávolítók és csípőfeszítők, jobb csípőközelítők, csuklóhajlítók; 254. ábra Nyújtóhatás: a, hasizmok, csípőhajlítók, nyakhajlítók; b, hasizmok, csípőhajlítók, nyakhajlítók, csukló és könyökízületi hajlítók; c hasizmok, csípőhajlítók, nyakhajlítók, csukló és könyökízületi hajlítók; d, bal csípőtávolítók és csípőfeszítők, jobb csípőközelítők, csuklóhajlítók; 255. ábra Nyújtóhatás: a, vállövi emelők; b, vállövi emelők, térdfeszítő, lábujj hajlítók, nyakhajlítók; c, bal térdfeszítők, bal lábháti hajlítók, bal csípő hajlítók; d, jobb csípőtávolítók, jobboldali törzshajlítók, jobb vállízületi közelítők és vállövi lehúzók; e, bal csípőtávolítók, baloldali törzshajlítók, bal vállízületi közelítők és vállövi lehúzók; 207 256. ábra Nyújtóhatás: a, vállövi retraktorok;

b, vállövi retraktorok; c, vállövi protraktorok, vállízületi hajlítók, csuklóhajlítók; d, vállövi protraktorok, vállízületi hajlítók, csuklóhajlítók, nyakhajlítók; 257. ábra Nyújtóhatás: a, vállövi retraktorok, törzsfeszítők; b, vállövi retraktorok, törzsfeszítők; c, jobb vállövi retraktorok, vízszintes távolítók, törzsfordítók; d, jobb vállövi retraktorok, vízszintes távolítók, törzsfordítók, jobb csípőközelítők; 258. ábra Nyújtóhatás: a, bal vállövi retraktorok, vízszintes távolítók, törzsfordítók, baloldali csípőközelítők, jobb csuklóhajlítók; b, bal vállövi retraktorok, vízszintes távolítók, törzsfordítók, bal csípőközelítők; c, bal vállövi protraktorok, vízszintes közelítők, törzsfordítók, bal csípőközelítők, jobb csuklóhajlítók; d, jobb vállövi protraktorok, vízszintes közelítők, törzsfordítók, jobb csípőközelítők, bal csuklóhajlítók; 259.

ábra Nyújtóhatás: a, vállövi emelők; b, vállövi lehúzók; c, vállízületi feszítők, csípő feszítők; d, vállízületi feszítők, könyökfeszítők, csípő feszítők; 208 260. ábra Nyújtóhatás: a, vállízületi vízszintes közelítők, csuklóhajlítók; b, vállízületi közelítők, csuklóhajlítók; c, vállízületi vízszintes közelítők, csuklóhajlítók; retraktorok; 261. vízszintes d, vállövi ábra Nyújtóhatás: a, vállízületi hajlítók, törzsfeszítők, nyakfeszítők; b, vállízületi hajlítók, törzsfeszítők, térdfeszítők, csípőfeszítők, lábháti hajlítók, csuklófeszítők; c, törzsfeszítők, nyakfeszítők, csípőfeszítők; d, csuklófeszítők; Tervező sablon általános bemelegítéshez (lásd. Melléklet a CD-n) 209 9. Fejezet ÍZÜLETI MOZGÉKONYSÁG HAJLÉKONYSÁG FEJLESZTÉSÉNEK MÓDSZEREI, STRETCHING TECHNIKÁK Nyújtóhatású gyakorlatok alkalmazása az ízületi mozgékonyság,

hajlékonyság fejlesztésében Az ízületi mozgásterjedelemmel kapcsolatos értelmezéséhez tanulmányozza a 262. ábrát alapfogalmak, definíciók IZÜLETI MOZGÁSTERJEDELEM (IMT) Passzív Dinamikus MT Passzív Statikus MT (5 mp.) Aktív Dinamikus MT Feszítés írányú mozgásterjedelem a csípőizületben Aktív Statikus MT (5 mp.) Hajlítás írányú mozgásterjedelem Fejlesztési cél a a csípőizületben passzív tartomány 135° aktivizálása, 45° az aktív mozgásterjedelem növelése, A csipőizület hajlítás és feszités irányú aktív és passzív végpontja közötti legnagyobb terjedelemet, nyújtóhatású amit aktív izomerőkifejtéssel és gyakorlatokkal mozgással érünk el, TELJES AKTÍV DINAMIKUS MOZGÁSTERJEDELEMNEK 180° ADMT(csh-csf) nevezzük A csípőizület hajlítás irányú aktív statikus és aktív dinamikus mozgásterjedelmének létrehozásában a csípőizületi hajlító izomcsoport rövidüléssel és aktív erőkifejtéssel, a

csípőizületi feszítő izomcsoport elernyedéssel és megnyúlással vesz részt. A csípőizület feszítés irányú aktív statikus és aktív dinamikus mozgásterjedelmének létrehozásában a csípőizületi feszítő izomcsoport rövidüléssel és aktív erőkifejtéssel, a csípőizületi hajlító izomcsoport elernyedéssel és megnyúlással vesz részt. A passzív statikus és dinamikus mozgásterjedelem határait külső erő segítségével érhetjük el (társ segítségével). Rövidítések: IMT = ízületi mozgásterjedelem; MT = mozgásterjedelem 262. ábra 210 Az ízületi mozgékonyságot, hajlékonyságot fejlesztő gyakorlatok megjelenési formái: 1. Statikus nyújtóhatású gyakorlatok 1.1 Aktív statikus nyújtóhatású gyakorlatok; 1.2 Passzív statikus nyújtóhatású gyakorlatok; 1.21 Gravitáció segítségével végzett statikus nyújtóhatású gyakorlatok; 1.22 Saját testrész erejével végzett statikus nyújtóhatású gyakorlatok; 1.23

Társ segítségével végzett statikus nyújtóhatású gyakorlatok; 2. Dinamikus nyújtóhatású gyakorlatok 2.1 Aktív dinamikus nyújtóhatású gyakorlatok; 2.2 Passzív dinamikus nyújtóhatású gyakorlatok; 2.21 Gravitáció segítségével végzett nyújtóhatású gyakorlatok; 2.22 Saját testrész erejével végzett dinamikus nyújtóhatású gyakorlatok; 2.23 Társ segítségével végzett dinamikus nyújtóhatású gyakorlatok; (Ezeket a tradicionális izomnyújtási formákat, a nyújtóhatás fogalmát az alapfogalmak című fejezetben már definiáltuk). A nyújtóhatású gyakorlatok alkalmazásának célja az aktív ízületi mozgékonyság fejlesztése, vagy szinten tartása. Az aktív ízületi mozgékonyság fejlesztéséhez illetve szinten tartásához mind a hagyományos nyújtástechnikák, mind a kombinált nyújtás technikák, különböző mértékben járulhatnak hozzá. A nyújtóhatású gyakorlatok kiválasztásának és alkalmazásának szempontjai: 1.

A fejlesztési cél 2. Az elérni kívánt mozgásterjedelem nagysága 3. Az elért mozgásterjedelem fenntarthatósága 4. A fejlesztés biztonságossága Minden nyújtástechnikának megvannak az előnyei és hátrányai. Célszerű tehát megvizsgálni ezeket az előnyöket és hátrányokat, és céljainknak a legmegfelelőbb nyújtástechnikákat kiválasztani. Az aktív statikus nyújtástechnika előnyei, és hátrányai: Előnyei, hogy a sportoló saját izomerejének mobilizálásával érheti el a nyújtóhatást, így a nyújtás jól kontrollálható, tehát biztonságos. Másik előnye, hogy a statikus erőt az agonista izomcsoport generálja az ízület másik oldalán elhelyezkedő antagonista izomcsoport nyújtásához, így az ízület körüli izmok lokális hőtermelése fokozódik. Ha kis mértékben is, de az agonista izom tevékenysége erősítő hatásnak számit, mivel a mozgáshatáron megjelenő antagonista izmok ellenállásával szemben fejt ki erőt és

tart fenn nyújtóhatású helyzetet. Hátránya, hogy ízületi mozgékonyságfejlesztő hatása csekély Ezt a technikát a bemelegítésben, ott is passzív technikákkal kombinálva javasoljuk alkalmazni. A passzív statikus gravitációs nyújtás előnyei és hátrányai: Előnye, hogy a nyújtáshoz szükséges erő a bemelegítés szintű nyújtáshoz mindig adott, hiszen a test, illetve testrész súlyát mindig használhatjuk. A mozgásterjedelem fejlesztés szintű növelése néhány testhelyzet kivételével, csak kiegészítő szerekkel, illetve azok súlyával lehetséges. A nagyobb súlyokkal végzet gravitációs nyújtás ezért nem számítható biztonságosnak. Az olyan testhelyzetek, mint például az oldal és haránt-spárgákhoz közeli helyzetek, a hátsó lefüggés a gyűrűn, a hátsó helyzetben hátsófüggés a bordásfalon, a megnyújtott izomcsoportok számára a test teljes súlya fejlesztő hatású is lehet. 211 Saját testrész erejével

végzett statikus nyújtóhatású gyakorlatok előnyei és hátrányai: Előnyei, hogy a sportoló saját izomerejének mobilizálásával elért nyújtóhatás jól kontrolálható, tehát biztonságos. Egy bizonyos mozgásterjedelmi szintig fejlesztő hatású is lehet. A nyújtásra megcélzott izom és ízületi egység szempontjából a nyújtóhatás passzív ugyan, mivel egy más testrész (mint külső erő) ereje hozza létre a nyújtóhatást, a sportoló ennek ellenére aktivizálja annak a másik testrésznek izomcsoportjait, ami bizonyos hőtermeléssel is jár. A bemelegítésben a leginkább javasolt nyújtástechnika. Társ segítségével végzett statikus nyújtóhatású gyakorlatok előnyei és hátrányai: Ha a nyújtáshoz a társ képzett, és kellő felelősséggel vesz részt a közös munkában, ez a nyújtásforma fejlesztő hatású, eredményesen növelheti a passzív mozgásterjedelmet. Ha a társ erre a közös nyújtásra nincs kellően felkészítve,

bekövetkezhet az izom túlnyújtása. A szerepcserék időveszteséget halmoznak fel, ezért a bemelegítésben való alkalmazását nem javasoljuk. A bemelegítés szintű nyújtáshoz elég a saját erő, amely jól szabályozható. Aktív dinamikus nyújtóhatású gyakorlatok előnyei és hátrányai: Az aktív dinamikus nyújtásokkal nagy kiterjedésű, de csak pillanatnyi nyújtóhatásokat érhetünk el. Ha lassú, közepes sebességű mozgással és közepes erőkifejtéssel vezetjük be a nyújtást alig érhetünk el nagyobb mozgásterjedelmet, mint az aktív statikus nyújtással, igaz hogy a helyi hőgenerálás nagyobb, ami kedvező az izom és ízületi környezetnek. A nagyobb mozgásterjedelmet lendítéssel, gyorsító erőkifejtéssel, gyorsított utánmozgásokkal érhetjük el, ami viszont beindíthatja az izom védekező reflexét a stretch reflexet. A sportág-specifikus szituációkban viszont az aktív dinamikus mozgásterjedelmeinket, az aktív dinamikus

mozgékonyságunkat használjuk, ezért az általános bemelegítés után, a speciális bemelegítés részeként, mindig alkalmazzunk sportmozgásokat imitáló aktív dinamikus nyújtásokat. A passzív dinamikus nyújtóhatású gyakorlatok előnyei és hátrányai: A hagyományos nyújtástechnikák közül a társas, passzív dinamikus nyújtásokkal érhető el a legnagyobb mozgásterjedelem. Ha a társ jól képzett, és jól kommunikál partnerével, jól választja meg a nyújtáshoz szükséges optimális erőt és sebességet ami lassú vagy közepesnél ne legyen nagyobb – fejleszthető az ízületi mozgékonyság. Ennek a nyújtástechnikának a legnagyobb hátránya, hogy nehéz a nyújtáshoz szükséges optimális erőt és sebességet megtalálni. A stretch reflex okozta izomfájdalmak kialakulása, a sérülések előfordulása leggyakrabban a társas, passzív dinamikus nyújtások alkalmazása során keletkezik. Kombinált nyújtástechnikák: A kombinált

nyújtástechnikák lassú dinamikus és statikus nyújtáselemekből állnak. Az utóbbi évtizedekben, a stretching és izomélettani kutatások eredményeként olyan nyújtástechnikák alakultak ki és lettek népszerűek, amely az előnyökből a legtöbbet, hátrányokból a legkevesebbet tartalmazzák. Az Ilyen módszerek közül az un PNF (Proprioceptiv, Neuromuszkuláris Facilitácio) stretching technika az, amelyet a sportban talán legeredményesebben alkalmazhatunk. A módszert, a megjelenése óta többféle változatban alkalmazzák, és többféle elnevezéssel illetik, pl. „cotractrelax”, „hold-relax”, „slow reversal”, „slow reversal-hold”, „slow reversal-hold-relax”, „stretch-drain” „repeated contractions” (RC), „resistive stretch”, „agonistic reversal” nyújtások. A PNF technika lényege, a megnyújtásra szánt izom „manipulálásán” alapul, vagyis, hogyan lehet eredményesen megnyújtani az izmot, hogy elkerüljük a stretch

reflex nem kívánt hatásait. A stretch reflex akkor indul be, ha az izmot túl gyorsan, vagy túl nagy erővel akarjuk megnyújtani. 212 A gyors megnyúlásra érzékeny érzékelők, a proprioceptorok, az izomhasban elhelyezkedő izomorsó és az inakban elhelyezkedő Golgi szerv, ugyanis érzékelik a gyors hosszváltozást és beindul az un. myotatikus reflex, melynek hatására az izom hirtelen gyors összehúzódásra kap parancsot. Ha továbbra is nyújtásban tartjuk az izmot, és ha az izom vibrálni, remegni kezd, egyértelmű figyelmeztetést kaptunk arról, hogy a védekező mechanizmus beindult. Ez a jelenség sérülést okozhat az izomban, ilyenkor pihentessük az izmot és később próbálkozzunk újra egy jobban megválasztott erőadagolással. Ha a jelenség megismétlődik, arra a napra már ugyanazt az izmot ne nyújtsuk tovább, és végezzünk hirtelen nyújtóhatással járó mozgásokat. Ha jól választottuk meg az erőt és az időtartamot a

nyújtáshoz, ha jól alkalmazzuk a PNF stretching technikát, a myotatikus reflex olyan gyenge jelet küld a megnyújtott területre, hogy az izmot nyújtásban tarthatjuk akár 30 – 40 másodpercig is. A védekező mechanizmus második reflexíve ugyanis egy gátló reflex, amely megakadályozza az izom megrövidülését. Az PNF technika alkalmazásában az izom manipulálása azt jelenti, hogy a megnyújtásra kiszemelt izmot először egy statikus erőkifejtésnek tesszük ki, amely izometriás kontrakcióval jár. Ezután az izmot elernyesztjük, majd lassú mozgással és erőkifejtéssel bevezetett statikus nyújtásnak tesszük ki, ezután nyújtásban tartjuk. A PNF stretching technika folyamata, szakaszai, alkalmazásának módszerei 1. A PNF stretching technika társas formája „A” az edző szerepében, „B” a sportoló szerepében Célzott izomcsoport: térdízületi hajlítók A 1. B a, b, c, d, 263. ábra 263/a, „B” elhelyezkedik hanyattfekvésben,

263/b, „B” megemeli bal lábát az aktív statikus mozgáshatárig, 263/c, „A” elhelyezkedik stabil kiinduló helyzetében, enyhe lábnyomással „B” lábán érzékeli a térdhajlítók kezdeti ellenállását, 263/d, „A” elhelyezi „B” bal lábának sarkát a jobb vállgödrében és mindketten stabil kiinduló helyzetben felkészülnek a nyújtásra, „A” röviden közli a nyújtás folyamatának szakaszait és kéri, „B” figyelmes közreműködését. 213 2. e, f, g, h, 264. ábra 264/e Az izometriás kontrakció szakasza (6-10 mp): „A” fokozatosan növekvő statikus erőt fejt ki „B” lábára, „B” lábát a fej irányába nyomja, miközben „B” fokozatosan növekvő,ellentétes irányú, ugyan akkora ellenerőt fejt ki „A” vállára, így „B” térdhajlítóiban létrejön az izometriás kontrakció. Az izom számára ez egy kezdeti erőkifejtéssel járó előnyújtást jelent, kis mértékben ingerli a proprioceptorokat,

miközben az izomban hő termelődik, ami megfelelő klímát biztosít a nyújtáshoz. 264/f A relaxáció szakasza (6-10) mp: „A” és „B” megszünteti a statikus erőkifejtést, megszűnik az izometriás kontrakció, „B” térdhajlítóiban, „B” az elernyesztett területre koncentrál, miközben „A” megtartja „B” lábát ugyanabban a helyzetben és segít az ernyesztésben. 264/g „A” lassú, folyamatos mozgással fokozódó erőkifejtéssel nyomja „B” nyújtott lábát és megközelíti „B” csípőhajlítás irányú mozgáshatárát, várja „B” jelzését a mozgás megállítására. „B” érzi a nyújtóhatás fokozódását, amikor érzi, hogy a további nyújtás elérné, vagy átlépné a fájdalom küszöböt, határozott jelzést ad a megállásra. 264/h A statikus nyújtásban tartás szakasza (10-50 mp): „A” az erőkifejtés mértékét megtartva, az elviselhető mozgáshatáron stabilizálja „B” lábát, miközben „B”

figyeli, hogy észlel-e vibrálást, illetve remegést a megnyújtott izomban és szabályos légzéssel várja a következő gyakorlat fázist. Ezzel befejeződött a PNF stretching technika első ciklusa. A második ciklus abban a helyzetben folytatódik, ahol az első ciklus befejeződött. 3. i, j, k, 265. ábra 265/i, j, k, „A” lassan lekíséri „B” lábát a talajra. A 3 fázisból álló ciklust, megállás nélkül legalább 2x megismételjük. Ezt tekintjük az első szériának. Függően az edzéstervtől, a szériák között pihenőt tartunk és elvégezzük a második, esetleg a harmadik szériát is, majd áttérünk a másik láb térhajlítóinak nyújtására. Olyan gyakorlatokban ahol mindkét végtagon egy időben hajtunk végre nyújtást, a szériák befejeztével áttérünk egy következő izomcsoport nyújtására. 214 A pihenő idő kalkulálása: A pihenőidő, hozzávetőlegesen megegyezik a folyamatosan elvégzett ciklusok, tehát a

munkafázisok időtartamával. Az alábbi példában egy két szériából álló, szériánként két ciklusból álló gyakorlat, pihenőidejének kalkulálását mutatjuk be. 1. ciklus időtartama: 8mp izometriás kontrakció + 8mp ernyesztési szakasz + 16 mp statikus nyújtási szakasz = 32 mp 2. ciklus időtartama: 8mp izometriás kontrakció + 8mp ernyesztési szakasz + 16 mp statikus nyújtási szakasz = 32 mp A két ciklusból álló első széria időtartama = 64 mp A pihenőidő az első és második széria között 64 mp lesz A második széria időtartama, ugyanilyen munka-fázis időtartamokkal számolva szintén 64 mp. A progresszív terhelés elvét követve a terhelési összetevők közül a nyújtáshoz alkalmazott erő nagyságát, a statikus nyújtás-fázis időtartamát, a ciklusok számát és a szériák számát növelhetjük. A ciklusok első és második fázisának időtartamát, tehát az izometriás kontrakció, és az ernyesztési szakasz időtartamát

nem kell változtatni. Célzott izomcsoport: törzsfeszítők, (kisebb mértékben térdízületi hajlítók, csípő közelítők) B A a, b, c, d, 266. ábra 266.ábra/a „A” és „B” elhelyezkednek a kiinduló helyzetbe, „A” a törzs előrehajlításával az aktív statikus mozgáshatáron várja a nyújtás első fázisát. 266.ábra/b „A” és „B” ellenkező irányú, egyenlő nagyságú erőkifejtéssel elvégzi a ciklus első fázisát, az izometriás kontrakció szakaszát. 266.ábra/c „A” és „B” elvégzi a relaxációs szakaszt 266.ábra/d „A” és „B” elvégzi a lassú mozgással bevezetett statikus nyújtás szakaszát. 2. A PNF stretching technika egyéni formája A PNF streching technika társ nélkül, egyéni formában is elvégezhető. Az egyéni PNF fázisai, a megcélzott izomcsoport szempontjából megegyeznek a társas PNF technikánál leírtakkal. Olyan kiinduló helyzetet kell választani, amelyben helyváltoztatás nélkül

alkalmazható mind a három munkafázis. 215 a, b, c, 267. ábra 267.ábra/a, A sportoló nyújtott ülésből indulva felteszi a jobb lábát a zsámolyra, lábával 6-10 másodpercig, lefelé irányú statikus erőt fejt ki a zsámolyra és létrehozza az izometriás kontrakciót a térdhajlító, és csípőfeszítő izomcsoportokban. 267.ábra/b, Fogással a lábon, lábát kissé tehermentesíti és elősegíti a célzott izomcsoportok elernyesztését 6-10 másodpercig. 267.ábra/c, a karizmok segítségével törzsét a jobb lába felé húzza, elérve a még kibírható nyújtóhatást, 10-50 másodpercig megtartja testhelyzetét, és a passzív statikus mozgásterjedelem határán fenntartja a statikus nyújtást. Mivel az egyéni PNF alkalmazása egy ideig elegendő az ízületi mozgékonyság fejlesztéséhez javasoljuk, hogy a társas PNF alkalmazása előtt, tanítsuk meg tanítványainknak azokat a kiinduló helyzeteket, amelyekben a PNF technika mindhárom

fázisa folyamatosan, kellő erőteljességgel elvégezhető. A bemelegítésben alkalmazott statikus nyújtóhatású helyzetek legtöbbje alkalmas az egyéni PNF technika alkalmazására. Az egyéni PNF előnye, hogy a nyújtáshoz alkalmazott erő jól szabályozható, továbbá tanítványaink felelősségtudatának fejlődésével megteremtjük a nagyobb felelősséget igénylő társas technika alkalmazásának előfeltételeit. Az alábbi ikonokra kattintva tanulmányozhatja a PNF stretching technika alkalmazását. PNF-térdhajlítók-társas.avi PNF-vállövi emelők (elevátotrok).avi PNF-csípőfeszítők.avi PNF-csípőközelítők.avi PNF-térdfeszítők.avi PNF-csípőhajlítók.avi PNF-csípőtávolítók.avi PNF-vállövi lehúzók (depresszorok).avi 216 10. Fejezet GYAKORLATVEZETÉSI MÓDSZEREK A GIMNASZTIKÁBAN A szakszerű gyakorlatvezetés ismérvei: Határozott kiállás, irányító képesség, pontos feladat meghatározás, pontos szaknyelvi

ismeretek, motiváltság, figyelmet felkeltő és ébrentartó, a tanítványt motiválni képes, a végrehajtást segítő attitűd, pozitív megerősítésekre, dicséretre épülő, de igényes, a hibajavításban következetes magatartás. Gyakorlat közlési-vezetési módszerek, az információközlés módjai 1. Vizuális/megmutatás módszerei 1. 1 Tanári/edzői bemutatás 1.2 Tanítvánnyal történő bemutattatás 2. Verbális módszerek 2. 1 Egyszerű/rövid szóbanközlés 2.2 Utasításokkal történő közlés 3. Vegyes/kombinált módszerek Szóban közlés + megmutatás /edző, tanár/ Szóban közlés + imitált megmutatás /edző, tanár/ Szóban közlés + bemutattatás /edző, tanár, tanítvány/ Utasítás +megmutatás /edző, tanár/ Utasítás + imitált megmutatás /edző, tanár/ 4. Folyamatos /non-stop/ vezetési módszerek 1. „Építkező” 2. Állandó visszatérő gyakorlat 3. „Kövesd a tanárt/edzőt” 5. „Klasszikus” (magyarázattal

kiegészített) oktatási, vezetési módszer Tanár/edzői által történő bemutatás A tanár/edző elhelyezkedik a gyakorlat kiindulóhelyzetében és bemutatja a gyakorlatot. A gyakorlatvezető a csoportjával szemben elhelyezkedve mutasson tükörképet így ugyan abba az irányban mozog mint tanítványai, segítve őket a gyakorlat végrehajtásában. A tükörkép megmutatás alkalmazása sok gyakorlást igényel a 217 gyakorlatvezető részéről. A nehézséget az okozhatja, hogy amikor az edző csoportjával egy törzshajlítást végeztet balra, ő maga jobbra hajlítja törzsét, továbbá balra törzshajlításra ad utasítást. Ha a teremben tükör áll rendelkezésre a tükörképmutatás elhagyható. Ilyenkor az edző a csoportnak háttal, a tükörrel szemben állva mutatja a gyakorlatot, ugyanakkor ellenőrizheti tanítványai és saját végrehajtásának minőségét. Az oldalsíkban lezajló mozgásokat többnyire szemből nézetben mutassuk meg, de a

mozgástanítás kezdetén, a mozgásterjedelmek jobb érzékeltetése céljából az előre és hátra irányuló mozgásokat is bemutathatjuk oldalnézetben. A bemutatás során a gyakorlat természetének megfelelő ritmusban és tempóban, a végrehajtás-technikai és mozgásterjedelmi kritériumoknak megfelelően kell a gyakorlatot megmutatni. A bemutatás módszere minden korosztály esetében eredményesen alkalmazható. A módszernek azonban az iskoláskor előtti testnevelésben, és a 6-8 évesek esetében kitüntetett szerepe van, a gyermek utánzással tanul legkönnyebben mozgásokat. Tanítvánnyal történő bemutattatás módszere A módszert csak akkor alkalmazhatjuk, ha biztosan tudjuk tanítványunkról, hogy képes a gyakorlatot technikailag helyesen bemutatni. A bemutatásra kijelölt tanulót olyan helyre állítsuk, hogy a csoport minden tagja jól láthassa. A bemutatás minőségével kapcsolatos kritériumok döntően megegyeznek a tanár által

történő bemutatással, kivéve a tükörképet. Egyszerű/rövid szóbanközlés módszere A módszert csak egyszerű szerkezetű, jól ismert, rövid idő alatt közölhető gyakorlatok esetében alkalmazzuk. Pl Kiindulóhelyzet terpeszállás, az első három ütem, szökdelés 3x alapállásban, 4. ütem: ugrás kiindulóhelyzetbe! Tevékenység sorrend egyszerű/rövid szóbanközlés módszer esetén. 1. A kiindulóhelyzet megnevezése, 2 Az ütem, sorszámának illetve az ütemszám csoport megnevezése, 3. A gyakorlat közlése ütemenként, ahol először a test/rész mozgásának nevét, irányát, terjedelmét majd befejező helyzetét határozzuk meg. Ha a gyakorlatot a szimmetrikus hatás elérése érdekében ellenkező oldalra, vagy ellenkező végtaggal is el kell végezni, „ellenkezőleg is” kifejezéssel utalunk a végre hajtásra. 4 A kiindulóhelyzet elrendelése vezényszóval: Pl „hasonfekvésbe le”! 5 A gyakorlat megindítása „gyakorlat rajta”

vezényszóval. 218 Utasításokkal történő közlés, vezetés módszere A módszer mind egyszerű mind bonyolult gyakorlatok esetén alkalmazható. A gyakorlatközlés nyelvezete a felszólító módra épül. A módszer nagy előnye, hogy a gyakorlat közlése és részeinek azonnali végrehajtatása miatt jelentősen csökkenthető a holtidő, továbbá a megértés azonnal ellenőrizhető. Tevékenység sorrend utasításos módszer esetén: 1. A kiindulóhelyzet elrendelése utasítással vagy vezényszóval, Pl. Utasítással: „Ugorjatok terpeszállásba, lendítsétek a kart oldalsó középtartásba”! „Ez a kiindulóhelyzet”. Vezényszóval: „Terpeszállásba ugorj”! Oldalsó középtartásba fel”! Összevont vezényszóval: „Oldalsó középtartással terpeszállásba ugorj”! „ Ez a kiindulóhelyzet.” 2 A gyakorlat ütemenkénti, ütemcsoportonkénti utasításokkal történő elrendelése, ahol az utasításokban először a mozgás neve,

a mozgás iránya, a mozgás terjedelme, majd befejező helyzete jelenik meg. 3 Az ütem sorszáma az utasítás végrehajtó részeként jelenik meg. Pl „Hajlítsátok a törzseteket előre és „fogjátok meg a bal bokátokat 1”, „húzzátok a törzseteket közel a bal lábatokhoz 2”, „tartsátok meg ezt a helyzetet 5 ütemen keresztül, 3, 4, 5, 6, 7,”! „emeljétek a törzseteket kiindulóhelyzetbe, 8”! 4. Ha a gyakorlatot a szimmetrikus hatás elérése érdekében ellenkező oldalra, az ellenkező irányba, vagy ellenkező végtaggal is el kell végezni, a „végezzétek el a gyakorlatot ellenkezőleg is, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8,”! utasítást kell adni. 5 A gyakorlat megindítása „gyakorlat folyamatosan rajta” vezényszóval történik. A gyakorlatvezetés további lépéseihez lásd „Az utasításos gyakorlatvezetési módszer alkalmazásának szabályai” című fejezetet. Folyamatos /non-stop/ vezetési módszerek 1. Az „építkező” folyamatos

gyakorlatvezetési módszer során jólismert, és egyszerű szerkezetű gyakorlatokat kapcsolunk össze. Megindítunk egy egyszerű gyakorlatot, egyszerű, ismétlődő mozdulatokat kapcsolunk az alapgyakorlathoz, majd megfelelő ismétlés után mindig újabb mozgásokat építünk hozzá és cserélünk le más mozgásokra. Az alapgyakorlatot kellő számú ismétlésszám, variáció és kombináció után megállás nélkül új alapgyakorlatra cseréljük, és az „átmenet rajta” vezényszóval áttérünk a következő gyakorlatsorozatra. Célszerű egy előre megtervezett vázra, könnyen összekapcsolható kiinduló helyzetekre felépíteni a gyakorlatsort. A 219 „kondicionálás az óra körül” módszerben bemutatott kiinduló helyzetek sorrendje jó alapot nyújthatnak az „építkező” gyakorlatvezetési módszer alkalmazásához. Ezt a gyakorlatvezetési módszert javasoljuk a bemelegítés keringést fokozó, járás, futás, ugrásvariációk

vezetésére. 2. Az állandó visszatérő gyakorlatokkal történő gyakorlatvezetési módszer alkalmazása során, minden új gyakorlat közlése és elrendelése előtt, a könnyebb átmenet érdekében egy egyszerű, és visszatérő gyakorlatot alkalmazunk. Pl „helyben futás indulj”! „a következő gyakorlat terpeszállásban törzshajlítás előre és törzsemelés kiinduló helyzetbe”, „Új gyakorlat rajta”!, a megfelelő ismétlésszám után, „visszatérő gyakorlat rajta”! A visszatérő gyakorlat domináns hatása fokozhatja vagy csökkentheti a gyakorlatsorozat által kiváltott összterhelést, ezáltal nemcsak a folyamatos végrehajtást könnyítheti, hanem funkcionális szerepet is betölthet. 3. „Kövesd a tanárt/edzőt” vezetési módszer alkalmazása egy előzetesen megkoreografált és megtanult gyakorlatláncot feltételez a gyakorlatvezető részéről. A végrehajtás folyamatossága biztosítása érdekében a gyakorlatok

ismétlésszámát jól kiszámíthatóvá és könnyen követhetővé kell tenni a résztvevők számára. A folyamatos végrehajtás közben a tempó és ritmus megtartásával a gyakorlatvezetőnek előre közölnie kell a várható irányváltoztatásokat és az alapgyakorlatokhoz kapcsolódó variációkat. A színes és élvezetes gyakorlatvezetés, a folyamatos tempódiktálás mellett folyamatos kommunikációt is igényel a gyakorlatvezető részéről. Ez a gyakorlatvezetési módszer nagy felkészültséget és sok gyakorlást igényel. „Klasszikus” (magyarázattal kiegészített) oktatási, vezetési módszer Ezt a módszert akkor alkalmazzuk, amikor egy gyakorlat a tanítványok számára ismeretlen elemeket tartalmaz. Például, ha a törzsdöntés egy négyütemű gyakorlatnak nem csupán egy eleme, de nem is ismert annak helyes technikai végrehajtása a tanítványok számára, a „klasszikus”, magyarázattal kiegészített oktatási, vezetési

módszert alkalmazzuk. Ebben az esetben az elem helyes végrehajtási technikáját rövid magyarázattal egészítjük ki. Az új elemet tulajdonképpen megtanítjuk, a megértést megismételt végrehajtatással ellenőrizzük, kijavítjuk a hibákat, és csak ezután rendeljük el a gyakorlat folyamatos végrehajtását. Ezt a módszert célszerű alkalmazni akkor is, amikor a szabadgyakorlatok legegyszerűbb elemeit, a gyakorlatok kiinduló helyzeteit, alapformáit kezdjük tanítani. 220 E módszer alkalmas az egyszerű izolációs gyakorlatok oktatására is, ahol az izomtónus akaratlagos változtatását, az egyes izomcsoportok megfeszítését és elernyesztését magyarázattal kapcsoljuk össze. A gyakorlatvezetési módszerek megválasztásának szempontjai A gyakorlatvezetési módszer megválasztása függ: - a gyakoroltatás céljától (pl. bemelegítés, levezetés, képességfejlesztés, mozgástanítás), - a csoport összetételétől (homogén,

heterogén), - a gyakorlásban résztvevők számától, életkorától, az életkori sajátosságoktól, - a tanítványok előképzettségétől, a résztvevők gyakorlat repertoárjától, szaknyelvi előképzettségétől, a fizikai előképzettségétől, kondicionális állapotától, - a gyakorlatok bonyolultsági fokától, szerkezetétől, ismertségétől, - az elérendő terhelés intenzitásától, az időkihasználás fokától, a tervezett fizikai aktivitás és a „holtidők” arányától, - a rendelkezésre álló terület nagyságától, - a klimatikus viszonyoktól. Az utasításos gyakorlatvezetési módszer alkalmazásának szabályai 1. Alakítson ki a gyakorláshoz megfelelő alakzatot, alkalmazzon rövid vezényszavakat, és utasításokat! 2. Megnyerően és határozottan vonja magára tanítványai figyelmét! 3. Rendelje el a gyakorlat kiinduló helyzetét! Pl. Ugorjatok terpeszállásba, lendítsétek a karotokat oldalsó középtartásba! Ez a

kiinduló helyzet. 4. Ellenőrizze a végrehajtást! Ha a végrehajtás hibás, pontatlan, vagy lassú, javítsa a hibákat, bíztasson gyorsabb végrehajtásra! 5. Rendelje el a gyakorlat végrehajtását ütemenként, használjon személyhez szóló rövid utasításokat! Pl. „Hajlítsátok a törzseteket balra, emeljétek a jobb karotokat magastartásba, a bal karotokat engedjétek le csípőretartásba, 1-2! Emeljétek a törzseteket kiinduló helyzetbe, 3-4! Végezzétek el a gyakorlatot ellenkezőleg is, 5-6, kiinduló helyzet 7-8!” 221 6. Segítse a helyes végrehajtást az utasítással egyidejű bemutatással vagy imitált megmutatással! A bemutatás vagy imitált megmutatás során mutasson a csoportnak tükörképet! 7. Ellenőrizze a végrehajtás pontosságát, és azonnal javítsa a durva végrehajtási hibákat! 8. Rendelje el vezényszóval a gyakorlat folyamatos végrehajtását! Pl. Gyakorlat folyamatosan rajta! 9. Folyamatosan diktáljon tempót a

gyakorlat céljának és természetének megfelelően! Először: irányszavakat és/vagy az ütemsorrendnek megfelelő segítő kifejezéseket alkalmazzon, pl. balrahajlítás, 2, vissza, 4, jobbra, 6, kiinduló helyzet, 8! Térjen át a számolással történő tempódiktálásra! Folytassa egyéb hangadással, tapssal, csettintéssel stb. 10. A gyakorlat megindításakor, a tempódiktálás közben már olyan testhelyzetben álljon, hogy tanítványai mozgására tudjon figyelni, és tanítványai jól követhessék utasításait (ne maradjon fekve, ülve stb.) 11. Terjedjen ki figyelme az egész csoportra! Helyét úgy válassza meg, hogy mindenkit lásson! 12. Lehetőleg addig ne változtassa meg helyét, amíg a csoport többsége nem képes a gyakorlat folyamatos végrehajtására! 13. A folyamatos végrehajtás kialakulása után, ha szükséges VÁLTOZTASSA helyét, ha így jobban tudja az egyént segíteni a folyamatos végrehajtás elsajátításában. 14. Legyen

határozott, tartsa folyamatos mozgásban tanítványait, próbálja elkerülni a gyakorlat újrakezdését. 15. Javítsa a végrehajtás általános, csoportos, majd egyénileg elkövetett hibáit! 16. Hibajavítás közben is folyamatosan diktáljon tempót, hibajavítás céljából csak végső esetben állítsa meg a gyakorlást. 17. Motiváljon, ösztönözzön, törekedjen a dicséretre, a pozitív megerősítésekre épülő gyakorlatvezetésre! 18. Adjon rövid instrukciókat, utaljon a gyakorlat legfontosabb hatásaira! 19. Megfelelő ismétlésszám után készítse elő a gyakorlat megállítását, majd vezényszóval állítsa meg a gyakorlatot! 20. Pl utoljára, 2, 3, 4, 5, 6, hét, és elég! 21. Rendelje el a következő gyakorlat kiinduló helyzetét! 222 22. Az utolsó gyakorlat után röviden értékelje tanítványai tevékenységét Példák a kiinduló helyzetek elrendelésére A A kiinduló helyzet megnevezése B A kiinduló helyzet elrendelése

UTASÍTÁSSAL C A kiinduló helyzet elrendelése VEZÉNYSZÓVAL 1 Alapállás Álljatok alapállásba! „Ez a kiinduló helyzet” Vigyázz! 2 Terpeszállás, oldalsó középtartás Ugorjatok terpeszállásba, emeljétek a karotokat oldalsó középtartásba! „Ez a kiinduló helyzet” Terpeszállásába ugorj! Oldalsó középtartásba fel! 3 Guggolótámasz Guggolótámaszba le! 4 Hasonfekvés 5 Térdelés, csípőretartás a) Ugorjatok guggolótámaszba! b) Helyezkedjetek el guggolótámaszba! „Ez a kiinduló helyzet” Helyezkedjetek el hasonfekvésbe! „Ez a kiinduló helyzet” Helyezkedjetek el térdelésbe, tegyétek a kezetek csípőre! „Ez a kiinduló helyzet” 6 Szögállás csípőretartás Álljatok szögállásba a) Vigyázz! Csípőre! csípőretartással! „Ez a kiinduló b) Vigyázz! helyzet” Csípőretartásba fel! 7 Terpeszállás Ugorjatok terpeszállásba! „Ez a Terpeszállásba ugorj! kiinduló helyzet” 223 Hasonfekvésbe

le! Csípőretartással térdelésbe le! 8 Bal guggolótámasz, jobb láb hátul (nyújtva) + 9 Hasonfekvés, oldalsó középtartás 10 Bal térdelés, mellső középtartás + a) Ugorjatok b) Ereszkedjetek c) Helyezkedjetek el bal guggolótámaszba! Nyújtsátok a jobb lábatokat hátra! „Ez a kiinduló helyzet” Jobb láb nyújtással hátra, bal guggolótámaszba le! Helyezkedjetek el hasonfekvésbe! Nyújtsátok Emeljétek Lendítsétek a karotokat oldalsó középtartásba! „Ez a kiinduló helyzet” Helyezkedjetek el bal térdelésbe! (Jobb lábbal lépjetek előre és hajlítsátok a térdeteket!) Emeljétek a karotokat mellső középtartásba! „Ez a kiinduló helyzet” a) Oldalsó középtartással, hasonfekvésbe le! b) Hasonfekvésbe le! Oldalsó középtartásba fel! a) Jobb láb elől hajlított helyzetben, bal térdelésbe le! Mellső középtartásba fel! b) Mellső középtartással bal térdelésbe le! 11 Szögállás, hátsó rézsútos

mélytartás a) Álljatok szögállásba, hátsó a) Vigyázz! Hátsó rézsútos rézsútos mélytartással! mélytartásba fel! b) Álljatok szögállásba, emeljétek a karotokat hátsó rézsútos mélytartásba! „Ez a kiinduló helyzet” 12 Terpeszállás, magastartás a) Ugorjatok terpeszállásba, emeljétek a karotokat magastartásba! b) Karemeléssel magastartásba, ugorjatok terpeszállásba! „Ez a kiinduló helyzet” 13 Jobb guggolótámasz, bal láb hátul (nyújtva) a) Ugorjatok Bal láb nyújtással hátra, b) Ereszkedjetek jobb guggolótámaszba le! c) Helyezkedjetek el jobb guggolótámaszba! Nyújtsátok a bal lábatokat hátra! „Ez a kiinduló helyzet” + 14 Hasonfekvés magastartás a) Terpeszállásába ugorj! ) Magastartásba fel! b) Magastartással terpeszállásba ugorj! Helyezkedjetek el a) Magastartással hasonfekvésbe! Emeljétek a hasonfekvésbe le! karotokat magastartásba! „Ez b) Hasonfekvésbe le! a kiinduló helyzet” Magastartásba

fel! 224 15 Jobb térdelés (bal láb elől hajlított helyzetben), tarkóratartás Helyezkedjetek el bal térdelésbe! (Jobb lábbal lépjetek előre és hajlítsátok a térdeteket!), Emeljétek a karotokat tarkóratartásba! „Ez a kiinduló helyzet” a) Bal láb elől hajlított helyzetben, jobb térdelésbe le! Tarkóratartásba fel! b) Tarkóratartással jobb térdelésbe le! a) Álljatok szögállásba, mellső rézsútos mélytartással! b) Álljatok szögállásba, emeljétek a karotokat mellső rézsútos mélytartásba! „Ez a kiinduló helyzet” a) Ugorjatok terpeszállásba! Emeljétek a karotokat tarkóratartásba! b) Tarkóratartással ugorjatok terpeszállásba! „Ez a kiinduló helyzet” c) Vigyázz! Mellső rézsútos mélytartásba fel! + 16 Szögállás, mellső rézsútos mélytartás 17 Terpeszállás, tarkóratartás a) Terpeszállásba ugorj! Tarkóratartásba fel! b) Tarkóratartással terpeszállásba ugorj! 18 Terpeszguggolótámasz c)

Ugorjatok d) Ereszkedjetek c) Helyezkedjetek el bal terpesz- guggolótámaszba! „Ez a kiinduló helyzet” Terpesz- guggolótámaszba le! 19 Terpeszhasonfekvés, oldalsó középtartás a) Helyezkedjetek el terpeszhasonfekvésbe! Nyújtsátok Emeljétek Lendítsétek a karotokat oldalsó középtartásba! „Ez a kiinduló helyzet” Helyezkedjetek el térdelőülésbe! „Ez a kiinduló helyzet” a) Terpesz-hasonfekvébe le! Oldalsó középtartásba fel! b) Oldalsó középtartással Terpesz-hasonfekvébe le! 20 Térdelőülés 268. ábra 225 a) Térdelőülésbe le! 11. Fejezet CÉLGIMNASZTIKA A célgimnasztika fogalma, értelmezése: Egy sportág eredményes űzéséhez szükséges kondicionális és koordinációs képességeket, valamint ízületi mozgékonyságot speciálisan fejlesztő és szinten tartó gyakorlatok összességét sportági célgimnasztikának, azaz sportág-specifikus motoros képességfejlesztésnek nevezzük. A célgimnasztika gyakorlatok

alkalmazásának színterei: 1. iskoláskor előtti testnevelés 2. iskolai testnevelés 3. versenysport A motoros képzés és képességfejlesztés egymásra épülése Általános és sokoldalú motoros Speciális, sportág-specifikus motoros képzés, képességfejlesztés képzés, képességfejlesztés Általános, alapozó képzés sportági alapozó, fejlesztő, szinten tartó 269. ábra Ahogy a speciális képzés az általánosra, úgy a speciális gyakorlatok is az általánosan és sokoldalúan fejlesztő gyakorlatokra épülnek. Ez az állítás úgy értendő, hogy az általánosan fejlesztő gyakorlatok, gyakorlatsorok szerkezetük megváltoztatásával, terhelési összetevőik módosításával a sportági kívánalmaknak megfelelő speciális gyakorlatokká formálhatók. Itt kell kihangsúlyoznunk azt is, hogy az általánosan fejlesztő gyakorlatok csoportjain belül, miden egyes gyakorlattal konkrét célokat kell elérniük. Tehát minden egyes alapformának, az

alapformákból felépülő gyakorlatoknak, egymástól eltérő szerkezetük lévén más és más a szervezetre kifejtett hatásuk. A mozgásszerkezeti különbségek a mozgásban részt vevő izomcsoportok számára különböző erősítő, nyújtó és ernyesztő hatást, továbbá más és más intramuszkuláris és intermuszkuláris koordinációt jelentenek. A konkrét céllal tervezett gyakorlatok természetesen még nem feltétlenül jelentik egy sportág szemszögéből nézve a sportág-specifikus hatások kiváltását. Egy adott sportág célspecifikumait a rájuk jellemző teljesítmény összetevők meghatározásával tárhatjuk fel. A célgimnasztika tervezés előfeltételei 1. Elemezni kell a gimnasztika mozgásanyagát a gyakorlatok szervezetre kifejtett hatásait, hogy feltárjuk a gyakorlatokban rejlő képességfejlesztési lehetőségeket. 226 - A különböző erőkifejtési módokkal jellemezhető erősítő hatásokat, - A külső vagy belső

erő által létrehozott nyújtó hatásokat, ernyesztő hatásokat, - Egy izomcsoporton belüli (intramuszkuláris) és kinetikus láncban működő izomcsoportok (intermuszkuláris) koordinációját, a gyakorlatok a szervezet energiaszolgáltató rendszereire kifejtett hatásit, (anaerob, alaktacid, laktacid, aerob). 2. Elemezni kell az adott sportág eredményes űzésének követelményeit: - A sportág profil-jellemzőket, a felhalmozott tapasztalatokat, a sportág fejlődési tendenciáit, - A sportág teljesítményszerkezetét: A mozgástechnikák szerkezeti összetevőinek kölcsönhatásait, verseny és játékszituációkat, akciókat, elemkapcsolatokat, gyakorlat kapcsolatokat, a terhelés szerkezetét, dimenzióit, a játék a versenyszabályok adta lehetőségeket, környezeti tényezők teljesítményt befolyásoló szerepét, verseny és edzés eszközök, szerek specifikumait. Célspecifikumok elemzése: - mozgástechnikák szerkezeti elemzése; -

mozgásszituációk elemzése (tornában pl. az elemek összekapcsolása, az összefüggő gyakorlat végrehajtása), - gyakorlatsor vagy gyakorlatlánc elemzése; - terhelési szerkezet elemzése; - versenyszabályok által meghatározott követelmények és lehetőségek elemzése; - közvetlen környezeti tényezők befolyásoló szerepének elemzése (szerek, kiegészítő szerek, kisegítő eszközök, talaj, szőnyeg stb. minősége) A mozgástechnikák, mint ahogy az egyszerű gimnasztikai alapformák és gyakorlatok is térbeli, időbeli, dinamikai szerkezeti összetevőik szerint elemezhetők. A térbeli összetevők elemzése terjedjen ki: - az egész test, a testrészek, a fontos testpontok (ízületi pontok mint forgástengelyek, a test és a testrészek súlypontjai) térben elfoglalt helyzetére a mozgás kiinduló- és befejező helyzeteiben; - az egész test mozgásának irányára, a testrészek, az ízületi forgástengelyek körüli

elmozdulásainak irányaira, - a különböző irányú elmozdulások egymáshoz való viszonyára (a test mozgásának fő iránya és a testrészek relatív irányaira) és az irányváltozásokra; 227 - az egész test és a testrészek kiinduló- és befejező helyzeteik között megtett útjára, kiterjedésére, a megtett útszakaszok ismétlésének számára. Az időbeli összetevők elemzése terjedjen ki: - az egész test, a testrészek statikus helyzetei megtartásának időtartamaira a gyakorlat kiinduló-, közbülső és befejező helyzeteiben; - az egész test és a testrészek által megtett utak időtartamaira; - az időtartamok egymáshoz való viszonyára, a gyakorlat tempójára; - a test és a testrészek elmozdulásainak időtartamain belüli sebesség változásokra, a gyorsulások és a lassulások kezdetére és időtartamaira, azok részarányaira és gravitációs gyorsuláshoz való viszonyukra; - a gyakorlatok ritmusszerkezetére. A

dinamikai/erőbeli szerkezet elemzése terjedjen ki: - a testben ébredő, belső erők és a külvilágból származó (gravitáció, szerek, társ, erőgépek stb.) erők, illetve ellenállások kölcsönhatásaira; - a domináns szerepet vállaló fő mozgató izmok, a velük együttműködő szinergista izmok, a stabilizáló izmok körére és ezek antagonistáira; - az izmok munkavégzésbe való bekapcsolódásuk és kilépésük sorrendjére; - az izmok erőkifejtésének nagyságára, módjaira, azok statikus, illetve dinamikus, a dinamikus erőkifejtésen belül a legyőző, illetve fékező, engedő voltára, az izmok hosszváltozásaira, az izom kontrakció típusaira. Különösen fontos, hogy felismerjük a három szerkezeti összetevő egymással való kölcsönhatásait is. Ha a kölcsönhatásokat felismerve elemezzük az általános képességfejlesztésben alkalmazott gyakorlatainkat, pontosan megtudjuk, hogy mely szerkezeti összetevőket kell

megváltoztatni ahhoz, hogy azok speciális gyakorlatokká váljanak. Másfelől, ha ugyanilyen szempontok alapján elemezzük a célba vett mozgástechnikákat, pontosan ki tudjuk deríteni az elsajátításukhoz szükséges adekvát képességeket. A kétirányú elemzés eredményeit összevetve tulajdonképpen hidat vertünk az általánosan képző gyakorlatok és a sportági speciális képességfejlesztés között. (Mai felfogásunk szerint a gimnasztikának ez az egyik legfontosabb szerepe.) Az eddigiek alapján kimondhatjuk, hogy az a legjobb célgimnasztika gyakorlat, amelynek összes szerkezeti összetevője megegyezik a célba vett mozgás technikájának szerkezeti összetevőivel. Ez a gyakorlat azonban nem más, mint maga a technikai elem. Ebből az következhetne, 228 hogy az egyes technikai elemekhez szükséges speciális képességek fejlesztését magával a technikai elem gyakorlásával is elérhetjük. Azt is tudjuk ugyanakkor, hogy a mozgás tökéletes

végrehajtásához szükséges összes motorikus feltétel egy időben ritkán található meg a sportolóban. Ezért az elem globális végrehajtásával történő gyakorlás során a kinetikus lánc gyenge pontjai gyengék maradnak. Gyakran látunk olyan eseteket, amikor az ízületi mozgékonyság hiányát egy másik feltétel túlsúlyával, például erővel igyekszik kompenzálni a gyakorló. Ebből viszont az következik, hogy a technikai elem részmozdulatokra bontása a legtöbb esetben szükséges. A részmozdulatoknak külön-külön viszont szerkezeti összetevőikben hasonlítaniuk kell a célmozgás megfelelő részleteire. A mozgás technikai részleteit tartalmazó célgimnasztika gyakorlatokat rávezető gyakorlatoknak nevezzük. A rávezető gyakorlatok végzésekor fontos meghatároznunk a végrehajtás minőségi, illetve technikai kritériumait. Felkészítési programokban a speciális előkészítő, kiegészítő és rávezető gyakorlatokat célszerű egy

egymásra épülő nehézségi sorba rendezni. Egy sportág összes technikai elemének tanulásához szükséges speciális előkészítő- és rávezető gyakorlatainak megtervezésével megalkottuk az adott sportág célgimnasztikáját. Az elemzés eredményeinek hasznosítása célgimnasztika gyakorlatok tervezése - Általános mozgásminták (járások, futások, ugrások, dobások, ütések, rúgások, emelések, hordások, mászások, kúszások, húzások, tolások stb.) szerkezeti összetevőinek megváltoztatása. - Határozott formájú eszközzel (társas, kézi, egyéb-szer gyakorlatok) és eszköz nélkül (szabad gyakorlatok) végzett gyakorlatok szerkezeti összetevőinek átalakítása. - A gyakorlatok terhelési összetevőkkel való ellátása a sportág speciális követelményeinek megfelelően. - A célgimnasztika gyakorlatok egymásra építése: oktató, gyakoroltató algoritmusokba rendezése. - Célgimnasztika gyakorlatok speciális

szituációkban történő gyakoroltatása a szituációk variálásával. A célgimnasztika gyakorlatok fajtái - Speciális kondicionális képességeket megalapozó, fejlesztő, - Speciális koordinációs képességeket megalapozó, fejlesztő: mozgástechnika tanulását előkészítő, rávezető a technika csiszolását elősegítő, 229 - Speciális hajlékonyságot, izületi mozgékonyságot fejlesztő, - Speciális motoros képességeket komplexen fejlesztő gyakorlatok. A célgimnasztika gyakorlatok, gyakorlatsorok jellemzői - Mozgásszerkezeti hasonlóság a célgimnasztika gyakorlat és a célba vett mozgástechnika között. - Térbeli, időbeli, dinamikai szerkezeti hasonlóság a gyakorlási szituációk és a mérkőzés, a verseny, illetve a versenyszámok szituációi között. - Terhelési szerkezet hasonlóság (ellenállás nagyság, ismétlés és szériaszám, pihenő idők, terjedelem intenzitás) a gyakorlási szituációk és a verseny

szituációk között. A célgimnasztika gyakorlatok alkalmazása az edzésen/testnevelési órán - Az edzés/testnevelési óra előkészítő részében az általános és speciális bemelegítés részeként, - Az edzés/testnevelési óra fő részében speciális képességfejlesztésként, -Speciális kiegészítő feladatként, mini köredzésszerűen. A célgimnasztika gyakorlatok terhelési összetevőinek meghatározása egy konkrét példán keresztül: (Példaként a torna célgimnasztikájából merítünk) A terhelési összetevők meghatározásakor abból indulhatunk ki, hogy a tornagyakorlatok végrehajtásakor mindig a testünk (testrészeink) tömegét kell mozgatnunk (emelnünk, gyorsítanunk, fékeznünk vagy egy statikus helyzetben rögzítenünk). A tornában relatív erőre van szükség, miközben mindenfajta erőkifejtési mód előfordul. A célgyakorlatokban az ellenállás nagyságaként többnyire a testtömegnek és a testrészek tömegének megfelelő

súlynagyságot kell figyelembe venni a tervezésnél. Az iskolai tornaoktatásban ezt a tanulók testtömegének figyelembe vételével, míg a versenytornában a testrészekre helyezett arányos tömegnövelő súlyövekkel érhetjük el. Az erőgépek, egyéb kéziszerek, főként tárcsás súlyzók, kézisúlyzók és különböző ellenállású gumikötél kombinációk alkalmazásakor is, a legyőzendő ellenállás nagyságok meghatározása során is a célmozgásban szereplő ellenállás nagyságok az irányadók. Fejállásból kézállásba tolódáshoz egy 40 kg-os tanuló számára kb. 35 kg-os súlyzó kinyomása elegendő súlynagyság. Természetesen az életkori sajátosságokat mindig tartsuk szem előtt. Ismétlésszámok, időtartamok megállapítása A gyorserőt igénylő gyakorlatok esetében a 4-8 ismétlésszámot alkalmazhatjuk, míg 230 azokban a gyakorlatokban, ahol relatíve csekély ellenállásokat kell leküzdenünk, az ismétlések

maximumát az összefüggő gyakorlatok teljes időtartama alatt végrehajtható ismétlések számában határozhatjuk meg. A versenytornában a korlát, a nyújtó, a ló, a gyűrű és a felemáskorlát gyakorlatok időtartama 30-40 mp között mozog. A talaj gyakorlatok és a gerenda gyakorlatok időtartamát a szabályok eleve 50-70 mp, illetve 1.30 mp-ben határozzák meg Tehát a gyakorlatok mindegyike anaerob körülmények között zajlik, azaz a szervezet anaerob energiaszolgáltató rendszereit edzi. Az iskolai tornában, ha előírjuk tanítványainknak a több elemből álló gyakorlat bemutatását is, úgy az ehhez szükséges speciális anaerob állóképességet is fejlesztenünk kell. Ebből a következő feladatok adódnak Amíg a torna elemek előkészítő és kiegészítő célgyakorlatait gyakoroltatjuk, az ismétlésszámokat az időtartammal együtt célszerű meghatározni. Például 30 mp alatt minél többet, vagy fordítva úgy, hogy a 10 ismétlésszám

végrehajtása 30 mp-ig tartson, ahol az erőadagolás szabályozásával, például az egyenletes sebességgel végrehajtott emelő-fékező erőkifejtési módokat kombináljuk. Korlát gyakorlatokhoz szükséges speciális erő és állóképesség fejlesztésére a következő példa szolgálhat. Tételezzük fel, hogy egy több elemből álló, kb 30 mp-ig tartó korlát gyakorlat megtanítása a célunk. A gyakorlat a következő elemeket tartalmazza előre nem meghatározott összekötésben: Alaplendületek támaszban és felkarfüggésben, saslendületek előre és felkarbillenés, támaszba lendülés előre vagy hátra, vetődési vagy kanyarlati leugrás. A feladatsor gyakorlatai: - 1. fekvőtámaszban a testhelyzet rögzítése 30 mp-ig, - 2. hátsó fekvőtámaszban a testhelyzet rögzítése 30 mp-ig, - 3. mint az 1, mély fekvőtámaszban 30 mp-ig, - 4. mint a 2, hátsó mély fekvőtámaszban 30 mp-ig, - 5. fekvőtámaszban csípő leengedés és

emelés 15-15x 30 mp-ig, - 6. fekvőtámaszban csípő ejtés és emelés 15-15x 30 mp-ig, 7. hátsó fekvőtámaszban csípő leengedés és emelés 15-15x 30 mp-ig, - 8. hátsó fekvőtámaszban csípő ejtés és emelés 15-15x 30 mp-ig, - 9 -10. mint az 5-6, mély fekvőtámaszban 30 mp-ig, - 11-12., mint a 7-8, mély hátsó fekvőtámaszban 30 mp-ig, - 13. fekvőtámaszban támlázás 30 mp-ig, - 14. hátsó fekvőtámaszban támlázás 30 mp-ig, 231 hátra, - 15-16. a 14-15 gyakorlat mély fekvőtámaszban 30 mp-ig, - 17. fekvőtámaszban nyújtott könyökkel vállból ereszkedés és emelkedés 30 mp-ig, - 18. hátsó fekvőtámaszban, mint a 17 30 mp-ig, - 19-20. a 17-18, mély fekvőtámaszban 30 mp-ig, - 21. fekvőtámaszból 180-os fordulat hátsó fekvőtámaszba és fordulat tovább mellső fekvőtámaszba, majd folyamatosan ellenkezőleg is 30 mp-ig, - 22. a 21 csípő leengedéssel és emeléssel kombinálva 30 mp-ig, - 23. a 21 csípő

ejtéssel és emeléssel kombinálva 30 mp-ig, - 24. térdelő fekvőtámaszban karhajlítás-nyújtás 4x a lehető leggyorsabban, - 25. mint a 24, magas fekvőtámaszban 4x, - 26. mint a 24, mély fekvőtámaszban 4x, - 27-29. a 24-26, 30 mp-ig, - 30-35. a 24-29, hátsó fekvőtámaszban, - 36. fekvőtámaszban karhajlítás-nyújtás 4x, fordulat hátsó fekvőtámaszba 4x és csípő leengedés és emelés 4x folyamatosan 30 mp-ig, - 37-72. az 1-36 rövid fekvőtámaszban Terjedelmi okokból most nem soroltuk fel egy teljes feladatsor összes előkészítő, kiegészítő, rávezető és fő gyakorlat elemeit, csak néhányat a feladatsor elejéről, elsősorban a terhelési összetevők és a lépésnagyságok érzékeltetésére. Látható, hogy a 30 mp-ig tartó terhelést konstansnak vettük és a fokozatokban tanult elemek kombinációival töltöttük ki ezt az időtartamot. Ezt az elvet végig követve a tanuló fokozatosan jut el egy korlát-specifikus

anaerob állóképesség megszerzéséhez. A példában bemutatott szempontok más sportágra is alkalmazhatók lehetnek. 232 FELHASZNÁLT IRODALOM 1. Erdős István: Gimnasztika Magyar Testnevelési Egyetem, Budapest, 1992 2. Istvánfi Csaba: Training Theory and Methodology From Principle to Practice. Hungarian University of Physical Education, Budapest, Hungary, 1977 3. Kerezsi Endre: Torna I kötet Tankönyvkiadó, Budapest, 1953 4. Kerezsi Endre: Torna III kötet Tankönyvkiadó, Budapest, 1980 5. Metzing Miklós: Gimnasztika (Segédanyag gimnasztika vizsgához) Testnevelési Egyetem Továbbképző Intézet, TFTI, Budapest, 2007 233 Bemelegítés Név: Életkor: Kondicionális állapot: Becsült: nagyon gyenge, gyenge, közepes, jó, nagyon jó, kitűnő, Tesztelt: Sport/versenyszám: Nyugalmi pulzus: Munkapulzus (kalkulált): Munkapulzus (mért): Kalkulált terheléses pulzus Bemelegítési pulzus Alsó határ: ütés/perc .ütés/10 mp Bemelegítési pulzus Felső

határ: . ütés/perc ütés/10 mp Aerob terhelési pulzus Alsó határ: . ütés/perc ütés/10 mp Aerob terhelési pulzus Felső határ: . ütés/perc ütés/10 mp Anaerob terhelési pulzus Alsó határ: . ütés/perc ütés/10 mp Anaerob terhelési pulzus Felső határ: . ütés/perc ütés/10 mp Csoport Életkor átlag:. Bemelegítési pulzus átlag Alsó határ: . ütés/perc ütés/10 mp Bemelegítési pulzus átlag Felső határ: . ütés/perc ütés/10 mp Aerob terhelési pulzus átlag Alsó határ: . ütés/perc ütés/10 mp Aerob terhelési pulzus átlag Felső határ: . ütés/perc ütés/10 mp Anaerob terhelési pulzus átlag Alsó határ: . ütés/perc ütés/10 mp Anaerob terhelési pulzus átlag Felső határ: . ütés/perc ütés/10 mp Bemelegítés Mérsékelten nyújtóhatású gyakorlatblokk (1 – 2 perc) Alakzatok kialakításához, alakzatváltoztatásokhoz alkalmazott vezényszavak, utasítások: 1 2 3 4 5 6 7 8 Alkalmazott szaknyelvi

leírás Pulzus ellenőrzés Vezetési módszer Gyakorlatok (rajz, ütembeosztás, tempó) időtartam I. Hatás izomcsoport Bemelegítés II. Hőtermelő, keringést fokozó gyakorlatblokk (3 – 5 perc) járás, futás, szökdelés, ugrás variációkkal, 1 2 3 4 5 6 7 8 Alkalmazott szaknyelvi leírás Pulzus ellenőrzés Vezetési módszer JÁRÁSMÓD VARIÁCIÓK IRÁNYVARIÁCIÓK KAR-TÖRZS mozgáskombinációk (rajz, ütembeosztás, tempó) Időtartam 1-2-perc Alakzatok kialakításához, alakzatváltoztatásokhoz alkalmazott vezényszavak, utasítások: Hatás Bemelegítés 9 10 11 12 13 14 15 16 Alkalmazott szaknyelvi leírás Hatás Pulzus ellenőrzés Vezetési módszer Gyakorlatok (rajz, ütembeosztás, tempó) FUTÁSMÓD VARIÁCIÓK IRÁNYVARIÁCIÓK KAR-TÖRZS mozgáskombinációk időtartam II. Keringésfokozó, hőtermelő gyakorlatblokk járás, futás, ugrás és egyéb mozgásokkal (3 – 5 perc) Alakzatok kialakításához,

alakzatváltoztatásokhoz alkalmazott vezényszavak, utasítások: Bemelegítés 9 10 11 12 13 14 15 16 Alkalmazott szaknyelvi leírás Hatás Pulzus ellenőrzés Vezetési módszer Gyakorlatok (rajz, ütembeosztás, tempó) FUTÁSMÓD VARIÁCIÓK IRÁNYVARIÁCIÓK KAR-TÖRZS mozgáskombinációk időtartam II. Keringésfokozó, hőtermelő gyakorlatblokk járás, futás, ugrás és egyéb mozgásokkal (3 – 5 perc) Alakzatok kialakításához, alakzatváltoztatásokhoz alkalmazott vezényszavak, utasítások: Bemelegítés 9 10 11 12 13 14 15 16 Alkalmazott szaknyelvi leírás Hatás Pulzus ellenőrzés Vezetési módszer Gyakorlatok (rajz, ütembeosztás, tempó) UGRÁSMÓD VARIÁCIÓK IRÁNYVARIÁCIÓK KAR-TÖRZS mozgáskombinációk időtartam II. Keringésfokozó, hőtermelő gyakorlatblokk járás, futás, ugrás és egyéb mozgásokkal (3 – 5 perc) Alakzatok kialakításához, alakzatváltoztatásokhoz alkalmazott vezényszavak,

utasítások: Bemelegítés Fő nyújtóhatású gyakorlatblokk (5 – 8 perc) Alakzatok kialakításához, alakzatváltoztatásokhoz alkalmazott vezényszavak, utasítások: 1 2 3 4 5 6 7 8 Alkalmazott szaknyelvi leírás Pulzus ellenőrzés Vezetési módszer Statikus nyújtóhatású gyakorlatok (rajz, ütembeosztás, tempó) időtartam III. Hatás izomcsoport Bemelegítés Fő nyújtóhatású gyakorlatblokk (5 – 8 perc) Alakzatok kialakításához, alakzatváltoztatásokhoz alkalmazott vezényszavak, utasítások: 9 10 11 12 13 14 15 16 Alkalmazott szaknyelvi leírás Pulzus ellenőrzés Vezetési módszer Statikus nyújtóhatású gyakorlatok (rajz, ütembeosztás, tempó) időtartam III. Hatás izomcsoport Bemelegítés Fő nyújtóhatású gyakorlatblokk (5 – 8 perc) Alakzatok kialakításához, alakzatváltoztatásokhoz alkalmazott vezényszavak, utasítások: 17 18 19 20 21 22 23 24 Alkalmazott szaknyelvi leírás

Pulzus ellenőrzés Vezetési módszer Statikus nyújtóhatású gyakorlatok (rajz, ütembeosztás, tempó) időtartam III. Hatás izomcsoport Bemelegítés 1 2 3 4 5 6 7 8 Alkalmazott szaknyelvi leírás Pulzus ellenőrzés Vezetési módszer Gyakorlatok (rajz, ütembeosztás, tempó) időtartam IV. Keringésfokozó gyakorlatblokk Sportág-specifikus futás, ugrás és egyéb mozgásokkal (2 – 3 perc) Alakzatok kialakításához, alakzatváltoztatásokhoz alkalmazott vezényszavak, utasítások: Hatás Bemelegítés 1 2 3 4 5 6 7 8 Alkalmazott szaknyelvi leírás Pulzus ellenőrzés Vezetési módszer Gyakorlatok (rajz, ütembeosztás, tempó) időtartam II. Keringésfokozó, hőtermelő gyakorlatblokk járás, futás, ugrás és egyéb mozgásokkal (3 – 5 perc) Alakzatok kialakításához, alakzatváltoztatásokhoz alkalmazott vezényszavak, utasítások: Hatás Bemelegítés 1 2 3 4 5 6 7 8 Alkalmazott szaknyelvi leírás

Pulzus ellenőrzés Vezetési módszer Gyakorlatok (rajz, ütembeosztás, tempó) időtartam V. Erősítő hatású gyakorlatblokk Törzs, kar, vállizmokat érintő mozgásokkal (1 – 2 perc) Alakzatok kialakításához, alakzatváltoztatásokhoz alkalmazott vezényszavak, utasítások: Hatás izomcsoport