Gazdasági Ismeretek | Társadalombiztosítás » Bani Pálné Csuhai Tímea - A Társadalombiztosítási rendszer alakulása Magyarországon

Nyíregyházi Főiskola Társadalomtudományi és Gazdasági Kar A Társadalombiztosítási rendszer alakulása Magyarországon Készítette: Bani Pálné Csuhai Tímea II. évfolyam, gazdálkodási szak levelező tagozat, „A” csoport Tartalomjegyzék: 1. A magyar társadalombiztosítás története 2.old 1.1 A társadalombiztosítás hőskora 2.old 1.2 Az önkéntes segélyegyletek 2.old 1.3 Az egységes szabályozás 3.old 1.4 Az államosítás 4.old 2. Az egészségbiztosítás története 5.old 2.1 Az önkormányzati felügyelet évei 5.old 2.2 A kormányzati felügyelet évei 6.old 3. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár 6.old 3.1 Az Egészségbiztosítási Alap bevételei 6.old 3.2 Az Egészségbiztosítási Alapból finanszírozott ellátások 7.old 3.3 Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár feladata és hatásköre 8.old 4. Országos Egészségbiztosítási Pénztár 9.old 4.1 Országos Orvosszakértői

Intézet 9.old 4.2 Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság 11.old 4.3 Újságíró Tagozat 12.old 5. Nyugdíjigazgatóság 12.old 6. Társadalombiztosítási intézményrendszer 14.old 7. Járulékfizetés 15.old 8. A Társadalombiztosítási intézmények az EU-ban 21.old 9. A Társadalombiztosítás válsága Magyarországon 23.old 10. Öngondoskodás és szolidaritás egyensúlya 24.old 11. Irodalomjegyzék 25.old 1 1. A magyar társadalombiztosítás története E dolgozat keretein belül próbálom röviden bemutatni a magyar társadalombiztosítás működését és úgy vélem, hogy a jelenlegi rendszer megismeréséhez elengedhetetlen annak múltjának megismerése, fejlődési fázisainak megismerése. 1.1 A társadalombiztosítás hőskora A magyar társadalombiztosítás több évszázados hagyományra nyúlik vissza. Már a XIII. században is voltak a bányászok gyógyítását segítő ispotályok, kórházak, ahol a

betegségápolással foglalkozó szerzetesek gondozták a beteg bányászokat. Elsőként 1224-ben Selmec városa építtetett kórházat a bányászok gyógyítására. A kor legveszélyesebb foglalkozását űzők, a bányászok hoztak létre először önsegélyező szervezeteket, ún. bányatárs-ládákat. Az első bányatárs-láda 1496-ban Thurzó János bányájában alakult Ez a munkaadó és a bányászai önkéntes elhatározásából létesült, amelyet önkormányzati alapon a bányászlegénység kezelt. Bevétele a tagok által vállalt járulékokból és a bányatulajdonos hozzájárulásából tevődött össze. Minden bányász társ-ládatag jogosult volt a segélyezésre 1.2 Az önkéntes segélyegyletek A kereskedelemben, illetőleg az iparban alkalmazott segédek és munkások védelmében először az 1840-ben kiadott két törvény mondta ki, hogy a "kereskedő tanítványa" a kereskedőtől orvosi ápolást követelhet. Egy 1854 évi császári

nyílt parancsban kihirdetett osztrák bányatörvény szerint minden egyes bányavállalat köteles bányatárs-ládát létesíteni. A kiegyezés megnyitotta az utat a modern magyar nagyipar fejlődése előtt és meggyorsította a kapitalizmus fejlődését, a nagyipari munkások számának a növekedését. A gazdasági fejlődés megkövetelte az közegészségügy szabályozását. 1876-ban fogadta el az országgyűlés a közegészségügyet szabályozó törvényt, mely írott malaszt maradt. Az elveiben haladó törvény végrehajtásához ugyanis sem pénz, sem szakember nem volt. Magyarországon a legrégebbi önkéntes társuláson alapuló intézmény az 1846-ban alakult Budapesti Kereskedelmi Nyugdíj- és Betegápoló Egyesület. 1870-ben hozták létre az Általános Munkásbetegsegélyező és Rokkant Pénztárat. Célkitűzése az volt, hogy a munkást "betegségében illően segélyeztessék, rokkantság esetére fenntartassék és halála esetén temetkezési

járulékot, hátramaradottainak gyámolítást nyújtson". Az alapszabály szerint 2 rendes és pártoló tagjai voltak. A tagokat természetbeni és pénzbeli ellátás illette meg A munkások betegség esetére szóló biztosításáról Magyarországon elsőnek - törvényi szinten az 1884 évi ipartörvény intézkedett. A törvény felkérte az ipartestületeket segélypénztárak létesítésére. A segélypénztárak létrehozása nem volt kötelező, a biztosítás csupán önkéntes elhatározáson alapult. A jogszabály kevéssé volt eredményes: 1884-től 1892-ig csupán 28 új ipartestületi segélypénztárt létesítettek. Statisztikai adatok szerint 1885-ben a munkások mindössze 40, 6%-a volt biztosított. 1.3 Az egységes szabályozás Az ipari fejlődés megindulása igényelte a magyar biztosítási rendszer megszervezését, mert átfogó biztosítás nélkül nincs szociális biztonság. Ez "Az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetén

való segélyezéséről szóló" 1891. évi XIV törvénycikk megalkotásával kezdődött, amely európai színvonalon szabályozta a baleset és betegbiztosítást, garantálta a pénzbeli és természetbeni ellátásokat. A pénzbeli ellátások körébe a táppénz, gyermekágyi segély, temetési segély, a természetbeni ellátások körébe az ingyenes orvosi ellátás, gyógyszer gyógyászati segédeszköz-ellátás tartozott. A törvény fő hibájának minden érdekelt azt tartotta, hogy a törvény következtében a magyar munkásbiztosítás túlságosan megosztott és széttagolt lett, melynek hátrányát legjobban a pénztártagok érezték. 14 A központosított intézményrendszer kialakulása 1907-ben a korábbi törvény hiányosságait figyelembe véve az országgyűlés a balesetbiztosítás mellett a társadalombiztosítás működésének legfontosabb alapelveit is törvényben rögzítette. E törvényre építve jött létre az Országos

Munkásbetegsegélyező és Balesetbiztosító Pénztár (Országos Pénztár) és annak helyi szervei, a munkásbiztosító pénztárak. A törvény négy alapelvet fogalmazott meg, mely a társadalombiztosítás további fejlődése szempontjából meghatározó: • a biztosítás kötelező • a biztosítás szervezete országos, központosított • a biztosítást ellátó szervek önkormányzati alapon működnek • paritás a pénztárak vezetésében a munkaadók és a munkások egyenlő részvételével 1927-ben kerültek egységesítésre a balesetbiztosítás és betegbiztosítás szabályai, amely kiegészült a foglalkozási betegségben szenvedők ellátásáról való gondoskodással. A 3 társadalombiztosítás köre a prevenció, az öregek és a hátramaradott családtagok ellátásával illetve a szolidaritás elvével bővült. A reform keretében számolták fel az Országos Munkásbiztosítási Pénztár összes helyi szerveit. Jogaik az Országos

Munkásbiztosítási Intézetre mint jogutódra szálltak át. 1928-ban került sor az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) megszervezésére. Az öregségi és rokkantsági biztosítás bevezetésével öregségi rokkantsági, özvegyi és árvasági járadék-ellátást nyújtottak. A szélesebb dolgozói réteg számára a gyermeknevelési pótlékot 1938-ban vezették be. Ezzel a szociális gondoskodás és egészségügyi ellátás területén olyan alapokat és modern szervezetet hoztak létre, ami KözépEurópában sehol sem érvényesült. 1.4 Az államosítás A II. világháborút követően a társadalombiztosítást államosították és a szociális biztonságért az állam vállalt garanciát. 1945-50 között a különböző foglalkozási ágak és munkavállaló csoportok biztosítását szolgáló társadalombiztosítási szervezetek fokozatosan beolvadtak az Országos Társadalombiztosítási Intézetbe. "Önálló biztosítóintézetként csak a

MÁV Betegségi Biztosító Intézete maradt meg. Az OTI mint társadalombiztosítási szervezet hatalmas intézménnyé növekedett, melynek továbbfejlesztése sok gondot okozott." Ugyanakkor megfogalmazódott az a vélemény, hogy a társadalombiztosítás kerüljön a szakszervetek irányítása alá. 1950-től a társadalombiztosítás igazgatását a Szakszervezetek Országos Tanácsára (SZOT) bízták. A felügyeletet a Minisztertanács gyakorolta "A SZOT Elnökség társadalombiztosítási tanácsadó szerveként megalakították az Országos Társadalombiztosítási Tanácsot." Az állami társadalombiztosítás központi igazgatási és ügyviteli feladatai az OTI-tól átkerült a frissen megalakult a Szakszervezetek Társadalombiztosítási Központjához (SZTK). "A társadalombiztosítás helyi feladatai a megyei társadalombiztosítási szervek hatáskörébe jutottak." A biztosítottak létszáma folyamatosan nőtt, az

ellátások köre és időtartama bővült, színvonala javult. 1975-ben kiadott társadalombiztosítási törvény egységes elvek alapján szabályozta a társadalombiztosítás ágazatait és ellátásait, a magyar lakosság számára pedig az állami egészségügyi szolgálaton keresztül alanyi jogon biztosította az egészségügyi ellátást. A társadalombiztosítás 1975-ben gyakorlatilag a teljes lakosságot lefedte. Az 1984-től a társadalombiztosítás irányítását a szakszervezetektől az állam vette át. Ugyanebben az évben jött létre az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság (OTF). Az intézmény élén álló főigazgató egyben az Országos Társadalombiztosítási Tanács titkára is volt. 1989 január 1-jével az országgyűlés 4 döntése értelmében a társadalombiztosítás elkülönült az állami költségvetéstől. Az Alap önálló, állami garanciát élvező pénzalapként kezdett működni, s a társadalombiztosítási

ellátások, valamint a külön jogszabályok alapján járó TB által finanszírozott egyéb juttatások fedezetére szolgált. 2. Az egészségbiztosítás története A társadalombiztosítás a nemzetgazdaság autonóm, elkülönült társadalmi kockázatközösségen alapuló, szolidaritási elven állami garanciával működő, önálló gazdasági alapokkal rendelkező alrendszere. A rendszerváltást követően a társadalombiztosítás több átalakuláson ment keresztül. 1991-es "A társadalombiztosítási rendszer megújításának koncepciójáról és a rövid távú feladatairól" elnevezésű törvény a költségvetéstől még 1989ben elkülönített Társadalombiztosítási Alapot két részre osztotta: Egészségbiztosítási Alapra és Nyugdíjbiztosítási Alapra. Irányításukat az alapok szerint szerveződő önkormányzatokra bízta. 2.1 Az önkormányzati felügyelet évei 1. 1993-ban alakult meg az Egészségbiztosítási és

Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat, s ezzel megszűnt az országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság. Az önkormányzatok létrejöttével az ország második legnagyobb elosztórendszere - ha jelentős korlátozásokkal is - önkormányzati irányítás és felügyelet alá került. Az önkormányzatok megalakulásával egyidejűleg három fontos változás történt a társadalombiztosítás irányításában: 1. Korlátozott felügyeleti jogkörrel rendelkező felügyelő bizottságok Nyugdíjbiztosítási és helyébe a biztosítottakat Egészségbiztosítási közvetlenül Önkormányzat lépett, képviselő azaz a társadalombiztosítás a tulajdonosok - a járulékfizetők - biztosítottak irányítása alá került. 2. Az Önkormányzat irányítására történő áttéréssel a társadalombiztosítás igazgatási szervezete kivált az államigazgatásból és az önkormányzatok közvetlen felügyelete alá került. 5 3. A korábbi egységes

szervezet kettévált, létrejött az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) és az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) és egyidejűleg megtörtént a területi szervek szétválása is. 1998-ig az Alap működése felett a társadalmi kontrolt az Önkormányzatok gyakorolták. Az 1993-ban választott képviselők mandátuma 1997 nyarán lejárt 1997 őszén az új társadalombiztosítási önkormányzatok nem választás útján, hanem delegálás alapján jöttek létre. Az új önkormányzatok közgyűlése a korábbi 60 fő helyett 48 biztosítási képviselőből állt. A képviselőket a munkavállalók, illetve a munkáltatók Országos Érdekképviseleti Szervei delegálták. Az Önkormányzat választott tisztségviselői: az elnök és az alelnök voltak 2.2 A kormányzati felügyelet évei Az Önkormányzatok 1998-ban feloszlatásra kerültek, az alapok felügyeletét kormányrendelet alapján 1998-tól először a Miniszterelnöki Hivatal,

majd 1999-től 2001-ig a Pénzügyminisztérium politikai államtitkárára bízták. 2001-től az egészségügyi miniszter felügyelete alá tartozik az Egészségbiztosítási Alap, melynek kezelését az Országos Egészségbiztosítási Pénztár végzi. 3. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár A társadalombiztosítás központi hivatali szerve az egészségbiztosítási ágazat tekintetében, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP). Az intézmény élén az egészségügyi miniszter által kinevezett egyszemélyi felelősséggel felruházott főigazgató áll és irányítja a mintegy négyezer fős apparátust. Az OEP irányítása alá tartoznak területi szervezetei: a fővárosi és a megyei egészségbiztosítási pénztárak, valamint Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság (VTI), az Újságírói Tagozat (UT) és az Országos Orvosszakértői Intézet (OOSZI). A magyar társadalombiztosítás 1963 óta a genfi székhelyű Nemzetközi

Társadalombiztosítási Szövetség teljes jogú tagja. Az OEP - mint egyik jogutód a szövetség rendezvényein való aktív részvétel mellett, rendszeres kétoldalú kapcsolatokat tart fent több társintézménnyel. 6 3.1 Az Egészségbiztosítási Alap bevételei Az Egészségbiztosítási Alap állami garanciával működik. Fő bevételi forrását a járulékokból származó bevételek jelentik, melyet 1999. óta az APEH szed be A járulékok mértékét és megoszlását az egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási alapok között az Országgyűlés törvényben határozza meg. 3.2 Az Egészségbiztosítási Alapból finanszírozott ellátások Az OEP feladata, hogy az egészségbiztosítás és az egészségpolitika céljait finanszírozási eszközökkel segítse. Alapvető érdek, hogy a biztosítottak esélyegyenlősége érvényesüljön és ésszerű egyensúly alakuljon ki az alapellátás és szakellátás között. Javuljon az alapellátás

minősége, a dolgozó orvosok szakmai felkészültsége, hogy a betegek elsődlegesen a leghumánusabb környezetben, otthonukban kapják meg a gyógyuláshoz, egészségi állapotuk megőrzéséhez szükséges szolgáltatásokat. Váljon racionálisabbá a gyógyszerfelhasználás. Ésszerűen kialakított szakellátási struktúrában a kor színvonalának megfelelő, szakmailag és gazdaságilag hatékony gyógyítás folyjon, a betegek jogainak tiszteletben tartása mellett. Az OEP természetbeni és pénzbeli ellátásokat nyújt a biztosítottaknak. A természetbeni ellátások tartalmazzák a térítésmentes egészségügyi szolgáltatásokat, mint a megelőzés célú vizsgálatok, az egészségügyi alapellátás, fekvőbeteg ellátás, járóbeteg ellátás, fogászati ellátás bizonyos esetei, a rehabilitáció, betegszállítás és baleseti ellátás. Szintén a természetbeni ellátások köréhez tartoznak az ártámogatások, így a gyógyszerár-támogatás, a

gyógyászati segédeszközök ártámogatása, az útiköltség térítés és egyéb, méltányossági alapon történő támogatás. Bizonyos szolgáltatások esetében a biztosítottak térítési díjat fizetnek, ilyen számos fogászati ellátás, az extra egyéni igényeket kielégítő kórházi ellátás és elhelyezés, valamint a szanatóriumi kezelés. Az OEP által nyújtott pénzbeli ellátások a táppénz, gyermekgondozási díj, a baleseti ellátások (például baleseti táppénz, baleseti járadék). Az OEP szerződéses kapcsolatban áll az egészségügyi szolgáltatókkal. Az egészségügyi intézmények beruházási- és fejlesztési költségei nem az Egészségügyi Alap költségvetését terhelik, ezeket az intézmények tulajdonosai (helyi önkormányzatok, egyetemek, vagy az országos intézetek esetében az állam) fedezik. Magyarországon napjainkban az egészségügyi intézmények 98 %-a önkormányzati tulajdonban van. Az OEP - az

egészségbiztosítást érintően - a más országokkal kötött szociálpolitikai, illetve szociális biztonsági egyezmények végrehajtó szerve. 7 3.3 Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár feladata és hatásköre az alábbiakra vonatkozik: az 1997.évi LXXX törvény, az 1997 évi LXXXIII törvény és a 75/1999 (V 21) Korm r. 2 és 5 §-ai, valamint a MEP SZMSZ-e szerint: • az egészségbiztosítás természetbeni ellátásainak finanszírozása, gyógyszer, gyógyászati segédeszköz és gyógyfürdő szolgáltatáshoz nyújtott ártámogatás folyósítása • az egészségbiztosítás természetbeni szolgáltatásokat nyújtó egészségügyi szolgáltatókkal kötendő szerződések előkészítése, a szerződések karbantartása • a gyógyszertárakkal, gyógyászati segédeszköz gyártókkal és forgalmazókkal kötendő finanszírozási szerződés előkészítése, karbantartása • az egészségügyi szolgáltatók

teljesítményének szakmai ellenőrzése, a jogalap nélkül felvett összegek megtéríttetésének előkészítése • a gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, egyéb gyógytényezők, anyatej ellátással valamint közgyógyellátási igazolvánnyal és orvosi nyilvántartással kapcsolatos jogszabályban meghatározott feladatok ellátása, a keresőképtelenség, illetve a keresőképesség elbírálásának rendszeres ellenőrzése, az OOSZI-val kapcsolatos tevékenység végzése • a baleseti járadék kivételével az egészségbiztosítás pénzbeni ellátásainak megállapítása, folyósítása • az egészségbiztosítási ellenőrzési feladatok ellátása, a foglalkoztatók nyilvántartási, bejelentési kötelezettségének, valamint az ellátásokkal kapcsolatos megállapítási és folyósítási tevékenységének ellenőrzése és az ezzel kapcsolatos adatbázisok karbantartása • a jogalap nélkül felvett ellátások megtérítési igények

érvényesítése • társadalombiztosítási kifizetőhelyek szervezése, megállapodások megkötése, szakmai irányítás, ellenőrzés, valamint a kifizetőhelyek által folyósított pénzbeli ellátások elszámolásával kapcsolatos feladatok ellátása • a társadalombiztosítási kifizetőhelyek által folyósított ellátások megtérítése • a TAJ számok képzésével, kiadásával kapcsolatos feladatok ellátása 8 • a biztosítottak, egészségügyi szolgáltatásra jogosultak, valamint a foglalkoztatók nyilvántartásba vétele, a nyilvántartás karbantartása, működtetése • baleseti megtérítési eljárás lefolytatása • adatszolgáltatás • egészségügyi szolgáltatásra, egészségbiztosítási ellátásra megállapodások megkötése • a szociális biztonságról szóló nemzetközi egyezményekhez kapcsolódó feladatok végrehajtása • jogorvoslati kérelmek elbírálása • társadalombiztosítási feladatok

ellátásához szükséges statisztikai adatgyűjtés Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár felügyelete alá tartozó intézmények: 4. Országos Egészségbiztosítási Pénztár 4.1 Országos Orvosszakértői Intézet Főigazgatóság címe: 1081 Budapest, Fiúmei út 19/a. Telefonszáma: 333-8589, Fax: 333-4944, Email címe: ooszi@axelero.hu Az OOSZI az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) igazgatási szerve, jogi személy, önálló költségvetési szervként gazdálkodik, a szervezet élén a főigazgató főorvos áll. Az orvosszakértői tevékenységet az Intézet orvosi bizottságai végzik. Bizottság működik minden megyeszékhelyen és még 10 városban. Másodfokú eljárásban a hét regionális igazgatóságon szervezett II. fokú bizottságok járnak el, részben az igazgatóságok székhelyén, részben egyes nagyvárosokban állandó, máshol rendszeresen "kijáró" bizottságként. Regionális igazgatóságok és

ellátási területük: 1. sz Igazgatóság 1089 Budapest, Vajda P u 10/b Tel: 210-0488 Pest megye 9 2. sz Igazgatóság 1089 Budapest, Vajda P u 10/b Tel: 333-1150 Fejér megye, KomáromEsztergom megye, Nógrád megye 3. sz Igazgatóság 4026 Debrecen, Bethlen u 11-17 Tel: 52-413-505 Hajdú-Bihar megye, Jász-Nagykun-Szolnok megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. 4. sz Igazgatóság 9024 Győr, Szent Imre út 41 Tel: 96-416-557 Győr-Moson-Sopron megye, Vas megye, Veszprém megye, Zala megye. 5. sz Igazgatóság 3526 Miskolc, Csabai kapu 9-11 Tel: 46-434-223 Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Heves megye. 6. sz Igazgatóság 7621 Pécs, Munkácsy M u 19 Tel: 72-316-291 Baranya megye, Somogy megye, Tolna megye. 7. sz Igazgatóság 6724 Szeged, Leányszállás köz 2 Tel: 62-420-596 Bács-Kiskun megye, Békés megye, Csongrád megye. Az OOSZI feladatait ma több mint 30 jogszabály határozza meg, több mint 40 jogcímen kerül sor évente 350-380 ezer igénylő/beteg

vizsgálatára. Az intézet alaptevékenysége: A társadalombiztosítási, szociális ellátások és kedvezmények igénybevételéhez a munkaképesség-csökkenés, a keresőképtelenség, a fogyatékosság mértékének jogszabályokban meghatározott kritériumok szerinti orvosszakértői véleményezése és a szakvélemény kiadása, továbbá egyes tevékenységekre való egészségi alkalmasság, alkalmatlanság orvosszakértői megítélése. Általános munkaképesség-csökkenés véleményezése történik az OOSZI vizsgálatok túlnyomó többségében. A véleményezés célja: valamilyen jogszabályban rögzített - munkaképesség-csökkenéshez kötött - feltételek meglétének igazolása/kizárása. 10 A munkaképesség csökkenés speciális - baleseti/foglalkozási eredetű munkaképességcsökkenés - eseteit is az OOSZI véleményezi baleseti járadék, baleseti rokkantsági nyugdíjigényhez. Vitatott keresőképesség-keresőképtelenség

ügyekben az OOSZI FOB bizottságai járnak el. A súlyos fogyatékosság (hallási, látási, mozgásszervi, értelmi, halmozottan fogyatékos) és a hadi eredetű fogyatkozás orvosszakértői megítélése szintén az OOSZI hatáskörébe tartozik. Az alkalmassági vizsgálatok keretében történik a: • gépjárművezetésre való egészségi alkalmasság • polgári szolgálatra való alkalmatlanság • háziorvos, házi gyermekorvos, fogorvos önálló orvosi tevékenységre való alkalmasság orvosszakértői elbírálása. Az intézet szakvéleményt csak valamely - az ellátás, kedvezmény elbírálására jogszabályokban felhatalmazott - szervezet megkérésére készít, magánszemélyek közvetlen kérésére nem. 4.2 Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság A Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság országos illetékességgel, meghatározott személyi körre vonatkozóan (vasutas biztosítottak) a társadalombiztosítási és egyéb

jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően, az OEP önálló jogi személyiséggel rendelkező igazgatási szerveként ellátja: • az Egészségbiztosítási Alap meghatározott részének kezelésével, a nyilvántartások vezetésével, az adatszolgáltatási kötelezettséggel, illetve a tervezési, gazdálkodási, beszámolási, pénzügyi elszámolással kapcsolatos feladatokat, mind az ellátás, mind a működés területén, • a baleseti járadék kivételével az egészségbiztosítási pénzbeli ellátások megállapítását és folyósítását, 11 • az illetékességi körébe tartozó foglalkoztatóknál az egészségbiztosítás pénzbeli ellátások megállapításával, folyósításával és elszámolásával kapcsolatos ügyviteli feladatok ellátásának ellenőrzését, • foglalkoztatóknál a biztosítottak nyilvántartásával és bejelentési kötelezettségével kapcsolatos feladatok ellenőrzését. Fentieken túl finanszírozza a

vasútegészségügy intézményei által nyújtott természetbeni ellátásokat, és ellátja a gyógyszer, gyógyászati segédeszköz és gyógyfürdő támogatásokkal összefüggő (szerződéskötés, elszámolás ellenőrzés stb.) feladatokat 4.3 Újságíró Tagozat A XX. század elejére visszanyúló hagyományokkal rendelkező szervezet az 1998 évi XXXIX. törvény értelmében az Országos Egészségbiztosítási Pénztár önálló jogi személyiséggel nem rendelkező igazgatási szerve. Területi illetékessége: Budapest Feladata a Tagozathoz bejelentett, illetve bejelentkezett fővárosi újságírók és igényjogosult hozzátartozóik (tagok): • gyógyító- megelőző orvosi ellátása, keresőképesség megállapítása, orvosi ellenőrzése, egészségügyi szűrése, • OOSZI elé utalás, szanatóriumi beutalás, • MUOSZ alkalmazottak alkalmassági és időszakos orvosi vizsgálata, • külföldi tudósítók rendszeres szűrővizsgálata,

állandó egészségügyi kapcsolattartás. Az Újságíró Tagozat kizárólag járó beteg szakrendelést folytat, a kórházi vagy szanatóriumi ellátást az állami egészségügyi ellátásba beutalással intézik. Feladatait a szervezetéhez tartozó munkatársak, valamint megbízási szerződéssel foglalkoztatott orvosok útján látja el. Az OEP főigazgatója által kinevezett vezető főorvos irányítja. 5. Nyugdíjigazgatóság Az Igazgatóság feladatai közé tartozik: 12 • a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX törvény, valamint a végrehajtására kiadott 195/1997. (XI5) Korm rendelet; • a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI törvény (a továbbiakban: Tny.) valamint a végrehajtására kiadott a 168/1997 (X6) Korm rendelet (a továbbiakban: TnyR.); • a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról

szóló 1997. évi LXXXII törvény; • a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII törvény, valamint a végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII1) Korm rendelet; • a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló 1998. évi XXXIX törvény; • az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII törvény, az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII30) Korm rendelet; • a központi, a társadalombiztosítási és a köztestületi költségvetési szervek kormányzati, felügyeleti, valamint belső költségvetési ellenőrzéséről szóló 15/1999. (II5) Korm rendelet, • az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI törvény; • a számvitelről szóló 2000. évi C törvény; • a pénzügyi szolgáltatások teljesítésének rendjéről a Magyar Államkincstárban 42/1996. (XII28) PM rendelet; • a költségvetés

alapján gazdálkodó szervek beszámolási és könyvvezetési kötelezettségéről szóló 249/2000. (XII24) Korm rendelet; • egyéb, jogszabályokban foglaltak szerint. Az Igazgatóság ellátja a Tny-ben és a külön jogszabályokban meghatározott nyugellátások, nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátások és a baleseti járadék megállapításával kapcsolatos feladatokat, továbbá a Tny-ben és a TnyR-ben számára meghatározott egyéb feladatokat. Megállapodást köt a szolgálati idő és a nyugdíj alapjául szolgáló jövedelem szerzése céljából nyugdíj- és nyugdíjbiztosítási járulékfizetés ellenében. Ellátja a területi nyugdíjellenőrzési feladatokat, különös tekintettel a nyugdíjnak alapjául szolgáló kereseti adatokra és a szolgálati időre, a foglalkoztatók nyugdíjbiztosítási nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségeinek teljesítésére. 13 Gondoskodik a biztosítottak szolgálati és kereseti

(jövedelmi) és egyéb adatainak évenkénti begyűjtéséről, a papír alapú okmányok feldolgozásáról, a számítógépes adatbázisban lévő adatok tisztázásáról és a foglalkoztatói és személyi adatbázisok aktualizálásáról. A számítógépes nyilvántartási adatbázis és a papír alapú nyilvántartás alapján az arra jogosultak részére adatszolgáltatást végez. Közreműködik az állampolgárok nyugdíj megállapításához szükséges adatait tartalmazó tájékoztatók, értesítések megküldésében, ezzel kapcsolatos tájékoztatási tevékenységet végez. Intézkedik a hatáskörébe tartozó megtérítési ügyekben, valamint a TnyR. 80§ (2) bekezdése alapján a jogalap nélkül felvett nyugellátással kapcsolatos visszafizetésről. Tartozás (követelés), mulasztási bírság elengedése, mérséklése tekintetében méltányossági jogkört gyakorol az igazgatóság vezetője. 6. Társadalombiztosítási intézményrendszer A

társadalombiztosítási reformokat követően - az elmúlt négy esztendőben - kialakult Magyarországon a nyugdíjrendszer új struktúrája, a következő három pillérből álló intézményi felépítéssel: Az 1. pillérben az állami társadalombiztosítási nyugdíjrendszer felosztó-kirovó, szolidarisztikus jelleggel - meghatározott életkortól járó alapnyugdíjat biztosít, amelynek összegszerűségét az aktív munkában eltöltött évek száma és az ezen idő alatt szerzett jövedelem nagysága határozza meg. A 2. pillér - a kötelező jellegű magánnyugdíjpénztárak által kínált új megtakarítási forma - a vegyes finanszírozású nyugdíjbiztosítási rendszer része. A 3. pillér az egyéni számlás, önkéntes befizetésen alapuló, kiegészítő nyugdíjpénztári rendszer, ahol a tagok egyéni számláján tőkésített befizetés nyugdíjkorban egy összegben felvehető, vagy meghatározott idejű járadékszolgáltatásként vehető

igénybe, s örökölhető. Az önkéntes pénztárakba mindazoknak érdemes belépniük, akik aktív éveikben meg kívánják teremteni a nyugdíjas évek biztonságát, s nyugdíjba vonulásuk után is fenn kívánják tartani az aktív időszakban megszokott életszínvonalukat. Az önkéntes nyugdíjpénztár tehát egy természetes személyek által létrehozott, tőkefedezeti elv szerint működő szervezet, amelyben a szolgáltatásait igénybe vevők a 14 fentiekben már említettek szerint gondoskodhatnak maguk és hozzátartozóik biztonságáról, kiegészítve a kötelező társadalombiztosítási ellátásokból származó juttatásaikat. A megtakarításokat a pénztár elkülönült egyéni számlákon tartja nyilván, amely összeg a pénztártag tulajdonaként örökölhető. A befizetett, s felhalmozott összeg hozamot termel, s az egyenleg alakulását a pénztártag figyelemmel kísérheti. A pénztártagok havi, ún. egységes tagdíjat fizetnek, illetve

jogosultak anyagi teherbírásukhoz képest a Pénztár Alapszabályban a pénztártagok által meghatározott mértékű - tagdíjnál magasabb tagdíjfizetést vállalni, illetve a havi tagdíjon felül korlátlan alkalommal eseti befizetést is teljesíteni Az önkéntes nyugdíjpénztár további előnye tagjaink azon túl, hogy megteremtik nyugdíjas éveik biztonságát, hogy a befizetett egyéni tagdíj összegének 30%-a, de legfeljebb 100.000 forint levonható a személyi jövedelemadóból, mitöbb, ha a munkáltatója is teljesít befizetést a munkáltatói tagdíj hozzájárulás, havonta a minimálbér 115 százalékáig nem minősül jövedelemnek, így nem kell adót fizetnie utána és mentesül az egyéni társadalombiztosítási járulék fizetése alól. Így a pénztártag pénze - a befizetéseken és a hozamokon túl - az adó-, illetve egyéni társadalombiztosítási járulék megtakarításaival is gyarapodhat 7. Járulékfizetés Járulék megnevezése

Alapja Mértéke Fizetési határidő egészségbiztosítási járulék (foglalkoztató által fizetett) járulékalapot képező jövedelem 11% az elszámolt hónapot követő hó 12-e Nyugdíj-biztosítási járulék (foglalkoztató által fizetett) járulékalapot képező jövedelem 18 % az elszámolt hónapot követő hó 12-e egészségbiztosítási járulék (társas vállalkozás által fizetett a társas vállalkozó után) járulékalapot képező jövedelem, de legalább a megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 11% az elszámolt hónapot követő hó 12-e Nyugdíj-biztosítási járulék (társas vállalkozás által járulékalapot képező jövedelem, de legalább a megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 18 % az elszámolt hónapot követő hó 12-e 15 fizetett a társas vállalkozó után) egészségbiztosítási járulék (egyéni vállalkozó által fizetett) vállalkozói kivét, vagy az átalányadó alapját

képező jövedelem, de legalább a megelőző hónap első napján érvényes minimálbér (evázó egyéni vállalkozó a minimálbér után) 11% negyedévet követő hó 12-e nyugdíj-biztosítási járulék (egyéni vállalkozó által fizetett) vállalkozói kivét, vagy az átalányadó alapját képező jövedelem, de legalább a megelőző hónap első napján érvényes minimálbér (evázó egyéni vállalkozó a minimálbér után) 18 % negyedévet követő hó 12-e egészségbiztosítási az eva-alap 4 százaléka járulék (többes jogviszonyban álló eva hatálya alá tartozó egyéni vállalkozó) 11% negyedévet követő hó 12-e nyugdíjbiztosítási az eva-alap 4 százaléka járulék (többes jogviszonyban álló eva hatálya alá tartozó egyéni vállalkozó) 18% negyedévet követő hó 12-e baleseti járulék személyes közreműködés alapján (kiegészítő kifizetett (elszámolt) tevékenységet folytató járulékalapot képező jövedelem

társas vállalkozó után a társas vállalkozás által fizetett) 5% az elszámolt hónapot követő hó 12-e baleseti járulék a kiegészítő tevékenységből (kiegészítő származó vállalkozói kivét, tevékenységet folytató átalányadózó esetén az átalányadó egyéni vállalkozó által alapját képező jövedelem, az eva fizetett) hatálya alá tartozó vállalkozónál az eva-alap 10 százaléka 5% negyedévet követő hó 12-e nyugdíjjárulék (biztosított által fizetett) járulékalapot képező jövedelem egészségbiztosítási járulékalapot képező jövedelem 16 8,5%, (magánaz elszámolt nyugdíjpénztári hónapot követő tag esetén hó 12-e 2003-ban 1,5%, 2004ben 0,5%) 2003-ban 3%, az elszámolt járulék (biztosított által fizetett) nyugdíjjárulék (társas vállalkozó által fizetett) 2004-ben 4 % hónapot követő hó 12-e járulékalapot képező jövedelem, 8,5%, magánaz elszámolt de legalább a megelőző hónap

nyugdíjpénztári hónapot követő első napján érvényes minimálbér tagnak 2003hó 12-e ban 1,5%, 2004-ben 0,5% egészségbiztosítási járulék (társas vállalkozó által fizetett) járulékalapot képező jövedelem, de legalább a megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 2003-ban 3%, 2004-ben 4 % az elszámolt hónapot követő hó 12-e egészségbiztosítási járulék (egyéni vállalkozó által fizetett) vállalkozói kivét, vagy az átalányadó alapját képező jövedelem, de legalább a megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 2003-ban 3%, 2004-ben 4 % negyedévet követő hó 12-e nyugdíjjárulék (egyéni vállalkozó által fizetett) vállalkozói kivét, vagy az átalányadó alapját képező jövedelem, de legalább a megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 8,5% , magánnyugdíjpénztári tagnak 2003ban 1,5%, 2004-ben 0,5% negyedévet követő hó 12-e egészségbiztosítási járulék

(biztosítottnak nem minősülő személy által fizetett) tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 11% tárgyhónapot követő hó 12-e magánnyugdíjpénztári tagdíj (foglalkoztató) járulékalapot képező jövedelem 2003-ban 7%, 2004-ben 8% tárgyhónapot követő hó 12-e magánnyugdíjpénztári tagdíj (egyéni vállalkozó) járulékalapot képező jövedelem 2003-ban 7%, 2004-ben 8% tárgyhónapot követő hó 12-e százalékos EHO (munkáltató, kifizető által fizetett) az az összeg, amelyet a járulékalap meghatározásánál nem kell figyelembe venni + bizonyos külön adózó jövedelmek 11% jövedelem juttatását követő hó 12-e százalékos EHO (egyéni vállalkozó által fizetett) az az összeg, amelyet a járulékalap meghatározásánál nem kell figyelembe venni + bizonyos külön adózó jövedelmek 11% negyedévet követő hó 12-e (a vállalkozói osztalékalap után február 15ig) tételes EHO

(kifizető által fizetett) - 2003-ban 3450 Ft/hó (115 Ft/nap) tárgyhónapot követő hó 12-e 17 Forrás: OEP adatbázis Megjegyzések: • A foglalkoztató az általa foglalkoztatott biztosított részére a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján kifizetett, elszámolt, járulékalapot képező jövedelem után havonta 29%-os mértékű társadalombiztosítási járulékot fizet, ebből a nyugdíj-biztosítási járulék 18%, az egészségbiztosítási járulék 11%. • A foglalkoztatott 8,5 %-os (magán-nyugdíjpénztári tag 1,5%-os) nyugdíjjárulékot és 2003-ban 3%, 2004-ben 4% egészségbiztosítási járulékot fizet. A nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék alapja a társadalombiztosítási járulék alapját képező jövedelem. • A járulékalap - főszabályként - a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII törvény (Szja tv.) szerinti, az összevont adóalapba tartozó, az önálló és nem önálló

tevékenységből származó bevételnek azon része, amelyet az adóelőleg számításánál jövedelemként kell figyelembe venni, ideértve az Szja tv.-ben szabályozott kis összegű kifizetésből származó jövedelmet is, továbbá az Szja tv. 69 §-a szerinti természetbeni juttatás adóalapként meghatározott értéke, valamint a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíj, a tanulószerződésben meghatározott díj, továbbá a hivatásos nevelőszülői díj. • Speciális szabályok szerint kell a járulékfizetést teljesíteni, ha a biztosított egyidejűleg több, biztosítással járó jogviszonyban áll. • A foglalkoztatott a nyugdíjbiztosítási járulékot a járulékalapul szolgáló jövedelme, legfeljebb azonban a tárgyévre tervezett egy naptári napra jutó bruttó átlagkereset két és félszeresének (2003), illetve háromszorosának (2004) naptári évre számított összege után fizeti

meg (járulékfizetési felső határ). A járulékfizetési felső határ naptári napi összegét évente a Magyar Köztársaság költségvetéséről szóló törvény állapítja meg. A járulékfizetési felső határ 2003-ban 10 700 forint (évi 3 905 500 forint). Az egészségbiztosítási járulék fizetése tekintetében megszűnt a járulékfizetési felső határ! • 2000. január 1-től kezdődően a foglalkoztatót terhelő társadalombiztosítási járulékot, valamint a biztosítottat terhelő egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot a két alapnak, az Egészségbiztosítási, valamint a Nyugdíj-biztosítási Alapnak megbontva kell befizetni és bevallani. (Pl Egészségbiztosítási Alapnak 11+3%, Nyugdíj-biztosítási 18 Alapnak 18+8%, vagy magán-nyugdíjpénztári tag esetén 18+2%, 2003-ban 18+1,5%). Az egyszerűsített vállalkozási adó (eva) hatálya alá tartozó egyéni vállalkozók • főszabály szerint a (11%egsészségbiztosítási

bejelentkezéssel minimálbér után és 18% nyugdíjjárulékot) azonban nyilatkozhatnak egyidejűleg kötelesek társadalombiztosítási járulékot arról, fizetni, a hogy magasabb járulékalap után kívánnak tb-járulékot fizetni. Az eva hatálya alá tartozó kiegészítő tevékenységet végző egyéni vállalkozók baleseti • járulékalapja az eva-alap 10 százaléka Az eva hatálya alá tartozó, többes jogviszonyban álló vállalkozók az eva-alap 4 százaléka után fizetnek társadalombiztosítási járulékot. A társadalombiztosítási járulékok befizetését az költségvetés szigorúan szabályozza, amely az alábbiak határidők szerint működik: Társadalombiztosítási járulékok Határidő Egyéni vállalkozók járulékbevallása február 15. Egyéni vállalkozók magán-nyugdíjpénztári tagdíjbevallása tárgynegyedévet követő hónap 12. Foglalkoztatók éves járulékbevallása február 15. Foglalkoztatók negyedéves

járulékbevallása negyedévet követő hónap 20. Foglalkoztatók havi járulékbevallása tárgyhónapot követő hónap 20. Foglalkoztatók magán-nyugdíjpénztári tagdíjbevallása tárgyhót követő hónap 12. Az Országos Egészségügyi Pénztár működése az alábbi szempontok biztosítása érdekében került kialakításra: • A társadalombiztosítás a modern társadalom szervezett gondoskodása tagjainak szociális biztonságáról, amelynek keretében jogosultak meghatározott mértékű anyagi ellátásokra azokban az élethelyzetekben, amikor betegségük, keresőképtelenségük, eltartójuk elvesztése miatt vagy egyéb okból saját magukról, illetve eltartott 19 hozzátartozójukról átmenetileg vagy tartósan nem tudnak gondoskodni, vagy hatékony támogatásra szorulnak. • A társadalombiztosítás két nagy ága: a nyugdíjbiztosítás és az egészségbiztosítás. Az egészségbiztosítás feladatait az Országos Egészségbiztosítási

Pénztár (OEP) és igazgatási szervei, így többek között megyei egészségbiztosítási pénztárak látják el. A társadalombiztosítási ellátás szerzett jogon jár. • Az egészségbiztosítás az ország valamennyi állampolgárával teljes életútján keresztül kapcsolatban áll. Az egészségbiztosítás szolgáltatásainak fedezetét az állami garanciavállalással működő Egészségbiztosítási Alap (E. Alap) bevételei jelentik Ennek fő forrása a járulékbevétel, amelyet 1999. óta az APEH szed be • AZ OEP az alábbiakban részletezett tevékenységi köreit a megyei egészségbiztosítási pénztár útján látja el. • Az OEP természetbeni és pénzbeni ellátásokat nyújt a biztosítottaknak. • A természetbeni ellátások tartalmazzák a térítésmentes egészségügyi szolgáltatásokat, így a megelőzést szolgáló vizsgálatok, szűrővizsgálatok, egészségügyi alapellátás, fekvőbeteg ellátás, járóbeteg ellátás,

fogászati ellátás bizonyos esetei (fogmegtartó kezelések), a rehabilitáció, betegszállítás. A természetbeni ellátásokhoz tartoznak az ártámogatások, így a gyógyszerár-támogatás, a gyógyászati segédeszközök ártámogatása, az útiköltség térítés és egyéb méltányossági alapon történő támogatás. Bizonyos szolgáltatások esetén a biztosítottak térítési díjat fizetnek (pl. számos fogászati ellátás, extra egyéni igényeket kielégítő kórházi ellátás, elhelyezés, szanatóriumi kezelés). • Az OEP által nyújtott pénzbeni ellátások: táppénz, gyermekgondozási díj, terhességigyermekágyi segély és egyes baleseti ellátások (baleseti egészségügyi szolgáltatás, baleseti táppénz, baleseti járadék annak a személynek, aki üzemi balesetet szenved vagy foglalkozási megbetegedés következtében romlott meg az egészségi állapota). Az ellátások igénylése nyomtatványokon történik, amelyeket a MEP

központi ügyfélszolgálatán és a kihelyezett ügyfélszolgálatokon lehet beszerezni. • Ezeken túlmenően az OEP szerződéses kapcsolatban áll az egészségügyi szolgáltatókkal (háziorvosok, kórházak, stb.) Ezen szerződések biztosítják a szolgáltatók által nyújtott szolgáltatások finanszírozását. A szerződések teljesítését az igazgatási szerveknél kialakított ellenőrző hálózatán keresztül ellenőrzi. Ha a 20 szolgáltató a szerződésben foglalt vagy a szakmai jogszabályban előírt kötelezettségeit megszegi és ezzel az E. Alapnak kárt okoz, azt köteles megtéríteni • Az OEP érvényesíti a jogalap nélkül felvett ellátások (pl. táppénz) visszafizetésére vonatkozó igényt. • Az OEP a foglalkoztatóval megtérítteti az üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedések miatt felmerült egészségbiztosítási ellátást, ha a baleset vagy megbetegedés annak a következménye, hogy ő vagy megbízottja kötelező

munkavédelmi szabályokban foglalt kötelezettségének nem tett eleget, vagy ha ő vagy megbízottja a balesetet szándékosan idézte elő. Ugyancsak így jár el, ha harmadik személy felelős a biztosított a betegségéért, keresőképtelenségéért, munkaképesség csökkenéséért vagy haláláért (pl. bűncselekmény folytán megsérült személy esetében az elkövető téríti meg a sérült ellátásával felmerült költségeket). • A megyei egészségbiztosítási pénztárak hivatalvezetői - az OEP főigazgatójának átruházott hatáskörében eljárva - méltányossági alapon igényelhető egyszeri gyógyszersegély kiutalásáról dönthet az erre vonatkozó főigazgatói utasításban meghatározottak szerint. Az OEP - az egészségbiztosítást érintően - a más országokkal kötött szociálpolitikai, illetve szociális biztonsági egyezmények végrehajtó szerve is 8. A Társadalombiztosítási intézmények az EU-ban, avagy a tagországok

rendszereinek szuverenitása: Az Európai Unióban a szociális biztonsági rendszerek szabályozása nem tartozik abba a körbe, amelyekkel kapcsolatban a tagállamok a szabályozás lehetőségét átengedik Brüsszelnek. A szociális biztonság, így a társadalombiztosítás területét érintő koordinációs szabályok általános ismerete azonban hazánk európai uniós csatlakozásának közeledtével egyre inkább nélkülözhetetlen azoknak az orvosoknak a számára, akik munkájuk során külföldiekkel kerülnek kapcsolatba. A szociális biztonság területét érintő koordinációs szabályok általános ismerete azonban hazánk európai uniós csatlakozásának közeledtével egyre inkább nélkülözhetetlen azon orvosok számára, akik munkájuk során kapcsolatba kerülnek külföldiekkel. Az Európai Unióban a szociális biztonsági rendszerek szabályozása, beleértve a társadalombiztosítást is, nem tartozik abba a körbe, melyekről a tagállamok az 21

alapító szerződésekben, lemondva saját döntési kompetenciájukról, a szabályozás lehetőségét Brüsszelnek átengedik. A mai napig minden tagállam szabadon dönti el, milyen szociális biztonsági rendszert tart fenn, szabadon határozza meg a társadalombiztosítási ellátásokra való jogosultság feltételeit, az ellátások körét, a finanszírozási forrásokat, a járulékok mértékét, illetve az ellátások színvonalát. E tekintetben a tagállamok nem kívánnak lemondani szuverenitásukról: szigorúan ragaszkodnak a hagyományokhoz. Mindazonáltal a jogharmonizáció hiánya nem jelenti azt, hogy semmilyen közös szabály ne lenne ezen a téren az EU-ban. Az Európai Unió céljaként megfogalmazott négy szabadságelv -- az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a személyek szabad áramlása -- közül ugyanis csorbulna ez utóbbi, ha valaki csak azért, mert nem saját hazájában dolgozik és betegszik meg, hátrányos helyzetbe kerül. Ezért

jogharmonizáció helyett a szociális biztonság területén a koordináció elve érvényesül. A koordinációs rendeletek szabályai négy alapelvben foglalhatóak össze: 1. Egy ország jogrendszerének alkalmazása Csak egy ország jogrendszere vonatkozik a dolgozóra, mégpedig azé az országé, ahol dolgozik -- függetlenül attól, hogy hol van az állandó lakhelye. Ennek az alapelvnek az érvényesülése biztosítja egyrészt, hogy valaki két helyen megkapja ugyanazt az ellátást, másrészt ennek ellenkezőjét, hogy a dolgozó egyik tagállamtól se részesüljön ellátásban. 2. Azonos elbírálás A nemzeti hovatartozástól független, egyenlő bánásmódot jelent, vagyis az Európai Unió bármely tagállamának dolgozói azonos elbánásban részesülnek az adott ország saját állampolgáraival. 3. Szerzett jogok megtartása Az egyik tagállamban szerzett jogokat a dolgozó magával viheti a másik tagállamba. 4. Biztosítási idők összeszámítása

22 Ez a különböző tagállamokban szerzett jogosultsági idők összeszámítását jelenti. A rendelet az egyes ellátások tekintetében jogosultságokat határoz meg az Unió minden biztosítottja, vagy az egészségügyi ellátásokra jogosult polgára számára, függetlenül attól, hogy él-e a szabad munkavállalás jogával. Így minden uniós állampolgár számára szabályozza az ideiglenes tartózkodás alatti, sürgős szükség esetén nyújtandó egészségügyi ellátások feltételeit is. 9. A Társadalombiztosítás válsága Magyarországon Magyarországon nem valósult meg a mindenki számára egyenlő esélyű hozzáférés elve. Akár azért, mert elégtelenek a gyógyításra fordított közkiadások, s ami ezzel egyenlő, kevés az állam járulékbevétele, akár azért, mert a közvetlen igénybevételkor a betegnek rendszerint nem kell semmit sem fizetnie a gyógyító szolgáltatásokért, így ezek iránti kereslete bármekkora állami

finanszírozás mellett is jóval meghaladja az ésszerű kínálatot, állandó hiányok jellemzik a gyógyítás fontos területeit. Nem érvényesül a mindenki számára egyformán magas színvonalú gyógyítás elve sem. Az orvosok felkészültsége, hozzáállása nyilvánvalóan eltérő, a rendelők, kórházak felszereltsége, műszerezettsége, gyógyszerrel való ellátottsága igen különböző. Régen feláldozták már a biztosítás szigorú elvét a társadalombiztosítássá keresztelt finanszírozás oltárán. A gyógyítás kötelező járulékokból pénzelt rendszere egyáltalán nem jelenít meg társadalmi méretű kockázatközösséget, hiszen igen sokan nem fizetnek semmilyen járulékot, a szolgáltatást azonban gyakorlatilag mégis igénybe veszik. Az önfinanszírozás elve sohasem érvényesült, hiába van szinte mindenhol formálisan önálló, vagy legalábbis a központi költségvetéstől elkülönített, úgynevezett

"egészségbiztosítási alap". A járulékfizetés alóli kibújás nemzeti sporttá vált, amit csak tovább erősít az, hogy az egyén szintjén az elnyerhető szolgáltatás mennyisége és minősége, valamint a teherviselés aránya között az égvilágon semmi kapcsolat nincs, sőt, mint láttuk, az is kap szolgáltatást, aki egyáltalán nem fizet. Ördögi kör jön létre, önmagát erősítő negatív visszacsatolás, ami vészesen meggyengíti a valaha volt önkéntes szolidaritás maradék közérzületét is. Meg kell próbálni kitörni a száz évvel ezelőtti zsákutcás reformok által teremtett intézményi válságból. 23 10. Öngondoskodás és szolidaritás egyensúlya A hitelét vesztett, mindenki számára egyformán magas színvonalú ellátást és azonos esélyű hozzáférést biztosítani képtelen, nem biztosítási elvű "társadalombiztosítás" lebontása nem könnyű feladat, mert az állami gyógyító szolgálat, a

nyíltan adókkal táplált első pillér semmilyen, mégoly piacelvű reform nyomán sem lesz képes önmagában kellő ellensúlyt képezni a gyógyító intézményekben tapasztalható költségnövekedéssel szemben. A kötelező magánbiztosítás mint második pillér helyreállítása azonban nem pusztán ezért fontos. A magánjellegű betegbiztosítók által szervezett kockázatközösség eleve a szolidaritásra épül, még ha annak kötelezően választandó kisközösségi formájára is. A biztosítók közötti választás lehetőségével előnyössé tett öngondoskodás hallatlanul megerősíti az egyén díjfizetési készségét, ami a kockázatközösségen keresztül újfent a szolidaritást erősíti. Végül a magánbiztosítók hatékony minőség- és költségkontrollja átsugárzik majd az állami kassza munkájára is, kikényszerítve a színvonalas és költségtakarékos szolgáltatásokat az állami alapellátás területén is. Ha a saját és a

közteherviselésének aránya helyesen van beállítva, akkor a társadalom egészségesebb és tehetősebb tagjai szívesebben és tudatosan vállalják az állami gyógyítási alapba történő adóbefizetést is, noha eleve tudják, hogy saját hozzájárulásuk nagyobbik része biztosan nem az ő, hanem a szegényebbek, idősebbek, betegebbek gyógyításának költségeit fedezi majd. Kínálkozik tehát igazi út a valódi társadalmi szolidaritás újjáépítéséhez. Nehéz, rögös, de járható Induljunk el rajta! (Bokros Lajos) 24 25 11. Irodalomjegyzék - Balogh Gábor: TB nélkül, TB szindrómák Balogh-Szűcs, Budapest, Magvető kiadó 1990. - Társadalombiztosítási ismeretek: Bevezetés a társadalombiztosítás tanba Budapest, Corvinus, 1996. - Balogh – Szűcs: Alkalmazott társadalombiztosítás tankönyv: Tásadalombiztosítási jog és alkalmazása Budapest, Osiris,1998 - A gazdaság társadalmi dimenziói: előadások a

gazdaságszociológia fogalmáról és irányzatairól Budapest, BIP., Osiris, 2001 - Bevezetés a társadalombiztosítás gazdaságtanába: Elmélet és alkalmazás Budapest , Osiris, 1999. - Dr. Lengyel Balázs: Harmonizáció helyett koordináció, társadalombiztosítás az EUban, OEP - Bokros Lajos: A társadalmi szolidaritás és a gyógyítás intézményei, 2001. 26