Egészségügy | Anatómia » A szem részei, fénytörése, rövidlátás, távollátás

Adatlap

Év, oldalszám:2000, 2 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:1971
Feltöltve:2004. június 05
Méret:86 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!


Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

A szem részei; fénytörése; rövidlátás; távollátás A szem anatómiája A látás érzékszerve a szem, mely a külvilágból származó fényingert veszi fel. A szem specifikus, adekvát ingere az elektromágneses hullámok látható spektruma (400-700 nm). A fénysugarak a szem optikai közegein áthaladva, az ideghártyán a tárgy fordított, kicsinyített és valódi képét hozzák létre. A szem törőközegei (szaruhártya, csarnokvíz, lencse üvegtest) által az ideghártyára vetített képet az ideghártyában lévő fényérzékelő sejtek fogják fel és a látási ingert az agyba koaxiális kábelszerű vezeték, a látóideg, látópálya közvetíti, elektromos impulzusok formájában. A szem feloldóképessége vonalas ábrát szemlélve 0, 5 szögmásodperc, a szem a fényviszonyok 10.000 -szeres változásához is tud alkalmazkodni és kb 200 színárnyalatot tud megkülönböztetni A két szem együttműködése térlátást tesz lehetővé. A szemgolyó

alakját a szaruhártya és az ínhártya határozza meg. A kettőt a szemgolyó rostos burkának nevezzük. Az ínhártya átlátszatlan, alig rugalmas fehér szövet, elülső felébe óraüvegszerűen illeszkedik a szaruhártya. A rostos burkon belül helyezkedik el a második, az eres réteg. Ennek részei a szivárványhártya, sugártest és érhártya A szivárványhártya a lencse előtt helyezkedik el, közepén kerek nyílás található, a szembogár (pupilla). A sugártest a szivárványhártya mögött található, keresztmetszete háromszögletű. Legnagyobb részét a sugárizom alkotja. A sugárnyúlványok termelik a csarnokvizet A sugárizom működése a közelre való alkalmazkodást teszi lehetővé. A kötőhártya három részből áll: a szemgolyót a limbusig borító szemtekei kötőhártyából, a szemhéjak belső felszínét borító szemhéji kötőhártyából és a kettőt összekötő áthajlásból. A szem fénytörése A szem felépítésében és

működésében a fényképezőgéphez hasonlítható. A végtelenből jövő, gyakorlatilag 5 méteren túli párhuzamos sugarakat az ép szem a retina síkjában egyesíti. Itt kicsinyített, valódi, fordított állású kép keletkezik Túl hosszú szemteke, vagy túl erős törőrendszer miatt a kép a retina síkja előtt keletkezik. Ezt a fénytörési hibát nevezik rövidlátásnak (myopia). Túl rövid, kicsi szemteke vagy gyenge törőerő miatt a kép a retina síkja mögé vetülne, ez a távollátás. Alkalmazkodás, öregszeműség A végtelenen belülről, gyakorlatilag 5 méternél közelebbről kiinduló sugarak nem párhuzamosan, hanem szétterülve (divergálva) érik el a szemet. Minél közelebb van a nézett tárgy, fordított, valódi képe annál inkább a retina síkja mögé kerülne. A látószerv ezzel a feladattal úgy birkózik meg, hogy változó mértékben képes közelre alkalmazkodni. Az emberi szem az alkalmazkodást a lencse domborításával

végzi. Ezt a sugártestben lévő sugárizom teszi lehetővé Közelre nézéskor a sugárizom összehúzódik, a lencsefüggesztő rostok ellazulnak, és a lencse saját rugalmasságánál fogva igyekszik gömbalakot felvenni: domborúbb lesz, megnő a fénytörő képessége. Az alkalmazkodással mindig együtt jár a pupillák szűkülete. (dioptria: a méterben kifejezett távolság reciproka) A lehetséges alkalmazkodás mértéke az életkorral fokozatosan csökken. Oka az, hogy a lencse egyre keményebbé válik, mert a közepén lévő lencserostok öregedése folytán kialakul az öregkori lencsemag és így elveszti rugalmasságát és a domborodásra való képességét. Ez az állapot az öregszeműség vagy presbyopia. Általában 40 éves kor körül válik nyilvánvalóvá, hogy az alkalmazkodási képesség már nem elegendő a kényelmes közeli munkához, mert az olvasnivalót kinyújtott karral, messzebb kell tartani. A hiányzó alkalmazkodási hányad pótlására

ilyenkor kell először pozitív törőerejű (konvex, gyűjtőlencse), szemüveget rendelni. Az elmondottak hibátlan fénytörésű, emmetrop szemre vonatkoznak. Rövidlátók konkáv, távollátók konvex távoli üvegének értékéhez a megfelelő előjellel hozzáadjuk a szükséges presbyop korrekciót. Rövidlátás (myopia) Rövidlátásnál a szem törőereje túl erős a hosszához képest. Így a távolból érkező sugarak a retina síkja előtt egyesülnek, a retinán keletkező kép életlen, elmosódott lesz. Van törési myopia, ennél a törőerő túlzott, és van tengelymyopia, ennél pedig a szem hossztengelye túl nagy. A törőerő megnövekedést okozhatja az idős korban kezdődő szürkehályognál a lencse vízfelvétele és duzzadása. A rövidlátó szem csupán széttartó sugarakat tud retináján egyesíteni, ilyen sugarak a közeli tárgyakról érkeznek a szembe. A rövidlátás a kisgyermekkor folyamán alakul ki Jóindulatú formájánál a

fénytörési hiba nem növekszik, a látás mindig jó marad, de csak szemüveggel. A rosszindulatú forma a korral sokat növekszik, a szemgolyó tágulásával párhuzamosan súlyos szemfenéki elváltozások alakulnak ki. A rövidlátó szem alkalmazkodás nélkül is jól lát közelre, mert a távolpontja valahol a közelben van. Távollátás (hypermetropia) Távollátásnál a szem törőereje csekély a hosszához képest. Így a távolból érkező párhuzamos sugarak csak a recehártya mögött tudnának képet alkotni, ha azon áthaladhatnának. A retinán csak elmosódott kép keletkezik. A törési hypermetropiánál normális szemhossz mellett túl lapos a szemhártya vagy a szemlencse, tengelyhypermetropiánál viszont normális törőerő mellett a szem hossztengelye rövid. A távollátó szem csupán az összetartó konvergáló sugarakat tudná nyugalmi helyzetében a retináján egyesíteni. Ilyen sugárnyaláb a természetben nem fordul elő Ahol ezek az

összetartó sugarak a szem mögött találkoznának, ott van a távollátó szem elképzelt távolpontja. A távolpont méterben kifejezett értéke adja itt is az ametrópia fokát dioptriában.