József Attila ezen verse talán eltörpül 1933-ban írott nagy verseihez képest, mégis megfogja az embert szelídségével, lágyságával. Talán az éjszakai képek miatt érezzük úgy, hogy álmosan, félálomban jelent meg a költő agyában ez a kép. Bizton állíthatjuk azonban, a mű nem egyszerű helyzetkép; igen fontos kérdésekre ad választ, filozófiai jelentőséggel bír. Habár az igazi üzenetet az egész verset nézve érthetjük igazán meg, mégis fontos, hogy minden képet külön is alaposan szemügyre vegyünk.
Az első versszakban egy látszólagos ellentétpárt fedezhetünk föl: a tolató tehervonatok csörömpölését, és az éjjeli táj némaságát. Ha beleképzeljük magunkat a helyzetbe, érezhetjük: ez nem igazi ellentét, hiszen a méla (tétova, talán fölösleges) csörömpölés nem megtöri, sokkal inkább kiemeli az éjszaka csendjét. Van azonban egy igazi ellentétpár is a versszakban: a nehéz tehervonatok, és a könnyű bilincsek. Ez a kép megváltoztatja a világ rendjét: a tehervonatok köztudottan nehéz voltát cáfolja, méghozzá olyan hatásosan, hogy szinte elhisszük: tényleg könnyűek a vagonok. Ezt az érzést fokozza a második - kétsoros - szakasz is: a Hold is lebeg, mintha már nem vonzaná őt a Föld, mintha kiszabadult volna a zsarnokság igája alól. Az egész világ a feje tetejére állt minden, amit nehéznek hittünk könnyűvé válik.
A megtört kövek - a létezés szimbólumai - saját árnyékukon, saját képmásukon fekszenek, filozófiailag megfogalmazva: a szubsztancia azonos a jelenséggel, az érzéklettel. Ezt hangsúlyozza ki a szakasz további része is: a kövek csak úgy, maguknak csillognak, minden cél, ok és kezdet nélkül, ezt a csillogást állandónak, szükségszerűnek érezzük, elfogadjuk létezőként és nem érezzük szükségét annak, hogy eredete, kiváltó oka után kutassunk. József Attila is így érezhetett, hiszen az utolsó két sorban leszögezi a tényt: a kövek " úgy a helyükön vannak, / mint még soha". Itt egy újabb - átfogó - paradoxont látunk: az első két versszak a valóságot elkülöníti a látszattól, a harmadik versszak viszont tényszerűen állapítja meg a jelenség és a létező elválaszthatatlan, örök érvényű összetartozását.
A bizonytalanságot - amit a fenti ellentmondás kelt - csak fokozza a negyedik versszak költői, és egyben akadémikus kérdése. Hiszen ebben kérdésben az éjszaka a nehéz, és ilyen tekintetben azonos a porra hulló vasszilánkkal. A kérdés azonban távolabb mutat ennél: az óriás éjszaka itt az egész létező világot, azt a dimenziót jelenti, amelyben mi magunk is létezünk, és amelynek súlyát mi is érezzük, amelynek szilánkja ránk nehezedik. A sötétség igen jól szemlélteti a megfoghatatlan, végtelen, ennélfogva formátlan környezetet, amiben az összes létező - így mi magunk is - benne foglaltatik.
A vers igazából a végén nyer értelmet, és talán nem véletlenül a képek is ezt mutatják, hiszen az előző szakaszok sötétségét bevilágítja ( megvilágítja ) az utolsó szakasz kezdő felkiáltása: " Napszülte vágy! ". Tulajdonképpen ez az egyetlen jól megfogható kép a versben, minden része érthető, ha elolvastuk az előző versszakokat. A napszülte vágy teljesen ide nem illő: nem illeszkedik az éjszaka környezetébe, idegennek, valótlannak látszik. Erre utal a következő kérdés a versben: él-e majd a vágy, amikor az ágy árnyat fogad; vagyis az éjszaka beteljesedik. Furcsa ez a kép, hiszen nincsen konkrét tárgya: nem tudjuk, hogy az árny a költőé, vagy esetleg a vágy tárgyáé (természetesen a vágy tárgya az éppen aktuális kedves). Ez azonban nem változtat a kérdés lényegén; mi történik a vággyal, ha vágyódó a teljes valóságot (igazságot) - és annak minden apró részletét - megtudja a vágy tárgyáról. Egyszerűbben: meddig erősebb a költőben kialakult szubjektív kép, mint a valóságot hűen tükröző objektív kép? József Attila joggal félt attól, hogy a vágya beteljesedésével a vágy tárgya elveszti értékét, közömbössé, lényegtelenné válik.
Ez a félelem indíttatta a költőt a vers megírására, és valószínűleg igen sok borús, szorongással teli órát szerzett József Attilának, akit - mint tudjuk - igen gyakran fogott el a kétségbe esett vágyakozás szerelmei iránt.
Kapcsolódó olvasnivalók
A természetjárás története
Ennek leggyakoribb módja a gyalogos túrázás, de ide tartoznak a vizitúrák, sítúrák és más, fizikai igénybevétellel járó, csoportos, nem egyszer versenyként lebonyolított túrák is. A társadalom egy fontos célja az, hogy természeti környezetünket megóvjuk, ezért a természetjárás fontos része a fiatalok, illetve a természetbe vágyók oktatása.
Az osztrák-magyar sarki expedíció
Az osztrák–magyar északi-sarki expedíciót 1872 és 1874 között vezették. Az eredeti cél az Északkeleti-átjáró felfedezése lett volna a Tegetthoff gőzössel, ehelyett azonban a 24 fős csapat felfedezte a Ferenc József-földet. Az expedíciót Julius von Payer főhadnagy és Karl Weyprecht irányította, a költségek legnagyobb részét osztrák–magyar nemesek, arisztokraták finanszírozták.
A munka ünnepének eredete
A munka ünnepe a nemzetközi munkásmozgalmak által kiharcolt, minden év május 1-jén tartandó ünnepség, hivatalos állami szabadnap, mely a munkások által elért gazdasági és szociális vívmányokat hivatott megünnepelni. Május 1-je hasonló tartalommal katolikus ünnep is, Munkás Szent József, a munkások védőszentje tiszteletére.
Kapcsolódó doksik
Középiskolai anyagok
József Attila utolsó verseinek elemzése
Az 1937-es esztendő versei a végső összegzést, a végső számvetést fogalmazzák meg. Ahogy haladnak előre az utolsó évben, mind jobban bezárulnak a költő lehetőségei, egyre jobban legyűri őt a betegsége. Nincs már semmi lehetősége a méltó életre. A vereségnek ebben az állapotában a költészet sem jelenthet már értéket és vigaszt, hisz a vereség fő oka saját életének...
Petőfi Sándor - A helység kalapácsa c. művének elemzése
A mű keletkezése
1844-es kemény debreceni tél után eltöltött egy kis időt szüleivel Dunavecsén, majd ment Pestre és júliusban megkezdte segédszerkesztői munkáját a Pesti Divatlapnál. Közben első verses kötetét (Versek) rendezte sajtó alá. Ezután ’44 augusztusában elkezdte megírni A Helység kalapácsát, amely szeptember 10-re már el is készült, majd októberben...
Szent László alakja a himnuszok tükrében
Szent László Lengyelországban látta meg a napvilágot. Születésének éve a körülményeket egybevetve 1046-ra tehető. Atyja I. (Bajnok) Béla magyar király (1060-1063) volt, anyja Richéza, II. Miciszláv lengyel király leánya.
László egész életében sok küzdelem és megpróbáltatás jellemzi.
Mikoron méglen gyermekded volnál,
Kihoza Béla király jó Magyarországba,
Hogy dicsekednél te...
Ahogy közeledik a történelem érettségi, sokan döbbennek rá, hogy nem készültek fel eléggé az esszéírás feladatra. Módszertani útmutatónkban kitérünk a történet térbeli és időbeli elhelyezésére, a források elemzésére és az eseményeket alakító tényezőkre is.
