Média Ismeretek | Tanulmányok, esszék » Bedécs László - A magyar és a nemzetközi médiáról

Nyíregyházi Főiskola 2003/2004-es tanév Gazdasági és Társadalomtudományi I. félév Főiskolai tanszék A magyar és a nemzetközi médiáról Készítette: Bedécs László gazdálkodási szak, levelező tagozat II. évfolyam C. csoport Nyíregyháza, 2003. november 29 Tartalomjegyzék A média 3 A média belső szerkezete 3 A média világa, sajátosságai, szokásai 5 A médiára vonatkozó jogi előírások 7 A magyar média önállósága 8 A magyar média nemzetközi összehasonlítása 10 A magyar és nemzetközi on-line média 14 Felhasznált irodalom 23 2 Dolgozatomban a országunk média szerkezetét, önállóságát és ehhez kapcsolódóan az államhoz való viszonyát fogom bemutatni, nemzetközi összehasonlításban. A média Felgyorsult világunk alapja a gyors információáramlás. Gazdasági politikai sikerek kulcsa lehet, hogy oda és akkor jusson el megfelelő információ, amikor arra a legnagyobb szükség van. A

legkézenfekvőbb erre a célra a kommunikáció Minden kommunikáció alapja egy konkrét üzenet valamilyen szempontból kiválasztott csatornán való eljuttatása a befogadóhoz. A médium latin eredetű szó, jelentése - közép, közvetítő. Tehát azt az eszközt, csatornát, melyen keresztül kibocsátásra kerülnek az üzenetek médiumnak nevezzük. Többes száma a média A média belső szerkezete Szorítkozzunk a következőkben a tömegkommunikációs médiumokra. Elöljáróban feltétlenül le kell szögeznünk azt a statisztikai eszközökkel alátámasztott fiziológiai tényt, hogy a legfontosabb információ befogadó eszköz a szem. A vizuális információk befogadása jóval könnyebb, mintegy 80 % -ban innen szerezzük tudásunkat. 3 Írott sajtó 1. megjelenés gyakorisága szerint: - napilapok (Népszabadság, Magyar Nemzet, Világgazdaság, stb.) - hetilapok (HVG, Figyelő, 168 óra, stb.) - folyóiratok (évente min. 3x) - nem időszakos (évkönyv)

2. tartalom szerint: - politikai - általános témájú - kulturális - réteglap - szakfolyóirat stb. 3. terjesztés szerint: - országos - regionális - helyi Elektronikus fajtái: - rádió (Tilos Rádió, Kossuth Rádió, stb.) - TV (Magyar Televízió, Tv2, RTL klub, stb.) - egyéb pl. Internet (Index, Internetto, Origo) 4 gazdasági szempontból: - közszolgálati - kereskedelmi terjesztési szempontból: - országos - regionális - helyi A média világa, sajátosságai, szokásai "A média hatalom". Ennek a ma már szlogenként ható mondatnak a mélyebb értelmével nap mint nap szembesülünk, ha nyitott szemmel járunk az utcán, újságot olvasunk vagy bekapcsoljuk a rádiót és televíziót. Ahhoz, hogy egy hírnek értéke legyen az emberek számára a média hat szempontot vesz figyelembe: - KI? Ha fontos, de legalábbis ismert emberről van szó, a hír többet ér, mint ha ismeretlen, jelentéktelen a hír főszereplője. - MIT? Ha a hír szereplője

azt teszi, amit szokott (a vendéglős vacsorát szolgál föl), akkor a hír értéke csekély. Ha ellenben szokatlan, rendkívüli dolgot cselekszik (a vendéglős a vendéget szeleteli fel), akkor a hír érdekesebb, de mindig a helyzettől függ, mi számít szokványosnak és mi az újdonság. - MIKOR? Ha valami most történt, érdekesebb. Amelyik szolgáltató hamarabb közli nyert ügye van, de ha csak az események után kullog , akkor a híreik nem elég érdekesek. - HOL? Ami a hallgatókhoz, nézőkhöz, olvasókhoz közelebb történik az a fontosabb. Az országos rádió csak az országosan ismert szervezetek 5 személycseréiről ad hírt, a honolului rádió hallgatói meg azt sem tudják, kit választottak meg Magyarország elnökének (és viszont). - MIÉRT? Ha az esemény hátterében szokatlan indíték áll, akkor a hír érdekesebb. Ha elütnek egy gyalogost a hír nem feltétlenül kerül bele a hírekbe, de ha az elvált feleség lesben ül a volt férj

munkahelye előtt és gázt ad, amikor a férfi a járdáról a villamosmegálló felé indul, az bizonyára érdekes hírnek számít. - HOGYAN? Beszámolnak fontos, ám szokványos dolgokról is, közlik például a parlamenti választás részeredményeit, de a hírekben másokhoz képest sokkal többet szerepel például az a néhány jelölt, akit már az első fordulóban megválasztottak. Hatásosan alkalmazott és összeválogatott médiumokon át kibocsátott emészthető üzenet gazdasági pozíciókat erősíthet, üzleti sikereket hozhat (média-mix). Nem mindegy tehát, hogy egy termék, egy szolgáltatás, egy cég, egy civil szervezet vagy egy politikai párt hogyan van jelen a médiában. Erre kétféle eszköz lehetséges: a./ Hirdetés, reklám A jelenlét fizetett módja a hirdetés és a reklám, de talán ebben a megközelítésben ide sorolhatjuk az u.n PR-cikket is A megrendelő saját szándékát, közlését közvetlenül helyezheti el a médiában. Ebben az

esetben ki van zárva mindenféle zavaró körülmény, ellentétes vélemény stb. Reklám és PR-tanácsadó cégek vehetők igénybe megbízásos, vagy átalánydíjas alapon a profi kivitelezés érdekében. Egy jó vizuális megjelenés pl. nem nélkülözheti a megfelelő "kreatív" szakember jelenlétét. 6 b./ Hír A promoció egy másik nagyon fontos ága, amely kizárólag a PR területhez tartozik az újságírói érdeklődés felkeltése, illetve kielégítése. A média megjelenés így már három szereplőssé válik: a kibocsátó és a célközönség között helyezkednek el a sajtó munkatársai. Ennek hatása kézenfekvő: üzenetünk jelentősen torzulhat, hiszen csak közvetett a kapcsolat a befogadóval. Jó sajtókapcsolatok kialakítása ezt a "csatornazajt" a minimumra csökkenti. - Újságírók napi beosztása (tanulmány) ismertetése A médiára vonatkozó jogi előírások a./ Az 1986 évi II törvény (Sajtótörvény)

Először ebben a törvényben deklarálták a sajtószabadságot. "Mindenkinek joga van sajtó útján közölni nézeteit alkotásait, amennyiben azok nem sértik a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét." A törvény szabályozza a sajtó feladatát, valamint intézkedik a felvilágosítási és válaszadási kötelezettségről. Meghatározza az újságírók jogait és kötelességeit (pl interjú jóváhagyatása), valamint egyéb sajtóigazgatási szabályokat állít föl. 7 Kevesen tudják, hogy pl. ez a törvény ad lehetőséget a helyi rádió- televízió stúdiók működésének is. b./ Az 1996 évi I törvény (Médiatörvény) A törvény az elektronikus-média kérdéseit szabályozza. Pontosan definiálja egyebek mellett a közszolgálati és kereskedelmi, helyi, regionális és országos tv-k közötti különbséget. Rendezi a frekvencia készlet felhasználásának a lehetőségeit. (Új országos hálózatok létrehozása)

Sajtótájékoztatók megszervezésének feladatai: - téma kiválasztás - meghívandók listája - meghívók kiküldése, személyes rákérdezés - sajtóanyag készítés - regisztráció, ajándékok - terem berendezés, hangosítás, személyzet - vendéglátás - délutáni sajtó ügyelet. A magyar média önállósága Többek szerint a magyar médiapiacon teljes a káosz. A közszolgálati televízió már csak nyomaiban az, a kereskedelmi adók ízlésvilágát is sokan vitatják. A kereskedelmi adók működésével várható volt, hogyha nem is világszínvonalú, de 8 magasabb szintű lesz a magyar televíziózás. Ezzel ellenben szinte mindegyik reggeli műsorban beszélgetnek egy asztalnál. Külső felvételek montírozott riportok alig akadnak, látványvilág szinte semmi. A szakértők ezt azzal magyarázzák, hogy a reggeli műsorpiaci verseny a négy éven felüli korosztály körülbelüli kilenc százalékáért folyik, ez igen kicsi piac, ezért nagyon

nehéz a műsoroknak eltartaniuk önmagukat. Az országos nézettség egy – két százalékát lehet elérni és ennyi pénzből nem lehet látványosabb adásokat csinálni. Meglepő viszont, hogy a közélet eseményei (a híreket leszámítva) mégis leginkább ezekbe a reggeli műsorokba szorulnak vissza. Ez talán azért lehetséges, mert politikai súlyuk nagyobb ezeknek a műsoroknak, mint a nézettségük. Az igazi közélet jobbára kiszorul a főműsoridőből, ennek oka: a csekély nézettség és az, hogy mennyi reklámbevételt lehet velük elérni. A főműsoridő, amikor is az országos nézettség eléri a húsz – harminc százalékot, inkább a sorozatokról és show- król szól. A show-k tudatosítják a társadalommal az emberek sokféleségét, és ezáltal egyfajta türelmet propagálnak. A televízióban sugárzott műsorok nagy részét a néző határozza meg, hiszen az előfizetési díj lényegében adó, és az adófizető a pénzéért olyan műsort

akar amit ő is néz. Ennél több nyomást viszont nem lenne szabad gyakorolni egy közszolgálati televízióra. Nem lenne szabad, hagy a reklámbevétel rabja legyen. Hogy a Magyar Televízióban még vannak szívvel - lélekkel készített közszolgálati műsorok, azt annak a néhány megszállott, elhivatott műsorkészítőnek köszönhetjük, aki saját jól felfogott érdekével ellentétben, nevetséges pénzért, rossz munkakörülmények között, állandóan megalázva mégiscsak csinál néhány remek műsort. Ez a kivétel is csak azt erősíti, hogy a magyar média önálló, de a létét a vásárlók kereseletének a nagysága határozza meg. 9 A magyar média nemzetközi összehasonlítása A magyar és a lengyel média átalakulását összehasonlító tanulmányok az elfogadott jogszabályok közös vonásaira mutatnak rá. A két ország médiatörvényének, illetve közszolgálati és kereskedelmi médiájának hasonlóságai arra vezethetők vissza, hogy

mindkét közép-európai ország nyugati modelleket igyekezett meghonosítani, és 1989 után nyugati tanácsadók segítségét vette igénybe. Ezenkívül nem hagyhatjuk figyelmen kívül a médiavállalatok és műsorszolgáltatási formák globalizálódását sem. A média átalakulása mindkét országban párhuzamosan zajlott azoknak az új kommunikációs technológiáknak a térnyerésével, amelyek bővítik a média kínálatát, és nagyobb választási lehetőséget biztosítanak az embereknek. Ugyanakkor azonban az új technológiák komolyabb személyes hozzájárulást és erőfeszítést követelnek a befogadótól, és jelentősebb anyagi forrásokra van szükség költségeik fedezésére. Tulajdonképpen sem a Magyarországon, sem a Lengyelországban hozott törvények nem tudták megoldani az új média, az internet és a digitális televíziózás problémáit. Az új kommunikációs technológiák lassú fejlődése a jövőben negatív hatást gyakorolhat a

demokratizálódás folyamatára is. Az elektronikus kormányzás, az információkhoz és a közigazgatáshoz való elektronikus hozzáférés még hosszú ideig ismeretlen fogalom lesz az átlagos közép-európai polgár számára. Lengyelország és Magyarország hasonló tapasztalatokkal a háta mögött fogott a média átalakításához: mindkét országban volt szamizdat sajtó, és mindkettőben működtek illegálisan sugárzó magántévék vagy -rádiók. E közös tapasztalatok 10 egyrészt a kommunista sajtóirányítás sajátosságaira, másrészt az 1989 utáni időszakban a médiatörvény késedelmes elfogadására vezethetőek vissza. Mindkét országban ugyanaz a két kérdés: a média kommercializálódása, illetve a közszolgálati műsorszolgáltatás mikéntje határozta meg a médiáról folytatott diskurzust. Az ellenzék mindkét országban hamar lemondott arról, hogy a média nagyobb teret engedjen az állampolgároknak. Lengyelországban és

Magyarországon a pártok számára a közszolgálati média pártmédiát vagy kormányzati médiát jelent. A közszolgálati műsorszolgáltatók nincsenek tisztában az elfogulatlanság, illetve az összes érdek és ízlés szolgálatának koncepciójával. A pártok nem folytatnak következetes médiapolitikát, ehelyett a közszolgálati média irányítására és a sajtó felügyeletére törekednek. A két ország tapasztalatai alapján ugyanakkor azt mondhatjuk, hogy 1989 után a magyar kormány sokkal nagyobb mértékben vette kezébe a sajtó irányítását, mint lengyel kollégáik. Mindkét országban a parlament és a kormány éles szembenállása jellemezte a médiaszabályozás előkészületeinek fázisát. Magyarországon a parlament kétharmados többségére volt szükség a törvény elfogadásához, míg Lengyelországban elegendő volt az egyszerű többség. Ezek a követelmények lelassították a törvény előkészítésének munkálatait, és

Magyarországon hosszú – sokak szerint felesleges – vitákat eredményeztek. A politikai pártok mindent megtettek annak érdekében, hogy a közszolgálati és a magántulajdonban lévő kereskedelmi médiában egyaránt megmaradjon a befolyásuk. Ennek eredményeként az elektronikus média szabályozó testületei a parlamentektől függnek, és az egész rendszer sebezhető pontjait jelentik. A szabályozó testületeket egyik országban sem nevezhetjük politikamentesnek. Ráadásul a közszolgálati 11 média a könnyű karrier lehetőségét jelentette az alkalmatlan, hozzá nem értő, de politikailag lojális újságírók számára. Vita tárgyát képezi a közszolgálati média finanszírozása is. Az előfizetési díjakból származó bevétel nem elegendő a televíziós produkciók költségeinek fedezésére, ráadásul az ellenőrzés hiánya Lengyelországban lehetővé teszi, hogy az előfizetők 50 százaléka ne fizesse be a díjat. A reklámpiac gyors

fejlődésének köszönhetően a lengyel közszolgálati televízió nyereséges. Nyereségessége miatt nem kellett radikálisan csökkenteni a televízió alkalmazottainak számát, de végül majd a lengyel közszolgálati médiának is követnie kell a magyar példát, s nagymértékű leépítéseket kell végrehajtania az intézményben. Ugyanakkor a lengyel helyzet kialakulása a TVP összes munkakörét képviselő több mint 20 szakszervezet aktív tevékenykedésének is köszönhető, ami azt jelenti, hogy a közszolgálati média belső helyzete éppúgy politikai viták színtere, mint külső pozíciói. A lengyel és magyar média fejlődésének hasonlósága kiemeli, milyen különlegesnek tekinthető az első magyarországi médiaháború. Magyarországon a független rádió- és televíziócsatornák létrehozásáért tett erőfeszítések széles körű nyilvános vitákat eredményezetek, amelyekben a lakosság is részt vett az utcai tüntetésekkel. A két

elnök, Hankiss és Gombár elektronikus médiáról alkotott elképzelései a BBC modelljén alapultak. Néhány médiaszakértő Lengyelországban is javaslatot tett a brithez hasonló modell bevezetésére, erőfeszítéseik azonban nem jártak sikerrel. Lengyelországban azonban nem voltak tüntetések, a lengyel médiaháború a politikai elitre korlátozódott, a lakosság pedig bízott a közszolgálati csatornákban. 12 Lengyelországban és Magyarországon a média átalakításának kezdeti koncepciói alapján a nem kereskedelmi jellegű független adók a társadalmi mozgalmakhoz és a nemkormányzati szervezetekhez kapcsolódtak. Magyarországon a médiatörvény bevezette a „nem nyereségérdekelt” műsorszolgáltató fogalmát, Lengyelországban a parlament most tárgyalja a médiatörvény ezirányú módosítását. Mindkét országban elvetették azonban a helyi közösségi (önkormányzati) elektronikus média gondolatát, attól tartva, hogy ezek a

propaganda és korrupció eszközeivé válhatnak. A magyar és lengyel elektronikus média fejlődését egyfelől a közszolgálati műsorszolgáltatás megalapozásának hasonló tendenciái, másfelől a magánmédia alakulásában meghatározó piaci szabályok jellemzik. A sajtó és az elektronikus média kommercializálódása része a média nemzetközivé válásának. Ugyanazok a multinacionális vállalatok ugyanazokkal a módszerekkel építették birodalmukat a két országban. Egyes magazinok magyar és lengyel kiadásban is megjelennek, s rávilágítanak nemcsak a fordítás, de a kultúrák közötti kommunikáció nehézségeire is. A Németországban megírt cikkek magyar és lengyel fordításai például csak az adott kultúrákra jellemző részletekben térnek el. Manapság az egyik legvitatottabb kérdés az, hogy milyen hatást gyakorol az európai csatlakozási folyamat a tagjelölt államok médiájára. Az Európai Unió nemcsak piac, a termékek és az

emberek szabad mozgásának színtere, hanem az információ szabad áramlását és új kommunikációs formák kialakulását is jelenti. Az egyesült Európa megteremtése folyamatos társadalmi kommunikációt kívánó folyamat. Ebben a kontextusban az európai integráció a kommunikációs határok ledöntését, illetve az információcsere közös alapjának és szabványosításának kialakítását jelenti. A társadalmi kommunikáció alapján véghezvitt integráció 13 magában foglalja az emberi jogokra vonatkozó törvényrendelkezéseket, illetve azok gyakorlati megvalósítását a szólásszabadság terén. Az integráció megkívánja a médiaipar működésének szabályozását, az audiovizuális ágazat figyelembe vételét, a műszaki infrastruktúra szabványosításával és a médiatartalommal kapcsolatos kérdések megoldását, illetve az információs társadalom fejlődésének elősegítését. Lengyelországban és Magyarországon most megy végbe a

médiatörvény és az Európai Unióban érvényben lévő szabályok jogharmonizációs folyamata.2 Az európai integráció megváltoztatja a közszolgálati média működésének perspektíváit. A hazai média és a reklámpiac védelmére irányuló törekvés is igen ellentmondásos. A tagjelölt államok közül csak Ciprus fejezte be a médiatörvénnyel kapcsolatos tárgyalásokat, a közép-európai tagjelölt országok számára ez a kérdés nem zárult le. Ugyanez vonatkozik a lengyel és a magyar média fejlődésének kérdéseire. Egyik országban sincs igazán esélye annak, hogy a közszolgálati média meg tudja őrizni a kilencvenes években még meglévő pozícióját, és meg tudja nyerni a kereskedelmi médiumokkal folytatott versenyt. A kommercializálódás és a további szakosodás elkerülhetetlennek tűnik. A magyar és a nemzetközi on-line média A tavalyi év végén az Egyesült Államokban már minden harmadik-negyedik családnak volt otthoni

internet-hozzáférése, egyes, különösen jómódú területeken pedig a hetvenöt százalékot is meghaladta ez az arány. Az internet rohamos terjedése Nyugat-Európában és Délkelet-Ázsiában is megfigyelhető, miközben nálunk a közvélemény - a volt szocialista országok között előkelő harmadik helyezésünk ellenére - még mindig inkább különleges hobbinak tekinti a 14 számítástechnikának ezt az alkalmazását, vagy - egyébként valóban meglévő káros vonatkozásaival foglalkozik elsősorban. A magyar nyomtatott sajtó újra magánkézbe kerülése és igazi tartalmi pluralizálása egy évtizede kezdődött meg, s mindmáig nem zárult le; a televíziózásban teljes a zűrzavar: az állami csődben van, a magánadók között tulajdonlási jogi rendezetlenség miatt zajlik a vita; mindeközben pedig nem figyelünk arra, hogy a világban a médiapiacon mélyreható változások mennek végbe. Az újságok, a rádió és a televízió mellett mind

nagyobb teret nyer a hírközlésben a világháló. A hagyományos felosztás, mely két nagy csoportot különböztet meg a sajtóban - nyomtatott és elektronikus médiát - új értelmet nyer. Mondhatjuk ugyan, hogy az interneten történő hírtovábbítás az elektronikus média része, látnunk kell azonban, hogy valójában valami új kezdődött. Részben azzal, hogy a nyomtatott újságok az interneten is elérhetők, de még inkább azzal, hogy az internet önálló hírközlő eszközként funkcionál. A nyomtatott és az elektronikus sajtó között a különbséget illetően eddig sem az volt a lényeges, hogy az újságot bárhová magammal vihetem, míg az elektronikus médiánál legalábbis egy konnektorhoz vagyok kötve - ezt a laikus megközelítést már a táskarádiók is komolytalanná tették; az olvasandó szöveg - hallgatandó szöveg - mozgókép kísérte hallgatandó szöveg megközelítésen alapuló felosztás egyértelműségét pedig a teletext

megjelenése kérdőjelezte meg. A média típusai közti különbség sokkalta inkább onnan közelítve ragadható meg, hogy a sajtó lényege a hírközlés, a közönség információéhségének kielégítése. A sajtó kezdeti időszakához képest a jelenkori helyzet alapvetően két dologban különbözik. A lassan vánszorgó híreket az információk hihetetlen sebességű, 15 szakadatlan áradata váltotta fel, és ma már nem akadály a távolság, a tér: a világ legeldugottabb pontjáról ugyanolyan pillanatnyi idő alatt érkeznek a szerkesztőségekbe a hírek, mint közvetlen szomszédságunkból. A hírek fogyasztói számára ma már nem az szabja meg az információ gyorsaságát, hogy milyen messze történik valami, hanem részint az, hogy a hivatásos hírközlők milyen sebességgel dolgozzák fel és teszik közzé azt az információt, ami rendszerint a történéssel szinte egyidőben a tudomásukra jut, részint pedig az, hogy maga a hírfogyasztó

milyen hírközlő eszközből tájékozódik. És ebből a szempontból a különbség a nyomtatott és az elektronikus média között abban ragadható meg, hogy milyen a hírek frissítésének periodicitása. A rádió nagy újdonságaként a közönség az érzékszervi váltást tudatosította, azt, hogy élő hang jutott el hozzá. A hírközlés szempontjából azonban más a lényeg: az információ terjesztési idejének kiiktatása. A nyomtatott sajtótermék elkészülte után az olvasóhoz való eljuttatáshoz, a terjesztéshez nem csekély idő kell, a rádióműsort azonban, mihelyt elkészült, akár máris hallhatja a hallgató, a helyszíni közvetítésnél pedig teljes az egyidejűség. A napilap naponta egyszer juttat el friss információkat az olvasóhoz, s ezt az időközt az olvasó legfeljebb a reggeli lapokon kívül a déli és esti megjelenésű lapok vásárlásával gyorsíthatja fel, a rádió hírszolgáltatásának frissességét utolérni azonban nem

tudja, azt csak a műsorszerkezet korlátozza. A televízió, mely az elmondott, szóbeli információt mozgóképi illusztrációval gazdagította, ebben a tekintetben nem hozott változást: az egyidejűség, a helyszíni közvetítés lehetősége itt is megvan, a hírközlés gyakoriságát itt is a műsorszerkezet szabja meg. (A rádiónál és a televíziónál is rövidítheti az időközöket a hallgató vagy a néző azzal, hogy átvált az eltérő műsorszerkezetű adók egyikéről a másikára.) A hírközlési versenyben az újabb lényegi változást a teletext16 szolgáltatás megjelenése hozta, visszatérve az írott, olvasandó szóhoz. Részben kényelmesebbé tette a hírekhez való hozzáférést: nem kell figyelnünk, mikor is kezdődik hírműsor a tévében, mert bármikor fellapozhatjuk a minket érdeklő teletext-oldalt, részben pedig - s ez a fontosabb - a teletext adása közben folyamatosan frissíthetők a hírek, vagyis a legfontosabb

hírügynökségi jelentések azonnal eljuthatnak az olvasóhoz. A teletext kiteljesítette az elektronikus média technikai lehetőségéből adódó előnyt: a műsorszerkezet itt nem késlelteti a feldolgozott, közzétehető információt, megvalósult általa a folyamatos hírközlés, ami eddig csak a hírügynökségek és a szerkesztőségek közötti szünetmentes telexkapcsolatban érvényesült, a nagyközönség számára nem. A hírközlés gyorsasági versenyében tehát a műsorszerkezeti késleltető korlát kiiktatásával a teletext jelenti a harmadik szakaszt (a nyomtatott sajtó első és a rádió és a televízió együttes második szakasza után), és a teletext szintjének, tehát az írott szóval történő folyamatos hírközlés lehetőségének kiteljesítését hozza el most világszerte az internet (nem beszélve arról, hogy a szöveg itt hanggal és mozgóképpel is kiegészíthető). A világhálóhoz kapcsolt számítógép képernyőjén megnyíló

világ többféleképpen is eszköze, része a tömegtájékoztatásnak. Hírek - azonnal Az interneten (keresőprogramok és nyomtatott újságok internetváltozatai kiegészítő szolgáltatásaként) számos nagy hírügynökség jelentései, melyek eddig csak a sajtó szerkesztőségeibe jutottak el nyersanyagként, a főbb hírek vonatkozásában minden internet felhasználó számára, szinte közvetlenül hozzáférhetővé váltak. Ha van internet-hozzáférésem, nem kell újságírónak lennem, szerkesztőségben dolgoznom ahhoz, hogy folyamatosan olvashassam, mit jelent a Reuters az AP, a dpa és sok más hírügynökség. Van, ahol tízpercenkénti a 17 frissítés, van, ahol szükség szerinti. Az anyag nem teljes: rostálva kapom a hírügynökségi jelentéseket, de a kapcsolat közvetlenebb, mint valaha is volt. Az internet másik nagy sajtószolgáltatása a nyomtatott lapok terjesztésében való alkalmazás. Világszerte egyre több újság teszi

hozzáférhetővé cikkeit az interneten (némelyik teljes szöveggel, mások erős válogatással; egyesek egészben vagy részben csak pénzért, de a túlnyomó többség ingyenesen), így mondhatni: aki nyomtatott külföldi lapra fizet elő, az jobban járhat, ha helyette inkább internethozzáférést biztosít magának azon a pénzen, mert egy lap díjáért szinte a világsajtó egésze kerül az asztalára. A média új terepe, az internet azonban emellett, hogy szerepet kapott a hírügynökségi jelentések és a nyomtatott lapok közvetlen terjesztésében, életre hívta a maga sajátos sajtótermékét, az eleve internetre szerkesztett hírlapot, az online sajtót. Olyan ez, mint egy képernyőn olvasható hagyományos újság, csak éppen folyamatosan frissülő híranyaggal, megújuló hírösszefoglalókkal. Kis túlzással: mire elolvasok egy cikket, már nyomhatom is a refresh vagy reload feliratú gombot, hogy újratöltse a gép az oldalt, s már újabb

változatát olvashatom ugyanannak a cikknek. (Megintcsak figyelmen kívül hagyva valamit: az interaktivitást, az olvasó és a szerkesztőség közötti közvetlen kapcsolatot, mely lényegesen több, mint az Olvasóink írják rovatok a lapokban vagy a betelefonálós rádió- és tévéműsorok.) Az azonnali frissítés technikai lehetősége révén - akár a teletext - az online-újság is rendre meg tudja előzni a rádió és a tévé hírszolgáltatását. A teletexthez képest azonban az online-újság több előnnyel is rendelkezik. Az első a terjedelem, amiből műfaji különbség adódik. A teletext hírközlése témacsoportonként kétszintű: például a külpolitikai hírek első szintjén a tartalomjegyzék-oldal önmagukban is érthető, beszédes, konkrét hírcímeket sorakoztat egymás után (kb. tízet), a második szintet jelentő oldalakon pedig az egyes hírcímekhez tartozó rövidhíreket olvashatjuk, egy-egy képernyőoldalon 18 négy-öt mondatnyit.

(Összeállításonként általában csak egy vagy két főbb hír hosszabb ennél: két, maximum három képernyőoldalnyi.) Az online újság ennél jóval terjedelmesebb információkkal szolgálhat, és változatos megjelenítési formákkal élhet. A lap jellegétől függően lehet az elrendezés teletext-szerű: a hírcímekről kell továbblépni a hírekre, de lehet újságszerű is, ahol a hírcímek alatt líd (a hír pár mondatos summája) olvasható, és innen juthat tovább az internetező az információra, amelynek terjedelme többszöröse a teletext-hírekének - egy-két-három gépelt oldalnyi is akár (a terjedelmet nem a technika korlátozza, hanem a számítógépen megjelenő folyamatos szöveg olvasójának átlagos áttekintőképessége). A jellegzetes műfaj itt a hírösszefoglaló. A szöveg természetesen képpel vagy bármilyen ábrával illusztrálható, anélkül, hogy ez csökkentené a szövegterjedelmet. Ennyiben a nyomtatott újság és a teletext

előnyeit egyesíti az online hírlap, és már ez sem kevés. Az online-lapok többsége emellett - nem szorítva a terjedelem szűkösségétől - a hírt egy fontos mozzanattal is kiegészíti: megadja az órát és percet, amikor a képernyőre került, mert az információk gyors áramlása mellett ez is lényeges információ. (Ez eddig csak a hírügynökségi jelentések sajátja volt, az olvasókig, rádióhallgatókig-tévénézőkig nem jutott el.) És ugyancsak mert az interneten nincs terjedelmi korlát, az online újság egyben saját maga archívuma is lehet: a jó online lapban visszakereshetem a korábbi híreket, sőt még olyan is van, amelyben ha egy információt, hírösszefoglalót fel-felfrissítettek, akkor a korábbi változatot is megtalálhatom eredeti formájában. Az igazi többletet azonban a korábbi hírközlő eszközökhöz képest az internet hipertext jellege adja: az a lehetőség, hogy egyes megjelölt, szaknyelven linkeknek nevezett szavakról

(vagy éppen képekről) továbbugorhatok, éspedig nem cél nélkül barangolni, hanem jól felkínált forrásokban kutatni, elmélyedni. Vagyis az online hírlap nem csupán tetszetősebb formában, újságszerűbben tálalva, illusztrációkkal kísérve ad 19 terjedelmesebb információkat, mint a teletext, hanem azáltal is többletet kínál, ami az internet lényege: hogy ha a világhálón vagyok, akkor egy hatalmas könyvtárban vagyok, melyben a kiinduló szöveg szakszerű forrásjegyzékkel és utalórendszerrel van ellátva. A jól szerkesztett online-újság úgy informál, hogy azonnal a saját hírforrásait, kézikönyveit, adattárát és dokumentumgyűjteményét is a rendelkezésemre bocsátja: az úgynevezett linkekről egyetlen kattintással felhívhatom a számítógép képernyőjére mindazt, amiből az újságíró dolgozott, mindazt, amit az online lap szerkesztője a témához kapcsolódóan számbaveendőnek tart. Az online újságban elém tárt hír

nem csupán a végtelen híráradat egyvalamely, önmagában olvasandó darabja, hanem része marad saját összefüggésrendszerének: linkek sora kínálhatja fel, hogy megismerjem előzményeit, legkülönfélébb vonatkozásait és értelmezéseit. A túlnyomó többségében egy-két gépelt oldalnyi cikkeket közlő online újság éppen ezzel, valóban internetes jellegével - nem győzöm hangsúlyozni: azzal, hogy utalórendszerével mindig egy hatalmas nagy könyvtár szerves része -, felel meg a gyors olvasás mára általánossá vált szokásának, de nem a felületesség, hanem éppen az elmélyedésre késztetés jegyében. Amikor manapság egyre inkább csak átlapozzuk a nyomtatott újságokat, csak címeket és legfeljebb lídeket olvasunk, és többnyire csak egy-egy igazán érdekesnek látszó cikkre fordítunk valamelyes figyelmet, az online lap egyszerre szolgálja a gyors informálódást és kínálja fel az elmélyült tájékozódás lehetőségét. Mindig a

legfrissebb információkat adja, tömören, gyorsan áttekinthetően, és aminél elidőzöm, azonnal mutatja, kezem ügyébe helyezi, miből tudhatok meg még többet, miben találok előzményt, hátteret, ami segít megérteni a történteket. A politikai információknál maradva: szerződésszövegeket, fontos politikai beszédeket tesz közzé teljes terjedelemben, vitás ügyeknél azonnal elérhetővé teszi a vonatkozó törvényszöveget, számadatoknál az összehasonlításra alkalmas statisztikákat. 20 Természetesen ahogy a rádió nem szorította ki az újságot s a televízió sem a rádiót, és a teletext sem tette fölöslegessé a tévé híradásait, hanem mindennapjainkban kiegészítik egymást, ugyanúgy az online-lapok sem fogják fölöslegessé tenni elődeiket. A hang és a mozgókép átvette a vezetést, de fölöslegessé tenni nem tudta a nyomtatott betűt. A teletext - ha látszólag másodlagos maradt is: csak kiegészítője a televíziózásnak

-, visszaadta a betű fontosságát a gyors tájékozódásban; az internet pedig most egyesíti a sajtó minden eddigi formáját, éspedig úgy, hogy visszavezet az elmélyült olvasáshoz. Háttérrádiózás van, háttértelevíziózás van, de az olvasás az interneten sem háttértevékenység. A jövő útja nem a napi egyszer megjelenő nyomtatott lapok internetre vitele - noha ennek a terjesztési módnak idehaza is nőni fog még a szerepe -, hanem a folyamatosan frissített információk minél gyorsabb és minél szélesebb körű közzététele. Az eleve internetre készülő online-újságok kerülnek a középpontba, s a rádió, a televízió és a napi vagy heti vagy havi megjelenésű nyomtatott sajtótermékek közös szerkesztőségi-kiadói adatbázisra épülve szerveződnek majd médiaholdingokká, úgy, hogy az online-lapoké lesz a fő szerep: egyszerre lesznek a legfrissebb információk közvetítői és saját maguk, valamint a tévé, a rádió és a

nyomtatott lapok fontos anyagainak hordozói és archívumai. A nyomtatott újságok internetes változatai már ma is igyekeznek minél több többletet nyújtani a nyomtatott változathoz képest. Minél tőkeerősebb a lap kiadója, annál gazdagabb, az internet lehetőségeit annál jobban kihasználó, folyamatos frissítésű változattá válik egy újság, egy rádió vagy egy tévé világhálóra tett, más szóval online kiadása. A nyomtatott lapok interneten történő ingyenes terjesztése, a rádió- és televízióműsorok real-audio és real-video programként interneten való 21 hozzáférhetősége médiatörvényünk monopóliumkorlátozó rendelkezéseit is hamarosan értelmezhetetlenné teszi, hiszen az országos terjesztésű és regionális terjesztésű fogalmak értelmetlenné válnak. Technikailag már ma is ez a helyzet, csak a közönség nem igazán számottevő még. (Bár a legrégibb s ma legjobb hazai internetújság, az Internetto címoldalát

húszezren is felkeresik már naponta.) A média kérdései világviszonylatban már semmiképp nem tárgyalhatók az internet figyelmen kívül hagyásával. Magyarországon az internetezés magas költségei miatt még kevesen és kevés időt töltenek a világhálón a magyar politikai internetsajtó olvasásával. A magyar online lapok, vagyis az eleve is az internetre készülő újságok jelentőségéről, már ami a politikai hírközlésben játszott szerepüket illeti, így egyelőre igazán nem beszélhetünk. Ez még csak a jövő, de a jövő ez Versenyben vagyunk az idővel, és mára már több kiadó, szerkesztőség, (internetes szakzsargonnal) "tartalomszolgáltató" bizonyítja idehaza is: felismerte, ideje pozíciókat foglalni az interneten a napi politikai és gazdasági eseményekről szóló azonnali tájékoztatásban, s ez a pozíciófoglalás tartalmilag nagyon is figyelemreméltó színvonalon történik. 22 Felhasznált irodalom Hírkönyv,

Magyar Rádió kiadásában Új Folyam, VI. Budapest, 1997 szeptember Magyar Nemzet, 1999.április 17 Magyar Hírlap, 1999. Április 24 . 23