Történelem | Felsőoktatás » Athén és Spárta eltérő gazdasági-társadalmi berendezkedésének összehasonlítása

AZ ÓKORI GÖRÖGORSZÁG Athén és Spárta eltérő gazdasági–társadalmi berendezkedésének összehasonlítása (tételvázlat) (Archaikus kor: Kr.e VIII–VI sz) SPÁRTA (Lakoniában) − Hódító dórok közössége, 5 falu, 6–9000 család a lakosság 10%-a; − Az alávetett meghódítottak (helóták) állami rabszolgák, a lakosság 90 %-a; − Katonáskodás, egyszerűség, egyenlőség jelszava; − Vaspénz, elzárkózás, határellenőrzés; − Évente újrasorsolt állami földek (kléroszok) a rajtuk élő helótacsaládokkal együtt; − Szigorú spártai nevelés az uralom megtartása érdekében (a hódítók csak katonáskodnak); Taigetosz hegyéről letaszítják a gyenge, életképtelen csecsemőket; az életképesek 7 éves kortól katonai táborokban élnek, lopáskényszer, büntetés, próbák, 30 éves korig; − Avatáshoz a helótaölés (krüpteia) kötelezettsége − Az állam élén két király áll (családjuk férfitagjai körében

öröklődő méltóság); Lükurgosz, legendás törvényhozójuk korlátozta a királyok hatalmát; békében bírói, főpapi, közigazgatási teendők, háborúban hadseregvezetés; − A törvények kidolgozása, előkészítése a Vének Tanácsa (geruszia) feladata és joga: tagjai 60. életévüket betöltött teljes jogú spártai férfiak (28 fő), + a két király; − Népgyűlés (apella) havonta, igen–nem szavazattal döntött a geruszia javaslatairól (háború, béke, helóták ügyei); tagjai 30. életévüket betöltött teljes jogú spártai férfiak − A hatalom ellenőrzésére ephorátus, 5 felügyelő (ephoroszok); − A Spárta környéki hegyekben élő iparral, kereskedelemmel foglalkozó szabadok az ún. körüllakóknak (perioikoszok) nem voltak politikai jogaik; − Nők: fegyverforgatás, politikai jogok nélkül. ATHÉN (Attikában) ion törzsekből − Bomló nemzetségi társadalom, vagyoni tagozódás, nagybirtokos arisztokrácia kialakulása

(aristoi); − Kevesek uralma (oligarchia) (erő, hatalom = kratia); − Eladósodó kisparasztok – adósrabszolgaság, illetve kiszoruló földnélküliek: piac- és földkeresés, görög gyarmatosításnak nevezett vándormozgalmak, gyarmatok és anyavárosaik (metropolisok) együttműködése; − Az oligarchia luxusigénye fellendíti az ipart, kereskedelmet, súlyponteltolódáshoz vezet (a mezőgazdaságról az iparra); ez a gazdasági életben − Politikában ez gyengíti a nagybirtokos aristoi vezető szerepét; hadszervezetben megjelennek a nehézfegyverzetű gyalogosok (hopliták) a vagyonosabb köznépből; − Kezdetben kizárólag aristoi irányítás az állam élén, 9 arkhón 1–1 évre választva (gazdaság, vallás, katonai, kulturális kérdések), majd hivataluk lejártával a törvényelőkészítő testület, az areiospagos (Árész dombján ülésező testület) tagjai; − Az iparral, kereskedelemmel, földműveléssel, hajózással foglalkozó

közrendűek (demoi) erősödése, gazdagodása, fellépésük az aristoi egyeduralma ellen; − Kr. 621-ben kikényszerítik Drakon arkhontól a szokásjog írásba foglalását Szigorú törvények Ingatlanvagyon alapján 4 osztály – ennek megfelelő politikai jogosultság; − Kr.e 594-ben Szolón arkhón törvényei (a 7 görög bölcs egyike) 1. Az adósrabszolgaság eltörlése (terhek egyike), terhek lerázása (szeiszakteia), földek visszaadása, külföldre eladott adósrabszolgák visszavásárlása állami költségen; 2. Timokratikus (vagyonelvű) alkotmány, az éves jövedelem alapján osztályokba sorolt polgárok: − pentakosziomedimnoi (500 mérősök) – lehettek arkhónok és kincstárnokok is; − hippeisz (300–500 mérősök,) – lovagok; − zeugitai (200–300 mérősök, ökörfogatosok) – hopliták; − thészek (200 mérő alatt) birtok nélküli osztály, béresek, napszámosok; csak népgyűléseken, esküdtbíróságokon lehetett szavuk; (1

mérő = 1 drachma = 4,6 gramm ezüst) 3. A közügyekkel törődés állami kötelesség, a polgároknak – polgárjog elvesztésének terhe mellett – kötelező volt állást foglalniuk a város közügyeiben; 4. Családjogi törvények az erkölcsök helyreállítására (házasságtörők megbüntetése, a férj kötelességeinek előírása, a hozomány megtiltása). Az aristoi meggyengülésével, a demoi megerősödésével egyensúlyi helyzet kialakulása, ezt kihasználva Szolón rokona, Peiszisztrátosz a démosz támogatásával katonai erővel bevezeti a zsarnokuralmat (türannisz), élén a zsarnokkal (türannosz) Kr.e 561 a „Jóságos zsarnok” rendszere: földosztás, közmunkák, de a nép kizárása (demosz) a szélesebb politikai joggyakorlásból. − A démosz további erősödésével szükségtelenné válik a türannisz; belháborúk, Peiszisztratosz fiát, Hippiászt elűzik Kr.e 510 − A Kr.e 508-ban arkhónná választott Kleiszthenész reformjai:

vérségi és vagyoni előjogok megszüntetése, az athéni polgárok joggyakorlása területi hovatartozás alapján: 10 körzet (phüle), 50– 50 sorsolt képviselővel (a phülén belül 3 területi egység (trittüsz)), város, belső területek, tengerpart (ezeken belül községek). Egy-egy phüle 50 fős testülete alkotja a prütaneia-t, mely saját térsége ügyeit naponta tárgyalja egy-egy naponta változó –maguk közül választott – elnök (prütanisz) vezetésével, míg mandátumuk le nem jár (36 napig). − A 10 phüle képviselőinek együttese az Ötszázak Tanácsa (bulé). − Minden állampolgár egyenlő jogokat élvez (törvény előtti egyenlőség = iszonomia). − A trittüszök sorsolási rendje eleve 2/3-os többséget biztosított a demoi-nak, ezzel létrejött a demoikratia (demokrácia). − Legfőbb államhatalom a Népgyűlés (ekklészia) kezében; tagja minden teljes jogú (tulajdonnal, földdel rendelkező, 20 éven felüli) férfi.

Ülésezés 8–10 naponként (törvények, háború és béke, állami tisztségek betöltése stb. ügyekben), szabad a felszólalás, javaslattevés; zsarnokhajlamról cserépszavazás (osztrakizmosz), s ha 6.000 felett van a cserepek száma, a legtöbb által megjelölt személyt 10 évre száműzik becsület – ill. vagyonvesztés nélkül − Az igazságszolgáltatás a népbíróságok (10 bizottság 500 bíróval) ill. az esküdtszékek dolga (héliaia), 6.000 fővel, sorsolással, 12 fős testületekben − A hadügyeket irányító 10 hadvezért (sztratégosz) és a pénzügyek irányítóit (tamiász) választották. A hadseregben az arkhón polemarkhosz alá rendelt 10 sztratégosz vezette a phülé-ezredet. − Ítéleteknél a méregpohár (bürökital) bevezetése halálos ítéleteknél; szabadok esetében megszüntették a kínvallatást. Athén leghíresebb arkhón polemarkhosza Periklész volt (Kr.e 493–429), akit 15 alkalommal választottak újra. A perzsák

legyőzése után megteremtett anyagi biztonságot kihasználva a közügyek, politikai tevékenység, kultúra gyakorlásához állami támogatást nyújtott (napidíj: 2–3 obolos), a gazdagokra ugyanakkor vagyonuk arányában kirótt adakozási kötelezettségeket írtak elő (leiturgia), mely békeidőben színházi előadások, sportversenyek támogatására, háborúban hadihajó felszerelésére vonatkoztak. − Attikában idegen szabadok, kézművesek, kereskedők is tevékenykedhettek, politikai jogok nélkül (metoikoszok). − A nők nem élveztek politikai jogokat, a háztartásra korlátozódott szerepük, sportversenyeken sem vehettek részt. − Rabszolgatartás: előbb háztartási (patriarchális), majd klasszikus rabszolgatartás; rabszolgatartó középüzemek: ergasztérionok működtetése. Rabszolgák a bányákban, utakon, földeken – tulajdonnak, értéknek számítanak. Korbács és megbélyegzés jár a szökési kísérletért, de életére vigyáznak Elv:

3 rész munka, 2 rész fenyítés, 1 rész élelem