Oktatás | Könyvtári ismeretek » Írás és könyvtörténet

Adatlap

Év, oldalszám:2001, 18 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:253
Feltöltve:2006. október 15
Méret:241 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!


Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

Írás és könyvtörténet 1. tétel A könyvtárak a művelődés rendszerében, a könyv- és könyvtártörténet tárgya, jelentősége A könyvtár a művelődés alapintézménye. (Mindaz, amit az ember alkot, tesz, cselekszik v., létrehoz kultúrának nevezzük) A szellemi életet, a szellemi javak előállítását kultúrának nevezzük. Művelődés: - tevékenységi oldal 1. alkotás – új információk keletkeznek (találmány, könyv, festmény), vagy korábbiak új feldolgozása 2. felhalmozás – a létrejött új információk gyűjtése, rendszerezése, karbantartása 3. közvetítés – valakik más emberek felé közvetítik a már megismert javakat 4. befogadás (elsajátítás) – az új v ismeretlen információk a személyiség részévé válnak (pl: olvasás, tanulás) 5. irányítás – a művelődési folyamatok befolyásolása (művelődési politika, v ajánló polcok) 6. Alkalmazás – az információk mindennapi életben való hasznosítása) -

tartalmi oldal - tárgyi oldal (materiális alakban megjelenő szellemi javak. Pl: könyv, lemez) - módszer v. eszköz oldal (a művelődési tevékenység milyen módszert, eszközt alkalmaz. Pl: régészeti feltárás, rádió) - intézményi (milyen intézményben zajlik a művelődés. Pl: iskola, kutatóintézet, könyvtár) - személyi (a művelődési folyamatban résztvevő személyek, pl. tanárok, professzorok. Értelmiségi réteg, akik hivatalból foglalkoznak a szellemi munkával, alkotnak, közvetítenek, tanítanak, pl könyvtáros, könyvtárhasználó) A könyvtárak kezdettől fogva a felhalmozás (gyűjtés, rendszerezés, közvetítés) intézményei. A történeti fejlődés során a könyvtárakban felhal- mozott anyag egyre sokrétűbbé vált, hogy napjainkban tapasztaljuk, hogy az anyag jellege változik, átalakul. A könyvtár kifejezés mindmáig megmaradt, de a tartalma megváltozott. KÖNYVTÁR; az összetett szó mindkét tagjának jelentése,

fogalma lényegesen változott. Nemcsak könyveket gyűjt, hanem minden írott publikációt, és másfajta (cd, lemez) dokumentumokat. Nemcsak gyűjti, hanem az emberek rendelkezésére bocsátja, rendszerezi, katalogizálja; információt gyűjt, tehát nem csak tározza. Könyvtártörténet: a könyvtári intézmény napjainkig tartó históriája. Szorosan kapcsolódik más tudományok történetéhez A könyvtártudományon belül a könyvtár történetét vizsgálja, milyen munka folyt, stb - egy-egy könyvtári intézmény múltját kutatja, vizsgálja - a könyvtári tevékenység egészét vizsgálja (helységben, városban, országban, egyetemesen). - Nemcsak a könyvtárak tevékenységét, hanem a könyvtárakban őrzött dokumentumok múltját is vizsgálja; szorosan összekapcsolódva más tudományokkal (írástörténet, nyomdatörténet, sajtótörténet) - Egyetemes - Nemzeti (v. országos) - Helyi (v. lokális) 2. tétel Az írás előzményei, megjelenése,

jelentősége és fajtái: Az információ közlésének elsődlegesen biológiai módszerei voltak (beszéd, mimika). Az írás megjelenése előtt használatos rögzítési formák: - Tulajdonjegy (billog): az állatok megjelölésére szolgált - Rováspálca: emlékeztetés eszköze. Az adós és a hitelező metszette bele a rovátkákat, kettéhasították, és a két fél megkapta a két részt - Hírnökbot: más helyeken más jelentéssel bírt: Norvégiában a háború kitörésekor hordozták körbe, Ausztráliában a hírnök kezében az illetékességet, vagy magát az üzenetet jelezte, de tartalmazhattak meghívást különböző alkalmakra, eseményekre. - Csomójelek: az inkák és a kínaiak használták számolásra, vagy üzenetek írására. A csomók száma, távolsága, színe, mérete is számított - Kagylófüzérek: Nyugat-afrikai négerek és az észak-amerikai indiánok használták üzenetváltás, gondolatközlés céljából. - Barlangrajzok:

történeteket meséltek el, a mítoszokat nemzedékről nemzedékre örökítették át. Az írás kialakulását a következő tényezők mozdították elő: 1. Gazdasági kényszer; az árutermelés folyamatában a mennyiségeket jelölni kellett. 2. Állami adminisztráció; az adók számbavétele 3. Egyházi tevékenység Kr. E 3000-ben nagyjából egy időben két helyen, Mezopotámiában és Egyiptomban alakul ki először az írás. Jelentősége: (Egy csoda keletkezett.) Az emberiség által alkotott, kigondolt információkat sikerült maradandóan tárolni úgy, hogy más emberek is értelmezhessék. Az írás egy olyan eszköz, amely az információ rögzítésére szolgál. Az írásnál a gondolatok rögzítése során viszonylag csekély mértékű a torzítás. Az írás lehetővé teszi, hogy az emberiség által alkotott szellemi javak korlátlanul hozzáférhetőek legyenek. Írásban a tartalom rendszerint magasabb színvonalú, mint a beszédben. Az írás

kialakulásával az egyéb rögzítőeszközök sem vesztették el jelentésüket, csak funkcionális eltolódás történt. (Speciális írásfajták is kialakultak; pl.: kotta, jelírás) Az írás nem feltétele a civilizációnak, bár nagyon előnyös. Fajtái: - Képírás (piktográfia): legfőbb jellemzője, hogy konkrét tárgyakat ábrázol, melyek hol egy-egy szót, hol egész mondatot jelentenek, de nem egyetlen nemzet szókincséhez kötve. (Ilyenek a nagyon kezdeti sumér, egyiptomi hieroglifák) - Fogalomírás (ideográfia): a jelkészletben nő a szimbolikus értelmű ábrák mennyisége, ahol az egyes jelek az ideogrammák. Bizonyos társadalmi közmegegyezést feltételez, és a jeleknek nincs rögzített hangértékük (Mezopotámia, Egyiptom, Kína, Közép-Amerika) - Szó- és szótagírás: A jelek egy-egy rövidebb hangsort, hangzócsoportot képviseltek. Lehetőség nyílt arra, hogy több szótagból álló hoszszabb szavakat egyszótagú szavak jeleinek

egymás mellé sorakoztatásával írjanak le (kínai, japán, mezopotámiai ékírás) - Betűírás (fonogrammatikus írás): A szóírás jeleit a kezdőhangok leírására használták. Ez a fejlődés az akrofónia A betűírás az írás legmagasabb szintje (Mezopotámiai ékírás) 3. tétel Az ún. ókori Kelet írásai Az ókori betűírások A latin írás az ókorban • Mezopotámiában ékírást használtak, a sumérok találták ki a Kr. e 4 évezredben. Először képírást, fogalomírást, szótag- és szóírást alkalmaztak, és aztán jutottak el az ékíráshoz Agyagtáblák: 6-8 cm széles 10-14 cm hosszú. Háromszög alakúra hegyezett náddal v fapálcikával karcolták a nedves agyagba a jeleiket A napon szárították, de a megőrzésre szántakat kiégették A hosszabb terjedelmű művek tábláit megszámozták, és csontgyűrűkkel kapcsolták öszsze • Egyiptomban többféle írás létezett. - Hieroglif írás: monumentális díszírás. Kőbe

vagy fába vésték A képi, a fogalom és a szó- és szótagírás jelent meg benne. - Hieratikus írás: a mindennapi életben használták, főleg a papok. Gazdasági feljegyzéseket, leveleket, irodalmi munkákat írtak le vele. A hieroglif írás egyszerűbb változat, kézírás náddal, ecsettel papiruszra. - Démotikus írás: népi írás, a hieratikus írás leegyszerűsített változata, gyorsírásszerű, az egyszerűbb emberek használták. Papirusztekercs: A Nílus két partján növő papirusznádból készítették. 20-40 cm hosszú szeletekre vágták, simára kalapálták több rétegből. Az íveket simították, széleit egyenesre vágták. A papiruszívek igen alkalmasak voltak levélírásra; könyvírásra 15-20 ívet is összeragasztottak Tekercsekbe göngyölítették Ókori betűírások: - A föníciai alfabétum. Az első abc Először az egyiptomi hieratikus írást alkalmazták, majd kialakították saját abc-jüket. (Mássalhangzóírás; Kr.e 12-13 sz)

Két irányba fejlődött: Keleti: (Jobbról balra haladó mássalhangzóírások) - Arámiak írása: a föníciaiaktól vették át, majd egy század alatt írásuk lekerekedett, művészi hatású, kurzív lett. - Héber írás: az arámiból alakult. Minden betűje kis négyzetet tölt ki Pontok és vonások diakritikus alkalmazása a helyes olvasás miatt. - Arab írások: - kúfi írás a Korán másolatára alkalmazták. - naszkhi: az arab írás hajlékony vonalvezetésű változata - 3 magánhangzó jelölése az írásban vesszőkkel. Nyugati: - Görög: Átveszik a föníciai ábécét. Írásuk iránya jobbról-balra halad, majd iránya ökörszántás, busztrofenom lesz (Kr.e 7 sz), végül Kre 500 után balról-jobbra haladó lesz véglegesen. A magánhangzók jelölésére a föníciai abc fennmaradó betűit használják Szóközök nélküli nagybetűs írás A cserépszavazás bizonyítja a betűírás előnyét, könnyebben tanulható, és az írás könnyebb

elterjedését. Aki nem tudott írni, nem tudott szavazni sem Pergamen: A pergamoniak kényszerűségből (mert nem volt papirusz) megfelelően kikészített állatbőröket kezdtek az íráshoz használni. Főként juh és kecskebőrből készítették. A pergameníveket tekercsbe göngyölték, mint a papiruszt (i.e 2 sz) - Latin: Az etruszk néptől vették át betűiket, és csak négy betűt a görögtől. A római kapitális írás fajtái: - Monumentális írás: majszkuláris vagy nagybetűs írás, az oszlopokon díszírásként használták. Vésett - Kvadráta: a könyvírás eszköze lett, papiruszra szabványos betűkkel írtak, egy négyszögben el lehetett helyezni a betűket. - Rusztika: szebb, nyújtott, karcsú betűforma - Kurzív: dőlt betűs folyóírás, a mindennapi írás - Unciális: kerekded írás, a kódexek betűi lettek Szóközöket nem alkalmaztak, fatáblákat használtak az íráshoz: kimélyítették, viaszt tettek bele és abba karcolták a betűket

náddal, fémmel. Az összefordított, összekötözött fatáblákat nevezték kódexnek. Tekercsekbe göngyölt pergament is alkalmaztak A latin írás a legegyszerűbb, világírás lett belőle. 4. tétel A középkori írások (azték és maja, japán, arab, székely). A cirill és a latin írás fejlődése a középkorban A misztékektől vették át az írást. Állandósult hangértékű szójeleket használtak. Fennmaradt miszték, azték és maja kódexek tanúskodnak erről. - Azték írás: képírás jellegű - Maja írás: ez is képírás, de erős stilizáltság jellemzi. Főleg a papok tudtak írni. - Kínai írás: Eredetileg képírás volt. Bonyolult írásjegyeik az idők folyamán elvesztették képszerűségüket, nagy többségük nem emlékeztet mintáira Nem fejlődött betűírássá, nyelvük sajátosságai miatt (egyszótagú izoláló nyelv). Kínai íróanyagok: először bambuszra írtak. A selyem használatba vétele és a festék felcserélése

tussal. A nyúlszőr ecset feltalálása után alakult ki a művészien szép írásuk. Ők találták fel a papírt - Japán írás: A kínai szóírás jeleit vették át. A két nyelv alapvetően más jellegű (a kínai izoláló, nem ismeri a ragozást, míg a japán ragozó), ezért a kínai jelekből kialakítottak csupán a hangértéket felhasználva egy szótagírást (hiragana). Később létrehozták második szótagírásukat, megtartva a kínaiaktól átvett 25000 fogalomjelölő írásjegyet is (ezek később szinte teljesen feledésbe merültek, mára kb. 1500-at használnak). - Arab írás: Az arabok az arámiaktól vették át az írást, betűik jobbról balra haladnak. Írásuk önálló fejlődésének első jelentős eredménye a kúfi írás, amely nagyon dekoratív volt, a Koránt is a kúfi betűivel örökítették meg. A kúfi lett az arab világ monumentális díszírása (kőbe vagy fémtárgyakba vésték, kerámiába égették) Majd kialakul a naszkhi, az

arab írás hajlékony vonalvezetésű kurzív típusa, amely néhány évszázad alatt teljesen kiszorítja a kúfit. Az iszlám térhódításával az arab írás széles körben elterjedt - Székely-magyar rovásírás: A türk írás családjához tartozik. A magyarokat az Urál vidéki őshazájukban érte a türk hatás (A türk az arámiból származik, 16 betűje van, jobbról-balra halad) A pogány magyarság írása, amelyet a kereszténység megsemmisített, amely azonban megmaradt az elkülönülve élő székelyeknél. A cirill írás fejlődése: I. Péter írásreformja: bizottságot állított fel a nyomdabetűk reformjára, majd személyesen választotta ki az elfogadottnak nyilvánított betűket. A reform közelebb vitte, hasonlította cirill írást a latin antikva betűformáihoz. Törölt olyan görögből átvett betűket, melyek nem fejeztek ki orosz hangokat. Az orosz ábécé a cirill írás egyszerűsített változata. Az ukránok, bolgárok, szerbek

cirill írása csaknem teljesen megegyezik az orosszal. A latin írás fejlődése: Kezdetben merev és szögletes volt a latin betűk formája, akárcsak a föníciai, görög és etruszk elődeiké. - Kezdeti írásuk a kapitális (nagybetűs) írás. - Karoling minuszkula (8-9. sz) Nagy Károly udvarában egy szerzetes megalkotja a latin írás kisbetűit. Könnyen, gyorsan írhatók, kevesebb helyet vettek igénybe, ami elég fontos volt. Beleillett az elkövetkező 10-11. sz-i román stílusba - Gót betű: 12. sz második fele Keskeny, szögletes forma váltja föl a karoling minuszkula kerekded formáit. Európa szerte elterjed, de mert nehéz írni, kialakul a gót kurzív (folyóírás). - Humanista írás: 14. sz A humanista tudósok felújítják a karoling minuszkula feledésbe merült formáit. Firenzei humanistáké főleg az érdem, a régi betűk használata. (Antik műveket másoltak, és úgy gondolták, az antik betűk jobban átadják a szellemiséget.) 5.

tétel Kéziratos könyv (a kódex) a középkorban Az írásnak számtalan formája alakult ki, mert változott az íróanyag, és amire írtak az is. (kőtábla, agyagtábla, bambusz, papirusz, bőr, pergamen) A pergament már nem tekercselték, mint a papiruszt, hanem összehajtogatták. Később lapjait összefogták, és fatáblák közé tették Így alakult ki a kódex (fatábla) a mai könyv formája. Kódexnek nevezzük a középkorban a kézzel írt ilyen könyveket mind a mai napig. Kr.u a 4 században kezdett ez a forma (kódex) elterjedni Az európai kultúrkörben a kódex uralkodó forma volt a középkorban (csak kézzel írt, téglalap alakú). Nem alkalmaztak címlapot, gyakran így kezdték az írást, hogy IMPLICIT (kezdődik), és a mű végére odaírták EXPLICIT (befejezve). Őrszóval kezdték az új oldalt, a felolvasás folyamatossága miatt A mű azonosító adatait a végén helyezték el a kolofonban, és nem mindig adtak neki címet, esetleg a másoló

nevét írták oda. A másoló műhelyek (scriptorium) a kolostorokban működtek, majd a XII. sz.-tól egyetemeken, királyi palotákban Később létre jöttek üzleti vállalkozású másolóműhelyek (stationarius) A műhelyekben az írnokok (scriptorok) végezték a munkát. Nagyobb műhelyekben külön személyt alkalmaztak a hibák javítására (emendator). A rubrikator vörös vonalat (rubrum) húzott a fejezetek végén, vagy megjelölt fontos részeket. Miniator díszítette a kódexeket egész oldalas képekkel, margóképekkel, vagy iniciálékkal. Illuminátor készítette a lapszéli díszeket, és ő is készített egész vagy féloldalas képeket Ligator kötötte be a kódexeket: spárgával összekötötte az íveket, aztán fatábla közé tették őket, és állatbőrrel, bársonnyal kötötték be. A Nyugat-római Birodalom felbomlásakor a keresztény egyház ideológiai nézeti miatt kialakult egy szelektív magatartás, amely a tudomány nagy részének

pusztulását jelentette. A VI. sz elején látott napvilágot az első pápai index, a könyvtilalom A listán szereplő könyveket vagy máglyán égették el, vagy tilos volt őket olvasni. Görög és római tudományok, írások nagy része oda veszett Egyes szerzetesek ókori irodalmat is másoltak a keresztény atyák művei mellett, nagy érdemeket szerezve az antik örökség megőrzésében (Vivaricum kolostor). A XII-XIII. századtól kialakulnak a világi könyvkultúra elemei az egyetemeken, királyi udvarokban, arisztokratáknál A XV. századtól a reneszánsz könyvkultúra olyan időszakában, mikor megjelenik a nyomtatott könyv is, a kódex éli fénykorát. 6. tétel A könyvnyomtatás feltalálása, jelentősége, a nyomdászat elterjedése Európában. Az ősnyomtatványok jellegzetességei, kutatása, számbavétele Írásos szöveg sokszorosítását először kínaiak készítettek. A szöveget és a képet egy táblára kifaragták, és erről

készítettek lenyomatot. Ez a táblanyomatos technika elterjedt A XV. században Gutenberg dolgozta ki a szedés-nyomásos technikát, ez különbözik a kínai-koreai sokszorosítástól. Gutenberg zseniális találmányának a betűsokszorosítás a lényege; ez az, ami radikálisan új, amit ő teremtett meg. Az általa feltalált betűöntő készülék tetszés szerinti menynyiségben, sorozatban tudott előállítani teljesen azonos, egyforma betűket, s ezzel megteremtette a szedés-nyomásos eljárást, a szép nyomtatás legfontosabb feltételét. Az öntött betűket a szedőszekrény fiókjaiban tárolták. Ezekből szedte ki a szedő és rakta őket egymás mellé a szedővasba, s így alakított ki szavakat, sorokat. A szavak közé, és a sor végére vakanyagot helyezett el, hogy a sorok össze ne dőljenek, és ez volt a tördelés módszere is. A sorokból a szedőhajóban képezték ki a nyomóformát, amelyet zsineggel kötöttek össze, hogy szét ne essék.

Gutenberg újfajta olajtartalmú nyomdafestéket kevert ki. Ő alkalmazta a szőlőpréselésnél használt tégelysajtót, ami a XIX. század elejéig szinte változatlan maradt A sorok fedését a következő lapon négy tű beszúrásával érte el (punktúra). Gutenberg minden igyekezete azon volt, hogy megőrizze a kéziratos könyv jellegét. Nyomdászata folyamatosan fejlődik, míg elkészíti a 42 soros bibliát, amelyet a könyvnyomtatás mind a mai napig nem tudott felülmúlni. A könyvnyomtatás a XV. sz derekán jött létre, egy technikai találmány Eleinte utánozza a kódexet, együtt él vele, majd fokozatosan visszaszorítja azt, s a gondolatterjesztés, az írott szó terjesztése terén egyeduralkodóvá válik. A információrögzítés és közvetítés második forradalma. Új korszakot nyitott azzal, hogy lehetővé tette az írásbeli alkotások sokszorosítását, elérhetővé, olcsóbbá, mobilizálhatóbbá tette. A nyomtatott könyvnek rendkívül

nagy lesz a jelentősége a műveltség terjesztésében, és a tudomány népszerűsítésében. A könyvnyomtatás lehetőségei folytán nagyon gyorsan elterjedt. (Az elsők között ismerkedtek meg a magyarok a könyvnyomtatással) Gutenberg tanítványa Schöffer önálló műhelyt nyit, s később e két nyomda néhány alkalmazottja önállósítja magát. Majd Mainz elfoglalása és a férfilakosság száműzetése nyomán a Gutenberg és a Fust-Schöffer nyomda alkalmazottai szétrajzottak Németországban, sőt azon kívül is, s mind önálló nyomdák létrehozására törekedtek. A legtöbb országban német nyomdászok honosítják meg a könyvnyomtatást. Az ősnyomtatványok: minden olyan nyomtatvány, amely Európában a könyvnyomtatás feltalálásától kezdve a XV. század végéig (1500 Dec 31.) szedés-nyomással készült - közel áll a kéziratos kódexhez - hiányzik a címlap, adatai gyakran az Inciplit-ben, az Explicit-ben, vagy a kolofonban találhatók -

nyomdászjelvény segíthet a meghatározáshoz - általában gót betűvel illetve antikvával készült - utánozza a kézírást: sok a rövidítés és az ikerbetű - kötése lehet egyedi, mert általában nem kötésben vitték a piacra - támpontot nyújthat meghatározásában a papír, ill. a vízjel - az ősnyomtatvány hajtogatott ívek helyett ívfüzetekből épül fel - nem ismerik a lapszámozást, hanem levélszámozás jelölte a sorrendiséget, illetve a levelek sorrendjét az őrszók biztosították, az ívfüzetek sorrendjét signatúrával (az abc betűivel) jelölték. Az ősnyomtatványokat különgyűjteményként ősnyomtatványtárban őrzik és kezelik, nagyobb védelmet biztosítanak nekik. Gyűjtésük, kutatásuk és számbavételük már a 17. Században megkezdődött Ősnyomtatványkatalógusokban próbálták meg összeírni a világon bárhol fellelhető ősnyomtatványokat. Nemzetközi vállalkozás 1904-ben Gesamtkatalog der Wiengendrucke,

rendkívül pontos leírás, az összes felfedezett ősnyomtatvány jegyzéke. Nincs befejezve, 10001 tételt tartalmaz; az összes ősnyomtatvány számát 40-45000-re becsülik. 7. tétel A könyvnyomtatás és könyvkiadás a XVI. században A XVI. Század eleje új korszak kezdete az európai nyomdászat történetében Ekkor alakulnak ki a könyv modern alaki jegyei E formai átalakulásnak társadalmi okai vannak A polgárosodás terjedésével mindinkább szaporodik a kis keresetű, anyagilag kevésbé tehetős olvasók száma. Az alsóbb fokú oktatás, és az egyetemi oktatás fejlődésével megnő a tanulók száma, akik ugyancsak olcsóbb kiadványokat igényelnek kis formátumban, melyet könnyű maguknál tartani. Általánossá válik a címlap, és a könyv anyaga is könnyebb, olcsóbb papír lett. Lényegesen fejlődik a kiadásügy, és a könyvkereskedelem. Kialakul néhány európai könyvkereskedelmi központ, köztük a legnevezetesebb Lipcse, és Frankfurt

am Main Németországban. Jelentékenyek a tartalmi, műfaji és nyelvi újítások is: a humanista nyomdászok szép, reneszánsz stílusú könyveket adnak ki latin vagy görög nyelven ókori klasszikusokat, majd a reformáció idején megjelennek a nemzeti nyelvű kiadványok (ezt az ellenreformáció is alkalmazza a cenzúra mellett), propagandasztikus, felvilágosító céllal. A földrajzi felfedezések nyomán a katolikusok terjeszkedni kezdtek, ezáltal a nyomdák terjedtek, s megfigyelhető mennyiségi növekedés is (500000 nyomtatvány). Az egész évszázadot áthatja a humanista gondolkodás. Maguk a nyomdászok voltak a könyvek írói is általában Görög-latin ókori irodalmat, és korabeli humanista irodalmat nyomtatnak magas művészi színvonalon, szép könyvek jelennek meg. Kiemelkedő egyénisége a humanizmusnak a velencei ALDUS MANUTIUS. Görög klasszikusokat nyomtatott kurzív (dőlt) görög nyomdai betűkkel. Ő teremti meg a mai kis alakú könyvet Ő

alkalmaz először antikvát, és kurzív (dőlt) nyomdai betűt. Munkáit „aldinák”-nak nevezik. Svájc, Bázel: Johannes Frobenius: csak tudományos könyvkiadással foglalkozott, Erasmus műveinek fő kiadója, nyomdásza. Németország: I. Miksa császár nagy könyvbarát, támogatja a nyomdászatot propagandasztikus ereje miatt Johann Schönsperger: a német nyelvterületen elterjedt fraktúr betű megteremtője, az illusztrációkat Dürer, a kor híres reneszánsz művésze készíti. Franciaország: I. Ferenc francia király műveltség pártoló tevékenysége a nyomdászatra is kiterjedt. Az E(s)tienne-nyomdászcsalád: a párizsi Etienne nyomdát I. Henri Etienne alapított, hírnevét fia Robert Etienne alapozta meg, klasszikus szerzők mellett biblia kiadásokat jelentet meg. Etienne Dolet humanista író, rokonszenvezett a népmozgalmakkal. Németalföld: Rotterdami Erasmus. Szép klasszikus kiadások Christoph Platin, Antwerpen. Francia nyomdászok tanítványa

volt Ő alkalmazott először rézmetszetet illusztrálásra. Nyomdájából múzeum lett Luther és a reformáció: Luther németnyelvű bibliája nagy példányszámban, számos kiadásban megjelent, mert rájött, nézeteit sokszorosított formában egyszerűbben terjesztheti. Később az ellenreformáció is ehhez a fegyverhez nyúl (katolikus ellen-biblia). A népnyelv megváltoztatta a kiadványok tartalmát, mert mindenki elolvashatta: különböző népi olvasmányok, röpiratok, asztrológusok jóslatai, újságlevelek, népkönyvek jelentek meg. (A könyv társadalmi hatásának növekedésével párhuzamosan visszaesés tapasztalható a könyvművészetben. A népnek szánt kiadványok olcsóak, gyengébb minőségű gyorsan előállított kiadványok) 8. tétel A nyomdászat, a könyvkiadás és az időszaki sajtó a XVII. században A legtöbb európai országban hanyatlás tapasztalható a XVII. század nyomdászatában, és könyvkultúrájában. Németországban a

harminc éves háború és az egyházi politikai cenzúra erősödése, valamint az elburjánzó utánnyomások, Spanyolországban az inkvizíció az oka, de az egész századot áthatja a cenzúra és a sajtószabadság küzdelme. Gazdasági téren a kapitalista módszerek járultak hozzá a hanyatláshoz. (A katolikus egyház negatív indexe a tiltó lista. Az állami cenzúra kibontakozása a mindenkori hatalmi érdekek céljában.) Csak néhány kivétel van: Oroszország, Németalföld és Erdély Az új tipográfiai és könyvstílus: a barokk. A barokk építészet és festészet hatásai a könyvnyomtatásban. Barokk elemekkel zsúfolt könyvdíszek és illusztrációk, hosszú, gyakran féloldalas címek, a címlapot hosszú dagályos barokk formulákat tartalmazó előszó, ajánlás követi. Az illusztrációs technika fejlődik: a rézmetszet tónusos, árnyalatokat nyújtó illusztrációk készítésére is alkalmas, később a rézkarcot is alkalmazzák Németalföld;

Hollandia: Az Elzevir nyomdászcsalád. Ludwig Elzevir főként könyvkötéssel és könyvkereskedelemmel foglalkozott, de nem volt sikereses, majd áttért a könyvkiadásra, és európai hírnevet szerzett. Kiadványaikat saját maguk nyomtatták Főként kis alakú, olcsó, tudományos műveket bocsátottak ki, illetve respublikának nevezett országleírásokat gyönyörűen szedett, könnyen olvasható szöveggel. A respublikák rézmetszetű címlappal készültek, az apró betűket van Dyck metszette. Willem Blaeu kiemelkedő térkép és atlaszkiadó volt. Az országban széleskörű sajtószabadság működött, számos francia munkát, folyóiratot, újságot adtak ki. Franciaország: a Királyi Nyomda megnyitása. Olaszország: A pápai propagandanyomda felállítása a katolikus hittérítés, a missziók tevékenységének a támogatására. Anglia: a könyvkultúra fejlődése csak a 17. századi angol forradalom után indulhatott meg. A nyomdák számát

városonként is korlátozzák, 1662-ig csak Londonban, Oxfordban és Cambridge-ben engedélyezték nyomdák működését. A sajtó kialakulása a kéziratos, nyomtatott újságlevelekből. Időszaki sajtó: - Periodicitás: rendszeres időközönként - Publicitás: nyilvánosság számára készül - Aktualitás: időszerűség, közel egyidejű cikkek, tartalom Az időszaki sajtó termékei: röpiratok, brossúrák, referáló lapok (hírközlésre szolgáltak kizárólag), hetilapok, folyóiratok (tudományos ill. a tárasági, színházi lapok) A lapokban kommentár és véleménynyilvánítás nélkül közlik a híreket (referálnak). A 17. Századra jellemző a hatósági beavatkozás, a rendszeres cenzúra A lapkiadást engedélyhez kötik, amelyért fizetni kellett, és kötelesek voltak a város hirdetéseit megjelentetni. Első időszaki sajtókiadvány megjelenése: 1609. Ausburg és Strasburg (hetilapok). Első folyóirat megjelenése: 1655. Journal des Savants 9.

tétel A nyomdászat, a könyvkiadás és az időszaki sajtó fejlődésének általános jellemzői, a jelentősebb nyomdászok és könyvkiadók a XVIII. Században A 18. Század a polgárság megerősödésének, és előretörésének, a felvilágosodásnak és a francia forradalomnak az időszaka Európában Gyökeres változások történnek a kor könyvkultúrájában: - tartalmi szempontból: megnő a világi témájú kiadványok száma, a klaszszikus irodalom alkotásaival szemben megszaporodnak az újabb nemzeti irodalom termékei - nyelvi szempontból: minden ország tudósai anyanyelvükön kezdik művelni a maguk tudományát - formai szempontból: új külsejű könyvek látnak napvilágot, új stílus alakul ki: a KLASSZICISTA könyvstílus. A tartami és a nyelvi változások a felvilágosodás terjedésével kapcsolatos. Formai tekintetben kezdetben tovább él a barokk, majd a művészeti korstílus hatására megjelennek a rokokó stílusú könyvek is. Kialakul a

tisztán tipográfiai felépítésű, klasszicista stílusú, többnyire rézmetszet nélküli és az egyszerű rövid címmel ellátott könyv. A klasszicista könyvművészet tudatosan követte az antik művészet egyszerű, világos formáit. Egyszerű, antik díszítőelemeket tartalmazó, szabályosan, többnyire szimmetrikusan felépített illusztrációk voltak mind a könyvek lapjain, mind a kötéstáblákon, de az illusztrált könyvek száma csökkent. A betűk is szépek, egyszerűek John Baskerville: a klasszicista stílus megteremtője. Új betűtípusa a klasszicista antikva. Könyveiben nincs semmilyen illusztráció, vagy ornamentális (lapszéli) dísz, tipográfiailag felépített klasszicista könyvek Munkái művészileg magasrendűek, de szövegileg nem hibátlanok. A francia Didot család: Francois-Ambrois Didot: több találmányával szerzett magának hírnevet: öntött űrtöltők alkalmazása, a nyomdai sajtó és a tipográfiai pontrendszer (tipometria)

tökéletesítése (ez az egységesítés előfeltétele volt a szedés gépesítésének), a velinpapír feltalálása (a legfinomabb nyomtatópapírok egyike), és új antikva betűtípus metszése, melyet fia Firmin Didot tökéletesített. Ő tökéletesítette a sztereotípiát, így olcsón tudta elkészíteni könyveit Testvére Pierre Didot Az olasz Bodoni: A klasszicista könyvstílusnak a legmagasabb színvonalú képviselője. Eleinte tartalmaznak illusztrációkat munkái, és nem is saját betűivel dolgozik, de később magánnyomdájában készült könyveiből már szinte teljesen hiányoznak az illusztrációk, és saját maga metszette antikvából dolgozik, ezek klasszicista mesterművek. Művészileg kiemelkedő művei tudományos és irodalmi értéke azonban meglehetősen alacsony, kiadványainak tartalmával, szövegével keveset törődött A nyomdászat fejlődése biztosítja a technikai feltételeket a polgári igények kielégítésére: - megnő a

tájékoztatást igénylők száma, az olvasóközönség - az újságírók nem elégszenek meg a tények puszta közlésével, bírálnak, agitálnak - a sajtó a propaganda hatékony eszközévé válik - a közvélemény pontos, megbízható tájékoztatást vár el. Az új folyóiratok a morális hetilapok (véleménysajtó) magyaráznak, rábeszélnek, kommentálnak, nem csak tájékoztatnak; a polgári erényt igyekeztek erősíteni. A 18 századi hírlapok formailag is változnak, megjelenik a vezércikk, a rovatok A lapok politikai irányzatok szerinti tagozódása Különböző rövid nyomtatványok: röpiratok, politikai brossúrák, vagy a napi érdekű újságok. A hírlap- és folyóiratirodalom egyre jobban elterjed