Oktatás | Tanulmányok, esszék » A ló régen és most - A ló és a lovas játékok megjelenése az óvodai életben

A ló régen és most A ló, lovas játékok megjelenése az óvodai életben A ló hosszú évezredeken át hűségesen kísérte az embert. Őseink a lovak segítségével keresték meg mindennapi táplálékukat. A lovak nemcsak hordozták vagy vontatták a nehéz terheket, de ők vágtattak a harcosokkal, ők segítettek a földműveseknek, ők hajtották az első gépeket, és a bányák mélyén nekik is jutott a nehéz munkából. A történelem véres csatáiban harcosok százezrei – a lovas íjászoktól egészen a huszárokig – vágtattak rajtuk a küzdelembe. A ló régen Meglehet, hihetetlenül hangzik, de a ma élő házi ló legrégebbi, ismert őse a legkevésbé sem hasonlít ma élő utódjára. A rég letűnt korszakok alacsony lovai ugyanis alig nőttek nagyobbra a rókáknál. Ezek mellső lábán négy, hátsó lábán három ujj volt. Az apró termetű őslovacska kezdetben az erdőkben élt, ahol a puha lombbal és a különféle növényekkel

táplálkozott, és a sűrű bozótban talált menedéket a vadállatok elől. Hosszú idő elteltével azonban alaposan megváltozott az éghajlat. Az erdők lassanként kiszáradtak. Helyüket fűvel borított sztyeppék, puszták vették át, melyekben alig volt fa. Ezen a tájon csupán azok az állatok maradhattak életben, akik alkalmazkodni tudtak az újfajta életkörülményekhez. Az ősi lovaknak elsősorban a kemény, pusztai fűhöz kellett hozzászokniuk. Az új táplálékoz való alkalmazkodás során alaposan megváltozott az egymást 1 követő nemzedékek fogazata. Lábujjaik fokozatosan visszafejlődtek, míg végül már csak a kemény szaruréteggel körülvett középső ujj maradt meg a lábukon. Az állatok teste is megnőtt A napjainkban ismert háziló az őslovaktól származik. Ezt az állatfajt 1878-ban egy orosz kutatóexpedíció fedezte fel újra. Az emberek évezredeken át csak a húsa és a bőre miatt vadásztak a lóra. A bőrből öltözéket

és sátrat készítettek. Hogy a ló mennyire kívánatos zsákmánynak tűnt az ősi idők embereinek szemében, azt még ma is jó embereinek szemében, azt még ma is jól mutatják a csodálatos franciaországi és spanyolországi barlangrajzok. A letelepült ember megélhetése már kevésbé függött a vadászszerencsétől. A ló 5000 évvel ezelőtt vált háziállattá A délkeleteurópai puszták és a szibériai erdős sztyeppék lakói fogták be az első vadlovakat, és szelidítették meg őket. Kezdetben ezek valószínűleg csupán fiatal, vagy gyengébb állatok voltak. Mivel a lovak az emberek fogságában is tudtak szaporodni, őseink felismerték, hogy a fiatal állatok sokkal nagyobb mértékben hasonlítanak a szüleikre, mint a többi lóra. Ezért tudatosan pároztattak egymással bizonyos, meghatározott tulajdonságú egyedeket, hogy ezek fontos jellegzetességei öröklődjenek az utódokban. Ily módon az egykori 2 vadállatokból lassanként

olyan háziállatok lettek, amelyeknek tulajdonságai az őket tenyésztő ember érdekét szolgálták. A lovakat nemcsak a kellő mennyiségű hústartalom miatt tartották. Kr e 2000 táján megjelentek az első harci szekerek. Ezek a szekerek hamarosan a legfontosabb fegyvernemmé váltak. Az ókorban a lovak csak harci kocsikat, vagy más, hozzájuk hasonló, könnyebb járműveket húzhattak. Ennek az volt az oka, hogy az akkoriban használt, nyakba akasztott hámok elszorították az állatok légzését. Csupán a X.században terjedt el a vállra tehető hám, amelynek segítségével a lovak vontatási teljesítménye az addiginak a három-négyszeresére növekedett. Ezután már a nehéz, megrakott szekereket is lovak húzták. Ellátták a postai futárszolgálatot is. Emellett pedig a parasztok nem tudták volna ló nélkül megművelni földjeiket, a terményt betakarítani. Vadlovak napjainkban Sokan azt gondolják, hogy az amerikai musztángok valódi vadlovak,

hiszen teljesen szabadon élnek. Azonban a musztángok nem az őslovak leszármazottai, hanem elsősorban a spanyol, az angol, a portugál és holland hódítók és telepesek elvadult háziállatai. Ma már nincsenek olyan igazi vadlovak, amelyek fejlődését ne befolyásolta volna az ember a tenyésztés során. A przevalszki lovak lafajának tartott sztyeppei és erdei tarpánok utolsó egyedeit a 18-19-dik században végleg kiirtották. 3 A ló felépítése A jó szakemberek gyakran egyetlen pillantással is sok, rendkívül fontos dolgot meg tudnak állapítani a lovakról. Pontosan ismerik a ló testének felépítését, és a különféle testrészek elnevezését. Nemcsak azt tudják, hogy a ló nyakán növő szőrt sörénynek hívjuk, de az sem titok előttük, hogy mi is az a csüd, párta, szügy, horpasz, csánk vagy a mar. A nyak és a hát közötti kis kiemelkedés, a mar különösen fontos, mivel a lovak marmagasságával adják meg az állat

testmagasságát. A ló testét három nagyobb részre szokás osztani: az elülső részre, a középső részre és a hátulsó részre. Ha tapasztalt vevők vagy tenyésztők vásárolnak lovat, jól tudják, hogy elsősorban bizonyos testrészek arányos voltára, és a fontosabb testi jegyekre kell ügyelniük. Ezek megfigyelése révén a szakértő szem nemcsak a ló szépségét és testfelépítésének, mozgásának harmóniáját veheti észre, de sok fontos dolgot is megtudhat arról, hogy milyen teljesítmény várható el az állattól. Ez jó hátaslóval szemben az az elvárás, hogy a feje ne legyen túl nagy, de legyen szép, a nyaka hosszú legyen és ívelt, a marja határozott vonalú, a csípője enyhén ívelt, a lába egyenes, a patája erős. Az igáslovak erősebb felépítésűek, míg a versenylovakra jellemző a finom testfelépítés. A lovak szőrszíne nem mindig ugyanaz. A tavaszi vedlés és az őszi vedlés során megváltozhat az állatok színe.

Így azután vannak olyan nyári 4 fekete lovak, amelyek csupán nyáron igazán feketék, de ismerünk olyan állatokat is, amelyeknek szőre télre válik valóban feketévé. A lovak színének átöröklése szigorú szabályok szerint megy végbe. Egy szürkének egészen biztos szürke volt az egyik szülője. Két szürkének viszont lehet más színű utóda. Két sárga lónak viszont biztosan sárga lesz a csikója Némelyik ló fehéren születik. Ilyenek az albínók és a Fehér Izabellák A rendkívül ritka és csupán kismértékben ellenállóképes albínónak tiszta fehér a szőrzete, piros a szeme, rózsaszínű a bőre, és világos a patája. A lovak élete A mai lovak életét alapvetően gazdájuk, az ember határozza meg, a csoportszellem és a megfelelő rangsor kialakítása a legkisebb ménesben is óriási fontosságú dolog. A csődöröket általában nem is tartják együtt a többi állattal. A rangsor azonban a kancák és a fiatalabb állatok

között hamarosan kialakul. A legelőn vagy a karámban jól megfigyelhetjük, hogyan épül fel a lovak társadalma. A legmagasabb rangú ló bizonyos előjogokat élvez az etetés és az itatás idején. A rangsor kialakítása után beköszönt a nyugodt és békés élet. Ez a nyugalom addig tart, amíg egy új ló nem érkezik a ménesbe. A jövevénynek is meg kell küzdenie a helyéért A lovaknak veleszületett tulajdonságuk a csapatszellem. Ezzel az állatok rendkívüli mértékben ragaszkodnak a csapatukhoz, és nem szívesen hagyják el a megszokott közösséget. Ha egyedül hagyjuk őket az istállóban, megvadulnak. Az esetek többségében azonban az idő múlásával beletörődnek új helyzetükbe. Vannak azonban olyan lovak, amelyek képtelenek megszokni a magányt, ezért sohasem szabad őket egyedül 5 hagyni. A lónak mindig társra van szüksége Szükség esetén egy kecske vagy egy szamár is megteszi, de még egy nyuszi is többet ér a semminél. A

lovak érzékszervei Már egyetlen parányi legyecske is elég ahhoz, hogy a ló bőre összeránduljon a kellemetlen ingerre. A lovak teljes testfelülete annyira érzékeny, hogy még egy ilyen kis súlyt is azonnal megéreznek. Az emberi tenyérrel rokon tapintószervük azonban hiányzik. Lábuk érzékelését a kemény pata szinte teljesen elzárja a külvilágtól. Némelyik ló azonban még így is igen érzékenyen reagál arra, ha patkó nélkül kell köves úton futnia. A ló legfontosabb tapintó érzékszervei a hosszú érzékelőszőrszálakkal ellátott, puha ajkak. A táplálkozó állat gondosan megvizsgálja eledelét, mielőtt bármit is a szájába venne. Ajka segítségével lép kapcsolatba fajtársaival, de az egyéb élőlényekkel is. A lovak szeme kissé oldalt helyezkedik el, így rendkívül széles körben látnak, még a lovas is benne van látómezejükben. Ennek adottságnak azonban az a hátránya, hogy a lovak nem látnak olyan élesen mint mi.

Nagyon érdekesek a ló fülei. Ezek az érzékszervek szüntelenül mozgásban vannak. A figyelő állat fülei előre merednek, néha mindkettőt hátralapítja, de az is megtörténhet, hogy az egyik fülével előre, a másikkal hátra hallgatózik. A lovak életében rendkívül fontos szerep jut a szaglásnak. Az új dolgokat, legyen szó lovakról, emberekről vagy tárgyakról, először is megszagolják a másikat, és magukba szívják annak jellegzetes illatát, miközben szorosan összenyomják az orrukat. 6 Az emberekhez képest a lovaknak nincs szükségük túl sok alvásra, és nem is a lszanak olyan mélyen, inkább csak szenderegnek. Az sohasem fordulhat elő, hogy egy csoporton belül valamennyi állat egyszerre aludjon. A lovak természetesen nem szavakkal beszélgetnek. Ennek ellenére remekül megértik egymást, gyakran a hangok révén is. A lovak sokfajta nyerítést ismernek. Az anyaállat gyengéden és szeretetteljes hangon hívogatja kicsinyét, a

lovászt vagy a ló tulajdonosát pedig mélyebb, halk nyerítéssel üdvözli. A magára maradt ló hangja rémültnek hallatszik Ha szokatlan környezetbe kerülnek, gyakran idegesen fújtatnak. A hangbeli üzeneteket a testbeszéd erősíti meg. Ha a ló hátracsapja a fülét, ez ellenszenvet, sőt fenyegetést is jelenthet, míg az előrehajtott fül kíváncsiságról és bizalomról tanúskodik. A nyugodtan magasra emelt farok az elégedettség jele. A magasra emelt farkú ló egyértelműen fajtársai tetszését akarja elnyerni. 7 A ló megjelenése az óvodai életben A lovak a világ talán legnemesebb állatai. A legtöbb ember csodálattal figyeli a lovak harmonikus felépítésű testét, kifejező, lágy szemét és fülének szüntelen mozgását. Aligha akad olyan ember, aki képes lenne kivonni magát egy tovaszáguldó ménes csodálatos látványának varázsa alól. Az embereket nemcsak a ló külső megjelenése, de jelleme is lenyűgözi. Ugyanígy vannak

ezzel a gyerekek is Hiszen már a csecsemőket is az ölünkbe vesszük, lábunkon lovagoltatjuk őket. Később, a beszéd és a járás kialakulásával együtt tovább nő a gyermekek lelkesedése a lovak iránt. Az óvodában egyre több lovas mondókát tanulnak Gyí paci, paripa, Nem messze van kanizsa, Odaérünk délre, Libapecsenyére. A mesékben is többször feltűnik a ló alakja. Hiszen a jó katonának mindig van egy csodálatos lova, a hercegnőért, királykisasszonyért is mindig lóháton érkezik a herceg, királyfi, illetve fogattal mennek a mennyegzőre. A gyermekek a lovat barátságos állatként ismerik. A fiúk többször játszanak az óvodai csoportszobában lovas játékot, huszárként, vagy 8 kocsisként. Szívesen rajzolnak lovakat, el sem képzelhető, hogy egy katonás rajzon ne szerepeljen a ló alakja. A lányok kevesebbet foglalkoznak a lóval, bár az ő játékaikban is fellelhető, Barbie baba lovaként, vagy az Én pici Pónim című mese

figuráiban. Míg a fiúk játszanak, lovagolnak a lovakon, addig a kislányok ápolgatják, szépítgetik kedvencüket. 9 Irodalomjegyzék 1., Dr Kerstin Neumann: Lovak Tesslof és Babilon Kiadó 2., Flandorffer Tamás – Hajas József: Ló és lovaglás Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1985 3., Prof Dr Dr Sambraus – Hans Hinrich: Haszonállatok színes atlasza HOGYF Editio Kiadó 10