Gazdasági Ismeretek | Gazdaságföldrajz » Szabó Mariann - Vidéki terek, a vidék fogalmának különböző meghatározásai, a fogalom lehetséges újraértelmezése Paul Krugman új gazdaságföldrajz modellje segítségével

Szabó Mariann Vidéki terek, a vidék fogalmának különböző meghatározásai, a fogalom lehetséges újraértelmezése Paul Krugman új gazdaságföldrajz modellje segítségével. Rural areas - different definitions; reinterpretation of rural areas with Paul Krugman’s New Economic Geography Model szabo m@eik.bmehu Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, Környezetgazdaságtan Tanszék, PhD hallgató Bevezetés A régiók közötti fejlődési különbségek, az eltérő tényezőellátottságból és agglomerációs fokból fakadó gazdasági potenciál, a gazdaság időbelisége napjaink regionális tudományi vizsgálatainak fókuszpontjaiban állnak. Mindezen hatásokat leíró, a gazdasági törvényszerűségek térbeli érvényesülésével, a térben működő gazdaság elemzésével, „mozgástörvényeinek” azonosításával a regionális gazdaságtan foglalkozik. A regionális gazdaságtan diszciplína

előtérbe helyeződését kiváltó tényezők - régiók közötti különbségek erősödése, globális munkamegosztás, területi egyenlőtlenségek fokozódása mikro- és makro-szinten egyaránt – megkövetelték a tudományterület normatív ágának, a regionális politikának, s annak céljait megvalósító gyakorlati tudományterület, a területfejlesztés fejlődését is. Jelen tanulmányban, elsődlegesen magyarországi területi sajátosságokat figyelembe véve napjaink egyik leginkább kutatott, és előtérbe került területét, a vidéket vizsgáljuk meg, s kísérletet teszünk a vidék fogalmának szintetizálására, s újrapozícionálására térgazdaságtani szempontból. (Bainé Szabó, 2003; Illés, 2008; Lengyel – Rechnitzer, 2004; Meyer, 2005 in Dombi (szerk.), 2005) Területi egyenlőtlenségek történeti magyarázata Bainé Szabó (2003) PhD. disszertációjában rámutat arra, hogy a vidéki térségek lehatárolására nincs egységes

definíció. Munkájában kifejti, hogy Magyarországon a rendszerváltás okozta tradicionális ipari körzetek összeomlásával a vidéken élők mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelemszerzési lehetőségei beszűkültek, azaz a rendszerváltás eredményezte gazdasági – társadalmi hatások következménye a mezőgazdasági dominanciájú területek hátrányos helyzetbe kerülése, a munkanélküliség emelkedése, az aktív korú lakosság elvándorlása, s az ehhez kapcsolódó elöregedés. (Bainé Szabó, 2003) A rendszerváltást követő gazdasági egyenlőtlenségek fő mozgatóivá a külföldi működőtőke befektetések (KMT) váltak. Kukely (2008) PhD disszertációjában az ipari térszerkezet 1990-től megfigyelhető tendenciáit vizsgálta, feltárta, hogy az elsősorban transznacionális vállalati mozgások hogyan járultak hozzá a gazdaság fejlődéséhez. A vizsgálatban rámutatott, hogy annak ellenére, hogy a terület- és

gazdaságfejlesztési törekvések, amelyek az állami illetve Európai Uniós politikák fókuszában állnak a gazdaság dinamizálására, struktúraváltására vonatkozóan, végső soron a vállalatok döntéseinek és magatartásának befolyásolásával érhetők el. Az 1990-as évek 570 második felében betelepülő exportorientált vállalkozások telephelyválasztásának fő mozgatói az olyan előnyöket biztosító gazdaságpolitikai döntések voltak, mint a beruházás-ösztönzés és adópolitikai intézkedések, illetve a termelési költségek globális különbségei. A területi különbségek konzerválódását az ezredforduló után az okozta, hogy a KMT befektetések nagy részét azok a cégek realizálták, amelyek már jelen voltak az országban, a térszerkezetben csak kisebb változások történtek. Ez a körülmény egybevág Meyer (2005) érvelésével miszerint a hagyományos növekedési tényezők jelentősége az időben átalakul, s míg

ezek a tényezők egyre inkább veszíthetnek jelentőségükből helyükre olyan tényezők lépnek, mint az agglomerációs előnyök (Meyer, 2005 in Dombi (szerk.), 2005) Bár a delokalizáció („egy gazdasági tevékenység teljes vagy részleges megszüntetése és másik országban közvetlen befektetés útján való újraindítása”, EGSzB 2005 in Kukely, 2008, pp.11) az ezredforduló után Magyarországról is elindult, annak volumene számottevően kisebb hatást gyakorolt a térszerkezet változására, a tendenciák Budapest és az agglomerációs gyűrű felé való súlyponteltolódást, illetve a halványan kirajzolódó észak-dél különbségeket mutatják. A hazai térszerkezetben is körvonalazódott a térbeli közelség meghatározó jellege, amely területi agglomerálódást eredményez az intenzív termelési kapcsolatok földrajzi meghatározottsága révén. (Kukely, 2008) Bainé Szabó (2003) munkájában a fenti folyamatot úgy írja le, hogy míg a

fejlettebb térségek feltételei javultak, a mezőgazdasági területek hátrányos helyzete konzerválódni látszott az 1990-as években, s ez eredményezte a vidéki térségek kutatási témák központjába kerülését. A vidéki térségek lehatárolására, fejlettségük meghatározására számos kísérlet történt, esetenként nyugati gyakorlatra támaszkodva is. Napjaink magyarországi területi egyenlőtlenségeit vizsgáló tudományos publikációi (Dusek – Lukács – Rácz, 2014; Nemes Nagy – Tagai, 2011; Obádovics, 2013; Pénzes, 2012 in Csete – Szabó, 2014) egyetértésben vannak a főbb hazai területi sajátosságokkal: - Budapest főváros területi hegemóniája, - a városi – vidéki területek közötti növekvő különbségek, - nyugat-kelet fejlettség lejtő, - mikro-térségek és települések változatos fejlődési pályái, amelyek a nagy árbevételt elérő, exportorientált vállalatok regionális disztribúciójának következménye.

(Dusek – Lukács – Rácz, 2014; Nemes Nagy – Tagai, 2011; Obádovics, 2013; Pénzes, 2012 in Csete – Szabó, 2014) A fentiekből következik, hogy a vidék meghatározása, a reális, megvalósítható gazdaságfejlesztési célok kitűzése szempontjából nagy jelentőséggel bír, s nem lehet figyelmen kívül hagyni a magyarországi területi fejlődési folyamatokat, a város – vidék kapcsolatrendszerét a problémaközelítésben. A vidék fogalmának meghatározása Kvantitatív jellegű megközelítések Illés (2008) Regionális gazdaságtan – Területfejlesztés c. könyvében a vidékfejlesztésnek saját fejezetet szentel. A fejezetben összefoglalja a magyar „vidék” meghatározásának sajátosságait: 571 571 kifejti, hogy a közép-európai országok többségében közigazgatási alapon különböztetik meg a városi, vidéki tereket, azaz előbbinek az tekinthető, amelyeket hivatalosan várossá nyilvánítottak, a többi település halmaza a

vidék. A nyugat-európai gyakorlatban a városi- vidéki területek meghatározása inkább népsűrűség, beépítés jellege, stb. strukturális ismérvek mentén történik A nyugat-európai gyakorlattal állítható párhuzamba a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (Organisation for Economic Co-operation and Development ’OECD’) definíciója. A definíció abból indul ki, hogy a gazdasági fejlődés eredményezte struktúraváltás kapcsán a fejlett országokban a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma olyan mértékben lecsökkent, hogy már nem alkalmas arra, hogy a vidék definíciójának főkarakterű attribútuma legyen (Illés, 2008). Az elsősorban kvantitatív jellegű OECD megközelítés tehát a népsűrűséget veszi a városi – vidéki területek klasszifikálási mutatószámául, értékét 150 fő/ km2-ben határozva meg. A definíció értelmében vidéki egy település, ha népsűrűsége nem haladja meg a 150 fő/ km2-t,

jelentős a primer szektor (mezőgazdaság, erdészet, halászat, vadgazdálkodás) szerepe, az átlagnál nagyobb a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya és az elvándorlás – népességcsökkenés mértéke (Bainé Szabó, 2003; EC, 1997; Illés, 2008). Az OECD metodológia szerint első lépésben a településeket sorolják be a küszöbértéknek megfelelően rurális, illetve urbánus osztályba, majd szubnacionális szinten a régiók esetében, a régióbeli rurális és urbánus települések népességének megoszlását vizsgálják, s a következőképpen értékelik a régiót: - túlnyomórészt rurális (vidéki) a régió, ha a rurális népesség aránya több mint 50%; - jelentős mértékben vidéki, ha a rurális népesség aránya 15 – 50%-os tartományban van; - túlnyomórészt urbánus területnek minősül, ha a rurális népesség aránya kevesebb, mint 15%. (Bainé Szabó, 2003; EC, 1997; Illés, 2008) Illés (2008) a klasszifikálással

kapcsolatban kifejti, hogy az OECD meghatározás nehezen alkalmazható az OECD-n kívüli területekre, sőt még Közép- és Délkelet-Európában sem, mivel az ottani vidéki területek problémája szorosan kapcsolódik a mezőgazdasághoz. (Illés, 2008) Fehér - Dorgai (1998) leírja, hogy az OECD részére elkészített „Vidékfejlesztés Magyarországon” c. tanulmányban a KSH kistérségi besorolásának megfelelően az ország 97,7%-a minősült vidékinek, s a népesség 75,4%-a vidéki kistérségben él. Az akkori, Központi Statisztikai Hivatal elnöke 9006/1994 (S.K3) közleményével bevezetett 138 statisztikai körzet (Térport-online) a következőképpen oszlott meg: egy városi, 94 alapvetően vidéki, 43 pedig jellemzően vidéki. A 138 kistérség több mint harmadának (50 db kistérség) esetében egyetlen település sem érte el a 150 fő/km2 népsűrűségi határértéket. (Fehér–Dorgai, 1998) Ennek folyományaként „A magyarországi kistérségek

vidékiség-kritériumai” című munkájában Csatári (2000) a népsűrűségi határértéknek 120 fő/km2 értéket választva sorolta be a magyar kistérségeket urbánus, rurális kategóriákba (Csatári, 2000 in Horváth- Rechnitzer, 2000). Az Európai Unió (EU) rurális térségeknek tekinti a 100 fő/km2 határérték alatti népsűrűségű területeket (Madarász I., 1999 in Szabó, 2011; Póla, 2006 in Sáriné Csajka, 2006) Az EU vidékdefiníciójának értelmében a községi jogállású települések mellett azon 10000 főnél nem nagyobb lélekszámú városokat, és regionális szinten azokat a térségeket is vidékinek tekinti, ahol az 572 országos átlagnál nagyobb a mezőgazdasági foglalkozásúak aránya és nagyobb az agrárgazdaság súlya. Ezekre a területekre kisebb zsúfoltság, a gazdasági tevékenység természeti környezetbe való beágyazottsága, a mezőgazdaság jelentős szerepe a népesség foglalkoztatásában,

jövedelemteremtésében jellemző (Dorgai, 1999 in Sáriné Csajka, 2006). Szűcs-Deme- Marselek (2006) leírja, hogy az Európai Unió Területi Agendája 2020 dokumentumában (AGENDA 2000) található kritériumok szerint vidéknek tekinthető az a terület, ahol 100 fő/km2 alatti a népsűrűség, csökken a lakosságszám, a mezőgazdaság súlya az EU átlag kétszerese, és amelyek mellé támogatási intézkedéseket rendeltek. (Szűcs-Deme- Marselek, 2006) Az Eurostat, az Európai Unió luxemburgi székhelyű statisztikai hivatala, amely az európai szintű országos és régiós statisztikai adatok rendelkezésre állásáért felelős, definíciójában kvantitatív megközelítést alkalmaz a vidéki területek lehatárolására (Bainé Szabó, 2003; EC, 1997; KSHonline). A definíció az össznépesség és népsűrűség mellett az urbanizáltság mértékét veszi figyelembe. Ennek megfelelően megkülönböztet: - sűrűn lakott zónákat (települések olyan

csoportja, ahol az egyes települések népsűrűsége meghaladja az 500 fő/km2-t és össznépességük legalább 50.000 fő); - köztes zónákat (települések olyan csoportja, ahol az egyes települések - amelyek nem tartoznak a sűrűn lakott zónákhoz – népsűrűsége meghaladja a 100 fő/km2-t és össznépességük legalább 50.000 fő); - ritkán lakott zónákat (települések olyan csoportja, amelyek a két fenti kategórián kívül esnek). (Bainé Szabó, 2003; EC, 1997) Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) alapján, annak érvényességi ideje alatt, 2007-2013 között a 120 fő/km2 népsűrűséget meg nem haladó, vagy 10.000 főnél kevesebb lakosú települések tekintendők vidéki térségnek, kivéve a budapesti agglomeráció településeit, ugyanakkor beleértve azokat a nem vidékinek számító településeknek a külterületeit, amelyekben a teljes népesség több mint 2%-a külterületeken él (ÚMVP, 2007-2013). A 2014-2020-as

időszakra szóló Vidékfejlesztési program - amelyet az 1334/2014. (VI 6) Korm Határozattal fogadott el a Magyar Kormány és hagyta jóvá az Európai Bizottság számára történő benyújtását – vidéki térség lehatárolásának módja a 2007-2013 térségi lehatárolásán alapszik (VP (2014-2020); 1334/2014. (VI 6) Korm Határozat) Közigazgatási jogállástól függetlenül vidékinek tekinthetők azon területek, ahol: - a népesség 10 ezer főnél kevesebb, akkor is, ha a népsűrűség meghaladja a 120 fő/km2 értéket (1), - a népsűrűség 120 fő/km2 érték alatt van (2), - az (1)-(2) kritériumok alapján nem jogosult városok külterülete 2%-nál magasabb külterületi lakossági arány esetén (tanyavilággal rendelkező városok) (3), 573 573 - a fenti kritériumok alapján nem jogosult városok (kivéve budapesti agglomeráció) azon településrészei, amelyek egykor önálló közigazgatási egységként (községként) működtek (4).

(VP (2014-2020) A több mutatószámmal, de alapvetően kvantitatív megközelítést alkalmazó módszertanok közül Kovács (1998) munkája említendő, hiszen Magyarországon az egyes területi diszparitások megállapításához kapcsolódó vitákat ez a mű indította el (Kovács, 1998 in Bainé Szabó, 2003). A módszertan azon nyugszik, hogy vidéki tekinthető az a térség, amely a következő öt ismérv közül legalább néggyel bír: - Az 1990-es évekbeli foglalkoztatottsági struktúrában a mezőgazdasági dolgozók aránya 20%-ot meghaladó mértékű, - Az ezer lakosra jutó őstermelők száma eléri a 120/fő értéket, - A lakosság több mint 50%-a 120 fő/km2 alatti területen él (Csatári, 2000 in HorváthRechnitzer, 2000 is ezt a határértéket használja munkájában) - A népsűrűség 80 fő/km2-nél kisebb, - Legfeljebb lakosaik 92%-a él a területen az 1960-as lakosságszámhoz viszonyítva. (Kovács, 1998 in Bainé Szabó, 2003 p. 9)

Kvalitatív jellegű megközelítések Varga Eszter (2013) disszertációjában leírja, hogy a hazai, vidékkel foglalkozó munkák körében a centrum-periféria szerinti megközelítés döntő hányadban megjelenik (pl. Sarudi, 2003, p 215; Kovács, 1998, p.140; Lukács, 2004, p13; Vincze, 2000, p 18; Fekete, 1998, p 7 in Varga, 2013) Egyes szerzők a periférikus térségeket diszkriminatívan interpretálják oly módon, hogy a periférikus jelleghez automatikusan társult negatív értéktartalmat tekintik e területek alapjellemzőinek. Periférikus térségek negatív értéktartalmú alapjellemzőinek, magyarázatának hátterében az állhat, hogy Magyarországon a vidékiség és az elmaradottság földrajzi tényezői szoros térbeli összefüggéseket mutatnak (Csatári, 2005, p. 197 in Varga, 2013) Enyedi (1993) munkájában felhívja arra a figyelmet, hogy az elmaradottság relatív fogalom, amely az adott ország gazdasági színvonalától és életkörülményeitől

függ, s az ezektől hosszú távon negatív irányban eltérő állapotot jelzi (Enyedi in Bainé Szabó, 2003). Ebből következik, hogy a város-vidék dichotómia fejlett-fejletlen interpretációja centrum-periféria rendszerbe állítja a vidéki területek lehatárolásának problematikáját. A rendszerszemléleti megközelítés nem szorítkozik kizárólag a „fejlett-fejletlen” megkülönböztetésre. Szakál (1999) szerint a vidék és város nem a „jó vagy rossz” illetve „fejlett vagy fejletlen” dimenziók szerint különbözik egymástól, sokkal inkább strukturális felépítettségükből adódik (Szakál, 1999 in Varga, 2013). Sarudi (2003) leírja, hogy a vidéki területek szociális, kulturális és gazdasági szempontból a természeti környezettel egységes egészet alkotnak (Sarudi, 2003 in Varga, 2013). Sarudi és Szabó (1997) az olyan községeket, kis- és közepes méretű városokat értik vidék alatt, ahol az ott élő lakosság

jövedelemszerzési és foglalkoztatási lehetőségeit a mezőgazdasági, természetvédelmi és idegenforgalmi tevékenységek biztosítják (Sarudi - Szabó, 1997 in Bainé Szabó, 2003). A Nemzeti Agrárprogram (1997) szerint a vidéki 574 területek attribútumai közé a mezőgazdasági területek és zöldfelületek dominanciája, az alacsony beépítettség és népsűrűség illetve az aprófalvas településszerkezet tartoznak. (Nemzeti Agrárprogram, 1997 in Bainé Szabó, 2003). Bainé Szabó (2003) kifejti, hogy a 1998-as Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK) leszűkített definíciót nyújt a vidéki területek lehatárolására. Az OTK az EU alapelveket és a hazai sajátosságokat figyelembe véve négy osztályba: gazdasági és társadalmi szempontból elmaradott területek (1), ipari szerkezetváltás által érintett területek (2), mezőgazdasági vidékfejlesztés térségei (3), a fenti kategóriába nem sorolható, de tartós

munkanélküliséggel küzdő térségek (4) sorolja a vidéki területeket. (OTK, 1998 in Bainé Szabó, 2003) Az OTK definíció azonban jól tükrözi, hogy a hazai „vidéki” területek többek a mezőgazdasági dominanciájú területeknél. A Nemzeti Vidékstratégia 2012-2020 a természeti erőforrások és értékek megőrzése, az azokkal való felelős, fenntartható gazdálkodás, a mezőgazdaság és a vidék fejlesztése, az épített és a természeti környezet védelme, a természeti értékek megőrzését jelölte ki céljául. A dokumentum leírja, hogy Európában, s így hazánkban, a jó minőségű, biztonságos élelmiszerellátás, a tájfenntartás, az ivóvízbázisok, a talajok védelme, az élővilág sokfélesége és a jó környezeti állapot megőrzése, a vidéki élet, a helyi közösségek és a kultúra, valamint a helyi közszolgáltatások feltételeinek megteremtése kulcsfontosságú. A dokumentum tudományosan megalapozott reális, ám

borús képet ad Magyarország vidéki helyzetéről miszerint „a vidék mély válságba került” (Nemzeti Vidékstratégia, 2012-2020, előszó, pp. 4) A vidéki területek leszakadását jelen munkában Kukely (2008) és Bainé Szabó (2003) munkája alapján mutattam be. Az üzenetet megerősíti a Nemzeti Vidékstratégia leírása a vidéki, helyi közösségek kihívásairól a piacgazdaságra való áttérés során. A stratégia leírja, hogy az átalakulás következtében a vidéki, helyi közösségek veszítettek intézményi ellátottsági fokukból (szolgáltató és közösségmegtartó intézmények, iskolák), beszűkültek a közösségi közlekedési lehetőségek, csökkent a mezőgazdaság dominanciája, az élelmiszertermelés. Ennek következménye volt az ország élelmezési, víz- és energiaellátási függőségének növekedése, a foglalkoztatási, szociális kiszolgáltatottság emelkedése. Ez áll annak hátterében, hogy a magyar

közgondolkodásban a vidéki élet egyenlő lett a hátrányos helyzettel (párhuzamban vonható Csatári, 2005 munkájával: vidékiség és az elmaradottság földrajzi tényezői szoros térbeli összefüggéseket mutatnak). (Nemzeti Vidékstratégia, 2012-2020) A stratégiában a vidéki térségek lehatárolásáról a „6.26 A stratégia térségi és ágazati irányultsága” (Nemzeti Vidékstratégia, 2012-2020, pp. 61) pont alatt olvashatunk A vidéki térségeket a stratégia - hivatkozva a vidékfejlesztési politika addigi gyakorlatára - az alacsony népsűrűség, a területhasználatban, a foglalkoztatásban, vállalkozási szerkezetben jelentkező mezőgazdasági érintettség, a területhasználatban és a biodiverzitásban érvényesülő természeti környezet jelenléte, valamint a falusi és tanyai településszerkezet jellemzőkkel azonosítja. A stratégia kvalitatív megközelítés mellett kvantitatív, a 120 fő / km2 határérték alatti népsűrűségű

területeket tekinti általánosan vidékinek, de felhívja a figyelmet arra, hogy az intézkedések megfogalmazásánál többdimenziós paraméteres lehatárolási modellt szükséges alkalmazni. A stratégia megnevez 575 575 továbbá olyan, különböző szempontok szerint kiemelt céltérségeket (vidéki térségeken belül), amelyek komplex vidékfejlesztési programok potenciális kedvezményezettei lehetnek: - Speciális táji, környezeti problémák, adottságok alapján kijelölt vidéki térségek (vízgazdálkodással való összefüggésben: Tisza-völgy, Duna-Tisza-közi Homokhátság), - Jelentős társadalmi hátrányokkal, problémákkal rendelkező vidéki térségek (magas munkanélküliség és a roma lakosság magas aránya, fejlesztéspolitikai támogatások korlátozottsága - észak-magyarországi Cserehát, dél-dunántúli Ormánság), - Speciális vidékfejlesztési feladatot jelentő térségi problémákkal rendelkező térségek (tanyás és

aprófalvas térségek szórvány és rendkívül alacsony népsűrűségű településszerkezetük miatt; kihívások: elvándorlás, rossz elérhetőség, elöregedés, közösségi szolgáltatások biztosításának akadályozottsága, természeti, kulturális örökségvédelem – a stratégia javasolja a Tokaj-Hegyalja programot), - Térségi vidékfejlesztési együttműködések régiói (vidékfejlesztés nagytérségi kapcsolódásai, az agrár- és élelmiszerpolitika, a környezet- és vízügy, a vidékfejlesztés területén jelentkező együttműködési lehetőségek és kapcsolatok - Kárpát-medencei vidékfejlesztési program). (Nemzeti Vidékstratégia, 2012-2020) A stratégia ágazati irányultság szerint az agrár- és élelmiszergazdaságot említi, amely kihívásai, mint ágazati szakpolitika túlmutat a vidéki térségek határain, hiszen a mezőgazdasági termelés elszórtan jelenik meg az országban, s a legfontosabb piacot éppen a főváros jelenti.

A stratégia a város-vidék kapcsolatok (ezáltal a centrum-periféria viszony is megjelenik) erősítésére is felhívja a figyelmet, hogy azok egymásrautaltságát, harmonikus egyenlőségét hangsúlyozni szükséges, s igyekezni kell a kölcsönösségen alapuló kapcsolatának helyreállításán is. Jól láthatjuk, hogy a stratégia igen széleskörűen, mély alapossággal azonosítja a magyarországi vidéki területeket, azok kihívásait, sőt a nemzetközi együttműködésre is felhívja a figyelmet. (Nemzeti Vidékstratégia, 2012-2020) A 2014-es Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció (OFTK) elsősorban az ország fővároson kívüli részét tekinti „vidékinek” (lásd „1.53 Az ország többi részétől elhúzó főváros”, 87. old): „Budapest és a „vidék”, vagyis az ország többi részének kapcsolata” (OFTK, 2014, 87old) Emellett az OFTK térszerkezeti szemléletben is tárgyalja a város-vidék témakörét, elsősorban a

közöttük lévő kapcsolatok erősítésének stratégiai jelentőségének szempontjából (a téma jelentőségét az is mutatja, hogy a kifejezéspár 17 oldalon mindösszesen 21 fordul elő). Ugyanakkor a kifejezés rávilágít arra, hogy az OFTK kissé szűken értelmezi a vidék fogalmát, hiszen elsősorban a városok vonzáskörzetével való funkcionális együttműködését szorgalmazza, s ilyen módon azon területek, amelyek a nagyvárások vonzáskörzetén kívül helyezkednek el a szállítási költségek emelkedése miatt, az értelmezési tartományon kívül eshetnek. (OFTK, 2014) A vidéki térségek társadalmi - ökológiai (környezeti) - gazdasági dimenziók menti nagyfokú integráltsága számos szerzőnél megjelenik. Bainé Szabó (2003) Romhány (1998), Fehér (1998), Laczkó (1999) felvetéseit idézve írja le, hogy a vidéki térségek fejlesztési potenciálját a gazdasági, 576 ökológiai és társadalmi tényezők együttesen

befolyásolják. Nem csupán a tényezőellátottság határozza meg e térségek esélyeit, hanem a jövőbeni várhatóan bekövetkező exogén hatásokhoz való alkalmazkodási képességük is a térségek endogén erőforrásainak védelmére (erre példa a károsanyag-kibocsátás okozta klímaváltozás és következményei) (Romhány,1998, Fehér, 1998, Laczkó, 1999 in Bainé Szabó, 2003). A nyugati szakirodalmi körben a vidéki térségek meghatározásának széles skáláját ismerhetjük meg. A vidéki területeket nem az urbánus területekhez képest pozícionálják kizárólag, sokkal inkább a kapcsolódásuk szerint: átmeneti és gazdaságilag integrált területek (OECD, 1993 in Varga, 2013), vagy dinamikusan fejlődő térségek (Clout, 1993 in Varga, 2013). Varga (2013) idézi a belga származású Mormont, aki munkájában bemutatja, hogy a vidéki tér az idők folyamán veszített mezőgazdasági termelési dominanciájából, a funkciói

differenciálódtak, az urbánus rurális dichotómia fő okát a társadalmi reprezentációban látja (Mormont, 1987 in Csite, 1999 in Varga, 2013). A vidéki területek mezőgazdasági dominanciájának csökkenése hívta életre a NagyBritanniában még 1988-ban a Gazdasági és Társadalmi Kutatások Tanácsa (ESRC) által finanszírozott kutatást, amely során, Európai szinten beazonosították a különböző rurális tereket, felállították a „differenciált vidék” téziseit. A szakemberek a társadalmi összetétel változásán és a helyi társadalom konfliktusszituációján keresztül négy csoportot azonosítottak be: megőrzött-(1), konfliktusokkal terhelt- (2), paternalista- (3) és klientalista vidék (4). (Szörényiné Kukorelli, 2010 in MTA RKK, 2010; Varga, 2013). A vidékek jellemzői az 1 sz táblázat mutatja be 577 577 Táblázat 1, A „Differenciált vidék” tézisei Forrás: ESRC, 1998 in Szörényiné Kukorelli, 2010 in MTA RKK, 2010;

Varga, 2013 alapján saját szerkesztés Ismérv Jellemző Cél Megőrzött vidék Konfliktusokkal terhelt vidék Paternalista vidék Klientista vidék Városi térségekhez közel helyezkedik el (jól megközelíthető, jellemző az ingázás) Szuburbán területektől távol eső, nehezebben megközelíthető terület (nem jellemző az ingázás) Nagy kiterjedésű, földbirtokos rendszerű vidéki területek Periférikus, magterületektől távol eső, alapvetően mezőgazdasági térségek, ahol az állami fejlesztési ügynökségek, politikákintézkedések meghatározóak Környezetminőség megóvása Ott élők a lokális mezőgazdaság és kereskedelem fejlesztésében érdekeltek, újonnan betelepülők a környezetminőség megóvásában Földtulajdonosok, a földhasználók (vidékfejlesztési források kedvezményezettei) érdeke szerinti gazdálkodó tevékenység megvalósítása Beruházások vonzása a területre, állami segélyek, források

attrakciója helyi fejlesztések, foglalkoztatási intézkedések megvalósításához A szerzők egyetértenek abban, hogy Magyarországra a paternalista-, illetve klientista vidéktípusok jellemzőek (Szörényiné Kukorelli, 2010 in MTA RKK (szerk.), 2010; Varga, 2013) Enyedi (1996) leírja, hogy a területi egyenlőtlenségek nem újkeletűek, hiszen a területi földrajzi különbségek mindig is területi diszparitásokhoz vezettek az eltérő tőkefelhalmozás, gazdasági specializáció következtében – a gazdaság földrajzi meghatározottsága miatt – jelen voltak (Enyedi, 1996). Ezzel egyetértve ugyanakkor úgy gondolom, szükséges az egyes térségek fejlődési pályájának nyomonkövetése, s olyan klasszifikációk kialakítása, amely segítséget nyújt felelős, megbízható, realizálható terültfejlesztési tevékenységek indításához. Széles szakirodalmi kör áttekintése után merem kijelenteni, hogy számomra a legjobb vidéki területi

klasszikikációt Douwe van der Ploeg at al. (2008)-as munkája reprezentálja (idézi Vásáry, 2014) A klasszikikáció két dimenzió :az agrárszektor kvantitatív relevanciája, illetve fejlettség mentén azonosítja be a „Térségi különbségek öt lehetséges pólusát” (Ploeg at al, 2008 in Vásáry, 2014). A modellt a következő 1 sz ábra mutatja be. 578 Ábra 1, Térségi különbségek öt szélsőséges pólusa Forrás: Ploeg at al, 2008 in Vásáry, 2014, pp. 18 Viszonylag magas az agrárszektor kvantitatív relevanciája a visszafejlődés felé tartó magas szintű és intenzív specializácóval jellemezhető specializált mezőgazdasági területen. Ha a mezőgazdasági relevancia szerint folytatjuk az elemzést, következő szint – még mindig a visszafejlődés tartományában – a periférikus terület, ahol az agrászektor dominanciájának csökenése a mezőgazdasági tevékenységek szűkülésén keresztül megy végbe, és a lakosság

elvándorlásához vezet. Az agrárszektor kvantitatív relevanciáját tekintve a periférikus területtel egy szinten, de a fejlődésnek indult új vidéki területeken a mezőgazdaság elsődleges szerepe a multifunkciós szolgáltatások nyújtása, s további jellemző, hogy a regionális gazdaság erősen beágyazott a mezőgazdaságba, egybe fonódott azzal. Az agrárszektor kvantitatív relevanciája viszonylag magas a fejlődés magas szintjén lévő szegmentált területen, amely olyan ágazati szerkezettel rendelkezik, hogy széles körű szolgáltatást-nyújt, illetve jelentős termékkibocsátással bír. Az új agglomercióban csökken az agrárgazdaság meghatározó jellege, a terület erőteljesen kötődik a városi gazdaságokhoz, területfelhasználását a lakhatási igények kielégítése vezérelheti. Az „álomföld” pólus alatt az egy év folyamán annál kisebb periódusban, bizonyos időszakokban látogatott területek értendők. (Ploeg at al, 2008

in Vásáry, 2014) Jelen munka terjedelmi korlátozása sajnos nem teszi lehetővé, hogy bemutassam az egyes pólusok közötti átmenetet segítő gazdaságfejlesztési eszközöket. Külön publikációban érdemes lehet bemutatni, milyen gazdasági tevékenységek segíthetik elő a pólusok „elmozdítását”, illetve milyen hatások eredményezhetik azok megváltozását. Vidékfogalmak egységességének (konziztenciájának) vizsgálata Ebben a részben két részletben a kvantitatív-, tehát valamilyen mutatószámon alapuló illetve a kvalitatív vidékmeghatározáshoz kapcsolódó definíciók kerülnek górcső alá. Az első és második mellékletben található táblázatok mutatják az egységességvizsgálat eredményét. A táblázatok kialakítása úgy történt, hogy az oszlopokban a definíciókban megjelenő fő ismérveket rendeztem, majd a táblázatot a definíciók információival töltöttem fel. Ilyen módon összehasonlíthatóvá válltak a

leírások. Az egységesség vizsgálat a „A vidék fogalmának meghatározása” c részben bemutatott definíciókon, eljárásokon alapul. A mátrix elrendezés abban segít, hogy az egyes definíciókat megvizsgálhatjuk, hány szempontot (attribútumot) tartalmaznak, illetve az 579 579 attribútumok esetén megvizsgálhatjuk hány definícióban szerepelnek (közvetett vagy közvetlen módon). A kvantitatív megközelítésű táblázatban az egyes fogalmaknál megvizsgáltam, hogy a népsűrűség, népességszám, mezőgazdasági foglalkoztatottak, őstermelők, illetve népességcsökkenés attribútumok (amelyek a megvizsgált definíciók fogalmokkészletéből származnak) milyen megoszlással fordulnak elő a definíciók között, illetve melyik definíció hány attribútumot tartalmaz. Nem meglepő, hogy Kovács (1998) megközelítése tartalmazza a legtöbb szempontot, a csoporthoz tartozó többi definíció népsűrűség, népességszám, illetve a

mezőgazdaságban foglalkotatottak számának, arányának alapján határozza meg a vidéki területeket. A kvalitatív megközelítésű táblázatban az egyes fogalmaknál megvizsgáltam, hogy a centrumperiféria viszony; gazdasági szerkezet és teljesítmény; környezettel való harmonizálás, környezetminőség megóvása, terület, tér-szerkezet, gazdasági integráltság, sajátos társadalmi szerveződés, fejlesztéspolitikai irányultság (amelyek a megvizsgált definíciók fogalmokészletéből származnak) milyen megoszlással fordulnak elő a definíciók között, illetve melyik definíció hány attribútumot tartalmaz. Talán a fejlesztéspolitikai irányultság meglepő lehet, azonban a fejlesztéspolitikai irányultság a kvantitatív mutatókra jellemző általánosságban, így a kvalitatív lehatárolásnál érdekesnek tartottam megjeleníteni, ha az eljárás fejlesztéspolitikai utalást is tartalmaz. Ez nem jelenti ugyanakkor azt, hogy azok a módszerek,

ahol azt nem jelöltem, ne lennének akár alkalmasak fejlesztéspolitikai szempontú alkalmazásra. A kvalitatív megközelítésű definíciók közül a Nemzeti Vidékstratégia (2012-2020), Gazdasági és Társadalmi Kutatások Tanácsának (1988) „differenciált vidék” tézisei szempontrendszere, valamint Ploeg at al. (2008) Térségi különbségek öt szélsőséges pólusa tartalmazza a legtöbb attribútumot a megvizsgáltak között. A tanulmányban megvizsgált definíciókban a centrumperiféria viszony jelenik meg legamagasabb arányban, majd a gazdaság és teljesítmény szerinti meghatározás, a környezettel való harmonizálás, környezetminőség megóvása jellemző, a sajátos társadalmi, vagy éppen magas kihívásokat magában rejtő társadalmi szerveződések, terület és térszerkezet szerint megközelítés, gazdasági integráltság foka szerinti reprezentáció és végül fejlesztés-politikai irányultság szerinti lehatárolás. Két

referneciát, a Vidékfejlesztési Programot (2014-2020) és a Nemzeti Vidékstratégiát (2012-2020) a kvantitatív és kvalitatív megközelítésnél is értékeltem. A Vidékfejlesztési Program (2014-2020) inkább kvantitatív megközelítésű, de tartalmaz kvalitatív kritériumokat is (tanyavilággal rendelkező városok kedvezményezettsége, olyan városok településrészei, amelyek egykor önálló közigazgatási egységként (községként) működtek), a Nemzeti Vidékstratégiánál pedig a kvalitatív lehatárolás meghatározóbb, ugyanakkor kvantitatív lehatárolási kritériumot (120 fő / km2 határérték) is alkalmaz. Vidéki területek fejlődésének mérése 580 A vidéki funkciók változatosságára tekintettel azok fejlettségének felméréséhez több dimenziós modellek felállítását szorgalmazza számos szerző. Bainé Szabó (2003) Fehér (1998) javaslatát mutatja be: a vidéki térségek lehatárolást először az OECD által javasolt

alapmutatókkal szükséges elvégezni (lásd 2. táblázat) majd további mutatók segítségével kellene megállapítani a térségek funkcióit, jellegét (mezőgazdasági, turisztikai, népjóléti, környezet- és természetvédelmi területek). Táblázat 2, OECD által javasolt alapmutatók a vidéki térségek feltételeinek és változásának leírására Forrás: OECD Rural Data Service, 1998 in Fehér,1998 Népesség, népmozgás Társadalmi jólét, egyenlőség Népsűrűség, népességváltozás, népességösszetétel, háztartások, közösségek Jövedelmek, lakáskörülmények, oktatás, egészségügy, létbiztonság Gazdasági szerkezet és teljesítmény Környezetgazdálkodás, fenntarthatóság Munkaerő, foglalkoztatás, nemzetgazdasági ágazatok megoszlása, termelékenység, beruházások Domborzat – éghajlat, földhasználati változások, termőhely és élővilág, talaj- és vízviszonyok, levegőminőség Tekintettel arra, hogy a

gazdasági folyamatok térben és időben zajlanak (Illés, 2008; Lengyel – Rechnitzer, 2004; Meyer, 2005 in Dombi (szerk.), 2005; Szentes, 2011) a vidék változását, fejlődését követnünk kell. Ezt megtehetjük mutatók segítségével, de nélkülözhetetlen a gazdasági kapcsolatokat feltáró, jövedelemteremtési és –elosztási rend nyomon követése a mag és periférikus térségek között. Vidék fogalmának újraértelmezése Paul Krugman új gazdaságföldrajz modelljével Az elvégzett kutatás bemutatta, hogy a vidék meghatározásának legfőbb ismérvei a centrumperiféria szerkezet szerinti különbségtétel, a népsűrűség vizsgálata, a népességszám hosszú távú alakulása, vidékre jellemző gazdasági szerkezet (mezőgazdaságon és erdőgazdálkodáson túl turizmus, bizonyos ipartevékenységek, mint pl. feldolgozóipar, kézműipar, élelmiszeripar), a környezetminőség megóvására való igyekezet, s a sajátos társadalmi berendezkedés.

Láthattuk ugyanakkor azt is, hogy a vidéki terek rendkívül differenciáltak, a környezeti – gazdasági – társadalmi folyamatok elemzése, felmérése rendkívül összetett folyamat. A térségek fejlesztéspolitikai meghatározásánál nem véletlen, hogy az egyszerűbb, pl. népsűrűségen alapuló határértékek alkalmazottabbak, hiszen azok egzaktabbak a különböző döntéshozók, érintettek számára. A mag és periférikus térségek („város és vidék”) kölcsönhatásban vannak egymással. Ha elfogadjuk, hogy a vidék a mezőgazdasági termelés helye, nyilvánvaló a várossal szembeni azon hátránya, hogy a termőföldhöz, mint nem mobil termelési tényezőhöz kötött. A vidéknek, térszerkezet és népességi jellemzői szerint szüksége van a magterületek keresletére, vásárlóerejére, hogy a gazdaságilag optimális méretgazdaságosságot elérhesse, fenntarthassa a hatékony 581 581 működéshez. Ugyanakkor a vidék

kiszolgáltatott a tekintetben, hgy az egyes városok milyen mértékben fejlődnek, vagy éppen visszafejlődnek, így a saját termékei iránti keresleti viszonyok hogyan változnak (gazdasági szempontból, s akkor még gondoljunk a változó környezeti feltételkre). Az is a vidéki termelők hatáskörén kívül van, hogy terményeik árának, a megtermelt mennyiségnek függvényében meddig gazdaságos annak elszállítása. A város és vidék terület ennél fogva természetes centrum-periféria viszonyban van egymással. P. Krugman, 2008-ban Nobel-díjjal jutalmazott közgazdász új gazdaságföldrajz modellje (1998) fókuszpontjában az ipari termelés térbeli koncentrációja és a gazdasági fejlettségbeli különbségek szerkezete áll. P Krugman a modelljében a gazdasági koncentrációk kialakulását ún centrifugális és centripetális erőknek tulajdonítja, kiemelve az externáliák meghatározó szerepét a gazdaság térbeli fejlődésének folyamatában.

A vállalatok számára előnyt jelentő, pozitív externális hatások köre (méretgazdaságosság, alacsony szállítási költségek, fogyasztói- és munkaerőpiaci- közelség és méret, információk, innovációkhoz való hozzáférés) a vállalatok telephelyválasztásában egyre jelentősebbé válnak, ami azok térbeli mozgását indítják el (centrifúgális erők). Meyer (2005) munkaájában kitér arra, hogy abban az esetben, ha a vállalkozó fejletebb térsgében tevékenykedik (ahol a vásárlóerő a reálbérszintek miatt magasabb), nagyobb keresletet tapasztalhat a termékei iránt, magasabb profitot realizálhat. A magasabb profitrealizálási esély pedig a fejlettebb térségbe vonzza a befektetőket, vállalatokat, és a humán tőkét is. Így alakul ki a centrum-periféria viszony (Krugman, 1998; Meyer, 2005 in Dombi (szerk.), 2005) A koncentrálódás ellen ható centripetális erők oly módon érvényesületnek, hogy a magtérségben kialakult

koncentráció érdekeltté teheti a betelepült vállalatokat, vagy éppen új telephelyüket kutató versenytársakat, hogy a kisebb versennyel jellemezhető térségbe települjenek le, az alacsonyabb reálbérszint és keresleti szint miatti kisebb realizálható bevételt felvállalva. Meyer (2005) szerint a centrum-periféria szerkezet kialakulása így annak következménye, ha a vállalat az agglomerációból származó előnyöket hasznnálja ki, mert a magasabb realizálható profit nyújtotta előnyekkel él, nem a kisebb versenyből fakadókkal. (Krugman, 1998; Meyer, 2005 in Dombi (szerk.), 2005) A modell jelentőségét nem csupán a modell kidolgozójának odaítélt díj mutatjam hanem az is, hogy a a térrel foglalkozó közgazdaságtan (regionális gazdaságtan) bekapcsolódhatott az ún. közgazdaságtani „mainstream”, azaz főáramba (Meyer, 2005). A közgazdaságtant, s annak a térrel foglalkozó tudományterületét, a regionális gazdaságtant, a térségek

fejlődésére vonatkozó elméletek körét szükségszerű hozzáilleszteni a vidéki térségek tárgyalásához. Krugman modellje rámutat arra, hogy a centrum-periféria kapcsolat a gazdasági szereplők profitorientált viselkedéséből fakad, s ilyen módon a telephelyválasztásban kevésbé szabad vidéki gazdálkodás, különös tekintettel a környezettel harmonizáló mezőgazdasági termelésre támogatásra szorul. Globális gazdaságunk motorja a hatékonyság, amely a méretgazdaságosságon keresztül érhető el. Krugman modelljében a térbeli agglomerálódásól fakadó növekvő mérethozadékról ír (Krugman, 1998). A nem primer szektorban tevékenykedő vállalatok térbeli, időbeli optimumban választják meg vállalati stratégiájuk szerint telephelyüket, s a primer szektor ágazatai, alárendeltek ebben a viszonyrendszerben a termőföld immobilitása révén. Ezért fontos 582 fejlesztéspolitikai cél annak hangsúlyozása, hogy a város-vidék

kapcsolatok megerősítése a hazai, működőképes primer szektor szempontjából kulcsfontosságú, hogy a mezőgazdasági termelés, amennyire csak lehet, kihasználhassa a növekvő kibocsátás eredményezte méretgazdaságosságból fakadó hatékonyságot. Mindeközben napjainkban éppen a szabadidő beszűkülése miatt felértékelődnek az olyan lehetőségek, amelyeket a vidék nyújthat az urbanizáltabb területek számára. Így a kapcsolatuk erősítése működhet kölscönös win-win megoldáson Összegzés Jelen kutatásban, európai és hazai szakirodalmak, stratégiák és fejlesztési dokumentumok alapján összegzésre kerültek a vidék meghatározásának legfőbb attribútumai, eljárásai. A tanulmány eredménye alapján a vidéki területek lehatárolása centrum-periféria viszony mentén értelmezhető, a vidék több mint a mezőgazdasági termelés helye, s felemelkedésének esélyét az jelenti, ha a számára potenciális felvevőpiacot jelentő

várossal összekapcsolódik, mindaddíg, amíg a gazdasági tevékenységéből származó jövedelem a szállítási költségeket képes kompenzálni. A tanulmány hangsúlyozza a centrum-periféria viszony mentén a vidéki területek fejlődésének regionális gazdaságtan tudományterülethez való kapcsolódását. A tanulmány P Krugman, 2008-ban Nobeldíjjal jutalmazott közgazdász új gazdaságföldrajz modellje (1998) segítségével értelmezte újra a vidéki területek gazdasági térszerkezetben elfoglalt helyét, s fejlődésük mozgatórugóit, kihívásait. 583 583 Irodalomjegyzék Dr. BAINÉ SZABÓ Bernadett (2003): A vidékfejlesztés gazdasági, ökológiai, és társadalmi funkcióinak összefüggése Hortobágy menti településeken. Doktori (PhD) értekezés, Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, Agrárgazdasági és Vidékfejlesztési Kar, Vállalatgazdaságtani Tanszék, Multidiszciplináris Társadalomtudományok Doktori Iskola, Debrecen.

CSATÁRI Bálint (2000): A magyarországi kistérségek vidékiség-kritériumai. In: Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón. Szerk: Horváth Gy – Rechnitzer J, Pécs, MTA Regionális Kutatások Központja. 199p CSETE Mária – SZABÓ Mariann (2014): How the spatial distribution of the Hungarian TOP 500 companies affects regional development: an examination of income generation at subnational scale. Regional Statistics, 2014, VOL 4, No 1: 40-60; DOI: 10.15196/RS04104 ENYEDI György (1996): Regionális folyamatok Magyarországon. Ember–Település–Régió Budapest, pp 78 EUROPEAN COMMISSION (EC) (1997): Situation and Outlook: Rural Developments. European Commission, Directorate General for Agriculture (DG VI), CAP 2000, Working Document, July, 1997. Luxembourg: Office for Official Publications of the European Communities, 1997, ISBN 92-828-2053X, European Communities, 1997. http://bookshopeuropaeu/en/situation-and-outlookpbCH0697666/, letöltve: 2014

szeptember 24 FEHÉR Alajos. – DORGAI László (1998): A vidék eltartó-képességének stabilizálása, regionális összefüggései MTA Agrártudományok Osztálya, Budapest. pp 7-43 FEHÉR Alajos (1998): A vidék fogalmáról és a vidéki területek lehatárolásáról. Gazdálkodás, XLII évfolyam 5 szám, 54-59.p ILLÉS Iván (2008): Regionális gazdaságtan – Területfejlesztés. TYPOTEX Kiadó, Budapest pp 119-139 KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL (KSH) (on-line): Nemzetközi adatok - az Európai Statisztikai Rendszer (on-line), http://www.kshhu/nemzetkozi adatok europai statisztikai rendszer, letöltve: 2014. szeptember 24 Paul KRUGMAN (1998): What’s new about the New Economic Geography? Oxford Review of Economic Policy, Vol. 14, NO 2 KUKELY György (2008): A külföldi működőtőke beruházások hatása az ipar területi folyamataira Magyarországon, különös tekintettel a delokalizációra. Doktori (PhD) értekezés, Eötvös Loránd Tudományegyetem,

Természettudományi Kar, Földtudományi Doktori Iskola, Földrajz-Meteorológia Ph.D program; Földrajztudományi Központ, Társadalom- és Gazdaságföldrajzi Tanszék, Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Osztálya, Budapest. LENGYEL Imre – RECHNITZER János (2004): Regionális gazdaságtan. Dialóg Campus Kiadó, Pécs pp 1273 MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ORSZÁGGYŰLÉSE (OGY) (2014): 1/2014. (I 3) OGY határozat: A Nemzeti Fejlesztés 2030 – Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepcióról (OFTK). Magyar Közlöny Magyarország Hivatalos Lapja. 1. szám, 2014. január 3. péntek. http://www.kozlonyokhu/nkonline/MKPDF/hiteles/MK14001pdf, letöltve: 2014 április 26 584 Magyarország Kormánya (2014): A Kormány 1334/2014. (VI 6) Korm határozata a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap forrásaira épülő, 2014 és 2020 közötti egyes ágazati és területi operatív programok elfogadásáról és az Európai Bizottság számára történő

benyújtásáról. Magyar Közlöny; 2014 évi 79 szám, 2014. június 6; 10370 oldal (pdf), http://hirlevelegovhu/2014/06/09/a-kormany-hatarozata-astrukturalis-alapok-es-a-kohezios-alap-forrasaira-epulo-2014-es-2020-kozotti-egyes-agazati-es-teruletioperativ-programok-elfogadasarol/, letöltve: 2014 szeptember 27 MEYER Dietmar (2005): Az új gazdaságföldrajz gazdaságpolitikai implikációi – növekedéselméleti megközelítésben. „Gazdasági növekedés Magyarországon” konferenciakötet, 2005, Budapest In: Dombi Ákos (szerk.) (2005): Gazdasági növekedés Magyarországon Műegyetemi Kiadó, 2005 http://www.guptbmehu/pdfs/MEYERpdf, letöltve: 2012 október 24 SÁRINÉ CSAJKA Edina (2006): A vidékfejlesztési támogatások hasznosulása a dél-dunántúli régióban SZABÓ Szabolcs (2011): Vidéki térségek Magyarországon, és azok főbb társadalmi-gazdasági problémái. Vidéki térségek Magyarországon. Társadalom- és Gazdaságföldrajzi Tanulmányok 5 1171o

http://tgfeltehu/upload/cikkek/szsz13pdf, letöltve: 2014 szeptember 27 SZENTES Tamás (2011): Fejlődés-gazdaságtan. Akadémiai Kiadó, Budapest pp 512 SZÖRÉNYINÉ KUKORELLI Irén (2010): A fenntartható fejlődés stratégiai elemei a rurális térségekben. In: Földrajzi dolgozatok határok nélkül, II. kötet, 2010, MTA Regionális Kutatások Központja (MTA RKK) (Pécs) Térségfejlesztési Kutatások Osztálya (Budapest) - P. J Šafárik Egyetem, Kassa http://www.rkkhu/rkk/news/2010/HU-SK 2 foldrajzi dolgozatok tarsadalomfoldrajzpdf, letöltve: 2014. április 14 SZŰCS István - DEME Pál - MARSELEK Sándor (2006): A vidékfejlesztés elemzése az észak–magyarországi régióban X. Nemzetközi Agrárökonómiai Tudományos Napok Gyöngyös 1–8 p http://www.eskuvoborzehu/nkfp014hu/public/dokumentumok/nkfp/krf202doc, letöltve: 2014 szeptember 27. TÉRPORT (online): Kistérségek - Általános információk, http://www.terporthu/kistersegek/altalanosinformaciok,

letöltve: 2014 szeptember 26 ÚJ MAGYARORSZÁG VIDÉKFEJLESZTÉSI PROGRAM (ÚMVP) (2007-2013), Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program a 2007-2013-as időszakra vonatkozó Nemzeti Vidékfejlesztési Program, mely az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1698/2005/EK tanácsi rendelet 15. cikkének (1) bekezdése alapján készült, és amelyet Magyarország a Kormány jóváhagyását követően hivatalosan benyújt az Európai Bizottság részére. http://www.umvpeu/files/umvp program teljespdf, letöltve: 2014 szeptember 27 VARGA Eszter (2013): Nonprofit szervezetek a magyarországi vidékfejlesztésben, A Dél-Dunántúl régió példája. DOKTORI ÉRTEKEZÉS Pécsi Tudományegyetem, Közgazdaságtudományi Kar, Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola, Pécs. VÁSÁRY Viktória (2014): Vidéki gazdaságok a közgazdaságtani irányzatok keresztmetszetében. Gazdálkodás 58 évfolyam

1. szám, pp 13-29 2014 VIDÉKFEJLESZTÉSI MINISZTÉRIUM (2012): Nemzeti Vidékstratégia 2012–2020. "A magyar vidék alkotmánya". http://videkstrategiakormanyhu/, letöltve: 2014 szeptember 26 585 585 VIDÉKFEJLESZTÉSI MINISZTÉRIUM (2013): Vidékfejlesztési program (VP) tervezet VP 3.0 verzió 20142020 Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) forrásainak felhasználása Tervezet 2013. szeptember 30 http://palyazatgovhu/forum topic pate/761/filter?offset=0&theme filter, letöltve: 2014. szeptember 27 586 Melléklet 1, Kvantitatív típusú vidékfogalmak (lehatárolási eljárások) egységesség-vizsgálata Forrás: saját munka Kvantitatív megközelítés Népességszám Mezőgazdasági foglalkoztatottak Népsűrűség OECD 150 fő/ km2 alatt 1 Csatári (2000) 120 fő/km2 alatt 1 Európai Unió 100 fő/km2 alatt Községi jogállású települések és 10.000 főnél nem nagyobb lélekszámú városok Európai Unió

Területi Agendája 2020 100 fő/km2 alatt Csökkenő lakosságszám Őstermelők Népesség-csökkenés Pontszám Fogalom Térségi szinten: országos átlagnál nagyobb a mezőgazdasági foglalkozásúak aránya 3 A mezőgazdaság súlya az EU átlag kétszerese 3 sűrűn lakott zónák: egyes települések népsűrűsége meghaladja az 500 fő/km2-t és össznépességük legalább 50.000 fő Eurostat meghatározás köztes zónák: az egyes települések - amelyek nem tartoznak a sűrűn lakott zónákhoz – népsűrűsége meghaladja a 100 fő/km2-t és össznépességük legalább 50.000 fő 2 ritkán lakott zónák (fenti kettőn kívül eső területek) Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) (2007-2013) 120 fő/km2 alatt 10.000 főnél kevesebb lakosú települések 2 570 587 Kvantitatív megközelítés (folytatás) Fogalom Vidékfejlesztési program (2014-2020) – lásd a kvalitatív megközelítésnél is Kovács (1998) – 5

feltétel közül 4 teljesüljön Népsűrűség Népességszám 120 fő/km2 alatt a népesség 10 ezer főnél kevesebb, akkor is, ha a népsűrűség meghaladja a 120 fő/km2 értéket A lakosság több mint 50%-a 120 fő/km2 alatti területen él 80 fő/km2 alatt Nemzeti Vidékstratégia (2012-2020) – lásd a kvalitatív megközelítésnél is 120 fő/km2 alatt Értékelés (a szempont a 9 meghatározásból hányban szerepel) 9 Mezőgazdasági foglalkoztatottak Őstermelők Népesség-csökkenés Pontszám 2 Az 1990-es évekbeli foglalkoztatottsági struktúrában a mezőgazdasági dolgozók aránya több mint 20% Az ezer lakosra jutó őstermelők száma: min. 120/fő Legfeljebb lakosaik 92%-a él a területen az 1960-as lakosságszámhoz viszonyítva 5 1 6 3 1 1 588 571 571 Melléklet 2, Kvalitatív típusú vidékfogalmak (lehatárolási eljárások) egységesség-vizsgálata Forrás: saját munka Kvalitatív megközelítés Centrumperiféria

viszony Sarudi (2003) X 1 Kovács (1998) X 1 Lukács (2004) X 1 Vincze (2000) X 1 Fekete (1998) X 1 Varga (2013) X 1 Szakál (1999) Gazdasági szerkezet és teljesítmény Terület, térszerkezet Gazdasági integráltság Sajátos társadalmi szerveződés 1 X Sarudi és Szabó (1997) X Nemzeti Agrárprogram (1997) X Országos Területfejlesztési Koncepció (1998) X X Nemzeti Vidékstratégia (2012-2020) X X Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció (2014) X X Pontszám 1 X Sarudi (2003) 572 Környezettel való harmonizálás, környezetminőség megóvása Fejlesztéspolitikai irányultság Fogalom 1 X 3 X 2 X X X X X X X 7 X 5 589 Kvalitatív megközelítés (folytatás) Fogalom Centrumperiféria viszony Gazdasági szerkezet és teljesítmény Környezettel való harmonizálás, környezetminőség megóvása Terület, térszerkezet Gazdasági integráltság Sajátos társadalmi szerveződés

Fejlesztéspolitikai irányultság Pontszám Romhány (1998) X X 2 Fehér (1998) X X 2 Laczkó (1999) X X 2 OECD (1993) X Mormont (1987) X 1 Gazdasági és Társadalmi Kutatások Tanácsa (1988) X X X X X Ploeg at al. (2008) X X X X X Vidékfejlesztési program (2014-2020) Értékelés (a szempont a 20 meghatározásból hányban szerepel) X 2 X 6 5 X 11 10 8 X 6 4 573 6 2 3 573 590