Irodalom | Könyvek » Nemere István - Új titkok könyve

NNCL750-3F2v1.0 NEMERE ISTVÁN Új titkok könyve Magyar Eszperantó Szövetség Budapest, 1987 Szaklektor: Trethon Judit Borítóterv: Bánki Judit ISBN 963 571 184 0 Kiadja a Magyar Eszperantó Szövetség Felel s kiadó: Princz Oszkár Felel s szerkeszt : Benczik Vilmos Szedte a Magyar Eszperantó Szövetség Sokszorosító Üzeme MÉSZ 87-0012 “A számunkra “túl" gen) technikát csodának, mágikusnak tartjuk." A. Clarke fejlett (idetörvényszer en AZONOSÍTATLAN OBJEKTUMOK MINDEN MENNYISÉGBEN RÖVID BEVEZETÉS A Titkok könyve megjelenése óta mintha kissé megváltozott volna nálunk az UFO-kkal és egyéb, egyel re megmagyarázhatatlan jelenségekkel kapcsolatos hozzáállás. Már el -el fordul, hogy hírközl eszközeink objektíven, a korábban 1 szokásos gunyoros-tagadó kommentárok nélkül közölnek ilyen eseményeket. Példa erre az a rádióhír, amely szerint 1986 januárjában Zágráb felett öt ovális alakú, kötelékben repül ismeretlen

eredet tárgyat láttak (1), vagy ugyanennek a megfigyelésnek a sajtóban közölt változata (2). Ezek a hírek is rendre megkapják a maguk fricskázó glosszáit, de tény, hogy örvendetes javulásról beszélhetünk e téren. Persze azért el fordult, hogy a TV-híradóban közölt UFOhír után azonnal olyan m sorhoz invitálták a téma iránt érdekl d néz ket, amely az UFO-k létét tagadta. De hát nem mehet minden azonnal jól és tökéletesen. Az is tény, hogy ezen a téren a többi szocialista ország már régen megel zött bennünket, ám ott sem ment ez könnyen. Ne titkoljuk: a földgolyónak körülbelül az egyharmadán az UFO-ügyet sokáig nem “tálalták" úgy, ahogyan kellett volna, ahogy arra ez az érdekes témakör rászolgált. Lássuk, mit ír err l Lucjan Znicz, aki az elmúlt évtizedben 5 több, Lengyelországban kiadott könyvet írt az UFO-król: “Szerencsére nem voltunk olyan rossz helyzetben, mint a Kínai Nagy Fal mögött él k; k csak

sok évvel kés bb tudták meg, hogy az amerikai rhajósok leszálltak a Holdon. A rejtélyes, olykor egyenesen sokkoló hatású UFO-megfigyelések hírei minden korlátozás ellenére azért id nként beszivárogtak a mi hírközl eszközeinkbe is. Gyakran persze megcsonkítva, elferdítve, érthetetlenül. S t, nemegyszer olyan formában közölték ket, mintha a jelenség a kapitalista társadalmak hisztériája, s t az ottani kormányoknak a szocialista országok ellen irányuló ideológiai diverziója lenne." (3) Mivel tehát ez a korszak elmúlott, folytassuk az UFOkról szóló fejtegetéseinket ott, ahol a Titkok könyvében abbahagytuk. Ezúttal az eseményeket, jelenségeket, fejleményeket és gondolatokat igyekeztem rövid, egymástól jól 2 elválasztható kis fejezetekbe tömöríteni. 1. A NAGY RIADALMAK KORA UFO-ügyben az 1952-es év különlegesnek számított. Akkoriban a Föld sok táján, de f képpen néhány iparilag fejlett állam fölött olykor

valóságos “repül csészealj-invázió" volt megfigyelhet . Ezek egy jelent s százalékát persze nyugodtan írhatjuk a túlhajtott fantázia, vagy/és az egyszer tévedések stb. számlájára Lássuk hát, mi is történt valójában. 1952. július 19-én szombaton Washington, az USA f városa fölött és környékén a szokásos csökkentett légiforgalomra lehetett számítani Az ARTC-ben (Air Route Traffic Control » “Légiutak Forgalmi Ellen rzése" vagy inkább: Légiközlckedési Ellen rzés) röviddel éjfél el tt hét radarfigyel volt szolgálatban. A légiforgalom a várakozásnak megfelel en igen lanyha volt, és senki sem számított annak hirtelen fokozódására. Ám egyszer csak 23 óra 40 perckor a radarerny kön váratlanul több fényes pont jelent meg. Hét “repül gép" közeledett, 160-210 km-es sebességgel. Aztán közülük kett egyetlen szempillantás alatt átszágul6 dott az egész radarerny n! James Ritchy, Ed Nugent és James

Copeland radarosok ilyesmit még soha életükben nem láttak, kiáltozva hívták fel egymás figyelmét a megdöbbent jelenségre. F nökük, Harry G Barnes is odajött; azt már tudták, hogy az így mozgó objektumok biztosan nem repül gépek. Akkor hát mik lehetnek? El ször természetesen arra gyanakodtak, hogy a radarkészülékekkel van baj; de a gyorsan riasztott szakember megvizsgálta a készülékeket és elvetette ezt a lehet séget. Barnes a washingtoni National Airportot hívta; ott már tudtak a dologról, az radarjaik is mutatták a rejtélyes 3 objektumokat. Howard Cocklin és Joe Zacko kezdett l figyelték a pontokat, s t, amikor az a kett átszáguldott az erny n, sikerült hozzávet legesen felbecsülni a sebességüket. Hihetetlen szám jött ki: óránként 700 mérföld, vagyis több mint 1120 kilométer! (1952-ben vagyunk, ne feledjük.) A radarosok akkor már úgy vélték, Washington veszélyben van. Úgy döntöttek, értesitik a f város védelmével

megbízott Andrews légitámaszpontot. De már erre sem volt szükség; az ottani radarosok is döbbenten figyelték a látványt. Volt is mit nézni! A közismert tiltó rendelkezéseket figyelmen kívül hagyva a “pontok" egyre-másra “rárepültek" a Capitoliumra és a Fehér Házra, az elnök székhelyére is Azonfelül – mint a megfigyel k kés bb közölték – az objektumok lassú repülésb l villámgyorsan át-átmentek 700 mérföldes sebességbe, hogy aztán fékezés nélkül hirtelen megtorpanjanak a leveg ben, majd elinduljanak vissza, az ellenkez irányba. Így természetes voltukat (hogy meteorok lennének) azonnal kizárhatták. A helyzet eléggé kritikusnak látszott. Ne felejtsük el: a világ a hidegháború legvadabb éveiben járt akkor, Amerikában sokan tartottak “ellenséges támadástól". És ilyen közhangulat idején egy szombat éjjel az USA f városa fölött szabadon és büntetlenül cikáznak valamilyen idegen szerkezetek,

amelyek m szaki paramétereikkel ráadásul felül is múlják a modern hazai haditechnika összes lehet ségét?. A “légitámadás" több mint egy órán át tartott és a “Föld" még nem reagált. (4) Végre éjjel 01 óra 45 perckor történt valami. A National Airportról – mint a kevés éjjel 7 induló gép egyike – felszállt a Pittsburg-Detroit felé tartó 807-es járat gépe. Amikor Washington és Martinsburg között repült, Pierman kapitányt, a gép vezet jét megkérdezték a földr l, nem lát-e valami szokatlant? “Válaszul a kapitány jelentette, hogy hét furcsa objektumot lát. Utasí4 tották, figyelje tovább a tárgyakat. Mind a hét még a földi atmoszférában tartózkodott, közülük kett meredeken felfelé haladt, két másik hamarosan követte ket, míg a többi három vízszintesen repült."(5) Pierman kapitány körülbelül 12 teljes percig szemlélhette az objektumokat, amelyek aztán – ahogyan azt kés bb a sajtónak

adott nyilatkozatában közölte – 3-5 másodperc alatt száguldottak el, ami szintén rendkívüli gyorsaságukra vall. A szemtanú, akárhogyan is cs rjük-csavarjuk a dolgot, bizony szakember volt Határozottan kijelentette: 1) Sok hullócsillagot volt alkalma megfigyelni pályafutása során, de ezek nem azok voltak; 2) Biztos, hogy nem repül gépek voltak; 3) Fényük er sebb volt, mint a legfényesebb csillagoké, amelyek akkor és ott láthatók voltak az égen. De nem csak látta ket. A 610-es repül járat személyzete – ez az utasszállítógép Washington irányába tartott – pirkadat el tt rádión jelentette, hogy a Virginia állambeli Herndon térségéb l egészen Washingtonig “üldözték" gépüket valamilyen fényes objektumok. A furcsa “hajsza" csak akkor ért véget, amikor a gép mindössze négy mérföldre volt a washingtoni National Airporttól és már leszálláshoz készül dött. Ennek különben a helybeli radarmegfigyel k is tanúi

lehettek az utolsó percekben. A polgári repülésügy felel sei ekkor attól tartottak: ha ellen rizhetetlen tárgyak mozognak a polgári járatok útvonalain, az roppant balesetveszélyes dolog. Újabb sürgetés ment az Andrews légitámaszpontra, de lám, milyen furcsa a helyzet: a támaszpontról nem szállt fel egyetlen vadászgép sem, ellenkez leg: egy UFO lebegett pontosan az Andrews Air Force Basc fölött. Ez már szinte provokáció! A polgári repül terek és az ARTC aznap éjjel harmadszor kértek katonai beavatkozást. A támaszpont radarszemélyzete el jött helyiségeib l és szabad szemmel is látta a “fölöttük lebeg hatalmas narancsszín gömböt" Végre elfogyott 5 8 a légier (semmivel sem indokölt) türelme. De akkor is állítólag csupán egyetlen F-94-es vadászgépet küldtek ki, és mire az a helyszínre ért, az ismeretlen objektumok elt ntek. De ezzel korántsem volt vége a dolognak. Néhány napig a sajtó sokat emlegette a dolgot. Aztán

egy héttel kés bb, szombatról (július 26-ról 27-re) vasárnapra virradóra éjszaka ismét felt ntek az UFO-k. Ezúttal már este 21 óra 08 perckor bukkantak fel els ízben a radarerny kön. El bb négy, aztán tizenkét objektum repdesett Washington környékén. A különböz források adatai eltérnek egymástól, de amennyire hinni lehet a hírügynökségek tárgyilagosságra törekv jelentéseinek (6), az objektumok a Washington, Herndon (Virginia) és az Andrews légitámaszpont alkotta háromszögben, repdestek. Ismét minden környékbeli repül tér és katonai támaszpont radarján láthatták ket. 23.30 körül öt elég jól meghatározott és bemért célpont ellen ismét vadászgépeket kértek. De a New Castle-i katonai repül térr l csak éjfél felé szállt fel két F-94-cs Nem világos, mivel magyarázható a légier folytonos, több órás késése. Ha tényleg oly “háborús" (hidegháborús?) volt a hangulat, úgy az lett volna természetes, ha a

vadászgépek a riasztást követ en perceken belül a leveg be emelkednek. De nem így történt. A légier t kés bb faggató újságíróknak olyan benyomásuk támadt: a fegyvernem mintha nem túl szívesen nyilatkozna a dologról. Mindenesetre a vadászgépek sorozatos késése felt nt a vezet amerikai sajtónak is. (7) Amikor a légier már nagyon sarokba szorítva érezte magát, az adott helyzetben a lehet legostobább kiutat választotta. Hivatalos közleményt adtak a sajtónak, ebben beismerték, hogy vadászgépek több órás késéssel vettek részt az akcióban, de ennek oka az, hogy “a National Airport radarfigyel szolgálata nem a Pentagon vezérkari ügyeletének, hanem egy pennsylvaniai légier -központ6 nak továbbította adatait". Nem csoda, hogy Washington lakossága még az éjszaka folyamán el bb értesült az UFO“légitámadásról", mintsem a védelmére hivatott hadsereg felel s beosztású tisztjei. A Pentagonban az illetékesek a f

város felett száguldozó objektumokról. a hozzájuk tele9 fonáló, nyilatkozatokat kér újságíróktól értesültek! Azon az éjszakán különben végre – hála a sajtó riasztásának – felel s személyek id ben kiértek a National Airportra és saját szemükkel láthatták a radarerny kön az UFO-kat. Köztük volt Dewey Fournet rnagy, aki a Pentagon és a Project Blue Book, a US Air Force kutató bizottsága (UFO-kutató bizottság) közti összeköt volt; továbbá Holcombe hadnagy, az Air Force Directorate of Intelligence (a légier felderít szolgálata) elektronikai tanácsadója, valamint az USA légierejének sajtóf nöke, Albert M. Chop Hallották a startoló vadászgépek pilótáinak rádióbeszélgetéseit is. Mert végre – csodák csodája! – elindultak a vadászok. A jelenlév újságírók és fotósok rjöngtek örömükben Egy perc múlva – felháborodásukban Ugyanis a dönt percben a légier t l érkezett parancsra a sajtó összes képvisel jét

er vel eltávolították a repül térr l! Az indoklás? Az, hogy “az irányítótorony és a pilóták beszélgetéseiben harcászati kódokat használnak, ezeket kívülállók nem hallhatják". Kérdés persze, hogy valóban ez volt-e az igazi ok? Hiszen a rádióamat rök már akkor is lehallgatták ezeket a “szigorúan titkos" beszélgetéseket. A másik, nem kevésbé fontos kérdés: lehet, hogy a sajtót máskor, máshonnan is eltávolították? Esetleg jóval egyes események el tt, vagy félrevezették ket úgy, hogy azt képvisel i nem is vették észre? A légier másnap sajtóközleményt adott ki, ebb l kiderül, hogy bár az egyik gép pilótája jelentette: négy mérföldnyire maga el tt látja az egyik fényl objektumot – azt 7 nem érte utol. Mellesleg akkor az összes UFO elszáguldott, elt nt a radarerny kr l, hát a vadászgépek is visszatértek a Földre. Ám alig szálltak le– az összes radaron ismét felt ntek a rejtélyes fénypontok.

Ismét hívták a vadászgépeket Az egyik igen gyorsan megérkezett, a pilótának sikerült is “vizuális kapcsolatot létesítenie a céltárggyal" – magyarul: szabad szemmel is meglátta az UFO-t. Az UFO fényei ekkor hirtelen kialudtak, de a pilóta saját radarján még látta a célt. Ám akkor az objektum hihetetlen sebességre “kapcsolt" és elt nt mind a pilóta, mind a földi radarok hatóköréb l. 10 A vadászgépek azon az éjszakán még harmadszor is felszálltak, mert a radarokon újra megjelentek a fényl pontok. Ezúttal északon Kés bb az egyik vadászpilóta, név szerint William Patterson hadnagy, a következ ket vallotta: “Igyekeztem 300 méternél közelebb kerülni valamelyik égi vándorhoz, de a földi radarkezel k hol erre, hol arra irányítottak. Sok fényes pontot láttam A gépem által elérhet legnagyobb sebességgel repültem, de egyiket sem értem utol. Végre megértettem, hogy nincs semmi esélyem. Akkor egy újabb objektumra

vezettek rá Egy körülbelül 10 mérföldre lév objektumot jelöltek ki újabb célnak. De amikor két mérföldre megközelítettem, hirtelen elvesztettem vele a vizuális kapcsolatot." Azon az éjszakán a vadászgépek összesen két és fél órán át repdestek Washington fölött anélkül, hogy a rejtélyes UFO-kat egyszer is megközelíthették, vagy bármi eredménnyel dicsekedhettek volna. A sajtó ezután persze kiélhette magát, a légier tehetetlenségét ecsetelte, az pedig a kulisszák mögött próbálta elcsitítani a dolgokat. Az US Air Force (az Egyesült Államok légiereje) illetékesei attól tartottak, a sajtó pánikot kelt a társadalomban. Valójában nem csupán err l a két éjszakáról volt szó. 8 1952 júliusában mondhatni “tömegesen" bukkantak fel az UFO-k Amerika egén. Már július l-jén Boston fölött 1930kor szemtanúk láttak egy UFO-t, amit két F-94-es vadászgép üldözött Az egyik szemtanú maga is a légier századosa

volt (8) Ugyanazon a napon egy SCR-584 típusú radarkészülékkel a New Jersey állambeli Forth Monmouthban tizenöten láttak két UFO-t, ezek teljes öt percig voltak a radarerny kön, körülbelül 15 ezer méteres magasságban repültek. S t, aznap egy harmadik csoport – a száz f tanú között volt egy egyetemi fizika professzor is – látott egy másik UFO-t. Július 2-án Utah fölött szállt el egy UFO, amit a hadsereg egy törzs rmestere, Delbert C. Newhouse amat rfilmre is vett Július 10-én a National Airlines repül társaság pilótái Virginia állam fölött láttak UFO-t. 11 Július 12-én Chicagóban egész tömeg – köztük egy repülési meteorológiai szakért , aki a hadseregnek dolgozott – figyelt meg egy “nagy kerek tárgyat, körülötte apró fényes pontokkal", az objektum lassan elszállt a város fölött, majd megállt és visszatért ugyanazon a pályán. Július 13-án egy polgári gép személyzete figyelt meg egy UFO-t, közeledtükre

az gyorsan felemelkedett és elt nt az atmoszféra magasabb rétegeiben. Július 14-én Washingtontól délre a Pan American légitársaság egyik menetrendszer járatáról láttak hat fényl objektumot. Megfigyelték azt is, hogy az objektumok “az aerodinamika törvényeit teljes mértékben áthágva" repültek, majd még két másik UFO is csatlakozott hozzájuk. (9) Július 16-án 0 óra 21 perckor két szemtanú (az egyik 13 éves gyakorlattal rendelkez repül gép tervez mérnök, s t akkoriban éppen az Amerikai Aeronautikai Tanácsadó Bizottság tagja, Paul R. Hill) Virginia állam Hampton 9 városa fölött figyelt meg borostyánszín fényeket kibocsátó UFO-kat. Kezdetben csak kett t láttak, ezek kb 500 mérföldes (800 km-es) sebességgel jöttek dél fel l, majd lassítottak és irányt változtattak. Egymás körül keringtek, azután Virginia Beach fel l felbukkant egy harmadik UFO is és csatlakozott hozzájuk. Ezt követ en a James-folyótól odarepült

egy negyedik is Erre az egész csoport ismét kb. 500 mérföldes sebességre “kapcsolt" és elszállt délre. Valószín leg kés bb irányt változtattak, mert Hamptontól északra feltehet en ugyanezeket látta kés bb a parti rség tengerésze, Shell Alpert, aki Massachuscttsben, Salem városa fölött fényképezte le az átrepül négy UFO-t. Július 18-án Paul Carpentier, az American Airlines pilótája és gépe teljes legénysége közölte: a Colorado állambeli Denver közelében három UFO-t láttak, “amelyek repülés közben egyetlen szempillantás alatt 180 fokos irányváltoztatást hajtottak végre". Ugyanazon a napon a Patrick légitámaszponton szolgálatot teljesít hat személy (köztük két meteorológiai tiszt) látott a bázis fölött elrepülni négy fényes tárgyat. A már említett “washingtoni légitámadást" megel z éjszakán pedig a New York Times 12 vonatkozó cikkei szerint 22 óra 15 perckor Staten Island fölött szemtanúk

több, V-alakzatban teljesen csendben repül öt UFO-t figyeltek meg. Különben a július 26-i “washingtoni csata" idején mások másutt is láttak UFO-kat. A National Airlines egy pilótája jelentette: két fényt látott, de amikor gépe közelebb ért, hirtelen elt ntek. Az United Airlines egy pilótája Herndontól 7mérföldre délre 400 méter magasan látott szokatlan fényeket. A CAA légitársaság pilótája Belltsvillet l délnyugatra el bb kékes szín , kés bb az Andrews támaszpont közelében öt további fehér fénypontot tapasz10 talt. Ugyanakkor a kontinensnyi ország túlsó végén a légvédelmi parancsnokság m szereivel felfedezett egy ismeretlen repül objektumot és kiküldött ellene egy vadászgépet. Ám az az UFO sokáig pontosan olyan távolságban repült a gépt l, hogy az ne használhassa ellene fedélzeti fegyvereit – “mintha jól ismerte volna azok hatótávolságát". (10) Valahogy az összes jelenséget és eseményt meg

kellett magyarázni az embereknek. Az illetékesek sokáig töprengtek, mit is találjanak ki, végül eléggé szerencsétlen megoldást választottak A szokásos “magyarázatok" – meteorológiai léggömb, érzékcsalódás stb – nem jöhettek szóba, hát egy hasonlóan tarthatatlan álláspontban egyeztek meg: az összes júliusi UFO-t a leveg egyes rétegeinek egyenl tlen felmelegedéséb l ered optikai csalódásnak nevezték, amely a radarerny kön jön létre. És ezt többek között tudományos ismeretterjeszt folyóiratokban is próbálták elhitetni (11). A már említett Albert M. Chop felháborodottan nyilatkozta a Daily News riporterének, hogy “ is látott saját szemével a radarerny kön ilyen objektumokat és azok semmiképpen sem lehettek, radar-délibábok már csak azért sem, mert olyan is akadt köztük, amelyik az öt üldöz sugárhajtású vadászgép el l menekült 5000 mérföldes (több mint 8000 kilométeres) óránkénti sebességgel, majd

hirtelen fordulatokat végzett, amire semmiféle földi mérnökök által épített szerkezet nem lenne képes." Én hadd tegyem itt hozzá: az érzékcsalódások még kevésbé. 13 Epilógus: jóval kés bb, pontosabban 1960. február 22-én kés éjszaka az amerikai televízió egy dokumentumfilmet sugárzott. Témája: a Pentagon vizsgálata az 1952-es két “washingoni csata" és egyáltalán az UFO-k ügyében. A vizsgálat ezzel a meglep (és tulajdonképpen hivatalos 11 helyr l els ízben ilyen kereken elhangzott) mondattal ért véget: “A Nemzetvédelmi Minisztérium hivatalos információja szerint egyáltalán nem kétséges, hogy az UFO-k léteznek, hogy értelmes legénység irányítja ket és azok a Földön kívülr l származnak." 2. A VILÁGON MÁSUTT IS India, Új-Delhi. 1951 március 15-én a repül tér fölött jelent meg egy kb. 30 méter hosszú szerkezet Körülbelül 1500 méter magasan 3000 km/óra sebességgel repült. Amikor

vadászgépeket küldtek utánuk, felfelé elt nt De még háromszor megjelent (ha ugyanaz volt?) az indiai f város felett: 1951. március végén, novemberben és decemberben. Minden alkalommal 1500 méter magasságban, de már jóval lassabban (kb. 700 km/óra) A minduntalan ellene küldött vadászgépek el l elrepült. Spanyolország. 1967 november 4-én a két ország közti katonai egyezmény keretében négy portugál vadászgép gyakorlatozott a spanyol légtérben, Granada és Córdoba között. Vezet jük Lcmcs Fcrrcira pilóta-százados volt Granada környékén egy több színt kibocsátó UFO-val találkoztak, amely látszólag egy helyben lebegett, majd az elhaladó gépek nyomába eredt. A fura “üldözés" körülbelül 40 percig tartott, közben az UFO a gépek közé is berepült: a pilóták gépfegyverb l tüzet nyitottak rá, erre elt nt. A portugál légier parancsnoksága közleményt adott ki az esetr l és beismerte: az “üldözés" alatt alig

lehetett a Földr l rádiókapcsolatot teremteni a gépekkel, a légtérben er s elektromágneses zavarok voltak. A térer sség- változásokat ugyanakkor a coimbrai egyetem szakemberei is megállapították 14 12 Kanada, Ontario állam, North Bay. 1952 április 17-én 22 óra tájban két egymástól független nagy csoport személy látott er s fényt kibocsátó kerek tárgyat, ez hosszabb ideig hol felemelkedett, hol alább ereszkedett. (12) 1952. április 24-én Ottawában láttak UFO-t 1952. április 29 Toronto Mindössze hat másodperc alatt 50-60 tárgy süvített el a város fölött, szabályos V-alakban, igen magasan. 1952. április 30 Vancouver 22 óra 20 perckor egy nagy kék fény tárgy szállt a város fölé. Kezdetben kerek volt, aztán kúp alakú lett és délnyugatra elt nt. Szovjetunió. A Karéliai ASZSZK f városa, Petrozavodszk lakóit ugyancsak meglepte az 1977. szeptember 20-án bekövetkezett esemény. Hajnali 4 óra körül az égen váratlanul egy

lüktet fényt kibocsátó hatalmas gömb jelent meg. Lassan közeledett a városhoz, majd lelapult, mozdulatlanul függött a leveg ben, rengeteg apró kis fényt bocsátott ki magából. Egy id után fényes fénykörökké alakult a látvány és az Onyega-tó felé haladt, amely fölöt akkor szürke felh terpeszkedett. A felh ben félkör alakú, középtájon élénkvörös, szélein fehér nyílás támadt. A szemtanúk szerint a jelenség 10-12 percig tartott. J Gromov, a petrozavodszki hidrometcorológiai állomás igazgatója kijelentette a TASZSZ hírügynökség tudósítójának, hogy Karéliában a megfigyel k eddig még sohasem láttak ilyen jelenséget. Azt is tudjuk – tette hozzá Gromov –, hogy ebben az id pontban semmiféle m szaki kísérletet nem végeztek. (13) Észak-Európa: az NSZK északi részen, Dániában, Svédországban és Lengyelországban 1952 szeptemberében francia sajtójelentések szerint láttak többször is fényl korong szivar és gömb

alakú repül tárgyakat. Lengyelország: 1953. július 31 Északnyugaton, közel az NDK határához, a Wolin-szigetcn este 19 órakor hét szemta13 15 n (öt lengyel és két német) látott egy kb. 22 méter átmér j korong alakú tárgyat, amely a leveg b l leszállt, pár percig a talajon állt (vagy közvetlenül fölötte lebegett), azután nagy sebességgel elszállt. Lengyelországból különben legalább tíz megfigyelésr l tudunk a hetvenes évek végéig és körülbelül ugyanannyiról a nyolcvanas évekb l. A megfigyel k gyakran pilóták voltak Ezeket az állami sajtó közölte, s t tudósok is vizsgálták a jelenségeket, némelyiknek leírása könyv alakban is megjelent. Olaszország. Sok magyar turista ismeri már a római Fiumicino repül teret. 1978 november 12-én este a repülésirányítók kényelmesen, zavartalanul szép tiszta id ben a toronyból szemlélhették meg azt a nagy, narancsvörös fényt sugárzó gömböt, amely hosszabb ideig repdesett a

repül tér közeiében, majd villámgyorsan elszáguldott északra, az Adria irányába. Szintén Olaszországban történt, szintén 1978 novemberében. Campobasso környékén négy UFO-t láttak a szemtanúk Az objektumok szivar alakúak voltak és intenzív narancsvörös fényt árasztottak. Néhány bonyolult repülési alakzat “bemutatása" után az objektumok elt ntek. Hasonló jelenségeket ebben az id ben több más személy látott Modena környékén is. Az UFO itt is hosszúkás volt, de ezüstös fényt árasztott. Argentína. Ugyancsak 1978 november végén az országban kétszáz személy jelezte, hogy Santiago del Estero fölött – ez a helység Buenos Airest l 1200 kilométerre fekszik – UFO-t látott. A szerkezet éles fényt sugárzott, hirtelen bukkant fel és el bb egész alacsonyra ereszkedett, majd meredeken felszállt és elt nt. Sokfelé láttak még UFO-kat; helyhiány miatt voltunk kénytelenek csak e példákra hivatkozni. 14 3. UFO ÉS

HADITECHNIKA 1952. szeptember 21-én két helyen is történt érdekes UFOmegf igyelés Ezen a napon egyrészt Marokkó három városa 16 – Tanger, Marrakesh és Casablanca – fölött repültek cl UFO-k; a f városban, Casablancában egyszerre körülbelül 5 ezren látták a látványt. De minket ebben a fejezetben a másik aznapi esemény érdekel. Ekkor zajlott ugyanis NagyBritannia területén a Bras Grota fed nev nagyméret NATO-hadgyakorlat. Egy UFO minden jel szerint a légier gyakorlataira volt kíváncsi. Többször harci gépek mellé szeg dött és hosszú percekig repült mellettük; a John W. Kilburn hadnagy által vezetett gépet pedig egészen leszállásáig kísérte. Utána az UFO egy ideig a repül tér fölött “függött" mozdulatlanul és saját tengelye körül forgott. NATO-vadászgépek egy csoportja üldöz be vette, de ez csak pár percig tarthatott, ugyanis a La Manche csatorna fölött az UFO óriási sebességre kapcsolt és egyszer en elt nt a

pilóták szeme el l. 1961.január 10. Cape Canaveral, Florida, USA Az amerikaiak rakétakilöv állomása. Az Egyesült Államok hadseregének vezérkara úgy döntött, próbakilövést hajt végre egy Poláris típusú hadászati rakétával. A kilövés megtörtént; a Floridától dél felé távolodó rakéta célpontja az Atlanti óceán déli részén volt. Az egész röppályát szárazföldi és hajókra telepített ideiglenes radarállomások figyelték. Már az emelkedési szakaszban valamilyen tárgy jelent meg a rakéta mellett, amelyet a Cape Canavcralen kés bb kiadott hivatalos jelentésben “azonosíthatatlan objektumnak" neveztek. Ez az objektum egy ideig oly közel repült a rakétához, hogy a megfigyel berendezések csupán egyetlen, igen fényes radarnyomot regisztráltak. Mivel a radarokat úgy állították be, hogy automatikusan 15 kövessék ezt a fényes jelet – kialakult az a fura helyzet, hogy amikor a jelek ismét szétváltak, a radarok a

fényesebb, er sebb jelet – vagyis az UFO-t követték. Percekkel kés bb derült csak ki, hogy ennek pályája most már nem azonos a Poláris kijelölt pályájával. Utána 14 teljes percig keresték a radarokkal a rakétának az UFO-hoz képest sokkal gyengébb radarjelét. (14) 1967. március 5-én az észak-dakotai Min t mellett a légier megfigyel szolgálata egy ismeretlen repül tárgyat észlelt. Az UFO jól láthatóan az amerikai stratégiai raké17 ták föld alá rejtett silói felé vette az irányt. Pár másodperccel kés bb a minoti légibázison riadót rendeltek el, ugyanakkor riasztották a környékbeli légelháritó egységeket is Az UFO hamarosan szabad szemmel is látható lett: fényesen csillogó, körülbelül 30 méter átmér j korong volt, középen afféle pilótafülke dudorodott ki bel le. Amikor az UFO az egyik rakétasilóhoz közelitett, már három légvédelmi egység katonái irányították rá fegyverüket – de nem kaptak támadási

parancsot. A támaszpont parancsnokai szerették volna, ha az UFO leszáll és azt katonai er vel, sértetlen állapotban kerítik hatalmukba. Ám akkor az UFO villámgyorsan lefékezte röptét és körülbelül 150 méter magasságban mozdulatlanul lebegve maradt. A minoti bázis felderít i riasztották a NORAD-ot (Észak-Amerikai Légvédelmi Parancsnokság). Ám az F-106os gépekben ül készenléti pilóták öt teljes percen át hiába várták a startparancsot. Amikor viszont a repül korong körözni kezdett a rakétarendszer “szíve", a Kilövésirányító Pont fölött – a vadászgépek végre startparancsot kaptak. Ugyanakkor az UFO hirtelen felemelkedett és a magasban elt nt. (15) 1977 októberében Olaszországban tartottak NATO-hadgyakorlatot. Október 27-én egy UFO szállt cl a Cagliari 16 közelében lev Elmas olasz haditámaszpont fölött, majd ugyanaz az objektum elszállt Decimomannu NATO-támaszpont, aztán a közelben haladó Saratoga amerikai

repül géphordozó hajó fölött is. Az objektum igen alacsonyan, mindössze 500 méteren repült, sebessége a mérések szerint 926 km/óra volt. Az Elmas-támaszpont légiforgalmi ellen reinek bemérései szerint az éjszakai gyakorlatok során ez az ismeretlen objektum ezen felül helikoptereket is kísért ide-oda, miután pedig azok leszálltak, a tárgy “olyan sebességgel távozott, amely többszörösen meghaladja minden jelenleg ismert repül járm gyorsaságát". Ezen kívül a környéken (és a távoli Pisában is) az Elmas-repül tért l 9 km távolságra és 1500 méter magasan két teljes órán át megfigyelhet volt egy színeit változtatva lebeg UFO. Jellemz , hogy az esetr l el bb az olasz sajtó (16), ám a hivatalos olasz hírügynökség csak majdnem két és fél évvel kés bb számolt be. (17) 18 Mivel tudunk nagyon hasonló esetekr l, hát nem írjuk le ket külön-külön, csupán a helyszíneket és dátumokat. Más amerikai katonai támaszpontokon

is el fordultak ilyen meglepetésszer “akciók". 1975 november 7-én a Montana állambeli Malmstromban tapasztalták a szupertitkos berendezések felett két UFO megjelenését. A NORAD felderít i kés bb kikérdezték a szemtanúkat és arra a következtetésre jutottak, hogy a kéttárgy kés bb nagy magasságban “hoszszúkás alakú hajófélcséggé kapcsolódott össze." Az UFO-k “szemtelen módon" kémlelték ki az amerikai nukleáris fegyvertár elhelyezkedési pontjait Montana, Michigan és Maine államok területén –riadóztatta a társadalmat 1979 januárjában New York Herold Tribüné. Kár, hogy f leg kissé elavult, 1975-ös példákat hozott fel, az esetek ilyen jelent s késéssel jutottak a sajtó tudomására. Ugyanakkor a Washington Post még olajat is öntött a t zre: “Az 17 amerikai atomfegyverek terén nincs már titok a kozmoszból érkezett jövevények el tt. A katonai elhárítás által legutóbb rendelkezésre bocsátott

anyagokból kiderül, hogy a Földre látogató repül csészealjak utasait különösen érdeklik az amerikai katonai berendezések. Az általuk felkeresett objektumokhoz tartozik Lorint (Maine állam), Wurtsmith (Michigan) és Malmstrom (Montana). A tanúvallomások szerint a rejtélyes tárgyak mozgása a helikopterekére emlékeztet Ám az üldözésükre küldött repül k soha nem tudták utolérni ket!" Ennyit a Washington Postból, amely pedig nem bulvárlap és szerte a világon igen mértékadónak tartják. Érdemes persze elgondolkozni azon is, hogy az amerikai katonai elhárítás négy évig “pihentette" az adatok százait, és csak akkor hozta ket nyilvánosságra, amikor már amúgy is kezdtek kiszivárogni. Ám, ha azt hitték c ravasz “pszichológusok", hogy ennyi id elteltével az embereket már nem fogja túlságosan izgatni ez az elavult ügy – hát alaposan tévedtek. F leg azért, mert alig pár hónappal kés bb az elavult ügy ismét

feléledt: a támaszpontok fölött megint felt ntek az UFO-k. Egy nyugat-európai lap err l így számol be: “Mára virradó éjjel háborús riadó volt a Michi19 gan állambeli Wurtsmith támaszponton; leveg be emelkedett a bázis összes harci gépe, mert pontosan a bunkerek fölött megjelent egy helikopterre emlékeztet lebeg objektum. De nem helikopter volt; amint az els vadászgép a leveg be emelkedett, az ismeretlen eredet tárgy elt nt a radarképerny kr l, olyan sebességgel, amit a világon egyetlen helikopter sem érhetne el. (18) Az ismeretlen eredet tárgyak persze nem korlátozzák tevékenységüket csak az amerikai haditechnika eredményeire. 1976. szeptember 22: két iráni Phantom vadászgép 18 Teherán és Mehrabad között 1800 méter magasságban egy kék, vörös és zöld fényeket kibocsátó repül tárgyat észlelt. A pilóták természetesen azonnal arra indultak és kell közelségbe érve tüzet nyitottak rá. Ám ugyanabban a pillanatban

felmondta a szolgálatot, a gépágyúkat irányító elektronikus vezérl rendszer, valamint az összes fedélzeti m szer. Az UFO biztonságos távolságba ment t lük, a repül k berendezései akkor ismét m ködni kezdtek. A pilóták már azt hitték, végük – most örömmel folytatták útjukat. az ellenkez irányba Alán Hynek professzor, az 1986 áprilisában elhunyt legtapasztaltabb UFO-kutató tudós úgy véli: két dolgot kell itt különválasztanunk, miel tt abba a hibába esünk, hogy azt hisszük: az UFO-k különleges érdekl dést tanúsítanak a földi katonai, esetleg kifejezetten nukleáris berendezések iránt. Hynek azt mondja: az egyik dolog az UFO-k jelenléte, a másik a . tanúk jelenléte Lehet – állítja – a rejtélyes és nyilván nem földi eredet repül tárgyak megközelít leg egyforma gyakorisággal t nnek fel a Föld összes területe fölött – de csak ott jegyzik fel ezeket az eseményeket, ahol az emberek észreveszik ket. Így logikus

– véli Hynek –, hogy sokkal gyakrabban veszik ket észre ott, ahol az emberek éjjel-nappal “hivatalból" fürkészik az eget és a környékét, nemcsak saját szemükkel, hanem erre a célra igen alkalmas eszközökkel is. (19) 20 4. UFO ÉS POLGÁRI REPÜLÉS A Titkok könyvében ugyan azt irtuk: az UFO-k mindig kitérnek a repül gépek el l, igy kerülik el az összeütközéseket, a katasztrófát. De lehet, hogy azért ez nem egészen így van. Mindenesetre akadnak elgondolkodtató esetek is 1953. október 19 Az American Airlines DC-6-os gépe 19 Philadelphiából Washingtonba tartva, a Conowingo-gát (Susquchanna-folyó) fölött éjjel 0 óra 10 perckor találkozott egy UFO-val. A felh kb l hirtelen el bukkanó teljesen sötét tárgyat els ként a másodpilóta vette észre. Mivel úgy t nt, hogy a tárgy a négymotoros gép el tt lebeg mozdulatlanul, a gépet vezet J. L Kidd figyelmeztetésképpen bekapcsolta a DC-6-os fényszóróját. Válaszul az UFO-ról

is vakító fénysugár áradt a repül re. Kidd hirtelen 3000 méterr l 1700-ra ejtette le a gépet. A váratlan és nem is veszélytelen man ver hatására az utasok közül többen megsérültek. Washingtonban az esetet kivizsgáló Civil Aeronautics Board (Polgári Repülésügyi Bizottság) kizárta annak lehet ségét, hogy a DC-6-os útjába egy másik repül gép kerülhetett 1957.november 3-án este a brazil VARIG légitársaság C-46-os kétmotoros gépe elindult P rto Alegréb l Sao Paulóba. Jean V de Beyssac kapitány csupán 2000 méter magasan repült, a felh k fölött Már november 4-e volt; hajnali 1 óra 30 perc körül balról a gép el tt különös vörös fény látott a felh k között. Még tréfásan oda is szólt a másodpilótának, hogy talán most végre k is látnak UFO-t – amikor a felh kb l egy vörösen ragyogó objektum merült fel és egyenesen a gép felé tartott. Miel tt a rémült Beyssac változtathatott volna a repülési irányon, az idegen

objektum nagyon közel elszáguldott mellettük. A pilótafülkében egy pillanatra igen nagy forróságot éreztek a bent lev k, de a m szerek a gépben nem jeleztek tüzet. Ennek ellenére kiégett a fedélzeti rádióadó, a jobb oldali motor áramfejleszt je és meghibásodott a robotpilóta is. A pilóta ebben a helyzetben kénytelen volt visszafordulni, és kényszerleszállást végezni Pörto Alegrében. 1976.szeptember 23-án este egy portugál Boeing-707 Lisszabonból indult a dél-afrikai Johannesburgba. Rövid21 20 del a start után csaknem összeütközött egy UFO-val; szerkezet egyenesen a gép felé tartott. A repül gép éppencsak elérte utazómagasságát, amikor a szürkületben felbukkant a sebesen közeled , kék szín tárgy De vörös és fehér fények is villogtak rajta, és olyan gyorsan jött a repül felé, hogy az embereket feltehet en csak a másodpilóta gyors reflexe mentette meg a pusztulástól, ugyanis azonnal jobbra fordította a gépet. Az UFO

balról, igen közel száguldott el mellettük. 1954. április 14-én az amerikai United Airlines gépe a 193-as járat vonalán, a kaliforniai Long Beach fölött kis híján ütközött egy UFO-val. A gépet vezet J M Schidei kapitány a váratlanul febukkanó tárgy láttán hirtelen felfelé rántotta a gépet; egy hollywoodi utas, bizonyos C. Barber a lábát, az egyik stewardess a bordáit törte. Az eset 1700 méter magasan történt. E rövid kis fejezethez ismét kénytelen vagyok hozzátenni, hogy nagyon sok hasonló esetb l válogattam ki a fentieket. Nem zárható ki – hogyha az UFO-kon múlik talán egyik esetben sem ütköztek volna a földi és az idegen járm vek, az UFO-k talán maguk is elkerülhettél volna a veszélyt. Lehet, hogy a földi pilóták fölöslegesen végeztek veszélyes man vereket. De hát ebben sem lehetünk biztosak Mert a következ fejezet már komorabb benyomást kelt bennünk. 5. UFO-K ÉS LÉGI KATASZTRÓFÁK 1950. június 23-án röviddel

éjfél el tt egy DC-4-es típust utasszállító gép 50 személlyel a fedélzetén a Michigan állambeli Benton fölött egy “meredeken repül tüzes gömbbel" ütközött össze (a pilóta utolsó rádiójelentése alapján tudjuk ezt). Az ütközés következtében a gép egy tóba zuhant, és azt hiába kutatták át a haditengerészet búvárjai, 21 egyetlen olyan nagyobb darabját sem találták meg, amelynek alapján a rendkívüli katasztrófa okát megállapíthatták volna. 22 1969. április l-jén reggel 7 óra 44 perckor egy C-118-as katonai szállítógéppel történt szerencsétlenség. Ez a gép reggel 6.30-kor indult a Washington állambeli Tacoma melletti Mc Chord Field katonai légitámaszpontról, fedélzetén négy katonai személy tartózkodott. 744-kor a gép Forth Lewis közelében járt, amikor a pilóta a következ jelentést küldte a földre: “Valami belénk rohant". Pillanatnyi csend után a pilóta nemzetközi segélyhívó jelet

sugárzott az éterbe: “Mayday! Mayday!" Utána még egyszer hallották a hangját, akkor ezt a meglep dolgot mondta: “Ahá, hát ez az!" Ilyen helyzetben az a kis mondat igen furcsavolt. Többé nem hallották ket; a gép roncsait és a négy katona holttestét még aznap délel tt fellelték Forth Lewis mellett. A támaszpont parancsnoksága által lefolytatott vizsgálat a környéken a balesetnek több szemtanúját is megtalálta; ezek egymástól függetlenül azt állították, hogy a baleset el tt a gép mögött két narancssárga objektum repült. (Ahá, hát ez az!) 1973.október 18-án Lawrence J. Coyne kapitány, a columbusi 316-os katonai egészségügyi alakulat ment helikopterének pilótája azt a parancsot kapta, hogy gépével repüljön az Ohio állambeli Clevelandbe, a Hopkins Airportra. Rajta kívül még három személy volt a repül gépen 40 perccel a start után, 750 méter magasságban Róbert Yanacsek törzs rmester (nevét igy, magyaros cs-vel

írják a források) pillantotta meg a vörös fényben ragyogó UFO-t; az objektum a látóhatár szélét l mindössze 10 másodperc alatt felgyorsulva a közelükbe ért. A kapitány, az összeütközést elkerülend , levitte gépét 500 méterre A sebesség ekkor kb. 160 km/óra volt Az UFO-t jól látták (“szivar 22 alakú, kb. 18 méter hosszú, fémes szürke test, középen és elején vörös fényforrással. Hátul zöldes fényt árasztott, amely reflektorként minden irányban söprögetett fénykévéjével, egyszer bevilágította a helikopter belsejét is.") A helikopter adó-vev je azonnal felmondta a szolgálatot, és. valami furcsa dolog történt. A gép akkor már csak 450 méter magasságban repült és Coyne kapitány nem is nyúlt a kormányhoz –ám az UFO mintegy “maga után vonzotta" a helikoptert 450 méterr l 1140 méter magasra – mindösz23 sze 2-3 másodperc leforgása alatt! Aztán az UFO elt nt, a rádiókapcsolat a gép és a

föld között helyreállt, és a helikopter sikeresen földet ért. (20) 6. UFO ÉS EMBERRABLÁS? 1978. október 28-án – bármennyire is hihetetlennek tetszik a dolog – feltehet en egy ismeretlen repül tárgy elrabolt egy repül gépet. A dolog Ausztráliában történt. A mi októberünk ott szép tavasz; azon a vasárnapon pedig különösen tiszta, ragyogóan napfényes id volt. Az ausztrál légier fiatal, mindössze húszéves pilótája, a jugoszláv származású Fredcrik Valentic Cessna-182-es tipusú egymotoros sportgépével Mclbourne-b l a körülbelül 200 kilométerre lev King Island szigetre indult. 18 óra 30-kor startolt és 1912-kor rádión közölte a melbourne-i repül térrel, hogy Capc Otway fölött van már (Melbournc-t l 150 km-re délre) és 1400 méter magasan repül. Ekkor valami történhetett, mert a pilóta hangja izgatott lett: “Egy repül gépet látok. Nem, ez nem repül mégsem, ez." Ekkor megszakadt a kapcsolat, de a melbourne-i

repülésirányító torony magnetofonjai természetesen nem álltak le. Két hosszú perc múlva Valentic ismét megszólalt: “Melbourne! Keletr l közeledik hoz23 zám. Egyenesen felém repül Játszik velem, vagy micsoda? Nem tudom felbecsülni az rületes sebességét Elment mellettem Azt hiszem, hosszú négy fényl pontot látok. Most jobbról közeledik Megáll a leveg ben! Körbe fordulok, de az objektum is fordul velem. Baj van a motorral." E pillanatban Valcntié végleg elhallgatott, de a szalag még felvett egy zajt, amit a rádió közvetített. Ezt a szakért k kés bb így írták le: “Hosszú fémes csattanás, mintha fémfelületek ütköztek volna egymással". A belgrádi Ilustrovana Politika szerint az újságírók nyomására Kenneth Williams, a Közlekedési Minisztérium szóviv je kénytelen volt beismerni, hogy a magnószalagon ennél több is volt, de Valentic szavainak egy részét nem 24 hozták nyilvánosságra. Sajnos azt már nem

sikerült megtudni, hogy a hatóságok mi okból titkosították a szalag egy részét. És bár azonnal ment akciót indítottak az elt nt Cessna felkutatására, annak a legapróbb darabkáját sem sikerült fellelni. Másfelöl viszont – és ez legalább olyan különös! – a fiatal pilóta apja, Guido Valentic évek óta hiába kérelmezi, hogy fiát ismerjék el halottnak. Ezekre a hivatalos kérésekre választ sem kap. Így aztán maga és sok forrófej UFO-mániás meg van gy z dve: az ausztrál illetékesek az esettel kapcsolatban olyan információkkal, vagy legalábbis alaposnak min síthet feltételezésekkel rendelkezhetnek (esetleg éppen a magnószalag titokban tartott része alapján?), amelyek arra engednek, következtetni, hogy Frederik Valcntié “nem halt meg" “valahol tovább létezik" és “onnan esetleg még vissza is térhct"(?). De nem az ausztrál eset volt ez els . 1953 november 23-án estefelé a Michigan állambeli Soo Locks

közelében lev Kinross Air Force Base (légitámaszpont) radarállomása – amely beosztása szerint az Air Forcc Defencc Com24 mandhoz, vagyis az amerikai légvédelmi parancsnoksághoz tartozott – a Laké Superior, az Öt Tavak egyike fölött egy el re be nem jelentett repül objektumot fedezett fel. Azonnal riadót rendeltek el (ne feledjük ismét, ez a hidegháború idején történt!); a támaszpontról egy F-89-cs típusú elfogó vadászgép startolt, fedélzetén Félix Moncla pilótahadnagy és R. Wilson hadnagy, radarkezel ült. A földi radarok a célpont közelébe irányították a gépet, hogy az vizuális kapcsolatot létesítsen vele és közölje, honnan származik. A vadászgép több mint 700 km/óra sebességgel haladt és hamarosan annyira közel került az ismeretlen repül tárgyhoz, hogy a Ground Control Intcrcept, a földi ellen rz radar képerny in a két radarkép teljesen összeolvadt. A pilótákkal a földr l nem tudtak rádiókapcsolatot

létesíteni. A “közös" radarkép mind sebesebben távolodott, majd teljesen elt nt a képerny kr l A radarkezel k arra gyanakodtak (hihettek-e mást?), hogy a két tárgy összeütközött a leveg ben, a repül roncsai lezuhanhattak, a pilóták pedig – talán – ejt erny vel kiugrottak és vagy a tóba vagy a szárazföldre estek. 25 Riadóztatták hát a támaszpontot, és még aznap éjjel megkezd dött a ment akció. Ám sem a földön, sem a vízen, sem a víz alatt sem találták meg soha többé sem a gépet vagy annak akár a legkisebb darabját, sem a vadászgép személyzetét. Ugyanez történt 1974. március elején az USA egy másik államában, a déli Új-Mexikóban. Este 2145-kor startolt Kirtland támaszpontról egy gép, éjszakai repülést gyakorolni. A földi radarkezel k hirtelen egy 680 km/óra sebességgel közeled objektumot pillantottak meg m szereiken, az egyenesen a géphez repült, a két radarjel összemosódott, majd e fénypont nagy

sebességgel eltávolodott. Az eseményt a Holloman és White Sands légitámaszpontok 25 radarjain is látták. Az elt nt gépnek ezúttal sem akadtak nyomára. A légier k krónikáiban akadnak még dokumentált, de eléggé hasonló más esetek is. és legénységének ezeknél kevésbé 7. UFO ÉS TUDOMÁNY A Titkok könyvében már volt szó arról, miért nem kedveli a mai ,,hivatalos"(?) tudomány az UFO- kérdést és a hozzá kapcsolódó problémaköröket. Nyilvánvalóan meg kell érteni azokat a tudósokat is, akik nem csupán valamiféle “vaskalaposság" miatt ellenzik az ügyet, hanem inkább azért, mert a dolog számukra valóban megfoghatatlan, ködös és f leg: mert túl kevés adattal rendelkeznek ahhoz, hogy a kérdést kutassák, hát inkább eleve lemondanak róla. De azért vannak kivételek, igaz, néha negatívak is. Nézzük végig az alábbi események sorát, és meglátjuk, a kép nem is olyan homályos, nem zavaros – hisz el

fordul, hogy felel s beosztású tudósok sem titkolják ezzel kapcsolatos véleményüket. 1969- ben Moszkvában Seaborg professzor, az Amerikai Atomenergiai Bizottság elnöke közölte: az Apollo-11-es rhajó Holdra szállt legénysége a Hold felszínén különös nyomokat talált: ezek szimmetrikusak, akár ha egy járm nyomai lennének. Csillagászok különben régóta 26 jelzik, hogy a Holdon valamilyen rendkívüli aktivitás jelei – pl. fényfelvillanások – tapasztalhatók (21) Szintén 1969-ben az American Association for the Advanccment of the Sience (“Amerikai Tudományfejleszt Társaságnak" fordíthatnánk a nevét) Bostonban kétnapos szimpóziumot rendezett az UFO- problémáról. A jelenlev tudósoknak több mint a fele az egész tanácskozás alatt a legélesebben tiltakozott már az ellen is, hogy a kérdéssel 26 egyáltalán foglalkozzanak, mert ez “a tudományon belül tudománytalan eszmék terjedését segítheti el ". Feltehetnénk

persze a logikus kérdést, hogy mindezek az emberek – ha ennyire nem akarnak foglalkozni az UFO-val – miért utaztak cl olykor többezer kilométeres távolságból Bostonba? Csak azért, hogy közöljék: nem érdekli ket a probléma? Vagy titokban talán. mégis érdekelte ket? A “tudománytalan UFO- eszméket" persze nem lehetett ilyen egyszer en elintézni. 1971-ben azlndustrial Research Magaziné áprilisi számában körkérdést intéztek 300 ezer(!) amerikai tudóshoz. A feltett hét kérdésre mindössze ezren válaszoltak. Többek között választ vártak t lük arra, hogy az UFO-kat valós jelenségnek tartják-e? 54% válasza: igen, 31% nem, 15%-nak nem volt véleménye. “Látott ön is UFO-t?" 78% nem, 14% látott valamit, “ami lehetett UFO is" és 8%: igen, amit látott, az teljes bizonyossággal UFO volt. “Hallott-c ön olyanokról, akik UFO-t láttak?" – 36% személyesen ismert ilyen személyeket. “Hisz-e ön a

Condonjelentésben?" 80%: nem! “Ügy véli, az állam közli, a rendelkezésre álló UFO-információkat?" – 76%: nem! “Ha az UFO-k valóban léteznek, ön szerint micsodák?" 35,4%: nincs véleménye. 32%: a kozmoszból érkezett járm vek 27% természeti jelenség. 5%: amerikai repül eszközök. 0,6% szovjet technikai eszközök. Három évvel kés bb a rendkívül intelligens emberek nemzetközi szövetsége, a MENSA tagjai között is végeztek egy felmérést. A Mensában nem csak tudósok akadnak, a rendkívül nagy intclligenciahányadossal rendelkez emberek között vannak feltalálók, menedzserek, m kedvel k és szakemberek is. A “zsenik" e gyülekezete sok országbaa igen nagy presztízsnek örvend. Arra a kérdésre, hogy az 27 UFO-k a kozmoszból érkeznek-e, a MENSA tagjainak kétharmada “igennel" felelt. 27 Végül ismét egy amerikai, de az egész tudományos világra jellemz másik közvéleménykutatási eredmény. Ezt 1975

májusában egyetlen ember, a Stanford Egyetem fizikusa, Péter A. Sturrock végezte el Az Amerikai Csillagászati Társaság 2611 tagjának küldte cl ezt az egyetlen kérdést: “Intenzivebben kell-e végezni az UFO- kutatást?" A csillagászok 52%-a, vagyis 1356 személy küldte cl válaszát, ezek közül 719-en (53%) válaszoltak igennel! Ám egy apró szépséghiba: a 719 csillagász közül mindössze ketten (!) merték csak odaírni a nevüket saját véleményük alá. 717-en annyira féltek tudóstársaiktól, hogy jobbnak látták azt eltitkolni. Ez már valóságos vélemény-terror benyomását kelti Ilyenkor aztán az ember nem tudja, mit csodáljon jobban: azt, hogy az UFO- ügy – ha lassan is, de mégis – áttöri a gátakat még a csillagászok között is – vagy azt, hogy e tudósoknak ilyen nagy százaléka ennyire türelmetlen és ellenséges az újat, a mást valló kollégákkal szemben? 8. KI “HISZ" AZ UFO-KBAN? 1974-ben Kanadában egy

közvclemcnykutatás erdemenye szerint a lakosság 36%-a hitt az UFO-k létezésében. Ám amikor a felmérést négy évvel kés bb megismételték, ez az arány 46%-ra emelkedett. Azok aránya, akik meg voltak gy z dve, hogy saját szemükkel láttak UFO-t, az 1974-es 8%-ról 1978-ra már 10%-ra n tt, ami az akkori népességi adatokat figyelembevéve 2 millió 300 ezer kanadai lakost jelentett. (22) Az Egyesült Államokban az els hasonló közvéleménykutatásra még 1966-ban került sor. A Gallup- Intézet akkori nyilatkozata szerint minden negyedik (25%) amerikai hiszi az UFO-knak mint nem földi civilizáció termékeinek a létét. Amikor ugyanez az intézmény 1973-ban megismételte 28 a felmérést, már több mint minden második amerikai (pontosabban: a megkérdezettek 51%-a!) hitt bennük, ráadá28 sul – és ezt is érdemes megfontolni – a maradék 49 százalék véleménye is nagyon megoszlott: 21% nem tudta eldönteni, mi is lehet az UFO, és csak 28% vélte,

hogy a jelenség csupán “a képzelet terméke". Igaz, nézeteit tekintve az UFO realitását valló 51% sem egységes; nem mindnyájan hiszik, hogy idegen civilizációról van szó. Az összes megkérdezett 11%-a állítja, hogy a saját szemével is látott már UFO-t (tegyük hozzá: vagy azt hiszi, hogy azt látott), ám csak 46% véli úgy, hogy a Földön kívül is létezhet értelmes élet. Két hasonló lengyel vizsgálat (1978 és 1981) is érdekes eredményeket adott. Azt, hogy az UFO csupán a képzelet terméke, az els vizsgálatnál a megkérdezetteknek 1,5%-a, a másodiknál már csak 0,2%-a vélte. 6,9%, három év múlva pedig már csak 2,4% gondolta, hogy az UFO az valamilyen tréfa vagy megtévesztés, misztifikáció. 1978-ban 13,9%, 81-ben viszont már 46,7% tartotta az UFO-kat idegen civilizáció, más kor, más dimenzió stb. közlekedési eszközeinek A kés bbi vizsgálatban a megkérdezettek 84%-a beismerte, hogy az utóbbi évek eredményei miatt

(sok UFOügyr l szóló beszámoló került akkor a nagyközönség elé) gyökeresen megváltozott a véleménye a jelenségr l; k azel tt az UFO-t csillagászati, meteorológiai vagy egyéb földi eredet , megmagyarázható jelenségnek tartották, ám most már úgy vélik, a jelenség egyik csoportba sem sorolható be. Egy másik kérdésre a válaszadók 22%-a azt felelte: az UFO számukra a modern élet egy színfoltja csupán, ám 36,5%-nak az UFO a jelenkor legérdekesebb problémája – és 41% számára pedig egész civilizációnk kulcsproblémája! 1978-ban a megkérdezett lengyelek 20%-a állította, hogy 29 látott UFO-t; 198l-re ez az arány 26,3%-ra n tt. Nem árt hozzátenni: nem igaz az ellentábornak az a propaganda-érve, hogy az UFO-k létét elfogadó emberek általában az “idegenekt l" várják a földi problémák megoldását, közömbösek tehát az emberiség bajai iránt. A helyzet általában (leszámítva az elmebaj határán táncoló

mániákusokat.) fordítva van Én legalábbis az UFO-hív k között elsöpr többségben olyanokkal találkoztam, akiket nagyon 29 is érdekel világunk és az emberiség sorsa, jöv je, ám a megoldást (megoldásokat) t lünk, emberekt l várják, és igazuk van. Éppen ezért kezdtek cl foglalkozni ezzel a problémával is, mert úgy látták, hogy ez esetleg nagymértékben befolyásolhatja az emberiség sorsát. 9. SZEMTANÚK Természetesen a számuk immár tízezrekre rúg. Csak néhány érdekesebb és dokumentált esetet ismertetünk alább: 1974 végén hivatalos tanúvallomást tett négy személy, akik ugyanazon év szeptember 8-án a texasi San Antonio repül tér körzetében UFO-t láttak. Ketten – Jerry Noyes és C. A Nickcrson – az Eastern Airlines gépének két pilótája volt, k a repül térhez közelít UFO-t látták. A harmadik tanú a repül tér biztonsági tisztje, Chester Blanchard volt, aki a betonról figyelte meg az UFO-t. A negyedik egy

repülésirányító, Jim Stevens ugyanazt az azonosítatlan tárgyat a repül téri radarberendezés képerny jén is látta. Nem véletlenül hoztam itt fel ezt a példát, ugyanis ez a eset ritkaságszámba megy: egy id ben és helyen ugyanazt a tárgyat látták szakemberek a leveg b l, a földr l és radar segítségével. 1958 októberében egy külön c célból összehívott sajtókonferencián a római elektromágneses kutatóközpont igaz30 gatója számolt be arról a több “hajóból" álló UFO-rajról, amelyet 1954. november 7-én láttak Róma fölött Nem ismeretes, miért kellett ezzel csaknem négy évig várnia? Argentína, Camba Punta, 1962 júliusa. A repül tér személyzete ismeretlen repül objektumot észlelt, a tárgy a repül térhez közeledett. Az igazgató, Luis Harvey azonnal parancsot adott, tegyék szabaddá a leszállópályákat. Az UFO rendkívül nagy sebességgel érkezett a tér fölé, majd a leveg ben hirtelen megtorpant és lebegni

kezdett. Alakja ideális gömb volt. Sajnos, a számtalan tanú – a repül tér személyzete és az ott tartózkodó utasok – izgatottan futni kezdtek feléje, szerették volna közelr l látni. Ám miel tt odaértek volna, a tárgy háromperces szabad lebegés után gyorsan elrepült. (23) 30 Kuvait. 1978.november 9-r l 10-re virradó éjszaka Mint arról a helyi Al-Quabas és az Al-Watan cím lapok beszámoltak, a f várostól 50 km-re keletre a m holdakat megfigyel repülésellcn rz állomás területén leszállt egy UFO. Az esetnek hat szemtanúja, volt: az állomás két technikusa és négy dolgozója, ez utóbbiak egyike egy amerikai szakért . Mind a hatan egyformán mondták el az eseményt: a tárgy leszállt, közepén vörös fényt árasztó “kupola" magasodott, a Jumbo óriásrepül gépekhez hasonló “farka" volt, és az egészet igen intenzív fény árasztotta el. A leszállás helyét l 250 méterre lev radarállomás kezel i azonnal próbálták,

riasztani a kuvaiti belügyminisztériumot. Ám az UFO 7 (hét) perces ott-tartózkodása alatt a környéken a rádió és telefonösszeköttetés a külvilággal megszakadt. Utána sz UFO hihetetlen sebességgel felemelkedett és elt nt a Kozmoszban 10. EGY KATASZTRÓFA TÖRTÉNETE 31 Sok kitalált katasztrófa-történetben az idegen bolygóról érkezett félelmetes lényeknek általában nagy szerep jut. H G. Wellstöl kezdve az invázió, az idegenek által véghezvitt emberirtás és leigázás egyike a vérmesebb sci-fi szerz k kedvenc témáinak. Nem kétséges, hogy egy tudás és technika terén magasan felettünk álló civilizáció egyedeinek már kis csoportja is fájdalmas csapásokat mérhetne akár legmodernebb mai világunkra is. Akadnak komoly szerz k és teoretikusok, akik azt állítják, hogy egy ilyen, ám hatásaiban szerencsére jóval kisebb beavatkozásra már sor is került. Az 1965-ös nagy amerikai áramszünetr l van szó. El re kell bocsátanom,

hogy erre az elméletre nagyon kevés a bizonyíték, szerz i azt inkább gyanúkra, megfigyelésekre és bizonyos egybeesésekre alapozzák. Idézzük fel el bb azt,, ami kétségkívül történt 1965. november 9-én. Nyolc északkeleti állam és Ontario kanadai tartomány déli részén – összesen több mint 200 ezer 31 négyzetkilométeren! – 17 óra 27 perckor kialudt az összes fény. Nemcsak a lakások áramellátása sz nt meg, hanem a közvilágítás is energia nélkül maradt. New Yorkban és a többi nagyvárosban a közlekedési lámpák kialvása azonnal megbénította a forgalmat. Még a repül terek leszállópályáinak világításával is bajok voltak Több ezer ember maradt a felh karcolók elakadt liftjeiben. Megsz nt a tömegközlekedés, leálltak a gyárak, néhol a sötétség leple alatt kirabolták a boltokat, a börtönökben rablázadások törtek ki stb New Yorkban kihirdették a rendkívüli állapotot. Az, ami a világ más részein egyszer és

nemegyszer már megszokott áramszünet lett volna, a kényelemhez szokott amerikaiak számára a “világvége f próbája" benyomását keltette. November 10-én reggel 4 óra tájban lett csak áram ismét Az nem vitás, hogy az USA történelme során eddig ez volt a 32 legnagyobb földrajzi kiterjedés , legtöbb embert érint katasztrófa-helyzet. Sok megfontolandó tanulságra ébresztette rá a szakembereket, akik a következ hónapokban valóságos stábokat alakítottak, és a szerencsétlenség okai mellett annak részhatásaival is alaposan foglalkoztak. New York, Massachusetts, Vermont, Connecticut, Rhodc Island, New Hampshire, Pennsylvania és New Jersey államok, valamint Kanada déli része egyetlen energetikai rendszert alkot, ennek neve CANUSE (Cawada, ÍTnitcd States £ast), ennek összesített teljesítménye 1969-ben 48 millió kilowattot tett ki. Ez csaknem 20 %-a az USA teljes energiakészletének 8 millió kilowattot termel Kanada, a többi külön

féle amerikai (magán) er m vekb l származik. Az er m vek között minden elképzelhet típust megtalálunk; a rendszert több különböz feszültség f vezeték kapcsolja össze. Az egyik 115 ezer, a másik 230 ezer voltos, a Niagara-vízesést (és er m vet) New Yorkkal összeköt két f vezeték pedig 345 ezer voltos. A rendszer minden kapcsolási pontja teljesen automatikus volt már a szerencsétlenség idején is. Ez az energetikai rendszer egyben jó példa arra is, hogy az ember mennyire függetleníti magát a civilizációt m szakilag fenntartó létfontosságú berendezésekt l.A feltételezések szerint 1716-kor az egyik Niagara-vízier m Kanada felé vezet 230 ezer voltos vezetéke túlter32 helés miatt kikapcsolt. Az automata vezérlés egy pillanattal kés bb megpróbálta ismét bekapcsolni a vezetéket, de mivel az sérült volt, erre nem kerülhetett sor. Az er m b l érkez , körülbelül 1 millió 200 ezer kilowatt a 345 ezer voltos New York felé viv vezetékbe

folyt; a váratlanul megnövekedett energia miatt “útközben" az amerikai oldalon lavinaszer en kapcsoltak ki a rendszerb l kiágazó alrendszerek. 1721-kor megsz nt az áramszolgáltatás Bostonban, 1723-kor kikapcsolt a Közép-Hudson szakasz, 172433 kor kikapcsolt a Long Island-i alrendszer, beleértve a New York állambeli rewenswoodi 1 millió kilowattos er m vet. Aztán kialudtak a fények Vermontban, emiatt megsz nt az energiaszolgáltatás Connecticutban is. New York 1727kor burkolózott sötétségbe A modern technika iróniája: a fenti “magyarázat" tulajdonképen nem más, mint egy teória, ugyanis éppen a tökéletes automatizmus miatt másnap – amikor helyreállt az áramszolgáltatás – már nem lehetett megtalálni a hiba okát! Az önm köd kapcsolók vészhelyzetben nem csak ^/kapcsolnak, hanem a veszély elmúltával éppoly automatikusan helyreállítják a kikapcsolás el tti állapotot, magyarul bekapcsolnak. Sok kiégett kapcsolót

találtak ugyan, de ezek nem a katasztrófa okai, hanem következményei voltak. A szakemberek egy része leginkább a Niagara melletti 2-es számú kapcsolót gyanúsította az egész láncreakció elindításával, de ez is csak gyanú maradt. (24) Végül a f bizottság (amelyb l nem hiányoztak az FBI képvisel i sem) nem tudott szakszer magyarázatot adni; viszont némi költ i lendülettel “a modern civilizáció legnagyobb rejtélyének" nevezte az ügyet, utólag. És c kissé hosszúra sikeredett, ám szükséges bevezet után lássuk, mi szerepük volt itt állítólag az UFO-knak? A NICAP (a még az ellenfelek által is mértéktartónak elismert amerikai UFO-adatgy jtö szervezet: National Investigations Committee on Acrial Phenomcna) jelentése szerint 1965. november 9-én egy magánrepülögép két pilótája, Jerry Whitekar és George Croningcr gyakorlórcpülcst végzett kés délután. 1630-kor a pennsylvaniai Tidioute helység fölött látták, hogy katonai

repül gépek két “ko33 rong alakú objektumot" üldöznek. A szemtanúk látták azt is, amint az UFO-k hirtelen megnövelve sebességüket, könnyedén elszaladtak üldöz ikt l. Lehet, hogy ennek is 34 köze volt a hamarosan (kb. 45 perc múlva) bekövetkez katasztrófához? 17.22-kor Indianapolis mellett a m úton haladó autóban egy hattagú társaság “gyorsan mozgó fényes valamit" látott, amely sebesen úszott a leveg ben Syracuse felé. Hadd jegyezzük meg: a katasztrófa okait kutató bizottság ezt a környéket gyanúsította kés bb azzal, hogy ott történhetett valami a vezetékben. A tanúk az objektumot több percen át látták, míg olyan alacsonyra ereszkedett, hogy a dombok elfedték szemük el l. Ebben a percben hallották az autórádióból a hírt: megkezd dött Kelet-Amerika “elsötétítése". (25) Róbert C. Walsh, Syracuse város tanácsának közlekedési (repülésügyi) felel se pár perccel az elsötétülés után a helyi

repül téren, sok barátjával együtt váratlanul egy “tüzes golyót" pillantott meg; a leveg ben repül tárgy kb. 30 méter átmér j gömb lehetett, amely el bb vízszintesen repült, majd hirtelen felemelkedett a magasba és elt nt. (26) Weldon Ross és James Brooking pilóták az elsötétülés pillanatában Syracuse fölött köröztek és megpillantottak egy “gömb alakú fényes testet, amely a Niagara-er m b l érkez magasfeszültség vezeték fölött suhant". Egy másik szemtanú, egy katolikus templom sekrestyése kétszer is lefényképezte a rejtélyes objektumot; a fényképet a sajtó is közölte. (27) John G. Fuller egy remek cikkében még más adatokat is közöl. Kett perccel az elsötétülés el tt, 17.25-kor a Massachusetts állambeli Hollestonban (New Yorktól északra) egy Dávid Haque nev tanú a láthatár felett elhaladó “hatalmas fehér objektumot" látott. A jelenséget két másik helybéli szemtanú is megfigyelte. 17 óra

után egy szemtanú New York utcáiról látott egy UFO-t, egy másik tanú az el z t l függetlenül is látott a város fölött egy UFO-hoz 35 hasonló jelenséget 17.27-kor, vagyis az elsötétülés percében (28) 34 Elgondolkodhatunk azon is, vajon nem áramelszívás esete forog-e fenn? A fantasztikus hipotézist természetesen UFO-hív k vetették fel. Nem véletlen – állítják ök – hogy a fenti katasztrófa idején többfelé figyeltek meg UFO-kat a magasfeszültség vezetékek, s t er m vek közelében, illetve fölött. Ennek a furcsa tevékenységnek a célját nem ismerjük. Akadnak, akik viszont az egész jelenséget ebben az összefüggésben nem az UFO-kkal magyarázzák, hanem megfordítva az oksági sorrendet, a vezetékek közelében látott “fényes gömböket" egyszer en gömbvillámoknak hiszik. Ezekben a különleges esetekben talán ez sincs kizárva, ámbátor – mint könyvünk egy kés bbi fejezetéb l megtudjuk – a gömbvillámok

keletkezése egyáltalán nincs elektromos áram jelenlétéhez kötve. Ám hogyan magyarázzuk azokat a megfigyeléseket, amikor a rejtélyes objektumok az áramszünet ideje el tt és alatt az áramforrásoktól igen nagy távolságokban mutatkoztak? Csak egyetlen ilyen eset volt eddig? – tehetné fel valaki a kérdést; a nagy amerikai black-out-ra., elsötétülésre célzok Nos, nem ez volt az egyetlen Nézzük végig az alábbi, aligha teljes, id rendi eseménylistát: Hat nappal az amerikai eset után, 1965. november 15-r l 16-ra virradó éjszakán Nagy-Britannia elektromos m veiben lépett fel sorozatos áramkimaradás. December 2-án Mexikó, valamint az USA Texas és Új-Mexikó államainak egy része, összesen 700 ezer ember maradt áram nélkül. December 5-én ismét Texasban maradt áram nékül több tízezer ember. December 26-án nagy áramkimaradás volt Buenos Airesben és 40 kilométeres körzetében. Ugyanakkor nem volt áram Finnország négy legnagyobb

városában sem 36 De 11 és fél év után New Yorkban is megismétl dött az egykori nagy katasztrófa. 1977 július 13-án az akkor nyolc és fél millió lakos számára a kés este is 30 fokos h ségben valóságos poklot jelentett az áramhiány, s ismét rendkívüli állapotot hirdettek ki. Az áramszolgáltatás teljes egészében csak 25 órával kés bb állt helyre A katasztrófa oka: ismeretlen 35 1978. április 11-én Kanada Québec tartománya maradt áram nélkül; megmagyarázhatatlan okból egyszzerre három magas feszültség , 735 ezer voltos f vezetékben esett le a feszültség. 1978 december 19-én egynapos kiesés volt csaknem egész Franciaországban, valamint Belgium és Svájc egy-egy részén is. A kár 5 milliárd frankra rúgott Az ok: ismeretlen. Másnap, december20-án ismeretlen okból egész MajnaFrankfurt maradt áram nélkül. 1979 október 9-én egy Tel-Aviv melletti er m hibája miatt egész Izraelben nem volt áram. Ha ezeket (és más

hasonló) eseteket összevetjük az UFO-felt nésekkel, érdekes (ám korántsem dönt ) eredményekre jutunk. Lássuk hát: Amikor 1973. áprilisában egész Florida áramhiány miatt sötétségbe borult, rengetegen láttak a fekete égen gyorsan mozgó zöldeskék fényeket. Sokan állítják, hogy egész fénycsapatok repültek a Turkey Point-i atomer m felé (ahol a környék áramát termelik). Jóval régebben, 1958.augusztus 3-án ilyesmi történt Rómában is Áramkimaradás, nagy UFO felt nése – és amint az objektum elt nt, azonnal ismét lett áram. Pontosan ugyanez esett meg pár nappal korábban, 1958. július 22-én az argentínai Salta városa fölött is. Hasonló összefüggést véltek felfedezni a szemtanúk a mexikói Cuernacavában: 1965 augusztus 23-án a város fölött felbukkant agy “aránylag alacsonyan 37 szálló, fényes, korong alakú UFO". Szemtanúként a sajtó többek között R. Vega katonai körzetparancsnokot, V L Gonzálcz

polgármestert és E. R Palazzit, az állam kormányzóját is megjelöli Ami számunkra érdekes: ugyanebben a percben az egész városban kialudtak a lámpák, és az áramszünet csak akkor sz nt meg, amikor az UFO elrepült onnan. Hasonlóképpen történt 1952-ben az Illionis állambeli Tamorában (29) Hogy itt id ben és térben egybees eseményekr l van szó, azt még számtalan más példa is igazolja. Ilyesmi történt 1965. november 26-án az amerikai Saint Paulban (az UFO elrepülése alatt a gépkocsijukba benzint tankoló szemtanúk meggy z dhettek róla, hogy amíg a rejtélyes objektum a kút fölött haladt, a szivattyúk nem m ködtek). 36 (30) Ugyanott és ugyanakkor a város melletti er m fölött másik két UFO-t láttak; “amig a Nothern State Power Company cég Totem Town nev er m ve fölött repültek, rövid id re elt nt az áram". Feltehet en nem csupán Lengyelországban, más szocialista országokban is történtek ehhez hasonló esetek; de mivel a

lengyel sajtó UFO- kérdésben évtizedek óta nyitottabb, hát onnan tudunk lengyel er m vek UFO-val kapcsolatos eseteir l. 1979 február 11-én Zakopane közelében, pontosabban Kuznica helységben, a Bystry folyóra épült törpeer m nél esett meg az alábbi dolog: Józef Kojs éjszakai ügyeletes hajnali 6 óra 8 perckor észrevette, hogy az er m ben fokozatosan “elt nik az áram" – pontosabban leesett a feszültség el bb a 24 voltos akkumulátorokban, majd “elt nt" a 220 volt is, a személyzet már zseblámpával mozogna, de azok is kialszanak. A fentebb említett tanú akkor az ablakon át hatalmas fényt látott, kiszaladt az épület ele. Tél lévén, reggel hatkor még éjszakai sötétség volt. Az er m felett körülbelül 100 38 méter magasban “tüzes gömb" haladt el, amely ráadásul a tanú szerint a sugárhajtású repül gépek motorjához hasonló zajt bocsátott ki magából. A gömb a földre mer legesen kb. 70 méter átmér j

fénykévét bocsátott le és igen lassan haladt cl a vidék fölött. Amint elt nt, visszatért az elektromos áram is Kénytelen vagyok itt egy maliciózus megjegyzést f zni az eseményhez. A jelenséggel foglalkozó lengyel tudósok a nagy zajt kibocsátó, lefelé fénykévét sugárzó, az áramszolgáltatásban zavart okozó objektumot egyhangúlag a. Vénusz bolygónak tartottak! (31) 1959. augusztus 17-én különben a brazíliai Minais Gerais állam Uberlandia nev városában ugyanez játszódott le. Ott az er m személyzete hiába próbálta az áramot ismét bekapcsolni; amíg a makacs UFO az er m fölött lebegett, az automata kapcsolók emberi parancsra sem m ködtek. A talán legérdekesebb eset 1962. április 18-án történt az Egyesült Államokban – egyszerre több állam területén is! A NORAD (Észak-Amerikai Légvédelmi Parancsnokság) szóviv je, Herbert Rolph ezredes hivatalosan közölte a 3? sajtóval: aznap a New York állambeli Oneida fölött a földi

radarmegfigyelés egy repül tárgyat pillantott meg, amely aztán még több állam, többek között Utah, Kansas és Nevada fölött is megfigyelhet volt. Nem volt repül gép, sem rakéta, sem meteorit, és mivel keletr l nyugatra haladt, nem lehetett mesterséges hold sem. Mint UFO-t figyelték egészen addig, míg a Kansas állambeli Gridleybcn északnyugati irányba fordult és oly alacsonyra ereszkedett, hogy elt nt a radarok erny ir l. Ám hamarosan ismét felt nt a nevadai Stead Ficld légitámaszpont radarjain (Réno város közelében). S t, jelentés érkezett – és ez az, ami miatt itt említjük az eseményt – hogy az UFO el z leg az Utah állambeli Eureka melletti elektromos 39 er m területén leszállt. a földre! Ett l a pillanattól az er m beszüntette m ködését. Erre Stead Fielden és a phoenixi légitámaszponton is harci riadót rendeltek el és elfogó vadászgépeket küldtek Eureka felé. A gépek 42 perccel kés bb értek oda; az UFO

“megijedt" és a gépek közeledtére elmenekült. Az er m akkor ismét m ködnikezdett. A vadászgépek persze az UFO nyomába eredtek. Amikor az objektum Rcnótól 100 kilométerre délre, Mesquitc Rangé sivatagi település fölött járt, az üldöz gépek el tt váratlanul vakító fényt lobbantott fel. Ez a fény olyan er s volt, hogy a helyi sajtó közlése szerint még a 100 kilométerre lev Rcno utcáin is olyan fényer t tapasztaltak, akárha egy gigantikus fényképez gép vakuja lépett volna m ködésbe. A felvillanást legalább öt állam területén látták! A helybeli tudósok kísérleti atomrobbantással próbálták magyarázni a jelenséget, de az Atomenergia Bizottság kijelentette, akkor és ott semmiféle robbantást nem végeztek. (32) Mindebb l tehát az t nne ki, hogy az UFO-k képesek hatni a földi elektromos berendezésekre. Mégis, hadd hangsúlyozzam, hogy erre az elméletre túl kevés és elszórt, egymással össze nem vethet bizonyíték

van csupán. 38 11. REAGÁL A HIVATAL Számtalan történetet hallottunk róla, hogy a magánemberek, az egyszer civilek hogyan reagáltak az UFO-k megjelenésére vagy a róluk szóló hírekre. Az egyszer polgár általában legyint egyet, nem hiszi. Ha saját szemével látja, eltitkolja – de persze az is el fordul, hogy a rend rségre, újságszerkeszt ségbe szalad vagy telefonál. Ám lássuk, vajon hogyan reagálnak a hivatalos szemé40 lyek, az intézmények? Err l gy jtöttem be egy kis csokrot. 1954. október 27-én Chateauneuf-du-Pape (Franciaország) utcáin kiragasztották a polgármester új rendeletét, amelyet a buzgó hivatal a . más bolygókról érkez idegen lényeknek címzett! A szöveg felhívta az esetleg ott földet ér idegeneket, hogy ezen tettükért le fogják ket tartóztatni! Ennek ellentéte történt a Texas állambeli Palacios városában, ahol W. Jackson polgármester egy hasonló hirdetményben minden rbélit. szívélyesen meghívott a

városba Ide tartozik az a nyílt levél is, amely 1976-ban jelent meg az argentínai Umbral Ccro folyóiratban. A Földön Kívüli Élet Kutató Intézetének igazgatója, Valentin A. Landra az összes földi államelnökhöz intézett felszólításában azon aggódik, hogy az idegenek esetleges látogatása alatt a földiekben felülkerekedik a rémület, és olyan reakcióra ragadtatják magukat, amelyek beláthatatlan következményekkel járhatnak. Landra arra kérte az államok vezet it, oktassák ki a polgáraikat, hogyan viselkedjenek a Kozmoszból a Földre érkez lények látogatása alkalmával. Erre persze mások is gondoltak. Ki hitte volna – egyes hadseregek is! A Royal Canadian Air Force (Kanadai Királyi Légier ) a Def ence Research Board (Védelmi Kutató Bizottság) egyetértésével Alberta tartományban, Suf field mellett egy külön repül teret épített az idegenek fogadására. Hasonló repül tér nyílott Franciaroszágban Toulouse mellett 1977. április

20-án Ám még korábban az amerikaiak is tettek hasonló lépést; az ö UFO-lcszállóhclyükct a Pennsylvania állambeli Lakc City mellett 1976. július 4-én avatták fel. 39 Amikor az j-Mcxikó (USA) államban fekv Farmington város ötezer lakója 1950. márciusában három napon 41 keresztül legalább 500 UFO-t figyelt meg, Truman elnök is kénytelen volt szóba hozni a dolgot.(33) 1950 április 4-én az Amerikai Egyesült Államok elnöke Key Westben különleges sajtókonferenciát hivott össze, de csak ennyit tudott mondani: “Az UFO-k nem az USA-ból származnak, sem pedig Földünk valamelyik másik országából." Kevesen tudják, hogy Steven Spiclberg, miel tt elkezdte volna forgatni Harmadik típusú találkozások cím nagy siker filmjét (amelyet különben a legismertebb UFOkutató tudósok részvétele is fémjelzett) Írásban kérte fel a NASÁ-t együttm ködésre. De az amerikai rkutatási szervezet ezt kategorikusan megtagadta Mint azt Spielbcrg a

Nouvelles Litteraires cím francia folyóiratban megjelent interjújában közölte – a NASA hosszú levélben magyarázta neki elutasító álláspontját, majd az rkutatási szervezet f érvként azt hozta fel: “Egy ilyen film nem túl egészséges hatást gyakorol a néz kre". Nos, a film, mint láttuk, nem hódító, kegyetlen, er szakos lények inváziójáról szól, éppen ellenkez leg, Spielberg filmbeli rlényei senkit sem bántanak igazán. A NASA szerint ez “egészségtelen hatást" gyakorol a néz kre? Miért, valójában milyenek az UFO-kban esetleg utazgató rlényck? A NASÁ-nak netán jobb, pontosabb információi vannak err l? Vagy egy másik jelentésnek adjunk hitelt, amely alig pár hónappal a Spielberg-film ügye után került napvilágra (1979. január elején)? William H Spaulding, a Ground Saucer Watch (Nagy Csészealj Figyel Szolgálat) nyugati részlegének igazgatója betekintést nyerhetett abba a több mint 1000 oldalas CIA- jelentésbe,

amely az utóbbi 25 év UFO- megfigyeléseit tartalmazza. A jelentésr l részletes jelentést írt a Washington Postban is; ebben ilyen mondatokkal találkozunk: “A kormány becsapta a társadalmat, amikor azt állította, hogy a CIA 1952 óta felhagyott ezen objektumok megfigyelésével", és hogy “a CIA- nak megdönt42 hetetlen bizonyítékai, vannak az UFO-k létére vonatkozóan", de ezeket eltitkolja, mindenekel tt azért, “nehogy a lakosság olyan pánikba essen, amely végzetes következmény40 nyel járhat". Hogy “UFO- kat különösen gyakran figyelnek meg stratégiai berendezések közelében" és hogy aki e jelentéseket olvassa, az “teljes bizonyosságot nyer afel l: léteznek UFO-k, bennük legénység utazik" és már csak azt kell kideríteni, “ki és miért küldözgeti ket a Földre?" Azt hiszem, a Washington Post nem közölte volna ezt a beszámolót, ha nem létezik a CIA- jelentés, amelynek alapján a cikk született.

Az IATA, a légiforgalmi társaságok nemzetközi szövetségének f igazgatója, Knut Hammarskjöld 1966. május 23-án New Yorkban a szervezet kongresszusán ezt mondta: “Már ma komolyan számításba kell vennünk, milyen földöntúli civilizációt alkothattak kozmikus szomszédaink – miel tt k okoznak majd nemzeteink között jogi, politikai és m szaki zavart." Vajon mi szülte ezt a bejelentést, milyen információkkal rendelkezett a magasrangú repülésügyi tisztvisel ? A. George C Marshall, aki a második világháború alatt az amerikai hadsereg vezérkari f nöke, majd 1947-49 között az Egyesült Államok külügyminisztere volt (róla nevezték cl az ún. Marshall-tervet), pár évvel nyugalomba vonulása után kijelentette: “Az USA kormányának szervezetei tényként állapították meg, hogy az UFO- knak idegen, kozmikus lényekb l álló legénysége van". 1957-ben az amerikai képvisel ház tagja, a kés bbi szenátor, Lee Metcalf írásban kért

választ a Légier Parancsnokságától arra a kérdésre: igaz-e, hogy amerikai pilóták a légtérben olykor szabályos UFO- vadászatokat rendeznek? Joscph W. Kelly tábornok válaszolt: 43 “Az USA Air Force vadászpilótái kizárólag az állam biztonsága érdekében, valamint az UFO-k szerkezetének részleteit felderítend üldözik ezen objektumokat". Ez volt a válasz. (Ugye, milyen messze vagyunk már attól az állásponttól, hogy az UFO-k nem is léteznek? Emlékeztet ül: ez a nyilatkozat idestova harminc évvel ezel tt hangzott el.) A hivatalos véleményt támogatta az amerikai légier vezérkara is; az Air Forcc Regulation (AFR) 200-2 (azaz az AFR 200-2-es direktíva) magyarázataként (ez az 41 oktatófejezet világosítja fel az amerikai légier pilótáit, mi a teend jük, ha a leveg ben UFO-val találkoznak) a következ ket közöltek a képvisel vel, szintén írásban: “Az USA légiercje továbbra is gy jteni fogja az UFO-król szóló adatokat

mindaddig, míg ezek a jelenségek tudományos vagy m szaki magyarázatot nyernek, vagy addig, míg a megfelel apparátus módszerei ki nem merülnek." 1956-ban az USA és Kanada egyezményt kötöttek, amelynek alapján UFO-kat üldöz repül gépeik szabadon átrepülhetnek a két ország határán. Az amerikai haditengerészet vezérkara a haditengerészeti egységek számára kiadta a “Marine Raport Procedurc Nr. OPNAV 94-P-3B" jel kiadványt Ez csak bels használatra készült, s benne az ellenséges egységek észlelésekor kötelez riasztórendszereket írják le. Az ellenséges hadihajók, tengeralattjárók, repül gépek és rakéták mellett az Azonosítatlan Repül Objektumok is szerepelnek e listán, s t, a hadihajók legénysége megkapta kétféle UFO- típus körvonal-rajzát is, nyilván azért, hogyha szükség lesz rá, könnyebben felismerjék ket. Edgár Mitchcll amerikai rhajós (aki 1971-ben az Apolló-14-cs rhajóval a Holdon járt) így nyilatkozott

arról a témáról, hogy amerikai katonai pilóták – állítólag titkos parancsra – többször is megtámadtak UFO- kat fedélzeti 44 fegyvereikkel, s t rakétákkal is. “Az UFO-k iránti érdekl dés mind nagyobb hullámokat vet, egyre szélesebb katonai körökben. Túl sok UFO-ról és túl sok, rájuk vadászó pilótáról hallani. Beszélgettem olyan pilótákkal, akiket rávettek, vadásszanak UFO-kra. A vadászgépek személyzete csakugyan látta az objektumokat De soha senki nem tudta ket elkapni." (34) Watkinson amerikai hadügyminiszter 1963-ban hagyta ott hivatalát, ezt követ en az els sajtónyilatkozatában ezt közölte: “Miel tt eljöttem a Minisztériumból, rengeteg ígéretet kellett aláírnom. Kénytelen voltam megígérni, hogy soha nem hozok nyilvánosságra sok olyan tényt, amelyekr l mint hadügyminiszter szereztem tudomást. Ezek között van a repül csészealjak problémaköre is." 1967 november-decemberében a Szovjetunióban egy

18 42 tagú UFO-kutató bizottságot hoztak létre. Vezet je, Anatolij Sztoljanov repül tábornok óvatosan csak ennyit nyilatkozott: “Mindenesetre el kell fogadnunk, hogy a ,repül csészealjak egyáltalán nem a tömegpszichózis termékei, hanem valóban létez , még nem vizsgált jelenségek". Egy évvel kés bb az UFO-téma a nyugatnémet parlament, a Bundestag napirendjére került. Johann P Josten képvisel azt követelte Georg Lebert l, az NSZK akkori közlekedési és szállításügyi miniszterét l, hozza nyilvánosságra mindazokat az információkat az UFO-król, amelyeket a kormány ismer, ámde titokban tart. A közlekedési miniszter csak titkára útján volt hajlandó nyilatkozni az ügyr l, és semmi érdemlegeset nem mondott. Az ügy ismét napirendre került, akkor a hadügyminisztérium próbálta elvágni a képvisel k útját. A hadügyminiszter, Hans Apel a következ nyilatkozatot tette: “A hadügyminisztérium valamint más szervek által végzett

UFO-kutatás eredményei – mivel azok az NSZK számára különösen jelent sek 45 – nem hozhatók nyilvánosságra". Angliában bíztató kezdet után feneklett meg az ügy. 1954-ben a brit légier nyugalmazott marsallja (a háború alatt irányította az “angliai csatát"), Hugh Dowding azt mondta: “1953 végéig 10 ezer UFO-jelentés állt rendelkezésemre. A repül csészealjak valóban léteznek, bár köztudott, hogy jelenleg a Föld egyetlen nemzete sem lenne képes ilyen szerkezeteket építeni. Eredetükre tehát nincs más magyarázat, csak a Földön kívüli származás." (35) A következ brit hivatalos nyilatkozatra csak 1977-ben került sor. A RAF (Royal Air Force – a brit királyi légier ) szóviv je kijelentette, hogy “a brit légier befejezte ötéves UFO-kutatási programját. Ennek ellenére az eredményeket nem hozzuk nyilvánosságra, mert azok még több vitát ébresztenének. Ezenfelül úgy sem tehetnénk közzé az összes

adatot, mert ehhez sok dokumentumot fel kellene oldani a top secret (szigorúan titkos) min sítés alól". Megint elgondolkodtató ez a felemás magyarázat. A brit polgár joggal tehette fel a kérdést: ha a kutatás negatív eredményt hozott, vagyis a légier öt év után arra 43 % belátásra jutott, hogy UFO-k nincsenek – ezt miért nem teszi közzé? Vagy netán mégsem ez volt az eredmény, ha a nyilatkozatban is lehetséges “vitákra" utalnak? Talán ennek tudható be, hogy nem sokkal kés bb, 1979. január 22-én az UFO-ügy a Lordok Háza (fels ház) napirendjére került. A többhónapos vita egyik résztvev je, Lord Carl Clancarty saját bevallása szerint nemcsak UFO-t látott, de átélt úgynevezett “harmadik típusú találkozást" is. Felszólalt a fels ház sok neves tagja (Kimberley, Leek, Oxfuird, Rankeillour stb.) A Lordok Háza egy, az üggyel foglalkozó állandó bizottság felállítását javasolta a kormánynak, de – mint a Newsweek

írta – a kormány ezt elvetette. 46 Nyugat-Európában alighanem Franciaország vette a kérdést a legkomolyabban. A párizsi vezet ket kezdett l nyugtalanították az ismeretlen repül tárgyak. Els ként 1955-ben L. M Chassin tábornok, Franciaország légvédelmi parancsnoka figyelt fel rá, és ezt nyilvánosságra is hozta. (36) “Tudományunk jelenlegi állapotát tekintve nyilvánvaló,hogy a földgolyó egyetlen állama sem volt képes hirtelen olyan energiaforrást találni, amely a “repül csészealjaknak" lehet vé teszi rendkívüli teljesítményeiket. El kell tehát fogadnunk azt a hipotézist, hogy ez az egész furcsa légiflotta állandó megfigyelést végez az elmaradott világokban." Aztán tizenöt évig hivatalosan csend volt, ámhogy a felszín alatt – illetve, a döntéshozók jól párnázott ajtói mögött – továbbra sem nyugodtak meg a kedélyek, azt például az az eligazítás is jelzi, amely akkoriban a francia csend rség (a

vidéki rend rség) hivatalos folyóiratában, a La Revue dÉtudes et dInformation de la Gendarmérie Nationale-ban megjelent. Egy részlet ebb l: “Mit tehetünk mi, csend rök, UFO-ügyben? Mivel jelen vagyunk egész Franciaország területén, jól ismerjük a helyi topográfiát és az embereket, testületünk tagjai pedig becsületesek, pontosak és intelligensek, no és nem utolsó sorban gyorsan eljuthatunk minden ilyen megfigyelés helyszínére, hát testületünk sokat tesz azért, hogy megmagyarázhassuk, valójában mik az UFO-k." De történt Párizsban ennél komolyabb lépés is. Világraszóló felt nést keltett, amikor 1974 február 2-án Gallcy 44 francia hadügyminiszter UFO-ügyben hivatalos nyilatkozatot tett. Közölte, hogy rengeteg megmagyarázhatatlan radarmcgfigyeldsscl rendelkeznek,, valamint olyan katonai pilóták beszámolóival, akik szolgálatteljesítés közben OVNI-t (*Objets Volánt Non Identifies – az UFO-k francia rövidítése) láttak.

“Nem kétséges – folytatta Galley – olyan 47 jelenséggel állunk szemben, amelyet nem értünk és nem is tudunk megmagyarázni. S t, többet is mondok: cáfolhatatlan tény, hogy vannak megmagyarázhatatlan vagy nem meggy z en magyarázott jelenségek". Galley úr már régen elhagyta a hadügyminisztériumot, de a probléma ott maradt. Gy ltek a bizalmas jelentések, dagadtak az akták. Két évvel kés bb a francia hadsereg hivatalos folyóiratában, az Armée dAujourdhui (A ma hadserege) Alexis ezredes közölte a Franciaország fölött végzett UFO-mcgfigyelésck statisztikai elemzését (egy ehhez hasonló dokumentumot 1979-ben a Szovjetunióban is kiadtak). Ebb l kiderül: az UFO-k létét tagadók kedvenc érvével ellentétben a megfigyel knek legalább az egyharmadát nem lehet azzal vádolni, hogy nem szakember – a francia megfigyel k 5%-át tudósok, 5%-át hivatásos csillagászok(!), 10%-át polgári és katonai pilóták, 12%-át mérnökök

alkották. Mint a Le Point cikkírója elégedetten jegyezte meg ezzel kapcsolatban: vége annak a mítosznak, hogy ÜFO-t csak részegek és falubolondjai látnak. És mint azt egy külföldi forrásból megtudjuk (37), a francia hadügyminisztérium hivatalos nyilatkozatot adott ki, amelyben ismét leszögezte: nem zárható ki e rejtélyes repül tárgyak valós létezése. Ebb l a forrásból tudjuk azt is, hogy Párizs már 1951 óta megszakítás nélkül vizsgálja a problémát és minduntalan arra a konklúzióra jut: a mai tudomány még nem képes a kérdésben véglegesen dönteni, az továbbra is nyitott. Mindensctre – talán a pánikkeltés elkerülése érdekében – a jelentés azt is közli, hogy félelemre nincs ok: a repül csészcaljak vagy pilótáik semmiféle “agresszív cselekményt" nem követtek el, nem sértették meg Franciaország védelmi erdekeit stb. A megfigyelések javát a francia 45 48 X csend rség szolgáltatta; ezek 80%-át sikerült

megnyugtató < módon, természetes okokkal megmagyarázni, ám a fennma- radó 20%-ot semmiféle ismert okkal nem magyarázhatták. : “Az UFO-knak egyharmada korong alakú vagy kerek, j többségük saját fénnyel rendelkezik; ami méreteiket illeti, a jelentés szerz i nem képesek ezt meghatározni, mert a j rendelkezésre álló adatok között olyan nagyok az eltérések", j Mivel a legtöbb UFO – úgy t nik eddig – az Egyesült Államok fölött jelent meg, nem csoda, ha ott kellett velük foglalkozniuk a politikusoknak is. Méghozzá a társadalmi élet minden szintjén. Lássunk ezek közül is néhány megnyilatkozást Az UFO-vitához pozitívan szólt hozzá Nelson Rockefeller (1974 után az USA alelnöke) és Barry Goldwater szenátor. Ez utóbbi többek között ezt mondta: “Polgári és tengerészeti pilóták számoltak be nekem olyan esetekr l, amikor az UFO-k alig pár méter távolságra közelitették meg gépeiket, majd elképzelhetetlen

sebességgel távolodtak el t lük Meggy z désem, hogy a Földet már sokszor felkeresték az Idegenek." Florida kormányzója, Haydon Burns választási kampánya alatt stábja 11 tagjával együtt repül gépr l látott két UFO-t 1966. április 25-én Két év múlva már nemcsak egyetlen szenátor, hanem az USA egész képvisel háza az UFO-kkal foglalkozott. Hírügynökségi jelentések szerint (38) egynapos ülést szenteltek az ügynek, tudósok részvételével. “A tudósok szerint nincs kizárva – jelentették a hírügynökségek – hogy idegen, földönkívüli civilizáció tevékenységével állunk szemben". Említettük már, hogy UFO-ügyben nyilatkozott 1950. április 4-én H. Truman elnök is Nem másképpen járt el Dwight O. Eisenhower sem; 1954 novemberében egy sajtókonferencián a következ meglep kijelentést tette: “Nem gondolom, hogy azt kellene hinnünk: a csészealjak csupán egyetlen bolygóról érkeznek hozzánk". E dodonai mondat

49 talán azt jelentette, hogy Eisenhower az UFO-k többféle eredete mellett tette le a garast? Mindenképpen megdöbbent : a nyilván rendelkezésre álló, javarészt titkos információk alapján a világ egyik vezet hatalmának hivatalból legjobban tájékozott embere nemcsak hogy nem próbálja kétségbevonni az UFO-k létezését, de nem is említette azt 46 a lehet séget, hogy netán természeti jelenségek vagy földi eredet tárgyak lennének! John F. Kennedy már elnöksége kezdetén, 1961 februárjában kertelés nélkül kijelentette:“Az a véleményem, hogy ezek valóban rhajók, amelyek más világból érkeznek hozzánk." Érdekes, hogy ugyanakkor Róbert fivére óvatosabban nyilatkozott “A legnagyobb érdekl déssel olvasom el a repül csészealjakról szóló összes jelentést és arra számítok, hogy egy napon jóval többet fogunk róluk tudni. Abban a reményben fogom támogatni a probléma vizsgálatát, hogy nyilvánosságra hozhatjuk a repül

csészealjakra vonatkozó igazi tényeket." Elgondolkoztatóak az utolsó szavak, de méginkább az els fél mondat. Abból ugyanis egyértelm en kiderül, hogy Róbert Kennedy mint az USA akkori igazságügy-minisztere hivatalból megkapott minden UFO-kra vonatkozó jelentést. (Kit l?) Lyndon B. Johnson (Kennedy alelnöke, majd a dallasi merénylet után az USA elnöke) 1960. július 6-án egy hivatalos levelében említi: a hozzá érkezett UFO-anyagokat átadta a vezérkar egy osztályának, amely az utasítására figyeli a problémát és kötelessége, hogy Johnsonnak minden fontosabb UFO-megfigyelésr l jelentést tegyen. Gerald Ford, a kés bbi elnök 1966. március 28-án még az ismert UFO-híveket is túllicitálva adta írásba az Armed Services Committee – a kongresszus (parlament) Katonai Ügyek Bizottsága – elnökének, mennyire nem bízik abban, 50 hogy a légier jól vezette a vizsgálatot a Michigan állambeli UFO-ügyekben, és amellett kardoskodott,

hogy a Tudományos Bizottság, az rkutatási Bizottság vagy a Katonai Ügyek Bizottsága hivatalosan hallgassa ki a tanúkat, akik állítják, hogy látták az UFO-kat. Ilyen kihallgatásokat mégsem rendeltek el. Ford 1969 májusában a szenátusban kijelentette: maga 646 olyan UFO-megfigyelésr l tud, amelyeket egyetlen amerikai tudós sem volt képes akárcsak egy kissé valószín módon megmagyarázni. Jimmy Cartcr, még miel tt elnökké választották volna, 1969. január 6-án maga is látott UFO-t Észlelését azonban 47 csak 1973-ban tette közzé: ekkor már Georgia állam kormányzója volt. (39) Közlése körül parázs vita alakult ki, amelybe érdekes módon végül a NASA is beszállt (tagadván, hogy amit Carter látott, az UFO lett volna) (40). Carter különben az els elnök, aki ezt a témát választási kampányában is felhasználta. Tudván, hogy több millió amerikai állítja, látott már UFO-t, és azt is, hogy ezeket az embereket nemegyszer

gúnyolódás, hitetlenség stb. kísérte, – hát ezeket a milliókat egy igen egyszer trükkel állította maga mellé. Ígéretet tett, hogy ha elnökké választják, nyilvánosságra hoz minden addig titkos UFO-megfigyelést, hírt, adatot, vizsgálati eredményt. De mint Johannes von Buttler írta (41): “Eisenhowcrt l kezdve – aki szintén meg volt gy z dve az UFO-k létezésér l – mint annyi más elnök, Carter is a hallgatás fala mögé rejt zködött." Mi itt feltehetnénk egy kérdést: milyen információk birtokában lehettek ezek a magas rangú politikusok, ha feljutva a csúcsra, hirtelen jobbnak látták mégsem tárni a nyilvánosság elé bizonyítékaikat? Mellesleg Carter elnök – mikor már rohamosan vesztett népszer ségéb l – ismét próbálta meglovagolni az UFO51 ügyet. Még a Szovjet sajtónak is felt nt, hogy elnöksége vége felé Carter azzal a javaslattal fordult a NASA-hoz: újítsák fel a más bolygókról származó él

lények problémakörét vizsgáló kutatásokat. (42) Érdekes lehetett az a beszélgetés is, amelyet az egyik (mellesleg igen mérsékelt, s t szkeptikus) amerikai UFO-kutató tudós, Allén Hynek professzor folytatott 1966-ban U Thant ENSZ-f titkárral. A f titkár köztudottan a keleti vallások és filozófiák hatása alatt állt. így szólt Hynekhez: “Mi, buddhisták azt valljuk, hogy az élet sok különböz világban létezik". Erre Hynek: “Én mint tudós szintén meg vagyok err l gy z dve. De c világok között olyan óriásiak a távolságok, hogy az ezek legy zéséhez szükséges id gyakorlatilag kizárja a kapcsolatfelvételt." U Thant kis gondolkodás után: “Az id nek azon szakaszai, amelyeket ön éveknek hisz, mások számára talán csak napok lehetnek." (43) U Thant különben többször jelét adta, mennyire f ontos48 l nak tartja a Kcraést, és azt sem titkolta, hogy néhány ország küldöttei hivatalosan is szeretnék felvetni az

ügyet. Miután különféle magas rangú személyek (köztük pl. James E. McDonald, az ismert fizikus), különféle tudományos és féltudományos szervezetek hiába próbálták áttörni az ENSZtisztviscl k ellenállását, U Thant elvesztette türelmét és akkor tette híres kijelentését: “A vietnami háború mellett az UFO-k a legfontosabb probléma, amely el tt az ENSZ áll." (44) Évekig csend volt, aztán végre egy tagállam lépett fel UFO-ügyben, méghozzá mindjárt annak elnöke személyesen követelte a nyílt ülésen, hogy az ENSZ foglalkozzon az UFO-kkal: a feketeb r Eric Gairy, a kis Grenada elnöke (az ismert 1983-as események után amerikai segítséggel került vissza ismét az elnöki székbe). Gairy 1978 novembe52 rében, más államf kkel történt el zetes konzultáció után lépett a Közgy lés elé. A Közgy lés régi jó szokása szerint hallgatással válaszolt a kezdeményezésre, de 1978 júliusában a kulisszák mögötti fékez

intrikák ellenére ENSZ-védnökséggel rendeztek is egy konferenciát, amelyen Kürt Waldheim f titkár is jelen volt, és azt sugallta, hogy UFO-ügybcn a már meglev rkutatási Bizottság tevékenykedjen, öt hónappal kés bb az ENSZ égisze alatt Mexikóban rendeztek egy kétnapos kerékasztal-konferenciát az UFO-król. Az err l szóló hírügynökségi jelentések (45) hangsúlyozzák, hogy az összegy lt mexikói, amerikai, francia stb. szakembereket, tudósokat és diplomatákat az elmúlt 30 évben tapasztalt 63 ezer ismeretlen repül objektum késztette arra, hogy a jelenség komoly vizsgálatát követeljék. Az értekezlet eredményeit átadták az ENSZ-nek; erre 1978. november 22-én az ENSZ-Közgy lés Politikai Bizottságának els ülésén került sor A résztvev k között volt különben Fcliksz Zigel, a moszkvai Repülésügyi Intézet adjunktusa, és Gordon Cooper amerikai rhajós. (46) Aznap az ENSZ el tt nem csupán Gairy elnök, de Allén Hynek is fellépett

és közölte a delegátusokkal: UFO-kat addig a világ 135 országában láttak, és sok csillagász is hajlik már arra, hogy a kérdést kutassák. (47) 49 12. AKIK ELVB L ELLENZIK AZ UFO-T Bizony sokan vannak, akik számára az UFO-k emlegetése: már önmagában is kihivás vagy sértésszámba megy. Mint azt néhány pszichológus megírta, ezen a téren az a legnagyobb baj, hogy az emberek egy része – akár tudósok, akár nem – nehezen képes elfogadni az az esetleges tényt, hogy nem az ember az egyetlen értelmes él lény a világmindenségben. Az UFO-jclenség különben a világ minden i részében heves ellentéteket ébreszt, megosztja a barátokat, 53 családtagokat távolit el egymástól, éles vitákra ad alkalmat, ahol nemegyszer mindkét fél pszichopatának nevezi a I másikat. Hogy mgint egy földrajzilag is közeli példát mondjak: 1967 júliusában a krakkói Dziennik Polski (Len-j gyei Hírlap) napilap szerkeszt sége körkérdést intézett

"< olvasóihoz: hisznek-e az UFO-k létezésében? A kialakult 1 vita egyik, kétségtelenül pozitív eredménye az volt, hogy « ismert tudósok közül többen is nyilvánosan kiálltak az UFO-k léte mellett (köztük K. Kordylcwski, a nemzetközileg is igen ismert csillagász), ám éppoly jól ismert, m velt újságíró is akadt, aki az UFO-ellenz k hitének esszenciáját mondta ki: “Akkor sem hinném el, hogy UFO létezik – ha a saját szememmel látnám!" Hát igen, ezt a nézetet nehéz lenne felülmúlni, bár úgy vettem észre, sokkal általánosabb, mintsem hinnénk. Feltehetjük a kérdést: miképpen kellene megjelenniük az UFO-knak (és hányszor) –, hogy végre az arra hivatott illetékesek is elfogadják a tényeket? A Blue Book kutatási program vezet je, Edward J. Ruppelt kapitány is felpanaszolta, hogy ezeknek az embereknek nem elég, ha radarképerny n látják az UFO-t, ha a pilóták elmondják, hogy látták, s t üldözték az ismeretlen

eredet repül tárgyakat, ha fényképeket, filmeket mutatnak nekik. Nem, k csak makacsul ismételgetik, hogy a jelenség nem létezik. Akadt aztán olyan tudós is (Donald Warren, a michigani egyetem szociológusa) aki 1977 júliusában közzétette elméletét, miszerint mindazok, akik állítják, hogy UFO-t láttak, valójában pszichopaták, vagy jobb esetben karakteropaták 50 (jellemfogyatékosok), akik – idézzük csak ezt a tudóst– “nem képesek alkalmazkodni a létez társadalmi rendhez életelvcik instabilitása pedig más, jobb világok iránti vágyakozást ébreszt bennük". 54 Donald E. Keyhoc érvével erre azt felelhetnénk, hogy ezek szerint pszichopaták voltak mindazok a pilóták, akik UFO-t láttak, mindazok az rhajósok is, akik e tárgyakat nemcsak látták, de olykor le is fényképezték (nyílván különleges pszichopata-fényképez gépekkel.) Mindazok a tíz- és százezrek, akik hol együtt, hol egymástól függetlennül figyelték meg a

repül objektumokat a világnak csaknem minden országában. Pszichopata volt hát többek között – hogy neveket is említsünk – Paul Stcmlin, a francia légier tábornoka, Sir George Jones, az ausztrál légier marsallja, A. B Melville dél-afrikai tábornok és más, felel s poszton álló egyének? Warren “nagyszer elméletével" nem sokáig volt egyedül. 1978 decemberében, amikor Olaszország fölött valóságos UFO-hullám gördült át, a milánói egyetem professzora, Franco Fornari egy még az el z nél is meglep bb elmélettel lépett a nyilvánosság elé. Nem kevesebbet állított, mint azt, hogy a repül csészealjaknak semmi közük a valós világhoz, azok egyszer en “magában az emberben találhatók". A félelem és remény korszakában – állította Fornari – az emberek bels kényszert éreznek, hogy reményeiket matcrializálják, így az UFO nem más, mint “az angyalok technológiai változatban". Ki hitte volna! Ki hitte volna,

hogy azok a neves és kevésbé neves, de mindenképpen javarészt ateista csillagászok, akik az elmúlt kétszáz év során UFO-megf igyeléseket végeztek (lásd Titkok könyve) talán csak szorongó lelkiállapotukkal hívták el a valóságban nem is létez UFO-k látványát.? Ha az ehhez hasonló teóriákat komolyan vennénk, akkor esnénk csak igazán csapdába, hisz nem tudnánk hová tenni a fényképeket, filmeket és egyéb tárgyi bizonyítékokat, de azokat az eseteket sem, amikor egyszerre egész tömegek (olykor több ezer ember is) cgyid ben látott UFO-t vagy UFO-kat. Azok a szegények mind ugyanabban 55 51 a percben lelkileg szorongtak, így hívták el a “technológiai angyalokat"? És – mily érdekes – azok az “angyalok" úgy látszik, hatással vannak a radarkészülékekre is. Lehet, az elektromágneses, m szerek is félelmek és remények között hánykódnak? Mellesleg nem ez az egyetlen eset, hogy egyes “komoly" tudósok

megpróbálják összekapcsolni az UFO-kat a vallásos hittel és annak egyes “csodáival" (Fatima, Lourdes, stb.) Ilyen – enyhén szólva megtéveszt és lejárató célzatú, az UFO-kat a misztikus és spiritiszta dolgokhoz kapcsoló – publikációk napvilágot láttak már a magyar sajtóban is. Talán nem árt megjegyezni, hogy a hivatalos tudomány «rra alá oly sok borsot tört Danikén is beleesett ebbe a hibába; egy egész könyvet írt arról, hogyan lehet(ne) a “csodákat" így magyarázni. (48) Már mások is töprengtek azon, vajon az UFO-“mánia" valóban nem egyéb csoportos, tömeges pszichózisnál? Így tett Charles-Noéi Martin is 1974-ben. (49) Ám az UFO-felt nésekr l rendelkezésre álló összegz leírások és statisztikák olyan jellegzetességeket közölnek, amelyek éppen ellentétesek a tömegpszichózis-esetek jellemz ivel “Az ismeretlen repül tárgyak megfigyelései között oly sok megmagyarázhatatlan dolog van, hogy

semmiképpen sem zárhatók ki a priori a földön kívüli élet bizonyos formái" – jelentette ki Gordon Cooper amerikai rhajós (1963: a Mercury-9, 1965: a Gemini-5 parancsnoka). És, hogy Fornari – bizonyos maradi tudományos körökben oly lelkendezve fogadott – fenti elméletének mennyire nem volt alapja, azt már 16 évvel korábban is megfogalmazta C. J MacKenzie, a kanadai Atomic Energy Control Board (Atomenergiai Ellen rz Bizottság) elnöke. “Már elavult az a nézet, miszerint az UFO-kat a fantázia termé56 kének kell tartanunk; rendelkezünk szavahihet tanúk beszámolóival, ezeket nem nevezhetjük optikai csalódásoknak". (50) Mindkét táborban vannak neves, ismert emberek. Mi itt Magyarországon keveset tudunk err l a sokszor kuliszszák mögött zajló igazi, kemény harcról. Talán némi meglepetést kelthet, hogy StanisFaw Lem, a neves tudományos52 fantasztikus író és filozófus az UFO-k makacs ellenz jcként ismert, ugyanakkor

például Jurij Vasziljevics Malisev szovjet rhajós, aki a Szojuz-12 parancsnokaként 1980 júliusában járt az rben, az UFO-król igen pozitívan nyilatkozott (“létüket tagadni nem lehet, hisz ezrek és tízezrek látták ket; ennek ellenére a jelenség fizikai léte ma még megmagyarázhatatlan") (51). Szinte hihetetlennek t nik, de a rengeteg kozmikus-tudományos és ismeretterjeszt m szerz je, a német Hoimar von Ditfurth (NSZK) is komolyan ismétli a másoktól hallott “érvet": a világ rben a legközelebbi feltehet en lakott világ oly messze van, hogy ezt a távolságot semmiféle civilizáció nem gy zheti le. És Ditfurth teljes komolysággal hozzáteszi: “Már csak ezért is kételkedhetünk minden UFO-szcmtanú vallomásában". Ne legyünk igazságtalanok; nem minden tudós vaskalapos, s t, mint a fejezet egy másik részéb l kiderül, ha névtelenül is, de jelent s részük igenis nagyon realista módon kezeli a problémakört. Dr Thomas Goudge

kanadai tudománytörténész az UFO-ügyben azt tartja a legfontosabbnak, hogy az egyenesen ösztönzi a tudomány fejl dését, hisz sok empirikus megfigyelés nyomán új és újabb hipotézisek felállítását teszi lehet vé. Kár – sajnálja Goudge –, hogy a tudomány jelenlegi álláspontja szerint az UFO nem került be a fizikusok valódi érdekl dési körébe. J. McDonald professzor Arizona Állami Egyetemér l 57 így panaszkodik: “Ami engem, mint tudóst a leginkább elrémiszt, az az a tény, hogy bár rengeteg adat szól az UFO-k kozmikus eredete mellett – a világ ezt egyáltalán nem mérlegeli, mivel az egész problémát már értéktelennek könyvelték el, olyannak, amivel egy igazi tudósnak nem illik foglalkoznia. Ez a véleménye majdnem minden tudósnak és más embernek, akik tulajdonképpen soha nem kutatták azt a jelenséget, amelyr l ilyen radikális véleményt mondanak. () Ugyanakkor valójában ez korunk legnagyobb tudományos problémája.

Szüntelenül kutatnunk kell, mert még olyan keveset tudunk róla." Persze ez nem ilyen egyszer . Mert ha a kutatás mellett döntünk – akkor UFO-ügybcn mit és hogyan kutassunk? 53 A lexikonok, tudományos m vek, tankönyvek stb. alaphangja csaknem mindig olyan, mintha a tárgyalt tudományom kérdés már hermetikusan zárt, ismert, felderített és al hozzáért k számára teljesen világos lenne. Nyilvánvalója hogy az UFO-ügy igy (még) nem tárgyalható; ezért is vaj oly ellenállás tudományos körökben a kérdéssel szembcnjl A túl kevés biztos információ, valamint az újabbak szerzése elé tornyosuló óriási akadályok általában fékez en hatnak azon tudósok kedvére, akik esetleg szeretnének al kérdéssel foglalkozni. De van itt egy másik dolog is: az aggodalom. A tudói mánytörténet számtalan “nagy melléfogást" ismer; említct-B tem ilyeneket a Titkok könyvében is, de tanulságos, hal néhányat még felelevenítünk. William

Thompson (Lordj Kelvin) angol fizikus és matematikus kíméletlen ítéletet mondott Wilhelm Konrád Röntgen felett: azt állította, hogy az X-(Röntgen)-sugarak valójában nem egyebek közönséges csalásnál. Henri Poincaré matematikus, fizikus, csillagász és filozófus azt állította, hogy az emberiség az atomenergiát még a legtávolabbi jöv ben sem fogja tudni 58 felhasználni soha, semmilyen formában. 1894-ben egy kit n szakemberekb l összehívott bizottság teljesen kivihetetlennek tartotta Ferdinánd von Zeppelin léggömbépítési terveit. Hat évvel kés bb (amikor az els Zeppelin léghajó már vidáman repkedett) egy másik éppolyan komoly és szakért bizottság fakadt hahotára Max Planck német fizikus kvantum-elméletének hallatán. A régi tudósok hibáin jókat nevetnek. a mai tudósok De fennáll a veszély, – és miért ne állna fenn? – hogy k is elkövethetnek ilyen, s t ugyanilyen hibákat. És ezzel k is tisztában vannak. Ezért a

többség jobbnak látja, ha egyáltalán nem foglalkozik az UFO-val, hisz abból nem lehet baj, vagy ha pozitív róla a véleménye, azt csak inkognitó fejezi ki (lásd az amerikai kérd ivek esetét). Csak azoknak nincs ilyen gondjuk, akik vak dühvei támadják eme “áltudományos terméket". A világ egyik leghíresebb jelenkori csillagásza, az amerikai Carl Sagan is széls séges ellenz je az UFO-knak. Ez már abból is látszott, hogy a szinte az egész világ 54 tévéhálózatában bemutatott Kozmosz cím filmsorozatába UFO-ügyben egy, a problémakörre egyáltalán nem jellemz , ráadásul igen kétséges egyedi esetet vett be, figyelmen kívül hagyva a fotografikus és egyéb bizonyítékokat, a sok száz vagy ezer fö vagy szakért k (pl. csillagász kollégái) és rhajósok által tapasztalt UFO-jelcnségeket. Egy sajtónyilatkozatában azt állította, hogy egyetlen olyan jelentésr l sem tud, ami egyértelm en bizonyítaná, hogy az UFO « idegen rhajóval

(ebben bizonyos szemszögb l tulajdonképpen igaza van), de hozzáteszi: “Ha félretesszük a tréfákat és anekdotákat, semmi sem marad, amit kutathatnánk". Márpedig ez az állítás nem igaz (52) De a vita tovább folyik. Stanton F Friedman atomfizikus érdekes dologra hívja fel a figyelmet: “A problémát tizenegy éven59 át tanulmányoztam és arra a meggy z désre jutottam, hogy egynémely azonosíthatatlan repül objektum Földön kívüli rjárm . De hogy ezt elismerjük, az legalább olyan pszichológiai probléma, mint volt háromszáz évvel ezel tt a kopernikuszi rendszer elismerése." És bizony itt a baj. Az UFO kérdésben benne rejlik a gigantikus tévedés lehet sége – de a hatalmas új eredmény lehet sége is. A többségünk pszichikailag nem áll készen arra, hogy most hirtelen egy ilyen rendkívül jelent s változást fogadjunk el. Ha e pillanatban megcáfolhatatlanul bebizonyosodna, hogy az UFO-k valóban egy (vagy több) idegen,

fejlett civilizáció járm vei – az emberek nagy része sokáig nem hinné el a tényt, más részüknek pedig a gondolatvilága fogadná be nehezen ezt. Ottó Hahn német fizikus maga szolgáltatta erre a legjobb bizonyítékot: 1954-ben Würzburgban a fizikusok kongresszusán kijelentette: “Okos ember nem hihet a repülö csészealjakró szóló ostobaságokban". Hosszasan lehetne sorolni a valószín okokat, amiért nem hihet az UFO-k idegen eredete – és más érveket, amelyek viszont éppen ezt valószín sítik. Ez nem tárgya könyvünknek (s t, err l egy külön könyvet lehetne írni.) Míg Carl Sagan is hajlamos az UFO-ügyet – egyes magyar publicistákhoz hasonlóan –a vallásos hit témakörébe utalni (mint azt ki is fejtette említett interjújában), 55 Hermann Oberth professzor, az rhajózás atyja soha nem titkolta, hogy “UFO-párti", vagyis – idézzük öt magát –, “Hiszem, hogy az UFO-megfigyelésekr l szóló jelentések valós

eseményeken alapulnak. () Ezeket az objektumokat a mi szellemi szintünknél magasabban álló lények építették és irányítják. Minden valószín ség szerint nem a mi Naprendszerünkb l, s t talán nem is a mi Galaktikánkból származnak." 60 És miközben az ismert angol tudós, író és futurológus, Arthur C. Clarké óvatosságra int UFO-ügyben – mint mondja, nehogy úgy járjunk, hogy a következ nemzedékek hitetlcnségünk miatt “babonás középkoriaknak" nevezzenek majd bennünket – addig a fenti érvekre ügyet sem vetve, az UFO-ellenz k már 1976-ban létrehoztak egy szervezetet, amelynek nem titkolt, s t fennen hangoztatott f feladata az “UFO-hiv k" elleni harc. “The Zctetic" (“Kétked ") címmel folyóiratot is indítottak. 13. UFO és elhallgat(tat)ás A Titkok könyvében már említettem, milyen sötét szerepe volt (és talán van ma is?) a CIA-nck az UFO-k körüli ködösítésben. Az természetes, hogy a szervezet

– amelynek nem is titkolt célja az egész világról begy jteni, tárolni és felhasználni minden, számára értékes információt – gy jti az azonosítatlan repül tárgyakra és esetleges “legénységükre", valamint azok ténykedéseire vonatkozó híreket. A CIA kezdetben azt hitte, a repül csészealjaknak nevezett valamik új, titkos szovjet fegyverek. Amikor kiderült, hogy ez nem felel meg a valóságnak és minden egyéb körülmény arra mutatott, hogy ezek a szerkezetek hajmereszt módon felülmúlják a földi fegyveres er k legkorszer bb eszközeit, megváltozott a helyzet. Kezdetben próbálták eltitkolni az UFO-esctcket, majd pedig egyenesen azt sugallták az (amerikai) közvéleménynek, hogy ilyen jelenségek egyszer en. nem is léteznek Ennek a módszernek több lehetséges, követend változata volt számukra. Az egyik az, amikor látszólag a CIA-hez semmiféle módon 56 nem köt d egyénekb l kutatóbizottságot hoznak létre, és az hosszas

“vizsgálódás" után kijelenti; hogy – például – az UFO-k Földön kívüli eredetére nincs semmilyen bizonyíték, így volt ez már a Condon-bizottság kutatásával is. A Blue Book program vezet je, Edward J. Ruppelt jelentette 61 ki még a hatvanas évek elején Donald Kcyhoe-nak (aki minderr l könyvet is irt) a következ ket: “Köteleztek bennünket, hogy minden megfigyelést és jelentést titokban tartsunk oly sokáig, amíg az lehetséges. Amikor minden el vigyázatosság ellenére valamelyik jelentés mégis a közvélemény elé került, azonnal valamilyen magyarázatot kellett közölnünk, találni valamit, ami a lehet leggyorsabban megfosztja az információt meggy z erejét l. Abban az esetben, ha hamarjában semmi hihet t nem tudtunk kitalálni, kötelességünk volt legalább nevetségessé tenni a tanúkat. Ily módon olykor saját pilótáinkat is meg kellett fosztanunk szavahihet ségükt l. Ez persze nem volt fair dolog, de nem léphettünk

fel a CIA ellen." És egy másik vélemény: “Arculütés az egész társadalom számára, hogy nincs jogunk megismerni az igazságot" – nyilatkozta a New York-i jogász, Henry Rothblatt – egy, az UFO-kkal kapcsolatos információszerzés jogaiért küzd polgárjogi szervezet képvisel je. 1978-ban a The New York T/mesnak adott nyilatkozatát így folytatta: “A CIA nagy felel sséget vállal, amikor 1952 óta titokban tartja a társadalom el tt az összes UFO-val kapcsolatos információt. Cáfolhatatlan bizonyítékaink vannak arra, hogy a CIA gy jti és tárolja ezeket az anyagokat. Kissé furcsa viselkedés ez, hiszen a szervezet ugyanakkor azt állítja, hogy az UFO-k nem érdemesek semmiféle kutatásra". 14. MANIPULÁCIÓK UFO-ügyben (f leg amerikai hivatalos körökben) igen érdekes példákat láthat az ember arra, hogyan lehet vagy kell össze-vissza hazudozni, ha úgy hozza a szükség. Néhány példa: 57 62 1947. szeptember 23-án, tehát alig

pár hónappal azután, hogy Kenneth Arnold találkozott az “els " UFO-kkal – az Amerikai Légier Felderítési M szaki Központja (Air Technical Intelligence Center, ATIC) jelentést készített az UFO-król, amit az Air Matériái Command parancsnoka, Nathan Twining tábornok írt alá. Ebben többekközött kijelentették, hogy “a szóban forgó jelenség nem fantázia vagy képzelet terméke, hanem teljesen reálisan létezik", valamint hogy “nagyméret repül gépekhez hasonló és feltehet en korong alakú objektumokról van szó", no és azt is részletezték, hogy a tárgyak hogyan viselkednek a leveg ben, és – ez fontos – ezen jellemz k alapján arra a belátásra jutottak a szakért k, hogy az objektumokat “kézzel, távolról vagy automatikusan vezérlik". Ezt a jelentést nemcsak hogy nem tették közzé akkor, hanem amikor kiszivárgott híre, még a létezését is letagadták. A légier illetékese kés bb kereken kijelentette, ilyen

dokumentum nem létezik. Ám tizenkét évvel kés bb az úgynevezett Condon-jelentés nemcsak meger sítette létét, hanem közölte tartalmát is. Aztán következett a híres Mantell-eset (a katonai pilóta 1948. január 7-én egy UFO-t üldözve gépével együtt felrobbant); ez olyan sokkhatást váltott ki, hogy a tengerészet vezérkara különböz tudományágak szakembereib l különbizottságot hozott létre, hogy a repül csészealjak kérdéskomplexumát széleskör en kutassák. Ennek elnöke, dr Urner Liddel kit n tudós többszáz tanúvallomás tanulmányozása után véleményében ezt írta: “A repül csészealjak földönkívüli eredet szerkezetek". A Mantell felrobbanását okozó UFO-t kés bb egy kutató léggömbbel (Skyhookballoon) vélték azonosítani, amellyel ebben az id ben a haditengerészet kísérletezett. De azután eljött a korszak, amikor a légier minden63 áron el akarta titkolni az UFO-k létét. Például nem sokkal kés bb,

pontosabban 1950 novemberében Daytonban a légier felderít szolgálatának f nöke, E. Watson ezredes interjút adott az International News Service-nek és határozottan kijelentette: “Részletes elemzés után majdnem minden UFO-megfigyelésr l kiderül, hogy szerz ik lelkileg sérültek 58 vagy vallási különcök, hírnévre vágyók avagy rossz ízlés tréfacsinálók". Feltehetjük persze a kérdést: ha így lenne, ahogyan az ezredes úr közölte, akkor miért alkalmaztak az amerikai hatóságok hírzárlatot oly sok UFO-vizsgálat és arról készült jelentés esetében? A következ évtizedekben folyton ismétl dött ez a macska-egér játék; felel s tisztek hol ezt, hol azt mondták. Hol “nincs itt semmi titok", majd más tisztek rövidesen ismét a kötelez titoktartásra hivatkozva tagadták meg az információszolgáltatást. A dolgok végül odáig fejl dtek, hogy magas rangú tisztek és politikusok nyugdíjaztatásuk után “vallanak". Így er

sítette meg az UFO-kra elrendelt hírzárlat tényét a légier volt parancsnoka: P. A del Vallee tábornok, James McAshen ezredes, a szárazföldi hadsereg volt parancsnoka, R. B Emerson, és a tengerészet volt vezet i, H. B Knowles ellentengernagy és D. S Fahrncy ellentengernagy A legsúlyosabb vádakat az elhallgatás miatt. maga a CIA volt f nöke, R H Hillenkoetter admirális hányta a hatóságok szemére ( csak tudta!) Számtalan olyan esetr l tudunk, amikor az UFO-t látott, s t azt lefényképezett tanút a legmegátalkodottabb módokon környékezték vagy félemlítették meg különböz hivatalos személyek vagy olyan egyének, akik hivatalosnak adták ki magukat, és akiket kés bb nem sikerült fellelni, azonosítani. A szakkönyvekben pontos adatokat (hely, id , nevek, esetek leírása) találunk arról, hogyan t ntek el sz rén-szálán a fotók vagy filmek, avagy hogyan közlik 64 ezeket kés bb a sajtóban. azzal a kísér szöveggel, hogy íme, ezek ismert

hamisítványok! 1946-ban, nyáron, amikor még senki sem hallotta a “repül csészealjak" kifejezést, Svédország fölött valóságos UFO-hullám vonult át. Az elhárítás azt hitte, új szovjet fegyverekr l van szó, és azonnal hírzárlatot rendelt el. (Hja, mindig ez az els , szinte önkéntelen reakció!) A társadalom csak akkor szerzett tudomást az ügyr l és a Szovjetunió elleni vádról, amikor a moszkvai sajtó cáfolta, hogy a Szovjetuniónak köze lenne a dologhoz.(53) 1954. július l-jén az USA-ban egy Starfire F-94-es 59 vadászgép két pilótája egy sikertelen UFO-üldözés közben kénytelen volt katapultálni. A gép a New York állambeli Wallesville városkában egy épületre zuhant, felrobbant, roncsai egy autóra hulltak, a benne ül család – férj, feleség, két gyermek – meghalt. Nehogy a pilóták elmondják a civileknek, mi is okozta a balesetet – a szokással ellentétben a hadsereg ezúttal nem engedélyezte, hogy a pilóták

felkeressék az áldozatok családtagjait. 1965-ben a Minnesota állambeli Duluth város több ezer lakója volt szemtanuja, amint amerikai vadászgépek hét (7) UFO-t üldöztek. A környékbeli repül terekr l mindkét “alakulatot" látták a radarokon is. De bárki kérdezett rá kés bb az eseményekre – a hatóságok letagadták az egészet. 1979. november 27-én este Madrid sok ezer lakosa figyelhetett meg két UFO-t, amelyek “többször átszáguldottak a város fölött. Hihetetlen sebességgel haladtak, er s narancsszín , vörös és ibolyaszín fényt árasztottak magukból". Ám a madridi nemzetközi repül tér irányítótornya és az ország légvédelmi parancsnoksága megtagadtak minden felvilágosítást. (54) így aztán azon sem csodálkozhatunk, hogy az UFO-k kutatását végz hivatalos bizottságok is – ahelyett, hogy 65 nyilvánosságra hozták inkább eltitkolták. volna értesüléseiket – javarészüket 15. HAMISÍTÁSOK Számos

esetben olvashattunk igaz és kevésbé igaz történeteket arról, milyen hamisítások történtek UFO-ügyekben; valahogy szinte mindig csak olyan esetekr l értesültünk, amikor UFO-hívök vagy egyenesen mániákusok hamisítottak fotót, dokumentumokat, adatokat stb. Nem szabad azt hinnünk, hogy az ellentábor nem követ cl hasonló min síthetetlen tetteket. Bizony az ilyesmi még neves tudósokkal is megesik. 1951. augusztus 25-én este 21 óra 40 perckor Clyde Tombaugh amerikai csillagász, – aki 1930-ban felfedezte naprendszerünk kilencedik bolygóját, a Plútót! – rendkívü60 li esemény szemtanúja lett. Feleségével és anyósával Las Cruces-beli (Új-Mexikó állam, USA) háza teraszán ülve felpillantott az égre és egy szivar alakú testet látott, amely két sorban nyolc (a másik két tanú szerint hat) fényponttal is rendelkezett. A szögletes fénypontok a jelenség egész id tartama alatt meg rizték egymástól való távolságukat, feltehet en

tehát egyazon sötét tárgy részeit alkották. Az objektum a legteljesebb csendben repült át a láthatáron északról délre. Tombaugh döbbenete szinte leírhatatlan volt. ö, aki sok tízezer órát töltött az égbolt megfigyelésével, még soha nem látott ehhez hasonló dolgot Nem is tudta, mit kezdjen vele. Mint igazi tudós, nem akarta az eseményt “eltemetni", azt mindenáron szerette volna nyilvánosságra hozni – de eszébe jutott, mit szól majd az UFO-kat mániákusán ellenz tudományos közvélemény és kollégái, ha a szenzációhajhász sajtó felkapja az ügyet és vele kapcsolatban az ö nevét? 66 Szerencsére – bár, mint kés bb kiderül, igen kétséges “szerencse" volt ez – Tombaugh tudomást szerzett egy tudósról, aki éppen akkor gy jtött adatokat készül , UFO-król szóló könyvéhez. Kollégáról volt szó: Donald H Menzel a Harvard Egyetem Csillagászati Obszervatóriumának igazgatója készült megjelentetni

“Flying Saucers" (Repül Csészealjak) cím könyvét. így hát kapta kézhez a három személy megfigyelésének leírását és neves kollégájának az objektumról saját kez leg készített rajzát. A döbbenet sora ezúttal Menzel professzoron volt. Csak éppen egészen más okból. Menzel ugyanis esküdt ellensége volt az UFO-kérdéseknek és könyvében éppen azt igyekezett bizonyítani, hogy csak primitív emberek “hisznek" az UFO-kban. Szorgalmasan indokolta is érvelését, amelynek egyik sarkalatos pontja az volt, hogy az UFO-kat (már amennyiben egyáltalán léteznek, mert Menzel professzor természetesen ezt is kétségbevonta) f öldönkivüli eredet eknek tekinteni éppen olyan, mintha azt mondanánk, az UFO-k boszorkányok vagy szellemek termékei. Azt sugallta, hogy az UFO-“hit" a középkori boszorkány-hiedelmek modern megfelel je. Menzel professzornak nincs kétsége afel l, hogy az UFO-k általában optikai csalódások; akik 61 látják

ket, azok pedig szencációéhes egyének. Nos, ilyen felfogással – prekoncepcióval – fogott Menzel könyve írásához, és ekkor kapta kézhez a híres csillagász megfigyelését. Ez az anyag egyáltalán nem illett az ö el re elkészített elveihez. Hogyisne, hogyha közölné, egyes olvasói még azt hinnék, mégis vannak UFO-k! Hiszen a jelenleg él legnagyobb csillagász is látott egyet! No, de vissza sem utasíthatja az anyag közlését, abból is botrány lenne, tudóstársai joggal vetnék a szemére az anyag elfogult, pártos kezelését. Mi legyen hát a kakukktojással? Menzel az egyetlen kiutat a közönséges és durva hamisítás67 ban találta meg. Közölte könyvében Tombaugh professzor levelét – de úgy megmásítva, hogy az egyetlen részletében sem egyezett az eredetivel, és kizárólag Menzel professzor anti-UFO elméletét lászott bizonyítani. És még ez sem volt elég – a jelenség Tombaugh által saját kez leg készített

illusztrációját egy, a Harvard Egyetem fizikai laboratóriumában készített “m -UFO" fotójával helyettesítette. így nem csoda, ha Menzel könyvében (“Flying Sauccrs") Tombaugh professzor jelentése is. UFO-ellcncs “bizonyí-; tékká" változott! Az egész ügyre aztán úgy derült fény, hogy Tombaugh – egyetlen szó saját kommentár nélkül – a Life-ban közzétett két dokumentumot egymás mellett: saját eredeti jelentését és annak Menzel-féle hamisított változatát. A tudósok becsületére legyen mondva, ett l kezdve elfordultak Menzelt l, aki kés bb egy másik könyvben (The World of Flying Sauccrs. A Scicntific Examination of a Major Myth of the Space Agc) kétségbeesetten próbálta bizonygatni az UFO-k nemlétét. A külvilágnak szánt nyilatkozatokban Menzel kollégái, f leg amerikai és olasz csillagászok gyerekesnek, s t abszurdnak tartották Menzel magyarázatait, amelyekkel igyekezett bizonygatni, hogy az UFO-k ilyen vagy

olyan természeti jelenségek. Kíméletesen szemére vetették, hogy nem n tt fel a problémához. És ilyen esetben mit sem segíthet az a (tudományosan immár bizonyított) tény, hogy hasonlóan járt el Ptolemaiosz és Kepler is: adatokat hamisítottak, hogy azok beleill ek legyenek elméletük indoklásába. Az apró különbség: az elméleteik helyesek voltak. 62 16. NÉHÁNY ÉRDEKES HÍR Tudja-e, Kedves Olvasó, hogy 1952.július 20-án hajnalban 68 (az els “washingtoni csata" alatt) Indianapolisban a koránkel emberek is látták az UFO-kat, ezért a helyi rádióállomás felszólítást sugárzott az “UFO-kat vezet ismeretlen pilótáknak". Garantálták nekik, hogy szabadon mozoghatnak majd a Földön, ha leszállnak, és hogy az emberek barátságosan fognak viselkedni velük. S t, közöltek a fogadásukra kijelölt repül tér adatait is. .hogy Aimé Michel francia professzor 1954-ben napról napra térképre rajzolta, hol láttak UFO-kat az

egymástól független megfigyel k. Franciaország térképén a vonalak napról napra összeköthet ek voltak egy vonallal úgy, hogy ezek egy központi helyen metszették egymást. A vonalak sohasem törtek meg. Az alakzat huszonnégy óránként változott, ráadásul mindig éjjel 01 óra körül A sorra kialakuló geometriai alakzatok soha nem hasonlítottak az el z napi figurákra, mindig új és mindig szabályos rajzolatot adtak. Michel minderr l könyvet írt (“Lucur sur les s ucoupcs volantcs"). Az egyik ilyen térképet (az 1954 Október 7-i megfigyelések alapján készítette) és szakcikkét a népszer tudományos sajtó is lehozta. (55) .hogy – mint azt a Titkok könyvében is említettem – számos rhajós látott, s t le is fényképezett ismeretlen repül tárgyakat. Nyilván ez nem mind volt UFO; el fordulhatott, és állítólag el is fordult, hogy régebben fell tt és pályájukról letért mesterséges holdak, rhajók üzemanyagtartályai és egyéb

kisebb-nagyobb tárgyak lehettek a “rejtélyes objektumok". Azonban korántsem minden megfigyelés magyarázható meg ily módon 1968.július 20-án, az Apolló-11 történelmi útján (az els holdraszállás el tt) Edwin Aldrin filmezte a Holdat, miközben a földi rhajó azt megkerülte. A láthatáron hirtelen két, különböz nagyságú fényesen ragyogó kör vagy kerek tárgy jelent meg, ezek repülés közben egymástól hol eltávolodtak, hol közeledtek egymáshoz. Ügy man ve69 reztek, ahogyan arra földi járm vek nem lennének képesek. 63 Mindez filmre került. Neil Armstrong (aki másnap az els emberként lepett a Holdra) azt mondta err l: “Nagyon meglep dtem. De hát a saját szememmel láttam" IRODALOM 1. Magyar Rádió, 1986 január 24 Esti Magazin, 1830 2. Magyar Nemzet, 1986 január 25 3. Znicc, Lucjan: Nieznane objekty latajace Goscie z Kozmosu? (Ismeretlen repül objektumok. Vendégek a világ rb l? Gdansk, 1988 KAW. 307 4. New York Times, 1952

július 22 5. Washington Evening Star, 19S2 július 22 6. Például: Associated Press, 1952július 28-i jelentése 7. New York Times, 1952 július 28 8. The UFO Evidence, NICAP, 1954 9. New York Times, 1952 július 22 10. The Washington Star News, 1952 július 29 11. Többek között a Science News Letter, 19S2december 20-i számában. 12. North Bay Nugget, 1952 április 18 13. Domanski, Jerzy: Zagadka cpoki (Korunk rejtélye). Warasawa 1979. A Nemzetvédelmi Minisztérium Kiadója, 14-1S. oldal 14. True, 196S január 15. Keyhoe, D E: Aliens from Space New York, 1973 16. Epoca, 1978 június 7 “Uno scienziato tra gli UFO" 17. ANSA olasz hírügynökség jelentése, 1980 február 18. Bild, 1979 május IS 19. Newsweek, 1977. november 21. Péter Gwynne és Kathrine Amw riportja: “The Galileo of Ufology". 20. 1) United Press International (UPI) hírügynökség 1973. 70 november Sjelentése. 2) APRÓ Bulletin, 1973. szeptember-október 3) UFO Investigator, 1973. november

21. Astronautyka (Varsó), 1984 1 szám 22. The Toronto Star, 1978 március 22 23. Edwards, F: Flying Saucers 24. New York Times, 196S november 11 25. Indianapolis Star, 196S november 10 26. Herald Journal (Syracuse), 1965 november 27. Herald Journal, 196S november 16 28. LExpress, 1966 október 31: “La nuit des sSucoupes" (A csészealjak éjszakája). 29. NICAP Investigator, III évf S ss 30. Saint Paul Pioneer Press, 1965 november 27 31. Przekrój, 1979 február 11 32. Las Vegas Sun, 1962 április 19 33. Farmington Times, 1950 március 18 34. National Enquirer, 1978 június 64 SS. Paris Match, 1954 október IS 36. Le Courrier Interplanetaire, 19S5 6 szám 37. Washington Post, 1976 április 1« 38. PAP hírügynökség 1968július 30-i jelentése 39. Neues Zeitaltcr, 48. szám “Veröffentlichung der UFOGeheimnisse?" 40. NASA Fact Sheet, 1978 február, KSC-13-78 41. Quick, 1978 április 20 42. Pravda, 1980 március 2 43. Epoca, 1978 június 7 44. New York Post, 1967

június 27 45. Többek között AFP, UPI és PAP hírügynökségek 1978.november 20-i 71 jelentései. 46. UFO-Review, 1978 április (3 szám): Diane Quist: “Behind Claseö Doors of the United Nations UFO Conference". 47. PAP hírügynökség 1978 november 28-i jelentése 48. Dániken, Erich von: Erscheinungen. (Kinyilatkoztatások.) 1974. Még ugyanebben az évben 23 különbözfi kiadónál jelent meg. 49. Science ct Vie, 1974 április 50. Ottawa Journal, 1962 április 18 51. Tyehnyika Mologyozsi, 1980 november 52. Playboy-intcrjú, 1978 szeptember 53. Novoje Vremja, 1946 augusztus 4 54. PAP hírügynökség 1979. november 28-i jelentése 65. Science et Vie, 1958 február (485 szám) Egyéb, UFO-król szóló közlemények: 1. Polityka (Varsó) 1979 szeptember 8 2. Sunday Express, 1951 október 1 65 “Van valamilyen múltunk." (Jean-Paul Sartre) KÉRD JELEK GLOZELBEN Az emberi civilizáció története tele van kérd jelekkel és ezen nem is csodálkozhatunk.

Múltunkról nagyon keveset tudunk, és amikor az id k homálya lefoszlik egy-egy újabb részletr l, döbbenten figyelünk fel rá. Aki valaha is foglalkozott az emberiség nem is olyan régi störténetének eseményeivel, az tudja, milyen sok egymásnak is ellentmondó üggyel találkozhatunk. A bizonytalanságot csak növeli, hogy gyakran a tudomány sem tud egységes álláspontra jutni a vitás kérdésekben. (Talán szerénytelenségnek t nik, de akiket ez a problémakör mélyebben érdekel, azok figyel72 mét felhívom “A rejtélyes el dök." cím könyvem második részére, amely 1983-ban az Ifjúsági Lapkiadó Vállalatnál jelent meg) Azt is mondhatjuk: efféle vitás kérdésekr l egyre több szó van a történettudományban, és ez mindenképpen pozitív fejlemény. Ez is jelzi, hogy az újabb felfedezések, tények, hipotézisek – ha nehezen is – de utat törnek maguknak, és olykor a már-már elfogadott elméleteknek is át kell adniuk helyüket az

újaknak. E rövid fejezetnek igen rövid az irodalomjegyzéke is; ezen felül szó esik benne újságcikkekr l, s t még lexikonszócikkekr l is. Ez nem véletlen; nem annyira egy felfedezés mibenlétér l akarok most szólni, sokkal inkább egy jelenségr l. Arról, hogy hová fajulhatnak a tudomány saját berkeiben is az ellentétek, ha egy szenzáziós felfedezéshez az érintettek személyes érdeke, megbántott hiúsága, 66 valamint más tudományon kívüli események és érzelmek is kapcsolódnak. Az alábbi megtörtént eset tökéletes negatív példa, figyelmeztetésül szolgálhat minden eljövend hasonló esetben is. Glozelr l van szó, a híres (hírhedett?) glozeli régészeti leletek felfedezésér l. A “kis" Larousse francia enciklopédiában Glozel címszó alatt ezt olvashatjuk: “Glozel – helység Allier megyében, Vichy közelében. Történelem el tti felfedezések, amelyek hitelességét kétségbevonják." A Larousse szerz i itt nagyon finoman

fogalmaztak. Nem így egy másik francia lexikon, a “kis Róbert" szerz i: “Glozel – falu Allier-ben, Vichy melett. 1925-ben itt számos történelem el tti tárgyat találtak, amelyeket kés bb hamisítványnak nyilvánítottak." A “Róbert" szerz i alighanem túl sommás és elsietett ítéletet hoztak. Pontosságuk iránt különben némi kétsége73 ket ébreszt már az a tény is, hogy a glozeli lelet id pontját 1925-re teszik, holott a szenzáziós felfedezésre 1924 márciusában került sor. Ekkor ugyanis Claude Fradin glozeli parasztgazda fiával együtt a földjüket szántották. Az ekét két tehén húzta Szántás közben váratlanul megnyílt a föld; az egyik tehén egy mély gödörbe zuhant, csak a szarva látszott ki. A gödröt tanulmányozva kiderült, hogy abban rengeteg kerámia-maradvány, agyagtábla, jelekkel televésett kerek k és csontdarabok találhatók – ez utóbbiakat is különféle jelek és rajzok borították. A lelet

nagy érdekl dést keltett. Akkor még senki sem sejtette, hogy a Glozel szó hamarosan éppen úgy felkorbácsolja az egész francia közvéleményt, mint a múlt században a Dreyfuss-ügy, és hogy ez az ügy még több mint ötven év múlva is visszatér majd a lapok els oldalára. A glozelileletet els ként vizsgáló szakért ket különösen az agyagtáblákon látható jelek izgatták. Mégis, inkább a talált edények jellegzetességei és a rajtuk lev rajzok alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az összes itt fellelt tárgy a magdaleni-kultúrának is nevezett történelmi korszabói, vagyis id számításunk el tt 14.000-9500 közötti 67 id b l származnak. Ez a kor a fiatalabb sk kor végén volt; matriarchátus, k pengék és csontszerszámok használata jellemezte. Ez volt az sk kori m vészet, a csontfaragványok, barlangfestészet fénykora így hát az agyagtáblákon az ismeretlen bet kre emlékeztet jelek azt bizonyították volna, hogy egy európai

civilizáció már tízezer évvel ezel tt saját írással rendelkezett! Ez a tény teljesen ellentmondott a tudósok azon állításának, hogy az írást körülbelül 3500 évvel ezel tt a föníciaiak találták fel. A glozeli agyagtáblák jelei arra mutatnak, hogy a föníciaiak találmánya el tt már létezett egy annál 74 jóval régebbi írás – ezt talán már 8-10 ezer évvel korábban használták az akkoriban itt él emberek! A leleteket tanulmányozó szakért k véleményét meghallgatva a közeli Vichy orvosa, dr. Morlet, aki kedvtelésb l régészettel is foglalkozott, felfogta a leletek értékét, és szakmailag gondjaiba vette a Fradin-családot. Az id sebb Fradinnal közösen szakcikket írt a glozeli leletr l, és szerette volna azt a régészeti sajtóban publikálni. Akkoriban Franciaország legkit n bb régésze Capitant professzor volt; Morlet és Fradin cikke véleményezésre hozzá került. Capitant professzor kezdetben nagyon fellelkesült a

glozeli leletek láttán; most azt javasolta Morletnek, Fradin neve helyett az neve kerüljön a cikk élére, az nyilván “növeli majd a lelet tudományos értékét", súlyát. (Ezek Capitant saját szavai) Morlet ebbe nem egyezett bele, nem volt hajlandó Fradint kidobni a csónakból azért, hogy helyette Capitant-t vegye be. Tulajdonképpen ez volt a kiindulópontja és talán a f oka a több mint fél évszázadig tartó hadakozásnak. Capitant ugyanis megsért dött és kis töprengés után már tudta, hogyan lehet aláaknázni az ügyet. Közhírré tette, hogy minden Glozelben talált tárgy közönséges hamisítvány, és Fradinékat bírósági úton kellene felel sségre vonni. Capitant mögé sorakozott fel a francia régészek jelent s része – talán nem árt megjegyezni: a leleteket tulajdonképpen nem vizsgálták még meg tudományos alapossággal, ám ez nem akadályozta meg ezeket az embereket abban, hogy “véleményt" nyilvánítsanak, és azt

saját véle68 ményüknek nevezzék. Számukra egyszer en Capitant tekintélye volt a dönt tényez . A korabeli újságírók úgy vélték: a régészeket fájdalmasan érintette, hogy valamiféle amat rök tesznek jelent s felfedezéseket. No és az sem jelentéktelen dolog, hogy ez a felfedezés veszélyeztette az 75 európai civilizáció történetér l addig tudott-tanított ismereteket. A glozeli lelet ugyanis egyszer en “fejre állította" a kötelez nek tartott elméleteket. A két Fradint – apát és fiát – a régészek követelésére csakugyan bíróság elé állították. Két vádat emeltek ellenük: az egyik az volt, hogy felfedezésüket pénzért mutogatják (így akartak akkora összeghez jutni, hogy Múzeumot építhessenek a leletek számára), a másik vád pedig úgy szólt, hogy szándékosan félrevezették a közönséget, amikor hamisítványokat mutattak az embereknek valódi régészeti leletekként. A két világháború között nemcsak

a francia, hanem a világ régészeinek “f papja" is Henri Breuil volt (18771961). A szójáték talán megbocsátható, ha hozzátesszük, hogy Breuil pap volt. Nem titok az sem, hogy a maga idejében volt az emberiség störténetének legjobb kutatója. Számtalan tudományos intézmény, akadémia tagjaként Breuil professzor f képpen a barlangi festészet nagy ismer je volt. Kezdetben úgy nyilatkozott: a glozeli leletek az egyik legfontosabb felfedezés a franciaországi magdalenikor kutatása terén. De aztán történt egy érdekes, aligha “tudományos" esemény: Breuil is találkozott Capitant-nal – aki különben Breuil régi barátja volt – és attól kezdve a pap is azt hirdette: a glozeli leletek hamisítványok! Szerencsére azért nem minden tudós régész osztotta Breuil és Capitant véleményét. Glozcl hitelessége mellett tették le a garast a nem kevésbé híres és elismert Solomon Rcinach, valamint Loth, az antropológia professzora, és

mások is. Ezzel aztán olyan harc kezd dött a francia sajtóban és közéletben, amelyre tudományos (?) körökben azel tt alig volt példa. Az újságok szinte hetenként közölték valamelyik oldal “utolsó, végleges és megsemmisít " érvét, amelyeket persze minduntalan még újabbak követtek. A vita néha elfajult, becsületsértési perek lógtak a leveg 76 69 ben, komoly és tiszteletreméltó emberek gyalázták egymást, vonták kétségbe nemcsak mások tudását, de elmebeli képességeit is. Jóidéig úgy látszott, Glozel ellenfelei kerekednek felül. ; Ma már szinte hihetetlen – de igaz –, milyen módszereket alkalmaztak a szerencsétlen Fradinék ellen. A rendkívül drága perek éveken át húzódtak; az ellenfelek ugyanis egymás között elosztották a szerepeket és amint X. tudós pere véget ért Fradinék ellen, Y. tudós máris elindította ellenük a következ t, mialatt Z. régész már készítgette a következ t, a harmadikat, az

ötödiket, a tizediket. Az “anti-glozelisták" még arra is vetemedtek, hogy. hamisításokat kövessenek el! Minden elképzelhet módon szerették volna ugyanis lejáratni a közvélemény el tt Fradinékat, és persze a leleteket is (a környékbeliek által“holtak mezejének" nevezett területen folyamatosan találtak újabb és újabb régi tárgyakat). Egy napon az éber glozelisták rajtacsipték Garrod kisasszonyt, a glozeli leletek hitelességét kutató nemzetközi bizottság egyik tagját, amint a tárgyak közé egy saját maga által gyártott agyagtáblácskát próbált csempészni. A tettenérésr l különben fényképfelvétel is készült. És nem árt, ha hozzátesszük: Garrod kisasszony Breuil asszisztensn je volt. Több hasonló eset is történt Ám ekkor mintha fordulatállt volna be az ügyben – a nemzetközi bizottság ugyanis meghozta “ítéletét": a glozeli leletek hitelesek, nem hamisítványok! Azonban tévednek azok, akik azt

hiszik, hogy ezután a “hivatalos régészet" feladta az értelmetlen, s t céltalan ellenállást, ök úgy értelmezték a Morlet és Fradinék ellen vívott harcot, hogy abban a tét immár az egész francia tudományos élet jóhíre. A hamis becsvágy, a sértett hiúság nagy szerepet játszik az ehhez hasonló esetekben, így volt 77 régebben és így van ez ma is. A franciák ekkor egy “ellen-bizottságot" hoztak létre, ez kizárólag francia régészekb l és persze anti-glozelistákból állott, és így nem is csoda, ha ennek ítélete éppen fordítottja volt a nemzetközi bizottság megállapításának: szerintük a glozeli leletek mind egy szálig hamisítványok. Egy bíróság helyszini szemlét 70 rendelt el, akkor a rend rség talált egy még nyers, kiégetetlen agyagtáblát is. Ezt az anti-glozelisták dobták Fradinék földjére, azt a látszatot szerették volna kelteni, mintha Fradinék jelenleg égetnék az “ srégi

agyagtáblákat", nyilván az összes így és most készült, sugallták. Az ügybe belekeveredett a Le Matin cím napilap is, egyike volt az anti-glozelisták szócsöveinek. Mikor már túl messzire vetette a súlykot, Fradinék beperelték a szerkeszt séget Ügyvédjük a korabeli francia jogvéd k gyöngye, a híres Torres volt. A becsületes leletment k a pert megnyerték, ismét bizonyítva, hogy a leletek hitelesek, és éppen ellenkez leg, a régészek próbálják azokat újra és újra meghamisítani. szintén szólva, ma már kissé értetlenül állunk a történtek el tt. Igaz, sok ember – és ez alól persze a tudósok sem kivételek – nehezen vagy egyáltalán nem képes beismerni tévedését. De amit azokban az években a francia régészek elkövettek, meghaladja a képzel er t. Franciaország legjobb régészei, elismert és valóban nagytudású emberek saját kez leg készítettek durva hamisítványokat és próbálták azokat a leletek közé keverni,

csakhogy “bebizonyítsák": mégis nekik van igazuk, nem az amat r felfedez knek. Nem érdekelte ket az sem, hogy ily módon a felbecsülhetetlen érték leletek elpusztításáért küzdenek! A leletek különben valóban nagyon érdekesek. Glozelben az évek során összesen több mint háromezer tárgyat ástak ki, és ezek nem egyazon, hanem különböz történel78 mi korokból származnak (mellesleg ez volt a hamisítás-pártiak egyik f érve). A “holtak mezején" talált különféle tárgyak közül a legérdekesebbek: 1. Emberi és állati csontok. A szakért k szerint az ott fellelt emberi csontok si, ismeretlen emberi fajra utalnak, amelynek egyedei javarészt igen izmosak voltak és f ként növényi eredet táplálékot fogyasztottak. Az állatcsontokból ezek az semberek különféle fegyvereket készítettek; a megmunkálásuk igen gondos. Minden darabon rajzokat láthatunk, leggyakrabban rénszarvast és párducot. 2. K tárgyak. Ezek javarészt k

balták, de ezeket is rajzok bontják. Feltehet en sohasem használták ket rcn71 deltetésszer en; szerepük inkább rituális lehetett. Holtakkai együtt temettek el ket A rajzok legf bb témája itt is a rénszarvas. 3. Kerámia-edények és cserepek, valamint égetett figurák és agyagtáblák Ebben a csoportban a legnagyobb meglepetést az okozta, hogy az agyagtáblákon íráshoz hasonló jeleket találtak. A jeleket 111 csoportra osztották és egyes szakért k bizonyos hasonlóságot, fedeztek fel köztük és a föníciai, ibériai, latin írás, valamint az egyiptomi hieroglifák, s t a ciprusi szótagírás jelei között. Sajnos, mivel a leletek körül dúló “tudományos" harc miatt a glozeli írásokkal fél évszázadon át érdemben senki sem foglalkozott, ma sem tudunk róluk szinte semmit sem. Ett l függetlenül született néhány érdekes feltevés. Az egyik szerint például azok, akik Glozel környékén sok ezer évvel korábban ezeket a jeleket a

táblákra karcolták-vésték, nem ismerték az írást; szolgai módon–feltehet en rituális okokból – másolgattak valamilyen szövegmaradványokat, jelcsoportokat. Bárhogyan is van, az bizonyosnak látszott, hogy ama korban létezett a föníciainál jóval régebbi írás, így azt az állítást is megkockáztathatjuk, 79 hogy talán az írást nem is keleten, hanem nyugaton találták fel (aminek persze különösebb jelent sége nincs, pusztán új fényt vethet erre a kérdésre). Talán nem érdektelen még hozzátenni, hogy e tárgyakat annak idején 450 C h mérsékleten égették ki. A leletek hitelessége mellett kardoskodó tábor szerencséjére a hatvanas években lehet ség nyílott arra, hogy modern kormegállapító módszereket és eszközöket vegyenek igénybe. A Fradin-pártiak a “holtak mezejér l" tárgyakat kültek a laboratóriumokba, méghozzá kétféle vizsgálatra. Az egyik a termolumineszenciás módszer volt. Ennek révén

megállapítható olyan tárgyak kora, amelyeket valaha kiégettek (kerámia szobrocskák, edények, táblák). A másik a C-14-es izotópos vizsgálat, a radiokarbon módszer; ezt szerves részecskéket magukban foglaló tárgyak (pl. csontok) esetében lehet alkalmazni kormegállapításhoz Kiderült, hogy a kerámáia és égetett tárgyak kora legkevesebb 2100-2500 év. A glozeli “rajzos" csontok kora viszont. 21 ezer év! 72 Vagyis: a hamisítás vádja kétséget kizáróan megd lt. Ám a kerámiák nem olyan id sek, mint hitték; a rajtuk lev írás mibenlétét továbbra is homály fedi. A 21 ezer éves csontok megmunkálóiról, arról a rejtélyes civilizációról pedig továbbra sem tudunk semmit. Azt nem tudjuk még megmagyarázni, hogyan lehetséges, hogy ugyanazon a helyen találtak 21 ezer, 2500 és pár száz éves leleteket (bár ilyesmi már másutt is el fordult). Valószín leg az skori “gödörben" valami okból elrejtett csont- és k balta-

leletekre kés bb – nem tudván, mi van a földréteg alatt – az ókori emberek is rádobálták tárgyaikat, vagy közelg ellenség el l rejtették oda azokat. A pár száz évvel ezel tti leletek afféle szemét lehetett, amit a szántóföld megm velése el tt a parasztok a legközelebbi 80 gödörbe hordtak a kövekkel együtt. Az biztos: a glozeli leletek hitelességéhez már nem fér kétség, és még sok kutatásra lesz szükség, amíg megfejtik a rajtuk talált különös és semmi máshoz nem hasonlítható jeleket. Vigasztaló lehet az a hír, hogy nemrégen ismét régészeti kutatások kezd dtek Glozelben, és talán évek múlva a tudomány most már pártatlan emberei megállapítják majd, mit rejtettek- rejtenek valójában a “holtak mezején" ásító gödrök. IRODALOM: 1. Grand Larousse Encyclopédie, 1962 S kötet, 611 old 2. Rainach, S: Ephéméridee de Glozel, Kra, 1928 3. Morlet, A.: Petit Historique de laffaire de Glosel (Ed G Desgrandshampe,

1934.) 4. Ceté, L.: Glosel, trente anc aprfe (Dumas, Saint-Etienne, 19S9.) 73 “Bizonyos fokig minden cselekedet magában hordja a túlzás hamisságát" (Emerson) EGY TRÓNÖRÖKÖS MENEKÜLÉSE JELLEMZÉS ÉS EL ZMÉNYEK A férfi, akir l szó lesz, a maga korában igen ismert embervolt. 1858 augusztus 21-én született, 28 éves atyja harmadik gyermekeként Mindvégig volt a család egyetlen fiúgyermeke. A dinasztiát megalapító dics s tiszteletére Rudolfnak keresztelték. Az Osztrák-Magyar Monarchia császára, I. Ferenc József mindent megtett, hogy leend utódja a legjobb nevelés81 ben részesüljön. A nyílt esz , tehetséges fiú már kicsi gyermekként igen széles kör oktatást kapott: német anyanyelven kívül a francia, magyar, cseh és lengyel nyelveket is tanították neki. Ezen kívül beavatták a filozófia, jog, politikai gazdaságtan, közigazgatás és hadi ismeretek rejtelmeibe is. Mindezt tizenkilenc éves koráig tanulta Húsz évesen (1878)

katonai pályán tört el re; a prágai hely rség ezredeseként a Hradzsinban lakik. 1880 augusztusában tábornokká nevezik ki, a Monarchia legfiatalabb tábornoka (22 éves). 1883-ban a 25 hadosztály parancsnoka Bécsben. Részt vesz az udvar életében, számos esetben reprezentál, államközi fogadásokon és eseményeken az uralkodóházat képviseli. Külföldre is küldik; hivatalos utak során jár Isztambulban, Bukarestben, Belgrádban, Londonban, Afrikában stb. 74 önálló gondolkodásával már gyermekkorától gyakran hozta zavarba környezetét. Az adott valósággal kibékülni nem tudó, világjobbító egyénisége kés bb nemegyszer okozott jelent s konfliktusokat közte és az udvar konzervatív körei között. S t, apjával fennálló viszonyát is többször veszélyeztette Rudolf “mássága". Sok tekintetben mintha nem is az apja fia, mintha nem is Habsburg lett volna. Ezt a tényt az anyjától örökölt személyiségjegyekkel magyarázták.

Erzsébet királyné ugyanis több szempontból még Rudolfnál is jobban elütött a bécsi udvarban megkövetelt-elvárt viselkedést l és gondolkodásmódtól Rudolf már 15 évesen írt egy igen mélyenszántó filozofikus munkát, 17 évesen pedig olyan jöv be mutató dolgokat tartalmazó írást közölt, amib l világosan kit nt, menynyire másképpen gondolkodik, mint a Habsburg-dinasztia többi tagja. Egyes bel- és külpolitikai kérdésekben hamarosan szembekerült a Monarchia politikai vonalával A róla fennmaradt kép persze nem ilyen egyértelm . 82 Rudolf szeretett vadászni, szeretett inni, a n i társaságot sem vetette meg. Dinasztikus okokból hamar megházasították, de sem feleséget, sem kislányát nem szerette különösebben Állandóan voltak n ügyei, szeret ket tartott Nem volt romantikus lélek, igyekezett a dolgok mélyére látni. Okvetlenül megemlítend , hogy igazi irodalmi tehetséggel rendelkezett, különösen közírói, publicisztikai

tevékenysége volt (helyesebben: lett volna) jelent s, több cikket írt bécsi lapokba, külföldi útjairól útibeszámolókat jelentetett meg, írásait R. bet vel jegyezte. Leginkább azonban a természettudományok érdekelték. 1883-ban lelkes szavakkal, nyitotta meg a bécsi Elektrische Ausstcllungot (Villamossági Kiállítás), többek között kijelentette, hogy a kiállítás kapcsán “alig becsülhet fel az a mélyreható fordulat, amely az egész emberi társadalom el tt áll". A megnyitón a f nemességb l senki nem vett részt. A hivatalos körök azonban igyekeztek elfojtani közírói hajlamait Mi mégis jegyezzük meg a dolgot – kés bb jelent sége lesz. Álnéven írogatta sokkoló cikkeit a bécsi lapokba (például a Wiener Tagblattba, amelynek f szekeszt je akkor egy galíciai lengyel zsidó újságíró, Rudolf jóbarátja volt). 75 “Eretnek" nézeteivel katolikusként is sokkolta környezetét Rónay Jácint püspöknek, hitoktatójának

gyakran szemére vetette: “Az arisztokrácia és a klérus emberemlékezet óta közösen butították a népet." Titkos naplójában már tizenévesen klérusellenes gondolatokat vetett papírra H Valloton szerint (1) Rudolf egy, a nemesség és a klérus kárára létrehozandó új társadalmi rend híve volt. Ha hatalomra jut, a világi és egyházi nagybirtokokat felosztotta volna; nem nemzet- és ország-szint , hanem világegyesítést célzó politikát szeretett volna megvalósítani. Nyíltan is kritizálta az udvar, a kormány tehetetlenségét, elhibázott döntéseit, a reakciós vezet ket S t, megvetette saját családját is 83 Kevés barátja, de rengeteg ellensége volt. Beszéltek politikai terveir l, s t arról is, hogy többekkel együtt összeesküvést sz apja, a császár – és vele együtt természetesen a Monarchia megcsontosodott vezet körei, és azok módszerei – ellen. E feltételezések mindenjel szerint, nem is voltak egészen alaptalanok Az

a dolog, ami 1889. január végén a Bécs melletti Mayerling vadászkastélyában történt, bonyolult és zavaros el zmények után úgy következett be, hogy lényege tulajdonképpen mind a mai napig felderítetlen. Oka, lefolyása és kimenetele sem ismeretes teljes egészében, ezért a továbbiakban csak “Eseménynek" fogom nevezni. Aki err l szeretne b vebben és magyarul (bár kissé ironikusan) olvasni, annak ajánlhatom Bárt István könyvét (2). A tények: Rudolf trónörökös 1889. január 28-án elhagyta a bécsi Hofburgot (állandó lakhelyét, a császári palotát), de el bb azt mondta inasának: “Holnap délután jövök vissza, úgy öt óra körül, mert Császári Felsége ebédre vár". Az id ponton ne csodálkozzunk: Ferenc József és udvara estefelé fogyasztotta cl az ebédnek nevezett napi f étkezést. Rudolfnak tehát akkor még szándékában állt visszajönni – ezt is érvként szokták emlegetni azok, akik szerint Rudolf nem lett

öngyilkos. Ám valami történhetett 28-án délután vagy 29-én délel tt, ami a férfit terve megváltoztatására késztette. Tudjuk, egy kocsin Mayerlingbe utazott, ám másnap üzenetet küldött Bécsbe, az udvarba, hogy ne várják, megfázott, kimentette magát. 76 Mayerling Bécst l nincs messze. A Baden közelében fekv kicsiny települést akkoriban a f város fel l is több úton lehetett megközelíteni, valamint elhagyni (ez lényeges körülmény történetünk szempontjából). A falucska egyetlen nevezetessége a f hercegi vadászkastély volt, amely erd k között állt. Ma az Esemény szorosan vett színhelyén 84 egy többemeletes templom és kápolna áll gazdagon díszített barokk oltárral (3). A falu a két város (Bécs és Badcn) közelsége ellenére még évtizedekkel az Esemény után is jelentéktelen – például mindössze 161 lakosa volt az 1910-es népszámlálás adatai szerint – és máig is csak az Eseményr l híres. Rudolf Bécsb l maga

után hozatta Mary Vetsera fiatal bárón t (“Die kleinc Kontesse"), aki már az el z év novembere óta a szeret je volt. Egyes források esküsznek rá, hogy Mária-Mary az Esemény idején terhessége negyedik hónapjában volt, ami eléggé valószín tlen, ám a terhesség mint olyan, nem zárható ki. Ha a hír igaz (vagy annak fogadták el), úgy abban sem kételkedtek, hogy a gyermek apja Rudolf lett volna. Nem tudjuk pontosan, mi történt a kastélyban a január 29-r l 30-ra virradó éjszakán. Tény, hogy a személyzet másnap délel tt kénytelen volt betörni a mayerlingi hálószoba ajtaját, ahol is ágyában holtan találták Rudolfot, mellette szintén holtan hevert Mary Vetsera. Ám még ez sem olyan egyértelm , ahogyan azt hamarosan meglátjuk. Az els órákban, s t az els huszonnégy órában az esetr l a legkülönfélébb hírek terjedtek el. Vadászbaleset, betegség, öngyilkosság, gyilkosság, többszörös gyilkosság. 30-án délután 17 óra 25

perckor került az utcákra a bécsi kormány hivatalos lapja és az közölte az els hivatalos változatot: a trónörökös szívszédülést kapott. (4) Ezt persze senki sem hitte cl, hisz Rudolf semmiféle betegségér l nem hallott senki. Eltelik még egy nap (tudjuk, el ször magát Ferenc Józsefet is félrevezette környezete, azt mondták neki, hogy fia és Mary Vetsera közösen mérget ittak), mikor hirtelen megváltozik a hivatalos verzió és most azt közlik fentr l: öngyilkosság történt, t zfegyverrel. A szerencsétlen f herceg állítólag golyót röpített a fejébe, az szét77 85 roncsolta koponyája jelent s részét. Ám el tte – igaz, err l nem szól a hivatalos változat – lel tte Mary Vetserát, ily módon együtt mentek a halálba. A fiatal bárón r l mellesleg egyetlen szó sem esik az Osztrák-Magyar Monarchia hírközl eszközeiben; ez a kényszer hallgatás negyedszázadon át, egészen az els világháborúig tart, a lánynak még a nevét sem

szabad kiejteni. A birodalomban senki le nem írhatta, hogy Mary Vetscrának valaha is bármi közelett volna Rudolfhoz. Jellemz , hogy a lány haláláról az els hírt külföldön publikálták. (5) Napokkal kés bb szinten egy külföldi újságban olvashatták: “Heiligenkreutzban titokban eltemették von Vetsera báró lányát, aki az osztráktrónörökössel egyid ben halt meg". (6) Nem térünk ki itt a lány életére; akit érdekel, sokfelé olvashat róla. Az Esemény lényege szempontjából sem életének, sem halálának nincs különösebb jelent sége. Tény, hogy évtizedeken át sok kutató és szerz t tartotta a trónörökös halála (egyik?) okának. Mert azt mondani sem kell, hogy a mayerlingi esetr l könyvtárnyi irodalom látott napvilágot; az els már néhány hónappal az eset után megpróbálta összefoglalni a történteket. (7) De a sokszáz m elolvasása után sem lehetünk biztosak abban, hogy Rudolf halálát mi okozta, s t – még abban sem,

hogy Rudolf valójában meghalt-e Mayerlingberíi Mert bizony ez sem biztos! De el bb lássuk, mit írtak, mit tételeztek fel a kutatók az Esemény okáról: 1) Az Auersperg-verzió szerint Rudolf Aglaia Auersperg hercegn t elcsábította és kompromittálta. A méltóságában sértett Aglaia akkor fivéréhez, Auersperg herceghez fordult védelemért. A herceg 1888 augusztus elején magához a császárhoz ment panaszra Ferenc József elismerte, hogy a hercegnek (a korabeli erkölcsi normák értelmében) jogában áll elégtételt kérni, ám természetesen a trónörökös86 scl nem párbajozhat (ezt magasabb politikai érdek tiltotta), A felek állítólag mégis ún. “amerikai párbajban" egyeztek meg, Rudolf húzta a fekete golyót és a párbaj szabályai szerint fél éven belül öngyilkosságot kellett elkövetnie. A határid 1889. január 31 lett volna Ezt a változatot f leg 78 a szabadk m vesek terjesztették, de szinte semmi sem bizonyítja. 2) Egy másik

változat szerint Rudolf el z leg a BécsBrüsszel között közleked gyorsvonaton elcsábított és hálókocsijába vitt egy B hm vezetéknev zsidó lányt, aki hamarosan férjhez ment egy eléggé tehet s grófhoz. Ez utóbbinak Mayerling környékén is volt birtoka. A férj állítólag tudott a hálókocsi-ügyr l, el ször zsarolni próbálta Rudolfot, majd amikor ezzel kudarcot vallott, lel tte a trónörököst, nehogy az feladja t a rend rségen. Ebben a verzióban Mary Vetserának csupán mint véletlen és kényelmetlen szemtanúnak kellett elpusztulnia. 3) A szerelemféltés számtalan alváltozatában: egy környékbeli erdész kapta rajta Rudolfot a) a feleségével, b) a lányával, és lel tte. Mary Vetsera ezt látván öngyilkos lett Csak az a baj, hogy Mary Vetsera szóban és írásban már napokkal el bb kinyilvánította öngyilkossági szándékát. 4) A két Baltazzi- változat: a) Mary Vetsera egyik nagybátyja, Heinrich Baltazzi volt szerelmes Marybe, l tte

le Rudolfot és talán Maryt is. b) H Baltazzi állítólag párbajt vívott Rudolffal. És ami tény: Heinrich Baltazzi körülbelül ezid tájt ismeretlen körülmények között l ttsebet, kapott (“vadászbaleset"?), amelybe pár hónappal kés bb belehalt. 5) Azon a bizonyos éjszakán alkoholos vita során egyik részeg mulatótársa borospalackkal fejbevágta Rudolfot; a felismerhetetlenségig összeroncsolta koponyáját. Ferdinánd toszkánai herceg állítólag látta is, amint az orvos Rudolf fejéb l kiszedte az üvegcserepeket. Ám lehet, hogy a felis87 merhetetlen halott nem is Rudolf volt. 6) Öngyilkosság volt, mert Rudolf el z leg titokban a pápához fordult tervezett válása és Mary Vetscrával kötend új házassága ügyében. De a pápa nem egyezett bele a válásba, s t, értesítette a tervr l Ferenc Józsefet. A császár tudta: ebben az esetben egyetlen fia nem vehetné át majdan a trónját. Utolsó beszélgetésük alkalmával Ferenc József

ezt Rudolf szemére vetette, a fia pedig – hallgatózó szolgák kés bbi állításai szerint – ezt felelte: “Akkor számomra csak egy kiút maradt". 79 7) A politikai gyilkosság. Ez is több alváltozatban létezik. Az egyik értelmében a németellcncsségér l ismert Rudolfot Bismarck és Vilmos porosz ügynökei tették el láb alól; a bécsi trónörökös ugyanis mindent megtett, hogy csökkentse a porosz befolyást Ausztriában, és a bécsi kormány németbarát orientációját másfelé fordítsa. Ez az akkori politikai helyzetben érzékenyen érintette a poroszokat. A másik al-vcrzió szerint Rudolf összeesküvést sz tt apja ellen. Az lett volna a célja, hogy magyar és talán szláv segítséggel kerüljön trónjára, ahol így megvalósíthatta volna számos reform-tervét. Ez a változat különösen Magyarországon volt elterjedt Rudolf halála el tt és után; tudjuk, milyen politikai események játszódtak le Budapesten 1889 januárjában a véder

körüli parlamenti vitában és a város utcáin. Elég elolvasnunk a sajtóban Rudolf halálát követ napokban Mikszáth Kálmán és más, csalódott hazafiak róla írott nekrológjait. Akkoriban nálunk a reformpártiak közül szinte senki sem titkolta, hogy Rudolfban látja a beteg Monarchia leend orvosát. így tehát – állítják ezek – maga a császár gyilkoltatta meg fiát, ami nyilván nem lehetett könny döntés. Mary Vetsera mayerlingi látogatása zavaró tényez volt ebben az akcióban, ezt a kényelmetlen szemtanút is meg kellett ölni. A fiatal 88 bárón t különben napok múltán kalandregénybe ill körülmények között rend rségi ügynökök temették cl egy közeli temet ben, az anyját külföldre szám zték. Megingott az a feltételezés is, hogy Rudolf el bb lel tte Maryt. 8) A János Szalvátor- verzió. Ennek hívei állították: azon az éjszakán a részegen mulató vendégek között volt a Monarchia Rudolf mellett másik, igen

különös Habsburgja, János Szalvátor f herceg, aki sok tekintetben hasonlított Rudolfra. Hat évvel volt id sebb a trónörökösnél és hozzá hasonlóan publicista, m vészlélek, a hivatalos politika ellenz je; a vezet katonai köröket Drill oder Erzichung (Drill vagy köznevelés) cím írásával haragította magára. Sok minden érdekelte: 1885-ben megjelent könyvében – Einblicke in den Spiritizmus (Bepillantás a spiritizmusba) – leleplezte a szellemidéz k szédelgéseit. Állítólag is összeesküv volt. Ám azon az éjszakán kemény vita tá80 madt köztük. Más forrásokban, például Larisch grófn , egy ideig Rudolf barátn je – talán nem eléggé megbízható – emlékirataiban olyan célzásokat találunk, amelyek arra engednek következtetni, hogy János Szalvátor és Rudolf együtt álltak a Ferenc József és megcsontosodott kormánya elleni összeesküvés élén, ám Rudolf szinte az utolsó órában hirtelen megijedt és visszavonult, ami

persze a többi összeesküv helyzetét is igen bonyolulttá tette. A grófn szerint Rudolf titkos iratokat tartalmazó kazettáját János Szalvátor f herceg vette magához. Lehet hát, hogy egy veszélyes koronatanút kellett elhallgattatniok a társainak? Nos, ezen verzó szerint azon az éjszakán “részeg összeszólalkozás" során Rudolf állítólag megütötte Jánost, az pedig egy pezsg s palackkal fejbevágta rokonát. Rudolf azonnal meghalt Most felejtsük el egy pillanatra János Szalvátor el z életútját (folytonos szembenállását a császárral) és csatoljuk ide azt a különös tényt, hogy hat hónappal Mayerling 89 után János elhagyta Bécset, Ausztriát, s t Európát. (János Szalvátor még 1887-ben fels bb engedelem nélkül a bolgár trónkérdésbe avatkozott– ekkor választották Ferdinánd szász- koburgi herceget bolgár uralkodóvá – ezért a Habsburg f hercegek tábornagyi tanácsa elmozdította linzi hadosztályparancsnoki

beosztásából. János erre lemondott – 1889- ben – f hercegi rangjáról, Gmunden melletti kastélyáról kölcsönzött egy nevet, és Johann Orth-nak hívatta magát ezután. Fiumében tengerészkapitányi tanfolyamot végzett, felszerelte a Santa Margherita vitorláshajót és tengerre szállt. El bb azonban feleségül vette Stubel Millyt, a bécsi opera táncosn jét.) Soha többé még csak levelet sem irt a Habsburgoknak, s t legközelebbi családjának sem. Id nként mégis érkeztek fel le (ellen rizetlen) hírek Bécsbe. 1890 júliusában hajója a dél-amerikai Buenos Airesb l cementrakománnyal Valparaísóba indult, de oda már nem érkezett meg. Soha többé senki sem látta János Szalvátort. Vagy mégis? Ugyanis 1891 nyarán, tehát a dél-amerikai partok mellett állítólag bekövetkezett katasztrófa után egy évvel Algériában felt nt egy férfi, akit egy utcai összet zés miatt a rend rség igazoltatott. Johann Orthnak mondta magát. Jóval kés bb –

már a huszadik 81 század elején – az argentin rend rség egyik vezet je szerint az orosz-japán háború kitörésének hírére az országot elhagyta egy Johann Orth nev személy (esetleg Szalvátor fia lehetett?). Amikor anyja, Mária Antónia Bécsben elhunyt, a család régi szolgái felismerni vélték a katafalk el tt. Ferenc József félt is, hogy Orth Bécsben rejt zik, ezért titkosrend rségi körözést adtak ki ellene. Ebb l ismerjük az akkor 46 éves férfi alapos személyleírását De nem fogták el – valószín , hogy csak vaklárma volt az egész, Orth Ígéretéhez híven nem tért vissza Európába. Ám múltak az évek és vagyoni okokból végre dönteni kellett, él-e 90 vagy sem? 1910 májusában egy bécsi bíróság a tengeri katasztrófa tényét fogadta el haláloknak, és ítéletében kijelentette: Johann Orth- János Szalvátor nem lehetett életben 1890. július 21 után, így ezt a napot ismerték el az egykori Habsburg- f herceg- Johann Orth

polgár-halála dátumaként. (Húsz éve nem kaptak fel le hírt; ez annak idején elégséges jogi alap volt az efféle döntés meghozatalához.) 9) Sok jel mutat arra, hogy azon a napon a szerencsétlen trónörökösre egyszerre szakadtak a nagypolitika és a magánélet problémái. Századunk ötvenes éveiben ugyanis megállapították, hogy Mary Vetsera nem golyó által halt meg – miként azt sokáig hitték a kett s öngyilkosság-verzió hívei – mert holtteste exhumálásakor a koponyát érintetlenül találták. Nem röpítettek hát golyót a fejébe Több, f leg orvos-kutató szerint Mary január közepén terhességének 12. hetében volt és mindenképpen meg akarta tartani a gyereket. Ezzel próbálta kényszeríteni Rudolfot, váljon el és vegye t feleségül. Mint tudjuk, Rudolf fejében ez a terv már máskor is megfordult, most mégis úgy döntöttek, elhajtják a magzatot. A korabeli primitív módszerekkel ez csak a siker 50 %-os esélyével

kecsegtetett, és Marynak nem volt szerencséje. 29-én este vagy éjféltájban a sikertelen “m tét" miatt meghalt El tte írta anyjának furcsa búcsúlevelét. Már tudta, hogy halála után Rudolf öngyilkos lesz, ebben “megegyeztek". Ám a szerencsétlen trónörökös a lány halála után még hat óránát töprengett, mit tegyen. A politikai összeesküvés nem sikerült, János Szalvátor 82 csalódott benne, a pesti mozgolódásokból sem lett forradalom, Ferenc Józseffel szinte végleg szakítani kényszerült – és ráadásul itt ez a Mary- ügy is. A katolikus Ausztriában törvény tiltotta a magzatelhajtást, és mivel Mary belehalt, a holttestet pedig nem rejtheti el észrevétlenül – 91 legalább öt év börtön és összes címének, rangjának elvesztése fenyegeti. Tudta, az udvarban és kormánykörökben sok ellensége alig várja, hogy ürügyet szolgáltasson – és , éppen most, bele is esett a csapdába. Végül dönt: halál Már

írja is feleségének a búcsúlevelet: “Nyugodtan megyek a halálba, mert csak ez mentheti meg a nevemet". Itt egy pillanatra szakítsuk félbe a történetet és nézzük meg, mit mondott err l egy kései “tanú". 1983 nyarán, sok évtizedes svájci szám zetés és ügyes jogászok kötélhúzása után az osztrák f városba látogatott a kilencedik évtizedét taposó agg ex-császárné, Zita (az utolsó Habsburg- uralkodó, az 1916-ban megkoronázott IV. Károly felesége) A bécsi Neue Kronen-Zeitung hasábjain szenzációsnak szánt bejelentéseket tett Rudolf-ügyben. Ezek röviden a következ k: Zita szerint nem öngyilkosság, hanem politikai gyilkosság történt. A dologba a család több tagját is beavatták, értesüléseit Zita nagyrészt éppen t lük szerezte még annak idején. Így tudott a dologról Károly (a kés bbi császár), Mária Valéria és Gizella f hercegn k (Rudolf n vérei), Mária-Terézia f hercegn (Károly Lajos f hercegnek,

Ferenc József öccsének felesége), Mária Jósé f hercegn , Károly Tivadar bajor herceg (Erzsébet császárné fivérének) felesége. Ferenc József, a katolikus uralkodó még az öngyilkossági verziót is vállalta inkább, mint az igazságot. Bizalmas családi körben kijelentette: “Nem tehettem mást. A Monarchia létér l volt szó" Az ügynek Zita szerint nagy nemzetközi és történelmi jelent sége volt, s t – állítja az öreg császárné, akinek szellemi frissességér l 1983-ban mindenki meggy z dhetett – “köze volt a szarajevói merénylethez és az I. világháború kitöréséhez is" Zita férje, Károly és Ferenc József 1914 után (amikor már eldöntött dolog volt, hogy a trónon majd Károly 92 83 követi a császárt) állítólag megegyeztek abban, hogy Ferenc József halála után Károly trónra lépve utólag rehabilitálja Rudolfot, leveszi róla az “öngyilkosság" bélyegét. (Kérdés: akkor milyen verziót tálaltak

volna fel a Monarchia alattvalóinak, a világ közvéleményének? Az igazságot vagy egy másik hazugságot? – N.I) Zita részletesen idéz egy állítólagos négyszemközti beszélgetést, amelyet Ferenc József folytatott sógorn jével, Mária Jóséval. Ennek tartalmáról ez utóbbi tájékoztatta Zitát. Ferenc József többek között azt mondta: nem közölheti a világgal az igazságot, mert az hatalmas politikai konfliktust kavarna. Inkább hagyja, hogy “szegény Rudolf számlájára írják az egész ügyet". Zita szerint az a búcsúlevél, amit Rudolf Mária Valériának hagyott hátra, nem bizonyíték az öngyilkosság mellett. Nem kétséges – állítja az ex-császárné – politikai gyilkosság történt, mert az összeesküv k – köztük Rudolf – a Monarchia megdöntését, Ferenc József meggyilkolását tervezték. Ez utóbbiba azonban az addig velük egyetért Rudolf már nem ment bele. Az összeesküv k féltek, hogy a trónörökös elárulja

ket, hát bérgyilkosokat küldtek ellene. Ezek különben külföldr l érkeztek – állítja Zita. No és – tette hozzá – mindent feljegyzett, bizonyítékai is vannak mindenre és azokat “megfelel id pontban" nyilvánosságra hozza. Lehet, arra célzott, hogy csak halála után teszik majd ket közzé? Nem tudjuk, de valószín . Hát ennyit a verziókról. Természetesen léteznek még különféle al- változatok, valamint egészen fantasztikus fejtegetések is. De mi csak egy szálon induljunk el A legfantasztikusabbnak t n feltevés ugyanis azt hirdeti, hogy Rudolf nem is halt meg Maycrlingbcn. 93 A NAGY TÚLÉL ? Lehetséges lenne ez? Hiszen az egykori tanúk – már akiket egyáltalán közel engedtek a holttesthez! – és ezek igen kevesen voltak – állítják, hogy látták a halott Rudolfot. De ne feledjük a következ ket: 84 1) Valójában csak néhányan látták; például a mayerlingi kastély személyzete – k is az Esemény színhelyén, ami

eléggé er s pszichikai hatást gyakorolt rájuk. 2) Mit láttak? Egy bajuszos férfit vérben úszva, akinek koponyáját nagyrészt szétroncsolta a golyó (vagy golyók). Azon felül Mary Vetsera számukra meglep jelenléte is zavaróan hatott. El tte senki sem tudta, hogy a lány is a kastélyban tartózkodik, most meg itt fekszik a hullája? 3) Hogy baleset vagy öngyilkosság történt, ebben még a családtagok is kételkednek. Lipót, IV Ferdinánd toszkánai herceg fia, Rudolf unokafivére, aki igen jó kapcsolatban volt Ferenc Józseffel, a két világháború között kiadott könyvében (8) írja: mind a hivatalos öngyilkosság-változat, mind a baleset-verzió kizárható, mert ez esetben nem logikus, hogy a f els bbség olyan titokban tartotta az ügyet. Ergo: valami szörny dolog lehetett a háttérben, annak kiszivárgását kellett megakadályozni mindenáron. Ezt a szót nem véletlenül írtuk ide. Tudjuk, hogy a következ hónapok és évek folyamán a

Mayerlinggel kapcsolatban álló személyek közül többen nem tisztázott körülmények között haltak meg vagy t ntek el Ausztriából. Például tudunk egy bizonyos Josef Jirus nev cseh erdészr l, aki éjfélkor Mayerlingban tanúja volt az eseményeknek – állítólag annak, hogy János Szalvátor ölte meg Rudolfot. Jiru§ hamarosan “öngyilkosságot követett cl". (9) De hogy mi lehetett az a szörny ok – Lipót sem tudta. 4) Hogy mégsem János Szalvátor volt a tettes, azt 94 bizonyítani látszik alibije, vélik sokan. Nos, ez az alibi igen kétséges. Azon az éjszakán a f herceg állítólag Triesztben volt (mint tudjuk, akkor már a tengerészeti pálya érdekelte) és onnan reggel 7 óra 40 perckor táviratot küldött a császárhoz azzal a kérdéssel, hol tartózkodik Rudolf? Furcsa persze, ha belegondolunk – aligha valószín , hogy a családtagok Ferenc Józsefet afféle üzenetközvetít nek használták volna, személyesen t le érdekl dve más

családtagok hollétér l? Vagy azt a táviratot ott és akkor nem is János Szalvátor adta fel, hanem egy megbízottja? Éppen azért, hogy majd az Esemény után a f hercegnek ez alibit bizonyítson? Több vallomás szerint János Szalvátor 85 azon az éjszakán igenis Mayerlingbcn járt. 5) De térjünk vissza a sz k körhöz, amely tisztában volt az igazi tényekkel. Az igazságot ismerte nyilván Taaffe miniszterelnök is. Edouard Taaffe gróf (1833-I895) ír eredet családból származott, 1879-t l 1893-ig másodszor volt a Monarchia miniszterelnöke. Tudjuk, a birtokában volt egy dosszié, amely feltehet en tartalmazta a Rudolfügy titkos iratait (például a – vajon miért? – örökre titokban tartott igazi boncolási jegyzökönyvet), ám ez a dosszié sohasem került el . A Taaffe- család örökösei végül visszavándoroltak Írországba, ám el bb ausztriai villájuk egy rejtélyes t zvész miatt porrá égett. Bombelles gróf udvari szertartásmester (ma azt

mondanánk: protokollf nök) is tudhatta, mir l van szó. Az udvarban els ként értesült az Esemény hírér l 57 évesen, pár, hónappal kés bb hirtelen meghalt. Az osztrák és magyar sajtó nem közölte a halál okát, de jellemz módon a lengyel katolikus lapok a cenzúra ellenére is megírták kétségeiket a természetes halált illet en, mivel a Mayerling; utáni fél év alatt ez már a harmadik haláleset volt azok 95 között, akiknek közük volt az ügyhöz. Ugyanis még korábban meghalt Rónay Jácint püspök, Rudolf egyik nevel je, magyartanára és bizalmasa is. Meghalt Weilen udvari tanácsos, író, akivel közösen Rudolf az “Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben" cím m vet készítette több szaktudós és író bevonásával Köztük volt Jókai Mór is, aki meger sítette, hogy a trónörökös nagy munkát vállalt magára az egyes fejezetekhez hozzáf zött megjegyzéseivel és az els kötet bevezet jének ingírásával; ez 1885-ben

jelent meg, Weilen ezen felül, tudhatott a trónörökös titkos terveir l is. Aztán 1892-ben, tehát még mindig igen hamar, 45 évesen meghalt Bratfisch fiákeres, Rudolf bizalmi embere, aki Maycrlingben volt az Esemény alatt, és akit az osztrák titkosrend rség élete utolsó percéig szemmel tartott. Hat evvel kés bb, 1895-ben 65 évesen halt meg Taaffe gróf, négy évvel kés bb pedig Rudolf barátja, Hoyos gróf - egyike azoknak, akik a vadászkastélyban “fellelték a holttestet". 6) Lehetséges- e ilyen exponált és közismert személy 86 helyett mást megölni (megöletni) és azt helyette eltemetni? Kissé fantasztikusnak tetsz fejtegetéseinkben több úton indulhatunk cl. Az egyik: az alterego, a hasonmás A nagy kiterjedés és nagy lélekszámú Monarchiában például – tudjuk – Ferenc Józsefnek több igen tökéletes hasonmása élt, ami nem azt jelenti, hogy ezeket az embereket bármikor is felhasználta a bécsi udvar és közülük valaki valaha

is nyilvánosan szerepelt volna Ferenc József helyett. Legalábbis nem tudunk ilyen esetr l De nem tagadható, hogy voltak ilyen személyek és ez esetben nyilván lehettek olyanok is, akik a 31 éves, eléggé átlagos külsej Rudolfhoz hasonlítottak nagyon. A múlt század nagy politikusai és uralkodói már ismerték ezt a lehet séget (Napóleonnak például egyszerre több, a megszólalásig hasonlító alteregoja 96 volt). Tehát a hasonmás-változatot sem lehet kizárni Az is elképzelhet , hogy Rudolf egy vagy két bizalmas embere szerzett egy Rudolfhoz meglehet sen hasonlító férfit, akit eleve erre a “szerepre" szántak. Maycrlingben azon az emlékezetes éjszakán f be l tték és otthagyták. Mary Vetsera n gyógyászati eseménye és a feltehet en azt követ elvérzéses halála csak megkönnyítette az összeesküv k számára a dolgot. Rudolf tehát zavartalanul elt nhetett ELT NT-E RUDOLF? Az tehát a feltételezésünk, hogy Habsburg Rudolf f herceg,

az Osztrák-Magyar Monarchia trónjának várományosa 1889. Január 29-r l 30-ra virradó éjjel nem halt meg a Bécs melletti Mayerling vadászkastélyában, hanem maga, esetleg egy vagy két beavatott segít társával megrendezte saját halálát, majd elmenekült a helyszínr l. Lássuk hát azokat a jeleket, amelyek ezt a verziót látszanak alátámasztani. Aligha véltlenül keletkezett a pletyka, hogy Rudolf helyett mást, illetve egy viaszbábut temettek el. Lónyay Károly, akinek rokona, Lónyay Elemér gróf Rudolf özvegyét, Stefániát vette feleségül, azt írja, hogy a temetést 87 megel z napokban hivatalos körökben is suttogták, hogy a halott koponyájának teljes összeroncsolása miatt viaszfejet kellene készíteni és azt tenni az igazi test mellé. Technikai szempontból ez nem lehetetlen, már akkor sem volt az, olykor-olykor nagy szükség esetén éltek is ezzel a módszerrel. (10) No, ez nem csak terv volt! Az udvar bizalmasan Victor Tigner ismert

bécsi szobrászhoz fordult, készítse el sebesen a trónörökös fejének viaszmását – de Tigner a rendelkezés97 re álló id rövidsége miatt erre nem vállalkozott. Ám minden jel szerint (több korabeli emlékirat említi) Zygmunt Ajdukiewicz, Bécsben él lengyel szobrász készítette el a viaszfejet. Ajdukiewicz a megel z hetekben szinte naponta találkozott Rudolffal, mert a trónörökös modellt ült neki (készült Rudolf egyik hivatalos portréja) és a sajtóban közzétett verzió szerint készítette cl Rudolf halotti maszkját is. Találhattak-e ideálisabb embert erre a feladatra azok, akiknek érdekükben állt eltitkolni, hogy nem Rudolf fekszik kiterítve hofburgi lakosztályában? A krakkói (akkor ez a város is a Monarchia része volt) Czas (Id ) cím napilap 1889. február 5-i számában, egy bécsi jelentésben ezt írta: “A f herceg virágok és pálmák között fekszik a sírban, fején babérkoszorúval. Bebalzsamozták, azért arca

elvesztette régi kifejezését Ezenkívül az arcot viasszal vonták be. Csak a bajusza maradt érintetlen" Ez világos beszéd. Minden nehézség nélkül érthetjük úgy is, hogy a fej, amit a holttest elé járulók láttak – nem is egy ember feje, hanem viaszképmás volt. De ez még nem minden. A Nowicki újságíró, aki több évtizedet töltött Bécsben, Mayerling titka, cím könyvében ezt írta: “Azok többsége, akik bejutottak a kápolnába és megtekinthették a f herceg holttestét, állította: a homlok és az agykoponya viaszból készült, a fejet takaró haj pedig egyszer en paróka volt. A viaszt rózsaszín re festették és úgy sminkelték, hogy csontnak, húsnak, b rnek látszódjon." A fels bb köröknek is érdekük volt eljátszani ezt a komédiát, óriási b nt vagy hibát követhetett cl Rudolf, ha ennyire (mondhatni mindenáron) meg akartak t le 88 szabadulni. Itt már el térbe kerül a politikai összeesküvés mint a leginkább

kézenfekv ok. Képzeljük el, hogy így történt: János Szalvátor és Rudolf közösen szervezkednek 98 Ferenc József ellen és már jelent s er ket tudnak a hátuk mögött, amikor valami történik. 1889 januárját írjuk és vagy egy besúgó, vagy az összeesküvés egyik tagja elárulja ket. ök tudomást szereznek az árulásról vagy különböz rend ri intézkedések nyomán legalábbis sejtik azt. Lépniök kell tehát. És itt jön a következ hipotézis: Rudolf apja elé járul és. feltárja az összeesküvést Már nem követ el árulást, hisz apja úgyis értesült az ügyr l. Beszélnek egymással, mint férfi a férfival Igazi egyezség nem jöhet létre közöttük; Ferenc József nem képes változtatni megcsontosodott politikai rendszerén, amely a Monarchiát pusztulásba viszi (Rudolf ezt igen jól látta el re), különben is, az uralkodó meg van gy z dve róla, hogy helycsen cselekszik, ( err l mindig meg volt gy z dve.) Talán próbálja rábeszélni

Rudolfot – hisz mégiscsak a fia, az egyetlen, és trónjának örököse! –, hogy változtasson szándékain, hagyjon fel az összeesküvéssel és reformokkal, id múljon a Monarchia általános irányvonalához és szelleméhez, akkor még minden menthet lenne. De Rudolf sem képes megváltozni, ezt mindketten látják. Tehát el kell dönteniök, mit tegyenek. Ferenc József nem állíthatja (had)bíróság elé fiát, de még János Szalvátort sem – a botrány egész Európában hullámokat vetne, valószín leg a Monarchiában is felkorbácsolná az indulatokat. Rudolf nem mondhat le rangjáról és nem emigrálhat külföldre; ahhoz túlságosan is közel áll a trónhoz (amire különben ezek után ne számítson), ebb l is botrány lenne, azonfelül, ha cl is megy – egyszer visszajöhet, és akkor mi lesz? A császár ezt a kockázatot nem vállalja. Olyan optimális megoldást kell találni, amely minden feltételt teljesít: Rudolf elt nik a színr l, de nem a

császárnak kell elvennie a fia életét; lehet, lesz botrány is, de Rudolf a külvilág számára nem lesz abban a helyzetben, hogy bármit is megmagyarázzon, bármit is feleljen, nem kell lemondania 99 semmir l, és mégsem fenyeget a veszély, hogy valaha is visszajön. Azon a bizonyos els beszélgetésen, január 89 26-án reggel tehát még haraggal és a jöv t l félve váltak el egymástól. Ferenc József állítólag – hallgatózó inasokszerint – azt kiabálta: “Nem vagy méltó arra, hogy az utódom legyél!" De eltelt néhány nap, és január 29-én újabb beszélgetés zajlott le közöttük. Valaki megtalálta az optimális megoldást (Netán János Szalvátor? Látva, hogy az összeesküvésb i, a reformokból nem lesz, nem lehet realitás, és megértve, hogy Rudolfra úgysem számithat, kitervelte mindkett jük távozásának gyakorlati módját?) Ferenc József f eltehet en csak annyit tudott, hogy fia hamarosan “meghal" (igy, idéz jelben!)

és “eltemetik" és többé nem találkoznak. Számára ez is jobb megoldás volt, mintsem azzal a tudattal élni tovább, hogy egyetlen fia bármikor újabb összeesküvést szervezhet, örökké veszélyben éljen? Vagy kénytelen legyen egy napon meggyilkoltatni t? Valóban, a módozat ideális, teljesíti az összes feltételt: nem derül ki az összeesküvés, az mégis kimúlik természetes halállal, hisz vezet i elt nnek a politikai színtérr l; botrány ugyan lesz, de kicsi, Rudolf nem fog többé puszta létével is reményt nyújtani a reformpártiaknak, és mivel “meghal", többé nem bukkanhat fel, legalábbis, amíg Ferenc József él. Nem kell meggyilkoltatni –ami azért valószín leg mégis meghaladta volna az államérdeket különben mindenek fölé helyez császár lelkierejét – és bár többé nem látja fiát, tudni fogja, hogy él valahol. Az akció kivitelezését – ha feltevésünk igaz – Rudolfra és Szalvátorra bízta, maga nem akart

tudni semmir l. így is elég nehéz lesz elviselnie és végigjátszania a komédiát. János Szalvátor és Rudolf pedig belefog az el készületekbe. A kitervelt id ben a trónörökös Mayerlingbe utazik, 100 János Szalvátor pedig “Triesztben van". Az onnan Bécsbe küldött távirata csupán ürügy, alibiként szolgál arra az esetre, ha valaki kés bb összefüggésbe hozná nevét a várkastélyban történtekkel. Mert azon az éjszakán igenis ott van, és ott van Bratfisch fiákeres, akit szintén beavattak mindenbe. Sajnos ott van Mary Vetsera is, akire szintén szólva senki sem számított, és aki senkinek sem hiányzott; de most kapóra jön: az ügynek kett s szerelmi öngyilkosság látszatát adhatja. 90 Minden a terv szerint történik. Éjszaka Rudolf megírja a búcsúleveleket. Mary Vetsera már halott A f herceg búcsúlevelei a kor szabályai szerint íródtak. Többet is készít, valóságos kis búcsúlevélíró-irodát rendez be akkor éjszaka.

Feleségének németül, Szögyén- Marich László barátjának magyarul (ebben “imádott magyar hazánkról" is szó esik, ezzel sikerül egy újabb téves politikai nyomot hagynia). Sokan – netán túl sokan – kaptak t le búcsúlevelet – még a komornyikja is! – csak apjának, a császárnak nem írt egy sort sem, holott két nappal korábban a tanúk szerint kibékültek. Történészek, pszichológusok, kutatók ezt a köztük lév politikai és személyi ellentétekkel magyarázták – mi feltételezzük, hogy azért nem írt, mert hát. mit is írhatott volna annak az embernek, aki tudta, hogy ö nem hal meg? A búcsúlevelek különben nem bizonyítékok a Szökés ellen, éppenséggel egy jól el készített akciót is bizonyíthatnak. Ne feledjük, a levelek nincsenek dátumozva. Lehet, már jóval el bb elkészültek, és várták, mikor lehet majd ket felhasználni? A két fentebb említett levélen kívül az összes többit elkobozták és tartalmukat

máig sem ismerjük. Ha olyan egyértelm en az öngyilkosság mellett szólnak, akkor miért nem tették ket közzé? Lcopold f herceg, IV. Ferdinánd toszkánai herceg fia, 101 aki 1902-ben otthagyta a Hofburgot (“az aranyrácsos börtönt", mint maga emlegette) és Wölfling néven egyszer polgárként Svájcban telepedett le – az Esemény el tt pár hónappal találkozott Rudolffal. Könyvének (8) “Még egy fogoly a Hofburgban" cím fejezetében le is írta részletesen, mir l beszélgettek akkor. Leopold (Lipót) szóba hozta, hogy hamarosan hosszabb tengeri útra indul. “Szerencsés vagy, irigyellek!" – mondta erre Rudolf elgondolkozva. Leopold ekkor azt javasolta, Rudolf kísérje el útjára. De a trónörökös szomorúan rázta fejét, kijelentette: erre most egyel re nem kerülhet sor, “még nem szabadulhatok", mondta, majd hozzátette: “De egy napon ledobom majd bilincseimet. Egy napon lehet, ez már rövidesen bekövetkezik," Nos,

talán éppen ledobta a bilincseit? Már január 30-a reggel van, Rudolf egy ürüggyel eltávolítja a közelb l 91 inasát, majd. állítólag f belövi magát De a lövést senkii sem hallja. A hálószobának különben volt titkos kijárata* is. Mire elérkezik a reggeli ideje és az inas jön a teával – a belülr l bezárt ajtót több úr jelenlétében feltörik – ott hever a két holttest. “Rudolf" és Mary Vetsera Rudolf – miután odahozta a titkos kijáraton át a hasonmása holttestét – már messze jár. Mayerling erd k között fekszik és mint tudjuk, közel Bécshez, Badenhez; sok út vezet oda, és onnan el. És Rudolf valaki, vagy valakik társaságában már messze jár a vadászkastélytól. Álruhát ölt – nem szokatlan ez neki, diákkorában is így járt-kelt Bécs külvárosaiban, így mulatott félhomályos kocsmákban, beszélgetett egyszer emberekkel. És ne feledjük: gondos apja megtaníttatta a Monarchia f bb nyelveire. Pénze is van

(tudjuk, volt!), nem elveszett ember. Nem jön zavarba, bárkit is kelljen alakítania. Jól ismeri a Monarchia tájait és lakóit, ha kell csehül, magyarul, lengyelül, olaszul szólal meg, sokfelé utazott már, a szó minden értelmében ottho102 nos ebben a nagy országban. Mégis kifelé igyekszik bel le, ezt parancsolja a logika, órák alatt eljuthat Triesztbe vagy Fiúméba, ezek a Monarchia nyitott ajtói, és bármikor átlépheti a küszöböt. Fiume vagy Trieszt azért is valószín célja lehetett, hisz János Szalvátor els sorban tengerészkörökben ismer s, megkönnyíthette neki a távozást tengeri úton. Bécs még pletykáktól hangos, senki sem tudja biztosan, mi történt, az Eseménnyel kapcsolatban nincs még hivatalos állásfoglalás – de Rudolf Ferenc Károly József f herceg talán már el is hagyta a Birodalmat. Ismeretlen irányba távozott. A beavatottak sem tudják, hová ment Mert a beavatottak száma sem csekély. Az arisztokrata urak: Hoyos,

Coburg, a fiákeres Bratfisch, az inas Loschck, néhány udvari méltóság: Bombelles, Hohcnlohc, az orvos Widerhofer, Zwcrger, a mayerlingi kastély gondnoka, no és természetesen Taaffc miniszterelnök, Ferenc József egykori iskolatársa és barátja, és talán mások is. Aligha avatják be Erzsébet császárnét; az extravagáns viselkedés asszony potenciális veszélyt jelenthetett volna a jöv ben, talán akaratlanul is leleplezhette volna az ügyet. (Nem 92 tudni mellesleg, miért tartották a kor egyik legszebb asszonyának –a fennmaradt fotográfiákról mai ízlés szerint egy teljesen átlagos külsej n néz ránk). Január 30-a van, Rudolf számára új élet kezd dött. Újjászületett? .Megindul a beavatottak által mozgatott és irányított gépezet. A halottat kés délután – valójában este, s t a 31-érc virradó éjjelen szállítják el Bécsbe. Valójában csak a tömegjelenetek elkerülése végett, ahogyan indokolták? Aligha. Ezt a halottat jobb, ha

nem látja még senki a kívülállók közül, ezt még el kell készíteni ahhoz, hogy Rudolf legyen bel le. Widerhofer doktor két boncolási jegyz könyvet készít. Leopold (Lipót) f herceg, kit már említettünk, az igazit nem látta, de családi kapcso103 latai révén tudta, mi áll benne. A lényeg az, hogy bal oldalon hatolt be a golyó a koponyába, márpedig a f herceg nem volt balkezes, soha nem l tt bal kézzel, ergo: felmerül az idegenkez ség gyanúja. Ha hipotézisünk helyes, az a tetem nem Rudolf volt, de Illetékesek a helyzet magaslatára emelkedtek. Ferenc József habozás nélkül körtáviratban értesítette az európai uralkodóházakat fia haláláról. Aztán elfogadták az öngyilkosságverziót, de ekkor a pápától kellett külön engedélyt kérni, hogy mégis egyházi temetést kaphasson. Ferenc József ekkor elküldi hires kétezer szavas táviratát a pápának, amelynek szövege a kutatók legnagyobb sajnálatára ma is valószín leg a

vatikáni titkos levéltár mélyén pihen, pedig alighanem megmagyarázná az egész Eseményt. A Vatikán tehát magától a császártól értesült valamir l, ami alapjaiban ellentétes a bécsi hivatalos verzióval és így lehet vé teszi az egyházi temetést. Ez csak két dolog lehetett 1) Vagy az, hogy Rudolfot meggyilkolták, de államérdekb l ennek nem szabad kiderülnie (pl. a poroszok keze lehet a dologban!), vagy 2) az eltemetend halott valójában nem is Rudolf, és persze nem öngyilkosság áldozata, hanem egy meggyilkolt hasonmása, így az egyházi szertartásnak ezért nincs akadálya. Lehet, hogy Ferenc József az els változatot közölte a pápával, miközben a második volt az igazi? Egy hith katolikus hazudhat-e a pápájának? Lehet, a császár végszük93 ség esetén ezt is megengedheti magának. Hisz tudjuk, volt az államérdek egyes számú foglya, ki önmagát ítélte ilyen sorsra. Elhihet tehát, hogy megtette ezt is De persze ez sem ment könnyen.

A pápa bizalmi embere, Mariano Rampolla vatikáni államtitkár, ismervén a 2000 szavas táviratot, mindent megtett, hogy a pápa ne 104 engedélyezze az egyházi temetést. Vajon az “öngyilkosság" miatt – vagy nem akarta, hogy az Egyház ilyen gigantikus csalásban vegyen részt? Rampolla talán attól tartott – hisz remek diplomata és el relátó politikus volt –, hogy egyszer fény derül a misztifikációra, és akkor az Egyház is kellemetlen helyzetbe kerülhet. (Vajon miért tartja titokban a Vatikán még ma is Ferenc József táviratának- magyarázkodásának szövegét?) Rampolla tudta: akit temetnek, az nem Rudolf. De pápája hallgatást és engedelmességet parancsolt Ám 14 évvel kés bb Rampollát éppen Ferenc József vétója miatt nem választhatták meg pápának. A Hofburg ura értesült hát Rampolla ellenakciójáról és jóel re felkészült, hogy megakadályozza a f papot Szent Péter trónjának elfoglalásában. Attól tartott –

talán joggal – ha Rampolla pápa lesz és mint ilyen, teljhatalmat nyer a Vatikánban, nyilvánosságra hozza a Rudolf-ügy részleteit. Sikerült ezt megakadályoznia. Kérdés: Rampolla nem hagyott-e hátra olyan írásos anyagokat, amelyek eloszlatnák kétségeinket a Rudolf-ügyben? Ha igen, sajnos azok is nyilván a vatikáni irattárban pihennek. Szóval folynak a temetés el készületei. Mary Vetserától megszabadultak már a titkosrend rség segítségével. A Monarchia sajtóján keresztül kihirdették, hogy Rudolf f herceg boncolási jegyz könyvét nem teszik közzé, hanem azt a császári archívumban helyezik el. (Sohasem került el ) Éppen ellenkez leg jártak el, mint az szokás volt, hiszen éppen ismert személyek halála után az orvosi véleményeket, jegyz könyveket közölni szokták. Ezúttal eltértek a szokástól, ezzel is szaporítva a gyanúsítgatásokat. és növelve a homályt A beavatottak tevékenységét megkönnyítették a Hof burgban

uralkodó szokások: mindenkit rá lehetett venni a titoktartásra, voltak erre kipróbált módszerek. A Rudolf-ügyben érintetteket például a bécsi rend rség – 94 105 tudjuk – külön erre a célra kiképzett provokátorok által “kipróbálta", és e próbákat azok kiállták. Majd tudatták velük, hogy a “próbálkozók" titkosrend rök voltak, és finoman értésükre adták, hogy ilyen “próbákra" még számíthatnak majd az évek során. Ezek után az illet k nyilván hallgattak akkor is, ha nem provokátorok környékeztek meg ket, hisz soha nem tudhatták, kivel állnak szemben Ett l függetlenül hónapokon belül hullani kezdtek, mint a legyek; a legbiztosabb módszernek mégis a halottak végleges, megmásíthatatlan hallgatása látszott. A temetésre február 6-án került sor. Már készen volt a viaszfej; mint azt korabeli fényképeken látjuk, ennek koponya-részét kötéssel látták el, hogy ezzel is alátámaszszák a f

belövés-verziót. Technikailag már akkor sem jelentett problémát egy m fejet illeszteni egy hulla törzséhez. Az arcvonások tetsz legesek lehettek, a hasonlóság csak a viaszfejet elkészít m vész tehetségét l függött. Megkönnyítette a dolgukat, hogy a bajusszal nem lehetett baj; Rudolf akkoriban szinte havonta változtatta bajsza formáját, hol le, hol felkunkorodott, hol így, hol úgy borotválta. Beavatottak abban is biztosak lehettek, hogy a közszemlére kitett nagy halotthoz senki sem fog közelíteni, csak k (e célból eléggé megközelíthetetlen katafalkot építettek) – a halottat még a családtagok is csak tisztes távolból szemlélték. A gyertyák lobogó fénye, árnyjátéka teljessé tette a misztifikációt, biztonságossá az akciót. Február 6-án óriási tömegjelenetek között zajlott le a temetés. Ezen –hogy a látszatot meg rizzék – az egész kiterjedt uralkódócsaládnak részt kellett (volna!) vennie. Ám itt egy meglep tényr

l értesülünk! Sok korabeli forrás arról tudósít bennünket, hogy a közhiedelemmel ellentétben, a temetésen nem vett részt Erzsébet királyné, sem Rudolf felesége, Stefánia, sem Rudolf lánya, a kis Erzsébet! Ez már aligha véletlen. 106 Ferenc Józsefnek persze nem volt más választása, végig kellett játszania a komédiát. Egy vadidegen halott és viaszfej el tt tisztelgett. Egész id alatt k kemény nyugalmat mutatott Ám egyszer csak – mintha némi késéssel jutott volna eszébe, mi a szerepe – egy percre hirtelen 95 sírva fakadt, a koporsóra vetette magát, egyszóval túlzásba vitte a dolgot, akár egy rossz színész – majd váratlanul ismét teljesen nyugodt lett. Az uralkodópár három nappal kés bb elutazott, hogy “Erzsébetet kiragadják mérhetetlen fájdalmából". Ferenc József pedig haladéktalanul utasítást adott, hogy Mayerlingben bontsák le a kastélynak azt a szárnyát, és “kegyeletb l" építsenek a helyére

kápolnát. Erre nyilván azért került sor, hogy a helyszínt soha többé ne lehessen rekonstruálni. Nem érdektelen továbbá megemlíteni azt sem: Ferenc József és Schratt Katalin (az ex-színészn a császár kés i szimpátiája volt özvegysége sok évtizedén át) levelezéséb l csak a császárnak egyetlen levele hiányzik – éppen az, amelyben fia, Rudolf haláláról irt az asszonynak. Szintén elméletünk melletti érvként szólhat az a már említett két tény is, hogy 1) János Szalvátor szokatlan módon szakított a Habsburg-családdal és a Birodalommal, majd gyakorlatilag nyomtalanul elt nt. 2) De még különösebb egy másik dolog: a Habsburgok miért estek pánikba, amikor azt hallották, hogy “Johann Orth" anyja temetésére esetleg Bécsbe jön? Szörnyen rettegtek t le, pedig akkor már csupán egy “senki", egy polgár, egy rang és befolyás nélküli szürke ember, már nem is Habsburg! Félelmükben még rend ri körözést is kiadtak

ellene! Miért? Csak egyetlen logikus magyarázattal szolgálhatunk: Johann Orthnak valamilyen információ volt a birtokában. Olyan dologról volt tudomása, amivel bármikor er s csapást mérhetett az uralkodóházra. Talán Rudolf halálának vagy 107 metamorfózisának körülményeir l? Nem lehet véletlen, hogy Orth igyekezett nyomtalanul elt nni. Dehogy jött Bécsbe – ha felbukkant valahol (amennyiben az err l szóló hírek igazak voltak) –, hát ez az Európától távolabbi kontinenseken történt. Akkoriban évtizedeken át suttogták a Monarchiában, hogy Bécsb l bérgyilkosokat küldtek utána, azok veszejtették el. Természetesen sokat segítene, ha a bécsi Kapucinusok kriptájában lév koporsót felnyitnák. Mindjárt kiderülne, egyáltalán ember maradványai vannak-e benne, vagy csak egy báb – vagy emberi törzs, de viaszfejjel? És ha ember 96 – milyen l tt(?) sebek nyomait találnák a csontokon? Vagy egyáltalán nem t zfegyverrel gyilkolták

meg? Azt kell hinnünk, egyeseknek még ma is érdekükben állhat: a rejtély maradjon rejtély. Mivel ezen a téren a jog nem ismer elévülést, Rudolf egy törvénytelen gyermekének leszármazottja 1978-ban bírósági keresetet nyújtott be. Azt kérte, állapítsák meg, Rudolf f herceg 1889-ben csakugyan gyilkosság áldozata lett-e, és ha igen, utólag nyomozzák ki a gyilkos személyét. Az érdekes posztumusz perben – legjobb tudomásunk szerint – ítélet még nem született és kétséges, hogy valaha is születik-e. Felt n viszont, hogy bár a hetvenes évek közepén ugyanaz a leszármazott kérte Rudolf holttestének exhumálását is – a kérelmet a “Habsburg-ház" jelenlegi feje, dr. Ottó Habsburg (I (IV) Károly és Zita fia) is támogatta –, mégsem került rá sor. Kegyeletsértésre hivatkozva valakik mindmáig megakadályozták, hogy tisztán lássunk az ügyben. A Révai lexikon még évtizedekkel kés bb is ezt írta Rudolfról: “1889.

január 30-án eddig ki nem derített módon er szakos halállal múlt ki egy sz kebb baráti kör társaságában a mayerlingi vadászkastélyban." E kis hipotézis(?)-közjáték után ismét lássuk a tényeket! 108 Id ben kicsi, térben annál nagyobb ugrást kell megtennünk. Irány: Törökország A Rudolf-rejtély további alakulása szempontjából egy fontos és az átlagolvasó számára eléggé meglep adat következik most. A XIX. század kezdetét l rengeteg lengyel politikai menekült gy lt össze a Török Birodalom területén. A hazai felkelések után mindig több száz, s t több ezer emigráns talált menedéket. Az 1830-3l-es lengyel felkelés után a megszálló cári hadseregbe er szakkal besorozott lengyel katonákat a Kaukázuson túli területekre helyezték büntetésül, sokan innen szöktek át Törökországba. Nemegyszer az orosz birodalommal harcban álló cserkeszek fogságába estek, akik rabszolgaként adták el ket a törököknek. 1841-t l

néhány gazdag lengyel mágnás az Isztambulban tevékenyked keresztény rendházak segítségével pénzügyi támogatásában részesítette a városban nyomorgó lengyele97 ket. 1842-ben a Boszporusz ázsiai partján alapítottak egjl lengyel falut is, amely mind a mai napig létezik, a nevel Polonczköy. Nemcsak a menekültek biztos oázisa volt, de aj Lengyelország felszabaditását célzó er k egyik konspirativ központja is. A Törökországban egzotikusnak számító szerb települést az id k során felkeresték a kor nagyjai; járt itt Gustavc Flaubert, Pierre Loti, Kemal Atatürk (a kés bbi nagy török elnök) és Roncalli pápai nuncius, a kés bbi XXIII. János pápa A környék remek vadászterület hírében; állt. A török állammal kötött szerz dés értelmében csak az els ként letelepült lengyelek utódainak birtokában lehettek házak; Polonezköy területen nem-lengyelek nem vásárolhattak sem földet, sem házat. De mivel sok idegen járt ide; és

olykor hónapokig, s t évekig maradtak, bevett szokássá vált, hogy a t sgyökeres polonezköyick a telkükön új házak építését engedélyezték az idegeneknek; ezek az 109 épületek kés bb a vendégek távozásával a telek tulajdonosáé lettek. Mindezt nem véletlenül mondtam el. A Rudolf-rejtély sok jel szerint ebben a faluban folytatódik. Jcrzy S tatka lengyel történész és kutató 1971-ben, majd az azt követ másfél évtizedben többször járt Polonezköyben és furcsa dolgokat fedezett fel. Nos, ebben a faluban, ebben a környezetben egyszer csak felbukkant egy furcsa idegen. A kutatások során eddig nem sikerült megállapítani, pontosan mikor érkezett, és mivel lassan meghalnak mindazok, akik t személyesen ismerték, erre már alig van remény. Tény, hogy ez körülbelül az 1900-as évben vagy valamivel az el tt következett be. A férfi osztrák állampolgár volt és útlevele Heinrich Albertall névre szólt. A benne lev adatok szerint 1858ban

született (Az útlevél biztos tényez ; a török hatóságok 1938-ban népszámlálást rendeztek a környéken és Heinrich Albertall ezzel az osztrák útlevéllel igazolta magát.) Az biztosnak t nik, hogy 1900-ban már Polonezköyben élt. Az egyik helybeli gazdától bérelt egy magányosan álló házat. Az öregek és utódaik emlékezete szerint Albert magas, kisportolt férfi volt, aki igen választékosán öltözött. Ez persze az ázsiai faluban –mégha lakói európai leszárma98 zottak is voltak – eléggé felt n jelenség volt. “Úri tartása volt és mindig úgy öltözött, akár egy herceg" – mesélték róla. A falubeliek eleget csodálkoztak az idegen furcsa életmódján és szokásain. Albertall kerülte az embereket, látogatókat az els id szakban csak szigorúan kijelölt id pontokban fogadott – kés bb pedig már egyáltalán nem. Kapuján ezt német nyelv felirat tudatta. Kivételt csak a gyerekekkel tett; olykor a kerítés fölött

kiszólt az arra kószálóknak, cukorkát, gyümölcsöt ajándékozott nekik. A feln tteket néha saját készítés meggylik rrel ki110 nálta. Az is meglep volt ott és akkor, hogy az idegen kés öregkoráig sportolt. Háza körül futott – ma azt mondanánk: kocogott – s t, rövid nadrágot (shortot) is viselt, ami érthet idegenkedést keltett az egyszer falusiakban™ Albertall turistabakancsban és bottal nagy kirándulásokat tett a közeli Alcmdag-hegységben is. Kés bb, ahogy megöregedett, a házból mind ritkábban jött ki, de napnyugtakor azért a hátsó kapun át a mezei ösvényen elment az erd be. Megvénülvén már egyáltalán nem hagyta cl házát, udvarát. A látogatások terén valóban különös all rjei voltak. Fiatalabb korában egy Biskupski nev intelligensebb helybéli gazda volt a “tisztiszolgája"; aki beszélni akart Albertallal, annak el bb Biskupskinál kellett “bejelentkeznie" – akkor is, ha Albertall az illet t el z leg

meghívta magához! A bejelentetlen, váratlan látogatókat sohasem fogadta; egyszer – emlékeznek a falubeliek – ezért egy magasrangú török hivatalnok is kénytelen volt dolgavégezetlenül távozni Polonezköyb l. Postai küldemények rendszeresen érkeztek hozzá és maga is küldött ilyeneket Biskupski különben száz évet élt meg, így a lengyel kutató még beszélhetett vele. Szerinte Albertall “egy isztambuli németnek" szokott küldeni lepecsételt leveleket. Albertall és Biskupski szenvedélyes vadászok voltak, és a köztük lév jelent s korkülönség ellenére vadászkirándulásaikon nagyon jól megértették egymást. Lehet, Albertallnak is szüsége volt valakire, akivel beszélgethetett? Ennek ellenére, több évtizedes együttlétük alatt Albertall soha, egyetlen szóval sem árulta el neki, kicsoda valójában. Ha 99 err l kérdezték, így felelt: “A halálom után majd megtudjál tok, ki voltam". A titok nyitja – közölte

Albertall nemegy szer – abban a kis b rzacskóban rejlik, amelyet mindig a 111 nyakában hordott az inge alatt. Ebb l nem csinált titkot s t kérte: ha meghal, a zacskót “a bíró és két jóakaratú ember jelenlétében" bontsák fel. De ez sem így történt Heinrich Albertall sorban két helyi gazdánál bérelt lakást, majd egy 1908-as szerz dés alapján (ezt lengyelül és franciául írták, láthatjuk rajta Albertall aláírását is) a “balkáni háború" el tt, tehát legkés bb 1912-ben saját házat építtetett. Ez a ház gyümölcsöskert közepén állt, a falakra vadsz l futott fel, a házigazda a teraszról távcsövével hol az égboltot, hol a falubeliek mindennapi életét; figyelhette. A kertet magas deszkakerítés övezte, tetején tüskésdróttal, a kapu mindig kulcsra zárva. Albertall fegyvergy jt volt, a lakásban rengeteg szúró-vágó és t zfegyver lógott, de akadtak ott lándzsák és pajzsok is Aki bejutott, furcsa dolgokat is

láthatott. A mennyezetr l egy; egyszer fekete fakoporsó lógott, az íróasztalon egy emberi koponya hevert. A falakon képek és rengeteg könyvespolc A háromszobás házban mindig félhomály uralkodott, mert Albertall állandóan zárva tartotta a bádog ablaktáblákat pánikszer en félt a legyekt l és szúnyogoktól. Odabent nappal is gyertyával kellett közlekedni; nem csoda, hogy az akkori gyerekek ma, feln ttként is borzongva emlegetik az idegen házát. Általános polonezköyi vélemény szerint Albertall “egy kicsit üt dött", “fura alak", “bölcs rült" volt. A faluban sohasem dolgozott. Abból a pénzb l és csomagokból élt, amelyeket feltehet en hetente egyszer kapott az OsztrákMagyar Monarchia isztambuli követségét l. 1918, a Monarchia felbomlása után ugyanezt a segélyt a holland f könzul, bizonyos Kok, Koch vagy Cook küldözgette neki. Albertall állítólag cserébe falusi fekete kenyeret és kertjéb l gyümölcsöket küldött

neki. A holland konzult mindenki ismerte a faluban, gyakran járt ide vadászni Albertall tejet, tojást és vajat a falubeliekt l szerzett. Mindig min112 den áruért, s t a legapróbb szolgáltatásért is fizetett, err l a szokásáról nem volt hajlandó lemondani. Az évtizedek 100 során sok helybéli asszony fözött-mosott rá. Húst egyáltalán nem evett, kizárólag vegetáriánus étrenden élt Lakását sohasem takarította, kevés látogatója rendetlenséget és pókhálókat látott. Id nként megfizetett valakit, hogy csináljon nála nagytakarítást De azt, hogy mikor jöjjön a takarítón – és egyedül-e, vagy egy másik segít vel – azt Albertall a házára kitett egy vagy két fehér “jelz zászlóval" (olajosdobozzal) jelezte. Id nként valamelyik csinosabb falubeli asszony vagy lány a szeret je is volt; az egyik ilyen n fiának párizsi egyetemi tanulmányait is Albertall finanszírozta. Egyszer egy ideig vendége volt egy fiatal, magas n , aki

minden jel szerint Európából jött. A n kizárólag fekete (gyász?) ruhát hordott és remekül lovagolt. Állítólag Albertall unokahúga volt és feltehet en Scebert volt a neve. Amikor Albertall Polonczköybe érkezett, negyvenes éveiben járt és még nem annyira kerülte az embereket, mint kés bb. Az els egy-két évtizedben még részt vett a falusiak mulatságaiban, s t maga is rendezett sportversenyeket, a gy zteseket pedig aranypénzekkel jutalmazta. El-eljárt a házakhoz, néhány gyereket németül tanított, bár tisztában volt a reális helyzettel, hisz nemegyszer megjegyezte: “Ti, lengyelek, gy lölitek a németeket", öt, mint osztrákot, ez persze nem érintette. A helybeli kis könyvtárba saját költségén lengyel nyelv könyveket és kalendáriumokat is hozatott. Aki a faluból az isztambuli osztrák középiskolába akart jutni, azoknak Albertall ajánlólevelet és szegénységi bizonyítványt állított ki. Az iskola ezeket az iratokat minden

esetben készségesen elfogadta. Az évek során sokat írt. Filozófiai, csillagászati és katonai tanulmányok születtek tollából; egyik, a fent emlí113 tett osztrák gimnáziumot már elvégzett fiatalember, Rajmund Dochoda tisztázta le ezeket a német nyelv m veket. Az egyiknek ez volt a címe: “Das unbeendete Lében" (A befejezetlen élet). E m veket mindig Svédországba küldte és nem is titkolta, hogy Nobel-díjra számit. De minden m vét visszaküldték, azok egyetlen kiadót sem érdekeltek. Egy napon Albertall feldühödött, segítségül hívott falubeli101 ékkel máglyát rakatott kertjében és összes könyvét elégette. “Ez az én temetésem", mondta leverten. Az els id kben sokat vadászott, különösen borzokra és vaddisznókra. Volt úgy, hogy fogadásból egyetlen naptári év leforgása alatt 103 borzot ejtett el. Mindenki egyhangúlag állítja, hogy kit n lovas volt, eleinte lovat is tartott. Albertall anyanyelve kétségtelenül a

német volt. Ezen írta m veit, s t a szobák falára festett filozófiai szentenciákat is. Törökül keveset tudott, a falubeli lengyelekkel pedig egy, inkább a cseh nyelvre emlékeztet keverék szláv nyelven értett szót. Ebb l persze számtalan mulatságos félreértés származott, amiket a faluban máig emlegetnek Hcinrich Albertall soha senkivel nem fogott kezet. Ha valakit üdvözölt, jobb kezefejét homlokához emelte, ami katonai tisztelgésre emlékeztetett. Egyszer egy asszony – Heléna Dochoda – ezt szóvá is tette, mire Albertall így felelt: “A kéz piszkos is lehet". A n visszavágott: “A piszkos kezet meg lehet mosni, de akinek az esze nem tiszta, azon a mosakodás sem segít". Ett l kezdve Albertall t csak “filozófusn nek" nevezte. Világnézetér l keveset tudunk; akik belenézhettek filozófiai m veibe, azok sem sokat érthettek bel le. Az biztos, hogy nem járt templomba, atcista volt. És pacifista – gyakran tett olyan

kijelentéseket, hogy a világ szép, az 114 embereknek nem gyilkolniuk, hanem szeretniük kellene egymást. Kés bb igen élesen bírálta Hitlert A német diktátor igencsak elvette a kedvét, karrierje alighanem ellentmondott Albertall filozófiai irányvonalának, mert egyszer kijelentette: “Ez a Hitler egy ördög, összezavart nekem mindent, most elölr l kezdhetem a dolgokat". Az emlékezetes könyvégetés után ugyanis ismét nekifogott az írásnak. Osztrák hazafi volt; az 1938-as Anschluss után (Hitler bekebelezte Ausztriát) kijelentette: “Ausztria meghalt, hát én is meghalok". Egyre öregebb és tehetetlenebb volt, de sohasem hívatott orvost, sem papot. Egyszer meghozták a postáját és a 102 házában a padlón fekve találták. Alighanem attól félt, hogy már halottnak hiszik, ezért a maga szláv nyelvén azt mondogatta: “Ja zsijú, ja zsijú", élek, élek. Kertjében megásatta saját sírját és a hegyekb l sírkövet is hozatott.

Senki sem volt vele, amikor meghalt. A török rend rség kiszállt a helyszínre és lepecsételte a lakást. A halott nyakán lev b rzacskót felnyitották ugyan, állítólag három németül irt végrendeletet találtak benne, de azt is elvitték, és soha többé senki sem hallott róluk Polonczköyben. Feltehet en elégették ket. A török törvények szerint – mivel Heinrich Albertall nem hagyott örököst – minden vagyona az államra szállt. A közeli városból érkez hivatalnokok nyilván zsebre vágták az értékesebb darabokat, az értékteleneket – f leg bútorokat – elárverezték. Albertall haláláról értesítették a német konzult is, aki elküldte embereit Polonczköybc, azok vitték magukkal Albertall papírjait, könyveit. Érdekes: Albertall halála után hirtelen mozgásba lendült az isztambuli német nagykövetség (1938 után k képviselték a megszállt, a Harmadik Birodalomba beolvasztott Ausztriát is), ügynököket küldtek a faluba és 115

adatokat próbáltak gy jteni Hcinrich Albertall életér l, szokásairól, vendégeir l. Vajon ez rutinmunka volt minden állampolgár halála után?. A falubeliek a kész sírgödör ellenére mégis a temet ben temették el, bár egy kicsit távolabb saját halottaiktól, hisz “hátha nem volt katolikus?". A kereszten felirat: “Heinrich Albertall, 1858–1941. Rcquicscat in pacc" KI VOLT HEINRICH ALBERTALL? El ször lássuk, mit mondott err l maga. A falubelieket persze izgatta, ki lehet a rejtélyes idegen, aki már élete nagyobbik felét vagy éppen a felét töltötte náluk. Mivel Albertall gyakorlatilag szinte semmit sem árult el err l, különféle híresztelések keltek lábra. A legelterjedtebb az volt, hogy Albertall valamelyik európai császárnak a fia, aki Észak-Afrikában vándorolt, és mikor Hcinrich Albertall nev kísér je ott meghalt, annak papír103 jaival élt tovább. Többen állították, hogy miel tt Polonezköybe jött volna,

Isztambulban tanított az osztrák iskolában Azt is beszélték, katonai attasé volt a követségen A faluban eléggé általános volt a meggy z dés, hogy párbajban megölte az osztrák császár jóbarátját, ezért “mint Habsburgnak" meg kellett halnia, de a barátai megmentették: viaszfigurát tettek a koporsójába, maga pedig Isztambulba menekült. A száz évet megért id sebb Biskupski “Rudolf" néven emlegette Albertallt, pedig – mint kiderült – sohasem hallott Mayerlingr l és Rudolf f hercegr l. De holtbiztosán állította: valahogy felmerült egyszer Albertall-lal kapcsolatban a Rudolf név, és attól kezdve magában csak így nevezte az osztrákot. Albertall gyakran értésükre adta, hogy bizony nem akárki volt azel tt. Néhányszor azért – úgy t nik – Albertall is elszólta 116 magát. Tarthat-e magában egy ember ilyen nagy titkot évtizedeken keresztül?. Ma is él még Zofia Ryzy, aki süld lány korában nagyon tetszett az

öreged Albertallnak; a férfi rá akarta beszélni, jöjjön el hozzá a házába. Mivel a lány sohasem állt kötélnek, az utolsó ilyen négyszemközti beszélgetés során Albertall így fakadt ki: “Te nem akarsz eljönni hozzám, pedig én egy Habsburg vagyok!" Az a három helybeli férfi, aki élete különböz szakaszaiban együtt vadászott vele és más módon is közelebb került hozzá, állította: “Albertall Ferenc József császár fia, apja ismeri a titkát, de is a szavát adta". Albertall otthonában volt néhány ezüstpohár is, egyes tanúk szerint FJ (Franz Joseph) monogrammal. Jerzy S. tatka a hetvenes években a helyszínen is azt állapította meg, hogy a polonczköyick – végeredményben egyszer földm vesek – semmit sem tudtak a mayerlingi tragédiáról, az Eseményr l, így nem ennek híre “termékenyítette meg fantáziájukat". A távoli Európa hírei ide nagy késéssel vagy sehogyan sem jutottak cl. Csak az tudott róluk, aki

európai újságot fizetett el , vagy kapcsolatban állt az isztambuli külföldi követségekkel – mint Albertall. Amit a falusiak Albertallról tudtak vagy tudni véltek, azt kizárólag az idegen férfi viselkedése és szavai alakították ki. 104 És most következzen egy olyan esemény, amelyre több tanú is volt még nemrégen. A nagy események – világháború, stb – hírei azért eljutottak a török f várostól nem túl messzire fekv faluba is. így például 1916-ban azért k is tudomást szereztek Ferenc József haláláról. Másnap Albertall, aki – mint említettük – soha nem járt templomba, reggel hatkor elment a kis helyi katolikus templomba és misét fizetett Ferenc József lelkiüdvéért. A misén lév asszonyok látták: sírt. És azt suttogta: “Az apám volt" 117 Életében többször emlegette, hogy halála után a falu miatta lesz híres, a házából pedig biztosan múzeumot csinálnak majd. Az igazsághoz tartozik: a faluban azt is

beszélték, hogy Albertall a császár törvénytelen fia volt. A halálával nem értek véget a rejtélyek, ellenkez leg: kiléte körül csak s r södött a homály: Albertall halála után a falubeliek az isztambuli német konzulátushoz fordultak. Szerették volna megtudni, ki volt az a férfi, aki több mint negyven évig élt a falujukban. Kurta-furcsa választ kaptak: “A konzulátus tudja, ki volt, ennyi elég." Az említett százéves Biskupski gazda fia professzor lett és 1976-ban – 35 évvel Albertall halála után–ugyanezt a kérdést feltette az NSZK konzuljának, aki felkereste a falut. Éppen a temet ben, Albertall sírja el tt álltak “Szóval önök a német konzulátuson rejtegetik Albrertall titkait? Ki volt hát az az ember?" A konzul állítólag elkomorodott és egyetlen szóval sem válaszolt. A török állampolgárságú, Polonezköyb l Ankarába elszármazott m velt lengyelek a háború után még két ízben – 1948-ban és 1956-ban –

fordultak az osztrák és német követségek levéltáraihoz. A válasz minden esetben ugyanaz volt: “Idegen állampolgárnak nem szolgáltatunk ki adatokat". Ugyanígy járt Hadidé Türegin, a lengyel falu történetét kutató asszony is RUDOLF VAGY NEM RUDOLF? Most forgassunk vissza néhány lapot és lássuk, “Heinrich Albertall" törökországi tartózkodása, viselkedése és az ottani események mennyiben illenek Rudolfhoz – vagy máshoz? 105 Heinrich Albertall útlevelének tanúsága szerint 1858ban született, vagyis ugyanabban az évben, mint Rudolf. Vannak, akik állítják, hogy az abban lév adatok hamisak. 118 Érdekes módon a bécsi állami levéltárban tudnak egy Heinrich Albertall nev katonai szakíróról, aki a századfordulón török tárgyú katonai cikkeket küldözgetett az európai német nyelv katonai szakfolyóiratoknak (11). E cikkekben felt n , hogy a korabeli szokásokkal ellentétben a szerz soha nem közöl önmagáról semmilyen

adatot, csupán egy szót: “katona". Ám ugyanakkor az is biztos, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában ezt megel z en egyetlen Heinrich Albertall nev egyén sem szerzett katonatiszti vagy diplomáciai végzettséget. Nem tudjuk, hol járhatott Rudolf 1889 februárja után körülbelül tíz évig. A kilencvenes évek végéig, amikor már feltehet en Isztambulban élt – alighanem a világban utazgatott. Ne felejtsük, Rudolf még mint Rudolf trónörökös is járta a világot, Európán és Törökországon kívül 1879-beh járt Észak-Afrikában, 1880-ban pedig Egyiptomban és a Szentföldön is. “ ri tartással járt", és “hercegként öltözött". Hát igen, Rudolf mindig is adott külsejére. Bujkált-e? Biztosan Sejtette, hogy érdekl d k, kíváncsiak, rültek, esetleg kémek vagy bérgyilkosok is nyomába szeg dhetnek, leleplezhetik titkát. Elbújt hát egy olyan országban, amely – bár Ázsiában volt – Európához tartozott, határos volt (a

Balkánon) szeretett Ausztriájával, és az sem lehetett mellékes tényez , hogy Polonezköy falu aránylag közel volt Isztambulhoz, ahonnan rendszeresen kapott pénzt, és ha úgy akarta, híreket is. Ráadásul nem kellett igen eltér gondolkodású és szokású ázsiaiak között élnie; szinte ideális volt számára, hogy talált itt egy európaiak lakta eldugott kis falut, amelynek lakói nem voltak túlságosan m veltek, sem ellenségesek, ráadásul – valamikor évtizedekkel korábban – a nyelvüket is tanulta. Emlékezzünk arra is, f hercegként Rudolf már járt Törökországban, s t éppen itt, az Alemdag-hegység vidékén 119 vendéglátói nagyvadászatot rendeztek neki!. Nem csoda, 106 hogy visszavágyott ide. Bujkált, említettem az imént Ha idegenekt l félünk, rejt zködni nincs jobb hely (akkoriban biztosan nem volt), mint egy falu, ahol az emberek állandóan figyelik egymás életét, mindenki ismer mindenkit, a felbukkanó idegen pedig azonnal

szembet nik és minden mozdulatáról tudomást szereznek. Ha pedig a bujkáló ráadásul bevezeti és könyörtelenül betartja azt a szokást, hogy még az ismer sök is csak el zetes bejelentés alapján járulhatnak elébe – ismeretlenekr l nem is szólva! – és ha valami gyanúsat tapasztal, akár hetekre is házába zárkózik – hát igen, így el lehet rejt zni a világ szeme el l. Így a bujkáló jól vigyázhat életére is. Ez a szempont, és Rudolf “el z életéb l" magával hozott “f úri all rjei" (pl. a kézfogás mell zése) mind “Heinrich Albertall" el kel származása mellett szólnak. A vadászat már különösen Habsburg-ivadékra vall. A Habsburgok mind nagy vadászok voltak, életük folyamán tízezrével ejtették el a vadakat. Minden származására tett célzás (“majd megtudjátok, ki voltam", stb.) is ezt látszik bizonyítani. Fegyvergy jteményük is csak tehet s embereknek volt akkoriban Lehet, erre hatással volt az

is, hogy Rudolf már ilyen környezetben n tt fel? Hofburgbeli lakosztályában sok fegyver és keleti tárgy volt, és – ez pszichológiai szempontból szintén áttételes bizonyítékként fogható fel! – Rudolf már gyermekkorától vonzódott Törökországhoz! A lakosztályában volt egy külön török szoba is, amelyet szerfölött kedveltNem tudjuk, ki lehetett az a bizonyos “unokahúg", Seebert kisasszony. Nagyon merész feltételezéssel azt is gondolhatnánk: talán Rudolf lánya, Erzsébet? (1883-ban született és többször is férjhez ment; 1902-ben egy Windischgraetz herceghez, akit l 1924-ben elvált. Lehet, valamikor 120 az I. világháború el tt a beavatottak közölték vele az igazságot apjával kapcsolatban, és így – körülbelül 30 évesen – járhatott apjánál.?) Az a tény, hogy sokat írt, meger síteni látszik feltevésünket. Hisz tudjuk, Rudolf is dédelgetett irodalmi ambíciókat, állítólag nem is akármilyen színvonalon

írt Az is 107 érthet , ha az örök távollétre, “szám zetésre", rejt zködésre kényszerített embernek valamilyen módon kompenzálnia kellett az elveszített nagyságot. Szeretett volna valahogyan kit nni (Nobel-díj), kezdetben talán megmutatni apjának, hogy mégis vitte valamire. Tudjuk, Rudolfnak mindig is kisebbségi érzése volt Ferenc Józseffel szemben. Az a könyve pedig, amelyet oly fontosnak tartott (“A befejezetlen élet") nem önéletrajzi-önvédelmi m volt-e? Osztrák útlevele – bár hamis nevet tartalmazott – és egész viselkedése kétségtelenné teszi osztrák voltát. EGY FOTÓ A történethez tartozik az is, hogy fennmaradt Hcinrich Albertall egy fényképe! 1939 szeptemberében a lengyel falut felkereste egy török újságíró. Selim Cavid a világháború kitörésér l akart írni Miután Hitler megtámadta Lengyelországot, úgy vélte, érdemes lapja, a Yeni Mecmua olvasóit mgismertetni a törökországi lengyel

“kolónia" életével. Polonezköyben értesült a “furcsa osztrák úrról" és fotóriportere társaságaban felkereste az idegen házát. Albertall kapuján sokáig dörömböltek, míg végre az öreg megjelent, de csak azért, hogy a kerítés fölött kihajolva közölje: nem fogadsenkit, (Hisz nem voltak “bejelentve".) Ezt a pillanatot használta ki a fotós és kapásból – hogy úgy mondjam, csíp b l l tt! – elkészítette a rejtélyes idegen egyetlen fényképét, ami aztán az újságban meg is jelent (12). Nos, amikor a fényképet el ször pillantottam meg 121 (Heínrich Albertallnak csak a feje látszik a kerítés fölött, arca borostás, kis kerek sapkát visel, az európai öltözet , divatos kalapot visel török újságíróra néz) azonnal szemembe ötlött hasonlósága. Ferenc József öregkori arcképéhez! Ha a két fotót egymás mellé tesszük, szembeötl a nagyfokú hasonlóság. A hozzáért k szerint a két arcugyanazt az

antropológiai típust képviseli. 108 KI VOLT HÁT ALBERTALL? Az 1. számú feltételezés tehát az, hogy Rudolf trónörökös volt, aki a bécsi fels bb körök és néhány barátja tudtával és hathatós segítségével tette, amit tett. Ezt – ha csak közvetetten is – bizonyítják a következ k: – Az Eseményt követ hivatalos kapkodás, többféle “magyarázat" – A viaszkoponya elkészíttetése – A családtagok viselkedése – Az, hogy “Heinrich Albertall" éppen Törökországnak azon a vidékén bukkan fel, ahol régebben egyszer már Rudolfként járt – Viselkedése, szokásai Polonezköyben. – Elszólása Ferenc József halálakor. – Az a tény, hogy el bb az Osztrák-Magyar Monarchia követsége, kés bb egy ismeretlen, de feltehet en továbbra is osztrák forrás látta el rendszeres havi jövedelemmel – A fennmaradt fénykép hasonlósága Ferenc József arcmásához. 2. számú feltevés: lehetett az idegen Johann Orth, vagyis János

Szalvátor is! Mert hisz vannak erre utaló jelek is. János Szalvátor, mint tudjuk, belekeveredett a Rudolf halála (vagy “halála") körüli zavaros ügyekbe, s t az azt megel z összeesküvésbe is, majd a mayerlingi 122 Esemény után hat hónappal tengerre szállt és elhagyta Európát. Senki sem tudta biztosan, mi történt vele kés bb Lehet, hogy nem tartózkodott hajóján akkor, amikor az katasztrófa áldozata lett, és lehet, hogy költözött kés bb Polonczköybe? Ez megmagyarázná, miért beszélt olyan gyengén lengyelül – János Szalvátor ugyanis sohasem tanulta ezt a nyelvet. A többi tulajdonsága sajnos nagyon is hasonlított Rudolf tulajdonságaihoz és adottságaihoz (pl. ö is írt) Bizony, is lehetett a polonezköyi remete. Nem illik a képbe a Ferenc József halálakor tett kijelentése, hisz nem a császár, hanem Lipót toszkánai nagyherceg fia volt. De egyesek úgy magyarázzák, a Habsburgok kiterjedt famíliája az osztrák császárt

tartotta “apjának", azt családf ként tisztelték. 109 Johann Orth felé mutat még egy nyom. Századunk ötvenes éveiben az uppsalai (Svédország) levéltárban el ásták Johannes Axel Kolmodinnak, az egykori isztambuli svéd követség tanácsosának és tolmácsának levelezését Ebb l kiderül, hogy 1923-ban C. Eincr af Wirsén svájci követ kétszer is említést tett Heinrich Albertallról, mindkét esetben azt állitva, hogy az az ember Johann Orth – János Szalvátor. Wirsén nagykövetként többször vadászott Polonezköy környékén, azonfclül katonatiszt is volt, minden jel arra mutat, hogy tudott Albertallról (például isztambuli diplomáciai körökb l, gondoljunk csak az osztrák, holland vagy a német követségnek Albertallal fenntartott kapcsolataira!). Nyilván oka volt arra, hogy ezt állítsa 3. Harmadik változatként felhozhatjuk azt, amire már céloztunk: hogy Albertall sem Rudolf, sem Szalvátor -– hanem Ferenc József egy törvénytelen

fia lett volna? Az Albertallnál látott és az 1. számú változatunkban Rudolfnak tuljadonított, hozzá ill viselkedése és az események akkor is egyeznének, ám van egy bökken . Heinrich Alber123 tall korából ítélve, e férfinak szintén valamikor az 1850-en végén, a 60-as évek elején kellett születnie. Márpedig Ferenc József szerelemb l n sült (anyja, a rettegett Zsófia akarata ellenére) és aligha csalta meg új, fiatal feleségét. Sem akkor, sem kés bb, egyetlen kutató sem bukkant soha nyomára egyetlen házasságon kívüli kapcsolatának ezekben az években – pedig hát igen buzgón vájkáltak a császár magánéletében is. (A Schratt Katalinnal fennálló viszonyra jóval kés bb került sor.) 4. A negyedik lehetséges verzió: Albertall egy kissé kótyagos osztrák úr volt, talán nem túl gazdag és nem is: arisztokrata származású, akinek valami folt volt a múltjaban (vérfert zés, kolosszális kártyaadósság, gyilkosság. a lista

igen hosszú lehet!) és családja jobbnak látta, ha, elt nik Európából. Pénzt küldözgettek utána és örültek hogy soha többé nem látták, ö pedig a magány hatására egyre különcebb, egyre furább lett, tetszett neki a felvállalt “rejtélyes múltú", egykor jobb napokat látott valaki szerepe.? 110 Minél tovább gondolkodunk a dolgon, annál több kérd jelre akadunk. Csak egy biztos: Ázsia Európa fel li szélén 1941-ig élt egy férfi, akit földrészünkön alighanem rég halottnak hittek már. Megérte az els világháborút, a Monarchia szétesését, az Osztrák Köztársaság létrejöttét, a nagy gazdasági válságot, Hitler hatalomra jutását, s t a második világháború els éveit is. A nagy változások közben ö csak rizgette titkát, kései dics ségr l, hatalmas leleplezésr l és szenzációról álmodozott. Ezekb l semmi sem lett. Csak a titok maradt ránk, a rejtélyes, fájó kérdések: mi történt valójában? Mi lett Rudolffal,

és ki volt az a másik férfi? IRODALOM: 1. Valloton, H: Elisabeth dAutriche Iimperiatric* assasinée. Parii, 124 1975. 2. Bárt István: A boldogtalan sorsú Rudolf trónörökös. “Szerelmi kisregény". Bp. 1984 Helikon Kiadó, 164 old 3. Magyar Nemzet, 1986. január 28 “Templom a vadászkastélyban". 4. Wiener Zeitung különkiadása, 1889 január 30 5. Münchner Neuesten Nachrichten, 1889 február 2 6. Berliner Tagblatt, 1889 február 6 7. Die volle Wahrheit über den Tod des Kronprinzen Rudolf von Österreich. Berlin, 1889 (Máig kb 50 kiadást irt meg) 8. Léopold, archiduc dAutriche: Souveniré de la Cour de Vienne Paris, 1937. 9. Prazsky Ilustrovany Zaprovodaj, 1934: J R Hradecky: Princúv poslicek lásky. 10. Lónyai, C: The Tragedy of Mayerling London, 1950 11. Armeeblatt; Reichswehr; Danzers Armee-Zeitung; Internationalen Revue über die gesamten Armeen und Flottén, 1898, augusztus. 12. Yeni Mecmua, 1939, 24 szám: “Polonee köyünde bir gün"

További irodalom a témáról: 1. Barkeley, R: The Road to Mayerling London, 1959 2. Borgesse, G. A: Die Tragödie von Mayerling, Heidelberg, 1927. 3. Das Mayerling Oríginal, Wien, 1955 4. Fleming, M.: La vie romanesque dElizabeth dAutriche, Paris, 1934. 5. McGarvie, M: Francis Joseph I A Study in Monarchy, London, 1966. 125 6. Hamann, B.: Kronprinz Rudolf – Der Weg nach Mayerling, W. Goldman Verlag, 1980 (NSZK). 7. Holler, G.: Bratfisch hat wundervoll gepfíffen (Das Dráma in Mayerling) 1-3. rész = Der Spiegel 1980/15, 16, 17 8. Kronprinz Rudolfé Tragödie dargestellt auf Grund bisher geheimer Dokumente, Briefe und Aktenstücke. Wien, 1923 9. Prinzessin Stephanie von Belgien. Fürstin von Lonyay: Ich sollte Kaiserin werden, Leipzig, 1935. 16. Latka, J S: Adampol, polaka wiee nad Boíforem, Kraków, 1081. 11. Miti8, O: Das L«b»n dee Kronprinz«n Rudolf Lsipsig, 1928. 12. Nowicki, A: Trag«dja w May«rlingu Warsiawa, 1826 15. Odescalchi, P: Kronprin» Rudolf und dag

V«rbr«ch«n d«r V«t»«r« L«ipiig, 1910. 14. PlaniU, E E: DU voll« Wahrheit üb«r dtn Tod des Kronprinew Rudolf von Osterreich nach amtlichtn und publiiistigchen Qu«llen, gowii den hinterlaggenen Papiertn. Berlin, 1901 II. Tichuppik, K: Francois-Joeeph leffondrtm«nt dun wnpir*. Parii, 1935. 16. Z tajnych archivu. Kwkoty, vladari, tlachta Sv«t»va lit«ratura, Prah* 1930. 112 “Ahogy nok, 126 úgy vastagodnak sokasodnak a a lexikokérd - jelek" REJTÉLYES ELT NÉSEK A történelemben már gyakran el fordult, hogy közismert személyek titokzatos körülmények között elt ntek. Persze, sokkal gyakrabban t ntek el ismeretlen, egyszer emberek, de az sohasem keltett akkora felt nést. Az uralkodók, politikusok, hadvezérek, el kel származásúak elt nése mögött általában politikai okokat kell gyanítanunk. Ha nagyon gazdagoknak veszett nyomuk, azt általában vagyonuknak vagy az éppen náluk lév értékes tárgyaknak “köszönhették". T ntek el

királyok és trónörökösök, gyerekek és feln ttek, n k és férfiak Még az is el fordult, hogy egyesek – igy hárítván el az állandó, mindhalálig fenyeget életveszélyt – önmagukat tüntették cl. Az efféle praktikákban századunk minden rekordot megdöntött: a két nagy és több száz kisebb háborúval kapcsolatos világégések alatt, után és miatt ezrek és ezrek menekültek a “halálba", töröltek el maguk mögött minden (vagy csaknem minden) nyomot és kezdtek új életet. Az Amerikába menekült sikkasztó f pénztárostól a háborús b nösig hosszú lenne ez a lista. Nos, a következ fejezetben nem ilyen ügyeket tárgyalunk. Három ember elt nésér l lesz szó, és bennünket – könyvünk címéhez híven – mindenekel tt a titok, a rejtély izgat ebben is. Ezek az emberek nem önmaguk menekültek el a világtól, ellenkez leg, minden jel arra mutat, hogy itt akartak maradni, hiszen éppen a csúcsra törtek, karrierjük 113 felfelé

ívelt. Semmi okuk sem volt arra, hogy félbeszakítsák pályájukat És ekkor valami történt velük Valami megfordíthatatlan, valami végzetes. Ahogy e három embernek, úgy a három történetnek sincs semmi köze egymáshoz. Legfeljebb annyi, hogy mindhárom 127 esetben nagyon ismert személyr l volt szó, és elt nésük talán összfügg azzal a ténnyel, hogy utoljára egy-egy repül gépen ültek. Lássuk hát sorjában az igaz történeteket, amelyek mind a mai napig megfejthetetlen rejtélyt; jelentenek a kutatók számára. EGY BANKÁR ELT NIK 1928. július 3-án az angliai Croydon repül terén útra készült egy ötvenéves férfi. Széles válla és szögletes, köpcösA termete miatt ökölvívóra emlékeztetett, bár nem volt az. Európa egyik legegészségesebb és leggazdagabb emberének ismerték. Alfréd Loewenstein multimilliomos bankár kísér ivel és a személyzettel együtt beszállt a repül gépébe, és egy óra múlva, amikor a gép

Franciaországban leszállt, Loewenstein már nem volt a fedélzeten. Útközben nyomtalanul elt nt Ki volt Alfréd Loewenstein? Egy tehet s belga bankár fiaként született, luxusban élt és n tt fel, majd 19 évesen, amikor az apja cs dbe ment, egyik napról a másikra koldusbotra jutott. Hihetelen energiával és ötletességgel küzdötte fel magát, és a semmib l hatalmas vagyont gy jtött. Pénzügyi zseniként ismerték. Már az els világháború el tt gazdag volt ismét, a háború utáni inflációidején pedig a nemzetközi valutapiacon keresett nagy összegeket. Mégis, 1926-ig valójában senki sem figyelt fel rá, de akkor néhány óra leforgása alatt világhír lett, mert tízmilliófont kölcsönt ajánlott fel a belgakormánynak, hogy az stabilizálhassa a frank árfolyamát. Loewenstein a kölcsön után – mint igazi “belga hazafi" – kamatot sem kért. Az üzlet eléggé kétséges kimenetel volt, Loewenstein különféle feltételeket támasztott és

bizonyos el jogokat is kért 114 cserébe, és így megint csak volt az, aki jól járt; részvényeket és külföldi vállalatokat, palotákat, földbirtokokat vásárolt Angliában, Belgiumban, Franciaországban és másutt. Rendkívül energikus és rokonszenves, de er szakos ember 128 volt; ha valaki ellenkezett vele, akkor az illet t sajátkez leg náspángolta el. E felindulásaiért több esetbenbíróság el tt kellett felelnie. A fizikai er nlét is egyik hobbija volt, utazásaira nemegyszer magával vitte saját ökölvívó-, tenisz- és golf edz jét is. volt az els európai üzletember, aki a technikai eszközöket teljesen a szolgálatába állította. Nem csak egy magánrepül gépe, hanem külön légiflottája is volt. Versenyistállókat tartott, részesedett sok ország bányáinak és vízier m veinek hasznából, de f célja az volt, hogy a világ m selyem-termelését egyedül ellen rizhesse. E célból hosszú és elkeseredett küzdelmet folytatott már

évek óta egy angol céggel; e harcban a homályos t zsdeügyletekt l a zsarolásig minden fogás meg volt engedve. Azon az estén tehát Alfréd Loewenstein a croydoni repül tér halljában a KLM irodájából telefonált egyik vállalata igazgatójának. A beszélgetés nyitott ajtónál folyt, és több tanú hallotta, amint Loewenstein közölte: körülbelül egy hét múlva visszatér Londonba. A hallban várta t Bob Little, a magángép másodpilótája. A huszonhétéves fiatalember már csaknem egy éve dolgozott nála. Este hatóra volt. Kés bb Little is meger sítette, hogy Loewenstein viselkedésében nem volt semmi különös; pontosan olyan volt, mint máskor: teli energiával, közvetlen, jókedv . A bankár kérdéseivel árasztotta el a másodpilótát: milyen az id járás, milyen magasan fognak repülni, mikor érnek Brüsszelbe? Személyzete élén átment a vámon. Vele volt Hodgson titkár, Baxter, az inasa, két gyorsírón je: Bidalon és Clark kisasszonyok.

A gép személyzete a már említett Little és Drew pilótákból állt. A repül gép egy Amszterdamban épített hárommotoros Fokker VH-es volt. Az ajtó a géptest bal oldalán helyezkedett el. A bejárattal szemben volt egy toalettfülke, de ezt eltakarta a hátsó utas kabin ilyenkor nyitott ajtaja. Repülés közben ezt az ajtót mindig becsuk115 ták. Ki-és beszállásnál azonban ez az ajtó eltakarta a 129 vécéhelyiséget. Ez is Loewenstcin saját ötlete volt; a gép belsejét az tervei alapján építették át. A bankár azonnal az utaskabinba ment és elfoglalta szokásos helyét balra elöl. Arccal a menetiránynak, kis íróasztala el tt ült. Jobbra t le egy ugyanilyen asztalnál a titkára, Artúr Hodgson. Valamivel hátrább ült Fred Baxter, az inas, egy kivételesen sovány és alacsony férfi. A két gyors- és gépírón egymással szemben ült egy különleges, magasított asztalnál. Drew els pilóta beindította a motorokat, Little másodpilóta ezt

kívülr l ellen rizte, majd beszállt a gépbe és ráfordította az ajtózárat, nehogy az magától kinyíljon repülés közben. Ezt az ajtót különben – ha a gépet magára hagyták a repül tereken – kulcsra is zárhatták. Nem véletlenül írjuk le itt ilyen részletesen az utazás el készületeit. Kés bb a hatóságok, a vizsgálóbizottságok minden apróságot számba vettek. Little átment a kabinon, hogy a pilótafülkébe jusson. A startot mégis elhalasztották pár perccel, mert Baxter még kiszállt és a repül gép mellett pár szót váltott valakivel. De hamar visszajött és becsukta maga mögött az ajtót. Délután hat óra múlt néhány perccel. Clark kisasszony, a gépírón intett az épület el tt álló ismer sének. Kés bb azt az illet t is kihallgatták. Eskü alatt vallotta, hogy a guruló gép ablakában látta Loewensteint kinézni. Drew a leveg be emelte a gépet, elszálltak Purley, Sevenoaks, Maidstone és Ashford fölött. Ezután Little

vette át a kormányt, Drew pedig egy regény olvasásába mélyedt. Szép este volt, felh tlen ég, tiszta leveg , jó látási viszonyok. A kabinban folyt a munka: a gépírón k az útra kapott anyagokat gépelték, papírok jártak kézr l kézre, Hodgson titkár leveleket írt és jegyzetelt Amint a gép a tenger fölé ért, Bob Little ezt a tényt rádión közölte is egy földi repül térrel. Azután Dunkerque felé vették az irányt 130 Little id nként a kis üvegablakon át hátranézett a kabinba, minden rendben van-e az utasokkal? A tenger fölött is látta a bankárt, amint az ablakon át a szép esti tájat szemlélte. 116 Loewenstein levette zakóját, ami szokása volt. De az már nem, amit állítólag ezután csinált: levette nyakkend jét is, ingét pedig kigombolta, mint aki fullad, nehezen lélegzik. Hodgson titkárnak az volt az érzése, hogy gazdájának kevés itt a leveg A csatorna fölött félúton repülhettek, amikor a bankár kiment a

toalettbe. Eltelt néhány perc, de nem jött vissza Little vezette a gépet, Drew olvasott, Hodgson jegyzetelt, a kisasszonyok szorgosan gépeltek – de Alfréd Loewensteint többé senki sem látta. Eltelt vagy tíz perc, mire észrevették, hogy valami történhetett a f nökkel. Hodgson Baxterhez ment, a fülébe súgott valamit. Baxter felállt, a toalett ajtajához ment és kopogott. Egyszer, kétszer, mind hangosabban – nem jött válasz. Hodgson belökte az ajtót és döbbenten megtorpant A toaletthelyiség üres volt, de a gép küls ajtaja himbálózott a huzatban. Minden jel arra mutatott, hogy Loewenstein kiesett a gépb l Baxter úgy megijedt, hogy csaknem hisztérikus rohamot kapott. Hodgson izgalmában verejtékezett A gépirón k sírva fakadtak. Azután behívták Drew-t, aki látva a történteket – a motorok dübörgése miatt alig tudtak szót érteni egymással – átvette a kormányt és minden repülési el írásra fittyet hányva, holdfénynél leszállt

a dunkerque-i tengerparti homoksávra. Amint elcsendesültek a motorok, Drew végre kikérdezhette a személyzetet A pilóta saját szemével meggy z dhetett róla, hogy a bankár beszállt a gépbe, most pedig csak a széke karfájára vetett zakója és nyakkend je volt ott. Ha az az ember, aki Croydonban 131 felszállt a gépre, Loewenstein volt, – márpedig mindkét pilóta esküvel állította, hogy igen – akkor Loewenstein elt nt. Nem volt a gépen a Csatorna közepét l, és akkor sem, amikor leszálltak a francia parton. A történteket több gyanús pontra bonthatjuk: 1. A kés bbiek során szemére vetették Drew-nek, hogy nem valamelyik közeli repül téren szállt le, ahol tisztvisel k, rend rök és egyéb hivatalos közegek fogadták volna a gépet. Nem lehetséges, hogy összejátszott a bankárral, aki valamilyen rejtekhelyen bújt el a gépben és éppen a 117 homokparton, az éjszaka leple alatt hagyta el a gépet? Ám a pilótáról igen jó véleményt

adtak mindenütt, a személyzet vallomása pedig olyan meggy z en hangzott, hogy végül senki sem vádolta Drew-t semmivel. 2. Felmerült az a gyanú is, hogy Loewenstein cs dbe ment, ezért öngyilkosságot követett el. A cs d nem volt igaz; a következ hónapokban a vállakózásai még az elt nésér l szóló híreket, az ezzel járó t zsdei részvényár-eséseket is kibírták. Különben pedig, akik csak ismerték a bankárt, egyhangúlag állították: egész természete, gondolkodása ellentétes volt az öngyilkosságnak még az ötletével is. 3. Igen gyanús volt Baxter, az inas viselkedése. Mint említettem, gazdája már a gépen volt Croydonban, amikor kiszállt, hogy valakivel beszélgessen. Ez furcsa, hisz Loewenstein jelenléte a gépen egyben indulási parancs is volt. Ez a kis, Örökké alázatos inas éppen akkor akadályozta volna meg a felszállási akciót, ráadásul valami magánügyben? És Loewenstein erre nem reagált? Talán nem vette észre? (Baxter

különben négy évvel kés bb – Loewenstein fiának inasaként – öngyilkosságot követett el.) 4. Hátha nem is Loewenstein volt az az utas? – ez volt a következ hipotézis. A nyomozás során felmerült, hogy a repül téren az ismer sök még a bankárt látták, de a gépen 132 már – ahol egyetlen szót sem szólt, csak ült és állandóan az ablakon kifelé bámult – már a hasonmás ült. Ki és miért bérelte fel azt az embert, mi volt vele a célja? És mi lett a sorsa, vajon a Csatorna fölött egyszer en a tengerbe lökték? És akkor mi lett az igazi Loewensteinnal? Sokan meg voltak gy z dve arról, hogy az értelmi szerz maga a bankár volt, aki valamely okból el akart bújni egy id re; talán azért, hogy szokása szerint újabb “nagy dobást" készítsen el az üzleti életben. Nem tudni, hogy képzelte kés bbi “feltámadását", visszatérését, avagy “kicserélését" a hasonmással. Lehet, hogy elrejt zött, a hasonmás

pedig véletlenül kiesett a gépb l, s ezzel “örök rejt zködésre" ítélte a bankárt? Lehet, hogy Baxter összejátszott gazdájával, croydoni viselkedése éppen a “cserét" megkönnyítend következett be? De az sem zárható ki – ha elfogadjuk ezt a feltételezést – hogy volt ilyen terv, ám valami okból 118 nem jött össze a dolog, a tervvel ellentétben az igazi Loewenstein szállt a gépre, de a személyzet beavatott tagja (vagy tagjai) nem vették észre a dolgot és a hasonmás helyett a f nököt, dobták ki a gépb l? Esetleg a hasonmást kellett volna eltenniök láb alól? Vagy nem is volt hasonmás, egyszer en a konkurrencia bérelt fel valakit közülük, ölje meg Loewensteint? 5. A gyilkosság sem zárható ki tehát. Az el z érvelést folytatva, lehet, hogy a bankárt kilökték a gépb l? És ha igaz – ki követte el a b ntényt? A két pilóta együtt ült elöl a fülkében, a személyzet pedig a másik kabinban, szintén együtt –

Loewenstein pedig középen t nt el. A titkár? A kis termet inas? A két n egyike? Testi er terén egyikük sem vehette fel a versenyt az amat r ökölvívóval, az er szakos természet és nagy erej férfival. 6. Baleset? A bankár állítólag fulladékony volt, ezért nem is engedte, hogy gépe túl magasan repüljön. A nyak133 kend levétele és az inggallér meglazítása is ezt látszik bizonyítani. Kés bb – mondták az elmélet hívei – kiment a toalettre, de visszafelé jövet eltévesztette az ajtókat, és a gép küls ajtaját nyitotta ki. Kiesett tehát? De ez az elmélet több okból is sántít; említettük, hogy ezt az egész ajtó-ügyet és a gép teljes bels átalakítását maga Loewenstein tervezte meg. Elképzelhet -e, hogy ezek után éppen téveszti össze az ajtókat? A nyomozás során is sokat töprengtek ezen. El ször kísérleteket végeztek hasonló típusú repül gépeken, és kiderült, hogy repülés közben a légellenállás miatt egy

férfi teljes er vel sem tudta kinyitni a küls ajtót. Ám amikor a kísérleteket ugyanazon a gépen megismételték, kiderült, hogy az a bizonyos ajtó odafent nyitható, még 50-60 centiméteres résre is. A nyomozás különben nem volt egyszer , már csak azért sem, mert Loewenstein belga állampolgárként egy Angliában bejegyzett, de holland repül gépen utazott, amely végül is Franciaországban szállt le, ám a “baleset" nem Angliában vagy Franciaországban, hanem e két ország között, a tenger fölötti semleges légtérben történt. A következ hónapokban rengeteg pletyka és híresztelés kelt 119 lábra. Tizenöt nappal kés bb ugyan a La Manche-csatornában egy hajó legénysége kifogott egy férfiholttestet, akit kés bb a hatóságok Alfréd Loewensteinnak fogadtak el bár a dolog állítólag korántsem volt olyan egyértelm . A testen rengeteg sérülés volt, talán túl sok is ahhoz, amit a négy kilométer magasról zuhanó ember elszenvedhet.

Azonkívül a boncolás megállapította, hogy az illet élt még, amikor a vízbe került. Négy kilométeres zuhanás és becsapódás után? – kérdezhetnénk Lehet, azoknak volt igazuk, akik gyanították: a bankár ismét az útjába került olyan er knek, amelyek nem riadtak134 vissza még a gyilkosságtól sem. De ha így volt, tettüket hogyan valósították meg? Ez már örökre titok marad. LESLIE HOWARD AZ ÓCEÁN FÖLÖTT 1943. június 1 Dúl a második világháború Elkeseredett harcok folynak több földrészen. Portugália egyike annak a kevés európai országnak, amely semleges; nem tagja egyik katonai szövetségnek sem, területén nem állomásoznak idegen csapatok. Lisszabonban viszont a diplomácia és a kémszolgálatok vívják örök harcukat. Itt csapott össze az angol, a német, az amerikai, az olasz stb. felderítés; a kémek diplomáciai összejöveteleken füleltek, lisszaboni lakásokban id nként rejtélyes rádióadók szólaltak meg,

nemzetközi gyorsvonatokon kalandfilmekbe ill jelenetek játszódtak le. Id nként pórul járt titkos ügynökök holttestét vetette partra a folyó, sokan pedig soha nem kerültek el . Napirenden voltak az emberrablások is. Tehát – 1943. június 1 A Portela repül tér betonján a motorokat melegíti egy Dakota, hivatalos nevén egy utasszállító DC-3-as, kétmotoros gép, saját jelei: G-AGBB A repül a holland királyi légitársaság, a KLM jelet viselte törzsén; bár már Hollandiát elfoglalták a németek, néhány : pilóta gépével együtt Angliába menekült és a KLM ezek révén tartotta fenn a Lisszabon és “egy bizonyos angliai repül tér" közti kapcsolatot. Akik Lisszabonban utasként szálltak a gépre, nem tudták, Anglia melyik részén fognak 120 földetérni. A szigetországot ért légitámadások és egyéb biztonsági szempontok miatt nem közölték el re, hogy a Bristol melletti Whitehurch-r l van szó, ahonnan az utasokat majd autókkal

szállítják Londonba. Ám az út másik végpontját, Lisszabont nem lehetett titokban tartani. Talán ez volt a kés bbi bajok egyik oka. 135 Túl sokan tudták azt is, hogy mikor kik utaznak a gépen. A szóban forgó napon a Dakotának tizenhárom utasa és négyf nyi legénysége volt. Az utasok között volt három n és két gyermek is. Közülük senkinek sem volt semmi köze a hadban álló seregekhez. A férfiak: diplomaták, iparosok, keresked k, a Reuter hírügynökség tudósítója és Tyrell Shcrvington, a Shell cég portugáliai leányvállalatának igazgatója A német elhárítás t angol titkos ügynöknek tartotta Aztán ott volt Berthold Israel, az angol Gyarmatügyi Minisztérium tisztvisel je, aki a palesztinai Zsidó Ügynökség nevében az Európa megszállt országaiból Portugáliába menekült zsidóknak nyújtott támogatást. Gordon MacLean a Külügyminisztérium konzuli osztályáról járt hivatalos ügyben, Lisszabonban és Madridban, most

hazafelé tartott. Volt még az utas listán egy akkor világhír név: Leslie Howard filmszínész, Hollywood csillaga és Európa vezet színésze, a körülrajongott sztár. Vele volt barátja és pénzügyi tanácsadója, Alfréd Chenhalls Ez utóbbi némileg hasonlított Churchillre, és tudván ezt, a hatást fokozandó állandóan a miniszterelnökéhez hasonló kalapot hordott és szájában vastag szivart tartott. Az angol Howard már világszerte kedvelt színészként tért vissza Londonba, amikor kitört a háború. Közismert, hogy felajánlotta szolgálatait a British Council nev kulturális szervezetnek. Ám az sem titok ma már, hogy a szervezet a háború alatt Anglián kívül felderít k, ügynökök, stb. fedezésére is szolgált Howard antifasiszta filmek f szerepeit játszotta cl, majd – ez 1943 májusában történt – körutat tett Spanyolországban és Portugáliában, mindenütt a britek – tehát a szövetségesek – érdekében agitált. Útja

sikeresnek volt mondható, mert azt követ en az Ibériai-félszigeten kilencszáz mozi kezdte játszani a brit 121 136 dokumentum- és játékfilmeket, köztük azokat is, amelyek ben Howard mint a rettenhetetlen Smith professzor járt túl a nácik eszén. Leslie Howard, ez a “tipikusan angol" nem titkolta, mikor és hogyan fogja elhagyni Lisszabont, bár barátai, ismervén a város fentebb vázolt “jellegzetességeit", óva óvták az efféle meggondolatlan kijelentésekt l. Howardnak már Madridban is támadt kellemetlensége egy különösen szép idegen ügynökn vel – minden bizonnyal a németek állították rá, hisz azok meg voltak gy z dve, hogy a British Council nem is foglalkozik mással, csak kémkedéssel, így minden emberük ügynök lehet. Lisszabonban is figyelték Howard és Chenhalls minden lépését. Ismét megpróbálkoztak egy n i ügynökkel (Howard köztudottan igen érzékeny volt a n i szépség iránt); az indulás el tti estén a

szálloda bárjában egy felt n en csinos magyar n próbálta elcsábítani a színészt. A Howardra ügyel egyik férfi felhívta az angol követséget és leírta a n külsejét; a nagykövet válaszul közölte, ez egy nagyon veszélyes ügynökn , aki a németeknek dolgozik. Howard nem volt elég óvatos, és miel tt figyelmeztették volna, a kémn füle hallatára közölte valakivel, hogy június 1-én reggel a lisszaboni repül térr l indul vissza Angliába. Elsején reggel Howard és Chenhalls a brit követség; autóján utaztak a repül térre. Ekkor történt az els furcsa dolog. Ismeretlen személy telefonon érintkezésbe lépett; Holmes tiszteletessel, a lisszaboni angol iskola egyik vezet jével, aki szintén ezen a gépen utazott volna. Mint repül téri tisztvisel mutatkozott be és kérte a pap-tanárt, halassza el útját, mert “Leslie Howard úrnak négy kísér je van", miáltal nem fér el mindenki. Arthur Holmes ebbe belenyugodott, f leg amikor

közölték vele, hogy azért csak jöjjön ki Portelába, hátha mégis felfér. Lehet, hogy ennek a kis, bár valóban megtörtént közjátéknak nincs jelent sége – 137 ám lehet, hogy ami kés bb bekövetkezett, éppen emiatt történt? Hisz a külvilág úgy tudta, Leslie Howardnak csak egy kísér je volt: a barátja, Chenhalls. Lehet, hogy a gépnek váratlanul a kelleténél több utasa lett – de kik voltak ezek a rejtélyes személyek? 122 Holmes tiszteletesnek mégis szerencséje volt (ezt persze sok órával kés bb, talán csak másnap tudta meg.) mert bár a gépen volt már (a repül téren mit sem tudtak az említett telefonbeszélgetésr l) egy küldönc közvetlenül indulás el tt lehívta azzal, hogy telefonáltak az angol iskolából: Holmes úr azonnal menjen oda vissza. A tiszteletes hát kivette poggyászát, elbúcsúzott az utasoktól – úgy látszik a sors úgy rendelte, mindenképpen majd egy másik géppel kell utaznia. Nem is sejtette, hogy az

ismeretlenek az életét mentették meg. Mert hiszen amikor visszament az iskolába, kiderült, senki sem küldött neki semmiféle üzenetet. A kés bbi események ismeretében úgy látszik: azok, akik a dolgokat a háttérb l irányították, valami okból nem akarták, hogy Arthur Holmes is az áldozatok között legyen. Lehet, hogy egykor talán Holmes tiszteletes egyik tanítványa volt a lisszaboni angol nyelv gimnáziumban az, aki mindezek mögött állt? Egy következtetés levonható már az eddigiekb l is: a KLM gép körül valami történt. Minden valószín ség szerint a titkosszolgálatok harca dúlt A Dakota kis késéssel végre felszállt, útja a portugál, majd spanyol tengerpart vonala fölött vezetett Cap Finisterre-ig, aztán a Vizcayai-öböl következett. Itt nagy ívben el kellett kerülni Brest-et; a nyugati francia partok közelében a német légier a hazafelé tartó tengeralattjárók (U-hajók) védelmében gyakran átfésülte ezt a terepet. Erre

tartó polgári gépeket az elmúlt években már kétszer is támadtak német vadászrepül k, így ett l a veszélyt l tarta138 ni kellett. Az éterben már régen szállt egy üzenet. Nem tudjuk ma sem, ki küldte azt Lisszabonba. De biztos, hogy volt ilyen – a háború után fellelt német katonai iratokból csak annyi sejthet , hogy a Portugáliában tevékenyked temérdek ügynök egyike küldhette. A 930-as indulás után fél órával, 10.00-kor a Bordeaux alatti Kerlin Bastard repül térr l (a megszálló német csapatok egyik nagy légitámaszpontjáról) a 40 bombázóezred vadászai közül nyolc Junkcrs 88-as gép szállt fel és vágott át a Vizcayai-öblön. Röppályájuk keresztezte a közeled Dakota útvonalát Ám a feljegy123 zések szerint a Junkers pilótái úgy tudták, hogy az öblön át két, felszínen haladó nemet tengeralattjárónak kell védelmet nyújtaniok. Ma már azt is tudjuk, hogy ott és akkor egyetlen német U-hajó sem volt az

öbölben; tehát a parancs magasról jött Talán Berlinb l? Az sincs kizárva, az operációs terv már régen készen volt, csak a Lisszabonból érkez rádióhírre vártak? Az biztosnak látszik, hogy az akciót nem a Bordeaux melletti német repül tér parancsnoka határozta el. Ez is meger síti a titkosszolgálati verziót. Nos, az akció igazi célpontja minden jel szerint a KLM-gép lehetett, amelynek a fedélzetén – emlékezzünk vissza – nincs ott Arthur Holmes tiszteletes, ám helye nem üres. Ki ülhet rajta? És kik Leslie Howard el re nem jelzett, de az indulás el tt váratlanul felbukkant “kísér i"? A semleges légtérben haladva a Dakota harminc percenként közölte a földi figyel kkel, hogy minden rendben. Cornelius van Brugge navigátor csak id nként szólt Quirinas Tepas kapitányhoz, aki a gépet vezette. Amikor az öböl fölé értek, az ellenség közelsége miatt beállt a kötelez rádiócsönd, és a gép, jelzések nélkül repült

tovább. Közben a nyolc Junkers vadászgép rjáratát végezte. 139 Nem volt könny dolguk; az Öböl felett alacsonyan lógtak a felh k, kicsi volt a látáshatár, a pilóták a beígért két tengeralattjáró közül egyiket sem pillantották meg. Most abban reménykedtek, legalább elkapnak egy-két szövetséges pilótát, akik esetleg e tájon a német U-hajókra vadásznak. Nem árt megjegyezni: ezt az alakulatot arra is kiképezték, hogy lel tt gépek pilótáit kimentsék a tengerb l Ehhez szükséges felszereléssel is rendelkeztek. 12 óra 45 perckor a gépek Bordcaux-tól 500 mérföldre nyugat-északnyugatra voltak és visszafordultak Franciaország felé; de körözni kezdtek – pontosan a közelg Dakota útvonalán. Ez aligha lehetett véletlen Ráadásul a vadászles színhelyéül egy néhány mérföld átmér j felh tlen területet választottak. A Dakota pilótája el bb csak egyetlen vadászt pillantott meg. Azonnal szólt van Bruggénak: riassza a

bázist, közölje, ismeretlen gép üldözi ket. Az éterben szállt az 124 el re megbeszélt riadó-kódsorozat. Whitchurchben ugyan nem vettek a jeleket, de Lisszabonban igen. A következ üzenet még drámaibb volt: “Ellenséges gépek támadnak bennünket". A következ percekben nyolc vadász vetette magát a fegyvertelen utasszállító gépre. Tepas kapitány tudta, nincs esélye; a felh k, ahová rejt zködhetett volna, messze voltak. El re lökte a kormányrudat, azt remélte, ha nagyon mélyre megy le, egészen a tenger fölé, talán megmenekülhet. De miel tt ez bekövetkezhetett volna, az ellenfelek sorozatai beletaláltak a motorokba, mindkett kigyulladt és füstfelhöt húzott maga után. A törzset is gyújtógolyókkal l tték, a gép zuhanni kezdett, már nem engedelmeskedett a kormánynak Az utóbbi években napvilágra került adatok szerint ekkor meglep dolog történt. A gép törzsén ajtó nyílott és 140 négy ejt erny s ugrott ki! Ám vagy valami

bajuk esett rögtön, vagy nem voltak gyakorlott ugrók – mert csak két erny nyílott ki, a másik két ember a tengerbe zuhant. De a két erny közül is az ég gépt l az egyik lángralobbant. A Dakota közben a vízbe zuhant és csaknem azonnal elmerült. A német vadászpilóták olyan közel voltak az ejt erny sökhöz, hogy alaposan megszemlélhették ket. A bázisra visszatérve jelentést tettek és abban közölték: mind a négy ugró férfi volt. Mire a vadászok befejezték, köreiket a lezuhant Dakota fölött, három szerencsétlen ugró a tengerbe zuhant, s t az a bizonyos negyedik – az egyetlen épen maradt – ejt erny is elt nt valahol. Nos, azt írtuk feljebb: meglep dolog történt. Igenis, ennek nevezhetjük az ejt erny k felbukkanását, ugyanis a gépen nem voltak ejt erny k}. Ahogyan a korabeli utasszállító gépeken soha nem voltak, és ma sincsenek Egy biztos: az eset után a lisszaboni repül tér illetékesei kijelentették, hogy ezen az útvonalon

sem látták el az utasokat ejt erny kkel. Mellesleg az erny k eléggé nagy méret ek, aligha fértek volna el észrevétlenül a gépekben. Legalábbis nem rakhattak be annyit, amennyire az utasoknak szükségük lett volna. Ez azonban nem zárja ki, hogy bizonyos különleges utasoknak ne állt volna rendelkezésükre néhány darab 125 Lássuk a végkövetkeztetéseinket: 1. Mivel a korabeli német hadvezetés irataiból tudjuk, hogy a pilóták ellen semmiféle fegyelmi eljárás nem indult! a polgári gép lelövése miatt, biztosak lehetünk benne: el re kitervelt akció végrehajtásában vettek részt. 2. A német repül egység – említettük – különleges kiképzést kapott tengeri mentésb l. Legjobb tudomásunk szerint azonban még kísérletet sem tett arra, hogy legalább azt a bizonyos negyedik ejt erny st, aki a jelek szerint biztonságban vízbe ért, kimentse. Egyáltalán, furcsa, hogy 141 sorsára hagyták. Nyilván elpusztult a tengeren. Vagy.

kimentették, mert az ügynökük volt, de ezt nem írták bele a jelentésükbe? Fels bb utasításra hagyták ki bel le? Ha kimentették, akkor két eset lehetséges: a) az ügynökük volt, vagy b) információszerzés céljából szükségük volt rá. 3. Mi lehetett a támadás célja? Az esetr l kés bb kiadott hivatalos német nyilatkozatban szokás szerint tényeket és hamis adatokat kevertek össze. Az állították, hogy a gép véd színeket viselt a törzsén és pontosan ott találkoztak vele a német vadászok, ahol hasonló külsej brit harci gépek szokták támadni a német tengeralattjárókat. Azonkívül hozzátették, hogy nem minden utas veszett oda, többeket közülük fedélzetére vett egy spanyol halászhajó. Ezt akkoriban senki sem hitte el, a spanyol hatóságok is cáfolták a hírt. Tény, hogy egyetlen utas sem került el soha többé. Sem élve, sem holtan 4. A németek azt állították: a gépen szinte kizárólag a brit hadsereggel szoros

kapcsolatban álló személyek utaztak. Szerintük Leslie Howard a filmekb l szerzett vagyonát egy repül gépgyárba fektette, amely katonai gépeket állított el , és amellett persze a színész brit kém volt. Shcrvington a brit felderítés lisszaboni f nöke volt, állították. 5. Angol források sem tagadják, hogy Leslie Howardnak köze lehetett a kémszolgálathoz. A második világháborúban nemegyszer el fordult, hogy ismert személyek, pl színészek és színészn k az elhárításnak dolgoztak (pl. Joséphine Baker) 126 6. De az sem zárható ki – bármilyen fantasztikusan hangzik is – hogy az igazi célpont. Chenhalls volt! Hiszen állítólag hasonlított Churchillre. Igaz, nála 25 évvel fiatalabb volt akkor De Churchill azokban a napokban Algériá142 ban tartózkodott, a szövetségesek szicíliai partraszállását készítette el . Emlékirataiban írja is: mivel a sajtó közölte, hogy Afrikában van, a németek megpróbálták elfogni vagy lel ni

azt a gépet, amellyel feltehet en hazafelé tart majd. A lisszaboni gépen volt egy nagytermet szivarozó angol, a német ügynökök hát – írja Churchill – jelezték, ahová kell, hogy Churchill repül a gépen. És bár ezek az utasszállító gépek hónapok óta akadálytalanul röpködtek Portugália és Anglia között, a fegyvertelen repül t most könyörtelenül lel tték. A hírre Churchill – emlékiratainak tanúsága szerint – igencsak elszomorodott. Mellesleg sem hitte komolyan ezt a verziót, hiszen Chenhalls egész Ibériai- félszigeti tartózkodása alatt állandóan a német ügynökök figyel szemei el tt volt, miközben tudták, hogy Churchill Algériában van. Lehet, attól tartottak, egy éjszaka a titkosszolgálat Portugáliába hozza a hazafelé tartó Churchillt és titokban kicseréli Chenhallsszel? Churchill különben öt nappal kés bb, éjjel tette meg az utat Gibraltár és Anglia között, gépe nagy ívben kerülte cl a Vizcayaiöblöt. 7.

Nevillc Kernay, a British Council egyik vezet je a háború után úgy vélte, Göbbels adott parancsot a gép lelövésére, és az egyetlen célpont Howard volt; gy lölte a színészt, amiért antifasiszta filmekben tette nevetségessé a náci eszméket. 8. Az sem zárható ki, hogy Leslie Howard olyan titkos küldetést teljesített, amelyr l még a British Council sem tudott. Ez megint amellett szólna, hogy a titkosszolgálatnak dolgozott, s t azon belül is nagy titkok birtokában lehetett. 9. De végül is – az ejt erny s rejtély megmagyarázhatatlan, és továbbra sem világos, kik voltak azok a férfiak (legalább kett ), akik el zetes bejelentés nélkül utaztak a gépen? 10. És na feltesszük a kérdést, mi lett Leslie Howarddal 143 – mit felelhetünk rá? A világhír filmszínész is ügynök 127 volt, talán lógott azon az erny n, amelyik kigyulladt? Vagy azon, amelyik kinyílott és gazdája a tengerbe zuhant? Lehet, valóban fölvette egy halászhajó?

Vagy egy német tengeralattjáró?. És mi lett vele kés bb? Mit tudunk ma róla? A Grand Larousse 1962-es kiadásában azt írják, “il mourut dans un accident aérien", vagyis, hogy légi baleset áldozata lett. Ám rosszul tudja a magyar új Filmlexikon (Akadémiai Kiadó, 1971): “Repül gépet 1943-ban tisztázatlan körülmények között lel tték a Gibraltári-szoros fölött." A Vizcayai-öböl bizony elég messze van Gibraltártól. A lényeg az, hogy az izgató kérdésekre már aligha kapunk választ. GLENN MILLERNEK NYOMA VÉSZ Az 1905-ben született amerikai Glenn Miller a harmincas évek végére már egyike lett a világ akkori legismertebb zenészeinek. 1937-ben saját zenekart alapított, és hamarosan egész Amerika megismerte klarinétt l és szaxofontól “túlteng " zenei hangzását. 1941-ben egy lemezét már egymillió példányban adták cl, a Chattanooga-Choo-Choo – a “Téli szerenád" cím film zenéje – akkoriban szokatlanul

nagy sláger lett. Miller céltudatos ember lévén, a háború kitörésekor azzal a javaslattal állt el , hogy zenekarával együtt “belép a seregbe" és Európába utaznak, hogy a fronton harcoló katonáknak játszhassanak. A londoni BBC meghívására a brit f városba érkeztek; a zenekar rádiófelvételeken kívül dél-angliai katonai táborokban is fellépett. Miller – magas, kissé hajlott hátú férfi – egyesek szerint varázslatos egyéniség volt, mások viszont komor és önz karrieristának tartották. Amikor aztán a partraszállás után a szövetséges csapatok gyorsan nyomultak el re kelet felé, és Párizs is felsza144 badult, Miller szeretett volna zenekarával a francia f városból zenélni a csapatoknak. Hiába magyarázták neki, hogy az éppen csak visszafoglalt Párizsban nincs se stúdió, se rádióösszeköttetési lehet ség, és különben is, közeledett a 128 karácsony, amikor a zenekarnak Londonból nagy él koncertet kellett

adnia a BBC hullámhosszán. Annyit azért elért a makacs férfi, hogy több hétre való anyagot vettek fel velük hangszalagra; ezt fogja a rádió sugározni, mikor Miller és zenekara Párizsban lesz. De persze a karácsonyi él hangversenyt nem mondhatta le. 1944. december 15-én Miller már t kön ült Végre egy repül s barátja protekciójával elérte, hogy még aznap elrepülhet. Norman Basselle ezredes és egy tapasztalt amerikai pilóta rmester, R S Morgan volt a gép személyzete Az id járás nem a legjobb volt – a RAF, az angol királyi légier illetékesei kés bb azt állították, k próbálták lebeszélni az amerikaiakat a repülésr l. Miller elbúcsúzott a zenekart vezet helyettesét l és kijelentette: maga fog mindent el készíteni Párizsban, hogy a zenekar a készre érkezhessen. A gép kicsi, de univerzális szállítórepül volt, magas szárnyakkal és csillagmotorral; oldalára festve azonosító jele: UC-64A. Egy, a repül tér személyzetéhez

tartozó angol tanútól tudjuk, hogy a sz k kabinba lépve Miller körülnézett és megkérdezte: “Hol vannak az ejt erny k?" Basselle nevetett: “Ejt erny k.? Miért, te örökké akarsz élni?" A gép ködös id ben startolt és elt nt a keleti égbolton. És most ugorjunk el re két napot. A zenekar akkor repült el Párizsba. A zenészek baj nélkül megérkeztek és nagyon csodálkoztak, hogy szeretett f nökük nem várja ket a repül téren. Párizsban senki sem tudott arról, hogy a híres Glenn Miller odaérkezett volna. 145 Ekkor tették meg a bejelentést elt nésér l, és lendült munkába a hivatalos gépezet. Azonnal keresni kezdték a Bedfordból Párizsba indult gépet, amely feltehet en két nappal korábban a fölgömb e két pontja között ismeretlen helyen és módon elt nt. A zenekar Miller nélkül kezdett próbálni, de rossz volt a hangulat; esténként a zenészek összegy ltek f tetlen szállodájuk egyik termében és. várták Millert

Múltak a napok, és k csodákban reménykedtek Közben a BBC minden este bekonferálta “Glenn Millert és zenekarát" és az éterbe sugározta m sorukat, 129 amely annyira tartotta a lelket a frontkatonákban. Londonban már suttogtak róla, hogy Glenn Millernek nyoma veszett; hamarosan a legvadabb pletykák keltek lábra arról, hogy Miller német fogságba esett, vagy éppenséggel kém volt és átment a nácikhoz, most Berlinben van. De az angolok minden este feltették az újabb Miller-zeneszalagot és arra vártak, hogy az amerikai hadvezetés végre hivatalosan is bejelentse a népszer és híres zenész elt nését. Zavaros a történet azon a ponton, hogy egyáltalán volt-e ment akció? Miller egyik barátja, aki Párizsban bejelentette a zenész elt nését, állítja: maguk az amerikaiak is t le értesültek egy katonai repül gépük és három emberük elt nésér l. A hatóságok viszont állítják, hogy a gép pilótája a szabályoknak megfelel en jelentette

indulás el tt, hová tart és milyen útvonalon; így, amikor a gép nem érkezett célba, a tenger felett és a szárazföldön is megindult utána a kutatás. Furcsa módon azonban az egyetlen hivatalos dokumentum, amit bárki is el tud mutatni a Miller-ügyben, az az utólag kiadott katonai jelentés, amely nem tartalmaz mást, csak az elt nt pilóta nevét, rangját, alakulatának számát, a gép támaszpontját és típusát, valamint az elt nés feltételezhet id pontját, Amikor az ügy 1963-ban ismét felszínre került, washing146 toni illetékesek közölték, hogy a fenti jelentésen kívül azóta sem jutottak semmilyen újabb anyaghoz. Az elterjedt pletykák egyike szerint a repül t – nyilván tévedésb l – egy angol vadászpilóta l tte le, akit talán megtévesztett a gép (emlékezzünk: különleges kis amerikai szállító- és nem harci gép volt) errefelé szokatlan alakja, talán a rossz látási viszonyok (es , köd) is szerepet játszottak abban, hogy

német gépnek nézhette az amerikaiakat. Ám a partvédelmi repül s szolgálat és a 2-es számú Taktikai Légvédelmi Hadsereg december 15-én egyetlen ellenséges repül vel sem vívott légicsatát, aznap errefelé nem is l ttek le egyetlen repül t sem. Az amerikaiak viszont csatáztak aznap és arrafelé: húsz német géppel szálltak szembe, tizenkilenc sugárhajtásúval és egy Ju-SSel, de hát amerikai pilóták aligha tévesztették volna össze saját gépüket a Junkersekkel. 10 Ha a rossz id járás okozta a tragédiát, akkor ezen felül több szerencsétlen körülménynek kellett összejátszania. A start után az UC-64A nem sugárzott segélykérést, sem egyéb jelentést. Lehet, hogy elromlott a kis fedélzeti rádióadó? Vagy túl kicsi volt a távolság, amíg adását fogni lehetett? Lehet, hogy a pilóta a ködben eltévedt és még az Északi-tenger fölött repült (rossz irányban), amikor elfogyott az üzemanyag és kénytelen volt leszállni a vízre?

Decemberben errefelé olyan hideg van, hogy ott a jeges vízben az ember (például a hajótöröttekkel kapcsolatban végeztek ilyen méréseket) maximum 15 percig marad életben. De akkor miért nem adott le rádión SOS-jelcket? Vagy leadta ezeket, de senki sem hallotta? Ám feltételezéseinknek nem okvetlenül kell itt véget vetnünk. Az is el fordulhatott, hogy a pilóta – vagy Miller barátja, Basselle ezredes – náci kém volt és a gépet 147 Németországba vitte? Lehet, hogy Millert még útközben lel tték és kilökték a gépb l? Vagy a földetérés után ezt a németek végezték el? Vagy. valami egészen más történt? Az biztos: a katonai hatóságoknak az ügyben játszott szerepe er sen gyanús, kétértelm . Úgy t nik, az ügyben nem is folytattak jól dokumentált vizsgálatot, az elt nt gépet pedig (a jelek szerint) aligha keresték az ilyenkor elvárható, s t kötelez buzgalommal. Amit pedig elvárhatunk még kevésbé ismert emberek, egyszer

katonák esetében is De itt, számunkra ismeretlen okból, nem így történt, így Glenn Miller elt nése is eggyel gyarapította a huszadik század hasonló rejtélyeinek a számát. 131 Minden ismeret az ismeretlen feneketlenül mély szakadéka fölött lebeg. (Werner Heisenberg) PARAPSZICHOLOGUSOK ÖSSZECSAPÁSA ÉS B VÉSZEK A parapszichológia (pszichotronika) ma még gyenge lábakon áll. Ezt a tényt nem tagadják a hívei sem; az ebbe a témakörbe sorolt szép számú jelenség és folyamat (ld. Titkok könyve) javarészt nehezen el állítható, olykor egyáltalán nem reprodukálható, alig vagy szinte egyáltalán nem kísérletezhet , ami pedig sikerül, különböz eredményeket produkál. Ráadásul – vagy éppen ezért – kevés tudós foglalkozik az efféle témákkal, azoknak is jelent s ellenállást kell legy zniök újra és újra, ami nyilván nem kedvez a pszichotronika fejl désének. A sok természetes (?) akadály mellett van meg egy másik nehezít

körülmény is: az ellentábor aktív aknamunkája, ami olykor sok év fáradsá148 gos munkájának eredményeit pusztíthatja cl vagy kérd jelezi meg oktalanul. Nos, egy ilyen esetet ismertetett pár évvel ezel tt egy francia ismeretterjeszt folyóirat (1). A történet elég bonyolult; lássuk hát sorjában az eseményeket 1979-ben James McDonell, a McDonell Douglas ismert repül gépgyártó óriásvállalat (DC, “Dakota" utasszállító gépek) elnöke 500 ezer dollárt adományozott a Saint Louis-i egyetemnek azzal a kikötéssel, hogy abból egy, a paranormális jelenségeket kutató laboratóriumot hozzanak létre. A Missouri állambeli ismert egyetem teljesítette a feltételeket, 132 elkészült nemcsak a laboratórium, de a kutatási terv (“Project Alfa") is. Nehogy “szó érje a ház elejét", vagyis a hivatalos tudomány támadást, indítson a kezdeményezés ellen (ehhez tudni kell, hogy egyesek ilyen esetben sokfelé valóságos kampányt

szerveznek a parapszichológiái kutatásokat folytató intézmények ellen), hát a kutatások vezetését egy tudósra, Péter Phillips fizikaprofesszorra bízták. Az emberkísérletekre önként jelentkez ket, els sorban fiatalokat kerestek. Tudnivaló, hogy a pszichotronikusok eddigi megfigyelései szerint a szervezet átlagostól eltér , a normálist meghaladó (“paranormális") képességei leggyakrabban a gyerekeknél és a fiatal feln tteknél nyilvánulnak meg. Phillipsék sajtóhirdetés útján kerestek és találtak parapszichológiái képesség embereket A szép számú jelentkez közül kett t választottak ki: az akkor 18 éves pennsylvaniai szállodai dolgozót, Steve Shaw-t és a 17 éves iowai diákot, Michael Edwards-ot. Elkezd dtek a kísérletek. Az egyik els a telepátia volt Borítékban különféle jeleket ábrázoló kártyákat kaptak kézbe a fiúk, a borítékok természetesen átlátszatlan, vastag papírból készültek és nem volt szabad ket

felbontaniuk. A fiúk egy ideig csak “koncentráltak" a borítékok fölött, 149 aztán visszaadták és megmondták, milyen jelet ábrázoló kártya található bennük. Bár ilyenkor a valószín ségszámí tás alapján (a jelek számától függ en, természetesen) a találati esély nem lépheti túl a statisztikailag várható 5-25 %-ot – a két fiú egymástól függetlenül az esetek több mint 50 százalékában eltalálta az ábrákat! Egy másik kísérlet során azt kutatták, a fiúk képesek-e hatni az elektromos áramra? El bb nélkülük kapcsoltak be egy áramkört, amelybe biztosítékot is iktattak, majd m szeresen mérték, milyen terhelésnél ég ki a biztosíték. Utána sorban a készülék mellé ültették a fiúkat és kérték ket: akaraterejükkel “hassanak oda úgy, hogy a biztosíték kiégjen", még miel tt a terhelés eléri azt a szintet, amelyen a korábbi próbák során a biztosíték kiégett És e modern fiatal

“varázslók" ezt is megtették, természetesen anélkül, hogy az áramkörrel bármilyen fizikai kapcsolatba kerültek volna. 133 A következ kísérletsorozatok arra vonatkoztak, tudnak-e a fiúk valamilyen hatást gyakorolni az elektronikus szerkezetekre? Itt Shaw remekelt; egy tévé-felvev kamera elé ültettek, el bb hosszan nézte a gépet (amely közben egy monitorra képet közvetített) majd néhány talányos kézmozdulattal (a kamera közelében a leveg t “simogatta") a közvetített képet sikerült több ízben “elrontania", majd azt teljesen eltüntetnie a képerny r l. A fentebb leírt és az egyéb kísérleteket filmre is vették, és talán mondanom sem kell, hogy maguk a kísérletek sok, szkeptikus természet árgus szemtanú el tt játszódtak le. Kérem, emlékezzenek majd erre a mondatra, a kés bbiek során jelent sége lesz. Mindezzel természetesen még korántsem ért véget a kísérletsorozat. Itt jegyezzük meg, hogy összesen három

évig tartott! A következ fordulóban a paranormális er k150 nek a tárgyakra gyakorolt hatását vizsgálták. Az egyik alkalommal a két fiúnak átlátszó, lepecsételt m anyagdobozokat adtak, ezekben a fenékhez tapasztva egy-egy kis biztosíték (üvegcs be forrasztott huzal) volt. Feladatként azt kapták, hogy több órán át, koncentráljanak rájuk egyrészt a laboratóriumban, másrészt néhány biztosítékot haza is vihetnek, és majd kiderül, hogy a zárt dobozban lév biztosítékok kiégnek-e? Nos, kiégtek. A videóra vett kísérletek közül igen látványos a papírból készült kicsiny szélkerekek esete. Egy légmentesen lezárt üvegbúrával fedtek le egy gyermekeknek készült papírszélkereket. Hogy semmiféle “trükkel" ne lehessen a szélkereket kívülr l elmozdítani, kizárták az elekrosztatikus hatást is: alufóliát tettek a búra alá, a burát pedig különleges véd anyaggal permetezték be, és amikor elektron sztatikus

eszközzel közelítették meg, a szélkerék meg sem mozdult. De amikor a fiúk megfelel távolságból mereven nézték, vagy kezükkel köralakú mozdulatokat tettek – a szélkerekek forogni kezdtek. A két fiatalember telekinetikus tulajdonságaira is kíváncsiak voltak a kutatók, vagyis arra, képesek-e távolról fizikai ráhatás nélkül elmozdítani tárgyakat a térben? E célból egy másik, jóval nagyobb üvegbúrát építettek, afféle 134 fordított akváriumot, amelyet a nyílásával lefelé egy asztalhoz er sítettek. El tte persze különböz kisebb tárgyakat helyeztek belé, valamint az asztallapot felhintették porrá tört kávéval – hogy lássák, ha valamelyik tárgy elmozdul. Mivel ezek a kísérletek igen sok id t vettek igénybe, el fordult, hogy a laboratórium esti zárásakor a tárgyak még nem mozdultak el, de a fiúk éjszaka is “koncentráltak" és másnap reggel, amikor bejött a személyzet, azok összevissza hevertek. Éjszakára

különben a mágneses zár és a laboratórium kulcsát egy-egy tudós hazavitte magával, így 151 minden illetéktelen behatolás lehet ségét kizárták. A kísérleteket 1982-ben fejezték be, majd 1983 végén – tehát egy évvel kés bb – a buffalói konferencián fellépett James Randi, a világhír b vész. Igaz, dicsfénye a utóbbi években kissé megkopott, éppen ezért – hogy valamivel ismét felhívja magára a figyelmet – a parapszichológiái és paranormális képesség emberek üldözésével foglalkozik szenvedélyesen. Saját állítása szerint már sok csalót leplezett le. Nem kétséges, hogy az életnek ezen a területén is szép számmal akadnak szélhámosok és csalók. Phillips professzor sajtóhirdetését az Alfa-kísérletsorozatról Randi még 1979-ben olvasta és azonnal levelet írt a professzornak. Ebben kéretlenül tanácsokat adott Phillipsnek, hogyan is vezesse le a kísérleteket (holott azt az erre szakosodott neves szakember

nyilván jobban tudta a b vésznél.) és felajánlotta (most figyeljünk!) hogy t mint b vészt alkalmazzák az Alfa Projectben, és akkor segít leleplezni a csalókat Randi nem titkolja, hogy nem “hisz" a paranormális jelenségek létében, ezért eleve minden paranormális képesség személyt csalónak tart. Nyilván úgy vélte, hogy a tudósok az Alfa Projectben is csak csalókkal kerülnek majd szembe. Phillips viszont éppen Randi “hírneve" miatt utasította vissza az ajánlatot. Hamarosan meglátjuk, miképpen állt ezért bosszút a b vész. Randi mellesleg a kísérletsorozat három éve alatt még többször is ajánlkozott, de éppen úgy elutasításban részesült, mint az els alkalommal. Amikor pedig Randi több videofilmét küldött Phillips professzor135 nak azzal, hogy íme, is képes “parapszichológiái mutatványokra" – Phillips e filmeket 1981 -ben bemutatta Syracuseben, az Amerikai Parapszichológiái Társaság kongresszusán. A

tudományos pártatlanság szép példájaként azonban Phil152 lips professzor ugyanakkor, ugyanott levetített néhányat az Edwards és Shaw parapszichológiái kísérleteir l készített filmek közül. (Az összegy lt parapszichológusok nem örültek ennek; szerintük óriási a távolság a b vészet és a parapszichológia között, káros tehát, ha a jelenségek egyik neves kutatója el adásában összekapcsolja ezt a két dolgot.) Phillips azonban tudta, mit csinál; ezek a filmek er sen eltértek egymástól. Mindenki láthatta, mi a b vészet, és mi az, amivel a parapszichológiai képesség ember magasan áll a b vészek fölött. A természet adta, bár még rejtélyes tulajdonság mennyivel érdekesebb, mint a b vészek kizárólag kézügyességen és az általuk el idézett optikai csalódásokon alapuló tevékenysége. Az érdekl d k százai és a sajtó képvisel i is láthatták, hogy amit a két fiatalember csinál, az nem b vészmutatvány. Randit a

vereség nem kedvetlenítette el. A parapszichológusok elleni harc már szinte az üldözési mánia jeleit viselte nála. írt egy könyvet Uri Gellerr l (“Az igazság Uri Gellerr l"), amelyben – ahogyan azt a “hivatalos" tudomány szereti idézni – “leleplezte a kanálhajlítgató összes csalását". Aki önök közül olvasta a Titkok könyve err l szóló fejezetét, az tudja, hogy Geller sok “mutatva-: nyát" laboratóriumokban, tudósok el tt végezte, és azoknak a természete is eleve olyan, hogy b vészkedésre alkalmatlanok, így azokat magyarázni (még kevésbé “leleplezni") nem egy b vész dolga. Közben az Alfa Project laboratóriumaiban folytatták a kísérleteket. A két fiú a telekinézis területén is szép eredményekre tett szert (távolról, érintés nélkül mozgattak tárgyakat), majd Phillips és asszisztensei megpróbálkoztak az ún. paranormális fényképek készítésével Edwards és Shaw kéztávolságon

kívülr l, “akarater vel" próbálták befolyásolni a fényképez gépet a kép készítése pillanatában. Mint a többi kísérletben, itt sem mutattak egyforma 153 teljesítményt. Ez különben általában hullámzó volt Shaw 136 több esetben produkált a fotólemezen valamilyen szétfolyó, felismcrhetetlen képeket, amelybe persze aztán könny volt bclemagyarázni akár Krisztus-arcot, egy gyermek fényképét vagy éppen UFÓ-t, s t bármi mást. Közben a két “csodalény" híre egyre messzebb terjedt. Az Alfa-laboratórium eseményeit a sajtó is szell ztette, s t neves tudósok, pl. Berthold Schwartz és Ottó Schmitt professzor meg is tekintették a két fiút “munka közben". Edwards és Shaw részt vettek a Wisconsin állambeli Madisonban rendezett nagy parapszichológus világtalálkozón, ahol Uri Geller mellett több, hozzá hasonló képesség japán és más nemzetiség “kanáltör " is jelen volt. A két fiatalember dics séges

körutat tett Európában is, különféle parapszichológiái összejöveteleken mutatták be képességeiket. Randi ekkor – látván, hogy a dolgok kicsúsznak a kezéb l és senki sem veszi t eléggé komolyan – ügyködni kezdett. Nem ismeretes, hogyan vette fel a kapcsolatot a két fiúval, mivel nyerte meg ket – de hirtelen meglep bejelentéssel lépett a világ elé. Szenzációsnak szánt leleplezéseit a tudományos csalásokra specializálódott havi folyóirat, a “Skeptical Inquirer" két egymást követ számában is közölte. Állította: Edwards-ot és Shaw-t az Alfa Project kezdetén küldte Phillips professzorhoz. Megbeszélték az egész ügyet, Randi kitanította a két “b vészet iránt érdekl d " fiatalembert, s t állítólag a kísérletek három éve alatt is rendszeresen találkoztak, és mindig megbeszélték a következ “lépéseket" vagyis azokat a trükköket, amelyekkel a fiúk most újra és újra be fogják csapni a kutatás

vezet it. No és a parapszichológiái jelenségek? Randi szerint azok “természetesen" b vészmutatványok. Telepátia? A 154 borítékokkal úgy volt – állította Randi – hogy a “két ügyes kez b vész" villámgyorsan, ám észrevétlenül felbontotta a borítékok egy részét, amelyek állítólag nem is voltak leragasztva, és így persze megismerték tartalmukat. Az elektromos áram és a terheletlenül is kiég biztosítékok esete? Randi szerint a fiúk észrevétlenül, ügyesen kicserélték a biztosítékokat. A tévékamerát pedig – éppoly ügye137 sen és persze észrevétlenül – elrontották. Ami a fényképe zögép filmjén megjelen rendellenes negatívokat illeti Randi állította: úgy készültek, hogy a fiúk. ráköptek az objektívre! A m anyagdobozokba zárt biztosítékokkal úgy bántak el, hogy hazavitték ket és otthon forró t vel apró lyukakat égettek beléjük, aztán vékony drótot vezettek be a biztosítékok két

végére, majd azokon át árammal kiégették a biztosítékokat. Utána pedig a lyukakat beforrasztották Az üvegbúrával zárt, ámde kívülr l mégis elindított papír szélkeréknek még egyszer bb a magyarázata: a búra rátétele el tt a fiúk kis alumíniumgolyót tettek a fólia és a búra széle közé, ezáltal ott rés keletkezett, amin át a delikvens szorgalmasan befújta a leveg t, ett l mozgott a szélkerék. S t – állítja Randi – utána a golyót a fiúk éppoly észrevétlenül el is távolították. No és a “fordított akvárium" alá zárt tárgyak elmozdí-; tásának esete? Itt Randi igen bonyolultan magyarázza a dolgot. A fiúk a kísérlet el tt éjszaka belopóztak a laborba és résnyire nyitottak egy ablakot, aztán a kísérlet kezdete után egy másik éjszakán ezen az ablakon másztak be és könnyedén kinyitották az “akvárium" zárját, össze-vissza mozgatták a tárgyakat, majd mindent lezártak és az ablakon át

távoztak. Randi azt bizonygatta: hiába panaszkodnak a parapszichológusok, hogy kevés pénzt kapnak kutatásaikra – eb155 ben az esetben itt egy jól felszerelt laboratórium és félmillió dollár állt rendelkezésükre – és íme, az eredmény siralmas, csupa csalás, és ez nem is lehet másként, mert parapszichológia nem létezik, c téren hát kutatni sincs mit. És különben is – hangsúlyozta nemegyszer – úgy kell a parapszichológusoknak, ha nem akarnak b vészeket is felkérni kísérleteik ellen rzéséhez. No és, hát nem látja a világ, hogy az egész Alfa-Project során nem a McDonell laboratórium emberei, a professzorok voltak a tudósok hanem , Randi és két segédje, Edwards és Shaw? ök irányították a kísérleteket, ott az történt, amit k akartak, a b vészek az orruknál fogva vezették a szakembereket. 138 A bejelentésnek óriási hatása volt. Randi, aki éppen erre számított, kezdetben elégedett lehetett. A parapszichológia

ellenfelei kitör örömmel üdvözölték Randit, az “áltudományok elleni küzdelem rettenthetetlen harcosát". A parapszichológusok számára kezdetben olyan volt az egész, akár derült égb l a villámcsapás. Többen szemérc vetették Phillips professzornak, miért állt szóba Randival, most aztán itt az eredménye. Mindig így történik, ha a b vészeket hagyják belekontárkodni a tudományba. De még a Science et Vie cikkírói is elismerik, hogy nem mindenki hitt Randinak. És bizony volt is rá okuk “Egyesek állítják, hogy egy nem létez történetet gondolt ki a létez tényékhez, csupáncsak azért, hogy nevetségessé tegye a parapszichológusokat." De ezzel a gondolattal ki is merült a francia cikkírók pártatlansága. Szerencsére más forrásokból ismerjük a folytatást és tudjuk, hogy Randit végül is leleplezték. A nagy leleplez sorsa végre beteljesedett (2) Egyesek azt is felvetették, hogy a közismerten tehet s Randi vajon

mennyiért “vette meg" (persze, utólag) a két fiú beleegyezését, hogy egyetértésükkel el adhassa az ujjá156 ból szopott történetet? Merthogy Randi szavait akár mi magunk is megcáfolhatjuk. Elég, ha pontokba szedjük kétségeinket és máris kialakul az ügyr l egy, az igazsághoz jóval közelebb álló kép: 1) A kísérleti alanyokat a McDoncll- laboratórium sajtóhirdetés útján kereste, és a két végs jelöltet számos egyéb jelentkez közül, tesztekkel válaszották ki. Randi ennek eredményét el re nem ismerhette és azt nem is befolyásolhatta. Ez is amellett szól, hogy ez a három ember akkor nem ismerte egymást és nem volt semmiféle “közös tervük". 2) Ha valóban eltervezték volna az egészet, miért nincs ennek valami bizonyítéka? A történelemben el fordultak már ilyen esetek; de azok kitervel i tudatosan készültek arra, hogy utólag a világnak bebizonyíthassák, mikor és hogyan készítették el az akciót.

Közjegyz nél letétbe helyezett okiratok, fényképek, jegyz 139 könyvek, nyilatkozatok, hangszalagok, filmek, tanúk stb. a lényegesek ilyenkor Randi szavait egyetlen ilyen bizonyíték sem támasztja alá. A három férfi els közös fényképét a sajtó készítette (ez jelent meg a Science et F/e-ben is) már Randi “leleplez nyilatkozata" utáni 3) A kizárólagos lejáratási szándékot az is bizonyítja, hogy Randi nem az 1979-t l 1982-ig tartó kísérletek alatt vagy azok végén robbantotta “szenzációs" bombáját, hanem ezzel várt egy álló évig. Az ember óhatalanul arra gondol: erre az id re volt szüksége ahhoz, hogy beszervezze a két fiatalembert, felkészítse ket szerepükre és mindenáron “b vészt" faragjon bel lük, vagy legalábbis így állíthassa be ket. Korábban ugyanis – éppen a kísérletek miatt nem is tudott Shaw és Edwards közelébe férk zni. Ráadásul jó el re közis157 mert volt a “nagy leleplezésre"

legalkalmasabbnak látszó esemény id pontja. A szakmában mindenki tudta, hogy 1983 végén a New York állambeli Buffalo egyetemén konferenciát rendeznek “Tudomány, szkepticizmus és paranormális jelenségek" címmel. A hivatalos tudomány túlságosan zárt jelleg összejöveteleivel ellentétben ide bárki bejuthatott. Mint látni fogjuk, még egy b vész is. 4) Mellesleg azt maga Randi sem állította soha, hogy a fiúk képzett b vészek lettek volna; csak amat rök, mondta róluk. Hogyan lettek volna hát képesek oly bonyolult mutatványokra, ráadásul három éven keresztül? 5) Mert hát lássuk csak, Randi szerint hogyan zajlottak le a fentebb leírt kísérletek? A fiúk – állítja a b vész – a borítékba zárt kártyák milyenségér l úgy szereztek tudomást, hogy azokat “villámgyorsan felbontották, belepillantottak, majd ismét lezárták ket", ami Randi véleménye szerint “egy b vész számára semmiség". Mi mégsem hisszük cl,

mert tudjuk: a McDonell-laboratórium kísérleteit filmre is felvették. Egyetlen embert természetesen meg lehet téveszteni – de a felvev kamerákat, a filmeket? És a kísérleteket ellen rz többi személy soha nem vette észre, hogy Edwards és Shaw 140 bontogatják a borítékokat (amelyeket mellesleg csak ott, a bizottság és a kamerák el tt adnak a kezükbe)? Randi magyarázata a tények ismeretében mesének t nik. 6) Biztosítékcsere – mikor? Gondolkozzunk logikusan. Emlékeztet ül: áramkörr l van szó, amelyen áthalad az áram és a beiktatott biztosíték csak egy bizonyos terhelés elérése után mondja fel a szolgálatot. Ha valaki – az éberen figyel bizottság figyelmét kijátszva – a 158 kísérlet kezdete el tt cseréli ki a jó biztosítékot kiégettre, az áram a biztosítékon nem halad át, tehát az áramkörben sem lesz áram – miel tt a parapszichológiái személy munkához látna, az ellen rök már leállítják a kísérletet és az

tulajdonképpen el sem kezd dik. A másik változat: a kísérleti alany belenyúl az áramkörbe és “menet közben" cserél biztosítékot? Az ilyen kaland – feszültségt l függ en – még tragikusan is végz dhet, ellen rz személyek és film- vagy videokamerák jelenlétében pedig egyszer en kivihetetlen. Randi tehát ismét nem mond igazat. 7) Könny lenne megmagyarázni az egyéb kísérleteket Randi-módra, ha nem lenne egy apró akadály. A fiúk állítólag hazavitték a lepecsételt dobozokba zárt biztosítékokat, aztán otthon. stb Nos, az állítólag otthon végzett kísérleteket elvégezték a laboratóriumban is (lásd fentebb), ott pedig nem csalhattak úgy, mint lakásuk biztonságos rejtekén. 8) Alumíniumgolyó a szélkereket véd üvegbúra széle alatt? Naiv feltételezés. Az ehhez hasonló kísérleteknél az azt végz tudósok igen gondosan ügyelnek rá, hogy ilyesmi ne fordulhasson el . (Phillips professzor hozzáértését és

lekiismeretességét a parapszichológiával nem rokonszenvez cikkírók is hangsúlyozzák). Az ilyen berendezéseket nem ad hoc, a kísérlet el tt percekkel építik fel és semmi esetre sem a kísérleti személyek jelenlétében, így azok ott nem dugdosháttak el semmiféle golyócskákat; a film- és videokamerák jelenlétében pedig a szélkerék emberi tüd vel történ mozgatása sem maradna titok. Gyerekes Randi “magyarázata" 141 9) Az is alapvet dolog (úgy látszik, Randi err l sem tud) hogy, a parapszichológiái kísérletek alanyai el re nem tudják, milyen céllal és milyen metodikával folytatnak 159 velük majd kísérleteket a következ percekben, órákban vagy napokban. F leg akkor, ha olyan sokoldalúak, mint Shaw és Edwards. így teljesen nevetséges, amit Randi a fiúk éjszakai betöréseir l mond. Ennél csak az hihetetlenebb, amit a tévékamerák “elrontásáról és a fényképez gép objektívjének leköpésér l" állít.

Ilyesmiket csak az tarthat kivitelezhet nek, aki még sohasem látott efféle ellen rzött laboratóriumi kísérleteket. 10) Végül aligha járunk messze az igazságtól, ha úgy véljük: az egész balul elsült “szenzációt" a b vész sértett hiúsága keltette életre és mozgatta annyi id n át. Emlékezzünk: a kísérletek indulásakor ajánlkozott, hogy azokban részt venne – de elutasították. Attól kezdve bosszút forralt. De miért ez a csökönyösség? – tehetnénk fel a kérdést . – Hát nem mindegy Randinak és a hozzá hasonló “szkeptikusoknak", hogy néhány jól felkészült, hozzáért tudós valahol bebizonyítja egyes paranormális jeleségek létezését? A választ feltehet en az emberi lélek mélységeiben kell keresnünk, ahol még sok felderítetlen tulajdonság és összefüggés rejlik. Magyarázatunk itt kett s Az egyik válasz pszichiátriai: sok id sebb, a pályán több évtizedet eltöltött b vész lelke bizonyos értelemben

eltorzult (vigyázat, ez nem vonatkozik minden b vészre!); a b vész esetleg már sok évtizede csalásból él, gyakorlatilag egész élete úgy múlik-múlott el, hogy másokat igen ügyes szemfényveszt kéz- és egyéb ügyességgel becsap nap mint nap. így hát egy id után törvényszer en kezd hinni abban, hogy mások is csalnak. Ha olyan jelenséggel találkozik, amit nem képes megérteni (megmagyarázni) az az számára csak csalás lehet. A másik magyarázat: a Randi-félék (nem csupán Amerikában.) egy-egy folyamat, jelenség vagy történés képét csak úgy illeszthetik be világukba, ha minden parapszicho160 lógust b vésznek kiáltanak ki – hisz ellenkez esetben el kellene fogadniok, hogy léteznek paranormális jelenségek. 142 IRODALOM: 1. Science tt Vie, 1984 1 SÍ Henri Broch, Michel Rousa: “Project Alfa 2. National Weekly, 1984 36 «« 143 “Ha van valami, amiben szilárdan hiszek, akkor az a világegyetem minden aspektusának, kicsinek és nagynak

a megbonthatatlan összefüggése". (Fred Hoyle) A GÖMBVILLÁMOK NYOMÁBAN (Beszélgetés Dr. Egely György kutatóval, a budapesti Központi Fizikai Kutató Intézet munkatársával) – Az Ön nevével a magyar sajtóban és rádióban is találkozhattunk mostanában. Kutató létére talán kissé szokatlan módon kéréssel fordult a lakossághoz: azt kérte, hogy adatokkal, megfigyeléseikkel segítsék munkájában. – Erre a módszerre a kutatott téma természete miatt van szükség. – Ahogy azt a fejezet címében elárultam: a gömbvillámokról lesz szó. Mióta foglalkozik velük? – Intenzívebben csak körülbelül két éve. Atomenergiával, pontosabban az atomer m vek súlyos hibái alkalmaval, baleseteknél fellép jelenségekkel foglalkozom. Ezeknek a gyorsan lejátszódó folyamatoknak összefoglaló neve: termohidraulika. Ott keletkeznek olyan dolgok, amelyek engem mindig érdekeltek: robbanásszer en növekv g zbuborékok, és ezek energia-, tömeg- és

impulzuscseréjével 161 foglalkozom. Tíz éve roppantul érdekel, mit tud és mit szokott csinálni a két fázisban lév anyag, és hamar észrevettem, hogy ez a probléma nagyon is párhuzamos azzal, amit a gömbvillámokról olvastam. Aztán az egyetemi 144 doktori disszertációmat is a transzport-folyamatokról készítettem, majd kés bb, amikor az USA-ban és Olaszországban is dolgoztam hosszabb-rövidebb ideig, már gy jtöttem minden erre vonatkozó információt. – Ügy veszem ki a szavaiból, hogy a gömbvillám “megér egy misét", vagyis: akár egy egész életet is? Oly sok kutatást, id t, energiát befektetni – érdemes? – Biztos vagyok benne, hogy érdemes. A gömbvillám az utolsó, alapjaiban ismeretlen élettelen természeti folyamat. Olyan, amit soha nem sikerült kísérleti úton sem el állítani.! E két tulajdonsága miatt egyedülálló Azonfelül a gömbvillám a legritkábban el forduló természeti folyamatunk, és sajnos éppen ez a

ritkaság a legnagyobb akadálya tüzetes megismerésének. – Miben áll tehát a kutató feladata? Mit tehet egyáltalán az, aki gömbvillámmal foglalkozik? – Nagy vonalakban két dolgot. Egy: összegy jteni és megvizsgálni a tárgyakat, amelyek érintkezésbe kerültek a gömbvillámmal. – Sok vagy kevés ilyen megfigyelés van? Ha a gömbvillám oly ritka jelenség. – Ez igaz, mégis, eddig körülbelül 2500 leírt megfigyeléssel rendelkezünk. Vannak országok, ahol különböz társadalmi és egyéb okok miatt igen kevés a megfigyelés (India, Kína, stb.), míg másutt, ahol nagyobb hangsúlyt kaptak a tudomány érdekei, sok megfigyeléssel rendelkezünk az USÁ-ban, a Szovjetunióban, Angliában és Hollandiában. –Az ön felhívásai nyomán nem történt változás ebben a 162 statisztikában? – De igen, méghozzá örvendetes változás. Mióta megjelentek a felhívásaim, körülbelül háromszáz megfigyelés gy lt össze, ezzel birtokunkba került

Európa legnagyobb anyaga, amit egyetlen országban gy jtöttek össze. Éppen most készülök arra, hogy minderr l egy b vebb, angol nyelv kutatási jelentést készítsek a tudományos sajtó számára. De nincs okunk lelkendezni – becslésem szerint így is csak a megtörtént esetek kb. 1,5 %-ról szerzünk tudomást. 145 – Bevallom, aprócska el tanulmányokat én is folytattam miel tt önt felkerestem. így már tudom, hogy mit nem lehet kérdezni. Például nem tehetem fel azt az egyszer nek tetsz k kérdést: tessék mondani, mi a gömbvillám? – Valóban, hiszen a legnagyobb problémák egész sorozatát okozza az a tény, hogy még mindig nem vagyunk tisztában a gömbvillám lényegével. Azzal kezdeném ezt ajl felsorolást, hogyan jelenik meg, hogyan tapasztalhatjuk: a gömbvillám mindig gömb vagy elnyújtott gömb alakban t nik fel. Olykor fényl gömbhéj, és látszanak a mögötte lév tárgyak is, tehát áttetsz . Néha viszont vakítóan fényes, ilyenkor

természetesen átlátszatlan. A színe változói általában fehér vagy sárga, vörös, rózsaszín , tehát az úgynevezett meleg színekben jelenik meg. De el fordul az összes természetes színben. – Milyen méretekben tapasztalták eddig? – A borsószemt l 3-4 méter átmér ig. Néha aura veszi körül, legtöbbször fehéres-rózsaszín , és gyakran lángnyelvek csapnak ki bel le, egy vagy több lángnyelv. Közelr l néha az is látható, hogy forog. – Akadnak, akik oly közelr l látták, hogy ezt is megfigyelhették? – Bizony akadnak, nem is kevesen. Az én magyarországi 163 statisztikám szerint eddig 20 esetben a megfigyel egy méternél közelebb volt a gömbvillámhoz, a többség viszont 1-5 méter között volt t le. – A gömbvillámmal kapcsolatban az érdekl d laikusok is tudnak annyit, hogy annak “rengeteg furcsa tulajdonságom van". Elmagyarázná nekünk, miben is állnak ezek a furcsaságok? –A legnagyobb “baj" a

gömbvillámnál a következ i! olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyekkel nem lenne szabad rendelkeznie. Vegyük ket sorra A stabilitását említem az els helyen. A plazmafizikai ismereteink szerint ha van egy magára hagyott plazma (forró, ionizált gáznem anyag), annak kb. 1/1000 secundum (másodperc) alatt el kell t nnie. Ha éghet gáz lenne a gömbvillámban (kémiai reakció), akkor is pár másodperc alatt el kellene égni ennek a mennyiségnek. De az esetleírások többsége ennél 146 jóval tovább, 10 másodpercig s t olykor 3-4 percig is létez gömbvillámokról szól. Paradox a helyzet, mert miközben a gömbvillám így röpköd, addig a plazmafizikusok a kívülállók számára hihetetlen er feszítéseket tesznek magfúziós kísérletek során, hogy stabilan tartsák a plazmát, óriási erej mágneses tereket és más fizikai “trükköket" vetnek be a cél érdekében – mégis, a plazmát a kívánt állapotban csak ezredmásodpercekig képesek

megtartani. Ráadásul a kísérleteiket a természetes környezetben nem található nyomáson és ritka anyagokkal folytatják. A gömbvillám viszont – minden valószín ség szerint – a természetben meglév légköri nyomáson “dolgozik". Ha megtudnánk, hogyan m ködik, el bbre jutna a plazmafizika is. Mondanom sem kell, sok kutató próbált eddig az ügy végére járni, de eredménytelenül. – Egy id ben – tudományos körökben is – elterjedt az a nézet, hogy a gömbvillám csupán optikai csalódás. – Így volt, de ez már a múlté. A gömbvillámokról 164 szerencsésebb esetekben fényképek is készültek, de létüknek különben más, fizikailag tapasztalható bizonyítékai is vannak. – Folytassa, kérem, a “furcsaságok" listáját. – A következ pont az energia. Á gömbvillám gyakran túl nagy energiával rendelkezik! Olyannyira rejtélyes ez is, hogy sok kutató már arra gyanakodott, antianyag kerül a Föld atmoszférájába,

valami módon az okozza a gömbvillámot. Gyanakodtak aztán feldúsult sugárzó izotópokra is, de a maradványokon végzett vizsgálat soha nem mutatott ki radioaktív sugárzást. Azonfelül a gömbvillám a viharokkal is összefüggésben van, el tte, alatta, utána jelenik meg a legtöbbször, ám ez nem zárja ki, hogy megjelenjen ver fényes id ben is. Az energiatartalom kapcsolatban állhat a gömbvillám fényintenzitásával (fényer sségével), ugyanis minél fényesebb, annál nagyobb a romboló képessege is. Furcsa továbbá: amikor a gömbvillám egy tárggyal kölcsönhatásba lép, olyan nyomokat hagy, amiket mesterségesen nem tudunk még el állítani. – Ha mondana egy érdekes példát. – Méghozzá magyarországi esetet mondok. 1956 nyarán Mez csáton a rend rség is nyomozást folytatott, hiszen 147 bizonyos szemszögb l kriminalisztikai vonatkozásai voltak az ügynek, legalábbis kezdetben úgy látszott.- Fényes nappal jó id ben egy utcai

transzformátor mellett megjelent egy kis vakító fény gömb, elég gyorsan haladt a leveg ben egy ház felé, szétverte annak fém szélkakasát, majd egy vályogból épült istálló falát átfúrta – ez a fal 25 centiméter vastag volt – az istállóban álló tehenet és a mellette álló borjút is átfúrta, ezek természetesen elpusztultak. Utána a gömbvillám átfúrta a másik falat, ezúttal belülr l kifelé haladva, majd berepült egy családi házba. Hadd jegyezzem meg, hogy haladási iránya nem volt 165 nyílegyenes, hanem – és ez is jellemz a gömbvillámokra – cikk-cakkban haladt. Abban a házban is pusztított, s t gyilkolt: átégette a házigazda mellkasát (az illet belehalt sérülésébe), kiszállt a kertbe és egy meggyfa tövében felrobbant, a fa is kid lt. A lyukak mindenütt körülbelül azonos átmér j ek voltak, de széleikr l hiányzott az olvadásnyom; az állatok és ember esetében a sérülések szélén enyhe pörköl dés

nyomait lehetett felfedezni. Nos, azon a h mérsékleten, ami mindehhez kellene – atommag egyáltalán nem is létezik stabil állapotban! Csak a nagyon nagy energiájú töltött részecskesugár (elektron, proton) jöhetne szóba! De a legnagyobb gyorsítókban is csak kb. 1 mm keresztmetszet nyalábot tudunk el állítani és az is csak egyenes vonalban haladhat és nem cikk-cakkban. Ez történt hát Mez csáton, de a külföldön feljegyzett és jól dokumentált megfigyelések között is akad ilyen, ma még érthetetlen eset. A harmadik furcsaság: a gömbvillámnak elektromos; töltése van, ez most már teljesen biztos. Amikor megjelenik, sokszor kivágja a biztosítékokat, még a magasfeszültség távvezetékekét is. Egy kb 20-25 centiméter átmér j gömbb l akár 100 Coulomb nagyságú töltés jöhet ki, ami egyszer en elképzelhetetlen mennyiség elektromos töltést jelent. – Valahogy próbálja meg mégis szemléltetni. – Nos, ha például a budapesti

Szabadság híd két turulmadarára – amelyek körülbelül 100 méterre vannak 148 egymástól – l-l Coulomb töltést tennénk, az szétdobná a hidat. Akkor hát hogyan kerül a kis gömbvillámba 100 Coulomb, és hogyan maradhat az ott együtt? Ez komoly gondja ma a kutatóknak. Negyedikként az okság elvét, annak látszólagos megsértését említeném. Mi természetesen hozzászoktunk, hogy minden jelenségnek van oka, hogy ok 166 nélkül semmi sem történik. De a gömbvillám néha minden el zmény nélkül egyszer csak megjelenik a tér egy pontján, halkan vagy hangjelenség kíséretében, hirtelen ott van, és kész. Emiatt látszólag sérelmet szenvednek a megmaradási törvények is. Egyik pillanatban a tér adott pontján még nincs semmi töltés, semmi energia – aztán hirtelen felbukkan ott egy hatalmas energia-góc. A gömbvillám megfigyel i csak ritkán látják a jelenség “születését", az esetek többségében a már kész gömbvillámot

pillantják meg. Mégis, elég sok a megbízható jelentés ahhoz, hogy elfogadjuk: a gömbvillám meg tud jelenni a tér egy pontján látszólag el zetes ok nélkül is. Más megfigyeléseknél különben normális villámbecsapódás után jelenik meg, mintegy annak következményeként, de ennek mechanizmusát sem értjük. Ám van itt még valami. A gömbvillám megjelenik zárt térben is. Ez a zárt tér lehet Faraday-kalitka (fémburkolat), lakás belseje stb. Lehet repül gép utastere; körülbelül 15 ilyen esetr l tudunk, ezek között is van egy magyar megfigyelés: a háború alatt egy magyar Junkers-bombázó pilótái tapasztalták a jelenséget. Persze többször fordul el lakásokban, mint repül gépen – Nem lehet ebben szerepe annak, hogy ma már szinte mindenütt van elektromos áram és ebb l következ en elektromos hálózat? – Kétszáz éve jegyzik rendszeresen a gömbvillám-megfigyeléseket, tehát már akkor is tapasztalták lakásokban, mel tt áramot

használtunk volna. Nos, mi elvileg a zárt térbe semmilyen töltést nem tudunk bevinni. - Azonkívül – hogy folytassam a furcsaságokat – a gömbvillám széllel szemben is mozog, néha nem is kicsi sebességgel. (1) Tanácstalanok vagyunk, hisz az impulzus-megmaradás törvénye éppoly fontos számunkra, mint az energia-megmaradás vagy töltésmegmaradás törvénye. A gömbvillám ezeknek ellentmondani látszik 149 167 – Valahol olvastam a jelenséget kísér “kísérteties" megnyilvánulásokról is. – Azt kell mondanom, hogy a beszámolók nem túloztak. El fordult nemegyszer, hogy a gömbvillám, ha már bent van egy zárt helyiségben, úgy “megy ki" onnan, hogy kinyitja az ajtót. akár kifelé, akár befelé nyílik az ajtó, amikor a gömbvillám feléje közelít, az megnyílik és a gömbvillám a nyíláson távozik. Sok szemtanú állítja, hogy régimódi konyhai t zhelyek, ún. sparhertek ajtaját is kinyitja, és így megy ki a kéményen

át – Ez szinte hihetetlen! – Mégis így van, ezek tények. Csak olyan esetekr l beszélek, amelyekre több külföldi és magyar példám van. De töprengjünk csak tovább a gömbvillám mibenlétén. Ha ez forró gáz lenne, felfelé kellene emelkednie, ez logikus. De “ " általában vízszintesen mozog, s t inkább lefelé, mint felfelé. Az is el fordult, hogy vízbe ült bele – Így mérhet az energiája is, nem? – Szerencsére igen. Például Habarovszkban történt egy eset, amikor a gömbvillám egy 7000 literes tartályba merült és annak vizét felforralta. Hatalmas energia kellett ehhez} Pécsett egyszer egy gömbvillám egy kb. 2 m-es gödörb l párologtatta el ily módon a vizet. – Igaz, hogy nyomtalanul átmegy a falon? – Igen, vannak ilyen megfigyelések. A gömbvillám vagy átfúrja a falat, vagy úgy megy át rajta, hogy azon nem hagy sérülést. Ezt magam is fenntartással fogadtam, míg össze nem gy lt több ilyen esetleírás. Igaz, az

ilyen esetek a közepes vagy kisebb energiájú gömbvillámokra; jellemz ek. Persze, magam továbbra is találkozom egyedi; és más, hasonló megfigyelések által meg nem er sített; esetekkel. Például értesültem arról, hogy egy tanyasi aszszony kerékpáron haladt szabad ég alatt, egyszercsak sárga fényburok vette körül – egy gömbvillám közepében találta 168 magát! Egy másik tanú ugyanakkor kívülr l látta a sárga, gömbben bicikliz asszonyt. Ám, mivel nincs több ilyen a szakirodalomban, hát egyel re magam sem tudom, mit gondoljak róla. 150 – Szakemberek nem láttak gömbvillámot? – De igen, el fordult az is, hogy gömbvillám kutatólaboratórium ablakán ment be és – hogy úgy mondjam – szakemberekkel “találkozott". A hozzáért fizikusok is ugyanúgy írják le a látványt, mint a laikusok, csak persze másképpen magyarázzák. – Ezek szerint a gömbvillám el szeretettel repül be nyitott ablakon, ajtón, kéménynyíláson.

Igaz, hogy kulcslyukon is? – Igaz. És itt egy újabb furcsa tulajdonsága mutatkozik meg: még az 50 centiméter átmér j gömbvillám is át tud menni egy kulcslyukon! Ilyenkor összehúzódik vékony “zsinórrá", és a másik oldalon “visszahízik". Anélkül halad át ez az óriási energiagömb, hogy a kulcslyuk felmelegedne. – Most már magam sem merném feltenni a kérdést: mi a gömbvillám?. A kutatók nyilván sokféle módon próbálták eddig is magyarázni e jelenséget? – Természetesen, és azt kell mondanom, hogy körülbelül 120-130 elmélet született, de egyik sem hozta el a megoldást. Szerintem a probléma három dimenzióban megoldhatatlan Számoltam, számoltam és oda jutottam, hogy minimum négy térdimenzióban viszont megoldható a dolog, akkor a gömbvillám összes felsorolt tulajdonsága összeáll egy logikus rendbe, és nem ellenkezik jelenlegi ismereteinkkel sem. A tér-id struktúra a fizikában kemény probléma, a kutatás

élvonalában van, és még közel sem lezárt dolog. A gömbvillám mibenlétének a megismerésével nem csupán egy furcsa jelenség magyarázatát lelhetjük meg, hanem ez 169 rávezet bennünket a Természet egy fontos titkára. Talán éppen a térid felépítését mutatja majd meg nekünk. – Lehet a gömbvillámmal magyarázni más jelenségeket is? – Három dolgot részben vagy egészben meg lehet vele magyarázni. Az els az ún UFO- kérdés, ennek egy részét mindenképpen megmagyarázhatjuk vele; gondolok itt az els és második típusú találkozásoknak nevezett dolgokra. Vagyis azokra, amikor az emberek csak messzir l látták a jelenséget vagy annak valamilyen hátrahagyott nyomát 151 tapasztalták. Nem én vagyok az egyetlen kutató, aki összekapcsolja a két dolgot, egyiket a másikkal magyarázva részben vagy egészben. (2) S t, belép itt egy másik tényez is, a napfolttevékenység. A 11 és 22 éves periódusok meglehet sen pontosan összeesnek a

földön szinte járványszer én felt n és ilyenkor sokkal gyakrabban látott UFO-kkal. Például az 1950-es évek eleje, a hetvenes évek közepe A napfoltok persze közvetett okok: ilyenkor sok a vihar a Föld légkörében, a viharokban pedig gyakrabban jelennek meg a gömbvillámok is. Néhány olyan megfigyelés, amit UFO-kkal kapcsolatban szoktunk hallani-olvasni, éppenséggel a gömbvillámnak is sajátja: például követnek mozgó járm veket, embert (a töltés vonzza ket). Gömbvillám nekimehet repül gépnek, tönkretehet létfontosságú alkatrészeket (pl. légcsavart, rádió adó-vev t), különféle katasztrófákat okozhat Érdekes módon gyakorolhat hatást elektromos berendezésekre; olyan m ködési rendellenességet okozhat bennük, amelyek csak több nap múlva sz nnek meg, látszólag maguktól. Ezek a jelenségek anomáliának számítanak a szilárdtest-fizikában Az is ide tartozik, hogy az UFO- megfigyelések egy része – amikor az az objektum egy

helyben lebeg, aztán ilyen-olyan irányokban hirtelen elrepül, és egyáltalán úgy viselkedik, mintha nem lenne 170 tömege, tehetetlensége, mintha nem vonatkoznának rá a ballisztikai törvények – nos, ez mind lehet gömbvillám is. No és az is fontos, hogy a gömbvillám csendben halad. Az UFO- ügyben véleményem szerint azonban a kutatók is ludasak, mert közülük sokan és sokáig tagadták a gömbvillámok létezését, optikai csalódásnak min sítették és nem jártak utána. így lett a kisebb bajból nagyobb – És a másik dolog? – Ne nevessen ki. A kisértetek! Amiket az elmúlt századokban állítólag láttak itt-ott. Bizony ezek is lehettek gömbvillámok: a halványkék, furcsán lebeg valami, ami zárt térben is megjelenik, és átmegy a falon, vagy ajtókat csapkod, esetleg megölhet embereket. Temet k fémkeresztjei mentén lebeg Nos, elég, ha a “kísértetlátók" néhányszór gömb villámmal találkoztak, és a valós tény –

hisz k tényleg látták azt a fura valamit! – csak er síthették a mítoszt. 152 – Ebben lehet valami. És mi a harmadik, gömbvillámmal magyarázható jelenség? – Az úgynevezett spontán égés. Err l már tudományos igény beszámoló is született, a New Scientistbcn olvastam. Ennek számomra az a története, hogy amerikai tartózkodásom idején rengeteg könyvet és folyóiratot olvastam, ott hallottam el ször emberek spontán elégésér l, de megvallom, kezdetben hírlapi kacsának tartottam az egészet. Ám kés bb mind komolyabb forrásokban találkoztam vele, majd kezembe kerültek azok a megrázó fényképek is, amelyeket egy-egy ilyen eset után a helyszínen készítettek, és kezdtem hinni a dologban, s t, úgy t nik, talán a magyarázatukat is megtaláltam. Az egyik képen például a szerencsétlenül járt áldozatot szabályos köralakú ráhatás érte, csak kézfejek, alsó végtagok maradtak épen, a test többi része egyszer en elpárolgott. Nem

lakást z lehetett, 171 hiszen a sz nyeg, amin az eset történt, épségben maradt, még égésnyomok sem voltak rajta. A szakirodalomban még soha senki nem kapcsolta össze a spontán emberégések ügyét a gömbvillámokkal. Bizarr és hátborzongató a jelenség, de azt hiszem, így van: gömbvillám égette cl azokat az embereket, igen rövid id alatt, igen nagy energiával, aztán a gömbvillám elt nt, szétfoszlott, más nyoma nem maradt a belülr l bezárt helyiségben. Igazi krimi-rejtély, de megoldható. – Az embernek kissé lúdbörös lesz a háta. A gömbvillám mint gyilkos. mindnyájunkat fenyeget? – Nem szabad pánikba esni, erre semmi okunk. A gömbvillám még ártatlan jelenségként is szerfölött ritka, mint említettem. Hát még ilyen “gyilkos" változatban! Sokkal, de sokkal több esélyünk van arra, hogy villámcsapás áldozatává válunk, márpedig ez is igen ritka halálnem. – Most már értem, miért foglalkozik vele olyan

szenvedélyesen. A gömbvillám igazi titok, aminek megfejtését l még messze vagyunk. – Én nem a “titok" szót használnám, inkább azt, hogy ez egy még megoldatlan probléma. És megoldható, ebben biztos vagyok. Aminthogy abban is, hogy érdemes vele 153 foglalkozni, mert ahol a Természet ennyi anomáliát halmozott fel, ott új ismereteket tartogat számunkra. Legalább olyan jelent s lehet a gömbvillám magyarázata, mint radioaktivitás. – Err l jut eszembe: van a gömbvillámnak biológiám hatása az él szervezetekre? – Egyszer egy fiatal n mellett elment a gömbvilláma anélkül, hogy hozzáért volna. Az illet t agyi károsodás érte: azóta háromszor olyan gyorsan beszél, így amit mond az már alig érthet . Nekem is nehézségeim voltak a megértéi sével, pedig fiatal korában az az asszony szavalóversenye172 ken vett részt. Gömbvillám okozott már id szakos siketséget és némaságot is, ezek általában fél évig tartottak Okozott

szívpanaszokat (ritmuszavart), no és tudomásom van olyan személyekr l, akik a gömbvillámmal történt találkozás óta a rendkívül gyenge áramokat is megérzik! Ezeknek a mechanizmusát sem értjük még, de talán 50 év múlva, ha sokkal többet tudunk majd nemcsak a gömbvillámokról, de az emberi agy m ködésér l is, a kett együtt, majd csak megadja a magyarázatot. – És az állatokkal kapcsolatban? – Az állatok mindig hamarabb reagálnak a gömbvillám jelenlétére, mint az ember; mert azok még hallják az emberi fül számára már nem hallható ultrahangokat. Bizonyára nagyfrekvenciás plazmarezgésekkel magyarázható! mindez. –El állítottak-e gömbvillámot laboratóriumban? Mi kelleá ne ehhez? – Egyetlenegyet sem állítottak el . Hogy miért? Hát a válaszom egy vágyálom: ha csinálhatnék mesterségesen legalább öt kilométer hosszú és a jelenleg el állíthatónál ezerszer nagyobb energiájú villámot, akkor talán. de sajnos, ma még

nem tudunk a természettel versenyre kelni ezen a téren. – Akik láttak gömbvillámot, vagy ismer seik láttak és tudnak róla adatokat szolgáltatni, továbbra is értesítsék önt? –Igen, a tudománynak nagy szolgálatokat tehetnék ezáltal. Az értesítéseket, leveleket az MTA Központi Fizika Kutató Intézete, Budapest 114, Pf. 49, 1525 címre kérem és el re is köszönöm. 154 IRODALOM: 1. Interpress Magáéin, 1982 december, 53 oldal “Sugárgömböt láttam". 2. Pet G P: A “repül csíwealjak" rejtélye Budapest, 1983, 173 Magvet Kiadó. Egyéb irodalom: 1. Kapica, P LrKísérlet, elmélet, gyakorlat Budapest, 1982, Gondolat Kiadó. (“A gömbvillám termésietéröl" c fejeset, 79 oldal) 2. Egely, Gy:Energy Transfer Problems of Ball Lightning (A gömbvillámok energiatranssport-problémái). Hungárián Academy of Sciences, Budapest, Central Research Institutc for Physics, 1986. 155 “Veszélyes az emberre nézve az a meggy z dés, hogy már

azzá lett, amivé lehetne". (Kari Jaspers) JÓSOK ÉS JÓSLATOK EL SZÓ HELYETT Bár a fejezetek elé nem szokás el szót írni, most mégis kivételt teszünk. Az országot járva ugyanis szinte mindenütt feltették nekem a kérdést: a Titkok könyve megjelenése óta tapasztalok-e valamilyen változást a hazai sajtóban a parapszichológiái ügyekkel kapcsolatban? Nos, szolgálhatok néhány apró példával, ám ezek egyel re nem túl szívderít ek. Kétségtelen, vannak ezen a területen már örvendetesebb változások is, bár még mindig az a jellemz , hogy a nem hagyományos gyógymódokat összekapcsolják az okkult, misztikus dolgokkal, amikhez a parapszichológiának semmi köze. Mindezen viszont nem lehet csodálkozni, hisz így van ez szinte az egész világon. Néhány évvel ezel tt a Rádió vitam sort rendezett a parapszichológiáról és ebben – jellemz módon – egy 174 katolikus teológus, egy pszichiáter, egy b vész, egy filozófus és egy

irodalomtörténész vitatta e jelenségek létét vagy nemlétet. Nem hívtak meg senkit (vagy talán csak nem találtak olyan személyt?), aki közelebbr l ismerte volna a kérdést és némi közvetlen szakértelemmel szólhatott volna hozzá. A riporterek még próbáltak elfogulatlanok maradni, de amikor a b vész jutott szóhoz, a m sor színvonala a mélypontra zuhant, ugyanis kijelentette, hogy Uri Geller 156 “soha életében semiféle kanalat se hajlított el" és gondosan Kerülte annak beismerését, hogy Geller érintés nélkül, távolról hatott a tárgyakra. (A vele folytatott tudományos igény kísérletsorozatokról részletesen olvashatnak a Titkok könyvében.) Majd az egyik szovjet b rlátó asszonyról állította a magyar b vész, hogy az illet t “lecsukták, mert a tudósokat félrevezette". Ha valóban ez történt volna a Szovjetunióban vagy bárhol másutt, a parapszichológia ellenfelei igen hangosan kürtölték volna világgá ezt a

(számukra örvendetes) eseményt. De hát ez sem volt igaz Természetesen szép dolog, hogy a mikrofonok el tt felléphet az is, aki valaminek a létét tagadja, de jó lenne, ha 1) “bizonyítása" során csak az igazat állítaná, 2) a vitában a másik oldal is hasonló súllyal képviseltethetné magát. Mindezt azért írtam le most, mert az ehhez hasonló “rázós" riportok gy jteményét nemrégen adták ki könyvformában és ott olvashatjuk a fenti dolgot is.(l) Vagy más: ha telekinézisr l van szó, a magyar szerz k is általában “rendkívül vékony cérnaszálakat" látnak a “szélhámosok" kezében, elektronikus órát a mikrohullámú süt ben megbolondító kísérleti alanyokról regélnek egyes felel tlen külföldi sajtócikkek átvételekor, és sajnos, sokan elhiszik ezeket az ostobaságokat. Ha a nyugati sajtótermékek szenzációhajhászás céljából átesnek a ló másik oldalára és mostanában folyton “parapszichológiái

szélhámosok 175 leleplezéseir l" cikkeznek, nem jelenti azt, hogy ezeket az anyagokat el is kell hinnünk. (Pl Der Spiegel, 1983 március 7) A növények “érzelmi életével" és nem tipikus reakcióival egyre gyakrabban foglalkozó népszer -ismeretterjeszt sajtó sem állítja ma már, hogy ilyen reakciók nem léteznek. Ám könyvem ezzel foglalkozó fejezetére is érkezett egy – bár nem annak szánt – “válasz". A magyar könyvkiadás ismét kitett magáért. Gondolok itt a “Mekkora lelke van a növényeknek" e kis kötetre (2). Ez a könyv azt hivatott szolgálni, hogy humoros módon (is) nevetségessé tegye azon kutatók munkásságát, akik már meglep , eddig ismeretlen dolgokat fedeztek fel a növényi reakciókkal kapcsolatban. A szerz természetesen gondosan kerüli a valóban 157 “Veszélyes az emberre nézve az a meggy z dés, hogy már azzá lett, amivé lehetne". (Kari Jaspers) JÓSOK ÉS JÓSLATOK EL SZÓ HELYETT Bár a

fejezetek elé nem szokás el szót írni, most mégis kivételt teszünk. Az országot járva ugyanis szinte mindenütt feltettek nekem a kérdést: a Titkok könyve megjelenése óta tapasztalok-e valamilyen változást a hazai sajtóban a parapszichológiái ügyekkel kapcsolatban? Nos, szolgálhatok néhány apró példával, ám ezek egyel re nem túl szívderít ek. Kétségtelen, vannak ezen a területen már örvendetesebb változások is, bár még mindig az a jellemz , hogy a nem hagyományos gyógymódokat összekapcsolják az okkult, misztikus dolgokkal, amikhez a parapszichológiának semmi köze. Mindezen viszont nem lehet csodálkozni, hisz így 176 van ez szinte az egész világon. Néhány évvel ezel tt a Rádió vitam sort rendezett a parapszichológiáról és ebben – jellemz módon – egy katolikus teológus, egy pszichiáter, egy b vész, egy filozófus és egy irodalomtörténész vitatta e jelenségek létét vagy nemlétét. Nem hívtak meg senkit (vagy

talán csak nem találtak olyan személyt?), aki közelebbr l ismerte volna a kérdést és némi közvetlen szakértelemmel szólhatott volna hozzá. A riporterek még próbáltak elfogulatlanok maradni, de amikor a b vész jutott szóhoz, a m sor színvonala a mélypontra zuhant, ö ugyanis kijelentette, hogy Uri Geller 156 “soha életében semmi féle kanalat se hajlított el" és gondosan kerülte annak beismerését, hogy Geller érintés nélkül, távolról hatott a tárgyakra. (A vele folytatott tudományos igény kísérletsorozatokról részletesen olvashatnak a Titkok könyvében.) Majd az egyik szovjet b rlát asszonyról állította a magyar b vész, hogy az illet t “lecsukták, mert a tudósokat félrevezette". Ha valóban ez történt volna a Szovjetunióban vagy bárhol másutt, a parapszichológia ellenfelei igen hangosan kürtölték volna világgá ezt a (számukra örvendetes) eseményt. De hát ez sem volt igaz Természetesen szép dolog, hogy a

mikrofonok el tt felléphet az is, aki valaminek a létét tagadja, de jó lenne, ha 1) “bizonyítása" során csak az igazat állítaná, 2) a vitában a másik oldal is hasonló súllyal képviseltethetné magát. Mindezt azért írtam le most, mert az ehhez hasonló “rázós" riportok gy jteményét nemrégen adták ki könyvformában és ott olvashatjuk a fenti dolgot is.(l) Vagy más: ha telekinézisr l van szó, a magyar szerz k is általában “rendkívül vékony cérnaszálakat" látnak a “szélhámosok" kezében, elektronikus órát a mikrohullámú süt ben megbolonditó kísérleti alanyokról regélnek egyes felel tlen külföldi sajtócikkek átvételekor, és sajnos, sokan 177 elhiszik ezeket az ostobaságokat. Ha a nyugati sajtótermékek szenzációhajhászás céljából átesnek a ló másik oldalára és mostanában folyton “parapszichológiái szélhámosok leleplezéseir l" cikkeznek, nem jelenti azt, hogy ezeket az anyagokat

el is kell hinnünk. (Pl Der Spiegel, 1983 március 7) A növények “érzelmi életével" és nem tipikus reakcióival egyre gyakrabban foglalkozó népszer -ismeretterjeszt sajtó sem állítja ma már, hogy ilyen reakciók nem léteznek. Ám könyvem ezzel foglalkozó fejezetérc is érkezett egy – bár nem annak szánt – “válasz". A magyar könyvkiadás ismét kitett magáért. Gondolok itt a “Mekkora lelke van a növényeknek" c. kis kötetre (2) Ez a könyv azt hivatott szolgálni, hogy humoros módon (is) nevetségessé tegye azon kutatók munkásságát, akik már meglep , eddig ismeretlen dolgokat fedeztek fel a növényi reakciókkal kapcsolatban. A szerz természetesen gondosan kerüli a valóban 157 szenzációs eredmények közlését, ha pedig olykor kénytelen beismerni, hogy voltak a parapszichológia létét bizonyító eredmények, e mondatait az “állítólag" szóval kezdi. A valóban elvégzett, sikeres kísérleteket is viccként

tálalja. Nem véletlen tehát, hogy a két szak(?)-lektor egyike egy humorista, a Ludas Matyi f szerkeszt je. Hát ennyire “komoly" “m r l" van szó. A valós kísérletek ismertetése helyett a kiadó erre áldozott fel – nem túlzok! – egy kisebb erd t, hogy az abból készült papírra nyomják a tudomány. paródiáját A Titkok könyvében gyakran említett lengyel és más nemzetiség nem hivatásos gyógyítókkal kapcsolatban isi volt azóta cikk a sajtóban (3). Kár, hogy szerz je a lengyel eredetit l eltérve némileg módosította (csökkentette.) a “csodadoktorok" által helyesen diagnosztizált betegek arányát; nagyobb baj, hogy nem ismertette a lengyel sajtó178 ban ezután kibontakozó vitát, amelyb l korántsem a varsói! egészségügyi minisztérium került ki gy ztesen (4). A szerz i nem vette figyelembe – és így a magyar olvasókkal sémi közölte – hogy a C. Harris gyógyításait vizsgáló pártatlan bizottság

megállapításaiból kiderült: a gyógyítónál járt betegek 82%-a utólag sikeresnek tartja a kúrát. Ezek a vizsgálatok azt is megcáfolták, ami nagy érv szokott lenni a különféle egészségügyi hivatalnokoknak: hogy a “csodadoktorokhoz" forduló betegek lemondanak a hagyományos gyógykezelésr l és ezért állapotuk rosszabbodik – nos, Harris pácienseinek 96,2%-a továbbra is járt régi orvosához. (Polityka, Varsó, 1986.31 szám) Ami a lengyel egészségügyi minisztérium számára egy orvoscsoport által elvégzett vizsgálatokat illeti, azokról kiderült, hogy durva hamisításon alapulnak: a “kutatók" nem igazi gyógyítókat és azok pácienseit kérdezték meg, hanem véletlenszer en összeszedett, a gyógyítással kapcsolatban sem álló személyeket! így összes eredményük hamis, és ezt a lengyel központi sajtóban hitelt érdeml módon bebizonyították. Az egészségügyi hivatalnokok, akik adminisztrativ úton akarták

rákényszeríteni a betegeket arra, hogy kizárólag a hagyományos gyógymódokra hagyatkozzanak, csúfos vereséget szenvedtek ismét. (Polityka, 1986 32J 158 szám.) Ennyit el szóként, és most térjünk rá az újabb témára. JÓSOK ÉS JÓSLATOK Már a Titkok könyvében is utaltunk rá, hogy a parapszichológia – bár ma a hivatalos tudomány a legtöbb helyen még nem fogadja el kisszámú valós eredményét sem – jöv ben egészen más, jelent sebb helyet fog elfoglalni a tudományok között. Ami ma legtöbbünk számára csupán érdekesség, különös hír egy-egy kísérletr l vagy “rendkívüli" tulajdonságokkal felruházott emberek képességeir l, 179 cselekedeteir l – az a (közeli?) jöv ben a legegzaktabb tudományos módszerekkel mérhet és magyarázható dolgok láncolata lesz. Ami ma a tudomány perifériáin történik, az valaha éppoly normális és érthet lesz, mint ma az elektromos áram vagy a DNS kett s spiráljának a mibenléte.

Ami ma nemegyszer TV-show m sorok és délutáni hírlapok szintjén jelenik meg el ttünk, mint “mutatvány" vagy érthetetlen furcsaság – talán gyakorlatilag is használható és f leg ismert, elismert dolog lesz. Lesz.? Esetleg itt-ott már ma is használható? S t, régebben is használták? A Titkok könyvében említettem Kelé János nevét; ez a férfi a b nüldözés terén parapszichológiái tulajdonságok révén volt hasznára a társadalomnak. De annak idején hasonló képességekkel felruházott emberek ügyködtek más európai országokban is. Ma pedig nos, hát igen. Sokfelé tevékenykednek ilyen emberek Hollandiában például Péter Hurkos meglep dolgokra képes Egy kis baleset során fejsérülés érte; míg annak el tte semmivel sem t nt ki, azután viszont annál inkább. Elég volt megérintenie valakit, és máris rengeteget tudott meg róla B nügyi karrierje akkor kezd dött, amikor Hollandiában a rend rség az segítségével talált meg egy

elt nt kislányt. Kés bb – amikor a Westminster apátságból elt nt egy koronaékszer – Hurkos “megsejtette", hogyan juthatnak nyomára és sikerrel is járt. 159 Több ízben nyomra vezette a hatóságokat, ha elt nt repül gépek után kutattak. Egy esetben például a szerenesetlenül járt repül gép egyik pilótájának ruhadarabját vette kezébe, majd térképet kért. Kijelentette: a gép letért a kijelölt útvonalról, felrobbant, itt és itt hevernek a roncsok. Azt is közölte, hány halottat találnak a gép törzsében és hányat azon kívül. Természetesen tisztában 180 vagyok vele, hogy mindez rendkívül misztikusan hangzik a mi felvilágosult elménk számára, de a tények azok tények. Ne vigyük a dolgot a miszticizmus felé – nyilván van mindennek szigorúan természettudományos magyarázata, amit majd fellelnek a tudósok. Nem kétséges, hogy Hurkos és a hozzá hasonló emberek képességeinek is van racionális magyarázata. Hurkos

már sok hasonló sikert tud maga mögött, ám sem titkolja, hogy ez a “módszer" (ha ugyan annak lehet nevezni) nem alkalmazható száz százaiékos biztonsággal. Szokott tévedni, olykor nem tud pontos információkat adni. Az is bajt jelent, hogy a külvilágból – számára érthetetlen módon – rengeteg információ érkezik tudatába, amikkel nem tud mit kezdeni, amelyek tulajdonképpen nem neki, hanem például az elt ntek hozzátartozóinak jelentenének értékes adatokat. Hurkos szívesen aláveti magát a tudósok vizsgálatának, tesztjeinek. Nem árt megjegyezni, hogy ez a képesség nem kényelmes dolog, hisz állandóan “kiséri" a férfit, s ez bizony fárasztó. Olyan, mint egy rokkantság, amit l Hurkos néha szívesen megszabadulna már. Mivel a fejsérülése óta nem képes más, egyszer feladatokra, köznapi munkákra koncentrálni, hát parapszichológiái bemutatókat tart pénzért, ebb l él. “Mindenki azt csinálja, amihez ért",

állítja Már több ilyen elhunyt “jós" agyát felboncolták; az orvosok valami különlegeset reméltek találni. De ahogy az Einstein agyával kapcsolatos vizsgálat során (amit a Montreál Neurological Institute-bcn végeztek el) sem találtak semmit, úgy a híres parapszichológiái képességek birtokosainak agya sem különbözik az egyszer emberek agyától, Legalábbis a ma rendelkezésünkre álló eszközök sem mutatnak ki semmiféle eltérést. Péter Hurkos és a hozzá hasonlók nem irigylésreméltó emberek; a sors iróniája talán, hogy míg mások sorsába 160 181 jelent sen beavatkozhatnak és arról adott esetben rengeteget tudnak – a saját ügyeiket és jöv jüket tekintve sötétben tapogatóznak. Ez gyakran a leger sebb érve az ellentábornak, azoknak, akik eleve nem hisznek az ilyen jelenségekben Anti-parapszichológiai cikkekben gyakran olvashatjuk a gúnyos megjegyzést: X állítólag megjósolta ezt-azt, közben nem is sejtette, hogy

másnap (egy hét, egy hónap stb múlva) ez és ez történik vele magával. Ergo: prekognició nem is létezik. Tudjuk: a Reagan elnök elleni tavaszi merényletet el z év karácsony estéjén a kanadai televízióban fellép jósn napra pontosan el re jelezte. Hasonló meglep esetek szinte évente el fordulnak. A Rómában él holland jós, Van Wood minden év karácsonyán jóslatot ad a következ naptári évre. E jóslatok témáikat és földrajzi kiterjedtségüket tekintve igen széles kör ek, ezeket nemegyszer egyes szocialista országok sajtója is közli. Van Wood jóslatairól különben szó lesz még e fejezetben. Számos olyan esetr l tudunk, amikor egyesek a parapszichológiái képességeket a régészetben hasznosították. J Goodman – aki valaha egy olajkutató tudományos társaság vezet je volt, majd jól felkészült régészként végzett saját kutatásokat – egy Áron Abrahamson nev parapszichológiái képesség egyén segítségével fedezett fel

Flagstaff mellett történelem el tti emberi településeket; bizonyítékokat szerzett arra is, hogy azokon a területeken emberek már 100 ezer évvel ezel tt is éltek, ami halomra döntötte régésztársai erre vonatkozó korábbi elméleteit. (5) De már jóval korábban, a század elején egy angol régész, Frcderick Blight Bond szintén egy “jós", John Bartlett segítségét kérte, amikor Glastonbury apátságának romjait vizsgálta. Az is érdekes felfedezés, hogy ha valaki szinte állandóan gondol valamilyen problémára, el fordulhat, hogy a 182 megoldásra. álmában jön rá Ez a “profetikus álom" talán egészen egyszer en megmagyarázható lesz, ha majd jóval többet tudunk az emberi agy m ködésér l. Könnyen elképzelhet például, hogy az agy a neki napközben feladott “leckével" akkor is foglalkozik, amikor az agy gazdája 161 pihen. Mindenesetre a tudománytörténet ismer ilyen eseteket August Kekulé álmában pillantotta meg a

benzolgy r alakját (a CH képlet vegyületben a szénatomok gy r ként kapcsolódnak össze); Bautinge doktor szintén álmában értette meg az inzulin képletét és azt, hogy annak a cukorbaj gyógyításában vehetik majd hasznát. Visszatérve a tudatos jósokhoz, a helyzet hasonló, mint a nem hagyományos gyógymódokat alkalmazó healer-ek esetében. A rendkívüli képességek makacs tagadói könnyen rámondják, hogy X. vagy Y gyógyító valójában csak kuruzsló; ám az nem jut eszükbe, hogy ha ezek az emberek nem tudnának gyógyítani, már régen elt ntek volna a színr l. Márpedig a gyógyítók és jósok gyakran évtizedekig tevékenykednek ugyanott, kiterjedt ügyfélhálózatuk van. Ha a gyógyító betegei belehalnának a kezelésbe, ha a jós a klienseinek csupa be nem következ ostobaságot jósolna – nem lennének ügyfelei. Kétségtelen, hogy akadnak szélhámosok is, de nem süthetjük rá ezt a bélyeget minden gyógyítóra, minden jósra. A

nevezetesebbek – mint a már említett Van Wood vagy Madame Soleil Párizsban – évtizedek óta tevékenykednek és nem szégyellik, hogy nem minden jóslatuk válik be. Vajon csak véletlenül hibázott rá a dologra az a bizonyos, Új-Angliában él William Denton, aki 1866-ban állítólag telepatikus úton “kapcsolatba lépett más bolygók lakóival" majd könyveket írt az így szerzett tudásról? Nem csupán ama bizonyos idegen bolygók fizikai kör lményeit írta le részletesen, de azt is megemlítette, hogy az 183 idegen lények a legkönnyebb fémb l, az alumíniumból épített csészealj-alakú rhajókon közlekednek. A legismertebb olasz jósn jelenleg a 67 éves Germana Grosso. Prckognitiv (el relátó) képességeit – állítja – idegen lényekkel fenntartott kapcsolatainak köszönheti. (Nem kell minden állítást szó szerint venni.) A legismertebb jóslata annak idején Kennedy elnök figyelmeztetése volt. Mint a sajtó is megírta (6), Grosso

asszony 1963-ban július 17-én levélben figyelmeztette az elnököt, hogy merénylet készül ellene. A levélre a torinói amerikai konzulátustól kapott választ, ebb l viszont kiérezhet volt, hogy a 162 figyelmeztetést az amerikai hatóságok nem vették komolyan. Grosso asszony hiába kérte ismét Kenncdyt, er sítse meg test rségét és legyen óvatosabb a következ hónapokban. 1963 november 22-én, mint tudjuk, Kennedy merénylet áldozata lett Hogy Grosso asszony valóban el re látta ezt vagy csak homályos “el érzete" volt, nem tudjuk. Tcd Owensr l rengeteg könyvet írtak, olyan híres jósnak tartják. Ezek után talán nem meglep , hogy tehetségét is az UFO-kon közleked idegeneknek tulajdonítja. A jós a prekognitív eseteken kívül olyan “varázslatokra" is vállalkozik, mint az. es csinálás 1976 augusztusában Londonban rendezték a parapszichológusok soron következ nemzetközi konferenciáját. A már ismert Owenst azért hívták meg,

mert Angliában rendkívüli szárazság volt; hasonlót ötszáz éve nem tapasztaltak a szigetországban. A háztartások vízfogyasztását az egyharmadára korlátozták, több vidéken a vizet már tartálykocsikkal szállították a házakhoz. Felkérték Owenst, vessen véget a szárazságnak és miközben a meteorológusok továbbra is szárazságot jósoltak, pár nappal kés bb akkora es zések kezd dtek, hogy sokfelé most meg árvíz pusztított. (7) De nem ez a lényeg, mert hisz – sejtjük, ugye? – az 184 es t más is okozhatta, például egy id járásváltozás, akkor is, ha azt a meteorológusok nem látták el re (ez utóbbiak tévedéseinek nap mint nap tanúi lehetünk.) Sokkal érdekesebbek Owens más természet jóslatai. 1971 januárjában közölte: Nixon elnökkel hamarosan “valami rendkívüli dolog fog történni" és ebb l kifolyólag “vagy maga mond le hivataláról vagy eltávolítják onnan". Ne feledjük, annak el tte még soha

egyetlen amerikai elnök sem mondott le önként, ilyesmit elképzelni sem lehetett. Mint tudjuk, a meglehet sen valószín tlenül hangzó jóslat bekövetkezett, Nixon a Watergate-botrányban játszott szerepe miatt kénytelen volt lemondani. Owens 1972-ben, 18 nappal George Wallace szenátor tragikus halála el tt a sajtó hasábjain megjósolta: “George Wallace-t meggyilkolják. Le fogják l ni." (8) Más kérdés, hogy Owens szolgálatait két olyan komoly intézmény is igénybe vette, mint a CIA és a NASA. 163 Amikor erre fény derült, a kémszervezet és az rhajózást hivatal azzal védekezett, hogy k Owenst úgymond “nem vették komolyan". Márpedig azt hiszem, aki Amerikában valakit alkalmaz, meghatározott feladatot végeztet vele és ezért fizet is neki, valamilyen formában mégiscsak komolyan veszi az illet t. A NASA-nál különben villámok “keltésével", el hívásával, tehát meteorológiai jelleg tévékenységgel foglalkozott Owens, a

CIA-nél katonai gyakorlatok alatt végzett, közelebbr l meg nem határozott pszichológiai kísérleteket bíztak rá. Számtalanszor próbálták a prekogniciót valamilyen módon mérni, tudományosan felfogni, magyarázni. William Cox mérnök a durhami Parapszichológiái Intézetben e célból egy mechanikus szerkezetet is épített. Ebben 1200 fémgolyó esik le 16, felerészben vörös, felerészben zöld vájatba. Nagyszámú próbálkozás esetén természetesen meg185 közelít leg ugyanannyi golyó esik véletlenszer en a vörös, mint a zöld vajatokba. Ám ha egy jóst hívnak a géphez és az illet közli, hogy most például a zöld vájatokba jóval több golyó fog esni – akkor általában a zöld vajatokba gy l golyók száma meghaladja a statisztikailag várható mennyiséget. És itt a jóslás már át is lépett a parapszichológia egy másik területére: ezt a jelenséget ugyanis telckinézisnek hívják, magyarul: a szerkezethez ültetett (de annak m

ködésével persze semmilyen kapcsolatban sem álló) személy valamilyen, a mai tudomány által még ismeretlen módon hatást gyakorolhat a golyókra és azok mintegy “engedelmeskedve akaratának", a kívánt vajatokba hullanak. Legalábbis erre vallanak az efféle kísérletek Dr. I Maxwell-lel, a lelkiismeretességér l ismert tudóssal történt a következ eset. Egy magát jósnak nevez személlyel folytatott kísérleteket, bár nem nagyon hitt az egész dologban, és kezdetben maga sem vette túl komolyan. Ám egyszer történt valami, ami véleményének megváltoztatására késztette. A jósnak “víziója" támadt, vagyis “látott" egy eseményt, amely nem abban az id ben, hanem a jöv ben történt: nagy tengeren úszik egy jókora g zhajó, zászlaja vízszintesen csíkozott, háromszín : fekete-fehérvörös, a taton a neve: Leutschland. A hajót hirtelen fehér 164 g z lepi el, a tengerészek és az utasok a fedélzeten futkosnak, a hajó

elsüllyed. Maxwell a következ napokban sok embert értesített err l, csupáncsak azért, hátha közülük valaki megfejti, mit is jelenthet a dolog? Aztán egy héttel kés bb megírták az újságok, hogy a Deutschland nev német g zhajó kazánja a nyílt tengeren felrobbant és a hajó elsüllyedt. Mint látjuk, a nyelvileg képzetlen és feltehet en nem túlságosan m velt jós egy bet híján pontos képet festett egy, a jöv ben bekövetkez eseményr l! (9) Egy holland hivatalnokn 1937. november 27-én álmot 186 látott. (A jóslatok gyakran következnek be alvás közben, ez már szinte mindnyájunkkal el fordult, innen erednek a “megálmodtam, hogy." és “Álmomban már átéltem" stb fordulataink.) A hölgy azt álmodta, hogy Bernát holland herceg, Julianna trónörökösn férje egy vasúti híd alatt autójával egy teherautónak ütközik. Az illet az álomról azonnal értesített másokat is, maga pedig azt írásban feljegyezte. Két nappal kés

bb, november 29-én pontosan a “megálmodott" körülmények között a herceg Weesp község területén a vasúti átjáró alatt ütközött össze egy másik járm vel és súlyos sérülésekkel szállították kórházba. Néha a magyar sajtóban is felbukkannak ezekhez hasonló, külföldr l átvett hírek. Igaz, ezek kivétel nélkül szinte csak sikertelen jóslatokról, könnyen kigúnyolható megtörtént vagy csak állítólag megtörtént esetekr l szólnak. (10) Ám a magyar (szak-) irodalomban idestova már száz évvel ezel tt megírta valaki, hogy egyes emberek “delejes álomban" (hipnózisban) el re látják majd a jöv t. Amit persze a mai (!) cikkíró szinte kinevet. (11) Az említett szakíró különben Dr. Katona Géza volt; “Próbajárulat a mágnesálom elméletének fejtegetéséhez" c könyve 1840-ben jelent meg az Athenaeum Kiadónál. Egy ismeretlen újságíró 1844-ben megjósolta a Regél – Pesti Divatlap cím folyóiratban, hogy

egykor a jöv ben Széchenyi István szobra az els dunai k híd pesti hídf jénél fog állani (Lánchíd). És azt tudjuk-e, hogy a teljesen másféle tevékenységér l ismert Táncsics Mihály a múlt század hatvanas éveiben már a környezetszennyezésr l, az idegenforgalomról és az aktív pihenésr l irt? 165 Persze nagy hibát követnénk el, ha mindezt a sok; dolgot eleve és egyszer en, megfellebbezhetetlenül a jóslás esetei közé sorolnánk. A régi emberek vágyai szárnyakat kaptak, elképzeltek sok jó és hasznos dolgot, amelyek 187 közül nem egy megvalósult (éppen azért, mert jó és hasznos, tehát modern korunkban szükség lett rá). Ahogyan a mai írók is elképzelik fantasztikus regényeikben a jöv t és nyilván nemegyszer ráhibáznak valaha majd megvalósuló találmányokra. Ha már irodalomról esett szó, lépjünk tovább. El fordúlt már, hogy neves és kevésbé neves szerz k véletlenül (?) meglep en pontos dolgokat mondtak meg el re,

vagyis jósoltak a jöv egy kis részletér l. Swift, Verne, Wells és mások nevét szokták ilyenkor emlegetni. De most lássunk egy szinte teljesen elfeledett. magyar példát Barsi Ödön (1904-1963) a háború el tt íróként, újságíróként tevékenykedett, vonzódott az rkutatáshoz, egyik alapítója volt a magyar rhajózási Társaságnak, kora neves íróival és tudósaival barátkozott. A háború után a rádió dramaturgjaként tevékenykedett. Nos, Barsinak két olyan regénye is van, amelyek szöget üthetnek az ember fejébe. Az els címe: “Az rhajó" 1944-ben jelent meg. (12) A közepes terjedelm könyv egy korabeli fantasztikus regény; némelyik részletén ma már csak mosolygunk. Például azon, hogy a magyar rhajósok magyar gyártmányú hajóval mennek el a Marsra és ott különböz kalandokba bonyolódnak, majd önfeláldozóan védelmezik meg a Földet a Mars kegyetlen diktátora ellenében. Ám a cselekménynek akad számunkra érdekesebb része

is. A budai Vérmez r l indított szerkezet utasai, köztük az apáca-szendeség színészn (!) ablakokkal ellátott rhajóján van “gumival szigetelt kett s ajtó", vagyis zsilip is. A Marson házak, páfrányok papagájok, de értelmes lények is vannak, amelyek többek között földalatti vasúton, lifteken közlekednek gigantikus hangyaboly-városaikban. A nagy páncélos hangyákat rabszolgasorsban tartó emberszer lények igen kényelmesen élnek; fürd szobáik pontosan olyanok, mint egy hasonló helyiség Közép-Európá188 ban, még fürd só is van! Azon már nem is lep dünk meg, 166 hogy a Mars lakói magyarul tanulnak és olykor, ha akarják, láthatatlanná tehetik magukat. Viszont Barsi leírja néhány általa elképzelt fegyverüket. F leg a legpusztítóbbat: az urani t-bombát. Valaha, a kezdet kezdetén az atombomba alapanyaga az uránium volt. Barsi a maga korában nyilván igen hatásos módon írja le az uranit-bomba bevetésének hatását: a

robbanás szélviharhoz hasonló lökéshullámokat kelt, a detonáció körzetében ezrek semmisülnek meg azonnal, percek alatt virágzó városok d lnek a porba, felforr a tengerek vize. Barsi állítja: az uranit hatására minden szerves és szervetlen élet megsemmisül. No és a bomba felrobbanásakor gomba alakú felh emelkedik fel. A regény 1944 márciusában, feltehet en a március 19-i német megszállás el tt jelent meg. Az akkori kiadói viszonyokat figyelembe véve, Barsi a könyvet az el z évben írhatta meg. Nos, a földön az els atomrobbanást 1945 március 16-án hajtották végre az amerikai Új-Mexikó állam területén, miután 1939-t l a leghíresebb tudósok (Bohr, Oppenheimer, Fermi, Seaborg stb.) részvételével kísérleteztek egy új, minden addiginál pusztítóbb fegyverrel. Akadt tehát Magyarországon egy író, aki másfél-két évvel a világ els atomrobbantása el tt már azt a részletkérdést is tudta, hogy az addig soha nem látott fegyver a

sok ezer lehetséges felh -alakzat közül melyiket fogja demonstrálni.! Prekognició? Szatmári Jen István újságíró Barsiról írott cikkében azt sugallja, hogy a szerz esetleg kapcsolatban állhatott a nyugati titkosszolgálatokkal, vagy akkor az atombomba el állításában segédkez szép számú magyar származású tudósgárdával, akik így akarták figyelmeztetni a magyar társadalmat, mit kockáztat, ha továbbra is kitart Hitler 189 mellett. De ez aligha valószín (13) A felh gomba-alakját különben el re az amerikai tudósok sem sejthették. Barsi másik könyve sem mentes az efféle rejtélyekt l. A Vihar London felett a fülszöveg szerint még a német megszállás alatt íródott, de már 1945-ben jelent meg. Ez egy kalandregény; a brit titkosszolgálat veszi fel a harcot Hitler csodafegyverével. Barsi itt az atombomba szót hasz167 nálja és a közeljöv r l szólva egyik h se közli: hamarosan a tengeralattjárókat is ellátják velük, de ett l

függetlenül az új fegyverrel majd “Európából is lehet Amerikát bombázni". Szól a nehézvízr l és a négylépcs s interkontinentális rakétáról, amikr l itt és akkor senki sem tudhatott A kép tagadhatatlanul rejtélyes: a lebombázott Budapest egyik pincéjében ül egy ember és gyertyafény mellett könyvet ír olyan dolgokról, amikr l akkor és ott csak a mesebeli távolbalátó jósnak lehetett tudomása. (14) Bizonyos szempontból hasonló eset fordult el a háború idején Amerikában is. 1944 márciusában Cleve Cartmill sci-fi író atomháborúról szóló írását közölte egy ismert fantasztikus folyóirat (az írás magyarul a Galaktika 1985. évi 2. számában olvasható, címe: Sürg s küldetés) Nem bizonyítható itt sem az “el relátás" vagy tudatos jóslás ténye, mindazonáltal elgondolkoztatóak az egybeesések. Van még egy más természet magyar példa is. Dr Lányi József nagyváradi püspök Ferenc Ferdinánd trónörökös

udvari lelkésze és gyermekeinek nevel je volt. A következ esetre tanúk is voltak, azonkívül sok, nemzetközileg ismert – bár f leg sajnos okkult – szakkönyvben is leírták. A pap 1914. június 28-án hajnali négy óra tájban pontosan “megálmodta" (bár saját elmondása szerint ez nem álom, inkább egy transz-szer állapot volt) a szarajevói merényletet összes kisér körülményeivel együtt, majd azt 190 hajnali fél ötkor le is írta és másoknak is elmondta. Mint tudjuk, a merényletre többszáz kilométerrel távolabb, aznap délel tt fél tizenegy tájban került sor. A szakirodalom – igaz, legtöbbször “okkultizmus" vagy telepátia címszavak alatt –- nagyon sok hasonló esetet sorol fel. (15) LEONARDO Leonardo da Vinci, a neves reneszánszkori m vész régóta izgatja az emberek fantáziáját. Amir l most szó lesz, az alig érinti Leonardo m vészi tevékenységét; életének van egy ennél sokkal izgalmasabb (ha nem is olyan

értékes) 168 mozzanata. Leonardo életének nagy rejtélye hatalmas kérd jel a számunkra ma is Élete távirati stílusban: 1452-ben született Firenze közelében mint törvénytelen gyermek. 20 évesen már tagja a fest k egyik korabeli és ottani érdekcsoportjának, egy ismert m vész, Andrea del Verocchio m helyében dolgozott. A festészet mellett sok egyébbel foglalkozott, hosszú életében volt szobrász, hadmérnök, m szaki tervez stb. Autodidakta térképész, lantzenész, vízm épít . Rendkívül békés ember, még a madarakat is felvásárolja a piacon csak azért, hogy kalitkáikból szabadon engedhesse ket; ugyanakkor hihetetlenül vonzódik a gyilkoló eszközökhöz, sok ilyent tervez maga is. Minden valószín ség szerint homoszexuális vonzódású, bár állítólag n kkel is voltak szexuális kapcsolatai. Külseje impozáns, m vészete leny göz , életútja buktatókkal teli, végül Franciaországban viszonylagos jómódban és alkotás közben éri a

halál 1519-ben. Életének legtöbb eseményét számtalan könyvben olvashatjuk magyarul is (16). Ami minket most ebb l a hatalmas életm b l érdekel, az Leonardo feltételezett prekognitív képességeihez f z dik. Azt állítjuk ugyanis, hogy ilyen tulajdonságokkal 191 rendelkezett, szintén szólva az lenne a legegyszer bb,, ha fantasztikus regényt írnánk egy jövend b l visszatért és ittrekedt id utasról, akit a maga korában Leonardo da Vincinek hívtak- (Erre céloztam is Id törés c. regényemben) Ám ez á “módszer" csak a science-f iction keretein belül alkalmazható, azon kívül aligha. De aki végigolvassa a következ néhány oldalt, óhatatlanul valami ilyesmire fog gondolni. Vagy rendkívüli jóstehetség vagy id utas volt Leonardo – eseteg valami más? Genetikai csoda, szuperember? Lehetséges-e, hogy egyetlen emberben ekkora tehetség gy ljön össze és azok mind a szellemi és gyakorlati tevékenység és alkotás legkülönböz bb, olykor

egymástól igen távol cs területér l származzanak? Lehetséges-e, hogy egy ember oly sok száz évvel megel zte korát, és egymaga annyi dolgot fedezzen fel, mint száz másik? És ha ez utóbbi lenne a válasz, akkor más korokban miért nem születtek hasonló egyéniségek? 169 És egy másik, talán még ezeknél is izgalmasabb kérdési honnan érkezhettek Leonardo agyába azok az impulzusok, gondolatok, amelyek gyakran egy, az korában még nyomokban sem létez világra vonatkoztak? De lássuk, mivel is foglalkozott ez az ember. 1. Fest volt (ezt nem kell példákkal alátámasztanunk). 2. Szobrász (erre is van elég bizonyíték) 3. Felfedezi a mechanika általános törvényeit 4. Megfejti az Arno-völgy üledékes kövületeinek történetét 5. Elvégzi a kor ismertebb fizikai kísérleteit, tanulmányozza a fizika elveit. 6. Színházi díszletterveket készít 7. Színészek számára jelmezeket tervez 8. Olyan emel szerkezetet talál fel, amely az összes 192

rített leveg nyomása elvén m ködik. 9. Feltalál egy reszel vágó gépet; a bonyolult gépezet fogaskerék-áttétellel és csavarorsóval m ködik, és ha elkészül a prototípus, az önm köd en készítette volna a reszel ket, akár egy robot. 10. Feltalálta a laposacél megnyújtásához (amelyre az ágyúgyártásban is szükség volt) szükséges újfajta, vízier -meghajtású hengerm vet. 11. Feltalálja a posztó vágó gépet, 12. a t csíszóló gépet, 13. a desztilláló szerkezetet, 14. a forgatható tetej szélmalmot, 15. a nyomdagépet, 16. . a hajólékel szerkezetet, amelyet kezel je búvárharangból m ködtethet, 17. a keszonkamrát, 18. . a láncmeghajtást (amit ma többek között a kerékpároknál alkalmaznak), 19. az arányos és parabolikus körz ket, 20. a lépésmér szerkezetet, 21. a log-ot, a hajók sebességmér berendezését, 22. az ajtózáró rugót, 170 23. a kúpcsavart, 24. . a Cardan-tengelyt (amit ezért inkább

Leonardotengelynek kellene neveznünk), 25. a spirális szíjáttételt, 26. a centripetális szivattyút, 27. a hidraulikus sajtót, 28. a l fegyverek csövébe belül vésett menetet, 29. .a bányásztalicskát, 20. a csapágyas kereket, 31. a sínen járó árokásó gépet, 32. a fémfúrót, 193 33. a torpedót, 34. a fogaskerekes bolygórendszert, 35. a hengernyílás-csíszolót, 36. . a függ leges repülésre szolgáló légcsavart (ma a helikopterekben alkalmazzák), 37. a négyzetalakú ejt erny t, 38. a csapkodó szárnyú repül gépet, 39. a békaember-uszonyokat, 40. a hajót meghajtó lapátkercket, 41. a b r búvárruhát be- és kilélegz cs vel 42. Tervezett haditechnikai gyújtószcrkczctckct 43. Tervezett l porral és “srapnell-anyagokkal" telerakott robbantó hajókat, 44. kettösfenek (“elsüllyeszthetetlen") hajókat, 45. t zvet hadigépet, 46. . a törökök számára az Aranyszarv-öblöt átível hatalmas hidat, 47. .

alagutat abból a célból, hogy egy folyó vízét a hegy alatt átvezessék, 48. . olyasmit, amit mi a huszadik század végén valósítottunk meg: a nagyvárosok köré telepített “alvóvárosok" rendszerét, ahol nincs zsúfoltság, nincs tömeg, 49. újfajta ostromlétrákat, 50. harci célokra alkalmazható szélkerekeket, 51. mocsarak lecsapolását, 52. folyamszabályozást, 53. városépítést, 171 54. 55. 56. 194 - önm köd ajtót, “.ébreszt órát, ~ nehéz oszlopokat felállító szerkezeteket, 57. . kötélver gépet, amely többször tíz ember munkáját elvégzi, 58. . olyan lámpát, amelyb l egy vízzel töltött üveghengeren át jön ki az er sebb fény (ez is csak a XX. században valósult meg), 59. f t berendezést, 60. modern konyhát, 61. modern kandallót, 62. . konyhai nyársakat, amelyeket a t zhelyt l felforrósodott leveg forgat, 63. ~ árnyékszéket, amelynek ablaka egyben forgó szell ztet berendezés is, 64. “ kéményt

újszer szell z nyílás-megoldással, 65. . épületekhez egyszer kett slépcs ket és kett s csigalépcs ket, 66. ~ épületek olyan hosszú szabadonfügg szerkezeti elemeit, amelyeket csak századunkban, a vasbeton felfedezésével lehetett megvalósítani, 67. . bordélyházat három különálló be- és kijárattal, hogy a látogatók egymással ne találkozhassanak, 68. ~. gigantikus színházat, amely más napszakokban templomként lenne hasznosítható, 69. . hegy-méret óriásmauzóleumot, ennek mélyében egy-egy sírkamra hossza több, mint 500 méter lett volna, 70. szimbolikus játékszereket, 71. . olyan istállót, valóságos háziállat-palotát, amelynek lefolyócsöveit a padló alatt vezeti, a szénát pedig felülr l egy gépezet juttatja az állatok elé, 72. . az el regyártott házakat, megtervezte az egyforma elemekb l gazdaságosan, “telepszer en" építhet módot, 73. . a latin bet típus legsikeresebb változatát (Így vagy úgy, ö tervezte meg

ezeket a bet ket is, 195 amelyeket most önök e könyv lapjain látnak, olvasnak.) 172 74. . a jöv fegyvereit: az öt, tíz, tizenkét csöv , orgonaszer golyóvet ket, 75. . a rakéták kis szárnyait, mert tudta, hogy a röppályát stabilizálni kell, 76. a kétsávos utat, 77. a magas- és mélyutakat, 78. az ún poligonális (sokszög ) várvéd bástyákat, 79. . olyan szerkezeteket, amelyekkel a várvéd k megakadályozhatták, hogy az ostromlók létráikat a falakhoz támasszák, 80. . korabeli srapnell-lövcdéket; golyókkal teli b rzsákot, amely a kilövésnél szétreped és bel le a golyók szerteszét repülnek, 81. homorú tükröket gyártó gépet, 82. . turbinakereket, amelynek elve pontosan megegyezik a maival, 83. . egyszemélyes tengeralattjárót vízicsaták eszközéül, 84. vízi ment mellényt, 85. anatómiai csontf részt, 86. izzasztókamrás (szaunás) fürd szobát, 87. zsiliprendszert, 88. ~ bombavet mozsárágyút, 89. gyújtóbombát,

90. . fogaskerék-áttételes, kézier vel hajtott páncélkocsit, amit megfigyel toronnyal is ellátott, 91. . “sarlós harckocsit", amit lovak vontattak, tengelyei egyben az ellenséget kaszaboló éles kaszákat forgattak, 92. az ágyúkkal ellátott sebesen mozgó harckocsikat 93. Foglalkozott az emberi test m ködésével. Els ként 196 jött rá az érelmeszesedés tüneteire. 94. Száz évvel Harvey el tt megértette a vérkeringés létezését. 95. Megértette a szívbillenty k m ködését 96. Tanulmányozza a parabolatükör által visszavert fényt. 97. Szemüvegeket tervez 98. Elvileg feltalálja a távcsövet; “olyan szemüveget 173 kell készíteni, amelyen át a Holdat nagyobbnak látjuk". 99. Állítja, hogy a leveg ben repül lövedéknek áramvonalasnak kell lennie, tehát tud a légellenállásról és a súrlódásról. 100. Nagyon finom és áttekinthet térképre rajzolja Firenzét és tartományait. Olyan ez, mint egy légitérkép 101.

Állatokat preparál tudományos célból 102. Teljesen furcsán (és persze a történelemben els ként) rajzolta meg az emberi test belsejét, akárha Röntgen-készülékkel nézne át rajta. 103. Korát és annak tudósait messze megel zve írt a g zer felhasználásáról. Tervezett gözágyút irányzóval. 104. Szépíró is volt. M vei között gyermekmeséket, tréfákat, aforizmákat, rejtvényeket találunk csodaszép és igen tömör olasz nyelven. 105. Szakíró is volt: tudományos értekezéseket, tanulmányokat irt, többek között a festészetr l, a víz mozgásáról. 106. Kutató: a festészet kapcsán folytatott vizsgálódásokat a fény-árnyék, a színek, a perspektíva, valamint az állatok, növények és emberek (anatómia) terén. 197 107. Filozófusként munkáiban a világot állandóan mozgásban lev nek látja. Humanista elveket vall 108. Turista. Feltehet en a történelem során volt az els ember, akit turistának vagy hegymászónak nevezhetünk,

ugyanis minden egyéb cél nélkül mászta meg a francia Alpok egyik hegyét, átlépve az örök hó határát. Mindezeken kívül okvetlenül meg kell említeni, hogy ismerte, illetve tudta: – Galilei el tt a tehetetlenség törvényeit – Newton el tt a hatás-ellenhatás elvét – hogy a szabadon es tárgy sebessége arányosan növekszik 174 – Stewint megel zve ismerte a hidrostatika paradoxonját – Pascal el tt azt, hogy a folyadékokban egyformán terjed a nyomás – hogy a fény visszaver dési szöge egyenl a beesés szögével – hogy a Nap állócsillag – hogy a csillagok vibrálása csupán optikai csalódás – Kopernikusz el tt állította: nem a Föld a világ közepe – Els ként végzett fényer sség-méréseket – Kutatta az anyagok ellenállását – Lerakta a súrlódás elméletének alapjait – Az anatómia terén észrevette és hangoztatta az ember és a majom közti hasonlóságot –összehasonlítva az ember és a különböz állatfajok

méhen belüli embrióit, úttör je lett az összehasonlító embriológiának – Lavoisicr el tt tisztában volt vele, hogy a leveg ben lev anyagok a szervezetben egyrészt “elégnek", másrészt a lélegzés során elhasználódnak 198 – Tudott az idegrendszer m ködésér l – Els ként hasonlította össze az emberi szemet az optikai sötétkamrával. Megmagyarázta, miért sz kül össze és tágul ki a pupilla – A skolasztikusokkal szemben számtalan esetben – szóban és írásban – kiállt amellett, hogy csak a tapasztalatok, a kísérletezések növelhetik az emberi tudást – Pontosan tudta, hogy “semmilyen emberi vizsgálódás nem nevezhet tudományosnak, ha nem matematikai képletekkel és bizonyítékokkal dolgozik" (ami az idejében és még sokáig utána is, korántsem volt ilyen egyértelm és általánosan elfogadott gondolat). Döbbenten figyeljük Leonardo széleskör tevékenységét és tulajdonképpen tanácstalanul állunk el tte.

Zseni, lángész – “csak" az, nem valami többr l, másról van szó? Lehet, a fentebb felsorolt dolgoknak legalább egy része nem Lconar175 do természettudományos ismereteib l eredt, hanem úgy jósolta meg ket? Hisz például a hadieszközök egy része egyáltalán nem következett olyan logikusan az addigi fejl désb l (ejt erny , torpedó, harci szélkerék stb.) No és az egyéb, a maguk idejében teljesen fantasztikus, s t az akkori emberek számára nevetséges találmányai, mint a keszonkamra, a békaember-felszerelés, a turbina vagy a kétsávos út? Nem állíthatjuk, hogy Leonardo rendelkezett információkkal a jöv b l; hisz erre nemhogy bizonyítékunk nincs, de még azt sem sejtjük, hogyan lehetne megoldani az ilyen információáramlást, s t, lehetséges-e egyáltalán? Ezért vonzóbb a hipotézis, hogy Leonardo is rendelkezett valamilyen parapszichológiái képességgel és a bekövetkezend jöv egyes kicsi részleteit néha meglep en élesen látta.

Például a technikai problémák megoldását, amelyeken nyilván sokat töprengett. 199 Mellesleg Leonardóval kapcsolatban a “jós" f nevet els ként nem én használom. Sigmund Freud irja róla: “Leonardo da Vincit már kortársai csodálták, de ugyanakkor rejtélyesnek is találták, mint ahogy nekünk is mindvégig annak t nik. Kutatásait a természettudománynak csaknem minden ágára kiterjesztette, és mindenben felfedez , jós vagy úttör volt." (17) És hogy nem véletlenül “gyanúsítjuk" Leonardót, arra más bizonyítékaink is vannak. Leonardo magánemberként is nagyon elütött kortársaitól; többre tartotta a tudományos kísérletezgetést, mint világhír m vei befejezését. Nem evett húst – lehet, hogy volt az els vegetáriánus? De a maga idejében honnan tudhatott a húsevés kétségtelen és ma már tudományosan is bebizonyított ártalmairól? Tudjuk, boncolt lovakat is. Lehet, észrevette azt, amit ma már mindnyájan

tudunk (csak nem akarunk elfogadni.), hogy az ember szervezete valójában egy növényev állat felépítésével azonos és a hús számára méreg? Külseje is megnyer volt; els életrajzírója, Vasari úgy ír róla, mintha nem is ember, hanem valóságos isten lett volna. E forrás értelmében Leonardo mindenben szuper és minden cselekedete “isteni". Szép volt és er s, megnyer . Mindenhez értett és nem ismert akadályt. Az az I Ferenc francia király, aki maga köré 176 gy jtötte világa legkülönb koponyáit, m vészeket, tudósokat – meghívta magához Leonardót és megismerkedvén vele kijelentette: még sohasem találkozott ilyen nagy tudású emberrel. A baj csak az, hogy Leonardo valójában semmiféle iskolát sem végzett. Teljesen autodidakta, önm vel volt Ha még ezt is összevetjük azzal a százvalahány témával, amelyekkel foglalkozott, s t amelyeket alkotó módon továbbfejlesztett – a rejtély még érthetetlenebbé válik számunkra. Hisz

életének több mint a felét szüntelen tanulással kellett volna eltöltenic ahhoz, hogy csak a 200 tizedéhez értsen annak, amivel foglalkozott. De tudjuk – tanulásra egyáltalán nem fordított id t. Kora más nagy embereivel ellentétben soha nem foglalkozott mágiával, asztrológiával, alkémiával. Bolondnak tartotta mindazokat, kik az örökmozgó létrehozásán fáradoztak. Leonardo tapasztalatból is tudta, hogy az örökmozgó megalkotása lehetetlen, ugyanis maga is “javasolt" egy szerkezetet, amelyben rudak végérc helyezett higanynyal töltött gömböket, s a súly áthelyez dése egy közbeiktatott fogaskerék meghajtóm vel forgatja a kerekeket. Miután még számos tervet megvizsgált, ezt írta: “ó, ti, az örökmozgó feltalálói, hány semmit ér tervet alkottatok! Menjetek az aranycsinálók közé!" Viselkedése a hétköznapi dolgokban is eltért kortársaiétól, nem az érdekelte t, ami azokat. Tükörírással, titkosírással

vezetett naplójában tegezte magát és benne utasításokat adott önmagának És lehet, el re sejtette, hogy eljön egyszer a környezetszennyezés kora is, mert fennmaradt egy jóslatnak is beill mondata, amelyet az emberiség és az emberek jöv jér l vetett papírra: “Semmi sem marad sem a földön, sem a föld alatt vagy a vízben, amit ki ne kotornának, tönkre ne tennének, helyéb l ki ne forgatnának." VAN WOOD A Rómában él örökifjú holland asztrológus és zenész, zeneszerz és gitár-virtuóz jós egy-egy évre vagy évszakra 177 szóló el rejelzéseit sok ország tévéállomása átveszi; a római második m sorban estefelé a bemondón olvassa fel Péter Van Wood másnapi prognózisát. Eddig a dolog rendben is lenne, beleférne a szórakoztatásra vágyó közönség igényeinek kielégítésébe. De 1985-re Van Wood többek között azt jósolta, hogy nagy földrengés lesz Los Angelesben, Sidneyben és Leningrádban. 201 Mint tudjuk, egyik sem

teljesült. Ám az a jóslata, hogy “egy eddig ismeretlen járvány sok áldozatot fog szedni", sajnos teljesült (AIDS). A Távol-Keleten hatalmas vulkánkitörés lesz – ez sem “jött be", ám amit Mexikóváros, pusztulásáról jósolt, az sajnos teljesült. Nem tudni, mit értett azon, hogy fontos események történnek majd Kölnben, Torontóban, Kalkuttában és Budapesten; ez utóbbi városban 1985 szén volt a nagy európai kulturális fórum, ami bizonyos szempontból valóban fontos esemény lehetett, ám nem volt nehéz megjósolni, hisz pontos dátumát már 1984 vége el tt is közhírré tették. Nem tudjuk, mit kezdjünk az olyan jóslatokkal, mint pl “meghal egy király, híres politikus", avagy “híres színész balesetet szenved és életét veszti". Némi késéssel ugyan, de teljesült az a jóslata, hogy Kadhafi ezredes csodával határos módon menekül meg egy merényletb l (az 1986 áprilisi amerikai légitámadás során valóban

nem sok hiányzott ahhoz, hogy a líbiai vezet életét veszítse). (18) i MADAME SOLEIL Franciaországban igen népszer ek a horoszkópok (a felmérések szerint minden második francia rendszeresen elolvassa ket – ami persze nem jelenti, hogy ugyanennyien veszik komolyan). Ezen az égbolton a legfényesebb csillag Madame Soleil (“Nap asszony") hosszú utat tett meg, míg feljutott erre a kétségtelen csúcsra. Ma már államelnökök és vezet üzletemberek is kikérik jóslatait; politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális téren afféle “kis nagyhatalommá" lett Párizsban. Megszámlálhatatlanul sok cikket írtak róla, a világsajtó vezet lapjai is foglalkoztak vele egy-egy 178 sikerült jóslata vagy más események kapcsán. (19) Természetesen neki is vannak melléfogásai, az jóslatai sem mindig teljesülnek. Ez persze csökkenti a beléje vetett 202 bizalmat, ám ebb l, úgy látszik, a jósn még így is jelent s “tartalékokkal"

rendelkezik. Tény, hogy az elmúlt évtizedben számos politikai eseményt találóan megjósolt jóval azok bekövetkezte el tt, márpedig – mint tudjuk – ezeket a legnehezebb el re látni. Londonban sokáig aratott egy görög emigráns jósn , Kathina Theodosiu, aki ipari-pénzügyi jóslatokra specializálta magát. Jövendölései nemegyszer t zsdei listák kivonataira emlékeztettek Amerikában persze mindinkább virágzik ez az üzlet, már a legismertebb lapok is meghajoltak a tömegek kívánságai el tt; horoszkópokat közöl immár a Washington Post is. Híres üzletemberek konzultálnak “udvari" jósaikkal, akik valamilyen módon olykor bizony el is találják a jöv t (különben már régen menesztették volna ket). Hogy ezek az esetek nem lépik túl a statisztikailag megengedett arányokat? Lehetséges. Ám az is lehetséges, hogy igenis túllépik, hisz senki sení tudhatja pontosan (e jósokon kívül), összesen hány jóslatot tettek-tesznek. A

KEELY-ESET A múlt század vegén történt. Egy szép napon John Keely, aki magát feltalálónak nevezte, meglep hírrel állt el . Ez volt különben az az id szak, amikor a rohamosan növekv ipari termelésnek mind nagyobb mértékben volt szüksége energiára, de az ismert okok miatt akkor még csak szén, g z és igen kis mennyiségben az elektromos áram szolgáltathatott energiát. Nos, John Keely kijelentette: olyan motort készített, amely üzemanyag nélkül m ködik. Energiáját olyan forrásból meríti, amelyet az emberiség mindeddig nem ismert, és amit ráadásul minden el zetes befektetés nélkül nyerhetnek a természetb l. Röviden: a motort a teret kitölt harmonikus rezgések hajtják. 179 203 “Minden, ami létezik, vibrál" – közölte Keely, majd valahogy így folytatta: e vibrálásoknak, rezgéseknek mi emberek csak egy nagyon kis részét vagyunk képesek érzékelni, ami érzékszerveink tökéletlenségét bizonyítja. Ám e nagy er ket

képvisel rezgések léteznek és különféle m szaki berendezésekkel ennek az összes teret kitölt rezgésáradatnak egy részét hasznosíthatjuk. De hogyan? John Keely kijelentette: nemcsak e rezgéseket fedezte fel, de ismeri már a módot is, amely révén az emberiség uralhatja, hasznosíthatja ket. A tudósok persze kinevették, hisz úgy vélték: ismét egy rült állt el a perpetuum mobile, az örökmozgó ötletével, márpedig a semmib l nem nyerhet energia, ergo: üzemanyag nélküli motor nem létezhet. Ám akadt néhány üzletember, aki fantáziát látott a dologban és (lélekben talán egy “hiszen úgysem veszthetek semmit!" – felkiáltással) érdekl dést mutatott a dolog iránt. Bár aztán mégis veszítettek valamit, de err l alább. Az üzletemberek hajlandók voltak finanszírozni a gép tökéletesítését, de el bb szerették volna látni a prototípust. És John Keely be is mutatta nekik motorját, amely olyan er t volt képes kifejteni, hogy

gombnyomásra acélrudakat hajlítgatott. Csakugyan, nyoma sem volt semmiféle akkor ismert üzemanyagnak; a szerkezethez kívülr l semmiféle energiatovábbitó kábel sem csatlakozott. A bemutató után 23 pénzember nagyösszeg csekkeket adott át Kcelynek, és türelmesen várt. néhány évig Amikor Keely csak nem lépett el újabb eredményeivel, sürgetni kezdték A feltaláló azt állította, nagyon óvatosnak kell lennie, nehogy a titok kiszivárogjon és valamilyen sötét konkurrencia felfedje, miképpen lehet befogni a rejtélyes energiát. Végül azt kérte, a pénzemberek küldjenek hozzá egy tudóst, akiben feltétlenül megbíznak; el tte hajlandó leleplezni a titkot. Így is történt. És a “beavatás" után az a tudós közölte 204 megbízóival: igaz, nem érti tökéletesen, min alapszik a találmány, de az tény, hogy az üzemanyag nélküli gép m ködik, és minden jel szerint John Keely uralma alá hajtotta a természetben létez legnagyobb er

t. 180 A pénzemberek megnyugodtak, ám türelmük ezúttal is véges volt. Ujabb öt év elteltével – már beköszöntött a huszadik század – ismét nyomást gyakoroltak Kcclyrc, és mivel az most sem volt hajlandó elárulni a titkot, pert indítottak ellene. A bíróság ítélete: Kcelynek közzé kell tennie a titkot. A feltaláló erre nem volt hajlandó, hát börtönbe zárták. Onnan egy gazdag özvegy révén került ki, aki mindvégig hitte: Keely egy zseni. Pár év múlva Keely meghalt anélkül, hogy elárulta volna a titkot. A “rezgés-energia" körül dúló viták ezzel korántsem értek véget. Míg egyesek meg voltak gy z dve arról, hogy Keely csak egy ravasz szélhámos volt, mások – és ezek között akadtak tudósok is – igenis állították, hogy a férfi megtalálta a vibrálás mint energiaforrás lecsapolásának módját, ám úgy vélte, az emberiség még egyáltalán nem érett meg arra, hogy “ingyen" kapjon ilyen hatalmas

energiákat. Talán dcgenerálódástól féltette az emberi fajt? Vagy azt hitte, ezt is a háborúskodásra használják fel, talán a világ pusztulását okozzák a “rezgési energia" segítségével? Ma már persze nehéz lenne felderíteni, mi is történt valójában. Keely gépér l legjobb tudomásom szerint rajz sem maradt fenn, legalábbis hiába kutattam utána. Esetleges fényképr l nem is beszélve, hiszen a feltaláló rendkívül féltékenyen rizte találmányát. Kétséges különben, hogy egy korabeli rajz alapján ma közülünk bárki is rájöhetne Keely és a rejtélyes energia titkára. Természetesen nem vethetjük el azt a kézenfekv magyarázatot se, hogy Keely szélhámos csaló volt, aki így akart nagyobb összeghez jutni. Igen ám, de az efféle szélhámosok felmar205 kolva a pénzt azonnal elt nnek és nem várnak hosszú évekig ott a helyszínen. Ezen érdemes elgondolkozni A másik lehetséges magyarázat tehát az, hogy Keely mégis

tudott valamit. De honnan? Nem valószín , hogy régi források “súgták meg" neki a rezgési energia létét– err l sem azel tt, sem utána nem hallottunk semmilyen más forrásból. Elképzelhet hát, hogy Keely valóban lángész volt és itt kapcsolódhat a témánkhoz Mi a “megsejtés" oka, mechanizmusának célja? A jöv egy kis darabkája milyen úton-módon juthat el egy mai ember agyába? Vagy minden találmány így formálódik ki egy-egy ember tudatá181 ban, vagy legalábbis afféle gondolati kezd -lökés érkezik, egy impulzus át az id kön, és elindít egy emberben egy addig nem volt gondolkodási folyamatot? JÓSOK A PENTAGONBAN? Err l el ször csak pletykákat lehetett hallani, aztán – úgy t nik – a kósza hírek meger sítést nyertek. 1980 szén és telén állítólag minden hónap harmadik keddjén Washingtonban furcsa találkozóra kerül sor. Az USA haditengerészetenek egy tisztje civilruhában állított be Madame Zodiachoz, a híres

jósn höz. A tiszt egyik csuklójához irattáska volt láncolva, amihez a jósnö el z leg a Pentagontól kapott kulcsot. Madame Zodiac átnézte a szigorúan titkos térképeket és fényképeket, majd megjósolta, a következ hetekben merre fognak járni a tengereken. a szovjet tengeralattjárók? Minden ilyen “szeánszért" állítólag 400 dollárt kapott És persze nem ez az egyetlen ilyen példa. Mint arra egy, Amerikában a közelmúltban megjelent leleplez könyv fény derített (20), a Pentagon sok esetben dolgozott együtt egy úgynevezett parapszichológiái közösséggel. A szerz szerint az USA védelmi minisztériuma évente 6 millió 206 dollárt költött telepátia és ESP – extrasensory perception – (érzékeken kívüli érzékelés)-kísérletekre. Ezekben részt vett Russcl Targ professzor, a parapszichológiái jelenségek ismert kutatója is. A Pentagon természetesen tagadta, hogy bármilyen kapcsolatban állna jósokkal és más,

parapszichológiával foglalkozó személyekkel. Állítólag az 1983-as és 84-es év költségvetését utólag – éppen a szóban forgó könyv hatásara – ismét átvizsgálták és nem találtak bennük ilyen kiadásokat. Ám a minisztérium szavahihet ségét er sen megcáfolta maga Dániel O. Graham tábornok, a Védelmi Minisztérium fclderitöszolgálatának nyugalmazott parancsnoka; a New York Times-nak adott nyilatkozatából egyértelm en kiderül, hogy mindezek a “pletykák" igazak, s t még az MX-rakéták elhelyezésével kapcsolatban is kikérték a parapszichológusok véleményét. 182 Mellesleg 1980 decemberében már az amerikai hadsereg egyik szcmlc-jelleg folyóiratában is megjelent egy elgondolkoztató cikk Üj pszichikai harcterek címmel. Ennek szerz je nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a modern, s t az ultramodern hadviselésben léteznek fegyverek, amelyek az emberi tudatra hatnak és amelyek nagy erejét immár kétségen kívül

bebizonyították. (21) PÁPA-JÓSLATOK A középkortól máig bizonyos körökben gyakran el veszik az ún. pápa-jóslatokat Ezeket a XX-ik században Malachy O Morgair, azaz Malachiás nev ír érsek állította össze és az id k folyamán feltehet en rengeteg kiadást ért meg. Az alábbi adatokat a könyv javarészt latin és kisebbrészt francia nyelv 1595-ös kiadásában találtam. (22) Roppant érdekes a dolog. A szerz a maga idejét l 207 kezdve (meghalt 1148. november 2-án) két-három-négy latin szóval, rövidke mondattal jellemez minden következ pápát. Nem lehet azt állítani, hogy jóslatai kivétel nélkül minden esetben találóak; emleget például Pannóniából származó magyar ellenpápát is, ilyent pedig nem ismer a történelem. Ám a többi jóslata javarészt találó, ha hihetünk azoknak a kés bbi kelet magyarázó iratoknak, amelyeket az ismert vagy ismeretlen szerz k Malachiás dolgozatához csatoltak. Az általa megjósolt pár szó hol az

illet pápa származási helyére, hol családi címerére, jelszavára, az általa kedvelt foglalatosságára vagy az egyházon belül képviselt szellemi-politikai irányvonalára, esetleg nevére vagy kés bbi sorsára utalt. Nem állítható az, hogy a Malachiás által felsorolt százegynéhány kusza félmondatból valamelyiket mindig hozzá lehet idomítani az éppen következ pápához – vagyis az egykori ír érsek jóslataiban a pápák szigorú sorrendben követik egymást, minden jóslat csak egy adott pápára vonatkozhat, arra, aki a sorban következik. Malachiás az els pápát 1143 utánra tette listáján. Életkorukra, uralkodásuk hosszára sehol sem tett utalást, azt a jóslataiban nem határozta meg. “Draco depres183 sus", írta egy helyen (az ö idejét l számított 22-ik pápára vonatkozóan). Ez IV Kelemen volt (pápaként 1265-68), Kinek – mint az utódok feljegyezték – címerében sas tartott egy sárkányt (erre utal a latin draco szó). A

sorrendben negyvenedikr l megjegyzi: “Gallus Vicecomcs", – francia vicomte – és csakugyan, V. Orbán volt a 40 pápa (1362-1370 között uralkodott), annak el tte Guillaume de Crrimoard néven francia szerzetes volt. A 43 egy ellenpápa: Malachiás sz kszavú megjegyzése róla: “Luna Cosmedina". Ez XIII. Benedek volt (pápaként 1394-1417), családi neve pedro de Luna, és Cosmedin városában volt érsek, miel tt 208 pápává választották. És vajon honnan tudta az ir pap, hogy a sorban a 48. – akir l ö azt írta hetven évvel Korábban: “Nauta de Ponté nigro" – egy velencei lesz (XII. Gergely, 1406-1415, akkor lemondott) akinek az egyházmegyéjét Nigropontinak hívják majd? És akir l azt írta: “Piscator minorita" – az sorban az 58. IV Sixtus (pápa 1471-1484) lett, ki annak el tte egyszerre volt egy halász fia (latinul piscator-halász) és ferences “kis barát" (minorita).? A sorban a 64. “Leo Florentius" Ez VI

Hadrianus volt (pápa 1522-1523), igazi neve: Adriaan Florent dEdel, és címerállata az oroszlán volt (“leo"). Malachiás listáján a 67-ik pápához f zött megjegyzése így hangzott: “De corona montana". III Gyulát jelentette (pápa 1550-1555), kit miel tt megkoronáztak, Gian Mária del Monte-nak hívtak. És így tovább. Tulajdonképpen minden jóslat “ül", vagy Malachiás hozzáillesztett szavai éppenséggel megmagyarázhatóak. Lehet, hogy úgynevezett “önmegvalósító jóslatokkal" állunk szemben? Ez aligha képzelhet el. A konklávéra, pápaválasztásra gy l f papok bizony nem Malachiás listájával a kezükben gy ltek össze és nem aszerint választottak maguk közül pápát, mi állt a következ pápa Malachiás-féle jellemzésében. Az okot tehát valahol másutt kell keresnünk Az olvasót nyilván érdeklik a közelmúlt és a közeljöv pápáira vonatkozó Malachiás-jóslatok is. Lássuk hát a huszadik (és a

huszonegyedik?) századot e listán. 184 102. Lumen in coelo (“Fény az égen") (XIII Leó, pápa volt 1878-1903) 103. Igni ardens (“Lángoló t z") (X Pius, 1903-1914) 104. Rcligio dcpopulata (“Feldúlt vallás") (XV. Benedek, 1914-1922) 209 105. Fides intrepida (“Rettenthetetlen hit") (XI. Pius, 19221939) 106. Pastor angelicus (“Angyali pásztor") (XII. Pius, 19391958) 107. Pastor et nauta (“Pásztor és hajós") (XXIII. János, 1958-1963) 108. Flos florum (“Virágok virága") (VI Pál, 1963-1978) 109. De medietatc lunae (“A Hold közepe") (I. János-Pál, 1978 augusztus-szeptember; ez a pápa mindössze egyetlen holdhónapnyi ideig ült trónján, amire világosan céloz is a jóslat.) 110. De laboré solis (“A Nap fogyatkozása") (II János-Pál, 1978-) (Megjegyzésünk: a középkorban a napfogyatkozásokat gyakran hozták összefüggésbe az uralkodók elleni merényletekkel. Sok évszázada II János-Pál ez els

pápa, aki ellen merényletet követtek el.) 111. Glória olivae (“Az olajág dics sége")? és ezt a leend (de már feltehet en valahol világunkban él és tevékenyked f papot, ki békeszeret és talán békét szerz is lesz, állítja Malachiás – követi majd az utolsó pápa, a római Péter (“in persecutione extrema S.RE sedebit Pctrus Romanus"), majd jön Róma, az “örök város" és a világ pusztulása. Ezt az utóbbi jóslatot nem kell annyira komolyan venni. A pápaság intézményével valóban történhet valami, ami lényeges vonásaiban változtatja meg azt – például az egyházon belül is egyre er söd reformkövetelések eredményeképpen – és akkor lehet, Malachiásnak ismét igaza lesz annyiban, hogy nem lesz több pápa. De világunk léte vagy nemléte – szerencsére – nem középkori jóslatoktól, hanem t lünk, magunktól függ. 185 MAGYARÁZATOK? Az egyszavas fejezeteim mögé nem véletlenül került kérd 210 jel. A

legvadabb fantazmagóriáktól a láthatóan tudományos indíttatású, ám általában éppoly eredménytelen eszmefuttatásokig annyiféle elméletet leírtak már ezzel kapcsolatban, mégsem t nik úgy, hogy közelebb lennénk a probléma megoldásához. Honnan van egyeseknek jóstehetségük? Bár ilyen egyének – tudjuk a történelemb l – mindig voltak, s t olykor intézményesített keretek között is m ködtek, pl. az ókori Görögországban, és nem csak ott – azt is tudjuk, hogy számuk a társadalomban mindig is elenyész en kicsi volt. Ebb l az következne, hogy ha az embereknek csak egy nagyon kicsi, töredék ezreléke rendelkezik ilyen tulajdonságokkal, akkor azok egyáltalán nem jellemz ek fajunkra, inkább rendellenesnek, a normálistól eltér nek tekinthet k. Akár így van, akár nem, a jelenség létezik, tehát része világunknak – akkor pedig vizsgálnunk kell(ene). Péter Hurkost, mint megtudtuk, a különleges tulajdonság megszerzésében egy

véletlen baleset, az agyat ért valamilyen mechanikus ütés segítette. Ez azt sugallja, hogy a “normális, e tekintetben közönséges" emberek agyát valamilyen beavatkozással prekognicióra és parapszichológiái képességekre alkalmassá lehetne tenni? Mivel ilyen kísérletekre aligha kerülhet sor, hát ezen az úton nem juthatunk cl a bizonyossághoz. Ha feltesszük, hogy a jós – vagy inkább tudata, esetleg csak annak egy része – átléphet bizonyos, általunk ma még áthághatatlannak tartott fizikai korlátokat, például az id határait – akkor az a fantasztikusnak tetsz elképzelés is helytálló lehet, miszerint a jós tudata “elöremegy" az id ben, értesül az ott már megtörtént esemény tényér l, esetleg annak többé-kevésbé pontos körülményeir l is – és “visszajön" ide, ebbe az id be, ahol aztán a jós közli velünk a jöv általa tapasztalt kis szelvényét. Elismerem, ez nagyon “meredek" magyarázat lenne,

és azt is el 211 kell ismernünk, hogy nincs rá semmi bizonyítékunk. Ha csak az nem, hogy ezek a jóslatok (például a “megálmodások") nemegyszer döbbenetesen részletes apróságokban is 186 egyeznek a kés bb bekövetkez eseményekkel, ami viszont már aligha lehet véletlen. Minden kutató vágyálma, hogy egy ilyen jelenséget laboratóriumi körülmények között tanulmányozhasson. Ez bizonyos mértékig sikerült a New York-i Maimonides Mcdical Center-ben létesített Álomkutató Laboratóriumban. Dr Stanley Krippner vezetésével a tudósok több alkalommal hetekig kísérleteztek például egy Malcolm Bessent nev prekognitív személlyel. Az volt a feladat, hogy az alany már el z éjszaka álmodja meg, milyen kísérletet fognak vele végezni másnap. Bessent – akit azért választottak ki, mert korábban már sok esetben meglep en jó eredményekkel jósolt a világ és saját élete eljövend eseményeib l – jó alanynak bizonyult. (23) De itt is

felhozhatjuk a Titkok könyvéhen már cmlitett szovjet kísérletsorozatot, amelyet a Kamenszkij és Nyikolajcv párossal végeztek Moszkvában. Most ismét felhozhatjuk példaként, hiszen a fenti kísérletek során a prekognició terén is történt egy és más. El fordult például, hogy Kamenszkij olyan lepecsételt dobozokat nyitott fel, amelyek tartalmáról sem neki, sem a kísérletet felügyel tudósoknak nem volt tudomásuk. Nyikolajev jelent s földrajzi távolságban várta az “adást". Kamenszkij el vette az els tárgyat (egy tengeri kagylót) és azt mer en nézte, összpontosított és a látványt gondolata kisugárzásával “küldte el" az éterbe. Nyikolajev jól vette az adást és ugyanakkor más tudósok el tt sorolta, mit lát Kamenszkij. Kitalálta, hogy kagylóról van szó. Aztán a második tárgy esetében (egy fekete bakelit konnektor volt) Nyikolajev váratlanul egy felül vörös, alul fehér, gombaalakú tárgyról kezdett beszél212

ni. Az eredményeket kés bb összevet tudósok közül akkor még senki sem értette, mi történt. A harmadik tárgyat – egy békaember-felszerelésb l származó legz pipát –Nyikolajcv a távolból is könnyedén felismerte Kamenszkij “adása" alapján. Aztán jött a meglepetés –a negyedik kitalálandó tárgy egy felül piros, alul fehér fából készült ún stoppoló gomba volt! Itt tehát az történt – állapították meg a kísérlet ellen rei – hogy számukra érthetetlen módon Nyikolajcv el re megjósolta-látta a gombaalakú 187 tárgy felbukkanását a kísérletben! A dolog érthet en nagy vitákat váltott ki a tudósok között. A laboratóriumi kísérleteknek egy kissé meglep , érdekes útját választotta Remy Chauvin francia biológus 1968ban. Ha laboratórium, legyen fehér egér – gondolhatta a híres Sorbonne Egyetem professzora; ugyanis azt kutatták vajon egy egér is képes-e jóslásra? A kísérlethez egy teljesen automatikus

módszert dolgozott ki azért, hogy kizárja az emberi tévedéseket. Chauvin az egeret egy két rekeszre osztott ketrecbe tette; a válaszfalon volt egy kis nyílás, ahol az egér szabadon átugorhatott az A vagy a B rekeszbe. Az eszköz tartozéka volt még egy generátor amely hol az A, hol a B rekesz padlójába vitt be egy könny kis áramütést. Egy berendezés mindig feljegyezte hogy az áramütés melyik rekeszt érte, és akkor éppen hol tartózkodott az egér. Az egér szorgalmasan ugrált, hogy elkerülje a nem veszélyes, mégis kellemetlen áramütéseket. Hosszú hetek és 10 ezer próba után kiderült, hogy az egér 53 %-ban elkerülte az ütéseket, vagyis az esetek egy bizonyos (nem túl nagy) számában mintha el re sejtette volna, melyik rekeszt éri az ütés, tehát id ben átmenekült a másikba. Mondanom sem kell, hogy a professzor ezzel nem szerzett bizonyítékot az egér prekognitiv képességeire. Ügy t nik, 213 hogy egyszer véletlenr l van szó,

egy másik 10 ezres sorozatnál az egér talán csak 47 vagy 49 vagy 51 százalékban “látná vagy nem látná el re", melyik ketrecet éri az áramütés. Igaz, a durhami (USA) Parapszichológiái Intézetben sokszor megismételték és állítják: bár a kísérletez nek az egérre gyakorolt befolyását a minimumra csökkentették, az ellen rzés pedig igen szigorú volt, hasonló eredményeket kaptak. Prekognitiv kísérleteket hozzánk közelebb is végeztek, Lengyelországban Lech E. Stefaiíski professzor egyes kísérletei különböz intézményekben, közösség el tt folytak le a hetvenes évek elején. Ezekben a f szerepet ugyan a hipnózis és az ebben az állapotban létrehozható érzékeken kívüli érzékelés (ESP) vitte, azért akadt itt más is. A véletlenszer en kiválasztott, javarészt középiskolás kísérle188 ti alanyok között egy, e téren nagy reményekre jogosító fiatal lány, E. K 1973 április 8-án vasárnap a következ feladatot kapta:

“Ma április 9-e hétf reggel van. ön már felöltözött és most elmegy otthonról. Mondja tovább, mit lát A hipnózisba “merített" lány ekkor mintegy látja maga el tt saját hétf reggelét, vagyis a jöv t, és így beszél: “El ször cigarettáért megyek. A diákszálló udvarán jobbra áll egy teherautó, megkerülöm. Az utcához érek, át kellene mennem az úttesten, de várnom kell, egy 180-as autóbusz megy el el ttem. Átmegyek az úton, be a boltba Az ajtó el tt egy gyermekkocsi, a gyerek hangosan sír. Egy öregasszony szódásszifonnal a kezében a gyerekhez lép, szórakoztatja. Barna kabátja és kitaposott barna papucsa van. A boltban a húsos pultnál egy vásárló veszekszik Fánkot veszek a lányoknak, megyek vissza a diákszállóba. Mária asszony ül a portásfülkében, ez furcsa, mert hétf n másik portásn szokott szolgálatban lenni." Másnap reggel E. K az ellen rz tanúk jelenlétében 214 hagyta el a diákszállót. Az

udvaron jobbra állt egy teherautó, kénytelen volt kikerülni A járda szélén meg kellett állnia, mert egy 180-as autóbusz haladt el. E K ekkor megijedt attól, hogy minden ilyen pontosan bekövetkezik, azt mondta, igenis szembeszáll a “sorssal", “fellázad" és közölte a bizottsággal: el bb inkább elmegy az órákra, majd délután folytatják a kísérletet. Csak ebéd után ment bevásárolni. Az ellen rz bizottság természetesen akkor is nyomába szeg dött. A bolt el tt gyerekkocsi állt, benne a gyerek ordított, egy barnaruhás, szifont cipel öregasszony csititotta. A boltban a húsos pult el tt egy n veszekedett hangosan. A diákotthon portásfülkéjében Mária asszony ült, helyettesítve hirtelen megbetegedett kollégan jét. E. K. mellesleg megdöbbent nek tartotta a kísérlet eredményét és egyáltalán nem volt elragadtatva prekogniciós képességeit l. Hamarosan le is mondott a további kísérletezésr l (24) Továbbra sem tudjuk hát,

hogyan lesz valakib l jós, és valójában mib l is áll, min alapszik ez a tehetség? 189 IRODALOM: 1. Juszt László–Zeley László: A gondolkodás terhei Bp. 1986 Minerva Kiadó (“A parapscichológia rejtelmei" c fejezet, 31. old.) 2. Turcsányi Gábor dr.: Mekkora lelke van a növényeknek? Bp. 1986 Natura (Mez gazdasági Kiadó), 132 old 3. Népszabadság, 1986 június 14 MG: Gyógyító vagy gyilkos kezek? 4. Polityka (Varsó), 1986. 20 »% (május 17), 3 oldal, ás a hetilap következ számai. 215 5. Goodman, Jeffrey: Psychic archaology 6. Epoca, 1976 szeptember 1 7. Fate, 1979 2 SE Jeffrey Mishlovc cikke 8. The National Tattler, 1972 április 27 9. Maxwell, I: Phénoménes psychiques, 1903 10. Például: Magyar Ifjúság, 1986 május 23 11. Múzsák Múzeumi Magazin, 1985 3 sz 12. Barsi Ödön: Az rhajó (A világ r vándorai) Bp, Forrás Kiadó, 1944. március. 13. Szatmári Jen István: Magyar H GWells – vagy történelmi rejtély? Science-Fiction

Tájékoztató (Magyar írók Szövetsége) 15-16. sz 1975. " július,,36. old 14. Barsi Ödön: Vihar London felett. Magyar írás, 1945 Független Nyomda. 15. 1) Szputnyik, 1977 január 2) Vasziljev, L.: Telepátia, Bp 1964 3) Ország Világ, 1978. február 1: A Yard és a jósnö 4) Bányai Mátyás: Az élet hullámhosszán, I-II. köt Gondolatok a telepátiáról (kéziratban). 5) Nemere István: A jövendflmondó kétségei. Élet és Irodalom, 1981.október S 16. Leonardo-irodalom: 1) Jilek, Frantisek: Leonardo. Bp 1985 Gondolat Kiadó 2) Vallentin, Antonina: Leonardo da Vinci. Bp én (1945 elStt) 3) Clark, Kenneth: Leonardo da Vinci. Bp 1982, Corvina 4) Friedenthal, Richárd: Leonardo. Életrajz képekben Bp. 1974, Gondolat Kiadó. 216 (Ezenkívül más nyelveken kiadott Leonardo-irodalom b ségesen található a Jilek-könyv végén. Listánk korántsem teljes) 17. Freud, Sigmund: Esszék. Leonardo da Vinci Egy gyermekkori emléke. Bp. 1982 Gondolat, 255-324 old 18.

Przekrój (Krakkó),1985 január 13 19. Newsweek, 1973 egyik decemberi száma, például 20. McRae, Ronald: Mind Wars (magyarra így fordíthatnánk: Tudatháború). 1984. 21. Przekrój, 1984 május 27 22. Lignum Vitae c. wioni kódex 1595-ös velencei kiadás kés bbi utánnyomása. A latin-francia nyelv kiadás fakszimiléje, I rész Egészen biztosan 1939 márciusa után készült. (A “La Mystérieuse Prophéte des Papes." 1. sz függeléke, 102-113 old) 190 23. Krippner, S – Rubin, D: The Energies of Consciousness New York, 1975. 24. Stefanski, Lech E – Komar MichaR Od magii do psychotroniki. Warszawa 1982, Wiedza Powszechna (tudományos kiadói). Egyéb pszichotronikai-parapszichológiai irodalom 1. Psychotronika85. (A Lengyel Pszichotronikai Társaság III. Országos Szimpozionjának anyagai, Varsó, 1985. szeptember 14-15 342 old. A hazai tudósokon kívül szovjet, csehszlovák, magyar stb. kutatók 217 el adásait is tartalmazza.) 2. Wolman, B. Benjámin:

Handbook of Parapsychology Van Nostrand Reinhold, New York, 1977. 437 old 3. Jahn, G Róbert: On the Representation of Psychic Research Phenomena to the Community of Established Science, Parapsychological Association Annual Convention. Fairleigh Dickinson University, August 9, 1983. 4. Grosse, Michael: Parapsychology of Religion. JASPR/77/1983/4, 327-345 old. 5. Psychic Autoregulation, Alma-Ata, USSR. (Gy jteményes kiadás 19731974, föszerk. Dr A Romén) 6. Dubrov, A. P – Pushkin, V N: Parapsychology and Contemporary Science. New York–London Plenum Press, 1982 7. Ivanova, Barbara: Somé Training Experiments on Clairvoyanc*. (Proc. V. Intern Conf on Psychotronic Research, Bratislava, 1983) 8. Manczarski, St.: Zastosowanie cybernetyki i radiofizyki w parapsychologü. (A kibernetika és rádiófizika alkalmazása a parapszichológiában.) Przeglad Telekomunikacyjny, 1961. 11 ss 9. Drbal L – Rejdák, 2: Perspektlvy telepatie Praha, 1970 10. Rhine, J B – Pratt, J G:

Parapsychology: Frontier Science of the Mind. Springfield (Illinois), 1957 11. Stokvis, B: Lehrbuch der Hypnose, Basel, 1965 12. PikuUki, Zygmunt: Obietnice parapsychologii 218 191 “Az mint a dek, belül vörösek." eszperantisták görögdinnye: kívül olyanok, zöl- ÉS MIÉRT NEM GY ZÖTT? Nem véletlenül hiányzik a szerz neve a fenti idézet alól. Ha Homérosz szül városának a rangjáért hét város versengett, mottónk szerz ségéért legalább háromszor ennyi város – rend rkapitánya. Dokumentálhatóan egymástól függetlenül hangzott el a szemléletes hasonlat japán, osztrák, portugál, magyar stb. városok els számú rend reinek a szájából, igazságtalan lenne hát, ha bármelyiküket is megajándékoznánk a szállóige kizárólagos szerz i jogával. Az eszperantóról lesz szó, amely megalkotásának századik esztendejében a szokásosnál kicsit gyakrabban bukkan fel a hazai sajtóban, s ennek kapcsán sokakban felmerül a kérdés:

már százéves lett ez a fiatalként reklámozott (tényleg reklámozott?) nyelv? Hát egy egész évszázad sem volt elegend az elterjedéséhez? Ne menjünk most bele abba a kérdésbe, sok-e vagy kevés száz év egy nyelv elterjesztéséhez, s abba se, valóban olyan kevés-e az, amit az eszperantó elért c három emberölt alatt. írásunkban inkább arról az oldalról közelítjük meg a kérdést, milyen közegben, milyen körülmények között érte el az eszperantó azt, amit mégiscsak elért. Ha mottónk szerz ségéért rend rf nökök versengenek, akkor talán nem nehéz kitalálni, hogy annak szeretnénk utánajárni, mikor, hol és milyen indokokkal tiltották, akadályozták a nyelv terjesztését és használatát, természetesen a teljesség igénye nélkül, hiszen a rendelkezésünkre álló anyag elszomorítóan gazdag. 219 192 Miel tt a konkrétumok taglalásába kezdenénk, nem árt végiggondolni, honnan verbuválódtak az eszperantó ellenz i, s t

ellenségei? Manapság hajlamosak vagyunk azt hinni, hogz f ként a romantikus nyelvszemlélet hívei, a minden mesterségest l irtózó széplelkek és a konzervatív nyelvészek közül. Ez igaz is, ami a nyelv ellenz it illeti, k azonban sohasem hoz(hat)tak betiltó határozatokat, nem küldhették rend röket az eszperantó klubhelyiségekbe, nem börtönözhették be, nem küldhették koncentrációs táborokba a nyelv terjeszt it és használóit. A nyelv ellenségeit azok között kell keresnünk, akiknek a szemében nem maga a nyelv, hanem a nyelv deklarált célja, a népek közötti megértés volt szálka, tehát a széls séges nacionalisták és a demokrácia ellenz inek a körében. Századunk történelméb l fájdalmas ismeretcink vannak arról, hogy ezek az er k gyakorta és hosszú id n át voltak uralkodó tényez k számos ország hatalmi rendszerében. De a különböz cégérek alatt jelentkez politikai reakció mellett ne feledkezzünk meg az emberi butaság

szerepér l sem, hiszen az eszperantó megjelenésekor – a múlt század végén – olyan radikálisan új gondolkodást várt el az emberekt l, amilyenre sokan nem voltak képesek. Mottónk szerint–ha rend rkapitányaink igazat mondanak – az eszperantó használói mind titkos baloldaliak, s t forradalmárok voltak, s ma is azok. Ez természetesen így nem igaz, de mégsem véletlen, hogy a rend derék és kevésbé derék rei így látták. Hogy ki a baloldali, az mindig néz pont kérdése: egy széls ségcsen jobboldali rendszer rend re könnyen nézi kommunistának a magántulajdon szentségére esküd polgári liberális értelmiségit is. Az viszont tény, hogy az eszperantó hívei sohasem a társadalom jobboldali elemeib l verbuválódtak, s a teljes társada220 lom politikai színképéhez képest mindig aránytalanul sok volt közöttük az igazi baloldali, s t kommunista is. Az eszperantisták a nyelv nyújtotta lehet ségeket általában fel is használták a

politikai hitvallásuk érdekében végzett munkában, így azután gyakorta nehezen eldönthet , miért 193 is volt részük üldöztetésben, politikai hitvallásukért vagy az eszperantó nyelv terjesztéséért és használatáért? Tekinti tettel arra, hogy a legtöbb esetben a két tényez szervei! egységben van egymással, ennek a szétválasztásnak nem igen lenne sok értelme. Az eszperantó nyelv az els hatósági csapást 1895-ben alig nyolc évvel létrejötte után szenvedte el. A legfontosabb eszperantó nyelv folyóirat, a Nürnbergben megjelen “Lafe Esperantisto" közölte Lev Tolsztoj két cikkét, s ezért a cári cenzúra kitiltotta a lapot Oroszországból, pedig ott élt el fizet inek közel kétharmada. Ez kis híján az eszperantói mozgalom halálát okozta. Két további hir a cári Oroszországból: 1911-ben a kronstadti rend rf nök elrendeli az eszperantó plakátok megsemmisítését, mert “a nép nem érti azokat", s mellesleg! rizetbe veszi

a helyi eszperantisták vezet jét. Ugyanebben az évben kémkedés vádjával letartóztatják A. Posztnikovot az Oroszországi Eszperantista Liga elnökét. Többé senki sem hallott róla. Ezzel egyid ben a cári rend rség számos eszperantó klubot is bezárat. 1907 elején Számosz szigetén tragikomikus esemény történt. Vasvillákkal és fejszékkel felfegyverzett parasztok támadták meg a helyi eszperantó szervezet irodáját, s összetörték a berendezést, mivel az eszperantistákat az Antikrisztus és a szabadk m vesek szövetségeseinek tartótták. És most jön a csattanó: a számoszi herceg a “közrend megbontása" cimén betiltotta az eszperantó szervezetet. Japánban és Kínában az eszperantó a század elején 221 egyszerre jelent meg a liberális és szocialista eszmékkel: a szocialista gondolatok és az eszperantó úttör i ebben a két távoli országban gyakran ugyanazok a személyek voltak. Közülük igen sokan lettek vértanúk – nehéz

lenne megmondani, tevékenységük melyik részéért fizettek mártirhatállal. A japán nacionalizmus, az elzárkózásra való törekvés különösen nagy veszélyt látott az eszperantóban, s a nyelv üldözése egészen a második világháború végéig tartott. 1939-ben Takeucsi Zsiró japán ügyész 284 oldalas “szigorúan titkos" jelentést készít az eszperantóról – a jelentés 194 terjedelme is jelzi, milyen intenzitással harcoltak a japán hatóságok a “zöld métely" ellen. De térjünk vissza Európába. Az eszperantó nem kizárólag a reakciós rendszerek részér l talált elutasításra, fogadtatása szociáldemokrata körökben sem volt egyértelm A Német Szociáldemokrata Párt 1914 el tt megtiltotta a pártsajtónak, hogy bármit is közöljön az eszperantóról, a holland párt pedig “burzsoá ostobaságnak" min sítette az eszperantót. Ezzel szemben Jcan Jaures, a neves francia szocialista politikus a “demokrácia

latinjának" nevezte Zamenhof nemzetközi nyelvét – igaz, t kés bb le is l tték. Magyarországon 1913. szeptember 28-án vicclapba ill eset történt. A székesfehérvári eszperantisták propagandagy lést akartak tartani, s ezt bejelentették a rend rségen Sághy Lajos rend rkapitány magához rendelte a gy lés kezdeményez it, s közölte, hogy a gy lést nem engedélyezi, mivel “az eszperantó tolvajnyelv, s így propagálása nem kívánatos." A teljesség kedvéért el kell mondanunk, hogy a tudatlan rend rkapitány balfogása heves sajtóreagálást és parlamenti interpellációt váltott ki, s végül Sághy Lajos kényte222 len volt nyilvánosan önkritikát gyakorolni. Mivel az 1918/19-es forradalmak általában demonstratív rokonszenvet tanúsítottak az eszperantó iránt, a forradalmakat lever jobboldal szinte minden országban korlátozta a nyelv terjesztését és az eszperantó szervezetek m ködését. 1922-ben Léon Bérard francia

közoktatási miniszter betiltja az eszperantó nyelv oktatását. Íme néhány kiragadott mondat az indoklásból: “A civilizáció nyelve mindig a francia lesz. () Ráadásul az eszperantó nyelv okozta veszélyek az utóbbi id ben még növekednek is: nemzetközi szervezetek fejtenek ki olyan irányú törekvéseket, hogy b vüljenek az egyes országok eszperantistái közti kapcsolatok." Ez világos beszéd, Bérard nem ködösít: az állampolgárok között kialakuló kapcsolatok veszélyt jelentenek. S ezt nem egy sötét diktatúra rend rf nöke, hanem a liberális Franciaország közoktatási minisztere írja le. 195 Ugyanebben az évben a szomszédban is elhangzik valami az eszperantóval kapcsolatban, olyan ember szájából, akivel Bérard valószín leg nem szívesen vállalt volna közösséget, ám az eszperantó dolgában véleményük közel áll egymáshoz. Adolf Hitler így szónokol Münchenben: “A zsidóság a marxizmus révén a munkásságot akarja a

hatalma alá vonni, a szabadk m ves eszmékkel az “értelmiségi" rétegeket veszi célba, az eszperantóval pedig a zsidó uralom nemzetközivé tételét kívánja megkönnyíteni." Lényegében ezt a gondolatot ismétli meg Hitler a nemzetiszocializmus “bibliájában", a “Mein Kampf-ban: “Amíg a zsidóság nem lesz úrrá más népeken, akarva-akaratlan kénytelen azok nyelvét beszélni; amikor azonban e népeket leigázná, mindezen népeknek egy egyetemes nyelvet (például az eszperantót!) kellene megtanulniuk, hogy a 223 zsidóság ezáltal is könnyebben uralkodhasson fölöttük." 1928-ban a bajor parlamentben egy náci képvisel már nem csupán antiszemita érvekkel támadja az eszperantó nyelvet: “Az eszperantó gátolná a német kulturális befolyást a világon, lehetetlenné tenné, hogy a német világnyelvvé váljon. () Nem véletlen a hasonlóság az eszperantó zöld csillag és a szovjet vörös csillag között. Az

eszperantó mögött a nemzetközi szocializmus és a kommunizmus áll." A fentiek ismeretében nem meglep , hogy alig hat héttel Hitler hatalomra jutása után, 1933. március 14-én a rend rség rajtaütésszer támadást intéz a Proletár Eszperantista Internacionálc berlini irodája ellen, elkobozza az irattárat, az aktivistákat rizetbe veszi, s magát a szervezetet betiltja. Az eszperantó nyelv elleni fellépés 1935-t l válik szélesebb kör vé. Sajtókampányt indítanak ellene: a fasiszta ideológus Alfréd RQsenberg által alapított “Der Weltkampf" cím folyóirat hosszú cikket közöl “Az eszperantó – a világ zsidóságának a csatlósa" címmel. A “Leleplezett szabadk m vesség" cím náci propagandabrosúra az Eszperantó Világszövetséget a II. és III Internacionálé után a harmadik leginkább veszélyes nemzetközi szervezetként említi. 196 A konkrét hatósági intézkedések sem váratnak magukra sokáig. 1935 május 17-én

Bernhard Rust birodalmi oktatási miniszter megtiltja az eszperantó oktatását az iskolákban, mert a nemzetközi nyelv tanulása “elsorvasztja a nemzeti érzést". Alig öthéttel kés bb Reinhard Heydrich, Himmler helyettese felhívja a belügyminiszter figyelmét az eszperantó mozgalom veszélyes tevékenységére. Szavait alátámasztandó elmondja, hogy például a Düsseldorfban 1935 márciusában árulás miatt letartóztatott 36 személy közül 29 224 eszperantista volt. Sürgette az eszperantó mozgalom teljes felszámolását. Heydrich, ez a fanatikus náci, akinek Prágában egy antifasiszta merényl fizetett meg gaztetteiért, s akinek haláláért Hitler Lidice lerombolásával állt bosszút, eszel s ellensége volt az eszperantónak. Ez ügyben még Goebbels propagandaminiszterrel is ellentétbe került, aki – a külföldi sajtó reagálásától tartva – taktikai okokból ellenezte az eszperantó mozgalom betiltását: azt szerette volna elérni, hogy

az eszperantista szervezetek maguk mondják ki feloszlásukat. 1936. január 21-én Heydrich Rudolf Hesshez, Hitler helyetteséhez fordul levélben, s szorgalmazza az eszperantó mozgalom miel bbi betiltását, esetek sorára hivatkozva, amikor eszperantistákat államellenes tevékenységen értek. (Nem alaptalan a gyanúnk, hogy ezeknek az eseteknek egy részében szó sem volt valós államellenes tevékenységr l – hiszen a baloldali eszperantisták ekkor már szinte kivétel nélkül koncentrációs táborban voltak –, hanem Heydrich “gyártott" érveket céljának, az eszperantó mozgalom felszámolásának az elérése érdekében. Egyel re azonban csak annyit tudott elérni, hogy február l8-án a 28/36. számú, Martin Bormann által aláirt pártrendelet a náci párt és a párt égisze alá tartozó szervezetek tagjainak megtiltotta, hogy eszperantista szervezet tagjai legyenek, “mert a nemzetközi keveréknyelv ellenkezik a nemzetiszocializmus

alapelveivel". Gyakorlatilag ezzel egyid ben a “Fridericus" cím nagy példányszámú hetilaD 1936 évi negyedik számában “Az eszperantó – 197 világméret fenyegetés" szalagcím alatt közöl terjedelmes cikket. Heydrich végül mégiscsak eléri a célját: 1936. június 20-án július 15-i hatállyal a náci Németországban feloszlat225 nak minden eszperantó szervezetet. Goebbels aggálya alaptalan volt: a külföldi sajtó néma maradt, mint oly sokszor a nácik gaztetteivel kapcsolatban. Heydrich eszelösségét jól illusztrálja az alábbi incidens is, amely 1939 elején esett meg Hans Ungerrel, az Associated Press amerikai hírügynökség berlini tudósítójával. Ungcr eszperantista volt, s egy berlini kávéházban találkozott néhány német eszperantistával. Ártatlan dolgokról beszélgettek, hiszen Unger 1930 óta dolgozott Berlinben, s megtanulta, hogy a falnak is füle van. Néhány nap múlva mégis idézést kapott a Gestapo

központjába, ahol maga Heydrich hallgatta ki, aki továbbra is Himmler helyettese, tehát a hírhedt titkosrend rség második embere volt. Dühödten támadt az újságíróra, s azzal vádolta meg, hogy “nemzetközi kémhálózatot" akar szervezni a Harmadik Birodalom ellen. “Ha német lenne, azonnal koncentrációs táborba küldeném!" – üvöltötte. Amikor erre Unger azt válaszolta, hogy az emberi lelkiismeret ellen való tett lenne, ha csupán az eszperantó nyelv használatáért koncentrációs táborba küldenének valakit, Heydrich közbevágott: “A mi lelkiismeretünk német, és eszerint cselekszünk. Az “az emberi lelkiismeret" zsidó ámítás (jüdische Mache), és nem érdekel bennünket." Az eszperantót a háború kitörése után is megkülönböztetett figyelemben részesítette a Gestapo. Alig néhány nappal Varsó megszállása után Zamenhofnak, az eszperantó nyelv alkotójának a leszármazottait családjukkal együtt

letartóztatják. Adam Zamenhofot kórházból hurcolják el A népes családból csak Adam felesége, Wanda, és fia, Ludwik éli túl a háborút. Joseph Meisingernek, a varsói német biztonsági rend rség parancsnokának kés bbi vallomása szerint ebben az ügyben külön parancsot kaptak Berlinb l. Valamennyi megszállt országban hasonló sors várt az eszperantistákra. 226 198 Ausztriában az els csapást az ausztrofasizmus mérte az eszperantóra, f ként az eszperantista munkások mozgalmára: 1934-ben sz nt meg többek között az Osztrák Köztársaság kés bbi köztársasági elnöke, Franz Jonas által alapított Szocialista Eszpcrantisták Internacionáléja is. A kegyelemdöfést természetesen az Anschluss adta meg: lehetetlenné vált nem csupán a nyelv terjesztése, hanem a használata is. Alig öt héttel a bevonulás után a Gestapo bezáratta az Osztrák Nemzeti Könyvtár keretei között m köd Nemzetközi Eszperantó Múzeumot és Könyvtárat, s a

megsemmisítés veszélye fenyegette ezt a páratlanul gazdag gy jteményt. De a szerencse ezúttal az eszperantisták mellé állt: a barbár tettre nem került sor, s az intézmény anyaga a Hofburg pincéiben gyakorlatilag sértetlenül vészelte át a második világháborút. A bécsi eszperantisták, dacolva a tilalommal, id nként összejöttek egymás lakásán. Egy ilyen összejövetelre – amelyet egy Gustav Weber nev eszperantista lakásán rendeztek – csapott le a Gestapo. Valamennyi jelenlév t elhurcolták: sorsukról részletek nem ismeretesek, csupán a házigazdáról tudjuk, hogy mindössze két héttel a felszabadulás el tt gyilkolták meg az egyik koncentrációs táborban. Most evezzünk ismét hazai vizekre. A székesfehérvári rend rkapitány balfogását már említettük, de a történelem megismételte önmagát, alig kilenc esztend vel kés bb. 1922ben tanfelügyel i javaslatra Budapesten elbocsájtják állásából Preyer Aranka tanítón t, mert

eszperantó ideológiai alapokon álló Horthy-rendszer érthet gyanakvással nyelvtanfolyamon vett részt. Az indoklásban ezt olvashatjuk: “az eszperantó a szocialisták tolvajnyelve." Ekkor már nem történt sem sajtóreagálás, sem parlamenti interpelláció. 1922-ben másféle szelek fújtak. Mivel a Tanácsköztársaság idején az eszperantó jelent s 227 hivatalos támogatásban részesült, a nacionalista tekintett a nemzetközi nyelv terjeszt ire és használóira. Ezt a megkülönböztetett figyelmet jól példázza, hogy id r l id re eszperantó tanfolyamot rendeztek rend rtisztvisel k számára. 1922-ben a budapesti f kapitányságon 136(!) rend rségi alkalmazott végzett eszperantó nyelvtanfolyamot 199 Az egyetlen legális baloldali er , a magyar szociáldemokrácia magatartása is meglehet sen felemás volt az eszperantóval kapcsolatban. Az MSZDP 1922 decemberében tartott XXI. kongresszusán Hámán Kató, a munkásmozgalom kés bbi mártírja

terjesztett el határozati javaslatot, amely az eszperantó nyelvnek a párt külügyi munkájában való alkalmazását szorgalmazta. A pártvezetés még a javaslat tárgyalását is meg akarta akadályozni: ez ugyan nem sikerült, de a kongresszus a vezet ség hatására elvetette Hámán Kató javaslatát. 1928-ban pedig, amikor sorozatosan tiltották be a munkások körében indított nyelvtanfolyamokat, s ez már a szociáldemokrata pártban is felháborodást váltott ki, Peyer Károly így “védte meg" az eszperantistákat: “Ha már van egypár ilyen futóbolond, hát engedjék meg nekik, hogy tanuljanak" A Magyarországi Eszperantista Munkások Egyesülete az MSZDP égisze alatt tevékenykedett. Amikor azonban a rend rség hajszát indít a szervezet ellen, a szociáldemokrata párt nem áll ki az eszperantisták mellett, s 1934. február 14-én minden közösséget megtagad az Egyesülettel. Két hónap múlva, április 19-én azután a belügyminiszter

feloszlatja a Magyarországi Eszperantista Munkások Egyesületét Spanyolországban 1936-ig, a polgárháború kitöréséig virágzott az eszperantó mozgalom. A polgárháború idején is sok kiadvány jelent meg eszperantó nyelven, a köztársasági kormány kiadásában. A Spanyol Eszperantó Szövetség 228 elnöke, Julio Mangada Rosenörn a köztársasági hadsereg híres tábornoka lett, s a nemzetközi brigádokban is számos eszperantista harcolt Jugoszláviából, Romániából, Svédországból, Németországból, Olaszországból és Franciaországból. Valószín leg ez is közrejátszott abban, hogy a francóisták az elfoglalt, területeken irtóhadjáratot rendeztek az eszperantisták ellen: például Córdobában a helyi eszperantó szervezet minden tagját agyonl tték, csupán a szervezethez való tartozás okán. A spanyol eszperantisták 1947-ben alakíthattak ismét szervezetet, azonban még hosszú ideig gyanakvás kísérte tevékenységüket.

Portugáliában 1936-ban oszlattak fel minden eszperantista szervezetet, valószín leg a köztársasági Spanyolországban kissé “rózsaszín én" virágzó eszperantó mozgalomtól 200 való félelem miatt. Ez a tilalom azután elég sokáig eltartott: 1948 augusztus 11-én a portugál belügyminisztérium ismételten rendeletet hoz az eszperantó nyelv bármilyen célú használatának a tilalmáról, s ez a rendelet egészen 1972-ig érvényben maradt. A Szovjetunióban a nagy októberi szocialista forradalom gy zelme után igen kedvez feltételek között bontakozhatott ki az eszperantó mozgalom. Az állami szervek jelent s támogatást nyújtottak az eszperantistáknak, akik lelkesen, a nemzetközi nyelv sajátos lehet ségeit felhasználva vettek részt az új társadalom építésében. Az eszperantó nyelv terjesztését a személyi kultusz kialakulása és az ennek kapcsán jelentkez törvénytelenségek törték meg. A mozgalom jellegéb l következ en intenzív

nemzetközi kapcsolatokkal rendelkez eszperantisták “gyanús" elemekké váltak, s a tragikus 1937-es esztend az soraikból is sok áldozatot szedett. A háborús évek természetesen nem kedvezhettek az eszperantó mozgalom újjáéledésének, a negyvenes évek 229 végén pedig a hidegháború körülményei tették lehetetlenné a nyelv terjesztését a Szovjetunióban. Az ötvenes évek derekától azután lassú, megtorpanásoktól sem mentes fejl dés indult meg, amelynek eredményeként 1979-ben megalakult a Szovjet Eszperantisták Szövetsége. Az európai szocialista országokban 1945 után igen gyorsan újjászervez dött az eszperantó mozgalom. A feltételek jobbak talán nem is lehettek volna: a háború el tti nacionalista rezsimek helyén olyan társadalmi rendszer jött létre, amelynek ideológiájában központi helyet foglalt el az internacionalizmus. Ráadásul vezet állami tisztségekbe került az egykori munkás eszperantó mozgalom számos

aktivistája, akik hathatósan segíthették és segítették is a nyelv népszer sítését. Azonban a személyi kultusz és a vele járó törvénytelenségek ezekben az országokban is a politika meghatározó elemévé váltak, s ennek hatása az eszperantó mozgalmat sem kerülhette el. Az eszperantista szervezeteket nem tiltották be, azok “önként szüneteltették m ködésüket", a nyelv terjesztésér l persze szó sem lehetett. Csupán az ötvenes évek közepét l nyílt ismét lehet ség 201 szervezeti tevékenységre és nyelvoktatásra, az újjászületés azonban jelent s fáziskülönbséggel ment végbe az egyes országokban. A személyi kultusz a bolgár mozgalomban okozta a legkevesebb kárt; a másik véglet Románia – itt a mai napig sem m ködik eszperantó szövetség. A hidegháború természetesen nem kizárólag a Szovjetunió és a kelet-európai szocialista országok eszperantó mozgalmára volt negatív hatással. Az irodalomból, filmkb l jól

ismerjük a maccarthyzmus kulturális “tatárdúlását" az Egyesült Államokban. A minden bokor mögött szovjet kémeket látó szemlélet a kommunizmus gyanújába keverte az eszperantistákat is, akiknek egy része – legalábbis egyik országos szervezetük vezet sége – nem túl dicséretes 230 módon reagált: “hazafiságát" bizonyítandó a hazai boszorkányüldöz k el tt, nemzetközi hecckampányt indított az Eszperantó Világszövetségbe való állítólagos kommunista beszivárgás ellen. A vád képtelen volt, hiszen az ötvenes évek els felében a sztálini politika eredményeként a kelet-európai szocialista országokban nem volt eszperantó mozgalom, így a világszövetségnek sem volt kelet-európai tagszervezete, enélkül pedig bajos dolog lett volna megvalósítani a “kommunista beszivárgást". Az Eszperantó Világszövetség becsületére legyen mondva, hogy nem engedett az amerikai nyomásnak, s 1956-ban határozatot hozott az

Észak-Amerikai Eszperantó Szövetség kizárásáról. A kizárt szervezet elsorvadt; nem is történhetett másként, hiszen elhibázott “önvédelmi reflexként" olyan politikával vállalt közösséget, amely megtagadta az eszperantó nyelv lételemét – a széles kör nemzetközi nyitottságot és együttm ködési készséget. Az ötvenes évek második felét l egy olyan szervezet képviseli az amerikai eszperantistákat az eszperantó világmozgalomban, amely levonta a szégyenteljes eset tanulságát. Mondhatnánk, hogy cikkünk végére értünk, de ez nem lenne igaz, inkább arról van szó, hogy itt abbahagyjuk az eszperantó elleni hatósági fellépések felsorolását, mivel úgy érezzük, hogy az eddig felsorakoztatott tények is képesek érzékeltetni, milyen nehéz körülmények között élte meg az eszperantó nyelv létének els évszázadát. Ha 202 jól meggondoljuk, nem az a meglep , hogy nem vált az egész emberiség “második

anyanyelvévé", hanem az a csoda, hogy egyáltalán fennmaradt. Jelenleg csak igen kevés országban akadályozzák tilalmakkal az eszperantó nyelv terjesztését. A múlt tilalmainak azonban évtizedekig elhúzódó negatív hatásuk van, s ezzel a nyelv terjeszt inek mai is számolniuk kell. A nemzetközi 231 nyelv üldöztetése, a vele szemben hozott adminisztratív tilalmak – bármilyen sok tragédia forrásai is voltak – olyanok, mint a jéghegy csúcsa. Az eszperantó nyelv elfogadásának és alkalmazásának az igazi gátja a kor követelményeit l elmaradt gondolkodásmódé szellemi restség, a konzervativizmus makacs továbbélése, a nemzeti és regionális érdekeken felülemelkedni tudó szemlélet hiánya, a gyanakvás, a bizalmatlanság légköre: egyszóval ugyanaz, ami az emberiség nagy problémái – a leszerelés, az éhínség felszámolása stb. – tekintetében akadályozza az el rehaladást Benczik Vilmos IRODALOM: Barna Zoltán: Munkás

eszperantó moígalom Magyarorsaágon 1910-1934. Késirat. Blanke, Detlev (swrk.): Socipolitikaj aspektoj de la Egperanto-Movado. Hungara Eeperanto-Aaocio, Budapest, 1978. Lapenna, Ivo (sEerk.): Esperanto «n perspektivo Univenala Eaperanto-Asocio, London-Rotterdam, 1974. Miyamoto Masao: Historieto de la Japana Esperanto-Movado. Kansai Ligo de Eeperanto-Grupoj, Oszaka, 1975. 203 A REMÉNYTELEN VETÉLYTÁRSAK A m velt magyar nagyközönség számára ma már nem ismeretlen az a tény, hogy évszázadokon át az emberi elme legkiválóbb képvisel i foglalkoztak a nemzetközi közvetít nyelv kérdésével, s szinte valamennyien igenl leg nyilatkoztak ennek szükségességér l. Mi több, közülük számosan – Descartes, Komensky, Leibniz, Newton és mások – egy 232 ilyen közvetít nyelv alapelveit is kidolgozták koruk tudományos ismereteinek a szintjén. A mesterséges nyelvtcrvezetek alkotásának az “aranykora" a XIX. század utolsó harmada, mivel a nemzetközi

együttm ködés ezekben az években kap korábban ismeretlen lendületre. Gombamódra szaporodnak a nemzetközi szervezetek, s ebben a helyzetben úgy t nik, beláthatóan rövid id n belül szükség lesz egy egyezményes nemzetközi nyelvre, amelynek szerepét sokak véleménye szerint nem töltheti be egyetlen nemzeti nyelv sem, mert ily módon az illet nemzet fiai jogtalan el nyökhöz jutnának a nemzetközi életben. Ennek a fellendülésnek a terméke a száz esztend vel ezel tt, 1887-ben született eszperantó is. Azt viszont kevesen tudják, hogy a nyelvteremt buzgalom azóta sem csökkent, s t, talán még növekedett is. Dr Szerdahelyi István, az ELTE eszperantó szakának vezet je “Bábelt l a világnyelvig" cím könyvében 146 olyan mesterséges nyelvtervezetet sorol fel, amelyek 1888 és 1975 között láttak napvilágot. 1888-1900 között 26, 1901-1925 között 74, 19261950 között 18, 1951-1975 között 28 új nyelvtervezet született az idézett m szerint

Elképeszt mennyiség, ha meggondoljuk, hogy egy nyelvtervezet összeállítása mögött általában több évtizedes, de legalábbis több esztend s komoly munka áll, még akkor is, ha természetesen az egyes tervezetek színvonala között igen nagy különbségek vannak. 204 Mi késztetheti e tervezetek alkotóit ilyen hatalmas szellemi befektetésre? A konzervatív eszperantisták minden ilyen próbálkozást egyszer en az eszperantó elleni támadásnak tekintenek, de hát ez meglehet sen leegyszer sített, s t kissé rosszhiszem magyarázat. Persze a “sündisznóreflex" nem egészen indokolatlan az eszperantisták részér l, hiszen, amint err l könyvünk egy másik fejezetében olvas233 hatunk, az eszperantót százéves útján nem kizárólag jóindulat kísérte. “Úgy gondoljuk, nem tévedünk nagyot, ha azt állítjuk, hogy a 146 nyelvtervezet f ihlet je az a kétségtelen tény volt, hogy az eszperantónak nem sikerült átüt sikert elérnie, nevezetesen:

nem vált a világ egyezményes nemzetközi közvetít nyelvévé. Ennek a ténynek az okát sokan az eszperantó nyelv felépítésében keresték, vélt vagy valós hibáiban, s úgy gondolták, ha egy jobb nyelvet szerkesztenek, azt majd örömmel fogadják a világ kormányai, s azonnal kötelez tantárggyá teszik a földkerekség valamenynyi iskolájában. Ne merüljünk most bele az eszperantónak és újsütet vetélytársainak nyelvi értékelésébe, mivel ma már nyilvánvaló, hogy az eszperantó általános – nemzetközi – elfogadása nem nyelvészeti, hanem politikai kérdés. Fodor István “Mire jó a nyelvtudomány?" cím könyvében így ír err l: “Mesterséges nyelveket már évszázadokkal ezel tt is készi-" tettek, s t még napjainkban is akad ilyen próbálkozás, mint például honfitársunk, Magyar Zoltán romanidja. Ám ezeknek egy kivételével az a sajátságuk, hogy íróasztali termékek, amelyeket egy-egy sz kebb körön kívül senki

sem használ. Az eszperantó ezzel szemben él nyelvvé vált, amelyet ma sok millió ember beszél a világ minden táján. Az eszperantó kétségkívül bebizonyította életképességét, és ha lehetne is elméletben jobbat gyártani nála, elég jó ahhoz, hogy használni lehessen. () Hogy az eszperantóból valóban lesz-e világnyelv, az nem nyelvtudományi, hanem politikai kérdés." Ha így áll a dolog, akkor érdemes elgondolkodni azon is, milyen szempontok szerint döntött eddig, s várhatóan milyen szempontok szerint dönt majd a politika az eszpe205 rántó alkalkamazásáról vagy elutasításáról? A helyzet jobb 234 megértése végett el kell mondanunk, hogy a politika eddigi viszonya az eszperantóhoz elég változatos. A nyílt üldözést ugyanúgy megtaláljuk a színskálán, mint az intenzív támogatást. Azonban az eszperantó általános vagy akár korlátozott bevezetése is világméret vagy legalábbis regionális nemzetközi egyezmény

alapján lehetne csak reális, eddigi azonban még nem jutott cl egyetlen államcsoport sem, még kevésbé az egész világ. Oldalakon át is idézhetnénk vezet politikusok elismer szavait az eszperantó jelent ségér l, azonban nyilvánvaló hogy tettek csak a politikai realitások talaján születhetnek. Próbáljuk meg a teljesség igénye nélkül számba venni, milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy pozitív döntés születhessen az eszperantó nyelv általános bevezetése ügyében. Mindenekel tt szükséges a nemzetközi kapcsolatok olyan intenzívvé és széles kör vé válása, amelyben a nemzetközi nyelvi érintkezés már nem oldható meg a hagyományos eszközökkel (tolmácsolás, néhány elterjedtebb nemzeti nyelv tanulása stb.) Az ilyen helyzet mintegy kikényszerítené, hogy a politika szintjén is alaposan foglalkozzanak a nemzetközi nyelvi problémával. Az intenzív nemzetközi kapcsolatok megléte pedig már eleve feltételezi a jó nemzetközi

légkört, amelyben lehet ség nyílik arra, hogy azok az országok, amelyeknek nyelve versenyben állt a nemzetközi közvetít nyelv szerepének a betöltéséért, lemondjanak remélt és részben már élvezett el nyeikr l, s maguk is fogadják cl az eszperantót erre a szerepre. S ami hátravan, az már technikai kérdés: pontos, részletes tervet kell készíteni a bevezetés végrehajtására, biztosítani kell a személyi és tárgyi feltételeket. Bízzunk benne, hogy egyszer erre is sor kerülhet – ez lényegében nem az eszperantista aktivistáktól, még kevésbé, az eszperantó nyelvi értékeit l függ –, azonban érdemes 235 itt idéznünk Fodor István egy másik gondolatát is: “Az bizonyos, hogy az eszperantó eddigi sikereit annak köszönheti, hogy mozgalom lett bel le, lelkes, s t fanatikus hívekkel. Ahhoz, hogy ebb l a körb l tovább terjedjen, vagy az 206 kell, hogy az emberiség többsége átvegye ezt a lelkesedést, vagy az, hogy központi

intézkedéssel, nemzetközi megállapodással világnyelvvé tegyék." Egy ilyen nemzetközi megállapodás el feltételeir l a fentiekben már volt szó. Most próbáljuk meg végiggondolni, mit jelent az, hogy “az emberiség többsége átvegye ezt a lelkesedést"? Nyilvánvalóan nem várható el az, hogy az emberiség többsége, tehát legalább 2,5 milliárd plusz 1 ember minden komolyabb ösztönzés nélkül úgy döntsön, hogy megtanul eszperantóul. Ugyanakkor az eszperantó szervezetek jelenlegi struktúrájukban általában csupán a nyelv elkötelezett terjeszt it, aktivistáit látják szívesen a soraikban, tehát lényegében még az eszperantó nyelv ún. “passzív", mozgalmi munkát nem végz használói is kívül rekednek a szervezeti kereteken, nem beszélve azokról, akik csupán rokonszenveznek az eszperantisták célkit zéseivel. A Magyar Eszperantó Szövetség e helyzet megváltoztatása céljából egy új, egyszeri belépési díjjal

járó pártoló tagsági kategóriát hozott létre, hogy a nyelv életének századik esztendejében konkrét formát ölthessen az a rokonszenv, amelyet a társadalom jelent s hányada tanúsít az eszperantó iránt. Ilyen pártoló tagként vár soraiba mindenkit, aki úgy gondolja, hogy a nemzetközi érintkezés nyelvi problémáját az eszperantó nyelv oktatásának és alkalmazásának a folyamatos szélesítésével, majd pedig az erre minden tekintetben megérett helyzetben általános bevezetésével lehetne a leghatékonyabban és a legdemokratikusabb módon megoldani. A kötet végén részletes tájékoz236 tató olvasható a belépés módjáról. Most azonban térjünk vissza azokhoz, akik Fodor Istvánnal, a kit n nyelvtudóssal ellentétben úgy látták: az eszperantó azért nem lett a világ “második anyanyelve", mert “nem elég jó". Az új mesterséges nyelvek alkotói között megtalálhatjuk a nemzetközi nyelv gondolatának a meggy z

déses híveit (gyakorta korábbi eszperantistákat), és találkozhatunk jeles nyelvészekkel is. Mivel az eszperantó felszínes bírálói általában a “természetesség" hiányát és e nyelv “keverék" jellegét vették célba, az újonnan született nyelv207 tervezetek általában a vélt “természetesség" érdekében lemondtak az eszperantó nyelvtan gyakorlati kivételmentességér l, a szókészlet vonatkozásában pedig általában visszatértek a szinte kizárólagosan latin alaphoz. Ezáltal azután az eszperantónál lényegesen nehezebben tanulható nyelveket hoztak létre. (E nyelvek csupán azok számára könny ek, akiknek az anyanyelve valamelyik újlatin nyelv, azonban érdekes módon meg az újlatin nyelveket beszél országokban sem terjedt el egyetlen ilyen latin alapú mesterséges nyelv sem) Az alábbiakban a 146 tervezet közül ötr l ejtünk szót: az idóról, az occidentalról (interlinguér l), a novialról, az interlinguáról és a

Fodor István által is említett romanidról – ez utóbbiról csupán azért, mert szerz je magyar. ízelít ül mind az öt nyelven idézünk egy-egy néhány soros szöveget. Az idó 1907-ben született, s tulajdonképpen az eszperantó “megreformált" változata, szerz je Louis Couturat francia filozófus. Couturat az eszperantót f ként logikai szempontból bírálta, az idóban azonban tetten érhet a “természetességre" való törekvés is (pl a f névi igenévnek többféle végz dése lehet, mint a franciában, spanyolban stb), s ett l a vélt “természetességt l" bizony nem lett könnyebb 237 a nyelv. Igen sajátos volt az a mód, ahogyan az idó a nyilvánosság elé lépett. 1907 október 15 és 24 között egy tudósokból álló nemzetközi bizottság ült össze Párizsban, amely egy sor nyelvtervezetet, köztük az akkor már 22 éve m köd eszperantót vizsgálta meg azzal a céllal, hogy ajánlást tegyen, melyik alkalmas rá, hogy

betöltse a nemzetközi közvetít nyelv szerepét. A bizottság végül arra a következtetésre jutott, hogy “elvben elfogadja az eszperantót, azokkal a módosításokkal, amelyeket már részben tartalmaz az Ido elnevezés tervezet"– idézi dr. Szerdahelyi István a határozatot, majd teljes joggal állapítja meg, hogy “az egész tanácskozás és a körülötte zajló mesterkedések lényegében az Ido széles kör elfogadtatásáért történtek." Mint ma már ismeretes, e mesterkedések hiábavalóak voltak: az idó nem keltett különösebb visszhangot a nemzet208 közi közvetít nyelv barátainak sz k körén kívül. Mindöszsze annyi történt, hogy az eszperantisták néhány százaléka átpártolt az idóhoz. A világ tudomást sem vett Couturat nyelvtervezeter l, pedig Wilhelm Ostwald német kémikus az idó propagálására költötte Nobel-díja jelent s részét. És most álljon itt néhány sor id ül: “Altestimata Siori! En la hierala jurnalo di

via urbo me lektis, ke vi serchas kontoristo, qua ültre la registrago anke povus korespondar en la linguo cheka ed Ido. La dezirata konocajin me posedas, segun quante me savas, c pro to permisez a me, simple e sen vartar pluse, propozar mea servi por ica of ico, se ankore vakanta." (A szöveg szoros, s ezért talán kissé döcög magyar fordítása: “Mélyen Tisztelt Uraim! Városuk tegnapi úságában olvastam, hogy olyan tisztvisel t keresnek, aki a könyvelési munka végzésén kívül cseh és idó (illetve occi238 dental, interlingua vagy eszperantó) nyelven levelezni is tudna. Legjobb tudomásom szerint a megkívánt ismereteknek birtokában vagyok, ezért engedjék meg, hogy egyszer en és további várakozás nélkül felajánljam szolgálataimat erre az állásra, ha még üres." Az összevethet ség érdekében ugyanezt a szöveget közöljük occidental, interlingua és eszperantó nyelven is.) A következ tervezet, az occidental szerz je

“dezertör" eszperantista, a balti német Edgár von Wahl. Egy sor nemzetközi nyelvtervezetet kipróbált, közben maga is állított össze ilyen tervezetet már korábban is. Az 1922-ben közreadott occidental – mint a neve is mutatja – a nyugat számára készült, s kizárólag az újlatin nyelveken alapult, szép számban “átmentve" ezeknek a nyelveknek a kivételeit is. Szerz je az occidentalt 1949-ben “interlingue"re keresztelte át És íme, a mintaszöveg: “Altestimat Seniores! In li yeral jurnal de vor cité yo ha leet que vu sercha un contorist quel ultra li tenida de libres anc vell posser coresponder in li lingue tehec c Occidental. Li desirat conossenties yo possede, tant quant yo savc, e pro to plcs permisser me, simplicmen e sin plu atender, proposir mi servicies por ti-ci of icie, si ancor vacant." 209 Az 1928-ban megjelent novial nev nyelvtervezet az elsö, amelynek a szerz je nyelvész, ráadásul nem is akármilyen: a dán Ottó

Jcspersen nemzetközileg is elismert nyelvtudós volt. Jespersen is a “természetesség" útját járja, is az újlatin nyelvekb l merít, s nyelvtervezete bizony nagyon hasonlít az occidentalra. A novialt alkotójának tudományos tekintélye sem tudta sikerre vinni – nyelvtervezet maradt, sose lett bel le él nyelv. Novial nyelvre nem sikerült mintaszövegünket lefordíttatnunk, helyette Jespersen néhány sorát idézzük, amelyben a nyelv alkotója arról 239 ír, hogy a novial nem olyan gazdag, mint az angol, nem olyan elegáns, mint a francia. (Hát ha mondja, higgyük el neki.) “Un objetione kel bli ofte fa konter konstruktet ligues es ke les pove nulitem es tam boni kam li natur-lingues. Es ver ke novial non es tam richi kam anglum, non tam eleganti kam fransum, non tam vigorosi kam germanum, non tam béli kam intalianum, non tam nuansosi kam rusum, non tam hemali kam nusen patriali lingue." 1951-ben látott napvilágot az interlingua, amely az

International Auxiliary Language Association (Nemzetközi Segédnyelv Szövetsége, rövidítve: IALA) kollektív alkotása. A két évtizedig eltartó munkában számos nemzetközi hír nyelvtudós vett részt egy német származású amerikai nyelvész, Alexander Gode vezetésével. A nyelv népszer sítésére egy gazdag mecénás jóvoltából igen jelent s összeget – dr. Szerdahelyi István már idézett m ve szerint 3,5 millió svájci frankot – költhettek. Az eredmény ehhez képest meglehet sen szerény volt: létrejött egy az occidentalhoz és a novialhoz hasonló, “természetességre" törekv nyelv, amely nem volt képes elterjedni: ma már csak egy-két – f ként amerikai – szakfolyóirat közöl tartalmi összefoglalókat interlingua nyelven. És most lássuk mintaszövegünk fordítását ezen a drága nyelven: “Estimatissime Scniores! In le jornal de heri de vostre rbe io ha legitc que vos cercaun commiso que ultra le tenantie de libros etiam poterca

corresponder in le lingua chec c Interlingua. Io 210 possede le desiderate cognoscentias, quante io sape, e pro ill permitte me, simplicemente e sin plu attender, de proponer mi servicios pro iste officio, si ancora vacante." Magyar Zoltán romanidfa el ször 1956-ban látott napvilágot, majd néhány évvel ezel tt jelent meg a nyelv egy 240 b vebb tankönyve. Magyar is “természetességre" törekszik, s miként a nyelv neve is mutatja, az újlatin nyelvekb l merít, alapelve tehát lényegileg ugyanaz, mint az occidentalé, a novialé és az interlinguáé. Romanid nyelven sem rendelkezünk mintaszövegünk fordításával; mintaként ezúttal olvassunk el néhány sort Pet fi: “Fa leszek, ha fának vagy virága." cím verséb l a nyelv alkotójának a fordításában: “Mi deven arbor. Mi deven arbor, cs ti arbor flór, Si ti es ror, flór vol mi deven, Mi deven ror, si ti es solc ray, Noy felic unión sic va ven." A felsorolt nyelvtervezetek közül

jelenleg csupán az idónak és az occidentalnak vannak használói, azonban ezek száma együttesen is legfeljebb ezer körül van az egész világon. Végül pedig lássuk mintaszövegünk és a romanid nyelven idézett Pet fi-vers eszperantó fordítását: “Altestimataj Sinjoroj! En la hicraüa jurnalo de via urbo mi legis, ke vi ser as kontoriston, kiu, króm la librotenado, ankaü povus korespondi en la lingvo eHa kaj Esperanto. La deziratajn konojn mi posedas, kiom mi scias, kaj pro tio permesu al mi, simple kaj sen plua atendo, proponi miajn servojn por tiu ci of ico, se ankora vakanta." “Arb mi estos, se. Arb mi estos, se vi arbo-floro, flór mi estos, se vi rosogut, ros mi estos, se vi sunradio, por ke unuigu nia tut" (Kalocsyay Kálmán fordítása) Azok az olvasóink, akik tudnak franciául vagy vala241 mely más újlatin nyelven, valószín leg különösebb fejtörés 211 nélkül megértik az occidental, a novial és az interligua, s t, talán az idó

nyelv szöveget is, az eszperantóval azonban – ha soha nem tanulták ezt a nyelvet – valószín leg nehezebben boldogulnak. Ez abból adódik, hogy az eszperantó nem kizárólag egyetlen nyelvcsalád nyelveib l meríti szavait – szókészletében a latin mellett jelent s súlyt képvisel a germán és a szláv elem is. Másrészt az eszperantó nyelvtan sem “tapad" mindenáron a nemzeti nyelveken megszokott formákhoz, hanem mindenekel tt egyszer ségre és szabályosságra törekszik, s fölénye e tekintetben a legnagyobb vetélytársai fölött. Ki kell emelnünk még képz rendszerét, amely jelent s megtakarítást biztosít a gyökszavak vonatkozásában, s ugyanakkor igen árnyalttá és pontossá teszi a nyelvet. Az eszperantó nyelv alkotója és a nyelvet továbbfejleszt közösség nem tévedt be a hamis “természetesség" zsákutcájába. Felismerték, hogy az igazi természetességet nem az egyik vagy másik nyelv vagy nyelvcsalád szeszélyes nyelvi

hagyományaihoz, hanem az emberi gondolkodásmód általános szabályaihoz való h ség jelenti. Ez vonzott egy évszázadon át az eszperantóhoz mindenkit, aki a nemzetközi nyelv gondolatának elkötelezett híve volt, s ezért lett az eszperantó minden eddigi (s lesz az esetleg ezután színre lép ) vetélytársának a helyzete reménytelen. A magyar nagyközönség hosszú id n keresztül meglehet sen tájékozatlan volt a mesterséges nyelvtervezetek vonatkozásában. 1984-ben hiánypótló kötet jelent meg a Gondolat Kiadó “Pro és kontra" sorozatában, Antal László szerkesztésében A kötetnek vitathatatlan érdemei vannak abban a tekintetben, hogy megcáfol jó néhány olyan babonát, amely a mesterséges közvetít nyelv lehet ségét tagadja, ugyanakkor igen eifogultan kalauzolja az olvasót a létre242 jött nyelvtervezetek dzsungelében. Nem titkolja szimpátiáját az idó, az occidental és f leg az interlingua iránt, s lépten-nyomon arra

panaszkodik, hogy ezek a nyelvtervezetek a “hatalmas" eszperantó szervezetek ellenállásán buktak cl. De hát mit l voltak olyan “hatalmasak" ezek az eszperantó szervezetek? Az eszperantó népszer sítésére senki sem költötte rá a Nobel-diját, s az eszperantistáknák 212 olyan mecénáshoz sem volt szerencséjük, aki 3,5 millió svájci frankkal ajándékozta volna meg ket: az eszperantó szervezetek zöme lényegében ma is tagdíjakból él szerte a világon. Talán az eszperantó mozgalom eszméi toboroznak híveket a nyelv számára? Minden bizonnyal ez is szerepet játszik, de hát az eszperantó célja is ugyanaz, mint vetélytársaié; a népek közötti megértés, barátság el segítésének gondolata szerepel valamennyi nyelvtervezet célkit zései között. Mi vonzza hát az embereket az eszperantóhoz? “Végigzongorázva" a lehetséges magyarázatokat, nem marad más hátra, mint maga a nyelv, és az a tény, hogy az eszperantó

megtanulása elterjedtsége miatt ma már valós gyakorlati haszonnal jár, ami a többi nyelvtervezetr l nem mondható cl. Amint ez már sok más esetben is megtörtént, a mesterséges nyelvtervezetek dolgában a gyakorlat látványosan fügét mutatott az elméletnek: azok a nyelvtervezetek, amelyek a “nyelvészeti laboratóriumok". Vizsgálatain kit n osztályzatot szereztek, megbuktak a gyakorlatban, az eszperantó pedig, amelyet számos nyelvész (korántsem mindegyik!) fanyalogva fogadott, ha nem is tudta meghódítani az egész emberiséget. Ma már tagadhatatlan szerepet tölt be a nemzetközi kapcsolatokban, kiirthatatlanná vált, bár többen is megpróbálták eltörölni a föld színér l, amint ez könyvünk egy másik fejezetében olvasható. Ez azt jelentené, hogy az eszperantó hibátlan? Szó sincs róla: az ékezetes bet ket, a kissé túl gazdagra sikeredett 243 mássalhangzórendszert (nekünk, magyaroknak ez nem okoz gondot, de egy spanyol vagy egy

finn pl. nehezen tudja megkülönböztetni az s és az sz hangot) több-kevesebb joggal bírálták, azonban Antal László is megállapítja, hogy ez a fogyatékosság, úgy látszik, nem gátja az eszperantó terjedésének. Valóban így van. A fent ismertetett öt – és a további 141– nyelvtervezet készít je egy elméleti tévedés áldozata lett. Az eszperantó nem a fentebb említett nyelvészeti “fogyatékosságai" miatt nem ért cl átüt sikert: ezt éppen a “tökéletesebb" nyelvtervezctek totális sikertelensége bizonyítja meggy z en. Hogyan is mondta Fodor István: “Az eszperantó kétségkívül bebizonyította életképességét, és ha 213 lehetne is elméletben jobbat gyártani nála, elég jó ahhoz, hogy használni lehessen. () Hogy az eszperantóból lesz-e világnyelv, az nem nyelvtudományi, hanem politikai kérdés." Talán maradjunk ennyiben. Benczik Vilmos IRODALOM: Antal László (szerk.): A világnyelv Gondolat, 1984 Bárczi

Géza: Az eszperantó nyelvi értéke. Eszperantó Magazin, 1975. május Bárczi Géza: Világnyelvvé válhatik-e az eszperantó? Magyar Nemzet, 1966. március 27. Drezen, E.: Historio de la mondlingvo Leipzig, 1931 Fodor István: Mire jó a nyelvtudomány? Gondolat, 1968. Gilbert, William: Planlingvaj problemoj. La Laguna, 1962 Dr. Szerdahelyi István: Bábelt l a világnyelvig Gondolat, 1977 Szerdahelyi István: Bevezetés az interlingvisztikába. Történeti vázlat és forrástanulmány. Tankönyvkiadó, 1980 244 Tótfalusi István: Bábel örökében. Móra, 1972 214 Amikor ezeket a példabeszédeket elmondta, Jézus távozott onnan. Visszament városába, és az ottaniakat tanította a zsinagógákban. Azok csodálkozva kérdezgették: “Honnan van ennek a bölcsessége és a csodatév ereje? Nem az ácsnak a fia? Nem Mária az anyja, nem Jakab, József, Simon és Júdás a testvérei? S n vérei nem mind itt élnek köztünk? Honnét vette hát mindezeket?" Jézus

erre megjegyezte: “A prófétának csak a saját hazájában és házában nincs becsülete." (Máté evangéliuma 13,53-57.) EGY MAGYAR ÍRÓ avagy Gulliver Eszperanciában KETT S ÉLETE Ha egy magyar szakos egyetemista meghallja ezt a szót: “spenót", nem a parajf zelékre gondol el ször, hanem arra a hatkötetes, középzöld borítójú monumentális magyar irodalomtörténetre, amelyb l ilyen irányú ismereteinek java származik. Ami a “Spenót"-ban benne van, azt tudni kell, ami nincs benne, azt többnyire nem is érdemes tudni. Az említett találó becenev alkotás hatodik kötetének címe: “A magyar irodalom története 1919-t l napjainkig" (a kiadás éve 1966). Ebben a nagy alakú 1106 oldalas könyvmonstrumban hiába keressük Szathmári Sándort. 245 Vagyis róla egy ma Magyarországon végz magyartanárnak nem kell tudnia. Miért? Titok 215 A baráti társaságba beállító csinos hölgyön lehetetlen szabású, jajsárga ruha

ékeskedik, a haját zöldre festette. Valaki megszólal: “Hogy nézel ki?" Mire a divatos külsej lány így vág vissza: “Ez a legújabb kipu!" Aki megszólta, felélénkül: “Pricc-prucc, s t vaké-vaké! Hát te is kona vagy? Akkor biztosan elnyered a nagybotot!" Az érthetetlen szavak áradatát egy harmadik hang vágja el. “Szerintem ilyesmir l vitatkozni nem kazo!" Miel tt az olvasó ezt a tolvajnyelvet megunva, mérgesen továbblapozna, eláruljuk: az 1941 és 1980 között öt kiadásban megjelent “Kazohinia" cím regény olvasói közé csöppent. Az író: Szathmári Sándor A furcsa szavak e könyvb l valók. Miel tt azonban megmagyaráznánk ket, ismerkedjünk meg a Kazohinia cselekményével! Az 1930-as évek Gullivere, aki ruházatát és XX. századi ismereteit leszámítva tökéletes mása a két évszázad el tti Swif t-f igurának, hajótörést szenved, s ennek következtében egy ismeretlen szigetre vet dik. Ez Kazohinia, itt

élnek a rejtélyes hinek, akik egy telepen bezárva tartják a különös behineket. Gulliver, az angol hajó seborvosa megismerkedik mindkét társadalommal, és emlékirataiban elmondja, mit tapasztalt. El ször a hinek közé kerül. E társadalom legf bb jellemz je a magasan fejlett technikai civilizáció: a nagyszer m anyag utakon m anyag kerek autók, a síneken m anyag kerek vonatok suhannak hangtalanul. A gyárakban zaj nélkül járnak a nagy teljesítmény gépek, a posta minimális er befektetéssel tökéletesen m ködik (“anyag nem vész el"), a kórházban a legtöbb betegséget egy gyógyító kemencében elmulasztják. Kazohiniában ezzel szemben nincs üzlet, nincs pénz, 246 nincs lakbér, nincs lakáshiány és nincs éhezés. Szükségleteit bárki kielégítheti a nyilvános raktárakban, az önkiszolgáló éttermekben és beköltözhet bármelyikbe az üresen álló egyszobás, összkomfortos lakások közül. S t, ha munkahelye közelében nem

talál ilyet, felszólíthat valakit, aki messzebb dolgozik, hogy adja át neki otthonát. Ezt a világot a kazo irányítja. Gulliver szerint ez “a gavalléria, méltányosság, türelem, önérzet és igazságosság között van". Ad egy pontos meghatározást is: “Kazo az a 216 tiszta értelem, ami matematikai egyenesben látja maga el tt, hogy mikor hogyan kell tennie, hogy a társadalmon keresztül az egyén a lehet legnagyobb jólétet és kényelmet érje el." Ennek ellentéte a kazi Ilyen például, ha egy ember kicseréli a ruháját, amikor az még hordható, felállít valakit egy padról, pedig az fáradtabb nála. Efféle esetek azonban Kazohiniában gyakorlatilag nem fordulnak el . A hinek ezt azzal indokolják, hogy “technikai ismereteink és ép ész birtokában nem képzelhet , hogy valaki meg akarná enni a villanylámpát. a tilalmat csak bolondnak kell magyarázni, annak pedig úgyis hiába", mivel “minden embernek megvan a maga kazo

esze". Egy Gulliver számára fontos dolog azonban szintén nincs a hinek között: lélek. S ezáltal nincs m vészet, zene, költészet sem. Gulliver unatkozik, és nem képes elviselni a lélek hiányát. A “lélektelen" emberségb l megpróbál a szerelembe menekülni, azonban a hinek ezt sem ismerik. Gulliver kapcsolatba kerül egy szép hin n vel, Zolemával, aki értetlenül reagál udvarlására, majd amikor a férfi már minden reményét elvesztette, így szól: “Felébredt a vágyam, és különben is még két gyermeket kell szülnöm. Képes volnále nemi munkára?" A “nemi munka" Gulliver várakozása ellenére kit n en sikerül. Ám ez az öröm hamar elmúlik, mert a regény h se megtudja, hogy Zolema számos más 247 férfival ugyanilyen hévvel végezte a “nemi munkát". Gulliver rádöbben: lélek nélkül nem tud élni. A hinek közé csöppent ember Zatamonhoz, a bölcs hin orvoshoz fordul és felkiált: “Nézd: te azt mondod,

hogy a léten kívül egyébre tör vágy nem létezhet. De bennem igenis él ez a vágy, és azt mondom, hogy igenis lehetséges. Mit bizonyít ez?" A folytatást is érdemes szó szerint idézni: “Zatamon figyelmesen nézte arcomat. Kis szünet után megszólalt: – Azt, hogy behin vagy." E szavak megpecsételik Szathmári h sének sorsát Úgy dönt: ennél a lélektelen világnál minden jobb, és önként, a hinek figyelmeztetése ellenére, átvonul a behintclcpre A behinckkel való ismerkedés jól kezd dik: egy behin vizespoharakkal zenél, a körülállók nevetnek (micsoda felüdülés a hinek szenvtelensége után!). Kés bb azonban Gulliver egyre több nehézséggel kerül szembe. Kiderül, 217 hogy ha találkozik valakivel, a saját orrára kell tenni az ujját, és azt kell mondani: pricc-prucc, mert ez a belki. És ha valaki nem tudja, hogy ez a ketni, akkor enoálnák miatta. Akik viszont már jól ismerik egymást, azok egymás farát vakarják, ha

találkoznak. Ez emeli ket a kinti bivak tömeg fölé. De ez nem minden, mert a betikek (aki régebben ült a padon, annak elak betikek) számára a belki nem pricc-prucc, hanem “vaké-vaké!" Azért, mert a betikek lábán rézkocka lóg, és jelezni kell, hogy az egyszer behinnek fáj a lába, mert nem verdesi a rézkocka, amely mellesleg bilev, de valójában aneba. Mire h sünk ideér a tanulásban, megint elkövet egy súlyos hibát. Az evésr l érdekl dik, de az kave, mert az ételt szellemiségnek kell nevezni, és emlegetése tilos, mert nem ketni. Mellesleg vigyázni kell, mert aki nem ketni, arra könnyen rámondják, hogy lamik, ez a szó borema, és ha valakire rámondják, annak kést kell szúrnia a másikba, 248 különben késképtelennek fogják nyilvánítani, és se öt nem szurkálják meg, sem nem szurkálhat. Mindez semmi ahhoz képest, hogy n k szeme láttára nem szabad “elkölteni a szellemiséget". Gulliver ebbe a csapdába is beleesik. Egy

alkalommal nyitott ajtónál eszik, egy n elájul, t pedig meg akarja verni a tömeg. Már elhangzik a vészes “lamik" szó, amikor valaki megkérdezi a botrány okozóját: “Milyen beha vagy: kona vagy kemoríV Gulliver hazard r módra rávágja: “kona", s ezzel megmenekül. Barátokat szerez két kona behin, Zcmöki és Zeremble személyében, akikt l megtudja, hogy a kona adja az igazi bötót. Gulliver bekerül a konába, amelynek anebája a négyszög. Joga lesz résztvenni a bukuban, vagyis megszurkálhatja a kemonokat, akik a falra rajzolják utálatos köreiket, s a négyzetet meggyalázzák, azáltal, hogy átlókat húznak bele, a sarkait pedig letörlik. Az is kiderül, hogy e rengeteg sületlenség azért van, mert az embernek nemcsak szeme, hanem bruhuja is van, és az a fontosabb. E bruhunak a tápláléka a sárga kavics, amelyet a hón alá kell szorítani, de közben nem szabad enni, s t még az evést emlegetni sem. A kavics természetesen aneba,

tehát tilos róla tiszteletlenül beszélni “A behinek nagyon kényesek bruhujukra, úgy hogy az ilyen gyaláz218 kodást nem egy lamikon véresen torolták meg" – írja err l Gulliver. Gulliver nem érti, miért kell kipu címén lyukat vágni a ruhák farára, szögeket verni a székbe, miért kell két beha, miért nem lehet anebák és buku nélkül békésen élni. E gondolataival okozza a legnagyobb felháborodást. Amikor nem érti, miért nem szabad békét akarni, a következ választ kapja: “Na hallod, a világot vérbe, lángba és nyomorba taszítani csak elég nagy b n!" 249 Miközben az angol hajóorvos a behin élet egyre mélyebb rétegeivel ismerkedik meg, sorozatosan követi el a hibákat. Megmondja egy gyereknek, hogy a szemével lát, s ezzel tönkreteszi annak bruhuját, amiért bezárják. De a legnagyobb baklövéseket a regény h se a behin n kkel kapcsolatban csinálja, akik nagyon rosszul tápláltak, szájukat és gyomrukat eltakarják.

Már a behintelepen töltött id elején az okozta a bajt, hogy Gulliver egy n jelenlétében evett. Most viszont felajánlja szellemisége egy részét egy n nek, Zukrulának, aki azonban kijelenti, hogy soha életében nem kívánta, mert nem egy olyan. Majd botrányt csinál, mivel egy férfi el akarta rabolni valamijét. “De hogy mijét, azt persze nem árulta el – jegyzi meg Gulliver –, csak valami legdrágább kincsér l beszélt, holott egy penny érték se volt nála." Aztán kiderül, hogy a n kkel múlt id ben ketni beszélni jelen helyett, de szabad néha egy bujpiffet tapintani. Ez zenére végzett bonyolult közös játék a kéz ujjaival. De legfontosabb a bikbam. Ez is megtörténik Zukrula Gullivert, Zemökit és Zeremblét elviszi egy betikhez, aki felköti a talpára a tepsiket, aztán leoldja. És ekkor jön a lényeg “Ezt megtette háromszor – beszéli el a regény f h se –, majd egy melegített rézkockát vízbe dobott, a vizet félig kiitta, a

kockát egy kilyuggatott kend be csavarva, mindkett nket fejbe ütött vele, újra kibontotta, és pénzt kért t lem." Ezután hazaérkezve Zukrula tökéletesen megváltozik, megfeledkezve a ketnir l, áttér a jelen id re, és így követel zik: “Adjál enni, apukám, a szemem kopog az éhségt l, ide azt az ételt, tömd a számba, a gyomromba, hogy végre jóllakjam!" “Ereimben megh lt a vér – meséli Gulliver. – 219 Annyira tobzódott a tilos szavakban, hogy én, aki már lassan beleszoktam a ketnibc, ijedten futottam ki, nehogy 250 újra bezárjanak." Végül mégis bezárják, mert nem adott enni egy n nek. Ugyanennek a fordítottja történik, amikor Gulliver enni ad egy n nek, aki pénzért eszik, viszont botrányt csinál, mert a “kuncsaft" nem akar az evésért fizetni. Gullivert újra bezárják, mert enni adott egy n nek, de nem fizetett érte. A sok szenvedés során Gulliver egyre jobban ráébred annak a behinkórnak a lényegére,

amelyre csak a hajlamosság örökl dik, “mely csak hosszas fert zés után fejl dik kórrá, a skoróban ( az iskolában és a behin társadalomban töltött évek alatt". A kór jellemzése így hangzik Gulliver megfogalmazásában: “Létük alapeleme az egymás elleni fenekedés. Minden csoportnak van bizonyos rögeszmeköre, és látszólag ez különbözteti meg a másiktól. Ez azonban csak a látszat. A valóság az, hogy nem rögeszmékért küzdenek, hanem a küzdelemhez agyalják ki a rögeszméket" Gulliver, akit háromszor és különböz okból bezártak, elveszti állását, lakásából kiteszik, és koldulni kényszerül. Ám ami ennél is tragikusabb: kényszerítik, hogy mint h s bumbuk részt vegyen a bukuban. ezt megtagadja, s t megpróbálja a konákat és a kemonokat kibékíteni, amiért végérvényesen lamiknak nyilvánítják. Ebben a pillanatban megjelennek a hinek és megmentik. A behineket pedig, akik nem akarnak megbékélni, gázzal

elaltatják. Gulliver kezébe is gázt fúvó csövet adnak. Ekkor a két beha egyesül, s a hinek és a békét prédikáló “lamik" ellen fordul. “A tömeg ajkán újra felzendült az ének – emlékezik a hajóorvos –, és magasra tartott körökkel, négyszögekkel úgy jöttek felém, mint ahogy az skeresztények mehettek a gladiátorok kardjai elé A behinek egymás után estek össze, az ének egyre halkult, egyszer csak megingott az egymás mellett tartott kör és négyszög is. Egyik kézb l a másikba vándorolt, míg az utolsó földbe szúrta, végül 251 pedig neki is torkára fagyott a dal. Szívet tép látvány tárult szemem elé: két földbe szúrt póznán a kör és a négyszög csillogott, körötte ezerkétszáz mozdulatlan hulla borította a földet." 220 A hineket azonban nem hatja meg a képzelt célokért – anebáert, beháért, bötóért – meghalni kész behinek látványa, és “megszüntetik" ket, magukkal viszik Gullivert,

aki ismét a kazo országába kerül. Itt Zatamon, a bölcs hin orvos azt is elmagyarázza, hogy az életet a nap kozmikus sugarai irányítják, s az ember agya ezt fogja fel, ám egy primitívebb fokon az agy önrezgést is kibocsát, s “a valóságos célokon kívül. maga termel magának célokat, ferde ösztönöket, ketnit, kiput, bruhut, bikbamot, bötót és ezer egyéb nem létez dolgot, mialatt létük önmagát pusztítja el, és átmegy a nemlétbe. A hinek új fajt jelentenek, akik már mentesek ett l a hibától. A behin ezzel szemben shin, aki nem rendelkezik az önsugárzás ellenszerével. Id r l id re, a behinség génjével terhelt hinek párosodásakor, behinek születnek, ezeket kell a behintelepre szám zni, és ha teljesen lehetetlenné teszik létüket, meg kell szüntetni ket. Zatamon legkeser bb leckéje így hangzik: “Nem ismertél rá a tieidre, mert kultúrátok formában különbözik. Az életük más szavakkal pusztítja el magát, mint a tiétek,

pedig a kett azonos: a behinség. Avagy nem te mondtad nekem valaha, hogy az élet tartalma nem a kórház, gyár, kenyér, egészség, hanem a lélek. Gullivert megdöbbenti a szembesülés saját “bruhujával", és eldönti, hogy elmenekül a szigetr l. Titokban motorcsónakot épít, és megszökik vele. A lemen nap tányérjában meglátja a sziklát, ahol valaha Zolemával volt együtt. Most is áll ott egy hin Zolema vagy más, nem tudhatni. Ezután sokáig fáj a szeme, pedig Gulliver, mint 252 orvos, tudja: “az emberi szem nem arra van teremtve, hogy túl er s világosságba beletekintsen". Itt valójában véget ér Szathmári Sándor Gulliver-regénye, amelyr l, ki tudja miért, megfeledkeztek az irodalmárok. Az utolsó, huszadik fejezet valójában epilógus, amely arról szól, hogyan talál rá Gulliverre egy angol hajó, amely hitetlenked tisztikarának a hajóorvos elbeszéli élményeit. “Rendkívüli derültséget keltett – meséli a történet f

h se –, mikor a lábfej megfogásáról, a vakévakéról és a betik rézkockájáról beszéltem, és büszkeségemre szolgált, hogy különösen az admirálisnak szereztem vele 221 vidám perceket, aki a hihetetlen rültségeken és céltalan ostobaságokon olyat kacagott, hogy csak úgy csörögtek a mellén érdemrendjei." Vagyis a bilevek – teszi hozzá gondolatban az olvasó. Szó van még a fejezetben arról, hogy dobja ki az angol gentleman házából a parkettáncost, aki a házi t zhelynél elfoglalta a helyét, s hogy fizeti vissza útleírása honoráriumából az életbiztosítási összeget, amelyet felesége elköltött. Amikor az olvasó leteszi a Kazohiniát, jogosan kérdezi: ki hát az a rejtélyes ember, aki e könyvet írta? Nem álnév-e a Szathmári? Talán valami híres író nem akart ilyen furcsa könyvet a saját neve alatt kiadni. Nem, kedves olvasó, bármilyen szép is lenne, ha így lenne (mellesleg mások is gondoltak erre), a valóság sokkal

egyszer bb, akárcsak a kazo. Szathmári Sándor 1897. június 19-én született Gyulán és 1974. szeptember 27-én halt meg Budapesten A Kazohinián kívül számos elbeszélést, novellát és újságcikket írt Elbeszéléseinek java is megjelent 1972-ben. Gépvilág és más fantasztikus történetek címen a Gondolat Könyvkiadó gondozásában. Érdemes tudni Szathmáriról, hogy a M egyetemen szer253 zett diplomát, és mint a MÁVAG mérnöke ment nyugdíjba. A 30-as években bekapcsolódott a forradalmi munkásmozgalomba, ahol személyesen megismerkedett József Attilával. A Kazohinia kalandos története egy periratból rajzolódik ki. 1958-ban ugyanis Tamkó Sirató Károly társszerz ségi pert indított Szathmári ellen Az utóbbi mintegy 30 s r n gépelt oldalon bizonyítja, hogy a regény az önálló alkotása. Ennek során egy sor fontos tényt közöl a Kazohiniáról Felsorolja azokat, akik tudtak a m történetér l. Szerepel közöttük József Attila, Nóti

András, Jáhn Ferenc, Füredi József, Dési Huber István, Nemes István, Kovách Aladár, Karinthy Frigyes, Keresztury Dezs né. A periratból azt is megtudjuk, hogy Szathmári sokáig hiába házalt a kézirattal. Sem Komlós Aladár, sem Benedek Marcell nem vállalkozott rá, hogy kiadja. De az is kiderül, hogy az író az 1935-ben elkészült els változathoz 1936 közepét l 1938 közepéig 165 oldalt írt hozzá. Nem tagadja a dokumentum Tamkó Sirató hozzájárulását sem, de megál222 lapítja: “összesen 89 bejegyzése közül 23-at tudtam megvalósítani, 22-t csak megfelel módosítással, a többit sehogysem." Egy izgalmas irodalomtörténeti adatra is fény derül: a Kazohiniának eredetileg más befejezése volt. Eszerint Gullivert, amikor nem tud beilleszkedni a hinek életébe, elviszik Monebához, egy angol feltalálóhoz, aki sugárzással szabadítja meg a hineket az agy önsugaraitól. A tudós azonban nem képes hinné válni, és erkölcstelen életet

él palotájában. Gulliver szemrehányásai nyomán öngyilkos lesz, mire az a feltaláló jachtján hazatér. Ezt a befejezést Szathmári Tamkó Sirató tanácsára változtatta meg S bár barátja (kés bbi ellensége) hozzájárulása a m höz nem volt jelent s, a Kazohinia szerz je az els kiadás 1520 peng s honoráriumából 338-at (az összeg 22 százalékát) 254 kifizette Siratónak. Ez utóbbi mellesleg azzal csikarta ki t le 1937-ben a társszerz vé fogadást, hogy többször is ígéretet tett részben a m kiadatására, részben alapos átdolgozására. A könyv hosszú kálvária után végül is 1941-ben jelent meg “Gulliver utazása Kazohiniában" címen, a cenzúra által alaposan megcsonkítva. Babits – a “beszélget füzetek" tanúsága szerint – szívesen adott volna érte Baumgarten-díjat, de félt, mert úgy tudta: Szathmári kommunista Ez nem is csoda, hiszen mi lehet egy nemesi származású valaki, aki a címek és rangok világában

ilyen névjegyet csináltat: “Szathmári Sándor, ember". 1945-ben ismét lehet vé vált a Kazohinia kiadása, de a háború utáni papirhiány miatt a m csak 1946-ban látott ismét napvilágot “Utazás Kazohiniában" címen. A kiadás el készületei idején Sirató megint kísérletezett társszerz sége elismertetésével, de végül megelégedett egy, az utószóban szerepl köszönetnyilvánítással. (Érdekes volt az érvelése: arra hivatkozott, hogy 400 holdas családi birtokát felosztották, és nincs pénze.) Tíz esztend múlva, 1956-ban került szóba a Szathmárikönyv új kiadása, majd 1957-ben a m meg is jelent, immár a végleges “Kazohinia" címen, 5000 példányban, a szerz désben szerepl 25000 példány helyett. Ezt a változatot Keresztury Dezs szerkesztette, és Szathmári közlése 223 szerint “majdnem négyszáz javítása közül 333 volt olyan, amiben mindketten megegyeztünk". Az 1957-es kiadás egy-két hónap alatt

elfogyott, aztán olyan id k következtek, amelyek nem kedveztek az ilyesfajta könyveknek. Tíz év hallgatás után Szathmári ismét csak az íróasztalfiók számára alkotott: 1972-ig egyetlen sora sem jelent meg magyarul. Kardos Györgynek, a Magvet Kiadó igazgatójának köszönhet , hogy 1972-ben napvilágot 255 láthatott a Kazohinia negyedik magyar nyelv kiadása, s Szathmári regénye megsz nt feketepiaci “árucikk" lenni. (A hatvanas években a zugárusok több száz forintot is elkértek érte.) Ez a Kazohinia története, amelyhez annyit tehetünk hozzá, hogy 1980-ban, miként 1972-ben is, a végleges, 1957-es szöveg jelent meg. Idegen nyelven is napvilágot látott a könyv. Angolul Kemenes Inez fordításában 1973ban, és 1958-ban eszperantóul is, de err l majd kés bb Maga Szathmári egy levelében mintegy 40 különböz nyelv kiadatlan fordítást említ. És itt érdemes megállni egy pillanatra: találtunk egy újabb titkot Ki hinné, hogy egy

könyvnek, amely 1941 és 1980 között öt magyar és két más nyelv kiadást ért meg, ne legyen külföldi kiadója. És mégis így van Miért? A Kazohinia érdekes könyv, azonban sokak számára érthetetlen, másoknak félreérthet . Voltak korszakok, amelyek egyenesen károsnak, s t veszélyesnek min sítették, s bizony, ma is vannak olvasók, de még kiadók is világszerte, akik nem tudnak vele mihez kezdeni. Már az els kiadás megjelenésének évéb l fennmaradt egy levél, melyet Balkányi Pál, a neves eszperantista közíró küldött Szathmárinak. Balkányi olvasatlanul utasítja el, hogy kedvezményes áron vásároljon egy példányt, és az általa kapott körlevél egy mondatára hivatkozik. Eszerint a szeretet éppoly romboló lehet, mint a gy lölet. A levél egy protestáns és egy katolikus szerz szavait idézi a szeretetr l, majd így oktatja ki Szathmárit: “Ha rá is mutatunk hibákra, és kigúnyoljuk azokat, utána rá kellene mutatni arra is, hogy

van megváltás, hit és út az üdvösség felé." “Puff neki, a behinnek bruhuja van" – gondolhatta a Kazohinia szerz je 224 A könyv további útját is a meg nem értés és félreértés 256 szegélyezte. Miközben a XXI század civilizációjának elgondolt hin élet vívmányai sorra valósultak meg (Szathmári 1970-ben huszonegyet jegyez fel), az emberi élet ugyanazokkal a problémákkal küzd most is, s ezek sokszor ma élesebben jelentkeznek, mint annak idején. S ami még nagyobb baj: az emberi gondolkodás és érzelemvilág (a “lélek") valójában ugyanaz maradt az új körülmények között. Nem váltunk hinekké Így aztán nem csoda, ha Szathmári egész életében újból és újból ugyanazokkal az ellenvetésekkel találta szembe magát. Számos, a legkülönböz bb id szakokból fennmaradt írása (tanulmányok, cikkek, levelek) magyarázza a Kazohiniát. Ezekben elismeri, hogy m ve nehezen érthet , elutasítja viszont, hogy a könyv els

része a szocializmus ábrázolása (mi több, szatírája!) lenne, a második rész pedig a kapitalizmust és az angolszászokat gúnyolná ki. Leszögezi, hogy sem nemzetekr l, sem társadalmi rendszerekr l nem akart írni. “Mint már többször hangsúlyoztam – mondja egyik levelében –, a hinek társadalma nem valamiféle utópia a jöv r l, hanem az ideális társadalom, amely megfelel a mai gépi környezetnek. nem “mai és jöv " társadalomról van tehát szó, hanem “mairól és ideálisról." A szerz vitába bocsátkozott azokkal, akik – mint annak idején Balkányi – a krisztusi szeretetr l akarták kioktatni. “Nagyon tetszik nekem – írja egyik keresztény kritikusának –, hogy ön is nagyra tartja Jézus tanításait. Azét, aki meglátta, hogy a nem önpusztító, tehát a harmonikus életet nem törvények, rend rség, bíróság vagy rendszerváltozás biztosíthatja, hanem az emberi természet zavarmentessé tétele. Ezt a változást így

nevezte: szeretet. Ezen az alapon mindenkinek meg kell szabadulnia a gy lölett l, el kell dobnia fegyverét, anélkül, hogy megvárná, amíg az ellensége ezt megteszi. Mivelhogy a leszerelést valakinek feltétlenül el kell kezdeni, és ha a keresztény tanítások 257 elterjednek a világon, minden ember eldobja fegyverét, és eljön a béke. Az általános, kölcsönös szeretet azonban nem tudott megvalósulni, és a kereszténység csupán eszköze lett annak, hogy a valóban keresztény tömegeket a mozgalom hatalmasai, a felfegyverzett csalók, rabszolgáikká tegyék" – írja a materialista Szathmári. 225 Az író ugyanígy szembeszállt azokkal, akik a hinek életét szatírának fogták fel, s azokkal is, akik amiatt marasztalták el, mert Kazohinia élete sivár: nincs m vészet, zene, szórakozás. “Egyszer en a kazót akartam leírni" – ilyen aforizmaszer en fogalmazza meg egy helyen szándékát. “Való igaz – gúnyolódik máskor –, hogy

ha szépiró volnék, olyan hepiendet kanyaritanék megvadult pegazusom hátáról, hogy a kultúrpolgár nyelvcsettintve vágyódna Kazohiniába. De sajnos, engem köt a valóság, és csak azt akartam elérni, hogy a kétszerkett t ne ötnek, hanem négynek ismerjük. Nem az én hibám, hogy nem egyezhetek ki négy és félben." A Kazohinia alkotójának írásait olvasva kiderül, mi indította öt az abszolút racionális kazo világ és a behin társadalom szembeállítására. Életének alapélményét a harmincas évek gazdasági válsága jelentette “A világon harmincmillió munkanélkülit tartanak nyilván – vázolja fel e korszak drámai képét –, mialatt elpusztítanak, elégetnek és tengerbe dobnak 99.100000 mázsa gabonát, 14300000 mázsa rizst, 261.000 zsák kávét, 2560000 kg cukrot, 560000 mázsa konzervet és 1.450000 kg húst" Ugyanakkor a Columbia Egyetem szakemberei kiszámítják: “Hogyha csak a 20-45 év közötti férfiak dolgoznának

napi öt órát, úgy a mai technikai felkészültség mellett mindenkire évi 20.000 dollár jövedelem esne. Feltéve persze, hogy a búzát nem a tengerbe hányják, és a vasból is ekevas lesz, nem ágyú". 20.000 dollár ma se kevés, a 30-as években pedig mesés 258 összegnek számított. Ezek az ellentmondások késztették töprengésre a MÁVAG mérnökét, aki arra a következtetésre jutott, hogy kétféle szükséglet van: létszükséglet és kultúrszükséglet. Az els be tartozik az élelem, a ruha, a lakás és a gyógyszer. “Ez azonban a legb vebb számítás szerint sem igényel többet 2-3000 dollárnál" – állapítja meg. A második típusú szükségletbe tartozik például “a gyöngysor, képtár, versenyistálló és a – háború". A szükségletek e felosztását egy meggondolkoztató, egyszersmind vitatható tétel követi: “A kultúrszükséglet fels határát nem az örökké megszabott és változatlan természet szabja meg,

hanem a fantázia, tehát fels határa nincs." De ez nem elég, a Kazohinia író-magyarázója 226 hozzáteszi: “A kultúrember csak mások éhségét l tud jóllakni, mert létének alapja a verseny, melynek értelme, hogy valaki a porondon heverjen." Szathmári kifejti: “A létért való harc fejleszti ki a fajokat. De az ember nem a természet szeszélyei nyomán táplálkozik, mint az állatok,. hanem megteremtette az anyagi javak tudatos termelését. Az állatoknak harcolniuk kell az élelemért, az embereknek békésen kellene együttm ködniük ugyan e célért." Máshol még frappánsabban fogalmaz: “Nálunk a létért való harc helyett a létért való béke lehet irányelv." De miért kell ehhez lemondani a kultúráról? – kérdezik a legtöbben. Az összefüggés világos: ha nem lesz harci ösztön, mely a kultúrát, a lelket ürügyül használja, kultúrára és leiekre sem lesz szükség, és marad a tiszta ész. Most ne firtassuk, hogy

ez igaz-e, inkább gondolkozzunk együtt a Kazohinia alkotójával. Amikor kritikusai a szemére vetették, hogy a szeretet, amely a lélek egyik legsajátosabb megnyilvánulása, nem lehet a rossz nevelés következménye, ezt készségesen 259 elismerte, s a szeretetet “az stermészeti környezet biológiai következményének" nevezte. Nem tiltakozott, amikor a hinek társadalmának sivárságát vetették a szemére. Logikáját ismerve, ez nem meglep , maga állapította meg: “Kazohinia a földi Nirvána, nem Eldorádó, ide nem vágyhat az ember, a mai polgár." Részletesebben így magyarázza ezt a tételt: Kazohinia a leiekt l megcsömörlött ember villannyal f tött, gumimatracos, egészséges nirvánája, a csend, a nyugalom, a kiszámítottság, tehát a természett l teremtett, valóságos lét menedéke. Ha a halál kolostorai elviselhetök, az élet kolostora is megélhet volna." Szathmári a szerzetesek és a jógik példájára hivatkozva

(akiket egyébként kigúnyolt) úgy vélte, hogy “egy, technikai felkészültségünkkel és létszükségletünkkel összhangban álló kolostori életet, a kazót is meg tudnánk élni. Persze nem mindenki, csak a kiválasztottak". És mi lenne a többiekkel? Szathmári receptje: “A habzószájúakat rendszeresen elszállítanák egy szigetre, és ott felfegyverezve ket rendszeresen kiirtatnák velük önmagukat." Nem mondom, kissé bizarr elképzelés. Igaz, hogy a rengetegszer ugyanazo227 kat a gondolatokat kifejt írások közt csak egy helyen olvasható (és persze magában a regényben). Az író leveleiben reálisabban ítélte meg az esélyeket. “Nem tudunk biológiailag átformálódni. De megfékezni, vagy legalább valamelyest ketrecbe zárni a tigrist, erre képesek vagyunk" – írja. Ám a másik lehet séget, a genetikai változást is elképzelhet nek tartotta. “A kozmikus sugarak valaha esetleg kiváltják az új gént Ez kiépítheti agyunk

köré azt a bizonyos árnyékoló réteget, és egy ilyen gyökeres biológiai változás képessé tesz bennünket a kazo megélésére" – incselkedik a gondolattal egy helyen. És most jön a legfogasabb kérdés: mindezek ismereté260 ben optimista Szathmári vagy pesszimista? Egy alkalommal ezt írja: “A Kazohinia. egyáltalán nem pesszimista könyv, mert a kazo – ha nem is érjük el de – megmutatja, hogy a gyötrelmekt l menekül élet számára nem a lemondás és a halál az egyetlen kiút, hanem menekülhet önmaga felé is, tehát az életbe." Egy másik helyen viszont ezt olvassuk: “Pesszimista világlátás ez? Igen. De megmutatja az utat: legalábbis meg kell zabolázni ösztöneinket. Nem vagyunk képesek rá, hogy megváltoztassuk természetünket, de a tudat felébredése talán uralkodni tud rajta. És a könyv célja csakis ez volt." Most légy okos, Domokos! Melyik Szathmárinak higygyünk? Mindenki higgyen annak, amelyiknek akar, de a

Kazohinia Szathmári-féle értelmezését még ne zárjuk le! Ugyanis hátra van egy kérdés: maga, az író, hin-e vagy behin? Szerencsénkre valaki – Farkasné Tatár Éva – egy interjúban ezt a kérdést feltette – neki magának. Egészen pontosan: azt kérdezte, hogy az író útlevél birtokában elutazna-e Kazohiniába? Szathmári így válaszolt: “Én mint mai ember, szintén behin vagyok. Bár nagyon tisztelem a hinek bölcsességét, nem tudnék ott megszokni. Azt azért megjegyezném, hogy lelki alkatom közelebb áll a hin gondolkodásmódhoz, mint a mindennapi átlagembereké. Emlékszem, hogy ötéves koromban láttam egy futballmecscset. Meglepett, hogy huszonkét ember egyetlen labdáért küzd, harcol, és nem értettem: miért nem adnak minden 228 futballistának egy saját labdát, hogy ne kelljen harcolniuk. Fiatalemberként szerettem biliárdozni, de mindig egyedül játszottam, partner nélkül. Sohasem kedveltem a versenyzést" így látta a

Kazohinia megalkotója saját magát. Ám még miel tt búcsút vennénk t le, szóljunk néhány szót 261 életének egy, a magyar olvasók többsége által ismeretlen területér l. Az eszperantóról lesz szó. Szathmári Sándor ugyanis meggy z déses híve volt a nemzetközi nyelvnek, és ebben nincsen semmi csodálnivaló. A racionalizmus híve, a felvilágosult irodalom utolsó képvisel je, aki Voltaire, Bessenyei, Swift és Madách nyomdokain járt, az egyenl ség és az ész társadalmáról álmodott, rá kellett hogy találjon a minden nép számára létrehozott, fonetikus írású, kivételmentes grammatikajú nyelvre. Az eszperantó ez utóbbi tulajdonságát a hinek nyelvére is átruházta 191 l-ben, 14 éves korában kezd ismerkedni az eszperantóval, de 34 éves már, mire folyékonyán tud beszélni ezen a nyelven. Az imént idézett interjúban Szathmári elmondja, hogy a magyarnál szívesebben ír eszperantóul, mert ez utóbbi “sokkal pontosabb és

egyértelm bb, mint bármely nemzeti nyelv". Az író m veinek zöme el bb látott napvilágot a nemzetközi nyelven (sajtóban, könyvben), mint magyarul. S t, amikor szó sem lehetett a Szathmári-m vek magyar kiadásáról, 1964-ben, a Kanári-szigeteken egy elbeszéléskötet jelent meg t le “MaSinmondo" (Gépvilág) címen. De szólni kell róla, hogy Szathmári fordításában adták ki magyarul Cezaro Rosetti svájci olasz származású angol író eszperantó nyelv humoros könyvét, a “Tréfán kivül"-t, és ugyancsak a Kazohinia írója fordította ezúttal eszperantóra Janikovszky Éva Te is tudod? cím gyermekkönyvét. E felsorolás után vizsgáljuk meg: a pusztán ideológiaivilágnézeti jelleg okokon kívül mi vitte t az eszperantó táborába és a nemzetközi nyelv irodalomba? Az eszperantó nyelv Szathmári számára új eszközt, a nemzetközi eszperantista olvasóközönség új, a hazainál mindenképpen fogékonyabb kulturális közeget

jelentett. Bár már a háború kitörésekor elküldi a Kazohinia eszperantó nyelv változa262 229 tát egy kiadónak (a könyv egyébként csak közel húsz evvel kés bb, 1958-ban jelent meg), komolyabban csak a negyvenes évek végén – magyar publikációs lehet ségek híján – fordul az eszperantó nyelv alkotás felé. Elbeszélései az ötvenes évek elejét l-derekától jelennek meg külföldi eszperantó folyóiratokban, f ként a svédországi Norda Prismo (“Északi Prizma") cím lapban. 1961-t l kezdve sajátos helyzet áll el : Budapesten megindul a Hungara Viv (“Magyar Élet") cím eszperantó nyelv folyóirat, amely Szathmári írásait is közli. Szathmári immár itthon is megjelenhet –de nem magyar nyelven A Kanári-szigeteken napvilágot látott kötet tartalmából és a folyóiratokban megjelent írásokból állt össze a Gépvilág és más elbeszélések, amely a Gondolatnál jelent meg a Kazohinia negyedik kiadásával egy évben,

1972-ben. Szerz nk majd három évtizedes kényszer hallgatás után ismét eljut a magyar olvasókhoz, de a lehet séget kés n kapta: 75 éves, súlyos beteg, s már csupán két szenvedésekkel teli éve van hátra az életb l. Ha a magyar irodalomtörténetben nem is akadt hely a számára, az eszperantó irodalmi kézikönyvek a nemzetközi nyelv irodalmának jeles alkotójaként tartják számon. “Az eszperantó menedék volt számomra – írja egy levelében hazai mell ztetése idején. – Az egyetlen lehet ség, hogy alkossak Itt sikereket arattam, melyek olykor felülmúlták reményeimet. William Auld “Kazohiniámat" az utóbbi évtized remekm vének nevezte." Ám Eszperanciában, e határok nélküli különös országban, Szathmári-Gulliver furcsa kalandokba is keveredett. 1966-ban, hosszú esztend k után el ször, az Eszperantó Világszövetség ismét Budapesten rendezte meg minden évben sorra kerül kongresszusát. A jeles skót eszperantó

irodalmár, W. Auld által remekírónak tartott alkotó ünnep263 lést vár, ám ehelyett. “Nemcsak hogy nem üdvözöltek, nem tüntettek ki, de nevemet még csak meg sem említették. Sem az üdvözlések, sem a jutalmazások, sem az el adások során egyetlen szó sem hangzott el rólam – írja. – A m szaki szakemberek összejövetelein voltam foglalkoztatva, de mint író, sohasem. Nem hívtak meg sem a sajtóértekezletre, sem a parlamenti fogadásra" Ki hitte volna! De 230 ne felejtsük cl, ez 1966-ban történt, amikor Szathmári – az 1957-es Kazohinia-kiadás “közjátékától" eltekintve – immár közel két évtizede nem jelenhetett meg magyarul. A fentiekb l kit nik, hogy az eszperantisták társadalmában sem eresztett gyökeret a hinek harmóniája, s ezek után az sem meglep , hogy az 1966-os kongresszusi napok során Szathmári egy eszperantista “buku" kell s közepébe pottyant. A dolog úgy kezd dött, hogy Szathmári írt egy

kabarétréfát az eszperantó nyelvb l való, Budapesten rendezett vizsgáról. Ezt a kongresszus idején el adták a Madách Színházban, mialatt az író vidéken volt. A darabban Zamenhof, az eszperantó alkotója, vizsgázóként egy ritka igealakot véletlenül nem úgy használ, ahogy ezt a magyar Kalocsay Kálmán és a francia Gaston Waringhien, az Eszperantó Akadémia két legtekintélyesebb tagja tanácsolta. A “születtem"-et így mondja: “Mi estis naskaía", ahelyett, hogy így mondaná: “Mi estis nask/ía" (Mindkét változat nyelvtanilag hibátlan, a különbség pedig elenyész .) Waringhien, aki történetesen jelen volt, ekkor tüntet én kivonult a színházteremb l. Néhány nap múlva a kabarétréfa szerz je Kalocsay Kálmán lakásán találkozott a francia akadémikussal. “Waringhien egy fotelben ült – meséli el Szathmári egy levelében. – örömmel üdvözöltem, fagyosan viszo264 nozta: – Jó napot. – Majd fogott egy

könyvet és belétemetkezett ötperces jégkorszak után megkockáztattam a kérdést: – Csak nem neheztel rám? – Nem neheztelek – vágott vissza fennhangon –, hanem nagyon haragszom! – Miért? – kérdeztem meglepetten. – A marhasága miatt!" A jelenet szintén kabaréba illik. S hogy mennyire a Kazohinia behintelepén érezte magát az író, erre maga a tanú. “Nekem, mint szatirikusnak persze az ata-ita nem marhaság, hanem kabarétéma – írja egyik, Kalocsaynak címzett levelében –, amit teljes pártatlansággal feldolgoz231 tam, független szemszögb l, tehát kiérdemelve mindkét fél legmélyebb megvetését. A kona kemonnak min sít és viszont Waringhien szerint ellenség: ateista vagyok Ezt az eszmét most Te is átvetted. Be kell vallanom, sokkal rosszabb vagyok: se nem atista, se nem itista, hanem békepárti. A vitát egyesek sportjának tekintem, ami céltalanul, s t károsan befolyásolja, zavarja az eszperantó szép harmóniáját. Persze,

ez a legveszedelmesebb fajta a pihentizmus számára küzdelmi ösztönei tornajátékában A konának nem a kemon a legnagyobb ellensége, hanem a lamikok, akik nem értik, miért kell verekedni A lamikokat mindig az ellenség beépített ügynökeinek tekintik, jobban mondva, annak tüntetik fel, mert a békesség elleni viszolygást kimondani nem volna jól hangzó. Az embernek szüksége van az ellenségre. És az a legnagyobb ellenség, aki ostoba békeszándékával. ki akarja verni a szánkból a mindennapi betev ellenséget. Azaz mégse az a legnagyobb, hanem aki rájön erre az igazságra, és kimondja. Annak nincs kegyelem. Az a leglamikabb lamik, a civilizáció 265 hóhérja." Ne féljen az olvasó, nem jöttek a hirek a fecskend vel. Kalocsay kibékült Szathmárival. Rados Péter András IRODALOM I. Fontosabb Szathmári-kiadások A) magyarul 1. Kasohinia Gulliver utazása Kazohiniában, Budapest, 1941 (1); Utaiás Kasohiniaban, Budapest, 1946 (2), a ssersó"

utószavával (A szegény csepürágó dala); Kaiohinia, Budapest, 1957 (3); Kazohinia, Budapest, 1972 (4); Kasohinia, Budapest, 1980 (*). 2. Gépvilág és más fantasztikus történetek, Budapest, 1972 232 B) eszperantóul 1. Vojago al Kazohinio, Párizs, 1958 2. Maiinmondo kaj aliaj noveloj, La Laguna, 1964 3. Kain kaj Ábel, Budapest, 1977 C) angolul Kazohinia (fordította: Kemenee Inez), Budapest, 197S. II. Fontosabb írások Szathmáriról A) magyarul Kolozsvári Grandpierre Emil: Gulliver utazása Kasohiniában, Nyugat, 1941, 465-466. Keresztury Dezs : Utószó (a Kazohinia S. kiadásában) Keresztury Dezs : Utóssó (a Kasohinia 4., S kiadásában) Keresztury Dezs : Utószó (a Gépvilág. c kötetben) Bencsik Vilmos: Ssathmári Sándor, Eszperantó Magazin, 197S/2. Farkas Mária: Szathmári Sándor, Eszperantó Magazin 266 Évkönyve, 1974, 221-222. Bencsik Vilmos: Búcsú Szathmári Sándortól, Eszperantó Magazin, 1974/11. Bencsik Vilmos: Az elfelejtett író, Science

Fiction Tájékoztató, 1975, 16-31. B) eszperantóul Kalocsay Kálmán: Pretekste de Antauparolo (a Kazohinia eszperantó kiadásának el szava, 5-10.) William Auld: Enkonduko (a Maiinmondo. el szava, 7-12) Benczik Vilmos: Sobriga humanismo, Hungara Vive, 1970/4, 911. Benczik Vilmos: Sándor Szathmári, 1897-1974, Hungara Vive, 1974/6, 29. Bencsik Vilmos: Sándor Szathmári (a Kain kaj Ábel utószava, 263-273.) Bencsik Vilmos: Sándor Szathmári (a szerz Studoj pri la Esperanta literaturo c. Japánban megjelent tanulmánygy jteményében, Takaszage, 1980, 124-130.) A szerz köszönetet mond dr. Máthé Árpádnak, az író eszperantó hagyatéka gondozójának, aki számos Szathmári-levélnek, valamint a Sirató-perhez készült beadványnak a másodpéldányát rendelkezésére bocsátotta. 233 267