Szociológia | Tanulmányok, esszék » Ecsedi Mónika - A korrupció

NYÍREGYHÁZI FŐISKOLA Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási szak Összehasonlító gazdaságtan házi dolgozat A korrupció Budapest, 2003.1130 Készítette: ECSEDI MÓNIKA 2003/2004 tanév I. félév II. évfolyam levelező tagozat E csoport TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS . 3 A KORRUPCIÓS RANGLISTA . 4 MAGYARORSZÁG . 4 A FEJLŐDŐ ORSZÁGOK . 5 AZ ÉLEN FINNORSZÁG, DÁNIA, ÚJ-ZÉLAND ÉS SZINGAPÚR . 5 KORRUPCIÓ A KÖZÉLETBEN . 6 A RENDŐRSÉG JELENTÉSE SZERINTI KORRUPCIÓS LISTA . 6 KORRUPCIÓ A FÖLDHIVATALBAN . 7 MAGYAR GALLUP INTÉZET FELMÉRÉSEI . 7 KORRUPCIÓS HELYZETEK BUDAPESTEN . 7 KÖZINTÉZMÉNYEK LAKOSSÁGI MEGÍTÉLÉSE MAGYARORSZÁGON . 9 ÖSSZEGZÉS . 13 PRIVATIZÁCIÓ ÉS KORRUPCIÓ . 13 A KORRUPCIÓ ELLENI HARC . 15 A NEMZETKÖZI KORRUPCIÓ ELLENI HARC NÉHÁNY SAJÁTOSSÁGA . 15 A KORRUPCIÓ ELLENI FELLÉPÉS SAJÁTOSSÁGAI AZ EURÓPAI UNIÓBAN . 17 BEFEJEZÉS . 19 IRODALOMJEGYZÉK . 20 MELLÉKLETEK, ÁBRÁK JEGYZÉKE . 21 -2-

Bevezetés A korrupció Idegen szavak és kifejezések szótára szerint latin eredetű szó, amely megvesztegetést, megvesztegethetőséget, általános romlottságot, züllött állapotokat jelent a közéletben. 1 A lexikon leírása alapján, a közéletben mutatkozó romlottság, különösen az állami, társadalmi stb. szervek vezetőinek vagy alkalmazottainak megvesztegethetősége 2 A korrupció nehezen megfogható jelenség. Egyszerre veszi körül felháborodás és közöny Tisztes polgárokat is megkísért és magához láncol. Az embereket bizonytalanságban tartja, nem tudják, hogy viszonyuljanak hozzá. Nehéz meghatározni, s többek között ezért is nehéz kezelni. A korrupció behatol a társadalom szöveteibe, struktúráiba, intézményeibe, az emberek tudatába és mindennapi életébe. A korrupció túlélési stratégia is, amellyel az emberek próbálják megtalálni a kiskapukat. A korrupció mindenütt megtalálható Amíg van korrupció, addig küzdeni

kell ellene, a mindennapi megélhetés, politikai biztonság, a versenyképesség és a gazdasági fejlődés miatt. Házi dolgozatomban beszámolok a korrupció lehetséges és valóságos okairól, következményeiről különböző országokban, gazdaságokban, hivatalokban. Elsősorban a Transparency International által készített korrupciós ranglistát és felmérésének eredményét elemzem, ezen belül pedig Magyarország helyezését emelem ki. Beszámolok néhány korrupciós esetről, valamint a Magyar Gallup Intézet felmérései alapján készített ábrákkal, grafikonokkal támasztom alá a m agyarok véleményt a korrupcióról. Magyarországon létrejövő privatizáció során szintén beszélhetünk korrupcióról, amit dolgozatomban is kifejtek, mivel a rendszerváltás után magánkézbe került számos vagyon tulajdon jogának döntésekor korrupcióra alkalmas helyzetek születtek. Az Európai Unióhoz való csatlakozástól sokan a korrupció

visszaszorítását várják, ehhez hozzáfűzve írom le a korrupció ellenes intézkedéseket, szabályokat, előírásokat. 1 2 Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára (Akadémia Kiadó, Budapest, 1986) Új magyar lexikon (Akadémia Kiadó, Budapest, 1962) -3- A korrupciós ranglista A korrupciót vizsgáló Transparency International 2003-as rangsorában Magyarország, hét helyet visszacsúszva, a 40. helyet foglalja el /Lásd: 1 számú melléklet/ A korrupcióészlelési indexet elsősorban a vizsgált országokban élő külföldiek véleménye alapján állítják össze, vagyis nem veszik figyelembe sem a konkrét ügyeket, sem azt, hogy hány büntetőeljárás indult. A rangsor megállapításában az üzleti szféra, a kockázati elemzők, valamint a k özvélemény-kutatók felméréseire, illetve értékeléseire hagyatkoznak, s a korrupció mértékét egy 1-től 10-ig terjedő skálán számszerűsítik, ahol a legmagasabb érték a legkisebb

mértékű korrupciót mutatja. Egy ország értékelése abból áll össze, hogy üzleti és egyetemi köreinek, valamint elemzőinek mi a véleménye a korrupció ottani mértékéről. Az idei felméréseket 13 független közvélemény-kutató intézet 17 felméréséből állította össze a Transparency International. Ez tehát szubjektív mérőszám, mindazonáltal a tapasztalatok azt mutatják, hogy a külföldi befektetők figyelemmel kísérik a listát, és igyekeznek elkerülni azokat az országokat, ahol túl erősnek érzik a korrupciót. Mivel azonban a listára csak azok az országok kerülnek fel, amelyeket legalább három ilyen felmérés vizsgált, ezért a 2003-as lista is csak a korrupcióról készült „pillanatfelvételnek” tekinthető. Magyarország Magyarországot 13 különféle vizsgálat alapján sorolták be, s miután a válaszok közötti szórás csekély volt, ez azt mutatja, hogy hazánk megítélése viszonylag egységes. 3 A visszaesés oka

részben az, hogy az utóbbi néhány évben érezhetően több korrupciós ügyre derült fény, és ez befolyásolta az ország megítélését. Magyarország a vizsgált 133 ország között a negyvenedik helyre került a nemzetközi korrupciós rangsorban, hét helyet visszacsúszott, a tavalyi adatokhoz képest, hiszen akkor a 102 országot felölelő korrupciós listán a 33. he lyet foglalta el Korrupciós pontszáma a tavalyi 4,9 ut án 4,8-ra változott A legkorruptabb ország egy, a legkevésbé tíz pontot érhet el. Ez azt jelenti, hogy mások javultak jelentősen, Magyarország tulajdonképpen alig változott. A jelentésből kiderül, hogy régiónk többi országa is nagymértékben visszaesett. 4 Közülük mindössze Szlovénia, amelyik a huszonkilencedik, előzi meg Magyarországot, Csehország és Bulgária egyformán az ötvennegyedik helyen áll, Szlovákia az ötvenkilencedik, Lengyelország a hatvannegyedik. Amíg Magyarország hét helyet esett,

addig 3 4 Romlott Magyarország megítélése (Népszabadság: 2003.október 8) Korrupciós lista: romlott a magyar helyezés (Népszabadság: 2003. október 7) -4- Szlovénia és Csehország mindössze két-két hellyel csúszott vissza, Szlovákia viszont ugyancsak héttel, Lengyelország pedig tízzel. Mindez azt jelenti, hogy az összes közép-keleteurópai ország megítélése romlott a tavalyihoz képest A már uniós tagállam Görögország 4,3-as indexszel ötvenedikként jóval mögöttünk van a sorban. A fejlődő országok A korrupció elleni harcban a fejlődő országoknak sürgős szükségük van a fejlett ipari hatalmak támogatására. – véli a Transparency International elnevezésű, kormányoktól független nemzetközi szervezet. A fejlődő országok vezetőinek ki kell dolgozniuk további stratégiájukat a k orrupció elleni harcban már elért eredmények alapján, ezeknek az országoknak másfelől sürgős szükségük van a sajátos nemzeti

stratégiájuknak megfelelő gyakorlati segítségre is. A korrupció által leginkább fertőzöttnek tartott országok listáját idén Bangladesh, Nigéria és Haiti vezeti. Ezekben az országokban tartják a leginkább „meggyökeresedettnek” különböző előnyök csúszópénzzel való megszerzését. Hasonlóan mindennaposnak értékelték a m egvesztegetés jelenségét Paraguayban, Mianmarban, Grúziában, Tádzsikisztánban, Kamerúnban, Azerbajdzsánban, Angolában, Kenyában és Indonéziában. A fenti országok mindegyike két pontnál alacsonyabb osztályzatot kapott a s zervezet 0-tól 10-ig terjedő listáján, ahol a 10 pont közelében a korrupciót elutasító, többnyire feddhetetlen országok állnak. Az élen Finnország, Dánia, Új-Zéland és Szingapúr Idén a legjobb osztályzatot sorrendben Finnország és Dánia szerezte (9,7, illetve 9,5 ponttal), míg a harmadik helyet holtversenyben Új-Zéland és Szingapúr szerezte meg. A fejlett iparosodott

államok sorában a korrupciótól kevésbé sújtott országok közé került Németország (16. hely, 7,7 pont ), az Egyesült Államok (18, 7,5) és holtversenyben Franciaország, valamint Spanyolország (23., 6,9) A lista alsó szakaszában, Mozambik és Algéria között kapott helyet Oroszország (86., 2,7) Különösen elgondolkodtató, hogy a most elsőként vizsgált Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, Katar, Kuvait és Oman is megelőz minket, miközben a közvélekedés szerint az arab államokban erősen jelen van a korrupció. A Transparency International elnöke, Peter Eigen szerint „A nemzetközi alapokat és pénzügyi intézményeket ellenőrző országoknak ugyanakkor szigorúbb álláspontra kell -5- helyezkedniük, megszüntetve a korrupt kormányok pénzügyi támogatását, és feketelistára véve azokat a nemzetközi társaságokat, amelyeket nyilvánvalóan rajtakapnak azon, hogy csúszópénzzel szereznek előnyt maguknak” Korrupció a közéletben

A rendőrség jelentése szerinti korrupciós lista5 A rendőrség is kiadott a féléves jelentése alapján egy listát, melyen a tanárokat és az orvosokat helyezi a korrupciós toplista tetejére. A sort a rendőrök zárják A rendőrség statisztikái szerint a tanárok, az orvosok, és más tanügyi- és egészségügyi alkalmazottak állnak a korrupciós lista élén. Utánuk következnek a köztisztviselők, a banki alkalmazottak, a vámügyi dolgozók és a rendőrök. A költségvetési szektorban –a tanügyben, az egészségügyben és a s portszférában – nagy méreteket öltött az ajándékozási és csúszópénzelfogadási láz. Főleg a felvételik és az előléptetési vizsgák kapcsán, az orvosi igazolásoknál, a törvényszéki orvos szakértői vélemény kibocsátásánál, sebészeti beavatkozásoknál, betegápolás és a gyógyszerek elosztásánál gyakoriak a lefizetések – jelentette be Florin Sandu országos rendőr főkapitány. Az év első

hat hónapjában a rendőrök több mint 400 ügyben értesítették az ügyészséget, melyek során azt észlelték, hogy 816 t anár, orvos, valamint más, a tanügyben és az egészségügyben dolgozó személy korrupciós ügybe keveredett. Összességében véve a rendőrök 4500 korrupt-gyanús személy esetében értesítették az ügyészséget. A fenti eseteken kívül még -- korrupció miatt -- bűnvádi eljárás folyik 325 köztisztviselő, 52 nemzetbiztonsági személy, 99 vámos és 32 rendőr ellen is. A rendőrfőnök szerint körülbelül 1000 olyan, vezető pozíciót betöltő személy van, akik ellen jelenleg vizsgálat folyik. Ebből 325 köztisztviselő, 294-en pedig kereskedelmi társaságok, közhasznú társaságok vagy országos cégek vezetői. A pénzügyi-banki szférában 185 tisztviselőt vizsgálnak szabálytalan hitelnyújtásért. Újabb 32 személy után törvénybeütköző privatizációs folyamatok miatt nyomoznak. Komoly szabálytalanságokat

tapasztaltak az ipari- és nyersanyagszektorban is, 198 köztisztviselőt a kőolajipari termékekkel való visszaéléssel - azok feldolgozásánál, szállításánál, és értékesítésénél – vádolnak. Körülbelül 100 vámtisztviselőre figyelt fel a rendőrség, akik pénzt és anyagi javakat fogadtak el a kereskedőktől és turistáktól. A fenti esteket kielemezve a rendőrség levonta a következtetést, hogy a korrupció jelensége továbbra is általános a gazdasági, társadalmi és politikai élet minden területén. A legtöbbször 5 Rossz példa (Népszabadság: 2003.1007) -6- azok a személyek keverednek ilyen ügyekbe, akik a betöltött hivataluk révén a törvény betartása felett kellene őrködniük. A rendőrség statisztikái szerint mindössze 32 társuk után nyomoznak korrupciós ügyekben. A gyanúsított rendőrök száma a többiek, például a tanárokéhoz képest valószerűtlenül alacsonynak tűnik olyan körülmények között, amikor

a sajtó számos esetben fedte fel – sokszor filmszalagra véve - a rend őreinek megvesztegethetőségét. Korrupció a földhivatalban6 A bürokrácia minden területén fellelhető a korrupció, így a földhivatalokban is elfordul. Kilenc földhivatali dolgozót és három „ügyfelet” vett őrizetbe a BRFK a Nemzetbiztonsági Hivataltól kapott információk alapján. A leleplezett ügyintézők állítólag tulajdoni laponként 10 ezer forintot kértek és kaptak a „gyorsabb ügyintézésért”, ezért vesztegetéssel és hivatali visszaéléssel gyanúsítják őket. Pár tízezer forintért a „szokásosnál gyorsabban” voltak képesek elintézni az emberek ügyes-bajos dolgait. Ők akár egyetlen nap alatt is be tudtak jegyeztetni bármilyen változást a tulajdoni lapra. Állítólag a titkosszolgálatok már hónapokkal ezelőtt megkezdték azoknak az azonosítását, akik együttműködtek a földhivatal dolgozói közül a nepperekkel. A rendőrök

munkahelyükön, a Fővárosi Kerületek Földhivatalának XI kerületi székházában vették őrizetbe a kilenc földhivatali ügyintézőt. A nekik rendszeresen soron kívüli ügyintézést kérő, s ezért pénzt áldozni hajlandó ügyfeleket „szállító” három neppert pedig a lakásukon fogták el. Magyar Gallup Intézet felmérései Korrupciós helyzetek Budapesten7 A Magyar Gallup Intézet az ENSZ felkérésére végzett korrupciós vizsgálatsorozata részeként 2000 márciusában telefonos megkérdezéssel felmérést készített 1513 budapesti 16 éven felüli lakos körében a lakossággal szembeni bűntényekről és a korrupciós helyzetekről. A kutatásban alkalmazott kérdőív számos bűncselekményt részletez, ebben az összegzésben azonban az adatokat csak a korrupcióra vonatkozóan elemezik. A viktimizációs felmérés (telefonos kérdezéssel, a lakossággal szembeni bűntényekről és a korrupciós helyzetekről Budapest, 16 évesnél idősebb

lakosság, véletlenszerű minta, N=1513) /Lásd.: 2.számú melléklet/, abban ad segítséget, hogy a hivatalos bűnügyi statisztikai adatokat szembesíteni lehet a ténylegesen tapasztalt bűnesetek arányával, másrészt feltárja a 6 7 Korrupció a földhivatalban: Népszabadság (2003.szeptember 24) Magyar Gallup Intézet, 2000. szeptember-2003 március 21 -7- kriminalisztika látókörén kívül eső eseteket és az áldozatok szempontrendszerét. A nemzetközi ENSZ-felmérést, melynek ez a vizsgálat is része, a világ számos fővárosában standard kérdőíven végzik általában négyévenként. Az összehasonlítás így nemcsak városonként, de időben is követhető. Az interjúk során 11 féle tipikus városi bűncselekményen kívül a fogyasztókkal szemben elkövetett csalásokról és korrupciós helyzetekről kérdezik az interjúk alanyait. A korrupciókutatás során lényegi kérdés volt, hogy mit is tekintünk korrupció alatt. A kutatásban

érvényesített definíciót a kérdéskör elején ismertették az interjúalanyokkal. E szerint a korrupció az, ha az állampolgár egy neki törvény szerint járó szolgáltatás igénybe vételéért az eljárás során, vagy hogy segítséget kapjon, pénzt vagy ajándékot ajánl fel, vagy kell, hogy felajánljon. A Gallup 1999-re vonatkozó kérdésére 2000-ben így válaszolók aránya több mint kétszerese annak, mint amekkora a UNICRI 1995-ös évre vonatkozó kérdésére így válaszolók aránya volt 1996-ban (4%). Leggyakrabban a rendőröket, az egészségügyi alkalmazottakat és a magángazdaság szereplőit említették a megkérdezettek a megvesztegetett (vagy megvesztegetni próbált) hivatalnokok, közszolgák között. Azzal szemben azonban, hogy a megkérdezettek 9 %-a került korrupciós helyzetbe, a m egkérdezetteknek csak 0,2 %-a jelentette az esetet a rendőrségen. A korrupció megítélése nagyon különbözik aszerint, hogy mely területre

fókuszálunk. /Lásd.:3 számú melléklet/ A megkérdezettek közel háromnegyede (71%) véli úgy, hogy az orvosoknak, nővéreknek ajándékot kell felajánlania, hogy segítséget kapjon tőlük. A privát szektorban is az emberek több mint a fele gondolja, hogy csak csúszópénz nyújtásával tudja ügyeit intézni. Utánuk következnek a rendőrök (46%) ugyan harmadikként, de az egészségügy sajátos helyzetét nem tekintve igazi korrupciónak, a köztisztviselők közül elsőként. Őket követik - legalábbis a lakosság harmada szerint - a vámhivatalnokok, az önkormányzati tisztviselők, az ellenőrök, az önkormányzati és a parlamenti képviselők, a minisztériumi tisztviselők, az adóhivatali és a pénzügyi tisztviselők. A bírósági hivatalnokokat és a tanárokat, professzorokat a lakosság ötöde tekinti korruptnak. Ez az adatsor arra enged következtetni, hogy feltételezhetően a lakosság ötöde foglalkozástól függetlenül mindenkit korruptnak

tart. A konkrét tapasztalatok hatványozottan jelennek meg az érzékelt korrupció megítélésében, magyarul, a válaszadók a valós esetekhez nagyon hasonló sorrendben érzékelnek korrupciót a -8- különböző területeken, de a mértékét a mérhetőnél sokkal nagyobbnak érzékelik. Érdekes tény, hogy noha ugyanezen kérdezettek ötödének a véleménye szerint a bírósági tisztviselőket is korrumpálni kell, hogy megfelelően lássák el feladatukat, mérések során lényegében senki sem számolt be bírósági vesztegetésről, korrupcióról. A Magyar Gallup Intézet az ENSZ felkérésére 2003 februárjában újabb felmérést készített a korrupció témakörében 1999-ben és 2000-ben végzett vizsgálatsorozata folytatásaként. Az ENSZ Drogellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala (UN ODCCP), valamint Régióközi Kriminalisztikai és Igazságügyi Kutatóintézete (UNICRI) által szervezett Globális Korrupcióellenes Program keretében folytatott

kutatásai során a G allup felhasználta a nemzetközi victimizációs ENSZ-felmérésben a világ számos fővárosában alkalmazott standard kérdőív kérdéseit, és emellett más kérdéseket is feltett. A 2003-as budapesti vizsgálat és a 2 003-as országos vizsgálat megismételte a k orábbi budapestit, így ezekben az esetekben mód volt összehasonlításokat tenni a 2000-ben végzett kutatásokkal. 2003 februárjában a magyar felnőtt lakosság 87 százaléka komoly problémának nevezte a korrupciót (39 százalék szerint nagyon komoly, 48 százalék szerint elég komoly probléma). 7 százalék volt azok aránya, akik szerint ez nem nagyon komoly probléma, és 1 százalék azoké, akik szerint ez egyáltalán nem probléma. /Lásd: 4 számú melléklet/ A törvény szerint járó ügyintézéshez megvesztegetésre van szükség - tizenkét foglalkozási csoport közül ötre vonatkozóan 2003-ban a budapestiek nagyobb hányada vélelmezi ezt, mint 2000-ben. /Lásd: 5

számú melléklet/ A különjuttatás, a megvesztegetés igénylésének gyanúja a következő öt területtel szemben nőtt: az egészségügyre, az üzleti, privát szektorra, a vámhivatalokra, a parlamenti képviselőkre és a minisztériumi tisztviselőkre vonatkozóan. A rendőrökkel, az adóhivatali/pénzügyőri tisztviselőkkel és a bíróságokkal kapcsolatban az arány nem változott, az önkormányzati tisztviselőkkel, valamint képviselőkkel kapcsolatban hibahatáron belül nőtt, az ellenőrökkel és a tanárokkal kapcsolatban hibahatáron belül csökkent a különjuttatást szükségesnek vélők aránya. Az egyes csoportokkal szembeni bizalmatlanság-növekedés eltér az érzékelt korrupciós helyzetek változásától. Közintézmények lakossági megítélése Magyarországon A Magyar Gallup Intézet az ENSZ felkérésére végzett korrupciós vizsgálatsorozata részeként 2000 áprilisában személyes megkérdezéssel országos reprezentatív

felmérést -9- készített 1839 felnőtt, 18 éven felüli magyar állampolgár körében a közintézményekben szerzett tapasztalataikról. /Lásd: 6 számú mellléklet/ A kutatás során a Gallup korrupciós modult alkalmazták, melynek lényege a t ényleges, megtörtént korrupciós szituációk regisztrálása. A korrupció lakossági percepcióját az egyes közintézmények tényleges ügyfélkapcsolataival összefüggésben vizsgálták A Gallup felfogása szerint ezek a közintézmények mint szolgáltató állami szervezetek - ugyanúgy, mint a privát szektorban működő szolgáltató cégek - a saját ügyfelei által minősíthetőek. Ma Magyarországon jóval több, mint minden második ember valószínűnek tartja, hogy az egészségügyi intézményekben hálapénzt kell adnia azért, hogy megfelelő bánásmódban részesüljön. Az összes felsorolt intézmény közül a lakosság legnagyobb része kórházban dolgozóknál valószínűsíti, hogy azok kapnak

külön pénzt, s közülük is inkább az orvosok - a lakosság 77 százaléka véli így -, mint az ápoló személyzet (62 százalék). Őket követik a sorban a háziorvosok (59 százalék) és a gyermekorvosok (58 százalék). A kórházi orvosok tekintetében teljes a konszenzus a különböző településeken lakók körében, de a többi egészségügyi dolgozót lényegesen másképp látják az emberek. Az ápolókról, felnőttek háziorvosairól, valamint a gyermekorvosokról a budapestiek sokkal inkább feltételezik, hogy kapnak hálapénzt, mint azok, akik más településen élnek. A rendőrség korrupciós hajlandóságának megítélése nagymértékben függ attól, hogy a rendőrség mely részlegéről van szó. Az utcai közlekedési rendőröket lényegesen korruptabbaknak tartják, mint azokat, akik az intézmény épületén belül kerülnek kapcsolatba a lakossággal. A budapestiek több mint a fele valószínűsíti, hogy az eljáró közlekedési rendőr kap

kenőpénzt, míg a vidékieknek "csak" a harmada. Általában az összes közintézményi alkalmazottat, de különösen a közlekedés területén dolgozó rendőröket és a VPOP alkalmazottait a 30 év alattiak sokkal nagyobb mértékben tartják korruptnak, mint a társadalom más csoportjai. A közlekedési rendőrökről például a fiataloknak több mint a fele (55 százalék) feltételezi a cs úszópénz elfogadását, az 50 év felettieknek kevesebb mint harmada (29 százalék). A lakossági ügyfélkörrel rendelkező állami intézmények és hatóságok közül a közlekedésrendészetet és a VPOP-t tartja a lakosság leginkább korrupt munkahelynek (28-28 százalék). A közlekedésrendészet dolgozóiról a budapestiek harmada, az ország más részein élők negyede véli úgy, hogy feltehetően csúszópénzt kapnak. A VPOP esetében fordított a - 10 - helyzet, erről az intézményről, a vidékiek gondolják inkább a tisztességtelen ügyvitelt,

mint a fővárosiak. A minisztériumok, a rendőrség más részlegeinek, és a piacfelügyeletek alkalmazottairól a lakosság ötöde véli úgy, hogy pénzt kell adni azért, hogy az ügyek "megfelelően" haladjanak. Az önkormányzatok korrupciós hajlandóságának megítélése az intézmények között viszonylag kedvező. Az önkormányzati hivatalok egyes osztályaira vonatkozóan attól függően, melyik osztályról van szó, 6-13 százalék között van azoknak az aránya, akik korruptnak tartják az itt dolgozókat. Az önkormányzatokon belül a műszaki osztályról vélik úgy, hogy leginkább tisztességtelenül mennek a dolgok, az oktatási osztályról legkevésbé. A önkormányzati lakástulajdont kezelő "házkezelőséggel", vagy régebbi nevén IKV-val kapcsolatosan, a budapestiek (20 százalék) sokkal inkább valószínűsítik a csúszópénz adását, mint a vidéken élők (7 százalék). A percepciós megközelítés mellett igen

lényeges szempont, hogy ezek a s zervezetek mennyire vannak tényleges ügyfélkapcsolatban a lakossággal. Felmérésünk szerint a felsorolt intézmények közül /Lásd.: 7 számú melléklet/ az egészségügyi intézmények, illetve a kórházakban fordul meg a legtöbb ember vagy családtagja egy év alatt (a lakosság 62 százaléka, illetve 34 százaléka). Az APEH-nél a lakosság ötöde, míg a társadalombiztosítónál és a földhivatalnál valamivel kevesebben (16-16 százalék) intézték ügyeiket 1999-ben. Az önkormányzat leglátogatottabb részlege a folyamatos, rutinszerű feladatokat ellátó ügyfélkapcsolati osztály (15 százalék), illetve a támogatásokat, segélyeket nyújtó szociális és népjóléti osztály (14 százalék). Az önkormányzatok többi részlegén jóval kevesebb ügyféllel kell számolni. A rendőrséggel is viszonylag sokan kerültek kapcsolatba az elmúlt év során (11 százalék). A bankok hitelfelvételi osztályán a minden

tizedik felnőtt járt 1999-ben, valamivel kevesebben az OEP-nél (8 százalék) vagy a közjegyzőnél (8 százalék). A többi intézményt - a bíróságokat, közterület-felügyeletet, az ÁNTSZ-t, a közlekedésfelügyeletet, a Vám és Pénzügyőrséget, a minisztériumokat, a cégbíróságot, a fogyasztóvédelmi felügyelőséget, a piacfelügyeletet - a lakosság kevesebb, mint 5 százaléka kereste fel 1999-ben. Mindezekből a számokból egyértelműen látható, hogy az egészségügy lakossági megítélése javarészt saját tapasztalaton nyugszik, hiszen az egészségügyi intézményekben a háztartások kétharmada fordult meg egy év alatt. A rendőrség közepes nagyságú ügyfélköre (11%) is arra enged következtetni, hogy az emberek nagy része nem csupán a médiából értesül a tevékenységükről. - 11 - A többi intézmény esetén a k orrupciós hajlandóság feltételezése - például a VPOP, a minisztériumok, a különböző felügyeletek -,

a relatíve negatív megítélés viszonylag kevés saját tapasztalaton nyugszik, vagyis ezeknek az intézményeknek a k épén a médiakommunikáció, a PR jelentősen javíthat, vagy éppen ronthat. Feltételezés szerint az át nem látható, írásba le nem fektetett szabályrendszer, a túl bonyolult ügymenet, a nem egyértelmű kompetenciák lehetőséget adnak az intézmény alkalmazottainak "önállósulására", egyedi esetmegítélésekre, túlzott mérlegelési lehetőségre, amelyek kisebb visszaélésekhez (favoritizmus) vagy súlyosabb esetekben korrupcióhoz vezethetnek. Ezért fontosak, a nem piaci alapon működő, de a lakosság szolgálatában és közfinanszírozásban lévő állami hivatalok működését is piaci, minőségi szempontból megítélni meg azok lakossági ügyfeleit. Azok, akik 1999-ben valóban ügyfelei voltak ezeknek az intézményeknek, úgy vélték, hogy a legbonyolultabb problémákkal a fogyasztóvédelmi

felügyelőséghez, a bíróságokhoz, kórházakhoz, az önkormányzatok műszaki osztályához, közlekedésfelügyeletekhez, piacfelügyeletekhez, a b ankok hitelfelvételi osztályához, az önkormányzatok oktatási osztályához, rendőrséghez és a vám- és pénzügyőrséghez fordultak. A szerintük legkevésbé bonyolult ügyekkel a közterület-felügyeletet, minisztériumokat, az önkormányzatok ügyfélkapcsolat részlegét, a közjegyzőt, az Országos Egészségbiztosítási Pénztárt, az önkormányzatok szociális és népjóléti, illetve vagyoni osztályát, valamint a rendőrség - közlekedésrendészetét keresték fel a megkérdezettek. Az ügyfelek szerint az intézmények közül - azok ügyintézését, a gyorsaságot, az előkészítést, a hatékonyságot figyelembe véve - a legjobb minőségű szolgáltatást a közjegyző, az önkormányzat ügyfélkapcsolati részlege, az egészségügyi intézmények (kórházak nélkül), az önkormányzatok

szociális és népjóléti osztálya, illetve az oktatási osztálya, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az ÁNTSZ nyújtja. A legkevésbé elégedett ügyfelei 1999-ben az önkormányzatok házkezelőségének, a közterület-felügyeleteknek, a bíróságoknak, a rendőrségnek, a piacfelügyeletnek, és a fogyasztóvédelmi felügyelőségnek voltak. - 12 - Összegzés Az utóbbi három évben egyes területekre vonatkozóan nőtt a korrupciót vélelmezők aránya, miközben az érzékelt korrupciós helyzetek számában nem mutatható ki növekedés. A lakosság nem érzékel több korrupciós helyzetet, mint három éve. 2000-ben és 2003-ban az előző évre vonatkozóan a lakosság 9-10 százaléka érzékelt korrupciós helyzetet. A lakosság a tíz évvel ezelőtti helyzetet a maival összehasonlítva nem érzékel olyasmit, hogy 10 év óta nőtt volna a köztisztviselők és közalkalmazottak különjuttatás iránti elvárása. (3

százalékpontnyival nagyobb arányban vannak azok, akik szerint nehezebb rávenni egy tisztviselőt, hogy szívességet tegyen.) 2003-ban ugyanazon a két területen tapasztalt vagy érzékelt a l akosság relatíve nagy százaléka korrupciós helyzetet, mint 2000-ben: a rendőrségnél és az egészségügyben - ott, ahol a legnagyobb az ügyfélforgalom. Öt foglalkozási csoporttal kapcsolatban is a lakosságnak valamivel nagyobb hányada vélelmez korrupciós hajlandóságot, mint három évvel ezelőtt. A bizalmatlanság az egészségügyben, az üzleti, privát szektorban, a vámhivatalokban dolgozókkal, valamint a parlamenti képviselőkkel és a minisztériumi tisztviselőkkel szemben nőtt. Az országos vizsgálatban megkérdezettek több mint két százaléka vallott arról, hogy vagy saját maga, vagy valamelyik családtagja az előző évben ténylegesen különjuttatást adott a közszférában intézkedésért, eljárásért, szolgáltatásért (az egészségügyet nem

számítva). A ténylegesen előfordult korrupciós eseteknek csak igen kis hányadát jelentik be az emberek. A lakosságnak kisebb hányada tudja, kinek jelenthetné a korrupciós eseteket, mint amekkora hányada azt mondja, hogy jelentené. Ezzel szemben azonban ténylegesen összehasonlíthatatlanul kisebb hányad jelenti, mint amekkora hányad tudja, hol jelenthetné a korrupciós eseteket. Privatizáció és korrupció 8 Az alábbiakban magyarázatot adok a privatizáció és a korrupció összefüggésére, hiszen a privatizáció volt sokak szerint a legjelentősebb korrupciós folyamat. A korrupció tartalmi átrendeződése, és a kibontakozó piacgazdasági körülmények között új élettere így teremtődött meg akkor, amikor a rendszerváltást követően kezdetben napi rendre 8 www.aszhu Báger Gusztáv, Kovács Árpád, Krucsai Balázs, Lévai János tanulmánya alapján (Budapest, 2002. október) - 13 - került a korábban nem társasági formákban működő

vállalatok, s a bennük megtestesülő állami vagyon „magánkézbe adása”, s itt az adott kifejezésnek különös, szó szerinti jelentése van, mert ennek a lehetőségei is fennállnak akkor, amikor személyes érdekké, céllá vált a vagyonhoz jutás. A meggazdagodás, a kialakuló, új társadalmi rend felső szintjéhez való kapcsolódás esélye, annak vonzása, hogy a család jó sorsa generációkra eldönthető, igen erős korrupciós kockázatot hozott. A politikai–gazdasági átmenet első éveiben a letűnt évtizedek örökségeként az új szabályokat még az azok őrizetére hivatott vállalatvezetői réteg sem vette mindig komolyan. A „lehetőségekkel” élés „sajátos” eljárási technikái alakultak ki. Ennek első felvonását hazánkban „spontán” privatizációnak nevezték. A gazdasági rendszerváltozás reformjai bevezetésének ezen első szakaszában hiányoztak azok a j ogszabályok (versenyeztetés, összeférhetetlenség,

közbeszerzés szabályozása), amelyek révén az egyes tranzakciók átláthatóbbak és így objektívebben minősíthetők lettek volna. E feltételrendszerben csődöt mondtak az állam azon adminisztratív, „önvédelmi” mechanizmusai, amelyek például megbízhatónak tartott „biztosok” kiküldésével igyekeztek a csoportérdekeken és az annak érvényesítését szolgáló összefonódásokon úrrá lenni. A kiküldött „felügyelő biztos” és a magántulajdon megszerzésére törő helyi menedzsment között nem ritkán sajátos, korrupciós szálakon futó érdekközösség szövődött. A pénzügyi ellenőrzés lehetőségeivel arra nem nyílhatott közvetlen lehetőség, hogy a tények hátterében pontosan kiderüljön: a csődökben mekkora szerepet játszottak az objektív, gazdasági válság hozta szükségszerűségek, és hány esetben használták ezt hivatkozásként. Hány vállalatot tettek (az állam nevében kinevezett vezetőik) tudatosan

tönkre – szívességi (korrupciós) eszközöket is felhasználva – annak érdekében, hogy aztán a vállalatból kivett pénzzel a saját maguk számára, lényegileg önmaguk által kialakított kedvező feltételekkel megvásárolják, vagy felszámolás sorsára juttassák azokat, hogy aztán azt fillérekért, és nem, mint működő gazdálkodó szervezetet, hanem, mint használt gépet, leromlott állagú épületet vegyék meg. A magánosítás újabb, 1991-től kezdődő és az évtized közepéig tartó, központilag vezényelt szakaszában, a stratégiai partnerek, a vállalatok megszerzését másodlagosnak tekintő, inkább velük együtt, vagy rajtuk keresztül a piacok megszerzésére törekvő külföldi befektetők bekapcsolódásával, hatalmas vagyonok mozdultak meg. Ekkor kezdődött meg érdemben az ún. települési önkormányzatok tulajdonát képző szolgáltató vállalatok ( víz- és csatornaművek) privatizációja, illetve az ingatlanvagyon

magánkézbe juttatása. - 14 - Ebben a folyamatban a korrupció új táptalajt kapott azáltal is, hogy az állami vagyon lebontásának, privatizációjának új, eddig ismeretlen feladata vezényléséhez szükségszerűen csak fokozatosan, a települési önkormányzatok rendszerében pedig félévtizedes késéssel épült ki az intézményrendszer. Teljes egészében ismeretlen volt e vagyonok valóságos, összehasonlítható piaci értéke, mert hiányzott a tőkepiac és annak értékelő rendszere. Ilyen körülmények között a befektetők diktáltak. A korrupció potenciális lehetősége oldaláról meghatározó, hogy az üzleti életben dolgozó menedzserek és vezetők, valamint a köztisztviselők és a közalkalmazottak jövedelmi pozíciója között az átalakulást jelentő évtizedben markánsan nagy az eltérés. Ezért a közszféra szereplői kiszolgáltatottak voltak az üzleti világ korrupciós kísértésekkel szemben. Ezt figyelembe véve 2001-ben az

Országgyűlés módosította a köztisztviselők jogállásáról szóló, 1992-ben elfogadott törvényt, amely a köztisztviselők anyagi-erkölcsi megbecsülésében és egyidejűleg vagyoni helyzetük elszámolására, átláthatóvá tételére („üveg zseb”) kötelezte őket. A privatizáció újabb, harmadik szakaszában napirendre került a nagy infrastrukturális rendszerek értékesítése, majd a k ereskedelmi bankok magánkézbe adása. Az értékesítési technikák ekkor már egyaránt alkalmazták stratégiai partnerek és pénzügyi befektetők bevonását. A korrupció árnyékolta be az egész privatizáció, az ezt vezénylő és ebben résztvevő szervezetek menedzsmentjeinek munkáját. Ráadásul úgy alakulhatott ki mindez, hogy a korrupcióra – igen kevés esetet kivéve – valóságos, közvetlen bizonyítékok lettek volna. A korrupció elleni harc A nemzetközi korrupció elleni harc néhány sajátossága 9 Kétségtelen tény, a korrupció fogalma

koronként eltérő sajátosságokat mutat, azonban a XX. század utolsó negyedében nagyon is meghatározható A jelenkori korrupció elleni fellépés elsősorban a nemzetközi gazdasággal kapcsolatos korrupcióra koncentrálódik. A gazdasági korrupció folyománya a gazdaság nemzetközivé válásának, a nemzetközi gazdasági verseny írott vagy íratlan szabályai megsértésének. 9 Dr. Farkas Ákos egyetemi docens tanulmánya alapján (2000 október 30) - 15 - A gazdasági verseny, a g azdaság jogi szabályainak védelme hosszú folyamat eredményeként a legtöbb országban kiváltotta a büntetőjogi védelem iránti igényt. Ennek a szükségletnek a különböző nemzeti büntetőjogok a különböző speciális (gazdasági, verseny-, adó-, csődjogi) tényállások megalkotásával tettek eleget. A nemzetek közötti együttműködés gátját képezte a nemzeti jogok korlátozott alkalmazhatósága, a büntető anyagi jogi szabályozási koncepciók

eltérősége, az eljárásjogi szabályok különbözősége. A korrupció elleni nemzetközi szintű fellépés alapvetően a 70-es évek második felének terméke, amely elsőként az USA-ban a carteri adminisztráció idején, a W atergate-ügy által kiváltott morális válság hatására vált erőteljessé. Ennek első lépése a külföldön történő korrupciós gyakorlatról szóló 1977. évi törvény (Foreign Corrupt Practices Act) volt, amely egyéb rendelkezései mellett büntetendővé nyilvánította az üzleti tranzakciók sikere érdekében a külföldi állam gazdasági ügyekben döntéshozatalra illetékes köztisztviselőjének a megvesztegetését. Mindez kezdetben más államokban nem talált követésre, ami az USA vállalatait a gazdasági versenyben, külföldön egy ideig hátrányos helyzetbe hozta. Ez a negatív hatás az USA üzleti köreit arra ösztönözte, hogy a Kongresszusra nyomást gyakoroljanak. Ennek eredménye lett korrupcióról szóló

törvény 1988 évi módosítása, valamint a korrupció elleni nemzetközi fellépés ösztönzése. Mivel elsőként a korrupció nemzetközi kereskedelemben játszott szerepét kívánták visszaszorítani, logikusnak tűnt az OECD keretein belüli együttműködés megteremtése. Ez a folyamat azonban kezdetben lassú volt. Az első lépések megtétele az első közös platform megteremtése 1989-től 1994-ig tartott Ekkor, 1994. május 24-én fogadta el az OECD Tanácsa a nemzetközi üzleti tranzakciók során történő megvesztegetésről szóló ajánlást. Az ajánlás hatására a megvesztegethető köztisztviselő gazdasági globalizáció 90-es évekbeli szakaszában, az OECD csaknem mindegyik tagállamában, az üzleti életben nemkívánatos személlyé vált. Ez a f olyamat vezetett el - a magyar törvényhozás által is ratifikált - 1997. évi konvencióhoz, amely kriminalizálja a külföldi köztisztviselők, hivatalos megvesztegetését. A korrupció elleni

küzdelem ezzel párhuzamosan más fórumrendszereken is folyt. Ide tartozik az Európa Tanács, az Európai Unió, az ENSZ, az Amerikai Államok Szervezete, a különböző gazdasági szervezetek (Nemzetközi Gazdasági Kamara, Világbank) és a nemkormányzati szervek (Transparency International). 1994-ben az Európa Tanács, 1995-ben az EU keretein belül indultak meg azok a munkák, amelyeknek célja a korrupció elleni nemzetközi megállapodások létrehozása volt. A Transparency International mint nemzetközi - 16 - nem-kormányzati szervezet pedig 1994-ben kifejezetten a korrupció elleni harcra szerveződött. A korrupció elleni fellépés fontosságát jelzik a 70-es évek második felétől, az előbbi fórumok keretei között megjelent különböző dokumentumok és megrendezett tanácskozások. A nemzetközi Kereskedelmi Kamara Tanácsa 1997. november 29-én fogadta el "Az üzleti tranzakciók során elkövetett zsarolásokról és vesztegetési

ügyekről" szóló jelentését. Az ENSZ 1989-ben Hágában tartott a tárgykörben konferenciát, de ez volt az egyik témája az ENSZ 1990. szeptemberében Kubában megrendezett VIII. kongresszusának a bűnmegelőzésről és a bűnelkövetők kezeléséről, ahol a "Korrupció a kormányzatban" címmel határozatot fogadtak el. Az 1995-ben Kairóban megrendezett IX bűnmegelőzési ENSZkongresszus munkája jelentős részét a korrupció problémájának szentelte Jelentős hozzájárulás jelentettek a különböző nemzetközi korrupcióellenes konferenciák is (1983 Washington, 1985. N ew York, 1987 H ong Kong, 1989 S ydney, 1992 Amszterdam, 1993 Cancun, Mexikó, 1995 Peking) Az átalakuló gazdaságokban tapasztalható korrupcióról tartottak tanácskozást 1994. j anuárjában Budapesten Ugyanebben az évben februárban a svájci Fribourgban került megrendezésre egy interdiszciplináris tanácskozás, majd 1995. februárjában egy OECD szimpózium a

korrupcióról és a jó kormányzásról. A legjelentősebb hozzájárulást azonban a nemzetközi üzleti tranzakció során történő vesztegetésekről szóló OECD ajánlás hozta, melyet 1994. februárjában fogadtak el Az említett fórumok munkájuk során eltérően közelítették meg a korrupció problémáját. Míg például az OECD a nemzetközi gazdasági tranzakciók során felmerülő korrupció meggátolását tekinti alapvető feladatának, az Európai Unió a saját gazdasági, döntéshozatali eljárásának tisztaságát és a p énzügyi érdekeinek védelmét, tehát korrupció elleni szektorális fellépést helyezi előtérbe, addig az Európa Tanács mind az (állami és magán) gazdaságban, mind a politikában és a civilszférában megjelenő korrupció elleni, tehát univerzális büntetőjogi fellépést részesíti előnyben. A korrupció elleni fellépés sajátosságai az Európai Unióban Az Európai Unió korrupció elleni szabályainak

megfogalmazásakor egységes volt az a vélemény, hogy a korrupció sérti az Unió érdekeit, mert aláaknázza az egészséges döntéshozatalt; torzítja a versenyt, sérti a szabad piac elvét; károsítja az Európai Közösség pénzügyi érdekeit; hátrányosan befolyásolja a külpolitikát olyan államok esetében, akik segélyben részesülnek, és ellentétben áll a nemzetközi kereskedelem nyílt és átlátható bonyolításával. - 17 - Az első lépést a pénzügyi érdekek védelmével kapcsolatban tették meg. Ennek kiváltó oka az 1993. január 1-én létrejött egységes belső piac védelmének szükségessége volt Az illegális pénzkiáramlás megfékezéséről az Európai Tanács 1994. június 12-i Határozata volt a legmegfelelőbb a Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről. A határozatot a s panyol kezdeményezésre 1995. július 26-án megalkotott csalás elleni konvenció követte. A korrupcióval kapcsolatos harc nem állt meg a

szubvenciós csalásokkal összefüggő cselekményeknél. A büntetőjogi együttműködés ugyanis sokkal több bűncselekményt érint, mint a csalás. Ennek következtében a korrupció dimenziói is sokkal szélesebbek. Ezt érzékelve alkották meg 1997-ben az EU korrupció elleni konvencióját, amely két irányban tér el a csalás elleni konvenció kiegészítő jegyzőkönyvétől. Az egyik, hogy a korrupció elleni küzdelmet kiszabadítja a pénzügyi érdekek keretei közül, a másik, hogy az együttműködést kiterjeszti az állami adminisztráció területére. A konvencióhoz 1998. december 23-án közös cselekvési program (Joint Action) társult, amely a privát szektorban tapasztalható aktív illetve passzív korrupció elleni fellépésről szól. A közös cselekvési program szintén állást foglal a jogi személy felelőssége és szankcionálhatósága mellett. A szankció között említi a segélyekből támogatásokból való kizárást, a

kereskedelmi tevékenységtől eltiltást, a bírósági felügyelet alá helyezést és a bírói határozattal való felszámolást. A Corpus Juris (CJ) a pénzügyi érdekek védelmével kapcsolatosan szabályozza a korrupció büntetőjogi vonatkozásait. A korrupció mellett, ahhoz hasonló cselekményként szabályozza a pénzügyi alapokkal való visszaélést és a különböző alapokkal kapcsolatos hivatali visszaélést. A felelősség körében pedig a jogi személy büntetőjogi felelősségét. - 18 - Befejezés Összefoglalásként elmondható, hogy a korrupció ellen folyik a küzdelem, de valószínűleg, egyhamar nem is fog megszűnni. Amíg az állampolgárok túlnyomó többsége nem érzi az országot a s aját országának, a f aluját-városát a s aját falujának-városának, addig alig várható javulás a korrupció terén. Ami azért elgondolkodtató, mert feltehető, sőt, valószínűsíthető, hogy az országgal, vagy legalábbis a kialakult

társadalmi – politikai - gazdasági renddel az emberek jelentős hányada, feltehetőleg a többsége nem azonosul, nem érzi a sajátjának. Nem érzi a sajátjának, mert úgy gondolja, hogy az elmúlt tíz év nagy átalakulása túl nagy terheket helyezett a vállára úgy érzi, hogy az átalakulással inkább vesztett, mintsem nyert vagy sokan érdemtelenül gazdagodtak meg, az elszegényedők pedig nem saját hibájukból szegényedtek el, és esetleg úgy gondolja, hogy az új politikai és gazdaság elit nem törődik a társadalom többségével, a szegényebb kétharmaddal nincs esélyegyenlőség és nincs tisztességes verseny Az emberek azt hiszik, hogy a társadalom többsége nem szólhat bele a politikába, az őt érintő döntésekbe, a politikusok és a pártok a saját érdekeik után futnak, nem törődnek a társadalom érdekeivel. Minden jel arra mutat, hogy a társadalom jelentős hányadának tudatában ilyen képzetek élnek. Amíg ez így van, aligha

érezhetik a magukénak ezt a társadalmi-politikai-gazdasági rendet. Vagy legjobb esetben is csak közömbösek vele szemben. S ha nem az övék ez a rend, ha nem úgy érzik, hogy az ő érdekükben működik, ha nem úgy érzik, hogy ez a rend védi őket, közmegegyezésre és a m éltányosság elvére épül, akkor ugyan miért éreznének felelősséget iránta. Esély sincs arra, hogy a személyes erkölcsi integritás és a közmorál megerősödik és így igen csekély esély van arra, hogy - a különböző jogi, közigazgatási és más intézkedések következtében - megindul a korrupció visszaszorulása ebben az országban. - 19 - Irodalomjegyzék 1. Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára (Akadémia Kiadó, Budapest, 1986) 2. Új magyar lexikon (Akadémia Kiadó, Budapest, 1962) 3. Romlott Magyarország megítélése (Népszabadság: 2003 október 8) 4. Korrupciós lista: romlott a magyar helyezés (Népszabadság: 2003 október 7) 5. Rossz példa

(Népszabadság: 2003 október 7) 6. Korrupció a földhivatalban: Népszabadság (2003szeptember 24) 7. Magyar Gallup Intézet, 2000 szeptember-2003 március 21 8. Báger Gusztáv, Kovács Árpád, Krucsai Balázs, Lévai János tanulmánya alapján (Budapest, 2002. október) 9. Dr Farkas Ákos egyetemi docens tanulmánya alapján (2000 október 30) Internetes anyagok: 1. http://wwwaszhu 2. http://wwwgalluphu 3. http://wwwtransparencyorg - 20 - Mellékletek, ábrák jegyzéke 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. Korrupciós ranglista Korrupciós esetek Budapesten A korrupció mértékének percepciója Budapesten Mekkora probléma a korrupció Magyarországon? A korrupció feltételezése Közalkalmazottak korrupciós hajlandóságának megítélése A közintézmények korrupciós érintettségének lakossági megítélése - 21 - Mellékletek, ábrák 2003-as KözvéleményOrszág korrupciós kutatás rangsor Ország pontszám szerinti érték Normál Korrupciós eltérés

értéktartomány 1 Finnország 9.7 8 0.3 9.2 - 100 2 Izland 9.6 7 0.3 9.2 - 100 3 Dánia 9.5 9 0.4 8.8 - 99 Új Zéland 9.5 8 0.2 9.2 - 96 5 Szingapúr 9.4 12 0.1 9.2 - 95 6 Svédország 9.3 11 0.2 8.8 - 96 7 Hollandia 8.9 9 0.3 8.5 - 93 8 Ausztrália 8.8 12 0.9 6.7 - 95 Norvégia 8.8 8 0.5 8.0 - 93 Svájc 8.8 9 0.8 6.9 - 94 Kanada 8.7 12 0.9 6.5 - 94 Luxemburg 8.7 6 0.4 8.0 - 92 Egyesült Királyság 8.7 13 0.5 7.8 - 92 Ausztria 8.0 9 0.7 7.3 - 93 Hong Kong 8.0 11 1.1 5.6 - 93 16 Németország 7.7 11 1.2 4.9 - 92 17 Belgium 7.6 9 0.9 6.6 - 92 18 Írország 7.5 9 0.7 6.5 - 88 USA 7.5 13 1.2 4.9 - 92 20 Chile 7.4 12 0.9 5.6 - 88 21 Izrael 7.0 10 1.2 4.7 - 81 Japán 7.0 13 1.1 5.5 - 88 Franciaország 6.9 12 1.1 4.8 - 90 Spanyolország 6.9 11 0.8 5.2 - 78 25 Portugália 6.6 9 1.2 4.9 - 81 26 Omán 6.3 4 0.9 5.5 - 73 11 14 23 - 22 - 27

Bahrain 6.1 3 1.1 5.5 - 74 Ciprus 6.1 3 1.6 4.7 - 78 29 Szlovénia 5.9 12 1.2 4.7 - 88 30 Botswana 5.7 6 0.9 4.7 - 73 Tajvan 5.7 13 1.0 3.6 - 78 32 Katar 5.6 3 0.1 5.5 - 57 33 Észtország 5.5 12 0.6 4.7 - 66 Uruguay 5.5 7 1.1 4.1 - 74 Olaszország 5.3 11 1.1 3.3 - 73 Kuvait 5.3 4 1.7 3.3 - 74 Malaysia 5.2 13 1.1 3.6 - 80 5.2 3 0.5 4.6 - 56 35 37 Egyesült Arab Emírségek 39 Tunézia 4.9 6 0.7 3.6 - 56 40 Magyarország 4.8 13 0.6 4.0 - 56 41 Litvánia 4.7 10 1.6 3.0 - 77 Namíbia 4.7 6 1.3 3.6 - 66 Kuba 4.6 3 1.0 3.6 - 55 Jordánia 4.6 7 1.1 3.6 - 65 Trinidad és Tobago 4.6 6 1.3 3.4 - 69 Belliz 4.5 3 0.9 3.6 - 55 Szaúd-Arábia 4.5 4 2.0 2.8 - 74 Mauritius 4.4 5 0.7 3.6 - 55 Dél Afrika 4.4 12 0.6 3.6 - 55 Costa Rica 4.3 8 0.7 3.5 - 55 Görögország 4.3 9 0.8 3.7 - 56 Dél-Korea 4.3 12 1.0 2.0 - 56 53 Fehéroroszország 4.2 5 1.8 2.0 - 58 54

Brazília 3.9 12 0.5 3.3 - 47 Bulgária 3.9 10 0.9 2.8 - 57 Csehország 3.9 12 0.9 2.6 - 56 43 46 48 50 - 23 - 57 Jamaica 3.8 5 0.4 3.3 - 43 Lettország 3.8 7 0.4 3.4 - 47 Columbia 3.7 11 0.5 2.7 - 44 Horvátország 3.7 8 0.6 2.6 - 47 El Salvador 3.7 7 1.5 2.0 - 63 Peru 3.7 9 0.6 2.7 - 49 Szlovákia 3.7 11 0.7 2.9 - 47 Mexikó 3.6 12 0.6 2.4 - 49 Lengyelország 3.6 14 1.1 2.4 - 56 Kína 3.4 13 1.0 2.0 - 55 Panama 3.4 7 0.8 2.7 - 50 Sri Lanka 3.4 7 0.7 2.4 - 44 Szíria 3.4 4 1.3 2.0 - 50 Bosznia & 3.3 6 0.7 2.2 - 39 Dominika 3.3 6 0.4 2.7 - 38 Egyiptom 3.3 9 1.3 1.8 - 53 Ghána 3.3 6 0.9 2.7 - 50 Marokkó 3.3 5 1.3 2.4 - 55 Thaiföld 3.3 13 0.9 1.4 - 44 76 Szenegál 3.2 6 1.2 2.2 - 55 77 Törökország 3.1 14 0.9 1.8 - 54 78 Örményország 3.0 5 0.8 2.2 - 41 Irán 3.0 4 1.0 1.5 - 36 Libanon 3.0 4 0.8 2.1 - 36 Mali 3.0 3 1.8 1.4 - 50

Palesztina 3.0 3 1.2 2.0 - 43 India 2.8 14 0.4 2.1 - 36 Malawi 2.8 4 1.2 2.0 - 44 Románia 2.8 12 1.0 1.6 - 50 Mozambik 2.7 5 0.7 2.0 - 36 59 64 66 70 Hercegovina 83 86 - 24 - 88 92 Oroszország 2.7 16 0.8 1.4 - 49 Algéria 2.6 4 0.5 2.0 - 30 Madagaszkár 2.6 3 1.8 1.2 - 47 Nicaragua 2.6 7 0.5 2.0 - 33 Jemen 2.6 4 0.7 2.0 - 34 Albánia 2.5 5 0.6 1.9 - 32 Argentína 2.5 12 0.5 1.6 - 32 Etiópia 2.5 5 0.8 1.5 - 36 Gambia 2.5 4 0.9 1.5 - 36 Pakisztán 2.5 7 0.9 1.5 - 39 Fülöp-szigetek 2.5 12 0.5 1.6 - 36 Tanzánia 2.5 6 0.6 2.0 - 33 Zambia 2.5 5 0.6 2.0 - 33 2.4 8 0.6 1.5 - 34 Kazahsztán 2.4 7 0.9 1.6 - 38 Moldva 2.4 5 0.8 1.6 - 36 Üzbegisztán 2.4 6 0.5 2.0 - 33 Venezuela 2.4 12 0.5 1.4 - 31 Vietnam 2.4 8 0.8 1.4 - 36 2.3 6 0.4 1.9 - 29 Honduras 2.3 7 0.6 1.4 - 33 Macedónia 2.3 5 0.3 2.0 - 27 Szerbia 2.3 5 0.5 2.0 - 32 Szudán 2.3 4

0.3 2.0 - 27 Ukrajna 2.3 10 0.6 1.6 - 38 Zimbabwe 2.3 7 0.3 2.0 - 27 2.2 3 0.5 2.0 - 28 Ecuador 2.2 8 0.3 1.8 - 26 Irak 2.2 3 1.1 1.2 - 34 Sierra Leone 2.2 3 0.5 2.0 - 28 Uganda 2.2 6 0.7 1.8 - 35 100 Guatemala 106 Bolívia 113 Kongó - 25 - 118 Cote dIvoire 2.1 5 0.5 1.5 - 27 Kirgizisztán 2.1 5 0.4 1.6 - 27 Líbia 2.1 3 0.5 1.7 - 27 Pápua Új Guinea 2.1 3 0.6 1.5 - 27 1.9 13 0.5 0.7 - 29 Kenya 1.9 7 0.3 1.5 - 24 124 Angola 1.8 3 0.3 1.4 - 20 Azerbajdzsán 1.8 7 0.3 1.4 - 23 Kamerun 1.8 5 0.2 1.4 - 20 Georgia 1.8 6 0.7 0.9 - 28 Tádzsikisztán 1.8 3 0.3 1.5 - 20 1.6 3 0.3 1.4 - 20 1.6 6 0.3 1.2 - 20 131 Haiti 1.5 5 0.6 0.7 - 23 132 Nigéria 1.4 9 0.4 0.9 - 20 133 Banglades 1.3 8 0.7 0.3 122 Indonézia 129 Mianmar Paraguay 1.számú melléklet: Korrupciós ranglista - 26 - 2. számú melléklet: Korrupciós esetek Budapesten 3. számú melléklet: A

korrupció mértékének percepciója Budapesten Mekkora probléma a korrupció Magyarországon? Országos vizsgálat, 2003, N=1009 4. számú melléklet: Mekkora probléma a korrupció Magyarországon? - 27 - 5. számú melléklet: A korrupció feltételezése - 28 - 6. számú melléklet: Közalkalmazottak korrupciós hajlandóságának megítélése - 29 - A közintézmények korrupciós érintettségének lakossági megítélése "Mennyire jellemző, hogy az alábbi intézmények alkalmazottainak borravalót, hálapénzt kell adni?" A táblázatban szereplő számok az oszlopra vonatkozó szegmens százalékában értendőek, és a "jellemző" és a "nagyon jellemző" válaszok előfordulásának arányát jelzik Total Budapest megyei jogú egyéb város község, tanya Kórházi orvosoknak 77 78 78 81 72 Kórházi nővéreknek 62 74 60 56 59 Háziorvosnak 59 72 50 56 59 Gyermekorvosnak 58 68 52 56 58

Közlekedési rendőrnek 39 53 35 33 37 Rendőrség-Közlekedésrendészet 28 36 25 25 27 Vám és Pénzügyőrség 28 23 30 28 29 Minisztériumok 20 14 18 18 25 Rendőrség - más területen 19 24 13 18 20 Piac Felügyelet 18 25 19 12 17 Bank Hitelfelvételi Osztály 16 14 11 18 19 Közlekedés Főfelügyelet 16 17 15 16 16 Közterület Felügyelet 14 24 16 10 11 ÁNTSZ 14 18 13 13 12 Fogyasztóvédelmi Felügyelőség 13 14 11 16 13 Bíróság 13 8 8 14 17 Önkormányzat - Műszaki Osztály 13 19 14 13 9 Közjegyzőknek 13 13 10 15 13 APEH 13 15 10 12 13 Orsz. Egészségbiztosítási Pénztár 11 10 9 11 12 Cégbíróság 11 8 8 12 13 Önkormányzat - Vagyoni Osztály 10 13 12 11 8 Önkormányzat - Szociális Osztály 10 14 10 10 9 Földhivatal 10 11 9 10 11 Önkormányzat - Házkezelőség 10 20 7 7 8 Társadalombiztosító 9 10 9 7 9 Önkormányzat -

Ügyfélkapcsolatok 7 7 8 6 7 Önkormányzat - Oktatási Osztály 6 4 5 7 6 Önkormányzat - egyéb 6 3 6 5 7 7. számú melléklet: A közintézmények korrupciós érintettségének lakossági megítélése - 30 -