Jogi ismeretek | Munkajog » A leltárhiányért való anyagi felelősség szabályai

A leltárhiányért való anyagi felelősség szabályai Tartalomjegyzék 1. Leltárhiány fogalma - Mt 170§ (2)bekezdés: 2. A leltárhiányért való felelősség tartalma ? Mt 170 § (1) bekezdés 3. A leltárhiányért való felelősség feltételei - Mt 170 § (3), 170/A§ (1)-(4) bekezdések a) Az első csoportba - Mt. 170 § (3) bekezdés első fordulat b) A második csoportba ? Mt. 170 § (3) bekezdés a)-e) pontok ? c) A harmadik csoportba sorolható feltételek - Mt. 170/A § (1)- (3) bekezdések: 4. A leltárfelelősségi megállapodás - Mt 170/B § (1)-(3) bekezdések 5. A leltárfelelősség mértéke ? 170/C § (1)-(4) bekezdések 6. A leltárfelelősség megállapítása ? 170/A § (1)-(4) bekezdések 7. A leltárfelelősség megállapítására irányuló eljárás ? 170/D § (1-(5) bekezdések 8. Munkáltatói igényérvényesítés és a munkavállaló jogorvoslati lehetőségei 1 . Leltárhiány fogalma - Mt 170§ (2) bekezdés: ü az értékesítésre,

forgalmazásra vagy kezelésre ü szabályszerűen átadott és átvett ü anyagban, áruban (leltári készlet) ü ismeretlen okból keletkezett ü a természetes mennyiségi csökkenés és a kezeléssel járó veszteség mértékét (forgalmazási veszteség) meghaladó hiány. Mindebből az következik, hogy a munkavállaló leltárhiányért való anyagi felelõs-sége minden olyan árura és anyagra kiterjed, amit értékesítés, forgalmazás és kezelés céljából[1] átvett. Továbbá e szabályból adódóan a leltárhiányért való anyagi felelõsség nemcsak a kereskedelemben és a vendéglátásban foglalkoztatott munkavállalókat terheli, hanem mindenkit, aki anyagot és árut kezel, forgalmaz és értékesít és érvényesek rá a törvény által feltételek (pl. szabályszerűen átvette az általa értékesített, forgalmazott illetve kezelt anyagot vagy árut, aláírta a leltárfelelősségi megállapodást, illetve nem állnak fenn vele szemben a

leltárfelelősséget kizáró tényezők, stb.) További feltétel a szabályszerű átvétel és átadás, mely esetben a szabályszerűséget - az átadás és átvétel módját és szabályait (leltárkészítés és a leltárfelvétel módját) kollektív szerződésben vagy a felek megállapodásának hiányában munkáltatói utasításban kell rögzíteni. A felelősségvállalás lényeges feltétele hogy a hiány keletkezése (kár) és a munkavállaló (károkozó) magatartása között ne álljon fenn okozati összefüggés, azaz a hiány oka ismeretlen legyen (Ha pl. a hiány bizonyíthatóan ismeretlen tettes által elkövetett bűncselekmény miatt következett be, a munkavállaló nem vonható felelősségre) A leltárhiányt lényegesen befolyásoló tényező a természetes mennyiségi csökkenés, valamint a kezeléssel járó veszteség (együtt: forgalmazási veszteség), amelynek meghatározása kollektív szerződéses megállapodás hiányában a

munkáltatóra van bízva. Tehát ha a leltárelszámolás eredménye hiányt mutat -ebből a hiányból le kell vonni az áru vagy anyag természetes mennyiségi csökkenését (beszáradás, elpárolgás, romlás, stb.) illetve a kezeléssel természetszerűleg együtt járó veszteséget (törés, elfolyás, olvadás, stb.) és az így fennmaradó hiány összegének megfizetésére kötelezhető a munkavállaló – természetesen a törvény által rögzített feltételek megléte mellett. 2 . A leltárhiányért való felelősség tartalma – Mt 170 § (1) bekezdés A leltárhiányért való felelősség – ha a törvény által megkívánt feltételek fennállnak, objektív felelősség, azaz: a munkavállaló (ha leltárfelelősségi megállapodást kötött) vétkességére tekintet nélkül felel. Mindebből az következik, hogy azok a munkavállalók, akikre nézve a (későbbiekben felsorolt) törvényes feltételek fennállnak, kötelezettek a leltárhiány

megtérítésére, akkor is, ha annak okozásában se szándékosságuk, se gondatlanságuk nem mutatható ki (Ne felejtsük el: a leltárhiány oka ismeretlen!) Ha a felelősség feltételei fennállnak, ez a felelősség csak a törvény illetve a kollektív szerződés, vagy munkáltató és munkavállaló megállapodása alapján korlátozható. Pl. a munkavállaló felelősségének hiánya vagy a felelősség mértékének csökkenése állapítható meg, ha a munkáltató figyelembe veszi a munkavállaló felelősségére kiható, a biztonságos és előírásszerű kezelést, a biztonságos őrzésre vonatkozó munkáltatói kötelezettség teljesítését befolyásoló tényezőket, illetve a munkavállaló esetleges távollétének időtartamát. Természetesen kollektív szerződésben, illetve munkáltató és munkavállaló közötti megállapodásban ennél kedvezőbb feltételek is kiköthetők (Pl. a munkáltató eltekint a felelősség érvényesítésétől, ha a

leltári készletet olyan munkavállaló is kezeli, akit nem terhel leltárhiányért való anyagi felelõsség) 3 . A leltárhiányért való felelősség feltételei - Mt 170 § (3), 170/A§ (1)-(4) bekezdések A feltételek három csoportba sorolhatók. a) Az első csoportba - Mt. 170 § (3) bekezdés első fordulat [2] azon feltételek tartoznak, amelyeket – még a leltáridőszak megkezdése előtt kollektív szerződésben, megállapodásban vagy ezek hiányában munkáltatói utasításban kell rögzíteni és a munkavállalóval közölni. Ezeket a feltételeket úgy kell meghatározni, hogy azok általánosan a munkáltató egész szervezetére, és a leltározás szempontjából önálló szervezeti egységére alkalmazhatóak legyenek. Figyelembe kell venni továbbá a munkáltató, illetve önálló egységének sajátosságait (pl. a leltárfelelősség szempontjából másként értékelendő az egyszemélyes üzlet, a zárt raktár, stb.) Ebből következően meg kell

határozni, hogy a leltárfelelősségi szabályok a munkáltató egész szervezetére nézve ugyanazok, vagy vannak a munkáltató szervezetén belül a felelősség szempontjából jól megkülönböztethető egységek. Erőteljesen megkülönböztethető az egyszemélyes boltok munkavállalóit terhelő leltárhiányért való anyagi felelõsség azon boltok, üzletek munkavállalóinak felelősségétől, akik pl. nagyáruházban dolgoznak (egyszemélyes boltok/üzletek munkavállalói a felelőssége a teljes hiány megtérítését terjedhet ki, a nagy méretű kereskedelmi egységek munkavállalói esetében a kártérítési felelősség - a törvény által megkívánt feltételek megléte esetén – "csak " átlagkeresetük meghatározott mértékéig érvényesíthető) TEHÁT kollektív szerződésben, vagy a felek[3] megállapodásában, illetve mindezek hiányában a munkáltató utasításában kell megállapítani, hogy a leltárhiányért való anyagi

felelõsség szabályainak mely részét kell a munkáltató egészére, és melyeket csak meghatározott egységeire alkalmazni. b) A második csoportba – Mt. 170 § (3) bekezdés a)-e) pontok – azon feltételek tartoznak, amelyeket a kollektív szerződésben, a felek megállapodásában kell rögzíteni. A munkáltató csak akkor dönthet a következőkben felsorolt tényezőkről, ha nem kötöttek kollektív szerződést, sem egyéb megállapodást. Ezek a tényezők azért tekinthetők a leltárhiányért való anyagi felelõsség érvényességi feltételeinek, mivel ezek nélkül természetszerűleg nem érvényesíthető a felelősség (pl. a forgalmazási veszteség meghatározása nélkül nem értelmezhető a leltárhiány fogalma sem). Ezek meghatározása egyben azért is rendkívül fontos, mert itt a felelősséget konkrétan befolyásoló tényezőkről van szó, amelyek hiánya, vagy elégtelen volta akár a leltárhiányért való anyagi felelõsség alóli

mentességet is eredményezhet. Nem elégséges a feltételeket formailag dokumentálni, hanem ezek tartalmának a valóságot kell tükrözni és szolgálniuk kell a később felmerülő vitákban eldöntését is. A jogalkotó különösen fontosnak tartotta, hogy ezekről feltételekről a munkáltató ne a leltárfelelősségi megállapodás megkötésekor vagy a leltáridőszak megkezdése után, hanem előzetesen tájékoztassa az érintett munkavállalókat! (Mt. 170 § (4) bekezdés) Azt is rendkívül fontosnak tartjuk, hogy ez a tájékoztatás ne "gyorstalpaló " módon történjen (pl. a munkaszerzõdés aláírásakor munkavállalót felszólítva: nézd át gyorsan és itt írd alá!), a munkáltató szervezze meg, hogy a munkavállalóknak még a megállapodás megkötése előtt legyen idejük áttanulmányozni a feltételeket, hiszen a felelősség érvényesítése őket érinti anyagilag! A tájékoztatási kötelezettség természetesen ugyanúgy terheli a

munkáltatót, ha új leltáridőszak kezdődik (még akkor is, ha a feltételek változatlanok), illetve ha a feltételek közül akár csak egy is megváltozott (ekkor különösen!) A következő a)-e) pontig felsorolt feltételeket a munkáltató szervezete illetve a leltározás szempontból önálló egység sajátosságainak figyelembe vételével kell megállapítani és alkalmazni: ad a) - a forgalmazási veszteség elszámolható mértékét, illetve arányát előre meg kell határozni! - Mt. 170§ (3) bekezdés a) pontja Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a munkáltatók előszeretettel alkalmazzák az 1990-ben hatályon kívül helyezett minisztertanácsi és ágazati minisztériumi rendeletek, állásfoglalások szerint kialakított mértékeket és arányokat, amelyeket ugyan eredetileg szakmai szabályok szerint alakítottak, és amelyek nem is lennének elvetendőek, ha a mértékek és arányok alakulására ható tényezőket a valóság nem változtatta volna

meg! Már 1985-ben, a dereguláció előtti utolsó átfogó leltárfelelősségi szabályozás alkalmával is a jogalkotók a kollektív szerződésre bízták a forgalmazási veszteség meghatározását, de utaltak arra is, hogy üzlettípusonként eltérőek a mértékek, arányok, sőt ezen belül is az üzlet technikai színvonala, nagysága, az áruválaszték megváltozása szükségessé tehetik a forgalmazási veszteségek mértékeinek (alsó-felső határának) módosítását. Ám a jogalkotó szándék ellenében a munkáltatók automatikusan alkalmazták a régebbi (un. normalizált hiány) mértékeket, és figyelmen kívül hagyták azt, hogy a hatvanas évek óta általánossá vált az önkiszolgálás, nőtt az üzletek területe, óriási mértékben bővült az áruválaszték, a forgalmazási veszteség mértéke mégsem, nőtt és nem érte el az 1 %-ot (ahogy a normalizált hiányé sem!). A dereguláció (1990.) után sem változott a helyzet, a munkáltatók

nem vették figyelembe a kereskedelemben lezajlott további változásokat (áruválaszték bővülése, a nyugati országok bevásárlási szokásaihoz közelített üzletnagyság, a munkavállalói létszám drasztikus csökkenése, a számviteli rendszer reformja, stb.), az Eu-tagállamok ilyen irányú gyakorlatát (általában hiány címén a forgalom minimum 1 %-a költség címén leírható). Ehelyett az elszámolható forgalmazási veszteség mértéke szemmel láthatóan csökkent, és nem egy kollektív szerződésben láthattuk, hogy még a fél százalékot sem haladta meg (mint a régi normalizált hiány esetében!). Holott már a nyolcvanas évek közepén is tapasztalható un. vásárlói lopások(!) száma tovább növelte az üzleti kockázatot, mely bűncselekmények a rendszerváltás után hallatlan mértékben megszaporodtak (a bűncselekmények, szabálysértések száma is megnőtt, ezen belül is rendkívül hirtelen emelkedtek a vásárlói lopások, és

megjelent az egy új bűnelkövetési mód: az un. "megélhetési bűnözés ") Tehát mindenképpen át kell tekinteni a forgalmazási veszteség mértékének alakulását, és változtatni kell az évtizedek óta érintetlen mértékeken! A másik összetevő - az arány meghatározása – a szakemberek számára egyértelműen azt jelenti, hogy a forgalmazási veszteség mértékét (ami lehet %, db, mennyiségi mérték: pl. kiló, q; illetve értéke – Ft-ban meghatározva, stb) a forgalomhoz viszonyíthatják. Természetes a szakember számára az is, hogy a leltáridőszak alatt lebonyolított forgalomról lehet szó, illetve tovább szűkítve a fogalmat: a forgalmazási veszteséggel érintett áruk forgalmáról. Ha a készlethez viszonyítják a forgalmazási veszteséget, nyilvánvaló, hogy a leltáridőszak alatti készletváltozásokat is figyelembe kell venni! [4] Természetesen nem elég a munkáltató szervezetének egészére nézve meghatározni a

forgalmazási veszteséget, hanem a törvény előírásainak megfelelően (Mt. 170 (3) bekezdés első mondata) a sajátosságokat is figyelembe kell venni. ad b) - ha vannak ilyenek a leltári készletben, meg kell határozni azon anyagok, áruk körét, amelyek után az anyag jellegére, méretére, a raktározás, illetve a tárolás feltételeire való tekintettel forgalmazási veszteség nem számolható el - Mt. 170§ (3) bekezdés b) pontja Ez a szabály is szakmai tapasztalatokon alapszik, és nyilvánvaló, hogy ha a forgalmazási veszteség elszámolása értelmezhetetlen (pl. egy autószalonban a kiállított autók után), akkor ezt a tényt rögzíteni kell és a leltárfelelősség érvényesítésénél figyelembe kell venni. Abban az esetben viszont, ha egy egységen belül vannak olyan készletcsoportok, amelyekre elszámolható forgalmazási veszteség, és olyanok is, amelyekre nem – akkor gondoskodni kell a kétféle árucsoport elkülönült

nyilvántartásáról. ad c) - meg kell határozni a leltári készlet átadásának és átvételének módját és szabályait - Mt. 170 § (3) bekezdés c) pontja A leltári készletre – természetesen – a törvény 107. § (2) bekezdésében meghatározott fogalmat kell alkalmazni, azaz a leltári készlet az értékesítésre, forgalmazásra vagy kezelésre a leltáridőszak alatt átadott és átvett anyagok és áruk összességét jelenti. A törvény előírásainak megfelelően meg kell határozni, hogy a leltárfelelősséggel terhelhető munkavállaló(k) milyen módon és milyen szabályok alkalmazásával veszik át az elszámolás alá vont áru/anyagkészletet. Ennek első lépéseként az un átadó-átvevő leltárak, év végi záró-leltárak, évközi ellenőrző leltár említendő, mely fogalmak a gyakorlatban a leltározási rend szerint lebonyolított, a teljes leltári készletet, ezen belül az áru-, és anyagforgalom, pénzbevétel illetve a

leltárfelvételkor rendelkezésre álló leltári készletet felölelő számbavételt (leltárfelvételt) jelent. Fontos szabály lehet, hogy ha a felelős munkavállalók személyében változás következik be, távozásukkor átadóátvevő leltárt kell felvenni (lásd később) A szabályok között feltétlenül megemlítendő, hogy kik vesznek részt a leltárfelvételben(a felelős munkavállaló(k), illetve az általa/általuk megbízott képviselő(jük); munkáltató részéről: a feladattal és munkaköréből adódóan hatáskörrel bíró munkatárs), kiemelve ebből a körből azon vezetőt (üzletvezető, boltvezető, részlegvezető, áruházvezető, stb.) és helyetteseit, akik kötelesek részt venni a leltározásban Fontos szabálynak tekintendő, hogy a munkavállaló illetve képviselője a leltárfelvételkor készítendő jegyzőkönyvben jogosult észrevétel tenni. Meg kell határozni, hogy ennek a jegyzőkönyvnek milyen adatokat és tényeket kell

tartalmaznia. Fontos, hogy rögzítsék: a leltári készlet számbavételes során ki számolta (mérte) a készletet, és ki volt az, aki a bemondott adatokat feljegyezte (leltárívre). A később félreértések elkerülése miatt célszerű rögzíteni, hogy a jegzőkönyv, a leltárív hány oldal és hány példányban készült, stb. Megemlítendő, hogy a leltározási rendet általában "Leltározási Szabályzat " néven adják ki a munkáltatók, ahol valóban részletesen ismertetik a szakmai sajátosságokat is figyelembe vevő eljárási szabályokat. Az új leltárfelelősségi szabályok hatálybalépése indokolttá teszi, hogy ezeket a Szabályzatokat áttekintsék és a törvényi előírásoknak megfelelően módosítsák, illetve ha szükséges kiegészítsék. Ahol ilyen szabályzat vagy más, a leltározás rendjére vonatkozó szabályzat nem készült, ott ilyet feltétlenül készíteni kell, mert e nélkül egyrészt magát a leltározási

folyamatot sem lehet végrehajtani, másrészt a leltárfelelősség sem érvényesíthető.[5] A folyamat második lépése a nyitóleltár után beérkező áruk és anyagok szabályszerű átvétele, amelynek szabályait áruátvételi rendként (vagy szabályzatként) szokás meghatározni, Ez azért fontos, mert biztosítékot jelent a munkavállaló számára, hogy jelenléte nélkül is a valóságnak megfelelően (a nyilvántartott mennyiségben és minőségben) érkezzenek be az üzletbe/boltba az áruk és anyagok. Ennek hiányában a Mt 170/A. § (1) b) pontjában előírt feltétel nem teljesül és a leltárfelelősség nem alkalmazható. 6 ad d) - ki kell dolgozni a leltárhiány meghatározásának szabályait is - Mt. 170 § (3) bekezdés d) pontja. A törvény megadja a leltárhiány jogi fogalmát (Mt. 170 § (2) bekezdés), de ugyanilyen fontos az a számítási mód, ahogyan a leltárhiányt meghatározzák, aminek alapfeltételeként meg kell határozni, hogy

milyen adatokat, tényeket használnak fel a leltározás eredményének kiszámításához és ezt egy átfogó, egységes nyilvántartási rendszerbe kell foglalni. A fentieknek megfelelően a leltárelszámoltatás szempontjából elkülönített egységenként kell olyan nyilvántartási rendszert alkalmazni, amelynek alapján a számviteli előírásoknak megfelelően, naprakész és zárt rendszerben lehet a készlet változását megállapítani és a leltárelszámolás során a tényleges zárókészlettel egybevetni. Természetesen ehhez szükséges, hogy a vállalkozás leltározási tevékenységére vonatkozó szervezeti és működési szabályok, valamint mindezeknek személyi és tárgyi feltételei adottak legyenek (korábban pl. leltár-elszámolási csoportok, előadók működtek, és feladataikat szervezeti és mûködési szabályzat, leltározási rend vagy leltározási szabályzat rögzítette) Ha mindezek a feltételek biztosítottak, akkor a számítás

módszere lehet szakmai szabály is, de magát a számbavétel menetét, az összehasonlítandó adatok felsorolását, a számítást a feltételek közt fel kell sorolni, mivel a munkavállaló csak akkor tehet érdemi észrevételt, ha ismeri a leltárhiány meghatározásának szabályait! Tehát nem elég a jól ismert képletet zárókészlet = = nyitókészlet + készletnövekedés (beszerzés, árnövekedés, stb.) - készletcsökkenés (értékesítés, árcsökkenés, selejtezés, stb) rögzíteni; meg kell határozni, milyen módon veszik számba az áruforgalmat (bejövő illetve leselejtezett anyagok, áruk), az árváltozással, árleszállítással érintett árukat, a pénzforgalmat, továbbá: milyen egyéb tényezőket lehet/kell (pl. bűncselekmény során eltűnt áruk, tulajdonosi felhasználásra kivett áru, pénz, stb.) számba venni A törvény nem tesz említést, de a szakmai szabályoknak megfelelően rögzíteni kell, hogy az árukat/anyagokat milyen áron

(beszerzési vagy ún. fogyasztói - eladási – áron, áfás vagy áfa nélküli áron) kell nyilvántartani, számba venni, és a leltáreredményt kiszámítani! Mindezt a feladatot bonyolultabb a kiskereskedelemben megoldani, ahol értékben történhet az elszámolás, mint a nagykereskedelemben, ahol megoldható a cikkenkénti számbavétel. Mindezt figyelembe véve állapítják meg a pontos könyv szerinti készletet. A leltáridőszakot lezáró leltár (záróleltár) eredményének meghatározása a leltározási szabályzatnak/leltározási rendnek megfelelően történik. Az így meghatározott, egyeztetett és elfogadott leltáreredmény, valamint a könyv szerinti készlet összevetésével lehet a teljes leltárhiányt megállapítani: Leltáreredmény – könyv szerinti készlet = "0 " eredménye esetén egyező a leltár. "– " előjelű eredmény esetén leltárhiány, "+ " előjelű eredmény esetén leltártöbblet, állapítható

meg A leltárhiány meghatározásának szabályai közé tartozhatnak [6] a már jól ismert szabályok is, pl. a hiány a többlettel nem kompenzálható, vagy: ha a leltárhiány oka ismertté válik (pl. nyilvántartási tévedés), nem alkalmazhatók a leltárhiányért való anyagi felelõsség szabályai (a munkáltató a nyilvántartás hibájáért felelős munkavállalóval szemben kártérítési igénnyel léphet fel), stb. ad e) - fel kell sorolni a leltári készlet biztonságos megőrzését szolgáló munkáltatói kötelezettségeket - Mt. 170 § (3) bekezdés e) pontja Kiindulási alapként le kell szögezni, hogy a tulajdonos köteles gondoskodni tulajdonáról, és ezek között igen fontos a tulajdon (jelent esetben: anyag/áru) őrzése, amelyet a tőle elvárható legnagyobb gondossággal köteles ellátni. Ha a munkáltató a valóságnak megfelelően sorba veszi, hogy milyen kötelezettségek teljesítésével tudja biztosítani a leltári készlet

biztonságos és előírásszerű kezelésére vonatkozó körülményeket (pl. az adott áruk/anyagok tárolására vonatkozó szabványok betartását), milyen eszközök (ipari kamerák, tükrök beállítása, őrző-védő szolgálat igénybevétele, porta-figyelés, "tolvaj "-fogó, stb.) igénybevételével tesz eleget a készlet megőrzésére vonatkozó kötelezettségeinek (és természetesen ezeket be is tartja) – bizton számíthat rá, hogy érvényesíteni tudja munkavállalóival szemben a leltárfelelősséget. Természetesen ezen kötelezettségek teljesítéséhez a munkavállalóknak is különös érdekük fűződik, hiszen ha a feltételek adottak a biztonságos kezeléshez és őrzéshez, kevésbé valószínű, hogy leltárhiány keletkezik. Mindenesetre, a már eddig ismert megállapodások lakonikusan megfogalmazott kötelezettség-vállalása (pl. a kulcsok elzárt helyen való őrzése a munkavállalók távollétében) korántsem elég a

biztonságos őrzési kötelezettség teljesítéséhez! A gyakorlatban az is sok gondot okoz, ha a munkáltató nem fordít különösebb gondot a szállítások, a vevők, a melléképületek és helyiségek figyelésére (pl. ipari kamera, őrző-védők alkalmazása) Sajnos, a bolti dolgozókat nem készítik fel kellőképpen arra, hogy mi a teendő – jogilag és a gyakorlatban - ha "vevőlopást " észlelnek. Különösen kényes feladat, de minden érintett fél számára biztonságot nyújthat, ha a munkavállalókat (is) rendszeresen, de emberi méltóságukat nem sértő módon – ellenőrzik és az erre vonatkozó szabályokat rögzítik. c) A harmadik csoportba sorolható feltételek - Mt. 170/A § (1)- (3) bekezdések: az ún. személyi feltételek, azok a szabályok, amelyek szerint eldönthető, hogy mely munkavállalói csoportokat, milyen munkaköröket betöltő munkavállalókat terhel leltárhiányért való felelősség, illetve milyen – személyes –

feltételek esetén érvényesíthető a munkáltató részéről megtérítési igény. Leltárhiányért való anyagi felelõsség azzal a munkavállalóval szemben érvényesíthető (170./A § (1) bekezdés a)-c) pontok): ü akivel ún. leltárfelelősségi megállapodást kötöttek ü akinek a leltári készletet szabályszerűen átadták és aki ezt a készletet szabályszerűen átvette (az erről készült szabályzatoknak megfelelően) ü és ha a leltárhiányt a leltározási rend szerint állapították meg, azaz a hiány megállapítása a teljes leltári készletet érintő leltárfelvétel alapján történt A leltárfelelősségi megállapodásról a törvény részletesen rendelkezik a 170/B. §-ban (lásd később), a leltári készlet szabályszerű átadásáról-átvételéről, a leltárhiány megállapításának szabályairól az előzőekben, mint a leltárfelelősség érvényesítésének előzetesen kitűzött, – a 3.2 pontban felsorolt és

részletezett - feltételeiről szóltunk Mindebből az következik, hogy ha a munkáltató nem köt a munkavállalóval leltárfelelősségi megállapodást, ha előzetesen kollektív szerződésben vagy erről szóló, a felek(!) közt létrejött megállapodásban, ezek hiányában munkáltatói utasításban nem rögzítik az átadás-átvétel, a leltárhiány megállapításának szabályait és ezt előzetesen a munkavállalóval nem közlik, a munkavállaló nem vonható felelősségre. A leltárhiányért való felelősség olyan esetben is fennállhat, ha egy adott munkahelyen olyan munkavállalók is munkát végeznek, akiket leltárfelelősség nem terhel. Ezért a leltárhiányért felelős munkavállaló felelősségének egyik lényeges garanciáját jelenti, ha olyan munkavállalókkal dolgozik együtt, akikben megbízik. A törvény értelmében vele szemben csak akkor lehet a leltárhiányért való felelősséget érvényesíteni, ha a leltárhiányért nem felelős,

de a leltári készletet szintén kezelő munkavállalókat előzetes hozzájárulásával alkalmazza a munkáltató. [7] (Mt 170/A § (2) bekezdés) Ez a helyzet akkor alakul ki, ha egy munkavállaló időlegesen [8] olyan munkakörben köteles munkáját végezni, amellyel egyébként együtt jár a leltárfelelősség, és mint leltárhiányért nem felelős munkavállaló kezeli azt a leltári készletet, amelynek hiánymentes kezeléséért a többi (megállapodást aláíró) munkavállaló felel. Ebben az esetben vagy leltárfelelősségi megállapodást kell kötni ezzel a munkavállalóval is, vagy előzetesen meg kell kérni a leltárhiányért felelős munkavállalók hozzájárulását (tehát ez utóbbi esetben – egy rövidebb időre – nem tartja a munkáltató szükségesnek megállapodás megkötését). Példaként említhetjük a kisegítők alkalmazását (pl. csúcsforgalmi időszakban nyugdíjasok beállítását), a leltáridőszak felénél kevesebb ideig –

munkaszerzõdéssel – alkalmazott munkavállalókat, vagy azt az esetet, amikor egy változó munkahelyre alkalmazott munkavállalót "átirányítanak " az adott üzletbe/boltba akkor, amikor a leltáridőszakból már több, mint a fele idő eltelt. Lényeges feltétel továbbá, hogy a munkavállaló a leltáridőszaknak legalább a felében a munkáltatónál, illetve az adott munkahelyen dolgozzon (Mt. 170/A § (2)-(3) bekezdés) Természetesen a kereskedelemben ezt a szabályt kifejezetten le kell szűkíteni a leltárfelelősség szempontjából elkülöníthető egységben való munkavégzésre, mivel a munkáltató egészére szóló leltárhiányért való felelősség csak akkor értelmezhető, ha a munkáltatónál nincsenek ilyen elkülöníthető munkavégzési helyek, és az egyéb feltételek is megvannak ahhoz, hogy a munkavállaló a munkáltató teljes egészére nézve feleljen a leltárhiányért. A jogalkotó itt – a Mt. 170/A § (3) bekezdésében –

határozza meg a leltáridőszak fogalmát = két egymást követő leltározás közötti időszak. 4 . A leltárfelelősségi megállapodás - Mt 170/B § (1)-(3) bekezdések A törvény meghatározza a leltárfelelősségi megállapodás szükséges tartalmi elemeit: ü írásbeliség ü leltári készlet (áruk és anyagok) meghatározása, amelyért a munkavállaló felelősséggel tartozik Ezzel tulajdonképpen csak minimális, de nem elégséges tartalmi meghatározást kaptunk, holott a jogalkotó ennél többet is a leltárfelelősségi megállapodás tartalmi elemeként írt elő, de nem itt, hanem a már előzőekben ismertetett 170. § (3) bekezdés a)e) pontjaiban ismertetett feltételek (hiszen ha nem a kollektív szerződésben, akkor megállapodásban kell meghatározni a leltárfelelősség érvényesítéséhez elengedhetetlen feltételeket) A törvény szerint - formailag - egyéni vagy csoportos leltárfelelősségi megállapodás köthető: − az egyes

munkavállalókkal külön-külön megkötött leltárfelelősségi megállapodás: egyéni megállapodás − a munkavállalók csoportjával kötött leltárfelelősségi megállapodás: csoportos megállapodás Leltárfelelősségi megállapodást mindenképpen kötni kell a munkavállalókkal, vagy egyénenként vagy csoportosan, hiszen a leltárfelelősségi megállapodás megkötése a feltétele annak, hogy a munkavállalót felelősségre lehessen vonni a áru/anyagkészlet hiányáért. Sajnos a leltári készlet meghatározásán és az írásbeliségen kívül más kötelező tartalmi elem rögzítését nem írja elő a törvény, ha tehát a munkáltatónál nem kötöttek kollektív szerződést, továbbá a felek sem kötöttek megállapodást [9], akkor a 170. § (3) bekezdésének a)-e) pontjaiban felsorolt feltételeket a munkáltató határozhatja meg, így az egyéni leltárfelelősségi megállapodásban csak ezt a két feltételt köteles rögzíteni [10]. 2.

Mivel a szó szerinti törvényszöveg[11] alkalmazhatatlan, ezért megítélésünk szerint nem áruk és anyagok puszta felsorolásáról van szó, hanem annak a leltárfelelősségi szempontból elkülönült egységnek a meghatározásáról, amelyben a felelősséggel érintett áruk/anyagok találhatók (pl. bolt/áruházi osztály, vendéglátó egység, raktár leltári készlete) Ugyanezek a tartalmi előírások vonatkoznak a csoportos leltárfelelősségi megállapodásra is (leltári készlet meghatározása és az írásbeliség), annyi kiegészítéssel, hogy meg kell határozni azokat a munkaköröket is, amelyek betöltésének megváltoztatásakor leltározást kell tartani. Az teljesen érthetetlen, hogy miért csak a csoportos leltárfelelősségi megállapodással kapcsolatosan írja elő ezt a fontos szabályt a jogalkotó, hiszen az egyéni leltárfelelősségi megállapodást kötő munkavállalók számára is felelősségük egyik lényeges garanciáját

jelenti, ha leltározás nélkül nem távozhat olyan kollega az üzletből, akiknek munkaköre, hatásköre miatt lényeges befolyásuk van a leltáreredmény alakulására. (pl boltvezető, raktárvezető, helyettesek. stb) Éppen ezért javasoljuk, hogy a kollektív szerződésből illetve a felek közt létrejövő megállapodásokból ne felejtsék ki ezt a garanciális szabályt, minden olyan esetben, ahol több munkavállalót terhel a leltárfelelősség! A csoportos leltárfelelősségi megállapodással kapcsolatban a törvény csak annyit említ meg, hogy ha a készletet több munkavállaló kezeli, velük csoportos leltárfelelősségi megállapodás is köthető!(170/B. § (2) bekezdés) Ebből nem az következik, hogy egy munkavállaló egyszerre mindkét megállapodási fajtát aláírja, mivel fogalmilag és gyakorlatilag is kizárt (vagy egyéni vagy csoportos leltárfelelősségi megállapodás, hiszen eltérő lehet a felelősségi mérték a kétféle

megállapodásban). A csoportos leltárfelelősségi megállapodás előírhatja [12] a felelősség megosztását az egyes munkavállalók között, azzal a kikötéssel, hogy egyetemleges felelősséget nem lehet megállapítani, továbbá: a kártérítés mértéke ebben az esetben nem haladhatja meg a munkavállalók átlagkeresetének hathavi együttes összegét! Ha nem rögzítik a csoportos leltárfelelősségi megállapodásban a felelősség megosztásának arányait, a munkavállalók átlagkeresetük arányában felelnek! [13] Jóllehet a jogalkotó nem rögzíti, de nyilvánvaló, hogy a csoportos leltárfelelősségi megállapodás alkalmazása esetén rendkívül precízen kell rögzíteni a leltáridőszakon belüli munkavállalói mozgásokat, hiszen a felelősségre vonhatóság forog kockán, ha nem tisztázható, ki mikor kezdte meg munkáját az adott boltban/üzletben, továbbá e nélkül nem értelmezhető a felelősség-megosztás maximalizálása

(munkavállalók átlagkeresetének együttes összege) sem! 5 . A leltárfelelősség mértéke – 170/C § (1)-(4) bekezdések A már régebben kialakított gyakorlat és a jelenlegi szabályok is a leltárfelelősség mértékét a munkavállaló átlagkeresetéhez igazítják. Ennek értelmében eltérőek a felelősség mértékei a különbözõ munkavállalóknál, attól függően, hogy egyrészt egyedül vagy többen forgalmazzák, értékesítik vagy kezelik az árukat és anyagokat, másrészt hogy a mennyire sikerül kizárni az egyéb, a leltárfelelősség szempontjából figyelembe veendő "veszélyforrásokat " . Ez utóbbi tényezők zöme a kereskedelem sajátosságából fakad, másik részükre a munkáltatónak kell figyelemmel lennie. Más lehet a felelősség mértéke attól függően, hogy van-e műszakváltás, kevés vagy sok munkavállaló dolgozik az adott munkahelyen, zárt vagy nyílt raktárról van szó, gépesített-e a forgalmazás

nyilvántartása vagy nem, biztosít-e a munkáltató őrzést, ez az őrzés speciális, vagy csak általános, stb. De felelősségcsökkentő vagy egyenesen felelősséget kizáró körülmény lehet, ha a munkáltató kisegítőt, ha hat hónapnál rövidebb idejű határozott idejű munkaszerződéssel alkalmazott munkavállalót állít be az adott üzletbe (munkahelyre), vagy ha akkor alkalmaz munkavállalót, ha a leltáridőszakból már a fele idő eltelt. Mindezeket figyelembe véve a leltárfelelősség törvényes mértéke szempontjából három munkavállalói kategória különböztethető meg: a leltári készletet állandóan egyedül kezelő munkavállaló a leltárhiány teljes összegéért felel – hacsak a vele kötött leltárfelelősségi megállapodás másként nem rendelkezik[14] - Mt. 170/C (1) bekezdés 1. a leltári készletet többen (tehát nem egyedül) kezelik. Velük egyéni és csoportos leltárfelelősségi megállapodás is köthető, de a

törvény csak a csoportos 2. megállapodásra ad meg felelősségi mértékeket: − csoportos leltárfelelősségi megállapodás[15] esetén a felelősség mértéke nem haladhatja meg a megállapodást kötött munkavállalók átlagkeresetének hathavi együttes összegét – Mt. 170/C § (3) bekezdés − egyénenként kötik meg a leltárfelelősségi megállapodásokat – a felelősség mértéke nem érheti el a teljes felelősség mértékét (mert ilyen mérvű felelősséggel csak azok a munkavállalók tartoznak, akik állandóan egyedül kezelik a készletet), ugyanakkor a felelősség nem osztható el a munkavállalók között sem (mint csoportos leltárfelelősségi megállapodás esetén). A leltárhiányért való felelősség vétlen felelősség, tehát a felelősség mértéke nem haladhatja meg a vétkes felelősségre irányadó, a Munka Törvénykönyvében rögzített mértéket (gondatlan károkozás esetén - kollektív szerződésben - a

munkavállaló hathavi átlagkeresete a felső határ) [16] ha leltárhiányért nem felelős munkavállaló is kezeli a leltári készletet, a törvény speciális felelősségi maximumot ír elő: a leltárhiányért felelős munkavállaló hathavi átlagkeresete (ez is alátámasztja a törvényben nem rögzített szabályt: több munkavállaló felelősségvállalásának mértéke egyéni leltárfelelősségi megállapodás esetén nem lehet magasabb annál, mint amit a törvény arra az esetre ír elő, ha nem felelős munkavállaló is kezeli a leltári készletet!) – Mt. 170/C § (2) bekezdés. 3. Ha a leltári készletet többen kezelik, a törvényben meghatározott mérték – hat havi átlagkereset – természetesen az egyes munkavállalók esetében sem léphető túl, mivel a hat havi együttes átlagkeresetre vonatkozó szabály egy felső korlátot jelent, nem pedig azt, hogy az elszámoláskor felelősségre vonható munkavállalók többet fizessenek, mint saját

hat havi átlagkeresetük . A leltáridőszak alatti munkaerőmozgás miatt a leltárfelelősségi megállapodást kötött munkavállaló száma általában nem azonos a felelősségre vonhatók számával. Nemcsak a szabályozás hiányosságai okoznak problémát, nem világosak a Munka Törvénykönyve szabályaitól való eltérés lehetőségei sem. A jogalkotó megengedi, hogy a teljes felelősséggel terhelt munkavállaló esetében a leltárfelelősségi megállapodásban más mértékeket is ki lehessen kötni, de megengedi azt is, hogy kollektív szerződésben el lehessen térni a felelősségvállalók minden egyes kategóriájára [17] irányadó felelősségi mértékektől! Amellett, hogy a szakszervezetnek óriási a felelőssége a kollektív szerződésben történő leltárfelelősségi szabályok elfogadásakor, néhány elemi munkajogi szabály betartása akkor is kötelező, ha azt a jogalkotó nem iktatta be a törvény idevonatkozó részébe. Az egyik ilyen

alaptétel az, hogy kollektív szerződés, illetve a felek megállapodása a törvény harmadik részében meghatározott szabályoktól eltérhet, ha a munkavállalókra kedvezőbb feltételeket állapít meg.[18] Egy másik alaptétel kifejezetten tiltja a rendeltetésellenes joggyakorlást[19], melyek között megemlíti a mások jogos érdekei csorbításának tilalmát is. E túl általános tilalom a gyakorlatban könnyen betartható, ha a kollektív szerződés a valóságos helyzetre épül és azonos mércével méri a munkáltatói és munkavállalói kötelezettségeket (pl. ha a munkavállaló leltárfelelősségi mértékének növelésével párhuzamosan a munkáltatói őrzési felelősség is megnő, vagy: precízen felsorolja a kollektív szerződés, hogy milyen feltételek mellett lehet adott üzletben/boltban olyan munkavállalót beállítani, aki nem kötött leltárfelelősségi megállapodást, vagy nem írt alá ilyet) 6 . A leltárfelelősség

megállapítása – 170/A § (1)-(4) bekezdések Ahhoz, hogy megállapítsuk a munkavállaló leltárfelelősségét, tisztázni kell a következőket: Megvannak-e a Mt.170, § (3) bekezdés, és annak a)-e) pontjaiban meghatározott feltételek: 1. ü kötöttek-e (munkáltató és szakszervezet) kollektív szerződést, a felek (!) megállapodást, vagy a munkáltató ezek hiányában eleget tett-e annak a kötelezettségének, hogy utasításban határozza meg - figyelembe véve a jogok gyakorlásának és a kötelezettségek teljesítésének alapvető szabályait – a feltételeket a törvény előírásainak megfelelően ü meghatározták-e (kollektív szerződésben vagy a felek(!) megállapodásában, illetve ezek hiányában munkáltatói intézkedésben), hogy melyek a munkáltató leltározási szempontból önálló szervezeti egységei ü meghatározták-e forgalmazási veszteséget, annak vetítési alapját, mértékét, és arányát ü a forgalmazási veszteség

meghatározása – tekintettel az anyagok/áruk fizikai jellemzőire, minőségére, méretére, tömegére, sokféleségére, valamint a tárolás és raktározás körülményeire - megfelel-e a Munka Törvénykönyve szerinti rendeltetésszerű joggyakorlás elvének, nem ütközik-e a joggal való visszaélés tilalmába (egyáltalán: reális a forgalmazási veszteség mértéke, szakmai szemszögből is!) ü megjelölték-e azoknak az anyagoknak/áruknak a körét, amelyek után – figyelembe véve az anyagok/áruk jellegét, méretét, a raktározás, illetve a tárolás feltételeit – forgalmazási veszteség nem számolható el és ez megalapozott-e ü meghatározták-e a leltári készlet átadásának és átvételének módját és szabályait, azaz: készült-e leltározási szabályzat és áruátvételi szabályzat vagy olyan dokumentum, amelyben az ezekkel kapcsolatos rendet rögzítették ü rögzítették-e a leltárhiány meghatározásának szabályait: van-e a

munkáltatónál a számviteli előírásoknak megfelelő zárt, egységes nyilvántartási rendszer és megvannak-e a szükséges személyi, tárgyi feltételek ü a kollektív szerződésben, a felek(!) közti megállapodásban illetve munkáltatói utasításban meghatározták-e, a biztonságos őrzést szolgáló munkáltatói kötelezettségeket a megfelelő tartalommal; és teljesítette-e a munkáltató 2. Teljesítette-e a munkáltató a Mt170, § (4) bekezdésében meghatározott tájékoztatási kötelezettségét, azaz : ü a leltáridőszak kezdetét megelőzően ü vagy a leltárfelelősségi megállapodás megkötése előtt a munkavállalók kaptak-e tájékoztatást – lehetőleg írásban! – az előzőekben ismertetett feltételekről Megvannak-e a leltárfelelősség érvényesítésének – általunk személyinek nevezett, a Mt. 170/A § (1) a)-c) pontokban, illetve a Mt 170/B § (1)-(2) bekezdésben felsorolt – feltételei: ü kötöttek-e leltárfelelősségi

megállapodást – írásban! 3. ü meghatározták-e a leltári készletnek azt a körét, amelyért a munkavállaló felelősséggel tartozik, pontosabban az munkáltató azon – a leltárfelelősség szempontjából elkülöníthető – egységét, ahol a munkavállaló munkát végez és ahol vele szemben a leltárfelelősség érvényesíthető ü a leltározási rend (leltározási szabályzat) szerint kötötték-e a megállapodást - főleg, ami a csoportos leltárfelelősségi megállapodást illeti (felelősség megosztásának szabályai, a leltáreredményre döntő hatással bíró munkavállalók távozásakor leltározás kötelező lebonyolítása), megtörtént-e a leltári készlet szabályszerű átadása és átvétele: ü ü az áruk/anyagok átadása, átvétele a leltáridőszak során az erről szóló szabályzat betartásával történt-e ü a leltározás folyamata a leltározási rend szerint (leltározási szabályzat) történt-e a leltárhiány

megállapítása az előírásoknak megfelelt-e: ü ü meg a leltáreredményt szabályszerű leltárfelvétel alapján állapították-e ü az áruk/anyagok teljes körét leltározták-e Meg kell állapítani, hogy vannak-e az Mt. 170/A § (2) és (3) bekezdéseiben rögzített és felelősséget kizáró feltételek: ü a leltárhiányért felelős munkavállalók előzetes hozzájárulása nélkül nem felelős foglalkoztatattak az adott munkahelyen: az egységben nem érvényesíthető a felelősség 4. ü a munkavállaló nem dolgozott az adott munkahelyen a leltáridőszak felében (azaz: kevesebb időt töltött ott, mint a két leltározási közötti időszak fele): az egyén nem tehető felelőssé 7. A leltárfelelősség megállapítására irányuló eljárás – 170./D § (1-(5) bekezdések Mint említettük, a leltárhiányért való anyagi felelõsség feltételeit kollektív szerződésben, a felek megállapodásában, illetve mindezek hiányában

munkáltató utasításban, de mindenképpen meg kell határozni. Hasonló szabály érvényes a leltárhiányért való felelősség megállapítására irányuló eljárásra is, annyi különbséggel, hogy a jogalkotó a kollektív szerződés alternatívájaként nem a felek megállapodását, hanem a munkáltató egyoldalú előírásait állítja. Ez azt jelenti, hogy ha a szakszervezet és a munkáltató nem kötnek kollektív szerződést, a munkáltató jogosult meghatározni az eljárás részletes rendjét. - Mt 170/D§ (1) bekezdés Ha a 6. pontban rögzített feltételek teljesültek, sor kerülhet az egyes munkavállalók konkrét felelősségének megállapítására. Az Mt 170/D § (2)-(5) bekezdésekben meghatározott eljárás első szakasza már a záróleltárkor megkezdődik és további feltételeket állapít meg. Az eljárás során a törvény, valamint a már említett leltári rendben meghatározott szabályok szerint a következő lépeseket kell tenni: A

leltár alatt: ü biztosítandó a munkavállaló, illetve akadályoztatása esetén képviselője, csoportos leltárfelelősségi megállapodás esetén az eljárási szabályokban meghatározott munkavállalók jelenlétét 1. ü ha a munkavállaló nem gondoskodott képviseletéről, kijelölendő a munkáltató által egy, az adott szakmában jártas, érdektelen képviselő ü biztosítandó a leltározáskor felvett jegyzőkönyvet aláírása és abba megjegyzés lehetővé tétele 2. Közvetlenül a leltárt követően: ü ismertetni kell munkavállalóval a leltáreredmény kiszámítását ü lehetőséget kell biztosítani a munkavállalónak a nyilvántartásba való betekintésre és az adatok egyeztetésére, a leltáreredmény és a könyv szerinti készlet pontos végösszegének megállapítása, ez eltérés rögzítése érdekében 3. Meg kell határozni a munkavállalókra eső összesen fizetendő leltárhiány összegét (lásd: Mt. 170 § (3) bekezdés d)

pontjához fűzött magyarázatunkat) Meg kell állapítani, hogy a munkavállaló egyedül vagy másokkal közösen kezeltee a leltári készletet 4. Meg kell állapítani, hogy vele egyéni vagy csoportos leltárfelelősségi megállapodást kötöttek-e 5. Meg kell állapítani, hogy a csoportos leltárfelelősségi megállapodásban rendezték-e a felelősség munkavállalók közötti megoszlását, ha igen: ismerni kell a leltárfelelősséggel tartozó dolgozók körét, és havi átlagkeresetüket, mivel csak így lehet megállapítani hat havi átlagkeresetük együttes összegét; ha nem: a munkavállalók átlagkeresetük arányában fizetnek. 6. A törvény a leltározást követő eljárás garanciális elemeit is rögzíti, úgymint a munkavállaló képviseletének biztosítását, a munkáltató tájékoztatási kötelességét, valamint a felelősséget megállapító határozat alapvető tartalmi és formai követelményeit, a szükséges határidőkkel együtt.

7. Ilyen garanciális elem leltárelszámoltatás és az elszámoltatás eredményének kötelező ismertetése a munkavállalóval: ü ki kell tűzni egy időpontot, amikor a munkavállaló vagy képviselője betekinthet a nyilvántartásba(számlák, bevételi bizonylatok, készletváltozás dokumentumai, jegyzőkönyvek, árutasítások, stb.) ü írásban kell közölni a leltárelszámolás menetét (leltárfelvétel, készlet értékének kiszámítása a, könyvszerinti készlet és a leltárfelvétel során megállapított készlet egybevetése, hiány esetén az összeg csökkentése a kiszámított forgalmazási veszteség összegével) ü a munkavállalónak – kívánságára - be kell mutatni a számítást, tájékoztatni kell őt a számítás részleteiről is ü a munkavállaló kívánságára jegyzőkönyvet kell felvenni, feltüntetve figyelmen kívül hagyott érveit, véleményét, kérését is A leltárfelelősség megállapításánál figyelembe kell

(törvényi előírás!) venni vagy az előírt eljárási rend szerint, vagy a munkavállaló jelzése alapján - Mt. 170/A§ (4) bekezdésében meghatározott körülményeket, amelyek munkavállaló felelősségére 8. kihatnak (pl. túl sokszor cserélődtek azon munkakörökben a munkavállaló, amely munkakörök betöltőinek személyében történő változáskor nem kötelező a leltározás, de a leltárhiányért való anyagi felelõsséget nagy mértékben befolyásolja a fluktuáció), illetve amelyek befolyásolhatták a biztonságos és előírásszerű kezelést, és amelyek választ adnak arra, hogy hogyan teljesített a munkáltató a biztonságos és előírásszerű biztonságos őrzésre vonatkozó kötelezettségét (pl. ha munkáltató őrző-védő szolgálatot vesz igénybe, de csak a leltáridőszak második felében sikerül ezt a kötelezettségét teljesíteni, akkor a munkavállaló felelősség szempontjából ez egy döntő, befolyásoló tényező).

Amunkavállaló távolléte már a felelősség megállapítása során – szinte elsőként – megvizsgálandó, de a törvény itt is megemlíti, mint a felelősségre kiható tényezőt, körülményt . Az eljárás eddigi lépései nemcsak arra szolgálhat, hogy választ kapjunk: egyáltalán érvényesíthető-e a leltárhiányért való anyagi felelősség a munkavállalóval szemben, hanem tisztázható az is, hogy a munkavállaló felelőssége – az eset összes körülményeit figyelembe véve - csökkenthető-e. A felelősség megállapítása során ki kell zárni a kártérítési felelősség érvényesítéséből azokat a munkavállalókat, akik nem voltak jelen a leltáridőszak legalább felében (ehhez tudni kell, hogy a leltáridőszak hány munkanapot, illetve szünnap nélkül nyitva tartó kereskedelmi egység esetében hány napot ölel fel és utána kell nézni, hogy adott munkavállaló hány munkanapot/napot dolgozott, és ezután lehet az

összehasonlítást elvégezni) . Nem lehet érvényesíteni adott üzletben/boltban a leltárhiány való felelősséget, ha "elfejtették " megkérni a felelős munkavállalók előzetes hozzájárulását nem felelős munkavállalók alkalmazásához, ha csoportos leltárfelelősségi megállapodást kötöttek a munkavállalók, de nincs meghatározva, hogy ki mikor írta alá a megállapodást, és hogy mely munkakörökben történő személyi változás miatt kell leltárt tartani, ha a munkavállalókat nem tájékoztatták előre a kötelezően előírt feltételekről, továbbá: A körülmények figyelembe vétele törvényi kötelezettség, ezért a felelősség megállapításához mindenképpen szükséges, mivel előfordulhat, hogy a munkavállaló felelősségét csökkenteni kell. Például: a kollektív szerződés négyhavi átlagkeresetet határoz meg a felelősség mértékeként, ha az üzletben/boltban többen kezelik a leltári készletet; nem

foglalkoztatnak a leltáridőszakban leltárhiányért nem felelős munkavállalót; a munkavállalók egyéni leltárfelelősségi megállapodást kötöttek; és végül: a kollektív szerződés szerint minden egységben, annak minden kijáratánál éjjel-nappal portaszolgálatot biztosít a munkáltató. A felelősség megállapítása során kiderül, hogy négy hónapig az üzletnek/boltnak két kijáratából csak az egyik kapunál volt éjjel-nappal portaszolgálat. Ebben az esetben az őrzési kötelezettség részben – nem teljesülése miatt a munkavállalók leltárhiányért való felelõsségét (mindegyikét!) csökkenteni kell (mondjuk: három hónapra). Természetesen: minden dokumentumnak, bizonylatnak, bizonyítéknak formailag és tartalmilag egyaránt olyannak (azaz jogszerűnek és tényszerűnek kell lennie, hogy alkalmasak legyenek az igények érvényesítésére! 8 . Munkáltatói igényérvényesítés és a munkavállaló jogorvoslati lehetőségei A

címben szereplő témakör az eljárási szabályok része, de fontossága miatt érdemes külön feldolgozni. 1. A munkáltató a leltárhiánnyal kapcsolatot kártérítési igényét a Mt 173 §-a és a 170/D. § (5) bekezdése alapján érvényesítheti ü a kár megtérítésére vonatkozó igényt CSAK BÍRÓSÁG ELŐTT lehet érvényesíteni – Mt. 173 § (1) bekezdés ü a munkáltató akkor érvényesítheti közvetlenül, a munkavállaló keresetéből kártérítési igényét, ha kollektív szerződésben meghatározták azt az értéket, amely alatt nem kell a kártérítési igénnyel bírósághoz fordulni [20] - Mt. 173 § (2) bekezdés első mondat ü a közvetlen igényérvényesítéshez meg kell határozni a kártérítés kiszabására irányadó eljárási rendet is - Mt. 173 § (2) bekezdés második mondat ü az igényérvényesítés – jogvesztő – határideje: a leltárfelvételt követő 60 napon belül büntető eljárás esetén: a

leltárfelvételt követő 30 napon belül – ez a határidő vagy a nyomozó hatóság vagy a bíróság jogerős határozatának közlését követő napon kezdődik 2. Figyelembe veendő szabályok közvetlen "kötelezés " során (közvetlen igényérvényesítés a munkavállaló munkabéréből történő levonás útján) ü A munkavállaló részére munkabéréről olyan részletes írásbeli elszámolást kell adni, amelyből a munkavállaló ellenőrizheti a kiszámítás helyességét - Mt. 160 § ü Ha a munkavállaló munkaviszonyát megszüntetik, vagy a munkaviszonya megszűnik, a munkáltató köteles a munkavállaló részére olyan igazolást kiadni, amelyből nyomon követhetők a munkavállaló munkabéréből - jogerős határozat vagy jogszabály alapján - levonandó tartozások, illetve ezek jogosultsága megállapítható – Mt. 98 § (1) és (2) bekezdés d) pontja ü A munkabérből való levonásnak csak jogszabály, végrehajtható határozat

vagy a munkavállaló hozzájárulása alapján van helye; ettől érvényesen eltérni nem lehet. Mt 161 § (1) bekezdés ü Egyebekben a munkabérből való levonásra a bírósági végrehajtási jogszabályok az irányadók - Mt. 161 § (3) bekezdés[21] 3. FIGYELEM! A munkavállaló minden olyan esetben keresetet nyújthat be a leltárhiány megfizetésére kötelező határozatok ellen, ha az előzőekben felsorolt feltételek közül bármelyik nem, vagy hiányosan teljesült! A keresetindításra az Mt. 199-202 §-a, a munkaügyi jogvitára vonatkozó szabályok szerint van lehetőség. A módosítás során megváltoztak a Mt. 202 §-ában rögzített szabályok is, ennek alapján közvetlenül, kötelező egyeztetés nélkül a bírósághoz kell benyújtani keresetlevelet az intézkedés (jelen esetben a Mt. 173 § (2) bekezdés szerinti, a leltárhiány megtérítésre kötelező határozat - ha kollektív szerződésben meghatározták a közvetlen kötelezés mértékét

és az eljárási rendjét!) közlésétől (a kézhezvételtől) számított 30 napon belül. A KERESETNEK AZ INTÉZKEDÉS VÉGREHAJTÁSÁRA HALASZTÓ HATÁLYA VAN! [1] Jogszabályok, szakmai szabályok alapján tisztázható ezen tevékenységek pontos tartalma, összefoglalva: értékesítés = áru tulajdonjogának átruházása ellenérték fejében; forgalmazás = árubeszerzési és értékesítési tevékenység rendszeres haszonszerzés céljából; kezelés = áruval való foglalkozás az árukezelésre vonatkozó szakmai szabályok szerint; ez utóbbi fogalom kiterjesztően értelmezendő, mivel anyagok kezelése is ide sorolandó! [2] Mt. 170 § (3) Kollektív szerződéses rendelkezés vagy a felek eltérő megállapodása hiányában a munkáltató állapítja meg a munkáltató szervezete, illetve a leltározási szempontból önálló szervezeti egység sajátosságainak figyelembevételével [3] Sajnos, félreérthető a fogalmazás, mert a "felek "

fogalom jelentheti a Munka Törvénykönyvében megállapodást kötő személyek teljes körét (is), illetve "felek "-nek tekinthetők a munkáltató és a munkavállaló is! Mindenesetre nehezen képzelhető el, hogy munkavállaló-munkáltató a leltárfelelősségi megállapodásban arról döntsön, hogy melyek a munkáltató szervezeti sajátosságainak megfelelő leltárfelelősségi szabályok! [4] A Mtm. szövege szerint a mérték és az arány egymást helyettesítő fogalom, holott a két tényező egymás melletti meghatározásának van csak igazán értelme (és szakmai alkalmazhatósága) [5] A Leltározási Szabályzatot a munkáltató adja ki, de a munkavállalói jogosultságok (részvétel a leltározáskor, képviselő igénybevétele, észrevétel megtétele az egész eljárás során, stb.) erősödése miatt ezt a Szabályzatot is a leltárfelelősségre vonatkozó megállapodások (kollektív szerződés, felek megállapodása) tárgyává kell

tenni, ha ilyen szabályokat tartalmaz, illetve ilyen szabályokkal kiegészítendő. Ugyanez vonatkozik értelemszerűen az áruátvételi rendre is. [6] Jóllehet a törvény ezekről nem szól, mégis a felelősségre kiható tényezőként ajánlható a kollektív szerződésbe, leltárfelelősségi megállapodásba felvenni ezeket a szabályokat! [7] Lásd: Mtm. INDOKLÁS Megjegyzendő, hogy az eddig kialakult és kollektív szerződésekben rögzített szabályok szerint – minimum a bolt/üzlet vezetőjének- beleegyezése kellett ahhoz, hogy a boltban a leltáridőszakban "új " munkavállalót alkalmazzanak (aki esetleg, mint változó munkahelyre alkalmazott munkavállaló került át egyik munkahelyről a másikra) [8] Maximum két hónapra a kirendelés szabályai szerint – Mt. 105 § (4) bekezdés [9] Sajnos, a jogalkotó nem mondta meg, hogy ez a megállapodás azonos-e a leltárfelelősségi megállapodással, illetve hogy kiket tekint "felek "-nek

– lásd 4. sz lábjegyzetet! [10] Hogy a leltári készlet milyen módon tehető megállapodás tárgyává, ezt a jogalkotó sem tisztázza! Talán maga a jogalkotó sem gondolta végig, hogy milyen következményekkel jár, ha nem pontos a megfogalmazás! [11] 170/B. § (1) A leltárfelelősségi megállapodást írásba kell foglalni és ebben meg kell határozni a leltári készletnek azt a körét, amelyért a munkavállaló felelősséggel tartozik. [12] De nem kötelező előírnia! [13] Egyetemleges felelősség esetén a hitelező/jogosult követelését bármelyik kötelezettől teljes összegben követelheti, jelen esetben azonban a leltárhiány miatti kártérítési igényt ily módon nem lehet érvényesíteni, a kárból mindenki csak a rá eső részt köteles megtéríteni [14] Figyelem! Fogalmilag kizárt, hogy ennél szigorúbb felelősséget állapítsanak meg, tehát itt csak a teljes felelősségi mérték csökkentéséről lehet szó! [15] A csoportos

leltárfelelősségi megállapodás formailag – valószínűleg – nem más, mint a leltárfelelősségi megállapodás, amit minden felelősséget vállaló munkavállaló aláír, tartalma bővül a meghatározott munkakörök betöltésekor kötelező leltározás megtartásának kötelezettség ével [16] Figyelembe kell venni, hogy ha többen kezelik a készletet, a károkozás veszélye sem lehet nagyobb, mint a bármelyikük gondatlan magatartásából adódó kár veszélye! [17] Tehát: - leltári készletet állandóan egyedül kezelők, - többes kezelés csoportos leltárfelelősségi megállapodással, - többes kezelés egyéni leltárfelelősségi megállapodással, - többes kezelés leltárhiányért nem felelős munkavállalók közreműködésével [18] Mt. 13 § (3) [19] Mt. 4§ (2) [20] De efölött egyetlen forintot meghaladóan már csak a bíróság jogosult arra, hogy követelt kártérítési összeget megítélje. [21] Erre vonatkozóan az 1994. évi LIII

törvény 61 § (1) és (2) bekezdései - a levonás közös szabályai – alkalmazandók, mely szerint munkabérből történő levonás általános szabálya legfeljebb 33 %-ot enged levonni (a nettó-, tehát adóval, járulékkal csökkentett összeg- tehát adóval, járulékkal csökkentett összegű munkabérből), és csak kivételesen lehet a munkabér 50 %-át levonni!