Egészségügy | Betegségek » A táplálkozás szervrendszerének megbetegedései

A táplálkozás szervrendszerének megbetegedései A szervezet életfolyamatainak a f enntartásához a tápcsatornán keresztül veszi fel a környezetből a tápanyagot. A tápcsatorna legfontosabb funkciója az emésztés, amely a táplálékot, illetve azok tápanyagait úgy alakítja át, hogy a bélfalon keresztül a hajszálerekbe és a nyirokerekbe, ezeken át a szervezetbe felszívódhassanak. A szájüreg a tápcsatorna kezdete. Itt lép be a táplálék, de bármi egyéb is, ami a szervezet károsodását okozhatja. Érthető tehát, hogy, ellenőrző és védekező berendezések egész sora található ezen a környéken. A tápcsatorna és a légző rendszer kezdeti szakasza nyitott a külvilág felé; az itt behatoló fertőzések elleni védelmet jelenti a torok körül elhelyezkedő sejtes védőrendszer. Ez a védőgyűrű több tucat nyirokcsomóból, a mandulákból Fertőzés esetén a megfelelő csomók megduzzadnak, tapinthatóvá és fájdalmassá válnak. Ha

például az egyik fog gyökere körül fertőzés alakul ki, az állkapocs alsó széle mentén, a beteg fog alatt duzzadnak meg a nyirokcsomók. Ugyancsak megduzzadnak a nyirokcsomók a daganatok környékén, amelyek nem ritkák az ajkon, a nyelven. Az ember fogsora fontos szerepet tölt be a táplálék felaprításában, elősegíti a beszédhangok képzését és egyben az arc egyik legfontosabb éke. A fogak elvesztése nem biológiai szabály, sokkal inkább korunkat jellemzőcivilizációs ártalom, a helytelen táplálkozás és a nem megfelelő szájápolás következménye. A fog közepén, a dentinben, üreg van és ebben található a fogbél, a pulpa. Ez nagyon érzékeny, laza kötőszövet, sok érrel és idegrosttal, és ha megnyílik vagy gyulladásba jön: igen fájdalmas. A fogbél külső sejtsorában magas sejtek találhatók és mindegyik hosszú nyúlványt bocsát a dentin teljes vastagságába, így a dentint több millió nyúlvány szövi át. Említést

érdemel két betegség, a fogak elvesztésének leggyakoribb okai: a szuvasodás és a fogágybetegség. Mindkét betegség kialakulásában a foglepedéknek van szerepe és mindkét esetben az egyik legjobb védekezés a f ogazat helyes ápolása, a lepedék eltávolítása. A szuvasság a fog kemény szöveteinek a megbetegedése. Először a zománcot támadja meg, majd behatol a dentinbe is. Ha töméssel meg nem állítják, eléri a dentin közepén a fogbelet és fogbélgyulladást, majd a fogbél elhalálozását okozza. A szuvasodás első feltétele, hogy a fog felületéből valamennyi szabadon legyen. A még át nem tört fog mindig mentes a romlástól – de amint átszúrja az ínyt, már szuvasodhat is. A barázdák mélyén induló romlás azért is veszedelmes, mert a m élyben szétterjed, alávájja a zománcot, ami ráharapásra beroppan és hirtelen feltárul a hatalmas üreg. Ha már egy fog teljesen kibújt, az oldalfelszínei is szuvasodhatnak, melyek simák

ugyan, de a szomszédos fog felé van rejtett, nem öntisztuló felületük. A második tényező, ha sok cukorneműt, lisztes ételt gyakran, naponta többször, folyamatosan eszünk. Lényeges, hogy mennyi időn át van a szájban az erjedőképes élelem Főleg a nyúlós, tapadós édességek károsak, mert a fogra tapadnak. A harmadik fontos tényező a baktériumok, melyek megélnek a s zájban. A nyálnak enyhe baktériumgátló hatása van ugyan, mégis t öbb tucat, többnyire ártalmatlan baktériumfajta él a szánkban. Csak azok a veszélyesek, amelyek képesek lebontani a cukrot, a lisztes ételt. Előbb monoszaharidot képeznek, majd erjesztik és savat termelnek. A sav a z ománc és dentin kálciumának, szervetlen anyagának oldószere. Az egyik igazi kórokozó a sztreptococcus mutánsz nevű, kis gömbölyded baktérium, amely láncokat képez. Képes megtapadni a fogon, míg mások csak az ínyen és a nyelven. A csecsemők szájüregében nincs is jelen, amíg

fogai nem nőnek Jelenléte egymagában nem okoz betegséget, hozzátartozik a száj ártalmatlan, természetes lakóihoz. a negyedik körülmény, ami kedvez a szuvasodásnak, a fog nyakán megtapadó lepedék, idegen szóval a p lakk. Általában leheletvékony, láthatatlan, teljesen átlátszó réteg, amely a n yálból képződik és alapjában véve védőréteg a zománcon, míg benne el nem szaporodnak a baktériumok. A cukros étel teszi táptalajjá, elszaporodnak benne a kórokozók és a védőréteg átalakul káros bevonattá. Mélyében a kórokozó a lehető legjobb életfeltételeket találja: oxigénhiány, cukordús környezet, védettség, sok szén – dioxid. A lepedéket le lehet törölni a fogról, erőteljes fogkeféléssel, azonban mindig újraképződik a nyál nyákos anyagaiból. Eleinte baktériummentes, de 8 – 10 nap alatt elszaporodik benne a baktérium és pang az ételből származó cukor. Kivételes esetben a fogakat vaskos rétegben fedi a l

epedék; ez részben el is meszesedik, fogkövet alkot. A fogkő sérti az ínyszélet, gyulladást tart fenn és a fogágybetegség elindítója lehet. Érdes felületén az étel is, a baktériumok is jobban megtapadnak A bőséges lepedék erjedése, bomlása a száj kellemetlen szagát okozza. A fogánybetegségnek is az egyik tünete a szájbűz, ami más embereknek is kellemetlen. A nyállal némely, a szervezetben kórosan felszaporodott vagy oda bekerült anyag is kiválasztódik. Az elégtelen veseműködés során kifejlődő „húgyvérűség” pl a nyálban megjelenik a karbamid, de megjelennek a gyógyszerek és különösen a mérgező nehézfémek, pl. az ólom, a higany, a bizmut, valamint egyéb elemek; az arzén, a bróm, a jód is Ezek is lerakódhatnak a fogak tövén és gyulladásba hozhatják a nyálkahártyát. A fekélybetegségeknél a nyálkahártya és a mélyebb rétegek pusztulását önemésztés hozza létre. Ilyenkor a gyomor emésztőnedve saját

falát emészti, mert az védtelenné vált vele szemben. A gyomorsavónak tehát közvetlen szerepe van a fekélyképződésben A fekélybetegség – elsősorban a patkóbélben – többnyire savtúltengéssel jár. A fekélybetegségek tünetei között a legfontosabb a gyomorfájdalom. Ez sokszor időbeli összefüggésben van az étkezéssel, evés után 2 – 3 óra múlva szokott jelentkezni. Jellemző – főleg a nyombélfekélyre – az éhségfájdalom, ami üres gyomor esetén áll fenn, evésre viszont szűnik. A fekélybetegségnek – az aktív szakaszban mutatkozó panaszokon kívül – különböző szövődményei lehetnek. Ezek között a legveszélyesebb a vérzés és az átfúródás A vérzés vérhányás, vagy szurokszerű, fekete székletürítés formájában jelentkezik, hirtelen rossz közérzet, gyengeség, sápadtság kíséretében. Az átfúródás igen nagy fájdalommal, súlyos rosszulléttel, hányással, csuklással, szapora pulzussal,

haspuffadással jár. Előfordulhat az is, hogy a gyomorfekély rosszindulatúvá válik és rákos daganattá fejlődik. Ilyenkor a gyomor savtermelése csökken, savhiány lép fel, a s zékletbe állandóan van kevés vér, s a b eteg soványodik. A gyomor kimenete közelében ülő fekély hegesedést, szűkületet okozhat A szűk nyíláson át a gyomortartalom nehezen ürül a bélbe, így az étel pang a gyomorban. Ennek következtében a gyomor kitágul, gyakori a hányás, amelyben előző napi ételmaradék is lehet. A fekélybetegség belgyógyászati kezelése diétás étrendből, a savtermelést csökkentő gyógyszerekből és a savat közömbösítő szerek, alkáliák, szódabikarbóna, alucol stb. adásából áll. A gyomorrák a rákos megbetegedések közül a leggyakoribb; hosszú időn át nem okoz feltűnő panaszt, ezért a beteg sokszor későn fordul orvoshoz. Tünetei kezdetben bizonytalanok, 40 éven túl minden gyengeséggel, kisebb – nagyobb fogyással,

kondíciócsökkenéssel járó bizonytalan gyomorpanasz, emésztési zavar, gyomortáji teltség, nyomás – és fájdalomérzés, étvágytalanság, feltűnő soványodás gyanús és indokolttá teszi a tüzetes orvosi kivizsgálást. A gyomorrák egyetlen lehetséges gyógyítási módja a műtét. A hasüreg jobb alsó részében torkollik a vékonybél a vastagbélbe. A vastagbélnek ezt a tasakját nevezik vakbélnek, ahonnan hátrafelé kiemelkedik a c eruza vastagságú féregnyúlvány. Ennek gyulladásos megbetegedését nevezik – hibásan – vakbélgyulladásnak Az epehólyag falának az összehúzódását simaizom végzi. A sima izomrostok túl erős, görcsös összehúzódása heves fájdalommal járó rohamot, ahogy a mindennapi szóhasználatban nevezik, kólikát okoz. Ha epekő van az epehólyagban és elzárja a kivezető csövet, a feszülő epehólyag fájdalmasan összehúzódik, de az epehólyag gyulladásos izgalma, az epe besűrűsödése vagy erős

idegizgalom is okozhat görcsös összehúzódást az epehólyag falában. Az epekólika tehát nem jelent mindig epekövet. Az epekőbetegség főleg nőkben fordul elő, leginkább húsz évnél idősebb életkorban, terhesség, illetve szülés után. Az epekövek az epehólyagban képződnek. A kőképződést az indítja meg, hogy az epehólyagban az epében oldott anyagok bizonyos körülmények között kicsapódnak. Az ilyen kicsapódott szemcsék képezik a magját annak a kőnek, amely az idők során újabb kicsapódások révén növekszik. Az epében oldott anyagokat kolloidok védik a kicsapódástól. Ha valamilyen okból a kolloid állapotban változás következik be, létrejön a kicsapódás – megindul a kőképzés. Az epekő jelenléte az epehólyagban még nem jelent mindig betegséget. Az epekőbetegség legjellemzőbb megnyilvánulása az epekőroham. Többnyire zsíros étel fogyasztása után, rendszerint éjjel jelentkezik. A fájdalom oly

tűrhetetlenül erős lehet, hogy a beteg összegörnyedve jajgat, ruhát, takarót sem tűr magán. A rohamot gyakran hányás, borzongás kíséri és a láz hirtelen felszökik. Az ilyen nagy rohamot csak görcsoldó injekció szünteti meg A rohamot az váltja ki, hogy az eredetileg az epehólyagban elhelyezkedő kő elhagyja helyét és beszorul a kivezető csőbe. Ennek további következménye is lehet aszerint, hogy a kivezető cső mely részén akad meg a kő, s hogy elzárta – e a csövet. Ha a kő az epehólyag – vezetéket zárja el, az epehólyag kitágul, ha a közömbös epevezetéket zárja el, sárgaság fejlődik ki, mert a vezeték elzáródása miatt az epe nem folyhat el a májból a bélbe, s a pangó epe felszívódik a vérbe. A kőrohamhoz szövődményként epehólyag – gyulladás is társulhat A sárgaságon a bőrnek és a szemfehérjének az epefesték által okozott sárgás elszíneződését értjük. A sárgás elszíneződés azonban nem jelent

minden esetben sárgaságot, mert nem csupán az epefestéknek a vérben való megszaporodása hozhatja létre, ritkábban származhat egyéb festékből is. A sárgaság csupán tünet amely többféle betegséget kísérhet Elzáródásosnak nevezünk minden olyan sárgaságot, amely úgy jön létre, hogy a közös epevezetékben, akár a májvezetékben, az epe lefolyását nehezítő, szűkítő vagy elzáró akadály keletkezik. Legerősebb a sárgaság akkor, ha az akadály teljesen elzárja a közös epevezetéket Ilyenkor egyáltalán nem juthat epe a bélbe. Sárgaság keletkezhet a máj megbetegedése miatt is. Ilyenkor az epe akadálytalanul folyik le a b él felé, de a b eteg májsejteken keresztül – amelyek egyben az epe kapillárisok falát képezik – az epe részben a vérpályába jut vissza, a vér epefesték tartalma megnő, és a bőrt sárgára festi. A vizelet ez esetben is sötétebb, a széklet világosabb lesz. A napjainkban oly gyakori fertőzéses

májgyulladás, a hepatitisz esetén is így jön létre a sárgaság. Végül a sárgaság keletkezhet úgy is, hogy a kivezető csövekben nincs akadály, s a m ájsejtek is épek, de normálisnál sokkal több epefesték képződik és ezt az ép májsejtek nem győzik mind kiválasztani. Ekkor is felszaporodik a vérben az epefesték, amely a vérfestékből a hemoglobinból képződik. A járványos fertőzéses májgyulladás a leggyakoribb olyan betegség, amely a m ájsejtek megbetegedése folytán keletkező sárgasággal jár. Tehát nem a diéta hiba, nem a zsíros étel fogyasztásából kapott „gyomorrontás”, hanem vírus okozza. A betegség rendszerint két fázisban zajlik le. Az első szakaszban sárgaság még nincs, csak általános tünetek: étvágytalanság, hányinger stb. mutatkoznak A második szakaszban már a szemfehérje, a bőr sárgásan elszíneződik, a vizelet sötétbarnává, a széklet világosabbá válik. Két súlyos szövődménye lehet. Az

egyik a heveny májsorvadás, amely a máj napok alatt történő elpusztulása miatt halálos, a másik hónapok, évek múlva bekövetkező májzsugorodás, ami a máj lassú pusztulásához vezet. A fentieken kívül még számos betegség érintheti a táplálkozásban résztvevő szerveket, de rendkívül súlyos következménye a felsoroltaknak lehetnek *